Kitettem a lelkem értetek avagy
„Megtudjátok, hogy az élő Isten van köztetek.” Józsué 3,10.
Isten választott népe története minden nagy fordulóját úgy élte meg, hogy sorsukban volt valami nagyon különleges. Nem a szervezésen, nem embereken, nem eszközökön múltak életük nagy fordulói, hanem azon, hogy maga Isten egyengette az eseményeket, fordított a sorsukon anélkül hogy ennek emberi feltételei meglettek volna. Az Ószövetségben a kiválasztott emberek kaptak ígéreteket, bátorítást afelől, hogy Isten nem hagyja cserben őket azon a poszton, ahová rendelte őket. Olyat ígér nekik, ami egészen rendkívüli; hogy erejét közli velük, megmutatja magát, vezeti, tanácsolja őket, és rajtuk keresztül a népet is. Semmit nem kell magukra hagyottan, tanácstalanságban tenniük. Nagy fordulóknál így megtapasztalhatják Isten közelségét. Benne lesz az eseményekben. Ami történik, azért történik úgy, mert Isten aszerint fordította emberek szándékát, az eseményeket. A közösség mindig ezeken a közvetítőkön keresztül kapta Isten üzenetét és élte meg a vele való közösséget, és értelmezte, ami körülötte történt. Kiszabadította népét az egyiptomi fogságból, átvitte őket a Vörös-tengeren, védelmébe vette az egyiptomi hadsereg elől, a mindennapi étel-gondjukat Ő oldotta meg, mérgeskígyók marásából gyógyította meg őket, beváltotta ígéretét, és hazát adott nekik, mindeközben a szívükkel akart beszélni, hogy lássák, féltő szeretettel viseltetik irányukban, javukért cselekszik, minden azért történik, hogy megismerjék, ő benne van népe sorsában, történetében. Már az Ószövetség idején ígéretet adott Isten, hogy változtat ezen a kapcsolati formán. Eljön az idő, amikor a kiválasztottakhoz hasonlóan mindenki közvetlenül töltekezhet Isten erejével, benne élhet. „Kitöltöm majd lelkemet minden emberre… Még a szolgákra és a szolgálókra is kitöltöm lelkemet.” Jóel 3,1-2. Ami azt jelenti, hogy Isten megosztja magát mindenkivel, aki szereti Őt, és hisz benne. A pünkösdi Lélek-áradásban ezt a megrendítő csodát élték át a tanítványok, és a Jézusról szóló tanúságtételt hallgató hatalmas számú közösség. Isten megosztotta magát velük. Erejét, szeretetét szívükbe töltötte, ami úgy történt, hogy megteltek mind Szentlélekkel. Isten helyet vett magának a szívükben. Nem csak közöttük, hanem attól kezdve bennük volt. Amire mindig vágyott, és vágyik minden kor népe, hogy Isten közelében oltalmában lehessen, az pünkösdkor teljesült, és azóta lehetőség mindenki számára, aki a Vele való közösségre vágyik. Lelkét adja. Amikor a legjobb igyekezetünket igazoljuk, azt szoktuk mondani: kitettem a lelkem érted, vagyis mindent megtettem, amit lehetett. Így van. Isten mindent megtett értünk, amit csak lehetett. Fiát keresztre adta, halálba engedte a bűneink áraként, felhasította az eget, hogy visszatérhessünk Atyánkhoz. Lelke által lakozást vesz a szívünkben, az életünkben. Ennél közelebb nem lehet. Isten nem akar távol lenni. Az a szándéka, hogy bizonyosságot vegyünk afelől, hogy valóban közel van hozzánk.
Egyetlen módja van, hogy ezt átéljük, megtapasztaljuk: higgyük, hogy nagyon sokat áldozott értünk, az Egyetlent, az Igazat, a Szentet, Jézus Krisztust. Ő az egyetlen, aki által az övé lehetünk, hozzá tartozhatunk, bennünk munkálkodhat, aki által valóság lesz Isten naponkénti jelenléte az életünkben. Éppen úgy, mint annakidején nagy sorsfordulók alkalmával Izráel népe életében. Ahol Isten jelen van, ott teljesség van, harmónia, erő, szeretet, tisztaság, békesség, jó irányú életfordulat. Mindezt ígéri, hogy Lelke által megtapasztalhatjuk. Ámen. Bálintné Varsányi Vilma
Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem! Sántha Károly (EÉ 311,3)
…AMI ÉRTÉKESEBB AZ ARANYNÁL… 1Pt 1,17 – vallomások a hitről – Nagyon régi evangélikus családból származom. A történelem viharai, mint oly sok más családot, a mi családunkat sem kerülték el. Nem önéletrajzi írást szeretnék közreadni, de családom története meghatározza a hitem alakulását is. Nagynéném – akinek hite és derűje egész életem folyamán erőt és példát adott – rövid boldog házasság után megözvegyült, üzletét az 50-es években elvették, így a diakonisszáknál találta meg egy időre a helyét és lelki nyugalmát. A rend feloszlatása után sem panaszkodott, a hitvallása miatt rá mért próbatételnek fogta fel, amit az 1950-es években átélt. Édesapámtól a hatvanas évek elején vették el a berendezett Andrássy úti lakását, ahol születésem óta éltünk. „Kiemelésként” elhelyezték a Mátravidéki Erőműhöz nyolc évre, ezt követően pedig négy évre a Visontai Erőműhöz. Bátyámmal nehezen éltük meg, hogy kiszakadtunk a Fasori Evangélikus Gyülekezet közösségéből, ahova kisgyermekkorunk és konfirmációnk is kötött minket. Meghatározó volt a fasori hittantanárokhoz fűződő viszonyunk. Piroska és Irénke néni 56-ban folytatott tevékenysége is maradandó emlékként és hitbeli példaként állt előttem a későbbiekben. A Lőrinci (Mátravidéki Erőmű) tíz évnél hosszabb tartózkodásunk alatt hitéletünk leginkább csak az otthoni bibliaolvasásra és a hit dolgairól történő beszélgetésekre szorítkozhatott, hiszen mindentől távol, autó hiányában, az akadozó rossz közlekedési viszonyok miatt egy évben csak kétszer-háromszor tudtunk – óriási szervezéssel, kora hajnali keléssel – az Új-Hatvanban lévő evangélikus templom istentiszteleteire eljutni. Scholz Laci bácsi kiváló prédikációi, és többszöri családi látogatásai erőt adtak az elzártságban mindannyiunknak. A hit szempontjából legfogékonyabb éveim így teltek. Csak jóval később, már kisgyerekeimmel leltem újra szoros gyülekezeti közösségbe, itt Óbudán. Miután gyerekkori talajvesztésem bennem mély nyomokat hagyott, ezért gyerekeim hitbéli döntéseit az irányítás ellenére is rájuk bíztam, így ők maguk döntöttek arról 9 és 14 évesen, hogy megkeresztelkednek, és később itt Óbudán konfirmálkodtak. A nagyon pergő, aktív gyülekezeti életben mindig örömmel vettünk részt, de – sajnos – Pomázra történő elköltözésünkkel az alkalmak számunkra kissé megritkultak. Mindkét gyermekünk a Deák téri Evangélikus Gimnáziumba járt, ott is érettségiztek, ezt fontosnak tartottam, mert szerettem volna, ha gyerekeim megkapják azokat a hitbeli támaszokat, amikre a fejlődésük során szükség van, és körülményeimnél fogva én sajnos nem kaphattam meg. Az elmúlt tíz évben családunk nagy próbatételeken esett át. Férjemet többször megműtötték, volt, hogy mindkét gyermekem tőlem több száz kilométerre élt, ezekben az időszakokban is támaszt adott a gyülekezet, a napi Útmutató olvasása, a Nyitott ajtó könyveinek gondolatai. Az utóbbi években ugyanakkor átéltük a Jóisten szeretetét, kegyelmét, gondoskodását, hiszen azóta férjem felépült, gyermekeim sikeresen befejezték tanulmányaikat, állást is találtak. Mégis aggódva szemléltük, hogy gyermekeink nem sok eséllyel rendelkeznek egy önálló otthon megszerzésére. Az Úristenben bízva kértünk segítséget a
problémánk megoldásában. Ismételten bebizonyosodott számunkra, hogy ahol mi nem látunk megoldást, az Úrnak ott is ezer eszköze van a benne bízók megsegítésére. Számomra a mai napig szinte felfoghatatlan, hogy rövidnek mondható negyedévi keresést követően fiúnk meg tudott venni egy az önálló családi élet elindítására alkalmas otthont. Evvel az újra megtapasztalt szerető gondoskodással, a hitben megerősödve, egymás iránti szeretetben továbbra is az Úrra bízzuk földi utunkat. Zárásképp pedig megosztanám egyik kedves imádságomat: „Urunk Istenünk! Oly gyakran esünk kétségbe, kiáltozunk, vádaskodunk: miért? Add nekünk békességedet, hogy életünkkel téged szolgáljunk, készek legyünk a jóra, azt tegyük, ami előtted kedves, és dicsérjünk téged. Ámen.” Kézdi Miklósné
Szerető mennyei Atyánk, kérünk, add mindannyiunknak újra és újra Szentlelkedet, hogy felébresszen, megvilágítson, bátorítson és képessé tegyen annak a kis, de tulajdonképpen nagy lépésnek a megtételére, amely szükséges ahhoz, hogy a magunk vigasztalásával felhagyva eljussunk a beléd vetett reménységre. Karl Barth
Az alábbiakban szeretettel adjuk közre a március 25-i ünnepélyes istentiszteletünkön beiktatott és esküt tett
