Kisebbségi jogok érvényesülése a Kárpát-medencében A kötet szerzői:

Kisebbségi jogok érvényesülése a Kárpát-medencében 2015 A kötet szerzői: Csóti György Gerencsér Balázs Tóth Norbert Rákóczi Krisztián Görög Dóra Menyhárt Gabriella Ambrus Izabella Zsigmond József Szigeti Enik Kincses El d Szerkesztette: dr. Görög Dóra Tördelésért és olvasószerkesztésért felelős: dr. Sepr s Szilvia dr. Antal Eszter Lektorálta: dr. Görög Dóra dr. Antal Eszter dr. Sepr s Szilvia Borítóterv: Dobrányi Tamás Dobrányi Máté ISBN 978-615-80395-0-5

A Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetemről, valamint az Alumni nyári egyetemről A kötet a Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet közös szervezésében 2015. július 5-12. között Gödöllőn megrendezésre került Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetemen elhangzott szakmai előadások szerkesztett változatát tartalmazza. A Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetem keretében a résztvev knek lehet ségük nyílt a kisebbségvédelem európai és nemzetközi jogi elméleti alapjainak elsajátítására, egyúttal az el adásokon túl személyes tapasztalatcserére, konzultációkra, illetve kerekasztal-beszélgetésekre is sor kerülhetett. Az Alumni nyári egyetem egy szakmai továbbképzés, azon hallgatóknak, akik a kisebbségvédelem Európában című nyári egyetemen már résztvettek. A résztvev k ismeretei kiterjednek a kisebbségvédelem alapfogalmaira, így ezen szabadegyetemen a joggyakorlatra helyez dik a hangsúly, és ehhez igazodtak a szakmai el adások is. Az el adók igyekeztek a kisebbségvédelem gyakorlati aspektusait felvillantani, a meghívott ügyvédek ügyeiket bemutatva ismertettek egy-egy jogi kérdést. Mindkét 2015-ben megrendezésre került nyári egyetem lehet séget teremtett a szakmai tanácskozásra, jogi diskurzusra és kapcsolatteremtésre.

A 2015-ben megjelenő kiadványról A Kisebbségi Jogvédő Intézet gondozásában kiadott kiadvány azzal a céllal készült, hogy a külhoni nyári egyetemi hallgatók számára betekintést nyújtson a kisebbségi jogokba és a kisebbségvédelem alapismereteibe, valamint bemutassa a kisebbségvédelem terén előforduló kiemelt jelentőségű magyar ügyeket.

Előszó

Nagyon nehéz arról beszélni, hogyan érvényesülnek a strasbourgi európai ajánlásoknak és a Lajtától nyugatra, valamint a Kárpátoktól északra kialakult gyakorlatnak megfelel kisebbségi jogok a Kárpát-medencében. Egyszerűen azért nehéz, mert sehogy nem érvényesülnek. Ezzel szemben napirenden vannak a súlyos jogsértések. A szenved alanyok túlnyomó részben a szomszédos országokban él

magyar nemzetiségű

állampolgárok. Nagyrészt olyanok, akik nem is tudják mihez van, mihez lenne joguk, és ha sérelem éri ket, hogyan védekezzenek. Rajtuk kíván segíteni az alapítványi háttérrel rendelkez , budapesti székhelyű Kisebbségi Jogvéd

Intézet. Nyári egyetemeken,

konferenciákon és egyéb más módon képzést, továbbképzést biztosítunk határon túli fiatal magyar jogászoknak, joghallgatóknak, gyakorló ügyvédeknek. Jelen kiadvány a 201ő. július ő. és 12. között Gödöll n megrendezett nyári egyetem el adásaiból ad kínálatot a kisebbségi jogvédelem iránt érdekl d Olvasónak. Terítékre kerül többek között a brutálisan diszkriminatív szlovák állampolgársági törvény, az autonómiát célzó kollektív jogok érvényesítésének nyílt és burkolt lehet ségei, ezekre irányuló kísérletek, valamint néhány jogsegély szolgálati gyakorlat. A Kisebbségi Jogvéd Intézet egész tevékenységét, minden anyagi lehet ségét annak szolgálatába állítja, hogy a Kárpát-medencében minden magyar ember emelt f vel járhasson szül földjén, ne éljen félelemben, ne érje származása miatt jogsértés, magyarként élhessen sei földjén teljes életet. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani e kötet kézbe adásával mindazoknak, akik a fenti célkitűzéssel egyet értenek.

Csóti György a Kisebbségi Jogvéd Intézet igazgatója

5

I. fejezet Elméleti fogódzók a kisebbségvédelem terén 1. Gerencsér Balázs - Nyelvi kisebbségek – európai szervezetek – kitörési pontok 2. Tóth Norbert - A kisebbségi autonómia iránti igény érvényesíthetőségének lehetősége a hatékony politikai/közéleti részvételhez való jogra alapozva, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára 3. Rákóczi Krisztián - A szlovák állampolgársági törvény és a kapcsolódó belügyminiszteri rendelet: alkotmányellenesség, a jogbiztonság elvének megsértése és a jogszabályi hierarchia megcsúfolása

Gerencsér Balázs Nyelvi kisebbségek – európai szervezetek – kitörési pontok 1. Az Európa Tanács és a két kisebbségvédelmi egyezmény 2. Szemelvények a strasbourgi esetjogból 3. Az EBESZ és a nyelvi ajánlások 4. Az Európai Unió és a Stabilitási Paktum 5. Az EU által működtetett nyelvjogi civil szervezet 6. Az Európai Unió Bírósága 7. Három következtetés a nemzetközi gyakorlat alapján

A kisebbségi joggal foglalkozó nemzetközi fórumrendszert korábban tradicionálisan biés multilaterális alapon rendszereztük. Ez természetesen nagyon leegyszerűsített képet adott, hiszen például a nemzetközi szervezetek mellett a különböz multinacionális nem kormányzati szervek (NGO-k) is jelent s szerepet kapnak, azonban azok nem szerz déses úton jönnek létre, így nem is lehet egyik kategóriába sem sorolni. Jelen sorokban nem egy új taxációt szeretnék közre adni, hanem azokra a pontokra rávilágítani, amelyek érdek- és jogvédelmi fórumot nyújthatnak nyelvi kisebbségek számára.1 Bilaterális szerz dések alatt értem itt els sorban a többségi állam és az anyaállam által kötött alapszerz déseket és kisebbségi szerz déseket.2 Multilaterális fórumnak a nagy, tradicionálisan emberi jogvéd vagy kifejezetten kisebbségi érdekképviseletet is ellátó szervezetet tartom, mint például az ENSZ, az Európa Tanács, Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Nemzetközi NGO-k közül az alábbiakban különösen egy olyan speciális együttműködést emelnék ki, mint az EU által finanszírozott European Bureaux for Lesser Used Languages. Az alábbiakban az európai nyelvi kisebbségek számára releváns, európai joghatósággal működ nemzetközi szervezetek gyakorlatát tekintem át. A soknyelvű Európában egy nemzeti közösség identitásának egyik legf bb meg rz eszköze a nyelv. 1

Jelen tanulmány alapjául szolgáló nemzetközi jogi gyakorlatot érint lényegesen részletesebb kifejtést lásd: Gerencsér Balázs Szabolcs: „Nyelvében él…” Kárpát-medencei körkép a határon túli magyarok hivatalos anyanyelvhasználati jogairól. Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Budapest, 2015. 43-63. 2 Így például Magyarország és a szomszédos államok között, a jószomszédságról és a kölcsönös együttműködésekr l szóló ún. alapszerz dések és az azokat kihirdet törvények: Ukrajnával: 199ő:XLV. tv., Szlovéniával: 1995:XLVI. tv., Horvátországgal: 1995:XLVII. tv., Szlovákiával: 1997:XLIII. tv.

9

Kisebbségi jogok érvényesülése a Kárpát-medencében

Snezana Trifunovska, a nijmegeni Radboud egyetem kutatója szerint „egy közösség nyelvhasználata magán és hivatalos viszonyokban, valamint az oktatásban és a kultúrában nem csak a történelem, tradíciók és kultúra, valamint mindezekhez való tartozás meg rzéséhez járul hozzá, hanem egyúttal egy politikai és szociális stabilitást is nyújt abban az államban, ahol élnek.”3 A nemzetközi dokumentumok igyekeznek a különböz

aspektusokból védeni a

nyelvhasználatot és a kérdést szabályozni. Trifunovska szerint a nemzetközi normák az alábbi szabályozást tartalmazhatják a nyelvi jogokat illet en:4 a) antidiszkriminációs normák, amelyek a nyelvet is védik; b) speciális helyzetekben (pl. bíróság el tt) való nyelvhasználatot biztosító normák; c) normák, amelyek a kisebbségeknek biztosítanak nyelvi jogokat. 1. Az Európa Tanács és a két kisebbségvédelmi egyezmény Az Európa Tanács keretein belül létrehozott Nemzeti kisebbségekr l szóló Keretegyezmény, valamint a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája a kisebbségvédelmi nemzetközi kodifikáció kiemelked alkotásai. Ahogy Kovács Péter elemzi a kisebbségvédelmi kodifikációs tevékenységet 1945 és 1990 között5 a „második világháború befejezése óta eltelt évtizedek nemzetközi jogalkotása egészen a 80-as évek végét l számítható újabb lendületig nem tudott – s talán megkockáztatható állítás – nem is igazán akart meghatározó jelent ségű kisebbségvédelmi szerz dést vagy egyéb sarkalatos dokumentumot alkotni.” A kommunista diktatúrák 89-90-es bukásával és a vasfüggöny leomlásával olyan társadalmi feszültségek, helyzetek kerültek Európa nyugati fele elé, amely közvetlen kodifikációt eredményezett a nemzetközi szervezetekben.

3

Trifunovska, Snezana: Linguistic Rights of Minorities. In: International Journal on Minority and Group Rights, 2002/3 vol. 9., 235-236. 4 Trifunovska, im: 236. 5 A szerz idézi Bruhács Jánost. Kovács Péter: Nemzetközi Jog és Kisebbségvédelem. Osiris, 1996., 11.

10

Gerencsér Balázs NYELVI KISEBBSÉGEK – EURÓPAI SZERVEZETEK – KITÖRÉSI PONTOK

Ennek kiváló példája az 1992. december 18-án az ENSZ Közgyűlése által elfogadott 47/135. határozat,6 az 1992. november 5-én aláírásra megnyílt Nyelvi charta7 és az 1995. február 1-én aláírásra megnyílt Keretegyezmény.8 A nemzetközi dokumentumok a kilencvenes évekre egyre konkrétabb szabályozást mertek megfogalmazni. Az Európa Tanács keretében létrejött szerz dések egyik f

jellemz je, hogy

végrehajtásukat az ET rendszeresen ellen rzi. A kötelez jogi normák kikényszerítése nemzetközi szinten más, mint a bels jogban, ahol egy állam például egy hatóság létrehozásával teszi ezt. Itt els sorban politikai jellegű észrevételek és szankciók várnak a kötelezettséget nem teljesít államra. Az Európa Tanács a tagállami ígéretek végrehajtásának ellen rzését a Parlamentáris Közgyűlés egy állandó bizottsága, a Monitoring Committee útján látja el.9 Az általános monitorozási eljáráson kívül azonban mind a két kisebbségi szerz désnek (Keretegyezmény és Nyelvi charta) van önálló ellenőrzési, illetve beszámoltatási mechanizmusa. 2. Szemelvények a strasbourgi esetjogból Az Európa Tanács által ellátott kisebbségvédelemhez járulékosan kapcsolódik ugyan, de érdemes megemlíteni az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát. A Bíróság nem kisebbségvédelmi intézmény. Még kevésbé a nyelvi jogok védelmére hivatott fórum. A Bíróság ítélkezésében az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütköz cselekményeket vizsgálja, amely egyezményben azonban nincsenek kisebbségvédelmi rendelkezések. Mégis azért kell itt röviden megemlékezni a Bíróság joggyakorlatáról, mert az áttételesen hozzájárul az össz-európai kisebbségvédelemhez.10 6

„Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól” címet viseli. 7 Hatályba lépett 1998. március 1-én; ETS. no. 148.; hazánkban kihirdette: 35/1995 (IV. 7.) Ogy. határozat 8 Hatályba lépett 1998. február 1-én; ETS. no. 157.; hazánkban kihirdette: 1999. évi XXXIV. törvény 9 A Monitoring Committee a 1115 (1997) sz. határozat értelmében 1997. április 25-én kezdte meg munkáját a Parlamenti Közgyűlés (PKGY) állandó bizottságaként.

11


A Bíróság joggyakorlatában a kisebbségvédelem valamely más emberi jog megsértéséhez kapcsolódva jelenik meg. Így különösen valamely politikai alapjoghoz, vagy szociális joghoz, eljárási alapjoghoz vagy a megkülönböztetés tilalmához kapcsolódó jogesetekben fedezhetünk fel kisebbségi, vagy esetleg nyelvi jogi szálat. Az alábbiakban pár olyan jogesetet citálnék a bírósági gyakorlatából, amelyek – e könyv tárgyához igazodóan – kifejezetten kisebbségek nyelvi jogainak megsértését vizsgálták. A politikai jogok és azon belül is különösen az egyesüléshez való jog, illetve választójog tárgyban érintett a Fryske Nasjonale Partij v. Hollandia ügy (app.no. 11100/84), amelyben egy fríz politikai párt jelöltjei egy választási eljárás során nem az államnyelven, hollandul regisztráltak, ezért a jelölést a választási szervek elutasították és a fellebbezést sem fogadták a kisebbségi fríz nyelven, azonban mindez nyelvi jogsértést nem eredményezett a döntés szerint. Hasonlóan, a Mathieu-Mohin and Clerfayt v. Belgium (app.no. 9267/81) ügyben egy francia nyelvű belga állampolgár képvisel i esküjének nyelvválasztása kapcsán mondta ki a Bíróság (akkor még Bizottság), hogy azzal, hogy a belga nyelvi régiókban egy adott nyelv használata kötelez , az nem sérti az egyezményt, mert így a nyelvi kisebbségek arra vannak ösztönözve, hogy olyanokra szavazzanak, akik képesek és készek régiójuk nyelvét használni. A Georges Clerfayt, Pierre Legros et al v. Belgium (app.no. 10650/83) ügyben szintén a belga nyelvi régiók által okozott korai feszültségek jelentek meg a Bíróság el tt. Itt a német nyelvi régióban egy önkormányzati tanács francia nyelvű határozatát érvénytelenítették, amely nem jelent nyelvi diszkriminációt tekintettel a terület alkotmányos státusára. Végül a Podkolzina v. Lettország (app. no. 46726/99) ügyet említem, amelynek felperese egy orosz nyelvi kisebbséghez tartozó lett állampolgár, akit azért nem engedtek választási jelöltséghez, mert az állami (lett) nyelvi képességeit vizsgáló bizottság és a regisztrációt végz választási bizottság a tisztességes eljárás követelményét megsértették. Nyelvi jogsérelmek elutasítását találjuk az oktatási jogokkal kapcsolatos jogesetek között.

10

vö: Kovács Péter: Kisebbségvédelem az Emberi Jogok Bíróságának joggyakorlatában. In: Magyar Kisebbség, 2004/4. 220-252.

12


Egyik fontos alapügy az úgynevezett „belga nyelvi ügy”, teljes nevén „Case relating to certain aspects of the laws on the use of languages in education in Belgium” v. Belgium (App. no. 1474/62, 1677/62, 1691/62, 1769/63, 1994/63, 2126/64.) amely ügy a flamand területeken él francia ajkú (vallon) lakosoknak az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférésér l szól, és a bíróság megállapította, hogy az 1963-as oktatási törvény és az alapján folytatott gyakorlat a megkülönböztetés tilalmába ütközik. Ebb l a korszakból való korai nyelvi jogi ügy az 23 inhabitants of Alsemberg and Beersel v. Belgium (app. no. 1Ő7Ő/62) eset, amely szintén az el bbi oktatási törvény alapján a flamand területeken való francia nyelvű oktatás megszervezése kapcsán szintén a megkülönböztetés tilalmába ütközött a gyakorlat. A Roger Vanden Berghe v. Belgium (app nr. 2924/26) ügyben a bíróság szintén a flamand nyelvi régióban kérelmezett (és elutasított) francia oktatási nyelv tekintetében azt állapította meg, hogy nyelvi megkülönböztetések nem minden esetben jogsért ek, és a belga nyelvi szabályozás is legitim célt tűzött ki, amely objektív és ésszerű, így nem ütközik a megkülönböztetés tilalmát szabályozó 1Ő. cikkbe. Kés bb az Inhabitants of Les Fourons v. Belgium (app. no. 2209/64.) ügyben, következetesen, a Bíróság Les Fourons település lakosainak kérelmét elutasította, mivel a nyelvi régiókban alkalmazott oktatási nyelvi szabályok nem sértik sem a 8. cikk szerinti megán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, sem a 14. cikk szerini megkülönböztetés tilalmát. Fontos megjegyezni, hogy az 1960-as években a belga alkotmányos reform két elemű (flamand-vallon) szövetségi berendezkedést hozott létre, amelyben három (falmandvallon-német) nyelvi régiót alkotott, ahol a nyelvhasználat szabályozása kifejezetten a politikai feszültségek rendendezését célozta. Hasonlóan nem járt sikerrel a Skender v. Former Yugoslav Republic of Macedonia (app. no. 62059/00) eset felperese. Skender úr lányainak anyanyelvű (török) oktatást szeretett volna biztosítatni, ám a török nyelvű osztályt a körzetében megszüntették és más körzetbe nem vihette át a lányát, mert azt törvényi szabályozás korlátozta, azonban ez nem sértette a Bíróság szerint az egyezményt, mivel a megkülönböztetés nem volt önkényes. Az eljárási nyelvhasználatot érint en különösen a 6. cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot sért jogesetek kerülhetnek elénk.

13


E körben az egyik fontos alapügynek tartjuk az Isop v. Ausztria (app. no. 808/60) ügyet, amelynek felperese egy szlovén nyelvi kisebbséghez tartozó osztrák állampolgár volt, aki önkormányzati ülésen elhangzott gyalázkodásokra benyújtott szlovén nyelvű panaszát a hatóságok nem fogadták be, amely elutasítás viszont a Bíróság szerint nem sérti az Egyezményt, hiszen – több indok között – a nyelvi kisebbség lélekszáma nem éri el azt a határt, ami felett kötelez lenne a nemzetiségi nyelvű ügyintézés. A Bideault v. Franciaország (app. no. 11261/84) ügyben a breton nyelv franciaországi elutasítottságára találunk példát. Bideault úr megtagadta a francia hadseregben a szolgálatot, ezért eljárás indult ellene. Több általa citált tanú kérte, hogy breton nyelven tehessen vallomást, amelyet a francia bíróság megtagadott. A Bíróság megállapította, hogy itt sem történt meg az Egyezmény megsértése, hiszen a hatályos eljárási törvények szerint jogszerűen jártak el a hatóságok. Több, mint tíz évvel kés bb, a Zana v. Törökország (app. no. 18954/91) ügyben egy polgármesterrel készített interjúban elhangzott mondat indukált büntet

eljárást,

amelyben Zana úr – sokszori vegzálást követ en – már csak anyanyelvén (kurd nyelven) volt hajlandó vallomást tenni, amelyet a helyi hatóságok nem fogadtak el és következetesen a sérelmére hozták meg döntéseiket. A Bíróság az ügyben a szólás szabadságának korlátozását nem állapította meg, azonban a tisztességes eljáráshoz való jogot jelent sen korlátozta az állam azzal, hogy a csak kurd nyelven való vallomástételhez való ragaszkodást a védekezésr l való lemondásnak értékelte. Végezetül a Čonka v. Belgium (app. no. 51564/99) ügyet említem, amelyben a szlovák állampolgárságú roma nemzetiségű család menekültkérelmét utasította el Belgium. Az eljárás során mind az alapügyben, mind a jogorvoslati szakaszban azonban az idegenrendészeti szervek megsértették az Egyezményt, azonban itt meg kell említenünk, noha ez az ügy nyelvi jogokat érint, nem tartozik a szűk tárgyunk alá, mivel nem egy kisebbségi személy, hanem egy menekülttel (azaz külföldivel) kapcsolatos eljárásról volt szó. A Bíróság, mint láthattuk, sok esetben elutasítja az olyan kérelmeket, amelyek ha emberi jog szerint nem is, de a kisebbségi jog szerint indokoltak lennének. Bizonyára az olvasóban is kialakulhatott a fenti esetek gyors áttekintése nyomán egy elégedetelenségérzés, vagy igazságtalanság-érzés. Nagyon helyesen.

