KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROS ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLETE 1-14/2002.
KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROS ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLET 2002. SZEPTEMBER 19-I ÜNNEPI ÜLÉSÉNEK
JEGYZŐKÖNYVE
KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROS ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLETE 1-14/2002.
JEGYZŐKÖNYV
Készült: 2002. szeptember 19-én a Kiskunfélegyháza Város Önkormányzat Képviselőtestületének ünnepi üléséről Az ülés helye: Városháza Nagyterme Jelen vannak: Alács Tibor, Bencsik Károly, Berecz József, Bozó Lajos, Csitos Györgyné, Ficsór József, Fliszár Károly, Fricska József, Dr. Garai István, Dr. Horváth Alajos, Horváth Gáborné dr., Jankovszki Zoltán, Jászberényi László, Kiss Kálmán, Koncz József, Pap István, Tancsa János, Ván Jenő képviselők (18 fő) továbbá: Dr. Fehérváriné Dr. Csölle Yvette jegyző, Dr. Molnár Mihályné aljegyző, Endre Sándor országgyűlési képviselő, Ficsór József polgármester: Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek! Réti Csaba Liszt-díjas operaénekest hallották (Erkel Ferenc - Bánk Bán). Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket az ünnepi képviselőtestületi ülés alkalmából. Megállapítom, hogy a Képviselőtestület ülése határozatképes, a képviselők többsége jelen van az ünnepi testületi ülésen. Felkérem Berecz József és Bozó Lajos képviselőtársaimat a készülő jegyzőkönyv hitelesítésére. Ma országosan is, de Félegyházán is Kossuth Lajosra emlékezünk, születésének 200. évfordulója alkalmából. Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született. Kossuth Lajosra emlékezünk, arra a nagy magyar államférfira, aki az életét a szabadságért, a magyar függetlenségért szentelte. Miért tartunk a mai ünnepségsorozatban egy ünnepi testületi ülést? Azért, mert Félegyházán az elődeink Kossuth Lajos emlékét őrizve többször hívtak össze rendkívüli testületi ülést. A későbbiek során ki fogok erre térni.
- 2 100 évvel ezelőtt is ünnepelt a város, 1902. szeptember 19-én. A korabeli sajtó már szeptember 18-án ír a készületekről. Szeretném felkérni Vargáné Rácz Juditot, hogy a korabeli sajtóból idézze fel számunkra, hogy 100 évvel ezelőtt hogyan is emlékeztek, hogyan ünnepeltek elődeink Kiskunfélegyházán. Az ünnepség után a szeptember 21-i számban a Félegyházi Hírlap is terjedelmes írásban emlékezik meg az ünnepségsorozatról. Amiért én fontosnak tartottam, hogy ma itt ünnepi testületi ülés legyen, az az, hogy Félegyházának nagyon fontos Kossuth emléke, és nagyon fontosak mindazok az értékek, amelyek Kossuth Lajos és Kiskunfélegyházát összekötik. A Félegyházi Hírlap 1902. március 21-i számából Ulrik István városi főjegyző köszöntő beszédéből pár sort idézek: „És ebből az ünneplésből nekünk kétszeresen kell részt kérnünk, mert ő városunk díszpolgára, büszkesége és szeme fénye volt!”. Vargáné Rácz Judit előadó: Lásd: 1. sz. melléklet Ficsór József polgármester: A mai ünnepi képviselőtestületi ülésre három napirendi pontot jelöltem meg: 1./ Kossuth Lajos díszpolgársága 2./ Kossuth Lajos és Kiskunfélegyháza kapcsolata 3./ „Kossuth Lajos emléke Kiskunfélegyházán” c. könyv bemutatója 1. Kossuth Lajos díszpolgársága Ficsór József polgármester: Kiskunfélegyházának nagyon fontos emlékezni Kossuthra. Mint ahogyan láttuk, 100 évvel ezelőtt is elődeink megtették ezt, és méltón emlékeztek a haza nagy fiára. Éppen 120 éve jelent meg Szerelemhegyi Tivadarnak a félegyházi főgimnázium volt tanárának Kiskunfélegyháza város monográfiája c. munkája, melynek első oldalán ez az idézet állt: „Üdvözlöm a csatában megbarnult haragos kunokat!” - Kossuth 1848-ban Félegyházán tartott lelkesítő beszédéből. Ez a mondat legendává vált. A félegyháziak büszkén emlegetik. A hagyomány szerint 1848. október 6-án a Hattyú-Ház előtti téren egy asztalon állva megtartott beszédének kezdő mondatát máig is emlegetik a félegyháziak. Hogy itt járt, bizonyítják ezt a Duttyán vendéglős által kiállított számlák is. Elődeink megérdemelték az elismerést. Igencsak részt vállaltak a honvédelemben. A város lélekszámát tekintve éppen, hogy aránytalanul nagy terhet viseltek a délvidéken el nem
