ALAPFOGALMAKTÓL. (Vállalkozási ismeretek kezdőknek) AZ ÜZLETI TERVIG. Készült a PHARE HU számú projekt keretében. Eger, 2004

ALAPFOGALMAKTÓL AZ ÜZLETI TERVIG

(Vállalkozási ismeretek kezdőknek)

Készült a PHARE HU0105-03 számú projekt keretében

Eger, 2004.

ALAPFOGALMAKTÓL AZ ÜZLETI TERVIG

(VÁLLALKOZÁSI ISMERETEK KEZDŐKNEK)

Kézikönyv a „Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsőoktatásban” című PHARE HU0105-03 program „Képzők képzése – diákvállalkozásokat patronálók felkészítése” című projekt kurzusához

Eger, 2004.

VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE A KÖZÉPFOKÚ ÉS FELSŐOKTATÁSBAN

Szerzők: Hollóné Kacsó Erzsébet PhD Nagy Miklós dr. Román Róbert Tánczos Tamás

Lektor: Dr. Zám Éva a közgazdasági tudományok kandidátusa kari főigazgató Szerkesztő: Hollóné Kacsó Erzsébet PhD Műszaki szerkesztő: Demeter László Készült: BVB Nyomda és Kiadó Kft., Eger Ügyvezető: Budavári Sándor

Eszterházy Károly Főiskola Gazdaság- és társadalomtudományi Kar Gazdaságtudományi Intézet Eger, 2004.

2

Tartalomjegyzék Előszó ................................................................................................................................ 9 I. Elméleti alapvetések ................................................................................. 11 1. Függvénytani alapismeretek ........................................................................... 12 2. A közgazdaságtan alapfogalmai 3. Piacgazdasági alapfogalmak

................................................................... 22

........................................................................... 29

4. A vállalkozások piaci viselkedése 5. Irodalom

................................................................ 37

...................................................................................................................... 59

II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete........... 61 II./A. Vállalkozások jogi szabályozása (tekintettel az európai uniós szabályozásra) .................... 62 1. Rövid történeti áttekintés

................................................................................. 62

2. Általános szabályok .............................................................................................. 62 3. A gazdasági társaság alapítása ...................................................................... 63 3.1. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ............................... 63 3.2. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása ................................................. 65 3.3. Az előtársaság ...................................................................................................... 65 3.4. A gazdasági társaság legfőbb szerve ........................................................... 66 3.5. A gazdasági társaság ügyvezetése ................................................................ 66 3.6. A gazdasági társaság működésének ellenőrzése ...................................... 68

4. A gazdasági társaságok megszűnése

.......................................................... 70

4.1. Általános hatályok ............................................................................................. 70 4.2. Az átalakulás közös szabályai ........................................................................ 71 4.3. Gazdasági társaságok egyesülése ................................................................. 71 4.4. A gazdasági társaság szétválása .................................................................... 72

5. Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok

................ 72

5.1. A közkereseti társaság (kkt.) .......................................................................... 72

3

5.1.1. A kkt. fogalmi meghatározása ........................................................................... 72 5.1.2. A társaság belső jogviszonyai ........................................................................... 72 5.1.3. Üzletvezetés, képviselet .................................................................................... 72 5.1.4. A társaság legfőbb szerve .................................................................................. 73 5.1.5. A társaság külső jogviszonyai ........................................................................... 73 5.1.6. A tagsági jogviszony és a társaság megszűnése ................................................ 73

5.2. A betéti társaság (bt.) ........................................................................................ 73 5.3. Közös vállalat ...................................................................................................... 74 5.4. A korlátolt felelősségű társaság (kft.) ......................................................... 74 5.4.1. A kft. fogalmi meghatározása ........................................................................... 74 5.4.2. A társaság alapítása ........................................................................................... 74 5.4.3. A taggyűlés ........................................................................................................ 75 5.4.4. Az ügyvezetők ................................................................................................... 76 5.4.5. A társaság megszűnése ...................................................................................... 76 5.4.6. Az egyszemélyes kft. ......................................................................................... 76

5.5. A részvénytársaság (rt.) ................................................................................... 77 5.5.1. Általános szabályok ........................................................................................... 77 5.5.2. A részvénytársaság alapítása ............................................................................. 77 5.5.2.1. Zártkörű alapítás .................................................................................... 77 5.5.2.2. Nyilvános alapítás ................................................................................. 78 5.5.3. A részvénytársaság szervezete .......................................................................... 79 5.5.3.1. A közgyűlés ........................................................................................... 79 5.5.3.2. Az igazgatóság ...................................................................................... 80 5.5.4. A részvénytársaság megszűnése ........................................................................ 80 5.5.5. Az egyszemélyes rt. ........................................................................................... 80

6. Kapcsolódó vállalkozások – az egyesülés ................................................ 80 7. Befolyásszerzés gazdasági társaságban .................................................... 81 8. Az európai uniós alapok

.................................................................................... 81

9. Az egyéni vállalkozás általános szabályai

.............................................. 81

9.1. Egyéni vállalkozás alapítása ........................................................................... 81 9.2. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása ........................................... 82 9.3. Az egyéni cég ........................................................................................................ 83

10. Irodalom

................................................................................................................... 83

II./B. A vállalati stratégia főbb elemei

................................................ 84

1. Stratégia az üzleti életben ................................................................................. 84 1.1. A „Design School” modell ............................................................................... 84 1.2. A piaci vonzerő-versenyképesség mátrix ................................................... 86 1.2.1. A kritikus tényezők kijelölése .......................................................................... 86 1.2.2. A kritikus tényezők értékelése ......................................................................... 87 4

1.2.3. A stratégiai pozíció meghatározása ................................................................. 87 1.2.4. A tényezők előrejelzése és a jövőbeni stratégiai pozíció megállapítása ......... 87

2. A termék-életgörbe elmélet lényeges hatásai a stratégiaalkotásra ............................................................................................ 88 3. A stratégia kidolgozásának főbb lépései

............................................... 89

3.1. A stratégiai célok meghatározása ................................................................. 90 3.2. A stratégiakészítés ............................................................................................. 92 3.3. Operatív tervek készítése, azaz a célelérést biztosító akciók részletes kidolgozása ........................................................................................ 93 3.4. A teljesítmények figyelése ............................................................................... 93 3.5. A stratégia eredményes végrehajtásához, ösztönző-rendszer működtetése ......................................................................................................... 93 3.6. Iteratív, vissza-csatoló/(jelző) rendszer alkalmazása ............................ 93

4. Irodalom

...................................................................................................................... 93

III. Üzleti terv

....................................................................................................... 95

1. Az üzleti terv lényege, céljai, funkciói

...................................................... 96

2. Az üzleti terv lényeges részei, fő tartalmi elemei

............................... 97

2.1. Az üzleti terv felépítését meghatározó tényezők, az üzleti terv vázlata ......................................................................................... 97 2.2. Az üzleti terv fő tartalmi elemei .................................................................... 99 2.2.1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal) ......................................... 99 2.2.2. Az összefoglalás..................................................................................................... 99 2.2.3. Iparágelemzés....................................................................................................... 100 2.2.4. A vállalkozás leírása............................................................................................. 101 2.2.5. Tevékenységi terv (a termelési és műszaki terv) ................................................. 102 2.2.6. A szervezeti terv................................................................................................... 103 2.2.7. A marketingterv.................................................................................................... 103 2.2.8. A pénzügyi terv .................................................................................................... 104 2.2.9. Kockázatbecslés ................................................................................................... 104 2.2.10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok ............................................................. 104

3. A vállalkozások marketingje: a marketingtervezés folyamata, a marketingterv .......................................................................... 106 3.1. A marketingkoncepció felépítése, marketingtervezés fázisai ........... 106 3.2. A marketingterv fő elemei ............................................................................ 107 3.2.1. Helyzetelemzés: piackutatás, SWOT analízis ................................................. 107 3.2.2. Marketing-célok, marketingstratégiák ............................................................ 109 3.2.3. Marketingeszközök ......................................................................................... 109

5

3.2.3.1. A termék/szolgáltatás (Termékmarketing)........................................... 110 3.2.3.2. Ár, árképzés.......................................................................................... 110 3.2.3.3. Értékesítési csatornák (Disztribúció) ................................................... 111 3.2.3.4. Promóció (kommunikációs politika).................................................... 111 3.2.3.5. Az emberi tényező................................................................................ 112 3.2.3.6. A szolgáltatás tárgyi elemei ................................................................. 112 3.2.3.7. A szolgáltatási folyamat ....................................................................... 112

4. A vállalkozások pénzügyi kalkulációi, a pénzügyi terv

............... 112

4.1. A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása ............................................ 113 4.1.1. A vállalkozás tőkeszükséglete ......................................................................... 113 4.1.2. A lehetséges források, finanszírozási módok .................................................. 114 4.1.3. Az eszközök és források szembeállítása, a vállalkozás mérlege ..................... 116

4.2. A működtetés pénzügyi eredménye ........................................................... 118 4.2.1. A vállalkozás árbevétele, költségei, a jövedelemterv ..................................... 118 4.2.2. A bevételek és kiadások összevetése, a pénzforgalmi terv ............................. 120

4.3. A vállalkozásba történő befektetés megítélése ....................................... 121 4.3.1. Fedezeti pont elemzés ..................................................................................... 121 4.3.2. Pénzügyi mutatók ............................................................................................ 125 4.3.2.1. Jövedelmezőségi mutatók .................................................................... 125 4.3.2.2. Likviditási mutatók .............................................................................. 128 4.3.2.3. Eladósodottsági mutatók ...................................................................... 128 4.3.2.4. Összefüggés a legfontosabb mutatók között ........................................ 129 4.3.3. A vállalkozás kockázatainak megítélése ......................................................... 131 4.3.3.1. A vállalkozás kockázatai ..................................................................... 131 4.3.3.2. A kockázat és a hozam összefüggései ................................................. 132

5. Összefoglalás ........................................................................................................... 134 6. Irodalom

.................................................................................................................... 136

6

Előszó Ez a könyv Phare pályázati támogatással készült a „Képzők képzése” című 120 órás oktatási kurzus bevezető, elméleti alapozó moduljának tananyagaként. A képzés célja, hogy felkészítse a tanár kollégákat (elsősorban középiskolai tanárokat) alapvető gazdálkodói – vállalkozói ismeretek oktatására, diákvállalkozások patronálására. A kurzus gyakorlatorientált, alapvető célja a vállalkozói készségek (helyzet-felismerési, elemzési, döntési és kommunikációs készségek) fejlesztése. A gyakorlati modulokat megelőzően, a részvevők különböző jellegű előképzettségéből, differenciált igényeiből kiindulva szükségesnek tartottuk egy elméleti jellegű modul beiktatását, melynek alapvető feladata a vállalkozások indításához, működtetéséhez szükséges alapfogalmak tisztázása, de ezen túl szemléletformálás is. Ezt a könyvet elsősorban a kurzus azon résztvevőinek ajánljuk, akik nem rendelkeznek közgazdasági előképzettséggel, de szeretnének megismerkedni a modern közgazdaságtan „látásmódjával”, fogalomrendszerével, elemzési eszközeivel, és a vállalkozások indításához, működtetéséhez szükséges alapvető jogi-, menedzsment-, marketing-, és pénzügyi ismereteket kívánnak szerezni. A tankönyv szerkezeti felépítésére jellemző az elméleti ismeretektől a gyakorlati jellegű ismeretek felé haladás, tekintve, hogy a kurzus gyakorlati moduljainak a megalapozását szolgálja. A könyv szerkezetileg három fő részre tagolódik. Az „Elméleti alapvetések” bevezető rész célja a modern mikroökonómia szemléletmódjába, elemzési eszközeibe való bevezetés, például a költségek feláldozott lehetőségként való értelmezése, a számviteli és a gazdasági profit megkülönböztetése, valamint a határelemzés, mint a modern közgazdaságtan alapvető eszközének megismertetése. A bevezető rész értelemszerűen a közgazdaságtan alapfogalmainak rendszerét, kiemelten a piacgazdasági kategóriák kapcsolatrendszerét példákkal alátámasztva tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a mélyebb közgazdaságtani elemzésekhez matematikai alapok szükségesek, ezért a bevezető fejezet „leegyszerűsített”, függvénytani alapismeretekkel kezdődik. Ezt a megoldást a jobb megértés érdekében választottuk, és azoknak szántuk, akik elmélyültebben szeretnének az elemzési módszerekkel megismerkedni, és törekednek a különböző tudományterületeken szerzett ismereteik szintetizálására. Azok, akik kevésbé érdeklődnek a matematikai apparátus iránt, e pár oldalt kihagyhatják. A szerző ugyanis igyekezett a közgazdasági alapösszefüggéseket oly módon feltárni és példákkal magyarázni, hogy mélyebb matematikai alapok nélkül is érthetővé váljanak. A szűken értelmezett vállalkozási témakör a könyv második részével kezdődik. „A vállalkozások jogi és gazdasági környezete” című rész a vállalkozások alapításának és működtetésének feltételrendszerét, a környezetelemzés fontosságát, annak a vállalkozás célrendszerére, stratégiájára gyakorolt hatást hivatott feltárni. E rész két fő fejezetre tagolódik. A vállalkozások jogi szabályozása fejezet kellő részletezettséggel és szakmai precizitással tartalmazza a gazdasági társaságok alapításának, és megszűnésének szabályait, különös tekintettel az egyes társasági formák szervezeti és működési kereteire, normáira. Kiterjed azokra a hatályos jogi rendelkezésekre, melyek az egyéni vállalkozások létrehozásával, működési struktúrájával és megszűnési módjaival kapcsolatosak. A cégeljárás alapvető normáin kívül utalás történik azokra az európai uniós irányelvekre, melyek a társasági jog harmonizálása folytán alapvető jogi jelentőséggel bírtak.

9

A vállalati stratégia főbb elemei című fejezet a környezet kihívásaira adható válaszokat igyekszik megragadni elméleti és módszertani szempontból. Tartalmazza a célok és a stratégia kapcsolatrendszerét, a stratégia alkotás jellegzetes modelljeit. A különböző modellek (SWOT-modell, piaci vonzerő-versenyképesség mátrix, termék-életgörbe) bemutatásán, értelmezésén túl, a gyakorlati alkalmazhatóságuk és a vállalkozás menedzselésének fontossága is megfogalmazódik. A tananyag további építkezésének logikája az, hogy az üzleti terv fő részeinek sorrendjében haladva vesszük végig a vállalkozási tevékenység menedzselésének főbb feladatait. „Az üzleti terv” összefoglaló címet viselő harmadik fejezet tehát nemcsak az üzleti terv készítésének fontosságára, fő formai és tartalmi elemeinek számbavételére szorítkozik, hanem a fő részeinek - marketingterv, pénzügyi terv, kockázatbecslés - kiemelésével ezen funkcionális tevékenységek lényeges elméleti és módszertani vonatkozásai is kiemelésre kerülnek. Ennek sorában kiemelt hangsúly kapnak a helyzetelemző módszerek, technikák, a marketingtevékenység főbb mozzanatai, valamint az üzleti tevékenység megalapozásához a vállalkozásba történő befektetések megítéléséhez nélkülözhetetlen kalkulációk, egyszerű pénzügyi számítások. A tankönyv valamennyi része tartalmazza a kapcsolódó, az alaposabb elmélyülésre lehetőséget adó szakirodalmak jegyzékét. A tankönyv a felvázolt logikai rendszerben építkezik, anyagát négy - a közgazdaságtan különböző szakterületén tevékenykedő - oktató, az oktatásban együttműködő kolléga írta. Az egyes részek eltérő stílusa az adott téma vonatkozásában elsősorban a szakmai szempontok betartásából és a szerzők egyéniségéből fakad. Az is előfordul, hogy az egyes fogalmak, elemzési eszközök egymást követő részekben más összefüggésrendszerben megismétlődnek. A szerkesztő nem törekedett sem a stílusbeli különbségek egységesítésére, sem az ismétlődések kiiktatására, mert a szakmaiság, és az egyes részek önálló feldolgozhatósága volt az elsődleges szempont, ezzel biztosítva a különböző előképzettségű és eltérő érdeklődésű olvasók (hallgatók) különböző pontokon való bekapcsolódását. Ezen tananyag szerves egységben íródott a vállalkozói készségfejlesztési modul tankönyvével, amely az elméleti ismeretekre alapozva olyan gyakorlatokat, szituációs feladatokat tartalmaz, melyek révén a vállalkozói alaptulajdonságok, készségek fejleszthetők. Ajánljuk e könyvet (könyveket) nemcsak a „Képzők képzése” kurzus résztvevőinek, hanem mindazoknak, akik a vállalkozások „viselkedését” szeretnék megismerni, vállalkozást kívánnak indítani, vagy a vállalkozásukat nagyobb hozzáértéssel, eredményesen kívánják működtetni. Figyelmükbe ajánljuk, hogy ma már a pályázatok készítéséhez is elengedhetetlen az üzleti terv fő elemeinek szakszerű ismerete, megadott szempontok szerinti összeállítása, megfelelő színvonalú prezentálása. Kívánjuk, hogy minden hallgatónk, és minden érdeklődő haszonnal forgassa e könyvet. Kérjük és várjuk észrevételeiket a könyv használhatóságával, érhetőségével, stílusával kapcsolatban. Jó tanulást, a diák- és a valóságos vállalkozások létrehozásához jó ötleteket, menedzseléséhez kellő szakmai megalapozottságot és sikereket kíván a szerzői kollektíva nevében: a szerkesztő Eger, 2004. január

10

I. Elméleti alapvetések Írta: Tánczos Tamás

I. Elméleti alapvetések A tankönyvet olvasva látni fogjuk, hogy a közgazdaságtan "sajnos" jelentős mértékben matematikai alapokon áll. A jegyzet első fejezetét képező elméleti ismeretek elsajátításához elsősorban függvénytani ismeretek szükségesek, ezért még mielőtt belemennénk a mélyebb közgazdasági összefüggések tárgyalásába, föl kell, hogy elevenítsük a függvénytan területén korábban már megszerzett alapismereteinket. Ezzel kapcsolatban megnyugtatásul szeretném előre bocsátani a következőket. Jelen helyen csak rendkívül egyszerű, a közgazdasági tanulmányokhoz mindenféleképpen nélkülözhetetlen függvénytani alapösszefüggések kerülnek tárgyalásra, a lehető legközérthetőbb nyelven. Mivel a témakör kifejtése során, a könnyebb érthetőség érdekében igyekszem elszakadni a matematika szigorú nyelvezetétől, ezért helyenként tapasztalhatnak majd kevéssé egzakt, pongyola megfogalmazásokat is, melyekért a mélyebb matematikai ismeretekkel rendelkező olvasóktól előre is elnézést kérek. Arra való tekintettel azonban, hogy jelen helyen közgazdasági és nem matematikai tanulmányokat folytatunk, úgy gondolom, hogy a közgazdasági összefüggések megértése érdekében, helyenként akár még a matematikai pontosság is feláldozható. Ennyi bevezetés után, nézzük a lényeget.

1. Függvénytani alapismeretek A tanulmányaink során előkerülő függvények, két vagy három változó számszerű értéket rendelnek egymáshoz, valamilyen matematikai egyenlet (szabályszerűség) alapján. A függvény egyenletekben a változókat mindig betűk jelölik. A függvény egyenletekben szereplő változók alapján, minden függvénynek két "részét" különítjük el. Az egyik részében a független változó, a másik részében a függő változó található. A független változót azért hívják független változónak, mert ennek, mindentől függetlenül, mi magunk adhatunk tetszőleges számszerű értéket. Ezzel szemben a függő változó, az általunk megadott értéktől függően, a matematikai egyenlet segítségével alakul ki. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a függvény egyenletébe, a független változót jelölő betű helyére tetszőleges számot írva, és elvégezve az egyenlet által leírt matematikai műveleteket, a függő változót jelölő betű helyén, egy másik számértéket kapunk. Az így kialakult szám pár, függvényszerű kapcsolatban áll egymással. Mivel a számokból végtelen sok van, ezért egymással függvényszerű kapcsolatban álló szám párokból is végtelen sok képezhető. Minden függvényben, függő változóból csak egy van. Független változóból vagy egy sincs, vagy több is van. Az egy független változóval rendelkező függvényt egyváltozós, a két független változóval rendelkező függvényt kétváltozós, a független változó nélküli függvényt konstans (állandó) függvénynek nevezzük. Ebben a fejezetben zömében egy független változóval rendelkező függvényeket tárgyalunk, elvétve előfordul majd független változó nélküli, illetve két független változóval rendelkező függvény is. Ha a függvény két független változóval rendelkezik, akkor a függvényszerű kapcsolat eredményeként, természetesen nem szám párok, hanem szám hármasok alakulnak ki. Ha a függvényben nincsen független változó, a függvényszerű kapcsolat eredményét akkor is szám párok adják. A függvény egyenletekben a függő változó mindig az egyenlet egyik oldalán, önmagában áll. A független változó (változók) az egyenlet másik oldalán helyezkedik el. Ha a független változó helyére az általunk beírt számokat egy csoportba (halmaz) gyűjtjük, akkor megkapjuk a függvény értelmezési tartományát. Ez a számhalmaz tehát azt mutatja meg, hogy a függvénynek milyen számok esetén van értelme. Ha például a független 12

változóval emberek számát akarjuk jelölni, akkor a független változót jelölő betű helyére nyilvánvalóan csak pozitív és egész szám kerülhet, mert negatív és fél ember nincsen. Ebből tehát az következik, hogy a fent említett függvénynek csak a pozitív egész számok esetén van értelme, tehát az értelmezési tartományát a pozitív egész számok adják. Az értelmezési tartományt mi magunk is meghatározhatjuk, azaz kijelölhetjük azokat a számokat, melyek esetén értelmezni szeretnénk az adott függvényt. Több független változóval rendelkező függvénynek, természetesen több értelmezési tartománya van. Ha a függvénynek nincs független változója, akkor is egy értelmezési tartománya van. Ha a függő változót jelölő betű helyén kialakult számokat egy másik halmazba gyűjtjük, akkor megkapjuk a függvény értékkészletét. Ezek a számok ugyanis, a függvény egyenletének az eredményét, azaz a keresett értékeket adják. A független változó nélküli, valamint az egy, illetve két független változóval rendelkező függvények, koordinátarendszerben ábrázolhatók. A független változó (változók) leggyakrabban a koordinátarendszer vízszintes tengelyén helyezkedik el, a függő változó pedig a függőleges tengelyen. Ez alól a közgazdaságtanban vannak kivételek, erre majd minden kivételes esetben külön fölhívom a figyelmet. Most nézzünk a fentiekben leírtakra néhány példát.

y

y

1. ábra

x

2. ábra

x

A függvény egyenlete: y = 10x.

A függvény egyenlete: y = 10.

Ez egy egyváltozós függvény, a független változó az "x", a függő változó az "y". A függvény értelmezési tartománya 0 és 4 közé esik (0≤x≤4), mert a vízszintes tengelyen a függvény ebben a tartományban van ábrázolva. Az értelmezési tartomány tetszőlegesen lett így meghatározva. A függvény értékkészlete 0 és 40 közé esik (0≤y≤40), mert a független változónak megadott értékek, és a függvény egyenlete alapján így alakult.

Ez egy konstans függvény, az értelmezési tartománya 0 és 4 közé esik (0≤x≤4), mely tetszőlegesen lett így meghatározva. Az értékkészletének egyetlen egy eleme van, ez a 10.

13

3. ábra A függvény egyenlete: z = -0,5 (x2 + y2) + 5 Ez egy kétváltozós függvény, a független változók az "x" és az "y", a függő változó "z". A függvény értelmezési tartománya mindkét változó esetén -5 és 5 közé esik (-5≤x≤5 és -5≤y≤5), mert tetszőlegesen így lett megadva. Az értékkészlete szintén ebbe a tartományba esik, mert a független változóknak megadott értékek és a függvény egyenlete alapján így alakult. A fentiekben leírtak mellett, fontos még a függvényekről megjegyezni a következőt: függvényről csak akkor beszélhetünk, ha az értelmezési tartomány minden eleméhez hozzá van rendelve az értékkészlet valamely eleme, de csak egy eleme. Most egy egyszerű ábrán keresztül nézzük meg, mit is jelent ez pontosan. y

Az ábrán látható vonal nem függvény, mert az értelmezési tartományban 3 és 5 között, az értelmezési tartomány minden eleméhez, az értékkészletnek két eleme van hozzárendelve. A 3-hoz például 24 és 50, a 4-hez 32 és 45. x

4. ábra

14

y

Az ábrán látható függvény egyenlete: y = x2. Ez valóban függvény, mert az értelmezési tartomány minden eleméhez, az értékkészletből csak egy elem tartozik hozzá. Vegyük észre azonban, hogy az értékkészlet minden eleméhez az értelmezési x tartományból két elem, egy pozitív, és egy ugyanolyan negatív érték 5. ábra tartozik. Ettől a függvény még függvény marad, viszont ez alapján kimondhatjuk, hogy a hozzárendelés nem kölcsönösen egyértelmű. Kölcsönösen egyértelmű hozzárendelésről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha az értelmezési tartomány minden eleméhez az értékkészletből csak egy elem tartozik, és ez viszont is igaz. A kölcsönösen egyértelmű hozzárendelésnek megfelel például, a korábban már látott, y = 10x függvény egyenlet. Függvények inverze Egy függvény inverz függvényét úgy kapjuk, hogy fölcseréljük a függő és a független változót, tehát ami az eredeti függvényben független változó volt az inverz függvényben függő lesz, ami az eredeti függvényben függő változó volt az inverz függvényben független lesz. Inverz függvénye csak azoknak a függvényeknek képezhető, melyeknél érvényesül a kölcsönösen egyértelmű hozzárendelés. Az inverz képzés algebrailag úgy történik, hogy az eredeti függvény egyenletét a függvényben szereplő másik változóra rendezzük át. Ez geometriailag gyakorlatilag azt jelenti, hogy az eredeti függvény képét, egy, az origóból induló 45°-os egyenesre tükrözzük. Most nézzünk erre két egyszerű példát. y x

y = 10x

x

(0≤x≤4)

x = 0,1y

(0≤y≤40)

y

6. ábra y

x

2

x

y = 5x (0≤x≤3,1)

x=y 7. ábra

15

0,5

/5

0,5

y

(0≤y≤35)

A fenti ábrákon jól látszik az inverz képzés algebrai és geometriai megfelelője is. Ne zavarjon meg senkit, hogy a jobb alsó ábrán az inverz függvény a mellette lévőhöz viszonyítva vízszintes irányba elnyújtottabb, ennek az az oka, hogy a koordinátarendszer tengelyein az egységek láthatóan nem egyformák. Az összetartozó pontokat kell figyelni. Függvények elmozdulása, megnyúlása Ha egy függvény egyenletéhez egy tetszőleges konstans értéket adunk hozzá, akkor a függvény képe önmagával párhuzamosan fölfelé tolódik, a konstans mértékével. Konstans érték levonása esetén, ez természetesen fordítva történik. Ha egy függvény egyenletét egy tetszőleges konstans értékkel megszorozzuk, akkor a függvény képe fölfelé megnyúlik. Konstans értékkel történő osztás esetén, ez természetesen fordítva játszódik le. Nézzünk erre egy-egy példát. A függvények egyenletei: Y: y = x2 Y Y1: y = 2x2 Y1 Az ábrán látható, hogy az értelmezési tartomány (vízszintes tengely) egyes elemeihez, a konstanssal beszorzott függvény (y1) esetén, az értékkészletből (függőleges Y tengely) nagyobb elemek tartoznak. Ez alól egy kivétel van, az "x" = 0 pont. Ez tehát a függvények közös pontja, az összes többi pontban, a konstanssal szorzott függvény X nagyobb, sőt egyre nagyobb értékeket vesz föl. A függvény tehát fölfelé megnyúlt. 8. ábra Y Y1 Y

x

9. ábra

A függvények egyenletei: Y: y = x2 Y1: y = x2 + 2 Ne tévesszen meg senkit, hogy a függvények ránézésre összetartanak. Ha pontosan megnézzük az ábrát, akkor látjuk, hogy a függvények egymás fölött lévő pontjai a függvény mentén azonos távolságra vannak egymástól.

Függvények iránya és sebessége A függvények irányának a meghatározását, mindig az értelmezési tartományon (általában a vízszintes tengely) pozitív irányba elindulva vizsgáljuk. Ha ebben az esetben a függvény az értékkészletből (általában a függőleges tengely) egyre nagyobb értékeket vesz fel, azaz emelkedik, akkor azt mondjuk, hogy a függvény irányát tekintve növekvő, vagy más szóval a meredeksége pozitív. Ellenkező esetben a függvény irányát tekintve csökkenő, vagy más szóval, a meredeksége negatív. A konstans függvény az értelmezési tartományt reprezentáló koordináta tengellyel párhuzamos, se nem növekvő, se nem csökkenő, tehát a meredeksége nulla. 16

A függvények sebességét a függvények íve alapján lehet a legkönnyebben eldönteni. Ha egy függvény az értelmezési tartomány (általában a vízszintes tengely) felől nézve konkáv (lekonyul), akkor azt mondjuk, hogy a függvény lassulva növekszik, vagy más szóval, csökkenő ütemben nő. Ha az értelmezési tartomány felől nézve konvex, akkor azt mondjuk, hogy a függvény gyorsulva növekszik, vagy más szóval, növekvő ütemben növekszik. A függvények irányát és sebességét, le tudjuk írni egy másik függvénnyel. A közgazdaságtanban azt a függvényt, amely egy másik függvény irányát és sebességét írja le, az eredeti függvény határfüggvényének nevezzük. A határfüggvény értelmezési tartománya mindig megegyezik az eredeti függvény értelmezési tartományával. A határ függvény értékét, geometriailag, a vizsgált pontban, az eredeti függvényhez húzott érintő meredeksége adja. Mivel az érintő egy egyenes, ezért a meredekségét könnyedén meg tudjuk határozni úgy, hogy kiválasztunk rajta két tetszőleges pontot, képezzük a két ponthoz tartozó függő változók értékeinek a különbségét, ugyanezt megtesszük a független változókkal, majd a függő változók különbségét osztjuk a független változók különbségével. Most nézzük meg ezt egy ábrán. y

x

y

x

10. ábra Jelen esetben, a felső koordinátarendszerben lévő függvényt tekintjük a kiinduló függvénynek (egyenlete: y = -3x2 + 32 x + 11), az alsó koordinátarendszerben pedig, a felső függvény határfüggvénye látható (egyenlete: y = -6x + 32).

17

A fentiekben már megállapítottuk, hogy egy függvény határfüggvényének értékeit, a függvényhez húzott érintő meredeksége adja. Mivel egy folytonos függvénynek végtelen sok pontja van, ezért, ha a függvény minden pontjához érintőt szeretnénk húzni, akkor végtelen sok érintőt kapnánk. Mi most csak három ponthoz húztunk érintőt, mert a lényeg így is megérthető. A origóból elindulva az első érintő (egyenlete: y = 26x + 14) a függvényt x = 1 pontban érinti, ahol a határfüggvényen leolvasható függvényérték Y = 26. Az érintő meredeksége is 26, ami egyébként az érintő egyenletéből is látszik (az "x" előtt lévő szorzótényező). A második érintő (egyenlete: y = 14x + 38) a függvényt x = 3 pontban érinti, ahol a határfüggvényen leolvasható függvényérték y = 14. Az érintő meredeksége is 14. És végül az utolsó érintő (egyenlete y = 96,3) a függvényt x = 5,3 pontban érinti, ahol a határfüggvényen leolvasható érték y = 0, és itt az érintő meredeksége is 0. A határfüggvényen megfigyelhetjük, hogy az x = 2 pontjában leolvasható érték éppen y = 20. Az iméntiekben leírtak alapján, ebből nyilvánvalóan az következik, hogy ha a fölső koordinátarendszerben lévő függvényhez x = 2 pontban húznánk egy érintőt, akkor annak a meredeksége éppen 20 lenne. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a függvény mentén haladva a függvényhez húzott érintők meredeksége folyamatosan csökken, így a határ függvény is folyamatosan csökken, és az eredeti függvény maximumpontjában a hozzá húzott érintő meredeksége nulla, így a határ függvény értéke is nulla. Ahol az eredeti függvény csökken, ott a határ függvény a negatív tartományban jár. A fentiek alapján összességében kimondhatjuk, hogy az iménti példában, a határfüggvény addig jár a koordinátarendszer pozitív negyedében (az "y" értékek pozitív számok) amíg az eredeti függvény növekszik. A határfüggvény azért csökkenő (negatív meredekségű), mert az eredeti függvény csökkenő ütemben, vagy más szóval lassulva növekszik. Most nézzünk a függvények irányára és sebességére néhány példát (az egymás alatti ábrák összetartoznak). y

y

x

x

y y

x

x 11. ábra 12. ábra A bal felső ábrán, egy egyenletes (állandó) sebességgel növekvő függvény látható (egyenlete: y =10x). A függvény növekedési sebessége 10. Ez azt jelenti, hogy az "x" értékének 1 egységnyi növekedése az "y" értékében mindig 10 egységnyi növekedést idéz elő. Mivel a függvény növekszik, ezért a határfüggvény a pozitív tartományban jár. Mivel a függvény

18

növekedési sebessége egyenletes (állandó), ezért a határfüggvény konstans (egyenlete: y =10). Mivel a függvény növekedési sebessége mindig 10, ezért a határfüggvény konstans 10. A jobb felső ábrán, egy egyenletes sebességgel csökkenő függvény látható (egyenlete: y = -10x). A csökkenés sebessége 10, tehát az "x" értékének 1 egységnyi növekedése az "y" értékében mindig 10 egységnyi csökkenést eredményez. Mivel a függvény csökken, ezért a határfüggvény a negatív tartományban jár (egyenlete: y = -10). Mivel a függvény csökkenési sebessége egyenletes, ezért a határfüggvény konstans. Mivel a függvény csökkenési sebessége mindig 10 (a csökkenés gyakorlatilag negatív növekedés), ezért a határfüggvény konstans -10. (Az egymás alatti ábrák összetartoznak.) y

y

x

x

y

y

13. ábra

x

14. ábra

A bal felső ábrában, egy gyorsulva növekvő (növekvő ütemben növekvő) függvény látható (egyenlete: y = 5x2). Ez azt jelenti, hogy ha az "x" értékét mindig 1 egységgel növeljük, akkor ez, az "y" értékében egyre nagyobb növekedést idéz elő. Ez az ábrán jól meg is figyelhető. Mivel a függvény növekszik, ezért a határfüggvény a pozitív tartományban jár (egyenlete: y = 10x). Mivel a függvény gyorsul, ezért a határfüggvény növekvő. A jobb felső ábrában, egy lassulva növekvő (csökkenő ütemben növekvő) függvény látható (egyenlete: -3x2 + 30x). Ez azt jelenti, hogy ha az "x" értékét mindig 1 egységgel növeljük, akkor ez, az "y" értékében egyre kisebb növekedést idéz elő. Mivel a függvény növekszik, ezért a határfüggvény a pozitív tartományban jár (egyenlete: y = -6x +30). Mivel a függvény lassul, ezért a határfüggvény csökkenő. Természetesen egy függvénynek nem feltétlenül kell teljes egészében gyorsulnia vagy lassulnia. Léteznek olyan függvények, melyeken belül elkülönítünk gyorsuló és lassuló szakaszokat. Nézzünk most erre egy példát.

19

x

y

x

y

15. ábra

x

A felső koordinátarendszerben lévő függvény (egyenlete: y = 5x2 (0≤x≤2,55) és y = -5x2 + 51x - 65 (2,55≤x≤6)), egy darabig gyorsulva, majd lassulva nő, és egy pont után csökken. Az a pontot, ahol a függvény sebessége megváltozik vagy más szóval görbületet vált, a függvény inflexiós pontjának nevezzük. Jelen esetben, ez az x = 2,55; y = 32,5 pontban van. Ebben a pontban egyébként (és ez az ábrán is jól látszik) a határfüggvénynek szélsőértéke (maximuma vagy minimuma) van. A fentiekben ábrázolt határfüggvények egyenesek voltak. A lineáris (egyenes) határfüggvény azt fejezi ki, hogy az eredeti függvény vagy egyenletesen gyorsul vagy egyenletesen lassul. A határfüggvények természetesen nem csak egyenesek lehetnek. A határfüggvény íve, az eredeti függvény gyorsulásának vagy lassulásának a sebességét érzékelteti. Egy függvény ugyanis a fentiekben tárgyalt mellett, lehet még gyorsulva gyorsuló, lassulva gyorsuló, vagy gyorsulva lassuló és lassulva lassuló. Ezekkel az esetekkel itt nem foglalkozunk. Korábban már említettem, hogy a határfüggvények geometriailag az eredeti függvényhez húzott érintő meredekségéből származtathatók. Nekünk, jelen közgazdasági tanulmányaink esetén, a határfüggvények származtatásáról ennyi éppen elegendő is. Mellékesen utalnék azonban arra, hogy a gyakorlatban nyilván nem húzgálnak érintőket a vizsgált függvény pontjaihoz (ez meglehetősen nehézkes is lenne, lévén, hogy egy folytonos függvénynek végtelen sok pontja van), hanem algebrai úton határozzák meg a határfüggvény egyenletét. Ezt a módszert diferenciálszámításnak hívják, de ezzel mi itt nem foglalkozunk. Lényegét tekintve a határfüggvényekről elmondhatjuk a következőt.

20

A határfüggvény értéke mindig azt mutatja meg, hogy ha az eredeti függvény független változójának az értékét egyel megnöveljük, akkor ez, a függő változó értékében mekkora növekedést vagy csökkenést idéz elő. A fentieknek megfelelően, a közgazdaságtanban a határfüggvények segítségével mindig azt vizsgáljuk, hogy a független változó (például felhasznált munkamennyiség vagy megtermelt termékmennyiség) egy egységnyi változása, a függő változó (például költség vagy bevétel) értékében mekkora változást idéz elő. Függvények átlag függvényei Egy függvény átlag függvényét algebrai úton úgy képezzük, hogy a függvény egyenletét elosztjuk a függvény független változójával. Az így nyert függvényegyenlet az átlagfüggvény egyenlete. Az átlagfüggvény értelmezési tartománya mindig megegyezik az eredeti függvény értelmezési tartományával. Az átlagfüggvény értékkészletét, geometriailag, a vizsgált pontban, az origóból az eredeti függvényhez húzott egyenes meredeksége adja. Most nézzük meg ezt egy ábrán. y

y

x

A fölső ábrában az eredeti függvény (egyenlete: y =5x2), alsóban pedig ennek az átlag függvénye (egyenlete: y = 5x2/x azaz y = 5x) került ábrázolásra. Látható, hogy az origóból az eredeti függvényhez húzott egyenesek meredeksége folyamatosan növekszik, így az átlag függvény is egy növekvő függvény. Az eredeti függvény x = 1 pontjában, a leolvasható értékek alapján kiszámítható átlagérték 5, az origóból húzott egyenes (egyenlete: y = 5x) meredeksége is 5, és az átlagfüggvényen leolvasható érték is 5. Az eredeti függvény x = 2 pontjában, ugyanez 10. Természetesen az átlagfüggvények sem mindig egyenesek. A közgazdaságtanban az átlagfüggvényeket általában átlagtermék, átlagköltség, átlagbevétel és átlagprofit kifejezésére használjuk. A későbbikben majd azt is látni fogjuk, hogy az átlag és határfüggvények egymással szoros kapcsolatban vannak, és a kapcsolatuk a közgazdaságtanban jelentős tartalommal bír. Ezzel a matematikai tanulmányainkat befejeztük, lássuk a közgazdaságtant.

x

16. ábra Ahhoz, hogy a közgazdaságtan területén többé-kevésbé otthonosan tudjunk mozogni, ismernünk kell e tudományterület nyelvezetét, melyhez szükségszerű tisztázni néhány idetartozó alapfogalmat.