Vegyészmérnökként végeztem. Tizenkét munkahelyen volt belföldön és külföldön. Két éve mentem nyugdíjba. Ez év februárjában egy részvénytársaság vezérigazgatójának hívtak vissza. Óbudán 1986-ban lettem presbiter, majd 2006-ban választottak először felügyelővé. A gyülekezetben munkálkodás számomra mindig elsődleges fontosságú volt. Korábban elsősorban gazdasági ügyek foglalkoztattak, és voltam a Számvevőszéki Bizottság elnöke is. Mintegy 10 éve látom el az Erős Várunk Alapítvány elnöki tisztét. Egyházi témájú írásaim több helyen megjelentek, előadásokat tartottam a gyülekezeti élet, a presbiteri munka, a hitélet kérdésköreiben egyházmegyei, egyházkerületi és országos rendezvényeken. 2012-es újraválasztásom után is – felügyelőként, az egyházközség elnökségének tagjaként működve – a presbitérium munkáját fogom össze. Tudom, hogy a lelki építkezés a legfontosabb. Szervezem a presbiteri imaközösséget. Továbbra is elnöke vagyok alapítványunk kuratóriumának. Vallom, hogy a helyes fontossági sorrend: Isten, család, haza illetve nemzet. Köszönöm az Úrnak, hogy alkalmasnak tart a presbiteri tisztség betöltésére. Az új presbitérium megbízott a másodfelügyelői teendőkkel. Ebben a tisztségben feladatom a lelkészek gyülekezettel kapcsolatos munkájának segítése, a megbeszélt feladatok továbbítása és érvényesítése a gyülekezetben, a felügyelő munkájának támogatása, akadályoztatása esetén helyettesítése. Közel ötven éven keresztül dolgoztam az építő- és szerelőiparban. Szerzett tapasztalataimmal, kialakult ismeretségi és kapcsolatrendszerem felhasználásával hatékonyan tudom és fogom segíteni a gondnok munkáját. Jól ismerem a feladatot, hisz évekig vezettem a gyülekezet Műszaki Bizottságát. Gyülekezetünk küldötte vagyok a Budai Evangélikus Egyházmegyében. A küldöttgyűléseken rendszeresen részt veszek, képviselem az óbudai gyülekezetet. Tájékoztatom a presbitériumot az egyházmegyei küldöttgyűlés munkájáról, az ismertetett feladatokról, a tervezett programokról. Szívesen veszek részt nemzetközi kapcsolatok kialakításában, ápolásában német nyelvterületen. Kérem a Mindenhatót és imádkozom, hogy adjon erőt, kitartást a rám bízott feladatok minél jobb ellátására.
Tizenhat éve vagyok a gyülekezet tagja, előtte Balatonlellén éltem, az ottani gyülekezetet látogattam. 2006 óta vagyok presbiter az óbudai gyülekezetben, az előző ciklus közben kaptam megbízást a gondnoki tisztség ellátására. Ebben a periódusban szintén ezt a tisztséget töltöm be, mely munkám folytatásához az Úr áldását kérem. Családos vagyok, három gyermekem van. Műszaki – villamos végzettségűként – projektvezetőként dolgozom, épület-irányító rendszerek telepítésénél. Gondnoki munkám során gondoskodom a gyülekezeti létesítmények folyamatos műszaki karbantartásának megszervezéséről, felújítási projektek lebonyolításáról. Segédkezem a pályázati anyagok elkészítésében, és felügyelem a munkálatokat egészen a műszaki átadásig. Az elmúlt időszakban Isten áldásával több nagyobb, a gyülekezet életét lelki és anyagi értelemben is gazdagító fejlesztésben vehettem részt. Ilyen volt pl. gyülekezeti termünk komplett vízszigetelése, melynek eredményeként jelenleg is komfortos körülmények között tarthatjuk gyülekezeti alkalmainkat, a kisgyermekesek részére kialakított Fészek, vagy a csodálatos hangú orgonánk teljes körű felújítása. A jelenlegi ciklusban a nehéz gazdasági körülmények mellett is tervezünk hasonló felújítást, ezúttal a templom beázott alagsorát szeretnénk felújítani, hogy azt, azután szintén a gyülekezet számára hasznosítani tudjuk. Az eddigi munkák sem valósulhattak volna meg, és az elkövetkezők sem jöhetnének létre a gyülekezet áldozatvállalásai nélkül. Sokan segítettek anyagi eszközökkel, de sokan konkrét munkavégzéssel is, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A munkavégzésben élen járt gyülekezetünk ifjúsága. Munkám során a jövőben is köszönettel fogadunk minden ilyen irányú felajánlást.
1992 óta vagyok a gyülekezet tagja. Lányom itt konfirmálkodott. Férjem – katolikus lévén – ugyan nem gyülekezeti tag, de gyakran elkísér az istentiszteletekre, és együtt veszünk részt a szerda esti bibliaórákon is. Végzettségem közgazdász, így kézenfekvő volt, hogy a gazdasági munkába kapcsolódjak be. Évek óta a Számvizsgáló Bizottság tagjaként tevékenykedem. Részese lehettem a zajzoni testvérgyülekezettel való kapcsolatfelvételnek és kapcsolattartásnak, ami nagy öröm és élmény forrása számomra. Presbiterré választásommal egyidejűleg kapott új megbízatásom az alább területekre terjed ki: A Számvizsgáló Bizottság elnökeként annak munkáját koordinálom. A bizottság feladata az Óbudai Evangélikus Egyházközség és az Erős Várunk Alapítvány jogszabályoknak – és az alapítvány esetében az alapító okiratnak – megfelelő működésének és vagyonkezelésének ellenőrzése. Ennek részeként a bizottság figyelemmel kíséri és ellenőrzi mindkét szervezetnél a költségvetés végrehajtását, a pénzkezelést és vagyonkezelést, a teljes pénzügyi-számviteli tevékenységet, valamint véleményt nyilvánít az éves beszámolóról és – az alapítvány esetében – a közhasznúsági jelentésről. Feladatom továbbá figyelemmel kísérni a különböző (egyházi, önkormányzati, állami szervek által kiírt) pályázati lehetőségeket, és közreműködni a pályázatok összeállításában. Részt veszek a testvér-gyülekezeti kapcsolattartásban és a kölcsönös látogatások szervezési feladatainak az ellátásában. Az Úrtól kapott talentumaim szerint számviteli pénzügyi területen dolgozom. A gyülekezet tagjaként – ahova családi gyökereim nyúlnak – az előző presbiteri ciklusban kaptam a felkérést a gyülekezet pénzügyi teendőinek ellátására. Ehhez szorosan kapcsolódnak az Erős Várunk Alapítvány hasonló feladatai. A civil szervezetek könyvelése jelentősen eltér a megszokott napi rutinfeladatoktól. A korábbi időszakhoz képest a jogszabályi környezet jelentősen megváltozott, bonyolultabbá vált. Az alapítványok 2012. évtől már csak kettős könyvvitel szerint könyvelhetnek. Az adóbevallások gyakorisága sűrűsödött, az adatszolgáltatásokat már csak kizárólag elektronikus úton lehet teljesíteni. Az adórendszer bonyolultsága miatt havonta szükséges adóbevallást benyújtani. Az egyházi szervezet is szabályozottabb, pontosabb munkavégzést igényel. A gazdasági válságból adódó anyagi nehézségek nagyobb odafigyelést, elemzési munkát, gazdálkodást igényelnek az egyházközség berkein belül is. A gazdasági tevékenységet évente két alkalommal a számvevőszék ellenőrzi. Jelenlegi legnagyobb gondom, hogy hogyan értessem meg evangélikus testvéreimmel, hogy a gyülekezet fenntartásához mindenki erejéhez mérten – de legalább ennyivel – járuljon hozzá. (Megszűnt egy jelentős bevételi forrásunk, amely a templom alagsorának bérbeadásából származott.) A szellemi, lelkészi, evangéliumi munka jó minőségű elvégzéséhez a megfelelő anyagi alapok
legalább annyira szükségesek, mint a saját kis egyéni életünkben. Kérek mindenkit az 1-1% személyi jövedelemadóból civil célokra felajánlható összegének megnevezésekor gondoljon egyházunkra, alapítványunkra. A magam részéről továbbra is igyekszem munkámat felelősen, pontosan elvégezni. József Attila versét, de nem csak az általánosan ismert már majdnem elcsépelt vers részletét, hanem a teljes szöveget idézem: „Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”
Bánffyhunyadon születtem, férjemmel együtt 1988-ban települtünk Magyarországra. Az óbudai gyülekezettel 2004-ben kerültünk kapcsolatba. 2008ig az egyházfi teendőket láttuk el a gyülekezetben, 2006-tól vagyok a gyülekezet pénztárosa. Feladatom az egyházközség és az Erős Várunk Alapítvány pénzkezelési ügyinek intézése. Vasárnaponként az istentisztelet után a perselypénz, iratterjesztési bevétel adminisztrálása, a fenntartói járulék név szerinti nyilvántartása. Járandóságok kifizetése. Hétközben a beérkező számlákkal kapcsolatos feladatok intézése, közüzemi, biztosítási díjak, adók, járulékok időben történő befizetése, átutalása a pénzügyi vezető irányításával. Kötelességem gondoskodni arról, hogy rendelkezésre álljon a pénztárban a kifizetési szükségleteknek megfelelő mennyiségű készpénz. Feladatom továbbá a könyvelési anyag (számlák, bizonylatok, bankkivonatok) összekészítése, a bevételi és kiadási bizonylatok alapján történő nyilvántartása. A számvevőszéki ellenőrzéseken való részvétel. Köszönöm a gyülekezet bizalmát és remélem, hogy munkámmal Istent tudom szolgálni.
