Kiss Ildikó Valóságsokk „Ifjúsági tragikum” egy felvonásban
Szereplők: Zsófi, egyetemista - árva Nándi, amatőr író Imi, léhűtő Lilla, utcalány
Megszólal a zene. Egy fiatal férfi lép a színpadra, kezében egy üveg konyakkal és teli tüdőből kezdi el énekelni a „The House of Rising Sun” első versszakát. There is a house in New Orleans They call the Rising Sun. It's been the ruin of many a poor girl, and me, O God, for one. (Szöveg „szabad”fordítása: Van egy ház New Orleans-ban, amit Felkelő Napnak hívnak. Sok szegény lány vesztét okozta, ó Istenem, és az enyémet is) A fiatal férfi beájul a kartondobozokra és elkezd horkolni. (A „Felkelő Nap Háza” Művelődési Ház egyik terme, ahol teljes sötétség uralkodik. Az idő este 8 felé jár. A terem közepén egy asztal áll, amin egy pislákoló gyertya ég. Nándi az asztal mögött ül, homlokát könyökére támasztva. Zsófi az asztaltól kicsit távolabb ül bal oldalon, s idegesen nézegeti óráját. A terem jobb sarkában két összetolt dobozon a korábban torkaszakadtából éneklő ittas állapotú fiatalember fekszik és horkol. Ő Imi. )
Első jelenet Zsófi :Már 8 óra is elmúlt, de semmi hír róla. Utálok várni, pláne feleslegesen. Mégis mit gondol magáról? Ez meg itt már vagy egy órája csak alszik. Jól kiüthette magát. Nándi:: Nyugodj már meg! Szerencsétlennek éppen elég baj az, hogy leitta magát a sárga földig. Zsófi : Persze, védd csak! Ti férfiak mind egyformák vagytok! Nem hiszem el! 1
Nándi : Mi bajod van? Mióta megérkeztünk, állandóan csak morogsz. Az utóbbi napokban mintha megváltoztál volna. Zsófi: Te aztán igazán jó megfigyelő vagy Nándi! Kár, hogy csupán bizonyos dolgokat veszel észre. Te sem tudod, merre jár? Nándi : Ki? A doktor? Fogalmam sincs, de őszintén szólva nem is érdekel Zsófi: És Ő? Ő érdekel? Nándi: Persze, sőt! Annyira vonzódom hozzá, hogy ma végre rászánom magam és mellé fekszem. Mit szólsz hozzá? Zsófi: Komolyan beszélsz? Szóval akkor Ti … akarom mondani, hogy Te meg Ő … szóval tetszik? A háttérben erősödik a horkolás. Nándi : A rohadt életbe! Mi a fene ütött beléd? Ez valami új mánia nálad, mert ha igen, akkor jobban teszed ha leszoksz róla, kezdem unni! Lehet, hogy az agyadra ment a sok tanulás. Tetszik … nem tetszik? Lassan kezdem magam úgy érezni, mint Shakespeare Hamletje egy monológ kellős közepén. Tetszik vagy nem tetszik? Zsófi: Én csak … én csak … Nándi: Én is csak. Tulajdonképpen most hogy kérdezed, valóban tetszik. Főleg az a háromnapos borosta az arcán, ami bűzlik a sör és a whiskey szagától, de ami még ennél is izgatóbb, a ruhájából áradó cigarettafüst. Mennyei illat! Zsófi: Tessék? Nem értem. Iszik? Dohányzik? Nándi: Nem érti. Hihetetlen! Zsófi, Te direkt csinálod ezt velem? Nézz már rá! Zsófi : Kire? Nándi: Csipkerózsikára, aki egy üveg konyakkal a kezében az igazak álmát alussza. Ha szeretnéd, megcsókolhatod, az én újraélesztő funkciómra nem hiszem hogy reagál. Zsófi: Azt hiszem félreértettél. Én nem Imiről beszéltem. Nándi: Akkor mégis kiről? Hangos nevetést hallanak a hátuk mögött, és kartondobozok zizegését. Imi: Ez aztán a kellemes ébredés! Éljenek a hercegek és a Csipkejózsikák … akarom mondani a Csipkerózsikák. Azt a csókot azért behajtanám kislány! Kérsz egy kortyot cimbora? Nándi: Cimbora a jó édes … Imi: Nana, úriember ilyet nem mond. 2
Nándi: Kösz, nem! Imi: Te tudod! Amúgy hogy halad a híres iromány? Nándi: Jól! Ne vedelj már annyit! Imi: Hagyj békén! Nándi: Szerintem most jobb lenne, ha hazamennél. Imi: Szeretnéd, mi? Nándi: Imi, ne csináld a fesztivált! Imi: Miféle fesztivált? Nándi: Hagyd békén Zsófit! Imi: De kinyílt a csipád Papírhuszár! Zsófi: Fiúk, hagyjátok abba! Nándi: Papírhuszár? Imi: Fáj az igazság? Nándi keze meglódul és gyomorszájon vágja Imit, akinek a kezéből kiesik az üveg és hangos csörömpöléssel a földre hullik. Zsófi ijedten ugrik fel székéről. Imi: Ezt nem kellett volna! A fiúk elkezdenek dulakodni, miközben Zsófi földbe gyökerezett lábakkal áll, moccanni sem bír. Teljesen leblokkolt. Nándi és Imi között kezd eldurvulni a verekedés. Imi behúz egy nagyot Nándinak, aki nekiesik az asztalnak, és kezeivel lesodorja a pislákoló gyertyát. Sötétség borul a teremre. Nándi: Hol vagy te szemét? Ekkor hangos nyikorgással kicsapódik a bejárati ajtó, s egy édes női hangot hallanak. Lilla: Bocs a késésért! Elhúzódott a melo! Imi: Hát éppen Te hiányoztál!
