Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Intézet. A közmûvelôdés és a mûvészeti iskolák

Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Intézet A közmûvelôdés és a mûvészeti iskolák országos konferencia Debrecen, 2002. október 10–11.

Módszertani füzetek 5.

Kiadványunkat támogatta a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

Debrecen, 2004.

A 2002. októberében megrendezett konferencián elhangzott elôadások ma is aktuálisak, ezért tartjuk fontosnak a közös gondolkodás segítésére közreadni. a szerkesztô

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetô Lukovics András ...................... 5. oldal Közmûvelôdés és mûvészeti iskolák Szabó Irma .............................. 7. oldal A mûvészeti iskolák Hajdú-Bihar megyeimûködésének tapasztalatai Herpai Imre ........................... 25. oldal Népi játék- és kismesterségek oktatói tanfolyam a Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Intézetben Hubert Erzsébet ...................... 30. oldal A táncmûvészeti iskolai tanárképzés helyzete Neuwirth Annamária ............. 35. oldal Nádudvar – Közmûvelôdés és mûvészetoktatás Dománné Baranyai Etelka ...... 39. oldal Levél L. Ritók Nóra ......................... 45. oldal

Bevezetô Lukovics András igazgató, Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Intézet, Debrecen

A közmûvelôdés hagyományosan bevált formái mellett a kor kihívásaira reagáló új közmûvelôdési vagy a közmûvelôdéssel kapcsolatban álló folyamatok jelennek meg. Szakmánk innovációs készsége mindig figyelemre méltó volt, még akkor is, ha néhány kezdeményezés nem váltotta be azokat a reményeket, amelyekkel azok útnak indultak. Az utóbbi években egyre erôteljesebben jelentek meg a mûvészeti iskolák csoportjai, tanulói a közmûvelôdés mûvészeti fórumain, találkozóin. Tanúi lehettünk annak is, hogy nagy múltú amatôr mûvészeti együttesek alakultak át alapfokú mûvészeti iskolává. Miért tették? Szûknek, korlátozottnak érezték a közmûvelôdési intézmények nyújtotta lehetôségeket? Valószínûbb az, hogy az átalakulás az anyagi források kedvezô bôvülésével járt együtt. Több mûvészeti ágban a folyamatok tartalmi kidolgozói a közmûvelôdési intézményekben szerzett több évtizedes szakmai tapasztalataik alapján fogalmazták meg az új oktatási intézménytípus követelmény és képzési rendszerét. Ennek a tartalmi, szellemi felhalmozási folyamatnak a közmûvelôdés is a színtere volt. Természetesen ezzel nem saját intézményrendszerünk kizárólagosságát akarjuk kijelenteni. Jól ismerjük a zeneiskolák hazai mûködési struktúrájának meghatározó szerepét a mûvészeti iskolák dinamikus gyarapodásában. De hangsúlyozandó, hogy egyes tantervi programok készítéséhez, csak a közmûvelôdés keretei között folyó szakmai gyakorlat volt felhasználható. Tapasztaltuk, hogy a mûvészeti iskolák teljesítménye között erôteljes különbségek vannak, egyenetlen szakmai színvonal figyelhetô meg. A tanácskozásunk célja az együttmûködés jelenlegi helyzetének feltárása, az együttmûködés formáinak további gazdagítása. Egyértelmûen megállapítható, hogy a két terület között van együttmûködés. Ez olyan lesz, amilyennek a benne lévôk akarják, ezért feltétlenül tisztázni kell az együttmûködésben kikivel, milyen szinten mûködjön együtt, ezt azonban nem szabad túlszabályozni. Tanácskozásunk egyik legfontosabb ajánlása a kialakult együttmûkö-

5

dés meglévô formai tudomásul vétele, amelyet jelezni kívánunk az Oktatási Minisztériumnak. Ez összhangban van a Zeneiskolák és Mûvészeti Iskolák 2001-ben Szolnokon megfogalmazott záródokumentumának állásfoglalásánál, melyben szorgalmazzák a valóságos együttmûködés létrejöttét a közmûvelôdés és a mûvészeti iskolák között és javasolják, hogy az iskolák vegyenek részt a közmûvelôdésben. A tanácskozás felszólalói szükségesnek ítélték a törvényességi ellenôrzéseket, de azok gyakoriságát túlzottnak minôsítették. Javasolják, hogy a helyismerettel rendelkezôk, illetve a helyben élôk kapják meg a szakfelügyeleti megbízásokat. Ehhez kapcsolódva hangzott el az a hozzászólás, amely idézte Pôcze Gábor 1998-ban megjelent tanulmányának azt a részét, amelyben a szerzô kifejti, hogy a központi irányítás, miután nincs visszacsatolás, nem tudja mi van a rendszerben, ezért minden eszközt az ellenôrzésre fordít. A nagy anyagi ráfordítással megvalósuló ellenôrzéseknek többek szerint semmilyen szakmai hozadéka nem volt, ennek ellenére szükségesnek tartjuk az ellenôrzések folyamatosságát annak érdekében, hogy a rendszerben lévô ellentmondások minél hamarabb megszûnjenek. Létkérdés, hogy a mûvészeti iskoláknak legyenek fórumai, bemutatkozásai, amelyek megrendezésében a közmûvelôdési intézmények rendelkeznek nagyobb tapasztalatokkal. A tanácskozáson a legsürgôsebben megoldandó feladatként fogalmazódott meg a mûvészeti iskolai tanárképzés illetve ellátás helyzetének rendezése. Megoldásként fogalmazódott meg egy olyan fôiskola vagy egyetem létrehozása, amely mûvészeti iskolai tanárokat képez. Megdöbbentô tény, hogy 2002-ben a népmûvészet, a folklór alap és középfokú oktatásának nincs az állami felsôoktatásban tanárképzése. Az elhangzottak ismeretében kijelenthetjük, hogy az együttmûködési szándék kölcsönös. Javasoljuk, hogy a megyei pedagógiai intézetek és a megyei közmûvelôdési intézmények minden megyében végezzék el a konkrét egyeztetéseket, konzultációkat a lehetôségekrôl. Véleményünk szerint igen hasznos volna, ha a megyei pedagógiai intézetek és a megyei közmûvelôdési intézmények megyei szakbizottságokat mûködtetnének a két terület szakembereinek bevonásával (néptánc, tárgyalkotó népmûvészet, képzô- és iparmûvészet, stb.) Örvendetes lenne, ha az ország megyéibôl, régióiból is kezdeményezések történnének az együttmunkálkodás érdekében. A tanácskozást szakági szinten javasoljuk folytatni, ahol ki lehet dolgozni egy mûködôképes, hatékony stratégiát a közös érdekek mentén.

6

Közmûvelôdés és mûvészeti iskolák Szabó Irma, a NKÖM Közmûvelôdési Fôosztályának vezetô fôtanácsosa

Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák! Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a konferencia szervezôit és résztvevôit a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közmûvelôdési Fôosztálya és a magam nevében. A közmûvelôdés és mûvészeti iskolák témakörben szívesen osztom meg önökkel a gondolataimat és a tényeket egyaránt. Nemcsak azért, mert megbízást kaptam e feladatra, hanem azért is, mert mind a két terület igen közel áll hozzám: több évig tanítottam alapfokú mûvészeti iskolában, a közmûvelôdési tevékenységet pedig húsz évvel ezSzabó Irma elôtt választottam hivatásomnak. Természetesen mást kíván egy foglalkozás megtartása, mint a mostani tisztem: a megjelölt témában az NKÖM-t, szorosabban a Közmûvelôdési Fôosztályt képviselve tájékoztassam önöket. Nem tudom azt mondani, hogy a két minisztérium (NKÖM és az OM) véleményt cserélt volna e két terület érintkezési pontjait illetôen; arról sem tájékoztathatom a tisztelt jelenlévôket, hogy a területek szakmai szervezetei gondolkodtak volna már a lehetséges együttmûködésen. Annak ellenére sem tudok errôl beszámolni, hogy közel kétszázötven közös igazgatású, illetve többfunkciós intézményben dolgoznak együtt nap mint nap a két te-

7

rület érintett intézményei. A formális kapcsolatok kialakulatlanok ugyan, a mindennapokban azonban – minden különbözôség mellett – több alapvetô, e konferenciát is létrehozó kapcsolódási pont van. E tény indokolja azt is, hogy elkövetkezendô negyvenöt perc nagyobb részében nem annyira az elválasztó vonalakról, mint inkábba két terület kapcsolódási pontjairól essen szó. Ebbéli szándékom alátámasztására Karácsony Sándor gondolatát hívom segítségül: „Objektíve nem fontos, hogy az emberek egy véleményen legyenek és dróton rángjanak. Hiszen az együttmûködés lehetôsége úgyis rajtam áll, az én-nen, mennyire tudom figyelembe venni a nem-ént. Attól még dolgozhatunk össze, hogy nem vagyunk egyformák, mint ahogy gátolhatjuk egymást minden egyformaságunk ellenére”.1 A „nem-én”, a „másik ember” elfogadása, autonómiájának elismerése, tisztelete egyaránt alapelve közoktatás és a közmûvelôdés munkásainak.

I. A közmûvelôdési tevékenység és a mûvészeti iskola kapcsolatrendszere Nem hiszem, hogy sokat kellene bizonygatnom a mûvészeti iskola, általános iskola és a közmûvelôdési intézmény másságát. Más a minôségük a minôség filozófiai megközelítésében, miszerint a minôség az egész jellemzôje, lényegi meghatározottsága, magával a tárgy, jelen esetben az intézményrendszerek létével kapcsolódik össze, teszi azokat egyedivé, különbözteti meg mástól. Ugyanakkor, s ehhez sem férhet kétség, vannak érintkezô pontjaik. Többek között – hogy egy példával is alátámasszam – a tehetség kibontakoztatása. „A tehetség kibontakoztatásához az kell, hogy idejében kapjon meg mindent, amire önkifejezéséhez szüksége van” – írja Einstein. Igen, a tehetség felismerése, annak gondozása, s ehhez a feltételek megteremtése – Einstein idézett gondolatát továbbfolytatva – ott, akkor, azt és úgy, ahol, amikor, amire és ahogyan szüksége van. A három terület egymást ebbôl a szempontból kiegészíti: egymás mellett és idôben egymás után is ellátják feladatukat. Az összefüggés érzékeltetésére megkíséreltem elhelyezni e három területet egy viszonyrendszerben. Segítséget ehhez Mihály Ottó – még a nyolcvanas évek elején a komplex mûvelôdési intézmények jogosultságáról írt –

8

tanulmányából kaptam, amely az elkülönült közoktatás és közmûvelôdés természetét mutatta be máig ható érvényességgel.2

