Klein Rudolf LAKÁSKULTÚRA II. RÉSZ

Klein Rudolf LAKÁSKULTÚRA II. RÉSZ A SZABADKÁN VÉGZETT KUTATÁS EREDMÉNYEI

A lakáskultúra definíciója szerint a l a k á s k u l t ú r á t m e g h a t á r o z ó v á l t o ­ z ó k a t két csoportra oszthatjuk: a téríbeli és a társadalmi v á l t o z ó k cso­ portjára. a) A térbeli változók a k ö v e t k e z ő k : 1. b ú t o r z a t 2. a helyiségek nagysága és egyéb jellemzői 3. a helyiségek száma 4. a lakás szervezési sémája 5. a lakás tájolása (keleti, déli, n y u g a t i . . . ) 6. h á n y a d i k emeleten van 7. kiépítési forma (családi h á z , sorház, átmeneti típusok) 8. helyzete (elhelyezkedése a város kontextusában) 9. a közvetlen környezet jellemzői 10. a település jellemzői (nagysága, formája stb.) 11. a város jellemzői (nagysága, funkciója stb.) 12. a tájegység jellemzői (földrajzi, demográfiai stb.) b) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

A társadalmi változók a következők: a család szerkezete a családtagok k o r a a családtagok iskolai végzettsége a családtagok foglalkozása a család társadalmi helyzete a családtagok o s z t á l y - és nemzetiségi h o v a t a r t o z á s a felekezeti h o v a t a r t o z á s

A változók e két csoportja bizonyos esetekben fedi egymást, azaz egy­ idejűleg t a r t a l m a z térbeli és szociális elemeket is, s ezek általában a la­ kók múltjára v o n a t k o z n a k : 1. a szülőhely és a gyermekkor (a település, illetve a v á r o s nagysága és típusa, v a l a m i n t építési formája)

2. hosszabb ideig tartó lakóhely (a település nagysága és típusa, építési formája) 3. a jelenlegi lakásba váló költözés előtti lakáskörülmények.

A MINTAVÉTEL A véletlen •mintha vétele szempontjából ismerni kellene a szabadkai lakosságra vonatkozó fenti adatok jó részét. Sajnos, Szabadkán jelenleg senki ilyen v a g y ezekhez hasonló adatokkal nem rendelkezik. Csak egyes térbeli változók állnak rendelkezésünkre, amelyek a részarányos minta­ vételt teszik lehetővé. Ezek a. változók a következők: a) lakások száma helyi közösségenként b) a lakóhelyiségek száma c) a hasznos lakótér a) A lakások száma helyi közösségenként A városközpontiban és a peremkerületekben többszintes társadalmi la­ kások vannak, melyekből olyan számot vettünk, amely megfelel az em­ lített zónák lakásviszonyának, amint az a következő táblázatból is ki­ tűnik: 1. sz. táblázat A társadalmi lakások száma és százalékaránya a szabadkai köz­ ponti és peremkerületi helyi közösségekben, valamint az említett zónákból a mintavételhez felhasznált lakások száma és százalék­ aránya Központi zóna

társadalmi lakás a városban a mintavételhez felhasznált lakás b) A kétben.

Peremterületek

Szám

%

Szám

%

2523

30

5994

70

45

32

95

68

A lakóhelyiségek száma mintavételhez vett lakásokat úgy választottuk meg, hogy az egy-, és háromszobás lakások aránya azonos legyen, mint a város egészé­ Erről tanúskodik az alábbi táblázat is: 2. sz. táblázat A szabadkai társadalmi lakások lakóhelyiségeinek száma és száza­ lékarányos megoszlásuk, valamint a vizsgált lakások lakóhelyiségei­ nek száma és százalékarányos megoszlása

1-—1,5 szobás 2-—2,5 szobás 3 v a g y t ö b b szobás szám

2825

4856

836

a városban

% szám

32,80

57,10

45

82

32,00

58,60

8,91 13

a mintában

%

9,30

c) A hasznos lakótér A hasznos lakótérre v o n a t k o z ó a d a t o k k a l csak a helyi közösségeket illetően rendelkezünk. A s z a b a d k a i társadalmi lakások hasznos lakóteré­ n e k átlaga 52 m , ez azonban helyi közösségenként v á l t o z ó ; minél újabb keletű a lakás, a hasznos lakótér annál n a g y o b b . A k ö z p o n t i z ó n á b a n az átlag 57,57 m , a régebbi kerületeknek a h a t v a n a s években épült lakásai­ ban viszont mindössze 4 6 — 5 3 m k ö z ö t t mozog. A z e l m o n d o t t a k a t ki kell m é g egészítenünk azzal, h o g y a m i n t a v é t e l ­ k o r meg kell vizsgálnunk a központi, illetve peremkerületi azonos l a k á s ­ típusok l a k ó i n a k ismérveit, amiből esetleg k ö v e t k e z t e t n i t u d n á n k arra, hogyan befolyásolja a lakás használatát a n n a k lokációja. K í v á n a t o s v o l ­ n a a lakók aszerinti vizsgálata is, h o g y hosszabb v a g y rövid ideje lak­ ják-e a lakást. Ehhez k ö z v e t v e j u t h a t u n k , a lakás felépítési d á t u m á n a k ismeretében, azzal a megjegyzéssel, hogy a k e t t ő n e m v á g szükségszerűen egybe. A kérdőívek feldolgozása u t á n j u t o t t u n k az egyes lakástípusokban élő családtagokra v o n a t k o z ó a d a t o k h o z , melyeket a k ö v e t k e z ő t á b l á z a t b a n mutatunk ki: 3. sz. táblázat 2

2

2

A családtagok száma, laksűrűség a l a k á s o k b a n típusonként A családtagok száma a .lakásban

Lakás típus jel szob. száma 1

a l a p - előter. ford.

1 2

3

2

3

4

5

6

4 7

A lakók s z á m a lakástípusonként 5 8

6 9

(átlag) 10

A

3

80,3

13

—

—

3

7

1

2

4,15

B

2,5

71,4

20

—

2

2

14

1

—

3,90

C

2 +eb.

64,5

11

—

—

3

6

1

4,00

D

2

1

1

14

25

3

— —

62,0

44

3,64

7

2

3

4

E

2

61,5

7

— —

3

4

F

1,5

52,2

5

—

1

3

1

G

1

45,1

16

4

5

5

2

H

1

35,1

8

1

1

3

2

28,3

16

4

5

5

2

I

garz.

5

6

1

8

9

—— —— ——

10 3,57 2,80 2,06

—

3,13

——

2,31

1

A m i n t a átlagos laksűrűsége (a l a k ó k száma lakásonként) — 2,55 — nem tér el lényegesen a s z a b a d k a i t á r s a d a l m i tulajdonban levő lakások átlagától, ami 2,63. (Ez utóbbi a d a t az 1 9 8 1 . áprilisi népszámlálás prelimináris eredményeiből származik.)

A KUTATÁS

EREDMÉNYEI

Tekintettel arra, h o g y elemzéseinket az interakciós lakáselmélet szel­ lemében végezzük, a l a k á s szerkezetét (a lakás hasznos lakóterét, a h e ­ lyiségek nagyságát és s z á m á t , az ajtók s z á m á t és .elosztását, a helyiségek egymáshoz való viszonyát és egymásba kapcsolódását) azon kiindulópon­ t o k legyikének tekintjük, melyek m e g h a t á r o z z á k a lakók viselkedését a lakásban, szélesebb értelemben pedig a l a k á s k u l t ú r á t is. A z interakciós lakáselmélethez hasonlóan, m e l y a lakás és a l a k ó k ö l ­ csönhatását hirdeti, az egzisztenciális tér koncepciója a Jean Piaget pszi­ chológiájából vett a d a p t á c i ó t veszi k i i n d u l ó p o n t u l , melyet két k o m p o ­ nensre b o n t le: 1. az asszimilálódásra, amin a szervezet hatását kell érteni a környezetre, miközben a szervezet környezetét a m a g a szükségletei és elképzelései szerint alakítja át, v a l a m i n t 2. az a k k o m o d á l ó d á s r a , vagyis a szervezet a l k a l m a z k o d á s á r a a környezet feltételeihez. A •lakáskultúra szempontjából m i n d k é t folyamat érdekes, de 'bennünket elsősorban az asszimilálódás érdekel, m i v e l ez a kulcsproblémája az egyén azonosulásá­ n a k környezetével, s m i v e l erősebben azonosulunk a z o k k a l a dolgokkal, melyek létrehozásában m a g u n k is részt vettünk, ö n m a g u n k életterének formálása is az asszimilálódás egyik alakja, ami m e g n y i l v á n u l h a t m i n d a családi h á z építésében, m i n d pedig a l a k ó k részvételében a társadalmi lakás kialakításában. Elsőként a lakás problematikájával (nagyságával, a helyiségek számá­ val, méreteivel és egyéb jellemzőivel) foglalkozunk; ezt követően elemez­ z ü k a lakásban való viselkedést, m i n t a térbeli adottságok), a l a k á s és környezete) következményét, majd a szociális tényezőket, végül pedig megvizsgáljuk a l a k ó k vágyait, mint az említett adottságok eredményeit.