A szakmám külkereskedő, német-angolos, és mindig a külkereskedelemmel kapcsolatos területen dolgoztam. Gyermekkoromtól fogva érzem, hogy az Úr Isten velem van. A Deák téri evangélikus gyülekezetben konfirmálkodtam és jártam ifjúsági órákra Dr. Keken Bandi bácsihoz, illetve id. Dr. Hafenscher Karcsi bácsihoz. Néhány évig az Adventista Gyülekezetet, majd a metodista Gyülekezetet látogattam. Az óbudai gyülekezethez 1993 óta tartozom, amiért hálát adok az Úrnak. Itt került sor a négy gyermekem megkeresztelésére 1995. november 5-én, majd kettesével itt is konfirmálkodtak. 2000 óta vagyok presbiter, és 2007 óta intézem az iratterjesztést. Besegítek az idegen nyelvi fordításokba, nyelvoktatásba, korrepetálásba, és ahol tudok. „Mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.” (1Jn 4,4)
Hívő evangélikus család-ból származom egy dunántúli kis faluból. Nyugdíjas mérnök vagyok. 1984-ben költöztünk Óbudára férjemmel és két lányunkkal, azóta vagyok az óbudai gyülekezet tagja. Családom a kezdetektől aktívan részt vett a gyülekezet életében. Én 1985 óta vagyok presbiter. Az első időkben a műszaki bizottság tagja voltam. Jelenleg a jegyzői feladatokat látom el, már hosszú ideje. Igyekezem hitelesen lejegyezni a presbiteri üléseken elhangzottakat, a presbitérium határozatait, az egyházközség közgyűléseinek eseményeit, amelyekről jegyzőkönyvet írok. A jegyzőkönyveket hitelesítés után archiválom. Mint Jelölő Bizottsági tag, dokumentálom a bizottság munkáját, dolgoztam a két utolsó tisztújítás lebonyolításában. Gondozom a gyülekezet krónikáját /vendégkönyvét. A rám bízott feladatokat teljes odaadással és alázattal próbálom végezni. Presbiteri munkámban tartom magam Pál apostol intelméhez: ”…csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”
A Szársomlyóhegy lábánál, a villányi borvidék szívében születtem és nőttem fel. Nagyszüleimmel éltünk együtt. Nagyapám ízlését díjnyertes borai dicsérték, melyhez hangyaszorgalmára is szüksége volt. No, de eme tulajdonságok nélkül a Népművészet Mestere sem lehetett volna. Nagymamám napkeltétől, napnyugtáig dolgozott, mert falun mihaszna az, aki nem munkával dicséri az Urat. Ám soha, semmi dolog nem volt olyan fontos, hogy megakadályozhatta volna abban, hogy a házunkkal szemközt lévő templomba rohanjon, ha annak harangja csalogatta. Egyetlen hittanórát sem engedett kihagyni, sőt potyogó lapú, kendőbe csomagolt fekete Bibliáját is meg kellett ismernie annak, aki a keze közt nőtt fel. Azt hiszem, ez a tapasztalat érezteti azt velem, hogy egészen kicsi korban kell elültetni a hit magját, és amikor az Úr azt növeszteni akarja, bizony olyan szomjat bocsájt az emberre, hogy a forráshoz kell rohanjon. A „hit, hallásból van”, ezt tudom, és meg is tapasztaltam, hisz így nőttem fel. Nincs más választásom, tovább kell adnom! Kinek-kinek tálentumai száma szerint kell dolgoznia és elszámolnia, hát adott ahhoz, hogy teológiát végezzek, de aztán azt mutatta (rögtön az államvizsgámon a dékán teljesen oda nem illő megjegyzésével), hogy el kell végeznem a tanítói főiskolát is. Elvégeztem azt is, ember- és társadalomismeret szakon. Közben Budapestre költözött családom, ahol egészen „véletlenül” lelkészasszonyunk volt az első kapcsolatunk az emberekkel és az azon túlival. Az Ő bizalmának hála, kezdhettem el tanítani gyülekezetünkben. Nagyon-nagyon szeretek itt szeretni! Nem, nem elírás! Semmi mást nem teszek, csak szeretem a rám bízottakat, és mivel szeretem őket, hát elmondom nekik, hogy mi a legfontosabb földi életünkben. Azt, hogy az, akinél senki nem tud jobban szeretni, azt üzeni: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (János 13:34-35) Csodálatos kicsikkel lenni, ők tudják, hogy a tenger lecsendesedik, a halott felkel, ha Ő szól! Áldom az Urat, hogy tanulhatok tőlük, hisz azt mondta, legyek olyan, mint ők!
Születésem (1960. augusztus 22.) óta Óbudán lakom, és itt is nevelkedtem. Általános és középiskoláimat is a kerület isko-láiban végeztem. A műegyetemi diplomám után – munka mellett –mérnök-közgazdász tanulmányokat folytattam, majd több külföldi ösztöndíjon (ausztrál, japán) vettem részt. A vízépítő mérnöki tevékenységem után utam a kereskedelem irányába vezetett, több külföldi cég képviseletét láttam el. Jelenleg egy természetes alapú élelmiszerszínezék gyártó ír-angol-amerikai vállalat értékesítési vezetője vagyok. Az óbudai evangélikusokhoz való kötődésem anyai nagyapámhoz nyúlik vissza, ő édesanyámmal a közeli Kenyeres utcából látogatta az istentiszteleteket. Később édesanyánk terelt minket (öcsémmel együtt) az ódudai evangélikusokhoz, az ő példamutatására lettünk rendszeres templomlátogatók. Konfirmációm is templomunkban, Görög Tibor lelkészi ideje alatt történt, ahol több ifjúsági csoport tagja voltam. Feleségem, Hajnalka, szintén egyházunk tagja, három gyermekünk van, Levente (7), Benedek (5) és Anna (3). Második presbiteri ciklusomat kezdem egyházközségünknél. Terveim között szerepel presbitertársaimmal együtt gyülekezetünk hitéletének erősítése. Családommal példát szeretnénk mutatni a gyermekeknek, fiataloknak, bátorítani őket az Óbudai Evangélikus Egyházközséghez való közeledésükben, és erősíteni idetartozásukat. Munkámban az első avatáskor nekem rendelt ige vezet: „Most pedig mit kíván tőled Istened az Úr? Csak azt, hogy Istenedet az Úrat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt és szolgáld az Úrat a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. (5Móz 10,12) Gödöllőn születtem 1947. január 10-én. Az itteni evangélikus gyülekezetben nevelkedtem, majd konfirmálkodtam. 2003 óta vagyok az óbudai gyülekezet tagja. Szakképzettségem: gépjármű-közlekedési üzemmérnök. Aktív éveim alatt szállítmányozással foglalkoztam, majd krónikus sokízületi gyulladás és szívbetegségem miatt rokkant nyugdíjas lettem. Két leánygyermekem és egy unokám van, feleségem szintén nyugdíjas. Jelenleg heti néhány alkalommal eseti munkát végzek egy vasúti szállítmányozással foglalkozó cégnél. A gyülekezetben az elmúlt évek során az idősek ünnepi látogatásában és ajándékaik átadásában segédkeztem. Ezt a továbbiakban is szívesen teszem. Ezen túlmenően a gyülekezetnek a különböző közműtársaságokkal történő kapcsolattartásában és ügyintézésében kívánok segíteni, munkálkodni.
