Kiss István
32 év az Aszódi Javítóban
Előszó:
Senki nem születik bűnözőnek, csak azzá lesz.
1969. december 8. Reggel hétkor az I-es portánál várok, hogy beengedjenek az igazgatóhoz. Kalcsó Jani bácsi a portás. Szigorú ember. Csak belépő igazolvánnyal engedik be a dolgozókat. Fekete, fényképpel ellátva. Alkalmazásom után egy héttel én is megkapom. Jönnek a dolgozók 1/2 8 órára. Jani bácsi telefonál titkárságra, hogy fogadnak-e. fogadnak. Már alig vártam, hogy felmehessek, mert fáztam. Jani bácsi még a portásfülkében sem engedett be, hiszen idegen voltam számára. P. Balázs, aki javasolta az alkalmazásomat, nem jött fel velem. Talán félt attól, hogy a későbbi időben szégyent hozok rá. A titkárságon F-né fogad. Az irodából nyílik az igazgatói szoba. Bekopog az igazgatónak, majd eltűnik az irodájában. E. Ernő igazgató fogad. Kölcsönös bemutatkozás után hellyel kínál. Leülök. Kérdezz-felelek játék kezdődik. (E. Ernő agyvérzésben meghal). Nős vagyok-e, hány családom van, hol lakom. Az őszintét mondom. Albérletben lakom és szükségem van lakásra. Tudomásom szerint az intézetnél kaphatok szolgálati lakást. Az igazgató, akit 1957-ben neveztek ki, az intézet élére telefonál. Közben beszélgetünk. Pár perc múlva kopognak az ajtón. R. Gyula gazdasági igazgatóhelyettes lép be az irodába. Bemutatkozás után az igazgató tájékoztatja, hogy a gondnokságon alkalmazna, mint ügyintézőt. A leendő főnököm belemegy. Fizetésben megegyezünk, ami havonként 1550,- Ft. Alkalmaztak, három hónap próbaidőre. R. Gyuszi bácsi körbe hordoz a II-es intézetbe, hiszen akkor még a II-es és III-as intézet működött. Több helyen bemutatkozom. Közvetlen főnököm N. Géza vezető gondnok. Az ő utasításait kell végrehajtanom. A gondnoksági csoporthoz tartozom. Munkaidőm reggel 7.30-tól délután 16.00 óráig. Első feladatom: K. Józsi bácsi fogatossal megbeszélni a szolgálati lakások szemétszállítását. A téglából épített tárolókból egy hét alatt az öreg elszállított mindent. Másnap már 7 órára benn voltam az intézetben, de a dolgozók csak 7,15 óra és 7,30 óra között érkeznek az irodákba. Gondnoksági teendők, amit ellehet képzelni az intézeten belül minden ránk tartozik. A mosoda, a karbantartás, a szemétszállítás, a növendékek ruházatának a bevásárlása. Feleségem terhes, második gyermekünkkel. Munkaidő után igyekszem haza. Nehéz hozzászokni az állandó nappali munkához. Az előző munkahelyemen 12-24 órai munkaidőben dolgoztam.
Igyekszem mindenkivel jó viszonyt kialakítani. A napi teendőkön kívül még az esti órákban is ellenőrizzük N. Gézával a szénszállítást az állomáson, amit az intézet fűtésére használnak. A kiskazánhoz a szenet az aszódi TSZ vontatói szállították. Volt eset, hogy az utolsó fuvarnál 10-15 q-t hagytak az utánfutón, amit hazavittek a saját felhasználásukra.