A helyiségek

nagysága

a lakók

véleménye

alapján

A helyiségek nagyságával kapcsolatban összesen 797 választ k a p t u n k . A kérdőívet á g y szerkesztettük meg, h o g y a lakók n é g y k a t e g ó r i a közül választhattak: a) a helyiség túl nagy b) megfelelő méretű c) a helyiség nagysága alig felel meg az igényeknek. d) a helyiség túl kicsi Az 1. sz. szoba nagysága Egyes helyiségek nagyságát előírások szabályozzák (pl. a hálószobáét, a gyerekszobáét), tekintet nélkül a lakás nagyságára. A n a p p a l i szoba területe a szabályok szerint egyenes arányiban nő a lakás nagyságával, abból a feltevésből kiindulva, h o g y a n a g y o b b lakásban több t a g ú család él, így a z együtt-tartózkodáshoz nagyobb helyiségre v a n szükség. A k u ­ tatás ezzel) szemben fordított eredményeket t á r t fel. A n a g y o b b lakásokban a l a k ó k k ö z ü l 98 százaléka elégedett a 20,30 m alapterületű nappali-hálószobával. A kisebb l a k á s o k b a n ez az a r á n y •mindössze 8 0 , 7 6 % . Ezzel arányosan a kisebb lakások lakóinak n a g y o b b h á n y a d a u g y a n e z t a szobát t ú l kicsinek találja. E n n e k o k a abban keres­ hető, h o g y a kisebb l a k á s b a n ennek a szobának több funkciója van, m i n t a többi helyiségből állóban. Éppen ezért o d a kellene h a t n i , hogy a helyi­ ségek méretezésénél abszolút mércék helyett vegyék tekintetbe a lakás helyiségeinek s z á m á t ; figyelembe kell venni, h o g y a háromszobásnál k i ­ sebb lakások többségében a n a p p a l i egyúttal a hálószoba funkcióját is betölti. H a t e h á t a lakás kisebb, n e m v o l n a s z a b a d csökkenteni e szoba alapterületét, hanem éppen ellenkezőleg: növelni kellene, hiszen n e m csu­ p á n a családtagok együttlétét szolgálja — m i n t a n a g y o b b lakások ese­ tében, ahol m i n d e n l a k ó n a k megvan a m a g a egyéni lakótere — , h a n e m egyúttal a szülők m i n d e n n a p i életéhez szükséges használati t á r g y a k a t és berendezéseket is itt kell elhelyezni. 2

A 2. számú szoba nagysága E z a szoba az esetek (többségében a gyerekszoba szerepét tölti be. A n a g y o b b lakásokban a 11,11 m alapterülettel is elégedett a lakók 77, illetve 7 1 százaléka, a kisebb lakásokban viszont a megkérdezetteknek alig 47 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy elégedett e szoba méreteivel. A lakás nagysága tehát ebben az esetben is közrejátszik abban, mennyire elégedettek a l a k ó k egy helyiség nagyságával (ebben az esetben 11,11 m ) . Amennyiben e szoba alapterülete meghaladja a 16 m - t , még a kisebb la­ kások lakóinak jelentős h á n y a d a is kielégítőnek találja. A félszobák — technológiai okokból — m i n d e n lakásban azonos m é ­ retűek: 8,09 m . A z ezzel kapcsolatiban k a p o t t válaszok ismét megerő­ sítik azt az állítást, h o g y a l a k á s nagysága d ö n t ő e n m e g h a t á r o z z a , m e n y ­ nyire elégedettek a lakók egy-egy helyiség méreteivel. Így a B típusú la2

2

2

2

kasok lakóinak 33 százaléka megfelelő méretűnek, 19 százaléka alig k i ­ elégítőnek, 48 százaléka p e d i g túi kicsinek találja. U g y a n e z a félszoba a z F típusú (másfél szobás) lakások lakóinak egybehangzó véleménye (100°/o) szerint túl kicsi. A konyha nagysága A nagyobb lakások k ö z ü l a C - t í p u s ú n a k a legkisebb alapterületű a konyhája — mindössze 8,11 m , ennek ellenére a l a k ó k legnagyobb h á ­ n y a d a (82 /o) ú g y n y i l a t k o z o t t , h o g y megfelelő méretű, a n a g y o b b a l a p ­ területű k o n y h á k ezzel szemben kevesebb p o z i t í v értékelést k a p t a k . E b ­ ben m i n d e n b i z o n n y a l a z is közrejátszik, h o g y a C típusú lakások k o n y ­ hájához — m i n t kiszélesített közlekedőtér — ebédlő is tartozik. A G típusú lakások viszonylag n a g y k o n y h á j a a másodlagos n a p p a l i szerepét is betölti. Mivel tényleges n a p p a l i nincs, így a lakás egyetlen szobája hálószolba is. Jellemző, h o g y a z adatgyűjtés során a 16 ilyen l a ­ kásban t e t t látogatásom a l k a l m á v a l csak egy helyen vezettek b e a s z o ­ bába, m i n d e n más esetben a k o n y h á b a n izajlott le a beszélgetés. A 9,82 m alapterületű k o n y h a a háromszobás l a k á s o k l a k ó i n a k véleménye sze­ rint szűk, mivel nincs ebédlő része; u g y a n e z t az alapterületet a kisebb lakások lakói kielégítőnek találják. A k o n y h á t is a helyiségek s z á m a a r á ­ n y á b a n kellene méretezni, azzal, h o g y a z egyszobás és garzonlakások konyhája sem lehetne t ú l kicsi. A 6,4 m alapterületű k o n y h a a H típusú lakások l a k ó i n a k véleménye szerint icsak 3 8 % a r á n y á b a n megfelelő, 5 0 % - á b a n alig kielégítő, 12 /o-ában túli kicsi. A z I t í p u s ú l a k á s o k m i n d ­ össze 3,9 m alapterületű k o n y h á j á t a l a k ó k 27 százaléka megfelelőnek, 1 3 % - a alig kielégítőnek, 60°/o-a p e d i g t ú l kicsinek találja. A k o n y h á n a k tehát még a garzonlakás esetében sem volna s z a b a d 6 m alapterületűnél kisebbnek lennie. 2

0

2

2

fl

2

2

A fürdőszoba nagysága A B , D , E , F és G t í p u s ú lakások fürdőszobája azonos méretű. A dá­ k ó k véleménye mégis ímegoszlik — ismét a l a k á s nagyságától függően. Az ezzel kapcsolatos válaszok megoszlása a k ö v e t k e z ő : a n a g y o b b l a k á ­ sokban (B és C típus) 5 5 % ) a kisebbekiben ennél jóval m a g a s a b b ( D = 7 4 % , F = 8 0 % , G = 7 5 % ) a r á n y b a n találják megfelelőnek u g y a n a z t a méretű fürdőszobát. E z a családtagok s z á m á v a l áll összefüggésben, m e r t az 'említett lakástípusoknál a családtagok s z á m á v a l a r á n y o s a n oszlik meg a lakás helyiségeinek száma. A kisebb, túlzsúfolt 'lakásokban ( H és I típus) a 2,7, illetve 2,8 m alapterületű fürdőszobát csak a megkérdezet­ tek 2 5 , illetve 27 százaléka találja megfelelőnek. A z a következtetés k í n á l k o z i k , h o g y a 4 m alapterületűnél kisebb für­ dőszoba m é g a legkisebb l a k á s o k b a n sem n y e r tetszést. Tekintet n é l k ü l a családtagok számára, a mosógép, a k á d , a m o s d ó és a W . C.-kagyló — aminek a fürdőszobában a helye — megközelítően 4 m alapterületet igényel. A h á r o m és t ö b b szobás l a k á s o k b a n az előírásoknak megfelelően 2

2

2

különálló W. C - r e v a n szükség. Jóllehet az előírások n e m követelik meg, de ugyanez az igény megjelenik m á r a k é t és félszobás lakások esetében is. Az ebédlő nagysága N o h a legyesek az A és B típusú l a k á s o k előszobáját ebédlőként hasz­ nálják, tényleges ebédlője csak a C típusú lakásnak v a n . E z t a helyiséget a közlekedőtér kiszélesítésével a l a k í t o t t á k k i , és a l a k ó k általában elé­ gedettek vele, kivéve néhány speciális esetet, amikor például i n k á b b zárt helyiségét igényelnének a felnőttek t o v á b b t a n u l á s a miatt. Elégedetlenek ezzel szemben a lakók e helyiség méreteivel : csak 36 százalékuk találja megfelelőnek, 27 százalékuk alig kielégítőnek és ugyanilyen a r á n y b a n kicsinek; a 6,88 m h a s z n o s alapterületű helyiségből négy ajtó nyílik. Egyes l a k ó k k i v e t t é k a 6. számú ajtót, m á s o k e l t á v o l í t o t t á k az egész fa­ lat, m e l y h e z az említett ajtó t a r t o z o t t . H a a kiszélesített közlekedőtér csak valamivel tágasabb volna (a meglévő 2,2 m h e l y e t t legalább 2,7 m ) , az ebédlő másodlagos n a p p a l i k é n t is szolgálhatna. A l a k ó k pedig éppen egy ilyen helyiségnek érzik hiányát. 1

