Kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitása

Győri Ágnes

Kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitása Egy közép-dunántúli kistérségben működő kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének helyzetfeltárása

Szociológia és Társadalompolitika Intézet

Témavezető: Dr. Czakó Ágnes CSc.

© Győri Ágnes A dolgozat elkészítéséhez a BKTE Alapítvány ösztöndíja nyújtott segítséget

Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia Doktori Iskola

Kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitása Egy közép-dunántúli kistérségben működő kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének helyzetfeltárása Ph.D. értekezés

Győri Ágnes

Budapest, 2014

Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke ........................................................................................................... 8 Táblázatok jegyzéke ................................................................................................... 9 ELŐSZÓ ................................................................................................................... 16 I. BEVEZETÉS ........................................................................................................ 18 I.1. A témaválasztás indoklása ................................................................................... 18 I.2. A dolgozat célkitűzései, kutatói kérdések............................................................ 21 I.3. A dolgozat felépítése ........................................................................................... 26 II. A KISVÁLLALKOZÁSOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE – A KKV-SZEKTOR .................................................................................................. 28 II.1. Kisvállalkozások az Európai Unióban................................................................ 28 II.2. A kisvállalkozások meghatározása ..................................................................... 30 II.3. Kisvállalkozások Magyarországon ..................................................................... 32 II.3.1. Történeti áttekintés ................................................................................... 32 II.3.2. A kis- és közepes vállalkozási szektor jellemzői napjainkban ................. 35 III. ELMÉLETI HÁTTÉR ...................................................................................... 39 III.1. Vállalatközi kapcsolatoktól a hálózatokig ........................................................ 39 III.1.1. Vállalatközi együttműködések, hálózatok kialakulása ........................... 39 III.1.2. A vállalatközi partnerkapcsolatok, együttműködések, kooperációk és hálózatok – fogalmi tisztázások .............................................................. 43 III.1.3. Kisvállalkozások a hálózatban – a kis- és közepes vállalkozások részvételével létrejövő hálózati alapú együttműködések típusai és jellegzetességei ........................................................................................ 47 III.1.3. 1. A hálózatosodás iránya szerinti típusok ....................................... 48 III.1.3.2. A földrajzi szempont szerinti megkülönböztetés .......................... 50 III.1.3.3. Az autonómia mértéke szerinti típusok ......................................... 51 III.1.4. A vállalatközi hálózatok szervezetelméleti megközelítése ..................... 52 III.1.4.1. A tranzakciós költségek elmélete.................................................. 54 III.1.4.2. Az erőforrás alapú megközelítés................................................... 55 III.1.4.3. A kompetencia alapú megközelítés .............................................. 56 III.2. A társadalmi struktúra elmélet – a beágyazottság szemlélet ............................. 59 III.2.1. Vállalatközi együttműködések és a kapcsolathálózati szemléletmód ..... 59 III.2.2. Társadalmi beágyazottság ....................................................................... 61 III.2.3. A társadalmi tőke .................................................................................... 64 III.2.3.1. A társadalmi tőke fogalma ............................................................ 64 III.2.3.2. A társadalmi tőke és gazdasági vetülete ....................................... 68 III.2.3.3. A társadalmi tőke mérése .............................................................. 70 III.2.4. Vállalatközi együttműködések és a bizalom ........................................... 72 5

III.2.4.1. A vállalatközi bizalmi viszonyok különböző megközelítési módjai ............................................................................................ 72 III.2.4.2. A társadalmi tőke és a bizalom ..................................................... 76 III.2.4.3. A magasszintű társadalmi tőke és bizalom hatása a vállalatközi kooperációkra ................................................................................. 78 IV. KISVÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI GYAKORLATA – KORÁBBI EMPIRIKUS EREDMÉNYEK ........................................................... 81 IV.1. Kooperáció kulturális összefüggései ................................................................. 81 IV.1.1. Társadalmi kapcsolatok – család és rokonság......................................... 81 IV.1.2. Kapcsolati tőke – gazdálkodási irracionalitás? ....................................... 83 IV.2. Kooperáció és térbeliség összefüggései ............................................................ 85 IV.2.1. Térbeli közelség – automatikus kooperáció? .......................................... 85 IV.2.2. Kooperáció – horizontális vs. vertikális integráció................................. 87 IV.3. Kooperáció és bizalom összefüggései ............................................................... 92 IV.3.1. Vertikális kapcsolatok – beszállítók és vevők szerződéses viszonya ..... 92 IV.3.2. Bizalomhiány a helyi vállalatközi kapcsolatokban ................................. 95 V. KISVÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI GYAKORLATÁNAK VIZSGÁLATA EGY KÖZÉP-DUNÁNTÚLI KISTÉRSÉGBEN ....................... 97 V.1. A kutatás hipotézisei .......................................................................................... 98 V.2. A kutatás módszertana és a felmérés körülményei........................................... 102 V.2.1. A mintavétel ........................................................................................... 102 V.2.2. A kérdőív ................................................................................................ 108 V.3. A Dunaújvárosi kistérség vizsgálata ................................................................ 111 V.3.1. A Dunaújvárosi kistérség gazdaságának alapvető jellemzői .................. 111 V.3.1.1. A Vasmű és környezete ................................................................ 112 V.3.1.2. Kis- és közepes vállalkozási szektor a Dunaújvárosi kistérségben.................................................................................. 117 V.3.2. A minta általános jellemzői .................................................................... 122 V.3.3. A válaszadó személyek általános jellemzői ........................................... 128 V.3.4. A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének általános jellemzői................................................................................................... 130 V.3.4.1. Az együttműködési kapcsolatok irányai ...................................... 130 V.3.4.2. Az együttműködési kapcsolatrendszer összetettsége ................... 135 V.3.4.3. Az együttműködési kapcsolatrendszer mérete ............................. 138 V.3.4.4. A kis- és közepes vállalkozások hálózatosodottsága ................... 141 V.3.4.5. Összefoglalás................................................................................ 148 V.3.5. Az együttműködési kapcsolatok egyéb jellegzetességei ........................ 150 V.3.5.1. A nagy- és kisvállalati szektor kapcsolata.................................... 151 V.3.5.2. Térbeli közelség vagy távolság .................................................... 155 V.3.5.3. A kis- és közepes vállalkozások csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján .............................. 159 6

V.3.6. Az együttműködési kapcsolatokat befolyásoló tényezők vizsgálata ..... 163 V.3.6.1. A magyarázó változók ................................................................. 164 V.3.6.2. Vállalati jellemzők és együttműködés – kétváltozós elemzések . 167 V.3.6.3. Vállalati jellemzők és együttműködés – többváltozós elemzések 187 V.3.6.4. Összefoglalás ............................................................................... 205 V.3.7. Együttműködések és társadalmi tőke ..................................................... 208 V.3.7.1. A kis- és közepes vállalkozások beágyazottsága a térség társadalmi kapcsolataiba .............................................................. 208 V.3.7.2. A társadalmi tőke hatása a kis- és közepes vállalkozások együttműködéseire – többváltozós elemzések ............................. 215 V.3.7.3. Összefoglalás ............................................................................... 219 V.3.8. A kis- és közepes vállalkozások csoportosítása együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján ...................... 222 VI. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS A TOVÁBBLÉPÉS IRÁNYAI.............................. 230 VI.1. Az eredmények összefoglalása ....................................................................... 230 VI.1.1. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatainak jellemzői ................................................................................................ 231 VI.1.2. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatait befolyásoló tényezők ............................................................................ 234 VI.1.3. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatai és a társadalmi erőforrások ........................................................................ 236 VI.2. További kutatási irányok................................................................................. 238 HIVATKOZÁSOK ................................................................................................ 240 A SZERZŐ TÉMÁBAN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓI .................................. 256 MELLÉKLETEK .................................................................................................. 257

7

Ábrák jegyzéke 1. ábra: Folyamatdiagram a kutatás menetéről ......................................................... 106 2. ábra: 1000 főre jutó egyéni és társas vállalkozások számának alakulása a Dunaújvárosi kistérségben 1999-2000 között (db.) ................................... 117 3. ábra: 1000 főre jutó egyéni és társas vállalkozások számának alakulása a Dunaújvárosi kistérségben 2000-2009 között (db.) ................................... 118 4. ábra: A kis- és közepes vállalkozási szektor létszám szerinti megoszlása a Dunaújvárosi kistérségben (%) .................................................................. 119 5. ábra: A működő kis- és közepes vállalkozások és nagyvállalatok megoszlása ágazat szerint a Dunaújvárosi kistérségben (%)......................................... 121 6. ábra: Az 1-9 fős vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettsége és az együttműködés irányai (%) ........................................................................ 136 7. ábra: A 10-249 fős vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettsége és az együttműködés irányai (%) ........................................................................ 137 8. ábra: A kis- és közepes vállalkozások összes együttműködő partnerének megoszlása almintánként (%) .................................................................... 141 9. ábra: Az 1-9 fős vállalkozások rendszeres együttműködéseinek partnertípusonkénti megoszlása (%) .......................................................... 144 10. ábra: A 10-249 fős vállalkozások rendszeres együttműködéseinek partnertípusonkénti megoszlása (%) .......................................................... 144 11. ábra: A kis- és közepes vállalkozási szektor vállalatközi együttműködési kapcsolatainak megoszlása a partnervállalkozások mérete szerint almintánként (%) ........................................................................................ 152 12. ábra: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján (%) ..................................... 160 13. ábra: A kis- és közepes vállalkozások partnerszervezetekben való személyes ismeretségének megoszlása almintánként (%) ........................................... 213 14. ábra: A kis- és közepes vállalkozások csoportosítása együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján (%).................. 224 M1. ábra: A vertikális hálózatok felépítése .............................................................. 260 M2. ábra: A horizontális hálózatok felépítése .......................................................... 260 M3. ábra: A dinamikus hálózatok felépítése ............................................................ 261 M4. ábra: A „hibrid” hálózatok felépítése................................................................ 261 M5. ábra: A kis- és közepes vállalkozások létszám-kategóriáinak megoszlása a nettó árbevétel nagysága szerint a mintában (%)..................................... 279

8

Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A társadalmi kapcsolathálók típusai ........................................................ 59 2. táblázat: A megkérdezett és a teljes sokaságban szereplő vállalkozások megoszlása területi elhelyezkedés, ágazat és alkalmazottak létszáma szerint (db.,%) ....................................................................................... 104 3. táblázat: A Dunaújvárosi kistérség vállalkozásainak nettó árbevétel és létszám szerinti megoszlása 2009-ben (db.,%)................................................... 120 4. táblázat: A minta általános jellemzői (%) ............................................................ 123 5. táblázat: A Dunaújvárosi kistérség vállalkozásainak nettó árbevétel és létszám szerinti megoszlása 2009-ben (%)......................................................... 125 6. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások beszerzési és értékesítési piaci hatókörének összefüggései (%) ............................................................. 127 7. táblázat: A válaszadó személyek általános jellemzői (%).................................... 128 8. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányai almintánként (%) ....................................................................... 131 9. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködési irányai közötti összefüggés – páronkénti korrelációs együtthatók almintánként .......... 134 10. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatrendszerének összetettsége almintánként (%) ...................................................... 135 11. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének mérete – a partnerek számának alapstatisztikái almintánként ................................ 139 12. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének mérete – a partnerek számának alapstatisztikái partnertípusonként a két almintában .................................................................................... 140 13. táblázat: Együttműködések szorossága – a kis- és közepes vállalkozások rendszeres és esetleges együttműködései almintánként (%) ................. 143 14. táblázat: Rendszeres együttműködések tartalma almintánként (%) ................... 146 15. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködési kapcsolatrendszerének alapstatisztikái a két almintában ...................... 147 16. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködési kapcsolatainak összetettsége almintánként (%) .................................... 148 17. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak alapstatisztikái a partnervállalatok mérete (alkalmazottainak létszáma) szerint almintánként ................................ 153 18. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak alapstatisztikái a partnervállalatok tevékenysége szerint almintánként .............................................................................. 154 19. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak térbeli elrendeződése a partnervállalatok földrajzi helye szerint almintánként (%).............................................................. 156 9

20. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak térbeli elrendeződése a kapcsolatok iránya (partnervállalatok típusa) szerint almintánként (%) .............................. 157 21. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak térbeli összetettsége almintánként (db, %) ................... 158 22. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak területi összetettsége a kapcsolatok iránya (partnervállalatok típusa) szerint almintánként (%) .............................. 159 23. táblázat: A független változók eloszlása a két almintában (%) .......................... 164 24. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások koordinációs és fejlesztési szervezetekkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői almintánként................................................................... 169 25. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások gazdasági szervezetekkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői almintánként ............. 173 26. táblázat: A kapcsolatrendszer összetettségének különböző mértékével jellemezett kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%) ......................................... 176 27. táblázat: A különböző méretű kapcsolatrendszerrel rendelkező kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%) ................................................................................... 179 28. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének differenciálódása a koordinációs és fejlesztési partnerek esetén almintánként .......................................................................................... 180 29. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének differenciálódása a piaci partnerek esetén almintánként ....................... 181 30. táblázat: A hálózati jellegű együttműködési kapcsolatokkal rendelkező kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%)........................................................................ 183 31. táblázat: A nemzetközi és lokális partnervállalatokkal együttműködő kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%)........................................................................ 186 32. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányaira ható tényezők vizsgálata – a logit modellek eredményei [Exp(B)] ................................................................................................. 190 33. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányaira ható tényezők vizsgálata – a BACKWARD modellek eredményei [Exp(B)] ............................................................................. 194 34. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak összetettségére ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] ............................................... 198 35. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)].............................................................................. 200 10

36. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] ............................................................................. 202 37. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások nemzetközi partnerkapcsolataira ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] ............................................................................. 204 38. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások megoszlása a két almintában aszerint, hogy az üzleti problémák megoldásakor milyen gyakran fordulnak tanácsért szűkebb, illetve tágabb környezetükhöz (%) ......................... 210 39. táblázat: Személyes ismerősök a kis- és közepes vállalkozások gazdasági szférán belüli és azon kívüli kapcsolataiban – a személyes ismerősök számának alapstatisztikái almintánként ................................................ 212 40. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi kapcsolatainak bizalomszintje almintánként (%)........................................................... 214 41. táblázat: A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak összetettségére, kapcsolatrendszerének méretére és hálózati jellegű együttműködéseire – logisztikus regresszió, iteratív modellek eredményei [Exp(B)] .............................. 217 42. táblázat: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak az együttműködési kapcsolatok és a társadalmi tőke mutatói alapján képzett csoportjai és azok jellegzetességei ............................................................................. 227 M1. táblázat: A regisztrált és működő vállalkozások számának és arányának alakulása 1990 és 2010 között ............................................................... 258 M2. táblázat: A regisztrált vállalkozások megoszlása gazdálkodási formák szerint 2005 és 2010 között (%)........................................................................ 258 M3. táblázat: A működő vállalkozások méret szerinti megoszlása (db, %) ............ 258 M4. táblázat: A működő kis- és közepes vállalkozások és a nagyvállalkozások megoszlása gazdasági ág szerint (%) .................................................... 259 M5.táblázat: Angelusz Róbert és Tardos Róbert társadalmi tőke fogalmának három lehetséges interpretációját összefoglaló „kísérleti sémája” ....... 262 M6. táblázat: A gazdasági fejlettség egyes mutatóinak alakulása megyei és regionális bontásban, 2010 .................................................................... 274 M7. táblázat: Az iparosodottság mértéke megyei és regionális bontásban, 2010 .... 276 M8. táblázat: Vállalkozások sűrűsége megyei és regionális bontásban, 2010 ......... 277 M9. táblázat: Működő vállalkozások a Dunaújvárosi kistérségben, 1999-2009 ..... 278 M10. táblázat: A Dunaújvárosi kistérség működő vállalkozásainak alakulása jogi forma szerint 1999 és 2009 között (db.)................................................ 278 M11. táblázat: A Dunaújvárosi kistérség működő vállalkozásainak létszám szerinti megoszlása (%) ..................................................................................... 279 M12. táblázat: A válaszadók nemi különbségei a beosztási pozíció, legmagasabb iskolai végzettség és életkor szerint a mintában (%)............................. 280 M13. táblázat: A válaszadók beosztási pozíciójának megoszlása életkor szerint a mintában (%) ......................................................................................... 280 11

M14. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettsége és az együttműködés irányainak kereszttáblája almintánként (%) 281 M15. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködő nagyvállalati partnereinek megoszlása ágazati besorolás szerint almintánként (%)... 282 M16. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások együttműködő nagyvállalati partnereinek és ágazati elhelyezkedésének kereszttáblája almintánként (%) ......................................................................................................... 283 M17. táblázat: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján – Iterációk „története” a klaszterelemzés során ....................................................... 283 M18. táblázat: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján – Klaszterközéppontok (a modell standardizált adatokkal)..................... 284 M19. táblázat: Független változók közötti korrelációk – a Pearson korrelációs értékek a két almintában ........................................................................ 285 M20. táblázat: Független változók közötti korrelációk – a Kendall tau korrelációs értékek a két almintában ........................................................................ 286 M21. táblázat: Független változók közötti korrelációk – a Spearman’s rho korrelációs értékek a két almintában ..................................................... 291 M22. táblázat: Az 1-9 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői .................. 292 M23. táblázat: A 10-249 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői ........................................................................................ 296 M24. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások pénzintézettel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ............................................................................................ 299 M25. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások szakmai szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ............................................................................................ 300 M26. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások helyi önkormányzattal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ........................................................................... 301 M27. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások civil szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ............................................................................................ 302 M28. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kutatóhelyekkel, egyetemekkel, főiskolákkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ......................................................... 303 M29. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások beszállító vállalkozásokkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ................................................................................ 304 12

