Kis- és középvállalkozások részvétele a szabványosításban az Európai Unióban és Magyarországon (SME-FIT Phare projekt)

Kis- és középvállalkozások részvétele a szabványosításban az Európai Unióban és Magyarországon (SME-FIT Phare projekt)

IPOSZ szabványosítási szeminárium 2004. október 05.

2

Tartalomjegyzék Bevezetés I. A szabványosítás és a szabvány fogalma I.1. A szabványosítás szintjei I.2. Szabványügyi szervezetek II. Szabványügyi szervezetek II.1. Nemzetközi szabványügyi szervezetek II.1.1. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet/ISO II.1.2. Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság/IEC II.1.3. Nemzetközi Távközlési Unió/ITU II.1.4. Egyéb nemzetközi szabványosító szervezetek II.2. Európai szabványosítás II.3. Európai szabványügyi szervezetek II.3.1. Európai Szabványügyi Bizottság/CEN II.3.2. Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság/CENELEC II.3.3. Európai Távközlési Szabványügyi Intézet/ETSI II.4. Nemzeti szabványügyi szervezetek III. A szabványosítási eljárás III.1. A szabványosítás módszertana III.2. Európai szabványok kidolgozása és bevezetése nemzeti szabványokként IV. A hazai szabványosítás szervezete és működése IV.1. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi törvény IV.2. A Magyar Szabványügyi Testület IV.3. Részvételi lehetőségek az MSZT munkájában IV.4. Az MSZT részvétele a nemzetközi és az európai szabványosításban V. A szabványok szerepe a műszaki jogalkotásban Európában és hazánkban V.1. A jogszabályok és a szabványok kapcsolata V.2. A jogi szabályozás és a szabványosítás kapcsolata az Európai Unióban V:3. Az európai szabványok szerepe a hazai jogharmonizációban VI. A szabványok alkalmazásának előnyei VI.1. A szabványok szerepe a gazdaságban VI.2. Mik a szabványok alkalmazásának előnyei a vállalkozók számára? VI.3. Mik a szabványok használatának előnyei a gazdasági és piaci kapcsolatokban? VII. A kis- és középvállalkozások érdekeltsége a szabványosításban VII.1. A szabványok használata VII.2. A kis- és középvállalkozások érdekeltsége a szabványok használatában VII.3. Milyen tényezők akadályozzák a kis- és középvállalkozások szabványhasználatát? VII. 4. Kis- és középvállalkozások részvétele a szabványok kidolgozásában VIII. A szabványosítás szerepe egyes kiemelt területeken VIII.1. Minőségirányítási rendszerszabványok VIII.2. Környezetközpontú irányítási rendszerszabványok VIII.3. Élelmiszer-biztonság, HACCP VIII.4. Egészségvédelem, munkahelyi biztonság VIII.5. Építőipar IX. Hozzáférési lehetőség a szabványokhoz és a kapcsolódó információkhoz IX.1. Az MSZT honlapja: www.mszt.hu IX.2. A nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek adatainak elérhetősége Melléklet

Oldal 3 5 5 6 7 7 7 9 9 9 10 10 11 13 16 18 20 21 22 28 28 29 34 38 41 41 43 45 48 48 48 49 53 53 54 55 56 58 59 60 61 63 64 65 66 75

3

Bevezetés A szabványosítás szerepe Európában az utóbbi időszakban jelentősen felértékelődött. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a szabványosítás alapfunkciójának működésére - a kereskedelem műszaki akadályainak felszámolására - az egységes európai piac létrejöttével mind nagyobb igény keletkezett, másrészről az európai műszaki, jogi szabályozás is egyre erőteljesebben támaszkodik a szabványosítás eredményére. Az európai szabványosításban való részvétel úgy a nagyobb szervezetek, mint a kis- és középvállalkozások számára hasznos, mert azonos műszaki feltételrendszer kidolgozásával lehetőségeket teremt a piaci érvényesüléshez. Az Európai Unió törekszik arra, hogy olyan egységes műszaki ismereteket és megoldásokat tegyenek közzé, amelyek önkéntes alkalmazása garantálja a közösségi jogszabályok betartását. A szabványos termékek, eljárások elterjedése azt jelenti, hogy a piaci szereplők megőrzik versenyképességüket, tudnak alkalmazkodni a jogszabályokhoz, a gazdasági érdekek így egyre inkább együtt járnak a széleskörű jogkövető magatartással. Az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME) egyik fő célkitűzése, hogy a különböző szakterületeken olyan szakértőket készítsen fel, akik az egyes tagországokban működő tagszervezetei – hazánkban az IPOSZ – segítségére lehetnek a kis- és középvállalkozások felé irányuló tanácsadási és képzési rendszerek szervezésében és kialakításában. Az egyik ilyen szakterület a szabványosítás, ezért az IPOSZ, együttműködve a Magyar Szabványügyi Testülettel, gondoskodik arról, hogy az UEAPME mellett működő európai szabványügyi szervezet (NORMAPME) iránymutatásai alapján, az ajánlott ismeretanyag adaptálásával és felhasználásával megtörténjen az IPOSZ ipartestületei által kijelölt szakértői kör felkészítése. A cél az, hogy az IPOSZ és ipartestületei keretein belül egy olyan országos tanácsadási és képzési rendszer alakuljon ki, amely a megfelelő szabványosítási ismeretek bővítésével javítja a magyar kézműipar és kisvállalkozói kör alkalmazkodási képességét az európai műszaki normákhoz, jogszabályi előírásokhoz. A szabványosítás nemzetközi, európai rendjének ismertetése mellett figyelni kell a magyarországi fejleményekre is, mert ezen a területen az elmúlt években alapvető változások következtek be. Magyarország a hazai szabványosítás több mint 100 éves története során mindig alkotó módon vett részt a nemzetközi és az európai szabványosításban. A magyar nemzeti szabványügyi szervezet alapító tagja volt a nemzetközi szabványügyi szervezeteknek, az ISO-nak és az IEC-nek, és mind a mai napig aktívan részt vesz ezeknek a szervezeteknek a munkájában.

4

A rendszerváltást követően a hazai szabványosítás figyelme is az európai uniós szabványosítás felé fordult, tekintettel arra, hogy Magyarország európai tagságához az út a különböző szakmai szervezetekhez való csatlakozáson keresztül vezetett. Szabványosítási rendszerünk átalakulásának főbb állomásai, az európai elveknek megfelelő nemzeti szabványosításról szóló törvény megalkotása, az európai szabványügyi szervezetek rendszeréhez illeszkedő új típusú szervezet, a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) megalakítása, és 2002-ben az MSZTnek az európai szabványügyi bizottságokhoz teljes jogú tagként való csatlakozása voltak. A folyamat 2003. január 1-jével zárult le, ettől az időponttól fogva a magyar szabványosítás ugyanazokkal a jogosítványokkal rendelkezik, mint minden más uniós tagállam azonos feladatkört ellátó szervezete, az európai szabványok részét képezik a magyar szabványrendszernek, elősegítve, hogy a hazai piac zökkenőmentesen kapcsolódjék az Unió egységes belső piacához. A szervezeti átalakulással egyidejűleg a tevékenység tartalma is megváltozott. A szabványosítás hatósági államigazgatási jellege megszűnt, és előtérbe került az önkéntes konszenzuson alapuló, közcélú gazdaságszervező szerepe. A szabványosítás számít valamennyi érdekelt személy és szervezet aktív közreműködésére.

5

I. A szabványosítás és a szabvány fogalma A szabványosítás szerepének, feladatainak megismeréséhez, illetve megértéséhez mindenekelőtt az alapvető fogalmak, működési elvek tisztázására van szükség. Az alábbi fogalom-meghatározások a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek eljárási dokumentumain és a nemzeti szabványosításról szóló hazai törvény előírásain alapulnak. A szabványosítás nemzetközileg elfogadott meghatározása a következő: "Szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A tevékenység elsősorban a szabványok kidolgozásából, kibocsátásából és alkalmazásából áll. A szabványosítás egyik fontos eredménye, hogy fokozza a termékek, az eljárások és a szolgáltatások rendeltetésszerű alkalmasságát, elhárítja a kereskedelem akadályait és elősegíti a műszaki együttműködést." A szabvány nemzetközi meghatározása: "Szabvány: elismert szerv által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan dokumentum, amely tevékenységekre vagy azok eredményére vonatkozik és olyan, általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia."

I.1. A szabványosítás szintjei A szabványosítás sokrétű, a gazdaságot és a társadalmat teljes keresztmetszetében átfogó tevékenység, amely különböző szinteknek megfelelően szabályozott. A szabványosítás szintje: a szabványosításban való részvétel földrajzi, politikai vagy gazdasági kiterjedése. Nemzetközi szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben bármely ország illetékes testületei részt vehetnek. Regionális szabványosítás: olyan szabványosítás, amelyben a világnak csak egy földrajzi, politikai vagy gazdasági területéhez tartozó országok illetékes testületei vehetnek részt.

6

Nemzeti szabványosítás: egy meghatározott ország szintjén végzett szabványosítás. Tartományi szabványosítás: egy ország valamely területi egységének szintjén végzett szabványosítás. Vállalati szabványosítás: egy adott vállalat, intézmény stb. tevékenységével kapcsolatos, a vállalat, intézmény stb. szintjén végzett szabványosítás.

I.2. Szabványügyi szervezetek A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 1. számú melléklet 2. pontja adja meg hazánkban azoknak a szabványügyi szervezeteknek a felsorolását, amelyek a magyar szabványosítás működése, kapcsolatrendszere szempontjából meghatározó jellegűek. Szabványügyi szerv: Olyan szabványosító szerv, amelyet nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten elismertek, és amelynek fő funkciója – alapszabályzatából adódóan – a közösség számára hozzáférhető szabványok kidolgozása és jóváhagyása vagy elfogadása. Nemzetközi szabványügyi szervezetek: ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, IEC: Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság. Európai szabványügyi szervezetek: CEN: Európai Szabványügyi Bizottság, CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság, ETSI: Európai Távközlési Szabványügyi Intézet. A nemzetközi és az európai szabványügyi tevékenységéről bővebb ismertetést is adunk.

szervezetekről, azok

A törvény hivatkozott 1. sz. mellékletének 10. pontja értelmében a nemzeti szabványügyi szervezet olyan önkormányzati elven alapuló testület, amely az alapszabályban megfelelően működik, és a nemzeti szabványosítással összefüggő feladatokat látja el a kormányzati felhatalmazás alapján. A hazai nemzeti szabványügyi szervezet, az MSZT felépítését és működését részletesen is bemutatjuk.

7

II. Szabványügyi szervezetek II.1 Nemzetközi szabványügyi szervezetek Sorrendben először a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Electrotechnical Commission, IEC) jött létre, mert ezen a területen volt legégetőbb a nemzetközi megállapodás, részben a villamosságban rejlő, szemmel nem látható balesetveszély elhárítása, részben a villamos készülékek csatlakoztathatóságát biztosító azonos feszültségszintek meghatározása céljából. Ezt követte az első világháború után a Nemzeti Szabványügyi Egyesületek Nemzetközi Szövetségének (ISA) megalakulása, amely minden egyéb terület szabványosítási igényeit volt hivatva kielégíteni. Tevékenysége a második világháború alatt megszűnt, de helyette 1946-ban megalakult a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO). Mindkét szervezet (az IEC és az ISO) eleinte ajánlásokat dolgozott ki a tagtestületek részére arra nézve, hogy ha a nemzetközi dokumentum témájában valamelyik országban szabványt dolgoznak ki, az legyen összhangban a nemzetközi kiadvánnyal. Az 1970-es években az ISO áttért "nemzetközi szabványok" kiadására, azzal az elgondolással, hogy bátorítsa a gazdasági élet résztvevőit ezek érvényesítésére, és megkönnyítse a szabványokra való hivatkozást jogszabályokban és magánjogi szerződésekben. Később ezt a gyakorlatot az IEC is átvette. Ma mindkét nemzetközi szabványügyi szervezet szabványait világszerte elismerik, a szabványokat számos ország nemzeti szabványügyi szervezete változtatás nélkül veszi át nemzeti szabványként. II.1.1. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet/ISO A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, rövid nevén az ISO) a második világháborút követően, 1947. február 23-án kezdte meg tevékenységét. Létrehozását "az ipari szabványok nemzetközi koordinálása és egységesítésének elősegítése" céljából 25 ország nemzeti szabványosítással foglalkozó képviselői határozták el Londonban. Az ISO fontosabb jellemzői Az új szervezetet demokratikus alapokon hozták létre. Az ISO-nak minden belépő országból egy tagja lehet, valamennyi ISO tag egy szavazattal rendelkezik. Ezek a szavazatok egyenértékűek, függetlenül attól, hogy az adott

8

ország milyen méretű és milyen erős a gazdasága, mekkora szerepet játszik a világpiacon, mekkora súlya van a világkereskedelemben. A ma már 147 tagtestülettel rendelkező ISO, a nemzetközi szervezetek között kiemelkedő helyet foglal el. Szabványait világszerte széles körben alkalmazzák. Az ISO szabványokat a piac igényére, az ipari, műszaki és kereskedelmi szektorok szakértői dolgozzák ki, de a munkához gyakran csatlakoznak kormányzati, hatósági, vizsgáló testületi, akadémiai, vásárlói képviseleti csoportok vagy más testületek. Az ISO szabványok az érdekelt felek között létrejött nemzetközi műszaki megállapodások, amelyek lehetővé teszik a technológiák világméretű egyeztetését. Az ISO fő tevékenysége ezeknek a nemzetközi konszenzusoknak a kialakítása. Annak ellenére, hogy az ISO szabványok alkalmazása teljes mértékben önkéntes, ezek egy részét — elsősorban azokat, amelyek egészségügyi, biztonsági vagy környezeti kérdésekkel foglalkoznak — számos ország hasznosítja szabályozási rendszerében, jogszabályaiban hivatkozik rájuk, mint műszaki alapokra. 1947 óta az ISO mintegy 15000 nemzetközi szabványt publikált. A nemzetközi konszenzusok alapján végzett egységesítések megkönnyítették a technológiák adaptációját, és fontos szerepet játszanak az új technológiák kifejlesztésében is. Így például: • • •

•

•

•

a

a gépelemek szabványosítása megoldotta a tartós fogyasztási cikkek javításának és karbantartásának alapvető problémáit; a teheráru-konténerek méreteinek szabványosítása lényegesen gyorsabbá és olcsóbbá tette a nemzetközi kereskedelmet; a figyelmeztető és információs szimbólumok szabványosítása révén megoldódott az érzékeny vagy veszélyes szállítmányok felismerése a különböző nyelveket beszélő kezelőszemélyzet számára, így nemcsak gyorsabbá, de biztonságosabbá is vált a különböző nyelvterületek közötti áruszállítás; az elektromos csatlakozók és bemenetek szabványosítása a más-más származási helyű készülékek csatlakoztathatóságát és a különböző technológiák összekapcsolhatóságát oldotta meg; a készülékek általános gyártási és biztonsági követelményeinek szabványosítása védelmet nyújt a felhasználó számára, ugyanakkor kellő szabadságot biztosít a gyártónak az előírt követelményeknek megfelelő saját megoldás megtervezéséhez; a vizsgálati módszerek szabványosítása lehetővé teszi a termékek érdemi összehasonlítását, megfelelőségük ellenőrzését, továbbá fontos szerepet játszik a kibocsátott szennyezések (kémiai, zaj, vibrációs stb.) mérésében. Az ISO ismertségét és elismertségét 1987-ben ugrásszerűen megnövelte minőségirányítás és -biztosítás kérdéseivel foglalkozó 9000-es

9

szabványsorozat megjelenése. Ma már több mint 100 országban cégek tízezrei rendelkeznek tanúsítvánnyal arról, hogy tevékenységük összhangban áll e sorozat valamelyik szabványában foglaltakkal. II.1.2. Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság/IEC Az 1906-ban megalakult IEC tevékenysége az ISO létrejötte után, 1947ben vált aktívabbá. Az ISO és az IEC egybeolvasztására irányuló törekvések nem vezettek eredményre, mert sok tagországban külön szervezet foglalkozott a villamossági szabványosítással, és ezek nem akarták feladni önállóságukat. Így sok helyen megmaradt a pénzügyi alapok különálló kezelése, nemzetközi szinten pedig a két szervezet különállása. Az IEC-nek feleannyi tagja van, mint az ISO-nak, mert az IEC munkájában inkább csak azok az országok vesznek részt, amelyeknek számottevő villamosipari termelésük van. Az IEC eleinte főleg a villamos biztonság kérdéseivel foglalkozott, később egyre nagyobb teret kapott az elektronika. A munka itt is decentralizáltan, TCkben folyik, akár az ISO-ban. A szabványok kidolgozásának átlagos átfutási ideje 6 év, amit az ISO és az IEC egyaránt igyekszik csökkenteni, de a nemzetközi egyeztetés demokratikus módszerei eddig csak kisebb időmegtakarításokat tettek lehetővé. II.1.3. Nemzetközi Távközlési Unió/ITU Az ITU a távközlés terén olyan jelentős nemzetközi szabványosítási eredményeket ért el, hogy már a harmadik nemzetközi szabványügyi szervezetnek tekinthető. II.1.4. Egyéb nemzetközi szabványosító szervezetek Az ISO-n és az IEC-n kívül számos más nemzetközi szervezet ad ki nemzetközi szabványokat vagy szabványjellegű dokumentumokat, amelyek egy-egy szakma területén többé-kevésbé érvényesülnek. Mintegy 20 olyan nemzetközi szervezet létezik, amely már legalább 20 nemzetközi szabványt tett közzé. Ilyen például a vegyi termékekkel foglalkozó IUPAC (Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Vegyészeti Unió). Egyes nemzeti szervezetek munkájának eredményei olyan széles körű nemzetközi elismerésre találtak, hogy szabványaikat vagy ilyen jellegű kiadványaikat világszerte úgy alkalmazzák, mintha azok nemzetközi szabványok lennének, pl. magánjogi szerződésekben hivatkoznak rájuk. Ennek

10

jellemző példája a vizsgálatokkal és anyagokkal foglalkozó amerikai társaság, az ASTM (Vizsgálatok és Anyagok Amerikai Társasága). Léteznek még egyéb olyan szervezetek is, amelyek kapcsolatban vannak a szabványosítással, ilyen például a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), amelynek nemzetközi szintű befolyása egyre inkább nő. Ez a szervezet az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) utóda. A WTO – kormányok részére megfogalmazott – ajánlása a nemzetközi szabványok széles körű alkalmazására pozitív hatású a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítására, és támogatja a nemzetközi szabványok általános elismerését. II.2. Európai szabványosítás Az európai szabványosítás célja az Európai Gazdasági Térség egységes piacán az áruk és a szolgáltatások szabad áramlásának elősegítése. A tagországok nemzeti szabványaiként bevezetett európai szabványokkal elhárulnak a Térségen belüli kereskedelem műszaki akadályai, és e műszaki harmonizáció alapján érvényesül a termékekre vonatkozó vizsgálatok és megfelelőségértékelések kölcsönös elismerésének elve. Az európai szabványosítás vizsgálatakor mindig figyelembe kell venni a nemzetközi szabványosítás tevékenységét, célkitűzéseit és eredményeit. Mind az európai, mind a nemzetközi szabványok célja hasonló: a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása és a legjobb rendelkezésre álló technikák bevezetése a versenyképesség javítása céljából. Az európaiak a következő három fő okkal indokolják, hogy európai szabványokra is szükség van a nemzetköziek mellett: z Az EU-nak és az EFTA-nak a gazdasági politikája azon a követelményen alapul, hogy az európai szabványokat nemzeti szabványként, mindenféle módosítás nélkül kell bevezetni, ami nem vonatkozik a nemzetközi szabványokra. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért a CEN/CENELEC átvesz nemzetközi szabványokat az ISO/IEC-vel kötött megállapodások (a bécsi és a drezdai egyezmény) alapján. z Az ISO-ban a CEN 28 országa kisebbségben van, és – bár ezek az országok a legaktívabbak között vannak – javaslataikat könnyen leszavazhatják. Ez bekövetkezhet akkor is, ha új munka felvételét javasolják, és akkor is, ha valamely szabvány elfogadásáról szavaznak. Az ISO-tagok többségének érdekei szerint ugyanis más lehet a prioritás, mint az európai tagok számára. z A nemzetközi szabványok kidolgozása túlságosan sok időt vesz igénybe, ami nem elfogadható a dinamikusan fejlődő európai gazdaságok számára.

11

II.3. Európai szabványügyi szervezetek Három szabványügyi szervezet van, a CEN, a CENELEC és az ETSI.