14


Azonban ez nem ront sem a Bíróság értékén, sem a kisebbségvédelem elesettségét nem jelenti. Annyit kell belátni, hogy nem kell olyat várni az Emberi Jogi Bíróságtól, amire nem képes. Véleményem szerint az, hogy a kisebbségi jogok sérelme nem eredményezi feltétlenül az emberi jogok sérelmét, elég er teljesen rámutat arra, hogy a bíróság ítéletei csak másodlagosan szolgálhatják a kisebbségvédelmi célokat. Azaz, a kisebbségvédelem a Bíróság eszközrendszerébe akkor tud belekapaszkodni, ha a felperesek olyan emberi jogsértést (az Egyezményben foglalt jogok sérelmét) kifogásolják, amelyet adott esetben kisebbségi személy ellen követett el az állam. Ennek (kisebbségi szempontú) eredményessége a Bíróság következetes gyakorlata szerint azonban elég kétséges. Ez pedig azért lehet, mert a kisebbségi jog és az emberi jogok között az alapvet különbség, hogy a kisebbségi jog egy származtatott jogterület, amely sok más területhez (alapjogok, szociális jogok, gazdasági jogok, állampolgárság, stb) kapcsolódik, azonban nem önálló. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a kisebbségi jog nem az emberi jogok egy része, s t alkotmányjogi jellemz ik is annyira eltérnek, hogy így össze sem hasonlíthatóak. Nem véletlen, hogy a tényleges kisebbségvédelmet az Európa Tanácsban külön nemzetközi szerz dés alapján önálló mechanizmus szolgálja. 3. Az EBESZ és a nyelvi ajánlások A nemzeti kisebbségek nyelvi jogairól szóló oslói ajánlásokat 1998-ban fogadta el az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. E nemzetközi szervezet az európai biztonság meg rzésére és a közös biztonságpolitika kialakítására specializálódott. Éppen ezért a kisebbségvédelmi tevékenység, amelyet a kilencvenes évek elejét l alakított ki a szervezetté alakult értekezlet (EBEÉ/EBESZ) a kisebbségek problémáit azért igyekszik megoldani, mert azok a biztonságot potenciálisan veszélyeztet konfliktusok forrásai lehetnek. (Lásd például a Balkánon az albán közösség történelmét a délszláv háborút követ en, vagy Ciprus görög-török részének feszültségeit, stb.)

15


Az EBESZ keretén belül megvalósult kisebbségvédelmi intézmény a Nemzeti Kisebbségi F biztos (F biztos) hivatala, amelyet az 1992. július 10-én kelt Helsinki dokumentum állított fel. A széket 1993. január 1-én a gazdag tapasztalatokkal rendelkez Max van der Stoel foglalta el els ként; jelenleg negyedikként, Astrid Thors tölti be e tisztséget.11 A nemzeti kisebbségeket érint

feszültségek lényegére összpontosítva, a F biztos

független, pártatlan és együttműköd szerepl ként közelíti meg a kérdéskört. Hivatala szerint nem felügyel szerv, de a F biztos az adott ügyre vonatkozó ajánlásainak elvi elemzési keretéül és megalapozásául a tagállamok által elfogadott nemzetközi normákat alkalmazza. Jellemz felfogás mára, hogy nevéb l adódóan a f biztos nem a „kisebbségekért”, hanem a „kisebbségekkel kapcsolatban” tevékenykedik.12 Ez az identitás természetesen meghatározza az intézmény hatókörét is, hiszen nem egy általános „kisebbségi ombudsmanként” viselkedik. 1996-ban, az Interetnikai Kapcsolatok Alapítvány közreműködésével kezd dött el az EBESZ keretén belül az oslói nyelvi ajánlások kidolgozása.13 Tizenegy tagú, neves szakért kb l álló bizottságot hoztak létre a szövegezésre.14 A szöveg 21 pontban foglalja össze a nyelvi ajánlásokat az alábbi területeken: névhasználat, vallásgyakorlás, közösségi élet és NGO-k, média, gazdasági élet, közigazgatási

hatóságok

és

közszolgáltatás,

független

országos

intézmények,

igazságszolgáltatási hatóságok, szabadságtól való megfosztás. Az ajánlások közigazgatásban való kisebbségi részvételt tárgyaló pontjainak alapja egyrészt

a

Koppenhágai

dokumentum

(1990)

35.

szakasza,15

másrészt

a

Keretegyezmény 10. cikk (2) bekezdése és 15. cikke. 11

lásd még: http://www.osce.org/hcnm/ A sorban harmadik f biztos, Knut Volleback hangsúlyozta különösen, hogy felfogásában nem a kisebbségekért (for minorities) tevékenykedik, hanem velük kapcsolatban (on minorities). 13 Mindezekr l lásd az Interetnikai Kapcsolatok Alapítvány kiadványát az Oslói ajánlásokról. (1998. február) 14 Tagjai az el bb idézett kiadvány szerint: Gudmundur Alfredsson, Asbjorn Eide, Angelita Kamenska, Dónall Ó Riagáin, Beate Slydal, Miquel Strubell, Szépe György, Patrick Thornberry, Fernand de Varennes, Bruno de Witte, Jean-Marie Woehrling. 12

16


Három f aspektust emel ki a kommentár az ajánlások közigazgatást érint fejezetéb l: 1) a hivatalok nyelvhasználata, azaz a kisebbségi nyelven történ ügyintézés és az anyanyelvű bizonyítványok és igazolások kiállítása. 2) A közigazgatási intézményekben való kisebbségi reprezentáltság. 3) A közigazgatás megkülönböztetés-mentes eljárása. E pontnál hivatkozza a kommentár a Keretegyezmény 16. cikkét, amelyben az államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy tartózkodnak a kisebbségek arányának önkényes megváltoztatásától egyes közigazgatási egységekben. Az oslói ajánlásokhoz kiadott EBESZ kommentár a 17-19 pontok alapjául legf képpen a törvény el tti egyenl ség és a megkülönböztetés tilalmát jelöli meg. Háttér joganyaga a Nyelvi charta már idézett rendelkezései, valamint az Európa Tanács 1201(1993) ajánlása, amely 7. cikk (3) bekezdésében kimondja, hogy „azokban a régiókban amelyekben egy nemzeti kisebbség jelentős számban él, az ehhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvük használatára a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolataik és a bírósági és más jogi hatóságokkal folytatott eljárások során.” Itt jegyezném meg, hogy az 1201-es ajánlás – élve a soft law dokumentumok fent említett lehet ségével, miszerint a nem kötelez

jellegük miatt konkrétabban

fogalmazhatnak — széles körű kisebbségi jogokat állapít meg. Az ajánlás története 1993 októberére nyúlik vissza, az ET bécsi csúcsértekezletére. Itt a tagállamok kormány- és államf i részér l megfogalmazást nyert, hogy „az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez kisebbségvédelmi vonatkozású kiegészít

jegyz könyvet kell (…)

16

készíteni.”

4. Az Európai Unió és a Stabilitási Paktum A nagy, tradicionális nemzetközi szervezetek mellett – sajátos eszközeivel – az Európai Unió is részt vett a közép-európai kisebbségek védelmében, bár, nem a hagyományos jogi szabályozás útján teszi ezt. A nyelvhasználat jogvédelmére (minthogy gazdasági orientációjú szervezetr l van szó) nem is alkalmas. 15

www.osce.org CSCE/OSCE Provisions Concerning Persons Belonging to National Minorities. Kovács, im. (1996), 108.

16

17


Ahogy Tárnok Balázs fogalmazott: lehetetlen küldetés – mission impossible.17 Az Európai Unió vonzó eszköznek tartotta a kétoldalú egyezményeket Közép- és KeletEurópa stabilitásának szavatolására.18 1993-ban az Európai Unió elfogadott és elindított egy francia kezdeményezést („Balladur-kezdeményezés”), amely a Stabilitási Paktum aláírásáig vezetett. Ennek célkitűzése a „stabilitás megteremtése a jószomszédi kapcsolatok el mozdítása révén, beleérve a határok, kisebbségek ügyét, a regionális együttműködést és a demokratikus intézmények megszilárdítását együttműködési programok révén minden olyan területen, amely hozzájárulhat a célok eléréséhez.”19 Az 1995-ben elfogadott és 52 ország által aláírt Stabilitási Paktum vonatkozott Bulgáriára, a Cseh Köztársaságra, Észtországra, Magyarországra, Lettországra, Litvániára, Lengyelországra, Romániára és Szlovákiára, amelyek közül mindegyik ország jelezte az Európai Unióhoz történ csatlakozási szándékát. A fenti államokat a Stabilitási Paktum felszólította „a jószomszédi kapcsolatok er sítésére valamennyi területen, ideértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait”. A kapcsolatok elmélyítése megkövetelte a szuverén egyenl ség elvének hatékony alkalmazását, a szuverenitásból ered jogok tiszteletben tartását, az er vel való fenyegetés és az er alkalmazásának mell zését, a határok sérthetetlenségét, a viták békés rendezését, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, az emberi jogok, ideértve a nemzeti kisebbséghez

tartozó

személyek

jogainak

tiszteletben

tartását,

az

alapvet

szabadságjogok, így a gondolat- és vallásszabadság, a népek egyenl ségének és önrendelkezési szabadságának tiszteletben tartását, az államok közötti együttműködést és a nemzetközi jogból ered kötelezettségek jóhiszemű teljesítését.20 Mintegy száz már létez és új kétoldalú és regionális, többek között a kisebbségvédelemre vonatkozó együttműködési megállapodás vált a Stabilitási Paktum részévé. A Stabilitási Paktumban részes államok kötelezettséget vállaltak a Zárónyilatkozatban az EBESZ által megfogalmazott elvek tiszteletben tartására. 17

Tárnok Balázs: Kisebbségvédelem az Európai Unióban – lehetetlen küldetés. In: Ars Boni. 2015.07.12. arsboni:hu 18 Velencei Bizottság Jelentése: A) 19 Lásd az „Európai Stabilitási Paktum Nyitó Konferenciájának Zárónyilatkozatát” a 9Ő/367/CFSP: Tanácsi Határozat (1994. június 14. ) a Tanács által elfogadott közös fellépés folytatásáról a Maastricthti Szerz dés J.3. cikkelye és a Stabilitási Paktum Nyitó Konferenciája alapján. 20 Lásd a Stabilitási Paktum Zárónyilatkozatának 6. és 7. §-át.

18


Amennyiben gondok merülnének fel az egyezmények tiszteletben tartásával kapcsolatban,

úgy

az

EBESZ

meglév

intézményeire

és

procedúráira

hagyatkozhatnának a konfliktus megel zése és a viták békés rendezése érdekében. Ezek között a procedúrák között található a Nemzeti Kisebbségek F biztosával folytatandó konzultáció (a Zárónyilatkozat 15. cikkelye) éppúgy, mint az egyezmények értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vitáknak a Nemzetközi Békéltet

és

Dönt bíróság elé történ utalása (a Zárónyilatkozat 16. cikkelye). 5. Az EU által működtetett nyelvjogi civil szervezet Az EU Bizottságához kapcsolódó speciális szervként itt kell megemlíteni a Kevésbé Használt Nyelvek Európai Irodáját (European Bureau for Lesser Used Languages – EBLUL).21 Formáját és tevékenységét tekintve is atipikus szervezetr l van szó: civil szervezetként működik, amely Írországban van bejegyezve, de tevékenységét az EU Bizottság által jóváhagyott terv alapján, EU-s költségvetési támogatással végzi. F

feladata a kis nyelvek szakmai támogatása, informálás, kapcsolati hálózat

fenntartása, amely által fontos szerepet játszik európai és nemzetközi szinten a nyelvi sokszínűséget segít információk áramlásában. Mindez azt jelenti, hogy az EBLUL nyelvekkel kapcsolatos információkat szolgáltat, képviseli a kis nyelveket beszél közösségeket, tájékoztatja ket az unió politikájáról és olyan támogatási programról, amelyeket hasznosítani tudnak. Az EBLUL folyamatosan tájékoztatja az európai nyelvi közösségeket, a helyi szervezeteket és szakembereket az EU nyelvpolitikájáról és programjairól. Továbbá fontos tevékenysége még az irodának, hogy támogatást és segítséget nyújt a pályázatok adminisztratív akadályainak leküzdésében és pályázatokhoz megfelel együttműködési partner felkeresésében.22

21

A megnevezés tekintetében pontosabb fordítás lenne, ha „kis számban beszélt" nyelveket mondanánk, de itt a hivatalos fordítást használom. 22 http://eblul.eurolang.net

19


6. Az Európai Unió Bírósága Az Európai Unió Bírósága – mint ahogy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál is jeleztem – nem kisebbségvédelmi intézmény, elvárásokat tehát ekörben ne támasszunk felé. Arra viszont érdemes rápillantani, hogy egy-egy döntésében érinti-e és ha igen, hogyan a kisebbségi jogokat vagy a nyelvi jogokat. Az EU köztudottan gazdasági orientáltságú szerv. Ezért ha nyelvhasználat kérdése merül fel, az vagy az EU hivatalos nyelveivel kapcsolatos (pl. C-160/03 Spanyol Királyság c. Eurojust), vagy a munkavállalók szabad áramlásával (Pl. C-281/98 Roman Angonese c. Cassa di Risparmio di Bolzano Spa), továbbá az állampolgárok közötti megkülönböztetéssel (C274/96 Bickel és Franz ügy).23 7. Három következtetés a nemzetközi gyakorlat alapján Kis európai kitér nk után visszatérve láthatjuk, hogy napjainkban különösen a jogi felelősséget tartalmazó nemzetközi szerződések határozzák meg els sorban egy-egy állam kisebbségvédelmi intézményeit. A rendszeres (küls ) beszámolási kötelezettséggel és az azzal járó (bels ) egyeztetéssel az államok rá vannak kényszerítve, hogy a nemzetközi dokumentumokban lefektetett standardhoz közelítsék bels jogi mechanizmusaikat. Ez azonban tényleg csak közelítés, hiszen egyik nemzetközi egyezmény sem képes gyökeresen a maga képére alakítani egy állam berendezkedését – ha az adott országban nincs meg a hajlandóság. Ez pedig nagyban múlik a jogpolitika és az ország alkotmányés közigazgatási jogának kapcsolatán, illetve a jogi tradíciókon. Érdemes azt is megállapítani, hogy – bár ez közhelynek tűnhet, azonban a kisebbségi jogvéd k számára koránt sem az, hogy – sem az Emberi Jogok Európai Bírósága (strasbourgi emberi jogi bíróság), sem az Európai Unió Bírósága (luxemburgi bíróság) nem kisebbségvédelmi intézmény. Ennek megfelel en a kifejezetten kisebbségvédelmi, vagy nyelvvédelmi törekvések nem is járnak sikerrel e testületek el tt. 23

Részletesen lásd a nyelvi diszkrimináció tekintetében Láncos Petra Lea: A nyelvi diszkrimináció tilalma az Európai Bíróság és a Törvényszék joggyakorlatában. Jogelméleti Szemle, 2012/3, 30-52.

20


Harmadsorban pedig ha a Nyelvi Charta rendelkezéseit folyamatában próbáljuk tekinteni a Kárpát-medencei régióban megfigyelhet , hogy a szabályozás szintje és a ténylegesen gyakorolt nyelvhasználat egymástól egyre inkább eltér. A Charta több mint egy évtizedes hatására itt Közép-Európában is lassan rendez dnek a szabályozások és – még ha nem is tökéletes a joganyag sok országban – a fejl dés jól észlelhet . Az anyanyelvű jogérvényesítés mégis elég csekély. Ha a magyar közösségekre vonatkozó jelentéseket és ajánlásokat külön vizsgáljuk, jól látható hogy a Nyelvi Charta Szakért i Bizottsága mára inkább jogon túli beavatkozásokat javasol mintsem a szabályozás korrekcióját. Az már országonként eltér , hogy milyen eszköz merül fel az ajánlások között. Szlovákiában például a társadalmi befogadást ösztönz programokat javasolt a Szakért i Bizottság, míg Szlovéniában a kisebbség képzését a nyelvhasználat lehet ségére. Amit eddig még csak elméleti modellként állított az irodalom azt mára a gyakorlat igazolta: a jogon kívüli szempontok (szociológiai, jogszociológiai, szakpolitikai

és

menedzsment)

el térbe

kerültek

a

hivatalos

nyelvhasználat

fejlesztésében.

21

Tóth Norbert A kisebbségi autonómia iránti igény érvényesíthetőségének lehetősége a hatékony politikai/közéleti részvételhez való jogra alapozva, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára24 1. Az autonómiához való jog jogi és elméleti háttere 2. Ez Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó esetjoga

1. Az autonómiához való jog jogi és elméleti háttere Az autonómiához való jogot az önrendelkezéshez való jog mellett vagy esetenként azzal összekapcsolva általában a demokratikus hatalomgyakorlás elvéb l levezethet jogokra vagy elvekre, így mindenekel tt a politikában/közéletben való hatékony részvételhez való jogra, a szubszidiaritás és az egyenl ség elveire alapozva is levezethet nek tartják a vonatkozó nemzetközi jogi szabályokból a szakirodalom képvisel i. A közügyekben való részvételhez való joghoz – többek között – támpontot biztosíthat „a faji megkülönböztetés

valamennyi

formájának

kiküszöbölésér l

szóló

196ő.

évi

egyezmény” 5. cikkének c) pontja, amely – egyebek mellett – mint politikai jogot, nemzeti vagy etnikai hovatartozásra való különbségtétel nélkül ismeri el valamennyi ember jogát a közügyekben való részvételhez, de természetesen más kötelez er vel rendelkez

emberi jogi dokumentumokat is idézhetnénk a kisebbségekhez tartozó

személyek politikai/részvételi jogainak alátámasztása érdekében. A hatékony részvételhez való jogot az autonómiatörekvések során alkalmazhatónak tartja például Markku Suksi is,25 Yash Ghai szerint viszont a kisebbségek közéletben való hatékony részvételének vannak bizonyos el feltételei, amelyek hiánya esetén nem beszélhetünk a jog érvényesíthet ségér l, ezek: a fizikai és érzelmi biztonság, pénzügyi források megléte és a kisebbségek számára nyújtott minimális szintű oktatás.26

24

Ez a tanulmány „A kisebbségi területi autonómia elmélete és gyakorlata. Nemzetközi jogi és összehasonlító jogi analízis” című a L’Harmattan Kiadó gondozásában 201Ő-ben megjelent könyvem „A területi autonómia esélyei” címet visel fejezetének az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogával foglalkozó részének átdolgozott, kib vített és újraértelmezett változata. 25 Suksi, Markku: Keeping the Lid on the Secession Kettle – a Review of legal Interpretaions concerning Claims of Self-Determination by Minority Populations. International Journal on Minority and Group Rights. No. 12. 2005. 201. 26 Ghai, Yash: Public Participation, Autonomy and Minorities. In: Skurbaty, Zelim A. (ed.): Beyond a One-Dimensional State: An Emerging Right to Autonomy? Martinus Nijhoff Publishers, Leiden–Boston, 2005. 14.

23


Ezzel

összefügg

elképzelés,

hogy

a

kisebbségi

(területi)

autonómiát

az

önrendelkezéshez és a hatékony részvételhez való jog összekapcsolásával lehetne igényelni. Martin Scheinin szerint például ez az opció az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányával

kapcsolatban

felveti

a

jogértelmezés

problémáját,

azaz

pontosabban azt, hogy az abban felsorolt jogokat külön-külön kell és szabad-e értelmezni, avagy azok együttesen is felhívhatók egy konkrét esetben. Scheinin az ezzel kapcsolatos alapproblémát az interdependencia kontra egyediség értelmezési módszerei közötti konfliktusban látja. Véleménye szerint úgy tűnik, hogy az utóbbi id szakban az Emberi Jogi Bizottság esetjogában elmozdulni látszik az interdependenciát szem el tt tartó értelmezés felé, ami megnyithatja a lehet séget az önrendelkezéshez való jog és a hatékony közéleti részvétel jogának, valamint ez utóbbi és a 27. cikk együttes értelmezése el tt kisebbségi csoportok esetében.27 Kardos Gábor szerint is hatékonyabb lehet egy adott kisebbségi közösség, ha a politikai részvételhez való jogra hivatkozva igényli az autonómiát.28 Jellemz

ezzel kapcsolatban például, hogy az észak-ír

konfliktus során a katolikus írek általában nem etnikai, vagy vallási alapon, hanem politikai és polgári jogaik érvényesítésére hivatkozva követeltek részvételi jogokat, 29 ami esetükben minimális célként az autonóm státuszt jelentette. A hatékony politikai/közéleti

részvételhez

való

jog

az

egyenl ség elvével

összekapcsolva is elvezethet a területi autonómiáig, mert ahogyan Kardos nagyon helyesen állapítja meg, a többségnek „autonóm” intézményei vannak.30 Max Plog ehhez még hozzáteszi, hogy a globális demokrácia néz pontjából a politikai egyenl ség elve nemcsak a politikai döntéshozatalban való részvételre vonatkozó egyenl

jogokat

jelenti, hanem egyenl lehet ségeket is, ami meghatározott körülmények megléte esetén akár az autonómiát is jelentheti.31

27

Scheinin, Martin: The Right to Self-Determination under the Covenant on Civil and Political Rights. In: Aikio, Pekka – Scheinin, Martin (eds.): Operationalizing the Right of Indigenous Peoples to SelfDetermination. Institute for Human Rights, Åbo Akademi University, Turku–Åbo, 2000. 181–192. 28 Kardos Gábor: Kisebbségek: Konfliktusok és garanciák. Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 52. 29 Lásd például Adams, Gerry: The New Ireland. A Vision for the Future. Brandon, Belfast, 2005. 124. vagy Hévizi Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában. Püski, Budapest, 2001. 160–172. 30 Kardos Gábor (2007): i. m. 51. 31 Plog, Max: Democratic Theory and Minority Rights: Internal and External Group Rights in a Global Democracy. International Journal on Minority and Group Rights. No. 10. 2003. 57.