3
Második jelenet (Nagy zörgés, motoszkálás. A nyitott ajtón keresztül a folyosó ablakán beszivárgó holdfény derengő félhomályba borítja a kis szobát. Imi és Nándi feltápászkodnak, leporolják nadrágjukat. Nándi orrából szivárog a vér, Imi bal ingujja pedig leszakadt a dulakodás közben. Hátat fordítanak egymásnak. Nándi elindul keresni valahol egy másik gyertyát, miközben Imi fejcsóválva szemléli a padlón heverő cserépdarabokat, s a szétfolyt whiskeyt. ) Lilla: Igazán elbűvölő fogadtatás! Ha jól sejtem, a koccintás elmarad. A háttérben gyufasercegést lehet hallani, ahogy Nándi meggyújtja az időközben megtalált gyertyát. Imi: Legalább olyan éles a megfigyelőképességed, mint Nándinak. Zsófi: Imi, kérlek! Közben Nándi lerakja az asztalra a meggyújtott gyertyát, majd villámló pillantást vet Imire, aki szélesen elvigyorodik. Szeme sarkából azonban Zsófira pillant, aki zavartan álldogál széke mellett, aztán megvonja vállát, és elkezdi szórakozottan babrálni az üvegcserepeket. Lilla: Te is itt vagy Kislány? Észre sem vettelek! Biztos a rossz világítás teszi. Hogy van ma este az én legkedvesebb íróm? Nándi: Hát .. köszönöm, remekül. Imi: Micsoda egy idióta! Nándi: Hiányoltalak! Akarom mondani, hiányoltunk. Lilla: Mélyen csalódtam volna benned, akarom mondani bennetek, ha nem így van! Nándi elvörösödve lesüti a szemét. Zsófi: Milyen kár, hogy nem sikerült! Imi: Micsoda lábak! Lilla: Ugyan, Kislány! Nem kell mindjárt megsértődni! Csak játszunk kicsit! Zsófi: Nem vagyok Kislány! Lilla: Hát persze, hogy nem! Csak szeretsz annak látszani! Zsófi: Annyira elviselhetetlen tudsz lenni! Ki nem állhatlak! Lilla: Drágám, ha ez vigasztal, nem Te vagy az egyedüli, aki így gondolja. Zsófi szeretne még mondani valamit, de nem jön ki hang a torkán. Nándira néz, aki idegesen dobol ujjaival az asztalon, de nem mer a nőkre nézni. Zsófi kirohan a teremből. 4
Imi: Zsófi, várj! Gusztustalan vagy Kisanyám! Te meg … Zsófi, Zsófi várj!
Harmadik jelenet (A teremben csak Lilla és Nándi marad. A fiú zavartan áll az asztal mögött, s a pislákoló gyertya lángjába bámul. Lilla idegesen felpattan a székről, majd a cigaretta maradványát kipöcköli ujjaival a nyitott ajtón keresztül. Láthatóan feldúlták Imi szavai) Lilla: Barom! Nándi: Lilla, ezt talán nem kellett volna! Lilla az ajtófélfának dől, arcizmai megfeszülnek. Válaszra sem méltatja Nándit, valahol teljesen máshol jár. Hirtelen felpattannak szemei, táskája után nyúl, s türelmetlenül előkotorja belőle a cigarettás dobozt és az öngyújtóját. Reszkető kézzel gyújtja meg az újabb szál cigarettát, és gyorsan szippant belőle kettőt-hármat egymásután. Visszahuppan székére, arca is kisimul. Lilla: Ennyire belegázoltam volna az érzékeny lelkivilágába? Nándi: Zsófi teljesen más, mint Te! Lilla: Ezt bóknak vegyem, vagy inkább elmarasztalás volt? Nándi: Nem erről van szó! Lilla: Valóban? Akkor miről? Elmagyaráznád nekem? Nándi: Zsófi máshogy szocializálódott. Lilla: Persze, gondolom apuci és anyuci kedvence volt. Nulla konfliktus, nulla probléma. Nándi: Árva. Lilla keze megáll a levegőben egy pillanatra, ahogy a szájához készül emelni a cigarettát, hogy ismét beleszippantson. Hirtelen saját emlékei hatása alá kerül, és összeráncolja homlokát. Nándinak feltűnik a hirtelen változás. Nándi: Lilla … Lilla: Hát aztán?! Más is felnőtt már szülők nélkül! Nándi: Csak nem arra akarsz célozni, hogy …? Lilla: Semmi közöd hozzá! Úgysem számít! Mellesleg hol járhat az agykurkász? Nándi: Fogalmam sincs! Már egy jó ideje várunk rá! Lilla: Rá? Azt hittem, hogy rám. 5
Nándi: Persze, hogy rád. Tudod … Lilla: Persze, hogy tudom Nándi, hogyne tudnám! És te tudod? Nándi: Eddig nem tudtam, mármint azt, hogy Te is; de most, hogy végre kettesben maradtunk … Lilla: Nagy szamár vagy Te Nándi! Nagy szamár! Nándi: Látom jól szórakozol! Lilla: Pompásan! Ha veled találkozom, valahogy mindig játszani támad kedvem, s Nándikám, te éppen megfelelő partner vagy hozzá! Nándi: Játék? Megfelelő partner? Mit gondolsz Te rólam? Lilla: Biztos vagy benne, hogy tudni akarod? A férfi az asztalra csap, ám ez a nőt láthatóan nem zavarja. Óvatosan felkel székéről, miközben folyamatosan Nándi arcába bámul. Tisztában van vele, hogy milyen hatást vált ki a férfiből. Lilla: Ejnye, milyen felindult lettél hirtelen! Azt hittem, hogy az írók rendkívül unalmas emberek, akikben nincsen semmi szenvedély, semmi vadság. Ülnek otthon a szobájukba zárkózva a kis papírkupacaik felett, és megszűnik számukra a külvilág. Semmi sem képes kizökkenteni őket abból a világból, amit megálmodtak maguknak. Így élik le az életüket. Néha egy kis kaland, vagy könnyű flört, de valójában ezek sem valóságos figurák. Múzsák és mítoszok. Aranykalitka, és benne jó néhány döglött madár. Szörnyű gondolat, ugye? Nándi: Ezt gondoltad? Lilla: Igen, ezt. De most már tudom, hogy … Nándi : Most már tudod, hogy … Lilla: …hogy a valóság ennél sokkal, de sokkal borzasztóbb. Szegény kis nincstelen nem több, csupán egy puszta báb! Szörnyű gondolat, ugye? Nándi: Vadság kell Neked? Szenvedély? Majd megmutatja Neked ez a puszta báb! Lilla: Eressz el! Nándi: Csak szeretnéd? Vagy nem is szeretnéd igazán? Lilla: Nándi, kérlek! Te nem ilyen vagy! Nándi: Hát milyen vagyok? Egy puszta báb? Nem Lilla! Eddig jól szórakoztál, de most már én is játszani szeretnék! Lilla: Eressz el!
6
Nándi befogja a nő száját, ám ekkor hátulról hirtelen valaki megrántja, s mire felocsúdna, egy vaskos férfiököl kétszer arcon vágja. Ájultan zuhan a földre, s mielőtt eszméletét vesztené, egy homályos alakot lát maga előtt, akinek ruhájából csak úgy árad a whiskey szaga. Aztán elsötétül előtte a világ.