21

2. A közgazdaságtan alapfogalmai Szükséglet: minden emberben meglévő belső hiányérzet, vágy, belső igény. A szükségletek csoportosítása kielégíthetőség szerint: - effektív (tényleges, valóságos) szükségletek, - látens (lappangó, rejtett) szükségletek. Effektív szükségletek azok a szükségletek, melyeket egy társadalom gazdasága az adott fejlettségi szintjén tömegesen képes kielégíteni. Ilyen szükséglet például ma Magyarországon az élelmiszerek iránti vágy, a lakás iránti vágy, stb. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy ma hazánkban mindenkinek van lakása és mindenki elegendő élelemhez jut, de azért a nagy többség esetében ez az igény kielégítésre kerül. Látens szükségletek a társadalom tagjaiban meglévő olyan vágyak, melyeket a társadalom gazdasága az adott fejlettségi szintjén tömegesen még nem képes kielégíteni. Például: Ma Magyarországon ilyen szükséglet a sportrepülő, úszómedence, szauna iránti igény. A látens szükségletek motiválják az embert a teljesítményének fokozására, és ezáltal ezek szélesebb körű kielégítésére. A szükségletek folyamatosan változnak, minden kielégített szükséglet újabb látens szükségletet szül, és közben egyes effektív szükségletek (például a kultúra iránti igény) eltűnnek. Javak: a szükségletek kielégítésének eszközeit javaknak nevezzük A javak megjelenésük szerint lehetnek: - anyagi javak, - szolgáltatások. Anyagi javak: azok a tárgyak, dolgok, melyek tárgyi, dologi tulajdonságaik miatt képesek szükségleteket kielégíteni Szolgáltatások: szükségleteket kielégítő tevékenységek A szolgáltatások lehetnek: Anyagi jellegű szolgáltatások: ezek valamilyen anyaghoz, tárgyhoz, dologhoz kapcsolódó, vele szorosan összefüggő tevékenységek Például: fuvarozás, javítás, felújítás, stb. Nem anyagi jellegű szolgáltatások: közvetlenül emberre irányuló tevékenységek. Például: oktatás, gyógyítás, művészet, szórakoztatás stb. A javak mennyiségük, illetve fogyasztással való alkalmasságuk szerint lehetnek: Szabad javak: nem emberi munkával előállított, a természet által készen, fogyasztásra alkalmas állapotban, biztosított javak. Van belőlük annyi, hogy a nulla áron fölmerülő kereslet is kielégíthető. Például: víz, levegő, napfény, madárfütty, zöld erdő, stb. Ezen javaknak a mennyisége mai világunkban sajnos már nem egészen korlátlan, gondoljunk csak a környezetszennyezésre és az erdők módszeres irtására.

22

Gazdasági javak: ezeket a javakat az ember teszi alkalmassá szükségleteinek kielégítésére. Mivel az ember állítja elő, ezért csak annyi van belőle, amennyit az ember megtermel, tehát mennyisége korlátozott. A gazdasági javak lehetnek: - magánjavak, - tiszta közjavak, - vegyes javak. Magánjavak: azok a javak, amelyek egy időben csak egy személy (általában a tulajdonos) szükségleteit képesek kielégíteni, és melyekkel kapcsolatos költségeket egy ember (általában a tulajdonos) visel, illetve ezen költségek rá háríthatók. Például: élelmiszerek, cipő, kabát stb. Tiszta közjavak: azok a javak, amelyek egy időben több személy szükségleteit is képesek kielégíteni. Például: közvilágítás, honvédelem, rendvédelem stb. A közjavak fogyasztásából egy állampolgár sem zárható ki. A közjavakkal kapcsolatban a közgazdaságtan ismeri a potyautas jelenséget: Potyautas jelenség: a közjavakat minden állampolgár szívesen elfogyasztja, de fizetni senki sem szeret érte (mindnyájan igyekszünk a lehető legkevesebbet adózni), mindenki abban bízik, hogy ezt majd mások (az állam) fizetik. Vegyes javak: olyan javak, melyek funkcionálhatnak köz – illetve magánjószágként. Ezzel kapcsolatban használja a közgazdaságtan a párhuzamos elosztás fogalmát. Például: oktatás, úthálózat, gyógyellátás, stb. A javak két legfontosabb tulajdonsága: - hasznosság, - szűkösség. Hasznosság: a javak szükséglet-kielégítő képessége Szűkösség: elsősorban a gazdasági javak jellemző tulajdonsága, de ma már sajnos a szabad javakra is egyre inkább igaz, hogy nem állnak korlátlanul az ember rendelkezésére, tehát a mennyiségük behatárolt. A továbbiakban a közgazdaságtan, illetve a makroökonómia tárgyalása során a javak alatt elsősorban gazdasági javakat értünk. Mivel a javak (elsősorban a gazdasági javak) egyik legfontosabb tulajdonsága a szűkösség, tehát, hogy nem állnak korlátlanul az ember rendelkezésére, ezért ezeket a javakat elő kell állítani, meg kell termelni. Termelés: olyan tevékenység sorozat, melynek során az ember a természet tárgyait elsajátítja, munkájával átalakítja és ezáltal alkalmassá teszi emberi szükségletek kielégítésére. A termelési folyamat végeredménye vagy konkrétan emberi fogyasztásra szolgál, vagy egy újabb termelési folyamat részét képezi, úgy mint a munka tárgya vagy mint a munka eszköze. A termelési folyamathoz tartozik minden olyan tevékenység, amely arra szolgál, hogy a termék fogyasztható vagy felhasználható állapotba kerüljön és eljusson a fogyasztás, illetve a felhasználás helyszínére. A modern közgazdaságtan a termelés fogalmát kiterjeszti a szolgáltató tevékenységekre is. A termeléshez termelési tényezőkre van szükség.

23

Termelési tényezők: termelési tényezőknek nevezzük az anyagi javak és szolgáltatások előállításához szükséges erőforrásokat. A termelési tényezők a következők: - munkaerő, - föld és egyéb természeti tényezők, - tőke, - vállalkozó. Munkaerő: az ember szellemi és fizikai képességeinek összessége, melyeket a termelési folyamat során felhasznál. Természeti tényezők: olyan termelési tényezők, amelyek természetes formájukban alkalmasak termelési célokra, például föld, erdő, stb. Tőke: egy korábbi termelési folyamatban létrehozott és egy következő termelési folyamatban felhasználásra kerülő dolgok összessége A tőke formái: - pénz, - termelőeszköz (gép, szerszám stb.), - áru. Vállalkozó: egy olyan ember, aki a fentiekben felsorolt termelési tényezőket összehangolt formában egy következő termelési folyamatban képes hasznosítani. A vállalkozót azért említjük külön termelési tényezőként és nem soroljuk a munkához, mert a vállalkozó egy olyan személy, aki jó szervező készséggel, kockázat tűrő készséggel, egészséges rafinériával, és nagy munkabírással rendelkezik, és fő feladata a fentebb említett termelési tényezők kombinálása. Munkát végezni gyakorlatilag mindenki tud, de jó vállalkozó nem lesz bárkiből. A szűkösség a termelési tényezőkre is igaz, pontosan úgy, ahogyan a javakra. A termelési erőforrások és javak szűkössége szemben áll a korlátlan szükségletekkel. Ez az ellentmondás teszi szükségessé, hogy a rendelkezésünkre álló termelési tényezőkkel és javakkal gazdálkodjunk. Gazdálkodás: a gazdálkodás egy olyan folyamat, amelyben a szűkösen rendelkezésünkre álló erőforrásokat és javakat úgy próbáljuk hasznosítani, hogy azok szükségleteinket a lehető legmagasabb szinten elégítsék ki. Gazdálkodás szempontjából a termelési tényezők két alapvető tulajdonsággal rendelkeznek: - szűkösség, - a több oldalú felhasználhatóság. A szűkösség az embert választásra kényszeríti. Választania kell, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokból melyiket hasznosítja. A több oldalú felhasználhatóság az embert döntésre kényszeríti. Döntenie kell, hogy a kiválasztott erőforrással milyen javakat kíván előállítani és e javakkal mely szükségleteit akarja kielégíteni. A döntés és a választás együttese az embert a szükségletek rangsorolására kényszeríti, mert minden egyes kielégített szükséglet más szükséglet kielégítetlenségével, feláldozásával jár

24

együtt. A feláldozott szükséglet potenciális haszna a feláldozott haszon vagy alternatív költség. Például: Termelési tényező: - pénz (1000 Ft), - faanyag (értéke 1000 Ft). Szükséglet: - éhség, - szomjúság. Javak: - sör, - hús. Választás: Mit válasszak? Az 1000 Ft értékű faanyagot vagy az 1000 Ft készpénzt? Ha én egy jó asztalos vagyok, akkor nyilván a faanyagot választom, készítek belőle egy asztalt és eladom 5000 Ft-ért. Ha nem tudom hatékonyan fölhasználni a faanyagot, akkor nyilván a készpénzt választom. Döntés: (feltételezve, hogy a pénzt választhatom) - 1000 Ft-ért sört vegyek és oltsam a szomjam, de ugyanakkor maradjak éhes, - 1000 Ft-ért húst vegyek és csillapítsam az éhségem, de ugyanakkor maradjak szomjas. Nyilvánvaló, hogy a racionális fogyasztó mindkét termékből választ egy keveset, így egyik szükségletét sem elégíti ki teljes egészében, de mindkét szükséglete közel azonos mértékben kerül kielégítésre. Itt is érvényesül tehát az az általános érvényű igazság, hogy az átlag értékesebb a szélsőségeknél. A fentiek alapján elmondható, hogy a gazdálkodás választások és döntések sorozatából áll. A termelési lehetőségek határgörbéje (TLH görbe) A TLH görbe olyan termékkombinációkat mutat, melyeket egy társadalom a rendelkezésére álló összes erőforrás leghatékonyabb felhasználásával előállítani képes. Ez tehát valóban a lehetséges maximális termelés határát mutatja. y

x

Az ábrán egy tetszőleges gazdaság TLH görbéje látható. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ez a gazdaság kizárólag két terméket, "x" et és "y" -t termel. A rajzon látszik, hogy ha ez a gazdaság az összes erőforrását "y" termék előállítására fordítja, akkor "y" termékből 250 egységet képes előállítani (függőleges tengelymetszet).

17. ábra: TLH görbe Ha ebben a gazdaságban a görbe függőleges tengelymetszetéről a görbe mentén elindulva elkezdik növelni a megtermelt "x" termék mennyiségét, akkor az "y" termék mennyiségét folyamatosan csökkenteni kell, azaz a gazdaság szereplőinek az "y" termékről le kell mondania. Ennek nyilvánvalóan így kell lennie, mert a TLH görbe mentén a gazdaság az összes erőforrását fölhasználja, így az "x" termék termelése csak akkor növelhető, ha az "y" termék termelését csökkentik, és az itt felszabadult erőforrásokat átcsoportosítják az "x"

25

termék termelésére. A TLH görbe minden egyes pontjában tehát olyan termékkombinációkat kapunk, melyeket az adott gazdaság elő tud állítani és nem marad kihasználatlan erőforrása (szabad kapacitás). Ha a koordinátatengelyek és a görbe által bezárt területen jelölünk ki egy tetszőleges pontot, akkor ez a pont biztosan olyan termékkombinációt fog mutatni melyet az adott gazdaság elő tud állítani és még maradnak kihasználatlan erőforrásai. Ha a fentiekben említett síkidomon kívül jelölünk ki bárhol egy tetszőleges pontot, akkor ez a pont biztosan olyan termékkombinációt fog mutatni, melyet az adott gazdaság nem képes előállítani, mert nincsen hozzá elegendő erőforrása. A TLH görbe önmagával párhuzamosan eltolódhat akár kifelé, akár befelé. Az ábrán a TLH görbe az eredetihez képest befelé tolódott. Ez matematikai értelemben inkább lefelé tolódásnak tekinthető, ez az oka annak, hogy a két tengelymetszet elmozdulása nem azonos mértékű. Ennek az okára a függvények elmozdulásánál már utaltam. A görbe elmozdulásából látszik, hogy a vizsgált gazdaság az erőforrások maximális x kihasználásával kevesebb terméket 18. ábra: Transzformált TLH görbe tud előállítani, mint korábban. Ez nyilvánvalóan akkor következhet be, ha csökkent az erőforrások mennyisége. Ennek oka lehet például természeti katasztrófa, háború, stb. A görbe természetesen kifelé is eltolódhat, ami nyilvánvalóan azt reprezentálná, hogy az adott gazdaságban az erőforrások maximális kihasználásával több terméket és szolgáltatást tudnak előállítani. Ez nyilván akkor következhet be, ha nő az erőforrások mennyisége, vagy ha korszerűsödik a termelési technológia.

y

A TLH görbe alakjával és egyenletével egyelőre nem foglalkozunk, erre még később visszatérünk. Mivel a társadalom emberek közössége, és mivel egy társadalomban minden ember, a társadalom minden tagja gazdálkodik, ezért az egyes emberek gazdálkodási tevékenysége nyilvánvalóan hatással van egy másra. Gazdaság: egy társadalom gazdasága, a társadalomban élő emberek, illetve embercsoportok gazdálkodásainak az összessége, illetve egymásra hatása. A gazdaság szervezeti struktúrájának elemei: - háztartás, - üzleti szervezet (vállalat), - kormányzat (állam), - külföld. Háztartás: legkisebb gazdasági alapegység. Általában egymással rokoni kapcsolatban lévő emberek gazdasági közössége. A háztartások esetén nem a rokoni kapcsolat a döntő, hanem a gazdasági közösség. A háztartások gazdasági jellemzői a következők: - jövedelem összpontosítás és felhasználás;

26

- a megtermelt a javak végső fogyasztói, a fogyasztás biztosítja a munkaerő reprodukcióját; - a fogyasztási cikkek piacának keresleti oldalán állnak; - jövedelmének egy részét megtakarítják, így hitelkínálatot hoznak létre; - munkaerejükkel munkakínálatot hoznak létre; - saját szükségleteinek kielégítésére termelő és szolgáltató tevékenységet végeznek. Üzleti szervezet (vállalat): az üzleti vállalkozás alapegysége. Feladata a szükségletek kielégítésére szolgáló anyagi javak és szolgáltatások előállítása, és a fogyasztóhoz történő eljuttatása. A vállalat önálló jogalanyként működő, tehát jogi személyiséggel rendelkező üzleti szervezet. Például: - betéti társaság (bt.) = üzleti szervezet, de nem vállalat - Mezőgazdasági kistermelő = üzleti szervezet, de nem vállalat - korlátolt felelősségű társaság (kft.). = vállalat, tehát üzleti szervezet Minden vállalat üzleti szervezet, de nem minden üzleti szervezet vállalat. Az üzleti szervezetek jellemzői a következők. - önállóság, gazdasági elkülönültség, ami az üzleti szervezet döntési szabadságát jelenti, azaz az üzleti szervezet a piacgazdaság jogi keretei között saját döntése alapján cselekszik (a piacgazdaságban az üzleti szervezetek tulajdonosi különállása is jellemző, a cégek az általuk használt eszközök magántulajdonosai); - profit érdekeltség; - kockázatvállalás; - eredményességét a piac határozza meg és a tevékenységét a piac minősíti. Állam (kormányzat): az állam, a társadalompolitikai hatalommal és gazdasági befolyással felruházott irányító szervezete Az állam gazdasági jellemzői és feladatai a következők. - gazdasági, társadalmi hatékonyság biztosítása azokon a helyeken, ahol a piaci mechanizmusok erre nem képesek: monopóliumok kialakulásának elkerülése; gazdasági erőfölénnyel, piaci pozícióval való visszaélés elkerülése; környezeti károk megakadályozása, közjavak, közszolgáltatások nyújtása - makrogazdasági stabilizáció, gazdasági egyensúly fenntartása, a gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása: a folyó fizetési mérleg, központi költségvetés, államháztartás, egyensúlyának fenntartása, az infláció és a munkanélküliség visszaszorítása, stb. - társadalmi igazságosság és méltányosság: munkanélküli ellátás, szociálpolitikai támogatás, jövedelempótló támogatás, hajléktalanszállók fenntartása stb. Ez esetben az állam tulajdonképpen jövedelem újraelosztást hajt végre. Külföld: a határainkon kívüli gazdasági szereplők összessége. Ezek közül jó néhány szoros kapcsolatban áll gazdaságunkkal. A közgazdaságtan három alapkérdése. - Mit termeljünk? - Hogyan termeljünk? - Kinek termeljünk? Mit termeljünk: milyen anyagi javakat és szolgáltatásokat, milyen minőségben és mekkora mennyiségben állítsunk elő Ezt a potenciális kereslet határozza meg.

27

Hogyan termeljünk: a termelési tényezők közül melyeket és milyen arányban használjuk fel a termelés során Ezt az adott termék termelési tényezők iránti igénye, és a költségek határozzák meg. Kinek termeljenek: az adott terméket várhatóan kik fogják elfogyasztani Ezt a fogyasztók összetétele (kor, nem, fogyasztási szokások, jövedelem, stb.) határozzák meg. Gazdasági koordináció: a gazdaságban lezajló gazdálkodási folyamatok összehangolása és irányítása. A gazdasági koordináció alaptípusai: - spontán piaci koordináció, - centralizált (bürokratikus) koordináció, - vegyes koordináció. Spontán piaci koordináció: spontán piaci koordináció esetén a gazdasági folyamatok irányát és összehangolását a piac határozza meg. A közgazdaságtan három alapkérdésére, a mit, hogyan, kinek kérdésre a piac adja meg a választ. A spontán piaci koordináció jellemzői: - az üzleti szervezetek olyan terméket igyekeznek gyártani, amellyel a legnagyobb nyereség érhető el; - ezt a terméket a lehető legolcsóbban igyekeznek előállítani; - termékeiket annak adják el, aki a legtöbbet fizet érte; - a túlzott gazdasági szabadság eredményeként veszélybe kerül a társadalmi igazságosság és méltányosság (monopóliumok alakulnak ki, a társadalom lecsúszott rétege szélesedik, a környezetszennyezés túlzott méreteket ölt). Centralizált (bürokratikus) koordináció: a gazdasági folyamatok irányítása és összehangolása tudatos központi tervek és utasítások alapján történik. A mit, hogyan, kinek kérdésre az állam adja meg a választ. Jellemzői: - a termelői szervezetek előzetes felmérésekre alapuló, központilag meghatározott fajtájú és mennyiségű termékeket termelnek, az előre meghatározott és elkészített erőforrásokkal, az előre meghatározott technológiák szerint; - az így megtermelt javakból a társadalom minden tagja egyformán részesedik; - ezen túlzott gazdasági szabályozás nagyon merevvé teszi a gazdaságot, és rontja a gazdaság hatékonyságát. Vegyes koordináció: a gazdasági folyamatok irányítása és összehangolása a piac törvényei és a központi irányítás együttes hatásaira alapozva történik. A mit, hogyan, kinek kérdésre alapvetően a piac adja meg a választ, az állam csak piaci zavarok esetén avatkozik a piaci folyamatokba. Jellemzői: - a koordinációban a piaci mechanizmusok játsszák a főszerepet; - a központi beavatkozás is piaci eszközökkel történik (monetáris politika, fiskális politika, intervenciós politika); - a központi beavatkozás az állami feladatok ellátására irányul. Közgazdaságtan: a gazdaságban lezajló folyamatok okainak és következményeinek vizsgálatával, valamint e folyamatok befolyásolásának módjával foglalkozó társadalomtudomány.

28

A közgazdaságtan a társadalom tagjai által, a szűkösség viszonyai között elhatározott választások és döntések okainak és következményeinek elemzésével foglalkozó társadalomtudomány.

3. Piacgazdasági alapfogalmak Piac: a tényleges és potenciális vevők és eladók összessége, illetve a közöttük lezajló cserekapcsolatok rendszere. Ahhoz tehát, hogy piacról beszélhessünk szükség van vevőkre, eladókra és cserére. A piacnak nem feltétele az, hogy az áru is jelen legyen, gondoljunk csak például az árutőzsdére ahol az áru fizikailag nem jelenik meg. Piac elemei: - kereslet; - kínálat; - ár; - jövedelem. Kereslet (demand). A kereslet fajtái: - fogyasztói (egyéni) kereslet (jele: d); - piaci kereslet (jele: D). Fogyasztói kereslet: az a termékmennyiség, melyet a fogyasztó az adott időben az adott áron hajlandó és képes megvásárolni Piaci kereslet: egy termék piaci kereslete a termékkel kapcsolatban adott áron felmerült fogyasztói keresletek összege. A piaci kereslet tehát az a termékmennyiség, melyet a fogyasztók adott időben, adott áron, hajlandók és képesek megvásárolni. A fenti definíciókból is látszik, hogy a keresletet egy rögzített időpontban a fogyasztók vásárlási hajlandósága, képessége, és a termék ára befolyásolja. A fogyasztó vásárlási hajlandósága, a fogyasztó termék iránti igényétől függ, azaz attól, hogy mekkora szüksége van a fogyasztónak a termékre. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a fogyasztó vásárlási hajlandóságát a termékkel kapcsolatos szükséglete határozza meg. A fogyasztó vásárlási képessége nyilvánvalóan a fogyasztó jövedelmétől függ (a jövedelemről később még szó lesz). A piaci kereslettel kapcsolatban korábban már tisztáztuk, hogy az adott áron felmerült fogyasztói keresletek összege. Ez gyakorlatilag a következőt jelenti. Ha például a burgonya piacán az egyszerűség kedvéért két fogyasztót tételezünk fel, melyek közül az egyik 60 Ft-os kilónkénti egységár estén hajlandó megvásárolni 3 kg krumplit, a másik ugyanezen az áron hajlandó megvásárolni 5 kg krumplit, akkor a burgonya piacán a piaci kereslet 60 Ft-os áron 8 kg krumpli. Kínálat (supply). A kínálat fajtái: - termelői (egyéni) kínálat (jele: s); - piaci (iparági) kínálat (jele. S).

29

Termelői kínálat: az a termékmennyiség, melyet a termelő, adott időben, adott áron eladásra felkínál. Piaci kínálat: egy termék piaci kínálata a termékkel kapcsolatban adott áron felmerült termelői kínálatok összessége. Egy termék kínálata a termék árától és a termelés költségeitől függ. A termelői és a piaci kínálat közötti kapcsolat ugyanarra épül, mint a kereslet esetén, csak a kínálat oldaláról megközelítve. Ár: (jele: P; price) a termék pénzben kifejezett értéke. Az ár gazdasági szerepe: - termékek és teljesítmények nyilvántartása, számbavétele, összemérése; - információval szolgál a gazdasági döntések meghozatalához; - befolyásolja a keresletet és a kínálatot, valamint őt magát is befolyásolja a kereslet és a kínálat, ezáltal segíti a piaci egyensúly fenntartását; - fontos szerepe van a jövedelem elosztásban és újraelosztásban (meggazdagodás, elszegényedés; ÁFÁ-n keresztül jövedelem újraelosztás; ártámogatáson és árkompenzáción keresztül jövedelem újraelosztás). Jövedelem: (jele: I; income). A jövedelem fajtái: - nominál jövedelem; - reáljövedelem. Nominál jövedelem: az a pénzmennyiség, mellyel a munkavállaló a kötelező levonások után szabadon rendelkezik Reáljövedelem: a jövedelem vásárlóértéke. Az az áru és szolgáltatás-mennyiség, melyet az adott nominál jövedelemért meg lehet vásárolni. A reáljövedelem a nominál jövedelem és az árszínvonal hányadosa. A reáljövedelem függ: - a nominál jövedelem nagyságától, vele egyenes arányban áll; - az árszínvonaltól, vele fordított arányban áll. A piac szereplői: piaci szereplők mindazon személyek, csoportok, intézmények, akik keresleti vagy kínálati magatartásukkal befolyásolják a piaci folyamatok. A legfontosabb piaci szereplők a következők: - fogyasztók (háztartások), - eladók (üzleti szervezetek), - költségvetési intézmények (állami szervek), - egyéb szervezetek (pl. alapítványok). Piaci szereplők közös jellemzői: - racionális gazdasági cselekvés, - saját érdek érvényesítésére való törekvés, - gazdasági hatékonyság, - keresletükkel vagy kínálatukkal kapcsolódnak a piachoz. A piaci verseny: a piaci szereplők között lezajló, a gazdasági kapcsolatokból nyerhető előnyökért folytatott küzdelem A piaci verseny jellegének két szélső pontja: - a tökéletesen versenyző piac, - a monopolpiac. 30

A valóságban a tökéletesen versenyző piac és a monopolpiac jellemzőinek különböző arányú keveredéséből származó piacok működnek, bár monopol piacok azért megfigyelhetők. Például: - monopol piacnak tekinthető Magyarországon: az áram, gáz és üzemanyag értékesítés, vagy a személyszállítás - tisztán szabad versenyes piachoz nagyon közel áll a mezőgazdasági termelés és értékesítés (pl.: zöldség, gyümölcs). Az állami szabályozás a tisztán monopol és szabad versenyes piac negatív hatásait igyekszik csillapítani. A piaci verseny jellegét meghatározó tényezők: - piaci szereplők száma, - piacra lépés feltételei, - termék jellege, - a piaci szereplők befolyása az áralakulásra, - az információhoz jutás lehetősége, - a verseny erőssége. Tökéletesen versenyző piac jellemzői. Az eladók száma nagyon sok. A kínálati oldal szereplői a kínálatnak egyénenként csak nagyon kis hányadát adják, így egyénileg a piaci folyamatokat befolyásolni nem képesek. A piacra történő be- és kilépés mindenki számára korlátlan. A piacra kerülő termékek minősége közötti különbség elhanyagolható, tehát a termék homogén. A termékek egymással nagyon könnyen helyettesíthetők. Mivel a piaci szereplők száma nagyon sok, az egyes piaci szereplők az árakat nem képesek befolyásolni, tehát a piaci szereplők árelfogadók. A piacon az információáramlás szabad (technológiai és piaci információk) A piaci verseny erős. A monopóliumok jellemzői. A kínálati oldalon egyetlen egy vállalat van, ezért a piac kínálati oldalára nagyon nagy hatást gyakorol. A piacra más vállalat belépni nem képes, általában a magas tőkeigény miatt. Az előállított termék semmi mással nem helyettesíthető. A monopolhelyzetben lévő üzleti szervezet maga határozza meg az árat. A gazdasági információkat a monopolhelyzetben lévő vállalat egyedüliként birtokolja. A piacon verseny nincs A piacon lévő áru alapján a piacoknak alapvetően két típusát különítjük el: - fogyasztási cikkek piaca, - termelési tényezők piaca. Első lépésben a fogyasztási cikkek piacával foglalkozunk. A korábban már leírtakból látható, hogy a keresletet és a kínálatot befolyásoló tényezők közül egy olyan van, amelyik mindkettőre hatást gyakorol, és ez az ár. Ebből adódóan, célszerű a keresletet és a kínálatot az ár függvényében megvizsgálni, majd összehasonlítani a kettőt. Az ár függvényében történő elemzés már csak azért is célszerű, mert mindenfajta különösebb

31

közgazdasági ismeret nélkül is viszonylag könnyedén belátható, hogy az ár az, ami a leginkább hat a fent említett két piaci elemre. Vizsgáljuk most meg tehát, a keresletet és a kínálatot az ár függvényében. Nézzük először a keresletet. Ha a keresletet az ár függvényében ábrázoljuk, akkor a keresleti függvényt kapjuk. Mint ahogyan a keresletből is megkülönböztettünk egyéni és piaci keresletet, a keresleti függvényből is megkülönböztethetünk egyéni és piaci keresleti függvényt. Az egyéni keresleti függvény (jele: d) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében) mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a vizsgált fogyasztó (tehát ő egyedül) hajlandó és képes megvásárolni. A piaci keresleti függvény (jele: D) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében) mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a piacon megjelenő összes fogyasztó hajlandó és képes megvásárolni. A piaci keresleti függvény az egyéni keresleti függvények horizontális összege (Erre még később visszatérünk.). Nézzük most meg ezt egy ábrán. Szeretném fölhívni a figyelmet a következőkre. A keresleti függvény esetén az egységár a független változó, tehát a keresleti függvény mentén az egységár határozza meg a keresett mennyiséget és nem a keresett mennyiség az árat! Fontos megjegyezni azt is, hogy jelen esetben az ár mint független változó, eltérően a megszokott matematikai gyakorlattól, a függőleges tengelyen helyezkedik el! Az ábrán egy egyéni keresleti függvény látható (egyenlete: q = 1288/P + 5,6). A függőleges tengelyen az ár (P), a vízszintes tengelyen a keresett mennyiség (mivel fogyasztói keresletről van szó: q; quantity) van feltüntetve. A függvény csökkenő egységár esetén, növekvő keresletet mutat. Ez a kereslet törvénye, melynek d igazsága minden különösebb közgazdasági előképzettség nélkül q belátható. A függvény mentén az 19. ábra: Egyéni keresleti függvény egységár határozza meg a menynyiséget, és nem a mennyiség az egységárat. Az ábrán jól látszik, hogy ha a mennyiség határozná meg az árat, akkor ez azt jelentené, hogy csökkenő keresett mennyiség (csökkenő kereslet) esetén nő az ár. Ez nyilvánvalóan nem így, hanem éppen fordítva van. Mielőtt tovább lépnénk, még egy dolgot érdemes megjegyezni. A függvény mentén egységárak és mennyiségek tartoznak össze, például 200 Ft-os egységár esetén 3 egységnyi termék. Ez nem azt jelenti, hogy a fogyasztó 3 egységnyi (például 3 kg.) termékért 200 Ft-ot hajlandó kifizetni, hanem azt, hogy ha 1 egységnyi termék 200 Ft-ba kerül, akkor a fogyasztó 3 egységnyit hajlandó belőle megvenni. P

32

Látható, hogy a keresleti függvény, alakját tekintve nem egyenes. Annak megértéséhez, hogy ez miért van így mélyebb közgazdasági tanulmányokra lenne szükség, melyekbe viszont most nem megyünk bele, ezért kérem, hogy a keresleti függvény alakját egyszerűen csak fogadjuk el ilyennek. Itt kívánom megjegyezni azt is, hogy a szemléletesség és a könnyebb érthetőség érdekében, a keresleti (és később a kínálati) függvénnyel végzett műveletek esetén, a függvényt egyenesként kezeljük. Még egy apróság: a keresleti függvény elérheti, de át nem lépheti a tengelyeket. A függőleges tengelymetszet azt mutatná, hogy mekkora lenne az a piaci ár, melynél a fogyasztó már nulla egységet lenne hajlandó megvenni a termékből. A vízszintes tengelymetszet azt mutatná, hogy mennyi terméket igényelne a fogyasztó a termékből, ha ingyen adnák. A piaci keresleti függvény definíciójánál már említettem, hogy az egyéni keresleti függvények horizontális (vízszintes irányú) összege. Most nézzük meg egy ábrán, mit is jelent ez pontosan. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a piacon csak két fogyasztó van. P

P

d1

d2

D

q

Q

20. ábra: Egyéni keresleti függvények

21. ábra: Piaci keresleti függvény

A baloldali ábrán két fogyasztói (egyéni) keresleti függvény látható (egyenleteik d1: q = -0,01P + 2,5; d2: q = -0,01P + 3,5) A jobboldalon, a két egyéni keresleti függvény horizontális összegeként képzett piaci keresleti függvény látható (egyenlete: D: Q = -0,02P + 6). Az ábrán látható, hogy a piaci keresleti függvény úgy képezhető, hogy minden egyes ár esetén, a hozzá tartozó egyénileg keresett mennyiségeket adjuk össze. Algebrai úton a piaci keresleti függvény egyenlete úgy határozható meg, hogy az egyéni keresleti függvények egyenleteit összeadjuk. Most vizsgáljuk meg a kínálatot. Ha a kínálatot az ár függvényében ábrázoljuk, akkor a kínálati függvényt kapjuk. Mint ahogyan a kínálatból is megkülönböztettünk egyéni és piaci kínálatot, a kínálati függvényből is megkülönböztethetünk egyéni és piaci kínálati függvényt. Az egyéni kínálati függvény (jele: s) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében) mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a vizsgált vállalat (termelő) eladásra felkínál. A piaci kínálati függvény (jele: S) különböző egységárak esetén (azaz az ár függvényében) mutatja azt a termékmennyiséget, melyet a piacon megjelenő összes vállalat kínál fel eladásra. A piaci kínálati függvény az egyéni kínálati függvények horizontális összege. Nézzük most meg ezt egy ábrán. Ismét szeretném fölhívni a figyelmet a következőkre.

33

A kínálati függvény esetén is az egységár a független változó, tehát a kínálati függvény mentén az egységár határozza meg az eladásra felkínált mennyiséget és nem a menynyiség az árat! Itt ismételten megjegyezzük azt, hogy az ár, mint független változó, eltérően a megszokott matematikai gyakorlattól, a függőleges tengelyen helyezkedik el! Az ábrán egy egyéni kínálati függvény látható (egyenlete: P = 5q3 + 30q - 25 Ez az s inverz kínálati függvény egyenlete, mert matematikailag csak ez írható fel, de ez a lényegen nem változtat, a tanulás során ettől elvonatkoztathatunk.). A függőleges tengelyen az ár, a vízszintes tengelyen a kínált mennyiség van feltüntetve. A függvény növekvő egységár esetén, növekvő kínálatot mutat. Ez a kínálat törvénye, melynek igazsága minden különösebb közgazdasági előképzettség q nélkül belátható. Itt ismét csak utalnék arra, hogy a függvény mentén az egységár 22. ábra: Egyéni kínálati függvény határozza meg a mennyiséget, és nem a mennyiség az egységárat. Itt is szeretném hangsúlyozni a következőt. A függvény mentén egységárak és mennyiségek tartoznak össze, például 200 Ft-os egységár esetén 3 egységnyi termék. Ez nem azt jelenti, hogy a termelő 3 egységnyi (például 3 kg.) termékért 200 Ft-ot kér, hanem azt, hogy ha 1 egységnyi termék 200 Ft-ba kerül akkor a termelő 3 egységnyit hajlandó eladni. P

A kínálati függvény alakjára nézve, a keresleti függvénynél e - tárgyban leírtak a mérvadóak. A kínálati függvény a gyakorlatban egyik tengelyt sem érheti el, mert a vállalat ingyen nyilván nem ad semmit, mint ahogy a semmiért sem kér pénzt. Az egyéni kínálati függvények horizontális összeadása a keresleti függvénynél leírt módon történik. A keresleti és a kínálati függvény ábrázolása közös koordinátarendszerben. Ha a keresleti és a kínálati függvényt egy közös koordinátarendszerben ábrázoljuk, akkor az úgynevezett Marshall - keresztet kapjuk. A két függvény metszéspontja az árupiaci egyensúlyt szemlélteti. Az idetartozó ár az egyensúlyi ár. Jelen esetben az egyensúlyi ár 200 Ft. Ez az az árszint, melynél a termelők ugyanannyi terméket (3 egység) kínálnak fel eladásra, mint amennyit a fogyasztók hajlandóak megvásárolni. Ez a menynyiség az egyensúlyi mennyiség. Az egyensúlyi árról itt rögtön célszerű megjegyezni a következőt. A vizsgálataink során, mindig az egyensúlyi árat tekintjük az aktuális piaci árnak. Ezt azért tehetjük meg, mert a piacon az ár, mindig az egyensúlyi ár körül ingadozik.

P D

S

Q

23. ábra: Marshall-kereszt 34

A piacon, az árra rengeteg, állandón változó tényező (pl.: időjárás, kormányzati beavatkozás, a világgazdaság pillanatnyi helyzete, a fogyasztói ízlés változása, divat, stb.) hat. Ezen hatások következtében, az ár állandóan változik, ingadozik. Vizsgáljuk most meg azt, hogy mi történik a piacon akkor, ha az ár az egyensúlyi ár fölé, vagy az alá kerül.

P D

S

Q

24. ábra: A túlkereslet és túlkínálat modellezése a Marshall-kereszt segítségével

Az ábrán látható, hogy ha az ár bárhol az egyensúlyi ár fölött alakul ki, akkor a piacon túlkínálat keletkezik. Ha az ár például 300 Ft, akkor a fogyasztók egy egységnyi terméket hajlandóak megvenni, a termelők viszont öt egységet kínálnak fel eladásra. 300 Ft-os ár esetén a túlkínálat nagysága 4 egységnyi termék. Ilyen esetben a termelők nyilván csökkentik a termék árát, hogy meg tudjanak szabadulni a fölöslegtől, és így az ár előbb - utóbb visszaáll az egyensúlyi ár szintjére.

Az ábrán az is látszik, hogy ha az ár bárhol az egyensúlyi ár alatt alakul ki, akkor a piacon túlkereslet keletkezik. Ha az ár például 150 Ft, akkor a fogyasztók négyegységnyi terméket hajlandóak megvenni, a termelők viszont csak két egységet kínálnak fel eladásra. 150 Ft-os ár esetén tehát, a túlkereslet nagysága 2 egységnyi termék. Ilyen esetben a termelők nyilván emelik a termék árát, mert van rá igény, tehát drágábban is el lehet adni, így az ár előbb utóbb visszaáll az egyensúlyi ár szintjére. A fentiekben láttuk, hogy a piacon az ár rendszeresen az egyensúlyi ár körül ingadozik, így nem követünk el hibát akkor, ha az elemzéseink során az egyensúlyi árat tekintjük aktuális piaci árnak. A vállalatok az aktuális piaci árat mindig egy piaci paraméternek, egy piaci tényezőnek tekintik, melyhez idomulva igyekeznek alakítani saját tevékenységüket, gazdasági viselkedésüket és piaci stratégiájukat. Az aktuális piaci ár tehát a vállalatok számára egy nagyon lényeges támpont. A keresleti és a kínálati függvény elmozdulása. Ha az áron kívül valamilyen más tényező gyakorol hatást a keresletre vagy a kínálatra, akkor sohasem a függvények mentén mozdulunk el, hanem a keresleti vagy a kínálati függvény mozdul el.

35

Az ábrán látható, hogy a keresleti függvény önmagával párhuzamosan kifelé tolódott, azaz a fogyasztók ugyanazon az áron több terméket hajlandóak megvásárolni. 50 Ft-os áron például kezdetben a fogyasztók kétegységnyi terméket voltak hajlandók megvásárolni, a változás után ugyanezen az áron már háromegységnyi terméket vásárolnak. Ez akkor következhet be, ha például nőtt a fogyasztók jövedelme, vagy nőtt a piacon megjelenő fogyasztók száma, a vállalatok a termékkel kapcsolatban eredményes reklám kampányt folytattak, stb. Nyílván ellenkező esetben a függvény önmagával párhuzamosan befelé tolódik.

P

D2

D1

Q

Q

25. ábra: A keresleti függvény elmozdulása

P

S2

Q

S1

Q

Q

Az ábrán látható, hogy a kínálati függvény önmagával párhuzamosan befelé tolódott, azaz a termelők ugyanazon az áron kevesebb terméket hajlandóak megtermelni és eladásra felkínálni. 300 Ft-os áron például kezdetben a termelők háromegységnyi terméket voltak hajlandók megtermelni, a változás után ugyanezen az áron már csak kétegységnyi terméket termelnek. Ez akkor következhet be, ha például nőtt a termelés költsége, vagy csökkent a piacon lévő termelők száma, a mezőgazdasági termelés esetén ilyen hatást gyakorol a kedvezőtlen időjárás, stb. Nyilván ellenkező esetben a függvény önmagával párhuzamosan kifelé tolódik.

26. ábra: A kínálati függvény elmozdulása Ha a függvények elmozdulását a Marshall-keresztben vizsgáljuk, akkor azt is láthatjuk, hogy az iménti függvényelmozdulások az egyensúlyi árat, azaz a piaci árat is módosítják. Ezzel a közgazdaságtan alapfogalmainak, valamint az alapvető piaci mechanizmusoknak a rövid áttekintését befejeztük. Mivel a jegyzet diákvállalkozások létrehozását és működtetését hivatott segíteni, ezért a továbbiakban a vállalkozások (vállalatok) piaci viselkedését vizsgáljuk.

36

4. A vállalkozások piaci viselkedése A vállalatok (vállalkozások) alapvető célja a profit szerzés. Ahhoz, hogy a vállalat profitot érjen el, termelnie kell. A termeléshez erőforrásokat (munka, tőke, természeti tényezők, vállalkozói képességek) kell, hogy felhasználjon. A vállalat az erőforrásokért nyilván fizet, ami számára költségeket jelent, ezért először a vállalat költségeivel kell, hogy foglalkozzunk. A költség a ráfordítás pénzben kifejezett értéke. Másképpen fogalmazva a ráfordítás mennyiségének és egységárának szorzata. A költségeket csoportosíthatjuk: - pénzügyi szempontok szerint, - gazdasági szempontok szerint, - termelési szempontok szerint. A költségek pénzügyi szempontok szerint lehetnek: - explicit (kifejezett) költségek, - implicit (rejtett) költségek. Explicit költségek. Azok a költségek, melyek a vizsgált időszakban (általában egy év) a vállalkozással kapcsolatban felmerültek és valamilyen számviteli bizonylaton (pl.: számla, blokk, átutalási megbízás) megjelentek. Implicit költségek. Ezek a vizsgált időszakban a vállalkozással kapcsolatban felmerült, de számviteli bizonylaton meg nem jelenő költségek. Az implicit költségeknek két fajtája van: - elszámolható implicit költségek, - el nem számolható implicit költségek. Az elszámolható implicit költségek azok a költségek, melyek számviteli bizonylaton ugyan nem jelentek meg, de a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozás ezeket költségként elszámolja. Ilyen költség az amortizációs költség. Az el nem számolható implicit költség nem más, mint feláldozott haszon. Tehát az a legnagyobb haszon, melyről a vállalkozónak le kell mondania azért, mert a pénzét az adott vállalkozásba fektette. Pl.: ha a vállalkozó almatermesztésbe fektetett 100.000 Ft-ot, és ez a 100.000 Ft a körtetermesztésben 20.000 Ft gazdasági profitot hozott volna, akkor az almatermesztés el nem számolható implicit költsége 20.000 Ft. Ha ez a 100.000 Ft a bankban 30.000 Ft-ot kamatozott volna, akkor az almatermesztés el nem számolható implicit költsége 30.000 Ft. A költségek gazdasági szempontok szerint lehetnek: - folyóköltségek, - amortizációs költségek, - számviteli költségek, - alternatív költségek, - gazdasági költségek.

