KÜLÖNBÖZO ÉLETKÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLO 9-14 ÉVES FIÚK TESTI FELÉPÍTÉSE, TESTÖSSZETÉTELE ÉS MOTORIKUS TELJESÍTMÉNYE

SEMMELWEIS EGYETEM BUDAPEST DOKTORI ISKOLA NEVELÉSTUDOMÁNYI - SPORTTUDOMÁNYI TUDOMÁNYÁGI DOKTORI ISKOLA

KÜLÖNBÖZO ÉLETKÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLO 9-14 ÉVES FIÚK TESTI FELÉPÍTÉSE, TESTÖSSZETÉTELE ÉS MOTORIKUS TELJESÍTMÉNYE

Készítette: Tatár András Témavezeto: Dr Mészáros János

BUDAPEST, 2004 Tartalomjegyzék

1. fejezet. A GYERMEKFEJLODÉS ÉS A KÖRNYEZET

1

1.1 A vizsgálat célja

3

1.2 Hipotézisek

4

1.3 Korlátozó tényezok

6

1.4 Adottnak tekintett tényezok

7

2. fejezet. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1 A külso környezet hatásai a gyermekfejlodésre

8 9

2.1.1 A rendszeres fizikai aktivitás

10

2.1.2 A tápláltság és a testösszetétel hatásai a gyermekfejlodésre

12

2.2 A magyarországi roma népesség lélekszáma, szocio-ökonómiai és egészségi állapot jellemzoi

15

2.2.1 Regionális és kulturális különbségek

19

2.2.2 Egészségi állapot

22

2.3 A magyarországi roma népesség biológiai és kultúrantropológiai jellemzoi 2.3.1 Genetikai különbözoségek 3. fejezet. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK

23 24 27

3.1 Vizsgált személyek

27

3.2 A roma etnikum története

30

4. fejezet. ALKALMAZOTT MÓDSZEREK

32

4.1. A növekedési típus jellemzése (Conrad 1963)

32

4.2. A szomatotípus meghatározása (Carter és Heath 1990)

34

4.3. A relatív testzsírtartalom becslése Parízková (1961) módszerével

36

4.4. A motorikus teljesítoképesség jellemzése

38

4.5 Matematikai statisztikai módszerek

39

5. fejezet. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS

41

5.1 A nem sportolók és a rendszeresen sportolók jellemzoinek összehasonlítása

41

5.2 A magyar és a roma gyermekek és serdülok jellemzoinek összehasonlítása

56

5.3 Az anyaországi és a nagyváradi gyermekek és serdülok jellemzoinek összehasonlítása

72

6. fejezet. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

85

Összefoglaló

89

Abstract

90

Tatár András publikációs jegyzéke

91

Felhasznált irodalom

93

Mellékletek

102

1. fejezet. A GYERMEKFEJLODÉS ÉS A KÖRNYEZET Bevezetés A gyermekfejlodés egyik legjellemzobb sajátossága a méretek, a testarányok és a funkciók felnottkorig tartó, folyamatos változása. Az emberi élet elso két évtizedében talán legszembetunobbek azok a változások, amelyeket a növekedés és a fejlodés foga- lomkörébe sorolhatunk. E változások három síkon zajlanak: 1. gyarapszik az emberi (gyermeki) szervezet sejtjeinek száma, 2. megno a sejtek nagysága és egyúttal a sejtek közötti állomány térfogata, 3. mindezekkel párhuzamosan funkcionális differenciálódás következik be. E komplex biológiai folyamat fontos szakasza az érés, amelyen keresztül eljut a gyermek a felnottkorba. E változások sebessége azonban nem egyenletes, éppen az egészséges népességnél jellemzo mennyiségi és minoségi különbségek alapján szaka-szolható (kisebbnagyobb pontossággal) maga a folyamat. Az már napjainkban is nyil- vánvaló, hogy a növekedés, a fejlodés és az érés menetét alapvetoen meghatározzák az endogén (genetikai) sajátosságok. Ennek ellenére a gyermek-szülo, vagy gyermek- nagy-szülo hasonlóság például a testalkat megjelenési formájában, a növekedés és az érés se-bességében vagy más ”környezetérzékeny” jellemzok és jellegek kialakulásában valóban csak vélt vagy valós a hasonlóság, de ez sohasem azonosság. A XXI. század elején már történeti jelentosége is van Robson (1978) eredményeinek, melyek az öröklöttség össze-tettségére hívják fel a figyelmet. Robson a lehetséges kölcsönhatásokat csupán két tulajdonság (a születési hossz, a testmagasság és a testtömeg) alapján vezette le, de gon-dolatmenete sok méret vagy jellemzo vonatkozásban általánosítható. - Az újszülöttkori testhosszt és testtömeget, továbbá a fiatal felnottkori jellemzoket alapvetoen meghatározó gének különbözoek és van egy az elozoektol lényegében független géncsoport, amely a hosszúsági és tömegnövekedés folyamatát szabályozza az egyedfejlodés során. A relatíve szigorú öröklésmenet ellenére a testmagasság és a testtömeg egy-egy családon belüli variabilitása még az azonos nemu családtagok esetében is nagy. A jelen-ség genetikai magyarázata az, hogy a morfológiai és a funkcionális jellemzok megha-tározó többségének öröklésmenete poligénes (több minor gén alakít ki egy-egy tulajdon-ságot), vagyis a kódolt tulajdonság érvényre jutását a külso környezet hatásai jelentosen serkenthetik vagy éppen korlátozhatják (Bouchard et al. 1997).

A környezeti hatások szerepe szinte már evidenciának tekintheto bizonyos feno-tipikus morfológiai jellemzokre és motorikus tulajdonságokra, de hangsúlyozni kell, hogy e hatásegyüttes jelentosége sokkal bonyolultabb. Tudományosan bizonyított többek között: • a mérheto nedves csonttömegben és denzitásban (Morrison et al. 1994), • a szív- vérkeringési és légzorendszer szerkezetében és funkcióiban (John et al. 1995), • a táplálkozási szokásokban és az ételválasztásban (Briefel et al. 1995), • a lipid- metabolizmusban (Bouchard 1995), • a légzorendszeri funkciókban (Hankins et al. 1982), • az élvezeti cikkek használatában és az általuk indukált betegségek kialakulásában (Heath és Martin 1993). Az ember életének szinte minden szférájára ható külso környezet fogalom tar-talma tehát nem szukítheto vagy bovítheto tetszés szerint. A környezet tehát: A termé-szet anyag- és energiaforgalmi rendszereinek (egyedek és populációk viszonylatában az ökoszisztémáknak, sejtek, szervek, gének esetén magának az élo szervezetnek is) azon térbelileg és funkcionálisan körülhatárolható része, amely az adott élo objektum életfo- lyamataira ténylegesen hat, azt közvetve vagy közvetlenül, pozitívan vagy negatívan be-folyásolja. A környezet tehát egy olyan bonyolult rendszer, amely az élolényekkel vagy azok csoportjaival, mint szervezet-rendszerrel kölcsönhatásban áll. A környezet fo jellemzoje tehát a hatás, ezért helytelen minden olyan környezetfelfogás, amely a környe-zeten a/ a tér egy darabját, az élolény ”topológiai környezetét” (helyesen: környékét), vagy b/ az ebben muködo természetföldrajzi tényezokomplexus egészét (helyesen: a földrajzi miliot), és nem csupán annak effektíve, funkcionálisan ható részét érti. A környezeti tényezok hatásmechanizmusára jellemzo, hogy többnyire dinami-kusan összefüggenek egymással, bármelyikük megváltozása a többi hatását is befolyá-solhatja. A végeredmény szempontjából azonban nem minden tényezo hatása egyformán jelentos, egyesek közvetlenül vagy közvetlenebbül, mások csak bonyolult áttételeken ke-resztül hatnak. A fiziológia, a genetika, az antropológia, a humánbiológiai stb. a környezeti tényezoket külso és belso tényezokre osztja. Külso tényezoknek tekintik azokat, amelyek többnyire közvetve az idegrendszer módosító mechanizmusain keresztül hatnak és idéz- nek elo fizikai, kémiai és/vagy hormonális változásokat a szervezetben. Ebben a felosz-tásban a belso tényezok a nagyon érzékeny neuroendokrin viszonyok, a vérmérséklet a szellemi- és ösztönadottságok. Mivel összetettségénél fogva a külso környezet minden hatótényezoje mai isme-reteink szerint nem tanulmányozható, Rowland (1996) a kérdésfeltevéshez igazodó, a mérhetoséget

vagy a becsülhetoséget is figyelembe vevo kiemelést (de nem elkülönítést) javasol. A szerzo a gyermekfejlodés és az érés tanulmányozásakor kritikusan hangsú- lyosnak tekinti - a táplálkozást és a tápláltsági állapotot, - az egészségügy ellátás minoségét, - a fizikai aktivitást, - a mikro- és makrokörnyezet társadalmi, gazdasági helyzetét (beleértve az infrastruktúra fejlettségét is), továbbá - a család nagyságát, iskolázottságát hagyományait és kultúráját. E tényezok fejlodési és érési különbségeket is eredményezo jelentos variabilitása még egy olyan kis országon belül is feltételezheto, mint Magyarország. Az utóbbi évek-ben végzett csoport- és rétegvizsgálatok (Babusik 2000, Kertesi és Kézdi 1998, Othman et al. 2002) a Rowland (1996) értelmezése szerinti külso környezet hatásai még mindig nagyon erosek. Nagy valószínuséggel azonban nincs értékelheto hatásuk a genotípusra (legfeljebb ”csak” az adott régióban kialakult géngyakoriságokra). Az egyén, a család és ezen keresztül az egész társadalom ”szerencséje” az, hogy a külso környezet hatótényezoinek meghatározó többsége a Homo Sapiens Sapiens alapveto igényeihez igazítható, bár ez a folyamat nem gyors és nem is olcsó. Sürgosen eldöntendo azonban, hogy idoben áldozunk-e rá anyagiakat, vagy az ember által módo-sított és gyakran korlátozás nélkül ható külso tényezok elobb vagy utóbb, de bizonyí-tottan csökkentik az adott földrajzi régióban élo népesség számát, biológiai értékét azaz vitalitását. 1.1 A vizsgálat célja Az életmód-vizsgálatokban általánosan alkalmazott eljárás a kérdoíves módszer vagy az interjú. Elonyeik nem vitathatók. A megfelelo elrendezésben alkalmazott, valid és reprodukálható humánbiológiai módszerek is megbízható (de zömében indirekt) információkat szolgáltathatnak a né-pesség egészségi állapotát és biológiai értékét (vitalitását) veszélyezteto következmé-nyekrol, vagyis a külso környezet szummált hatásairól. Érzékenységük a fejlodési sajá-tosságokból eredoen azonban nagyobb fejlodo gyermekkorban, mint felnott-, vagy idos-korban. A prepubertás- és pubertáskorúak vizsgálatának további indoka az, hogy náluk nagy valószínuséggel még ”csak” a kockázati tényezok becsülhetok (vagyis még van ido és mód a prevencióra), míg a felnottek csoportjaiban már gyakoribb a kialakult kóros, vagy kóroshoz közeli állapot. Megítélésünk szerint a mérheto és decimális rendszerben kifejezheto mutatók tudományos megbízhatósága nagyobb, mint a kérdoíves módszereké, mivel a vizsgált személyek ismereteibol eredo, de az eredményeket jellemzoen módosító hatás ilyen úton jelentosen csökkentheto.

A vizsgálat célja tehát összehasonlítani a különbözo életkörülmények között élo és eltéro fizikai aktivitású 9-14 éves fiúk morfológiai jellemzoit, testösszetételét és fizikai teljesítoképességét. Az általános cél megvalósítása (vagyis a globális összehasonlítás) mellett részle-tesen elemezzük: A fizikailag aktív (rendszeresen sportoló) és a nem aktív (csak az iskolai testnevelésben résztvevo, azaz lényegében hipoaktív) fiúk testméreteit, növekedési és szomatotí-pusát, relatív testzsírtartalmát, továbbá a motorikus próbaeredményekkel jellemzett fizikai teljesítményét. E kérdéskörön belül elemezzük a morfológiai alkat jellemzoi és a motorikus próbaeredmények közötti kapcsolatot, alapvetoen annak tisztázásá-ra, hogy meghatározzuk a teljesítményekben a belso és a külso hatásokra visszave-zetheto komponenseket. A bizonyítottan különbözo társadalmi és gazdasági környezetben, de városi vagy váro-sias településeken élo roma és magyar gyermekek és serdülok antropometriai és motorikus teljesítmény-jellemzoit. Az antropológiailag nagyon hasonló (az anyaországi és a határon túl élo magyarok) gyermekminták testméretei, testi felépítése, testösszetétele, továbbá motorikus teljesítoképessége közötti különbségeket. 1.2 Hipotézisek A várható eredmények egyszeru és tömör összefoglalása lenne az az állítás, mely szerint az életkörülmények és az életmód hatásai a gyermekfejlodésre bizonyíthatók. Az indirekt módszerekkel megvalósítandó célkituzés azonban a részletkérdéseket is érinto hipotéziseket igényel. A rendszeres fizikai aktivitás gyermekfejlodést serkento hatásait, különbözo szempontok vagy szempontrendszerek alapján több szerzo és munkacsoport is összefoglalta (Barabás 1989, Demeter 1981, Malina és Bouchard 1991, Rowland 1996, Szabó 1978). A különbözo idoben és különbözo népességek vizsgálata után elemzett eredmények egybehangzó következtetése a rendszeres fizikai aktivitás szükségessége, de gyakran markáns különbség van abban, hogy milyen mennyiségu fizikai aktivitást tekintenek humánbiológiailag szükségesnek az elemzok. Ez részben abból is eredhet, hogy a vizsgált (nem rendszeresen sportoló) minták átlagos fizikai aktivitása is különbözo. Gondolatmenetünkben alapveto fontosságú lehet Frenkl és Mészáros (2002) következtetése: Az ezredforduló magyar gyermekei már olyannyira hipoaktívak, hogy testösszetételükben és fizikai teljesítményükben már a ”mozgáshiány-betegség” tünetei ismerhetok fel. Mintegy 15-20 évvel ezelott a rendszeresen sportoló fiúk morfológiai jellemzoi többek között azért is különböztek a nem sportolókétól, mert az edzoknek volt módjuk humánbiológiai szempontok alapján is szelektálni (Frenkl et al. 1987). A jellemzo helyzet

ismeretében tehát azt feltételezzük, hogy a morfológiai különbségeket a nem aktívak kisebb izomtömege, csökkent nyugalmi izomtónusa és kritikusan nagy relatív zsírtömege eredményezi. Véleményünk szerint a fizikailag döntoen hipoaktív mintában a test méreteinek, arányainak és összetételének szerepe a motorikus teljesítmények mért értékeiben elhanyagolható, sokszor szinte csak jelzés értéku összefüggés mutatható ki közöttük. A sportolók jobb fizikai teljesítményének becslése szinte nyilvánvaló, de feltételezheto, hogy ez a teljesítmény átlag jobban hasonlít a 25 évvel korábbi nem sportoló-kéhoz, mint a sportolókéhoz. A roma gyermekek és serdülok antropometriai és motorikus teljesítmény vizs-gálata lényegében új színfolt a hazai humánbiológiai palettáján. Életmódjuk, kultúrájuk, egészségügyi státusuk és táplálkozási szokásaik (valószínuen a szükségbol eredoen is) jelentosen különbözik a magyar átlagtól (Babusik 2002, Hablicsek 1999). A romák kü- lönbözo csoportjai továbbá antropológiailag a közép-európai népességektol távoli etni-kumot képviselnek. A méret és konstitucionális különbségek tehát részben rasszjelleg-ként, a testösszetétel és a motorikus teljesítmény differenciák viszont környezeti hatás-ként értelmezendok. A szegényebb életkörülmények alapján elméletileg feltételezheto lenne nagyobb átlagos fizikai aktivitásuk és következményesen jobb motorikus teljesít- ményük is. A jellemzo táplálkozási anomáliák (a többség csak a táplálkozás mennyiségi szempontjait veszi – mert a minoségieket szukös lehetoségeik miatt nem teljesítheti– figyelembe) viszont azt sugallják, hogy a roma vizsgáltak fizikai teljesítoképessége kisebb lesz. Megítélésünk szerint ezt az utóbbi következményt erosíti kultúrájukból eredo (?) vagy sze rzett tulajdonságként értelmezendo életvitelük és a többséget jellemzo általános igénytelenség (az érték csak anyagi lehet) is. Az országhatáron belül és a határon túl élo, magyar gyermeknépességek jellemzoinek összehasonlítása azért lehet kiemelt fontosságú, mert ebben az elrendezésben a genetikai különbözoségek következményei szinte teljes mértékben elhanyagolhatók. A nagyváradi gyermekek és serdülok életszínvonala a földrajzi közelség ellenére is már hosszú ideje rosszabb, mint az anyaországban éloké. A határ mindkét oldalát alaposan ismero, nagyváradi testnevelo tanárok megítélése szerint, a 2003-as állapot is csak kö-zelíti a 70-es években jellemzo hazaiakat. A vizsgált minták életkor szerinti megoszlá-sából eredoen figyelmet kell fordítanunk az orszá got 14-15 évvel korábban jellemzo gazdasági viszonyokra is. A táplálkozási anomáliák hatásai tekintetében meghatározó Fellmann és Coudert (1998), valamint Bouchard (2000) egybehangzó véleménye, mely szerint az intrauterin életben vagy a méhen kívüli élet elso évében elszenvedett hiányál- lapotok következményeit az egészséges gyermekfejlodés még évek múltán sem tudja ki-egyenlíteni. A 12-14 évesek korcsoportjaiban az esetleges különbségeket (a születésük idopontjában jellemzo gazdasági helyzet következtében) ilyen alapon is minosítenünk kell. A

nagyváradi gyermekeknél nyert szubjektív tapasztalatok (az adatfelvétel, a vizsgálathoz való hozzáállás, az állandóan foglalt sportudvarok stb.) alapján viszont feltételezheto kisebb relatív testzsírtartalmuk és jobb motorikus teljesítményük. A jelentos genetikai hasonlóság következtében nem várunk viszont jelentos differenciákat a testmagasság valamint a testi felépítést bemutató metrikus index mintán-kénti átlagai között. Mivel az antropometriai szomatotípus és a szomatotípus komponensek számítása döntoen fenotipikus antropometriai változókat (testmagasság, testtömeg, a borredok vastagsága stb.) feltételez, a határon túl élo gyermekeknél az ekto-mezomorf konstitúciót várjuk jellemzonek, szemben a Magyarországo n élok kissé mezo-endomorf testi felépíté-sével. 1.3 Korlátozó tényezok A statisztikai értelmezés szerinti nagy minták ellenére sem törekedhettünk min-den összehasonlításban reprezentatív minták gyujtésére, bár az elemszámok önmagukban minden korcsoportban és mintában megfelelnének az 1-2% közötti reprezentativitás kritériumának. A rendszeresen nem sportoló magyar gyermekek és serdülok mintájában a településenkénti megoszlás kritériumát a motorikus próbák végrehajtásának feltételei korlátozták elsosorban. A roma vizsgáltak esetében gyakran 8-10 gyermekért kellett volna egy-egy, a fovárostól távoli városba utaznunk, amennyiben az érintettek és szüleik hozzájárulnak az adatfelvételhez. Az anyagi lehetoségek korlátozott volta miatt az adatgyujtéstol az ilyen településeken eltekintettünk. Ilyen tekintetben további korlátot jelentett az, hogy gyakran még a vizsgáltak sem voltak tisztában azzal, hogy a roma etnikum melyik csoportjához (beas, oláh, lovari) tartoznak. A nagyváradi gyermekek életmódjának és életszínvonalának jellemzésére meg-bízható, hivatalos adattal nem rendelkezünk, mivel ilyen statisztikai kimutatás az utóbbi évtizedben Romániában nem készült. A korábbi (tehát a forradalom elotti) statisztikák megbízhatóságát viszont közismerten a politika szintjére emelt, hivatalos ”torzítás” (kozmetikázás) terheli. Az elemzésben tehát nem maradt más lehetoség, mint az empíria, amelybol természetesen az idokorlátok következtében nem zárhatók ki a szubjektív értékelés következményei sem. 1.4 Adottnak tekintett tényezok Néhány, az antropometriai adatokon alapuló becsléssel kapcsolatosan, valamint a motorikus próbaeredmények ismeretében történo képesség- és készség jellemzés esetén metodikai és/vagy értelmezési alapú kritikák is publicitást kaptak (Szmodis et al 1976, Mészáros 1990). Ennek ellenére a nagyelemszámú kinantropometriai pályavizsgálatok általánosan elfogadott eljárása az antropometria adatgyujtés és a motorikus próbaered- mények értékelése.

Noha az antropometriai vizsgálatok objektivitás a testdimenziók reprodukálható felvétele (a megfelelo gyakorlattal rendelkezo vizsgálók esetében a leolvasás pontossága mindig a megengedett hibahatáron belül van) is biztosítja, a kritikai észrevételek vélt vagy valós jogossága jelentosen csökkentheto, ha bizonyos ajánlásokat következetesen betartunk. Mivel a vizsgálat folyamán mindig azonos (hivatalosan elfogadott és hitelesített) méroeszközöket használtunk, továbbá a különbözo méretcsoportokat és mo-torikus próbaeredményeket mindkét országban ugyanaz a gyakorlott vizs-gáló rögzítette, a leolvasási pontosság különbözoségébol eredo hibáktól elte-kinthetünk. Az alkalmazott számítási (becslési) algoritmusok a nemzetközi humánbiológiai szakirodalomban elfogadottak. A lehetséges hibák forrása tehát elsosorban nem technikai, hanem értelmezési. Ezt úgy kívántuk csökkenteni, hogy a mért vagy a számított adatok és az összefüggések értelmezésekor kizárólagosan a fizikai dimenziókkal jellemezheto tartalomra szorítkozunk. Az eredmények értékelésekor tehát nem beszélünk az alapadatoktól idegen tartalmú képességekrol vagy készségekrol, hajlamról vagy elorevetített sajátosságról, csupán különbségekrol és hasonlóságokról, teljesítményekrol, vagy statiszti-kai kapcsolatról.

2. fejezet. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Bevezetés Általános humánbiológiai megfigyelés az, hogy a különbözo mikrokörnyezetben élo egészséges gyermekek növekedése, fejlodése és érése –éppen a külso környezet ha-tásai

következtében– a mennyiségi és a minoségi jellemzok alapján egyaránt eltéro lehet, amennyiben az adott idopontra kialakult állapotot a kronológiai évekre standardizált referenciákhoz (növekedési standardokhoz, vagy normákhoz) viszonyítjuk. Ilyen alapon megkülönböztethetünk: • átlagos –az adott területen élo népesség többségét jellemzo– sebességu (normál) növekedést, fejlodést és érést, • az átlagot jellemzotol való eloretartást (akcelerációt), és • az átlagot jellemzotol való elmaradást (retardációt). A különbözo fejlodési csatornákban növekvo gyermekek gyakorisága a statiszti-kailag csupán kicsi vagy közepes nagyságú mintákban, pusztán az elore nem becsülheto (tehát véletlen) hatások következtében olyan nagy is lehet, hogy jellemzoik az átlagot és/vagy a szórást is értékelhetoen módosítják. Az érettséget (a biológiai fejlettséget) becslo mutatók között talán az egyetlen kivétel a csontfejlodés folyamata, amely univerzálisan az emberi faj fejlodo egyedeinek mutatója (vagyis a koradat független az emberfajtákhoz való tartozástól). Ilyen alapon használhatók általánosan a csontéletkor meghatározását segíto atlaszok (csontérési refe-renciák). A növekedés általánosan jellemzo sebessége, vagy a sebességváltozások (növe-kedési lökések –PHV, PWV–) különbözo kronológiai korban való megjelenése, továbbá az érési bélyegek kialakulása alapvetoen környe zeti hatás függo jellegek, habár Bodzsár (2003) véleménye szerint ezen sebességviszonyok sem teljesen függetlenek az örök- löttségtol. Az egyedfejlodés környezeti hatás függo individuális különbségeivel kapcsola-tosan (lényegében az adatok értelmezése vonatkozásában) figyelemre méltó Eiben (1970) korai gondolatmenete, mely szerint megfontolandó, hogy akcelerációról, mint egy jellemzo fejlodési sajátosságról, vagy a retardáció megszunésérol (a fejlodést és az érést lassító tényezok hatásainak megszunésérol) beszélünk. Elso közelítésben vagy az egyed vonatkozásában a különbség nem szignifikáns. A növekedési és érési retardációt eredményezo hatások népesség szinten történo csökkenése viszont jelentos humánbioló-giai tartalmat hordoz. Az életkörülmények javulását és az életszínvonal jelentos növe-kedését is jelenti szükségszeruen. E két hatótényezo együttes változásának következmé-nyei nemcsak az életminoség javulásában jutnak érvényre, de együtt járnak a népesség általános egészségi állapotának javulásával is. Ezt a populáció szempontjából kedvezo állapot megítélésünk szerint azonban nem lehet rövid évek vagy egyetlen évtized alatt biztosítani. Az értelmezési alap különbözosége azonban nem változtat azon a tényen, hogy az adott területen élo népesség antropometriai jellemzoi –az életkörülmények változása következtében– akár 10-20 év alatt is értékelhetoen módosulhatnak és az európai orszá-gok többségében napjainkban még változnak is (Bodzsár és Susanne 1998, Eiben et al. 1998, Mohácsi et al. 1994, Othman et al. 2002a), vagyis sok országban még valóban jelentos a lemaradás. A humánbiológiai jellemzok és jellegek generációnkénti különbö- zoségét nevezzük

szekuláris trendnek. Többek között ezzel a változással függ össze a humánbiológusok azon törekvése, hogy az országos referencia adatokat meghatározott idonként (az adatfelvételi gyakoriság csak a trend függvényében határozható meg) fel kell újítani. Az 1970-es és 80-as években közölt eredmények tanúsága szerint Magyar-országon egy-egy referencia érvényességi ideje 15, legfeljebb csak 20 év (Mészáros et al. 1981, Mészáros és Mohácsi 1983). (Mivel a szekuláris trend sebességében az állandóság nem is feltételezheto, a közölt idointervallumoktól való eltérés sem kizárható.) Az ilyen tekintetben érvényét veszített standardokhoz való hasonlítás eredmé-nyeként, a vizsgálat idopontjában az átlagos fejlodési csatornába tartozó gyermekeket vagy serdüloket biológiailag eloretartónak, a valójában kismértékben retardáltakat pedig normál fejlodésmenetunek minosítjük. Amennyiben a biológiai fejlettség meghatározása a fizikai teljesítmények értékelése szempontjából is történt, a téves következtetés esélye és veszélye még nagyobb (Mészáros 1990). 2.1 A külso környezet hatásai a gyermekfejlodésre A korábban leírtak alapján is nyilvánvaló, hogy a külso környezet gyermekfejlo-désre gyakorolt hatásai nagyon összetettek és a bizonyított direkt vagy többszörös átté-telen keresztül érvényre jutó interakciók következtében nem emelheto ki hangsúlyos vagy hangsúlyosabb hatótényezo. A rendelkezésre álló és többségében az utóbbi 10-15 évben megjelent közlemé- nyek meghatározó hányada –alapvetoen technikai és metodikai megfontolások miatt– mégis egyegy hatás következményeit elemzi. A fejezet ezen részében csak - a rendszeres fizikai aktivitás és - a tápláltság fejlodési következményeit foglaljuk össze. A joggal feltételezheto kölcsönhatások ellenére sem állítjuk, hogy ezek önálló hatótényezok, de meghatározó szerepük többek között az érintettek nagy száma következtében nem vitatható. 2.1.1 A rendszeres fizikai aktivitás A felnövekvo generációk szomatikus fejlodésével, egészségi állapotával felelos-séggel foglalkozó szakemberek között teljes az egyetértés abban, hogy a rendszeres és növekvo szervezet biológiai igényeihez igazodó fizikai aktivitás a legolcsóbb, de ennek ellenére nagyon hatékony stimulusa a spontán biológiai változásoknak, továbbá hasonló a jelentoségük a prevencióban és több kóros állapot esetén a kurációban. Az sem vitatott, hogy ilyen célzattal a döntoen aerob aktivitás hatásai a legkedvezobbek. Alig tíz évvel ezelott Malina és Bouchard (1991) a rendszeres fizikai aktivitás növekedést, fejlodést és érést serkento, valamint a folyamatokat harmonizáló hatásait közvetlenül a táplálkozási tényezok mögé rangsorolta, csupán néhány évvel késobb je-

lentoségét már a táplálkozási tényezokével azonosnak minosíti (Malina 1997) ugyanab-ban a közösségben. Nincs konszenzus viszont abban a kérdésben, hogy milyen gyakoriságú és ter-jedelmu fizikai aktivitás lenne szükséges. A vizsgálók többsége általában a vizsgált min-tát vagy populációt jellemzo gyakoriságot és terjedelmet minosíti elégtelennek vagy ép-pen megfelelonek. Sallis (1994) fogalmazása és egyben ajánlása például ilyen tekintetben csupán az általánosság szintjén értékelheto. A fordításból eredo félreértések elkerülése végett itt az eredeti szöveget közöljük: ”All adolescents should be physically active daily or nearly everyday, as part of play, games, sports, work, transportation, or recreation in the con-text of family, school, and community activities.” Armstrong (1995) ajánlása már konk-rétabb: ”In addition to daily lifestyle activities, three or more sessions per week of acti-vities lasting 20 minutes or more that require moderate to vigorous levels of exertion are recommended.” Malina és Bouchard (1991) véleménye csupán abban tér el Arm-strongétól, hogy a szerzok 20 perc helyett minimálisan 40 perc terjedelmet javasolnak alkalmanként. Bar-Or (2003) ajánlása, noha elso olvasatra szintén nagyon általános, a szövegkörnyezet ismeretében mégis pontosan számszerusítheto és terjedelmében több aktivitást jelent, mint az eddig idézett szerzok bármelyike által elvárt. A gyermekorvos megfogalmazása szerint a napi aerob aktivitás mennyisége legyen pontosan megegyezo a TV- nézéssel és komputeres tevékenységével. Az itt Közép-európában azonban elgon-dolkoztató, hogy a kanadai gyermekek naponta átlagosan csupán 80 percet fordítanak az említett szórakozásra. Frenkl és Mészáros (2002) nem az idotartam és a gyakoriság ol-daláról közelíti meg a kérdést: A vizsgálók azt a mennyiséget és intenzitást tekintik kí- vánatosnak, amely fiziológiai és fizikai mutatókkal egyaránt bizonyítható adaptációt eredményez. Az adaptáció kialakításához szükséges és egyben elégséges terjedelem és inten-zitás azonban függ az adott személy, csoport vagy népesség fizikai teljesítoképességének kezdeti szintjétol is. A magyar gyermekek és serdülok a naponta jellemzo fizikai aktivitásuk alapján az 1970-es évek elején még az európai élmezonyben foglaltak helyet (Laki et al. 2001). Alig 25 év elteltével egy 10 európai országra kiterjedo össze-hasonlításban már csak a 7. helyre rangsoroltak (Armstrong 1995), viszont a büszke-ségre alapot nem adó 3. helyet foglalják el akkor, ha a megítélés alapja a hipoaktivitás. Armstrong (1995) eredményeinél még kedvezotlenebb a helyzet az ezredfordulón (Laki és Nyerges 2000). A vizsgált középiskolások jelentos hányada már rendszeres fizikai aktivitásnak minosítette a havi gyakoriságú kirándulást vagy sétát (!). Ezzel szembeállítható Ekelund és munkatársai (1997) aggálya, mely szerint sürgos állami szintu beavatkozás szükséges, hiszen a svéd gyermekek és serdülok 5%-ának napi fizikai aktivitása nem éri el az egészséges gyermekfejlodéshez minimálisan szükséges mennyisé-get és rendszerességet. Sok

közép-európai országban, így Magyarországon is, ez az arány csupán távoli cél és nem realitás. A rendszeres fizikai aktivitás és a gyermekfejlodés kapcsolatának számszerusítése azonban nem is olyan egyszeru feladat, mint ahogy az elso látásra tunik. Beunen (2003) részben összefoglalta azokat a korlátozó tényezoket, melyeket a különbözo elrendezésu vizsgálatok eredményeinek értelmezésekor szükségszeruen figyelembe kell vennünk. Alapveto etikai megfontolások (Helsinki Nyilatkozat, 1975) alapján még vizsgálati céllal sem zárhatunk ki egyéneket vagy csoportokat a fizikai aktivitásból olyan hosszú idore, amelynek következményei nagy valószínuséggel már mér-hetok. A sérülés vagy betegség következtében hosszabb idore ágynyugalomra kényszerült –a korábbiakban aktív vagy éppen versenyszeruen sportoló– fiatalok test-összetétele gyakran markánsan változik, aerob teljesítménye is csökken stb., de a mennyiségi viszonyokban nem tudjuk számszerusíteni a betegség ilyen következményeit. A statisztikailag is értékelheto minták leginkább a fizikailag aktív és nem aktív csoportosításban gyujthetok. Ilyenkor is marad azonban bizonytalansági té- nyezo. Frenkl és munkatársai (1987, 1998) két olyan vizsgálatot is közöltek, amelyben csoportosítási szempont volt a rendszeres fizikai aktivitás. A szerzok véleménye szerint is, a sportedzésben résztvevok szignifikánsan magasabb termete, kisebb relatív testzsír-tartalma és atlétikus konstitúciója, továbbá nagyobb abszolút (l ? min-1) és testtömegre vonatkoztatott (ml ? kg-1 ? min-1) oxigénfelvétele lehet a szelekció következménye is. A hipoaktívak és az aktívak (de nem sportolók) közötti különbségek viszont kicsik és va-lójában véletlenszeruek, vagyis ezek ismeretében csak az fogalmazható meg, hogy az aktívnak tekintett gyermekek és serdülok heti 2-3 alkalommal végzett iskolán kívüli fizikai aktivitása nem volt elegendo az adaptáció kialakulásához. Könnyebben értelmezhetok a rendszeresen sportoló és nem sportoló, prepuber-táskorú gyermekek testösszetételében kimutatott különbségek (Pápai et al. 1991). Ez az elemzés is azon a feltételezésen alapul, hogy a sportoló gyermekek edzoi ismerik a gyermekfejlodés minden vonatkozó részletét és az edzések során nem végeztetnek ver-senyzoikkel az adott korban még kontraindikált gyakorlatokat. A rendszeresen sportolók 1-2%-kal nagyobb relatív izomtömege direkt módon kapcsolható lenne a fizikai ak-tivitáshoz, de a testmagassággal korrigált abszolút tömeg (kg ? cm-1) hasonlósága ennek ellentmond. A munkacsoport megfigyelései összhangban vannak Mero és munkatársai (1990), valamint Rowland (1996) eredményeivel és következtetéseivel, melyek szerint a prepubertásban az izomtömeg növelés endokrin feltételei még hiányoznak. Más oldalról jellemzett adaptációs jel az hogy, az edzett gyermekek abszolút tömegében hasonló izomrendszere szignifikánsan nagyobb fizikai teljesítményre képes (Raudsepp és Jürimäe 1997). Hasonló következtetés fogalmazható meg a sportoló gyermekek kismértékben nagyobb relatív csonttömegével kapcsolatosan is. A nagyobb testtömeg-relatív csont-tömeg –amely az életkorral szinte lineárisan csökken egészen

fiatal felnottkorig– alap-vetoen a kevesebb testzsírtartalommal is kapcsolatban lévo kisebb testtömeg követ-kezménye. Curteix és munkatársai (1997) rávilágítottak arra is, hogy a fizikailag aktív és nem aktív gyermekek és serdülok nagyon hasonló csonttömege nem tekintheto mino-ségében is azonosnak. A sportolók csontdenzitása –a sportágak különbözoségétol füg- getlenül– még ilyen fiatal korban is mérhetoen nagyobb, mint a nem sportolóké vagy a kifejezetten hipoaktívaké. 2.1.2 A tápláltság és a testösszetétel hatásai a gyermekfejlodésre A tápláltsági állapot, a testösszetétel és növekedés, fejlodés vagy az érés össze- függései lényegében három elrendezésben tanulmányozhatók. A disszertáció alapveto célkituzése ismeretében a kórós soványság, vagy a kóros kövérség (obesitas) hatásait itt nem szemlézzük, bár ezek az állapotok is egyre nagyobb gyermeklétszámot érintenek. A relatív testzsírtartalom individuális variabilitása –egyértelmuen környezeti hatásként– az egészséges gyermekek között is olyan nagy, hogy megfelelo alapot biztosít az elemzéshez. E nagy variáció-terjedelem az egészségszempontú megközelítés alapján két részre osztható. Lohman (1992) értelmezése szerint lényegében nem kell nagy jelen-toséget tulajdonítanunk a fiúgyermekek 5-24% közötti testzsírtartalmának, viszont már kezelést igényel a 25-30% közötti és direkt módon is valamint lehetséges szövodményein keresztül is súlyos rizikó tényezo a több, mint 30% testzsírtartalom, függetlenül a becslés módszerébol eredo kisebb- nagyobb különbségektol. Miután az egészséges táplálkozás fogalom tartalma nem azonosítható az energiahordozók bevitelével, a túlsúlyos vagy éppen kövér gyermek is lehet biológiailag vagy egészségtanilag nem megfeleloen táplált. A WHO (1998) egyik statisztikája szerint a szükségesnél kevesebb energiabevitel és egyben a minoségében sem megfelelo táplálkozás elsosorban a harmadik világ országaiban jellemzo, de az energiatartalmában elegendo (vagy az igényeket messze meg is haladó), viszont a minoségi jellemzok alapján hiányos táplálkozás még Európában is sok gyermeket érint. A közhiedelemmel ellentétben a széles tartományban variáló relatív testzsírtartalom (%), testtömeg index (kg ? m-2 ) vagy relatív testtömeg (kg ? cm1) nem a tápláltság indikátorai, ezek csupán az energiabevitel és a felhaszná lás aránytalanságának mutatói. A kritikus testzsírtartalom azonban más összefüggések alapján is kijelölheto. Prókai és munkatársai (2003) azt elemezték, hogy milyen mennyiségu raktárzsír értelme- zendo módosító tényezoként a gyermekek természetes mozgásokkal jellemzett fizikai teljesítményére. Függetlenül a próbaeredményekben megnyilvánuló tulajdonságoktól (gyorsaság, robbanékonyság, állóképesség), a testtömeg 22%-át meghaladó testzsírtarta-lom szignifikánsan csökkenti a teljesítményeket, pedig a humánbiológiai szakirodalom-ban a 22% körüli testzsírtartalomnak általában nem is tulajdonítanak jelentoséget a vizs-gálók. Más eredményt kapunk azonban, amennyiben csak az élettani teljesítmény (pél-dául: a maximális abszolút aerob teljesítmény) a megítélés alapja. Bouchard (2000), va-lamint

