A GLOBALIZÁCIÓ KIHÍVÁSAI
Kis- és középvállalkozások támogatása a fejlődő országokban Hogyan támogatják a kis- és középvállalkozásokat a fejlődő országokban az erre vállalkozó szervezetek? A vállalkozásfejlesztő szolgáltatásokat (Business Development Service = BDS) csak kevesen veszik igénybe, mert fejletlen a gazdaság és kevés az életképes vállalkozás. A mikrovállalkozások és a kkv-k állandó tőkehiánnyal küzdenek. Az erős verseny költségeik csökkentésére kényszeríti őket. A vállalkozás bővítéséhez hitelekre van szükségük, ezért egyre többen igénylik a kormányzat, a kamarák és a magánkezdeményezésű szervezetek támogatását. Tárgyszavak: vállalkozásfejlesztés; mikrovállalkozások; kis- és középvállalkozások; fejlődő országok.
Az érdekeltség hiánya Nehéz olyan gazdasági környezetben a vállalkozásfejlesztő szolgáltatások piacát bővíteni, ahol az állam a legtöbb ilyen szolgáltatást támogatja, így a szolgáltatók nem üzleti alapon, hanem állami segélyező alapok alvállalkozójaként működnek. A piaci hatásoktól ily módon megóvott vállalkozók azonnal “panaszkodni” kezdenek, ha a tényleges munkadíj megfizetése szóba kerül, de a támogatásokat intéző politikusok sem érdekeltek a pénzek hatékony felhasználásában. Az áltanos piacfejlesztési elvek a gyenge piacokra is érvényesek, de azokon más jellegű szolgáltatási piacbővítő beavatkozásokra van szükség, mint az erősebbeken. A vállalkozásfejlesztést magánszolgáltatók, kamarák és az állam (az önkormányzatok) támogatják. A kamarák egységesen lépnek fel a vállalkozói érdekek védelme érdekében. Az állam és az önkormányzatok feladata az exporttámogatási rendszer fejlesztése, de a kamarák is nyújtanak a vállalkozásoknak versenyképességük megtartásához létfontossá-
gú szolgáltatásokat. Kellő támogatással olyan állami szereplőket válthatnak fel, amelyek úgy gondolják, hogy a pénzelosztáson kívül nincsen más feladatuk. Hogyan juthatnak a vállalkozások több támogatáshoz? Meg tudják-e vásárolni a magánszolgáltatóktól a versenyképességüket javító szolgáltatásokat? Ha igen, rendszerint valamilyen segítő, közvetítő szervezet (facilitator) közreműködésével. A közvetítő az adományozóktól származó támogatások elhelyezője: tőzsdeügynök, hitelközvetítő vagy alapkezelő, aki/amely a kisbefektetők pénzét fekteti be a legnagyobb haszon reményében. Mindehhez piacismeret és vállalkozói tapasztalat szükséges. Tudni kell, hol és mibe érdemes befektetni. Az elmaradott piacok fejlesztése is hasonló elven alapul: a közvetítő kiválasztja szakterületén a rendelkezésére álló pénzügyi keretnek a kockázatviselő képesség és a várható haszon szempontjából megfelelő piacokat. Tanulmányozza a kereskedelmi trendeket, a vállalkozás versenyképességét, és befektetőket keres. Az ígéretes vállalkozások számára testre szabott, egyedi üzleti tervet készít. A közvetítő szervezet általános költségkeretből fedezi a piackutatás költségeit. A piackutatás célja az életképes ötletek és a fejlődőképes vállalkozások kiválasztása. Esetlegesen megmaradó költségkeretét vállalkozásfejlesztő támogatásokra fordítja.
