1. tanegység, d) elem: részletes tananyagkifejtés Kökényesi Nikoletta és Petercsák Tivadar: oktatási segédanyag a Világörökségünk (Tokaj-hegyalja
történelmi
borvidék - kultúrtáj) c. tantárgyi modul
Tokaji borvidék kultúrtáj című, 1. sz. tanegységéhez Az 1-6. fejezet Petercsák Tivadar, a 8-11. fejezet Kökényesi Nikoletta, a 4. fejezet „A világ számára egyértelműsíteni kell a Tokajit.” c. egysége Balogh Zoltán munkája. Petercsák Tivadar 1. TOKAJ-HEGYALJA KÖRÜLHATÁROLÁSA, A TERMELÉS ÉS ÉLETMÓD FÖLDRAJZI ALAPJAI
„…megvallom, ha tudtam volna, hogy Bachus ily nagy élesztője az elméknek, már régen Parnassus hegyérül Tokai…hegyre vontam volna kilenc musáimmal sátoromat” – szavalta egy Sátoraljaújhelyen 1765 farsang utolsó napján elhangzott iskoladrámában az Apollót, a tudományok istenét megszemélyesítő diák. (Bodó Sándor 1979. 480.) Ezek a szavak fennköltségük ellenére is jól mutatják azt, hogy a 18. században, de már korábban, a 16. század végére a Hegyalja lett a magyar szőlőtermesztés legfontosabb tájegysége. Ez annak köszönhető, hogy a 16-17. századra minőség tekintetében már nyilvánvalóvá lett a tokaji bor vezető szerepe a hazai bortermelésben. Okát két tényező magyarázza: egyrészt az 1550-1650 között a szőlőművelésben és a bortermelésben bekövetkezett változások, amelyek elvezettek az aszúbor készítéséhez és az általános minőségi javuláshoz, másrészt pedig az, hogy a török hódítás következtében kiesett a szőlőtermelésből az addig legjobbnak tartott szerémségi borvidék. Sehol az országban nem mutatható ki a szőlőtermelésnek olyan döntő súlya a mezőgazdaságon belül, mint éppen a Hegyalján, ahol a 16-17. században a mezővárosok belső és külső piacra termeltek bort.
1
1.kép. Hegyaljai táj szőlőkkel. Sasi Gábor felvétele, 2015. Nincs a magyar nyelvterületen olyan ember, aki a tokaji, a tokaj-hegyaljai bort ne ismerné, és arról ne lenne valami elképzelése. Ugyanez mondható el Európáról, mert a tokaji bor azon kevés termék, fogalom közé tartozik, amelyről nagyon sokan hallottak, esetleg meg is kóstolták azt. Mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy Kölcsey Ferenc nemzeti Himnuszunkban a „Tokaj szőlővesszein/Nektárt csepegtettél” sorokkal fejezte ki Isten áldását és a jólétet. A terület elnevezése A Hegyalja elnevezés már a 14-15. században előfordul, de nem lehet pontosan meghatározni, hogy erre a területre vonatkozik-e, vagy a magyar nyelvterületen használatos öt-hat más hegyaljára. A Tokaj településnév valószínűleg ótörök eredetű, és a 13. században tűnik fel először. Török köznévi jelentése „folyó menti erdő,” ami a Bodrog és a Tisza partján egyaránt jellemző volt. A jelképnek számító hegy elnevezése az eddig még megnyugtatóan meg nem fejtett Tarcal névhez kapcsolódik, amely már Anonymusnál feltűnik Turzol alakban. A Tokaj helynév a 17. századtól mind jobban előrenyomul, annyira, hogy a területet a 18. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdik nevezni. A 16. században a protestáns egyházi beosztás szerint Hegyaljai Kerületről beszélnek, mely később közigazgatási beosztásként is feltűnik. Paul Keller a 18. század elején azt írja, hogy az országon kívül Tokaji hegységnek mondják, és a rajta termett bort tokaji bornak nevezik, mert Tokaj a Tisza és a Bodrog összefolyásánál a Felvidék, Erdély és Lengyelország kapujának számít. Magyarországon azonban a vidék neve Hegyalja, ahol a hegyaljai bort készítik. Keller maga a Tokajer WeinGebürg elnevezést használta.
2
2.kép. Tokaj látképe. Rézkarc, 1657. Bencsik János - Orosz István (szerk.) 1995. címlap Bár Tokaj sohasem volt a Hegyalja politikai, vallási és kulturális központja, de annak kapujául számított, ahol az Alföld után más világ kezdődött, ameddig egykor a török uralom elért. Várát a 16-17. században Európa-szerte ismerték, ezért, meg a könnyebb lefordíthatóság és kiejthetőség kedvéért az egész területet a külföldi borkereskedők, majd ennél sokkal szélesebb kör Tokajról nevezte el. A kereskedők a tokaji bort keresték az egész Hegyalján, és ez lassanként a magyarban is polgárjogot nyert. 1750 körül Debreceni Ember András már így fogalmazott: „Ezen hegyallyának Tokaj az czimere.” (Bencsik János 1997. 158.) A terület hivatalos és közelnevezése azonban egyaránt Hegyalja maradt, amit a 19. század elejétől kezdve a Tokaj-Hegyalja váltott fel.
Tokaj-Hegyalja körülhatárolása Közismert és természetes, hogy a 16. század óta hírnévre szert tett tokaji bor rangot adott Hegyalja településeinek. Érthetőek tehát azok a törekvések, amelyek e monopolizáló helyzet birtoklásáért folytak az elmúlt századokban. Már 1613-ban a Zemplén és Abaúj vármegyék Hegyaljai járásában lévő nemes és polgári rendűek összeültek, hogy szabályozzák a szőlőművelést és a borkészítést. Ugyan a szövege a mai napig nem került elő, de valószínűleg az a hét hegyaljai város vett rajta részt, amelyekről Mád 1622-ben született jegyzőkönyve ír.
3
1641-ben 13 település vett részt a szőlőrendtartás elkészítésében: Tokaj, Tarcal, Mád, Tállya, Szántó, Zombor, Szerencs, Ond, Rátka, Bénye, Tolcsva, Liszka és Keresztúr. Feltűnő, hogy hiányzik e sorból Olaszi, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Toronya.
3.kép. Liszka az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A 18. század elején Paul Keller jelzi, hogy Hegyalja nagyobb része Zemplén megyéhez tartozik, míg néhány település Abaúj megyében található, de egységesen a Hegyalja nevet viselik. Ebben az időben ide számított Sátoraljaújhely, Sárospatak, Olaszi, Tolcsva, Horváti, Erdőbénye, Liszka, Szegi, Keresztúr, Tokaj, Tarcal, Zombor, Mád, Tállya, Rátka (puszta), Szántó, míg Szerencs, Golop, Monok és Ond településeknek meglehetősen nagy szőlőterületeik vannak és alapvetően a fentiekhez tartoznak.
4
4.kép. Golop az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A tokaji és hegyaljai kettősségre és az idetartozó településekkel kapcsolatban érdemes idézni Bél Mátyás véleményét az 1730 körüli évekből: „Hegyaljai vagy tokaji a neve mindazoknak a boroknak, melyek a tokaji hegyen s tőle egyfelől északra 2 mérföldes körzetben Tarcal, (Mező)zombor, Mád, Tállya helységek egészen (Abaúj)Szántóig, másfelől nyári napkelte irányában 3 mérföldön belül (Bodrog)keresztúr, Szegi (és Szegilong), (Erdő)Bénye, (Olasz)liszka, Tolcsva, (Bodrog)zsadány, (Bodrog)olaszi, (Sáros)patak helységek (egészen (Sátoralja)újhelyig) jobb szőlőhegyein teremnek…Vannak ugyan, akik a pataki és újhelyi borokat nem akarják ide sorolni, s olyanok is, kik a szerencsieket hozzáveszik – ki-ki úgy becsüli e vidéknek borait, amint birtoka vagy az íz értékelése vezeti. Ám, aki az igaz és méltányos mérlegelést hordozza a szívén, nem tudja megfosztani a hegyaljai bor dicsőségétől azokat a borokat, melyek Patak és Újhely jobb talajú és fekvésű szőlőhegyein szoktak teremni, bár ott közülük általában többet utasítanak a kevésbé jók sorában vissza. Azt sem fogja tagadni senki, hogy olykor Szerencsen is szüretelnek igen kiváló s a gyöngébb tokajival szinte egyező ízű bort, de jó tulajdonságaira nézve sohasem hasonlítható ehhez, távolról sem méltó annak hírnevéhez.” (Balassa Iván 1991. 18.)
5
5. kép. Tokaj-Hegyalja térképe, 1749. Balassa Iván 199l. 15. A korábbiaktól biztosabb támpontot nyújt a Hegyalja valódi területéről a Zemplén vármegye felterjesztésére 1737-ben született királyi leirat, amely szerint Tállya, Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tarcal, Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva, Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Újhely, Kistoronya, Szántó és Horváti hegyein termett borok a tokajival a kereskedésben egy becsben tartatnak. Ez a Hegyalját először hivatalosan zárt termőtájjá minősítő leirat nem említi a Szerencs környéki mezővárosokat és falvakat. Ugyanakkor Fényes Elek 1847-ben írta, hogy Szerencs, Gönc és Szikszó szőlőhegyein a hegyaljaihoz hasonló bor terem. A vármegyei döntések a 19. században is az 1737-es királyi rendelet alapján álltak, bár olykor kimaradt néhány jelentéktelen mennyiségű bort termő falu. Még az 1867-es díszes hegyaljai album is az 1737-ben meghatározott településeket sorolja a zárt borvidékhez. Egyes szerzők ettől szűkebben értelmezik Hegyalja területét, mások pedig a formája és mérete alapján határozzák meg. Így Entz Ferenc 1869-ben háromszög alakúnak mondja Tokaj-Hegyalját, melynek hosszabb szára 5.25 mérföld, Sátoraljaújhelynél kezdődik, Tokajnál végződik, az észak-nyugati szárny 3 mérföld. Nem számítja bele Szerencset és a környező falvakat, az északkeleti ágban Petrahót (Bodroghalász), Trautsonfalvát (Hercegkút), de oda számítják az Újhely közelében fekvő Kis-Toronyát.
6
6. kép. Tokaj-Hegyalja területe. Balassa Iván 199l. 17. Széles körben ismert mondás, hogy a Hegyalja „Sátorhegytől Sátorhegyig terjed” (Incipit in Sátor, desinit in Sátor), vagyis az újhelyi Sátorhegynél kezdődik és az abaújszántói Sátorhegynél ér véget. Szántón úgy tartják, hogy a Sátorhegy mindaddig morgott, amíg egy nagy fakeresztet nem állítottak a tetejére. A helyi hagyomány szerint az a kereszt a Hegyalja határa. A tájegység szőlőművelésében, s ezzel együtt a vidék életében rendkívül nagy megrázkódtatást előidéző filoxera után az 1737-ben rögzített területhez képest kiszélesedett a történelmi borvidék. A szőlők újratelepítése után a Hegyaljához számítják Monok, Legyesbénye, Bekecs, Szerencs, Makkoshotyka és a Sátoraljaújhely közelében fekvő, 1918 után Szlovákiához tartozó Szőlőske bortermő hegyeit is.
7
7.kép. Szántó az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867.
8.kép. Sátoraljaújhely az 1860-as években. Bal oldalt a Sátorhegy. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867.
A 20. század végén, a rendszerváltozás időszakában a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Tokaj-Hegyaljához a következő települések tartoztak: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogolaszi, Bodrogszegi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, 8
Károlyfalva, Legyesbénye, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Ond, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu, Végardó, Sátoraljaújhely. Szlovákia a történelmi borvidékhez tartozónak tekinti Kistoronyát és Szőlőskét, ami alapján jogot formál a tokaji név használatára. A két ország között vita folyik arról, hogy Szlovákia használhatja-e a Tokaji márkanevet és milyen terület tartozik Szlovákiában a történelmi tokaji borvidékhez. A terület 2002-ben „Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj” néven lett a világörökség része, amely összesen 27 települést foglal magában: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu. A világörökségi magterület 8 településből (Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj) és 6 világörökségi objektumból áll (Ungvári pincék (Sátoraljaújhely), Rákóczi pince (Sárospatak), Gombos-hegyi pincesor (Hercegkút), Kőporosi pincesor (Hercegkút), Oremus pincék (Tolcsva), Tolcsvai Bormúzeum pincéi (Tolcsva)). Ezek a védőterülettel együtt alkotják a kultúrtájat, amelynek kiterjedése összesen 88 124 hektár. Természetföldrajzi adottságok A domborzat A Zempléni-(Tokaji-) hegység, s ezen belül Tokaj-Hegyalja magasabb régiói a miocén időszakban végbement vulkáni működés eredményeként alakultak ki. 13,5 millió évvel ezelőtt riolit tufaszórás és lávafolyás kezdődött, majd andezit- és dacit-lávák, illetve ezek tufái jutottak a felszínre. Több helyen a vulkánok közé benyomuló tengeri üledékek is megtalálhatók. A miocén második felében és a pliocénban kialudt vulkáni formákat, kúpokat a külső erők – elsősorban a csapadék- és folyóvizek – erősen átformálták, lepusztították. Az egész hegység enyhén hullámos felszínné alakult át, amelyet a megélénkülő tektonikus mozgások alaposan feldaraboltak. Az összetöredezett felszín a harmad és negyed időszak határán ismét kiemelkedett, míg alföldi előtere lesüllyedt. Ennek következtében megnövekedett a domborzati energia, amelynek hatására a folyóvizek erősen bevágódtak a felszínbe. A vulkáni kitörések megszűnése után a feltörő gejzírek a hegység peremén és a kismedencékben forráskúpokat hoztak létre, amelyek legszebb példái Mád és Rátka térségében és Sárospatak környékén (Botkő) figyelhetők meg. A pleisztocénban (jégkorszak) hazánk jégtakaró körüli terület volt. A hideg, száraz klímákban az erős szelek a Zempléni-hegység dél-nyugati részében, legfőképpen a Tokaji-hegyen tekintélyes vastagságú port raktak le, amelyből lösz képződött. Vastagsága a Kopasz-hegy keleti oldalán a legtekintélyesebb, ahol eléri a 25 métert, az északi oldalon 15-20, a délin 1-10 méter vastag. A lösz felszínt az erózió erősen feldarabolta. A jégkorszak leghidegebb periódusaiban kevéssel 0 C fok alatti évi középhőmérséklet uralkodott, amikor jelentős elegyengető folyamat révén a hegység peremén hegylábfelszínek jöttek létre. A lefolyó víz következtében lerakódott anyag rétegzett, durvább és finomabb szemcséjű sávok váltogatják egymást. A hegyek lábánál általában durva üledék rakódott le, míg távolodva az anyag folyamatosan finomodik. A 300-400 méter magas hegyek lábához simuló hegylábfelszínek a Bodrog, ill. a Szerencs-patak irányába lejtenek.
9
Mindkét domborzati típus kedvező feltételeket biztosít a szőlőtermelés számára. A hegyoldalakon kedvezőbbek a sugárzási viszonyok, magasabb cukorfokú szőlő terem, de a meredek lejtők rosszabb vízgazdálkodása miatt a hozamok alacsonyabbak. A kis lejtésű hegylábfelszínek vízgazdálkodása jobb, magasabbak a hozamok, a minőség gyengébb, a gyakori fagykár kockázatossá teszi a termelést.
9. kép. Szőlőművelés a hegyoldalon. Sasi Gábor felvétele, 2015. Éghajlati tényezők A 93-94 m tengerszintfeletti magasságú környezetéből hirtelen kiemelkedő Tokaj-Hegyalja éghajlata számos vonatkozásban az alföldi viszonyokkal mutat rokon vonásokat, de a bonyolult domborzati tényezők miatt változatosabb annál. A helyi klímán belül kisebb klimatikus területek különülnek el. A legfontosabb éghajlat alakító tényező a napsugárzás. A maximális sugárzásmennyiség területi alakulásában nagyon nagy szerepe van a domborzatnak. A déli, kevésbé árnyékolt lejtők több, az északias lejtők kevesebb sugárzásban részesülnek. A napfénytartam területünkön 1950, a hegység magasabb területein 1900 óra évente. Az un. globál sugárzás értéke a hegyek lejtőin mintegy 12 %-kal nagyobb, mint az alatta elterülő sík területen. Az évi középhőmérséklet Tokaj-Hegyalján kis eltérésekkel 10 C fok körül alakul 50 év átlagában. A tengerszint feletti magasság emelkedésével átlag 300-350 métertől erőteljesebb a hőmérséklet csökkenése, de a lejtők iránya is erőteljesen befolyásolja a felmelegedés mértékét. A hegyek északi és déli lejtői között ősszel és tavasszal nem ritka a 6-8 fokos hőmérsékleti különbség. A domborzatnak fagykár módosító hatása is van, néhány méter szintkülönbség is befolyásolja azt. A terület évi csapadék mennyisége 550-600 méter. A kevés csapadék, a viszonylag magas hőmérséklet, a lefolyási és párolgási viszonyok miatt a lejtők szárazságra hajlamosak. A csapadék időbeli eloszlása nem egyenletes, sőt esetenként szeszélyes. A tokaj-Hegyalján előforduló néhány esős őszi nap hozzájárul ahhoz, hogy a szőlő héja elvékonyodjon, és megtelepedjen rajta az aszúsodást okozó gomba (botrytis chinerea). Télen a hótakaró jelentős 10
védelmet nyújthat a faggyal szemben. A hőmérséklet és a csapadék mennyisége alapján a szakemberek a Hegyalján hat klímatípust különítenek el: 1.) A hegylábfelszínek legalacsonyabb részén mérsékelten meleg-száraz, 2.) mérsékelten meleg-mérsékelten száraz (Erdőbénye és Sátoraljaújhely között keskeny sávban), 3.) mérsékelten hűvös-száraz (MádTokaj-Sárospatak között keskeny sávban, 4.) az előző zóna felett mérsékelten hűvösmérsékelten száraz, 5.) hűvös-száraz (a szőlőzóna legfelső határa mentén), 6.) hűvösmérsékelten száraz (a Tokaji-hegy legmagasabb része. Talajtakaró A Zempléni-hegységben a természeti földrajzi viszonyok két alapvető talajtípus kialakulását segítették elő: a magasabb, erdővel borított területeken a barna erdőtalaj, a periférikus kultúrtájakon a minőségi jellegű talajok a jellemzőek. Sátoraljaújhelytől Abaújszántóig széles sávban nagy területeket – a táj közel 60 %-át – borítja a Raman-féle barna erdőtalaj (barnaföld). A morzsás szerkezetű, gyengén savanyú kémhatású, kedvező vízgazdálkodású talajnak jó a tápanyag ellátottsága is, így jó termőföld. Meglehetősen gyakori a nyirok is. A csernozjom barna erdőtalaj az alacsonyabb hegylábi lejtőkön jellemző. Ott alakult ki, ahol a lombos erdőt kiirtották, s huzamosabb ideje mezőgazdasági termelés folyik rajta. Egyedül a Tokaji-hegyen alakult ki nagyobb összefüggő területen földes kopár. A szőlőművelés hatására a talaj lepusztult, s a szálban álló lösz van a felszínen. A fölötte lévő térszínen, ugyancsak löszön képződött a humuszkarbonát talaj. Tokaj-Hegyalja talajainak közel 60 %-a magas, 7 %-a közepes, 11 %-a alacsony, 22 %-a igen alacsony termőértékű. A szőlős területek aranykorona értéke Ondon 18,15, Tállyán 31,13, Tokajban 34,10, Mádon 39,41. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a hegység belsejében Regéc határának aranykorona értéke 1,96, Telkibányáé 2,74. A talajok pusztulása A csapadék és olvadékvíz által előidézett talajpusztulásnak, vagyis eróziónak számos formája ismert Tokaj-Hegyalja területén. Lejtős térszíneken kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenhol jelentkezik a szabad szemmel alig megfigyelhető felületi rétegerózió, ami egyenletes talajpusztulást eredményez. Ennél lényegesen markánsabban figyelhető meg a vonalas erózió, amelynek barázdás és árkos formája egyaránt felfedezhető területünkön. A barázdák tél végén, kora tavasszal és nyári záporok alkalmával alakulhatnak ki. Szélességük és mélységük néhány cm-től 50 cm-ig terjed. A meredek völgyek lejtőin, a völgyhajlatokban összegyűlő nagymennyiségű olvadék, ill. csapadékvizek évtizedek, évszázadok alatt helyenként 20-50 m széles, 10-15 m mélységet elérő árkok rendszerét hozták létre. A barázda és árkos erózió pusztító munkája különösen azokon a lejtős területeke erős, ahol az ember kiirtotta az erdőt, s a talajt nem ritkán szakszerűtlen módon műveli.
11
10.kép. A hegyoldalakon és a hegyek lábánál művelt szőlőterületek. Sasi Gábor felvétele, 2015. Összességében megállapítható, hogy Tokaj-Hegyalja természetföldrajzi feltételei kiválóan alkalmasak a szőlőtermesztés számára. Azonban számos tekintetben kimutathatók bizonyos területi különbségek. A kedvező napsugárzási viszonyokat élvező déli, keleti és nyugati lejtők szolgáltatják a tokaji hírnévnek megfelelő kitűnő minőséget. Hátránya a meredek térszíneknek, hogy a talaj kedvezőtlenebb vízgazdálkodása következtében a termékhozamok alacsonyabbak. A hegylábfelszínek („szoknya” területek) a kedvezőtlenebb sugárzási viszonyok folytán gyengébb bort adnak, de a talaj jobb víz- és tápanyag gazdálkodása eredményeként a terméshozamok magasabbak, a szőlők géppel könnyen művelhetők. Ugyanakkor fokozottan kell számolni a minden évtizedben egy-két alkalommal keletkező fagykárral. Felhasznált irodalom Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj-Hegyaljai ÁG. Borkombinát. Tokaj, 1991. Bencsik János – Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok II. Tokaj, 1995. Bencsik János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja, avagy Tokaj-Hegyalja. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXV-XXXVI. 1997. 153-162. Bodó Sándor: Tokaj-Hegyalja, egy minőségi borvidék körülhatárolása. Ethnographia XC. 1979. 480-491. Boros László: A tokaj-hegyaljai szőlő- és borgazdaság természetföldrajzi alapjai. In: Bencsik János - Szappanos Erzsébet (szerk.): Tokaj és Hegyalja I. 15-33. Szabó József – Török István (szerk.): Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867.
12
2. A VIDÉK TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA Tokaj-Hegyalja története sok szálon kapcsolódik Magyarország történetéhez, a kisebbnagyobb közigazgatási keretekhez és a területen birtokos családokhoz. Áttekintésünkben igyekszünk kiemelni azokat a korszakokat, amelyek meghatározóak voltak az itt élők és az ország számára, és alapvető adatokat közlünk a vidék településeiről. A terület a honfoglalás előtt is lakott volt, hiszen a folyók és a hegyvidék találkozásán lévő peremterület kiválóan alkalmas az emberi megtelepedésre. A neolitikumban e tájról szerezték be az obszidiánt, és itt haladt át a sószállító út is. A Tokaji-hegyen, Erdőbénye és Boldogkőváralja határában található obszidiánt nyersanyagként, félkész vagy kész eszközként szállították messzi vidékekre. A táj beletartozott az egymást követő rézkori, bronzkori és vaskori kultúrák vonzásába, egyik települése pedig bodrogkeresztúri kultúra néven a Kr.e. 3. évezred második harmadának végén élt rézkori népességet jelöli. Nem részletezve a régészeti korok emlékeit és a népvándorlás korát, megállapíthatjuk, hogy a vidék már a magyarság előtt is lakott volt.
1.kép. Tarcali tarsolylemez. Fodor István (szerk.) 1996. 120. A honfoglaló magyarok egyes csoportjai már a 862-t követő évtizedekben megtelepedhettek a Felső-Tisza vidéken. 895-től Tokaj és környéke kiemelkedő szerephez jutott a magyarság életében. Az itteni megtelepedésre utalnak azok a temetkezési helyek, amelyek közül 13
kiemelendő a vezéri körhöz tartozó tarcali előkelő sírjában talált palmetta mintás, aranyozott ezüst tarsolylemez, a Mezőzombor határában talált 10. századi gazdag asszonyi viselet és a tokaji kincslelet.
2.kép. Ezüst fülbevalók a tokaji leletből. Fodor István (szerk.) 1996. 202. A vidék korai történetével foglalkozik Anonymus, aki a honfoglalás után csaknem három évszázaddal írta meg a mondákon alapuló Gesta Hungarorumát. Ebben nagy teret szentel Tokaj-Hegyaljának, ami azt igazolja, hogy a 12-13. század fordulóján fontos területnek számított. Leírja, hogy Árpád vezér küldöttei – Ete apja, Ond, Alaptolma apja, Ketel és Tarcal kun vitéz – útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik. A víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve csak a társai segítségével bírt kimenekülni. Azt a folyót ezért társai róla tréfásan Ketelpatakának nevezték el. Majd később Árpád vezér ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival együtt. A Ketel patak a 13. században még előfordult, valószínűleg a Bodrog valamelyik jobboldali vizéről lehet szó. Olvashatjuk Anonymusnál Tarcal megjutalmazását is, aki Onddal és Ketellel versenyezve elsőként ért fel a Bodrog melletti hegy csúcsára. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve Tarcal hegyének nevezték (ez a mai Tokajihegy). Árpád vezér kegyéből megkapta a hegy lábánál lévő földet, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik. Ezen a helyen földvárat emelt, amely a Hímesudvar nevet viselte. Ez a kifejezés olyan földvárat jelent, amelynek a falait sövénnyel (hím) fonták és közeibe földet döngöltek. Ebből az látszik, hogy Anonymus életében, a 12-13. század fordulóján a két folyó összefolyásának szögletében már állott a Tokaji vár. Balassa Iván kutatásai alapján érdemes felidéznünk Tokaj-Hegyalja települései nevének eredetét és az ismert első előfordulását. Magyar névadás személynevekből: Bekecs, a Beke személynévből (1067k/1267); Erdőbénye, Legyesbénye (1332) a Benjamin személynévből, jelzőjük pedig nem kíván magyarázatot; Mád (1332) Modu személynévből; Sára (1275) személynév változatlan formában; Ond (1247) személynév, amely az ó „öreg” kicsinyítőképzős alakja.
14
3.kép. Erdőbénye az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. Szláv személynevekből, de magyar helynévadási módszert tükröznek a következők: Golop (1258) személynév, mely „ostoba” jelentésű szláv szóból képződött; Monok (1227) a monak szláv „szerzetes” szó található meg benne; Rátka (1255) a szláv Radka személynév magyar formája; Szegi-Long (1350) első fele magyar, a második része szláv logb „rét, berek” jelentésű szóra megy vissza; Mezőzombor (1298) második tagja a szláv zobr „bölény” jelentésű szót rejti, ebből a szláv Zumbur személynév; Sárazsadány (1275) a szláv Zadan személynévből alakult magyar jellegű helynév. Magyar szavakból, magyar rendszer szerint alakultak a következő településnevek: Abaújszántót (1275) minden bizonnyal olyan jobbágyok lakták, akik szántással szolgáltak; Bodrogkeresztúr (1239) jellegzetes magyar középkori elnevezés, amely a szentkeresztet, akárcsak Krisztust úr-nak nevezte; Erdőhorváti (1396) feltehetően szláv eredetű népességre utal, de az elnevezés formája magyar; Kisfalud (1220) –d kicsinyítő képzővel jellegzetes Árpádkori forma; Sárospatak (1201) a sár „mocsár” jelentésű szó és az eredetileg szláv eredetű patak összekapcsolódása magyar helynévadásban; Sátoraljaújhely (1284) feltehetően a Sátor-hegyről vette nevét és a négy szóból álló összetétel a magyar helynévképzés gyakorlatát tükrözi; Szöllőske (1273) az egyetlen olyan helynév, amely a szőlőtermelésre vonatkozik; Toronya (1276) a német eredetű torony magyar képzővel ellátott változata; Vámosújfalu (1332) esetleg a Bodrogon vámszedésre alapították; Végardó (1353) második tagját az (erdő) óvóval lehet összevetni.
15
Két feltehetően ótörök eredetű névvel is találkozunk: Szerencs (1150k) egy serinc „türelem, szívósság” szóra vezethető vissza, de van olyan vélemény is, mely szerint a Szerém kicsinyítő képzős változata; Tokaj (1270) egy ótörök szóval egyezik, melynek jelentése „folyómenti erdő”; szláv eredetű és képzésű Petraho (ma Bodroghalász, ami Sárospatak része).
4.kép. Tokaj az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. Eredetét tekintve tisztázatlan Tolcsva (1150k) , mely legkorábban mint a patak neve jelent meg. Esetleg tóvtócsa leszármazottja lehet. Tarcal (1150)- nem ismerjük származását, az azonban kétségtelen, hogy a szerémségi Fruska Gora magyar neve ugyancsak Tarcal. Vannak olyan települések a Hegyalján, amelyek a 12. századi feltételezett vallon betelepüléshez kapcsolódnak. Olaszliszka (eredetileg Liszka-Olaszi 1248) egy szláv szóval való összetétel: Liszka „kopasz hely”, leska „mogyorócserje”, az Olaszi pedig tükrözi a magyar nyelvnek azt a tulajdonságát, hogy minden újlatin nyelvet beszélőt olasznak nevez. Bodrogolaszi (eredetileg Patak-Olaszi 1262) ugyanaz a képzés. Tállya (1255) a vallon, ófrancia taille „irtvány” jelentésű szóból származhat. A telepesekkel (hospesek) kapcsolatban az első ismert oklevelet Imre király 1201-ben adta ki, amelyben már korábbi kiváltságaikra hivatkozik. Ezek szerint valamikor a 12. század második felében jelentek meg e tájon az ófrancia, vallon (olasz) telepesek. Szőlővel való 16
foglalatosságukat csak sejteni lehet, de túlélve a tatárjárást, a 13. század második felétől már bővebben vannak adatok a szélesebb körű szőlőművelésre. Az Árpád-korban – annak ellenére, hogy a Hegyalja messze esett a királyi központtól – fő helyein, Tokajon, Szerencsen és Sárospatakon a királyok és családtagjaik is sokszor megfordultak és rövidebb-hosszabb időt töltöttek. A vidék a kialakuló vármegyerendszerben Zemplén és Abaúj területén helyezkedik el, ami magába olvasztotta a pataki erdőispánságot. A tatárjárás e vidéken is nagy veszteségeket okozott, és a korábban is meglévő tokaji, szerencsi palánkvárak helyett az 1260-as évektől sorra épültek a kővárak (Tokaj, Patak, Szerencs, Boldogkő, Tállya) amelyek fontos szerepet játszottak a magyar történelemben, a trónviszályokban, a Habsburg-ellenes felkelésekben, a magyar királyság és erdélyi fejedelemség küzdelmeiben. Az Anjou-királyok alatt a hospesek (telepesek) kiváltságait újra megerősítették, és a viszonylag békés időben fejlődhetett Hegyalja. Ez lehetett a szőlő nagyobb méretű elterjedésének egyik jelentős korszaka. A 14-15. század fordulójától a vidék egyes részterületei különböző családok (Czudar, Brankovics, Szapolyai, Perényi) birtokába kerültek, akik közül számosan magas hivatalt viseltek. A 15. században a husziták is megjelentek e tájon, majd a század második felében a felvidéki városok (Bártfa, Kassa, Eperjes, Lőcse stb.) szereztek maguknak szőlőterületet a Hegyalján. Feltűnő azonban, hogy a korszak történetírói (Istvánffy, Galeotto, Bonfini) nem tesznek említést az itteni borokról. Még a 16. században is a szerémségi bort tekintették a legjobb minőségűnek, amelynek színvonalát ekkor még nem érhette el a hegyaljai. A hadak útjában álló Szerémséget a török 1523-ban foglalta el, ami a legendás és legfontosabb magyar borvidék pusztulását jelentette. Az ezt követő időszakra esik a hegyaljai szőlőművelés fellendülése. Balassa Iván konkrét kapcsolatokat is feltételez (vallonok áttelepülése, dűlőelnevezések azonossága) a két terület között.
17
5.kép. Eperjesi házak. Magyarország…1971. 238. A reformáció hamar elérte Tokaj-Hegyalját, és földesurainak jelentős része (Perényiek, Dobók) a protestáns vallást követték. Sárospatakon magasabb fokú iskolát alapítottak (1531), amely a latinos műveltséget terjesztette, és valószínűleg a latin mezőgazdasági szerzők írásai az iskolán keresztül hatottak a vidék gazdálkodására is. A terület soha nem került török uralom alá, hanem a 16. század közepétől kezdve elsősorban Erdély felé tartott kapcsolatot. Tokaj, Szerencs, Sárospatak bizonyos értelemben végvárak voltak, de kívül estek a törökök nyugat felé irányuló hódítási útvonalán. Ennek ellenére gyakran betörtek ide is a törököket segítő tatár hadak, és raboltak, fosztogattak, mint ahogy a 17. század elején Básta György császári generális megtorló hadjáratai is. Ez az évszázad a „hadak országútját” jelentette ennek a vidéknek. Jelentős helyszíne volt a Bocskai szabadságharcnak, sőt Bocskai Istvánt a Hegyalján, Szerencsen választották 1605 áprilisában Magyarország fejedelmévé.
6. kép. Bocskai István. Magyarország…1971. 198. Tokaj-Hegyalja történetének legvirágzóbb korszaka, amíg a Rákóczi-család birtokában viszonylag nyugodt körülmények között élhettek. A család hegyaljai birtokszerzése és itteni megtelepedése Rákóczi Zsigmonddal vette kezdetét, aki hatalmas vagyonát karddal (1588-as szikszói diadal a török felett) és házassággal szerezte. A család további tagjai (I. és II. Rákóczi 18
György tovább gyarapították itteni birtokaikat. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsanna a 17. század első felében gyakran Sárospatakon laktak, személyükön keresztül még jobban érződött az Erdélyhez való kapcsolódás. Ez volt az a korszak, amikor a tokaj-hegyaljai szőlőművelés többé-kevésbé felvette a máig jellemző arculatát, elterjedtek az új szőlőfajták, kialakultak azok a minőségi borok, amelyeket ma is ismerünk. A Rákóczi birtokok központja Sárospatak volt, de már a 16. század közepétől kezdve jelentősen megnőtt Tokaj katonai, politikai jelentősége. Itt volt ugyanis nemcsak Hegyalja, hanem az északra vezető mindenféle kereskedelem kapuja, a Tiszán történő átkelés, amelyet egy jól felszerelt és a víz által védett vár biztosított. A 17. század közepétől II. Rákóczi György, majd I. Rákóczi Ferenc uralkodása idején a politikai helyzet egyre bizonytalanabbá vált. Ez csak fokozódott Thököly Imre elhúzódó kuruc felkelése idején. Az egykori írások gyakran emlegetik, hogy a harácsoló kuruc, labanc hadjáratok miatt hol kapálni nem tudtak, hol meg a szüretet nem tudták befejezni, a rájuk tört katonaság pedig elkobozta boraikat. A lakosságot nemcsak a háborúskodások, de a vidéken 1679-ben végigsöprő pestis is pusztította, jelentősen csökkentve a népesség számát. Az elkeseredettség olyan lázadásokat robbantott ki, mint az 1697-es hegyaljai parasztfelkelés, amelynek során még a várakat is el tudták foglalni, de a császári hadsereg csakhamar leverte a zendülést. A Rákóczi-szabadságharchoz a hegyaljai birtokok jövedelme és az itt élő lakosság adta az egyik legfontosabb alapot, II. Rákóczi Ferenc fejedelem pedig diplomáciai eszközként is használta a tokaji aszút a francia, orosz és porosz uralkodók támogatásának elnyerése érdekében.
7. kép. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem. Trócsányi László tollrajza, 1897. Monok István – Hapák József 2006. 4. 8. kép. Lorántffy Zsuzsanna. Trócsányi László tollrajza, 1897. Monok István – Hapák József 2006. 5. 19
A szabadságharc bukása után, 1711-ben lefoglalták a hegyaljai Rákóczi birtokokat, melyeket Trautsohn herceg kapott meg, aki fontosnak tartotta a különböző nemzetiségek betelepítését. A ruszinok maguktól is jöttek, hiszen ismerték a területet, mert korábban rendszeresen jártak ide szőlőmunkát végezni. Ekkor települtek be ruszinok Végardóra, Komlóskára, Szerencsre és Sárospatak Hustác nevű külvárosába. Sokkal céltudatosabb volt a német telepítés. 1750-ben Trautsohn herceg würtenbergi leszerelt katonákkal, parasztokkal kötött szerződést, hogy három települést alakítsanak ki. Ők szállták meg a pusztává vált Rátkát, míg nagyobb részük Sárospatak határában építették fel Trautsohndorf (Hercegkút) és Karlsdorf (Károlyfalva) településeket. II. József uralkodása idején, 1785-ben érkeztek svábok Sárospatak déli részébe, a Hustác és a szomszédos falu, Petraho/Bodroghalász közé, amelyet róla Józseffalvának neveztek el. Rátka, Hercegkút és Károlyfalva máig őrzik hagyományaikat. A 18. század utolsó évtizedeiben nagy számban vándoroltak be sziléziai és galíciai zsidók. Számuk rohamosan növekedett: 1770-ben 179 család élt a Hegyalján, ebből 45-45 Mádon és Tolcsván, 1836-ban a zsidó lakosság pedig már 5587 főt számlált. A legnépesebb zsidó kolónia ekkor Abaújszántón (1193), Sátoraljaújhelyen (1125) és Mádon (800) volt. 1869-re Tokajban is 1004 főre (20 %) nőtt a lélekszámuk. 1880-ban már 11638 zsidó élt Hegyalján, a teljes lakosság 19,5 %-a. A legtöbben Sátoraljaújhelyen laktak (35,4 %), Tolcsván 30,5 %, Tokajban pedig 25,9 % volt a lakosságon belüli arányuk Ők főként kocsmát, pálinkafőzőt béreltek, valamint szeszforgalmazással és borkereskedelemmel foglalkoztak. Borkereskedelmi tevékenységüket a vármegye igyekezett ugyan akadályozni, de az mégis egyre inkább a kezükbe került, így a 17. század végén Tokajba és más hegyaljai városokba betelepült görögöket és rácokat háttérbe szorították. Tokaj-Hegyalja szőlő- és bortermelésének a virágkora a 18. században volt, és nagyjából a század utolsó harmadáig tartott. A fő piacnak számító lengyelországi borkivitel 1720-1770 között 6365 hektolitert tett ki. Ekkor jutott el nagyobb mennyiségben Európa szinte minden részébe, sőt Észak-Amerikába is. A 18-19. században Tokaj-Hegyalja a történelmi Magyarország egyik leggazdagabb vidéke volt, és a gazdasági élet fejlettségével függött össze a vidék nagy népsűrűsége, urbanizációs szintje. A 18. század második felében közel 40 ezer ember élt a Hegyalján, népsűrűsége pedig több mint kétszerese volt az országos átlagnak, de volt olyan megye is, amelyet hatszorosan felülmúlt. A szőlő- és bortermelés bázisán fejlődő hegyaljai mezővárosok a korabeli céhes ipar telephelyei is voltak, ahol a 17. században az aktív kereső népesség 20-25 %-a foglalkozott ipari termeléssel. A vasútépítés 1859-re Hegyalját is elérte, amikor megindult a közlekedés és a teherszállítás a Debrecen-Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc fővonalon, amelyből 1871-ben ágaztatták le a Mezőzombor-Sátoraljaújhely szárnyvonalat. Hegyalja hanyatlását az 1880-as évek közepén megjelent filoxéra vész jelentette, amely tíz év alatt a szőlők 90 %-át kipusztította. Az így elszegényedett vidék lakossága számára Sátoraljaújhelyen az 1891-ben megkezdett szivargyártás, majd a dohánygyár, Szerencsen pedig az 1889-ben megépült cukorgyár biztosított megélhetést és fejlődést. A 20. század elején megkezdett szőlő-rekonstrukciós munkákat az első világháború lassította, majd leállította. A háborús vereség, az ország megcsonkítása, a külső piacok elvesztése bénítólag hatott az országra, s ezen belül Tokaj-Hegyalja gazdaságára is. Az itteni borok az idáig belső piacnak 20
számító felvidéki piacaikat is elveszítették, s két települést – Kistoronyát és Szőlőskét – az 1920-ban létrehozott Csehszlovákiához csatolták, s ez lett a sorsa Zemplén vármegye székhelye, Sátoraljaújhely egy részének is. Az 1920-as években természeti károk, az 1930-as években pedig a gazdasági világválság hátrányos hatása a hegyaljai szőlőket is sújtotta. A két világháború között a szőlőtermesztés és a borkivitel fokozása érdekében különböző szervezetek alakultak, a kormány pedig a minőségi bor felvásárlásával próbálta segíteni a gazdákat.
9.kép. A szerencsi cukorgyár a 19-20. század fordulóján. Képes levelezőlap a szerencsi Zempléni Múzeum gyűjteményéből. A második világháború – főleg a front átvonulása - nagy veszteségeket okozott a Hegyalja szőlő- és borkultúrájában. Munkáskéz hiányában a szőlők egy részét nem művelték meg, különösen a német származásúak közül sokat hurcoltak el 1945-ben „málenkíj robotra” a Szovjetunióba. A földreform keretében szőlőt is osztottak a földnélkülieknek. Azonban a napszámosokból, zsellérekből lett új szőlőtulajdonosok nem rendelkeztek azokkal a speciális ismeretekkel, anyagi eszközökkel, amelyek a hosszú távra szóló szőlő- és bortermeléshez szükségesek. Így a szétparcellázott szőlőkben a termelés színvonala csökkent. Az 1950-es évek első felében a szőlősgazdákra nehezedő gazdasági és politikai nyomás hatására egyre többen hagytak fel a szőlőműveléssel, megsokasodtak a parlagterületek. A megyében az 1950-es évekre jellemző gigantikus méretű iparfejlesztés a hegyaljai munkaképes férfiak nagy részét a borsodi iparvidékre szívta, de sokan váltak ingázóvá lakóhelyük és a munkát adó megyeszékhely, valamint más városok ipari üzemei között. 1953-ban 3,8%-kal volt kevesebb a szőlőterület Tokaj-Hegyalján, mint 1935-ben, 1956-ig pedig további 7,4 %-os területi veszteség érte az itteni szőlőket. 21
1957-59 között a korábbakhoz képest kevésbé erőszakos módon szervezték a termelőszövetkezeteket, a begyűjtési rendszert a felvásárlás váltotta fel, amely érdekeltebbé tette a termelőket. Az állami támogatások hatására nőtt a szőlőterület, 1961-ben 4897,4 ha szőlőt tartottak nyilván, amelynek 28,8 %-a állami gazdaság, 21,7 %-a termelőszövetkezeti, 38,1 %-a termelőszövetkezeti csoport, illetve hegyközségi, 11,4 %-a egyéni tulajdonban volt. A rekonstrukciók során az enyhe lejtőkön és sík területeken megvalósított nagyüzemi szőlőtelepítés hatására Tokaj-Hegyalja szőlőterülete meghaladta a filoxéra előtti kiterjedést, a hozamok alapján pedig felülmúlta a korábbi értékeket, de a tendencia a minőség romlásához vezetett. 1970 és 1990 között a szőlővel beültetett terület 6000-7360 hektár között ingadozott. A bor értékesítése 1960-1990 között döntő mértékben az ún. szocialista piacon történt, a Közös Piac lényegesen kevesebb hegyaljai bort vásárolt. Az 1980-as években már mutatkoztak a válság jelei, az évtized végén kezdett összeomlani a keleti piac, s az itt elvesztett pozíciókat nem tudták a nyugati piacok bővítésével ellensúlyozni.