37

Folyó költségek. A vizsgált időszakban felmerülő, számviteli bizonylaton megjelenő és a vizsgált időszakban meg is térülő költségek. Pl.: anyagköltség, munkabér költség Amortizációs költségek. Értékcsökkenési leírás. Valamilyen befektetett eszköz beszerzési értékének adott időszakra eső része, melyet költségként számolunk el. Számviteli költségek. A vizsgált időszakban számvitelileg elszámolható összes költség. Számviteli költség = folyó költség + amortizációs költség vagy Számviteli költség = explicit költség + elszámolható implicit költség Alternatív költségek. Az alternatív költségek megegyeznek a gazdasági költségekkel. Tehát: Alternatív költség = gazdasági költség = az adott gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült összes költség, tehát az explicit és implicit költségek összege. Alternatív költség = gazdasági költség = explicit + implicit költség vagy Alternatív költség = gazdasági költség = számviteli költség + el nem számolható implicit költség. Az alternatív költséget azért hívják alternatív költségnek, mert azzal, hogy ezt a költséget (pénzt) a vállalkozó az adott vállalkozásba fektette, lemondott ennek a pénznek valamely más irányú (alternatív) felhasználásáról (pl.: fogyasztás vagy bankbetét) és az ezzel járó hasznáról (hasznosság, banki kamat). Az alternatív költség azért nevezhető egyben gazdasági költségnek is, mert ez a költség az adott gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült összes költség. A költségek termelési szempontok szerint lehetnek. - Fix költség vagy állandó költség (FC - Fixed Cost). - Átlagos fix költség (AFC - Average Fixed Cost). - Változó költség (VC - Variable Cost). - Átlagos változó költség (AVC - Average Variable Cost). - Teljes költség (TC - Total Cost). - Átlagos teljes költség (AC - Average Cost). - Határköltség (MC - Marginal Cost). Fix költség (FC) Olyan költség, melynek nagysága független a termelés nagyságától, azaz minden termelési szinten azonos. Ilyen költség például a bérleti díj. Ha a vállalat kibérel például egy csarnokot, akkor a bérleti díjat akkor is ki kell fizetnie ha semmit nem termel, és akkor is ugyanannyit kell fizetnie ha a termelése maximális.

Átlagos fix költség (AFC) Egy egységnyi termékre eső fixköltség. Képlete: AFC = FC/q.

38

Változó költség (VC) Olyan költség, melynek nagysága a termelés növelésével párhuzamosan növekszik. Ilyen költség például a munkabér, anyagköltség, stb.

Átlagos változó költség (AVC) Egy egységnyi termékre eső változóköltség. Képlete: AVC = VC/q.

Teljes költség (TC) A termeléssel kapcsolatban felmerült öszszes költség. Képlete: TC = FC + VC.

Átlagos teljes költség (AC) Egy egységnyi termékre eső teljes költség. Képlete: AC = TC/q vagy AC = AFC + AVC.

Határköltség (MC) Egy egységnyi többlettermékre eső többlet teljes vagy többlet változóköltség. Képlet: MC = ∆TC/∆q vagy ∆VC/∆q. A határköltség az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel növekszik a teljes vagy a változóköltség ha a vállalat egy egységgel növeli a termelést. A termelési szempontok szerint csoportosított költségtípusokat ábrázolhatjuk a megtermelt termékmennyiség függvényében, az így kapott függvényeket költségfüggvényeknek nevezzük. A vállalatok költségfüggvényei A vállalat költségfüggvényei megmutatják, hogy különböző megtermelt mennyiségek esetén mekkora a vállalat költsége. A költségfüggvények tehát, a termelés függvényében mutatják a költségek alakulását. Ebből az is következik, hogy a költségfüggvények esetén, mindig a mennyiség a független változó. C TC

VC

A függvények egyenletei. VC = q3 - 8q2 + 22q TC = q3 - 8q2 + 22q + 20 FC = 20 FC

q

A koordinátarendszer vízszintes tengelyén a megtermelt termékmennyiség, a függőleges tengelyen pedig a költség található.

27. ábra: Fix, változó és teljes költség függvény Mivel a fix költség a termeléstől független, azaz nagysága minden termelési szinten azonos, ezért a fix költség függvény a mennyiség tengellyel párhuzamos egyenes. A változó költség függvényen látszik, hogy kezdetben lassulva, majd gyorsulva nő. Ez gyakorlatilag az jelenti, hogy kezdetben a termelés költséghatékonysága egyre nagyobb (a költség lassulva növekszik), később viszont a költséghatékonyság egyre kisebb (a költség gyorsulva nő). Másképp megközelítve a kérdést azt is mondhatjuk, hogy kezdetben a 39

termelést állandó egy egységgel növelve, a változó költség egyre kisebb mértékben nő (az inflexiós pontig), majd a termelést továbbra is állandó egy egységgel növelve, a változó költség egyre nagyobb mértékben nő (Később majd láthatunk egy olyan ábrát, melyen a változó költség függvény szintén rajta van és a háttere be van rácsozva. Ott ez jobban megfigyelhető.). A függvény az origóból indul, mert nulla termelésnél nulla a változó költség. Mivel a teljes költség a fix és a változó költség összege (TC = FC + VC), ezért a teljes költség függvényt nyilván úgy kapjuk, hogy a fix és a változó költség függvényeket összeadjuk. Mivel a fix költség egy pozitív konstans, ezért az összeadás geometriailag tulajdonképpen azt jelenti, hogy a változó költség függvényt önmagával párhuzamosan fölfelé toljuk a fix költség mértékével. A határköltség függvényt valamint az átlagköltségfüggvényeket a fentiekben ábrázolt költségfüggvényekből tudjuk származtatni, a következő módon. Az ábrán látható függvények egyenletei. VC = q3 - 8q2 + 22q VC MC = 3q2 - 16q + 22 A határfüggvényekről már tudjuk, hogy az értékük geometriai úton az eredeti függvényhez húzott érintő meredekségéből származtatható. Mivel a határköltség a változó költségből is kiszámítható, ezért a határköltség függvény a változóköltség függvényből is szárMC maztatható, a hozzá húzott érintő meredeksége alapján. Addig a pontig ameddig a változó költség függvényhez húzott érintő meredeksége csökken, tehát a függvény lassulva nő (q = 2,67), a határköltség függvény is csökken, innen pedig nő. Tehát q = 2,67-nél a változó költség függvénynek inflexiós pontja van, a határ28. ábra: Határköltség függvény származtatása a költség függvénynek pedig változó költségfüggvényből minimumpontja van. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy a határköltség függvény minimumpontja (és így gyakorlatilag a határköltség is) nem lehet negatív. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a termelés növelésével párhuzamosan a költség csökken, ami a gyakorlatban nyilván nem lehet.

40

Az ábrán látható függvény egyenlete: AFC = 20/q. A függvény (azaz az átlagos fix költség) folyamatosan csökken, de soha nem éri el a nullát, mert a függvény mentén egy állandó számot (20) egy egyre nagyobb számmal ("q" növekvő érték) osztunk, így az eredmény egyre kisebb érték, de soha nem nulla. AFC

29. ábra: Átlagos fix költségfüggvény

Az ábrákon látható függvények egyenletei: VC VC = q3 - 8q2 + 22q TC = q3 - 8q2 + 22q + 20 MC = 3q2 - 16q + 22 AVC = q2 - 8q + 22 AC = q2 - 8q + 20/q + 22 Az átlagfüggvényekről már tudjuk, hogy az értékük geometriai úton az origóból az eredeti függvényhez húzott egyenes meredekségéből szárMC maztatható. Ebből egyenesen következik, hogy addig a pontig ameddig a változó költség függvényhez az origóból húzott egyenes meredeksége AVC csökken (q = 4), az átlagos változó költségfüggvény is csökken, innen pedig nő. Látható, hogy az origóból az 30. ábra: Az átlagváltozó függvény származtatása átlagos változó költségfügga változó költség függvényből vényhez húzott egyenesnek ott lesz a legkisebb a meredeksége (tehát AVC függvénynek ott lesz a minimuma), ahol alulról megérinti VC függvényt. Ebben a pontban, az origóból a VC függvényhez húzott egyenes egybe esik az ide húzható érintővel, tehát a meredekségük azonos.

41

TC VC

MC

AC AVC

31. ábra: Az átlagos teljes költségfüggvény származtatása a teljes költségfüggvényből

Mivel a változó költség függvényhez húzott érintő meredeksége az MC függvény értékét adja, az origóból húzott egyenes meredeksége pedig az AVC függvény értékét adja, és mivel ebben a pontban a két meredekség azonos, ezért ebben a pontban a határköltség függvény (MC) és az átlagos változó költség függvény (AVC) metszi egymást. A teljes költségfüggvény (TC) és az átlagos teljes költségfüggvény (AC) ugyanilyen logikai alapon függ össze egymással, és ugyanez elmondható az AC és az MC függvények közötti összefüggésre is.

Korábban már tisztáztuk, hogy AC = AFC + AVC. Ebből egyenesen követ, hogy AFC = AC AVC, tehát az AC és az AVC függvények közötti különbség (a két függvény közötti hézag) az átlagos fix költséggel egyezik meg. Mivel az átlagos fix költség folyamatosan csökken, de soha nem lesz nulla, ezért AC és AVC függvény összetart, de soha nem ér össze. Most a teljesség kedvéért az összetartozó függvényeket közös koordinátarendszerben ábrázoljuk. TC

VC

FC

32./A. ábra: Rövidtávú költségfüggvények és összefüggéseik I.

42

MC

AC AVC AFC

32./B. ábra: Rövidtávú költségfüggvények és összefüggéseik II. Ezzel a vállalat költségeinek a tárgyalását befejeztük. Korábban már említettem, hogy a vállalat célja a profitszerzés. Profitot csak árbevétel után lehet szerezni, ezért most nagyon röviden tisztázzuk az árbevételhez tartozó lényeges közgazdasági összefüggéseket. A bevétel (jele:TR Total Revenue) az egységár és az értékesített termékmennyiség szorzata (TR = P·q). Mint ahogyan azt már korábban említettem, az ár a vállalatok számára egy lényeges támpont, melyhez saját gazdasági viselkedésüket igazítják. Egyszerűen szólva azt lehet mondani, hogy a piaci ár a vállalatok számára adottság, tehát egy pozitív konstans. TR

TR2

TR1

q

33. ábra: Teljes bevételi függvény és transzformációja

A bevétel is ábrázolható a termékmennyiség függvényében, az így nyert függvényt teljes bevételi függvénynek nevezzük. Mivel az ár egy pozitív konstans, és mivel a teljes bevétel függvény esetén a független változó a termékmennyiség (q), ezért a teljes bevétel függvény egy, az origóból induló pozitív meredekségű egyenes, melynek a meredekségét az egységár adja. Az ábrán két teljes bevételi függvény látható, különböző árak esetén. A függvények egyenletei: P=6 TR1 = 6.q TR2 = 13.q P = 13

Látható, hogy ha a piacon valamilyen oknál fogva (például megnő a kereslet) növekszik az ár, akkor növekszik a teljes bevétel függvény meredeksége is. A bevétellel kapcsolatban még egy fontos dolgot kell tisztáznunk, ez a határbevétel. A határbevétel (jele: MR - Marginal Revenue) az egységnyi többlettermékre eső többletbevétel. Képlete: MR = ∆TR/∆q.

43

A határbevétel az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel nő a vállalt bevétele, ha egy egységgel növeli a megtermelt és értékesített termékmennyiséget. Az, hogy a vállalatok számára a piaci ár egy pozitív konstans, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vállalat minden egységnyi terméket ugyanazon az áron értékesít. Ebből az következik, hogy a vállalat bevétele, minden újabb eladott termékegység után ugyanannyival növekszik, és a bevétel növekedés éppen a piaci árral egyezik meg, tehát a határbevétel egyenlő a piaci árral (MR = P) MR

MR = P = 20

q

Mivel a határbevétel egyenlő a piaci árral, és mivel a piaci ár konstans, ezért a határbevétel is konstans. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a határbevétel minden termékegység esetén azonos. A határbevétel ábrázolható a megtermelt termékmennyiség függvényében. Az így nyert függvényt határbevétel függvénynek nevezzük. Mivel a határbevétel minden termékegység esetén azonos, ezért a határbevétel függvény egy, a mennyiségtengellyel párhuzamos egyenes.

34. ábra: Határbevétel függvény Már itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a profit szempontjából a határbevétel (MR) és a határköltség (MC) ugyanazon a logikai alapon működik, csak a határbevétel bevétel oldalról, míg a határköltség költség oldalról közelíti meg a profitot. Mint ahogyan azt már korábban említettem, a vállalat célja a lehető legnagyobb profit megszerzése, azaz a profit maximalizálás. Mivel a profit (jele: Tπ) a bevétel és a teljes költség különbsége (Tπ = TR - TC), ezért a profit akkor növelhető, ha a vállalat növeli a teljes bevételét vagy ha csökkenti a teljes költségét. Mivel az ár a vállalat számára nem csak a fogyasztási cikkek piacán, hanem a termelési tényezők piacán is konstans, ezért a vállalat nem képes olcsóbban beszerezni az erőforrásokat, így a költségeit a termeléstől függetlenül nem képes megváltoztatni. Az eddigiekben leírtakból az következik, hogy a vállalat csak akkor tudja növelni a profitját, ha növeli a teljes bevételét. Mivel a teljes bevétel az ár és az értékesített termékmennyiség szorzata (TR = P·q), és mivel az ár a vállalat számára az ár pozitív konstans, ezért a vállalat csak akkor tudja növelni a teljes bevételét, ha növeli a termelést. Ha a vállalat növeli a termelést, akkor nyilván több erőforrást használ fel, és ennek következtében növekszik a költsége. Mivel a határköltség az egységnyi többlettermékre eső többletköltség (MC = ∆TC/∆q) ezért a vállalat költsége minden egységnyi többlettermék esetén, a határköltség mértékével nő. Ha vállalat növeli, a termelést akkor a többletterméket nyilván el is adja, tehát növekszik a bevétele. Mivel a határbevétel az egységnyi többlettermékre eső többletbevétel (MR = ∆TR/∆q) ezért a vállalat bevétele minden egységnyi többlettermék esetén, a határbevétel mértékével nő. A fentiekből összességében az következik, hogy a vállalatnak addig érdemes növelni a termelést, amíg a határbevétele nagyobb, mint a határköltsége (MR>MC), mert ez esetben a bevétel gyorsabban nő, mint a költség, tehát a profit nő. A vállalat számára azt az utolsó termékegységet érdemes előállítani, melynél a határbevétel egyenlő a határköltséggel (MR = MC), mert a profit itt lesz maximális. Az MR =MC a profitmaximalizálás elsődleges feltétele! A következő háromelemű ábra felsőrészében egy teljes bevétel és egy teljes költség, a középső részében egy profit, az alsó részében pedig egy határbevétel és egy határköltség függvényt látunk. Mivel a profit a teljes bevétel és a teljes költség különbsége, ezért a profit 44

függvényt úgy kapjuk, hogy kivonjuk egy másból a teljes bevétel és a teljes költség függvényt. Azokban a pontokban, ahol az imént említett két függvény metszi egymást (q = 2,6 és q = 6,1) a két függvény értéke egyenlő (TR = TC), így a különbségük nulla, tehát itt a profit null, ezért ezekben a pontokban a profit függvény metszi a vízszintes tengelyt. Azon a szakaszon (0≤q<2,6) ahol a TC függvény TR függvény fölött jár, TC>TR, ezért a profit negatív, tehát a profit függvény a negatív tartományban jár. Azon a szakaszon (2,6MR!

TR TC

Tπ

Tπ MC; MR

MC = MR és ha a "q"nő akkor MC>MR ezért Tπ = MAX

MC

MR

qa = 0,72

qb =4,61

35. ábra: A profitmaximalizálás feltételei rövidtávon 45

Az ábrán lévő függvények egyenletei: TC = q3 - 8q2 + 22q+10 TR = 12q Tπ = -q3 + 8q2 - 10q - 10

MC = 3q2 - 16q + 22 MR = 12

A következő lépésben vizsgáljuk meg az, hogy hogyan alakul a vállalat profitja, ha valamilyen oknál fogva (pl.: kormányzati beavatkozás, fogyasztói ízlésváltozás, időjárás, világgazdasági hatások, stb.) változik a piacon az ár. Az ábrákon látható, hogy változatlan költségek mellett (a költségfüggvények nem változtak) a piaci ár folyamatosan csökkent (a teljes bevétel függvény meredeksége folyamatosan csökkent). Ennek megfelelően az adott körülmények között realizálható maximális profit is folyamatosan csökkent (ez a profit függvényről olvasható le). A következő táblázatban az ábrák sorrendjében közlöm a függvények egyenleteit. AZ ÁBRÁKBAN LÁTHATÓ FÜGGVÉNYEK EGYENLETI VC = q3 - 8q2 + 22q Mind a négy ábrapárban azonos egyenletek TC = q3 - 8q2 + 22q + 20 TR = 13q Az első ábrapár egyenletei Tπ = - q3 + 8q2 - 9q - 20 TR = 10,6944132q A másodi ábrapár egyenletei Tπ = - q3 + 8q2 - 11,305q - 20 TR = 8q A harmadik ábrapár egyenletei Tπ = - q3 + 8q2 - 14q - 20 TR = 6q Az negyedik ábrapár egyenletei Tπ = - q3 + 8q2 - 16q-20 A rajzokon mindig két-két közvetlenül egymás alatt lévő ábra tartozik össze!

TR TC

Tπ Tπ

36. ábra: A vállalat pozitív profitot realizál 46

TC TR

Tπ

Tπ

37. ábra: A vállalat fedezeti pontban termel

TC

VC

TR

Tπ

Tπ

38. ábra: A vállalat veszteségminimalizálás állapotában termel

47

VC

TR

Tπ

Tπ

39. ábra: A vállalat üzemszüneti pontban termel A következő táblázatban az ábrák sorrendjében közlöm az árat, a költségeket és a realizálható profitot. Maximális profitot adó mennyiség: "Q" 13 4,69425417 10,69441 4,495 8 4,23013858 6 4 Ár: "P"

Fix költség: "FC" 20 20 20 20

Változó költség: "VC"

Teljes költség: "TC"

Teljes bevétel: "TR"

Profit: "TπMAX"

30,4281 28,07138 25,60487 24

50,4281 48,07138 45,60487 44

61,0253 48,07138 33,8411 24

10,5971 0 -11,76376 -20

Az ábrák és a számok alapján is látszik, hogy az árváltozás hatására a profit folyamatosan csökken. 10,7 Ft-os ár esetén, a profit éppen nulla, azaz a vizsgált vállalat bevételei éppen fedezik a költségeit. Ezután a profit már negatív, tehát a vállalat veszteséges. Érdemes megfigyelni a következőt. 8 Ft-os ár esetén, a vállalat ugyan már veszteséges, de a bevételei a fix költségeit még meghaladják, tehát a fix költségeinek egy része még megtérül. A fix költségről tudjuk, hogy ez akkor is fennáll, ha a vállalat beszünteti a termelést. Vagyis ha a vállalat 8 Ft-os piaci ár esetén beszünteti a termelést akkor a bevétele nulla lesz, a költsége viszont a fix költség, azaz 20 Ft, tehát a vesztesége 20 Ft. (Ez nyilván lehet 20.000 vagy akár 20.000.000 is, a példa kapcsán rögzített megállapodás alapján.) Nyilvánvaló tehát, hogy 8 Ft-os egységár esetén a vállalatnak még a veszteség ellenére is érdemes termelni, mert kevesebbet veszít akkor, ha 48

termel, annál, mint ha beszünteti a termelést. Természetesen ilyen esetben a vállalat nem termel a végtelenségig, pusztán csak addig, amíg a fix költségei meg nem szűnnek, tehát például ameddig le nem jár a bérleti szerződés. A számokból azt is látjuk, hogy 6 Ft-os ár esetén, a vállalat vesztesége éppen a fix költségével egyezik meg, vagy másképpen megközelítve, a bevételei már csak a változó költségeit fedezik. A fentiekben leírt logika alapján, teljesen mindegy, hogy 6 Ft-os egységár esetén a vállalat termel vagy bezár, a vesztesége ugyanakkora. 6 Ft-os ár alatt a vállalat biztosan bezár. Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy egy vállalatnak akkor kell beszüntetnie a termelését, ha a piaci ár nagysága már a változó költségek fedezését sem biztosítja a vállalat számára. Az eddigi vizsgálataink során azt tételeztük fel, hogy a vállalat számára vannak olyan erőforrások, melyeknek a mennyiségét rövidtávon nem képes megváltoztatni. Ezek voltak a fix erőforrások (pl.: egy kibérelt csarnok), és a belőlük származó költségek a fix költségek (pl.: bérleti díj). Ezek mellett voltak olyan erőforrások is, melyeknek a mennyiségét a vállalat szabadon változtathatta, ezek voltak a változó ráfordítások (pl.: munkaerő), és a belőlük származó költség a változó költség (munkabérköltség). A továbbiakban egy egyszerű példán keresztül azt vizsgáljuk meg, hogy hogyan képes maximalizálni a profitját egy vállalat akkor, ha az összes ráfordítása fix, tehát ha az erőforrásokból meghatározott mennyiségű kapacitásokkal rendelkezik. Egy budapesti fegyver-előállító üzem kizárólag sportpisztolyokat és sportpuskákat gyárt. Jelenleg két, egymáshoz igen hasonló típus alkotja a termékválasztékot: a Termina-T típus céllövő légpisztoly, a HOT-SHOT pedig egy skeet-lövő fegyver. A két termékről a következőket tudjuk.

HOT-SHOT:

TERMINA-T:

A végső vásárlók által fizetendő kiskereskedelmi ár, az 1000 dollár éppen 100%-os kereskedelmi árrést tartalmaz az üzem eladási (nagykereskedelmi) árához képest. A fegyver előállításának átlagos változó költsége konstans, 350 dollár. A fegyver előállítása 2 órányi famegmunkálást és 2 órányi fémmegmunkálást igényel. A végső vásárlók által fizetendő kiskereskedelmi ár, az 1200 dollár éppen 100%-os kereskedelmi rést tartalmaz az üzem eladási (nagykereskedelmi) árához képest. A fegyver előállításának átlagos változó költsége konstans, 500 dollár. A fegyver előállítása 1 órányi famegmunkálást, 5 órányi fémmegmunkálást és ezen kívül 2 óra speciális kézimunkát igényel.

A fegyverüzem jelenleg egy hónapra vetítve az alábbi kapacitásokkal rendelkezik: famegmunkálási kapacitás: 1000 óra fémmegmunkálási kapacitás: 1500 óra speciális kézimunka kapacitás: 500 óra a.) Határozza meg, illetve ábrázolja az üzem tevékenységének kapacitás korlátait! b.) Határozza meg, hogy a profitmaximum elérése esetén hány darabot állít elő az üzem a két fegyvertípusból, hogyan oszlanak meg a kapacitások a két típus gyártása között, hogyan oszlanak meg a költségek, a bevételek és a profitok a két típus között!

49

(Amennyiben nem egész számot kap valamely eredményre, ez ne zavarja meg, nyugodtan használjon törtszámot a válaszadáskor!) Megoldás (a) Legyen a HOT-SHOT = x2; a TERMINA-T = x1 Legyen a famegmunkálás = V1; a fémmegmunkálás = V2; a speciális kézimunka pedig legyen = V3 Tudjuk, hogy: - 1 db HOT-SHOT előállítása 2 óra famegmunkálást igényel, - 1 db TERMINA-T előállítása 1 óra famegmunkálást igényel, - a maximális kapacitás famegmunkálásból 1000 óra. A fentiek alapján a famegmunkálásra felírhatjuk a következő egyenlőtlenséget. V1:

1x1 + 2x2 ≤ 1000

A fenti egyenlet a famegmunkálási idő-igény és a famegmunkálási idő-kapacitás viszonyát fejezi ki. Tehát mindaddig, amíg a famegmunkálási idő-igény kisebb vagy egyenlő, mint a famegmunkálási idő-kapacitás (1000), addig a gyártás famegmunkálás oldalról működtethető. Például ha a vállalat szeretne gyártani 5 db TERMINA-T típusú fegyvert és 3 db HOT-SHOT típusú fegyvert, akkor az egyenlőtlenség a következőképpen néz ki. 1.5+2.3 11

≤ 1000 ≤ 1000

Vagyis a famegmunkálási idő-igény 11 óra, a rendelkezésre álló kapacitás 1000 óra, tehát a vállalat famegmunkálás vonatkozásában képes legyártani 5 db TERMINA-T-t és 3 db HOT-SHOT-ot. Vizsgáljuk most meg ugyanezt fémmegmunkálás oldalról. Erőforrás-igények 1 db termékre. x1 esetén: x2 esetén:

5 óra 2 óra

Erőforrás-kapacitás 1500 óra. Tehát a felírható egyenlőtlenség. V2:

5x1 + 2x2 ≤ 1500

Példaként ebbe az egyenlőtlenségbe is helyettesítsük be az 5 db TERMINA-T-t és a 3 db HOT-SHOT-ot. 5 .5 + 2 . 3 31

≤ 1500 ≤ 1500

50

Vagyis a fémmegmunkálási idő-igény 31 óra, a rendelkezésre álló kapacitás 1500 óra, tehát a vállalat fémmegmunkálás vonatkozásában is képes legyártani a fenti mennyiségeket. Végül vizsgáljuk meg a gyártást kézimunka oldalról. Erőforrás-igény 1 db termékre. x1 esetén: x2 esetén:

2 óra 0 óra

Erőforrás-kapacitás 500 óra. Tehát a felírható egyenlőtlenség. V3:

2x1 + 0x2 ≤ 500

Példaként ebbe az egyenlőtlenségbe is helyettesítsük be az 5 db TERMINA-T-t és a 3 db HOT-SHOT-ot. 2.5+0.3 10

≤ 500 ≤ 500

Vagyis a kézimunka idő-igény 10 óra, a rendelkezésre álló kapacitás pedig 500 óra, tehát a vállalat kézimunka vonatkozásában is képes legyártani a fenti mennyiségeket. Összességében tehát kimondhatjuk, hogy a vállalat képes legyártani 5 db TERMINA-T típusú fegyvert és 3 db HOT-SHOT típusú fegyvert, és mindhárom erőforrásból bőven marad szabad kapacitása. Most a könnyebb kezelhetőség kedvéért gyűjtsük egymás alá a kapacitás-függvényeket. V1: V2: V3:

1x1 + 2x2 ≤ 1000 5x1 + 2x2 ≤ 1500 2x1 + 0x2 ≤ 500

A könnyebb kezelhetőség, illetve a könnyebb ábrázolhatóság érdekében a fenti egyenlőtlenségeket értelmezzük egyenletekként. Tehát. V1: V2: V3:

1x1 + 2x2 ≤ 1000 5x1 + 2x2 ≤ 1500 2x1 + 0x2 ≤ 500

V1: V2: V3:

1x1 + 2x2 = 1000 5x1 + 2x2 = 1500 2x1 + 0x2 = 500

51

Most a fenti egyenleteket rendezzük x1-re. V1: 1x1 + 2x2 = 1000 x1 = 1000 – 2x2 V2:

5x1 + 2x2 5x1 x1

= 1500 = 1500 – 2x2 = 300 – 0,4x2

V3:

2x1 + 0x2 2x1 x1

= 500 = 500 = 250

x1 = 250–nél vízszintes a függvény. Most gyűjtsük össze a kapott egyenleteket. V1: V2: V3:

x1 = 1000 – 2x2 x1 = 300 – 0,4x2 x1 = 250

A fenti egyenletek azon x1; x2 termékkombinációkat fejezik ki, melyeket az erőforrások maximális kihasználásával elő lehet állítani. Tehát például az x1 = 1000 – 2x2 azon x1; x2 termékkombinációkat fejezi ki, melyeket az 1000 óra famegmunkálási kapacitás maximális kihasználásával elő lehet állítani. Ábrázoljuk a függvényeket. x1

v1

v3 v2 x2

40. ábra Mivel a feladatban egyenlőtlenségek szerepelnek, tehát a kisebb (<) feltétel is megengedett, ezért a rendelkezésre álló kapacitásokat nem kell feltétlenül maximálisan kihasználni. Ebből 52

az következik, hogy a vállalat a függvények és a koordinátarendszer tengelyei által körülhatárolt síkidom területére eső bármelyik termékkombinációt képes előállítani. V1 = famegmunkálási korlát V2 = fémmegmunkálási korlát V3 = kézimunka korlát Emeljük most ki az ábrából a fentiekben említett síkidomot. x1

x2

41. ábra A függvény egyenlete. Ha 0 ≤ x ≤ 125 Ha 125 ≤ x ≤ 437,5 Ha 437,5 ≤ x ≤ 500

akkor x1 = 250. akkor x1 = 300 – 0,4x2. akkor x1 = 1000 – 2x2.

Az itt látható görbe nem más, mint a korábban már említett termelési lehetőségek határgörbéje (TLH), egy vállalatra vonatkoztatva. Ennek a görbének minden egyes pontja olyan x1; x2 termékkombinációt mutat, melyeket a vállalat az erőforrások maximális kihasználásával képes előállítani. Ha a termeléshez nem csak három, hanem sokkal több erőforrást használnánk fel, melyek mindegyike aktív részese lenne a termelés erőforráskorlátjának, akkor a már korábban látott, origóra konkáv TLH görbét kapnánk. (b) Tehát jelen esetben cél a profit maximalizálása. A HOT-SHOT (x2) esetén a vállalat egy egységnyi termékre jutó árbevétele (TR) 500 dollár, mert az 1000 dolláros piaci ár 100% kiskereskedelmi árrést tartalmaz. Mivel a feladat AFC-t nem említ, ezért csak AVC-vel számolunk. Tehát jelen esetben AC = AVC.

53

A HOT-SHOT esetén az egységnyi termékre eső teljes költség, azaz AC = 350. A fentiek alapján a HOT-SHOT esetén az egységnyi termékre eső profit a következő. Tπ = TR – TC Tπ = 500 – 350 Tπ = 150 Ugyanaz a TERMINA-T esetén. Tπ = 600 – 500 Tπ = 100 Tehát a fentiek alapján a célfüggvény, melynek a maximumát keressük (mert maximalizálni akarjuk a profitot). Z:

100x1+ 150x2 = Tπmax

Rendezzük a célfüggvényt is x1-re. Z:

100x1 = Tπ – 150x2 x1

= 0,01Tπ – 1,5 x2

A fenti egyenletben keressük azon x1; x2 termékkombinációkat, mely mellett a profit állandó. Tegyük fel, hogy a profit Tπ = 45.000 Ft. Ez esetben az egyenlet a következőképpen néz ki: Z1: x1 = -1,5x2 + 450 A fenti egyenlet azon x1; x2 termékkombinációkat mutatja, mely mellett a profit 45.000 Ft. Most ábrázoljuk a kapacitás korlátokat és a fenti célfüggvényt egy koordináta rendszerben. x1

z2

z1

x2

42. ábra

54

A fenti ábrán látszik, hogy a vállalat képes elérni a 45.000 Ft-os profitot, viszont mindhárom termelési tényezőből maradnak szabad kapacitások, tehát a profit tovább növelhető. Tegyük fel, hogy a profit Tπ = 100.000 Ft. Ez esetben a célfüggvény egyenlete. Z2:

x1

= -1,5x2 + 1000

A fenti ábrán most már az is látható, hogy a vállalat nem képes elérni a 100.000 Ft profitot, mert nem elegendő az erőforrás-kapacitás. A fentiekből összességében az is nyilvánvalóan következik, hogy az elérhető maximális profit valahol 45.000 és 100.000 Ft. között lesz. Megoldás: A célfüggvényt maximum addig lehet önmagával párhuzamosan kifelé tolni, amíg mindhárom kapacitás-függvénnyel van egy közös pontja: Z*. x1 z*

B

x2

43. ábra Tehát a megoldás jelen esetben „B” pontban van. A számszerű megoldás a függvények metszeteiből adódik. (V1 = V2) V1: V2:

x1 = 1000 – 2x2 x1 = 300 – 0,4x2

Metszet. 1000 – 2x2 1,6x2 x2 x1 x1 x1

= 300 – 0,4x2 = 700 = 437,5

= 1000 – 2x2 = 1000 – 2 · 437,5 = 125

55

Tehát a vállalat 437,5 db HOT-SHOT-ot (x2) gyárt és 125 db TERMINA-T-t (x1) profitmaximum esetén. Kapacitás megoszlás: Famegmunkálás Fémmegmunkálás Kézimunka

x1 T-T 1 . 125 = 125 óra 5 . 125 = 625 óra 2 . 125 = 250 óra

x2 H-S 2 . 437,5 = 875 óra 2 . 437,5 = 875 óra 0 . 437,5 = 0 óra

Költség-megoszlás, bevétel-megoszlás, profit-megoszlás: TC 125 . 500 62.500 437,5 . 350 153.125

x1 T-T x2 H-S

TR = 125 . 600 75.000 = 437,5 . 500 218.750

Tπ = 12.5000 = 65.625

A következő lépésben egy egyszerű példán keresztül vizsgáljuk meg azt, hogy hogyan osztja el a vállalat az erőforrásait a különböző termelési folyamatok között akkor, ha ugyanaz az erőforrás több munkafolyamatban is hasznosítható, és ráadásul az vizsgált erőforrás az összes munkafolyamatban nagyobb hatékonysággal termel a többinél. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy adott például két ember és két munkafolyamat, és a két ember közül az egyik mindkét munkafolyamatot nagyobb hatékonysággal végzi a másiknál. Kérdés, hogyan osszák meg egymás között a munkát, hogy a lehető legnagyobb legyen az együttes teljesítményük. Ez esetben a munkamegosztás komparatív előnyök alapján történik. A komparatív előny a legnagyobb abszolút előny, vagy a másik oldalról megközelítve a legkisebb abszolút hátrány. Ha például egy munkás minden termelési folyamatban nagyobb hatékonysággal termel a többi munkásnál, akkor neki minden termelési folyamatban abszolút előnye van a többi munkással szemben. Ez esetben a vállalat ezt a munkást abban a termelési folyamatban fogja hasznosítani, amelyikben a legnagyobb az abszolút előnye, tehát komparatív előnye van. Most nézzük a példát. Tegyük fel, hogy egy maszek fodrászatban egy házaspár férfi és női hajvágást is vállal. Tegyük fel továbbá, hogy anyagköltségben nincs különbség a férfi és női vendégek kiszolgálása között, s emiatt ugyanazon szolgáltatásfajtáért egyforma árat kell fizetni, független attól, hogy férfi vagy nő a vendég. az alábbi táblázat azt mutatja, hogy hány vendéget tudnak külön-külön kiszolgálni egy hónapban akkor, ha megfelezik a munkaidejüket a férfi és nő vendégek között.

nő férfi összesen

Feleség idő (óra) 88 88 176

ügyfél (fő) 352 528 880

Férjuram idő (óra) 88 88 176

56

ügyfél (fő) 176 352 528

Összesen idő (óra) 176 176 352

ügyfél (fő) 528 880 1408

A soron következő kérdések megválaszolásakor tegyük fel, hogy - a férj és a feleség változatlanul havi 176-176 órát dolgozik; - a szereplők munkájának hatékonysága állandó, azaz nem változik meg attól, hogy többet vagy kevesebbet dolgozik valamely munkaterületen; - a kiszolgált férfi ügyfelek száma nem növelhető, de nem is csökken, azaz változatlan 880 fő marad; - egy ügyfél kiszolgálásának árbevétele átlagosan 250 Ft; - a számítások során a munkaóra törté részét értelmezhetjük, viszont az ügyfeleknél egész számokban kell értelmezni az eredményeket. a) Van-e valamelyiküknek – és ha igen, kinek miben – komparatív előnye vagy hátránya valamelyik ügyfélkör kiszolgálásában? Válaszát indokolja! b) Készítse el a fenti táblázatot a specializáció végeredményéről, figyelembe véve, hogy maximálni akarják az árbevételüket! c) Mekkora lesz a maximális árbevétel? (a) Látható, hogy a feleség a nőket és a férfiakat is nagyobb hatékonysággal nyírja mint a férj, tehát a feleségnek mindkét munkafolyamatban abszolút előnye van, a férjnek pedig mindkét munkafolyamatban abszolút hátránya. Mivel mindkét nemű ügyfél megnyírása azonos időt emészt fel, ezért a komparatív előny meghatározásánál csak az ügyfelek számát kell egymáshoz viszonyítani. Feleség =

nő férfi

=

352 528

= 0,6

Férj =

nő férfi

=

176 352

= 0,5

Tehát a feleség esetében 1 férfira 0,6 nő esik, azaz 1 férfi árán 0,6 nőt képes megnyírni. A férj esetében 1 férfira 0,5 nő esik, azaz 1 férfi árán 0,5 nőt képes megnyírni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a feleség egyel csökkenti a megnyírt férfiak számát, akkor 0,6 -el tudja növelni a megnyírt nőknek a számát. Ha viszont a férj csökkenti egyel a megnyírt férfiak számát, akkor csak 0,5 -el tudja növelni a megnyírt nőknek a számát. Ebből jól látszik, hogy a feleségnek a nők megnyírásában van komparatív előnye. A feleség NŐK-re specializálódik. A férj FÉRFIAK-ra specializálódik. (b) A férj tehát a rendelkezésre álló 176 órában csak férfiakat nyír. Mivel a férj 88 óra alatt 352 férfit tud megnyírni, ezért 1 férfinak a megnyírásához szükséges 88 352

= 0,25 óra

57

Tehát 176 óra alatt meg tud nyírni: 176 = 704 férfit. 0,25 Mivel a 880 férfit mindenképen meg kell nyírni, ezért a feleségnek is meg kell nyírnia 880 – 704 = 176 férfit A feleség egy férfira

88 528

=

1 6 órát, azaz 10 percet fordít.

Így a 176 férfi felemészt: 176 .

1 6

= 29 és

1 6

órát.

A feleségnek ezek után marad: 176 – 29

2 1 = 146 és 3 3

órája.

Mivel a feleség egy nőt: 88 = 0,25 óra alatt nyír meg, 352 2 ezért a fennmaradó 146 3 2 146 3 : 0,25 =

óra alatt 586,7 Æ 586 nőt képes megnyírni.

Az iméntiek alapján a táblázat a következőképpen néz ki:

nő

Feleség idő (óra) 586 . 0,25 = 146,5

Férjuram idő (óra) –

férfi

176 . 1/3 = 29,3

176

704 . 0,25 = 176

704

205,3

880

összesen

175,9

762

176

704

351,9

1466

ügyfél (fő) 586

ügyfél (fő) –

(c)

1466 . 250 = 366.500 Ft

Mert az átlagos árbevétel 250 Ft, az ügyfelek száma pedig 1466. Ezzel a közgazdaságtan elméleti alapozását befejeztük.

58

Összesen idő ügyfél (óra) (fő) 146,5 586

5. Irodalom Kopányi Mihály: Mikroökonómia Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997. Paul A. Samuelson – W. D. Nordhaus: Közgazdaságtan Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992. Solt Katalin – Szabó Bakos Eszter: Mikroökonómia TRI-MESTER Kiadó, Tatabánya, 1999. Vági Márton: Felvételi és versenyfeladatok, megoldásaik közgazdaságtanból Aula kiadó, Budapest, 1998.

59

II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete II./A. Vállalkozások jogi szabályozása (tekintettel az európai uniós szabályozásra)

Írta: dr Román Róbert II./B. A vállalati stratégia főbb elemei Írta: Nagy Miklós

II. A vállalkozások gazdasági és jogi környezete II./A. Vállalkozások jogi szabályozása (tekintettel az európai uniós szabályozásra)

1. Rövid történeti áttekintés Magyarországon a dualizmus korától, illetve azt követően nyílt lehetőség önálló gazdasági társaságok létrehozatalára, valamint a mai értelemben vett vállalkozások indítására és működtetésére. A szabályozás a gazdasági életet áthatotta, pl. az iparhatósági engedélyektől a korlátolt felelősségű társaságokon (1930.V.törvénycikk) át, egészen a váltókra vonatkozó rendelkezésekig. 1945 után, az államosításokat követően a magántulajdonban álló társaságokat is felszámolják, illetve állami tulajdonba veszik, tekintettel a tulajdonviszonyok teljes átalakítására. Ettől az időszaktól kezdődően döntően állami vállalatok uralják a gazdaság szféráját, mintegy négy évtizeden keresztül, az önálló cégalapításra és működtetésre nincs mód. Az 1980-as évek közepétől volt lehetőség gazdasági munkaközösségek (GMK-k) létrehozására, majd a fordulatot a gazdasági társaságokról szóló 1989. január 1. napjától hatályos 1998.VI. törvény és a cégeljárást szabályozó 1989.23 törvényerejű rendelet jelenti. 1990-ban, az V. törvénnyel szabályozzák az egyéni vállalkozásokra vonatkozó rendelkezéseket, mely – módosításokkal – a mai napig is hatályban van. A társasági törvényt – figyelemmel az európai uniós normákra – újrakodifikálják, jelenleg az 1997. CXLIV. törvény rendelkezései az irányadóak. A cégeljárásról szóló normákat az 1997. CXLV. törvény tartalmazza.