Hogyan avatkozzon be a közvetítő szervezet? A közvetítő (segítő) beavatkozása nem más, mint projektforrás (munkaerő vagy pénz) befektetése, kihelyezése a kiválasztott partner – a kkv-nak szolgáltatást nyújtó vagy a szolgáltatások iránti igényüket fokozó – projektjébe. A beavatkozás alapfeltétele, hogy: − kis keresletű és ellátatlan kkv-piacon történjen, − feleljen meg a célba vett vállalkozói körnek és javítsa versenyképességét, − a közös finanszírozáshoz a szolgáltatás terjesztésében érdekelt, hozzáértő partnert kell találni, − a vállalkozás és a közhasznú szolgáltató számára is előnyös legyen.
A támogatások és a juttatások fontos szabályai – A közvetítő szervezet a lehető legnagyobb hozzájárulást szerezze meg a partnertől (szolgáltatótól).
– A beavatkozás értékmérője: a közvetítő és a partner költségeinek hányada (a hozzájárulás mértéke) és a kkv-től kapott munkadíj (a szolgáltatást megvásárló kkv-től származó bevétel). – A szolgáltató és a kkv közé vállalkozó ne ékelődjön be, csak ha a forgalomba hozatalhoz valamilyen vizsgálatot kell végeztetni. – A többszörös támogatást elkerülendő, a pénzt költségtételenként kell felosztani majd kifizetni. – A torzulások elkerülése érdekében élesen el kell különíteni a közés a magánhasznot. A közvetítő szervezet ajánlatait e feltételek és szabályok alapján adja meg a (magán-, kamarai és állami) szolgáltatóknak. Magánszolgáltató. Támogatást csak az elmaradottabb régiókban működő kkv-k kaphatnak. A támogatás célja az innováció ösztönzése és a szolgáltatási piac bővítése (pl. könyveléssel, minőségbiztosítással foglalkozó vállalkozások fejlesztése). A közvetítő szervezet tevékenységi köre: – a szolgáltatás bevezetését célzó piackutatás; – reklám- vagy promóciós szolgáltatás; – termékfejlesztés, – kapacitásbővítés, – tanácsadás és – a szolgáltatót távoli piacok felderítésére ösztönző utazási támogatás. Lényeges, hogy a szolgáltatás gyorsan (egy éven belül) bevezethető legyen, és a kihelyezett kölcsönt a szervezet a támogatónak időben visszafizesse. Vállalkozói kamara. A kamarák nem versenyeznek a magánszolgáltatókkal, hanem hagyományos szolgáltatásokat kínálnak. Alaptevékenységi körükbe tartozik: − a gazdasági érdekképviselet, − az üzleti kapcsolat- és a hálózatépítés, − a versenyképesség javítása és − a sokoldalú tájékoztatás. − Kiegészítő szolgáltatásaik: – „ügynöki” tevékenység (esetenként magánszolgáltatók alvállalkozói közreműködésével);
– egyedi szolgáltatások (pl. csoportos biztosítás, vonalkódos árunyilvántartó rendszer stb.); – állami megbízás alapján vállalkozói adatbázis vagy eredetiségigazolási rendszer létrehozása és működtetése. Egyéb szolgáltatások: – a vállalkozókat érintő törvényekkel és más kérdésekkel foglalkozó információs rendszer működtetése; – a tagok ösztönzése versenyképességüket javító szolgáltatások (pl. ISO tanúsítvány) bevezetésére; – kereskedelemtechnikai tanácsadás (pl. megfelelés a WTO előírásainak). Az állami szolgáltató kormányzati vagy önkormányzati szervezet, nem a magánszolgáltatók versenytársa. Közhasznú szolgáltatásokat nyújt, gazdasági szabályozók bevezetését szorgalmazza, a kkv-k piacra lépését támogatja.