M30. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vásárlókkal, vevőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ............................................................................................ 305 M31. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások ágazati jellegű versenytársakkal és egyéb piaci szereplőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei .................................. 306 M32. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások pénzintézettel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ........................................................ 307 M33. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások szakmai szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ......................................................... 307 M34. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások helyi önkormányzattal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ......................................................... 308 M35. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások civil szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ........................................................ 308 M36. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kutatóhelyekkel, egyetemekkel, főiskolákkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ..................... 309 M37. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások beszállító vállalkozásokkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ..................... 309 M38. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások vásárlókkal, vevőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ......................................................... 310 M39. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások ágazati jellegű versenytársakkal és egyéb piaci szereplőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei . 310 M40. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettségére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ............................................................................................ 311 M41. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettségére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei......................................................... 312 M42. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ........... 313 M43. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ................................................................................ 314 M44. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ........... 315 13

M45. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ................................................................................ 316 M46. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások nemzetközi partnerkapcsolataira ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei ........... 317 M47. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások nemzetközi partnerkapcsolataira ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ................................................................................ 318 M48. táblázat: A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettségére – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ............................................................ 319 M49. táblázat: A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ................................................................................ 320 M50. táblázat: A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei ......................................................... 320 M51. táblázat: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján – Iterációk „története” a klaszterelemzés során ........................ 321 M52. táblázat: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján – Klaszterközéppontok (a modell standardizált adatokkal) ...... 322

14

Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani elsősorban témavezetőmnek, Dr. Czakó Ágnesnek, aki a Ph.D. tanulmányaim alatt és a disszertáció elkészítése során éveken keresztül figyelemmel kísérte munkámat és szakmai iránymutatásával a kezdetektől hozzájárult annak elkészültéhez. Az ő támogatása, ösztönzése nélkül nem jutottam volna el ide. Hálával tartozom önzetlen segítségéért és bizalmáért, mert soha nem kételkedett abban, hogy egyszer biztosan befejezem. Szintén köszönetet szeretnék mondani tanáraimnak, akik a doktori képzés során tanítottak. Külön köszönettel tartozom a BCE Szociológia és Társadalompolitikai Intézetének és Dr. Lengyel György Professzor Úrnak, aki támogatta DTI ösztöndíjban való részvételem, és akkor is segített, amikor kétségbeesve szembesültem az empirikus kutatás lebonyolításának nehézségeivel. Az Intézet anyagi támogatása révén nyílt lehetőségem a dolgozatban feldolgozott saját vizsgálat elkészítésére. Szeretném megköszönni a disszertáció tervezetem bírálóinak, Kaszásné Dr. Leveleki Magdolnának és Dr. Tóth Lillának a dolgozat továbbfejlesztéséhez nyújtott sok hasznos, építő észrevételét, segítve ezzel kialakítani annak végső formáját. Végül, ezúton szeretnék köszöntet mondani Dr. Szántó Zoltán Professzor Úrnak, aki a

Miskolci

Egyetemen

tartott

kurzusain

keltette

fel

érdeklődésemet

a

gazdaságszociológia iránt, és inspirált Ph.D. tanulmányaim megkezdésében. Továbbá

köszönettel

tartozom

azoknak

a

vállalkozásoknak,

illetve

vállalatvezetőknek, akik jelentős elfoglaltságuk mellett vállalták a vizsgálatban való részvételt. Kutatómunkám ösztöndíjjal támogatta a BKTE Alapítvány kuratóriuma.

15

I. ELŐSZÓ Dolgozatom témaválasztását több szubjektív tényező is befolyásolta. Doktorandusz hallgatóként

Dr.

Czakó

Ágnes

témavezető

tanárom

kurzusain

tartottam

szemináriumokat „Szervezetszociológia” és „Gazdaságszociológia” tantárgyakból, mely tárgyak struktúrájában szerepet kapnak a hazai üzem- és munkaszociológiai vizsgálatok, a magyar vállalati struktúra, valamint a gazdasági szereplők kooperációjára vonatkozó elméleti megközelítések is. A vállalatok közötti kapcsolatok kutatásával akkor kezdtem el foglalkozni, amikor bekerültem a magyar vállalatok tulajdonosi kapcsolatainak a rendszerváltástól napjainkig történő változásaira irányuló, az Egyesült Államok Nemzeti Kutatási Alapja támogatásával készülő nemzetközi vizsgálatba. E kutatás keretén belül cégbírósági adatok alapján kerestük a választ arra, hogy milyen tulajdonosi kapcsolatok, átfedések találhatók a legnagyobb hazai vállalatok között, majd politikusi-tulajdonosi összefonódásokat igyekeztünk feltárni. A kutatás eredményeit David Stark és Vedres Balázs professzorok az elmúlt években számos publikáció és konferencia előadás keretében tárták szakmai közönség elé. A vállalati struktúrán belül a kis- és közepes vállalkozási szektor vizsgálata akkor került érdeklődésem középpontjába, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy 2006-ban lehetőségem volt bekapcsolódni a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézete által folytatott „Pénzügyi kultúra Magyarországon: a kis- és középvállalkozások pénzügyi kultúrájának vizsgálata” című kutatásba.1 A 2006-ban végzett, majd 2010-ben megismételt vizsgálat egyfelől arra irányult, hogy minél szélesebb körű információkkal szolgáljon a kis- és középvállalkozások pénzhasználati szokásairól, pénzügyi ismereteiről, befektetésekre és hitelfelvételre vonatkozó magatartásáról és az ezt befolyásoló tényezőkről, másfelől a felmérés kiterjedt a vállalkozások pénzügyi szektor szereplőivel történő kapcsolatainak feltérképezésére is.2 1

A kutatás kis- és közepes vállalkozási szektorra vonatkozó altémájának vezetője Dr. Czakó Ágnes volt. 2 A két felmérés eredményei alapján készült elemzések összefoglalásaként jelent meg Czakó Ágnes, Husz Ildikó és Szántó Zoltán szerkesztésében az a tanulmánykötet, amely részletes

16

E kutatócsoportok tagjaként szerzett tapasztalataimat felhasználva vállalkoztam később egy saját vizsgálatra a Dunaújvárosi kistérség kis- és középvállalkozásai körében

a

Dunaújvárosi

Főiskola

Térségfejlesztési

Kutatócsoportjának

támogatásával. A kutatást az motiválta, hogy átfogó képet adjon Dunaújváros és a kistérségi települések kis- és közepes vállalkozási szektorának gazdasági helyzetéről, magatartásáról és rövid távú kilátásairól. Az empirikus adatgyűjtésben segítségemre voltak a Dunaújvárosi Főiskola hallgatói, így vált lehetővé, hogy az akkori kérdőíves adatfelvétel a kistérségi kkv-szektor vállalkozásainak közel nyolc százalékát érintette. A kérdések a vizsgált vállalkozások üzleti helyzetére, konjunktúra várakozásaira, továbbá jövőbeli kilátásaira vonatkoztak (Győri 2007). Az említett vizsgálatnak nem volt célja a kis- és közepes vállalkozások együttműködésének vizsgálata, de a terepmunka során szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy meglepően alacsony és szervezetlen a vállalkozások közti együttműködés. Mivel a kis- és középvállalkozások már korábban is érdeklődésem középpontjában álltak, a fent vázoltak következtében indokoltnak és jelentősnek tűnt, hogy disszertációm témájául a térségbeli kis- és középvállalkozások együttműködésének vizsgálatát válasszam.

elemzéseket tartalmaz a kkv-szektor pénzügyi kultúrájáról a válság időszakában (Czakó–Husz–Szántó 2011). E kötetben található tanulmányom a 2010. évi felvétel adatai alapján a vállalati gazdálkodási racionalitás sajátosságaival foglalkozik (Győri 2011). Az általam vizsgált kérdéskör továbbgondolásaként a későbbiekben arra kerestem a választ, hogy a 2006 és 2010 között eltelt időszakban milyen változások figyelhetők meg a kisvállalkozások gazdálkodói magatartásának alakulásában (Győri 2012). Munkámnak egy másik elágazása a kis- és közepes vállalkozási szektor megoldáskereső magatartásának, megújulási képességének vizsgálata (Czakó–Győri 2012). A kutatócsoport munkájának eredményeiről készült beszámolókra, előadásokra az MSZT 2010. évi konferenciájának „Pénzügyi kultúra” szekcióján belül és a Budapesti Corvinus Egyetemen 2011 májusában megrendezett gazdaságszociológiai műhelykonferencián került sor.

17

I. BEVEZETÉS

I.1. A témaválasztás indoklása A

nyolcvanas-kilencvenes

évek

társadalmi-gazdasági-politikai

változásai

Magyarországon is – hasonlóan a hetvenes évektől kezdődően Európa-szerte megfigyelhető jelenségekhez – a kisvállalkozói szektor felértékelődést és fejlődését eredményezték:

a

tudásigényes

tevékenységek

felé

való

elmozdulás,

a

telekommunikáció fejlődése, új technológiák elterjedése, továbbá számos más folyamat a nagyvállalatok korábbi kizárólagosságának megszűnéséhez, és a kisvállalatok gazdasági szerepének növekedéséhez vezettek (Thurik–Wennekers 2004). Piore és Sabel (1984) munkájukban ezt az időszakot a tömegtermelés és az ipari társadalom lezáródásának tekintik, s ezzel párhuzamosan a specializáció korszakának kezdetéről tudósítanak. Magyarországon a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján az önállóvá válás feltételeinek a megteremtésével robbanásszerűen megnőtt a kisvállalkozások száma, és egy nagyon heterogén összetételű kkv-szektor jött létre. A kis- és középvállalkozások (továbbiakban: kkv-k) számának gyors növekedésével, szerepük és jelentőségük felértékelődésével párhuzamosan a kutatói érdeklődés középpontjába kerültek, s a kisvállalkozások vizsgálata az elmúlt évtizedekben dinamikusan fejlődő, termékeny területévé vált. Másfelől egyre jelentősebb e szektor fontossága a nemzetgazdaságok fejlődése szempontjából is, elegendő csak az Európai Unióban megfigyelhető tendenciákra gondolnunk. A kis- és középvállalkozások szerepe a gazdaság egészén belül eltérő módon ítélhető meg. Empirikus kutatások sora támasztja alá a kis- és közepes vállalkozási szektor – különösen a tudásigényes tevékenységet végző kisvállalkozások – kitüntetett jelentőségét a gazdasági növekedés előmozdításában, a jelenlegi gazdasági válságból való kilábalás elősegítésében, a foglalkoztatási problémák megoldásában, a technológiai innováció és a GDP előállítás terén (Bilek et al. 2006; Inzelt 2011; Inzelt–Szerb 2003; Kállay et al. 2009; OECD 2005; Román 2006). Azonban ezek a vállalkozások gyakran komoly problémákkal küzdenek, mely problémákat a szakirodalom elsősorban méretgazdasági okokkal, erőforráshiánnyal vagy a magas 18

költségekkel magyarázza (Bilek et al. 2006; Csubák 2003). A kis- és közepes vállalkozások gazdasági növekedésben betöltött szerepét – mely jóval elmarad a nagyvállalatokétól

–

tovább

gyengítheti

a

kkv-szektorra

jellemző

erős

hagyományokhoz való kötődés, a modern üzletviteli megoldások alkalmazásának hiánya. A kisvállalkozásokat érintő problémák kezelésére különböző megoldásokat lehet alkalmazni,

kezdve

a

finanszírozási

nehézségek

kezelésétől

egészen

a

vállalkozásoknak nyújtott egyedi tanácsadásig. Bizonyos esetekben e problémákra jelenthetnek megoldást a kis- és középvállalkozások közötti együttműködések. A vállalatközi kapcsolatok nemcsak a versenyképesség javításában, az erőforrásoktól való függőség csökkentésében játszanak szerepet, hanem információs csatornaként, hasznos irányítási eszközként és költség kontrollként is szolgálnak (Burt 1992). Ezért vállalkozásfejlesztési

a

gyakorlatban

egyre

komolyabb

szerepet

kap

a

kisvállalkozások együttműködésének tudatos támogatása. Dolgozatom e rendkívül izgalmas és széles spektrumú területen belül a kis- és középvállalati együttműködést, annak mind a más vállalkozások, mind a gazdasági szférán kívüli, a fejlesztési és koordinációs szervezetekkel magvalósuló formáit helyezi a középpontba. Kutatási témám választásával egy napjainkban igen aktuális probléma megismeréséhez szeretnék hozzájárulni, hiszen a magyar gazdaság számára a kisvállalatok kapcsolatrendszerének alakulása és hatékonysága rendkívüli jelentőséggel bír. A kis- és közepes vállalkozási szektorral kapcsolatban általában is, de gazdasági recesszió idején különösen felfokozattak az elvárások. Most, válság idején, az együttműködésekben rejlő plusz energiák felszabadításának különösen fontos szerepe lehet. A téma fontossága lényegében a szektor fontosságában rejlik. A szakirodalom által a gazdaság alappilléreiként számon tartott kis- és közepes vállalkozások anyagi-, információs- és együttműködési támogatása, valamint regionális fejlesztése egyre nagyobb hangsúllyal jelenik meg az Európai Unió közösségi támogatáspolitikáján belül3, egyelőre azonban – a hazai empirikus tapasztalatok fényében – úgy tűnik,

3

Ennek megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Terv, az Új Magyarország Fejlesztési Terv, valamint az Új Széchenyi Terv keretén belül megfogalmazott operatív programok az egyes régiók

19

hogy a szakpolitika által ösztönzött innovációs alapú együttműködések a gyakorlatban kevés hatékonysággal működnek (Bartha et al. 2009; Bartha–Matheika 2009; Inzelt 2011). A kkv-k gazdasági és társadalmi jelentősége egyaránt indokolttá teszi a szektor alaposabb vizsgálatát. Napjainkra elméleti és empirikus munkák sora született a vállalati kooperációk kérdéskörében, melyek alátámasztják a gazdasági szereplők együttműködésének hasznosságát a piaci növekedésben és a sikeres innovációban (például Bougrain– Haudeville 2002; Buzás 2003; Camagni 1991; Inzelt 2011; Porter 2001; Thurik– Wennekers 2004). A vállalati hálózatok, klaszterek, kooperációk megismerésére irányuló nemzetközi és hazai kutatások rengetegében kevésnek bizonyulnak a kifejezetten kisvállalkozások együttműködési aktivitására, kapcsolatrendszerének feltárására, de különösen a lokális gazdasági szereplők közötti együttműködések létrejöttének

és

háttértényezőinek

feltérképezésére

fókuszáló

vizsgálatok.

Nemzetközi szinten elsősorban az ún. ipari övezeti kisvállalkozások – az északkeletés közép-olaszországi tartományban

lévő

régió, valamint ipari

körzetek

a németországi vállalkozásainak

Baden-Württemberg –

hálózati

alapú

együttműködésének vizsgálata kapott kitüntetett figyelmet az elmúlt évtizedekben (Bagnasco–Pini 1981; Cooke–Morgan 1998; Herrigel 1993; Putnam 1993; Sengenberger–Pyke 1990; Trigilia 1989, 1992). A hazai kutatási gyakorlatban azonban nem igazán találunk ilyen törekvéseket. Egyegy térség kis- és középvállalkozásainak vizsgálatával, a területi eltérésekből adódó sajátosságok feltérképezésével, mélyebb megismerésével foglalkozó tanulmányokkal csak elvétve – bár az utóbbi időben egyre gyakrabban – találkozhatunk a hazai szakirodalomban. Kuczi Tibor és Makó Csaba (1993) például a kilencvenes évek elején egy Budapest környéki község vállalkozóinak kooperációját tanulmányozva egy rendkívül hatékony, kisvállalatok hálózatából építkező társadalmi-gazdasági szerveződésről számolt be. A siker és bizalom szerepét vizsgálta Tóth Lilla (1999, 2003, 2004) egy pest megyei település, Vadasi Aida (2009) egy észak-magyarországi kistérség vállalkozóinak körében. A nagyipar által uralt térségek vállalatközi együttműködési lehetőségeiről készített átfogó elemzést Kelemen Katalin (1999) a versenyképességének javítása érdekében elsősorban a helyi kis- és középvállalkozásokra alapozott gazdaság innováció-orientált fejlesztésére fókuszálnak.

20

győri, míg Leveleki Magdolna (1993, 1998) a székesfehérvári kisvállalkozások példáján keresztül. Munkámmal egy lépést kívánok tenni annak irányába, hogy jobban megismerjük a kisvállalkozások kapcsolatrendszerére ható tényezőket, s vizsgálatom elvégzésével – reményeim szerint – tovább bővíthető a jelenleg rendelkezésre álló magyarországi tudományos ismeretanyag.

I.2. A dolgozat célkitűzései, kutatói kérdések Kutatási témám megvalósításával és disszertációm megírásával hozzá kívánok járulni a hazai kis- és közepes vállalkozások együttműködési gyakorlatával kapcsolatos tudásunk bővítéséhez. Dolgozatomban – egy gazdaságilag fejlett kistérség példáján keresztül – kívánom feltérképezni a kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködésének gyakorlatát, azok módját és feltételeit. Választ keresek arra, hogy a kisvállalkozások közötti együttműködések kialakulását milyen tényezők valószínűsítik, milyen kapcsolattípusok alakulnak ki, valamint ezeknek milyen egyedi jellemzői, sajátosságai vannak. A kkv-szektort alkotó vállalkozások együttműködési aktivitásának vizsgálatát a Közép-Dunántúl, mint fejlett régió vállalkozásaira szűkítem le, ezen belül is egy konkrét

térség,

középvállalkozások

a

Dunaújvárosi

kistérség

kapcsolatrendszerének

településein

helyzetfeltárására

működő

kis-

és

vállalkozom.

