KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍ- TÁSA AZ ORSZ. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

4Í

KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

41

KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA AZ ORSZ. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN. Í R T A : SCHAUSCHEK Á R P Á D .

A z AMERIKAI, angol és francia iskolák t \ rajzaiból és munkáiból rendezett kíálJL L litás január hó végén nyílt meg az orsz. iparművészeti múzeum nagy udvarcsarnokában, hol az angol és francia ipariskolák munkálatait együtt szemlélhetjük egy amerikai rajztanítóképző intézet tanmeneteivel. Tíz éve, hogy egy hasonló külföldi munkakiállítást mutatott be a múzeum igazgatósága: ez az angol nemzeti versenyben (national competition) díjat nyert művek sorozatait tartalmazta. E tárlat nemcsak nálunk, de utóbb Ausztriában is közfeltünést keltett és sokáig foglalkoztatta a szakemberek és a közönség érdeklődését. E körülmény abban leli magyarázatát, hogy az iparművészeti irány eredeti termékei, az angol iparművészeti oktatás és fejlesztésének hatalmas tényezője: a nemzeti verseny először kerültek a kontinens hozzáértő közönsége elé. A következő évtized alatt, ez az érdeklődés csaknem évről-évre fokozódott, kiterjedt nemcsak a nagy erőfeszítéssel és zajjal folytatott küzdelmekre az új művészi irányok érvényesüléseért, hanem ezekkel a kérdésekkel kapcsolódó művészi oktatás, művészi nevelés, a rajzoktatás kérdéseire is. Az általános nevelésnek a művészi nevelés egyik részlete, ennek viszont egyik legközvetlenebbül ható tényezője a rajzoktatás ; a művészi megújhodás bajnokai éppen ezen a területen találkoznak törekvéseikben a social reformerekkel. Mindkét tábor a közönségre, az iskolára akar hatni, főleg az utóbbira, mert az új generációt még elfogulatlannak, ezért alkalmasabbnak tartja, hogy általa eszméi megvalósuljanak. A közönségnek tehát tájékozódnia kell, hogy anyagi és szellemi erőit ezen eszmék szolgálatába csak önálló véleménye sürgetésére bocsássa, azon felelősség tudatában, hogy úgy a saját, mint a jövő nemzedék becses javai forognak szóban. De tájékozódnia nem könnyű még a szakembernek sem, éppen korunkban, midőn nagy elvi harcok folynak, melyekben

Magyar Iparművészet.

az öntudatosság, a tiszta meggyőződés épp úgy, mint az elvakult konokság, silány anyagi érdekek, tudatos megtévesztés egyaránt szerepet játszanak. Ezenkívül a modern viszonyok bonyolult volta, specializálódása megannyi akadályai a ható erők és eredmények helyes felismerésének. Az ipar- és rajzoktatás kérdései is ily hullámzásban vannak; áttekintésük nehéz, éppen ezen oknál fogva, pedig az erős verseny cselekvésre készteti azokat, akiknek hivatása ezekben a nagy anyagi és szellemi érdekeket érintő kérdésekben dönteni, a kormányokat, iskolafenntartókat, tanférfíakat, művészeket, iparosokat és az adófizető polgárt is egyaránt, ha nem is egyenlő mértékben. A külföldi, fejlett példák követésre önként ajánlkoztak, főleg oly országokban, mint aminő Magyarország, de követésük nem csekély körültekintést kíván s néha különleges veszedelmekkel jár. Ezért a közvetlen szemlélet útján a külföldi példákat megismertetni kétségtelenül érdemes vállalkozás. Ez okból örömmel üdvözöltük az iparművészeti múzeumban megnyílt kiállítás hírét, mert a tíz év előtt sikerrel kecsegtető kezdeménynek folytatását láttuk benne, azt a törekvést, mely tájékoztatni akarja az iparművészet fejleményeiről, az ipar- és a rajzoktatás irányairól és ezek eredményéről tiszta képet óhajt nyújtani a magyar közönségnek, a szakembereknek. A jelen tárlat, még azon esetben is, ha hasonló bemutatások sorozatában egy láncszem volna, mégsem elégítette ki egészen az érdeklődőknek hozzá fűzött reményeit. A kiállított anyag terjedelem tekintetében alig multa fölül az iparművészeti iskola két évi tárlatain bemutatott munkasorozatokét, de mégsem nyújtott az egyes csoportokon belül képviselt iskolatipusokról tiszta képet. A kifüggesztett feliratokból csak hézagosan és fáradsággal szerezhetett az érdeklődő némi információt az egyes csoportokról. Bármily rövid I

4Í


tájékoztató kalauz utalhatott volna, az egyes iskolákat jellemezve, arra, hogy ezek az illető ország oktatási rendszerében mily helyet foglalnak, az átlagot képviselik-e, vagy csak egy speciális intézetet. Az angol és francia intézeteknél az egyes iskolákból vett aránylag csekély s nem teljes anyag, bár számos iskola szerepelt e tárlaton, mégsem nyújtott képet ezen országok iparoktatásáról. Az amerikai rajztanítóképző tanulságosabb volt egymagában, de kérdés, hogy jól képviselte-e az ilynemű amerikai intézetek átlagát? Nagyon kívánatos volna, hogy több szakembernek a helyszínén tett huzamos és beható tanulmánya alapján szereztetnének be ily gyűjtemények, hogy kiállítva tiszta képet nyújtsanak az illető ország művészi vagy ipari oktatásáról, akárcsak egy ískolafaj keretén belül is. Mily tanulságos volna a hazánkban lévő hasonló oktatás eredményeit e g y i d e j ű l e g kiállítani és katalógusok, szakművek kiadása által a kiállított anyag tanulmányozását megkönnyíteni és utólag a magunk számára levont tanulságokat szintén jelentések alakjában összefoglalni. Mindez most kevéssé lehetséges, a bemutatott sorozatok részleteikben bármily érdekesek, de hézagos voltuk folytán azok még a szakemberre nézve sem tartalmaznak mélyreható tanulságokat, a közönségre még kevésbbé. E lapoknak mindazonáltal hivatása nemcsak röviden beszámolni a kiállítás tényéről, de amenynyíre csak lehet, tartalmának értékét a hazánkban elért eredményekkel szemben megállapítani. Hisszük, hogy a közönség és a szakemberek kívánalmait adtuk közre a fennebbíekben. Legyen ez mentségünk, ha azokat tűlhosszan adva elő, olvasóink türelmét kifárasztottuk, éppen ezért lehetőleg rövidre fogva iparkodunk kitűzött feladatunknak megfelelni, hogy elnézésüket kiérdemeljük. Az iparművészeti múzeum csarnokudvarának egyik hosszfalát az amerikai rajzok, a bejárattal szemben levő részét és az egyik hosszfal felét a francia iskolák, a fennmaradó teret az angol intézetek munkái foglalják el. Kezdjük szemlénket a f r a n c i á k szakaszánál, Párís város különböző községi ipar-

42

iskolái képviselik Franciaországot, az ilynemű iskolák másik nagy csoportja, melyet az állam tart fenn, hiányzik. Néhány ipari tárgy (köztük géprészek, műszerek, ez utóbbiakat talán kár volt itt kiállítani) képviseli a francia iparművészet fényes hagyományait, főleg a bútorok és fémmunkák ragadják meg a szemlélő figyelmét. Ezekkel ellentétben a rajzok befoglaló keretei sivár szegmentum-iveikkel, elavult unalmas diszítményeikkel méltán példázzák tartalmukat. Az itt bemutatott szemelvények szerint ebben az oktatásban nincsen haladás. A 70-es, 80-as, sőt a éO-as évek módszerei szerint folyik a rajztanítás, fenntartásra nem érdemes hagyományokon élősködik ma is. Ennél az ipari rajzoktatásnál, az angol, német és osztrák ipariskolákról nem is szólva, ami hasonnemű intézeteinkben különb módon folyik e tárgy tanítása. Talán bizonyságául annak, hogy gyenge iskolák és gyarló rajztanítás mellett kiváló ipari tevékenység lehetséges, de kérdés, hogy fejleszthető-e s megállja-e a versenyt a jövőben ? Az egész világ felett uralkodó, ízlésének finomságában, organízált munkájában, találékonyságában utolérhetetlen gall szellem, mely ma ís saját művészi nyelvén beszél, nem fog-e elernyedni és utóbb meghódolni a germán géniusz erejével szemben ? A jövő fogja eldönteni; de annyi már most bizonyos, hogy az angol iparoktatás máris hatalmasabb arányokban fejlődik, egészséges alapeszmék után indul és nem a luxus, hanem a tömegprodukcióra dolgozó népművészet, »every day art«, s így a franciának erős ellenfele gyanánt jelenik meg. „Every day art": köznapi művészet, ezt a nevet adta Lewis Day, egyik kiváló mívelője, vezéralakja az iparművészetnek, tegyük hozzá : igen találóan, az a n g o l i p a r m ű v é s z e t n e k. Ez a találó név jut önkénytelenül eszünkbe, midőn az angol ipariskolák tárgyait, tervezeteit, rajzait szemléljük. Ez a művészet nem raffínáltan ízléses és művészi, nem éri el a legmagasabb színvonalat, de legalul sem marad, becsületes, őszinte, használható. Nagyon csábító dolog e helyen az angol iparművészet keletkezéséről elmélkedni, de arra nem lévén hely, itt csak pár szóval lehet utalnunk annak tényezőire. Egy félszázaddal előbb már meg-

4Í


volt a főrendek gazdagsága, a középosztály vagyona, a szolid, hatalmas ipar, ízlés nélkül, a művelt osztály dilettantizmusa és törekvése, hogy állandó otthonát lakályossá, egyénívé tegye. A konzumálók jobbat, szebbet követelnek, mint amit az ipar adhat, következik a meglévőknek számbavétele : világkiállításokon Londonban. Ezeknek tanulságai alapján az iparművészet felélesztése, múzeumok, iskolák felállítása útján. Ruskin tanaínak hatása. Beismerése annak, hogy a stílutánzás tovább nem folytatható; egészséges érzékkel főleg a a keletázsíaí művészet tanulmányozása alapján belátják, hogy a célszerűség mellett, a dekoratív idea a fő, nem a részletforma; de ez is felfrissíthető, ha újból a természethez fordulunk. Ezen elveknek testet adnak kitűnő művészek : Morris, Walter Crane, Day stb. Az iparoktatás társadalmi úton szervezkedik ; a munkások továbbképzéséről gondoskodnak a guíldek, magániskolák, melyek önmagukat tartják fenn, vagy bőkezű alapítványokból fedezik költségeiket, ösztön- és versenydíjaíkat. 1 Végül a helyes irányú iparművészeti dilettantizmus 2 és háziipar terjesztésére külön társulat alakul, mely behálózza iskoláival az egész országot. Ezt a sokféle irányú, fokozatú tanítást és termelést a központi szervezet a „nemzeti verseny" irányítja és az eredmények nyilvántartásáról gondoskodik. Ennek a hatalmas, szervezett erőkkel dolgozó iparművészeinek eredményeit a jelen kiállításon lévő szemelvényekből alig ítélhetjük meg. A kontinens országaiban észlelhető ingadozásnak, hullámzásnak az angol nyugodtan továbbfejlődő iparművészetben kevesebb nyoma van, e tárgyak is azt bizonyítják. Róluk kevés megjegyezni valónk van. A kiállított tárgyak számához képest, számos angol iskolától látunk munkákat. Legelői az ország első iparművészeti iskolája, a Royal College of Art, South Ken1 Mely valóban használható tárgyakat termel. Homearts and Industrial Association 1. Muthesíusnak Kunstgew. Dilettantismus in England c. müvét. * Bárminők ezek a jórészt iparosokat oktató esti vagy félnapi, időleges tanfolyamok, iskolák, bennük a rajztanítás, a tervezés szoros kapcsolatban marad a munkával, a kivitellel. Az iparos nem szakad el a műhelytől.

