KÖLKED-FEKETEKAPU: EGY LELŐHELY TÖRTÉNETE A lelőhely, ami mesél nekünk A Duna egykori ága mellett, egy római kori főút mentén helyezkedett el a mintegy 9 hektáros, a 6. század közepétől a késő avar kor végéig lakott település. Az első, népes temető leletmentése után Kiss Attila nagyszabású, 1972 és 1999 között végzett tervásatásain a lelőhely 80%-a vált ismertté. A településen 170 földbe süllyesztett padlójú ház, 160 gödör, 131 szabadon álló kemence, 80 árok, 5 kút és 4 rekonstruálható szerkezetű, felszínre épített, germán jellegű ház került elő. A településen élt lakosság temetkezései is szinte teljes számban napvilágot láttak: 1255 sír több csoportban, temetőben a település szélein és azon belül is. A kölkedi lelőhely műhold fotón jelölve
A feltártság mértéke és a leletanyag minősége – igen előkelő, de az avaroktól eltérő származású népesség sírjai és házai – egyedülállóak a Kárpát-medencében. A Kölkeden feltárt avar kori régészeti jelenségek
Mi és hogyan került elő? A Kölked-Feketekapun feltárt egyedülálló lelőhely egy nagy kiterjedésű, sűrűn beépített faluszerű település volt a kor feltárt emlékei alapján. A település szélén egy nagyobb és több kisebb temetővel, a házak között sírcsoportokkal. A lelőhely a nagy közösségi temető sírjainak bolygatása miatt vált ismertté. 1971-ben a leletanyaga zavarba ejtette a régészeket: addig egyetlen hasonló temető volt csak ismert Környéről. A kölkedi temetők a korábban az avar korról, egy tisztán nomád államról kialakult képet átrajzolásra késztették. Nyugat-európai férfi övek, nők germán viseletben, sok késő antik ízlésű tárgy, a férfiak többségénél fegyver, és csak a lósírok azonosak az avar temetőkben megszokottakkal. A problémát fokozta, hogy 1976-77-ben a település feltárása során fejedelmi rangú női síregyüttesek láttak napvilágot. A kölkedi temetők kapcsán felmerült kérdések: Kik éltek itt? Hogyan kerültek ide? Miért pont Kölkedre? Mit csináltak az avar uralom alatt? – Mindez máig viták tárgyát képezi régészeti körökben. A továbbiakban megpróbáljuk a legvalószínűbb magyarázatot felvázolni a régészeti leletek adta információk segítségével.
Képek a feltárásról ( a munkagép előtt és a létrán fotózáshoz készülődve Kiss Attila régész)
Sírok Az egykor itt élt emberek az antropológus szemével A történeti embertannal foglalkozó szakemberek feladata az egykor élt emberek maradványainak vizsgálata. A sírokból előkerült csontokból kiderülhet milyen idős korukban haltak meg az adott kor emberei, milyen betegségeik voltak, honnan származhattak. Milyen körülmények között élt, hogyan nézett ki a közösség, amely a temetőt használta A lelőhelyen feltárt csontvázak antropológiai vizsgálata jelenleg is folyamatban van. Ennek ellenére számos érdekesség derült ki az itt élt népesség életéről. Mai szemmel tekintve megdöbbentőnek tűnik, hogy a kölkedi közösségben a születéskor várható élettartam 20 év alatt volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lettek volna időskorúak a népességben, előfordultak akár a 60-70 évet megélt emberek is. A fent említett jelenség háttérében a magas arányú gyermekhalandóság állt. A korabeli emberek életének– akárcsak a modern orvostudományt megelőző századokban– legveszélyesebb pillanata maga a születés volt. Azonban nem csak a gyermek, hanem az édesanya is ki volt téve a szülés veszélyeinek. A tény súlyosságát bizonyítja, hogy a 19-25 éves kor között elhunytak között, több mint kétszer akkora a nők aránya. A korszak emberi érzékenységére jó példa, hogy az édesanyákat több esetben gyermekükkel együtt helyezték nyugalomra. A betegségek csupán kis része okoz csontokon is megfigyelhető elváltozást, így az utókor számára a halál oka többnyire „rejtve” marad. Azonban a megerőltető életmód, a rendszeres fizikai munka nyomot hagy a csontvázon. Az ebből fakadó panaszok napjainkban is jól ismertek, mint az ízületi gyulladások, gerincbántalmak okozta hátfájások. A kölkedi férfiak és nők egyaránt ismerték ezeket a betegségeket, azonban ezekkel