Klein Rudolf LAKÁSKULTÚRA III. RÉSZ A LAKÓK VÁGYAI
A) C S A L Á D I H Á Z B I R T O K L Á S Á N A K
VÁGYA
Sok szerző egyetért abban, hogy a lakáspreferencia-vizsgálatok felüle tesek és 'tartalmatlanok, mivel a lakók pillanatnyiii véleményét fejezik ki, ami az adott lakáskörülményeik n a g y f o k ú befolyása a l a t t áll. A h h o z , hogy e vizsgálatok ismeretértékét növeljük, a k u t a t á s t ki kellene terjesz teni a m o t í v u m o k vizsgálatára is — k o n k r é t esetben: miért v á g y ó d n a k családi h á z után, illetve m i é r t n e m kívánják azt. Ily m ó d o n nagyjából sikerül k i s z ű r n ü n k a v a k t á b a n a d o t t válaszokat. A későbbiek során, amikor a z o k a t a törvényszerűségeket tárjuk majd fel, a m e l y e k szerint v á l t o z n a k a lakók v á g y a i , kívánságai az iskolai vég zettségtől, életkortól és családnagyságtól függően, látni fogjuk, h o g y a kutatás során k a p o t t eredmények p o n t o s a n beleilleszkednek az említett törvényszerűségekbe, ami a kutatás szavahihetőségét támasztja alá. N a g y s z á m ú k u t a t á s tanúsítja, h o g y a legvonzóbb a családi h á zas beépítés, függetlenül attól, hogy különálló, iker-, v a g y sorházról van-e szó. I t t kell megjegyezni, hogy az /effajta építkezés — A n g liát kivéve — , Európa-szerte d r á g á b b a többlakásosnál. N á l u n k Angliá hoz hasonló a helyzet: az egyénileg é p í t e t t lakástér 1 m - r e közel felével olcsóbb, m i n t a t á r s a d a l m i l a g é p í t e t t u g y a n e k k o r a lakástér. E p a r a d o x o n feltárása ugyan k í v ü l esik a lakáskultúra t á r g y k ö r é n , de h a t á s a nem h a nyagolható el. A z a (dolgozó, aki munkaszervezetétől n e m k a p lakást — átlagosan 8 0 % körüli az a r á n y u k — , n e m vásárol lakást, m e r t a h á z építés olcsóbb. Kivételt képeznek az idősebbek, akik n e m szívesen vállal ják az építéssel járó kockázatot, v a g y a m a g á n y o s a n élők, akik jobban érzik m a g u k a t , ha maguk körül, azaz a k ö r n y e z ő l a k á s o k b a n „ é r e z n e k " valakit. Ez egyúttal m a g y a r á z a t arra is, h o g y m i é r t népszerűbb n á l u n k az egyéni építkezés, mint külföldön. N e m téveszthetjük szem elől t e r m é szetesen a h a g y o m á n y o k a t sem. K ö r n y e z e t ü n k r e a rurális tradíciók a jel lemzőek, ezenkívül a z önkifejtés egyik m ó d j á n a k is tekinthetjük, a min dennapi m u n k a egyhangúsága ellensúlyozásának a magánépítkezést. A 1
2
k u t a t á s során a kérdést úgy 'tettük fel, hogy építenének-e, h a v o l n a rá pénzük. A külföldi kutatások is hasonlóan fogalmazták meg a kérdést, ezért v á l a s z t o t t a m én is iezt a megfogalmazást. í 4 0 megkérdezett háztartástól 138 választ k a p t a m . K ö z ü l ü k 112 ( 8 1 , 5 % ) igenlően nyilatkozott, és mindössze 26 ( 1 8 , 5 % ) válaszolta, hogy a k k o r sem építene, h a volna irá pénze. A z építési készség a 30 évesek korosztályánál a legklfejezettebb ( 9 1 % ) , a k o r r a l ez a vágy csökken; a legidősebbek az esetek többségében elutasítják az építés gondolatát. A család létszáma a másik tényező, melyet a preferencia-vizsgálatnál figyelembe vettem. A z építés iránt leginkább a négytagú családok érdek lődnek ( 9 2 % ) , s ez az a r á n y a n a g y o b b , illetve a kisebb létszámú csalá dok esetében csökkenő irányú. A nagy létszámú családoknál logikus vol na a nagyobb házépítési készség, de anyagi lehetőségeik rendszerint sze rényebbek, s ezért n e m is g o n d o l h a t n a k rá, ezért inkább úgy n y i l a t k o z nak, hogy nincs ás szükségük saját h á z r a . A négynél kevesebb tagú csa ládoknál a családi h á z iránti igény is kisdbb: csak 8 4 % v á g n a bele az építésbe, a kéttagú családoknak m á r csak 7 1 % - a építene, !ha volna is pénze, ezzel szemben a m a g á n y o s o k 8 0 % - a nemleges választ ad. H a r m a d i k k é n t az iskolai végzettség szempontjából vizsgáltam a h á z építéssel kapcsolatos kérdésre a d o t t válaszokat. A z eltérések kevésbé ki fejezettek, m i n t az előző k é t szempontnál. A lakásépítés lehetőségével legnagyobb a r á n y b a n ( 8 5 % ) a középfokú képzettségűek élnének, legke vésbé viszont ( 7 5 % ) a főiskolai és egyetemi képzettségűek. Kelet- és N y u g a t - E u r ó p á b a n végzett kutatások szerint is az egyetemet végzettek némileg kisebb hajlandóságot m u t a t n a k a családi ház építése iránt. A családi ház preferencia-vizsgálatának lényeges eleme, hogy a vizsgált személy milyen jellegű és milyen nagyságrendű városban él. A n a g y v á r o sok esetében még a v á r o s k ö z p o n t és a külvárosok lakói között is m u t a t kozik különbség. Mivel az én kutatásom kizárólag S z a b a d k á r a v o n a t k o zik, e tényező vizsgálatára nem v o l t lehetőség. A családi ház, illetve a többlakásos l a k ó h á z iránti vonzódás kapcsán még e g y jelenségre felfigyeltünk, ez pedig a szokás: olyan lakáskörül ményekre v á g y n a k , amit megszoktak. E z k i v á l t k é p p a családi h á z a k l a k ó i r a érvényes. A szokás h a t a l m á t más vizsgálatok is tanúsítják. E ténye ző többféleképpen nyilvánul meg, a t t ó l kezdve, hogy az emberek nyíltan megmondják, hogy ehhez szoktak, egészen addig, hogy kevésbé kritiku sak az eddigi lakásfeltételeket illetően. 2
3
B) A C S A L Á D I H Á Z É P Í T É S É R E H A T Ó
MOTÍVUMOK
E fejezet bevezető részében miár kifejtettem, hogy a preferencia-vizs gálatnak csak úgy van értelme, ha feltárjuk a m o t í v u m o k a t is; k o n k r é t esetben azokat az okokat, melyek hatására a lakó családi házban kíván lakni, vagy elutasítja ezt a lehetőséget. A megkérdezettek közül 112 család válaszolt úgy, h o g y vállalkozna
az építésre, tőlük 176 -választ k a p t u n k . A házépítés m o t í v u m a i n a k rang sora a k ö v e t k e z ő : a) A legerősebb m o t í v u m , 65 válasszal ( 3 7 % ) az u d v a r használata. b) Valamivel kisebb arányú, d e még m i n d i g viszonylag magas eset számú az a válasz — 59-es előfordulással ( 3 4 % ) —, hogy a családi h á zat a lakó a saját ízlése szerint alakíthatja ki. c) A h a r m a d i k m o t í v u m , 28 válasszal ( 1 6 % ) , h o g y a szomszédoktól elszigetelődhessen, vagyis senkit se zavarjon, de őt se zavarhassa senki. d) A válaszadók negyedik, meglehetősen kisszámú csoportját ( 1 0 % ) az a lehetőség motiválja, h o g y ha majd felnőnek a gyerekek, legyen hol élniük. e) A z ötödik kiemelt m o t í v u m , mindössze 3 % esetszámmal a pénz befektetése. A z említett öt m o t í v u m arányosan oszlik meg az életkori kategóriák között. C) A Z E M E L E T E S H Á Z B A N V A L Ó L A K Á S M O T I V Á L T S Á G A A leggyakoribb m o t í v u m , mely a többemeletes házban való (lakás mel lett szól ( 6 2 % gyakorisággal) az, hogy a családi h á z építése sokba kerül, n a g y lemondásókkal jár. N e m szabad azonban szem elől 'téveszteni, h o g y amennyiben a lakást is vásárolniuk kellene, jóval kevesebben választanák az emeletes házban való lakást. T u d n i kell ugyanis, hogy a megkérde zettek k i u t a l t lakásokban laknak, így egészen m á s szemmel néznek erre az egész p r o b l é m a k ö r r e , m i n t akik így n e m j u t o t t a k lakáshoz. A másik gyakori m o t í v u m ( 4 6 % ) , hogy a házépítés sok elintézni v a lóval, még több g o n d d a l jár. A gyakoriság szempontjából a h a r m a d i k helyre került az a m o t í v u m , hogy a családi ház építésére alkalmas telkek távol esnek a v á r o s k ö z p o n t tól ( 2 7 % ) , majd p e d i g a h á z k a r b a n t a r t á s á v a l kapcsolatos gondok és anyagi lemondások következnek. A biztonsági szempont — a több emeletes lakóház biztonságosabb az erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények szempontjából a családi háznál — megkérdezettek számára n e m jelent sokat, ugyanígy az sem, hogy a h á z túlságosan a városhoz köti az embert (mindkét m o t í v u m 4 — 4 % gyakorisággal jelentkezik). A m i n t az elmondottakból kitűnik, a családi ház, illetve a (többemeletes l a k ó h á z b a n levő lakás iránti preferenciát gazdasági, pszichológiai, higié niai és szociológiai m o t í v u m o k h a t á r o z z á k meg.
