KISKORÚAK BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE A POLGÁRI KORSZAK MAGYARORSZÁGÁN

MISKOLCI EGYETEM  ÁLLAM­ ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR   JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK     

   

KISKORÚAK BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE A POLGÁRI KORSZAK  MAGYARORSZÁGÁN        SZERZŐ: HORVÁTH ANETT HELGA  IGAZGATÁSSZERVEZŐ SZAK  LEVELEZŐ TAGOZAT    KONZULENS: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN  EGYETEMI DOCENS    MISKOLC  2014 

 

UNIVERSITY OF MISKOLC  FACULTY OF LAW   DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY       

  MINORS IN CRIMINAL LAW TO CIVIL ERA IN HUNGARY IN        AUTHOR: HORVÁTH ANETT HELGA  BA IN PUBLIC ADMINISTRATION MANAGEMENT  PART­TIME COURSE    CONSULTANT: DR. KONCZ IBOLYA KATALIN  ASSOCIATE PROFESSOR        MISKOLC  2014 

 

Tartalomjegyzék Bevezetés……………………………………………………………………..…….-2I.Fejezet……………………………………………………………………………-41.Csemegi Kódexet megelőző szabályozás………………………………………...-4II.Fejezet….………………………………………………………………………..-81.1878.évi.V.tv, a Csemegi Kódex…………………………..……………………..-82.A Csemegi Kódex és a fiatalkorúak büntetés végrehajtása……………………...-11III.Fejezet….……………………………………………………………………...-151.1908.évi.XXXVI.törvénycikk,vagyis az I. Büntető Novella…...……………….-152.A szocialista büntető kódex…………….…………………………………….…-23IV.Fejezet….……………………………………………………………………...-271.1978.évi.IV.törvény, a Büntető Törvénykönyvről………………………….…...-272.Javító intézeti nevelés kialakulása Magyarországon………...……………….…-33Összegzés…..……………………………………………………………………..-37Irodalomjegyzék……………………………………………………………….….-42-

1

„ A gyermek minden pillanatban teljes és totális, és semmiben sem lát ellentmondást. Amikor haragszik, akkor ő maga a harag, amikor szeret ő maga a szeretet. Úgy lép át egyik pillanatból a másikba, hogy közben nem csinál belőle dilemmát. Semmiből sem csinál problémát. Nem rágódik ellentmondásokon, mert még nem gyártott magának elméleteket. Még nem tudja, hogy milyennek kell lennie. Egyszerűen csak hagyja, hogy történjenek az események, együtt áramlik az élettel.” ( Osho)

Bevezetés Szakdolgozatomban a kiskorúak büntetőjogi megítélést vontam vizsgálta alá. Úgy vélem a felnőttektől eltérő, speciális szabályrendszer kialakulása a gyermeki elkövetőkkel szemben alapvető mérföldkő a jogi szabályozás történelmében. Munkám során megvizsgálom a polgári korszak Magyarországán jellemző szabályok kialakulását az egyes reform törekvéseket, amely a hazai büntetőjog lépésről-lépésre történő fejlődését és gyökeres átalakulását eredményezte. Kutatásom széles időintervallumot ölel fel, kiterjed első büntető törvénykönyvünket megelőző időre egészen az 1978.évi IV. törvény rendelkezéséig. Rávilágítok az egyes normák közti különbségekre,

eltérésekre

és

változásokra.

Központi

tényezőt

képez

a

korhatárelemzés, mivel a tanulmányozott anyagi normák a büntetőjogi elveknek megfelelően változtak. Fontos leszögezni, hogy az elkövetők kapcsán olyan életszakaszról beszélünk, amikor még nem képesek cselekményük társadalomra veszélyességének fokát felmérni vagy megítélni. Éppen ez az oka annak, hogy az említett korszak is azt tűzi ki célul, hogy speciális elbírálás alá tudják vetni a kiskorúakat. Jellemzően nem a megtorlás, hanem a humánosabb szabályrendszer kialakítása volt a cél, melynek lényege, hogy az általánostól eltérő, tipikusan felnőtt korú elkövetőktől eltérő joganyagot dolgozzanak ki, ami enyhébb elbánást biztosít. Jogtörténeti fejlődés integráns részeként említhetjük meg az 1843.évi büntető 2

törvénykönyv javaslatot, amely már szabályozási tárgyként kezelte a kiskorú elkövetőket. Jelentős áttörést a szabályozás terén a Csemegi Kódex megjelenése jelentette. Deklarálta a büntethetőségi korhatárt, de a belátáshoz kötötte a büntethetőséget és a felelősségre vonást. Fiatalkorúakra alapjában véve enyhébb büntetést szabott ki, de a büntetés foganatosítását tekintve nem volt eltérés a felnőtt korúakhoz képest. A kódex első jelentős átdolgozásával megszületett az első Büntető Novella, amely átfogó büntetési szabályrendszert hozott létre a kiskorúak számára. Az ítélkezési gyakorlat során a bírák lehetőséget kaptak arra, hogy megismerhessék és feltárják az elkövető személyiségét. Ez biztosította azt, hogy a leg személyre szabottabb intézkedést érvényesítsék minden egyénre. Már nem a belátási képesség hanem, erkölcsi-értelmi fejlettség állt a büntethetőség központjában, aminek az elkövető a cselekmény megvalósításakor birtokában van. Dolgozatomban igyekszem rávilágítani arra az összetett törvénykezési munkára, ami a korszakra jellemzően a fiatal elkövetők megmentésére irányul. Bemutatom az egyes törvénykönyvi rendelkezéseket, törvényjavaslatokat az ezekkel kapcsolatosan felmerülő jogvitákat, és a polgári korszak jogterén munkálkodó írók és gondolkodók véleményeit. Számos a korszakban jelentős személyiség véleményezi a fiatal korosztályt érintő büntetőjogi szabályozást. Fontos, hogy az adott életkorban elkövetett cselekmény is bűncselekménynek minősül, mégis eltérő reakciót szül szemben a felnőtt korú elkövetőkkel szemben. Dolgozatomban jogtörténeti aspektusból vizsgálom a kiskorúakra vonatkozó speciális büntető szabályozás kialakulását. Történeti elemző módszer segítéségével időbeli sorrendben mutatom be a polgári korszak Magyarországán jellemző büntető gyakorlatot. A kiskorú elkövetők szempontjából lényeges szankció rendszer kapcsán, bemutatom a korra jellemző és tipikusan fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó intézkedést a, javító intézeti nevelést. Az intézeti nevelés célját, szükségességét és kialakulásának történeti jelentőségét. A téma megismerését alapvetően a korabeli források tanulmányozása, az ezekre reagáló szakirodalmi művek, cikkek segítették. Összefoglalva dolgozatommal elérni kívánt cél, hogy a klasszikus értelemben vette törvény előtti egyenlőség elvéből kilépve tételesen bemutassam a szabályozás fejlődés lépéseit, melyik, hogyan és milyen változásokat hozott és hogyan járult hozzá egy speciális, felnőttekétől eltérő szabály rendszer kialakulásához.

3

I.

Fejezet

Csemegi Kódexet megelőző szabályozás A büntetőjog szempontjából lényeges büntethetőségi korhatár meghatározása a történelem során, tipikusan a törvényhozók szubjektív döntésén alapult. Ezek a jogalkotói döntések pedig mindig jogpolitikai célok által motiváltak. A Csemegi Kódexet megelőző szabályok a gyermekkort nem fogalmazták meg határozott értelemben. Ez volt az oka annak, hogy a kiskorúak és így a fiatalkorúak büntetőjogi megítélése sem volt mindig egyértelmű. A rájuk vonatkozó szabályok folyamatosan alakultak ki a 19-20.század időszakában. Kezdetben a klasszikus értelemben vett normák érvényesültek, amik a törvény előtti egyenlőség elvét hirdették. Megtorlásban látták a megfelelő büntetést, amit egységesen alkalmaztak gyermekkorú illetve felnőtt elkövetőkre egyaránt. Az elkövetők, e kategóriába eső fiataljai nem képeztek külön kategóriát a ítélkezésben az életkor leginkább enyhítő tényezőként merülhetett fel. Ezek voltak azok a problémák, amiért a polgári korszak célul tűzte ki, ezen szabályok megreformálását.

A

tradicionális

magyar

büntetőjog

a

büntethetőségi

korhatárhoz, azaz a törvényes kor (altas legitima) eléréséhez igazodott. Kezdetben ez nem volt egységes, osztott volt férfiak és nők tekintetében. Nemi különbség tétel alapján férfiak 14. életév nők 12. életév elérésével minősültek vétőképesnek. 16. századtól egységesítették 12 évben mindkét nem esetében.1 A büntetés az emberiség történelmének kezdettől fogva konstans tényezője. A nagy és fejlett társadalmak megjelenése előtt még nem beszélhetünk merev társadalmi elvárások rendszeréről, a viselkedési normák mindig nemzedékről nemzedékre szálltak és az így elsajátított erkölcsi normák számítottak társadalmilag elfogadhatónak. Ahogy a társadalomfejlődésnek indult, egyre inkább szükség volt a politikai, jogi szervezetek létrehozására. Az állam fokozatosan magára vállalta a büntetés és a felelősségre vonás feladatát, az 1

Balogh Ágnes: A gyermekkor. In: Balogh Ágnes – Gál István László – Hornyák Szabolcs – Kőhalmi László –Nagy Zoltán – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog – Általános Rész (Szerk.:Balogh Ágnes – Tóth Mihály). OsirisKiadó, Budapest, 2010. 135. o.: „1505 tájékán egységesítették a két nemre vonatkozó korhatárokat, ettől kezdve a tizenkettedik életév betöltése jelentette a törvényes kor elérését. A törvényes kor betöltése után a bíró dönthette el, hogy a bűncselekmény elbírálása során figyelembe veszi-e az elkövető fiatal korát. Később a XVII. században a tizennégy éven aluli gyermekeket már beszámítási képességük hiányára hivatkozva nem büntették, a vétőképtelen kor határa tehát némileg kitolódott.”

4

emberek pedig tisztában voltak azzal, hogy milyen magatartását kell tanúsítaniuk egymással szemben. „A társadalom egyes tagjai tisztában voltak azzal, mit várnak tőlük a többiek. Ha nem aszerint viselkedtek, helytelenítették magatartásukat,megvetették, esetleg ki is közösítették őket.”2A viselkedési szabályokon kívül eső cselekedetek büntetést vontak maguk után, büntetni azonban csak az a társadalom tud, amimnek ehhez, szükséges eszközei rendelkezésre is állnak. „Jogi büntetés azonban csak olyan társadalomban képzelhető el, amely már ismeri a jogot.”3A fejlődő társadalmi normák fejlődő jogi szabályozás irányába mutattak. A korábbi szabályozás újítása iránti igény már a Magyar Tudós Társaság által 1837-ben megjelentetett Törvényszéki

Magyar

Szlemenics Pál Törvény

című

műben is

művében

a

fellelhető. fenyítő

Fenyítő

büntetések

keményítéséről és lágyításáról írt. Alapvető kérdésként veti fel a következőt: „Egyébiránt hány esztendős korukig legyenek a gyermekek felmentve a törvénybeli büntetés alól, mivel az elmebeli tehetségek egyik személyében előbb, másikban később fejlenek ki, szám szerint meghatározni nem lehet.4 Hasonlóan jelentős megállapítást vélhetünk felfedezni Vuchetich Mátyás 1819ben kiadott munkájában is, aki a gyermek és értelmi használat kettőse között von párhuzamot. Véleménye szerint bűncselekmény elkövetésére, mint olyan a gyermek nem képes és mivel nincs értelmi használatának olyan tudatában, minden nyilvános megtorlástól is óvni kell. „ A bűncselekmény alanya tehát lehet I. minden személy, amíg értelem használatának birtokában van; aki tehát értelem birtokának nem örvendezhet, az bűncselekmény elkövetésére sem képes, ilyenek a gyermekek…”5Művében kifejti, hogy a gyermekeket mentesíteni kell minden megtorlás alól, hisz nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Nem lehet szándékossággal vagy gondatlansággal vádolni őket. Ezen kategóriája az elkövetőknek, akik már serdült kort elérik leginkább „házi fegyelem” útján kell, megkapják méltó büntetésüket. Ezzel is gondoskodva arról, hogy hasonló természetű cselekmények a jövőben ne valósulhassanak meg. 2

Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 19. o. Zlinszky János: Római büntetőjog. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991, 18.o. 4 Szlemenics Pál Fenyítő Törvényszéki Magyar Törvény 2. átdolgozott kiadása, Eggenberger és Fia Akadémia Könyvárusoknál Pest 1847. 79.o 5 Vuchetich Mátyás: A magyar büntetőjog rendszere-I.könyv elméleti büntetőjog Magyarország felsőiskoláinak használatára (1819)- A Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Budapest .2007.88.o 3