II.3.1. Európai Szabványügyi Bizottság/CEN A CEN lényegében véve az ISO regionális tükörszervezete, munkája a villamosságon kívül minden területre kiterjed. 1975-ben hozták létre, székhelye: Brüsszel. A CEN tevékenységének kereteit alapvetően három tényező befolyásolja. Az első az, hogy a nemzetközi szabványosítás eredményeit át akarja ültetni európai síkra. Ennek érdekében számos ISO-szabványt átvett, illetve átvesz európai szabványként. Az ISO és a CEN szabványai közti összhang biztosítását szolgálja a két szervezet között létrejött Bécsi Egyezmény, amelynek értelmében a két szervezet összehangolja szabványosítási tervét, és egyes témák kidolgozásakor a szavazást egy közös eljárás szerint bonyolítják le, amely lehetővé teszi, hogy ugyanaz a dokumentum egyszerre váljon nemzetközi és európai szabvánnyá. A CEN munkáját befolyásoló másik alapvető tényező az, hogy a CEN tagjai kötelezettséget vállaltak az európai szabványok szó szerinti átvételére és az azoknak ellentmondó nemzeti szabványok visszavonására. Ez azt eredményezi, hogy a nemzeti szabványügyi szervezet az európai szabványt csak akkor fogadhatja el, ha vállalni tudja annak bevezetését. A harmadik tényező az EU jogszabályalkotási rendjével függ össze. Az EU-ban a jogszabályok összehangolására megalkották az "új megközelítés" ("new approach") elvét, amelynek értelmében a jogszabályalkotók a műszaki szabályozás területén csak biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi kérdésekkel fognak foglalkozni, és ezek közül is csak az ún. "lényeges" követelményeket egységesítik, a részleteket pedig rábízzák a szabványosításra. A CEN szervezeti felépítése nagyon hasonlít az ISO-éhoz: a munka itt is TC-kben folyik.

12

A CEN általános szervezeti felépítése CEN/AG Közgyűlés CEN/CA Ügyintéző Igazgatóság

CEN/BT Műszaki Igazgatóság

CEN/PC Programbizottság

CEN/CB Tanúsítási Igazgatóság

Egyéb ágazati tevékenységek

A CEN feladata az, hogy gondoskodjon az európai nemzeti szabványügyi testületek közötti együttműködésről abból a célból, hogy közmegegyezés útján olyan szabványokat fogadjanak el, amelyek a szó szokásos értelme szerint önkéntes szabványok. A CEN/AG (Közgyűlés) a CEN legmagasabb szintű szervezete, amely évente egyszer ül össze, és teljes felhatalmazással bír ahhoz, hogy a CEN-re vonatkozó mindenféle szabályt kidolgozzon és jóváhagyjon. Állandó jellegű szervezet, amely a nemzetközi tagokból és a társult szervezetekből áll, és amelynek ülésein részt vesznek a csatlakozó szervezetek is, ezek szabványügyi testületei, az ISO/IEC, a CENELEC, az ETSI, az Európai Közösség Bizottsága és az EFTA Titkársága. A nemzeti delegációkban helyet kapnak a nemzeti szabványügyi testületek és a nemzeti szintű érintett felek képviselői. A CEN/CA (Ügyvezető Igazgatóság) a közgyűlés által meghatalmazott szerv, amely a CEN ügyeit irányítja, és amely minden adminisztratív tevékenységet és intézkedést megtesz a kitűzött célok érdekében. A CEN/BT (Műszaki Igazgatóság) feladata a szabványosítási munkaprogramok figyelése, és gondoskodás ezek végrehajtásáról a központi titkárságok és a Műszaki Bizottságok munkája során. A Műszaki Igazgatóság feladata a Műszaki Bizottságok irányítása. A Programbizottságokat azért hozzák létre, hogy gondoskodjanak a szabványosítási tevékenységek összehangolt koordinálásáról, tervezéséről, és munkájuk időbeli programozásáról egy-egy konkrét ágazaton belül; további feladatuk, hogy tanácsadást szolgáltassanak, és ajánlásokat tegyenek az őket létrehozó szervezetnek.

13

A Műszaki Bizottságokat a Műszaki Igazgatóság hozza létre, és megadja ezek pontos címét és működési területét; alapvető céljuk CEN/CENELECszabványok kidolgozása. Figyelembe kell venniük a munkaterületükhöz tartozó minden ISO/IEC-szabványt, minden olyan adatot, amelyet tagjaiktól vagy más, a témákban érdekelt nemzetközi szervezettől kapnak, valamint a többi Műszaki Bizottságban folyó olyan munkákat, amelyek kihatnak az illető Műszaki Bizottság munkaterületére. Minden Műszaki Bizottságnak ki kell dolgoznia munkaprogramját, amelyben az egyes tételek pontos címe, tárgya és a kidolgozás főbb fázisainak időpontja is szerepel, a munkával kapcsolatos egyéb feladatokkal együtt. A Műszaki Bizottság felelős minden olyan kérdésért, amely az általa készített szabványok módosításával vagy értelmezésével kapcsolatos. Albizottságok A Műszaki Bizottságoknak alapvetően munkacsoportokon keresztül kell végezniük a munkájukat. Albizottságokat akkor lehet létrehozni, ha munkájuk különböző részeire különböző szakértőkre van szükségük, és a különböző tevékenységek hosszú időn keresztül koordinálásra szorulnak. Munkacsoportok Munkacsoportokat olyankor hoznak létre, amikor konkrét, rövidlejáratú feladatokat kell elvégezni meghatározott időpontig; a munkacsoportokat általában az őket létrehozó Bizottságnak fel kell oszlatnia, ha az elvégezte a munkát. A munkacsoport tagsága korlátozott azokra az egyéni tagokra, akiket a létrehozó szervezet vagy a CEN/CENELEC-tagok neveztek ki. Egyéb ágazati tevékenységek ugyancsak szervezhetők az egyes iparágak szükségleteitől függően (pl. egyes direktívák alapján, bizonyos biztonsági szempontok céljaira).

II.3.2. Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság/CENELEC A CENELEC (Comité Européen de Normalisation Electrotechnique) két korábbi európai elektrotechnikai szabványosítási szervezet (a CENELCOM és a CENEL) egyesüléseként, 1973-ban alakult meg. Központi titkársága Brüsszelben van (a CEN-nel közös székházban). 22 teljes jogú tagja van. A CENELEC az IEC regionális tükörszervezete, munkájának csaknem 75%-át az IEC-szabványok átvétele képviseli. Ez nemcsak az egyes nemzetközi szabványok formális átvételét jelenti, hanem kötelezettségvállalást is maga után von az átvett szabványok (általában) változatlan bevezetésére, és a nekik ellentmondó szabványok visszavonására. Az ISO és a CEN közt létrejött bécsi egyezményhez hasonlóan létezik az IEC és a CENELEC közötti drezdai (korábban lugánói) egyezmény, amely

14

hasonló együttműködést biztosít a villamosság területén, mint amilyen a többi területeken megvalósul. A CENELEC általános szervezeti felépítése Közgyűlés (AG) Ügyvezető Igazgatóság (CA)

Központi Titkárság

Műszaki Igazgatóság

CENELEC Megfelelőségértékelési Fórum

(BT)

(CS)

(CCAF) Műszaki Bizottságok (TC)

CENELEC Elektrotechnikai Alkatrész Bizottság (CECC)

Albizottságok (SC)

BT feladatcsoportok (BTTF, BTWG)

Közgyűlés (AG): a CENELEC legfelsőbb szerve, tagjai: • az Elnök, • az Alelnök, • a Pénztáros, • a CENELEC-tagszervezetek (nemzeti bizottságok) delegációja.

15

Ügyvezető Igazgatóság (CA): a CENELEC költségvetési, szabályzati, jogügyi kérdéseivel és a Központi Titkárság személyzeti ügyeivel foglalkozik a Közgyűlés határozatainak megfelelően. Műszaki Igazgatóság (BT): feladata a CENELEC szabványosítási programjának az irányítása, a szabványosítási munka szervezése, koordinálása, a műszaki bizottságok (és albizottságok) létrehozása/feloszlatása. Tagjai: a BT elnöke/alelnöke, továbbá a CENELECtagszervezetek (nemzeti bizottságok) állandó küldöttei. Műszaki bizottságok/albizottságok (TC/SC): feladatuk azonos a CEN műszaki bizottságok/albizottságokéval (lásd ott). Központi Titkárság (CS): feladata a CENELEC szervezeti irányítása, a fő szervezeti egységek üléseinek szervezése, kiszolgálása, a dokumentumok körözése/kezelése. Vezetője a főtitkár (Secretary General).

A CEN és a CENELEC együttműködés A CEN és a CENELEC közös politikát folytat, pl. az új tagok felvétele, a szerzői jog és az európai szabványok eladása tárgyában, valamint az európai szabványoknak való megfelelés tanúsítására szolgáló közös rendszer területén. Közös a szabványosító munkára vonatkozó eljárási rendszerük is. A CEN/CENELEC/ETSI Közös Elnöki Csoportot működtet a közös politikai célok egyeztetésére, valamint Közös Koordinációs Csoportot hívott létre műszaki kapcsolattartás módszereinek (pl. információtechnika) egyeztetésére. A legtöbb európai ország szabványügyi testülete a CEN/CENELEC-nek tagja vagy társult tagja. A partnerekkel való együttműködés az európai szabványügyi rendszer számára lényeges feladat. A rendszer azon alapul, hogy jó kapcsolatokat tart más szabványügyi szervezetekkel: az Európában működő – nem tag - nemzeti szabványügyi testületek többségével az együttműködés társult tagsági alapon megy végbe; az Európán kívüli nemzeti szabványügyi testületekkel az együttműködés levelező szervezetek státusa alapján valósítható meg. Szüneteltetési kötelezettség A szüneteltetés olyan kötelezettség, amelyet a CEN/CENELEC-tagok fogadtak el arra nézve, hogy nem tesznek semmilyen intézkedést sem egy EN vagy egy HD elkészítése során vagy annak jóváhagyása után, amely akadályozhatná a szándékolt harmonizációt, és ami különösen arra vonatkozik, hogy nem fognak kiadni olyan új vagy módosított nemzeti szabványt, amely nincs teljes összhangban a meglévő EN-nel vagy HD-vel (a CEN/CENELEC IR2 6. fejezete).

16

A nemzetközi és az európai szabványosítás összehangolása Annak érdekében, hogy a CEN és a CENELEC támaszkodni tudjon a nemzetközi szabványosítás eredményeire, egyezményeket kötött nemzetközi partnereivel. 1991-ben a CEN megkötötte az ISO-val a Bécsi Egyezményt, a CENELEC pedig az IEC-vel 1996-ban aláírta a Drezdai Egyezményt (korábban Lugánói Egyezményt). Ezek a megállapodások főleg a következőkre vonatkoznak: • információcsere; • együttműködés szabványtervezetek kidolgozásában; • együttműködés munkák átadásában egyik szervezetből a másikba; • meglévő nemzetközi szabványok átvétele; • szabványok párhuzamos jóváhagyása. Ha ilyen párhuzamos jóváhagyást alkalmaznak, akkor a szabványt vagy az ISO-ban dolgozzák ki (ISO-témavezetés), vagy a CEN-ben (CENtémavezetés). Mindkét szervezet körözi a szabványtervezetet hozzászólásra, és a jóváhagyást saját eljárása szerint folytatja. A beérkezett hozzászólásokat a vezető szervezet kezeli, de a szavazatokat külön-külön számolják.

II.3.3. Európai Távközlési Szabványügyi Intézet/ETSI Székhelye: Sophia Antipolis (Nizza mellett) A távközlés területén szükséges szabványosítási munkák ellátására 1988ban jött létre, kissé más szervezeti alapokon, mint a CEN/CENELEC. Az ETSIben a nemzeti távközlési hatóságok az érdekelt szakmai szervezetek közvetlenül is tagok lehetnek, továbbá olyan országok érdekelt szervei is részt vehetnek társult vagy megfigyelő tagként a munkában, amelyek nem tagjai sem az EU-nak, sem az EFTA-nak. Az ETSI szervezeti felépítése A távközlés területén tapasztalható igen gyors fejlődés és az ETSI által képviselt területen kialakult rendkívül bonyolult rendszerekre való tekintettel az ETSI bővebb tagsággal jött létre, mint a CEN és a CENELEC. Az ETSI politikájához hozzátartozik a nyitottság és a készség arra, hogy a szabványokat globális szempontból harmonizálják, tehát a munkában Európán kívüli országok is részt vehetnek. Jelenleg több mint 900 tagja van. Az ETSI nemcsak normatív dokumentumokat készít, hanem jelentéseket is, amelyek a szabványokat és a specifikációkat kiegészítik.

17

Az ETSI általános szervezeti felépítése Közgyűlés (GA)

Igazgatóság

Titkárság

(Board)

(Secretariat)

Műszaki Testületek (TB)

Műszaki bizottságok (TC)

ETSI Projektek (bizottságok) (EP)

ETSI Együttműködési Projektek (bizottságok) (EPP)

18

A Közgyűlés, az Igazgatóság, a Titkárság, a bizottságok általános feladatai azonosak, mint a CEN/CENELEC esetében. A kiemelt fontosságú műszaki területeken az ún. Különleges Bizottságok (Special Committees) dolgoznak.

II.4. Nemzeti szabványügyi szervezetek A nemzeti szabványügyi szervezetek többségét kb. 70 évvel ezelőtt hozták létre a nemzeti szabványosítási infrastruktúra megvalósítása céljából, de napjainkban ezek már az európai és a nemzetközi szabványosítási rendszerek elválaszthatatlan részeivé váltak. A nemzeti szabványügyi szervezetek főbb feladatai: ƒ a képviselet ellátásának megszervezése a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetekben; ƒ a nemzeti szakértők tájékoztatása, oktatása és kiküldése; ƒ a nemzetközi és az európai szabványtervezetek közzététele felszólalásra; ƒ a nemzetközi és az európai szabványok beillesztése a nemzeti szabványrendszerbe (bevezetés); ƒ a nemzetközi és az európai Műszaki Bizottságok titkársági feladatainak ellátása; ƒ a nemzetközi és az európai szabványok forgalmazása, jogosulatlan forgalmazás esetén a szükséges intézkedések megtétele; ƒ a szerzői jogok érvényesítése; ƒ a szabványosítással összefüggő javaslatok, bejelentések és panaszok elbírálása, szakvélemények készítése; ƒ adatszolgáltatás a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek részére. A nemzeti szabványügyi szervezetek tevékenységének fő része ma már az, hogy hozzájárulnak az európai és a nemzetközi szabványosításhoz, úgy állítják össze, és úgy irányítják nemzeti műszaki bizottságaikat, hogy azok tükörbizottságai legyenek az európai és a nemzetközi műszaki bizottságoknak; biztosítják szakértőik tájékoztatását, motiválását és kiküldését oly módon, hogy azok kellőképpen otthonosan mozogjanak az európai és a nemzetközi szabványosítási tevékenységben. Biztosítják, továbbá következetes nemzeti álláspont kidolgozását a közmegegyezés létrehozása érdekében; felelősek azért, hogy megszervezzék az európai és a nemzetközi szabványtervezetek körözését (és a tervezetek lefordítását a megfelelő nemzeti nyelvekre); biztosítaniuk kell azt is, hogy az európai szabványok beilleszthetők legyenek a

19

nemzeti szabványrendszerbe; továbbá vállalják egyes titkárságok ellátását bizonyos európai és nemzetközi műszaki bizottságokban. A szabványosítás szakmai feladatainak letéteményesei a nemzeti szabványosító műszaki bizottságok, ezért róluk bővebben kell szólni. Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizottságok, mint a nemzetközi és az európai Műszaki Bizottságok nemzeti tükörszervezetei A nemzeti szabványügyi szervezetek szerves alkotóelemei, a szakmai munka alapegységei, a nemzeti szabványosító műszaki bizottságok, amelyek egyben a nemzetközi és az európai TC-k tükörbizottságai az adott ország szintjén. A létrehozáskor gondoskodni kell arról, hogy a nemzeti Műszaki Bizottságoknak legyen pontos címük, működési területük és megfelelően tervezett munkatervük, amely feleljen meg az őket létrehozó testület határozatának; gondosan ügyelni kell arra, hogy a nemzeti Műszaki Bizottságok az európai vagy a nemzetközi Műszaki Bizottságok tükörbizottságai legyenek. Feladatuk a szabványok készítése és karbantartása egy meghatározott szakterületen, lépést tartva a műszaki fejlődéssel; a szabványok felülvizsgálata műszaki érvényességük szempontjából (legalább 5 évenként); aktív részvétel a CEN és az ISO munkájában. A munkaprogram célja az, hogy biztosítsa a kitűzött célok elérését; ennek érdekében a Műszaki Bizottság bizonyos feladatokat albizottságokra vagy munkacsoportokra bízhat. A Bizottságok tisztségviselőit a nemzeti szabványügyi szervezetben meghatározott eljárás szerint választják, pl. titkos szavazással, közvetlen szavazással, vagy más módon. Szükség szerint meg lehet határozni azt is, hogy ezek a tisztségek milyen időszakra vonatkoznak. Az adott szakterület tevékenységében érdekelt felek – vállalatok, tudományos intézmények, kormányzati szervek, fogyasztói szervezetek (amelyek aktívan vagy levelezés útján vesznek részt a munkában) – képviselőket küldhetnek a Műszaki Bizottságba, továbbá szükség esetén konkrét célokra szakértőket is be lehet vonni a munkába. Fontos, hogy a tagok listáját évente ellenőrizzék, és gondoskodjanak annak naprakészségéről. A képviseletről a titkár (szabványosító menedzser) gondoskodik, aki általában a nemzeti szabványügyi testület munkatársa.

20

III. A szabványosítási eljárás A szabványok kidolgozása, jóváhagyása és közzététele a szabványügyi szervezetek feladata. Nemzetközi szinten az ISO és az IEC, európai szinten a CEN, a CENELEC és az ETSI, nemzeti szinten pedig a nemzeti szabványügyi testületek (Magyarország – MSZT, Németország DIN, Anglia – BSI stb.) adják ki a nemzeti szabványokat. A szabványkészítés több éves, ill. ebből lebontott éves terveken alapul. A szabványokat műszaki bizottságok dolgozzák ki, ezek munkáját szabványosítási titkárok (Magyarországon menedzserek) koordinálják. Az egyes szabványok munkába vételének előfeltétele a munka pénzügyi fedezetének megléte. A szabvány első fogalmazványa a szabvány javaslata (nemzeti szinten ez az esetek többségében európai vagy nemzetközi szabvány hű magyar fordítása). Ezt a téma szerint illetékes műszaki bizottság letárgyalja, majd egyetértés esetén az erre felhatalmazott szervezet (Magyarországon a Szabványügyi Tanács) nemzeti szabványként jóváhagyja. Ha a szabványjavaslatnak nem volt európai vagy nemzetközi szabvány előzménye, ill. forrása, akkor a műszaki bizottság által letárgyalt és elfogadott anyagot szabványtervezetként meg kell hirdetni, és az esetleges felszólalásokat meg kell vitatni. A műszaki bizottságok egy-egy meghatározott szakterület szabványosítási feladatainak ellátására létrehozott testületek. Bennük nemzetközi szinten az országok képviselői, nemzeti szinten pedig a gazdálkodó szervezetek, a szakmai érdekképviseleti szervezetek, az ellenőrző- és kutatóintézetek, egyetemek stb. egyaránt helyet kapnak, maguk állapítják meg saját működési szabályaikat, a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek általános előírásai szerint, ill. nemzeti szinten a nemzeti szabványügyi szervezet által honosított európai és nemzetközi szabályok figyelembevételével. A nemzetközi és az európai szabványosító műszaki bizottságokban az ún. nemzeti tükörbizottságok vesznek részt, szerepet vállalva a nemzetközi és az európai szabványok kidolgozásában, és ezek tervezeteinek véleményezésében. A műszaki bizottsági munka során közmegegyezésre (konszenzusra) kell jutni. Ez nem jelenti azt, hogy a bizottság minden tagjának minden kérdésben maradéktalanul egyet kell értenie. Az elfogadott szövegben lehetnek olyan intézkedések, amelyekkel az érintett érdekeltek döntő többsége egyetért, de amelyekre egy-két gyártó, akik nemzeti szinten a termelésnek csak csekély hányadát képviselik, nincs még felkészülve, és ezért a szabványnak ezt a részét nem támogatja. Az is előfordul, hogy a legnagyobb volumenű gyártók képviselői érdemben egyetértenek a tervezett szabvány tartalmával, de formai (szerkezeti, szövegezési stb.) kifogásaik vannak a szöveg ellen. Ezek az esetek

21

nem jelentenek olyan nézeteltérést, amelyet a közmegegyezés hiányának kellene tekinteni. A közmegegyezés nemzetközileg elfogadott meghatározása a következő: "Közmegegyezés: olyan általános megegyezés, amelyet az jellemez, hogy a lényeges kérdésekben nincs fenntartott ellenvéleménye az érdekek egyik fontos csoportjának sem, továbbá, hogy az eljárás során minden érdekelt véleményét igyekeztek figyelembe venni, és megoldást találni minden ütköző álláspontra. A közmegegyezés nem szükségképpen jelent egyhangú véleményt." A közmegegyezés tükrözi a szabványok önkéntes jellegét. Ez biztosítja azt, hogy a szabványt az érintett felek támogatják, és elkészítésével önkéntes elkötelezettséget vállaltak a szabvány használatára. A szabványosítási eljárás elvi alapjaihoz tartoznak még a következők: a) Nyitottság: minden érdekelt félnek joga van a részvételre és arra, hogy hozzájáruljon a szabvány kidolgozásához. b) Áttekinthetőség: már a kidolgozás kezdeti fázisában a javaslatot hozzáférhetővé teszik.