Mohácsi és munkatársai (2003) arra hívják fel a figyelmet, hogy a még egészsé-ges, de hosszabb ideje kövér vagy éppen elhízott gyermekek laboratóriumban mért kardirespiratórikus teljesítménye nem különbözik a normál testösszetételuekétol, vagy azo-két kismértékben meg is haladhatja. Hangsúlyozni kell, hogy ezekben az összehasonlí-tásokban csak az élettani teljesítmény volt azonos a fizikai nem. Ilyen tekintetben a másik végletet képviselik a sovány gyermekek és serdülok. Amíg a 22%-ot meghaladó testzsírtartalom értékelhetoen csökkenti a fizikai teljesít- ményt, de nem rontja az élettanit, addig az átlagosan 10%- nál is kisebb testzsírtartalmú csoportok motorikus teljesítményei nem különböznek a normál testzsírtartalmú kortár-saikétól (Mészáros et al. 2003a, Völgyi et al. 2003). Ismételten emlékeztetünk Prókai és munkatársai (2003) eredményeire, melyek szerint a fizikai teljesítmények sokkal érzé-kenyebbek a depózsír nagyobb mennyiségére, mint például a fejlodési jellemzok vagy az egészségi állapot indikátorai. A fokozott érzékenység azonban nem terjesztheto ki mindkét irányba. A szükségletet tartósan meghaladó energiabevitel nem egészségvonzatú következményeinek elemzése érdekes és az sem kizárt, hogy bizonyos összefüggések alapján ellentmondó következtetésekhez biztosít alapot. Több vizsgáló és munkacsoport egybe- hangzó megfigyelése az, hogy a kisebb-nagyobb mértékben túlsúlyos, de még nem obes (tehát nem kórosan kövér) gyermekek hormonális érése a kromoszómális nemtol füg- getlenül korábban következik be, mint átlagos testzsírtartalmú vagy esetleg kifejezetten sovány kortársaiké (Frenkl et al. 1988, Garn et al. 1986, Malina és Bouchard 1991, Be-unen et al. 1994). Az idézett közleményekben foglaltak alapján azonban az nem döntheto el egyértelmuen, hogy a kialakult állapot, azaz a korábban bekövetkezo nemi érés ok-e vagy csupán következmény. Az érés biokémiai teóriáját alapul véve (a kritikus testössze-tétel mint kritérium) a korábban bekövetkezo nemi érés a nagyobb depózsír mennyiség következménye (Bodzsár 1999). Más szerzok véleménye szerint a nagyobb zsírmennyiség az érés egyik következménye azonban ez sem függetlenítheto a hormonális változásoktól (Frenkl et al. 1988, Malina és Bouchard 1991). A biokémiai teóriát támasztja alá többek között az a megfigyelés, mely szerint a korábban éro gyermekek már az érést megelozoen évek óta kövérebbek, mint kortársaik, továbbá az az eredmény, hogy a korán éro és egy-ben kisebb- nagyobb mértékben kövér gyermekek felnottkorukban is kövérek vagy esetleg obesek lesznek (Van Lenthe 1996). Mint minden tudományos megfigyeléssel, ezzel is szembe állítható kivételként értékelheto, hogy az érés gyorsabb tempója és a nagyobb re- latív testzsírtartalom, mint több szerzo által leírt összefüggés nem bizonyítható egy 42 fos, egészséges és átlagos fizikai aktivitású, brazil mintánál (Bracco et al. 1997). A gyermekfejlodés és a kritikus testzsírtartalom kapcsolatának másik ”paradox” példája a markánsan különbözo testzsírtartalmú gyermekek és serdülok jelentosen eltéro testmagassága. A lakóhely geográfiai lokalizációjától, valamint az adott régióban jel-lemzo általános életszínvonal különbözoségétol függetlenül a kövér vagy obes gyerme-kek és serdülok testmagassága szignifikánsan nagyobb, mint a nem kövéreké vagy a kifejezetten soványaké (Kemper 1995, Georgiou et al. 2000, Völgyi et al. 2003). Mé-száros és munkatársai (2003a) megfigyelése szerint ez az összefüggés a fiatal felnott férfiak csoportjainál azonban nem bizonyítható. A kövér gyermekek és serdülok magasabb termete lehet a korábban jelentkezo biológiai érés egyik következménye is (PHV) és Bodzsár (2003) már korábban is idézett gondolatmenete szerint lehet a növekedést reguláló gének hatása is. Ezzel kapcsolatosan azonban joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezek a genetikai hatások miért éppen a kövérek vagy elhízottak mintáiban ilyen gyakoriak. Bouchard (2000) hangsúlyozza ugyanis, hogy az emberi szervezetben nincs (vagy mai tudásunk szerint nem ismert) egy kitüntetett gén vagy géncsoport, amely a kövérség kialakulásáért önmagában

vagy bonyolult interakciókon keresztül felelos lenne. Az öröklésmenet, ha bizonyított, minorgénes, és mint ilyen, nagyon érzékeny a környezet hatásaira. Egy további, inkább teoretikus magyarázat lehet az, hogy a kövérség kiala-kulásához vezeto folyamatban kisebbnagyobb mértékben megváltozik (vagy megváltoz-hat) egyes gének vagy gén csoportok környezeti tényezok iránti érzékenysége is (Bodzsár 1999, Bouchard 2000).

A nagyobb testzsírtartalom kialakulhat akkor is, ha a tápanyagok biológiai értéke minden gyermekfejlodési és egészségügyi kritériumnak megfelel, de kialakulhat a minoségében nem megfelelo táplálkozás esetén is. A tartós kövérség és az obesitas azon-ban függetlenül a kialakulás módjától az egészséget önmagában is veszélyezteto ténye-zo. Felvetodik a kérdés, hogy az idolegesen magasabb termethez vagy az átlagosan jel- lemzonél korábban bekövetkezo nemi éréshez társítható-e pozitív vagy negatív tartalmú minosítés. A hétköznapi megítélés alapján bizonyára. A nagytermetu és egyben akcele-rált gyermekek megítélése általában pozitív, még a kisebbek vagy valóban alacsonyak akkor is ”segítségre szorulnak”, ha növekedésük, fejlodésük és érésük pontosan követi az életkorra jellemzo sebességeket, csupán öröklött adottságaik következtében ilyenek. A megjelent tudományos közlemények alapján pontosan ellenkezo a következte-tések tartalma. Bar-Or (2003) kimutatása szerint a kövér és elhízott gyermekek morfo-funkcionális jellemzoit elemzo tanulmányok száma az utóbbi 10 év folyamán több, mint 15-szörösére növekedett. Noha a humánbiológusok sem társítanak direkte pozitív vagy negatív tartalmat egy-egy kialakult állapothoz, a nagyobb vizsgálati gyakoriság azt su-gallja, hogy a kövérséget és az obesitást általában negatív tartalmú következményekkel társítják, vagyis ez az állapot a biológiailag veszélyesebb, még akkor is, ha idolegesen növekedési vagy érési többlettel társul. 2.2 A magyarországi roma népesség lélekszáma, szocio-ökonómiai és egész-ségi állapot jellemzoi A legnagyobb etnikai kisebbség Magyarországon a cigányság (a továbbiakban: roma, roma népesség, roma populáció). Noha a két népesség összehasonlító antropoló-giai, antropometria, kulturális antropológiai vagy szocio-ökönómiai jellemzoinek össze- hasonlítása hosszú ideig politikai korlátokba ütközött, néhány objektív eredmény mégis napvilágot látott. Ezek a vizsgálatok elsosorban az önmagában sem homogén roma né-pesség és a magyarországi, antropológiailag europid eredetu minták jellemzoinek elem- zése után a romák eredetének kérdéséhez kívántak tudományos hátteret biztosítani. A Magyarországon élo europid és a roma népesség különbözo antropológiai mutatóiban szignifikáns különbségeket mutatott ki a Tauszik vezetett munkacsoport (1986), valamint Tauszik és Tóth (1987). A bemutatott eredmények azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a két népesség a történelmileg is és biológiailag is hosszú (becslések szerint több, mint 700 év) együttélés (vagy inkább egymás mellett élés) ellenére is számos genetikailag meghatározott jellegben is különbözik (Nagy et al. 2003). Miután a bizonyított különbségek döntoen monogénes öröklodésu jellemzok, vagyis ezekben a külso környezet hatásainak szerepe lényegében elhanyagolható. A jellemzo endogámia mellett a nagyobb országon belüli migráció roma népességeknél is a breeding radius –tenyészsugár– növekedést eredményezte. A monogénes determinációjú tulajdonságok is természetesen antropológiai jellemzoknek minosülnek, de sem a borléc-rajzolat, sem a

szinkomplexió vagy a jellemzo méret- és aránydifferenciák stb. nem hoz-hatók közvetlen kapcsolatba az életminoség vagy a népesség vitális státusa különbözo-ségével. Az egészséges gyermekfejlodés genetikailag általánosan meghatározott menetére olyan tényezok hatásai a meghatározóak, amelyek az emberfajtákhoz való tartozástól függetlenek (Bouchard et al. 1997). A meghatározó tényezok között kiemelt a je-lentosége: • a családok gazdasági helyzetének, • a biológiai igényekhez igazodó táplálkozásnak, • a tartósan jellemzo hygiénés állapotoknak, • az iskolázottságnak, amely többek között magában foglalja az általános egészségügyi ellátás szolgáltatásainak szükség szerinti igénybevételét, • továbbá a kulturális mikrokörnyezetnek. Adatok az arányok változásához Magyarország –a roma népesség abszolút létszáma és a népességhez viszonyított aránya alapján egyaránt– Európában a negyedik helyen áll Románia, Bulgária és Spanyolország mögött. Hazánkban a legnagyobb etnikai kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során csupán 142 ezer magyar állampolgár vallotta magát roma nemzetiségunek. Az önbevallás eredményei a statisztikusok szerint is nyomottak az ismert okok és hatások következtében. Az óvatosabb becslések szerint számuk 1990-ben a bevallott kétszerese volt, míg jelenleg 400-600 ezer fo közötti. Néhány kisebbségi szervezet azonban a 700-800 ezres lélekszámot is valószínusíti napjainkban. E kérdésben alapveto jelentoségu az etnikumhoz való tartozás meghatározása, illetve a meghatározás pontosságát korlátozó tényezok gyakran markáns (nem humánbio- lógiai) hatásai. A demográfiai mutatók jellemzo sajátossága az állandó változás. E vál-tozások általános hazai trendjében az elöregedo és csökkeno népességszám már szinte évtizedek óta jellemzo, a roma közösségekben viszont a fiatalabb korösszetétellel és a növekvo létszámokkal is számolni kell (Kemény 1997, 1999). A roma népesség lélekszámának növekedésével, a becslés pontosságának foko- zásával több munkacsoport és tanulmány foglalkozott az utóbbi években (Kertesi és Kézdi 1998, Hablicsek 1999, Zombory és Kovai 2000), de ennek ellenére a romák lélek-számát még ma is csak becsülhetjük, pontosan nem ismerjük. Az iskoláskorú roma fiatalok (elsosorban általános iskolai) reprezentációja szem-pontjából az az eredmény érdemel figyelmet, amely szerint a magyarországi népesség, illetve a roma népesség a demográfiai fejlodés más szakaszában tart. Míg a magyar népesség egésze "öregszik", azaz a népességen belül a fiatal korcsoportok aránya csökkeno tendenciájú, addig a roma népesség "fiatalodik" A roma családokban napjainkban is jellemzo: - az országos átlagot jelentosen meghaladó terhesség szám és születési arányszám, de - egyúttal a nagyobb a mortalitási arány, és

- a teljes népességhez viszonyítottan rövidebb a születéskor várható élettartam. E demográfiai tendencia egyik következményeként az iskolák többségében át- lagosan mintegy 10%-kal nagyobb a roma gyerekek aránya 1999-ben, mint 1993-ban volt (Babusik 2000). Természetesen a gyakoriságokon alapuló demográfiai becslés nem veheti figyelembe sem a romák országon belüli migrációjából eredo ingadozásokat, sem pedig azt a következményt, (amely lehet, hogy csupán eseti, de a tapasztalatok ismeretében egyre több településen jellemzo) hogy a nem roma szülok az ”elcigányosodó” iskolákból más iskolába íratják gyermekeiket, amennyiben ezt megtehetik. Az iskolák többségét tekintve az utóbbi tíz évben tapasztalt átlagosan 10%-os aránynövekedés napjainkban is fennáll. Az egyes iskolákban érvényesülo arányváltozá-sok oszcilláló görbéje azt mutatja, hogy nem minden iskolában változo tt egyenletesen a roma tanulók száma (Babusik 2000, 2002). Vannak iskolák, melyekben az arány 10-rol 70%-ra nott, míg más iskolákban a roma tanulók relatív gyakorisága nullára csökkent (Babusik 2000). Az elemzésre hasz- nált polinómiális regresszió-analízis tanúsága szerint: Minél nagyobb volt 1993-ban a roma gyermekek aránya egy iskolában, annál nagyobb mértéku volt a hat év alatt kiala-kult arányváltozás és megfordítva. A roma tanulók megoszlása a képzés jellege szerint Részben a meglévo kulturális különbségekre vezetheto vissza, de nem zárhatók ki a valós biológiai okok sem (például az anya nagyon fiatal kora a szülés idopontjában) abban a megfigyelésben, mely szerint a gyógypedagógiai képzésben a tanulók arányát tekintve, két fo tendencia figyelheto meg: a/ minél nagyobb egy iskolában a roma tanulók aránya, a gyermekek annál nagyobb hányada vesz részt gyógypedagógiai képzésben, b/ a közepesen kicsiny iskolákban (121-200 tanuló) a legkisebb iskolákhoz képest háromszoros, a nagyobb iskolákhoz képest kétszeres a gyógypedagógiai képzésben résztvevo gyermekek aránya. A gyógypedagógiai képzésben résztvevo roma gyermekek arányát viszonyítva a teljes (ilyen képzésre szoruló létszámhoz) a különbség még megdöbbentobb (Babusik 2000, Kemény 1999, 2000). Ha van az adott iskolában gyógypedagógiai képzés, a romák részvételi aránya meghaladhatja a 80%-ot még akkor is ha a roma tanulóarány csupán 10% alatti! Ilyen tekintetben általában kivételt jelentenek a nagy iskolák (a tanulók létszáma > 321), amelyekben a tapasztalt roma arány ”mindössze” 35%. Az arányok más szempontú (de következményeiben nem eltéro) megoszlását tükrözi Babusik (2000) egy adata, mely szerint az általános iskolás korú roma gyerme-kek 5%-a vesz részt gyógypedagógiai képzésben. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy amely iskolákban van

gyógypedagógiai képzés, a romák aránya ott nagyobb, miután a gyógy-pedagógiai képzésben részesülok között a roma származásúak relatív gyakorisága 80-90% közötti. A bemutatott adatokat összefoglalva megállapítható: Az, hogy a roma fiatalok milyen speciális programban tanulnak, messze az iskola méretétol és belso arányaitól függ, továbbá – éppen a fo arányokból kiindulva– látható, hogy a cigány kisebbségi programban, illetve a gyógypedagógiai képzésben való részvétel egymás stratégiai alter- natívái. Összefoglaló következtetések Az iskolákban a roma gyermekek aránya az elmúlt hat évben egyenletesen növe-kedett, a demográfiai trenddel megegyezoen ma átlagosan 10%. Az iskolákban a roma tanulók arányainak változása nem egyenletes, erosen függ az iskolában érvényesülo roma tanulóaránytól, valamint az iskola méretétol, illetve a te-lepülés mértétol is, amelyben az iskola muködik. Alapvetoen érvényesül az a tendencia, amely szerint minél nagyobb egy iskolában a roma tanulók aránya, az évek során ez az arány tovább növekszik. A bemutatott adatok szerint a jelenség mögött több mechaniz-mus együttes hatása mutatható ki. Egyrészt, az eredmények közvetett módon bár, de megerosíteni látszanak azt az egyéb kutatásokban és informális megfigyelések alapján leírt mechanizmust, hogy a nem roma szülok gyermekeiket elviszik az amúgy is növekvo, de eredendoen is nagy roma tanulóarányú iskolákból (szegregatív komponens). Másrészt az iskolák méretével és az egyes évfolyamok roma tanulólétszámával kapcsolatos adatok rávilágítanak egy másik, legalább ilyen fontos mechanizmusra is. Nevezetesen, a nagyobb települések esetében –függetlenül a nem roma gyermekek is-kolai elvándorlásától– a roma tanulók aránya az alsóbb évfolyamokban nagyobb, mint a kisebb településeken esetében (demográfiai, illetve az urbanizáció fokából adódó komponens). A jelentosebb arányban roma gyermekeket képzo általános iskolák mindössze ötödében folyik valamilyen speciális roma etnikai program szerinti –tehát kifejezetten a roma tanulók nyelvi, kulturális, szociális helyzetét figyelembe vevo– képzés. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a roma gyermekek 20%-a részesül ilyen képzésben. Az olyan intézmények, amelyekben van ilyen program, elsosorban a meghatározó roma tanulóarányú, egyúttal jellemzoen kistelepülési és kis tanulólétszámmal muködo iskolák. Az általános iskolákban zajló gyógypedagógiai képzést folytató osztályokban (tagozatokon, valamint integrált képzést folytató osztályokban) a roma gyermekek ará- nya jelentosen felülreprezentált. Ez a felülreprezentáltság legerosebben azzal függ ösz-sze, hogy milyen nagy az iskolában tanuló roma gyermekek aránya, tehát elviekben független a sérültség lehetséges individuális okaitól. Minél nagyobb egy iskolában a roma gyermekek aránya, annál nagyobb a magántanulók számaránya is. A 25% roma tanuló feletti iskolákban a magántanulók zöme (80%) roma tanuló. Valószínu tehát, hogy a magántanulóvá válás a romák esetében el-sosorban

iskolai nyomásgyakorlás révén jön létre és az iskolai felelosség áthárítás hú- zódhat meg a háttérben. Az iskolák helyi önkormányzati támogatása nem arányos az önkormányzatok normatív bevételeivel. A támogatás nem követi, esetenként éppen ellentétes a rászorult-sággal (pl. az iskola mérete, a roma tanulók aránya, speciális programok folytatása stb.). Irracionális módon, azok az iskolák részesednek a legnagyobb átlagos fajlagos (egy fore jutó) önkormányzati támogatásban, amelyek semmilyen speciális programot nem indí-tanak a roma tanulók részére. Ezt kiegészíti az, hogy a felzárkóztató képzés indításának iskolai arányaival fordított viszonyban áll az önkormányzati támogatás, mintegy ”bün-teto” jelleggel. Az iskolák önkormányzati támogatása és az iskolák eredményessége sem áll kapcsolatban egymással. Az iskolák eredményességét egyedül a középiskolai továbbjutási mutatók jelentik. A roma tanulók továbbjutási esélyei az átlagnál lényegesen rosszabbak, különösen a gimnáziumokba, illetve az érettségit nyújtó szakképzés intézményeibe való jutásuk alulreprezentált. A roma tanulók sok szempontból érthetoen abban az esetben jutnak el viszonylag a legsikeresebben a középfokú képzésre, ha olyan intézményben tanultak, amelynek mérete közepes, illetve olyan általános iskolában vé geztek, ahol nem volt felzár-kóztató képzés. 2.2.1 Regionális és kulturális különbségek A romák lényegében Magyarország egész területén megtalálhatók régiónkénti eloszlásuk azonban nem egyenletes. Magyarország 3200 települése közül 2000-ben él roma család, de a három északi megyében a legnagyobb a népességük. Az utóbbi évti- zedben jelentosen megnott a városlakó romák aránya, Budapesten a romák száma az ezredfordulón 90 ezerre teheto. A ”városiasodás” azonban elsosorban az állandó lakó-hely megváltozását jelenti, de nem társul a befogadó közösség kultúrájának és életvite- lének átvételével is . Nyelvi és kulturális szempontból a roma szubpopulációk erosen tagoltak. A ci- gány kultúrának nagyon új keletu az írásbelisége, gond továbbá, hogy romák nem ren-delkeznek anyaországgal (ezért nevezzük oket etnikai és nem nemzetiségi kisebbségnek), amely kulturálisan és anyagilag támogatná integrációjukat, vagy életszínvonaluk, életvitelük változtatását. i. A romungrok (a magyar anyanyelvu cigányok) képezik a legnagyobb csoport. Becsült arányuk meghaladja a 70%ot. ii. A második legnagyobb népesség a romanit beszélo oláh cigányok szubpopulációja, arányuk mintegy 20%. iii. A harmadik csoport elsosorban az ország délnyugati régiójában élo beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek. Arányuk 10%. Az oláh és beás csoportoknál a anyanyelvhasználat eddig feltáratlan okok következtében folyamatosan visszaszorul.

Réteg, illetve szociális problémaként kezelték a cigánykérdést a háború utáni szocialista rendszerben. A földosztásból például a cigányok csaknem teljes egészében kimaradtak. A megélhetési lehetoségek a lakóhelyüktol távoli ipari centrumok felé von- zották az ingázásra kényszerült lakosságot. A legtöbb roma embernek szezonális, ala-csony képzettséget igénylo munkát adtak (mivel nem is volt a többségnek szakképzett-sége). Az 1960-as évek végétol megkezdodött a cigánytelepek felszámolása. A romák kedvezményes kölcsönt kaptak a lakásvásárláshoz, sok faluban a megüresedett, öreg há- zakat is birtokba vehették. A társadalomban ez azonban (nem mindig alaptalanul) fe-szültséget teremtett. A pártállami politikai felfogás kizárólag szociális problémának te-kintette a cigánykérdést, a cigányság letelepítése, falvakba költözése azonban ellenál- lásba ütközött. Az érintett ingatlanok értéke fokozatosan csökkent és a betelepüléssel párhuzamosan megkezdodött a falu (nem roma) oslakosságának fokozatos elvándorlása. A roma népesség jelenleg is olyan településeken koncentrálódik, ahol az alapveto inf- rastruktúra változatlanul hiányzik. A demokratikus átalakulás és a jogállamiság kialakulása ellenére is jelentosen felgyorsult a roma népesség marginalizálódása. Napjainkban a keresoképes romák mind-össze 28%-ának van állandó munkahelye (ez az arány a 60-as években 70% volt!). Az okok összetettek, a legfontosabb és egyben a legjellemzobb összetevok a következok: * továbbra is az elso helyen említendo a minimális képzettség és a szakképzettség általános hiánya, * a gazdaságtalanság okán olyan munkahelyek szuntek meg (bányászat, építoipar, az építoipart kisegíto tevékenységek, kohászat) amelyekben a népességen belüli arányaiknál lényegesen nagyobb mértéku volt a roma munkavállalók száma, * hivatalosan nem bizonyítható, de a tapasztalatok alapján nem is tagadhatók a szegregáció hatásai sem. Az átlagos családnagyság a romák vizsgált mintáiban 4,52 fo ? család-1, de az eltérések nagyok a települési típusok és az anyanyelv szerint is. Budapesten az átlagos roma családnagyság 3,83, a vidéki városokban 4,24, a községekben élok között 4,65. A magyar anyanyelvu cigányoknál az átlagos családnagyság 4,48 fo ? család -1, a cigány anyanyelvueknél 4,73, a román anyanyelvueknél 3,96. Az egyes anyanyelvi csoportokon belül a település típusonkénti különbségek nem egyformák. A cigány anya-nyelvu romáknál a családnagyság általában nagyobb, mint a magyar anyanyelvueknél, náluk: a községekben az átlagos családnagyság 4,88, Budapesten 4,37, míg a magyar anyanyelvueknél a községekben 4,64, Budapesten 3,69 (2002).

Az öt és annál több tagú családok nagyobb aránya a romáknál a nagyobb gyermekszám következménye. Kiáltóvá válnak a különbségek azonban, ha a hat és annál több tagú családok számát elemezzük. Ez az arány az összes magyar háztartáson belül 6,6%, és az aktív keresovel rendelkezo magyar családokban is csak 8,0%. A roma népességek-ben viszont a nagyobb, mint hat fos család aránya 22,5%, függetlenül attól, hogy melyik népességcsoportba (beás, oláh vagy lovári) sorolható a család (Babusik 2002, Kemény 1997). Ha kultúrán nem csupán a szellemi életet értjük, hanem az életforma egészét, akkor azt kell mondanunk, hogy "Magyarországon nem beszélhetünk cigánykultúráról vagy szubkultúráról, hanem csak a szegény réteg szubkultúrájáról, amelyen belül a ci-gányság különbözo életforma-csoportjai külön színt jelentenek". A szegény réteg szub-kultúrájának az eddigiek alapján két vonását rögzíthetjük (Babusik 2002): az egy fore jutó kis jövedelmet és a nagy gyerekszámot. A gyerekszám és a kis jövedelem ok is, továbbá következmény is. E két vonást egymásra ható, mégis egymástól független változónak (nem direkt ok-okozati összefüggésként értékelendo) kell tekinteni. Az élveszületések száma a roma családokban az1970-ben 32 ezrelék volt. Ez a szám több, mint kétszerese az egész magyar lakosságra jellemzo élveszületési aránynak. Ez azt jelenti, hogy évi átlagban kereken 10 000 roma csecsemo születik, tehát minden 15. újszülött az etnikai kisebbséghez tartozik. A népesség jövobeni növekedésérol azon-ban nagyon keveset mondhatunk. Egyrészt nincs megbízható adatunk a mortalitás romák között jellemzo arányairól, másrészt nem is becsülheto hogy az élveszületések száma a roma családokban hogyan alakul a közeli években vagy évtizedben. Valószínunek látszik, hogy az iskolázottság és a jövedelem növekedése az élveszületési arányok fokozatos csökkenését hozza magával. A 100 keresore jutó eltartottak száma a magyar háztartásokban 82, a roma háztartásokban viszont 224. A különbségek minden településtípusban jelentkeznek. Falvak-ban a magyar családokban 100 keresore 93 eltartott jut, a roma családokban 236, a vi-déki városokban a magyaroknál ez 84, a romáknál 220, míg Budapesten a magyaroknál 53, a cigányoknál 135. 2.2.2 Egészségi állapot A roma népesség egyes betegségmutatóinak a teljes népességhez viszonyított szignifikánsan nagyobb aránya, illetve az ezzel is összefüggo rövidebb várható élettartam és a nagyobb halálozási arányszám alapvetoen a szegénységgel és a deprivált, létminimum alatti létezéssel indokolható. A betegségek gyakoriságának magyar-roma különbségeit Babusik (2002) nyomán az alábbiakban foglaljuk össze. Betegség/tünetegyüttes TBC

Általános Gyakorisága

Roma a megbetegedettek szá ma 10,89-szerese

Daganatos megbetegedések

Vérképzo rendszeri megbetegedések

Pajzsmirigybetegségek

növekszik napjainkban rossz életkörülmények, hiányos táplálkozás, dohányzás, alkohol, drog növeli a gyakoriságot fejlodo országok típusos megbetegedése a vashiányos vérszegénység csökkent muködés, túlmuködés

Cukorbetegség

népbetegségnek számít

A drogok élvezetén alapuló pszichés megbetegedések

társadalmi, gazdasági körülmények befolyásolják

Vérnyomásbetegségek

népbetegségnek számít,

Szívbetegségek

Az emésztocsatorna és a máj megbetegedései

leggyakoribbak a fekélybetegségek

az országos átlagnak, aránya 1,48% a populáción belül a megbetegedettek aránya közel 4szerese az országos átlagnak, a nok veszélyeztetettsége közel 1,5-szerese a férfiakénak

foként a noket sújtja, összefügg a gazdasági helyzettel

gyakori a sporadikus diffúz golyva, a megbetegedettek aránya közel 3-4szerese az országos átlagnak a kevésbé szegényeket sújtja, a megbetegedettek aránya közel 2-szerese az országos átlagnak gyakoribbak a jobb körülmények között élo, magasabban kvalifikált férfiak között, a megbetegedettek aránya a romák között közel 4,5-szerese az országos átlagnak elofordulási aránya 12,2% a vizsgált populáción belül az összes betegséghez viszonyítva a legnagyobb az elofordulási aránya a populáción belül, a megbetegedettek aránya több mint 15-szöröse az orszá gos átlagnak, a nok körében ez a kórkép gyakoribb a megbetegedettek aránya 6,5-szerese az országos átlagnak

Az úgynevezett demográfiai átmenet fázisában tartó roma népesség várható élettartama, korösszetétele, illetve az egy fore jutó élveszületések száma (termékenysége) összefüggo rendszert alkot. A roma népesség rövidebb átlagos élettartama (ezen belül az idosebb korosztályoknak a többségi társadalomhoz képest való kisebb aránya) közvetlen függvénye a romák egészségügyi mutatóinak. Az egyes betegségek és betegségcsoportok áttekintésekor nem törekedhettünk a teljességre. Az sem feltételezheto, hogy a nagyobb morbiditási és mortalitási arányszámok csak a gyermekeket és serdülokorúakat érintik. A család munkaképes vagy kereso tagjainál kialakult állapot azonban szignifikánsan mérsék- li a család jövedelmét, életminoségét, továbbá a beteg és a hozzátartozók életkilátásait. A betegségek elofordulási gyakoriságainak ingadozásai kizárólag a romák korá-val, nemével, iskolázottságával, gazdasági aktivitásával és lakókörülményeivel függnek össze, azaz a nem és kor kivételével a romák szegénysége ha nem is indokolja, de ma-gyarázza az egyes

betegségcsoportok általánosan tapasztalt (tehát jellemzo) nagyobb gyakoriságát. Felismerheto, hogy elsosorban a roma népesség abszolút értelemben vett deprivált körülményei tehetok felelossé a nagyobb arányban eloforduló betegségekért, tehát a közösség terápiája, a betegségek gyakoriságának csökkentése elsosorban gaz-dasági és szociális feladat. 2.3 A magyarországi roma népesség biológiai és kultúrantropológiai jellem-zoi