5

Az egységesség megvalósulása e szabályozás terén a XIX. században teljesedett ki. Az Országgyűlés 1840-ben Országos Választmányt bízott meg egy egységes tervezet kidolgozására. Három albizottság kezdte meg a munkát: anyagi, eljárási, börtönügyi albizottság. Szövegezési munkát az anyagi albizottságban Deák Ferenc vállalta el, eredményül megszületett az 1843-as törvényjavaslat, ami mai napig mérföldkőnek számít jogtörténetünkben annak ellenére, hogy sosem emelkedett törvényi erőre. A bűntettekről és büntetésekről szóló rész, Deák Ferenc művének tekinthető. Az anyagi és eljárásjogi javaslat is megbukott a főrendi táblán, mindemellett az uralkodói szentesítés is elmaradt. Tagolását tekintve két fő részre bomlott, büntetések és kihágások képezték a két nagy csoportot. Legsúlyosabb büntetésként szabadságvesztést ismert el, valamint büntetéseknek csak felső határát rögzítette alsó határ megítélése a bíró belátására volt bízva. Büntethetőségi korhatárként 12 évet jelölt meg a javaslat. Gyermek elkövetőkkel szemben legjobb fellépés, ha szüleik vagy felügyelőjük fenyítik meg őket persze a közhatóság felügyelete mellett, hisz a fenyítés ténylegesen meg kell, valósuljon. Az elkészült javaslat mind anyagi jogi, mind eljárás jogi szempontból korszakalkotó, az egységes szabályozás hiányát hivatott pótolni, célja egy visszaélésektől mentes joggyakorlat megteremtése. Az 1843.évi börtönügyi törvényjavaslat vitáit megvizsgálva az alábbi következtetésre jutottam. Az 1843as javaslat kidolgozására felállított választmány lényegében mandátumát túllépve és szélesebb körben értelmezve, olyan javaslatot dolgozott ki, amely az akkori Európa legmodernebb és leghaladóbb bűntető kódexét teremtette meg. A munka eredménye Deák Ferencnek, elvbarátainak és liberális nemes gondolkodóknak volt köszönhető. A börtönügyi javaslat azonban nem igazán tesz jelentést a kiskorúakra vonatkozóan. A választmány lényegében támogatólag nyilatkozott e kérdéskörben, a 16 éven aluli bűnösök javító iskolájáról rendelkeztek. Az alválasztmány hatáskörébe utalta azonban annak eldöntését, hogy ezeket a kerületi börtönökhöz vagy törvényhatósági fogházakhoz csatolva működtessék-e? 1840. évi V. törvénycikkel kiküldött Országos Választmány tehát elkészítette 1843-ban hazánk új kódex javaslatát, ami a magyar büntetőjog szempontjából hatalmas fejlődésnek könyvelhető el. Finkey Ferenc véleménye szerint „hatalmas kár, hogy ezt a kitűnő munkálatot a bécsi Udvari Kancellária 6

szűkkeblűsége nem engedte törvényerőre jutni.”6Azt azonban megállapíthatjuk, hogy az 1843.évi törvényjavaslat szakítást jelzett a feudális joggal egyben pedig előre lépést a fejlődő Európa irányába. A hazai közjogi helyzet megváltozását eredményezte az 1848-as szabadságharcot követően, amikor is az osztrák Büntető Törvénykönyvet kezdték el alkalmazni. 1852. május 27–én kihirdetett osztrák büntetőtörvénykönyvet hazánkban is bevezették. Az abszolutizmus eszközei fokozottan jelen voltak egészen a kiegyezés időszakáig.7 A Habsburgok igyekeztek minden területre így a jogterületre is kiterjeszteni abszolút hatalmukat. Az osztrák rendelkezési gyakorlat egészen 1860-ig elhúzódott, amikor I. Ferenc József által kiadott októberi diploma visszaállította a szabadságharcot megelőző gyakorlatot. A diploma 1860. október. 20-án került kiadásra ez egy császári királyi rendelet volt a birodalom államjogi rendezésére. Egyes országok számára széles körű autonómiát helyezett kilátásba és Magyarországon is visszaállította az alkotmányt, a Magyar Kancelláriát és Helytartótanácsot. Ezt követően az 1867-es kiegyezés újra felélesztette a magyar jogrendszer reformja iránti igényt. Szükséges volt egy egységes rendszerbe foglalásra, ami ténylegesen megvalósuló kodifikációs eljárást jelentette. E folyamat megindítása köthető Csemegi Károly nevéhez.8 A kiegyezés után lehetőség nyílt arra, hogy a törvényeket alkotmányos formában hozzák létre, mindkét ház így a képviselőház és a főrendi ház is megtárgyalta a javaslatokat, konszenzus esetén az uralkodó is szentesítette azokat.

6

Finkey Ferenc: A magyar büntető perjogi tudomány háromszázados fejlődéstörténete 1619-1914; (Sárospatak, 1948), A Jogászok a Kultúráért Alapítvány, 2000, 31.o 7 A magyar országgyűlés egészen 1867–ig nem volt legitim, jogkörét az Országbírói Értekezlet gyakorolhatta korlátok között, amely Esztergomban elnökölt. Ide csak személyre szóló meghívás alapján juthattak be a korszak nagynevű képviselői, szakemberei. Gróf Apponyi György országbíró elnöklésével zajlott le az értekezlet, a Hétszemélyes Tábla bíráinak a részvételével. Ráth György: Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, 1861. 32-36.o. 8 Csemegi Károly a magyar büntetőjog-tudomány történek egyik legkiválóbb egyénisége volt. Sikeres ügyvéd kiváló kodifikátor. Kiemelkedő tudását és személyiségét máltan támasztja alá Tarnai János gondolata: „ Csemegi Károlyról még futólagos rajzot sem lehet készíteni…Az ilyen szabású emberek jellemzését nem merítheti ki egyes alkotásainak magukba való leírása. Minden alakításuk, életük systemájának egy mozzanata, az pedig az ország rend szerint alakul. Csemegi működése is ilyen volt. Közel ötven éves tevékenysége a legszorosabb kapcsolatban áll az összes jogi művelődésünkkel.”Tanai János: Csemegi Károly emlékezete. In Csemegi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet Díszülése 1899.október.29.Magyar Jogászegyleti Értekezések, Budapest 1899., 6-7.o.

7

II.

Fejezet

1. 1878. évi V. törvény, a Csemegi Kódex A fiatalkorúak büntetőjoga az a büntetőjogi terület, ami a legdinamikusabb fejlődésen ment át az évtizedek során. Számos reformtörekvés irányult, e jogterület szabályozása iránt, hisz az elkövetők ezen rétege kiemelt figyelmet érdemel mind a prevenció, mind a probléma kezelése és megoldása okán. Európában utolsóként került sor a magyar büntető törvénykönyv kodifikálására. A kódexet9 Csemegi Károlyról nevezték el, aki éveken át igazságügyi államtitkárként dolgozott és munkájával nagymértékben hozzájárult a hazai jogfejlődéshez. Csemegi munkája során nem használta fel az 1843-as javaslatot, de annál inkább kiterjedt figyelme az Európában meglévő aktuális törvénykezési gyakorlatra. Leginkább a francia, olasz, belga, német és osztrák szabályozást vette alapul. Az elkészült törvényjavaslatot mind az igazságügyi bizottság, mind a képviselőház megtárgyalta. Képviselőházunk 1877. november. 22-én ült asztalhoz és 13 ülésen át folyt a tárgyalás, innen a főrendiházhoz került a javaslat. A törvényt végül az Országgyűlés mindkét házában kihirdették az 1880. évi XXXVII.

törvénycikkel.

szeptember.1 napjára esett.

Hatályba

lépésének

hivatalos

dátuma

1880.

Így az 1878. évi V. törvény bűntettekről és

vétségekről az 1879. évi XL. törvénycikkel a kihágásokról együttesen, hivatalosan is megkezdhette működését. Csemegi ezzel a törvénykönyvvel humanizálta a büntetéseket és olyan rendszert vezetett be, ami beillett a korszerű európai törvények sorába.10 A kódex a büntethetőségi korhatárt alacsony életkornál húzta meg, a bűnösség megállapítását egyfajta sajátos bizonyítási folyamathoz kötötte. A fiatalkor fogalmát definiálta a törvényben, így az a személy számít fiatalkorúnk, aki az elkövetéskor, 12. életévét betöltötte, de a 16. évet még nem érte el. Ezen elkövetők esetében a bizonyítási terhet megfordítja és a bíróság számára írja elő 9

1878. évi V .Törvénycikk. A magyar büntetőkönyv a bűntettekről és vétségekről. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5799 10 Annak a jogrendszerek a mintaképe, amihez a magyar büntető törvénykönyv is tartozott az 1810.évi Code Pénal volt. A francia törvénykönyv szerint a 16 életévét be nem töltött személy akkor volt büntethető, ha cselekményének bűnösségét belátta. A fiatalkort enyhítő körülményként fogadta el. A Code Pénal 4 könyvből állt. Átmeneti kódexnek is nevezhetjük. Internetes elérhetőség: http://www.rubicon.hu Tarján M. Tamás: 1804.március 21. Bevezetik az első polgári törvénykönyvet Franciaországban.

8

azt a kötelezettséget, hogy tárják fel annak a tényét, hogy a bűnösség felismeréséhez szükséges belátási képességgel az adott egyén rendelkezett-e? A belátási képesség kapcsán fontos megemlítenünk Schnierer Aladár gondolatait. 1881-ben jelent meg Magyar Büntető Törvény Magyarázata című műve melybe az alábbi tényeket közli: „az élet első szakaszában nincs az embernek tiszta öntudata, nincs olyan képessége, amellyel helyesen megítéli a külvilágot. A gyermek, ki a kötelesség tudatával nem bír, csak ösztönszerűleg cselekszik, ezért tetteit nem is lehet neki bűnül beszámítani.”

11

A beszámíthatóság tehát az a

tényező, ami kivétel nélküli szempontként érvényesül. Nehézséget ebben a helyzetben az okozza, hogy mikortól állapítható meg az az időpont, amikor már az elkövető bír a szellemi érettség bizonyos fokával. A kódex VII. fejezetében a 83.§ és 84.§ rendelkezik a gyermekkort illetően, azt pedig tipikusan beszámítást kizáró vagy enyhítő okként kezelte.12 A 83.§ rendelkezése alapján a gyermek elkövetővel szemben bűnvádi eljárás nem indítható meg, annak nincs helye. Ezzel ellentétben a 84.§ alapján, ha a szükséges belátás nincs meg az elkövetéshez a fiatalkorú nem lesz büntethető, de az eljárás megindítható. Csemegi gondolatai alapján eljuthatunk a bűnösség okáig, ami véleménye szerint a gyermekek elhanyagolt nevelésében és a szellemi fejlettség hiányában rejlik. A nyomor, az elhanyagolt nevelés és maga az elhagyatottság ténye már enyhítő körülményként volt kezelendő az ítélkezésben résztvevő bírák számára. Ennek okán a fiatal elkövetőkre felnőttektől eltérő, enyhébb büntetéseket, de nem más büntetéseket szabtak ki. Erre irányuló szabályozást találhatjuk meg a kódex 85.§.-ban.13 A törvénykönyv amellett, hogy 11

Schnierer Aladár: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvény magyarázata, Franklin Társulat,Budapest 1881. 149.o. 12 Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5799 VII. Fejezet 83-84.§: ” Aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható. Aki akkor midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de a tizenhatodik évét még nem töltötte be, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskorú azonban javító-intézetbe való elhelyezésre ítélhetik, de abban életkora huszadik évén túl nem tarthatik.”Letöltés ideje: 2014.02.22. 13

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5799 VII. Fejezet 85.§.: Ha az előbbi szakaszban meghatározott korú egyének, a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak annak bűnösségét felismerni: a következő szabályok szerint büntetendők: 1. halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt: két évtől öt évig terjedhető börtönnel; 2. öt évtől tizenöt évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő bűntett miatt: két évig terjedhető börtönnel, illetőleg hasonló tartamú államfogházzal;

9

meghatározta a büntetés nemét, alsó és felső határt is deklarált. Szabadságvesztés esetén a gyakorlat azt igazolta, hogy nem képez megfélemlítő hatást a gyerek elkövetők

esetében.

Pénzbüntetés

kiszabása

gyakorlatilag

lehetetlennek

bizonyult, hisz valamennyi fiatalkorú vagyontalannak számított így leginkább kisebb mértékű szabadságvesztésre ítélték őket. A szabadságvesztés azonban nem bírt elég visszatartó erővel, az e korban lévő elkövetőket leginkább megbélyegezte, letöltött idő után ugyanabba a hátrányos közegbe került vissza, amiben a korábbi cselekményt is megvalósította. A törvény azonban nevelési célzattal fenntartja a lehetőséget a javító-intézetbe való utalással. Abban az esetben, ha a bíró úgy vélte, hogy a gyermek elkövető bírt bizonyos fokú belátással cselekménye kapcsán elrendelte a nevelőintézetbe való elhelyezést. „Tipikusan ilyen intézkedés szükséges, ha családbéli rossz példa vezette a kiskorút vagy megállapítható, hogy a családi fegyelem nem tudja a megfelelő útra terelni.”14Fontos tehát megállapítanunk, hogy a fiatalkorú bűnözés visszaszorítására nagy hangsúlyt kell fektetni. Erről maga a kódex is így rendelkezett annak ellenére, hogy a törvénykönyv a fiatal bűntettesekkel szembeni fellépésre nagyon kevés eszközt adott a kormányzat kezébe. Ezt igazolja például annak a ténye is, hogy jogintézményként nevesíti a nevelőintézeteket, de azok működéséről már nem szól.

3. más bűntett miatt: két évig terjedhető fogházzal; 4. vétség miatt rendőri büntetéssel. A jelen szakasz értelmében büntetendő egyénekre nézve hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapítható meg. Letöltés ideje:2014.02.22. 14

Schnierer Aladár: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvény magyarázata, Franklin Társulat, Budapest 1881. 168-169.o.