2

Az előszoba (folyosó) nagysága A z újabb szabadkai lakásépítésre az alagútzsalus építéstechnológia a jellemző. E n n e k egyik (jóllehet n e m szükségszerű!) velejárója az egész épület hosszán végighúzódó középfal, aminek következménye, hogy a lakások előszobái folyosószerűen hosszúak és sötétek; nemcsak a n a g y ­ részt k i h a s z n á l h a t a t l a n terület, h a n e m egyhangúságuk m i a t t is kiváltják a l a k ó k elégedetlenségét. I n d o k o l t volna felülbírálni a technológiai és ökonómiai érveket, ha n y i l v á n v a l ó , hogy csökkentik a d r á g á n megfizetett lakás hasznos alapterületét. A z A, B és D típusú lakások előszobája, illetve a folyosója kedvezőtlen értékelést k a p o t t : a v á l a s z o k 7 5 , 50, illetve 67 százalékában túlmérete­ zettnek n y i l v á n í t j á k . A z A és B típusú lakások közötti különbség onnan ered, hogy a B típusnál, mivel ez a l a k á s v a l a m i v e l kisebb, az előszoba más funkciókat is átvehet, így például az ebédlőét, v a g y a futó l á t o g a t ó k fogadását. H á az A, illetve B t í p u s ú lakások előszobáját amennyire­ a n n y i r a ki lehet használni, a D típusnál erre semmi lehetőség sincs, m i ­ vel jóval keskenyebb: h a b á r m i l y e n b ú t o r d a r a b o t helyeznek e! benne, ez megnehezíti a közlekedést. A m í g a gyerekek kicsik, itt játszanak, fut­ k á r o z n a k , de ez gyenge vigasz az elveszített 8,3 m - é r t . Á l t a l á b a n az 5 i r r körüli alapterületű élőszobákat, illetve folyosókat t a r t j á k a lakók a legmegfelelőbbnek. Így a C típusú lakás 5,46 m - e s előszobája a válaszok 82 százalékában, az E t í p u s ú é (4,28 m ) és az F típusúé (5,26 m ) m i n ­ den megkérdezettnél, az I típusú lakás 4 m - e s előszobája pedig a vála­ szok 75 százalékában megfelelőnek minősült. A H típusú lakások elő­ szobája valamivel nagyobb — 7,41 m — , ez a helyiség a z o n b a n átveszi a nappali szoba funkcióinak jó részét, tekintettel arra, h o g y megfelelő alakú, így ez az alapterület igazolt és kihasználható. Következtetésként levonható, hogy a megvilágítatlan előszoba v a g y folyosó alapterületének 2

2

2

2

2

2

— amennyiben más célra nem h a s z n á l h a t ó — 4—5 m kellene lennie.

2

alapterületűnek

A terasz vagy erkély nagysága A z A , B, D , F és G típusú l a k á s o k h o z azonos (7,56 m ) alapterületű erkély tartozik, m e l y alapterület megfelelőnek b i z o n y u l t : a nagyobb la­ kások lakóinak 9 5 — 1 0 0 százaléka az ilyen e r k é l y t megfelelőnek találja. A kisebb lakások lakói egy részének (az E és a G típusú lakások lakóinak 27, illetve 14 százalékának) az a véleménye, h o g y túlméretezett, d e a válaszok 70 százalékánál több a megfelelő mellett szól. A C típusú lakások erkélye j ó v a l kisebb: mindössze 3,3 m alapterü­ letű; ezt a lakók 36 százaléka megfelelőnek tartja, 27 százalékuk alig k i ­ elégítőnek, 36 százalékuk pedig t ú l kicsinek. 2

2

Az éléskamra nagysága A s z a b a d k a i társadalmi lakásokban -az éléskamra alapterülete túl kicsi (0,4 <m ), n e m helyezhető e l benne a m é l y h ű t ő , ami pedig m e g v a n a l a k á ­ sok többségén, s így jobb híján az előszobába v a g y az erkélyre, esetleg valamelyik szobába szorul. A h a t v a n a s évek prognózisa, miszerint a kész­ ételek elterjedésével a k o n y h a , de különösen az éléskamra veszíteni fog jelentőségéből, n e m Igazolódott b e . A z emberek biztonságra törekednek, függetleníteni akarják m a g u k a t a p i a c élelmiszer-ellátási ingadozásaitól, ennek feltétele viszont a nagyobb éléskamra és a m é l y h ű t ő . A t e r v e z ő k tehát nem állhatják útját ennek. 2

A kamra nagysága A lakáson belül csupán a C t í p u s ú a k b a n v a n 1,5 m alapterületű k a m r a a ritkábban használt t á r g y a k tárolására. I l y e n helyiség k i a l a k í t á ­ sa a l a k ó k egyhangú helyeslésével t a l á l k o z o t t , alapterületét is m i n d a n y n y i a n megfelelőnek tartják. Egyes lakásokhoz az alagsorban v a g y a p i n ­ cében elhelyezett k a m r a tartozik. Ezek általában 3—5 m alapterületűek. Kevésbé népszerűek, mint a lakáson belüliek, d e a h o l nincs, h i á n y u k k i ­ fejezett elégedetlenséget v á l t ki. 2

2

A helyiségek

száma

a lakók

véleménye

alapján

A m e g h a t á r o z o t t számú helyiség i r á n t i igény legnagyobbrészt a lakás­ b a n élő családtagok s z á m á v a l arányos. A m i k o r a k a p o t t v á l a s z o k a t vizs­ gáljuk, ezt csak a 'laksűrűség a d a t a i v a l p á r h u z a m o s a n tehetjük. V a n n a k ezzel szemben o l y a n helyiségek is, amelyek függetlenek a családtagok számától, m i n t amilyenek az ebédlő, a k a m r a , t e h á t amelyeket az egész család h a s z n á l . Mégis S z a b a d k á n elsősorban azok a helyiségek h i á n y o z ­ n a k , melyek a lakás individuális szférájához t a r t o z n a k : hálószoba, gye­ rekszoba. A n a g y o b b l a k á s o k b a n , ahol a laksűrűség 4 k ö r ü l van (A t í p u s ú : 4,15,

B : 3,90), a lakók 85 százaléka elégedett a helyiségek s z á m á v a l . A kisebb lakásokban ezzel szemben, ahol a laksűrűség 3 körüli ( H t í p u s ú : 3,13, I : 2,31), a l a k ó k n a k csak 2 3 , illetve 25 százaléka elégedett a helyiségek számával. A helyiségek száma és a családtagok száma összefüggésében h á r o m szintet különböztethetünk meg: a) A normális laksűrűség szintje, a m i k o r m i n d e n egyes családtag egyéni 'lafcástere mellett v a n egy „semleges" helyiség, m e l y nem képezi egyik családtag egzisztenciális terét sem (senki sem alszik benne).. A z A , B és C típusú lakások esetében ilyen a n a p p a l i szoba, az ebédlő v a g y a kiszélesített folyosó. A laksűrűség k a p c s á n el kell. m é g m o n d a n i , h o g y a l a k ó k h á r o m n e g y e d része elégedett a helyiségek számával, és hogy áz igényelt helyiségek a lakás, közös szférájába sorolhatók (ez á l t a l á b a n a z ebédlő, az éléskamra v a g y a k a m r a ) . b) A laksűrűség határérték-szintje, amikor m i n d e n családtag rendel­ kezik egyéni lakástérrel, de h i á n y z i k a család közös t a r t ó z k o d á s á r a szolgáló semleges terület (ezt részben a k o n y h a pótolja, h a b á r eredetileg m á s a funkciója), a m e l y n e k m á s rendeltetése nincs. E z t a funkciót leg­ g y a k r a b b a n a szülők hálószobája veszi át, mely ezáltal, n a p p a l i - h á l ó szo­ b á v á alakul. G y a k o r i b b ez az utóbbi, amiről a tévékészülék elhelyezése is t a n ú s k o d i k . A z ezen a laksűrűség-szinten élő l a k ó k '60 százaléka elége­ d e t t a helyiségek s z á m á v a l . ( K u t a t á s u n k b a n ezt a szintet a D , E , F és G típusú l a k á s o k n á l találjuk.) c) Zsúfolt laksűrűség, a m i k o r az egyén individuális egzisztenciális la­ kástere sincs biztosítva. Ilyen eset p é l d á u l , h a az egyszobás lakásban kettőnél v a g y éppenséggel h á r o m n á l t ö b b családtag él, m i n t a H típusú lakásokban. Ezen a szinten mindössze a l a k ó k 25 százaléka elégedett a helyiségek számával.