2. Általános szabályok A vállalkozás joga és a vállalkozás szabadsága alkotmányos alapjog Magyarországon. A jogok és kötelezettségek rendszerét alapvetően a társasági törvény rendeli szabályozni. A közgazdaságtan által „vállalkozásnak” nevezett formulákat gazdasági társaságoknak nevezzük. A cég elnevezés ezzel rokon értelmű, azonban az egyéni cégekre és a társas vállalkozásokra eltérő szabályok vonatkoznak. Ez a törvény rendezi Magyarország területén a székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak, illetve tagjainak (részvényeseinek) jogait, kötelezettségeit, felelősségét, valamint a gazdasági társaságok átalakulását, egyesülését, szétválását és jogutód nélküli megszűnését. Gazdasági társaság csak e törvényben szabályozott formában alapítható. A formakényszer annyit jelent, hogy kizárólag a törvényben felsorolt közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, közös vállalat, valamint egyesülés hozható létre. A típuskényszer alapján más gazdasági társaság – mint pl. a német jogban ismert betéti részvénytársaság – létrehozása tilos. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság: a közkereseti és a betéti társaság. Jogi személyiségű gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság.

62

A gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A társasági részesedésről értékpapírt csak részvénytársaság bocsáthat ki. Gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt alapíthatnak, működő ilyen társaságba tagként beléphetnek, társasági részesedést (részvényt) szerezhetnek. Gazdasági társaság alapításához - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével - legalább két tag szükséges. Gazdasági társaság oly módon is alapítható, hogy a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) elhatározzák annak megszűnését és ezzel egyidejűleg jogutód gazdasági társaság alapítását, illetve úgy is, hogy a gazdasági társaság tagjainak egy része elhatározza jogutód gazdasági társaság alapítását. Törvény előírhatja, illetve lehetővé teheti gazdasági társaságnak nyereségszerzésre nem irányuló közhasznú tevékenységre vagy más közfeladat ellátására történő alapítását. Természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag. Kiskorú személy nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Közkereseti és betéti társaság nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. Törvény előírhatja, hogy egyes gazdasági tevékenységek csak meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők. Így például bankokat és hitelintézeteket csak részvénytársasági formában – a takarékszövetkezet kivételével – lehet létrehozni. Törvény a gazdasági társaság alapítását hatósági engedélyhez kötheti. Amennyiben a hatósági engedély beszerzésének feltételei külön jogszabályok szerint fennállnak, akkor e tevékenységét csak az engedély birtokában végezheti a társaság. Képesítéshez kötött tevékenységet, ha jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - kivételt nem tesz, gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek megfelel. A gazdasági társaságnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. A tagok (részvényesek) a törvény, illetve a jogszabályok keretei között a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) tartalmát szabadon állapíthatják meg. A gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) a törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. A mögöttes joganyag tehát a polgári jog alaptörvénye, a Ptk., így a társasági jogban az ott leírtakat ismétlés nélkül alkalmazni kell.

3. A gazdasági társaság alapítása 3.1. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) A gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése, egyszemélyes gazdasági társaságnál és zártkörűen működő részvénytársaság esetében alapító okirat, nyilvánosan működő részvénytársaság esetében alapszabály elfogadása szükséges. A társasági szerződést és az alapító okiratot valamennyi tagnak (alapítónak) alá kell írnia. A tag helyett a társasági szerződést (alapító okiratot) közokiratba vagy teljes bizonyító erejű

63

magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja. A részvénytársaság alapszabályát a társaság alakuló közgyűlése fogadja el. A társasági szerződést (alapító okiratot, alapszabályt) közjegyző által készített közokiratba kell foglalni, vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa ellenjegyzi. Ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) a gazdasági társaság időtartamáról nem rendelkezik, a társaságot határozatlan időre létrejöttnek kell tekinteni. A társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a következőket kell meghatározni. a) a gazdasági társaság cégnevét és székhelyét A társaság cégneve három részből áll. Az első az ún. mozaikszó vagy vezérszó, mely alkalmas arra, hogy a társaságot a többi, már bejegyzett gazdasági társaságtól megkülönböztesse. A mozaikszó nem lehet azonos, vagy összetéveszthető már korábban a cégjegyzékbe bejegyzett cégnévvel. A második része a cégnévnek a cég tevékenységére kell, hogy utaljon (pl.: kereskedelmi, temetkezési, informatikai stb.). A harmadik rész a cégformát tartalmazza (pl.: betéti társaság, részvénytársaság stb.) A cég rövidített neve a mozaikszóból és a társasági forma rövidítéséből tevődik össze. Történelmi személy nevének cégnévként történő megadásához a MTA engedélye szükséges. Az idegen nyelvű cégnévnek – ha a felek ilyet is kívánnak adni – a külföldi helyesírási szabályoknak meg kell felelnie. A székhely a központi ügyintézés helye. A társaságnak egy székhelye lehet. Ezzel valamennyi cégnek rendelkezni kell, a hivatalos iratok kézbesítése ide történik. Megadható emellett telephely: ez azonos közigazgatási egységben helyezkedik el, mint a székhely, de itt az effektív tevékenység zajlik, valamint fióktelep: mely olyan telephely, ami a székhellyel nem egyező közigazgatási egységben található. b) a gazdasági társaság tagjait, nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük) - kivéve az alapszabályban a részvényeseket - feltüntetésével A gyakorlatban valamennyi tag személyes adatai teljes körűen feltüntetésre szoktak kerülni. c) a gazdasági társaság tevékenységi körét A tevékenységi kör a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR) kiadványból nyer rögzítést. Itt négyjegyű számok találhatóak az egyes tevékenységek mellett, melyeket a társasági szerződésben fel kell tüntetni. d) a társaság jegyzett tőkéjét, a jegyzett tőke (a tagok vagyoni hozzájárulása) rendelkezésre bocsátásának módját és idejét Bizonyos társasági formáknál a törvény kötelező jegyzett tőke minimumot határoz meg (pl. kft. esetén legalább 3 millió Ft), míg más társaságoknál ( pl. a bt. és a kkt. esetén) ilyen megkötés nincs. e) a cégjegyzés módját A gazdasági társaság cégjegyzése a társaság iratain úgy történik, hogy a társaság képviseletére jogosultak az iratokat a gazdasági társaság cégneve alatt - hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően - saját névaláírásukkal látják el. Ennek igazolására közjegyző által hitelesített aláírási címpéldányt kell készíteni, melyet az illetékes Megyei Bíróság, mint Cégbíróság felé be kell nyújtani. f) a vezető tisztségviselők nevét, lakóhelyét g) a gazdasági társaság időtartamát, ha a társaságot határozott időre alapítják h) valamint mindazt, amit a törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír A társaság alapítását követően az ellenjegyzett társasági szerződést, az aláírási címpéldányt, illetve a közzétételi költségtérítés befizetéséről szóló igazolást a létrehozandó cég székhelye szerint illetékes Megyei Bíróság, mint Cégbíróság felé kell benyújtani. A közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolása azt tartalmazza, hogy a cég befizette a vonatkozó igazságügyi miniszteri rendeletben előírt összeget abból a célból, hogy a Cégközlöny c.

64

kiadványban az alapításra vonatkozó adatok megjelenjenek. A Cégközlöny teljes terjedelemben elektronikus úton is hozzáférhető. A Cégbíróság felé történő bejelentés formanyomtatványon történik, melyen illetéket is le kell róni. A mértékét az illetékről szóló 1990. CXIII. tv. határozza meg. A Cégbíróság felé történő bejelentésre 30 nap áll rendelkezésre a társasági szerződés aláírásától számítottan. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. A gazdasági társaságokra, valamint a gazdasági társaságok tagjaira, vezető tisztségviselőire és felügyelő bizottsági tagjaira vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok, tények és adatok nyilvánosak.

3.2. A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból (pénzbetétből), illetve a tagok (részvényesek) által a gazdasági társaság tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból (nem pénzbeli betétből) áll. Ez utóbbit nevezik apportnak. Ha a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg, a gazdasági társaság tagjai - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben is meghatározhatják. A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Ha a tag (részvényes) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, a gazdasági társaság ügyvezetése harmincnapos határidő kitűzésével felhívja a teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A harmincnapos határidő eredménytelen eltelte esetében a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon megszűnik. Erről a gazdasági társaság ügyvezetése a tagot írásban köteles értesíteni.

3.3. Az előtársaság A gazdasági társaság a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni. Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a) az előtársaság tagjainak személyében - a törvény által kötelezőként előírt eseteket kivéve változás nem következhet be; 65

b) a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosítására - a cégbíróság hiánypótlásra történő felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor; c) nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per; d) jogutód nélküli megszűnés vagy más gazdasági társasággá, illetve közhasznú társasággá való átalakulás nem határozható el. Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését megszüntetni. A vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is.

3.4. A gazdasági társaság legfőbb szerve A gazdasági társaság legfőbb szerve a közkereseti és a betéti társaságnál a tagok gyűlése; közös vállalat esetében az igazgatótanács; korlátolt felelősségű társaság esetében a taggyűlés; részvénytársaság esetében pedig a közgyűlés. A gazdasági társaság legfőbb szervének kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket a gazdasági társaság formájára vonatkozó rendelkezések állapítják meg. A gazdasági társaság minden tagja (részvényese) jogosult a társaság legfőbb szervének tevékenységében részt venni. A gazdasági társaság alapításakor a vezető tisztségviselőket és a felügyelő bizottság tagjait, valamint a könyvvizsgálót az alapítók (tagok, részvényesek) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) jelölik ki. Ezt követően a gazdasági társaság vezető tisztségviselőit, felügyelő bizottságának tagjait és a könyvvizsgálót a gazdasági társaság legfőbb szerve választja meg. Egyszemélyes gazdasági társaság esetében taggyűlés (közgyűlés) nem működik. A gazdasági társaság legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag, illetve részvényes dönt.

3.5. A gazdasági társaság ügyvezetése A gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a vezető tisztségviselők látják el. Vezető tisztségviselő a közkereseti és a betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag (tagok), közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető (ügyvezetők). A részvénytársaság ügyvezetését - a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okiratának eltérő rendelkezése hiányában - az igazgatóság látja el, és az igazgatóság tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek. Vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg. A megválasztott személy az új tisztsége elfogadásától számított tizenöt napon belül azokat a gazdasági társaságokat, amelyeknél már vezető tisztségviselő, írásban tájékoztatni köteles. A vezető tisztségviselő e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve munkáltatója által nem utasítható. Vezető tisztségviselő - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - csak természetes személy lehet. Vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, képviseletnek nincs helye. A társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és olyan körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek (igazgatóságnak) az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, amennyiben azt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) lehetővé teszi.

66

A fentiek nem alkalmazhatóak az egyszemélyes gazdasági társaság esetében. Az egyszemélyes gazdasági társaságnál a tag (részvényes) a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonhatja és részére írásban utasítást adhat. Kizáró okok: - nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült; - akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő; - a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elrendelését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve, ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor; - a gazdasági társaságnak a cégjegyzékből hivatalbóli törlési eljárás következtében történő törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt. A vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. Ha a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a vezetői tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok (részvényesek) nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni, kivéve, ha a gazdasági társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre. A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy által való elfogadással jön létre. A vezető tisztségviselők újraválaszthatók és a társaság legfőbb szerve által bármikor visszahívhatók. A vezető tisztségviselői megbízás ellátásáért - ha ezt törvény nem zárja ki - díjazást lehet megállapítani. Nem részesíthető díjazásban a vezető tisztségviselő a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását követően a felszámolási eljárás tartama alatt. A vezető tisztségviselő - a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével - nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, továbbá nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben, kivéve, ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) lehetővé teszi, vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul. A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) kifejezetten megengedi. A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója ugyanannál a társaságnál a felügyelő bizottság tagjává nem választható meg. A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből, vagy elmulasztásából származnak. A vezető tisztségviselők kötelesek az üzleti titkot megőrizni. 67

A vezető tisztségviselők kötelesek a tagok (részvényesek) kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást adni, a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé tenni. Ha e kérelemnek nem tesznek eleget, az érdekelt tag kérelmére a cégbíróság kötelezi a gazdasági társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására. A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ettől eltérően nem rendelkezik - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Részvénytársaság esetében a munkáltatói jogok gyakorlása az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott keretek között az igazgatóság feladata. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízás a) a megbízás időtartamának lejártával, b) visszahívással, c) törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével, d) lemondással, e) elhalálozással.

3.6. A gazdasági társaság működésének ellenőrzése Ha a gazdasági társaság tagjainak száma, tevékenységének jelentősége vagy jellege indokolja, illetve az alapítók, tagok (részvényesek) ezt egyébként szükségesnek látják, a társasági szerződésben (alapító okiratban) legalább három, legfeljebb tizenöt tagból álló felügyelő bizottság hozható létre. Kötelező a felügyelő bizottság létrehozása: a) részvénytársaság esetében; b) korlátolt felelősségű társaság esetében, ha a társaság törzstőkéje ötvenmillió forintnál nagyobb összegű; c) bármely gazdasági társaság esetében, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál felügyelő bizottság létrehozása csak a c) pont alapján kötelező. A felügyelő bizottság a gazdasági társaság legfőbb szerve részére ellenőrzi a társaság ügyvezetését. A felügyelő bizottság a vezető tisztségviselőktől, illetve a gazdasági társaság vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a gazdasági társaság legfőbb szerve ülésének napirendjén szereplő valamennyi lényeges üzletpolitikai jelentést, valamint minden olyan előterjesztést, amely a gazdasági társaság legfőbb szerve kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik. A számviteli törvény szerinti beszámolóról és az adózott eredmény felhasználásáról a gazdasági társaság legfőbb szerve csak a felügyelő bizottság írásbeli jelentésének birtokában határozhat. Ha a felügyelő bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társasági szerződésbe (alapító okiratba, alapszabályba), illetve a gazdasági társaság legfőbb

68

szervének határozataiba ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság vagy a tagok (részvényesek) érdekeit, összehívja a gazdasági társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését, és javaslatot tesz annak napirendjére. A felügyelő bizottság tagjai a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén tanácskozási joggal vesznek részt. A felügyelő bizottság testületként jár el. A felügyelő bizottság - ha törvény eltérően nem rendelkezik - tagjai sorából választ elnököt választ. A felügyelő bizottság határozatképes, ha a tagjainak kétharmada, de legalább három tag jelen van; határozatát egyszerű többséggel hozza. A felügyelő bizottság tagjai személyesen kötelesek eljárni, képviseletnek nincs helye. A felügyelő bizottság tagját e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve munkáltatója nem utasíthatja. A felügyelő bizottság egyes ellenőrzési feladatok elvégzésével bármely tagját megbízhatja, illetve az ellenőrzést állandó jelleggel is megoszthatja tagjai között. Az ellenőrzés megosztása nem érinti a felügyelő bizottsági tag felelősségét, sem azt a jogát, hogy az ellenőrzést más, a felügyelő bizottság ellenőrzési feladatkörébe tartozó tevékenységre is kiterjessze. A felügyelő bizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért. Kötelező könyvvizsgáló választása a) a részvénytársaságnál, b) az olyan korlátolt felelősségű társaságnál, amely esetében a törzstőke mértéke az ötvenmillió forintot meghaladja, továbbá az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál, valamint c) ha azt törvény előírja. A gazdasági társaság legfőbb szerve akkor is dönthet könyvvizsgáló választásáról, ha az nem kötelező. Könyvvizsgálóvá az választható, aki az erre vonatkozó jogszabályok szerint a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel. A könyvvizsgálót határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) kijelölni. A könyvvizsgálóval, megválasztását (kijelölését) követően, a gazdasági társaság ügyvezetése köt szerződést a polgári jog általános szabályai szerint. Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, meg kell jelölnie azt a tagját, vezető tisztségviselőjét, illetve munkavállalóját, aki a könyvvizsgálatért személyében is felelős. Ezen személy kijelölésére csak a gazdasági társaság legfőbb szervének jóváhagyásával kerülhet sor. A könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül a számviteli törvény szerinti beszámolóról a gazdasági társaság legfőbb szerve nem hozhat döntést. Emellett a könyvvizsgáló a gazdasági társaság legfőbb szerve elé terjesztett minden lényeges üzleti jelentést köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy az valós adatokat tartalmaz-e, illetve megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. A könyvvizsgáló betekinthet a gazdasági társaság könyveibe, a vezető tisztségviselőktől, a felügyelő bizottság tagjaitól, illetve a társaság munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság bankszámláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, szerződéseit megvizsgálhatja. A könyvvizsgáló köteles a gazdasági társaság ügyeivel kapcsolatos üzleti titkot megőrizni. Nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, illetve tagja (részvényese). Nem választható könyvvizsgálóvá a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és felügyelő bizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pontja], továbbá a gazdasági társaság munkavállalója e minőségének megszűnésétől számított három évig.

69

Ha a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet, a személyi összeférhetetlenségi előírásokat a könyvvizsgálói tevékenységet végző személyen kívül a gazdálkodó szervezet valamennyi tagjára (részvényesére), vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is alkalmazni kell. A könyvvizsgáló a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén köteles részt venni. Ha ez szükséges, a könyvvizsgálót tanácskozási joggal az ügyvezető szerv, illetve a felügyelő bizottság ülésére is meg lehet hívni, illetve a könyvvizsgáló maga is kezdeményezheti ezen üléseken való részvételét. Ez utóbbi esetben a könyvvizsgáló kérelme csak különösen indokolt esetben utasítható vissza. Ha a könyvvizsgáló megállapítja, illetve egyébként tudomást szerez arról, hogy a gazdasági társaság vagyonának jelentős mértékű csökkenése várható, illetve olyan tényt észlel, amely a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjainak a törvényben meghatározott felelősségét vonja maga után, köteles a gazdasági társaság legfőbb szervének összehívását kérni. Ha a gazdasági társaság legfőbb szervét nem hívják össze, vagy a legfőbb szerv a jogszabályok által megkívánt döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló köteles erről a törvényességi felügyeletet ellátó Cégbíróságot értesíteni. A könyvvizsgálói megbízás a gazdasági társaság legfőbb szervének döntése alapján visszahívással, a könyvvizsgálóval kötött szerződésben szereplő időtartam lejártával, törvényben szabályozott kizáró ok beálltával, illetve a könyvvizsgáló részéről a szerződés felmondásával szűnik meg. A könyvvizsgáló újraválasztható.

4. A gazdasági társaságok megszűnése 4.1. Általános hatályok A gazdasági társaság megszűnik, ha a) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult; b) elhatározza jogutód nélküli megszűnését; c) elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását); d) tagjainak száma egy főre csökken, kivéve, ha az egyes társasági formákra vonatkozó szabályok ettől eltérően rendelkeznek; e) a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja; f) a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését; g) a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti; h) e törvénynek az egyes társasági formákra vonatkozó szabályai azt előírják. A gazdasági társaság a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg. A gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése esetében a jogelőd kötelezettségeiért a jogutód társaság tartozik helytállni. A jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) felelőssége csak akkor állapítható meg, ha jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A gazdasági társaság tagja (részvényese) a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért felelősséggel tartozik. Ha a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges volt, a helytállási kötelezettsége is korlátlan és egyetemleges a megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért. A tagok között a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában kell megosztani.

70

Ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. Nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Különösen fennáll a tagok ezen felelőssége, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ez által a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. Ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által történő hivatalbóli törlése esetét kivéve -, végelszámolásnak van helye.

4.2. Az átalakulás közös szabályai Ha a törvény másként nem rendelkeznek, a gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulása során a gazdasági társaság alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Gazdasági társaság átalakulásának minősül a gazdasági társaságok egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás) is. Gazdasági társaság közhasznú társasággá is átalakulhat. Nem alakulhat át más gazdasági társasággá az a gazdasági társaság, amely felszámolás vagy végelszámolás alatt áll. Gazdasági társaság más gazdasági társasággá való átalakulását csak akkor határozhatja el, ha a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) meghatározott vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében teljesítették. Részvénytársaság átalakulással - a részvénytársaságok egyesülését kivéve - csak zártkörűen alapítható. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság előtársaságként nem működhet. Erre tekintettel a jogutód gazdasági társaság működése megkezdésének időpontja nem lehet korábbi időpont, mint a cégbejegyzést követő nap. A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a gazdasági társaság a bejegyzett gazdasági társasági formájában folytatja tevékenységét. A gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során az átalakulás folyamatban létét kifejezetten jelezni kell. Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.

4.3. Gazdasági társaságok egyesülése Beolvadás esetében a beolvadó gazdasági társaság megszűnik, és annak vagyona az átvevő gazdasági társaságra mint jogutódra száll át, amelynek társasági formája változatlan marad. Összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek, és vagyonuk az átalakulással létrejövő új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. Összeolvadás során csak az azonos társasági formájú gazdasági társaságok választhatnak a jogutód gazdasági társaságnak más társasági formát. Egyébként a jogutód társaság csak a jogelődök valamelyikének társasági formájában jöhet létre.

71

4.4. A gazdasági társaság szétválása Különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik és vagyona az átalakulással létrejövő gazdasági társaságokra mint jogutódokra száll át. Kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) módosítását követően változatlan társasági formában működik tovább, a kivált tagok (részvényesek) részvételével és a társasági vagyon egy részének felhasználásával pedig új gazdasági társaság jön létre.

5. Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok 5.1. A közkereseti társaság (kkt.) 5.1.1. A kkt. fogalmi meghatározása A közkereseti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A társasági szerződésben az általános szabályokon túlmenően meg kell határozni a tagok által vállalt személyes közreműködés módját, tartalmát és a taggyűlés működésének szabályait. 5.1.2. A társaság belső jogviszonyai Egyik tag sem köteles vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben megállapított összeget meghaladóan növelni, vagy veszteség esetén azt kiegészíteni. A tag a vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaság, illetve a tagsági jogviszony fennállása alatt nem követelheti vissza. A társaság tagjai személyesen közreműködhetnek a társaság tevékenységében. A tagot személyes közreműködéséért díjazás illetheti meg. A társaság az év végén a számviteli törvény szerinti beszámolót készít. A beszámoló elfogadásáról, valamint a az adózott eredmény felhasználásáról a tagok gyűlése határoz. Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár. 5.1.3. Üzletvezetés, képviselet Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a társaság üzletvezetésére mindegyik tag jogosult. A társasági szerződésben a tagok az üzletvezetéssel egy vagy több tagot is megbízhatnak; ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. A társaság jogi személy tagja az üzletvezetést a saját szervezeti képviseletére jogosult természetes személy útján látja el. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat az üzletvezetéssel megbízott tagra és a jogi személy tag képviselőjére alkalmazni kell. Az üzletvezetésre jogosult tagok mindegyike önállóan járhat el. Az üzletvezetésre jogosult tag a másik ilyen tag tervezett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben az intézkedés - a halaszthatatlan intézkedések kivételével - mindaddig nem tehető meg, amíg arról a tagok gyűlése nem határoz. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy több üzletvezetésre jogosult tag csak együttesen járhat el. Egyetértés hiányában bármelyikük jogosult az adott kérdésben a tagok gyűlésének a döntését kérni. A halaszthatatlan intézkedéseket azonban az üzletvezetésre 72

jogosult tagok önállóan is megtehetik. Az ilyen intézkedésről a többi üzletvezetésre jogosult tagot haladéktalanul tájékoztatni kell. A társaságot az üzletvezetésre jogosult tagok képviselik, és a társasági szerződésben foglaltaknak megfelelően gyakorolják cégjegyzési jogukat. 5.1.4. A társaság legfőbb szerve A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése, amelynek tevékenységében valamennyi tag személyesen vesz részt. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a társaságnál - annak legfőbb szerveként - taggyűlés működik. Ebben az esetben a társasági szerződésnek tartalmaznia kell a taggyűlés összehívásának, a határozathozatal eljárási rendjének a szabályait. A tagok gyűlése (taggyűlés) határoz a társaság - üzletvezetés körébe nem tartozó - mindazon ügyében, amelyet törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal, illetve amely nem tartozik a társaság szokásos üzleti tevékenységébe. 5.1.5. A társaság külső jogviszonyai A társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. A tagok - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetők. A társaságba belépő tag felelőssége a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos. Az ettől eltérő megállapodás harmadik személlyel szemben hatálytalan. 5.1.6. A tagsági jogviszony és a társaság megszűnése Megszűnik a tagsági jogviszony: a) ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette; b) a tagok közös megegyezésével; c) a tag kizárásával; d) rendes felmondással; e) azonnali hatályú felmondással; f) a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével; g) ha annak fenntartása jogszabályba ütközik.

5.2. A betéti társaság (bt.) A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban - e törvényben meghatározott kivétellel - nem felel. A társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a törvény másként nem rendelkezik. A kültag a társaság üzletvezetésére és képviseletére nem jogosult. A tagok gyűlése (taggyűlés) tevékenységében azonban a kültag is részt vesz. A beltaggal azonos módon felel a kültag, ha neve szerepel a társaság cégnevében. Ha a kültag a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem vagy csak részben szolgáltatta, a nem szolgáltatott vagyoni betétje értékéig saját vagyonával felel. 73

Ha a társaságból valamennyi beltag kiválik, a társaság megszűnik, kivéve, ha a) az utolsó beltag kiválásától számított három hónapon belül új beltag belépését a cégbírósághoz bejelentik, illetve b) a kültagok elhatározzák a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását, és az ennek megfelelő társasági szerződésmódosítást az a) pontban meghatározott határidő alatt a cégbírósághoz benyújtják. Ha a társaságból valamennyi kültag kiválik, a társaság megszűnik, kivéve, ha a) az utolsó kültag kiválásától számított három hónapon belül új kültag belépését a cégbírósághoz bejelentik, illetve b) a beltagok elhatározzák a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását, és az ennek megfelelő társasági szerződésmódosítást az a) pontban meghatározott határidő alatt a cégbírósághoz benyújtják.

5.3. Közös vállalat A közös vállalat a tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért elsősorban vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában -, kezesként felelnek. A közös vállalatoknak a gazdasági életben történő jelenléte olyan szinten minimális, hogy a fogalmi meghatározásán túl a részletes ismertetésétől eltekintünk.

5.4. A korlátolt felelősségű társaság (kft.) 5.4.1. A kft. fogalmi meghatározása A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. 5.4.2. A társaság alapítása Tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni. A társasági szerződésben az általános szabályokon túlmenően meg kell határozni: a) a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét; b) a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módját és esedékességét; c) a szavazati jog mértékét; d) az első ügyvezetőt, több ügyvezető esetén a képviselet módját; e) a cégjegyzés módját; f) felügyelő bizottság kötelező létrehozása esetén az első felügyelő bizottság tagjait; g) könyvvizsgáló kötelező választása esetén az első könyvvizsgáló személyét; h) a megismételt taggyűlés összehívásának rendjét. A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A törzsbetét a tagok vagyoni hozzájárulása, amely pénzbeli betétből, illetve nem pénzbeli betétből, tehát apportból áll. A jegyzett tőke részét képező nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, illetve szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog lehet. Nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan végrehajtás alá vonható dolgot és szellemi alkotást vagy jogot lehet figyelembe venni, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy

74

hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Ilyennek kell tekinteni, ha az engedélyt már a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásakor megadták. A törzstőke összege nem lehet kevesebb hárommillió forintnál. A pénzbetétek összege alapításkor nem lehet kevesebb a törzstőke harminc százalékánál és egymillió forintnál. A tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, az egyes törzsbetétek mértéke azonban nem lehet kevesebb százezer forintnál. A törzsbetétnek forintban kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Minden tagnak egy törzsbetéte van; egy törzsbetétnek azonban a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehet. A társaság bejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a) a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották, és b) minden egyes pénzbeli betétnek legalább a felét és összesen legalább egymillió forintot a társaság számlájára befizették. Minden tagnak csak egy üzletrésze van. Ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik. Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak; jogaikat - ideértve a társasági szerződés megkötését is - csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. A közös képviselőnek a résztulajdonosok személyében és tulajdoni hányadában beállt valamennyi változást be kell jelentenie a társaságnak. A képviselő személyének megváltozását az új közös képviselőnek kell bejelentenie. Az üzletrész a társaság tagjaira - a társaság saját üzletrészét kivéve - szabadon átruházható. A társasági szerződésben a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak. Az üzletrészt kívülálló személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes mértékben befizette, a törvényben rögzített kivételektől eltekintve. A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlási jog átruházása semmis. Az elővásárlási jogról érvényesen lemondani nem lehet. Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. Az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli. A tag halálával vagy megszűnésével üzletrésze átszáll a jogutódra. A társasági szerződés az átszállást kizárhatja, ebben az esetben azonban a szerződésben rendelkezni kell az üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról. Ha a tag jogutód nélkül szűnik meg, a társaság az üzletrészt - értékének megtérítése mellett - magához vonja. Az üzletrész csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetén osztható fel. A felosztáshoz a taggyűlés hozzájárulása szükséges. A törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása esetében is alkalmazni kell. 5.4.3. A taggyűlés A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést; b) pótbefizetés elrendelése és visszatérítése; c) osztalékelőleg fizetésének elhatározása; 75

d) üzletrész felosztásához való hozzájárulás és az üzletrész bevonásának elrendelése; e) a tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat; f) a magához vont üzletrész tagok általi megvásárlásának elhatározása; g) a törvényben foglalt kivétellel az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása, valamint, ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, a munkáltatói jogok gyakorlása; h) a felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása; i) a könyvvizsgáló megválasztása és visszahívása; j) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont] köt; k) az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és a felügyelő bizottsági tagok ellen kártérítési igények érvényesítése; l) a társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása, m) a társasági szerződés módosítása; n) mindazon ügyek, amelyeket törvény vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. másolatot kérhet. 5.4.4. Az ügyvezetők A társaság ügyeinek intézését és a társaság képviseletét a tagok közül vagy kívülálló személyek köréből választott egy vagy több ügyvezető látja el. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre; ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekinteni. Az ügyvezető a társaság tagjairól nyilvántartást (a továbbiakban: tagjegyzéket) vezet. A tagjegyzéken fel kell tüntetni: a) valamennyi tag nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) és törzsbetétét; b) a törzstőke mértékét; c) a társasági szerződésnek az esetleges pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint az üzletrész átruházásának korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezéseit. A tagok személyében vagy üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, így az üzletrészek átruházását (átszállását), felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagy bevonását az ügyvezetőnek át kell vezetnie a tagjegyzéken. 5.4.5. A társaság megszűnése A társaság megszűnésének elhatározásához a taggyűlésnek legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. 5.4.6. Az egyszemélyes kft. A társaságot egy tag is alapíthatja, illetve ilyen társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő társaság valamennyi üzletrészének tulajdonát egy tag szerzi meg . Egyszemélyes társaság alapításához alapító okirat elfogadására van szükség. Az alapító okirat tartalmára és alakszerűségére a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Egyszemélyes társaság alapítása esetén a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a teljes pénzbetétet be kell fizetni, illetve valamennyi nem pénzbeli betétet a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Az egyszemélyes társaságokra a többszemélyes társaságokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

76

5.5. A részvénytársaság (rt.) 5.5.1. Általános szabályok A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a részvényes nem felel. Az összes részvény névértékének összege a részvénytársaság alaptőkéje (jegyzett tőkéje). A részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik. Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nyilvános forgalomba hozatalára nem kerül sor. Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra. A részvénytársaság legfőbb szerve az alapító okirat, illetve az alapszabály módosítására irányadó szabályok szerint - az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések figyelembevételével határozhat a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról. Ebben az esetben az új működési formának megfelelően a nyilvánosan működő részvénytársaságnak alapszabályt, a zártkörűen működő részvénytársaságnak alapító okiratot kell készítenie. 5.5.2. A részvénytársaság alapítása A részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb húszmillió forintnál. A pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke harminc százalékánál és tízmillió forintnál. A részvénytársaság zárt körben vagy nyilvános eljárással alapítható. 5.5.2.1. Zártkörű alapítás Zártkörű alapítás során az alapítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik. Az alapítók a részvénytársaság alapításáról, a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról, valamint a részvénytársaság szervezetéről és működéséről az alapító okiratban rendelkeznek. Az alapító okiratban – az általános szabályokon túlmenően - meg kell határozni: a) az alaptőke összegét, az alapításkor befizetendő pénzbeli hozzájárulás összegét és a részvény névértéke, illetve kibocsátási értéke befizetésének egyéb feltételeit; b) az alapítók nyilatkozatát a valamennyi részvény átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról és a részvényeknek az alapítók közötti megoszlásáról; c) az alapítás során kibocsátandó részvények számát, névértékét, illetve kibocsátási értékét, a részvények típusát és előállításuk módját, valamint a részvények más részvénytípusba tartozó részvényre történő átalakításának a szabályait; d) az igazgatóság tagjainak számát, az első igazgatóság tagjainak nevét és lakóhelyét; e) a felügyelő bizottság tagjainak számát, az első felügyelő bizottság tagjainak nevét és lakóhelyét; f) a könyvvizsgáló megbízatásának időtartamát és a részvénytársaság első könyvvizsgálójának nevét, lakóhelyét; g) a részvénytársaság cégjegyzésének módját; h) a közgyűlés összehívásának módját, továbbá a szavazati jog gyakorlásának feltételeit és módját; i) a részvénytársaság hirdetményei közzétételének módját; 77

j) az alapítás várható költségeit. Nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása esetén az alapító okirathoz mellékelni kell a könyvvizsgáló jelentését, amely tartalmazza a nem pénzbeli hozzájárulás leírását és értékelését - ezzel összefüggésben a könyvvizsgáló arra vonatkozó megállapítását, hogy a nem pénzbeli hozzájárulásnak az alapítók által előzetesen megállapított értéke összhangban van-e az ellenében adandó részvények számával, névértékével -, valamint a könyvvizsgáló által alkalmazott értékelési szempontok ismertetését. A részvénytársaság választott könyvvizsgálója a nem pénzbeli hozzájárulás értékének előzetes felülvizsgálatára nem jogosult. Nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog, illetve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés lehet. Az alapító, illetve a részvényes munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását azonban nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet. A független könyvvizsgáló jelentését az alapító okirattal együtt meg kell küldeni a cégbíróságnak; a részvénytársaság ezzel egyidejűleg gondoskodik a független könyvvizsgálói jelentésnek a Cégközlönyben történő közzétételéről. A részvénytársaság cégbejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig a) a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapító okiratban átvenni vállalt részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább harminc százalékát, de összesen legalább tízmillió forintot befizették, b) a nem pénzbeli hozzájárulást - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották. 5.5.2.2. Nyilvános alapítás A nyilvánosan működő részvénytársaság - az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezésekben meghatározott feltételek szerint - nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján alapítható. A részvényjegyzés az alapítási tervezetnek megfelelően, az abban foglaltakkal megegyező módon történik. Az alapítási tervezet eredeti példányát közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és az arról készített másolatokat közjegyzővel kell hitelesíttetni. Az alapítók az alapítási tervezetet az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően elkészített tájékoztató részeként teszik közzé. A részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával történik. A részvényjegyző - kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat - köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizetni. Ha több részvényt jegyeztek, mint amennyit a részvénytársaság az alapítási tervezet szerint kibocsát (túljegyzés), az alapítók - ha az alapítási tervezet erre feljogosította őket -, az alapítási tervezetben meghatározott szempontok szerint döntenek a túljegyzés elfogadásáról, vagy visszautasításáról. Ha az alapítási tervezet nem jogosította fel az alapítókat a túljegyzésről való döntésre, a többlet elfogadásáról vagy visszautasításáról - az alaptőke megállapítása során - az alakuló közgyűlés dönt. Az alapítás meghiúsul, ha a részvénytársaság tervezett alaptőkéjét megtestesítő valamennyi részvényt vagy - az alapítási tervezet ilyen rendelkezése esetén - a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt a részvényjegyzésre megállapított zárónapig nem jegyezték le, kivéve, ha a részvényjegyzést jegyzési garanciavállalás biztosítja. Abban az esetben, ha a részvényjegyzés során csak a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt jegyezték le, a részvénytársaság alaptőkéjét a jegyzett részvények névértékének összege alapján kell megállapítani.

78

Az alapítás meghiúsulása esetén a részvényjegyzés során befizetett összeget a befizetést teljesítő részére tizenöt napon belül, levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési vállalkozás egyetemlegesen felelnek. Az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított hatvan napon belül kötelesek megtartani az alakuló közgyűlést. Az alakuló közgyűlés megnyitásáig a részvényjegyző köteles a jegyzés alkalmával fizetett összeget az általa jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének harminc százalékára kiegészíteni azzal, hogy legalább tízmillió forint pénzbeli hozzájárulásnak rendelkezésre kell állnia. Az alakuló közgyűlés: a) megállapítja a részvényjegyzés eredményességét; b) dönt a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról, kivéve, ha az alapítók az alapítási tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn; c) megállapítja az alapszabályt; d) megválasztja az első igazgatóságot, a felügyelő bizottságot és a könyvvizsgálót, kivéve, ha az alapítók az alapítási tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn. Az alakuló közgyűlés a határozatokat egyszerű szótöbbséggel hozza. 5.5.3. A részvénytársaság szervezete 5.5.3.1. A közgyűlés A közgyűlés a részvénytársaság legfőbb szerve, amely a részvényesek összességéből áll. A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó köröket a törvény taxatíven felsorolja: a) döntés - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - az alapító okirat (alapszabály) megállapításáról és módosításáról; b) döntés a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról; c) a részvénytársaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározása; d) a törvényi kivétellel az igazgatóság tagjainak, továbbá a felügyelő bizottság tagjainak és a könyvvizsgálónak a megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása; e) a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést is; f) döntés - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - osztalékelőleg fizetéséről; g) döntés a részvények típusának átalakításáról; h) döntés a nyomdai úton előállított részvény dematerializált részvénnyé történő átalakításáról; i) az egyes részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatása, illetve az egyes részvényfajták, osztályok átalakítása; j) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az átváltoztatható vagy jegyzési jogot biztosító kötvény kibocsátásáról; k) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az alaptőke felemeléséről; l) döntés - ha e törvény másként nem rendelkezik - az alaptőke leszállításáról; m) döntés a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlásának kizárásáról; n) döntés - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a saját részvény megszerzéséről, továbbá a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a saját részvényre kapott nyilvános vételi ajánlat elfogadásáról; o) döntés minden olyan kérdésben, amit törvény vagy az alapító okirat (alapszabály) a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. A közgyűlést az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer össze kell hívni. Szükség esetén rendkívüli közgyűlés bármikor összehívható. A közgyűlést - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az igazgatóság hívja össze. 79

5.5.3.2. Az igazgatóság Az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve. Az igazgatóság legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Az igazgatóság elnökének, illetve tagjának tisztsége erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el. Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja. Az igazgatóság tagjainak egymás közötti feladat- és hatáskör megosztásáról az igazgatóság által elfogadott ügyrendben kell rendelkezni. Az igazgatóság gondoskodik a részvénytársaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről. 5.5.4. A részvénytársaság megszűnése A részvénytársaság közgyűlése a szavazatok háromnegyedes többségével elhatározhatja a részvénytársaság megszűnését. A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulások alapján, részvényeik névértékének arányában kell felosztani. Ha a részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvényt bocsátott ki, a vagyon felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni. 5.5.5. Az egyszemélyes rt. Részvénytársaság a zártkörű alapítás szabályai szerint úgy is alapítható, hogy valamennyi részvényét egy személy, az alapító részvényes veszi át. Egyszemélyes részvénytársaság létrejöhet úgy is, hogy már működő részvénytársaság valamennyi részvényének tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg. Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg, a részvénytársaság zártkörűen működik tovább. Egyszemélyes részvénytársaság alaptőkéjét bejegyzési kérelmének benyújtásáig maradéktalanul be kell fizetni. Egyszemélyes részvénytársaságnál a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a részvényes írásban dönt, amelyről a vezető tisztségviselőket értesíteni köteles.

6. Kapcsolódó vállalkozások – az egyesülés Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Az egyesülés az összehangolási feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási tevékenységet (a továbbiakban együtt: kiegészítő gazdálkodási tevékenységet) is végezhet. Az egyesülésekre vonatkozó részletes szabályok ismertetésétől – azok gazdasági életben betöltött szerepe és számaránya miatt – eltekintünk.

