366
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
letési bizonyítványa ez annak a nagy eszmeáramlatnak, melyhez honfoglaló eleink - történelmileg túl nem becsülhető módon - csatlakoztak. És annak is szimbólumerejű jelentése van, hogy ebben a - református lelkipásztorok nevelésére épített - istenházában az Ige anyanyelvű hirdetésére oly nagy súlyt helyező kálvinista elődök e fontos mondandót a VULGATA nyelvén, Szent Jeromos, latinosan: Hieronymus szavaival íratták fel. Nézzük bármilyen szigorú kritikával múltunkat, ebben a hagyományos erdélyi toleranciának olyan példáját és az európai egyetemességhez való ragaszkodásunknak olyan megvallását érzékelem, melyet a jövendőben is féltett örökségként lesz ildomos számon tartani. Egyesületünk hálásan emlékezik arra, hogy hat évvel ezelőtt e helyről, e szavak alól indítottuk újra munkánkat. A magyarság és kultúrája megmaradási paradigmájáról azóta is gyakran értekeztünk ebben a díszes teremben. Hálásak vagyunk az intézet vezetőségének, hogy ma is itt gyűlhetünk össze meghallgatandó múltunknak a jelenhez és a jövőhöz szóló üzenetét, hogy utána tanácskozzunk eredményeinkről, gondjainkról, feladatainkról. Feltett szándékunk szerint ünnepi megemlékezésünket elsősorban alkalomnak tekintjük arra, hogy térbeli helyzetünket a jelenvaló lét önértelmezésével kössük össze. Mindezek után felkérem Jakó Zsigmond professzor urat, Egyesületünk tiszteleti tagját, hogy tartsa meg a meghívóban bejelentett megemlékezését a millecentenáriumról.
Kiss András főtitkár jelentése az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1995. évi munkájáról Amint az előző években is, két síkon számolhatunk be az 1995. év munkájáról. Az egyiken a változatlan eredménytelenségről jogaink elismerésében, a másikon a saját erőnkből és támogatásaink felhasználásával szakadatlanul folyó intézményépítésünkről és szakosztályainkban tömörült tagjaink eredményeiről. A kettősség ellenére az említett eredménytelenség csupán a valóság világos tudomásul vételében hatott, de nem fékezhette azt, amit egyedül mi alakíthatunk: eredményre törő munkánkat. Ezek figyelembe vételével jelenthetjük.közgyűlésünknek a következő területeken végzetteket: Szervezés Az évek során kialakult egy jórészt azonos számú taglétszámunk, amely részt vesz munkánkban. Ez az elhalálozások, eltávozások, újabb belépések során kialakult aktív taglétszám számítógépes nyilvántartásunk szerint jelenleg 2657 személy (ebből 100 alapító tag). Tudományművelési tevékenységünk előmozdítása érdekében, amelynek szervezési kereteit a szakosztályok biztosítják, sikerült egy kutatói és egy, a tudományos tájékozódást szolgáló műhelyt kialakítanunk. Az egyik intézeti szervezésben biztosítja két tudományos kutatónk munkáját (a magyar történeti nyelvtudomány és Erdély írásos kultúrájának története tárgykörében), de a munkahelyükön (Lácátujului, Lakatos utca 3. sz.) szervezett nyelv- és történettudományi szakkönyvtár az említett területeken tudományos kutatóink számára is gazdag információkat nyújtó munkahely. Ugyanide alakítjuk ki kézirattárunkat is és magyar tudományos és művelődési jellegű gyűjteményeink tárát. A másik jelentős tudományos műhelyünk az elsősorban az egyetemi hallgató tagjaink érdekében szervezett és berendezett Jordáky Lajos-könyvtár (Hajdeu - Kőkért utca 39. sz.), ahol a névadó könyvhagyatékán kívül a kialakított olvasóteremben a hatévi működésünk során beszerzett könyvek állnak tagjaink rendelkezésére. Könyvtárainkról szólva nem
367 EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