10

2. A Csemegi Kódex és a fiatalkorúak büntetés végrehajtása

A kódex megjelenését követő évtizedekben a fiatalkorúakat tárgyaló büntetőjogi és büntetőeljárás jogi irodalmi művek mind úgy vélték, hogy a kódex túlságosan mostohán szabályozza a fiatalokat érintő következményeket. 15 Ez abban merült ki, hogy azonos, de enyhébb büntetéseket szabtak ki, mint a felnőttek esetében, de a végrehajtásuk is azonos intézetben, azoktól elkülönítve történt meg. 16. év feletti elítéltek pedig már semmilyen külön bánásmódban nem részesültek. A kódex vezette be javítóintézeti nevelést opcióként, azonban sokan úgy vélték, ezek az intézetek a megfelelő szigor híján nem tudnak akadályt képezni az erkölcsi romlottság megszüntetésére. Balogh Jenő 1909-ben kifejtett gondolata hűen tükrözi a fiatalokra vonatkozó szabályozással kapcsolatos véleményét: „ A fiatalkorúak kriminalitásának növekedését márpedig nem deressel és nem bitófával fogják visszaszorítani, hanem a legmodernebb reformokkal, a büntetéspótló, sőt a büntetést egészen mellőző nevelési eszközökkel”.16 Balogh véleménye szerint fiatalkorúak esetében elsődleges a nevelés, mentés és a megelőzés. Meghatározó jelensége a fiatalkorúakat érintő büntetőjogi fejlődésnek és megreformálásnak.17 „Az 1843-as törvényjavaslathoz képest a Kódex előrelépést jelentett, hisz az még csak említést sem tett a fiatalokat érintő sajátos eljárásról. A fiatalkorúak büntető-eljárásjogának modernizációja szinte csak érintőlegesen történt meg. Fiatalok börtönügye párhuzamosan fejlődött a felnőtteket érintő szabályozással együtt, de nem az elvárt szinten és mértékben. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermek és fiatalkorú elkövetőek kriminalitása átfogó szociálpolitikai fellépést igényel. Büntetőjogi szabályozáson túl szükség van állami közbeavatkozásra is,

15

Finkey Ferenc munkássága során számos esetben nyilatkozott fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések kapcsán. Finkey az anyagi büntetőjog prominens képviselője volt, a büntetőeljárás liberális irányzatának híve, büntetéstan alapjainak megteremtője, következetes és humánus büntetésvégrehajtás szószólója is egyben. Finkey szerint „a fiatalkorú (12–18 év) bűnelkövetőkkel szemben nem lehet alkalmazni a felnőtt korúakra vonatkozó büntetési tételeket, valamint hibás gyakorlat őket felnőttekkel együtt börtönbe zárni. Ez ellent mond mind emberiességi, mind közbiztonsági, mind közerkölcsi és kulturális szempontoknak. Fiatalkorút rendszerint nem is szabad jogi értelemben „bűntettesnek”, vagyis bűnösnek tekinteni, csak bűnelkövetőnek. Ilyen személyekkel szemben nem lehet fő cél a büntetés, hanem az erkölcsi erősítés, az „átalakító” nevelés és a helyes irányú jellemképzés.”Finkey Ferenc: A büntető perjog tankönyve, Budapest,1916. 175.o. 16 Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog. Athenaeum, Budapest.1909. 17 Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka: Balogh Jenő.125.o

11

ami megakadályozza a gyermek elkövetők számának növekedését. Azokra az elkövetőkre, akik belátással (discernement) nem bírtak cselekményükre javítóintézetet hoztak létre és ezen elkövetők befogadása révén igyekeztek nem büntetni, hanem preventív tevékenységet folytatni. A javítóintézeti nevelés célja, hogy még időben beavatkozzanak a fiatalkorú életútjába és az elkövetést befolyásoló negatív környezetből kiemeljék. Kezdetben azonban még a bírók is tartózkodtak az intézetbe való utalástól. Az első nevelőintézet Aszódon jött létre 1884-ban, ezután 1886-ban Kolozsváron, később Rákospalotán lányok részére, Székesfehérváron és Kassán működtek hasonló intézetek.18 Befogadóképességük azonban hamar kritikus ponthoz ért, egy idő után már nem csak kiskorú elkövetők, hanem más kényszernevelés alá eső gyermekeket is ide irányítottak. A Csemegi Kódex a végrehajtás feltételeinek kidolgozását többnyire a kormányzatra bízta. A cél a preventív szellemiség megvalósítása, de fontos, hogy tükrözze a kényszerelemeket is. Ranschburg Pál a korszak kiemelkedő pszichológusa az alábbiak szerint nyilatkozott: „Ez intézetekben nem a büntetés a vezérlő elv, hanem a szigorú fegyelem, kényszerelbánás kereteibe beillesztett nevelés és oktatás. Tapasztalati tény az, hogy az alapjukban megromlott, züllő fiatalkorúakkal szemben szentimentális jólelkűség még kevésbé vezet eredményre, mint a könyörtelen szigorúság.19 Az intézetek befogadó képessége azonban csekélynek bizonyult, a kiskorú elkövetők száma folyamatosan növekvő tendenciát mutatott. Egyre gyakoribbá váltak a rövidebb időtartamú szabadságvesztések kiszabásai, amiket a felnőttek büntetés végrehajtási intézeteiben töltöttek le. A fiatalkorúak felnőttekkel való összezárása azonban nem volt jó hatással a gyermeki fejlődésre, sőt a korszak gondolkodói éppen úgy vélték, hogy folyamatos „ragály” hatása alatt állnak a közös összezárás miatt.” Az orvoslás abban mutatkozott, hogy a fiatalok az ország összes fogházainak népességéből kiválasztassanak és külön fogházakba gyűjtessenek össze.”20A külön fogházak létrehozásának alapvető 18

http://www.aszod-afi.hu/intezettortenet2.html Ranschburg Pál: A gyermeki elme fejlődése és működés, Budapest 1905.157.o. Ranschburg Pál nemzetközi hírű elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár, a kísérleti pszichológia és a gyógypedagógiai pszichológia megteremtője Magyarországon. Számos gyerekek képességeivel kapcsolatos kutatás vezetője. 20 Kun-Láday: A fiatalkorúak kriminalitása ellen való küzdelem Magyarországon, Budapest 1905.384.o 19

12

indoka az volt, hogy a kiskorúakat óvják a bűnfertőzéstől, másrész munkáltatásuk és képzésük révén utógondozásuk is hatékonyabban tudott volna működni. A minisztérium börtönügyi osztálya neki is látott felmérni a 12-20 év közötti elkövetők számát az intézetek felállítása kapcsán. 1903 végén azonban olyan elhatározásra jutott az igazságügyi kormány, hogy a bírósági fogházakban lévő 12-15 év közötti foglyok, akik teljesen egészségesek és így képesek munkát végezni, elhanyagolt nevelés, rosszhajlamok és erkölcsi érzet hiánya miatt szorulnak kényszernevelésre, korábbi megoldással élve kerüljenek csak javítóintézetbe. Ennek tudatában, fiatalkorúak fogházába csak a 16-20 év közötti elkövetők kerültek volna. A fogház megvalósításához számos szempontot kellett figyelembe venni. Fontos volt, hogy népes városban hozzák létre ahol biztosítható a külső munkához szükséges földterület, legyen szakképzett személyzete, modern, higiénikus, biztonságos és megfelelő kapacitása legyen az elkövetők befogadására. Ezen feltételeknek a kassai fogház felelt meg leginkább, így Kassai Kerületi Fogház néven 1905 januárjában kezdte meg működését. A Csemegi Kódexet számos bírálat érte, oka lehet ennek talán az is, hogy a törvény az 1843-as javaslatot teljes mértékben mellőzte. A kódex társadalmipolitikai megítélése az elmúlt idők folyamán jelentős változáson ment keresztül. Az első Csemegi féle javaslatot nagyon hűvösen fogadták főleg az 1843-as javaslattól való eltérés miatt. A századforduló után az újabb büntetőjogi irányzatok megjelenése miatt egyre inkább hűvösebben tekintettek, mint a törvényre, mint a kodifikátorra. A második világháború után még élesebb lett az ellenreakció, amit három szempont alapján különíthetünk el. Az első szempont azt hangsúlyozza, hogy a Kódex társadalmi rendeltetése tulajdonképpen a tőkés társadalmi rend és a liberálkapitalista államrend védelme. Második szempont az 1843-as javaslattól való eltérést sérelmezi ami, visszalépést jelent, mint társadalmi, mint jogi szempontból. Harmadik szempont arra utal, hogy a Kódex mindekképp a klasszikus büntetőjogi iskola kiválóan megfogalmazott, de elkésett alkotása.21 A kor kiemelkedő személyei közül meghatározó Balogh Jenő gondolata, aki az eltérést alapvetően Csemegei Károly kodifikátori ambícióival magyarázta. Másrészt úgy vélte a korban domináns a jogdogmatikai irányzat 21

Forrás: Horváth Tibor: ’ Az első magyar büntető törvénykönyv és kodifikátora: Csemegi Károly; megj.: Mezey Barna (szerk.): A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére. Budapest, Osiris,2001. 24-36.o.

13

megléte, amely hatással van a büntető tudomány fejlődésére.22 Az 1878. évi V. törvény bírálói a törvény fő hibáit abban látták, hogy büntetési rendszere bonyolult, a mellékbüntetéseket rendszertelenül kapcsolja a főbüntetésekhez. Fő hibái közé sorolható, hogy a fiatalkorúakra és visszaesőkre nem állapított meg megfelelő szabályokat. A revízió iránti igény viszonylag korán feléledt és ez vezetett el végül az 1908.évi Büntető Novellához. Maguk a bírálók sem zárkózhattak el az elől, hogy a kódex számos erénnyel bírt legmeghatározóbb kritikusa Fayer László23 is elismerte, annak ellenére, hogy eklektikus a mű mégis hatalmas jelentőségű a büntetőjog fejlődésében. Három nemzedéken át volt a Kódex a büntetőjog tudományának és oktatásának alapja. A kódex képezte a büntető jog törzsanyagát 70 éven át, ellentmondásokkal valamint a kritikákkal együtt sokat lendített magyar büntető jogtudomány fejlődésén.24

22

http://majt.elte.hu A Csemegi Kódex értékelése. Balogh Jenő Csemegi Károlyról: „ Csemegi rajongott a dogmatikáért, inkább volt ennek a tudósa, mintsem törvényhozója. 23 http://majt.elte.hu Fayer László büntetőjogász 1842–ben Kecskeméten született. Egész életét a büntetőjog tudományának szentelte. 1895–ben a büntetőjog és a bűnvádi eljárás rendkívüli tanára lett. A Magyar Jogászegyesület megalapítóinak sorában is ott találjuk. A Magyar Themis című jogi szaklap, majd a Jogtudományi Közlöny szerkesztője. Írásaiban élénk vitát nyitott a Btk. hibái és a bírósági tévedések ellen. Kiemelkedő jelentőségű műve a magyar jogászság és jogtudomány olyan produktuma, mely méltán tartott igényt a nemzetközi elismerésre is. 24 Király Tibor-Máthé Gábor-Mezey Barna: A polgári büntetőjog története, in:Magyar jogtörténet(Szerkesztette: Mezei Barna) Budapest 2003, Osiris Kiadó 293-296.o.Letöltés ideje:2014.02.24.

14

III.

Fejezet

1./ 1908. évi XXXVI. törvénycikk, vagyis az I. Büntető Novella A hosszú ideje változatlanul hatályban lévő Csemegi-kódexxel szemben számos kifogás merült fel, a legnagyobb gyakorlati problémát talán az okozta, hogy minden elkövetőt egy megítélés alá vont, legyen az alkalmi elkövető, visszaeső vagy fiatalkorú. Megahatározó volt Szilágyi Dezső25 igazságügyi miniszter javaslata a fiatalkorúakat érintő változásokról. A hazai börtönügyet egyébként is az

igazságszolgáltatás

legsötétebb

oldalának

tartotta.

„Börtöneikben

a

legaggasztóbb mértékű túltömöttség uralkodik. Együtt vannak bennünk, fegyházra, börtönre, fogházra ítéltek, vizsgálati foglyok, öreg, megrögzött gonosztevők és fiatal bűnösök.”26Már 1892-ben szükségesnek találta a módosítást, és úgy vélte a javítás-nevelés kell, előtérbe kerüljön, erkölcsi büntetéseket kell szolgalmazni és a legfontosabb, hogy a korhatárt meg kell emelni. 1902-ben hasonló változatás iránti igény kapcsán Balogh Jenő fogalmazta meg büntethetőség feltételeként, erkölcsi-értelmi fejlettséget, véleménye szerint ez a központi tényező, amit meg kell megvilágítani az eljárás folyamán. A reform javaslat a Csemegi Kódex legfontosabb pontjait érintette így kiemelve a kiskorúakra vonatkozó szabályozás fontosságát. A javaslat lényegében hatályon kívül helyzete a 12 év aluliakat érintő valamint a 12-16 év közötti elkövetőkre vonatkozó rendelkezéséket és ezek helyett új szabályozást kezdeményezett. A korszak nagy képviselői vegyesen nyilatkoztak a Kódex módosításáról. Egyesek úgy vélték elegendő csak a sarkalatos pontok módosítása, erre pedig abszolút alkalmas volt egy büntető novella elkészítése. Mások azonban úgy vélték, hogy teljes revíziót kell megvalósítani, mert a Kódex hatályba lépése óta sok idő telt el, ami tényleges társadalmi, politikai környezetváltozást idézett elő és ez alapjában feltételezi egy új törvénykönyv létrehozást. Ezen viták felkutatásához sokat segített a Képviselőházi Naplók tanulmányozása. Az 1906. évi XIX. kötet, 1908.május.20-tól kezdve teljes képet adhat számunkra a módosításokat érintő kérdésekről, vitákról. 339 ülésnap 25

Szilágyi Dezső 1889. április. 9. és 1895. január.15 között volt igazságügyi-miniszter, három kabinetben: Tisza Kálmán, Wekerle Sándor és Szapáry Gyula kormányában. A parlament kiemelkedő alakja, pártvezér, első rangú jogász. Korának irodalmi értelemben is egyik legképzettebb jogásza volt. Földes Béla: Szilágyi Dezső emlékezete. Jellemtani tanulmány és életképi vonások vázlata. Budapesti Szemle 244. kötet.1937. 26 Képviselőházi Napló 1889.XII kötet 328.o.

15

anyagát tartalmazva számos felszólaló szemszögéből láthatjuk az akkori szabályozáshoz kötődő reakciókat. 27Meghatározó Visontai Soma gondolata mely az időtállóságot helyezi véleménye központjába, a változtatás szükségességét abban látta, hogy nem lehet egy olyan törvénykönyvet létrehozni, ami mindvégig képes egy nemzetet, annak valamennyi igényt kielégítve szabályozni. „ Az idők változatával, és különösen akkor, hogyha azon a területen, a melyre a törvény vonatkozik, más jelenségek merülnek fel, a társadalom is más szempontokat táplál, mert nem csak a társadalom felfogása, hanem a tudomány és annak keretében a felfogások is változnak: akkor az a törvény már hivatását betöltötte és módosításra szorul.”28 Ezzel szemben Nagy Emil képviselő hangot adott elképzelésének melyben azt vallotta, sokkal jobban örült volna egy teljes átfogó revíziónak, mint egy részleges novellának.29 A 336. országos ülésre 1908. június. 1-én került sor itt már többen osztották azt a véleményt, hogy nincs elég idő egy átfogó kodifikációs munkára, ésszerűbb, ha ad hoc jelleggel reagálnak a legfontosabb és sürgetőbb kérdések megoldására. A viták is igazolták, hogy itt volt az ideje a változtatásnak, európai szinten és hazai tekintetben is átalakulás ment végbe, mint politikai, mint társadalmi szinten, ezekhez igazodva pedig kötelességük volt újra szabályozni a fiatalkorúra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy a változásokkal lépést tarthassunk. Az I. Büntető Novella az 1908.évi XXXVI. törvénycikk a büntetőtörvények és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról címet kapta meg. Öt fejezetében 52 szakaszt foglalt magába. Második fejezete: A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések a 15.§ és 35.§ között deklarálódik. A Novella 1908. július.30-án nyert szentesítést, az Országos Törvénytár 1908. évi augusztus 6-án kiadott 12. számában hirdették ki.30 II. fejezete 1910.január.1-én lépett hatályba. Ahhoz, hogy a Novella a tényleges kitűzött célt elérje, új büntetőjogi fogalmakat kellett bevezetni és a mindennapi gyakorlatban is alkalmazni kellett azokat. A novella szakított a hagyományos büntetőjogi eszmékkel, teljes mértékben harmonizált a kontinensre vonatkozó reformtörekvésekkel. Vezérleve az egyéniesítés volt, melyben az eljáró bíráktól - persze törvényes kereteket nem 27

http://www3.arcanum.hu/onap/a090302.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=kn-1906_19&pg=0&l=hun Letöltés ideje: 2014.02.28. 28 Képviselőházi Napló 1906.XIX kötet 385.o. 29 Képviselőházi Napló 1906.XIX kötet 383.o. 30 M-Kir.Belügyministerium: 1908-dik évi országos törvénytár, Corpus Juris. Budapest 1908.