(Zsolt 98,1)
A budai egyházmegyében immár 1954 óta hagyomány, hogy Kantáte vasárnapján gyülekezeti énekkarok szolgálnak a liturgiához kapcsolódó kórusművekkel, mindig más-más egyházközség istentiszteletén. Az utóbbi években e szép hagyomány annyiban változott, hogy az összejövetel Kantáte vasárnapjának délutáni óráiban, más-más gyülekezet templomában – oltári szolgálattal, igehirdetéssel – az énekkarok találkozójává vált. Örömünkre szolgált, hogy május 6-án dr. Győrfi Károly felügyelő köszöntését követően templomunkban kerülhetett sor az Budai Egyházmegye énekkarainak hangversenyére. Az egyházzenei alkalom emelkedettségét fokozta, hogy ebben az évben ünnepeljük három kiváló egyházzenészünk, zeneszerzőnk, zenepedagógusunk – idős Fasang Árpád, Rezessy László és Sulyok Imre – születésének századik évfordulóját. A műsorban – Csorba István karnagy, egyházmegyei zenei felelős megemlékező gondolataival összhangban – az ő kórusműveik, orgonaműveik is elhangzottak. A Kantáte ünnepéhez kapcsolódó kórustalálkozón a 98. Zsoltár alapján tartott áhítatában Bálintné Varsányi Vilma kiemelte: Az ének mindig része volt a liturgiának, az ének a hálás szív spontán megnyilatkozása. Amikor még nem volt liturgikus rendje az Isten előtti hódolatnak, Isten népének legnagyobb öröme, hálája akkor is énekben fakadt föl minden életüket érintő csodálatos esemény kapcsán. Isten szabadítása feletti örömük már nem fért bele szavakba, hát elénekelték. Az Újszövetség népének is bőségesen van oka, hogy énekkel magasztalja szabadító Istenét, amiért a názáreti Jézus magára vette a világ bűnét. Nem csak a kereszt súlya alatt roskadt, hanem a bűneink is nyomták, és hagyta, hogy az Isten verje, törje. Odaállt Isten ítélete elébe értünk, hogy mi mentek legyünk bűneink büntetésétől. Aki benne hisz, nem megy ítéletre! Ma is bőséges okunk van arra, hogy szóljon magasztaló énekünk, mert megtapasztalhattuk a bűnbocsánat felszabadító erejét, Isten békességének nyugalmát. Mi is elmondhatjuk, hogy szabadulást szerzett az ő szent karja. Ezt a szabadulást énekeljük a zsoltárossal. Szeretettel mondunk köszönetet a közreműködőknek: a budaörsi (Kecskés Balázs), a budavári (Bán István), a kelenföldi (Bence Gábor), az óbudai (Hollóné Kovács Márta), a pesthidegkúti (Illés Adél) és a szentendrei (Váraljai Janka) gyülekezetek énekkarainak és karnagyainak, a megszólaltatott orgonaművekért Hollóné Kovács Mártának és Bence Gábornak, a megemlékezésekért Csorba Istvánnak. Felemelő érzés volt hallgatni és átélni a kórusok éneke által a zene nyelvén megszólaltatott, és a hallgatóságra is átáradó hálaadás, a Mindenhatót magasztaló ének lélekemelő és lélektisztító hangját. Mert – ahogy Luther is vallotta – „Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot.” Proksza Gyula
Az alábbiakban szíves figyelmükbe ajánljuk Csorba István karnagynak, az egyházmegye zenei felelősének a bevezetőjét, és az egyes műsorszámok közt elhangzott, a három kiváló evangélikus egyházzenészünk életútját méltató személyes hangú megemlékezéseit.
100 éve született magyar evangélikus egyházzenészek Mai ünnepi együttlétünkön, Kantáte vasárnapján szeretettel és tisztelettel szeretnénk megemlékezni az 1912-ben, kereken 100 éve született három kiváló magyar evangélikus egyházzenészünkről: idős Fasang Árpádról, Rezessy Lászlóról és Sulyok Imréről. Mindhármukra egyaránt jellemző volt, az olykor nehéz külső körülmények ellenére is, az egyházukhoz kötődő, hűséges ragaszkodás és magatartás. Vállalták szolgálatukat, hitük megvallását az egyházi zene csodálatos, lélekébresztő, erősítő eszközeivel: akár a komponálásban, az orgonapadon, vagy egy éneklő közösség élén. Egyfajta önzetlen, segítőkész alázat jellemezte őket, aminek következménye volt az is, hogy adottságaik különbözősége ellenére is nagyszerűen tudtak együtt dolgozni, alkotni, ha arra szükség mutatkozott. Jó példa erre a jelenleg is használatban lévő Evangélikus Énekeskönyvünk létrehozásában való közös munkálkodás. Példájuk, alkotásaik, szellemi hagyatékuk erősítsenek meg mindnyájunkat vállalt szolgálatunkban. Ne hagyjuk feledésbe merülni, elveszni mindazt, amit reánk hagytak, őrizzük híven és adjuk tovább majd utódainknak is. SOLI DEO GLORIA, EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG!
REZESSY LÁSZLÓ 1912. május 30-án született Csetneken, és 1997. január 29-én hunyt el Budapesten, 85 éves korában. Neves karnagy, zeneszerző, orgonaművész, főiskolai tanszékvezető tanár volt. Egyházzenei tevékenysége ezen belül is jelentős szereppel bírt. Kóruskarnagyként, középiskolai énektanárként kezdte működését, majd a budapesti, pécsi, később az egri Tanárképző Főiskola zenei tanszékének vezetője lett. Nyugdíjas korában zeneiskolai orgonatanárként is működött. Zeneszerzőként, szakkönyvíróként egyaránt ismert volt, „Zeneelmélet” és „Partitúraolvasás” című tankönyveit haszonnal forgatták a főiskolai hallgatók. Számos kompozíciója van, amelyeket ifjúsági együttesek és világi énekkarok számára írt. Kiemelten kívánok szólni egyházzenei tevékenységéről. 1937-1949-ig a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet kántora volt, és ő alapította meg a közösség énekkarát is. 1949-ben politikai okokból arra kényszerült, hogy le kellett mondania kántori szolgálatáról, mert azt összeegyeztethetetlennek találták a világi, pedagógiai tevékenységével. Az énekkar vezetését azonban 1956-ig illegálisan tovább folytatta. 1956-tól 1975-ig mások is vezették a kórust, majd 1975től ismét néhány évre visszahívták az énekkar élére. Munkáját fontos gyűjtemények összeállításai, vagy azokban való közreműködés is jellemzi. 1948-ban került kiadásra az „Ádventtől Ádventig” című gyűjteménye, 1989-ben pedig ő szerkesztette a Karénekes-könyv II. kötetét. Számos korál-feldolgozását, önálló kompozícióját éneklik egyházunk és a többi keresztény felekezetek kórusai. Komoly szerepet vállalt Evangélikus Énekeskönyvünk szerkesztésében is, jelentősek korálelőjátékai és fordító munkája. Gazdag életművét számos kitüntetés is jelzi: A „Szocialista Kultúráért”, a „Felsőoktatás kiváló dolgozója” és a „Munka Érdemrend bronz fokozata” elnevezésű kitüntetésekkel ismerték el munkáját. Személyesen – még mint zeneakadémiai hallgató – a Budai Evangélikus Egyházmegye közös kantáte szolgálataira készülve ismertem meg az ötvenes évek végén. Hálás szívvel emlékezem vissza azokra az időkre, hiszen fiatal, kezdő budavári karnagyként sokat tanulhattam tőle. Az élményszámba menő közös éneklések – olykor 4-5 gyülekezet kórusaival – nagyszerű érzésekkel töltötték el mind a karnagyokat, mind a közreműködő énekkarok tagjait, és pezsdítő hatással voltak az együtt ünneplő gyülekezeti tagokra, vendégekre is. (…És ez így van mind a mai napig!) Volt alkalmam jó néhányszor vezényelni külön is a budahegyvidéki együttest, és gyakran kölcsönösen kisegítettük egymást énekesekkel, szólistákkal, kottával. Szép emlékeim közé tartoznak ezek is. Rezessy László énekkari kompozícióinak legnagyobb értékét elsősorban abban látom, hogy mesterségbeli tudását felhasználva, biblikus, mély hittel, szívből fakadó lelkesedéssel alkotta meg műveit. Értéküket növeli nagymértékű használhatóságuk. Mindig arra törekedett – és ezt nekem is sokszor hangsúlyozta – hogy nem az íróasztalfióknak kíván dolgozni, hanem az a célja, hogy szerzeményeivel minél gyakrabban szolgáljon, és velük másokat is szolgálatra buzdítson. Hálás szívvel köszönöm meg Istennek a magam és muzsikustársaim nevében is tartalmas, áldott életét. Úgy érzem, akkor becsüljük és őrizzük meg legjobban az ő emlékét, ha szellemi hagyatékát átörökítjük mindazokra, akik Isten ügyét a szent zene erejével kívánják a jövőben is szolgálni.
