Klein Rudolf ELMÉLETI BEVEZETŐ A LAKÁSKULTÚRA EMPIRIKUS KUTATÁSA ELÉ

Klein Rudolf ELMÉLETI BEVEZETŐ A LAKÁSKULTÚRA EMPIRIKUS KUTATÁSA ELÉ

NÉHÁNY GONDOLAT

ELÖLJÁRÓBAN

„Die Art, wie dit bist und ich bin, die Weise, nach der wir Menschen auf der Erde sind ist das B uan (althochdeutsch) das Wohnen." Martin Heidegger

Christian Norberg-Schulz idézi Heideggert, aki összefüggésbe hozza a Buan (lakni) szót a bin (lenni) szóval, a z t állítva, h o g y közös eredetűek. Ezzel analogikusán elemezhetnénk a byt (cseh nyelven: lakás) és a biti (szláv nyelveken: lenni) s z a v a k összefüggését, abból a feltevésből k i ­ indulva, h o g y a n y e l v feltárja a gondolati s t r u k t ú r á k a t . * F o l y t a t v a Christian Norberg-Schulz gondolatmenetét a lakásról, m i n t az emberi létezés formájáról és az architektúráról mint a n n a k térbeli k e ­ retéről, hangsúlyozni kell a z egzisztenciális tér koncepciójának jelentősé­ gét, ami egybekapcsolja a (fizikai) teret az emberi egzisztenciával. A z egzisztenciális tér szerepéről Norberg-Schulz a következőket írja: „ . . . az építészeti t é r k u t a t á s a n a g y mértékben az egzisztenciális tér megértésétől függ. H o g y ennek a jobb megértéséhez eljuthassunk, két információforrás áll rendelkezésünkre: a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k és a filozófia." A t á r ­ s a d a l o m t u d o m á n y o k k ö z ü l a pszichológiát, a z antropológiát és az empi­ rikus szociológiát kell kiemelni, m e l y e k m ó d s z e r t a n á t fel is használjuk a l a k á s k u l t ú r a kutatásában. A lakáskultúra egyébként n e m csupán kiin­ d u l ó p o n t k é n t használja fel' az architektúrát, mint az emberi tevékenység keretét, hanem kutatási eredményeivel gazdagítja is az egzisztenciális tér koncepcióját és ezzel e g y ü t t az építészetelméletet is. 1

A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k közül Norberg-Schulz különösen Jean Piaget fejlődéslélektanának fontosságát hangsúlyozza, amely — mint írja —

K ö v e t k e z ő szántunkban közöljük K l e i n R u d o l f tanulmányát, amelyben a s z a b a d ­ kai társadalmi lakásépítés lakáskultúráját e l e m z ő , általa v é g z e t t empirikus kutatás eredményeit összegezi.

„megvilágítja az e m b e r n e k a környezetéről alkotott képének alapjait". Ghristian N o r b e r g - S c h u l z az ember és környezete viszonyában Piagetnek különösen két fogalmát tartja fontosnak: az asszimilációt és az a k ­ komodációt. Asszimiláció alatt a szervezetnek a környezetre gyakorolt batását érti, a k k o m o d á c i ó alatt pedig ennek fordítottját. Feltehető a kérdés: a mai egzisztenciális tér milyen lehetőségeket kínál az asszimilációra? A fogyasztói társadalomban az egyén vajmi kevéssé lehet hatással k ö r n y e z e t e tárgyaira, mivel azokat különböző m ó d o n szer­ vírozzák számára. Ó v a t o s a n kell tehát b á n n u n k Piaget fogalmaival az egzisztenciális tér elemzésekor, és érvényességüket az építkezésnek csak egyes területeire kell k o r l á t o z n u n k , elsősorban azokra, ahol az egyén amennyire-annyira hatással lehet egzisztenciális terére (környezetére). Ez az óvatosság nem csupán a dinamikus pszichológia esetében k í v á n a ­ tos, hanem az egzisztencialista filozófiára is érvényes, Heideggertől, Bachelard-tól, M a r l e a u - P o n t y - t ó i Bollnow-ig, tekintettel arra, hogy ez esetben túlnyomórészt individualista irányultságú filozófiáról van szó, amit éppen ezért nem volna szabad kizárólagos a p p a r á t u s k é n t használni a lakáskultúra k u t a t á s á b a n , hanem m é g az egzisztenciális tér kutatásában is korlátozni kellene érvényességét. A z ember hatása a k ö r n y e z e t r e — mint a z t Ghristian Norberg-Schulz írja — v i t a t h a t a t l a n , d e az ember fogalmát ő nem határolja körül sza­ batosan: nem tudni, h o g y az embert egyes vagy többes számban érti-e. Többes számban é r t v e m a g á b a n foglalja a m a i k u l t ú r a teljes mechaniz­ musát, miáltal a u t o m a t i k u s a n kizárja az egyes számban értelmezett em­ bert, azaz az i n d i v i d u u m o t . A környezet meghatározása sem szabatos. Amennyiben a Piaget-i ér­ telmezést fogadjuk el, biológusi múltja következtében a környezet alatt elsősorban a természeti környezetet kell érteni, vagyis az élőlény (állat vagy ember) hatását a k ö r n y e z e t r e , v a l a m i n t a k ö r n y e z e t hatását az élő­ lényre. N e m mellékes viszont e környezeti hatás, ezen keresztül az egzisz­ tenciális tér szempontjából sem, vajon ez a környezet természetes vagy mesterséges (technikai). Igaz, Ghristian Norberg-Schulz Egzisztencia, tér, architektúra című könyvében foglalkozik az egzisztenciális tér szintjei­ vel — a tájjal is — , d e ő csak a mennyiségi distinkcióig jut el; a t e r m é ­ szeti és a mesterséges környezet közötti minőségi különbségeket nem vizs­ gálja. Mielőtt azonban e különbségek elemzésébe 'bocsátkoznánk, amire feltétlenül szükség v a n ahhoz, hogy jobban megértsük, miért elégedetle­ nek az emberek a m o d e r n technikai környezettel, miért v á g y ó d n a k a ter­ mészeti és a régi urbánus környezet után, még egy felosztást kell elvégez­ nünk, fel kell osztanunk az épített környezetet h a g y o m á n y o s (iparosodás előtti) és modern környezetre. A z említett különbségek a k ö v e t k e z ő k : 2

3

1. A természetben a formák egyedülállóak: nincs k é t teljesen azonos fa, két teljesen azonos erdő. A hagyományos építészetben minden ház különbözik a többitől. Ezzel szemben a m ű s z a k i civilizáció fő elve ugyan­ azon formák ismétlése. Ami egyedülálló, az leggyakrabban selejt. í g y a modern lakásépítésben sok teljesen azonos objektum t a l á l h a t ó , mi több':

még a települések is h a s o n l ó a k k á v á l n a k egymáshoz az egész földkerek­ ségen. 2. A természetben u g y a n a z a forma végtelenül sok v á l t o z a t b a n jelenik meg, például a virág, mely sziromlevelekből áll, de ezek száma és elhe­ lyezkedése s z á m t a l a n v á l t o z a t o t m u t a t . A h a g y o m á n y o s építészetben a városi h á z a k lényegében azonos t a r t a l m ú a k és fizionómiájúak: a földszin­ ten üzlethelyiségek, az emeleten lakás v a g y lakások. Mégis, ezek száma és elhelyezése, az ablakok a r á n y a i végtelenül változatosak. Ezzel szem­ ben a m ű s z a k i civilizációra a sablonosság jellemző. A z újabb lakótelepe­ ken m i n d e n ház bejárata azonos, minden montázselem modulárisan koor­ dinált, szabványosított. 3. A természetes formák növekedéssel jönnek létre, műszaki civilizá­ ció formái pedig szerkesztés útján. A régi városok úgyszintén növekedés útján jöttek létre: a h á z a k úgy „ n ő t t e k " a z utca mindkét oldalán, mint az ágon a levelek. (Éppúgy h a s o n l í t a n a k is egymásra — kisebb különbsé­ gektől eltekintve — m i n t a falevelek.) Egyenes vonalak, derékszögek — az emelődaru és az építési technológia diktálja m a a f o r m á k a t . 4. A természetre és a természeti környezetre a többlet elve jellemző. A természet p a z a r l ó a n b á n i k az energiával, a formákkal, mert a végte­ lenből merít. Ezzel szemben a műszakii civilizáció jellemző elve a t a k a r é ­ kosság: minél kisebb a n y a g - és energiafogyasztás. A h a g y o m á n y o s archi­ tektúra, m i n t azt egy gótikus székesegyház v a g y egy b a r o k k kastély pél­ dáján Játhatjuk, éppúgy nem sokat a d o t t a takarékosság elvére — sem az anyagban, sem az (emberi) energiában. A kellemes környezet egyik előfel­ tétele, hogy többet t a r t a l m a z z o n , m i n t ami feltétlenül szükséges. Adolf Loos gondolata, mely szerint a díszítmény alkalmazása b ű n ( O r n a m e n t u n d Verbrechen című k ö n y v é b ő l ) , valójában egy fajta reak­ ció a szecesszióra, amely a letisztult, m o d e r n architektúra fél évszázada után m i n d kevésbé talál megértésre. Bizonyos, hogy a díszíímények egy m á r purifikálódott architektúrában nehezen találnák meg a helyüket, és ráadásként való alkalmazásukra irányuló törekvést nem volna szabad elfogadni. 5. A természetben a formák bizonyos k o r l á t o k k ö z ö t t változnak, szám­ talan átmeneti a l a k z a t o t m u t a t v a . A mértanilag egzakt f o r m á k : egyenes, sík, derékszög, ritkák. Ehhez hasonlóak a középkori városok is, melyek mintegy „összenőttek" a természettel, és úgyszintén ritkán t a r t a l m a z n a k egzakt f o r m á k a t (primáris f o r m á k a t ) . M a n a p s á g egy sor műszerrel ren­ delkezünk (teodolit, niveila stb.), melyek segítségünkre v a n n a k abban, hogy a k i a l a k í t o t t környezetben m é r t a n i l a g m i n d e n messzemenően egzakt legyen. I t t kell azonban megjegyezni, h o g y egyes k o r á b b i civilizációk, a n n a k ellenére, hogy komoly geometriai ismereteik voltak (legalábbis az euklideszi geometriát illetően), mégsem törekedtek ezek alkalmazására, m i n t h a nem állt volna m i n d i g szándékunkban megteremteni a derékszögű és p á r h u z a m o s viszonyok „rendjét" (az athé'ni Akropolisz). 6. A természeti környezetre az a n y a g o k végtelen sokasága a jellemző. Ezzel szemben a m o d e r n építészet alapelve, h o g y a különféle anyagokat