10.kép. Sátoraljaújhely az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A szocializmus évtizedeiben az országoshoz hasonló változások jellemezték Tokaj-Hegyalja közigazgatási, oktatási struktúráját. A középkori mezővárosok már a 19. század második felében községi jogállásúak lettek, egyedül Sátoraljaújhely tartotta meg városi rangját és maradt Zemplén vármegye székhelye. Az 1950-ben bevezetett tanácsrendszer együtt járt a megyék összevonásával, és a korábbiakkal szemben Borsod-Abaúj-Zemplén megye néven Miskolc központtal irányították Tokaj-Hegyalját is. Sárospatak, Tokaj, Szerencs és Abaújszántó járási 22
székhelyként regionális szerepkört is betöltött, s ezek a települések kapták vissza az 1980-as években városi jogállásukat. A sárospataki és sátoraljaújhelyi gimnázium mellett Szerencsen, Tokajban és Abaújszántón létesült gimnázium, valamint a mezőgazdasági- szőlészeti és közgazdasági képzést biztosító szakközépiskola-technikum. Felhasznált irodalom Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj-Hegyaljai ÁG. Borkombinát. Tokaj, 1991. Boros László: Tokaj-Hegyalja a Kárpát-medence leghíresebb borvidéke. In: Uő: Az aranyszínű szőlővesszők és borok földjén. Földrajzi tanulmányok. Nyíregyháza-Tokaj, 2007. 67-104. Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Budapest, 1980. Fodor István (szerk.): „Őseinket felhozád.” A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Múzeum. Budapest, 1996. Frisnyák Sándor: A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18-19. században. In: Bencsik János – Viga Gyula (szerk.): A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza. Miskolc, 1988. 22-47. Frisnyák Sándor: Tokaj-Hegyalja zsidó népessége (1840-1941). In: Uő: Tájak és tevékenységi formák. Földrajzi tanulmányok. Miskolc-Nyíregyháza, 1995. 75-84. Magyarország története képekben. Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1971. Monok István – Hapák József: A bibliás Rákócziak. Kossuth Kiadó. Budapest, 2006. Laczkó István – Laczkóné Héti Piroska: Tokajhegyalja. Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutató Intézete. Kompolt, 1980. Szabó József – Török István (szerk.): Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867. Takács Péter: A zsidók Tokaj-Hegyalja társadalmában. In: Bencsik János – Szappanos Erzsébet (szerk.): Tokaj és Hegyalja I. 1989. 115-122.
3. A HEGYALJAI SZŐLŐK SAJÁTOS BIRTOKVISZONYAI A szőlőbirtokok típusai, szolgáltatások, szerzésmódok A szőlőművelés helyszínei a 19. század derekáig határozottan elkülönültek a települések határában található egyéb művelési ágaktól, elsősorban a nyomáskényszer alatt álló szántóföldektől, közös legelőktől és rétektől. A szőlőhegyek, szőlőskertek ezen túl jogiigazgatási kérdésekben is önállóságot élveztek. A jobbágyi szőlőbirtok a feudalizmus évszázadaiban nem tartozott szorosan a telekállományhoz, gazdája mint szorgalmának és iparkodásának eredményével sokkal szabadabban rendelkezett vele, mint a telekállományhoz tartozó birtokaival. Ez a földesúrtól független adásvétel szabadságában nyilvánult meg elsősorban. Bár a földesúri jog a jobbágy szőlőterülete felett sem enyészett el, a szőlőbirtokos jobbágy mégis a földesúrtól függetlenül is szabadon eladhatta, cserélhette, zálogosíthatta szőlejét bárkinek, azzal a feltétellel, hogy az új birtokos a szőlő után járó feudális szolgáltatásokat az előző birtokoshoz hasonlóan megfizeti a földesúrnak.
23
Már a kora középkorban szinte minden falu határában előfordultak olyan területek, amelyek gazdája nem lakott helyben, hanem valamelyik közelebbi vagy távolabbi településen. Ez elsősorban olyan kiemelkedő és egyedi termékre vonatkozott, mint amilyen a szőlő volt. Az ilyen külső birtokosokat nevezték extraneusnak, akiknek Tokaj-Hegyalján többféle rétegét ismerték. Nagy jelentősége volt a közösségek, elsősorban a felvidéki városok szőlőbirtoklásának, amelyek a 15. századtól ismertek, de a 16. század második felében megszaporodtak. Ekkor a legnagyobb területtel Bártfa, Lőcse, Eperjes, Kassa rendelkezett, de Sáros, Szepsi, Gönc, Nagyvárad városoknak, sőt a Boldogkőváraljai Mészáros Céhnek is volt itt kisebb szőlője. A legjobb bort adó szőlőket igyekeztek megvásárolni Liszkán, Tolcsván, Erdőbényén, Zomborban, Mádon és Tállyán. A felvidéki városok szőlőbirtokainak legnagyobb része Szántón (82,5%) és Liszkán volt (46%). A felvidéki városok egyes polgárai is rendelkezek Hegyalján szőlővel, Zombor és Liszka szőlőterületének csaknem a fele az övék volt. A városok tanácsai az extraneus szőlőbirtoklást minden eszközzel igyekeztek leszorítani, s ezért először a közvetlen rokont, az atyafiságot kellett megkínálni a vétel lehetőségével, majd a szőlőszomszédot illette az elővételi jog. Aki egy év alatt a vételárat nem tette le, akkor ezt a jogát elvesztette. A 17. században Mád, Szerencs, Tállya és Tarcal határában a külső tulajdonosok szőlőbirtoka megközelítette, illetve némely esetben meg is haladta az 50 %-ot. Az extraneusok, amennyiben házzal helyben nem rendelkeztek, a földesúrnak adót, un. fertont vagy hegyvámot fizettek. Akinek háza volt, akkor az után a jobbágyokénál magasabb adót kellett lerónia.
1. kép. Mád az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. 24
A szőlő birtokviszonyai Tokaj-Hegyalján a feudalizmus évszázadaiban sokkal szabadabbak voltak, mint általában az országban. A terület szokásjogát összefoglaló ún. „hegyaljai jog” megállapítása szerint itt a „sült jobbágy” is pénzen vett magának házat, földet és szőlőt. Ez azonban nem mentesítette az illetőt a földesúrnak járó szolgáltatás alól. A Hegyalján a birtokosra való tekintet nélkül a 16. századtól beszélnek dézsmás, szabad és kerti szőlőkről. A dézsmás szőlők után egyházi tizedet (dézsma) és a földesúri kilencedet (nona), vagy a kettő összevonásából adódó ötödöt (quinta), munkát és különböző ajándékokat kellett szolgáltatni, a másik két forma mentes volt ezektől. A dézsmás szőlőket lehetett adni-venni, cserélni, örökölni, és annak minden szabályozási joga a várost illette meg, amelyek ezeket a 16. század második felétől jegyzőkönyveikben rögzítették. Az ilyen szőlő lehetett városi polgáré, jobbágyé, nemesé vagy éppen főrendié, és az is megesett, hogy az egyik nemes a másiknak fizette a szolgáltatásokat. A 16-19. században a magyarországi mágnás családok csaknem mindegyike – az Eszterházyaktól a Csákyakig vagy a Szirmayaktól a Perényiekig – szőlőbirtokos volt a Hegyalján, s olykor nemcsak szabad szőlőkkel rendelkeztek, hanem dézsmakötelesekkel is, azaz kilencedet fizettek a tájegység földtulajdonosainak: az Alaghyaknak, Andrássyaknak, Rákócziaknak, Trautsohnoknak, Bretzenheimeknek. Az egri püspöknek már 1275-ben adtak bortizedet, a 15. század végén pedig azt meghatározott összegért rendszerint bérbe adta. A dézsmások szüret idején jelentek meg, és a bíró, az esküdtek, valamint a kerülő segítségével vették ki mindenkitől az egyházi tizedet és a földesúrnak járó kilencedet. A jobbágyok még kézi robotmunkával is tartoztak, ami azonban a szőlőkben nem sokat ért, ezért ritkán alkalmazták. A dézsma és a kilenced megadása sok nehézséggel járt, ezért egyes városok igyekeztek a földesurakkal állandó taxában megegyezni. 1700-ban ilyen egyezséget kötött Olaszliszka földesurával évi 700 forintról, amelyet három részletben fizettek ki, de még egyéb szolgáltatásokkal is tartoztak.
25
2. kép. Gróf Andrássy György monoki kastélya az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867.
3. kép. Trautsohn herceg sárospataki kastélya az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. 26
4. kép. A bordézsmálás módja Tokajban. Tokaj városkönyve. 1987 Szabad szőlőkről akkor beszélhetünk, amikor a földesúr megfelelő pénzösszeg fejében egyegy szőlőt szabaddá tett a szolgáltatásoktól. A Tokaji-hegyen 1736-ban az összes szőlőterület 20%-a volt szabad szőlő. A harmadik csoportba tartozó kerti szőlő a Hegyalján elenyésző volt
27
az előző kettőhöz képest. Ez a jobbágyi szőlőbirtok egyik formája volt, amelyet a ház tartozékának tekintettek és dézsmamentesnek számított. Tokaj-Hegyalja szőlőterületének jelentős részét foglalták el a földesurak majorsági (allodialis) szőlői, amelyeket a tulajdonos műveltetett részben jobbágyi erővel, de nagyobb részt napszámos munkával. A borkereskedők az itt termelt borokat tartották a legjobbaknak, és az új fajták, eljárásmódok, szerszámok is a földesurak, meg a városok extraneus birtokán jelentek meg először.
5. A Lónyay uradalom szőlői és borháza a Mezőzombor Disznókő határrészen az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. Ezen a vidéken is az öröklés volt a szőlőszerzés egyik alapvető módja, ami kívül esett a földesúr hatáskörén, és vitás kérdésekben a városi tanács döntött. Az ősiszőlőt (elődök által szerzett) csak a vér szerinti leszármazottak örökölhették. A szerzett szőlőt azonban bárkire hagyhatta a tulajdonos. Az öröklés mellett a vásárlásnak volt a legnagyobb jelentősége a szőlőszerzésben. A szabad szőlők ritkábban, a dézsmásak azonban meglehetősen gyakran cseréltek gazdát. Az eladó és a vásárló a tanácsot kérte fel a szőlő megbecsülésre. Az esküdtek a főbíró vezetésével a helyszínt megtekintve becsülevelet állítottak ki a terület áráról. Az eladó és a vevő a főbíró és a nótárius jelenlétében tett örökvallást (tulajdoni nyilatkozat, pénzátvétel és szavatosság), majd ezt bevezették a jegyzőkönyvbe. Egy év és három napig vártak az öröklevél kiadásával, mert addig a vásárlás megtámadható volt. Az adás-vételhez sajátos hegyaljai jelenségként kapcsolódik az áldomás ital, tudomány-pohár, kötő-pohár, vagy Ukkon28
pohár. Az áldomás ital – akár természetben, akár pénzbeli fizetésben - az örökvallás után akkor járt, amikor a vételt bevezették a város jegyzőkönyvébe. Ha egy év alatt senki nem támadta meg a szerződést, akkor került sor az ünnepélyes eseményre, a tanúságot jelentő tudomány pohárból vagy Ukkon-pohárból történő ivásra, valamint a csere végleges befejezését jelentő pohár felmutatásra. A szőlőszerzés nem túl gyakori módja volt a zálogolás, amikor a tulajdonos bizonyos összegért meghatározott időre átadta valakinek a szőlőjét. A szegényebb hegyaljai rétegek lehetősége volt a parlag szőlő terület újra betelepítése, ami a tanács engedélyével történhetett és ez dézsmamentes területnek számított.
6. kép. Mádi öröklevél, 1563. Kalmár János én. 97. Munkaszervezeti formák, a szőlő védelme A hegyaljai szőlők birtokviszonyaihoz alkalmazkodva a megmunkálás és az őrzés meghatározott módja alakult ki az elmúlt évszázadokban, amelyben egyre nagyobb szerepe lett a bérmunkának és többrétegűvé vált az ellenőrzés rendszere. A 16. századig a Hegyalján is robot munkaerővel művelték meg a földesúri szőlőket. A század második felétől a minőségi igényeket már nem elégítette ki a hozzá nem értő és folyamatos ellenőrzést kívánó jobbágymunka, ezért azt a bérmunka váltotta fel. Ezt az indokolta, hogy a szőlő hét munkaszakasza – nyitás, metszés, három kapálás, kötözés, fedés – nagy szakértelmet kívánt, és ha ezt értő napszámosok, az ún. kapások végezték, akkor ez a termésben nagyobb hasznot hajtott, mint a robotosok munkája volt. A 19. század elejére a bérmunka csaknem kizárólagossá vált, és a kapás jobbágyok, zsellérek ezt kötelező bérért végezték. A napszámos munka esetén az időt határozzák meg, amely alatt dolgozni kell, de nem szabják meg az elvégzendő mennyiséget. Ezért jelentős felügyelet szükséges, hogy a napszámosok ne húzzák el a munkát. A 16. század végének nagy szőlőtelepítései jelentős munkaerőt igényeltek, 29
amit a helyi lakosokból nem lehetett biztosítani. Ehhez járult az extraneus szőlőbirtokosok területének a növekedése, ami annyira felverte a napszámosok árát, hogy a 17. század elején a Hegyalján a bérek másfélszeresre vagy még magasabbra rúgtak, mint az ország más szőlőiben. A század folyamán a napszámbérek emelkedése mellett az élelmezés, az itallal történő ellátás, a munkaidő, a karók tüzelésre használása okozta a legtöbb összeütközést. Az egymás munkásai elcsábításának a pénz, élelem és az ital, főként a pálinka volta az eszköze. 1764-ben a vármegye erősen tiltotta a munkások pálinkáztatását, ennek ellenére a 18. század végén általánossá vált, hiszen ekkorra már elterjedt a Hegyalján a törkölypálinka készítése. A 17. században felmerült a munkaidő szabályozása, pl. 1684-ben Thököly fejedelem szőlőmunkás rendtartásában a napkeltétől napszálltáig tartó munkanapról van szó három pihenővel, ami nem lehet hosszabb két óránál. A 18. században általánossá vált a Hegyalján az öt órai munkakezdés és az este hét órai befejezés. Aki rövidíteni akarta a munkaidőt, azt szigorúan megbüntették: pl. 1781-ben a vármegye harminc pálcára ítélte, aki hamarább abbahagyta a munkát. A hegyaljai napszámos munkaerő több forrásból tevődött össze. Szakértelmét tekintve legfontosabb volt a helyi zsellérek kapás rétege, akiknek maguknak is lehetett valamennyi szőlője, s annak gondozása után vállaltak bérmunkát. Közelebbről és távolabbról is jöttek, Hegyalja északi részébe főleg a Bodrogközből, mert innen viszonylag keveset kellett gyalogolni. Abaújból érkeztek a mecenzéfiek, akik a különleges földmunkákat, a gátak rakását és karbantartását végezték, illetve vas szerszámokkal látták el a vidéket. Zemplén vármegye északi részében 80-85 szlovák és ruszin község lakói végeztek pénzes munkát Hegyalján, de Borsod, Szabolcs, Gömör és Szepes megye területéről, sőt Lengyelország déli részéből, Galíciából is érkeztek napszámosok e tájra. A munkások szakértelmében jelentős különbségek voltak, ami kifejeződött a bérezésben is: a 18. század végén Tokajban a magyar kapás 17 dénárt kapott, míg a tót kapásnak csak 12 dénár járt. A területen az élelmezés nélküli napszámos volt az általános, de a több napra érkezők napszámbérének 1/3 részéért napi háromszori étkezést is kaptak: a reggeli kenyér-szalonna és pálinka, az ebéd hasonlóan vagy főtt étel és bor, este húsos főtt étel és pálinka. A napszámosokat a vincellér fogadta fel, néhány napos munka esetén csak szóban állapodtak meg.
30
7. kép. A hegyaljai szőlőmunkára járókat kibocsájtó szabolcsi teleülések, 1772. Balassa Iván 1991. 275. A két világháború közötti évekre csökkent a munkaidő, illetve évszakonként változott, s a munkákban új jelenség a permetezés, amely a napszámbérek csaknem egyötödét és az anyagköltségek jelentős részét tette ki. Az 1930-as évekre a gazdasági válság hatására csökkentek a napszámbérek: a férfiaké 1-1,30 pengő, a nőké 60-80 fillér volt. A szakmánymunka nem az idő mennyiségen alapul, hanem a végzett munkát fizetik meg. Előnye, hogy a munkás szakértelme és szorgalma jobban érvényesülhet, de hátránya, hogy a magát nagyon hajtó munkás sok esetben felületesen végzi a dolgát, ezért rendszeresen kell ellenőrizni. Ez a napszámos munkánál nagyobb szervezettséget igényelt, és a Hegyalján már a 16. század közepén előfordult a bártfaiak birtokán. A teljesítményt preferáló szakmánymunka a 17. században a kapálást tekintette alapnak, s ehhez igazították más szőlőbeli munkák bérét. A terület meghatározásakor a kapás (kb.90-100 négyszögöl) volt az alapegység, amit egy ember egy nap alatt megkapál. 1717-ben Tokajban 20 kapás terület munkabére a Mogyoróson 7 forintra rúgott, míg a Remete dűlőben 6 forint 40 denárt fizettek érte. Kisebb szőlőterületet egyegy család is felfoghatott szakmányba. A szakmányos csoport neve a 19. század második felétől banda, Szerencsen vajdának nevezték a vezetőjüket. Ő szerződött a vincellérrel, összeállította a csapatot, és elől járt a kapálásban. A sor végén a tolóvajda vigyázott arra, hogy senki ne maradjon le. A szakmányosok felfogadásának az idejére (Mátyás nap – február 24.) utal az alábbi kapásnóta: „Mátyás napkor már a vinclér,/ Erős legényeket szemlél,/Hívja őket áldomásra,/A szakmány felvállalására.”(Bakos József 1959. 15.) Munka közben a kapások számára gyerekek, serdülő fiúk, a zsongárok hordták a vizet. A vincellér Hegyalján a nem jobbágyi, s általában az extraneus szőlők megművelésének központi alakja, akinek irányító és ellenőrző munkájától nagymértékben függött a termés. Elsősorban a munkáltató érdekeit védte, hiszen annak volt alkalmazottja. Egyes családokban a vincellérség és az ahhoz kapcsolódó tudás nemzedékről nemzedékre öröklődött. A vincellérek mentesültek a földesúri szolgáltatásoktól. Ő fogadta fel a napszámosokat, szakmányosokat, kijelölte a munkát, és ellenőrizte annak minőségét, gondoskodott a szerszámokról, és gazdálkodott a számára átadott pénzzel. Ezért éves pénzbeli fizetést, esetleg természetbeni konvenciót kapott. Legtöbbször a szőlőbirtokos házában lakott, amiért nem fizetett, legfeljebb néhány napot szolgált. Távol levő gazdáját a törvény előtt is képviselhette, munkája megkezdése előtt pedig esküt kellett tennie a hegymester vagy a főinspektor előtt. A 17. században egy-egy városban általában 6-8 vincellér volt. A vincellér mesterség társadalmi felemelkedést és rangot jelentett a kapások számára, hiszen mezőgazdasági szakértelmük alapján a kézműves mesteremberekkel voltak egy sorban. A vincellérek sokszor maguk is rendelkeztek szőlővel, amiben a munkaadó kellő biztosítékot is látott, hogy a munkáját megbízhatóan végzi. A szőlőterületek művelésének sajátos módja volt a 16. század végétől a feles, harmados, sőt negyedes részes munka, ami azt jelentette, hogy a termés meghatározott hányadáért a bérlő mindenféle tennivalót elvégzett a szőlőben. Ez a művelési forma nemcsak a kisbirtokosoknál, de a kincstári szőlőkben is jellemző volt. A jól megművelt szőlőt védeni kellett a kóborló jószágtól, az emberektől és madaraktól, erre fogadták fel a tulajdonosok vincellérjei a pásztort, szőlőpásztort, akik munkájuk megkezdése 31
előtt esküt tettek a hegymester előtt. A pásztorok munkájára általában nyári-őszi időszakban volt szükség, de már a 18. században kialakult a téli pásztorság intézménye is, bár az ilyenek száma jóval kevesebb volt, mint a nyáriaké. Egyes korszakokban a nyári pásztorok száma családtagjaikkal és inasaikkal együtt a település egész lakosságának 8-10 %-át tette ki, pl. Tállyán az 1840-es években 350-400 főt.
8. kép. A szőlőpásztorok kereplői. Balassa Iván 1991. 307. A szőlőpásztorok, kerülők egyik része nappal, mások éjszaka vigyázta a sok károsodásnak kitett szőlőt. Az éjszakaiak 5-6-8-as csoportokba verődve járták a határt, nappal csak egyesével igyekeztek a madarakat elhajtani. Egy szőlőpásztor 20-30 holdas területet őrzött egy pásztorinas segítségével, és „Eriggy csak, rigózd meg!” felszólítással küldte az inast a madaraktól ellepett szőlőbe. A madarak űzése kiabálással, csattogóval, kelepelővel és a nagyobb méretű röhögővel történt, de sokszor ostorral is csattogtattak. Az ügyes szőlőpásztor rigmusokat vert ki a kereplővel, mint pl. az egész Hegyalján ismert változatot: „Verebet fogtam megpatkoltam/Fogtam, fogtam megpatkoltam/Szőlőfára felaggattam/Verebet fogtam, verebet 32
fogtam.” Tokajban a pásztorinas ezt a rigmust verte ki: „Ma van Jakab nap,/Ma szeret a pap,/De a szegény pásztorinas,/Akkor szeret, mikor kap.” (Balassa Iván 1991. 319.) A pásztorok felszereléséhez a parittya, a puska is hozzátartozott, de hordtak magukkal ostort is, ami nemcsak védekezésre való, de pattogása a madarakat is elriasztotta. Ez a rendkívül erős hang arra is alkalmas volt, hogy a pásztorok egymásnak jelzést adjanak. Tállyán és környékén szokásban volt, hogy a szőlőcsőszök reggel hétkor és este hat órakor dudával jelezték az időt, később a kereplővel is tették. A szőlőpásztorok nemcsak lármával igyekeztek elűzni a madarakat, hanem parittyakövekkel, hurkokkal, csapdákkal, tőrökkel is, és az így megfogott madarakat karóra tűzték. Időről-időre dalolásra is összejöttek, de ehhez engedélyt kellett kérniük.
9. kép. Szőlőpásztorok a kunyhó előtt. Tarcal, 1834. Balassa Iván 1991. 306. A pásztorok a töltvényen, a kövekből és földből összerakott dombon építették fel kunyhójukat. Ez az 1870-es években messziről egy hatalmas kalapnak látszott, amelynek az elejét kivágták. Az egész mogyoró- és fűzfavesszőből font paticsból készült, amit agyagos sárral simítottak be. Száradás után fehérre meszelték, így már messziről látszott, hogy honnan vigyáz a pásztor. Este a kunyhó előtti teraszon szalonnasütéshez, ételfőzéshez vagy melegedéshez tüzet gyújtottak. A kunyhóban belül földből, agyagból kialakított fekvőhelyet készítettek, amire mohát és ruhafélét terítettek. A falból faakasztók álltak ki, amelyen a pásztor
33
ruhái és tarisznyája lógott. A 20. században már egyszerűbb, szőlővenyigékből összeállított ideiglenes kunyhókba húzódtak a szőlőpásztorok.
10.kép. Szőlőcsősz ideiglenes kunyhója. Tolcsva, 1970-es évek. Balassa Iván 1991. 313. A hegyaljai városokban a szőlőpásztorok fölött álltak a kerülők, akik egész évben szolgáltak, és közvetlenül a családhoz vagy az uradalomhoz tartoztak. A pásztorokat, kerülőket, vincelléreket és minden szőlőbeli munkát a településenként választott hegymesterek, hegybírók ellenőriztek, akik munkájukat kötelesek voltak ellátni, és ezért meghatározott fizetést kaptak. A 18. század közepén Hegyalja 33 hegymesterének működését öt inspectorság fogta össze. Ebben az ellenőrzési mechanizmusban városonként és falvanként voltak eltérések még akkor is, ha a vármegye igyekezett az egész területre érvényes rendelkezéseket kiadni.
Felhasznált irodalom Bakos József: A tokaj-hegyaljai régi szőlőművelés szókincse. Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei 121. Eger, 1959. Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj-Hegyaljai ÁG. Borkombinát. Tokaj, 1991. Bartha István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében. A miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. 1972. 551-578. Kalmár János: Mád, tokajhegyaljai község élete a XVI-XVIII. században. Mád „falukönyve.” Mád Községi Tanács kiadása. é.n. Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira. In: Szabó István (szerk.): Agrártörténeti Tanulmányok. Tankönyvkiadó. Budapest, 1960. 3-70. 34
Orosz István: Tokaj tündöklő borostyán nedűje. Rubicon. 2007/6-7. 30-35. Szabó József – Török István (szerk.): Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867. Tokaj városkönyve. Hasonmás kiadás. Tokaj, 1987.
4. A TOKAJI SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA INNOVÁCIÓJÁNAK TÖRTÉNETE (A fejezet „A világ számára egyértelműsíteni kell a Tokajit” c. egysége Balogh Zoltán munkája) A tokaji borvidék tipikus példája annak, hogy egy termelési tájat a történelem során a természeti adottságok, a különböző etnikumok, az emberi tapasztalatok hatására, a szőlőfajták és termelési eljárások és borfajták vonatkozásában a folyamatos megújulás jellemez. Ezen tényezők eredményeként megjelent egy speciális, elsősorban a minőségi kereskedelemben értékesíthető termék, a bor, amely lehetővé tette az itteni települések rohamos fejlődését és a gazdaságnak egyetlen termék előállítására, a szőlőtermesztésre épülő átstrukturálódását is. Az előadás bemutatja azokat a változásokat, amelyek a középkortól a 21. századig történtek, és a folyamatos innováció eredményeként lett Tokaj-Hegyalja a magyar borrégiók közül kiemelkedő, világhírű borvidék. A szőlőtermesztés kezdetei Hegyalján A Kárpát-medencébe érkező magyarok a 9. század végén bizonyos szőlészeti ismeretekkel is rendelkeztek, amit többek között a magyar nyelv néhány honfoglalás előtti szava bizonyít (szőlő, bor, szűr stb.), továbbá olyan elemek, amelyek a Kaukázustól északra, a Fekete-tenger mellékére utalnak. A szőlészeti szakirodalom a szőlőt őshonosnak tekinti ezen a vidéken, amit a miocén korból származó ősszőlő (vitis sylvestris) levéllenyomatok igazolnak. Vannak olyan vélemények is, hogy az ide érkező honfoglaló törzsek találhattak maradványokat még a kelták által művelt szőlőterületekből is. Balassa Iván – történeti adatok híján – inkább csak sejti, hogy a 9-11. században az itteni hegyoldalakon már szőlő díszlett. A tokaj-hegyaljai szőlőművelés és borkészítés keleti kapcsolatait hangsúlyozza, amire a szőlő szabadban történő feldolgozása és a korai időkben a szőlőprés hiánya utal.
35
1.kép. Tállya az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A 12-13. században külföldi telepesekből, feltehetően vallonokból, esetleg olaszokból vagy mindkettőből jelentős telepek létesültek (Tállya, Olaszi, Liszka) e tájon, s Tállya neve ófranciára, illetve vallonra utal. Talán tőlük származik a napjainkig fennmaradt olasz virág elnevezés, valamint Hegyalja legismertebb szőlőfajtájának, a furmintnak a nevét valamelyik vallon nyelvjárásból lehet magyarázni. A 12. század közepétől a „vendégek” (hospes) jogát királyi rendeletek oltalmazták, melyeket a 13. század végéig többször is megerősítettek. Ezekről a francia-vallon telepesekről feltételezhető, hogy a származási helyükön jellemző korszerű eszközöket (pl. új típusú baltás metszőkés, nehéz nagy kapa, a kétágú,) és technológiát (alacsony tőkeművelés, csapos metszés, a kétágúval meglazított terület a téli csapadék jobb beszivárgását biztosította a tőkékhez, a bor hordóban tárolása, ürmösbor készítése) közvetítettek a magyarság számára. A megszaporodott szőlőültetvényeket az is bizonyítja, hogy vincellérek ügyeltek fel a megművelésükre.
36
2. kép. Baltás szőlőmetsző kések. Balassa Iván 1991. 210. A 15. század második feléig Tokaj-Hegyalja nem szerepelt az elsőrendű bortermelő tájak között, és bora főleg helyi igényeket elégített ki. Ekkor azonban megjelentek a felvidéki német (cipszer) városok, továbbá a magyar Kassa és nagyobb területek tulajdonjogát szerezték meg. Ezeken a Hegyalján szokásos módszerek szerint, vincellérjeik segítségével gazdálkodtak. Kiforrás után a bort saját városi pincéjükbe szállítva érlelték és árusították.
A szőlőművelés és borkezelés változása a 16-17. században Ebben a két évszázadban történtek azok az alapvető változások, amelyek eredményeként megszületett a vidék hírét megalapozó aszúbor, és megkezdődött a minőségi bortermelés. A 16. században Magyarország déli borvidékei, főleg a legkiválóbbnak tekintett Szerémség helyzete egyre bizonytalanabbá vált. Az 1526-os mohácsi csata után török uralom alá került, s – bizonyos vélemények szerint - az itteni lakosság egy része Tokaj-Hegyalján keresett menedéket. Ekkor indult meg e terület felvirágzása, amit nagymértékben elősegített, hogy sohasem került török megszállás alá, és a három részre szakadt ország határai között viszonylagos szabadságot élvezett. Ilyen történelmi helyzetben zajlottak a termelési 37
technológiában, munkamódszerekben olyan alapvető innovációs folyamatok, amelyek új zamatos, édes borfajtákat eredményeztek. A tokaji bor átalakulása lehetőséget teremtett arra, hogy betöltse a szerémségi helyét, és a középkorban már kialakított kereskedelmi útvonalakon eljusson a sziléziai, lengyelországi és oroszországi vásárlókhoz.
3.kép. A meredek hegyoldalon lévő szőlők Olaszliszka Meszes szőlőhegyén az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A változás már a szőlőföldek kiválasztásában, a teraszok kiképzésében, a vízlevezető árkok ásásában és rendszeres tisztántartásában is megmutatkozott. A szőlőföld csaknem kizárólag a hegyoldalakban helyezkedett el, ezért volt szükség a lépcsőzetes kialakításra, a helyi szóval kőgátakra. A hatalmas föld- és kőmunkákra nagy számban érkeztek minden tavasszal az Abaúj megyei Mecenzéfről az ehhez értő csoportok. Ekkor már jobban ügyeltek a szőlő tiszta – köztes növények nélküli – termelésére. A trágyázást már a 15. század végétől gyakorolták, a meredekebb dombokra olykor puttonyban hordták fel a trágyát.
38
4.kép. Kőgátas-teraszos szőlők Hegyalján. Sasi Gábor felvétele, 2015. A 16-17. század fordulóján jött szokásba a kopaszfejre való metszés, vagyis a fejformára kialakított tőkéről minden vesszőt levágtak. Ez viszonylag kevés fürtöt eredményezett, de az közel került a földhöz, így az őszi nap által felmelegített köves talaj éjszaka is jobban érlelte azokat, ezáltal nőtt a cukortartalma. Ezt a műveletet a jellegzetes metszőkéssel végezték.
39
5. kép. Kopaszfejre metszett tőke. Balassa Iván 1991. 215. A minőségi bortermelést szolgálta - a korábbi kettővel szemben – a szőlőnek háromszori kapálása. Először kétágúzták, majd másodszor laposkapával megforgatták, végül harmadszor is megkapálták. A 16. században már nem maradt el az ültetvények őszi befedése és tavaszi nyitása sem. A talaj ötszöri megforgatása nemcsak a gyomirtást szolgálta, de a nehéz, kötött talaj porhanyóssá tételét is. A tőkéket már a 16. századtól karózták és sással kötözték. A szőlőbeli munkák minőségét biztosította, hogy azt a fejlettebb és jól megfizetett szakmánymunkában végeztették.
40
6. kép. Kétágúzás, 1571. Balassa Iván 1991. 227. A minőségi változások mellett a 16. század közepétől a megművelt terület jelentős növekedéséről is szólnak az adatok. A szüret ideje is megváltozott: a 15-16. század fordulóján még szeptember végén (Szent Mihály napján) és október elején indították, de a 16. század második felében általánosabb lett Simon-Juda napi (október 28.) szüretkezdési időpont. Mindez azt jelenti, hogy igyekeztek minél tovább tőkén tartani a szőlőt, hogy annak édességét növeljék, illetve hogy minél több aszúszemet szedhessenek. Bizonyos változások az eszközkészletben is bekövetkeztek. A szőlőszedésre használt csebert mindjobban kiszorította a putton. A középkorban ezen a területen nem használtak sajtót a mustnyeréshez. A szüretkor kint a hegyen történt a kádba gyűjtött szőlő összetörése, bottal csomoszolása, amihez korszakunkban a taposás kapcsolódott. A zsákban taposás a 18. században vált általánossá.
41
7.kép. Taposás a nagybirtok borházában 1900 körül. Balassa Iván 1991. 399. A szőlőprés (sajtó) a 16. században jelent meg a felvidéki német városok szőlőiben, majd a nagybirtokokon. A középkorban különböző hordómértékeket használtak, ezek egységesítése a 16. század második felében kezdődött a gönci hordó megjelenésével.
8./1-2. kép. Bálványos és középorsós sajtók a 18-19. században. Balassa Iván 1991. 404-405.
42
9. kép. 1906-ban megújított bálványos sajtó a MNM Rákóczi Múzeuma „Szőlészeti és borászati kiállításán.” Sasi Gábor felvétele, 2015. A különleges minőségi borok készítésének előfeltétele volt a termelt szőlőfajták helyes megválasztása. Már a 16-17. század fordulóján megjelent a Szerémségben is termelt és jól aszúsodó furmint. Mellette a gohér és a muskotály volt az, amely nemcsak nagyon édes mustot adott, de megfelelő körülmények között aszúvá is töppedt. A megfelelő szőlőfajták, a késői szüret, a napfényes órák magas száma és a néhány esős kora őszi nap hozzájárul ahhoz, hogy a szőlő héja elvékonyodjék, s megtelepedjen rajta az aszúsodást okozó gomba (botrytis chinerea). Már a 16. század második felében megindult, de valójában egy évszázad alatt állandósult a tokaj-hegyaljai borféleségek sorrendje: bor (ordinárium, asztali bor) – főbor (később szamorodni) – aszú – eszencia (nektár). Az aszúsodott fürtökből akkor is az átlagosnál zamatosabb, édesebb bor lett, ha az aszúszemeket nem szedték ki, s ezt nevezték a közönséges borral szemben főbornak, szláv kifejezéssel szamorodninak (ahogy megtermett). Még kiválóbb bort lehetett nyerni, ha az aszúszemeket különválogatták, közönséges bort vagy mustot töltöttek rá, és így hagyták kiforrni. Ebből lett az aszú szőlőbor, amelynek a minősítése a szerint alakult, hogy egy gönci hordó (136 liter) borhoz hány puttony (kb. 25 kg) aszúpépet adtak. Az értékes aszú törkölyét és seprőjét is hasznosították, s újabb borok készítéséhez használták fel (máslás, fordítás).
43
10. kép. Aszúválogatás 1900 körül. Balassa Iván 1991. 386. Korábban úgy tartották, hogy az első aszúbort az 1650-es években Szepsi Laczkó Máté készítette Lorántffy Zsuzsannának. Az újabb kutatások szerint az aszú szőlő bor elnevezés 1590-ből való, de a szótár szerzője – Szikszai Fabricius Balázs - már 1576-ban elhunyt, így 1570 körül állította össze a helyi gyakorlat alapján már létező aszúbor nevét tartalmazó szótárát Sárospatakon. Ezt erősíti egy 1571-es tokaji vagyonmegosztási ügyben szereplő „aszú szőlő bor” kifejezés is. Az aszú a 16. század végétől megteremtette a tokaji bor világhírét. Ezt azonban csak úgy lehetett megtartani, ha azonos művelési módszerekkel, azonos borkészítési technológiával mindig ugyanolyan minőséget tudtak előállítani. Ennek érdekében talán már 1561-ben, de 1613-ban biztos, hogy 13 hegyaljai település képviselői Mádon megalkották az első rendtartást, amelyet 1641-ben Zemplén vármegye 41 pontba szerkesztve az egész Hegyaljára kötelezően előírt. A 16-17. században bekövetkezett változások egy része a 18. században tetőzött. Ekkor vált uralkodó fajtává a furmint, és tűnt fel a hárslevelű szőlő. Az aszú a 18. században meghódította egész Európát, és valójában ekkor alapozta meg hírnevét és került a királyok, főurak és a jómódú kereskedők asztalára mint Európa egyik legkiválóbb desszert bora. Ebben az évszázadban vált általánossá a gönci hordó, amelynek a fele az átalag. A mérték szerint egy gönci hordóhoz 3-5 putton aszúszemet adagoltak, a 6 putton már csak ritka kivételként fordult elő. Az aszúbort átalagban érlelték és szállították, így már kívülről meg lehetett különböztetni a közönséges bortól vagy a szamorodnitól. A tokaji borok érlelésének és tárolásának helyszínei a pincék, amelyeknek már a 16. században nagy jelentőségük volt. A minőségi borokat, elsősorban az aszút évekig kellett a pincében tartani, hogy megérjen, és áruba lehessen bocsájtani. A pincék egyenletes hőmérsékletet biztosítottak, és a bor érlelése szempontjából fontos szerepe volt a pince falát bevonó nemes penésznek. A filoxéra pusztítása és a szőlőrekonstrukció 44
A filoxérát (szőlőgyökér tetű) 1856-ban fedezték fel Amerikában, és a számos óvóintézkedés ellenére 1885-ben Tokaj-Hegyalját is elérte, és az 1890-es évek elején tetőzött. Ez idő alatt a szőlőterület 6900 ha-ról 860 ha-ra csökkent. A védekezés már az 1890-es évek elején megindult szénkénegezéssel és amerikai vadalanyba oltott vesszők ültetésével.
11.kép. Filoxérás szőlő kezelése szénkénegezéssel. 1892. Balassa Iván 1991. 354. A rekonstrukciót kis területeken – a tarcali Vincellérképző Intézet telepein és a Királyszőlőben – már 1887-ben megkezdték. Az állam adómentességgel támogatta a filoxéra károsultakat, amely amerikai alanyba oltott szőlők esetén 10 év volt. Elsősorban a furmint termesztését szorgalmazták. Az állam kölcsönnel is segítette az újratelepítést, amely többségét a nagybirtokosok kapták. Az 1890-es évek második felében már ismét munkaalkalmat adott a szőlő, és 1908-ban a Hegyalján már mintegy 7000 kh. amerikai alanyba oltott vesszővel beültetett területet tartottak nyilván. A filoxérapusztítás után számos változás következett be. Egyrészt az immunis homoki szőlők mennyiségi növekedését eredményezte. Ekkor fokozódott Hegyalján a szőlőterületek 19. században már megindult lecsúszása a hegy lábához, sőt az ez alatt elterülő sík földekre. Az amerikai alanyra történő oltással alakult ki csaknem két évszázados alapokra támaszkodva Tokaj-Hegyalja nagyjából egységes furmint-hárslevelű arculata. A korábban sor nélkül ültetett szőlők helyett a szőlők sorosakká váltak, ami kapálásbeli változásokat is eredményezett. Az újratelepítés után a korábbi csaknem kizárólagos kopaszfejre metszés helyett az egyszerű rövidcsapos váltómetszés terjedt el, amivel együtt a metszőolló használata is megjelent. A korábban kialakult borfajták ekkor stabilizálódtak olyan formában, ahogy azokat ma is ismerjük. Az asztali bor elnevezés váltotta fel a korábbi ordináriumot, a 19. században megerősödött szamorodni is átvészelte a filoxérát. Kötelezték az aszú puttonnyal történő mérését, és háttérbe szorult a máslás, a fordítás és a lőre. A rekonstrukció után a kivándorlás révén megfogyatkozott hegyaljai szőlőmunkásoknak új ismeretekre is szükségük volt ahhoz, hogy az ekkor feltűnt permetezést és más munkákat el tudják végezni. Tokaj-Hegyalja szőlő- és borgazdasága a szocializmus évtizedeiben A megváltozott tulajdonviszonyok, a nagyüzemi gazdálkodás túlsúlya inkább a mennyiségi növekedésnek kedvezett, s az ennek megfelelő strukturális, gazdálkodási és technológiai fejlesztések történtek. A kormány a zárt borvidék megóvása érdekében 1955-ben öt évre szóló 45
tervet dolgozott ki, amely 741 ha új telepítés mellett 1038 ha szőlő felújítását irányozta elő. A rekonstrukciós terv meghatározta a fejlesztés irányát (nagyüzemesítés), területeit (gépesítés, szaporítóanyag előállítás, feldolgozó üzemek, tárolótér építése, talajerő visszapótlás). A terv részben valósult meg. A Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaságban egy 3 millió oltvány kapacitású szőlővessző előhajtatót, továbbá egy napi 13 vagon teljesítményű szőlőfeldolgozót, a Tolcsvai Állami Gazdaságban 28,5 hektáros anyatelepet és szőlővessző feldolgozó telepet létesítettek. A tervezettel szemben nagyobb területet (947 ha) telepítettek újra, de a felújításban messze elmaradtak a tervezettől: 1083 ha helyett csak 381 ha területen végezték el a munkát. 1957 után a termelőket érdekeltebbé tevő felvásárlás váltotta fel a beszolgáltatási rendszert. A hathatós állami támogatással újrainduló telepítések, korszerűsítések hatására növekedett a szőlő területe. Az 1960-as években történt telepítések zöme az 1-10 fokos kis lejtésű hegylábfelszíneken (szoknyaterületeken) történt. A szépen sorakozó 220-260-320 cm sortávolságú, kordonos művelésű és sokat vitatott szőlőtáblák lehetővé tették a gépi művelést, de ez minőségi romlást eredményezett. A gépi művelés erőltetését az is indokolta, hogy a Borsodi-medence ipara felszívta a 28 hegyaljai település munkaerejének nagy részét, és nem találtak gyalogmunkást a szőlőkbe. Az állami tulajdonú szőlőket az 1952-ben létrehozott Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság és a Tolcsvai Állami Gazdaság kezelte, amelyek 1967-ben Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság néven egyesültek. 1971-ben ez fuzionált a Magyar Állami Pincegazdaság tokaj-hegyaljai üzemével, s így jött létre a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát. Az 1960-as évek közepén Tokaj-Hegyalján a szőlő területe 6017 ha volt, amely a mikrorégió területének 7,1 %-át jelentette. Az 1960-as évek végétől megindult újabb rekonstrukció révén az enyhe lejtőkön és a sík területeken megvalósított nagyüzemi szőlőtelepítés hatására Tokaj-Hegyalja szőlőterülete meghaladta a filoxéravész előtti kiterjedést, a hozamok alapján pedig jóval felülmúlta a korábbi értékeket. Ugyanakkor ez további minőségromláshoz vezetett. A technikai fejlesztések során először bevezették a gépi talajművelést, a traktor vontatta vegyszeres növényvédelmet, majd az 1970-es évek elejétől a helikopteres permetezést. A szőlő feldolgozása a korszerű mádi és tolcsvai üzemekben történt, 1974-ben Tolcsván palackozó üzem is épült. Mádon és Mezőzomboron öntözték a szőlőt. A tokaji borok készítésének és kezelésének a módját, valamint a forgalomba hozatal szabályait a 40/1977. MÉM sz. rendelet határozta meg. A tokaji borkülönlegességeket csak állami ellenőrző jeggyel ellátva és különleges típusú tokaji palackokban volt szabad értékesíteni.
46
12.kép. Tokaji aszús palackok az 1970-es évekből a MNM Rákóczi Múzeuma „Szőlészeti és borászati kiállításán”. Sasi Gábor felvétele, 2015. 1952-1990 között a régióban az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek fő profilja a szőlőtermesztés és feldolgozás volt, de mellette kisebb-nagyobb mértékben más művelési ág (melléküzemágak, szántóföldi művelés, gyümölcstermesztés stb.) is szerepet játszott gazdálkodásukban. 1970-1990 között Tokaj-Hegyalja szőlővel beültetett területe 6000 - 7360 ha között ingadozott. 1970-ben a tulajdonviszonyokban elmozdulás figyelhető meg: a szőlőterület 22 %-a a Borkombinát, 22,1 % a szövetkezeti közös, 55,7 %-a a mezőgazdasági szakcsoportok és a kistermelők tulajdonát képezte. 1983-tól az állami gazdaság szőlőterülete drasztikusan – 1600 ha-ról 341 ha-ra – csökkent. A Hegyalján előállított bor mennyiségi növekedését jól szemlélteti, hogy 1990-ben 296 ezer hl bort termeltek az 1952. évi 71 ezer hl-el szemben. A borértékesítés fő irányát a szocialista országok jelentették. 1964-ben a két legnagyobb vásárló a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió volt, amelyekhez 1968-ban Csehszlovákia és Lengyelország társult. A magas minőségi követelményeket támasztó és a saját termelőit védő Közös Piac országai lényegesen kevesebb hegyaljai bort vásároltak. A Borkombinát 1971 és 1982 között 77,6 ezer hl-ről 175,5 ezer hl-re növelte boreladását, amelynek 42,5 %-a belföldi, 57,5 %-a külföldi forgalmazásra került.