Negyedik jelenet (Zsófi riadtan áll az ajtóban, szinte fel sem fogja mi történik körülötte. Imi segít feltápászkodni Lillának, aki nem mer a férfi szemébe nézni. Nándi ájultan fekszik a földön, Imi ütései láthatóan jól eltalálták.) Imi : Ennyit a Te okos kis játékaidról! Lilla: Ha tudtam volna ... Imi: Néha nem ártana, ha gondolkodnál is, mielőtt kinyitod a szád! Imi faképnél hagyja a nőt, és Zsófihoz sétál. Bátorítóan rámosolyog, megszorítja a kezét, aztán eltűnik az ajtó mögött. A lányok egyedül maradnak a teremben az ájult Nándival. Egykét percig csend borul a teremre, Zsófi együttérzően néz Lillára, aki ruháját igazgatja. Végül Zsófi töri meg a csendet. Zsófi : Jól vagy? Lilla: Jól, kösz! Zsófi: Örülök. Lilla: Aztán minek? Bocs, nem így gondoltam. Zsófi: De igen. Lilla felkapja a fejét. Először néznek igazán egymás szemébe. Zsófi az asztalhoz sétál, felállítja a széket, amit Nándi feldühödve kirúgott maga alól, majd leül. Ismét Lillára néz és bátorító mosolyt küld felé. Lilla először meg sem moccan, aztán Ő is elindul az asztal felé. Óvatosan átlépi a földön heverő Nándit, aki még mindig eszméletlen, majd leül egy másik székre, közvetlenül Zsófi mellé. Hallgatnak. Zsófi: Tulajdonképpen miért utálsz engem? Lilla: Honnan veszed, hogy utállak? Zsófi: Nem nehéz kitalálni. Állandóan piszkálsz. Lilla: Drága, én mindig mindenkit piszkálok. Ilyen vagyok. Arról nem tehetek, hogy egyesek túl komolyan veszik azt a néhány elszólást. Zsófi: Valóban? Szerinted ezt Ő is így gondolja? 7
Lilla: Ez … ez teljesen más. Zsófi: Más? Mitől lenne más? Lilla: Mit tudom én? Egyszerűen más. Zsófi: Nem hinném, hogy ezt komolyan gondolod. Lilla: Hinni a templomban kell Kiscicám. Mielőtt Zsófi megszólalhatna, a háttérből hangos csörömpölést hallani, és cifra káromkodást. A lányok megfordulnak, s a bejárati ajtóban rövidesen feltűnik Imi, aki fájdalmas arccal tapogatja feje tetejét. Imi: A rohadt életbe ezzel a vaksötéttel! Hello lányok! Látom összemelegedtetek! Lilla: Merre jártál? Imi: Jelentem alássan valami folyadék után kutattam! Zsófi fogja a fejét. Láthatóan bosszantja Imi viselkedése. Lilla: Micsoda férfias jellemvonás! Imi: Bizony ám! Ha nem tévedek, valamivel fel kell mosni a padlóról kedvenc írónkat, hacsak nem szeretnénk egy ájult egyeddel tölteni az egész éjszakát! Micsoda meghitt kis társaság! Az ájult Nándihoz lép, és teljes erővel a nyakába zúdítja a hideg vizet. Nándi abban a pillanatban kinyitja a szemét, és levegőért kapkod. Imi: Hogy mondod? Nem igazán értem. Nándi továbbra is kapkodva veszi a levegőt, bár láthatóan kezd tisztulni előtte a kép. Imi flegmán felkel, visszasétál a bejárati ajtóhoz, kinyúl a folyosóra, s győzedelmes arccal magához szorítja a sarokban heverő konyakos üveget. Visszasétál Nándihoz, és felé nyújtja a színültig teli üveget. Imi: Na, ebből igyál cimbora! Ettől biztosan megered a nyelved! Nándi elkapja az üveget és meghúzza. Köhögési roham kapja el, túl erős volt Neki az ital. Imi elveszi tőle az üveget, majd Ő is meghúzza, aztán leül a földre Nándi mellé. Imi: Elsőre nem is olyan rossz, bár meglehetősen szűkszavú voltál! Zsófi: Bunkó vagy Imi! Nándi! Nándi, jól vagy? Imi: Ne aggódj, megmarad! Sajnos nem sikerült nagyobbat ütnöm! Zsófi : Ivás meg verekedés. Ez aztán megy Neked! Kár, hogy semmi egyebet nem tudsz!
8
Imi kezében megremeg az üveg, és erősen megszorítja, de nem szól semmit, csak újra meghúzza. Rövid hallgatásba merülnek a szereplők. Imi féltékenyen figyeli, ahogy Zsófi gyengéden megtörli a nadrágja zsebéből elővett zsebkendővel Nándi arcát, aki hálásan szorítja meg a lány kezét. Lilla sértetten, féltékenyen lopva Imit bámulja, és igyekszik kerülni Zsófi és Nándi pillantását. Imi: Nők! Néha annyira ostobák tudtok lenni! Lilla: Ti férfiak pedig annyira primitívek! Imi: Te beszélsz? Lilla látszólag sértődötten háta fordít Nekik, ám titokban válla fölött leskelődik. Zsófi: Hagyjátok már abba! Szegény Nándi …! Imi: Szegény Nándi? Zsófi, te tényleg ennyire naiv vagy? Ez a te szegény Nándid az előbb majdnem megerőszakolt egy nőt. Bár nem tudom, hogy ezen sírjak vagy nevessek. Lilla: Rohadék! Imi: Ezt bóknak veszem! Egészségedre! Nándi közben taplraáll Zsófi segítségével, megtapogatja sajgó végtagjait, majd tekintete találkozik Lilláéval. Hirtelen elsápad. Imi: A nagy felismerés! Isten hozott újra közöttünk! Hiányoltalak! Akarom mondani hiányoltunk!