16

átlépve - kötelezettségként elvárták, hogy az egyén valamennyi szempontját figyelembe véve járjanak el. A Novella legmarkánsabb változtatása a büntetés feltételes felfüggesztése és a fiatalkorúak „külön büntetőjogának” megteremtése volt.31 A Novella alapgondolatai: a.) a bűntetetendő cselekményt elkövető gyermekkel vagy fiatalkorúval szemben nem a megtorlás a cél, hanem a megmentés és nevelés, b.) nem lehet fenntartani a korábbi szabályozás azon álláspontját, hogy a bíróság illetőleg a közigazgatási hatóság a büntetőjogi beszámítás alá nem eső, de erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult gyermek megmentése végett akkor sem tehet semmi intézkedést, ha ezeknek züllött környezetéről és erkölcsi romlásáról hivatalos tudomást szerzett is…, c.) a törvényjavaslat a felső korhatárt 16-ról 18 évre emeli fel…, d.) a javaslat elejti a bűnösség megállapításához szükséges belátási képesség fogalmát…, e.) módot nyújt a bíróságnak vagy intézkedő közigazgatási hatóságnak arra, hogy, ha a fiatalkorúnak megfelelő értelmi és erkölcsi fejlettsége van, az egyéniesítés (individualisatio) elvét alkalmazva, annak megfelelő intézkedést foganatosítsanak.32 Balogh Jenő megfogalmazásában ez úgy jelenik meg, hogy: „Tulajdonképpen nem az a lényeg, hogy a fiatalkorú micsoda minősítés alá eső bűncselekményt követett el, hanem az, hogy az egyénisége milyen.”33 Véleménye szerint, „a fiatalkorúnak annyira kellett fejlődnie, hogy különbséget tehessen jó és rossz, megengedett és büntetendő, erkölcsös és erkölcstelen között. A gyermeket és fiatalkorúkat nevelés útján alkalmassá kellett tenni arra, hogy mások, különösen a romlott környezet csábításának és a gonosz példának ellenállni tudjon, a pillanat kísértését leküzdhesse. Ne kövessen el minden alkalommal bűncselekményt, amikor éppen az inger vagy a véletlen arra módot nyújt, hanem cselekedjék értelemmel és az erkölcsi fejlettség vezesse őt cselekedeteiben.34

31

Jogtörténeti Szemle 2008.évi.4.szám.16.o Magyar Törvénytár 1908.évi Törvénxczikkek. Második kötet. Budapest Franklin Társulat 1909.854. 33 Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog Budapest, Athenaeum, 1909.157 34 Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog Budapest, Athenaeum, 1909.136 32

17

A Novella 15.§-a alapján a büntetőjogi felelősség alsó korhatára a bűncselekmény elkövetése idején betöltött 12. életév. Ebből levezethetjük a gyermek fogalmát, aki tehát e korhatár alatt van gyermeknek minősül vele szemben büntetőeljárás nem kezdeményezhető. Házi fegyelem gyakorlása viszont engedett volt gyermek elkövetők esetén, így az iskolai hatóság azt a gyermeket, aki bűntettet vagy vétséget követett el megdorgálhatta vagy iskolai elzárással fenyíthette. Ezzel szemben a 16.§ deklarálja a fiatalkorúak fogalmát, ennek értelmében ilyen elkövetőnek minősül, aki az elkövetéskor 12. életévét már meghaladta, de 18. életévét még nem érte el. A Csemegikódexhez képest ezt tehát a felső korhatárt 16. évről 18. évre emelte, az alsó korhatárt azonban nem mozdította el.35 A korhatár módosítását azzal magyarázták, hogy a fiatalkorú rendszerint ebben a korban válik önállóvá és a szabad élet kísértéseivel ekkor találkozik először, ekkor találkozhatunk még menthető emberi tévedésekkel. A jellem és egyéniség még nem fejlődik ki igazán, az egyéni hajlamok még nem szilárdulnak meg olyan szinten, hogy azt ne lehetne szigorral és kellő bánásmóddal kordában tartani. Lényegében ezek a fiatalkorúak szellemi fejlettségüket tekintve közelebb állnak erkölcsiértelmi fejlettség tekintetében a 16 év aluliakhoz, ami a 18 éves kortársakhoz kötheti őket az csupán a testi fejlettségük. A korábbi szabályozás alapján fiatalkorúak esetében a büntethetőség feltétele volt még az értelmi és erkölcsi fejlettség megléte, a Novella azonban ennek a fogalmát nem határozta meg és nem is tisztázta a beszámíthatóság illetve értelmi és erkölcsi fejlettség közti összefüggéseket. A Novella azon fiatal elkövetők esetében, akik bírói döntés alapján bírtak e képességgel a 17.§-ban rendelkezik.36 A Csemegi-kódex még nem rendelkezett az egyén és egyéniesítés fogalmáról, ezzel elsőként a módosítás kapcsán találkozhatunk, hisz az individualizáció elvét a Novella 18.§-a fogja majd tükrözni. Ez alapján az eset feltárásakor kiemelt figyelmet kell fordítani annak megvilágítására, hogy az elkövető bírt-e értelmi-erkölcsi fejlettség bizonyos fokával, milyen az egyénisége, milyen életviszonyok között él, és valamennyi más, az esethez kapcsolódó tényt fel kellett tárni. Az 35

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7036 1908.évi XXXVI. törvénycikk 15-16§. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7036 1908.évi XXXVI. törvénycikk.17. § Az ellen a fiatalkorú (16. § első bekezdése) ellen, a kinek a bűntett vagy vétség elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége meg volt, a következő intézkedések tehetők:1. dorgálás;2. próbára bocsátás;3. javító nevelés;4. fogház- vagy államfogház büntetés. Letöltés ideje: 2014.03.03. 36

18

eljáró bíróság ez alapján tud választani azokból az eszközökből mely az egyénhez, annak fejlődéséhez pozitívan tud hozzá járulni. Meghatározó Bernolák Nándor37 véleménye a belátásról. „ A bűnösség feltétele s a felelősség alapja az erkölcsi szabadság, e szabadságot nem a felismerési képesség, hanem az értelmi és erkölcsi fejlettséggel együtt járó ellentálló erő biztosítja. A bűncselekmény akarati elhatározás folyamánya. Akarati elhatározásra fiatalkorban különös befolyást gyakorol az észbeli tehetség mellett az érzéki ösztön, a külső inger, az egész környezet. E korban tehát nem lehet a büntetőjogi felelősséget kizárólag az ismeretek mennyiségétől, az értelmi erő nagyságától tenni függővé.”38 A Novella legenyhébb intézkedésnek a dorgálás számított, ez azonban nem számított új keletű fogalomnak már a régebbi szabályozás is ismerte. Ezt az intézkedést csekélyebb jelentőségű ügyek esetén alkalmazták. Lényegében az elkövetőhöz idézett bírói figyelmeztetés volt ez, arra vonatkozóan, hogy későbbi szabályszegés esetén már komolyabb szankció várható. A soron következő fokozatot már a próbába bocsátás képezte, ez feltételes mentesítés volt a büntetések végrehajtása alól, leginkább a társadalmi megbélyegzést igyekeztek ezzel elkerülni. Leginkább azokat érintette ez az intézkedés,

akik

könnyelműségből,

megfontolatlanul

követték

el

a

cselekményeket. A fiatalkorúak érdekében a felügyelet a próbára bocsátás ideje alatt is fennállt. A felügyeletet rendszerint maga a család, közhatóságok, társadalmi egyesületek vagy magánegyének látták el. Ezek folyamatosan jelentést készítettek a bíróságok számára, amikor pedig a próbára bocsátás ideje letelt és sikeresnek bizonyult azt a bíróságnak is jelezték szintén jelentések formájában. A szabadság elvonással járó intézkedések közé tartozott javító nevelés. Ennek célja a fiatalkorú munkára nevelése és környezetbéli romlásának kikerülése. A szabadságelvonással járó intézkedéséket a bíróság határozatlan időre rendelte el, így a javító-nevelést, de az a fiatalkorú 21. életévének betöltésén túl már nem terjedhetett. Fogházbüntetés már szigorúbb, legalsó határa 15 37

Az I. Büntető Novella elveinek és végleges szövegének kidolgozásában jelentős szerepet vállalt Tőry Gusztáv államtitkár és Szászy Béla minisztertanácsos mellett Bernolák Nándor is. A Novellához kapcsolódó indoklás legnagyobb részét ő szerkesztette. Jogtörténeti Szemle 2008.évi.4.szám.15.o 38 Büntető jogszabályaink gyűjteménye, Wessely és Horváth, Pécs, 1915.225.

19

nap, leghosszabb tartama, ha az elkövető 15. életévet betöltötte- cselekménye halállal vagy fegyházzal büntethető- 10 év minden egyéb esetben 5 év. Állam-fogház büntetés alsó határa egy nap, maximális ideje 2 év lehetett. A büntetések

végrehajtása

szempontjából,

fiatalkorúaknak

fenntartott

intézményekben kellett teljesíteni. A Büntető Novella koncepciójának meghatározó újítása volt, hogy törekedett a büntetőjogi, a gyermekvédelmi és szociálpolitikai intézményrendszer összehangolására.

Ennek

értelmében

a

„fiatalkorúakkal

szemben

alkalmazható büntetőjogi és szociálpolitikai (közigazgatási) intézkedések és intézmények irányító szervévé a fiatalkorúak bíróságát tette. „39 A fiatalkorúak bíróságát az 1913.évi VII. törvény hozta létre Magyarországon. Ennek az intézménynek a bevezetésével kettős osztályzása teremtődött meg a társadalom rosszallásának kifejezésére. A kettősség egyrészt a gyermek kapcsán megelőzésre, fiatalkorú esetében pedig a felelősségre vonásra terjedt ki. Irk Albert két csoportba sorolja az elkövetőket: „egyik csoportba tartoznak azon pajkos, rakoncátlan gyermekek és fiatalkorúak, kiknek környezte nem esik kifogás alá, másik csoportba azok, akik erkölcsrontó környezetben élnek.”40 Akik az első csoportba sorolhatóak, azokat a hatóság házi fenyítés végett átadhatja a házi fegyelemre jogosítottnak, iskolai fenyítés céljából az iskolai hatóságnak, figyelmeztetheti a szülőt a gyermek szigorúbb felügyeletére, gondosabb nevelésére, házi felügyelet alatt tartását rendelheti el a 12-18 évesekre, próbára bocsátást alkalmazhat, illetve nappali őrizetben tartásra is lehetőség van. A második vagyis, erkölcsrontó környezetben lévő gyermekek és fiatalkorúak állami gyermekmenhelyre utalhatók, javító nevelésre tehetők, ideiglenes gyermekvédő vagy patronázs egyletekre bízhatók.41

39

Szabó András: A fiatalkorúak és a büntetőjog, Budapest 1961.63.o Irk Albert: A Magyar Anyagi Büntetőjog 287.o. 41 Irk Albert: A Magyar Anyagi Büntetőjog 288.o. 40

20

A bíróság nem csak igazságszolgáltatási, hanem gyermekvédelmi pozíciót is betöltött, e feladatok ellátása során ellenőrző szerv volt, a patronázs egyletek42, pártfogó tisztviselők és Fiatalkorúak Felügyelő Bizottsága felett. Ezzel a lépéssel bezárólag kialakult hazánkban egy olyan rendszer, amely teljesen más elbánást biztosított a fiatalkorúak számára a felnőttekéhez képest. Lényege a más elbánásnak, hogy az elkövető érdekeit, személyi körülményeit és reszocializációját kell központi tényezőként biztosítani. A Büntető Novella fiatalkorúakra vonatkozó II. Fejezetét abszolút pozitív értékeléssel tüntethetjük ki. Ezt hűen tükrözi Finkey Ferenc gondolata is: „a Novella gyermek és fiatalkorú bűntettesek kérdésében a legmodernebb eszméket fogadja el és oly helyes alapokra fekteti hazánkban is a fiatalkorúk büntetőjogát,

melyeken

előreláthatólag

évtizedekig

szilárdan

megállhatunk.”43 Ezáltal lényegében hazánk is a reformállamok sorába került, különösképp a fiatalkorúak tárgyában, vezető államok sorába. Összességében a Novella pozitívan hatott a magyar jogalkotás és joggyakorlat fejlődésére. Hatékonyságát az is igazolja, hogy egészen 1952.január.1-ig hatályban volt. Bernolák a Novella fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseit rendkívül pozitívan értékelte. „ A fiatalkorúakkal szemben a modern kriminológia követelményeit kielégítő rendszert épített ki a büntető novella, a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvény az egész országra kiterjedő intézményes szervezetet bocsátott

a

fiatalkorúak

kriminalitása

leküzdésének

szolgálatába;

a

társadalom nem egy, valóban apostoli hevülettel dolgozó férfiú irányítása mellett,-készséggel

nyújt

segédkezet

az

embermentésnek

e

szép

munkájában.”44

42

A patronage intézmények pontos meghatározását Finkey Ferenc Patronázs-munka és fiatalkorúak felügyelő hatósága című művében találhatjuk meg.( Budapest,1943.) A mű szerint a patronázs szó „általában illetőleg tágabb értelemben jelenti a bajbajutott, akár önhibájukból akár önhibájukon kívül álló okokból szerencsétlen sorsú embertársaink felebaráti támogatását és segítését”. Fontosabb azonban főleg szűkebb értelemben vett jelentése mely, „a rendszerint elhagyatott, az erkölcsi züllés lejtőjére sodort vagy már bűnelkövető gyermekek, fiatalkorúak és felnőtt bűntettesek iránti emberbaráti segítséget, ezeknek a további süllyedéstől való megmentésére irányuló feladatot értjük.” 43 Finkey Ferenc: A fiatalkorú bűntettesek,( Jogállam Jog-és Államtudományi Szemle,1910.I.648. 44 Bernolák Nándor: Újabb teendőink a bűncselekmények ellen folytatott küzdelemben, Wessely és Horváth Könyvnyomda, Pécs, 1914.2.p.