mulaszthatjuk el, hogy ne említsük meg: azoknak mind az épületeken belüli kialakítása, mind szervezése Jakó Zsigmond professzor és munkatársai fáradhatatlan munkájának köszönhető. A kutatói munka eredményeinek nyilvánosságra hozatalához a szaktanulmányokon kívül a szóbeli közlések is alkalmasak, akár előadások, akár ülésszakok útján. Ez utóbbihoz teremtettünk lehetőséget az EME-házban (Ion Ghica - Tamás András utca 12. sz.) berendezett előadóterem létrehozásával. Reméljük, hogy ez a fórum élénkítően fog hatni a szakmai előadások és tudományos ülésszakok megszervezésében. E helyen kell megemlékeznünk a tavalyi jelentésünkben már jelzett, Egyesületünk életében jelentős eseményről: az Erdélyi Múzeum-Egyesület budapesti bemutatkozásáról. Az 1995. január 25-27-én a Magyar Tudományos Akadémia, a Collegium Budapest, az Európa Institut és a Gróf Mikó Imre Alapítvány meghívására és szervezésében tartott megbeszélések és a tudományos ülésszak nemcsak erkölcsi sikert jelentett Egyesületünknek, hanem biztatást munkásságunk továbbviteléhez. (Mind a budapesti bemutatkozásról, mind a tudományos ülésszakokról és szakosztályi munkáról az Erdélyi Múzeum 1995. évi 3-4. számában közzétett eseménynaptár tájékoztat.) Szakosztályaink Alapszabályaink értelmében a tudományos munka kereteit a szakosztályok biztosítják. Munkásságukról évi közgyűlésükön számolnak be, eredményeikről kiadványaik tanúskodnak, és időrendben számol be tevékenységükről az említett eseménynaptár is. Éppen ezért jelentésünkben csak azokra a nagyobb szabású rendezvényekre térünk ki, amelyek akár az eddigi szakosztályok kibővítését, akár új utakat, esetleg régi hagyományok korszerű felelevenítését jelzik. Ez utóbbihoz tartozik a II. világháborút követő parancsuralmi rendszer bevezetéséig rendezett hagyományos EME-vándorgyűlések felélesztése, egyelőre szakosztályi szinten. A dicsőszentmártoni Magyar Házban 1995. június 10-én a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály által szervezett vándorgyűlés nemcsak kapcsolatainkat erősítette a KisKüküllő mentén élő tagtársainkkal, hanem lehetővé tette a tájegység kutatóinak, hogy bemutassák eredményeiket. (1996-ban Szilágysomlyón és Székelyudvarhelyen kívánunk vándorgyűléseket tartani.) A Természettudományi és Matematikai Szakosztály egyesületi székhelyünkön, Kolozsvárott szervezett két olyan rendezvényt, amely messze túllépve a helyi kereteken, országos szinten tárgyalta meg a Szakosztály egyes kutatási területein elért eredményeket és a megoldásra váró feladatokat. Az első tudományos értekezleten, 1995. október 28-án 44 előadás hangzott el a plenáris ülésen és a Matematika-informatika, Környezetvédelem, Kémia, Biológia és Földtudományi osztályokban. A másik rendezvény az Erdélyi Magyar Műszaki Társasággal közösen szervezett vegyészkonferencia volt. Az Orvostudományi Szakosztály vándorgyűlés jellegű, immár V. Tudományos ülésszakát 1995. szeptember 14-18-án Marosvásárhelyen rendezte meg. Az öt osztályban elhangzott 168 előadás mellett a Szakosztály évi tudományos ülésszakainak különös értéket kölcsönzött az, hogy ezeken több mint ötszáz magyar orvos és gyógyszerész találkozik és beszéli meg a szakterület tudományos és szervezeti kérdéseit. Ugyancsak a szakosztályi tevékenység eredményeihez kell sorolnunk az Orvostudományi Szakosztály újabb szakcsoportjainak és továbbképző tanfolyamainak szervezését. Az egy helyi közösségben élő tagtársaink közös munkálkodását szeretné szolgálni az a kezdeményezésünk, amely lehetővé teszi, hogy a nagyobb taglétszámú csoportjaink szervezett vezetőséggel és saját ügyviteli szabályzatuk alapján EME fiókegyesületként végezzék munkájukat. Éppen ez az évi közgyűlés az, amelyen először terjesztjük elő a csíkszeredai, marosvá-