a mai népességekhez képest jóval fiatalabb korban szembesültek. Kölked avar kori népességének nem csak tárgyi kultúrája, hanem embertani arculata is sokszínű volt. A települést közösen használták európai gyökerekkel rendelkező– valamint az avar korban érkező, mongolid vonásokat is mutató emberek. Az avar hatalomátvétel és maga az együttélés békésen zajlott. A germán eredetű és az avar harcosok sírjai egyaránt előfordulnak, azonban fegyver okozta csontsérülést a leletanyagban eddig nem sikerült azonosítani. A megfigyelt csonttörések a mindennapi balesetek során alakulhattak ki, ezek a mai, mezőgazdasággal, nagyállattartással foglalkozó népességek körében is gyakran megfigyelhetők. A különböző eredetű népcsoportok egymás közötti házasodása sem kizárható, mivel olyan koponyák is előkerültek, melyeken egyszerre lehetett megfigyelni az europid és mongolid jellegű vonásokat. A kölkedi avar kori népesség eredete egyelőre még nem tisztázott, reményeink szerint azonban kutatásunk végére közelebb juthatunk ahhoz, hogy megtudjuk, kik voltak, honnan érkeztek azok az emberek, akik az avar korban Kölkeden telepedtek le. (szerző: Szeniczey Tamás, antropológus)
Sírok
B 85. sír
B 119. sír
Rekonstrukció: Andics Bernadett
Házak A Kárpát-medence kora középkorának általános lakóháza egy szobányi szögletes lemélyített gödörből és egy 2-6 oszlop tartotta tetőből állt. A szerkezet fából készült, agyagból vagy agyaggal tapasztott falakkal. Kölkeden a 7. században ilyen épületekben nemcsak laktak, hanem voltak kifejezetten pinceként, tároló helyként, szövőházként, műhelyként használtak is. A kölkedi településen a korai avar birodalomban egyedülállóan árokkal, kerítéssel körülhatárolt udvarokon belül egy-egy felszínre épített nagyméretű ház is állt, amelyek a mellettük levő 2-5 gödörházzal alkottak egy gazdasági egységet, háztartást.
Gödörházak és rekonstruált képük (rajz Nagy Katalin)
Felszínre épült boronaház a feltáráson és rajz, hogyan nézhetett ki, amikor állt (rajz Nagy Katalin)
A település legrangosabb családjának lakóhelye a 7. században
szolgálók, szegényebb rokonok lakóhelyei
felszínre épült gerendaház
szövőház pinceszerű raktárak
Rekonstrukció: Sáfár Pál Sírok az udvar hátsó részén
mély, széles vízlevezető árkok kerítik az udvart
Gazdasági épületek, egyéb szerkezetek A házak között különálló kemencék épültek: sekély gödrükben állva készítették elő a főzést-sütést az asszonyok, valamiféle tető védelme alatt. Az épen maradt kemenceszájak tanúsága szerint kisebb, arasznyi cipókat lehetett sütni bennük, vagy szárítani, pörkölni. A kemencéből kihúzott parázson a kemencék szája melletti sekély gödörben pedig a kis fazekakban főzték a kását. A házak között épített, földbe vájt kemencék
Terménytárolásra, a nagy felszíni házak eltűnése után kerek gödröket ástak. A falak készítéséhez, vakolásához, földpadlót letapasztásához használt agyagot szabálytalan, nagyméretű gödrökből ásták ki helyben. Egy esetben a gödörházhoz csatlakozó kerek gödör közepén fatönkbe rögzített malomkőpár került elő: a ház gerendájához erősítették a kézimalom fogóját, hogy könnyebb legyen hajtani. Eredeti helyén előkerült malomkőpár és használatának rekonstrukciója (rajz Nagy Katalin)
Gazdasági épületek, egyéb szerkezetek Kutakra a kora avar korban nem volt szükség: vízért a Dunához járhattak. A késő avar korban azonban elkezdenek valamiért mély, hengeres falú, fával bélelt kutakat ásni. Kút feltárása és a bélelő fa szerkezet maradványa az ásatáson készült fotón
A települést a kora avar korban behálózó árkok közül a nagyobbak a víz elvezetésére szolgáltak, a keskenyebbek csak az udvarokat kerítették. A település közepén egy 40 méter átmérőjű, mély, sánccal övezett körárok foglalt helyet, amelyet időrőlidőre kitakarítottak. Belsejében semmilyen épületnek nem volt nyoma, de elhelyezkedése, és állandó karbantartása miatt biztos, hogy igen fontos szerepet játszott a közösség életében, talán a germán írott forrásokból ismert férfiak tanácskozó helye lehetett, ahol vallási szertartásokat is végeztek. A nagyméretű körárok bontás közben és rajz arról, hogyan nézhetett ki ez egykoron (grafika Sáfár Pál)