A

felmérés ugyan egy konkrét térséget, mint tervezési-statisztikai entitást érint, de hangsúlyozom, hogy a határmegvonást nem lehet szigorúan kezelni, mivel a vállalkozások üzleti, illetve partneri kapcsolatai nem veszik figyelembe a közigazgatási határokat. A tervezési-statisztikai egységként tekintett Dunaújvárosi kistérség 9 települést4 foglal magában. Dolgozatom empirikus alapját a Dunaújvárosi kistérségben 2010 augusztusától 2011 márciusáig tartó, 250 főnél kevesebb alkalmazottal működő mikro-, kis- és közepes vállalkozások körében végzett kutatás jelenti.

4

Baracs, Daruszentmiklós, Dunaújváros, Előszállás, Kisapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Rácalmás

21

A disszertáció legfontosabb célja a regionális vállalatközi együttműködések nemzetközi és hazai szakirodalmában megfogalmazott tudományos eredmények áttekintése, valamint szintetizálása alapján a Dunaújvárosban és térségében található kis- és közepes vállalkozások kooperációs lehetőségeinek vizsgálata. A dolgozat két fő sarkalatos pontját az alábbiak jelentik: 1. a

nemzetközi

és

nemzeti

szakirodalom

alapján

a

vállalatközi

együttműködések elméleti kérdéseinek vizsgálata a fejlett és kevésbé fejlett térségekben, valamint 2. az elméleti megfontolások alapján a Dunaújvárosi kistérségbeli kis- és közepes

vállalkozási

szektor

együttműködési

kapcsolatainak

megismerésére vonatkozó saját empirikus kutatás eredményeinek bemutatása. Az empirikus kutatás arra irányul, hogy feltárja egy hazai kistérség kis- és középvállalkozásainak kooperatív kapcsolatait, megvizsgálja a szektor hálózati együttműködéseinek mértékét, továbbá e kapcsolatok kialakulását és hatékonyságát befolyásoló tényezőket. A térség kis- és közepes vállalkozásainak működéséhez köthető kapcsolatok vizsgálata során arra törekedtem, hogy a gazdasági szervezetekkel létesített együttműködések mellett feltárjam a vállalkozások gazdasági szférán kívüli, a fejlesztési és koordinációs szervezetekkel létesített partnerkapcsolatait is. Kutatásom alapvetően leíró, tényfeltáró jellegű; a feltárni kívánt magatartások (együttműködési aktivitás), szerkezet (együttműködési struktúra) vizsgálata során felszínre

kerülhetnek

jelenleg

még

nem

ismert,

mögöttük

meghúzódó

mechanizmusok is. Kutatási alapprobléma: Vizsgálatom során a gazdasági folyamatok beágyazottságáról szóló elméletekből indulok ki, melyek szerint a gazdasági cselekvés társadalmilag determinált (Polányi 1976; Granovetter 1973, 1985, 1988), másfelől a gazdasági célok elérését a társadalmi kapcsolatok hatékonyabbá tehetik vagy akadályozhatják (Coleman 1988). Mindezek alapján a vizsgált térség vállalkozásainak működéséhez köthető 22

kapcsolatok beágyazódnak a társadalmi struktúrába, azonban ezt az összefüggést nem ismerjük pontosan. A nemzetközi és hazai szakirodalom ugyan sokszor hivatkozik a társadalmi hálózatok vállalati magatartásra gyakorolt hatására egy adott térségben, mint a kooperációt ösztönző, illetve akadályozó tényezőre, de ennek a hatásmechanizmusnak az alaposabb elemzésére még nem került sor az általam vizsgált térségben. Ezek

alapján

kutatásom

fókuszában

egy

adott

térségbeli

kisvállalati

partnerkapcsolatok típusainak elemzése és az ezekre ható tényezők megismerése állt. Az empirikus kutatás során az alábbi egymáshoz kapcsolódó kérdésköröket vizsgáltam: (1) az első kérdés azt vizsgálja, hogy mi jellemzi a kistérségbeli kkv-k gazdasági szférán belüli, valamint az azon kívüli szervezetekkel létesített partnerkapcsolatait, (2) a második arra keresi a választ, hogy milyen összefüggés van a kis- és középvállalati együttműködési aktivitás és az egyes vállalati jellemzők között, (3) a harmadik kérdéskör a társadalmi erőforrást jelentő kötelékek kis- és középvállalati együttműködésekre gyakorolt hatásával foglalkozik. A kutatási koncepció kidolgozása azt a célt szolgálta, hogy az elemzés eredményeként olyan információkhoz jussak, melyekkel kiegészíthetők, bővíthetők a korábbi vállalati, illetve kisvállalati kooperációkat vizsgáló kutatások eredményei. Az első kérdéskör tehát a térség kis- és középvállalkozásainak együttműködési kapcsolatainak, valamint az ehhez kötődő jellemzőinek leírását szolgálja. A vállalkozások kapcsolatait vizsgáló, leíró jellegű elemzés egyben kiindulópontot nyújt a második és a harmadik kérdéskör vizsgálatához, melyek oksági kapcsolatok feltárására irányulnak. A kutatás mindhárom kérdéskörének vizsgálata során kiemelt jelentőséget kap a vállalati kapcsolatokhoz kötődő ún. modern együttműködési tényezők megjelenése, melynek

fogalma

alatt

Mohr

és

Spekman

(1994)

nyomán

a

vállalati

partnerkapcsolatokhoz társuló minőségi jellemzőket értem, mint a kölcsönös elkötelezettséget, a közös problémamegoldást, a közös fejlesztési, pályázati és egyéb szorosabb, illetve hosszú távú kapcsolatokat feltételező együttműködéseket. Ezen tényezők kiemelése azért fontos, mert ennek alapján kaphatunk választ arra, hogy jelen vannak-e a térségbeli kisvállalkozások kapcsolataiban a partnerekkel való 23

közös fejlesztések, közös problémamegoldás ismérvei, és hogy mennyire nyitottak a vállalkozások

olyan

együttműködésekre,

melyekre

hálózatokat

igénylő

tevékenységek jellemzők. A vizsgálat feltáró jellege miatt korlátozott hipotézisállításra volt lehetőségem, de a témához kapcsolódó nemzetközi és hazai vállalatközi hálózati kutatások, a kisvállalkozói

kapcsolatok

alakulásának

vizsgálatára

irányuló

munkák

megállapításait és az általuk felvetett kérdéseket, valamint az előzetes kutatási eredményeim

(Győri

2007,

2012,

2013)

által

körvonalazott

lehetséges

összefüggéseket is figyelembe véve éltem néhány konkrét feltételezéssel. A kutatás során az alábbi hipotéziseket fogalmaztam meg: Zárójelben azokra a munkákra hivatkozom, melyek kiindulópontot nyújtottak a hipotézisek megfogalmazásához. H1. Feltételezem, hogy kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerére kevésbé jellemzőek a kölcsönösségen alapuló, szorosabb partneri viszonyt feltételező együttműködések, inkább a hagyományos, üzleti alapú kapcsolatok létrehozásában aktívak (Cooke–Morgan 1998; Mohr–Spekman 1994). A kérdéskörhöz kapcsolódó alhipotézisek: H1.1. Egyrészt feltételezhető, hogy a hagyományos adásvételi szerződéseken túlmutató együttműködések, melyekben olyan speciális elemeknek van kitüntetett jelentősége, mint a kölcsönös elkötelezettség és függőség, a rendszeres és ismétlődéses interakciók (ún. modern együttműködések), nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a kis- és közepes vállalkozások, valamint az önkormányzatok, szakmai és egyéb koordinációs, illetve fejlesztési intézmények között (Czakó–Győri 2013; Inzelt 2003, 2011; Inzelt–Szerb 2003). H1.2. Másrészt feltételezem, hogy a kis- és közepes vállalkozói szektor más vállalkozásokkal kialakított kapcsolatrendszerében korlátozott mértékben vannak jelen a szorosabb partneri kapcsolatokat jelentő, modern együttműködések elemei, ebből eredően nagyobb a valószínűsége az olyan „eladó-vevő” hálózatok megjelenésének, melyekben a kkv-k egy (vagy néhány) nagyvállalat beszállítói, illetve megrendelői, s melyekben inkább a kapcsolatok piaci elemei dominálnak (Kelemen 1999; Leveleki 1998, 2002). Más szóval: a szatellit kooperációnak 24

nevezett beszállítói hálózatok mellett mérsékelt a jelenléte az olyan helyi kis- és középvállalkozásokból

építkező

független

kooperáció

fogalmával

leírható

kapcsolatoknak, melyekből hiányzik az integrátor vállalat (Penn 1992). H2. Feltételezem, hogy a kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitása és a vállalatközi kooperációk tartalma összefüggésben van a vállalkozás gazdaságiszervezeti jellemzőivel (Czakó 1997, 1998; Fukuyama 1997; Kuczi 1996, 1998, 2000; Putnam 1993; Trigilia 1992) A kérdéskörhöz kapcsolódó alhipotézisek: H2.1. A kisebb méretű, lokális piaci hatökörrel rendelkező, kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységet végző, egyéni vállalkozási formában működő, fiatal vállalkozások inkább a szűk körű – néhány partnercéget magában foglaló –, homogén és elsősorban üzleti jellegű vállalatközi kapcsolatok kialakításában aktívak (Czakó 1997; Czakó et al. 1994; Putnam 1993; Trigilia 1992). H2.2. A nagyobb vállalatméret és piaci hatókör, az ipari ágazati tevékenység, a hosszabb működési tapasztalat, a társas jogi forma és a kedvező üzleti kilátások valószínűsítik a sokszereplős és heterogén kapcsolatrendszer előfordulását, valamint a vállalkozás nyitottságát a szorosabb kooperációt feltételező közös fejlesztési, pályázati, innovációs együttműködésekre (Inzelt–Szerb 2003; Leveleki 2002, 2008; Sengenberger–Pyke 1990). H3. Tekintve, hogy a vállalatközi kooperációk létrejöttében és működésében szerepet játszik a társadalmi hálózatokban rejlő társadalmi tőke mint erőforrás (Coleman 1988, 1994; Granovetter 1985; Putnam 1993, 1995, 2000) és a vállalatközi kapcsolatokat jellemző bizalom mértéke (Helper 1996, Helper–Sako 1995, Sako 1992, Zucker 1986), feltételezem, hogy ebben a tekintetben a kis- és közepes vállalkozási szektor erősen differenciált (Laky 1998; Győri 2012). Kifejtve: a kkvszektor összetett, többszereplős partnerkörrel rendelkező és hálózati megoldásokban érdekelt vállalkozásai nagyobb mértékben beágyazottak, üzleti kapcsolataikban kevésbé építenek a bizalomra (formális szerződésekre támaszkodnak), míg velük szemben a homogén, kisméretű kapcsolatrendszerrel rendelkező vállalkozások kevésbé beágyazott kapcsolatokkal rendelkeznek, s üzleti kapcsolataikra inkább jellemző a szerződéses bizalom (Csabina–Leveleki 2000, 2003; Csabina et al. 2001; Tóth 1999, 2003). 25

A dolgozatban mindezeknek megfelelően a következő kérdésekre kerestem a választ: 1. Milyen a kistérségben működő kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszere, mennyire összetett és kiterjedt kapcsolatokon keresztül ágyazódnak be a környezetükbe? Milyen mértékben vannak jelen a vállalati kapcsolatokhoz köthető ún. modern együttműködési tényezők? Más szóval: mekkora a vállalkozások „hálózatosodottsága”? 2. Milyen tényezők befolyásolják a kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitását, az együttműködések tartalmát és rendszerességét? Ebben mekkora szerepe van a vállalkozások egyes gazdasági-szervezeti tényezőinek? 3. Milyen szerepet játszik a társadalmi tőke – mint erőforrás – a kis- és középvállalati együttműködések kialakulásában és hatékonyságában? Milyen típusú vállalkozások ágyazódnak be a térség társadalmi kapcsolataiba és az ezekre épülő hálózatok struktúrájába? Amint azt a megjelölt területek, feltett kérdések is mutatják, a kis- és középvállalati szektor kapcsolatrendszerének minél sokrétűbb feltárására vállalkoztam, azzal az igénnyel, hogy a vállalatközi együttműködések létére (vagy nem létére) vonatkozóan lehetséges magyarázatokat adjak. Célkitűzésemnek megfelelően (helyzetfeltárás) egy alapvetően leíró művet tarthat a kezében az olvasó.

I.3. A dolgozat felépítése A II. fejezetben a kis- és közepes vállalkozási szektor szerepének és jelentőségének bemutatása során röviden áttekintem a hazai kisvállalkozások történetének néhány fontos vonatkozását, majd jelenlegi helyzetét. A III. fejezetben a legfontosabb célom a kutatás értelmezési keretét adó elméleti, illetve módszertani alappillérek, szemléletmód ismertetése. A kis- és közepes vállalkozások részvételével létrejövő hálózati alapú együttműködések különböző szempontok szerinti (egyfelől az együttműködés iránya szerinti vonatkozásban, másfelől a földrajzi szempont szerinti tipizálás vonatkozásban, majd az autonómia feladásának mértéke alapján megkülönböztetett típusok vonatkozásában) formáinak és a kkv-k által létrehozott hálózatok sajátosságainak bemutatása után a vállalatközi 26

együttműködések elméleti kereteit mutatom be. Ezt az áttekintést azért tartom fontosnak, mert alapul szolgál majd a kisvállalati kooperációk lehetőségeinek jobb megértéséhez. A szervezetközi kapcsolatokkal foglalkozó közgazdaságtani elméletek (tranzakciós költségek elmélete, erőforrás alapú megközelítés, kompetencia alapú megközelítés, ügynökelmélet) megfontolásainak összegző bemutatása mellett alapvetően

a

vállalatközi

együttműködések

szociológiai

megközelítésével

foglalkozom. Ebben a részben azt vizsgálom a nemzetközi és hazai szakirodalom feldolgozása alapján, hogy milyen szerepe van a vállalatokat körülvevő társadalmi környezetnek az együttműködésekben. A gazdasági folyamatok társadalmi beágyazottságának vizsgálata során a társadalmi tőke és ezzel összefüggésben a vállalati kapcsolatokat átható bizalom fogalmát főleg Bourdieu, Coleman, Putnam, Fukuyama és Sako munkáira támaszkodva foglalom össze. A IV. fejezetben a saját kutatásom előzményéül szolgáló releváns empirikus irodalom bemutatására kerül sor. A vállalatközi kooperációk vizsgálatával számtalan nemzetközi kutatás foglalkozott már, Magyarországon szűkösebb irodalom áll rendelkezésünkre. Ezekre a forrásokra támaszkodva mutatom be azokat a korábbi kutatásokat, kutatási területeket és kérdésfelvetéseket, melyek nemzetgazdasági, illetve regionális szinten foglalkoztak a vállalatok, illetve kisvállalkozások együttműködéseinek lehetőségeivel és elterjedtségével, valamint

az ezeket

befolyásoló tényezőkkel. Az V. fejezet a közép-dunántúli kistérségben végzett empirikus kutatás tapasztalatairól szól. A kutatás eredményeinek ismertetése előtt a kistérségbeli kkvszektort mutatom be. Ezután kerül sor a hipotézisek részletes ismertetésére, melyek a III. és IV. fejezetekben bemutatott elméleti irodalomra és a korábbi kutatásokra épülnek, majd a kutatás folyamatát, módszerét, továbbá a minta általános jellemzőit ismertetem. A fejezet további részeiben a dolgozat kutatási kérdéseit veszem sorra a hipotézisek logikáját követve. A dolgozat összefoglalását és a továbblépés irányait a VI. fejezet tartalmazza.

27

II. A KISVÁLLALKOZÁSOK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE – A KKV-SZEKTOR Ennek a fejezetnek a kis- és közepes vállalkozási szektor szerepének és jelentőségének bemutatása a célja. Ahhoz, hogy a kis- és közepes vállalkozások magatartását, kapcsolatrendszerét, illetve együttműködési aktivitását megértsük, fontosnak tartom a kkv-szektor kialakulásának, történeti előzményeinek a bemutatását. A kisvállalkozások nemzetközi jelentőségének áttekintése után a szektor magyarországi kialakulásának okait és körülményeit ismertetem, majd röviden a szektor jelenlegi jellemzőit foglalom össze, különös tekintettel azokra a sajátosságokra, melyek befolyásolhatják a vállalkozások működéséhez köthető kapcsolatok kialakulását.