A nemzetiségi szervezetben élo és kultúrájában is eltéro cigányság csekély mér-tékben keveredett az ország nem cigány lakosságával. Ebben a cigány közösségekre nagyon jellemzo endogámia (tehát az egymás közötti gyermeknemzések) mellett a cigánysággal szembeni (nem csupán az etnikai különbözoség miatt kialakult) társadalmi ellenszenv és bizonyos diszkriminációs törekvések is szerepet játszottak. A hivatalos magyarázatok között a nyelvi nehézségek, az eltéro rasszikus jellegek, de foleg a kultu-rális különbségek szerepelnek. A cigányság sajátos kultúrája a szóbeliségre alapozott, ezért az írásbeliség idegen tolük, ami eleve súlyos akadálya az európai iskolarendszerben való részvételüknek. Az eroltetett beiskolázás javította ugyan a statisztikákat, de nem oldotta meg a kulturális eltérésekbol adódó gondokat. A cigányoknak a népesség egé-szétol elmaradó iskolázottsága még 1994 után is szembetuno (Czeizel 2003), amely az állandó kereso foglalkozást alapvetoen korlátozza. Nem kulturális sajátosság és nem is a rasszjelleg következménye, de tény, hogy a cigányok a bunügyi statisztikákban arányu-kon jelentosen felül képviseltek. Jellegzetesek családalapítási szokásaik is. A cigány közösségek legkisebb egysé-ge a ”nyamo”, amit a legjobb közelítéssel nagycsaládnak fordíthatunk, és amely a szülo-ket, a gyermekeket, a nagyszüloket, a nagybácsikat és nagynéniket, valamint az unoka-testvéreket foglalja magában. A közeli családok, átlagosan harmincan, azután ”kompá-niának” nevezett gazdasági közösségeket alkotnak, amelyen belül szoros kapcsolatban élnek és gyakori közöttük a párkapcsolat is. A cigány közösségekben emiatt a vérroko-nok közötti gyermeknemzés nem ritka (Assal et al. 1991). A házasság fogalma a cigány kultúrában nem azonos a Magyarországon elfogadottal. A cigány ”feleség” (a romnyi) azt az asszonyt jelenti, akivel a férfi együtt él, a párkapcsolat kezdete és vége nincs jogi szerzodéshez kötve. A roma nok fiatalabb korban vállalnak gyermeket. A leányokat már 12-14 éves korban alkalmasnak tartják a ”házasságra” mivel nemileg is korábban érnek. Az elso menstruáció 911 éves korban jelentkezik, szemben a nem cigány leányok 12-13 éves kor közötti menarche mediánjával (Czeizel et al. 1976). Humánbiológiai megfonto- lások alapján ez talán paradoxonnak tunik. A biológiai érés sebességviszonyai ugyanis szoros kapcsolatban vannak az életkörülményekkel, és ez a roma etnikumban általánosan elmarad a többségi népességet képviselotol. Bouchard (2000) értelmezése szerint ebben is az eros genetikai

meghatározottság jelentosége az elsodleges. A cigány közösségekben (nemcsak az anyagiak hiányában) általában ritkábban alkalmazzák a fogamzásgátlás lehe-toségeit. Így a gyakori fiatal anyai életkor, a szülések közötti túl rövid idoszak (ez a ro-mák között átlagosan csak 20 hónap, de 30%-uknál még egy éves szünet sincs a két szülés között, ami azt jelenti, hogy az újabb fogamzás a szüléstol számított 3 hónapon belül következik be), az egészségtelen életmód (gyakori a terhesség alatti cigarettázás és szeszesital- fogyasztás), a terhesgondozás elhanyagolása és általában a hátrányos szociális helyzet (emiatt a hiányos táplálkozás) ártalmas következményei együttesen a kis születési súlyban és a gyakoribb csecsemohalálozásban is megjelennek. A cigányság ijesztoen rossz egészségi állapotát jelzi, hogy élettartamuk általában 10 évvel rövidebb, mint a nem cigányoké, pedig a magyar lakosság születéskor várható élettartama is nagyon rövid. A férfiaknál a rendelkezésre álló adatok ismeretében készített becslés eredménye 67,1 év, míg a noknél 75,6 év volt (Tabajdi 1996). 2.3.1 Genetikai különbözoségek Két magyarországi cigány minta népességgenetikai elemzése szerint a cigányság genetikai szempontból számottevoen különbözik a jelen magyar népességet elsosorban reprezentáló budapesti kevert mintától, de a többi etnikai csoporttól is. Ezt igazolták a vizsgált génjellegek alapján kiszámított géngyakoriságok is, továbbá a genetikai távol-ságok is (Forrai et al. 1986). Szerencsére ismeretesek Indiából, sot India északi részében élo népességekrol is bizonyos népességgenetikai adatok (Czeizel 2003). A magyar cigá- nyok géngyakoriságában talált jellegzetes elmozdulások, így az AB0 vércsoportokon belül több a B- vércsoportú, kevesebb az Rh-negatív személy, valamint az immunglobu- linok sajátos megjelenései (például a GM- génjel) összhangban vannak az észak- indiai népességekben találtakkal. A cigányság más embertani jellemzoi (kisebb termet, elt éro borszín, stb.) is megfelelnek az észak- indiai emberek külsejének. A népességgenetikai vizsgálatok legfobb célja a vizsgált népességek közötti ge-netikai távolság meghatározása. Forrai és munkatársai (1986) szerint az észak- indiai népesség és a cigány minta közötti genetikai távolság rövidebb, mint a magyar cigány és a budapesti kevert minták közötti. A cigány minta ugyanakkor már elég messze van az észak- indiai népességtol, tükrözve azt a hosszú idot (és az ezalatt létrejött spontán genetikai variabilitást), amit a cigányság oshazájától távol töltött. A magyar cigányság és a budapesti kevert népesség közötti nagyon kifejezett genetikai távolság a két népesség közötti génkeveredés nagyon korlátozott voltát bizonyítja. A kombinált magyar cigányminta és a nemzetközi referencianépességek összehasonlítása sem érdektelen. A jelenkori magyar cigányság és az iráni referencianépesség között közepes a genetikai távolság, ez viszont rövidebb, mint a magyar cigány minta és az észak-indiai népesség között talált. A magyar cigányok és a törökök-türkök közötti genetikai

távolság ugyanakkor már nagyon nagy. Az osmagyarokkal érintkezo e két nép-csoport közül a cigányság tehát csak az egyikkel, az iránival lehetett genetikai kapcsolatban. A magyar cigányság és a nem cigány magyarság népességgenetikai különbözoségének hátterében a következo tényezoknek lehet kiemelt jelentosége: * Származásuk eleve eltér a magyarságétól. * Betelepülésük ugyan már a 15. századtól tart, de a jelenlegi cigányság osei döntoen az elmúlt két évszázadban jöttek az országba. * A cigányság körében kifejezett a társadalmi izoláció, ami esetükben jelentos beltenyészettel is társul. A cigányság betegségszínképe is ennek megfeleloen más. Bizonyos fejlodési rendellenességek, például a hátsó szájpadhasadék, a dongaláb, a veleszületett szívrendellenességek néhány típusa közöttük gyakoribb. Az eltéro fejlodési rendellenesség spektrum hátterében azonban nem a rasszikus adottságok, hanem inkább a vérrokon házasságok genetikai terheltséget ”kihozó” hatása állhat. A cigányság sajátos genetikai adottságai azonban bizonyos öröklodo betegségek eltéro gyakoriságát is eloidézhetik (Czeizel 2003). a/ A cigányok körében az egyik recesszív öröklodésu genetikai ártalom a veleszületett zöld hályog, számottevoen gyakoribb, de valószínuleg ez igaz lehet más lappangó öröklodésu genetikai betegségre is. b/ A tejcukor-emésztési zavar is gyakrabban fordul elo a cigányok között. c/ Ezzel szemben a cigányok sajátos HLA-rendszerének (a fehérvérsejtekben lévo, genetikailag meghatározott immunfehérje) köszönhetoen a felnott kor egyik súlyos idegrendszeri megbetegedése, a szklerózis multiplex körükben nem fordul elo. c/ A cigányok között az Rh- negativitás ritkább, aminek köszönhetoen kevesebb cigány újszülöttben alakulhatott ki az anya-magzat Rh-vércsoport összeférhetetlenség. Nem genetikai betegség, de valószínuen szoros kapcsolatban van a már említett endogámiával az is, hogy a romák körében értékelhetoen több az értelmi fogyatékosok száma, mint a nem romák között. A gyakran markáns különbségek ellenére is az a kutatók általános véleménye, hogy a cigányság örökletes, veleszületett adottságai semmivel sem rosszabbak, mint a nem cigányoké. Az itt felsorolt differenciák valamint a korábban már említett nagyobb felderített bunözési arányok nagyrészt az életmód, az életvitel, kisebb részt a sajátos kultúra (hagyományok) következményei. Több antropológus szerint a cigánykultúra kö-zösségi kultúra, amelyben a magántulajdon szerepe közel sem annyira elfogadott, mint az európai kultúrákban. E közösségi kultúrából következoen az élethez szükséges alapveto elemek (például az élelem és a ruha) megoszthatók az adott közösségen belül, vagyis ”ha nekünk nincs”, de másoknak van, ”akkor elveheto”. Azt a tényt azonban a kultúrantro-pológia is nehezen kezeli, hogy a törvényellenes cselekedetek meghatározó többsége nem cigány-cigány

közösségek közötti interakció, hanem általában a nem cigány népesség a károsult. E felfogás ismerete segítheti törvényellenes tetteik megértését, de továbbra sem teszi azokat elfogadhatóvá. A jelenleg kevésbé sikeres társadalmi teljesítményük sem népességgenetikai sajátosságok. A cigánykultúra –szemben például a zsidóság 4000 éves írás-olvasás tudásra alapozott kultúrájával– úgynevezett orális kultúra. Az írás és olvasás fontosságát a több-ség még ma sem fogta fel, ezért gyermekeik iskoláztatására kevés hangsúlyt fektetnek. Ezzel magyarázható az is, hogy –eltekintve a cigányzene néhány jeles képviselojétol– a cigányság körébol eddig csak ritkán kerültek ki különleges szellemi teljesítményre képes személyek.

3. fejezet. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK Bevezetés A humánbiológiai szakirodalomban nagyon gazdag azon vizsgálati eljárások sora, amelyekkel a gyermekek vagy éppen a felnott vizsgá ltak testi felépítése, testösszetétele vagy fizikai teljesítménye jellemezheto (Arday és Farmosi 1994, Conrad 1963, Carter és Heath 1990, Lohman 1992, Mészáros 1990, Szabó 1978). A lehetséges módszerek megválasztásakor azonban tekintetbe kell vennünk az alkalmazott eljárás reprodukálhatóságát (a különbözo vizsgálók által felvett adatok között nincs a megengedettnél nagyobb különbség) és

validitását (az eljárás eredménye elsosorban a vizsgálni kívánt tulajdonságot minosíti), mint alapveto kritériumot. A fizikai teljesítményt becslo (jellemzo) adatok felvétele során azonban még az egészséges gyermekeknél is tekintetbe kell vennünk, hogy a gyermek nem ”kis felnott”. Tehát: Sem a teljesítendo feladatok, sem pedig az alkalmazott módszerek nem jelenthet- nek a vizsgáltaknak olyan kihívást, amelynek biológiai fejlettségük következtében a gyermekek nem tudnak, vagy éppen a feladat idegensége (terjedelme, nehézsége stb.) miatt nem akarnak megfelelni (Galioto 1990, Rowland 1993). 3.1 Vizsgált személyek Az 1. fejezetben megfogalmazott kérdések megválaszolására, a vizsgálatra ön-ként jelentkezo, 9-14 éves naptári életkorú, egészséges, magyar és roma fiúknál (N = 4204) végeztünk antropometriai adatfelvételt és motorikus teljesítmény vizsgálatot. Az 1975-tol hatályos Helsinki Nyilatkozat vonatkozó paragrafusai értelmében a vizsgáltak beleegyezése mellett írásban megkértük az egyik szülo (eltartó) hozzájárulását is. Fel-hívtuk a gyermekek figyelmét arra is, hogy a vizsgálatban való részvételt az adatfelvétel bármely fázisában következmény nélkül megtagadhatják. A magyar gyermekek csoport-jaiban ilyen eset csak elvétve fordult elo, a roma etnikum képviseloi viszont több al-kalommal megtagadták az antropometriai adatfelvételben való részvételt. Az alapveto indok az volt, hogy idegenek elott (vizsgálók és asszisztensek) nem hajlandók csupán tornanadrágban megjelenni. A vizsgált személyek mintánkénti és korcsoportonkénti megoszlását az 1. táblá-zat tartalmazza. A 9-14 évesek korcsoportjának választását az indokolja, hogy nagy valószínu-séggel a 3. osztályos tanulók már rendelkeznek a motorikus próbák végrehajtásához szükséges fizikai és technikai eloképzettséggel, továbbá a serdülés folyamatának kitelje-sedése a vizsgált mutatókban várhatóan még kisebb hatású, mint a kronológiailag ido-sebb korcsoportokban. A mintaválasztás során tekintetbe kellett vennünk az iskolák lehetoségeit is. Te-hát csak olyan iskolákban végezhettünk adatfelvételt, amelyekben az 1200 m futás próba végrehajtásához a megfelelo terület rendelkezésre állt. A magyarországi adatfelvételt (nem sportoló, rendszeresen sportoló és roma) Budapesten (IV., IX., XI., XII. és XV. kerület), Békéscsabán, Gyorben, Kazincbarcikán, Keszthelyen, Miskolcon, Nyíregyházán, Pécsen,

Szigetszentmiklóson és Zalaegerszegen végeztük az iskolák igazgatóinak és testnevelo tanárainak hozzájárulásával. A magyar gyermekek családjai a hazai átlag népesség szocioökonómiai szintjén élnek, míg a roma gyermekek az ennél szegényebb rétegeket képvi-selik. A teljes magyar minta, a korcsoportonként több, mint 400 fo ellenére, a területi megoszlás hiányosságai miatt nem tekintheto reprezentatívnak. A vizsgált fiúk rendszeresen részt vettek a döntoen szaktanár által vezetett óra-rend szerinti testnevelés órákon. A testnevelés órák száma dekádonként 3, idotartamuk 45 perc. 1. táblázat. A vizsgált személyek országonkénti, korcsoportonkénti és vizsgálat típusonkénti megoszlása. Életkor

Teljes minta

Nem sportoló

Sportoló

Roma

Határon túli magyar

8,51-9,50 9,51-10,50 10,51-11,50 11,51-12,50 12,51-13,50 13,51-14,50

488 471 503 507 500 489

429 411 441 447 437 428

59 60 62 60 63 61

100 105 103 106 110 104

103 100 105 109 110 101

Összesen

2958

2593

365

618

628

A mintákban nem sportolónak minosítettük azokat a fiúkat, akiknél a rendszeres fizikai aktivitást csak az iskolai testnevelés órák terhelése jelenti, tanórán kívüli mozgá-sos aktivitásuk saját bevallás alapján alkalomszeru. A sportolók csoportjába soroltuk azokat a gyermekeket, akik valamely sportegyesületi szakosztály igazolt versenyzoi, heti edzésszámuk minimálisan 3. A statisztikai minosítés szerint közepes elemszámú cso-portokban a sportágankénti megoszlás szerinti rendezést nem végezhettük el. A sporto- lók mintáiban az atléták, a labdarúgók, a küzdosportolók, a teniszezok, a kézilabdázók és az úszók adják a meghatározó többséget. A roma gyermekeket is képzo iskolák kiválasztásánál a Muvelodési Minisztérium (2002) aggregált iskola statisztikája alapján felállított, Magyarországon a döntoen hát-rányos helyzetu tanulókat foglalkoztató közoktatási intézmények Miniszterelnoki Hivatal által kiadott adatbázisát vettük alapul. Ebben az esetben is (a motorikus próbák felvéte- lének szükségessége) tekintettel kellett lennünk az iskolák lehetoségeire. A határon túl élo magyar gyermekeket Nagyvárad 6 általános iskolájában vizs- gáltuk. A településen a korábban jellemzo arányoktól eltéroen a magyar anyanyelvu népesség aránya már kevesebb, mint 30%. Az iskolák közül 3 volt belvárosi (minden szabad he ly beépített) és 3 lakótelepi, a többszintes épületek között tágas szabad terek-kel. A 6 iskolából 3 magyar

tannyelvu, de a másik háromban is volt évfolyamonként egy magyar osztály, amelyben az anyanyelvet heti 5 órában tanulják a gyermekek. A két országban az iskolarendszer korosztályonkénti tagozódása, valamint az is-kolai testnevelés célrendszere között nincs meghatározó különbség. A testnevelés órákat az alsó tagozatban tanító, a felsoben szaktanár vezeti. Az órarend szerinti testnevelés órák száma (ez Nagyváradon csupán heti 1, alkalmanként 45 perc), a két minta általános életszínvonala, valamint az életszínvonalból eredoen is, a gyermekek habituális fizikai aktivitása eltéro. Ez utóbbi megítélésünk szerint Nagyváradon nagyobb, annak ellenére, hogy az iskolák általános felszereltsége Magyarországon jobb. A 6 nagyváradi iskola közül mindössze egyben volt elfogadható méretu és felszereltségu tornaterem (ez a nagyváradi egyetem egyik gyakorló iskolája), a másik ötben csak tornaszobát tudtak kialakítani. Jellemzo viszont a különbség a sportudvar tekinteté-ben, ebben szintén a nagyváradi iskolák helyzete a kedvezobb. A sportudvar mérete mind a 6 iskolában olyan nagy volt, hogy benne legalább egy-egy (de általában ketto) kosár- és kézilabdapályát valamint ugrógödröt is ki lehetett alakítani. A sportudvar borítása kisebb részben bitumen, a többség esetében salak vagy döngölt föld. A nagyobb gyermeklétszám és a tantermek hiánya miatt Nagyváradon délelott és délután is van tanóra. Lényegében ezzel függ össze az az állításunk, mely szerint a nagyváradi gyermekek a heti 1 testneve- lés óra ellenére is aktívabbak, mint anyaországbeli kortársaik. Az adatfelvétel során nyert tapasztalatunk szerint, egybehangzóan a testneveloktol és az iskolák igazgatótól kapott információval (”Más szórakozási lehetoséget nem nagyon találnak!”) a sportudvar minden iskolában állandóan foglalt volt, még akkor is, ha éppen nem volt az adott idoben órarend szerinti testnevelés óra. Az igényelt eszközöket a gyermekek vagy otthonról hozták vagy az iskola szertárából vették fel. A fizikai aktivitás utáni tisztálkodás lehe-tosége az egyetlen gyakorlóiskola kivételével nagyon korlátozott. Lényeges különbség a két testnevelési rendszer között az is, hogy Nagyváradon még szinte általános az iskolák közötti sportversenyek rendszere. A tanulók ezekre test- neveloi irányítással rendszeresen készülnek. További különbséget eredményez a két minta rendszeres fizikai aktivitása között az, hogy Nagyváradon az iskolai létesítmények és az önkormányzat kezelésében lévo csarnokok, sportpályák valamint az egyetlen fedett uszoda (a lakosság száma mintegy 250 ezer) szombaton és a vasárnap térítés nélkül igénybe vehetok. 3.2 A roma etnikum története Czeizel (2003) vizsgálatai szerint a magyarországon élo roma népcsoportok az 5-7. sz. táján a mai india és Pakisztán északi részérol származnak. Nyelvük ennek megfeleloen a hindu és bengáli nyevvel rokon. A kultúrantropologiai vizsgálatok tanúsága alap-ján a romák osei oshazájukban nagy valószínuséggel az oserdoben vándorló, gyujtögeto törzsek közé

tartoztak és az ószanszkrit irodalomban a domba vagy doma néven említett indiai népcsoporttal azonosíthatók. E megnevezés kiejtése dom vagy rom, ennek megfeleloen az európai cigányok magukat romnak nevezik (Vekerdi és Mészáros 1978). Indi-ában jelenleg is él egy rom néven ismert népcsoport, amelyet ott is a cigányokkal azono-sítanak. Ebbol a levezetésbol megértheto a Magyarországon használatos roma elnevezés. Vándorútjuk Perzsián és Kis-Ázsián keresztül a mai Törökországba, majd rövid ido után Görögországba vezetett, ahová a becslések szerint 9. században érkeztek meg nagy létszámban. A görögök úgy vélték, hogy a jövevények Egyiptomból menekülo za-rándokok (aigiptiosz), innen származik az angol nyelvu gipsy elnevezés. Hosszabb gö-rögországi tartózkodás után (melynek hatásai még ma is felismerhetok kultúrájukban) az egyre gyakoribb török támadások késztették oket arra, hogy észak-nyugati irányba vándoroljanak és a 15. század elején így jutottak el Magyarországra is (Toma 1983). Az elso vándorló cigánycsapat 1416-ban jelent meg Brassóban. Magyarországon ekkor szívesen fogadták a cigányokat, igényt tartva katonai szolgálatukra és sajátos mesterség-beli tudásukra. A nyugat-európai országok lakossága már a megjelenésüket követoen összeütközésbe került a cigányokkal. A cigányság története ettol kezdve lényegében ül-döztetésük története. Sok helyen halálbüntetés terhe mellett tiltották ki oket a városok-ból, a Havasalföldön és Moldvában pedig rabszolgaként adták el oket. A Habsburg uralkodók egyértelmuen e népcsoport társadalmi különállásának megszüntetésére, tehát beolvasztására törekedtek. Ennek megfeleloen még a cigány név használatát is megtiltották, e helyett az ”új- magyar” elnevezést vezették be. Az eredmé-nyek azonban ellentmo ndásosak. A cigányok a zsarnokság megnyilvánulásának érezték ezt a politikát, ezért a beolvasztásukra tett kísérleteknek ellenálltak, a törvények és ren-deletek kijátszása, ha lehet még szorosabbá tette közöttük a közösségi kötelékeket (Cze- izel 2003). A cigánykérdésnek az újabb bevándorlások azonban napjainkig ható aktualitást adtak. A 18. században az ország déli és dél-keleti területeire ismételten sok cigány csa- lád költözött a töröktol elhagyott balkáni régiókból. A cigányok azonban nem teleped-tek le a kapott földeken, hanem tovább vándoroltak az ország belsejébe. Ezek a népcso-portok hamarosan elvesztették nyelvüket, ok a romungrók. A kiegyezés után Magyarországon megiduló gyors és sikeres tokés átalakulás a cigányok helyzetét tovább nehezítette. Az állandó, rendszeres és kemény munkafeltétel-eknek nehezen tudtak megfelelni, ezért nem voltak képesek a szükséges létbiztonságot családjuk számára megteremteni. Ebben az idoszakban költöztek Magyarországra nagy számban a román anyanyelvu (balarája vagy beás) etnikai csoportok. A két vilgháború között is számos rendelkezés és tarsadalmi javaslat született, ami egyaránt szolgálta a cigányok megsegítését vagy éppen megregulázását. A faluszéli cigánytelepek putriaiban már nem folyatathatták hagyományos foglalkozásaikat és ez életkörülményeiket tovább rontotta (Lakatos 1984).

4. fejezet. ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Az alkattípus és a testi felépítés újabban alkalmazott módszereit az antropomet-riai adatok ismeretén alapuló eljárások képviselik. Jelentos elonyük az antropometriai adatok felvételébol eredo objektivitásuk (gyakorlott vizsgáló a testdimenziókat reprodu-kálhatóan rögzíti), valamint a számítógépes adatfeldolgozásból eredo gyorsaságuk. 4.1. A növekedési típus jellemzése (Conrad 1963) Conrad (1963) két fejlodési irány mentén jellemzi a testi felépítést (az eredeti német kifejezés szó szerinti fordítása alapján a növekedési típust). Az egyes típusválto-zatokat a testméretekbol levezetett indexekben foglalta össze. E módszerrel a konstitú-ció (a testalkat) jellemzoi mellett a vizsgált személy csont- izomrendszeri fejlettségérol is numerikus formában kifejezheto képet kapunk. A metrikus index (MIX)

Az index elso leírása Strömgrentol származik (1937). Az eredeti közléstol szá- mított 20-25 évig az antropológusok és humánbiológusok az egyszeru méroszámnak (ta-lán éppen egyszerusége miatt) nem tulajdonítottak különösebb szakmai tartalmat vagy jelentoséget. A metrikus index a mellkas átméroinek (szélességének és mélységének) a testmagassággal korrigált lineáris függvénye (kerekdedségi méroszáma), amely validálása folyamatában azonban az egész test piknomorf vagy leptomorf jellegére jellemzonek bizonyult (Szmodis et al. 1976, Tittel és Wutscherk 1972). A méroszámmal kapcsolatos tapasztalatok növekvo száma arra utal, hogy a csontméreteken alapuló metrikus index azt jelzi, hogy mi, mikor és hogyan valósult meg az öröklött tulajdonságokból. Mészáros és munkatársai (2003) ikervizsgálatokban bizonyították, hogy a metrikus index genetikai meghatározottsága erosen szignifikáns, a heritabilitási koefficiens a termetével megegyezo. Az indexérték pozitív értéktartományába tartoznak a Kretschmer (1965) tipizá- lása szerinti piknikussal rokon, dominánsan kerekded testi felépítésu, piknomorfok, a negatív értéktartományába a leptoszom-aszténiás típushoz nagyon hasonló leptomorfok, vagyis az alapvetoen lineáris konstitúciójú vizsgáltak. Az átmeneti, az úgynevezett met-romorf testi felépítés az index enyhén negatív értéktartományába esik. A hazai tapasz-talatok alapján az atlétikus testi felépítés a metromorf és az enyhén leptomorf kategóriák közé sorolható. A fiúk és férfiak metrikus indexének számítására szolgáló matematikai össze-függés Szmodis és munkatársai (1976) közlése alapján a következo: MIX = 0,16 (MMG – 0,26TTM + 0,80MKS – 2,61)

R = 0,999

Az egyenletben: MIX = metrikus index, MMG = mellkasmélység, TTM = testmagasság, MKS = mellkasszélesség (mindhárom adat centiméterben), R = többszörös kor-relációs együttható, amely az egyenlet (Szmodis et al. 1976) és a nomografikus értékek (Conrad 1963) egyezését mutatja. A plasztikus index (PLX) A csontozatra és az izomzatra jellemzo három méroszám aritmetikai összege. PLX = vállszélesség (cm) + alkarkerület (cm) + kézkerület (cm) A két index numerikus értékébol derékszögu koordináta-rendszer szerkesztheto (Conrad 1963), amelyben a metrikus index adja a függoleges, a plasztikus index pedig a vízszintes skálázást. A koordináta-rendszer közepén helyezkednek el a metromorf-normoplasztikus felnottek. A bal felso negyed tartalmazza a leptomorf- hipoplasztikusokat (akiknél mozgatórendszeri fejlettség kisebb, mint a népességet jellemzo átlag) a bal alsó a piknomorf- hipoplasztikus vizsgáltakat. A koordináta-rendszer jobb felso negyede jellemzo a leptomorf-hiperplasztikus konstitúcióra, míg a jobb alsó a piknomorf-hiper-plasztikus testi felépítésre. A termet és a plasztikus index szignifikáns korrelációjából (Mészáros 1979) eredo

differenciák a relatív plasztikus index számításával (relatív plasztikus index = PLX ? 0,01testmagasság-1) kiküszöbölheto. Mivel a plasztikus index az életkor függvényében balról jobbfelé haladva no, tulajdonképpen abszolút léptékben, a gyermekek és a serdülok fejlettségi helyzetének megítélésekor az érvényes életkori indexstandardokat kell viszonyítási alapként hasz-nálnunk (Szmodis et al. 1976, Mészáros és Mohácsi 1987, Mészáros 1990). A testi felépítés és a testarányok az egyedfejlodés folyamatában szükségszeruen módosuló jellemzok. A Conrad- féle alkatindexek korosztályonként reprezentatív standardjainak elemzése után megfogalmazható (a vizsgálat célkituzéseibol eredoen alapve-toen a fiúk mintáira vonatkozó) törvényszeruségek a következok. a/ A metrikus index esetében nem beszélhetünk az alapadatokéhoz hasonló (pl. testma-gasság, testtömeg) növekedési lökésrol. Az viszont megállapítható, hogy a fiúk metrikus indexének évenkénti sorában egy szinte szabályos, de másodfokú görbé- vel jellemezheto korfüggés bizonyítható, 13 éves kori csúcsponttal (az index átlaga 13 éves korban a legnegatívabb). Ezt követoen a gracilitás csökkenése a jellemzo. A 7 és 18 éves fiúk így jellemzett testarányai nagyon hasonlóak. b/ A plasztikus index esetében –lévén abszolút érték– meghatározhatók gyorsabb és lassabb növekedési idoszakok. A fiúk plasztikus indexének növekedése 12-15 éves kor között nagyon intenzív, de az évenkénti változás egészen 18 éves korig jelentos. Megfigyelheto az is, hogy az arányváltozások szempontjából kritikus 13 éves kor a csont- izomrendszeri fejlettség szempontjából is kitüntetett, vagyis a fiúk csoportjaiban éppen ebben az életkorban kezdodik az intenzív csont- izomrendszeri változás. c/ A gyermekeknél és serdüloknél tapasztalható különbözo mértéku leptomorfia a növe-kedés sajátos tényezoire utaló fejlodési tendencia, melyet az egyéni ingadozás el- lenére az egészséges gyermekek többsége követ. Összefügg a fej-törzs- végtagok jól ismert, szinte minden a témában megjelent tankönyvben ábrázolt arányváltozá-sának menetével, de önálló, eddig számszeruen nem ismert információkat hordoz. A pubertás elott közel arányos termet- és testtömegbeli gyarapodáshoz képest rendkívül szemléletesen differenciál a két nem sajátos jelleggörbéje. A metrikus index korosztályonként várható értékeinek sorából kiderül, hogy a felszínes ha-sonlóság ellenére milyen markáns eltérés van a leányok és a fiúk testarányainak korai fejlodésmenetében. d/ A plasztikus index életkoronkénti változása mind a passzív, mind az aktív mozgató-rendszer fejlettségét jellemzi. A funkcionális állapot tekintetében már ismételten beigazolódott: a jobb fizikai teljesítmény nagyobb plasztikus indexszel jár együtt és megfordítva (Mohácsi és Mészáros 1986, Szabó és Mészáros 1980). e/ A két méroszám együttes értelmezése a tapasztalatok szerint megb ízható képet ad az alkatfejlodés több kérdésére ezekben a korosztályokban. El kell fogadnunk, hogy a növekedési típusok életkorfüggo jelleggörbéje –a nemenként különbözo másod- fokú

változás– egymástól idobelileg és térbelileg is független mintákon igazoló-dott, vagyis nem mintafüggo jelenség, hanem valódi szabályszeruség, amely az egymást követo gyermeknemzedékeknél ugyanúgy ismétlodik. A numerikus értékek bemutatására szolgáló derékszögu koordináta rendszer és az 1983-ban készített refencia átlagok (Mészá ros és Mohácsi 1983) a melléklet 1. ábráján láthatók. 4.2. A szomatotípus meghatározása (Carter és Heath 1990) Az eredetileg Sheldon és munkatársai (1940) által leírt tipológiának az elméleti alapja az, hogy a három csiralemezbol (endo-, mezo- és ektoderma) kifejlodo szervek viszonylagos és alapvetoen fenotipikus dominanciája alapján az emberek kategóriákba sorolhatók. A tudományos vizsgálat tárgyát elsosorban az alkattípus képezi, mert csak ez ismétlodik elég gyakran ahhoz, hogy megismerésük alapján szabályt vagy törvényt lehessen megfogalmazni. Buday (1943) szerint ”Az alkattípus középhelyzetet foglal el az egyéni alkat és az átlagos emberi alkat között. Nem érvényes minden emberre, de nem is tudja befogadni az individuumot sem.” Nyikityuk (1982) a követ kezoképpen fogalmaz: ”A konstitúciók individuálisak, de a hasonlóság elve alapján azokat halmazokba egye-sítjük, amelyeket típusoknak nevezünk.” Az antropometriai adatokon alapuló szoma-totipizáló módszer alkalmazásával a komponensek relatív súlya egy nyitott, abszolút skálán számszerusítheto, továbbá a három csíralemezbol kifejlodo szervek relatív súlya a konstitúció kialakításában egyetlen számhármasban összefoglalható.

I. komponens (relatív kövérség, endomorfia), amely a belso csiralemezbol kiala-kult szervek és szervrendszerek relatív súlyát jellemzi, az ábrázolásra alkalmazott térhá-romszög baloldali tengelyén (jobbról balra felfelé csökkeno abszolút skálán). I = C [0,79 ? (LN(szumma 3 redo)2 – 2,11 ? (LN(szumma 3 redo) – 1,18] ahol: C = 1,0 ha a testmagasság nagyobb vagy egyenlo 170,18, de C = 170,18 ? test- magasság1, ha a vizsgált termete kisebb, mint 170,18 cm; LN = természetes logaritmus; szumma 3 redo = a tricepsen, a lapocka alatt és az elülso felso csípo-tövis felett mért borredok összege. II. komponens (relatív robuszticitás, mezomorfia), amely a középso csiralemez-bol fejlodo szervek és szervrendszerek (elsosorban az aktív és a passzív mozgatórend-szer) relatív súlyát jellemzi, a térháromszög középso tengelyén (felülrol lefelé csökkeno abszolút értékekkel). II = 0,19 (FFK – 1,10TRR) + 0,16 (ASK – 0,10MSR) + 0,86 (HUS + 0,60TDS – 0,13TTM + 4,5 ahol: FFK = feszített felkarkerület; TRR = tricepsredo; ASK = lábszárkerület, MSR = mediális lábszárredo; HUS = könyökszélesség; TDS = térdszélesség; TTM = test-magasság. III. komponens (relatív nyúlánkság, ektomorfia), amely a külso csiralemezbol kifejlodo szervek és szervrendszerek relatív súlyát jellemzi, a térháromszög jobboldali tengelyén (jobbról balfelé csökkeno abszolút értékekkel). III = 0,73TTM ? TTS -0,33 – 28,57 ahol: TTM = testmagasság; TTS = testtömeg.