A TÖRTÉNET A KEZDETEKTŐL A PUSZTULÁSIG A kezdetek Az avarok megérkezésével egy időben alapítják meg a települést. A lakók legalább egy része az avarok kárpát-medencei beköltözését megelőzően itt élt germán volt. Kiosztják az egyes családok helyét, kerítéssel, árkokkal elkülönítik. Felépítik az első boronaházakat, köztük néhány gödörházat, és a település közepén a kerek építményt, ami valószínűleg a férfiak tanácskozóhelye volt, de vallási szerepet is játszhatott. A pannóniai langobard temetőkkel csaknem egyező viseletben, ékszerekkel eltemetett nők és férfiak a korabeli nyugati divatot ismerve újabb fajta csatokat, vereteket tesznek öveikre, megjelennek a bizánci típusok is. A nők a hagyományos germán divatú, hosszan lecsüngő övekkel záró ruháik mellett a középen korongfibulával összefogott, köntösszerű antik viseletet is átveszik. A településen a háztartásokban használt edényeket azok szemétre kidobott, összetört cserepeiből ismerjük. Kisebb fazekakban főztek, iváshoz bögréket és korsókat használtak. De mind alig változott az avar kort megelőző pannóniai langobard időszakhoz képest. Az, hogy közben egy új nomád állam alakult a területen nem változtatott sokat a kölkedi faluban lakók mindennapjain.
A TÖRTÉNET A KEZDETEKTŐL A PUSZTULÁSIG A virágkor Az avarok rendszeres, a törvényes langobard herceg oldalán vívott itáliai háborúinak kezdetével egybeesik a kölkedi lelőhely látványos felvirágzása, gazdagodása. A korábban elfoglalt telkekre, udvarokra építenek újabb házakat, a már használhatatlanná váltakat pedig feltöltik háztartási szeméttel. A településen belül a legrangosabb család a házai mellé kezdi temetni halottait. A nyugati divat követése szembetűnő: új formájú és mintájú veretek kerülnek a nők és férfiak öveire, bőrszalagos cipőire. Azonban már helyi sajátosságok is megjelennek a nemzetközi germán viseletben: avar mintára szíjvégek is vannak, a minták is helyi ízt kapnak. Jelentősen megnő a késő antik eredetű ékszerek száma. Egyedül az eltemetett lovak sírjai jelzik továbbra is, hogy avar területen járunk. A településen is látványos a gazdagodás: tálak, korsók, palackok széles választéka, főzőedények közt a kisebbek mellé olyanok is megjelenek, amiben a nagyobb családnak egyszerre lehet ételt készíteni. Korábban ismeretlen lapos sütőtálak, tárolóedények is előfordulnak. Vannak bizánci amforák, melyben olaj, bor érkezett. A vezető család háztartása nem sokban különbözik a többi előkelő harcos családjáétól. A némiképp több edényen túl abban, hogy a háztartási szemetet kiviszik a telkükről, nem áll a szemétdomb a felszínre épült lakóház mellett.
A TÖRTÉNET A KEZDETEKTŐL A PUSZTULÁSIG Minden változik A település képe és kiterjedése megváltozik, nagyobb területen szóródnak szét a házak. A telekrendszer eltűnik, még áll a kerek gyülekezőhely a település közepén, de az árkok jó része betemetődik. Az utolsó felszíni épületek elvétve még állnak, de jobbára már csak a gödörházak láthatók. A korábban pinceszerű tárolóként, szövőházként is használt épületek, amelyekben korábban a kevésbé tehetősek éltek, ekkorra már egyértelműen lakóházakká váltak. Megváltozik az ételkészítés szokása: a házaktól külön sütőkemencéket kezdenek építeni, és a főzés-sütés egyre inkább ezeknél zajlik. Az avar övtípusok egyre gyakrabban kerülnek a férfiak derekára, a germán soktagú öveknek még egy-egy példánya használatban van a férfiaknál. A nőknél még megtalálható a csüngős övek és késő antik ízlésű fülbevalók viselete. De a kiemelkedő gazdagság megkopik, lassan eltűnik. A korszak végére új helyen nyitnak temetőket, az általános változás a temető helyére is kiterjed. A főzésnek nemcsak a helye, hanem az edényei is megváltoznak: magas sütőtálak, bográcsok újdonságnak számítanak, eltűnnek a nagyobb méretű főzőfazekak, helyüket az egyszemélyes kásafőző, nagyjából egyliteres fazekak veszik át.