43

sington szerényen van képviselve. Néhány művészi rézkarc (mely technika felélesztésében a 70-es évek óta a kitűnő angol műíró, Hamerton szerzett érdemeket) s egy sorozata a freskóterveknek vonja magára figyelmünket, a fafaragványok kevéssé tűnnek kí. Érdekesek a Metropolitan School of Art zománcművei, főleg oktatási szempontból, az ötvösmunkák, a könyvkötések stb., bár közöttük meglepő, kiváló müvek alig akadnak, mégis nagy részük becsületes every day art munka. A rajzok, tervezetek már kevésbbé mérkőzhetnek a kontinens iparművészeti iskoláiból kikerült hasonló művekkel, melyekben az idő nagy részét rajzolásra, festésre, mintázásra fordítják. Kétségtelen, hogy a német kiválóbb iparművészeti tanintézetek e tekintetben fölülmúlják az angol átlagos ipariskolák termékeit, ami egyetlen iparművészeti iskolánk sem különben. De ezzel szemben ott Anglia iskoláiban a legfőbb súly a z i p a r i p r o d u k c i ó r a esik, míg nálunk és Németországban t ö b b a z i s k o l a é s t ö b b , t a l á n s o k í s a m ű v é s z e t . Elismerjük, hogy a törekvés megvan, hogy ezen az állapoton javítsanak nálunk ís, de viszont az is tagadhatatlan, hogy iparművészeti iskolánknak, a múzeumnak nincs oly közvetlen hatása iparosainkra és íparművészetünkre, mint azt elvárhatnók. Iskolánk számos művészt, köztük nem egy kiváló egyéniséget nevelt, de aránylag kevés praktikus iparművészt, az every day art embereit. A kiállítás harmadik, mondjuk kí legtanulságosabb része a N e w - Y o r k v á r o s i Columbia Uníversíty-vel kapcsol a t o s r a j z t a n í t ó k é p z ő és g y a k o r l ó i s k o l á i n a k rajzsorozata, mellyel tantervét illusztrálja. Itt legalább egy teljes iskolát látunk, melyről mint egészről biztosabban lehet ítélkeznünk, mint a szemelvényekről. Ha a rajzokon lévő felíratok nem adnak kellő felvilágosítást minden kérdésre, melyre választ kér az érdeklődő, de éppen ebben az intézetben, a képzőművészetek tanárának A. W . Dow-nak felolvasása, melyet a londoni nemzetközi művészeti kongresszuson tartott,1 jórészt megadja a 1

Megjelent az Art Congress naplójában a 263. f. 274. oldalán.

í*

4Í


kívánt felvilágosításokat. A nevelés és oktatás kérdéseiben sem tagadja meg magát az amerikai szellem gyakorlati iránya s így csak természetes, hogy elégedetlen volt az európai szabású oktatási rendszerek eredményével, azokat csekély hasznúnak ítélte a gyakorlati pályákra menő tanulók nagy többségére nézve. „Az egész egyént úgy kell nevelni és tanítani értelmi, erkölcsi és fizikai tulajdonságai alapján, hogy az életben a maga emberségéből győzelmesen helyt állhasson. Nemcsak ismeretekkel telített értelemre, de ügyes kézre van szükség, nemcsak tanult, de ügyes emberekre egyaránt." Gyors, energikus cselekvésre képes, a gyakorlati szellem, a rajznak általános haszna mellett, annak értékét az a k t í v nevelésre nézve is felismerte és felhasználta. A rajztudást közvetlenebb hasznúvá, alkalmazhatóvá akarta tenni az oktatás minden fokán. így a rajzolás kapcsolatba került a mintázással, a kézügyesítő munkával már legeleítől fogva. A 80-as években Woodward, később Prang, Liberty Tadd stb. rajztanításí módszereiben nyilvánul a tanultak k ö z v e t l e n e b b alkalmazására való törekvés, a cél határozott, energikus kitűzése, a megvalósítását eszközlő módszer precíz kidolgozása a részletekig, ellentétben az európai tantervek, utasítások általánosságokban mozgó, sokszor semmit mondó, vagy felelősséget hárító szerkezetével és fogalmazásával szemben. Dow módszerében ís ugyanezek a jellemvonások lelhetők fel. Elveti az európai akadémikus tanításmódot a művészet tanításában. Hibáztatja, hogy Európában előbb tanítják az imitativ rajzot és azután a kompozíciót, pedig szerinte az imitativ és a dekoratív rajzolás megkülönböztetése csak mesterséges dolog. Az építészetben, a festésben, a szobrászatban nyilvánuló szépség három elemet tartalmaz: a vonalat, az árnyék-világosságot és a színt. Ezeket kell felismerni és tervezve értékesíteni. Minden művészet ezzel a néhány szerkezeti alapelvvel dolgozik. Ezért nevezi módszerét „ S t r u c t u r a l m e t h o d " - nak. Mint a kiállított rajzok mutatják, ezt nagy következetességgel megvalósította a vezetése alatt álló rajztanítóképző intézetben.

44

Jellemezzük néhány szóval a kiállított rajzmeneteket. A tanítóképző két folyamból áll, a kezdők és haladók osztályából. A junior class munkáiban nyilvánul meg legjobban a „structural method". Legelőbb is a teret osztják fel vonalakkal, a nyert kereteket geometríajellegű díszekkel töltve kí ; majd virág-, gyümölcs-, tájkép- és sílhouetteket rajzolnak ugyancsak vonallal. Végül edények és csendéletí összeállítások sílhouettjeít ugyanígy. Ez utóbbiakat vastag szénvonallal, ecsettel határolják körül. A gyakorlatok második csoportja: ugyanezek a témák árnyék- és vílágosságformákban, mint Dow ezt japáni szóval „notan" (mi a „chíaroscuro"-nak felel meg) jelzi. A vonallal körülszegett formákat jórészt ecsettechnikából származó díszekkel töltik kí. A virág-, gyümölcs-, táj-silhouetteket két vagy több tónussal elevenítik meg. A gyakorlatok harmadik foka a s z í n tanulmányával foglalkozik. Az előbbi tanulmányi fokon feldolgozott témákat színesen ábrázolják. Minden csoportban tanultakat tárgyak dekorálásánál és illusztrációkban értékesítik. Némely kompozíció tényleg kivitelre kerül, vagy legalább anyagszerűen rajzoltatík meg. A mintázás, műtörténelem stb. egészítik kí a kezdők tantervét. A h a l a d ó k évfolyamában, a művészeti tanítás elméleteível és gyakorlatával, továbbá táj- és élő-modell után való festéssel és rajzolással, illusztrálással, kompozíciókkal foglalkoznak. A gyakorlóiskola, mely elemi- és középiskolát foglal magában, nagyjában ugyanazt a tanmenetet követi, mintegy kisebbített tükörképét annak, mit a tanítóképző produkált. A Dow-féle iskola munkáit szemlélve önkéntelenül szembeötlik annak dekoratív iránya, melyet j a p á n i z m u s n a k nevezhetünk. Mindent dekorative látni és feldolgozni, mindenesetre nagy egyoldalúság, mely előny lehet a lapformákkal dolgozó iparművészek képzésénél, de rajztanítók számára mégis igen részleges és hiányos tanterv. A természet finomabb, rejtettebb szépségei csakis a beható Studium útján tárulnak fel a művész előtt. Ennek a

4Í

KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍTÁSA A Z IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

szubtil, nemesebb szépnek keresésére bátorítja fel Ruskin számos művében, szóval és példák közlésével, olvasóit és tanítványait. A felfogás, folyton a dekoratív, nyers hatásokat kevéssé szerves tárgyakon keresve, eldurvul, a magasabb rendű szépséget többé észre nem veszi, mi a művészet tanítójára nézve nagy hátrány, hiszen neki kötelessége tanítványaínak figyelmét arra felhívni. Az emberi alak tanulmányozását, mint a legszervesebb és legművészibb feladatot elhanyagolni, a képzési színvonal leszállítása nélkül, nem lehet. Ennek, vagy bármely más tárgynak imitációja, művészi imitációja, nem pusztán ábrázolás, mint ezt Dow állítja, mert ha csak az, úgy megszűnt művészi lenni. A beállítás, az egésznek szubjektív m e g é r t é s e , á t d o l g o z á s a a „strukturális" elemek felismerésével jár, reproductiója pedig a kompozíció egyik neme. De az egyoldalú, síkban maradó dekoratív felfogás, egy teljesebb, befejezettebb munkáról sem ad a növendéknek fogalmat, részletesebb megfigyelésre, térbeli elképzelésre nem szoktatja, így a rajzolás általános képző ereje e tanmódban csak részlegesen jut érvényre. Végül Dow „structural method"-ja, mely csak az ékítménytervezés és dekoráció körében mozog, nem új, megvolt az és van is sok helyütt ma ís a művészi iskolákban, hol a rajzolás és festés egyes ágait kompozícióval kötötték össze, vagy a kompozíciót egyáltalában gyakorolták. Hiba volt, s ebben Downak igaza van, hogy ha az imitáció elszakadt a kompozíciótót. Azt elismerhetjük, hogy Dow igen behatóan, igazi amerikai határozottsággal iparkodik a maga területén eszméit megvalósítani. Még hátra volna Dow iskoláját a mi rajztanárképző főiskolánkkal összehasonlítani, tesszük ezt azok kedvéért, akik állandóul a külföldre irányozzák tekintetüket, nem törődnek a hazai állapotokkal és intézményekkel, de azért ezeket állandóan leszólva, követését ajánlják a külföldi példának, anélkül hogy mérlegelnék, van-e itthon annak létjogosultsága. Az amerikai intézet k é t évfolyamával szemben főiskolánké n é g y évre terjed. Az

45

előképzettségre nézve adataink az amerikai iskolát illetőleg megbízhatatlanok, de okunk van feltételezni, hogy ez esetben ís oly arány áll fenn, mint az európai és amerikai technikai főiskolák hallgatóínak előképzettsége között; tehát jóval a l a c s o n y a b b , 1 mint nálunk. Dow iskolájában tanultak csak egy r é s z l e t é t képezik annak a tananyagnak, mit a magyar rajztanárjelöltnek el kell sajátítania. Ha pontosabban akarjuk magunkat kifejezni, úgy az amerikai tanitójelölt a művészi szakokból lényegében legfeljebb a n n y i t tanul, mint a m e n n y i t ékítm é n y e s és d e k o r a t í v r a j z , f e s t é s és t e r v e z é s c í m é n e l ő a d n a k a m i fői s k o l á n k b a n . A többi gyakorlati tárgyakból talán annyit, amennyit egy elsőéves hallgató a z o k b ó l e l s a j á t í t o t t (csendélet, alakrajz). Mint láttuk, a Teachers College programmjából az alakrajzolás csaknem teljesen, az építészeti rajz és tervezés, a konstruktív ábrázolás és gyakorlati perspektíva teljesen hiányzanak. A műtörténelmí pedagógia ott megvan, nálunk szintén. Egyet meg lehet engednem a mi javunkra írandó nagy előnyökkel szemben, hogy az amerikai tanító bizonyára jobban tudja kamatoztatni kis tudástőkéjét mint a mi tanárjelöltünk a maga terjedelmes készültségét. Képzőművészeti főiskolánk, különlegesen a rajztanárképző főiskolának külföldön, nevezetesen a milánói, majd Londonban elért síkereit figyelmen kívül hagyva, csak a III. rajz- és művészi oktatásügyi kongresszus naplójára utalhatunk, melyből kitűnik, hogy a rajztanítóképzést illetőleg az előadók oly kívánalmakat, oly javaslatokat terjesztettek a kongresszus elé, oly iskolát hittek legcélszerűbbnek, m e l y n á l u n k már é v t i z e d e k óta fennáll. S mégis, évek hosszú során át hány következetesen megújuló igazságtalan támadás érte ezt a különlegesen hazai intézményünket, míg végre a külföld szolgáltatott neki fényes elégtételt, elismerve a maga nemében egyetlen voltát és kitűnőségét. Kívánatos, hogy ne gyöngítsük önmagunk n e m z e t i k u l t u r á n k 1

L. Ríedler, Amerikanische technische Lehranstalten.

46

A MŰIPARI SZAKKÉPZÉS AMERIKAI MÓDSZEREI

n a k h e l y e s e n m ű k ö d ő s z e r v e i t , nem szabad így pazarolni erőnket. E példa mutatja, hogy mily szükséges objektív ítéletre szert tennünk önmagunkkal szemben. Kívánatos, hogy közvetlen tapasztalat útján legyen alkalmunk

46

ezen ítélet megejtésére. Ez okból cikkem zárósoraiban újra visszatérek a jól szervezett, szervezendő parallel-kiállítások eszméjére, melynek megvalósítását már az imént voltam bátor ajánlani.