21

A háború után merült fel újra a büntetőjog újraszabályozásának igénye. Ennek eredményeként jött létre az 1950.évi II. törvény, amit közismertebb nevén Btá-nak ismerünk. A Csemegi-kódex általános része helyett került bevezetésre. Az új szabályozás megszüntette a büntetőjogi legalitás elvét és a büntetőjogi felelősség rendkívüli kiszélesítését eredményezte, azzal, hogy bevezette a gondatlan elkövetést. A szocialista elveken nyugvó általános rész mellett, továbbra is hatályban maradt a Csemegi-kódex különös része. Az 1950.évi II. törvény 9.§-a értelmében: Nem büntethető, aki a bűntett elkövetésekor tizenkettedik életévét még nem töltötte be.45Ennek a szabályozásnak köszönhetően eltörölték a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséget. Lehetővé tette a büntetőeljárás mellőzését, megszüntetését, illetve a felmentő ítéletet akkor, ha a fiatal nem ismerhette fel cselekménye társadalmi veszélyességét. A büntetéseket az elkövetők, speciális fiatalkorúaknak fenntartott börtönbe tölthette le. A fogyatékosok számára gyógypedagógiai nevelést tett lehetővé, ezzel is utaltak a korlátozott belátó

képességre

és

a

speciális

beavatkozás,

segítségnyújtás

szükségességére. Fontos ebből az időből megemlíteni az 1951.évi 34. tvr –t mely

a

fiatalkorúakra

vonatkozó

büntetőjogi

és

büntető

eljárási

rendelkezésekről szólt. Pontosan megfogalmazta a fiatalkorúak fogalmát- szó szerint megismételte a korábbi szabályozást-, másrészt a Btá-val összhangban velük szemben börtönbüntetés kiszabását írta elő, harmadrészt pedig lehetővé tette, hogy külön törvény ezektől eltérően rendelkezhessen. Ez a jogszabály a fiatalkorúak két csoportját különíti el. Az egyik 12-14 éveseké, akikkel szemben csak nevelő intézkedéseket lehetett alkalmazni, másik a 14 -18 évesek csoportja, akik esetében főszabályként büntetést kell kiszabni, a nevelő intézkedést csak kisegítő jelleggel lehetett elrendelni.46 A törvényerejű rendelet abban nyeri el értékét, hogy kodifikációs technikájával, a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat egy normába foglalja össze. 45

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8375, 1950. évi II. törvény 9.§Letöltés ideje:2014.03.06. 46 Törvényerejű rendelet fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről (dec. 24.) 1951.évi 34. tvr., Ftvr., Magyar Közlöny

22

2./ A szocialista büntető kódex A hazai szocialista társadalom védelmét szolgálta az 1961. évi V. törvény, avagy a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Ez egy új, átfogó büntető kódex volt, ami hatályon kívül helyzete a korábbi Fiatalkorúakra vonatkozó törvényerejű rendelet szabályozásait, az új normáit pedig beépítette magába a kódexbe. Ezzel visszaállította a fiatalkorúak büntetőjogi szabályozósának viszonylagos önállóságát. A szocialista Btk. VI. fejezete tartalmazza a fiatalokra vonatkozó külön rendelkezéseket, az 1962.évi 8. törvényerejű rendelet pedig az eljárási külön szabályokat rögzíti. Megszűnt a fiatalkorúak bírósága és ügyészsége is. Az Országgyűlés 1961.december.15-én kezdte meg a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvének tárgyalását. A 25. ülésen elnöki előterjesztések között szerepelt.47 A javaslat megvitatása Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter felszólalásával indult meg: „ Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság szocialista jogrendjének kialakítása során újabb jelentős lépést teszünk előre, amikor az országgyűlés a büntető törvénykönyv javaslatát tárgyalja. A felszabadulás óta államunk, társadalmi rendünk, népgazdaságunk védelmére több új büntető jogszabályt alkottunk. Átfogó, teljesen új büntető törvénykönyv hiányában azonban még ez idő szerint is igen sok régi, a felszabadulás előtti időből, sőt a múlt századból származó jogszabály van hatályban, ami természetesen megnehezíti a társadalmi viszonyainknak jogalkalmazást.”

és 48

büntető

politikánknak

mindenben

megfelelő

Az új büntető kódex elkészítése hosszú időt vett igénybe,

ennek az is oka volt, hogy a rohamosan fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyok között nehéz feladat egy időtálló kódexet alkotni. A törvénykönyv elkészítése során kiemelkedő figyelmet fordítottak arra, hogy az hűen tükrözze a szocializmus építésének politikai, társadalmi, ideológiai és gazdasági viszonyait. Nezvál felszólalásában külön említést tett a fiatalkorú elítéltek számáról, amely a korábbi időszakhoz képest alacsonyabb számot 47

http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő 69.o.Letöltsé ideje:2014.03.15. 48 http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1516. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter felszólalása. Letöltés ideje: 2014.03.15.

23

mutatott. A javaslat tárgyalása során Molnár Erik a jogi és igazságügyi bizottság előadója is felszólalt. Az új kódexet tartalmában, felépítésében, szövegezésében logikusan elkészített műnek tartotta. Emellett úgy vélte: „ Jelentős újítása a javaslatnak, hogy a büntetőjogi vétőképesség alsó határát a 12. életévről a 14. életévre emeli fel. Ez azt jelenti, hogy 14 éven aluli gyermek — akármilyen bűncselekményt követ is el — nem állítható bíróság elé és a vele szemben alkalmazandó nevelő intézkedést a gyámhatóság állapítja meg.”49 Nagy Mária következő felszólaló is reagált a fiatalkorúakat érintő helyzetről. Nezvál megállapítását ő is helyeselte miszerint a szocialista ifjúsági helyzet nem hasonlítható a korábbi időkhöz. A fiatalkorúakra vonatkozó rendezetlen helyzetet meg kell oldani, mert: „ ifjúságunk erkölcsi fejlődése a legszorosabb összefüggésben van társadalmi, gazdasági, politikai életünk jövendő alakulásával, társadalmi életünk továbbfejlődésével, s ennek úgyszólván előfeltétele.”50A fiatalkorú bűnözés oka szerinte az, hogy a családi élet felbomlik, a szülők elválnak, káros életet élnek és rossz példát mutatnak gyermekeiknek vagy iskolán kívül rossz környezetbe kerülnek. Ennek

a

problémának

a

megoldás

azonban

sokszor

nem

csak

igazságszolgáltatási, hanem társadalmi feladat is. Az életkorhatár felemelését az alábbiak szerint véleményezte: „büntetőjogi vétőképesség határát 12 évről 14 életévre emelték fel. Ezt csak helyeselni lehet, mert a 14 éven alul jelentkező bűnözési esetek, vagy magatartásbeli rendellenességek nem a bíróságra, hanem a szülői házra és az ifjúságvédelmi intézményekre tartoznak. Azokat nem büntetőjogi, hanem pedagógiai esetekként kell kezelni. „51A szocialista büntető kódex 85.§-a határozza a meg a fiatalkorúak fogalmát. Ennek kapcsán kért szót a javaslat előterjesztése során Dr. Bárczi Gusztáv. A büntető törvénykönyv alkalmazásában fiatalkorú az, aki a bűntett elkövetése idején 14. életévét meghaladta, de 18. életévét még nem töltötte be. Ezt alapul véve Bárczi úgy vélte vannak a 12,13 és 14 éves gyerekek, akik 49

http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1526. Molnár Erik jogi és igazságügyi bizottság előadójának felszólalása. Letöltés ideje: 2014.03.15. 50 http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1530. Nagy Mária felszólalása. Letöltés ideje:2014.03.15. 51 http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1531. Nagy Mária felszólalása. Letöltés ideje: 2014.03.15.

24

felmentésre kerülnek az igazságszolgáltatás alól, annak ellenére, hogy ezek továbbra is bűnözni fognak. Úgy vélte ezek a gyerekek képtelenek a társadalomhoz igazodni, ennek azonban nem az értelmi képességük az oka, hanem a beilleszkedés lehetetlensége. Ezeket betegeknek kell nyilvánítani és speciálisan foglalkozni velük. A tényleges fiatal elkövetők szerinte azok, akik egyrészt teljesen rendezett családi háttérrel bírnak, szinte jól szituált faitalok, akik csak habzsolják az életet és nincs számukra határ, másik csoportba pedig azok tartoznak, akik tényleges rossz körülmények között élnek, kiszorulnak a családból. A törvénykönyvet és a hozzászólásokat is tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy a legfontosabb cél a nevelés és nem a megtorlás, a szocialista erkölcsi társadalom fejlődésének elérése. Valamennyi képviselő helyesnek találta az új törvénykönyv szabályozásait. A jogi és igazságügyi bizottság néhány kiegészítéssel élt, de alapjaiban véve támogatta a javaslatot. Egyhangúan fontos feladatnak ismerték el a fiatalkorúak ügyének rendezését.

Az

Törvénykönyvéről

országgyűlés szóló

Magyar

törvényjavaslatot

Népköztársaság az

előterjesztett

Büntető módosító

javaslatokkal általánosságban és részleteiben egyhangúan elfogadta. Összegezve a szocialista kódex büntethetőségi korhatárt 14. évre emelte fel, miniszteri indoklás alapján erre azért is volt szükség, mert a gyermekek az oktatás révén ekkor érik el életüknek azon első szakaszát, ahol megszerzi a társadalmi együttéléshez szükséges ismereteket, ekkor lép ki először a nagyobb önállóssággal járó, valódi életbe. A kódex rögzíti a gyermekkor fogalmát és azt büntethetőséget kizáró okként deklarálja.52A törvénykönyv arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás minimális életkorhatára 14. életév. Azon elkövetők esetében, akik 12-14 év közé esnek az iskola és a család illetékességi körére hívja fel a figyelmet. A büntetőjogi értelemben vett beszámítási képesség 14 év alatti kiskorúak esetében nem fedezhető fel, míg 14 év után ez a képesség lényegében minden személynél adott, kivéve azt az esetet, ha ennek ellenkezőjét, hitelt érdemlő módon bizonyítják. Az 1961. évi V. törvény szakított a korábbi hazai szabályozás

elveivel

és

kodifikációs

52

technikájával.

Megszüntette

a

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8438 1961.évi V. törvény 19.§ a.), 20. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem töltötte be. Letöltés ideje: 2014.03.16.

25

fiatalkorúak büntetőjogának tartalmi elkülönülését, mereven elutasította az értelmi

fejlettség

vizsgálatát,

másrészt

megszüntette

a

fiatalkorúak

büntetőjogának önálló, komplex szabályozását és helyette a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket az általános részi szabályok VI. fejezetében helyezte el. Ezt követő szabályozás az 1978. évi IV. törvény mely a korábbi szocialista kódexet követte mind a tartalomban, mind a kodifikációs technikaiban. A hatályba lépés óta számos módosítás érintette a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket. A szankciók céljaként a fiatalkorú helyes irányú fejlődését jelöli meg. Fontos, hogy a szankciók alkalmazásánál elsőbbséget élveznek az intézkedések és az is, hogy szabadságelvonás csak kivételesen alkalmazható. Az előrelépések ellenére azonban nem történt változás a felelősségre vonás szabályozásában. Megállapítható, hogy elmaradni látszott a felnőttekétől markánsan elkülönülő szankciórendszer kialakítása is.

26

IV. Fejezet 1978. évi IV. törvény, a Büntető Törvénykönyvről Hazánkban a társadalmi és gazdasági fejlődés, valamint a tudomány eredményeinek okán újabb törvénymódosítás iránti igény látszott kialakulni. Új törvénykönyv megalkotása volt a cél melyhez a szükséges munkálatokat már 1974-ben megkezdték. A munka eredményeként végleges formában a szabályozás az 1978. évi IV. törvényben öltött testet. A fiatal generáció által elkövetett bűncselekmények szabályozása mindig is központi helyet foglalt el a büntető igazságszolgáltatásban. A világban az elkövetők életkorának különböző jelentősége van, kifejezetten lényeges az a korhatár, amely alsó határt képez és ehhez kötődő megítélések. Másrészt fontos az a korhatár, ami a fiatalkorúak elkövetéséhez kapcsolódó speciális jellegű megítélés alá esik. Büntetőjogunkban az elkövetőket három kategóriába sorolhatjuk koruk alapján: gyermekkorúak, fiatalkorúak, felnőtt korúak. Az új törvénykönyv a III. fejezetében a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai között tesz említést a gyermekkorról. Ez alapján gyermekkorú az a személy, aki az elkövetéskor a 14. életévét nem töltötte be.53 Ezt követően a fiatalkorúakról a VII. fejezetben ír és deklarálja a büntetés szempontjából fontos korhatárokat. Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem, míg az elkövetéskor a 18. életévét betöltött személy felnőtt korú.54 Az önálló fejezetben való szabályozás oka, hogy a fiatalkorúak sajátos életszakaszban vannak és ez sajátos megítélést is érdemel: „ A magyar Btk. szem előtt tartva azt, hogy a fiatalkorúak olyan sajátos életszakaszban vannak, amely sajátos büntetőjogi megítélést igényel, önálló – VII. – fejezetben tartalmaz speciális szabályokat rájuk nézve.55A fiatalok estében legfontosabb a külön bánásmód, a speciális megítélés. Elkövetés esetén elsősorban intézkedéseket helyez előtérbe, büntetés 53

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8525, 23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be. Letöltés ideje: 2014.03.20. 54 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8525107.§ (1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. (2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Letöltés ideje: 2014.03.20. 55 Vókó György: Fiatalkorúak büntetése a jogszabályok tükrében, Börtönügyi Szemle 3/2001.