nem .kell keverni, más szóval minél kevesebb féle a n y a g felhasználására kell törekedni. A hagyományos építészetről ez nem m o n d h a t ó el: néha nagyon sokféle anyagot használ. 7. A természeti környezetre jellemző az is, hogy a változások lassan, nagyobb időközökben mentek végbe. A m ű s z a k i civilizációra és a korszerű építészetre a hirtelen változások a jellemzőek, és ez még t o v á b b gyorsul. A h a g y o m á n y o s épített k ö r n y e z e t viszonylag lassan v á l t o z o t t : egy vá­ ros évszázadok u t á n n y e r t e el végleges arculatát. M a n a p s á g egy év alatt új települések nőnek k i a földből. A h á r o m környezet felsorolt eltérései, v a l a m i n t ezek hatása az ember viselkedésére és személyiségének alakulására féltétlenül jelentős tényezők, jóllehet egzakt m ó d o n , empirikus módszerekkel n e m m é r h e t ő k . Egyéb­ ként sem volna szabad m i n d u n t a l a n a mérhetőség és az anyagi kézzel­ foghatóság követelményét t á m a s z t a n u n k — még a lakáskultúra területén sem. Ezzel kapcsolatban érdemes F r o m m szavait idézni: „ A tudósok nagy részének elég naiv fogalmai v a n n a k a t u d o m á n y o s módszerről. R ö ­ viden: ez az a d a t o k begyűjtéséből áll, melyeket azután a mennyiségi mé­ rések különböző eljárásai alkalmazásával dolgoznak fel — a k o m p u t e ­ rek ezt a m u n k á t jelentős mértékben megkönnyítették —, és a k k o r azt várjuk, hogy a befektetett m u n k a új elméletben, d e legalábbis új h i p o t é ­ zisben jusson kifejezésre . . ."* Ebben a sémában egy, két vagy h á r o m egyedi esetet, amely alkalmas volna definitív következtetések levonására, érvénytelennek n y i l v á n í t a n a k , tekintettel arra, hogy nem illeszthetőek be a statisztikai feldolgozásra alkalmas többi eset értékkereteibe. A tu­ dományos módszer ilyen m ó d o n való értelmezése azon a hallgatólagos feltételezésen alapszik, hogy kizárólag a tényekből vezethetők le elméle­ tek, feltéve, hogy megfelelő módszert a l k a l m a z t u n k . N e m téveszthetjük szem elől F r o m m alábbi gondolatát: „ A t u d o m á n y története a z o k n a k a 'téves, d e p r o d u k t í v , termékeny állításoknak az öszszessége, melyekből új nézetek alakulnak ki és amelyek t ú l h a l a d n a k a korábbi állítások viszonylagos tévedésein és új megismerésekhez vezetnek."

A LAKÁSKULTÜRA

DEFINÍCIÓJA

Térbeli értelemben vett terjedelmét tekintve a lakáskultúráról kétféle­ képpen s z o k t a k beszélni: szűkebb értelemben a házon belüli történéseket értjük alatta, s tágabb értelemben viszont magában foglalja a h á z kör­ nyékének problematikáját is (a lakónegyeden belüli utcák és terek), egé­ szen a településig. E k é t terület egymással kölcsönös összefüggésben áll, egymást kölcsönösen kiegészíti. A h á z környékének élete hatással v a n a házon belüli történésekre, és f o r d í t v a : a lakáson belüli feltételek hatása a házon kívüli viselkedésben is megnyilvánul. A p r o b l é m a k ö r szélességét illetően a l a k á s k u l t ú r á t háromféleképpen értelmezik: a) A z esztétikai értelmezés Lukács kultúra-definícióján alapszik, csak 5

az esztétikai p r o b l é m á k a t foglalja magáiban, mellőzve az emberi szükség­ leteket, a viselkedési 'normákat és a többi problémát. A z o k n a k a m u n k á k ­ n a k többsége, m e l y n e k címében megjelenik a lakáskultúra, csak az esz­ tétikai kérdésekkel foglalkozik. b) A szociológiai értelmezés átfogóbb az esztétikainál, d e kevesebbszer is fordul elő a szakirodalomban. A k u l t ú r a ilyen m ó d o n való értelmezé­ sének alapjául egyebek mellett Kroeber és K l u c k h o k n , v a l a m i n t Parsons definíciója szolgál. A l a k á s k u l t ú r á n a k m e g v a n n a k a m a g a szimbólumai, m e l y n e k visel­ kedésszabályozó szerepük is van. Ilyen szimbólum például a családi ház, melyhez g y a k r a n kapcsolódik a családi élet idillikus képzete, a m i az embereket a r r a motiválja, hogy megvalósítsák ezt az álmot. Másik gya­ k o r i szimbólum a sokemeletes lakótömb, mely a kis, névtelen lakó asszo­ ciációját sugallja. A lakáskultúrában h a g y o m á n n y a l és interiorizációval is t a l á l k o z u n k , tekintettel a r r a , hogy a z emberek h á z b a n i viselkedése (ugyanígy a ház környékén való viselkedésük is) interiorizálódik és h a ­ tással v a n személyiségük fejlődésére. A lakáskultúra a t á r s a d a l o m egyes csoportjainak, rétegeinek értékrendszerétől, viselkedési modelljeitől függ, melyek kultúrájuk egy a d o t t területét képezik. A szükségletek hatással v a n n a k a l a k á s k u l t ú r á r a , de ez is visszahat bizonyos mértékig a szükség­ letek jelentkezésére v a g y kielégítésük módjára. A lakáskultúra szocioló­ giai definíciója M a r g a r e t Trankle-től származik: „ A lakáskultúra m a g á ­ b a n foglalja a szükségleteket, a viselkedési n o r m á k a t , v a l a m i n t ezek k i ­ elégítésének társadalmi, gazdasági és politikai feltótelezettségét." 6

8

c) A lakáskultúra k o m p l e x értelmezése, a felsoroltak mellett Bodrogvári Ferenc definícióját is m a g á b a n foglalja: „ A kultúra, legszélesebben értelmezve »humanizált természet*, vagyis a céltudatos tevékenység ered­ ménye (illetve e tevékenység e s z k ö z e ) . . . A k u l t ú r á n k i m u t a t h a t ó az ember természetből való kiválásának jellege és szintje, d e az ember és a természet közötti állandó, eltéphetetlen kapcsolata is. A legősibb k u l t ú ­ r á k : a mezopotámiai, az egyiptomi például n a g y mértékben függtek a természettől. A z anyagi és a szellemi k u k é r a fejlődése megváltoztatja a természet részéről a k u l t ú r á r a történő h a t á s m ó d j á t és fokát. A termé­ szeti tényezők t o v á b b r a is h a t n a k , d e egyre i n k á b b a termelésnek meg­ h a t á r o z o t t módjától és szintjétől függően." A z architektúra szerepét csak a k k o r t u d j u k megérteni, h a az építészeti teret a természeti k ö r n y e ­ zet pótlójaként tekintjük. í g y a lakáskultúra k o m p l e x fogalmát is az ember—tér viszony egyik sajátos megnyilvánulásaként kellene felfognunk. 9

A komplex értelemben vett lakáskultúra fogalmát (a m u n k á h o z vagy a szabadidőhöz hasonlóan) a k u l t ú r a részterületeként h a t á r o z h a t j u k meg, ami magában foglalja az ember és a lakástér (a természeti és a „ h u m a ­ n i z á l t " környezet) kölcsönhatását, v a l a m i n t az embernek a lakással és a viselkedéssel kapcsolatos szükségleteit, m i n t az alábbi adottságok követ­ kezményeit: 1. társadalmi adottságok, m i n t amilyenek: a) a szellemi k u l t ú r a elemei (vallás, nemzeti h o v a t a r t o z á s , n o r m á k , ér-

tékrendszer, műveltségi szint, társadalmi státusz, családi állapot, stb.); b) az anyagi k u l t ú r a elemei (termelési eszközök, technológiai, é p í t ő ­ anyagok); 2. térbeli adottságok (természeti környezet, a itelepülés jellege, az épí­ tés módja: egyéni, többlakásos, átmeneti formák, a lakás nagysága és más jellegzetességei, a helyiségek minősége és végül a berendezés jellege).