•I

a müipari s z a k k é p z é s a m e r i k a i

A

CHARLEROI-I belga felső ipariskola főigazgatója, Omer Buysse, hatalmas be annak a nagy b kötetben számol tanulmányútjának az eredményeiről, melyet Amerikában a technikai szakiskolák állapotai és módszerei megfigyelése érdekében tett. 1 A könyv hét fejezetre oszlik, 365 illusztrációt foglal magában s különösen érdekesek azok a fejezetei, melyek az amerikai iparművészeti iskolákról szólnak s az ipari rajzoktatás módszereit, annak elveit és eszközeit ismertetik a közvetlen szemlélet kereteiben. Ezek között az iskolák között különösen a philadelphiai iparművészeti iskola és az ezzel egybekötött pennsylvaniai múzeum egyike Amerika legszebb oktatásügyi intézményeinek. A tulajdonképpeni múzeumon kívül 3 csoportja van az intézetnek : az alkalmazott művészetek iskolája, ide értve a rajzot, rajztanárképző-íntézetet, dekoratív festészetet, illusztrációt, szobrászatot, építőművészetí kompozíciót, fémfeldolgozó munkát és kerámiái művészeteket; azután a textil-iskola a gyapjú-, pamut- és selyemszövéssel, a szövet-struktura és kompozíció tanával, a színösszhangtannal és dekoratív kompozicíóval, a vegytan, a kelmefestés és nyomás stb. ismereteível s végül a modern nyelvek csoportja. A múzeum az Egyesült-Államok legszebb szövetgyűjteményét foglalja magában. Módszeresen tünteti fel a szöveteket kikészítésük minden stádiumában, a festőanyagokat és vegyi produktumokat, úgy hogy struktúrájúk, összetételük, eredetük mindenki előtt egyszerre világos lesz. A múzeum többi osztályai az egész világ, de különösen az EgyesültÁllamok dekoratív műtárgyait csoportosítják

módszerel

magukban, de ezek már nem vetélkedhetnek Európa más hasonló gyűjteményeivel. A nevezetesebb amerikai műiparískolák közt első helyen áll a philadelphiai múzeum említett iparművészeti iskoláján kívül a brooklyni »Pratt-Institute« műipari osztálya, ugyanez a philadelphiai Drexel-Institute-nál, a chicagói, st. louísi iskolák s a bostoni Normal Art School. Ez iskolák látogatóínak legnagyobb része hölgy s a legnépszerűbb osztály az illusztráció osztálya, mely művészet Amerikában újabban hatalmas lendületet vett. A nagyobb iskolák tanárai ezeken az iparművészeti tanfolyamokon nyerték kiképeztetésüket, melyet aztán Európában, főleg Párisban tökéletesítettek. Mindé tanintézetek a mi rajziskoláinkból származtatják eredetöket, de az amerikai módszerek uralkodó vonásához híven, egészen kivetkőztek a klasszikus és elméleti szakképzés jellegéből, hogy a kivitel élet- és erőteljes formáját öltsék magokra. A gyakorlati művészet menedékeívé váltak s ebből a célból a rajz és mintázás általános tanulmányait párosítják díszítőtervek kompozícióival, melyeket állandóan a kivitel tűzpróbájának vetnek alá. Az általános művészeti képzés a lényeges cél és fő tanulmányi tárgy. De a művészies formák alkalmazása a díszítés tárgyaira nemcsak a szép általános törvényeinek van alávetve, hanem a technika szabályaínak ís. 1

Méthodes américaines d'éducation générale et technique, Orner Buysse, conservateur du Musée provincial de l'Enseignement technique du Hainaut . . . stb. 1908. Editeurs Paris H. Dunod et S. Pinat, 9, Quai des Gr. Augustins ; Charleroi, Musée provincial de l'enseignement technique.

47


A formáknak az anyag természetéhez kell símulníok s azonfelül a konstrukcióban kell hogy megtalálják föltételeiket, amely viszont a tárgy használati céljában bírja meghatározását. Mindezek a szubtilis szabályok nem volnának elsajátíthatók a formáknak tisztán elméleti tanulmányozása útján, merőben iskolai technikával, mint a rajz, a vízfestés, mintázás. A kivitel kell hogy ezeket megmutassa. Ehhez képest a műhelyí munkák itt valóságos laboratóriumi kísérletek a növendék által előállított dekoratív tervekre nézve. A növendékek már kezdettől fogva kivétel nélkül a mintázást és rajzot állítják előtérbe annak minden technikájával, mint az ón, a kréta, toll, akvarell- és olajfestés. Az anyagot a növény- és állatvilágból veszik. Az emberi alak tanulmányát igen messzire viszik az iparművészeti iskolában. E tekintetben sokan közülök meglepő művészi nívót és kífejezésbeli igazságot képesek elérni. A tanulmányok művésziek, de a formák és ornamentumok a mesterségből veszik eredetüket és bútorok konstrukciójára, fémfeldolgozó technikára, szövészetre, hímzésre, grafikai és díszitő-művészetekre, könyvkötészetre stb. vonatkoznak. A tanítványok lépten-nyomon összekapcsolják a maguk dekoratív koncepcióikkal e munkák előnyös kivitelét is. A rajztervet úgy tekintik, mint a díszítőművészetek elméleti fázisát, mely csak a kivitel fázisában válik teljessé. Az iskolai tanulmányok a technikai módszerek tökéletesítésére irányulnak, ugyanakkor, midőn a létrehozott tárgyakra ís művészi bélyeget nyomnak. Amerikai felfogás szerint a művészet nem elvont fogalom, hanem az ipar és mesterség alkotása egész folyamán végig kalauzolhatja és inspirálhatja az embert. Azért a növendékek itt díszítő eszméiket mindennemű anyagon alkalmazzák, fán, fémen, bőrön, szöveten. Főcélja gondoskodásuknak, hogy a tárgyaknak szép és művészi formát adjanak. N e m tartják magukat speciálisan egy mesterséghez ; ez ellenkezik az amerikai ideállal, mely azt akarja, hogy az iskola egész erejében fejlessze kí az embert. A kézi munkának nincs más célja, mint hogy megmutassa a szükség-

47

képení viszonyt a dekoratív formák s az anyag szerkezete és természete közt. Az egész dokumentációnak forrása pedig az emberi és növényvilág s a históriai díszítés. A kezdők tanulmányozzák a növényt, rajzolva elemzik struktúráját, formáját, karakterisztikus tulajdonságait, azután megmintázzák. Ezt a dokumentumot belevíszík aztán egy-egy szegély, rozetta, festett papír, kartonnyomat, domborveretű érctárgy, tipográfiái díszlapfej vagy illusztráció kompozíciójába, agyagműbe, vázába, faragványba s dokumentációjukat a különböző iskolák stíljeí, ornamentikája, a keleti szőnyegek, régi szövetek, mozaikok stb. tanulmányozásával is kíbővítík. Ez a feladat a koncipiálás fázisa. Azután a növendékek kompozíciójukkal a fazekas-korongot keresik fel, megmintázzák az edényt s rajta alkalmazzák a díszítő rajzot. Ha ez megtörtént, az agyagtárgy a kemencébe kerül égetésre. Hetenkínt egyszer égettet az iskola s gyönyörű kollekciókat gyűjt így össze. Mások a munkaasztalhoz állanak s fába vésik tervezeteiket. így tanulják meg a kivitel által ítélni meg hatásukat s így ismerkednek meg a fa természetével és tulajdonságaival s a kivitelre való alkalmasságával. Viszont mások a bútordíszítéssel próbálkoznak. Körfűrészeket, faesztergályozókat s különféle szerszámokat használnak s ekkép egyesítik a faragászat, asztalosság és esztergályosság eszközeit ugyanegy rendeltetésű tárgynál a művészeti elvek szerint. A növendékek egy csoportja szövetmintákat tervez, a másik általánosabb dekoratív kompozícióval foglalkozik. A harmadik megint a fém technikáját, s különösen a rézvereteket és cizelláló munkát tanulmányozza, amely anyagnak sajátságai, nyujthatósága, szilárdsága más-más formákat inspirál a növendékeknek diszítő munkáikban. Ez a technika Amerikában különösen fejlődése tetőpontját érte el. A tanítványok fele annak szenteli magát. Az ornamentálís és figurális rajz, a drapéria tanulmányozása, az emlékezet utáni rajz, s az élő minta utáni rajz, mindez az illusztráló művészetre látszik utalni. A tollrajz, melyet a tanítványok a virtuozitásig sajátítanak el, a legjellemzőbb gyakorlatok egyikét képezi. Az amerikai

48

V'ij^líS^i^'


rajzolók remekelnek ebben a technikában, amint képes folyóirataik tanúsítják. De nem szorítkoznak csupán a könyvek illusztrálására és metszetekre, leereszkednek az üzleti és kereskedelmi élet illusztráló művészetéhez ís, mely Amerikában jól fizeti a maga emberét. Jó illusztrátoroknak heti átlag keresménye 40—50 dollár. E művészeti tanulmányokból bontakozik kí maga az ipar tanulmánya ís, s a növendék egyénisége az Ízlésének, hajlamaínak leginkább megfelelő irányban tör utat magának. Akiknek kedvük telik benne, hajlamukat vagy kenyérkereseti érdekeiket elégítik kí vele, azok a könyvkötészethez fordulnak. Egy-egy könyvtábla speciális díszítését tűzik kí cél gyanánt; aranyozással tesznek kísérletet, különböző kis vas szerszámok segítségével, gondolataikat érzékelhető formákba öntik s a kivitelnél tapasztalják kí hatását. Kifogásolható tán e rendszernél az a nehézség, amely előtt a növendék áll a mesterségek elvei oly fokú elsajátításában, amely lehetővé tegye számára dekoratív eszméi megvalósítását. Hogy e nehézségeken túlessék, egyszerű kivitelű tárgyakat választ s ezzel a nehézségeket minimumra redukálja. N e m ragaszkodik a mesterség fáradságos részleteihez. Beéri megközelítő kivitellel, mely elég arra, hogy megítélhesse egy dekoratív gondolat értékét. Ezekben a sommás technikai készségekben a tanítványok elég gyorsan sajátítnak el annyi ügyességet, hogy munkáikat megvalósíthassák, a nélkül hogy a mesterség nehézségei akadályoznák gondolatai kifejezésében. Bár az általános művészi kiképzés marad a tanulmányok lényeges célja, de a gyors kivitel lehetősége az, mely az iparművészeti képzésnek oly technikai és gyakorlati vonást kölcsönöz, mely a mí rajziskoláink figyelmét ís érdemes felkölteni. A minta után való rajzolásban nincs semmi pedánsság. Igen érdekes a növény strukturális és pittoreszk tanulmányozása. De bár az amerikai irodalom ma már határozott nemzeti irányban fejlődik, a műíparískolák nem tudtak még oly egyéniségeket érlelni, akik a művészeti mozgalmakra ís rá tudtákvolna sütni bélyegöket. Az amerikanizmusnak megfelelő stílformára