- 3 nyugvó csatározásokban. Ugyanis Kiskunfélegyháza az 1848-49-es szabadságharcban kivette a részét, és élen járt az újoncállításban, sokszor még a város kasszája is megürült, de vállalták ezt a szép, nemes feladatot. Büszkék lehetünk arra is, hogy az 1848-49-es szabadságharcban Boconádi Szabó József, mint félegyházi főtiszt, részt vett. Az utókor azt is vélhetné, hogy nem is történt 1848-49-ben semmi érdemleges itt Félegyházán. Az események viszont más bizonyítanak. A város lakossága a szabadságharc bukása ellenére bizonyította a maga 48-asságát. Alig 12 évvel a szabadságharc leverése után, emléktáblát állított Petőfinek, a nép fiának. Ez az emléktábla ma is látható a Petőfi utca 7. szám alatti Petőfi emlékház falán. Az összehívott országgyűlésbe Szabó Józsefet küldik követnek, majd folytatódik és kiteljesedik Félegyháza függetlenségi, pártpolitikai viadalkora, Holló Lajossal. Félegyháza 48-assága a 48-49-es eseményekből nőtt ki, és folytatódott évtizedeken át. Megmutatta elkötelezettségét Kossuth díszpolgárrá választásának aktusában is. A XIX. század közepétől szokássá vált, hogy a közélet kitűnő személyiségeit a város tiszteletbeli polgárává választották. Szabad kun polgárjoggal ruházták fel. A megválasztott, még ha nem is a városban lakott, polgárjogot kapott. Később ezeket a jeles személyeket díszpolgárnak nevezték. Félegyházán a szabad kun polgárjog adományozása az 1850-es évek végén indult el. Az első díszpolgárok általában az aktuális hatalom emberei voltak. A következő másfél évszázadban az első megválasztott díszpolgárokat még sok, sok neves személy követte. Szeretnék rátérni Kossuth Lajos díszpolgárrá választásának körülményeire. 1886. augusztus 8-a. Ezen a napon az 1848-49. forradalmi hagyományait őrző félegyháziak a függetlenségi párti városi vezetők kezdeményezésére Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották a kiegyezés ellenes politikai küzdelemben nemzeti függetlenségünk jelképévé magasztosult Kossuth Lajost. A kezdeményezők a világtörténelem egyik kimagasló alakjaként méltatták Kossuthot. Méltónak találták arra, hogy a város ünnepélyesen polgárai közé válassza. A határozatot egyhangú lelkesedéssel fogadták el. Kossuth Lajos eszménykép volt. A nemzeti függetlenségért folyó harc legendás forradalmi alakja, aki a nép lelke, legjobban vonzódott és ragaszkodott. Egyébként az országban elsőként Esztergom fogadta Kossuth Lajost díszpolgárává, majd 1868-ban Jászberény és Losonc is hasonlóan tett. Kossuth Lajos 80. születésnapja 1882., amely nagyon szép, nagy ünnep volt az egész országban. Üdvözlő táviratban méltatták kimagasló és elévülhetetlen érdemeit, és kifejezték tiszteletüket az ország városai. A városok és a községek szinte egymással versengve választották díszpolgáruknak a nagy hazafit. A Kossuth kultusz új hulláma, amelyben Félegyháza tette meg a kezdő lépést. Nagy érdeme volt Dr. Holló Lajos országgyűlési képviselőnek. Félegyháza kezdte el az új hullámban a díszpolgárrá választást 1886. augusztus 8-án. Félegyháza hívta fel a többi város figyelmét, hogy csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez. Ugyanis akkor már ismertté vált az 1879. évi 50. törvénycikk, amely a honosítási törvény volt. Ebben kimondták azt, hogy Kossuth Lajos 1890. január 8-án a törvény hatályba lépésével elveszti állampolgárságát, és jogi értelemben is hontalanná válik. A félegyházi díszpolgárrá választás tiltakozás a törvénycikk ellen. A város politikai nyomatékkal felhívta Magyarország rendezett tanácsú városait, hogy hasonlóképpen ők is