1970. január első hete. Egy lakáskérelmet írtam a Községi Tanácsnak. Kérelmemet N. Rezső tanácselnök beküldte az intézetbe. Igazgató hivat. Na mondom, meg lesz az első lebaltázás. Belépek az irodájába, még a köszönésemet sem fogadja. Elkezd velem kiabálni, hogy ő megmondta, hogy egy éven belül lakást kapok. Lobogtatja a tanácsnak írt lakáskérelmemet. Kérdez. Felelek a felső cén. Nem vagyok én önnek a kurvája, hogy velem ordítson. Kikérem magamnak ezt a hangnemet. Lejjebb adja. Megígéri, hogy az egyik szoba- konyhás lakást ki fogja utalni a családom számára a minisztérium. Hozzá teszi, ha problémám van, neki szóljak. 1970. márciusában megszületett második gyermekünk. Még mindig a Petőfi utcai albérletben lakunk. Végzem a rám bízott feladatokat. Ismét hívatnak, de most a kisfőnök R. Gyuszi bácsi. Megkér, hogy vállaljam el az intézeti ruharaktár vezetését. A raktári felelősség kb. ötmillió forint, de emellett be kell segítenem a gondnoki teendőkbe is. Háromszáz forint fizetésemelést kapok. (Gyuszi bácsi rákban meghal) Elvállalom. Átadás- átvétel. Minden stimmel. Önálló munkakör. A másik kisfőnök utasíthat csak, N. Géza vezetőgondnok. Itt kezdek ismerkedni szorosabban az intézet növendékeivel. Jó kapcsolat alakul ki a szakoktatók, nevelők, szaktanárokkal. Sz. Józsi bácsi az udvaros csoport munkavezetője. Gyerekeit szívesen adja hozzám segíteni. Figyelmeztet. "István csak mindig szigorúan és igazságosan." Ehhez tartom magam. A raktárosi beosztás mellett vásárlásokat is kell végeznem. Sok esetben alkudok, mint a kupecek a lóvásáron. Hatvan, Bazár sor nadrágszíj vétel 500db. Az üzletvezető 18 Ft-ra mondja darabját. Én 13 Ftot ígérek. Végül megegyezünk, 14,60 Ft-ban. Spóroltam az intézetnek egy pár forintot. Aszód, lépcsős bolt. Lepedő vétel. 200 db. Cs-né 200 Ft-ért adná darabját én 140 Ft-ot ígérek, végül 160 Ft-ban megegyezünk. Ismét spóroltam egy pár száz forintot. Kérdezik "mit kapok én ezért". Feleletként a karom emelem fel. Tetszik látni ezt kapom jenbe, ilyenbe. Nevetnek, én is velük nevetek. A fiatal bolti eladók nem értik. Sebaj, majd rájönnek idővel.
1970. 1970. május 12. nagy nap az életünkben. A minisztériumba kell mennem a lakáskiutalásért. Másnap költözünk a IX-es épületbe. Egy- két éjszaka nehezen alszunk. A pici lányunk felsír álmában. Szokni kell az új helyet. Az intézeti munkámat becsületesen ellátom. Panasz nincs, csak a hajam hullik. Dolgozom, otthon segítek a háztartási munkában feleségemnek. Ez így megy nap mint nap. Beköszönt az ősz. Jönnek az emberes hónapok. Még jó, hgy a nyáron fát termeltünk az erdőn, van mivel fűteni. Szenet keveset kell venni. Drága jó M. Laci elintézte az erdésszel, hogy dolgozhassunk, így lett kb. 60 q fánk. (Agyvérzésben meghal)
Az intézeti gyerekekkel továbbra is foglalkozom. Beszélgetünk bűncselekményről, családról, testvérekről, lányokról. Tél van, nagy a hó. K. Béla nevelőtanártól kapok húsz fiút. Az intézet előtti járdán el kell takarítani a havat. Kifelé menet utánam, szól "aztán nehogy a fele megszökjön". Munka közben beszélgetünk különböző témákról. Hatan beszélgetünk, ketten a kerítés mellett kolbászolnak. Az út végén vagyunk. Szólok a srácoknak. Lapátot fogj, irány a szakasz helyiség. A két srác levan dermedve. Később kiderült, szökni akartak. Lassan kezdem megtanulni a javítós (életet) zsiványságot. Két év a ruharaktárban, ami az intézet alagsorában van elhelyezve. az L alak másik végében a konyha és étkezde. Az asztalok tetején horganylemez. Étkezés ideje 13,00 órától 14,30 óráig, 16 szakasz. Szakaszonként 30-40 növendék plusz felnőtt személyzet kb. 800 fő. 1972. Tavasszal az öreg B. Ernő nyugdíjba megy a szerszám és anyagraktárból. Nekem kell átvennem a raktárt, aminek értéke 8 millió forint. A ruha raktárt átadom V. Anti bácsinak. Új raktár, új ismeretség. A szakoktatók gárdája külön kaszt. Van villanyszerelő, vízvezeték szerelő, kőműves, forgácsoló, esztergályos, lakatos, hegesztő, festő- mázoló, cipész, asztalos, kovács és szabó szakma. A gyerekeket szakmunkás képzés alapján foglalkoztatják. A raktárban nagy a piszok és a kosz. Hónapok telnek el még rendbe, hozom. Közben anyagkiadás- bevételezés, vásárlás a teendőm. Esetenként a szakoktatókkal vitába keveredem. Kilóra, literre és darabra vételeztetnek, amit a gyakorlati oktatásvezető ki ír nekik. Van úgy, hogy a kilós árut darabra akarják kivételezni. Persze én sem a liba huszassal jöttem karakószhörcsögről. Hetek múlva kezdjük egymást elfogadni. Ősszel felvesznek az MSZMP tagjai sorába. Úgy gondoltam, hogy mint tag, több segítséget kapok az intézettől. Havonként taggyűlésre járunk, olykor- olykor vitatkozunk is. Hosszú évek múlva belátom, úgy is az van, amit az igazgató eldönt.