A LAKÁSKULTÚRA KUTATÁSÁNAK

JELENTŐSÉGE

A gyártók rendszerint figyelemmel kísérik termékeik — a műszaki cik­ kek — (működését: szisztematikusan, vagy pedig a szervíz-szolgálattól k a p o t t visszajelzések útján. Ezáltal, bizonyos idő m ú l t á n tisztázódik, melyek a legjobb modellek, amelyek azután évtizedekig versenyképesek a piacon. A szabadkai lakásépítésben semmiféle visszajelzés nincs. A kivitelező munkaszervezethez befutó reklamációk alapján általánosíthatók ugyan bi­ zonyos tapasztalatok, d e ezek elsősorban az épület fizikai sajátosságaival kapcsolatosak és nem a lakásszervezésre v o n a t k o z n a k . A lakásultúrával kapcsolatos kutatások visszajelzésként szolgálhatná­ nak „ a lakás viselkedéséről" a használatba-vétel u t á n , a tervezők, a la­ kásépítési p r o g r a m o k készítői és a kivitelezők felé. Számtalan befalazott loggiát l á t h a t t u n k például, ami nem csupán a lakóra v o n a t k o z ó a n m o n d sokat — mint azt a tervezők olyan szívesen m a g y a r á z z á k —, hanem a lakásról is, melyből gyakran h i á n y z i k egy olyan helyiség, ahol a ritkáb­ ban használt t á r g y a k t á r o l h a t ó k v o l n á n a k . A lakáskultúrával kapcsolatos k u t a t á s o k a r r a is alkalmasak, hogy megvilágítsák a nem anyagi jellegű lakáskrízis problémáját, ami mind kifejezettebb az új lakótelepeken. Tekintettel arra, hogy a lakáskultúra kulcskérdéséről van szó, ami a modern építészet egészére nézve jelentős, részletesebben kell foglalkozni a nem anyagi jellegű lakáskrízissel. A lakáskrízis az ipari forradalom és az ezzel kapcsolatos gyors urbanizálódás következménye. A m i k o r az i p a r i forradalomról beszélünk, ál­ landó folyamatra gondolunk (éppúgy a lakáskrízist is egységes probléma­ ként kezeljük). F r o m m ezzel szemben két ipari forradalomról beszél: 1. A z első ipari forradalmat az jellemezte, h o g y az élő (állati és em­ beri) m u n k a e r ő t mechanikai erővel (gőz, benzin, villamosság, atomener­ gia) helyettesítették. 2. A m á s o d i k ipari forradalom jellemzője, hogy most m á r n e m csupán az élő m u n k a e r ő t helyettesíti a mechanikai, hanem az emberi gondola­ tot a „ g o n d o l k o d ó " gépek. A kibernetika és az automatizáció (kibernetizáció) fejlődése lehetővé teszi olyan gépek építését, melyek a fontos mű­ szaki és szervezési kérdésekre az emberi agynál jóval pontosabban és gyorsabban t u d n a k választ a d n i . Mindezek ismeretében elmondhatjuk, hogy az első ipari forradalom a 10

lakosságnak a városokban való koncentrálódását idézte elő, ami anyagi jellegű lakáskrízist v á l t o t t k i , a második ipari forradalom viszont az emberi környezet elszegényedéséhez vezetett, az ökonomizálás, a racio­ nalizálás j a v á r a (aminek k ö v e t k - z m é n y e az uniformizáltság); ezt nevez­ hetjük nem anyagi jellegű lakáskrízisnek, tekintve, hogy az anyagi szük­ ségletek kielégítették. És amíg az anyagi jellegű lakáskrízis viszonylag egyszerűen megoldható, a nem anyagi jellegű jóval ö:szetet:ebb. Jelentke­ zésének o k a az a n y a g i jellegű lakáskrízis megoldási módjában kereshető. A z a feltevés, hogy a n y o m o r t a n y á k eltűnés ível és a lakosság anyagi jólétének növekedésével megszűnik a l a k í s k í -is (slumming approach), helytelennek bizonyult. A nem anyagi jeli gű l k á s k r í z i s jelentkezésében, az ökonomizálás és a rac'onalizálás mellett, bizonyos fokig a k ö v e t k e z ő tényezők is szerephez j u t n a k : 1) A modern mozgalom építészeinek az a meggyőződése, hogy s a á t felfogásuk (lakásórtelmezísük) az általános érvényű, tekintet nélkül a lakás használójának osztály-, nemzeti és kulturális h o v a t a r t o z á s á r a ; 2) A z értelem és a t u d o m á n y kultusza, il'etve a m é r n ö k i ügyesség túl­ hangsúlyozása a h a g y o m á n y o k r o v á s á r a . En^-ek következménye a tele­ pülésük uniformizálása, a lokális jelleg eltűnése. A z építészeket a la­ kások tervezésekor a g y á r a k és a gépek i h ' e t é k . 3) A t u d o m á n y o s és technológiai e edmények a „változás k u l t u s z á t " erősítették. Egyesek úgy gondolták, hogy a t e c h r o l i g i a i fejlődés a u t o m a ­ tikusan m a g á v a l hozza a jobb életfeltételeket, így a szociális és az eszté­ tikai h a g y o m á n y veszít jelentőségéből. 4) D a r w i n evolúciós elméletének téves inte-prerálása: abból az állítás­ ból, hogy a természeti környezet a viselk dés döntően meghatározó té­ nyezője, a z t a következtetést v o n t á k le, hogy a rossz lakásviszonyok (slum) megváltoztatásával automatikusan helyreáll a társadalmi har­ mónia. 5) A városok m e r e v felosztása funkciók (zoning) szerint, amit az Athéni a l a p o k m á n y p r o k l a m á l , azzal a köveik tzménny el járt, hogy „ a l ­ v ó - v á r o s o k " a l a k u l t a k ki, h o g y a v á r o s k ö z p o n t o k a m u n k a i d ő n és a vá­ sárlási időn túl elnéptelenedtek. Következtetésként elmondhatjuk, hogy a nem anyagi jellegű lakáskrízis okai a m o d e r n a r c h i t e k t ú r a ideológiájában kereshetők, amely felsőbbrendűén viszonyul a lakók igényeihez, anélkül, hogy közelebbről megis­ merkedne a lakatsai, a l a k á s h a s z n á l a t á v a l k a ; c . o l a t o s szükségleteikkel és kívánságaikkal. A lakáskultúrával kapcsolatos kultatásokban. az a törekvés nyilvánul meg, hogy közelebb h o z z a egymáshoz a lakásépítés részvevőit (beleértve a lakás használóit is), v a l a m i n t hogy affirmálja a l a k ó t , m i n t a lakás­ használat szubjektumát. 11

:

12

13

14

LAKÁSELMÉLETEK A lakáselméletek klasszifikálásakor az összes elméleti m u n k á k a t k é t csoportra oszthatjuk: 1. A z o k a t a m u n k á k a t , melyek Sulliwan közismert posztulátumából ( „ F r o m follows function") i n d u l n a k ki, a funkconalista elméletek gyűj­ tőcím alá soroljuk. Ezen elmélet szerint a lakás struktúrája a funkciót fejezi k i , vagyis a funkció h a t á r o z z a meg a s t r u k t ú r á t (illetve a formát — Sulliwan kontextusában). A háziasszony például nem azért főz, m e r t konyhája van, hanem azért v a n k o n y h a a lakásban, m e r t az emberek főznek. A lakás struktúráját m e g h a t á r o z ó belső adottságok mellett (főzés, alvás, pihenés, rekreáció) külső adottságok is v a n n a k , m i n t amilyen az életszínvonal, a művelődési értékek, melyek meghatározzák a lakás, a h á z , a város alakját. 2. A z o k a t a m u n k á k a t , melyek Sulliwan idézett posztulátuma mellett K a h n követelményét is elismerik („Form invokes function") — tekintet­ tel arra, hogy az ember és környezete interakciójára vonatkozik —, az interakciós elméletek közé soroljuk. Az interakciós elméletek kiinduló követelményeként Christian Norberg-Schulznak az egzisztenciális térrel kapcsolatos elképzelése szolgálhat, m e l y J e a n Piaget pszichológiáján, az asszimiláció és az akkomodáció elvén alapszik. I t t kell megemlíteni, hogy jóval az egzisztenciális tér elméletének kialakulása előttről való a követ­ kező megállapítás: „ A z emberek előbb h á z a t építenek maguknak, azután a h á z formálja ő k e t . " R ó b e r t K . M e r t o n ezt a mondást Winston Chur­ chill nek, R o l a n d Rainer Emersonnak, Lewis M u m f o r d Albert Schweizernek, Josef Lehmbrock pedig Jacob B. Bakemnek tulajdonítja. 15