24

Tóth Norbert A KISEBBSÉGI AUTONÓMIA IRÁNTI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTHETŐSÉGÉNEK LEHETŐSÉGE A HATÉKONY POLITIKAI/KÖZÉLETI RÉSZVÉTELHEZ VALÓ JOGRA ALAPOZVA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGÁNAK ESETJOGÁRA

Jóllehet – bizonyos csekély gyakorlati jelent ségű eseteket kivéve32 – a nemzetközi jog jelenleg valóban nem biztosít közvetlen jogot az autonómiához, a kisebbségek politikai részvételéhez való joga kapcsán kimondottan támogatja ennek a jognak a konkrét megvalósítási módozatairól szóló diskurzust. „Ahhoz, hogy egy politikai rendszer valóban demokratikus legyen, meg kell, hogy engedje a kisebbségeknek, hogy hallassák saját hangjukat, hogy megfogalmazzák különböz

érdekeiket, hogy jogorvoslatot

keressenek [...].”33 Hurst Hannum álláspontja szerint „az autonómia iránti politikai követeléseket minden felel s kormánynak komolyan fontolóra kell vennie.”34 2. Ez Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó esetjoga Az autonómiára vonatkozó igény ennélfogva minden létez

demokratikus eszköz

segítségével el terjeszthet , mert „valamennyi egyén és csoport számára lehet vé kell tenni a státusza békés megváltoztatására vonatkozó petíció benyújtását”35 és más véleménynyilvánítási eszközöket. Valójában ez azt is jelenti, hogy egyetlen demokratikusan működ jogállam sem zárhatja ki ab ovo egyrészt az autonómia iránti igényekre vonatkozó közbeszédet és az ilyen törekvésekre vonatkozó demokratikus és az állam területi integritását és függetlenségét tiszteletbe tartó módon megfogalmazott és el terjesztett igényeket. Amennyiben ezt tenné, úgy a hatékony politikai/közéleti részvételhez való jog egyik lehetséges és immanens módját kirekesztve, korlátozná ezt az emberi jogot, amely ha nem felel meg például a szükségesség és az arányosság követelményeinek, szükségképpen érvénytelen. Ezt az álláspontot igazolja vissza például az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az ún. Ilinden-ügyekben tett néhány megállapítása is. Eddig összesen kilenc olyan ítélet született, amely így vagy úgy, de ugyanahhoz a problematikához, jelesül a Bulgáriában él macedónok bizonyos szervezeteinek tevékenységéhez kapcsolódik.

32

Lásd ezzel kapcsolatban: Tóth Norbert: A kisebbségi területi autonómia elmélete és gyakorlata. Nemzetközi jogi és összehasonlító jogi analízis. NPKI-L’Harmattan Kiadó, Budapest, 201Ő. 3ő-47. 33 Ghai, Yash (2005): i. m. 6. 34 Hannum, Hurst: Autonomy, Sovereignty, and Self-Determination. University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 1990. 469. 35 Anaya, S. James: Self-Determination as a Collective Human Right under Contemporary International Law. In: Aikio, Pekka – Scheinin, Martin (eds.): Operationalizing the Right of Indigenous Peoples to Self-Determination. Institute for Human Rights, Åbo Akademi University, Turku/Åbo, 2000. 18.

25


Az Ilinden-ügyek „els

fecskéje” a „Sztankov és az Ilinden Egyesült Macedón

Szervezet kontra Bulgária” ügyben36 (Sztankov-ügy) 2002-ben meghozott ítélet volt. Az alapügyben Bulgária délnyugati részén37 él magánszemélyek szerettek volna Ilinden néven társadalmi szervezetet bejegyeztetni, amely céljául a bulgáriai macedón közösség kisebbségként való elismertetését és minden bulgáriai macedón regionális és kulturális alapon történ egyesítését tűzte ki.38 A bolgár igazságszolgáltatás különféle fórumai az egyesület bejegyzését megtagadták, mivel állításuk szerint annak tevékenysége a nemzet egysége ellen irányult volna, nemzeti és etnikai gyűlöletre hívott volna fel, továbbá veszélyeztette volna Bulgária területi integritását.39 A szervezet ezt követ en több alkalommal tartott illetve próbált tartani megemlékezéseket és gyűléseket, amiket a bolgár hatóságok kezdetben csak figyelemmel kísértek, majd kés bb megtiltottak.40 Az EJEB végül a felperesi keresetnek helyt adott és megállapította, hogy az ügyben Bulgária megsértette a panaszos egyesüléshez és gyülekezéshez való jogait. A bíróság – egyebek mellett – a következ és a kisebbségi autonómia-törekvések szempontjából lényeges megállapításokat tette az Ilinden-ügyekben meghozott ítéleteiben: „[…] az a tény, hogy személyek egy csoportja autonómiát igényel, avagy esetleg az ország valamely részének elszakadását kéri – vagyis alapvet

alkotmányos és területi

változtatásokat követel – automatikusan még nem igazolhatja gyülekezéseinek betiltását. Területi változtatások beszédekben és tüntetéseken (valamint programdokumentumokban)41 való követelése nem jelenti automatikusan az állam területi integritásának és nemzetbiztonságának veszélyeztetését.”42

36

Case of Stankov and the United Macedonian Organistaion Ilinden v. Bulgaria (Applications Nos. 29221/95 and 29225/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 37 Vö. „Pirin Macedónia”. A macedón kérdésr l részletesebben lásd: Tóth Norbert: Törékeny béke a félhold árnyékában – macedón jöv kép a harmadik évezredben. Valóság. XLIX. évf. 2006 november. 11. szám. 59–67. 38 Case of Stankov and the United Macedonian Organistaion Ilinden v. Bulgaria (Applications Nos. 29221/95 and 29225/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 10. 39 Uo. 12. 40 Uo. 15–31. 41 Case of the United Macedonian Organistaion Ilinden and others v. Bulgaria (Application No. 59491/00) Judgement of the European Court of Human Rights. 76. 42 Case of Stankov and the United Macedonian Organistaion Ilinden v. Bulgaria (Applications Nos. 29221/95 and 29225/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 97.

26


S t, politikai pártoknak az autonómiáért vagy az elszakadásért való fellépése sem jelenti automatikusan azt, hogy ez ellentétben állna a demokrácia elveivel,43 vagy veszélyeztetné az állam nemzetbiztonságát vagy területi integritását 44 és pusztán az a tény, hogy egy párt ilyen célokért küzd, nem teremt elégséges alapot ahhoz, hogy egy szervezetet feloszlassanak nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.45 Ugyanis attól, hogy egy politikai párt programja nem egyeztethet össze az állam pillanatnyi alapelveivel és struktúrájával, az még kompatibilis lehet a demokrácia szabályaival és alapelveivel.46 Az EJEB jogértelmezése szerint ugyanis a demokrácia lényege a problémák nyilvános viták segítségével való megoldására való képesség47 és a demokrácia egyik els rendű jellemz je, hogy az adott ország problémáinak orvoslására párbeszéd útján és er szak igénybevétele nélkül kínál lehet séget, még akkor is, ha ezek a problémák esetleg kellemetlenséget jelentenek az állam számára.48 Ugyancsak nem lehet megtiltani az egyesülés és gyülekezés szabadságának gyakorlását arra hivatkozva, hogy arra az ország kulturális tradícióinak és történelmi továbbá kulturális szimbólumainak meg rzése érdekében van szükség, ugyanis az EJEB meggy z dése szerint ez az indok nem min sül az Emberi Jogok Európai Egyezménye 11. cikk (2) bekezdésében foglalt legitim célnak és az egyesülés és gyülekezés szabadsága alóli kivételeket amúgy is megszorítóan kell értelmezni49 és ezt szigorú európai kontroll kíséri.50 Az EJEB álláspontja szerint egy ország bármely régiója lakosainak joga van arra, hogy a különleges jellemz kkel rendelkez régió el mozdítására szervezeteket hozzanak létre

43

Case of the United Macedonian Organistaion Ilinden – PIRIN and others v. Bulgaria (Application No. 59489/00) Judgement of the European Court of Human Rights. 61. 44 Affaires Etxeberria Barrena Arza Nafarroako Autodeterminazio Bilgunea et Aiarako et autres c Espangne (Requêtes Nos. 35579/03, 35613/03, 35626/03 et 35634/03) Arrêt de la Cour Européenne des Droits de L’Homme őő. 45 Case of the United Macedonian Organistaion Ilinden – PIRIN and others v. Bulgaria (Application No. 59489/00) Judgement of the European Court of Human Rights. 61. 46 Uo. 47 Case of Stankov and the United Macedonian Organistaion Ilinden v. Bulgaria (Applications Nos. 29221/95 and 29225/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 97. 48 Uo. 88. 49 Case of Sidiropoulos and others v. Greece (Application No. 26695/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 37-38. 50 Affaire Maison de la Civilisation Macédonienne et Autres c. Grèce (Requête No. 1295/10) Arrêt de la Cour Européenne des Droits de L’Homme. 3ő.

27


történelmi és gazdasági okokból,51 mivel az állampolgárok közösségi érdekek területén tevékenyked

jogi személyek létrehozására vonatkozó lehet sége az egyesülés

szabadsága egyik legfontosabb aspektusának min sül.52 Az EJEB amúgy is kiemelten fontos jognak tekinti az egyesülés szabadságát kisebbségekhez tartozó személyek esetében, mint ami hozzájárulhat a kisebbségek jogainak meg rzéséhez.53 Bibó

István

vélekedése

ezzel

kapcsolatban,

hogy

csak

demokratizmustól

nagymértékben áthatott, igen stabil, politikailag nagyon érett és a maguk puszta fizikai léténél nagyobb vállalkozásokat hordozó társadalmi és politikai közösségek hajlandók az államukkal szemben felvetett önrendelkezési igényekkel egyáltalán párbeszédbe bocsátkozni.54 Az államok azért vonakodnak attól, hogy az azt igényl knek területi önkormányzatot engedélyezzenek, mert ezáltal egy addig pusztán belpolitikai jelent ségű, amorf népcsoport hirtelen valamiféle különálló nemzeti individualitássá vagy annak csírájává válhat, amelynek így több reménye lehet arra, hogy kés bbi esetleges elszakadási törekvését nemzetközi fórumok elé vigye.55 Igaz Bibó is úgy látta, hogy az autonómia megtagadása adott esetben nagyobb biztonsági kockázattal járhat a területi állam számára, mint annak megadása.56 S t, Eötvös József is hasonlóan vélekedett a 19. században, lényegében a hatalommegosztás és a szubszidiaritás elveinek a demokrácia min ségére gyakorolt jótékony hatása fel l közelítve, amikor így fogalmazott: „rendesen azt hiszik, hogy az államot a tagjai részér l fenyeget veszélyek csekélyebbek központosított államokban, hol a község és tartomány autonómiáját összerontották, s az állam egyes részeit l minden lehet séget elvettek, hogy a központosított kormány parancsai elé törvényes utón akadályokat tehessenek. Azt hiszem e nézet is tévedésen alapszik.”57

51

Case of Sidiropoulos and others v. Greece (Application No. 26695/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 44. 52 Affaire Maison de la Civilisation Macédonienne et Autres c. Grèce (Application No. 1295/10) Arrêt de la Cour Européenne des Droits de L’Homme. 3Ő. 53 93. 54 Bibó István: A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai. Önrendelkezés, nagyhatalmi egyetértés, politikai dönt bíráskodás. Argumentum Kiadó – Bibó István Szellemi Műhely, Budapest, 2011. 129. 55 Uo. 130. 56 Uo. 138. 57 Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államba. II. kiadás. II. kötet. Ráth Mór kiadása, Pesth, 1871. 334.

28


Az igazság kedvéért hozzá kell ehhez tenni, hogy a tartományi autonómiára Eötvös alapvet en nem úgy tekintett, mint a többség-kisebbség konfliktus kezelésének egyik kívánatos és lehetséges módjára. Az EJEB vonatkozó esetjogából az következik, hogy egy állam valamely régiójának lakosai jogszerűen hozhatnak létre olyan társadalmi szervezeteket, amelyek célja az adott régió különleges jellemz inek el mozdítása és pusztán az a tény, hogy egy ilyen egyesület kisebbségi „öntudatú” még nem lehet legitim ok az egyesülési, illetve gyülekezési jog korlátozására.58 A valamilyen etnikai identitásra törekvés vagy a kisebbségi öntudat megnyilvánulása is fontos a demokrácia megfelel

működése

szempontjából, valamint a pluralizmus is – többek között – az etnikai és kulturális azonosságtudatok valódi elismerésére és tiszteletére épül.59 A Sidiropoulos-ügyben hozott ítéletében az EJEB leszögezte, hogy a valamely kisebbséghez való tartozás öntudatának vagy a kisebbség kultúrája meg rzésének és fejlesztésének megemlítése egy egyesületi alapszabályban nem veszélyezteti a demokratikus társadalmat.60 S t, a kisebbségek és különböz

kultúrák létezését a

demokratikus társadalomnak tolerálnia, továbbá a nemzetközi jog alapelveinek megfelel en védenie és támogatnia kell.61 Nyilván az egyesülési és a gyülekezési jog gyakorlásakor meghatározó jelent ségű szempont azok mindenkor békés jellege, de például egy rendezvényen az „ellenállás”, „küzdelem” vagy „felszabadítás” szavakat tartalmazó üzenet felolvasása, még nem szükségképpen jelent er szakra, fegyveres ellenállásra vagy felkelésre való felhívást,62 azaz a békés jelleg elvesztését, valamint szeparatista jelszavak valószínűsíthet elhangzása sem indokolhatja önmagában egy gyűlés el zetes betiltását.63 58

Case of Stankov and the United Macedonian Organistaion Ilinden v. Bulgaria (Applications Nos. 29221/95 and 29225/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 89. 59 Case of the United Macedonian Organistaion Ilinden and others v. Bulgaria (Application No. 59491/00) Judgement of the European Court of Human Rights. 58. 60 Case of Sidiropoulos and others v. Greece (Application No. 26695/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 41. 61 Uo. 62 Case of Stankov and the United Macedonian Organistaion Ilinden v. Bulgaria (Applications Nos. 29221/95 and 29225/95) Judgement of the European Court of Human Rights. 102. 63 Case of Ivanov and Others v. Bulgaria (Applications No. 46336/99) Judgement of the European Court of Human Rights. 64.

29


A fentiekkel függ össze, hogy politikai pártok két feltétel együttes megléte esetén kampányolhatnak az állam jogi és alkotmányos struktúrájának megváltoztatásáért: egyfel l ha az ennek érdekében felhasznált eszközeik minden esetben jogszerűek és demokratikusak, továbbá, ha az általuk javasolt változtatások összeegyeztethet k az alapvet

demokratikus elvekkel.64 Ugyanakkor abban az esetben, ha például egy

politikai párt és egy terrorszervezet között kapcsolat mutatható ki, úgy ez a demokráciára jelentett veszélyként értékelhet

65

és a párt jogszerűen feloszlatható.66 Az

Ilinden-ügyek sorában másodikként az „Egyesült Macedón Szervezet Ilinden és Ivanov kontra Bulgária” ügyben67 (Ivanov-ügy) 2005-ben hozott ítéletet az EJEB. Az Ivanovügyben arról volt szó, hogy az Ilinden nevű szervezet több alkalommal szeretett volna gyűléseket tartani, azonban ezeket a bolgár hatóságok a legtöbb esetben nem engedélyezték vagy akadályozták, mint az EJEB ítéletében kés bb megállapította: jogellenesen. Ráadásul az hagyján, hogy az állami hatóságok például az autonómia iránt küzd

szervezetek vagy csoportok gyülekezését eltűrni kötelesek, még pozitív

kötelezettségei is vannak ilyen esetekben. Az Ivanov-ügyben hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy a „hatóságok kötelesek megfelel

intézkedéseket tenni annak

érdekében, hogy megel zzék az Ilinden gyűlésein résztvev k elleni er szakos cselekményeket

vagy

legalábbis

korlátozzák

azok

mértékét”.68

Magyarul,

a

hatóságoknak ilyen esetekben aktívan meg kell akadályozniuk, illetve el zniük azt is, ha például ellentüntet k szeretnének er szakos cselekményeket elkövetni az autonómiát követel kkel szemben. Konklúzióként

megállapítható,

hogy

a

fenti

követelmények

betartásával

megfogalmazott kisebbségi igények esetében az államot tárgyalási kötelezettség terheli, ugyanis demokratikus jogállami kereteken belül nem az állam kizárólagos joga eldönteni azt, hogy milyen eszközökkel valósul meg a kisebbségek hatékony és tényleges politikai/közéleti részvételhez való joga.

64

Case of the United Macedonian Organistaion Ilinden – PIRIN and others v. Bulgaria (Application No. 59489/00) Judgement of the European Court of Human Rights. 59. 65 Case of Herri Batasuna and Batasuna v. Spain (Applications Nos. 25803/04 and 25817/04) Judgement of the European Court of Human Rights. 89. 66 Uo. 93. 67 Case of the United Macedonian Organistaion Ilinden and Ivanov v. Bulgaria (Application No. 44079/98) Judgement of the European Court of Human Rights. 68 Uo. 115.

30

Rákóczi Krisztián A szlovák állampolgársági törvény és a kapcsolódó belügyminiszteri rendelet: alkotmányellenesség, a jogbiztonság elvének megsértése és a jogszabályi hierarchia megcsúfolása 1. A szlovák állampolgársági törvény 2. A szlovák állampolgárság egyedi elbírálás alapján történő megadását szabályozó belügyminisztériumi rendelet

1. A szlovák állampolgársági törvény 2010. május 26-án, ugyanazon a napon, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvény kedvezményes honosítást lehet vé tev módosítását, a szlovák parlament is döntött az ország állampolgársági törvényének megváltoztatásáról. A módosítás lényege, hogy amennyiben egy szlovák állampolgár „kifejezett akaratnyilvánítás alapján” tesz szert más állampolgárságra, akkor elveszíti a szlovákot. Aki elveszti a szlovák állampolgárságát, err l a tényr l köteles haladéktalanul tájékoztatni a lakhelye szerinti illetékes államigazgatási szervet. Ha valaki nem tesz így, szabálysértést követ el, amiért 3319 eurós bírsággal sújtható. A pozsonyi törvénymódosítás egyértelműen a magyar lépésre adott reakció volt, hiszen az el z napon rendkívüli parlamenti ülésen határozatot fogadtak el, mely egyoldalúnak és elfogadhatatlannak min sítette a kedvezményes honosítással kapcsolatos magyar terveket. Nem elhanyagolható tény, hogy ekkor Szlovákiában már javában zajlott a választási kampány, hiszen a parlamenti választások két héttel kés bbre, 2010. június 12-ére voltak kiírva. Rober Fico kormányf – aki ekkor már négy éve kormányzott együtt Vladimír Mečiarral és Ján Slotával, és ezt az id szakot mindvégig er teljes nacionalista retorika jellemezte –, a szavazatmaximálás érdekében ismét kijátszotta az ún. „magyar kártyát”. A módosítás 2010. július 17-én lépett hatályba, a szlovák önállóságról szóló 1992-es nyilatkozat elfogadásának a napján. A 2010-es választások ugyan Robert Fico pártja, a Smer fölényes gy zelmét hozták, ám koalíciós partner híján a jobboldali-liberális pártok alakíthattak kormányt.