II.1. Kisvállalkozások az Európai Unióban A kis- és közepes vállalkozások – a szektor vállalkozásainak és gazdasági szerepének növekedésével párhuzamosan – a nyolcvanas évek második felétől az érdeklődés középpontjába kerültek a fejlett országokban. A kisvállalkozás-politika Európai Unión belüli jelentősége akkor fogalmazódott meg, amikor világossá vált, hogy elsősorban ez a szektor tud új munkahelyeket teremteni, valamint az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyvállalati szféra esetében nem valószínűsíthető jelentékeny létszámnövekedés, továbbá az a tény is a kkv-k fontosságát nyomatékosította, hogy nagy számuknak köszönhetően jelentős mértékben járulnak hozzá a GDP-hez (Román 2006). Az Európai Unió mintegy 23 millió kis- és középvállalkozása hozzávetőlegesen 75-100 millió ember számára biztosít munkahelyet (Kállay et al. 2009; Andrási et al. 2009].5 Ugyan csak illúzió, de Laky Teréz elképzelése szerint, amennyiben az egy vagy néhány főt foglalkoztató mikrovállalkozások mindegyike egyetlen további munkahelyet teremtene, ezzel a legtöbb országban azonnal megszűnne a munkanélküliség (Laky 1998). Ez magyarázza, hogy miért tartják fontosnak az új vállalkozások alapításának támogatását és a meglévő vállalkozások segítését a nemzetközi szervezetek (OECD, EU szervei) és a nemzeti kormányok 5

Fontos megemlíteni azt is, hogy az Európai Unióban a vállalkozások 95 százaléka mikrovállalkozás, ráadásul még ezeknek is a felét az alkalmazott nélküli vállalkozások, az önfoglalkoztatók teszik ki.

28

(OECD 2005). A Mészáros Tamás és Szirmai Péter (2001) által az alábbiakban összefoglalt szempontokat valamennyi tagország fontosnak tartja a kisvállalkozások támogatása tekintetében, melyek a következők: 1. Munkahelyeket teremtenek, amikor arra a legnagyobb szükség van: a kisés közepes vállalatok szervezetileg rugalmasabban tudnak reagálni a környezeti változásokra a nagyvállalatokkal szemben, ezért gyorsabban hoznak létre új munkahelyeket. A nagyvállalatokkal ellentétben nemcsak gazdasági fellendülés esetén növelik a foglalkoztatottaik létszámát, hanem válság esetén is, hiszen a krízis rákényszeríthet új termékek bevezetésére, a piac bővítésére.6 2. Élénkítik a versenyt: a piacgazdaság egyik pillére a verseny, s ennek fenntartásában töltenek be komoly szerepet a kisméretű vállalkozások. 3. Mozgásban tartják a gazdaságot: a gazdaság dinamizmusát adják az újonnan alakuló, a piaci keresletre rugalmasan reagáló kisvállalkozások, illetve a piacukat elvesztő, megszűnő vállalkozások. 4. Alvállalkozói, beszállítói és értékesítői tevékenységükkel mozgásban tartják a termelési, értékesítési láncokat. 5. Diverzifikálják a termékek és szolgáltatások piacát: olyan piaci réseket találhatnak, melyeket csak nekik van lehetőségük áthidalni, hiszen a nagyoknak nem lenne mérethatékony. 6. Társadalompolitikai célok megvalósításának fontos tényezői: olyan rétegek számára teremthetnek foglalkozási és jövedelemszerzési lehetőséget, melyek a munkaerőpiacon nehezen tudnak elhelyezkedni – például kisebbségek, nők, fiatalok számára nyújthatnak perspektívát arra, hogy vállalkozók legyenek (Mészáros–Szirmai 2001).

6

A kis- és középvállalkozások nagyvállalati szektor által leépített munkaerő felszívásában betöltött szerepét számos nemzetközi kutatás támasztja alá (például Aydalot 1986). Magyarországon Leveleki Magdolna (1998) vizsgálata mutatott rá a nagyipari visszaesés, illetve a mikro- és kisvállalkozások sűrűsége közötti kapcsolatra: a székesfehérvári kisvállalkozások körében, a kilencvenes években végzett kutatásának eredményei megerősítették a nagyipar leépülésének pozitív hatását a kisvállalkozások szerveződésére.

29

II.2. A kisvállalkozások meghatározása Mivel a dolgozat a kis- és középvállalkozások kapcsolatrendszerével, a kkv-k részvételével megvalósuló hálózatosodás lehetőségével foglalkozik, ezért ebben az alfejezetben a kis- és középvállalkozás7 fogalmának meghatározására térek ki. A legtöbb fejlett gazdaságú ország rendelkezik saját, specifikusan a kis- és közepes vállalkozásokkal

foglalkozó

törvényekkel.

Általában

minden

országban

keretjellegűek a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó jogszabályok, melyek elsősorban az egyes kkv-kategóriákat definiálják. A kis- és középvállalkozások meghatározására nincs az egész világon egységes definíció, ezt minden ország a helyi sajátosságok figyelembevételével határozta meg. A többféle fogalommeghatározás ellenére elmondható, hogy jellemzően három paraméter mentén történik az egyes nemzetgazdaságok szektorkategóriáinak meghatározása, melyek a következők: az alkalmazottak létszáma, az árbevétel és a mérlegfőösszeg. Ennek az elkülönítésnek gazdaságpolitikai indokai vannak, ugyanis így érhető el, hogy az állami támogatásokban egyes homogénebb, azonos helyzetű vállalkozói csoportok részesüljenek. Az Európai Unió egységes ajánlást fogadott el a kis- és középvállalkozások definíciójára, melyet 2005. január elsejétől vesznek figyelembe az uniós támogatások odaítélésének jogosultsági kritériumaként. Az EU Bizottságának hatályos definíciója alapján kis- és közepes vállalkozásnak tekinthető minden olyan vállalkozás, mely 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, és éves nettó árbevétele nem éri el az 50 millió eurót vagy mérlegfőösszege a 43 millió eurót. Mindez kiegészül az ún. függetlenség kritériumával, vagyis a kis- és középvállalkozásban az állam, az önkormányzat, vagy a nagyvállalkozások tulajdoni részesedése – jegyzett tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön vagy együttesen sem haladhatja meg a 25 %-ot. Ugyan az EU kkv meghatározása a tagállamok számára csak ajánlás, a legtöbb uniós 7

Egyes szerzők (lásd például Román 2006; Chikán 2004; Szerb 2010) azt az álláspontot képviselik, hogy helytelen a „vállalkozás” és „vállalat” kifejezéseket egymás szinonimájaként használni. Azzal érvelnek, hogy a „vállalkozás” szó az üzleti tevékenységet, míg a „vállalat” ennek szervezeti keretét jelenti, hiszen ezek jelentik az angol „entrepreneurship” és „enterprise” szavak magyar megfelelőjét, s ebben kétségbevonhatatlanul igazuk van. A magyar gyakorlatban azonban elterjedt, hogy a szervezetekre is a vállalkozás kifejezést használjuk, így dolgozatomban én is ezt követem.

30

ország saját szabályként is ezt alkalmazza, de vannak olyan tagállamok, ahol csak az uniós pályázatok odaítélésekor veszik figyelembe. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a jogszabályokban rögzített kkv-definíció többször változott. 2005. január elsejétől hazánkban is az EU-s meghatározás van érvényben, azzal az eltéréssel, hogy ahol az EU-s definícióban euró szerepel, a magyar törvényben „eurónak megfelelő forintösszeg”

áll.8 Dolgozatomban

középvállalkozásnak az 50-249 fős vállalkozások minősülnek, kisvállalkozásnak a 10-49 főt alkalmazó vállalkozások, mikrovállalkozásnak pedig a kevesebb mint 10 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások, mely tipológia némileg eltér a törvény által meghatározott definíciótól abban a tekintetben, hogy figyelmen kívül hagyom az éves nettó árbevétel, illetve mérlegfőösszeg nagyságát. Az EU-s támogatásokra való jogosultság eldöntéséhez szükség volt az egységes meghatározás alkalmazására, ez néhány tagország – köztük Magyarország – esetében a kategóriahatárok nagyfokú kitolódásához vezetett, melynek alapján a vállalkozások majdnem 100 százaléka kkv-nak tekinthető (hazánkban a működő vállalkozások 99,8 százaléka tartozik ebbe a kategóriába).9 Az érintett vállalkozások ezt előnyként élték meg, hiszen így belekerültek abba a körbe, amely pályázhat a kis- és középvállalkozások számára fenntartott uniós támogatásokra. Manapság a legtöbb kisvállalkozásokról szóló tanulmány az Európai Unió statisztikai előírásai alapján definiálja az egyes kkv-kategóriákat, és számomra is az a fontos, hogy vizsgálatom illeszkedjen a bevett gyakorlathoz. Mindezek mellett azonban kutatásomban a vállalkozások más tulajdonságait is figyelembe kívánom venni, így például azt, hogy szabadon döntenek a megalakulásról, a piaci partnerek kiválasztásáról, a megszűnésről, s hogy a térségben ezer szállal kapcsolódnak a tájhoz, a gazdasági és társadalmi környezethez.

8

A 2004. évi XXXIV. törvény 3. § szerint közepes vállalkozásnak az a vállalkozás minősül, amelynek 50 és 249 közötti alkalmazottja van, forgalma legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, mérlegfőösszege pedig nem több mint 43 millió euró. Kisvállalkozásnak az a vállalkozás számít, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 49 és 10 fő között van, éves nettó árbevétele legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, illetve mérlegfőösszeg. Mikrovállalkozásnak pedig az a vállalkozás tekinthető, amelynek legfeljebb 10 főnél kevesebb alkalmazottja van és éves nettó árbevétele legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg, illetve mérlegfőösszeg. 9 A KSH 2010. évi Magyar statisztikai évkönyve adatai alapján számolva.

31

II.3. Kisvállalkozások Magyarországon II.3.1. Történeti áttekintés A magyar gazdaságot a rendszerváltás előtt a nagy szervezetek – vállalatok, szövetkezetek – uralták, lényegében hiányzott a meghatározó kis- és közepes vállalkozói réteg. A gazdaság szerkezetét a kutatók „fordított piramisként” írták le, ahol a piramis széles talpát a nagyvállalatok foglalták el, míg a kisvállalkozások alkották a csúcsát (Laki 1994; Laky 1998). Változások a hatvanas-hetvenes években következtek be, melyek hatással voltak a magángazdaság későbbi fejlődésére. A decentralizáció következtében megnőtt a vállalatokon, szövetkezeteken belüli „vállalkozások” lehetősége, melléküzemágak és – szövetkezetekkel szimbiózisban élő – háztáji gazdaságok kezdtek működni. Ebben az időszakban fejlődött ki és indult fejlődésnek a „második gazdaság” (Gábor– Galasi 1981). A politika változásainak a vállalkozó kedvre gyakorolt hatása következtében

kezdetben

periodikusan

alakult

az

informális

gazdaságbeli

tevékenységet folytatók létszáma, de a nyolcvanas évek elejétől lezajlott pozitív kormányzati intézkedések jelentős mértékben megnövelték a magánszektor szereplőinek arányát. Gábor R. István és Galasi Péter (1981) becslése szerint a magyar családok háromnegyedének jövedelme részben a második gazdaságból származott, s az itt előállított termékek és szolgáltatások a korabeli lakossági fogyasztás egyhatodát fedezték. A gazdasági válság elmélyülésének hatására az ország politikai vezetése 1982-től jelentős mértékben liberalizálta a magánszektor működésének szabályait (Róna-Tas 1997). A nyolcvanas évekre a magánszektor és az állami szektor sajátos szimbiózisa jött létre (Valuch 2001). A kisvállalkozók alkalmazkodtak a sajátos magyar piaci keretekhez, az első gazdaságot mintegy kiegészítve működtek, elsősorban a lakossági szolgáltatások,

vagyis

a

kiskereskedelem,

építőipar,

kézműipar,

turizmus,

vendéglátás terén szolgálták ki a jelentkező keresletet, illetve az állami nagyvállalatok működési folyamatában vettek át kisebb részfolyamatokat. A gazdasági társaságok alapítását szabályozó törvény elfogadása után sokféle társas vállalkozási forma jelent meg és gyarapodott: a bérlők, a kisiparosok és kiskereskedők mellett jelentősen megnőtt a kisszövetkezetek, a vállalati- és 32

vállalaton kívüli gazdasági munkaközösségek és polgári jogi társaságok száma. A fejlődés dinamikáját jól mutatják Laky Teréz és Neumann László számításai: a nyolcvanas évek elejéhez képest 1989-re több mint másfélszeresére nőtt a magánszektor vállalkozásainak száma (Laky–Neumann 1990). A rendszerváltozás elhárította az akadályokat a piacgazdaság intézményrendszerének kiépítése elől, melynek következtében a magyar kis- és közepes vállalkozások egy teljesen új gazdasági környezetbe kerültek, s ez sok kihívást eredményezett számukra. Az 1988-as Társasági törvény10 hatályba lépését követően a vállalkozások száma kevesebb mint 8 év alatt érte el lényegében a mai szintet. A Társasági törvény megteremtette az állami cégek társasággá alakulásának feltételeit, az Átalakulási törvény11 pedig kötelezővé tette azt. A vállalkozások szabályozásában bekövetkező radikális változások sorozata mellett lezajlott egy deregulációs folyamat, amely a korábbi tervgazdaság bürokratikus szabályainak a többségét felszámolta. A jogi korlátok lebontásával, a vállalkozásalapítás liberális szabályozásával részben megvalósult a magánszemély, a magánvállalkozás emancipációja. Dinamikus volt az új gazdasági formák létrehozása, amely a gazdasági szervezet teljes átalakulásával járt együtt. A kilencvenes évek elején a magyar gazdaság legnagyobb vállalatalapítási hulláma a legnagyobb gazdasági recesszióval egy időben következett be, a legtöbb új vállalkozás 1990 és 1992 közötti időszakban jött létre (Czakó et al. 1994). A kilencvenes évek elején létrejött vállalkozások többségét minimális tőkével alapították, melynek egyik oka az volt, hogy a piaci elégtelenségeket kihasználva olyan tevékenységeket végeztek, melyekhez egyáltalán nem volt szükség tőkére vagy csak minimális tőkebefektetésre; a másik oka pedig az volt, hogy csak a vállalkozók töredékének volt lehetősége bankhitelhez jutni, ugyanakkor a korábbi 50 év alatt viszonylag kevés befektethető tőkét tudtak felhalmozni, így az induló vállalkozások inkább a munkaintenzív tevékenységekre koncentráltak. A tőkeigényes iparágakat elsősorban a külföldi vállalatok magyarországi leányvállalatai vagy privatizált magyar vállalatok utódai uralták. 10 11

1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról. 1989. évi XIII. törvény a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról.

33

Az évtized közepére a kisvállalkozások olyan új kihívásokkal szembesültek, melyekre többen nem találták meg a megoldást. A gyorsan liberalizálódó környezet egyben instabillá is vált, az új gazdasági törvényeket folyamatosan változtatták, s ez a kisvállalkozások számára alkalmazkodási nehézségeket teremtett. A kisvállalkozói szektor felhígult a sok tapasztalatlan, újonnan belépő vállalkozóval, romlottak a szektor minőségi mutatói, a legtöbb kisvállalat likviditási problémákkal küzdött, felszámolási- és csődhullám alakult ki, s a korábban tömegesen alapított kényszervállalkozások jelentős része megszűnt – sok vállalkozó helyezkedett el alkalmazottként, amikor már lehetett (Czakó 1998).12 Futó Péter szavaival élve lényegében a vállalkozói réteg „megtisztult” (Futó 2004). A kilencvenes évek második felében a korábban jellemző extenzív fejlődést felváltotta az intenzív szakasz, melynek egyik jellemzője volt a kisvállalkozások számbeli növekedésének hirtelen megtorpanása. A kilencvenes évek folyamán az állami szektor szerepe minimálisra csökkent mind a gazdaságban, mind a foglalkoztatásban, miközben a magántulajdonú gazdasági szervezeteké folyamatosan növekedett, s az évtized végére dominánssá vált.13 A gazdaság tulajdoni szerkezetének – a vállalati átalakulások és a privatizáció hatására bekövetkezett – megváltozása mellett a gazdaság termelési struktúrájában is lényeges változások történtek. A KGST felbomlásával és a keleti piacok elvesztésével a magyar vállalkozásoknak új piacok felé kellett fordulniuk. Ezek a nyugat-európai és észak-amerikai piacok azonban elvárásaikban sokkal igényesebbek voltak, mint a volt szocialista országok piacai, s mindez megkövetelte a hazai vállalkozásoktól a technológia korszerűsítését, a korszerű műszaki és menedzsment ismereteket. A fejlesztések tőkeigényessége miatt azonban elkerülhetetlenné vált a külföldi működőtőke bevonása az országba, s megjelentek a külföldi vállalatok. Az ország gazdasági nyitottsága tehát már az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt is folyamatosan nőtt, s az ezredfordulót követően még mindig nagyon erős fluktuáció figyelhető meg a vállalkozói szektorban, de a vállalkozások számának növekedése az

12

A legtöbb megszűnő vállalkozás a kiskereskedők és a nem bolti kereskedők (ügynökök), valamint az ingatlan-bérbeadók körében fordult elő 1996-ban. Legnagyobb túlélési esélye a főállású tulajdonos és az egyszerre több vállalkozásban is érdekelt vállalkozásoknak volt (Czakó 1997). 13 Az állami tulajdon szerepe olyannyira lecsökkent, hogy 1995-re a cégek közel 70%-a már magyar magánszemélyek többségi tulajdonában volt (Tóth 1998).