A F U N K C I O N Á L I S T A LAKÁSELMÉLET

DETERMINÁNSAI

Funkció alatt valamely szükséglet kielégítését értjük. A szükségletek nem csupán biológiai eredetűek; v a n n a k bizonyos szociális és pszicholó­ giai transzformációik is, sőt tisztán pszichológiai vagy szociális szükség­ letek is. S t r u k t ú r a alatt a lakás alapterületét, az egyes helyiségek alakját, terü­ letét, számát, egymás közötti viszonyát és elhelyezését, az ajtók számát és helyét, stb. értjük. A lakások struktúráját, v a l a m i n t — tekintettel arra, h o g y emberi szükségletek kielégítéséről v a n szó — az egész környezet struktúráját azok a tényezők h a t á r o z z á k meg, melyeket K. H o z i k a következőkép­ pen rendszerezett: a) Belső tényezők (melyek a lakáson belül h a t n a k ) 1. a család szerkezete és funkciója, 2. a h á z t a r t á s nagysága és összetétele, 3. azok a tevékenységek, melyek a lakás használatát foglalják ma­ gukba, 16

4. a háztartás tagjai k ö z ö t t i k o m m u n i k á c i ó és interakciók formája, mennyisége, 5. a lakók vágyai ós beállítottsága, 6. a lakók értékrendszere. b) Külső tényezők (melyek k í v ü l . ő l h a t n a k m a g á r a a lakásra) 1 . a külső környezet elemei (éghajlat, földrajzi és topográfiai hely­ zet), 2. biológiai és fiziológiai m e g h a t á r o z ó k (higiénia és fiziológiai ritmus), 3. politikai és ökonómiai m e g h a t á r o z ó k (a tulajdon fajtája, a tervezés formája és mélysége), 4. építéstechnológia, építőanyagok, 5. műszaki fejlettség, 6. településszerkezet és ennek v á ' t o z á s a i (az urbanizáció foka), 7. a nemzetgazdaság szerkezete és az életszínvonal (a terciális tevé­ kenységek fejlettsége, a nők foglalkoztatáta, stb.), 8. az életstílus és a szokások (a szabadidő-szektor fejlettsége, stb.), 9. eszmei tényezők, architektúra (formai, térbeli és esztétikai ténye­ zők). A külső és a belső tényezők között átmenetek és interakciók fedezhe­ tők fel: a háztartás nagysága és összetétele, v a l a m i n t a lakás és haszná­ lata szorosan összefügg az életszínvonallal, a h á z t a r t á s tagjai közötti in­ terakció nemigen választható el az életstílustól. Egyes esetekben termé­ szetesen ellentétes irányú is lehet ez a hatás: a belső tényezők h a t á r o z z á k meg a társadalmi tevékenységet. Például a családi h á z a k iránti preferen­ cia (nálunk is ez a helyzet) jelentősen befolyásolja a településszerkezet kialakulását. A lakások és a szűkebb környezet belső és k ü l . ő tényezői d i n a m i k u ­ sak. Ismeretes, hogy amennyiben a lakáson belül v á l t o z n a k a tevékeny­ ségek és a funkciók (nemcsak terjedelem-en, h a n e m ritmusukban és egy­ m á s k ö z ö t t i viszonyukban is), ez magával vonja a külső tényezők, pél­ dául az életszínvonal és a z életstílus változását. A külső és belső ténye­ zők változékonysága különböző; v a n n a k k ö z ö t t ü k viszonylag stabilak, mint például a külső környezet, a fiziológiai és biológiai adottságok. A felsorolt tényezők és azok változásai a jövőbeni lakásmód p r o g n o zálásának kulcsát képezik.

KÜLSŐ M E G H A T Á R O Z Ó

TÉNYEZŐK

1. Az éghajlat. A z éghajlatnak jól megfigyelhető hatása v a n a lakás alakjára és a lakáskultúrára. Tévedés v o n a azonban azt állítani, hogy m e g h a t á r o z o t t klimatikus feltételek mindig és m i n d e n ü t t a lakás és a környezet, v a l a m i n t a lakáskultúra azonos formáit eredményezik. A k o n ­ tinentális, de különösen a szubtrópusi éghajlat kedvez a társadalmi in­ terakcióknak, melyek a h á z o n kívül, ille.ve a n n a k k ö r n y é k é n mennek végbe. A földközi-tengeri (katolikus) városokban az emberek úgyszólván

az utcán, szabad ég alatt élnek. A k o r z ó n a k jelentős társadalmi funkciója v a n : d ö n t ő szerepet játszik a közvélemény kialakításában és jelentős a szociális kontrollfunkciója is. E n n e k ellenére, a dolgok megengedhetetlen leegyszerűsítése volna azt állítani, hogy a szabad ég alatt való élés k i ­ zárólag éghajlati körülményekre vezethető vissza. A z éghajlat csak lehe­ t ő v é teszi ezt az életstílust. A z a t é n y , h o g y a házak az u t c á r a n y í l n a k , nem csupán az éghajlatnak tulajdonítható, m i n t az sem, h o g y a nyilvá­ nos és a magánterek összefolynak. M e r t m á s u t t , hasonló klimatikus v i ­ szonyok között átriumos h á z a k k a l találkozunk, melyek fő jellegzetessége zártságuk. H a e l v o n a t k o z t a t u n k a kulturális tényezők hatásától, az éghaj­ lat hatása a lakás funkcionálásán, a lakás szervezeti tagoltságán (a sajátos urbanisztikai adottságok következtében is), a lakásban való tartózkodás i d ő t a r t a m á n figyelhető meg. A kontinentális éghajlat alatt, ahol az i d ő ­ járás é v s z a k o n k é n t változik, v á l t o z i k az életstílus is. A nyári h ó n a p o k a szubtrópusi, a téliek a hideg éghajlathoz közelítenek. Éppen ezért a la­ k á s k u t a t á s o k a t tavasszal végzik, amit megközelítően évi átlagnak lehet tekinteni m i n d a középhőmérséklet, mind a csapadékmennyiség tekinteté­ b e n , így feltehető, hogy a lakáshasználat (a lakásban illetve a lakáson k í v ü l való tartózkodás) i d ő t a r t a m a is átlagos. 2. Biológiai tényezők. Tévedés volna azt gondolni, hogy a biológiai determinánsok statikusak és hogy m i n d e n ü t t , az egész földkerekségen azo­ nosak. (Egyesek erre is kiterjesztették azt az elvet, h o g y m i n d e n ember egyforma és egyaránt értékes.) E z egyike a m o d e r n építészet alapvető tévedéseinek. (Lásd C h a n d i g a h r k u d a r c á n a k példáján.) A biológiai szük­ ségletek — a z étkezés, a nemi élet, a tisztálkodás, stb. — kielégítésének módja a k u l t ú r a által m e g h a t á r o z o t t . (Az indiaiak hagyományosan a földön ülve étkeznek, nem szívesen ülnek asztalhoz. H a m á r most egy európai tervező a tervezéskor ezt tekintetbe veszi, az még nem jelenti azt, hogy lebecsüli az indiait.) A z emberi t á r s a d a l o m b a n ezeknek a szük­ ségleteknek a kielégítése n e m biológiai formában m e g y végbe, mivel a k u l t ú r a részletekbe menően megszabja az emberi természet megnyilvánu­ lásait (folkways). 3. A gazdasági és politikai tényezők a legjelentősebb determinánsok sorába t a r t o z n a k , hatásuk a lakásszerkezetre, a lakókörnyezetre, a vá­ rosra közvetlenül v a g y közvetve érvényeiül. M i n t legfontosabbakat, a következőket kell kiemelni: a) a telektulajdon formája (magántulajdon, társadalmi tulajdon), b) a társadalom rétegeződése (osztályszerkezere), c) a lakásrendszer típusai. a) A telektulajdon formája nagy hatással v a n a 'lakásszerkezetre és a lakáskultúrára. P . H . C h o m b a r t d e L a u w e szavaival: „Egy t á r s a d a ­ lom képe a talajra v a n rajzolva"; ezzel a r r a céloz, hogy szoros összefüg­ gés v a n az épített környezet és a társadalmi rendszer között, amely egyebek mellett meghatározza a telektulajdon fajtáit is. A városközpon­ tok d r á g a telkei a kapitalizmusban sűrű, többszintes építkezést eredmé­ nyeznek (erre N e w Y o r k a legjobb példa). A z o k b a n az országokban,