31


A

miniszterelnökké

választott

Iveta

Radičová

(SDKÚ)

ellenezte

a

májusi

törvénymódosítást, és ígéretet tett arra, hogy kormánya foglalkozni fog a jogszabály megváltoztatásával. A Radičová-kormány a fennállásának másfél éve alatt többször foglalkozott a jogszabály módosításának kérdésével, ám a kormánypártok nem jutottak egységes álláspontra, a módosító indítványok egyike mögé sem sorakozott fel kell

számú

honatya. Jelent s áttörést hozott a kett s állampolgárság ügyében, hogy 2011 nyarától több felvidéki magyar nyilvánosan vállalta fel a magyar állampolgárság megszerzését, és ezt követ en a sajtó gyakrabban foglalkozott a szlovák állampolgárságuktól való megfosztásuk kérdésével, illetve az ellenük irányuló rend ri intézkedésekkel. A kérdés napirenden tartása, továbbá a civilek által Révkomáromban 2011. szeptember elsejére szervezett tiltakozó nagygyűlés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Most-Híd szlovákmagyar vegyes párt vezet je, Bugár Béla bejelentette, az alkotmánybíróságon kívánják megtámadni

az

állampolgársági

„ellentörvényt”,

mondván,

az

ellentétes

az

alkotmánnyal. A beadvány benyújtására a kassai székhelyű alkotmánybírósághoz végül 2011. szeptember 22-én került sor, azt a pozsonyi törvényhozás ŐŐ képvisel je támogatta aláírásával. A beadvány kezdeményez i arra hivatkoztak, hogy az állampolgársági törvény nem egyeztethet össze a szlovák alkotmánnyal, amelynek ő. § (2) bekezdése világosan fogalmaz: „Akarata ellenére senki nem fosztható meg a Szlovák Köztársaság állampolgárságától.” Magyarország nevében több kormánytag, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság is számos alkalommal leszögezte, az állam minden esetben kiáll a határon túli magyarok mellett az

ket ért bármilyen jogsérelem esetén, így az állampolgárságuktól

megfosztottak mellett is. A civil szféra is felkarolta a felvidéki kett s állampolgárok ügyét, az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) segítséget ígért az állampolgárságuktól megfosztottaknak. Lomnici Zoltán, az emberjogi szervezet vezet je az Európai Parlament Petíciós Bizottsága el tt képviselte a kett s állampolgárok ügyét, mely testület 2013 májusában úgy döntött, mindaddig napirenden tartja a kérdést, amíg a szlovák alkotmánybíróság nem dönt az ügyben.

32

Rákóczi Krisztián A SZLOVÁK ÁLLAMPOLGÁRSÁGI TÖRVÉNY ÉS A KAPCSOLÓDÓ BELÜGYMINISZTERI RENDELET: ALKOTMÁNYELLENESSÉG, A JOGBIZTONSÁG ELVÉNEK MEGSÉRTÉSE ÉS A JOGSZABÁLYI HIERARCHIA MEGCSÚFOLÁSA

A döntés annyiban reménykelt nek bizonyult, hogy vélelmezni lehetett: a nemzetközi figyelem hatására az alkotmánybíróság lépéskényszerbe került, és végre foglalkozni fog az ekkor már másfél éve el tte lév

beadvánnyal. Néhány hónappal kés bb, 2013

októberében azonban teljesen váratlanul, indokolás nélkül lekerült a petíciós bizottság napirendjér l az ügy. A döntés a szlovák diplomácia sikereként értelmezend , és egyben üzenetként a szlovák taláros testületnek: Brüsszelt nem foglalkoztatja a kett s állampolgárság kérdése, Kassán ne „nyomás” alatt döntsenek. A szlovák alkotmánybíróság el ször 2012 júliusában, zárt ülésen foglalkozott a beadvánnyal. Az alkotmánybíróságról szóló törvény szerint abban az esetben, ha a testület a törvénynek az alkotmánnyal való összeegyeztethet ségére vonatkozó beadványt elfogadja, akkor határozattal felfüggesztheti a megtámadott jogszabályok, illetve azok egyes részei hatályát, amennyiben további alkalmazásuk veszélyeztetheti az emberi jogokat és alapvet

szabadságjogokat. Az alkotmánybíróság a zárt ülésen

foglalkozott az állampolgársági törvény kifogásolt passzusai hatályának átmeneti felfüggesztésének kérdésével, ám a parlamenti képvisel k erre vonatkozó beadványát a testület elutasította, igaz a döntés kapcsán két különvélemény is született. Az már ekkor világossá vált, hogy a majdani döntésre nézve nem tekinthet reménykelt nek, hogy a testület nem vélte úgy, hogy a vitatott módosítás, azaz az állampolgárságtól való önkényes megfosztás, alapvet emberi jogokat sértene. Újabb hosszú hallgatás következett az ügyben, végül 2014. január 22-én nyilvános ülésen foglalkozott az alkotmánybíróság a beadvánnyal, ám a meghallgatásokat követ en a testület elnapolta a döntést, a verdikt meghozatalának id pontját február 26ra tűzte ki. A döntés meghozatalának február végére való halasztása kapcsán az érintettek és az elemz k is azt hangsúlyozták, a február végi id pont miatt tartani kell attól, hogy a március 15-én sorra kerül szlovák államf választás rányomhatja bélyegét az alkotmánybíróság döntésére.

33


Ugyanis ha a testület kimondja a vitatott jogszabály alkotmányellenességét, akkor a legesélyesebb jelöltnek, Robert Fico kormányf nek, a Smer államf jelöltjének magyarázkodnia kellene: kormánya miért fogadott el alkotmányba ütköz jogszabályt, ami ahhoz vezetett, hogy 2014 januárjáig mintegy 700, zömmel egyébként szlovák nemzetiségű állampolgár volt kénytelen lemondani szlovák állampolgárságáról. Egy héttel kés bb, január 29-én pedig teljes konszenzus mellett úgy döntött a taláros testület, hogy határozatlan id re elodázza a döntéshozatalt a többes állampolgárság kérdésében. A verdikt meghozatalának határozatlan id re való elnapolása már arra mutatott rá, hogy a testület sem eddig, sem pedig ezt követ en nem foglalkozott és nem is kíván érdemben foglalkozni az állampolgársági törvény alkotmánnyal való összeegyeztethet sége kérdésével. Nem kockáztatunk meg tévedést, ha azt gondoljuk, az alkotmánybíróság ezzel nyíltan politikai döntést hozott: egy, az egész szlovák politikumra és az államra nézve is kényes kérdésben inkább a hallgatást választotta, mintsem határozzon két, egymásnak egyértelműen ellentmondó jogszabály kérdésér l. A testület feltételezhet en világosan látta, vállalhatatlan döntés lenne, ha az alkotmány és az állampolgársági törvény egymással való összhangját állapítaná meg. Az összeegyeztethetetlenség kimondásával viszont nemzetközi színtéren kényelmetlen helyzetbe hozná a teljes szlovákiai politikai elitet és önmagát is, hiszen felmerülne a kérdés, hogyan lehetett hatályban (legalább) három és fél éven keresztül egy olyan jogszabály, amely állampolgárságtól való megfosztást eredményezett, illetve eleve, hogyan kerülhetett sor ennek elfogadására. A taláros testület végül 2014 szeptemberében döntött úgy, hogy nem határoz a kérdésben: a jogszabály alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségének kimondását célzó képvisel i indítványt az alkotmánybíróság eljárásjogi okokból elutasította. Ezt arra hivatkozva tette meg, hogy a testületre vonatkozó szabályozás szerint az alkotmánybíróság döntéséhez a taláros testület összes tagjának többségi szavazata szükséges, amennyiben ez a többség nincs meg, az érintett beadványt elutasítják. A

második

Fico-kormány

2012-es

megalakulását

követ en

Robert

Kaliňák

belügyminiszter többször elmondta, hogy készül az állampolgársági törvény módosítása, végül 2013 nyarán bejelentette, hogy elkészült a javaslat. 34


Ezt követ en azonban egy évig a külügyi tárca véleményére várt a belügyminiszter, majd kijelentette, a jogszabályról nemzetközi intézményekkel is folytat tárgyalásokat. A módosító javaslat azóta sem került a nyilvánosság elé, arról csupán sajtóértesülések alapján tudható, hogy az indítvány a másik országban bejegyzett állandó lakóhelyhez kötné a szlovák állampolgárság visszaszerzését azok számára, akik azt a hatályos állampolgársági törvény alapján veszítették el. Ez természetesen azt is jelenti, hogy egy másik országban meglév állandó lakhely esetén a szlovák állampolgárság megtartása mellett is igényelhet lenne egy másik állam állampolgársága. 2. A szlovák állampolgárság egyedi elbírálás alapján történő megadását szabályozó belügyminisztériumi rendelet 201Ő végén Robert Kaliňák bejelentette, hogy nem várja meg az állampolgársági törvény módosítását, hanem saját megoldással áll el : egy belügyminisztériumi rendelettel enyhít a törvény szigorán. A szlovák állampolgárság egyedi elbírálás alapján történ

megadását szabályozó belügyminisztériumi rendelet február 1-jén lépett

hatályba. A 2015. január 9-én kelt rendelet a 40/1993. számú szlovák állampolgársági törvény 7. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint határozza meg a szlovák állampolgárság megadásával kapcsolatos eljárásrendet. Az idézett törvényhely értelmében az állampolgárság egyedi, különleges okból megadható olyan személy részére, aki a gazdaság, a tudomány, a technika, a kultúra, a szociális ügyek vagy a sport területén a Szlovák Köztársaság számára kiemelked fontossággal bír, vagy az állampolgárság megadása a kérelmez

részére más okból a Szlovák Köztársaság

érdekében áll. A rendelet értelmében „államérdekr l” például családegyesítés, vagy humanitárius okok esetében beszélhetünk, valamint abban az esetben, ha a kérelmez egykori szlovák állampolgár. A belügyminisztériumi rendelet célja, hogy azok részére biztosítsa gyorsított és könnyített eljárásban az elveszített szlovák állampolgárságuk visszaállítását, akik úgy váltak egy másik állam polgárává, hogy abban az állampolgárság megszerzésekor állandó lakóhellyel rendelkeztek.

35


A rendelet 4. cikkének 2. bekezdése értelmében a miniszter – aki az egykori szlovák állampolgár kérelmét jogosult elbírálni – a döntéshozatal során figyelembe veszi azokat a tényeket, amelyek a szlovák állampolgárság elvesztését indokolták, valamint a más ország állampolgársága felvételének módját és feltételeit, különös tekintettel az engedélyezett, nyilvántartott vagy regisztrált tartózkodás feltételeinek meglétére a külföldi állampolgárság megszerzésekor. A rendelet szerint a szlovák állampolgárság egyedi elbírálás alapján történ megadására irányuló kérelem elutasítható, ha a kérelmez

nem megfelel

módon képviseli

Szlovákia érdekeit, vagy ha a szlovák állampolgárság megadása ellentétben áll a közérdekkel. Az egyedi elbírálást a rendelet alapján igényl kérvényez nek is teljesítenie kell az állampolgársági törvény azon el írását, hogy „a Szlovák Köztársaság területén engedéllyel tartózkodik”, azaz rendelkezik tartózkodási engedéllyel. Feltételezhet en nem túl életszerű helyzetr l van szó, ugyanis a szlovák állampolgárságukat elvesztett személyek dönt

többsége egy másik államban telepedett le, míg a magyar

állampolgárság megszerzését nyíltan felvállaló felvidéki magyarok többsége továbbra is Szlovákiában él ugyan, de közülük többen is kijelentették, hogy szül földjükön nem kívánnak tartózkodási engedélyt kiváltani. A rendelet az állampolgársági törvényhez képest egy plusz feltételt tartalmaz, mégpedig az állandó lakóhely követelményét az idegen ország állampolgárságának megszerzése idején. Ezzel a rendelet ellentétes az állampolgársági törvény rendelkezéseivel, ami sérti a jogbiztonság elvét. Az alsóbb szintű jogszabály fels bb szintű jogszabályba való ütközése miatt a kérdést az alkotmánybíróság elé lehetne vinni, de a testületnek az állampolgársági törvény alaptörvény-ellenességének kérdésében tanúsított méltatlan magatartása alapján joggal feltételezhetjük, hogy a taláros testület ezúttal is csak elodázná a döntést, vagy az el z vel megegyez

cinikus végkifejlet születne.

Megjegyezzük, amennyiben az ügy mégis az alkotmánybíróság elé kerülne, és a testület megsemmisítené a rendeletet, úgy azzal az eredeti, a rendelet hatályba lépését megel z állapot állna helyre. Ebben az esetben tehát az állampolgárságuktól megfosztott személyek külföldi országban meglév állandó lakóhely megléte esetén sem lennének kedvezményezettek. 36


A rendelet az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok többségének helyzetén semmit sem javít, hiszen

k – hasonlóan a többi külhoni közösségbeli

társaikhoz – állandó magyarországi lakóhely hiányában, azaz szül földjükön élve és dolgozva szerezték meg az anyaországi állampolgárságot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy k még a mostani rendelet alapján sem kaphatnák vissza állampolgárságukat, hiszen a magyar kedvezményes honosításnak eleve nem volt feltétele a magyarországi lakóhely megléte. Kaliňák rendelete ezzel az állampolgársági törvény 2010-es módosításához hasonlóan els sorban a felvidéki magyarok ellen irányul. A szlovák rendelet újabb árnyalatot visz az állampolgársági jog nemzetközi jogi vetületébe, amely hagyományosan az egyén és az állam közötti jogi kötelékként értelmezi az állampolgárságot. Ezzel kapcsolatban hagyományosan a hágai Nemzetközi Bíróság Nottebohm-ügyben hozott ítéletére hagyatkozik a nemzetközi közösség, amely szerint az állampolgárságot összhangba kell hozni az egyénnek az államhoz való tényleges kapcsolatával. Ennek során értékelni kell az érintett személy szokásos tartózkodási helyét, az érdekl désének középpontját, az adott államhoz való köt dését, a családi kötelékeket. A külhoni magyarok kett s állampolgárságával kapcsolatban többek között ilyen vonatkozásban is érte bírálat Magyarországot. A mostani rendelettel Szlovákia éppen ennek az ítéletnek a logikáját fordítja a visszájára, amikor azoknak a volt állampolgároknak biztosítja a könnyített visszaszerzést, akik nem otthon, Szlovákiában, hanem egy másik államban rendelkeznek tartózkodási hellyel. Nem az egyén és saját kapcsolatának természete, hanem az egyénnek egy másik állam vonatkozásában fennálló viszonyának a kell

szilárdsága a feltétele a szlovák

állampolgárság megszerzésének.

37


2010-ben, a szlovák állampolgársági törvény megalkotásakor a Fico-kormány kifogásolta, hogy a magyar állampolgárság a Magyarországhoz fűz d él kötelék, vagyis magyarországi állandó lakóhely vagy tartózkodási engedély nélkül is megszerezhet . A módosítás megalkotóinak következetlenségére azonban fel kell hívnunk a figyelmet: a szabályozással olyan felvidéki magyarokat fosztottak meg szlovák állampolgárságuktól, akiket nagyon is él kapcsolat fűz Szlovákiához, hiszen szül földjüket nem hagyták el. A szlovák belügyminiszter a nyilvánvalóan a szlovák alkotmánnyal ellentétes állampolgársági törvényt rendeleti úton kozmetikázta, a feje tetejére állítva ezzel a jogszabályi hierarchiát. A rendelet azoknak teszi lehet vé a szlovák állampolgárság visszaszerzését, akik nem Szlovákiához, hanem egy idegen államhoz fűz d él köteléküket tudják igazolni.

38

II. fejezet „Helyzetjelentés Budapestről” 1.

Görög Dóra - A terminológia fontossága, mint a magyarok közötti közös párbeszéd egyik alapköve

Görög Dóra A terminológia fontossága, mint a magyarok közötti közös párbeszéd egyik alapköve Egy jogi diskurzus sikeres létrejöttéhez meglátásom szerint több feltétel együttes fennállása szükséges. Mondhatnánk, hogy akkor tudunk „vitázni”, vagy egy jogi kérdést teljeskörűen megérteni, ha ismerjük a nyelvet, amin beszélgetünk. A nyelv, egy társadalmi jelenség, hosszú évtizedek tapasztalataira épül, a nyelv segítségével ismerjük meg kultúránkat, és közvetítjük gondolatainkat. A nyelv hordozza több száz éves hagyományainkat, nagyanyáink kifejezéseit, valamint jelenkorunk szóhasználatát is továbbörökíthetjük benne. A nyelv többet hordoz, mint, amit els

pillantásra

gondolnánk: benne rejlik egy nemzet kultúrája, minden hagyománya, közös gyökerek. Így, tartalmilag és természetesen eltér

nyelvi min ségben cserélünk eszmét, ha

németül, angolul, vagy akár szlovákul beszélünk. Még akkor is, ha majdnem tökéletesen beszélünk egy-egy idegen nyelvet. Nemcsak a magyar történelem, de a közigazgatási jog szerves része is, a „megye” kifejezés. Ezen jogintézmény valamely állam jogában értelmezhetetlen, mert nem létezik ilyen fogalom. Ugyanakkor németül létezik a megye szóra kifejezés, ez a „das Komitat”. Mégis óvatosan kell bánnunk ezzel a látszólag ártalmatlan német fordítással, és pontosan ismernünk kell beszélget partnerünk ismereteit, tájékozottságát, hogy tudjuk, ismeri-e, hogy Magyarországon a megye szóval egy közigazgatási egységet jelölünk. Nem várhatjuk el a beszélget t l, hogy ezt ismerje. Ezért hiába van egy jogi fogalomnak például német fordítása, ezt a már német nyelvre létrehozott „Komitat” kifejezést, általában részleteznünk, magyaráznunk kell, amikor egy német anyanyelvű személlyel beszélgetünk. Tehát nem oldódik meg egy jogintézmény más nyelvre fordításával az a probléma, hogy eltér

jogrendszerekb l „táplálkozunk”. Lehet valamely kifejezésre fordítás, de a

szövegkörnyezetet, a diskurzus alanyának erre vonatkozó ismereteit, az adott állam jogi rendszerét ismerni kell. 69 69

A Szerz 2008-ban a mosonmagyaróvári német-magyar kéttanítási nyelvű tagozaton német nyelven tett érettségit, így a gimnáziumi szaktárgyak (történelem, biológia, matematika) ismereteinek elsajátítását német és osztrák oktatók segítették, és az oktatást német nyelvű szakkönyvekb l végezték.

41


Az is felmerülhet, hogy egy másik államban például létezik ez a közigazgatási egység, de nem olyan jogi tartalommal, mint ahogy mi használjuk. Amennyiben anyanyelvünkön merítünk ki egy kérdést, úgy azt hihetnénk, talán egyszerűbb a dolgunk, hiszen feltételezzük, hogy, ha a társalgás mindkét alanya anyanyelven szól egymáshoz, akkor minden szót, ugyanúgy értenek, értelmeznek. S t, úgy hihetnénk, hogy amit a beszélgetésb l befogadnak, azt úgy fogadják be, ahogy azt a társalgásban hallották. A nyelvi kommunikáció azonban ennél nehezebb a gyakorlatban. Összetett kérdéseket vet fel az is, ha egy magyarországi és egy külhoni magyar jogász, vagy joghallgató folytat dialógust valamilyen jogi kérdésr l. A nyelvi kommunikáció azt feltételezi, hogy a beszélget k között használt terminológiai fogalmak jelentése a beszél közösség tagjai számára azonos és ismert legyen. Ehhez egy gondosan megalkotott és ismert terminológiai rendszer szükséges. Azaz, ha különböz különböz

csoportok azonos fogalmakat más-más terminussal, vagy

fogalmakat

többértelműség keletkezik.

azonos 70

terminussal

jelölnek,

akkor

szinonímák

és

De felmerülhet az is, hogy valamely fogalmat azért nem

értünk meg - csupán hallunk - mert azon államban, ahol élünk, nem létezik az a fogalom, vagy kifejezés. Egy jogi diskurzusban véleményem szerint a következ akadályok merülhetnek fel: 1. Idegen nyelvű diskurzus esetében (magyar anyanyelvű + nem magyar anyanyelvű között): nem értünk mindent, mert nem birtokulunk akkora szókincset az adott nyelvb l. 2. Idege

yelvű diskurzus eseté e ,

a ya yelvű között : e

értü k

agyar a ya yelvű + nem magyar

i de t,

ert e

irtokoljuk a szak yelvi

kifejezéseket, azaz azt, ahogyan például egy német, román, szlovák, angol használja az adott kifejezést. 70

Fóris Ágota: A magyar terminológia helyzete és fejlesztésének feladatai napjainkban, Magyar Tudomány 2006/6. 737. old.