III.1. A szabványosítás módszertana A szabványosítás módszertana megfogalmazott néhány olyan alapelvet, amelyeket a szabványosítás minden szintjén célszerű érvényesíteni. A legfontosabbak a következők: ellentmondás-mentesség, egyértelműség, illeszkedés és az ismétlések elkerülése. z Ellentmondás-mentesség. Ezt három vonatkozásban is biztosítani kell: egy adott szabványon belül, az egyes szabványok között, a szabvány és a jogszabályok között. z Egyértelműség. Szempontjai: a fogalmazás egyértelműsége, a szóhasználat egyértelműsége (a meghatározása) és következetessége.

nem

közismert

fogalmak

z Illeszkedés. Ez azt jelenti, hogy a szabványok összefüggő rendszert alkotnak, amelyben a szabványok egymást kiegészítik, és nincsenek átfedésben. z Ismétlések elkerülése. Az "egy előírás egy helyen" elv érvényesítése biztosítja, hogy ne keletkezhessen ellenmondás olyankor, amikor az előírást korszerűsítik. Ha ugyanis ez több helyen is szerepel, előfordulhat,

22

hogy nem mindenütt vezetik keresztül a korszerűsítést, vagy ha igen, akkor is időbeli eltolódások lehetnek. A felsorolt alapelvek érvényesülését segítik elő az általános jellegű szabványok. Ilyen pl. Magyarországon az MSZ 250 "A szabványkiadványok fajtái és alaki követelményei", ilyen a műszaki rajzokra vonatkozó szabványok sorozata, a gépészetben a tűrés és illesztés rendszerének szabványa (MSZ 180), a mértékrendszer szabványsorozata (MSZ 4900) és számos más alapszabvány, amely egy-egy terület számára alapvető fontosságú. A CEN/CENELEC által elismert nemzetközi szabványok közül érdemes megemlíteni például a következőket: ISO 31 IEC 50 ISO 639 ISO 286 ISO 3534

Mennyiségek, egységek és jelölésük Nemzetközi Elektrotechnikai Szótár Nyelvek kódjai Az ISO tűrés- és illesztésrendszere Statisztika - Szótár és jelképek

A szabványalkotás módszertani, elvi kérdéseire nézve csak irányelveket lehet adni, és ezeket legfeljebb példákkal lehet alátámasztani, de az irányelveket minden szakterületen, sőt gyakran minden egyes szabvány esetében egyedileg kell mérlegelni és alkalmazni. A tartalmi vonatkozások tekintetében módszertani irányelveket lehet megfogalmazni (ilyen az ISO/IEC Direktíváinak 2. része). A szabványok szövegezésére és alaki követelményeire nézve sokkal konkrétabb szabályok léteznek (ilyen az ISO/IEC Direktívák 3. része és a CEN/CENELEC Belső Szabályzat 3. része).

III.2. Európai szabványok kidolgozása és bevezetése nemzeti szabványokként A szabványok kidolgozásának menetét az egyes szabványosító szervezetekben részletes eljárási szabályok tartalmazzák. A példa kedvéért, összefoglaló jelleggel az európai szabványügyi szervezetek eljárását mutatjuk be. Európai szabványok kidolgozása Az európai szabványok készítésének fő fázisai 1 2 3 4

– – – –

Indítvány új munkára (WI) A munka megtervezése A kidolgozás fázisa Nyilvános konzultáció: a felszólalás fázisa

23

5 6 7 1-2. fázis:

– – –

Az észrevételek átvizsgálásának fázisa Jóváhagyás Nemzeti bevezetés / publikálás

Indítvány új munkára és a munka megtervezése

Az új szabvány készítésére (vagy egy meglévő szabvány módosítására) vonatkozó javaslatot értékelni kell abból a szempontból, hogy indokolt-e ennek a kidolgozása, és rendelkezésre állnak-e ehhez a szükséges erőforrások (a megfelelő szakértők és a projektmenedzsment szempontjából). Értékelés: ƒ munkába veendő tétel (indokolás, igény, támogatás); ƒ referenciadokumentum (javaslat új vagy felülvizsgált szabványra); ƒ a források rendelkezésre állnak: szakértők és pénzügyi eszközök; ƒ elkészül a munkaterv a megfelelő határidőkkel (sürgősség, végrehajthatóság). Ezek után a műszaki bizottság vagy a Műszaki Igazgatóság eldönti, hogy a projektet folytatni kell-e, és ha igen, hogyan kell ezt kezelni a rá vonatkozó információ figyelembevételével. Ha új munkaterületről van szó, akkor a műszaki igazgatóság új műszaki bizottságot hoz létre. 3. fázis:

Kidolgozás

A munka elkezdése A munkával egy munkacsoportot kell megbízni. Szóba jöhet a munka szüneteltetésének elhatározása is a Műszaki Bizottság döntése alapján ("leadott határozathozatal"). A Műszaki Bizottság meghatározza a munkaprogramot és az ezzel kapcsolatos munkatervet, kitűzi a javaslat elkészítésének határidejét, a hozzászólásra történő körözés időpontját, valamint a végső tervezet elkészítésének határidejét, hogy a megcélzott végső határidő elérhető legyen. A szabványtervezet elkészítése a munkacsoportok feladata, ebből a célból néha külön projektcsoportokat (PT-ket) hoznak létre. A javaslat elkészítése Többnyire van egy kezdeti javaslat, amelyet a téma indítványozója nyújt be, vagy vannak referenciadokumentumok (nemzetközi vagy külföldi szabványok vagy egyéb referenciadokumentumok), amelyeket alapul lehet venni a szöveg elkészítéséhez. A javaslatkészítés szakaszában az érdekeltek megkísérlik egyeztetni eltérő véleményeiket és érdekeiket annak érdekében, hogy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak.

24

Az európai szabványok kidolgozását általában munkacsoport vagy projektcsoport végzi. Egymás után több munkaanyagot is kidolgoznak a következő szempontok szerint: ƒ ƒ ƒ

ƒ

A szabványok tárgyát és szerkezetét világosan meg kell határozni. Ha új szabvány készül, akkor ehhez alapul szolgál a javaslatkészítő által benyújtott kiindulási tervezet. El kell dönteni, hogy milyen legyen a leghatékonyabb módszer az anyag kidolgozására, pl. egy kis csoportot kell ezzel megbízni, vagy egyéni szakértőt, aki használni fogja a pénzügyileg is alátámasztott konzultációs lehetőséget, ha erre szükség van. Helyes a különböző forrásokból származó meglévő szabványok felhasználása, ha ilyenek vannak.

Ha elérték azt a fázist, hogy a munkacsoport támogatja a dokumentumot, akkor a szöveget (amelynek legyenek meg az egymással egyenértékű angol, francia és német változatai) elküldik a Központi Titkársághoz nyilvános hozzászólás céljából ("CEN/CENELEC-hozzászólás"). 4. fázis:

Nyilvános konzultáció, felszólalások

Mihelyt a szöveg a munkacsoportban elérte a közmegegyezést, az anyagot szabványtervezetként kell kiadni nyilvános hozzászólásra. Minden szabványtervezetet a megfelelő fázisban nyilvános konzultációra kell bocsátani, általában úgy, hogy ezt nyilvános hozzászólásra bocsátják. A CEN-ben a szabványtervezetet a CEN Központi Titkársága küldi szét a tagtestületekhez általános hozzászólásra. A hozzászólásra adott idő alatt amely általában 6 hónap - a tagtestületek kiosztják a szabványtervezetet nemzeti szinten hozzászólásra. A beérkezett hozzászólásokat a nemzeti tükörcsoportokban szokták megvitatni, és így kialakítják a közös nemzeti álláspontot. Az így egyeztetett hozzászólást küldik ki a CEN Műszaki Bizottságához. Ebben a fázisban a tagok azt is megjelölik, hogy a dokumentumot elfogadhatónak tartják-e. 5. fázis:

Hozzászólások, az észrevételek átvizsgálása

A beérkezett hozzászólásokat a tárgyért felelős munkacsoport megvizsgálja, és figyelembe veszi a végső dokumentum elkészítéséhez. A hozzászólásokat úgy kell megtenni, hogy egyidejűleg javaslatok is készüljenek a tervezet megjavítására, és ezeket a javaslatokat meg is kell indokolni. A beérkezett hozzászólásokat az illetékes munkacsoportnak a megállapított határidőn belül meg kell vizsgálnia. Feljegyzést kell készíteni a hozzászólásokkal kapcsolatos teendőkről.

25

Második tervezetet is ki lehet adni nyilvános hozzászólásra, ha az első körözés eredménye arra mutat, hogy nem elégséges a támogatás, vagy ha a beérkezett hozzászólások alapján kidolgozott anyag tartalma vagy felépítése alapvető változáson ment keresztül. Ha a beérkezett hozzászólások átvizsgálása után a felelős bizottság közmegegyezésre jut, akkor a tervezet műszaki tartalmát jóváhagyja, és szavazásra körözi. Ha a körözés eredménye arra mutat, hogy nem elégséges az egyetértés, akkor a TC elhatározhatja újabb anyag körözésre bocsátását. 6. fázis:

Jóváhagyás

A hozzászólások megvizsgálása után a tagtestületek szavaznak a végső tervezetre. Ha ennek az az eredménye, hogy a szöveg jóváhagyható, akkor a dokumentumot átadják publikálásra. A tervezet végleges szövegét mind a három nyelven (angolul, franciául és németül) körözni kell a tagok körében hivatalos szavazásra (a szavazási határidő általában 2 hónap). A szavazatoknak feltétel nélkülieknek kell lenniük, a negatív szavazatokhoz indokolást is kell mellékelni. Ha a szavazás eredménye pozitív, akkor rögzíteni kell a bevezetés és az ellentmondó szabványok visszavonásának határidejét; ilyenkor a bevezetési illetve visszavonási kötelezettség életbe lép. A szabványokat szükség szerint lefordítják a CEN/CENELEC-tagok nemzeti nyelveire. Az Európai Unió országainak nemzeti szabványügyi szervezetei tekintetében a szavazatok súlyozása ugyanaz, mint amit a Római Szerződés 148. cikkelye előír; más nemzeti szabványügyi szervezetek számára a súlyozási tényezőt az ország népessége és bruttó nemzeti jövedelme alapján kell meghatározni. Először ki kell számítani az összes tag szavazatát. Ha ennek eredménye negatív, akkor egy második számítást is el kell végezni: az Európai Gazdasági Térség (EEA) tagjainak a szavazatát külön kell összeszámolni (ez magában foglalja az Európai Unió országait és az EFTA-országokat Svájc kivételével), és ugyanígy kell alkalmazni a százalék meghatározását. Ha ez az eredmény pozitív, akkor az Európai Gazdasági Térség országainak (és a nem-EEA országok közül azoknak, amelyek pozitív szavazatot adtak le) a szabványt be kell vezetniük. 7. fázis:

Nemzeti bevezetés, publikálás

Az európai szabvány végső szövegét a CEN publikálja, és ezek után az európai szabványt a tagtestületek nemzeti szabványként bevezetik. A CEN/CENELEC-tagoknak az európai szabványt (EN-t) úgy kell bevezetniük, hogy az ƒ

nemzeti szabvánnyá váljon és

26

ƒ

az EN-nek ellentmondó nemzeti szabványokat visszavonják.

Az EN nemzeti megfelelőjének kiadása az igényektől és az erőforrásoktól függ. Ezért meg kell fontolni, hogy a bevezetés az adott ország nemzeti nyelvén történjen-e. Ugyanis hasznos lehet esetleg kiadni a nemzeti szabványt a CEN valamelyik hivatalos nyelvén megjelenő EN-szabvány szövegével (angol, francia vagy német szöveggel) együtt. Ha az EN nemzeti bevezetésekor az adott ország nyelvére lefordítják az európai szabványt, akkor a vonatkozó nemzeti szabvány műszaki tartalmának, és szerkezetének – az alaki követelmények tekintetében – teljesen meg kell egyeznie az európai szabványéval Általában nemzeti szinten meg vannak azok az előírások, amelyek szabályozzák az ilyenkor követendő eljárást a bevezetés, a szerkesztés tekintetében (Magyarországon az MSZ 250). Nemzeti eltérések az európai szabványoktól •

Speciális nemzeti feltételek

Ezek olyan feltételek, amelyeknek okai nemzeti sajátosságok vagy olyan gyakorlat, amelyet hosszabb időn keresztül sem lehet megváltoztatni, pl. éghajlati körülmények, villamos földelési feltételek. Ha ez befolyásolja az összehangolást, akkor ez az európai szabványnak részévé válik. •

A-eltérések

Ez az EN-től való olyan nemzeti eltérés, amelynek oka olyan jogszabály, amelynek a megváltoztatása jelenleg kívül áll a CEN/CENELEC tag hatáskörén. Ha nem lehet elkerülni az eltérés alkalmazását, akkor az ezzel kapcsolatos minden tudnivalót rögzíteni kell az EN tájékoztató részében. Azt a körülményt, hogy nemzeti jogszabályok vannak érvényben, a szóban forgó termék tekintetében meg kell említeni az EN előszavában, míg az EN tájékoztató mellékletében fel kell sorolni azokat az országokat, amelyek tekintetében ilyen A-eltérések vannak érvényben, és meg kell adni a jogszabályokra vonatkozó adatokat. •

B-eltérések

Ezek a HD-től való nemzeti eltérések, amelyeknek oka valamilyen sajátos műszaki követelmény, amelyet meghatározott átmeneti időszakra nézve tartanak érvényben. Az európai szabványok és szabványjellegű dokumentumok

27

CEN/CENELEC-dokumentumok: EN - Európai Szabvány CEN/CENELEC-szabvány, amellyel az a kötelezettség jár, hogy azt nemzeti szinten be kell vezetni úgy, hogy megkapja a nemzeti szabvány státusát, és egyidejűleg vissza kell vonni minden vele ellentétes nemzeti szabványt. Az EN-eket súlyozott szavazással hagyják jóvá. A szavazáskor négy ország (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Olaszország) szavazata egyenként 10-10 pontot, a többi tagé 1 és 8 közötti pontszámot ér. HD - Harmonizációs Dokumentum CEN/CENELEC-szabvány, amelyet nemzeti szinten ugyancsak be kell vezetni, legalábbis úgy, hogy nyilvánosan meg kell hirdetni a HD számát és címét, és vissza kell vonni a vele ellentétes dokumentumokat. HD-ket akkor készítenek, ha egy EN elfogadása esetén nagyszámú Beltérést kellene belevenni (vagyis olyan nemzeti eltéréseket kellene engedélyezni, amelyeket hosszabb ideig is fenn kell tartani). A CEN politikája újabban az, hogy nem ad ki a továbbiakban HD-ket. ENV - Európai Előszabvány A CEN/CENELEC által kidolgozott perspektivikus szabvány, amelyet a CEN/CENELEC IR-2 7. fejezetének megfelelően dolgoztak ki átmeneti alkalmazás céljából úgy, hogy vele ellentétes nemzeti szabványok vele párhuzamosan továbbra is érvényben tarthatók. Az előszabványokat a kiadásuktól számított 3 év múlva felül kell vizsgálni. Ennek során az előszabványt vagy át kell változtatni EN-szabvánnyá, vagy vissza kell azt vonni; illetve az ENV érvényességét további 3 évre ki lehet terjeszteni (de csak egyszer). CR - CEN/CENELEC Jelentés CEN/CENELEC publikáció, amelynek kiadását a Műszaki Igazgatóság hagyta jóvá, és amely információt tartalmaz. CWA - CEN Munkacsoport Megállapodás Közmegegyezésen alapuló specifikáció, amelyet egy speciális CENmunkacsoportban, rövid idő alatt, dolgoztak ki; ("első kísérlet európai szabvány készítésére"). Ezt minimális bürokratikus szabályok figyelembevételével hozzák létre, olyan módon azonban, hogy ebből könnyen lehessen majd európai szabványt készíteni.

28

IV. A hazai szabványosítás szervezete és működése IV.1. A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény Az Országgyűlés 1995-ben fogadta el a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvényt. A törvény megteremtette a kereteket egy piacgazdasági követelményeknek és az európai gyakorlatnak megfelelő nemzeti szabványosítási rendszer kialakításához. A törvény főbb rendelkezései az alábbiak szerint összegezhetők: A nemzeti szabványosítás működésének alapelvei között a törvény kiemeli többek között az ƒ áttekinthetőséget és a nyilvánosságot, ƒ a közérdek képviseletét, ƒ az önkéntességet, egyrészről a nemzeti szabványosításban való részvételt, másrészről a nemzeti szabványok alkalmazása szempontjából, ƒ a tárgyszerűséget, ƒ a függetlenséget a különböző érdekcsoportok túlsúlyától, ƒ az egységességet és ellentmondás-mentességet, ƒ az alkalmazkodást a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat általános eredményeihez, figyelembe véve a gazdasági adottságokat, ƒ az alkalmazkodást a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez, ƒ a nemzeti szabványügyi szervezet nem nyereségérdekelt jellegét. A fenti alapelvek a nemzeti szabványosítás egész működését áthatják, érvényesülnek a részvételre vonatkozó eljárási szabályokban, a nemzeti szabványügyi szervezet felépítésében, kapcsolataiban, a szabványalkotás menetében. A törvény kimondja, hogy a nemzetközi és az európai szabványokat szabványként közzétenni a Magyar Köztársaságban csak nemzeti szabványként lehet, továbbá, hogy szabványok bevezetése az erre egyedül felhatalmazott nemzeti szabványügyi szervezet feladata. A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. A nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szerv felhatalmazása alapján forgalmazható és terjeszthető. Ez lehetővé teszi azt, hogy a nemzetközi és európai szabványok hazai értékesítése kézben tartható és ellenőrizhető legyen, biztosítani lehet továbbá a nemzetközi, európai és hazai szabványok szerzői jogi védelmét.

29

A törvény egyik legfontosabb rendelkezése annak kimondása, hogy „a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes”. Az önkéntes szabványalkalmazás lényegi eleme nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi és az európai szabványosításnak is. A törvény megjelöli, hogy a Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület. Utal arra, hogy az MSZT a Ptk. 65. §-a alapján működő köztestület, és ennek megfelelően kizárólagos jogkörrel látja el a nemzeti szabványosítással összefüggő közfeladatokat. Ez összhangban áll a Ptk. vonatkozó rendelkezéseivel, tekintettel arra, hogy a köztestületet csak törvény hozhatja létre, és feladatait is törvény állapítja meg. A törvény meghatározza az MSZT fő feladatait a Testület szervezeti felépítésével, működésével, törvényességi felügyeletével, kapcsolatrendszerével és gazdálkodásával kapcsolatos keretszabályokat. A törvény mellékletei egyrészről megadták a szabványosítással összefüggő legfontosabb fogalmakat, másrészről rendelkeztek az MSZT működésének beindításához szükséges vagyon juttatásáról. A törvény módosításra 2002. január 1-jei hatállyal került sor, amely kizárólagossá tette a nemzeti szabványok alkalmazásának önkéntességét. Az Sztv. 6. § (1) bekezdésének szövegéből törlésre került az, hogy jogszabály nemzeti szabványt kötelezően alkalmazandónak nyilváníthat. A 6. § (2) bekezdés értelmében: „Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesüljenek.”. Az Sztv. további módosításai az európai csatlakozás előkészítéséhez kapcsolódnak, így például a törvény kimondja, hogy az európai szabványok bevezetésénél figyelemmel kell lenni a jogharmonizációs feladatokra és az európai szabványügyi szervezetek által a tagszervezetek számára előírt határidőkre. Az Sztv.-ben feladatként jelenik meg a folyamatos tájékoztatási kötelezettség a Kormány részére a nemzeti szabványosítási programról a kijelölt miniszter útján.

IV.2. A MAGYAR SZABVÁNYÜGYI TESTÜLET Az MSZT szervezetei A törvény nem csak a Testület létrehozásáról rendelkezik, hanem meghatározta az MSZT szervezetének felépítését és a működés főbb elveit.

30

Az MSZT szervezeti felépítését tekintve, hasonló az európai országokban működő nemzeti szabványügyi szervezetek többségéhez és hasonló jogosítványokkal rendelkezik. A Közgyűlés Általában évente egyszer kerül összehívásra, a törvényben meghatározott feladatok szerinti napirenddel (az éves beszámoló elfogadása, a mérleg és az eredmény kimutatás jóváhagyása, az éves költségvetési előirányzat jóváhagyása, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság munkatervének jóváhagyása, a tisztségviselők megválasztása). A tagok a közgyűlésen kapnak információt az MSZT munkájáról és gazdálkodásáról. A Közgyűlés választja a tisztségviselőket és határozza meg a mandátumuk időtartamát (jelenleg 5 év). Az Alapszabályt és annak módosításait is a közgyűlés hagyja jóvá. A Szabványügyi Tanács Az Alapszabály szerint a Tanácsot évente legalább két alkalommal kell összehívni, sürgős esetekben azonban írásbeli határozathozatalra is van lehetőség. A Tanács látja el a két közgyűlés között az MSZT elvi irányításával kapcsolatos teendőket, dönt továbbá a törvény szerint hatáskörébe tartozó ügyekben. Ezek közül legfontosabb a nemzeti szabványok kidolgozásának módosításának, illetőleg visszavonásának a jóváhagyása. A Tanácsot 1/3 részben a központi közigazgatási szervek delegált képviselői 2/3 részben az MSZT által választott tagok alkotják. Pénzügyi Ellenőrző Bizottság Ellenőrzi az MSZT gazdálkodását, véleményezi a közgyűlés és a Szabványügyi Tanács elé kerülő pénzügyi tárgyú előterjesztéseket. A közgyűlés által jóváhagyott munkaterv alapján a gazdálkodással kapcsolatos ellenőrzéseket végez. Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizottságok Az MSZT működteti a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC, ETSI) szabványügyi szervezetek műszaki bizottsági rendszeréhez igazodó magyar nemzeti műszaki bizottsági rendszert. Jelenleg az MSZT keretein belül hozzávetőleg 190 magyar nemzeti szabványosító műszaki bizottság (röviden: műszaki bizottság) működik.