ahol a teleknek nincs pénzben m é r h e t ő értéke, és ahol ez nem képezi adásvétel tárgyát, az építkezés a sűrűséget illetően kiegyensúlyozottabb. E z azonban n e m feltétlenül biztosítja a város jobb fejlődését, mivel é p ­ pen a sűrűség adja m e g a város arculatát. N e m véletlen tehát, h o g y a mai városok legnépszerűbb részei éppen azok, melyek a vásárolt telkeken nőttek k i a földből. Ebben az esetben viszont fennáll a spekuláció veszé­ lye, ami az építkezés szempontjából k á r o s a b b , m i n t az első alternatíva. Ide illő példa a szabadkai M a x i m Gorkij-komplexum, a régi városköz­ p o n t b a n . A régi h á z a k kisajátítása u t á n a lakásügyi és telekrendezési ér­ dekközösség „ e l a b o r á t u m o t " készített arról, h á n y lakást kell felépíteni ezen a lokáción, hogy ez a vállalkozás (sp:kuláoió) kifizetődjön. így ezen a kis területen tizenkétemeletes (!) épületeket emeltek, egy olyan város központjában, amelyben zömmel az egyemeletes építkezés dominál, ját­ szóterek, parkolóhely nélkül. Ez a többemeletes lakóépület-komplexum vizuálisan messze felülmúlja a két háború közötti szabadkai épületspe­ kulációk következményeit. b) A t á r s a d a l o m rétegeződése, illetve az egy bizonyos réteghez való tartozás e g y a r á n t hatással v a n a lakás szerkezetére és a l a k á s k u l t ú r á r a is. A skála meglehetősen széles: a kevésbé tehetős „ v a d o n " építkezőktől (a szabadkai Z o r k a H e l y i Közösség) a tehetősebbek d r á g á b b építkezésóig (a palicsi helyi közösségben, ahol egy telek ára eléri a 600 ezer dinárt is, azaz k b . 60 h a v i átlagbért). A különbség nem csupán a lokációt illetően m u t a t k o z i k meg, hanem a lakás alapterületén is: a társadalmi lakások alapterülete 35—70 m , amazoké 150—400 m . c) A lakásrendszer típusa. I t t a lakásépítés és -elosztás két alapvető típusát kell egybevetnünk: a t e r v g a z d á l k o d á s t és az ennek megfelelő t e r v ­ szerű lakásépítés és -elosztást a piaci gazdálkodással és a piac felé orien­ tált lakásépítéssel, mivel ez is egyike a z o k n a k a tényezőknek, melyek lé­ nyegesen m e g h a t á r o z z á k a lakásszerkezetet és rajta keresztül a lakáskultú­ rát is. jóllehet e két modell közül tiszta formában egyik sem jelentkezik a lakáspolitikában — mivel a piacgazdaság feltételei között, amikor a lakás áru, a m u n k á s vállalata v a g y az állam segítsége (kölcsönök, stb.) nélkül nem tudja azt megvásárolni, d e a tisztán tervszerű elosztás, amikor a lakó pénzbeli hozzájárulás nélkül jut lakáshoz, sem t e k i n t h e t ő minden tekintetben szerencsés megoldásnak — , aszerint kell végezni a besorolást, hogy melyik modell v a n jelen döntően a lakáspolitikában. 2

2

A lakórendszer típusa hatással v a n : 1. a lakások és h á z a k műszaki színvonalára, 2. az építés különböző formáinak (családi h á z a k , több emeletes lakó­ tömbben lévő lakások) számbeli a r á n y á r a , 3. a lakások tipizálásának és szabványosításának fokára, 4. a lakásépítés koncentrációjára, illetve szórtságára, 5. a lakók preferenciáinak megvalósítási lehetőségére, 6. az építesz önkifejtésének megvalósítási lehetőségésre (ez az ipari építkezés feltételei k ö z ö t t egyes országokban lehetetlen), 7. az építéstechnológiára és az é p í t ő a n y a g o k r a .

M i n d k é t lakórendszer ellen m e r ü l n e k fel kifogások: 1. A piac felé irányuló lakásépítés ellenzői azt kifogásolják, h o g y a magántulajdonban lévő lakás, illetve ház a kapitalista t á r s a d a l m i rend­ szer konzerválásának eszköze. E z t támasztja alá s z á m t a l a n jobboldali beállítottságú k o r m á n y a z o n törekvése, h o g y családi h á z a k építését szor­ galmazzák. Sok b í r á l a t h a n g z o t t el azzal kapcsolatosan is, h o g y ez a la­ kórendszer a társadalmi különbségeknek k e d v e z , és úgy tűnik, h o g y az említett rendszernek ez a legnagyobb hiányossága. 2. A tervszerű lakásépítés és elosztás ellen szóló érvelést találunk Jiri Musil csehszlovák szerzőnél: „ A nagyobbrészt tervszerű lakáselosztás esetében a színvonal csökken. E z a rendszer az átlagértékek (vagyis csak egy szabvány) elérésére törekszik, így n e m veszi tekintetbe a lakók kü­ lönböző bevételeit és kívánságait. Minden d i f f e r e n c i á d é m e g z a v a r n á a leegyszerűsített mechanizmust. A z i r á n y í t o t t v a g y tervszerű lakásépítés a lakások, egész h á z a k tipizálását vonja m a g a u t á n . Ennek a rendszernek a lakásépítés n a g y fokú koncentrációja felel meg, ami lehetővé teszi az iparosítást, de ez a felfogás lebecsül minden m á s lakásépítési m ó d o t , a hagyományos építőanyagok termeiérét korlátozza. E rendszer hívei meg v a n n a k győződve arról, h o g y a lakáskrízis csak t ö b b emeletes épületekkel szüntethető meg, tekintettel arra, h o g y ez kevesebb költséggel jár, mint a családi h á z a k építése. A lakók preferenciái i t t természetesen háttérbe szorulnak, a különféle lakók kulturális szükségleteit megnyirbálják, hogy minden megfeleljen egy átlagos elképzelésnek." 17

A két rendszer előnyeit egyesítő, h á t r á n y a i t pedig kiküszöbölő meg­ oldás az lehetne, ha a társadalmi laká:építés félkész á r u t k í n á l n a fel a vevőnek, lehetővé téve a lakás későbbi használójának, h o g y részt vegyen élettere megformálásában. E n n e k lehetőségeiről a következő számban lesz részletesebben szó a participációt taglaló fejezetben. 4. Építéstechnológia, építőanyagok. G y a k r a n emlegetik, hogy az e m ­ ber a technológia rabjává vált, a r r a kényszerült, hogy r u t i n m u n k á t vé­ gezzen, még szórakozása is valamiféle technológiának van alávetve, ame­ lyet mások (a fogyasztói t á r s a d a l o m ) kényszerít rá (szabadidő-közpon­ tok). O l y a n n á vált — m o n d j a Marcuse — , m i n t egy n a g y csecsemő: m i n d e n t a szájába töm, és a n a g y t ő k e m a n i p u l á l vele. Jóllehet a műszaki civilizáció ellen irányuló ilyen és hasonló támadások meglehetősen ideoló­ giai színezetűek, a bennük rejlő igazság bizonyos mértékben a l a k á s r a is v o n a t k o z t a t h a t ó . A technológia m e g h a t á r o z z a az urbanizálást és az ar­ chitektúrát is. H a s o n l ó k é p p e n jelentősen befolyásolják a lakás k o m f o r t ­ ját a felhasznált építőanyagok. N e m téveszthető azonban szem elől, történelmi t á v l a t b ó l nézve, hogy a technológia és az é p í t ő a n y a g o k m i n t a tér k i a l a k í t á s á n a k tényezői so­ k a t veszítettek jelentőségükből. Míg a görög m e g a r o n dimenziói a kőtől függtek (rugalmassági tényezője, felemelése), addig a m a i fejlett techno­ lógiát ez nem korlátozza olyan mértékben. Más dolog, h o g y a fejlett technológiával együtt j á r a takarékosság elve: takarékosan gazdálkodni az (emberi és gépi) energiával éppúgy, m i n t az anyaggal. Így a z t a sza-

badságot, amit a technológia fejlettsege nyújt, a társadalmi lakásépítésben az ökonómia korlátozza. 5. Településszerkezet. I t t a települések nagyságrendjéről kell beszélni, ami úgyszintén meghatározója a l a k á s k u l t ú r á n a k és a lakásformának. N a g y számú ember koncentrálódása egy helyen növeli a társadalmi inter­ akciók számát de egyúttal meg is v á l t o z t a t j a a z o k jellegét. (Erre a m á ­ sodikra sokáig nem g o n d o l t a k . Gropius és munkatársad azt hangsúlyoz­ t á k , hogy a passzív k o n t a k t u s o k növekedésével az emberek közelebb k e ­ rülnek egymáshoz.) A k o n t a k t u s o k n ö v e k v ő száma, mint azt K a r i Deutsch írja, információs túlterhelésihez vezet. Ezek a k o n t a k t u s o k felületesek, és a városi ember úgy viszonyul a (másikhoz, m i n t valamilyen részleges tár­ sadalmi feladat végzőjéhez (postás, pénzbeszedő, stb.). Ez a k o m m u n i ­ kációs túlterhelés, hogy a z t Alexander írja, zárkózottsághoz v e z e t . E z t a bezárkózást P a u l H e n r y C h o m b a r t d e L a u w e familizmusnak nevezi, ő figyelt fel arra, h o g y a familizmus erősödik, h a a család n a g y o b b la­ kásba költözik. í g y a z életszínvonal növekedésével a család fokozódó be­ zárkózására s z á m í t h a t u n k , és a lakást csak m e g h a t á r o z o t t célból hagyják el (például bevásárlás). 18