47
A rendszerváltozás utáni jellemzők A birtokszerkezet radikális átrendeződésével és a tömeges piacvesztéssel a tájegység teljes termelési vertikuma átalakult, amelyben sok kis és közepes nagyságú földterülethez jutott termelő jelent meg a borászatban. A borászréteg átalakulása során három, főként a gazdasági tevékenységi mód alapján elkülönülő csoportot lehet említeni. Elsőként a gyakran külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatokat, másrészt az egy-egy településen élő hazai szőlőtermelőket, harmadrészt pedig a borturizmusba vagy a bor kereskedelmi értékesítésébe bekapcsolódni képes hegyaljai borászokat. Ezzel a gazdasági tevékenység legfőbb meghatározója az egyéni cselekvés lett, szemben az előző időszak kollektivitásával, de ezzel együtt mind a szőlészet és borászat, mind a turizmus összefogásra is inspirálta a termelőket.
13.kép. Modern szőlőfeldolgozó üzem. Sasi Gábor felvétele, 2015. „A világ számára egyértelműsíteni kell a Tokajit.” (Balogh Zoltán – a hegyaljai szőlészek és borászok véleményét is tükröző – gondolatai a tokaji bor jelenéről és a fejlesztés irányairól) A Szovjetuniónak nem volt az a bormennyiség, amit ne tudott volna felvenni, így a minőségi borászkodás érvei rendre alulmaradtak a politika által meghatározott célokkal szemben. A rendszerváltást követően a frissen megalakult borászatok önálló szortimentet, választékot, ízeket alakítottak ki. Egyedi különleges boraikat, nem uniformizáltan, hanem csak rájuk jellemzően, a dűlőik adottságait kihasználva hozták létre. Ezt csakis úgy tudták megtenni, hogy saját termelésű szőlőt dolgoztak fel, kiküszöbölvén ezzel a szőlőtermelők és a borászok közt folyton húzódó ellenérdekeket. Nevesítve ez a mennyiségi és minőségi termelés problémája. A „régi” és „új” borkészítés hívei a 90-es években olyan fontos kérdéskörökben szálltak síkra, mint a tokaji bor jellege, érlelésének mibenléte. Ezek a viták legtöbbször nem ideológiai indíttatásúak voltak, csakis gazdasági alapjait találjuk. A versenyhelyzet és a lehetőségek korlátlan megléte számtalan alkotni vágyó elmét tett szabaddá. A gazdasági környezet 48
megváltozott, a szakmaiságnak is gyors léptékben kellett - és mai napig kell - az új élethelyzetet követnie. Az 1991-es új bortörvény megtiltotta az avinálást, azaz az alkohollal történő tartósítást, így a tokajit – 1908 után újra - egy csapásra ismét a világ legszigorúbban szabályozott édes borává tette. Manapság egyre inkább felmerül a szükségessége a fogyasztói társadalom igényeihez jobban igazodó Tokaji termékösszetétel kialakításának. A jelentős egyszerűsítés célja a jobb kommunikáció elősegítése és a fogyasztók hatékonyabb megszólítása. Természetesen a „lecsupaszított” választék csakis a minőségbeli fejlődéssel karöltve érheti el a célját. Az aszút presztízstermékké kell tenni. A 3-4 puttonyos aszúk, fordítások, máslások nem illenek ebbe a folyamatba. A világ többi édes borával egyenrangú, magas beltartalmú szamorodni létrehozása a másik cél, amit könnyebb alacsonyabb árszinten tartani. Kevesebb érlelést igényel, mint egy aszú. Egyfajta gyors, „cash flow” bor lehet az úgynevezett késői szüretelésű bortípus, ami relatív kisebb testtel, (kevés aszús vagy csak töppedt szemmel szüretelnek), eleven és más típusú savösszetétele miatt olyan piacokon vezethető be, amit eddig a német-osztrák vonalú Auslese-kkel, Beerenauslese-kkel elégítettek ki. A koncentrált, jól iható „csúcstermék” mellett nagyon fontos a Furmint, mint fajta felépítése. A szőlő egyedi karaktere, érlelhetőségi potenciálja, képessége, - hogy egy-egy dűlő karakterét hűen tükrözni tudja –egy másik „brand” kiépítését követeli. Ez a nagy tokaji száraz furmint. A természeti adottságaink gyors megismerése fontos lépcsőfok Tokaj előremutató, fejlesztésében. Ezeknek a pontos ismerete egy világmárka felépítésének a sarokköve. Gondoljunk itt a szőlőfajták, dűlők, borászati folyamatok, aszúsodás leírására. A sikerre ítélt stratégiák sajátossága, hogy átfogónak kell lenniük. Belülről és nem felülről kell, hogy fakadjanak. Igazodniuk kell egyfajta gazdasági környezethez, ami lehetővé teszi a továbblépés, fejlődés lehetőségét. A jövőben olyan fontos és égető problémákat kell orvosolni a borvidéken, mint az elvándorlás növekedése. A földeket ésszerűen és gazdaságilag biztos lábakon álló szőlészeteknek kell művelni, megteremtve ezzel nemcsak egyfajta magas szőlészeti-borászati kultúrát, hanem egy hozzá tartozó és hozzá méltó turisztikát és vendéglátói attitűdöt, mindezt hitelesen és érthető célkitűzések megfogalmazásával.
Felhasznált irodalom Alkonyi László: Tokaj – A szabadság bora. Borbarát 2000. 163-177. Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj-Hegyaljai ÁG. Borkombinát. Tokaj, 1991. Boros László: Tokaj-Hegyalja a Kárpát-medence leghíresebb borvidéke. In: Uő: Az aranyszínű szőlővesszők és borok földjén. Földrajzi tanulmányok. Nyíregyháza-Tokaj, 2007. 67-104. Csoma Zsigmond: A középkori francia-vallon hatás a magyarországi szőlő-borkultúrára. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLVI. 2007. 578-586. Laczkó István – Laczkóné Héti Piroska: Tokajhegyalja. Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kutató Intézete. Kompolt, 1980. Orosz István: Tokaj tündöklő borostyán nedűje. Rubicon. 2007/6-7. 30-35. Szabó József – Török István (szerk.): Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867. Zelenák István: Az első „Aszú szőlő bor.” In: Bencsik János (szerk.). Tokaj-Hegyalja XXIII. 2001. 36-39.
49
5. A HEGYALJAI MEZŐVÁROSOK A tokaj-hegyaljai monokultúrás szőlőművelés és borgazdálkodás társadalmi hatásai között szólnunk kell egy sajátos településtípusról, a mezővárosról, amelynek fejlődése sok egyedi vonással bír területünkön. Magyarországon a mezővárosok (oppidum) a 13-14. században kezdenek kialakulni a népesebb falvakból, amelyek többnyire a kereskedelmi utak mellett feküdtek. Megjelenésüket segítette a jobbágyság szabad költözködésének engedélyezése, gazdasági alapul pedig az árutermelés fejlődése szolgált. Első lépésként a lakosságszámban és vagyonban gyarapodó jobbágyfalu (possessio) nagyobb pénzösszeg lefizetése ellenében vásártartási jogot nyert. A következő lépésben a település szolgáltatási kedvezményt kapott: a földesúri adókat a mezőváros lakói nem közvetlenül a földesúrnak, hanem saját elöljáróságuknak fizették, s az egy összegben (taxa) rótta le a földesurának. A belső irányításban bizonyos autonómia érvényesült, s ennek részeként a felettük továbbra is megmaradó földesúri joghatóság gyengülését jelentette, hogy ügyeiket saját bírói fórumukon intézhették. A gazdasági jelleg alapján hagyományosan az állattenyésztő és szőlőművelő mezővárosokat különböztetjük meg. Az utóbbira a legkifejlettebb példát a tokaj-hegyaljai mezővárosokban találjuk meg. A hegyaljai mezővárosok társadalma a 16-18. században Az egyre inkább monokultúrás jelleget öltő szőlőművelés, valamint a technikai és termelési újítások révén minőségileg jelentősen előrelépő borkultúra ezekben a századokban döntően meghatározta a gazdálkodás rendjét. A hegyalján a szőlőművelés háttérbe szorította a szántóművelést, egyes települések (pl. Tokaj) teljesen fel is hagytak vele. Az új borfajták megjelenésével a 16. század derekától a Lengyelország felé irányuló borkivitel mennyisége ugrásszerűen megnőtt, és a következő századra minden más bort kiszorított a lengyel piacról. Mindezek alapján mondhatjuk, hogy a 17. század közepéig a hegyaljai mezővárosok a paraszti árutermelés fő bázisának tekinthetők.
50
1. kép. Tarcal az 1860-as években. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A belterjes szőlőművelés révén aránylag kis terület jelentős népességet tudott eltartani. Jellemző, hogy a 16-17. század fordulóján Zemplén vármegye összes településének 1/20-ban, tehát a Hegyalján élt az összes népesség mintegy 1/5-e. A szőlőbirtok kedvező termelési lehetőségei a 17. században több falu mellett 12 virágzó mezővárost hoztak létre (Tokaj, Tarcal, Keresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tolcsva, Erdőbénye, Tállya, Szántó, Szerencs, Mád, Liszka), amelyek lakossága az 1620-as években elérte a 14-15 ezer főt. 1598-hoz képest legszembeötlőbb a szaporodás Szerencsen, ahol majdnem négyszeresére és Patakon, ahol három és félszeresére nőtt a lakosság (4000 fő). A növekedésben a mezővárosok felszívó hatását tekinthetjük döntő tényezőnek. Az össznépességen belül a 17. század folyamán megfigyelhető az egyes rétegek közötti számarány eltolódás. Míg a 16. század végén a lakosság több mint 90 %-a, az 1620-as években átlag 86 %-a jobbágy és zsellér volt, addig a 17. század végére a jobbágylakosság az össznépesség alig 40 %-át adta. Számuk csökkenésével egyenes arányban nőtt a Hegyalján az armalista vagy taksás nemesek száma, akik jobbágysorból emelkedtek fel, nemeslevelet vásároltak, beházasodtak, puszta telekre költöztek vagy egyéb módon kerültek e jellegzetes mezővárosi rétegbe. Arányuk a 17. században az összlakosság 35 %-a volt, ami 18. században még tovább nőtt. Az 1720-as országos összeírás alapján legnagyobb a nemesség súlya Bodrogkeresztúrban (48,9%), Tarcalon (47,6%), Olaszliszkán (45%), Tállyán (41,1%) és Patakon (41%). Ezektől messze kiemelkedik az abaúji Szántó, ahol a kisnemesség aránya 83 % volt. Az árutermelés bázisa ebben a korszakban ez a kisnemes réteg volt, amely életmódját tekintve nem különbözött a jobbágyságétól. A személyükben szabad, jobbágyból lett armalista nemesek földesúri járadékként évente egy összegben pénzt vagy bort fizettek a házuk és az egykori jobbágytelkük, szőlőjük megváltásáért.
51
2. kép. Bodrogkeresztúr a 19. század közepén. Keleti Gusztáv rajza. Szabó József – Török István (szerk.) 1867. A telkes jobbágyság, a zsellérség és a taksás nemesség a hegyaljai mezővárosok társadalmának nagy részét felöleli. A különféle jobbágyiparosokon kívül éltek itt hajdúk, különféle katonák, a földesúr személyes szolgálatára rendelt szabadok (libertinusok), földesúri hivatalnokok, vincellérek. Természetesen voltak ezekben a városokban olyan kis- és középnemesek, akiknek a telke és a háza nem a mezőváros földesuráé, hanem saját tulajdonú nemesi birtokuk. A középnemesség egy része és a kisnemesség ténylegesen a mezővárosokban lakott, az itt birtokos főnemesség azonban extranesus volt, csak „házat tartott” az illető mezővárosban, amelyben zsellérek vagy közvetlen alkalmazottai éltek. A hegyaljai mezővárosi lakosságot jogi és gazdasági kapcsolatok fűzték a földesúrhoz, s mindkettő alakulására hatással volt az a körülmény, hogy itt döntően szőlőtermeléssel foglalkoztak. A földesúri szőlők az összes dézsmaköteles szőlőterület 8-10 %-át tették ki. A földesurak nem törekedtek az allodiumaik növelésére, jövedelmük növelésének eszközévé a kilenceden felül különböző címeken kapott bort és pénzt tették. A 17. században előretörő racionális gazdálkodás keretében a földesuraknak majorsági gazdaságaikban szükség volt a jobbágyok robotmunkájára, bár a szőlőkben emellett bérmunkásokat is alkalmaztak. Ennek legpraktikusabb módja volt a földesúr számára, ha a szőlőbeli robotmunka elvégzését a mezővárosra mint közösségre bízta, hiszen így azt felelőssé tehették a munka jó elvégzéséért. A települések az egyre nehezebb, igényesebb munkákért bért fizettek a jobbágyoknak. Így a mezővárosok abban voltak érdekeltek, hogy a földesúri szőlőkben végzendő robotmunkát egy
52
összegben megválthassák, vagyis taksás helyekké váljanak. A 17. század első felében Mád, majd a század végén Szerencs, Tokaj, Keresztúr, Szántó és Tállya is ilyen hely lett. A mezővárosok nemcsak a paraszti árutermelés, hanem az áruértékesítés gócpontjai is voltak. A hegyaljai piachelyeken elsősorban nem a mezővárosok fő terméke, a bor került eladásra, hanem a környező helységek árugabonája. Vásárszabadalmakkal csaknem minden mezőváros rendelkezett. Egy-egy helységben évente három-négy országos vásár volt, de Tállyán, Szántón, Újhelyben, Patakon, Tarcalon és Tokajban hetipiacot is tartottak. Mezővárosi autonómia és politika Tokajban Az eddigi kutatások alapján Tokaj példáján keresztül mutathatjuk be legszemléletesebben a hegyaljai mezővárosok működését, amely sok vonatkozásban jellemző az egész Hegyaljára. A vidéken a középkorban királyi privilégiumai révén kezdetben Patak és Újhely emelkedett ki a többi település közül, Tokaj a 15. századtól szerepel oppidumként. A hegyaljai mezőváros fogalmának korabeli kialakulásában elsősorban a szőlőművelésen alapuló, fokozatosan formálódó és egységesülő hegyaljai szokásjognak volt döntő szerepe. A település élén itt is önkormányzati testület volt, amely az általános városi példát követi: a főbíró mellett két szolgabíró és az évente húsz fő körül mozgó tanács áll. A bíró és a tanács választásában Tokajban, Tarcalon és Bodrogkeresztúron a Hegyalján belül is szorosabb összetartozás és hasonlóság figyelhető meg a 17. század elején közös munkával lejegyzett törvények és rendtartások alapján. A „törvények” (helyi szokásjog) szerint a bíró és a magistratus megválasztása mindhárom helyen két lépcsőben történt. Tokajban pünkösd szombatján kezdték azzal, hogy a hivatalban levő főbíró javaslatára a tanács megválasztotta az új bírót és az egyik szolgabírót. A másikat az új bíró választotta maga mellé. A pünkösd utáni szerdán a régi bíró és szolgabíró társai megvendégelték a tanácsot és más meghívottakat, a város népének pedig hordót verettek csapra. Mint a bíráskodás hatalmi jelvényét, a kalodát az új bíró házához vitették. Itt megint lakoma következett, és az új bíró megkapta a „város borának kulcsát.” A pünkösd utáni második csütörtökön került sor az új magisztrátus megválasztására, amely során az új bíró akarata érvényesült. A lelépő bíró eskette fel a hivatalba lépőt, aki ezután elődjét beválasztotta a tanácsba, majd a szenátorok és a szolgabírák is esküt tettek és lakomát tartottak. A bíró házánál egybegyűlt város népétől a főbíró megkérdezte, hogy elfogadják-e a választottakat. Ők szószólójuk révén fogadtak engedelmességet bírójuknak és minden tisztviselőnek. A főbírót és szolgabíró társait külön juttatások és mentességek illették meg
53
3. kép. A bíró feladatai és mentességei a 17. században. Tokaj városkönyve Tokajban is megtalálhatók mindazok a mezővárosi tisztségviselők és alkalmazottak, akik a korabeli mezővárosokban az önkormányzathoz és az egyes közösségi tevékenységi formákhoz fűződő feladatköröket láttak el. Ilyen volt a nótárius, aki a helyi szokásjogot és egyéb jogi 54
ismereteket kívánó, fejlett és rendszeres írásbeliséggel kapcsolatos teendők mellett például az adószedés adminisztrációjában is fontos szerepet töltött be; a vásárbíró; a közösség erkölcseire ügyelő leánykérők; tizedesek; csordapásztor; valamint a korabeli protestáns mezővárosok egyházi és világi önkormányzatára jellemző összefonódás révén ide sorolható a prédikátor, a skólamester, a harangozó és az egyházfi is. A teljes „községet”, azaz a mezővárosi communitast a helyi lakosság összessége alkotta. Szabad költözési jogukat az egész korszakban általában sikeresen őrizték. A betelepülő jobbágynak 12 pénzt kellett fizetnie a bírónak, és egy évig mentes volt az úrdolgától, kivéve a szőlőmunkákban való részvételt. Tokaj középkori eredetű királyi privilégiumleveleiről nem maradtak fenne adatok, az első ilyeneket a három szomszéd város a 16-17. század fordulóján nyerte el. A bortermelő vidékeken, így a Hegyalján is a mezővárosok a saját felemelkedésük alapját biztosító bortermelés lefölözését, illetve az ebbéli terhek és szolgáltatások növelését királyi kiváltságlevelek megszerzésével, és azok sorozatos megújításával próbálták megakadályozni. Tokaj határában már a 16. század közepén teljesen felhagytak a szántóföldi műveléssel, és - mint az 1610-ben lejegyzett „törvényekben” is megtalálható – a lakosság főként a helyben termelt bor értékesítése révén jutott pénzjövedelemhez. A legtöbben szüret idején helyben adtak túl a feleslegükön. A kocsmáltatásból nemcsak a földesúrnak, hanem a mezővárosiaknak is jelentős haszna származott. A helyiek által kimért bor árát a bíró limitálta.
4. Tokaj város törvényei és rendtartásai a 17. században. Tokaj városkönyve
55
Hegyalján a mezővárosok tisztségviselői és az egyházi alkalmazottak részben borban kapták meg a járandóságukat mind a helyiektől, mind a külső birtokosoktól. Tokajban minden szőlő után egy köböl borral tartoztak a prédikátornak és az iskolamesternek. A földesúri szolgáltatások is elsősorban a szőlőművelésen és a bortermelésen alapultak, és a 16. század második felétől „Szent Márton adója” néven szedett 12 forintot 20 forintra emelték, valamint a szüreti kádak megcsapolása is ekkor vált szokássá. A német várkapitányok óta a szőlőbeli robot és borfuvarozás is terhelte a lakosokat. Ezért is törekedett Tokaj és a másik két város a földesúri bordézsmálás módját és szolgáltatását szabályozó királyi kiváltságlevelek beszerzésére. A tokajiak gondosan ügyeltek arra, hogy az ilyen szabályozásokat, urbáriumokat nyilvántartsák, s azokat bemásolták az 1610-ben megújított városkönyvükbe (protocollum). A 17. században a sűrű hadjárások következtében a védtelen és kiszolgáltatott mezővárosok a felsőmagyarországi kapitányoktól, nádortól és az erdélyi fejedelmektől, akik sokszor egyben földesuraik is voltak, igyekeztek különböző mentesség- és oltalomleveleket beszerezni. A mezővárosi adminisztrációban a kialakult szokásjog alapján a területükön zajló ingatlanügyekben a magistrátus járt el. Bármely ilyen ügylet csak akkor számított törvényesnek, ha előttük zajlott le, és a városkönyvbe is bejegyezték, valamint ezekről pecsétes oklevelet is kiállítottak. A földesúr és a külső hatóságok (vármegye, kamara) is a városkönyvek alapján kértek felvilágosítást az eléjük kerülő ügyekről. A tokaji tanács mint törvényszék járt el vitás ingatlanügyekben, bűnperekben, és a város területére vonatkozó egyéb dolgokban (vásártartás, saját haszonvételek bérbeadása stb.). A 18, század elején élt tarcali nótárius nagyon szemléletes módon ír Tokaj és a két szomszédos mezőváros közös szokásjogáról: ”ez három városok csak úgy vannak az hegy körül, mintha egy város volna, participáliis (részesül) az hegyben mindenik, törvények is egyez sokban.”(Németh Gábor 1995. 116.) A közös dolgaikat illetően valószínűleg már korábban együtt jártak el. Mindhárom város 1604-ben, a Básta dúláskor keletkezett zűrzavarban veszítette el városkönyvét, de mindnyájan fontosnak tartották azok pótlását, ezért 1606 és 1610 között a törvényt tudó és idős emberek emlékezete alapján vetették papírra a helyi jogszokásokat a maguk hasznára és utódaik javára, mert az ősi törvények megőrzése és emlékezetül hagyása biztosítja a település rendjét és jólétét. Az így összegyűjtött „törvények és rendtartások” mindhárom mezővárosban nagyjából azonos rendben és tartalommal a következőket taglalják: a bíró- és tanácsválasztás módja, feladatai, jövedelmei; jobbágyköltözés szabadsága; a kocsmáltatás megosztása a földesúr és a város között; dézsmálás módja; szőlő- és ingatlanbirtoklás szabályai; határhasználati rendelkezések; a mezővárosi tisztségviselők és szolgák feladatai, javadalmazásuk. Különösen szép példája a helyi jogszokások bemutatásának Tokaj 1610-ben Szabó János bírósága alatt készült városkönyve.
56
5.kép. Tokaj városkönyvének címlapja, 1610. Tokaj városkönyv
57
A tokaji társadalom jellemzői Társadalmi tagozódás a 16-17. században Ez a két évszázad Tokajban is az örökös jobbágyság kiteljesítésére irányuló földesúri törekvések és az ellenük folytatott paraszti küzdelmek időszaka volt. A feudalizmusban a rendi jogállás, a privilégiumok mértéke és hiánya határozta meg az egyén, a közösségek és csoportok helyét a társadalomban. A rendi hierarchia élén a nemesek álltak, akiknek főrendekre és közrendekre tagolódását mely a 13. század óta érvényesült, 1608-ban országgyűlési törvény is szentesítette. Tokajnak a 1617. században nemcsak birtokos, majorságépítő földesurai – Szapolyai János, Serédi Gáspár, Thurzó György, I. Rákóczi György, II. Rákóczi Ferenc – tartoztak a mágnások sorába, hanem azok a „vidéki uraknak” nevezett szőlőbirtokosai is, akik nem voltak földesurai a városnak, csak szőlőbirtokosai (pl. Homonnai Drugeth János, Csáky István). A közrendű nemesek száma 1625-ben 20 fő volt, de a tokaji nemesek legnagyobb részét a jobbágytelken két kezük munkája után élő armalisták alkották, akik földesúri járadékként egy összegben pénzt vagy bort fizettek, s ők voltak a taksás nemesek. Az egész Hegyaljára jellemző tendencia szerint a 17. század végére Tokaj társadalmán belül az 1561-es 2,7 %-ról 81,6 %-ra nőtt a nemesek aránya. A nemesség mellett létezett egy sajátos szabad katonaréteg, a „vitézlő rend”, akik száma 1640ben 80 fő, és nemcsak házuk volt a városban, de szőlővel is rendelkeztek. A nemesek és a vitézlő rend mellett személyükben szabadoknak tekintették a papokat is, és mivel Tokaj a 16. század második felétől protestáns lett, két prédikátor, lelkész is szolgált a városban. Ugyancsak a szabad népességhez tartozott az iskolamester és a nótárius is. Megbecsültségükre utal, hogy a város törvényei külön fejezetben foglalkoztak jövedelmeikkel.
58
6.kép. A prédikátor jövedelme Tokajban a 17. században. Tokaj városkönyve A 16. században még a földesúrtól személyi függésben élő jobbágyok alkották a város társadalmának legnagyobb rétegét, akiknek – a szőlő monokultúrából következően – a 17. század végén már csak 1/6 része volt marhás jobbágy, a többiek zsellérek, akik a telekállományhoz nem tartozó szőlőkkel rendelkeztek. A jobbágyok és zsellérek a 17. század végén a város népességének 18,4 %-át alkották. 59
A földesúr és más Tokajban birtokos uraságok, illetve az államhatalom szolgáló népei tartoztak a következő csoportba, amely élén a nemesi származású servitorok-familiárisok álltak, akik udvarbíróként, prefektusként vagy uradalmi alkalmazottként rendszeres fizetést kaptak. A királyi tisztviselők általában a nemesek soraiból kerültek ki, esetleg városi polgárok voltak. Az uradalmi alkalmazottak többsége azonban nem volt nemes, cselédnek, szolgának tartották őket. A rendi jogállás nem esett egybe a városi társadalom foglalkozás szerinti tagolódásával. A földesúri függésben élő jobbágyok között nemcsak mezőgazdaságból, szőlőtermelésből élők voltak, hanem iparosok, kereskedők, halászok és más foglalkozásúak is. A város lakosságának alig volt olyan tagja, akinek ne lett volna valamilyen formában köze a szőlőhöz, a szőlőbirtoklás minden foglalkozási kategória jellemzője volt a városban. A szőlőművelés sajátos foglalkozást teremtett Tokajban és más mezővárosokban is, a vincellért. Az ő legfontosabb feladatuk a szőlőmunkák időbeni elvégzésének biztosítása volt. Életük elválaszthatatlanul összekapcsolódott a kapásnak is nevezett szőlőmunkásokéval, akik ha nem robotban végezték munkájukat, akkor szakmányosok vagy napszámosok voltak. A szőlőműveléssel kapcsolatos sajátos foglalkozás volt a szőlőpásztorság, a termés megóvása a tolvajoktól, madaraktól.
7.kép. A szőlőpásztorok rendtartása Tokajban a 17. században. Tokaj városkönyve. 60
A korszakban jelentősen (3 %-ról 24 %-ra) emelkedett Tokajban az iparosok aránya, akik a várkatonaság ellátását biztosították (mészárosok, szűcsök, szabók, portörők, kovácsok), a szőlőművelést szolgálták eszközökkel (bodnárok), az urasági fogyasztást elégítették ki (serfőzők, molnárok, halászok, révészek). A kereskedőknek, kalmároknak három rendje volta a városban a tokaji törvénykönyv szerint: sátoros kalmár, kádas legény és a puttonyos kalmár. Az árucsere két fóruma a helyi piac és az országos vásár, a sokadalom volt. Hetipiacot szerdán és szombaton tartottak, ahol nemcsak ipari termékeket, hanem Tokaj sajátos helyzetének megfelelően sok élelmiszert is árultak. Az évente hatszor tartott tokaji vásárok méreteire utal, hogy külön helyet kellett kijelölni a bort árusítóknak. A rendszeres árucsere és élénk kereskedelem nemcsak Tokaj szerencsés földrajzi helyzetéből – nagytájak találkozása, tiszai átkelőhely – fakad, hanem abból, hogy a sajátos társadalmi fejlődésből következően a város népe az élelmiszerek szempontjából is felvevő piacot jelentett. A városi társadalom a 18-19. században A 18. század elején Tokaj a királyi uradalom része lett, és közvetlenül a Szepesi Kamara irányítása alá vonták. Tarcal lett a környező birtoktesteket igazgató prefektúra központja, Tokajnak másodlagos szerepet szántak. A város társadalmán belül a 18. században tovább erősödött a nemesi réteg, akik azzal is érvényesíthették nemesi jogaikat, hogy különösen a kisnemesek soraiból kapitányt választottak („nemesek kapitánya). A kommunitás vezetője továbbra is a bíró volt, a helyi közhatalmat pedig a magisztrátus testesítette meg. A kapitányi tisztségen túl a helyi kisnemesség a szenátusi tagság arányos megszerzésére és a főbírói hivatal elnyerésére törekedett. A század során a vezető hivatalnokok között folyamatosan szerepeltek a kisnemesek. Továbbra is legtöbben a taksás nemesek voltak, akik között kézművesek és kereskedők is találhatók, de zömük vállalkozó, szőlőtulajdonos vagy bérlő. Többségük református vallású, akiket szoros rokoni szálak fűztek Hegyalja más településeihez, illetve a szomszédos hajdúvárosokhoz. A kisnemesség másik csoportja az állami hivatalok tisztviselőiből verbuválódott. A zömmel német származásúak a királyi sóhivatalban, a harmincad- és hídvámnál, a postán, a katonai élelmezési hivatalban szolgáltak. Ugyancsak ide tartoztak a „görög nemesek” és a honoráciorok (papok, tanítók, városi tisztviselők, pl. a nótárius). A paraszti közösség nagy része zsellér jogállású volt, és őrájuk nehezedtek a várost sújtó különböző terhek.
61
8.kép. A nemesek kapitányának pecsétje Tokajban. Bencsik János 1993. 317. Az ipar és a kereskedelem a 18. század során egyre erősödött a városban, és képviselői a legjelentősebb társadalmi csoportot alkották. 1765-ben 19 féle iparágban 80 mester és 60 segéd tevékenykedett. A 16-17. századi alapanyag feldolgozó iparágak uralmát ekkorra felváltották az un. szolgáltató iparágak (pl. ács, szabó, csizmadia, csipkeverő). A csizmadia, a szabó, a lakatos és a gombkötő volt céhes ipar, amelyek képviselői az összes helyi iparos 50 %-át adták. A 19. század első harmadában a századok óta virágzó, hagyományos ruházati iparral foglalkozók az összes kézműves felét tették ki, amely mellett megfigyelhető az építőipar fejlődése (18 % foglalkoztatott). A szőlőműveléshez kapcsolódóan még a mestereknek több mint 10%-a bodnár volt, és 20 %-uk tevékenykedett az un. szolgáltató iparban. 1829-ben Tokaj lakosságának 10 %-a volt iparos, és családtagjaikkal együtt az összlakosság közel 40 %-nak biztosított megélhetést az ipar. Természetesen figyelembe veendő, hogy az iparosok számára ekkor is fontos volt a szőlőtermelésből származó jövedelem. A helyi kereskedelemben maguk a mesteremberek is részt vettek, másik csoportjuk pedig kizárólag ezzel foglalkozott. A 18. század végén már jelentős szerepük volt a görög kereskedőknek és a zsidó kalmároknak. Sajátos típus képviselői a kuffantók, a helyi kofák, akik a közeli és távolabbi településeket is felkeresték kereskedés céljából. Tokajban a város privilégiumai között tartották számon a kocsmatartást, amelynek éves jövedelme a közös költségek fedezetéül szolgált.
62
9.kép. Tokaj város pecsétje. 1701. Bencsik János 1993. 224. A rendi társadalom megszűnése után, a 19. század utolsó negyedében Tokaj társadalmának vezető ereje a kézművesek a kereskedők széles rétege lett, akik között az építőipar mellett a polgári ízlést szolgáló szakmák erősödtek (ruházati, óraműves, üveges, szappanfőző mester). A mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágak közül első helyen állt a malomipar. 1869-ben a város 5012 lakosának egynegyede (24,6 %) tartott szoros kapcsolatot az iparral. Tokajban a kézműves réteg megőrizte korábbi meghatározó szerepét, és a polgári fejlődés évtizedeiben megmaradt a vezető helye a város gazdasági és társadalmi életében. A szőlődézsma megváltása, továbbá az árvízjárta legelők felosztása a zsellérek között, majd az árvízmentesítést követően a szántóföldi művelésbe vétele következtében Tokajban kiszélesedett a polgári földtulajdon. A szántófölddel rendelkező gazdák és szőlőbirtokosok mellett a polgári korszak helyi rétegét alkották a gazdasági cselédek és a kétkezi munkából élő napszámosok A 18. században a korábban zömmel református lakosság lassan csökkent, és megjelentek a római katolikusok. Emellett görög katolikusok, evangélikusok, sőt ortodoxok (görögök) is megtelepedtek a városban, és külön egyházközségeket alkottak. Új elemként jelentek meg a zsidók, akiknek egyre gyarapodott a száma, és növekedett a szerepük a kereskedelemben. 1869ben a három legerősebb felekezet a római katolikus (24,5 %), a református (23,5 %), az izraelita (20 %), és 25 főre csökkent a korábban jelentős ortodox lakosság.
63
10.kép. A tokaji bányászok rézfúvós zenekara az 1930-as években. Zelenák István 1995. 168169. A polgári átalakulás időszakában megjelent Tokajban a cívis (parasztpolgári) életszemlélet, egy hegyaljai identitás, amely mögött erős történelmi tudat és a szőlőre épülő társadalom fedezhető fel. A korábban domináns kisnemesekkel szemben megerősödnek a kézművesek, és ők vesznek részt a város irányításában. Tokaj törekedett a központ szerep erősítésére, amelynek fontos eredménye lett a járási törvényszék ide helyezése, így a korábban meglévő sóhivatal, vámhivatal, posta bővült a vasúttal, az árvízszabályozó társulattal, pénzügyőrséggel, majd a tipikusan polgári intézetek (adóhivatal, takarékpénztár) szervezése jelentették az új rend megerősödését. Ez új munkahelyeket, foglalkozási csoportokat hozott a városba, így jelentek meg az értelmiségiek, szellemi foglalkozásúak. Felhasznált irodalom Bencsik János: Tisza-Tokaj kiváltságolt városi társadalma a királyi kamara főhatósága idején (1715-től). In: Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. századben. MiskolcTokaj, 1993. 205-350. Bencsik János: Városi társadalom 1711-1848 között. In: Bencsik János – Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok I. Tokaj Város Önkormányzata. Tokaj, 1995. 159-199. Bencsik János: Egy hegyaljai város, Tokaj 1869-ben. In: Bencsik János – Antal Gábor (szerk.): Tokaj és Hegyalja XVII. Tokaj, 1996. 137-150. Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom. Tokaj népessége 1869-ben. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság. Miskolc, 2003.
64
Németh Gábor: Mezővárosi politika és autonómia Tokajban, 1526-1711. In: Bencsik János – Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok I. Tokaj Város Önkormányzata. Tokaj, 1995. 111-124. Orosz István: Társadalmi tagozódás és társadalmi változások Tokajban a 16-17. században. In: Bencsik János – Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok II. Tokaj Város Önkormányzata. Tokaj, 1995. 89-115. Tokaj városkönyve 1610. Hasonmás kiadás. Kazinczy Ferenc Társaság és a Borsod-AbaújZemplén Megyei Levéltár Veres László: A kézművesipar helyzete Tokajban a XIX. század elején. Agria XXXIII. 1997. 343-352. Zelenák István: Tokaj gazdasági-társadalmi helyzete a Horthy-korszakban. In: Bencsik János Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok II. Tokaj Város Önkormányzata. Tokaj, 1995. 149-182.
6. A BORKERESKEDELEM SZEREPLŐI ÉS IRÁNYAI A tokaj-hegyaljai borkereskedés nyomai már a 15. századtól kimutathatók, amikor a felvidéki városok – Bártfa, Kassa, Eperjes, Lőcse – már nemcsak a saját hegyaljai szőlőjükben termelt borokat szállították az északi országokba, de összevásárolt borokat is. A kereskedés azonban igazából a 16. század második felében lendült fel, amikor a legtöbb piacon, főként Lengyelországban a hegyaljai bor a szerémségi helyébe lépett. A 16. század második felében nagy magyar történelmi családok – a Báthoryak, a Thurzók, a Dobók, Ungnád Kristóf egri főkapitány – foglalkoztak borkereskedéssel. A fejedelmi Rákócziés a Thököly-család egyaránt kereskedett borral a 17. században. 1717-ben a magyar határon túl, már Lengyelország területén alakult és működött egy borlerakat. A nemesség bekapcsolódása a borkereskedelembe jó vállalkozásnak bizonyult, mert élhettek elővételi jogukkal, ezért másoknál nagyobb haszonra tehettek szert. Az a tény, hogy a magyar nemesség borkereskedéssel foglalkozott, rangot adott ennek a tevékenységnek. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) leverése után a magyar nemesség elfordult ettől, azt magára nézve méltatlannak tartotta, és a szőlőiben termelt bort többnyire idegen kereskedőknek adta el, miközben azok munkáját igyekezett akadályozni.
65
1. kép. Dobó István síremlékének fedőlapja az egri vár Hősök termében. Petercsák Tivadar felvétele, 2000. Lengyel, görög, orosz, ruszin, német borkereskedők A lengyelek elsősorban a kassai borkereskedők révén ismerkedtek meg a hegyaljai borokkal a 16. század második felében, majd közvetlenül is felkeresték a termelőket. Különösen a lengyel nemesek, papok vásároltak nagyobb mennyiségben, mert behozatali vámot nem kellett fizetniük. Később a 20 %-os vám nagyon megdrágította a borokat, úgyhogy a nemesek a behozott mennyiség egy részét áruba bocsátották, mert így a vámot megnyerték rajta. A borokat lengyel pincékben érlelték, sokszor több mint egy évtizedig. A főként krakkói kereskedők Lengyelország különböző részébe szállították a hegyaljai bort, de a 18. században megcsappant a számuk. Nem hagyta azonban mindenki abba a kereskedést, mint pl. a Tállyán szőlőbirtokot vásárolt és letelepedett Lippóczy-család, akik Tarnowból látták el a lengyel vásárlókat tokaji borral. A lengyelek között olyan skótok is akadtak, akik a 16. században vallási üldöztetés elől menekültek Lengyelországba, és rendszeresen kereskedtek a tokaj-hegyaljai borral. A tokaji bor lengyelországi kedveltségét több tényező is igazolja. A nemesek a gyűlések alkalmával gyakran látták egymást vendégül, ahol finom ételeket és elsősorban magyar borokat szolgáltak fel. Mindig nagyobb volt a társaság ott, ahol magyar bort kínáltak. A magyar bor a lengyel 66
falvakba is eljutott, amiről népdalok tanúskodnak. A krakkói vajdaságban jegyezték fel a 19. században a „Bort öntsetek” című dalt, melynek részlete nagyon jellemző: „Jó magyar boroktól/Pezsdül, aki fáradt!/Kapj be pár pohárral,/Táncra áll a lábad./…Jó magyar boroktól/Felejted a sört is,/Bármi vigalmadhoz/Csak magyar bort hörpints!” Jakubiuk, Jerzy 1990. 133.) Egy másik krakkói mulatónóta versszakából kiderül, hogy a magyar bor alatt tokajit értettek: „Jó bor a magyar bor,/minden más bor lőre!/Dicsérje csak sörét a sváb,/s pukkadjon meg tőle./Mint a moszkvai dob/sörhasa a svábnak./Tokajit iszik a lengyel/félre bú és bánat.” (Papp Miklós 1995. 306-307.) A görögök a 17. század utolsó évtizedeiben kezdtek betelepedni Tokajba és más hegyaljai városokba. 1725-ben olyan kiváltságlevelet kaptak, amely nemcsak a többnyire makedóniai származású görögökre, hanem a rácokra és örményekre is vonatkozott. A 18. századi tokajhegyaljai borkereskedés döntő többségét a görögök bonyolították le, akiket a század végén kezdtek a zsidók háttérbe szorítani. A görögök jelentős része csak ideiglenesen költözködött Magyarországra, és megtartotta török állampolgárságát. Az ilyenek viszont a törvény értelmében csak török árukkal kereskedhettek, tehát a bortól eltiltották őket. Akik viszont a Hegyalján házzal és szőlővel rendelkeztek, mentesültek ez alól, és a kereskedést a borral is folytathatták. A görögök többsége vagyonosodásuk után visszatért hazájába, de számos család továbbra is itt maradt és megőrizte görög hagyományait. A ruszinok inkább a közvetítő kereskedelemmel foglalkoztak, és különösen nagy mesterei voltak a Kárpátok nehezen járható útjain a csempészésnek. Ügyesen kerülték el a vámosokat (harmincad), és így olcsóbban tudták boraikat értékesíteni Lengyelországban és Oroszországban. Az orosz piacra lengyel közvetítéssel már a 16. században is szállítottak hegyaljai borokat, melyért prémekkel, vászonfélével és egyéb áruval fizettek. 1606-tól kezdve egyre többször lehet kimutatni a hegyaljai bort az orosz főnemesség, később a köznemesség asztalán is. A 17. század második felében egyre gyakoribbá, majd Nagy Péter cár idején egyeduralkodóvá vált. Őt a hegyaljai bor nagy tisztelője és fogyasztójaként tartják számon. Ezt igazolja II. Rákóczi Ferenc követének jelentése, miszerint „egy magyarországi hordó bornak praesentálása a felséges cár előtt többet tesz, mint akármely drága ajándék.”(V.Molnár László 1999. 183.) A fejedelem nemcsak aszúval, óborral és eszenciával igyekezett a barátságot ápolni, hanem a borkereskedést is elősegítette.
2. kép. II. Rákóczi Ferenc fejedelmi díszben. Stettka Gyula festménye. Rákóczi album. 67
A Rákóczi-szabadságharc bukása után az orosz kereskedők eleinte csak ritkábban jelentek meg, majd az 1710-es években a cári udvar számára a megbízottak jelentős mennyiséget vásároltak, de Moszkvába is szállítottak bort. Ez a kapcsolat tovább folytatódott I. Katalin és II. Péter cárok idejében. Anna Ivanovna cárnő, - akinek a koronázási ünnepségén magyar bort ittak a meghívottak - tanácsadói javaslatára, 1733-ban létrehozta azt a Tokajban székelő állandó Borvásárló Bizottságot, amely 1798-ig folytatta működését. A Bizottságnak az volt a feladata, hogy a cári udvart megfelelő minőségű és mennyiségű (évente 11-15 ezer liter) hegyaljai borral lássa el. Ezt nagyobb részt vásárolták, de igyekeztek szőlőbirtokot is megszerezni. Mivel a magyar törvények nem engedték meg idegen állampolgároknak magyar területek birtoklását, ezért a szőlőket bérbe vették. Összesen öt ilyen 10-15 évre bérbe vett területe volt a bizottságnak, amelynek bérét a cári udvar fizette. Az orosz kolónia olyan utasítást kapott, hogy a magyar törvényeket a legmesszebbmenően igyekezzenek tiszteletben tartani, a magyar és más országok vámrendeleteinek eleget tenni. Tokajban egy szakasz kozákot is állomásoztattak, hogy a szállításkor a bort kísérjék a rablóktól nem mentes útvonalon. Oroszországban olyan pincéket biztosítottak, amelyben a borokat a hegyaljaihoz hasonlóan lehessen tárolni, sőt pincemestereket és kádárokat is alkalmaztak Kijevben, Moszkvában és Szentpéterváron. Ezeken a helyeken pincegazdaságokat működtettek, ahol a magyar kádároknak kellett a hordókon a faabroncsot rendszeresen pótolni. A tokaji köznyelv muszkáknak nevezte a városban tartózkodó, többé-kevésbé katonai alakulat tagjait, akik lelki gondozását két orosz pap is végezte. A hegyaljai orosz borkivitel fénykora I. Erzsébet uralkodásának időszakára esett, és 1756-1763 között a Bizottság évente átlagosan 55-60 ezer liter bort küldött Szentpétervárra. Mária Terézia – tudva, hogy a szövetséges cárnő rajongásig kedveli a hegyaljai borokat 1746-ban hatszáz butélia aszút küldetett neki. Az orosz borkereskedelmi kapcsolatok a 18. század végére – Zemplén vármegye szűklátókörűsége miatt – leromlottak, pedig ebben az időben a lengyel kivitel is egyre kisebb mennyiségre zsugorodott. A magyar borokat franciák váltották ki Oroszországban.
