A JOGOK GYAKORLÁSA ÉS A KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSE 1. A TÖRVÉNY CÉLJA, A POLGÁRI JOG ALAPELVEI A Ptk. célja, szabályozási köre Ptk. 1. § (1) Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. (2) A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. A Ptk. 1. §-a rögzíti a törvénykönyv célját, és egyúttal meghatározza a Ptk. személyi és tárgyi hatályát. A Ptk. személyi hatálya az emberekre, valamint a jogi személyekre és a jogi személyiség nélküli szervezetekre terjed ki. A Ptk. szabályozza az állami és önkormányzati szervezetek polgári jogi jogviszonyait is, vagyis az állam és az önkormányzat vonatkozásában a Ptk. tárgyi hatálya alá tartozó jogviszonyok esetében irányadó a Ptk. Másrészről viszont, amennyiben az állam vagy önkormányzat a polgári jogviszony alanya, úgy függetlenül a jogviszonyban szereplő más személyek közjogi státuszától, egyenrangú félként kezelendő. Ebből eredően élesen el kell határolni egymástól az állam és az önkormányzat közjogi, közigazgatási szerepét és hatáskörét a magánjogi jogviszonyaitól. Ez a megkülönböztetés azt eredményezi, hogy magukra a közjogi személyekre is kötelezően kihatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, e tekintetben azonos bírálandók el a magánszféra szereplőivel. A Ptk. szabályozási köre a polgári jogi jogviszonyokra terjed ki. A polgári jogi jogviszonyok tárgyát a jogalanyok vagyoni és személyi viszonyai képezik, a jogági szabályozás ezen kívül más jogviszonyaikra nem terjed ki. A Ptk. tehát nem irányadó a közjog szabályozása alá eső jogviszonyok vonatkozásában. Másrészről viszont számos esetben a Ptk.-n kívüli egyéb, speciális jogszabályok tárgyát is képezhetik polgári jogi jogviszonyok, így pl. fogyasztóvédelmi, értékpapíron alapuló, társasági jogi stb. jogviszonyok. Ilyen esetekben a speciális jogszabályhoz képest a Ptk. háttérszabályozást jelent, vagyis szubszidiáriusan alkalmazandó.
5
A Ptk. értelmezése A Ptk. egyes szabályait a Ptk. többi szabályával, valamint a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. A polgári jogszabály értelmezése során a konkrét jogalanyok által végzett cselekményeket, illetve külső körülményeket kell megfeleltetni a jogszabályi előírásoknak, vagyis a jogalkalmazás konkrét eseti döntést jelent. A jogalkalmazás három egymásra épülő tevékenységből áll. Az első feladat a pontos történeti tényállás meghatározása, ami a jogilag értékelendő emberi, társadalmi, gazdasági események alapján történik (alsó tétel). Második fázisban figyelembe kell venni azokat a jogszabályi előírásokat, amelyek a történeti tényállásban foglaltak alapján az egyes jogszabályok szabályozási tárgyát képezik (felső tétel). A jogértelmezés következő feladata a történeti tényállásban jogilag értékelhető tényeknek a jogszabály alá szubszumálása, vagyis a felső tétel alá helyezni az alsó tételt, amiből következik a zárótétel. A jogértelmezés e harmadik lépése azt eredményezheti, hogy a jogszabályi előírás és a történeti tényállás nem áll teljes mértékben összhangban egymással. Ennek a felmerülésekor kell értelmezni a jogszabályi rendelkezést (interpretatio), ami arra irányul, hogy a konkrét jogszabály alkalmazható-e a tényállásra. A jogértelmezés tekintetében négy módszert lehet alkalmazni, amelyek közül a Ptk. 1. §-a a rendszertani értelmezést írja elő. Eszerint a Ptk. egyes rendelkezéseit a Ptk. többi rendelkezésével és a magyar jogrendszer más jogszabályaival kell összevetni, és ahhoz való kapcsolatát kell figyelembe venni. Természetesen a rendszertani értelmezés mellett, illetve ennek során figyelembe kell venni a nyelvtani értelmezést is, ami a Ptk. szövegének a magyar nyelv szabályai szerinti vizsgálatát jelenti, nem elfogadható azonban minden esetben a jogszabály szó szerinti, önmagában történő vizsgálata, hiszen ez sok esetben a jogszabály céljával ellentétes eredményre vezethet (summum ius summa iniuria). A jogalkalmazás során a történeti értelmezés is felhasználható, amikor a jogalkotó akaratát kell figyelembe venni, azaz milyen társadalmi, gazdasági cél elérése érdekében került sor a jogszabály meghozatalára (pl. miniszteri indokolás). A Ptk. értelmezése során az előzőek mellett a logikai értelmezést is alkalmazni kell, vagyis a formállogika szabályai szerint kell vizsgálni az adott jogtételt. Ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy az adott jogtétel a törvény, a jogszabály logikai szerkezetében milyen helyet foglal el. E körben az egyik leginkább alkalmazható megközelítés az argumentum ex absurdo elvének megfelelő eljárás (apagogikus következtetés), vagyis addig kell vizsgálni a jogszabály többféle lehetséges értelmezését, míg megállapítható az, hogy egy kivételével minden más értelmetlen. BH 2002. 235. II. Az állam mint jogi személy csak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet polgári jogi szerződés, polgári jogviszony részese. A felek mellérendeltségéből, egyenrangúságából következően reá ugyanúgy ki6
hatnak az állam közigazgatási, közjogi funkciójából fakadó eljárásai, intézkedései, esetleges mulasztásai, mint a jogviszony többi alanyára. A polgári jog alapelvei általában A szakirodalomban eltérő nézetek ismertek arra vonatkozóan, hogy a mai magyar polgári jognak alapelvei, generálklauzulái, vezérmotívumai vagy egyszerűen csak a Ptk.-n belül bevezető rendelkezései vannak. Lábady Tamás professzor azt az álláspontot képviseli, hogy a szocialista jogtudomány használta a polgári jog vezérmotívumait a magánjog ideológiai, elméleti alapjainak és nevezte azokat alapelveknek. Vezérmotívumok azok, amelyek nemcsak a magánjog, hanem minden jogterület általános elvei is. Ilyen az ésszerűség, ami objektív mérce, a tárgyilagos megítélés szerint, minden értelmes ember számára racionális értékelést jelenti. Szintén vezérmotívum az igazságosság, amely alapján bár az igazságosság erény és a jog pedig rend, azonban az igazságosságot a méltányossággal együtt kell értékelni, vagyis az igazságosság nem a tételes jog ellentétje, hanem azzal együtt kell, hogy érvényesüljön. A jogbiztonság a jog stabilitását, szilárdságát, kiszámíthatóságát és előreláthatóságát jelenti, míg a méltányosság a megmerevedett, sok esetben az élet által meghaladott magánjogi szabályoknak a változásokhoz való igazítását segíti elő. A magánjog alapintézményei a polgári jogegyenlőség, a tulajdon szabadsága, a szerződési szabadság, a végrendelkezési szabadság, a szerzett jogok védelme, a publicitás, és a társadalmi szervezkedés joga. A magánjog generálklauzulái a törvényhozó által biztosított eszközök az állandó jogi adaptációra. A generálklauzulák közé tartozik a jóhiszeműség és tisztesség, a jó erkölcs, a forgalmi tisztesség, a forgalmi erkölcs, a méltányosság, a fontos ok, az erkölcsösség és a közrend. A generálklauzulák célja, hogy megfelelő szempontokat adjanak a jogalkalmazó részére a törvény rendelkezéseinek és ezáltal tartalmának értelmezése során. A joggyakorlatban az alapelvek alkalmazása tekintetében Vékás Lajos professzor két lehetséges területet különít el. Az alapelvek egyrészt elősegítik egyes konkrét jogi normák értelmezését, másrészt hézagkitöltő szerepük is van, vagyis az alapelvek más megfelelő jogszabály hiányában szubszidiárius jelleggel közvetlenül is alkalmazhatók, így bizonyos esetekben az alapelv alapján is lehetőség van a jogvita eldöntésére. Az alanyi jogok védelme, az alanyi jogok szabad gyakorlásának elve Ptk. 2. § (1) A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. 7
(2) A törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően. A jog fogalmába tartozik az alanyi jog, ami a jogalany cselekvési jogosultságában jelentkezik, valamint a tárgyi jog, ami a jog írásos formáját jelenti. A tárgyi jogból származik a jogalany alanyi joga, vagyis a jogszabály előírásai adják meg annak keretét és lehetőségét, hogy a jogalany milyen magatartásokat valósíthat meg. A tárgyi jog funkciója tehát az, hogy a társadalomban élő emberek cselekvési lehetőségeinek rendjét meghatározza, és annak betartása esetén a jogalany által elérendő cél megvalósításához szükséges jogkövetkezményeket társítsa, illetve be nem tartása esetére hátrányos jogkövetkezményeket helyezzen kilátásba. Az alanyi jog ebből eredően a tárgyi jognak a