6. Életstílus és szokások. E téren m i n t legfontosabb, a szabadidő k é r ­ dése jelentkezik. G y a k o r i a k a z olyan jóslatok, melyek szerint a n ö v e k v ő szabadidő csökkenteni fogja a lakás jelentőségét. A fogyasztói t á r s a d a ­ lomban az embereket különböző „mágnesek" segítségével csalják ki h á ­ zaikból hétvégeken, hogy szervezetten s z ó r a k o z z a n a k , valójában azért, hogy az ún. s z a b a d i d ő - k ö z p o n t o k b a n költsék el pénzüket. Ezek a sza­ b a d i d ő - k ö z p o n t o k műszakilag tökéletes cirkuszokra, v a g y v á s á r o k r a em­ lékeztetnek, ám mégsem t e k i n t h e t ő k a vásárok m o d e r n v á l t o z a t a i n a k , mert ahelyett, h o g y közelebb h o z n á k egymáshoz az embereket, szétválasztják őket a korszerű technika k ü l ö n b ö z ő eszközei által — a kisgyermekeket a „ L e g o l a n d o k b a n " é p p ú g y , m i n t a nőket, akik csak vásárolnak és a férfia­ kat, a k i k valami m á s m ó d o n kísérlik meg az unaloműzést. H a az említett prognózisok első pillantásra hiteleseknek is t ű n n e k , nem árt őket összehasonlítani más jóslatokkal, a z o k k a l például, amelyek a hatvanas években a lakás szerepének leszűkülését jósolták, a r r a gondol­ v a , hogy sok funkcióját (főzés, nagymosás, stb.) a különféle szervizek veszik át. Elképzelhető, h o g y a m a i szabadidő-központok számos att­ rakciója beköltözik a lakásokba, egyebek mellett azért, m e r t ez az i p a r érdeke; számítani kell a piac telítettségére konvencionális fogyasztási ja­ v a k k a l , ez tehát egy lehetőség lesz arra, h o g y az új termékeknek piacot találjanak, m é g h o z z á m i n d e n lakásban, a viszonylag kis számú szabad­ idő-központ helyett. A z elmondottakból] következik, h o g y a szabad idő két területe (a napi m u n k a utáni és a hét végi szabad idő) az i p a r i termelés termelékenységé­ nek fokozódásával növekedni fog, és ez — m i n t l á t t u k — n e m csökken­ ti, hanem fokozza a lakás i r á n t i érdeklődést. D e h o g y a n áll a helyzet a szabad idő h a r m a d i k területével, az évi szabadságokkal? E u r ó p a magasan fejlett országaiban az évi szabadság meghaladja az

egy h ó n a p o t is. Logikus a feltevés, h o g y ez a t é n y csökkenti a lakás je­ lentőségét, egy másik országhoz viszonyítva, a h o l az évi szabadság ennél sokkal rövidebb. A g y a k o r l a t viszont ennek az ellenkezőjéről t a ­ núskodik, mint Ulfert H e r l y n írja: „ A z t tapasztaltuk, hogy a házon k í ­ vül eltöltött évi szalbadrág u t á n fokozott érdeklődés nyilvánul meg a lakás iránt, erős affektív viszonyulás az ember önmaga által k i a l a k í t o t t élettere iránt. A z o k a vélemények, melyek szerint a szabad idő növeke­ désével a lakások kiürülnek, felülbírálásra szorulnak, sőt teljes egészében elvethetők." T a l á l k o z u n k azonban egy másfajta szkepszissel is, amely ugyan nem vonja kétségbe a lakás jelentőségét a négy fal között eltöltött idő t a r t a ­ mát illetően, ellenben a r r a utal, hogy t e k n t e t nélkül az otthon töltött idő növekvő t a r t a m á r a , a tömegtájékoztatási eszközök hatása következtében az emberek saját l a k á s u k b a n sincsenek teljesen „ o t t h o n " , bizonyos m é r ­ tében „ h á z o n k í v ü l " v a n n a k . Leonhard Lowinski erről így ír: „ A t ö rriegtájékoztatási m é d i u m o k nemcsak a szabadidő t a r t a m á t csökkentik, nemcsak az emberek passzivizálása i r á n y á b a n h a t n a k , hanem lehetővé te­ szik, hogy az emberek saját h á z u k b a n h á z o n kívül legyenek." Majd k é ­ sőbb: „ A televízióműsor vétele független a lakáskultúrától; a televízió lehetővé teszi v a g y megkönnyíti, hogy az e m b e r ne vegyen tudomást l a ­ kása hiányosságairól, a rendetlenségről, ami a l a k á s k u l t ú r a elhanyagolá­ sához v e z e t . " Kontrollcsoport híján egy k u t a t á s sem tud egzakt ered­ ményeket nyújtani; nehéz feladat volna olyan h á z t a r t á s t találni, mely­ ben ne volna televízió, ezért úgyszólván lehetetlen ilyen kontrollcsoport kialakítása. Véleményem szerint a helyzet nem a n n y i r a d r a m a t i k u s , m i n t azt Lowinski állítja, d e némi igazság feltétlenül v a n benne. 19

:

20

7. Eszmei tényezők. D ö n t ő e n m e g h a t á r o z ó tényezőként jelentkezik a vallás. A z éghajlat h a t á s á n a k tárgyalásakor szó volt arról, hogy azonos éghajlati viszonyok mellett (mediterráni), jelentős különbségek alakulnak k i a katolikus és az iszlám országok között, a lakásmód tekintetében. A z iszlám olyan h á z f o r m á t diktált, mely a külvilágtól való minél teljesebb zártságra törekszik. A vallás t e h á t meghatározója a lakáskoncepciónak, d e még külön helyiségek kialakítását is megkövetelheti. Így alakult ki J a p á n b a n a „ t a ­ tami szoba". A zen és a shinto vallás hatással volt a közismert n é p i ar­ chitektúra kialakulására (Minka), ami m a n a p s á g ugyan m á r az építé­ szettörténet része, d e egyes elemei még ma is élnek a g y a k o r l a t b a n . A z ál­ landó (a konstrukció) és az átmeneti (a n a p közben v á l t o z t a t h a t ó ) v á ­ laszfalak v o l t a k a lakás szerkezetének és szervezetének meghatározói. ( K u r i ó z u m k é n t kell megemlíteni, hogy ebben a rendszerben az oszlopok a primárisak, vagyis a szerkezeti elemek, a falak, illetve a helyiségek viszont szekundárisak, mivel a n a p v a g y a család élete folyamán változ­ nak.) A keresztény vallás hatása alatti országokban csak a n a g y o n gaz­ d a g o k engedhették meg m a g u k n a k , hogy külön helyiséget építtessenek a vallási szertartások számára ( k á p o l n á k ) , I n d i á b a n viszont m i n d e n lakás­ ban ott van a házi oltár.

A vallás befolyásának csökkenésével új (nem a n n y i r a koherens) esz­ mei rendszerek jelentkeztek, melyek részben átvették a vallás szerepét a lakásszférában is. A m o d e r n architektúra egyes eszméi, mint az igaz­ mondás (Wahrheit) az a n y a g és a szerkezet l á t h a t ó v á tételében, Brent C. Brolin szerint a protestantizmustól s z á r m a z i k . Más elképzelések viszont egyes filozófiai eszmék térbeli interpretációjából erednek. (Például az em­ beri egyenlőség, amit úgy értelmeztek m i n t az emberi szükségletek és k é p ­ zetek egyértelműségét, tekintet nélkül a kulturális hovatartozásra.) A funkcionalizmus, ez a látszólag abszolúte racionális felfogás sem mentes bizonyos, technika-kultusznak nevezhető elemektől, melyek forrása az ember lelkesedése m i n d e n olyan mechanikai eszköz i r á n t , ami a z emberi kéz műve, és amit F r o m m az ember kollektív narcizmusára vezet vissza: gyönyörködés saját nagyságában, saját elméjében. E n a g y eszmék, illetve építészeti és filozófiai i r á n y z a t o k mellett ter­ mészetesen léteznek kevésbé jelentős eszmei t é n y e z ő k is, melyek azonban — tekintettel arra, hogy az építészeti dilettantizmus é p p e n a lakásépítés terén a legnagyobb hatású — nem kevésbé jelentősek a lakáskultúra szem­ pontjából. I t t a különböző d i v a t h u l l á m o k r a gondolok, a h á z útján való önigazgatásra, önkifejtésre, stb. A racionális és az eszmei tényezők a n n y i r a egymásba fonódnak, hogy rendkívül nehéz őket különválasztani. É p p e n ilyen nehéz elkülöníteni egymástól az elsődleges (elemi) és a másodlagos (szooio-kulturális) szük­ ségleteket, mivel az elsődleges szükségletek kielégítése szociális tényezők által feltételezett. 21

22

BELSŐ M E G H A T Á R O Z Ó

TÉNYEZŐK

A fontosabb belső m e g h a t á r o z ó tényezőket, m i n t amilyenek a családi tí­ pusa, a h á z t a r t á s nagysága és összetétele, a családtagok egymás közötti kontaktusainak jellege, a családon belüld szerep-megosztás, a családon kívüli személyekkel való k o n t a k t u s o k jellege (zárkózottság, nyitottság), stb. úgyszintén tekintetbe kell venni a lakás koncipiálásánál. /. A háztartás nagysága és összetétele hatását többféleképpen fejti ki. a) A tervszerű v a g y i r á n y í t o t t lakásépítési rendszerben a nagyobb csa­ lád nagyobb lakást k a p . b) H a a lakást maga a l a k ó vásárolja (például a piacra i r á n y u l ó la­ kásépítés esetében), szintén azt szeretné, hogy a lakás megfeleljen a csa­ lád nagyságának. Más kérdés, hogy az egyes kapitalista országokban olya­ nok a gazdasági és szociális viszonyok, h o g y a n a g y létszámú szegény családok kis lakásban l a k n a k , mely így csakhamar n y o m o r n e g y e d d é sülylyed, a gazdag családok viszont, melyek á l t a l á b a n kevesebb családtagból állnak, fényűző lakásokban élnek. A m i lakásrendszerünk szavatolni h i ­ vatott, hogy ilyen visszásságokra n e kerüljön sor. c) H a a lakó építteti a h á z a t , a n n a k nagyságát a család nagyságával kellene összhangba hoznia. A gyakorlatban, ez nem így v a n . A kis, nem