68
3.kép. Tardy Lajos könyvének címlapja A hegyaljai bor szállítására egy külön foglalkozási forma alakult, a szekeresek. A 18. században Zemplén vármegye mintegy 20 szlovák és ruszin településének lakói vallották, hogy borfuvarozással keresnek pénzt. Elsősorban télen szállítottak, amikor az utak felfagytak, és a bor nem indult forrásnak vagy nem tört meg a sok rázkódtatástól. Rendszerint 10-20 szekér indult a cél felé, mert így nagyobb biztonságban érezték magukat. Mélyen behatoltak Orosz- és Lengyelországba, esetleg elvitték a hordókat a Dunajecig, ahol azokat tutajon úsztatták le a Visztuláig és azon egészen Danckáig. Visszafelé többnyire ugyanazok a kereskedők posztót, prémet, vásznakat és más nálunk nagy értékű árut szállítottak. A szekeresek kapcsán érdemes szólni a borszállító edényekről és a szekerekről is. Hegyalján a bor eladása mindig hordóval együtt történt. Hordó szavunk eredeti jelentése „borhordó„ edény, amelyben a bort szállították. A hordók többségét már a 16-17. században is közepes méretűre készítették, majd a 18. században meginduló egységesítési folyamatok eredményeként alakult ki a gönci hordó (136 liter) és az annak felét kitevő átalag, amiben tárolták a legjobb minőségű borokat, így az aszút is. A 17. század végétől a kereskedők ebben a kisebb méretű átalagban szállították és értékesítették az aszút, a 18. században pedig már nemcsak általánossá, de kötelezővé is vált az aszúnak az átalaghoz való kötődése. A kisméretű hordókban történő szállítás a szekereken sokkal praktikusabb is volt, hiszen a nagyobb méretű hordók faabroncsai könnyebben szétszakadhattak a rázós utakon. A kereskedelem igénye is a kisebb hordók irányába hatott. Az átalag mellett a többi borfajta szállításánál a viszonylag kisebbnek számító gönci hordó is elterjedt. A borszállítást is biztonságosabbá tette, hogy Németország felől a 19. században nálunk is megjelent a vasabroncsos hordó, amely sokkal tartósabbnak bizonyult, és különösen a szekéren történő hosszú szállításkor rengeteg elfolyást előzött meg. 1839-ben egy
69
sziléziai borkereskedő Boroszlóból írt levelében követelményként állapította meg, hogy a hordók tökéletesen egyformák legyenek négy vasabronccsal.
4.kép. A gönci hordó. Balassa Iván 1991. 538.
5.kép. Tokaj város hordóbélyegzője. Balassa Iván 1991. 565. A régi fatengelyes szekereket rendszerint két ló vontatta. Rakodás előtt a szekér első és hátsó tengelyét összekötő nyújtót a leghosszabbra állították, így növelve meg a jármű rakodórészét. A szekér oldalait és a fenékdeszkákat leszedték, és a nyújtóval párhuzamosan két erős rudat fektettek hosszában a kocsira. Ezekre a rudakra fektették a borszállítmány hordóit, mérettől függően akár 4-8 darabot. A hordókat erős láncokkal szorították össze és rögzítették. A 70
rugalmasabb, viszont kisebb teherbírású fatengelyes lovaskocsik az 1880-as évekig voltak használatban. Egy ilyen rekonstruált hordószállító szekeret láthatunk a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum felföldi borkereskedő házához tartozó csűrben.
6.kép. Borszállító szekér a Szentendei Szabadtéri Néprajzi Múzeum hejcei portájának csűrjében. Deim Péter felvétele. Tokaj-Hegyalján német borkereskedők is működtek, akik származásuk szerint többfélék lehettek. A szepességi cipszerek nemcsak saját városaikban, főként Lőcsén kereskedtek a borral, hanem Kassán, Eperjesen, Bártfán, sőt a Hegyalja egyes városaiban letelepedve a termeléshez közelebb vásárolták össze a borokat. Olyanok is akadtak, akik Sziléziából vagy Németország belső vidékeiről jöttek, és ugyanoda, továbbá Poroszországba és az északi államokba (Dánia, Svédország) szállították a borokat. A 17-18. században a szepességi kereskedők és szűcsök nagy mennyiségű hegyaljai bort vásároltak fel, és ezekért a hamburgi, drezdai, lipcsei vásárokon bőrt, gyarmatárut cseréltek. A cipszer kereskedők között ez a foglalkozás öröklődött. Az eperjesi Fucker (Fuker)család egyik tagja Tállyán telepedett le, ahol nemcsak orvosként működött, de szőlővel is rendelkezett, és nagymértékű borkereskedést is folytatott. Zsidó borkereskedők A 18. század második felében egyre nagyobb számban jelentek meg a zsidók TokajHegyalján, részben Galíciából, részben Sziléziából. Legtöbbjükből kiskereskedő, kocsmáros vagy borral foglalkozó kereskedő lett. 1840-ben 6011 zsidó élt Tokaj-Hegyalján, az 71
összlakosság 10,2 %-a, de 1880-ra már 11638-ra nőtt a számuk (19,5 %). A legtöbben Sátoraljaújhelyen, Tolcsván, Tokajban, Mádon, Abaújszántón és Bodrogkeresztúron éltek, itt a lakosság 24-30 %-át tették ki. Rendkívüli igénytelenségük, nagy szorgalmuk révén egyes családok hatalmas tőkéhez jutottak, míg mások nagy szegénységben éltek. A megyei és országos rendelkezések ugyan folyamatosan tiltották őket a borral való minden kapcsolattól, de ennek nem sok foganatja volt. Zemplén megyében 1791-1819 között 16 különböző rendelet szabályozta a zsidóknak a szőlőterületekhez, a bor feldolgozásához és kereskedéséhez fűződő viszonyát. Nem vásárolhattak ugyan szőlőt, mégis megtették, nem készíthettek aszút, mégis ők látták el azzal jórészt Lengyelországot. Mindennek oka az lehetett, hogy a helyi nemesség és a vármegye igyekezett a zsidóságot visszaszorítani, de a Helytartó Tanács az őket sújtó intézkedéseket rendszerint megváltoztatta. A helyi nemesség és az általa kormányzott vármegye féltette kiváltságait, előjogait, a zsidók pedig tudatosan vagy ösztönösen a szabadkereskedelem előfutárai voltak, és ehhez kiváló megvalósulási lehetőséget találtak a tokaj-hegyaljai borok értékesítésében. Több mint fél évszázadig folyt a küzdelem a vármegye és a zsidó tőkések között, míg 1840-ben országos törvény engedte meg, hogy a zsidók letelepedjenek, birtokot vásároljanak és mindazt a foglalkozást űzhetik, amelyeket korábban is gyakoroltak. Ez ugyan nem volt teljes és végleges emancipáció, de az addig elért eredményeket törvényesítette.
7.kép. Mádi borkereskedő család háza a 19. század közepén. Szabó József – Török István 1867. A faktorok 72
A borkereskedelemhez, a borkiméréshez bizonyos tisztségek kapcsolódtak. A borbíró ellenőrizte egy-egy településen a borkimérés módját és törvényességét. Kevésbé ismert a faktorok tevékenysége, akik a 18. századtól kezdve e néven minden hegyaljai városban segítették a borkereskedőket, kupeceket az általuk kívánt minőségű bor megkeresésében. Miután a kereskedő előadta, hogy milyen bort keres, a kínálatot jól ismerő faktor oda vitte el, ahol az igény kielégítését leginkább remélte. Ő maga a kóstolásban és az alkuban nem vehetett részt, az üzlet megkötése után az eladótól, illetve a borkupectől hordónként közvetítési díjat kapott. Ez az ügynöki tevékenység legkezdetlegesebb formája, amely lényegében az eladó és a vevő közötti személyes kapcsolat megteremtésére korlátozódott. A nagyobb lengyel kereskedőknek már a 17. században is akadtak képviselőik Tokaj-Hegyalján. A faktorok a 18. században sokszor maguk is vásároltak, eladtak bort, csempésztek, és ezzel megkárosították a kis- és nagytermelőket egyaránt. A vármegye folyamatosan igyekezett rendszabályozni a faktorokat, visszaszorítani a visszaéléseket. A legtöbb kifogás ellenük a magas, illetve az eladótól és a vevőtől egyaránt megvett faktorpénzből adódott. A faktorok között voltak zsidók is, akik tevékenységét különösen igyekeztek szűkíteni a 19. század elején. Próbálkoztak a faktorok számának korlátozásával, hiszen pl. Tállyán 1824-ben kiderült, hogy 62 faktor 672 hordó bor közvetítéséért 867 forintot vett fel. A kereskedői panaszok mellett egy idő után az általános fejlődés is a faktorok ellen dolgozott, hiszen a nagyobb hegyaljai szőlőbirtokosok és kereskedők társaságot hoztak létre részvénytársasági alapon. A nagytermelők érdekeit védő Hegyaljai Bormívelő Egyesület 1859-ben alakult meg, és legfontosabb feladatának tartotta, hogy az egész tokaj-hegyaljai borkereskedést magához kapcsolja. Tíz körzetre osztották fel a hegyaljai településeket, eltörölték a dehonesztálónak ítélt faktor elnevezést, és helyette a jobban hangzó borügynök megnevezést alkalmazták. Számukra valóságos hatósági jogokat igyekeztek biztosítani, és az ügynöki díjat a termelőkre hárították.
8.kép. A Palugyay bornagykereskedő cég tokaji aszúcímkéje az 1880-as években. Csoma Zsigmond 2004. 134. Borkereskedő társulatok 73
Társulatok alapítására már a 18. század utolsó harmadában történtek kísérletek. Ilyen volt az 1770-ben a Hollandiába történő hegyaljai borkivitel, vagy az 1775-ben Svájcba irányuló borszállítás megszervezésére tett javaslat. 1802-ben alakult meg a Magyar Éjszaki Borkereskedő Egyesület Bécs, amely azt tekintette feladatának, hogy a magyar, de főként hegyaljai borokat az északi államokba juttassa. 1834-ben jött létre a Hegyaljai Borkereskedő Társulat, 1853-ban a Hegyaljai Részvény Társaság, amely 1857-ben Tokaj-Hegyaljai Bormívelő Egyesület néven folytatta tevékenységét. Ezek a szervezetek szőlőiskolákat tartottak fenn, megvitatták és döntést hoztak bizonyos alapvető kérdésekben (pl. metszés, sorban ültetés stb.), újításokat vezettek be (pl. fémabroncsos hordó, metszőolló) és gondosan ügyeltek a minőségre. Gondoltak a tokaji bor hírnevének újraébresztésére, ezért kiadták négy nyelven (magyar, német, francia, angol) a Tokaj-Hegyaljai Albumot, Pest, 1867. Keleti Gusztáv nagyszerű metszeteivel. Ez a könyv a mai napig is a legszebb ismertetése a tájnak, ezért jelent meg 1984-ben reprint kiadása.
9.kép. A Tokaj-Hegyaljai Album címlapja.
A tokaji bor dicsérete A hegyaljai borok európai elterjedtségét igazolják a költők és írók erről szóló művei, amelyek bemutatása egy másik óra anyaga. Most csak néhány kiemelkedő személyiség 74
megnyilvánulását említjük. A legrégebbi III. Gyula pápáé, aki a tridenti zsinaton (1545-1563) egy vacsora alkalmával a kalocsai érsek által felszolgált tállyai bor megízlelése után mondta: „Summum pontificem talia vina decent!” Mivel a talia szónak kettős értelme van, a tállyaiak így értelemezik:”Tállyai bor illik az asztalra.” A többi hegyaljai település szerint pedig „Ilyen bor illik a pápai asztalra.”
10.kép. XIV. Lajos francia király. Rákóczi album. A hagyomány szerint XIV. Lajos francia király udvarában II. Rákóczi Ferenc ottlétekor a fejedelem iránti tisztelet, valamint a tokaji bor iránti hódolat jeleként a királyi ebédek menükártyájára a következő szöveget nyomtatták: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” (A királyok bora és a borok királya). Voltaire pedig „Tokaj tündöklő borostyán nedűjének” nevezte az aszút, de legszebb mondása szerint „Ha tokajit iszunk, éreznünk kell, hogy van gondviselés felettünk, mert annyi gyönyört, mint ez a bor, csak egy végtelen jóságos Isten nyújthat.” Fejezzük be ismét egy pápa, XIV. Benedek gondolataival, aki Mária Teréziát és az általa küldött aszú ajándékot így magasztalta: „Áldott legyen a föld, amely téged termett,/Áldott legyen az asszony, aki téged küldött,/Áldott legyek én, aki téged iszlak.” (Papp Miklós 1995. 310-311.) Felhasznált irodalom
75
Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj-Hegyaljai ÁG. Borkombinát. Tokaj, 1991. Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. Csoma Zsigmond: Magyar történeti borkalendárium örök időkre. Budapest, 2004. Frisnyák Sándor: Tokaj-Hegyalja zsidó népessége (1840-1941). In: Uő: Tájak és tevékenységi formák. Földrajzi tanulmányok. Miskolc-Nyíregyháza, 1995. 85-105. Jakubiuk, Jerzy: A tokaji bor szerepe a lengyel művelődéstörténetben és néphagyományban. In: Bencsik János – Szakál Jenőné (szerk.): Tokaj és Hegyalja II. Miskolc, 1990. 130-137. Kemecsi Lajos: Felföldi borkereskedő háza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. In: Tóth Arnold (szerk.): Néprajz – muzeológia. Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére. Miskolc, 2012. 157-173. Papp Miklós: A tokaji bor és Európa. In: Bencsik János- Orosz István (szerk.): Tokaj. Várostörténeti tanulmányok I. Tokaj, 1995. 303-318. Rákóczi album. A Pesti Napló kiadása Szabó József – Török István (szerk.): Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867. Tardy Lajos: A Tokaji Borvásárló Bizottság története (1733-1798). Sárospatak, 1993. Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc, 1990. V. Molnár László: „Non est vinum, nisi tokainum” Hegyaljai borok a cárok asztalán. In: Benyák Zoltán, Benyák Ferenc (szerk.): Borok és korok Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. Hermész Kör. Budapest, 1999. 183-190.
Kökényesi Nikoletta 7. A TOKAJI BOR A MAGYAR IRODALOMBAN A szőlő és a belőle készült bor az emberiség életében mindig fontos szerepet játszott. A bor motívuma az egyik legrégibb irodalmi toposzok közé tartozik. Az antik irodalmi alkotások a bort sokszor az istenek nektárjaként, tehát egyfajta égi ajándékként aposztrofálják. „Vagyis a bor isteni ital, a nagy kultúrákban eredendően az istenek itala. Ennek megfelelően a bor egyszerre földi és égi jelenség…”1 A szőlő és a bor már a Biblia Ótestamentumában is szerepel Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból…2. Az újtestamentumban a bor már Krisztus véreként jelenik meg. Magyarország hét borrégiója az egész magyarság és a világ számára teszi ismertté és közkedveltté a magyar bort. A Tokaji borvidék egyben világörökségi ranggal is rendelkezik. A nagy történelmi szőlő-, és bortermelési múlttal rendelkező Tokaj-Hegyalja és az itt termelt bor a borvidéken élő embereket, a tájegység híres költőit, a régióba látogató írókat és költőket, továbbá a bor kereskedelme révén számos magyar és külföldi irodalmárt is megihletett. Tokaj-Hegyalján évszádok óta jelen van a szőlőtermelésben a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály és a kövérszőlő. Tokaji borkülönlegességként tartják számon a szamorodnit és az aszút. A tokaji borvidék borával kapcsolatban az első említést az 1562-ben megrendezett tridenti zsinat kapcsán találhatjuk. I Ferdinánd magyar király a Magyar Királyság képviseletében 1 2
KÖDÖBÖCZ Gábor, Bor az irodalomban, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2012, 12. Biblia, ford. Károli Gáspár, Mózes 1. könyve, a teremtésről 9:20; 9:21.
76
Draskovich György pécsi püspököt (később kalocsai érsek és bíboros) küldte. Draskovich tállyai bort vitt ajándékba IV. Pius pápának, aki miután megkóstolta „elragadtatásában a következő szójátékot rögtönözte pentameterben: Summum pontificem talia vina decent! (A legfőbb paphoz ilyen borok illenek!) A szójátékban a latin „talia” kettős jelentésű: ilyen és tállyai.”3 Az aszú szó első említését 1590-ben Szikszai Fabricius Balázs a sárospataki iskolaigazgató latin - magyar szótárában (Nomenclatura seu Dictionarium Latino - Ungaricum, 1590) találhatjuk meg. (Vinum passum- aszszu szőlő bor).4 „Az aszúképződés fontos előfeltétele a késői szüret. Az 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. Erről régi szólások is tanúskodnak: Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ." "Rég felírta Noé a Tokajhegy ormára, Hegyaljai kapás, várj Simon-Júdásra !”5 A népi hagyomány ezekben a frazémákban máig megőrizte a szüret e fontos mozzanatát. A népdalok között is számos példát találunk, amely a témával kapcsolatos (A tokaji szőlőhegyen, Érik a szőlő, hajlik a vessző stb.). A borvidéken készült különböző fajtájú borok és borkülönlegességek számos magyar irodalmi alkotásban szerepelnek ezzel és emelve kvalitásait az önmagában is nívós bornak. „… megvallom, ha tudtam volna, hogy Bachus ily nagy élesztője az elméknek, már régen Parnassus hegyérül Tokai hegyre vontam volna kilenc musáimmal sátoromat”- szavalta egy Apollót megszemélyesítő diák Sátoraljaújhelyen 1765 farsangjának utolsó napján elhangzott iskoladrámába. 6 A 17–18. századra a tokaji bort már az ismert és elismert borok között tartják számon. Emiatt a 18. századtól több költő is megemlíti verseiben ezt a kitűnő nedűt. A borvidék kiemelt jelentőségű művelődéstörténeti centrumában működő sárospataki kollégium több híres diákját is megihlette a tokaji. Édes Gergely A Hegyaljáról és A boroskancsóról című művében is szerepel Tokaj és annak különleges itala. Előbbiben Bacchus a bor istene Mádon leli meg az „örök lakást”, utóbbiban pedig a mádi bort említi, mint tiszta nektárt. Csokonai Vitéz Mihály jogot tanulni érkezett a nagy múltú sárospataki iskolába. Sárospataki tartózkodása idején számos költemény született tollából: Miért ne innánk?, Bacchushoz. Inscripcio, Bakhushoz, A borital mellett, Főldi Rózsa, Fűzfa sípra észrevételek.7 A Miért ne innánk? című versében Édes Gergelyhez hasonlóan Csokonai a mádi bort verseli meg. Mi gondod a továbbira,/S világodat hogy éled?/Tekints csak e jó mádira, /Szíved, tudom, megéled,… 8 A Bacchushoz. Inscripcio című költemény nem kifejezetten a borról szól. „A költemény tulajdonképpen egy kis olasz vers fordítása, de nem szó szerint, hiszen a magyar butéliákról ismert feliratok ma is ismerős stílusában ülteti a költő magyarra, így kitűnő stílusparódia válik belőle.” 9 Sárospataki CSOKITS János, Adalék egy tokaji adomához, Új Forrás, 36. évf. 10. sz. / 2004, 98. http://www.hit.bme.hu/~papay/misc/Szikszai_Fabricius.pdf. 2015-10-12. 5 http://www.hit.bme.hu/~papay/misc/Tarcal.htm. 2015-10-12. 6 BODÓ Sándor, Tokaj-Hegyalja körülhatárolása, = A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza, szerk. BENCSIK János–VIGA Gyula, Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XXII., Miskolc, Borsodi Nyomda, 1988, 14. 7 MARTINÁK János, Csokonai és Sárospatak, Zempléni múzsa : társadalomtudományi és kulturális folyóirat, 5. évf. 2. (18.) sz. / 2005, 31. 8 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 75. 9 MARTINÁK, i.m., 38. 3 4
77
keletkezésén túl azonban az teszi fontossá ezt alkotást, hogy a korabeli szőlősgazdák neveit is beleszövi ebbe a versbe, ezzel megőrizve a mestereket az emlékezetnek. Csokonai Barátomhoz és a Lillám szácskája című költeményekben Tokajt és a tokaji bort foglalja versbe. A Barátomhoz című versben a költő szerint a Múzsák új lakhelye Tokaj, ahol nektárral élnek. Így válik tehát a költő nyomán Tokaj magasztos színhellyé. Lillám szácskája című versben egy hasonlat keretében verseli meg Csokonai a tokajit: Ajkaid virági szebbek,/Mint rózsa bíbora,/És csokid édesebbek, /Mint a Tokaj bora.10 Csokonai levelezésében is találunk példát a tokaji bor magasztalásáról. 1801. július 19-én édesanyjának írt levelében a következő sorokat találjuk. Óh, tokaji aszúszőlő, hogy hoztad le te a Pluto fejedelmi ebédlőszobájába, a Persephone ágyasházába, az örök éj nyugvó kanapéjára azt a bódítani nem tudó örömöt, mellyel csak a földfelettiek vidulhatnak. A szintén pataki diák Bessenyei György a felvilágosodás egyik meghatározó alakja is megénekli ezt a csodás nedűt Az eszterházi vigasságok című írásában: De először Tokaj hozta el italát, Éjfél közt lepvén meg a herceg asztalát.11 Mindhárom költő versein érződik az antik irodalom és mitológia ismerete, illetve a klasszikus verselés tudománya. Fazekas Mihály a Lúdas Matyi írója baráti kapcsolatban állt Csokonai Vitéz Mihállyal. Fazekas barátjához írt versében a Csokonai által is oly kedvelt tokaji bor is helyet kap: Jer, egy palack édes tokájert, /Majd eleget nem iszunk, ha nem élünk.12 „Szirmay Antal író, történetíró a 18. század második felének és a 19. század első évtizedének egyik legsokoldalúbb egyénisége. Kazinczy Ferenc kortársa”13 is fontos szerepet tölt be a tokaji bor ismerté tételében. „Mivel igen olvasott és népszerű volt, jórészt neki köszönhető TokajHegyalja és a tokaji bor mítoszának megteremtése. Tőle származik például a közkeletűen ismert Tokaj-Hegyalja körülhatárolás, mely szerint „incipit in Sátor, definit in Sátor”, azaz az abaújszántói Sátor-heggyel kezdődik és az újhelyi Sátor-heggyel végződik. Az ő népszerűsítő tevékenységével maradtak fenn és váltak napjainkig közkeletűen használtakká versek, bordalok, mulatóénekek, szólások.” 14 Notitia Topographica, Politica Inclyti Comitatus Zempléniensis című munkájában számba veszi a hegyaljai településeket és a településekhez fűződő borokat is. A tokaji vagyis hegyaljai szőlőknek ültetéséről, jó míveléséről, a szüretelésről, a boroknak csinálásáról és megtartásáról című művében a hegyaljai bort egyenesen a magyarok istenének ajándékaként dicséri. A történeti jellegű írásai mellett verses munkáiban is szerepel a hegyaljai szőlőtermesztés és maga a tokaji bor. A Paraszt (A Tokaji kapások ebédje) című verses zsánerkép megjeleníti a korabeli szőlőmunkások munkáját, szokásait és étrendjét: A dél elmúlt, Vizit meríti, Árnyéka fordult Torkát enyhíti A szép napnak Szomjúságtól Már éjszaknak. A patakból. Teszi kapáját, Fejét álomra És tarisznyáját Hajtja az hantra, Veszi a szegény Elaluszik, Megfáradt legény. Jól nyugoszik. Sajtot, szalonnát Búsult elméjét, Kenyeret, hagymát Fogyott erejét Előkeres, Megújítja Falatot nyes. És vidítja. Kezdett
Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 77. 11 Uo. 77. 12 Uo. 74. 13 FEHÉR József, Szirmay Antal Hungária in Parabolis-A = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVII., szerk. VERES László–VIGA Gyula, Miskolc, HOM, 1999, 571. 14 FEHÉR, i.m., 581. 10
78
munkáját, Letett kapáját Újra veszi S dolgát viszi.15 A Szirmay nevéhez fűződő következő versrészlet remekül tükrözi a szerző elkötelezettségét, tiszteletét és áhítatát a hegyaljai bor iránt: Áldott tokaji bor, be jó vagy s jó valál, Hogy csak szagodtól is elszalad a halál; Mert sok beteg téged mihelyt kezdett inni, Meggyógyult, noha már ki akarták vinni. Istenek itala, halhatatlan Nektár.16 Debreczeni Ember András 1730–1750 között hegyaljai esküdt volt. A kutatók szerint Tokaj és Erdőbénye lehetett a lakhelye. Emiatt vált lehetségessé, hogy oly kitűnő korrajz születhetett a tollából. Ránk maradt írásából megismerhetjük a korabeli Tokaj-Hegyalja szinte minden települését, illetve az 1772. évi bő és az 1774. évi szomorú szüret történéseit. Debreczeni Ember András művének legértékesebb vonása kétségkívül az, hogy rengeteg értékes adattal szolgál a borvidék földrajzáról, a települések belső életéről, illetve gazdasági, társadalmi és szociális vonatkozásairól. Nagyszerűen foglalja össze a címekben a hegyaljai települések jellemzőit: Aranylábu Toltsva, Vizes Tokaj, Puszta Rátka. Kitűnő helytörténeti munkája megörökíti, hogy melyik településen milyen dűlőn terem jó bor. Emiatt rendkívül fontos forrásanyagként szolgálhat a történészek számára is. A Tokajban termett borról a következőket írja: Hét Ormó, Szerelem Szőllő jó bort terem, Verebesnek borát, míg lopóval érem, Jó barátom innya a pincébe kérem, Három nagy kő borát ennél feljebb mérem. A több szőlők borát bízvást más országba, Vihetik kupecek nagy Poznániába.17 A tokaji bor Kazinczy Ferencet és a kortárs Virág Benedeket is verselésre buzdította. Kazinczy A szonett múzsája című versében a tokajit isteni nektárként említi, míg Virág Benedek Széphalom című művében édes tokajiként énekli meg a borvidék borát. Kölcsey Ferenc nemzeti imádságunkban a Himnuszban is megénekli a tokaji bor éltető erejének nagyságát. A Himnusz az 1989-es alkotmányunkban is szerepel és a 2012-ben elfogadott alkotmány preambuluma is Kölcsey soraival kezdődik. A tokaji bor minden magyar nemzeti fohászában való szerepeltetése halhatatlanná emeli az akkor is hungarikumnak számító nemzeti kincsünket. Kölcsey azonban nemcsak a Himnuszban állít emléket a tokaji bornak, hanem a Tudatlanság című művében is, amiben egyenesen isteni eredetűnek tartja ezt a nedűt: S kelyhem ha megtöltétek,/Köszönni bort felétek Tokaj szent isteni. 18 „Széchenyi Istvánnak nem volt ugyan szőleje a Hegyalján, de borkatalógusaiban mindig a tokajié az elsőség. A lista ilyeténképpen fest: tokaji, ménesi, budai, somlai, badacsonyi, soproni, karlócai. Széchenyinél gyakran egymagában áll a tokaji mint a bor maga, jelezve, hogy „Tokaj olvasztott aranya” a hungaricumok között is egészen kivételes helyet foglal el. Olyannyira, hogy ez a „mennyei balzsam” még a bejegyzett patikaszerek között is szerepel. A legnagyobb magyar is úgy véli, hogy a tokaji visszahívja a beteget az életbe. Ennek megfelelően a tokajiba mártott zsemlét ajánlja a gyengélkedőnek.”19
15
FEHÉR, i.m., 575–576. Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 68. 17 PAP Miklós, Debreczeni Ember András és Marton János leírásai Tokaj-Hegyalja és Zemplén településeiről= Documentatio Borsodiensis 6. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 1987, 25. 18 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 96. 19 KÖDÖBÖCZ Gábor, Bor az irodalomban, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 2012, 38. 16
79
Czuczor Gergely magyar bencés szerzetes, aki nyelvészeti munkájának köszönhető A magyar nyelv szótára, amit Fogarasi Jánossal közösen írt meg. Nyelvészeti munkássága mellett kitűnő költő is volt. Verseiben remekül használja a népdalok formáját és stiláris eszközeit. Ennek köszönhető, hogy számtalan alkotása népdalként is ismert. A Bordal című művében természetesen a tokaji bor is megtalálható: Bor kell nekem, bor, bor,/Hegyaljai méz-bor. 20 Vörösmarty Mihály a magyar romantika egyik jeles képviselője is foglalkozott a korabeli borokkal, hiszen neki magának is volt szőlője, bár a gazdálkodáshoz nemigen értett. „A présház a magyar szellemi élet új színtere lett a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején. A fóti présház különösen, hiszen itt a magyar szellemi és politikai élet kiválóságai találkoztak, s nemcsak szüret idején, de tavasztól őszig az olykor péntek délutántól hétfő reggelig tartó hosszú hétvégeken.”21 Vörösmarty nem vetette meg a bort és határozott véleménye volt a jó borokról. Nézeteit versbe is foglalta. A Rossz bor és Jó bor című műveiben is megtaláljuk a tokaji bort: Azért mosolyg Tokajnak nedve ránk?/Arany borod, tűzlelkűk fiaid (Jó bor).22 Vörösmarty bor szeretete megjelenik a Czillei és a Hunyadiak című drámájában is. Vörösmarty drámájának egy részlete később a Bánk Bánban, a nemzeti operánkban is helyet kap a Petúr bordala című betétben. Szemere Miklós a Magyar Tudományos Akadémia levelező és a Kisfaludy Társaság tagja Sárospatakon végezte tanulmányait. A zempléni gazdálkodás mellett a művészet és a költészet is rendkívül foglalkoztatta. Arany Jánossal és Petőfi Sándorral is kapcsolatban állt. Több költeményében is megtalálhatjuk a tarcali és a tokaji bort. Bordal (I), Bordal (II), Tolcsvai pincémben (I), Tolcsvai pincémben (II). Ezekben a versekben a bort arany léként, míg a tokaji hegyeket szentként emlegeti. A Tolcsvai pincémben (I) című írásban a bor mellett híres kortársak, barátok is szerepelnek, akikről egy-egy versszakban a legjellemzőbb vonásaikat, szokásaikat foglalja össze. Képet kaphatunk Sárosy Gyuláról, Kazinczy Gáborról, Kuthy Lajosról, Tompa Mihályról. Bajza József Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel 1837-ben megindítja az Athenaeum című folyóiratot. Irodalomszervező munkája és kritikai vénája mellett verseivel is felkelti a kortársak figyelmét. Borének című művében a tokaji mint Tokaj gyönyörnedve jelenik meg. Eötvös József a politikai pályafutása mellett a korabeli irodalmi és művészeti élet kiemelkedő alakja 1838-ban A tokaji hely című versében emlékezik meg Hegyaljáról és annak boráról: Régi lángod, régi fényed/boraidban most ég.23 Garay János a Mátyás király Gömörben című művében, míg Erdélyi János az egykori pataki diák, aki később nagy szerepet játszott a kollégium szellemi életének újbóli felvirágoztatásában a Szüreten című versében örökíti meg a tokaji bort.
Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 103. 21 SZIGETHY Gábor, Bordalok a reformkorban, Rubicon. - 14. (2003) 1/2., 43. 22 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 104–105. 23 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 117. 20
80
A magyar romantika regényirodalmának egyik jeles képviselője Kemény Zsigmond az 1855-ben megjelent történelmi, drámai eljárásokat alkalmazó az Özvegy és leánya című regényében is szerepel a tokaji bor: Ne feledje a három átalag ótokajit üvegekre szedetni.24 Ahogy fentebb már említettük Szemere Miklós baráti köréhez tartozott Tompa Mihály, aki a tokaji bor szeretetét A Népdal, Levél Petőfihez, A vámosújfalusi jegyző című műveiben is megírta. A bor mint a mulatozás fontos része nála is isteni eredetű: Hegyalja! Megáldott az Isten jó borral,/Amely vért és lelket pezsgőt kedvre forral. 25 Petőfi Sándor a magyar költészet egyik legismertebb alakja 1847 júliusában TokajHegyalján tett útja során került kapcsolatba az itt termelt borral. Utazása során számos költemény született. A nagyeposznak szánt Lehel vezér című műben kétszer találhatunk említést Tokaj boráról: Öt esztendő múltán Tokaj, s Ménes borát… Úgy vagyon, boroztak, pedig hatalmasan,/Válogatva Tokaj s Ménes boraiban.26 A költemény szerint kalandozó magyarok tehát a „haza-szerzéskor” már Tokajt ismerték és a haza egyik kiemelkedő tájának tartották, amelynek borát oly szívesen fogyasztották is. A hegyaljai utazásai kapcsán szerzett tapasztalatait, benyomásait, élményeit barátjának, költő társának úti levélben Kerényi Frigyesnek írja meg. A XI. úti levélben magasztos hangvételben ír a tájról, a városokról és természetesen a tokaji borról. E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja.(Sáros-Patak, julius 9. 1847.)27 A magyar regényírás két kiemelkedő alakját is megihleti a Hegyalján termett bor. Az egyik híres regényíró nem más mint Jókai Mór. „A tokaji legendája Jókai Mór regényeiben (Szeretve mind a vérpadig; A lőcsei fehérasszony; Egy magyar nábob) is megjelenik. Utóbbi művében a vendéglátás, az asztali pompa, a gasztronómiai élvezet csúcsaként magasztalja a szerző: A terem közepén ezüstmedence állt, melyből furfangos szökőkút növelte magasra a tiszta tokaji bort topázsárga nedvsugárban.”28 A másik kiemelkedő regényíró Mikszáth Kálmán, akinek szintén több művében is helyet kap a tokaji bor. A Szent Péter esernyője című műben, illetve a Kísértet Lublón, valamint A gavallérok című írásokban is nagy hangsúlyt kap ez az édes nedű. Gárdonyi Géza a költő műfordító, drámaíró bor szeretetét az 1901-ben megírt A bor című színműve is hűen tükrözi. A népies elemeket, életképeket dramatizáló színművet 1901-ben Budapesten már a Nemzeti Színház is műsorára tűzi. A darabban játszó színészek között olyan nagy nevek is szerepelnek mint Latabár, Paulay Ede, Ujházy Ede29. A tokaji bor Gárdonyi Hosszúhajú veszedelem című novellájában is szerepel: A szerelem a lélek tokaji bor. /É-é-édes méreg!-szólt a báró megcsillanó szemmel.30
24
Uo. 118. Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 126. 26 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 141–142. 27 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 144. 28 KÖDÖBÖCZ, i.m., 38. 29 GÁRDONYI Géza, A bor: Falusi történet 3 felvonásban, http://mek.oszk.hu/05800/05877/05877.htm 30 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 158. 25
81
Zempléni Imre Árpád Tállyán született költő számos verset írt a számára oly jól ismert borról. Verseiben azonban a bor és a bortermelés nemcsak az eddig megszokott pátosszal jelenik meg. A Tállya című versben inkább keserű tapasztalatait szedi versbe szülővárosáról és Tokajról: Szegény város! Szörnyen megváltozott,/Mint a himlőt kapott madonna-arc…. – Pusztul Tokaj, haldoklik a borág. A Lavotta hegedül című írásában viszont egy könnyedebb hangvételű, vígabb versében a szüretről és Lavotta Jánosról a híres verbunkos muzsika jeles képviselőjéről is megemlékezik. Víg az élet, szüretelnek Tállya városában./Köröskörül a hegyeken sürgés, danolás van./Fosztogatják a tőkét, szemelik az asszút,/Tapossák a sűrű mustot, kurjongatnak hosszút.31 Zempléni Árpád Lavotta hegedül című írásához hasonlóan Ady Endre a szüretet és az ahhoz kötődő vigasság témakörét énekli meg. Ady a költő géniusz Szüret című írásában reflektál Kölcsey Himnuszára: Hah! Régen, amikor Tokajnak/Nektárt adott a vesszeje…32 „A tokaji Nagyhegy, népies nevén Kopasz, amit a nyugati irodalom sok esetben Aranyhegynek nevez, Krúdy szerint: történelmi kapuőr, a magyar Kánaán bejáratánál, melynek még a Tisza is egy hűséges rabszolga alázatosságával csókolja a lábát.”33 (Krúdy Gyula: Elátkozott nektár). Az idézetből is kitűnik, hogy Krúdy rendkívül nagy tisztelője volt Hegyaljának és a borának is. Krúdy Gyula a modern magyar prózaírás egyik nagymestere több művébe is beleszövi a tokaji bor motívumát (A podolini kísértet, Pókhálós palackok, Sárkányvér, A borász, Utazás a Tiszán, Tokaj, Őszi utazás a vörös postakocsin, Festett király, Ferenc József bora, A tiszaeszlári Solymosi Eszter, Etel király kincse, Boldogult úrfikoromban, Kossuth fia). Szép Ernő Az asztalfiából (Ady Endrének) című írásában Lesznai Anna az egyik legnagyobb magyar költőnő pedig a Mádi bor című versében is mézként jelenik meg a hegyaljai bor. Áprily Lajos az erdélyi magyar irodalom fontos kiemelkedő alakja, akinek „költészete azokról az élményekről adott számot, amelyeket az erdélyi táj és az erdélyi történelem sugallt, elégikus érzésvilágot fejezett ki, nemegyszer az erdélyi magyarság tragikus történelmi tapasztalatait szólaltatta meg.”34 Azonban Áprily Lajost nemcsak az erdélyi táj, hanem a Hegyaljai borvidék is megihlette. Pataki bor című írásában két nagy költő elődöt is megidéz Áprily. Versében Balassit és Petőfit is megjeleníti. Petőfivel kapcsolatban a már említett XI. útirajzban a Sárospatakról szóló részletére (E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai – Sáros-Patak, julius 9. 1847.) reflektál Áprily: Petőfi lelke hősökért hevül,/ nem a jelent, a múltat látja itt./ Nem te idézted meg, pataki bor,/ a szent szabadság oroszlánjait?. 35 A Mádon született református lelkész, költő, irodalomtörténész, egykori pataki diák Hegyaljai Kiss Géza életművében is fellelhetők a helyi borok említése. Két hegyek varázsa, 31
http://www.aszodmuvisk.hu/news.php?readmore=86 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 159. 33 PAP Miklós, A bor gyógyító erejéről = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVIII., szerk. VERES László– VIGA Gyula, Miskolc, HOM, 1999, 763. 34 POMOGÁTS Béla, Erdélyi gondolat - erdélyi irodalom: Hagyományok és alapok, Tiszatáj, 1994. Február, 54. 35 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 144; Áprily Lajos összes versei, http://palheidfogel.gportal.hu/portal/palheidfogel/upload/438951_1333642228_06478.pdf 2015-10-12. 32
82
Mádi parádé, Csokonai Patakon, Szerencs, Monok, Mád, Rákócziék mádi szüretje.36 A teljes életműből ezek a kiemelések is érzékelhetővé teszik a szerző mély tiszteletét a hegyaljai bor iránt. A XX. századi magyar irodalom jeles képviselője, a később emigrációban élő Márai Sándor Szindbád hazamegy című kitűnő írásában amellett, hogy nagyszerű elődjének, Krúdy Gyulának állít emléket, megtalálhatjuk Szindbád visszaemlékezését egy Tolcsvai estéről is. „A Magyar borok című esszéjében is hangsúlyosan van jelen a tokaji.
.”37 Weöres Sándor a Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő utolsó pályaszakaszának egyik legkiemelkedőbb alkotása minden bizonnyal az 1972-ben rövid egymásutánban három kiadásban is megjelent Psyché.38 A Psyché Séta lovaglás című részében a Hegyalján tett lovastúra különböző helyszínei mellett természetesen szerepel a tokaji bor is: Terem itt ollyan bor, sűrű öt puttonos,/Hogy íze az egész tájékkal rokonos,/Benn a méhe zsongás aranyos lugasban,/A méz édessége kissé fanyarabban,/Napsugár zamata, villámlás deleje/Tsak az első kortyban. Ki bőn nyelegeti,/Fenségét nem érzi és el-elvesztegti, Soha fel nem fogja e Nectar beszédet. Meghalunk s egy tsepben itt az örök élet. 39 Hamvas Béla Kossuth-díjas magyar író kimerítő művet ír a borról. „Hamvas Béla A bor filozófiája című munkája irodalmi és filozófiatörténeti szempontból egyaránt jelentős mű. Irodalmilag azért, mert színes, plasztikus, élvezetes stílusa kiemeli a rendkívül magas színvonalon alkotó magyar esszéista irodalomból is; filozófiailag pedig azért, mert mindmáig ez az egyetlen olyan alkotás, amely a bor jelentőségét szellemtörténeti dimenzióba helyezve vizsgálja.”40 Az egész világ tudja, hogy a hegyaljainak sehol másutt nem található díszei vannak. … Aki amilyet szeret, aszut, vagy szamorodnit, édeset, vagy szárazat. Ez a nagy nyilvánosság bora. Hangversenyek szüneteiben, operában felvonás közt pompás, már csak azért is, mert egyike a legmuzikálisabb boroknak. Akinek rejtélyes betegsége van, igyon hegyaljait. Az asszony, ha azt akarja, hogy méhében levő gyermeke büszke és királyi lény legyen, igyon hegyaljait. A művész, ha művét befejezte, és sikerült, ünnepelje meg és igyon hegyaljait.41 Weöres Sándor és Hamvas Béla is kiemeli a bor gyógyító erejét. Ez a mítosz tulajdonképpen egyidős a szőlő-, és bortermeléssel. A két szerző nagymértékben hozzájárul ennek a mítosznak a továbbéléséhez. A kortárs magyar irodalom egyik legolvasottabb írója is tollhegyére tűzte a tokaji borokat, ha nem is az eddig megszokott módon. Moldova György Keserű pohár Riport a magyar
Hegyaljai csillagok: Válogatás Hegyaljai Kiss Géza írásaiból, Szerk. HŐGYE István, Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaújhely, 1993. 37 KÖDÖBÖCZ, i.m., 38. 38 SCHEIN Gábor, Weöres Sándor, Bp., Elektra Kiadóház, 2001. 96–97. 39 Tokaj a magyar irodalomban: tanulmányok és művek / szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2002, 261. 40 ÁGOSTON Balázs, A bor mint kultúrtörténeti és spirituális jelenség: Hamvas Béla A bor filozófiája című műve rövid ismertetése http://szoda.web-oldal.hu/muvek/Agoston%20Balazs/Agoston%20Balazs%20%20A%20bor...pdf. 2015-10-12. 41 HAMVAS Béla: A bor filozófiája, Bp., Editio M Kft., 2000, 144. 36
83
borokról és borászokról című írásának 2. kötetében kapott helyet az Aszú és parlag–Tokaj. A kötet az eddigiektől merőben eltérő módon dolgozza fel a Hegyaljai szőlőtermelés mindennapjait, sikereit és kudarcait. Kortárs magyar költők sora csatlakozott az elődökhöz és verselték meg a Hegyalján termett borokat. Annus József: Eltérített Pegazus; Czakó Gábor: Aranykapu; Szepesi Attila: Aranykapu, Palackok; Bodnár István: Tokaji aszú; Kiss Benedek: Száraz szamorodni; Csörgits József: Tokaji döccenő; Tarján Tamás: Tokaji bordal; Géczi János: Hegyalja; Lackfi János: Tokaji asszó; Kőrösi Zoltán: Orrocskák; Oravecz Péter: Disztichon a tiszti honról. „Finta Éva költő, a sárospataki tanítóképző – az Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kar – oktatója 1990 óta Magyarországon él, de nem szakadtak meg a kárpátaljai kapcsolatai sem. Megjelennek versei a Magyarországon szerkesztett irodalmi lapokban, és állandó szerzője a Beregszászon megjelenő Együtt című irodalmi, művészeti folyóiratnak is. Munkásságának elismeréseként az idén a magyar kultúra napján megkapta a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet Munkácsy Mihály Életműdíját.”42 Álljon itt tehát a nagyra becsült tanár kollégánk által írt vers példaként arra, hogy Tokaj-Hegyalja és annak kincse a mai napig megihleti a költőket.
Finta Éva TOKAJ A vulkán ereje egykoron tűzesőt szikrázva az égre széthányta földünk kincseit és lelket lehelt melegébe. Az olvadt magma fémcseppjei miként az érett szőlőfürtök megkövesedve alszanak álmuk a fénylő napban költött. A hegyoldal kőteraszain sétálgat a magányos gazda figyeli a dús fürtöket megkötözgeti, kacsozgatja az elbitangolt hajtásokat a súlyától megroggyant termést zsebében spárga, bicska van szájában borízű az emlék. Majd, ha szüretkor mind megtelik kádja az idei szemekkel s a száron hagyott fürtöket megcsípi fagyával november
42
http://www.rfmlib.hu/hu/node/12291
84
belémar a töppedt szemekbe a szőlő megfonnyadt húsába s a cukros, lazúros ragacs belegyöngyöződik a kádba: csak akkor tudja, mi végre volt minden cselekvése az évnek fényes lett vagy silány bora szidják vagy ünneplik a vének. Ezért, hogy Tokaj himnuszosan követi tetteink, sorsunk. A nagy begyűjtések előtt még nem sejlik, mi végre voltunk.
Sárospatak, 2015. augusztus 21.