31

A törvény és az MSZT alapszabálya értelmében – koordinációs feladatokra – több, egymáshoz kapcsolódó szakterületen működő műszaki bizottság elnökeiből programbizottság alakítható, a programbizottságok elnökeiből és az adott szakterület szabványalkalmazás szempontjából kiemelkedő fontosságú MSZT tagszervezeteinek delegált képviselőiből nemzeti szakmai bizottság hozható létre. A tagok a műszaki bizottságokon szabványosítás szakmai munkáiba.

keresztül

kapcsolódnak

a

Ügyintéző Szervezet Az Ügyintéző Szervezet gondoskodik az MSZT ügyviteli tevékenységének folyamatos ellátásáról, a különböző testületi szervek működtetéséről, az ehhez szükséges adminisztratív, technikai feltételek biztosításáról. Az MSZT főbb feladatai A törvényben foglaltak alapján a Közgyűlés által elfogadott Alapszabály 3. §-a az MSZT fő feladatait a következők szerint határozza meg: 1. a nemzeti szabványok kidolgozása, illetve kidolgoztatása, jóváhagyása és közzététele, módosítása és visszavonása, 2. a nemzetközi szabványok, szabványjellegű dokumentumok figyelemmel kísérése, szükség és lehetőség szerint nemzeti szabványként való bevezetése és közzététele, figyelembe véve a szabványosításban érdekelt szervezetek szempontjait, 3. az európai szabványok nemzeti szabványként való bevezetése és közzététele, összhangban a kapcsolódó jogharmonizációs feladatok teljesítésével, illetve az európai szabványügyi szervezetek tagszervezetei számára előírt határidőkkel, 4. a nemzeti szabványosítás módszertanának, eljárási kidolgozása és egyeztetése a szabványosításban érdekeltekkel,

rendjének

5. részvétel és képviselet a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek munkájában saját szervei, illetőleg más érintett szervek útján, valamint az egyes szervek részvételének és munkájának összehangolása, 6. szaktanácsadás és szakvélemény készítése nemzeti szabványügyi kérdésekben, 7. a nemzeti szabványosítással összefüggő kiadványok összeállítása és kiadása,

32

8. a nemzeti szabványjel használati rendjének kidolgozása és kiadása, 9. a nemzeti szabványosítással összefüggő nemzetközi és európai jelek használati rendjének honosítása és kiadása, 10. a termékek, szolgáltatások nemzeti szabványnak való megfelelőség MSZT tanúsítási rendszerének létrehozása és működtetése, 11. közreműködés a jogszabályban rögzített műszaki követelményeknek és más normatív dokumentumoknak való megfelelőség tanúsításában, 12. MSZT tanúsítási rendszer létrehozása a minőségbiztosítási rendszerek tanúsítására a vonatkozó szabványok szerint, érvényesítve a nemzetközi és az európai tanúsítási szervezetek előírásait, 13. felkérésre közreműködés az Európai Unió irányelvein alapuló magyar jogszabályok előkészítésében, 14. megbízás alapján gondoskodás a közérdekű, különösen az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon, az emberi környezet, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló jogszabályokhoz kapcsolódó, illetve jogszabályok által hivatkozott nemzeti szabványok kidolgozásáról illetve kiadásáról, 15. véleménynyilvánításával közreműködés a nemzetközi és az európai kötelezettségeken alapuló - a nemzeti szabványosítással összefüggő jogszabály előkészítésében, 16. közreműködés a nemzeti szabványosítással összefüggő ismeretek oktatásában, a tananyagok tematikájának kidolgozásában, a képzési anyagok előállításában, valamint iskolarendszeren kívüli szakképzés végzése, 17. a nemzeti szabványügyi szakértőkre meghatározása és a szakértői igazolványok kiadása,

vonatkozó

feltételek

18. információs és dokumentációs központjában a nemzeti, nemzetközi és európai szabványok, előszabványok és szabványtervezetek, valamint a magyar gazdaság számára jelentős külföldi szabványügyi szervezetek dokumentumainak gyűjtése és rendszerezése, a visszavont szabványok, szabványdokumentumok és műszaki irányelvek archiválása, 19. az előbbiekben részletezett információk rendelkezésre bocsátása az általa, illetve a nemzetközi és az európai szabványosító szervek által meghatározott díjazás ellenében, 20. gondoskodás a nemzeti szabványok és a nemzeti szabványosítással kapcsolatos kiadványok díjazás ellenében történő forgalmazásáról, illetve terjesztéséről, 21. nyilvántartás vezetése; a) a nemzeti szabványtervezetekről és szabványokról, b) a nemzetközi és az európai szabványtervezetekről és szabványokról, c) az Sztv. 6. § (2) bekezdése szerint hivatkozott nemzeti szabványokról,

33

d) e) f)

a nemzeti szabványügyi szakértőkről, mindazon külföldi normatív dokumentumokról, amelyeket a Szabványügyi Tanács elrendel, mindazon normatív dokumentumokról, amelyekre megbízást kap.

A nyilvántartásba bárki térítésmentesen betekinthet, kérésre az MSZT a nyilvántartásból kivonatot (másolatot) ad, térítés ellenében. 22. mindazon további feladatok ellátása, amelyeket külön törvény, vagy törvény alapján az alapszabály a feladatkörébe utal. 23. az MSZT feladatait a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek előírásainak betartásával végzi. Az MSZT működésének forrásai Az MSZT mint köztestület, a non-profit szervezetek kategóriájába tartozik, ami annyit jelent, hogy nem törekszik nyereség elérésére, bevételeit az alaptevékenységek minél magasabb színvonalú ellátására fordítja. A törvény a 33. §-ban sorolja fel az MSZT működésének forrásait. Az MSZT állami támogatása két forrásból tevődik össze. Adódik egyrészről a nemzetközi együttműködés finanszírozását biztosító központi költségvetési támogatásból, másrészről a nemzeti szabványok kidolgozására vonatkozó kormányzati megbízások ellenértékéből. A nemzetközi együttműködés finanszírozását biztosító központi költségvetési támogatás keretében járul hozzá az állam a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetekben fizetendő tagdíjakhoz; a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek munkájában való részvétel, képviselet költségeihez, beleértve a nemzetközi titkárságok működtetésének költségeit; a nemzetközi és az európai szervezetek Magyarországon megrendezett üléseinek költségeihez; a szabványinformáció keretében beszerzett számítástechnikai adatbázisok, szakkönyvek megvásárlásának költségeihez. Az egyes minisztériumok elsősorban az európai direktívák honosításával általuk megalkotott jogszabályokhoz rendelik meg az MSZT-től a harmonizált európai szabványok bevezetését. Csökkenő számban nem európai szabványok kidolgozására is kap az MSZT megbízást. Az MSZT működésének forrásaként jelentkezik a tagok részéről befizetett tagdíj. Jelenleg mintegy 450 MSZT tag az általa bevallott árbevétel függvényében különböző kategóriák szerint fizet, 25-500 E Ft-ig terjedő tagdíjat. A tagdíjak egy részével azonban a befizető szervezet saját maga rendelkezhet olyan módon, hogy igénybe veszi az MSZT által nyújtott kedvezményeket. A működési források között jelentős tétel a nemzeti szabványok és egyéb kiadványok értékesítésekből befolyó bevétel. Növekvő mértékűek az MSZT

34

szolgáltatásaiért fizetett különböző díjazások, pl. a számítástechnikai termékek (digitalizált szabványokat tartalmazó tematikus összeállítások CD lemezen) árbevétele, a tanúsítási és az oktatási tevékenység bevételei.

IV.3. Részvételi lehetőségek az MSZT munkájában Tagsági jogviszony létesítése az MSZT-ben A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 15. §-a értelmében az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, amely az alapszabályt magára nézve kötelezőnek elfogadja és a nemzeti szabványosítás célkitűzéseit, intézkedéseit támogatni kívánja. A törvény rendelkezéseiből kitűnően, nem lehetnek az MSZT tagjai természetes személyek. Az MSZT munkájába azonban tanácsnokként ők is bevonhatók. Az egyéni vállalkozók értelemszerűen tagjai lehetnek az MSZT-nek, a Ptk. ugyanis őket gazdálkodó szervezetnek tekinti. A gazdálkodó szervezeteken kívül bármilyen jogi személyiséggel rendelkező egyéb szervezet is beléphet az MSZT-be. A belépés kezdeményezése a felvételi kérelem kitöltésével történik, amely tartalmazza azt a nyilatkozatot, hogy a belépő az MSZT alapszabályát magára nézve kötelezőnek elfogadja. Az MSZT tagok száma 450 körül van. A tagok tagdíjat kötelesek fizetni. A Szabványügyi Tanács vonatkozó határozata szerint a tagdíj alapja a jelentkező szervezet éves nettó árbevétele vagy éves költségvetésének nagysága. A szükséges adatok szolgáltatása önbevallás útján történik, a Testület erről igazolást nem kér. A tagdíj mértékét különböző kategóriák (I. - VII.) írják elő. Az I. kategóriába a 10 M Ft árbevétel alatti szervezetek, a legfelső kategóriába az 50.000 M Ft feletti árbevétellel rendelkező szervezetek tartoznak. A éves tagdíj 25 E Ft-nál kezdődik, kategóriánként emelkedik és 500 E Ft-ban van maximálva. Az állami költségvetési szervek tagdíját a Szabványügyi Tanács egységesen évi 25 E Ftban állapította meg. A tagdíj befizetése minden év első félévében esedékes. A tagok jogai A tagdíj befizetése együtt jár a következő jogosultságok megszerzésével.

35

ƒ ƒ

ƒ ƒ ƒ

Részvétel az MSZT közgyűlésén, szervezetenként egy szavazati joggal. Általános informáltság az MSZT tevékenységéről, ami a közgyűlési dokumentumok és a havi rendszerességgel megjelenő MSZT folyóirat térítésmentes rendelkezésre bocsátását jelenti. Választhatóság az MSZT szervezeteibe. Korlátlan részvétel a nemzeti szabványosító műszaki bizottságok munkájában. A Szabványügyi Tanács által meghatározott kedvezmények igénybevétele. A tagok kedvezményei

A Szabványügyi Tanács a tagdíjrendszerrel együtt megállapította a tagokat megillető kedvezmények rendszerét is és a kedvezményeket a lehetőségek függvényében folyamatosan bővíti. Jelenleg a tagok a következő kedvezményekkel élhetnek. ƒ A szabványkidolgozásra vonatkozó megbízásaiknál az ellenértékbe betudhatják a már megfizetett tagdíj meghatározott részét. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a tagnak az európai vagy a nemzetközi szabványosító szervezetek szakbizottságainak ülésén kell a saját költségén részt vennie. A költségek egy része ebben az esetben is a tagdíjba beszámítható. Ez a típusú kedvezmény - az egyes tagdíj kategóriáknak megfelelően - 5 E Ft-tól 325 E Ft-ig terjed, progresszíven emelkedő. Ha a szabványkidolgozás és az utazás kedvezményeinek igénybevétele után a felhasználható kedvezménykeret arra még nyújt fedezetet, az MSZT oktatási és tanúsítási szolgáltatásai ellenértékének 10 %-a további kedvezményként a keret terhére elszámolható. Más célra ez a kedvezmény nem vehető igénybe és a fel nem használt kedvezmény a következő évre sem vihető át. ƒ

ƒ

A kedvezmény egy másik formája, hogy térítésmentesen vehetik igénybe a Testület könyvtári szolgáltatásait. Ennek érdekében a szervezet nevével és sorszámával ellátott belépő kártyát kapnak. Valamennyi tag 10 % engedményt kap a Szabványboltban történő vásárlások alkalmával a szabványok és az MSZT kiadványok árából, a témafigyelés és a szakértői szolgáltatások díjából.

A tagok az MSZT meghatározott rendezvényeit külön meghívó alapján ingyen látogathatják.

36

Részvétel az MSZT nemzeti szabványosító műszaki bizottságaiban Az MSZT tagjait megillető legfontosabb jogosultság a részvétel a nemzeti szabványosítás szakmai feladataiban, amely a műszaki bizottságokon keresztül történik. A Szabványügyi Tanács vonatkozó határozata értelmében a műszaki bizottság tagja csak MSZT tag lehet. Bármely MSZT tag azonban tetszése szerint vehet részt tevékenységének és az érdekeltségének megfelelő számú műszaki bizottságban. A műszaki bizottságok létrehozását a Szabványügyi Tanácsnak kell jóváhagynia. Az új bizottság létrehozását bárki kezdeményezheti az ügyvezető igazgatóhoz benyújtott írásbeli javaslatban. A műszaki bizottság létrehozásának szándékát meg kell hirdetni a Szabványügyi Közlönyben azzal a felhívással, hogy további szervezetek nyilatkozhassanak részvételi szándékukról. A műszaki bizottságok működésének intenzitása nagyon eltérő, vannak a szakterületet aktívan gondozó bizottságok és vannak olyanok is, amelyek keveset üléseznek. Az aktív bizottságokban a bizottsági tagok száma 8-10 között van, tekintettel arra, hogy egy-egy MSZT tagszervezet több bizottság működésében is érdekelt. A műszaki bizottsági munka fontos, mert a bizottságok szakmai tevékenysége kapcsolódik a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek meghirdetett műszaki bizottsági rendszeréhez, a hazai bizottságok ezeknek a bizottságoknak a tükörbizottságai, valamilyen módon lefedik a nemzetközi és európai szakbizottságok szakterületeit (egy magyar bizottság több szakterületet is felvállalhat). A műszaki bizottságok a szabványosítási, szakmai munka alapegységei, hazai műhelyei. A műszaki bizottságok működésük rendjét a rendelkezésre bocsátott irányelvek alapján saját maguk határozzák meg, maguk választják elnöküket, hagyják jóvá programjukat és pénzügyi tervüket Jól jellemzi a műszaki bizottságok szerteágazó feladatait a számukra kiadott irányelv vonatkozó része. Ennek megfelelően a bizottságok az alábbi teendőket látják el: ƒ

ƒ ƒ

Az európai és a nemzetközi szabványosítási szervezetek azon műszaki bizottságainak pontos meghatározása, amelyek magyar tükörbizottságaként működik. Az elnök megválasztása és felmentése. A nemzeti szabványosítás távlati és éves programjának összeállítása, figyelembe véve az európai és a nemzetközi szabványosít szervezetek munkáját, a hazai jogalkotás, a nemzetgazdaság szereplőinek igényeit.

37

ƒ ƒ ƒ ƒ

ƒ

ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

ƒ

Szakterületén a nemzeti szabványok kidolgozása, egyeztetése és jóváhagyásra való előkészítése. A nemzeti szabványok módosításának és visszavonásának szakmai előkészítése. A nemzeti szabványosítás módszertanának érvényesítése a szabványosítás során. Javaslatok kidolgozása a módszertani eljárások tökéletesítésére, összhangban az európai és a nemzetközi szabványosítás módszertani szabályaival. A nemzetközi és az európai szabványosító szervezetek munkájának figyelembevételével a bizottság európai, illetve nemzetközi munkatervének összeállítása, egyeztetése és e szerint részvétel az európai és a nemzetközi szabványosításban. A szabványosításba bevonandó szakértői kör kiválasztása. Véleményezés a bizottság munkájával összefüggő további műszaki szabályozási kérdésekben. Együttműködés más szabványosítási műszaki bizottságokkal, illetve albizottságokkal. Közreműködés és állásfoglalás kialakítása a nemzeti szabványosítást érintő kérdésekben. Az érvényes magyar nemzeti szabványok rendszeres felülvizsgálata a műszaki fejlődés figyelembevételével. A nemzeti szabványok korszerűsítésének, módosításának, helyesbítésének vagy visszavonásának kezdeményezése. A szabványosítási feladatok (hazai, európai és nemzetközi) által igényelt anyagi források felkutatása és megteremtése.

A bizottságok a titkár személyén keresztül kapcsolódnak az MSZT más szervezeti egységeihez. A titkár gondoskodik a bizottságok működésének dokumentálásáról, levelezésükről, határozataik, észrevételeik, jelentéseik továbbításáról, a működésükhöz szükséges információk rendelkezésre bocsátásáról. A bizottság üléseit az elnök vezeti, ő bízza meg az albizottságok, munkacsoportok vezetőit, ellátja a bizottság szakmai képviseletét. Az egyes műszaki bizottságok tevékenységének koordinálására egy-egy nagyobb szakterületen programbizottság, a programbizottságok és műszaki bizottságok munkájának összehangolására nemzeti szakmai bizottság is létrehozható. Igen fontos szabály az, hogy szakmai kérdésekben a műszaki bizottságok teljesen önállóak, a nemzeti szakmai bizottságokkal és a programbizottságokkal alá-, fölérendeltségi viszonyban nincsenek és az MSZT egyéb szervei sem adhatnak részükre utasításokat.

38

A fentiekből látható, hogy amennyiben a gazdaság szereplői arról döntenek, hogy az MSZT-be belépjenek, tág teret kapnak arra, hogy a tevékenységi körük szerint illetékes magyar műszaki bizottság munkájában részt vállalva közvetlenül kapcsolódjanak a nemzetközi és az európai szabványosításhoz, képviselve hazánkat ezeknek a bizottságoknak az ülésein.

IV.4. Az MSZT részvétele a nemzetközi és az európai szabványosításban Nemzetközi Szabványügyi Szervet (ISO) Az MSZT - létrejöttéig elődei, az MSZH és az MSZI - az ISO munkájában annak megalakulásától (1947) kezdve folyamatosan részt vesznek illetve részt vettek. Az ISO több mint 200 működő műszaki bizottsága közül több mint egynegyedében van aktív magyar részvétel (P-tagság). Az MSZT rendszeresen szervez üléseket Magyarországon az ISO műszaki bizottságai, albizottságai és munkacsoportjai részére, ellátja továbbá az ISO/TC 34 "Élelmezési termékek" műszaki bizottság és az ISO/TC 34/SC 4 "Gabonák és hüvelyesek" albizottság titkársági teendőit. Az MSZT részt vesz az ISO fogyasztóvédelemmel foglalkozó bizottsága, a COPOLCO munkájában, amely bizottság feladata, hogy fogyasztói szempontból kellő fogyasztói részvétellel végezze a szabványosítási munka fejlesztését a különböző műszaki területeken. Az MSZT az ISO megfelelőség értékeléssel foglalkozó bizottságának (CASCO) munkájában is részt vesz. Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) A magyar képviseletet az IEC-ben is az MSZT látja el. A magyar részvétel gyakorlatilag az IEC megalakulása (1906) óta folyamatos és jelentős mértékben támaszkodik az ipari szakemberek szakértelmére. Az IEC több mint 100 műszaki bizottsága közül több mint felében van aktív magyar részvétel (Ptagság). Az MSZT az IEC műszaki bizottságainak, albizottságainak üléseit is szervezi Magyarországon. Az IEC műszaki bizottságai közül az MSZT adja a mérőműszerekkel foglalkozó IEC/TC 13 - "Villamos fogyasztásmérők és terhelésszabályozó műszerek" bizottság titkárságát. Az MSZT részvétele az európai szabványosításban

39

Az MSZT 2003. január 1-jével vált mindhárom európai szabványügyi szervezet – beleértve az EU csatlakozás szempontjából fontos CEN/CENELEC – teljes jogú tagjává. A Testületnek teljesítenie kell a CEN/CENELEC belső szabályzataiban előírt kötelezettségeket, különösen az alábbiakat: Az európai szabványok bevezetése A CEN/CENELEC szabályzataiból adódó kötelezettség valamennyi európai szabvány megadott határidőn belüli (általában 6 hónap) bevezetése, a szavazási rend kialakítása. Legfontosabb a műszaki tartalmú jogi szabályozáshoz, az élet, az egészség, a vagyon, a környezet védelméhez és a biztonsághoz kapcsolódó európai direktívákon alapuló jogszabályok megfelelő alkalmazását elősegítő „harmonizált szabványok” folyamatos bevezetése a nemzeti szabványrendszerbe. A kötelezettség azonban nem csak ezekre, hanem valamennyi európai szabványra kiterjed. Az európai műszaki bizottságok (TC) munkájában való részvétel A CEN/CENELEC illetékes műszaki bizottságai alapvetően évi mintegy 1200-1500 db európai szabványt (EN) dolgoznak ki, amelyek előkészítésében az MSZT-nek is közre kell működni. Meg kell határozni, hogy melyek azok a nemzetgazdaság szempontjából fontos területek, ahol aktívan részt kell venni a CEN/CENELEC megfelelő műszaki bizottságainak a munkájában. Ezeken a területeken meg kell szervezni az MSZT illetékes műszaki bizottságán (tükörbizottságán) keresztül a részvétel feltételeit. Fontos feladat a hazai vállalkozások érdekeinek képviselete, a magyar álláspont egyeztetése, az üléseken a magyar érdekek érvényesítése. A munkában olyan szakértők vehetnek részt, akik megfelelő nyelvtudással rendelkeznek, képesek a dokumentumok érdemi véleményezésére, szakmai vitákban való részvételre, a magyar érdekek hatékony képviseletére. CEN, CENELEC, TC titkárságok működtetése A CEN-ben és a CENELEC-ben mintegy 350 műszaki bizottság működik. A Bizottságokat a tagországok nemzeti szabványosítási szervezetei megosztva működtetik. A titkárságoknak a vitele előnyökkel jár, befolyást lehet így

40

gyakorolni egy-egy szakterület szabványosítására. Célszerű valamelyik titkárság működtetését vállalni, olyan szakterületet választani, amit a magyar gazdaság érdekei, illetve a magyar szabványosítás hagyományai indokolnak. CEN, CENELEC műszaki bizottságok (TC), albizottságok (SC), munkacsoportok (WG) ülések szervezése Magyarországon Mivel az érdemi szakmai munka a különböző műszaki bizottságokban, albizottságokban, munkacsoportokban folyik, elvárás a tag részéről, hogy bizonyos üléseknek házigazdája legyen, ezek szervezésében az MSZT tagok segítséget nyújthatnak. A magyar szabványosítást az a megtiszteltetés érte, hogy 2005-ben megrendezheti a CEN/CENELEC közös éves közgyűlését. Közreműködés notifikációs eljárásokban A CEN/CENELEC belső szabályzat előírja a tag számára, hogy az európai szabványosítási notifikációs eljárásokban részt vegyen. A notifikációs tevékenység egyrészről adatszolgáltatást jelent a CEN/CENELEC felé az önálló indíttatású magyar nemzeti szabványokról, másrészt a minisztériumok felé a szabványosításról jogilag szabályozott területeken, harmadsorban véleményezést és javaslattételt olyan bejelentések esetében, amelyek a szabványosításon túl jogi szabályozási kérdéseket is érintenek.