1973. Az ősszel felvételt nyerek a gépészeti és gimnázium szakközépiskolájába, 31 évesen, családosan, hej de nehéz. Éjszakánként a konyhában sámlin tanulok, hogy el ne aludjak. Ha közben van időm az idősebb kislányommal, foglalkozom, hiszen ő is iskolába jár. Most tehát két tanuló van a családban. Most már folyamatosan nyáron kitermeljük az erdőn a téli tüzelőre valót. Minden alkalommal szervezünk egy brigádot és irány az erdő. D. Zoli, B. Misi, F. Jani, Sz. Imre nevelők, tanároknak is sokat jelent a téli tüzelő ára. Volt eset, hogy a fagallyat el kellett égetni, hát nem belekapott a láng az élő fa lombjába. Nagyon megijedtünk, cigányosan mondva "a bimbója a gatyában volt." Sikerült a tüzet eloltani. Az intézet terebélyesedik. Épül az új otthonrész. 24 csoport helyiség 20 fő befogadó férőhellyel. Nevelőknél évenként 5-6 fő cserélődik. Van, aki nem bírja, mást az ittassága miatt küldenek el. Távoli falvakból, városokból kerülnek az intézetbe. Főiskolát, vagy egyetemet végzettek, nevelőtanárnak. Az intézet orvosai is cserélődnek. Egyedül K. E. doktornő bírja, már 16 éve, jelenleg is dolgozik. Akad olyan, aki elmegy, 1-2 év múlva visszajön az intézetbe. Az új otthonrész csoportjainak ágybetéteit az egyik szakmunkás képző tornatermében (helyezték el) raktározták a hosszú folyosó közepén.
Valaki felgyújtotta a külső falon lévő villanykapcsolót, a bent lévő villanyégő napokig égett. Végezetül a hozzáért laticel ágybetét meggyulladt. Sűrű fekete füst gomolygott ki a teremből. Az áramtalanítás után a folyosón lévő tűzoltó tömlővel el kezdtük oltani a tüzet. Nagyon kevés ágybetétet sikerült megmenteni. A tűzoltásban résztvevők 200-300,- Ft pénzjutalmat kaptak, köztük jó magam is. 1974. Az új otthonszárny átadása. A dobcsis ágy helyett, ami matraccal volt ellátva, laticel ágybetétet kaptak növendékeink, új ággyal. Egy csoport nappali, két háló, dohányzó, előtér, mellékhelyiségek és nevelői, valamint kézi raktárhelyiségekből állt. Volt olyan csoport, amelynek a szennyvízcsövét el felejtették beépíteni. Földszint és emelet csoporthelyiségek, alagsorban a munkaruha öltözők, és zuhanyzók helyezkedtek el. A régi csoportokhoz képest, kulturált körülmények közé kerültek gyermekek és felnőttek. 1975. Nagy öröm érte a családomat. A tavasszal beadott lakáskérelmemre, egy kétszobás lakást kaptunk. A Baross téri lakásba még bútorokat is vettünk. Persze OTP részletre. A későbbiek folyamán még szó lesz a lakásról. Még mindig éjszaka tanulok a konyhában, sámlin. A szakrajzokat nappal igyekszem elkészíteni. Mert az is van.
Van eset, hogy nem fogadják el, így ismét meg kell rajzolni ugyan azt a témát. Csak egy századdal mm. húztam hosszabb vonalat a látható kontúron és már nem jó. Hű de nehéz. Nyár van. Csak idősebb lányunk megy nyaralni Debrecenbe. Mi hárman itthon maradunk. Anyagilag nem bírjuk. Dolgozunk. Kisebb lányunk óvodába jár nyáron is. Mi az erdőre. Drága kis feleségem velünk együtt dolgozik, férfiakkal. Viszi, hozza a nehéz fákat, de nem panaszkodik. Délben leülünk ebédelni, étkezés után alig bírunk felállni a fáradtságtól, de dolgozunk, mert kell a tüzelő télire. Néha viccelődünk, hogy felejtsük a fáradtságot. Előző hónapban pedagógus nap volt. Mi technikai dolgozók is kaptunk egy párszáz forint jutalmat. Kell is nagyon. Ősszel ismét iskola kezdés. Sokba kerül a füzet, írószer és a tankönyvek. A hetvenes években még a nyarak is hosszabbak voltak, mint most a harmadik évezredben.