8. A TOKAJI BOR A VILÁGIRODALOMBAN A Biblia az emberiség felhalmozódott tapasztalatainak, tudásának összefoglalását tartalmazza. A Szentírás az egész európai kultúra egyik fontos alappillére. Ahogy a szőlő és a szőlőtermelés mondhatni egyidős az emberiséggel. A szőlő és a bor Ótestamentumában ekképpen szerepel Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból…43. Az újtestamentumban a bor már Krisztus véreként jelenik meg. Az antik görög és római költészet nagymértékben összefügg a mitológiával. Az antik irodalomban is több költő dicsőítette a bort mint az élet és a mámor forrását. A görög mitológiában Dionüszosz, míg a római mitológiában Bacchus a bor és a mámor istene. Az antik mitológia istenei lakomáikon nektárt iszogatnak. Ezt a mozzanatot számos antik költő is versbe foglalja. Alkaiosz leggyakoribb verstémái között szerepel Dionüszosz istenhez írt himnuszok, valamint a borról szóló versek. Anakreon a görög költészet legnagyszerűbb dal költője. Érzékletes képekkel ragadja meg az élet élvezetét, amelynek elengedhetetlen része a bor és az utána való vágyódás. Anakreon újszerű költészete Horatiusra is nagy hatást gyakorolt. Horatius a bor és az ahhoz kapcsolódó életöröm témáját az élet filozófiájává tette. Már ezekben a művekben is fellelhető a bor mint nektár és mint életelixír. „A bor gyógyító erejébe vetett hit egyidős a szőlőnövény és borkészítés elterjedésével. A mámor misztikuma tette a bort áldozati itallá, s ez lett a bor gyógyító erejébe vetett hitnek egyik forrása.”44 A Kárpát-medencében feltehetően már az időszámításunk előtti korban is termeltek bort a kelta népek. Később az időszámításunk szerinti első évszázadokban már virágzó szőlőtermesztés volt Pannónia földjén. „Írásos emléke is van Probus római császár szerémségi
Biblia, ford. Károli Gáspár, Mózes 1. könyve, a teremtésről 9:20; 9:21. PAP Miklós, A bor gyógyító erejéről = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVIII., szerk. VERES László– VIGA Gyula, Miskolc, HOM, 1999, 763. 43 44
85
szőlőtelepítésének.”45 Később a barbár betörések rendkívül nagy kárt okozta a Pannón szőlőültetvényekben, amit folyamatosan próbáltak pótolni. „Claudianus költő erről versben megemlékezett meg: …s máris mentében az árnyas Dunának/Szőlőt is ültet. S örül, hogy honának fizethet adót már/Megmenekülve a veszélytől.” A magyarság a honalapítást követően kezdett el fogalakozni a szőlőtermesztés tudományával. A XI. századtól már számos okmányban szerepelnek szőlőbirtokok és a szőlőműveléssel kapcsolatos egyéb információk. István király fiához írt intelmeiben is nagy tekintéllyel szerepel már a bor. IV. Béla a tatárjárás után vallon telepeseket hívott a TokajHegyaljai borvidékre.46 A tatárjárás utáni külhoni betelepített szőlőművesek kérdésében több nemzetet is megemlít a szakirodalom. Egyesek vallonokról mások Itáliai telepesekről adnak számot. „Az 1242-ik esztendőben a tatár veszedelem után IV. Béla király Itáliából szőlőmíveseket hozatott be, kik a tokaji hegyeket itáliai szőlővesszőkkel újra betelepítették. Tőlük kapta nevét a Hegyalján Olaszliszka mezőváros és Olaszi falu, nemkülönben a híres tokaji szőlőfajta, a Formint, mely azon itáliai Formina vidékéről nyerte nevét, amelyről már Horatius is énekelt a Lib. I. 20. Ódában. Hasonlóképp a Rumonya, vagy Romána szőlővessző is. De ma is sokan költöznek ide kereskedés céljából és magyar városokban telepednek meg..."47 A Tokaj-Hegyalján nevelt szőlő és a belőle készült bor már a XVI. században elismert és híres volt más országokban is. Példaként állítható, hogy tokaji szőlőtőkéket próbáltak telepíteni a korabeli elzászi területekre. A XVII. században a tokaji bor a Lengyelországi borkereskedelem révén vált világhírűvé. Rákóczi fejedelem elévülhetetlen érdemei közé tartozik a tokaji bor hírnevének külföldi öregbítése. Borajándékai révén a magyar borkülönlegességeket megismerhették a francia, a porosz és orosz uralkodói családok. 48 Híres történelmi személyek a tokaji bor iránti csodálatuknak hangot is adtak. II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajosnak borajándékként küldött a tokaji borból. A Napkirály az ajándék megkóstolása után a következő mondattal fejezte ki csodálatát a hungarikumnak számító magyar borról: „Vinum regnum, rex vinorum” (A királyok bora, a borok királya). Ez a latin kifejezés ma is megtalálható egyes tokaji borok palackjain. 1562-ben megrendezett tridenti zsinatra Draskovich tállyai bort vitt ajándékba IV. Pius pápának, aki miután megkóstolta „elragadtatásának a következőképpen adott hangot: Summum pontificem talia vina decent! (A legfőbb paphoz ilyen borok illenek!)”49 XIV. Benedek pápa Mária Teréziától kapott a Hegyaljai nedűből. A pápa az uralkodónőnek köszönőlevelében így dicséri a tokajit: Boldog a föld amely termett, boldog a királyné aki küldött és boldog vagyok én, aki iszlak.50 A bor mindig is jelen volt az emberiség életében és jelenléte a költészettel és a művészettel is fonódott. Hegyaljai különleges nektár több ország költőjét és íróját is megihlette. A
Borok Könyve, szerk. HAJÓS Gyöngyi; írta CSIZMADIA László et al., Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1995, 27. Vö. Borok Könyve, szerk. HAJÓS Gyöngyi; írta CSIZMADIA László et al., Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1995, 27– 28. 47 FEHÉR József, Szirmay Antal Hungária in Parabolis-A = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVII., szerk. VERES László–VIGA Gyula, Miskolc, HOM, 1999, 581. 48 Borok Könyve, szerk. HAJÓS Gyöngyi; írta CSIZMADIA László et al., Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1995, 28– 29. 49 CSOKITS János, Adalék egy tokaji adomához, Új Forrás, 36. évf. 10. sz. / 2004, 98. 50 http://www.nemethistvanpeter.hu/vers/tokajer.htm 2015-10-10. 45 46
86
következőkben számba vesszük, hogy melyek azok a nemzetiségek, amelyek a világhírű alkotói révén hozzájárultak a tokaji bor világhírűvé válásához. Adam Czahrowski XVI. századi lengyel költő végvári vitézként harcolt Magyarországon 1596-ig Eger elestéig. 1597-ben megjelent kötetében szereplő Eger és a híres vitézség gyásza című versben megemlékezik azokról a végvárakról és katonákról, amelyek a harcokban elestek. Ebben a műben találhatjuk meg elismerő szavait a borunkról: Ecsed, Kálló és Szerencs, Ónod meg Tokaj, /ahol kitűnő a bor. A költő Balassi Bálint A végek dicsérete című művét is dolgozta át, amit a lengyel nemzet népdalként ismer.51 A lengyel irodalom későbbi korszakaiban is találunk olyan szerzőt, aki ezt a tüzes magyar bort beleszőtte művébe. A lengyel romantika egyik jeles képviselője Adam Mickiewicz a Pan Tadeus című művében többször is szerepel a magyar bor. A szerző hű képet fest a korabeli nemesség életéről szokásairól, aminek elengedhetetlen része a nagy estélyeken való részvétel. A nemesi étkezésekről pedig nem hiányozhatott a tokaji bor sem: A Bíró meg oldalvást Tadeust mustrálva igazgatta köntöse ujját, jó magyar bort töltött…./…Malaga került s magyar bor a serlegekbe…52 A XIX. Század második felében alkotó Bolesłav Prus A bábu című regényének főhőse a magyar szabadságharcban is részt vevő idős kereskedősegéd. A magyar bor ebben a műben a fejedelmi italként való szereplése mellett megjelenik a magyarság mindennapjaihoz hozzátartozó nélkülözhetetlen elemként is.53 Henryk Sienkiewicz XIX. századi Nobel-díjas lengyel regényíró A kislovag című regényében egy tokaji borkülönlegességet a máslást említi meg. A máslás úgy készül, hogy az aszúbor, vagy más hasonló minőségi bor törkölyére mustot öntenek és összekeverik. 54 A tokaji borkülönlegességet megragadó idézet így hangzik: Igyál Mihály, hogy legyen erőd mindent elviselni, mert igen nyomorultnak látszol. Ezt mondván Zagłoba kivette az inas kezéből a butykost, és teleöntötte mindkét poharat máslással, olyan öreggel, hogy már egészen megsűrűsödött az évek alatt. 55 Ahogy azt már korábban láthattuk a francia uralkodóház és a főnemesek Rákóczi fejedelem diplomácia ajándékainak köszönhetően ismerte meg ezt a különleges italt. A főúri asztalokról nem hiányozhatott a kuriózumnak tartott borkülönlegesség. A francia főúri udvarokba és az ott tartandó estékre a francia felvilágosodás kiváló írója is bejáratos volt. Kitűnően értett a borokhoz és nem vetette meg a jó borok fogyasztását. A tokaji különösképpen szerette. Több művében is szerepelteti a francia nemesség egyik kedvenc borát. Voltaire II. Frigyes porosz királlyal való levelezésében rendkívül sokszor a tokaji a téma. II. Frigyes, amikor Voltaire-nek ajándékba küldi a tokajit, Voltaire ekképpen köszöni meg a felséges nedűt „Amikor isszuk a Tokajit, meg kell győződnünk arról, hogy létezik felettünk a Gondviselés, mivel annyi gyönyört mint ez az ital, csakis valami végtelen jóságú Isten nyújthat az embereknek.”56 II. Frigyes
Vö. Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 13. 52 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 116. 53 Vö. Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 16–18. 54 http://www.kislexikon.hu/maslas.html 2015-10-15. 55 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 123. 56 http://www.kazanlar.hu/kazanlar-emil-amin/riportok-cikkek/voltaire-es-a-tokaji-bor/ 51
87
királyhoz írt verses levelében a tokajival megajándékozó uralkodót orvosként tiszteli és egyben a magyar bort gyógyító nektárként aposztrofálja: Magyarhonból a sárga nektár Brüsszelbe ím megérkezett…/Társaságában Voltaire Émilie/ Társaságában belekortyol, /Elkínzott gyomrát, kínteli/Létezését elfeledi/…Nekem e nedű recept.57 Szintén II. Frigyeshez írt egyik versében a tokaji bor és a Hegyaljai szőlőültetvények a nyugodt élet részeként jelenik meg: Midőn Tokajban szépen nyugodtan/A magyar ember szöllejét/ Kapálja…58 Az orleáni szűz című írásában Voltaire egy Szent Johanna korabeli főúri lakoma részeként jeleníti meg a borunkat, ami a társasági élet sziporkázó kedvét hozza meg: Lengyel Tokajinak vénül sárgulása/Felhatván velejek vékony fibráihoz/Eszek tüzesíti vidám tréfáihoz.59 Madame Pompadour is megajándékozta Voltaire-t a kedvelt borral, amit egy verssel köszön meg: … A Tokaji, mellyel kegyed megvendégelt Étiole-ba, /nem hasonlít egy keveset, aki adá, királyunkra?/Erő s édesség társul itt… 60Fekete János gróf és Voltaire több ízben váltottak egymással levelet. A gróf több alkalommal küldött Voltaire-nek a tokaji borából a Mes Rapsodies című verseskötetének kíséretében. Voltaire levelében megköszönve a bort, hozzátette, hogy a „borai jobbak a verseinél”61. Voltaire gazdag levelezése és költeményei arról tanúskodnak, hogy mennyire elbűvölte a híres magyar bor. A francia felvilágosodás másik nagyszerű íróját, filozófusát Jean-Babtiste Rousseau-t is lenyűgözte ez a remek ital. III. Óda című művében a champagne-i pezsgő és a tokaji aszú kerül szembeállításra, azonban mégsem lehet eldönteni, hogy melyik lenne a jobb. Champagne, Tokaj levét eszéllyel,/Lárusid közt ülj le, gyerünk:/Folyam mérkőzzék hegyvidékkel, S ítéld döntetlennek perük.62 Denis Diderot a francia Enciklopédia szerzője a francia és az egyetemes kultúra egyik kiemelkedő alakja a Fecsegő csecsebecsék című regényében a következőképpen jelenik meg a híres tokaji nektár: Tegnap a szultánnál vacsoráztunk, nyakaltuk a pezsgőt, vedeltük a tokajit; azt se tudtuk már, mit beszélünk, mikor a csecsebecsém csacsogni kezdett.63 Az Enciklopédiában pedig egy külön szócikket szentelnek Tokajnak. A francia realista regény kiemelkedő alakjának Honoré de Balzac-nak A Szamárbőr című regényében találhatjuk meg a magyar italt egy lakoma színes leírásában sok más nemzet különleges boraival együtt: Taillefer egyre noszogatta vendégeit s fölrakatta a rettentő rajnait, a tüzes tokajit s a tüstént fejbeszálló nehéz óborokat. 64 A megbékélt Melmoth című elbeszélésében pedig ekképpen ír a maga által is kedvelt hungarikumról:
Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 136. 58 BENKEI KOVÁCS Balázs, A tokaji bor a francia irodalomban =Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 35. 59 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 135. 60 BENKEI KOVÁCS Balázs, A tokaji bor a francia irodalomban =Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 33. 61 BENKEI KOVÁCS Balázs, A tokaji bor a francia irodalomban =Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 34. 62 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 134. 63 Denis DIDEROT, Fecsegő csecsebecsék, ford. KATONA Tamás, http://mek.oszk.hu/02900/02959/02959.htm. 2015-10-15. 64 Honoré BALZAC, A szamárbőr, ford. HARSÁNYI Kálmán, http://mek.oszk.hu/10000/10035/10035.htm 201510-15. 57
88
Kiihatna akár egy nagy hordó vén tokaji bort, úgynevezett: óbort, anélkül, hogy lélekbe látó, szúrós tekintete elborulna vagy ő maga kizökkenne kegyetlen józanságából, amellyel, mintha mindig a dolgok mélyére hatolna. 65 Gustave Flaubert a francia lélektani regény egyik jeles képviselője az Érzelmek iskolája című művébe egy reprezentatatív vacsora leírásában találhatjuk meg a tokajit: tokajiban pácolt yorki sonka.66 Alexandre Dumas a francia történelmi regények nagymestere Egy orvos feljegyzései (Joseph Balsamo) című művében is különleges ételek és italok társaságában jelenik meg az édes magyar nedű: És önnek egy óra elegendő volt, hogy megteríttesse ezt az asztalt, hogy a világ négy sarkába szalajtasson ezekért a gyümölcsökért, és hogy tokaji, konstanzi, ciprusi és malaga borokat szerezzen be? Felség szólalt meg Chon -, egy kis tokajit.67 A királyné nyakéke című regényében a tokaji bort rendkívüli főúri kiváltságként említi meg: Elmondom, miről van szó, nagyuram. Őfelsége Svédország királya, bocsánat, akarom mondani, őexellenciája Hága grófja kizárólag tokaji bort iszik. - Na és? Annyira szegény volnék, hogy nincs a pincémben tokaji? Ha így van, ki kell dobni a pincemesteremet. - Dehogyis, nagyuram. Körülbelül hatvan üveg tokaji bor van a pincében. - Akkor hát azt hiszi, hogy Hága grófja hatvanegy üveg bort iszik meg az estebédhez? - Türelem, nagyuram. Amikor Hága grófja először járt Franciaországban, még csak királyi herceg volt; akkor a megboldogult királynál vacsorált, aki az osztrák császártól tizenkét üveg tokajit kapott. Méltóztatik tudni, hogy a tokaji színe-javát a császár pincéjébe viszik, és ebből a különleges termésből a többi uralkodó is csak akkor ihat, ha őfelségétől a császártól ajándékba kap?68 Anatole France a Nobel-díjas francia író szintén ajándékba kapja a magyar bort és megízlelése után azonnal tollat és papírt ragadt: Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol íly mézédes források törtnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott. Milyen forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög istenek tanyáját az Olümposzon. 69Az idézetből is látszik, hogy Anatole France írásához inspirációt keresve kóstolhatta meg ezt az éltető nedűt. Fantasztikus, hasonlatokkal teli leírást kaphatunk az elképzelt Tokaj-Hegyaljáról. Az antik görög mitológia szerepletetése az antik bordalokban szereplő képekkel rokon, azonban itt már a tokaji bor emelkedik Olümposzi magasságokba. A német irodalom több kiemelkedő alakját is megihlette a magyar nektár. Az első között Gottfried Benjamin Hancke nevét említhetjük meg. A német költő A magyar bor dicsérete című művében a tokajit a legkiválóbb és legnemesebb arany nektárnak tekinti, amelyhez a Krisztusi csodatettet is hozzákapcsolja: Erő sarjad ki az aranyból: régi dal,-/ magyar föld osztja az arany Honoré BALZAC, Chabert ezredes és más elbeszélések, http://mek.oszk.hu/03900/03965/03965.htm 2015-1015. 66 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 143. 67 Alexandre DUMAS, Egy orvos feljegyzései: (Joseph Balsamo), ford. ANTAL László, 259. http://mek.oszk.hu/02000/02041/02041.pdf 2015-10-15. 68 Alexandre DUMAS, A királyné nyakéke, ford. FARKAS Márta, http://mek.oszk.hu/05000/05067/05067.pdf. 2015-10-15 69 PAP Miklós, Tokaj, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, 1983, 40. 65
89
legremekebbjét;/ a hegy tele arannyal, hát a nemes ital// ily erőssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?/ Én azt hiszem: Kánában a mennyegzői bor,/ Az is magyar földben termett valamikor.70 Johann Wolfgang Goethe a német és a világirodalom kiemelkedő alkotója főművében a Faustban is megjelenik a tokaji bor motívuma. Brander: Ne kerülj Minden idegent el! Messziről jönnek a csodák! A francúzt gyűlöli Minden jó német ember, bezzeg megissza a borát! Siebel (mialatt Mefisztó az ő helyéhez közeledik): Biz én a savanyút nem kedvelem, adj egy pohárka édesebbet! Mefisztó(fúr): Neked hát tokajit eresztek.71 A világon mindenhol ismert műben való megjelenése a tokajinak méltán híressé teszi. Batsányi János költőnk felesége Baumberg Gabriella osztrák származású költőnő is versbe szedte a tokaji bort. Versének több fordítása is napvilágot látott. A vers néhány sora Mosolygó József fordításából származik: Ó Tokaj drága nedve / Királyi asztalon…/Te felséges barát…/Te királyi ital.72 A magyar bor szinte állandó jelzőjeként szerepel a király, ezzel is magasztalva annak felsőbbrendűségét. Ezt a versét Schubert zenésíti meg és ezáltal már a zene is továbbrepíti a magyar bor hírnevét. Nikolaus Lenau ifjúkorában két esztendőt tölt el családjával Tokajban. A fiatal költőre rendkívül nagy hatást gyakorolt Tokaj-Hegyalja, a szőlőtermesztés és a nép, amely a vidéken élt. Számos ihletet merített ebből a tájegységből, amit a későbbi költeményeiben is tetten érhetünk. A Három cigány című versében is a vidéken szerzett élményeit verseli meg. A Faust, a Miska a Tiszánál és a Miska a Marosnál című műveiben nemcsak a bor motívuma jelenik meg, hanem kitűnő korrajzot is kaphatunk a korabeli világról is. Heinrich Böll Nobel-díjas német író az Ádám, hol voltál? című művében egy teljes fejezetben kap helyet Tokaj-Hegyalja és annak bora; „a Tokaj környékén játszódó és teljes egészében a tokaji bor motívumára épülő hatodik fejezet” 73 Gyomorbajos, súlyosan beteg ember volt, Fincknek hívták; altiszt volt, a Duna melletti Linz város egyik nagy katonai kórházának kantinosa, és mindjárt baljós érzése támadt, mikor főnöke Magyarországra küldte valódi tokaji bor beszerzésére - tokajiért meg likőrért meg lehetőleg pezsgőért is. Éppen Magyarországra küldték pezsgőért. No persze: ő, Finck volt a kórházban az egyetlen ember, akiről feltételezték, hogy a valódi tokajit meg tudja különböztetni a hamisítottól, s elvégre hol lehetett volna valódi tokajit szerezni, ha nem Tokajban.74 Az orosz főúri udvarokban is rendkívül nagy tisztelet övezte a tokaji bort. Lev Nyikolajevics Tolsztoj a realista próza kiváló alkotója is szerepelteti művében ezt a királyi italt. A Háború és béke első kötetében egy felséges lakoma elengedhetetlen részeként találjuk meg a híres nemzeti borunkat: Kezdve a két levesen, a melyek közül az à la tortue-t választotta, és a pástétomon, a Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 149. 71 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 152. 72 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 157. 73 IRCSIK Vilmos, A bor szentsége és a szentségek bora = Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 69. 74 Heinrich BÖLL, Ádám, hol voltál? Ford. RADÓ György, http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:op7yLdcYpWgJ:csuzdaz.noip.org:8000/get/rtf/3597+&cd=9&hl=hu&ct=clnk&gl=hu 2015-10-15. 70
90
fogolypecsenyéig egyetlen fogást és egyetlen bort se mulasztott el, a melyet az udvarmester szalvétába burkolt palaczkokban nyújtott felé a szomszédja vállai mögül imígyen szólván: „Dry Madeira”, vagy „Tokaji asszú”, vagy „Rajnai.75 A tokaji bor a svéd a norvég és a finn költészetben is helyet kap egy-egy költő írásaiban. Carl Michael Bellman: Szeretnék Bacchus embere lenni (Tokaji dal), Hans Christian Andersen: Egy költő bazárja, Eino Leino: A magyarokhoz. A nagy norvég drámaíró Henrik Ibsen Vadkacsa című művének második felvonásában találhatjuk az alkotó elismerő szavait a magyar borról: KÖVÉR VENDÉG Nem gondolja, kedves Werle úr, hogy a tokaji bor, mindent egybevetve, valóságos orvosság? WERLE (a kandallónál) Biztosíthatom, hogy legalábbis az a tokaji, amit ma ittunk, minden kétséget kizárólag az; ez az egyik legjobb évjárat. Amint nyilván ön is észrevette… KOPASZ VENDÉG Tudja, Ekdal úr, a tokaji is olyan, mint a fényképezés. Napsütés kell hozzá. Így van?... HJALMAR Az nekem mindegy. (Közönyösen) Aztán volt egy kis nézeteltérésünk a tokaji körül. EKDAL A tokaji körül! Hű, az aztán a jó bor!76 A tokaji bor angliai megismertetését a Rákócziaknak köszönhetjük. VI. Jakab királyi asztalára a Rákócziak küldtek tokajit. „A tokajiról az angol irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, az „angol Goethé”-nek nevezett Robert Browning ír verset.”77 Browning a versében a bor tüzességét emeli ki: Asztalra pattan vad Tokaj…78 A chilei Nobel-díjas szerző Pablo Neruda hazájában ért politikai atrocitások miatt hazájából külföldre menekült. Az egykori Szovjetunióban és hazánkban is megfordult. A magyarországi tartózkodása alatt ismerkedett meg a tokajival, amiről Tokaji című versében emlékezik meg: Dalom kelyhét ajánlom/ Tokaj tündökletének:/…Ó bor, bor ragyogó bor…/ Az én rendezetlen szívembe/hozd el, Tokaj bora, te csupa illet,/a fény világát. 79 A tokaji híressége oly messze földre is eljutott mint japán. Japánban két neves novellista írásában is fellelhető a nemzeti kincsünk Miyamoto Teru Szőlő és nosztalgia, Kiucsi Hirosi Budapesti kesergő. 80 Láthatjuk, hogy hány híres világirodalmi szerzőt ihletett meg ez a fantasztikus, áldott magyar bor. Szokták mondani, hogy a jó bornak nem kell cégér, ez igaz is. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy ezek a világirodalmi alkotások emelik ki a tokaji bor világhírét. A világirodalom nagyjainak munkáit nemcsak mi magyarok olvassuk örömmel. Láthatóan a világ minden részén akad egy-egy szerző, aki írásában emléket állít a tokaji bornak és ezzel az emlékkel elülteti a magyar bor szeretetét nemzedékeken keresztül a saját nemzetének szívébe is.
Lev Nyikolajevics TOLSZTOJ, Háború és béke I., szerk. AMBRUS Zoltán–dr. VOINOVICH Géza, ford. AMBROZOVICS Dezső 49. http://mek.oszk.hu/10800/10873/ 2015-10-15. 76 Henrik IBSEN, Vadkacsa –Második felvonás. http://mek.oszk.hu/00400/00410/00410.htm 2015-10-15. 77 GÁL István, Robert Browning verse a tokajiról, és a tokaji nagy angol rajongói = Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 94. 78 Uo. 94. 79 Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 218. 80 Vö. Umemura YOKO, Tokaj a japán irodalomban=Tokaj a világirodalomban: tanulmányok & művek, szerk. STURM László, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 2000, 99–100. 75
91
9. SÁROSPATAK SZEREPE AZ OKTATÁSBAN ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETBEN Sárospatak már az őskorban is lakott terület volt, a honfoglalástól kezdve pedig rendkívül tekintélyes történelmi és kulturális szerepet töltött be. Sárospatak a városi kiváltságait 1201ben kapta Imre királytól. A város az Árpád-házi királyok idején királyi szállásbirtok és az erdőispánság központja volt. Itt született Kun (IV.) László király és 1207-ben II. Endre magyar király leánya, Árpádházi Szent Erzsébet.81 A város a középkorban fontos kereskedelmi állomás volt. Sárospatak várának építtetője Perényi Péter a XVI. századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja. 82 „Sokáig Sárospatak volt nemcsak a vármegye, hanem az egész felső vidék szellemi centruma.”83 A város nagy hatással volt a Felvidékre és Kárpátaljára, a Tiszántúlra és Partiumra, közelebbről, a Heves, Borsod, Gömör, Szepes, Sáros, Abaúj-Torna, Ung, Szabolcs, Zemplén megyéire, közvetlenül pedig a Hegyalja, Bodrogköz, Hegyköz tájegységeire.84 Az 1510-as évek végén a reformációt elindító Luther Márton és Kálvin János szellemi hatása Magyarországon is megújulásra késztette az egyházat. A protestantizmus csaknem az egész Kárpát-medencében elterjedt. A reformáció az 1540-es években85 érte el a Tiszán inneni egyházvidéket is. „A Tiszáninneni Református Egyházkerület részben a középkori egri püspöki egyházmegye, részben pedig az esztergomi érsekség területén alakult meg. Magában foglalta Abaúj, Borsod, Gömör, Kishont, Torna, Ung és Zemplén vármegyék jelentős részét, valamint néhány községet Bereg, Sáros és Szabolcs vármegyék territóriumából.”86 A magyar reformátorok olyan kiválóságai működtek ezen a területen, mint Benczédi Székely István, Batizi András, Dévai Bíró Mátyás, Gálszécsi István, Siklósi Mihály, Szkhárosi Horváth András. Sárospatak reformálása Sztárai Mihály és Kopácsi István nevéhez fűződik.87 Sárospatak a kolostor iskoláinak köszönhetően már a középkorban is iskolaváros volt.88 „Annyi bizonyos, hogy Patak nem barbár földből lett a XVI. században híres-neves iskolás várossá és nem is a szerzeteseknek közvetlen hatása nélkül. A sárospataki református kollégiumnak 1530 körül Kopácsi István, a lutheránussá lett barát veti meg alapját és ő ennek az első felvirágoztatója. A közösség megszokta már, hogy Patakon iskola legyen, s a reformátor helyes tapintattal felhasználta a hagyomány erejét arra, hogy az új szellemi középpontot teremtsen, hol nemcsak tanulni, tanítani és nevelni fognak, de a reformáció egyéb eszközeit is felhasználják, a sajtót és az irodalmat. Sárospatak sajtója, sőt tudományos és irodalmi életének 81
http://www.patakarchiv.hu/crbst_9.html ;http://church.lutheran.hu/reformatio/pksa.htm; http://sarospatak.plebania.hu/?page_id=106. 82 DR. REISZIG Ede, Zemplén vármegye története, = Magyarország vármegyéi és városai, http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/18.html. 83 DR. HORVÁTH Ciril, Irodalom, tudomány, =: Magyarország vármegyéi és városai, http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/16.html. 84 Vö. http://www.patakarchiv.hu/crbst_9.html. 85 DIENES Dénes, Sárospatak reformációja. = Egyháztörténeti Szemle, 9. Évf. 4. sz. 48–60. http://www.unimiskolc.hu/~egyhtort/cikkek/dienes-sarospatak-reform.htm. 86 DIENES DÉNES, Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből. Sárospatak, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, 1998. 3–4. 87 http://www.patakarchiv.hu/crbst_9.html. 88 http://www.patakarchiv.hu/crbst_9.html ;http://church.lutheran.hu/reformatio/pksa.htm; http://sarospatak.plebania.hu/?page_id=106.
92
csaknem teljes egésze azóta a református kollégiummal és a belőle kiindult tanítóképző iskolával van szoros kapcsolatban. A tanítók nem zárkóznak el a világtól, osztoznak koruk szellemi munkájában, sőt beavatkoznak nyilvános küzdelmeibe; tehát a pataki helyi áramlatokba, melyeknek termékei között egyik-másik alkotása kiváló helyet érdemel.”89 A hagyomány szerint 1531-ben alapították meg a Sárospataki Református Kollégiumot, ami lutheri szellemben működött. Dienes Dénes álláspontja szerint azonban a korabeli kiemelkedő Pataki plébániának rendelkeznie kellett valamilyen iskolával. Ezért azt feltételezi, hogy a Pataki plébániai iskola nem szűnt meg csupán protestáns szellemben átalakult.90 Véleménye szerint tehát „a pataki iskola legkésőbb 1538-tól már működhetett a reformáció jegyében”.91 A kezdeti időszakban a protestáns iskola a lutheri irányú reformáció elveit képviselték. Sárospatak városának prédikátora a wittenbergi egyetemen végezte tanulmányait, így tehát evidens, hogy ennek az universitasnak lutheri-melanchtoni szellemét követte.92 „A nagy iskolakollégiumok, amikor átvették a protestáns haladás tudományos, művelődési koncepcióit, a többi kollégium típusú tanintézethez képest sokkal inkább átalakították nemzeti karakterüket és egyházi fenntartójuknak, regionális területüknek, városuknak megfelelően továbbfejlesztették azokat. Azért is fontos részei a magyar és az egyetemes iskolai művelődésnek a főbb protestáns kollégiumok, mert környezetüket, régiójukat mint anyaiskolák, a partikuláris intézetek központjaiként évszázadokon keresztül, különböző nagyságú országrészekben, de szellemileg befolyásolni tudták.”93 A kollégium az akkori Magyarország egyik legtekintélyesebb oktatási intézménye volt. 1620-ban Rákóczi György veszi pártfogása alá az iskolát és igyekezett fejleszteni is azt. Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna célul tűzte ki, hogy a kollégium szellemi színvonalát magas szintre emelje. Már 1621-ben olyan szervezetet tudhatott magáénak az iskola, ami apróbb átalakulásokkal 1848-ig fennmaradt.94 A protestáns iskola fénykora tehát a Lorántffyak és a Rákócziak idejére tehető. A „Bodrog-parti Athénnek” nevezett Pataki Kollégium kiváló szakembereket, tudósokat alkalmazott, köztük Thuri Farkas Pál, Szikszai Fabriciusz Balázs, Balsaráti Vitus János, Fegyverneki Izsák, Pósaházi János, Buzinkai Mihály, Csécsy János, Barczafalvi Szabó Dávid, Beregszászi Nagy Pál, Erdélyi János, Kézy Mózes, Kövy Sándor, Őri Fülep Gábor.95 Balsaráti Vitus János, aki előbb Wittenbergben Melanchton tanítványaként teológiai, majd Padovában Falloppio és Montanus, Bolognában Fabricius ab Aquapendente, Berengario da Carpi és más híres professzorok tanítványaként orvosdoktori diplomát szerzett és IV. Pál pápa DR. HORVÁTH Ciril, Irodalom, tudomány, In: Magyarország vármegyéi és városai http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/16.html. 90 Vö. DIENES Dénes, Sárospatak reformációja. = Egyháztörténeti Szemle, 9. Évf. 4. sz. 48–60. http://www.unimiskolc.hu/~egyhtort/cikkek/dienes-sarospatak-reform.htm. 91 DIENES Dénes, Sárospatak reformációja. = Egyháztörténeti Szemle, 9. Évf. 4. sz. 48–60. http://www.unimiskolc.hu/~egyhtort/cikkek/dienes-sarospatak-reform.htm. 92 Vö. BAJKÓ Mátyás, A Református Kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálatához, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 13 (1986). 37. 93 BAJKÓ Mátyás, A Református Kollégiumok történetének összehasonlító vizsgálatához, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 13 (1986). 35. 94 ZOVÁNYI Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2447. 95 http://church.lutheran.hu/reformatio/paroik.htm. 89
93
udvari orvosa lett. Hazatérve Perényi udvari orvosa és egyben a sárospataki iskola tanára lett. A wittenbergi eszmékre épített pedagógusi működésének köszönhető, hogy a korábbi triviális iskola rövidesen paedagogicummá fejlődött, majd 1550-ben Kollégium rangjára emelkedett. Oláh Miklós hercegprímás 16 évvel később sárospataki mintára hozta létre a római katolikus egyház első hazai papnevelő intézetét. Balsaráti megírta a Magyar Chirurgia című kéziratos tankönyvet is. Irányítása alatt a Kollégium megindult a protestáns egyetemmé válás útján. 96 „Balsaráti működésének híre nem is maradt a pataki Collegium falai között, sőt még országunk határait is átlépte. Balsaráti híre a trónig is eljutott: a protestánsok ügyét felkaroló Miksa császár címeres nemesi levéllel jutalmazta a nemzetközi hírű tudós pataki tanár érdemeit.”97 A protestantizmusnak, kezdettől fogva fontos és kedvelt műfaja volt a szónoki beszéd. A XVI. és XVII. századbeli protestáns irodalom a prédikációk egész sorát őrizte meg. Nem csoda, hogy Sárospatakon is virágzásnak indul a prédikáció irodalma, különösen annak alkalmi formája. Szikszai Fabricius Balázs, az iskola harmadik rektora is kitűnő szónok volt, temetési szónoklataiban ünnepelte patronusát, Perényi Gábort és rektor-elődjét, Balsaráti Vitus Jánost. Ezek a beszédek egyrészt történeti forrásként, másrészt retorikai-stilisztikai alkotásként és értékesek. 98 A Rákóczi család számos tettel bizonyította, hogy rendkívül fontosnak tartotta a régió szellemi életének felvirágoztatását. Rákóczi Zsigmond nagymértékben hozzájárult az első teljes magyar nyelvű Biblia, a Vizsolyi Biblia kinyomtatásához. A Biblia magyar nyelvű fordítása jelentősen hozzájárult a magyar nyelv és az irodalmi stílus fejlődéséhez és megalapozta az irodalmi nyelvet. Ezt a műveltség iránti mély elköteleződést hagyta örökül fiára Rákóczi Zsigmond. I. Rákóczi György rendkívüli műgonddal gyűjtötte a könyveket és elkötelezett volt a könyvkiadások terén is. Családi könyvgyűjteményt hozott létre Sárospatakon és több egyházközségnek és iskolának adományozott könyveket ezzel is támogatva az intézmények szellemi életének fejlődését. 99 „Ő építtetett 1641-ben „boltozatos termet” a coetus könyveinek, mely a Pataki Kollégium első, kifejezetten könyvtári célokat szolgáló helyisége. Vásárolt lelkipásztoroktól, tanítóktól egész könyvtárakat, s ilyenkor tanácsát kérte Geleji Katona István tudós prédikátornak, Alstedt J.H. professzornak, Teleki Mihály könyvtáralapító tanácsúrnak, Tolnai István könyvtárnok-lelkipásztorának. A fejedelem levelezéséből egész könyvtárügyi szöveggyűjteményt lehet összeállítani, melyek nagyszerűen illusztrálják a könyvkultúra korabeli állapotát, s a fejedelmi könyvek sorsát. Ezeknek az adalékaiból tudjuk, hogy – noha egy főúri gyűjteményről beszélünk, mely természetszerűleg zárt könyvtárnak számított – mégis kölcsönöztek könyveket.”100 I. Rákóczi György halála után Lorántffy Zsuzsanna és fia Zsigmond Sárospatakra teszik a székhelyüket. Ezzel vált lehetségessé, hogy a sárospataki családi könyvtári gyűjteményt valóságos fejedelmi könyvtárrá fejlesszék. A számos különleges kötetet a korabeli főúri hagyományok szerint a tulajdonos maga köttette be. Zsigmond herceg Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 97 KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 98 Vö. DR. HORVÁTH Ciril, Irodalom, tudomány, = Magyarország vármegyéi és városai http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/16.html. 99 Vö. KISS Endre József, A „Bibliotheca Rakocziana Sárospatakon, http://www.patakarchiv.hu/crbst_25.html. 100 KISS Endre József, A „Bibliotheca Rakocziana Sárospatakon, 1. http://www.patakarchiv.hu/crbst_25.html. 96
94
könyvtárának kötetei esztétikus kiállítású darabok, azonban puritanizmus eszméjének megfelelően ezek a könyvek inkább a könyvek tartalmát hangsúlyozzák. A könyvek kiválasztásában segítségére volt Tolnai Dali János, pataki rektor, Medgyesi Pál és Rimaszombati István udvari lelkipásztorok, a protestáns pedagóguspüspök Comenius Ámos János, valamint a teológia helvét irányát képviselő nevelők, Alstedt és Bisterfeld professzorok is. 101„A főúri könyvek között számos kötet akad, melyekben fejedelmi, nagyasszonyi, hercegi bejegyzések utalnak az egykori tulajdonosukra. Ebben az időben még nincsenek könyvtári jelzetek az egyes kötetekben, ezért az azonosításuk egyik legbiztosabb forrása a possesori bejegyzés, illetve a korabeli, fennmaradt könyvjegyzék. Zsigmond herceg a fejedelmi nyomdát a Kollégium rendelkezésére bocsátja, így ő az, aki elsőként állíttat nyomdát az iskolának 1650ben. A legnevezetesebb cselekedete azonban az, hogy fejedelmi gyűjteményét végrendeletileg a Kollégiumra testálja.”102 A korabeli, főúri gyűjteményekkel összehasonlítva ez a könyvtári állomány a legkiemelkedőbbek közé sorolható. Nagy jelentőségű az a tény is, hogy a gyűjtemény nagyszámú magyar nyelvű könyvet tartalmaz, ami ebben a korszakban igazán kivételesnek mondható.103 A Zsigmond hercegnek tulajdonított könyvtár katalógustöredékéből 122-t tudunk levenni a Nagykönyvtár polcairól, melyek reprezentálják Bibliotheca Rakoczianat. „A Bibliotheca Rakocziana az évszázadok viharait kiállt töredékeiben is fejedelmi gyűjtemény Sárospatakon. Amennyiben az „orosz fogságban” lévő könyveink hazatérnek, 19 kötettel nő a számuk, közöttük ősnyomtatványokkal.”104 Comenius Ámos János Sárospatak művelődéstörténetében rendkívül fontos szerepet játszott. Péter Katalin kandidátusi disszertációjában megkérdőjelezte azt az eddig eluralkodott nézetet, miszerint Comenius 1650-ben Lorántffy Zsuzsanna többszöri meghívására érkezett Sárospatakra, az iskola megreformálásának szándékával. Péter Katalin szerint Comenius egy korábbi meghívás felhasználásával ugyan, de saját indíttatásból érkezett Patakra. Comenius úgy vélte, hogy ki kell használnia a saját és Rákóczi Zsigmond politikai elképzelései közötti hasonlóságokat. 105 Comenius négy évet töltött Sárospatakon, és ez idő alatt jelentősen átalakította a tanítási rendszert. „Sárospatakon hétosztályos pánszófikus iskolát kívánt létrehozni, melynek minden osztályában - koncentrikus, egyre bővülő körökként - önmagában is helytálló, de fokozatosan bővíthető ismeretrendszert akart tanítani. Tehát minden osztályban "minden"-ről tanulnának a diákok, de ezen felül minden egyes osztálynak sajátos célkitűzése lenne. Hétosztályos pánszófikus iskolájának csak első három osztályát tudta itt-tartózkodása alatt kiépíteni.”106 Comenius hitt az ember nevelhetőségében. Nézete szerint minden gyermekkel vele születetett az eszesség, az uralkodásra való képesség és a vallásos jámborság kibontakoztatásának lehetősége. Véleménye szerint tehát minden egyes gyermek nevelhető és nevelni is kell, hogy a vele született lehetőségek megvalósulhassanak. Comenius Vö. KISS Endre József, A „Bibliotheca Rakocziana Sárospatakon, http://www.patakarchiv.hu/crbst_25.html. KISS Endre József, A „Bibliotheca Rakocziana Sárospatakon, 2. http://www.patakarchiv.hu/crbst_25.html. 103 Vö. KISS Endre József, A „Bibliotheca Rakocziana Sárospatakon, http://www.patakarchiv.hu/crbst_25.html. 104 KISS Endre József, A „Bibliotheca Rakocziana Sárospatakon, 6–7.. http://www.patakarchiv.hu/crbst_25.html. 105 VÖ. PÉTER Katalin, Comenius és a Rákócziak. = CSORBA Csaba – FÖLDY Ferenc – KÖDÖBÖCZ József (szerk.): Comenius és a magyar művelődés, Sárospatak, 1994. p. 26–29. 106 PUKÁNSZKY Béla – NÉMETH András, Neveléstörténet, http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/06.htm. 101 102
95
pedagógiájában fontosnak tartotta a szemléletesség elvét. A gyakorlati tapasztalatszerzés fontosságát hangsúlyozta, akárcsak Bacon. A tudatosság elvében azt fogalmazza meg, hogy a tudás záloga nem a tudományos művek szerzőinél rejtőzik, hanem az empirikus tapasztalatszerzésben és annak elemző értékelésében. A tanulás számára nem más mint a megértett ismeretek tudatos elsajátítása, ahol az ismeretek szervesen épülnek egymásra.107 Sárospatakon írta meg több igen fontos művét, a „Schola Ludus” (Az iskola mint játékszín) és az „Orbis sensualium Pictus” (A látható világ képekben) Scholae Pansophicae Delineatio című műveket „Az Orbis Sensualium Pictus tulajdonképpen az első, „közhasználatban” elterjedt illusztrált tankönyv – illetve az első olyan illusztrált könyv, amit kimondottan tanítási, még pontosabban rendszeres iskolai oktatás céljára készítettek.”108 A Schola Ludus című kötet, amely tulajdonképpen az iskola színjátékainak gyűjteménye.109 Scholae Pansophicae Delineatio művében a kialakítandó nagy iskola terve mellett „röviden kifejti, miért, milyen tananyagok esetén, és milyen korú tanulóknál érdemes az újságokat az oktatásban felhasználni.”110 Comenius idejében tehát különösen magasra emelkedett a sárospataki iskola hírneve. Más városok, helységek protestáns iskolái Sárospatakról kértek tanítókat és lelkipásztorokat. Comenius szabályos tankönyvíró társaságot toboroz össze. 111 Az 1606-ban tartott kassai országgyűlés követelte a Kollégium egyetemmé fejlesztését, az ellenreformáció azonban száműzetésre kényszerítette az iskolát.112 Lorántffy Zsuzsanna és II. Rákóczi György 1660-ban bekövetkezett halála után nehéz és megpróbáltatásokkal teli korszak kezdődött a kollégium életében. Amikor II. Rákóczy György özvegye, Báthory Zsófia újra római katolikussá vált, a kollégiumtól megvonta az összes támogatást. 113 Ekkor ugyanis Báthory Zsófia elvette a református templomot és az iskolának valamennyi ingatlan vagyonát, beleértve az iskolaépületet is. A tanárokat 1660. október 20-án a növendékeikkel együtt elűzte Sárospatakról. A nagyobb diákok Pósaházi János és Buzinkai Mihály vezetése alatt előbb Debrecenbe, 1672 tavaszán pedig Erdélybe bujdostak, ahol Apafi fejedelem Gyulafehérvárra telepítette őket. Ettől fogva nem volt kollégium Sárospatakon 1682. december 22-ig, amikor a Thököly Imre felkelésének folyamán visszafoglalták a kollégiumot. 114
Vö. PUKÁNSZKY Béla – NÉMETH András, Neveléstörténet, http://mek.oszk.hu/01800/01893/html/06.htm. NAGY Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság, = Egyháztörténeti Szemle. 3. évf. 1. sz., 6982. p. http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/nagykarolyzsolt.htm. 109 Vö. SÓSTÓI Pálné, A Schola Ludus az eleven enciklopédia, http://magyarszak.unimiskolc.hu/kiadvanyok/drama2002/ea/sostoipalne.htm. 110 FEHÉR Katalin, Iskolai újságolvasás Magyarországon a 18. Században, = Magyar Könyvszemle 2004. 2. sz. 131. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00041/pdf/MKSZ_EPA00021_2004_120_02_131-150.pdf. 111 Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 112 Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 113 ZOVÁNYI Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2447. 114 ZOVÁNYI Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2447. 107 108
96