48

való törekvésnek alig találjuk nyomát. Némely iskola a díszítményt és a dekorációt japán ízlésben kezeli. Mások a vörösbőrűek flórájának és faunájának jellegzetes tolmácsolását veszik kiinduló pontul. S valóban az indián művészet volna tán leginkább hívatva az amerikai díszítő stílnek eredeti karaktert adni. Említsük fel végül, hogy a philadelphiai iparművészeti iskolával kapcsolatban egy államilag segélyezett szövészetí tanfolyam ís áll fenn. A textíl-ípar egyre növekvő föllendülése Philadelphia környékén szükségessé tette speciális rajzoló művészek kiképzését és ennél a ténynél fogva nagy fontosságot nyert a műipari iskolában a szövetek díszítésének és kompozíciójának tanulmányozása. Természetesen az amerikai oktatás vezérelveinek megfelelőleg itt sem szorítkozik a szövetek díszítő stíljeinek tanulmánya a rajztermekre, hanem felöleli a kézíszövés minden ágát s a mechanikai szövést ís a tanítványok által tervezett díszítő minták kipróbálására. Sőt a szövő-ipar bonyolult gépeinek egész rendszere, a gyártás egész technikája rendelkezésére áll itt a jövő díszítő művészeinek a szövetísmeret elsajátítására, úgy hogy itt tulajdonképpen az iparművészeti iskola hozta létre a szövészeti szakiskolát. Összegezve a mondottakat, az amerikai iparművészeti oktatás egyik nagy előnye, mint a fennebbíekben kifejtettük, a specialízálás gondos kerülése, s ez az ami az európai módszerek túlnyomó többségével szemben fölényét biztosítja. A művészi ösztön általános alapjaiból indul kí, amelynek felköltéséhez a feldolgozandó anyag esetleges tulajdonságai csak a járulékot szolgáltatják, anélkül hogy a művészi elme öntevékenységét korlátolnák. Nem mint az ipari munkától idegen, külső tényezőt akarja a művészi szép elemeit ráhúzni a kézművesség alkotásaira, hanem szabadon engedi érvényesíteni a művészi invenciót abban az irányban, amely a tökéletes megérzékítés föltételeinek legjobban megfelel. Nem a technikai képzést, hanem a művészi lélek nevelését tartja első sorban szem előtt, s a kézműipar alkotásait csak mint annak alárendelt, legcélszerűbb megjelenülése eszközeit tekinti. V.

49. BIRMINGHAMI I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A : A FELSŐ Á B R A ZONGORA MELLSŐ LAPJÁNAK INTARSIA DÍSZÍTÉSE. AZ ALSÓ ÁBRA ELŐCSARNOK F R Í Z J E .

ECOLE D E BIRMINGHAM. DÉCORATION D'UN PIANO (MARQUETERIE). F R Í Z E P E I N T E DANS UN HALL.

50

50. A LONDONI S O U T H KENSINGTONI F E S T É S Z E T I AKADÉMIA : F E S T E T T FRÍZ.

KIRÁLYI

51. B A T T E R S E A - I (LONDON) I P A R I S K O L A : HÍMZETT TERÍTŐ.

ÉCOLE D E S O U T H KENSINGTON (LONDON). FRÍZE PEINTE.

É C O L E D E B A T T E R S E A (LONDON) COUVERTURE BRODÉE.

51

52. B A T T E R S E A - I (LONDON) I P A R M Ű V É S Z E T I HÍMZETT LEGYEZŐ.

ISKOLA :

OUR beAve>t Ly LVA'be.R g P É l íxiboQi: t b y ' reMbeR. \ |^pH.cD6Rcyölöai Give '§. thuîc-Ollhl iion f:>\ Mi l.'•(.!«>:>!ij [< r i dcxlth H|XJ11 t h c c r o s ä jnroiirraicmpl-î .wj ioi i;i uho iticbdi'-î I icrc'bi 11 uaoi ic.oUn t un i hiniiicLf'<mce.of(èrcaja.ful bperjfect;. >S ttncb sufficient. : h i s a < m » agiiui.; bear us. O merciful. bulher. u
53. C A M P D E N I M Ű V É S Z E T I I S K O L A : P E R G A M E N T R E Í R O T T ÉS F E S T E T T IMAKÖNYV K É T LAPJA.

ÉCOLE DE B A T T E R S E A (LONDON). P R O J È T D ' E V E N T A I L BRODÉ.

itÉon,tnícmctt)brcmc&ofhiscten£li 6t b • t » t f r t i ' - - is j»sèion,iT\«i|be.|xul<»kciKo| htsmcyL uitakc. blca&cch Bodii es BlooeL: i iulio, m i l ÎC- ci • i i'Uo ^ s a m e a k j h b t IKIL he I r a i jetL, i took l^rcotLuiixl-.u»lien heliacLci í ven í > î t a^k , < ,t> , , . . • « • IhcíMttdthankix 110 breake il, ; andA)avc. tDlo c , . » . . » . .• " i , Anti ha-' h i & a i í>ct pl cö, saxj m a . i et ke-, ctilv » I

T h i s .

t

I

.

£

îittiVt,Vt|>-

f S C D Y B O b y p r» . t •

tvrreW-L»

»mich t» qivcii loruoLt.-. j-ta t l i u i u i ne- tou>tt. , i thi Ct.ua ltKanbrtw%oe.o| inc.. pt.^ís Likctuu'iooftcr önp|>crlie ,-j ^ &.tulicn h c l u t t l ^ h a i lhor»k8he.goMBît lotliaii.sai|ii«);lVmki|6alLfl| thiöjör ...cri;

Í 1 ) 1 H LS ( D Y B i p o f c ) i tööhcti- icthx

ÉCOLE DE CAMPDEN. LIVRE DE P R I È R E S . CARACTÈRES ET ORNEMENTS P E I N T S SUR P A R C H E M I N .

2*

54. B R I S T O L I I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A : NAPÓRA. ÓLOMLAP, FORRASZTOTT CINFELTÉTTEL.

É C O L E DE B R I S T O L . PLAQUE DE PLOMB ORNEMENTÉE D'ÉTAIN.

53

55. B I R M I N G H A M I I P A R M Ű V É S Z E T I FARAGOTT FRÍZ.

ISKOLA :

ÉCOLE DE BIRMINGHAM. FRÍZE SCULPTÉE.

56.

Ä

56. N O R T H A M P T O N I I P A R I S K O L A : DOMBORÍTOTT EMLÉKPLAKET. EZÜSTÖZÖTT RÉZLEMEZ.

ÉCOLE DE N O R T H A M P T O N . P L A Q U E T T E COMMÉMORATIVE (CUIVRE A R G E N T É ) .

54

57. D U B L I N I K Ö Z S É G I I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA : CSATT, DOMBORÍTOTT ÉS ZOMÁNCOS DÍSSZEL. ÉCOLE DE DUELIN. BOUCLE. T R A V A I L REPOUSSÉ E T ÉMAILLÉ. 58. N O R T H A M P T O N I I P A R I S K O L A ( L O N D O N ) : SZARÚFÉSŰ. DOMBORÍTOTT E Z Ü S T DÍSSZEL. É C O L E DE N O R T H A M P T O N . PEIGNE EN CORNE DÉCORÉ D'ARGENT REPOUSSÉ.

59. N O R T H A M P T O N I I P A R I S K O L A (LONDON) : RÉZSERLEG. F O R R A S Z T O T T FILIGRÁN DÍSZÍTÉSSEL. ÉCOLE DE N O R T H A M P T O N . GOBELET EN CUIVRE DÉCORÉ

D'ARGENT.

60. N O R T H A M P T O N I

IPARISKOLA EZÜST

(LONDON) : SZELENCE.

ÉCOLE DE N O R T H A M P T O N CASSETTE EN ARGENT.

55

6 f . LONDONI BOROUGH-ROODI I P A R I S K O L A : DOMBORÍTOTT EZÜSTCSÉSZE ÉS REKESZZOMÁNCOS SZELENCE.

ÉCOLE DE EOROUGH-ROOD (LONDON). ARGENTERIE EN P A R T I E ÉMAILLÉE.

63. DUBLINI KÖZSÉGI IPARMŰVÉSZETI ISKOLA : Á-JOUR ZOMÁNCLAPJA. ÉCOLE DUBLIN. PLAQUE ORNEMENTÉE (ÉMAIL À J O U R ) . DE

62. B A T T E R S E A - I ( L O N D O N ) I P A R I S K O L A : BURNE JONES RAJZA NYOMÁN KÉSZÜLT DOMBORMŰ. Ö N T Ö T T E Z Ü S T . ÉCOLE DE B A T T E R S E A (LONDON). S T A T U E T T E EN ARGENT.

64. K Ö N Y V F E D É L V E R E T E . DOMBORÍTOTT ÉS ZOMÁNCOS DÍSSZEL. PLAQUE DÉCORANT UNE RELIURE (ÉMAIL CHAMPLEVÉ).

56

6 7., 68. B I R M I N G H A M I I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A : KÉZI ARANYOZÁSSAL D Í S Z Í T E T T KÖNYVFEDELEK.

RELIURES

ÉCOLE DE BIRMINGHAM. DORÉES AUX P E T I T - F E R S .

57

69.

72.

70.

69—71. SOUTH KENSINGTONI MŰVÉSZETI AKADÉMIA : MAJOLIKA E D É N Y E K . ÉCOLE DE SOUTH FAYENCES.

(LONDON)

KENSINGTON.

Magyar Iparművészet.

72. D U B L I N I K Ö Z S É G I I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A : Á R K O L T ZOMÁNCCAL D Í S Z Í T E T T G Y E R T Y A T A R T Ó . ÉCOLE DE DUBLIN. CHANDELIER DÉCORÉ D'ÉMAUX INCRUSTÉS.

58

74. CAMPDENI I P A R I S K O L A : DOMBORÍTOTT, EZÜST V E R E T E K K E L ÉS ÉKKÖVEKKEL DÍSZÍTETT KÖNYVFEDÉL.

ÉCOLE DE CAMPDEN. RELIURE DÉCORÉE D'ARGENT REPOUSSÉ.

59

75.

75. A LONDONI SOUTH KENSINGTONI F A F A R A G Á S Z A T I ISKOLA : FARAGOTT BÚTORBETÉTEK.

76., 77. H A N L E Y - I IPARISKOLA : MAJOLIKA LEMEZEK.

ÉCOLE DE SOUTH

KENSINGTON. PANNEAU E N BOIS S C U L P T É .

ÉCOLE DE HANLEY. CARREAUX DE REVÊTEMENT EN FAÏENCE.

3*

79.

.

78., 79. B A T T E R S E A-I (LONDON) IPARISKOLA : E Z Ü S T K A R P E R E C , GYÖNGYHÁZL A P O K K A L ÉS E Z Ü S T N Á S F A .

ÉCOLE DE B A T T E R S E A (LONDON). BRACELET E T PENDELOQUE EN ARGENT.

61

80.

80. DUBLINI KÖZSÉGI I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA ! EZÜST MELLCSATT, LIMOGESI Z O M Á N C D Í S Z Í T É S S E L .

81., 82. C A M B E R W E L L I (LONDON) I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA : HÍMZETT TARSOLYOK.

É C O L E D E DUBLIN. BOUCLE E N A R G E N T D É C O R É E D ' É M A U X G E N R E LIMOUSIN.

ÉCOLE D E C A M B E R W E L L (LONDON) RÉTICULES BRODÉES

62

85., 86. BLACKBURNI KÖZSÉGI IPARISKOLA : NYOMTATOTT KARTONOK.

ÉCOLE D E B L A C K B U R N . TOILES IMPRIMÉES.

63

88.

87. V E D R E S M Á R K : FOOTBALLOZÓ, BRONZSZOBOR. JOUEUR DE FOOTBALL.

88. L I I P O L A IRIJŐ SEBESÜLT BRONZSZOBOR L E BLESSÉ, 89.

39. B L A C K B U R N I KÖZSÉGI IPARISKOLA T B Ú T O R S Z Ö V E T .

É T O F F E POUR AMEUBLEMENT.

PÁRIZSI MŰVÉSZI NŐI R U H Á K

65

párizsi művészi női

65

ruhák.