Pénzügyi és adótanácsadás a kkv-k részére A távol-keleti régió „eldugott” országa, Nepál is támogatja a hazai vállalkozói kört. A kormányzat alapelve szerint minél több szolgáltatást vesz igénybe egy kkv, annál jobban helytáll a piacon. A jogszabályok előírják, hogy minden kkv-nek igénybe kell vennie bizonyos alapszolgáltatásokat (regisztráció, cégbejegyzés stb.). Választható szolgáltatás a pénzügyi és az adótanácsadás, a projekttervezés, a könyvelés, a vagyonkezelés és a szakmai képzés. A szolgáltatások igénybevétele javítja a kkv-k versenyképességét. Egy átlagos nepáli kkv pénzügyi szolgáltatásra mindössze évi 44 USD-t fordít. Egy közvetítő szervezet (CAI) az új ÁFA törvény alkalmazására oktatási anyagot dolgozott ki a kkv-k számára. A termék sikeres lett, és sok cég vásárolta meg. A sikeren felbátorodva a CAI bővíti kínálatát: pénzügyi tanácsadási programcsomagot állít össze. Termékei minőségét folyamatosan javítja, a szoftverek vásárlóinak oktatást biztosít és vásárlási kedvezményeket nyújt. A termék értékesítéséből 100 ezer USD árbevételre számít. A projekt költségeit egy közvetítő szervezet és a CAI közösen viselik. A közvetítő cég feladata a reklámkampány és a promóció, a CAI feladata a logisztika és az oktatás. A keresletélénkítő projekt célcsoportjaiba több mint 3000 mikrovállalkozás tartozott. A pénzügyi tanácsadó szolgáltatások iránt várható keresletet piackutatás keretében mérték fel. A vállalkozók többsége nem ismerte a szolgáltatást, túlságosan drágának tartotta, saját erőből is
megoldhatónak vélte, a könyvelést és az adóbevallást pedig eddig sem saját maga végezte. A szolgáltatások igénybevétele a rendeletek betartását segítette, de az adott munkára sok cégnél nem volt megfelelő szakember. A szoftver bevezetését támogató kampány meghatározó része volt: 1. egy számvitellel, pénzügyi- és adózási szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdésekben jártas szakember alkalmazása; 2. egy reklámügynökség szerződtetése. Ez a cég döntött a reklámanyagok terjesztéséről, irányította a kampányt, a kkv-k számára termékbemutatót szervezett és tanácsadással könnyítette meg a választást.
A szőnyegexport támogatása Nepál évszázadok óta híres kiváló minőségű, kézzel szőtt szőnyegeiről. Az iparág 80 ezer embert foglalkoztat, az összes ipari dolgozó 10%-át. A szőnyegexport az ország exportjából 65%-kal (!) részesedik. A legfontosabb exportpiac az Európai Unió, ezen belül Németország. A német szőnyegimport 13%-a származik Nepálból. A termelés és az értékesítés támogatására a világpiaci kereslet jelentős csökkenése miatt volt szükség. A piacon túlkínálat és erős árverseny alakult ki, főleg a legnagyobb versenytárssal, az indiai gyártókkal. A kereskedelemfejlesztő szervezetek megvizsgálták a minőségromlással nem járó költségcsökkentés lehetőségeit és javaslatot tettek a veszteségek kiküszöbölésére. Egy korábbi kormányrendelet 1 folyóméter (fm) szőnyegre legalább 48 USD-os exportárat szabott meg, azért hogy az Új-Zélandból behozott gyapjú árára a kellő valutafedezet mindenkor meglegyen. Időközben a nepáli szőnyegek átlagára 48-ról 32 USD/fm-re esett, ám a rendelet hatályban maradt. Ennek hatásai a következők voltak: 1. a 32 USD áron értékesítő exportőr a 16 dollárnyi valuta-különbözetet kénytelen volt a nepáli feketepiacon megvásárolni, azt egy hong-kongi bankba utalni, ott kamatoztatni, végül onnan átutalni a saját bankjába; 2. a német vevőnek a tényleges árnál nagyobb (48 USD/fm) összegről szóló számlát kellett kiállítania, amivel neki – adóhatóságával nehezen elfogadtatható – adózási és számviteli bonyodalmat okozott;
3. az exportőrnek a nagyobb összegű számlák – azaz a ténylegesnél több bevétel – után kellett adóznia, ami többletköltséget jelentett. A közvetítő szervezet a helyi vállalkozói kamarával (NCEA) tervet készített a probléma feloldására. Elérték, hogy a nepáli Ipari Minisztérium támogassa a szőnyeggyártók és egy exportőr részvételét a legnagyobb németországi nemzetközi vásáron. A német importőrök a nepáli minisztert meggyőzték a szőnyeggyártók versenyképességét rontó rendelet tarthatatlanságáról. Ennek meglett az eredménye: a kormány a minimum exportárat 32 USD/fm-re mérsékelte és ígéretet tett a minimum ár eltörlésére. Az akció az exportőrnek 20 ezer USD-be (szállás és repülőjegy költség), a közvetítő cégnek ennek töredékébe került. Az eset jó példa a közvetítő szervezet és a kamara – a szabályozási politika változtatását célzó – együttműködésére, az érdekképviseletre, a kamarai szolgáltatások fejlesztésére.