ISKOLA – kötelezôség szférája MÛVÉSZETI ISKOLA

KÖZMÛVELÔDÉS

szabadság szférája Az iskola akár kényszer útján is elsajátítandó tudás, az állampolgárként és munkaerôként való létezéshez szükséges tudás intézménye. Olyan tudásé, amelyet a társadalom saját reprodukciója során fel tud használni. Ezt az egyén kénytelen saját érdekeként megélni, hiszen nélküle nem juthat hozzá bizonyos társadalmi javakhoz. Az iskolával szemben a társadalom tehát megrendelôként lép fel, így ez a kötelezôség szférája. A közmûvelôdés, mint a szabadság szférája egyéni választások, döntések, lehetôségek terráriuma – Mihály Ottó megfogalmazásával élve. A társadalom itt felkínál lehetôségeket a „képességek”, „tudás”, mûveltség” elsajátítására, mondhatni: szolgáltatást nyújt. Természetesen ez a szféra maga is szervezett, de az iskolához viszonyítva rugalmasabb, kevésbé szankcionált. Az itt felajánlott képességek, tudás, mûveltség elsajátítása nem kötelezô, hanem egyéni döntésektôl függô önfejlôdési-önfejlesztési lehetôség, juttatás. Némi túlzással és leegyszerûsítéssel úgy is mondhatnánk – folytatja a szerzô –, hogy az iskola és a közmûvelôdési intézmény úgy viszonyul egymáshoz, mint az iskolai étkeztetés és az a la carte étterem. Az iskolában akkor és azt kell megennem, amit és amikor feltálalják. A közmûvelôdési

9

intézményben lehet jobb vagy rosszabb is az étel, de én választhatok: egyem, ne egyem és mit. A mûvészeti iskolát a kettô között helyeztem el, mivel mindkettô alapvetô jellemzôivel bír: szabadon választható, utána azonban kötelezô. Az elôbbi párhuzamot folytatva: az éttermet ízlésünk, érdeklôdésünk szerint megválaszthatjuk, de benne a menü adott. Az egymástó elkülönült két rendszer (a továbbiakban már csak a közmûvelôdésrôl és a mûvészeti iskolákról beszélek) mélyebb rétegekben, a folyamatokat meghatározó struktúrák szintjén szorosan összefügg és feltételezi egymást. Ha az iskola túlszabályozottsága nem oldódik kellô ütemben – szerencsére már vannak erre törekvések – a közmûvelôdés részeseitôl is túlzott elvárás a nagyfokú aktivitás. Tisztelt Jelenlévôk! Bár nincs szándékomban a két intézményrendszer összefüggéseinek vizsgálatával kitölteni a rendelkezésemre álló összes idôt, egy történeti vonatkozás bemutatására még hadd kérjem a türelmüket. A nagy hagyományokkal rendelkezô zeneiskolák mellett az addig a közmûvelôdési intézmények valamint általános iskolák falai között szakköri keretben megvalósuló mûvészeti oktatást 1993-ban a közoktatási törvény3 emelte iskolai szintre. Megteremtette az ehhez szükséges feltételrendszert: kialakította a központi követelmény és tantárgystruktúrát, és befogadta a legmagasabb végzettséggel rendelkezô tanárokat. Azokat a tanárokat, akiknek jelentôs hányada korábban más keretek között tette a dolgát. Szerencsére jelentôs részük ma sem intézmény, hanem „tevékenységfüggô”, és nem szakadtak el mûvelôdési házak – nem a normatív állami támogatás jóvoltából megalakuló és életben maradó, hanem a bennük rejlô elkötelezettség és kifejezési vágy fûtötte – mûvészeti közösségeitôl. Hogy miben áll mégis közel a mûvészeti iskola a közmûvelôdési intézmények közösségteremtô melegében és biztonságában lélegzô csoportokhoz és magához az intézményhez? Abban, hogy válaszható, hogy személyre szabott és önkéntes. És – a mai témánk szemszögébôl vizsgálva – abban, hogy helyet kérhet, jelentôs részük kér is, és részt vállalhat, nagy százalékuk vállal is, a település, az adott lakóterület közmûvelôdési életében. Ez az az ok, amiért nagyon fontos az alapfokú mûvészeti iskolák és a közmûvelôdési intézmények együttmûködésérôl beszélni. Megjelentek, a

10

mûvészetoktatásban részesülô gyerekek által, a családok mindennapjaiban és a település kulturális életében és a kulturális piacon. Hogy ezt egyedül teszik-e vagy együttmûködô partnerként, függetlenül az adott lakóterület egyéb intézményeitôl, szervezeteitôl, vagy velük megosztozva, ott, ahol eddig a mûvelôdési házak egyedül voltak feladatellátók az amatôr mûvészeti csoportjaikkal, szakköreikkel, azt a helyben kialakult hagyomány, illetve a folyamatosan alakítandó partnerkapcsolat határozza meg.

A települési önkormányzatok közmûvelôdési feladataiból öntevékeny, önképzô, szakképzô tanfolyamok stb. megteremtése, szellemi, mûvészeti értékek, hagyományok, feltárása, megismertetése, egyetemes, nemzeti és kisebbségi kultúra értékeinek megismertetése, az amatôr alkotó, mûvelôdési közösségek támogatása, az ünnepek kultúrájának gondozása, különbözô kultúrák közötti kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának segítése, egyéb mûvelôdési lehetôségek biztosítása.

Az elôzô dián azokból, az önkormányzatok feladatkörébe tartozó alapvetô tevékenységi körökbôl4 általam kiválogatott területeket látják felsorolva, amelyekhez az alapfokú mûvészeti iskolák hozzá tudják illeszteni az egyes tanszakok diákjainak egyéni és csoportos produkcióit.

11

Az együttmûködés egyik lehetôségét jelzi – a néhol kényszerûségbôl, de több helyen tudatos megfontolás eredményeképpen és jogszabályi háttérrel5 – a különbözô minôségû, más szaktárcához tartozó intézmények egy szervezeti keretbe való integrálása és mûködtetése. Számos meglévô általános mûvelôdési központ hozott létre új intézményegységeként alapfokú mûvészeti iskolát, és jó néhány mûvelôdési központ alakult át többfunkciós intézménnyé az iskola megalapításával. A Közoktatási Információs Rendszertôl egy éve kapott adataim szerint 92 ilyen jellegû közmûvelôdési-közoktatási integráció alakult. Tagintézményeik száma 60, a telephelyeké 57; összességében a 397 tanszakon 423 mûvész/tanár részesít 16922 diákot mûvészeti képzésben. Szívesen vennénk részt – gondolom, a jelenlévôk közül többen is – ezeknek az intézményeknek szervezett tanácskozáson, ahol sajátos gyakorlatukat megismerve bizonyára nagyon fontos tapasztalatokkal gazdagodhatnánk. Igaz, 2001 novemberében az Általános Mûvelôdési Központok Országos Egyesülete szervezte gyôri–ménfôcsanaki konferencia részeként némi betekintést már kaphattak a résztvevôk. Az amatôr mûvészeti mozgalom húsz országos hatókörû társadalmi szervezete mûködéséhez évente közel 50 millió forintot meghaladó összeggel járul hozzá az NKÖM – a Közmûvelôdési Fôosztály illetékességi körébe utalva ennek ügyintézését – némi forráshoz juttatva így az említett szervezetek 3449 tagegyesületét is. Támogatásuk: 100 MFt Feltételezem, ezen a ponton mindenki számára egyértelmû, hogy az NKÖM nem magát a zeneiskolát és a mûvészeti iskolát támogatja – nem is feladata, mert más szaktárcához tartoznak. Tárcánk támogatása arra a tevékenységre irányul, amely az 1997. évi CXL. törvény szerint a települési önkormányzatok kötelezô közmûvelôdési feladatellátásának részét képezik, annak megvalósítását segítik. Ily módon fôosztályunk is az amatôr mûvészeten keresztül kapcsolódik ezen intézményekhez, s járul hozzá tevékenységükhöz a különbözô pályázatok segítségével. Ezek egyike az a keret, amely az amatôr mûvészeti mozgalom húsz országos hatókörû társadalmi szervezete mûködéséhez évente közel 50 millió forintot biztosít és általuk némi forráshoz juttatja a szervezetek 3449 tagegyesületét is. Ez évben összesen 40 millió forinttal tudta támogatni a nem hivatásos mûvészeti csoportok külföldi vendégszerepléseit, fesztiválokon, versenyeken való részvételét. E segítséggel több mûvészeti iskola amatôr együttese is kapott határon túli bemutatkozási lehetôséget, s adhatott ízelítôt a magyar kultúra gazdagságából és szépségébôl. Hazai regio-

12

nális, országos vagy nemzetközi jelentôségû amatôr mûvészeti rendezvények megvalósításának segítésére évente 30–40 millió forint áll a Közmûvelôdési Fôosztály rendelkezésére. Feladatunk a pályázatok lebonyolítása, a döntések elôkészítése. A hagyományok ápolása, értékeink megismertetése és közkinccsé tétele szempontjából nem a támogatási forrás eredete, hanem annak célja a fontos. Higgyük, hogy a késôbbiekben ez a megítélés minden területen követésre talál és ez lesz a döntések elsôdleges szempontja.

2001. évi statisztikai mutatók* Feladatellátó: 3265 60105 44606

6320

8331

mûv. tanfolyam

mûv. kiállítás

alkotó bemutatkozási közösségek alk.

* A statisztikai jelentések feldolgozás alatt vannak, ezért az adatok csak tájékoztató jellegûek. „Ki-ki világítson a maga helyén!” – idézhetem most is Karácsony Sándort6 Ezt teszik – példa rá a fenti mutatók sora is – az intézmények, a civil feladatellátók, s erre törekszünk mi is a Közmûvelôdési Fôosztályon, és ezt példázza azoknak az amatôr mûvészeknek az élete és munkássága, akiket megismerhetünk az ALKOTÓ EMBEREK címû ez év tavaszán jó néhány alkotó ember összefogásával megjelent kötetbôl is.7 „Évtizedek óta nem jelent meg olyan összefoglaló tanulmánygyûjtemény, amely az amatôr mûvészeti ágak helyzetével, a különbözô mûfajok elemzésével, az amatôr alkotók problémáival, sikereivel, tevékenységük társadalmi hatásával foglalkozott volna” – írja elôszavában az Amatôr mûvészetek az ezredfordulón alcímet viselô, tizenkét mûvészeti területet referencia jelleggel bemutató mû felelôs kiadója és fôszerkesztôje, Kovácsné Bíró Ágnes fôosztályvezetô-helyettes. A kivételes képességgel rendelkezô, az alkotást és közös-

13

ségteremtés képességét egyaránt birtokló amatôr mûvészek vallomás-írásaiból kibontakoznak az olvasó elôtt az elmúlt tíz évben bekövetkezett változások, a civil terület szervezôdései, eredményei, az oktatással való kapcsolat és feltárulnak a fenntartással és a mûvészeti színvonallal kapcsolatos kérdések is. Átolvasván megtudhatjuk és megérthetjük belôle az amatôr mûvész mibenlétét: „Vagyis az amatôr mûvész az, aki nemcsak szereteti a mûvészetet, de valamelyik ágát mûveli, mégpedig gyakran igen magas színvonalon. Az elnevezés a latin amator (szeretô) a mûvészetet szeretô embert jelenti”.8 Minden bizonnyal bennünket, ezen a konferencián résztvevôket is összeköt ez az érzés és annak akarása, hogy minél több ifjú és felnôtt részére tudjuk megteremteni az esélyét a szellem szabadságát jelentô mûvészetszeretetnek és az önmegvalósításnak. Az alkotó ember és az általa teremtett érték megbecsülésének egy megnyilvánulása ez a kötet csakúgy, mint Közmûvelôdési Fôosztályunk egy másik nagy jelentôségû – és bízom benne az itt ülôk megelégedését is kiváltó – kezdeményezése. A nemzeti kulturális örökség minisztere által adományozható mûvészeti és egyéb szakmai díjakról – 3/1999. (II. 24.)NKÖM rendelet módosítását javasolta fôosztályunk. A „CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY–ALKOTÓ DÍJ” a kimagasló munkát végzô amatôr alkotóknak, mûvészetpedagógusoknak, mûvészeti együttes vezetônek, szervezônek adományozható a hagyományôrzés, az alkotó-és elôadó-mûvészet terén. A „CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY–KÖZÖSSÉG DÍJ” pedig a hosszabb ideje kimagasló mûvészeti munkát végzô amatôr együtteseknek, közösségeknek adományozható. Az elôbbit heten kaphatják, az utóbbiban öt közösség részesülhet kétszáz- illetve ötszázezer forint anyagi elismerés kíséretében.9 Mindkettôt a Magyar Kultúra Napján, elôször 2003. január 22-én.