D) A G S A L Á D I H Á Z É P Í T É S É N E K A L A K Ó K ÁLTAL N E M EMLÍTETT MOTÍVUMAI Jóllehet a családi ház építését elsősorban az embernek az a törekvése h a t á r o z z a m e g döntően, hogy o l y a n környezetben éljen, amely nyugal-
m a t és feloldódást biztosít s z á m á r a , e l h a m a r k o d o t t következtetésre j u t nánk, h a ezt egyedüli m o t í v u m k é n t fogadnánk el, anélkül, hogy elmé lyülnénk más — mindenekelőtt a pszichológiai és szociológiai — szférák vizsgálatában. I t t elsősorban o l y a n társadalmi tényezőkre gondolok, mint amilyen a szociális státus (státus-önigazolás a lakásmód által), vagy a kulturális modellek (tömegesen elfogadott viselkedési formák). 1. A szociális
státus
O l y a n társadalmi környezetben, ahol a lakás jellege és belső b e r e n d e zése státusszimbólumként jelentkezik (a tőkés államok többségében, d e nemcsak o t t ) , ahol a t á r s a d a l m i /helyzetet aszerint is mérik, hogy az embernek van-e háza, és hogy milyen h á z a v a n , a családi h á z b a n való lakás igénye fokozottan megnyilvánul az egyes társadalmi rétegeknél. Ezt általában racionalizálják, hamis indoklással leplezik a valóságot. A z o k b a n a t á r s a d a l m i rendszerekben, ahol az értékek nivelláltak — írja J. iMusi'l — , ahol a lakással kapcsolatos kiadások viszonylag alacso nyak, az emberek i n k á b b titokban igyekeznek t a r t a n i jövedelmüket, nem hogy h i v a l k o d n á n a k vele. A lakásépítés jellege, és egyáltalán a lakásmód, sókat veszít státusszimbólum-jelentőségéből. Ezekben az országokban t e hát a házépítés motiváltsága r i t k á b b a n szociológiai, sokkal i n k á b b b i o lógiai, pszichológiai, illetve esztétikai i n d í t é k ú . 2. A kulturális modellek kisszámú ember viselkedési formái, melyeket a többség — többek /között a lakásápítészet esetében is — követ. Szép példája ennek a p a r a s z t - b a r o k k : a p a r a s z t h á z az urasági kastély, v a g y a gazdag p o l g á r h á z elemeit veszi fel. Magasabb szinten a nagytőkések ve szik át az uralkodói p a l o t a elemeit. E z a h a t a l o m hordozóival való egy fajta azonosulás, m e l y által az egyén (természetesen csak önmaga sze mében) a példaképhez válik hasonlóvá. H a s o n l ó hatást fejtenek ki az emberekre m a a filmek és a folyóiratok: a családi h á z a t az emberekre mintegy rákényszeríti a fogyasztói t á r s a d a l o m (az előregyártott elemekből készült h á z a k termelői), hogy a nép figyelmét a fogyasztásra irányítsák (Marcuse). így a birtoklás a létezés céljává válik ( F r o m m ) . Ily m ó d o n a családi ház a status quo fenntartásának fontos láncszemévé lesz.
E) É R Z E L M I
MOTÍVUMOK
A házépítés b u r k o l t szociológiai m o t í v u m a i mellett említésre méltók az érzelmi m o t í v u m o k is. A z emberek élete két n a g y szektorra osztható: a m u n k a és a szabadidő. Ez a két szektor merőben eltérő egymástól. Míg a m u n k a erő- és figyelemösszpontosítást igényel a j a v a k megszerzése ér dekében, a szabadidő ennek a szöges ellentéte, azaz mentes a létért való küzdelem szorongásaitól, és természetesen a fizikai nehézségektől. A csa ládi h á z m i n t a szabadidő anyagi kerete a „szabad élet", a z a v a r t a l a n lét szimbólumává vált.