80

7. Befolyásszerzés gazdasági társaságban Jelentős befolyással rendelkezik a tag (részvényes), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik. Többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, illetve részvényes (a továbbiakban: uralkodó tag), ha az ellenőrzött társaságnál a szavatok több mint ötven százalékával rendelkezik. Közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezik. A jelentős, többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását az annak létrejöttét követő harminc napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodik a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről. Részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönösen jelentős mértékű befolyása esetén az a gazdasági társaság, amelynek befolyása először került a Cégközlönyben közzétételre, megtarthatja teljes részesedését, a másik gazdasági társaság azonban részesedésének a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó részét megtestesítő részesedését köteles elidegeníteni. Ha a jelentős mértékű befolyás tényének közzétételére a Cégközlöny azonos számában kerül sor, az elidegenítési kötelezettség azt a gazdasági társaságot terheli, amely a bejelentési kötelezettségének későbbi időpontban tett eleget.

8. Az európai uniós alapok A társasági törvény megalkotása során figyelemmel voltak a jogharmonizációs eljárás során az uniós normákra. Ezt mindenekelőtt a Tanács 68/151/EGK, 77/91/EGK, 78/855/EGK, 82/891/EGK irányelveit és a Tanács 89/667/EGK irányelvét az egyszemélyes korlátozott felelősségi formájú társaságokról és a Tanács 92/101/EGK irányelvét a Tanács 77/91/EGK irányelvének módosításáról jelenti. A társasági törvény létrehozása során figyelembe vették a korábbi ezen tárgyú joganyag gyakorlati felhasználása során szerzett tapasztalatokat, illetve az uniós normákat, így a társaságok jogi környezete már a csatlakozás időpontjában EU-kompakt normákat tartalmaznak.

9. Az egyéni vállalkozás általános szabályai Egyéni vállalkozás: a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy vagy - a törvényben meghatározott esetben - külföldinek minősülő külföldi állampolgár gazdasági tevékenysége. Gazdasági tevékenység: az üzletszerűen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenység.

9.1. Egyéni vállalkozás alapítása Egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes, lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.

81

Ha a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő külföldi állampolgárt önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosít, egyéni vállalkozás alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve, hogy cselekvőképes, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Egyéni vállalkozás – kivéve a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás - vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. A vállalkozói igazolványt kérelemre - az erre rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével -, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott - körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: körzetközponti jegyző) adja ki. Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat. Az igazolvány alapján több tevékenységet folytathat és több telephelyet, fióktelephelyet (üzletet, termelő-, szolgáltató egységet) tarthat fenn. A vállalkozói igazolvány kiadása csak akkor tagadható meg, ha a kérelem teljesítése jogszabályba ütközik. Nem kaphat vállalkozói igazolványt: a) akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt jogerősen, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek; b) akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek; utóbbi két esetben addig, amíg az elítélt nem mentesült a büntetőítélet hátrányos jogkövetkezményei alól, c) akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységre; d) aki egyéb jogszabályban - törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben - meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik; e) aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja; f) akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát visszavonták, a tartozás kiegyenlítéséig; akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van.

9.2. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása Az egyéni vállalkozó tevékenységét az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg, és az abban meghatározott tevékenység keretei között folytathatja. Az egyéni vállalkozó tevékenységét a tevékenység folytatására irányadó jogszabály előírásai szerint, ha a tevékenység folytatását jogszabály más hatósági engedélyhez is köti, csak ennek birtokában kezdheti meg és folytathatja. Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel, vagy az alkalmazottai, illetve segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. Ha az egyéni vállalkozónak több telephelye (fióktelephelye) van, a képesítési követelményekre vonatkozó előírásokat valamennyi telephelyen (fióktelephelyen) érvényesíteni kell. Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. Az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható. Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával, korlátlanul felel.

82

Természetes személy csak egy egyéni vállalkozást alapíthat és egyidejűleg nem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja. Az egyéni vállalkozó székhelyét, nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltató egységét az ott folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, az üzlettől, termelő-, szolgáltató egységtől eltérő helyen levő székhelyét. Megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha: a) az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja; b) az igazolványt a körzetközponti jegyző a visszavonta; c) az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Az egyéni vállalkozó özvegye, továbbá özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse, illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője - ha megfelel a törvényben előírt feltételeknek - a vállalkozó elhalálozása, illetőleg cselekvőképességének elvesztése időpontjától számított három hónapon belül a körzetközponti jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.

9.3. Az egyéni cég Az egyéni vállalkozó - kérelmére - a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezhető. Az egyéni cég nem jogi személy. A cégbírósághoz intézett bejelentésre, eljárásra a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhat át.

10. Irodalom Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény Az illetékről szóló 1990.CXIII.tv. A gazdasági társaságokról 1997.CXLIV.tv. A cégeljárásról szóló 1997.CXILV.tv. A közzétételi költségtérítésről 9/1998.(V.23.) IM. rendelet

83

II./B. A vállalati stratégia főbb elemei 1. Stratégia az üzleti életben Az üzleti életben a stratégiaalkotáson egy vállalat számára hosszabb távra kitűzött célhoz (misszióhoz) vezető utak kellően alapos kidolgozását, ezen célelérési módok értékelését követő választást, illetve bizonyos – a környezeti feltételek kedvezőtlen alakulását is „kivédeni” igyekvő – alternatív „részben kerülő, tartalék” útvonalak nagyvonalú feltérképezését értjük. A stratégia – mint arra a fenti definíció is utal – erőteljesen környezet függő. A II. világháborút követő időszakban ezért folyamatosan változtak a vállalatok stratégiaalkotási módjai – az üzleti környezeti feltételek egyre bonyolultabbá válásával –, a stratégia készítésében az informális eljárásoktól a vállalatok eljutottak az összetett rendszer koncepciókig. Ha röviden jellemezni szeretnénk ezeket a módszereket a következő fejlődési vonalat – és jellemzőit – emelhetjük ki. Informális tervezés A stratégia kizárólag a „tervező fejében” létezik, a vállalkozás jövőjéről alkotott nagyvonalú képek formájában. A módszer a környezet stabilitása, a nem túl széles termékválaszték esetén alkalmazható. Pénzügyi tervezés A terv már formalizált, időtávja viszont meglehetősen rövid időre – általában csak egy évre előre – vetíti ki az elvárásokat, és a szervezeti teljesítményt kizárólag a működés eredményességét kifejező pénzügyi mutatókkal (profit, árbevétel, likviditás, készlet szintek, stb.) jellemzik. Hosszú távú tervezés Az erőteljesen formalizált (pl. operációkutatási eljárások) alkalmazásával, hosszú távra – 3-5 évre – előre is prognosztizálni kívánják a piaci igényváltozásokból következő szervezeti válaszokat. A terv komplex, sőt sokszor túlzottan részletesen rögzíti az egyes szervezeti egységek említett periódusra vonatkozó feladatait. Napjainkban az u.n. „puha” módszerek jelentek meg, amelyek alkalmazásával a vállalatvezetők probléma megközelítésében az intuitív, kreatív elképzelésekre helyeződött át a hangsúly. Vizsgáljunk meg először a formális tervezési időszak kezdetéből való – de napjainkig is ható érvényességű – elgondolást, amelyet a következő alpontban részletezünk.

1.1. A „Design School” modell A 60-as évek első felében a Harvard Business School iskolában oktatott stratégiai tervezési ismeretek lényegét foglalja össze ez a koncepció, a későbbiekben – bizonyos kiegészítésekkel – SWOT modellnek is nevezték el. Az eljárás a környezet, a szervezeti célok, a stratégiák és (megvalósításuk) akcióinak komplex, rendszerszemléletű megközelítésére törekszik. A vállalati sikeresség alapfeltétele ebben a modellben a vállalatra ható/működésére jellemző külső/belső feltételek részletes elemzése; azaz a piaci sikert – a környezeti lehetőségek kiaknázását – a szervezet belső erősségeinek tudatos ki- vagy felhasználásával lehet elérni. A környezet fenyegetéseit a „gyenge pontok” megerősítésével, vagy ennek hiányában a piaci szegmensről való kivonulással lehet elkerülni. (A modellt a 44. sz. ábrán mutatjuk be.)

84

44. ábra: A „Design School” modell (Forrás: Barakonyi K.: Stratégiai tervezés, 1999.) A koncepció sikeres alkalmazásához s a vállalat vezetésének szükséges felvállalnia a következő feltételeket. • A stratégiaalkotást irányított, tudatos gondolkodásként fogják fel. • A folyamat felelőse a stratéga, a legfelső vezető legyen. • A stratégia megformálása legyen egyszerű és informális, ha a problémák nagyon rosszul strukturáltak. • A stratégia minden esetben egyedi – a speciális helyzetnek megfelelő – legyen és kreatív gondolkodásból származzon. • A folyamaton végighaladva (legalább) egy teljes részletességgel kimunkált stratégiához kell eljutni. • A véglegesnek tekintett és kimunkált stratégiát következetesen meg kell valósítani, ennek egyes fázisaiban (költségvetés készítés, ösztönzők alkalmazása és a részfeladatok ütemezése) a választott stratégia követelményeihez kell alkalmazkodni.

A modell hibája, hogy túlságosan informális jellegű, a célok meghatározásában nagyvonalú és nincs rendszeres visszacsatolás arról, hogy a részfeladatok elvégzésével a célokhoz mennyire jutottunk közel, vagy éppen mikor kezdtünk el távolodni tőlük. A 70-es évekre az említett hiányosságok kiküszöbölésére számtalan új elméleti irányzat jelent meg, amelyek közül megemlítjük a begyakorlási görbe elméletét, az ún. PIMS modellt, valamint a piaci részesedés - piaci növekedés mátrixot, vagy közismertebb nevén BCG-mátrixot. (Az említett elgondolások részletesen bemutatottak Barakonyi Károly fentebb idézett könyvében.) 85

Ezt követően kiemelünk egy az említett időszakban született és napjainkban is alkalmazott elgondolást.

1.2. A piaci vonzerő-versenyképesség mátrix A mátrix kidolgozására a McKinsey tanácsadó cég kapott megbízást – napjainkra több mint 130 milliárd USD bevételével a világ legnagyobb ipari vállalkozásává vált – General Electric-től. A tanácsadó által kialakított – és bármely vállalkozás számára hasznosítható – módszertant néhány fontosabb részletével szemléltetjük. Az elemzés kiindulási keretét a 45.sz. ábra adja meg, amelynek egyes lépéseit pontokba szedve ismertetjük.

45. ábra: A piaci vonzerő-versenyképesség portfolió kidolgozásának menete (Forrás: Barakonyi K.: Stratégiai tervezés, 1999.) 1.2.1. A kritikus tényezők kijelölése

A módszer a verseny-pozíciót meghatározó tényezőket két csoportra osztja, amelyeknek elhatárolása abból adódik, hogy azok a stratégia tervezői által mennyire befolyásolhatók. A piac vonzerejét, külső tényezők határozzák meg, amelyekre a stratégiát készítő nem, vagy csak kis mértékben tud hatni, és amelyek a következő folyamatokkal, mutatókkal jellemezhetők (mérhetők): • a piac mérete, növekedési üteme, változásainak ciklikussága (hiánya); • a piacra lépés lehetőségei, korlátai, a piaci verseny szereplői; • az elérhető jövedelmezőség, a technológia költségessége; • az infláció mértéke, az állami beavatkozások, adópolitika; • a munkaerő-kínálat struktúrája, társadalombiztosítási és szociális kérdések; • a politikai-jogi intézmény- és szabályozórendszer, a környezetvédelemi előírások, stb. 86

A piaci versenypozíciót másik oldalról a vállalat belső változói adják meg. Ezek a stratégiáért felelős döntéshozók által már jobban befolyásolhatók, sőt elemzésük is „viszonylag” könnyebb, mivel a piaci versenytársak eredményeihez való hasonlítás jól értékeli saját színvonalunkat. A vállalkozás erejét, versenyképességét jellemezhetik: • az elért piaci részesedés nagysága (a nagyobb versenytársakhoz is hasonlítva); • az elosztó- és szervízhálózat fejlettsége, a marketingtevékenység eredményessége; • a gyártás színvonala, rugalmassága és a K+F lehetőségei; • a termék (szolgáltatás) minősége, megbízhatósága, a vállalati image; • a pénzügyi erőforrások, vállalati kultúra, vezetési színvonal, munkatársak felkészültsége és lojalitása, stb. 1.2.2. A kritikus tényezők értékelése Az előzőekben tételesen felsorolt kritikus tényezőeket szakértői munkában egyenként minősítik, általában egy ötfokozatú skála szerint értékelik. Az elemzés árnyaltabbá tétele érdekében az említett tényezőket – az értékelésüket megelőzően – még külön-külön súlyozhatjuk is, pl.: az elért piaci részesedés 0,75-ös súllyal, míg a pénzügyi erőforrások 0,9-es szorzóval kerülnek figyelembe vételre, – a példaként jelzett – ötfokozatú értékelésben. A módszer ilyen finomítása az egyes tényezők – összvállalati versenypozíciót – befolyásoló erejét finomítottan érzékeltetheti. 1.2.3. A stratégiai pozíció meghatározása Az értékelések eredményeképpen a vállalkozás helyzete egy portfólió-mátrixban jeleníthető meg, amelyben a versenyképesség és a piac vonzereje az egyes dimenziók. Minél nagyobbak a vállalat egyes dimenziók szerinti értékpontszámai, annál előnyösebb pozíciója a versenytársakhoz képest. Továbbfejlesztve az elemzést, például az adott értékpontszám körül egy körrel szemléltethető a piac nagysága, míg abban egy körcikk utalhat a vállalat piaci részesedésére. 1.2.4. A tényezők előrejelzése és a jövőbeni stratégiai pozíció megállapítása A bemutatott elemzés a múlt egy adott időpontjában érvényes helyzetet jelenítette meg, ebből hosszabb távra érvényes stratégiai döntéseket nem lehet meghozni, hiszen szükség van még az egyes – vállalati helyzetet befolyásoló – tényezők alakulásának előrejelzésére, sőt a versenytársakat is hasonlóan jellemző egyedi értékei alakulásának felderítésére. Mivel ezek a változások komoly bizonytalanságot hordozhatnak magukban, így a tervező feladata előre elhatározott biztonsági határok közötti, legvalószínűbb értékek kimunkálására terjedhet. Ezekből a vállalkozás a verseny pozíciójának javulását, vagy romlását állapíthatja meg, természetesen mindkét esetben a belső erőforrásainak hatékonyabb felhasználásával, sőt még az esetlegesen kedvezőtlen külső környezeti változást – a versenytársaihoz képest – előnyösebb piaci helyzetbe való kerülésére is „átfordíthatja”.

A stratégia-alkotási módszerek közül tekintsünk át még egy olyan irányzatot, amelynek megfontolásai minden vállalkozás életében lényegesek. Közismert tény, hogy a fogyasztói igények szüntelenül változnak, és ezek megújulását csak azok a vállalatok tudják sikerrel kiszolgálni, amelyek a kellő időben új termékekkel jelennek meg a piacon. Az új termék kifejlesztésének és sikeres piaci szereplésének ismereteit foglaljuk össze, a stratégiai ismeretek „felvillantásának” befejezéseként.

87

2. A termék-életgörbe elmélet lényeges hatásai a stratégiaalkotásra Az elméletet a 46. sz. ábra szerint tárgyaljuk, amelyhez a módszertan sikeres alkalmazásához szükséges néhány alapvető tudnivalót is összefoglalunk.

46. ábra: Egy új termék kifejlesztésének tevékenységei és egyes gazdasági jellemzői (Forrás: Iványi A. – Hoffer Ilona: Innováció a gazdálkodásban, 1999.) A megközelítés lényege, hogy a piaci elvárásokat – azaz a külső változót – próbálja meg a belső adottságok legkedvezőbb kombinációjaként megjelenő, időben történő termékkifejlesztéssel kezelni. Az elmélet arra is ráirányítja a figyelmet, hogy minden termék a fogyasztói igények változására válaszul, „nagyjából” hasonló keresleti görbével jellemezhető, a piaci szereplésének ideje alatt. Ha mindezen megállapításokhoz hozzátesszük, hogy a különböző termékek kifejlesztésének egy kvázi közös, általánosítható ciklusa is van, akkor a 46 sz. ábrán látható görbesereggel írhatjuk le a termék – ötletének megszületésétől a termék piacról való kivonásáig terjedő – életútját, amelyet termék-életgörbének nevezünk. Néhány megjegyzés a 46. sz. ábrához (görbékhez). Az „M” jelű görbe, amely fogyasztói igény megismerésétől a termék piacról való kivonásáig terjedően az összes ráfordítás-bevétel összegét közelíti, minden termék esetében más-más

88

termék életutat jelölhet – néhány héttől akár több évtizedig –, de általában hasonló iparágak, un. főtermékeinél közelítőleg egyforma. Az egymással konkuráló termékek ráfordításai-bevételei esetében a fenti megállapítások hasonlóak, azzal, hogy a versenyképesebb termék bevétele sokszorosa is lehet a hasonló tulajdonságokkal bíró – akár közelítőleg hasonló életszakaszú – termékének. Az ábra „alsó felében” bemutatott görbék a kvázi hasonló tulajdonságokkal bíró termékeket előállító, de „különböző felkészültséggel menedzselt vállalkozások” egyedi marketing stratégiájának megfelelően, egymástól lényegesen eltérhetnek. Az ábra „felső részében” az „M” görbe összbevétel részében így jelentős különbségek mutatkozhatnak, az említett összehasonlítható termékek esetében is. A görbék alakjának „megjóslása” a stratégia alkotás legfontosabb feladata. Hibás döntésnél egyes vállalkozások jövője akár évekkel azelőtt is megpecsételődhet, hogy a terméket a piacról kivonnák. Például az autóiparban egy új modell kifejlesztése 5-6 évet is igénybe vehet, amely iránt a piacon, 7-8 éven keresztül lehet kereslet. Ha egy gyár, az általában 4-5 modellje közül, akárcsak egynél is rossz döntést hoz (pl.: később kezdi a fejlesztést, rossz formatervet alkalmaz, stb.), akkor az ebből származó fejlesztési költségtöbblete, valamint árbevétel kiesése – az említett közel tíz éves periódusban és a szokásos autóipari nyereségráták figyelembe vételével – több mint egy éves árbevételének kiesését is jelentheti, azaz csődjéhez is vezethet. Az említett példával zárva stratégiai ismertetőnket jelezni szeretnénk, hogy a stratégia kialakításában a felső vezetés felelőssége rendkívül nagy, az esetleges késedelmek, vagy a hibás döntések hatása a vállalt működése szempontjából végzetes is lehet. A stratégia alkotási módok tanulmányozása, a szervezet egészére kiterjedő stratégiai tudatosság – azaz, hogy a napi feladatvégzés rutinjában se feledkezzen el egyetlen munkatárs sem arról, hogy tevékenységének hosszú távú kihatásai lehetnek a vállalkozás életében – ma már minden menedzsment iskolában szinte közhelyként hatnak. A rövid bevezetőnkben a stratégia készítés módjaiból szerettünk volna néhány irányzatot felvillantani, amelyek módot adnak arra, amit a vállalkozás missziójának megfogalmazásától, a stratégiai akciók megvalósításán keresztül, a napi tevékenységeknek, a hosszú távú célok eléréséhez való kapcsolódásáig terjedő példáinkkal is igyekeztünk jelezni, hogy egyetlen – még akár – mikrovállalkozás sikeres működtetése sem képzelhető el a stratégiai menedzsment kiterjedt szakirodalmának tanulmányozása nélkül. A példáinkhoz választott irodalmak – és azok hivatkozásai – bőséges tárházául szolgálnak a vállalkozások hosszútávon virágzó, azaz nyereséges működtetéséhez nélkülözhetetlen alapismereteknek. Tekintsük át röviden – az ismeretek elsajátításához – a stratégia kialakítást.

3. A stratégia kidolgozásának főbb lépései A vállalati stratégiát jól körülhatárolható és leírható folyamatrendszerben dolgozzuk ki, és annak ellenére, hogy a különböző szerzők – az egyes folyamat-lépések hosszának, tartalmának részleteit illetően, valamint a vezetői intézkedésekhez felhasználható elemzési eljárások, döntési modellek tekintetében – eltérő elképzelésekkel rendelkeznek, alapvetően egyetértenek a stratégiai tervezési folyamat következő részekre való elhatárolásában.

89

1. 2. 3. 4. 5. 6.

A vállalati stratégiai célok meghatározása, konzisztens cél-rendszerbe foglalása. A stratégiakészítés, a kitűzött célok elérését megvalósító alternatívák közötti választás. Operatív tervek készítése, a célelérési akciók részletes kimunkálása. Az elfogadott stratégiát megvalósító operatív tevékenységek, teljesítmények figyelése. A stratégia eredményes végrehajtásához kapcsolódó ösztönző-rendszer működtetése. A folyamat minden elemére kiterjedő, az időbeni beavatkozásokat lehetővé tevő, iteratív, vissza-csatoló/(jelző) rendszer alkalmazása.

Tekintsük át az említett folyamat - lépéseket, Barakonyi Károly hivatkozott irodalmának szellemében. Egyúttal természetesen mi is „vissza-visszacsatolgatunk” majd, a korábbi pontokban már részletesebben bemutatott – és a stratégiai tervezési folyamat összetett rendszerének megértését segítendő –, „előrevett” módszertani elemekre, eljárásokra. A folyamat elemek ismertetetésekor az un. Lorange modell lényegének felvázolására törekszünk.

3.1. A stratégiai célok meghatározása A célok meghatározásához, a tervezési folyamatok átfogó definíciójából lehet kiindulnak, amely szerint, a stratégiai tervezés a vállalati vezetési rendszer szerves része: egy olyan eszköz a vállalati vezetők kezében, amely elsősorban a stratégiai döntések meghozatalát és azok következetes végrehajtásának megvalósítását szolgálja; azaz a vállalaton belüli változásokat kell meghatároznia és a környezeti kihívásoknak való legteljesebb megfelelés érdekében az innovatív megoldások legszélesebb körének felhasználására kell törekednie. Az említett tervezési folyamat legfontosabb eleme a célok meghatározása, amelyek helyes kitűzése – mint az, a tervezési folyamat fenti definíciójából is egyértelmű –, nem nélkülözheti a stratégiai tervezési folyamat minden egyes részletének átfogó ismeretét; azaz mint arra az eddigiekben többször is utaltunk „az állandó mozgás” az egyes tervezési lépések között – az ismeretek konzisztens rendszerben történő átadása miatt – jelen fejezetrész tárgyalásmódjában is jól érzékelhető lesz. A stratégiai célok kijelölése annak deklarálása, hogy egy bizonyos idő alatt mit kíván a vállalkozás elérni. Jó stratégiát (folyamatot) csak világosan, egyértelműen és – mint erről majd meggyőződünk – csak a legkörültekintőbben kiválasztott eljárások következetes alkalmazásával, az információk korlátozottsága miatt fellépő a kockázatok, rendszeres mérlegelésével dolgozhatunk ki.

A vállalati célok különböző időtávokra és szervezeti szinteken fogalmazhatók meg, így például az érvényességük időtartama alapján beszélhetünk: • rövid távú (operatív), azaz 1 év vagy még rövidebb időre szól célokról; • középtávú (taktikai), vagyis 1-3 évre kijelölt; valamint • hosszú távú (stratégiai) célokról, amelyek 3 évnél is távolabbra fogalmazódtak meg. A hosszú távú céloknál a vízió (vision) – azaz, a tulajdonosok által a vállalat számára kívántosnak látszó jövőbeni állapot bemutatását –; valamint a misszió (mission) fogalmak elkülönítését – vagyis a vállalat alapvető céljainak rendszerbe foglalását; miért létezik, milyen fogyasztók különböző igényeinek kielégítését kívánja elérni –, is el szokták határolni. A vállalati szervezeten belül, a hierarchikus szinteknek megfelelően különböző részletességgel kidolgozott stratégiai célok fogalmazhatók meg.

90

• Szervezeti stratégia (corporate strategy): az egész vállalatra vonatkozó hosszú távra szóló stratégia, amely a vállalat helyét határozza meg az üzleti életben, azt egységként kezelve. A vállalati stratégia célrendszerének fontos eleme a fő irányok meghatározása mellett az erőforrások elosztása elveinek rögzítése az egyes stratégiai üzleti egységek – önálló piaccal és jól elkülönített termékkörrel, szinte minden üzleti döntésükhöz meghozatalára biztosított jogosítványokkal rendelkező –, (divíziók) között. • Üzleti stratégiák (business strategy): az előzőnél szűkebb körben értelmezhetők, azt állapítják meg, hogy a stratégiai üzleti egységek (ld. fentebb) hogyan versenyezzenek a többi divízióval, vagyis milyen célváltozók kitűzése – és természetesen későbbi időpontban való teljesítésének vállalása – biztosíthatja számukra, hogy az egységek között felosztásra kerülő vállalati stratégiai erőforrásokból részesedhessenek. • Funkcionális stratégiák (functional strategy): a vállalati működés egy-egy funkciójával kapcsolatosak (pl.: termelési, pénzügyi, marketing, humán-erőforrás, stb.), azaz ezeknek a területeknek elérendő célkitűzéseit kell magukba foglalniuk, az összvállalati, valamit divízionális célok teljesítésének segítésére.

Az említett céloknak, időben, térben (piacokon), szervezeti szintenként, funkciónként, teljes körű összhangban kell lennie egymással, azaz csak a konzisztensen megfogalmazott és komplex célrendszer kialakítása alapozhatja meg a vállalat hosszú távú fejelődését. Vizsgáljunk meg egy ajánlást – az előző pontokban említett tervezési megfontolásokat követően – a stratégiai célok komplex, konzisztens rendszerben való kidolgozásának segítésére. (Részletesen ld.: Barakonyi, 95-97.o.). Porter versenystratégiái

Porter általános megközelítést kínál a versenystratégiák meghatározására, azaz szerinte ezt nem lehet kidolgozni csak akkor, ha következő négy kulcstényezőt alaposan elemezzük, egymásra gyakorolt hatásaikat felmérjük, és döntünk vállalhatóságuk mértékeiről is. A négy tényező, amelyekre vonatkozó – az említett vizsgálatokkal – és a döntésekkel a vállalati stratégiai célrendszer véglegesíthető, a következőek: • a vállalat erősségei és gyengeségei; • az iparágban rejlő (gazdasági és technológiai) lehetőségek és fenyegetések; • a stratégiák megvalósítási folyamat (kitűzés – irányítás – ellenőrzés – megújítás) ciklusaiban, kulcsszerepet játszó személyek értékrendje; • a társadalom részéről, a tevékenységi körökkel érintett földrajzi területeken élők, által a vállalati működéssel kapcsolatban jogosan megfogalmazható elvárásokra (pl.: környezetvédelem). A szerző javasolja ezt követően, hogy a tényleges versenypiaci helyzet tisztázására (pl. termék – piac kombinációk megállapítására) öt versenytényező – említett kombinációkra is tekintettel levő – részletes elemzése vezethet csak el a stratégiai célrendszer véglegesítéséhez. Az öt versenytényező: vevőink elvárásaiból fakadó alkupozícióiból; szállítóink – esetenként kényszerűségből általunk elfogadni szükséges – követelmény rendszereiből; már piacon levő versenytársak által kínált – számunkra veszélyt jelentő – helyettesítő termékeitől; a konkurenciát jelentő vállalkozások jövőbeni lépéseitől; továbbá a piacra belépő új versenytársak megjelenésétől függ.

91

A versenytényezőkre is tekintettel Porter által felvázolt három versenystratégia következő. Átfogó költségvezető szerepen alapuló stratégia: optimális üzemméret és sorozatnagyság, tanuláson alapuló költségcsökkentés, azaz a stratégiai cél a versenytársaknál alacsonyabb költség elérése. Megkülönböztetésen alapuló stratégia: a stratégia cél olyan egyedi tulajdonságokkal bíró termékek előállítása, amelyek az egész iparág számára elismerésre méltóak, pl.: BMW autók és motorkerékpárok, Nokia telefonok, Valentino ruhák, stb. Az összpontosítás stratégiája: a meghatározásra kerülő célrendszer középpontjában egy vásárlóréteg, vagy földrajzi egység fogyasztóinak meghódítása áll, pl.: Suzuki autók, Hilton szállodák, McDonald étterem lánc, stb.

A stratégiai célokhoz szorosan hozzátartozó fogalom még az un. kritérium rendszer is, amelyet egyszerűen úgy írhatunk le, mint: „az a jelzőrendszer, amely egyértelműen kimutatja, hogy várhatóan hosszú távon sikeres vállalkozást szemlélünk.” A kritérium rendszer szerepe kettős, azaz a: • döntési kritériumok képezik az egyik csoportot, amelyek az egyes tervezési lépések – lásd a tervezési folyamat hat részét – alternatívái közötti választást segítik; illetve másfelől vannak a; • viselkedési kritériumok, amelyek a stratégia megvalósítási folyamatának előrehaladásakor jelzik a célrendszer elérésének valószínűségét és lehetőséget adnak a vezetőnek a célrendszer elérése érdekében esetlegesen szükségessé váló beavatkozások időbeni végrehajtásához. A fenti metodikák használatával lehetőség van a célrendszer legárnyaltabb kidolgozására is. Végezetül érintsük röviden a stratégiai tervezési folyamat további – részletesebben eddig nem tárgyalt – elemeit is.

3.2. A stratégiakészítés Középpontjában a kitűzött célrendszer teljesítéséhez szükséges stratégia kidolgozása áll. Ez tartalmilag a környezethez való aktív vagy passzív alkalmazkodást fogalmazza meg, míg formailag a kitűzött célrendszer elérését biztosító utak meghatározását jelenti. Két szintje: • meglevő vállalakozások tevékenységének módosítására irányuló törekvések; • új vállalkozások kifejlesztésére, megerősítésére való elhatározások formájában. Az említett szinteken – vagy másképp átfogó tevékenységi körökben – az üzleti egységek a következő stratégiák részletes kidolgozása történhet meg: • nyereséget javító stratégiai elgondolások; • meglevő működési területeken új vállalkozások indítására való törekvések; • divíziókon belüli tevékenység összehangolására kidolgozandó stratégiák; • a vezetési struktúrát fejlesztő, hosszú távú elképzelések részleteinek kimunkálása. A célok és elérésüket szolgáló főbb akcióinak meghatározását követően a választott alternatívák részleteit kell meghatározni.

92

3.3. Operatív tervek készítése, azaz a célelérést biztosító akciók részletes kidolgozása Az akciótervezés feladata a műszaki – gazdasági részletkérdések tisztázása, a szükséges intézkedések számbavétele, a szervezeti és személyi felelősök kijelölése és a feladat végzések ellenőrizhetőségének biztosításra a különböző határidőkhöz kapcsolható részteljesítések megállapítása.

3.4. A teljesítmények figyelése Az eddig említett feladatok jövő irányultságuk voltak, szükséges viszont a céloktól való eltérések esetén, az azonnali beavatkozások megtételét biztosító tervezési elemek rögzítése is, amely a teljesítmények figyelésében ölt testet. A teljesítmények megfigyelése történhet: - a vállalati célok teljesítésére vonatkozóan; - a stratégiák megvalósításának követésében; és az - operatív tervek rendszeres követésében.

3.5. A stratégia eredményes végrehajtásához, ösztönző-rendszer működtetése A fent említetett lépések önmagukban nem eredményezik a stratégiai folyamat sikeres megvalósulását. A vállalkozás alkalmazottait motiválni kell egy erre a célra kialakított megfelelően működő ösztönzési rendszer segítségével.

3.6. Iteratív, vissza-csatoló/(jelző) rendszer alkalmazása A felvázolt tervezési folyamat akkor és csak akkor lehet sikeres, ha annak minden elemében, lépésében folyamatosan visszautalás történik az megelőző lépések feltételezéseinek ellenőrzésére. Ez az iteráció lényeg. A stratégiai tervezési folyamatrendszer általunk felvázolt elemeiről, a koncepció részleteiről bőséges ismeretet és magyarázatot kaphat az olvasó a stratégiai tervezés folyamatábrájának tanulmányozása révén. (Barakonyi, 105-112.o.)

4. Irodalom Barakonyi Károly: Stratégiai tervezés Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999 Iványi A. – Hoffer Ilona: Innováció a gazdálkodásban Budapest, 1999

93

III. Üzleti terv Írta: Hollóné dr Kacsó Erzsébet

III. Üzleti terv 1. Az üzleti terv lényege, céljai, funkciói Az üzleti terv a vállalkozás információ-gazdag leírása. Az üzleti terv a vállalkozás jövőbeni elképzeléseit foglalja össze, és az elképzelések megvalósítási lehetőségeit elemzi. Tartalmazza mindazon ismereteket, amelyek egy vállalkozás beindításához, működtetéséhez szükségesek. Az üzleti terv alapvető funkciója az, hogy a jelenlegi és a jövőbeni feltételezések számbavételével az életképesnek minősített üzleti elképzelést cselekvési programmá fejlessze. Az üzleti terv céljai, funkciói. a.) a vállalkozás biztos alapokon való beindítása A leendő vállalkozók az üzleti terv elkészültével mérlegelhetik, hogy érdemes-e a tervezett vállalkozásba belekezdeniük (üzleti terv, mint a döntés eszköze). b.) a vállalkozás folyamatos értékelése, életképességének megítélése A vállalkozás beindulása után – ha a tervet összehasonlítják a tényleges adatokkal – megállapíthatják, hogy a kapott eredmények mennyire térnek el a tervezett elképzelésektől. Amennyiben a tervhez képest túlságosan nagy eltérés mutatkozik, át kell alakítaniuk vagy meg kell szüntetniük az üzleti vállalkozást (az üzleti terv, mint az értékelés eszköze). c.) a forrásszerzés alapjául szolgálhat Az üzleti terv alapján a külső partnerek, befektetők, bankárok és más pénzforrásokat biztosítók is megismerhetik, megítélhetik a vállalkozás életképességét, és eldönthetik, hogy érdemes-e az adott vállalkozásba befektetni, illetve számára ideiglenes forrást - hitelt biztosítani (az üzleti terv, mint a finanszírozás eszköze).

Az üzleti terv eltérő részletezettséggel, más és más szempontok hangsúlyozott kiemelésével íródhat aszerint, hogy kinek a számára készítik. Üzleti terv készülhet: - a vállalkozó részére, saját használatra; - pénzforrások – bankok, leendő tőkéstársak, vagy pályázati kiírók – számára; - a „külvilág” – vevők, szállítók, versenytársak – számára; - a munkatársak részére (ennek motiváció szempontjából nagy jelentősége van). Üzleti terv tehát sokféle céllal, több különböző gazdasági szereplő számára készülhet. Szükséges hangsúlyozni azt, hogy üzleti tervet nemcsak, sőt nem elsősorban a hitelforrások megszerzéséért kell illetve célszerű készíteni. Mikor kívánatos és mikor kötelező az üzleti terv készítése? A korábban kiemelt célok egyben meghatározzák azt is, hogy mikor ajánlatos és mikor kötelező üzleti tervet készíteni a vállalkozóknak, és azt is, hogy a terven belül mely részek (fejezetek) lesznek hangsúlyosak. Kívánatos a terv elkészítése különösen induló vállalkozások esetében, mert a cselekvésben „iránytű” és „mérce” szerepe révén növelhetők a vállalkozás sikerének esélyei. Ebben az esetben a terv egyes tartalmi (a megvalósíthatóságra vonatkozó) részei egyformán fontosak. Hazai viszonylatban kevésbé jellemző a „saját használatra szánt” üzleti terven kívül, a „külvilág” és a „munkatársak” (vagy más néven: külső és belső érintettek) számára a

96

megfelelő fejezetek kiemelésével üzleti terv készítése, holott a hosszabb távú, és biztonságosabb együttműködés lényeges eszköze lehetne. Kötelező az üzleti terv elkészítése amennyiben a vállalkozás tőkeszükségletének biztosításához külső források bevonására is szükség van, ez megalapozott üzleti terv nélkül nem is valósítható meg. A vállalkozók körében ma Magyarországon elsősorban a hitelszerű forrásbevonás dominál, vagyis leginkább a banki hitelkérelmek elkészítésekor kényszerülnek üzleti terv (elsősorban pénzügyi terv) készítésére. A bankokat elsősorban a vállalat jövőbeni fizetőképessége, valamint az adott biztosítékok érdeklik, ezért a bank pénzügyi szakemberei főleg a likviditási tervet és a nyereség-veszteség számításokat vizsgálják felül. A tőketulajdonosok is pontosan szeretnék tudni, hogy mire adják oda a pénzüket, ők elsősorban a marketing (piaci) tervet és a menedzsmentet vizsgálják. Elsődleges céljuk ugyanis, hogy tőkerészük értékben növekedjék, ez pedig két tényezőn múlik: a piaci részesedésen (lehetőségeken) és az azokat kihasználni képes, hozzáértő vezetőkön. Ha a vállalkozások pályázati formában szeretnének támogatást szerezni, és a pályázati feltételek előírják az üzleti terv benyújtását, kötelező annak elkészítése. Azt, hogy melyek legyenek a terv súlyponti részei, elsősorban a pályázat kiírójának elvárásai szabják meg. Ki készítse az üzleti tervet? Az üzleti tervet elkészítheti maga a vállalkozó vagy felkért szakember. Célszerű a főként az induló vállalkozónak – megfelelő ismeretek birtokában – önállóan összeállítania az üzletre vonatkozó tervét, mert a tervkészítés folyamata a vállalkozót ötletének újragondolására készteti, emellett megtakaríthatja a készíttetés (általában magas) költségét. Egyéni vagy kisvállalkozások esetében az önálló készítés mellett további érvek: hogy a vállalkozó birtokában vannak a tervezéshez szükséges információk, tehát a tervezési folyamatnak feltétlenül részt kell vennie, továbbá értenie kell a tervben foglaltakat, mert ez adja a cselekvése vezérfonalát. A bizonytalanság csökkentése érdekében azonban – például a pénzügyi terv elkészítésénél – célszerű szakemberek (jogász, könyvelő, könyvvizsgáló, pénzügyi tanácsadó, kereskedelmi és iparkamarák, vállalkozás és területfejlesztési alapítványok) segítségét is igénybe venni. A széleskörű tevékenységről szóló, bonyolult, részletezett üzleti terv elkészítését azonban szakemberekre kell bízni.

2. Az üzleti terv lényeges részei, fő tartalmi elemei 2.1. Az üzleti terv felépítését meghatározó tényezők, az üzleti terv vázlata Az üzleti terv tartalma, felépítése nagyon eltérő lehet. A szerkezeti, tartalmi eltérések a következő tényezőkből erednek: - milyen célra készül a terv (új vállalkozás indítása, már meglévő bővítése, vagy forrásszerzés: hitelfelvétel, pályázati forrásszerzés); - mélysége, részletezettsége a vállalkozás méretétől és tevékenységének jellegétől is függ (a vállalkozás termel, szolgáltatást nyújt vagy valamely fogyasztási cikk vagy ipari termék értékesítésével foglalkozik); - a piac mérete, a verseny és a lehetséges növekedés szintén befolyásolja az előzetes terv tartalmát. A készítés során lényeges szempont, hogy az üzleti terv ne legyen túlságosan terjedelmes, csak a szükséges, de elégséges adatokat, ismertetőket tartalmazza.

97

Nagyon fontos, hogy az összefüggések érthetőek legyenek. Ha előre ismert hogy kinek készül az üzleti terv, legjobb egy előzetesen tisztázni, hogy milyen pontokra térjenek ki részletesebben. Különösen fontos lehet ez, ha valamelyik bank számára készül az üzleti terv. Magyarországon a bankok egymástól részben eltérő szempontokat adnak meg az üzleti terv (hitel- vagy kölcsönkérelem) összeállításához. Ezért lényeges az előzetes tájékozódás a választott banknál a hitelfelvétel gyakorlatáról, a hitelkérelem (kölcsönkérelem) tartalmi és formai követelményeiről. (Legtöbb esetben az üzleti terv formanyomtatványok segítik az eligazodást.) Az üzleti terv vázlata. 1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal) 2. Összefoglaló 3. Az ágazat bemutatása (iparágelemzés) - Trendek, kilátások - A versenytársak elemzése, pozicionálás - A piac behatárolása (piacszegmentálás) 4. A vállalkozás leírása - A termékek, szolgáltatások, tevékenységi kör leírása -A vállalkozó és „csapata” (a menedzsment) bemutatása - A vállalkozás egyéb körülményei 5. Tevékenységi terv - A termelési folyamat - A telephely, iroda, üzlet - A gépek és berendezések - A nyersanyagszállítók, közreműködők 6. Szervezeti terv - Tulajdonforma, tulajdonostársak - Munka és felelősség-megosztás a vállalkozáson belül 7. Marketing terv -Helyzetelemzés - Célok - Marketingstratégia és akcióprogramok - Ellenőrzés 8. Pénzügyi terv - Előzetes jövedelemterv - Pénzforgalmi becslések - A mérlegek - Fedezetszámítás, pénzügyi mutatók 9. Kockázatbecslés - A vállalkozás gyenge pontjainak értékelése - Felkészülés váratlan eseményekre 10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok (függelékek)

A bemutatott vázlatból jól kiemelhetők az üzleti terv fő logikai, szerkezeti elemei: - a bemutatkozás (a vállalkozó, illetve a vállalkozás bemutatása, ld.: 1. fejezet); - a célok (a megvalósítani, fejleszteni kívánt tevékenység) rövid ismertetése (ld. 2. fejezet, részletes kifejtése 4. fejezet); - az üzleti terv központi eleme: „megvalósíthatósági tanulmány”, a megvalósíthatóság igazolása meghatározott körülmények és feltételezések mellett (ld.: 3-9. fejezetek); - a hitelesség igazolása (az üzleti tervhez csatolt dokumentumok (ld.: 10 fejezet).