A hiányzó

helyiségek

rendeltetése

A z , hogy a l a k ó k m e l y helyiségeknek érzik h i á n y á t , a l a k á s nagyságá­ tól és felszereltségétől függ. A túl kis l a k á s o k b a n , ahol m é g az elsődleges lakásfunkciók z a v a r t a l a n s á g a sincs biztosítva, a lakók mindenekelőtt a hálószoba h i á n y á t érzik, r i t k á b b a n jelentkezik a magasabb lakásfunkciók iránti igény. Csak az elsődleges lakásfunkciók (alvás, étkezés stb.) kielé­ gítése u t á n — amire a n a g y o b b lakások b i z t o s í t a n a k lehetőséget — je­ lentkeznek a magasabb lakásszükségleteik, m i n t amilyen a család együt­ tes t a r t ó z k o d á s á r a , a vendégfogadásra szolgáló helyiség stb. Emellett, t e ­ kintet nélkül a lakás méretére úgyszólván minden l a k á s b á n h i á n y o z n a k a r i t k á b b a n h a s z n á l t t á r g y a k t á r o l á s á r a szolgáló területek, így ezek r e n d ­ szerint a z erkélyeken h a l m o z ó d n a k fel. Feltételezhető tehát, h o g y a helyiségek s z á m á n a k és a hasznos l a k ó t é r ­ nek a növelése sem fogja kiküszöbölni az újabb helyiségek i r á n t i igényt, esetleg csak csökken ez az igény, m e g v á l t o z i k a jellege, azaz j o b b á r a a

terciális lakásfunkeiókra és az e célokra szolgáló helyiségekre fog irá­ nyulni. A z a tény, h o g y a l a k ó k t o v á b b i helyiséget igényelnek, n e m je­ lenti a tervező v a g y a lakáselosztási 'rendszer egyértelmű elmarasztalását, kivéve h a e z az igény nem olyan helyiségekre v o n a t k o z i k , melyek egy társadalom általános felfogása szerint a normális életvitel természetes ve­ lejárói.

A helyiségek

elrendezése

A helyiségek elrendezésének főleg a n a g y o b b lakásokban v a n jelentő­ sége, a közlekedési t é r növelése miatt. A z építészek a lakásrészeket bizonyos k r i t é r i u m o k alapján osztályozzák (éjszakai—nappali, egyéni—közös, nemzedékek szerint stb.), ami viszont a kisebb, d e m é g a n a g y o b b lakások l a k ó i n a k sem m o n d sokat. A z é p í ­ tészek a l a k á s o k a t elsősorban a helyiségek elrendezése szempontjából ér­ tékelik. A lakók számára, k i v á l t k é p p e n a kis lakásokban sokkal lénye­ gesebb szempont, hogy m i n é l t ö b b berendezési t á r g y a t lehessen benne el­ helyezni. Szólnunk kell még egy körülményről, amely p a p í r f o r m a szerint k i sem m u t a t h a t ó , a l a k ó k n a k azonban r e n d k í v ü l s o k a t jelent. A zajra g o n d o ­ lunk, illetve a n n a k elhárítására. A lépcsőházzal h a t á r o s helyiségek alacso­ n y a b b használati értékűek az elkerülhetetlen zajártalom m i a t t . A lépcső­ ház m e n t é n t e h á t o l y a n helyiségeket kellene kialakítani, melyek nem alvásra szolgálnak — mindenekelőtt a fürdőszobát — még azon az áron is, h a ezzel a l a k á s o n belüli k o m m u n i k á c i ó iromlik.

Az ajtók

használata

A z ajtók használati módja a lakáskultúra r e n d k í v ü l fontos tényezője. A tüntetően csukott ajtók az egyes lakrészek (tartalmi és funkcionális) szigorú különválasztásáról t a n ú s k o d n a k . A z á l t a l á b a n n y i t v a t a r t o t t a j ­ tók a r r a engednek következtetni, h o g y a t e r v e z ő egyes válaszfalaikat n y u ­ godtan mellőzhetett volna, illetve legalább a közös lakórészben (nappali, ebédlő) n y i t o t t teret a l a k í t h a t o t t v o l n a k i . E d w a r d T . H a l l , T h e H i d d e n Dimensáon című k ö n y v é b e n n a g y teret szentel az egyéni tér és a m i n d e n t m a g á b a foglaló tér elkülönítésének. E cél elérésének fontos eszköze az ajtó. A z ajtó h a s z n á l a t a k u l t ú r á n k é n t és szubkultúránként változik. A n y u g a t i civilizáoió két végletét H a l l sze­ rint a németek és az angolok képviselik: a n é m e t k u l t ú r a hierarchikus jellegű, ami a lakótérrel kapcsolatos nézetekben is m e g n y i l v á n u l . . . A súlyos ajtókat kedvelik, a z o k a t általában csukva tartják. A n y i t o t t ajtó a „slamposság" jele. Németországban g y a k o r i felirat az ajtókon a Tilos a bemenet! (Kein Eintritt, Kein Eingang, E i n t r i t t verboten). A z amerikai ajtók ezzel szemben — írja H a l l — k ö n n y ű e k , olcsók. A csukott ajtó —

jegyzi meg H a l l — külön jelentéstartalmat h o r d o z : „dühös v a g y o k " , „ne z a v a r j " . H a az amerikai n y i t v a tartja ajtaját, azt jelenti, hogy szívesen bocsátkozik társalgásba, a k á r otthon, a k á r a m u n k a h e l y é n . A másik, m á r említett végletet az angolok jelentik, akik kis k o r u k t ó l k e z d v e együtt élnek fiú-, illetve lánytestvéreikkel és nincs szükségük -térbeli v á l a s z t ó k r a ahhoz, h o g y egyedül m a r a d j a n a k ; „ b a r i k á d o k " speciális rendszerét ala­ k í t o t t á k k i és megszokták, h o g y mások tiszteletben tartják ezeket a ba­ rikádokat. A z ajtóknak t e h á t náluk mellékszerep jut. A szabadkai lakók egy része a n y i t o t t , m á s része a csukott ajtó híve. A z ajtóhasználattal kapcsolatos vélemények mégy csoportra oszthatók: egyesek azt kifogásolják, hogy némely ajtó elhelyezése o l y a n , h o g y m e g ­ n e h e z í t i a helyiség megfelelő h a s z n á l a t á t , illetve a közlekedést (ilyen pél­ dául az A típusú lakás 7. számú ajtaja, mely n y i t o t t helyzetben megne­ hezíti az előszoba és a k o n y h a közötti k o m m u n i k á c i ó t ) , v a g y pedig a k a ­ d á l y o z z a a b ú t o r elhelyezését. A megjegyzések m á s i k csoportja, h o g y egyes ajtók feleslegesek, például a k o n y h a és a n a p p a l i között. Mivel ez utóbbi tulajdonképpen nappali-hálószoba funkcióját tölti be, sok b e n ­ ne a bútor, aminek elhelyezését az említett ajtó zavarja, ezért több la­ kásban befalazták. A megjegyzések h a r m a d i k csoportja a k o n y h a és a terasz közti ajtót hiányolja; a tervezők a teraszt a n a p p a l i t a r t o z é k á n a k tekintik, n e m pedig u d v a r p ó t l ó n a k , aminek így funkcionálisan a k o n y ­ hához kellene csatlakoznia. A negyedik kifogás, h o g y a t e r v e z ő k az I típusú lakások konyhája és előszobája közé nem terveztek ajtót, abból az elgondolásból kiindulva, hogy — garzonlakásról lévén szó — a k o n y h a nem főzésre szolgál, mivel a l a k ó k házon kívül étkeznek.

A lakók véleménye

az ablak nélküli

fürdőszobáról

Tekintettel arra, hogy a vizsgált lakások fürdőszobái természetes vilá­ gítás és természetes szellőzés nélküliek, n e m mellékes kikérni ezzel k a p ­ csolatban is a l a k ó k véleményét. Legfőbb z a v a r ó k ö r ü l m é n y k é n t a bepárásodást emelik k i a l a k ó k , ami lakástípusonként, illetve h á z a n k é n t változó, és a szellőző berendezés t í ­ pusával, v a g y pedig k a r b a n t a r t á s á v a l áll összefüggésben. Így egyes l a ­ kásokban ez a kifogás csak a megkérdezettek 29 százalékánál jelentkezik, más helyen (egyébként u g y a n o l y a n típusú, csak rosszul k a r b a n t a r t o t t szellőző berendezések esetében) a lakók 83 százaléka a rossz páraelveze­ tésre p a n a s z k o d i k . A természetes világítás és a zártság i n k á b b pszichi­ kai természetű z a v a r , ami kevésbé függ a lakás adottságaitól, sokkal in­ k á b b a lakók beállítottságától. A természetes világítás h i á n y á t átlagosan a lakók 24,20 százaléka, a zártságot 26 százalékuk kifogásolja. Következtetésként levonhatjuk, hogy a kifogások z ö m e a fizikai h i á ­ nyosságokra v o n a t k o z i k , ezek megfelelő technológiával és lelkiismeretes karbantartással kiküszöbölhetők. A m i a z á r t s á g érzetét illeti, erre a la-

k ó k m i n t e g y negyed része p a n a s z k o d i k . Pszichikai z a v a r o k r ó l lévén szó, ez nehezebben h á r í t h a t ó ei, d e megfelelő építészeti megoldásokkal (több tükör, világosabb színek, jobb világítás) e n y h í t h e t ő .