- 4 válasszák meg Kossuth Lajost díszpolgárnak. Félegyházát követte Beregszász, Eger, Miskolc, Munkács, Nyitra. A sodró erejű politikai folyamat következménye volt, hogy a városi képviselőtestület határozatilag kérte az országgyűlést az 1879. évi 50. törvénycikk 31. szakaszának módosítására, hogy hazánk nagy fia és városunk díszpolgára, Kossuth Lajosnak magyar állampolgári joga fenntarthassék. A díszpolgári oklevelet, amelyet Félegyháza város adományozott, népes küldöttség akarta, de az egészségileg gyengélkedő Kossuth kifejezett kérése az volt, hogy a jóbarát Helfi Ignác legyen a közvetítő. A díszoklevelet Poszner Károly budapesti műintézetében készítették. A diplomatábláját kék damasztselyemmel vonták be, ezüstszálas átvarrásokkal díszítették, sarkaira ezüst védőpántot tettek. A borító elülső lapján Félegyháza címere volt. Az okirat belső szövegeit selymes tapintású papírra írták, díszes művészi írással. Az okiratot fehér selyemzsinórral fűzték a táblához. A zsinórvégeket ezüstözött kapszulába kötve a város díszes pecsétjével zárták le. Helfi Ignác 1886. december 5-én rendkívüli közgyűlésen vehette át az oklevelet, ahol az üdvözlő beszédre válaszolva kiemelte, hogy amikor az új honossági törvény szerint Kossuth Lajos hamarosan elveszíti magyar állampolgárságát, ez a díszoklevél, hasonlóképpen a többi városé is, azt fogja neki mondani, hiába zárta ki a törvényhozás, a leghatalmasabb törvényhozó, a szív magába zárta nevét, és emlékét. 1886. december 5-én a rendkívüli közgyűlésen Molnár István polgármester a következőket hangsúlyozta. Félegyháza város Képviselőtestülete, midőn egyhangú lelkesedéssel hazánk száműzött nagy fiát, Kossuth Lajost díszpolgárrá választotta, sem tüntetni, sem pedig az ország többi városai közül kitűnni nem akart, csak azon tisztelet és lélek belsejéből fakadt, hódolatköteles tartozását akarta leróni, mellyel a nagy hontalan remete iránt az ország minden rendű és rangú, és politikai vallású polgára viseltetik. A közgyűlés kegyeletes hangulatából kitűnt, hogy a félegyháziakat büszkeség és öröm töltötte el, hogy a nagy száműzöttet, a szent öreget polgártársuknak mondhatták. Tudatában voltak annak is, hogy Kossuth Lajos nem egy párté, nem egy osztályé, hanem az egész magyar nemzeté. Félegyháza városnak, mint kezdeményezőnek jutott egyedül az a megtiszteltetés, hogy Kossuth Lajos saját kezűleg írott terjedelmes levélben köszönte meg a díszpolgárságot. Csak Félegyházának válaszolt, remélve azt, hogy soraiból ért majd a többi város, és az ország is. Kossuth levél költői szárnyalású sorokban pompázatosan foglalja össze Magyarország függetlenségi küzdelmét. Helfi Ignác 1887. április 27-én juttatta el a város polgármesteréhez a Kossuth levelet, és a kísérőlevélben arról írt, hogy holnap reggel a bámulatosan szép válasz a sajtó útján a haza közkincsé lesz, de az eredetileg kizárólag az Önöké marad. A Félegyházi Hírlap 1887. május 1-jén szent és örök emlékül, teljes terjedelmében közölte Kossuth Lajos levelét. Az erre a napra összehívott rendkívüli közgyűlésen a Képviselőtestület megköszönte a díszpolgárnak örök becsű sorait. Molnár István polgármester a következőkben nyugtázta a levélben leírtakat: „meg fogjuk őrizni a lángoló honszerelem e kiváló bizonyítékát, mint szent ereklyét. Meg fogjuk őrizni a késői utókor számára, hogy az unokáknak is alkalmuk legyen hazaszeretetet tanulni azon áldott kéz írásából, mely mindig és mindenben csak egyért munkálkodott, a haza boldogulásáért”.
- 5 A Kossuth kultusz építésében kiemelkedő jelentőségű volt a díszpolgárrá választáshoz kapcsolódó levélváltás. 100 évvel ezelőtt, 1902. szeptember 19-én nem csupán születésnapi megemlékezést tartottak a városban, hanem politikai programmal emlékeztek rá, úgyszolván az egész esztendőben. A Félegyházi Hírlap hasábjain szerepelnek Móra Ferenc, Móra István Kossuthot idéző sorai. Ficsór József polgármester: Felkérem Bánkiné Molnár Erzsébet kandidátust, Kiskunfélegyháza és Kossuth Lajos kapcsolatáról.
hogy
tartsa
meg
előadását