Emellett a családi h á z a boldog családi élet jelképe is, azaz bizonyos mértékben eszköz •mivoltából céllá lép elő. R o b e r t M e r t o n r á m u t a t o t t arra, hogy az angol n y e l v ű kifejezés: a „ h o m e o w n e r s h i p " a „house o w n e r s h i p " helyett t a n ú s k o d i k egy bizonyos érzelmi színezetről a családi h á z a t illetően. A helyzet n á l u n k is hasonló. A családi ház is egy olyan jelkép, iamely a r r a ösztökéli az embereket, hogy az anyagi j a v a k meg szerzésében lássák életük értelmét. Egy anyagi alap feltétlenül szükséges, de a családi h á z manapság legtöbbször n e m csak az, amit legjobban iga zol az a körülmény h o g y az újonnan épült családi h á z a k városunkban lényegesen nagyobbak, mint a m e k k o r á r a egy családnak szüksége v a n . A z emberek n e m tudják, h o g y a család boldogsága nem egyenesen arányos a ház nagyságával, sőt a túl n a g y ház építése még t ö b b lemondásra kény szeríti a családot, ami a harmonikus élet rovására mehet. 4
E) A C S A L Á D I H Á Z P R E F E R E N C I Á J Á N A K É P Í T É S Z E T I URBANISZTIKAI KÖVETKEZMÉNYEI A kutatási eredményékből kitűnik, hogy N y u g a t - E u r ó p á b a n , de nem csak |ott), a családi házhoz való vonzódás legfőbb indítéka az individua lizmus (önkifejtés). Érdekes n y o m o n követni, mit értenek az individuális fogailma alatt a családi h á z a k építői n á l u n k . M i n t m á r írtam, a nem em lített m o t í v u m o k a t gyakran racionalizálják; a családiház-építők egyes m o t í v u m a i é p p e n az i n d i v i d u a l i z m m b a n rac'onalizálódnak. Bennünket elsősorban a formai értelmében vett individualizmus érdekel. •Egyénien lakni azt jelentené, h o g y ne úgy lakjunk, m i n t mások. A k i azonban m á r tervezett családi h á z a t , jól tudja, hogy az építtetők figyel mét 'számtalanszor o l y a n a p r ó részlet köti le, melyeknek semmi k ö z ü k az egyéni lakáshoz. A z emberek folyóiratokkal j ö r e k hozzám, ilyen lép csőt, o l y a n bejárati boltívet, amolyan k a n J a l l ó t vagy >ürdő;zobár rmuc gattak, kifejezve a z t a kívánságukat, hogy nekik is ilyen legyen. G y a k ran olyasmit kérnek, m i n t ami a szomszédnak van, csak szebbet, így több alkalommal kénytelen v o l t a m megnézni, m i az, ami a szomszédnál „ o l y a n szép". Előfordult, hogy v á l t o z t a t n i kellett az ötletterven, mert a feleség a l a k á s közepébe egy h á r o m k a r ú v i r á g á l l v á n y t is m a g á b a n fog laló lépcsőházat igényelt. A ilakás funkcionális beosztásával kapcsolatos beszélgetés rendszerint az ilyen részierek letárgyalása u t á n kerülhet csak sorra. A fenti p é l d á k a t azért s o r a k o z t a t t a m fel, hogy illusztráljam, mennyire egyéni az egyéni, illetve hogy m r n n y i r e ki v a n téve m i n d e z a folyóira t o k k a l , tömegkommunikációs eszközökkel v a l ó m a n i p u l á c i ó k n a k . E je lenség formai következményeit A l e x a n d e r Mitscherlich a k ö v e t k e z ő k é p pen s o m m á z t a : „ E z az individualizmus a státusbizonyítást rejti m a g á b a n , a leszűkült esztétikai fantáziák gátlásralan kiélését, önmaga identitása jel képeként. E z t az ál-egyeniességet a 'tulajdonos ízléstelen, t o l a k o d ó stílusa dokumentálja." 3
A z ilyen viselkedésből — folytatja Mitsoherliob — h i á n y z i k az esz tétikai n o r m á k tiszteletiben tartása, egy i r á n y a d ó közösségi esztétikai sza bály, amely a z o n b a n bizonyos h a t á r o k o n belül az egyénnek „játékteret", variációlehetőséget biztosít. E z teszi széppé pl. a d u b r o v n i k i S t r a d u n t , v a g y a párizsi bulvárokat, m e l y e k n e k építői szigorúan t a r t o t t á k m a g u k a t az élőírt méretekhez, az építési vonalhoz, a homlokzati p á r k á n y o k megállapított magasságához, a k a p u k szélességéhez, de nem z á r k ó z t a k el a l a k ó k egyéni kívánságai elől sem, amit a párizsi h á z a k kovácsoltvas erkélykorlátjainak finom eltérései, „variációjai" t a n ú s í t a n a k . A z építészetben az esztétika útján történő önkifejtés és önigazolás m a gában v é v e nem is elítélendő; ennek eredményei' a Loire vagy a Rajna völgyének csodaszép kastélyai. N a p j a i n k b a n azonban ez mégis másként n y i l v á n u l meg, mert a hagyományossal való szakítás (a m o d e r n építészet bevezetése) ó t a nincs m e g az építészetnek az a koherens formanyelve, mely m i n d e n k i r e n é z v e kötelező v o l n a (hasonló f o l y a m a t játszódik le a többi művészetiben is). A másik körülmény, a m i t nem szabad figyelmen k í v ü l hagyni, az új é p í t ő a n y a g o k alkalmazása, melyek jelenléte és fel használási lehetősége (például a vasbetoné) mentesít a szerkezeti formá lás k o r á b b i megkötéseitől, korlátaitól. A h a r m a d i k ok, hogy n e m érvé nyesek azok a „játékszabályok", m e l y e k előbb, a történelmi stílusok k o r á b a n úgyszólván kötelezőek voltak. (Létezik ugyan a m o d e r n építészet ben az a szabály, hogy az építészetnek igaznak kell lennie — felfedve a szerkezetet, sőt az u t ó b b i időben m é g a szerelvényeket is, m i n t például Beaubourg Párizsban, de ehhez az elvhez csak a szakemberek, az építé szek tartják magukat.) A formanyelv szabadsága jól jött a kiváló építészeknek, például a M o d e r n M o z g a l o m megalapítóinak, akikben m e g v o l t a mértéktartás is: nem visszaélni ezzel a szabadsággal. A z átlagos építtetőnek azonban, aki rendszerint n y o m á s t gyakorol a tervezőre (a tervező pedig általában k ö zömbös a h á z külseje i r á n t : :őt az egésznek csak az anyagi oldala — a pénz érdekli) sok ez a szabadság; az eredmények pedig rendszerint n a i vak, v a g y éppenséggel groteszkek. A tömegek mem é r t i k az a r c h i t e k t ú r á t ós egyáltalán a modern •művésze teket sem, ami kedvező feltételeket teremt a giccs elburjánzásához. Brent C. Brolin a giccset a kapitalizmus fejlődésével h o z z a összefüggésbe, ami k o r is rohamosan nő a j a v a k fogyasztóinak iszáma (a kulturális j a v a k é úgyszintén), de a műveltségi szint messze elmarad a hűbéri társadalom kis számú fogyasztójának kulturális s z í n v o n a l á t ó l . Ezek szerint a giccs eltűnésére csak a k k o r s z á m í t h a t u n k , a m i k o r m a j d az emberek m ű v e l t ségi szintje eléri (mi t ö b b : meghaladja) anyagi lehetőségeik szintjét. 1
6
G) A L A K Ó K KÉSZSÉGE, H O G Y R É S Z T V E G Y E N E K ÉLETTERÜK KIALAKÍTÁSÁBAN „Lakni annyit jelent, mint nyomot hagyni magunk után" (Walter Benjámin) Említettem,, hogy a lakások n a g y részét .eleve úgy tervezik, hogy még a bútor elhelyezése is a d v a van, 'éspedig egyetlen módon,, ahogy azt a tervező elképzelte. Egyéni elképzelések k i b o n t a k o z t a t á s á r a alig v a n lehe tőség: osak a bútor színe, a szőnyegek, a z a p r ó használati és dísztárgyak megválasztása lehet egyéni. A b ú t o r o k nagyjából m i n d e n g y á r t ó n á l azo nosak. (A lakásokban tett látogatások .alkalmával meggyőződhettem, hogy ezeket rendszerint Öblös fotelokkal, hasonló rékamiékkal, s z a b v á n y méretű, t ö b b é v a g y kevésbé díszített szekrénysorokkal rendezik be.) A partieipáció lehetősége kapcsán hangsúlyozni szeretném, hogy a la kók egyéni megoldásainak t ú l kellene jutniuk a b ú t o r színének és díszí tésének megválasztásán: m ó d o t kellene a d n i azok elrendezésére, a helyi ségek számának, a z ezek közötti k o m m u n i k á c i ó n a k a befolyásolására. Más kérdés, hogy lakóink m e n n y i r e érettek ilyesmiről dönteni. E z a ku tatás és k o r á b b i s z a b a d k a i tapasztalataink (a félkész lakásokkal kapcso latosan) ebből a szempontból kedvező eredményeket ígérnek. A családi h á z iránti preferenciát t á r g y a l ó fejezetből emlékezünk, hogy a m e g h a t á r o z ó m o t í v u m o k egyike ( 3 5 % gyakorisággal!) az, hogy érvé nyesíteni t u d j a a lakó 'ízlését. A z e l m o n d o t t a k a l a p j á n n y i l v á n v a l ó , hogy erre a lakások többségénél nincs lehetőség — m á r a b ú t o r o k egyéni ízlés szerinti elhelyezése szintjén sem. A participációnak azt kellene lehetővé tennie, hogy a lakó megvalósíthassa sajátos elvárásait, melyeket a l a k á sok általában k i z á r n a k . A kisebb lakással az egyéni k í v á n s á g o k kielégí tésének lehetősége is csökken. Egy négyszobás lakás például kielégítheti egy négytagú család igényeit, még k ü l ö n b ö z ő inemű gyerekek esetében is, a kétszobás lakásban viszont sóikkal kisebb ennek az esélye. Más s z ó v a l : minél kisebb a lakás, annál nagyobb szerepe v a n a participációnak. M i vel a z é p í t ő a n y a g o k drágulását nem követi arányosan a lakásépítésre for d í t h a t ó eszközök növekedése, a lakások alapterülete veszélyesen csökken. A l a k ó k participációja, ami m a g á b a n foglalja a félkész lakás befejezését, ezt a tendenciát m e g á l l a p í t h a t n á , illetve lelassíthatná, tekintettel arra, hogy a félkész lakás jóval olcsóbb, illetve u g y a n a z é r t a pénzért nagyobb lakást lehetne építeni. Mivel a társadalmi, illetve az egyéni építkezés költségei k ö z ö t t jelentős a különbség, a r á n y t a l a n u l n a g y az érdeklődés a magánház-építés iránt. E z az irányvétel a város terjeszkedése szempontjából sem k í v á n a t o s . A k i u t a t a participációban kellene keresni, ami v o n z ó b b á tenné a t ö b b l a kásból álló lakóház-építést. E z t ki kell egészítenünk m é g azzal, h o g y a dolgozónak, h a lakáshoz a k a r jutni, saját eszközeit is be kell majd fek-
tetnie. Szinte biztosra vehető, hogy 'fontolóra fogja venni: l a k á s r a fizes sen-e be, vagy inkább saját h á z a t építsen, ami megfelel ízlésének és szük ségleteinek. A z o n m o t í v u m o k a t elemezve, melyek az embereket unagánház-építésre indítják, megismertük a tömlbházakban való lakással kapcsolatos véle ményeket is. Egyet — a saját u d v a r t — kivéve, az összes többi m o t í v u m , amely családi h á z építésére serkenti az embereket, kielégíthető olyan t á r sadalmi lakásépítéssel, amelyben a lakó részt vehet lakótere k i a l a k í t á sában. Ez a részvétel elméletileg háromféle lehet: 1. Pénzügyi participado. (A lakó saját anyagi eszközeit fekteti be a lakásba, ill. a szabadkai p é l d á n á l a sorházba. E n n e k az elvnek egy fej lettebb v á l t o z a t a lenne, h a a félkész h á z a t , ill. lakást k i u t a l n á k a l a k ó nak, m i n t ahogy m a a kész lakásokat utalják ki. A félkész l a k á s viszont lényegesen olcsóbb, és így ilyent m i n d e n k i k a p h a t n a , n e m pedig csak minden h a r m a d i k polgár. E z t a z t á n a l a k ó m a g a fejezné b e bizonyos építészeti előírások betartása mellett, a m i lehetővé tenné, hogy a lakások mások számára is használhatók legyenek, ami biztosítaná az egészséges ingatlan-forgalmat.) 2. K r e a t í v participado. (A l a k ó térbeli, azaz építészeti elképzeléseit valósíthatja meg ízlésének, szükségleteinek és természetesen anyagi lehe tőségeinek megfelelően.) 3. Fizikai participáoió. (A lakó két k e z e m u n k á j á v a l járul hozzá l a k ó tere kialakításához.) A g y a k o r l a t b a n egyik típus se létezik önmagában, h a n e m ezek keve réke található a p a r t i c i p a t í v építkezések legtöbbjénél. A S z a b a d k á n álta lam tervezett és jelenleg kivitelezésben levő p a r t i c i p a t í v sorházépítés (a Tesla-telepen) m i n d h á r o m komponenst m a g á b a foglalja. A participado elve még n é g y eddig n e m e m l í t e t t érvvel t á m a s z t h a t ó alá: 1. a kezdeti b e r u h á z á s kisebb, 2. a participáció lehetővé teszi a lakótér ésszerűbb kihasználását, t e kintettel a r r a , hogy a lakó t u d a t á b a n v a n ö n m a g a sajátos igényeinek, melyeket a lakásnak ki kell elégítenie, 3. nagyobb az azonosulás, az önkifaj tés lehetősége, tekintettel arra, hogy a lakó ebben az esetben nem passzív, 4. a t á r s a d a l m i lakásépítés vonzóbbá tételével csökkenne a m a g á n h á z építés, a m i viszont a város terjeszkedését mérsékelné. H a tervszerűen a k a r u n k közeledni a félkész lakások építéséhez, fel kell t á r n i a z o k a t a törvényszerűségeiket, amelyek m e g h a t á r o z z á k a p a r ticipáció iránti készséget — mennyiségi és minőségi tekintetben e g y a r á n t . Mennyiségin a z o k n a k az embereknek a százalékarányos — életkor, csa ládi szerkezet, képzettság, jelenlegi lakáshelyzet szerinti — megoszlását értem, akik h a j l a n d ó k részt vállalni a lakásépítésben; minőségin pedig a participáció formáját (szintjét). A p a r t i d p á c i ó két szintje: az építészeti, amikor a lakó h a t á r o z z a meg a f a l a k és az ajtók elhelyezését és a befe-
jező m u n k á l a t o k a t (ez a participáció imagasabb szintje); t o v á b b á a kivi telezési, ami csak egyes kisipari m u n k á k és szerélések elvégzését foglalja magában.
Az építészeti
particípalas
A megkérdezett 140 háztartástól 134 választ k a p t u n k : 79 ( 5 9 % ) p o zitív és 55 ( 4 1 % ) n e g a t í v választ. A participációra való hajlandóság kü lönféle változók a r á n y á b a n 'eltérő képet m u t a t . A z életkor növekedésével ellentétes i r á n y ú a participációra való haj landóság: a 2 0 — 2 9 éveseknek 7 8 % - a vállalja, a 30—39 éveseknek 65, a 40—49 éveseknek 57, az 50—64 éveseknek 3 3 % - a , a 65 éven felüliek közül pedig m á r senki. A képzettségi szint pozitív összefüggést m u t a t a participációra való hajlandósággal: az alsófokú képzettségűek többsége n e m vállalná az é p í tészeti participációt, a középfokútól felfelé a participációra való készség növekszik. A kisebb és rosszul szervezett lakások lakói n a g y o b b a r á n y b a n vállal nák a participációt, m i n t a nagyokéi. í g y például a háromszobás lakások •lakóinak 46 százaléka, az egyszobásokénak pedig 77 százaléka fejezte ki ilyen irányú készségét. 7
A kivitelezési
particípalas
Ez a particípalas a lakásépítés költségeinek csökkentését célozza, t o v á b bá, hogy .maga a lakó h a t á r o z z a mag a falak, a p a d l ó k befejező m u n k á latainak minőségét (anyagát, színét), anélkül, hogy a lakás szerkezetét befolyásolná. A z ezzel kapcsolatban k a p o t t 136 válasz közül 79 pozitív, 55 pedig negatív, vagyis az építészeti participációval szemben, ahol a l a k ó k 59 százaléka a d o t t igenlő választ, a kivitelezési participáció 64 százalékuk s z á m á r a jelent elfogadható megoldást. A m i k o r a lakó részvételéről beszélünk élettere kialakításában, el kell i o g a d n u n k Christian Norberg-Schulz véleményét, aki szerint m á r az is kolában k e l l megkezdeni a gyerekek tájékoztatását a térkialakítás lehe tőségeiről. Ü g y vélem, h a a gyerekek n y e l v i , zenei, képzőművészeti k i fejezőkészségét azzal a céllal fejlesztjük, h o g y életüket könnyebbé és szebbé tegyük, ezért a t é r k u l t ú r á t sem volna iszabad elhanyagolni. A z emberiség száma n ő , az építkezésre igénybe vehető földterület pedig nem követi e z t a növekedést. A térrel tehát (akárcsak az energiával) jól kell gazdálkodni, ehhez pedig a r r a van szükség, h o g y ne csak szakemberek — építészek, tervezők, u r b a n i s t á k —, h a n e m a t á r s a d a l o m minden tagja tájékozott legyen, ami rendszeres felkészítést igényel, s ennek legjobb útja az .iskolai ismeretelsajátítás. 8