98

A következőkben az üzleti terv egyes fejezeteinek rövid tartalmát és a fő részek kapcsolatát mutatjuk be. Az üzleti terv kiemelten fontos fejezeteivel: a marketingtervvel és a pénzügyi tervvel valamint a kockázatbecsléssel részletesebben, külön foglalkozunk. A nevezett üzleti terv részek önálló funkcionális tervként is léteznek. Lényegük, tartalmuk, eszközeik, módszereik kifejtésére jelentőségüknél fogva e könyv keretein belül külön fejezetet szánunk.

2.2. Az üzleti terv fő tartalmi elemei 2.2.1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal)

Az üzleti terv e döntően formai részének pontos kitöltése elsősorban külső forrásszerzés esetében lényeges. A befektetők, a hitelnyújtók vagy pályázatot kiírók nagyon sok üzleti terv alapján döntenek. Az elbírálást, illetve az üzleti tervek kezelését, nyilvántartását ezért nagymértékben elősegíti az egyértelmű azonosíthatóság. Az azonosító adatok és az alapinformációk szerepe tehát a vállalkozás azonosítása. Jellemző azonosító adatok: - a társaság neve, rövidített cégneve; - a társaság jogi formája; - a társaság székhelye (irányítószámmal), telefonszáma, telefaxszáma; - a társaságot jegyző vezető(k) neve; - a tevékenység megkezdésének időpontja és a cégbejegyzés dátuma; - a társaság adószáma; - a társaság KSH-száma; - a számlavezető bank(ok) adatai; - az adott bankkal történt első kapcsolatfelvétel időpontja. Az alapinformációk a vállalkozást, az üzlet jellegét (tevékenységét, profilját) írják le, továbbá bemutatják a tulajdonosokat és azok hiteltartozásait, eladósodottságát. Mindezek leírása e helyen csak néhány mondatban történik, tekintettel arra, hogy a vállalkozás részletes bemutatására a későbbiek során külön fejezetben sor kerül. Ha az üzleti tervben szereplő vállalkozás bemutatása bizalmas, üzleti titkot képező adatokat tartalmaz, e helyen, előzetesen kell jelezni a terv bizalmas kezelésére vonatkozó igényt. 2.2.2. Az összefoglalás

Az üzleti terv terjedelme a vállalkozás méretétől, tevékenysége összetettségétől, a forrásokat biztosítók igényeitől függően 40-60 oldal is lehet. Ezért elengedhetetlen a teljes üzleti terv rövid, 1-6 oldalas összefoglalása, így a döntéshozó rövid idő alatt ismerkedhet meg a lényeges dolgokkal. Az összefoglalás célja tehát a forrásokat biztosítók figyelmének felkeltése és a legfontosabb megállapítások feltüntetése. Melyek azok az információk, amelyeknek feltétlenül szerepelniük kell az összefoglalásban? - az üzleti ötlet, illetve a folytatni (fejleszteni) kívánt tevékenység bemutatása - a jelenlegi piaci helyzet és a piaci tendenciák összefoglalása - a marketingstratégiára vonatkozó alapvető megfontolások - a vállalkozás kulcsemberei és felelősségük - a legfontosabb múltbeli és jövőbeli pénzügyi kimutatások táblázatos formában - a tőkeszükséglet és annak bemutatása, hogy mekkora külső forrásra van szükség - a bevonásra kerülő tőkét mire kívánják felhasználni. Ezt a fejezetet a teljes üzleti terv kidolgozása után célszerű megírni, mert ekkor állnak rendelkezésre a pontos adatok, a lényeges megállapítások.

99

2.2.3. Iparágelemzés

A forrásokat biztosítók egy sor különböző ismérv szerint értékelik a vállalkozásokat. Ezek egyike annak az iparágnak a helyzete, amelynek piaci versenyében a vállalkozás megmérettetik. Ebben a fejezetben arra a kérdésre kell választ adni, hogy az az iparág, ahol az érintett vállalkozás működni szándékozik, illetve működik, milyen várható piaci terjedelmet, trendet, dinamikát jelent a vállalkozás számára. Valójában egy tágabb - makro-környezet - és egy szűkebb - mikrokörnyezet - elemzése, benne a vállalkozás helyének, szerepének körvonalazása történik e fejezetben. A vállalkozások környezete rendkívül összetett, a piaci mozgások nem számíthatók ki pontosan. A jövő piacának előrejelzéséhez mindenekelőtt a jelenlegi piaci helyzet alapos ismerete szükséges. A vállalkozó piackutatási tevékenysége révén szerez ismereteket a vevők meglévő és új termékek, szolgáltatások iránti jelenlegi és várható igényeiről, az árakról, a vevők és az eladók kapcsolatrendszeréről, valójában a piac egészéről. A vállalkozások tevékenységének középpontjában a vevő (illetve a vevők igényeinek kielégítése) áll. (Üzleti vállalkozások esetében ettől függ a nyereség elérése, illetve növelése.) A vásárlói igények differenciálódása, specializálódása lehetetlenné teszi, hogy egy vállalkozó valamennyi vásárló adott termék- illetve szolgáltatás iránti igényét kielégítse. Ezért a piacot “fel kell osztani”, szakkifejezéssel különböző szempontok szerint szegmentálni szükséges annak érdekében, hogy a vállalkozó eldönthesse, hogy termékével/szolgáltatásával mely vásárlói csoportot célozza meg, azaz kijelölhesse célpiacát. A piacszegmentáció a piac különböző ismérvek (életkor, nem, jövedelem, életstílus stb.) szerinti vevőcsoportokra bontása (akik valószínűleg különböző terméket/szolgáltatást igényelnek). A szegmentáció valójában a vállalkozás előtt álló lehetőségeket tárja fel. A vállalkozónak értékelnie kell a különböző szegmentumokat, és ezt követően meg kell határoznia, hogy mennyi és milyen szegmentumokat akar kiszolgálni. Az értékelés elsősorban a szegmentumok növekedési, profitszerzési lehetőségeinek, valamint a vállalkozó céljainak és erőforrásainak összevetésével történik. Az értékelésen alapuló döntés eredményeként kijelölésre kerül a vállalkozó (illetve a vállalkozás) egy, vagy több szegmentumból álló célpiaca, melynek kiszolgálása a tervének, ez alapján a tevékenységének az alapja. A piac keresleti oldala (a vevők) mellett a kínálati oldal (eladók, mint versenytársak) figyelembevétele is szükséges. A vállalkozások célja nem egyszerűen a vevők igényeinek kielégítése, hanem a vevők igényeit a versenytársaknál jobban kell kielégíteniük annak érdekében, hogy a profitszerezési szempontjaik hosszútávon is teljesüljenek. Ezért fontos a helyzetelemzés során a versenytársak számbavétele, a versenytársak pozícióinak (erősségeiknek és gyengeségeiknek) ismerete, a versenyhelyzet elemzése, ennek alapján az adott vállalkozás versenytársaktól való megkülönböztetése, a pozicionálás. A pozicionálás a vállalkozás imázsának és értékének tervezését jelenti, mégpedig úgy, hogy ez által a célpiac fogyasztói megértsék és méltányolják a vállalkozás versenytársakkal szemben elfoglalt helyét. A pozicionálás a következő elemekből áll: - a megszerezhető versenyelőnyök meghatározása, - a legjobb előny kiválasztása, - a kiválasztott pozíció hatékony jelzése a piacon.

100

2.2.4. A vállalkozás leírása

A vállalkozás részletes bemutatása elsősorban a belső erőforrások számbavételét, az eddigi tevékenységek eredményeinek értékelését és céljainak feltárását szolgálja. A bemutatkozás résznek döntő jelentősége van a külvilág bizalmának felkeltése szempontjából. E fejezetben kell bemutatni - a céget, termékét és helyét a piacon; - a vállalkozót és csapatát (humán erőforrások); - a vállalkozás egyéb körülményeit (anyagi erőforrások). A cég bemutatásánál – a már működő vállalkozásoknál – le kell írni a vállalkozás múltját, azaz ki kell térni az alapítás idejére, indítékaira, a vállalkozás fejlődésére, valamint a bekövetkezett lényeges változtatásokra, változásokra. A jövőre vonatkozóan elsősorban a fejlesztési célokat kell bemutatni. A vállalkozás céljai között célszerű megjelölni a fontossági sorrendet és megkülönböztetni a hosszú és a rövidtávú célokat. A hosszú távú (stratégiai) célok vonatkozhatnak a termelés kiterjesztésére, nagyságára, minőségének javítására, az ismertség megteremtésére, az imázs javítására, a piaci részesedésre, megtérülésre, vagy az eredményesség más mércéire, szervezeti forma, vagy tulajdonosi kör megváltoztatásra. A rövidtávú, operatív célok a stratégiai célok eléréséhez szükséges részcélokat jelentik. (Például reklámkampány meghatározott időszakban a piaci részesedés növelése érdekében, vagy a készletgazdálkodás átszervezése révén a megtérülés javítása.) A célok kitűzésénél megfogalmazásánál érdemes figyelembe venni néhány alapvető követelményt: számszerűsíthetők, jól mérhetők, időben ütemezettek, reálisak, és egymással összhangban állók legyenek. (E követelmények egyúttal az átgondoltság, és a bizalom mércéi is.) Új vállalkozásnál elsősorban az üzleti ötlet prezentálása az elsődleges. A vállalkozások indításának első lépése ugyanis valamilyen életképes üzleti lehetőség kimunkálása. Az ötlet bemutatása önmagában nem elég, be kell mutatni a terméket/szolgáltatást is. Ha a piacon van hasonló termék, célszerű összehasonlítást tenni, le kell írni, miért lesz kelendőbb az új termék. Piackutatás és statisztikai adatok alapján be kell mutatni azt is, hogy a piac melyik szegmensét célozzák meg, vagyis kik lesznek a fogyasztóik. A vállalkozó és csapatának bemutatása a vállalkozó saját maga számára készített üzleti tervének kevésbé lényeges része, de annál fontosabb szerepet játszik a pénzforrásokat biztosítók számára. Gyakran jobban érdekli a bankárt vagy a pályázat kiíróját, hogy megbízhat-e a vállalkozóban, képes-e tevékenységével profitot realizálni, jó üzletember-e, jó menedzser-e, vagy csapatszinten rendelkezik a felsorolt adottságokkal, mint az, hogy mi is lesz a konkrét termék, szolgáltatás, amibe a pénzt fekteti. Ebben a részben az alábbi kérdésekre kell a vállalkozónak (vállalkozásnak) választ adnia. - Milyen képzettsége, szakmai múltja van a vállalkozás vezetőjének, hol szerzett gyakorlatot vagy tapasztalatot a tervben szereplő tevékenységhez? - Szakmai tapasztalatain túlmenően milyen egyéb üzleti, vezetési tapasztalatai vannak? - Kikből áll a csapat, kik a vezető és tulajdonostársai, alkalmazottai, nekik milyen végzettségük, szakképesítésük van? - Kik azok, akik még közreműködnek, bedolgoznak, segítenek a vállalkozásban (például jogász, könyvelő, családtagok stb.)? A vállalkozás egyéb körülményei címen a vállalkozás helyét, méretét, a meglévő eszközöket, a tervezett műszaki, technikai fejlesztéseket kell röviden bemutatni, az alábbi fő kérdések végiggondolásával és megválaszolásával:

101

- Hol, milyen helyiségben folytatják tevékenységüket? - Rendelkeznek-e a szükséges ingatlanokkal, vagy meg kell azokat szerezniük? - Rendelkeznek-e a szükséges gépekkel, szállítóeszközökkel, egyéb berendezésekkel? - Mikor, milyen formában fizetnek a berendezésekért?

A vállalkozás méretével, jövőjével kapcsolatban az üzleti tervből annak kell kiderülnie, hogy a vállalkozás tervezett mérete megfelel-e a termelési, szolgáltatási feladatnak, továbbá a csapat létszámában és felkészültségében, szakmai hátterében alkalmas-e a feladat megoldására, a vállalkozás fennmaradásának biztosítására. 2.2.5. Tevékenységi terv (a termelési és műszaki terv)

A különböző szakirodalmakban eltérő elnevezéssekkel illetett üzleti terv fejezet rendeltetése, hogy konkretizálja a vállalkozás tevékenységére, működésére, az üzemeltetés feltételrendszerére vonatkozó elképzeléseket. Elsősorban termelő jellegű vállalkozások esetében van nagy jelentősége. A tevékenységi (termelési terv) célja hogy egyeztesse az igényeket (beérkezett megrendeléseket, értékesítési előrejelzéseket) a forrásokkal (emberek, anyag, gépek) úgy, hogy a cég maximális hatékonysággal működjön. A tevékenységi terv (üzemeltetési elképzelések) a következő területekre terjed ki, illetve az alábbi fő kérdésekre adott válaszokból építkezik. - termelési, üzemeltetési folyamat • Milyen lesz a termelési folyamat menete? • Milyen a beszerzési – termelési - értékesítési ciklusok időigénye? • Hogyan fog működni a vállalkozás készletgazdálkodási rendszere? • Ha a gyártási folyamat egy részébe alvállalkozó(ka)t vonnak be, ki(k) lesz(nek) az alvállalkozó(k)? Miért kerültek kiválasztásra? - telephely, iroda, üzlet • Milyen építményekkel rendelkezik a vállalkozás, milyen ezek földrajzi elhelyezkedése, milyenek a fizikai jellemzőik? • A épületek saját tulajdonban vannak vagy bérelt ingatlanok? - gépek, berendezések • Milyen eszközökkel rendelkezik a vállalkozás? • Melyek azok a berendezések, amelyek azonnal szükségesek a gyártáshoz? - beszállítók, közreműködők • Milyen nyersanyagok szükségesek a gyártáshoz? • Kik a beszállítók? Mennyi az egyes anyagok költsége? A termelési terv egyes elemeire irányuló kérdések érzékeltetik, hogy a termelés megtervezése során sor kerül az előállítandó termék(ek) előállítási költségeinek, és a fejlesztésekhez várhatóan szükséges további tőkejavakra fordítandó kiadások számbavételére is. A termelési tervben a megrendeléseket (várható megrendeléseket) a határidőket figyelembe véve időrendi sorrendbe kell állítani. A termelési terv kidolgozásakor figyelembe kell venni az egész üzem leterheltségét, olyan egyensúlyra törekedve, hogy a meglévő erőforrások felhasználásával kielégíthetőek legyenek a vevők igényei. A termelési terv alapján készülnek el az operatív termelési programok (termelés-ütemezés), amelyek a megrendelési prioritásoknak megfelelően írják elő a részegységek (alkatrészek) gyártását, törekedve a gépek állásidejének minimalizálására, valamint a rendelkezésre álló munkaórák maximális kihasználására. 102

Ha a vállalkozás kiskereskedelmi vagy szolgáltató üzlet, akkor az árukészlet beszerzését, a készletgazdálkodást és a raktározási igényeket kell megtervezni: - Kitől fogják megvásárolni az árut? - Hogyan fog működni a készletgazdálkodási rendszer? - Milyen tárolási szükséglete van a vállalkozásnak, és hogyan fogják ezt biztosítani? 2.2.6. A szervezeti terv

Az üzleti terv e részében kell rögzíteni a vállalkozás szervezetét, illetve tulajdonjogi formáját. Ha a vállalkozás formája gazdasági társaság (társulás), rögzíteni kell a társulás feltételeit, a társasági szerződés lényeges kikötéseit. Célszerű készíteni egy szervezeti ábrát is, amely megmutatja a vállalkozás különböző egységeinek kapcsolatát, a belső és külső kapcsolatokat biztosító rendszereket (információstervezési-, ellenőrzési-, érdekeltségi rendszerek), bemutatja a vezető tisztségviselőket, szakmai hátterüket, szerepkörüket, felelősségüket. A szervezet kialakításánál és átalakításánál alapvető szempont, hogy a cég stratégiájához igazodjon a szervezet (és nem fordítva). 2.2.7. A marketingterv

Bármelyik üzleti terv változatból kiderül, hogy a terv lényeges része a vállalkozás piaci helyzetének és tervezett piaci (marketing) tevékenységének az elemzése. Az előbbi az adott vállalkozás és a piac kapcsolatának megértését, az utóbbi a vállalkozás jövőbeni sikerének megítélését segíti. A részletes üzleti tervek nem nélkülözik az önálló marketing terv fejezetet, de még a legegyszerűbb tervek is kitérnek a piaci helyzet elemzésére, az alkalmazni kívánt marketingeszközökre. A marketing a vállalkozás egész tevékenységét átfogó üzleti filozófia és módszer. Alapfilozófiája, szemlélete a piachoz való tudatos, folyamatos, stratégiai jellegű, aktív alkalmazkodás, hosszútávon a siker (eredmény) elérése érdekében. Módszer, mert az eredmény (a „nyereség”) - a piaci igények megismerése (a piacról szerzett információk elemzése, értékelése alapján) és a - fogyasztók igényeinek kielégítése (a marketing eszközeivel, nevezetesen: elérhető helyen, megfelelő áron kínált termékkel/szolgáltatással, megfelelő ösztönzéssel, tehát a klasszikus „4P”megfelelő kombinációja) révén érhető el. Az önálló (nem az üzleti terv fejezeteként készített marketingterv három, logikailag egymásra épülő kérdésre ad választ: - Hol tart a vállalkozás most? (helyzetelemzés) - Mit (milyen célokat) kíván megvalósítani, azaz merre tart? (célok kijelölése) - Hogyan kívánja a célokat megvalósítani? (stratégiák, eszközök) Az üzleti terv eddig elemzett fejezetei az első két kérdésre adható válaszokat már megadták. - Helyzetelemzés szerepel kiemelten az iparág elemzése és a vállalkozás leírása fejezetekben (3. és 4. fejezet). - A célokat a vállalkozás leírása (4. fejezet) szintén tartalmazza. - A marketingeszközök közül a termék/szolgáltatás részletes bemutatására a vállalkozás leírása valamint a tevékenységi terv keretében (4. és 5. fejezet) már sor került. Az üzleti terv fejezeteként megjelenített marketingtervben elegendő a vevők igényeinek kielégítését szolgáló további marketingeszközökre, elsősorban az ár, a forgalmazás és értékesítés, valamint a promóció (a reklám, az eladásösztönzés és a közönségkapcsolatok) eszközeire koncentrálni. 103

2.2.8. A pénzügyi terv

A pénzügyi terv az üzleti terv egyik legfontosabb, az üzleti terv valamennyi elemét érintő, összefoglaló, szintetizáló része. Fontossága, összetettsége, sajátos szakmai kategóriarendszere miatt, e tervrésszel is külön foglalkozunk. E helyen a pénzügyi terv szerepét, általános összetevőit foglaljuk össze röviden. A pénzügyi terv meghatározza az új vállalkozáshoz, illetve a működő vállalkozás tervezett működéséhez szükséges befektetés nagyságát, valamint megmutatja azt is, hogy az üzleti tervben foglalt tevékenységek, fejlesztési elképzelések nyereségesen, jövedelmezően gazdaságosan megvalósíthatók-e. Míg az üzleti terv többi fejezete felépítésben sokféle megoldás lehetséges, addig a pénzügyi tervezés területei meglehetősen kötöttek. A pénzügyi terv szokásos elemei a következők. - előzetes jövedelemterv A vállalkozónak először össze kell foglalnia a tervezési időszakban évenként a tervezett értékesítéseket és az ehhez tartozó költségeket. A bevételek és a költségek különbségeként kimutatható a működés eredményessége. - pénzforgalmi likviditási előrejelzés (cash-flow) A cash-flow magyarra fordítva készpénzáramlást jelent. Legalább egy évre előre, havi bontásban a tervezett bevételek és a kiadások összevetése jelzi, hogy a vállalkozó (vállalkozás) időben képes-e a fizetési kötelezettségek teljesítésére. A tervezéshez a vállalkozás vevőinek és szállítóinak illetve fizetési feltétételeiknek megfelelő előzetes ismerete szükséges. - a nyitó mérleg Mint minden mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét tükrözi az indulás, vagy a tervezési periódus kezdő időpontjára vonatkozóan. Készítéséhez előzetesen fel kell mérni a vállalkozás tőkeszükségletét, és el kell dönteni, hogy a vállalkozás eszközeit milyen források finanszírozzák. - a fedezetszámítás és a befektetés megtérülésének megítélésére alkalmazott mutatók A megvalósíthatóság igazolásának és a megvalósítás szükségességének bizonyítását szolgálják. 2.2.9. Kockázatbecslés

A vállalkozás kockázatainak bemutatása, értékelése az üzleti terv fontos része. Gyorsan változó környezeti feltételekből adódó veszélyekre és a vállalkozás sebezhető pontjaira valamint a lehetséges alkalmazkodási stratégiákra az üzleti tervben akkor is ki kell térni, ha nem szánnak rá külön fejezetet. Az ágazat elemzése, a vállalkozás leírása, vagy a marketingterv fejezetekbe egyaránt beilleszthetők a vállalkozás lehetséges kockázatai, melyek számbavétele az adott vállalkozás és a külső partnerek döntéseinek meghozatala, reagálása szempontjából egyaránt fontos. 2.2.10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok

Az üzleti tervhez csatolandó dokumentumok körét a forrásokat biztosítók –főként a bankok és a pályázati kiírók előzetesen, részletesen meghatározzák. A teljesség igénye nélkül az üzleti terv alátámasztását szolgáló dokumentumok listája. - általánosan jellemző szükséges dokumentumok • vállalkozói igazolvány vagy társasági szerződés, cégbejegyzés • cégszerű aláírási címpéldány • a köztartozások befizetésének (nem létének) igazolása (APEH, TB, VPOP) • önkormányzatoktól illetve más hatóságoktól származó határozatok (működési engedély, szakhatósági engedély) • előző év (vagy több év) adóbevallásai, mérlegbeszámolói (amennyiben mérlegkészítésre a vállalakozás nem kötelezett egyéb pénzügyi kimutatásai) 104

• egyéb, a kérelemmel kapcsolatban fontosnak ítélt iratok és a forrásokat biztosítók által szükségesnek tartott dokumentumok (például szakmai önéletrajz, erkölcsi bizonyítvány, bankinformáció stb.) - területre, telephelyre vonatkozó okmányok • építési, szakhatósági, környezetvédelmi engedélyek (építkezés esetén), • tulajdoni lap • bérleti szerződés (ha van) - fedezethez kapcsolódó dokumentumok (hitelfelvétel esetén) • a vállalkozással kapcsolatos, illetve a fedezetként felajánlott eszközökre vonatkozó biztosítási kötvények • fedezetként felajánlott ingatlan esetén egy hónapnál nem régebbi tulajdoni lap, hivatalos értékbecslés az ingatlanról • fedezetként felajánlott vagyontárgyak listája, hivatalos értékbecslése - egyéb dokumentumok (melyek csatolása nem kötelező) • termékértékesítésre vagy szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megrendelések, szándéknyilatkozatok (ha vannak) • a szállítók árajánlatai • referenciaanyagok: prospektusok, fényképek, műszaki rajzok

Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok (más elnevezések szerint mellékletek, függelékek) fontos szerepet töltenek be: teljesebbé teszik a vállalkozásról kialakított képet, mérséklik a terv jellegéből fakadó bizonytalanságot, alátámasztják a helyzetelemzés és célkitűzések realitását. Az eddigiekben a legteljesebb üzleti terv vázlatának alapulvételével emeltük ki a terv egyes fejezeteinek tartalmi elemeit, az egyes részek kapcsolódását. A lényeges elemek ismételt áttekintését (összefoglalását) szolgálja az üzleti terv egyszerűbb, egyéni vagy kisvállalkozások számára ajánlott változata, mely meghatározott logikai rendben tartalmaz minden olyan információt, adatot, amelyek minden üzleti tervnek szükséges elemei. 1. A vállalkozás leírása A főbb tevékenységek részletezése, és tervezett indítási időpont illetve fejlődési szakaszok – a már működő vállalkozások esetében. 2. Személyes információk A vállalkozó – illetve a vállalkozók – háttere, képessége, tapasztalata és képesítése, jelenlegi körülménye, elkötelezettsége, tehát lényegében a vállalkozásban résztvevők szakmai önéletrajza. 3. Célok Milyen célok érdekében jött létre a vállalkozás, mit szeretne elérni az elkövetkező években. 4. Piaci információk A kínált termékek és szolgáltatások piacának részletezése, a valószínűsíthető vevői csoportok elemzése, a versenytársak illetve a verseny jellemzése, a vállalkozás általános gyengeségeinek, erősségeinek, lehetőségeinek, veszélyeinek összefoglalása. 5. A vállalkozás felépítése Helyiségek, üzemek felszerelések, járművek, nyersanyagok, munkaerő, beszállítók leírása, a tevékenység jellegének, nagyságrendjének megítélése érdekében. 6. Pénzügyi információk Kezdeti költségek, nyereség–veszteség előrejelzések, pénzforgalmi előrejelzések.

105

7. Beruházási igények Gépek, berendezések, felszerelések, járművek és kezdeti anyagok, készletek iránti igény felmérése, és a finanszírozásuk forrásainak feltárása.

Az előzőekben azt hangsúlyoztuk, hogy a sikeres üzletmenet érdekében minden vállalkozónak el kell készítenie (vagy készíttetnie) a vállalkozása méretéhez, a tőkebefektetés nagyságához, a kockázatainak mértékéhez igazodó üzleti tervet. E terv nélkülözhetetlen elemeinek ismerete alkalmat ad arra, hogy kiemeljük: a vállalkozói döntés meghozatalához, a vállalkozások indításához nagyon fontos az egyén vállalkozói mentalitása, de elengedhetetlen az a szakmai ismeret, amely a gazdasági-gazdálkodási folyamatok átlátásához, tervezéséhez, a döntések meghozatalához, és végrehajtásuk ellenőrzéséhez szükséges. A vállalkozási szakmai ismeretek mélyítését, bővítését szolgálja az üzleti terv kiemelkedően fontos funkcionális (a vállalkozás valamennyi tevékenységéhez kapcsolódó) részeinek részletes kifejtése. A továbbiakban kiemelten a marketingterv készítésével és tartalmával, a pénzügyi terv elemeinek értelmezésével, és a vállalkozás kockázatainak számbavételével foglalkozunk.

3. A vállalkozások marketingje: a marketingtervezés folyamata, a marketingterv A marketing felfogása (marketingkoncepció) szerint, egy szervezet (vállalkozás, vagy más intézmény) akkor tudja célját elérni, ha tevékenységét a piachoz igazítja: felméri a piac igényeit, és ezeket a versenytársaknál hatékonyabban elégíti ki. A mai erős versenykörnyezetben (a XX. század 90-es éveitől kezdődően) a fogyasztó központúság (a keresleti oldal) mellett a konkurenciára való odafigyelés (kínálati oldal) is egyre nagyobb hangsúlyt kap. ( „Milyen igényeket tudunk másoknál jobban kielégíteni ?” ) Szemléletváltás jelentkezik a kínálati oldalon: ez olyan piaci szegmensek, fogyasztói csoportok („rések”) keresésében jelentkezik, amelyet mások még nem, vagy nem megfelelően elégítenek ki, tehát a „niche marketing” („rés-marketing”). Szemléletváltás mutatkozik a vevőkapcsolatokban is: a személyes kommunikáción alapuló, hosszú távú kapcsolatok jelentősége fokozódik („relationship” vagy kapcsolati marketing). A piaci viszonyok állandó és gyors változásához igazodni, a piaci kihívásokra reagálni, csak tervezéssel lehet. A marketing (stratégiai) tervezés olyan lépések folyamata, melynek során életképes (működő) kapcsolatot alakítanak ki és tartanak fenn a szervezet célkitűzései, erőforrásai valamint a változó piaci lehetőségek között.

3.1. A marketingkoncepció felépítése, a marketingtervezés fázisai A következő táblázat a marketingkoncepció felépítését: a marketingterv logikai elemeit, a létrehozására irányuló marketingtervezés munkaszakaszait, tevékenységelemeit és kapcsolatukat rendszerezi.

106

FÁZISOK HELYZETELEMZÉS HOL tartunk? KONCEPCIÓ

MUNKA TEVÉKENYSÉGELEMEK SZAKASZOK 1. Piackutatás Külső környezet felmérése: adatgyűjtés és feldol- - Makrokörnyezet - Versenytársak gozás Belső tényezők (erőforrások) felmérése 2. SWOT-analízis Diagnózis 3. Célmeghatározás Marketingcélok meghatározása

4.Stratégiakialakítás Alternatív marketingstratégiák kialakítása MIT akarunk (mit tudunk) (erősségek kiépítése, elérni? gyengeségek leépítése) Marketing eszközök megtervezése Termék/ Ár Szolgáltatás

KIALAKÍTÁS

5. Konkretizálás

Optimális marketingstratégiák marketingmix kiválasztása a saját erőforrások figyelembevételével

HOGYAN tudjuk céljain- Marketingmix kat elérni? 4. MEGVALÓSÍTÁS

Hely/ Promóció/ Disztribúc Marketingió kommunikáció

Program kialakítása Szervezet ki- illetve átalakítása A marketingkoncepció megvalósítása: Eredmény- elemzés-értékelés (Visszacsatolás!)

6. Megvalósítás

Elértük a célt?

47. ábra: Marketingkoncepció (Forrás: C. Kaspar: Turisztikai menedzsment 64.o. ábra átalakított, egyszerűsített változata! ) A marketingtervezés a marketingkoncepció kialakításának, megvalósításának az eszköze. A marketingkoncepció feltételezi a marketingterv végrehajtását is. A tervezési folyamat logikája három fő kérdés megválaszolásán alapszik: hol vagyunk, hova akarunk eljutni (azaz mit, milyen célt akarunk megvalósítani) és hogyan tudjuk a célunkat megvalósítani. E kérdésekre adott válaszok a tervezés eredményeként létrejött marketingterv elemeit képezik. A terv végrehajtását követően kerül sor annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy elértük-e a célt. Fontos feladat az elért eredmények elemzése, értékelése, mert ennek megfelelően visszacsatolásra és a célok újrafogalmazására kerül sor. A továbbiakban a tervezési folyamat fő munkaszakaszainak és kapcsolódásaiknak a rövid kifejtésére kerül sor.

3.2. A marketingterv fő elemei 3.2.1. Helyzetelemzés: piackutatás, SWOT analízis

Marketingcélokat csak a jelenlegi helyzetnek és tendenciáknak a jövőre utaló elemzésével lehet helyesen meghatározni. Az információkat felméréssel (állapotfelvétel) vagy piacmegfigyeléssel lehet szerezni.

107

Miről kell információt szerezni? - a vállalkozás (szervezet) környezetéről – „külső tényezőkről” - makro-környezetről • gazdasági fejlődés iránya (konjunktúra alakulása, a jövedelem változása) • demográfiai helyzet (lakosság létszáma, korösszetétele) • technikai, technológiai fejlődés trendjei • társadalmi, jogi, politikai környezet változásai - mikro-környezetről • fogyasztói szokások, a vevők jellemzőiről, • a konkurencia piaci részesedése és kapacitása • a konkurencia erős és gyenge pontjai • szállítók lehetséges köre, megbízhatósága, magatartása - a vállalkozás (szervezet) – „belső tényezőkről” - piaci részesedéséről, teljesítőképességéről - erőforrásairól (anyagi-, humán-, pénzforrások) Hogyan lehet információt szerezni? - Elsődleges forrásokból (saját felméréssel: megkérdezéssel, megfigyeléssel). - Másodlagos forrásokból (piackutatási tanulmányokból, statisztikai kiadványokból, szakmai folyóiratokból, fejlesztési tervekből).

A saját felmérés költséges, de közvetett információk hozzáférhetők, és egyéni szempontok szerint rendezhetők. A különböző piackutatási tanulmányok megrendelése szintén költséges, de statisztikai anyagok, közzétett felmérések, szakmai folyóiratok (cikkek), nemzeti, vagy regionális fejlesztési tervek az Internetről is hozzáférhetők. Többféle információt nyújt a vállalkozók számára: fejlesztési célokról, megoldandó problémákról (ötlet adhat a tevékenység átalakítására), sőt támogatásszerzési lehetőségekről is tájékozódhatnak. Az adatok gyűjtését, rendszerezését követően elemzésre kerül sor, leggyakrabban a SWOTanalízis segítségével. A SWOT analízis (vagy magyar kezdőbetűi alapján a GYELV - elemzés), a környezetről és a belső feltételekről szerzett információk feldolgozása a vállalati (vagy szervezeti) célkitűzések szempontjából, értékelhető formában. A gyengeségeket és az erősségeket, a lehetőségeket és a veszélyeket tárja fel. Strenghts (S)

Weaknesses (W)

ERŐSSÉGEK (E)

GYENGESÉGEK (GY)

Azok a belső tényezők, amelyekben a vállalat- Azok a belső tényezők, amelyek a vállalatot nak versenyelőnye lehet a piacon. hátrányos helyzetbe hozzák a piacon. Opportunities (O)

Threats (T)

LEHETŐSÉGEK (L)

VESZÉLYEK

A külső környezetnek azok a tendenciái, A külső környezetnek azok a tendenciái, amelyek kedvező pozíció elérését teszik lehe- amelyek kedvezőtlenek a vállalat számára. tővé a vállalat számára. 48. ábra: SWOT-analízis = GYELV elemzés

108

A szervezet számára lehetőségek, és a veszélyek külső (környezeti) tényezőkből adódnak, az erősségeket és gyengeségeket belső tényezők idézik elő. A külső tényezőket a cégek nem tudják alakítani, de a belső tényezők változtatására van lehetőségük. Az elemzés eredménye segíti a célok és a stratégiák kialakítását. Az elemzés során nyerhető információk, alapján megfogalmazhatók a fő stratégiai irányvonalak: - lehetőségek és erősségek (L+E) egybeesése esetén: növekedési, terjeszkedési stratégia; - lehetőségek és gyengeségek (L+GY) esetén: az előtérben a gyengeségek javítása; - veszélyek és erősségek (V+E) egybeesésekor a veszélyek elleni védekezés stratégiája; - veszélyek és gyengeségek (V+GY) együttes fennállása esetén a visszavonulás fontolása. 3.2.2. Marketing-célok, marketingstratégiák

A vállalkozás célrendszerében a marketingcélok is kijelölésre kerülnek. A célmeghatározás során megválaszolandó kérdések: - Milyen lesz a vállalkozás a jövőben a piacon? (piaci pozíció változása) - Kik alkotják a célcsoportot? (Melyek a jövőben kielégítendő igények?) - Mely szolgáltatások képezik a jövőben a kínálat tárgyát? (szolgáltatás-mix) - Mely területen kínálja a szolgáltatásokat? (helység, régió, ország) - Mekkora a prognosztizált forgalom, illetve piaci részesedés? A célok meghatározását logikailag a stratégiák megválasztása követi. A stratégiák általában a marketingeszközökre támaszkodnak. Sajátos „kör-körös” tervezéssel, összekapcsolással teremtődik meg a célok – stratégiák - marketing – mix összhangja. A marketing-stratégiák feladata, olyan magatartási irányelveknek (intézkedéseknek) megfogalmazása, amelyekkel a kitűzött marketing-célok megvalósíthatók. Sokféle marketingstratégia létezik. - Marketing versenystratégiák, melyek a vállalkozás piaci pozíciója alapján épülnek fel. - Az image alakítás stratégiája preferenciákat teremt, és ezeknek megfelelő kínálattal jelentkezik. - A piacszegmentálás stratégiái a piacot különböző szempontok szerint szegmentálva részpiacokhoz kapcsolt magatartási elveket fogalmaznak meg. - Rész-stratégiák az egyes marketingeszközökhöz kötődnek (szolgáltatások választékának színvonalának alakítása, árstratégia, disztribúciós stratégia, kommunikációs stratégiák) 3.2.3. Marketingeszközök

A marketingstratégiák (a tervezés során) általában a klasszikus marketingeszközökre támaszkodnak. A kiválasztott stratégián alapul a marketingeszközök megfelelő kombinációja: a marketing-mix. A marketingmix elemeit többféle formában lehet rendszerezni. Klasszikus marketingeszközök (a „4P”): - product – termék, - price – ár, - place – hely (értékesítési csatorna), - promotion – ösztönzés, promóció. A szolgáltatások fizikai termékekétől eltérő tulajdonságai (az elválaszthatatlanság, a megfoghatatlanság, a raktározhatatlanság, a változó minőség) másfajta marketingtevékenységet igényelnek a szolgáltatást végzőktől. A hagyományos marketingeszközök sem elégségesek, új, másfajta eszközök is szükségesek a piachoz való alkalmazkodáshoz. 109

Speciális marketingeszközök (a szolgáltatások sajátosságai alapján): - people – az emberi tényező, - phisical evidence - a tárgyi elemek, - process – a folyamat. Ezeket a marketingeszközöket együttesen a szolgáltatások „7P”-jének nevezik. A következőkben a marketing-mix elemeit röviden egyenként bemutatjuk, tekintve, hogy nemcsak a tervező, hanem a gyakorlati marketingmunka középpontjában is a marketing-mix elemei állnak. 3.2.3.1. A termék/szolgáltatás (Termékmarketing)

A termék a marketing-mix első és legfontosabb alapeleme. A termék/szolgáltatás marketingszempontból egy megoldás valamely szükséglet kielégítésére. (A marketinggondolkodás mindig a szükségletből, a fogyasztók igényeiből indul ki.) A vállalkozónak a terméke illetve szolgáltatása kialakításánál mindig abból az elvből kell kiindulnia, hogy a terméknek a vevő számára kell különleges előnnyel rendelkeznie. Az új termék terve a vevő kívánságaiból kiinduló ötletből származik. Gyakran egy vállalkozás is egy új termék/szolgáltatás ötlete köré épül. Az ötletek forrásai: - a fogyasztók (elsődleges forrásnak), - a forgalmazási csatornák (kereskedők, akik jól ismerik a piaci igényeket), - a működő vállalkozások (akiknek a piacon lévő termékei tökéletesíthetők). A különböző módszerekkel összegyűjtött ötleteket elemezni, értékelni kell! Az ötletek elemzése, értékelése a következőkre terjed ki elsősorban. - Az ötlet mennyire épít valóságos és még kielégítetlen piaci szükségletekre? - A megnevezett tevékenységi körben megjelentek-e már versenytársak és mit „tudnak”? - Az ötlet kb. milyen értéknagyságú egyszeri tőkebefektetést igényel, és annak megtérülése milyen hosszú időn belül várható? A termékmarketingben fontos szerepet játszik a termék-életciklus, az az idő, amíg egy termék (várhatóan) a piacon tartózkodik. A termék-életciklus szakaszokra tagolódik: bevezetés, növekedés érettség és hanyatlás, az egyes fázisok árbevételi és jövedelmi jellemzői igen eltérőek. Az egyes szakaszok elhatárolására nincs egzakt módszer. A szakaszhatárokat általában ott húzzák meg, ahol a forgalom, illetve a nyereség növekszik, vagy csökken. A termék-életciklus egyes szakaszai a vállalkozás számára lehetőségeket kínálnak és problémákat hordoznak. Amennyiben a vállalkozás felismeri, hogy termékei az életciklus mely szakaszában vannak, akkor a marketingtevékenységében és a kapcsolódó területeken a lehetőségeket hasznosítani, a problémákat kezelni tudja. A termék-életciklus egyes szakaszaiban más stratégiák alkalmazhatók. 3.2.3.2. Ár, árképzés

Az ár a marketing-mix egyik eleme, ugyanakkor a vállalkozások gazdálkodásának egyik legfontosabb kategóriája. Ez mutatja meg, hogy a vevő mennyit ismer el azokból a ráfordításokból, melyet a termék termelésébe, illetve a szolgáltatásba belefektettek. A termék/szolgáltatás árainak alakításánál általában a következő szempontokat veszik figyelembe: - a költségek (hosszú távon meghatározzák az ár alsó határát), - a versenytársak árai (jelzik az árazás mozgásterét), - a termék/szolgáltatás egyedi jellege (érvényesítése az ár felső határa). Az árak megállapítását nehezíti a piac összetettsége. Általánosságban elmondható, hogy minél erősebb egy vállalkozás helyzete, árköveteléseit annál jobban tudja érvényesíteni (az árkép110

zésben az egyedi jelleg felé orientálódni), gyengébb piaci helyzetben az elérhető árhoz kell igazítani a költségeket. Vállalkozások esetében az árak kialakításánál a termék költségét, a vevők fizetőképességét, és a konkurencia árait egyaránt figyelembe kell venni. A kereslet eltérő rugalmassága lehetővé teszi egy termék, vagy adott szolgáltatás különböző árakon való értékesítését. Az árdifferenciálás termékenként, de különösen szolgáltatásonként, igen különböző szempontok szerint történhet. Az idegenforgalomban például a következő jellemző kritériumok szerint történik: - célcsoport (fiatalok, idősebbek), - az utazás célja (gyógyulás, pihenés, üzleti tevékenység), - az utazás időpontja (főszezon, elő-, és utószezon), - úti cél (ismert, ismeretlen vidék), - az utazás résztvevőinek száma (egyéni, csoportos). A korszerű marketing koncepciója azt hangsúlyozza, hogy a vevők vásárlói magatartását nem kizárólag az árak határozzák meg. A vevők egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nem ár jellegű tényezőknek, mint a minőségnek és a megbízhatóságnak. 3.2.3.3. Értékesítési csatornák (disztribúció)

Az elosztás alapelve, hogy a terméknek megfelelő helyen, megfelelő időpontban a kívánt formában és mennyiségben a vevőnél kell lennie. A jól megválasztott értékesítési út a fontos a vevő elégedettsége és a vállalkozás eredményessége szempontjából egyaránt. A termelő vállalkozás a legtöbb esetben nem közvetlenül értékesíti a termékeit, hanem közvetítőket vesz igénybe. A marketingközvetítők két nagy csoportját a nagykereskedők és a kiskereskedők alkotják. Attól függően, hogy a közvetítésbe hány szereplő épül be, és az egyes közvetítők milyen feladatokat látnak el, különböző értékesítési (vagy marketing) csatornák léteznek (közvetlen, és közvetett, ezen belül: egyszintű, kétszintű stb.) A vállalkozások fontos feladata a lehetséges marketingcsatornák feltárása, és értékelése, különböző szempontok szerint: - milyen színvonalú fogyasztói kiszolgálást nyújtanak (termékválaszték, üzletsűrűség, várakozási idő), - működtetésük milyen ráfordítást igényel. Az említett értékesítési csatornák a szolgáltatásokat nyújtók esetében nem, vagy kevésbé értelmezhetők, tekintve hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele időben egybeesik. Ez esetben viszont fontos a szolgáltatás helyének, idejének a meghatározása. 3.2.3.4. Promóció (kommunikációs politika)

A piaci szolgáltatás, ár, és az értékesítési csatornák, csak a negyedik marketingeszköz, a promóció, vagy más megfogalmazásban a marketingkommunikáció segítségével érvényesülhetnek. A promóció (kommunikációs politika) jellemző eszközrendszere. - A reklám egyike azoknak az eszközöknek, amelyeket a vállalkozások a célfogyasztók és a közönség tájékoztatása, meggyőzése érdekében alkalmaznak. Széles hatókörű, személytelen befolyásolás. Különösen jelentős, elsősorban a szolgáltatások területén, a „szájreklám”. - Az értékesítés ösztönzés (sales promotion) célja a kínált szolgáltatások közvetlen eladása (a hirdetéssel kiváltott vásárlási elhatározás tettekké alakítása), ezért a reklámot és az értékesítés-ösztönzést gyakran összekapcsolják. - A közönségkapcsolati tevékenységben (public relations) a bizalom növelése, az imagegondozás áll középpontban. Célja, hogy a közvéleményben, a fogyasztókban kedvező vélemény alakuljon ki a vállalkozás egészéről (termékéről, szolgáltatásairól, alkalmazottairól).