2. Kossuth Lajos és Kiskunfélegyháza kapcsolata Bánkiné Dr. Molnár Erzsébet kandidátus: Tisztelt Képviselőtestület! Tisztelt Félegyháziak! 154 évvel ezelőtt futótűzként terjedt a hír, Félegyházára érkezett a szabadságharc vezéregyénisége, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, itt van Kossuth Lajos. A kora őszi délutánon egyre többen gyülekeztek a városháza elé, a Hattyú kocsma elé, és kíváncsian várták, hogy legalább egy pillantást vethessenek a nagy emberre. Nem hiába. Hamarosan felhangzott a varázslatos mondat: üdvözlöm a csatákban megbarnult haragos kunokat”. Így történt, vagy kicsit másként? Ki tudja. Nincs is jelentősége. A fontos, hogy itt volt az a férfi, akit hamarosan országszerte úgy emlegetnek majd, hogy Kossuth apánk. A magyar történelemben mindmáig két ember, két államférfi volt, aki kiérdemelte a néptől ezt a tiszteletet, szeretet sugárzó jelzőt, apánk. A varázslatos szavakat először 1882-ben Kiskunfélegyháza monográfiájában írta le Szerelemhegyi Tivadar. Arról viszont egy szót sem írt, hol, mikor hangzottak el e szavak. Könyvében nem írt a 48-as szabadságharcról sem. Nem adott választ a történtekre, a nyitva maradt kérdésekre a következő 100 év helytörténeti, történelmi irodalma, az egykorú tanácsi és közgyűlési jegyzőkönyvek sem. A félegyházi sajtó hasábjain azonban időnként fel-fel bukkantak az utalások Kossuth félegyházi tartózkodására. A monográfia 1882-ben jelent meg, de még több, mint 100 évet kellett várni arra, hogy teljes kétséget kizáró bizonyságot találjunk arra, hogy Kossuth járt Félegyházán. 1886-ban Kiskunfélegyháza város díszpolgárává választotta Kossuth Lajost. Érdekes módon az ünnepi szónok nem említette, hogy az új díszpolgár valaha is járt Félegyházán. Vajon miért? Hiszen Félegyháza ékes bizonyságát adta annak, hogy Kossuth mellette áll. Talán féltek, hogy a szabadságharc, 1848. még élő tanúi megcáfolhatnák? Ki tudja. A
- 6 következő utalás Kossuth félegyházi tartózkodására 1898-ban történt. A város a szabadságharc 50. évfordulóját ünnepelte. Ünnepelték a még élő honvédeket, a szabadságharc dicső eseményeit, de valami kimaradt az ünneplésből. Erre a Félegyházi Hírlap vezércikke figyelmeztetett. Idézem: „Azt a helyet, hol Kossuth Lajos gyújtó szavai hozzánk szólaltak, nem méltattuk ünneplésre. Nem méltattuk emlékezésre. Pedig mit adnának egy ilyen történelmileg megszentelt helyért, más lelkesebb városok, kiknek nem adatott a szerencse Kossuthot körünkben látni. Maholnap kihal közülünk az a generáció, mely történelmi hűséggel tudja kimutatni a helyet, hol Kossuth szónokolt. Itt az ideje, hogy az a hely megállapíttassék, és valami emlékkel, márványtáblával a Városháza falán, vagy legalább egy oda ültetendő díszfával megjelöltessék. Ez a fa nem kerül sokba, és tavaszonként kipattanó rügyeivel állandóan figyelmeztetni fog bennünket a nemzeti múlt köteles tiszteletben tartására.” Egy évvel később, 1899. december 8-án, amikor az itt látható Kossuth festményt avatták, az ünnepi szónok Fazekas Kálmán megemlítette beszédében, hogy Kossuth járt Félegyházán. Azt is megmondta, mikor. Fazekas Kálmán azt mondta, Kossuth az alföldi toborzóútja során felkereste Nagykőröst, Ceglédet és városunkat is, és üdvözölte, ahogy ő mondta, a nap barnította kunokat. Fazekas Kálmán édesapja, Fazekas Alajos 1848-ban Kiskunfélegyháza város jegyzője volt. Fazekas Kálmán tehát édesapjától, első kézből tudhatott a 48-as eseményekről. Az ő nyomán elindulva kezdtem kutatni itt, a mi levéltárunkban az alföldi toborzóút körülményeit. Ez az út két szakaszban zajlott. Az első szakasz 1848. szeptember 24-étől 27-éig, a második szeptember 29-étől október 6-áig tartott. Az első szakaszban Kossuth felkereste Ceglédet, Nagykőröst, Abonyt, majd Szolnokon át visszatért Pestre. Szeptember 27-én a képviselőház éjszakai ülésén beszámolt az út eredményeiről, és beszédében felsorolta a helyeket, amelyeket felkeresett. Félegyházát nem említette. A toborzóút második szakaszában szeptember 29-én Kossuth a pest-szolnoki vasúton érkezett Szolnokra. Szolnokról tovább utazott Csongrádon keresztül Szentesre, ahol október 1-jén beszédet is tartott. A beszédről megemlékezik, számon tartja a magyar történetírás, számon tartja a csongrádi helytörténetíró, Vári Gellért is. Arról azonban sem a történészek, sem a helytörténetírók nem szóltak, hogy közben szeptember 30-án Kossuth Kecskeméten is volt. Kecskeméten elismerését fejezte ki az elöljáróságnak a népfelkelés szervezéséért. Erről kecskeméti dokumentumok tanúskodnak. Itt tehát rés van a történelmi emlékezetben. Október 2-án Kossuth Szegváron tartózkodik, beszédet mond, 3-án Hódmezővásárhelyen, 4-én, 5-én Szegeden. Itt mondta el híressé vált beszédét: „Szegednek népe nemzetem büszkesége”. Talán ez, és a ceglédi beszéd az a kettő, ami ismertté vált országszerte. 