„Báthori Zsófia számára ugyanis - aki II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel kötött házassága kapcsán 1643 áprilisában lényegében kényszerből lett reformátussá, de régi vallásához való kötődését mindvégig megőrizte - férje tragikus halálát (1660. június 7.) követően megnyílt a lehetősége annak, hogy visszatérjen korábbi hitére fiával, az egyébként reformátusnak született és nevelt I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemmel együtt. Az özvegy fejedelemasszony és fia várható rekatolizálása olyan nagy horderejű egyházpolitikai, sőt politikai kérdésnek számított, hogy több európai udvarban - így mindenekelőtt Bécsben, a pápai udvarban és Velencében - 1660 nyarától többszöri tárgyalások és diplomáciai jelentések témája volt.” 115 A 1660. szeptember 30. és október 1. között Sárospatakon két napos katolikus-református hitvita zajlott le. Ez a vita fontos lépés volt a vallási élet átalakulásának szempontjából. A vitában mind a katolikus mind a református részről országosan ismert és nagy tekintélynek örvendő személyiségek vettek részt. Nádasdy Ferenc, Bátsi Miklós, Milley István, Mikes Mihály, Szatmári Baka Péter, Szepsi András, és két neves sárospataki kollégiumi tanár Baczoni Baló Menyhért és Buzinkai Mihály. A résztvevők kijelentéseit a hitvitáról készült jegyzőkönyv hitelesen rögzítette, így könnyedén rekonstruálható a főúri család rekatolizációja. „Az eddigi irodalom általában egyenes vonalúnak tételezte fel a fejedelmi özvegy és gyermeke visszatérését a katolikus vallásra. Az érdekes azonban épp az, hogy, a fejedelemasszony nem titokban, hanem nagy nyilvánosságot biztosítva, mind katolikus mind református részről a legnevesebb vitapartnereket felvonultatva, egy hitvita keretében biztosított teret arra, hogy a jezsuita térítők kifejthessék nézeteiket. Ugyanakkor továbbra sem határolta el sem magát sem fiát a református vallástól.”116 A sárospataki hitvita idején a helyi reformátusságot komoly megosztottság jellemezte. Konfliktusok támadtak lelkész és lelkész között, a hívek és a papok között. A főiskola berkein belül is tapasztalható volt ez az ellentét. Viták zajlottak a tanárok és diákjaik, illetve a tanárok és a lelkészek között is. Ebben az áldatlan helyzetben elmérgesedett a viszony még a város és a kollégium között is. „E belső zűrzavar igencsak elbizonytalanította a reformátusokat, s nem engedte, hogy teljes erejükkel fellépjenek a katolikus kihívással szemben. Ezzel is magyarázható, hogy bár a Sárospatakon frissen fellépő jezsuiták az egyik fő központjában támadták meg a protestantizmust, annak vezetői mégis védekező állásba szorultak a magabiztos jezsuita előretöréssel szemben. Az egész hitvita folyamán végigkísérhető a katolikus aktivitás, mely egy bántóan lekezelő vitastílussal párosult. A református oldal ugyan igyekezett szabályos teológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de bizonyítási próbálkozásaik semmiféle meggyőző erővel nem hatottak a másik félre.”117 „A sárospataki jezsuiták 1663-ban nemcsak rendházukat, hanem a város plébániáját is megalapították, így Sárospatak volt az első folyamatosan működő katolikus plébánia a 17. KULCSÁR Árpád, A sárospataki hitvita (1660. szeptember 30. - október 1.) = Fiatal egyháztörténészek írásai, szerk. FAZEKAS Csaba, Miskolci Egyetem BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék, Miskolc, 1999. http://mek.niif.hu/02000/02082/html/kulcsar.htm 116 KULCSÁR Árpád, A sárospataki hitvita (1660. szeptember 30. - október 1.) = Fiatal egyháztörténészek írásai, Szerk. FAZEKAS Csaba, Miskolci Egyetem BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék, Miskolc, 1999. http://mek.niif.hu/02000/02082/html/kulcsar.htm 117 KULCSÁR Árpád, A sárospataki hitvita (1660. szeptember 30. - október 1.) = Fiatal egyháztörténészek írásai, szerk. FAZEKAS Csaba, Miskolci Egyetem BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék, Miskolc, 1999. http://mek.niif.hu/02000/02082/html/kulcsar.htm 115
97
századi Hegyalján. 1671 után, amikor Tokaj-Hegyalja református prédikátorait elűzték, sorra alakultak a katolikus plébániák, több plébánián a sárospataki jezsuita páterek működtek. A jezsuiták ekkor elfoglalták a sárospataki Vártemplomot is. A jezsuiták integráló, szervező tevékenységet folytattak Tokaj-Hegyalja katolizációjában, többször azonban kénytelenek voltak a rendi felkelések atrocitásait elszenvedni, Thököly Imre felkelése miatt 1683-ban két és fél évre elhagyták a sárospataki rendházat. A 17. század végén már minden jelentősebb helységben működött plébánia, a plébánosok gyakran felkeresték a jezsuita rezidenciát, gyakorlat volt ünnepeken közös segédletes misék mondása.”118 Az 1660-as évektől számos feljegyzést találhatunk a dramatizált jezsuita processzióról. A drámajátékok általában jeles napok, eseményekhez kötődve jelentek meg. Feljegyzések tanúskodnak karácsonyi, vízkereszti és farsangi drámai játékokról. „Az első farsangi játékról 1705-ből sikerült adatot gyűjteni. Ekkor egy Molière Fösvényére emlékeztető komédiát mutattak be, amire meg színlapot is készíttettek a sárospataki jezsuiták. Ráadásul ezt a jezsuita iskolában magyarul mutattak be. Ránk már csak a darab címe maradt.”119 Sárospatak 1714-ben vált articularis hellyé, ahol a protestánsok szabadon gyakorolhatták vallásukat. Ekkor ismét fejlődésnek indult az iskola. Simándi István hatására hazánkban először Sárospatakon indult meg a fizika kísérleti módszerekkel történő oktatása 1709-ben. Ugyancsak Simándi István a természettudomány mellett teológiát és jogot is tanított az intézményben. A jogi ismeretek oktatásba való emelése adta a lehetőséget arra, hogy később kifejlődhessen a jogakadémia.120 A magyarországi protestáns iskolák közül a Sárospataki Kollégium elsőként hozta létre jogi tanszékét 1793-ban.121 1795-ben Csokonai Vitéz Mihály is itt kezdi el jogi tanulmányait. Csokonai több művét is Sárospatakon írta. „Komáromy Sándor 1972-ben az alábbiakat tartotta hiteles pataki verseknek: Miért ne innánk?, Bacchushoz. Inscripcio, Bakhushoz, A borital mellett, Főldi Rózsa, Fűzfa sípra észrevételek.”122 Ezek a sárospataki ihletésű versek is lényeges részét képezik a Csokonai életműnek, így tehát Sárospatak mint a költő ihletője jelentős része az irodalmi kánonnak. Kazinczy Ferenc fontos, jelentőségteljes szerepet töltött be a Kollégium és Sárospatak életében. „A személyében a kortársak és főként az utókor első sorban az írót, a költőt, a kritikust, a nyelvújítót, az irodalmárt tartják számon, bár ugyancsak számottevőek a tudományos értekezései és közéleti publicisztikái. S talán mindezeknél jelentősebb irodalomszervező tevékenysége, amit - mindenekelőtt az egész országra kiterjedő levelezésével - évtizedeken át eredményesen folytat. Mindenütt jelen van inspiráló véleményével, ahol a GYULAI Éva, A sárospataki jezsuiták és a hegyaljai plébániák a 17. század második felében = Katolikus megújulás Folia Collecta Északkelet-Magyarországon - Művelődéstörténeti konferencia a jezsuita rend sárospataki megtelepedésének 350. évfordulója alkalmából. Sárospatak, 2014. december. 145. http://mek.oszk.hu/14200/14225/14225.pdf 119 KILIÁN István, Jezsuita iskola és színjátszás Sárospatakon = Katolikus megújulás Folia Collecta ÉszakkeletMagyarországon - Művelődéstörténeti konferencia a jezsuita rend sárospataki megtelepedésének 350. évfordulója alkalmából. Sárospatak, 2014. December. 154. http://mek.oszk.hu/14200/14225/14225.pdf 120 Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 121 ZOVÁNYI Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. http://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2447. 122 MARTINÁK János: Csokonai és Sárospatak, Zempléni Múzsa, 5. évf. 2. (18.) sz. / 2005, 29–38. http://www.zemplenimuzsa.hu/05_2/martinak.htm 118
98
szellemi élet megmozdul, s nemzedékek számára meghatározó marad irodalmi iránymutatása.” 123 Az egyik gyermekkorától gyűjtött könyvállományát, benne saját műveivel és kortárs alkotásokkal a Sárospataki Kollégiumnak adományozta egy saját jegyzékkel együtt 1807-ben. Az 1748 tételt számláló hungaricum124 páratlan gyűjtemény, ami metszet gyűjteménnyel egészül ki. Kazinczy szándéka az volt, hogy ez a gyűjtemény ne magánkönyvtárakban legyen elzárva, hanem legyen hozzáférhető minden érdeklődő számára. „Kazinczy és a pataki Kollégium kapcsolata tovább élt a költő halálát követően, hiszen a Kollégium ébresztője és fenntartója lett az országosan elterjedt Kazinczy-kultusznak, ami pedig serkentőleg hatott az európai kultúrkörbe szervesen illeszkedő, ugyanakkor nemzeti értéket reprezentáló, magyar és idegen nyelvű dokumentumok gyűjtésére, a nagykönyvtári állomány tudatos építésére. A bőrkötéses, aranyozott díszítésű pataki Kazinczy Kódex három ősnyomtatványt tartalmaz, melyek különös ritkaságoknak számítanak. Bizonyos, hogy mindenütt a világon értékesnek tekinthetik őket, de a saját hazájukban, az eredeti gyűjteményük részeként, s a kollégiumi Nagykönyvtár állományában a helyükre kerülve, mind a magyarság, mind Közép-Európa számára pótolhatatlanok és szinte fölbecsülhetetlenek.”125 A nyelvújítás Sárospatakon is nagy hatást gyakorolt. Barczafalvi Szabó Dávid magyarul tanított és sürgette a tudományoknak magyar nyelvű művelését. Viszont a Mondolat híveinek tevékenységét ellensúlyozza Vályi Nagy Ferencz, Sípos Pál, Kézy Mózes, Majoros András tanárok tevékenysége és az ifjúság lelkesedése. A neológia vezére Kazinczy nagy híve Majoros András tanár lett, aki Sárospatakon megírja az első igazán használható magyar grammatikát. Ezzel is alátámasztva, hogy a magyar nyelvet gazdagítani kell. Először Majoros vállalkozott a magyar irodalomtörténet megismertetését szolgáló előadásra. 126 Tóth-Pápay Mihály fontos és elévülhetetlen szerepet játszott a Sárospataki Református Kollégium életében. 1791-ben került Sárospatakra mint iskolaorvos. Tóth-Pápay Mihály 1796ben már a kollégium professzoraként pedagógiát, természetrajzot, mezőgazdaságtant és dietetikát tanított. 1797-ben megírja az első magyar nyelvű pedagógia tankönyvet, ami nyomtatásban is megjelenik. A Gyermek-nevelésre vezető út-mutatás című mű „jelentőségét az adja, hogy rendszerbe foglalt szintézisben tárgyalja a neveléstan, az oktatástan, valamint a nevelés- és oktatásmódszertan elméletét és gyakorlatát.”127 Sárospatak a XIX. században is nagy jelentőségű szellemi művelődési centrumként működött. 1832-ben Szemere Bertalan vezetésével megalakult a Szépműegylet. A társaság tulajdonképpen egy irodalmi diáktársaság volt, melynek tagjai a reformkor eszméinek szellemében tevékenykedtek. Az olvasó társaság hamarosan „Magyar-Nyelvmívi Társasággá” alakult, ami a Parthenon című zsebkönyvet is megjelentette. 128 „Tagjai a magyar nyelv és KISS Endre József, Kazinczy Ferenc pataki könyvei, http://www.patakarchiv.hu/wa_files/kazinczy.pdf. „Hungaricumok: magyar a szerző, magyar a mű nyelve vagy magyar vonatkozású a témája.” - KISS Endre József, Kazinczy Ferenc pataki könyvei, http://www.patakarchiv.hu/wa_files/kazinczy.pdf. 125 KISS Endre József, Kazinczy Ferenc pataki könyvei, http://www.patakarchiv.hu/wa_files/kazinczy.pdf. 126 Vö. DR. HORVÁTH Ciril, Irodalom, tudomány, = Magyarország vármegyéi és városai http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/16.html. 127 FEHÉR Katalin, Az első magyar nyelvű tankönyvek, http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=466&action=article&id=95; Vö. FEHÉR Katalin: Az első magyar nyelvű rendszeres neveléstan. = Magyar Könyvszemle 1986. 4. sz. 316-320. 128 Vö. DR. HORVÁTH Ciril, Irodalom, tudomány, = Magyarország vármegyéi és városai http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/16.html; NAGY Júlia, Az olvasóegyletek a Sárospataki 123 124
99
irodalom ügyét igyekeztek ápolni saját és mások műveinek felolvasásával, megvitatásával. Irodalmi próbálkozásaikból antológiákat jelentettek meg. 1834-ben magyar könyvtárat alapítottak, amelynek készletéből – bár az egylet működését 1847-ben betiltották – még 1848 elején is kölcsönöztek könyveket. A XIX. század több jeles személyisége, pl. Kazinczy Gábor, Tompa Mihály, Erdélyi János is az egylet tagja volt.”129 Erdélyi János művelődéstörténeti jelentőségét emeli, hogy 1857-ben megalapította a Sárospataki Füzetek című tudományos folyóiratot. Az folyóirat protestáns szellemiségről tanúskodik és leginkább egyházi, bölcsészeti, irodalmi írásokat és neveléssel foglalkozó alkotásokat tett közzé. 130 1857-ben a tiszáninneni egyházkerület tanítóképzőt hozott létre Sárospatakon, azonban „már a 19. század végén megtorpant a város és az iskola fejlődése, mivel a kiegyezés utáni gyors tőkés átalakulás nem éreztette a térségben hatását. Ebben a helyzetben érte az iskolát Trianon sokkoló következménye és ezzel a beiskolázási körzet csökkenése. Ezt a helyzetet súlyosbította még az a tény, hogy a pozsonyi és kolozsvári egyetem Magyarországra telepítése miatt Klebelsberg elhatározta a jogakadémiák működésének korlátozását. Ez a Sárospataki Református Kollégiumot is súlyosan érintette. Sárospatakon a válság mélypontját a jogakadémia szüneteltetésének kimondása jelentette. A válság megszüntetetése és a korábbi virágzó szellemi élet újbóli életre keltése érdekében a Sárospataki Református Kollégium vezetése több vezető politikussal vette fel a kapcsolatot. Klebelsberg Kunó kormányzati feladatként kapta a református egyház kárpótlását a jogakadémia elveszetéséért. Klebelsberg elévülhetetlen érdeme, hogy az angol nyelv oktatásának pataki megszervezésével az iskola életének páratlan fejlődési lehetőségét biztosította. ”131 „Klebelsberg tehát a sárospataki Angol Internátus létrehozásával egyidejűleg három problémát kívánt megoldani. 1. A kulturális és politikai kapcsolatok erősítését Magyarország és Anglia között, és Anglia megnyerését a revízió ügyének a református egyház nemzetközi kapcsolatainak felhasználásával. 2. A Sárospataki Református Főiskola romlásának megállítását. 3. A református egyház kárpótlását a jogakadémia megszüntetéséért egy olyan bentlakásos intézmény kialakításával, amelyben angol mintára a magyar református értelmiségi elit nevelése biztosított.” 132 Az Angol Internátussal tehát új irányt vett Sárospatak szellemi élete. „Angliából, Skóciából, Észak-Írországból, az Egyesült Államokból, Kanadából érkezett angol anyanyelvű nyelv-, történelem- és irodalom szakos tanárok angliai tankönyvekből angolul oktatták növendékeiket, akik immár az ország minden részéből, társadalmi, vagyoni és vallási különbség nélkül érkeztek
Kollégiumban, Magyar könyvszemle. 113. 1997. 4. 455-461. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00015/0008d5.html 129 NAGY Júlia, Az olvasóegyletek a Sárospataki Kollégiumban, Magyar könyvszemle. 113. 1997. 4. 455-461. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00015/0008-d5.html 130 DIENES Dénes, Erdélyi János és a sárospataki kollégium, Irodalomtörténeti Közlemények 2014. CXVIII. évfolyam 4. Szám. 473. 131 KÉZI Erzsébet, Pedagógiai modernizációs kísérlet a két világháború között (A sárospataki angol nyelvoktatás), Doktori értekezés tézisei, https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/88696/tezis_magyar.pdf?sequence=7&isAllowed=y 132 TŐZSÉR Zoltán, Nyugat-európai orientációjú oktatáspolitika a két világháború között – A sárospataki Angol Internátus és a pannonhalmi olasz gimnázium. Zempléni Múzsa XII. évfolyam 3. (47.) szám – 2012. ősz http://www.zemplenimuzsa.hu/12_3/tozser.htm
100
Sárospatakra.” 133 A trianoni békediktátum káros hatásainak ellenére az Angol Internátus hatékony működése tette lehetővé, hogy Sárospatak az angol szellemiségű protestáns oktatás Európában is elismert fellegvárává váljon. A végzett tanulók még felvételi vizsga nélkül is folytathatták tanulmányaikat akár a híres cambridge-i egyetemen. A világ minden pontján találhatunk olyan kiváló tanárokat, kutatókat és más foglalkozású szakembereket, akik büszkén vallják magukat pataki diáknak. Ezzel a híres iskolaváros nagy hagyományai ma is továbbélnek, sőt Sárospatak hírnevét is széles körben teszik ismertté. Az egész világ megismerheti Sárospatakot és a hajdani diákok élményei tovább éltetik a nagy múltú város szellemi és művelődéstörténeti szerepét.134 A II. világháború után következő politikai rendelkezések miatt veszélybe került az Európában is nagy tekintélynek örvendő pataki iskola. A protestáns szellemi központként működő városban megszűntették a teológiai akadémiát és az Angol Internátust. Az iskolában a lelkész tanárok helyére az állam által kinevezett világi tanárok kerültek. A Nagykönyvtár felbecsülhetetlen könyvtári gyűjteményének egy része Nyizsnij Novgorodba került. 135 „A 15 nyilvántartott sárospataki töredék közül 2006-ban még csak öt került vissza Nyizsnij Novgorodból eredeti őrzőhelyére.”136 „Sokan próbálták már megfejteni és meghatározni, hogy mi az a „pataki szellem”, ami a tetszhalálból annyiszor életre keltette a Pataki Iskolát? Válaszként egy legendát idézek, amely szerint a Bodrogköz és különösen Sárospatak ősidők óta a Múzsák lakhelye és ezért a tudományok és művészetek székhelye marad örökre.”137
10. MŰEMLÉKEK, TURISZTIKAI CÉLPONTOK Abaújszántó Abaújszántó Északi-középhegységben, Cserehát és a Zempléni-hegység között a Hernád völgyében fekszik. Őskori bronzeszközök bizonyítják, hogy e terület már régóta lakott. Századokon át a Hernád-menti kereskedelmi út egyik fontos állomása volt. Bortermelésének első írásos bizonyítéka 1275-ből származik, és már a XV. században mezővárosi rangot kapott, amelyet később elvesztett. 2004 júniusában kapott újra városi rangot. Pincesorai a világörökség részét képezik. Abaújszántó több irodalmár életében is jelentős szerepet játszott: Ádám Gábor (Mártíríró); Balassi Bálint; Benczédi Székely István; Czékus László újságíró; Falussy Virág
KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 134 Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 135 Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 136 PAVERCSIK Ilona, A sárospataki könyvtár értékes töredékeiről, = TRANSLATIO LIBRORUM, Tanulmányok az Oroszországból Sárospatakra visszaszolgáltatott könyvek kapcsán, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár 2007, 137. http://mek.oszk.hu/05600/05633/05633.pdf 137 Vö. KARASSZON Dénes, Sárospatak jelentősége Európa művelődéstörténetében, = Zempléni Múzsa. IV. évf. 1 (13.) szám- 2004 tavasz. http://www.zemplenimuzsa.hu/04_1/kaszon.htm. 133
101
Mihály; Gálszécsi István; Geleji Katona István; Harsányi István; Ilosvai Selymes Péter; Irányi Dániel; Szántói Szemán István.138 A város számos műemlékkel és műemlék jellegű épülettel rendelkezik. Római katolikus temploma a XIV–XV. században épült, gótikus stílusban; Ignatz Franz tervei alapján nyerte el a XIX. század elején késői barokk formáját. Késő gótikus szentségháza csipkés toronyban zárul. Főoltára neogótikus. Szent István király fa szobrát Frech Ottó készítette, amit 2003-ban avattak fel. A város evangélikus temploma a XVIII. század végén copfstílusban, görög katolikus temploma a XVIII. század végén épült késő barokk stílusban. Ez utóbbiban 1811-ben készült el a méltán híres copf és klasszicista formajegyeket hordozó ikonosztáza. Református templomát a XVIII. század közepén szentelték fel és barokk stílusjegyeket hordoz, azonban az épületet a XIX. század közepén átépítették. Az Ulánus-házat (Rákóczi – Ulánus vagy Kapitányház) a XIX. század húszas-harmincas éveiben klasszicista stílusban építették át. Ez a közelmúltban felújított épület ad helyet a Helytörténeti Gyűjteménynek és Bormúzeumnak. Állandó kiállítása a mindennapok életét és használati tárgyait, valamint a csizmadia céh különlegességeit mutatja be. Emlékszobákat alakítottak ki, Dr. Kalocsay Kálmán eszperantistának és Jászai Pál történetírónak. Megtekinthetőek még Drozsnyik István modern képzőművész alkotásai. A bormúzeum a pincében kapott elhelyezést. Rákóczi utca 75. sz. lakóháza XIX. század eleji népies barokk stílusban épült. Zsinagógájának, amely a XIX. század végén készült, ma már csak a romjai találhatók meg.139 A Patay-kastély a XIX. század első harmadában épült neoklasszicista épület. Bár nem Abaújszántón található, hanem a szomszédos Cekeházán, mégis említésre méltó, hiszen nemcsak a táj egyik meghatározó képe, de fénykorában és jelenleg is több növényritkaság megtalálható kertjében. 140 Abaújszántón két, mára már hagyománnyá váló rendezvényt érdemes megemlíteni. Egyik a minden évben megrendezett Szüreti Napok, melyen elsősorban a hagyományok tiszteletén van a fő hangsúly. A másik az Ivó Nap - Nyitott Pincék című program, melyet Abaújszántó Város Önkormányzata, és a Szent Ivó Borlovagrend immár tizennegyedik alkalommal rendez meg. Az alapötletét a középkorban élt jogtudó és borbarát Szent Ivó adta. E rendezvénnyel kívánják megismertetni és népszerűsíteni a helyi borkultúrát és erősíteni a borturizmust, hiszen Abaújszántó a történelmi „Tokaji Borút” mentén fekszik.141 Bekecs E település az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik. Fontos kereskedelmi útvonal mentén található (a hegyek és a völgy találkozásánál). E település elődjét már Anonymus is említi, a történelem viharában sokszor elnéptelenedett, de mindig újjáépült a település.142 A XIX. század elején közigazgatásilag megszűnt önálló lenni, kezdetben Legyesbényéhez, majd Szerencshez tartozott, 1956-ban önállósult újra, ma nagyközség.
138
http://www.abaujszanto.hu/index.php/abaujszanto/history Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 118. 140 http://www.abaujszanto.hu/index.php/turizmus/muemlek 141 http://www.abaujszanto.hu/index.php/15-news/169-xiv-szantoi-ivo-napok 142 http://www.bekecs.hu/telepulesunkrol 139
102
Bekecs műemlék jellegű látnivalói között fontos megemlíteni templomait, római katolikus, görög katolikus és református templom is található e községben. Emlékmű áll a II. világháború áldozatainak tiszteletére. Millenniumi emlékművet avattak, és Kopjafát állítottak az 1956-ban elhurcoltak, meghaltak tiszteletére. 143 Bodrogkeresztúr Bodrogkeresztúr az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik, a Bodrog patak mentén. Területi adottságai révén már a neolitikum időszakából is találtak tárgyi bizonyítékokat arra, hogy ez a terület lakott volt. A XV. században a tokaji váruradalom része, a XVI. század elején mezővárosi rangot kapott.144 A zsidó telepesek hatására a bor-, és szőlőtermesztése jelentős mértékben megnövekedett, és kiváló szintet ért el. Érdemes felkeresni a település római katolikus templomát, amely a XIII. század első harmadában épült késő gótikus stílusban. A templom klasszikus elrendezésű, ikonosztázion található a hajó és a szentély között. Szintén érdemes megtekinteni a Rákóczi – házat, amit XVII. században építettek, kora barokk stílusú urasági lakóház gyanánt. Bodrogkeresztúr görög katolikus temploma a XVIII. század végén késő barokk stílusban épült, szomszédságában található a volt Máriássy-kúria, amely ugyanolyan stílusban épült. A település református temploma a XIX. század elejére készült el copfstílusban. De találhatunk szintén műemléki jellegű lakóházat is, amely jellegzetes mezővárosi polgárház. 145 A településen a Kossuth utcában találjuk a Bodrog-parton a Hét vezér emlékparkot, amely a honfoglalásnak állít emléket. Egyedi és különleges a szabadságharc idejéből származó tárgyi emléket találunk a Dereszlai pincészet falában. A harcok során egy 1848-es ágyúgolyó fúródott be az épület homlokzatába.146 Az 1849. január 23-án az osztrákok fölött vívott fényes győzelem emlékét hirdeti a Honvéd emlékoszlop, amit 1896. október 11-én avattak fel. A zsinagóga szépen felújított épülete ad otthont a Turisztikai központnak.147 Bodrogkeresztúron 1997-ben hívták életre a magánkézben lévő Magyar Motorok Múzeumát, ahol a magyar motorkerékpárokról igyekeznek történelmi áttekintést nyújtani. Minden évben megrendezésre kerül a – nemcsak a településen híres – Magyar Motorok Randevúja elnevezésű motoros találkozó, ahol veteránbörze és háromkerekű járművek is találhatók.148 Bodrogkisfalud Bodrogkisfalud az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik, a Bodrog folyó mentén. A XIII. század elején említik először írásos források, a XVII. században Révfalunak is nevezték. 1950-ben egyesítették Szegivel, Bodrogszegi néven, nevét a rendszerváltása után kapta vissza. A XIX. század végén épült az az épület, amely a Tájháznak ad otthont. A mezőgazdasági-, és állattenyésztéshez használt eszközök széles sávját felvonultató kiállítás mindenképp megtekintésre méltó.149 Egy 2000-es pályázati program keretében sikeresen alakítottak ki egy 143
http://www.bekecs.hu/telepulesunkrol Vö. www.bodrogkeresztur.hu/html/tel_helytortenet.html 145 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, Well-Press K., 1995, 159. 146 http://www.bodrogkeresztur.hu/html/ide_turizmus-kult10.html 147 http://www.bodrogkeresztur.hu/html/ide_tkozpont.html 148 http://bodrogkeresztur.hu/html/ide_muzeum.html 149 vö: www.bodrogkisfalud.hu/index.php?page2=12 144
103
új Főteret és Kiállító Épületet, amelyben évente négy-öt alkalommal szemlélhet meg a nagyközönség különböző kiállításokat.150 Bodrogkeresztúr híres szülötte Barczafalvi Szabó Dávid, aki pataki diák volt és 1784–86 között szerkesztette a Magyar Hirmondót.151 Bodrogolaszi Bodrogolaszi az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik, a Bodrog folyó mentén. A települést a tatárjárás után említik először, amikor is velencei szőlőművesek települtek erre a környékre. A középkorban mezővárosi rangot kapott, amelyet később elveszített. A járványok és a történelem viharai megtizedelték a lakosságát és emiatt ma faluként tartják számon. Minden vész ellenére sikerült néhány, ma már műemléknek, illetve műemlék jellegű épületnek minősülő létesítményt megőrizni. Ilyen műemlék a római katolikus templom, amely a XII. században épült és románkori jegyeket visel. Fontos megemlíteni a település görög katolikus templomát, ami a XIX. század elején épült, és gyönyörű ikonosztáz található benne. A Lónyai-kastély a 1860-as években épült. Egykor kollégiumként szolgált, azonban mára kihasználatlan az épület. 152 A falu lakóinak életében fontos a vallás, így nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyik új hagyományteremtési célzattal létrejött kulturális programja a Szent Mihály Napi Programok. E rendezvénysorozaton nemcsak a hagyományos gasztronómia kap helyet (pl. közös lekvárfőzés), hanem bemutatják a régi népi élet speciális munkafolyamatait a kukoricafosztás és a kötözést. 153 A településen megtalálható egy Falumúzeum, amely a település tárgyi emlékeit mutatja be. Erdőbénye Erdőbénye az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. A XIV. században említik először a település nevét.154 Az uradalom, majd mezőváros, amelynek timsós vize méltán híres volt. A településen kiemelkedő jelentőségű a bodnár és a kőfaragó mesterség. Több híres ember is élt e településen, a teljesség igénye nélkül: Lavotha Géza; Szepsi Laczkó Máté; dr. Dombi Sámuel, Bessenyei Antal; Debreceni Ember András. Több szobor is található a településen, mint például a Sárossy Tibor által mintázott Lavotha Gézáról készült faragás, valamint az Égerházy László alkotta Bacchus szobor, vagy ugyancsak Égerházy László kezei közül kikerülő Héja – kút borítása. Erdőbénye az Echo Tv Legszebb Magyar Település címét nyerte el 2013-ban.155 Erdőbényén működik Tájház és Kovácsműhely, ahol a település múltjának, hagyományainak és ipartörténetének (kő-, fafaragás, kovács- és kádármesterség) tárgyi emlékeit tekinthetjük meg. Szepsi Laczkó Máté emlékház a község híres szülöttjének állít emléket. Műemlékei közé sorolható a Szirmay – kastély, amely késő barokk stílusú, ma szeretetotthonként működik. Említésre méltó a római katolikus templom, ami gótikus stílusban épült, többször átépítették, végleges formáját a XVII. század végén érte el. De ugyancsak itt 150
http://www.bodrogkisfalud.hu/index.php?page2=25 HORVÁTH Cziril, Irodalom és tudomány. = Magyarország vármegyéi és városai. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0026/16.html 152 Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 174–175. 153 http://bodrogolaszi.hu/ 154 http://www.erdobenye.hu/?modul=oldal&tartalom=1051425 155 http://www.erdobenye.hu/ 151
104
kell említést tenni a Budaházy-Fekete-kúriáról, amely kora barokk stílusban épült. A református templom copfstílusban épült a XVIII. század első harmadának végén. 156 A Kolera-oszlop az 1831-es kolerajárvány áldozatainak emlékére állított obeliszk Erdőbénye határában látható Az izraelita temető terméskő falazatú kerítéssel a Dózsa György utcában található. Említésre méltó, hogy létrehozták a ’Híres Bényeiek’ elnevezésű emlékparkot, melyben a szobrokat a fafaragó múlthoz hűen jelenítik meg. Az erdőbényeiek fontosnak tartják az egészséges életmódot, ennek szellemében került megrendezésre a mára már hagyománynak számító, nemcsak a helyieknek szánt ’Drótszamár’ fesztivál, ahol kicsik és nagyok is megmérettethetik és kipróbálhatják biciklizési, tudásukat. A fesztivál mottója: ’Bort, Bringát, Békességet! A másik helyi kezdeményezés a ’Bor, mámor… Bénye’ fesztivál, ahol a bor szeretete mellet a gasztronómiát és a varázslatos helyi tájat kiaknázva megismerhetjük a helyi látnivalókat és élvezhetjük az itt élők vendégszeretetét.157 Erdőhorváti Erdőhorváti az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. Neve erdővel benőtt területre és az ide betelepült horvát lakókra utal.158 A XIV. század közepétől említik e települést. Fejedelmi birtok volt, később a királyi kamara fennhatósága alá tartozott. Az üveggyártás hanyatlásával már csak dűlői emlékeztetnek az egykor a településen jelentős mértékű iparára: Óhuta, Középhuta. A XVIII. század végén épült két temploma, a római katolikus és a református templom. Műemléki jellegű épülete egy lakóház és az Ispáni lak. 159 A község határában sajnos ma már csak romjaiban lelhető fel a pálos - rend zárdája. 160 Golop Golop az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. E területen 3000 éves temetkezési helyet tártak fel. A leleteket a Nemzeti Múzeumban tekinthetjük meg. Két község (Alsó-, és Felső Golop) egyesítésével jött létre a XV. század közepe környékén, amelyeket már a XIII. században is említenek írásos emlékekben. A török megszállás következtében elnéptelenedett, de aztán újra betelepült. A falu legjelentősebb lakói között említhetjük a Vay családot. A régi Vay-kastély műemléki épülete a XIX. század elején épült, reneszánsz stílusban. Többszöri átalakítása után, 1820-ban készült el az épület klasszicista stílusban. Parkját természetvédelmi területté nyilvánították. 161 Hercegkút Hercegkút az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található, a Hotyka-patak mentén.162 E település a történelem hatására elnéptelenedett, azonban a XVIII. század végén a sváb telepesek betelepülésével új életre kelt. Pincesorai (Gombos-hegyi
Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 158–159. 157 http://www.erdobenye.hu/ 158 http://www.hegyaljakapuja.hu/magyar/oldalak/erdohorvati_telepulestortenet/ 159 https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C5%91horv%C3%A1ti 160 www.hegyaljakapuja.hu/magyar/oldalak/erdohorvati_telepulestortenet/ 161 https://hu.wikipedia.org/wiki/Golop 162 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, Well-Press K., 1995, 191. 156
105
és Kőporosi-pincesor) a világörökség részét képezik, sváb tájháza egyedülálló módon mutatja be a korabeli élet körülményeit, bútorait, okiratait.163 A község határában tör fel a forrás, amely a Pogány-kút nevet kapta, és aminek környékét pihenőparkká alakították. A Gombos-hegyi kálvária, amelynek állomásait kb. 400 méter hosszú sétányon tekinthetjük meg. A stációk utolsó állomása egy kápolna. A kápolna tetején körben a kupola körül pedig egy kilátó került kialakításra, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a világörökségi helyszínre.164 A település pezsgő kulturális életének egyik fő eleme a Hercegkúti Napok néven ismertté vált programsorozat. Ennek keretében a kulináris élvezeteken túl 2015 augusztusában szoboravatás is történt. A szobor emléket állít a Málenkij robotra elhurcolt áldozatoknak az esemény 70. évfordulója alkalmából.165 E programsorozat része a Nyitott pincék rendezvény, ahol bemutatásra kerülnek a település gasztronómiai jellegzetességei és borkultúrája.166 A településen római katolikus templom található, amelyet 1788-ban Kisboldogasszony tiszteletére szenteltek fel. Itt született Götz János szobrászművész, akinek síremléke és mellszobra is megtalálható a településen. 167 Legyesbénye Legyesbénye az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. Az Aba nemzetség területei közé tartozott, első írott emlékei az 1300-as évek második harmadának elejéről valók (1332–1337). A tatárjárás e községet sem kímélte, elnéptelenedett területét Leleszről bevándorlókkal töltötték fel. A török fennhatóság alatt sem javult a helyzet, később a kincstár fennhatósága alá került. A református temploma a XVIII. század elején, a római katolikus templom a XX. század elején épült. Helytörténeti Múzeuma a 2000-es évek elején létesült, valamint egy emlékművet is állítottak a Millennium tiszteletére, és átadásra került a Közösségi Borház is 2007-ben.168 Makkoshotyka Makkoshotyka az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. A feltárt leletek tanúsága szerint már i.e. 6000-ben már éltek itt ősemberek. A település első írásos emlékei V. István idejéből valók. Borospincéi jelentősnek bizonyultak mind a tatárjárás, mind a kuruc-labanc ellentét idején, jó búvóhelyet szolgáltatva a menekülő emberek számára. Megemlítésre méltó a Meczner-kápolna, az Erdészemlékmű, a Vadászati trófeagyűjtemény és a Meczner-kastély, amely klasszicista stílusban épült, azonban a háború végére nagy része elpusztult. Ma Erdei iskola működik benne.169 A településen található Falumúzeum, amelynek a XIX. század második felében épített parasztház ad otthont.170 A Falumúzeumban a paraszti élet tárgyi emlékei tekinthetők meg. 171 Mád
Vö. Hercegkút, összeáll. NAÁR János, Kecskés és Társa Bt. Sátoraljaújhely, 2013, Vö. Hercegkút, összeáll. NAÁR János, Kecskés és Társa Bt. Sátoraljaújhely, 2013, 165 http://hercegkut.hu/?p=7011 166 http://hercegkut.hu/?p=6985 167 Vö. Hercegkút, összeáll. NAÁR János, Kecskés és Társa Bt. Sátoraljaújhely, 2013, 168 http://legyesbenye.hu/telepulesunkrol/telepulesunk-tortenete/17-telepulesunk-tortenete 169 http://makkoshotyka.hu/index.php/13-kategorizalatlan/31-a-kozseg-es-a-cimer-tortenete 170 http://www.makkoshotyka.hu/index.php/21-latnivalok/44-faluhaz 171 http://www.makkoshotyka.hu/index.php/21-latnivalok/44-faluhaz 163 164
106
Mád az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. E terület az őskor óta lakott, első írásos emlékei a XIII. századra tehetők. Mezővárosként kezdetben a tokaji, majd a Tállyai uradalom része volt. A török fennhatóság alatt majdnem elnéptelenedett, majd a XVII. század végén pestisjárvány és sáskajárás is pusztított, azonban az 1700-as évek közepére már híres bortermelő helynek számított. A század végére a település tönkrement a háborúk és a járványok kereszttüzében. A tokaji borvidék részeként a világörökség részévé vált.172 Műemlékei között megtalálható a római katolikus templom, amely gótikus stílusjegyekkel bír, végleges formáját a XVII. század elejére nyerte el. A Zsinagógát 1795-ben építették a barokk stílusban, majd az átépítés során keveredett a barokk és a copfstílus, így ez az egyedi zsinagóga 2004-ben Europa Nostra díjat kapott. Szintén műemléki státuszú a Zsinagóga közelében található lakóház, amely a volt izraelita hitközségi épülete, barokk stílust követi, a XVIII. században épült. A település műemlék jellegű Nepomuki Szent János szobrát 1778-ban emelték. A református templomot az 1600-as évek elején (1607) a hívők adományaiból építették. Később átépítésre került sor a barokk stílus jegyében, azonban a templom 1852-ben leégett. Öt év alatt sikerült újjáépíteni késő barokk stílusban. A Máriássy-házat késő barokk stílusban építették a XVIII. század második felében. Az 1775-ben épült Rákóczi-Aspremont kúria barokk eredetű stílusjegyeket hordoz magán, de a többszöri átépítés hatására eklektikus hatást kelt. A római katolikus temetőkápolna Mád külterületén található, templomát 1736-ban építették. A XVIII. század elejére készült el a földesúri dézsma összeszedésére alkalmas épületként emeltetett Magtár, vagy Cicvár, amely romos állapotban látható. A település lakóházai alatt kiterjedt pincerendszer húzódik, amely nemcsak a bor készítésénél volt hasznos, hanem a lakosok védelmét is segítették egy-egy nehezebb történelmi időben.173 Új építésű, de mindenképp említésre méltó a településen emelt Árpád-házi Szent Erzsébet szobor, amelyhez Ekker Róbert szobrász a híres mádi követ használta a dombormű háttereként. 2011-ben nyitotta meg kapuit az Első Mádi Borház, amely a mádi borászok munkáját mutatja be. Természetesen ebben a községben is találkozhatunk olyan, ma már hagyománynak számító programokkal és ünnepekkel, amely nemcsak a település lakosai életébe csempész egy kis örömöt, hanem minden ideérkező turista napját, napjait vidámítja meg. Két ilyen jeles eseményt lehet megemlíteni Mád kapcsán, az egyik a tavaszi Mádi Újbor Ünnep, amely által nemcsak a borkészítésbe nyerhet bepillantást a látogató, hanem a Nyitott Pince program által meg is kóstolhatja ezen táj kiválóságait. A másik fontos hagyományteremtő ünnep a Mádi Furmint Ünnep, amely az őszi programjaival kiváló lehetőséget biztosít az idelátogatók számára a furmint megismerésére. Az őszhöz tartozik még a minden évben hagyományosan megrendezett Szüreti Napok rendezvénysorozat is, amelyet egy bál zár („Aki a debreceni vásárban, a pócsi búcsún és a mádi bálon nem megy férjhez, örökké pártában marad”). De megtalálható a programok között a borversenytől kezdve, különböző (nemcsak a borászattal kapcsolatos) kiállításokon át, a szüreti felvonulás is. Mindezekből látható, hogy igaz a régi mondás: a mádi ember legjobb barátja a szőlő. 174
172
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1d Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 153–154. 174 http://www.mad.info.hu/szureti-szokasok-hagyomanyok 173
107
Mezőzombor Mezőzombor az Észak-Magyarországi régió területén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye középső részén található. Az első írásos emlék, amelyben e település neve megtalálható 1298ra datálódik. Az egyház fontos szerepet játszott a falu életében, így mind a római katolikusok, mind a reformátusok, és persze a görög katolikus vallású embereknek is van templomuk. A faluban található egy mesterséges tó, a Bortó, amelynek vízellátottságát egy forrás biztosítja, és amely köré mára már a megfelelő strukturális feltételek is kiépültek. A Patayborház, vagy másik nevén Sárga-borház műemlék jellegű épület.175 Mezőzomboron a Doni katasztrófa tiszteletére állított emlékművet is láthatunk. Új hagyomány kialakításra is láthatunk példát a községben, minden évben nagy sikerrel rendezik meg a Zombori Csülökfesztivált, amely mára igazi gasztro-, és turisztikai látványossággá nőtte ki magát.176 Monok Monok az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. Első írásos emlékei az 1200-as évek végére tehetők (1273), később azonban a török dúlás hatására teljesen elnéptelenedett. A falu csak a XVI. század végére kelt újra életre. A helység híres szülötte Kossuth Lajos, de ugyancsak itt született Németh Miklós miniszterelnök is. Itt található a Széchenyiek családi kriptája. 177 Számos műemlékkel rendelkezik e település. Itt található az Andrássy-kastély, amelyet az Andrássy család építtetett. A barokk palota a XIX. században klasszicista stílusban épült. Jellegzetes rokokó falfestése megmaradt ugyan, de a történelem viharai ezt megtépázták. Ma – miután a római katolikus egyház tulajdonába került a XIX. század elején– általános iskola üzemel benne. Szintén jelentős műemlék Kossuth Lajos szülőháza, amely emlékmúzeum. Az épület copfstílusban épült szinte csaknem eredeti állapotát sikerült visszaállítani. Fontos még megemlíteni a Monaky család várkastélyát, ez a régi kiskastély. A XVI. századi alapvetően gótikus épület a sokszori átépítés hatását magán viseli – reneszánsz és klasszicista elemek lelhetők fel. A település református templomát 1799-ben szentelték fel. A kor szellemében épült torony nélküli templomot teljes egészében közadakozásból a hívek építettek. Harangját az első világháború idején elvitték, azonban a hívők adományaikból egy újat önttettek, amely ma a Kossuth-harang nevet viseli, ami Slezák László munkája. Műemlék jellegű a Várkastély gazdasági épülete. A barokk stílusban épült gazdasági épület a XVIII. században készült és a várfallal körülvett kastély udvarán található. A településen megtalálható híres szülöttének, Kossuth Lajosnak teljes alakos bronzszobra, amelyet adományokból és állami segítséggel készítettek el. A szobor Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotása, amelyet Kossuth születésének 158. évfordulójára az Andrássy-kastély parkjában állítottak.178 A község életének szerves része az egyház, és a vallás, így nem véletlen, hogy az itt megrendezett búcsún nemcsak a környék lakói vesznek részt. A település apraja-nagyja és természetesen az idelátogatók is élvezhetik a ma már hagyománnyá váló monoki Babfesztivál Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 151. 176 www.mezozombor.hu 177 https://hu.wikipedia.org/wiki/Monok 178 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 155–157. 175