Ezzel a módszerrel az személy vagy egy csoport szomatotípusának középértéke egy számhármassal írható le, amely számhármas azonban nem kezelheto háromjegyu számként, és a szomatotípus komponensek a rendszerbol kiszakítottan csak korlátozott mennyiségu információt hordoznak. Carter javaslata alapján amennyiben az egyének vagy csoportok egyes szoma-totípus komponenseinek numerikus értékei között a különbség nagyobb, mint 0,5 egy-ség, az eltérés szakmailag szignifikánsnak tekintendo, a matematikai statisztikai elemzés szükségtelen. Például az összefüggés-vizsgálatok egyre gyakrabban felmerülo igénye azonban azt sugallja, hogy nem elegendo a 0,5 skálaegység pontosságú számítás. A szomatotípusok hasonlóságuk alapján –amelyet legjobban a térháromszögként értelmezendo alkathálóban történo ábrázolás után lehet megfigyelni– csoportosíthatók, kategóriákba sorolhatók. Carter (1980) például 13 kategóriát különböztetett meg ezen az alapon. Például a felnott sportolók szomatotipizálása során nincs szükség ennyi alcso-portra, de a fejlodésvizsgálatokban vagy a különbözo antropológiai rasszokba tartozó vizsgáltak szomatotípusának elemzésekor még az ilyen részletes kategorizálás is infor-matív lehet. Az egyének vagy a csoportok szomatotípusának bemutatására szolgáló tér- háromszög a melléklet 2. ábráján látható. 4.3. A relatív testzsírtartalom becslése Parízková (1961) módszerével A különbözo testzsírtartalmat becslo módszerek eredményei közötti (gyakran markáns) különbség indokolja olyan eljárás alkalmazását is, amellyel az adott népességre vagy korosztályra vonatkozóan reprezent atív minták vizsgálata után nyert viszonyítási értékek állnak rendelkezésünkre. Laboratóriumunkban a legtöbb adatot Parízková (1961) eljárási javaslatai alapján gyujtöttük. E kalipermetriás módszer egyformán alkalmas a felnottek és a gyermekek, valamint a nok és a férfiak relatív testzsírtartalmának számí-tására. A módosított (Szmodis et al. 1976) Parízková (1961) módszer alkalmazásához 5, a test jobb oldalán felvett borredovastagság szükséges (biceps-, triceps-, lapocka-, csípo- és mediális lábszárredo). Eljárás: A mért redok összegét szorozzuk kettovel és az 1. mellékletben található táblázat nemnek és életkornak megfelelo oszlopa és a redok összegének megfelelo sorok metszéspontja jelöli ki a vizsgált személy testzsírtartalmát a testtömeg százalékában (tehát relatív adatként) kifejezve. Ez a táblázatba foglalt összefüggés matematikai függvény formában Szmodis és munkatársai (1976) javaslatai alapján a következo: F% = ?LN(szumma 10 borredo)? ? 13,059 – 40,462 ahol: LN = természetes logaritmus. A relatív testzsírtartalom egyik gyakran alkalmazott becsléseként, továbbá a test-tömeg testmagasság differenciáira visszavezetheto különbségeinek kiegyenlítéseként egyénenként kiszámoltuk a body mass indexet (BMI) és a relatív testtömeget.

Body mass index = testtömeg (kg) ? testmagasság (m) -2 Relatív testtömeg = testtömeg (kg) ? 0,01testmagasság (cm)-1 A növekedési típus, a szomatotípus a relatív testzsírtartalom becsléséhez szük-séges testméreteket a Nemzetközi Biológiai Program (Weiner és Lourie 1969) eljárási ajánlásai alapján vettük fel. (Az adatfelvételt mindkét országban ugyanazon munkacso-port végezte. Biztosítandó az azonos leolvasási pontosságot az egyes méretcsoportokba tartozó dimenziókat egyazon személy vette fel.) A vizsgált testméretek a következok (zárójelben a következetesen alkalmazott rövidítések szerepelnek): Testmagasság (TTM): talaj (mérolap) és a vertex függoleges távolsága a medián-szagit-tális síkban. Az adatfelvétel során a vizsgált személy egyenes, de nem feszes test-tartásban áll, a fejtartás frankfurti (vagy német) vízszintes. Ez azt jelenti, hogy a fej beállítása után –amelyet a vizsgáló végez el– a szemgödör (orbita) alsó szélének közepe és a külso hallójárat (porus acusticus externus) által meghatározott egyenes vízszintesen áll. A gerincoszlopot a leheto legjobban ki kell egyenesíteni. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: antropométer (Sieber-Hegner gyártmány). Testtömeg (TTS): pontosan kitárázott és vízszintesre állított személymérleggel. Az adatfelvétel során a vizsgált személy csak minimális alsóruhát viselhet. A leolvasás pontossága: 5 dkg. Méroeszköz: digitális személymérleg. Könyökszélesség (HUS): a humerus mediális és laterális epicondylusainak távolsága. Az adatfelvétel alakalmával a vízszintesen tartott felkar és az alkar derékszöget zár be, a tenyér a könyökhajlat felé néz. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: Holtain tolóméro. Térdszélesség (TDS): a femur mediális és laterális epicondylusainak vízszintes távolsága. Az adatfelvétel során a comb és a lábszár derékszöget zár be. A leolvasás pon-tossága: 1 mm. Méroeszköz: Holtain tolóméro. Feszített felkarkerület (FFK): a m. biceps brachii maximális akaratlagos megfeszítésekor a vízszintesen tartott felkar legnagyobb kerülete. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Alkarkerület (AKK): A lazá n tartott alkar legnagyobb kerülete az alkar hossztengelyére meroleges síkban mérve. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Kézkerület (KZK): terpesztett hüvelykujjal, kinyújtott kézen a II-V. metacarpo-phalan- gealis izület felett vezetve a méroszalagot. A 2-5. ujj összezárt. A leolvasás pon-tossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Lábszárkerület (ASK): A nyújtott lábszár legnagyobb kerülete. A mérés során a vizsgált személy mindkét lábát egyformán terheli. A leolvasás pontossága: 1 mm.

Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Vállszélesség (VAS): A két vállcsúcs (acromion) legnagyobb vízszintes távolsága. Az adatfelvétel során a vállöv és a felkar izmai lazák. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: 60 cm nyílástávolságú és zsugorított skálázású medencekörzo (Sie-berHegner gyártmány). Mellkasszélesség (MKS): A negyedik bordapár oldalra legjobban kidomborodó pontjá- nak vízszintes távolsága a középso hónaljvonalban mérve, légzési középállásban. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: 60 cm nyílástávolságú medencekörzo (Sieber-Hegner gyártmány). Mellkasmélység (MMG): Az angulus sternii és az azzal egymagasságban lévo hátcsigo- lya tövisnyúlványának távolsága nyugodt kilégzés utáni pozícióban. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: 60 cm nyílástávolságú medencekörzo (Sieber-Hegner gyártmány). Bicepsredo (BIR): A lazán, nyújtva tartott felkar elülso oldalán, a vállcsúcs és a kö-nyökhajlat felezopontjában mért függoleges redo. A leolvasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Tricepsredo (TRR): A lazán, nyújtva tartott felkar hátsó oldalán, az acromion és a könyökkampó felezopontján mért függoleges redo. A leolvasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Lapockaredo (LPR): A lapocka alsó csúcsánál (angulus inferior) emelt, oldalra-lefelé enyhén ferde redo. A leolvasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Csíporedo (CSR): A spina iliaca anterior superior felett kb. egy centiméterre és befelé (a köldök felé) kb. két centiméterre emelt függoleges redo. A leolvasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Lábszárredo (MSR): A lazán tartott lábszár mediális oldalán a legnagyobb kerületnek megfeleloen emelt függoleges redo. A leolvasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. 4.4. A motorikus teljesítoképesség jellemzése A fizikai teljesítoképesség jellemzésének általánosan alkalmazott módszere a motorikus próbaeredmények összehasonlítása és értelmezése annak ellenére, hogy az egyre növekvo mennyiségu gyakorlati tapasztalat birtokában az általánosított képességkészségfogalommal kapcsolatosan egyre több és egyre szigorúbb kritikai észrevétel fogalmazható meg (Mészáros 1990). Ezek alapján a mozgásképességek (motorikus képességek, motorikus készségek) gyujtofogalmát úgy értelmezzük, hogy ezek elsosorban elméleti konstrukciók és - az emberi mozgás valamely részjelenségét érintik,

- kivitelezési, cselekvési korlátként jelennek meg, - biológiai (genetikai és/vagy környezeti kölcsönhatásból eredo) állapotra vezethetok vissza, - valamely szerv vagy szervrendszer muködési feltételeibol származtathatók le, - mennyiségi és minoségi tulajdonságaik nem hozzáférhetok, csupán a hozzájuk tartozónak feltételezett teljesítményekbol következtetünk ilyenekre, - megnyilvánulásaik alá vannak rendelve az adaptáció szabályszeruségeinek, - a valódi alapmechanizmusokra vonatkozó ismereteink hiányosságát vagy korlátait leplezik. A felsorolásban a kritikai észrevételek között szerepel az a kitétel, amely mégis igazolja a motorikus próbák alkalmazhatóságát: ”mennyiségi és minoségi tulajdonságaik nem hozzáférhetok, csupán a hozzájuk tartozónak feltételezett teljesítményekbol követ-keztetünk ilyenekre” (Mészáros 1990). A jelen vizsgálatban 4 motorikus teljesítmény ismeretében jellemeztük a prepubertáskorúak fizikai teljesítményét. A négy próba választását többek között az is indo-kolja, hogy a Központi Sportiskola munkatársainak tapasztalatai szerint e 4 teljesítmény kielégítoen becsli a vizsgáltak általános motorikus teljesítményét, továbbá a próbaered-mények együttes értelmezésének prediktív funkciója is lehet (Szabó 1978). Elfogadva a kritikai észrevételek jogosságát és szakmai tartalmát az elemzés során képességekrol és készségekrol nem beszélünk, az eredményeket csupán teljesítményként értékeljük. A próbák: • 30 m futás a gyorsaság jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A le-olvasás pontossága: 0,1 s. • 1200 m futás a kardio-respiratorikus állóképesség jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A leolvasás pontossága: 1 s. • Helybol távolugrás a robbanékony ero és a kar-törzs- láb koordináció jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 1 cm. Há-rom sikeres kísérletbol a legjobb eredményét vontuk be a feldolgozásba. • Kislabdahajítás a kar-törzs-láb koordináció és a felso végtag robbanékony erejének jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 10 cm. Három sikeres kísérletbol a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai feldolgozásba. A motorikus próbákat az antropometriai vizsgálat napján (maximum ±2 nap eltéréssel) hajtották végre vizsgáltjaink. A végrehajtás során a technikai jellemzoket nem értékeltük, csupán a mérheto eredményeket regisztráltuk. 4.5 Matematikai statisztikai módszerek A statisztikai analízis elso lépéseként eloállítottuk a vizsgált minták (nem spor-toló, rendszeresen sportoló, roma, határon túl élo magyar) antropometriai és motorikus jellemzoit bemutató leíró statisztikai paramétereket (átlag, szórás) korcsoportonként. A hasonló

korú vizsgáltakra jellemzo átlagok különbségét (sportoló és nem sportoló, magyar- magyar) kétmintás t-próbával elemeztük a véletlen hiba 5%-os szint-jén. Az etnikailag különbözo minták (magyar-roma összehasonlítás) morfológiai és motorikus teljesítmény-jellemzoinek különbségeit diszkriminancia analízis után transz- formált F-próbával jellemeztük. A különbözo korú mintáknál a számított antropometriai jellemzok, továbbá a motorikus teljesítmények korcsoportonkénti különbségeit variancia analízis után F-pró-bával elemeztük. Az antropometriai jellemzok és a motorikus teljesítmények együtt járását lineáris korrelációs együtthatókkal jellemeztük korcsoportonként. A korrelációs együtthatók változópáronkénti erosségében feltételezett különbsé- get Ztranszformáció után elemeztük. A kapcsolat erosségébol származó közös variancia becslésekor az r2 ? 100 összefüggést használtuk.

5. fejezet. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS Bevezetés Az antropometriai és motorikus teljesítmény-vizsgálat eredményeit a célkituzé-sek és a kérdések sorrendjéhez igazodó tagolásban mutatjuk be. Ennek megfeleloen a fejezet elso részében (5.1) a nem sportolók és a sportolók jellemzoi közötti különbsége-ket elemezzük és bemutatjuk az antropometriai mutatók és a motorikus teljesítmények együtt járását jellemzo lineáris korrelációs együtthatókat. A részben irányított adatfelvé-tel (sportolókat egyesületekben is vizsgáltunk) és a korcsoportonkénti nagy elemszámok csak itt teszik lehetové, hogy a teljes magyar mintát a fizikai aktivitás alapján két cso-portba rendezzük. Az 5.2. fejezetrész tartalmazza a magyar (europid) és a városokban élo roma, az 5.3. fejezetrész pedig az anyaországi és a határon túl élo gyermekek vizsgált jellemzoinek összehasonlítását. Mivel a roma és a határon túl élo gyermekek és serdülok korcso-portjaiban az elemszá mok relatív kicsik a jellemzo átlagokat és szórásokat a teljes (tehát a fizikai aktivitás rendszeressége alapján nem szelektált) magyar mintát jellemzo leíró-statisztikai jellemzokhöz hasonlítjuk. A könnyebb áttekinthetoség érdekében az egyes fejezetrészek kapcsán vizsgált gyermeklétszámokat egy-egy számozatlan táblázatban is- mét (a 3. fejezetben egy összefoglaló táblázat már szerepelt) bemutatjuk. Az eredmények ismertetésekor a relatíve könnyebben értelmezheto grafikus szemléltetés mellett döntöttünk, viszont a sokkal konkrétabb numerikus adatokat a mellékletben táblázatos formában közreadjuk. A fejezetben a numerikus adatközlést csak a bizonyítottan testmagasság vagy testtömeg függo jellemzok esetében alkalmazzuk. Az eredmények bemutatását követoen változónként, majd a fejezet végét összefoglalóan is megadjuk a tapasztalt különbségek értelmezését. 5.1 A nem sportolók és a rendszeresen sportolók jellemzoinek összehasonlí-tása A vonatkozó eredményeket változónként ismertetjük. A mintánkénti különb-ségeket és kisebb részt a hasonlóságokat szemlélteto ábrákon következetesen pont jelöli a nem sportoló fiúk középértékeit és kör a sportolókét. Az átlagokhoz illesztett függole-ges vonalak a 0,5 szórást jelölik. Természetesen a szórás az átlagtól fölfelé és lefe lé is terjed, de az átfedések elkerülése érdekében a numerikusan vagy szignifikánsan nagyobb átlagok esetében a variabilitás méroszámát csak fölfelé, a kisebb középértékek esetében csak lefelé tüntettük fel.

Mivel vizsgálatunk deklaráltan keresztmetszeti összehasonlítás, az azonos mintá-hoz tartozó átlagpontokat még szaggatott vonallal sem kötöttük össze. Az 5.1.1. ábra a nem sportoló és a sportoló fiúk testmagasságának korfüggo különbségeit tartalmazza. Minta/Életkor 8,51-9,50 9,51-10,50 10,51-11,50 11,51-12,50 12,51-13,50 13,51-14,50 Összesen

Nem sportoló 429 411 441 447 437 428 2593

Sportoló 59 60 62 60 63 61 365

A jelentosen különbözo fizikai aktivitású csoportok termetátlagai között a kü- lönbség általában nem szignifikáns. Ilyen vonatkozásban csak a 12 évesek korcsoportja kivétel, ahol a fizikailag aktív fiúk magasabbak. A minta nagyobb hányadát képviselo 5 korcsoportban csupán az átlagok random variabilitása jellemzo. Kiemelésre érdemes az, hogy a 2002-ben és 2003-ban vizsgált átlagos fizikai aktivitású és rendszeresen sportoló fiúk termetének középértéke 1-3 cm-rel magasabb, mint a 8-20 évvel korábban vizsgált gyermekeké és serdüloké (Eiben et al. 1992, Eiben et al. 1998, Mohácsi és Mészáros 1987). A tapasztalt generációnkénti különbségeket alapvetoen a szekuláris trend egyik következményeként értelmezzük. 170 cm 165

*

160 155 150 145 140 135

év

130 9

10

11

12

13

14

5.1.1. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk testmagassága (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A rendszeresen sportolók és a nem sportolók testmagasság átlagainak hasonlósá- ga (statisztikai azonossága) a korábban vizsgált hazai mintákban általában nem volt jellemzo.

Frenkl és munkatársai (1987) korcsoportonként több, mint 1000 gyermeket oszt- hattak aktív és nem aktív mintákra. A fizikailag aktívak még a 80-as évek közepén is ér-tékelhetoen magasabbak voltak, mint nem aktív kortársaik. Mohácsi és munkatársai (1994) eredményei szerint a hasonló szempontok alapján csoportosított minták termet-átlagai között már nem olyan kifejezett a különbség, de még mindig értékelheto. A különbözo idopontban vizsgált keresztmetszeti minták összehasonlításakor figyelembe kell vennünk azt is, hogy egy-egy mintában a sportági eredményességet befolyásoló magasabb termet (pl. kosárlabdázás, kézilabdázás, röplabdázás stb.) is lehet tor-zító hatás. Az eredmény azonban értelmezheto úgy is, hogy 15-20 évvel korábban több gyermek jelentkezett a különbözo utánpótlás- nevelo szakosztályokba felvételre, vagyis az edzoknek volt módjuk az antropometriai alkalmasság alapján is szelektálni (akkor ugyanis még volt alkalmassági felvételi is a sportiskolákban). Napjainkban a jelentkezok kis száma miatt ez a szuro már csak esetleges. A fizikai aktivitás alapján csoportosított minták testtömeg átlagainak különbsége következetesen szignifikáns, a hipoaktívak testtömeg átlaga következetesen nagyobb. Az 5.1.2. ábra tanúsága szerint jellemzo az is, hogy a nem aktívak csoportjaiban a szórások 3-4 kg- mal nagyobbak, mint a sportolókéban. 65 kg 60 55

*

*

*

*

*

50 45 40

*

35 30

év 25 9

10

11

12

13

14

5.1.2. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk testtömege (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). Jellemzo továbbá az is, hogy csak az általunk vizsgá lt fizikailag aktív fiúk test-tömeg átlagai hasonlíthatók az 1987-ben, 1992-ben és 1998-ban közölt középértékekhez (Mohácsi és Mészáros 1987, Eiben et al. 1992, 1998), a mintánkban szereplo nem aktív gyermekek és serdülok jelentosen nehezebbek. A nehezebb testtömeg csak részben a szekuláris trend következménye, hiszen a magasabb termethez statisztikusan nagyobb testtömeg társul, de a termetkülönbség eliminálása után maradó differencia az életmód összetett hatásainak a

következménye. Természetesen a más szerzok által vizsgált fiúk jellemzoit e fejezetben numerikusan nem ismertetjük, de az életmód hatásaira szemléle-tes példa a fizikailag aktív és a hipoaktív minták relatív testtömegének (kg ? cm-1) ösz-szehasonlítása. 5.1.1. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk relatív testtömege (kg ? cm-1) Minta Sportolók Nem sportolók P Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 22,65 3,30 23,71 5,37 <5% 10 23,98 3,07 26,27 6,47 <5% 11 25,03 4,23 27,74 7,18 <5% 12 27,06 5,47 29,09 6,95 <5% 13 29,56 5,57 31,30 7,25 <5% 14 30,49 5,34 34,11 7,74 <5% NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. Az összehasonlítás eredménye szinte megdöbbento. A hipoaktív életmód következményeként a nem sportoló gyermekek testének minden 1 cm magasságú szelete 1-4 dkgmal nehezebb és ebben a nagyobb tömegben a nyilvánvaló életmód különbségek miatt nem is feltételezheto az aktív mozgatórendszer nagyobb tömege. Ez az eredmény elorevetíti a relatív testzsírtartalom lényeges különbségeit is. Az abszolút és a relatív testtömeg különbözosége a testmagasság mellett kapcsolatba hozható a morfológiai alkat különbözoségével is. Munkánk során a morfológiai al-katot a növekedési típust leíró indexekkel jellemeztük. A testi felépítés nyúlánkságát be-mutató metrikus index középértékeinek életkorfüggo trendje és mintánkénti különbözo-sége az 5.1.3. ábrán, a csont- izomrendszeri robuszticitás méroszámáé (a plasztikus in-dexé) az 5.1.4. ábrán látható. Az 5.1.3. ábrán a függoleges tengely skálázásából adódóan a jobbra- lefelé irá-nyuló trend jellemzi a morfológiai alkat nyúlánkságának a fokozódását és a felfelé irá- nyuló elmozdulás a piknomorf irányú alkatmódosulást. A rendszeresen sportoló fiúk metrikus indexe minden korcsoportban negatívabb, mint a nem sportolóké, vagyis testi felépítésük leptomorfabb. A növekedési típus korfüggo változását bemutató legutolsó hazai reprezentatív vizsgálat eredményeit 1983-ban közölte a Kar Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszékén dolgozó munkacsoport (Mészáros és Mohácsi 1983). Az álta- lunk vizsgált minták korcsoportonkénti középértékei által megrajzolt mintázat csupán csak hasonló a 20 évvel korábban jellemzohöz. A 9-12-13 éves kor között kia lakuló nyúlánkság fokozódás irányában és mennyiségében nagyon hasonló a korábbi irányult-sághoz, de jellemzo az, hogy mintánkban már a 9 éves fiúk növekedési típusa is szig- nifikánsan gracilisabb, mint a 20 évvel korábban élt 9 éveseké. Hasonlóság továbbá az is, hogy a serdüléssel párhuzamosan kialakuló piknomorf irányú alkatmódosulás a nem sportolók csoportjában a korábban

közöltekkel (Szmodis et al. 1976, Mészáros et al. 1981, Mészáros és Mohácsi 1983) csak 13 éves kor után alakul ki. A sportolók mintájá-ban ez az irányváltás egy évvel korábbra esik. -1,1 cm

*

-1,2

*

-1,3 -1,4 -1,5 -1,6 -1,7 -1,8 -1,9

*

*

*

* év

-2 9

10

11

12

13

14

5.1.3. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk metrikus indexe (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A morfológiai alkat nyúlánkságának fokozódása lehet a szekuláris trend következménye is. Wolanski (1978) egy összefoglaló, teoretikus munkájában már felvetette a linearitás fokozódás lehetoségét, mint a trend egyik következményét. Mohácsi és munkatársai (1994) ezt mért adatok alapján bizonyította 14-18 éves, magyar fiúknál. Mind-két munkacsoport a fizikai aktivitás csökkenésével magyarázza a jelenséget. A sportolók csoportjában a szignifikánsan negatívabb metrikus index átlagokat a spontán szelekció hatásának tekintjük. A kerekded testi felépítés általában nem kedvezo a versenyszeru sportoláshoz, tehát az aktív életmódot többségében azok a gyermekek választották, akiknél ez a korlátozó hatás kevésbé valószínu. A sportolók mintájában tapasztalt 12 éves korra eso leptomorfiás csúcspont nagy valószínuséggel kapcsolatban van az aktív csoport korábbi biológiai érésével. Eiben és munkatársai (1992) eredményei szerint a szekuláris trenddel kapcsolatos és korábban bekövetkezo hormonális érés a fiúk mintáiban kisebb mértéku, mint a leányokéban. A szerzok becslése szerint az oigarche medián 13,6 év volt. Napjainkban már szinte evi-dencia, hogy az életkori sajátosságoknak megfelelo mennyiségu és típusú, de rendszeres fizikai aktivitás a növekedés tempójának harmonizálása és a testösszetétel szabályozása mellett kismértékben gyorsítja az érést is (Singh et al. 1992, Turner és Weiss 1994, Ma- lina 1995). A rendszeresen sportoló és a hipoaktív minták növekedési típusának robusztici-tását (csont- izomrendszeri fejlettségét) jellemzo plasztikus index és relatív plasztikus in-dex (5.1.2.

táblázat) átlagok statisztikailag következetesen egyformák, de mindkét min-tában nagyobbak, mint az 1983-ban mért adatok alapján számított átlagok (Mészáros és Mohácsi 1983). A 6 korcsoport közötti egyetlen különbség, az aktívak mintáiban jellemzo következetesen kisebb szórás. Az egyforma középértékek ismeretében kézen- fekvo lenne az a következtetés, hogy a rendszeres fizikai aktivitásnak nem volt értékel-heto hatása a csont- izomrendszer fejlodésére. Annak ellenére, hogy Mero és munkatár-sai (1990), Mero (1993) és Van Praagh (1998) is nyomatékosan felhívják a figyelmet az edzéshatás és az izomtömeg növekedés szenzitív (posztpubertáskori) idoszakára, követ-keztetésünk nem helyes. Tény, hogy 9-14 éves kor között a morfológiai mutatókban is megjeleno hatás kisebb, de a funkciók alapján becsülheto többlet bizonyára szignifikáns. 82 80

cm

78 76 74 72 70 68 66 64 62

év

60 9

10

11

12

13

14

5.1.4. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk plasztikus indexe (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A tapasztalt hasonlóság értelmezésének egy további szempontja a plasztikus in-dex és a relatív testzsírtartalom lineáris statisztikai kapcsolata (Mohácsi et al. 2002, Zsi-degh et al. 2003). A testzsírtartalom mintánkénti átlagainak összehasonlítását az 5.1.5. ábra tartalmazza. A mintánkénti átlagokat képviselo szimbólumok elhelyezkedése alap-ján is megállapítható, hogy a rendszeresen sportolók relatív testzsírtartalma szignifikán-san kisebb, mint a hipoaktívaké. A sportolóknál az átlagok a 15,1-17,6% közötti tarto- mányban variálnak, míg a nem sportolóknál ez a range 18,3-21,2% közötti. A csoporton belüli variabilitások is a sportolók korcsoportjaiban következetesen kisebbek, azonban a két átlagsor lényegében párhuzamosan fut. A sportolóknál jellemzo átlagok és szórások nagyon hasonlóak Mohácsi és Mészáros (1978), valamint Mészáros és munkatársai (1996) eredményeihez, vagyis a nemzedéki változáshoz nem szükségszeruen kapcsoló-dik a test zsírtartalmának növekedése,

amennyiben a vizsgált minták fizikailag kelloen aktívak. A relatív testzsírtartalom átlaga a nem sportolók 4 korcsoportjában is nagyobb, mint 20% (!). Természetesen ez az eredmény a csoportosítás következménye is, de tapasztalataink szerint a két minta elkülönítése csak kismértékben növeli az átlagot. (A teljes mintára vonatkozó –tehát a sportolók és a nem sportolók adatait együttesen tartalmazó– középértékek és szórások grafikusan megtalálhatók az 5.2. fejezetben, míg a numerikus adatok az M5.2.1-M5.2.13. táblázatban.) Ezek alapján a nem sportolók mintáit, ha nem is kövérnek, de bizonyítottan túlsúlyosnak minosítjük, amely állapot sem a további fejlodésük, sem pedig jövobeni egészségkilátásaik tekintetében nem kedvezo. Az összehasonlítás alapján az is nyilvánvaló, hogy a testösszetétel kontrollálásában a népesség szintjén a fizikai aktivitás az egyetlen megoldás. 5.1.2. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk relatív plasztikus indexe (kg ? cm-1) Minta Sportolók Nem sportolók Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 47,06 2,16 47,47 3,90 10 47,13 2,20 47,77 3,17 11 46,45 2,81 47,54 3,47 12 46,48 3,01 47,20 3,17 13 47,25 3,10 47,24 3,37 14 47,61 2,90 47,73 3,13 NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns.

P NS NS NS NS NS NS

A test zsírtartalmának korfüggését tanulmányozva Pápai és munkatársai (1991), Zivicnjak és Pavicic (1996) Bodzsár (2003) egymástól idobelileg és térbelileg is függet- len mintákon leírták a pubertáskori zsírvesztés jelenségét, amely nemcsak a relatív, ha-nem az abszolút zsírtömeg idoleges csökkenését is jelenti. Mintáinkban ez a hatás még a korcsoportonként több, mint 400 fot tartalmazó nem sportolók esetében sem ismerheto fel. A 11 éves kori ”csúcspontot” követoen valamelyest kevesebb a 12-14 évesek átlaga, de ez nem tekintheto pubertáskori zsírvesztésnek. A fiúk hosszmetszeti vizsgálatában Eiben és munkatársai (1992) inkább zsír stagnálásról, mint zsírcsökkenésrol számoltak be. A szomatotípus komponensek mintánkénti és korcsoportonkénti átlagait és a csoportokon belüli variabilitásokat az 5.1.6.-5.1.8. ábrán mutatjuk be. Mivel a mintán-kénti átlagok különbsége egyenlo vagy nagyobb, mint 0,5 skálaegység, a differenciákat valódinak tekintjük. A tartalmi hasonlóság csak a 9 éves fiúk II. és III. komponensében bizonyított. A nem sportolók szomatotípusa endo- mezomorf, míg a sportolóké ekto- me-zomorf. E jelleg alapján is megfogalmazható, hogy a nem sportolók mintája antropomet-riailag (lényegében értheto okok miatt) lényegesen heterogénabb minta, mint a rendsze-resen sportolóké. A nagyobb csoporton belüli variabilitások (szórások) alapvetoen a testösszetétel különbözésébol erednek, hiszen, mint a korábbiakban már hangsúlyoztuk, az összehasonlított minták testmagassága korcsoportonként nagyon hasonló volt.

26 % 24

*

*

*

*

*

*

22 20 18 16 14 év 12 9

10

11

12

13

14

5.1.5. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk relatív testzsírtartalma (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns).

6,0 5,5

*

*

*

*

*

*

5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 év 1,5 9

10

11

12

13

14

5.1.6. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk endomorfiája (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns).

5,4 5,2 5,0 4,8 4,6 4,4 4,2 4,0 3,8 3,6 3,4 3,2 3,0 2,8 2,6

*

*

*

*

* év

9

10

11

12

13

14

5.1.7. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk mezomorfiája (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). 5,0 4,8 4,6 4,4 4,2 4,0 3,8 3,6 3,4 3,2 3,0 2,8 2,6 2,4 2,2 2,0

*

*

*

*

*

év 9

10

11

12

13

14

5.1.8. ábra. A nem sportoló és a sportoló fiúk ektomorfiája (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A mintánkénti különbségekben azonban, egybehangzóan Toteva (1992) megállapításaival alapvetonek tekintjük a szelekció következményeit, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szomatotípus komponensek és a relatív testzsírtartalom szignifikáns korrelációit sem. Az I. és a III. komponens mintánkénti átlaga ugyan jelentosen külön-bözoek, de a korcsoportokat bemutató szimbólumok lényegében párhuzamosan futnak. Irányában is eltéro mintázat lényegében csak a II. komponens esetében jellemzo. A kü- lönbségek értelmezésekor azonban tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a komponens számításához felhasznált alapadatok (csontszélességek és körfogatok) aktuális nagysá- gát a borredok jelentosen torzítják, vagyis a nagyon átlagos mezomorfia a nem sporto- lók mintáiban kissé

túlzott. Bodzsár (1999) megfogalmazása szerint a szomatotípus kor-függése a fiúk csoportjaiban a kiegyensúlyozott centrálistól az ekto- mezomorf kategória felé mutat. Ezt az irányt csak a sportolók mintáinál tapasztaltuk, a nem sportolóknál a korfüggés a centrális kategóriától az endo- mezomorf felé tart. Összefoglaló következtetésünk az, hogy a szomatotípus, mint alapvetoen fenoti-pikus jelleg érzékenyen megkülönbözteti a fizikai aktivitás alapján eltéro csoportokat, viszont csak a szomatotípus alapján sem a sportági alkalmasságra, sem pedig az ered- ményességre nem lehet következtetni. Metodikai szempontból az emelendo ki, hogy a szomatotípus és a növekedési típus más- más alapú becslése a konstitúciónak. A sportági szelekcióban és a beválás ellenorzésében az erosen öröklött növekedési típus (Mészáros et al. 2003) jelentosége nagyobb, míg az egészségszempontú megközelítésben a szo-matotípusnak lehet nagyobb hangsúlya, amelyben az öröklodöttség, mint meghatározó tényezo lényegesen kisebb (Chovanová et al. 1982). A motorikus teljesítmények mintánkénti különbözosége az eltéro mennyiségu fizikai aktivitás hatásai mellett választ adnak arra a korábban részben nyitottan hagyott kérdésre is, hogy hogyan értelmezendo a két minta nagyon hasonló plasztikus indexe. A gyorsaságot becslo 30m futás mintánkénti átlagait és szórásait az 5.1.9. ábrán foglaltuk össze. 6,8 6,6

s

*

*

*

*

*

6,4 6,2 6,0 5,8 5,6 5,4 5,2

*

5,0 4,8

év

4,6 9

10

11

12

13

14

5.1.9. ábra. A 30m futás átlagai és szórásai nem sportoló és a sportoló fiúknál (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns).