Ötödik jelenet Lilla székéhez sétál, táskájából előkotor egy cigarettát, rágyújt, aztán leül. Úgy tesz, mintha a többieket észre sem venné. Nándi Zsófival szintén az asztalhoz sétál, lábaik alatt ropognak az üvegcserepek. Fognak egy-egy széket és ők is leülnek. Imi csak iszik, és jókedvűen ingatja jobbra-balra a fejét. Zsófi: Szerintem beszélnünk kellene! Mindannyiunknak! Imi: Akkor már kezdheted is! Zsófi: Nem tréfának szántam! Beszélnünk kell, ha már össze vagyunk zárva! Imi: Összezárva? Már csak az hiányozna! Persze vannak kivételek! Különben pedig egyáltalán nem vagyunk összezárva, akkor megyünk el, amikor szeretnénk. Nándi: Akkor miért nem mész? Imi: Hoho! A papírhuszár hangja is visszatért! Bár a kis magánakciód után nem is csodálkozom! Egyetlen szóval sem mondtam, hogy el szeretnék menni. Személy szerint 9
kifejezetten élvezem, ami itt történik. A doki eddigi legjobb ötlete volt, hogy magunkra hagyott bennünket. Rég szórakoztam már ilyen jól. Prosit! Nándi: Téged szórakoztat, ami itt történik? Őszintén szólva csak sajnálni tudlak érte! Imi: Arról inkább nem nyitnék vitát, hogy kinek kit kellene sajnálnia. Nézz már végig magadon! Nándi: Te sem panaszkodhatsz! Imi: Akkor ezt meg is beszéltük! Zsófi, megfelel így? Jöhet egy női párosítás, mi mára kitárgyaltuk a mondanivalónkat. Zsófi: Fiúk, fejezzétek már be! Amióta a dokihoz járunk, csak tépitek egymást! Imi: Nem mintha Te és Lilla nem ugyanezt tennétek! Lilla: Hogy érezd a törődést! Imi: Már el is felejtettem, hogy milyen szúrós a cipősarkad! Zsófi és Nándi: Ti ismeritek egymást? Imi: Találkoztunk már egyszer-kétszer, mielőtt ide sodort volna bennünket az élet. Zsófi: El tudom képzelni azt a találkozást! Nándi: Erről mi miért nem tudunk? Lilla: Talán azért, mert semmi közötök hozzá! Imi: Mondtam én, hogy remek kis móka ez a csoportterápiás kiakadás! Csak tudnám, hova rejtette el a doki a kamerát! Lilla: Nincs ebben semmi különleges, hiszen Ti is ismeritek egymást Zsófival! Nándi: Az egészen más, és mi, Veletek ellentétben már a legelső alkalommal el is mondtuk, hogy honnan és mióta ismerjük egymást. Lilla: Hasznos információ volt már akkor is. Köszönjük a felvilágosítást! Kezdem úgy érezni magamat, mintha kihallgatáson ülnék! Zsófi: Nándi csak arra akart célozni, hogy jobb, ha őszinték vagyunk egymáshoz, mert így jutunk csak előrébb. Lilla: Kislány, te aztán a naivitás mintapéldánya vagy! Miss Hiszékenység! Amúgy nem unod még a másodhegedűs szerepét? Nándi: Lilla, ezt most fejezd be! Lilla: Ugyan mit? Hiszen Te is tudod, hogy így van. Miért véded? 10
A háttérből hangos zörgést lehet hallani, aztán egy nagy koppanást, majd egy elismerő füttyentést. Imi: Ez aztán a múzeumi példány! … Ti meg fejezzétek már be az okoskodást! Ha meg nem tudjátok befogni, akkor inkább menjetek haza! ... Már ha van hová! Lilla szikrázó szemekkel lép oda Imi mellé. Ekkor kintről hatalmas dörrenést hallanak. Villám fut át az égen, aztán elkezd szakadni az eső. Imi: Remek! Ezek szerint senki nem megy sehová!
Hatodik jelenet Mindenki a teremben téblábol, megnézik, hogy az ablak be van-e csukva, illetve nekiállnak meleg takarót vagy valami meleg ruhát keresni. Imi az asztal mellett álldogál és az újdonsült kis tárgyat méregeti. Zsófi Lillához sétál. Zsófi: Hogy értette azt Imi, hogy ha van hová? Lilla: Tréfált! Néha szokott! Lemezt nem találtál? Imi: Lemezt? Minek? Ha nincs áram, úgysem működik ez a csodagép, már ha egyáltalán képes lenne kipréselni magából egyetlen árva hangot is. Lilla: Mindig sejtettem, hogy a nők nem az eszedért loholnak utánad. Zsófi kuncog a háttérben. Lilla: Nocsak, Te nevetni is tudsz? Zsófi: Ritkán. Imi: Milyen szerencse, hogy éppen rajtam! Lilla: Ne vedd úgy a szívedre! Legalább sikerült kizökkentened valamivel az irántad érzett apátiájából. Nándi: Ez szép volt! Imi: Igazán viccesek vagytok, mondhatom! Te meg jobb, ha befogod! Nándi felemeli a magasba két kezét, aztán csak fütyörészve elfordul és tovább kutat a teremben fellelhető holmik között. Lilla: Arról nem tehetünk Drága, hogy hülyét csinálsz saját magadból! Imi : Bagoly mondja verébnek, ugyebár! Zsófi: Kész öröm társalogni veletek! 11
Lilla: Kislány, még a végén beilleszkedsz közénk! A menthetetlen kategóriából lassan átkerülsz a „van remény” csapatába. Gratulálok! Egyik volt tanárom szavaival élve, ez bizony egy erős egyes fölé! Nándi: Tanár? Lilla válaszra sem méltatja, csak átnéz rajta. Zsófi: Lehet, bár nem ez volt a terv a legelején! Nándi, Imi és Lilla szinte egyszerre kapják fel a fejüket, és fordulnak Zsófi felé. Hárman: Terv? Miféle terv? És minek a legelején? Zsófi: Oh, hát ez csak úgy kicsúszott a számon! Lényegtelen! Nándi: Te csak úgy nem szoktál véletlenül kimondani valamit. Ha megszólalsz, annak általában elég nyomós oka van. Lilla: Üdvözöljük körünkben, Watson professzor! Imi: Találó név! Nándi: Miért éppen Watson? Lilla: Sherlock Holmes szerepe ugyanis már foglalt, éppen az imént ragadta magához a mi kis Hamupipőkénk! Szóval vele szemben nincs esélyed! A beszélgetést hirtelen egy hatalmas dörrenés szakítja félbe. A vihar még erősebben kezd tombolni. A folyosóról hatalmas robajt hallanak. Zsófi: Mi volt ez? Nándi: Fogalmam sincs! Imi: Talán a lelkiismeretünk. Lilla: Neked olyanod is van? Imi: Persze, csak nem használom; felesleges tartozék. … Na, megyek, megnézem mi történt. Még az is lehet, hogy a doki jelent meg, csak elszámította a belépőjét. Zsófi: Neked még ilyenkor is van kedved gúnyolódni? És … és itthagynál bennünket? Imi: Te mit javasolsz? Mit kellene tennem? Talán bújjak meg egy sarokban és ostorozzam magamat, hogy milyen bunkó vagyok? Vagy ijedjek meg minden egyes zörejtől, mert úgy illik, és zárjam magamra az ajtót? Vagy talán játsszam az úriembert és a férfit, aki szegény, kis védtelen nőket gyámolítja? Szerinted melyik szerep illene hozzám legjobban Zsófi? Melyikre figyelnél fel, ha már Imi számodra egy senki? Ugyan már, ne tegyetek úgy, mintha bárki más érdekelne Titeket magatokon kívül!