II. A közmûvelôdési intézmények és alapfokú mûvészeti iskolák kapcsolatai, együttmûködési formái Az elsô részben elmondottak után úgy vélem, nem igényel különösebb indoklást annak a kérdôíves vizsgálatunknak az oka, amelyet szeptember folyamán végeztünk el. Nyilvántartásunkból kiválasztottunk háromszázhuszonegy olyan közmûvelôdési intézményt, amelynek mûködési terüle-

14

tén van mûvészeti iskola. Ezen túl csak azt a szempontot vettük figyelembe, hogy többféle intézménytípust keressünk meg, továbbá minden megyébôl lehetôleg a mûvészeti iskolák számának megfelelô arányban legyenek jelen a mintában. Nem terveztünk mélyreható következtetéseket levonni a kitöltött kérdôívekbôl, mindössze a meglévô ismereteinknél szélesebb körben tájékozódni – készülve erre a konferenciára –, és kiindulópontot keresni a késôbbiek során különbözô szinteken is megvalósítható együttmûködéshez. (Kérdôív: melléklet) A feldolgozás elkezdéséig 129 intézménytôl (40%) kaptunk választ; kitöltött kérdôívet 120 darabot. (Tizennégy a feldolgozás befejezése után érkezett, ennek adataival majd késôbb kiegészítjük a mostani mutatókat.) Tíz ill. eggyel-kettôvel több érkezett vissza Bács, Borsod, Szabolcs és Pest megyébôl; legkevesebben Heves és Nógrád megyébôl mûködtek velünk együtt, de csak alig lemaradva Baranya, Csongrád, Fejér, Gyôr és Veszprém megyei társaiktól. Többféle összefüggés szerint összesítettük a tizenegy kérdésre adott válaszokat: az egyes kérdéseket megyénként és településtípusonként is. Most itt a legjellemzôbb területeket mutatom be; nem térek ki minden feltett kérdésre sem, továbbá csak a tényeket mutatom be különösebb magyarázat nélkül. A részletes elemzés a késôbbiek feladata lesz.

Intézménytípusonkénti megoszlásuk 18% ámk

4% mûv. isk/ közm. int. 78% mûv. ház/könyvtár

A feldolgozott kérdôívek 34%-a (41) községbôl, 44 %-a (52) városból – tízezer lakosig –, és 22%-a (27) nagyvárosból érkezett. Az intézményeket

15

három típusba soroltuk: az önállóan vagy könyvtárral egy szervezeti keretben mûködôk alkotják az elsôt, alapfokú mûvészeti iskola és mûvelôdési ház/központ közös igazgatással a másodikat és az általános mûvelôdési központ a harmadikat. Elsô kérdésünkben a közmûvelôdési intézmények és az alapfokú mûvészeti iskolák meglévô munkakapcsolata területeirôl érdeklôdtünk. Igen gazdag, széleskörû tevékenységrôl kaptunk hírt. Varga Matild – aki a feldolgozásban segítségemre volt – hatvankét formát számolt össze, ebbôl az alább felsorolt hat szinte kivétel nélkül minden együttmunkálkodásra jellemzô: helyi ünnepségek, szabadidôs programok, kiállítások és azok megnyitói, koncertek, falunapok és fesztiválok rendezése. Ez utóbbi kettô a közelmúltban, különösen a millenniumi ünnepségsorozatok idején alakult ki és erôsödött meg. Az együttmûködés formáira (Kérdôív 2. kérdése) adott válaszokban közel hasonló formákat tartott az egyik intézmény hagyományosnak, a másik pedig újszerûnek. Mindenki a saját gyakorlatának megfelelôen. Az ötvenhat különbözô felsorolást a dián látható csoportokba soroltuk.

Az együttmûködés formái HAGYOMÁNYOS (27)

ÚJSZERÛ (29)

alkalmi rendezvények

fesztiválok szervezése

helybiztosítás

közös produkciók

helyi ünnepségek

kiállítások rendezése

közös pályázatok, közös alapítvány humánerôforrás gazdálkodásban könyvkiadás gyerekek illusztrációival megjelenés a tájtermék bemutatón

A közös pályázatok készítését, s a benne leírtak – feltehetôen – együttes kialakítását, a közös alapítvány létrehozását, majd az alapítványi támogatásból mindkét fél számára fontos célkitûzések megvalósítását mint a jövô lehetséges együttmûködési formáit emeltük ki. Egyelôre egyedi említések ezek. Hasonlóan követhetô példa a mûvészeti iskola tanulóinak illusztrá-ci-

16

óját tartalmazó könyvkiadás, a közmûvelôdési intézmény rendezte tájtermék bemutatón kiállítás az alapfokú mûvészeti iskola tanulóinak munkáiból, továbbá a humánerôforrás fejlesztésben a közös cselekvési program, a közös továbbképzési terv elkészítése. A kisebb lélekszámú településen mondhatjuk az egyedüli megoldási módnak is. Ahol erre, a jó értelemben vett, egymásrautaltságra idejében ráéreznek, ott az esélyegyenlôség biztosítása nem csak törvényben meghatározott kötelezettség és jog marad. Feltételeztük, hogy a mûvészeti iskola tanárai nem szakadtak el a közmûvelôdési intézményektôl – erre engedett következtetni az a sok mûvészeti közösség is, amelyrôl már érintôlegesen volt szó –, feladatvállalásukról azonban többet akartunk tudni. (Kérdôív 3. kérdése) Nagy meglepetéssel nem járt a válaszok számbavétele: mûvészeti csoportok vezetése, zenei közremûködés, tanfolyamok és táborok vezetése, kiállítások rendezése, koreográfia készítés, játszóházi programok elôkészítése, hogy csak a leggyakrabban elôfordulókat soroljam fel a közel harmincféle különbözô tevékenységforma közül. Vannak olyan települések, ahol a helyi mûvésztanárok nem kapcsolódnak be sem az iskolán kívüli oktatásba, sem az ott folyó amatôr mûvészeti közösségek munkájába. A meglepetést azonban nem ez, hanem a következô diagram mutatói okozták.

A mûvészeti iskolai tanárainak feladatvállalása a közmûvelôdési intézményekben

56%

80%

37%

22%

60% 40% 20%

44%

63%

78%

nem igen

0%

község

város

nagyváros

Rácáfolt az elôfeltételezésünkre az a tény, amely a pedagógusi aktivitást a települések lélekszámával összefüggésben mutatja. Azt gondolhatnánk, hogy minél kisebb egy település, annál magától értetôdôbb ez a feladatvál-

17

lalás. De nem. Minél nagyobb a lakóterület, annál gyakoribb az iskola tanárainak a külsô feladatvállalása, pontosabban a közmûvelôdési intézményben vállalt és végzett munkája. Hasonló tendenciával találkoztunk a mûvészeti iskolák önálló – közmûvelôdési intézménytôl független – közmûvelôdési tevékenységére adott válaszok összegzése után. (Kérdôív 5. kérdés) Átlagosan 52%-ban jellemzô a feladatellátás e módja; községekben 37% ez az arány, míg a nagyobb városokban ennek duplája a szokásos. Ismeretterjesztô tevékenység, koncertek, kiállítások, alkotótáborok, bemutatók szerepelnek a felkínált szolgáltatásaik között. Ismeretünk azon a területen volt a leghiányosabb, amely a közmûvelôdési intézmények mûvészeti iskoláknak nyújtott segítségére vonatkozott. (Kérdôív 6. kérdése) Nézzük meg a válaszok összegzését! Nincs különbség a mindennapi és a rendkívüli tevékenység között abból a szempontból, hogy melyiket támogatja jobban a közmûvelôdési intézmény. Nincs lényeges eltérés a támogatás formájában sem: mind a két általunk megnevezett kategória alatt a terem és eszköz biztosítása olvasható általános példaként. A mindennapi tevékenység a szakember megjelölésével egészül ki, a rendkívüli pedig rendezvényszervezôi és népszerûsítôi

A közmûvelôdési intézmény mûvészeti iskolának nyújtott segítô tevékenysége MINDENNAPI (30)

RENDKÍVÜLI (20)

terem eszköz szakember

terem eszköz rendezvényszervezés propaganda

pályázatok készítése közös civil háttér

munkával. A pályázatok készítése itt mint a segítségadás egyik módja jelenik meg. Figyelemreméltó annak a ténynek az elismerése, hogy nemcsak az együttmûködésnek, hanem az egymás támogatásának is az azonos tár-

18

sadalmi háttér, a megegyezô lakossági kör az alapja, egyben mozgatórugója. A kérdés egyedül az lehet: melyik intézménynek alakult már ki olyan háttere, amelyet könnyebben aktivizálni tud a társintézmény érdekében is. A közmûvelôdési intézmények közel fele kapcsolatban áll a településen kívül mûködô mûvészeti iskolákkal is. (Kérdôív 7. kérdése) Az együttmûködés általában egy-egy eseményre, legtöbbször az egész lakóterületet érintô rendezvényeken való közremûködésre, ritkábban mûvészeti közösségek vezetésére terjed ki. Nézzük a település típusonkénti arányokat! A városok közmûvelôdési intézményei, mûvelôdési központjai néhány százalékkal nagyobb arányban veszik fel a kapcsolatot más település mûvészeti intézményeivel. Nem ritka a többszörös illetve a „szakosodott” kapcsolat a mûvészeti iskolák produkcióképes közösségeitôl függôen. A kapcsolattartás igen gyakori oka – fôként községekben és kisvárosokban –, hogy a közmûvelôdési intézmény ad helyet a mûvészeti iskola kihelyezett tagozatának vagy a tagiskolájának. Ez a helyzet folyamatos és széleskörû tartalmi együttmûködésekre kínál lehetôséget. A kérdések között kettô is van, amelyre csak közelítô adatokat kaptunk.