41

V. A szabványok szerepe a műszaki jogalkotásban Európában és hazánkban V.1. A jogszabályok és a szabványok kapcsolata Valamikor a kereskedelem legfőbb akadályát a vámrendszer jelentette: ez volt a nemzeti gazdaság védelmének legfőbb eszköze. Miután az egyre erőteljesebben fejlődő világpiac az ilyen jellegű akadályok jelentős részét megszüntette, előtérbe kerültek a műszaki akadályok, amelyeket elsősorban a jogszabályok, másodsorban a szabványok támasztanak. A szabványok kisebb veszélyt jelentenek a nemzetközi kereskedelemben, mint a jogszabályok, mert amióta nemzetközi szabványügyi szervezetek munkálkodnak a műszaki jellemzők és követelmények egységesítésén, sokkal több eredmény mutatkozik a nemzeti szabványok összehangolására, mint a jogszabályok egymáshoz való közeledésére. A szabványok általánosan elismert pártatlansága és műszaki hasznossága tette lehetővé annak a már említett törekvésnek a megvalósulását, hogy a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása érdekében a műszaki egységesítés ne jogszabályok, hanem szabványok útján valósuljon meg. Volt azonban egy további ok is, amely ennek a fejlődésnek kedvezett. A huszadik század közepére a technika területén olyan mértékű fejlődés ment végbe, oly gyorsan fejlődtek ki új iparágak, olyan bonyolult berendezések jelentek meg, és ezek olyan sok szempont együttes mérlegelését tették szükségessé (amelyek sok esetben szabályozást és egységesítést igényeltek), hogy ezt a fejlődést a jogi szabályozás csak nehezen tudta követni. Azt kellett mérlegelni, hogy az egyre sokasodó műszaki jogszabályokból nem lehetne-e egy részt áttenni a szabványosítás területére. Az alapgondolat az volt, hogy a jogszabályokban elegendő lenne a legfontosabb követelményeket - esetleg valamilyen általános fogalmazásban rögzíteni, míg a részletek szabványokban jelenhetnének meg, amelyekre a jogszabályban hivatkozni lehetne. Ezt a gondolatot a maga teljességében európai szinten az ún. "új megközelítés" koncepciója valósítja meg, amiről később részletesen lesz szó. A szabványokra való hivatkozásnak sokféle módja lehetséges, és ezek közül bármelyik alkalmas lehet arra, hogy a szabályozás jelentős részét áttegye a szabványosítás területére, ha van olyan intézmény, amely képes arra, hogy ezt a feladatot ellássa.

42

A hivatkozás módozatai a következők lehetnek: - dátummal ellátott (merev) hivatkozás egy konkrét szabványra: ilyenkor a hivatkozás tartalmazza a szabvány azonosító jelzetét a kibocsátás évével együtt vagy a kiadás számát (pl. "az ISO 9001:2000 szerint"); - dátum nélküli (rugalmas) hivatkozás: ugyanaz, mint az előbbi, de a kiadás éve nélkül (pl. "az ISO 9001 szerint"); - általános hivatkozás: hivatkozás a konkrét szabvány megjelölése nélkül (pl. "a minőségirányítás követelményeinek nemzetközi szabványa szerint"). Ha egy jogszabály a merev hivatkozás módszerét alkalmazza, akkor a szabvány korszerűsítésének és a jogszabály módosításának egyidejűleg kell történnie, mert különben félő, hogy a szabvány korszerűsítése után a jogszabály már nem a technika mindenkori állásának megfelelő megoldást fogja előírni. Ha a jogszabály a rugalmas hivatkozás módszerét alkalmazza, akkor a szabvány korszerűsítésekor a jogszabály minden módosítás nélkül, automatikusan a mindenkori korszerű megoldást írja elő. Hasonló a helyzet az általános hivatkozás esetén is, anélkül azonban, hogy a jogszabály megjelölné a szóban forgó tárgyra vonatkozó szabványt, és így az alkalmazó feladatává teszi annak megfontolását, hogy milyen szabványokat kell kielégítenie. Mindhárom lehetőséget kétféle módon lehet megvalósítani: - kizárólagos hivatkozás: ilyenkor az egyedül elfogadható megoldás az, amelyet a szabvány tartalmaz; - példaként való hivatkozás: a hivatkozott szabvány csak példa a lehetséges, alkalmazható megoldásokra. A kizárólagos hivatkozás módszerének alkalmazásakor a hivatkozott szabvány tulajdonképpen a jogszabály részévé válik, vagyis a jogszabály előírja az eredetileg önkéntes szabvány kötelező alkalmazását. A példaként való hivatkozás lehetőséget ad a gyártónak arra, hogy kövesse a technika fejlődését, ha igazolni tudja, hogy az általa választott megoldás kielégíti a jogszabály követelményeit. Az Európai Direktívák a szabványokra való hivatkozás háromféle módszere közül az általános hivatkozás módszerét alkalmazzák (nem tüntetik fel a tárgyra vonatkozó szabványok azonosító jelzetét), és a kétféle alkalmazási mód közül a példaként való hivatkozást alkalmazzák, tehát megengedik más megoldás alkalmazását is, ha az a jogszabályt (a direktívát) kielégíti.

43

V.2. A jogi szabályozás és a szabványosítás kapcsolata az Európai Unióban Jogszabályok összehangolása Az európai műszaki szabályozás területén fokozatosan alakult ki az optimális megoldás, hogy hogyan lehet egységes rendszerré kovácsolni az egyes országok eltérő előírásait. Az EU a meglévő jogszabályok összehangolása céljából ún. direktívák kiadását határozta el, azzal, hogy ezek tartalmát a tagországoknak át kell venniük saját jogszabályrendszerükbe, és a velük ellentétes jogszabályokat hatálytalanítaniuk kell. Ez a direktívák százainak kiadását eredményezte, a szabályozás szinte áttekinthetetlenné vált, miközben a jogszabályok tekintélyes része még mindig összehangolatlan volt. Szabványok összehangolása A szabványok összehangolása nemzetközi méretekben már régóta folyt a nemzetközi szabványügyi szervezetek munkáin keresztül, de ez a tevékenység lassú volt, nem mindig ölelte fel az Európai Közösség igényeit, és főleg nem eredményezett bevezetési kötelezettséget. Ezért volt szükség külön európai szabványügyi szervezetekre, amelyek szabványait a tagországok kötelesek szó szerint bevezetni nemzeti szabványrendszerükbe. Az európai szabványügyi szervezeteket az Európai Közösség az Európai Szabadkereskedelmi Társulással (EFTA) közösen hozta létre. Az "új megközelítés" koncepciója Annak érdekében, hogy a meglévő jogszabályok összehangolásával kapcsolatos munka a felmerült nehézségek ellenére a kitűzött határidőig elvégezhető legyen, elhatározták, hogy a jogszabályok összehangolását azokra a területekre korlátozzák, amelyek felett a kormányzatoknak feltétlenül felügyeletet kell gyakorolniuk. Ilyen területekként jelölték meg a biztonságot, az egészségvédelmet, a környezetvédelmet és a fogyasztóvédelmet. Ez az elvi döntés azért különösen nagy jelentőségű, mert a tagországok jogszabályai gyakran sok minden mást is szabályoztak, mint a felsorolt szempontokat; ez az elv tehát azt sugallja, hogy a felsoroltakon túlmenő szempontokra ne terjedjen ki jogi szabályozás. Ha például a minőségi mutatók kiválasztását vagy mérési módszereit egységesíteni kell, akkor ezt rá lehet bízni

44

a szabványosításra, hiszen a szabványok nemzetközi szintű egységesítése már eddig is számos területen ért el valóban jelentős eredményeket. Ez az elv a munka mennyiségét jelentősen csökkentette ugyan, de önmagában még nem jelentett kiutat. A biztonsági követelmények rendszere egyes esetekben egymaga is több száz oldalnyi specifikációt eredményezett, és még mindig maradtak olyan követelmények, amelyekre nézve az egyes tagországokban más-más (kötelező) előírások voltak érvényben. Ezért az új megközelítés egy másik alapvető kompromisszummal bővült: a jogszabályok tehát a direktívák is - csak a lényeges követelményekkel foglalkozzanak, a kevésbé lényeges biztonsági követelményekre pedig szabványokat kell kidolgozni. Eleinte úgy gondolták, hogy az ilyen szabványokra a jogszabályok hivatkozni fognak, és ezáltal ezek a szabványok közvetve szintén kötelezővé válnak. Később sikerült megfogalmazni azt az általános elvet, amely a kötelezővé tételt feleslegessé teszi. Kimondták, hogy ha a termék ezeket a szabványokat kielégíti, akkor fel kell tételezni, hogy kielégíti a direktívát; ha más szabvány szerint készül, akkor a gyártónak bizonyítania kell, hogy a termék a direktívának megfelel. Harmonizált szabványok A jogszabályok alkalmazásához szükséges technikai követelményeket tartalmazó európai szabványokat "harmonizált szabványok"-nak nevezik. Ezeket az európai szabványügyi szervezetek a közösség operatív vezető szervének - a Bizottságnak - megrendelése alapján dolgozzák ki. Ezeket a harmonizált (mármint egy-egy direktívához kapcsolódó, tehát vele harmonizált) szabványokat ugyanúgy meghirdetik az Unió hivatalos lapjában, mint magukat a direktívákat. Ez nem jelenti azt, hogy a harmonizált szabványok alkalmazása nemzeti szinten kötelezővé válik. A szabványok e nélkül is messzemenően érvényesülnek. A szabványok nem kötelező jellege azért nem okoz problémát, mert a közmegegyezés, tehát az önkéntesség érvényesülése maga is jól biztosítja a szabvány alkalmazását, ugyanakkor azért fontos az önkéntesség, hogy a technika fejlődését ne akadályozhassa egy szabvány valamely előírása, ha az időközben elavulttá válik. Ha ugyanis a műszaki fejlődés jobb megoldásokat is lehetővé tesz, mint amelyeket a szabvány elismer, a gyártót ne akadályozza semmi ennek alkalmazásában. Az új megközelítés elvének elfogadása óta több mint húsz direktíva készült, köztük olyan témákban, mint nyomástartó edények, gyermekjátékok, gépipari termékek, gázkészülékek, felvonók, építészet stb., de ezek mindenütt csak a biztonsági és hasonló követelményekre terjednek ki, és ezeket is néhány kivételtől eltekintve - csak általánosságban fogalmazzák meg.

45

Az egyes tagországokban egyre kevesebb olyan "tisztán nemzeti" szabvány készül, amely nem európai (vagy nemzetközi) szabványt vesz át. Ezt többek között az is magyarázza, hogy az áruk szabad mozgásának elvét megerősítette az Európai Bíróságnak egy vitás ügyben hozott következő döntése: "A Közösség egyik országában jogszerűen forgalomba hozott terméket más országok piacairól nem lehet kitiltani azon az alapon, hogy az nem felel meg az illető ország nemzeti szabványainak." A tagországok tehát továbbra is kiadhatnak, vagy érvényben tarthatnak olyan szabványokat is, amelyek a direktívákon és/vagy az európai szabványokon túlmenő, például a helyi szokásoknak vagy hagyományoknak megfelelő előírásokat is tartalmaznak, de ezek az importot nem korlátozhatják.

V.3. Az európai szabványok szerepe a hazai jogharmonizációban A Magyar Köztársaság az Európai Unióval 1994-ben kötött Társulási Megállapodásban és további egyéb jogszabályokban, kormányprogramokban, határozatokban vállalta a műszaki szabályozási rendszerek közelítését az európai normákhoz. Ez az európai direktívák honosítása mellett magában foglalta az európai szabványok kiindulásként 80%-ának, majd teljes körének bevezetését a nemzeti szabványrendszerbe, továbbá az önkéntes szabványalkalmazás elvének szigorú betartását. Magyarország csak akkor válhatott az EU tagjává, amikor ezen a területen a teljes harmonizáció megvalósult. A folyamatról menet közben – az éves országjelentésekben és auditorbizottságok előtt - is be kellett számolni, a szükséges korrekciókat végre kellett hajtani. A kötelező szabványok magas számarányát hazánkban 2000-2001-ben, az Európai Unió által kiküldött CEN/CENELEC felvételi kérelmünket vizsgáló bizottság auditorai is kifogásolták. A kötelezővé tétel általában idegen a szabványosítás szellemétől, és különösen az európai szabványosítástól, a következők miatt: ƒ

ƒ

Ellenkezik a szabványosítás egyik legfontosabb alapelvével, az önkéntességgel, amely alapelv értelemszerűen megjelenik a nemzeti szabványosításról szóló hazai törvényben és az MSZT működési szabályaiban is. A kötelezővé tett szabványok a kereskedelem műszaki akadályát képezik. A külkereskedelemben zavarokat okoz, ha a szabvány az egyik országban kötelezővé van téve, a másik országban nincs, így a piac szereplői számára a gazdasági szabályozók nem egységesek,

46

ƒ

ƒ

mivel a hazai és a külső piacokra történő gyártás során a vizsgálati, értékesítési feltételek különbözőek. A kötelezővé tett szabvány akadályozza az áruk szabad mozgását, ami az Unió egyik alapszerződésében, a Római Szerződésben lefektetett alapelve. A kötelező szabvány gátolja a műszaki fejlődést, megmerevíti a szabályozást, akadályozza az olcsóbb, gazdaságosabb technikai megoldások takarékosabb gyártási, eljárási módok bevezetésére irányuló törekvéseket.

Menet közben sikerült ezt a kérdést megoldani a szabványokra vonatkozó szerzői jogi védelem megteremtésével együtt. A 2002. január 1-jétől hatályos 2001. évi CXII. törvény olyan formában módosította a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdését, hogy általános jelleggel kimondta, miszerint „a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes”. A módosítás hatályon kívül helyezte a törvény rendelkezését, miszerint jogszabály nemzeti szabványt kötelezően alkalmazandónak nyilváníthat. Az Sztv. 6. § (2) bekezdése szerint viszont „műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesüljenek”. A törvénymódosításhoz kapcsolódva jelent meg a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásának megszüntetéséről szóló 2283/2001. (X. 5.) Kormányhatározat, amely arra hívta fel az érintett minisztereket, hogy intézkedjenek az általuk korábban jogszabállyal kötelezővé tett szabványok kötelező jellegének a megszüntetéséről. A felhívás arra is kiterjedt, hogy a miniszterek a kötelezővé tett szabványok helyett miniszteri rendelet kiadásával gondoskodjanak a szükséges szabályozásról, amelyben a nemzeti szabványokra való hivatkozás csak a közösségi irányelvekben alkalmazott módon történhet. A szabványosításról szóló törvény módosításával hazánk is átvette és előírta a műszaki szabályozásban az „Új Megközelítés” alkalmazását. Az „Új Megközelítés” elve alapján álló szabályozás szerint a jogszabályok csak az alapvető biztonsági követelményeket írják elő, a megvalósítás módját az ún. harmonizált szabványokra bízzák, amelyeket az MSZT kivétel nélkül bevezetett a nemzeti szabványrendszerünkbe. A harmonizált jelző mutatja, hogy a jogszabály és a szabvány között már a megalkotás szintjén megteremtették az összhangot. Amennyiben a szabványt „önkéntesen” alkalmazó betartja az ott rögzített követelményeket, terméke, eljárása meg fog felelni a jogszabályi előírásoknak. Ha az alkalmazó választási szabadságával élve a szabványtól eltérő megoldást választ, ezt minden további nélkül megteheti, de viselni kénytelen annak költségeit, hogy igazolja terméke, eljárása jogszabálynak való megfelelőségét.

47

A szabályozás logikája olyan, hogy a szabványalkalmazó szinte automatikusan választja a műszakilag legmegfelelőbb, költségkímélő szabványos megoldást, amely számára kézen fekvő, ha meg akar felelni a jogszabályi követelményeknek. Nincs szükség a szabvány kötelezővé tételére, mivel a szabvány előírásainak érvényesülése nem külső kötelezettségen, hanem önkéntes jogkövetés folytán, saját meggyőződésen alapul, ami gazdasági előnyökkel is jár. Aki a szabványt alkalmazza, az bízhat abban, hogy a jogszabály által megkívánt módon jár el, a szabványtól eltérő egyéb, költségesebb, bár jogilag ugyancsak megengedett eljárásokkal szemben.

48

VI. A szabványok alkalmazásának előnyei VI.1. A szabványok szerepe a gazdaságban Mint ismeretes az „új megközelítésű irányelvek” nem tartalmaznak információt arra vonatkozóan, hogy az alapvető jogszabályi követelményeknek hogyan kell, vagy lehet megfelelni. Másrészről, nem kell kitalálni új mechanizmust, hogy egyetértés alakuljon ki a biztonságos és helyes eljárásokról, a közös műszaki munka és egyeztetés eredményeinek terjesztéséről. A szabványosítás és a szabványok jelenlétükkel évek óta megfelelő megoldásokkal szolgálnak. A szabványosítás kulcsszerepet tölt be a gazdasági kapcsolatok kialakításában, mivel azokat alkalmazzák mind az iparban, mind a gazdasági, illetve hivatkozási alapként a társadalmi kapcsolatokban. A szabványok hozzájárulnak az áruk (és szolgáltatások) szabad áramlásához és jelentékeny megtakarítást tesznek lehetővé a gazdálkodók számára. A szabványosítás a megfelelőség értékelési folyamatok alapjául is szolgál, amelyek lehetővé teszik, hogy a termékek a legjobb feltételek mellett jussanak a piacra mind a gyártó, mind a fogyasztó szempontjait figyelembe véve. Szintén fontos hangsúlyozni, hogy – az egységes piac igényeinek megfelelően - az európai szabványok fokozatosan helyettesítik, kiváltják a nemzeti szabványokat. Az „új megközelítésű” irányelvek előírják az alapvető követelményeket a szóban forgó területre. A harmonizált szabványok részletes specifikációkat (előírásokat) tartalmaznak a célok vonatkozásában figyelembe véve az alapvető követelmények gyakorlati kielégítését. A szabványok, köztük a harmonizált szabványok alkalmazása önkéntes.

VI.2. Mik a szabványok alkalmazásának előnyei a vállalkozók számára? A szabványok egy vállalkozás életében úgy a belső, mint a külső kapcsolatokban éreztetik szervező szerepüket és hatásukat. A vállalkozás keretei között:

49

A vállalkozásoknak nem kell saját maguknak új eljárásokat, módszereket kifejleszteniük, hanem a már jól elgondolt, meglévő (szabványokban lefektetett) megoldásokat lehet alkalmazni; A vállalkozás saját működését összhangba hozhatja az általánosan elfogadottal, ezáltal az együttműködés egyszerűbb, hatékonyabb munkavégzés lehetséges a már bejáratott módszerekkel, ugyanannak a megoldásnak ismételt alkalmazásával; Az irányítás a minőség és a biztonság területén kritériumként, általánosan elismert követelmények alkalmazása lehetséges. Külső kapcsolatokban: Képes a termékeit a piacon értékesíteni, mivel azok megfelelnek azoknak a szabványokban lefektetett követelményeknek, amelyek fontosak az adott piacon (és megfelelnek a törvényi követelményeknek is). Sikeres lesz termékével, mivel azok kielégítik a fogyasztói kívánalmakat, bizalmat ébreszt a fogyasztókban, mert a termék (és/vagy a termelési módszer) megfelel az elvárt követelményeknek.

VI.3. Mik a szabványok használatának előnyei a gazdasági és piaci kapcsolatokban? A szabványok alkalmazásának gazdasági előnyei különböző, de egymással összefüggő csoportosításban vizsgálhatók. a) Költségtakarékosság, hatékonyságnövelés ƒ

Csökkenthető tranzakciós költségek.