jogalanyra egyéniesített megjelenéseként értékelhető, vagyis amennyiben a tárgyi jog valakit feljogosít, úgy ebből eredően keletkezik alanyi joga. Az alanyi jog jogosultságot, hatalmi viszonyt jelent, ami lehetőség meghatározott magatartás követelésére és kikényszerítésére. A Ptk. mint tárgyi jog annak megfelelően tartalmazza azokat az előírásokat és szabályokat, amelyek keretet adnak a jogalanyoknak arra vonatkozóan, hogy milyen alanyi joguk állhat fenn, vagyis milyen cselekvési lehetőségeiket támogatja, védi a jogrend. A tárgyi jog célhoz köti az abból származó alanyi jog gyakorlását, vagyis az alanyi jogok gyakorlásának korlátját az adott jog társadalmi rendeltetése határozza meg. VB 2002. 4. 3. A Ptk. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a teljesítés lehetetlenüléséről tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni; az ennek elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős. BH 1996. 358. A tulajdonhoz való jog nem tartozik a személyhez fűződő jogok körébe, ezért nem vagyoni kár megtérítése iránti igény nem érvényesíthető eredményesen pusztán azon az alapon, hogy a felperes nem gyakorolhatta megsértett tulajdonjogát. A tulajdoni formák egyenjogúsága Ptk. 3. § (1) A törvény védi a tulajdonnak az Alkotmányban elismert valamennyi formáját. A Ptk. szabályai – az alkotmányos előírásoknak megfelelően – a tulajdoni formák egyenlőségét és védelmét írják elő. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szintén rögzíti a tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelemben részesítését, a 10. § (1) bekezdésében előírva az állami tulajdon köztulajdon jellegét, a 13. § (1) bekezdésében biztosítva a tulajdonhoz való jogot és ugyan-
8
ezen § (2) bekezdésében a kisajátítás kivételes esetét. 1 A kisajátítás tehát elsődlegesen alkotmányjogi kérdés, hiszen a tulajdonhoz való alapjog legerőteljesebb potenciális korlátozását képezi, ezen túlmenően a polgári jog már csak a részletszabályok tekintetében ad eligazítást. Mind időrendben, mind pedig a jogszabályi hierarchiában először az alkotmányos elvnek és garanciáknak kell érvényesü1niük. Ennek megfelelően kisajátítás esetén elsődlegesen az Alkotmány, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény és a Ptk. szabályai irányadók. A kisajátítás esetében elvi jelentőségű, hogy csak közérdekből kerülhet sor erre a magántulajdonba történő legsúlyosabb mértékű beavatkozásra, továbbá csak megfelelő, azonnali és feltétlen ellentételezés mellett valósítható meg. Figyelmet kell szentelni a tulajdonjog közjogi korlátozásainak, amelyek a tulajdonosnak a társadalommal szembeni kötelezettségeként jelennek meg. A tulajdonjog közjogi korlátozására mindig csak kivételesen, fontos közérdekből kerülhet sor, ezért annak lehetőségét az Alkotmány igyekszik jól körülhatárolni. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban a tulajdonjog, mint legfontosabb alanyi magánjog tartalma egyre inkább leszűkült. Más megközelítésben felmerül az is, hogy a tulajdon korlátozása nem csak tűrési, hanem pozitív teljesítési kötelezettségekben is jelentkezik. Ezek a tevésre kötelező előírások – gondoljunk pl. a beépítési előírásokra ingatlanoknál – tevési kötelezettségeket írnak elő. A jóhiszeműség és tisztesség elve A Ptk. 4. §-a rögzíti a jóhiszeműség és tisztesség, az együttműködési kötelezettség és az adott helyzetben elvárható magatartás követelményét. Mindhárom alapelv arra irányul, hogy a polgári jogviszonyokban a jogalanyok ne csak a pozitív jog által, az adott jogviszonyra meghatározott tényállási feltételeket formálisan kielégítve gyakorolják jogaikat, illetve teljesítsék kötelezettségeiket, hanem az általános társadalmi erkölcsi normákat figyelembe véve járjanak el. Ebből a törvényalkotói célból kiindulva, értelemszerűen ezeknek az elveknek a tartalommal megtöltése elsősorban az adott gazdasági és társadalmi viszonyok ismeretében történhet, így különösen jelentős ebben a körben a bíróságok jogértelmező szerepe, hiszen a konkrét ügyben kialakult tényállási elemek mellett ítélhető meg az, hogy az egyes elveknek megfelelően történt-e a jogalany eljárása.