A közmûvelôdési intézmény kapcsolata településen kívül mûködô mûvészeti iskolával 52%

51%

50% 48% 46%

46% 44%

44%

42% 40% község

város

nagyváros

Az egyik a közmûvelôdési intézmények alkotó mûvelôdési közösségeiben a mûvészeti iskolát végzett vagy most is ott tanuló tagok arányait firtató 4. kérdés. Helyi kimutatások hiányában az arányok 0% és 80% között mozognak. A szélsôértékek között az egyharmad az általános részvételi arány.

19

A másik a közmûvelôdési intézmény költségvetésébôl az amatôr mûvészeti tevékenységre fordított hányadra vonatkozó 8. kérdés volt. Ez esetben is az úgynevezett „tól ig” válaszok születtek, ezeket azonban már sikerült egy diagrammban is szemléltetni.

A költségvetés amatôr mûvészeti tevékenységre fordított része

60% 40% nagyváros város

20%

község

0% 0–5%

5–10% 10–20% 20–30%

40% fölött

Azt ígértem néhány perccel ezelôtt, hogy mindenfajta okok és következtetések nélkül mutatom be a már visszaérkezett és a statisztikai összesítés szintjén feldolgozott válaszokat. Nem véletlenül tettem. Az itt látható adatok is választ adnak a mélyebb magyarázatot hiányoló, esetlegesen feltett miértekre. Ez a diagram azt mutatja meg, hogy a közmûvelôdési intézmények költségvetésük hány százalékát fordítják az amatôr mûvészeti tevékenységre. Láthatjuk, hogy 43%-ban csak a költségvetésük 5%-át vagy még ennél is kisebb hányadot. Az intézmények 22%-a 5–10% között, 13%-a 10–20% között, míg 12%-a 20–30% közötti összeget képes e költségvetési sorra tervezni. Pusztán a számokat nézve nem mondhatjuk sem kevésnek, sem soknak a gondoskodásnak százalékban kifejezett mostani mértékét. A többi mutatóval, egyebek mellett a költségvetés más összetevôinek ismeretében tudjuk majd a késôbbiekben minôsíteni. Kaptunk már némi betekintést a két intézmény együttmûködési gyakorlatába, önállóan és egymással vállalt települési szintû feladatellátásába, azok konkrét formáiba. A 10. kérdés a kapcsolat jellegének megismerése céljából fogalmazódott meg.

20

Együttmûködési megállapodások igénye

42% igen 58% nem

A közmûvelôdési feladatellátásban nem igazán elterjedt gyakorlat még a közmûvelôdési megállapodások megkötése, pedig erre a CXL. törvény a IV. fejezet 79.§ (1) bekezdésében lehetôséget ad. Igaz, itt mint önkormányzati jog szerepel, de az intézmények közötti együttmûködés írásba foglalására is mód van. Létezô együttmûködési megállapodásról mindössze hat esetben tettek említést; ebbôl négyet mellékelten meg is kaptunk. A válaszadók 58%-a úgy gondolja, hogy nincs szükség írásban rögzített megállapodásra az önkormányzat, illetve a két intézmény között, ugyanis az együttmunkálkodás anélkül is zökkenômentes. Ez volt a „nem” egyik magyarázata. A másik pedig a személyes kapcsolatok elsôdlegességének kinyilvánítása. Ettôl teszik függôvé a közmûvelôdési feladatellátásban kialakítható munkamegosztást és együttmûködést. A kössünk vagy ne kössünk együttmûködési megállapodást kérdésben én azzal a 42%-kal értek egyet, aki a személyes kapcsolatok fontosságának elismerése mellett is szükségesnek gondolja a kölcsönös érdekeken alapuló dokumentum meglétét. Segítségével a közmûvelôdési intézmények – a 2. és 11. kérdés kapcsán gyakran elôforduló – kiszolgáltatottságát és alárendeltségét lehet az egyenrangúság szintjére emelni és az együttmûködés alapfeltételeként meghatározni. Annak az együttmûködésnek, amelynek javítására a választ adó 129 közmûvelôdési intézmény 52%-nak nincs javaslata. (Kérdôív 9. kérdése)

21

Javaslatok a két intézménytípus együttmûködésének fejlesztésére Javaslat 29 féle KÖZÖS

FELADATMEGHATÁROZÁS PROPAGANDA RENDEZVÉNYEK EGYEZTETÉS SZAKMAI GAZDASÁGI MEGÁLLAPODÁS

A javaslatok ebben a kérdéskörben is változatosak. A továbblépésen gondolkodó nem kis számú szakember (48%) elképzeléseinek csoportosítása jól láthatóan egy irányba vezet: rendszeres és folyamatos kapcsolattartáshoz a közös területeken, a szellemi, tárgyi, technikai és anyagi erôforrások összeadódásának igényéhez. Így ír errôl egy Békés megyei közmûvelôdési intézmény vezetôje: „Az élôbb, átgondoltabb szakmai kapcsolattartás, már az éves tervezés idején, tartósabb eredményeket hozna és érezhetôbbé tenné az együttmûködést a településen élôk számára”. Ennek az eddig kitalált legjobb formája – többek megfogalmazása szerint is – a már említett együttmûködési megállapodás elkészítése. Az eddig elmondottakat az utolsóként feltett – „Az adott kérdéskörrel kapcsolatos egyéb vélemény, javaslat” – 11. kérdésre kapott válaszok öszszegzésével zárom. A két intézmény együttmûködésérôl szóló tanácskozásokat, tapasztalatcseréket a válaszolók egyöntetûen idôszerûnek, egy-két esetben már túl késônek is, tartják. Mióta jogszabály szerint iskolai szintûvé vált a mûvészetoktatás – kisebb településen ez hol elôzménye, hol következménye volt a mûvelôdési házak mûvészeti szakkörei megszûnésének vagy számuk csökkenésének – nemigen volt fórum a megváltozott helyzetbôl adódó teendôk megbeszélésére. Ez is oka lehet egymás szerepe – olykor elôforduló – kedvezôtlen megítélésének.

22

A mûvészeti iskola létérôl, szervezeti hovatartozásról, a feltételrendszerrôl Általánosítható vélemény azonban nem ez, hanem egy Csongrád megyei intézménybôl kapott vélekedés – „Folyamatosan újra kell gondolni a teendôket” –, ugyanis mind a két intézményrendszer egymástól jól elhatárolható feladatkörrel rendelkezik és sajátos szerepet tölt be. Együttmûködésre a közös területeken van szükség és abban, ami összekapcsol. A kapcsolat írásban történô rögzítésérôl – már ismertetett okok miatt – megoszlanak a vélemények. A megállapodást már megkötôk és annak támogatói a tervszerûség és tervezhetôség, továbbá a kiszolgáltatottság és személyfüggô helyzet kialakulása elkerülésének érdekében tartják azt alapvetônek. Az együttmûködés természetes környezetének a közös igazgatású és a többcélú intézményeket hozták fel példaként, bár ugyanannak a tevékenységnek intézménytípustól függô díjazása e szervezeti keretben még inkább felerôsíti a megkülönböztetettségbôl adódó ellentéteket. Ezt csak fokozza a szakemberképzés mostani rendszere és a tevékenység nagyságrendekkel eltérô támogatása. Ezek feloldását sürgetô javaslatot többen is beküldtek. A címzett a két minisztérium. Mindenki számára egyértelmû, hogy az együttmûködés környezetfüggô; a helyi döntések függvénye. Ugyanakkor szól a vélemény - a minisztériumi szintû ösztönzés meggyorsíthatná az eddig fel nem ismert lehetôségek feltárását; a felsôbb szintek véleménycseréje, egyeztetése, együttmûködése példát is adhatna a közoktatás és közmûvelôdés érintett intézményeinek erôforrásaik összeadásán túl az érdekeik összehangolt érvényesítésére is. Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák! Lehetne még folytatnom, hiszen sok, továbbgondolásra és megfontolásra érdemes véleményt és javaslatot tartalmaznak a kérdôívek. Bízom benne, a szándék létjogosultságát – amiért egyáltalán ez a helyzetfelmérés megszületett – az eddig elmondottak is alátámasztják, és itt Debrecenben elkezdôdik, illetve folytatódik egy olyan együttgondolkodási folyamat, amelynek majdani eredménye túlmutat az intézmények közt kialakult egyszerû kapcsolaton. Nem kevés idôt igényel, de elérhetô a minôségnek az a szintje, amikor az alapfokú mûvészeti iskolák és a közmûvelôdési intézmények nemcsak megosztják és jobban megosztják egymással feladatukat, hanem

23

részben új feladatokat vállalnak, részben a meglévôket is újszerûen, a társadalom fejlesztését sürgetô szükségletek szempontjából értelmezik. Legyünk ennek kezdeményezô résztvevôi!

Hivatkozások jegyzéke 1. Karácsony Sándor: A felnôttek nevelése In.: Új szántás, 1948. 345. o. 2. Mihály Ottó: Integráció és komplex mûvelôdési intézmények. In.: Borsodi Mûvelôdés 1983/84. In.: Mihály Ottó: Az emberi minôség esélyei. Budapest, 1999. Okker Kiadó Kft. 180–183. o. 3. 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 4. „A muzeális javak védelmérôl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelôdésrôl” szóló 1997. évi CXL. törvény 5. 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 33.§ (1) c) 6. Karácsony Sándor: Ki-ki világítson a maga helyén. Budapest, Exodus, 1938. 24. o. 7. Alkotó emberek. Amatôr mûvészetek az ezredfordulón. Szerk.: Kovácsné Bíró Ágnes NKÖM, 2001. 398. o. 8. Hoppál Mihály: A mûvészet szeretetérôl. In: Alkotó emberek 11. o. 9. A kezdeményezés sikerrel járt. A két díjat már tartalmazza a 23/2002 (XI. 22.) NKÖM rendelet

24

A mûvészeti iskolák Hajdú-Bihar megyei mûködésének tapasztalatai Herpai Imre, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója

Elôre kell bocsátani két, negatív felhangú megjegyzést: • nincsenek megbízható, bemért, kontrollált ismereteink a mûvészeti iskolák tényleges, tartalmi mûködésérôl. • 1999 óta rendkívül hiányos, nehezen hozzáférhetô az oktatás statisztikai rendszere, ami a helyzetfeltárás, probléma-meghatározás, feladatkijelölés alapja lehetne. Mennyiségi adatok (1. táblázat) 1. 1997 14 intézmény 7 telephely 5136 tanuló 2. 2002. 22 intézmény önkormányzati fenntartásban 4 telephely 9500 tanulóval 13 egyéb fenntartó 40 telephellyel kb. 2500-3000 tanulóval Látható, hogy 1997-hez képest 5 év alatt robbanásszerû növekedés ment végbe a megyében. Egyfelôl nôtt az önkormányzati intézmények száma, bôvült a klasszikus zeneiskolai hálózat, önállósodtak a korábbi telephelyek, nagyjából megháromszorozódott az ellátott növendékek száma. Ennél is szembetûnôbb – és sok tekintetben igen ellentmondásos – jelenség a nem önkormányzati (zömében vállalkozói) fenntartók és telephelyek megjelenése. Feltételezésünk szerint a növekedés három alapvetô okra vezethetô vissza: • a közoktatási törvény 1997 óta kiegészítô normatívával támogatja a mûvészeti nevelést