(H) A K Í V Á N T EMELETEK Mielőtt elítélnénk a m a g a s h á z a k építését, meg kell vizsgálnunk m i n d a z o k a t az o k o k a t és m o t í v u m o k a t , melyek k i a l a k u l á s u k a t m e g h a t á r o z t á k . Enélkül u g y a n a b b a a hibába esnénk, m i n t fél évszázad előtt a M o d e r n Mozgalom műépítészei, különösképpen Le Corbusier, aki elítélte a föld szintes családi h á z a k építését, d e ami imég fontosabb, a három-inégyemeletes l a k ó h á z a k a t h a s z o n t a l a n félmegoldásoknak tekintette. A magas t o r o n y h á z a k a t ezzel szemben függőleges k e r t v á r o s n a k nevezte, ami arról tanúskodik, hogy Le Corbusier n e m fogta fel teljességében a kertváros jelentőségét. A házhoz t a r t o z ó kert nemcsak azért fontos, mert zöld ö v e zetet teremt, h a n e m azért is, m e r t s z a b a d magánterület, ami leginkább h i á n y z o t t a m ú l t századi slumokban. A kertváros t o v á b b á a slum ellen téteként értelmezhető abban a tekintetben is, hogy nem túlzsúfolt. Kisebb lakósűrűséget a magas épületeikben n e m lehet elérni. Ezért nem helyes a toronyiházakat függőleges k e r t v á r o s n a k tekinteni. Visszatérve a magas h á z a k építését m o t i v á l ó tényezőkhöz, ezeket két csoportra oszthatjuk: a) gazdasági m o t í v u m o k , b) eszmei m o t í v u m o k . a) A magas h á z a k építését ösztönző gazdasági m o t í v u m o k az U S A nagyvárosaiban jelentkeztek a m ú l t században: a city méregdrága telkeit maximálisan ki kellett használni. í g y jelentek m e g az első t o r o n y h á z a k , a m a i felhőkarcolók elődei. ib) A z eszmei m o t í v u m o k s z á z a d u n k húszas-harmincas éveiben jelent keznék. A m o d e r n építészet által h i r d e t e t t magasház-építés meglehetősen eszmei színezetű. Emlékeztetni szeretnék Le Corbusier-re, aki az adott terepre előbb berajzolta az a p r ó telkeket, majd egy oszlopokon álló t o r o n y h á z a t , hangsúlyozva, hogy a k ö r n y e z ő terület az utóbbi esetben nyil vános szabad tér m a r a d . A családi h á z építését az egyéni 'boldogságba való menekülés m e g n y i l v á n u l á s a k é n t ítélte el.) Egyébként léppen ez a sokat di csért közterület sokban közrejátszott a m o d e r n urbanízalas k u d a r c a i b a n . A imagas h á z a k építésének egyik fő indítéka ugyanis — a közterületek megóvása — n e m m i n d e n tekintetben v á l t b e . T é v e d n é n k azonban, h a megelégednénk az ismertetett — elsősorban racionális — érveléssel. E m ö g ö t t egy, a s z á z a d u n k elejére a n n y i r a jel lemző, d e h a t á s á b a n még mindig k i m u t a t h a t ó irracionális m o t í v u m hú z ó d i k meg. E z a futurizmus k o r s z a k a , amikor Morinetti ó d á t írt a ver senyautóhoz, amikor az ember tele van lelkesedéssel m i n d a z iránt, amit létrehozott — mindenekelőtt a g é p e k : gépkocsi, repülőgép i r á n t —, elhi tetve m a g á v a l , hogy sikerült legyőzni az őt k ö r ü l v e v ő természetet. (Ma m á r tudjuk, hogy a természetet az embernek inkább önmagában, m i n t ö n m a g a k ö r ü l sikerült legyőznie.) A z első t o r o n y h á z a k az említett m ű szaki eufória k o r s z a k á b a n épültek. Christian Norberg-Schulz a magas h á z a k b a n az ember azon törekvésének megnyilatkozását látja, hogy képes „legyőzni a természetet". H a e l g o n d o l k o d u n k afelett, milyen lázas siet-
seggel építették n á l u n k is a 'háború u t á n a l a k ó t o r n y o k a t , mennyire t ö rekedtek az a k k o r i v á r o s a t y á k minden kisvárosban t o r o n y h á z a k a t emel ni, i g a z a t kell a d n u n k Norberg-Sohulznak. A „természet legyőzésével", s nem funkcionális és d r á g a objektumok építésével, amelyek, legalábbis m a gasságukat tekintve, versenyre kelnek a t e m p l o m t o r n y o k k a l , önmaguk nagyságát és erejét p r ó b á l t á k bizonyítani. Ezek a helyi nagyságok arra h i v a t k o z t a k , h o g y korszerű d o l o g t o r o n y h á z b a n l a k n i , jóllehet e kisváro sok lakósűrűsége o l y a n alacsony, h o g y másféle építkezésre is m e g v a n a lehetőség. Slágerré v á l t a „ m o d e r n " szó, ami egyúttal a m ú l t és a h a g y o m á n y o k szándékos elfojtásáról és lebecsüléséről is tanúskodik. E n n e k ál d o z a t a i a z o k az emberek, akik elvesztették a h a g y o m á n y o k a t , a h a g y o mányos értékrendet, de n e m k a p t a k helyébe újat, legalábbis n e m o l y a n t , arait könnyen m a g u k é v á tehettek v o l n a . A Le Corbusier és a követői által hirdetett nézetek k ö z ü l n e m is azo k a t marasztaljuk el, melyekben a családi h á z a k a t ítélik el, h a n e m feketefehér szemléletmódjukat, m e l y a középmagas építkezést (2—4 emelet) is elveti, amely pedig — m i n t látni fogjuk — a l a k ó k körében igen n é p szerű , A fentiek elmondását azért t a r t o t t a m szükségesnek, hogy érzékeltessem: M e n n y i r e veszélyes az építészetben az a priori vett feltevéseket (kivált k é p p h a a z o k a t e r v e z ő saját v á g y a i n a k és elképzeléseinek projekciói) a széles néptömegek szükségletének n y i l v á n í t a n i , t e k i n t e t nélkül a h a g y o m á n y o k r a , a helyi adottságokra stib. A l a k ó k véleménye a k í v á n t emeleteket .illetően a következőkben fog lalható össze: a k a p o t t 133 válasz közül 67 l a k ó újra u g y a n a z t az eme letet választaná, amelyiken jelenleg lakik, egy újabb választás lehetősége esetén is. M á s szóval: a z emberek 'mintegy fele elégedett azzal a z eme lettel, amelyen jelenleg lakik, illetve megszokta v a g y racionalizálta azt. A legkedvezőbbek ebből a szempontból az I . és a I I . emelet: az első esetben a lakók 73, a m á s o d i k esetben 6 4 százaléka választaná ugyanezt a szintet. Fölfelé h a l a d v a ez az a r á n y csökken, mégis: az ötödik emeletig a többség m e g t a r t a n á a jelenlegi lakásszintet (az V. emeleten 5 2 % ) . iA V I . emeleten ez az a r á n y 40, (a I X . emeleten 3 0 % ) . A V I I I . emelet viszony lagos népszerűsége ( 6 0 % ) feltehetően o n n a n ered, hogy a vizsgált l a k ó h á z a k többségében ez a legfelső emelet. A v a k t á b a n a d o t t válaszok kiszűrése érdekében, továbbá hogy megis merhessük a z o k a t a m o t í v u m o k a t , m e l y e k az a d o t t emelet preferenciáját meghatározzák, a kérdőívben m a g y a r á z a t o t (indoklást) is kértem. A z in doklás egyetlen esetben sem került ellentmondásba a válasszal, így a k a p o t t a d a t o k a t teljes é r t é k ű n e k tekintheiijük. A feldolgozás leegyszerűsítése érdekében a válaszokat két csoportra o s z t o t t a m : azokra, amelyek az alacsonyabb emeletek (a negyedikig), és azokra, amelyek a magasabb lakásszintek előnyeit emelik ki. A felső emeletek előnyeit 31 ( 3 5 % ) a z alsókét 58 ( 6 5 % ) válasz t a r t a l m a z z a . A z alsó emeletek mellett szóló válaszok megoszlása a k ö v e t k e z ő : — a lift b i z o n y t a l a n s á g a 36 felelet ( 6 2 % ) ,
— a szerelések bizonytalansága 10 felelet ( 1 7 % ) , — a gyerekek könnyebben közlekednek és k ö n n y e b b velük a kapcsolattartás, amikor a h á z körül j á t s z a n a k 9 felelet ( 1 6 % ) , — a szokás h a t a l m a 2 felelet ( 3 % ) , — k ö n n y e b b beköltözködni 1 felelet ( 2 % ) . A felső emeletek mellett szóló iválaszok megLndoklása: — z a v a r t a l a n a b b u l lehet élni 16 felelet ( 5 1 % ) , — tisztább a levegő 9 felelet ( 2 9 % ) , — a szokás h a t a l m a 3 felelet ( 1 0 % ) , — jobb a kilátás 3 felelet ( 1 0 % ) . A k a p o t t válaszok közül 9 'kifejtette, hogy azért szeret a legfelső szin ten lakni, mert senki sem lakik felette. E z t a m a g y a r á z a t o t se az alsó, se a felső emeletek mellett szóló válaszok közé nem i k t a t t a m be, m e r t a legfelső szint b á r m e l y i k lehet. H a ezt a 9 választ h o z z á a d j u k a z alsó, illetve felső emeiet mellett szóló válaszok összegéhez (31 + 58 + 9 = 9 8 ) és így számoljuk ki e válaszok százalékarányát, 9 százalékot k a p u n k . A tökéletlenül megoldott hangszigetelés tehát o l y a n körülmény, hogy a la k ó k még az esetleges beázás (lapos mető esetében elég gyakori) veszélyét is szívesebben válialiák.