Kedvező hitelek a teatermelők számára Nepál magashegyi vidékein 30 ezer gazda évente 750 tonna minőségi teafüvet (pl. Darjeeling) termel. Az újonnan létesült 11 teafeldolgozó üzem kapacitását ez a mennyiség csak félig fedi le, s mivel a teatermelés igen jövedelmező, a gazdáknak érdekükben áll a termelés bővítése. Más, kevésbé gazdaságos növényről átállhatnak a teára, amihez azonban hitel kell, ugyanis a teaültetvény csak négy év után fordul termőre. Ezután azonban 80 éven át terem és biztosít átlag feletti jövedelmet. A közvetítő cég tárgyalt a himalájai teaültetvényesek kamarájával (HOTPA), majd helyi bankjához (ADB/N) fordult, amely azonban éppen kifogyott a finanszírozási keretből. A gazdák, szomszédjaik gyarapodását látván, a hitelt erősen igényelték, s a feldolgozóüzemek is szorgalmazták a termelés bővítését. A közvetítő a felekkel többször tárgyalt, végül a nepáli központ bank (Rastra Bank) ajánlatát támogatta. A Rastra Bank, a HOTPA és az ADB/N megállapodott a finanszírozás feltételeiről. Ezzel a teaültetvények termőterületének növelése elől elhárultak az akadályok. Az ADB/N a következő pénzügyi évre 1,3 M USD hitelkerethez jutott. A hiteleket a közvetítő szervezet 15 ezer dolláros támogatásával megalakított takarékszövetkezetek folyósítják a gazdáknak. Ehhez hasonló finanszírozási modell a teatermelés támogatására már korábban is létezett, és nagyon jó hatásfokkal működött. A teaültetvények bővítése jó példa a közvetítő szervezet és a vállalkozói érdekképviselet (a kamara) együttműködésére, arra, hogy miként
tehetnek szert célcsoportjuk számára pénzügyi szolgáltatóra és kedvező feltételű hitelekre. A teatermelők bővíthetik a termőterületet és javíthatják versenyképességüket. A kereskedelemfejlesztő szervezetek támogatása pedig növeli a vállalkozók bizalmát a kamarai szolgáltatások iránt. Összeállította: Herczegh József Irodalom [1] Tomecko J.: Case studies of BDS market development interventions in weaker markets. = Small Enterprise Development, 14. k. 4. sz. 2003. dec. p. 31–38. [2] Piscitello L.; Sgobbi, F.: Globalisation, e-business and SMEs: evidence from the Italian district of Prato. = Small Business Economics, 22. k. 5. sz. 2004. p. 333– 347. [3] Field, M.; Knopp, D.: Business linkages and producer groups in Bangladesh – options for rural microenterprise development. = Small Enterprise Development, 14. k. 4. sz. 2003. dec. p. 49–61. [4] Kripalani, M.; Engardio, P.: The rise of India. Growth is only just starting, but the country’s brainpower is already reshaping Corporate America. = Business Week, 2003. dec. 8. p. 66–76.