A mesterséges

megvilágítású

és szellőztetése

konyha

építési

lehetősége

Egyes országokban a z előírások n e m zárják k i . o l y a n k o n y h á k építését, melyek az épület m a g v á b a n helyezkednek el, miáltal a h o m l o k z a t i rész teljes egészében a h á l ó - és n a p p a l i szobák iszámára h a s z n á l h a t ó fel, n a ­ gyobb variációlehetőséget biztosítva. A k o n y h a , az ésszerűbb szerelvénycsatlakozások végett a fürdőszobával együtt az épület m a g v á b a n nyer elhelyezést. É r d e k e l t bennünket, m i a lakók véleménye az ilyen megoldásról, i l ­ letve h á n y százalékuk hajlandó mesterségesen megvilágított és szellőzte­ t e t t konyhája lakásban élni. Feltételeztük, h o g y a lakás nagysága és a laksűrűség játszik döntő szerepet a v á l a s z megfogalmazásában. K é r d é ­ sünk így h a n g z o t t : E l f o g a d n á n a k - e o l y a n lakást, melynek konyhája mes­ terségesen lenne megvilágítva és szellőztetve, amennyiben a p á r a és a szag elvonása megfelelően volna megoldva, és h a ennek fejében egy szo­ b á v a l többhöz jutnának? (Az étkezőasztal természetes megvilágítású r é ­ szen lenne elhelyezve.) A n o r m á l i s és a határérték-laksűrűségű lakások ( A — G típus) lakóinak 22,67 százaléka igenlő választ adott. A túlnépesült lakások ( H és I t í ­ pus) lakóinak 63,58 százaléka Válaszolt igennel, tekintettel arra, hogy az egy szobatöbblet a laksűrűséget a h a t á r é r t é k r e szállítaná le. H a s o n l ó fel­ fogásról t a n ú s k o d n a k a H típusú l a k á s o k o n végzett átépítések is, m e ­ lyekben a k o n y h á t gyerekszobává a l a k í t o t t á k , az étkezőasztalt pedig az előszobába helyezték. A z I t í p u s ú lakások konyhája az épület m a g v á b a n helyezkedik el, de szellőző berendezés nélkül. Ezeknek a lakói is szíve­ sebben v á l a s z t a n á n a k olyan lakást, melyben a k o n y h a ablak nélküli, m i n t amelyikben egy szobával kevesebb v a n , még h a a k o n y h a a ház homlokzati részén v a n ais. A z elmondottakból láthatjuk, hogy egyes esetekben (mindenekelőtt a tűlnépes l a k á s o k b a n ) kisebb bajnak t a r t j á k a h o m l o k z a t t ó l elválasztott k o n y h á t , m i n t az egyéni lakástér h i á n y á t . Ezek szerint lehetővé kellene tenni o l y a n a l t e r n a t í v á t , hogy szükség esetén az értékesebb lakótér n y e r ­ jen elhelyezést a h o m l o k z a t i részen — például a gyerekszoba — , a k o n y ­ h á t pedig az épület m a g v á b a n helyezni el. A meglevő alapterületű la­ kások esetében (a normális és a határérték-laksűrűségnél) indokolt igény, hogy a k o n y h a természetes világítása és szellőzésű legyen, m e r t — mint látni fogjuk — g y a k r a n átveszi a n a p p a l i szoba funkcióját, elsősorban azokban a lakásokban, ahol az egyéni lakótér mellett hiányzik a nappali.

A CSALÁD MAGATARTÁSA A LAKÁSBAN A lakók

tevékenysége

a

lakóhelyiségekben

A z interakciós lakáselmélet és az egzisztenciális tér k o n c e p t u s a értel­ m é b e n elsősorban az foglalkoztatott bennünket, hogy az egyes lakástí­ pusokban (a lakás nagysága és struktúrája szerint) hogyan és m i l y e n te­ vékenység folyik) gyakoriság, milyen tevékenységek m e l y helyiségekben). A lakók tevékenységét elsődleges tevékenységekre, házi m u n k á k r a és terciális tevékenységekre o s z t o t t u k . A z egyes tevékenységeknek meghatá­ rozott lakástér felel meg. A k é r d ő í v megszerkesztésekor kerültük a szo­ b á k megnevezését (hálószoba, n a p p a l i s t b ) , ehelyett a szobákat sorszá­ m o z t u k , nehogy a szoba megnevezésével szuggeráljuk a feleletet. Vizsgála­ t a i n k során m i n d h á r o m tevékenységfajtát érintettük, de n e m rendéltük alá e kategorizálásnak, m e r t az véleményünk szerint leszűkítette volna áz eredményeket. A tevékenységek többsége egyértelműen besorolható: az alvás és a főzés az elsődleges; a varrás, foltozás, az olvasás, a t a n u ­ lás, kézimunkázás, zenehallgatás, rádiózás, barkácsolás, játék és hobbi pedig a terciális tevékenységek csoportjába. Egyes tevékenységeknél ez a besorolás n e m feltétlenül egyértelmű: a barkácsolás e g y a r á n t jelentkez­ het a másodlagos és a harmadlagos (terciális) tevékenység kategóriájában is.

Elsődleges

tevékenységek

A z alvás a legfontosabb elsődleges tevékenység; valójában az egyetlen, mely n e m helyezhető k í v ü l a lakáson. A z a k ö r ü l m é n y , hogy hol alsza­ n a k az egyes családtagok, döntően m e g h a t á r o z z a a lakás h a s z n á l a t á t . A z A típusú lakás az egyetlen a vizsgáit lakások közül, amelynek nem alvás céljaira szolgáló szobája is v a n , illetve amely szobát az esetek t ö b b ­ ségében n e m hálószobaként veszik igénybe. (Más szóval ez az egyetlen lakástípus tekinthető normális laksűrűségűnek, a többiek v a g y h a t á r é r ­ téknek, v a g y túlnépesnek számítanak.) A z 1. sz. szoba az esetek 36 szá­ zalékában a szülők hálószobája, 7 százalékában gyerekszoba, vagyis m i n d ­ össze az esetek 43 százalékában .szolgál hálószobaként (később m é g m e g ­ látjuk, milyen tevékenységek folynak benne). A 2. sz. szoba az esetek 27 százalékában szolgál a szülők hálószobájául, 53 százalékában gyerekszo­ b a k é n t használják, azaz 8 0 % gyakorisággal hálószobaként szerepel. A 3. számú szoba az esetek 53 százalékában a szülők hálószobája, 40 száza­ lékában gyerekszoba, vagyis a vizsgált esetek 76 százalékában szolgál hálószobaként. A B t í p u s ú lakás 1. számú szobája 53 százalékos előfordulási a r á n y ­ ban az apa, 47 százalékos a r á n y b a n az a n y a hálószobája, az esetek 8 szá­ zalékában pedig gyerekszoba. A 2. számú szobát az esetek 41 százaléká­ ban az anya, 35 százalékában az apa használja hálószobaként. A k ü l ö n b -

ségek o n n a n erednek, h o g y az a n y á k egy része a kisgyerekkel alszik egy szobában, s ez esetben az a p a az 1. számú szobában alszik. A 3 . számú szoba az esetek 12 százalékában a szülők hálószobája (ez kis szoba: 2 X 4 méteres alapterülete következtében a kétszemélyes á g y a t csak az egyik házastárs közelítheti m e g oldalról — h a szekrényt is állítanak be — , a másik csak végről). A szülők n a g y százaléka ezt a szobát a gyere­ keknek engedi át. A C típusú lakás 1. számú szóbája l e g g y a k r a b b a n hálószobául szolgál a szülőknek (a férjek esetében az érték 64, a feleségek esetében 5 5 % , az imént elmondott okokból), csak az esetek 10 százalékában szolgál g y e ­ rekszobaként. A 2. számú szoba 90 százalékos gyakorisággal g y e r e k ­ szoba, de 36 százalékos gyakorisággal a férj, 45 százalékos gyakoriság­ gal a feleség használja hálószobaként. A kis gyerekek ugyanis g y a k r a n együtt alszanak a szülőkkel, illetve gyermektelen h á z a s p á r o k lakják a l a k á s t (ezek a lakások újabbak, így i t t sok fiatal h á z a s p á r él, általában kisgyerekkel). A D típusú lakásokban a z 1. s z á m ú szobát az esetek 86 százalékában a s z ü l ő k használják hálószobaként ( a z a p a 87, az a n y a 8 5 % gyakoriság­ gal). A 2. számú szoba az esetek 92 százalékában gyerekszoba, amely r i t k á b b a n szolgál a szülők hálószobájául (a férfiak 13, a n ő k 15 százalé­ k o s gyakorisággal h á l n a k 'benne). A z alacsony eltérés a férfiak és n ő k a r á n y á b a n o n n a n ered, h o g y ezek régebbi lakások, a gyerekek sem o l y a n kicsik, h o g y az a n y á k n a k v e l ü k kellene aludniuk. A D típusú lakások­ ban lényeges különbség v a n az 1. és a 2. s z á m ú szoba alapterületében, így a z 1. számú szoba rendszerint nappaliként, illetve n a p p a l i - h á l ó s z o ­ b a k é n t szolgál, a .2. számú, jóval kisebb szoba pedig a gyerekszoba szere­ pét kapja. A z E típusú lakásokban az 1. s z á m ú szoba m i n d e n esetben a szülők hálószobája, emellett, m i n t később l á t n i fogjuk, átveszi a n a p p a l i funk­ cióját is. A 2. számú szoba m i n d e n ü t t gyerekszoba. Ez a szoba feltel meg leginkább rendeltetésénak v a l a m e n n y i vizsgált lakás szobái k ö z ü l , ugyanis a két egymástól t á v o l a b b eső ablak lehetővé teszi, h o g y m e g ­ felelő b ú t o r d a r a b o k k a l , v a g y k ö n n y ű válaszfallal két részre osszák, en­ n é k köszönhetően a g y e r e k e k elkülöníthetők. A z F típusú lakásokban a szülők m i n d e n esetben az 1. számú iszobát használják hálószobaként; ez egyúttal a n a p p a l i is. A gyerekek leggyak­ r a b b a n a 2. számú szobában alszanak ( 7 5 % ) . A iszoba szerény méretei (8 m ) következtében más m ó d o n n e m is) h a s z n á l h a t ó . A G t í p u s ú lakások egyszobásak, így az egész család itt alszik. A z á t ­ lagos laksűrűség ezekben a lakásokban 2,06, amiből következik, h o g y gyerekes családok is lakják. A gyerekek óvodás k o r n á l nem' idősebbek. A z E típusú l a k á s o k lakói g y a k r a n elvált asszonyok, egy gyerekkel. A H típusú, egyszobás lakások átlagos laksűrűsége 3,13 — ezek a la­ k á s o k az esetek többségében túlzsúfoltak. A iszülők m i n d e n esetben a szobában alszanak, az esetek 29 százalékában a gyerek a k o n y h á b a n al­ szik, 14 százalékában pedig a k o n y h á t építették át gyerekszobává. E b 1