I) A Z I D Ő S S Z Ü L Ő K K E L V A L Ó E G Y Ü T T L A K Á S
Egyes k u t a t ó k élesen támadják a kis l a k á s e k építését, amelyek — úgy m o n d — lehetetlenné teszik, hogy az idős szülők a fiatalokkal és ezek gyerekeivel lakjanak együtt, ez pedig fokozza az idős k o r ú a k elidegenülését. Mások ezzel szemben a z t állítják, hogy a kis lakás nem oka, hanem következménye a szülők és gyerekek különélésének. É p p e n ezért a lakás k u l t ú r a szempontjából is érdekes lehet választ k a p n i a r r a a kérdésre, hogy szívesen élnének-e együtt a családok a házastársak egyikének vagy m á s i k á n a k szüleivel. A vizsgált 140 háztartásból csak 3 , 8 % él e g y ü t t az egyik nagyszülővel. A további elemzések választ a d n a k a r r a a kérdésre, h o g y h á n y a n szeret nének e g y ü t t élni a szülőkkel, illetve hogy ezek százalékaránya m i k é n t változik a lakók életkorával, képzettségével, a család nagyságával és a jelenleg használt lakástípussal összefüggésben. A 29 évesnél fiatalabbak 33 százaléka elfogadná, hogy e g y ü t t lakjon a szülőkkel. E z az a r á n y a 3 0 — 3 9 éveseknél 29 százalékra csökken és ez m e g m a r a d a következő életkori szakaszban, a 4 0 — 4 9 évesek kategóriá jánál is. A z életkor tehát n e m jelent lényeges különbséget, a családtagok s z á m a tekintetében viszont meglehetősen nagyok az eltérések. A nagyobb családok szívesebben l a k n á n a k e g y ü t t a szülőkkel, m i n t a kisebb létszámúak: az ö t tagú családok 50, a négytagúak 3 3 , a h á r o m t a g ú a k n a k pedig csak 19 szá-
zaléka n y i l a t k o z o t t úgy, ihogy hajlandó lenne együtt lakni a szülőkkel. A z ok. valószínűleg abban kereshető, hogy a több gyermekes családok na gyobb szükségét érzik egy idősebb személy (nagyanya) jelenlétének, aki gondoskodna a gyerekekről. A gyermektelen fiatal házaspárok 31 száza l é k a is vállalná az öregekkel való együtt lakást; ezt valószínűleg az a segítség indokolja, a m i t a fiatal háziasszonynak jelent a h á z t a r t á s veze tésében egy idős (nyugdíjas) személy jelenléte. A képzettségi szint h a t á s a a következőképpen értékelhető: az alsófokú képzettségűek m u t a t n a k legnagyobb hajlandóságot arra, hogy a szülőkkel együtt éljenek, a k ö z é p - és főiskolai képzettségűek sokkal kisebb a r á n y ban h a j l a n d ó a k erre, a z egyetemi végzettségűek kategóriájában pedig is mét nő rázok a r á n y a , akik szívesen élnének együtt valamelyikük szüleivel — talán mert a m u n k a h e l y i elfoglaltság következtében nagyobb szüksé gét érzik jelenlétüknek a háztartás vezetésében. A pillanatnyi lakáskörülmények nincsenek d ö n t ő 'befolyással a szülők kel való együtt lakásra, de bizonyos törvényszerűségek mégis megálla píthatók: A n a g y o b b lakásokban lakó családoknak mintegy 30 százaléka m u t a t hajlandóságot arra, hogy e g y ü t t éljen v a l a m e l y i k szülővel, a kisebb laká sok lakói esetében ez az a r á n y 25 s z á z a l é k r a csökken, jóllehet a kérdést úgy fogalmaztuk meg, Ihogy abból a feltevésből induljanak ki, ha a lakás nagysága ezt lehetővé tenné. Megállapítható tehát, h o g y a lakás n a g y sága bizonyos mértékben befolyásolja a szülőkkel való e g y ü t t lakás i r á n t i hajlandóságot. A feltevés — h a megfelelő m é r e t ű l a k á s u n k volna — azért nem v á l t o z t a t döntően ezen a hajlandóságon, m e r t a kívánságok rend szerint a k k o r jelentkeznék, amikor azok megvalósításának m e g v a n n a k az objektív feltételei. Mindebből az a következtetés v o n h a t ó le, h o g y az a feltevés, miszerint az idős szülőkkel való együttélést a kis lakások gátolják, helytelen, h i szen még megfelelő m é r e t ű lakások esetében sem szívesen vállalná ezt a megkérdezettek mintegy k é t h a r m a d a . M á s r i s z t revízióra szorul W a k e r Gropius feltevése is (a Bauhaus szociális programjából), mely szerint azért kívánatos a kis lakások építése, m e r t az emberek nem szívesen él nek együtt az idős szülőkkel. Ez ugyanis t ö b b tényezőtől függ, melyek egyikét-másikát ebben a fejezetben címeztük. Elfogadható megoldást kí nál a n a g y o b b lakáshoz kapcsolódó garzonlakás, m e l y szükség esetén — például az idős szülő h a l á l a u t á n — leválasztható és eladható, vagy át engedhető a felnőtt gyerekeknek, akik m á r családot a l a p í t o t t a k .