25

• 1998-ban jelentek meg a tánc-képzô- és színmûvészeti ágak központi tartalmi dokumentumai • a lakosságnak, a szülôknek, az érintett ifjúsági korosztálynak kereslete, igénye volt/van a mûvészeti képzésre. Ha megvizsgáljuk a most mûködô intézmények, telephelyek földrajzi elhelyezkedését, szembetûnô néhány sajátosság: • Debrecenben van a megye összes közoktatási intézményének közel egyharmada. Ehhez képest az önkormányzati fenntartású alapfokú mûvészetoktatást mindössze egy zeneiskola és egy általános és alapfokú mûvészeti iskola reprezentálja. Ez azért is furcsa, mert a megye öt középfokú, mûvészeti nevelést is folytató intézménye közül négy Debrecenben van. • A megye észak-nyugati, minden tekintetben fejlettebb hajdúsági része gyakorlatilag teljesen lefedett, Debrecenben és itt különösen magas a vállalkozási alapú iskolák, telephelyek száma. • Az elmúlt öt évben valamelyest nôtt, de ma is a legalacsonyabb a mûvészeti iskolák száma, aránya az egyéb tekintetben is deprimált dél-bihari, határmenti térségben. Mûvészeti ágak megoszlása (2. táblázat) zenemûvészet: 22 intézményekben ebbôl: 5 csak zenét oktat táncmûvészet: 27 képzô- és iparmûvészet: 15 szín- és bábmûvészet: 9 Fenntartó szerint Önkormányzati intézmények (22) • zenemûvészet: 19 • táncmûvészet: 16 • képzô- és iparmûvészet: 12 • szín- és bábmûvészet 9 Nem önkormányzati intézmények (13 intézmény 40 telephely) • zenemûvészet: 3 • táncmûvészet: 10 • képzô- és iparmûvészet: 4 • szín- és bábmûvészet 2

26

A mûvészeti ágak megoszlásában (2. sz. táblázat) jelentôs átrendezôdés történt. A zeneoktatás elvesztette korábbi hegemóniáját, sôt primátusát is: 22 intézménnyel szemben 27 oktat táncmûvészetet. Az átrendezôdés alapvetô oka a vállalkozási szféra megjelenése: míg körükbôl mindössze 3 folytat eszköz- és idôigényes, kevésbé „kifizetôdô” zeneoktatást, a mûvészeti ággal ma már 19 önkormányzati intézmény foglalkozik. A mûködési tapasztalatok tekintetében igen korlátozott információk állnak rendelkezésre. Az OM felkérésére a megyei fôjegyzô törvényességi vizsgálatok so- Herpai Imre rozatát folytatta le az elmúlt években a nem önkormányzati fenntartású intézményekben. Ezek a vizsgálatok sok információt felszínre hoztak támpontot adtak a jogszabályi megfeleléshez, jellegüknél fogva azonban eleve alkalmatlanok arra, hogy képet adjanak az intézmények érdemi mûködésérôl. A vizsgálatok illetékesség hiányában nem terjedtek ki az önkormányzati fenntartású intézményekre, így kevés általánosítható tapasztalatot adtak. Az alapfokú mûvészetoktatás tárgyi-építményi feltételei azonosak, vagy rosszabbak a „befogadó iskoláénál”. Az épületek nagy része más célra készült, a speciális feltételeknek nem felelnek meg. Katasztrofális helyzetben van a zeneoktatás, amely súlyos eszközellátottsági, felszereltségi gondokkal küzd. A személyi feltételeket kezdettôl jellemezte egyfajta szakoshiány. A tömegessé válás elôtt ezt még meg lehetett oldani áttanítással, a mûvésztanárok részmunkaidôs foglalkoztatásával. Komoly képesítési problémák az újonnan belépô, és különösen a vállalkozásalapú intézményekben vannak. A megoldást elég nehéz látni, hiszen a posztgraduális, felsôfokú képzés kapa-

27

citása igen alacsony. Országosan mintegy 80 akkreditált képzés áll/na az itt dolgozók rendelkezésére. Kihasználtságuk igen alacsony, ami valószínûleg összefügg a mûvészetoktatók intézményen belüli perifériás helyzetével is. Alapvetô probléma, hogy a mûvészeti iskolákban folyó tartalmi tevékenységrôl nagyon keveset tudunk. Nincsenek megfelelô indikátorok a minôség megítélésére, ambivalensek a potenciális, (vagy éppen hivatalosan kijelölt) értékelôk elvárásai: a tömegkultúra, vagy az elitképzés követelményeit kelle teljesíteni? További probléma, hogy nem strukturált az intézményi kör: nem rendszerben, s ami nagyobb baj, nem hálózatként mûködnek. Ebben a tekintetben sem a helyi fenntartói tervezés, sem a regionális (megyei) oktatáspolitika nem elég konzekvens, nem tudott (vagy nem akart) a fejlesztések mellé eszközöket adni, vagy éppen a minôség érdekében gátakat állítani. Nehezen alakul az intézmények szakmai együttmûködése. A „nagy rendszer” nehezen kezeli, tûri a mûvészeti iskolák másságát, szabadabb, kötetlenebb munkaformáit, szervezeti rendszerét. Furcsa gesztus, hogy a beillesztés helyett néha inkább a tiltás, a rigorózus szabályozás, a kellô alap nélküli véleményalkotás dominált. A megyei pedagógiai intézetnek természetesen nem tiszte a minôsítés. A mi dolgunk az, hogy szolgáltatási eszközökkel segítsük az intézmények munkáját. Szakmai szolgáltatásaink valamennyi tevékenysége értelemszerûen és megkülönböztetés nélkül irányul a mûvészeti iskolákra. Így természetesen kapják információs szolgáltatásainkat (Hírmondó, pályázati lehetôségek, bemutatkozás, tan- és szakkönyvtár, továbbképzések). A „mûvészetek” blokkban tizennégy szaktanácsadót foglalkoztatunk, akiknek – egyebek mellett – az is feladatuk, hogy teljesítsék az iskolák megrendeléseit. 2002-ben 53 – mûvészeti iskolából érkezô – igényt teljesítettünk. A 2002-es konferencia (Közmûvelôdés és mûvészeti iskolák) ajánlásai nyomán törekszünk a fókuszcsoportok, munkaközösségek mûködtetésére (vezetôi, dráma, tánc, rajz.) Az intézet tanácstermében eddig öt alapfokú mûvészetoktatási intézmény tehetséges képzômûvész tanulói mutatkoztak be. Avatott közmûvelôdési és közoktatási szakemberek között még bizonyára sokáig folyik a vita az alapfokú mûvészetoktatás helyérôl, szerepérôl. Szerény adalékként és nem túl egzakt, de talán méltányolható állásfoglalásként álljon itt két idézet a vendégkönyvbôl:

28

„Fantasztikus ez a formai, technikai sokszínûség. Gyönyörûek a gyermeki munkák. Gratulálok a gyerekeknek és tanáraiknak. Azt kívánom, hogy soha ne fogyjon ki ez a színes, tehetséges gyermeksereg, és megôrizzék azt a látásmódot, amit az iskolában kaptak.” „Csodálatos dolog látni ezt a gyönyörû kiállítást. A kreativitás, a fantázia csúcsa. Gyermekeinkben olyan erôk léteznek, amit nem kiaknázni vétek, pocséklás. Ez legyen minden pedagógus legfontosabb kötelessége!”

29

Népi játék- és kismesterségek oktatói tanfolyam a Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Intézetben Hubert Erzsébet fômunkatárs, Kölcsey Ferenc Közmûvelôdési Intézet, Debrecen

Elôadásom témája a mûvészeti iskolák közül a kézmûvességet oktató iskolák (alap és szakmát oktatók) oktatóinak képzése. A 3/2001./I. 31./NKÖM rendelete foglalkozik a 93. sorszámú népi játék és kismesterségek oktatója szakképesítéssel és annak vizsgakövetelményeivel. A munkaterületet az alábbiakban fogalmazza meg a rendelet: A népi játék és kismesterségek oktatója tevékenységébe tartozik a népi játszóház foglalkozásvezetés és a választott népi kismesterségek oktatása. Részt vesz az iskolai és az iskolarendszeren kívüli képzésben, Hubert Erzsébet valamint a közmûvelôdés területén a népi kismesterségek elsajátításában, tanfolyamokat, gyakorlati foglalkozásokat tart. A népi kismesterségek oktatóinak képzésével nem foglalkozik egyetemi, vagy fôiskolai színtû képzés az iskolarendszerû oktatásban, ezt a feladatot a közmûvelôdés vállalhatta el, mivel: 1. A közmûvelôdésben az amatôr mûvészeti csoportok, közösségek a népi kismesterségekkel kapcsolatban kiváló mûhelyfeltételekkel építettek 30

ki az elmúlt 30 évben. Intézményünkben és jogelôdjében a Kölcsey Mûvelôdési Központban jól felszerelt szövô, fazekas, bôrmûves, varró mûhelyek voltak, illetve vannak. (A fel nem sorolt szakmákhoz is megvannak a kézi szerszámok, komolyabb eszközigény ezeknél nincs.) 2. A közmûvelôdés és a népi kismesterséggel magas színvonalon foglalkozó alkotók jó munkakapcsolatban voltak (kiállításokat, vásárokat szerveztünk számukra, az amatôr mozgalomban tanítottak, illetve ôk maguk is amatôr státusban tevékenykedtek). Ennek eredménye az, hogy oktatóként alkalmazhattuk ôket a jelen tanfolyami képzésben. 3. A közmûvelôdésben jól mûködô vezetôi képzés volt (A. B. C. kategóriás szakkörvezetôi képzés, melyek közül intézményünknél hímzô, szövô, fafaragó szakkörvezetôi képzés folyt a M. M. I. tematikáinak megfelelôen.) Ennek a szisztémának köszönhetôen, illetve ennek eltörlésével átvehettük a vezetôi képzés új tematikáját is. Az objektív és szubjektív feltételek is adottak voltak, tehát az Országos Képzési Jegyzékbe bekerült Népi játék és Kismesterségek Oktatói tanfolyamok indításához, a közmûvelôdési intézményekben, így a Kölcsey Mûvelôdési Központban, majd a Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Intézetben is. 4. A közmûvelôdési intézmények által fenntartott szakkörök, amatôr csoportok is igényelték a szakképzett vezetôket, mivel eltörölték a korábban már említett A. B. C. kategóriás vezetôi képzést. Intézményünkben 1994-ben indítottuk az elsô 3 éves tanfolyamot: 46 fôvel indultunk, 40 fô vizsgázott elsôként, 1997-ben. A beiskolázási terület akkoriban csak Hajdú-Bihar megye volt, azóta a harmadik csoportnál már Szabolcsból, Szolnokról és Heves megyébôl is vannak hallgatóink. A jelentkezôk 99%-ban pedagógusok. Elsô modul a népi játszóházi foglalkozásvezetôi kurzust, majd eredményes vizsga után 1994-ben, az elsô tanfolyamunkon választhatunk viseletvarró, csipkekészítô, szûrrátétes, bôrmûves, szövô, fazekas, kosárfonó szakmákból. Harmadik modulként a szakoktatói ismereteket sajátították el. A szakoktatói modult az elsô kettô sikeres vizsgái után vehették fel a hallgatók. A foglalkozások minden tanfolyamunknál szombati napokon vannak, nyári bentlakásos tábor két alkalommal a 3 év alatt kötelezô jelleggel mûködik.