42

Görög Dóra A TERMINOLÓGIA FONTOSSÁGA, MINT A MAGYAROK KÖZÖTTI KÖZÖS PÁRBESZÉD EGYIK ALAPKÖVE

3. Idegen nyelvű diskurzus esetében, (magyar anyanyelvű + nem magyar anyanyelvű között): nem értünk mindent, de azért nem értjük, mert hagyományainkban,

kultúránkban,

jogi

nyelvezetünkben

nincs

magyar

megfelel je. 4. Magyar

nyelvű

diskurzus

esetében,

amennyiben

a

beszélget

nem

Magyarországon él (Magyarországon él + külhonban él magyar anyanyelvű között): fel sem merül, hogy nem értünk mindent, hiszen, mindketten az anyanyelvünkön beszélünk. 5. Magyar

nyelvű

diskurzus

esetében,

amennyiben

a

beszélget

nem

Magyarországon él (Magyarországon él + külhonban él magyar anyanyelvű között): nem értünk mindent, mert a köznyelvi kifejezések partikulárisak. Azaz egy-egy sajátos magyar nyelvi kifejezés, köt dhet kizárólag az erdélyi szóhasználathoz, vagy a felvidékihez, köt dhet egy kifejezés valamely városhoz, vagy régióhoz is. Mindennek okát a társadalomban kialakult nyelvi szokások és azok változásai adják, és a magyar közösség alakítja ezeket a változásokat. 6. Magyar

nyelvű

diskurzus

esetében,

amennyiben

a

beszélget

nem

Magyarországon él (Magyarországon él + külhonban él magyar anyanyelvű között): nem értünk mindent, mert a külhoni magyar jogi szaknyelv eltér a Magyarországon használttól, melynek két oka lehet. Az egyik ok lehet, hogy a szlovák, szerb, román jogrendszerek némileg eltérnek a magyarországitól. Eltér intézmények, kifejezések, terminusok léteznek. Így, ha legel ször magyarul (Magyarországon) azt a kifejezést hallom, hogy a „nép ügyvédje”, akkor mivel magyarul hallom, ezért értem magát a kifejezést. Azonban, ha tartalmat is kellene hozzá társítani, akkor nemcsak, hogy egy Magyarországon joggal nem foglalkozó személy, de még egy magyarországi jogász sem biztos, hogy tartalmilag megértette, mir l is van szó. Érti, hallja, de megérteni, befogadni nem tudja. Miért? A fenti sorokban említett els ok miatt. Ekkor egy magyarországi, magyar anyanyelvű személy, a következ lehet ségeken gondolkozhat el:

43


A) azt gondolja, nincs ilyen jogintézmény Magyarországon, ezért nem érti és nem ismeri. B) azt gondolja, van ilyen jogintézmény Magyarországon, csak

nem ismeri.

C) de van azonban egy harmadik opció is: van ilyen jogintézmény Magyarországon is, és a példánál maradva Romániában is, csupán úgy épült be mind a köznyelvbe, mind a jogi szaknyelvbe, hogy az a kifejezés, kizárólag tükörfordítás eredménye. A példát idézve: létezik Magyarországon az Alapvet Jogok Biztosának Hivatala, azaz működik egy biztos és

t segítve biztoshelyettesek, akiket szinoním kifejezéssel

ombudsmanoknak nevezünk, és ugyanígy létezik Romániában is az ombudsman intézménye, románul „Avocatul Poporului”, azaz tükörfordításban románról magyarra a“nép ügyvédje”. A példa jól szemlélteti, hogy mindkét országban létezik a jogintézmény, mégis, létezik egy „erdélyi”, „romániai magyar” terminológia, ami nép ügyvédjeként használja az intézmény nevét a hivatalos jogi dokumentumoktól a köznyelvig. A második okot, tehát, mint fordítási kérdést, vagy mint fordítási nehézséget vethetjük fel. „A fordítás és tolmácsolás során, mint az közismert, a nyelvi ismeretek mellett a szaktárgyi-szaknyelvi ismeretek is szükségesek, és elengedhetetlen a megfelel , naprakész segédanyagok léte. A tömegében egyre növekv , típusában a szakmai szövegek irányába er sen eltolódó fordítási és tolmácsolási feladatok nehézsége els sorban nem abból adódik, hogy két nyelv nyelvi jeleit kell egymásnak megfeleltetni, hanem abból, milyen mértékben sikerül a forrásnyelvi szövegben adott információt a célnyelv fogalmi és nyelvi rendszerére leképezni (úgy is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen nem szavakat kell lefordítani, hanem a denotátumot a célnyelvben szokásos módon, a célnyelvi normáknak megfelel en kell megjelölni).” Írja Fóris Ágota. 71 Természetesen

a

tükörfordítás

a

könnyebb

út

ahhoz,

hogy találjunk

egy

jogintézménynek egy magyar kifejezést. Nehezebb a „sárga köves” utat követni, ha az

71

Fóris Ágota: A magyar terminológia helyzete és fejlesztésének feladatai napjainkban, Magyar Tudomány 2006/6. 737. old.

44


egyes jogintézményeknek a Magyarországon használt kifejezéseit próbálnám átvenni külhoniként. Mint, ahogy a fenti sorokban olvashattuk, léteznek olyan magyarországi terminusok, amik a szomszédos államokhoz hasonlóan is megtalálhatók a jogrendszerben, azonban a külhoni magyar közösség, mégis egy tükörfordításból keletkeztetett új magyar kifejezést hoz létre. Felfoghatjuk ezt a nyelvújítás egyfajta új jelenségének is, hiszen, ezen kifejezések beépülnek a társadalom, a helyi közösségek szóhasználatába. Nehéz feladat jogi szempontból beszélni olyan jogintézményekr l, amit az egyik beszél ért, a másik nem. Így még nehezebb ugyanarra a problémára megoldásokat találni, vagy arról érdemben nyilatkozni. Kell en érdekl d nek és kitartónak kell lenni, id t áldozva arra, hogy ezen terminológiai aspektusokat felismerjük. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a pontos magyar terminológia használata egy külhoni magyar számára személyes erőt feltételez

feladat, hiszen ehhez tudatos

magatartás és kutatómunka kell. Ezért nem ítélend el, ezen kifejezések használatának hiánya külhonban. Fontos hangsúlyozni, hogy súlyos felelősség, és nehéz feladat hárul a külhoni jogász társadalomra,

hiszen,

ezen

folyamatokat,

irányokat

kizárólag

az

els

szárnypróbálgatások alkalmával lehet alakítani. A nehéz feladat abban is rejlik, hogy kiváltképp jártas és jó jogi szakembereknek kell gyakorolnia eme feladatot. Egy külhoni magyar jogásznak éppen ezért, kicsit nyelvésznek is kell lennie, ha diskurzust szeretne folytatni egy magyarországi jogász kollégájával. Amíg a magyarországi és külhoni magyar terminusaink párhuzamos vasúti pályán haladnak, addig a Magyarországról külhonba átadott szaktárgyi tankönyvek nem oldják meg a nehézségeket, hiszen nem illeszkednek a többségi nyelvi környezetben él tanulók által elsajátított szakmai fogalmi rendszerhez. A problémák megoldásához a speciális célnak megfelel en írott tankönyvek vezetnek.

45


Ugyanez igaz fordítva is. Ha szeretnénk, hogy egy külhoni magyar joghallgató egy magyarországi intézménynél, ügyvédi irodánál, közjegyz nél is tapasztalatot gyűjtsön, és majdan hazatérve, külhonban kamatoztassa az általa megszerzett tudást, ahhoz precíz magyar jogi terminológiát kell elsajátítania, mely kett s természetű. Az egyik megközelítés, hogy tisztában legyen a magyarországi fogalmakkal, hiszen csak így tud széleskörű, és mélyreható ismeretek birtokába kerülni Magyarországon. A másik, hogy ezeket “be kell ültetnie”, jogilag el kell helyeznie a saját, nyelvhasználatába. Amíg párhuzamos síneken futunk, addig ezt a kett s irányú jogi szaknyelvet kell a joghallgatóknak elsajátítani, ami, ha sikerül, tiszteletreméltó. A felel sség határai így a távolba nyúlnak, hiszen a magyar-magyar közötti jogi diskurzus alapja kizárólag ugyanazon nyelvi kommunikáción alapulhat.

Mindenki

felel ssége, hogy két magyar jogász között megszülessen az a közös nyelv, közös plattform, ami képessé teszi ket arra, hogy együtt gondolkozzanak a határokon átnyúló jogi megoldásokról, lehet ségekr l, közös tervekr l. Az elcsatolt területen él magyarok számára - mind a külhoniak egymás közötti, mind a külhoniak magyarországiakkal való közös beszélgetések közötti - közös hidat a magyar nyelv teremti meg. Ahogy a fenti sorokban írtam, egy külhoni magyar személynek, aki jogi diplomát szerzett, el sorban jogásznak, de kicsit nyelvésznek, kicsit kutatónak is kell lennie, ha a magyar jogi terminusokat a megfelel környezetben, - ha Románia, akkor úgy, ahogy ott széles körben megértik, ha Németország, akkor németül - de precízen körüljárva kell el adnunk az általunk ismertetni kívánt jogi fogalmat, ha pedig külhoniként Magyarországon szeretnénk jogi dilemmákról szakmai beszélgetést folytatni, akkor noha ugyanúgy magyar nyelven, de számolva a terminológiai nehézségekkel prezentálhatom a mondanivalóm. Precízen eljáró jogásznak és tudatos nyelvhasználónak kell lenni.

46


Kun Pál szavai 1885-b l még ma is igazak: „Ez igy levén, nagyon fontos dolog az, hogy a tudomány művel i milyen nyelven szólnak azokhoz, kiket az általuk hirdetett igazságoknak megnyerni óhajtanak.”72

72

Magyar Philosophiai Szemle, IV. Évfolyam, 2. Füzet, 1885. Írta: Kun Pál.

47

III. fejezet Jogvédelem külhonban 4. 5.

Menyhárt Gabriella - Utcanévtábla ügyek Erdélyben

Ambrus Izabella - Az érintettség kérdése az Izsák-Dabis ügyben 6.

7.

Menyhárt Gabriella - „A Landman ügyről”

Zsigmond József - A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat működése Jogsértések Háromszéken

8.

Szigeti Enik - A civil érdekérvényesítés a Civil Elkötelezettség Mozgalom szemszögéből

Menyhárt Gabriella Utcanévtábla ügyek Erdélyben 1. Nagyváradi utcanévtábla ügy 2. Kétnyelvű utcanévtábla ügy Marosvásárhelyen

1. Nagyváradi utcanévtábla ügy 2014-ben Molnár Csongor ügyfelem bepanaszolta az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanácsnál a Nagyváradi Önkormányzatot és Helyi Tanácsot a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya

miatt,

valamint,

hogy

a

hivatali

ügyintézésben

-

a

kétnyelvű

formanyomtatványok hiánya miatt – nem érvényesülnek a magyar kisebbség jogai. Panaszában helyet kapott, hogy a közérdekű információk közvetítése csakis egy nyelven, azaz román nyelven történik, egy olyan településen, mint Nagyvárad, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20%-ot. Az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács elmarasztalta az Önkormányzatot, kimondta a 2014. évi 745. számú Határozatát, és kötelezte az Önkormányzatot és a Helyi Tanácsot a 2006. évi 504. számú Határozat gyakorlatba ültetésére. Jelenleg ezen Határozat nem került beültetésre a gyakorlatba, holott a Határozat kimondja, hogy az utcanévtáblákat két nyelven kell feltüntetni, románul és magyarul. Az utcanév táblák ügye mára közismert Nagyváradon, a politikum is támogatta az ügyet, a tükörfordítás mellett szálltak harcba, amely azonban nagy botránnyal végz dött, ugyanis helytelen utcanévtábla feliratok kerültek elfogadásra. Példát említve: str. Lacul Rosu, Gyilkos tó utca lenne helyesen, azonban Piros utcaként fordították le. Tehát a Helyi Tanácsi Határozat a tükörfordítást alkalmazza, azonban még ezt sem ültetik gyakorlatba. Valamint, szükséges lenne egy teljesen új Helyi Tanácsi Határozat, amely a történelmi – hagyományos – köztudatban él utcaneveket hagyja jóvá. Ez irányba is folyamatban vannak a jogi lépések. 51


A Diszkrimináció Ellenes Tanácsi Határozatot, amely kimondta a diszkriminációt, és amely kötelezi az Önkormányzatot arra, hogy betartsa a 2006. évi 504. számú saját határozatát, valamint a kétnyelvű formanyomtatványok használatára, valamint a közérdekű információk kétnyelvűsítésére, az Önkormányzat és Helyi Tanács megtámadta a Közigazgatási Bíróságon. A Nagyváradi Ítél Tábla az ügyet a 201Ő. évi 1649/111. szám alatt iktatta és tárgyalta, elutasította az Önkormányzat és Helyi Tanács fellebbezését a Határozat ellen, kimondván a 2015. évi 40. számú Bírósági Határozatot. Jogi képvisel ként kértem a diszkriminációellenes tanácsi határozat jogszerűségének kimondását, ennek megalapozottságának megállapítását, valamint a bíróság részér l a fellebbezések elutasítását. Az els fokú bíróság elutasította a felperesek kérelmét, és megállapította a Diszkrimináció Ellenes Tanács Határozatának megalapozottságát. Az Önkormányzat azonban megfellebbezte a 2015. évi 40. számú Bírósági Határozatot, az ügyet másodfokon a Legfels Bíróság fogja tárgyalni. Annak érdekében, hogy a Bíróság Molnár Csongor perbeli képességét ne tudja kifogásolni, perbe lépett Molnár Csongor mellett a magyar civil érdekérvényesít egyesületként is működ Magyar Polgári Egyesület is. Azért volt szükség erre a jogi lépésre, mert a Legfels

Bíróságnak vannak olyan

határozatai, amelyekben a természetes személyek perbeli képességét kifogásolja, mégpedig oly értelemben, hogy egy személy nem képviselheti a magyar közösség érdekeit, és ilyen alapon helyt adva a perbeli képesség hiányára vonatkozó kifogásnak, több természetes személy kérelmét elutasította. Az ügy folytatódik. 2. Kétnyelvű utcanévtábla ügy Marosvásárhelyen Marosvásárhely Önkormányzata és Helyi Tanácsa elfogadta a 2007. évi 371. számú határozatot, amely határozat jóváhagyta a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblákat. Ezt a Határozatot sem ültette át a gyakorlatba az Önkormányzat és a Helyi Tanács.

52

Menyhárt Gabriella UTCANÉVTÁBLA ÜGYEK ERDÉLYBEN

A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom panaszt nyújtott be az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanácshoz, és a Tanács kimondta a 2014. évi 421. számú Határozatot, amelyben elmarasztalta az Önkormányzatot és a Helyi Tanácsot a kétnyelvű utcanévtáblák hiánya miatt. Az Önkormányzat és a Helyi Tanács megtámadta a Diszkrimináció Ellenes Tanács Határozatát, majd els

fokon a Marosvásárhelyi Ítél

Tábla tárgyalta az ügyet

(33ő/Ő3/201Ő.) Az ügyben els fokon az ügyfél jogi képviseletét még nem láttam el. Els fokon az Önkormányzat és Helyi Tanács panaszának az Ítél Tábla helyt adott és megsemmisítette az O.D.T. Határozatát. Az Ítél Tábla bírója azzal indokolta a döntését, hogy a román személyek neveit nem lehet lefordítani magyar nyelvre. Ezen indok azonban nem állja meg a helyét, hiszen a román történelmi személyek és személyiségek neveit nem is fordították le, ezek a nevek a magyar utcanévtábla listán változatlanul szerepelnek, példaként említve : str. Ion Creanga, Ion Creanga utca. Az Ítél Tábla annak ellenére, hogy a 2007. évi 371. számú Önkormányzati Határozatot a bíróság nem semmisítette meg, tehát joger s lett a közigazgatási határozat, túllépve bírói illetékességét, érvénytelenként tüntette fel és kezelte a 2007. évi 371. számú Önkormányzati Határozatot. Ez a határozat kötelez erejű a bíróságra nézve, így nem léphet túl azon, ami benne foglaltatik anélkül, hogy ezen Önkormányzati Határozat jogszerűségét a közigazgatási bíróság megvizsgálta volna. Az Ítél Tábla kimondta a 201ő. évi 16. számú határozatát, amely határozatot a CEMO megfellebbezett, így jelenleg az ügyirat a Legfels Bíróságon van.

53

Ambrus Izabella Az érintettség kérdése az Izsák-Dabis ügyben 1. Az európai polgári kezdeményezés jogi háttere 2. Európai polgári kezdeményezés a régiók egyenlőségéért

1. Az európai polgári kezdeményezés jogi háttere Az európai polgári kezdeményezés jogi feltételrendszere Az európai polgári kezdeményezés egy jogalkotási javaslat, amely az Európai Bizottság el terjesztését kéri az Unió hatáskörébe tartozó jogszabályok alkotásában. Ezt a lehet séget a Lisszaboni Szerz dés 11. cikke biztosítja, mely szerint „legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok jelent s számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen el megfelel javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerz dések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.” A polgári kezdeményezést a 28 uniós tagország közül legalább 7 tagállamból származó, legkevesebb 1 millió uniós polgárnak kell támogatnia. A 7 tagállamnak kell összegyűjtenie a megfelel számú aláírást. A polgári kezdeményezést egy uniós rendelet szabályozza, amelyet az Európai Parlament és a Tanács 2011 februárjában fogadott el73. Az európai polgári kezdeményezés tárgya Minden olyan témában, amely a Bizottság hatáskörébe tartozik, ilyen például a mez gazdaság, a közlekedés, a környezetvédelem és a közegészségügy. A nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek azonban nem módosíthatóak európai polgári kezdeményezés útján.

73

A polgári kezdeményezésr l szóló 2011. február 16-i 211/2011/EU rendelet

55


Az eljárás menete Polgári kezdeményezés indításához a polgárok polgári bizottságot hoznak létre, amely legalább 7 olyan uniós polgárból áll, akik állandó lakóhelyük szerint legalább 7 különböz tagállamot képviselnek. Csak azok az uniós polgárok lehetnek a polgári bizottság tagjai, akik az európai parlamenti választásokon való részvételre jogosultak. Szervezetek nem indíthatnak polgári kezdeményezést, de népszerűsíthetik vagy támogathatják azt. A polgári kezdeményezést nyilvántartásba kell vetetni, még a támogató aláírásgyűjtés el tt. A nyilvántartásba vétel visszaigazolását követ en 1 év áll rendelkezésre az aláírások összegyűjtésére. A Bizottság két hónapon belül regisztrálja a kezdeményezést, ha a rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek (pl. az ügy valóban a Bizottság hatáskörébe tartozik, a javaslat nem sért , vagy nem ütközik az EU alapvet értékeivel). Elutasítás esetén a szervez k az európai ombudsmanhoz vagy az Európai Bírósághoz fordulhatnak, ha meg akarják fellebbezni a döntést. Bármely uniós tagállam állampolgára, aki az európai parlamenti választásokon való részvételre jogosult. Azok a polgárok, akik támogatják a kezdeményezést egy űrlapot töltenek ki papír- vagy elektronikus formátumban. A Bizottság megvizsgálja a kezdeményezést és beérkezését l számított 3 hónapon belül: 

a Bizottság fogadja a szervez ket, akik bemutatják a kezdeményezést,



a szervez knek lehet ségük van arra, hogy kezdeményezésüket az Európai Parlamentben megtartott közmeghallgatáson ismertessék,



a Bizottság hivatalos választ ad, amelyben a polgári kezdeményezésre javaslatokat tehet és ezeket meg is indokolja.

A válasz közlemény formájában jelenik meg az EU összes hivatalos nyelvén. A Bizottság nem köteles a kezdeményezés nyomán jogalkotási javaslatot el terjeszteni. Ha a Bizottság jogalkotási javaslatot tesz, szokásos jogalkotási eljárás indul.

56

Ambrus Izabella AZ ÉRINTETTSÉG KÉRDÉSE AZ IZSÁK-DABIS ÜGYBEN

2. Európai polgári kezdeményezés a régiók egyenlőségéért A Székely Nemzeti Tanács 2011. november 19.-én tartott gyűlésén határozatot fogadott el a polgári kezdeményezés címére, tárgyára és céljára vonatkozóan. A határozatot magyar, angol és német nyelven nyilvánosságra hozták, szakért k elé terjesztették, majd dél-tiroli tárgyalások során, valamint a KMAT (Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács) februári budapesti ülésén is bemutatták. Az idézett cél fenntartásával, a potenciális partnerek, szakért k véleményének és az els , sikeresen bejegyzett polgári kezdeményezésekkel szerzett tapasztalatoknak a figyelembevételével - lehetséges szövetségesekkel

közösen

-

az

alábbi módon kerültek megfogalmazásra

a

kezdeményezés elindításához kötelez információk: 1. A javasolt polgári kezdeményezés címe: Kohéziós politika a régiók egyenl ségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért. 2. A javasolt polgári kezdeményezés tárgya: az Unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok jellemeznek. 3. A Bizottságot a javaslat beterjesztésére felhívó, javasolt polgári kezdeményezés céljainak leírása: a fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkez földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megel zni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg. Ehhez biztosítani kell számukra a hozzáférés esélyegyenl ségét a strukturális alapokhoz, meg kell teremteni a garanciákat sajátosságaik fenntartásához, a megfelel gazdasági fejl déshez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejl dése fenntartható legyen, és kulturális sokszínűsége is fennmaradjon. Az Európai Bizottság 2013. július 26.-án kelt levelében tájékoztatta a régiók egyenl ségéért

és

a

regionális

kultúrák

fenntarthatóságáért

indított

polgári

kezdeményezés szervez it, hogy a bejegyzést elutasította.