Azok a termékek, amelyek következetesen megfelelnek valamely szabványoknak, képesek a minőséget és a megbízhatóságot igazolni. Ez bizalmat ébreszt az adott termékek iránt. Ha valaki megvásárol magának egy alkatrészt, terméket vagy megrendel egy szolgáltatást, a vásárlónak elegendő a szabványra hivatkoznia, ami gazdaságosabb, mint megvizsgálnia különböző beszállítóktól beérkező specifikációkat vagy különböző vizsgálatoknak alávetni a terméket vagy szolgáltatást. A szabványok szerepe többek között, hogy egyszerűsítsék az összetevőkre vonatkozó előírásokat, csökkentsék a választási kényszert a megtakarítás érdekében, csökkentsék a raktározási szükségleteket és tegyék lehetővé az egyszerűbb karbantartást és a könnyebb ellátást. ƒ

Termék/folyamat együttműködő-képesség javítása

50

A szabványokat növekvő mértékben egy teljes rendszerre vagy folyamatra fejlesztik ki, lehetővé téve azt, hogy az összes résztvevő/alkotó folyamatosan együtt dolgozzon. Ennek klasszikus példája a számítógépek területe, amelyeket szabvány szerint terveztek és gyártottak, és ezáltal legalább az alapszintű együttműködés biztosított más gyártók termékeivel. Ezzel kiküszöbölhető a termék újratervezése egy új rendszer esetén, amellyel együtt kell dolgoznia. Ha az együttműködő szabványokat alkalmazzuk, akkor a termék potenciális piaca megnő, ezáltal megnövekszik a nagyságrendi megtakarításból adódó haszon. Az összekapcsolható szabványok azokat az eseteket fedik le, amikor egy termék alkalmazása attól függ, hogy mennyire illeszthető a termék a rendszer többi részéhez. ƒ

Alkalmazkodóképesség a beszállítói láncban;

Azoknak a gyártóknak, amelyek termékei a szabványoknak megfelelnek, nagyobb lehetőségük van arra, hogy beszállítók legyenek és így hasznuk lesz a csökkenő költségekből, amely a beszállítói versenyből és a nagyságrendi megtakarításból adódik. ƒ

A legjobb gyakorlati és irányítási rendszerek igénybevétele

A folyamat szabványok és az irányítási rendszerek a legjobb gyakorlatot kodifikálják, képessé teszik ezáltal a szervezetet arra, hogy az irányításban használja/alkalmazza a szakértők tudását és tapasztalatát, ahelyett, hogy a bizonytalan saját eljárások kidolgozására időt, pénzt vesztegessen. Ehelyett igénybe veszik a szakértők megoldásait, akik hasonló kihívásokkal már sokszor találkoztak. A végrehajtás fejlesztése és a költségcsökkentés érdekében a folyamatszabványok segítenek a kommunikációban és a legjobb gyakorlat elterjesztésében. ƒ

Részvétel a termék életciklus irányításában

Egy új termék életciklusa annak megtervezésével kezdődik, majd a piaci bevezetés és elfogadás, növekedés, teljes kifejlődés után végső soron a hanyatlással ér véget. Kiindulásképpen az intellektuális/szellemi tulajdon védelme a legfontosabb a szervezet számára, amikor az új termék hasznosíthatóságát kutatja. Mivel a termék a nagyobb piaci jóváhagyást és elfogadást keresi, a szabványok alkalmazása még inkább a stratégia fontos részévé válik, együtt jár a költségek csökkentésével. ƒ

Befolyás a technológiai változásokra

A folyamatosan fejlődő iparágakban, amelyeket a folyamatos innováció és a technológia fejlődése jellemez, szükség van a szabványok folyamatos

51

fejlesztésére. A szabványok új termékeket határoznak meg, előírják kulcsjellemzőiket az összeférhetőség, a megbízhatóság és a minőség szempontjából és kiegészítő termékek kifejlesztésének alapjául szolgának. b) Piacképesség feltételeinek javítása ƒ

Gyorsítható a piacra jutás sebessége

Ha egy terméket olyan piacra juttatunk be, ahol már elfogadott a szabványok használata, ott gyakrabban és könnyebben elérhető a termék gyorsabb elfogadása is. Egyszerűbb a termék megkülönböztető jellemzőire irányítani a figyelmet, és elérni azt, hogy elfogadják szokatlan, újszerű tulajdonságait, ha a termék megfelel az elfogadott szabványnak. Gyakran a termék értékesíthetősége, piacképessége teljesen attól függ, hogy az összhangban van-e a szabványokkal és a jogszabályi követelményekkel, beleértve az egészségügyi, biztonsági és környezeti szabályokat. Ez különösen kihatással van a nemzetközi piacra jutás esetében, ahol a helyi jogszabályi követelményeknek és/vagy a szabványoknak kell megfelelni mielőtt a terméket a külföldi piacon értékesítenék. ƒ

Új piacok meghódítása

A szabványok segítenek abban, hogy egy új termék tervezését meghatározzuk, biztosítva azt, hogy a piacon meglévő más termékekkel kompatibilis, és segíti az új termék piaci bevezetését. Ismert szabványokkal való összhang segíti továbbá az új termék hírnevének megalapozását. Új piacra történő belépés — akár nemzeti, regionális és/vagy nemzetközi — gyakran függ bizonyos egészségügyi, biztonsági és környezeti kritériumoknak való megfeleléstől, amelyek bizonyításában a szabványok segíthetnek. Ha a szabványokat egyszer bevezették, elősegítik a jövőbeni eladásokat. A beszállítók és az elfogadott szabványok köré épített piac, amely később a szabvány és a technológia további fejlesztésének kiindulópontjául szolgál, hozzáadódik a hosszú élettartamhoz. ƒ

Azonos műszaki feltételek kialakítása a nemzetközi és a regionális piacokon

A piacok egyre növekvő mértékben nemzetköziek, és a világgazdaság globalizációját tükrözik. A regionális és a nemzetközi szabványok hozzájárulhatnak a globalizációhoz azáltal, hogy elősegítik, könnyebbé teszik a nemzetközi piacra való bejutást a vonatkozó szabványoknak való megfelelés révén. Megnövelik a piacra való bejutást/hozzáférést, és megakadályozzák a kereskedelmi korlátok kialakulását annak igazolásával, hogy a helyi

52

követelményeket kielégítik. A harmonizált szabványok megnövelik a vállatok számára annak lehetőségét, hogy nemzetközi szinten adjanak el. c) A jogi szabályozás támogatása ƒ

Költséghatékony szabályozás kialakítása

Sok szabvány kapcsolatba hozható a jogszabályi követelményekkel. A szabványok maguk nem írhatnak elő semmilyen kötelező előírást. Ennek ellenére, a szabályozás lehetővé teszi „a jogszabálynak való megfelelés feltételezését”, ha a termékek bizonyos szabványoknak eleget tesznek. Ez a szabályozást egyszerűbbé, áttekinthetőbbé teszi, miközben lehetővé válik, hogy mind a szabvány, mind az újító termékek bizonyítsák a megfelelőséget. A szabványnak való megfeleléssel igazolhatják a gyártók a saját technológiájuk alkalmasságát. ƒ

Szavatossági költségek csökkentése, követelményeinek elhárítása

termékfelelősség

hátrányos

A biztonsági és más szabványok segítenek igazolni a vásárlónak, hogy a termék biztonságos, megbízható és jó minőségű, akkor is, ha a gyártó és a termék maga ismeretlen a vásárló számára. A szabványoknak hatásuk van a termék hitelességére és elfogadhatóságára. A szabványok közös nyelvként szolgálnak a vizsgálati és kommunikációs módszerek számára, hogy igazolják a cég elkötelezettségét a egészségügyi, biztonsági és környezeti szabályok iránt. Ha az látszik, hogy a termék összhangban van az elfogadott biztonsági és más szabványokkal, akkor csökkenthető a termékhibák köre és a felelősség mértéke, megelőzhetők a termékfelelősség alapján felmerülő, illetőleg a hibás teljesítésből eredő károk, csökkenthetők a javításra, cserére, kártérítésre fordítandó költségek. ƒ

Veszélyek elhárítása

A szabványok jogi pozíciójára utal az, hogy direkt vagy indirekt módon hivatkoznak rájuk a kereskedelmi leírásokban, szerződésekben és szabályozásban. A vállalatok a szabványok alkalmazása révén csökkenthetik a törvény által lehetővé tett tevékenységek kockázatát, korlátozhatják a hibalehetőségek körét, fokozhatják a biztonságot. ƒ

A működés szabályozottságának segítése

A folyamatszabványok segítenek a szervezetnek meghatározni céljaikat, növelni belső eljárásaik szabályozottságát. Gyakori az ilyen szabványok használatára vonatkozó megrendelői igény szerződéskötések során, különösen a nyilvános közbeszerzés területén. A megrendelők gyakran feltételként előírják

53

pl. minőségirányítási rendszerek ISO 9001:2000 szabvány szerinti kialakítását, illetőleg ennek tanúsítását.

54

VII. A kis- és középvállalkozások érdekeltsége a szabványosításban VII.1. A szabványok használata A mikro-, a kis- és középvállalkozások társadalmilag és gazdaságilag is fontos szereplők az Európai Unióban, mivel ők képviselik a vállalkozások 90 %át, több tízmillió fő részére biztosítanak munkahelyet, és a vállalkozói szellem, a fejlesztés fő forrását képezik. Az Európai Unió és a nemzeti törvényhozás különböző előnyökben részesíti a kis- és középvállalkozásokat. Az Európai Bizottság 2003. május 6-i ajánlásában szereplő meghatározás alapján, a kis- és középvállalkozások olyan vállalkozások, amelyek 50 főnél kevesebb, de 10 főnél több alkalmazottat foglalkoztatnak, és éves forgalmuk vagy mérlegösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót. Ebben a körben végzett egy vizsgálatot 2001-2002-ben a Kisvállalkozáskutatók Európai Hálózata (European Network of Small Business Researchers), amelyben a következő kérdések vonatkozásában kérték a vállalkozások álláspontját: ƒ ƒ ƒ ƒ

Fontosak-e a szabványok és a szabványosítás; Hozzájutnak-e a szabványokra és a szabványosításra vonatkozó információhoz; A szabványokra és a szabványosításra vonatkozó információ forrásai; A szabványokkal és a szabványosítással kapcsolatos problémák.

A 19 európai országból összesen 7600 vállalkozástól beérkező véleményeket összegezték és a kapott eredményeket a szervezet működésének időtartama, mérete, export aktivitása, valamint szektorok és országok szerint értékelték. Az egyes országokban kapott értékek igen nagy eltérést mutatnak. Átlagosan a kis- és középvállalkozások 60 %-a úgy gondolta, hogy a szabványok fontosak, de ez az arány például Írországban 90 %, míg Németországban a kérdőívet kitöltők csak 40 %-a gondolta hasonlóan. A kis- és középvállalkozásoknak csak 40 %-a elégedett a szabványokról és a szabványosításról kapott tájékoztatással, míg 55 %-uk úgy ítéli meg, hogy hiányzik a megfelelő információ, és ez döntően nem a szektortól függ, sokkal inkább méret- és országfüggő. A mikrovállalkozások 55 %-a úgy gondolja, hogy nem kapja meg a szükséges tájékoztatást, és ez a tény azért is fontos, mivel a kis- és középvállalkozás legtöbbje mikrovállalkozás. Ettől eltérően, például Finnországban, Litvániában és Izlandon a kis- és középvállalkozások közel 50 %-a elégedett a birtokába jutott információval. 77 % inkább az egyesületektől, kamaráktól szerzi be a szükséges információt és csak 50 %-uk fordul először a

55

nemzeti szabványügyi szervezethez. A kis- és középvállalkozások 80%-a szeretné azt, hogy az egyesületek, kamarák és hasonló szervezetek speciális ipari területeken értelmezzék a termékszabványokat. Sokan azért alkalmaznak szabványokat, hogy a minőségirányítási rendszer követelményeinek megfeleljenek. A kis- és középvállalkozások 90 %-a szeretné, hogy a tájékoztatás jobban igazodjon az ő igényeikhez, 83 % szeretne információt kapni a törölt szabványokról is. A felmérésből levonható következtetések hazánkban is érdeklődésre tarthatnak számot abból a szempontból, hogy mik a kis- és középvállalkozások elvárásai a szabványosítástól, milyen tényezők akadályozzák a szabványok szélesebb körű használatát.

VII.2. A kis- és középvállalkozások érdekeltsége a szabványok használatában A szabványok iránti érdeklődés nagyban függ a kis- és középvállalkozás tevékenységétől. Azon kis- és középvállalkozások számára fontosabbak a szabványok, amelyek exporttevékenységet folytatnak. Az országokon átívelő kereskedelemben nélkülözhetetlen a szabványok használata, főleg ha figyelembe vesszük a nemzetközi kapcsolatok fejlődését. A szabványok segítik a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy felvegyék a versenyt a nagyvállalatokkal, hiszen alkalmazásuk révén ugyanolyan szinten és minőségben képesek eladni, mint a nagyobb szervezetek. A legtöbb kis- és középvállalkozás úgy ítéli meg, hogy a versenyben a vásárlói szolgáltatások és a termék minősége az elsődlegesek, és az ár csak a harmadik helyen szerepel. Noha az ár nem az elsődleges a versenyben, azért nem lehet elhanyagolni ezt a szempontot sem. Ki lehet jelenteni, hogy a szabványok megfelelő használata csökkentheti a működési költségeket sok szektorban, mivel csökkenti a kockázatot az exportnál, vagy nagy vállatoknak történő beszállítás esetében és megnöveli a hatékonyságot. Azok a kis- és középvállalkozások, amelyek szabványokat használnak: • • • • •

Jövedelmezőbbek; Szorosabb kapcsolatot érhetnek el a nagyvállalatokkal; Többet exportálhatnak; Könnyebben meggyőzhetőek a minőségirányítási rendszerek alkalmazásáról; Készek a továbblépésre (környezetvédelem, elektronikus kereskedelem fejlesztése, stb.).

56

Fentiekben vázoltak ellenére az a tapasztalat, hogy a szabványok alkalmazásában a legtöbb problémával a kis- és középvállalkozások szembesülnek. Gyakran hiányzik az információforrás ismerete, és sokan nem tudják, hol szerezhetők be a szükséges szabványok.

VII.3. Milyen tényezők akadályozzák a kis- és középvállalkozások szabványhasználatát? A szabványok alkalmazása területén a legnagyobb probléma a kis- és középvállalkozások számára az információ megszerzése azokról a szabványokról, amelyeket használniuk kellene, illetőleg amelyeknek meg kellene felelniük. Úgy tűnik, a néhány főt foglalkoztató vállalkozások vannak a leghátrányosabb helyzetben, a nagyobb szervezetek ugyanis több információval rendelkeznek. A kis- és középvállalkozásoknál gyakran hiányzik annak ismerete, hogy milyen forrásból juthatnak hozzá a szabványokhoz. Európában megfigyelhető, hogy kézműves kamaráktól és egyéb érdekvédelmi szervezetektől kapják a kisés középvállalkozások a legtöbb információt (több mint 50%-uk), míg a nemzeti szabványügyi szervezetektől csak a vállalkozások kisebb része (25-30%-a) jut szabványokhoz. Igen lényeges információ a vállalkozások számára a szabványok tartalma. Követelmény, hogy a szükséges ismereteket felhasználóbarát módon kell a szervezetek számára hozzáférhetővé tenni. A kis- és középvállalkozások igénye, hogy a szabványok legyenek szerkezetükben áttekinthetők, tartalmazzanak tiszta és világos követelményrendszert, használatukhoz konkrét példákkal alátámasztott alkalmazási utasításokat. Jó lenne az is, ha egyes szabványok hivatkozások helyett megismételnék más szabványoknak azokat az előírásait, amelyek az adott szabvány használata szempontjából szükségesek. Az is szükséges lenne, hogy a termékszabványok megfelelő alkalmazásához a kamarák vagy érdekvédelmi szervezetek szakmaspecifikus kiadványokat készítsenek. Különösen a mikrovállalkozásoknak okoz gondot annak elbírálása, hogy milyen esetekben látják szükségét a szabványoknak, mikor kell támaszkodniuk a szabványokra. Használniuk kell a szabványokat, ha: • • • •

meg kell felelniük a jogszabályi előírásoknak, meg kell felelniük az ügyfél, a partner igényeinek, export tevékenységet kívánnak folytatni, csúcstechnológiát alkalmaznak,

57

•

érzik a piaci verseny kényszerítő hatását.

A fentiekből látható, hogy az ilyen szabványalkalmazás koránt sem önkéntes, hanem külső körülmények, ráhatások által befolyásolt, így a szabványok követéséhez hiányzik a belső motiváció és a gazdasági érdekek tudatos felismerése. A kis- és középvállalkozások európai szabványosító szervezete, a NORMAPME úgy véli, hogy különböző módszerekkel lehet növelni a szabványosítás ismertségét, a szabványok használatát. Ebbe beletartozik a kamarák, érdekképviseleti szervezetek szakértőinek képzése, a különböző országokban és a különböző szektorokban a helyi körülményeket figyelembe vevő útmutatók elkészítése és terjesztése. A szabványalkalmazás területén a kisvállalkozások támogatásra szorulnak, mivel a szabványok többsége a nagyobb társaságok igényeit tükrözi, így a kisebb szervezeteknél nehéz azokat hatékonyan használni. A kisvállalkozók érdeklődését nemzeti szinten kell felkelteni, mert így nyílik lehetőség arra, hogy az európai szabványosítási munkába bekapcsolódjanak. Nézzük meg, milyen eszközökkel lehet a kis- és középvállalkozások szabványosítási tevékenységét fejleszteni. 1. Intenzív kampányok olyan eszközök felhasználásával, mint szóróanyagok, katalógusok, internetes weboldalak, aktuális médiahírek, közlemények, vendégelőadók beszámolói külföldi tapasztalatokról, stb. 2. Közérthető nyelven megfogalmazott kézikönyvek, a megfelelő gyakorlatot szemléltető útmutatók, amelyek segítik a szabványkiadványok adaptálását a konkrét szakmában. 3. A kisvállalkozásokat leginkább érintő európai szabványok használatának az ösztönzése. 4. A kisvállalkozások képviselőinek részvétele a szakma szerint illetékes nemzeti szabványosító műszaki bizottságokban. 5. Szabványosítással és minőségüggyel foglalkozó képzések, tanfolyamok szervezése. 6. Szektor és területi alapon szervezett olyan információs központok létrehozása, amelyek technikai segítséget nyújtanak a szabványok használatában és a minőségügy fejlesztésében.

VII.4. Kis- és középvállalkozások részvétele a szabványok kidolgozásában Európában megfigyelhető, hogy a kis- és középvállalkozásoknak csak 12%-a mutat aktivitást a szabványok kidolgozásának folyamatában, annak

58

ellenére, hogy tényleges érdekeltségük ennél jóval nagyobb. A részvétel történhet nemzeti szinten, a kamarákon, szakmai szövetségeken keresztül, vagy közvetlenül a nemzeti szabványügyi szervezet tagjaként, illetőleg európai szinten. A kisvállalkozások szerepe azonban nem meghatározó, tekintettel arra, hogy néhány szakmai, érdekképviseleti szervezet tevékenysége nem elég hatékony vagy ezekben a szervezetekben a nagyobb társaságok vannak túlsúlyban. Az eljárásban résztvevő vállalkozások jelentős része úgy véli, hogy jobb helyzetben vannak a nem csatlakozókkal szemben. Úgy gondolják, hogy a szabványok kidolgozásának korai fázisában a gyors információszerzés előnyöket jelent a piaci versenyben. A vállalkozók másik csoportja a költségtakarékosságot nevezte meg, mint az exporttevékenység céljából előnyös tényezőt. A vállalkozók úgy vélik, hogy mind a személyi feltételek hiánya, mind az anyagi feltételek alacsony szintje akadályát képezi annak, hogy a kidolgozás folyamatában érdemi szerepük legyen. Mérlegelni kell, hogy a kis- és középvállalkozások részvételének a hatékonysága a szabványosítás folyamatában nemzeti vagy európai szinten nagyobb. Az adott ország szintjén a nemzeti szabványosító műszaki bizottságok magukba foglalják a szakterületen működő szervezeteket, úgymint, nagyvállalatokat, kormányzati szervezeteket, egyetemek, kutatóhelyek, fogyasztóvédelmi szervezetek képviselőit, továbbá a kisvállalkozók érdekképviseleti szervezeteit és egészen kivételesen magukat a kisvállalkozókat. A kisvállalkozóknak itt előnyt jelent a közvetlen részvételi lehetőség, az információszerzés, a közös nyelvi kultúra és az alacsony utazási költség. A fő hátrány azonban az, hogy amire a nemzeti álláspont európai szintre kerül, abban már nem tükröződnek a kis- és középvállalkozók szempontjai. Az európai műszaki bizottságokban az adott ország képviselete mellett jelen vannak a különböző szektorok képviselői, köztük az európai kisvállalkozói szervezetek által delegált szakértők és konzultánsok. A szektorképviselők, akiket a kisvállalkozói érdekképviseleti szervezetek jelölnek ki, európai szinten hallathatják hangjukat érvényesítve a kisvállalkozók speciális igényeit. A képviseletnek ez a módja hatékonyabb, bár a költségek itt magasabbak és a közös nyelv megtalálása is körülményesebb.