27

kiszabására akkor kerül sor, ha az intézkedéssel kitűzött célt nem lehet elérni. Az intézkedések és büntetések elsősorban arra szolgálnak, hogy a fiatal elkövetőket helyes irányba terelje és a társadalom tényleges, hasznos tagjává tegyék. Az új magyar büntető törvénykönyv javaslatát 1978.december.21-én kezdték el tárgyalni, az Országgyűlés soron következő 28. ülésén. Dr. Markója Imre igazságügyi miniszter terjesztette a plénum elé a javaslatot. A szabályozás szükségességét abban látta, hogy igaz a nép többsége magáénak érzi és becsületes munkával híven szolgálja a szocialista rendszert, azonban még mindig vannak, akik ettől a szabálykövetéstől eltérnek, és ezzel megsértik az állam törvényes rendjét. Ezen személyek kapcsán nagyon fontos szerepe van a meggyőzésnek, felvilágosításnak, nevelésnek valamint az erkölcsi és tudati ráhatásnak. A bűnözés elleni küzdelemben annak érdekében, hogy hatékonyabb eredményeket érjenek el határozottabb erőfeszítésekre van szükség mivel ez a tényező még mindig társadalmi jelenség. Ehhez pedig a legszélesebb társadalmi összefogásra van szükség. Az új szabályozás célja az volt, hogy messzemenően következetes és érthető legyen másrészt pedig az, hogy differenciált és egyéniesített szabályozást valósítson meg. Dr. Markója Imre

beszédében

arra

utalt,

hogy:

„mindennél

fontosabb

tehát

büntetőpolitikánkban a bölcs mértéktartás és a kiegyensúlyozottság, a szigor és a humánum összhangjának legteljesebb érvényesítése. „56 Az új szabályozásra pedig azért volt szükség, hogy a büntető igazságszolgáltatás összhangba kerüljön a társadalmi, gazdasági és tudati viszonyokban bekövetkezett változásokkal. A korábbi törvényi rendelkezések megfelelő előfutárai voltak ennek a szabályozásnak és lényegében az 1978. évi V. törvény a 70-es években megkezdett modernizációs folyamatot vitte tovább. Mint minden korszak törvénykezésében, itt is kiemelt figyelmet érdemelnek a fiatal elkövetők. Először is a gyermekek, mint kizáró tényezők jelennek meg a szabályozásban és erről már a parlamenti előterjesztés is említést tett: „tervezett szabályozás továbbra is a 14. életév betöltéséhez köti a büntetőjogi felelősséget. Aki az egyébként büntetendő cselekmény elkövetésekor 14.

56

http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 28.ülés, Országgyűlési Értesítő .1998. Dr. Markója Imre felszólalása. Letöltés ideje: 2014.03.20.

28

életévét még nem töltötte be, mint gyermekkorú, nem büntethető. A 14 éven aluli gyermekeik jogellenes magatartásának megváltoztatására alkalmas eszközök ugyanis nem a büntetőjogban, hanem elsősorban a gyermek- és ifjúságvédelem rendszerében találhatók. „57 A javaslatra illetve a miniszteri felszólalásra a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselője, Dr. Földvári József reagált elsőként. A törvénykezési folyamatot nagyon jól szervezettnek és demokratikusnak ítélte meg. A kornak megfelelő eszméket vélt felfedezni benne, ami véleménye szerint a társadalmi igények és fejlett szocializmus továbblépéséhez alapvető követelmény. A bizottság úgy vélte a javaslat megfelel az akkori állapotoknak és a jövőben elvárásoknak egyaránt, némi módosítási szándékkal éltek a javaslat felé. Földvári utalt az alábbiakra: „A bizottság véleménye szerint e célkitűzés csak abban az esetben valósítható meg, ha a törvényjavaslat elkészítésénél a bűnözés helyzetének és várható alakulásának az elemzéséből indulunk ki és az egyes rendelkezések megalkotásánál sikerül reális szemléletmódot érvényesíteni.

58

A bizottság a bűnözés megfékezést abban látta, ha olyan

büntetést szabnak ki, mely képes visszatartó erővel bírni az elkövetőkre. A szigor és

humánum

összhangját igyekeztek megteremteni

egy jól

megszervezett büntetési rendszerben, ahol, ha a kitűzött célt csak szabadságvesztéssel lehet elérni, akkor azt, szabják is ki. Gyermek és fiatalkorú elkövetők kapcsán Földvári az alábbiak szerint nyilatkozott: „az ember csak akkor képes cselekményének megfelelő értékelésre, cselekménye következményeinek a felismerésére, ha az értékelés színteréül szolgáló agy meghatározott fejlettségi szintet elért. Az értékelésre még nem képes gyermeknek nincs beszámítási képessége, beszámítási képesség nélkül nincs alany, alany nélkül nincs törvényi tényállásszerűség, tényállásszerűség nélkül nincs bűncselekmény, bűncselekmény hiányában viszont nem kerülhet sor büntetésre..”59 Fiatalkorúak vonatkozásában módosítási javaslattal nem éltek

57

http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 28.ülés, Országgyűlési Értesítő .2006. Dr. Markója Imre felszólalása. Letöltés ideje: 2014.03.20. 58 http://www3.arcanum.hu/onap/a110616.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=KN-1958_1&pg=0&l=hun, Országgyűlési Naplók, 28.ülés, Országgyűlési Értesítő .2009 Dr. Földvári József jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjának felszólalása. Letöltés ideje: 2014.03.20. 59 Földvári József: Magyar büntetőjog – Általános rész. Osiris Kiadó. Budapest. 2003. 145. o.

29

a törvénytervezetbe foglaltakkal egyetértettek, mind tartalmilag, mind technikailag alkalmasnak találták az elfogadásra. Alapjában véve megállapíthatjuk, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás első számú kritériuma ebben az esetben is a betöltött életkor függvénye. A büntethetőség tehát, a 14. születésnapot követő nap 0 órájától áll be, míg az általános szabályok alkalmazására a 18. születésnapot követő nap 0 órájától van lehetőség. Abban az esetben, ha a fiatalkorú a bűncselekményt részben gyermekként,

részben

fiatalkorúként

valósította

meg,

azon

részcselekményekért, melyek gyermekkorára esnek, felelősségre nem vonható. Amennyiben a fiatalkorra eső részcselekmények önmagukban elegendőek valamely törvényi tényállás megvalósulásához, ezért már a fiatalkorú felelni fog. A koron belül fontos az a szakasz elhatárolás is, amelyben a cselekmény utolsó mozzanatát kifejti az elkövető. Erre Tokaji Géza világít rá, amikor is az elkövetés tényleges bejezettségére hívja fel a figyelmet valamint arra, hogy az életkor melyik szakaszában teljesedik ki. Elkövetési időpontjának ténylegesen az tekinthető, amikor a fiatalkorú cselekménye utolsó mozzanatát is kifejtette.” „Aki tehát az elkövetési magatartást a maga egészében, mint gyermek hajtja végre, akkor sem büntethető, ha az eredmény a 14. életév betöltése után jön létre.” 60 Életkoron kívül a felelősségre vonás speciális feltételét nem határozza meg a törvény. Az elkövetővé válás általános kritériumain túl - mint a beszámítási képesség és a természetes személyi lét - nincs szükség erkölcsi-értelmi fejlettség vagy belátási képesség fennállására. Beszámítási képesség kapcsán Békési Imre az alábbi megállapítást tette: „a gyermekkorú elvileg rendelkezhet ún. beszámítási képességgel, vagyis képes magatartása következményeinek előre látására és a felismerésnek megfelelően cselekedetre. Ugyanakkor a büntetőjog kategorikusan – értelmi képességbeli cizellálás nélkül – kizárja a 14 év alatti büntethetőségét.61 Sok gondolkodó véleményét és hozzászólását olvasva egy biztosan elfogadható: „a modern társadalmakban mind a gyermekkornak, mind pedig a fiatalkornak a határa fokozatosan kitolódik, 60

Tokaji Géza: A bűnösséget kizáró okok. In: Nagy Ferenc – Tokaji Géza: A Magyar Büntetőjog Általános Része. (Szerk.: Nagy Ferenc) József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Szeged. 1993. 93.o 61 Békés Imre: A beszámítást kizáró okok. Békés Imre – Földvári József – Gáspár Gyula – Tokaji Géza: Magyar büntetőjog – Általános rész. (Szerk.: Földvári József). BM Könyvkiadó, Budapest, 1980. 155. o.

30

figyelemmel arra, hogy egyre több és bonyolultabb ismereteket kell elsajátítani ahhoz, hogy valaki felelősséggel tájékozódni tudjon a világban.”62 Garanciális elveknek megfelelően a büntetőjogi beavatkozás alapját megteremti magának a fiatalkorúnak, bűnösen megvalósított cselekménye. A fiatal elkövetőkkel szemben alkalmazott szankció speciális jellegét abban hordozza, hogy nem a megtorlást és a generális prevenciót központosítja, hanem

speciális

prevencióként

itt

a

fiatalkorú

nevelését

tartja

a

legfontosabbnak. Prioritása a rendelkezésnek az, hogy elérjék azt a hatást, amikor is a fiatal elkövető képes helyes irányba fejlődni és képes a társadalom hasznos és értékes tagjává válni. Ezt az elvet azonban akkor tudják teljes mértékben érvényre juttatni, ha nem csak a büntetés kiszabás során, hanem az eljárás egésze során is ezek alapján járnak el. Ezért is volt fontos az a megállapítás, amit már a törvényjavaslat megvitatása során többször említettek a törvénykezésben résztvevők, hogy nem csak a törvénynek, hanem magának az egész társadalomnak és szerveinek kötelessége ebben a folyamatban aktívan részt vállalni. További speciális elem a törvényben az a passzus, amiben rögzíti, hogy büntetést fiatalkorúval szemben csak abban az esetben lehet kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető, másrészt, hogy szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a fentiekben részletezett célok más módon nem érhetők el. Az új Btk. leginkább a szankció rendszerén keresztül tud a fiatalkorú elkövetők kapcsán kiteljesedni. A hatályos jogkövetkezmények közül vannak olyanok, amelyek fiatalkorú elkövetőkre csak meghatározott eltérésekkel alkalmazhatók. Itt említhető meg a határozott ideig tartó szabadságvesztésbüntetés, a közérdekű munka, a pénzbüntetés és a pénzmellékbüntetés, a közügyektől

eltiltás,

a

kitiltás,

valamint

a

próbára

bocsátás,

a

kényszergyógyítás és a pártfogó felügyelet. Többi cselekmény kapcsán a szankciók az általános szabályoknak megfelelően rendelhetők el. Szankció rendszerben egyetlen jogintézményt ismerünk, ami csak és kizárólagosan fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható, ez pedig nem más, mint a javítóintézeti nevelés. Szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén, aki még 62

Gellér Balázs József: A Magyar Büntetőjog Tankönyve I. – Általános Tanok. Magyar Közlöny Lapés Könyvkiadó. Budapest, 2008. 180. o.

31

nem töltötte be a 20. életévét, azzal szemben életfogytig tartó büntetés nem szabható ki. Eltérő a rendelkezés határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén. Legrövidebb időtartama bármely bűncselekmény esetében egy hónap. A szabadságvesztés büntetés felső határa egyrészt függ a fiatalkorú életkorától - itt a 16. életév a választóvonal -, másrészt pedig az adott bűncselekmény végrehajtásában,

büntetési hogy

tételeitől. kifejezetten

Speciális fiatalkorúak

feltétel

a

büntetés

speciális

büntetés-

végrehajtási intézeteiben kell foganatosítani, börtön vagy fogház fokozatban. Főbüntetések kapcsán fontos megemlítenünk, tekintettel arra, hogy a fiatalkorú munkavégzésre nem kötelezhető, velük szemben közérdekű munkát csak akkor lehet kiszabni, ha az elkövető az ítélet meghozatalakor már a 18. életévét betöltötte. Pénzbüntetetés kapcsán is az általánostól eltérő szabályozás jelenik meg. Ennek az oka az, hogy nagyon sok fiatalkorú nem rendelkezik önálló keresettel vagy jövedelemmel és a törvénynek nem az a célja, hogy az elkövető családját büntesse. Nagyon sok fiatal elkövető van, akit családja vagy éppen szülei tartják el és a büntetések kiszabásánál ezt mérlegelni kell. Nem a családot kell a büntetés fókuszába állítani. Jövedelemnek vagy vagyonnak minősül, ha rendszeres bevételeit saját munkájából vagy tevékenységéből származtatja, attól függetlenül, hogy teljes egészében fedezik- e létfenntartását. Pénzbüntetést azonban csak behajthatatlanság esetén lehet szabadságvesztésre átváltani. A Btk. mellékbüntetések kapcsán gyakorta engedi kiszabni a közügyektől eltiltást. Ez azonban csak akkor alkalmazható ha, a fiatalkorút egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítélték. Speciális szabályok vonatkoznak a kitiltásra. A fiatalkorút abból a helységből, ahol számára megfelelő családi környezetet biztosító családja él, nem lehet kitiltani még akkor sem, ha egyébként az adott helyen tartózkodása a közérdeket veszélyeztetné. A család segítségével látja ugyanis a törvény biztosíthatónak a fiatal társadalomba való visszavezetését. Ők tudják segíteni és nyomon követni a fiatal társadalomba való visszailleszkedését. Fontos szerepet tölt be a próbára bocsátás. Bármely bűncselekmény esetén lehetőség van a próbára bocsátásra. Ilyenkor a próbaidő 1-2 évig terjed; ezt hónapokban kell meghatározni. Ha a próbára bocsátott fiatal a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan 32

megszegi vagy a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt, avagy ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, a bíróság a próbára bocsátást megszünteti, és javítóintézeti nevelést rendel el vagy büntetést szab ki. A pártfogó felügyelet célja a fiatal rendszeres figyelemmel kísérése és támogatása, ezért ennél az elkövetői körnél a feltételes elítélés minden formája esetén, a vádemelés elhalasztásakor, a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátáskor, illetve a feltételes szabadságra bocsátáskor is kötelező. 2. A javító-intézeti nevelés kialakulása Magyarországon Az ifjúság magatartásának, viselkedésének és nevelésének problémai mindig is élénken foglalkoztatták a közvéleményt és a törvénykezőket, hisz egy egész társadalmat érintő és átfogó problémáról van szó. Minden kornak lényeges és aktuális megoldandó problémájaként kezelendő kérdéskör ez a probléma. A gyermekkorból felnőttkorba való átlépés lényegében nem egy egyszerű biológia folyamat, hanem lelki, erkölcsi és tudati kibontakozás időtartama is. Éppen ez az oka annak, hogy a gyermek- és fiatalkorúak esetében speciális felelősségre vonás érvényesül. Különleges garanciákkal védett személyi körről beszélhetünk ez esetben, kifejezetten érvényre jut és értelmet nyer e szabályok kapcsán a ius specialis derogat legi generalis elve. Magyarországon a javító-intézeti nevelésre63 való ítélés lehetősége már a Csemegi Kódex rendelkezései között is megtalálható. Már a korai szabályozás is lehetőséget adott a fiatal elkövetők ez irányú szankcionálására, de 20. életévüket meghaladóan tovább ilyen jellegű intézményben nem lehetett őket tartani. A gyermek- és ifjúságvédelem keretei között megjelenő javítónevelést, mint a fiatalkorú

bűnelkövetőkkel

szemben

alkalmazott

megkülönböztetett

bánásmódok a korabeli irodalom is csupán részben tekintette etikai fejleménynek. A javítóintézetek funkciója a társadalom megóvásán kívül a korszak növekvő ipari és mezőgazdasági munkaerő-szükséglet kielégítésének