57


A polgári kezdeményezés bizottságának74 képvisel i - Izsák Balázs és Dabis Attila 2013 szeptember 27-én iktatták keresetüket a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságán az általuk benyújtott polgári kezdeményezés elutasítása tárgyában. A polgári kezdeményezés ügyében a Szlovák köztársaság, Görög Köztársaság, Románia beavatkozási kérelmeket nyújtottak be a Bizottság kérelmeinek támogatása céljából. Magyarország, Kovászna megye, Bretagne réunion, Debr d község, Baszk Nemzeti Párt ugyancsak beavatkozóként kérték, hogy részt vehessenek a jelen eljárásban a felperesek kérelmeinek támogatása céljából. Kovászna megye beavatkozási kérelme75 Kovászna megye, mint Románia közjoga szerinti jogi személy, áprilisi soros ülésén támogatta a kezdeményezést. Kovászna megyének érdeke fűz dik a per kimeneteléhez, ugyanis Románia olyan kohéziós politika által érintett területi közigazgatási egysége, mely rendelkezik a felperesek polgári kezdeményezésében megjelölt jellemz kkel, miszerint "nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetik meg a környező területektől". Kovászna megye a kohéziós politika eredményességének értékelésére alkalmas statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy - a hasonló sajátosságokkal rendelkez Hargita és Maros megyékkel megegyez

módon - Románia EU-csatlakozása óta

gazdasága gyakorlatilag nem fejl dött, és egyre súlyosabb lemaradást kénytelen elviselni a környez , homogén, túlnyomóan román lakosságú megyékkel szemben. Felperesek álláspontja szerint Kovászna megyének jelen per kimeneteléhez jogos érdeke fűz dik.

74

A polgári bizottság tagjai: Boldoghy Olivér és ry Péter – Szlovákia/Felvidék, Dabis Attila Magyarország, Roland Rolf Dudda - Ausztria, Pierre Joseph Gillet - Belgium, Izsák Balázs Árpád és Korodi Attila – Románia/Székelyföld, Drs. Franciscus Albert Bernardus Jeursen - Hollandia, Miren Martiarena Barcaiztegui - Spanyolország/Baszkföld, Anton Publik - Svédország, Jordi Xucla Costa – Spanyolország/Katalónia, Andreas Schmalcz – Németország. 75 Eljárásának bírósági ügyszáma: T-529/13. számú (Izsák Balázs-Árpád és Dabis Attila v. Európai Bizottság)

58

Ambrus Izabella AZ ÉRINTETTSÉG KÉRDÉSE AZ IZSÁK-DABIS ÜGYBEN

Kovászna megye közvetlen érintettségét támasztja alá, hogy maga is - és a NUTS-2 besorolásnak megfelel

méretű földrajzi-történelmi egységet képez

Székelyföld is,

melynek területén található - rendelkezik a felperesek polgári kezdeményezésében megjelölt sajátosságokkal. Felperesek polgári kezdeményezésének sikere esetén Kovászna megye gazdasági helyzete, az uniós régiókhoz való kohéziója javulna, hiszen a polgári kezdeményezés pontosan a beavatkozási kérelemben leírtakhoz hasonló problémák orvoslása céljából kívánja elérni, hogy az Unió kohéziós politikája részesítse kiemelt figyelemben az ilyen sajátosságokkal rendelkez régiókat. A

Törvényszék

Kovászna

megye

beavatkozási

kérelmével

kapcsolatosan

megállapította, hogy az az általános érdek, amely a beavatkozókat vezérli, azaz hogy kedvez eredményt érjenek el a területükön működ vállalatok fellendítése érdekében és ebb l következ en az adott földrajzi területen mért foglalkoztatottsági szint emelkedése tekintetében, önmagában nem igazolhatja a bírósági eljárásokba történ beavatkozást, mivel ez nem közvetlen, hanem csak közvetett és távoli érdeknek min sül. Ez alapján visszautasította Kovászna megye beavatkozási kérelmét. A Törvényszék véleménye szerint Kovászna megyét nem érinti közvetlenül a megtámadott jogi aktus, vagyis a polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasító vitatott határozat. Önmagában ez ugyanis semmilyen el nyt nem biztosít Kovászna megyének és Debr d községnek, csupán az els

lépést jelentené olyan

jöv beni cselekmények és események sorozatában, amelyeknek kimenetele a jöv ben gazdasági el nyöket biztosíthatna a területükön található lakosság és vállalkozások, és ezáltal az említett területi egység számára. Ezért a Tanács úgy ítéli, hogy a jelen peres eljárás sikere inkább hipotetikus, mint közvetlen érdek. Kovászna megye beavatkozási kérelmével kapcsolatosan, Románia úgy ítélte meg, hogy Kovászna megye nevében eljáró Tamás Sándor tanácselnök a törvényben megállapított hatáskörök és hatályos törvényi és alkotmányos rendelkezések megsértésével járt el. Ugyancsak elfogadhatatlannak ítélte a beavatkozási kérelmet, mivel Kovászna megye az ügyben felvetett kérdés tekintetében túllépte a helyi közigazgatási hatóságok jogi hatáskörét. Az államnak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmével kapcsolatos politikája és közigazgatási-területi berendezése ugyanis kizárólag az állam hatáskörébe tartozik. 59


A román kormány megjegyzi, hogy az ügyben történ beavatkozáshoz fűz d érdek igazolása általános és homályos, így nem azonosítható egy tényleges, értékelhet jogos érdek. Ugyanakkor a román kormány megállapítja, hogy nem áll fenn oksági összefüggés a közigazgatási-területi egység etnikai összetétele és az említett demográfiai vagy gazdasági hátrányok között. Ezzel kapcsolatban a román kormány továbbá leszögezi, hogy egy régiónak a valamely tagállamban él többséghez képest etnikai kisebbséghez tartozó személyek általi lakottsága nem tekinthet demográfiai hátránynak. A Baszk Nemzeti Párt beavatkozási kérelmét a Törvényszék visszautasította, mivel nem felelt meg az eljárási szabályzatnak, tekintettel arra, hogy ennek aláírója nem rendelkezett erre vonatkozó megbízással, azaz nem volt ügyvéd. Bretagne réunion beavatkozási kérelmét a Törvényszék ugyancsak visszautasította, mivel véleménye szerint a vitatott polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele, még a polgári kezdeményezés sikere esetén sem befolyásolná semmilyen módon Bretagne közigazgatási felosztását, amely Bretagne réunion célkitűzése (az Unió kohéziós politikája fordítson különös figyelmet a nemzeti szinten jelent s arányú etnikai kisebbséget tömörít régiókra). Az ügyben az Európai Unió Luxemburgban székel bírósága december 1ő-re kitűzte a tárgyalást a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) polgári kezdeményezése ügyében.

60

Menyhárt Gabriella „A Landman ügyről” 2013. december 24-én Landman Gábor és egy holland újságíró, Jan Willem Oomen, Marosvásárhelyen a marosvásárhelyi önkormányzat hatáskörébe tartozó helyi rend rséghez információkérés szándékával jelentkezett be egy konkrét ügyre vonatkozóan. Landman Gábor kérelmezte, hogy magyar nyelvű köztisztvisel vel beszéljen, mert nem tud román nyelven, csak magyarul, hollandul, angolul, és németül. Landman Gábor többször kérte, hogy használhassa a magyar nyelvet, de ezt a kérést elutasították, noha az összes törvény a kezében volt, amiben szerepel a magyar nyelvhasználathoz való jog. S t, ezt követ en egy bilincset tettek a kezére, és egy kihallgatói szobába hurcolták el. Ott lekapcsolták a villanyt, és egy kemény ütést mértek a hátába. A rend r a jogszabályokat szét akarta tépni, mondván, ilyen törvények nem léteznek Romániában. Azonban nem sikerült széttépnie, mivel keményfedelű volt a könyv. A rend rök csodálkoztak, hogy nem tud románul, mert egészen az igazoltatásig úgy gondolták, hogy

román állampolgár. Egyben megkérdezték t le: „ugyan forradalmat

akar?” Ezután igazoltatták

t, és akkor látták, hogy Landman Gábor holland állampolgár.

Azonnal elengedték és kikísérték a folyosóra. Landman Gábor európai uniós nyelvi jogi aktivista, akinek több írása is megjelent már nemzetközi szinten az erdélyi magyarok anyanyelvhasználatáról és f leg az anyanyelvhasználat terén a magyar közösséget érint jogsértésekr l és mulasztásokról. Az események után Landman Gábor elment a marosvásárhelyi rend rséghez, ahol miután jelezte, hogy magyar nyelven beszél tisztségvisel t kér, mert nem ismeri a román nyelvet - azonnal ki is szolgálták. A magyar nyelven is kommunikáló tisztvisel segítségével megfogalmazta Landman Úr az önkormányzathoz tartozó helyi rend rség elleni panaszát, ami iktatásra is került.

61


Landman Gábor ezek után az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanácshoz is panaszt küldött, valamint az Ügyészséghez is beadványt fogalmazott meg, etnikai és nyelvi kritériumon alapuló hivatali visszaélés bűncselekményének elkövetése miatt. 201Ő februárjában tudtuk meg a helyi rend rségnek az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanácshoz benyújtott válaszából, hogy megbüntették Landman Gábort kihágás elkövetéséért, mégpedig azért, mert jogtalanul hatolt be a rend rség székhelyére. Ezt a jegyz könyvet nem küldték ki Landman Gábornak, nem tájékoztatták a kihágás elkövetésének tényér l, hanem homályos módon utaltak erre azért, hogy kedvez tlen döntés szülessen az ügyében az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács el tt. A következő jogi lépések kerültek napirendre: 1. Országos Diszkrimináció Ellenes Tanácsnál panasz benyújtása. 2. A Marosvásárhelyi Bíróság melletti Ügyészségre panaszt tettünk le etnikai és nyelvi kritériumon alapuló hivatali visszaélés bűncselekményének elkövetése miatt. 3. Az Európai Bizottság el tt kötelezettségszegési eljárás indítása, a szolgáltatás szabad áramlás elvének megsértése miatt, mivelhogy Landman Gábor holland - magyar fordító is, és t kérte fel a holland újságíró, hogy fordítson neki a román hivatalban, azonban ennek nem tudtak eleget tenni. Az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács elutasította Landman Gábor kérelmét a 2014. évi 249. számú Határozattal, arra hivatkozva, hogy Landman Gábor nem tartozik a romániai magyar kisebbséghez, és így nem élhet a romániai magyar kisebbség anyanyelvhasználathoz való jogával. Ezt a döntést megfellebbeztük, a Nagyváradi Ítél Tábla tárgyalta, majd elutasította az ügyet. Az Ítél Tábla is egyetért a Diszkrimináció Ellenes Tanács indokolásával, miszerint Landman Gábor nem tartozik a romániai magyar kisebbséghez, így nem jogosult használni azon kedvezményeket és jogokat, amelyekre a magyar kisebbség jogosult Romániában. Én, mint jogi képvisel ezzel a döntéssel nem értek egyet, véleményünk szerint korlátozza az európai uniós polgár szabad mozgáshoz való jogát.

62

Menyhárt Gabriella „A LANDMAN ÜGYRŐL”

Ezáltal, úgy gondoljuk, hogy Landman Gábort állampolgárságára való tekintettel diszkriminálják, amely diszkrimináció az Unió területén nem megengedett, sem a nemzeti szabályozás terén, sem a joggyakorlat terén. Mint, ahogy a fenti sorokban említettem, hivatkoztunk az Európai Bíróság által kimondott Franz és Bickel ügyre, amely kimondja azt, hogy ellentétes az uniós joggal (konkrétan az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával, és az uniós polgárok számára biztosított szabad mozgáshoz való joggal) az olyan nemzeti szabályozás, amely a kérdéses tagállam egyik autonóm területének bíróságai el tt folyamatban lév polgári ügyekben csak a tagállam azon állampolgárainak biztosítja a tagállam hivatalos nyelvén kívüli másik nyelv használatát, akik ezen az autonóm területen rendelkeznek lakóhellyel. Jogi szempontból egy kardinális jelent ségű ügyr l van szó, amely immáron európai uniós szintet is elér. Az ügy több jogági vetületet is tartalmaz, így nemcsak a közigazgatási jogot, és a büntet jogot érinti, hanem a kisebbségi jogok sérelme, majd ennek nyomán a jogvédelem is nyomon követhet az ügyben.

63

Zsigmond József A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat működése – Jogsértések Háromszéken 1. Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat 2. A kisebbségi jogok forrásai 3. Jogsértések bemutatása

1. Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat A Romániai Magyar Demokrata Szövetség által, 2012-ben elindított kisebbségi vonatkozású jogvédelmi szolgálat Mikó Imre jogász, író, műfordító, politikus, erdélyi polihisztor nevét viseli. Kelemen Hunor szövetségi elnök 2013. február 4-én, Kolozsváron jelentette be, hogy eligazítást és védelmet kívánnak biztosítani minden olyan romániai magyar természetes és jogi személynek, valamint intézménynek, akiket a nemzetisége miatt ért hátrányos megkülönböztetés. Az elmúlt több mint két évtizedben az RMDSZ számos kisebbségi vonatkozású jogot tudott kiharcolni, törvénybe foglalni, amelyek alkalmazása során azonban bizonyos esetekben fennakadások figyelhet k meg. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat célja ezen visszaélések begyűjtése, az érintettek számára eligazítás, illetve a lehet ségek függvényében jogorvoslat biztosítása. Az elmúlt id szakban jelzések érkeztek többek közt a nemzeti szimbólumaink használatának

korlátozásáról,

az

anyanyelvű

oktatáshoz

való

hozzáférés

megakadályozásáról, kétnyelvű táblák lefestésér l, valamint az állami intézményekben a 20%-os szabályozás által biztosított kétnyelvűség mell zésér l is. Az intézménynek négyes feladat van, egyrészt figyeli a médiában és a közéletben a kisebbségi jogsértéseket, ezt követ en feltáró munkát végzünk, tájékoztatjuk a közvéleményt és a szakpolitikusokat illetve intézményeket, végül pedig bizonyos esetekben mi magunk lépünk fel jogorvoslat fejében az illetékes szerveknél. Tevékenységünk gerincét a heti rendszerességgel kiküldött nemzetközi hírlevelek teszik ki, amelyek minden esetben két kisebbségi jogsértést mutatnak be több ezer címzettnek. 65


Ennek hatására az Amerikai Egyesült Államok éves ország jelentésében alapul veszi hírleveleinket és évente készített jelentésünket, amelyet a megye közintézményeinek működése kapcsán készítünk. Ezen jelentések bizonyítják azt, hogy Romániában nincsenek betartva a kisebbségi jogok. 2. A kisebbségi jogok forrásai De melyek azok a kisebbségi jogok, amelyek biztosítását számon kérjük az államon? A kérdésre a választ jogágakra bontva adom meg. Els sorban Románia alkotmánya az els és legfontosabb jogforrás, amely speciális jogokat ad az itt él kisebbségeknek. Másodlagos, de a magyar közösség számára talán legfontosabb jogforrás a közigazgatási törvény76, amely részletesen rendelkezik az önkormányzati és a közigazgatási nyelvhasználatról. Ez a törvény gyakorlatilag minden közigazgatási egységben lehet vé teszi a magyar nyelvhasználatot, ahol a magyar lakosság lélekszáma meghaladja az összlakosság lélekszámának 20%-át. Igaz, mindezt úgy, hogy ezáltal nem válik sem regionálisan, sem országosan hivatalossá a magyar nyelv. A köztisztvisel k jogi helyzetér l szóló törvény77 szintén garantálja a magyar nyelvhasználatot

a

hivatalokban.

A

következ

jogforrásunk

a

közérdekű

információkhoz való szabad hozzáférésr l szóló törvény78, amelynek szintén van jó pár kisebbségi nyelvhasználatot szabályzó cikkelye. Szintén fontos törvény szól az anyanyelvű névhasználatról79. A 2006. évi 183. számú törvény is jelen s hatással van a kisebbségek

életére,

dokumentumokban

hiszen alkalmazott

ez

szabályozza karakterkészlet

az

elektronikus

szabványosított

formátumú kódolásának

használatát. A nemrég elfogadott oktatási törvény80 is jelent s cikkelyeket fordít az anyanyelvű oktatásra és a magyar iskolák, tagozatok és egyetemi karok szabályozására. Ezen törvény mai napig nincs betartva, annak ellenére, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának szabotálása miatt már egy kormányzat megbukott. 76

2001. évi 215. számú törvény 1999. évi 188. számú törvény 78 2001. évi 544. számú törvény 79 1996. évi 119. számú törvény 80 2011. évi 1. számú törvény 77

66

Zsigmond József A MIKÓ IMRE JOGVÉDELMI SZOLGÁLAT MŰKÖDÉSE – JOGSÉRTÉSEK HÁROMSZÉKEN

Lassan öt éve egyetlen miniszter sem tud érvényt szerezni Marosvásárhelyen e törvénynek, s t mindebb l az egyetem vezet ségének semmilyen hátránya nem származik, ezzel kapcsolatos eljárás nem indult. Ezen felül kisebbségi jogforrás jó néhány kormányhatározat, többek között a 2001. évi 1206. és a 2004. évi 1050. számú kormányhatározat, az Adóügyi eljárási törvénykönyvr l szóló kormányrendelet81, de ilyen az elnevezések odaítélésér l vagy megváltoztatásáról szóló82, valamint Románia zászlójának kitűzésére, a nemzeti himnuszának megszólaltatására és a Románia címerét visel pecsétnyomók használatára vonatkozó végrehajtási utasítások jóváhagyásáról szóló kormányhatározat83 is. Fontos az ország nemzetközi vállalása is, hiszen a román törvényhozók elfogadták és kés bb ratifikálták a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját84. Románia ebben a dokumentumban igen csak széleskörű kisebbségi nyelvhasználatot és fejlett nyelvpolitikát vállalt fel. De nem ez az egyetlen nemzetközi vállalása az államnak, hiszen aláírója a „Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelmér l” nemzetközi egyezménynek is. A felsoroltak betartatását tűzte ki célul jogvédelmi szolgálatunk. Semmi törvénytelent nem kérünk, csak a létez

jogok betartását. Sajnos jelenleg egyre inkább azt

tapasztaljuk, hogy súlyosbodik a helyzet, az eddigi stagnálás helyét most jogvisszafejl dés vette át. Jelent s probléma ugyanakkor, hogy nincs egy kisebbségi törvénybe, vagy egységes keretbe rendezve a kisebbségek jogainak szabályozása. Ez azért nagy gond, mert így olyan szinten fragmentált a törvénykezés, hogy nehéz az utánkövetés, nehéz a megszerzett jogokat számon tartani és azoknak érvényt szerezni. S t, az az átlag állampolgár számára egyenesen lehetetlen. Amint a feni összegzésb l látni lehet, a törvényi keret nem rossz, s t európai dimenzióban igen fejlett, mégis a jogalkalmazás gyerekcip ben jár.

81

2003. évi 92. számú kormányrendelet 2002. évi 63. számú kormányrendelet 83 2001. évi 1157. számú kormányhatározat 84 2007. évi 282. számú törvény

82

67


Több olyan eset is van, amikor a hatályos törvény ellenére büntetést és meghurcoltatást kell elszenvedniük a kisebbségben él knek. Gondoljunk csak Lakó Péterfy Tünde esetére, aki kétnyelvű feliratok önkéntes osztogatása miatt lett megbüntetve, de ilyen a MOGYE esete, a marosvásárhelyi utcanévtábla harcok ügye, de a legbanálisabbak között említhet a sepsiszentgyörgyi himnusz ügy is. Utóbbi esetben annak ellenére osztott ki a megye prefektusa 5000 lejes büntetést a trianoni megemlékezést megszervez Magyar Polgári Párt számára szabálytalan magyar himnusz éneklés miatt, hogy az alkotmány és még sarkalatos törvény is engedi, s t garantálja a szabad himnusz éneklést és nemzeti szimbólum használatot. 3. Jogsértések bemutatása Szűkebb dimenzióban, Háromszékre (Kovászna megye) terelve a szót, a mi szervezetünk ellen rzi leginkább a kétnyelvűség betartását és mi tárjuk fel a legtöbb jogsértést. Jelentéseinkben a sport, oktatás, kultúra, közélet, média, gazdaság stb. területein fejtünk ki monitoring tevékenységet. A jogsértések mértéke egészen meglep méreteket ölt. Csak a szabad jelkép- és szimbólumhasználat kapcsán kiemelném, hogy Kovászna megye prefektusa 2014-ben több mint 60 eljárást indított a megyéhez tartozó önkormányzatok ellen jelképek törvénytelen használata jogcímén. A román kormány hallgatólagosan pajzsként használja a magyar közösséget, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a megszorító intézkedésekr l és a gazdasági nehézségekr l. A kisebbségek bűnbakként való feltüntetése jól ismert módszer, amelyhez a politika és a média is gyakran folyamodik felforgatás céljából. Éppen ezért a nemzeti kisebbségek a leginkább kiszolgáltatottak, amikor a törvények megsértésér l és az uralkodó politikai er k részér l érkez fenyegetésér l van szó, mert az államon belül nem létezik magasabb szintű hatóság, amelyhez a nemzeti kisebbségek fordulhatnának, és amely meghallaná segélykiáltásukat, igazságot szolgáltatna nekik. Romániában a harmonikus etnikumközi kapcsolatok biztosítása érdekében fontosnak tartjuk, hogy a kisebbségek jogait védeni hivatott rendszer hiányosságait és a magyarok által elszenvedett megkülönböztetés típusait azonosítsuk és pontosan megnevezzük. Ugyanakkor a helyzet romlásának megakadályozása érdekében fontosnak tartjuk jelezni a nemzetközi közösség felé is ezeket az er söd és aggasztó törekvéseket.