31

A vizsga a játszóházi vezetôi résznél a Szomszédolás elnevezésû Nemzetközi és Országos Gyermek Néptáncfesztivál idején van, ahol nagyszerû alkalom kínálkozik a játszóház vezetôi ismeretek kipróbálására, idegen, sôt idegen ajkú gyerekek között is.

A szakmák A tanfolyam három részébôl legkomplikáltabb természetesen a népi kézmûvesség oktatása. Bonyolult a helyi sajátosságokat is figyelembe vevô tematika készítés és elfogadtatás. A szakértôk véleményeztetésével, a tematika készítés gyakran meghaladta a legfelkészültebb alkotónk, a szakmát mester szinten mûvelôk, 40 éven át tanító népmûvészünk felkészültségét is. A tanfolyam szervezése, bonyolítása, az objektív és szubjektív feltételek biztosítása a tanfolyam szervezô feladata. A vizsgáztatást a Magyar Mûvelôdési Intézet, (2 modult) és olyan szakmunkásképzô iskola végezheti, ahol azt a szakmát is tanítják, amit mi oktattunk. Nehéz a vizsgáztatás, hiszen állami szakmunkásvizsgát tesznek a pedagógusok, gyakran olyan vizsgabiztos elôtt, aki egészen más ismeretek birtokában, más tapasztalattal bír, mint aki vizsgázik. (kézi és gépi hímzésbôl például a mi tanfolyamunkon textilfestô iparmûvész vizsgáztatott.) A vizsgáztatásban szerepet kap a Kamara (Kereskedelmi és Iparkamara nálunk), feladata inkább formális. A tanfolyam adminisztrációs munkáit nehezíti még a Megyei Munkaügyi Központ is, akár hozzájárul a képzési költségekhez, akár nem. A választott népi kézmûves mesterségek közül csak azok oktathatók ma már, melyek szerepelnek a Országos Képzési Jegyzékben, vagyis szakmaként elismertek. Sajnos nem szerepel ebben a viseletvarrás és a szûrrátét szakma, melyet e szisztéma bevezetése elôtt, mint támogatott, és támogatandó helyi sajátosságot bevettük a választható kismesterségek közé. Kidolgoztuk a szakma tematikáját, mégsem került be a szakma jegyzékbe. Nálunk 1994 óta a felsoroltak mellé, illetve helyett bejött ajánlatként és választottként is a hímzô (kézi és gépi) és a kosárfonó szakma. Legnehezebb a fazekas szakma, ezért két év alatti a heti 4 órában való oktatása ellenére sem értünk el igazán jó eredményeket. Érdekes módon a gyakorlati vizsga náluk egyedül írásbeli feladatot is jelent.

32

Legkevesebb gondot a szövô szakma jelentette, nálunk a hímzôk mellett ôk teljesítettek a legjobban a három évfolyam alatt is. Nem okozott különösebb gondot az elsô és a harmadik modulra való felkészülés és a vizsga sem, mindig szép eredményeket értek el a hallgatóink a népi játszóházi foglalkozás vezetés és a szakoktatói rész esetében.

A hallgatók Mint említettem, az eddigi tanfolyamainkon 99 %-ban pedagógusok vettek részt, Debrecenbôl és a megye nagyobb településeirôl, illetve a közeli kisebb falvakból és ma már a környezô megyékbôl is vannak hallgatóink. 1994 óta a népi játszóház-vezetôi bizonyítványt 80 fô szerezte meg, országosan 447-en, oktatói vizsgát 66 fô tett le eredményesen, országosan 513 fô, 1996–2001 között. A dátumok azért nem egyeznek, mert nálunk szinte kísérletképpen vizsgáztatták le a 94-ben indított tanfolyamokat a már említett 2 olyan tárgyból is, ami len lett szakma. A tanfolyamainkon 30–45 év közötti nôk vannak jelen, egy-egy évfolyamon 1–4 férfi hallgatónk van. A három év alatt gyökeresen megváltozik a szemléletük, ehhez a játszóházi modul ad legtöbbet, mivel már itt tanítunk néprajzot, valamint a népi játék tárgy természet közelisége, és mindennapi élethez való közelsége miatt nagyon hatásos. Könnyebb a falusi pedagógusoknak a tárgy megismerése, mint a városiaknak, a 150 óra végére azonos szintre tudnak jutni.

Az oktatók Az elsô tanfolyamunkon egyes oktatóink is levizsgáztak azokból a tárgyakból, melyeket elôzôleg tanítottak, mivel ôk eddig csak népi iparmûvészek, a Népmûvészet Mestere címmel bíró, korábban pedagógusként dolgozó alkotók voltak, de oktatói bizonyítványunk nem volt. Döntôen rajtuk áll a szakmák megszeretésének és elsajátításának a sikere. Ez a tanfolyam is a mester felkészültségének, emberi-pedagógiai alkalmasságának a függvénye. Nálunk szerencsések voltak a hallgatók, sikeres volt a szervezôk választása szinte minden szakma esetében. Ahol nem találtuk meg ezeket a szubjektív feltételeket, nem hirdettük meg a szakmát az új tanfolyamokon.

33

A végzés után Hallgatóinkkal a vizsga után nem szûnik meg a kapcsolattartás. 1. Segítünk munkát szerezni, a közmûvelôdésben szakkörök vezetését vállalják ( végzett szövôk, hímzôk, csipkeverôk, kosárfonók, fazekasok, fafaragók vezetnek ma szakköröket a megyében.) Játszóházi feladatokat közvetítünk számukra. 2. Kapcsolatba kerülünk munkahelyükkel, a mûvészeti iskolával, pályázataikat, kiállításaikat, táboraikat segítjük, igyekszünk bekapcsolni a közmûvelôdés adta lehetôségekbe ôket. 3. Továbbképzéseinkbe bekapcsoljuk ôket, számukra Mesterkurzust szervezünk (fazekasok) pályázatainkban közösségi munkákba bevonjuk ôket, együtt dolgoznak a nagy szakmai tapasztalatokkal bíró mesterekkel (Pro Renovanda Hungariae legutóbbi országos pályázata.) 4. Lehetôséget adunk a zsûriztetésre, elôtte szakmai tanácsokat kapnak korábbi mestereiktôl. Ma több Népmûvészeti Ifjú Mestere címmel rendelkezô olyan alkotónk van, aki hallgatónk volt a népi játék és oktatói kurzuson. 5. Bekapcsoljuk ôket a nagyobb közmûvelôdési programjainkba: feladatot kaptak és kiválóan ellátták azt az I. Nemzetközi Fazekasfesztiválon, a már említett Szomszédoláson stb. 6. Lehetôséget adunk arra, hogy a szakmai érdekvédelemi szervezetnek, a NESZ-nek tagja lehessen, ahol új világ nyílik meg elôttük, a tárgyalkotó népmûvészek, mint népmûvészek világa. Akiben van ambíció és tehetség, sikereket ér el mint alkotómûvész is. Debrecenben 8 általános iskolában, a megyében 13 iskolában és óvodában dolgoznak ifjú kézmûves oktatóink. Meg kell jegyeznem, nem minden debreceni és megyei alapfokú, illetve középfokú kézmûveseket képzô intézményben alkalmaznak szakképzett oktatókat. Van, amikor az oktatónak pedagógiai végzettsége van, de szakmai végzettsége nincs, van, amikor népi iparmûvész címmel bír, de sem középszintû végzettsége, és elôfordult, hogy sem szakmai, sem pedagógiai végzettséggel nem rendelkezik, de oktat. Szakmai igénytelenség, nem megfontolt vezetôi döntés lehet ennek az oka, s az iskola eredményein ez nagyon is érezhetô. Úgy tapasztalom, nincs meg a megfelelô fenntartói következetes elvárás, ellenôrzés, inkább szemet hunynak, elfogadják a magyarázkodásokat. Pedig óriási a felelôsség.

34

A táncmûvészeti iskolai tanárképzés helyzete Neuwirth Annamária táncpedagógus

Igen örvendetes eredmény, hogy az utóbbi években ugrásszerûen megnôtt a mûvészeti alapiskolákban a tánc, azon belül a néptánc tanszakok száma. Gomba módra szaporodtak a nagy amatôr együttesek utánpótlás csoportjai, az iskolai szakkörök, a zeneiskolák újabb tagozatokat indítottak, s átalakultak mûvészeti alapiskolákká. Ma már több magán mûvészeti iskola fogadja a fiatalokat, amelyeket részben szakemberek, rézben vállalkozók alapítottak. Nagyobb együttesek hatókörében elszaporodtak az alapítványok által mûködtetett mûvészeti iskolák. Ennek természetesen anyagi vonatkozásai is vannak. Mivel a fenntar- Neuwirth Annamária tók kivonultak az együttesek mögül, (lásd szakszervezet, mûvelôdési házak, úttörôházak, önkormányzatok), így mindenki az államilag dotált mûvészeti képzést választja. A gyerekek után járó fejkvóta meni meg sok csoport létét. Ezzel párhuzamosan sok helyen megnôtt a színvonal, s több ezer gyerek anyanyelvi szinten ismeri meg a magyar és környezô népek folklórját, s a sok táji variációt színpadra állítva terjesztik az egész világon. Az öröm mellett sok a gond is, hiszen tudott dolog, hogy a most mûködô mûvészeti alapiskolák nagy részében a személyi, vagy a tárgyi feltétel, de van, ahol egyik sem biztosított.

35

Most a tárgyi feltételekkel nem foglalkozom, de a személyi feltételekkel kapcsolatban van néhány fontos kérdés.

1. Kik taníthatnának a mûvészeti iskolákban? Az oktatási törvény 17. §-a kimondja, hogy az alapfokú mûvészetoktatási intézményben, mûvészeti szakközépiskolában, szakiskolában a mûvészeti szakmai tantárgyakat oktató pedagógusnak a mûvészeti tárgynak megfelelô felsôfokú iskolai végzettséggel kell rendelkezni. Magyarországon a Budapesti Táncmûvészeti Fôiskola az egyetlen, ahol táncpedagógus diplomát lehet szerezni, így csak az ott szerzett diplomával lehet mûvészeti alapiskolában tanítani.