FASANG ÁRPÁD 1912. június 30-án született Krakkóban és 2001. március 12-én hunyt el Budapesten, 89 éves korában. A zeneszerzési, énektanári és karvezetői képesítések megszerzése után Orosházán, Szarvason, majd a soproni tanítóképző intézetben tanított. Később megalapította az Erkel Ferenc vegyes-kart, majd a győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója lett. A Népművelési Minisztérium Zenei Főosztálya vezetőjeként és a budapesti Zenei Szakközépiskola igazgatójaként komoly és fontos szerepet töltött be a főváros és az egész országos zenei életében. Ő indította el az igen népszerűvé vált „Röpülj páva” mozgalmat. Igen jelentős és meghatározó volt a tevékenysége evangélikus egyházunkban is. Politikai okokból egyre több kántorunk volt kénytelen egyházi szolgálatát feladni, megélhetésük biztonsága érdekében. F. Á. úgy gondolta, hogy a teológusokat kell megtanítani harmóniumozni, hogy szükség esetén ezt a szolgálatot is ellássák. Így született meg a közismert Koráliskola I. majd II. kötete. A szerző megjelölése nélkül terjedt el a kiadvány, mert akkor ez összeegyeztethetetlen lett volna az ő magas világi beosztásával. A fóti kántorképzőben és Hittudományi Egyetemünkön magam is ebből tanítottam, és a két intézményben a mai napig használatban vannak.
Zeneszerzői tevékenységével is szolgálta egyházát. A Karénekeskönyv I. és II. kötetében és az énekkarok repertoár darabjai között számos színvonalas korál-feldolgozását találjuk és nevéhez fűződik korálkönyvünk 83 tételének harmonizálása is. Mai ünnepünk kezdőéneke szintén tőle származik. Evangélikus Énekeskönyvünk szerkesztésében is meghatározó szerepe volt. Kimagasló munkájáért többször részesült magas kitüntetésekben: „Kiváló Tanár”– „Kiváló Népművelő”– „SZOT-díj és a „Magyar Köztársaság tiszti keresztje fémjelezték életpályáját. Hogy milyen ember is volt ő valójában, annak dokumentálására szeretném felidézni Bónis Ferenc zenetudószenetörténész sorait a Fasang családhoz írt leveléből: „Fasang Árpád a Kodály-kor legbecsületesebb és legtisztességesebb embereinek egyike volt, aki mindig segített, ha tudott. Olyan valaki volt Ő, aki nem kereste a békétlenséget, de nem is hunyászkodott meg a hatalom előtt. Valaki, aki mindig teljesítette kötelességét, bármilyen őrhelyre állította is az élet. Bölcs ember volt, egyenes és toleráns: nem kevés, amit élete példájával ránk hagyott.”
SULYOK IMRE 1912. március 30-án született Budapesten, és 2008. november 24-én hunyt el ugyanitt,96 éves korában. Zeneszerzést Kodály Zoltánnál, orgonát és protestáns egyházzenét Zalánfy Aladárnál tanult és középiskolai énektanári diplomát is szerzett. Világi pályája a Magyar Rádiónál kezdődött, ahol szerkesztőként és műsorfelügyelőként dolgozott. A Zeneműkiadó Vállalatnál előbb külső, majd belső szerkesztőként alkalmazták, később – főszerkesztőként – az új Liszt-összkiadás jelentős munkáját végezte. Egyházzenei pályafutása az ÓBUDAI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETBEN kezdődött, 1936-tól 1951-ig látta el itt a kántori teendőket. 1951 és 2004 között pedig 53 éven keresztül a kelenföldi evangélikus gyülekezetben szolgált orgonaművészként és az énekkar élén. E mellett az Evangélikus Teológián is oktatott egyházi zenét. Zeneszerzői és egyházkarnagyi tevékenysége Kelenföldön bontakozott ki igazán. Számos jelentős énekkari- és orgonaművének megírása ehhez a termékeny időszakhoz fűződik. A Karénekeskönyv I-II. és III. kötetében több mint 30 műve található, a Koráliskola II-ben pedig több mint egy tucat színvonalas korál-előjáték. A ma is használatban lévő Evangélikus Énekeskönyv dallami szerkesztőjeként együttműködött a jubiláló Fasang Árpáddal és Rezessy Lászlóval. Emellett a világi zenében is jeleskedett. Zenekari és kamaraművek, dalok, népdalfeldolgozások, hangjátékok és színpadi kísérőzenék fémjelezték sokoldalúságát. Műveivel több hazai és külföldi pályázaton nyert díjakat. Számos zenei társaságnak volt tagja, így például: a Magyar Kodály, Bárdos és Bach Társaságnak, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének. Munkássága elismeréseként megkapta a „Kiváló dolgozó” a „Szocialista Kultúráért” a „Munka Érdemrend Aranyfokozata” a „Liszt Ferenc-díj” a „Magyar Köztársaság Kiskeresztje” és a „Szabolcsi Bence-díj” kitüntetéseket. Végül engedjék meg, engedjétek meg, hogy Sulyok Imréről, a mindnyájunk által szeretve tisztelt Imre bácsiról néhány szubjektív megjegyzést tegyek. Meghatározó kapcsolatomat a zenével, és az ezt követő hívatás-választásomat nagyrészt neki köszönhetem. A kelenföldi énekkarban segíthettem betanító munkáját, helyettesíthettem olykor a kántori szolgálatban, majd rám bízta a Gyermekkórus szervezését is. A Budavári Énekkar létrehozásának lehetőségét is az ő szerető ajánlásának köszönhettem. Zenei életműve, szeretetre méltó embersége, alázatos, szerény egyénisége számomra és mindazok számára, akik még ismerték, el nem múló szép emlék és példa marad.
Erdélyi Csaba
Töredék-létem gyötrő álmából boldog valóra ébredés, múló idő szorításából örökkévalóság tágas terébe érkezés… Múltam elmarad, terhe lehull, mint mázsás kövek. Egyszerre minden jóra fordul, körülvesznek mind, akik szeretnek: s akiket szeretek; ismerősök és ismeretlenek, előrementek, hátramaradók, elkövetkezők; mind, aki ellen én vétettem, s mind, aki vétett ellenem – mindenki megbocsátott! Hová tűnt harag és átok? Micsoda ujjongó sereg! Zengő muzsikád betölti lelkemet, egész bensőm beleremeg… Miközben vezényelsz mennyei karokat, hadd lássam meleg mosolyodat, s szemed sarkából biztatón tekints rám, Johann Sebastian, boldog testvérem, ötödik evangélistám! (1998. június)
„Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” ( Ézs 40,8) Kedves Testvérem! Amikor advent és böjt első vasárnapjának, pünkösd ünnepének istentiszteletén (vagy otthonodban, postázás után) kezedbe veszed az Óbudai Harangszót, gondolsz-e arra, hogyan is készül el egy-egy szám? Miért írják, kik írják, szerkesztik, gondozzák a megjelenését? Milyen munkálatok szükségesek a létrejöttéhez? Milyen örömök és gondok jelentkeznek elkészítése során? Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolnánk, emlékezzünk tisztelettel a kezdetekre, a „forrásvidékre”. Dr. Nagy István lelkészsége idején fogant meg a presbitériumban a gondolat a gyülekezetépítést Isten igéje által szolgáló tájékoztató rendszeres kiadásának igényéről. A gondolatot – dr. Nagy István korai halála miatt gyülekezeti lelkészként meghívott – Bálint László, valamint Pohorely Béla felügyelő és dr. Hunyadi Zoltán karolta fel. A gondolatot az elhatározás hamar tetté érlelte, melynek eredményeként 1993 Adventjének egyik vasárnapi istentiszteletén Bálint László lelkészünk örömmel jelenthette be az új gyülekezeti tájékoztató, az Óbudai Harangszó első számának megjelenését. Ebben az alapító-szerkesztő – dr. Hunyadi Zoltán – a tájékoztató céljairól így ír: „Óbudai Harangszó címmel indítjuk útjára gyülekezeti tájékoztatónkat. A cím jelképes: akikhez közvetlenül nem jut el templomunk harangjának hívogató hangja, azokkal ezúton szeretnénk kapcsolatot teremteni. Szeretnénk, ha tevőleg bekapcsolódnának gyülekezetünk életébe: látogatnák az istentiszteleteket, részt vennének gyülekezeti alkalmainkon, támogatói, részesei lennének belmissziói munkánknak.” E sorok írója az Óbudai Harangszó szerkesztését 1999 novemberében, a VII. évfolyam 3., adventi számának gondozásával vette át dr. Hunyadi Zoltántól. Az ő útmutatásai, hasznos tanácsai – amelyekért hálás köszönettel tartozom – nagy segítséget jelentettek a számomra viszonylag új feladat végzésében. Biztonságérzetet adott és bátorítást jelentett a lelkészeinkkel – Bálintné Varsányi Vilmával és Hokker Zsolttal – való együttmunkálkodás. Ha nem is annak neveztük/nevezzük, de valójában mi hárman vagyunk a szerkesztőbizottság. Az írás elején feltett kérdésre – miért és hogyan készül? – az alábbiakban próbálok válasz adni.