68


A minden évben elkészített felméréseink ugyan pozitív tendenciát mutatnak a közintézmények nyelvhasználatát illet en, mégis még mindig csak egy hivatal felel meg a törvényes keretnek, a megyében működ 21 közül. Az elkészült jelentésünket ismét eljuttattuk az összes Bukarestben és Budapesten székhellyel rendelkez nagykövetségre, több ország jelezte, hogy azt komolyan tanulmányozni fogják. Közülük is ezt az Egyesület Államok kiemelten fontos ügyként kezeli. Végezetül pedig 201ő fontosabb jogsértéseir l mutatok be néhányat, amelyekre a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívtuk: 1. Antal Árpád politikai nyilatkozata miatt indít bűnvádi eljárást a Terrorizmus Ellenes Ügyészség (DIICOT). Idézzük a román médiában publikált nyilatkozatot, melyet a polgármesternek tulajdonítottak és azt is, amit valójában mondott, rámutatva a két nyilatkozat közötti lényeges különbségekre. Mindezzel kapcsolatosan elmondjuk, hogy a román médiában megjelent híradás azt eredményezte, hogy Antal Árpádot és a magyar közösséget a polgármester Facebook oldalán halálosan megfenyegették. Idézzük Antal Árpádot, aki szerint a terrorista jelz elfogadhatatlan egy olyan közösség esetében, mely csakis békés és demokratikus eszközökhöz nyúlt közösségi jogai érdekében. Végül felmentették minden vád alól 2015 augusztusában. 2. Lebontották Barcsay Ákos fejedelem dévai emlékoszlopát, annak ellenére, hogy a történelmi Erdélyben a fejedelem a román oktatás támogatója volt, valamint adómentességet biztosított az ortodox egyház számára. Az eset rámutat arra a meglep

tényre, hogy a középkori románság erdélyi támogatójának emléke

nemkívánatos a modern Romániában. Megoldatlan ügy. 3. A székely zászló helyzete 2013-hoz képest is sokat romlott, annak ellenére, hogy a probléma szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Romániáról készített országjelentésében is. A román hatóságok ugyanis kett s mércét alkalmaznak a regionális

szimbólumok

tekintetében.

Bírósági

döntések

kötelezik

a

polgármestereket arra, hogy a székely zászlót az intézmények homlokzatáról levegyék, azzal az indoklással, hogy Székelyföld nem adminisztratív egység és Románia alkotmánya nem ismeri el a régiókat. Ennek ellenére Románia miniszterelnöke büszkén fotózkodott Moldova zászlójával és Neamț váráról sem 69


vetetik le bírósági döntéssel Moldova regionális zászlóját. Ez utal Románia kett s mércéjére, hiszen csak a nemzeti kisebbségek nem használhatnak regionális szimbólumokat az országban. A helyzet hasonló

Kovászna megye és

Sepsiszentgyörgy zászlójával is. A Brassói Táblabíróság, mely a megyezászlót érvénytelenítette egy olyan épületben található, mely el tt Brassó megye zászlója is ki van tűzve. Tart az eljárás. 4. Jogvédelmi szolgálatunk súlyos magyarellenes visszaélési kísérleteket észlelt a jöv

évi beiskolázás terén, pontosabban jogtalanul szüntetnének meg magyar

osztályokat egyes, meg nem nevezett megyék iskoláiban, ahol magyarok is élnek. Az RMDSZ oktatásügyi f titkár-helyettese elmondta, hogy „olyan esetekkel szembesültek, ahol magyar osztályokat próbáltak meg összevonni vagy megszüntetni spórolás végett, a minisztériumból el re jelzett szűk pénzkeretre hivatkozva, holott ezeken a településeken a magyar gyermeklétszám nem csökkent, tehát ez teljességgel indokolatlan lépés.” Részben megoldódott. 5. Arad polgármestere, Gheorghe Falca bírálta az aradi rend rséget és prefektusi hivatalt annak okán, hogy az Új Jobboldal feljelentése nyomán tájékoztatást kértek egy, az aradi polgármesteri hivatal falára kifüggesztett 1897-es magyar nyelvű díszoklevél másolat, valamint a Csíki Gergely Gimnázium homlokzatán elhelyezett magyar zászló miatt. Falca szerint a prefektúrának és a rend rségnek egyéb fontosabb dolga is kellene, hogy legyen, semmint szimbólumok után nyomozzon, a polgármester szerint mindez már „túl sok”. Megoldódott. 6. Ismeretlen tettesek meggyalázták az aradi Szabadság szobrot. Az elkövet k román nemzeti színekre festették be az aradi vértanúk arcképét és magyarellenes obszcenitást írtak az emlékmű oldalára. Arad alpolgármestere, Bognár Levente elmondta, hogy az emlékmű el z leg éjjel-nappal rend ri rizet alatt állt, azonban a rend ri felügyeletet a polgármesteri hivatal pénzforrások hiányára hivatkozva leállította. Megoldatlan ügy. 7. Annak ellenére, hogy a magyar középiskolás diákok még nem ismerik megfelel szinten a román jogi szakterminológiát, csak és kizárólag román nyelven tájékoztatják

ket jogaikról és kötelezettségeikr l a nemzeti szintű vizsgák,

felmérések alkalmával. Mint ismeretes, Romániában országosan megszervezett szintfelmérésre kerül sor a második, negyedik és hatodik osztályosok körében. A

70


nyolcadik és tizenkettedik osztályosoknak nemzeti vizsgát illetve érettségi vizsgát kell tenniük. Utóbbiaknál hang- és képfelvev

kamerák üzemelnek a vizsga

id tartama alatt, ennek ellenére mind a kiskorúakra vonatkozó adatvédelmi jogokat és kötelezettségeket, mind a vizsgaszabályzatot csak és kizárólag román nyelven közli a minisztérium. A kisebbek esetében csak a vizsgaszabályzat van román nyelven, még akkor is, ha a második osztályos, 9 éves diák életében el ször 6 évesen találkozott a román nyelvvel. Ezen felül hátrányos megkülönböztetés történik a tételek esetén is. Sok esetben a magyar diákok rossz fordítású, hiányos vagy teljesen elcserélt magyar tételt kapnak, ezzel pedig román társaikhoz képest hátrányba kerülnek. Ez nem csak nemzeti vizsgák alkalmával, de az országos tantárgyversenyeken is gyakori jelenség. A minisztérium a román nyelvű téteket el re elkészíti a sorsolás el tt, magyarra viszont csak a kihúzott tételt fordítják minden tárgy esetében, általában a tétel hatályba helyezése el tt pár órával, éjszaka, szakmai csoport mell zésével és a lektorálás lehet sége nélkül. A teljes fordítás általában a szaktanár felel ssége, miközben az említett személynek nincs fordítói képesítése. Ezen felül azok a diákok, akik a romániai magyar oktatást választják, más módon is szembesülnek a kisebbségi lét hátrányos következményeivel például azáltal, hogy a magyar nyelvű tankönyvek között van olyan, amely lektorálva sincsen. Ide tartozik az a probléma is, hogy például szociológiából nem is létezik magyar nyelvű kiadvány. Megoldatlan ügy. 8. Egy kisgyermeket érint súlyos diszkriminációs eset történt a nagyváradi kórház sürg sségi osztályán. A kislány apja az újságíróknak elmondta: éppen a nagyváradi gyermekkórház sürg sségi osztályán egy órája várakozó négyéves beteg gyermekét próbálta megnyugtatni, amikor az orvos rászólt, hogy ne beszéljenek magyarul. „Nem vagyunk Magyarországon, beszéljen román nyelven” – mondta a beteg kislány édesapjának a doktorn . A férfi feljelentést tett az orvos ellen, aki súlyosan megsértette az orvosi etikát. Részben megoldódott. 9. Az Egészségügyi Minisztérium önkényesen, bárminemű konzultáció nélkül, átiratban közölte az intézmény vezet ségével, hogy az alapító Dr. Benedek Gézáról elnevezett szívkórház nevét Dr. Teculescu-Benedek-re módosítja. Az 71


alapító Benedek Géza 1960-ban hozta létre Kovásznán a nagy sikernek örvend egészségügyi intézményt, melynek 2ő évig volt az igazgatója, és ez id alatt egyformán szolgálta a magyar és román közösséget azáltal, hogy románokat és magyarokat egyaránt gyógyított. Ezzel szemben Iustinian Teculescu vajnafalvi orvosnak soha nem volt semmilyen köze a szívkórházhoz, egyetlen napot sem dolgozott ott, és semmilyen módon nem köt dött a szívkórházban végzett tevékenységekhez és orvosi diplomával sem rendelkezett, igaz ennek ellenére praktizált. Megoldódott. 10. 5000 lejes bírsággal sújtották a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) két önkéntesét Marosvásárhelyen azért, mert kétnyelvű utcanévtáblákat helyeztek el több utcában, miután el zetesen egyeztettek a háztulajdonosokkal. Romániában törvény szabályozza azt, hogy kétnyelvű feliratok legyenek azokban a helységekben, ahol a magyarság meghaladja a lakosság 20 százalékát. Holott Marosvásárhelyen a lakosság 43 százaléka magyar, a helyi önkormányzat mégsem tartja tiszteletben a helyi magyarok nyelvi jogait. A kétnyelvű utcanévtáblákat a helyi rend rség reklámnak min sítette és reklám engedély nélküli elhelyezéséért egyenként 5000 lejre büntette az önkéneteseket. Mi több, a marosvásárhelyi rend rf nök, Valentin Bretfelean elmondta, hogy a helyi rend rség hétf t l felszólítja az érintetteket, hogy távolítsák el a tulajdonukban lev ingatlanokról a nem hivatalos utcanévtáblákat. Ennek megtagadása esetén az érintettek 30 ezer lej és 50 ezer lej közötti bírságra számíthatnak. Tart az eljárás, első fokon eltörölték az büntetést. 11. Mircea Diacon, a Kovászna megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal elnöke folyamatosan visszaél funkciójával és hatalmával, azáltal, hogy hátrányos vagy sért

helyzetbe

hozza

a

megye

magyar

nemzetiségű

lakosságát.

A

fogyasztóvédelmi hivatal elnöke idén februárban etnikai feszültséget keltett azzal, hogy fogyasztóvédelmi tevékenysége alatt büntetést rótt ki azokra a kereskedelmi egységekre, melyek „székely ízek” címkével nevezték meg termékeiket, míg az „olasz ízek”, „román ízek” vagy más népek konyháiról elnevezett ételek elnevezése miatt nem rótt ki büntetést. A Mikó Imre Jogvéd Szolgálat levélben kereste meg az eset kapcsán a Miniszterelnöki Hivatalt és az országos fogyasztóvédelem vezet ségét, kérve a szóban forgó személy leváltását, ez azonban nem történt meg. Diacon akkor is visszaélt befolyásával, mikor az általa

72


irányított iskolai vetélked t (az országos gyakorlatra és a világnapra való hivatkozással) március 15-re id zítette, ezzel gyakorlatilag kizárva a magyar diákokat (a megyei mez ny kétharmadát) a versenyb l. Ezt követte egy másik súlyos eset, amikor a fogyasztóvédelem augusztusban reklámanyagnak min sítette a SIC (Terra Siculorum -Székelyföld) feliratú öntapadós matricákat a sepsiszentgyörgyi taxisok autóin. Az ellen rzés során kiderült, hogy több taxis érvényes szolgáltatói szerz dés nélkül reklámozott különböz

kiadványokat,

biztosító társaságokat. A hatóság abszurd módon reklámanyagnak min sítette a SIC feliratú öntapadós matricát is. A fogyasztóvéd

hatóság munkatársai

egyébként amiatt is bírságoltak, hogy a taxisok nem viselték a polgármesteri hivatalok által lepecsételt fényképes kitűz t. A harmadik nagyon súlyos visszaélést szintén augusztusban követte el Mircea Diacon f felügyel . Ekkor az unitárius egyházat vette célkeresztbe és rend ri kísérettel jelent meg a vallásórák résztvev inek táborában. Az eset id pontjában 8ő kiskorú táborozott Árkoson,

k a helybeli, sepsiszentgyörgyi, valamint szentivánlaborfalvi unitárius

gyülekezet vallásoktatásában részesül , rászoruló, nehéz helyzetben lév kisebb és nagyobb gyermekei. A tábor ingyenes volt, minden engedéllyel rendelkeztek, az ételekb l mintákat adtak az illetékes szakhatóságoknak. Minden résztvev nek volt orvosi és szül i igazolása is. Mégis a hatóság vezet je kifogásolta, hogy a gyerekek földön alszanak, nincs mérleg az ételadagokhoz, és nincs román nyelvű táborszabályzatuk (román anyanyelvű személy egy sem volt jelen a táborban). Tette mindezt úgy, hogy a nem gazdasági egységeket, beleértve az egyházakat is, nincs joga ellen rizni a fogyasztóvédelemnek. Mindezt most a negyedik eset követte, amikor is az említett személy kocsmai verekedésbe keveredett, kockára téve a fogyasztóvédelmi hivatal presztízsét, és utólag etnikai üldöztetésnek próbálja beállítani a tényt, hogy ittas állapotban verekedés résztvev je volt. Megoldatlan ügy. A fenti bemutató természetesen csak „ízelít ” a teljesség igénye nélkül kiemel néhány ügyet. Reméljük, összefogva, szakszerű fellépéssel a jöv ben csökkenni fog a hasonló esetek el fordulása.

73

Szigeti Enikő A civil érdekérvényesítés a Civil Elkötelezettség Mozgalom szemszögéből „Legyünk mi a változás, amit látni szeretnénk a világban.” Gandhi A Civil Elkötelezettség Mozgalom (továbbiakban CEMO) 2007-ben alakult Marosvásárhelyen, alapítói elkötelezett emberjogi aktivisták és értelmiségiek, akiknek szilárd meggy z désük, hogy a romániai, azon belül pedig az erdélyi, társadalom mai állapotának és hozzáállásának gyökeres megváltoztatásához, els sorban tudatosításra, nevelési programokra, valamint érdekérvényesít , jogérvényesít képesség kialakítását célzó tevékenységekre van szükség. Szervezetünk alapfeladata a magyar kisebbség jogainak védelme. A CEMO célja, hogy aktívan és hatékonyan hozzájáruljon a társadalom jogokra épül meger sítéséhez

és

támogatásához,

amelyet

érdekérvényesítés

felfogásának (advocacy),

jogérvényesítés, közösségfejlesztés és civil nevelés révén kíván megvalósítani. A CEMO ma a következ

kulcskérdésekre összpontosít: a magyar közösség

részvételére a rájuk vonatkozó döntésekben (empowerment), a romániai magyar kisebbség jogainak - különös tekintettel az anyanyelvhasználatra - érvényesítése, a hazai törvényi el írásokban kisebbségekre vonatkozó kötelezettségek, valamint a nemzetközi egyezmények betartására. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) egyik kiemelt tevékenységi területe a civil érdekérvényesítés, amelyet szervezetünk tagjai hosszú évek óta minden erejüket megfeszítve igyekeznek valós lépések megtétele mentén végezni. Szervezetünk egy úgynevezett alulról építkez

(grassroots advocacy) közösségi

érdekérvényesítéssel foglalkozó civil szervezet. Érdekérvényesít akcióinkat hosszú évek óta azzal a szándékkal tervezzük és kivitelezzük, hogy a szervezet küldetését maximálisan szolgálják és hozzájáruljanak a magyar közösség jogainak – különös tekintettel az anyanyelv használati jogokra- érvényesüléséhez. Miel tt bemutatnánk érdekérvényesít

tevékenységünket, fontos tisztázni, hogy a

CEMO mit is ért a CEMO érdekérvényesítés alatt.


Az érdekérvényesítés (advocacy) egy meglehet sen tág fogalom, amely túllép az érdekképviselet, valamint az érdekvédelem által meghatározott területeken. Az érdekérvényesítés „ügyközpontú” megközelítést feltételez, amely általában adott célcsoporthoz köthet , de ez lehet többféle célcsoport (pl. mindennemű kisebbség elleni diszkrimináció megszüntetése) vagy elvontabb ügy (pl. a környezet) is. Proaktív jellegű, tehát az érdekérvényesít szervezet szabja meg, hogy mi kerül napirendre, alakítani kívánja a közbeszédet és a döntéshozást. Célja, hogy elérje az ügy szempontjából kívánatos jöv t (pl. diszkriminációmentes országot, tiszta környezetet). A lobbizás az érdekérvényesítés egyik formája, eszköze, amely során kifejezetten a helyi vagy országos politikai döntéshozatalt kívánjuk befolyásolni. (Tehát szűkebb, mint a hétköznapi értelemben vett „lobbizás”.) A nyílt, proaktív érdekérvényesítés az adott üggyel kapcsolatos döntéshozatal befolyásolása a döntésben érintettek bevonásával. Az érdekérvényesítés lehetséges színterei a helyi közösségi élet (társasház, munkahely, faluközösség) éppúgy, mint az életünkben jelenlév

intézmények (óvoda, iskola,

kórház); a magánszféra (vállalatok) vagy az állami szféra (rend rség, munkaügyi központok); s természetesen a politika (helyi önkormányzat, parlament, kormányzat). A nyílt érdekérvényesítés rendszerint hatalmi er viszonyok befolyásolásával, olykor megváltoztatásával jár, ezért is fontos az ügy mögé társadalmi (közösségi) er t állítani. Bármely érdekérvényesít stratégiának része kell legyen a társadalmi támogatottság megszerzése – ellenkez

esetben az er viszonyokat csak korrupcióval, zsarolással,

szívességgel vagy hasonló nem demokratikus eszközzel befolyásolhatjuk. Ennek f bb formái/stratégiái: együttműködés – lobbizás – fentr l ered nyomás – közvélemény által gyakorolt nyomás. Lehet tehát mérsékeltebb vagy radikálisabb a stratégia. Az érdekérvényesítés talán legfontosabb szempontjai a tervezettség és a profizmus – ezek biztosítják ugyanis a nyílt, proaktív érdekérvényesítés sikerét. Az érdekérvényesít folyamatnak tudatosan megtervezettnek kell lennie, amely rendelkezik világosan megfogalmazott célkitűzéssel, valamint stratégiával és taktikákkal. A folyamat része a szükséges adatok beszerzése megalapozott kutatás révén éppúgy, mint a kommunikáció profi megtervezése. 85

85

Forrás: EMLA (Environmental Management and Law Association, Magyarország)

76


A felsorolt érdekérvényesítés fogalomból kiindulva a CEMO indulásakor (2007-ben) áttekintettük az erdélyi magyar civil szervezetek tevékenységét és azt a következtetést vontuk le, hogy sajnos kevés magyar közösségre fokuszáló jogvéd szervezet működik és még kevesebb egyesület építette be tevékenységei körébe a civil érdekérvényesítés módszereket, eszközöket. Természetesen azzal is tisztában voltunk, hogy a rendszerváltás utáni id szakban a civil érdekérvényesítés nem vált a romániai civil társadalom mozgatórugójává, a civilek érdekérvényesít

ereje nem szilárdult meg.