108
forgatagát. A gasztronómiai élvezeteken kívül a háromnapos rendezvény helyet biztosít a hagyományos, kézműves termékeket felvonultató kavalkádnak. Az ide látogatók azonban nemcsak a helyi kézművesiparral ismerkedhetnek meg, hanem lehetőségük nyílik például a vizsolyi nyomda kipróbálására is.179 Olaszliszka Olaszliszka az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. A legelső írásos emléke 1239-ből való, amikor is királyi birtok volt. A tatárjárás után vallon szőlőművesek települtek be, később a XV. században városi rangot kapott, majd a XVI. században Habsburg fennhatóság alá került, azonban a török hordák elpusztították, így került újra földesúri befolyás alá, mint elnéptelenedett helység. A XVII. század elejére újra benépesült város Bocskay István fejedelem védelme alá került, és ettől kezdve erőteljes fejlődésnek indult.180 E település kevés műemlékkel rendelkezik, de mindenképp meg kell említeni a római katolikus templomát, melynek tornya 1634-re készült el, ami Stenczel Dániel munkáját dicséri. A templomot azonban 1876-ban restaurálni kellett. A templom szentélye barokk stílusban épült, amelyet kiraboltak. Kossuth Lajos mellszobra közvetlenül a katolikus templom mellett található. Műemléki jellegű lakóházai mellett meg kell említeni a Kossuth-házat, amely 1820 körül épült, valamint a református templomát, amely 1787-re készült el, copfstílusban. Kőhídjának szerkezeti kialakítása, a csúcsíves nyílásai egyedülállók.181 Olaszliszkán található az egykori pálos kolostor romjai. Napjainkban ezt az épületet Traktérként ismerik. Az épületben egykor kápolna is állt. Később az épület dézsmaház, majd postaállomás és vendégfogadó is volt. Ez az épület a magyar irodalomtörténetnek is szerves része, hiszen Mikszáth Kálmán Különös házasság című művének cselekménye ebben a vendégfogadóban veszi kezdetét.182 Rátka Rátka az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a Szerencsi patak völgyében fekvő falu. Első írásos dokumentuma 1255-ből való. E települést sem kímélte a történelem, a török hordák hatására elnéptelenedett. Csak a XVIII. század közepére tért magához e megrázkódtatásból a település, amikor német telepesek leltek itt új hazára. A földesúri rendszer, majd később a világháború szörnyűségei hatására a német gyökereiket felvállaló itt lakók teljesen ellehetetlenedtek. A településen azonban nem feledkeznek meg a múltról, emlékművet állítottak a templomkertben az elhurcoltak tiszteletére, ahol az utókor leróhatja tiszteletét. 183 Azonban nemcsak az elhurcoltakra emlékezik e település, Szent István és Boldog Gizella domborműve a község centrumában levő parkban található, amelyet a betelepített németek 250. évfordulójának tiszteletére állítottak. Műemlék jellegű római katolikus temploma 1807-re készült el, neoromán stílusa tiroli mesterek munkája. 1990-ben alakították át szintén műemlék jellegű egyik lakóházát német Nemzetiségi Tájháznak. Az 1824-es parasztház a copfstílust és a késő barokk keveredését mutatja. A tájház rávilágít a mindennapi élet kellékeit és bútorzatát 179
http://www.monok.hu/ http://www.olaszliszka.eu/main.php 181 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 171. 182 http://www.elitbor.hu/hirek/Olaszliszka-egy-500-eves-epulet-utolso-honapjai 183 http://www.ratka.hu/index.php/turizmus/latnivalok 180
109
felvonultató berendezésével a dolgos mindennapokra, a hagyományok tiszteletének fontosságára, és magára arra az életérzésre, amelyet csak erős gyökerekkel rendelkező személy érthet meg. Azonban e falu igyekszik felkelteni nemcsak a benne lakó emberek, hanem az ideérkezők érdeklődését is különféle programokkal, és új hagyományok kialakításával. Ilyen az ősszel megtartott Rátkai Nemzetközi Nemzetiségi Fesztivál, amely nemcsak a hazai, hanem a külföldi etnikai csoportok találkozója is, valamint fontos megemlíteni a nyár kiváló programját a Rátkai Töltött Káposzta Fesztivált, amely főzőversennyel, sport-, és kulturális bemutatókkal várja az ideérkezőt. 184 Sárazsadány Sárazsadány az Észak-Magyarországi régióban a Tokaj-hegyaljai borvidék területén fekszik, annak szerves részét képezi. Bodrogsára és Bodrogzsadány egyesítésével jött létre a második világháború után. Bodrogsára már a 1400-as évek elején lakott terület volt, első írásos emléke ebből az időből való. Kezdetben földesúri, majd papi fennhatóság alá tartozott. Bodrogzsadány két település Arbonya és Zsadány egyesüléséből jött létre, még az 1200–1300-as években Arboda-Zsadáy néven. Az 1400-as évek első harmadára már a királyi birtokrendszer része. Később földesúri befolyás alá került, majd az egyház fennhatósága alá tartozott. A XIX. század elején kapta a Bodrogzsadány nevet. 185 Mind a római katolikus felekezetnek, mind a görög katolikusoknak van a helységben templomuk. A római katolikus templomot 1934-ben építették közösségi hozzájárulásból, a görög katolikus templom 1936–1983 között készült el. E település jelentős mértékben átalakult az idők folyamán, de törekednek az emlékek megőrzésére.186 A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma Sárazsadányi kiállítóhelye 2014-ben nyitotta meg kapuit. A kiállítótér a település házaiból jött létre és a kiállítás korpuszát a sárospataki Múzeum által összegyűjtött tárgyi emlékek alkotják. A különböző tárgyi emlékek mellett a tájház múzeumpedagógiai - hagyományt és népi értékeket megőrző - programoknak ad helyet (mesék, emlékek, halászat, kerámiák, földművelés, szőttesek, népi bútorok témaköréből). A tematikus bemutatóhely 5 egységre tagolható. A Mesék Házában a látogató egyrészt megismerheti a település mesterségeit és ezen túl kicsiket és nagyokat is elvarázsolhat Dégh Linda által gyűjtött Penna Jankó meséjének megismerése. A Tűz Házában egy kovácsműhely és a sárospataki fazekas mesterség és annak tárgyi emlékei kaptak helyet. A Vizek Háza a Bodrog parti település halász mesterségét hivatott bemutatni. Az Emlékek Házában Bodrog-Zsadány népének életébe pillanthatunk be. A Föld Háza a hagyományos szántóföldi földművelés és az állattartás rejtelmeit tárja a látogató elé, illetve egy eredeti szatócsbolt berendezéseivel is megismerkedhetünk.187 Sárospatak Sárospatak az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. E terület bizonyítottan már az őskorban is lakott volt. Első írásos feljegyzések már 904-ből vannak, vagyis a honfoglalás kora óta létező település volt. Az 1200-as évek elején városi kiváltságokat kapott. A középkorban a Lengyelország felé menő kereskedelmi útvonal
184
http://www.ratka.hu/ https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1razsad%C3%A1ny 186 http://attrakcio.rakoczimuzeum.hu/index.php/a-falu 187 http://www.tanyamuzeum.hu/magyar/oldalak/sarazsadany/ 185
110
egyik fontos állomásaként szolgált. A középkorban szabad királyi város lett, így fejlődésének minden akadálya elhárult. 1531-ben megalakult a Sárospataki Református Kollégium, amely a kor legjelentősebb oktatási intézménye volt hazánkban. A „bodrogparti Athén”-ben tanított például Comenius is, akinek nevét Sárospatak másik ismert intézménye, a tanítóképző főiskola viseli. A város lakossága szabadelvű nézeteket vallott, melynek legjobb bizonyítéka, hogy a lakosság mindig aktívan részt vett az elnyomás elleni harcokban: például a Rákóczi szabadságharcban Rákóczi oldalán (utolsó kuruc országgyűlés helyszíne). A XIX. század végén mezővárosból (mivel e rang megszűnt) nagyközséggé vált, 1968-tól kapta meg újra a városi rangot. 188 A város legjelentősebb szülötte Árpád-házi Szent Erzsébet, aki itt látta meg a napvilágot 1207-ben. Itt halt meg Lorántffy Zsuzsanna (Erdély nagyasszonya). Sárospatak közelében található a Megyeri tengerszem, amely nem tisztán természeti alkotás, a bányászat hatására keletkezett. A bányaudvar csapadékvízzel telítődött az évek folyamán, és tó keletkezett a hajdani bánya helyén. E kedvelt kirándulóhely 1977-től természetvédelem alatt áll. A megyeri tengerszem 2011-ben elnyerte az Ország Legszebb Természeti Csodája címet. 189
A város fontos kereskedelmi útvonalon feküdt, és kulturális élete mindig is pezsgő volt, épp ezért rengeteg műemlék, műemlék jellegű épület, szobor és látnivaló van a városban. És akkor még a kulturális élvezetet adó kiállításokról, tárlatokról nem is beszéltünk. Néhány lakóháza műemlék, többek között a Fellegvárnak nevezett 1820 körül épült klasszicista stílusú épület, de védelem alá esnek a Városfalak és a Városfalszakaszok is. A Várkastély ma a Rákóczi Múzeumnak ad otthont, gótikus és reneszánsz stílusban épült 1534–1542 között. A kastély része a Vöröstorony, amely 1563-ban készült el reneszánsz stílusban. De ugyancsak itt látható a Lórántffy-loggia, ami a várudvar dísze, vagy az Olaszbástya is. A kolostor az 1600-as évek második felében épült gótikus stílusban, majd barokk és reneszánsz stíluselemekkel vegyítve átépítették. Műemlék a Lőportorony, a Városfaluvonulat, a Nagykollégium, ami ma a Református Kollégiumnak ad helyet, valamint a Berna-sor. Műemlék jellegű épületekben sincs hiány. A római katolikus temploma egy csarnoktemplom, amelyet barokk stílusban építettek. A templomot gondozott templomkert veszi körül, ami mellett található a Sárospataki Képtár épülete. A városban több lakóház és a kőkapuzat is műemléki jellegű, csakúgy mint az Iskolakert, a Vay-ház, a Palóczy várkastélyvárfalmaradvány, az Ispotály, a Tanácsház, a Tornacsarnok, a Zeneiskola épülete, a görög katolikus templom, vagy akár a kiterjedt pincerendszer. De ide sorolható a Szinyei-ház, a késő barokk stílusú lakóház, vagy akár a református templom késő barokk stílusban készített épülete is. 190 Egyéb látnivalóban sincs hiány, hiszen itt található a már említett Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, Jezsuita kolostorban fellelhető Katolikus Egyházi Gyűjtemény is. A város Művelődési Háza ad otthont a Városi Galériának, a Múzsák Temploma viszont csak időszakos
188
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rospatak http://sarospatak.varosom.hu/latnivalok/kirandulas/Megyer-hegyi-tengerszem.html 190 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 175–185. 189
111
kiállításokat tart. De a városban található a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye, és a Végardói Tájház is. Mindezeken felül, mivel a diákság meghatározó szerepet töltött és tölt be jelenleg is a város életében, így rengeteg rendezvény és program is színesíti mind a diákok, mind az idelátogatók életét. A könnyű-, és komolyzenei koncerteken kívül, említésre méltó a Vásártéri Nap, Ültess Jövőt rendezvénysorozat, Zemplén Kupa, Zempléni Tekerentyű, Nyárbúcsúztató, Sárospataki Kötődésűek Világtalálkozója, Sárospataki Borfesztivál, Zempléni Fesztivál, Sárospataki Borterasz… Sátoraljaújhely Sátoraljaújhely az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található, nevét a közeli Sátor-hegyről kapta (a Sátor hegyek aljánál elterülő új táborhely). Már 904-ből találhatók feljegyzések, amelyek szerint ez a terület lakott volt. A városi rangot V. István adományozta a városnak, ekkor építették a várát is. Kezdetben koronauradalom volt, majd földesúri fennhatóság alá került. A török vész idején a várost feldúlták, újra királyi befolyás alá került. Kereskedelme jelentős várossá tette. A Rákócziak fennhatósága alatt virágkorát élte a város, de a szabadságharc bukásával hercegi tulajdon lett. A kiegyezés után lendülhetett fel a város kulturális élete ismét, színház épült, majd fürdő nyílt. Mezővárosi mivoltát elvesztve nagyközséggé alakult a XIX. század végén, majd néhány éven belül ismét megkapta a városi rangot. Az első világháború lezárását követően az új határ kettészelte a várost, amely kihatással volt nemcsak kulturális, de kereskedelmi és gazdasági életére is, elvesztette a régióban betöltött vezető szerepét. 191 Mindezek ellenére Sátoraljaújhely lakosai igyekeztek minél többet megmenteni a múltból, és új hagyományokat is teremtettek. A múltat idézve érdemes elmennünk a késő barokk stílusban épített római katolikus templomba, de mindenképp fel kell keresni a volt pálos-piarista templom XIV. században épített, kezdetben gótikus, később barokk stílusban átépített épületét. Mellette található a volt pálos-piarista rendház XIII. század második felében elkészül épülete. A volt megyeháza barokk stílust képvisel, benne található a XVIII–XIX. századi levéltár. Műemléki jellegű épületekben sincs hiány, hiszen itt található a római katolikus plébánia templom, a Nagytemplom, amely késő barokk stílusban készült el 1798-ra. A római katolikus plébániaház a romantika stílusában épült. A város számos lakóháza érdemes az idelátogatók figyelmére, de egykori barokk stílusú városháza, valamint a volt Walbott-kastély barokk építészeti remekei kihagyhatatlan élményt nyújtanak. Érdemes elsétálni a görög katolikus templomba és a református templomba, de a Szent Kereszt-kápolna is kiváló úti cél lehet. 192 A városban található a Kazinczy Ferenc Múzeum és Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok, valamint a Zempléni Magyarok Háza. A sassal viaskodó ifjú szobra az 1944-es börtönlázadásnak állít emléket. A Nimfás-kutat 1986-ban állították, a Botos fiú szobra (Puck szobor) 1969 óta áll, de megemlítendő még a Hősök emlékműve és a Próféta szobor is. A város melletti Szár-hegyen található a Magyar Kálvária emlékmű, és a város életében fontos a Hősök temetője is. Igen impozáns látványt nyújt a Zenélő szökőkút, amely fény- és hangjátékával
191
https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1toralja%C3%BAjhely Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 192–200. 192
112
lelkesíti az idelátogatót. A város otthont ad három múzeumnak is: Magyar Nyelv Múzeum, Kazinczi Ferenc Múzeum, Börtön Múzeum. 193 A város azonban nemcsak a régi emlékeit ápolja, számos új hagyományt igyekszik teremteni, rengeteg programmal próbálja magához csalogatni a nem sátoraljaújhelyi lakosokat is. Ilyen például az Újhelyi Napok rendezvénysorozat, Újhelyi Várnap, Zsólyomkai Nyitott Pincék… E rendezvényeken betekintést nyerhet az idelátogató nemcsak a város mindennapjaiba, hanem – a gasztronómiai- és kulináris élvezeteken túl – a hagyományos, régi élet szépségeibe is. Szegi Szegi az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található. E terület ősidő óta lakott volt. Mivel a település fontos kereskedelmi útvonal mentén létesült (borút), így a történelem viharai nem kímélték, viszont vára miatt folyamatos királyi fennhatóság alá tartozott. A hűbérrendszernek köszönhetően földesurak területévé vált, azonban a török pusztítás után már csak Szegipuszta néven említik e települést. 1606-ban városi rangra emelkedett. A XVII. század végéig önálló település, majd földesúri befolyás alá került. Azonban a forradalmak, valamint a két világháború hatására a település jelenleg is a túlélésért küzd. A Várhegyen lévő vár az idők folyamán elsüllyedt. Ősi kör alakú templomát 1994-ben építették újjá. Világhírű malma 1913-ban elpusztult egy tűz során. Helyén kaolingyár működött.194 Szegilong Szegilong az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik, a Bodrog folyó mentén. A település a tokaji várhoz tartozott hosszú időn keresztül. A XVII. században a királyi tanulmányi alap fennhatósága alá került, és ott is maradt teljes önállóságának kivívásáig. A település nem rendelkezik műemlékkel, vagy műemlék jellegű épülettel, de a csodás panoráma, és természeti környezet mindenért kárpótolja az ideérkezőket. Azonban a falu életének szerves részét képező hagyományok fenntartásán és újjak megteremtésén dolgozik. Így épült meg 2000-ben a Millenniumi emlékpart, valamint készült egy tájház jellegű borház is Európai Uniós támogatással. 195 Szerencs Szerencs az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található, a Hegyalja kapuja. Már a neolit kortól kezdődően lakott terület volt, első írásos emlékét Anonymus hagyta ránk. A XII. században a johannita (ispotályos) rend alapított monostort (a vár helyén). A tatárjárás elpusztította a település legjavát, de földesúri fennhatóság alá kerülve a XV. századra mezővárosi rangra emelkedett. A vár miatt a török dúlást megsínylette a város, azonban amikor az uradalom Rákóczi fennhatóság alá került, a felvirágozás megindult (1605 – szerencsi országgyűlés – Bocskai fejedelem). Szabad királyi városi rangot kapott. A történelem viharai azonban továbbra sem kímélték a várat, és ezáltal a város lakóit sem (császári támadások, török seregek). 193
http://satoraljaujhely.varosom.hu/latnivalok/ http://www.szegi.hu/?page=2 195 http://onkormanyzat.net/2006/onkormanyzatok/szegilong-kozseg 194
113
A vár többszöri átépítése során nyerte el a mai formáját, a XVIII. században a város lassú fejlődésnek indult, nagyközséggé vált. A kiegyezés után létesült a cukorgyár, amely az akkori Európa legnagyobb cukorgyára és finomítója volt. A cukoripar fellendülése magával vonta a nagyközség gyors fejlődését is. A csokoládéüzem átadásával a XX. század első felére méltán vált híressé a Szerencsi csokoládé. A világháborúk után Szerencs járási székhely lett, és 1984ben újra városi rangot kapott. 196 E városban született Rákóczi Ferenc, és nagyapját, Rákóczi Zsigmondot itt, a református templomban temették el. A Szerencs városában található műemléknek minősülő Rákóczi-várkastély története és maga a város története elválaszthatatlan egymástól. Még manapság is e vár fontos szerepet tölt be Szerencs életében, nemcsak látnivaló és turisztikai célpont hanem a város szerves részét képezi. A történelem e falakat sem kímélte, így többször átépítették, végső képét a XX: században nyerte el, ma késő barokk stílusban tündököl.197 Itt kapott helyet a Zempléni Múzeum, melynek állandó kiállítása közé tartozik a Rákóczi Zsigmondot és korát bemutató tárlat, A képes levelezőlap története tárlat, valamint a Fery Antal ex librisei. De a várban kapott helyet a Művelődési Központ is, amely minden nyáron számos programot szervez: Hegyaljai gazdanapok, Zempléni művészeti napok, Észak-magyarországi Kaláris, Szerencsi Csokoládéfesztivál.198 A város legrégibb temploma a református templom, amely műemlék, és a XIII. században épült. Többször átépítették így kapta mai formáját, bár a gótikus stílusát próbálták megtartani. A görög katolikus templom az 1700-as évek első harmadában épült, végleges, barokk formáját csak a század végén, 1799-ben nyerte el. Diadalívében ikonosztázion található. A római katolikus templom 1774-re készült el barokk stílusban, a templom előtt található Nepomuki Szent János szobra, amely műemlék jellegű. Azonban egy másik római katolikus templom is található Szerencsen, amely bár új építésű (2002-ben szentelték fel), építészeti megoldásai miatt turisztikai jelentőséggel is bír. A templom sátor formájú, egy töltésen áll és a harangjai a templom előtt, haranglábon állnak. Szintén néhány éve készült el a város Világörökségi Kapuzat és Turisztikai Fogadóépülete, amely szembeötlő jelenség, hiszen a városba vezető főút két oldalán helyezkedik el. A Fogadóépületben kapott helyet a várost bemutató fotókiállítás, valamint a környék borait felvonultató tárlat. E város kapcsán azonban nem szabad elfelejtkeznünk arról az iparágról sem, amely lehetőséget adott Szerencs újra felemelkedéséhez, és ez nem más, mint a cukoripar. A volt Szerencsi Cukorgyár területén található Cukormúzeum a gyár százéves történetét mutatja be. Európa harmadik cukormúzeuma, amely 1997-ben „Az Év Múzeuma” pályázat különdíjasa lett.199 Jelenleg az épület felújítás alatt áll. Tarcal
196
http://www.szerencs.hu/varos/szerencs-hegyalja-kapuja/szerencs-tortenete http://www.szerencs.hu/turizmus/latnivalok/rakoczi-var 198 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 147. 199 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 148. 197
114
Tarcal ma az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik, azonban már a honfoglalás óta királyi birtok volt. Kisebb megszakítással a királyi uradalomhoz való tartozás elősegítette, hogy a középkorban megszerezhesse a mezővárosi címet. A török vész elpusztította a várost, majd elzálogosításra került, így lett Rákóczi fennhatóság e területen. Kisebb átmenetek után (Bocskai István, majd Bethlen Gábor tulajdona) újra királyi fennhatóság alá került. A kuruc-labanc harcok idején többször is felgyújtották a várost. A kincstár fennhatósága alatt a szőlőtermesztés fellendült, és ez magával vonzotta a település virágzását is. Sok kiváló tudósunk és híres emberünk élt és dolgozott e helyen: Kovách János (magyartörök szótáríró), Kassai József (tankönyvíró), Siderius János (katekizmus). 200 Tarcal számos műemlékkel és műemlék jellegű épülettel rendelkezik. Ezek közül az egyik legfontosabb a műemlék a római katolikus templom. A XV. században épült gótikus templom eredetileg a reformátusoké volt, azonban amikor Báthory Zsófia áttért a római katolikus hitre, a keresztényeknek adta. Átépítésekor barokk stílusjegyekkel ruházták fel. Szintén műemlék a Rákóczi-ház. A XVIII. század második felében épült barokk stílusú épületet a XIX. században átépítették. A településen műemlék jelleggel bír a volt kastély, amely 1771-ben épült, rokokó stílusjegyeket hordoz. De itt kell megemlíteni a Zsinagógát is, amely a XVIII. században barokk stílusban épült. Szintén érdekes látnivaló az Andrássy-kúria: barokk és klasszicista stílusjegyeket magánhordozó épülete, amely a XVIII. században épült. A református templom 1800 körül épült késő barokk stílusban. A volt királyi kastély és borház parkkal eklektikus stílusú. A római katolikus kápolna késői barokk stílusban épült a XVII. században, nevét Szent Teréz után kapta.201 Állandó kiállítása a Tarcal gazdasága és népélete címet viseli. E tárlat megismerteti az idelátogatókkal Tarcal gazdasági és kulturális életét.202 Tállya Tállya az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekszik, e terület azonban már az őskorban is lakott volt. A települést a tatárjárás teljesen elpusztította, azonban betelepülők révén a XV. században már városi rangot viselt. A XVIII. századig földesúri fennhatóság alatt állt. Itt született például Alfred Pasternak, Zempléni Árpád (költő), de itt élt egy ideig Károli Gáspár is. Lavotta János e településen nyugszik, síremléke 1831-ben készült el. A község egy szobrot is állítatott a településen – „Európa közepe” szobor –, ugyanis szerintük itt van Európa közepe. 203 Számos műemlék és műemlék jellegű épület található a községben. Ide sorolható a református templom, amelyet, bár 1753-ban készült el és barokk stílusjegyeket hordozott, már az 1800-as évek elején kibővítették és copfstílusú berendezéssel látták el. Római katolikus templomát gótikus stílusban építették, majd később barokk elemekkel újították fel. A Rákóczikúria XVII. században épült barokk stílusú műemlék épülete mellett található a műemléki 200
http://tarcal.hu/tarcal-tortenete/ Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 160–161. 202 http://tarcal.hu/allando-kiallitas/ 203 https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1llya 201
115
jellegű Maillot-kastély, amely 1720-ra készült el barokk stílusban. Ma ez az épület ad helyet a Közép-Európai Művészeti Gyűjteménynek. Műemléki védelem alatt áll még a Balogh-kúria, amely a XVIII. század végén készült copfstílusban, ma magántulajdon. A település Postaháza a XVIII. században épült barokk műemlék jellegű épület. A Rákóczipince nagy területet ölel fel, behálózza a települést. Szerepe nemcsak a bor tárolásában volt jelentős, hanem háborús idők esetén a település lakói itt lelhettek menedéket. Az evangélikus templom késő barokk stílusban épült, végleges formáját a XIX. század végén kapta. Műemlék jellegűnek nyilvánították a településen található várromokat is, amelyet már a XVI. századi dokumentumok is romként említenek.204 E település sem mentes a hagyományoktól és a hagyományőrzéstől. Turisztikai és gasztronómiai szempontból jelentős a Tállyai Vigaszságok elnevezésű őszi program. Tokaj Tokaj az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén található, a Tisza és a Bodrog találkozásánál, első írásos említése 1067-re datálódik. A település a Tiszán való átkelés lehetősége miatt jelentős volt már az Árpád-korban is. Földvárral, később kővárral rendelkezett. Földesúri uradalomként tulajdonosai voltak a Hunyadiak, majd a Szapolyaiak, később királyi fennhatóság alá került. A történelem e települést sem kímélte, így a várát lerombolták, és újra királyi kamara kezelésébe került. A település fejlődésnek indult, mezőváros lett, majd megkapta "Kiváltságolt Tisza-Tokaj Város" címet. Stratégiailag fontos szerepe miatt a történelem viharai nem kímélték, és a folyton újjáépülő település fejlődése visszaesett. Városi rangját csak 1986-ban kapta vissza. 205 Híres emberek tekintetében Tokaj sem szenved hiányt, hiszen mint fontos stratégiai központ ide is szép számmal érkeztek a kor neves politikusai, és tudósai is. Többek között itt élt egy ideig Paracelsus, Balassi Bálint, Nikolaus Lenau, Paulay Ede.206 A város sok műemlékkel és műemlék jellegű építménnyel rendelkezik. A műemlékek közül az egyik igen ismert a Rákóczi-Dessewffy-kastély, amely a XVIII. század elején barokk stílusban épült. A kezdetben sótárnoki épület ma diákotthon. A ma már műemléknek minősülő volt Karácsony-Sasarát-házat a XVIII. század végén építették, gazdag görög család számára. Ezen épületben kapott helyet a Tokaji Múzeum. A múzeum a város és a Hegyalja történetét mutatja be. Négy állandó kiállítása van, amelynek közös főcímet adtak: „Ezen Hegyaljának Tokaj a czímere”. Műemlék jellegű épületben, a volt Zsinagógában működik a Kulturális és Konferencia Központ. Az eredeti épület annyira leromlott állapotban volt, hogy a felújítás után kezdeti stílusjegyeit, bár igyekeztek megtartani, részben elveszítette. Szintén műemléki jellegű a város református temploma, amely copfstílusban épült a XIX. század fordulóján. Számos műemléki jellegű lakóházat találunk, melyeknek közös ismérve, hogy a XVIII. században épültek, a copfstílust követve. A görög keleti templom a XVIII. század második felében barokk stílusban épült. A régi kapucinus kolostor ma kórházként üzemel. Műemlék jellegű épület még a generálisház, a római katolikus plébániaház is. A vár területén kapott helyet a copf-klasszicista
Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 157–158. 205 http://www.tokaj.hu/varosunk/tortenelem/bortortenelem/index 206 https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokaj 204
116
stílusú zsidó temető, melynek sírkövei XVIII–XIX. századot idézik. A temető mellett ma már csak a vár romjai találhatók. 207 A műemlék jellegű Nepomuki Szent János szobrát 1802-ben készítette Jesper Lőrinc, e szobor díszítette a tokaji hídfőt. Később azonban áthelyezték, ma a város főterén áll Szent István király szobrával és a Bacchusz-kúttal együtt. Az Ismeretlen borivó szobrát 2011-ben avatták fel. Györfi Sándor alkotása közadakozásból készült. Felhívja a figyelmet a bor és a borivás tiszteletére, valamint emléket állít minden szőlőművelő és borász számára, akik tudják, hogy a földdel, és annak ajándékaival tisztelettel kell bánni. Tokajban mindenképpen meg kell említeni az Erzsébet királynő hídját. Mivel e város fontos kereskedelmi útvonal volt, és folyóátkelő hely is, így érthető, hogy már a XVI. században a Tisza két oldalát híd kötötte össze. Ez a híd azonban még fából készült, így nem volt hosszú életű. Az első vashidat 1896-ban adták át, ez már Erzsébet királyné nevét viselte. A ma is látható híd 1961 óta működik.208 Tokaj kulturális élete történelme miatt is igen szerteágazó. A múzeumokon kívül színház is várja az idelátogatót, valamint számos rendezvénynek lehetünk aktív részesei, mint például a Szüreti Napoknak, amelyet mindig októberben rendez meg a város. Tolcsva Tolcsva az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén, a Tolcsva patak mentén helyezkedik el, első írásos emléke 1255-ből való. A régészeti feltárások alapján bizonyítottá vált, hogy e terület már az őskőkortól kezdve szálláshelyül szolgált. Földesúri uradalom részeként, a történelme során, sok kézen megfordult (Garaiak, Rákócziak, Szirmayak stb.). A XV. század végére mezővárosi rangot szerzett, később már gyógyfürdőt is működtetett. A filoxéra járvány, a törökök, tűzvész, árvíz és a világháború sem kímélte e települést. A megviselt település csak az 1900-as évek utolsó harmadában tudott újra saját lábára állni, és megindulni lassú fejlődése.209 A település bővelkedik műemlékben és műemlék jellegű épületekben. Egyik legszebb épülete a Szirmay-kastély. E barokk és klasszicista stílusjegyeket hordozó épület 1820 körül épült. A XIX. század végén Waldbott Frigyes eklektikus átalakításokat végeztetett a kúrián, így kapta meg ma is ismert arculatát a kastély. Jelenleg az épület általános iskolának ad helyet. Másik műemléki kastélya a Dessewffy-kastély, amely 1659-ben barokk stílusú kúriaként épült. Több tulajdonos után a XIX. században lett a Dessewffy család tulajdona. A római katolikus templom eredeti épületét a XIV. században építették gótikus stílusban, azonban a XVIII. században barokk stílusú felújítást eszközöltek rajta. 1806 márciusában a szent koronát itt őrizték a császári csapatok elől. A Királyudvar néven ismert terület a Rákóczi-kastély maradványa, és XVII. századi barokk jellegzetességeket hordoz magán. Mára az udvar és a kertet övező fal kis részei láthatók.210 Itt található házban alakították ki a Tájházat, amely a zsellérek mindennapi életét mutatja be.211
Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 161–167. 208 http://tokaj.varosom.hu/latnivalok/hidak-viaduktok/Erzsebet-kiralyno-hidja.html 209 http://www.tolcsva.hu/turisztika/tolcsva-tortenelme 210 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 172. 211 http://www.tolcsva.hu/ 207
117
Műemlék jellegű épületekben sincs hiány e településen. Ilyen például a Kurucz-kastély, amely az 1830-as évek klasszicista stílusát jeleníti meg. A kúriát park veszi körül, ahol szívesen megpihenhet az idelátogató. Érdemes megtekinteni a Waldbott-borházat, amely XIX. században épült kastélyszerű építmény. A település görög katolikus temploma a XVIII. században, a bevándorló görögöknek köszönhetően épült. A református templom 1560 körül épült. Eredeti épülete egy ideig a katolikusok használatában volt, de 1705-ben visszaadták a reformátusoknak. Kevesebb, mint tíz év használat után azonban ismét katolikus kézre került. A mai templom 1864-ben épült. Az evangélikus templom 1790-ben készült késő barokk stílust képviselő épület, többször leégett, azonban híressé vált, hiszen Kossuth Lajost itt keresztelték meg. A településen fekvő Balogh-kúria copfstílusban épült az 1780-as évek derekán, míg a Maillot-kastély barokk stílusban készült el az 1720-as években, de többször átépítették. 212 A településen található a Constantin ház, ami a Bormúzeum és Borászati Kultúra Házának otthona. A kiállítási tárgyak mindegyike felajánlásból származik, így képes mindig újat mutatni, és folyamatosan fejlődni a gyűjtemény.213 Kulturális és turisztikai jelentőségű programokból nincs hiány a településen. A régi hagyományok tisztelete mellett újakat is kialakítottak a tolcsvaiak. Ilyen jeles esemény a minden év júniusában megtartott Bortúrázók Éjszakája Tolcsván, amelynek jellemzője a nyitott pince jelleg (több, mint 100 pince!!!), de számos kiállítás is megtekinthető e napon teljesen díjmentesen, a nap pedig tábortűzzel zárul. Augusztusi program a több napon át tartó Borfesztivál, amely a térség egyik legjelentősebb fesztiváljává nőtte ki magát. Tolcsva híres szülötte William Fox a hangosfilm feltalálója. William Fox kilenc hónapot élt Tolcsván, apja a faluban szatócsboltot üzemeltetett amerikai kivándorlásuk előtt. Ő alapította a Fox Filmgyárat, ami a mai 20th Century Fox filmgyár elődje. Bokor Balázs „Az én Hollywoodom” című könyvében így fogalmaz: „Tolcsván született meg Hollywood”. A tolcsvai önkormányzat tervei között szerepel, hogy emléktáblát helyeznek el William Fox szülőházán. 214 Vámosújfalu Vámosújfalu az Észak-Magyarországi régióban, Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén a Tolcsva patak mellett található. Első írásos emlékei közé tartozik az 1300-as években készült pápai tizedjegyzék, azonban ásatások bizonyítják, hogy már a honfoglalás kora óta lakott terület volt. Eredetileg a Bodrog partjára épült települést a sok árvíz miatt átköltöztették.215 A falu legrégebbi épülete Tájházként üzemel és betekintést ad a mindennapi paraszti életbe. A falu rendelkezik Kulturális Központtal is. Azonban egyéb látnivaló is van az idelátogatók számára. A falu emlékművet emeltetett az első világháború áldozatainak tiszteletére 1934-ben. Kopjafáját az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére állították, így emlékezve a harcban elesett lakosokra. A település református temploma a XVII. században épült. Fontos műemléki jelleggel bíró építménye a XIX. században megépített hatlyukú Kőhíd, amely fontos turisztika látnivaló. 216 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 172. 213 http://www.tolcsva.hu 214 https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Fox 215 http://87.242.41.53/vamosujfalu/index.php/turizmus 216 http://87.242.41.53/vamosujfalu/ 212
118
119
11. MÚZEUMOK, TÁJHÁZAK A HAGYOMÁNYŐRZÉS ÉS MEGÚJULÁS SZOLGÁLATÁBAN A Tokaj-Hegyalja Borsod-Abaúj-Zemplén megye kiemelt fontosságú tájegysége. A Zemplén hegység déli délkeleti lábánál elterülő borvidéket 2002-ben az UNESCO Világörökség Bizottsága felvette a védettséget jelentő nemzetközi listára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj néven. A tájegységen a bor- és a szőlőtermesztés már a miocén őstörténeti korszakban elkezdődik. Az Erdőbényei miocénkori ősszőlőlevél lenyomata bizonyíték arra, hogy a tájegységen már az ősidőkben is jelen volt a szőlő. A történelem folyamán a szőlő- és a bortermesztés alapjaiban határozta meg a hegyaljai települések életét. A számos rendelkezés és törvény alapján már a XIV. században lehetővé vált, hogy a természetföldrajzi adottságok kihasználásával a minőségi szőlőművelés és bortermelés, valamint a borkereskedelem révén virágzó mezővárosi kultúra alakulhasson ki TokajHegyalján. „A Hegyalja különleges helyzetét a magyar nép táji csoportjai között az biztosítja, hogy az egyetlen olyan termelési táj, amelynek pontosan körülhatárolható területét és gazdasági produktumát a XVIII. század első harmadától a gyakorlatban máig is ható királyi rendeletek és vármegyei statútumok biztosították és védelmezték.”217 „A szőlő- és bortermelés bázisán fejlődő hegyaljai mezővárosok a korabeli céhes ipar telephelyei is voltak.”218 A mezővárosok az árutermelés és kereskedelem révén a 18. és a 19. század első felében élték virágkorukat. Néhány felföldi mezőváros oktatási intézményt is működtetett. Ezek a települések az oktatás és művelődés terén betöltött szerep miatt is kiemelkedtek a mezővárosok közül (pl. Sárospatak). A felföldi mezővárosok gazdálkodásának főpillére a szőlőművelés és a borértékesítés volt a geológiai adottságok és a történelmi hagyományok miatt. Minden egyéb mezőgazdasági tevékenység kizárólag a mindennapi élet fenntartására irányult. A különböző tájegységek a tevékenységi specializáció miatt eltérő tárgyi kultúrát őriztek meg. A Tokaj-Hegyaljai borvidék tárgyi kultúrájára hagyományosan tehát a szőlőművelés, bortermelés és feldolgozás, illetve és bortárolás és borkereskedelem eszközei a jellemzőek. 219 A bodnárok, a hordókészítők mestersége nélkülözhetetlen volt Tokaj-Hegyalján. A hordóik a legjobb minőségű tölgyfából készültek. A bor szállítására és tárolására a hordók mellett viszonylag hamar kialakult az bor palackozása is. A felföldi mezővárosokban működtek a sajátos szakmai ismeretekkel rendelkező kőfaragó mesterek. A 18–19. században Sárospatakon, Mádon, Tállyán, Olaszliszkán, Bodrogkeresztúron és Erdőbényén működtek kőbányák. Az első kőfaragó mesterek Itáliából, illetve Cseh- és Morvaországból érkeztek a tájegységre és honosították meg a kőfaragás mesterségét. A kőfaragás hagyományát és a tájegységre jellemző motívumokat a legtovább
BODÓ Sándor, Tokaj-Hegyalja körülhatárolása = A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza, szerk. BENCSIK János–VIGA Gyula, Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XXII., Miskolc, Borsodi Nyomda, 1988, 19. http://mek-oszk.uz.ua/07700/07724/07724.pdf. 218 FRISNYÁK Sándor, A Zempléni-hegység gazdasági mikrokörzetei a 18-19. században = A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza, szerk. BENCSIK János–VIGA Gyula, Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XXII., Miskolc, Borsodi Nyomda, 1988, 31. 219 Vö. FRISNYÁK, i.m., 32. 217
120
Erdőbénye őrizte meg. A kőfaragó mesterek keze nyomát számos kőkapu, híd és emlékoszlop őrzi meg a mai napig. 220 Tokaj-Hegyalján a tradicionális mezővárosi iparos mesterségek között tartják számon a csizmadia mesterséget. A 19–20. században Tállya városa adott otthon a csizmadiáknak, ahol 97 mesterember dolgozott. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum célul tűzte ki, hogy a teljes magyar nyelvterület népi építészetét, gazdálkodását és életmódját bemutassa a 18. század közepétől a 20. század első feléig. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vállalkozásának egyedisége abban érhető tetten, hogy a tájegységeken folytatott néprajzi kutató, illetve történeti levéltári munka nemcsak a tárgyi eszközöket tárta fel, hanem az építészeti jellemzőket is dokumentálta. A gyűjteményt tájegységenkénti rendben kívánják a látogatók elé tárni. Ez a fontos hagyományőrző kutatás adta az alapját, hogy a Szabadtéri Múzeumban a különböző tájegységek fontos épületei megjelenhessenek. A több mint 400 épület közül vannak olyanok, amelyeket a Múzeum áttelepített és vannak olyan épületek is, amelyek a tájegység jellegzetes épületeinek hiteles reprodukciói. Egyes tájegységen belül az épületek és a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő gazdasági közösségi épületek hűen tükrözik a korabeli falusi, mezővárosi életet, amely elválaszthatatlanul kapcsolódott össze a szőlőműveléssel a bortermeléssel és a borok kereskedelmével.221 A Múzeum meg kívánja őrizni a kőépítkezés kiegészítő elemeit is. Ennek kapcsán a tájegységre jellemző korabeli térburkolatokat, támfalakat, kerítéseket, kutakat és pincéket is megismerhetik a látogatók. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a 19. század végén pusztító filoxéravész előtti szőlőfajtákat és szőlőművelési módszereket is be kívánja mutatni. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum állandó kiállítása „az építészet-, gazdaság-, társadalom- és ipartörténeti emlékeket a különböző életmódok és életformák együttesében kívánjuk megőrizni és bemutatni”.222 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tokaji iparos háza bemutatja Sziklai János tokaji bodnármesternek és családjának életmódját 1879 és 1901 között. Az épület másolata bodrogkeresztúri kőanyagból készült. „A lakóház földszintjén szoba, szabadkéményes, dongaboltozatos pitvar-konyha és ideiglenes szállásként is szolgáló kamra, míg a pinceszinten műhely található. A műhely berendezését az udvaron felállított dongaszárító tornyok egészítik ki.”223 A Tokaji Múzeum (Tokaj, Bethlen Gábor u. 7.) copf stílusú műemléki épülete a Karácsony család tulajdonát képezte a 18. század végén, ami görög kereskedőházként működött. Az épületben 1962 óta működik a tájmúzeum. A Múzeumban egyháztörténeti és művészeti gyűjtemény megőrizte az észak-magyarországi barokk egyházművészet alkotásait. A gyűjtemény korpuszának nívóját emeli, hogy német ősnyomtatványok és a nagyszombati nyomda korbeli emlékei is szerepelnek a kiállításon. Ezek mellett természetesen a Múzeum a hagyományőrzés szellemiségét szem előtt tartva mutatja be a Tokaj-hegyaljai szőlő és borkultúra tárgyi emlékeit. A Múzeumban látható a görög kereskedőház korabeli lakás berendezése, valamint Tokaj-Hegyalja zsidó emlékei is. A múzeumban megtalálhatjuk a Vö. Városképző: Ipar, kereskedelem a város és falu határán, Skanzen Örökség Iskola Füzetek V. szerk. dr. CSERI Miklós–CSESZNÁK Éva–HORVÁTH Anita 221 Vö http://skanzen.hu/hu/a-skanzen/kik-vagyunk/a-szentendrei-skanzen-tortenete 222 http://skanzen.hu/hu/a-skanzen/kik-vagyunk/a-szentendrei-skanzen-tortenete 223 Vö. http://epulettar.hu/projekt/skanzen-szabadteri-neprajzi-muzeum-felfoldi-mezovaros-tajegyseg-szentendre 220
121