34

ezredfordulót követően lelassult, a kis- és középvállalkozások száma viszonylag stabilizálódott (Csubák 2003). II.3.2. A kis- és közepes vállalkozási szektor jellemzői napjainkban Központi

A

Statisztikai

Hivatal

(KSH)

nyilvántartása

szerint 14

Magyarországon több mint 1,6 millió a regisztrált vállalkozások

jelenleg

száma, ez a kép

azonban nem tükrözi a valóságot, hiszen a bejegyzett vállalkozások többsége nem végez tényleges gazdasági tevékenységet, közülük csak minden második működik (M1. táblázat). 15 A működő vállalkozások16 száma a 690 ezerhez közelít. Az összes vállalkozás közel kétharmadát az egyéni vállalkozások teszik ki, s csak minden harmadik működik társas vállalkozási formában. Az elmúlt években nem történt jelentős változás a kkv-szektor struktúrájában; ugyan nagyon lassan, de növekvő arányt képviselnek az egyéni vállalkozások (M2. táblázat). A működő vállalkozások igen kicsi létszámúak: a vállalkozások döntő többsége, mintegy 95 százaléka 10 főnél kisebb mikrovállalkozás. Az 50 főnél kevesebb foglalkoztatottat alkalmazó kisvállalkozások az összes vállalkozás 4 százalékát adják. A másik oldalon található az a néhány nagyvállalkozás, melyek 250 főnél több alkalmazottal működnek. A két szélsőség közötti átjárást biztosító igazi középvállalkozások – az olyan vállalkozások, melyek 50 főt vagy annál többet, de 249 főnél kevesebbet foglalkoztatnak – hiányoznak. Így a kkv-szektor együttes aránya a vállalkozások teljes populációján belül a 99 százalékot is meghaladja (M3. táblázat). A kis- és középvállalati struktúra karakteresen eltér a nagyvállalkozásokétól a főtevékenység alapján regisztrált ágazati besorolás szerint: a kis- és közepes vállalkozási szektorban jelentősen kisebb a feldolgozóipar aránya, valamivel nagyobb az építőipar és a személyi, adminisztratív szolgáltatások, jóval nagyobb a kereskedelem, javítás és az ingatlanügyletekkel foglalkozó kkv-k aránya, mint a 14

Regisztrált vállalkozásnak a KSH definíciója szerint az a vállalkozás minősül, mely az adott évben adminisztratív nyilvántartásban szerepel és adószámmal rendelkezik. 15 Az áttekintés során a KSH Magyar statisztikai évkönyvek adataira támaszkodtam. 16 Működő vállalkozásnak a KSH definíciója szerint az a vállalkozás tekinthető, mely az adott évben vagy az azt megelőző év során adóbevallást nyújtott be, illetve az adott évben vagy az azt megelőző évben alakult.

35

nagyvállalkozások között (M4. táblázat). A kis- és közepes vállalkozások legnagyobb számban kereskedelem és javítás (20,2%), ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások (19,6%), egyéb személyi, közösségi, adminisztratív szolgáltatás (13,7%), építőipar (9,8%), szállítás és távközlés (9,3%), valamint feldolgozóipar (7,5%) területén tevékenykednek. A rendelkezésemre álló statisztikai adatok alátámasztják azt a köztudott tényt, mely szerint a kevésbé tőke- és eszközigényes, de munkaerő-intenzív ágazatokban – ahol az optimális üzemméret a kisvállalati forma – a kkv-szektornak van döntő jelentősége; a hazai kis- és közepes vállalkozások legnagyobb hányada ezekben az ágazatokban

tevékenykedik.

Míg

a

tőke-intenzív

ágazatokban,

vagyis

a

feldolgozóiparban, az energia-, a gáz-, és vízellátás, valamint a telekommunikáció területén a nagyvállalatok állítják elő a bruttó hozzáadott érték legnagyobb részét, s ezekben az ágazatokban a kis- és közepes vállalkozások csak kismértékben vesznek részt. A kkv-k foglalkoztatásban betöltött szerepét valamennyi hazai és nemzetközi tanulmány kiemeli. A kis- és középvállalatok foglalkoztatottságban betöltött szerepe Magyarországon is jelentős. 2009-ben a foglalkoztatottak valamivel több mint kétharmadának a kkv-k adtak munkahelyet, ezen belül is a mikrovállalkozások szerepe kiemelkedő (45,5%), ami nem meglepő a magyar vállalati struktúrán belüli mikrovállalkozások nagy számát tekintve. A magyar gazdaságban a 12 nemzetgazdasági ág közül négy ágban a nagyvállalatok biztosítják a munkahelyek legnagyobb hányadát – a feldolgozóiparban, az energia-, gáz-, és vízellátás, a szállítás és a pénzügyi tevékenységek területén – a bányászaton kívül az összes többi hét nemzetgazdasági ág mindegyikében a mikrovállalkozások (Kállay et al. 2009). Román

Zoltán

(2006),

Szerb

László

(2010)

tanulmányai

a

kkv-k

versenyképességének vizsgálatakor ugyanarról számolnak be: a kis- és közepes vállalkozások a magyar gazdaság bruttó hozzáadott értékének megközelítőleg felét állítják elő, de ez elmarad az árbevétel szerinti részesedéstől, ami azt támasztja alá, hogy a nagyvállalatok hatékonyabban működnek és árbevétel arányosan magasabb bruttó hozzáadott értéket hoznak létre (Román 2006; Szerb 2010).

36

A kis- és közepes vállalkozásoknak tehát meghatározó a szerepe a magyar gazdaságban, különösen a munkahelyteremtésben, ugyanakkor számos téren alacsonyabban teljesítenek a hazai nagyvállalatokhoz, valamint az EU fejlett tagállamaihoz képest. A hazai felmérések rávilágítanak e szektor kedvezőtlen magatartására, illetve filozófiájára: a kkv-k csak minimális hányada törekszik nagyobb volumenű beruházásra, létszámbővítésre. A kutatási eredmények alapján a kkv-k közel kétharmada semmilyen nagyobb beruházást, fejlesztést nem tervez (Czakó 2006, 2011), de a GKM adóbevallások adatai alapján készített számításai is csekélynek mutatják a beruházó kkv-k arányát (Kállay et al. 2008, 2009). Valamennyi vizsgálat eredménye hasonló: a hazai kisvállalkozások eszközparkja, termelési eljárásai gyakran elavultak. A fejlettebb minőségi követelményeknek megfelelő termékek előállításának leggyakrabban említett eleme a tőkehiány mellett a korszerűtlen termelés, a hiányzó minőségbiztosítás, az új termelési és értékesítési technikák ismeretének hiánya. A hazai kkv-k döntő többsége nem igazán vállalkozik saját-kutatásra, know-how, szabadalom, licenc vásárlására, értékesítési hálózat fejlesztésére, vagy akár technológiai transzferre (Inzelt 2011, Inzelt–Szerb 2003). A kedvezőtlen makro- és mikroszintű adatok mellett a kkv-k körében pusztán kezdetleges összefonódások, szervezeti együttműködések tapasztalhatók, pedig a fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a kis- és közepes vállalkozások számára a hálózatosodás, az erőforrások és képességek egyesítése az egyik leghatékonyabb módja a méretgazdaságossági hátrányok csökkentésének (OECD 2002, 2004, 2005). Az együttműködések útján javulhat a kapacitások kihasználtsága, komplex szolgáltatásokkal tudnak megjelenni a piacon, hatékonyabban lehet fellépni a piaci alkufolyamatokban és bővülhet az új piacokhoz való hozzáférés. A hazai kisvállalkozások együttműködési készségének sajátossága, hogy „az alapvetően individualista magyar vállalkozó egyedül szeret dolgozni, gyenge a kommunikatív készsége és nem szeret kooperációs kapcsolatra lépni másokkal” (Matolcsy 1998: 18). A kkv-szektoron belüli hálózatosodási folyamat megindulására, jelenlétére utalnak bizonyos jelek: a szektor vállalkozásainak körében viszonylag gyakoriak az egyszerűbb és informális – gyenge kötésekkel17 jellemezhető – kapcsolatok,

17

Az ilyen kapcsolatokat nevezi a szakirodalom hídszerű gyenge kötéseknek, melynek fogalmával kapcsolatban kiindulópontul szolgálnak Granovetter elemzései (Granovetter 1973, 1988).

37

melyekre épülve alakulnak, ill. alakulhatnak ki a formális együttműködések. 18 A kisvállalkozások

innovációs

aktivitására

vonatkozó

kutatások

legfontosabb

tanulsága, hogy az innovációt érintő vállalatközi, illetve intézményközi (vállalatikutatóintézeti, vállalati-egyetemi) együttműködések rendkívül esetlegesek, a hazai innovációs rendszer csak mérsékelten éri el a kis- és középvállalatokat: az innovációra újonnan vállalkozó kkv-kat alig támogatja, inkább a már innovatív vállalkozásokat ösztönzi, de azokat is csak gyenge mértékben (Csizmadia 2008b; Inzelt 2011). A kis- és közepes vállalkozói szféra innovációs tevékenységét, tartós növekedését a finanszírozási források hiánya mellett a magyarországi pályázati rendszerek bürokratikus működése is nagymértékben nehezíti (Bartha et al. 2009, Bruszt–Vedres 2010, Inzelt 2011). A hazai kkv-k – Nyugat-Európában bevált innováció-orientált – hálózatba történő szervezésének szándéka nem új jelenség, hiszen mind a kormányzati szintű, mind a regionális gazdaságfejlesztési tervek19 tartalmazzák a magyar gazdaság hálózatalapú fejlesztésének koncepcióját. Az ilyen vállalatközi együttműködések kialakulása és működése azonban erősen függ a szereplők kooperációs képességétől és készségétől, valamint a regionális, országos üzleti kultúrától.

18

A GKM adatai alapján 2005-ben a kis- és közepes vállalkozások 58 százaléka rendelkezett valamilyen informális vagy formális kapcsolattal (Kállay et al. 2008). 19 Ahogyan azt a dolgozat Bevezető fejezetében már említettem, a nemzeti és regionális fejlesztési dokumentumokban megfogalmazott operatív programokban a kis- és középvállalatok innováció-alapú együttműködésének és az erre épülő hálózatok szerveződésének támogatása élvez prioritást.

38

III. ELMÉLETI HÁTTÉR

Ebben a fejezetben legfontosabb célom a kutatás értelmezési keretét adó elméleti, illetve módszertani alappillérek, szemléletmód ismertetése. A vállalatközi hálózatok kialakulásának és legfontosabb kiváltó tényezőinek rövid összegzése után a vállalati kooperációk különböző szempontok szerinti tipizálását és a kkv-k által létrehozott hálózatok sajátosságait mutatom be. Ezt követően a vállalatközi együttműködések elméleti kereteit tekintem át, mely alapul szolgál majd a kisvállalati kooperációk lehetőségeinek jobb megértéséhez. A szervezeti kapcsolatokkal foglalkozó közgazdaságtani elméletek – tranzakciós költségek elmélete, erőforrás alapú megközelítés, kompetencia alapú megközelítés – megfontolásainak összegző bemutatása

mellett

alapvetően

a

vállalatközi

kooperációk

szociológiai

megközelítésével foglalkozom. Ebben a részben fejtem ki a nemzetközi és hazai szakirodalom feldolgozása alapján, hogy milyen szerepe van a vállalatokat körülvevő társadalmi környezetnek az együttműködésekben. A gazdasági folyamatok társadalmi beágyazottságának vizsgálata során a társadalmi tőke és ezzel összefüggésben a vállalati kapcsolatokat átható bizalom fogalmát főleg Bourdieu, Coleman, Putnam, Fukuyama és Sako munkáira támaszkodva foglalom össze.

III.1. Vállalatközi kapcsolatoktól a hálózatokig III.1.1. Vállalatközi együttműködések, hálózatok kialakulása A modern információs technológia gyors fejlődése, a szállítási költségek csökkenése, a szabályozási reformok, valamint a kereskedelem és befektetések területén történt liberalizáció a nyolcvanas évek folyamán a vállalatközi kapcsolatok súlypontjainak átrendeződését eredményezték. E környezeti változások az átstrukturálódás és flexibilitás növelésének irányába mozdították el a vállalatokat, és arra ösztönözték, hogy a hagyományos tulajdonosi kapcsolatrendszerek mellett

egyéb más

együttműködési formákat alakítsanak ki a beszállítóikkal, vevőikkel, akár a versenytársaikkal, ill. szövetségeseikkel is. Az ilyen új típusú együttműködési formák révén jönnek létre a vállalkozások kapcsolataira épülő hálózatok (Child– Faulkner 1998). 39

A hálózatok létrejötte és rohamos elterjedése a 21. század meghatározó folyamata. Kocsis Éva és Szabó Katalin (2000) „A posztmodern vállalat” c. könyvükben az alábbi módon szemléltetik a hálózatosodás jelenségét: „Ha a 20 század a társaságok százada volt, a 21. század – amennyire ma ez látható – a hálózatok kora lesz. … többé-kevésbé már ma is indokolt lenne, hogy ne az egyedi társaságokat, hanem a hálózatokat, vállalategyütteseket (clusters) tekintsük a gazdaság alapegységének. A nagyvállalatok dekonstrukciója, vállalaton belüli és kívüli egységekre való szétszedése, majd ezek hálózatokba rendeződése már a nyolcvanas évektől érzékelhető volt Amerikában és a fejlett világ más szegleteiben is. A kilencvenes évektől azonban a folyamat új lendületet vett. Ami több mint egy évtizede csendesen kezdődött, mára forradalom lett. … A folyamat, amelyben a hálózat a központilag igazgatott vállalati hierarchia helyébe lép, aligha lesz könyörületes és fájdalommentes – különösen a menedzserek azon milliói számára, akiknek az állását egyszerűen megszünteti.” (Kocsis–Szabó 2000: 160-160) A gazdasági szervezetek alkotta hálózat – mint ahogyan arra a fenti idézet is utal – nem új jelenség, hiszen kereskedelmi láncok, szakmai szerveződések, melyek szintén bizonyos fokú hálózatnak tekinthetők, már jóval a nyolcvanas évek előtt megjelentek. A hálózatok gyökereit a kutatók többnyire a kartellek megjelenéséig vezetik vissza, de abban mindenki közös álláspontot képvisel, hogy a folyamat felgyorsulása egyértelműen a nyolcvanas évek elejére tehető. Napjainkra

az

együttműködések

és

a

hálózati

szerveződések

jelentősége

vitathatatlanná vált a gazdasági folyamatokban. A hálózatosodás – mint a gazdasági szereplők interakcióinak egy megnyilvánulási formája – tényként tekinthető, hiszen ma már a verseny szereplői nem önálló vállalatok, hanem egyre inkább a rugalmas hálózatok. Felmerül a kérdés, hogy milyen okok késztethetik a szervezeteket arra, hogy hálózatba szerveződjenek. Természetesen a vállalatközi hálózatok létrejöttét generáló tényezőket nem tekinthetjük egymástól függetlennek, indíttatásukat tekintve általában a külső, piaci környezet által generáltak, azaz a vállalatok a környezet változásainak kihívására való válaszát jelentik. A szakirodalom által bemutatott vállalatok közötti hálózatok kialakulásában és jelentőségének elterjedésében szerepet játszó tényezők széles palettájáról az alábbi motivációkat fontos kiemelni:

40

1. A hálózatszervezési törekvések mögött meghúzódó legalapvetőbb motiváció a profit maximalizálása, mint minden más indíték mögöttes mozgatórugója. A vállalatok azért kooperálnak, s lépnek be hálózatokba, hogy csökkentsék költségeiket, növeljék tevékenységeik hatékonyságát, megosszák a kockázatot stb., és a hálózat infrastruktúráját felhasználva mindezek eléréséhez saját nyereségességük növeléséhez járuljanak hozzá. Szabó Katalin szavaival élve a nyereség növelése, illetve a nyereségesség megőrzése „a hálózatosodásra sarkalló motívumok alapvető mozgatója” (Szabó 1999: 187). 2. Empirikus kutatások sora támasztja alá a hálózatok létrehozásában a bizonytalanság elkerülésének kiemelkedő szerepét. A hálózatokban részt vevő szervezetek „részben feladják egyéni autonómiájukat a hálózat kollektív erejéből fakadó nagyobb biztonságért cserébe” (Kogut 1988; idézi Kocsis– Szabó 2000: 189). A külső környezet radikális változásai – elsősorban a gyors technológiai váltások – arra kényszerítik a vállalatokat, hogy hálózatokba rendeződjenek, mely változásokra egy hierarchikus, bonyolultabb felépítésű nagyvállalat nem képes gyorsan és rugalmasan reagálni. Számos tanulmány mutat rá arra, hogy sokkal gyakoribb a hálózati szövetségek kialakítása olyan területeken, ahol a cégek sokkoló technológiai kihívásokkal szembesülnek (Osborn–Hagedoorn 1997). 3. Napjaink felgyorsult technikai és technológiai változásaival is szorosan összefügg a hálózati együttműködés. Ma már a verseny alapvetően a „tudásra” koncentrálódik, egyre nagyobb az innovációs ösztönzés a vállalatok számára

a

versenybemaradás

érdekében.