Jeles művésznőnk, Undf S. Mariska, körülbelül egy év óta, tanulmányaínak kiegészítése végett, Párizsban tartózkodik. Nemrégiben megkértük őt, hogy rajzoljon lapunk részére a jelen divatot és a párizsi előkelő úrin ők Ízlését jellemző művészi ruhákat. Undi kisasszony rajzait lapunk mostani számában közöljük, de egyúttal közzé adjuk igen érdekes következő levelét, amellyel rajzait magyarázza s

Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Mikor kívánságára hamarosan megígértem, hogy küldök néhány rajzot s tudósítást a párizsi ruhadivatról, nem képzeltem, hogy ilyen nagy vállalkozásba fogok. Mert hiszen rajzot lehet készíteni akármennyit és szóval is megtoldhatja az ember, ahol már a vonal nem elegendő, de képet nyújtani arról, ami a 1 e gj e l l e m z ő b b , a l e g é r t é k e s e b b s a m i kimeríthetetlen misztikumát képezi Párizs állandó nagy hatásának a női ruhák révén az egész világ asszonyai ízlésére, ez az, amit bár most célomul kellett tudnom, de amit, — be kellett látnom — tollal és ecsettel lehetetlen visszaadni. Nemcsak azért, mert a párizsi ízlés abban kulminál, hogy hihetetlen raffínéríával párosítja össze az anyagot és azokat úgy forrasztja egybe, hogy az összetartozóságuk felett semmi kétséget nem hagy, nemcsak ezért mondom, mert hiszen ezt csak a valóság maga állíthatja a szemünk elé, hanem azért, mert a párizsi nők ö n n ö n m a g u k h o z , saját lényükhöz alkotják olymódon az öltözéket, hogy az, bármily pompás is legyen különben, k ü l ö n nem jut szóhoz soha. A kalap, a fátyol, a vállravetett prém, vagy a fejen levő ékszerek mind az arc báját: színét és formáit hozza érvényesülésre és avval e g y ü t t stílusos csak ; a ruha az alak meglevő vagy csupán szuggerált karcsúságát s hajlékony voltát demonstrálja minden egyes ráncával, esetleg teljes ránctalanságával, a főszereplő azonban nem ő, nem is az alak, hanem az e g é s z j e l e n s é g . Figyelem ezt napról-napra és bámulatos dokumentumokat sodor előmbe a figyelésem. Hogy az arc- és hajszínéhez választja valaki az öltözéke uralkodó színét, a prémjét, a tűit és ékszereit, az már magától értetődik, legfeljebb azt a hajszálfínom érzéket, mellyel ezt biztosan el is érik, azt találtam nagyon érdekesnek ; de hogy a kalap karimáját is az orr és szemöldök Magyar Iparművészet.

hajtásának megfelelően hajlítsák és tűzzék fel, mint azt nem egyszer láttam, és hogy a kalap azért legyen olyan, amilyen, lapos, széles, túlterhelt, talán formátlan is, hogy a nyak és váll szubtilis körvonalát fedeztesse fel vagy fokozza, hogy terjedelmes volta az alaknak magának majdnem virágszerű kecsességet adjon, szándékosan, — ezt már alig mertem tudatosnak hinni és így nagyon meglepett. Csodálnom kell a párizsi nők ennyire finom és biztos ízlését és as előtt az elvük előtt, hogy az öltözék e g é s z é v e l a lényök karakterísztikumát akarják kifejezésre juttatni, — készséggel hajlok meg. Ami a részleteket illeti, azt látom, hogy homlokegyenest ellenkező meggyőződésen vannak azokkal a művészi törekvésekkel, melyek utóbbi években német s angol földön keltek lábra. Ott az egyszerűségre törekszenek ; még a s z ö v e t d a r a b o k s z á m á t is a legkevesebbre szorították vissza, amelyből a szép ruha készül ; ellenben az összeépítés nemes módját nyíltan, őszintén és szépségül tárták elénk. A párizsi ruha csak azt az egyet követi, vallja szintén, hogy ő is lágyan simul az alak formáihoz, de aztán oly képzeletet felülmúló finomsággal rója össze a számtalan szövet-, prém-, csipke- és bársonydarabot, gyöngydíszt, fémpíkkelyt, virágot, csattot, hogy még az én elemzéshez szokott szemem és elmém is alig bír néha ezeknek a tűvel költött rébuszoknak a nyitjára jönni. N e m akarnak ezek e g y s z e r ű e k lenni, nem akarnak ezek e g é s z s é g e s e k lenni, csak s z é p e k akarnak lenni. Szépek, hódítók a tulajdonosukkal mindenáron s e célból néha mesés s o k apró r é s z l e t e t halmoznak egymás tetejére úgyszólván, néha csak s o k f é l e a n y a g o t , hogy dús, pazar benyomást keltsenek, de megtörténik az ís, hogy egy-egy értékes, nehéz szövetnek úgy adják meg a kellő tiszteletet, hogy s i m á n 4

66

IZABELLA FŐHERCEGNŐ A HÁZIIPARRÓL

láttatják és csak az ellentét kiemelésére tesznek mellé itt-ott egy elütő csipkét, prémet. De a párizsi ruha, ha s i m a is, sohasem e g y s z e r ű , sohasem ő s z i n t e , sem nem n a i v , vagy l o g i k u s — mindig van valami rajta — és éppen ez a jellemző, ami az áttekinthetőséget megbontja; ennek ellenébenÎ vonzó és bájos, izgató és rejtelmes, számitó és biztos a sikerében, azonos a viselőjével. Ez az, amiért aztán tanácstalanul áll az ember, ha arról van szó, hogy beszámoljon tollal és ecsettel a kezében a párizsi ruháról. Látni kell azt ! Hogy n é m i l e g is fogalmat adjak róla, n ő t i p u s o k a t kellene bemutat-

66

nom az ő ruháikkal, színesen} hogy éppen azt a csodásan megalkotott szín és formaakkordot, amely az „ensemble"-t alkotja, üssem meg. Ezt technikai okok miatt nem tehettem, így csak r u h a t í p u s o k a t küldhetek, melyeket előkelő ruhavarró szalonok alkottak a társaság hölgyei vagy ünnepelt színésznők számára — de, mindössze csak feketében és fehérben. Fogadja, igen tisztelt szerkesztő úr, rajzaimmal együtt küldött szíves köszöntését Párizs, Í909 február ÍO-én tisztelő hívének UNDI S. M A R I S K Á N A K .

i z a b e l l a f ő h e r c e g n ő a háziip a r r ó l . Az Országos Magyar Háziipari Szövetség január hó 7-én délelőtt féltízenkét órakor rendkívüli közgyűlést tartott az Iparművészeti Múzeum üllőí-utí palotájában. A közgyűlés célja"az volt, hogy Izabella főhercegnőt, aki a király jóváhagyásával elfogadta a szövetség védnöki tisztét, ebbe a tisztébe beiktassa. A rendkívüli közgyűlést a főhercegnő a következő beszéddel nyitotta meg : Tisztelt közgyűlés 1 Az Országos Magyar Háziipari Szövetség nekem felajánlott védnökségét Ő császári és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb urunk, legfelsőbb engedélyével elfogadva, megragadom a ma kínálkozó alkalmat, hogy mindenekelőtt üdvözöljem társadalmunk azon érdemes tagjait, kik a nagy jelentőségű mozgalmat oly kiváló módon megindították és vezetik, valamint afeletti örömömnek is adjak kifejezést, hogy a védnökség elfogadásával alkalmat nyertem résztvehetni ebben a nemzeti munkában. (Lelkes éljenzés és taps.) A háziipar régóta kiváló érdeklődésemet keltette fel és ezen érdeklődésem annál inkább fokozódott, mennél több alkalmam nyílott annak fontosságát felismerhetni, nemcsak a művészet- és ízlésnek benne rejlő gazdag kincseinél fogva, hanem tekintve kulturális és gazdasági jelentőségét is. Mint művészet, mely fejlődésképes és a nép ízlésének növelésére szolgál, fontos kulturális feladatot teljesít ; mint ipari munka, mely a nép anyagi helyzetének állandó javítására alkalmas és emellett nevelő hatású is. Munkára neveli a népet és a munka megbecsülésében emeli erkölcsi színvonalát. (Elénk helyeslés.) Ezek tények, amelyeket a gyakorlati élet már igazolt. Fenn hazánk északi részében immár körülbelül J5 éve áll fenn egy több vármegyére kiterjedő háziipari egylet. Ez az egylet a kereskedelemügyi miniszter úr hathatós támogatásával és hölgyeink fáradhatlan buzgalma,

valamint szakavatott vezetése következtében tényleg sikereket mutat fel. Itt ismerhettük fel a háziipar nagy kulturális jelentőségét. Egyrészt a munkák művészi és technikai fejlődésében, másrészt a lakosság folyton növekvő munkakedvében, amikről a munkabérek évről-évre emelkedő összege legjobban tanúskodik. Ezt a kultúrművet kell országszerte elvégeznünk. Mindenütt fel kell keresnünk a régmúlt idők népművészetének emlékeit, maradványait, ahol annak csak fennmaradtak nyomai és megóvta annak nemzeti jellegét, annak rendszeres, keresetszerű művelésével kell népünket foglalkoztatni. Nem dilettantizmussal, hanem rendszerességgel piacképessé téve népünk eme ipari készítményeit. (Éljenzés.) A nemzeti jelleg megóvása alapfeltétele a művészi irányú házíiparnak, sőt csak így bír jogosultsággal. Nemcsak e népművészet belső értékénél és motívumainak nemességénél fogva, hanem azért is, mert a nagy ipari versenyben csak nemzeti specialitásával állhat meg. A nemzeti jelleg megóvása a házíiparban a legnehezebb, de egyúttal a legfontosabb feladat is. Ezt kell szem előtt tartanunk a művészi jellegű hazüpar országos szervezésénél. Vannak azonban a háziiparnak olyan ágai is, amelyek tömeges előállítást igényelnek. És minthogy a háziipar komoly jelentőséggel csak úgy bír, ha széles néprétegekre kiterjed, családok ezreinek nyújt rendes keresetet, fel kell karolnunk ennek minden ágait és szerveznünk annak értékesítését, még pedig kereskedelmi

67

N E M Z E T K Ö Z I NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS

alapon, a kereskedelem segítségül hívásával, melynek eddigi fejlődésünkben is már oly sokat köszönhetünk. Amidőn mi tehát a népnek munka által keresetet juttatunk és a kereset által életfeltételeit biztosítjuk, remélhetjük, hogy sikerül sokakat megtartanunk a hazai rögnek, akik megélhetésüket ma kénytelenek az édes hazán kívül keresni. így válik tehát a háziipar egyúttal a nemzeti munkává. (Élénk helyeslés.) Őszinte örömömre szolgál ebben a munkában önökkel részt vehetni (Éljenzés), és jó népünk helyzetének javítása érdekében közremunkálhatni. Igaz örömömre szolgál továbbá e nehéz, fáradságos, nagy türelmet és szeretetet igénylő munkánk megindulásánál láthatni, ennek hathatós támogatásával, a kormány képviselőit és különösen a miniszterelnök, a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi miniszter urakat, kiknek magam részéről is meleg köszönetet mondok ezért. Ahol a kormány és társadalom ily benső harmóniában együtt működik, ott a siker elmaradhatatlan. E sikert kívánva az Országos Magyar Háziipari Szövetségnek, a mai rendkívüli közgyűlést ezennel megnyitom.

67

Hosszan tartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták a beszédet, amelyet az egész közönség állva hallgatott végig. Wekerle Sándor miniszterelnök a spontán keletkezett hatásnak a szószólója volt, amikor a főhercegnő felé fordulva a magyar kormány nevében köszönetet mondott a főhercegnőnek. Most Szterényí József kereskedelemügyi államtitkár következett, aki a szövetség programmját, működését ismertette igen tanulságos és tartalmas beszédben, mely kiterjeszkedett a legfontosabb feladatok megjelölésére is, miután rámutatott a körülményekre, melyek a háziipar fejlődését és hasznosítását eddig akadályozták és ugyanakkor megjelölte a területeket, melyeken szorgalmas munkával nagy eredményeket lehet elérni. A kormány anyagi és erkölcsi támogatásának hangoztatásakor épp úgy, mint az eszmék propagálásában való lelkes nyilatkozatainál hálás éljenek hangzottak s Izabella főhercegnő folytonosan megtisztelő figyelemmel hallgatta Szterényi érdekes fejtegetéseit. Izabella főhercegnő aztán megköszönte az érdeklődést s az ünnepi gyűlést berekesztette.

nemzetközi népművészeti I R T A : MlHALIK

kiállítás,

GYULA. Berlin, február hó.