A fizikailag aktív korcsoportok teljesítménye szignifikánsan jobb, mint a hipoaktívaké, az átlagok különbsége 0,4-0,5s. Ebben a mutatóban is jellemzo, hogy a sportolók teljesítményei homogénabbak. A pontok és a körök által meghatározott trend-vonalak lényegében párhuzamosak, vagyis a hosszabb edzésmúlt függvényében az aktí-vak átlagos teljesítménye nem jobb. A jobb és

gyengébb jelzokkel történo összehasonlí-tás azonban kizárólagosan e két minta teljesítményére vonatkozhat. Pontosabb megíté-lésre ad alapot, ha vizsgáltjaink teljesítményét a korábban jellemzo átlagokhoz viszo-nyítjuk. Az általunk is alkalmazott próbarendszerrel Szabó (1978) végzett vizsgálatot nagyelemszámú mintánál, nem sportoló budapesti fiúknál. Az összehasonlítás eredmé-nye elso közelítésben meglepo. Az 1978-ban nem sportoló 9-14 éves fiúk teljesítménye szignifikánsan jobb, mint a 2003-as nem sportolóké és csak kismértékben (de a 8-900 közötti szabadságfokok következtében szignifikánsan) gyengébb, mint sportolóinké. Súlyos tartalmi mondanivalót hordoz az is, hogy az 1978-as mintában a szórások több, mint 0,1s-mal kisebbek, mint a 2003-as sportoló korcsoportokban. A robbanékony erot és a kar-törzs- láb koordinációt jellemzo helybol távolugrás-ban és kislabdahajításban kapott eredményeket és a statisztikai analízis kivonatos ered-ményeit az 5.1.10. és az 5.1.11. ábra tartalmazza. A sportolók teljesítmény átlaga mind-két próbában jobb, mint a nem sportolóké. Az átlagok körüli szórások a helybol távol-ugrásban ismételten az aktív csoportokban kisebbek, viszont nincs jelentos variabilitás eltérés a kislabdahajítás esetében. A különbségek nagysága csökken a helybol távolugrásban, míg a kislabdahajításban szabályos, lineáris trend nem ismerheto fel. A 25 évvel korábban jellemzo átlagokhoz (Szabó 1978) való hasonlítás eredmé- nye kedvezotlenebb, mint a 30m futás próbában volt. A robbanékony ero és a koordiná-ció tekintetében rendszeresen sportoló vizsgáltjaink csak elérik az 1978-ban nem spor-tolók teljesítményeit és a csoporton belüli variabilitások is nagyon hasonlóak. 210 cm 200 190

*

*

*

*

180 170 160

*

150

*

140 130 év 120 9

10

11

12

13

14

5.1.10. ábra. A helybol távolugrás átlagai és szórásai nem sportoló és a sportoló fiúknál (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns).

46 44 42 40 38 36 34 32 30 28 26 24 22 20 18 16

m

*

*

*

*

*

* év

9

10

11

12

13

14

5.1.11. ábra. A kislabdahajítás átlagai és szórásai nem sportoló és a sportoló fiúknál (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). 500 480

s

*

460 440 420

*

*

*

*

400 380 360 340 320 300 280

*

260

év

240 9

10

11

12

13

14

5.1.12. ábra. Az 1200m futás átlagai és szórásai nem sportoló és a sportoló fiúknál (átlag +, – 0,5 szórás; pont = nem sportoló, kör = sportoló, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A kardio-respiratórikus állóképességet az 1200m futás idejével jellemeztük. Az eredményeket az 5.1.12. ábra tartalmazza. Az aktív és a hipoaktív minták középértékei között a különbség következetesen szignifikáns. A két átlagsor alapján megrajzolható és a teljesítmények korfüggését becslo trendvonalak lényegében párhuzamosak, a sporto- lók minden korcsoportja mintegy 100s- mal (!) rövidebb ido alatt teljesítette a távot. A nem sportolók teljesítménye mind a 6 összehasonlított korcsoportban jelentosen hetero-génabb. Szabó (1978) mintájában a 9 éves nem sportolók átlaga 379s, a 14 éveseké 316. A szabadságfokok következtében az átlagok különbsége szignifikáns, de kiemelendo, hogy a 25 évvel korábban vizsgált nem sportolók teljesítménye csak 30-40s-mal gyen-gébb, mint a

2003-ban vizsgált sportolóké. A korrekt megítéléshez szükséges azt is hangsúlyozni, hogy az állóképességi teljesítmények 1978-ban is széles határok között variáltak, vagyis az akkor jellemzo szórások nagyobbak, mint sportolóinknál. A motorikus teljesítoképesség mintáink közötti és a 25 évvel korábban jellemzo állapothoz viszonyított különbségeiben az életmód különbözosége a meghatározó ténye-zo. Az alkalmazott próbák ugyan csak természetes mozgásformákat (futás, ugrás és do-bás) tartalmaznak, de ez nem jelentheti azt, hogy a jó teljesítményekhez nincs szükség gyakorlásra. Függetlenül attól, hogy jelen esetben nem a sportedzés által kiváltott adap-tációt vizsgáljuk, a szükséges gyakoriság úgy határozható meg, hogy a két alkalom kö-zött eltelt idotartam olyan rövid legyen, hogy az elozo alkalom hatásait ”ne felejtse el” a fejlodo szervezet. Erre az iskolai testnevelés heti vagy dekádonkénti óraszáma bizo-nyosan nem elegendo, még akkor sem lenne az, ha az órákon kizáróla gosan a képesség- fejlesztés lenne a tananyag. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy az iskolai testnevelés nem a kizárólagos színtere a tanulók fizikai aktivitásának. Az oktatás és a képzés folyamata magában foglalja a tanórán kívüli hatásokat is. A matematika, a nyel- vek stb. oktatásakor a megfelelo elomenetel (fejlodés) feltételezi az otthoni gyakorlást és tanulást is. Miért feltételeznék azt, hogy a motorikus képességek fejlodésében erre az extra ingersorozatra nincs szükség. A társadalom szemléletváltozásának szükségességét bizo- nyítja többek között az is, hogy a szülok számára teljesen nyilvánvaló, hogy az eredmé- nyes nyelvtanuláshoz külön órákat kell venni. A fizikai állapot elvárt fejlodése sem spontán folyamat! Az olyan kinantropometriai vizsgálatokban, melyekben az eredmények a mintára vagy általánosítva egy-egy nagyobb csoportra vonatkozóan negatívak vagy csupán ne-gatív kicsengésuek, gyakran visszatéro kérdés, hogy az alkalmazott fizikai próbákban milyen jelentosége van az öröklodöttségnek, továbbá milyen mértékben függenek a vizsgált teljesítmények az antropometriai jellemzoktol és jellegektol. Munkacsoportunk (Mészá-ros et al. 2003) eredményei szerint a fejezetben elemzett 4 motorikus próba által becsült tulajdonságokban az öröklodöttség hatása csekély. Egybehangzóan az irodalmi adatokkal (Prud’homme et al. 1984, Malina és Bouchard 1991, Simoneau és Bouchard 1998) a heritabilitási koefficiensek csak gyenge vagy esetleg közepes erosségu genetikai meghatározottságra utalnak. Az antropometriai jellemzok és a motorikus teljesítmények együtt járására vonatkozóan már nem fogalmazhatunk ilyen általánosan, hiszen a teljesítmé-nyekben mindig benne van a vizsgált minták fizikai aktivitása is. Mészáros és munka-társai egy korai (1986) közlése szerint az általunk is vizsgált 4 motorikus próba lineáris kapcsolata szorosabb a sportolók mintáiban, mint a nem sportolókéban. A fejezet további részében ismertetjük a korreláció analízis kivonatos eredményeit. Az elemzés során a 9-14 évesek mintáit összevontuk. A táblázatokban csak a szignifikáns korrelációs együtt-hatókat tüntettük fel.

5.1.3. táblázat. Az antropometriai jellemzok és a motorikus teljesítmények kapcso-lata a 9 és 10 éves fiúk mintáiban. Sportolók Naptári kor Testmagasság Testtömeg Metrikus index Plasztikus index Testzsírtartalom I. komponens II. komponens III. komponens

Nem sportolók

30

HTU

KISL

1200

30

HTU

KISL

1200

-0,36 NS NS 0,28 -0,31 0,22 0,25 -0,28 -0,27

0,31 0,26 NS -0,30 0,27 NS NS 0,31 0,25

0,34 0,25 0,33 NS 0,29 NS NS 0,33 NS

-0,28 NS NS NS -0,29 0,26 NS -0,21 -031

-0,26 -0,10 0,18 0,25 NS 0,41 0,44 NS -0,33

0,20 0,24 NS -0,26 0,17 -0,39 -0,41 NS 0,29

0,22 0,23 NS -0,10 0,21 -0,17 -0,20 NS 0,11

-0,17 NS 0,12 0,12 NS 0,23 0,25 NS -0,19

NS = nem szignifikáns. A táblázatban néhány olyan együttható is szignifikánsként szerepel (például a nem sportolók csoportjában: a testtömeg és az 1200m futás, a metrikus index és a kis- labdahajítás, a metrikus index és az 1200m futás vagy a III. komponens és a kislabdaha-jítás kapcsolatát bemutató koefficiensek), melyek numerikus értéke 0,10-0,12 közötti. A szabadságfok alapján ezek az összefüggések valóban nem véletlen szeruek, de humánbi-ológiai tartalmuk szinte elhanyagolható, tehát a továbbiakban ezeket nem is értelmez- zük. A fizikailag aktívak és a hipoaktívak mintáiban kapott korrelációs mintázat el-téro. A szignifikáns korrelációs együtthatók mintánkénti gyakorisága alapján az elso ki-emelésre érdemes eredményként az fogalmazható meg, hogy a nem sportolók összevont mintájában a morfológiai tulajdonságok több próba eredményét befolyásolják, mint a sportolókéban. Ilyen tekintetben a második helyre kívánkozik az, hogy a kapcsolati méroszámok alapján csak nagyon laza az antropometriai tulajdonságok és a motorikus teljesítmények együtt járása. A nem sportolók csoportjában legnagyobb a korrelációs koefficiens numerikus értéke az elso szomatotípus komponens és a 30m futás ido-erdménye esetében. Az r = 0,44 kapcsolati méroszám alapján azonban e két változó közös varianciája mindössze 19%. A sportolók mintájában a 30m futás és a naptári életkor kapcsolata a legerosebb (r = 0,36), de közös variancia ebben az esetben már csak 13%. A Z-transzformáció tanúsága szerint a sportolók és a nem sportolók mintáiban jellemzo együtthatók erossége között a különbség általában nem szignifikáns. Ilyen tekintetben kivétel a naptári életkor és a motorikus próbák együtt járása, amely mindkét mintában szignifikáns, de a sportolók csoportjában jellemzo nagyobb együtthatók alap-ján az életkor hatása ott erosebb. Az eredmény hátterében az az egyszeru magyarázat áll, hogy az idosebb sportolók edzéséletkora is valószínuen nagyobb, és ez érthetoen össze- függ a jobb

teljesítménnyel, vagyis a hosszabb ideig ható edzésingerek szummált hatása nagyobb. A közös varianciák azonban a sportolók mintájában is csak 8-13% közöttiek. További különbség a két mintázat között az, hogy a relatív testzsírtartalom és az endomorfia (I. szomatotípus komponens) a nem sportolók csoportjában minden próba eredményét rontja, míg a sportolóknál a depózsírnak csak a futásokra van kismértéku hatása. A korrelációs együtthatók ez esetben is különbözo erosséguek, a hatás nagyobb, a nem sportolók csoportjában. Érdekes különbség továbbá a két minta között az, hogy a nagyobb csont-, izomrendszeri robuszticitáshoz (a nagyobb plasztikus indexhez és II. komponenshez) a spor-tolók mintájában jobb fizikai teljesítmény társul, míg a nem sportolók csoportjában ez az együtt járás általában nem is szignifikáns, amennyiben igen, a legnagyobb közös variancia 4,4%. A korrelációanalízis eredményei ismeretében megfogalmazzuk. Az antropomet-ria jellemzok motorikus teljesítményt módosító hatásai a sportolók és a nem sportolók mintájában nem egyforma. Az együtthatók numerikus értéke alapján számított közös varianciák általában nagyon kicsik, vagyis a nem sportolók kifejezetten gyenge teljesítményeinek hátterében nem humánbiológiai, hanem külso környezeti okok keresendok.

5.2 A magyar és a roma gyermekek és serdülok jellemzoinek összehasonlítása A fejezet második részében bemutatott eredmények statisztikailag egyszempontú összehasonlítása ellenére többoldalú értelmezésre nyílik mód. A különbségek elem- zésekor tekintetbe kell vennünk az etnikai (antropológiai) különbözoség és a jelentosen eltéro gazdasági helyzet következményeit is, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vizsgált népesség gyermekeinek sajátos ellenállását sem, amely megnyilvánul minden olyan feladattal szemben, amelyet nem az érintettek hatásoztak meg. Annak ellenére, hogy a roma népesség (kisebb-

nagyobb arányban) több, mint 700 éve él, általában szeg-regáltan Magyarországon, reprezentatív vagy regionális antropometriai vizsgálat nem készült körükben, így a szekuláris trend esetleges hatásai e korcsoportok esetében nem is becsülhetok. A vonatkozó eredmények szemléltetésekor itt is a grafikus ábrázolást alkalmaz-tuk, a fejezet elso részében ismertetett elrendezéssel. Mivel a vizsgált roma gyermekek és serdülok mintáiban a fizikai aktivitás szerint eltéro csoportok (az elemszám korlátok következtében) nem képezhetok, az összehasonlításban a teljes magyar mintát képviselo átlagok és szórások jelennek meg. A mintánkénti és korcsoportonkénti elemszámokat e fejezetrészben is számozatlan táblázat tartalmazza. Minta/Életkor 8,51-9,50 9,51-10,50 10,51-11,50 11,51-12,50 12,51-13,50 13,51-14,50 Összesen

Teljes 488 471 503 507 500 489 2958

Roma 100 105 103 106 110 104 618

Az etnikailag is különbözo két minta testmagasságának átlagai között a különb-ség (5.2.1. ábra) következetesen szignifikáns, a magyar gyermekek és serdülok termete a nagyobb. A mintánkénti variabilitások hasonlóak, de a keresztmetszeti vizsgálatban nyert középértékekre illesztheto trendvonalak (ezen keresztül a korfüggo sebességviszonyok) kismértékben eltéroek. A termet korfüggése inkább csak a magyar gyermekek átlagai alapján lineáris (bár erre vonatkozóan trend-analízist nem végeztünk) a vizsgált életkori tartományban. A testmagasság szignifikáns és következetes különbözoségével kapcsolatosan kézenfekvo értelmezés lenne a két minta közötti relatíve nagy etnikai távolság. Lee és munkatársai (2002) közlése szerint az antropológiailag különbözo népességek testma-gassága akkor is jelentosen különbözo, ha az antropológiailag eltéro népcsoportok kép- viseloi már hosszú ideje hasonló társadalmi- gazdasági környezetben élnek az adott or-szágon belül. Binkhorst és munkatársai (1985) megfigyelése szerint a roma gyermekek testmagassága Hollandiában is alacsonyabb a többséget képviselo átlagnál, pedig Hol- landia nem roma népessége már a megfigyelés idopontjában sem volt tisztán europid az alapvetoen politikai okokra is visszavezetheto jelentos immigráció következtében. Hang-súlyozzuk azonban, hogy a romák a 80-as évek közepén Hollandiában is zárt közösség-ben éltek.

175 170 165

cm

*

*

*

*

*

160 155

*

150 145 140 135 130

év 125 9

10

11

12

13

14

5.2.1. ábra. A magyar és roma fiúk testmagassága (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A tapasztalt különbözoség másik komponense lehet a romák jellemzoen ala-csony életszínvonala és ebbol eredoen táplálkozásuk hosszú idon keresztül fennálló ano- máliái. A biológiailag nem megfelelo mennyiségu és minoségu fehérje bevitel, továbbá a 2. fejezetben összefoglaltak értelmében a gyakrabban megjeleno betegségek stb. együttesen növekedési retardációhoz vezetnek és ebbol a kialakult állapotból gyakran évek alatt sem tud visszatérni a szervezet az átlagos sebességu növekedési és érési csa-tornába. A termet tapasztalt különbözoségében a jelen összehasonlítás eredményeként az etnikai okokra visszavezetheto és az életszínvonal különbözoségébol eredo kompo-nensek azonban nem különíthetok el. A testtömeg átlagainak különbsége (5.2.2. ábra) csak a 11., 12. és 13 évesek korcsoportjaiban szignifikáns. Az értékelhetoen magasabb magyar gyermekek tömeg át- laga a nagyobb. A korcsoportonkénti szórások mindkét mintában nagyok, a romák kor-csoportjaiban a csoporton belüli variabilitás azonban kifejezettebb, mint a magyaroké-ban. Mivel a testtömeg mért és számított (átlag, szórás) jellemzoiben a testmagasság hatása jelentos, célszeru összehasonlítani a testmagasságra vonatkoztatott tömeg adato-kat is. A leíró és összehasonlító statisztikai eredményeket az 5.2.1. táblázat tartalmazza. A bemutatott eredmények tanúsága szerint a testtömeg átlagok statisztikai különbözo-sége nagyrészt a testmagasság különbözoségével magyarázható, ugyanis a relatív test-tömeg átlagok következetesen egyformák. Az összehasonlított testtömeg átlagok külön-bözoségéhez természetesen nem rendelheto etnikai/nemzetiségi hatás (az aktuálisan mérheto testtömeg ugyanis bizonyítottan környezeti hatás függo adat, tehát fenotipikus mutató –Roche et al. 1996–) és a relatív testtömeg hasonlósága alapján sem fogalmaz- ható meg az a következtetés, hogy az összehasonlított minták testösszetétele is minden részletében hasonló.

65 kg 60

*

55

*

*

50 45 40 35 30 év 25 9

10

11

12

13

14

5.2.2. ábra. A magyar és roma fiúk testtömege (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). Nemcsak ezek az eredmények, hanem a témában megjelent, hasonló célkituzésu vizsgálati eredmények (Othman 2001, Uvacsek et al. 2002, Zsidegh et al. 2003a, Völgyi et al. 2003) is rávilágítanak arra, hogy a testmagasság egyének vagy csoportok közötti különbözosége lehet fejlodési, fejlettségi mutató, de a termet - testtömeg arányaként eloállított jellemzokben és jellegekben (Ouetelet-Kaup-Gold index, BMI, stb.) a külso környezet módosító hatásai olymértékben meghatározóak, hogy a maradék (vagyis az említett tényezok által nem meghatározott) variancia antropológiailag már nem is érté-kelheto, vagy értelmezheto. Egyet kell értenünk Szollár (1988) egyik korai megfogal- mazásával, mely szerint a kisebb-nagyobb mértékben nagyobb tömegu gyermek bioló-giailag nem fejlettebb normál töme gu kortársainál, de testösszetétele alapján bizonyára veszélyeztetettebb. Amennyiben a testmagasság és a testtömeg abszolút értéke vagy egymáshoz viszonyított aránya nagymértékben félrevezeto lehet, az etnikailag vagy más szempontból különbözo minták összehasonlításakor, célszeru más testarányok alapján is jellemezni a csoportokat. Erre egy lehetoség a metrikus index mintánkénti összehasonlítása, amely mutató a mellkas mélységének és szélességének a testmagassággal korrigált méroszáma és mint ilyen (csont méretek egymáshoz viszonyított aránya) teoretikusan független a külso környezet hatásaitól (Mészáros et al. 2003, 2003a). A vonatkozó leíró és összeha-sonlító statisztikai analízis eredményei az 5.2.3. ábrán láthatók. A korrektebb össze-hasonlítást biztosító numerikus (leíró statisztikai) jellemzoket a melléklet 5.2.3. táblázata tartalmazza. 5.2.1. táblázat. A magyar és roma fiúk relatív testtömege (kg ? cm-1) Minta Kor 9

Magyar minta Átlag Szórás 23,55 5,10

Roma minta Átlag Szórás 23,82 5,62

P NS

10 25,85 6,05 25,71 7,38 NS 11 27,30 6,89 26,54 7,95 NS 12 28,88 6,82 28,33 7,54 NS 13 31,12 7,11 30,14 7,92 NS 14 33,65 7,59 34,53 8,03 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. Mindkét bemutatás egybehangzó eredménye az, hogy a roma gyermekek és ser-dülok morfológiai alkata (növekedési típusa) szignifikánsan piknomorfabb (kerekde-debb), mint az azonos naptári korcsoportba tartozó magyar kortársaiké, vagyis a testará-nyok tekintetében a magyar és a roma minta nem ugyanazon populáció képviseloje. A két –etnikailag különbözo– népesség jellemzoi között a csoporton belüli variabilitások-ban azonban nincs értékelheto különbség. Értelmezendo viszont az egymást követo át- lagpontok alapján megrajzolható korfüggo trend különbözosége. A roma gyermekek és serdülok mintájában a metrikus index folyamatos életkorfüggo csökkenése a jellemzo a megfigyelt életkori tartományban, bár ez a trend nem teljesen lineáris, míg a magyar mintában 13 éves kor után a metrikus index átlaga pozitívabb, vagyis a megrajzolható görbe egybehangzóan az irodalmi adatokkal, másodfokú. Több munkacsoport (Szmodis et al. 1976, Mészáros et al. 1981, 2002, Lee et al. 2003) az adatfelvétel idopontja és a nemzetiség alapján is különbözo, továbbá eltéro fizikai aktivitású csoportok vizsgálata után leírta, hogy a 12-13 éves kor közötti pozitív irányú eltolódás a metrikus index át-lagában a serdülési folyamat kiteljesedésének egyik becslése. Az általános fejlodési ak-celeráció vagy retardáció –így a biológiai érés tempója is– nem függetlenítheto a külso környezet folyamatosan fennálló és érvényre jutó hatásaitól. A romáknál tapasztalt korfüggo trend tehát úgy is értelmezheto, hogy ezek a gyermekek és serdülok biológiai érésükben kismértékben (ha nem is kórosan) elmaradottak nem roma kortársaikhoz viszo-nyítva. A külso környezet hatótényezoi közül ismételten az életszínvonal, az életmód és a táplálkozás együttes hiányosságai említhetok meghatározó komponensként.

-0,8 cm

*

-1

*

*

-1,2 -1,4 -1,6

*

-1,8

*

* év

-2 9

10

11

12

13

14

5.2.3. ábra. A magyar és roma fiúk metrikus indexe (átlag +, – 0,5 szórás; kör = ma-gyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). 84 82

cm

80 78 76 74 72 70 68 66 64

év

62 9

10

11

12

13

14

5.2.4. ábra. A magyar és roma fiúk plasztikus indexe (átlag +, – 0,5 szórás; kör = ma-gyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). Megítélésünk szerint a roma vizsgáltak szignifikánsan pozitívabb metrikus in-dexe az antropológiai különbség következménye, viszont az értékelhetoen késobbi nap-tári életkorra eso, becsült biológiai érésük nem lehet etnikai sajátosság. Conrad (1963) eredeti leírása szerint a növekedési típus két jellemzo (a metrikus index –a nyúlánksági komponens– és a plasztikus index) alapján minosítheto. A csont és izomrendszeri robuszticitás méroszáma ilyen bemutatás alkalmával a plasztikus index. A mintánkénti és korcsoportonkénti átlagokat és a ? 0,5 szórásokat az 5.2.4. ábra szemlélteti. A plasz-tikus index átla gai között a mintánkénti különbség minden korcsoportban nagyon kicsi, az átlagok numerikus értékeinek

különbsége lényegében közel van az eloállításhoz szük-séges változók szummált leolvasási pontosságához (vagy megegyezik azzal). Az átlagok csupán direkt összehasonlítása azonban hibás következtetés levoná-sához adhat alapot. Ugyanis, Mohácsi és munkatársai (2003), valamint Mészáros és munkatársai (2003a) több, mint 30 év szakmai tapasztalatát összegezve, a plasztikus in-dexben bizonyítható különbségek értelmezésének új szempontjaira hívják fel a figyelmet. Az idézett szerzok sem vitatják a korábban leírt összefüggések –a nagyobb plasztikus index statisztikusan fejlettebb mozgatórendszert jelent– (Szabó et al. 1984, Szmodis et al. 1987, Farkas et al. 1989) valódiságát, de hozzáteszik: Az egymást követo gyer- mekgenerációk testméretei és testösszetétele is különbözo, az ezeredfordulón vizsgált gyermekek relatív testzsírtartalma értékelhetoen nagyobb, mint korábban volt. A nagyobb depózsír mennyiség viszont torzíthatja a plasztikus indexet (mint abszolút érté-ket) is, hiszen a felsotesten és a felso végtagon felhalmozott raktárzsír mennyisége ilyen tekintetben is jelentos lehet. Elfogadva a szerzok logikus érvelését hangsúlyozzuk, a plasztikus index hasonlósága csak a relatív testzsírtartalom adatok ismeretében értel- mezheto korrekten. A relatív testzsírtartalom mintánkénti és korcsoportonkénti átlagait az 5.2.5. áb-ra szemlélteti. A statisztikai analízis tanúsága szerint csak a 9 és 10 éves roma gyerme-kek relatív testzsírtartalma nagyobb, mint a magyaroké, de az átlagok numerikus értéke következetesen a roma mintában nagyobb. A roma gyermekek és serdülok korcso-portjaiban a szórások is következetesen nagyobbak. A test abszolút vagy a testtömeg százalékában megadott zsírtartalma viszont csak szélsoséges esetben (F% > 25,0) függ a morfológiai alkattól. A bizonyított statisztikai különbségek, továbbá a nem szignifikáns, de követekezetes különbségek az életmód differenciáira vezethetok vissza. Összessé-gében arra következtethetünk, hogy a roma gyermekek és serdülok kissé kövérebbek, mint magyar kortársaik, holott ok sem minosíthetok soványnak, vagy éppen elégtelenül tápláltnak. A testtömeg 20%-át meghaladó átlagos (!) testzsírtartalom gyermekkorban is és serdülokorban is egyértelmuen sok függetlenül attól, hogy milyen szakmailag elfoga-dott eljárással történt az adat becslése. Ezek a középértékek, egyetértve Watson (1988), Boileau és munkatásai (1988), Woods és munkatársai (1992), továbbá Prókai és mun-katársai minosítésével 4-5%-kal nagyobbak, mint a fejlodésbiológiailag szükségesnek ítélt mennyiség. Az alapveto ok természetesen a biológiai szükségletet értékelhetoen meghaladó energia bevitel, de ismételten hangsúlyozni kell, hogy a roma gyermekek mintáiban nagy valószínuséggel csak a táplálkozás mennyiségi igényeinek kielégítése történt meg és a fejlodésbiológiailag hasonló jelentoségu minoségi kritériumok háttérbe szorultak.

26 % 24

*

22 20 18 16

*

év

14 9

10

11

12

13

14

5.2.5. ábra. A magyar és roma fiúk relatív testzsírtartalma (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A relatív testzsírtartalom korcsoportonkénti kisebb- nagyobb különbsége tehát értékelhetoen módosítja a plasztikus index átlagait, vagyis a tapasztalt mintánkénti plasztikus index hasonlóságokban elsosorban a test zsírtartalmának különbségei a meg- határozóak. A mintánkénti nagy testzsírtartalom átlagok, valamint a kifejezett szórások alap-ján kérdéses az adat eloszlásának hasonlósága is. Az azonos módszerrel becsült relatív testzsírtartalom gyakorisági eloszlását a 9-11 és a 12-14 évesek korcsoportjaiban össze- vontan elemeztük, 3% osztályszélességu kategóriákban. Az eredményeket az 5.2.6. és az 5.2.7. ábra tartalmazza. Annak ellenére, hogy korábbi minosítésünk alapján mindkét minta képviseloi kissé kövérnek minosültek, a relatív (százalékos) gyakoriságok alapján szerkesztett mintánkénti görbék különbözo szakmai tartalmat hordoznak. A két korcsoportban (9-11 évesek és 12-14 évesek) kapott mintázat nagyon hasonló, de értékelheto a különbség a roma- magyar összehasonlításban. A roma gyermekek és serdülok korcsoportjában érté-kelhetoen nagyobb a soványak és a kifejezetten kövérek aránya és ezzel párhuzamosan az átlagos testzsírtartalmat jelölo kategóriákban a tatasztalt gyakoriságok kisebbek, mint a magyar fiúk mintáiban. A romák között tehát több a szélsoségesen sovány vagy kövér vizsgáltak aránya, míg a magyar mintákban az eloszlás lényegében, de enm teljes mértékben követi a standard normál mintázatot.

24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 < 9,99

13-15,99

19-21,99 16-18,99

10-12,99

25-27,99 22-24,99

>31 28-30,99

5.2.6. ábra. A relatív testzsírtartalom gyakorisági eloszlása a 9-11 éves magyar és roma gyermekek mintájában (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). 24 22 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 < 9,99

13-15,99 10-12,99

19-21,99 16-18,99

25-27,99 22-24,99

>31 28-30,99

5.2.7. ábra. A relatív testzsírtartalom gyakorisági eloszlása a 12-14 éves magyar és roma gyermekek mintájában (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A mintákon belüli zsíreloszlás különbözoségéhez szintén nem társítható az antropológiailag különbözo eredet, mint lényegi magyarázat. Vagyis, bármely oldalról is közelítjük meg a kérdést (testtömeg, plasztikus index, relatív testzsírtartalom vagy zsíreloszlás), a roma mintában a külso környezet negatív hatásai jelentosen erosebben nyilvánulnak meg, mint az azonos földrajzi régióban, de különbözo gazdasági környezetben élo magyar kortársaiknál. Mivel a zárójelben felsorolt minden mutató és jelleg fenotipi-kus

tulajdonság, valószínuen nem járunk messze az igazságtól, ha arra következtetünk, a roma gyermekek életmódjából eredo és mérheto különbségek lényegesen nagyobbak, mint az antropológiai különbözoségre visszavezethetok. Az sem vitatható (a disszertá-ció 2. fejezetében ezt, antropometriai adatok nélkül részletesen elemeztük), hogy ezek- hez a jellemzokhöz lényegesen nagyobb gyakorisággal társul az általános vagy a jövo-beni egészségi állapotot negatív irányba módosító szövodmények és a következmények. Nem teoretikus következtetés az, hogy ez a súlyos állapot Magyarországon sok-sok családot érint. Ha a populációban a népesség 8-10%-a vagy összevontan (roma és nem roma) még ennél is nagyobb aránya veszélyeztetett, akkor változtatás, beavatkozás szükséges. A kérdés azonban úgy is felvetheto, hogy kinek kell változnia. Meggyozodé-sünk, hogy elsosorban és idoben eloször a romáknak (és a saját hibájukból hátrányos helyzetu nem romáknak), nemcsak egyénenként, hanem a teljes Magyarországon élo et-nikum (vagy érintett réteg) teljes szintjén!!! Miért is került a roma népesség meghatározó többsége ilyen, valóban hátrányos helyzetbe az elmúlt évszázadok folyamán (nemcsak Magyarországon –!!!–)? A válasz bizonyára nem lehet az, hogy pusztán azért mért más etnikumhoz tartoznak, mint az államalkotó többség. Nem lényegtelen szakmai ellenpont az, hogy Magyarországon sok nemzetiségi kisebbség él (nem is mindegyik europid) a populációt jellemzo életszínvo- nalon, vagy annál jobb gazdasági körülmények között. Nem elegendo tehát csak arra hívatkozni, hogy a roma népesség hazánkban a legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbség és életminosége vitathatatlanul rosszabb, mint a többségé. A romáknak végre tudomásul kellene venniük, hogy: 1. Nem a szociális támogatás a megélhetés egyetlen forrása. 2. Gazdasági értelemben vett hátrányos helyzetük alapvetoen képzetlenségükbol ered. Az iskolázottság általános (többek között a munkavállaláshoz is elvárt) szintje már hosszú ideje független az etnikai hovatartozástól, ez pusztán csak az akarat és rá-fordított ido függvénye. A munkáltató érthetoen nem roma, német, szlovák, kínai vagy magyar között választ (ilyen esetekben a nemzetiségi hovatartozás gyakran nem is becsülheto), hanem alkalmas és alkalmatlan között. 3. Az országban érvényes törvények betartása etnikai hovatartozástól függetlenül min-den magyarországon élo (az sem biztos, hogy magyar állampolgár) egyén, cso-port és réteg számára kötelezo és szükségszeru. Az öntörvényu és egyben jogsérto egyének és közösségek hosszabb ido távlatában szükségszeruen marginalizálód-nak, függetlenül attól, hogy tagjaik a többségi vagy a kisebbségi népességhez tar-toznak. Ez a fejlett társadalmak természetes reakciója (lényegében önvédelme), országhatártól vagy régiótól függetlenül. Farkas Gyula antropológus 2000-ben tartott eloadásában megdöbbento adat szerepel: Magyarországon a jogerosen börtönbüntetésre ítéltek között a romák aránya a politikai rendszerváltás elott is több volt, és napjainkban is

szignifikánsan nagyobb (becslések szerint többszö-röse) a teljes népességen belüli képviseletüknél. 4. Megorizhetok a kulturális sajátosságok abban az esetben is, ha a kisebbség az állam-alkotó többség nyelvét érti is és beszéli is. A testméretek és a növekedési típus nyúlánkságát (vagy éppen kerekdedségét) bemutató metrikus index mintánkénti különbözosége ismeretében a szomatotípus komponensek elemzésének elsosorban metodikai jelentoséget tulajdoníthatunk. A szomato-típus komponensekben ugyanis a környezeti hatásokra érzékenyebb, vagy a csontmére-tek esetében kevésbé érzékeny testdimenziók egymáshoz viszonyított aránya jelenik meg. A szomatotípus komponensenkénti összehasonlításának eredményei az 5.2.8-5.2.10. ábrán láthatók. Az endomorfia (I. komponens, relatív kövérség) mintánkénti és korcsoporton-kénti átlagainak mintázata jellegében nagyon hasonló a relatív testzsírtartalomnál látot-takhoz. Ez az eredmény lényegében szükségszeru, hiszen az I. komponensben 3, míg a relatív testzsírtartalomban 5 borredo vastagsága a meghatározó. Ebben a mutatóban is csak a 9 és 10 éves roma fiúk átlaga nagyobb, mint a magyaroké. Követve Carter értel- mezési javaslatát, az átlagok különbsége akkor jelentos, ha a differencia nagyobb, mint 0,5 skálaegység. Feltuno továbbá az, hogy a 3,5-4,5 egység közötti egységgel minosített relatív zsírosság jellemzo, mindkét minta minden korcsoportjában. Bodzsár (1999) nagyelemszámú magyar minták összesített eredményének értelmezése után arra hívja fel a figyelmet, hogy az I. szomatotípus komponens számértéke (relatív súlya) a kor elorehaladtával a fiúk mintájában kismértékben és inkább exponenciálisan, mint lineá-risan csökken. Ez a tendencia sem a magyar, sem pedig a roma fiúk mintájában nem ismerheto fel. Az eltéro mintázat legkézenfekvobb magyarázata lehet az etnikumhoz való tartozástól lényegében független és nagyon markáns csoporton belüli variabiltás, amely- re nincs értékelheto hatása a növekvo naptári életkornak sem. A csoporton belüli varia-bilitások értékelhetoen nagyobbak, mint a Frenkl és munkatársai (1985) által 18 évvel korábban, a nem sportoló fiúknál tapasztaltak. A rendelkezésre álló antropometriai szakirodalomban mindössze egy olyan közlemény olvasható (Sing és Sidhu 1980), amely a szórások különbözoségében jelentoséget tulajdonít a humán rasszokban összefoglalt differenciáknak. Sokkal nagyobb viszont azon vizsgálatok gyakorisága, amelyek a csoporton belüli variabilitás tekintetében a habituális fizikai aktivitást emelik ki. A relatív robuszticitás (a II. szomatotípus komponens, mezomorfia) méroszáma a magyar fiúk csoportjában jelentosen nem módosult a megfigyelési idoszak 6 éve alatt, míg a roma mintában az átlagok trendje inkább csökkeno. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a mezomorfiában 0,5- nél nagyobb differencia a két etnikailag különbözo minta átlagai között nem fordult elo. A középértékek a 4,2-4,7 közötti tartományban variál- nak, a relatív szórások következetesen nagyobbak, mint 20%. Carter és Heath (1990), valamint Duquet (1980) egybehangzó véleménye szerint a II. szomatotípus komponens spontán fejlodésében, éppen az

allometrikus növekedés következtében lényegesen ki-sebb a korcsoportonkénti differencia, mint az I. vagy a III. komponens esetében. 6,5 6,0 5,5 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 év 2,0 9

10

11

12

13

14

5.2.8. ábra. A magyar és roma

fiúk endomorfiája (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns ). 5,6 5,4 5,2 5,0 4,8 4,6 4,4 4,2 4,0 3,8 3,6 év

3,4 9

10

11

12

13

14

5.2.9. ábra. A magyar és roma fiúk mezomorfiája (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A III. szomatotípus komponens (a relatív nyúlánkság) tekintetében a két mintá-ban jellemzo átlagos trend jelentosen különbözo. A magyar gyermekek és serdülok re- latív nyúlánksága lényegében nem különbözo az életkor függvényében, míg a roma fiúk csoportjában e jellemzo átlaga 9-11 éves kor között növekvo, majd 12-14 éves kor kö-zött stagnáló. A Bodzsár (1999) által is leírt pubertáskori nyúlánkság fokozódás az ál- talunk

vizsgált mintában nem jellemzo. Kiemelésre érdemes megfigyelés az, hogy e mutató tekintetében a relatív szórások nagyon nagyok, általában meghaladják az átlag 45-50%-át. A metrikus indexszel és a szomatotípus III. komponensével jellemzett relatív nyúlánkság grafikusan megjelenített mintázata a magyar és a roma csoportban is jelen-tosen különbözo. 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0

*

*

*

9

10

11

év

0,5 12

13

14

5.2.10. ábra. A magyar és roma fiúk ektomorfiája (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A vizsgáltjainkat jellemzo szomatotípus endo- mezomorf, vagy az endo- mezo- morfhoz nagyon közeli. A szomatotípus legkevésbé kifejezett összetevoje következetesen a relatív nyúlánkság. A növekedési típust bemutató és a szomatotípust leíró módszerrel nyert eredmé-nyek egybevetése után az emelheto ki, hogy a környezeti hatásokra kevésbé érzékeny testdimenziókat használó növekedési típus (elsosorban a metrikus index) érzékenyebb indikátora az etnikai különbségeknek, mint a szomatotípus. Ez talán abból is ered, hogy a különbözo komponensek és indexek öröklodöttsége is eltéro, a metrikus indexben öszszefoglalt biológiai tartalomban a heritabilitás hatása erosebb (Mészáros et al. 2003). Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy a szomatotipizálásnak nincs jelentosé-ge, vagy jövoje napjaink humánbiológiai vizsgálataiban. Amennyiben az összehasonlí-tás fókuszában nem az etnikai vagy nemzetiségi különbségek kiemelése vagy számsze-rusítése áll, a szomatotípus átlagainak különbsége is informatív lehet. A rendszeresen nem sportolók motorikus teljesítményei –noha tartalmaznak öröklött komponenseket is– alapvetoen a habituális fizikai aktivitás szintjét, mennyiségét és minoségét minosítik. Kifejezetten igaz ez a megállapítás a nagyelemszámú csoportok átlagaira vonatkozóan.