Az

innovációs

periódus

megrövidítése egyre inkább szétfeszíti az egyedi szervezet hatáskörét, és a hálózati együttműködéseket támogatja, melyekben a cégek felosztják az új termékek fejlesztési szakaszának rövidüléséből fakadó terheket. Továbbá egyre nagyobb szükség van a fejlett technológiák átvételére olyan esetekben, ahol egyes technológiákhoz kiegészítő technológiák szükségesek (Camagni 1991). 4. A globalizáció egyfelől lehetőséget, de egyben kényszert is jelent a vállalatok számára, hogy megkeressék a legmegfelelőbb helyet és módot az adott tevékenység elvégzésére; másfelől az erőforrásokhoz való hozzáférés, 41

és a birtokolt erőforrások, ill. képességek értékesítésének eltérő lehetőségei a vállalatok számára különböző módokon teszik lehetővé a globális gazdaságban való részvételt. Míg a multinacionális vállalatok külföldi működőtőke beruházásokon keresztül hozzák létre saját leányvállalatihálózatukat, a regionális vállalatok tevékenységüket egy adott régióra koncentrálva próbálják megvalósítani az előbb említett hatékonysági kritériumokat. A helyi vállalkozások számára a világgazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódási lehetőséget jelentheti egyrészt a globális vállalatok beszállítói hálózatában való részvétel, másrészt a helyi sajátosságoknak megfelelő,

helyi

piacot

kiszolgáló

vállalatközi

hálózatokba

való

bekapcsolódás. Tehát napjaink világgazdasági piaci folyamatait egyszerre hatja át a globalizáció, mely a multinacionális társaságok előretörésével jellemezhető, másrészt a lokalizáció, mely a kisebb földrajzi régiók, a helyi specialitások kifejlődésének kedvez (Boisier 1994). 5. A hálózati alapú együttműködések létrejöttének további fontos mozgatórugója a költségmegtakarítás, mely bizonyos kapacitások közös felhasználásán alapul, hatékonyabb kapacitáskihasználtságot biztosítva (Imreh–Lengyel 2002). A költségcsökkentési lehetőségek legszembetűnőbb megnyilvánulási formája a munkaerőhöz kapcsolódó költségek csökkentése, s a feladatokhoz igazodó – ideiglenes – foglalkoztatás kialakítása volt, többnyire kihelyezések (outsourcing) révén. A munkaerővel kapcsolatos költségek csökkentése terén napjainkra bevett gyakorlattá vált az ideiglenes munkaerő alkalmazásának munkaerő-kölcsönző cégek szolgáltatásai révén történő foglalkoztatása. Ebben a hálózati megoldásban rejlő jelentős megtakarítások ténye számos adattal bizonyítható, mindezt jól érzékelteti a munkaerő-kölcsönző cégek virágzása, s hatalmas foglalkoztatotti állománya. A hálózatok létrejöttének költségmegtakarításon alapuló magyarázatát adja az a megközelítés is, mely a tranzakciós költségek csökkenésére vezeti vissza a hálózati alapú együttműködések hasznát (Williamson 1975), amit egy következő fejezetben részletesebben érintek.

42

III.1.2. Vállalatközi partnerkapcsolatok, együttműködések, kooperációk és hálózatok – fogalmi tisztázások A vállalatközi kapcsolat, partnerkapcsolat, üzleti kapcsolat, együttműködés, hálózati kapcsolat kifejezéseket gyakran szinonimaként használja a szakirodalom. Ebben az alfejezetben kísérletet teszek ezeknek a fogalmaknak a tisztázására, mely feladat komoly nehézséget jelent a szakirodalomban alkalmazott szerteágazó, sokszor nagyon általános absztrakciós szintet képviselő meghatározások miatt. Mivel a vállalatközi hálózatok, hálózati alapú együttműködések a gazdasági szervezetek között létrejövő kapcsolatok révén – ezekre épülve – alakulhatnak ki, ezért először azt tekintem át, hogy mit takar ez a kifejezés, s hogy ezek a partnerkapcsolatok milyen sajátosságokkal rendelkeznek. A vállalatközi partnerkapcsolatokat vállalatok közötti célirányos stratégiai kapcsolatként határozhatjuk meg, mely vállalatok „összeegyeztethető célokkal rendelkeznek, s közös erőfeszítéseket tesznek olyan célok elérésére, melyeket különkülön nem tudnának (ilyen) könnyen elérni” (Mohr–Spekman 1994: 135). Ezeket a partnerkapcsolatokat elsősorban a piaci versenyelőny megszerzése hívja életre, s olyan képességek elérését tehetik lehetővé a partnerek számára, mint például új piacok vagy új technológiák gyors elérése, termékek, illetve szolgáltatások szélesebb körű biztosítása vagy a vállalatok határain túlnyúló ismeretek megszerzése. A partnerkapcsolatok témakörében folytatott kutatások a vállalati kapcsolatok más jellemzőire is felhívják figyelmet (Bensaou 1999; Gulati 1998; Perrow 1997; Powell 1987; Tari–Buzády 1998). A szakirodalom a koordinációra, az elkötelezettségre, a bizalomra fókuszál, mely jellemzők arra utalnak, hogy a partnercégek tenni akarnak a kapcsolat hosszú távú fennmaradásáért. Ugyanakkor ezeket a partnerkapcsolatokat hátrányok is kísérhetik, mint például a komplexitás növekedése vagy az információs aszimmetria. Saját kistérségi kutatásom szempontjából fontos a vállalatközi kapcsolatok sikeréhez társított tényezők ismerete, de azt is fegyelembe kell venni, hogy mindezek nem egyedüli meghatározó szempontok a partnerek kiválasztásában, mint ahogyan a már meglévő partnerkapcsolatok irányításában sem.

43

Ezekre a vállalatközi kapcsolatokra épülve jönnek létre a szervezetek közötti hálózatok, vagyis a partnerkapcsolatok a hálózatok alapegységét jelentik. A vállalatközi hálózat fogalma20 tehát már túlmutat a szervezetek közötti kétoldalú együttműködéseken és a vállalatok között megvalósuló kapcsolatokat többoldalú együttműködésként írja le. A tudományos szakirodalomban a hálózat fogalmának különböző értelmezésével találkozhatunk, mely terminológiák rengetegében nem könnyű eligazodni.21 A dolgozat keretén belül nem feladatom, hogy mindezekről részletes áttekintést nyújtsak, de fontosnak tartom egy olyan vállalatközi hálózati definíciónak a bemutatását, amely igazodási pontként szolgál az általam kutatott téma, a kisvállalkozások közötti együttműködések elemzése szempontjából. A hálózatok legáltalánosabb és legegyszerűbb megfogalmazását Kocsis Éva és Szabó Katalin (2000) ismertetik a tanulás és hálózatosodás kérdéskörét vizsgáló munkájukban. A hálózatokat szervezetek közötti kapcsolatok rendszereként definiálják, melyek jellemzője „a több gazdasági egységet átfogó tartós együttműködés, a láncszemeiket alkotó szervezetek közötti bonyolult és gyakori interakciók és az azok talaján kiformálódó hosszú távú közös érdek. … A hálózatok körvonalait – amőbaszerű mozgásuk miatt – meglehetősen nehéz meghatározni, ezért beszélnek sokan határok nélküli szervezetről” (Kocsis–Szabó 2000: 162). Coombs (1966) a hálózatot intézmények közötti együttműködési szövetségek olyan halmazaként értelmezi, melyben számos különböző aktor vesz részt és a különböző aktorok közötti kapcsolatok, melyek formalizáltak – de lehetnek nem formalizáltak is – széles skálán mozognak (Coombs et al. 1966).

20

A hálózat, vállalatközi hálózat, vállalati kapcsolati háló, vállalatközi hálózati alapú együttműködés fogalmakat a dolgozatban egymás szinonimájaként használom, követve a szakirodalom fogalomhasználatát. 21 Ráadásul a vállalatközi hálózat fogalmának számos meghatározása mellett a hálózat elnevezésére is szerteágazó kifejezéseket használnak az egyes szerzők: gyakran hivatkoznak rá „flexibilis specializációként” (Piore–Sabel 1984), „moduláris szervezetként” (Tully 1993), „virtuális kooperációként” (Davidow–Malone 1992), „hibrid szervezeti megállapodásként” (Powell 1987), „értékhozzáadó partnerségként” (Johnston–Lawrence 1988), de utalnak rájuk „szervezetközi konfigurációként” is (Levinson 1994).

44

A szervezetelméletekhez kapcsolódó tranzakciós költségek elméletére alapozva a hálózatok a piac és a hierarchia közötti kontinuumon elhelyezkedő vegyes formáknak tekinthetők, melyek tagjai között a kapcsolatok nem tisztán piaciak, de nem is tisztán hierarchikusak, s a két szélsőség között a valóságban számos hibrid vagy vegyes formáknak nevezett együttműködési forma kialakítására van lehetőség (Coase 1937).22 Egyes szerzők a használt terminológián belül különbséget tesznek üzleti hálózat és gazdasági hálózat között (Dinya–Domán 2004). Felfogásuk szerint az üzleti hálózat csak azokat a gazdasági szereplőket tömöríti, melyek tevékenységüket domináns módon profitszerzés céljából végzik, míg a gazdasági hálózat kategóriájába az üzleti szférán túlmenően beleértik a közszféra, valamint a civil szervezeteket tömörítő nonprofit szférát is. A fogalom bizonytalanságát tovább fokozza, hogy egyesek nagyon kitágítják a hálózat jelentését, s az információs, illetve telekommunikációs technológiák fejlettségének eredményeként fogják fel, így a hálózati értelmezés e koncepciójában nincs szükség szemtől-szembeni interakciókra, csak fejlett információtechnológiára (Forester 1987; idézi Nohria–Eccles 1992). Ahogyan az látható, a különböző megközelítések mindegyikében a hálózatok kulcselemeként a folyamatos együttműködés jelenik meg; s lényegében maga a hálózat a szervezetek között létrejövő kapcsolatok valamilyen rendszereként, többoldalú együttműködések halmazaként fogható fel. A hálózat fogalmára alkalmazott – fentebb bemutatott – elnevezések sokfélesége is a hálózatoknak arra a jellegzetességére próbál meg utalni, hogy a hálózat egyes szereplői között kialakult kapcsolatok olyan sajátosságokat is hordoznak, melyek radikálisan különböznek a wéberi bürokráciától, és sem piaci tranzakciókon, sem hierarchikus hatalmon nem alapulnak (Nohria–Eccles 1992). Dolgozatomban

a

vállalatközi

hálózat

fogalmának

használata

során

a

megközelítéseknek ezt a vonulatát (Jarillo 1995; Grabher 1993; Nohria–Eccles 1992)

22

Így beletartoznak a szövetségek, a vegyes vállalatok, a vevői-szállítói kapcsolatok, a licence átadás, az outsourcing és sok más hasonló kapcsolat.

45

követve olyan több, autonóm szervezet23 együttesét értem, melyek különböző együttműködési formák révén összekapcsoltan kívánnak valamilyen azonos vagy egymást kiegészítő teljesítményt, illetve célt elérni. Tehát a hálózat jelen dolgozat értelmezése szerint az egyes résztvevők – melyek lehetnek kis- és közepes vállalkozások, nagyvállalatok, intézetek és intézmények, tevékenykedhetnek azonos vagy különböző gazdasági szektorokban – között létrejövő formális vagy informális kapcsolatok révén megvalósuló tartós, illetve hosszabb ideje fennálló folyamatos interakciók által összekapcsolt halmaz, mely összefonódás a tagok kölcsönös egymásra hatását, befolyásolását és kölcsönös függőségét eredményezi. Egy hálózat többféle együttműködési formát is tartalmazhat. A szereplők közötti együttműködés azonban még önmagában nem feltétlenül jelent hálózatot. A különbség a kapcsolatok sűrűségében, többoldalúságában, kölcsönös függőségében és a bizalom jelenlétével ragadható meg. Lényegében a hálózat olyan vállalatközi kapcsolatok, együttműködések által összekapcsolt szervezetrendszer, melynek értékalkotó tevékenysége nagyobb, mint a részek egyenkénti tevékenységeinek összege. A különböző elméletekre építve dolgozatomban különbséget teszek a vállalkozások működéséhez kötethető együttműködéseken belül a hagyományosabb (üzleti) kapcsolatok és az olyan partnerkapcsolatok között, melyekre a kölcsönös elkötelezettség, a közös problémamegoldás, a közös fejlesztési, pályázati és egyéb más szorosabb, illetve hosszabb távú kapcsolatokat feltételező együttműködések jellemzők. Ez utóbbi elnevezésére Mohr és Spekman (1994) nyomán a „modern együttműködés”, illetve Kőhegyi Kálmán (2005) szavaival élve a „hálózati kötelék” megnevezést használom.

23

Minden hálózatot alkotó szervezet önálló, jogilag független entitás; saját vezetése, struktúrája, működési rendje, szokási vannak. A szervezet önálló struktúráit nem befolyásolja szükségszerűen a hálózatba kapcsolódás, abban az esetben sem, ha egyszerre több hálózatnak is a tagja (Angyal 2003).

46

III.1.3.

Kisvállalkozások a hálózatban – a kis- és közepes vállalkozások

részvételével

létrejövő

hálózati

alapú

együttműködések

típusai

és

jellegzetességei Az elmúlt évtizedek szakirodalmát tekintve számos szerző esetében találkozunk vállalatközi kooperációk rendszerezésére irányuló kísérletekkel. A hálózatok csoportosítása nem egyszerű feladat, hiszen sokféle forma létezik, a legkülönfélébb ágazatokban, tevékenységi formákban jöhetnek létre, miközben a résztvevők köre is rendkívül összetett (Kocsis–Szabó 2000). A szakirodalmi rendszerezés alapját többnyire a hálózatokban szereplő aktorok közötti kapcsolatok több szempontú vizsgálata jelenti. A csoportosítás történhet a kapcsolat formalizáltsága (formális, azaz szerződéseken nyugvó vagy informális, azaz személyes kapcsolat), időtávja (ideiglenes vagy hosszútávon megvalósuló együttműködés), alapja és célja (materiális jellegű kereskedelmi vagy tudás- és/vagy technológiaáramlásra épülő kapcsolat), helye (a szervezethez, illetve annak tevékenységéhez szorosan vagy tágabban kapcsolódó partnerek együttműködése), a szereplők piaci szerepe (szállítók és vevők, illetve közvetlen és potenciális versenytársak vagy más gazdasági, intézményi szektor szereplőivel létesített kapcsolatok), a lokális környezethez kötődés mértéke és egyéb más szempontok figyelembevétele alapján. A vállalatközi együttműködések valamennyi szempont szerinti típusának bemutatása nem kapcsolódik közvetlenül a dolgozatomhoz, e helyett leszűkítve a kis- és közepes vállalkozások és a nagyvállalatok között24 megvalósuló – különösen térségi szinten valószínűsíthető – formák lehetőségeinek bemutatására fókuszálok. A nagyvállalatok és a kkv-k kapcsolatrendszere széles skálán mozoghat, mely nem jelent feltétlenül hálózatot, csak ha többoldalú együttműködések szerves rendszere alakult ki. Az alábbiakban ismertetésre kerülő hálózati típusok nem egymást kizáró, s messze nem vegytiszta formák, csak valamilyen szempont szerint próbálják megfoghatóvá tenni a hálózat fogalmát.

24

A kizárólag nagyvállalatok közötti hálózatok inkább csak elméleti modellek, mint gyakorlati megvalósulások, hiszen a hálózatba szerveződött nagyvállalatok, ha nem is közvetlenül, de közvetve bevonják saját formális vagy informális formában megvalósuló kis- és középvállalkozásokkal létesített hálózatukat ezekbe a kapcsolatokba (Buzády–Tari 2001).

47

III.1.3.1. A hálózatosodás iránya szerinti típusok A tipizálás egyik alapvető lehetősége a hálózatosodás irányának figyelembevételén alapul. Az irány lényegében az iparágon belüli, illetve az iparági határok átlépését jelenti, s ezek alapján a hálózat jellegét vizsgálva a szakirodalom által megkülönböztethető az együttműködések középpontjában elhelyezkedő vállalat által kezdeményezett hálózatépítés, valamint az egyenlő vagy nagyjából azonos súlyú partnerek hálózatba szerveződése (Child–Faulkner 1998; Sprenger 2001; Tari– Buzády 1998). 1. Ezek alapján a nagyvállalatok és a kkv-k által létrehozott hálózatok egyik csoportját a vertikális irányú hálózatok jelentik, amikor a hálózatképződés a tevékenységi láncban megelőző és követő tevékenységek felé irányul: általában egy (vagy néhány) nagyobb vertikálisan integrált vállalatból és a köré szerveződő kis- és közepes vállalkozások hálózatából állnak (M1. ábra). Az ilyen hálózati szerveződések a nagy és a kisvállalatok dinamikus kiegészítéséből származó előnyöket célozzák meg. Ez a klasszikusnak mondható nagy- és kisvállalatok között megvalósuló hálózati forma – a későbbiekben részletesebben is bemutatott – Roger Penn (1992) által alkalmazott tipológia alapján a szatellit kooperáció fogalmával leírt típusnak feleltethető meg. Ilyennek tekinthető – legjellemzőbb forma – a beszállítói hálózat, melyben a termékáramláson van a fő hangsúly. A kis- és középvállalatok számára a vertikális hálózatokban való részvétel számos előnnyel járhat, például nemzetközi piacokhoz tudnak – áttételesen – kapcsolódni, multiplikatív hatások jelentkezhetnek, a beszállító vállalkozások sikeressége fejlődésre ösztönözheti a többi kkv-t, és végül, de nem utolsó sorban a pénzügyi szektor is szívesebben finanszíroz

nagyvállalatokkal

kapcsolatban

álló,

már

beszállítóvá

vált

kisvállalkozásokat (Imreh–Lengyel 2002). A vertikális hálózatok további osztályozási lehetőségét kínálja a szereplők közötti tényleges operatív (termelési) és a technológiai együttműködés figyelembevétele, mely alapján Baldoni (2001) az együttműködések négy típusát vázolja fel: a hagyományos piaci alapú együttműködés, amikor mindkét kategóriában alacsony az integráció szintje; a just-in-time jellegű megközelítés, amikor az operatív együttműködés szintje magas, a technológiai viszont még alacsony; a fejlesztési 48