Cora áruház már Szolnokon is
2004. május 18-án ünnepélyes keretek között megnyílt a hetedik Cora áruház, amely a három Budapest környéki és Szeged, Miskolc, Debrecen után a negyedik tiszántúli áruház. Szolnokon a Kertváros és a Tisza között elterülő Szandai-réten a 6 Mrd Ft-os beruházással megvalósult hipermarket mintegy 100 ezer cikket forgalmaz, és úgy tervezi, hogy a termékek legalább 10%-át a környéken szerzi be. Az áruház közel 400 dolgozója szakmai képzésben részesült munkakörük magas színvonalú ellátása érdekében. Szolnok polgármestere, Botka Lajosné örömmel üdvözölte, hogy a kiskereskedelem olyan új létesítménnyel bővült, ahol kényelmes környe-
zetben intézhetik bevásárlásaikat a környékbeliek. „Fontosnak tartom, hogy minden új beruházás a régió igényeit alapul véve készüljön el, és teremtsen olyan munkahelyeket, ahol kulturált körülmények között, jól szervezetten végezhetik munkájukat az ott dolgozók. A Cora sokat tett az infrastrukturális fejlődésért is, elsősorban az utak fejlesztéséért”. A szolnoki Cora vásárlói számára a régió legjobb árszínvonalát kívánja biztosítani, az áruk minőségét a HACCP-rendszer garantálja, amelyet Magyarországon elsőként a Cora hipermarketek vezettek be. Itt is bevezetik majd az ISO 14001:1997 környezetközpontú irányítási rendszert. Eric Stawiaski, az áruház igazgatója kiemelte: „Az a célunk, hogy minden vásárló, aki hozzánk betér, elégedetten, igényeit kielégítve, és úgy távozzon, hogy tudja: itt mindig megtalálja, amire szüksége lehet. Köszönetet mondok polgármester-asszonynak, a város vezetésének és a vállalkozásoknak, akiknek közreműködésével felépült az áruház és egyúttal kifejezem reményemet, hogy tetteink, munkánk minden beszédnél ékesebben szolgálják majd vásárló közönségünk, az Önök minden igényét”. A Cora kiemelt feladatának tartja a környezetvédelmet és a térségben folyó fejlesztési projektekhez készségesen csatlakozik. Az új Cora áruház körül nyolcezer fát telepítettek, és 25 ezer m2-t füvesítettek. Szolnok és a Tisza közelsége, no meg a Cora specialitása, a halkínálat együttesen hozta a Cora haltelepítő akcióját: a megnyitás alkalmából 30 ezer halivadékot, köztük 10 ezer süllőt és 5 ezer kecsegét telepítettek az ismét egészséges folyóba. Philippe Lejeune, a Cora áruházakat üzemeltető Magyar Hipermarket Kft. vezérigazgatója hangsúlyozta: „Amire vállalkozunk, az egy európai színvonalú kiskereskedelmi létesítmény megvalósítása. A budapesti agglomerációban nyitott három hipermarket és Szeged, Miskolc, Debrecen után határozott a Cora a szolnoki beruházás mellett. Bár ez az áruház valamivel kisebb, mint elődei, ugyanazzal az áruválasztékkal, szolgáltatásokkal és kedvező árakkal szolgál majd, mint testvérei. Az áruház tervezői és kivitelezői kiváló munkát végeztek, határidőben, jó minőségben készült el a hetedik Cora áruház.” További információ: Tóth Katalin, Magyar Hipermarket Kft. PR felelős, tel.: 26 540-592, 26 541-500, e-mail:
[email protected]