Tiszteletben tartva az alapítók szándékát, úgy gondoljuk, hogy a Harangszónak ma is legfőbb célja és tartalmi eleme az elsősorban lelkészeink által közvetített, gyülekezetépítést szolgáló, hitéletet erősítő és minden számban megtalálható igehirdetés annak reményében, hogy a „Mag” – „Isten igéje” – nem útszélre, nem sziklás kőre, nem tövisek közé, hanem jó földbe esik. Mert „Akiknél a jó földbe esett, azok igaz jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk 8,15) Ugyancsak olvasóink lelki épülését, hitbeli erősödését hivatottak szolgálni testvéreinknek a hitükről tett vallomásai az Ami fényesebb az aranynál című rovatunkban. Az aktuális Harangszó első előkészítő megbeszélést a megjelenés előtt általában öt héttel tartjuk. A tartalmi szempontok átgondolása, anyagok gyűjtése persze már sokkal korábban foglalkoztat bennünket. Ez az első összejövetelünk az ünnepkörnek megfelelő tematikai tervezés alkalma. Vezérlő szempontunk: az ige vezethet el bennünket a hithez, az ige jelenti az utat Istenhez. „Mert Isten igéje élő és ható…” (Zsid 4,12) Ezen az első megbeszélésen gondoljuk át, milyen témában, kiket kérhetünk meg írásra. A felkérés feladata többnyire Bálintné Varsányi Vilma lelkészünkre hárul, akinek nincs könnyű dolga e téren. Néha bizony alapos, meggyőző érvelésére van szükség ahhoz, hogy valaki vállalja is az írást. Ekkor vesszük számba azokat a témákat is, amelyek a gyülekezet életének eseményeiről adnak tájékoztatást. Az időszerű tartalomhoz választott ige-idézetek, imádságok, versek, énekek, gondolatok, képek, grafikák felkutatása, kiválasztása ugyancsak időigényes, de az elmélyülés, a lélekgazdagítás célját szolgáló szép feladat. A különféle témájú beszámolók, megemlékezések, tájékoztatók mellett fontos, mondhatni dokumentációs funkciót tölt be az egyes számok megjelenése közötti időben történt gyülekezeti események rövid összegzése a Gyülekezetünk életéből című rovatban. Minden számunk tájékoztat gyülekezeti alkalmainkról is: istentiszteletek, hitoktatás, bibliaórák, különböző gyülekezeti közösségek összejövetelei, stb. Az igényes szerkesztésre való törekvés megköveteli a beérkezett írások tartalmi áttekintését. Teológiai szempontból ezt lelkészeink vizsgálják. A nyelvhelyességi, stilisztikai, helyesírási szempontok szerinti alapos, gondos korrektúra elsősorban a szerkesztő feladata. E munka elvégzése után az előkészítés második összejövetelén a lelkészekkel együtt ismét sorra kerül a szerkesztő által előkészített anyagok alapos áttekintése. Ez után következhet a számítógépes szerkesztés/tördelés aprólékos, időigényes, a tartalom olvashatóságát, áttekinthetőségét, vizuális megjelenítését alapvető szempontnak tartott munkája. Miután a szerkesztő ezt a munkát elvégezte, a szerkesztő bizottság immár harmadszor – régebben összeülve, újabban az internet lehetőségeit kihasználva és egymás időbeosztását is kímélve – elektronikus levelezés útján elvégzi az utolsó ellenőrzést, esetleges további javítást, finomítást, majd a nyomdakésszé nyilvánítást. Ezt követi a nyomdával való kapcsolatfelvétel, árajánlat kérése, annak elfogadása, a nyomtatás megrendelése és végül a nyomdába való továbbítás adathordozón vagy e-mail-en. Sajnos, többször kell tapasztalnunk, hogy az alapos ellenőrzésre való törekvésünk, az anyag többszöri átvizsgálása ellenére szinte mindig maradnak benne apróbb, észre nem vett, bosszantó hibák, amiért ezúton is elnézést kérünk. Akik nem a templomban veszik át a Harangszót, azok részére azt postán juttatjuk el. Köszönettel tartozunk a bibliaórás testvéreinknek, akik Sandly Károlyné szervezésével végzik a borítékolás munkáját. Pár szót a költségekről. Gyülekezetünk tagjai a Harangszót ingyen kapják. Annak nyomdai és postázási költségeit az Erős Várunk Alapítvány biztosítja. Egy-egy szám nyomdai költsége (az oldalszám függvényében) 35 000 és 54 000 Ft között van. A postaköltség (általában 420 címre küldve, 120 Ft/db-bal számolva) 50 400 Ft. Természetesen Harangszónk értékét nem a ráfordított anyagiak, hanem – reményeink szerint – az abban közölt és a fentebb megfogalmazott tartalmak jelentik. Most, amikor e megtisztelő szolgálatnak tekintett és sok örömöt adó tizenhárom évi szerkesztői munkám ellátásának lehetőségéért köszönetet mondok, utódomnak szívből kívánom, hogy az Óbudai Harangszó szerkesztésének hagyományait ápolva, azt megújítva és tovább fejlesztve végezze munkáját. Kívánom, hogy a Harangszó továbbra is megszólítson, hívogasson, és Isten igéjének hirdetésével erősítse olvasóinak hitét, mert bár „elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje – mely élő és ható – örökre megmarad.” Proksza Gyula Ezúton is szeretnénk megköszönni Proksza Gyula Testvérünknek, hogy az Óbudai Harangszó szerkesztését nagy odaadással, hűséggel, áldozattal végezte. A továbbiakban nem azért nyúl a klaviatúrához, hogy a Harangszó cikkeit, képanyagát összerendezze. Eddig a gyülekezeti újság minden megjelenő számával üzent a hozzánk ritkán járóknak, hogy Isten éppen olyan szívósan kitart mellettünk, mint egy fáradhatatlan szerkesztő, újraindítja a lefagyott rendszert, türelmesen újra egymás mellé rendezi az egymás mellé valókat, soha nem felejtő memóriájában tart számon bennünket, nyomon követ, és olyan jó végül Isten „kiadásában megjelenni”. Tökéletes, hibátlan szerkesztés, ahogy az életünk darabjait teljes egésszé dolgozza össze. És ezt csak Ő teheti meg! Az Óbudai Harangszó szerkesztési munkái ezt a hűséges szeretetet tükrözték és szolgálták. Kedves Gyuszi! Nagyon köszönjük az üzenetet, a hűséget, a türelmet, a kitartást az együtt vívódást szavak, és tartalom fölött. Köszönjük az így közvetített ÜZENETET! Isten áldja meg további életét, közöttünk való jelenlétét, és az Óbudai Harangszó további szolgálatát! Dicsérje Istent a Nap, Hold, csillagok, a klaviatúra kopogó billentyűi, a hitvallások, a képeken rögzült gyerekkacagás, és minden eddig megjelent Óbudai Harangszó! Bálintné Varsányi Vilma