2. Kik tanítanak jelenleg mûvészeti iskolákban? Sajnos zömében olyanok, akik nem felelnek meg a közoktatási törvény 17. §-ban elôírtaknak, vagyis nincs táncpedagógusi diplomájuk. Sokan állítják, hogy nincs elég tánctanár. Igenis van, hisz az elmúlt 55 év alatt számtalan tanfolyamot indított a Népmûvelési Intézet, illetve az utódintézményei, a különbözô felsôfokú intézmények és a vidéki központok. A népi játék- és néptánc oktatók száma rengeteg, de a végzettségük nagyon vegyes: A Népmûvelési Intézet a 70-es években egyszeri alkalommal indított felsôfokú néptánc oktatói tanfolyamot. Az ország különbözô amatôr együtteseinél tanító szakemberek, akik már rendelkeztek „C” kategóriás mûködési engedéllyel, öt év alatt szerezték meg az „A” kategóriájú oktatói papírt, de ez nem adott felsôfokú végzettséget. Többen közülük elismert szakemberek (van egy Kossuth díjas koreográfus is), nagy múltú amatôr együttesek vezetôi, néhányan fôiskolákon tanítanak, de hivatalosan nem taníthatnak mûvészeti alapiskolákban. Gond az is, hogy nem mindenki rendelkezik pedagógus diplomával, így négy évig kellene koptatnia ott a padot, ahol eddig tanított. Munkájuk, felkészültségük alapján szükség volna ôket más elbírálás alá vonni. Az ebbe a kategóriába tartozó néhány embernek lehetôséget kellene biztosítani, hogy az eddig kiemelkedô tevékenységük

36

mellé pl. egy szakmai dolgozattal megszerezhessék a megfelelô diplomát egyedi elbírálással. Hasonló a helyzet a Népmûvelési Intézetben középfokú („B” kat.) néptánc oktatói tanfolyamon végzett hallgatókkal. Az innen kikerülô tanároknak nincs hivatalosan felsôfokú pedagógiai végzettségük. Ha külön megszerezte is más fôiskolákon, akkor sem taníthat mûvészeti iskolákban. A „C” kategóriás alapfokú mûködési engedély szakkörök, amatôr együttesek vezetésére jogosít fel. Néhány pedagógus a tanítói, tanári diplomájához csatolva nemcsak általános iskolában, de mûvészeti iskolában is használják diplomaként. A mûvészeti iskolákban tanítanak azonban olyan pedagógusok is, akik elhivatottságukból fakadóan felismerték a népi játék és néptánc fontosságát a gyereknevelésben, de semmilyen táncos felkészültségük nincs. Ez viszont megengedhetetlen.

3. Milyen tanulási lehetôség van most a táncpedagógusok részére? A 80-as évek közepén a Táncmûvészeti Fôiskola négy évenként elindította a táncpedagógus képzést. A nagy érdeklôdésre tekintettel a fôiskola elôször két évenként, ezután a Testnevelési Egyetemmel, majd a Budapesti Tanítóképzô Fôiskolával közösen indított tagozatot. Ezeket követte a sárospataki, nyíregyházi, szombathelyi, és most szeptembertôl a kecskeméti kihelyezett tagozat. Ennek köszönhetôen évente kerülnek ki képzett táncpedagógusok a fôiskoláról. Ezeken a helyeken a pedagógus diplomával rendelkezôk 2, (ez év szeptemberétôl 3), míg a többiek 4 év alatt kapnak diplomát. Az a tapasztalatom, hogy a Táncmûvészeti Fôiskoláról kikerülô pedagógusok nem minden korosztály oktatására alkalmasak. Ott elsôsorban a szakmai anyagot sajátítják el, de a tantárgy pedagógia kívánnivalót hagy maga után. A pedagógus jelölt keveset hospitál, esetleg csak órát látogat. Arra nincs, vagy nagyon kevés a lehetôsége, hogy vezetô tanár mellett tanítson, ott kijavítsák, korrigálják, hasznos tanácsokkal ellássák. Ilyen formán az iskolákban nem tud a gyerekekkel bánni, különösen a kicsikkel. Az ELTE Tanító és Óvóképzô Fôiskolán a pedagógusok két éves posztgraduális néptánc képzésben vesznek részt. Ugyanazokat a tantárgyakat tanulják, mint a táncmûvészeti fôiskolások. Szakdolgozatot írnak, államvizsgáznak, ennek ellenére nem kapnak táncpedagógusi diplomát, mivel a

37

táncos felkészültsége nem mindenkinek elégséges. Lehetôséget kellene biztosítani a legjobbaknak, a tanárok által javasolt személyeknek, hogy egy évvel megfejelve a képzést, szakdiplomát kaphassanak. Tudomásom szerint Egerben és Zsámbékon Tánc- és dráma szak indult, így az ott végzett hallgatók, akik igencsak kevés táncot tanulnak, mégis tanári diplomát kapnak, ami feljogosítja ôket a táncoktatásra. A szakmai színvonal nem megfelelô, nem javaslom, hogy ezzel a diplomával a mûvészeti iskolában táncot taníthassanak. A különbözô akkreditált tanfolyamok részben arra jók, hogy a már végzett oktatók tovább képezzék magukat, vagy a kezdôk ízelítôt kapjanak ebbôl a gyönyörû hagyományból.

4. Milyen iskolai lehetôséget kellene biztosítani a táncpedagógusok részére? A Táncmûvészeti Fôiskolán és kihelyezett tagozatain szükség lenne két szak beindítására, mivel a táncoktatás mellett tánctörténet és táncfolklorisztika oktatására sincs képzett tanár. A kinetográfia tanítása is gyerekcipôben jár. Jobbnak találnám, ha a táncpedagógus képzés egyéb fôiskolán, vagy egyetemen is beindulna, esetleg más szakokkal párosítva. Elgondolásom szerint a különbözô fôiskolákat és egyetemeket megkeresve lépni kellene, hogy ott is indítsanak be néptánc szakot, így a megfelelô korosztályhoz képeznénk megfelelô tanárokat. Nem hiszek abban, hogy mindenki képes 6 éves kortól 22 évesig minden korosztállyal azonosan jól foglalkozni. Javítana a képzés színvonalán, ha a hallgatók nem csak esti tagozaton, hanem nappali képzésen is elsajátíthatnák a szakmai anyag mellett a közismereti és pedagógiai tantárgyakat. Ebben az esetben mûveltebb, elmélyültebb tudással rendelkezô pedagógusokat nyernénk. Legideálisabb az lenne, ha alapítanának egy mûvészeti fôiskolát, ahol egyik szak sem lenne megtûrt a másikhoz képest.

38

Nádudvar – Közmûvelôdés és mûvészetoktatás Dománné Baranyai Etelka igazgató

Az Ady Endre Általános Mûvelôdési Központ többcélú intézményként a város egyetlen, közös igazgatású önkormányzati üzemeltetésû közmûvelôdési és közoktatási intézménye. Helyt ad Nádudvar lakosainak óvodáskortól az idôskorig. Heti 100 órás nyitva tartás mellett valamennyi városi oktatási intézmény, a városban fellelhetô civil szervezetek, gazdálkodó szervezetek és az önkormányzat szolgálatában tölti be szerepét. Szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységei: Közmûvelôdési egység, a Városi Könyvtár, Dománné Baranyai Etelka a Népi Kismesterségek, Szolgáltató Mesterségek Szakiskolája és az Alapfokú Mûvészeti Iskola. 1999-ben a képviselôtestület az addig önálló Zeneiskola integrálásával módosította az intézmény alapító okiratát, elfogadta közmûvelôdési és pedagógiai programját, majd 2001-ben annak felülvizsgálatát, és az Alapfokú Mûvészeti Iskolai egység pedagógiai programját. Az Általános Mûvelôdési Központ munkáját tanácsadó testületet – az ÁMK Fórum segíti. Az intézményben mûködô klubok, mûvészeti körök, a város civil szervezetei, a társintézmények (óvoda, iskola), a városi önkormányzat, nagy létszámú munkahelyek, a városi közéleti lap képviselôibôl álló fórum biztosítja a kapcsolatot az ÁMK és a város intézményei, ill. la-

39

kossága között. A létszámleépítéssel kiesett munkaerô gondok megoldására az intézmény 4 fô polgári szolgálatos katonát foglalkoztat. 1999. novemberében az ÁMK-val azonos székhellyel és hasonló célkitûzésekkel önálló, kiemelten közhasznú alapítvány jött létre; „Szülôföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövôje” elnevezéssel. A közmûvelôdési egység az alapító okirat, a városi közmûvelôdési koncepció alapján tervezi éves közmûvelôdési munkáját. A pályázati lehetôségeket kihasználva rendez országos és regionális találkozókat, versenyeket is. Ezzel párhuzamosan több civil kezdeményezésû rendezvény szervez, támogat, pl. a két nyugdíjasklub ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeit, baráti kapcsolatait más klubokkal, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének rendezvényeit. Felvállalta az egység a gyermekek nyári szünidei programjának szervezését, környezetvédô napközis táborokat, kézmûves táborokat hirdet, a helyi egyesületek segítségével. Új színfolt a lengyel testvérvárossal létrejött kulturális kapcsolat, több szakmai látogatás zajlott mindkét részrôl. Az összevonások miatt a közmûvelôdés terei korlátozódtak, a lehetôségek csökkentek, pl. esküvôk áthelyezése termet vett el, mûvészeti iskola, szakiskola teremigénye évrôl évre nô, kényszermegoldásokat kell alkalmazni. Ezzel párhuzamosan a nyitva tartási idô növekedett, illetve télinyári nyitva tartási idôt vezetett be az intézmény, alkalmazkodva az iskolai idôszakhoz. 1997 1998 1999 Önkormányzati támogatás 14404 17273 14902 Normatív támogatás 2665 6162 5892 Állami és önkormányzati támogatás összesen 17069 23435 20794 Intézmény saját bevétele 11685 10800 10992 Összes bevétel 28754 34235 31786

40

2000

2001

8659

8854

6790

7347

15449

16201

9600

9466

25049 25667 ezer forintban

Figyelemre méltó a táblázatban összefoglalt önkormányzati támogatás alakulása az elmúlt négy évrôl. Akkor, amikor az állami normatív támogatást itt szerepeltetjük, a városi könyvtár kötelezô feladatát (bér és állomány gyarapodását) az önkormányzat finanszírozza. A nádudvari Városi Könyvtár a település nyilvános könyvtára, amely az Ady Endre ÁMK szakmailag önálló egysége. Az elmúlt évek alatt folyamatosan bôvült a városi könyvtár szolgáltatásainak száma. A mai világban fontos lett a gyors információhoz jutás és ennek kielégítésére a könyvtár az alapszolgáltatásai mellett (könyv-, folyóirat kölcsönzés, könyvtárközi kölcsönzés igénybevétele), új szolgáltatásokat biztosít a könyvtárlátogatóknak (tv-videótár használat, számítógép-használat, nyomtatás, szkenner-használat, internet-, e-mail-, fax lehetôség, fénymásolás). Ennek köszönhetôen még több látogatója van a könyvtárnak, akik egyébként nem beiratkozott olvasói a könyvtárnak.

1998. 2001 többlet

Látogató 13420 14873 1453

Kölcsönzô 9876 10118 242 fô

Ezeket a szolgáltatásokat a könyvtár költségvetésébôl és pályázatok segítségével biztosítja a könyvtárhasználóknak. A városi könyvtár sikeres pályázatot nyújtott be 1998-ban a Soros Alapítványhoz internet elôfizetésre. 1999-ben Telematika pályázaton a Minisztériumtól számítógépet és nyomtatót nyert. 2001-ben a Korszerû könyvtári környezet NKÖM pályázaton 450 000, míg 2002-ben 250 000 forintot nyert bútor, számítástechnika fejlesztésre.