59

VIII. A szabványosítás szerepe egyes kiemelt területeken A szabványosítás először a gépipar területén fejlődött összefüggő, logikus rendszerré, amely gondoskodott arról, hogy a gépipar számára szükséges alapvető alkatrészek ismert minőségben és méretekben rendelkezésre álljanak és ezáltal megkönnyítsék új konstrukciók kidolgozását. Bár valamivel később tudott csak kibontakozni, gyorsan fejlődött a szabványosítás a villamosság területén. Itt már nem csak arról volt szó, hogy a bonyolultabb rendszereket szabványos alkatrészekből egyszerűbben és gyorsabban lehessen összeépíteni, hanem két további ok is előtérbe került. Az egyik az, hogy a villamos feszültség láthatatlan veszélyforrást jelent (szemben a forgó vagy izzásban levő tárgyak többnyire könnyen észlelhető veszélyességével), a másik az a körülmény, hogy a villamos készülékek túlnyomó többségét, csak úgy lehet használni, hogy egy hálózathoz kell ezeket csatlakoztatni, ami egységes csatlakoztatási feltételek szabványosítását tette szükségessé. Napjainkban a távközlés területén az utóbbi szempont még inkább kidomborodik, és az ezen a területen folyó nemzetközi és európai szabványügyi tevékenység minden eddiginél bonyolultabb rendszereket és szervezeti formákat hozott létre. A távközlésben (és az informatika területén) tapasztalt rendkívül gyors fejlődés hatására a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek újabb dokumentumtípusok kiadását is bevezették, olyanokét, amelyek nem mentek át a közmegegyezés eléréséhez szükséges minden fázison, és ezért hivatalosan nem tekinthetők szabványnak, de elég jól tükrözik a várható megegyezés irányát, és viszonylag hamar közkinccsé tehetők. Ilyenek a műszaki előírás (TS) és a műszaki jelentés (TR). Ugyancsak sajátos szemléletet igényel a szabványosítás az építészet területén. Az építőanyagok szabványosítása még többé-kevésbé hasonlít a gépipari termékszabványok kidolgozásának módszereihez, de a kivitelezési folyamatokkal és a kész építményekkel szemben támasztott követelmények szabványosítása már korántsem ilyen egyszerű. Az ISO-ban kialakult szemlélet célul tűzte ki a funkcionális szabványok (performance standards) elterjesztését (ezt nálunk helyenként "teljesítményelvű" szabványosításnak hívják), aminek az a lényege, hogy az elérendő célt (mechanikai szilárdságot, hő- és hangszigetelő-képességet stb.) kell a szabványokban előírni, nem pedig az alkalmazandó anyagokat is méreteket. Hasonló elgondolás alapján dolgozták ki az EU-ban az építőanyagdirektívát és a hozzá tartozó értelmező dokumentumokat, de az így kialakuló rendszer meglehetősen bonyolulttá válik, és végső soron nem nélkülözheti az egyes alkalmazott anyagok valamilyen formában való jóváhagyását.

60

Vannak olyan területek is, ahol a szabványosítás korábban nem játszott olyan fontos szerepet, mint az iparban. Ilyen terület a szolgáltatások területe. A szolgáltatásoknál egyik alapvető probléma lehet az egységes követelményrendszer kialakítása vagy az eltérő kulturális adottságok, szokások "szabványosítása". Olyan területeken például, mint a turizmus, az ökoturizmus, a falusi turizmus, a magánszálláshelyek kiadása nem minden országban olyan nagyságrendű, mint Magyarországon, vagy Ausztriában, éppen ezért ezeknek a területeknek a "szabványosítása" bonyolult és összetett feladat. Hasonlóan fontos speciális célcsoportok igényeit figyelembevevő szabványok kidolgozása, vagy a már meglévők olyan módosítása, amelyek figyelembe veszik például az idősek vagy fogyatékkal élők speciális igényeit, hiszen nap mint nap hallani lehet arról, hogy a világ népessége egyre idősödik. Érdemes megemlíteni, hogy a szabványosítás újabban túllépett a régebbi, hagyományos kereteken, és szabványokat adott ki vállalatirányítási rendszerekre; először minőségirányítási rendszerekre, később környezetközpontú irányítási rendszerekre, majd munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi irányítási rendszerekre.

VIII.1. Minőségirányítási rendszerszabványok A minőségirányítási rendszerek kialakulásához a II. világháborút követően a haditechnika fejlesztése vezetett, a hadiiparban ugyanis az alkatrészeket különböző üzemekben készítették és rakták össze. Ahhoz, hogy ezek az alkatrészek jól illeszthetőek legyenek, részletes műszaki előírásokra volt szükség, amelyeknek a különböző beszállítóknak meg kellett felelniük, különben az általuk gyártott alkatrészeket nem vették át. Ezt követően a NATO már szabványokban fektette le azokat a követelményeket, amelyeknek a beszállítók minőségbiztosításának meg kellett felelnie. Ezt követően sok ország dolgozott ki minőségirányítási rendszerszabványt, ezek összehangolása révén készült el 1987-ben az ISO 9000 szabványsorozat első szabványa. A sorozat időközben megjelent részeit (ISO 9000, ISO 9001, ISO 9002, ISO 9003 és ISO 9004) 2000-ben átdolgozták. Ezek a szabványok segítséget adnak mindenféle típusú vagy méretű szervezetnek ahhoz, hogy eredményes minőségirányítási rendszert vezessen be és működtessen. Ezek a szabványok együttesen alkotják a minőségirányítási rendszerszabványok összefüggő sorozatát, amely megkönnyíti a kölcsönös megértést mind a belföldi, mind a nemzetközi kereskedelemben. • •

Az ISO 9000 leírja a minőségirányítási rendszerek alapjait, és meghatározza a minőségirányítási rendszerek terminológiáját. Az ISO 9001 meghatározza az olyan minőségirányítási rendszerre vonatkozó követelményeket, amelyet egy szervezet akkor hoz létre, ha bizonyítania kell képességét olyan termékek szolgáltatására, amelyek

61

•

kielégítik a vevő és a termékre vonatkozó jogszabályok követelményeit, és az a célja, hogy növelje a vevők megelégedettségét. Az ISO 9004 olyan útmutatást ad, amely a minőségirányítási rendszer eredményességét és hatékonyságát egyaránt figyelembe veszi. E szabvány célja a szervezet működésének fejlesztése, valamint a vevők és más érdekelt felek megelégedettségének növelése.

Emellett 2001-ben kiadtak egy új szabványt auditálási célokra •

Az ISO 19011 útmutatást ad minőségirányítási és környezetközpontú irányítási rendszerek auditjához.

A kis-és középvállalkozások számára hasznos, és sok előnyt jelenthet a minőségirányítási rendszerek alkalmazása: ¾ Költséges, de az együttműködés révén ezek a költségek csökkenthetők; ¾ Hatékonyabb minőség- és vállalatirányítási rendszer kiépítése lehetséges; ¾ Jobb minőségű termék előállítása, szavatossági (hibás terméknek javítása, cseréje) költségek csökkenthetők; ¾ Jogi védelem, megfelelés a hazai és az európai jogszabályoknak; ¾ Nagyobb piaci részesedés; ¾ Előnyös a cég arculatának kialakításához; ¾ A fejlesztés stratégiai eszköze; ¾ Növeli a vásárlók hűségét, a vállalkozás társadalmi megbecsülését.

VIII.2. Környezetközpontú irányítási rendszerszabványok A környezetközpontú irányítás a 70-es években kezdődött, amikor a termelés a környezet számára hatalmas problémákat okozott. A levegő, a víz és a talaj elszennyeződött, állatfajok haltak ki, eltűntek a trópusi esőerdők és a nyersanyag-készletek kimerültek. A különböző vállalatok rájöttek arra, hogy oda kell figyelniük ebben a folyamatban meglévő szerepükre, a kormányok pedig törvényeket alkottak a szennyeződések csökkentése érdekében. A 80-as években egyre több szervezet figyelt oda jobban a környezettel kapcsolatos tevékenységére azzal a céllal, hogy csökkentsék a szennyeződést, és az energia- és nyersanyag-felhasználást. Először Hollandiában dolgoztak ki 1986-ban környezetközpontú irányítási rendszerre vonatkozó gyakorlati útmutatást, amely nagymértékben megfelel a jelenleg alkalmazott szabványban megfogalmazott követelményeknek. A környezetközpontú irányítási rendszerszabványok egyre fontosabb szerepet játszanak a

62

környezetvédelemmel kapcsolatos kiadványokban a társadalomban elfoglalt helyének megfelelően, ahol az „ügyfél” az állampolgár. A vállalat szemszögéből nézve, a kis- és középvállalkozások egyre inkább érdekeltek a környezetközpontú irányítási rendszerszabványok alkalmazásban, főleg a beszállítói láncban a vevők részéről jelentkező piaci nyomás következtében. Több, a közelmúltban készült felmérés szerint a kis- és középvállalkozások mintegy 18 %-a alkalmazza a környezetközpontú irányítási rendszerszabványokat. Az üzleti irodalom szerint azok a kis- és középvállalkozások, amelyek alkalmazzák a környezetközpontú irányítási rendszert, nagyobb haszonra, előnyre tesznek szert azokkal szemben, akik nem használják. Ezek az előnyök lehetnek a következők lehetnek: Belső előnyök: ƒ

A szervezeti előnyt az irányítás minőségének fejlesztéséből adódik, javítja a környezetvédelem kapcsolatos információk minőségét, megfelel a meglévő környezetvédelemmel kapcsolatos szabályozásnak.

ƒ

Anyagi haszna is származhat abból, hogy az anyag-, energiafelhasználás, valamint a hulladék mennyisége lecsökken, ezáltal költséget takarít meg és jobb gazdasági teljesítést érhet el.

ƒ

A belső munkavállalóknál is előnyös lehet, mert megnő az alkalmazottak motivációja és morálja, növeli szakképzettségüket és jobb lesz a cég megítélése a dolgozók körében.

Külső előnyök: ƒ

Előnyre tehet szert a kereskedelemben, mert új vevői/üzleti lehetőségek adódnak, jobb beszállítói pozíciót érhet el, az egyértelmű környezetvédelmi profil verseny/piaci előnyt és a vevők megelégedettségét eredményezi.

ƒ

Környezetvédelmi szempontból is előnyös lehet, amely a jobb energia és anyag hatékonyságból, az újrafelhasználásból a csökkenő szennyeződésből adódik.

ƒ

Kommunikációs előnyök lehetnek azáltal, hogy nemcsak a dolgozók részéről, de a köz szempontjából is jobb lesz a cég arculata (image), jobb kapcsolatot alakíthat ki a vevőkkel, könnyebben jut hozzá a környezetvédelemre érzékeny befektetők tőkéjéhez, jobb kapcsolat alakulhat ki szabályozó és adminisztratív intézményekkel.

VIII.3. Élelmiszer-biztonság, HACCP

63

Az Élelmiszerkönyv Bizottság (Codex Alimentarius Commission) által kidolgozott Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP) rendszere egy eszköz a veszélyek megállapítására és olyan szabályozó rendszer felállítására, amely inkább a megelőzésre összpontosít, és elsősorban nem a végtermék ellenőrzésére épül. Bármely HACCP-rendszer képes alkalmazkodni a változásokhoz, mint például a berendezések tökéletesítése, a feldolgozási módszerek fejlődése vagy a technológia fejlesztése. A HACCP az elsődleges (agrár) termeléstől a végső fogyasztásig a teljes élelmiszerlánc valamennyi szakaszában alkalmazható, és megvalósítani az emberi egészségre gyakorolt kockázatok tudományos bizonyítékainak figyelembevételével kell. Az élelmiszer-biztonság fokozása mellett a HACCP alkalmazása más jelentős előnyöket is nyújthat. A HACCP-rendszerek alkalmazása segítheti a hatósági élelmiszer-ellenőrzést és az élelmiszer biztonsága iránti bizalom növelésével előmozdíthatja a nemzetközi kereskedelmet. A HACCP eredményes alkalmazásához a vezetés és a dolgozók teljes elkötelezettsége és részvétele szükséges. A HACCP-terv kidolgozásakor hét alapelvet alkalmaznak: • • • • •

• •

A veszélyelemzés végzése; A Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása; A kritikus határérték(ek) megállapítása; A CCP szabályozását felügyelő rendszer felállítása Azon helyesbítő tevékenység meghatározása, melyet akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott CCP nem áll szabályozás alatt Az igazolásra szolgáló eljárások megállapítása, annak megerősítésére, hogy a HACCP-rendszer hatékonyan működik Olyan dokumentáció létrehozása, amely tartalmaz ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz tartozó minden eljárást és nyilvántartást.

A HACCP-rendszer jelentősége 2004-ben különösen megnőtt, mivel a HACCP alkalmazása, illetve ennek igazolása elengedhetetlen a vendéglátóipari egységekben. Fontos megemlíteni, hogy az ISO Élelmezési termékek elnevezésű, 34. számú bizottságában jelenleg kidolgozás alatt áll az élelmiszer-biztosággal foglalkozó szabvány, az ISO 22000 Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek. Az élelmiszerláncban részt vevő szervezetekre vonatkozó követelmények címmel. A szabványtervezet az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerekkel szemben támasztott követelményeket határozza meg, összekapcsolva a következő általánosan elfogadott kulcselemeket, amelyek az élelmiszerlánc mentén egészen a fogyasztásig garantálják az élelmiszer-biztonságot. Integrálja a HACCP-rendszer alapelveit és alkalmazásának lépéseit, továbbá

64

dinamikusan összekapcsolja azt az előfeltételi (prerekvizit) programokkal, amelyek az élelmiszerlánc következő tagjához továbbított végtermékre vonatkozó azonosított élelmiszer-biztonsági veszélyek szabályozásához és elfogadható szintre való csökkentéséhez szükségesek.: A szabványkidolgozás során figyelembe vették az auditálási célra való alkalmazását és az ISO 9001:2000 előírásait, azzal a céllal, hogy fokozza a két szabvány összeegyeztethetőségét. Ez a nemzetközi szabvány alkalmazható más irányítási rendszerekre vonatkozó szabványoktól függetlenül is. Ez a nemzetközi szabvány olyan követelményeket ír le, amelyek egy szervezet számára lehetővé teszik, hogy —

tervbe vegyen, megtervezzen, bevezessen, működtessen, fenntartson és korszerűsítsen egy élelmiszer-biztonsági irányítási rendszert, amely rendeltetésszerű működés esetén olyan végtermékek előállítását garantálja, amelyek fogyasztása biztonságos;

—

mérje fel és értékelje a vevő követelményeit, és bizonyítsa az összhangot azokkal a kölcsönösen elfogadott vevői követelményekkel, amelyek az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosak;

—

bizonyítsa, hogy eredményesen tartja a kapcsolatot a vevőkkel és más érdekelt felekkel az élelmiszerlánc mentén;

—

bizonyítsa, hogy az élelmiszer-biztonságra követelményeinek megfelel;

—

biztosítsa, hogy megfelel a bejelentett élelmiszer-biztonsági politikájának;

—

bizonyítsa, hogy hasonlóan megfelel más érdekelt feleknek; és

—

tanúsíttassa vagy regisztráltassa rendszerét egy külső szervezettel.

vonatkozó

élelmiszer-biztonsági

előírások

irányítási

VIII.4. Egészségvédelem, munkahelyi biztonság Az egészségvédelem, munkahelyi biztonság fontossága folyamatosan növekszik, mind ezek ellenére nincs nemzetközi vagy regionális szabvány ezen a területen. Néhány országban már kidolgoztak munkahelyi egészség- és biztonságirányítási útmutatókat, Angliában szabvány is készült, jelenleg az Európai Közösség az üzleti élet és a munkavállalói szervezettel együttműködve direktívát dolgoz ki erre a területre. Néhány piaci szférában, ahol a biztonságos munkavégzés döntő fontosságú, igény jelentkezett a munkahelyi egészség- és biztonságirányítási rendszerek tanúsítására. 1999-ben az angol és az ír szabványügyi szervezet néhány tanúsító intézettel együttműködve megjelentetett egy közös dokumentumot, a OHSAS 18001 Egészség- és biztonságirányítási rendszer.

65

Követelmények című szabványt. Ezt a szabványt is úgy dogozták ki, hogy összhangban legyen a többi irányítási szabvánnyal (ISO 9001, ISO 14001), ezáltal megkönnyítik a vállalatok részére a különböző irányítási rendszereik integrálását. Ez a szabvány bármely szervezet számára alkalmazható, hogy ¾ Létrehozzon egy munkahelyi egészség- és biztonságirányítási rendszert, hogy kiküszöbölje, vagy csökkentse a kockázatot azon személyek vagy érintettek számára, akik tevékenységük során ki vannak téve egészségügyi és biztonsági veszélyeknek. ¾ Bevezessen, naprakészen tartsa és folyamatosan fejlessze munkahelyi egészség- és biztonságirányítási rendszerét. ¾ Gondoskodjon munkahelyi egészség- és biztonságpolitikájával való megfelelősségről. ¾ Megfelelősséget mutasson be a más területekkel. ¾ Keresse annak lehetőségét, hogy munkahelyi egészség- és biztonságirányítási rendszerét külső fél tanúsítsa. ¾ Nyilatkozzon arról, hogy a jelenlegi OHSAS 18001 szabványnak megfelelő rendszert működtet.

VIII.5. Építőipar Az építőipar a munkavállalók számát tekintve a legnagyobb szektor Európában. 1996-os statisztikai adatok szerint több mint 26 millióan dolgoztak közvetlenül vagy közvetve ebben az iparágban és kb. 2 millió cég működött ezen a területen. Ezeknek a cégeknek kb. a 97 %-a 20 főnél kevesebb főt foglalkoztat, 93 %-uk pedig 10 főnél is kevesebbet. A tíz legnagyobb európai vállalat piaci részesedése csak 5,8 % volt, ami jelzi, hogy ezen a területen a kisés középvállalkozások fontosságát. Az építőipar területén a szabványok mellett a direktívának való megfelelőség is fontos szempont, amely lehetővé teszi a CE jelölés használatát. Az első európai szabvány kidolgozása 1995-ben indult meg a CEN-ben és a szabvány 2000-ben jelent meg. Jelenleg 86 szabvány kidolgozása van folyamatban, amelyek lefedik az építőipar teljes spektrumát figyelembe véve a következő tényezőket: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ ¾

Mechanikai ellenállóképesség és stabilitás; Tűzbiztonság; Higiénia, egészség és biztonság; Alkalmazás biztonsága; Zajártalom elleni védelem; Energiacsökkentés és hőszigetelés.

66

Vannak még emellett kiegészítő szabványok is, mint pl. a termékvizsgálati szabványok, ezek száma több ezerre tehető.

IX. Hozzáférési lehetőség a szabványokhoz és a kapcsolódó információkhoz Tegyük fel, hogy vizsgálni kellene egy anyag koncentrációját egy termékben. Esetleg szeretnénk tudni, hogy az az adott vizsgálat milyen módszerek segítségével végezhető el, vagy egyszerűen csak szeretnénk megtudni, hogy arra az adott termékre van-e valamilyen előírás külső megjelenésre, tisztaságra, stb. vonatkozóan. Sok meghatározási módszert tartalmaznak a szabványok. Ezekre vonatkozó információk megkereshetőek a szabványügyi szervezetek katalógusaiban, ahol kulcs szavak segítségével megtudható, hogy a keresett módszer létezik-e. Ezek a katalógusok nyomtatott formában az adott szabványügyi szervezetnél (elsősorban annak könyvtárában) megtalálhatóak. Ha sikerült az adott vizsgálati módszert leíró szabványt megtalálni, akkor ez a nemzeti szabványügyi szervezetnél megvásárolható függetlenül attól, hogy nemzeti (MSZ), regionális (EN) vagy nemzetközi (ISO) szabványról legyen is szó. Mint korábban beszámoltunk arról, hogy a CEN teljes jogú tagsággal járó egyik kötelezettség az, hogy minden európai szabványt 6 hónapon belül nemzeti szabványként be kell vezetni és a velük ütköző nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Ez azt is jelenti, hogy minden a kérdéses időpontnál 6 hónappal korábbi időpontban megjelent európai szabvány (EN) már magyar szabványként (MSZ EN) is kereshető. Ez nem vonatkozik az ISO szabványokra, mivel azok bevezetése nem kötelező. Az MSZT szabványboltjában néhány európai szabványügyi szervezet (angol – BSI; német – DIN és az orosz - GOST R) szabványai is megtekinthetők és megvásárolhatók. A katalógus és az információ azonban már nem csak nyomtatott formában, hanem elektronikus úton, az Interneten keresztül is hozzáférhetőek. Ennek nagy előnye, hogy nem szükséges az adott információ megszerzéséért utazgatni. A szabványok meg is rendelhetőek elektronikus úton, illetve arra is lehetőség, hogy egy adott téma, vagy terület összegyűjtött szabványait CD-n vásárolják meg. A regionális és nemzetközi szabványügyi szervezetek honlapjain vannak, ún. nyilvánosan, bárki által hozzáférhető adatok és jelszóval levédett, azaz csak az arra jogosultak számára hozzáférhető adatok. Bárki részére hozzáférhetőek az általános információkon felül például az ISO tagországinak elérhetősége, a megjelent szabványok listái (ugyanúgy kereshetőek kulcsszavak alapján, mint az MSZT honlapján). Emellett hozzáférhetőek az egyes műszaki bizottságok és albizottságok listája, azok elnökének és titkárának elérhetőségi adataival, illetve a bizottságban részt vevő országok listája. Információ található az adott

67

bizottságban folyó szabványosítási tevékenységről is. Ebből megtudható például, hogy a keresett nemzetközi szabvány nincs-e felülvizsgálat, átdolgozás alatt. Jelszóval levédett területek például az ISO honlapján az egyes bizottságok által kidolgozott nemzetközi szabványtervezetek (DIS), végső szabványtervezetek (FDIS), valamint a megjelent szabványok (IS) állományához való hozzáférés. Csak jelszóval hozzáférhető a szavazás is, amely közel két éve csak elektronikusan történik. A regionális szabványügyi szervezet, a CEN mind az aktuális munkában lévő dokumentumokat, mind a megjelent szabványokat hetente CD-n juttatja el a tagországok részére. A dokumentumokra történő szavazás ebben az esetben is elektronikusan történik az arra kijelölt és kiképzett személy által. A kis- és középvállalkozások számára elsősorban fontos honlapokról, az MSZT és a CEN honlapjáról és azok használatáról adunk rövid áttekintést a következőkben. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a weboldalak a felhasználók igényeinek megfelelően megváltozhatnak, egyes részei módosulhatnak, így a jelenlegi bemutatók az aktuális megjelenéseket tükrözik.