megfelelő lakások o d a h a t o t t a k , hogy az emberek nagy családi h á z a k a t építenek. A z o k , akiknek alkalmuk n y í l t nagyobb térhez jutni, nem is gondolnak az optimális lakótérre, h a n e m óriási h á z a k a t építenek, mintegy a korábbi kis lakások kompenzálásaként. E n n e k a komponensnek a je­ lenléte viszonylag alacsony arányú, de jelen v a n , és azt példázza, hogy az épített környezet h o g y a n h a t az emberek viselkedésére, ezen túlmenően a t o v á b b i építkezésre. Mindez az interakciós elmélet hitelességét t á m a s z t ­ ja alá. 2. Tevékenységek a lakásban (a lakás h a s z n á l a t a ) . A m i k o r ipari léte­ sítményt terveznek, k i i n d u l ó p o n t k é n t a termelési folyamat szolgál. A funkciónalista elmélet szellemében a lakásban végbemenő folyamatok döntő jelentőségűek a lakás helyes funkcionálása szempontjából. (Ezek szükségszerű, de n e m kizárólagos feltételek.) Ezeket a f o l y a m a t o k a t h á ­ rom csoportra oszthatjuk: 1) Elsődleges (biológiai folyamatok) 2) H á z i m u n k á k 3) Terciális folyamatok 1) Elsődleges folyamatok a) főzés (az étkezés előkészítése), b) étkezés, c) alvás, d) nemi élet, e) személyi tisztálkodás és önmagáról való gondoskodás 2) H á z i m u n k á k f) takarítás g) ruha és lábbeli tisztítása h) kisebb m u n k á k i) kismosás j) nagymosás k) a lakás (ház) k a r b a n t a r t á s á v a l kapcsolatos m u n k á k 3) Terciáris folyamatok 1) a felnőttek intellektuális tevékenysége (tanulás), m) szórakozás, hobbi, n) pihenés (ébren) o) a gyerekek játéka, p) a gyerekek fizikai gondozása, r) a gyerekek pedagógiai gondozása (nevelés), s) látogatások, ünnepek. A fenti klasszifikáció olyan városi családot vesz alapul, melynek tag­ jai az iparban vagy a közigazgatásban dolgoznak, akik tehát házon kívül végzik munkájukat. A lakásban végzett tevékenységek elemzése azért különösen fontos, mert csak ez által tárhatjuk fel a l a k á s k u l t ú r a fejlődésével kapcsolatos tendenciákat, ezek nélkül viszont nem t u d n á n k helyesen tervezni, tekin­ tettel arra, hogy a lakástervezés hosszabb i d ő s z a k r a történik. A z o k k a l a prognózisokkal, melyek csak a jövőt találgatják, óvatosan kell b á n n u n k .

Emlékezetünkben v a n n a k még a z o k a prognózisok, melyek a h a t v a n a s években az ún. tiszta lakás elvét p r o p a g á l t á k , vagyis m i n d e n tisztátalan folyamat (nagymosás, főzés, élelmiszer-tárolás) á t h á r í t á s á t a kollektív szolgálatokra, szervizekre; nagy m o s ó k o n y h á k az alagsorban vagy a t e ­ tőtérben, s t b . A fogyasztói t á r s a d a l o m i p a r á n a k (és n e m csupán a f o ­ gyasztói társadalomónak) viszont az volt az érdeke, 'hogy minél t ö b b h á z ­ tartási gép találjon gazdára. A reklám és m á s eszközök útján sikerült megvásároltatni ezeket, így az embereknél új szokások a l a k u l t a k ki. Ez olyan végletekbe is mehet, hogy egyes n y u g a t i országokban még a k e n y e ­ ret is otthon sütik. Így sikerült világviszonylatban elhelyezni a piacon több száz millió mosógépet, infrasütőt és s z á m t a l a n m á s hasonló termé­ ket. A z említett változások hatással v a n n a k a lakástervezésre is. Így ke­ rült be a lakásba ismét a l a k ó k o n y h a , a n a g y fürdőszoba különféle be­ rendezési t á r g y a k k a l , stb. A műszaki fejlődés t o v á b b i változásokat h o z h a t magával, például hogy a munkavégzés (elsősorban az intellektuális) bizonyos mértékben vissza­ tér a lakásba, a m u n k a t á r s a k k a l való kommunikáció pedig k ü l ö n b ö z ő audiovizuális berendezések útján m e g y végbe. H o g y ez m e n n y i r e nem alaptalan elképzelés, arról t a n ú s k o d i k a n n a k a speciális szállodának az építése, melyet üzletembereknek s z á n t a k , és a m e l y b e n minden lakás füg­ getlen egység, felszerelve a korszerű távközlés m i n d e n eszközével. Ezt azért említettem, h o g y felhívjam a figyelmet az óvatosságra a tervezést illetően. H a n g s ú l y o z n i szeretném, hogy egy a továbbfejlesztés szempont­ jából alkalmas megoldás többet ér, m i n t egy jó megoldás. Véleményem szerint nem volna felesleges a t ö b b emeletes lakótömbök m a g v á b a n m i n ­ den lakásban bizonyos k i h a s z n á l a t l a n teret h a g y n i , ami az a d o t t pilla­ natban különféle funkciókat vehetne át. 3. A családtagok közötti interakciók és kommunikációk formája és mennyisége. E t é m a t a n u l m á n y o z á s a a szociológia és a pszichológia tárgykörébe tartozik. Bennünket a n n y i b a n érdekel, amennyiben az em­ lített tényezők hatással v a n n a k a l a k á s szerkezetére, és amennyiben a lakás hatással v a n rájuk. Ezek az interakciók a történelem folyamán jelentősen megváltoztatták jellegüket. A X V I I I . században a lakás helyiségei még n e m differenciá­ lódtak funkció szerint (eltekintve az u r a l k o d ó osztálytól). Ez a differen­ ciálódás, egyrészt a funkció szerint (hálószoba, n a p p a l i , k o n y h a ) t o v á b ­ bá a családtagok szerint, akik az illető helyiséget használják (gyerekszo­ ba, szülők hálószobája) később jelentkezik. A kapitalizmus fejlődésével a polgári családoknál először a gyerekek k a p n a k külön szobát és ezzel egyúttal el is t á v o l o d n a k a szülőktől. E z a generációk szerinti differen­ ciálódás még ma is jelen v a n . S z a b a d k á n valójában ez az egyetlen olyan megosztás, ami úgyszólván m i n d e n lakásban m e g v a n . Másféle felosztás, mint például n a p p a l i és éjszakai, illetve egyéni és közös helyiségekre, nagyon kis számú esetben valósul m e g : háromszobás lakásokban, ahol egynemű gyerekek v a n n a k , illetve egygyermekes családoknál. A z interakcióval kapcsolatosan el kell m o n d a n i , h o g y az építészek von-

zódnak a nyitott térhez, sokan szinte megszállottjai a folyamatos térnek, Meis van der Roche és követői kifogástalan megoldásai által ihletve. Ez a megoldás szép és hasznos, de csak a k k o r , ha elég kis helyiség is van ah-

Az emberek önkifejezésre és egyéniségük kibontakozására toronyházakban is kibontakozhat

irányuló törekvése a

hoz, h o g y m i n d e n családtag félrevonulhat a m a g a kuckójába. N á l u n k ez kivihetetlen. A négyzetméterekért folytatott küzdelemben a lakások so­ kat veszítettek; egy 50 cm -es lakásban erre nincs hely. A z együvé t a r t ó 2

zás i r á n t csak a k k o r k e z d ü n k érdeklődni, amikor m i n t egyének jól el v a g y u n k látva, amikor n y u g o d t a k vagyunk, a saját (lakás)terünkben. Megfigyelhető egy olyan tendencia* hogy a családtagok közötti interak-

A nagy házak felfalják

az emberi léptékű családiház-negyedeket, életmódra kényszerítve a lakókat

A nagy házak közötti

új

szokásokra,

tér mindenkié, de kevés ember érzi magáénak

ciók csökkennek. A családon belüli elidegenülést azonban nem állíthatjuk meg építészeti megoldásokkal. Csak egyes építészek képzelték, hogy a társadalom megmentése az architektúra és az urbanizálás kezében van.