megállapodás, mely során a beszállító a végső termék kialakításában is részt vesz, vagyis magas a technológiai együttműködés foka, de alacsony az operatív integráció; a partnerségi együttműködés, ha mindkét területen magas a kooperáció szintje, vagyis a vállalatok szorosan együttműködnek (Baldoni 2001; Imreh–Lengyel 2002). 2. A másik csoportba tartozó hálózatoknál a hálózatképződés iparágon belüli, horizontális irányú (M2. ábra). A horizontális hálózatokban nincs jelen integrátor nagyvállalat – ezért magnélküli hálózatoknak (Sprenger 2001: 25) is szokták nevezni –, hanem a nagyjából azonos „erejű” kkv-k valamilyen jól meghatározott közös cél érdekében működnek együtt (Sprenger 2001). Az ilyen típusú kkvhálózatok elsődleges és kiemelt célja a méretgazdaságosságból eredő hátrányok leküzdése. A koordinátor szervezetnek mellérendelt szereplőként kiemelten fontos a szerepe a tevékenységek összehangolásában és a hálózat összetartásában a hálózatban jelentkező divergens folyamatok miatt. Más szerzők e bemutatott két ideáltípust lefelé irányuló hálózatosodásnak, és laterális hálózatosodásnak nevezik (Kocsis–Szabó 2000). Azzal a különbséggel, hogy az első esetben nemcsak egy irányban, lefelé történhet a hálózat kialakulása, hanem ellentétes irányban, azaz felfelé is, amikor a disztribúciós tevékenységek végzésére hoznak létre hálózatot a partnerszervezetek. 3. Imreh Szabolcs és Lengyel Imre (2002) Sprenger (2001) munkája nyomán dinamikus, azaz időben változó hálózatnak nevezik azt a vállalatközi hálózati típust,

melynek

legnagyobb

erőssége

a

flexibilitás,

a

rugalmas

alkalmazkodóképesség (M3. ábra). Az ilyen típusú hálózati együttműködések lényege, hogy a külső környezeti kihívásokra az adott pillanatban legalkalmasabb néhány résztvevő vállalkozás képez egy olyan alkalmi hálózatot, mely a legjobban meg tud felelni a kihívásnak, ugyanakkor a következő környezeti kihívásra már a hálózat más tagjai fognak alkalmi jelleggel együttműködni egymással (Sprenger 2001). 4. A vertikális és horizontális típusok számos kombinációjával találkozhatunk egyes szerzőknél (Kocsis 1999; Sprenger 2001). Sprenger (2001) tipológiája alapján hibrid hálózatoknak nevezzük az olyan vállalatközi hálózatokat, melyek lényege, hogy több integrátor jellegű vállalat – a maga vertikális hálózataival – és több 49

egymás mellé rendelt – horizontális hálózatot alkotó – kisvállalat kooperációjából épülnek fel (M4. ábra). III.1.3.2. A földrajzi szempont szerinti megkülönböztetés A vállalatközi hálózatok osztályozásának másfajta lehetőségét nyújtja a földrajzi szempont szerint történő tipizálás, melynek alapján a szerzők regionális és globális hálózatokról beszélnek, attól függően, hogy milyen mértékben kötődik a hálózat a lokális környezethez, illetve integrálódik a globális folyamatokba (Kocsis–Szabó 2000; Pilotti 1999; Tari–Buzády 1998). 1. A szervezetek közötti együttműködés sajátos formáját jelentik a regionális hálózatok, melyek „az ott élő személyek és ott működő különböző szervezetek, azok részlegei és képviselői közötti kapcsolatokból épülnek fel. Ezek a ’formális’ és ’informális’

kapcsolatok

egyrészt

alapvetőek

a

régiók

sikeres

fejlődése

szempontjából, másrészt a kkv-k működését is befolyásolják” (Imreh–Lengyel 2002: 154). Az ilyen típusú hálózatok alapvető jellemzője, hogy rugalmas technológiák, közös infrastruktúra és informális kapcsolatok fűzik össze intenzív módon a gazdasági és nem gazdasági szereplőket. A regionális hálózatokban a különféle iparágakhoz tartozó helyi vállalatok közötti kapcsolatok a legfontosabbak, azonban mind a régió egyéb intézményi (kutatóintézetek, pénzintézetek, kormányzati szervek stb.) hálózatai, mind pedig a magánszemélyek együttműködései szintén maghatározó jelentőségűek. A regionális gazdaságok belső rendszere erőteljesen ösztönzi a kkv-k hálózatának alulról kiinduló, önszerveződésen alapuló fejlődését. A regionális közelség és az informális kapcsolati formák intenzív működése felgyorsítja a tudás és az információ áramlását, s ezzel „kedvező közeget kínál a permanens innovációhoz” (Kocsis–Szabó 2000: 186). Legismertebb példái a Baden-Württemberg textilipari körzeteinek láncolata és az ún. Harmadik Olaszország néhány termékre szakosodott kisvárosainak, illetve kisváros-láncolatainak együttműködése, melyekben a termelés kiterjedt, együttműködő alvállalkozói megállapodásokon keresztül valósul meg, nagy kiterjedésű bedolgozói hálózat által.25 Számos szerző kísérelte meg modellekbe 25

A német és olasz régiók mellett például Dániában, Japánban, Franciaországban, az Egyesült Államokban is kialakultak virágzó regionális hálózatok, melyekről összefoglaló leírást és elemzést nyújt Sabel (1989). A regionális, övezeti vállalkozások alkotta hálózatok empirikus kutatásairól és azok legfontosabb tapasztalatairól részletesen a dolgozat IV. fejezetében térek ki.

50

foglalni a regionális hálózatok fejlődését (Piore–Sabel 1984; Putnam 1993), s a regionális gazdaságok sikereit tanulmányozva hangsúlyozzák, hogy a gazdasági szempontok mellett számos más tényező – földrajzi, vallási, történelmi stb. – is szerepet játszott létrejöttükben. A regionális gazdaságok fejlődésének útját sokan az ilyen típusú hálózatok létrehozásában látják, nem pedig a nagy cégek és a regionális beszállítók felülről szervezett hálózatában (Storper–Harrison 1997; Kocsis–Szabó 2000).

A

regionális

hálózatok

hatókörüket

tekintve

gyakran

átlépik

a

nemzetgazdaság határait, sőt nagyobb földrajzi régiókat átfogó hálózatok is ismertek. 2. A globális hálózatok lényegében a nemzeti határokon átlépő regionális gazdasági hálózatok, de létrejöttükben az a körülmény is jelentős szerepet játszik, hogy napjainkban már nem csupán vállalatok, hanem vállalatcsoportok állnak világméretű harcban egymással. A szövetségi vállalatcsoportok kialakulását többek között az új műszaki szabványok meghatározásával és elfogadásával járó globális verseny éleződése ösztönzi (Gomes–Casseres 1994). A termékfejlesztés környezete napjainkra globálissá válik, „bizonyos ágazatokban elkerülhetetlen, hogy a készségeket és a forrásokat az egész világon szétszórják, kihasználva a földrajzi különbségekből és az információs technológiából nyerhető előnyöket, hogy lépést tarthassanak az egyre rövidülő termékciklussal” (Kocsis–Szabó 2000: 186). III.1.3.3. Az autonómia mértéke szerinti típusok Roger

Penn

(1992)

a

nagy-

és

kisvállalatok

közötti

hálózati

alapú

együttműködéseknek olyan tipológiáját kínálja, melynek egyes kategóriái és a fentiekben bemutatott vállalatközi hálózati formák között találhatunk ugyan átfedést, de nem teljes mértékben. A szerző a hálózati együttműködéseknek éppen azt a jellegét – az alá- és fölérendeltség, autonómia feladásának mértékét – ragadja meg, és állítja fel ennek alapján a vállalkozások kooperációs formáit, mely különösen fontos lehet a saját kistérségi vizsgálatom szempontjából. Penn

a

nagy-

és

kisvállalatok

viszonylatában

lehetséges

hálózati

alapú

összefonódásoknak négy típusát különbözteti meg. Az első típus az általa klasszikus szatellit kooperációnak nevezett forma megfeleltethető a vertikális irányú hálózat modelljének – ahogyan ezt már jeleztem –, melyben a nagyvállalat számára számos kisebb vállalat nyújt szolgáltatásokat az alkatrészgyártástól kezdve a teljes modulok 51

beszállításáig. Tipológiájának másik szélsőséges formája a független kooperáció, mely leginkább a horizontális irányú hálózat típusával azonosítható. Az ilyen típusú – kis- és közepes vállalkozások kooperációjának eredményeként létrejövő – független kooperációs hálózatokban a gazdasági szereplők éppen az együttműködés révén képesek megőrizni a nagyoktól való függetlenségüket. Lényegében ez már nem a kisvállalatok nagyokhoz való kapcsolódásának egyik lehetséges módja, hanem éppen annak alternatívája. E két szélső típus – a klasszikus szatellit kooperáció és a független kooperáció modellje

–

mellett

a

kis-

és

nagyvállalatok

közötti

hálózati

alapú

együttműködéseknek további két megjelenési lehetőségét különbözteti meg: az aktív összekapcsolódást

és az

alárendelt kooperációt

(Penn 1992).

Az

aktív

összekacsolódás elnevezés az együttműködésben részt vevő vállalatok közötti szoros interakcióra utal, mely során a nagyvállalat bekapcsolódik a kisebb partnervállalatok működésébe,

például

annak

érdekében,

hogy

biztosítsa

a

megfelelő

minőségellenőrzést, vagy hogy közvetlen módon támogassa a technológiai innovációt. Az ún. alárendelt kooperáció típusában független kkv-k szövetkeznek, hogy erőforrásaik egyesítésével teljesíteni tudják a nagyvállalatok megrendeléseit, melyeknek külön-külön nem tudnának eleget tenni. Alárendelt jellegük abból adódik, hogy végső soron a nagyvállalat döntésétől függ, hogy melyik kisebb cég lehet tagja a hálózatnak. Penn olyan ruházati iparban tevékenykedő vállalati együttműködéseket említ példaként, melyek egymással szövetségre lépve váltak képessé nagy kereskedő cégek megrendeléseit teljesíteni (Penn 1992; idézi Kopasz 2001; Leveleki 2008). III.1.4. A vállalatközi hálózatok szervezetelméleti megközelítése A vállalatközi hálózati fogalomrendszer és a hálózati alapú együttműködések egyes – kisvállalkozások szempontjából különösen fontos – típusainak bemutatását követően a vállalatközi együttműködések elméleti kérdéseit teszem vizsgálatom tárgyává, mely a kisvállalati kooperációk lehetőségeinek jobb megértéséhez szolgál alapul. A szervezeti kapcsolatokkal foglalkozó közgazdaságtani elméletek megfontolásainak összegző

bemutatása

mellett

alapvetően

szociológiai megközelítésével foglalkozom.

52

a

vállalatközi

kapcsolathálózatok

A vállalati hálózatokkal foglalkozó kutatások irányai, valamint a kutatott kérdések különbözősége miatt nem lehet minden vállalatelméleti kutatást összekapcsolni a hálózat kérdésével, annak ellenére sem, hogy végső soron a hálózatokat vállalatok (is) alkotják. A már korábban jelezett hetvenes–nyolcvanas években bekövetkezett környezeti változások a vállalatokat szerkezetük átalakításra és rugalmasságuk növelésére ösztönözték. A megváltozott gazdasági környezet, a globalizáció hatására a vállalatok arra kényszerültek, hogy a szállítóikkal, vevőikkel, versenytársaikkal vagy szövetségeseikkel a – hagyományosnak mondható – kapcsolataik mellett más módon is együttműködjenek. Ezekre az együttműködésekre épülve jönnek létre a komplex kapcsolatokra alapozott hálózatok. Mindezzel párhuzamosan, a nyolcvanas évek elejétől a nemzetközi szakirodalomban megfigyelhetők olyan hálózati kutatások, melyek a vállalatok közötti kapcsolatok vizsgálatára fókuszáltak (Eccles 1981), majd a kutatások területének kiszélesedésével egyre sokrétűbb megközelítések jelentek meg. Nohria és Eccles (1992) szerzőpáros a nyolcvanas években készült hálózatok kialakulási elméletéhez kapcsolható szakirodalmi publikációkat vizsgálva a kutatások három fő irányát jelölik meg: az egyik fő irány a tranzakciós költségek oldaláról (Williamson 1981, 1985), a másik a vezetéstudományok felől történő megközelítés (Thorelli 1986), valamint a harmadik a szociológiai vonatkozású kérdések vizsgálata (Granovetter 1985). A kilencvenes évek óta megjelent szakirodalmi hivatkozások és kutatások sora rendkívül szerteágazó, olyannyira hogy ezeknek a forrásoknak és szakcikkeknek a rendszerezése már képezte doktori disszertáció tárgyát is (lásd Parvinen 2003).26 A hálózatok elméleti hátterének vizsgálata során nem kívánok a teljes elméleti háttérrel foglalkozni, azonban mindenképpen kiemelésre érdemesnek tartok közülük néhányat, melyeken keresztül szemléltethetők azok a fő gondolatkörök és problémák, melyek foglalkoztatják a kutatókat a vállalatközi kooperációk vizsgálatakor.

26

Parvinen 65 vezető szakmai folyóiratban megjelent 567 szakcikket elemzett dolgozatában, s rendszerezése eredményeként 28 meghatározónak tekinthető teóriát különített el (teljes áttekintést lásd Parvinen 2003).

53

III.1.4.1. A tranzakciós költségek elmélete A tranzakciós költségek elmélete első teoretikusának Ronald Coase tekinthető, aki elsőként magyarázta a vállalatok kialakulását a felmerülő tranzakciós költségekkel (Coase 1937). Az elmélet szerint, ha nem lennének tranzakciós költségek – mint például a partner felkutatásának, a tárgyalások és szerződések megírásának, a szerződésben ígértek kikényszerítésének, illetve a teljesítés elmaradásának kezelési költségei –, minden tevékenységet csak piaci cserén keresztül végeznének. Mivel a valóságban ritka a piacok tökéletessége, léteznek szervezetek, melyek ezt a hierarchikus koordinációval kiküszöbölik (Williamson 1975). Az elmélet képviselői szerint az együttműködések megvalósulásait, így a hálózatokat is, mint az erőforrások transzformálásának egy módját a piac és a hierarchia két szélső pólusa közötti kontinuumon helyezhetjük el egy vegyes, hibrid szervezetként (Eccles 1981; Jarillo 1995; Williamson 1975). Ebből következően a hálózatok a piaci és hierarchikus szabályozási rendszertől elkülönülten a kettő között helyezkednek el, magukon viselve mind a piac, mind a hierarchia jellemzőit, de sajátos vonásokkal kiegészítve. E megközelítés alapján azt mondhatjuk, hogy olyan köztes helyzetekben van értelme más együttműködési forma kialakításának, amikor a tranzakciós költségek nem annyira magasak, hogy hierarchikus kontroll lenne szükséges, de nem is annyira alacsonyak, hogy lehetővé tennék a piaci tranzakciót. Ennek a kutatási hagyománynak a korlátjaként említi a szakirodalom, hogy az elmélet nem tudja kellőképpen kezelni a vállalatok és intézmények közötti együttműködéseket, mivel a tranzakciók szempontjából csak a „piaci” és csak a „hierarchikus” formákat különbözteti meg. Továbbá nehézséget jelent az a tény is, hogy maguk a tranzakciós költségek nehezen operacionalizálhatók és mérhetők (Williamson 1981, 1985). Ezek a gondolatok vezettek el annak a megfogalmazódásához, hogy a hálózatok működésében a csupán üzleti tranzakciókon kívül valami más is működik (Osborn– Hagedoorn 1997), s hívták fel a figyelmet arra, hogy a szerződéses viszonyok mellett vagy helyett olyan belső késztetésen alapuló értékek – mint például a bizalom – is szabályozzák a tranzakciókat (Bareny–Hansen 1994). Bareny és Hansen (1994) megközelítése szerint mivel a vállalatok társadalmi hálózatokba ágyazottak, ez 54

erősítheti a bizalmat, s csökkentheti a tranzakciós költségeket. Először is a hálózatok lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy minőségi vagy egyéb más információt gyűjtsenek egymásról; a hálókapcsolatok nagyon fontos forrásai az ajánlásoknak, melyek lehetővé teszik, hogy a potenciális partnerek egymás képességeit azonosítsák. Tehát a hálózatok nagymértékben csökkentik az információs aszimmetriát, mely megnöveli a szerződéskötési költségeket, továbbá könnyíthetik a tranzakciós költségeket azáltal, hogy költségesebbé teszik az opportunizmust. Az opportunista magatartás költsége egy hálózatban sokkal nagyobb, mert a hírnév károsodása nem csak azt az egy bizonyos kapcsolatot befolyásolja negatívan, ahol opportunista módon viselkedett a vállalat, hanem minden jelenlegi és potenciális partneri kapcsolatot is. Lényegében az ilyen társadalmi szerkezet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy nagy költségeket felemésztő, formális hierarchikus kontroll nélkül is szorosan együttműködjenek (Gulati 1998). III.1.4.2. Az erőforrás alapú megközelítés Az együttműködések létrejöttét teljesen más oldalról közelítik meg az erőforrás alapú elméletek, melyek a szervezet és környezete kapcsolatára koncentrálva a külső forrásoktól való függést helyezik a vizsgálat középpontjába (Pfeffer–Salancik 1978). A vállalatoknak szükségük van a működésükhöz az alapvető erőforrások egy csoportjára. Képviselői azt vallják, hogy a vállalat működését döntően azok a környezeti elemek vagy személyek befolyásolják, melyek a szűkös erőforrásokkal rendelkeznek vagy hatással vannak rájuk, s mely erőforrások hosszú távú versenyelőnyökhöz juttathatják a vállalatokat. Egyetlen szervezet sem képes azonban minden szükséges erőforrást saját maga előállítani, de egyszerű piaci tranzakció révén sem szerezhetők meg, hanem magának a vállalatnak kell kiépítenie őket, vagy más módon hozzájutnia. Ennek alapján megkülönböztethetünk a vállalatok szempontjából saját, birtokolt erőforrásokat és megszerezhető erőforrásokat. Ezen erőforrások egy része a vállalat központi kompetenciáit is jelenti, olyan szakértelmet és képességet, mely adott időben versenyelőnyt jelenthet a piacokon. Lényegében az erőforrások jelentik a képességek alapját, a képességek pedig a versenyelőnyök forrását képezik. A vállalatközi hálózatokban kialakított együttműködések fontos szerepet játszanak a képességek kialakításában és cseréjében, tehát nemcsak a piaccal