Az ezredforduló magyar és roma gyermekeinél nyert adatokat az 5.2.11-5.2.14. ábrán foglaltuk össze. A gyorsaságot jellemzo 30m futás próba korcsoportonkénti átla-gai nagy csoporton belüli variabilitásokkal statisztikailag egyformák, a teljesítmények korfüggo javulása lineáris, de nem meredek. Mivel eredményünk szinte következetes, érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy a numerikus különbségek alapján a 9-13 éves magyar gyermekek teljesítménye jobb. Annak ellenére, hogy a bemutatott középértékek közel 600 gyermeket vagy serdülot képviselnek korcsoportonként (vagyis a véletlen ha-tásai az átlagokkal jellemzett minoségben viszonylag kicsik) egyik minta teljesítmény átlaga sem minosítheto jónak. 6,8 6,6

s

6,4 6,2 6,0 5,8 5,6 5,4 5,2 5,0 év

4,8 9

10

11

12

13

14

5.2.11. ábra. A 30m futás átlagai a magyar és roma fiúk csoportjaiban (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A helybol távolugrás próban az eredményesség, a látszólagos egyszerusége elle- nére is bonyolult végrehajtási feladat következménye. A robbanékony erot, továbbá a láb-törzs-kar koordinációt egyaránt feltételezo teljesítményben a magyar gyermekek át- lagai szignifikánsan jobbak a 10, 12 és 13 évesek korcsoportjában, de az ábrán minden kör pozíciója magasabb, mint az azonos naptári kort reprezentáló háromszzögeké. Az átlagok különbsége értékelheto korfüggés nélkül 4-8 cm közötti. A csoporton belüli va-riabiltások meghaladják ugyan az átlag 10%-át, de a teljesítmények homogenitásában vagy mérsékelt heterogenitásában az etkinai különbözoség következményei nem való-színusíthetok. Tovább nehezíti az értelmezést az is, hogy a szórások, ha nagyon korlá-tozott mértékben is, átlagfüggok. A korcsoportonkénti teljesítmény átlagok ebben a pró-bában sem jók, csak alúlról közelítik a mai napig is referneciának tekintett, de a 25 évvel korábbi állapotot jellemzo középértékeket (Szabó 1978).

200 cm 190 180

*

170 160 150 140

*

130

* év

120 9

10

11

12

13

14

5.2.12. ábra. A helybol távolugrás átlagai a magyar és roma fiúk csoportjaiban (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). A robbanékony erot, továbbá a kar-törzs- láb koordinációt becslo kislabdahajítás próbában csak a 10 és a 12 éves magyar fiúk teljesítménye jobb statisztikailag. Az átla-gok korfüggo trendje alapján megrajzolható irányultság a roma fiúk csoportjában lineá-ris, míg a magyarokéban exponenciális. Testnevelo tanári értékelés alapján a dobótelje-sítmények sem jók, az egyéni teljesítmények köztti különbségek nagyok. A relatív szó-rások 25% felettiek. Itt ismételten célszeru felhívni a figyelmet arra, hogy vizsgáltjaink városokban élnek, tehát gyakran még a sportudvaron sincs mód e természetes mozgás spontán gyakorlására. A legnagyobb a mintánkénti differencia az 1200m futással jellemzett kardio-respiratórikus állóképességben. E próbában csak a 9 éves magyar és roma fiúk futási ideje egyforma, a további 5 korcsoportban a magyarok teljesítménye szignifikánsan jobb. Az egyéni teljesítmények variabilitása mindkét csoportban nagy, de lényegében az etnikai különbözoség hatásai vagy következményei a szórásokban nem jelennek meg. Az átla-gos teljesítmények alapján megrajzolt mintázat szerint a magyarok mintájában a kor- függés erosebb, mint a romákéban. Bármilyen minosítési kritériumot is alkalmazunk azonban, a két minta állóképességi teljesítménye nagyon gyenge. Az antropológiai különbözoség az adott teljesítmény szinten nem lehet magyará- zata a két minta eltéro fizikai teljesítoképességének. A teljesítmény különbségek hátte-rében alapvetoen a habituális fizikai aktivitás különbözosége rejlik, pedig az ezredfor-duló Magyarországán a nem roma gyermekek és serdülok sem aktívak fizikailag. A roma korcsoportok gyengébb fizikai teljesítoképessége arra utal, hogy ha még fokozható a hypoaktivitás, akkor ezt a városokban élo roma gyermekek sikeresen ”megoldották”. Ez a magyarázat, noha nagyon logikusnak tunik, véleményünk szerint azonban nem min-denben helytálló.

40 38

m

*

36

*

34 32 30 28 26 24 22 20 18

év

16 9

10

11

12

13

14

5.2.13. ábra. A kislabdahajítás átlagai a magyar és roma fiúk csoportjaiban (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). 480 s 460

*

440

*

420 400 380 360 340

*

320

*

* év

300 9

10

11

12

13

14

5.2.14. ábra. Az 1200m futás átlagai a magyar és roma fiúk csoportjaiban (átlag +, – 0,5 szórás; kör = magyar, háromszög = roma, * = az átlagok különbsége szignifikáns). Az összehasonlíthatóság érdekében igyekeztünk hasonló stílusú, mértéku és minoségu motivációval sarkallni a vizsgáltakat a legjobb fizikai teljesítmény elérésére. Ez, ha nem is volt maximálisan hatékony minden esetben, de megítélésünk sze-rint nem eredményezett jelentos különbséget a mért teljesítmény és a teljesítoképesség között minden olyan esetben, amikor az adott osztályban csak egy-két roma tanuló volt. Más minoségu volt a vizsgáltak közremuködése az olyan iskolákban, amelyekben a roma etnikum gyermekei adták a meghatározó többséget. Lényegében ez a magyarázata annak is, hogy a legfiatalabb korcsoportban a mintánkénti különbségek kicsik, míg az idosebbekében nagyobbak.

A roma iskolákban inkább általánosan jellemzo volt (mint eseti különbség) az, hogy a tanulók még akkor is igyekeztek ”ellenállni” a kérésnek vagy a végrehajtási uta-sításnak, ha testnevelo tanáruk jelen volt az adatfelvételen. Az sem volt ritka, hogy a reális céllal ellentétes utasítást kellett adnunk, mert a ”csak azért se” mechanizmus alap-ján akkor teljesítettek jobbat, ha kértük, hogy ne strapálják magukat. A romák gyengébb teljesítményeiben ezek a hatások nyilvánvalóan benne vannak, de a reprezentált népes-ség általános szocializációja szempontjából ezek is nagyon informatívak. A levont következtetés teljes mértékben összecseng Babusik (2000) konklúziójával, annak elle-nére, hogy a két vizsgálat adatfelvételi módszerei különbözoek voltak.

5.3 Az anyaországi és a nagyváradi gyermekek és serdülok jellemzoinek összehasonlítása Az anyaországi és az országhatáron túl élo gyermekek és serdülok antropometri-ai és motorikus teljesítmény-jellemzoinek összehasonlítása alapján alapvetoen a jelento-sen eltéro külso környezet gyermekfejlodést módosító következményei jellemezhetok. A Nagyváradon gyujtött minta, relatíve kis korcsoportonkénti elemszáma nem teszi le-hetové a fizikai aktivitás rendszeressége alajpán végzett csoportosítást, tehát összeha-sonlító adatként ebben

az elrendezésben is a teljes magyar mintát jellemzo leíró sta-tisztikai eredmények szerepelnek. Az értelmezést segíto mintánkénti elemszámokat e fejezetrészben is számozatlan táblázat tartalmazza. Életkor 8,51-9,50 9,51-10,50 10,51-11,50 11,51-12,50 12,51-13,50 13,51-14,50 Összesen

Teljes minta 488 471 503 507 500 489 2958

Nagyváradi minta 103 100 105 109 110 101 628

Követve az elozo fejezetrészben alkalmazott jelöléseket, ebben az összehasonlí-tásban ismételten kör jelöli az anyaországi és négyszög a nagyváradi (mint új csoport) vizsgáltak középértékeit. A szimbólumokhoz csatlakozó függoleges vonalak ebben az esetben is (az érzékenyebb skálázás érdekében) a szórások felét jelentik. A numerikus formában megadott és táblázatokba rendezett eredményeket a melléklet tartalmazza. A testmagasság mintánkénti és korcsoportonkénti különbségeit az 5.3.1. ábra szemlélteti. Az összehasonlított 6 korcsoportban csak a 9 éves fiúk testmagasság átlaga egyforma, a további 5 korcsoportban az anyaországi vizsgáltak középértéke szignifikánsan nagyobb. A két átlagsor alapján megrajzolt trendvonalak kismértékben távolodnak egy- mástól, vagyis a különbségek abszolút értékeke növekvo, de ez arányaiban (? testma- gasság átlag ? 0,01 anyaországi átlag-1) szinte konstans differenciát jelent. A korcsopor-tonkénti különbségek alapján számítható sebességek tehát lényegében egyformák. Érdekes eredményünk (és ez nemcsak a testmagasság mintánkénti különbségeire vonatkozóan igaz) az, hogy a 10-14 éves nagyváradi, magyar fiúk 2003-ban jellemzo testmagasság átlaga szinte pontosan megegyezik a Magyaroszágon a 80-as évek elején érvényes középértékekkel (Mészáros és Mohácsi 1983). Hasonlóság (de csak részben az azonos antropológiai rasszhoz tartozás következménye) a két minta között az, hogy az átlagok jelentos különbözosége ellenére nincs értékelheto differencia a csoporton belüli variabiláitások nagyságában. Tartalmában szinte teljesen azonos megállapítások és következtetések fogalmaz-hatók meg a testtömeg átlagok összehasonlítása után is. A vonatkozó eredményeket az 5.3.2. ábra szemlélteti. A testtömeg mintánkénti különbözosége szinte teljes mértékben az anyaországi fiúk magasabb termetébol ered, hiszen a testmagasság-relatív tömegátla-gok (5.3.1. táblázat) következetesen egyformák.

175 cm 170

*

165

*

*

*

160 155

*

150 145 140 135

év 130 9

10

11

12

13

14

5.3.1. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) fiúk testmagassága (* = az átlagok különbsége szignifikáns). Az átlagok körüli szórások a testtömeg esetében sem különböznek, de e jellemzo esetében a hasonlóság inkább a környezeti hatások hasonlóságára utal. Mivel a szekuláris trend következményeit leggyakrabban a termet és a tömeg átlagainak mintánkénti különbsége alapján minosítik, célszeru esetünkben e hatást kie- melni a tapasztalt differenciák egyik lehetséges magyarázataként. Sajnos azonban Ro- mániára vonatkozóan nem rendelkezünk korábbi és a napjainkban is érvényes irodalmi adatokkal, viszont az életkörülmények, az életszinvonal, továbbá a közelmúlt történel- me alapján is nagyon hasonló Jugoszláviáról és tagállamairól (Preberg 1998, Stefancic és Tomazo-Ravnik 1998) valamint Ukrajnáról (Godina 1998) van adatunk. A megfo- galmazható következtetések tehát csak áttételesek. A felsorolt országokban és régiókban a szekuláris trend hatásai annak ellenére mérhetok, hogy például Ukrajnában az általá-nos életszinvonal messze elmarad a közép-európaitól. A volt Jugoszlávia népeit (és nemcsak a magyar nemzetiséget) pedig súlyos és hosszú polgárháború sújtotta. Ezek alapján talán joggal feltételezzük, hogy Romániában is hasonló a szekuláris trend iránya és sebessége, de ezzel együtt is a Nagyváradon élo magyar gyermekek és serdülok alacsonyabbak és könnyebbek, mint anyaországi kortársaik. Ugyanezen gondolatmenet alapján a 9 éves minták hasonló testmagassága és tömege értelmezheto úgy is, hogy ok már a forradalom véres napjai után fogantak és születtek, így a szüleiket éro pszichés és gazdasági hatások szerepe már kevésbé jelent meg egyedfejlodésükben.

65 kg 60

*

55

*

*

*

50 45

*

40 35 30

év 25 9

10

11

12

13

14

5.3.2. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) fiúk testtömege (* = az átlagok különbsége szignifikáns). 5.3.1. táblázat. A relatív testtömeg (kg ? cm-1 ) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14

Anyaországi Átlag Szórás 23,55 5,10 25,85 6,05 27,30 6,89 28,88 6,82 31,12 7,11 33,65 7,59

Nagyváradi Átlag Szórás 23,52 4,67 25,08 5,52 26,78 6,20 28,54 6,20 30,44 7,30 32,70 7,00

P NS NS NS NS NS NS

NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns. A növekedési típus nyúlánkságát bemutató metrikus index mintánkénti különbözoségeit az 5.3.3. ábra szemlélteti. A 9-11 évesk korcsoportjaiban az átlagok különbsé-ge csupán csak véletlenszeru, míg a 12-14 éves anyaországi serdülok szignifikánsan leptomorfabbak. Az azonos korcsoportba tartozó gyermekeknél számított szórások különbözosége nem jelentos, viszont a szórások mindkét mintában átlag- függoek. Függet-lenül a korcsoportonkénti átlagok numerikus vagy statisztikai különbözoségétol, minkét mintában jellemzo az, hogy a 13 éves korra teheto leptomorfiás csúcspont után az átla-gok kismértékben ugyan de nagyobbak. Szmodis és munkatársai (1976) szerint a lepto- morfiás csúcspont a rövid idon belül bekövetkezo nemi érés egyik prediktora. A tapasz-talt eredmények azt is sugallják, hogy nincs lényegi különbség a két minta biológiai éré-sének sebességében, továbbá az elmúlt 20 év folyamán Magyarországon sem tevodött értékelhetoen korábbi naptári korra a fiúk oigarche-kora. Eiben és munkatársai (1992) intejú módszerrel

gyújtöttek ilyen adatokat a városokban élo élo fiúknál és eredményeik is hasonló következtetéshez biztosítanak alapot. A numerikus differenciák alapján ismételten hangsúlyozzuk, hogy a 2003-ban vizsgált nagyváradi gyermekek közelebb állnak az 1983-ban közölt metrikus index stan-dardokhoz (Mészáros és Mohácsi 1983), mint az anyaországi gyermekek és serdülok. Noha Wolanski 1978-ban megjelent közleményében leírja a morfológiai alkat nyúlánk-ságának fokozódását, mint a trend egyik hatást vagy következményét, megítélésünk szerint a testarányok ilyen rövid idon belüli és markáns módosulása nem szükségszeru következménye a nemzedéki változásnak. -1 cm

*

-1,1

*

*

-1,2 -1,3 -1,4 -1,5 -1,6 -1,7 -1,8 év -1,9 9

10

11

12

13

14

5.3.3. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) fiúk metrikus indexe (* = az átlagok különbsége szignifikáns). Mivel a metrikus indexben a mellkas méretei a meghatározóak, inkább értel- mezheto ez az eredmémy úgy, hogy az anyaországi fiúk fizikailag kevésbé aktívak, mint a nagyváradiak és a bizonyított testarénykülönbség valójában a mellkasi izmok renyhébb nyugalmi tónusából ered. Lényegében ezzel függhet össze Frenkl és munkatársai (1987) egyik korai eredménye is, mely szerint a fizikailag aktív fiúk metrikus indexe kismértékben pozití- vabb, mint a hipoaktívaké. A plasztikus index a csont- izomrendszeri robuszticitás egyik jellemzoje. Lévén az index abszolút érték, korrelációja a testmagassággal és a testtömeggel bizonyítottan szignifikáns (Mészáros 1979), bár az összefüggés csak közepes erosségu (r = 0,40). A vonatkozó, abszolút értékben megadott eredményeket az 5.3.4. ábrán, a testmagassággal korrigált adatokat pedig az 5.3.2. táblázatban foglaltuk össze. Az átlagok korcsopor-tonkénti különbsége statisztikailag nem szignifikáns, a középértékek körüli szórások mindkét mintában relatíve nagyok.

84 82

cm

80 78 76 74 72 70 68 66 64 62 év

60 9

10

11

12

13

14

5.3.4. ábra. Az anyaországi

(kör) és a nagyváradi (négyszög) fiúk plasztikus indexe. 5.3.2. táblázat. A relatív plasztikus index mintánkénti átlagai és szórásai Minta Anyaországi Nagyváradi Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 47,41 3,68 47,02 2,93 10 47,64 3,03 47,64 2,76 11 47,26 3,38 47,51 2,92 12 47,23 3,15 47,82 2,89 13 47,25 3,34 47,27 3,43 14 47,72 3,10 48,02 3,06 NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns.

P NS NS NS NS NS NS

Egybehangzóan a hazai idodalmi adatokkal a plasztikus index becsült növekedési sebessége 12-14 éves kor között nagy (Szmodis et al. 1976, Mészáros et al. 1981), de ez a nagyobb mennyiségu csont- izomrendszeri gyarapodás esetünkben mindkét mintában jellemzo, viszont kismértékben kevesebb, mint az eddig megjelent egyetlen reprezentatív hazai vizsgálatban közölt (Mészáros és Mohácsi 1983). A termetátlagok és a testtömeg korábban leírt szignifikáns különbsének ebben az összehasonlításban nincs értékelheto hatása a plasztikus indexre, ugyanis az 5.3. 2. táblázat tanúsága szerint a testtömegre vonatkoztatott átlagok is következetesen egyformák voltak mind a 6 vizsgált korcso-portban. Az abszolút és a relatív plasztikus index mintánkénti hasonlósága (statisztikai azonossága) nincs összhangban az 1. és a 3. fejezetben leírtakkal, vagyis a vonatkózó hipotézisünk korlátozás nélkül nem tartható. Az életmód-jellemzok alapján aktívabbnak ítélt nagyváradi gyermekeknél ugyanis nem volt mérhato hatása a többlet fizikai aktivi- tásnak. Nem kizárt tehát, hogy a plasztikus index, mint jellemzo a pubertás kiteljesedése elott kevésbé

érzékeny a környezeti hatásokra. Erre vonatkozóan igazoló vagy cáfoló tartalmú, direkt (tehát a plasztikus indexet elemzo) közleménnyel nem rendelkezünk. Rowland (1996) összefoglaló munkájában azonban van olyan utalás, amely rész-ben magyarázata lehet az eredménynek. Ez a kapcsolódási pont a vizsgáltjaink többségét jellemzo biológiai állapot, azaz hormális érésük még nem teljesedett ki. Nem zárható ki az sem, hogy a plasztikus indexben alapvetoen csak az edzéshatá-sok eredményeznek különbséget és ez valóban nem jellemzo egyik mintáinkra sem. A Mohácsi és munkatársai (2002) elemzésében foglaltak alapján nem zárható ki az sem, hogy a rendszeresen nem sportoló gyermekek valódi plasztikus index különbségeit az eltéro mennyiségu relatív testzsírtartalom gyakran elfedi vagy kiegyenlíti. A borredoméretek alapján becsült relatív testzsírtartalom mintánkénti és korcsoportonkénti átlagait, valamint a csoporton belüli variabilitásokat (0,5 SD formában) az 5.3.5. ábra tartalmazza. Az összehasonlított átlagok különbsége következetesen szignifi-káns, a nagyváradon élo gyermekek és serdülok relatív testzsírtartalma kisebb. Az ab-szolút és relatív szórások mindkét mintában kifejezetten nagyok. A legnagyobb relatív testzsírtartalom átlag mindkét mintában a 11-12 évesek korcsoportjában volt megfigyelheto. Ez utóbbi markáns hasonlóságra ismereteink alapján érdemi magyarázatot nem tudunk adni. A testmagasság, a testtömeg és a metrikus index elemzésekor arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a nagyváradi fiúk jellemzoi nagyon hasonlóak az 1983-as, magyaror-szági standardokhoz. A relatív testzsírtartalom esetében idoben még távolabbi (korábbi) a megfelelo viszonyítási alap. A nagyváradi vizsgáltaknál 2003-ban jellemzo testzsírtar-talomhoz hasonlót utoljára Szabó (1978) írt le a 7-14 éves budapesti fiúk több, mint 5000 fos mintájánál. Minden késobb megjelent nagyelemszámú hazai vizsgálatban (Ei-ben et al. 1992, 1998, Mohácsi et al. 1994, Mészáros et al. 2002) a hasonló korú fiúk becsült testzsírtartalma nagyobb. Miután a vizsgált nagyváradi fiúk sem tekinthetok soványnak, a táplálékfelvétel mintánkénti mennyiségi különbözosége, mint ok szinte teljes mértékben kizárható. A rendelkezésre álló információk alapján a minoségi különmbségek azonban nem elemez- hetok. A kisebb relatív testzsírtartalmat elsosorban a fizikai aktivitás különbözoségére vezetjük vissza és ebben az összefüggésben az 1. fejezetben megfogalmazott hipotézi-sek, a 3. fejezetben bemutatott életmód-jellemzok és az eredmények összhangban vannak. A fentiek értelmében a megfogalmazott hipotézis tehát korlátozás nélkül tart- ható.

26 % 24

*

*

*

*

*

*

22 20 18 16 14 év 12 9

10

11

12

13

14

5.3.5. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) fiúk relatív testzsírtartalma (* = az átlagok különbsége szignifikáns). Az antropometriai szomatotípus vonatkozó eredményeinek bemutatásakor és értelmezésekor a disszertáció korábbi fejezeteiben már többször hangsúlyoztuk, hogy ezek a jellemzok (a szomatotípus komponensek és a szomatotípus, mint szomatopont) elsosorban a fenotípus különbözoségét emelik ki. Joggal feltételezheto tehát, hogy az antropológiailag nagyon hasonló (a mai Romániában az antropológiailag különbözo népességek több száz éves egymás mellett élése ismeretében az azonosság, mint jelzo nem használható) de életmódjában és táplá ltsági állapotában különbözo minták szoma-totípusa is különbözo lesz. Az eredmények grafikusan ábrázolva az 5.3.6-5.3.8. ábrán láthatók, míg a numerikus adatok a mellékletben megtekinthetok. A különbségek elem- zésekor a módszer egyik leírójának (Carternek) javaslatát követtük és biológiailag kü- lönbözonek tekintettük azokat az átlagokat, melyek esetében a differencia nagyobb volt, mint 0,5 skálaegység. Ilyen értelmezés alapján az anyaországi és a nagyváradi fiúk szomatotípus komponensei a statisztikailag is különbözo termet, testtömeg, relatív testzsírtartalom és a becsült habituális fizikai aktivitás ellenére is nagyon hasonlóak. A szomatotípus kialakí- tásában mindkét mintában a relatív robuszticitás szerepe a meghatározó és a relatív kö-vérség (az endomorfia) valamint a relatív nyúlánkság (az ektomorfia) szerepe a fenotí-pus kialakításában lényegében egyforma. A két minta szomatotípusa tehát kiegyensú- lyozottan mezomorf és az átlagot képviselo szomatopontok a centrális kategória köze-pén helyezkednek el, szinte minimális mintánkénti vagy korcsoportonkénti variabilitás-sal. Már a magyar - roma összehasonlításkor (5.2. fejezet) is jeleztük, hogy a Bodzsár (1999, 2003) által hangsúlyozott korfüggés a magyar gyermekek és serdülok vizsgált korcsoportjaiban nem ismerheto fel. Ezt most azzal egészíthetjük ki, hogy a korfüggés, vagyis a szomatotípus ektomorf irányú módosulása a nagyváradon élo magyar fiúk min-tájában sem bizonyítható.

5,5 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 év 2,0 9

10

11

12

13

14

5.3.6. ábra. Az anyaországi

(kör) és a nagyváradi (négyszög) endomorfiája. Az I. komponens (a relatív kövérség) esetében a szórások mindkét mintában kifejezetten nagyok, általában meghaladják az átlag 50%-át is. A mezo- és ektomorfia átlagai körül a relatív szórások valamivel kisebbek, 30-35% közöttiek. Az általánosan jellemzo nagy szórás alapvetoen úgy értelmezendo, hogy mintá- inkban valóban kifejezettek az individuális különbségek, amelyeket a korábban tárgyalt jellemzok alapján nem tudtunk ilyen személetesen bemutatni. Értelmezheto továbbá úgy is, hogy a szomatotípus, mint jelleg sokkal érzékenyebb az egyéni eltérések kimutatására mint az alapadatok, a metrikus index vagy éppen a becsült relatív testzsírtartalom. A nagy szórások viszont azt is eredményezik, hogy ha nem egyszeru kivonással, hanem statisztikai próbákkal elemezzük a mintánkénti különbségeket a diffe-renciák nem lehetnek valódiak. A magyar gyermekek szomatotípusáról Eiben (1985) publikált adatokat. A Körmenden végzett összehasonlító vizsgálat eredményeihez való hasonlítás arra utal, ho gy mindkét általunk vizsgált magyar mintában az endomorfia értékelhetoen, míg a mezomorfia csak kismértékben nagyobb, mint az elso körmendi adatfelvételben jellemzo. A körmendi megismételt vizsgálatban bizonyított és a különbözo generációk közötti ektomorfia fokozódás eredményeink alapján nem is feltételezheto. A térben és idoben is kü- lönbözo adatfelvétel következtében azt nem dönthetjük el, hogy melyik eredmény mi- nosítheto mintafüggo jelenségként. A vizsgálatunkban szereplo nagyobb elemszámok a ”sampling error” valószínuségét azonban csökkentik.

5,6 5,4 5,2 5,0 4,8 4,6 4,4 4,2 4,0 3,8 3,6

év

3,4 9

10

11

12

13

14

5.3.7. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) mezomorfiája. 5,6 5,4 5,2 5,0 4,8 4,6 4,4 4,2 4,0 3,8 3,6

év

3,4 9

10

11

12

13

14

5.3.8. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) ektomorfiája. Az antropometriai vizsgálat összefoglaló értelmezése az lehet, hogy az általunk alkalmazott technikák és becslo módszerek eredményeinek egy része kimutatja a kör-nyezeti hatások különbözoségét, míg más jellemzok ismeretében ez a valós hatás ke-vésbé jelentos. A motorikus teljesítmények, ha nem is függetlenek a testméretek és a testösszetétel különbözoségeitol, összehasonlításuk a bemutatott, kisebb-nagyobb antro-pometriai különbözoségek ellenére is az életmód differenciáira irányítja a figyelmet. A gyorsaságot becslo 30m futás idoeredményeinek mintánkénti és korcsoporton-kénti átlagait és 0,5 szórásokat az 5.3.9. ábrán mutatjuk be. A nagyváradi gyermekek és serdülok szignifikánsan gyorsabban teljesítették a próbát mind a 6 korcsoportban. Jel- lemzo továbbá az is, hogy a teljesítmények nemcsak az átlag szintjén jobbak, hanem az átlagok körüli szórások

is következetesen kisebbek a nagyváradi mintában, vagyis ez a minta értékelhetoen homogénabb. A szimbólumok által megrajzolt korfüggo trend a nagyváradi fiúk csoportjában meredekebb, vagyis a becsült sebességviszonyok sem egy-formák. A nagyváradi fiúk gyorsasági teljesítménye hasonló a Szabó (1978) által közölt és a budapesti gyermekeket (akkor!) jellemzohöz, míg a 2003-ban vizsgált anyaországi fiúk teljesítményei attól jelentosen elmaradnak. A testméretek különbségei alapján kö- vetkeztethetünk a szekuláris trend hatásaira, a fizikai teljesítmény különbözosége ettol független, ez csak a gyakorlottság vagyis a habituális fizikai aktivitás, vagyis az életmód differenciáit számszerusíti. 6,6 6,4

s

*

6,2

*

*

6,0 5,8 5,6 5,4 5,2 5,0

*

*

*

4,8 év 4,6 9

10

11

12

13

14

5.3.9. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) fiúk gyorsasága a 30m futás idejével becsülve (* = az átlagok különbsége szignifikáns). A két minta fizikai teljesítményét a helybol távolugrás próba eredményével (az adat az alsó végtag robbanékony erejét, továbbá a láb-törzs-kar koordináció szintjét mi- nosíti) jellemezve szintén az állapítható meg, hogy a nagyváradi fiúk produktumai kö-vetkezetesen és szignifikánsan jobbak. Az átlagok körüli szórások ismételten a határon túl élok mintájában kisebbek, vagyis ok e jellemzo alapján is homogénabb mintát alkotnak hazai kortársaiknál. Az átlagok különbsége általában 5-6 cm közötti, azonban a 14 évesek korcsoportjában a differencia megközelíti a 10 cm. Ennek ellenére e jellemzoben fejlodési sebességkülönbséget nem feltételezünk. Érdeke eredményre vezet azonban a Szabó (1978) adataival történo összeha-sonlítás is. Az 1970-es évek közepén vizsgált budapesti gyermekek és serdülok teljesít- mény átlagai még a nagyváradiakénál is jobbak voltak. Ez az eredmény értelmezheto egyszeru különbségként is, de kérdésfelvetésünk szempontjából nem jelentéktelen az, hogy milyen életmódváltozás eredményezhette a tapasztalt differenciákat. E próbában az eredményesség fel sem tételezheto a szükséges koordinációt is kialakító gyakorlás nél-kül.