A TÖRTÉNET A KEZDETEKTŐL A PUSZTULÁSIG Beköltözők és beolvadás A korábban megindult változást felgyorsítja egy újonnan betelepülő avar eredetű közösség: a település egy részén tereprendezést végeznek, hogy helyet csináljanak maguknak. Talán egy központi, politikai akarat szándékos telepítésének nyoma, hogy a korábbi lakosok életében közösség-összetartó szerepet játszó körárkos létesítményt is betemetik. Megnő a település nagysága, de az épületek sokkal ritkábban helyezkednek el benne. Egyértelmű a szándék új temetők használatára. A kölkedi település képe az ekkorra szintén megváltozott avar falvakhoz hasonló lesz. A temetőkben öntött bronz veretekkel díszített, jellegzetesen avar férfi övek, késői avar női ékszerek: semmi sem mutatja, hogy a megelőző században nem (csak) avarok éltek itt. Gödörházak elszórt halmaza, köztük sütőkemencék és terménytároló vermek: nehezen elkülöníthető háztartások kusza rendszere, ami a 8. század végére fokozatosan elnéptelenedik. Szinte kizárólag főzésre használt kis fazekak, bögrék vannak a szemétben egy-egy sütőharanggal, bográccsal. Asztali edényként ritka az avarok jellegzetes sárga bögréje, tálkája.
VÁLASZOK A bevezetőben megfogalmazott, a kölkedi temetők kapcsán felmerült kérdések kizárólag a régészeti források és a korszak kevés fennmaradt írott emléke alapján csak részben válaszolhatók meg.
Kik voltak? Hogyan kerültek ide? A kölkedi avar kori település első generációja az avarok beköltözése előtt itt élt germánok (langobardok) viseletét követi, kerámiaedényei is azokéra hasonlítanak. A régészek közt felmerült megoldás, hogy ez a közösség politikai okokból az avarokhoz menekült nyugati germán (alemann, bajuvár, frank) betelepülő lenne, nem igazolható a 6. század második felére keltezhető leletekkel. Az erős germán vonások mellett nincs olyan határozott késő antik jellege az előkerült tárgyaknak, hogy fogolyként behurcolt és letelepített bizánci lakosok lennének. Itáliából visszaköltöző langobardok ötlete is felmerült, de az nehezen bizonyítható, hogy a falu alapítása előtt megjárták-e letelepedési szándékkal a mai Olaszországot.
Miért pont Kölkedre? A még a késő középkorban is fontos közlekedő útnak használt római hadiút és a Duna folyó az avarok birodalmában is kulcsszerepet játszott a hadjáratokra való felvonulásoknál, és az Itália és a Balkán felé tartó kereskedelemben is. A kora avar korban a Kelet-Dunántúlon megfigyelhető germán hagyományú népesség másik kiemelkedő rangú lelete, egy férfi fegyveröv aranyból készül veretei, csatja is valószínűleg a DélDunántúlról származhatott.
A kölkedi lelőhely képe a 7. század közepén (rajz Sáfár Pál)
A kölkedi lelőhely egy 18. századi térképen a római úttal
VÁLASZOK Mit csináltak az avar uralom alatt? A 6-7. századi avar leletanyagból kiválnak azok a germán és késő antik hagyományú leletanyagot tartalmazó lelőhelyek, amelyek Keszthely-környékén alkotnak csak egységes tömböt. A Kelet-Dunántúlon és a Közép-Tiszánál az avar települések közé ágyazott, azoktól eltérő eredetű közösségek laza halmazával találkozunk. Majdnem minden lelőhelynek megvan a maga saját története: eredete, integrációjának és asszimilációjának folyamata és időbeli helyzete. Attól függően kik alapították - rangos harcosok családjai, kézművességgel (is) foglalkozó közemberek, vegyesen más eredetűekkel vagy önállóan a népek színes tengerében –, másként reagálnak az avar birodalom társadalmi és politikai változásaira a 7. század utolsó harmadában. A kölkedi közösség első sorban előkelő germán hagyományú családokból állt, akik az avar uralom alatt is megőrizhették rangjukat. Feltehetően a velük azonos eredetű népesség fölött az avar kagán jóvoltából megtarthatták hatalmukat, és az avarok nehézlovasait segítve mentek háborúba. A közép avar kornak nevezett nagy társadalmi változás során régészetileg láthatatlanná válik a vezető család, és egy lesz a falu az avar birodalom sok, szinte egyforma települése közül.
Ismeretlen lelőhelyű arany övcsat egy férfi övről és csaknem azonos ezüst párja egy kölkedi női sírból