Ö S S Z E F O G L A L Á S ÉS K Ö V E T K E Z T E T É S E K Visszatérve a kiinduló feltevésékhez, m e g á l l a p í t h a t ó , hogy ez a k u t a tás megerősítette az egzisztenciális tér fconcepoióját és a n n a k szociológiai p á r h u z a m á t , az interakciós lakáselméletet, mely az ember és az ő t k ö r ü l vevő k ö r n y e z e t kölcsönhatásából indul k i :
1. A tér hatása az emberre (Piaget pszichológiájában: akkomodáció) két szinten n y i l v á n u l meg: a) viselkedésében, b) vágyaiban, melyek a tevékenység elindítói lehetnek. 2. A z ember hatása a környezetre (Piaget-nál: asszimiláció) a társa dalmi lakásépítés feltételei k ö z ö t t r e n d k í v ü l k o r l á t o z o t t . A z építészek többsége még abban a tévhitben él, a m i t a funkcionalizmus úgy fogalma zott meg, hogy az emberek a k k o r elégedettek l a k á s u k k a l , h a az funkcio nálisan megfelelő. E z viszont csak elengedhetetlen előfeltétel, de m a g á ban véve kevés. Ez a kutatás megerősítette, h o g y a h á z nem egyszerűen „ l a k ó g é p " hanem otthon is, v a l a m i n t h o g y a benne lakás nem egyszerűen technológiai folyamat, h a n e m az emberi létezés dimenziója. G y a k r a n fe ledkeznek meg a szakemberek a lakók identifikációjának jelentőségéről, amely csak a k k o r lehetséges a lakásépítésben, h a a lakó valamilyen mér tékben képes belevinni egyéniségét a lakásba, közvetlen lakókörnyezetébe. I l a ennek a követelménynek a lakások nem t u d n a k eleget tenni, a l a k o k n e m érzik magukénak a h á z a t , ami a szabadkai magasházakban, pl. a H a r c o s o k sorakozóján és más lakótelepeken gyakori eset. E n n e k b i z o n y í t é k a az is, hogy a lakók elhanyagolják a lépcsőházakat, a „ h á z u k t á ját", majd pedig a h á z a k k a l és u t c a b ú t o r o k k a l szembeni v a n d a l i z m u s r a vetemednek. Egyesek ugyanis ezt a lakók meghiúsult alkotás vágyából vezetik le. A z említett alkotásvágyat k i kellene használni, m e r t a n n a k jelentőségét bizonyítja többek k ö z ö t t a l a k ó k családiház-építését célzó tö rekvései, ha viszont hagyjuk, hogy jóformán minden ellenőrzés (társadal mi kontroll) nélkül „ a l k o s s a n a k " a lakók, a k k o r ennek a kreativitásnak csak a negatív oldala fejlődik ki a m a g á n h á z a k és az engedély nélküli építkezések esetében. A szakembereknek ezt az alkotásvágyat meg kell „zabolázniuk", vagyis a belső tér kialakítására kell korlátozniuk, ill. a n n a k minimális szabadságot engedni a h á z a k külső megjelenésében. E r re a legalkalmasabb a participatív építkezés, amely ily m ó d o n egyesíti magában a esaiádiház-építés előnyeit (ízlés szerinti belső tér) és a t á r sadalom követelményeit (nagyobb lakósűrűség és harmonikus külső meg jelenés). Amellett, hogy betekintést n y ú j t o t t S z a b a d k a társadalmi lakáskultú rájába, ez a kutatás n é h á n y olyan v o n a t k o z á s t is felvillantott, melyek tállépik az architektúra kereteit és a szabadkai lakásépítési p o l i t i k á n a k a lakáskultúrára, az építészetre és a városrendezésre g y a k o r o l t hatását t ü k rözik. Egyik ilyen m o z z a n a t a szabadkai lakásépítés azon ellentmondása, hogy a társadalmi lakások 50 t n körüli alapterületével szemben a m a gánépítkezők 150—300 m alapterületet építenék b e . A z o k o k r ó l volt m á r szó, s ezt még csak annyival egészítem k i , h o g y nincs megfelelő t á r sadalmi ellenőrzés, sem társadalmi hatás a családiház-építésre. E z előírá sokkal nem érhető el (ez a szabadság k o r l á t o z á s á t jelentené), ehelyett megfelelő hitelpolitikával kellene ösztönözni az ésszerű méretű m a g á n h á z építést. A z eddigi g y a k o r l a t ilyen téren n e m v á l t be, ezért revideálni kellene. 2
2
Meg 'kell jegyeznünk azt is, nem magánügy, h o g y valaki m e k k o r a Há zat épít. A hiteleszközök ugyanis társadalmi j a v a k , melyek ésszerű fel használásáért felelősséggel t a r t o z n a k azok, akik e j a v a k elosztásáról döntenek, és akik S z a b a d k á n helytelenül i r á n y í t o t t á k a lakásépítést. A z egyéni építkezés ugyanis a társadalminak háromszorosa, de összehason líthatatlanul kevesebb figyelmet f o r d í t a n a k rá. H a ez másként, történt volna, lehet, hogy m a n e m lennének azok a túlméretezett családi házak, amelyek gyakorlatilag holt t ő k é t jelentenek, ehelyett „egészségesebb" vol n a a t á r s a d a l m i dakásszerkezet; .a szabadkai társadalmi lakások 89,1 szá zaléka egy- és kétszobás! A z országos átlaggal összehasonlítva Szabad k á n t ö b b a m a g á n - és kevesebb a t á r s a d a l m i építkezés, a szabadkai tár sadalmi építkezés keretei pedig 1982-ben lényegesen kisebbek voltak, m i n t k o r á b b a n . Ezzel egyidejűleg a magánépítkezés számlájára történik a város t o v á b b i terjeszkedésének meggátlása. Ehhez t a r t o z i k még, hogy a belvárosi telkek nagyon drágák, és m i n d e z az engedély nélküli építke zés m a l m á r a hajtja a vizet, úgy hogy m a m á r impozáns az engedély nélkül épített lakások száma. A lakásépítési eszközök ésszerűtlen felhasználásának mechanizmusa a k ö v e t k e z ő : a munkaszervezet, h o g y minél t ö b b dolgozójának l a k á s p r o b lémáját megoldja, kis (többnyire 1—2 szobás) lakásokat igényel. így gyorsabban csökken a lakásra v á r ó k száma, csakhogy ezek a kis lakások néhány éven belül szűknek b i z o n y u l n a k a (közben növekvő) család szá m á r a ; a; munkaszervezet lakásépítési kölcsönt hagy jóvá számukra, hogy családi h á z a t építsenek, a felszabaduló kis lakást pedig újabb dolgozónak k i u t a l v a „olcsón" oldja meg a l a k á s p r o b l é m á k a t . A kis lakások építését S z a b a d k á n azzal indokolják, hogy a társadalmi lakás „elsősegélynyújtás" a lakáskérdését másképpen megoldani nem tu dó családnak; később aztán találja fel m a g á t , ahogy tudja — a társada lomtól n e m v á r h a t t ö b b e t egy-két szobás lakásnál. A z effajta gondolko dás csak részben helyes, mert a társadalom és a család (egyén) cselekvé sének egymásutániságára é p ü l : előbb a társadalom, a z t á n az egyén, illet v e a család, ahelyett, hogy kezdettől fogva együtt keresnék a megoldást. N é z z ü k először ennek a fent leírt m e c h a n i z m u s n a k a következményeit, melyeket a szabadkai lakáspolitika alkotói nem vettek tekintetbe: 1. Senki sem a d o t t választ arra a kérdésre, h o g y m i történik azokkal a lakókkal, akiknek nincs m ó d j u k a szűk lakásból saját házba költözni. Ezek — m i n t l á t t u k — túlzsúfolt lakásokban élnek, amit a technikai le hetőségeknek és saját anyagi feltételeiknek megfelelően a d a p t á l g a t n a k . 2. Egy eltorzult lakásállomány alakul k i . H a ugyanis évente 400 la kás épül, ezek' 90 százaléka egy- és kétszobás húsz éven belül (a megle vőket is beleszámítva) 16 ezer kis lakásunk lesz. A z az elképzelés, hogy a család ahogy bővül, n a g y o b b lakásba kerül, kivihetetlen, hiszen a l a kások óriási h á n y a d a egy- és kétszobás. A kiút ebből a helyzetből az egyéni eszközökkel v a l ó hozzájárulás a lakásépítéshez, ami egyúttal a r r a is r e m é n y t nyújt, hogy sikerül felszámolni a t á r s a d a l m i lakásokkal való visszaéléseket, spekulációkat. 9
A z egyéni eszközök befektetése szükségszerű, d e ezzel párhuzamosan azt is lehetővé kellene tenni, hogy a l a k ó hatással legyen a lakástér k i alakítására, mint arról az építészeti, illetve kivitelezési participálás k a p csán szó volt. Tekintettel a félkész és a készlakások k ö z ö t t i á r k ü l ö n b ö zetre, u g y a n a z o k k a l az eszközökkel n a g y o b b lakásokat lehetne építeni, melyek a lakásprobléma tartós megoldását eredményeznék. E z hozzájá rulna ahhoz is, hogy megoldódjon a 'társadalmi lakásépítés két legna gyobb hiányossága: 1. a lakások uniformizálása, 2. a lakások kis alapterülete. A tervezőkön áll, hogy o l y a n rendszert dolgozzanak ki, mely lehetővé teszi az építészeti és a kivitelezési participálást (a SAR-rendszer, mely rendkívül fejlett ipari hátteret igényel és t ú l drága, nálunk nem alkal mazható), valamint a lakó fizikai aktiválását is, ami nem csupán az alacsonyabb á r révén előnyös, hanem a l a k ó azonosulása szempontjából is. Ily m ó d o n a lakó a lakás szubjektumává válna, aki a társadalom és az építész segítségével d ö n t saját m a g a életteréről, ö n m a g a szükségletei ismeretében.