Az ugrás, mint az egyik természetes mozgás gyakorlása nem is igényel különö-sebben nagy teret vagy speciális eszközt, pályát, szinte minden mozgásos játéknak szer- ves része. 210 cm 200

*

190

*

*

*

180 170 160

*

150

*

140 130 év

120 9

10

11

12

13

14

5.3.10. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) robbanékony ereje a helybol távolugrással becsülve (* = az átlagok különbsége szignifikáns). A kislabdahajítás próba az egyetlen, amelyben az anyaorszá gi és a nagyváradi fi- úk teljesítményei az 5.3.11. ábrán látható (és lényegesnek tuno) párhuzamosság ellenére nem különböznek egymástól, viszont mindkét minta korcsoportonkénti átlagai jelen-tosen kisebbek, mint a Szabó (1978) által közöltek. A korábbiakban már többször hang-súlyozott nagy, mintánkénti szórás különbség sem jellemzo ez esetben, de kismértékben ismét csak a nagyváradi minta homogénabb. A 9 és 14 évesek átlagának különbsége mindkét mintában 15 m. 42 40

m

38 36 34 32 30 28 26 24 22 20 18

év

16 9

10

11

12

13

14

5.3.11. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) robbanékony ereje a kislabdahajítással becsülve (* = az átlagok különbsége szignifikáns).

További értelmezési szempont az, hogy Nagyváradon ez a próba nem szerepel az iskolai testnevelés mozgásanyagában (a labdát is itthonról kellett biztosítani). Ilyen megfontolások alapján a nagyváradiak hazaiakéval megegyezo dobóteljesítménye nem is rossz eredmény. A mindkét országban egyre ”fejlodo” urbanizáció (a városokban gyakorlatilag minden szabad területet beépítenek) sem kedvezo a jobb teljesítmények szempontjából. A kardiorespiratórikus állóképesség az a tulajdonság, amellyel a minták átlagos fizikai aktivitása és fittsége talán a legjobban jellemezheto. Mivel e próba gyakorlása sem igényel speciális eszközt vagy szert, a gyakorlottság és a jobb eredmény nagyrészt csak az elhatározás és a ráfordított ido függvénye. A két mintát jellemzo teljesítmény különbségek az 5.3.12. ábrán láthatók. A középértékek numerikus különbsége nem nagy, de a 10 évesek korcsoportjától eltekintve a nagyváradi fiúk kardiorespiratórikus álló-képessége a jobb. Az átlagok körüli szórások ismételten az anyaországot képviselo cso-portban nagyobbak. A Szabó (1978) által vizsgált fiúk futóteljesítménye mindkét általunk vizsgált mintáénál jobb, még a Nagyváradon vizsgált (ebben az összehasonlításban jobban tel- jesíto) gyermekek és serdülok is általában 15-16s- mal hosszabb ido alatt teljesítették a három kimért kört. További különbség az is, hogy az 1970-es évek közepén mért adatok isme-retében megrajzolt életkorfüggo trendek értékelhetoen meredekebbek. A motiváció kü-lönbözosége is jelentos eredményt módosító tényezo lehet (hiszen 6-7 perc folyamatos és intenzív futás a feladat). Tapasztalatunk az, hogy Nagyváradon talán még mindig nagyobb a presztízse a tanári utasításnak, mint Magyarországon. 480 s 460 440

*

420

*

400 380 360 340 320

*

*

* év

300 9

10

11

12

13

14

5.3.12. ábra. Az anyaországi (kör) és a nagyváradi (négyszög) állóképessége az 1200m futás idejével becsülve (* = az átlagok különbsége szignifikáns).

A mérheto fizikai teljesítmények és a becsült teljesítoképesség alapján a nagyvá-radi gyermekek fiúk kondícionális állapota a jobb, annak ellenére, nekik csupán egy órarend szerinti testnevelés órájuk van hetente és az iskolák felszereltsége is gyengébb, mint Magyarországon. A különbségek természetesen nem jelentik azt, hogy a nagyvá-radi testnevelok felkészültebbek vagy hatékonyabbak lennének, továbbá nem jelenthetik azt sem, hogy Magyarországon nincs szükség az iskolai testnevelés óraszámának és presztízsének növelésére. Azt azonban megfogalmazhatjuk következtetésként, hogy az iskolai testnevelés jelen formájában önmagában nem biztosítja a felnövekvo generációk elvárt kondicionális állapotát. A végeredmény tekintetében szinte teljesen lényegtelen, hogy a napi 1-1,5 óra fizikai aktivitást a szükség váltja ki (mint Nagyváradon), vagy az tudatos döntés eredménye. Az is vitán felül áll, ha a gyermekek testmozgását szakember irányítja (ez csak a tanórán vagy az edzéseken realizálódhat) a kiváltott hatás jelento-sebb, mint a spontán aktivitásé. Az elso fejezetben megfogalmazott (a fizikai teljesítmény különbségekre vonat-kozó) hipotézisünk tarható.

6. fejezet. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálat célja volt összehasonlítani a különbözo életkörülmények között élo és eltéro fizikai aktivitású 9-14 éves fiúk morfológiai jellemzoit, testösszetételét és fizikai teljesítoképességét. Az általános cél megvalósítása mellett részletesen elemeztük: A fizikailag aktív (rendszeresen sportoló) és a nem aktív (csak az iskolai testnevelésben résztvevo, azaz lényegében hipoaktív) fiúk testméreteit, növekedési és szomatotí-pusát, relatív testzsírtartalmát, továbbá a motorikus próbaeredményekkel jellem-zett fizikai teljesítményét. E kérdéskörön belül elemeztük a morfológiai alkat jel-lemzoi és a motorikus próbaeredmények közötti kapcsolatot, alapvetoen annak tisztázására, hogy

meghatározzuk a teljesítményekben a belso és a külso hatások-ra visszavezetheto komponenseket. Megállapítottuk: A 2002-ben és 2003-ban vizsgált, hipoaktív és rendszeresen sportoló, 9-14 éves naptári életkorú fiúk testmagassága és testtömege között nincs értékelheto különbség, viszont a két minta növekedési típusa, szomatotípusa, relatív testzsírtartalma olyan mér-tékben különbözo, mintha antropológiailag nem is azonos népességet képviselnének, pe-dig a roma etnikumhoz tartozó vizsgáltak eredményeit ebbol az összehasonlításból ki- zártuk. A sportolók átlagos növekedési típusa minden korcsoportban mérsékelten lepto- morfnormoplasztikus, szomatotípusa ekto- mezomorf. A nem sportolók növekedési tí-pusa mérsékelten piknomorf- normoplasztikus, szomatotípusa mezo-endomorf. A min-tánként nagyon hasonló mozgatórendszeri fejlettség (amelyet a plasztikus indexszel jel- lemeztünk) a korábbi összehasonlítások eredményeitol eltéro sajátosság. Noha a tapasz-talt különbségekbol a spontán szelekció következményei nem zárhatók ki, a két minta antropometriai különbözosége eredendoen a nem sportolók kifejezetten nagy relatív testzsírtartalmának következménye. A növekedési típust bemutató metrikus index min-tánkénti differenciái alapján a nem sportolók nagyobb relatív testzsírtartalma még rész-ben sem magyarázható. Az utóbbi években már több minta vizsgálata után felvetodött a testi felépítés olyan jellem- zésének igénye, amely lényegében független az aktuálisan jellemzo testzsírtartalomtól, vagy a borredok vastagságától A rendszeresen sportolók motorikus teljesítménye szignifikánsan jobb és homogénabb, mint a nem sportolóké, de az általunk vizsgált sportolók motorikus teljesítmé-nyeinek korcsoportonkénti átlagai csak kismértékben különböznek az 1978-ban vizsgált nem sportolókétól. Indirekt úton ezek az eredmények azt is sugallják, hogy a felkészí- tésben nagyobb hangsúlyt kap a sportági mozgásanyag (az úgynevezett divatsportágak-ban amelyekben a foglalkozásokat nem mindig sportegyesületek szervezik az edzés-program szinte kizárólagosan sportági) és ez az általános képességek gyengébb minosé-gében és lassúbb fejlodésében is megnyilvánul. Az antropometriai jellemzok és a motorikus próbaeredmények korrelációja mintánként eltéro, a nem sportolók mintájában több a szignifikáns kapcsolat. A kapcsolati méroszámok ismeretében számított közös varianciák azonban olyan kicsik, hogy a morfológiai jellemzok teljesítményt módosító hatásaitól eltekinthetünk. A nem sportolók az átlagos relatív testzsírtartalmuk alapján nem minosülnek elhízottnak vagy kövérnek, de a mintában sok (>30%) ilyen gyermek és serdülo is található. Ezzel kapcsolatosan mégis szükséges idézni Bouchard (2000) véleményét: A nagy rela-tív testzsírtartalom és a gyenge kardio-respiratórikus állóképesség együttesen lényegesen erosebb kockázati tényezo, mint az elkülönítetten számítottak összege.

Mivel a vizsgált korosztályokban a rendszeresen sportolók relatív testzsírtartal- ma 1978-ban (Mohácsi és Mészáros 1978, Szabó 1978) és 2003-ban is hasonló, a spor-tolók és nem sportolók átlagai közötti 3-5% differencia kizárólagosan az életmód kü- lönbözoségébol ered. Az iskolai testnevelés jelenlegi óraszáma és célrendszere önmagá-ban nem jelenthet megoldást e társadalmi szinten megjeleno, alapvetoen az egyéneket, de összességében és hosszabb távon a népegészségügyet érinto problémára. Az 1. fejezetben megfogalmazott vonatkozó hipotézisek tarthatók. Elemeztük a bizonyítottan különbözo társadalmi és gazdasági környezetben, de városi vagy városias településeken élo roma és magyar gyermekek és serdülok antropo-metriai és motorikus teljesítmény-jellemzoit. Megállapítottuk: A vizsgált antropometriai jellemzok között voltak olyanok, amelyekben az antropológiailag nyilvánvalóan különbözo népességek átlagai jelentosen eltéroek. Az etni-kai differenciák tapasztalataink szerint elsosorban a testmagasság és a metrikus index következetes, korcsoportonkénti különbségeiben nyilvánultak meg. A vizsgált europid fiúk szignifikánsan magasabbak és nyúlánkabbak, mint roma kortársaik. Ez a különbség öszszefügg a romáknál még napjainkban is jellemzo endogámiával, amely lehet, hogy jellemzo sajátosság, de nagyon valószínu az is, hogy a hatásban szerepe van annak is, hogy a szegregációhoz vezeto okok következtében a többségi társadalom befogadó készsége is kisebb. Az alapvetoen fenotipikus antropometriai jellemzokben és jellegekben nem volt következetes a különbség a két minta 6 korcsoportjában. A szomatotípus mintánkénti különbözosége például csak esetleges volt. Ez azonban nem értelmezheto úgy, hogy a két mintában a külso környezet hatásai alapvetoen egyformák lennének. Noha mindkét mintában a relatív testzsírtartalom átlagai és szórásai nagyok, viszont a roma gyermekek és serdülok között nagyobb a kifejezetten, de nem kórosan sovány és a szélsoségesen kö-vér vizsgáltak relatív gyakorisága. Ezen adatok alapján azonban a táplálkozás minoségi különbözoségére csak következtetni lehet. A romák rövid idotartamú próbákkal jellemzett fizikai teljesítoképessége csak kismértékben tér el a nem romákétól, de ilyen esetekben is az europidoké a jobb, míg az 1200m futás próbában teljesítményük jellemzoen gyengébb. A testösszetétel minimális különbözoségével ez az eredmény nem magyarázható. Megítélésünk szerint ezek a differenciák a még fokozottabb hipoaktivitásból és a motiváció különbözoségébol erednek. Az 1. fejezetben megfogalmazott hipotézisünk csak részben tartható.

Elemeztük az antropológiailag nagyon hasonló (az anyaországi és a határon túl élo magyarok) gyermekminták testméretei, testi felépítése, testösszetétele, továbbá moto-rikus teljesítoképessége közötti különbségeket. Megállapítottuk: Az összehasonlított antropometriai alapadatok (testmagasság és testtömeg) alap-ján az anyaországi és a nagyváradi fiúk jelentosen különböznek egymástól, az anyaor-szágot reprezentáló minták szignifikánsan magasabbak és nehezebbek. A Nagyváradon vizsgált gyermekek és serdülok testméreteinek korcsoportonkénti középértékei lényegé-ben megegyeznek a Magyarországon 1983-ban jellemzovel. A növekedési típus nyúlánkságában nem volt jelentos a mintánkénti differencia 9 és 11 éves kor között, viszont a 12-14 éves Magyarországon vizsgált fiúk metrikus in-dexe szignifikánsan kisebb, vagyis morfológiai alkatuk értékelhetoen leptomorfabb. A há-rom korcsoportban tapasztalt differencia természetesen független az antropológiai meghatározottságtól. A mozgatórendszeri fejlettség abszolút és relatív jellemzoi között nem volt értékelheto mintánkénti különbség ebben az összehasonlításban. Az antropometriai jellegek hasonlóságára vonatkozó hipotézisünk csak részben tartható. A nagyváradi gyermekek és serdülok relatív testzsírtartalma mind a 6 korcso-portban szignifikánsan kisebb volt, mint a Magyarországon vizsgált fiúké, amely követ-kezetes differencia elsosorban a nem szervezett, habituális fizikai aktivitás különbözo-ségének az eredménye. A bizonyított méret és testösszetétel differenciák ellenére az összehasonlított minták szomatotípusa nagyon hasonló volt minden korosztályban. A szomatotípus kom-ponensek átlagai körüli szórások kifejezetten nagyok, a vonatkozó átlag 30-50%-a kö-zöttiek. A szomatotípus életkorfüggo linearizálódása (melyet több hazai vizsgáló is jellemzonek tart), vagy bármilyen irányú változása, sem a Magyarországon vizsgált, sem pedig a nagyváradi minta esetében nem bizonyítható. Az antropometriai jellemzokben tapasztalt szignifikáns differenciák elsosorban a két régióban még napjainkban is jellemzo, de különbözo sebességu szekuláris változások következményei, melyek természetesen szoros összefüggésben vannak a különbözo minoségu környezeti tényezokkel is. Az életmód direkt és részben a szükség következ-tében kialakult, de markáns különbözoségét alapvetoen a relatív testzsírtartalom mintán-kénti differenciái jellemzik és egyben minosítik is. A funkcionális jellemzok alapján a két minta különbözosége következetes és na-gyon nagy. A nagyváradi fiúk motorikus teljesítményei (a kislabdahajítás kivételével) értékelhetoen jobbak és egyben a teljesítmény átlagok körüli szórásaik kisebbek, noha Nagyváradon az órarend szerinti testnevelés órák száma hetente mindössze egy.

A funkcionális változók alapján a Nagyváradon 2003-ban vizsgált tanulók lé-nyegesen közelebb vannak az 1970-es évek közepén Budapesten jellemzo teljesítmény szintekhez (amely Magyarországon már hosszú ideje csak elvárt állapot, mint realitás), mint az anyaországban lényegesen jobb gazdasági körülmények között élo kortársaik. A jobb fizikai teljesítoképesség alapveto magyarázata a nagyváradi vizsgáltak aktívabb életmódja. A megfogalmazott hipotézisünk korlátozás nélkül tartható.

Összefoglaló A vizsgálat célja volt összehasonlítani a különbözo életkörülmények között élo (magyarországi europid –n=2958–, roma –n=618–, határon túl élo magyar –n=628–) és eltéro fizikai aktivitású (nem sportoló –n=2593– és sportoló –n=365–) 9-14 éves fiúk mor- fológiai jellemzoit, testösszetételét és fizikai teljesítoképességét. A testi felépítést és a testösszetételt szakirodalmilag elfogadott antropometriai módszerekkel (metrikus és plasztikus index, szomatotípus komponensek, relatív testzsírtartalom), a fizikai teljesítoképességet a 30m futás, a helybol távolugrás, a kislabda-hajítás és az 1200m futás eredményével jellemezték. A fizikai aktivitás rendszeressége alapján különbözo minták testméretei között nem volt valódi különbség, viszont a sportolók növekedési típusa értékelhetoen lepto-morfabb, szomatotípusa ektomorfabb és relatív testzsír tartalma szignifikánsan kevesebb volt mint a nem sportolóké mind a 6 összehasonlított korcsoportban. A tapasztalt kü- lönbségekbol a

spontán szelekció következményei nem zárhatók ki, de a két minta ant-ropometriai különbözosége eredendoen a nem sportolók kifejezetten nagy relatív test- zsírtartalmának következménye. A rendszeresen sportolók motorikus teljesítménye szig- nifikánsan jobb és homogénabb, mint a nem sportolóké, de a 2003-ban vizsgált sportolók motorikus teljesítményeinek korcsoportonkénti átlagai csak kismértékben különböznek az 1978-ban vizsgált nem sportolókétól. A Magyarországon élo roma és europid gyermekek és serdülok antropológiai különbözosége elsosorban a romák kisebb testméreteiben és az értékelhetoen piknomorfabb konstitúciójában (mint öröklött tulajdonságban) nyilvánul meg, noha a két mintában a relatív testzsírtartalom eloszlása sem egyforma. A romák között értékelhetoen több a szélsoségesen sovány és a kifejezetten kövér fiú. A romák rövid idotartamú próbákkal jellemzett fizikai teljesítoképessége csak kismértékben tér el a nem romákétól, de ilyen esetekben is az europidoké a jobb, míg az 1200m futás próbában teljesítményük jellemzoen gyengébb. Megítélésük szerint ezek a differenciák a romák még fokozottabb hi-poaktivitásból és a motiváció különbözoségébol erednek. Az anyaországban élo fiúk szignifikánsan magasabbak és nehezebbek, mint nagyváradi kortársaik, a relatív testzsírtartalom átlagai viszont a határon túli mintában kiseb-bek. A Nagyváradon élo magyar gyermekek testméretei és testi felépítése szinte pon-tosan megegyezik a hazai viszonyokat 1983-ban jellemzo áltagokkal. A funkcionális jellemzok alapján a két minta különbözosége következetes és nagyon nagy. A nagyváradi fiúk motorikus teljesítményei (a kislabdahajítás kivételével) értékelhetoen jobbak és egyben a teljesítmény átlagok körüli szórásaik kisebbek, pedig Nagyváradon az órarend szerinti testnevelés órák száma mindössze egy hetente. A jobb fizikai teljesítoképesség alapveto magyarázata a nagyváradi vizsgáltak aktívabb életmódja. Abstract The aim of the study was to compare the morphological characteristics, body composition and physical performances of 9 to 14-year-old boys with different levels of habitual physical activity (non-athletes n=2593– and athletes n=365–) and different so-cioeconomic conditions (as well as Hungarian Europid –n=2958–, Roma –n=618–, Hungarians living out of border –n=628–). Body build and composition were assessed by anthropometric techniques (metric and plastic indices, somatotype compone nts, and relative body fat content) accepted by the international literature, and the physical performance was estimated by the results of 30 m dash, standing long jump, fist-ball throw and 1200m run tests. No significant differences were observed between the body dimensions of non-athletes and athletes, nevertheless the growth type of the athletes was significantly more leptomorphic, their somatotype was more ectomorphic than those of the non-athletes in all the 6 age groups compared. A remarkably lower relative body fat content was char-acteristic in the groups of

athletes. Although the effects of spontaneous selection cannot be excluded in the observed differences, the anthropometric differences between the two samples can be attributed to the markedly higher relative body fat content in the non-athletic samples. The mean motor performances were obviously higher and more homogeneous in the group of athletes, however, the mean scores of the athletic children and adolescents in 2003 have differed moderately from the means of non-athletes investigated in the mid 1970’s . The anthropologic variability between the Hungarian Europid and Roma subjects have manifested firstly in smaller body dimensions and significantly more picnomorphic constitution (as one of the inherited characters) of Roma subjects, although the distribution of relative body fat content in the two samples was also different. The ratios of extremely lean or obese individuals were remarkably higher among the Roma boys. The physical performanc e capacity (estimated by the short burst activities) of Roma subjects differed just moderately from those of Europid boys, and their performance in 1200m run was characteristically lower. The differences have been source from the more hypoactive lifestyle of the Roma boys, and the different levels of motivation may also have importance in this respect. The boys living in Hungary were significantly taller and heavier than the Nagyvárad subjects, but the relative body fat contents were lower in the boys living out of border. The body dimensions and physique characteristics of Nagyvárad children was almost the same to those that characterised the Hungarian boys in 1983. The physical performance differences between the samples were consistent and very high. The scores of Nagyvárad boys were significantly higher, and the individual performances were more homogeneous, in spite that they are all in one curricular PE class per week.

Tatár András publikációs jegyzéke Folyóiratokban megjelent közlemények Tatár A. (1989): A voltizsálás elbírálásának vezérfonala - Magyar Lovas Szövetség Lovastorna Szakág, Budapest, 57. Tatár A. (1992): Gyógylovaglás – az esély. Lovasfutár, 4. 11. Tatár A. (1997): IX. Nemzetközi Terápiás Lovaglás Konferencia - Denver, USA; Lo-vasfutár, 5. 25. Tatár A. (1997): Hippoterápia. Mozgásterápia, 6: 4. 30. Tatár A. (1998): Kézben a terápiás lovasoktatás. Lovasfutár, 1. 7. Tatár A., Peres V., T. Laurencz E. (1997): A ló szerepe a rehabilitációban. Lovas Nem-zet, 2. 50-51. Rétháti Gy., Tatár A., T. Laurencz E. (1995): A ló és lovaglás, mint terápiás tényezo. Lovasfutár, 4. 3-6. Rétháti Gy., Tatár A., T. Laurencz E. (1996): Terápiás lovaglás. Rehabilitáció, 4. 18-22. Mészáros J., Szabó T., Lee C.P., Tatár A., Uvacsek M. (2001): Testösszetétel és moto-rikus teljesítmény 12 és 14 éves fiúknál. Magyar Sporttudományi Szemle, 3-4. 34-36. Othman, M., Szabó, T., Lee, C.P., Tatár, A., Mészáros, J. (2002): Generation compari-son of endurance, speed and explosive strength. Hungarian Review of Sports Me-dicine, 43: 1. 23-32.

Mészáros J., Szabó T., Mohácsi J., Lee C.P., Tatár A. (2002): A motorikus szekuláris trend. Prepubertás- és pubertáskorú fiúk fizikai teljesítménye. Magyar Sporttudo-mányi Szemle, 1. 4-7. Mészáros, J., Lee, C.P., Tatár, A., Zsidegh, P., Mohácsi, J., Frenkl, R. (2002): Growth type and motor performance in schoolboys - an international comparison. Acta Biologica Szegedinensis, 46: 1-2. 61-65. Farkas Anna, Zsidegh Miklós, Tatár András, Prókai András, Mészáros Zsófia, Uva-csek Martina, Mészáros János (2003): Physique and body composition parameters of preadolescents. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 36-40. Tatár András, Zsidegh Miklós, Mészáros Zsófia, Ihász Ferenc, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros János (2003): Physique body composition and motor perform-ance in Hungarian and Roma boys. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 122-124. Mészáros János, Zsidegh Miklós, Ihász Ferenc, Mészáros Zsófia, Tatár András, Prókai András, Vajda Ildikó, Mohácsi János (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 124-127. Zsidegh Miklós, Mészáros János, Mohácsi János, Uvacsek Martina, Tatár András, Mészáros Zsófia, Prókai András, Vajda Ildikó (2003): Growth type and motor performance in obese children. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 139-141. Idézheto eloadáskivonatok Tatár A. (1993): Hippoterápia – ló és ember új kapcsolata. „Állatok és Mi” szimpózi- um, Állatorvostudományi Egyetem, Budapest 32. Georgiou, M., Tatár, A., Lee, C.P., Mészáros, J. (2002): Growth type, somatotype and motor performance in 10 and 11-year-old cypriot boys. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Budapest, 99. Lee, C.P., Tatár, A., Othman, M., Mohácsi, J., Mészáros, J. (2002): Somatotype and motor performance in Malaysian boys aged between 10 and 13- years of age. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Budapest, 99. Mészáros, J., Szabó, T., Tatár, A., Lee, C.P., Othman, M., Mohácsi, J. (2002): Secular trend and motor performance in Hungarian boys. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Budapest, 100. Tatár, A., Lee, C.P., Mészáros, J., Mohácsi, J., Othman, M. (2002): Running enduran-ce in boys. An international comparison. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Budapest, 103. Frenkl, R., Mészáros, J., Uvacsek, M., Tatár, A. (2002): The comparison of peak exer-cise cardiorespiratory parameters in obese and non-obese females. 4th Internatio- nal congress of Pathophysiology, Abstracts, Budapest, 260. Mészáros, J., Lee, C.P., Zsidegh, M., Tatár, A., Mohácsi, J. (2002): Motor perform-ance in pubertal boys. Collegium Antropologicum, 26: 133-134. Mohácsi, J., Lee, C.P., Zsidegh, M., Tatár, A., Mészáros, J. (2002): Physique and mo-tor performances in 10-year-old Malaysian boys. Collegium Antropologicum. 26: 142. Tatár, A., Lee, C.P., Zsidegh, M., Mészáros, J., Mohácsi, J. (2002): Growth type and running endurance in 13- year-old boys. Collegium Antropologicum, 26: 208-209. Mészáros J., Zsidegh M., Tatár A., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J. (2003): Testzsírtartalom és szomatikus fejlodés. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 26. Prókai A., Völgyi E., Tatár A., Zsidegh M., Uvacsek M., Mészáros J. (2003): Relatív testzsírtartalom és motorikus teljesítmény. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 32. Tatár A., Zsidegh M., Prókai A., Vajda I., Völgyi E., Mészáros J. (2003): Sportoló és nem sportoló fiúk testi felépítése és fizikai teljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 38.

Zsidegh M., Tatár A., Mészáros J., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J., (2003): Testösszetétel és motorikus teljesítmény - nemzetközi összehasonlítás. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 41. Mészáros János, Mészáros Zsófia, Zsidegh MIklós, Vajda Ildikó, Tatár András, Prókai András (2004): A növekedési típus és a motorikus teljesítmények öröklodöttsége. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 73. Mohácsi János, Prókai András, Mészáros János, Zsidegh Miklós, Tatár András, Vajda Ildikó (2004): Szekuláris trend és utánpótlás-nevelés. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 75. Tatár András, Zsidegh Miklós, Mészáros Zsófia, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros János (2004): Magyar és roma fiúk testi felépítése és motorikus teljesítménye. Sport-orvosi Szemle, 45: 1. 97. Zsidegh Miklós, Mészáros Zsófia, Prókai András, Vajda Ildikó, Tatár András, Mészáros János (2004): Ikrek relatív testzsírtartalom jellemzoi. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 108.

Felhasznált irodalom Arday L., Farmosi I. (1994): Adatok a 9-18 éves iskolás fiúk és leányok motorikus teljesítményének tanulmányozásához. OTSH, Budapest, 3-78. Armstrong, N. (1995): Children’s cardiopulmonary fitness and physical activity patterns: the European scene. In: Blimkie, C.J.R., Bar-Or, O. (Eds.): New horisons in pe-diatric exercise science. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 181-193. Assal, S., Susánszky, É., Czeizel, A.E. (1991): High consanguinity rate in Hungarian gipsy communities. Acta Paediatrica Hungarica, 31: 299-304. Babusik F. (Sze rk.) (2000): Kutatás a roma gyerekeket képzo általános iskolák körében. Delphoi Consulting, Budapest. Babusik F. (2002): Borsod-Abaúj-Zemplén megye roma népessége - szociális és gazda-sági tényezok, egészségügyi állapot. Delphoi Consulting, Budapest. Barabás A. (1989): Motor performance in Hungarian schoolchildren. In: Oseid, S. Carl-sen, K.H. (Ed.): Children and exercise XIII. Human Kinetics Books, Champaign, Illinois, 29-37. Bar-Or, O. (2003). The juvenile obesity epidemic: is physical activity relevant? Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 20. Beunen, G., (2003): Physical growth, maturation and physical performance: back to the future. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 11-14.

Beunen, G.P., Malina, R.M., Lefevre, J.Á., Claessens, A.L., Renson, R., Vanreusel, B. (1994): Adiposity and biological maturation in girls 6-16 years of age. Internatio-nal Journal of Obesity, 18: 542-546. Binkhorst, R.A., Van’t Hof, M.A., Saris, W.H.M., Noordeloos, A. (1985): Max-O2 re-ference values for children in relation to body mass. In: Binkhorst, R.A., Kemper, H.C.G., Saris, W.H.M. (Eds.): Children and Exercise XI. Human Kinetics Pub- lishers, Inc., Champaign, Illinois, 170-174. Bodzsár É. (1999): Humánbiológia. Fejlodés: növekedés és érés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Bodzsár É. (2003): Életkorok biológiája. A pubertáskor. ELTE Eötvös Kiadó, Buda-pest. Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.) (1998): Secular growth changes in Europe. Eötvös University Press, Budapest, 381. Boileau, R.A., Lohman, T.G., Slaoughter, M.A., Horswill, C.A., Stilman, R.J. (1988). Problems associated with determining body composition in maturing youngsters. In: Brown, R.W., Branta, C.F. (Eds.). Competitive sport for children and youth. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 3-16. Bouchard, C. (1995): Genetics and the metabolic syndrome. International Journal of Obesity, 19: S52-S59. Bouchard, C. (Ed.) (2000): Physical activity and obesity. Hum. Kin., Champ., Illinois. Bouchard, C., Malina, R.M., Pérusse, L. (1997): Genetics of fitness and physical performance. Human Kinetics, Champaign, Illinois. Bracco, M., Matsudo, S., Matsudo, V. (1997): Sexual maturation and body mass index in adolescent females. In: Welsman, J., Armstrong, N., Kirby, B. (Eds.): Children and exercise XIX Volume II. Washington Springer Press, Exeter, 139-142. Briefel, R.R., McDowell, M.A., Alaimo, K., Caughman, C.R., Bischof, A.L., Caroll, M.D., Johnson, C.L. (1995): Total energy intake in the US population: The Third National Health and Nutrition Examination Survey, 1988-1991. American Journal of Clinical Nutrition, 62: 1072S-1080S. Buday L. (1943): Orvosi alkattan. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest. Carter, J.E.L. (1980): The Heath-Carter somatotyping method. San Diego University Syllabus Service, San Diego. Carter, J.E.L., Heath, B.H. (1990): Somatotyping development and applications. Cam-bridge University Press, Cambridge, New York, Port Chester, Melbourne, Sydney. Czeizel, E., Bodnár, L., Illei, Gy., Molnár, E. (1976): The occurence of consanquineous marritages in Hungary. Human Heredity, 26: 110. Czeizel E. (2003): A magyarság genetikája. Gaenus Kiadó, Budapest. Chovanová, E., Bergman, P., Stykovsky, R. (1982): Genetic aspects of somatotypes in twins. Modern Man Anthropos, 22: 5-12.

Conrad, K. (1963): Der Konstitutionstypus. Springer-Verlag, Berlin. Curteix, D., Obert, P., Germain, P., Lespessailles, E., Loiseau Peres, S., Benhamou, C. L., Ferry, B. (1997): Bone status in highly trained prepubertal girls: preliminary report. In: Armstrong, N., Kirby, B.J., Welsman, J.R. (Eds.): Children and exerci-se XIX. Promoting health and well-being. E and FN SPON, London, 527-532. Demeter A. (1981): Sport im Wachstums- und Entwicklungalter. Anatomische, physiologische und psychologische Aspekte. Johann Ambrosius Barth, Leipzig. Duquet, W. (1980): Studie van de toepasbaarheid van de Heath & Carter somatotype-methode op kinderen van 6 tot 13 jaar. Unpublished Ph.D. dissertation, Vrije Universiteit, Brussels, Belgium. Eiben, O.G. (1985): The Körmend growth study. Somatotypes. Humanbiologi Budapestinensis, 16: 37-52. Eiben, O.G. (1970): Längschnittunterschung der körperlichen Belastbarkeit 6 bis 10 jähriger Kinder. In: Schmidt-Komler, E., Klimt, F., Schwartze, P., Tiefenbach, W. (Eds.): Der kindliche Organismus unter Belastung. Berlin, 76-78. Eiben, O.G., Farkas, M., Körmendy, I., Paksy, A., Varga Teghze-Gerber, Zs., Vargha, P. (1992): The Budapest longitudinal growth study. Humanbiologia Budapesti-nensis, 23: 13-196. Eiben O., Németh Á., Barabás A., Pantó E. (1998): Adatok Budapest ifjúságának bioló-giai fejlettségéhez és fizikai eronlétéhez. Humanbiologia Budapestinensis, 24: 5-142. Ekelund, U. M.-Yngve, A. and Sjöström, J. (1997): Do adolescents achieve appropriate levels of physical Activity? In: Armstrong, N., Kirby, B.J., Welsman, J.R. (Eds.): Children and exercise XIX. Promoting health and well-being. E and FN SPON, London, Weinheim, New York, Tokyo, Melbourne, Madras, 169-175. Farkas, A., Mohácsi, J., Mészáros, J. (1989): Four style of swimming performance and anthropometry of child swimmers. In: Oseid, S. (Ed.): Children and exercise XIII. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 129-134. Fellmann, N., Coudert, J. (1998). Malnutrition and anaerobic performance in children. In: Van Praagh, E. (Ed.): Pediatric anaerobic performance. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 319-335. Forrai Gy., Kollár J., Tauszik T. (1986): Orvos-biológiai tanulmányok a hazai cigány-ságról. Szolnok Megyei Tanács, Országos Haematológiai és Vértranszfúziós In-tézet, Szolnok. Frenkl, R., Mészáros, J., Mohácsi, J., Szmodis, I., Szabó,T., Fonyedi, G. (1985): The anthropometric characteristics of non-athletic and regularly trained athletic pupils in Hungary. Hungarian Review of Sports Med., 26: 4. 265-270. Frenkl, R., Mészáros,J., Mohácsi, J., Szmodis, I., Szabó, T., Fonyedi, G. (1987): The anthropometric characteristics of non-athletic and regularly training pupils in Hungary.