6-án reggel Kossuth búcsút mondott Szegednek, és este 8 órakor már Kecskemétről adott ki egy rendeletet. Kossuth tehát ugyanazon a napon, október 6-án 1848-ban tartózkodik Szegeden és Kecskeméten. Ez a korabeli útviszonyokat, utazási lehetőségeket ismerve csakis egy módon történhetett, az alföldi postaúton Szeged, Kistelek, Félegyháza, Kecskemét vonalon, váltott lovakkal. Erről az útvonalról tanúskodik a sajtó is. Kossuthtal népes kíséret utazott, közöttük volt az újságíró Csernátoni Lajos. Ő nap mint nap
- 7 tudósított az útról a Március 15-e délutáni lapban, ami minden nap megjelent, úti levelek formájában. Beszámolt erről az útról is. „Pénteken reggel elhagytuk Szegedet. Kocsink sora előtt egy egész csapat lovasság száguldott. Szombaton reggel 5 órakor érkezénk Pestre. Miként fogadtak eddig való utunkban Kisteleken, Félegyházán, stb. Azt elhallgatom, mert csak ismételni kellene a lelkesedésnek mindenféle jeleit. Az első bizonyító erejűnek tekinthető levéltári dokumentum is ezzel az úttal kapcsolatban került elő, innen, a mi levéltárunkból. Egy olyan iratcsomóból, amit talán soha nem kutatnak a történészek, a helytörténeti kutatók. Az előfogatok jegyzékéből. Az utazás valaha úgy történt, hogy a városokban a lovakat cserélték, ezeket a lovakat az egyes gazdák adták, és a város utólag megtérítette a fuvar költségét. Ezt nevezték előfogatnak. Tehát pontosan dokumentálni kellett, ki mikor adott lovat, mert az árát vagy megtérítette a városi pénztár, vagy beszámította az illető adójába. Ebben az előfogati jegyzékben találtam meg tehát a bizonyító erejű bejegyzést: „Kossuth Lajos országos biztos urat és kísérőjét Kecskemétre vitték a város lovai, valamint Bánhidi Károly, Vereb János, Molnár János, Dora István és Fekete Ágoston lovai”. Hála a korabeli pénzügyi fegyelemnek, készült egy kimutatás a 47-48. évi napidíj fejében járó élelembeli költségekről. Az október 6-ai nyilvántartásba beírták, Polyák kocsis vitte Kossuthot Kecskemétre, adtam egy porciót. Tudni kell, hogy Polyák a város kocsisa volt. Kossuth Lajost és kíséretét tehát öt félegyházi, és a város kocsisa szállította tovább Kecskemétre. Egy másik jegyzékben megtaláltam azt is, ugyanezen emberek nevével, hogy felvették a szállításért járó díjat. Az utazás tehát kétségtelenül megtörtént. Mindez azt bizonyítja, hogy Kossuth átutazott Félegyházán. Azt még nem tudjuk, vajon megállt-e, vagy csak lovakat cserélt. Azt gondoltam, ha Kossuth ezen a hosszú úton lovaskocsikkal végig utazott, bizonyára megállt pihenni, ahogy az újság is írja, a népesebb helyeken. Az útvonal legjelentősebb fogadója a félegyházi nagy vendégfogadó, korabeli nevén a Duttyán volt. Amennyiben Kossuth megállt pihenni, talán étkezett is. Ezt csak Félegyházán tehette. Ezen a nyomon haladtam tovább, és ismét egy kutatók által elkerült csomóban, a pénzügyi nyugták között, - amely kevésbé tekinthető kedvelt dokumentumoknak - megtaláltam a bizonyítékot, a 337-es számú nyugtát. Az akkori szokás szerint a városi tanács éves szerződést kötött a fogadóssal, aki akkor Bőhm Antal volt, a nagy vendégfogadó bérlője, hogy ott étkezzenek a város vendégei, és évvégén a közpénztárból a város megtéríti a fogadósnak a költségeket. Érdeke volt tehát, hogy pontosan feljegyezzen mindent, mikor, kik, mit fogyasztottak, ha nevezetes vendégekről van szó. Ez a bizonyos 337-es számú nyugta tartalmazza a következőket: „dátum október 7., személy 18, ebéd méltóságos Kossuth Lajos miniszter úr, 27 Ft.” A továbbiakban felsorolja külön a bor árát, az elfogyasztott kávé árát, külön, amit Kossuth Lajos és szűkebb kísérete, valamint külön a kísérő személyzet étkezésének a költségét. A dátum október 7-e, hiszen azon a napon nem ért rá a fogadós nyugtákat készíteni, de ezt a fuvarjegyzékből pontosan tudjuk, október 6-án utazott itt keresztül Kossuth.