Az ablakokat

semmi sem védi a naptól

A z építészek feladata az, hogy a lakónak lehetővé tegyék az alternatív megoldások közötti választást, vagy h o g y ő m a g a is részt vegyen saját egzisztenciális terének kialakításában, tekintettel arra, hogy az interak-

A néhai lócák helyett betonpadok

igyekeznek elősegítem a lakóknak egy úf közösségbe való integrációját

ciók, mennyiségüket és jellegüket tekintve családonként különböznek (a magasabban képzetteknél például kifej ezettebb az igény az elszigetelődés irántV

Az ilyen „sötét sarkok" lakói sohasem élvezhetik

a napot

lakásukban

A néhai udvarok

virágaira kívánnak

emlékeztetni

a nehéz, beton

virágtartók

H i b a volna eleve m e g h a t á r o z n i az interakciók mennyiségét és jellegét, bármilyen átlagok alapján, és ennek alapján meghatározni a helyisége­ ket. Legfontosabb elvként a választás lehetőségét kell biztosítani, hogy a lakó például kommunikálhasson a gyermekével, de az épített környezet ne kényszerítse az embereket nemkívánatos, úgynevezett passzív k o n t a k ­ tusra. 4. A lakók vágyai és beállítottsága. Tekintet nélkül arra, hogy a lakás objektíven nézve jó-e v a g y sem, csak abban az esetben felel meg az ott­ hon igényeinek, ha kielégíti a lakók v á g y a i t . A v á g y a k legnagyobbrészt szubjektívek, így kielégítésük is csak egyéni lehet. A tervszerű lakásépí­ tés és -elosztás nem veszi tekintetbe a lakók egyéni igényeit (vágyait), vagyis a l a k ó n a k nincs választási lehetősége, ezért a lakásnak nehezebb egyéni színezetet adni. A piaora irányuló lakásépítésben i n k á b b kifeje­ zésre j u t h a t n a k a lakók kívánságai. Ennek a rendszernek viszont — mint arról m á r szó volt — más h á t r á n y a i v a n n a k . Amennyiben a lakó vevő, lehetőségében áll megvenni vagy nem megvenni a l a k á s t : mivel vevő, válogathat. A z a véleményem, lehetővé kellene tenni a lakónak hogy saját pénze befektetésével (a társadalmi lakásépítésbe) megvalósíthassa a la­ kással kapcsolatos kívánságait. E z t a lakás-alaprajz alternatív megoldá­ sai által, v a g y az úgynevezett participado útján lehetne elérni. Azonosulásra csak a k k o r v a n lehetőség, h a az embernek választási le­ hetősége van, h a a lakásba egyéni színt vihet. Tény, hogy ez a választási lehetőség (ez a szabadság) csak látszólagos szabadság, látszólagos válasz-

tá.si lehetőség a fogyasztói t á r s a d a l m a k többségében, de ez vajmi keveset v á l t o z t a t a szubjektív tényálláson, mivel az emberek többsége nincs tu­ d a t á b a n a z o k n a k a m a n i p u l á c i ó k n a k , melyeket a reklámok, a filmek útján g y a k o r o l n a k rajta, hanem úgy véli, hogy választása eredeti és egyé­ ni. Így ennek a kvázi-individualizimusnak a következményei kétes érté­ kűek is lehetnek: giccs, a környezet degrad.üása, diszharmónia, stb. Ezzel kapcsolatban az egyéni és a közös viszonyáról a t o v á b b i a k b a n még rész­ letesen lesz szó.

Jegyzetek " Heidegger, Martin: Bauen, Wohnen, Benken, Pfullingen, 1959. 145—62. o. Norberg-Schulz, Christian: Egzistencija, prostor, arhitektura, Građevinska knjiga, Belgrád, 1975. 17. o. Piaget, Jean: Psihologija inteligencije, Nolit, Belgrád, 1977. 5. o. Klein Rudolf: Épített környezetünk problémái, Jelen, Szabadka, 1981/9. Fromm, Erioh: Veličina i granice Freudovlh misli, Naprijed, Zágráb, 1970. 17. o. Lukács György: Alte Kultur und neue Kultur, Frühe Aufsätze 1919—1921. Illegális kiadás, Bécs, 1538. o. Milton, Singer: The Concept of Culture, az International Encyclopedia of the Social Sciences-ben. Parsons, T.: The Social System, Gleonce, 1951. 327. o. Trankle, Margaret: Wohnkultur und Wohnwe'se, Tübinger Vereinigung für Volkskunde E. V. Tübinger Schloss, 1972. 1. o. Bodrogvári Ferenc: O prividnoj zajednxi, Szabadka, 1978. 14. o. Fromm, Erioh: Revolucija nade, Grafos, Belgrád, 1978. 35—6. o. A lakosság koncentrációja, szegénységük és a tőkések érdektelensége életkö­ rülményeik iránt — ez áll a máit századi slumck kialakulásának hát­ terében. Részletesebben: Piperék, Max: Psychische Umweltvergiftunik, Wilhelm Brau­ müller, Wein, 1974. 13—15. o. Részletesebben: Brolin, Brent C : The Failure of the Modern Architekture, Ullstein, Frankfurt (Berlin) Wien, 1980 21. o. Erről tanúskodnak a különböző átépítésak, ahol ez műszakilag és pénzügyi­ leg kivihető volt. Éppen ezért ha valahol nem építették át, ez még nem jelenti, hogy elégedettek a lakással. Norberg-Schulz, Christian: i. m. Hoznik, Karei: Determinanti archtektonicke rvorby, Prag Jiri Musil: Lakásszoc'ölógia. Kossuth Kiadó, Budapest, 1974. 134—136. o. Alexander, Cfaristopher: The City as a Mechanism for Sustaning Human Contact, Transaction of the Barlett Society of Architecture, London, 1967. Ulfert, Herlyn: Wohnen im Hochhaus, Krämer Verlag Stuttgart Lowinski, Leonhardt: Grundlagen, Z.elsetzungen und Methoden der Woh­ nungpolitik, 53. o. 1 Brolin, Brent C : The Failure of Modern Architecture Fromm, Erich: im. 1

2

3

4

5

4

7

8

9

10

11

12

1 3

14

15

1 6

17

, s

10

2 0

1

1 3

Rezime K u l t u r a stanovanja u društvenoj stambenoj izgradnji u Subotici — Teorijska razmatranja — Studija o kulturi stanovanja, koja se objavljuje u dva nastavka je prva takve vrste u Jugoslaviji — a. cilj joj je obuhvatiti najvažnija pitanja kulture stano­ vanja u praksi. Prvi deo, koji se objavljuje u ovom broju, predstavlja prilaz i teoretsku os­ novu obimnog istraživačkog poduhvata — od definicije kulture stanovanja i značaja njenog istraživanja do nekoliko ključnih pitanja teorije stanovanja, kao što su spoljašnje i unutrašnje determinante funkcionalističke teorije stanovanja. U nameri da što egzaktnije definiše kulturu stanovanja, autor letimice dotiče različita shvaćanja kulture stanovanja: estetsko shvatanje, zasnovano na Lukacsevoj definiciji kulture, sociološko shvatanje, koje se — mada je rade zastup­ ljeno u stručnoj literaturi — zasniva na definicijama Kroebera, Kluckhokna i Parsonsa, te kompleksno shvatanje, gde se koristi Bodrogvarijeva definicija kulture u najširem značaju — kao očovečene prirode. Nije manje interesantna ni argumentacija kojom potkrepljuje značaj istra­ živanja kulture stanovanja kao povratne informacije o upotrebnoj vrednosti stana, upućene projektantima, programerima stambene izgradnje i izvođačima, sa ciljem da se afirmiše stanar kao subjekt stanovanja. U razradi teorije stanovanja, radove klasificira u dve velike skupine: funk­ cionalističke teorije, koje polaze od pretpostavke da je struktura stana izraz funkcije (po poznatom Sulliwanovom postulatu „Form follows function"), i interakcione teorije, koje uvažavaju i Kahnov postulat („Form invokes function"), koji govori o interakciji čoveka i okoline. Tu je i koncept egzistencijalnog prostora Christiana Norberg-Schulza, zasnovanog na psihologiji Jeana Piaget-a, sa načelima asimilacije i akomodacije. Ovaj deo studije se završava razradom spoljašnjih (klimatskih, bioloških, ekonomskih, političkih i tehnoloških), te unutrašnjih determinanti stanovanja (tip i funkcija porodice, veličina i sastav domaćinstva, delatnosti u stanu, interakcija i komunikacija među članovima porodice, želje i nastrojenosti stanara).

Summary T h e culture of dwelling i n social housing constructions in Subotica — Theoretical Approach — The study on the culture of dwelling, which will appear in two installments, is the first on this topic in Yugoslavia — its aim is t o include the most im­ portant questions of residing culture in practice. The first part, which is appearing in this issue, presents an approach and the theoretical bases of a great research project — from the definition of residing culture to the importance of this research, also a few key questions on the re­ siding theory; as the inner and outside identifioamons of the functional resi­ ding theory.

In trying to define the residing culture as precisely as possible, the author sites different ideas on the residing culture: the esthetic theory, based on G. Lukács' definition of the culture, than the sociologie theory, which — nihough it is rarely presented in scientific papers — is based on the definitions of culture from Kroeber, Kluckholm and Parsons, and the complex theory, which is based on the definition of culture from F. Bodrogvári in the widest sence of the idea of culture, as the humanization of nature. The arguments of the author are also very interesting, he backs up the impor­ tance of ihis research done on residing cultureas a recurrent information on the usability of a flat, the author directs his argumentation to architects, to the programmers of housing constructions and to constractors with the aim of es­ tablishing the tenant as the subject of dwelling. In working out his theory of residing, he clasifies the studies done on this topic into two big groups: functional theory, which starts out from the assump­ tion that the structure of a flat is the expression of its function (according to the well-known postulate of Sulliwan „Form follows function"), and the inter­ actional theory, which takes into consideration the postulate of Kahn „Fonra invokes function", which talkes about the interaction of man and his surroun­ ding. We also learn about the concept existential of space of Christian Norberg-Schulz, based on the psychology of Jean Piaget, with the basic principles of assimilation and accomodation. This part of the study ends with the pre­ sentation of the outside factors (climatic, biological, economical, political and technological) that determine dwelling and the inner factors (the type and function of the family, the size and the structure of the household, activities in the flat, interactions and communications amongst the family members and the wishes and dispositions of the dwellers.