A családi házak gyakran túlmé retezettek, így évekig állnak be fejezetlenül példázva a vágyak és lehetőségek eltérését.
A par.ticipációval épült házak belső elrendezése a lakó ízlése és szükségletei alapján alakítható ki.
FENTI KÉP: A konyha és ebédlő egységes 'tér, csak egy pult választja el vizuálisan Jelmagyarázat: 1. konyha. 2. ebédlő, 3. társalgó, 4. dolgozószoba
LENTI KÉP: A nagy konyha-ebédlő helyett egy kisebb konyhát és dolgozószobát épí tőit magának a lakó.
A konyha és az ebédlő kapcsolása, ill. elválasztása egyéni:
FENTI KÉP- A lakó csak egy pulttal választotta el a két helyiséget, mintegy jelezve hogy két különböző folyamatról van szó (főzés és étkezés)
LENTI KÉP: A konyhát és az ebédlőt fal választja el, amely azonban 2,5 m hosszan nyitott
Jegyzetek 1
2 3
4
5
6
7
8
0
V. ö.: D. de "Jonge: Surweys of the Desires and Needs of Men in Tenros of Housing, CIB, Section des études, Paris, 1957. Hasonló indoklássa! találkozunk M. Tränkte kutatásaiban. A teljesebb kép kedvéért lásd: iKuirt Langrock: Die individuellen Wohnbedürfnisse, Bundesbaublatt 1958/3. 119—123. o., valamint Jifi Musil: Lakásszocioiógia, Budapest, 1975. A. Mltscherlich: Die Unwirtlichkeit unserer Städte, Anstiftunk zum Unfrie den, Frankfurt, 1969. Suhrkamp Edition, 12. o. Brent C. Brölin: Versagen dei Modernen Architektur, Viewcg, Frankfurt, 1980. Hasonló jelenségre utálnak a szarajevói kutatási eredmények is — részlete sebben: Sociološke vrednosti urbanističkih, arhitektonskih i građevin skih rešenja novih stambenih naselja u Sarajevu, Savezni zavod za urbanizam, komunalna i stambena pitanja, Belgrád, 1967. 71. o. Christian Norberg-Schulz: Logik der Baukunst, Karl Krämer Verlag, Stutt gart, 1978Részletesebben lásd: Sreten Vujović: Ideologija individualnog i kolektivnog stanovanja. Materijali sa savetovanja „Iskustva 81", Belgrad, 12. o. Robert K. Merton: The social psychology of houging, current trends in so cial psychoiogy, Pittsburg, 1948.
Rezime K u l t u r a stanovanja I I I Želje stanara — istraživanje preferencija Treće poglavlje studije Kultura stanovanja posvećeno je istraživanju želja stanara. Da bi se izbegla opasnost nasumoe datih odgovora — što je uostalom često prisutan 'nedostatak u sličnim istraživanjima —, autor nastoji otkriti osnovne motive, koji utiču na preferiranje određenog načina stanovanja, odnos no građenja, u konkretnom slučaju: porodične kuće. Polazeći od činjenice, da bi se ogromna većina upitanih {preko 80%) — pod uslovom da imaju odgovarajuća materijalna sredstva — opredeliJa za gradnju porodične kuće, autor obrađuje različite faktore, koji mogu biti od značaja za takvo opredeljenije, a to su: starosna struktura stanara, veličina i struktura do maćinstva, te obrazovni nivo. Dobiijene irezulitate upoređuje sa rezultatima sličnih istraživanja u inostranstvu, i nailazi na s/lične trendove. Motivi za gradnju porodične kuće, odnosno za stanovanje u višespratnici ima ju svoje efconomske, psihološke, higijenske, i sociološke aspekte. Tako recimo za gradnju 'porodične kuće su .najizraženiji motivi posedovanje dvorišta, uređe nje prostora, stanovanja po vlastitom ukusu i da se nesmetano živi od suseda dok ostali motivi (kasnije obezbeđenje stambenog prostora deci, dobro ulaganje novca i dr.) javljaju fce u procentima manjim od 10. Stanovanje u višespratnici motivisano je strahom od odricanja, budući da iz gradnja porodične kuće zahteva puno sredstava (upitani stanari nisu vlasnici stanova, mego im je stan dodeljen, p a je pitanje, da li bi se opreidelili za stan u višespratnici, ako bi ga trebali kupiti), nadalje da gradnja kuće iziskuje puno truda i brige, d a su slobodni placevi daleko od centra grada, te da višespratnica pruža veću sigurnost od provala i nasilja {ovo poslednje se javlja tek u 4 % odgovora). Razrada dobijenih podataka upotpunjena je prikazom pojedinih motiva, a takođe i sumiranjem arhitektonsko-urbanisučkih posledica preferencije porodič ne kuće, od kojih su najznačajnije: prekomerno širenja grada, izgradnja predi menzioniranih porodičnih kuća (zbog nepostojanja efikasne društvene kontrole) što predstavlja mrtvi kapital, i nereriko neesretska pojava nekih porodičnih kuća. Kao meru protiv polarizacije stanova po veličini u društvenoj izgradnji s jedne strane i porodičnih kuća s druge strane, autor nudi i istražuje mogućnosti participacije stanara u oblikovanju svog životnog prostora, gde je spo'ljašnost objekata'jednoobrazna, ali unutrašnjost je po željama i potrebama stanara sa njihovim'sudelovanjem u projektovanju i izvođenju istog. Izvođenju zaključaka prethodi istraživanje željenih spratova, željene orijen tacije i želja z a stanovanjem sa starim roditeljima, a sami zaključci predstavlja ju jezgrovito sumiranje vrednih informacija iz ove ma'lo istraživane oblasti ljudskog življenja.
Summary The C ü k u r e of Dwelling I I I Dweklers' Wishes — Preference Research The third chapter of 'this study deals with the dwellers' wishes. In order to eliminate answers given by chance — which happens very often in similar researches, the author tries 'to to discover the basic motive that influence the preference of some dwelling ideas, in this case: family houses. The fact is 'tlhat the majority of the interviewed subjects (over 80%) — un der good financial conditions prefer family houses to other dwelling models. The author points out the factors which might influence this decision: age structure, the size of household, education level etc. The results are compared with similar researches abroad and they show same trends. Motives of building a family house or else living in apartments have their economic, psychologic, hygienic and social aspects. These motives concerning family houses are the following: having a garden, arranging the space by one's own taste a n d having no disturbance by neighbours. Other motives such as having room for grownup children, making a .good investment appear at only 10% of the answers. Living in appartments is motivated by the fear of lower living standards knowing that the building of a family house requires much more money (the subjeots asked were not apartment owners only users), so it leaves a doubt v/ether tihey would think the same way if .they had to buy the apartment. The other motives are the following: house-building requires more effort and apart ments are safer from hosebrea'king and violence (only 4 % of the answers). The análisis of information is completed by illustrations of some of the motives and also by summarizing the architectural, urbanistic consequences of family house preference. These consequences are: overspreaded cities, predimensioned family houses, (because of having no control of the society) beeing often a dead capital, and very often not esthetic. As a method of mitigating this polarisation between the family houses and social apartments tihe author offers a possibility of dwellers' participation in inner space arrangement. Before drawing conclusions the author pays some attention to the possibilities of: chosing floors, living with the old parents, giving important information on this neglected field of life.