Tokaji-vár régészeti leleteit, illetve Tokajhoz kapcsolódó képeslapokkal és világirodalomi idézetekkel is megismerkedhetünk. A gyűjtemény szerves része a tiszai halászat és a hajózás bemutatása is. Az épület alatt húzódó pince az 1600-as években már létezett, itt kapott helyett a borászattal kapcsolatos gyűjtemény. 224 A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban egy tállyai ház másolatát is megtalálhatjuk. Ez a ház az egykori mezővárosban a Bocskai utcában lelhető fel. Az épület két szintjén a múzeum bemutatja szőlőtermelő és borkereskedő iparosok életmódját, illetve a nagy múltú csizmadiamesterség műhelyét is. Az épület földszintjén megtalálható a dongaboltozatos pince és emellett látható az épület alatt létrehozott részben boltozott, részben vájt mélypince. 225 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban megtekinthető egy erdőbényei ház másolata is. Az épületben lakószoba, vendégszoba, szabadkéményes konyha, kamra, borház, istálló és kocsiszín is megtekinthető. Az épület alsó szintjén dongaboltozatos présház, kocsma és bortároló pince került berendezésre. „Az épület nemcsak a szőlőkultúrára épülő mezővárosi fejlődés filoxéravész előtti utolsó időszakát mutatja be, hanem egy erdőbényei római katolikus gazdag paraszt családját, amely kocsmatartással és kőmunkákkal is foglalkozik. Az egykori lakók az alsó szinten kocsmát üzemeltettek, emellett fuvarozással és szőlőműveléssel, borkészítéssel foglalkoztak. Erdőbénye mezővárosi társadalmának jellegzetes alakjai voltak azok a gazdák, akik a szőlőművelés és fuvarozás mellett kézműves tevékenységet is végeztek. A két legjellegzetesebb foglalkozási ág a kádár és a kőfaragó volt. Az erdőbényei kőfaragók munkái távoli településeken is kedveltek voltak. A múzeumi bemutatás során az erdőbényei portán a kőfaragás eszközanyagát és termékeit mutatják be.”226 Az Erdőbényén található tájház 2008-ban épült újjá. A tájház a kőfaragás, a fafaragás és a kádármesterség tárgyi emlékeit őrzi meg. A településen megtekinthető egy korabeli eszközökkel berendezett kovácsműhely, amely eredetileg az Erdőbényén tevékenykedő Müller család több generációs kovácsmesterek tulajdonában volt. A Müller család leszármazottai az épületet és a családi ereklyéket, emlékeket a tájház kialakítására és berendezésére ajánlotta fel. A kovácsmesterség szerszámai mellett az épületben a csizmadiák, a kalaposok és a mézeskalács készítők tárgyai is megtalálhatók. A tájházban XIX. század végi és XX. század eleji tárgyakkal berendezett konyha is megtekinthető. Erdőbényén működik a föld alatt található Szepsi Laczkó Máté Bormúzeum. A településhez híven népi motívumokkal készített fa bútorok között tekinthetjük meg a település borhoz kapcsolódó tárgyi emlékeit. 227 A szentendrei Szabadtéri Múzeumban megtalálható egy eredeti, a helyszínen újjáépített épület, a mádi kereskedőház. Az eredeti ház Mádon, a Rákóczi úton állt. A házat lebontották és az épület elemeit felhasználva építették újra a múzeum területén. Az épület megőrizte a helyi iparosok keze nyomát a kőkeretes ablakok és ajtók, valamint a vaslemez borítású ablakszárnyak kialakításában. A ház első részében egy búza-, bor-, és hordókereskedelemből élő zsidó kereskedőcsalád korabeli életmódját követhetjük nyomon, akik a házban szatócsboltot is működtettek. A lakásbelső a korabeli mezővárosi polgári életét mutatja be. Az épületben Vö. Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 115.; http://www.tokajimuzeum.hu/ 225 Vö. http://epulettar.hu/projekt/skanzen-szabadteri-neprajzi-muzeum-felfoldi-mezovaros-tajegyseg-szentendre 226 http://epulettar.hu/projekt/skanzen-szabadteri-neprajzi-muzeum-felfoldi-mezovaros-tajegyseg-szentendre 227 Vö. Erdőbénye- Szepsi akiket a bor és a hit köt össze, Erdőbénye kiadványa, Erdőbénye Község Önkormányzata, Erdőbénye; http://www.erdobenye.hu/?modul=oldal&tartalom=1051767. 224
122
található másik lakás szerényebb életmódot folytató, a lakóépületet bérbeadó mádi iparos család életébe enged bepillantást a látgató számára. Mádról a Múzeumban még egy fontos épület is látogatható. A mádi Dézsmaház, úgynevezett Cicvár másolata is megtalálható a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A kétszintes Dézsmaház Mádon is látható azonban, sajnos rendkívül romos állapotban. „A mádi „Hóhérház” vagy más nevén „Akasztóház” 1720 előtt épült, és elsősorban az urasági természetbeni járadékok (bor, gabona) tárolására szolgált. Az épület a földszinten szoba - konyha - kamra beosztású, az emeleten eredetileg az egyterű gabonaraktár volt. Különösen szépek az épület faragott kőkeretes ablakai és emeleti ajtaja. A dézsmaház előtt kialakított szekérforduló téren a támfal tövében egy fából készített szín alatt áll a nagyméretű 1840-es években készített uradalmi végorsós prés. A dézsmaház földszinti helyiségeiben a mádi épületek bontásakor előkerült eredeti kerámiaanyag restaurált tárgyaiból készített állandó kiállítás látható. Az emeleti egyterű helyiség pedig tanácskozások, közművelődési programok helyszíneként működik.”228 A Múzeum a mezővárosi tér kialakítása során beépítette a tárlatába a Tokaj-Hegyaljára jellemző önmaga alá kanyarodó elágazó oldalágas vájt pincét, amelyben a borkezelés és bortárolás módszereit mutatják be. A szentendrei Szabadtéri Múzeum állhatatos munkája felbecsülhetetlen, hiszen a TokajHegyaljai régió fontos építészeti, gazdasági és néprajzi elemeit kontrollált körülmények között őrzi meg. A kultúrtáj szentendrei megjelenése lehetővé teszi azt, hogy a múzeum nagyszámú látogatója ismerhesse meg Tokaj-Hegyalja történetét, szokásait és az itt élő és dolgozó mesterek, polgárok mindennapi életét. „A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, a népi építészet szempontjából jelentős épületekben berendezett lakásbelsőket, olykor a műhelyeket, gazdasági épületeket vagy egyszerűbb ipari létesítményeket mutatják be. A tájháznak legalább egy, meghatározó helyisége eredeti, a településről származó tárgyakkal enteriőrként berendezett. A helyreállított és berendezett épületek egy-egy tájegységen belül a helyi kultúra legkarakteresebb emlékei – amelyeket legtöbbször éppen e program által sikerült megőrizni, illetve gondos rehabilitációs munka eredményeként hiteles módon felújítani. A helyreállított és berendezett parasztházak attól válnak valódi tájházzá (és nem csupán helytörténeti múzeummá), hogy közösségi rendezvények, különböző korcsoportokat összefogó alkalmak, képzés, oktatás, hagyományos mesterségek bemutatása és továbbadása központjaivá is válnak.” 229
A Bodrogkisfaludi tájház épülete 1890-es években vályogból épült. A tájház „elsőházában” található a pitvar és a konyha. A „hátsóház” később épült hozzá az épülethez, amiben a kamra és az istálló található. Mindkét házrész fagerendás. Az istállóban korabeli szerszámok tekinthetők meg. A tájház udvarán gyümölcsfák virágoskert és egy eredeti kút is látható. A tájház berendezési és használati tárgyait a községből gyűjtötték össze. Ezek a tárgyi emlékek több mint száz éves múltra tekintenek vissza. A belső berendezés olyan érdekességeket is tartalmaz mint a ház utolsó tulajdonosának mennyasszonyi képe, vagy a községre jellemző 228
http://epulettar.hu/projekt/skanzen-szabadteri-neprajzi-muzeum-felfoldi-mezovaros-tajegyseg-szentendre http://tajhazszovetseg.hu/sites/default/files/tajhazak_kem_webre.pdf; http://vilagorokseg.ne.hu/a-tajhazhalozat-magyarorszagon 229
123
hímzett terítők. A tájház több mesterség kellékeit is bemutatja. Ilyen például a méhészet, suszter mesterség. A hátsóházban egyháztörténeti kiállítás is megtekinthető. Az állandó kiállítás mellett időszaki kiállítások is láthatók a tájházban. A tájházban lehetőség van különböző mesterségek és technikák alapjainak elsajátítására szakképzett vezetők segítségével. 230 Rátkán német nemzetiségi tájház őrzi meg és mutatja be a helyi őslakosok hagyományait és népszokásait. Rátka 1567-ben a törökdúlás következtében elpusztult, ezért 1750-ben Trautson herceg magánföldesúr, majd ezt követően 1785-ben a kamara Baden-Würtenberg tartományából származó telepeseket telepítettek Rátkára. Ezt a közösségi kultúrát hivatott bemutatni a település tájháza. A tájház épülete 1824-ben copfstílusban épült és az épület maga is műemlék. Az épület ablak- és ajtókeretei kőből faragott díszítményekkel ellátott.231 Az épület eredetileg két család otthonául szolgált. A tájház látogatói megismerhetik a korabeli nemzetiségi lakosság lakásbelsejét, berendezési tárgyait. A tájházat lakossági összefogás segítségével sikerült kialakítani és berendezni, amely végül 1990-ben nyitotta meg a kapuit. A tájházban állandó kiállítás keretein belül ismerhetjük meg a helyi népviseletet. Hercegkút községet 1750-ben Schwarzwald vidékéről és a dél-badeni területeken élő svábalemann telepesek hozták létre. A településen működő tájház a sváb nemzetiségű lakosság száz évvel ezelőtti életét kívánja bemutatni a korabeli használati tárgyak, gazdálkodási eszközök segítségével. Hercegkút közössége nagymértékben hozzájárult a tájház tárgyi emlékeinek bemutatásához. Számos berendezési tárgy és okirat tekinthető meg, ami a helyi közösség személyes emlékei is egyben. A tájház szerkezete a hagyományos lakóépület szerkezete szerint épült, tehát megtalálható a tisztaszoba, a konyha és a lakószoba, kamra, szín. A tájház nádfödéme 2006 nyarán egy természeti katasztrófa során számos tárgyi emlékkel együtt megsemmisült. A közösségi összefogást dicséri, hogy 2007-ben már a rekonstruált épületben hasonlóan gazdag gyűjteménnyel nyílt meg újból a tájház. A gyűjtemény különleges darabjai között megtalálható egy 1900-ból származó festett menyasszonyi láda és egy 1875-ben készített bölcső is. 232 A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma Sárazsadányi kiállítóhelye 2014-ben nyitotta meg kapuit. A kiállítótér a település házaiból jött létre és a kiállítás korpuszát a sárospataki Múzeum által összegyűjtött tárgyi emlékek alkotják. A különböző tárgyi emlékek mellett a tájház múzeumpedagógiai - hagyományt és népi értékeket megőrző - programoknak ad helyet (mesék, emlékek, halászat, kerámiák, földművelés, szőttesek, népi bútorok témaköréből). A tematikus bemutatóhely 5 egységre tagolható. A Mesék Házában a látogató egyrészt megismerheti a település mesterségeit és ezen túl kicsiket és nagyokat is elvarázsolhat Dégh Linda által gyűjtött Penna Jankó meséjének megismerése. A Tűz Házában egy kovácsműhely és a sárospataki fazekas mesterség és annak tárgyi emlékei kaptak helyet. A Vizek Háza a Bodrog parti település halász mesterségét hivatott bemutatni. Az Emlékek Házában Bodrog-Zsadány népének életébe pillanthatunk be. A Föld Háza a hagyományos szántóföldi földművelés és az állattartás rejtelmeit tárja a látogató elé, illetve egy eredeti szatócsbolt berendezéseivel is megismerkedhetünk.233 Vö. http://www.bodrogkisfalud.hu/index.php?page2=24 http://www.ratka.hu/index.php/turizmus/latnivalok/88-nemet-nemzetisegi-tajhaz; Észak-Magyarországi tájházak, Jósvafő, Magyarországi Tájházak Szövetsége, 2002 26. 232 Vö. Hercegkút, összeáll. NAÁR János, Kecskés és Társa Bt. Sátoraljaújhely, 2013, 17. 233 http://www.tanyamuzeum.hu/magyar/oldalak/sarazsadany/ 230 231
124
Makkoshotyka településen található tájháznak a XIX. század második felében épített parasztház ad otthont. A tájházban a paraszti élet tárgyi emlékei tekinthetők meg. A tájház kisebb szobájában hímzett falvédők láthatók. A középső helyiség a konyha, amiben korabeli berendezések idézik fel a mindennapi életet. A belső szobában a hálószoba teljes berendezése mellett több korabeli hivatalos iratokat is találhatunk. A teljes tárgyi gyűjteményt a falu közössége ajánlotta fel a tájház létrehozása céljából. 234 Szegilong határában levő tájházban a település tárgyi emlékei mellett megismerkedhetünk a falusi élet egyik fontos eszközével, a kemencével is. A tájházhoz egy fedett-nyitott kemenceház és egy borospince is tartozik. A Szerencsen található Zempléni Múzeumnak a szerencsi Rákóczi-vár ad otthont 1991-től. Szerencs várát az 1550-es évek végén építették és a 16. század végén került a Rákóczi család tulajdonába. A vár épületét Rákóczi Zsigmond, majd I. Rákóczi György újíttatta fel, és építtette át. Az épület állagromlása miatt 1979-ben műemléki rekonstrukciót hajtottak végre. A múzeum gyűjteményének legnagyobb egységét a 825 ezer darabból álló képeslevelezőlap kollekciója képezi. A képeslap gyűjtemény nagy részét dr. Petrikovics László gyűjtötte és adományozta a múzeumnak. A gyűjtemény Európa legnagyobb állami képeslap gyűjteményének számít. Petrikovics László munkásságának köszönhető, hogy 1967-ben létrejött a Szerencsi Helytörténeti Múzeum. A Múzeumban megtekinthető Fery Antal 36 ezer darabból álló ex libris-gyűjteménye. A Múzeum állandó kiállításaiból megismerhetjük Rákóczi Zsigmond korát, illetve a vár építéstörténetét is. A Zempléni Múzeum természetesen néprajzi és történeti tárgyi emlékek egész sorát tárja a látogatók el. 235 Szintén Szerencs városában található a Cukormúzeum, ami 1989-ben nyitotta meg kapuit és Európa harmadik cukormúzaumaként tartják számon. A Cukormúzeum egyik nagyobb egységében bemutatja a Szerencsen működött cukorgyár történetére vonatkozó tárgyi emlékeket és különböző érdekes dokumentumokat. Az érdekes gyűjtemény darabjai feltárják a cukorgyártás évszázados történetét és a gyártási folyamatokat is megismerhetjük. A múzeum másik nagy gyűjteménye a Nemzetközi Cukorgyűjtemény, ami a világ ötven országából származó több mint 800 cukorcsomagolási mintát tartalmazza. 236 Jelenleg a múzeum felújítás alatt áll. Monokon található a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjának emlékmúzeuma. Kossuth Lajos 1802-ben Monokon született abban a házban, ahol ma az emlékmúzeum is működik. Az épületet az 1700-as évek végén Andrássy István gróf építtette copfstílusban. Az Édes szülötte földem, Zemplén című állandó kiállítás Kossuth Lajos életútját a pályája kezdetétől a sokak számára kevésbé ismert emigrációs évek eseményeinek részletezésével mutatja be. A korpuszát a megszűnt Parlamenti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és a ceglédi Kossuth Múzeum gyűjteményéből állították össze. A tárlat számos személyes relikviát őriz, amelyek között személyes tárgyak és bútorok is megtalálhatók. Monokon a Kossuth Lajos Emlékmúzeum hozzájárul a Kossuth-kultusz megőrzéséhez és elmélyítéséhez. A Kossuth-gyűjtemény mellett állandó kiállítás őrzi meg a múzeum 234
http://www.makkoshotyka.hu/index.php/21-latnivalok/44-faluhaz Vö. http://www.zemplenimuzeum.hu/index.php, Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 112 236 Vö Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 113. 235
125
oldalszárnyában a XX. század eleji paraszti lakáskultúrát, illetve az épület pincéjében egy hegyaljai paraszti pince tárgyi emlékei mutatják be a speciális tevékenység eszközeit.237 Rákócziak fellegvára és a művelődés centruma ad otthont a Rákóczi Múzeum számára. 1534-ben Perényi Péter kezdte meg ma ismert sárospataki vár építését. A vár tovább építését és bővítését a Rákóczi család itáliai építőmesterek bevonásával kívánta elvégeztetni. A bővítések és átépítések egész sorát a Bretzenheim család fejezte be a XIX. század elején. A történelmi szempontból is kiemelkedő épület 1950-től nyújt otthont a múzeumnak. A több ezer tételt számláló gyűjteményben a tájegység régészeti, történeti, numizmatikai és néprajzi emlékei kapnak helyet. II. Rákóczi Ferenc relikviái, a Rákóczi szabadságharc, a Főúri könyvtár és a főúri élet emlékeinek megőrzése Sárospatak történetét és a híres történelmi család életét is hűen dokumentálja. Emellett a tájegységre jellemző szőlőművelés és borászat történeti emlékeit is megtekinthetjük a múzeumban. Megismerhetjük a sárospataki vár építéstörténete mellett a zempléni népi földművelés jellegzetességeit, illetve a méltán híres sárospataki kerámia, kályhacsempék, hutaüvegek történetét és tárgyi emlékeit.238 Sárospatakon nagy hagyományokra visszatekintő jezsuita kolostor épülete ad otthon a Római Katolikus Egyház Abaúj és Zemplén egyháztörténeti emlékeit megőrző múzeum számára. A nagyhírű Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma a református kollégium 18. századi Berna-sora ad helyet a múzeumnak. A múzeum rendkívül gazdag és egyedülálló gyűjteményt őriz. Itt található az 1880–1930 között kialakult Szépészeti és Műrégészeti Múzeum kb. 200 régészeti, általános történeti és néprajzi tárgyból álló anyaga. Simándi István által 1709-ben alapított fizikai szertárából, a „Museum Physicum”-ból régi kísérleti eszközök gazdagítják a múzeum gyűjteményét. A múzeum érmegyűjteményt és fontos néprajzi gyűjteményt is őriz. Számos természettudományi, régészeti, történelmi, néprajzi, képzőművészeti, iparművészeti tárgyi emlék és dokumentum őrzi meg a különböző korok emlékezetét. Iskolatörténeti, Comenius Amos János munkásságát, egyházművészeti állandó kiállítást is megtekinthetünk ebben a kivételes múzeumban. A főépületben a Nagykönyvtár könyvtártörténeti érdekességei is páratlan gyűjtő és hagyományőrző tevékenységet tükröznek. Az utóbbi évtizedekben gazdag református egyházművészeti anyag is összegyűlt. Ezen belül ki kell emelni a Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeteinek használatából kivont, letétként elhelyezett úrasztali terítőkből álló textil-gyűjteményét.239 Az 1827-ben klasszicista stílusban épült Sennyey-kúria ad otthont a Kazinczy Ferenc Múzeumnak Sátoraljaújhelyen. Az épületben 1834 és 1850 között a zempléni Casino Társaság működött, ami a reformkorban központi szerepet látott el. Az épület falai között Széchenyi István, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula és Petőfi Sándor is megfordult. Ez a történelmileg is fontos épület ma elsősorban Sátoraljaújhely 18–20. századi várostörténeti és természetrajzi tárgyi emlékeit mutatja be. Az épületben megőrizték az egykori kaszinó berendezését, illetve láthatók a Kazinczy-család egyes bútordarabjai is. A múzeum rendkívül érdekes
Vö Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 106. 238 Vö. Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 109. 239 http://www.patakcollege.hu/gyujtemenyek/muzeum; Vö Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 110–111. 237
126
természettudományi, régészeti, numizmatikai képzőművészeti gyűjteményt is gondoz, illetve mutat be. 240 Kazinczy 1806-ban költözött Bányácskára, amit a nyelvújítás atyja nevezett el Széphalomnak. A település volt a reformmozgalom és nyelvújító mozgalom központja. Kazinczy Ferenc halála után a ház és a kert állaga rendkívüli mértékben leromlott. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére az elpusztult Kazinczy-kúria parkjában Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal tervei alapján épült meg 1873-ban a klasszicista stílusjegyeket ötvöző Mauzóleum. A Mauzóleumban rendezett kiállítás Kazinczy életpályájának számos relikviáját őrzi meg. A gyűjtemény kiállításában és fejlesztésében nagy szerepet vállalt Becske Bálint az író unokája is. A Magyar Nyelv Múzeuma is itt tekinthető meg, ami az Európai Unió és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés segítségével épült meg 2008-ban. A Múzeum hűen őrzi az írott képi és hangzó anyagokat a nyelvtörténet különböző korszakaiból. A gyűjteményben megtalálhatók a magyar nyelven alkotók írásai, nyelvváltozatok jellemzőit tükröző dokumentumok is. A múzeum állandó kiállítása időrendben mutatja be a magyar nyelv fejlődését, a nyelvemlékeket, a nyelvápoló, nyelvújító mozgalmak forrásait. Kazinczyhagyatékának és törekvéseinek is méltó emléket állít a múzeum gazdag emlékanyaga. 241 Tolcsván a Lorántffy Zsuzsanna által építtetett kora barokk stílusjegyeket is ötvöző reneszánsz Királyudvarnak, vagy Rákóczi-kastélynak nevezett épület, amiben Tokaj-Hegyaljai Borkombinát múzeuma működik. A múzeum a hegyaljai szőlőtermesztésnél és borkészítésnél használt korhű eszközöket és tárgyi emlékeket őrizte meg és mutatja be. Olyan érdekes eszközök is láthatók és megismerhetők, mint a 17. századi metszőszerszámok, 19. századi prések és regéci üvegpalackok. Kiemelkedő jelentőségű eleme a gyűjteménynek a muzeális borokat bemutató korpusz. 2014 óta egy új állandó kiállítás az „Élő múlt” fotókiállítás is megtekinthető az épületben. Ez a gyűjtemény Tolcsva régi és újkori arcát hivatott bemutatni egy különleges képkészítési technológia segítségével.242 Abaújszántó Ulánus-házát (Rákóczi – Ulánus vagy Kapitány-ház) a XIX. század húszasharmincas éveiben klasszicista stílusban építették át. Ez a közelmúltban felújított épület ad otthont a Helytörténeti Gyűjteménynek és Bormúzeumnak. Állandó kiállítása a mindennapok életét és használati tárgyait, valamint a csizmadia céh különlegességeit mutatja be. Emlékszobákat alakítottak ki, Dr. Kalocsay Kálmán eszperantistának és Jászai Pál történetírónak. Megtekinthetőek még Drozsnyik István modern képzőművész alkotásai. A bormúzeum a pincében kapott elhelyezést. 243 Bodrogolasziban egy falumúzeum található, amelyet 2014-ben nyitottak meg. A falumúzeum csupán előre egyeztetett időpontban tekinthető meg. A falumúzeumban a település tárgyi emlékei tekinthetők meg egy felújított épületben. A Vámosújfaluban a falu legrégebbi épületében Tájház üzemel, ami betekintést ad a mindennapi paraszti életbe. http://www.kazinczymuzeum.hu/, Vö Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 111. 241 Vö. KOVÁTS Dániel, Széphalom Kazinczy Emlékkert, HOM, 2008, 22–28. 242 http://www.tolcsva.hu/intezmenyek/bormuzeum-es-boraszati-kultura-haza; Vö. Magyarország múzeumai: múzeumlátogatók kézikönyve, szerk. BALASSA M. Iván, Budapest, Vince Kiadó Kft., 2001, 115. 243 Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 118. 240
127
Tolcsván található a Királyudvar néven ismert terület, ami a Rákóczi-kastély maradványa, és XVII. századi barokk jellegzetességeket hordoz magán. Mára az udvar és a kertet övező fal kis részei láthatók.244 Itt található házban alakították ki a Tájházat, amely a zsellérek mindennapi életét mutatja be.245
12. TOKAJ-HEGYALJA MINT A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE A Földön számos olyan táj és történeti emlék van, amely fontos és megőrzendő az emberiség története szempontjából. A különböző országok történeti múltját, illetve a népek egyediségét hűen őrzik meg az egyedi természeti, kulturális és történeti emlékek. Ezek a kincsek azonban nemcsak az egyes országok népeit gazdagítják, hanem az egész emberiség számára nagy jelentőséggel bírnak. Az emberiség számára fontos természeti és történeti emlékek megőrzését nemzetközi egyezmény szabályozza. A nemzetközi egyezmény létrejöttét egy széleskörű nemzetközi összefogás tette lehetővé. Az asszuáni gát építésekor fontos régészeti, műemléki és kulturális emlékek kerültek veszélybe Egyiptomban. Az Abu-Simbel-i sziklatemplomok elpusztulása ellen mindaddig elképzelhetetlen nemzetközi összefogás jött létre. Ez a példaértékű összefogás teremtett lehetőséget arra, hogy 1972-ben létrejött az UNESCO Világ Kulturális és Természeti Öröksége Egyezménye. Az Egyezmény célul tűzte ki, hogy a kiemelkedő értékű emlékek bekerüljenek az UNESCO-jegyzékébe, illetve egy olyan listát is elkészítettek, amely a világon létező kulturális és természeti örökségeit tartalmazza. Az UNESCO az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezet, ami 1945ben jött létre. A szervezet a közös értékek tiszteletére alapuló párbeszéd megvalósítását tűzte ki célul a különböző nemzetek és kultúrák között. Az UNESCO maga és a Világ Kulturális és Természeti Örökség Egyezmény rendkívül fontos feladatot vállalt. Magyarország 1948 óta tagja az UNESCO-nak 194 tagország mellett. Az Egyezményhez hazánk 1985-ben a Budapesten rendezett Európai Kulturális Fórum alkalmából csatlakozott. Az Egyezményhez a megalakulása óta több mint 180 állam csatlakozott. Az Egyezmény világörökségi helyszíneknek tartja az olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedülálló értékeket, amelyeket az UNESCO Világörökségi Bizottsága a Világörökség Programba javasolt. Ezeket a fontos helyszíneket, mint az emberiség kulturális és természeti örökségét tartják nyilván, illetve a védelmüket és a megőrzésüket preferálják. Az egyes tagállamok tehetnek javaslatot arra, hogy a természeti, vagy műemléki védelem alatt álló örökségeik a világörökség részévé válhassanak. A világörökségi helyszínné válás egy hosszas folyamat, és a javasolt helyszíneknek egy kritériumrendszernek is meg kell felelniük. 246
„Hat kategóriája van a felvételnek: 1. Az emberi géniusz kiemelkedő alkotása legyen.
Vö. Vendég Váró: Látnivalók Borsodtól Zemplénig, szerk. BENEDEK Piroska–PÁPAI Márton, Miskolc, WellPress K., 1995, 172 pp 245 http://www.tolcsva.hu/ 246 Vö. Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 8. 244
128
2. Adott időszak, vagy meghatározott kultúrterület vonatkozásában jelentős kulturális ráhatások, kölcsönhatások tanúja legyen az építészet, a monumentális művészetek, a várostervezés vagy a tájalakítás fejlődése terén. 3. Egyedi, de legalábbis kivételes dokumentuma legyen egy hagyományos kultúrának, élő vagy már eltűnt civilizációnak. 4. Elsődleges példája legyen valamely építésmódnak, építészeti vagy technológiai együttes típusának, olyan tájnak, amely az emberi történelem meghatározó szakaszát jeleníti meg. 5. Elsődleges példáját alkossa olyan emberi intézménynek vagy hagyományos területhasználatnak, amely meghatározott kultúrát, kultúrákat jelenít meg, elsősorban is azokat, amelyek visszafordíthatatlan változások hatása miatt sebezhetővé váltak. 6. Legyen közvetlenül vagy fizikailag kapcsolatban élő eseményekkel, hagyományokkal, eszmékkel, hiedelmekkel vagy olyan művészeti és irodalmi művekkel, amelyek egyetemes és kivételes jelentőségűek.”247 A tagállamok által javasolt természeti helyszínek teljes dokumentációját az UNESCO eljuttatja a Természetvédelmi Unióhoz (IUCN), a kulturális helyszínek összeállított pályázati anyagát pedig a Műemlékek és Történelmi Együttesek Nemzetközi Tanácsának nyújtja be (ICOMOS). Ezek után egyfajta helyszíni felmérés keretében az értékek eredetiségét vizsgálják, illetve azt, hogy ezeket az értékeket hogyan lehet megőrizni és fenntartani a következő generációk számára. A felvételről az UNESCO Világörökségi Bizottsága dönt évenkénti ülésén. A felvett értékek védelme és megőrzése a tagállamok feladata. A világörökségi jegyzékben természeti örökségi helyszínek és kulturális értéket őrző helyszínek szerepelnek. Ezek mellett vegyes kategóriájú tételek is vannak, amelyek egyesítik a természeti és a kulturális értéket. Ezen felül kultúrtáj is világörökségi helyszínné válhat, ahol a táj és az ember ősi kapcsolata a megőrzendő érték. 248 Magyarországon jelenleg nyolc világörökségi helyszín található. A nyolc világörökségi helyszín között találhatunk természeti és kulturális értékeket, illetve kultúrtáji helyszíneket, továbbá vegyes kategóriájú emlékek is szerepelnek a világörökségi listán. A Budai Várnegyed és a Budapest Duna-parti panorámája került be Magyarországról elsőként a világörökségi helyszínek közé 1987-ben. 2002-ben a Bizottság budapesti ülésén az Andrássy utat Európai egyik legszebb 19. századi sugárútjának ismerte el. Ezzel tehát bővült a fővárosi világörökségi helyszín, ami így magában foglalja az Andrássy utat és történelmi környezetét is. Ebben az évben a Bizottság a pesti zsinagóganegyedet védőzónaként jelölte meg.249
Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 8–9. Vö. Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 9. 249 Vö. Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 10. 247 248
129
250
251
1987-ben a Nógrád megyei Hollókő nyerte el a világörökségi helyszín kitüntető címet. Az UNESCO vegyes kategóriában vette fel a listára ezt az egységes nemzeti értéket. Hollókő Ófalu megőrizte a paraszti építészetet a mai napig élő palóc hagyományokkal együtt. A kiemelt értékű település szervesen illeszkedik a falut körülvevő természetbe és tájegységbe egyaránt. 252
253
Magyarország egyik legszebb és legegyedibb természeti kincse az Aggteleki Baradla cseppkőbarlang 1995-ben lett a világörökség része. A barlangrendszer valamivel több mint 5 kilométeres szakasza Szlovákia területén van. Ezért a Baradla-barlang és a Domica-barlang együttesen képezi a magyar-szlovák közös világörökségi helyszínt. Jelenleg ez a világörökségi helyszín az egyetlen magyarországi természeti örökség.254
250
http://budapest.varosom.hu/latnivalok/vilagoroksegek/Budapest-Duna-parti-latkepe.html http://egykor.hu/budapest-vi--kerulet/andrassy-ut/1924 252 Vö. Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 10. 253 http://www.ktk.nyme.hu/hungary_world_heritage.html?&L=1 254 Vö. Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 10. 251
130
255
A Pannonhalmi bencés főapátság és annak környezete 1996-ban került a világörökségi helyszínek közé. Géza fejedelem 996-ban Csehországból származó szerzeteseket telepített le Pannonhalmán. A középkortól kezdve a monostor rendkívüli szerepet töltött be a hazai és az Európai kulturális életében. A Pannonhalmi bencés főapátság a magyar és az egyetemes kultúrtörténet szempontjából is fontos szellemi fellegvárrá vált. Ezt elismerve válhatott a főapátság a világörökség részéve. A világörökségi helyszín magában foglalja a bencés főapátság templomát, a temetőkápolnát, a kálváriát és a Millenniumi emlékművet is.256
257
A Hortobágyi Nemzeti Park 1999-ben nyert felvételt a világörökségi helyszínek közé. Egyedülálló növény- és állatvilága mellett különleges jelentőségét az hordozza, hogy a terület egy pásztortársadalmak által kialakított kultúrtáj, amely máig hordozza a hagyományos tájhasználatot. Emellett a kultúrtáj megőrizte a népi hagyományokat és népi művészetet is.258
255
http://www.anp.hu/hu/baradla-barlang Vö. Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 10. 257 http://static.origos.hu/s/img/i/0912/20091210vilagorok8.jpg 258 http://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/turizmus/vilagorokseg/oldal/kiemelkedo-egyetemes-ertek; Magyarország világörökségei, szerk. ILLÉS Andrea, Budapest, Scolar Kiadó, 2010, 11 256
131
Vö.
259
„A római korban Sopianae Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét. A magyarországi világörökségi helyszínek közül a pécsi ókeresztény temető az egyetlen, amely kultúrtörténeti kategóriában nyert felvételt az UNESCO világörökségi listájára.”260
261
Magyarország és Ausztria közös pályázatot nyújtott be a Fertő-vidék világörökséggé nyilvánítása érdekében. Ennek hatására ezt a tájegységet 2000-ben közös világörökségi helyszínnek nyilvánította az UNESCO kultúrtáj kategóriában. A Fertő-vidék különleges sósvizű sztyeppeiről és az ott őshonos egyedi növény- és állatvilágáról nevezetes. Emellett a föld és tájhasználati hagyományok is emelik a tájegység különlegességét. Ősi régészeti és kultúrtörténeti emlékei teszik egyedülállóvá ezt a tájegységünket.
259
http://images.puszta.com/kilenclyuku_hid_hortobagy/kilenclyuku01.jpg http://www.vilagoroksegpecs.hu/ 261 http://www.vilagoroksegpecs.hu/ 260
132
262
2002-ben a Budapesten rendezett nemzetközi ülésen kapta a világörökségi helyszín elismerést Tokaj-Hegyalja.
263
A tájegység különleges földrajzi, geológiai és klimatikus adottságai egyedülállók a világon. A területen ősidők óta megtalálható a szőlő. Erdőbényén miocénkori ősszőlő levél lenyomata, illetve a vadon élő vitis sylvestris ősszőlő a bizonyíték arra, hogy a tájegységen már az ősidőkben is jelen volt a szőlő. A szőlőtermesztés és bortermelés páratlan hagyományait a tájegység a mai napig megőrzi. A Tokaj-Hegyalján termelt nagy múltú, világhírű tokaji bor ezzel az elismeréssel még tovább növelte a hírét. A tájegységen élők is nagy elismerést kaptak, hiszen a tradicionális mesterségek, művelési módok és népi hagyományok is védelem alá kerültek. A legalább ezer éves szőlészeti és borászati módszerek hagyományai változatlan formában lelhetők fel a borvidéken. Tokaj-Hegyalján évszádok óta jelen van a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály és a kövérszőlő. Tokaji borkülönlegességként kell említenünk a szamorodnit és az aszút. A tájegység megőrizte az évezredek alatt kialakult egységét a települések, a szőlőbirtokok és a pincerendszerek révén. 264 Tokaj-Hegyalja 88.124 hektáron terül el és huszonhét települést foglal magába. A huszonhét település a következő: Abaújszántó, 262
http://rewrite.origos.hu/s/img/i/1011/20101109csillagtu3.jpg A képet készítette: KÖKENYESI Nikoletta, 2015-08-14 264 Vö. http://www.vilagorokseg.hu/tokaj-hegyaljai-tortenelmi-borvidek-kulturtaj 263
133
Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu. 265 „A Tokaj világörökségi terület magterülete 8 települést (Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj) és 6 világörökségi objektumot (Ungvári pincék (Sátoraljaújhely), Rákóczi pince (Sárospatak), Gombos-hegyi pincesor (Hercegkút), Kőporosi pincesor (Hercegkút), Oremus pincék (Tolcsva), Tolcsvai Bormúzeum pincéi (Tolcsva) foglal magában.”266 A Tokaj-Hegyalja tájegységet északról a Zemplén, míg délről az Alföld határolja. A terület része Bodrogzug és a Taktaköz is. Ez a rendkívüli borvidék különleges flóra- és fanuaállománya is egyedülálló értéket képvisel.267 A borvidék az ősidők óta lakott terület volt, amit a feltárt bronzkori és szarmata temetők bizonyítanak. A tarcali Henye-dombon bronzkori települést, illetve Bodrogkeresztúr közelében található Dereszla-dombon szintén bronzkori arany leleteket tártak fel a régészek. A magyar honfoglalás híres vezéreinek sírjai is megtalálhatók a Bodrog és a Tisza túlpartján. A tájegység számos híres történelmi család birtokaként is ismert pl. Szapolyai, Hunyadi. A Rákóczi család birtokaként fejlődött ki és érte el fénykorát a borvidék. A fontos történelmi események helyszíneként is ismert a terület, hiszen 1697-ben innen indult el a Hegyaljai felkelés, illetve Thököly Imre is ezen a helyen szervezte meg a kurucseregét. Az 1848-as szabadságharc idején is fontos ütközetek zajlottak Tarcal, Tokaj és Bodrogkeresztúr térségében. A Windischgraetzcsalád is rendkívül fontos szerepet játszott a borvidék felvirágoztatásában, amelynek keretében szabályszerű mintagazdaságot hozott létre. A tájegységen 268 A térségben számos nemzetiség telepedett le. IV. Béla a tatárjárás után vallon és olasz telepeseket hívott a Tokaj-Hegyaljai borvidékre.269 Az itáliai telepesek jelenlétét bizonyítja az Olaszliszka, Bodrogolaszi település elnevezése is. Olyan híres személyek is megfordultak Tokaj-Hegyalján mint Paracelsus svájci orvos és alkimista. 1523-ban azért érkezett hazánkba, hogy utánajárjon annak az elterjesztett hírnek, miszerint a tokaji bor, azért olyan aranyló színű, mert a talajban aranyszemcsék találhatók. A vizsgálódása során azonban nem ezt emelte ki, hanem azt, hogy a tokaji bor gyógyszerként is használható. Ez a megállapítás nem alaptalan, hiszen laboratóriumi vizsgálatok is igazolták, hogy a tokaji aszú penicillint is tartalmaz. Az aszú sokáig megtalálható volt a patikák polcain is Vinum tokajense passum néven. A borkereskedelem is számos nemzetiséget vonzott a borvidékre. Görög, örmény, macedón, zsidó, orosz kereskedők szállították a tokaji nedűt messzi tájakra, ezzel is öregbítve a Hegyalján termett bor hírnevét. A Tokaj-Hegyaljai tájegység a világon az első és egyedülálló zárt borvidék volt. A történelem folyamán a szőlő- és a bortermesztés alapjaiban határozta meg a hegyaljai települések életét. A számos rendelkezés és törvény alapján már a XIV. században lehetővé vált, hogy a természetföldrajzi adottságok kihasználásával a minőségi szőlőművelés és Vö. http://www.vilagorokseg.hu/tokaj-hegyaljai-tortenelmi-borvidek-kulturtaj http://www.tokajvilagorokseg.hu/a-kulturtajrol/vilagoroksegi-terulet-es-terkep/ 267 Vö. A tokaji borvidék : világörökség, szöveg DÉKÁNY Tibor–TÉCSI Zoltán, Budapest, Corvina, 2010, 4. 268 Vö. A tokaji borvidék : világörökség, szöveg DÉKÁNY Tibor–TÉCSI Zoltán, Budapest, Corvina, 2010, 5–8. 269 Vö. Borok Könyve, szerk. HAJÓS Gyöngyi; írta CSIZMADIA László et al., Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1995, 27– 28. 265 266
134
bortermelés, illetve a borkereskedelem révén virágzó mezővárosi kultúra alakulhasson ki Tokaj-Hegyalján.270 Tokaj-Hegyalja különleges éghajlati és geológiai viszonyai tették és teszik lehetővé ennek a különleges bornak a termelését. A terület folyóinak párolgása biztosítja azt az állandó páratartalmat, amely elősegíti a különleges borfajtákhoz szükséges speciális gombaflóra jelentétét. A klimatikus viszonyok miatt következik be a szőlőszemek aszúsodása. A vulkanikus talaj rendkívül gazdag ásványi anyag tartalmának köszönhető, hogy a tájegységen a borok ízvilága sokszínűnek mondható. A Tokaj-Hegyalja tölgyerdői szolgáltatják a hordók anyagához szükséges kocsánytalan tölgyfát.271 Tokaj-Hegyalja számos mesterség kiválóságainak adott otthont. A bodnárok, a hordókészítők mestersége nélkülözhetetlen volt Tokaj-Hegyalján. A felföldi mezővárosokban működtek a sajátos szakmai ismeretekkel rendelkező kőfaragó mesterek is. Tradicionális mezővárosi iparos mesterségek között tartják számon a csizmadia mesterséget. A mesterségek egy része a mai napig élő hagyományként található meg a borvidéken. A Tokaj-Hegyaljai borvidék tárgyi kultúrájára hagyományosan a szőlőművelés, bortermelés és feldolgozás, illetve és bortárolás és borkereskedelem eszközei a jellemzők. A tájegységen számos, tájház, falumúzeum és bormúzeum található, amelyek hűen őrzik meg Tokaj-Hegyalja tárgyi emlékeit és hagyományait. Sárospatak nagy jelentőségű szellemi művelődési centrumként működött. A nagy történelmi szőlő- és bortermelési múlttal rendelkező Tokaj-Hegyalja és az itt termelt bor a tájegységen élő embereket, híres költőiket, illetve a régióba látogató írókat és költőket, továbbá a bor kereskedelme révén számos magyar és külföldi irodalmárt is megihletett. Gróf Teleki Sámuel udvari kancellár és Bethlen Zsuzsa fia Teleki Domokos királyi táblaülnök, költő és útirajzírót a környéken való utazásai kitűnően ragadja meg a tájegység specialitását: „A Mátra hegye tájéka különösön szép vidék. A Hegyalja pedig (melyről alább lészen szó), melynek hosszát Szerencsről menet jól elláthattuk, az alatta lévő falukkal együtt igen szép nézést adott, és közelebb is látván a hegyeket (Patakra menet az Hegyaljának szélessége mellett menvén), nagy kiterjedéseken és a mindenütt különös szorgalmatossággal mívelt szőlőkön nagyon gyönyörködtem... Az utazónak ezen hegyeknek szemlélésében legelsőbb az a különösség ötlik szemébe, melyet más szőlőhegyeken nem lát: hogy a szőlőkben sok kőfalak vagynak, melyek messzéről úgy néznek ki, mint megannyi grádicsok. Ezek a földnek tartására szolgálnak, hogy a meredek hegyeken sem a szőlőkkel terhelt földek le ne omoljanak, sem pedig az eső által el ne mosassanak; de más hasznok az is, hogy bennek a nap sugári megütköznek, és a szőlőt termő földre verődnek vissza, mely által a földet érő melegség sokszoroztatik. Másik az: hogy átaljában mindenütt a szőlőket karózva szemléli. A harmadik pedig, hogy ezen szőlőkben gyümölcsfák éppen nincsenek, mint az rendszerént másutt lenni szokott. A negyediknek lehet azt mondani, hogy az ember ezeken a hegyeken szerfelett kevés bor- és sajtolóházakat láthat, mivel azok többnyire a helységekben vagynak. A legnevezetesebb
Vö. BODÓ Sándor, Tokaj-Hegyalja körülhatárolása = A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza, szerk. BENCSIK János–VIGA Gyula, Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XXII., Miskolc, Borsodi Nyomda, 1988, 19. http://mek-oszk.uz.ua/07700/07724/07724.pdf 271 Vö. A tokaji borvidék : világörökség, szöveg DÉKÁNY Tibor–TÉCSI Zoltán, Budapest, Corvina, 2010, 2–3. 270
135
hegyaljai helyek: Tokaj, Tállya, Tarcal, Zsombor, Szántó, Mád, Tolcsva, Újhely, Sárospatak.”272 Természetesen számos híres magyar és világirodalmi alkotó is megörökítette a tokaji bort. A magyar irodalom jeles képviselői közül néhány példát kiemelve érzékelhetővé válik, milyen nagy hatása van a tokaji bornak: Édes Gergely, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Szirmay Antal, Debreczeni Ember András, Kazinczy Ferencet, Virág Benedek, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Szemere Miklós, Bajza József, Kemény Zsigmond, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Áprily Lajos, Márai Sándor, Hamvas Béla. A világirodalom neves írói és költői is számos írásban emlékeztek meg a Tokaj-Hegyalján készült borról (Voltaire, Honoré de Balzac, Gustave Flaubert, Alexandre Dumas, Anatole France, Johann Wolfgang Goethe, Heinrich Böll, Lev Nyikolajevics Tolsztoj, Henrik Ibsen, Pablo Neruda). Műveikkel hozzájárultak a tokaji bor hazai és világhírnevének öregbítéséhez. „Itt találkozik a kaukázusi és a római borkultúra, sok nép és sok vallás települési öröksége. Sokrétegű társadalmának építészeti emlékei, szüreti ünnepei, történelmi borpincéinek földalatti mennyországa, a hely, a táj és az ember évezredes összetartozásának ma is élő tanúi.”273
Egynehány hazai utazások leírása: Teleki Domokos (1773-1798), Éder Zoltán (1931-), Balassi Kiadó, Első utazás. Egy erdélyi nemes ifjú hazafinak Magyarország felső résziben tett utazásának leírása http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/egynehany-hazai-utazasok/ch01s02.html 273 A tokaji borvidék : világörökség, szöveg DÉKÁNY Tibor–TÉCSI Zoltán, Budapest, Corvina, 2010, 3. 272
136