63

A fejezethez Dr. Lőrincz József: Fiatalkorúak büntetés-végrehajtása című könyvét használtam fel. Budapest, 1998, Citoyen Kiadó 39-41. o.; 70-71. o.; 128-131. o.; 222-226. o

33

segítése volt. Központi elemét képezte a nevelésnek a munkára szoktatás és munkaoktatás, persze a pedagógia tartalom megőrzése mellett. Az intézetek kialakítására, sorra vették a nyugati intézetek mintáit, végül a legalkalmasabb alap koncepciónak az angol és ír fokozatos rendszer bizonyult az igazságügyi kormány szerint. Legrégebbi múlttal hazánkban három intézet rendelkezik, az Aszódon 1884-ben létre jött, 1886-ban Kolozsváron majd, 1890-ben Rákospalotán speciálisan lányok részére létrehozott intézetek. Az 1900-as években lényegében Európa szerte születtek, fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó szabályozások, így történt ez hazánkban is. Gyökeres átalakulást a büntető jogtudományban bekövetkezett változás készítette elő, amelyre legnagyobb hatással az ekkor uralkodó determinista felfogás volt. A determinista szemlélet miatt új megvilágításba került a büntetés-végrehajtás. Az 1908-as, I. Büntető-novellában mutatkozik elsőként a szakítás a fiatalkorúakra vonatkozó klasszikus büntetési elvekkel. Célbüntetés, a fiatalkorúak megmentése és nevelése áll a fókuszban. A Novella szerint a megfelelő értelmi és erkölcsi fejlettségű fiatalokkal szemben alkalmazni lehetett a javító-nevelést. Ebből a korszakból fontos megemlítenünk két rendeletet mely a szabályozás kapcsán a fiatalkorúak bíróságára és velük kapcsolatos eljárási szabályozásra összpontosít. Ezek 1908.évi 20.003. sz. IM rendelet illetve a 1909. évi 27.100.sz. IM rendelet.

64

A Novella szabályai

viszonylag hosszú ideig alkalmazásban voltak, amikor is a 1952-ben az 1951. évi 34. sz. törvényerejű rendelet lépett az I. Büntetőnovella helyébe. Ez a jogszabály a fiatalkorúak két csoportját különíti el. Az egyik 12-14 évesek köre, akikkel szemben csak nevelő intézkedéseket lehetett alkalmazni, másik pedig a 14 -18 évesek köre, akik esetében főszabályként büntetést kell kiszabni, a nevelő intézkedést csak kisegítő jelleggel lehetett elrendelni. Az ’50-es évekbe tehát jelentős változás következett be, mivel a nevelő jelleget hangsúlyozó elvek az 1951. és 1954. évi büntető anyagi és eljárásjogi szabályokban deklaratíve megjelentek, ugyanakkor a büntetőjogi felelősségi rendszer általános szigorításának elrendelése a fiatalkorúakra is vonatkozott 64

20.003/1908. sz. IM. rend. (A fiatalkorú terheltek bűnügyeinek ellátása tárgyában) Magyarországi Rendeletek Tára, Pesti Könyvnyomda–részvénytársaság, Budapest, 1908. 42. folyam. 1136–1140. 27.100/1909. sz. IM rend. (A büntető törvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908. XXXVI. tc.–nek a fiatalkorúakra vonatkozó második fejezetében foglalt rendelkezések végrehajtásáról) Magyarországi Rendeletek Tára, Pesti Könyvnyomda– részvénytársaság, Budapest, 1909. 43. folyam. 2346–2384

34

így a represszív elemek erősödtek, a pedagógiai tartalom pedig egyre csökkent. A következő norma mely utal a fiatalkorúakkal kapcsolatos szankciókra az 1961. évi Btk., mely a korhatárt lecsökkentette, így fiatalkorúnak a 14-18 év közöttiek minősültek, másrészt előírta, hogy rendszerint nevelő intézkedést, tehát bírói megrovást, próbára bocsátást, javítóintézeti nevelést kell alkalmazni, e speciális elkövetői kör eseteiben. Az 1978. évi Büntető törvénykönyv lényegében kisebb változtatásokkal átvette az 1961. évi Btk. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseit. A javító-intézeti nevelés kapcsán leszögezhetjük, hogy mindenképp szükséges kategóriáról beszélhetünk, ami a fiatalkorú elkövetők körét érinti. Ha megvizsgáljuk a fiatalkorúak büntetőjogának fejlődési irányvonalát láthatjuk, hogy a represszív megtorlás helyett mindig a nevelő és szociális kezelés kerül előtérbe. Szabó András véleménye szerint ennek alapvetően kettő oka van, egyik társadalmi másik pedig ideológia ok. A társadalmi jelleg abból adódik, hogy a fiatalkorúak neveléséről a felnőtt társadalomnak intézményesen kell gondoskodni, nevelés révén kell segíteni őket az új ismeretek elsajátításához, hogy kialakulhasson bennük a társadalmi értékek iránti tisztelet. Másrészt a fiatalok estében, amennyiben bűntettesekről beszélünk társadalmi érési zavarral állunk szemben, ami alapjában véve a nevelési szituációból ered.65

65

Szabó András:A nevelő, átnevelő-intézkedések és a büntetőszankciók. In: Jogtudományi Közlöny,1966. évi 11.szám

35

Javítóintézeti nevelés szabályait dolgozatom IV. fejezetéhez illeszkedően, az 1978.évi IV. törvény rendelkezése alapján szeretném bemutatni. A Btk. 118.§-a rendelkezik a javítóintézeti nevelés alapvető szabályairól.66 A Btk. rendelkezése mellett kell megemlíteni egy másik fontos rendelet célját, ami alapjában véve, összecseng a törvény célkitűzésével: A javítóintézeti nevelés feladata a fiatalkorú nevelése, oktatása és szakmai képzése acélból, hogy helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.67 Ahhoz, hogy ezek a célkitűzések eredményességet mutassanak, a fiatalkorúnak jogosultságokat adnak a nevelés folyamat során, de emellett kötelezettségeket is támasztanak velük szemben. Az intézeti nevelés elrendelésének közvetlen oka nem más, mint a reszocializáció kell, hogy legyen. Kompenzálni és korrigálni kell egyszerre, pótolni az életút hiányosságait és helyreállítani a bűnelkövetésre visszavezethető hibás viszonyulási rendszert. A javítóintézeti nevelés tehát büntetőjogi intézkedés, amely azon fiatalkorú bűnelkövetők részére kerül elrendelésre, akiknek eredményes nevelése érdekében –tekintettel személyi körülményeikre és az általuk elkövetett bűncselekményre – intézeti nevelés szükséges. A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől három évig terjedhet. Valójában a javítóintézeti nevelés kettős szerepet tölt be a magyar jogrendszerben, egyrészt büntetőjogi intézmény, joghátrány, melyet a bűncselekmény elkövetője szenved el, de nevelő

hatásának

kiemelkedő

szerepe

miatt

egyfajta

visszaterelő

mechanizmus is: fő célja a társadalmi együttélés készségének sikeres 66

http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=3352.585069, 1978.évi IV. törvény 118.§ (1) Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges. (2) A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől három évig terjedhet. (3) A bíróság azt, aki a javítóintézetben legalább egy évet eltöltött, ideiglenesen elbocsátja az intézetből, ha a kiszabott javítóintézeti nevelés felét már letöltötte és alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető. Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralevő részével, de legalább egy év. (4) A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik vagy javítóintézeti nevelését rendelik el. Ha a fiatalkorúval szemben a bíróság más büntetést szab ki vagy intézkedést alkalmaz, illetve a fiatalkorú a pártfogó felügyelet szabályait megszegi, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti. (5) Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő a javítóintézeti nevelésbe nem számítható be. Letöltés ideje:2014.03.30. (6) Azt, aki a tizenkilencedik életévét betöltötte, a javítóintézetből el kell bocsátani. 67 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97900011.TVR 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és intézkedések végrehajtásáról: 105.§.Letöltés ideje:2014.03.30.

36

kialakítása,

a

reszocializáció

elősegítése

bűncselekményt

elkövető

fiatalkorúak esetében. Javítóintézeti nevelés azoknál a fiatalkorú elkövetőknél alkalmazható, akiknél elegendő az intézkedés alkalmazása, a bűncselekmény tárgyi súlya nem teszi szükségessé büntetés kiszabását, viszont mégsem maradhat abban a környezetben, ahol eddig élt, mivel a további nevelés feltételei ott nem biztosítottak. Összegzés A büntetőjogi szabályozás hazai fejlődési irányvonalát végig kísérve, tanulmányomban

a

társadalom

szempontjából

úgy

vélem

egyik

leglényegesebb elemét sikerült kiragadni, a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó rendelkezéseket. Tanulmányom központi elemét a gyermeki elkövetők modern elbírálása és egy speciális megítélés alá eső szankció rendszer képezi. A vizsgálatot történeti síkon egészen a Csemegi-kódex megalkotásának idejére illetve azt megelőző 1843.évi törvényjavaslat idejére vezettem vissza. Első kódexünk szabályozását tekintve egy elég merev, szigorú gyakorlatról kaphattunk képet. Sokan voltak támadói, de pártfogás alá is vették a kódex szabály anyagát a korabeli gondolkodók, törvényalkotók. Azt egyértelműen leszögezhetjük, hogy a fiatalkorúakkal szemben túl szigorú és elfogadhatatlan eszközöket alkalmazott a kódex. Már a korabeli modern eszmék képviselői felhívták a figyelmet a módosítási igény éledésére. Reformtörekvése középpontjában nem a megtorlás és büntetés, hanem a bűntettesek megjavítása volt. Javarészt az elkövetők többsége neveléssel helyes irányra volt fordítható, amennyiben végképp nem volt más lehetőség az erkölcsi helyreállításra a megtorlás engedett volt. A változáshoz és a kódex módosításához nagymértékben hozzá járult Finkey Ferenc munkássága is, aki külföldi tanulmányi útjáról haza térve számos új intézményt épített be a hazai szervezetbe, a külföldi minták alapján, így például a fiatalkorúak bíróságát és a javítóintézeti nevelést. Ezek a lépések voltak azok, amelyek egyre közelebb vitték hazánk büntetőjogi átalakulását abba az irányba, ami a klasszikus értelemben vett büntetőjogtól való elszakadást eredményezte. Az első büntető törvénykönyvünk még nem rendelkezett nevelés és megelőzés eszméjéről, sőt az eljáró bírák sem fogalakoztak sokat az kiskorú elkövető személyiségével, 37

csak a belátási képességüket vizsgálták. Ha e képesség hiányzott a bűn megvalósítása során lehetőség volt javító intézetbe utalni a kiskorút 20 éves koráig, azonban a 12 év alatti elkövetők esetében teljesen veszni látszott a megmentés iránti törekvés. A Csemegi-kódex kifejezetten a 12-16 éveseket részesítette enyhítő kedvezményekben, a többi esetben a büntetések túlságosan is megtorló jellegűek voltak. Beszámítási képesség tekintetében alig volt különbség felnőtt és kiskorú elkövetők között. Nehezítette a fiatalkorúak fejlődését az is, hogy a büntetések foganatosítása és végrehajtása során a törvény előtti egyenlőség elve alapján, felnőtt elkövetők mellett kellett a büntetésüket letölteni ez pedig koránt sem jelentett pozitív erkölcsi előrehaladást az ő esetükben. Ennek a gyakorlatnak szabott határt az 1908.évi 36. tc mellyel új szabályozás lépett életbe, 12 éven aluli bűnös ellen sem vád nem indítható, sem bűnvádi eljárás, valamint, hogy a fiatalkorúság 12–18. életévig tart. Az új szabályozás részeként jogászi vívmánynak tekinthetjük, hogy a belátási képesség helyére az erkölcsi és értelmi fejlettséget emelték be a rendszerbe. E tényező fennállásának megállapítása bírói mérlegelésen alapult. Reform megvalósítása mellett azonban prevencióra is időt kellett fordítani valamint együttes társadalmi össze fogás kellett a züllött fiatalok megmentésére. Bíróságnak nyitva állt a lehetőség arra, hogy ítélkezés során döntsön büntetés és nevelés kérdésről. A fiatal bűnözőkkel kapcsolatosan meghatározott büntetést pótló, nevelő, javító intézkedések elengedhetetlenül fontosnak bizonyultak, kiváltképpen azért is, mert a szabadságvesztés kiszabását ez a korosztály nem minden esetben képes felfogni, elviselni. Mindemellett már a javaslat parlamenti vitájában az individualizáció érvényesítésére helyezték a hangsúlyt. A Novella a javítást és nevelés célozta meg, így a javító intézetbe való tartás korhatárát plusz egy évvel megemelte, valamint a züllésnek indult fiatalkorúak estében, a bűnös gyermeket házi fegyelemre vagy iskolai hatóságra bízhatta. Leszögezhetjük, hogy a Novella mind a magyarság társadalmi és erkölcsi viszonyaira kifejezetten nagy hatást gyakorolt. A Büntető Novella koncepciójának meghatározó újítása volt, hogy törekedett a büntetőjogi, a gyermekvédelmi és szociálpolitikai intézményrendszer összehangolására. A reformeszmék megvalósulásához pedig az is hozzájárult, hogy a fiatalkorúak bírósága felállításra került. Ezzel a lépéssel bezárólag 38

kialakult hazánkban egy olyan rendszer, amely teljesen más elbánást biztosított a fiatalkorúak számára a felnőttekéhez képest. A Novella rendelkezése után soron következő szabályt az 1950.évi II. törvény hozta, 9.§-ának köszönhetően eltörölték a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséget. Ezt a szabályozást követte a szocialista büntető kódex mely visszaállította a fiatalkorúak büntetőjogi szabályozósának viszonylagos önállóságát. Az Országgyűlés ülésének Naplóját végig tanulmányozva rálátást nyerhettünk az új átfogó szabályozás folyamatára. A hirtelen változó és fejlődésnek kitett társadalommal kellett lépést tartani, időtálló kódexre volt szükség másrészt a szocializmus értékeit is szem előtt tartva kellett új szabály rendszert kialakítani. A szocialista fiatalkorú helyzet nem volt hasonlítható a korábbi állapotokhoz, alacsonyabb volt a fiatalkorú elítéltek száma. Újítása a javaslatnak, hogy a büntetőjogi vétőképesség alsó határát a 12. életévről a 14. életévre emeli fel. A törvényjavaslatot és az Országgyűlési hozzászólásokat is tanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy a legfontosabb cél a nevelés és nem a megtorlás, a szocialista erkölcsi társadalom fejlődésének elérése. A büntethetőségi korhatár módosításának okát abban látták, hogy a gyermekek az oktatás révén ekkor érik el életüknek azon első szakaszát, ahol megszerzi a társadalmi együttéléshez szükséges ismereteket, ekkor lép ki először a nagyobb önállóssággal járó, valódi életbe. Az 1961. évi V. törvény alapjában véve szakított a korábbi hazai szabályozás elveivel és kodifikációs technikájával.