A BERLINI LYCEUM CLUB, mely a fent címzett kiállítást rendezte, nagy feladatot tűzött ki maga elé. r^K A népművészetnek művészeti és közgazdasági ™ ~ jelentőségét akarja bemutatni a nagyközönségnek ezen kiállítás keretében. A nagy feladatot — előrebocsáthatjuk — sikerrel oldotta meg. Bemutatja a kiállítás a népművészetnek múltját és jelenét s ami Európát illeti, mondhatjuk, hogy ennyire teljes képét a népművészetnek még eddig sehol sem láthattuk. Bő alkalmunk van itt arra, hogy egyes nemzetek és fajok népművészetének rokon vonásait tanulmányozzuk. A kiállítás két csoportra oszlik. Egyik — a retrospektív — magában foglalja a népművészetnek emlékeit, a másik — a modern — a ma is dívó háziipari termelést mutatja be országok szerint áttekinthető csoportosításban. A retrospektív csoportban szép, ősi formáikat mutatják a kosárfonások és ezüstékszerek, melyeket falusi iparosok készítenek megrendelésre, akárcsak minálunk a szabó a ruhát. A délamerikai csipkék és selyemszövetek ezeknek méltó versenytársai. E csoport többi részében a németországi múzeumok és magánemberek gyűjteményei szerepelnek Németország különböző részeiből származó tárgyakkal. Nagyobbára a ruházatot mutatják be ; otthon készült ékszerek, hímzések is gyakoriak. Legérdekesebb a „Vierlandí" csoport (Hamburg mellett), melyben a szoba berendezésének gazdag — s parasztnál szokatlan pompája lep meg. Régi tradíciókat, egyes darabokon pedig velencei hatásokat mutatnak a Schaumburg-Lippei ékszerek. Érde-

kesek a braunschweigi faragott mérőpálcák s a fríz cifra fésűk, melyek valószínűleg Thüríngiában készültek. A modern csoportban csaknem kizárólag a modern háziipari termékeket látjuk. Nagyobbára csipkék, hímzések, szőttesek, miket régi tradíciók gondos ápolásával állítanak elő, de vannak olyanok is, — a franciaországi ír csipke — melyeknek készítését úgy honosították meg egyik-másik vidéken. Eredetiségükkel tűnnek fel a görög hímzések ősi mintáikkal s az ugyancsak idetartozó szőnyegek finom fakó színeikkel. A szőnyeghez való színes pamutot ugyanis kiterítik a napra, s csak mire az kiszíja, dolgoznak vele. A bolgár filigrán ékszerek és a román szőttesek és hímzések gazdag pompájukkal tűnnek fel. Svéd- és Norvégországban — ez utóbbiban szervezték legelőször a háziipari termelést Európában — sok olyan díszítő formával találkozunk, mely a mi egyszerű geometriai vonalas díszítéseinkhez hasonlít. Az osztrák csipkeiskolák, olasz, német, belga, hollandi, angol és skót házilpar-egyesületek csipkeípartelepeí, az északamerikai indiánok fonott kosarai szimbolikus jelentőségű színeik és formáikkal, jávai batikmunkák, fríz és norvég faragványok külön-külön csoportokban fogalmat nyújtanak arról a művészi tevékenységről, mely a szegény nép kunyhóiban vonul meg. A modern csoportban is sok olyan tárgyat látunk, melynek helye tulajdonképen a retrospektív osztályban volna, csaknem egész terjedelmében odatartozik az orosz csoport történelmi része, a „pókháló", hópehely csipke, a 4*

68

KÜLÖNFÉLÉK

színes és sokszor aranyos moszkvai csipke csodálatos szépek. Minket magyarokat elsősorban a mordvin és cseremisz hímzések érdekelnek, melyeknek formái oly nagyon rokonai a kalotaszegi darázsolásnak és régi vagdalásosnak. A magyar csoport tárgyai a legkeresettebbek. A pozsonyi Izabella háziíparegylet szép hímzései, melyekből a közönség eddig legtöbbet vásárolt, az országos háziipari szövetség munkái hamar meghódították a német közönséget. A régi matyó hímzések és a kalotaszegi „írásosak" nemes pompájukkal tűnnek fel, a közönség annyira lelkesedik értük, hogy érdemes volna az írásos varrottas ma már majdnem feledésbe ment technikáját mint háziiparágat újból feltámasztani. A magyar csoport ízléses elrendezése, mely Paczka Ferenc honfitársunk műve s a magyar népművészetről adott felvilágosításai, melyeket az érdeklődőkkel közöl, csak emelik csoportunk látogatottságát.

T / É D E L E M A FESTŐMŰVÉSZEKNEK. Festőművészeink gyakran panaszolták, hogy úgyszólván lehetetlen a főváros utcáin és terein dolgozniok, mert közönségünk egyrésze viselkedésével annyira zavarja őket. Ezért a M. Orsz. Képzőművészeti Tanács megkereste a főkapitányságot, hogy a festőművészek háborítatlan munkálkodása érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg. Főkapitányságunk erre a következő rendeletet adta, amelylyel hálára kötelezte nemcsak a festőművészeket, hanem mindazokat, akik a művészet ügyét szivükön viselik : „Rendelet. Az Országos Képzőművészeti Tanács azt a kérelmet intézte hozzám, hogy azoknak a festőművészeknek, akik a székesfőváros nyílt területén rajzokat és festményvázlatokat készítenek, művészi munkálkodásuk közben az államrendőrség segítséget és támogatást nyújtson. Kétségbe nem vonható, hogy a székesfőváros szépségeinek művészi feldolgozása az itteni természeti és építészeti érdekességek művészi megörökítése nemcsak hazai művészetünk emelésére, hanem arra is alkalmas, hogy a közérdeklődést fővárosunk iránt felkeltse. Ezért a festőműveszeknek ily irányú törekvését a magam részéről teljes erőmmel támogatni kívánom

68

Az egész kiállítás egy megszívlelendő tanulsággal gazdagít minket : Nincs igazuk azoknak, kik a népművészet és háziipar jelentőségében nem hisznek. A háziíparban meleg otthonra talál a művészet, melyet a gyárak száműztek a maguk köréből s ha ez a művészet a nép lelkében gyökeredzik, vagyis eredeti faji sajátságokat tűntet fel, megvan a kereskedelmi értéke is. Csupán egyet kell szem előtt tartanunk. A modern szükségleteket kielégítő tárgyakat kell előállítani, ha a régi díszítőelemeket művészi ízléssel tudjuk rajtuk alkalmazni, akkor a szó nemes értelmében vett háziipart teremtünk, vagyis olyant, melyben a művészi és a kereskedelmi érték egyesül. Kár, hogy a kiállításhoz készült vezetőben csupán Ausztria-Magyarországról van szó. Igaz ugyan, hogy a kiállításban önállóan szerepelünk, de az idegen, ki emlékül a hivatalos vezetőt viszi magával, erre a hibára nem igen fog visszaemlékezni.

és ezt a támogatást az összes rendőrközegeknek is kötelességévé teszem. Elrendelem, hogy a művészek, miként az NyugatEurópa más nagy városaiban is észlelhető, nálunk is háborítás nélkül szabad tetszésük szerint dolgozhassanak a székesfőváros utcáin és terein. A rendőrök utasítandók, hogy a dolgozó művészeket külön felhívás nélkül kellő védelemben és támogatásban részesítsék. A művészek körül csoportosuló kíváncsi nézőközönséget mindenkor hívják fel távozásra és ügyeljenek arra, hogy a nézők csoportosulása a művészt mun^ kájában ne zavarja és a kilátást ne akadályozza. A rendőrközegek erre vonatkozólag sürgősen kioktatandók. Budapest, 1909. január hó 27., Boda Dezső s. k., főkapitány." A Z EGYHÁZI MŰIPAR P Á R T O L Á S A . Az Egyházi Műipar nyomán közöltük, hogy az eddig elhanyagolt egyházi művészet és egyházi iparművészet érdekében Ausztriában s főleg Wienben mozgalom indult meg s ennek eredményeként a papság részére a múlt nyáron egyházművészeti kurzust rendeztek. A mozgalom a LeoGesellschaft (a mi Szent-István-Társulatunkhoz hasonló társulat) művészi osztályából indult ki Swoboda egyetemi tanár irányítása mellett. Ennek hatása alatt alakult ausztriai előkelő művészekből s műpártolókból egy kifejezett keresztény egyházművészeti társulat, mely hívatva lesz papság és művészek, mint rendelők és produkálók közötti kapcsot föntartaní. Minden megrendelés, pályázat előzetes bírálat alá esik egyházi szempontból is a fent említett társulat művészi osztályában s csak az így approbált tervek szerint készült egyházi műtárgyak kerülnek rendeltetési helyükre, vagy végeztetnek a munkálatok. A kurzus hatása már is jelentősen észlelhető. Sok meg-

69

PÁLYÁZAT -

rendelés, megbízatás érkezett a társulathoz, vagy a társulat által kiadott érdekes vezetó'füzetben ajánlott művésztagokhoz. •X7IRÁGOS B U D A P E S T címmel az Orsz. M. Ipar* művészeti Társulat kezdésére és Bartóky József dr. miniszteri tanácsos elnöklése mellett alakult bízottság serényen működik. A bizottságot hathatósan támogatja a m. kir. földmívelésügyi miniszter, aki 3000 koronát bocsátott a bízottság rendelkezésére. A miniszter hívatott szakférfiakkal tájékoztatót íratott, amely magában foglalja a virágok

SZAKIRODALOM

beszerzésére, ápolására, elhelyezésére vonatkozó összes tudnivalókat. A bizottság ezt a tájékoztató füzetet 100.000 példányban sokszorosíttatja és ingyen bocsátja az érdeklődők rendelkezésére. T T O R T I P Á L SÍREMLÉKE. Dr. Ambrozovics Dezsőné és Stetka Gyula festőművész gyűjtést indítottak az elhunyt jeles művész barátai és tisztelői körében, a kerepesí temetőben felállítandó Hortí-síremlék költségeire. A kegyeletes célra szánt összegek Dr. Ambrozovics Dezsőné címére s (VI. Andrássy-út 94. sz.) küldendők.

30 3Q

b s

69

mm m m pályázat.

" D L D Ö N T Ö T T P Á L Y Á Z A T . Az ez év juníus havában tartandó »Prinz Heinrich Fahrt« automobil verseny alkalmából a Magyar Automobil Klub részéről felajánlott versenydíj tervére hirdetett pályázat sorsa fölött február hó 6-án tartott ülésén döntött a pályázat juryje. — A pályázatra 12 plasztikus minta és 3 rajz érkezett be, amelyek közül azonban a jury egyiket sem tartott díjazásra méltónak. Ekképpen a pályázat eredménytelen maradt. — A bíráló bízottságban résztvettek a Magyar Automobil Klub részéről gróf A n d r á s s y Sándor, gróf Z i c h y Béla Rezső és K r í s z t i n k o v i c h Béla, a társulat részéről gróf H a d i k-B a r k ó c z y Endre, M a r ó t í Géza és N á d 1 e r Róbert.

A stílusromlás ellen a természethez menekülünk, a sablon ellen az egyéniséghez . . . Ma elég hangosan hirdetik, hogy vége minden hagyománynak, minden szabályszerűségnek, mindenki csak a maga egyéniségét adja, nem törödve azzal, hogy vannak és voltak-e rajta kívül emberek, művészek a világon. Az egyéniség mindenképp szuverén . . . De a jelszó magában véve nem ér sokat ; a fődolog, vannak-e egyéniségek, akik tudják magukat adni és akikkel érdemes megismerkedni ? Add magadat — kitűnő tanács; de mégis szükséges, hogy aki adja magát, érjen is valamit. Alexander

Bernát.