2

ben az esetben a k o n y h a i berendezést az .előszobába helyezték át, ami az egyedüli lehetőség arra, hogy ez a lakás h á r o m - , illetve négytagú család számára elfogadható életfeltételeket biztosítson. A z I típusú garzonlakások is túlzsúfoltak: a laksűrűség 2 , 3 1 . A z ese­ tek 7 százalékában a feleség az előszobában alszik; ez az egyetlen o l y a n helyiség, a h o l a szobán kívül m á s o d i k fekvőhely helyezhető el.

Házi

munkák

a) A mosás minden laktípusnál a fürdőszobában t ö r t é n i k , ahol elhe­ lyezhető a mosógép. b) A r u h a - és cipőtisztítást a folyosón, illetve az előszobában v a g y a teraszon végzik. c) A barkácsolás a házi m u n k á k keretében is vizsgálható, amennyiben a m i n d e n n a p o s használati t á r g y a k javítását célozza, n e m pedig hobbi­ k é n t űzik. Mivel az előbbi a gyakoribb eset, a házi m u n k á k keretében foglalkozunk vele. A barkácsolás színhelye leggyakrabban a terasz, majd a k o n y h a . Ezek az értékek lakástípusonként v á l t o z n a k . Így a D típusú lakásokban a t e ­ rasz 6 5 , a k o n y h a 17, az 1. s z á m ú szoba 9, és 2. számú szoba pedig 4 százalékos gyakorisággál jelentkezik a barkácsolás színhelyeként. A B t í ­ pusú lakásokban f o r d í t o t t a helyzet: az esetek 55 százalékában a k o n y h á ­ ban, a teraszon 36, az 1. számú szobában pedig 9 százalékos gyakorisággal folyik barkácsolás. A z o k b a n a lakásokban, m e l y e k n e k nincs teraszuk, a barkácsolás színhelye leggyakrabban a k o n y h a és az előszoba. A m e g k é r ­ dezett férfiak 49,66 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy barkácsolni szokott. d) A v a r r á s , foltozás a barkácsoláshoz hasonlóan házi m u n k á n a k t e ­ kinthető, amennyiben a család r u h a t á r á n a k k a r b a n t a r t á s á t célozza. A n ­ nál is i n k á b b így kell kezelnünk, m e r t a m u n k a v i s z o n y b a n lévő n ő k n a g y többségének n e m is igen v a n ideje a varrással m i n t h o b b i v a l fog­ lalkozni. A z A , B, D és G típusú l a k á s o k viszonylag n a g y k o n y h á i lehetővé te­ szik, hogy a v a r r á s és foltozás itt folyjon, de hasonló (40%> körüli) gya­ korisággal szerepel az 1. számú szoba is. A m e n n y i b e n a k o n y h a kisebb — a C, H és I típusú l a k á s o k esetében — , ezt a tevékenységet a szobába helyezik á t (a H típusú l a k á s o k n á l 8 6 % , a z I t í p u s ú a k n á l 9 1 % ) . E z a tevékenység a nők válaszaiban 77,11 százalékos gyakorisággal szerepel.

Terciális

tevékenységek

a) A férfiak munkavégzésének színhelye l e g g y a k r a b b a n az 1. számú szoba, éspedig az A , B és D típusú l a k á s ó k n á l 8 0 % körüli, a C típu­ súaknál 67 százalékos gyakorisággal. E z utóbbi lakástípusnál a közle­ kedőtér kiszélesítésével k i a l a k í t o t t ebédlő az esetek 17 százalékában szol-

gál munkavégzésre. A k o n y h a , a viszonylag n a g y k o n y h á v a l rendelkező G típusú l a k á s t kivéve ( 3 4 % ) a lakástípusok többségében 10—20 s z á z a ­ lékos gyakorisággal szerepel a munkavégzés színhelyeként. A férfiak 43,24 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, h o g y a lakásban munkavégzéssel fog­ lalkozik. b) Olvasásra a férfiak l e g g y a k r a b b a n az 1. számú szobát használják. A z A típusú lakásoknál az a r á n y 6 9 % , a 2. számú szoba (ezekben a la­ kásokban rendszerint gyerekszoba) mindössze 6, a 3. számú pedig (álta­ lában hálószoba) 19 százalékos gyakorisággal fordul elő a válaszokban. A B típusú lakásokban e z t a tevékenységet leggyakrabban ( 8 9 % ) az 1. számú szobában végzik. A C típusú lakásokban is az 1. számú ( n a p p a l i ­ háló) szoba szolgál olvasásra — 73 százalékos gyakorisággal — , az ebédlő pedig az esetek 18 százalékában. A D , E és F t í p u s ú lakásokban 8 5 — 1 0 0 % k ö z ö t t i gyakorisággal az 1. s z á m ú szobát használják olvasásra. A G típusú lakások viszonylag n a g y k o n y h á j a az esetek 12 százalékában szolgál olvasásra, a f e n n m a r a d t 8 8 % esetében ezt a funkciót is a szoba veszi át. A H és I típusú lakásokban az olvasás színhelye 14—17 száza­ lékos gyakorisággal az előszoba, m e l y átveszi a n a p p a l i szoba bizonyos funkcióit is, a többi esetben e r r e is a szoba szolgál. A megkérdezett fér­ fiak 77,13 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, h o g y újságot, folyóiratot, k ö n y ­ vet s z o k o t t olvasni. E z az a r á n y a n a g y o b b (A, B, C és D típusú) l a k á ­ sok .esetében m a g a s a b b : 9 0 — 1 0 0 % , a kisebb l a k á s o k b a n alacsonyabb: 38—50%. A z olvasás .tekintetében a n ő k hasonlóképpen n y i l a t k o z t a k , m i n t a fér­ fiak, n é m i eltérések azonban v a n n a k : 1. A n ő k g y a k r a b b a n o l v a s n a k a 2. számú szobában; az rendszerint a gyerekszoba, ahol a n ő k t ö b b e t t a r t ó z k o d n a k , m i n t a férfiak. 2. A k o n y h á b a n a n ő k mintegy háromszor g y a k r a b b a n olvasnak, m i n t a férfiak, mivel a főzés .miatt nagyobbrészt ehhez a helyiséghez k ö t ő d ­ nek. Átlagosan a n ő k 83 százaléka n y i l a t k o z o t t úgy, hogy újságot; k ö n y ­ vet szokott olvasni. c) Zene- és rádióhallgatás. A n a g y o b b l a k á s o k b a n a r á d i ó és a lemez­ játszó rendszerint a szobákban (leggyakrabban a z 1. számú szobában) t a ­ lálható. A viszonylag n a g y k o n y h á v a l rendelkező kisebb lakásokban a n a p p a l egyéb' funkciói mellett ezt is a k o n y h a veszi át. A H és I t í ­ pusú l a k á s o k b a n bizonyos gyakorisággal jelenik meg az előszoba. d) A kézimunkázással a nők rendszerint — úgyszólván minden l a k á s ­ típusnál — az 1. számú szobában foglalkoznak. N é m i eltérést m u t a t a C t í p u s ú lakás, amelynek viszonylag tágas 2. számú szobája egyéb funk­ ciók mellett ezt is átveszi, v a l a m i n t az ebédlő, m e l y a z esetek 22 százalé­ k á b a n jelentkezik a kézimunkázás színhelyeként. A kisebb l a k á s o k b a n (E és F) a viszonylag tágas k o n y h a ebben, az esetben is átveszi a nappali funkcióját. e) Levélírásra és hasonló tevékenységekre túlnyomórészt az 1. számú szoba szolgál. A B típusú lakásoknál e b b e n a k o n y h a jóval nagyobb gya­ korisággal jelenik meg, m i n t a z A típusnál. A C típusú l a k á s o k n á l elég-