368
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
sárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti és szilágysomlyói csoportok megkeresését arról, hogy fiókegyesületként folytassák eddigi tevékenységüket. Kiadványaink Az 1995. esztendőben is folytattuk rendszeresen megjelenő szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint a Jog-, Közgazdaságés Társadalomtudományi Szakosztály folyóirata), a Múzeumi Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve), az Orvostudományi Értesítő (az Orvostudományi Szakosztály szemléje) megjelentetését. Tervezzük, hogy 1996-ban a Műszaki Tudományi Füzetekben közrebocsátjuk a Szakosztály tudományos ülésszakán elhangzott előadásokat. Az Erdélyi Tudományos Füzetek című sorozatunk 221. füzete Gaal György Magyarok utcája című helytörténeti munkája az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával jelent meg. Ugyancsak az elmúlt esztendőben adtuk ki a Romániai Magyar Bibliográfiák sorozatban a második kötetet, Romániai Magyar Könyvkiadás 1950-1953 címmel. Egyesületünk vállalta, hogy a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium könyvkiadási pályázatán egyéni támogatást nyert Gábos Zoltán: Termodinamika (^Fenomenológiai rész) és Kékedy Lás'zló: Műszeres analitikai kémia című munkáját kiadja. Jövőbeli nagyon nehéz, de változatlanul elsőrendű feladatnak tekintett kiadási tevékenységünket igyekszünk új - esetleg együttműködési - megoldásokkal előrevinni. Azt, hogy nem térünk ki kiadási feladataink, a nemzeti értékeket kifejező munkák támogatása elől, éppen a lehetőségekhez mért, de fokozatosan megvalósuló kiadási terveink is bizonyították és bizonyítják. Ösztöndíjak Egyesületünk két ösztöndíjtípussal rendelkezik, és saját szaktestületei véleményezése alapján dönt ezeknek az ösztöndíjaknak odaítéléséről. Az elmúlt esztendőben is lehetőségünk volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége által Egyesületünknek juttatott öt egyéves továbbképző és kutatási ösztöndíjra pályázatot hirdetni. A beérkezett pályázatok alapján egy magyarfrancia szakos tanárnő, egy kertészmérnök, egy ortopéd orvos, egy közgazdásznő és egy gépészmérnök kapott ösztöndíjat. Elégtétellel értesültünk arról, hogy ösztöndíjasaink komolyan dolgoznak, és meggyőződésünk szerint itthon eredményesen gyümölcsöztetik majd tudásbeli gyarapodásukat. A másik ösztöndíjtípus az az általában két hétre szabott kutatási ösztöndíj, amit az Európa Institut bocsátott rendelkezésünkre. Ezt a kutatási lehetőséget eddig többnyire a társadalomtudományok szakterületein eredményes kutatási múlttal rendelkező tagjainknak nyújtottuk, éppen azért, hogy kiegészíthessék eddigi kutatómunkájukat. 1995-ben 16 tagtársunknak juttattunk ebből az ösztöndíjtípusból. Ehhez az ösztöndíjtípushoz hasonlít az az elszállásolási lehetőség, amelyet a levéltári kutatásokat végző tagjainknak biztosít korlátozott időtartamra a Magyar Országos Levéltár. 1995-ben 4 tagtársunk vette igénybe ezt az elszállásolási lehetőséget. Más jellegű a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium által biztosított két ösztöndíjforma: az 1990 óta rendszeresített posztgraduális ösztöndíjak és a hároméves doktorandusi ösztöndíjak. A legfeljebb 6 hónapra terjedő posztgraduális ösztöndíjak nézetünk szerint elsősorban a kutatómunkát kell hogy elősegítsék. Viszont a tudományos szakosodást szolgáló hároméves doktorandusi ösztöndíjrendszer jó kezelésének több kérdésben világos álláspont kialakításához kell vezetnie. Szembe kell néznünk ugyanis azzal a ténnyel, hogy ennek az ösztön-