- 8 Kossuth Lajos tehát kétséget kizáróan átutazott Félegyházán. Megállt a nagy vendégfogadóban, és itt ebédelt. 1934-ben a Csonka Magyarország hasábjain egy 95 éves félegyházi férfi elmondja az újságírónak, ő még hallotta Kossuthot beszélni Félegyházán a Hattyú kocsma előtt, egy kocsma asztal tetejéről szólt a néphez. Kossuth szavára ment is minden épkézláb ember katonának, verték az osztrákot, mint a záporeső, - meséli az öreg. A Hattyú kocsma és a Duttyán vendégfogadó a mai Petőfi tér két végén valamikor szemben álltak egymással. A tér egyik oldalán a volt Halász-Csárda, akkor a görög kereskedők háza állott. A másik oldalán a tér felé fordulva a korabeli városháza. A félegyházi öregek emlékezete tehát erre a térre teszi az október 6-án elhangzott beszédet. A beszéd szövegéből az emlékezet csak ezt az egy mondatot őrizte meg, hiszen félegyházi fülnek kedvesebbet Kossuth, mint hogy „Üdvözlöm a csatákban megbarnult haragos kunokat”, a múltjára büszke városnak nem is mondhatott volna. Ismerve a korabeli történelmi eseményeket, a népfelkelés szervezése folyik országszerte. Kossuth feladata az volt, hogy az ellenálláshoz, a haza védelméhez bázist teremtsen, az alföldi toborzó út során hadba hívta az embereket. Csakhogy közben, szeptember 29-én Pákozdnál a magyar hadsereg győzelmet aratott. Jellasics vereséget szenvedett, többé nem volt szükség arra, hogy attól féljenek, Jellasics, Buda vagy Pest elesik. Kossuth tehát október 6-án Kecskemétről megerősítette a Honvédelmi Bizottmány rendelkezését az alföldi népfelkelők visszavonásáról. Közöttük voltak a félegyháziak is. A csatában továbbra is a dunántúli nemzetőröket tartották meg. A történelmi események ismerete, Kossuth szónoki fordulatainak ismerete, Kossuth egyéniségének ismerete kétséget sem hagy a felől, hogy ha a népfelkelés szervezésének időszakában a Kiskunság központjában Kossuth megállt, ebédelt, időt töltött, bizonyára nem hagyta ki a lehetőséget, hogy szóljon, és csatába hívja, a szabadságharc mellé állítsa lelkes szavaival a félegyháziakat. Köszönöm a figyelmet. Ficsór József polgármester: Úgy gondolom, nagyon sok érdekes és hiteles információt kaptunk, amely bizonyítja, hogy Kossuth Lajos járt Kiskunfélegyházán, és szólt a félegyháziakhoz. Erről az a könyv is ír, amelynek a bemutatójára kerül sor.
- 9 3. „Kossuth Lajos eméke Kiskunfélegyházán” c. könyv bemutatója
Ficsór József polgármester: Szeretném felkérni Fekete János helytörténész urat, ismertesse „Kossuth Lajos emléke Kiskunfélegyházán” c. könyvet. A kiadvány 1987-ben jelent meg Fekete János szerkesztésében. A kötet szerzői Bánkiné Dr. Molnár Erzsébet, Fazekas István, Fekete Pál és Fekete János. A könyv hasonmás kiadása Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére, a Kossuth Emlékbizottság kezdeményezésére jelent meg. Megkérem Fekete János urat, mutassa be a könyvet. Fekete János helytörténész: Nehéz helyzetben állok itt egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt azért, mert a mai nap teljes egészében arról szólt, amit a könyvünk tartalmaz, más elrendezésben, más összefüggésekben, más szándékkal szerkesztve. Összefoglalva, sommázva, előremutató szándékkal. El kell mondanom, ez a könyv méltó volt arra, hogy újból megjelenjen, újból kezébe kaphassa az, aki akkor nem jutott hozzá, vagy a felnövekvő új nemzedék kézbe kaphassa a Kossuthról szóló emlékeink foglalatát, hogy tanuljon belőle, merítsen erőt, szándékot, akaratot a jövő cselekményeinek megvalósításában. Ezért a könyv érdekes is. Megfogalmazásában törekedett arra valamennyi szerzőtárs, hogy olyan közérthetőséggel írja meg mondanivalóját, amelyet minden olvasni tudó ember megért, és magáévá tud tenni. A könyv keletkezésének körülményeiről annyit, hogy amikor megtudtuk és felkértek bennünket, hogy hozzuk létre, akkor a felsorolt személyekkel amikor a műhelymunkát megkezdtük, jutottunk ehhez a dilemmához, amelyről hallottunk Bánkiné kolleganő előadásában, - járt-e Kossuth Kiskunfélegyházán. Nagyon izgalmas kérdés volt akkor, amikor a díszpolgárság centenáris évfordulójára készültünk, és ebből az alkalomból könyv kiadását határozta el a városi tanács. Ott vagyunk a