gé arányosan oszlik m e g az 1. és a 2. s z á m ú szoba, v a l a m i n t az ebédlő (22, 3 3 , 3 3 % ) között. A k o n y h a , a k é z i m u n k á z á s h o z hasonlóan 11 száza­ lékos gyakorisággal jelentkezik. A D itípusú lakásokban Is arányos a megoszlás az 1. számú szoba és a k o n y h a k ö z ö t t ( 4 3 — 4 3 % ) , a 2. számú szoba az esetek 11 százalékában jelentkezik. A z E, G, H és I típusú laká­ s o k b a n e tevékenység színhelye leggyakrabban a szoba, a z z a l , hogy a H típusú lakásoknál az esetek e g y h a r m a d á b a n megjelenik az előszoba. e) A tévézés átvette a családi asztaltól a család gyülekezésének szere­ pét. Ez minőségileg természetesen egészen m á s : túlnyomórészt csak fizi­ kai együttlétről van itt szó. A tévékészülék helye leggyakrabban az 1. számú szoba, némi eltérésekkel — az A típusú l a k á s o k b a n a tévékészülé­ k e k az esetek 9 százalékában a 3. s z á m é szobában v a n , a D típusúaknál 3 százalékos gyakorisággal a 2. számú szobában, a H típusúaknál 1 7 % a r á n y b a n az előszobában. A többi lakástípusnál a tévékészülék helye k i ­ zárólag a nappali-hálószoba. Jóllehet a tévézés a közös tevékenységek sorába illeszkedik, ez általában a n n a k következménye, h o g y h á z t a r t á ­ sonként csak egy tévékészülék (vagy színes tévékészülék) v a n . N o h a a k u t a t á s során n e m t a l á l k o z t u n k egyetlen o l y a n háztartással sem, ahol egynél több tévékészülék v o l n a (a l a k ó h á z a k k ö z p o n t i tévéantenna-csat­ lakozása is csak a legnagyobb szobában v a n ) , feltételezhető, h o g y a m e n y nyiben hozzáférhető á r o n beszerezhetők v o l n á n a k a tévékészülékek, a család említett gyülekezése egészen m á s k é p e t k a p n a . Egyes tehetősebb családokban (.magánlakásokban) több tévékészülék is v a n , és megfigyel­ hető a család elkülönülése, amit fokoz, hogy S z a b a d k á n 5—6 állomás műsorát lehet fogni. Ez az elkülönülés m a n a p s á g leggyakrabban generá­ ciós jellegű. f) Vendégfogadásra ás főleg az 1. számú szoba szolgál, bizonyos elté­ réssel a C típusú lakások esetében, ahol ezt a funkciót 3 6 % g y a k o r i ­ sággal az ebédlő veszi át. H o g y teljes képet k a p j u n k , n e m elég csak azt vizsgálni, hol fogadják a vendégeket, hanem a vendégek számát és a látogatások gyakoriságát is tekintetbe kell venni. E z szociológiai kérdés, de a t e r v e z ő számára egyál­ t a l á n n e m .mellékes, h o g y milyen számú személy látogatja a lakást, m i ­ vel ez hasznos t á m p o n t o t jelent a n a p p a l i v a g y az ebédlő méretezésénél, ahol — m i n t l á t t u k — l e g g y a k r a b b a n fogadják a vendégeket. A z ezzel kapcsolatos k é r d ő í v b e n a l a k ó k a következő válaszok közül v á l a s z t h a t t a k : a) n a p o n t a fogad vendégeket, b) h e t e n k é n t 4—5 alkalom­ mal, c) h e t e n k é n t 2—3 alkalommal, d) h e t e n k é n t 1 alkalommal, e) h a ­ v o n t a 2—3 alkalommal, f) ritkábban. A z a d a t o k tanúsága szerint a l á ­ togatások gyakorisága nem a lakás nagyságától, hanem a l a k ó k t ó l függ. A leggyakoribb a heti 2—3 látogatás, ezt k ö v e t i a heti 4—5 alkalommal történő vendégfogadás, a többi eset lényegesen kevesebbszer jelentkezik. A látogatások gyakorisága mellett érdekes t u d n i , hogy egy-egy alkalommal h á n y l á t o g a t ó t a r t ó z k o d i k a lakásban. A z egyidejűleg a l a k á s b a n t a r t ó z ­ k o d ó vendégek száma n e m áll szoros összefüggésben a lakás nagyságával, kivéve a kis lakásokban, ahol ritkán t a r t ó z k o d i k egyidőben n a g y s z á m ú

vendég. Így a kétszobásnál' kisebb lakásokban egyetlen esetben sem jele­ nik meg nyolcnál 'több vendég. A l a k ó k 60 százaléka egyidejűleg 3—4 vendéget fogad, 30 százalékuk 1—2 vendéget. R i t k á n t a r t ó z k o d i k 4 lá­ togatónál t ö b b egyidejűleg a lakásban. g) Gyermeknevelés és gondozás. A tervezők (még -az egyéni lakásépítés esetében sem) i r á n y o z n a k elő a gyerekek s z á m á r a különi n a p p a l i és 'háló­ szobát. Természetesnek t a r t j á k , hogy a gyerek tevékenységének minden m o z z a n a t a alapjában véve egy szobában zajlik. H o g y ez m e n n y i b e n áll, a r r ó l a t o v á b b i a k b a n lesz szó. Először azt kell megvizsgálnunk, melyik szobában alszanak a gyere­ kek. A gyerekszoba m i n d e n lakástípus esetében a legkisebb szoba. A g y e ­ rekek m i n d e n lakástípusnál leggyakrabban a gyerekszobában játszanak. A nagyobb lakások esetében némi eltérés 'tapasztalható: a két-, két és fél-, háromszobás lakások esetében a nappali szoba 14—36 százalékos g y a k o ­ risággal jelenik meg (átlagosan 25,21°/o), d e csak az esetek 10 százaléká­ ban alszanak is itt a gyerekek. A z 1. számú szoba mellett (kiváltképp a kis lakásokban) a játék színihelye még a k o n y h a és 'az előszoba is. A t a n u l á s i n k á b b k ö t ő d i k a gyerekszobához, m i n t a játék. A C típusú lakásoknál e célra szolgál még a z ebédlő, a G t í p u s ú a k n á l 14 százalékos gyakorisággal a k o n y h a , a H típusúaknál pedig az á t a l a k í t o t t k o n y h a és az előszoba 25—25 százalékos előfordulási a r á n n y a l . Mindezen elemzések alapján elmondható, hogy egyes tevékenységekre hatással v a n a lakás (nagysága, helyiségeinek s z á m a és jellege, a helyisé­ gek szerkezete), m á s o k r a viszont nincs hatással. N e m fogadhatjuk el te­ h á t egészében azt az elvet, h o g y az építészet teljességgel m e g h a t á r o z z a az emberek viselkedését, de azt a felfogást sem, h o g y a lakók viselkedése független a lakás adottságaitól és túlnyomórészt szociális t é n y e z ő k függ­ vénye. E z a fejezet az egzisztenciális t é r elméletének tételeit erősíti meg, melyek az e m b e r és a k ö r n y e z e t interakcióját feltételezik, azzal, hogy a z ember h a t á s a a t á r s a d a l m i lakásépítésben egyelőre csupán a b ú t o r o k el­ helyezésére és az esetleges á t a l a k í t á s o k r a k o r l á t o z ó d i k .

A lakásban

való

tartózkodás

időtartama

A l a k á s b a n való t a r t ó z k o d á s i d ő t a r t a m a k v a n t i t a t í v és k v a l i t a t í v szempontból vizsgálható: az egyes helyiségekben v a l ó t a r t ó z k o d á s idő­ t a r t a m a , függetlenül az i d ő p o n t t ó l , illetve a l a k á s helyiségeiben való t a r ­ t ó z k o d á s n a p s z a k o k szerint és a t a r t ó z k o d á s egymásutániságában, amiből a családtagok lakáson belüli mozgása figyelhető meg. M i n d k é t m ó d o l y a n a d a t o k r a támaszkodik, melyek megbízhatóságát a k ö v e t k e z ő körülmé­ nyek csökkentik: 1. A lakók a kérdőíveket emlékezetből t ö l t i k ki, n e m pedig úgy, a h o g y n a p k ö z b e n a helyiségeikben m o z o g n a k . E z utóbbi esetleg v á l t o z á s o k a t idézhet elő a viselkedésben a vizsgálat következtében, a pszichológiából ismert H a w t h o r n - e f f e k t u s révén.