12
Újabb robaj. Imi: Hogy az a mocskos … Zsófi: Te tényleg így gondolod? Imi: Így! Zsófi: De … Lilla: Igaza van! Imi: Köszönöm Madamme a támogatást! Eszmei értéke számomra felbecsülhetetlen, mert mint tudjuk a pénz ugyebár nem boldogít. Hát akkor, nincs más hátra, mint előre! Ha nem térnék vissza, ne sírjatok! Odakint így is éppen eléggé erősen esik! Zsebkendő készlettel pedig legjobb tudomásom szerint nincs felszerelve ez a hodály. Megfordul és elindul kifelé. Nándi: Várj! Imi: Mit akarsz? Nándi: Veled tartok! Imi: Csodás! Már alig vártam a közös élményeket! Zsófi: És velünk mi lesz? Imi: Ti majd Lillával közösen gyönyörködtök az alkonyi égben a Felkelő Nap Házából. Közben Lilla Zsófi mellé lép, és bíztatóan rámosolyog, aztán szomorú szemekkel Imire tekint. Imi: Ki volt az a barom, aki ezt a nevet adta ennek a rohadt épületnek? Nap nincs, lassan ház sem lesz, de ha ez így megy tovább a felkelést garantálni tudom. Gyere Papírhuszár! Nándi: Anyád! Imi: A tiéd! (Mindketten eltűnnek a folyosón)
Hetedik jelenet A két lány egyedül marad. Láthatóan érződik, hogy feszengenek egymás társaságában, először nem nagyon tudnak megszólalni. Szokatlan számukra, hogy kettesben hagyták őket. Zavarukban mindegyikük elkezd a teremben kotorászni. Zsófi: Szerinted tényleg igaza van? Lilla úgy tesz mintha nem is hallaná, kotorászik tovább a teremben található tárgyak között.
13
Zsófi: Lilla! Lilla: Tessék! Zsófi: Szerinted igaza van? Lilla: Kinek? Zsófi: Iminek. Lilla felsóhajt és leül az egyik székre. Elkezd táskájában kotorászni cigaretta után, de csalódottan veszi észre, hogy más nincs egy szál sem a dobozban. Lilla: A fenébe! Zsófi a saját táskája után nyúl, majd elővesz belőle egy bontatlan doboz cigarettát és odanyújtja Lillának, aki elképedve bámul rá. Zsófi: Tessék! Lilla: Te dohányzol? Zsófi: Nem. Megszokásból tartom magamnál. Néha segít. Lilla: A cigaretta? Zsófi: Nem. A doboz. Lilla: A doboz? Aha. Most mondhatnám, hogy értem, de azt hiszem, hogy én ehhez kicsit lassú vagyok így este 10 felé. (közben gyorsan kibontja a dobozt és kivesz belőle két szálat) Zsófi: Tudod, engem megnyugtat a tudat, hogy van nálam cigaretta. Lilla: Hát, Kicsim, nekem a tudat elég kevés. Bár az is lehet, hogy ez korral jár. Minél idősebb valaki, annál többet akar. Cigarettát legalábbis. Legalábbis én. Zsófi: Egyszer-kétszer rágyújtottam már. Van, amelyikre nem is emlékszem, csak úgy mondták. Nem tudja senki. Soha nem mertem bevallani, mert féltem, hogy megutálnának; bár ha jobban belegondolok, semmi veszítenivalóm nem volt. Sosem kedveltek. Lilla érdeklődve hajol előre, miközben Zsófi felé nyújtja a dobozt. Lilla: Vegyél! Zsófi megrázza a fejét, majd egy kis tétovázás után mégis vesz egy szálat. Lilla meggyújtja a cigarettát, Zsófi pedig rutinosan elkezdi szívni. Egy ideig csendben ülnek. Zsófi: Valóban jobb, mint a doboz! Lilla: Persze, hiszen kevesebb benne a papír! Védd a fákat és egyéb! Zsófi: Szerinted igaza van? 14
Lilla: A környezetvédőknek? … Jah, hogy Iminek! Igen, azt hiszem igen … Zsófi: Én is azt hiszem. Azokon a bulikon annyi minden történt! Bárcsak elfelejthetném! Lilla: Sosem fogod elfelejteni! Zsófi: Honnan tudod? Lilla: Mert ilyen az élet Kislány! Mindent elfelejtesz, amire emlékezni szeretnél, és minden megmarad, amit jó mélyre temettél. Talán jobb is! Zsófi: Jobb? Ugyan miért? Lilla: Miért? Amíg érzed, addig élsz, akkor is ha szétfeszít, akkor is, ha éjszakánként arra ébredsz, hogy csorog rólad a verejték, és az álmaid egybefolynak a valóság képeivel. Ha fáj, még szeretnél tovább menni. Zsófi: Ennyi lenne az egész? Lilla: Talán! Néha ez is több,mint amit elbírsz viselni. … Zenére vágyom! Nyomaszt ez a csend. Zsófi: Engem is. Zsófi feláll és elkezd kutatni ott, ahol Nándit látta keresgélni. Eközben Lilla valahol nagyon távol jár. Zsófi: Olasz slágerek, Modern Talking, Abba … valóban nem normális ez a doki. Nézzük csak! Ez mi? „Let it rain” – Elég találó! (Lilla felé fordulva) Esetleg Kovács Katitól az Add már Uram az esőt? Lilla: Ha fel mered tenni, én adok Neked, de olyat, hogy arra biztosan emlékezni fogsz, akár szeretnéd elfelejteni, akár nem. Nevetnek. Zsófi: Viszont találtam a sok, hogy is mondjam, zenei „múmia” között egy Tracy Chapman albumot. Lilla: Let it rain? Zsófi: Hogy jöttél rá? Lilla: Nézz ki az ablakon! Amúgy a kedvenc albumom. Újra nevetnek. Lilla: Ritkán nevetek. Zsófi: Te tudod hogyan kell használni ezt a szerkezetet? Műszaki analfabéta vagyok. Lilla: Igazán egyszerű. Tekered, ráteszed, hallgatod. Vagy fordítva, de valami hasonló. 15
Zsófi: Remek! Ha jól érzékelem, nagyjából hasonló szinten állunk gramofon ügyletben. Lilla mosolyogva felkel és Zsófihoz sétál. Lilla: Ha még jól emlékszem, akkor így kell használni. 1,2,3,4 … Néhány pillanat múlva recsegve-ropogva megszólal Tracy Chapman hangja a tölcséren keresztül.