A február 26-án tartott szuplikációs istentiszteletünkön Andrejek Mitja szlovén teológus végezte az igehirdetés szolgálatát. Március 2-án házigazdái voltunk a Nők Ökumenikus Világnapi összejövetelének, amelynek igehirdetési szolgálatát Bajuszné Orodán Krisztina evangélikus kórházlelkész végezte. A március 11-én megtartott istentiszteletünket követő közgyűlésen került sor az új presbitérium tagjainak a megválasztására. A március 18-i istentiszteletünkön vendégként Bajuszné Orodán Krisztina végezte az igehirdetés szolgálatát. Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) szervezésében március 23-án, Budaörsön dr. Garádi Péter könyvbemutatóján vett részt Bálintné Varsányi Vilma és dr. Győrfi Károly. A március 25-i istentiszteletünkön került sor az új presbitérium ünnepélyes beiktatására, eskütételére, és a leköszönt presbiterek búcsúztatására. Szeretetvendégséget tartottunk március 25-én, délután dr. Sólyom Jenő vendégszolgálatával. Március 26-án tartotta első ülését az újonnan megválasztott presbitérium, amely Bálintné Varsányi Vilma áhítatát követően az alábbi napirendi pontokat tárgyalta: 1. Dr. Győrfi Károly elnök előterjesztésében: Beszámoló az Erős Várunk Alapítvány Kuratóriumának üléséről. A Közhasznúsági jelentés bemutatása. 2. Böszörményi Éva számvevőszéki elnök előterjesztésében: Tájékoztató a Számvevőszéki Bizottságnak az egyházközség és az alapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről. 3. Petricsné Oszoly Zsuzsanna pénzügyi vezető előterjesztésében: A 2011. évi zárszámadás ismertetése, jóváhagyása. A 2012. év gazdálkodási tevének bemutatása, jóváhagyása. 4. Az egyházmegyei elnökség (esperes és felügyelő) személyére való szavazás. 5. Egyebek. Március 31-én, Budaörsön zajlott le az egyházmegyei hittanverseny, amelyet négy korosztályban, négy-négy fős csapatoknak szerveztek. A csapatok között ún. vegyes, az egyházmegye több gyülekezetéből érkező gyerekeket tömörítő csoportok is voltak. Az 1-2. osztályosok között 2. helyezést ért el Kósa Tamara és Tóth Adrienn csapata, a 3-4. osztályosoknál Tóth Viktória csapata 4., az 5-6. osztályosok között Kaposi Benedek és Szabó Lilla csapata szintén 2., míg a 7-8. osztályosoknál Bakos Soma csapatával a 4. helyen végzett. Különösen is értékes eredmények ezek, hiszen néhány perces ismeretség után kellett csapatban versenyezni. Gratulálunk a résztvevőknek! Presbiteri imaórát tartottunk április 2-án. Április 6-án, nagypéntek délutánján passióolvasást tartottunk gyülekezetünk férfi tagjainak a szolgálatával. A lelkészi munkaközösségi értekezleten tartott előadást Hokker Zsolt április 12-én. Bús Balázs polgármester megbeszélést tartott a kerület vezető lelkészeivel, a rendőrkapitánnyal és a közterület vezetőjével április 17-én, ezen az alkalmon Bálintné Varsányi Vilma vett részt. Április 29-én, Rákoskeresztúron tartott ifjúsági istentiszteletet Hokker Zsolt. A Nagybörzsönyben tartott soros lelkészi munkaközösségi összejövetelen vett részt május 2-án Hokker Zsolt. Május 5-én, Csepelen egyházkerületi felügyelői értekezleten vett részt dr. Győrfi Károly. Kantáte vasárnapjának délutánján templomunkban volt a Budai Egyházmegye énekkarainak találkozója, amelyen három kiváló egyházzenészünk, zeneszerzőnk, zenepedagógusunk – idős Fasang Árpád, Rezessy László és Sulyok Imre – születésének századik évfordulójára is emlékeztünk. Az EBBE május 10-i összejövetelén tartott áhítatot Bálintné Varsányi Vilma. Május 19-én, az Északi Evangélikus Egyházkerület Százhalombattán megtartott missziói napján gyülekezetünk több tagja vett részt. Presbitériumunk a május 14-i soros ülésén – Hokker Zsolt áhítatát követően – az alábbi napirendi pontokat tárgyalta: 1. Egyházkerületi nap május 19-én. 2. A gondnok és pénzügyi vezető beszámolója az elvégzett és az előttünk álló munkákról, valamint a pénzügyi helyzetről. 3. A zajzoni testvérgyülekezet képviselőinek fogadása, elszállásolása, programja. 4. Egyebek.
Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János megpróbálta visszatartani, és azt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?” Jézus így válaszolt: „Engedj most, mert illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.” János akkor engedett.
Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta,
hogy Isten Lelke galamb alakjában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,13-17)
Jézus megkeresztelése Kelet-európai ismeretlen festő
Angelus Silesius
Szép dicséret a Szentlélekhez (részlet)
Szénási Sándor fordítása
Te lebegsz a vizek felett, Te adsz mindennek életet: Általad lélegezhet. Egek hatalmas boltjait, Miket hatalmad homorít, Szépen Te ékszerezted. Óh, drága Lélek, szép Galamb, Add, hogy örökre áldjalak! Sok-sok próféta ajakán Jövőt Te szóltál hajdanán: Krisztussal jő az Élet! Igazság fénye általad Ragyog be most is új utat, Ha egy szív a Tiéd lett. Óh, drága Lélek, szép Galamb, Add, hogy örökre áldjalak! Kegyes jelenléted megült A Krisztuson, ki lemerült A szent keresztelésben. S rajta nyugodtál csendesen Édességeddel szüntelen, Betöltvén őt egészen. Óh, drága Lélek, szép Galamb, Add, hogy örökre áldjalak!
Istentiszteletek
minden vasárnap de. 10 órakor. Az istentisztelettel azonos időben a kisgyermekek részére tartott foglalkozások a nyár folyamán – június, július és augusztus hónapban – szünetelnek. A családi istentiszteletek és az azt követő kötetlen találkozók június, július és augusztus hónapban szünetelnek. Kórházi istentisztelet – a Szent Margit Kórház kápolnájában minden második hónap második vasárnapján de. 9,30 órakor.
Tanévzáró istentisztelet – június 10-én. Tanévnyitó istentisztelet – szeptember 9-én. Úrvacsora – minden hónap első vasárnapján. Idősek, betegek részére (kérésre) készséggel ajánljuk fel az úrvacsora házi kiszolgálását. A bibliaórák, a Baba-mama kör, az ifjúsági összejövetelek, az énekkar próbái június, július és augusztus hónapban szünetelnek. A zajzoni testvérgyülekezetünk egy kiránduló csoportja tesz látogatást egyházközségünkben május 31-e és június 4-e között. A június 3-i istentiszteletünkön lelkészük, Domokos Jenő végzi az igehirdetés szolgálatát. Családi napot tartunk június 9-én, a Hajógyár szigeten. Június 6-ig várjuk a jelentkezéseket. Az ifjúsági táborunkat az idén augusztus 13-19. között Nagybörzsönyben tartjuk. Jelentkezni 5000 Ft befizetésével június 10-ig lehet. A tábor részleteiről bővebb felvilágosítás e-mailen Hokker Zsoltnál. (
[email protected]) Hitoktatásra jelentkezés – a következő tanév hitoktatására a tanévnyitó ideéig lehet jelentkezni a lelkészi hivatalban.
PILINSZKY JÁNOS: PÜNKÖSD EGY ÚJ TEMPLOM FALAI KÖZÖTT (részlet)
Tűz a Szentlélek Isten eljövetele. Az isteni szeretet az ember lelkét feltüzesíti, hogy ne csak szájjal, de tettekkel is szeresse Istent. Erre kell a Szentlélek tüze, és ezt kapták az apostolok pünkösd ünnepén. Azóta jár körül és tüzesíti a mi lelkünket is a nagy parancsban: a felebaráti szeretetben.