41

A könyvtár jellemzô költségvetési adatai: 1998

1999

2000

2001

4368

4950

4880

5964

344

258

355

764

4712

5208

Önkormányzati támogatás Intézmény saját bevétele Összes bevétel/kiadás 5235 6728 ezer forintban

A Népi Kismesterségek, Szolgáltató Mesterségek Szakiskolája mûködésének tíz tanéve során egyre ismertebbé vált Nádudvar, sôt a megye határain kívül is. Az Országos Ifjúsági Kézmûves pályázaton, mely kétévente kerül megrendezésre mindannyiszor kimagaslóan szerepelt az iskola. A szakmák egyéni sikerei eredményeként a „Legeredményesebb Szakiskola” elismerô címet szerezték meg 1999-ben a Mûvelôdési és Közoktatási Minisztériumtól, illetve a Magyar Mûvelôdési Intézettôl. 2001-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az ország öt legeredményesebb intézménye között ismerte el az iskola szakmai munkáját. A jelenleg oktatott szakmák: fazekas, famûves, szônyegszövô, bôrtárgy-készítô, takács, kerámiakészítô, kosárfonó és fonott bútorkészítô, számítógéphasználó-üzemeltetô és a falusi vendéglátó. Az általánosan képzô 9–10. évfolyamon tanulók osztálylétszáma 30–35 fô, az iskola átlaglétszáma 120. Az általánosan képzô évfolyamokon, humán szakterületen elsôsorban kézmûves szakmai orientációt végez az iskola, az egyéb szolgáltatások szakmacsoporton belül.

42

Bevételek 1998 Vállalatok szakképzési támogatása 3978 Pályázati bevétel 1235 Saját bevétel 1605 Normatív támogatás 14928 Bevétel összesen 21745 Önkormányzati támogatás 1479 Kiadás 23224

1999

2000

2001

4722

12177

10182

4876

8130

5505

1532

1200

1816

18441

18464

21769

29571

39971

39272

1347

-2548

-6445

30918

37423 32827 ezer forintban

Alapfokú Mûvészeti Iskola a nádudvari zeneiskola életében sorsforduló jellegû változást hozott az 1999-es gazdasági év. Az intézmény önállóságát megszüntetve a Zeneiskola Alapfokú Mûvészeti Iskolaként integrálódott az ÁMK-ba, annak egyik egységeként. Az átköltözéssel a mai napig nem oldódtak meg a tantermek hangszigetelési problémái és a raktározási gondok. Az ezzel egyidejû tanári létszámleépítésbôl fakadó hegedû tanszék hiánya a szakmai munka területén is érezteti hatását. A korábbi szakkörök iskolai keretek között, mint tánc- és képzômûvészeti tagozat jelentek meg a mûvészeti iskolában. Ezzel jelentôsen megnôtt a tanulói létszám és ezzel arányosan a normatív támogatás is. Az Alapfokú Mûvészeti Iskola „gazdagodott” az ÁMK infrastruktúrájával. Rendelkezésére áll valamennyi terem és technikai eszköz, a számítógép parktól az Internet elérésig. Két éve megalakult a Mûvészeti Iskola fúvós kamarazenekara, az utánpótlás nevelése érdekében ez évtôl újra indították a zeneóvodát. 2002-ben az egység élén új vezetô került kinevezésre, szakmai elképzelései a Mûvészeti Iskola szakmai munkáját is meghatározzák. Terveik között komolyzenei hangverseny sorozat, több kamaraegyüttes és népzenei együttes létrehozása szerepel.

43

Jellemzô költségvetési adatok az elmúlt négy évrôl 1998 1999 2000 2001 Önkormányzati támogatás 8072 8429 3262 2534 Normatív támogatás 5107 5790 11324 10893 Állami és önkormányzati támogatás összesen 13179 14219 14586 13427 Intézmény saját bevétele 400 524 600 1948 Összes bevétel/kiadás 13579 14743 15186 15375 ezer forintban Az ÁMK mûködtetésében a kihasználtság fokozása, mint a legsarkalatosabb gazdasági érdek párosult mûködtetôinek szakmai elhivatottságával, az intézményegységek – egymás szakmai tevékenységét, mûködési körülményeit tiszteletben tartva – igyekeznek munkájukat összehangoltak, a közös célok érdekében, az erôforrások összpontosításával végezni. Ez a közös feladat az ÁMK küldetése, s nekem, mint az intézmény vezetôjének feladatom, munkatársaimat ez irányba motiválni, hogy ôk maguk is akarjanak és tudjanak ennek érdekében tartósan együtt dolgozni. Az elmúlt évek során elért eredményeinkbôl, technikai eszközeink gyarapodásából az intézmény használói az egységekre tekintet nélkül gazdagodtak, évek alatt emelkedett a szolgáltatások színvonala, és bôvült azok köre. A mindennapi gyakorlat alakította együttélésünknek, az elmúlt közel tíz évben, amióta vezetem az intézményt egyre tisztábban körvonalazható szervezeti és mûködési rendje alakult ki. Egységvezetôkbôl álló igazgatótanács igyekszik heti rendszerességgel egyeztetô megbeszélést tartani, az intézmény tartalmi és technikai mûködésérôl. Nem születhet úgy jelentôsebb szakmai, munkáltatói döntés, hogy azt ne tárgyalná meg az igazgatótanács.

44

Levél L. Ritók Nóra igazgató, Igazgyöngy Alapfokú Mûvészeti Iskola, Berettyóújfalu

Ahhoz, hogy egy gyermek kreatív, egészséges lelkületû felnôtté váljon, nagy teret kell, hogy kapjon nevelésében az önfeledt alkotás. Az alkotó tevékenység mentális szükséglet, minden ember életében. A magyar oktatási rendszer szerkezetében sajnálatos módon a mûvészeti nevelés, és ezen belül értem az ének-zene, a vizuális mûvészetek, a tánc és dráma oktatásterületét is egyre kisebb teret kap. A csökkenô óraszámok és a hatalmas lexikális ismeretanyag miatt ez a terület az, ami leginkább sérül, pedig erre lenne a legnagyobb szükség. Azokat a képességeket ugyanis, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a gyerekbôl sikeres felnôtt legyen, leginkább a mûvészet eszközeivel lehet fejleszteni. Ez a kényszerhelyzet és a gyerekekben, pedagógusokban a téma iránti feltétlen igény okozta azt, hogy Magyarországon az utóbbi években erôteljesen megnövekedett az alapfokú mûvészeti iskolák száma. Minden olyan iskola vagy közmûvelôdési intézmény, amely saját költségvetési forrásból nem tudta biztosítani szakköri szinten a mûvészeti képzést, vagy mûvészeti csoportok mûködését élt a lehetôséggel, hogy intézményalapítással hozzá jusson az állami finanszírozáshoz. Ebben a kialakuló rendszerben a szándék mindenképpen pozitív, a megvalósítás módjába azonban több helyen is hiba csúszik. Az egyik ellentmondásokat szülô ok a sok esetben nem tisztázott törvényi szabályozás. Vegyünk néhány konkrét példát: itt van például a tanulói jogviszony kérdésére. Az alapfokú mûvészeti iskolák tevékenysége nem kötelezô jellegû, hanem szabadon választható tevékenységi forma. A felvett tanulókkal az iskola tanulói jogviszonyt létesít, ugyanakkor ez semmilyen, a jogviszony létesítésével kialakuló kötelezettséget nem von magával. Nem kötelezhetô ugyanis erre az oktatási formára. Az intézmények ugyanakkor normatívából gazdálkodnak, ez irányú mûködésük ugyan olyan feltételrendszer szerint történik, mint az alapoktatás intézményeiben.

45

Másik probléma, hogy a jó szándék ellenére sem sikerül mindenhol megfelelô személyi feltételeket biztosítani a mûvészeti oktatáshoz. Van egy többé-kevésbé megfelelô személyi háttérrel mûködô rendszer, melyben a résztvevô és munkájukat sok esetben kimagaslóan végzô pedagógusok a törvény által elôírt végzettséget nem tudják felmutatni. Vannak esetek, amikor erre másoddiplomás képzésben lehetôség nyílik, de sok területen nem. Gyakori a módszertani bizonytalanság is. Csak központi szabályozással és a továbbképzési rendszer megfelelô átdolgozásával lenne megoldható ez a probléma, különben a vidéki mûvészeti iskolák lehetetlen helyzetbe kerülnek. Kedvezôbb talán a helyzet a tárgyi feltételek biztosításánál, hiszen a törvény az eszközjegyzékben ezt megfelelôen szabályozza. Érthetetlen minden intézmény számára, hogy miért nem sikerült még ennyi év után sem megfelelô nyomtatványrendszert kidolgozni például a bizonyítványok területén. A mai napig a zeneiskolák számára készített bizonyítványokat kell használnunk, a többi mûvészeti ág értékeléséhez is. A mûvészeti ágak specialitása folytán ezek a bejegyzések ebben a formában nem használhatók. Úgy gondolom, hogy megfelelô központi átgondolással a mûvészeti iskolák törvényes mûködése jobban biztosítható lenne. A konferencián elhangzó elôadások egy része feltárja a mûvészeti iskolák és a közmûvelôdési intézmények sajátságos, de mindenképpen gyümölcsözô kapcsolatát. A mûvészeti iskolák mindenképpen meghatározóak egy település vagy térség közmûvelôdési életében. Az elhangzott elôadások sok jó helyi kezdeményezésre adnak példát, ugyanakkor ôszintén feltárják a területükön jelentkezô hibákat is. Talán sokat lendítene mindannyiunk munkáján, ha megtalálhatnánk, létrehozhatnánk egy olyan fórumot, szervezetet, ahol tapasztalatainkat, ötleteinket kicserélhetjük. Hasonló konferenciákra, rendezvényekre, közös kiállításokra, fesztiválokra lenne szükség, hiszen minden alkotás megkoronázása a bemutatkozás, akár a produktumok kiállításáról, akár a fellépésekrôl van szó. Fontos ez a képzésben résztvevô gyerekeknek és az ôket tanító pedagógusoknak is, hiszen ez a fajta bemutatkozás egyben megmérettetés is, mely megmutatja a legnagyobb teljesítményeket, utat mutat a gyengébbeknek, ötletbörze a szakmának.

46

Az Ady Endre Gimnázium drámatagozatos növendékei a konferencia résztvevôinek bemutatták A. L. Webber: József és a színes, szélesvásznú álomkabát címû musicaljét

Baráti találkozó az Ady Endre Gimnáziumban

47

Kiadja: a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelôdési Tanácsadó és Szolgáltató Intézete, Debrecen 4026 Debrecen, Kálvin tér 2/a. Telefon: (52) 413-977, fax: (52) 416-040 E-mail: [email protected]

Felelôs kiadó: Lukovics András igazgató Borítóterv: Gonda Zoltán Szerkesztô: Deményi György Fotó: Csízi Endre és magánarchívum Tipográfia: Kolonel D ISSN1588-323X