In: Macek, M., Kucera, M. (Eds.): Sports in health and disease. Avice- num, Czehoslovak Medical Press, Prague, 30-35. Frenkl, R., Mészáros, J., Mohácsi, J., Bukta, M. (1988): Biological maturation and mo-tor performance in 12 to 14- year-old girls. In: Malina, R.M. (Ed.): Young ath-letes; biological, physiological, and educational perspectives. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 93-97. Frenkl, R., Mészáros, J., Petrekanits, M., Farkas, A., Mohácsi, J., Szabó, T. (1998): Ae-robic power and anthropometric characteristics of Hungarian Schoolboys. Human Evolution, 13: 2. 97-105. Frenkl R., Mészáros J. (2002): A motorikus szekuláris trend; Prepubertáskorú fiúk fizi-kai teljesítménye. Hippocrates, 4: 5. 294-297. Fogel, R.W. (1986): Physical growth as a measure of the economic well-being of populations: the eighteenth and nineteenth centuries. In: Falkner, F., Tanner, J.M. (Eds.): Human growth. Vol. 3. Plenum Press, New York, 263-281. Galioto, F.M. (1990): Exercise testing. In: Garson, A., Bricker, J.T., McNamar, D. (Eds.): The Science and Practice of Pediatric Cardiology. Lea and Febiger, Phil-adelphia, 828-835. Garn, S.M., LaVelle, M., Rosenberg, K.R., Hawthorne, V.M. (1986): Maturational timing as a factor in female fatness and obesity. American Journal of Clinical Nu-trition, 43: 879883. Godina, E.Z. (1998): Secular changes in Russia and the former Soviet Union. In: Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.): Secular growth changes in Europe. Eötvös University Press, Budapest, 351-368. Hablicsek I. (1999): A roma népesség demográfiai jellemzoi, kísérleti eloreszámítás 2050-ig. KSH Népességtudományi Intézet, Budapest. Hankins, D., Drage, C., Zamel, N., Kronenberg, R. (1982): Pulmonary function in ident-ical twins raised apart. American Review of Respiratory Diseases, 125: 119-121. Heath, A.C., Martin, N.C. (1993): Genetic models for the natural history of smoking: Evidence for a genetic influence on smoking persistence. Add. Behav., 18: 19-34. John, S.W.M., Krege, J.H., Oliver, P.M., Hagman, J.R., Hodgin, J.B., Pang, S.C., Flynn, T.G., Sithies, O. (1995): Genetic decreases in arterial natriuretic peptids and salt-sensitive hypertension. Science, 267: 679-681. Kemper, H.C.G. (Ed.) (1995): The Amsterdam Growth Study. A longitudinal analysis of health, fitness, and lifestyle. Human Kinetics Sport Science Monograph Series, Volume 6, Champaign Illinois. Kemény I. (1997): A magyarországi roma (cigány) népességrol. Magyar Tud., 6. 15-19. Kemény I. (1999): A magyarországi cigány lakosság. A cigányok Magyarországon. MTA, Budapest.

Kemény I. (Szerk.) (2000): A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság. Osiris Kiadó - MTA Kisebbségkutató Muhely, Budapest. Kertesi G., Kézdi G. (1998): A cigány népesség Magyarországon (dokumentáció és adattár). Socio-typo Könyvkiadó, Budapest. Kretschmer, E. (1965). Körperbau und Charakter. 25. Auflage, Springer Verlag, Ber- lin, Göttingen, Heidelberg. Laki, L., Nyerges, M. (2000): Sporting habits of youth in Hungary in the millennium. Kalokagathia, 75th Anniversary Special Issue, 24-35. Lakatos M. (1984): A cigányok sorsa 1944-ben. Magyarország 1944-ben. Kossúth Kia-dó, Budapest, 35-142. Laki L., Szabó A., Bauer B. (2001) (Szerk.): Ifjúság 2000. Gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 63. Lee, C.P., Tatár, A., Othman, M., Mohácsi, J., Mészáros, J. (2002): Somatotype and motor performance in Malaysian boys aged between 10 and 13- years of age. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Budapest, 99. Lohman, T.G. (1992): Advances in body composition assessment. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois. Malina, R.M. (Ed.) (1988): Young athletes; biological, physiological, and educational perspectives. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois. Malina, R.M. (1995): Physical activity and fitness of children and youth. Questions and implications. Medicine in Exercise Nutrition and Health, 5: 125-137. Malina, R.M. (1997). Prospective and retrospective longitudinal studies of growth, maturation, and fitness of Polish youth active in sport. International Journal of Sports Medicine, 18: (Supplementum 3), S1-S7. Malina, R.M., Bouchard, C. (1991): Growth, maturation, and physical activity. Human Kinetics Books, Champaign, Illinois. Mero, A. (1993). Neuromucsular performance and skeletal muscle fiber characteristics in pubertal power athletes during training. Med. Sci. Sports and Exercise, 24: S82. Mero, A., Vuorimaa, T., Häkkinen, K. (Eds.) (1990). Training in children and adoles-cents. Gummerus Kirjapaino Oy, Jyväskylä. Mészáros J. (1979): A Testnevelési Foiskolára 1972-1978 között jelentkezett fiatal felnottek testalkati vizsgálatának tapasztalatai. Egy. Dokt. Ért., ELTE, Budapest, 99. Mészáros J. (Szerk.) (1990): A gyermeksport biológiai alapjai. Sport, Budapest. Mészáros J., Szmodis I., Mohácsi J., Frenkl R. (1981): A nemzedéki változás és a gyermekkori fejlodés kérdései az 1970-es években végzett keresztmetszeti vizsgálat alapján. Biológia, 29: 165-200.

Mészáros J., Mohácsi J. (1983): A biológiai fejlettség meghatározása és a felnott termet elorejelzése a városi fiatalok fejlodésmenete alapján. Kandidátusi értekezés, MTA TMB, Budapest, 1-151. Mészáros, J., Mohácsi, J., Frenkl, R., Szabó, T., Szmodis, I. (1986): Age dependency in the development of motor test performance. In: Rutenfranz, J., Mocellin, R., Klimt, F. (Eds.): Children and Exercise XII. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 347-353. Mészáros, J., Mohácsi, J. (1987): The growth type of 7 to 18 years old school-children in Hungary. Eight Internat. Anthropological Poster Conference, Zagreb, 17-19. Mészáros, J., Mohácsi, J., Petrekanits, M., Frenkl, R. (1996): Anthropometric and exer-cise physiological characteristics of regularly training and non-athletic boys aged 9 to 14. In: Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.): Studies in human biology. Eötvös University Press, Budapest, 287-293. Mészáros, J., Lee, C.P., Tatár, A., Zsidegh, P., Mohácsi, J., Frenkl, R. (2002): Growth type and motor performance in schoolboys - an international comparison. Acta Bi-ologica Szegedinensis, 46: 1-2. 61-65. Mészáros, J., Zsidegh, M., Ihász, F., Mészáros, Zs., Tatár, A., Prókai, A., Vajda, I., Mohácsi, J. (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 124-127. Mészáros J., Zsidegh M., Tatár A., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J. (2003a): Testzsírtartalom és szomatikus fejlodés. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 26. Mohácsi J., Mészáros J. (1978): A test teljes zsírtartalmának változása gyermek-, ser-dülo- és fiatal felnottkorban. A XIII. Biológiai Vándorgyulés Eloadásainak Ismer-tetése, Budapest, 38. Mohácsi, J., Mészáros, J. (1986): Body build and relative fat content in qualified soccer players. Hungarian Review of Sports Medicine, 27: 4. 287-290. Mohácsi, J., Mészáros, J. (1987): Stature and body mass in Hungarian schoolchildren between 7 and 18. 13th School of Biological Anthropology, Abstracts, Zagreb, 23. Mohácsi, J., Mészáros, J., Farkas, A. (1994): Secular growth trend in height, body weight and growth type indices of boys aged between 14 and 18. In: O.G. Eiben, (Ed.): Auxology ’94 Children and Youth at the end of the 20th Century. Human-biologia Budapestinesis, 25. 369-372. Mohácsi, J., Lee, C.P., Zsidegh, M., Tatár, A., Mészáros, J. (2002): Physique and motor performances in 10-year-old Malaysian boys. Collegium Antropologicum. 26: 142. Mohácsi János, Petrekanits Máté, Zsidegh Petra, Ihász Ferenc, Mohácsi Ágnes, Tatár András, Prókai András (2003): Body fat content and aerobic power in 10-year-old boys. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 40-42.

Morrison, N.A., Cheng, J., Tokita, A., Kelly, P.J., Crofts, L., Nguyen, T.V., Sambrook, P.N., Eisman, J.A. (1994): Prediction of bone density from vitamin D receptor al- lels. Nature, 367: 284-287. Nagy A.S., Papp M. (2003): A magyar és cigány népesség összehasonlító dermatogly-phiai analízise. In: Penszka K., Korsós Z., Pap I. (Szerk.): III. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Reflex Blue KFT, Budapest, 211-214. Nyikityuk, B.A. (1982): Szomatotipologia i szport. Teoria i Praktika Fizicseszkoj Kul-turü, 5. 26-28. Othman M. (2001): A testi felépítés, a testösszetétel és a fizikai teljesítmény-jellemzok vizsgálata 10-13 éves fiúknál. Ph.D. értekezés, Semmelweis Egyetem, Budapest. Othman, M., Szabó, T., Lee, C.P., Tatár, A., Mészáros, J. (2002): Generation compari-son of endurance, speed and explosive strength. Hungarian Review of Sports Me-dicine, 43: 1. 23-32. Othman Mahmoud, János Mészáros, Tamás Szabó (2002a): Secular trend and motor performance in Hungarian schoolboys. Kinesiology, 34: 2. 127-133. Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism, 10: 794807. Pápai, J., Szmodis, I., Szabó, T. (1991): The estimation of body composition by Drink-water’s method of fractionation in children - First observations. In: Farkas, Gy. (Ed.): Papers Sci. Session in Szeged (Hungary). Szeged-Ulm, 215-224. Preberg, Z. (1998): Secular growth changes in Croatia over the twentieth cent ury. In: Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.): Secular growth changes in Europe. Eötvös University Press, Budapest, 75-92. Prókai A., Völgyi E., Tatár A., Zsidegh M., Uvacsek M., Mészáros J. (2003): Relatív testzsírtartalom és motorikus teljesítmény. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 32. Prud’home, D., Bouchard, C., Leblanc, C., Landry, F., Fontaine, F. (1984): Sensitivity of maximal aerobic power to training is genotype dependent. Medicine and Sci-ence in Sport and Exercise, 16: 489-493. Raudsepp, I., Jürimäe, T. (1997): Physical activity, fitness, and adiposity of prepubertal girls. In: Welsman, J., Armstrong, N., Kirby, B. (Eds.): Children and exercise XIX Volume II. Washington Springer Press, Exeter, 109-112. Robson, E.B. (1978): The genetics of birth weight. In: Falkner, F., Tanner, J.M. (Eds.): Human growth. Vol. 1. Principles and prenatal growth. Plenum Press, New York, 285297. Roche, A.F., Heymsfield, S.B., Lohman, T.G. (Eds.): Human Body composition. Hu- man Kinetics, Champaign, Illinois. Rowland, T.W. (1993): Pediatric Laboratory Exercise Testing. Human Kinetics Pub- lishers, Inc., Champaign, Illinois.

Rowland, T.W. (1996): Developmental exercise physiology. Human Kinetics, Cham-paign, Illinois. Sallis, J.F. (Ed.): Physical activity giudekines for adolescents. Pediatric Exercise Scien-ce, 6: 394-463. Simoneau, J., Bouchard, C. (1998): Effects of genetic variation on anaerobic perform-ance. In: Van Praagh, E. (Ed.): Pediatric anaerobic performance. Human Kin-etics, Champaign, Illinois, 5-21. Singh, S.P., Sidhu, L.S. (1980). Changes in somatotypes during 4 to 20 years in Gaddi Rajput boys. Zeitschrift für Morphologie und Anthropologie, 71: 285-293. Singh, S.P., Sidhu, L.S., Singh, J. (1992): Skeletal maturity. Growth development and physical performance. Neelgagan Printers, B-Tank, Patiala. Sheldon, J.M., Stevens, S.S., Tucker, W.B. (1940): The varieties of human physique. Harper, New York, London. Stefancic, M., Tomazo-Ravnik, T. (1998): Fifty two years of secular trend in Ljubjana school children. In: Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.): Secular growth changes in Europe. Eötvös University Press, Budapest, 281-296. Strömgren, E. (1937): Über anthropometrischen Indices zur Unterscheidung von Körperbautypen. Zbl. F. ges Neurologie und Psychiatrie, 159:75-81. Szabó T. (1978): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Az általános próbák tapasztalatai. Utánpótlás-nevelés, KSI, Budapest, 3-54. Szabó, T., Mészáros, J. (1980): Relationship of bone age, physical development and athletic performance at the age of 11 to 12 years. Anthropológiai Közlemények, 24: 263-267. Szabó, T., Szmodis, I., Mészáros, J., Pintér, Á. (1984): Somatotype, growth type, and motor performance in 10-year-old- girls taking part in elevated level physical edu-cation at school. In: Ilmarinen, J., Välimäki, I. (Eds.): Children and sport. Sprin- ger Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, Tokyo, 37-42. Szmodis I., Mészáros J., Szabó T. (1976): Alkati és muködési mutatók kapcsolata gyermek-, serdülo- és ifjúkorban. Testnevelés- és Sportegészségügyi Szemle, 17: 4. 255-272. Szmodis I., Szabó T., Mészáros J. (1987): Csont-izomrendszeri fejlettség és funkció. In: Makkár Márta (Szerk.): Kiválasztás és utánpótlásedzés. ÁISH-TSTT, Budapest, 81-88. Szollár L. (1986): Az elhízás kórélettana. Aesculap sorozat, Medicina, Budapest, Tabajdi Cs. (1996): Látlelet a magyarországi cigányság helyzetérol. Kossuth Könyvki-adó, Budapest. Tauszik N., Gulyás I., Csombó Sz. (1986): Szolnok megye cigány lakossága borléc tulajdonságainak megoszlása. In: Forrai G., Kollár J., Tauszik T. (Eds.): Medical Biological Studies on Gypsy Popolation. Szolnok. Tauszik N., Tóth Gy. (1987): A hazai cigányság és a nem cigány lakosság dermatogly-phiai tulajdonságai közötti különbségek. Belügyi Szemle, 25: 11-15.

Tittel, K., Wutscherk, H. (1972): Sportanthropometrie. Johann Ambrosius Barth, Leip- zig. Toma M. (1983): A cigányok története. In: Szego L. (Szerk.): Cigányok, honnét jöttek – merre tartanak? Kozmosz Könyvek, Budapest, 36-52. Toteva, M. (1992). Somatotypology in Sports. National Sports Academy, Sofia. Turner, T.R., Weiss, M.L. (1994): The gentics of longevity in humans. In: Crews, D.E., Garruto, R.M. (Eds.): Biological anthropology and aging: Perspectives on human variation over the life span. Oxford Univeristy Press, Oxford, 76-100. Uvacsek, M., Mészáros, J., Mohácsi, J. (2002): Secular growth trend in Hungarian girls. Studia Kinanthropologica, 3: 2. 107-112. Van Lenthe, F.J., Kemper, H.C.G., van Mechelen, W. (1996): Rapid maturation in adolescence results in greater obesity in adulthood: The Amsterdam Growth and Health Study. American Journal of Clinical Nutrition, 64: 18-24. Van Praagh, E. (Ed.): Pediatric Anaerobic Performance. Human Kinetics, Champaign, Illnois. Vekerdi J., Mészáros Gy. (1978): A cigányság a felemelkedés útján. Hazafias Népfront, Budapest. Völgyi Eszter, Kalla Lea, Zsidegh Miklós, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros János (2003): Kövér és sovány fiúk futóteljesítménye. In: Penszka K., Korsós, Z., Pap I. (Szerk.): III. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 193-198. Watson, A.W.S. (1988). Quantification of the influence of the body fat content on se-lected physical performance variables in adolescent boys. Irish Journal of Medical Science, 157: 383-384. Weiner, J.E.S., Lourie, J.A. (Eds.) (1969): Human Biology. A Guide to Field Methods. IBP Handbook, No. 9. Blackwell Scientific Publisher, Oxford. Wolanski, N. (1978): Secular trend in man: Evidences and factors. Collegium Antropologicum, 2: 69-86. World Health Organisation (1998): Obesity – preventing and managing the global epi-demic. Report of a WHO consultation on obesity. WHO, Geneva. Woods, J.A., Pate, R.R., Burgess, M.L. (1992): Correlates to performance on field tests of muscular strength. Pediatric Exercise Science, 4: 302-311. Zivicnjak, M., Paviicic, L. (1996): The presence of growth channel factors in the struc-ture of body composition in pubertal girls. In: Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.): Studies in human biology. Eötvös University Press, Budapest, 231-240. Zombory M., Kovai M. (2000): A magyarországi roma népesség foglalkoztatottsága - átfogó szakirodalmi recenzió. In: Babusik F. (Szerk.): Kutatás a roma gyerekeket képzo általános iskolák körében. Delphoi Consulting, Budapest, 28-34.

Zsidegh M., Tatár A., Mészáros J., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J., (2003): Testösszetétel és motorikus teljesítmény - nemzetközi összehasonlítás. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 41. Zsidegh Miklós, Mészáros János, Mohácsi János, Uvacsek Martina, Tatár András, Mészáros Zsófia, Prókai András, Vajda Ildikó (2003a): Growth type and motor performance in obese children. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 139-141.

M E L L É K L E T E K

1. ábra. A Conrad-féle alkatháló és benne kör: a leányok, pont: fiúk növekedési típusának korosztályonkénti átlagai (Mészáros 1990).

2. ábra. A szomatotípust bemutató alkatháló. M1. Segédanyag a relatív testzsírtartalom számításához Parizková (1961) javaslata alapján mm

Férfi

No

Serd.

mm

Férfi

No

Serd.

35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56

3,5 3,8 4,1 4,5 4,8 5,1 5,4 5,7 6,0 6,3 6,6 6,9 7,1 7,4 7,7 8,1 8,2 8,4 8,7 8,9 9,1 9,4

0,2 0,4 0,8 1,3 1,7 2,1 2,6 3,0 3,4 3,8 4,2 4,5 4,9 5,3 5,6 6,0 6,3 6,6 7,0 7,3 7,6 7,9

6,0 6,3 6,7 7,1 7,4 7,7 8,0 8,4 8,7 9,0 9,3 9,6 10,0 10,1 10,3 10,7 10,9 11,1 11,4 11,7 11,9 12,1

69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90

12,0 12,2 12,3 12,5 12,7 12,9 13,0 13,2 13,3 13,5 13,7 13,8 14,0 14,2 14,3 14,5 14,6 14,8 14,9 15,0 15,2 15,3

11,5 11,8 12,0 12,2 12,5 12,7 12,9 13,1 13,4 13,6 13,8 14,0 14,2 14,5 14,7 14,9 15,1 15,3 15,5 15,7 15,9 16,1

14,9 15,1 15,2 15,4 15,6 15,8 16,0 16,1 16,3 16,5 16,6 16,8 17,0 17,1 17,3 17,5 17,6 17,8 17,9 18,1 18,2 18,4

57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114

8,2 8,5 8,8 9,1 9,4 9,7 9,9 10,2 10,5 10,7 11,0 11,2 18,4 18,6 18,7 18,9 19,0 19,2 19,4 19,5 19,7 19,8 20,0 20,1

12,4 12,6 12,8 13,0 13,3 13,5 13,7 13,9 14,1 14,2 14,5 14,7 20,1 20,3 20,4 20,5 20,6 20,7 20,8 20,9 21,1 21,2 21,3 21,5

91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 139 140 141 142 143 144 145 145 146 147 148 149

15,5 15,6 15,7 15,9 16,0 16,1 16,3 16,4 16,5 16,7 16,8 16,9 20,8 20,9 21,0 21,1 21,2 21,3 21,3 21,8 21,4 21,5 21,6 21,7

Az M1. táblázat folytatása mm Férfi No

Serd.

mm

Férfi

No

Serd.

21,6 21,7 21,8 21,9 22,0 22,1 22,2 22,3 22,5 22,6 22,7 22,8 22,9 23,0 23,1 23,2 23,3 23,4 23,5 23,6 23,7 23,8 23,9 24,0 31,7 32,0

150 151 152 153 154 155 160 165 170 175 180 185 190 195 200 205 210 215 220 225 230 235 240 245

21,8 21,8 21,9 22,0 22,1 22,2 22,6 23,0 23,3 23,7 24,1 24,4 24,7 25,1 25,4 25,7 26,6 26,3 26,3 26,9 27,1 27,4 27,7 27,9

24,9 25,0

25,1 25,1 25,2 25,3 25,4 25,5 25,9 26,3 26,7 27,1 27,4 28,0 28,1 28,5 28,8 29,1 29,5 29,8 30,1 30,4 30,7 30,9 31,2 31,5

115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 250 255

9,5 9,8 10,0 10,2 10,4 10,6 10,8 11,0 11,2 11,4 11,6 11,8 17,0 17,1 17,3 17,4 17,5 17,6 17,7 17,9 18,0 18,1 18,2 18,3

18,4 18,5 18,6 18,7 18,8 18,9 19,0 19,1 19,2 19,4 19,5 19,6 19,7 19,8 19,9 20,0 20,1 20,1 20,2 20,4 20,4 20,5 20,6 20,7 28,2 28,4

20,3 20,4 20,6 20,7 20,9 21,0 21,1

21,7 22,0 22,2 22,3 22,4

23,0

33,6

16,3 16,4 16,6 16,8 17,0 17,2 17,3 17,5 17,7 17,9 18,1 18,2

24,1 24,3

25,4 26,0 26,5 27,0 27,5 28,0 28,5 28,9 29,4 29,8 30,2 30,6 31,0 31,4 31,8 32,2 32,9

18,5 18,6 18,8 18,9 19,1 19,2 19,3 19,5 19,6 19,7 19,9 20,0 24,1 24,1 24,2 24,3 24,4 24,5 24,6 24,7 24,7 24,8 24,9 25,0

260 265 270 275 280 285 290 295 300 305 310 315 320 325 330 335 340 345 350

28,7 28,9 29,1 29,4 29,6 29,8 30,0 30,3 30,5 30,7 30,9 31,1 31,3 31,5 31,7 31,9 32,0 32,2 32,4

34,3 35,0 35,3 35,6 35,9 36,2 36,5 36,8

32,3 32,5 32,8 33,0 33,2 33,5 33,7 33,9 34,1 34,4 34,7 34,8 34,9 35,2 35,4 35,6 35,8 36,0 39,5

M5.1.1. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk testmagassága (cm) Minta Sportolók Nem sprotolók P Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 138,16 4,77 136,72 6,30 NS 10 142,45 5,47 142,42 6,68 NS 11 148,26 6,57 146,87 7,28 NS 12 153,65 8,32 151,86 7,88 <5% 13 161,09 9,14 160,20 9,14 NS 14 164,73 8,26 165,88 7,91 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. M5.1.2. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk testtömege (kg) Minta Kor 9 10 11 12 13 14

Sportolók Átlag Szórás 31,30 4,56 34,16 4,38 37,11 6,27 41,58 8,40 47,62 8,98 50,22 8,80

Nem sprotolók Átlag Szórás 32,42 7,34 37,42 9,21 40,74 10,54 44,18 10,55 50,15 11,62 56,56 12,84

P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.3. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk metrikus indexe (cm) Minta

Sportolók

Nem sprotolók

P

Kor 9 10 11 12 13 14

Átlag -1,49 -1,55 -1,72 -1,78 -1,67 -1,58

Szórás 0,28 0,29 0,33 0,34 0,30 0,28

Átlag -1,31 -1,39 -1,42 -1,53 -1,57 -1,43

Szórás 0,32 0,39 0,42 0,42 0,44 0,46

<5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.4. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk plasztikus indexe (cm) Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS NS NS NS NS NS

M5.1.5. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk relatív testzsírtartalma (cm) Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.6. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk I. szomatotípus komponense Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.7. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk II. szomatotípus komponense Minta Kor 9

Sportolók Átlag Szórás 3,93 1,01

Nem sprotolók Átlag Szórás 4,34 1,13

P NS

10 11 12 13 14

3,83 3,46 3,75 3,64 3,98

0,99 1,24 0,92 0,86 0,81

4,42 4,42 4,26 4,41 4,49

1,22 1,35 1,25 1,30 1,29

<5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.8. táblázat. Nem sportoló és sportoló fiúk III. szomatotípus komponense Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS <5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.9. táblázat. A 30 m futás átlagai és szórásai (s) Minta Sportolók Nem sprotolók P Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 5,83 0,47 6,28 0,61 <5% 10 5,55 0,53 6,09 0,73 <5% 11 5,29 0,51 5,92 0,72 <5% 12 5,30 0,62 5,70 0,75 <5% 13 4,96 0,45 5,42 0,60 <5% 14 5,02 0,41 5,39 0,60 <5% P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. M5.1.10. táblázat. A helybol távolugrás átlagai és szórásai (cm) Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.1.11. táblázat. A kislabdahajítás átlagai és szórásai (m) Minta Kor 9 10

Sportolók Átlag Szórás 25,26 4,37 27,82 4,82

Nem sprotolók Átlag Szórás 19,81 4,82 23,46 5,52

P <5% <5%

11 12 13 14

28,03 34,72 37,29 39,68

6,34 6,53 7,29 8,22

26,28 31,16 33,47 35,53

6,63 7,83 7,74 8,01

<5% <5% <5% <5%

M5.1.12. táblázat. Az 1200 m futás átlagai és szórásai (s) Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.2.1. táblázat. A magyar és roma fiúk testmagassága (cm) Minta Magyar minta Roma minta P Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 136,94 6,10 131.80 7.41 <5% 10 142,43 6,46 138.64 7.01 <5% 11 147,49 7,19 145.72 7.12 <5% 12 152,05 7,92 148.49 7.99 <5% 13 160,29 9,13 156.98 8.38 <5% 14 165,73 7,95 163.70 7.66 <5% NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. M5.2.2. táblázat. A magyar és roma fiúk testtömege (kg) Minta Kor 9 10 11 12 13 14

Magyar minta Átlag Szórás 32,25 6,99 36,82 8,61 40,27 10,16 43,91 10,37 49,88 11,39 55,76 12,58

Roma minta Átlag Szórás 31.39 7.41 35.65 10.23 38.68 11.58 42.07 11.19 47.30 12.43 56.53 13.15

P NS NS <5% <5% <5% NS

M5.2.3. táblázat. A magyar és roma fiúk metrikus indexe (cm) Minta Kor 9 10 11

Magyar minta Átlag Szórás -1,34 0,32 -1,42 0,38 -1,46 0,42

Roma minta Átlag Szórás -1,05 0,30 -1,09 0,45 -1,14 0,38

P <5% <5% <5%

12 13 14

-1,56 -1,58 -1,45

0,42 0,43 0,45

-1,30 -1,33 -1,34

0,33 0,37 0,40

<5% <5% <5%

M5.2.4. táblázat. A magyar és roma fiúk plasztikus indexe (cm) Minta Kor 9 10 11 12 13 14


Roma minta Átlag Szórás 65,32 4,24 67,15 4,25 69,54 5,56 71,73 5,50 75,68 5,36 79,43 4,98

P NS NS NS NS NS NS

M5.2.5. táblázat. A magyar és roma fiúk relatív testzsírtartalma (%) Minta Magyar minta Roma minta P Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 17,77 6,10 19,64 7,26 <5% 10 19,44 6,38 21,16 7,55 <5% 11 20,76 6,80 21,11 7,69 NS 12 20,23 6,33 20,09 7,47 NS 13 19,56 6,25 20,16 6,63 NS 14 19,84 6,67 20,43 6,71 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. M5.2.6. táblázat. A magyar és roma fiúk I. szomatotípus komponense Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% NS NS NS NS

M5.2.7. táblázat. A magyar és roma fiúk II. szomatotípus komponense Minta Kor 9 10 11 12

Magyar minta Átlag Szórás 4,28 1,12 4,31 1,20 4,32 1,38 4,21 1,23

Roma minta Átlag Szórás 4,51 1,24 4,74 1,30 4,63 1,38 4,35 1,15

P NS NS NS NS

13 14

4,33 4,39

1,22 1,25

4,18 4,38

1,03 1,23

NS NS

M5.2.8. táblázat. A magyar és roma fiúk III. szomatotípus komponense Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% NS NS NS

M5.2.9. táblázat. A 30 m futás átlagai és szórásai magyar és roma fiúknál (s) Minta Magyar minta Roma minta P Kor Átlag Szórás Átlag Szórás 9 6,21 0,61 6,25 0,60 NS 10 5,99 0,72 6,15 0,66 NS 11 5,84 0,73 6,00 0,60 NS 12 5,66 0,75 5,81 0,74 NS 13 5,37 0,60 5,47 0,53 NS 14 5,34 0,59 5,27 0,59 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P<5% = az átlagok különbsége 5%-os véletlen hiba szinten szignifikáns. M5.2.10. táblázat. A helybol távolugrás átlagai és szórásai magyar és roma fiúknál (cm) Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS <5% NS <5% <5% NS

M5.2.11. táblázat. A kislabdahajítás átlagai és szórásai magyar és roma fiúknál (m) Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS <5% NS <5% NS NS

M5.2.12. táblázat. Az 1200 m futás átlagai és szórásai magyar és roma fiúknál (s) Minta Kor 9 10 11 12 13 14

Magyar minta Átlag Szórás 430,78 68,02 391,50 65,96 391,66 72,51 380,27 66,05 367,74 66.99 349,95 72,54


P NS <5% <5% <5% <5% <5%

M5.3.1. táblázat. A testmagasság (cm) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Anyaországi Nagyváradi Kor Átlag Szórás Átlag Szórás P 9 136,94 6,10 136,12 5,05 NS 10 142,43 6,46 140,87 5,36 <5% 11 147,49 7,19 145,88 5,75 <5% 12 152,05 7,92 149,36 7,67 <5% 13 160,29 9,13 158,16 9,57 <5% 14 165,73 7,95 163,11 8,57 <5% NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P <5% = az átlagok különbsége szigni- fikáns. M5.3.2. táblázat. A testtömeg (kg) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS <5% <5% <5% <5% <5%

M5.3.3. táblázat. A relatív testtömeg (kg ? cm-1 ) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS NS NS NS NS NS

M5.3.4. táblázat. A metrikus index (cm) mintánkénti átlagai és szórásai

Minta Kor 9 10 11 12 13 14

Anyaországi Átlag Szórás -1,34 0,32 -1,42 0,38 -1,46 0,42 -1,56 0,42 -1,58 0,43 -1,45 0,45

Nagyváradi Átlag Szórás -1,26 0,32 -1,35 0,33 -1,41 0,37 -1,47 0,36 -1,51 0,38 -1,36 0,39

P NS NS NS <5% <5% <5%

M5.3.5. táblázat. A plasztikus index (cm) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Anyaországi Nagyváradi Kor Átlag Szórás Átlag Szórás P 9 64,92 5,04 64,01 3,99 NS 10 67,86 4,31 67,11 3,89 NS 11 69,71 4,99 69,31 4,26 NS 12 71,82 4,79 71,43 4,31 NS 13 75,73 5,35 74,77 5,43 NS 14 79,08 5,13 78,33 4,99 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P <5% = az átlagok különbsége szigni- fikáns. M5.3.6. táblázat. A relatív plasztikus index mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS NS NS NS NS NS

M5.3.7. táblázat. A relatív testzsírtartalom (%) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.3.8. táblázat. Az endomorfia mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor

Anyaországi Átlag Szórás

Nagyváradi Átlag Szórás

P

9 10 11 12 13 14

3,52 3,87 4,23 3,85 3,58 3,71

2,00 2,01 2,22 1,92 1,90 2,04

3,37 3,63 3,97 3,47 3,31 3,25

1,79 1,80 1,85 1,91 1,88 1,63

NS NS NS NS NS NS

M5.3.9. táblázat. A mezomorfia mintánkénti átlagai és szórásai Minta Anyaországi Nagyváradi Kor Átlag Szórás Átlag Szórás P 9 4,28 1,12 4,51 1,23 NS 10 4,31 1,20 4,62 1,22 NS 11 4,32 1,38 4,70 1,30 NS 12 4,21 1,23 4,66 1,19 NS 13 4,33 1,22 4,71 1,24 NS 14 4,39 1,25 4,80 1,24 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, P <5% = az átlagok különbsége szigni- fikáns. M5.3.10. táblázat. Az ektomorfia mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P NS NS NS NS NS NS

M5.3.11. táblázat. A 30m futás (s) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14



P <5% <5% <5% <5% <5% <5%

M5.3.12. táblázat. A helybol távolugrás (cm) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10

Anyaországi Átlag Szórás 139,32 20,07 148,36 20,71

Nagyváradi Átlag Szórás 146,63 16,22 153,01 17,31

P <5% <5%

11 12 13 14

153,14 163,88 176,32 179,53

22,68 22,10 23,28 23,36

158,72 169,33 181,33 190,00

18,64 18,71 15,44 17,77

<5% <5% <5% <5%

M5.3.13. táblázat. A kislabdahajítás (m) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Anyaországi Nagyváradi Kor Átlag Szórás Átlag Szórás P 9 20,66 5,14 22,22 4,78 NS 10 24,27 5,65 25,99 5,43 NS 11 26,51 6,61 27,23 6,55 NS 12 31,52 7,73 33,35 6,00 NS 13 33,86 7,78 35,50 6,42 NS 14 35,04 8,14 37,00 6,34 NS NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns, <5% = az átlagok különbsége szignifi-káns. M5.3.14. táblázat. Az 1200m futás (s) mintánkénti átlagai és szórásai Minta Kor 9 10 11 12 13 14

Anyaországi Átlag Szórás 430,78 68,02 391,50 65,96 391,66 72,51 380,27 66,05 367,74 66.99 349,95 72,54


P <5% NS <5% <5% <5% <5%

KÜLÖNBÖZO ÉLETKÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLO 9-14 ÉVES FIÚK TESTI FELÉPÍTÉSE, TESTÖSSZETÉTELE ÉS MOTORIKUS TELJESÍTMÉNYE

Recommend Documents