Paris, J908.

J

ULES H U R E T : L ' A l l e m a g n e

contemporaine.

Különösen az utolsó müncheni kiállítás sikerei óta Franciaországban egyre sűrűbben emelkednek hangok, melyek a francia iparművészet hanyatlását konstatálva, igyekeznek fölfedni azokat az okokat, melyek ezt a változást előidézték s rámutatni az orvoslás lehető módjára. Mindaddig mig Németország ifjú heve hatalmas lendületével túl nem szárnyalta vetélytársát a modernség és a művészeti mozgalmak életerős, friss fölpezsdülésében, a francia önérzetre nézve nem állott be az összehasonlítás szüksége a szomszéd nemzettel. Most azonban az önkritika keserű percei fölfakasztják az igazság hangját s megértetik a saját prestige-ében elfogult francia öntudattal is. Hogy a hagyományos sablonokhoz való ragaszkodás a művészetben és iparban az egyéniség erőszakos elfojtása s a minden új és modern gondolattól való szent borzadály, nem teremthetnek intenzív művészeti életet, első, aki erre rámutat, maga egy kiváló francia publicista, Jules Huret »L'Allemagne contemporaine« cím alatt kiadott tanulmánysorozatában. Már több két événél, hogy a Figaro e szellemes munkatársa Németország gazdasági, sociálís és kulturális viszonyai közvetlen és személyes megfigyeléséből merített benyomásairól feltűnést keltő tárcasorozatban számol be olvasóínak, melyeket most külön kötetben is összegyűjtve adott ki. A mult nyári müncheni kiállítás alkalmat szolgáltatott neki nemcsak a két ország művészeti víszo-

70

SZAKIRODALOM

nyaínak, hanem iparművészeti, továbbképző és szakiskolai oktatási módszerének is összehasonlítására s az eredmény ez az elfogulatlan s, mint ilyen, csak annál tanulságosabb beismerés, hogy a francia iparművészet évek óta megdöbbentő stagnácíót mutat s végzetes önimádásban s önfcultuszban merül ki, holott mindenütt másutt, de főleg Angliában, Németországban, Belgiumban életteljes kiforrás útján van s alkalmazkodik a modern életviszonyokhoz. Mik az okai ennek a meglepő tünetnek ? Azt hisszük, közel jár Huret az igazsághoz, amikor diagnózisánál rámutat a művészeti és műíparí oktatás külömböző módszereire, melyek Németországban és Franciaországban érvényben vannak ; „a német szakiskolák" növendékei — írja Huret — mint kész munkások hagyják el az intézetet. Szükségesnek ismerték fel Németországban azt is, hogy már a gyermekeket hozzászoktassák fának, kőnek, vasnak sajátkezű feldolgozásához, nem pedig úgy mint Franciaországban csak papírhoz és ceruzához. ,,Nekünk — folytatja Huret — nemcsak tantervünket szükséges rövid idő alatt gyökeresen átdolgoznunk, hanem még tovább kell mennünk. Ahelyett hogy szakiskoláink igazgatóivá egykori községtanácsosokat, lejárt politikusokat nevezzenek ki politikai szolgálatok megjutalmazása végett, illetékes és hozzáértő tanerőket kellene a tanszékekre meghívni, vagy pedig amazok szerepét tisztán csak igazgatási teendőkre korlátolni, mivel művészi és iparpedagógiaí feladatokra teljesen nincsenek előkészülve" stb. Sőt Huret odáig megy, hogy egyenesen kimondja: képesített műíparosokat kell az osztályok vezetésével megbízni. Ma ugyanis jónak és alkalmasnak ítélnek ez állásokra mindenkit, aki némi jóakarat és igyekezet mellett beéri ez állással járó 1800 frank fizetéssel, holott Párisban egy ügyes műiparos, aki a szakmáját érti, könnyen megkeres napi 12—15 frankot, tehát háromszor annyit, mint az első művészeti intézetek tanárai, pályájok kezdetén. Lehet-e már most várni, — kérdi Huret — hogy emberek, akiknek családot kell fenntartaníok, beérjék csupán 5 frankkal naponként pusztán az oktatás iránti lelkesedésből, holott 15 frankot is megkereshetnének ? Ami pedig a vidéket illeti, ott is hasonló bajokkal találkozunk. Toulousenek ezelőtt páratlan műasztalossága volt, Besançon hasonlíthatatlanul állott a luxus-óra-íparban és száz meg száz más francia város élvezett hasonló hírnevet. Ma ellenben a vidéki iskoláknak csak az a főgondjuk, hogy ösztöndíjas tanulókat küldjenek Párisba, ahelyett hogy a jelentkező tehetségeket maguknak tartanák meg és a maguk hasznára értékesítnék. Elmondja Huret azt ís, hogy Páris nagy műíparoktató intézetében semmi gyakorlati feladatot nem végeztetnek, hanem csak theoriákat megoldatnak régi mintára, s így az intézetekből kilépő növendékek semmire sem alkalmasak. Ezekben a >idékí iskolákban csak egyre gondolnak, hogy a gyerekeket rajzolni meglehetősen megtanítsák s azután a párisi „Ecole des BeauxArts-ba küldjék, a hol szaporítják annak a harmincezer művésznek a sorait, akik nagyobbára maguk ís már csak

70

tengődnek. S mi az eredménye ennek a képtelen rendszernek ? Ez a harmincezer boldogtalan pályatévesztett ember évenként legalább háromszázezer képet tákol össze. Az évenkénti négyes párisi Salon mindössze tizenkétezret állít ki abból. Az utolsó három év alatt ezek szerint a párisi műtermekből és mansard-szobákból nem kevesebb mint hat millió kép került ki, elég arra, hogy egy egész kereskedelmi flottát ellásson vitorlával. És ennek ellenére a művásárló piac már is azon a ponton áll, hogy helyet cseréljen. Nemsokára nem Párisba fognak jönni festményeket vásárolni, hanem Drezdába, ahol a kiállítások hat hónapig tartanak, vagy Berlinbe. Ott fogják keresni a gazdag amerikaiak még a francia képeket ís." Hogy Huret sötétlátása nem egészen jogosulatlan, azt semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy vele egyidőben mások és nem kevésbbé hivatottak is hasonló nézeteknek adtak kifejezést Franciaországban. így a jeles szobrász, Cerebín, aki szintén elragadtatott szavakban magasztalja a német művészeti és műíparí szellemet s az ifjúságnak művészeti oktatását, ellenben a francia állapotok jellemzésére nem talál megfelelőbb kifejezést, mint azt, hogy „déplorable". Az ő tapasztalatai ís ebben összegeződnek, hogy az iparművészeti mérkőzés terén a németek által elért előnyöket a franciák a jelen nemzedék alatt többé utói nem érhetik és örülhetnek, ha a szakképzés gyökeres és sürgős reformja árán oly nemzedéket nevelhetnek fel, mely a mulasztottakat helyre pótolja és sikeresen veheti fel majd annak idején a versenyt a külfölddel. D E RWALDS ZKY KÁLMÁN „ A s i e n a i e r e d e t ű G a l l i c u s - c s a l á d és m ű v é s z e t e " cím alatt egy 30 oldalra terjedő füzetet írt, amelyben részint ismert kútfők nyomán, részint még kiadatlan okiratok alapján érdekesen foglalkozik eme, hazánk XIV. századbeli műíparában fontos szerepet játszó családdal. A síenaí (régi nevén : Sena G a l l i a ) eredetű Gallicus(Aurífaber-) család 1303 táján jött hazánkba talán trevisóí Boccasini Miklós bíbornok, a későbbi VIII. Bonifác pápának közbenjárására, aki az 1301. év őszén járt Budán s az ott október hó 25-én tartott zsinaton összegyűlt amaz országnagyoknak, akik megfelelő pecsétlőkkel nem birtak, ígéretet tett, hogy hazaérkezése után egy vésőmfívészt küld hozzájuk. A beköltözött s Szepes megyében letelepült család első tagja S i m o n mester volt, ki eleinte a püspöki székhelyeken, később a visegrádi királyi udvarban dolgozott s 1326 körül halt meg. Simonnak két fiát P é t e r t és M i k l ó s t s egy leányát J o h a n n á t ismerik az egykorú oklevelek. A fiuk épúgy mint édesatyjuk, ötvösök voltak s M i k l ó s mesternek szolgálatait a művészetkedvelő Károly-Róbert király 1328-ban a szepesi és lublói alvárnagysággal jutalmazta, P é t e r n e k és örököseinek pedig a rákövetkező esztendőben Edustornyát (Erdősfalva) adományozta. Ez a Péter a magyar művészet történetében fontos szerepet játszik. A király megbízásából ugyanis ő készítette — Berwaldszky szerint valószínűleg testvérének

7í

KIÁLLÍTÁSOK

Miklósnak segítségével — a király ama harmadik kettőspecsétlőjét, amelyet 1331. március 28-án adott át a királyi udvarban. E sikerült mű elkészítéseért — „sculptione, fabricatione, seu paratíone" — s egyéb hű szolgálatáért a király még aznap Jemník nevű faluval ajándékozta meg a művészt, az erről szóló adománylevelet nyomban az új kettős-pecséttel erősítvén meg. Berwaldszky érdekes s nagy ügyszeretetre valló füzetében ezután igyekszik azokat az ötvösműveket is megállapítani, amelyek a Gallicus-család tagjaival mint alkotóművészekkel összeköttetésbe hozhatók. D í v á i d K o r n é l nyomán az íglói zománcos díszítésű ereklyetartó keresztet sorozza első helyen ezek közé, a keresztágak sarkain bevésett N C (Czobor olvasása szerint: N G) majuszkulás betűk alapján, amelyeknek jelentése Díváid szerint : Nicolaus G a 11 í c u s, Berwaldszky szerint : Nicolaus C a s t e l l a n u s , amiből azt következteti, hogy

7Í

a keresztet Miklós mester 1336 u t á n készítette, mert addig csak vícecastellanus volt. Ez okoskodás mindenesetre érdekes, de a szigorú kritikát meg nem állja, mert nincs rá példánk, hogy akár ebben a korban, akár a későbbiben, az ötvösművet k é s z í t ő mester nevének betűit — ötvösjegyét — ily feltűnő módon s helyen alkalmazta volna művére. Azt hiszem tehát, helyes úton járok, hogyha a két betűben, ha t. í. azok s z e m é l y r e vonatkoznak, nem az ötvösmű mesterének, hanem d o n á t o r é n a k a nevét kell sejtenünk s keresnünk. Lehetséges, hogy ebben a speciális esetben a donátor ís, a mestermű készítője ís ugyanazon egy személy, ez azonban még mindig csak olyan feltevés, mely még bebizonyításra vár. A becses kis füzet Iglón jelent meg, a Szepesi Lapok nyomdavállalatában. Árát nem tudjuk. MIHALIK JÓZSEF.

ban, E kiállításon a képzőművészet alkotásai mellett iparművészetünk ís szerepel majd, amely a kiállítási csarnok elsőemeletí helyiségét foglalja el. A kiállítási anyag beszerzésére és elbírálására hivatott bizottság elnöke K . Líppích Elek dr. miniszteri tanácsos, a képzőművészek részéről Benczúr Gyula, Jendrassík Jenő, Knopp Imre, Mihalik Dániel, Szinnyey Merse Pál, Strobentz Frigyes, Róna József és Szamovolszky Ödön, a hazai iparművészetnek érdekei szempontjából pedig Radisícs Jenő, Fíttler Kamill és Györgyi Kálmán.

AZ

ORSZ. M. IPARMŰVÉSZETI T Á R S U L A T T A V A S Z I KIÁLLÍTÁSA, — mint már jelentettük — március hó 24-én nyílik meg. Tízenhat teljesen berendezett szobán kívül az Orsz. M. Kír. Iparművészeti Iskola háziipari osztályának csoportos kiállítását is magában fogja foglalni. Ez lesz ennek az új osztálynak első budapesti bemutatkozása, amelyen láthatók lesznek az osztályban készülő különböző csipkefajok, varrottasok, hímzések, függönyök, női ruhák, stb.