AZ ERŐS VÁRUNK ALAPÍTVÁNY
A 2010. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Mindazon szervezetek számára, amelyek a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint ilyen szervezet jogállásában működnek, a törvény előírja közhasznúsági jelentés készítését és közzé tételét a törvényben meghatározott tartalmi követelményekkel. A közhasznú szervezet jogállásában működő Erős Várunk Alapítvány a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. sz. törvény 19 § (1) bekezdésének megfelelően készített közhasznúsági jelentését az Alapítvány Alapító Okiratának 6.9. pontjában foglaltak alapján az Óbudai Harangszóban teszi közzé az alábbiak szerint:
1. Számviteli beszámoló Nyitó pénzkészlet 2011. január 1. Ebből: MKB Bank folyószámlán Értékpapír számlán (MKB Bank) Készpénz (pénztár)
4 255 855
215 625 4 002 894 37 336
Bevétel Ebből: Óbudai Evangélikus Egyházközségtől Magánszemélyek és cégek adományai Személyi jövedelemadó felajánlás (1%) (72 fő!!!) Önkormányzati támogatás Más alapítványi támogatás Kamat
1 155 038
Kiadás Ebből: Szociális segélyek (14 fő) Karácsonyi ajándékcsomagok (80 fő) Közösségi programok támogatása (200 fő) Templom és gyülekezeti ház fenntartási munkái Óbudai Ev. Egyházközség működésének segítése Működési költségek (banki, nyomtatvány, Posta, értékcsökkenés) Tárgyi eszköz beszerzés
1 920 124
Záró pénzkészlet (vagyon) 2011. december 31. Ebből: MKB Bank folyószámlán Értékpapír számlán (MKB Bank) Készpénz (pénztár) Közhasznú tevékenység eredménye Tárgyi eszköz beszerzés Pénzügyi eredmény
3 490 769
0 291 100 609 895 150 000 60 000 44 043
492 000 237 537 585 267 48 580 131 050 196 694 228 996
122 436 3 198 393 169 940 -765 086 228 996 -536 090
A beszámolóból kitűnik, hogy az Alapítvány összes vagyona 2011. december 31-én 3 490 769 Ft volt. A kuratóriumi döntésekkel összhangban a gazdálkodási év folyamán 1 920 124 Ft-ot használtak fel a számviteli beszámolóban feltűntetett célokra. Költségvetési támogatások felhasználása Az Alapítvány 2011-ben 150 000 Ft támogatást kapott a helyi Önkormányzattól az Ifjúsági Táborunk és a működés költségeihez. 2. Tartalmi beszámoló a közhasznú tevékenységről Az Alapítvány munkájában a rászorultak segélyezése kiemelt fontosságú volt 2011-ben is. A számviteli beszámolóból kitűnnek az erre fordított összegek. Különféle címen segélyeket-en kaptak. Az Alapítvány Kuratóriuma minden segélyezési, támogatási tételről jegyzőkönyvi határozatokat hozott, melyek nyilvánosak, és betekintésre az Egyházközség irodájában rendelkezésre állnak A Kuratórium az év első negyedévében tartott ülésen az Alapítvány pénzügyi mérlegét és eredmény levezetését jóváhagyta. 3. Nyilatkozatok, egyéb megjegyzések 3.1. Az Alapítvány vezető tisztségviselői, akik a Kuratórium tagjai, semmilyen juttatásban nem részesültek. 3.2. A gyülekezeti tagok befizetéseit előző hálásan köszönjük. A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából befolyt összeg 2011-ben 609 895 Ft volt. Ez az összeg csupán 78 fő (!) felajánlásából származik Ebből az összegből 397 000 Ft-ot a szociálisan rászorulók támogatására használtunk fel. Ezen kívül a maradék pénzből karácsonyi ajándékokat vettünk, és a működési költségekre fordítottuk. Így a teljes összeg az adott évben felhasználásra került. 3.3. Az érdeklődők tájékoztatására az alábbiakban adjuk meg az elmúlt évek SZJA 1%-ból származó bevételeit:
Év 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011
Összeg 1 %-ból (Ft) 417 000 466 000 591 000 647 000 823 000 808 873 760 503 893 202 (rekord) 780 651 703 887 664 584 609 895
A táblázatból látható, hogy az SZJA 1%-ából befolyt összeg az utóbbi négy évben évről-évre csökken. A kuratórium megdöbbentőnek tartja, hogy a több mint 600 regisztrált tagból álló gyülekezet csupán 78 felajánlást produkált. Ez még akkor is nagyon kevés, ha tudjuk, hogy sok a nyugdíjasunk és persze a gyerekektől sem várható felajánlás. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a gyülekezet tagjai és a szimpatizánsok ne csak a maguk lehetőségein belül ajánlják fel az 1%-ot Alapítványunk számára, hanem rokoni, ismerősi körből is „toborozzanak” felajánlókat, mert ezzel is támogatják az anyagi szempontból önfenntartásra szorított gyülekezeti tevékenységünket. Sajnos továbbra is sokan sehova nem ajánlják fel adójuk 1%-át, jóllehet ez a felajánlóknak semmibe se kerül. Felvilágosító, tájékoztató tevékenységünkön sok múlik. 3.4. Az Alapítvány az 1% felajánlásából befolyt összeget az Alapító Okiratnak megfelelően használta fel. 3.5. 2012-ben erőinket a templom csapadékvíz-elvezetésének megoldására, a szociális segélyezésre, egyéb segélyezésekre, a közösségi alkalmak anyagi támogatására, használjuk fel. Az Erős Várunk Alapítvány Kuratóriuma nevében 2012. március 21.
Dr. Győrfi Károly elnök
Reviczky Gyula
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’ Ma is minden bánkódó szívének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’: Világító sugaradat áldja. Habozóknak oldjad meg a nyelvét, Világosítsd hittel föl az elmét, Hogy az eszme szívből szívbe szálljon, Diadallal az egész világon! Piros pünkösd, szállj le a világra, Taníts meg új nyelvre, új imára. Oszlasd széjjel mindenütt az éjet, Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetőség. Az önkéntes egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap első vasárnapján borítékban gyűjtjük össze az istentisztelet keretében. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék működési és fenntartási kiadásaink fedezetét.
Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik perselypénzzel, egyházfenntartói járulékkal, adománnyal, a személyi jövedelemadójuk 1 %-ának a felajánlásával támogatják gyülekezetünket és a közhasznú Erős Várunk Alapítványunkat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten”. (2Kor 9,7) Gyülekezetünk bankszámlaszáma: OTP Kereskedelmi Bank Rt. 11703006-22056126
Erős Várunk Alapítvány adószáma: 18072251-1-41 bankszámlaszáma: MKB Bank Nyrt. 10300002-10375516-49020012 A Magyarországi Evangélikus Egyház technikai száma (az 1 % felajánlásához): 0035
Készpénz-átutalási megbízás (postautalvány) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható.
Cím:
Óbudai Evangélikus Egyházközség 1034 Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1. Tel./Fax: 06-1-368-68-93 Hivatal: 06-1-388-17-73
Lelkészeink: Bálintné Varsányi Vilma parókus lelkész : 06/20-824-57-96 Hokker Zsolt: másodlelkész: 06/20-824-57-89 Hivatali órák:
Hétfőn 9-12 és 14-17 óráig, csütörtökön 14-17 óráig. A hivatalos időn túl szükségessé váló megbeszélések idejét kérjük a fenti telefonszámokon egyeztetni.
Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe egyházközségünk honlapját, amelyen az aktuális információk és az istentiszteleti rend mellett mp3 formátumban meghallgathatók, pdf formátumban letölthetők az igehirdetések. Fényképgalériát is találnak a gyülekezeti alkalmakról, és az Óbudai Harangszó korábbi számai is olvashatók. E-mail címünk:
[email protected]
Bede Anna
Köszönöm azt, Uram, hogy élek, Köszönöm azt, hogy ép hitem, S hogy e világban ím, a lélek Gyönyörű házát építem. Köszönöm azt, hogy sok bajomban a Te Igéd vigasztalás, s hogy ahol ennyi fájdalom van, Tovaröpít egy jó varázs. Valami mindig talpra állít, valaki mindig megsegít, rövid utunk kálváriáit – járva az átkok berkeit. Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben, s hívogató szód rámtalál. A sugaras, kék végtelenben köszönöm azt, hogy nincs halál.
Szeretettel tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, tolószékkel közlekedő, valamint az idős testvéreinket és babakocsival érkező kismamákat, hogy templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll a rendelkezésükre. Szeretettel ajánljuk a kisgyermekekkel érkező szülők figyelmébe az oltártér bal oldalán kialakított, padlószőnyeggel és játékokkal ellátott, télen fűthető ahol a kisgyermekek szabadon mozoghatnak, és a szülők hangosítás útján kísérhetik figyelemmel az istentiszteletet.
Kedves Szülők! Az iskoláskorúak tanulmányi munkáját, a tehetségek gondozását segítő ingyenes foglalkozások a nyári szünet után, szeptembertől újra indulnak hétfő, szerda és csütörtöki napokon 16-19 óra kötött a gyülekezeti házban.
ÓBUDAI HARANGSZÓ Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor: Böjt-Húsvét, Pünkösd, Advent-Karácsony. Kiadó: Bálintné Varsányi Vilma, szerkesztő: Proksza Gyula. Internetes változat.