111

Eszközei jellemzően a kétoldalú kommunikáción alapulnak (találkozók, konferenciák, kiállítások, vásárok). - A személyes eladás a „legkommunikatívabb” eszköz, mert élőszó segítségével tájékoztat. Célja az eladási kondíciók ismertetésével azonnali hatások (értékesítés) elérése. 5. Az emberi tényező Az emberi tényező szerepe kiemelkedő a szolgáltatásokban. A szolgáltatást végző(k) „minősége” (szaktudása, kapcsolatteremtő, kommunikációs képessége, megbízhatósága, rugalmassága) a szolgáltatás minőségét erősen befolyásolja. A szolgáltató személyzet egyes tagjainak „gyengesége” negatív irányba tereli a szolgáltatás egészéről alkotott értékítéletet. Miután a klasszikus minőségellenőrzés nem alkalmazható, a személyzet folyamatos ellenőrzésénél hatékonyabb az alkalmazottak megfelelő ösztönzése, és marketing-orientációjuk erősítése. Ez belső marketinggel érhető el (oktatás, tájékoztatás révén annak tudatosítása, hogy a szolgáltató cég minden egyes dolgozója, a háttérszemélyzetet is beleértve, marketingfunkciókat lát el). 6. A szolgáltatás tárgyi elemei A fizikai jellemzők megjelenítésére a szolgáltatásban a szolgáltatás nem fizikai jellege miatt külön figyelemmel kell lenni. A marketing-mixben fontos szerep hárul a tárgyi elemekre, azaz a szolgáltatás fizikai termék tartalmára és tárgyi környezetére, és minden olyan eszközre, amely tárgyi, kézzel fogható tényezők segítségével a vevőnek közvetíteni tudja az ígéretet, a szolgáltatás előnyeit. A megismertetés gyakran a „megfogható elemek” hangsúlyozásával történik, például a szolgáltatás tárgyi környezetét emelik ki. (Jellemző példái az utazási ajánlatokat tartalmazó prospektusok, melyeken a szállodák vagy a tengerpart képei jelennek meg. Előfordul, hogy már a szolgáltatás folyamatában különös fontosságot kapnak a tárgyiasult termékelemek, például a szálloda, vagy a szabadidőpark fizikai állapota. ) 7. A szolgáltatási folyamat A szolgáltatási folyamat, maga is termék, adás-vétel tárgyát képezi. A folyamatnak külön marketingeszközként való kiemelése olyan szolgáltatásoknál bír nagy jelentőséggel, amelyek hosszú átfutási idejűek (például vagyonkezelés, vagy biztosítási- befektetési tanácsadás, exportszervezés).

4. A vállalkozások pénzügyi kalkulációi, a pénzügyi terv A vállalkozás pénzügyi kalkulációit, a kapcsolódó pénzügyi kimutatásait a következő rendszerezésben fejtjük ki. A.) A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása, mely a vállalkozások indítása, illetve beruházási fejlesztési projektek esetében kiemelkedő jelentőségű. Ez elsősorban a létrehozás eszközeinek, a kapcsolódó kiadásoknak és a szükséges pénzforrásoknak az egyeztetését jelenti. Ezzel összefüggésben kiemeljük: - a vállalkozás induló tőkeszükségletének becslését, és - a szükséges/lehetséges források összevetését, valamint bemutatjuk és értelmezzük - az eszközök és források szembeállítását tartalmazó egyszerűsített mérlegsémát.

B.) A működtetés pénzügyi eredménye kimutatásának a tervezett vagy működő vállalkozások esetében kitüntetett szerepe van. Ezért bemutatjuk és értelmezzük és összehasonlítjuk - a bevételek és a költségek szembeállításán alapuló jövedelemtervet, és - a bevételek és a kiadások összevetésén alapuló pénzforgalmi (cash flow) tervet. 112

C.) A vállalkozásba történő befektetés megítéléséhez (egyúttal a kockázat becsléséhez) támpontul szolgálnak a különböző pénzügyi számítások, pénzügyi mutatók, melyek közül a következőket emeljük ki: - a fedezeti pont (fedezeti mennyiség, fedezeti érték) meghatározása; - fontosabb (leggyakrabban használt) pénzügyi mutatók: • jövedelmezőségi, • likviditási és az • eladósodottság mérésére alkalmazható mutatók; - továbbá elemezzük a vállalkozás kockázatait, és feltárjuk a hozam és a kockázat kapcsolatrendszerét. E fejezet vázlatának felépítéséből kitűnik, hogy az üzleti terv részeként bemutatott pénzügyi tervnél szélesebb ismeretkört tartalmaz, ugyanakkor meghatározott szempontokat, összefüggéseket kiemelve kitér a pénzügyi terv valamennyi lényeges elemére.

4.1. A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása 4.1.1. A vállalkozás tőkeszükséglete

E témarészben kezdeti tőkeszükséglet tartalmát, valamint az ehhez szükséges meglévő és igénybe vehető források számbavételét tartjuk elméleti szempontból fontosnak. A vállalkozás beindításához mindenekelőtt tisztázni kell, hogy mekkora a kezdeti beruházási igény. Fontos tudni, hogy szükség van tárgyi eszközökre, immateriális javakra és forgóeszközökre. A tárgyi eszközökre (nevezetesen: épületekre, gépekre, berendezésekre, felszerelésekre, járművekre) és immateriális javakra (szellemi termékekre, találmányokra) fordított pénzösszegek egy évnél hosszabb idő elteltével térülnek meg az értékesített termékek árbevételéből, ezért a számvitelben befektetett eszközöknek minősülnek. A forgóeszközök (melyek legnagyobb tételét a vásárolt készletek, többek között az alapanyagok, a segédanyagok, a biztonsági készletek jelentik) beszerzésére fordított pénzösszegek az értékesített termékek árbevételéből megtérülnek. Tekintettel arra, hogy a termelésnek és az értékesítésnek van időigénye, meg kell előlegezni, olyan nagyságrendben, hogy a folyamatos termeléshez elegendő legyen. A forgóeszközök körébe tartoznak azok az induláskor jelentős nagyságrendű pénzeszközök is, melyek megelőlegezése szükséges a működési, vagy üzleti ciklus teljes időtartamára. (Működési vagy üzleti ciklusnak nevezik azt az időtartamot, amely alatt a működés három alapvető tevékenysége, a beszerzés, a termelés és az értékesítés lezajlik. Leegyszerűsítve tehát a vállalkozás pénzért anyagot vásárol, ezt feldolgozva a nyersanyagból késztermék keletkezik, amelyet értékesítve ismét pénzhez jut.) Ennek megfelelően pénzeszközöket előre biztosítani munkabérekre, rezsire és egyéb, a termelés és értékesítés során felmerülő költségekre (hirdetés, posta stb.). (Gondoljunk csak arra, hogy az alkalmazott havonta igényt tart a munkabérére, függetlenül attól, hogy az első terméket - illetve termékeket - csak több hónap alatt sikerül legyártani és értékesíteni) Megjegyezzük, hogy a vállalkozónak nem kell a vállalkozásához szükséges gépeket, berendezéseket megvásárolnia (egyszerre nagy összeget kiadnia), dönthet azok bérléséről vagy lízingeléséről is, de ez esetben a működési ciklus alatt felmerülő bérleti díj megfizetéséhez szükséges forrással kell rendelkeznie.

113

Mindezen tényezők figyelembevételével kell meghatározni a kezdeti tőkeszükségletet. Az induló tőkeszükséglet számításánál tehát figyelembe kell venni: - a tevékenység tárgyi eszközeinek és immateriális javainak beszerzésével (illetve a tárgyi eszközök bérlésével vagy lízingelésével) kapcsolatos kiadásokat és - az üzleti ciklus teljes időszakára számított forgóeszközök (elsősorban anyagkészlet és pénzeszközök) nagyságrendjét. A tőkeszükséglet meghatározását követően számításba kell venni a finanszírozási forrásokat. - Összegezni kell a vállalkozó (társas vállalkozások esetén a tulajdonosok) meglévő, a vállalkozás rendelkezésére bocsátott forrásait. A törvényi szabályozás nem minden vállalkozási forma alapításához ír elő kötelezően alaptőke nagyságot. - Meg kell állapítani a szükséges forrás és a meglévő (saját) forrás különbségeként a forráshiányt. Az indítás magas költsége az esetek többségében nem finanszírozható saját erőből. - Fel kell tárni a lehetséges külső forrásokat (bankok, kereskedelmi hitelezők, vállalkozást támogató alapok). Megfontolás tárgyát képezi a tulajdonostársak bevonásának lehetősége is. - Számításba kell venni a hiányzó források megszerzésének feltételeit, és csak ezt követően szabad dönteni igénybevételükről. (Például a vállalkozásokat támogató kedvezményes hitellehetőségeket célszerű kihasználni, de az is elképzelhető, hogy az „olcsóbb" látszólag kamatmentes „baráti" kölcsönnek olyan viszonossági vonzata van - például rendszeres munkavégzés a háza felépítésénél -, amelyet nem vagyunk képesek teljesíteni, ezért nem érdemes élni vele. Természetesen ez esetben is érvényes többféle szempont figyelembevételének elve.) 4.1.2. A lehetséges források, finanszírozási módok

A vállalkozásokban bármely projekt tervezése során, megvalósítása kapcsán alapvető kérdés: milyen forrásból, illetve forrásokból történjen a finanszírozása, illetve hogyan teremthetők elő a szükséges források. A lehetséges források és a kapcsolódó finanszírozási módok a következők: A.) Saját források (belső finanszírozás) - vállalkozás alapításakor a tulajdonosok által rendelkezésre bocsátott tőke (jegyzett tőke, vagy alaptőke, kizárólag ez jelenti új vállalkozás alapításakor a saját forrást) - a vállalkozás hozamai, meglévő tartalékai (az adózott nyereség visszaforgatása) - felszabadított tőke (a meglévő befektetett, vagy forgóeszközök mobilizálása, azaz eladása vagy bérbeadása) B.) Idegen források (külső finanszírozás) - hitel (hitelfinanszírozás), melynek leggyakoribb formái • banki hitel, amely legelterjedtebb ideiglenes idegen forrást biztosít • kötvénykibocsátás, mely meghatározott időre szóló értékpapírral történő finanszírozást, és idegen (átmeneti) forrásszerzést jelent - egyéb sajátos „hitelek”, illetve speciális finanszírozási módok (ilyenek például a lízing, melynek egyik fő formája a pénzügyi lízing „kvázi hitelnek” minősül, vagy a faktoring, mely valójában egy speciális hitel) - külső befektetés, azaz külső forrásbevonás révén határozatlan időre saját forrás szerzés melynek révén a forrást biztosító(k) meghatározott részben tulajdonossá válik (legjellemzőbb formája a részvénykibocsátás)

114

- külső támogatás, melynek révén valamely külső finanszírozó (személy vagy szervezet) visszkereset nélküli (vissza nem térítendő) forrást biztosít az érdekével egyező projekt finanszírozására (e kategóriába tartozik jellemzően a pályázati forráselosztás is) A felsorolt finanszírozási források között (az utolsóként említett, más döntéshozótól erősen függő külső támogatástól eltekintve) van egy - a gyakorlatban jellemzően alkalmazott rangsor: a működő vállalkozások elsősorban a nyereséget használják projektjeik (beruházásaik) finanszírozására, másodsorban valamely kötelezettségvállalást (hitelfinanszírozást) választják, és csak végső esetben folyamodnak újabb saját tőke bevonásához. Ezt a forrásszerzési sorrendet a cégek elsősorban az adott forrással kapcsolatos költségeik nagyságrendjével indokolják. A cégeknek forrásszerzéseik során a következőket kell mérlegelniük. A belső finanszírozás „ideális esetnek” tekinthető, mert pénzügyi biztonságot és rugalmasságot biztosít, de figyelembe kell venni, hogy a saját forrásnak is ára van! Nem tekinthető „ingyen forrásnak”. Általános elvként megfogalmazható, hogy akkor célszerű a saját pénzeszközt új projekt (új beruházás) finanszírozására felhasználni, ha a tervezett projekt magasabb nettó hozamot biztosít, mint bármely más alternatív befektetési lehetőség. (A saját forrás árának, vagy másként fogalmazva a befektetés költségének kalkulálása során számolni kell azzal, hogy lemondunk más befektetési lehetőség hasznáról az adott projekt megvalósítása érdekében, ezért ennél „feláldozott haszonnál” magasabb nettó hozamot kell elérnünk.) A gyakorlatban azonban nem áll rendelkezésre megfelelő nagyságú, mobilizálható saját forrás. Ha a vállalatnak nincs elég belső finanszírozási forrása, akkor leggyakrabban a banki hitelt választja. A banki hitel esetében a finanszírozási forrás árát nagymértékben befolyásolja az, hogy az adósság visszafizetése klasszikus értelemben „biztosított”, tekintve, hogy a cég ingó és ingatlan vagyona áll szemben a hitel összegével. Ezért tekinthető kisebbnek a tulajdonosokhoz képest a hitelező kockázata, ebből adódóan alacsonyabb – a saját tőke költségéhez mérten - a hitel költsége. Tovább mérsékli a hitelek költségét az „adóhatás”, mely abból adódik, hogy a hitelek kamata az adózás előtti eredményből törleszthető, ezzel szemben a saját forrásokat biztosítók osztaléka az adózott eredményt terheli. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a túl sok kötelezettségvállalás korlátozza a vállalat későbbi forrásszerzésre való képességét. Az idegen forrás mértéke, igénybevételi lehetősége tehát korlátozott. A külső támogatás különbözik más forrásoktól annyiban, hogy megfelelő feltételek teljesítése esetén döntően valóban ingyenes többletforrást eredményez. Egyik - napjainkban legjellemzőbb formája - a pályázat azonban eltér más támogatási (például célzott vissza nem térítendő állami támogatás) formáktól. A pályázat kiírója rögzíti a fejlesztési, támogatási prioritásokat, ehhez megvalósítási kereteket jelöl meg, és a gazdaság szereplőin múlik, hogy igénybe veszik-e vagy sem. Például ha „egy térség gazdasági szereplői úgy ítélik meg, hogy középtávon nem fenntartható egy-egy beruházás, fejlesztés, akkor nem pályáznak mindezek létesítésére, s az e célra allokált források nagyobb valószínűséggel segítik elő e gazdasági ágazatok fejlesztését más, arra alkalmasabb térségekben.” Természetesen nagyszámú pályázó esetén a pályázatot kiíró rangsorol, dönt a pályázók között. Szükségesnek tartjuk ismételten kiemelni, hogy induló vállalkozás esetében a kezdeti tőkeszükséglet finanszírozására alapvetően a vállalkozó (vagy társas vállalkozások esetében a vállalkozók) által rendelkezésre bocsátott saját forrás, és jellemzően a banki hitel valamint a pályázati forrás jelenhet meg finanszírozási forrásként.

115

4.1.3. Az eszközök és források szembeállítása, a vállalkozás mérlege

A vállalkozásoknak az üzleti terv részeként, és a tényleges működés során, a Számviteli Törvényi előírásoknak megfelelően, az éves beszámoló részeként kötelezően, mérleget kell készíteniük. A mérleg formailag az eszközök és források szembeállítása, tartalmilag a vállalkozás vagyoni helyzetét mutatja be egy adott időpontra vonatkozóan. A forrásszerzés céljából készített üzleti tervekben jellemzően legtöbbször csak az úgynevezett nyitó mérleg szerepeltetése szükséges. A nyitó mérleg mindig arra a pillanatra “nyitó”, amikor a vállalkozás indítását tervezik, vagy amikor a kölcsönkérelmet beadják. Ha egy már működő vállalkozás ad be kérelmet, és készít üzleti tervet, a nyitó mérlegnek nem az egy évvel ezelőtti vagy évekkel ezelőtti alakulás pillanatára visszamenőleg kell elkészülnie, hanem azt az időpontot kell indulási, nyitási időpontnak tekinteni, amikortól a hitel felvételét tervezik. A nyitó mérleg elkészítéséhez el kell dönteni, hogy milyen eszközök szükségesek a vállalkozáshoz, és az egyes eszközöket hogyan (miből, milyen forrásokból) biztosítják. Az alkalmazandó mérlegsémát is a tervezett vállalkozás nagysága (az árbevétel) határozza meg. A következőkben egy egyszerűsített mérlegsémát mutatunk be, a jellegzetes tételeinek kiemelésével. MÉRLEG ESZKÖZÖK FORRÁSOK A. BEFEKTETETT ESZKÖZÖK C. SAJÁT TŐKE I. Immateriális javak I. Jegyzett tőke II. Tárgyi eszközök II. Tőketartalék III. Befektetett pénzügyi eszközök III. Eredménytartalék B. FORGÓESZKÖZÖK IV. Előző évek áthozott vesztesége I. Készletek V. Mérleg szerinti eredmény II. Követelések D. KÖTELEZETTSÉGEK III. Értékpapírok I. Hosszúlejáratú kötelezettségek IV. Pénzeszközök II. Rövidlejáratú kötelezettségek Eszközök összesen Források összesen Fontos követelmény a mérleg összeállításakor a mérlegegyezőség elvének betartása. A mérleg két oldalának számszerűleg egymással egyező végösszegét mérlegfőösszegnek nevezzük. Mérlegegyezőség: Eszközök = Források. A mérleg azt is jelzi, hogy az eszközök alapvetően két forrásból erednek. Összes eszköz = Saját tőke + Kötelezettségek. A mérlegnek azt is ki kell mutatnia, hogy a vállalkozás vagyonának mekkora részét nem terheli visszafizetési kötelezettség, vagyis mekkora a nettó eszközérték, vagyis a saját tőke. Saját tőke = Eszközök – Kötelezettségek. A mérleg(séma) az eszközöket és a forrásokat a likviditásuk emelkedő sorrendjében tartalmazza. Az eszközoldal két fő része: a befektetett eszközök és a forgóeszközök. A két eszközcsoport elhatárolásának fő szempontja, hogy a vállalkozás tevékenységét tartósan (egy éven túl) szolgálják-e vagy nem.

116

A befektetett eszközök: - az immateriális javak (például találmányok és egyéb szellemi termékek, vagy bérleti jog), - a tárgyi eszközök (gépek, berendezések, felszerelések), valamint - a befektetett pénzügyi eszközök (például hosszú lejáratú értékpapírok vásárlása, amely kezdő vállalkozások esetében nem jellemző). A befektetett eszközök jellegzetessége: - tartósan lekötött eszközöknek minősülnek, - jellemzően egy éven túl szolgálják a vállalkozást, - megtérülésük az árbevételből több év alatt történik. A forgóeszközök: - a készletek (anyagkészlet, befejezetlen termelés, készáruk), - a követelések (vevőkkel szembeni követelések -ha vállalkozó már teljesített, de a vevő még nem fizetett az áruért-, mely mindig létezik nem készpénzes fizetés esetén), - értékpapírok (itt olyan értékpapírok szerepelnek, melyeket nem befektetési, hanem forgatási céllal vásároltak, ez a vállalkozás indulásakor nem jellemző), - pénzeszközök (a leglikvidebb eszközök, ide tartozik a készpénz, a látra szóló betétek, csekk). A forgóeszközök jellegzetessége: - nem minősülnek tartós eszközöknek (de a számviteli és a pénzügyi szempontú értékelésük eltérő, erre a későbbiek során kitérünk), - jellemzően rövid idő (egy év alatt elhasználódnak), - megtérülnek az árbevételből (általában).

A mérleg forrásoldalának jellegzetes finanszírozási tételei a saját tőke és a kötelezettségekként feltüntetett idegen tőke. (A céltartalékokat - melyeket óvatossági szempontokból az előírások szerint képezniük kell a vállalkozásoknak az adózás előtti eredményük terhére -, nem szerepeltettük a mérlegsémában, mert a nyitómérlegnek nem jellemzője.) A saját tőke fontos eleme a jegyzett tőke (vagy induló vállalkozások esetében alapítói tőke), amelyet a tulajdonos(ok) vagy alapítók bocsátottak – a vállalkozás formájától függően eltérő mértékben és formában) a vállalkozás rendelkezésére. A saját tőke további elemeivel részletesen nem foglalkozunk (induló vállalkozások esetében a további tételeknek nincs jelentősége), de felhívjuk a figyelmet a mérleg és az eredménykimutatás kapcsolatára. Működő vállalkozás esetében a mérleg szerinti eredmény, a nyereségnek a vállalkozásba visszaforgatott, újra befektetett részét jelzi, mely az eszközök finanszírozásának lényeges forrása. (Az előző évek áthozott vesztesége negatív előjellel a saját források csökkenését jelzi.) A kötelezettségeket, az idegen forrásokat likviditási fokozatuk szerint hosszú és rövidlejáratú kötelezettségekre kell osztani. A felosztás alapvető szempontja, hogy a mérleg fordulónapját követő egy éven belül jelentkezik-e az idegen forrás visszafizetési kötelezettsége vagy nem. Fontos kiemelni, hogy a rövidlejáratú kötelezettségek között szerepel az adott vállalkozás szállítóinak való tartozása, vagy fizetési kötelezettsége a szállítói felé. Amennyiben ez a fizetési kötelezettség nagyobb, mint a vevők tartozása a vállalkozás felé, akkor az adott vállalkozásnak jelentős többletforrásai keletkeznek, melyet „teljesítménykapcsolatokból eredő forrásnak” neveznek. (E forrás csak működő vállalkozás esetében értelmezhető.)

Láttuk, hogy a mérleg a vállalkozás eszközeiről (vagyonáról) és annak forrásairól ad képet egy adott időpontra vonatkozóan. Ezt az állapotot jelző kimutatást egészíti ki az eredmény-

117

kimutatás (illetve a jövedelemterv), amely egy időszakra vonatkozóan jelzi, hogy milyen tételekből keletkezik a vállalkozás eredménye.

4.2. A működtetés pénzügyi eredménye 4.2.1. A vállalkozás árbevétele, költségei, a jövedelemterv

Az üzleti számítások széles skálájából csak néhányat emelünk ki. A legalapvetőbb és egyúttal a legfőbb. Ezek egyik legfőbb: kalkuláció a nyereség kiszámítása. Ehhez kapcsolódik annak eldöntése, hogy elegendő lesz-e a képződő nyereség a bevont ideiglenes forrás – jellemzően a hitel – aktuális adott évet terhelő törlesztésére. (Ehhez tudnunk kell azt, hogy az idegen források kamatai költségként elszámolhatók, de a bevont idegen tőkét, a hitelt a képződő nyereségből kell visszafizetni.) Az üzleti vállalkozás alapvető céljaként a nyereség elérését jelöltük meg. Azt is hangsúlyoztuk, hogy a vállalkozás – hosszú távon – csak akkor tud nyereségre szert tenni, ha olyan termékeket (szolgáltatásokat) termel, amelyek megfelelnek a fogyasztói igényeinek, és a piacon hajlandók és képesek megvásárolni azokat. Ha a vállalkozó a termékeit el tudja adni, árbevételre tesz szert. Az árbevétel (bevétel) – adott időszakban – megtermelt és értékesített termékek (szolgáltatások) értéke. Az árbevétel nagysága alapvetően két tényezőtől függ: - az eladott termék (vagy szolgáltatás) mennyiségétől, - a termék (szolgáltatás) egységárától.

A termékek (szolgáltatások) előállításához - a kibocsátáshoz - a vállalkozó erőforrásokat használ fel, tehát a bevétel megszerzése érdekében a vállalkozónak költségei merülnek fel. Költség: a termeléshez felhasznált erőforrások pénzben kifejezett értéke. Más megfogalmazásban a termelés (szolgáltatás) érdekében felmerült összes ráfordítást jelenti. (Leegyszerűsítve a költségeket és a ráfordításokat szinonim fogalmakként kezeljük.)

A költségek rendkívül sokfélék, többféleképpen csoportosíthatók. Mi a továbbiakban a kalkulációk során csak kétféle csoportosítást alkalmazunk: - a költségnemek szerinti (más néven költség-fajtánként való) bontást, valamint - a termelés mennyiségéhez való viszony szerinti csoportosítást. (Az előző a számviteli nyilvántartásokban használatos, az utóbbi az elemzésekhez - mint például a fedezeti pont elemzés - jobban használható). A vállalkozás eredménye (a számviteli eredmény) a lehető legegyszerűbb módon az évenkénti árbevétel és az évenként felmerült számviteli költségek különbségeként határozható meg. Az eredmény alakulását alkotó tényezőket és kapcsolódásukat összefoglaló ábra (sematikus formában) a következő.

118

49. ábra: Az eredmény alakulására ható tényezők A vállalkozás eredménye pozitív és negatív is lehet. Ha a vállalkozás adott évi árbevétele meghaladja a számviteli költségeit számviteli értelemben nyeresége van, ellenkező esetben vesztesége keletkezik. A vállalkozás környezetében bekövetkező változások - mint korábban említettük, kedvező lehetőségeken kívül veszélyeket is jelenthetnek a vállalkozás számára. Különböző kedvezőtlen tényezők együttes hatása miatt elképzelhető, hogy a vállalkozás nem képes termékeiből az előre tervezett mennyiséget eladni, vagy a tervezettnél alacsonyabb áron kénytelen értékesíteni. Lehetőség szerint e tényezőkből fakadó veszteségeket el kell kerülni. Ehhez előre ismerni kell, hogy legalább mekkora árbevételre kell szert tennie a vállalkozásnak ahhoz, hogy az összes költségét fedezni tudja. Fontos tehát az un. fedezeti pont ismerete (ennek értelmezésére a későbbiek során visszatérünk.) Az üzlet terv pénzügyi tervének részeként az évenkénti nyereség felmérése céljából a tervezési időszak egyes éveire (3-5 év) vállalkozók (vállalkozások) előzetes jövedelemtervet készítenek. Az előzetes jövedelemterv szerkezete hasonlít a már működő vállalkozások éves beszámolójának részeként elkészített eredmény-kimutatáshoz. A Számviteli Törvény többféle szerkezetű eredmény-kimutatás készítését lehetővé teszi előírt formában, de valamennyinek a végeredménye (az üzleti eredmény nagysága) ugyanaz. Tekintettel arra, hogy az előzetes jövedelemterv formája kezdő vállalkozások esetében egyszerűsége mellett, igen változatos formákat ölthet - kivéve a bankok által kötelezően előírt üzleti terv formulákat -, ezért csak az eredmény számításának sémáját mutatjuk be.

119

A jövedelemterv szerkezete. Az üzemi, üzleti eredmény kiszámításának sémája. Bevételek (teljesítmények) - Értékesítés nettó árbevétele (ÁFA nélküli bevétel) - Egyéb bevételek (induló vállalkozások esetében nem jellemző) Ráfordítások (költségek, költség-nemenként) - Anyag jellegű ráfordítások (pl.: anyagköltség, igénybe vett anyagi szolgáltatás) - Személyi jellegű ráfordítások (pl.: munkadíj, társadalombiztosítási járulék) - Értékcsökkenési leírás (tárgyi eszközök, immateriális javak után) - Egyéb költségek, ráfordítások (pl.: bérleti díjak, hirdetési díjak, biztosítási díjak, bankköltségek)

A bevételek és a ráfordítások különbségeként az üzleti (üzemi) eredményhez jutunk. A „hivatalos” eredmény-kimutatásnak többféle eredmény kategóriája van. (Ezért fontos, hogy különféle mutatók számítása, elemzések során jelezzük, hogy milyen eredményről van szó!) Eredmény-kategóriák, és kapcsolatuk a következő: 1. Üzleti (üzemi) tevékenység eredménye (Árbevétel – ráfordítások) (+/-) Pénzügy műveletekből eredő bevételek, kiadások egyenlege 2. Pénzügyi műveletek eredménye 3. Szokásos vállalkozási eredmény (1. +/- 2.) 4. Rendkívüli eredmény 5. Adózás előtti eredmény (3.+ 4.) - Adó 6. Adózott eredmény - Osztalék, részesedések 7. Mérleg szerinti eredmény

Az előzetes jövedelemterv esetében két eredmény-kategóriának van különös jelentősége: az ületi eredménynek (annak felmérése szempontjából, hogy lesz-e a tervezési években pozitív eredmény), valamint az adózott eredménynek (mert ez utal a vállalkozónál maradó nyereség nagyságára, továbbá az elemzés, összehasonlítás eszközét szolgáló mutatóknak is ez az alapkategóriája). A már működő vállalkozások esetében a mérleg szerinti eredmény kimutatása is rendkívül fontos, mert ez jelzi a visszaforgatott nyereséget, mely a továbbiakban a saját források elemévé válik (a mérlegben szerepel). 4.2.2. A bevételek és kiadások összevetése, a pénzforgalmi terv

Eddig a vállalkozás eredményére - nyereségére, veszteségére - összpontosítottuk a figyelmünket. Az eredmény-kimutatás az árbevételeket és a ráfordításokat attól függetlenül tartalmazza, hogy pénzmozgással jártak-e vagy nem. (Előfordul, hogy a kimutatott nagy összegű nyereség mellett a vállalkozás alig rendelkezik pénzzel, mert a kintlévőségei még nem folytak be, továbbá az eredmény-kimutatásban költségként kimutatott tételek sem jelentenek minden esetben pénzkiáramlást.) A cash flow (a pénzáramlási, vagy pénzforgalmi) kimutatás arra szolgál, hogy a tényleges pénzáramlásokat (a pénzbe- illetve kiáramlásokat) jelezze. Ha a pénzáramlások előrejelzésére szolgáló terv készül, akkor cash flow előrejelzésnek, vagy pénzforgalmi előrejelzésnek (pénzforgalmi tervnek) nevezik, megkülönböztetve a múltbeli adatok alapján összeállított cash flow kimutatástól.

120

Legfontosabb eltérés az eredményterv (jövedelemterv) és a cash flow előrejelzés, (pénzforgalmi terv) között: - az eredménytervben a bevételeket és a költségeket viszonyítják egymáshoz (a bevételekből levonva a költségeket, megállapítják az eredményt); - a pénzáramlási terv esetében a bevételek és a kiadások számbavételén, időbeli ütemezésén, összehangolásán van a hangsúly. Adott időszakot - például 1 évet alapul véve - a vállalkozás költségei és a kiadásai nem azonosak. Például: - az adott évben költségként jelentkezik, de nem jelenik meg kiadásként: az amortizáció; - az adott évben kiadást jelent, de nem (teljes egészében) költség, jellemzően a tárgyi eszközökre, (gépbeszerzésre) fordított pénz. Az eltérést az okozza, hogy a tárgyi eszközök - a gépek, berendezések, felszerelések - 1 évnél hosszabb ideig vesznek részt a termelésben, nem használódnak el egy év alatt. Költségként csak az adott évre eső kopását lehet elszámolni. Az amortizáció nem jár pénzmozgással, tehát évente nem jelent újabb kiadást. A gépek megvásárlása viszont egyszerre, egy meghatározott évben nagy összegű pénzkiadással jár. Azon elv alapján, hogy az amortizáció okozza a legfőbb eltérést a költségek és a kiadások között, amely költség, de nem kiadási tétel, az éves (működési) cash flow kiszámításának legegyszerűbb, indirekt módja: Adózott eredmény + Értékcsökkenés Cash flow Tekintettel arra, hogy a cash flow előrejelzés az egyúttal a likviditási problémák, a pénzszükséglet előrejelzését is szolgálja, ezért rövid időszakokra általában havi bontásban készítik el, direkt módszerrel, tételenként, legalább a tervezési periódus legalább első évére. Lényeg az, hogy legyen az eredmény kimutatás periódusával egyező időszaka, mert így mutatható ki az eredményesség és a pénzáramlás közötti kapcsolat. Amennyiben a vállalkozások esetében átmenetileg nagyobb a kiadás, mint a saját bevétel, jellemzően hitellel (például rövidlejáratú forgóeszközhitellel) egészítheti ki a bevételeit. Ellenkező esetben - átmeneti bevételi többlet esetében - különböző megtakarítási formák igénybevételével hasznosíthatja a pénzét. (Ezen esetekben a háztartások és a vállalkozások hasonló viselkedést tanúsítanak.) A vállalkozások esetében előfordulhat, hogy bevételi többlet esetében: hitelt nyújthat más vállalkozásnak.

4.3. A vállalkozásba történő befektetés megítélése 4.3.1. Fedezeti pont elemzés

A fedezeti pont meghatározása rendkívül fontos ahhoz, hogy a vállalkozó előre felmérje kedvezőtlen piaci helyzetben a cselekvési lehetőségeinek a határát. Kedvezőtlen piaci helyzetben arra kell törekednie, hogy ne legyen vesztesége: az árbevétel fedezze a költségeket. A fedezeti pont - definíciószerűen - ott van, ahol az árbevétel éppen fedezi az összes költséget. (Árbevétel - Összes költség = 0) A fedezeti pont elemzés kiváló alkalom arra, hogy ismételten áttekintsük, megvilágítsuk az árbevétel, a költségek és az eredmény kapcsolatát.