1
A 2012. január 1-jén hatálybalépő Alaptörvény XIII. cikkében szól a tulajdonhoz (és az örökléshez) való jogról, valamint a kisajátításról; a nemzeti vagyonról pedig a 38. cikk rendelkezik. 9
Ptk. 4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A Ptk.-ba az 1991. évi XIV. törvény iktatta be a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét –eredetileg „jóhiszeműség és a tisztesség” megfogalmazásban –, majd a 2006. évi III. törvény módosítása alapján 2006. március l-jétől tette egyértelművé a törvényalkotó, hogy jelen esetben a német Treu und Glauben fogalmának megfelelő alapelvről van szó. Ez azt jelenti, hogy a jóhiszeműség és tisztesség alapelve nem két külön fogalomként, hanem egységesen kezelendő, és ez az oka a Ptk. 4. § (1) bekezdésében a „követelményeinek megfelelően” szóhasználat felváltása a „követelményének megfelelően” megfogalmazásra is. A Ptk. 4. §-a (1) bekezdése az objektív értelemben vett jóhiszeműség és tisztesség követelményét támasztja, amit a rendeltetésszerű joggyakorlás megvalósítása, a felek együttműködési, tájékoztatási kötelezettségének teljesítése és a joggal való visszaélés tilalma tölt meg tartalommal. A jóhiszeműség a dologi jog területén (pl. a tulajdonszerzési tényállásoknál) alapvetően szubjektív értelmezést kap. A jóhiszemű és tisztességes eljárás követelménye a magyar joggyakorlatban – külföldi jogrendszerekhez hasonlóan – meghonosodott elvárás, a jogalanyok magatartásának jogszabályi szintű mércéje. A jóhiszeműség nem csak általánosságban, valamennyi polgári jogviszonyra irányadóan jelentkezik a Ptk.-ban, hanem egyes konkrét tényállások esetén is meghatározó jelentőségű. BH 2010. 296. Az elővásárlási jog gyakorlása körében a bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a felek joggyakorlása megfelel-e az 1959. évi IV. törvény alapelvi rendelkezéseinek, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének. BH 2009. 365. Az 1959. évi IV. törvény 4. §-ában megfogalmazott alapelvek megsértése nem ad alapot a felszámolási eljárás során megkötött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítására. A felszámoló az ingatlan értékesítése során tanúsított felróható magatartásáért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik helytállni. BH 2009. 278. Nem szerezhet tulajdonjogot ráépítéssel, aki az állami tulajdonú ingatlanon annak kezelőjével jogszabályba ütköző szerződés alapján építkezett, mert rosszhiszemű, felróható magatartásából vagyoni előnyre nem tehet szert. Az együttműködési kötelezettség Az együttműködési kötelezettség általánosan érvényesül a polgári jog területén annak érdekében, hogy a jogalanyok a jogviszonyukban a másik fél kötelezettségeinek teljesítését segítsék előmozdítani. Az együttműködési kö10
telezettséget, amellett, hogy általános elvárás a polgári jogviszonyokban, a Ptk. több tényállás keretében is kifejezetten előírja azt, így pl. 74. § (2) bekezdés, 393. § (4) bekezdés, 401. §, 205. § (4) bekezdés. Kifejezetten hangsúlyosan érvényesül az együttműködési kötelezettség a kötelmi jogban, és azon belül is a szerződések megkötése és teljesítése során. Az együttműködési alapelv számos esetben együttesen érvényesül a jóhiszeműség és tisztesség alapelvével, hiszen alapvető elvárás, hogy a polgári jogi jogviszonyban az együttműködés során megfelelő jóhiszeműség kerüljön tanúsításra. BH 2008. 242. II. Nincs helye a tartási szerződés megszüntetésének, ha a kötelezett szerződésszerű teljesítését a jogosult kellő indok nélkül, egyoldalúan visszautasítja. BH 2004. 