Megszüntette

a

fiatalkorúak

büntetőjogának

tartalmi

elkülönülését, mereven elutasította az értelmi fejlettség vizsgálatát, másrészt megszüntette a fiatalkorúak büntetőjogának önálló, komplex szabályozását és helyette a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket az általános részi szabályok VI. fejezetében helyezte el. A szocialista szabályozást követően 1974-ben újabb törvénykezési munkának látott neki a nagyérdemű. Hazánkban a társadalmi és gazdasági fejlődés, valamint a tudomány eredményeinek okán újabb törvénymódosítás iránti igény látszott kialakulni. A fiatalkorú elkövetők által megvalósított bűncselekmények

szabályozása

mindig

is

központi

tényezője

egy

törvénykezési folyamatnak így volt ez, ez esetben is. 1978. évi IV. törvény, a Büntető Törvénykönyv rendelkezései között találhatunk korhatárra vonatkozó 39

elhatárolásokat így a gyermekkorú és fiatalkorú elkövetők kapcsán. A törvénykönyv önálló fejezetben szabályozza az elkövetők e körét ezzel is hangsúlyozza a fontosságát a szabályozásnak. Az önálló fejezetben való szabályozás oka, hogy a fiatalkorúak sajátos életszakaszban vannak és ez sajátos megítélést is érdemel. Az elkövetés bírói megítélése során figyelemmel kell lenni a speciális megítélés alá eső fiatalkorúakra illetve előtérbe helyezi az intézkedések alkalmazását szemben a büntetések foganatosításával. A törvénykönyv legfontosabb feladatát abban látja, hogy egy olyan szabály rendszert teremtsen, meg amellyel a fiatalokat a társadalom hasznos tagjaivá tudja tenni. Az Országgyűlési Napló tanulmányozásából kiszűrhető, hogy a szabályozásra azért is volt szükség, mert annak ellenére, hogy sokan magukénak tekintették a szabályozás szigorát még mindig akadtak elkövetők, akik kívül estek e kategórián. Törvénykezési gyakorlatban résztvevők pedig úgy vélték társadalmi összefogás szükséges egy stabil szabály rendszer kialakításához, másrészt a büntető igazságszolgáltatásnak összhangba kell, kerüljön a társadalmi, gazdasági és tudati viszonyokban bekövetkezett változásokkal. Mint minden fejezetben bemutatott szabályozás központi tényezője ez esetben is a korhatár behatárolása volt. Az 1978.évi szabályozás azonban már figyelmet fordított a cselekmény megvalósulása szempontjából lényeges utolsó kifejtett mozdulatra is. Ez alapozta meg ugyanis a befejezettséget, ami a tényállásszerűség megvalósulásának alapvető pillére. A történeti fejlődést végig kísérve arra megállapításra jutottam, hogy a törvénykezésnek mindig igazodnia kell a társadalomban bekövetkezett változásokhoz. A fiatalok esetében az érési folyamat és korhatár egyre inkább kitolódik, egyre több ismeretet kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy tényleges felelősség tudattal rendelkezzenek a mindennapi élet során. A legfontosabb érdeme a történeti fejlődésnek, hogy mindamellett, hogy bűnös gyermekekről van szó nem a megtorlást, hanem a nevelést célozták meg, ez pedig egy olyan komplex összefogáson alapuló folyamat, ami kiterjed magára az eljárásra és a társadalom valamennyi tagjára. Mindenképp kedvezményeket előtérbe helyező rendszerről beszélhetünk, hisz az intézkedések prioritásával állunk szemben amennyiben a szankciórendszert vizsgáljuk, ez az oka annak, hogy az 1978.évi Btk. igazán ki tud teljesedni.

40

A szankciók közül is a legfontosabbat és abszolút értelemben véve kizárólagosan erre a kategóriára érvényes elemet ragadtam ki ez pedig a javító intézeti nevelés. Ez az a szankció, ami teljes mértékben tükrözi az általánostól eltérő szabályozás lényegét és már a Csemegi-kódex idején találkozhatunk erre történő utalásokkal. Azt biztosan leszögezhetjük, sokszor a gyermeki elkövetők többsége áldozat, méghozzá a társadalom, olykor saját családjuk vagy éppen az őket körbevevő környezet áldozatai. Ezeknek a fiataloknak a javítóintézeti nevelés lényegében egy utolsó esélyt jelent arra, hogy az intézményi keretek között próbát tegyenek arra, hogy a rossz irányba terelődött gyermeket megmentsék. Az ide került fiatalok bűnösök, de nem bűnözők, meg kell adni számukra az esélyt arra, hogy meg találhassák a helyes utat és azonosulni tudjanak a ténylegesen elfogadott társadalmi erkölcsi normákkal. Ha mindez pedig eredményre vezet, az esély révén felelősség teljes felnőtté válhatnak és a reszocializáció eszközével meg tudják akadályozni a visszaesés lehetőségét. Tanulmányom elkészítése során, arra a következtetésre jutottam, hogy a fiatalok büntetőjogi felelősség megállapítása tekintetében speciális prevenció érvényesülésére és differenciált szankció rendszerre van szükség, ami teret ad az egyéniesítés lehetőségének. Megállapíthatom, hogy a polgári korszak Magyarországán ez időben ténykedő törvényhozók abszolút mértékben e cél megvalósítására törekedtek. A fiatalok ügye mindig is integráns részét képezi a büntetőjognak, hisz ha egy ország büntetőjoga nem tud alakulni éppen e téren az nagymértékben, akadályozza az egész büntetőjogi rendszer fejlődési irányát. Ezért is volt fontos, hogy korszakról korszakra lépést tartsunk a bekövetkezett fejlődéssekkel, változásokkal és egyben e helyzethez, igazodjunk a kiskorúakat érintő szabályok megreformálásával.

41

Felhasznált irodalom: Balogh Ágnes: A gyermekkor. In: Balogh Ágnes – Gál István László – Hornyák Szabolcs – Kőhalmi László –Nagy Zoltán – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog – Általános Rész (Szerk.:Balogh Ágnes – Tóth Mihály). OsirisKiadó, Budapest, 2010. Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog. Athenaeum, Budapest.1909. Bernolák Nándor: Újabb teendőink a bűncselekmények ellen folytatott küzdelemben, Wessely és Horváth Könyvnyomda, Pécs, 1914. Békés Imre: A beszámítást kizáró okok. Békés Imre – Földvári József – Gáspár Gyula – Tokaji Géza: Magyar büntetőjog – Általános rész. (Szerk.: Földvári József). BM Könyvkiadó, Budapest, 1980. Büntető jogszabályaink gyűjteménye, Wessely és Horváth, Pécs, 1915. Dr. Lőrincz József: Fiatalkorúak büntetés-végrehajtása. Budapest, 1998, Citoyen Kiadó. Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka: Balogh Jenő Finkey Ferenc: A magyar büntető perjogi tudomány háromszázados fejlődéstörténete 1619-1914;(Sárospatak, 1948), A Jogászok a Kultúráért Alapítvány, 2000. Finkey Ferenc: A büntető perjog tankönyve, Budapest,1916. Finkey Ferenc :Patronázs-munka és fiatalkorúak felügyelő hatósága. Budapest,1943. Finkey Ferenc: A fiatalkorú bűntettesek,(Jogállam Jog-és Államtudományi Szemle,1910. Földes Béla: Szilágyi Dezső emlékezete. Jellemtani tanulmány és életképi vonások vázlata. Budapesti Szemle 244. kötet.1937. Földvári József: Magyar büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. Földvári József: Magyar büntetőjog – Általános rész. Osiris Kiadó. Budapest. 2003. Gellér Balázs József: A Magyar Büntetőjog Tankönyve I. – Általános Tanok. Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó. Budapest, 2008.

42

Horváth Tibor: ’ Az első magyar büntető törvénykönyv és kodifikátora: Csemegi Károly; megj.: Mezey Barna (szerk.): A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére. Budapest, Osiris,2001. Irk Albert: A Magyar Anyagi Büntetőjog. Pécs 1928. Jogtörténeti Szemle 2008.évi.4.szám. Király Tibor-Máthé Gábor-Mezey Barna: A polgári büntetőjog története, in:Magyar jogtörténet(Szerkesztette: Mezei Barna) Budapest 2003, Osiris Kiadó. Kun-Láday: A fiatalkorúak Magyarországon, Budapest 1905.

kriminalitása

ellen

való

küzdelem

Magyar Törvénytár 1908.évi Törvénxczikkek. Második kötet. Budapest Franklin Társulat 1909.854. M-Kir.Belügyministerium: 1908-dik évi országos törvénytár, Corpus Juris. Budapest 1908. Ranschburg Pál: A gyermeki elme fejlődése és működés, Budapest 1905. Ráth György: Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában. Pest, 1861. Schnierer Aladár: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvény magyarázata, Franklin Társulat,Budapest 1881. Szabó András: A fiatalkorúak és a büntetőjog, Budapest 1961. Szabó András: A nevelő, átnevelő-intézkedések és a büntetőszankciók. In: Jogtudományi Közlöny,1966. évi 11.szám Szlemenics Pál Fenyítő Törvényszéki Magyar Törvény 2. átdolgozott kiadása, Eggenberger és Fia Akadémia Könyvárusoknál Pest 1847. Tanai János: Csemegi Károly emlékezete. In Csemegi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet Díszülése 1899.október.29.Magyar Jogászegyleti Értekezések, Budapest 1899. Tarján M. Tamás: 1804.március 21. Bevezetik az első polgári törvénykönyvet Franciaországban. Tokaji Géza: A bűnösséget kizáró okok. In: Nagy Ferenc – Tokaji Géza: A Magyar Büntetőjog Általános Része. (Szerk.: Nagy Ferenc) József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Szeged. 1993. Vókó György: Fiatalkorúak büntetése a jogszabályok tükrében, Börtönügyi Szemle 3/2001 43

Vuchetich Mátyás: A magyar büntetőjog rendszere-I.könyv elméleti büntetőjog Magyarország felsőiskoláinak használatára (1819)- A Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó Budapest. 2007. Zlinszky János: Római büntetőjog. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991. http://majt.elte.hu A Csemegi Kódex értékelése. http://majt.elte.hu Fayer László. Javítóintézetek honlapjai. Jogforrások: 1. 1878. évi V .Törvénycikk. A magyar büntetőkönyv a bűntettekről és vétségekről. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5799 2. 1879.évi XL. törvénycikk a magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5870 3. 1908. évi XXXVI. törvénycikk a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7036 4. 1913. évi VII. törvény a fiatalkorúak bíróságáról. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7203 5. 1950. évi II. törvény a büntető törvénykönyv általános részéről. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8375 6. 1961.évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről. Internetes elérhetőség: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=8438 7. 1978. évi IV. törvény a büntető törvénykönyvről. Internetes elérhetőség: http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=3352.585069 8. 20.003/1908. sz. IM. rend. (A fiatalkorú terheltek bűnügyeinek ellátása tárgyában) Magyarországi Rendeletek Tára, Pesti Könyvnyomda– részvénytársaság, Budapest, 1908. 42. folyam. 1136–1140. 9. 27.100/1909. sz. IM rend. (A büntető törvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908. XXXVI. tc.–nek a fiatalkorúakra vonatkozó második fejezetében foglalt rendelkezések végrehajtásáról) Magyarországi Rendeletek Tára, Pesti Könyvnyomda– részvénytársaság, Budapest, 1909. 43. folyam. 2346–2384.

44

10. Törvényerejű rendelet fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről (dec. 24.) 1951.évi 34. tvr., Ftvr., Magyar Közlöny. 11. 1979. évi 11. törvényerejű rendelet a büntetések és intézkedések végrehajtásáról:Internetesforrás:http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?doci d=97900011.TVR

Országgyűlési naplók: Internetes forrás: http://www3.arcanum.hu/onap/opt/a110616.htm?v=pdf&a=spec:start 1. Képviselőházi Napló 1889.XII kötet. 2. Képviselőházi Napló 1906.XIX kötet. 1. Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő 69.o. 2. Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1516. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter felszólalása. 3. Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1526. Molnár Erik jogi és igazságügyi bizottság előadójának felszólalása. 4. Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1530. Nagy Mária felszólalása. 5. Országgyűlési Naplók, 25.ülés, Országgyűlési Értesítő .1531. Nagy Mária felszólalása. 6. Országgyűlési Naplók, 28.ülés, Országgyűlési Értesítő .1998. Dr. Markója Imre felszólalása. 7. Országgyűlési Naplók, 28.ülés, Országgyűlési Értesítő .2006. Dr. Markója Imre felszólalása. 8. Országgyűlési Naplók, 28.ülés, Országgyűlési Értesítő .2009 Dr. Földvári József jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjának felszólalása

45

SZERZŐI JOGI NYILATKOZAT

Büntetőjogi

felelősségem

tudatában

kijelentem,

hogy

benyújtott

szakdolgozatom kizárólag saját, önálló munkám. A benne található másoktól származó, nyilvánosságra hozott vagy közzétett gondolatok és adatok eredeti lelőhelyét a hivatkozásokban (lábjegyzetekben), az irodalomjegyzékben, illetve a felhasznált források között hiánytalanul feltüntetem.

Miskolc,……………………..

Név:_______________________ Neptunkód:_________________ Aláírás:____________________

46