You can close your eyes And see a picture perfect life Inside of your mind Dreaming only of the days ahead Wanted and wished for more than now Or the days behind You waste your time
Lilla (a dallal együtt dúdolja): A kép annyi mindent ígér, az ember hagyja, hogy összetörjön. A kép annyi mindent ígér, az ember hagyja, hogy összetörjön. Zsófi: Lilla! Jól vagy? Lilla nem válaszol. Zsófi: Lilla! Lilla: Igen, minden rendben. … Nándi említette, hogy nem élnek a szüleid. Zsófi arca hirtelen elkomorul. Zsófi: Igen, de nem szoktam róla beszélni. Másokkal is megtörténik. Lilla: Hogy tudod ilyen könnyen venni? Zsófi: Nem veszem könnyen. Lilla: Pedig úgy beszélsz erről, mintha teljesen természetes lenne. Zsófi: A lényegen semmi nem tud változtatni. Nincsenek. Lilla: Sosem szeretted volna megtudni, hogy miért? Zsófi: Miért érdekel ez Téged ennyire? Lilla: Csak tudni szeretném … Zsófi: Ne haragudj, de semmi közöd hozzá! Ez az én életem! 16
Lilla: Egy kicsit most már a miénk is! Zsófi: Azt hiszed, hogy néhány óra vagy nap már feljogosít arra, hogy vájkálni kezdj az életemben? Mondjuk Neked aztán hiába beszélek, úgysem értesz. Lilla: Jobban értelek, mint hinnéd! Zsófi: Valóban? Miből gondolod? Lilla: Tudom és kész. Zsófi: Az utca ugyebár? Lilla: Ezt hogy érted? Zsófi: Azt hiszed, hogy azért, mert sűrűn megfordulsz a város legmocskosabb részein, már tisztán látod más emberek helyzetét? Nagyon tévedsz! Tudod Te, hány gyereknek hallnak meg naponta a szülei, vagy válik kitaszítottá egyik napról a másikra, mert nem akarják felnevelni?! Mit tudhatsz, Te erről?! Mit tudhatsz egy árva gyerek érzéseiről? Tudod Te mi lesz az ilyen gyerekből? Lilla: Kurva! Zsófi döbbenten hallgat. Lilla: A legelső kérdésem az volt, mikor megtanultam beszélni, hogy hol van a Mama? Ezt a kérdést ismételgettem évekig. Válaszul mindig kaptam egy nyaklevest, később aztán sokkal többet, majd mehettem a cipőket pucolni. Szerencsére szépnek születtem, így nem sokáig kellett ezt a felettébb megalázó munkát folytatnom, helyette kiállhattam a sarokra. Megváltásnak éreztem, az első aktusig. Utána nem kérdeztem többé, hol van a Mama. Zsófi: Lilla, én … Lilla: Rövidesen megtudtam, hogy igazából nem vagyok árva, csak az a szemét anyám magamra hagyott, mert gyerekkel már nem kellett az apámnak. Na jó, mentségére szóljon, hogy apám úriemberként bánt vele, ha nem ivott, naponta csak egyszer verte el, de akkor rendesen. Sajnálta rá az időt. Az Anyám meg rám. Az ő helyében én is sajnáltam volna. Gyűlöltem mindkettőt. Gyűlöltem magamat is. Most is gyűlölöm. (Zsófira néz, mosolyog). A férfiakat, az anyákat, a gyerekeket, a meleg ételt, a frissen mosott ruhát, és téged is gyűlöllek. Nem nagyon. Kicsit. De azért gyűlöllek. Ugye nem baj? Zsófi döbbent csendben ül és figyeli Lilla arcán a nyugodt keserűséget. Zsófi: Nem baj! Csak egy kicsit.
17
Nyolcadik jelenet Öblös kacarászást hallanak a háttérből, melyhez hamarosan érces férfihang is párosul. Rövidesen megjelenik a bejárati ajtóban Imi feje, és közvetlenül mellette Nándié is. Imi énekel. Nándi fütyül hozzá. The only thing a drunkard needs is a suitcase and a trunk. The only time he's satisfied is when he's on a drunk. (Szöveg „szabad” fordítása: Az egyetlen dolog amire egy iszákosnak szüksége van, egy bőrönd és egy alsónadrág. Csak akkor elégedett, ha részeg.) Lilla: Ha jól látom, fontos felfedezést tettetek odakint. Imi: Yessss! Zsófi undorral méri végig a két, láthatóan pityókás férfiút. Lilla: Nos? Nándi: Ööö … mit is szeretnél? Lilla: Tőled? Semmit. Imi! Mi volt a zörej forrása? Imi: Az bizony tényleg a lelkiismeretünk. Szerencsére közvetlenül ott hevert mellette egy üveg boldogsághormon. Lilla: Érdekes kombinációt hordozol magadban „whiskey man”. Az érzékszerveid furcsán fejlődhettek az évek folyamán. Imi: Ohh, yeah! (majdnem újra énekelni kezd). Amúgy egy fa volt rémületünk fő forrása, mely közelebbi kapcsolatba került eme nemes tákolmány tetejével. Zsófi: Na jó, nekem ebből elég mára! Lilla: Zsófi, várj! Zsófi: Mire? Lilla: Hát, hát azt nem tudom, de mit akarsz csinálni? Hova akarsz menni ilyen időben? Zsófi: Bánom is én! Csak innen el! Még az utcán is jobb, mint itt! Imiék kacarásznak.
18
Lilla és Zsófi egyszerre: Kuss! Lilla: Ez butaság! Zsófi: Miért lenne az? Ha neked sikerült, nekem is fog. Lilla: Miről beszélsz? Zsófi válasz nélkül kirohan a folyosóra. Lilla: Zsófi, Zsófi! Imi: Cukormáz és nemes penész. (Lilla keze hatalmas erővel csapja arcon, aztán Zsófi után rohan, miközben a nevét kiabálja) Nándi: Ezt megkaptad! Imi: Meg! Ennyi járt! Nándi: Kinek-kinek jussa szerint. Imi: Kuss! Nándi: Most miért vagy ilyen barbár? Vagy csak megtetszett a lányok szavajárása? Nem mondom, kifinomult véleményközlés. Imi: Elmész te a p … Nándi: Csak óvatosan ezekkel a p betűs szavakkal. A legtöbb közülük színre, virágra, lányra, persze tetszés szerint fiúra utal, de a legrosszabb esetben, ami egészen bizonyosan fel sem merült a fejedben, olyan testnyílásunkat veszi célba, hogy akár betalálsz, akár nem, a végeredmény nem az, amire vágytál. Imi: Néha egészen szimpatikus tudsz lenni Papírhuszár! Nándi: Már csak a csilingelő női hangom hiányzik, ugye, és utána … Imi: Előtte meg utána is elmész te a fenébe! Józanodjál öreg, józanodjál! Nándi: Muszáj? Imi: Szeretnéd hogy átsegítselek a krízisen? Nándi: Isten őrizz! Inkább egyedül! Imi: Isten? Hát, az már régen nem … Nándi: Mi a bajod Istennel? Imi: Nekem? Semmi. Neki van velem. Nándi: Csodálkozol? 19
Imi: Hagyjál békén a hülyeségeiddel! Inkább feküdj le és aludjál! Nándi: Normális vagy? Imi: Sosem voltam. Ettől függetlenül aki nem normális, az is alszik néha. Szóval dobj egy hátast és dugulj el. Nándi: De hát mi lesz így a terápiával? Imi: Nem vettél még magadhoz elég terápiát? Nándi: A lányok … Imi: Elmentek. Nándi: És ezt csak úgy hagyod? Imi: Mégis mi a francot kellene csinálnom? Nándi: Nem tudom … Te mindig … Imi: Ezt most fejezd be! Nándi: Mit? Imi: Amit elkezdtél. Nándi: Nem is tudod mit akartam mondani. Imi: Tudom. Nándi: Na persze! Mr. Tökély! Imi a gramofonhoz sétál, úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna Nándi szavait. Imi: Úgy látom a Lányok találtak néhány lemezt, s az egyiket be is üzemelték. Hogy is működik? Talán ez itt … nem, mégsem. Nándi: Őstehetség vagy! Imi: Áh, meg is van! Na hadd halljuk! Mi szépet sikerült választaniuk? Nászinduló, félhomály, andalító gyertyafény? (dörgés) Rohadt eső! Nándi: Sok szappanoperát nézhettél! Imi: Külön-külön mindkettőhöz volt szerencsém. Lehet néha Neked sem ártana!