369 EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
díjformának szociális vetülete is van. Az elhelyezkedési, érvényesülési kilátástalanságban egyetemi végzettjeink előtt ez is lehetőség, hogy három évig biztosított legyen megélhetésük, továbbtanulásuk, és igen gyakran: előmozdíthassák letelepülésüket Magyarországon. Ez a szociális kérdés mindenképpen megoldásra vár, de nem a tudományos fokozatok ösztöndíjait tartjuk erre alkalmasnak. A kitelepedéseket illetően nem az Erdélyi Múzeum-Egyesület feladata, hogy általános véleményt fogalmazzon meg egy olyan kérdésben, amelyben mindenki egyéni joga alapján és körülményei mérlegelésével szabadon dönthet. De nem támogathatunk olyan lehetőséget, hogy kitelepedését akárki is a hazai tudományos utánpótlás biztosítására szánt közpénzen oldja meg. Éppen ezért Egyesületünk álláspontja az, és arra utasította az Ösztöndíjtanácsban részt vevő képviselőjét is, hogy kiemelten azokat a pályázatokat támogassa, amelyeket hazai fiatal főiskolai, kutatóintézeti pályázók adtak be, illetve olyanokét, akiknek további itteni munkásságára biztosíték van. Ettől függetlenül fenntartjuk azt a tavalyi jelentésünkben elhangzott javaslatunkat, hogy a doktori ösztöndíjak esetében az arra szánt pénzalapot elsősorban a hazai doktorandusok kutatási ösztöndíjaira kellene fordítani, a magyarországi ösztöndíjakat viszont kizárólag a hiányszakterületekre korlátozni. A felmerült kérdések megoldása érdekében azonban Egyesületünknek fokozottan foglalkoznia kell a jól képzett fiatal szakemberek itthoni elhelyezésének megkönnyítésével, ennek érdekében kapcsolatot kell teremtenünk a potenciális munkaadók és a hazakészülő friss doktorok között. Adományok, támogatások Tagjaink és pártolóink az 1995. év folyamán is számos adománnyal járultak hozzá Egyesületünk munkásságának elősegítéséhez. Jelentésünkben nem térhetünk ki minden pénzbeli és főleg könyvadományra. Ezeket egyénileg rendre megköszönjük - a könyvadományokat leltározásuk után - , és meg fogjuk találni a módját, hogy adományozóink nevét jegyzékben tüntessük fel. Addig is azokat említhetjük meg, akik berendezést, felszerelési tárgyakat adományoztak Egyesületünknek. A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézete két diavetítőt, Gróf Bethlen Miklós Bécsből egy táskaírógépet, Adamik Béla tanár egy Controlltípusú számítógépet, dr. Ritoók Zsigmondné egy könyvtári-olvasótermi lámpát, dr. Varga Péter Pál osztályvezető főorvos pedig egy Panasonic telefon- és faxkészüléket adományozott Egyesületünknek. Az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára folyamatosan látja el könyvtárunkat a legújabb szakmunkákkal. Egyesületünk fenntartását és működését jórészt a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják. Ezen a téren elsőként az Illyés Közalapítványt említjük, amellyel a kért támogatások elszámolását illetően is kifogástalan kapcsolataink vannak. Pályázat útján a Soros Alapítványtól egy számítógépet kaptunk. Mind az említett, mind a meg nem nevezett adományozóinknak ezen az úton is megköszönjük önzetlen támogatásukat. Ingatlanok, székhelybérlemények A főtéri Wass Otília házért folyó perünkben a törvényszék elutasította keresetünket. Külön fejezetet igényelne ez az egész perfolyam ítéleteivel és főleg indoklásaival együtt, amelyek majdani jogtörténészeink számára szolgáltatnak épületes adatokat a jelenlegi jogrendet és alkalmazott szemléletet illetően. Jóllehet nem fogadhatjuk el a hozott ítéleteket, a polgári jogállam törvénykező erkölcsének megfelelően - amelyet változatlanul igénylünk - nem szándéko-