179. A megbízási jogviszony lényeges tartalmi eleme a megbízó korlátlan rendelkezési joga. Az 1959. évi IV. törvény 4. § (1) bekezdése által előírt jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, ha a jogutód terhére határozott időre szóló, a felmondás jogát jelentős mértékben korlátozó kötelezettségvállalás történik. BH 1998. 374. A feltaláló és a munkáltató kölcsönös együttműködési kötelezettsége nem terjed ki arra, hogy a munkáltató a szolgálati szabadalom értékesítése során a saját üzletpolitikai érdekeivel ellentétes megállapodást kössön. Az adott helyzetben elvárható magatartás tanúsítása Ptk. 4. § (4) Ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat. Az adott helyzetben elvárható magatartás egy olyan zsinórmérték, melyet akár speciális előírás hiányában is, mintegy szubszidiárius követelményként kell érvényesíteni. Fontos szerepe van a törvényszövegben a két határozott névelőnek („az az adott helyzetben általában elvárható”), mivel ez azt fejezi ki, hogy a mérce objektív alapú, vagyis nem az adott személytől való elvárhatóságot kell figyelembe venni, hanem objektív szempontrendszer szerint kell meghatározni az adott helyzetben általában elvárható magatartást. Az adott helyzetben elvárható eljárással kapcsolatban került értékelésre az a tényállás, miszerint az árverési vevő nem szerez tulajdonjogot az elárverezett dolgon, és az árverés is szabálytalannak minősül, ha az árverés tárgya 11
olyan üzletrész, amelynek tulajdonosa a gazdasági társaságból való kizárása miatt pert indított, és a per jogerősen még nem fejeződött be az árverésig, és erről a tényről mind az árverés kitűzője, mind pedig az árverési vevő tudott (BH 2000. 114.). Az adott helyzetben elvárható eljárással kapcsolatban a házassági vagyonjog területén is több ítélet született. A jó erkölcsbe ütközőnek minősül és ezért semmis az a házassági vagyonjogi szerződés, amelyben az egyik házastárs csaknem teljes különvagyonát és a közös vagyon egészét valós ellentételezés nélkül a másik házastársnak juttatja (BH 1999. 409.). Saját felróható magatartásra való hivatkozás tilalma A saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat ("nemo auditur suam turpitudinem allegans"). Abban az esetben, ha valamelyik fél felróhatóan idéz elő olyan helyzetet, amelyből előnye származna, úgy ettől az előnytől meg kell fosztani. Ez a szabály általánosan érvényesül a polgári jogi jogviszonyokban, de konkrét tényállási elemeknél is megjelenik (pl. a feltétel meghiúsítása esetén). A bírósági gyakorlatban számos esetben találkozunk a saját felróható magatartás alapján támasztott igény elutasításával. Pl. a volt házastársak esetében az ajándék visszakövetelésére csak akkor nem kerülhet sor, ha a házasság megromlását kizárólag az ajándékozó házastárs felróható magatartása idézte elő (BH 1995. 464.). Valamely fél mulasztása – adott esetben az, hogy a vasút elmulasztotta a jogszabály szerinti kár(kereskedelmi) jegyzőkönyv felvételét – később saját kártérítési felelősségét kimentő körülményként ilyen jegyzőkönyv hiányára nem hivatkozhat (BH 1990. 388.). Ugyanez az elv érvényesül akkor, amikor a jogosult nem követelhet késedelmi kamatot arra az időre, amikor a szerződésben kikötött beszedési megbízás szabályszerű benyújtásával késlekedik (BH 1982. 253.). Nem követelhető vissza a házastársnak adott ajándék – illetve a helyébe lépő érték – ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó házastárs felróható magatartása okozta (BH 1982. 191.). Ugyancsak nem panaszolhat birtokháborítást az, aki hatósági engedély és a szomszédja beleegyezése nélkül történő építkezéssel saját maga teremt olyan helyzetet, amelyből rá nézve érdeksérelem keletkezik (BH 1976. 399.). A joggal való visszaélés tilalma A joggal való visszaélés tilalmával a 2. tétel kapcsán foglalkozunk.