X ^ I R A K A T - V E R S E N Y lesz Budapesten április hó 2-tól április hó 6-ig. A rendező-bizottság megkeresésére az Országos Iparművészeti Társulat fölhívást intézett a kereskedőkhöz és iparosokhoz, amelyben elmondja a Társulat, hogy csatlakozik a kirakat-verseny üdvös mozgalmához és fölajánlotta a rendező-bízottságnak közreműködését, abban az irányban, hogy a kirakatok művészi rendezésénél összeköttetést hozzon létre arra hívatott tervező művészek és a versenyben résztvevő kereskedők és iparosok közt. Az Iparművészeti Társulat megkéri a versenyben résztvevőket, hogy amennyiben kirakatuk rendezésénél művészi szempont érvényesülését is biztosítani kívánják, esetleg kirakatuk részére hátteret festetni óhajtanak, azok forduljanak a verseny rendező-bizottságának titkári hivatalához, amellyel a Társulat közli az erre a föladatra vállalkozó művészek névsorát. Minthogy a versenyszabályok értelmében a bírálóbizottság a rendezés művészi voltát ís tekintetbe veszi : a kíállír _

AZ IDEI VENEZIAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS az eddigi megállapodások szerint április hó 26-án nyílik meg. A város megtisztelő felszólítása alapján e kiállításon Magyarország hivatalosan vesz részt és pedig hazánk részére megkülönböztető módon biztosított külön és állandó kiállítási csarnokunk92. J U H Á S Z Á R P Á D

ö RAJZA.

toknak tehát erre ís tekintettel kell lenniök.

72

AGYAGMŰVESSÉG

D O R C E L L Á N P L A S Z T I K A I tárgyakat az újabb művészetet kedvelő mindig érdekkel és szívesen fogad. Az utóbbi években leginkább Kopenhágából és Meiszenből a világpiacra került dolgokról azt lehet mondani, hogy külön genre-t állapítanak meg a porcellánplasztika terén ; és el lehet mondani, hogy művészeti téren az utolsó évtizedekben a színes és plasztikai kifejezésnek eszközei tekintetében sehol annyi alapvető változás nem állott be, mint éppen a porcellánplasztikában. A plasztikai alakítás nyomban megváltozik, mihelyt a fehér vagy színtelen porcellán helyett a színes lép előtérbe. Az anyag kiválóságának stiláris felhasználása a színnek megfelelő alkalmazásával valóságos műalkotásokat hoz és hozott létre. A kopenhágai királyi porcellánmanufaktura volt ily értelemben az első, amely az anyagnak ilyetén lehetőségeit művészi célokra felhasználta. De úgy Kopenhága, mint Meiszen a legutóbbi időkig az ő új porcellánplasztikájukkal mégis inkább csak a kísérletezés és fejlődés fokán állottak és inkább csak az egyes művész-egyéniségek produkciójával, semmint az egyes gyár jellemző vagy tipikus jellemvonásaival dicsekedett. Ez utóbbi tipikus jellemvonásokat, amelyeknek szülőanyja, úgy mint minden iskolában, műhelyben vagy telepen az azonos eszközök és egyenlő elvek szerint végbemenő művészi együttműködés, csak az utolsó néhány esztendőn juttatta kifejezésre erősebb mértékben, úgy Kopenhága, valamint Meiszen. Hogy az ilyen úgy technikai valamint általában ábrázolás tekintetében a kifejezésmódot jellemző vonások világosan álljanak előttünk, ahhoz szükséges, hogy a működés sokoldalú legyen, mert így a több alakban kifejezésre jutó jellemvonás többszörös felismerése határozottabban, erősebben, biztosabban történik. Az ilyen határozott jellemvonás ismerése azután a különbségek felismerését is lehetővé teszi} s ma például már nem cserélhető össze oly könnyen a kopenhágai és meiszení porcellánplasztika egymással, mint pl. 10—15 évvel ezelőtt és ma nem

72

vagyunk hajlandók minden utánzatot mindjárt kopenhágainak minősíteni, ami pedig még pár évvel ezelőtt napirenden volt. Kétségtelen, hogy ennek a típusnak, ennek a jellemvonásnak kifejtése sok tényező közreműködésével megy végbe. Az egyes művész ezen jellemző vonások határain belül jöhet érvényre. így van ez ma Kopenhágában és Meíszenben és egyebütt is. Aki az itt felhozottakra nézve példákat kíván, az nézze meg a „Dekorative K u n s t " f. é. 4. számában közölt és ilyen porcellánplasztíkai tárgyakat ábrázoló képeket. Az a tizenhárom kép is eléggé magyarázója lehet a típusban rejlő sajátságok különbségeinek. A néplélek mindegyik országban és helyen más, és más az onnan kikerülő (és bemutatott) néhány figurális és állati porcellánplasztikai alkotás jellege ís. 1 Hogy ilyen porcellánfígurák között milyen óriási a különbség, arról a t. olvasó mindennap nálunk ís meggyőződést szerezhet. Akár Martonnái, akár egyebütt szemléli a jobb efajta dolgokat, csak némileg behatóbb szemlélet után is a különbségek mindjobban és jobban és világosabban jelentkeznek. Meg kell tanulni, hogy a látszólag (mert hisz ehhez vagyunk szoktatva) igénytelen porcellánfigurában is annyi l e h e t a művészet, mint valami nagy monumentumban, ami százezrekbe került. Hogy az igazi művészi porcellán árát nem fillérekben számítják, az természetes ; de csak kivételesen oly nagy annak ára, hogy a művészetkedvelő, annak művészetében örömét lelve, azt meg ne tudná szerezni. Csak előítélettel állunk szemben itt ís. Ezren és sokan vannak, akik egy „igazi" olajfestményért nem sajnálnak százakat, holott egy porcellán-,,figuráért" néhány koronát sem adnának. Előreláthatólag ez a viszony meg fog változni, s ha nem ís a festészet kárára, de kétségen kívül a diszítő plasztika, vagy mondjuk a művészi ipar javára. S hogy ez így van, annak egyik oka, egyik segítője a porcellánplasztika is.

A RÓMAI terra sígillata — vörös cserép-edények tompa bársonyfényének előállítása sikerült a sulzbachí K . Fischer fazekasnak. A feladatot eddig nem sikerült megoldani; pedig most, hogy megvan, kitűnt, hogy voltaképpen milyen egyszerű. Fischer az agyagedényt égetetlen állapotban finom vörös vagy vörösre égő agyagíszappal vonja be, amelyet az edényen teljesen kifényesít, políroz ; a teljes kiégetés csak ezután következik ; és az eredmény el van érve: a régi vörös edény szép tompa fényű lesz. • Például azonkívül Nymphenberg is ( lásd : T h e Studio decemberi számának 2 4 3 . old. vagy bécsi porcellán, a Deutsche Kunst und Dekoration decemberi számában í 64. s k . old.

93. B Ü K K E R T I M A R I S K A

RAJZA.

73

95. S . U N D I M A R I S K A t PÁRISI MŰVÉSZI NŐI RUHÁK.

TOILETTES PARISIENNES.

75

1

MAGYAR IPARMŰVÉSZET

M. MELLÉKLET.

t909.

Athenaeum r . - t . nyomása.

. T S "Ti J J 3 M -Hí

•i

• •

• •

v

'

-

t

•

. • .?o -. : ' - FOÍ8KS5P"

-

S J Ű A A A HOSÍÁH

JAKOW

Morelli

Gusztáv

1848—J909. ' ORELLI G U S Z T Á V h a l á l á val sokszorosító m ű v é szetünk történetének egy o l y a n f e j e z e t e z á r ó d i k le, m e l y n e k eleje ís ú g y s z ó l v á n vele kezdődött.

A szabadságharc leverése után fametszők lépnek a negyvenes években tevékenykedő rézmetszők helyébe. Riedl, Huszka, Pollák és Rusz tanítványaikkal együtt fürgén ellátják az egykorú lapokat és könyveket illusztrációkkal s a nyomdákat díszekkel. Iskolájukból korán kiemelkedik a fiatal Morelli, aki alig húsz éves korában már fölkelti maga iránt a közfigyelmet Munkácsy rajzai után készült

fametszeteivel. Első föllépésétől kezdve egészen ez év március 2í-én bekövetkezett haláláig csaknem kizárólag Morelli volt az, aki a fametszés terén nálunk nevel, tanít és dolgozik s ő jóformán az első, külföldön ís híressé vált mesterünk a sokszorosító művészet ez ágában. Morelli í868-ban kezd önállóan működni Budapesten. Megkezdi Orbán Balázs báró a Székelyföld leírása című munka illusztrálását s a csaknem egy életen át tartó összeköttetését a Vasárnapi Újsággal. Közben három évig tartó tanulmányútra indul állami ösztöndíjjal. Párísban, Londonban és Lipcsében tölti ez éveket s jelentőset fejlődve, itthon folytatja

művészetét. 1874-ben készíti Petőfi első díszkiadásához a fametszetű képeket Than, Jankó, Keleti, Mészöly és Greguss után. Soha szebben ennél Petőfit nem illusztrálták, formában, lélekben egyaránt simulnak a kísérő képek a nyomtatás karakteréhez s a nagy költő szelleméhez. A kitűntető magasztalás, mely Morellít e munkái révén a szakemberek és a kritika részéről érte, arra indította a magyar kormányt, hogy az országos míntarajzískolában fametszésí szakosztályt állítson fel s ennek vezetésével őt bízza meg. J883-ban ugyané minőségben az iparművészeti iskolába helyezik át, ahol mind haláláig működik. 1876 óta ahány fametszet csak nálunk készül, az mind az ő vagy tanítványaínak keze alul kerül ki. A tankönyvek és szakmunkák nagy tömege között is előkelő helyet foglal el az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány magyar részének fametszetsorozata, amely egymaga számra nézve az í600-at meghaladja és mind Morelli vezetése alatt jön létre. A szerfölött széleskörű tevékenység közepette, amelyet Morelli a fametszés terén mintegy 40 éven át kifejt s amely számtalan illusztrációs munkán kívül az összes állami értékpapírok, kölcsönkötvények és nagyrészt a bélyegek fametszetű kivitelét ís felöleli, nevezetesebb munkái az Í885. évi országos kiállítás nagy oklevele, Zichy Mihálynak az aradi vértanuk albu-

mához rajzolt két allegóriájának könnyed átültetése a fadúcra és újabban Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című körképének óriási fametszete, mely eddigelé páratlan nagyságban csaknem ötödfél méternyi hosszúságban briliáns technikával készült. Kísérletezik színes fametszettel is. De lassankint a fotomechanikai sokszorosító eljárások mindinkább háttérbe szorítják a reprodukáló fametszést, úgy hogy Morelli tevékenysége is a legutóbbi években néhány oklevélen kívül, leginkább tankönyvek pontos és világos ábrákkal való felszerelésére irányul. Morelli művészete a Doré-féle fametszet! felfogásban gyökeredzik. Föltétlen híve a tónusmetszésnek, amely nem ís annyira fametszés már, mint inkább favésés. Technikai virtuozitása nem alkuszik meg az anyag sajátságaival, hanem ugy anarra a hatásra törekszik, mint a festő. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben lapjain vékony fehér vonalak tömkelegének bevésésével keresi az átmeneti fényhatásokat. Az első Petőfi díszkíadásnál, ahol az illusztráló művészek ís erős dekorativ érzéket árulnak el, — még Morelli is fakszimilét metsz, ö maga ís elfogadja a dekoratív korlátozásokat. Napjainkban az utóbbi irány kerekedett felül. Azért jelenti a magyar sokszorosító művészet történetében Morelli halála az általa keresetté, ünnepeltté tett tónusos fametszés halálát ís.

KÜLFÖLDI ISKOLÁK RAJZ- ÉS MUNKAKIÁLLÍ- TÁSA AZ ORSZ. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

Recommend Documents