370
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
zunk ezt az ügyet utcára vinni, hangoskodások tárgyává tenni, hanem a törvényes utat követve az ítéletet alapos indokok alapján megfellebbezzük, és a jogorvoslatot akár nemzetközi szinten is igénybe vesszük. Örvendetes eredményekről is beszámolhatunk. Mind az EME-házban (Ion Ghica - Tamás András utca 12. sz.), mind a Lakatos utcai kutatóintézetben, mind a Jordáky-könyvtárban a tatarozási és berendezési munkálatok befejeződtek, és ezeket az ingatlanokat átadhattuk rendeltetésüknek. Ennek megfelelően az EME-ház előadóterme használható, szakosztályaink egy része itt kapott otthont, a Jordáky-könyvtár pedig megkezdte működését. Mindez új lehetőségeket és főleg fiataljainknak lendületet biztosít munkásságukban. Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály használja, szilágysomlyói ingatlanunkat pedig ottani csoportunk gondozza. A Szentegyház (Iuliu Maniu) utcai és a Rhédey házbeli bérleményeinket továbbra is használjuk. Kapcsolatok, együttműködések Az elmúlt esztendőkben kialakult kapcsolatainkat és együttműködéseinket továbbfejlesztjük. A kialakított együttműködés eredményeként 1995. november 11-én a Babej-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke és Egyesületünk közös szervezésében tartottuk meg a Gyarmathi Sámuel Emlékülést, részt vettünk a március 20-25-én Tusnádon megrendezett, a műemlékek rehabilitálásának elméleti és gyakorlati kérdéseiről szervezett nemzetközi tudományos ülésszakon és a „Tornyot raktam" ifjúsági műemlékvédelmi konferencián. Kapcsolataink továbbfejlesztése mind az országban, mind a határokon túl állandó törekvéseink egyike, megvalósítására pedig az egyesületi, szakosztályi kapcsolatokon kívül a tagjaink különböző rendezvényeken való részvételének útját is támogatjuk. Egyesületünk tagjai ugyanakkor részt vettek mindazokon a közéleti rendezvényeken, amelyek közösségünk érdekeit szolgálják. Tisztelettel kérjük a fentiek tudomásul vételét és jelentésünk elfogadását.
Soó Tamás gazdasági tanácsos jelentése az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1995. évi gazdasági-pénzügyi helyzetéről Egyesületünk gazdasági-pénzügyi tevékenysége 1995-ben fordulópontjához érkezett, amennyiben befejeződtek azok a beruházás jellegű munkálatok, amelyeknek a pénzügyi vonatkozásai elsőbbséget élveztek, s pénzügyi forrásaink tetemes részét kötötték le. Létrejöttek azok az intézmények, alapépítmények, amelyek hivatottak biztosítani az alapszabályzatban lefektetett cél, a tudományművelés feltételeit. Az 1995. évi költségvetés végrehajtását elemezve szembetűnő, hogy amíg a bevételi előirányzatokat 21%-kal túlteljesítettük, a kiadásoknál csak az előirányzott összeg 91%-át használtuk fel. Bevételeink összetétele a teljesítés szempontjából viszont nem egyenletes, mert éppen a legfontosabb fejezetnél, a tagdíjbefizetéseknél maradtunk el az előirányzottól, bár az 1994. évi tagdíjbefizetéseknél 61%-kal több folyt be. A 2657 tagból (186 nyugdíjas, 859 diák) 189 beiratkozása óta egyáltalán nem fizetett tagdíjat, 221 tagunk pedig 1992 óta nem tett eleget tagdíjfizetési kötelezettségének. Igaz az is, hogy tagjaink tekintélyes része az év első felében igyekszik eleget tenni kötelezettségének s még az évi közgyűlés új tagdíj-megállapítása előtt a régi tagdíjat fizetni. A költségvetés összeállításánál ezt nem vettük figyelembe kellőképpen. (Kiadványaink értékesítéséből ugyancsak nem teljesítettük az előirányzatot.)