Ennek oka egyrészt a kommunista id kb l átöröklött mentalitás, másrészt a hiányzó modellek, pozitív példák. A mentalitás problémák mellett fontos megemlíteni a civil szervezetek finanszírozási gondjait is, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a civil szervezetek érdekérvényesít tevékenységét. Azok a civil szervezetek – ilyenb l nagyon sok van – akik állami támogatásból végzik a közösség számára fontos tevékenységeiket, olyanok, mint például a szociális és kulturális szervezetek, nem áll módjukban állami intézmények irányába érdekérvényesít tevékenységet végezni, mert könnyen elveszíthetik támogatásaikat. A CEMO indulásakor az érdekérvényesítés proaktív formáját választotta. A szervezet fennállása óta a CEMO tagjai választották ki azokat a helyi közösséget érint , problémákat, amelyekre a közösség bevonásával megoldásokat kerestünk. Megalakulásunk els évében szervezetünk tagjai felmérést készítettek, amelynek célja a magyar közösség anyanyelv használati jogainak alkalmazásának monitorizálása volt. Erre a felmérésre azért volt szükségünk, hogy a szervezet kialakíthassa rövid, közép és hosszútávú érdekérvényesítés stratégiáját. Fontosnak tartottuk, hogy érdekérvényesít munkánk jól megtervezett legyen, konkrét problémákra keressen választ, és egymással jól összehangolt tevékenységeket kivitelezzünk. Monitoring tevékenységünk során felmértük az anyanyelv használati jogok alkalmazását az állami intézményekben és az oktatási intézmények nyelvi tájképét. Marosvásárhelyen több mint nyolcvan állami intézmény működik, ezekben az intézményekben megvizsgáltuk a nyelvi tájképet, az ügyintézés során alkalmazott, magyar közösség anyanyelvhasználatát biztosító, törvényi háttér érvényesülését.

77


A felmérés eredményeképp összeállítottuk a CEMO érdekérvényesítési stratégiáját, amelyet mindmáig követünk. Érdekérvényesít

munkánk két program keretén belül

valósítjuk meg, ezek elnevezései: „Kétnyelvűség a Közigazgatásban” és „Kétnyelvűség az Oktatásban”. Felméréseink eredményeit, esettanulmányainkat egy angol nyelvű árnyékjelentésben is összegeztük. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának romániai alkalmazásáról szóló id szaki jelentéshez kapcsolódó CEMO árnyékjelentés leadása után, szervezetünk meghívására Marosvásárhelyre látogatott az Európa Tanács Szakért i Bizottsága. Érdekérvényesít munkánk során rengeteg érdekérvényesít ügyet vállaltunk fel, ezek között voltak aprónak tűn , ugyanakkor fontos ügyek, ezek els sorban a magyar nyelvű oktatást érintették. Nagyon sokszor keresték fel irodánkat magyar tanárok, tanítók, azért mert osztályaikat megszüntetés fenyegette. Ezekben az esetekben a CEMO által felvállalt ügyeknél sokszor a konfrontatív jellegű érdekérvényesítés eszközeit is alkalmazni kellett, a konszenzusos tárgyalások nem igazán hoztak eredményt. Ilyen esetekben

petíciókat

indítottunk,

aláírásokat

gyűjtöttünk,

háttértárgyalásokat

kezdeményeztünk. Ügyeink során az egyik leghatékonyabb nyomásgyakorló eszköznek a médiában megjelenített anyagok - az ügyr l írt cikkek, interjúk – bizonyultak. A CEMO által kezdeményezett és a CEMO által támogatott civil ügyek kivitelezése során számos érdekérvényesít

eszközt használtunk, mint például az aláírásgyűjtés,

villámcs dületek (flashmob), lobbizás, háttértárgyalások szervezése, politikusokkal történ nyílt viták, hatósági feljelentések, peres eljárások, civilek bevonása az ügyek kivitelezésébe (empowerment). Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a civil érdekérvényesítés egy rendkívül hatékony módszer helyi közösségek problémáinak megoldásában. A CEMO által használt és életbeléptetett érdekérvényesítési eszköztár, amelyet az elmúlt hét-nyolc évben alkalmaztunk, rendkívül sok látható és kézzel fogható eredményt szült a marosvásárhelyi magyar közösség jogainak kiterjesztésében, érvényesítésében. Jelen írásomban két kiemelt ügyünket szeretném bemutatni,, ezek közül az egyik már sikerrel zárult, a másik még folyamatban van.

78


Az els ügy azért fontos a szervezetünk történetében, mert kivitelezése során teljesen egyértelműen bebizonyosodott, hogy a civil érdekérvényesítés eszköztára kisebbségi közösségek esetén nagyon hatékony és eredményes. Ez az ügy egy általános iskola névadásához köt dik.

Marosvásárhelyen a

rendszerváltás után majdnem minden egyes – el z rendszerben számmal ellátott – oktatási intézmény nevet kapott és döbbenetes módon egyetlen egy iskolát sem neveztek el magyar személyiségr l, pedig a városban több mint negyven oktatási intézmény működik. Szervezetünk 2011 szeptemberében indította el, marosvásárhelyi civilek felkérésére, a marosvásárhelyi általános iskola névadási ügyet. A Bernády névadás megvalósításáig aktívan – szakmai is jogi tanácsadással - támogattuk az ügyet, az általunk használt és az érintett szül kkel közösen kivitelezett érdekérvényesít eszközök eredményesek voltak. A Bernády György iskolanévadás ügyet siker koronázta, 2013 szeptemberében a marosvásárhelyi, volt 2-es iskola felvette a Dr. Bernády György nevet. A Bernády névadásért küzd szül i akciócsoportot szervezetünk hozta létre. Közös munkánk során els dleges feladatunknak azt tartottuk, hogy a szül i akciócsoport tagjaival megismertessük a civil érdekérvényesítés eszköztárát azzal a céllal, hogy az iskola névadás hosszú és bonyolult folyamatában a szül k, civilek fokozatosan elsajátítsák, alkalmazzák érdekérvényesít

erejüket és tudásukat. Az ügy során használt

érdekérvényesít eszközök nagyon hatékonynak bizonyultak. Az ügy egy majdnem tíz ezer ember aláírásával zárult petícióval indult, amelyet számtalan háttértárgyalás, nyilvános lakossági fórum és kitartó érdekérvényesít

munka követett. A CEMO

tanácsadó szerepköre számtalan feladatot foglalt magába. Az egyik legfontosabb feladatunk a szül i csoport koordinálása volt. További feladataink közül megemlítek néhányat: érdekérvényesítési akciók megtervezése, kivitelezése, törvényi háttér elemzése, alkalmazása az érdekérvényesítési akciók során, szakmai koordináció, politikusokkal, döntéshozókkal történ

találkozók el tti felkészítés, megbeszélések

forgatókönyveinek el készítése, petíciók, nyílt levelek, sajtóközlemények szövegeinek megfogalmazása és számos olyan feladat, amelyek a civil érdekérvényesítés szerves részeit képezik. Szervezetünk az ügy blogjának szerkeszt je volt.

79


A http://amibernadynk.wordpress.com/ oldalon található blogbejegyzések megírását szervezetünk tagjai vállalták fel, az írásainkhoz szükséges információkat a szül i akciócsoporttal szorosan együttműködve gyűjtöttük össze. A szövegek internetes felületre történ felhelyezését a szül i akciócsoport tagjai végezték. A másik fontos és stratégiai ügyünk a „Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen” érdekérvényesít

ügy, amely 201Ő májusában indult, célja, hogy 2ő évvel a

rendszerváltás után megjelenjenek Marosvásárhely utcanévtábláin a magyar nyelvű utca- és tér nevek. Az ügy els lépése egy online petíció volt – amelynek megszólítottjai az RMDSZ vezet politikusai és Marosvásárhely RMDSZ-es alpolgármestere volt- azóta számtalan kezdeményezésünk volt- flashmob, csendes tüntetés, lobbizás, háttértárgyalások, figyelemfelkelt akciók. Az ügy egyik egyik fontos lépésének tartjuk az egynyelvű utcanévtáblák diszkriminatív jellege miatt tett hatósági feljelentésünket. 2014 májusában a CEMO feljelentette a város

polgármesterét

és

a

polgármesteri

hivatal

jegyz jét

az

Országos

Diszkriminációellenes Tanácsnál. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2014. július 31-én meghozott döntése értelmében a marosvásárhelyi utcanévtáblák diszkriminatívak a magyar közösség Az ODT figyelmeztetésben részesítette a város polgármesterét és jegyz jét, továbbá hat hónapos határid t szabott arra, hogy a valós kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése megvalósuljon. Az ODT felszólította az intézmény vezet jét a polgármesteri hivatal jelenlegi költségvetésének módosítására, azzal a céllal, hogy az utcanévtáblákra szükséges pénzügyi keret biztosítva legyen. Marosvásárhely polgármestere fellebbezést nyújtott be az Ítél táblához, az Országos Diszkriminációellenes Tanács döntése ellen és a CEMO-nak is be kellett lépnie az eljárásba. Januárban az Ítél tábla helyt adott a Polgármester keresetének és törölte a Diszkriminációellenes Tanács döntését. A Kétnyelvű utcanévtábla ügy peres eljárás a Legfels bb Bíróságon folytatódik majd, a Bíróság ég nem tűzte ki a tárgyalás id pontját, sajnos az ügymenet ezen a szinten nagyon lassú, várhatóan jöv év elején lesz tárgyalás.

80


201ő márciusától kezd d en a Kétnyelvű utcanévtábla ügy els sorban peres eljárásokra épült, az érdekérvényesít

kampányok, akciók egy ideig szüneteltek mivel a helyi

rend rség minden erejét bevetve próbálta megakadályozni a kétnyelvű utcanévtáblákat. A szervezetünk aktivistái által felszerelt kétnyelvű utcanévtáblákat a rend rség eltávolíttatta. A rend rség alkalmazottai a magánházak tulajdonosait egy dörgedelmes hangvételű levélben felszólították a táblák eltávolítására, ellenkez

esetben óriási

büntetéseket (11 ezer euró értékben) helyeztek kilátásba. A nyári id szak a leszerelt táblák leltározására, esetleges visszaszerelésével telt, örvendetes, hogy sok magánház tulajdonos végül a tábla visszaszerelése mellett döntött. Szervezetünk két aktivistájának peres ügyeit egy, a szervezetünk által megbízott vállalta. Mindkét aktivistánk ügye sikerrel zárult, ezév szeptemberében, illetve októberében a Bíróság mindkét önkéntesünk esetén törölte a Helyi Rend rség büntetését és a rend rségnek fizetnie kell a per költségeit. A helyi rend rség mindkét esetben fellebbezett, a CEMO álláspontja szerint mindkét per az aktivisták felmentésével fog zárulni, a helyi rend rség fellebbezési kísérletei ellenére. A peres eljárások, a leszerelések, az aktivisták büntetése a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen érdekérvényesít

csoportot – amelyet a CEMO

hozott létre helyi lakosok bevonása által – jelent sen átalakította. A büntetések miatt az esetleges jöv ben rend rségi eljárás és potenciális rend rségi zaklatás miatt, a csoport tagjainak nagy része abbahagyta az érdekérvényesít

tevékenységet. A CEMO

munkatársai azt javasolták azoknak, akik az ügyet továbbra is folytatni szerették volna, hogy akcióikat els sorban gerilla akciók keretében valósítsák meg, mert ezek kivitelezése nem von maga után rend rségi büntetéseket. A nyár folyamán megalakult a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen Gerilla akciócsoport, tagjai anonim módon kivitelezik akciókat. A CEMO tanácsadói szerepet tölt be, a gerillacsoport tagjait anonimitásuk védi. 2015-ben az anonim érdekérvényesít

csoport már több

akciót hajtott végre, akciók során matricákat helyeztek ki az egynyelvű és részlegesen kétnyelvű utcanévtáblákra „Vrem bilingvism (Ro)” „Kétnyelvűséget akarunk” szöveggel, decemberben pedig karácsonyi ajándékot küldtek a város románajkú polgármesterének és magyar alpolgármesterének. Az ajándék egy-egy kétnyelvű utcanévtábla volt.

81


A cikkben bemutatott esetek, a CEMO sikerrel zárult, és folyamatban lev érdekérvényesít ügyei hűen bizonyítják, hogy a civil érdekérvényesítés hasznos és hatékony jogérvényesít eszköz, amely az erdélyi magyar közösség jelenét és jöv jét pozitívan befolyásolhatja. A jó hír az, hogy a civil érdekérvényesítés eszköztára könnyen elsajátítható, némi akarat és kitartás szükségeltetik csupán. Véleményem szerint mindkét tulajdonság, valamint a tenni akarás is megtalálható számos erdélyi magyarban, k azok, akik majd a jöv sikeres civil érdekérvényesít i lehetnek. Sok sikert kívánok nekik!

82

IV. fejezet „Jogvédelem filmen” 1.

Kincses El d - Így készült a fehér januártól a fekete márciusig című film

Kincses Előd Így készült a fehér januártól a fekete márciusig című film 1. A dokumentumfilm és a könyv 2. Rövid kommentár dr. Kincses Előd ügyvédtől

1. A dokumentumfilm és a könyv A sepsiszentgyörgyi Könyvesházat zsúfolásig megtölt

közönségnek döbbenete, és

néma felháborodása követte - több mint 25 év elteltével is - a Fehér januártól a fekete márciusig címet visel dokumentumfilm, mely az 1989. december és 1990. március közötti történéseket rögzíti. A film levetítését követ en mutatták be Kincses El d ügyvéd Marosvásárhely fekete márciusa című művét. A kötet a Kriterion Könyvkiadónál három kiadást megért, magyar és román nyelven is megjelent. A film helyszíne Marosvásárhely, f szerepl je a magyarság törekvéseit felvállaló Kincses El d. Cselekményét az említett id szak eredeti felvételeinek bemutatása képezi. Megrázó képsorok ezek a diktatúraellenes magyar–román összefogásról, az anyanyelvű oktatásért folytatott küzdelemr l, a felülr l irányított gyűlöletkeltésr l, a hatalmi g gr l és kétszínűségr l, a félrevezetett román tömegekr l, a magyar kiállásról, az

igazságtalan

és

felháborító

intézkedésekr l,

s

a

fejünk

fölött

átcsapó

hazugságáradatról. Nyomon követhetjük, hogyan és kik által mérgezhet meg a közös sorsból fakadó egyetértés és a másság elfogadásának légköre, hogy a természetes és jogos követeléseket miként lehet a másik fél iránti támadásként beállítani, illetve békés embereket vérszomjas vadállatokká változtatni, de bepillanthatunk a politikai diverzió, hangulatkeltés,

hazugság,

rágalmazás

és

félrevezetés

magasiskolájának

boszorkánykonyhájába is. Miután Kincses El d könyvét a legátfogóbb, legmélyebb és leg szintébb vallomásként értékelte, mely az 1990-es márciusi eseményekr l eddig megjelent, a szerz vel beszélget Smaranda Enache azt is megköszönte neki, hogy volt bátorsága papírra vetni, és így az utókor számára megörökíteni a történteket.

85


A jól ismert román emberjogi harcos véleménye szerint Kincses olyan személyiség, aki a legforróbb helyzetekben is kiállt abbéli meggy z dése mellett, hogy a megoldásra váró kényes kérdéseket mindkét részr l megfelel tapintattal kell kezelni, különben félrevezetésre és diverziókeltésre adnak okot, mint ahogy az be is következett. A sors iróniája, hogy e jöv be mutató magatartása miatt a magyarok megalkuvónak, a románok pedig hazugnak tartották, mert például nem értett egyet a Bolyai Farkas Líceumba telepített román osztályok tanév közbeni elköltöztetésével. Ugyanígy magyar részr l sokáig azt is a szemére vetették, hogy Udvarhelyre utazva és ott beszédet tartva megakadályozta a székelyek „felment seregeinek” a Görgény-völgyi román parasztok által ostromolt Marosvásárhelyre történ

özönlését, miközben a románok azzal

vádolták, hogy ellenük izgatta és uszította a székely tömegeket. Az már csak napjainkban derült ki, hogy a Zsil-völgyi bányászok Székelykocsárdon vártak a továbbindulási parancsra Marosvásárhely felé, de a mócvidék férfi lakossága is riasztva volt, így a székelyek tömeges megmozdulása vérfürd höz vezetett volna, melynek elkerülése tehát Kincses éleslátásának és fellépésének is köszönhet . Ennek ellenére az t ért hamis vádak el l kénytelen volt Magyarországra menekülni, s ezért még az édesapja temetésén sem lehetett jelen.86 A Fehér januártól a fekete márciusig című alkotásban viszontláthattuk Ioan Frandeşt, a semmib l el bukkant, szereptévesztésben lév

katonatisztet, aki a régi városháza

gyűléstermében minden ok nélkül, nyilvánosság el tt alpári módon támadja Kincses El döt. Újra találkozhatunk az ügyvéd-politikus id sebb kollégájával, Király Károly helyett a megye élére állított Ioan Scrieciu ezredessel, aki március 20-án az épület erkélyén, mikrofonhoz jutva, többször is megpróbálta jobb belátásra bírni és hazaküldeni a magyar békés tüntet k ellen érkez románokat. Egy húsz évvel kés bb készült interjúban ugyan t arról hallhattuk beszélni, hogy Ion Iliescu akkori államf megkérdezte, hogy küldje-e a bányászokat a románság megsegítésére.

86

http://erdely.ma/kozeletunk.php?id=187759&cim=szemben_az_arral_marosvasarhely_fekete_marciusa nak_megidezese

86

Kincses Előd ÍGY KÉSZÜLT A FEHÉR JANUÁRTÓL A FEKETE MÁRCIUSIG CÍMŰ FILM

Láthattuk az egyik román ifjúsági szervezet vezet jét, amint példaként hozza fel nemzettársainak a végig civilizáltan viselked magyar tömeget, hallhattuk a kórházba szállított Mihăilă Cofariut, a félig agyonvert erd libánfalvi férfit, amint elmeséli, hogy ket miként mozgósította a pap és a tanács jegyz je.87 2. Rövid kommentár Dr. Kincses Előd, ügyvédtől A dokumentumfilmb l kiderül, hogy az uszító kampány mennyire volt sikeres, a román-magyar egymásra találásból, hogyan lett 1990. március 19-20-án magyarellenes román kísérlet. A hivatalos román propaganda hazugságait Ion Scrieciu tábornoknak - aki a kérdéses id szakban mint a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei els alelnöke jelent s szerepet játszott a történések alakításában - interjúja tárja fel. Jellemz en, a tábornok 1990. március 23-án megköszönte a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei alelnökeként kifejtett korrekt működésemet. Ennek ellenére említett nyilatkozatában

is magyar uszítónak tüntetett fel, azt hazudva, hogy március

19-én azért utaztam Székelyudvarhelyre, hogy becs dítsem Marosvásárhelyre a székelyeket. A Cornel Mihalache– Bereczki Edit szerz páros dokumentumfilmjében (Mă doare capul – Fáj a fejem) viszont a tábornok elmondta azt, hogy Ion Iliescu ideiglenes államelnök a Zsil-völgyi bányászokat akarta Marosvásárhelyre irányítani, azért, hogy k lássák el a vásárhelyiek segítségére küldött székelyek baját. Szerencsére mindezt sikerült megakadályoznom – udvarhelyi beszédem ékesen cáfolja Scrieciu hazugságait. Ugyanez kiderül Mihai Cofariunak (roman áldozat) nyilatkozatából is. A dokumentumfilmet lezáró anyag fényesen igazolja a román állam szerveinek a pogrom kísérlet létrehozásában játszott gyászos szerepét.

87

http://szekelyhon.ro/aktualis/marosszek/filmvasznon-es-konyvben-felelevenitett-tragedia/print

87

Tartalomjegyzék

Előszó ................................................................................................................................ 5 I. fejezet: Elméleti fogódzók a kisebbségvédelem terén ................................................ 7 Gerencsér Balázs: Nyelvi kisebbségek – európai szervezetek – kitörési pontok ............... 9 Tóth Norbert: A kisebbségi auto ó ia irá ti igé y ervé yesíthetőségé ek lehetősége a hatékony poltikai/közéleti részvételhez való jogra alapozva, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogára .............................................................. 23 Rákóczi Krisztián: A szlovák állampolgársági törvény és a kapcsolódó belügyminiszteri rendelet: alkotmányellenesség, a jogbiztonság elvének megsértése és a jogszabályi hierarchia megcsúfolása ................................................................................................. 31 II. fejezet: „Helyzetjelentés – Budapestről” .................................................................. 39 Görög Dóra: A terminológia fontossága, mint a magyarok közötti közös párbeszéd egyik alapköve ................................................................................................................ 41 III. fejezet: Jogvédelem külhonban ................................................................................ 49 Menyhárt Gabriella: Utcanévtábla ügyek Erdélyben ...................................................... 51 Ambrus Izabella: Az érintettség kérdése az Izsák-Dabis ügyben .................................... 55 Menyhárt Gabriella: „A La d a ügyről” ...................................................................... 61 Zsigmond József: A Mikó I re Jogvédel i Szolgálat űködése – Jogsértések Háromszéken .................................................................................................................. 65 Szigeti E ikő: A civil érdekérvényesítés a Civil Elkötelezettség Mozgalo sze szögé ől ........................................................................................................................................ 75 IV. fejezet: „Jogvédelem filmen” ................................................................................... 83 Ki ses Előd: Így készült a fehér ja uártól a fekete

ár iusig í ű fil ....................... 85

Kisebbségi jogok érvényesülése a Kárpát-medencében 2015

89


90

Kisebbségi jogok érvényesülése a Kárpát-medencében A kötet szerzői:

Recommend Documents