121

Kedvezőtlen piaci helyzetben a vállalkozónak arra kell felkészülnie, hogy - vagy kevesebbet tud értékesíteni az előre kalkulált egységáron; - vagy el tudja adni a tervezett termékmennyiséget, de alacsonyabb egységáron. Az első esetben a vállalkozónak azt kell felmérnie, hogy mennyit kell legalább termelnie és értékesítenie ahhoz, hogy ne legyen vesztesége, tehát a fedezeti mennyiség meghatározása a feladat. A második esetben a vállalkozónak azt kell megállapítania, hogy mennyire csökkentheti az egységárat ahhoz, hogy a költségeket fedező árbevételt biztosítsa, tehát a költségeket fedező egységárat kell kiszámítania, adott termékmennyiség értékesítését feltételezve. Első megközelítésben a fedezeti mennyiség meghatározására koncentrálunk. Tételezzük fel, hogy az előre eltervezett egységáron kevesebbet sikerül értékesíteni. Fontos azzal tisztában lenni, hogy hány darab terméket kell termelni és eladni ahhoz, hogy a vállalkozás ne legyen veszteséges. Ismeretes, hogy a kevesebb termék termelése (eladása) alacsonyabb árbevételt eredményez, ugyanakkor kevesebb költséggel jár. Vajon valamennyi költségfajta csökken a termelés csökkenésének hatására? (Gondoljunk arra, hogy például a helység bérleti díja csökken-e, ha kevesebb terméket termelünk benne?) A válasz egyértelmű: nem. Vannak a költségek között olyanok, amelyek - meghatározott kereteken belül - állandóak, és vannak olyanok, amelyek együtt változnak a termelés (értékesítés) mennyiségének alakulásával. Ahhoz hogy a fedezeti pontot meghatározhassuk, a felmerült költségeket nem a számviteli elvek szerint, hanem más szempont szerint kell csoportosítanunk. (Az eddig felmerült költségeket - ugyanazon költséghalmazt - ez esetben más szempontból osztályozzuk.) A termék, szolgáltatás mennyiségéhez való viszonya alapján a költségek lehetnek: - állandó (fix) költségek (amelyek meghatározott kapacitást feltételezve nem függnek a termelés, értékesítés mennyiségétől); és - változó költségek (amelyek - mint ahogyan a megnevezés is utal rá, változnak a termelés illetve az értékesítés mennyiségének változásával együtt, a legtöbb esetben lineárisan). Az állandó költség nem változik, a változó költség változik a termelés (értékesítés) mennyiségének változása hatására. Az elnevezések szemléletesen jelzik a termelés mennyiségével összefüggő viselkedésüket. Fontos hangsúlyozni, hogy az állandó költségek csak egy adott kapacitást feltételezve állandóak. Gondoljunk arra például, hogy a termelés esetleges megkétszereződése esetén nagyobb helység bérletére, több fűtésre, világításra stb. van szükség. A változó költségek sem feltétlenül csak lineárisan növekednek a termelés mennyiségével összefüggésben. Növekedhetnek progresszíven és degresszíven is, erre kiváló példák lehetnek a teljesítménybérezés különböző változatai. Az állandó és a változó költségek elhatárolása nem minden esetben egyértelmű. Mindig a konkrét körülményeket mérlegelve végezhető el a csoportosítás. Vannak azonban tipikus állandó és változó költségek. - állandó költségnek minősülnek általában • az amortizáció, és az • üzletmenettel kapcsolatos költségek köre (hitelek kamata, rezsi, reklám, biztosítás, bérleti díjak) - változó költségek jellemzően • az anyagköltségek és • a munkabérköltségek egy része 122

A megítélés nehézségeire utal, hogy gyakorlatban az adminisztratív dolgozók bére állandó költségelem, ezzel szemben a termelésben résztvevők bére általában változó költségnek minősül, kivéve, ha fix bérezésben állapodtak meg. Hasonlóan a tevékenység jellegétől függően a rezsi költség egy része is lehet változó, amennyiben energiaigényes a termelés. A fedezeti mennyiség kiszámítása a fedezeti pont tartalmának ismeretében nem nehéz. A fontos összefüggések ismétlését, megértését szolgálja a fedezeti mennyiség kiszámításához alkalmazott képlet levezetése. Az ismert, lényeges közgazdasági összefüggések a következők: - fedezeti pont ott van, ahol az árbevétel fedezi az összes költséget (Árbevétel = Összköltség); - az árbevétel alapvetően két tényezőtől függ: a termelt/értékesített termékmennyiségtől és az egységártól (Árbevétel = termékmennyiség x egységár); - az összköltség - a termelés mennyiségéhez való viszonya alapján - két csoportra bontható: állandó költség és változó költség (Összköltség = Állandó költség + Változó költség). Fedezeti pont ott van, ahol az árbevétel az összes költségre fedezetet nyújt. Másképpen: ahol az árbevétel és az összes költség különbsége nulla. (Árbevétel – költségek = 0). A fedezeti pont elérése esetén a vállalkozásnak nincs nyeresége, de vesztesége sem. A fedezeti mennyiség kiszámítása. Kiindulás: Árbevétel – Összköltség

=0

Átrendezve:

Árbevétel = Összköltség A kategóriák kifejtve: Mennyiség x Egységár = Összes állandó költség + Összes változó költség A változó költség kategóriája részletesebben is felírható: Mennyiség x Egységár = Összes állandó költség + (Mennyiség x egy termékre eső változó költség)

A közgazdasági kategóriák helyett alkalmazzunk a továbbiakban betűjeleket! Jelölések: Mennyiség: Egységár: Állandó költség (összes): Változó költség (egy termékre eső):

Q (quantum) p (price) C (constans) v (variabilis)

A korábbi összefüggés betűjelekkel: Q x p = C + (Q x v) A képlet átrendezve a fedezeti mennyiségre: (Q x p) - (Q x v) = C Q x (p - v) = C Q = C/ p - v

123

Fedezeti mennyiség = Összes állandó költség / (Egységár - Egy termékre jutó változó költség). Tehát a fedezeti mennyiséget úgy határozzuk meg, hogy az éves szintű állandó költségeket az egységár és az egy termékre eső változó költség különbségére vetítjük. Megjegyezzük, hogy egy-egy nagy értékű beruházási projekt kockázatának elemzése során is alkalmazható módszer a fedezeti pont elemzés, némi korrekcióval. A megismert számviteli és a beruházások értékelésénél alkalmazott úgynevezett pénzügyi fedezeti pont számítás között alapvető különbség az, hogy a pénzügyekben fontos szerepet játszik a pénz időértékének figyelembevétele. Tehát az állandó költségek között szereplő amortizáció helyett a kezdeti tőkebefektetés évesített értéke vagy más megfogalmazásban a „feláldozott hasznot”, tehát a kamatot is tartalmazó értéke szerepel, amelyhez akkor jutott volna a beruházó, ha nem tárgyi eszközbe hanem más dologba (bankbetétbe, vagy értékpapírba helyezte volna a pénzét. Visszatérve a fedezeti pont elemzésre, felmerül a kérdés, hogy hogyan történik a fedezeti pont meghatározása akkor, ha a vállalkozás többféle terméket állít elő, vagy esetleg szolgáltatást végez. Ezen esetekben a fedezeti mennyiség, a „darabszám" nem határozható meg, illetve nem értelmezhető. Ilyen esetekben a fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel meghatározása a feladat. Alapvető kérdés tehát: mennyi árbevételt kell elérni ahhoz, hogy fedezze a költségeket? A fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel, vagy más néven fedezeti érték szintén a korábban megismert összefüggések alapján határozható meg, azzal a különbséggel, hogy az egységár helyett az árbevétel, az egy termékre eső változó költség kategóriák helyett az összes éves szintű változó költséget szerepeltetjük, tekintve, hogy a „darabszám” a jelzett esetekben nem értelmezhető. Logikailag az árbevétel és a változó költségek különbségének éppen fedeznie kell az állandó költségeket. (Árbevétel – Változó költségek = Állandó költségek) A fedezeti pont (fedezeti érték) = Állandó költségek / (Árbevétel – Változó költségek) Eredményként megkapjuk, hogy a tervezett árbevétel hány százalékát kell elérni ahhoz, hogy fedezze a felmerülő változó költséget. A fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel összegszerűen (forintban) is meghatározható. Állandó költségek Fedezeti pont eléréséhez szükséges árbevétel = 1 - Egységnyi árbevételre jutó változó költség A fedezeti pont számítás logikája szerint bármely elem nagyságrendje kalkulálható. Egy termékkel kezdő vállalkozás, vagy új termék bevezetése esetén fontos lehet a költségeket fedező „minimumár” kiszámítása. A költségekre fedezetet nyújtó egységár meghatározása a korábban feltárt összefüggések ismeretében, vagy matematikailag a fedezeti mennyiség meghatározására alkalmazott képlet átrendezésével lehetséges. Lényeg változatlanul az, hogy az összes költségnek meg kell térülnie az árbevételből. Adott - ismert - termékmennyiséget feltételezve, az egységárnak egyenlőnek kell lennie a termékegységre eső összes költséggel. A fedezeti ár (p= C/Q + v) vagyis az egy termékre eső állandó és az egy termékre eső változó költség összege.

124

4.3.2. Pénzügyi mutatók

Sokféle pénzügyi mutató létezik, melyek a vállalkozás vagy leendő vállalkozás több szempontból vett megítélésére alkalmasak. Tekintsük át, hogy a vállalkozók a vállalkozásba történő befektetés alkalmával milyen kérdésekre keresik a választ? Legelső kérdés, melyet alapításkor megfogalmaznak: érdemes-e a vállalkozásba tőkét befektetni? Erre az alapvető kérdésre akkor tudunk választ adni, ha valamilyen módon számszerűsítjük, hogy mekkora a befektetés jövedelmezősége? Magasabb-e a vállalkozással elérhető haszon, mint más befektetés hozama? Ezzel összefüggő más oldalról való megfogalmazás vállalkozás indítása, vagy új beruházási projekt esetén: megtérül-e a befektetés, és ha igen, akkor mennyi idő alatt? Másik fő kérdés, ha a vállalkozás indítása mellett dönt a vállalkozó, hogy a működés során várhatóan eleget tud-e tenni és milyen biztonsággal a fizetési kötelezettségeinek? Ennek a mértéknek a megítélését szolgálják a likviditási mutatók. A harmadik kérdéskör a működés biztonságával függ össze. Ha a vállalkozás indításához, működtetéséhez nem elegendőek a saját források, ezért idegen tőkét (hitelt) is felhasználnak finanszírozási forrásként, növekszik a cég pénzügyi kockázata. (A hitelt a működés során termelt nyereségből vissza kell fizetni. Ezért szükséges ismerni (a hitelfelvevő vállalkozónak, és a hitelt nyújtó banknak egyaránt) azt, hogy milyen mértékű a vállalkozás eladósodottsága? A felmerült kérdésekre a következő pénzügyi mutatók segítségével adhatók meg a válaszok: - jövedelmezőségi, - likviditási és - eladósodottsági mutatók. A következőkben ezen csoportokba rendezhető néhány jellegzetes mutató tartalmával és számítási módjával ismerkedünk meg. 4.3.2.1. Jövedelmezőségi mutatók

a.) Az átlagos jövedelmezőség (a befektetett tőke jövedelmezősége) Az átlagos jövedelmezőség rendkívül egyszerű, statikus mutató. A legtöbb esetben a kezdő vállalkozók alkalmazzák üzleti elgondolásuk eredményességének igazolására. A kalkuláláshoz két tényezőt vesznek figyelembe: - a nyereséget (általában adólevonás nélkül) és - a kezdeti tőkebefektetést. A befektetés (a tervezett vállalkozás) jövedelmezősége a két kategória hányadosaként írható fel (egyszerűsített formában): (évi)nyereség / kezdeti tőkebefektetés. Az eredmény százalékban kifejezve jelzi az éves szintű jövedelmezőséget. A számszerűsítés során felmerülő a kérdés: a kezdeti tőkebefektetés ismert (ennek becslésével foglalkoztunk) de a nyereségadatok értelemszerűen eltérőek a tervezési periódus különböző éveiben. Évenként más-más szintű jövedelmezőség mutatható ki, melynek növekvő tendenciája bíztató jelzés. A befektetés jövedelmezősége egyetlen mutatóval csak abban az esetben mérhető, ha a tervezési periódus évenként eltérő nyereségadatainak egyszerű számtani átlagát vesszük. (Az évenkénti nyereségeket összegezzük és osztjuk az évek számával.) Ennek megfelelően a mutató pontosított felírása. Átlagos jövedelmezőség = Éves átlagos nyereség / Kezdeti tőkebefektetés

125

Az átlagos jövedelmezőség kiszámítását, mértékének megismerését követően újabb kérdés merül fel: megéri-e a számított haszonráta mellett vállalkozni? (Vagy új beruházási projekt esetében: érdemes-e megvalósítani?) A válasz alapvetően attól függ, hogy létezik- e a tervezettnél jövedelmezőbb befektetés adott időszakban. Amennyiben a vállalkozásba történő befektetés jövedelmezősége magasabb (vagy legalább annyi), mint más alternatív befektetési lehetőség jövedelmezősége, akkor érdemes a vállalkozást (vagy az új beruházást) megvalósítani. A jövedelmezőség mellett, vagy annak ismeretében felmerülő újabb kérdés: mennyi idő alatt térül meg a nyereségből a kezdeti tőkebefektetés? Vagy másként fogalmazva: hány év nyeresége szükséges ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön? A válasz könnyen megadható, ha az előző mutató reciprokát írjuk fel: Megtérülési idő: kezdeti tőkebefektetés (Ft) / éves átlagos nyereség (Ft/év)

Értelemszerűen minél alacsonyabb a megtérülési idő, annál kedvezőbb a befektetésünk. Az előző mutatók nagyon egyszerűen kiszámíthatók és értelmezhetők, de alapvető problémájuk hogy statikusak, azaz nem számolnak a pénz időértékével. A különböző években keletkezett nyereségek még azonos nagyságrend esetén sem azonos értékűek! (A probléma lényege, hogy a mai 1000 forint értékesebb, mint az egy év múlva kapott 1000 forint. Ugyanis az összemérésnél figyelembe kell venni, a pénz időértékét mérő kamatot is. Ahhoz, hogy a két pénz egyenértékű legyen jövőre - 10%-os kamatlábat feltételezve - 1100 forintot kellene kapni.) Ne feledjük el, hogy a nevezett mutatók számítása során a különböző években keletkezett nyereségeket összegeztük, átlagoltuk, megsértve ezzel a pénz időértéke számbavételének elvét. A torzítás kiküszöbölése kétféleképpen lehetséges. Egyszerűbb megoldás: alkalmazzuk a megismert egyszerű számítást, és a mutatók értékelésénél vesszük figyelembe kell venni a torzító hatást. (Nevezetesen: a statikus jövedelmezőségi mutató magasabb, a megtérülési idő alacsonyabb mértékű annál, mint amit a pénz időértékének számbavétele jelzett volna. A mértéket megítélni viszont számítások nélkül nehéz.) Munkaigényesebb, de pontosabb megoldás: a pénz időértékének figyelembevétele diszkontálással, jelenérték számítással. b.) A saját tőke jövedelmezősége és a kapcsolódó mutatók

Az előző jövedelmezőségi mutatónál pontosabb, a működő vállalkozások tevékenységének megítélésére (a vállalatértékelésre) hazai és nemzetközi viszonylatban leggyakrabban alkalmazott mutató, a saját tőke jövedelmezősége, vagy más néven, az angol kezdőbetűinek jelölésével a ROE (Return on Equity) mutató. Saját tőke jövedelmezősége (ROE) = Adózott eredmény / Saját tőke

Látható, hogy ez esetben az adó levonását követő vállalati nyereség az eredménykategória, és viszonyítási alapként csak a saját tőke jelenik meg. (Az eredményt százalékos formában jelenítjük meg.) A mutató azt fejezi ki, hogy milyen jövedelmezően működteti a tulajdonosi tőkét a vállalkozás.

126

A jövedelmezőség mérésére további mutatók is használatosak. Eltérésüket egyben értelmezésüket az okozza, hogy az adózott nyereséget milyen kategóriához viszonyítjuk. A ROE mutató mellett gyakran használatos az eszközarányos jövedelmezőség, vagy más néven, angol kezdőbetűinek jelölésével ROA (Return on Asset) mutató. Eszközarányos jövedelmezőség (ROA) = Adózott eredmény / Összes eszköz

Ez a mutató az eszközhatékonyság mércéjeként számon tartott mutató, úgy is értelmezhető, hogy megmutatja nemcsak a saját forrás, hanem az összes felhasznált forrás jövedelmezőségét. Ha figyelembe vesszük a mérlegegyezőséget, mely szerint az összes eszköz = összes forrás, akkor a két mutató csak abban különbözik egymástól, hogy az adózott nyereség viszonyítási alapja más. Értelemszerűen a ROA mutató alacsonyabb jövedelmezőségi szintet jelez, mint a ROE, mert az összes forrás a saját forráson kívül az idegen forrásokat is tartalmazza. Azt is adózott nyereséget nemcsak a saját tőkéhez és az összes eszközhöz (vagy összes forráshoz célszerű viszonyítani, hanem érdemes az árbevételhez is viszonyítani, vagyis az árbevétel arányos jövedelmezőséget kiszámítani. Ez a mutató árbevétel arányos nyereség, vagy az értékesítés megtérülése, ROS (Return on Sales) néven is ismert. Árbevétel arányos jövedelmezőség (ROS) = Adózott eredmény / Árbevétel (Százalékos formában kifejezve.)

A vállalatok adózott eredményének és az árbevételnek a hányadosaként jellemzett mutató, megmutatja, hogy a nettó árbevételnek milyen hányada (hány %-a) az adózott eredmény. E mutató - közvetett módon - a költségekkel való gazdálkodásról is képet ad. Takarékos költséggazdálkodásra is utalhat a mutató emelkedése. A következő közgazdasági összefüggéseket érdemes felidézni: a számlálóban szereplő nyereségkategória sematikusan az árbevétel és a költségek különbségeként értelmezhető, a bevételeket adottnak tekintve, a nyereség akkor lesz magasabb, ha a költségek csökkennek. A bemutatott jövedelmezőségi mutatók közös jellemzője: - egyik mutató sem értékelhető önmagában, viszonyítani kell más hasonló vállalkozás azonos mutatójához, vagy az adott vállalkozás más évekre számított mutatójához, - mindegyik mutató esetében a magas érték, - és a növekvő jelleg a kedvező. E mutatók közötti kapcsolatrendszerre még visszatérünk. A jövedelmezőség értékelésénél az utóbbi három hagyományos jövedelmezőségi mutató (ROE, ROA, ROS) mellett, az „analóg” cash flow rátákat is célszerű kiszámítani. A tartalmukban egyező, korszerűbb jövedelmezőségi mutatók abban különböznek az előzőektől, hogy a számlálóban nem az adózott nyereséget, hanem az egyszerű működési cash flow-t tüntetik fel. (Adózott nyereség + amortizáció = működési cash flow) Az így kiszámított ráták a tágabban értelmezett jövedelemtermelő képességet jellemzik.

127

4.3.2.2. Likviditási mutatók

A likviditás (a megfelelő időben való fizetési képesség) különböző fokozatainak mérésére több mutató használatos, most a két leggyakrabban használatos mércét mutatjuk be. A likviditási ráta azt hivatott kifejezni, hogy az egy év alatt pénzzé tehető eszközök (a forgóeszközök) milyen arányban képesek az egy éven belül esedékes (rövidlejáratú) fizetési kötelezettségek fedezésére. Likviditási ráta = Forgóeszközök / Rövidlejáratú kötelezettségek

A mutató elvben elfogadható mértéke az 1-nél nagyobb érték, mert ez arra utal, hogy rövidlejáratú eszközeinek pénzzé tételével elvileg időben teljesíthetők a cég esedékes kötelezettségei. Valójában az pénzforrásokat biztosítók (a hitelezők) differenciáltan mérlegelnek, valójában a megközelítőleg 2 körüli értéket tartják (különösen a kezdő, kisvállalkozások esetében elfogadhatónak. A likviditási mutató szigorúbb változata: a likviditási gyorsráta, mely számol azzal, hogy vannak a forgóeszközök között olyanok, melyek a fizetési kötelezettség felmerülésekor nem értékesíthetők azonnal veszteség nélkül. Ilyen, nehezen mobilizálható tételnek minősülnek a készletek. Ezért a mutató logikája szerint, csak a forgóeszközöknek a készleteken kívüli része tekinthető gyorsan pénzzé tehetőnek. Likviditási gyorsráta: (Forgóeszközök – Készletek) / Rövidlejáratú kötelezettségek

A mutató elfogadható mértéke az 1-nél nagyobb érték, mert ez utal arra, hogy a könnyen mobilizálható rövidlejáratú eszközeinek pénzzé tételével elvileg időben teljesíthetők a cég esedékes kötelezettségei. A két mutató – a likviditási ráta és a gyorsráta- közötti nagy eltérés, nagyarányú készletezésre utal, ezért a készletgazdálkodás felülvizsgálatának szükségességét jelzi. 4.3.2.3. Eladósodottsági mutatók

Ha a vállalkozás hosszúlejáratú, vagy rövidlejáratú, kamatteherrel járó idegen forrásokkal is finanszírozza a tevékenységét (vagy ilyen források megszerzésére törekszik) célszerű az eladósodottság mértékét különböző mutatók révén számszerűsíteni. E mutatók egyúttal a cég pénzügyi kockázatának mérőszámai. (A pénzügyi kockázat nem a vállalkozás által végzett tevékenységtől függ, hanem a választott finanszírozási szerkezettől) A legjellemzőbb eladósodottsági mutató az idegen tőke aránya a finanszírozási szerkezetben. Idegentőke-arány = Kötelezettségek / Összes eszköz (Vagy másként: Idegentőke-arány = Idegen források / Összes forrás)

Ez a mutató jelzi a kötelezettségek súlyát, mértéke ágazatonként, igen eltérő lehet, inkább a tendencia felmérésére alkalmas. Veszélyesnek minősül azonban 50 százalék (0,5) feletti értéke, vagyis az idegen finanszírozás domináns volta. E mutató tükörképe: a saját tőke-arány. Saját tőke arány = Saját tőke / Összes eszköz

128

Értelemszerű összefüggés a két mutató között: Idegentőke-arány + saját tőke arány = 1. Nagyon lényeges, elemzésekre használt mutató az előző mutató reciproka, az úgynevezett vagyonmultiplikátor. A klasszikus eladósodottsági mutatóval látszólag rokon ráta vizsgálati szempontja más. A hangsúly ez esetben a rendelkezésre álló vagyon és a saját tőke arányán van. Vagyonmultiplikátor = Összes eszköz / Saját tőke.

A tőkemultiplikátornak is nevezett mutató az egységnyi saját tőkével mozgatható vagyont fejezi ki. A mutató 1-nél magasabb értéke kedvező, egyúttal az idegen tőke bevonásának célszerűségét fejezi ki, utal arra, hogy idegen források bevonása révén, annak költségénél magasabb hozam érhető el. 4.3.2.4. Összefüggés a legfontosabb mutatók között

A különböző típusú mutatók között szoros kapcsolat van. Az összefüggések ismerete fontos szerepet játszik a gazdálkodás színvonalának felmérésében, elemzésében. Abból kiindulva, hogy a vállalkozások gazdálkodásának alapvető a célja: - a nyereség növelése adott tőkebefektetéssel, vagy más oldalról - egy adott nyereségszint megtartása a lehető legkisebb tőkebefektetéssel, akkor könnyen belátható, hogy e két tényező kapcsolatát jelző szintetikus mutatószám, a saját tőkére jutó adózott eredmény, a ROE, központi szerepet játszik az elemzésben. A ROE mutató elemeire bontásával felállítható egy olyan mutatószámrendszer, mely segít a problémák felismerésében, iránytűként szolgálhat a cselekvéshez, a jövedelmezőség javításához. Tekintsük át e kapcsolatrendszert! A saját tőkére jutó adózott eredmény (ROE) kiszámítható az eszközarányos jövedelem (ROA) és a vagyonmultiplikátor szorzataként. ROE

=

Adózott eredmény Saját tőke

=

Adózott eredmény Eszközök

*

Eszközök Saját tőke

Ez a kapcsolatrendszer az idegen tőkebevonás célszerűségét, az idegen tőkebevonás (a hitel) hasznosulását mutatja. Említettük hogy a vagyonmultiplikátor 1-nél nagyobb értéke kedvező, mert azt jelzi, hogy egységnyi saját tőkével több vagyon mozgatható, vagy más oldalról idegen tőke bevonásával vagyongyarapodás érhető el! Ez arra utal, hogy célszerű idegen tőkét igénybe venni, mert ez esetben az idegen tőke áránál, a kamatnál, magasabb jövedelmet lehet a működés során elérni. Ez egyben azt is jelzi, hogy ilyen esetben az eszközarányos eredmény, a ROA értéke a hitelek kamatlába fölött van. Ezen feltételrendszerben együttes hatásként (a két mutató szorzataként) a saját tőkére jutó eredmény nő, az eladósodottság növekedése (a pénzügyi kockázat növekedése) mellett. A vagyonmultiplikátor 1-nél kisebb értéke jelzi, hogy a vállalat nem képes a hitelek árának (a hitelek kamatlábának) megfelelő jövedelmet elérni. Ilyenkor a ROA értéke a kamatláb alá esik, és a ROE az eladósodottság mértékének növekedése mellett csökken.

129

További összefüggés fedezhető fel a ROA mutató felbontásával. ROA

=

Adózott eredmény = Eszközök

Adózott eredmény Árbevétel

*

Árbevétel Eszközök

A ROA rátát alkotó két mutató egyike ismert: az árbevétel arányos jövedelmezőség (adózott eredmény / árbevétel). Az árbevétel és eszközök hányadosaként felírt, forgási sebesség elnevezésű mutatót eddig még nem elemeztük, bár fontos hatékonysági ráta. (A hatékonysági mutatók nem képezték vizsgálatunk tárgyát.) A forgási sebesség (árbevétel/eszközök) azt jelzi, hogy a vizsgált időszakban (általában egy év alatt) az összes eszköz hány fordulatot tesz, azaz hányszor térül meg az árbevételből. Értelmezése: a magas, vagy növekvő fordulatszám kedvezőnek tekinthető, mivel minél gyorsabb az eszközök körforgása, annál kisebb tőke lekötése szükséges a gazdálkodásban. A mutatók ilyen jellegű felbontása segít a cselekvés irányának meghatározásában. Ha egy vállalkozás javítani kívánja jövedelmezőségét (a ROA, illetve végeredményben a ROEmutatóját), akkor - egyrészt az árbevétel-arányos eredményét fokozhatja • az értékesítés mennyiségének növelésével, • áremeléssel, • a költségek csökkentésével; - másrészt az eszközeinek forgási sebességét növelheti az eszközgazdálkodás (befektetett eszköz, forgóeszköz) javításával. Végeredményben megállapítható, hogy a saját tőke hozama három fontos ráta függvénye: - a vagyonmultiplikátor, - az árbevétel arányos jövedelmezőség és a - forgási sebesség. A mutatók között feltárt összefüggéseket az alábbi „ráta-piramis” mutatja.

50. ábra: A „ráta-piramis”

130

4.3.3. A vállalkozás kockázatainak megítélése 4.3.3.1. A vállalkozás kockázatai

A vállalkozások esetében általában a kockázat két alapvető csoportját különböztetik meg: - üzleti kockázat, - pénzügyi kockázat. Az üzleti kockázat a vállalat működésével van kapcsolatban, a nyereségnek a vállalkozás üzleti jellegéből eredő bizonytalanságát jelenti. A nyereséget – mint korábban feltártuk, két alapvető tényező alakítja: az árbevétel és a költségek alakulása. Az üzleti kockázat külső és belső tényezőktől egyaránt függ. Jelentős részben azon külső környezeti tényezőkből fakad, amelyek meghatározzák az iparág (ágazat) helyzetét, benne az adott vállalkozás működésének feltételrendszerét. A külső környezet változása befolyásolja az árbevétel alakulását, annak ingadozását az egyik időszakról a másikra. Például. - A gazdasági környezet, a gazdaság állapotának rosszabbodása a ciklus-érzékeny ágazatok vállalkozásait sújtja, a termékek eladhatóságának csökkenésével jár. (Ciklus-érzékeny ágazatok például: az autó-, ruha-, bútor-, és szállodaipar, kevésbé konjunktúra-érzékeny például a gyógyszer- és élelmiszeripar) - Áringadozások: jellemzően a mezőgazdaságban működő vállalakozásokra hat, a feldolgozóiparra kevésbé jellemző. - Versenyhelyzet éleződése az ágazaton belül, például a számítástechnikai ágazatban, vagy a fogyasztási cikkeket gyártók körében. A vállalkozás belső tevékenységrendszere is üzleti kockázatot hordoz. - A diverzifikáció hiánya: egy vagy néhány termék/szolgáltatás előállítása. - A termék életciklusban elfoglalt pozíció (az új termék bevezetésének kockázata). - A vállalkozás költségeinek szerkezete az üzleti kockázatának a legfőbb okozója. A cég költségei között a fix (állandó) költségek jelentik a veszély forrását. (Emlékeztetőül, a jellemző állandó költségek: amortizáció, ügyviteli dolgozók bére, reklámköltségek, biztosítási díjak stb.) A fix költségek akkor is felmerülnek adott kapacitást feltételezve változatlan nagyságban, ha egy vállalkozás a piaci helyzet rosszabbodása folytán nem tud annyit értékesíteni, mint korábban., és akkor is változatlanok, amikor a vállalkozás a kapacitása felső határán tud termelni, értékesíteni. Ebből következően, ha egy vállalkozásnak vannak fix költségei, (márpedig a termelési folyamat jellegéből adódóan léteznek ilyenek), akkor számítana kell arra, hogy az értékesítési forgalom (árbevétel) változása esetén, annak változásánál nagyobb mértékű, azonos irányú változás következik be a nyereségében. Ha az értékesítési forgalom (árbevétel) egy százalékkal csökken, a nyereségében egy százalékosnál nagyobb mértékű csökkenésre számíthat. Igaz, kedvező esetben fordított a változás. Tehát minél nagyobb mértékű a fix költségek aránya a költség szerkezetben, annál nagyobb az árbevétel változás hatására bekövetkező nyereségingadozás mértéke. Ezt nevezik a fix költségek felnagyító, sokszorozó hatásának, vagy szakkifejezéssel: működési tőkeáttételnek. A pénzügyi kockázat alapvetően nem a vállalkozás által végzett tevékenységektől, hanem a választott finanszírozási szerkezettől függ. A pénzügyi kockázat az idegentőke-bevonással jelenik meg, és fix (kamat)fizetési kötelezettséggel jár. A felvett hitelt, kamataival együtt, meghatározott részletekben vissza kell fizetni.

131

A részlet, vagy más néven adósságszolgálat két részből áll: - kamat, és - tőketörlesztés (a felvett hitel időarányos része). A kamatot, mint a hitel árát, fix fizetési kötelezettségként akkor is fizetni kell, ha a tőketörlesztésre a vállalkozásnak nyereség hiányában nincs módja. (Kezdő vállalkozások esetében, amikor még nem várható nyereség, ezért adnak türelmi időt, ami azt jelenti, hogy a tőketörlesztést, a hitel visszafizetését ezen időszakban még nem kell elkezdeni, de a hitel után a kamatfizetést ekkor is teljesíteni kell.) Ha a cég a kamatot sem képes megfizetni, „adósságcsapdába” esik, a fennálló tartozása folytonosan növekszik. A fix fizetési kötelezettségnek - hasonlóan a fix költségekhez - felnagyító, sokszorozó hatása van. A nyereség csökkenésénél nagyobb mértékű csökkenés következik be a vállalkozásnál maradó jövedelemben, vagy más néven a tulajdonosok jövedelmében. Ezt a hatást szakkifejezéssel pénzügyi tőkeáttételnek nevezik. A pénzügyi kockázat mérésére (a korábban kifejtett) eladósodottsági mutatók alkalmasak. 4.3.3.2. A kockázat és a hozam összefüggései

A vállalkozások a jövedelmezőségük növelésére törekednek. A nagyobb hozam azonban csak nagyobb kockázat vállalásával érhető el. A vállalkozások – a befektetés nagyságrendje és nehezen változtatható szerkezete miatt azonban törekednek az ésszerű kockázatvállalásra, ezért ismerniük kell a kockázataikat és azok mérséklésének módjait. A tevékenységgel összefüggő működési kockázatot számos tényező, közöttük külső, a vállalkozás által nem, vagy nehezen befolyásolható tényező idézi elő. E kockázat kivédésének alapvető módjai a következőek. - Felkészülés és gyors reagálás a vállalkozást körülvevő környezet változásaira. Változnak a vevők igényei, a versenytársak erőviszonyai, a makrokörnyezet elemei, amelyek folytonos kihívást jelentenek a vállalkozások számára. E változásoknak megfelelően az üzleti elképzelést, az üzlet tevékenységet korrigálni kell. - Jelentős kockázatcsökkentő, változó körülmények között alkalmazkodást segítő tényező a diverzifikálás. Ez adott esetben azt jelenti, hogy a vállalkozó (vállalkozás) többféle tevékenységgel foglalkozik, az igényeknek megfelelően megújuló „termék-portfoliót” illetve „szolgáltatás-portfoliót” alakít ki. Ebből következően valamely tevékenységének kudarcát a másik tevékenységének sikere kompenzálni képes. A pénzügyi kockázat a finanszírozás szerkezetével, a finanszírozás módjával van összefüggésben. Ezért célszerű megismerni a „finanszírozás néhány alapszabályát”. Mennyi hitelt érdemes felvenni? Milyen mértékig lehet eladósodni? A kérdés megválaszolása (látszólag) egyszerű: ameddig az idegen forrás bevonása a saját tőke jövedelmezőségét (ROE) növeli. A tőkeszerkezetet (saját tőke és idegen tőke arányát) befolyásoló legfőbb szempont a finanszírozási források ára. Az idegen forrás árát a hitelkamatláb jelzi. Ameddig alacsonyabb a hitel ára, mint az össztőke jövedelmezősége (az eszközarányos jövedelem, vagy más néven ROA) addig érdemes hitelt felvenni, mert ez esetben a saját tőkére jutó hozam nő. (A jobb megértés érdekében érdemes újra feleleveníteni a „ráta-piramis” összefüggéseit!) Tehát minél nagyobb a különbség a hitelkamatláb és a ROA mutató között (a ROA javára), annál nagyobb mértékű idegen tőke felvétele előnyős. Természetesen a hitelfelvételnek van határa. Az idegen forrás bevonásával a vállalkozás eladósodottsága, pénzügyi kockázata nő, ezért a hitelnyújtók a továbbiakban nem, vagy csak

132

magasabb hitelkamatlábbal hajlandók hitelt nyújtani. Ezért létezik olyan korlát, amikor már nem lehet vagy nem érdemes hitelt felvenni. Rövid vagy hosszú lejárú hitelt célszerű felvenni? A kérdés megválaszolása két egymással összefüggő szempontból fontos. Egyrészt, mert a különböző lejáratú hiteleknek eltérő az ára. Normál esetben a rövidlejáratú hitel olcsóbb forrás, tehát alacsonyabba kamatlába, ezzel szemben a hosszúlejáratú hitel drágább forrás. Másrészt, a finanszírozási stratégia megválasztásának eltérő a kockázata. A finanszírozás alapvető elve (az illeszkedési elv) azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a források lejárata, esedékessége, legyen összhangban az eszközök megtérülésével (az eszközök struktúrájával, a vagyonstruktúrával. Tehát a tartósan lekötött eszközöket hosszúlejáratú, tartós forrásokkal, az átmenetileg szükséges eszközöket rövidlejáratú forrásokkal kell finanszírozni. Mi minősül tartósan lekötött eszköznek? A vállalkozás eszközei a - mérleg eszközoldalát tekintve - két csoportra bonthatók: befektetett eszközök és forgóeszközök. A befektetett eszközök – a definíció szerint, tartósan, hosszútávon szolgálják a vállalkozást, egy évnél hosszabb idő alatt térülnek meg, tehát egyértelműen tartós eszközök. A forgóeszközöket azonban differenciáltan kell kezelni: - egy részük (fejlődő, növekvő vállalkozás esetén egyre nagyobb részük) tartósan lekötött forgóeszköznek minősül, mert ha egy vállalkozás hosszú távon szeretne működni, akkor bizonyos tőkét tartósan be kell fektetnie a forgóeszközökbe; - más részük átmenetileg szükséges, rövidlejáratú forgóeszköz állomány, nagysága ingadozik a termelés és az értékesítés ingadozásával. Ebből következik, hogy egy fejlődő vállalkozás esetében a termelés zavartalan működéséhez szükséges eszközök két csoportra bonthatók: - tartósan lekötött eszközökre, ide tartoznak a befektetett eszközök, és a tartósan lekötött forgóeszközök; és - átmenetileg szükséges forgóeszközökre. A finanszírozás illeszkedési elvnek megfelelő alapszabálya tehát pontosítva: - a tartós befektetéseket (a befektetett eszközöket és a tartósan lekötött forgóeszközöket) csak tartós forrásokkal (saját tőkével és hosszúlejáratú idegen tőkével) szabad finanszírozni; - míg a rövidlejáratú, átmenetileg szükséges forgóeszközöket rövidlejáratú hitelekkel lehet finanszírozni.

A legtöbb vállalat a finanszírozáskor nem követi szigorúan az illeszkedési elvet. Három eltérő finanszírozási stratégiát különböztetünk meg: - szolid, - konzervatív (óvatos), és - agresszív finanszírozási stratégia. A szolid finanszírozási stratégia az illeszkedési elvnek megfelelő finanszírozást jelent: az eszközök megtérülési struktúrája és a finanszírozási források lejárata pontosan megegyezik. Ez a követendő stratégia, de betartása nehéz, csak folyamatos odafigyeléssel törekedhetnek a vállalkozások az illeszkedési elvnek megfelelő finanszírozásra.

A konzervatív finanszírozási stratégiát az óvatosság jellemzi: az eszközök szükségesnél nagyobb hányadát finanszírozzák tartós forrásokkal. Vagy más oldalról közelítve a lényege: nemcsak a tartós eszközállományt, hanem még az átmenetileg szükséges forgóeszköz állomány egy részét is tartós forrásokkal finanszírozzák. E stratégia előnye a nagyfokú likviditási biztonság, hátránya hogy drága, költséges megoldás.

133

Az agresszív finanszírozási stratégia ellentéte a konzervatív stratégiának. Fő jellemzője, hogy a vállalkozás eszközeinek finanszírozásában alacsonyabb szintet képviselnek a tartós források, mint amilyet az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrája megkövetelne. Tehát a tartósan lekötött eszközállomány egy részét is rövid lejáratú forrásokkal finanszírozzák. E stratégia előnye olcsóságában rejlik, hátránya a nagyfokú kockázatvállalás, mely likviditási problémákhoz, végső esetben csődhöz vezethet. Látható, hogy a választott finanszírozási stratégiák eltérő hatást gyakorolnak a vállalkozás hozamára és kockázatára. A stratégiák közül legmagasabb hozamot az agresszív finanszírozási stratégia biztosítja, ugyanakkor a legnagyobb kockázattal jár. Könnyen belátható, ha egy vállalkozás a szükségesnél nagyobb arányban vesz igénybe olcsóbb, rövid lejáratú hitelt az eszközei finanszírozásához, akkor - egyéb feltételek azonossága esetén - nagyobb kockázat árán, megnövelheti a saját tőkére jutó hozamát.

5. Összefoglalás A vállalkozás üzleti tervéről szóló fejezetben kiindulásként megindokoltuk az üzleti terv készítésének fontosságát, mely nemcsak hitelfelvétel esetén szükséges, mint a finanszírozás eszköze, hanem új vállalkozás indításához is elengedhetetlen döntési eszköz, és működő vállalkozások esetében is fontos, annak életképességét, működőképességét igazoló eszköz. Ezt követően az üzleti terv fő részeinek, tartalmi elemeinek ismertetésére, az egyes elemek tartalmának egyenként, részletes bemutatásra került sor, a következő sorrendben. 1. Azonosító adatok és alapinformációk (bevezető oldal) 2. Az összefoglalás (rövid, néhány oldal terjedelmű üzleti terv esetében nem szükséges) 3. Iparágelemzés (az ágazat bemutatása) 4. A vállalkozás leírása 5. A tevékenységi terv (vagy termelési terv, mely termelő cégek esetében nagy jelentőségű) 6. A szervezeti terv 7. A marketingterv 8. A pénzügyi terv 9. A kockázatbecslés (nem minden esetben szerepel külön fejezetként) 10. Az üzleti tervhez csatolt dokumentumok Jeleztük, hogy az üzleti terv tartalmi része „magva” az ágazat bemutatásától kezdődően, a kockázatbecslésig terjedő rész, amely megvalósíthatósági tanulmányként is felfogható, tehát az üzleti elképzelés eredményes kivitelezhetőségének több szempontú bizonyítását, indoklását kell megadnia. Kiemeltük az üzleti terv három fontos fejezetét: a marketingtervet, a pénzügyi tervet és a kockázat számbavételét, becslését. A marketing és a pénzügyek a vállalkozások gazdálkodásának kulcsterületei, ezért az üzleti tervben is hangsúlyos elemekre koncentrálva a vállalkozások gazdálkodásának jellegét, lényegét és a tevékenységük értékelésére alkalmazható kategóriák tartalmát, a közöttük lévő összefüggéseket fejtettük ki, melyeket a következőkben összegzünk. - A vállalkozás marketingje keretében • feltártuk a marketingtervezés logikai lépéseit (mely egyúttal az üzleti terv készítés logikai meneteként is felfogható), és az ennek eredményeként készített marketingterv tartalmi összetevőit;

134

• a marketingterv logikai rendjének megfelelően (Helyzetelemzés – Cél – stratégia és eszközrendszer leírása) kiemeltük a SWOT analízis lényegét, és az elemzés eredménye alapján megfogalmazható marketing célokat, stratégiákat, valamint az alkalmazható marketing-eszközrendszert („4P” és 7P”). - A vállalkozás pénzügyei keretében elsősorban a forrásszerzés szempontjait szem előtt tartva sajátos logikai rendszert követtünk, kiemelve az üzleti terv pénzügyi terv részének feltétlenül szükséges elemeit. • A pénzügyi megvalósíthatóság bemutatása keretében elvégeztük: a vállalkozás induló tőkeszükségletének becslését és a szükséges/lehetséges források összevetését, elemeztük az eszközök és források szembeállításán alapuló, egyúttal a vállalkozás vagyonának felmérését szolgáló mérleget. • A működtetés pénzügyi eredménye kimutatásának eszközei: a jövedelemterv (eredményterv), a pénzforgalmi terv (cash flow), ezért bemutattuk ezek felépítését, kapcsolódását. Tisztáztuk a három fontos számviteli-pénzügyi kimutatás: mérleg, eredménykimutatás és cash flow kimutatás, illetve a tervezés során alkalmazott formájuk (nyitó mérleg, jövedelemterv, cash flow előrejelzés) összefüggését és a kapcsolódó kategóriák tartalmát (eredmény, cash flow, vagyon: befektetett eszköz, forgóeszköz). • A vállalkozásba történő befektetés megítéléséhez (egyúttal a kockázat becsléséhez): fedezeti pontszámítást végeztünk(áttekintve az állandó és változó költségek csoportját) és megismertük a legfontosabb pénzügyi mutatókat (jövedelmezőségi, likviditási és eladósodottsági mutatók) és kapcsolatrendszerüket („ráta-piramis”). - A kockázatbecslés keretében először a vállalkozás alapvető kockázatainak (működési és pénzügyi kockázat) és előidéző tényezőinek feltárását tartottuk fontosnak, a kockázatok sajátosságainak meg- illetve felismerése érdekében. Nem foglalkoztunk a számszerűsítésük bonyolultabb módjaival, de felhívtuk a figyelmet arra, hogy pénzügyi kockázat felmérésére vannak eszközeink (a megismert eladósodottsági és likviditási mutatók), és ezek támpontul szolgálnak a cselekvési irányok kijelöléséhez. A lehetséges stratégiák kijelöléséhez, a vállalkozói döntések meghozatalához szolgál adalékul az ismeretek szintetizálására épülő hozam – kockázat összefüggésrendszere.

135

6. Irodalom Andor György (szerzőtársakkal): Vállalatértékelés egyszerűen, megbízhatóan Fórum Média Kiadó, 2003 Brealey Myers: Modern vállalati pénzügyek Pánem, Budapest, 1999 Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan KJK-AULA, Budapest, 1992 Collins J.Markham.: Cash flow és likviditásmenedzsment Co-Nex Kiadó, Budapest, 1996 Illés Ivánné: Társaságok pénzügyei Saldo, Budapest, 2002 Hoffmann Istvánné: Modern marketing Universitas, Budapest, 1990 Hollóné Kacsó Erzsébet – Kádek István: Agora (Alapozó gazdaságtan) EKF Líceum Kiadó, Eger, 2002 Kotler Philip: Marketing menedzsment Műszaki Kiadó, Budapest, 1991 Kaspar Claude: Turisztikai menedzsment KIT, Budapest, 1992 Varga – Bedő – Lőrinczi: Vállalkozások gazdaságtana Perfekt, Budapest, 1997 Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing KF, Budapest, 1993

136