IX.1. Az MSZT honlapja: www.mszt.hu

68

A kezdőoldal megjelenése után a bal oldalon megjelenő aktív ablakok megnyitásával lehet részletesebb információhoz jutni. Az első blokkban az MSZT-ról, annak szerteágazó tevékenységéről (szabványosítás, tanúsítás, oktatás és vizsgáztatás, kiadói és információs szolgáltatás) általános tájékoztatás, az egyes tevékenységekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekben illetékes munkatársak elérhetősége található meg.

69

A „hírek, rendezvények, kiadványok” címszó alatt olyan szabványok megjelenéséről, aktuális konferenciák megrendezéséről lehet tájékozódni, amelyek nagy érdeklődésre tarthatnak számot.

70

A CD-ROM termékek ablakban az MSZT CD-n megvásárolható dokumentumokról szerezhető be információ. Részben megvásárolható a Magyar Szabványok Jegyzéke, valamint az ún. NORM.DOK sorozat, amely a tervezői gyakorlatban rendszeresen használt szabványok, valamint az ezekkel kapcsolatos törvények, rendeletek tematikusan csoportosított feldolgozása. A CD-ROM-ok tartalma megkönnyíti az adott tématerületen vagy azzal kapcsolatban tevékenykedő cégek, szakértők, mérnökök, technikusok, anyagbeszerzők, gyártók munkáját. Jelenleg a következő címen megjelent kiadványok kaphatók: • • • • • • • •

Emelőgépek Épületvillamosság Geotechnika Környezetvédelem Munkavédelem Statika Útépítés Vízellátás-csatornázás

71

A megfelelő témakörre klikkelve megjelenik az adott tématerülethez tartozó érvényes magyar szabványok listája is.

A következő blokkban az egyes tevékenységekről kapható részletes információ, illetve az adott területért felelős vezető elérhetősége.

72

A kis- és középvállalkozások számára nagyon fontos és hasznos információk találhatók a jegyzékek, listák, dokumentumok részben. Itt a szabványok osztályozási rendjéről, azaz az ICS-kódokról, az európai szabványok honosításáról, valamint az európai direktívákról, illetve azt a direktívát (irányelvet) bevezető jogszabályokról készült összeállításhoz lehet hozzáférni.

73

Talán minden felhasználó számára a legfontosabb az az oldal, amelyen a szabványkatalógus található meg, mert az itt lévő adatbázisban lehet összegyűjteni a keresett témában az összes érvényes és visszavont magyar szabványt.

74

A keresés egy adott szabványra többféleképpen lehetséges. Az ICS-kód alapján, a hivatkozási szám vagy a cím szerint. Ez utóbbi a leggyakrabban használt keresési mód a tapasztalatok alapján, mivel az esetek többségében a felhasználó számára sem az ICS-kód, sem a szabvány hivatkozási száma nem ismert, csak egy kulcsszó adott. Ha például arra kíváncsi valaki, hogy az élelmiszer-biztonságra van-e szabvány, akkor ezt beírva megadja a program azt a szabványt, vagy azokat a szabványokat, amelyek címében ez a szó szerepel.

75

76

A listában felsorolt szabvány(oka)t nem lehet letölteni, viszont a kapott lista kinyomtatható. Információ található arra vonatkozóan is, hogy az adott szabvány milyen nyelven hozzáférhető, hány oldalas és mennyibe kerül. A kiválasztott szabvány(ok) megrendelése sem lehetséges ezen az oldalon, az csak a szabványrendelés oldalon vagy a Webáruházon keresztül lehetséges.

77

IX.2. A nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek adatainak elérhetősége Azon felhasználók részére, akik nem vagy nem csak a nemzeti szabványosítás, szabványok terén kívánnak információhoz jutni, a legkönnyebben az egyes nemzeti, regionális és nemzetközi szabványügyi szervezetek honlapján szerezhetik be. A különböző szervezetek elérhetősége a következő: CEN

www.cenorm.be;

CENELEC

www.cenelec.org;

ETSI

www.etsi.org;

ISO

www.iso.org;

IEC

www.iec.ch;

ITU-T

www.itu.int

Fentiek közül jelen oktatóanyagban csak az Európai Szabványügyi Bizottság, a CEN honlapja kerül röviden bemutatásra. Az egyéb nemzetközi vagy európai szabványügyi szervezetek honlapjai, bár vannak eltérő sajátosságok — pl. az ETSI honlapjáról az összes távközlésre vonatkozó szabvány és szabvány jellegű dokumentum ingyenesen letölthető — a megszerezhető ismeret tekintetében hasonlóak.

A CEN honlapja: www.cenorm.be A CEN honlapján is megtalálhatóak a szervezetet általánosságban bemutató oldalak (about us), valamint tájékoztatás a soron következő vagy a közelmúltban lezajlott eseményekről (latest news). Információt lehet szerezni a szervezeten belül folyó egyéb tevékenységekről work area, conformity assessment), a szervezet tagjairól és azok státuszáról (members).

78

A legfontosabb ismeret a szabványok és a különböző műszaki bizottságok munkaprogramjával kapcsolatosak (Standards and drafts, vagy a business domains). A megjelent szabványok területén a 6 hónapon belüli bevezetési kötelezettség miatt kisebb eltérés lehet csak európai és a nemzeti szabványok között. Az egyes bizottságok munkaprogramjai tartalmazzák azokat a szabványtervezeteket, amelyek kidolgozás alatt állnak. Ezek ismerete fontos abból a szempontból, hogy útmutatást ad arra, hogy nemzetközi szinten milyen területeken, milyen régi vagy esetleg új témában folyik szabványosítási munka. Ennek alapján kiválasztható az a terület, bizottság, amelynek a munkájába akár a nemzeti műszaki bizottság keretein belül, akár a NORMAPME segítségével be lehet kapcsolódni és a magyar érdekeket lehet képviselni, érvényesíteni.

79

80

Melléklet

81

Érvényes műszaki bizottságok listája MSZT/MB száma

MB neve

MB titkár neve

MSZT/MB 101

Nyílászárók

Szendy Csabáné

MSZT/MB 102

Cement és mész

Szendy Csabáné

MSZT/MB 104

Kerámia burkolólapok

Szendy Csabáné

MSZT/MB 105

Hőszigetelő anyagok és termékek

Kutassy László

MSZT/MB 106

Épületek és épületszerkezetek hővédelme

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 107

Beton

Kutassy László

MSZT/MB 108

Falazat

Szendy Csabáné

MSZT/MB 109

Építészeti akusztika

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 110

Építmények tűzvédelme és tűzállósági vizsgálatok

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 111

Átfedéses elhelyezésű tetőfedő termékek

Szendy Csabáné

MSZT/MB 112

Építési üveg

Kutassy László

MSZT/MB 113

Ásványi kő adalékanyagok

Kutassy László

MSZT/MB 114

Kémények

Szendy Csabáné

MSZT/MB 116

Kis burkolóelemek, szegélykövek

Szendy Csabáné

MSZT/MB 117

Előre gyártott beton- és vasbeton termékek

Kutassy László

MSZT/MB 118

Gipsz és gipszalapú termékek

Szendy Csabáné

MSZT/MB 119

Teherhordó szerkezetek erőtani tervezése

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 120

Hajlékony lemezek vízszigeteléshez

Kutassy László

MSZT/MB 123

Építőipari kivitelezési munkák

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 126

Különleges alapozások

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 128

Úttartozékok és jelzések

Kutassy László

MSZT/MB 130

Vízelvezetés és csatornázás

Kutassy László

MSZT/MB 131

Teherhordó faszerkezetek

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 132

Útépítési anyagok

Kutassy László

MSZT/MB 133

Egészségügyi berendezések

Szendy Csabáné

MSZT/MB 135

Acélszerkezetek kivitelezése

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 138

Műszaki ábrázolás

Galbavy Gyula

MSZT/MB 142

Rugalmas padlóburkoló anyagok

Kutassy László

MSZT/MB 144

Közművek létesítése

Kutassy László

MSZT/MB 201

Gépelemek és alapszabványok

Galbavy Gyula

MSZT/MB 204

Szerszámok

Drozda Béla

MSZT/MB 205

Csiszolószerszámok

Drozda Béla

MSZT/MB 206

Fém csomagolóeszközök

Drozda Béla

82

MSZT/MB száma

MB neve

MB titkár neve

MSZT/MB 207

Tűzvédelmi felszerelések

Drozda Béla

MSZT/MB 208

Optika

Drozda Béla

MSZT/MB 209

Munkavédelem

Beck Lajos

MSZT/MB 211

Orvostechnika

Beck Lajos

MSZT/MB 212

Játékok, sport,- szabadidő- és szórakoztató eszközök

Galbavy Gyula

MSZT/MB 224

Géppel olvasható kártyák

Kuruc Imréné

MSZT/MB 302

Vasútügy

Víg Lajos

MSZT/MB 304

Közúti járművek, belsőégésű motorok

Víg Lajos

MSZT/MB 306

Katonai szabványosítás

Víg Lajos

MSZT/MB 309

Gázkészülékek

Vaszil Lajos

MSZT/MB 310

Szerszámgépek

Drozda Béla

MSZT/MB 311

Szerszámgépek biztonságtechnikája

Drozda Béla

MSZT/MB 313

Folyamatos működésű szállítóberendezések

Drozda Béla

MSZT/MB 314

Felvonók és mozgólépcsők

Galbavy Gyula

MSZT/MB 315

Daruk, emelőgépek és elemeik

Galbavy Gyula

MSZT/MB 316

Targoncák

Galbavy Gyula

MSZT/MB 317

Hűtőberendezések

Drozda Béla

MSZT/MB 318

Kazánok és nyomástartó edények

Vaszil Lajos

MSZT/MB 319

Építő- és építőanyagipari gépek. Biztonság.

Galbavy Gyula

MSZT/MB 320

Hidrosztatika és pneumatika

Drozda Béla

MSZT/MB 321

Szivattyúk

Drozda Béla

MSZT/MB 322

Térfogatáram-mérés

Vaszil Lajos

MSZT/MB 323

Hőellátás, fűtés- és légtechnika

Vaszil Lajos

MSZT/MB 324

Mezőgazdasági és erdészeti traktorok és

Galbavy Gyula

MSZT/MB 325

Csővezetékek és szerelvényeik

Vaszil Lajos

MSZT/MB 326

Élelmiszeripari gépek

Galbavy Gyula

MSZT/MB 327

Zaj

Galbavy Gyula

MSZT/MB 328

Rezgés

Galbavy Gyula

MSZT/MB 329

Napenergia-hasznosítás

Vaszil Lajos

MSZT/MB 331

Postai szolgáltatások

Kuruc Imréné

MSZT/MB 333

Kőolaj- és földgázipari anyagok és

Víg Lajos

MSZT/MB 334

Kőolajtermékek tárolása

Víg Lajos

MSZT/MB 335

Textilipari gépek biztonságtechnikája

Drozda Béla

MSZT/MB 336

Éghető gázok elosztása és szolgáltatása

Víg Lajos

MSZT/MB 337

Gázpalackok

Vaszil Lajos

MSZT/MB 339

Vízgazdálkodás

Csík Gabriella

83

MSZT/MB száma

MB neve

MB titkár neve

MSZT/MB 402

Acélok

Szabó József

MSZT/MB 403

Öntészet

Szabó József

MSZT/MB 407

Tűzálló anyagok és gyártmányok

Szendy Csabáné

MSZT/MB 408

Kohászati alapanyagok és termékek vegyvizsgálata

Szabó József

MSZT/MB 409

Fémek mechanikai vizsgálata

Szabó József

MSZT/MB 410

Roncsolásmentes vizsgálat

Szabó József

MSZT/MB 412

Hegesztés és rokoneljárásai

Szabó József

MSZT/MB 501

Textilipar

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 507

Bank- és pénzügyek

Kuruc Imréné

MSZT/MB 508

Könyvtár és dokumentáció

Kuruc Imréné

MSZT/MB 509

Elektronikus adatcsere (EDI)

Kuruc Imréné

MSZT/MB 510

Bútor

Galbavy Gyula

MSZT/MB 511

Csomagolás

Drozda Béla

MSZT/MB 515

Papíripar

Drozda Béla

MSZT/MB 516

Vonalkód

Drozda Béla

MSZT/MB 517

Védőruházat

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 518

Bőr- és cipőipari termékek, beleértve a lábfej és lábszárvédőket

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 601

Növényi szaporítóanyagok

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 602

Olajmagvak, állati és növényi zsírok és

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 603

Feldolgozott gyümölcs-, zöldségtermékek és italok

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 604

Gabona

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 605

Tej és tejtermékek

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 606

Hús és hústermékek

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 607

Fűszerek és ételízesítők

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 609

Mikrobiológia

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 610

Takarmányok. Mintavétel és vizsgálat

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 612

Érzékszervi vizsgálatok

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 616

Illóolajok

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 617

Dohány és dohánygyártmányok

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 618

Cukor

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 621

Borok

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 622

Fűrészáru és fűrészrönk

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 623

Fa alapanyagú lemezek

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 625

Fa és faalapú anyagok tartóssága

Kenderessy Györgyi

MSZT/MB 626

Toll és pehely

Rátzné dr. Ludányi

84

MSZT/MB száma

MB neve

MB titkár neve

MSZT/MB 627

Keményítő és származékai

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 632

Besugárzott élelmiszerek vizsgálatai

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 633

Biotechnológia

Rátzné dr. Ludányi

MSZT/MB 701

Levegőminőség

Csík Gabriella

MSZT/MB 702

Szilárd ásványi tüzelőanyagok

Papp Józsefné dr.

MSZT/MB 703

Hulladék és hulladékgazdálkodás

Rosta Tímea

MSZT/MB 705

Felületaktív anyagok

Szendy Csabáné

MSZT/MB 706

Ásványolajtermékek és kenőanyagok

Papp Józsefné dr.

MSZT/MB 707

Ipari gázok vizsgálata és műszaki

Papp Józsefné dr.

MSZT/MB 708

Vegyipari termékek

Papp Józsefné dr.

MSZT/MB 709

Műtrágyák és talajjavítók

Rosta Tímea

MSZT/MB 711

Műanyagok

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 712

Műanyag csövek és csőidomok

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 713

Talajminőség és talajvédelem

Rosta Tímea

MSZT/MB 714

A vizek fizikai, kémiai és biológiai vizsgálata

Rosta Tímea

MSZT/MB 719

Ionizáló sugárzás elleni védelem

Csík Gabriella

MSZT/MB 720

Gumi és gumiipari termékek

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 722

Kozmetika

Csík Gabriella

MSZT/MB 723

Robbanóanyagok, pirotechnikai termékek, polgári felhasználású fegyverek, lőszerek és lőporok

Víg Lajos

MSZT/MB 725

Környezetirányítási rendszerek

Rosta Tímea

MSZT/MB 726

Természet- és tájvédelem

Csík Gabriella

MSZT/MB 727

Korszerű műszaki kerámiák

Szendy Csabáné

MSZT/MB 801

Szabadvezetékek létesítése

Holop András

MSZT/MB 802

Erősáramú transzformátorok

Holop András

MSZT/MB 803

Nagyfeszültségű kapcsolókészülékek

Holop András

MSZT/MB 804

Szigetelések koordinálása

Holop András

MSZT/MB 805

Nagyfeszültségű vizsgálati módszerek

Holop András

MSZT/MB 806

Zárlati áramok

Holop András

MSZT/MB 807

Feszültség alatt végzett munka szerszámai

Palotai Géza

MSZT/MB 808

Erősáramú relék

Littvay Alajos

MSZT/MB 809

Nagyfeszültségű erősáramú létesítmények (> 1 kV AC)

Holop András

MSZT/MB 810

Háztartási villamos készülékek

Kapás Istvánné

MSZT/MB 812

Háztartási villamos készülékek szabályozói

Balázs Zoltán

MSZT/MB 813

Tűzveszélyességi vizsgálatok

Balázs Zoltán

MSZT/MB 814

Kistranszformátorok

Balázs Zoltán

85

MSZT/MB száma

MB neve

MB titkár neve

MSZT/MB 815

Tűzjelzők

Balázs Zoltán

MSZT/MB 816

Riasztórendszerek

Balázs Zoltán

MSZT/MB 817

Ipari automatizálás

Drozda Béla

MSZT/MB 818

Térinformatika (GIS)

Horváth Árpád

MSZT/MB 819

Információtechnika

Horváth Árpád

MSZT/MB 820

Elektronikai alkatrészek

Kovács Levente

MSZT/MB 824

Villamos szigetelőanyagok, védőcsövek és vezetékcsatornák

Littvay Alajos

MSZT/MB 825

Kisfeszültségű kapcsoló- és

Littvay Alajos

MSZT/MB 826

Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések

Littvay Alajos

MSZT/MB 827

Kisfeszültségű megszakítók és áramvédő kapcsolók

Littvay Alajos

MSZT/MB 828

Rádióhírközlés

Bocskay István

MSZT/MB 829

Villamos rajzjelek

Kovács Levente

MSZT/MB 830

Megbízhatóság

Szabó Zoltán

MSZT/MB 834

Fénytávközlés

Szabó Zoltán

MSZT/MB 835

Villamos forgógépek

Kovács Levente

MSZT/MB 836

Robbanásbiztos villamos gyártmányok

Holop András

MSZT/MB 837

Ipari gépek villamos biztonsága

Holop András

MSZT/MB 838

Világítástechnika

Kapás Istvánné

MSZT/MB 839

Villamos létesítés robbanásveszélyes környezetben

Palotai Géza

MSZT/MB 840

Épületek villamos berendezései

Palotai Géza

MSZT/MB 841

Villámvédelem

Palotai Géza

MSZT/MB 842

Berendezések villamos energia mérésére és terhelésszabályozásra

Balázs Zoltán

MSZT/MB 843

Gyógyászati villamos készülékek

Littvay Alajos

MSZT/MB 844

Villamos szabadvezetékek vezetői

Palotai Géza

MSZT/MB 845

Erősáramú kábelek és vezetékek

Palotai Géza

MSZT/MB 846

Híradástechnikai kábelek és vezetékek

Szabó Zoltán

MSZT/MB 847

Elektromágneses összeférhetőség (EMC)

Szabó Zoltán

MSZT/MB 849

Elektromágneses terek és sugárzás élettani hatása

Szabó Zoltán

MSZT/MB 850

Hang-, kép- és multimédia rendszerek

Bocskay István

MSZT/MB 852

Háztartási dugós csatlakozók

Littvay Alajos

MSZT/MB 853

Készülékcsatlakozók, -kapcsolók, ipari csatlakozók

Littvay Alajos

86

MSZT/MB száma

MB neve

MB titkár neve

MSZT/MB 854

Kisfeszültségű biztosítók

Littvay Alajos

MSZT/MB 855

Információtechnikai berendezések villamos biztonsága

Horváth Árpád

MSZT/MB 856

Környezeti feltételek és környezetállósági vizsgálatok

Szabó Zoltán

MSZT/MB 857

Ipari elektronika és folyamatirányítás

Horváth Árpád

MSZT/MB 858

Távközlő végberendezések

Hegedűs Csongor

MSZT/MB 859

Mobil távközlő rendszerek

Hegedűs Csongor

MSZT/MB 860

Távközlőhálózatok

Hegedűs Csongor

MSZT/MB 861

Távközléstámogató rendszerek

Hegedűs Csongor

MSZT/MB 862

Vasúti villamos berendezések

Kovács Levente

MSZT/MB 901

Minőségirányítás és minőségbiztosítás

Beck Lajos

MSZT/MB 903

Megfelelőségtanúsítás

Beck Lajos

MSZT/MB 904

Ökoturizmus

Csík Gabriella

MSZT/MB 905

Élelmiszerekkel érintkező anyagok és

Drozda Béla

MSZT/MB 906

Felületi kémiai analízis

Papp Józsefné dr.

MSZT/MB 907

Korrózióvédelem

Szabó József

MSZT/MB 908

Festékek és lakkok

Horváth Szép Mihály

MSZT/MB 909

Mezőgazdasági eredetű energiahordozók és ipari anyagok

Papp Józsefné dr.