2. A lakók a viselkedési átlag k i m u t a t á s á r a törekszenek, amire a sza­ b a d becslés ad lehetőséget. 3. A n a p i tevékenységek r i t m u s a lényeges eltéréseket m u t a t n e m csu­ p á n az egyes lakók (és egyes családok) viszonylatában, h a n e m azonos személyek esetében is, a m u n k a h e l y i v a g y az iskolai váltások változása következtében, ami elméletileg nagyszámú variáció lehetőségét adja. A nyugati országokban m á s a helyzet: o t t meglehetős biztonsággal (szer­ keszthető meg a családtagok mozgási diagramja viszonylag kis számú m i n t á n is, amint az Meyer—Ehlers vizsgálatainak adataiból is k i d e r ü l . N á l u n k ilyen d i a g r a m elkészítése rendkívül nehéz, m e r t n e m foglalhatja magába az összes lehetőséget, éppen ezért n e m t ö r e k e d h e t t ü n k az átlagos időértékek, h a n e m csak a tipikus esetek k i m u t a t á s á r a . A k v a n t i t a t í v elemzés m e g b í z h a t ó b b a d a t o k k a l szolgál, m e r t kevésbé befolyásolják a váltások, mivel a tevékenységek nagyjából megismétlőd­ nek, függetlenül attól, hogy a n a p melyik részében kerül sor az illető t e ­ vékenység végzésére. A z A típusú lakásban az 5—23 óra k ö z ö t t i időszakban a férfiak 5 ó r á t az 1. számú szobában töltenek, a 2. és 3. számú szobában 1,21, illetve 1,17 órát, a k o n y h á b a n pedig 1,77 órát t a r t ó z k o d n a k . A n ő k az 1. s z á m ú szobában átlagosan 3,65, a 2. és 3. számában 1,44, illetve 1,32 órát, a k o n y h á b a n 2 óra 45 percet töltenek. A gyerekek az 1. számú szobában 1 ó r a 30 percet, a 2. és 3. számúban cca 6 órát, a k o n y h á b a n átlag 1 óra 30 percet t a r t ó z k o d n a k . összehasonlíthatjuk a családtagok t a r t ó z k o d á s á n a k i d ő t a r t a m á t a D t í ­ pusú központi és külvárosi lakások helyiségeiben. A k ö z p o n t közelsége csökkenti a férfiak és a gyermekek tartózkodási idejét, a lakás összes helyi­ ségeiben, a nőknél f o r d í t v a : ők a k ö z p o n t i lakásokban hosszabb időt t ö l ­ tenek. E z a különbség (általában 1 0 — 2 0 % k ö z ö t t ) azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a férfiak és a gyerekek, illetve a n ő k más-más céllal t a r t ó z k o d n a k a lakáson kívül. Előbbiek azzal a s z á n d é k k a l m e n n e k el hazulról, h o g y sétáljanak a városban, h o g y moziba, korzóra, klubba, menjenek, a n ő k túlnyomórészt bevásárolni. Mivel a bevásárlás általában a k ö z p o n t h o z kötődik, a v á r o s k ö z p o n t b a n élő nők ezt g}'orsabban lebonyolítják, így t ö b b idejük m a r a d a lakásban való t a r t ó z k o d á s r a . A férfiak és a gye­ rekek távozása a lakásból nem a n n y i r a szükségszerű, így a külvárostól a központig t a r t ó viszonylag hosszú ú t destiraulálja őket. A z A és D típusú lakások helyiségeiben való t a r t ó z k o d á s i d ő t a r t a m á ­ n a k összehasonlításával megállapíthatjuk, hogy a D típusú lakások h e ­ lyiségeiben való tartózkodás magasabb értékeket m u t a t , ami természetes is, hiszen u g y a n a z az i d ő t a r t a m kevesebb s z á m ú helyiség k ö z ö t t oszlik meg. í g y a k o n y h a is hosszabb i d ő n á t v a n h a s z n á l a t b a n a két-, mint a háromszobás lakások esetében. A z egyszobás lakások konyhája a hasz­ nálati i d ő t a r t a m o t illetően úgyszólván egyenlő értékű a szobával, k ü l ö ­ nösen a n a g y o b b családoknál. E z a különbség nem m u t a t h a t ó k i a be­ járati tér és a fürdőszoba esetében. A terasz használatát i n k á b b a k o n y ­ ha, mint a n a p p a l i szükségletei h a t á r o z z á k meg. Kellemes igénybevételét

g y a k r a n a k a d á l y o z z a , h o g y itt tárolják a régi, r i t k á n használt t á r g y a k a t . A teraszt n a p p a l i t a r t ó z k o d á s r a csak a legmelegebb időszakban használ­ ják, amikor a lakásbán való t a r t ó z k o d á s a forróság m i a t t nehezen visel­ hető el. Mivel a vizsgálatot áprilisban végeztük, amely h ó n a p a l a k á s ­ k u l t ú r á v a l kapcsolatos adatfelvétel szempontjából a legkedvezőbb, a te­ rasz h a s z n á l a t á v a l kapcsolatos a d a t o k eléggé m e g b í z h a t a t l a n o k . A lakás helyiségeiben való t a r t ó z k o d á s i d ő t a r t a m á t , m i n t l á t t u k , egy­ részt a lakás adottságai, másrészt a családtagok s z á m a és a család egyéb jellemzői h a t á r o z z á k meg. A vizsgálat lényegében azonos i d ő t a r t a m o t fog át, m e l y i d ő t a r t a m n a g y o b b számú helyiség k ö z ö t t oszlik m e g . E z az i d ő ­ t a r t a m , kis- és nagylakásokra v o n a t k o z ó külföldi k u t a t á s o k eredményei alapján r e n d k í v ü l variábilis. A nagy, jól berendezett l a k á s o k b a n az em­ berek szívesebben t a r t ó z k o d n a k , m i n t a kicsikben (a gazdag, kényel­ mes lakásokban élő családok b e z á r k ó z n a k ) , feltételezhető tehát, hogy amikor m a j d n á l u n k is gazdagabban berendezett, n a g y o b b lakások é p ü l ­ nek,, a k k o r az ilyen tendenciára i t t is s z á m í t a n i kell'.

Rezime

K u l t u r a stanovanja u društvenoj stambenoj izgradnji u Subotici — I I deo U drugom delu svoje studije autor izlaže rezultate svog istraživanja u Su­ botici. Empirijski podaci koji se ovde objavljuju predstavljaju bazu za izvla­ čenje nekih zaključaka u vezi sa mišljenjem stanara o veličini prostorija, o po­ dobnosti prostorija i njihovog rasporeda, te o tome, koje su one prostorije, čiji nedostatak najviše tišti stanare. Stavljanjem u paralelu projektantskih za­ misli sa izraženim mišljenjima korisnika stanova ukazuje na potrebu revizije technoloških i ekonomskih aspekata u cilju uvažavanja humanog-socijalnog aspekta: zadovoljstva korisnika sa svojom najužom sredinom, svojim životnim prostoromInteresantne podatke pruža poglavlje o ponašanju porodice u stanu, koje počinje sa klasifikacijom aktivnosti stanara po prostorijama stana (primarni procesi: spavanje, pripremanje hrane; sekundarni procesi-kućni poslovi: pranje, čišćenje, majstorisanje, šivenje, krpljenje: tercijerni procesi: poslovne aktivnos­ ti, čitanje, slušanje muzike i radija, ručni rad, pisanje pisama, gledanje televi­ zijskog programa, primanje gostiju, fizikalna nega i vaspitanje dece, učenje), da hi zaokružio podacima o tome, kojoj aktivnosti članova porodice koja pro­ storija .najčešće služi, i to sa Ikojom frekvencijom korišćenja. Ovo poglavlje se završava bilansom vremena boravljenja po prostorijama stana, koji ukazuje na neke naše običaje u vezi sa korišćenjem stana, a čiji su podaci različiti od onih, do kojih su došli istraživači u stranim zemljama.

soba 1 = 1. szoba soba 2 = 2. szoba soba 3 = 3. szoba

•kuhinja = konyha kup. = fürdőszoba W C = W. C. hodnik = folyosó

trpezarija = ebédlő predsoblje = előszoba ostava = éléskamra

Summary

The C u l t u r e of Dwelling .in Social H o u s i n g Constructions in Subotica — part 2 In the second part of his study the author gives the results of his research work done in Subotica. The empirical facts which are presented are the basis for extracting some conclusions in connection with the dweller's oppinion on the size, the suitability and arrangement of the rooms, and also on the shortage of which room bothers the residents most. By contrasting the planner's/architect's projects with the oppinion expressed by the users of the same flats the author points out the necessity of the revision of the technological and econo­ mic aspects with the aim of taking into consideration the human and social as­ pects too: the satisfaction of the users with their closest environment, with their living space. The chapter on the behavior of the family within the walls, of their flat gives interesting facts, starting with the classification of the residents'activity in the different rooms of their flat; primary proceses: sleeping, preparing food, etc. secondary proceses: washing, cleaning, sewing, fixing, etc. and terciary processes: studying, reading, listening to music, handwork-knitting, embroiderywritting letters, watching TV, recepting guests, talking care of the childern, etc. to finally giving details about the frequency of using different rooms for a specific activity by each member of the family. This chapter ends with a balance of the 'time spent in each room of the flat, as we can see these facts differ from the data given in. researches in foreign countries.