levéltárban, már közeleg az ebédidő, közeleg a határidő, amikor ki kell mondanunk nekünk, akik Félegyháza történetével behatóan foglalkozunk, tudományos igénnyel kutatjuk és ellenőrizzük az adatokat, hogy kijelentsük, járt-e Kossuth Félegyházán. Akkor én már azt mondtam a kutatótársaknak, tiszta szívvel merem kimondani, hogy járt. Ha nem is a központban, de a város más részén, 5 km-t meg kellett tenni Félegyházán, ha Kecskemétről Csongrádra ment. Kossuthnak ez az út is kedves útja volt a másik vonalon. A toborzóút Kecskemét konkrétsága miatt lépett fel, a másik utat szívesebben használta. Azt mondtam, vállalom, hogy járt. Ki merem jelenteni. Bánkiné kolleganő a dokumentumot átvette néhai Fekete Páltól, összehajtotta és eltette. Ő, aki nagyon precíz ember, amikor visszatette volna a helyére az iratot, szépen megnézte, és még egy lapot hajtott. Ott találta azt az iratot, amiről most szólt is. Ez a kutatói szerencse. Így vagyunk más témáknál is. Így szeretnénk egyszer megtalálni nagy dilemmánkra a válasz, hogy itt
- 10 született-e Petőfi. Állítjuk azt is ugyanúgy, ahogyan Kossuth itt járt. Tényeket tudunk felsorolni, de mégsem tudjuk bizonyítani, hogy így volt. A tudományosság még mindig nem fogadja el, amit saját maga mondott, félegyházi származású, - amikor a házassági anyakönyvet aláírta. Itt tartunk. Nyugodt szívvel mertük, miután a felsorolt adatokat megtaláltuk, a könyv vezető írásává tenni. Úgy láttuk, hogy a hagyományok erősítése, megújítása érdekében szükséges, hogy ez a tanulmány vezesse be az új könyvet. Ezért közösen mertük vállalni a felelősséget. Megnyugtatott, hogy amikor az anyagunk a lektor kezébe került, ő nagyon gyorsan kézírásával visszaigazolta, hogy bátrak vagyunk és igazunk van. Fény derült akkor nem látott összetevőkre. Meg szeretném erősíteni az eddig elhangzottakat, miszerint járt itt. Örömünkre, büszkeségünkre. Nagyon furcsa körülmények jártak itt abban az időben. Hallatlanul nehéz idők. Amikor elbukik a szabadságharc, és embereket kell menteni. Nem véletlen, hogy 1882-ben, amikor kiadja Szerelemhegyi a monográfiáját, 5 sort ír a Kiskunfélegyháza történetéről szóló monográfiájában a 48-49-es szabadságharcról. Ennek is meg volt az oka. Szerelemhegyi Tivadar a nagy tekintélyű Szerelemhegyi családnak volt a tagja. Ő akkor, amikor a könyvet írja, a budapesti Ferencz József nevelőintézet tanára. Még 82-ben sem írhatott többet az itteni eseményekről és körülményekről. Amikor igényeket támasztunk, akkor a kor összefüggéseit is meg kell nézni, a szereplők mozgását, elkötelezettségét, múltját és lehetőségeit, mert mindezek együttesen adják azt, hogy ki milyen álláspontot képvisel, mit foglal el. Tényfeltáró, történelmi viszonyokat és összefüggéseket bemutató, rendszerező és összegző emlékanyagot csináltunk. Az emlékanyag fogalom kiemelése olyan irásműre utal, amely konkrét esetben alkalomhoz kötötten, Kossuth Lajos személyével, a hozzá fűződő korszak nevezetes eseményeinek összegzéseivel kapcsolatos, tehát történelmi jelentőségű. A könyv címe arra mutat, hogy a témafeltáró anyagban vannak olyan helytörténeti események, adatok, hagyományrészletek, amelyek a történelmi tényekhez kapcsolódóan a Kossuth kultuszba ágyazottan gazdagíthatják, színezhetik, vagy éppen hitelesíthetik történelmi múltunk emlékeit. Az eredeti mű kiadásának konkrét szándéka, és a cél megvalósítás alkalomszerűsége Kossuth Lajos félegyházi díszpolgárságának centenáriumához volt kötve. Ünnepi kiadványként indult, hogy méltó legyen ahhoz, kapcsolja össze a 100 évvel ezelőtti eseményeket, és kösse össze a mi Kossuth hagyományainkkal, amikor Kossuth Lajos honpolgárságának védelméről szólunk. Amikor felszólítja Magyarország összes, rendezett tanácsú városát, hogy cselekedjen Félegyháza módjára, és az újhullám kezdetén kövessék Félegyháza példáját, válasszák Kossuth Lajost mindenütt díszpolgárrá, hogy ezzel is kifejezésre juttathassa a nép a fennálló uralom ellenére, hogy a magyar nép szívében Kossuth Lajos magyar honpolgár volt, van és az is fog maradni. Ez egy nagyon fontos politikai állásfoglalás. Ebben van nagy jelentősége Félegyháza címadó hagyományának, és határozatának.