20
Ekkor megszólal Tracy Chapman zenéjének 2. versszaka
You can never think You can't even stop yourself Before the words have been spoken And you've already said You would give everything And something for nothing Everybody thinks you're joking
(Szöveg „szabad” fordítása: Soha nem gondolkodsz, soha nem tudod megállítani magadat, mielőtt kimondod a szavakat. És már mondtad, hogy odaadnál mindent, és valamit a semmiért. Mindenki azt gondolja, hogy viccelsz.) Imi: A kép annyi mindent ígér, az ember hagyja, hogy összetörjön. A kép annyi mindent ígér, az ember hagyja, hogy összetörjön. Imi arcára fagy a mosoly, szinte szoborrá dermed. Néhány másodpercig így marad, aztán hirtelen megállítja a gramofont. Imi: A rohadt életbe! Nándi: Az jutott eszembe, hogy mi akár cimborák is lehetnénk! Imi: Tessék? Nándi: Cimborák. Tudod, együtt lógni, sörözni, járni az éjszakát. Imi: Ha ilyen ütemben haladunk, lassan kézenfogva sétálunk majd a teremben körbe-körbe. Nándi: Perverz a fantáziád! Imi: Ugyan, csupán látja a lehetséges és lehetetlen alternatívák végtelen sorát! A kettő keresztezéséből pedig tádám, megszületik a cserebogár! Nándi: Néha úgy beszélsz, mint valami egyetemi professzor. Mínusz cserebogár! Imi: Szakmai ártalom. Nándi: Szakmai ártalom? Hogy érted? Imi: Egyetemi kosz, amit magamra szedtem valamikor, és azóta nem bírom levakarni. Nándi: Te egyetemre is jársz?
21
Imi: Jah! Néha meglátogatom a sakáltanyát! Ott ismertem meg Lillát! Nándi: Pozitív élményeid lehetnek! Lillát? Imi: Az ám! Fentről rúgás, lentről nyalás! Bár valószínűleg Te ezt nem érted, hiszen még ott lapul a tojáshéj a fenekeden. Nándi: Könnyen beszélsz! Imi: Nocsak! Mire célzol? Nándi: A tehetős család biztos segít, hogy túléld ezeket a traumákat. Egy kis nyalás vagy rúgás talán még jól is esik. Bezzeg én! Az én szüleim szegények. Apám asztalos, anyám meg varrónő. Az iskola pedig átkozottul drága olyanoknak, mint mi. Egy ideje nem beszélünk. Nem értenek engem, de talán ha ők is mások lennének, akkor … Ha gazdag családból származnék … Imi: Nándi, fogalmad sincsen arról, mit beszélsz! Túl sokat ittál! Nándi: Dehogynem! Tudom, mit beszélek! Egyébként szoktam én máskor is inni, szóval ne oktass ki! Láttam én már ilyet máshol is. Apuci meg anyuci kedvence mindent túlél. Ha nekem lenne ennyi pénzem … Imi: Ha neked lenne ennyi pénzed? Folytasd! Mit tennél? Nándi: Egy csapásra megoldódna minden problémám. Imi: Csakugyan? Nándi: Semmi kétség. Imi: Egy azért maradna! Nándi: Mégis mi? Imi: A doki. Nándi: Hülyeség! Imi: Hülyeség? Szerinted véletlenül hagyott itt bennünket ma este az öreg? Nándi: A kettőnek semmi köze egymáshoz! Imi: Csakugyan? Akkor mi a fenének jársz ide? Ha csupán a pénz jelenti számodra az egyetlen gondot, miért nem dolgozol? Heee? Nándi: Látom előjött belőled a kékvérűség! Imi: Cseszd meg! Nándi: Megsértettelek netalán? Jaj, elnézést kérek! Úriéknál nem divat a munka. 22
Imi: Csókoltatom úriékat. Szólj már nekik légy oly kedves helyettem is, hogy néha nézzenek szét Budán, a Gavrosh autó mosoda környékén, ahol hétköznaponként este gályázni szoktam. Veled ellentétben nekem ugyanis nem büdös a munka, és bár gazdagok az őseim, de szívesen elcserélném őket a tieidre. Megértenétek egymást, nekik is az istenük a pénz. Nándi elhallgat, próbálja kerülni Imi tekintetét. Imi: Kisgyerek, Te tényleg azt hiszed, hogy az anyagi biztonság mindenre megoldás? Nándi: Igen. Bármi lehetsz és bármit elérhetsz. Úgy, mint azok a gyerek vagy éppen felnőtt bálványok, akiket egy egész világ ismer. Micsoda élet lenne az! Imi: Micsoda élet? Te tényleg nem értesz semmit! Nézz csak rám! Nézz meg jól! Gazdag vagyok, de nincsen semmim. Érted? Semmim. Nándi: Neked? Ne nevettess már! Mindened megvan! Mindened! Imi: Hát, ha abban az értelemben beszélünk a mindenről, amire Te gondolsz, akkor az elég siralmas egy jövőkép. Örömmel beleradíroznék abba a bizonyos „nagy könyvbe”. Nándi: Sajnáltatod magad? Imi: Miért tenném? Nincs rá semmi okom! Van egy apám és egy anyám, akik minden reggel pontban hatkor a bal oldalukról a jobb oldalukra fordulnak, és háromszor egymásután mélyet lélegeznek, előre megszabott sebességgel, hogy aztán ugyanezt megcsinálhassák visszafelé. Egyszer én is megpróbáltam, nem ment. Hiába, sosem voltam tehetséges gyerek az ilyen rendkívüli teljesítményekkel kapcsolatban. Talán a kudarcon az segített át, hogy soha nem találkozunk, sajnos a családra nincs idejük, első a kötelesség. Természetesen egy gyerek eme kategórián kívül esik, főleg ha három is van belőle, mert az már tömeg, és ezek alapján különleges elbírálásban részesül. Nem így a Forma 1 és a Juci, aki minden kedden, pontban délután ötkor becsenget hozzánk, hogy anyámmal megosszák a legfontosabb híreket a celebek terén. Hálás is vagyok nekik, mert első kézből értesülhetek fejlett embertársaink még fejlettebb cselekedeteiről, néha persze kitéve a 18-as karikát jelző megtelt táblát is. Nándi erősen hallgat. Imi: A lényeg, hogy van pénz. Dől hozzánk, mint Dagobert bácsi kamrájába. Úszkálunk is, lassan persze megfulladunk, de egyszer élünk, juhéé. Semmi pánik, a jó oldalát kell nézni! Italt tudok venni, minimum annyit, hogy amíg a napból átérek b-be, lehetőleg elkerüljem a józanság állapotát. Jelentem, a projekt sikeres, az 5 éves tervet egy hónap híján 3 év alatt túlteljesítettem. Sztahanov mit nem adott volna ezért! Bár lehet, hogy nem ő startolt ezen a területen, de végülis belefér. Rohadék doki! Tudta már az elején, biztos vagyok benne!