12
A bírósági jogérvényesítés A Ptk. előírja a törvényben biztosított jogok érvényesítésének állami úton történő kötelezettségét. Az állami úton történő jogérvényesítés magában foglalja a rendes bírósági út igénybevételét. Ptk. 7. § (1) A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik. (2) Bírósági peres eljárás helyett a felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, a jogvita e tevékenységévei kapcsolatos, és a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek. Azt, hogy egy-egy konkrét jog érvényesítése során milyen jogorvoslati fórumnak vagy mely bíróságnak van hatásköre, az anyagi és eljárásjogi szabályok alapján lehet eldönteni. Ezen kívül a jogvitában a felek egyéb, alternatív vitarendező fórumokat is igénybe vehetnek, így pl. békéltető testület közreműködését fogyasztóvédelmi ügyekben, közvetítői eljárást, illetve a választottbírósági eljárást. Választottbírósági eljárás igénybevételére van lehetőség, amennyiben – legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos, vagy ha törvény ezt megengedi, továbbá – a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhetnek, és – a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték. Nem indítható választottbírósági eljárás a Polgári perrendtartás (Pp.) XVXXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban („Különleges eljárások”), továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja. A választottbírósági szerződés alapján a felek megállapodhatnak abban, hogy akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból keletkezett vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé terjesztik. A választottbírósági szerződést írásba kell foglalni. A közvetítői eljárás (mediáció) egy alternatív vitarendezési mód, amit a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szabályoz. A közvetítés egy sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett harmadik személy bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása. E harmadik sze13
mély a közvetítő, akinek feladata pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint való közreműködés a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem bír jogerővel, így nem befolyásolja a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék. Ugyanakkor főszabályként a felek a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági vagy választottbírósági eljárásban nem hivatkozhatnak a közvetítői eljárásban a másik fél által kifejtett álláspontra, illetve a másik félnek a közvetítői eljárásban tett jogelismerő vagy joglemondó nyilatkozatára, de ettől az előírástól a felek külön megállapodása alapján eltérhetnek. A fogyasztói jogok érvényesítése nagyon sok esetben jelentős bizonyítási terhet ró a fogyasztókra, emellett a polgári peres eljárás idő- és költségigényessége ezeknek a jogoknak az érvényesítését nagymértékben megnehezíti. Ennek könnyítése céljából hozta létre a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény VI. fejezete a békéltető testület intézményét. A békéltető testület eljárásának célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita) egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében. A békéltető testület tanácsa az eljárásban vagy ajánlást fogalmaz meg, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem fogadja el, vagy kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor (alávetés) vagy a határozat kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte. BH 2010. 89. Lelkészi szolgálati jogviszonyból eredő követelés bírói úton nem érvényesíthető, akkor sem, ha a felperes a követelését megbízási jogviszonyból eredő követelésként kívánja érvényesíteni. BH 2007. 374. A lakáselőtakarékossági szerződés alapján folyósított állami támogatás visszakövetelésével kapcsolatos igény érvényesítésére bírósági út igénybevételével van lehetőség, mert nincs olyan törvény, amely ezt kizárná. BH 2004. 180. Nem zárja ki a személyiségvédelmi ügy polgári bíróság előtti érvényesítését, és így nem eredményezheti a per megszüntetését, ha az állított jogsértést egyházi szervezet tagjai egyházi tevékenységükkel kapcsolatos eljárásuk során követték el. BH 1999. 355. Az áttemettetéshez történő hozzájárulással, illetve annak tűrésével kapcsolatos igény elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik. BH 1998. 222. A felsőoktatási intézménynek a felvétel feltételeinek meghatározásával kapcsolatos döntése ellen nincs helye bírósági jogorvoslatnak.
14