- 11 A kevés köszönő sorban a levélről keveset szóltunk. Ha tudtam volna, hogy így alakul a mai nap anyaga, ahogyan alakult, akkor most elemezném Kossuthnak a levelét. Mit is mond nekünk Kossuth a 200. éves születésnapon. Abban a levelében, ahol a szabadságharccal, forradalommal kapcsolatos nézeteit összefoglalja, a kiegyezés elleni küzdelmet, a magyar szabadságért és függetlenségért való tennivalókat elemzi, és előhozza, mi az, hogy összefogni? Hogyan kell összefogni? Nem egy öregember siránkozása ám ez a levél. Biztató levél. Válaszol sok-sok levélre. Nem véletlenül teszi, hogy a félegyháziaknak írja a válaszlevelét, mint kezdeményezőt, hogy bátorítsanak másokat is hasonló cselekedetre. Az a levél mindenkinek szól. Nemcsak Félegyházának. Ezért lehetünk büszkék, hogy mi ezt a tisztességet megkaptuk, nekünk írta Kossuth Lajos ezt a levelet. Az eredeti mű kiadásakor Kossuth leveléből, amelyet a Kiskun Múzeum adattárában őrzünk, 500 példányt másoltattunk. Az 500 példányról annyit tudok, hogy a 6. szám az enyém. Nagyon fontos dokumentum. Aki érdeklődik iránta, megtalálja vagy a múzeum, vagy a könyvtár gyűjteményében. Az előző ünnepségen, amikor a helyjelölő emléktáblát avattuk, teljesen véletlenül, nem beszéltünk össze a szónokkal, ugyanazt emelte ki, amit én a nagy, hosszú levélből: „Ha szerény nevem emléke túl találna élni halálomat, ha bár csak úgy is, mint a világot túléli illatja, midőn szirmai földre hullanak, azt az egy elismerést úgy hiszem, nem fogná emlékemtől megtagadtatni még ellenségem sem, hogy nem magamnak éltem, hanem hazámat igyekeztem legjobb belátásom és tehetségem szerint szolgálni, becsületes szándékkal, önzetlenül.” A Kossuth emlékkönyv tartalmában és formájában 15 év múltán is megőrizte időszerűségét, és alkalmas arra, hogy a nagy hazafi születésének 200. évfordulójának jeles alkalmával kezünkbe vehessük. Az emlékkönyv kiadóját az a cél vezérelte, hogy a város lakosságával széles körben megismertesse az 1848-as forradalmi hagyományaink gyökeréig nyúló Kossuth kultusz lényeges összetevőit, a helyi kultuszt éltető események hazafiságunkat ma is tápláló, és erősítő érzelmi forrásait. A kiadói szándék a hasonmás kiadásával változatlanul a helyi Kossuth kultusz ápolásához, cselekvő hazaszeretethez alkalmas eszköz kézbeadása. A szerzőket elmondta polgármester úr, nem említem. Látjuk a címekből, hogy ez az összefoglalás megvan. Járt-e Kossuth Félegyházán, a 48-as hagyományok alapjai Félegyházán Fekete János írásában. Kossuth kultusz Félegyházán, Fazekas István összefoglalásában, aki elemezte és időrendben összegezte jól felhasználható, történelmi tanulságaival a napjainkig terjedő Kossuth kultuszt. A bemutatott hét forrás közül kiemelkedik a Kossuth Lajos levél, amelyben megköszöni díszpolgárságát. A kötetet 15 egységet tartalmazó függelék, kép és ábrasora zárja le. A kiadvány terjedelmét, amit tarthatunk kicsinek is, nem a rendelkezésre álló forrásanyag mennyisége, hanem a szűk költségvetési keret határozta meg. Ennyi pénzünk volt, ekkora könyvet csináltunk. Pontosan meg lehet határozni, hogy mennyiért mit.
- 12 Emiatt kényszerültünk arra, hogy a helyi hírlapokban megjelent Kossuth kultusz jegyében keletkezett értékes és közérdeklődésre számot tartó írásokat a kötetből kihagyjuk. Az adott körülmények között meg kellett elégednünk a cikkre való utalással sokszor. Könyvünk ékes bizonyítéka annak a félegyházi hazafias törekvésnek, hogy Kossuth emlékét örökítsük át unokákról unokákra. Tanuljuk meg Móra Ferenc nyomán, a hazafiúi érzést úgy ápolni, hogy Kossuth szellemében szeressük hazánkat, becsüljük meg azokat, akik a közjóért, a haza függetlenségéért és szabadságáért, önzetlen áldozatos cselekvésre mindig készek. Legyünk mi félegyháziak példamutatóan mindig ilyenek. Ficsór József polgármester: Megköszönöm valamennyiünk nevében ezt a munkát a szerzőknek. Köszönöm azt, hogy lehetőség volt újból kiadni ezt a könyvet. Márcsak azért is, mert az első kiadás már elfogyott. Így az új kiadás megvásárolható mindenki számára. Nagyon fontos valamennyiünk számára, hogy még jobban megismerjük Kossuth Lajost, és Kossuth és Félegyháza kapcsolatát. Az ünnepi testületi ülés végén szeretnék egy gondolatig visszatérni a 100 évvel ezelőtt történt ünnepségre, és szeretném felkéri Vargáné Rácz Juditot, röviden ismertessen egy részletet a korabeli sajtó 1902. évi Félegyházi Hírlap írásából, hogyan is méltatták Kossuth Lajost. Vargáné Rácz Judit előadó: Lásd: 2. számú melléklet Ficsór József polgármester: Felkérem Réti Csaba operaénekest fáradjon ki a mikrofonhoz, és az ő segítségével kérem, közösen énekeljük el a „Kossuth Lajos azt üzente” c. dalt. Ezennel az ünnepi képviselőtestület véget ért, de a műsorunk még nem. Kérem kedves vendégeinket, vonuljunk le a Városháza bejárata mellett lévő emléktábla avatására, majd a Városháza előtti téren felállított színpadon nézzük meg közösen a Kossuth Lajos Középiskola és Szakiskola műsorát. Ezt követően indul a fáklyás felvonulás a Blaha Lujza térre a Kossuth szoborhoz. Köszönöm szépen a részvételüket. K. m. f. Ficsór József polgármester
Dr. Fehérváriné Dr. Csölle Yvette jegyző Berecz József Bozó Lajos jegyzőkönyv-hitelesítők