23
Kilencedik jelenet Gyors léptek koppanását lehet hallani a folyosón. Lilla és Zsófi kifulladva jelennek meg az ajtóban. Látszik rajtuk, hogy feldúlta őket valami. Imi: Mi van Lányok? Gyors menet volt? Lilla: A doki … Imi: Oh, tudtam én, hogy valami ilyesmi lehet a dologban. Gondolom megunta a várakozást, meg a szerencsétlenkedésünket, és végre belátja, hogy menthetetlenek vagyunk. Éljen a tudományos tévedés! Zsófi: Kórházban van. Imi: Lehet, hogy rossz a memóriám, de az orvosok megjelenési aránya a kórházban általában 100%. Lilla: Infarktust kapott, két órával ezelőtt vitték be. Imi: Kórházban? Na, akkor már biztos jó helyen van. Ezek szerint tévedtem, nem direkt lépett le. Zsófi: Meghalt. Imi: Tulajdonképpen így jobb is, mert akkor már semmi szükség rá, hogy veletek … Tessék? Mit mondtál? Lilla: Angie-től tudom. Imi: Ki a fészkes fekete fene az az Angie? Lilla: Egy másik utcalány. Imi: Utcalány? Nándi: Imi, mi a baj? Te remegsz! Imi: Hagyj békén! Lilla, beszélj! Mi történt? Lilla: Angie kuncsaftja volt és rosszul lett, miközben. … Imi arca hamuszürkévé változik. Az asztalon heverő gramofont teljes erővel lesöpri az asztalról, ami hatalmas zörejjel landol a földön.. Mindenki értetlenül áll. Nándi: Figyelj, én nem tudom mi a helyzet, de a gramofont nem kellett volna …. Imi: Hallgass már! Nándi: Én csak segíteni … 24
Imi: Nem érdekel a segítséged! Sőt, nem érdekel ez a kibaszott társaság sem! Zsófi: Imi! nyugodj meg! Imi: Nyugodj meg, nyugodj meg! Te folyton csak elbújsz ilyen és hasonló szavak mögé! Megtörtént már veled egyszer is, egyetlen egyszer az életben, hogy nyíltan vállaltad, mit szeretnél, és nem érdekelt mit szólnak ehhez mások? Nándi: Imi, hallgass! Imi: Te is csak ilyenkor vagy bátor Papírhuszár, ugye? Annyi vér azonban nincs a pucádban, hogy élj is! Vegetálsz napról-napra, miközben meggyőzöd magadat arról, hogy művész vagy, vagy valami efféle. Ki kell, hogy ábrándítsalak! Te nem vagy művész. Előbb tanulj meg élni Kisapám, beleszagolni a valóságba, aminek elég bizarr illata van! Dolgozzál meg azért, hogy az lehessél, amire vágysz! Tanulj meg küzdeni! Papolsz nekem pénzről, meg példaképekről, meg hogy mit csinálnál másként, de soha nem teszel semmit! Azt hiszed ez változni fog azzal, hogy ha sok pénzt szerzel? Lilla: Fejezd be, Imi! Imi: A bájos keserűség! Milyen szerencse, hogy éppen te szeretnél nekem illemtan leckéket adni. Üdvözöllek kicsiny kis hajlékomban, a Felkelő Nap peremén! Tenyerébe rejti arcát. Síri csend borul a teremre. Lassan mindenki leül és csendben nézik Imit. Lilla: A hajlékodban? Imi nem mozdul, meg sem szólal. Lilla: A doki …? Imi: A nagyapám volt. Mindhárman lehajtják fejüket és nem szólnak semmit. Imi: Szerettem az öreget. Mindig mondta, hogy ha így folytatom, pórul járhatok. Gyakran jártam ide már kisgyerekként is. Szerettem meglapulni a sarokban, és nézni, ahogy mozog, beszél. Tulajdonképpen ő figyelt rám egyedül a családból. Neki azt hiszem, jelentettem valamit. Talán éppen azért, mert nekik sosem lehetett gyerekük. Emlékszem, néha elmentünk a hegyekbe. Sokat beszélgettünk. Néha nagyi is jött. Sosem csalta meg. Szerették egymást. Legalábbis ezt hittem. Nem tudom miért. Az az átkozott kép itt a fejemben, az a kibaszott kép. De hogy is érthetnétek ti ezt? Ha túl mélyre nézel, ha túl sokáig, akkor lehet, hogy … Imi előtt lassan elmosódnak az arcok, és a hangok, amiket maga körül hall. Lilla: Hány óra van? Esik még? Zsófi: Nem tudom, elhagytam az órámat. Már alig. Menni kellene. 25
Lilla: Én még maradok kicsit. Nándi: Szorítok egy fél helyett itt mellettem. Zsófi: Úriember vagy! Azért mielőtt megerőszakolnád, majd azt is kérdezd meg, hogy szeretné-e! Lilla: Zsófi, kérlek! Nándi: Nekem aztán mindegy! Na, jó éjt! (ledől a kartondobozokra, ahol a történet elején Imi aludt és rögtön elnyomja az álom és az alkohol). Lilla: Zsófi, te most tényleg? Zsófi: Mit veszíthetek? Lilla: Zsófi, kérlek, gondold meg! A mocsokba könnyű elmerülni, de onnan kijönni … Zsófi: Milyen kár, hogy kislányból csak így válhattam Zsófivá! Pedig kedveltelek. Nem nagyon, kicsit. De azért kedveltelek. A cigarettásdobozt visszakérném, ha nem bánod. Lilla könnyeivel küszködik. Zsófi: Hát akkor, ég veled! (Imihez fordulva) Lilla: Ég veled! … Zsófi, a cukormáz nem igaz. Zsófi: Tudom. Most már nemes penész. (Kilép az ajtón)
VÉGE
26