55

és a hierarchiával szemben jelentenek alternatívát, hanem a képességek megszerzésének is egy módját jelentik (Buzády 2000). Gulati (1999) a hálózati erőforrásokat a társadalmi tőke fogalmához hasonlítja, és szerinte az erőforrás alapú megközelítés szempontjából vizsgálva a vállalat kapcsolati hálója az utánozhatatlan értékteremtő erőforrások létrehozásának forrása. A vállalat a kapcsolati hálóján keresztül olyan kulcsfontosságú erőforrásokhoz tud hozzáférni

a

környezetéből

–

például

információhoz,

tőkéhez,

árukhoz,

szolgáltatásokhoz –, melyek potenciálisan lehetővé teszik, hogy a vállalat megtartsa versenyelőnyét, vagy tovább növelje azt. Mivel az ilyen kapcsolati hálók minden vállalat esetében egyéniek és utánozhatatlanok, ezért nehéz azt a versenytársaknak utánozni, illetve helyettesíteni. Ebből következően az elért erőforrások is egyéniek és sajátosak, hiszen az egyéni és sajátos kapcsolati hálók kombinációja révén jöttek létre, így szintén utánozhatatlanok és nem helyettesíthetők, mindezekből fakadóan a vállalat hálója, s azon erőforrások, melyekhez általa hozzáfér együttesen a versenyelőny forrásaként működnek. Az erőforrás alapú szemléletre alapozott hálózati kutatásokban tehát a hálószerkezet, mint erőforrás jelenik meg, mely versenyelőnyhöz juttatja a vállalatot (Gulati 1999). III.1.4.3. A kompetencia alapú megközelítés A tudásra alapozott megközelítés középpontjában a tudás, illetve a képességek megszerzése áll, s a tudás a vállalat legfontosabb erőforrásaként fogalmazódik meg (Kogut–Zander 1993). Ebben a felfogásban a vállalat olyan tudások, illetve képességek halmaza, melyek kodifikált és alkalmazott ismereteken alapulnak, összekapcsolódva a szervezeten belüli akciók koordinálásával. Az egyes vállalatokat tanuló szervezetként fogja fel, és az implicit, azaz a nem kézzelfogható tudás fogalmát vezeti be, mely tudás minden vállalat esetében vállalatspecifikus, a piacon nem értékesíthető, nehezen kommunikálható kompetenciaként jellemezhető. Egy vállalat alapvető képességeit a „tudás azon készletével határozhatjuk meg, amely előmozdítja a vállalati növekedés csak a szóban forgó vállalatra jellemző egyedi stratégiai alternatíváit. … a vállalat jövőjét meghatározó tudás-együttesről van szó, amely a vállalatban foglalkoztatottak fejében található” (Lei et al. 1996; idézi Kocsis–Szabó 2000: 72). A szervezetek azért keresik az együttműködés módjait, 56

hogy a rendelkezésre álló tudás minél több szereplő számára elérhetővé váljon. Együttműködési megállapodásokon keresztül a vállalat képessé válik saját tudásának jobb kihasználására, ugyanakkor hozzáférhet más szervezetek által birtokolt tudáshoz is. A hálózati együttműködés a tudástranszfer segítségével elősegíti az új képességek megszerzését, ezért ennek eszközévé is válhat. A verseny fő területe ebben az értelmezésben a képességek megszerzése; a partnereknek versenyezniük kell, hogy minél többet eltanuljanak a másiktól, és minél jobban ki tudják aknázni a másik erőforrásait. A problémát az jelenti, hogy a tudásáramlás a hálózatokban csak együttműködő csoportokon belül lehetséges, tehát ahhoz, hogy a tudás megosztásra kerüljön, az egyes csoportoknak együtt kell dolgozniuk, ezáltal a csoportokban olyan interakciók jönnek létre, melyek átlépik a szervezetek belső és külső határait is. A kompetencia alapú elméletek részben átfedésben vannak más elméleti irányzatokkal, hiszen a tudás erőforrásként való felfogása megjelenik az erőforrás alapú elméletekben is. Az erőforrás és kompetencia nézőpontot használják fel egy provokatív elemzésükben Hamel és szerzőtársai (1989), melyben a nagyvállalatok stratégiai szövetségeken és hálózatokon keresztüli együttműködésének új jelenségeit vizsgálják. Úgy látják, hogy a japán és amerikai vállalatok közötti szövetségek közül sok úgy ér véget, hogy az amerikai cég jelentős versenyhátrányt szenved, mert a japán partnerek mindent eltanultak, amit lehetett, azután pedig felmondták a szövetséget, hogy önállóan aknázzák ki az eltanult tudásból eredő lehetőségeket (Hamel et al. 1989). A bemutatott szervezetelméleti, illetve vállalatelméleti megközelítéseken túl számos irányzat létezik még, az egyes elméletek között pedig sokszor csak minimális különbségek, átfedések tapasztalhatók. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik megpróbál magyarázatot adni a piaci együttműködések, így a hálózatok kialakulására. Mivel valamennyi elméleti megközelítés más-más feltételezéssel közelít a vizsgálata tárgyához, ezért más szempontú eredményekkel járulnak hozzá a vállalatközi kapcsolati hálók megértéséhez. Mondhatjuk tehát, hogy a különböző elméletek együttes kezelése és megértése egy teljesebb és sokoldalúbb képet nyújthat a vállalatközi együttműködések minél szélesebb körű feltárásában.

57

Kutatásom

szempontjából

kitüntetett

jelentősége

van

a

vállalatközi

együttműködéseket a szociológiai kérdések oldaláról megközelítő társadalmi struktúra elméleteknek, ezért a kooperációk elősegítésében szerepet játszó társadalmi tényezők, a beágyazottság szemlélet bemutatása külön fejezet tárgyát képezik.

58

III.2. A társadalmi struktúra elmélet – a beágyazottság szemlélet III.2.1. Vállalatközi együttműködések és a kapcsolathálózati szemléletmód A társadalmi viszonyok megismerése, deskriptív vizsgálata és magyarázata a szociológiai gondolkodásmód alapelemének tekinthető. A „social network” teória egyik alapvető jellemvonása – amely megkülönbözteti más elméleti irányzatoktól –, hogy a társadalmi entitások – cselekvők – közötti relációkat állítja a vizsgálat középpontjába, a társadalmi struktúra fogalmán a társadalmi entitások között létrejövő különböző tartalmú relációk hálózatát értve (Szántó 1999). E szemlélet szerint a társadalmi hálózatok szereplői számos elemzési szinten jelenhetnek meg: lehetnek egyének, de kollektív társadalmi egységek is – például különböző típusú szervezetek, vállalatok, nemzetek –, és a közöttük fennálló relációkat, azaz összeköttetéseket a szereplők közti meghatározott típusú kötések halmazaként határozhatjuk meg (Wasserman–Faust 1994).27 Szántó Zoltán „A társadalmi cselekvés mechanizmusai” című könyvében a társadalmi struktúra különböző cselekvői, valamint ezen entitások lehetséges relációi alapján a társadalmi hálózatok három alapvető típusát különíti el (1. táblázat) (Szántó 1999). 1. táblázat A társadalmi kapcsolathálók típusai A társadalmi entitások - személyek

- társadalmi csoportok, osztályok vagy szervezetek

- országok vagy régiók

A kapcsolatháló típusa és a reláció lehetséges tartalma - interperszonális relációk hálózatai (szociometriai választások, érzelem, rokonszenvellenszenv, rokonság-barátság, ajándékozás, segítségnyújtás, kommunikáció, tekintély stb.) - társadalmi csoportok, osztályok vagy szervezetek közötti relációk hálózatai (kölcsönös szolgálatok, ajándékcsere, ellenségeskedés, hatalom, kizsákmányolás, közös szervezeti tagság, adásvétel, pénzügyi tranzakciók, kommunikáció stb.) - országok vagy régiók közötti relációk hálózatai (ellenségeskedés, hadviselés, szövetség, gazdasági tranzakció, csere, kereskedelem, katonai intervenció stb.)

Forrás: Szántó (1999: 68) 27

Stanley Wasserman és Katherine Faust (1994) tankönyvként kezelt munkájának feldolgozása alapján Kürtösi Zsófia (2005) kiváló áttekintést nyújt a társadalmi kapcsolatháló-elemzés módszertani alapjairól, Csizmadia Zoltán (2008a) pedig kialakulásának történeti mozzanatairól.

59

A társadalmi kapcsolatháló mint szemléletmód a közgazdasági és más elméletekhez képest eltérő aspektusból közelít a gazdasági kooperációk kérdésköréhez, mégpedig a vállalatközi kapcsolatok elősegítésében a társadalmi strukturális tényezők szerepét hangsúlyozza, és az együttműködések megjelenését a vállalatokat körülvevő teljes környezeti rendszer feltételeiből, a társadalmi kontextusból vezeti le. A szervezetek közti

kapcsolati

struktúrát

olyan

erőforrásnak

tekinti,

mely

jövőbeni

kapcsolatrendszerek kialakítását segítheti elő28 (Granovetter 1985; Gulati et al. 2000). A vállalatközi kapcsolatok környezeti meghatározottságának szemlélete ma már széles körben elfogadott (Kuczi 2000). A társas kapcsolatok, társadalmi struktúrák gazdasági

tevékenységre

gyakorolt

hatása

napjainkra

a

közgazdaságtani

elméletekben is egyre komolyabb megfontolásra kerül. Ebben a fejezetben egy olyan áttekintést kívánok nyújtani a társadalmi hálózatok elméleti irányzatának főbb gondolati elemeiről, mely alapot szolgáltat a saját kutatási kérdéseim megértéséhez.

28

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a vállalatközi hálózati kapcsolatok nem feltétlenül értelmezendők pozitív jelenségként a gazdaságban, például Grabher (1993), valamint Gulati és munkatársai (2000) arra hívják fel a figyelmet, hogy akár a gazdasági fejlődés bezárulásához is vezethetnek.

60

III.2.2. Társadalmi beágyazottság A társadalmi struktúra és a gazdasági folyamatok közti sajátos meghatározottság problematikája, a beágyazottság kérdésköre a nyolcvanas években került a gazdaságszociológia előterébe, amikor Mark Granovetter (1985) újraértelmezte a fogalom Polányi (1976) által kidolgozott jelentését.29

Granovetter rámutatott a

közgazdaságtan alulszocializált – atomisztikus – és a szociológia túlszocializált – normatív – nézetei közötti ellentmondásra, s a kettő között egyensúlyozva vizsgálta a társadalmi kapcsolathálók gazdasági cselekvéseket és intézményeket befolyásoló hatását.30 Granovetter beágyazottság szemléletének célja, hogy elkerülje a gazdasági szereplők társadalmi atomizációját.

Granovetter egyfelől kritikai észrevételeket

fogalmaz meg Polányi ún. erős beágyazottság tételével kapcsolatban, – s érvel a gyenge beágyazottság koncepciója mellett –, másfelől vitatja, hogy a premodern gazdaságok olyan mértékben lettek volna beágyazottak, mint ahogyan azt Polányi elképzelése sugallja. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a piacgazdaságokban jóval magasabb mértékű beágyazottság érvényesül, mint amekkora a piaci integráció logikájából következik. Véleménye szerint nem változik meg alapvetően a gazdaság társadalmi beágyazottságának mértéke a kapitalizmus kialakulásával. Amellett, hogy vitatja Polányi elgondolását, továbbfejleszti azáltal, hogy a gazdasági intézmények (például gazdasági szervezetek rendszerei) mellett az egyéni gazdasági cselekvés, valamint annak következményének tekinthető gazdasági eredmények beágyazottságát is vizsgálja. Granovetter (1992) érvelése során három tételből indul ki; egyrészt abból, hogy „a gazdasági célok követése általában nem gazdasági célok követésével párosul”; másrészt, hogy „a gazdasági cselekvés társadalmilag 29

A „beágyazottság” kifejezés köztudottan Polányi Károlytól származik, aki szerint meghatározott társadalomszerkezeti és intézményi feltételekhez kötődnek a gazdaság integrációs mechanizmusai. Három ilyen mechanizmust különböztet meg: a reciprocitást, a redisztribúciót és az árucserét. Álláspontja alapján a premodern társadalmak gazdaságintegrációs formái – a reciprocitás és a redisztribúció – erősen beágyazódnak a nem-gazdasági viszonyokba, elsősorban a személyes kapcsolathálókba. A modern piacgazdaságban viszont mindez megváltozik, és szinte megszűnik a gazdaság társadalmi viszonyoktól való függése, azaz a gazdasági folyamatok kiágyazódnak az emberek társadalmi kapcsolataiból (Polányi 1976; Szántó 1999). 30 Az emberi cselekvés alul-, illetve túlszocializált értelmezéseinek problémája az, hogy atomizálják a szereplőket. Az alulszocializált nézőpontból az atomizáció az önérdek haszonelvű követéséből fakad, míg a túlszocializált nézőpont abból a tényből, hogy a viselkedési minták belsővé válnak, és a folyamatos társadalmi kapcsolatoknak így csak felületes hatása van a viselkedésre (Granovetter 1985).

61

meghatározott, s nem lehet kizárólag egyéni motívumok fényében magyarázni”, s végül abból, hogy „a gazdasági intézmények nem automatikusan, a külső körülmények által meghatározott formában jönnek létre, sokkal inkább társadalmilag formálódnak” (Szántó 1999: 76). Ezek vezetnek el a beágyazottság problémájához. A beágyazottság relációs és strukturális aspektusát külön értelmezve arra utal, hogy a gazdasági tevékenység és eredményei egyfelől a szereplők személyes kapcsolatai, másfelől a kapcsolatok teljes hálózatának szerkezete által befolyásoltak. Granovetter beágyazottság-tézisének

két

lényeges

eleme

van,

egyrészt

mindhárom

„képződményre” – a gazdasági cselekvésekre, gazdasági eredményekre és intézményekre – hatást gyakorolnak a társadalmi viszonyok, másrészt az, hogy egyszerre kell figyelembe venni a szereplők egymás közötti (Én-hálózatának) és az intézményközi diád jellegű kapcsolatainak jellemzőit, s az ezekből felépülő komplex kapcsolatháló teljes struktúráját. A beágyazottsági szemléletben a társadalmi kontextus fogalma nem egy egyszeri befolyás, hanem egy olyan állandó folyamat, mely mindvégig és folyamatosan épül és újraépül az interakciók során. A gazdaság szereplői nem viselkednek társadalmi kontextuson kívüli atomizált cselekvőkként, és nem követnek változtathatatlan szokásokat vagy normákat (Granovetter 1985). Granovetter két típusú kapcsolatrendszert különböztet meg a hálózati tagok között: a gyenge (weak tie) és erős (strenght tie) kötelékeket, melyek függnek a szereplők közötti interakciók időtávjától, mennyiségétől és minőségétől, azaz a kölcsönös bizalom szintjétől, s melyek más és más szerepet töltenek be a csoportok közötti kontextusokban (Granovetter 1973).31 Ezek a kapcsolatrendszerek egy sajátos 31

Granovetter „A gyenge kapcsolatok ereje” (1973) című tanulmányában egy olyan társadalom képét vázolta fel, melyben a gyenge kapcsolatoknak tulajdonít döntő szerepet a személyes kommunikáció és a társadalmi kohézió szintjén. Granovetter gyenge kötésekkel összekapcsolt csoportok töredezett hálójaként felfogott társadalom modelljében a társadalom sok – erős kapcsolatokban gazdag – kisméretű (baráti) csoportokra tagolódik, melyekben mindenki ismer mindenkit. Ezeket a csoportokat néhány külső kapcsolat, azaz az egyének közötti gyenge kötések kapcsolják össze egymással, s akadályozzák meg a teljes elszigetelődésüket. A gyenge kapcsolatok a „külső világba vezető hídjaink”, melyek fontos szerepet játszanak a társadalmi tevékenységben, a „pletyka terjedésétől az állásszerzésig” (Barabási 2003: 62–63). Érvelését empirikus példákkal is igazolta, a vezetők gyakrabban találnak állást ismerősi – gyenge – kapcsolataikon keresztül, mint a szorosakon (Granovetter 1973).

62

elkülönülést eredményeznek a társadalmon belül, s az elkülönült csoportokon, hálózatokon belüli kommunikáció, illetve információk áramlását kifejezetten a gyenge kötések segítik.32 A fentiekben Granovetter munkásságának azokat az elemeit igyekeztem bemutatni, melyek

mértékadóak

lehetnek

a

gazdasági

együttműködések

formálódása

szempontjából. Granovetter gondolatainak legfontosabb üzenete, hogy a gazdasági cselekvés nem atomizált diádikus kapcsolatokban, hanem kapcsolatok hálózatában értelmezhető, melyekben különösen fontos szerepet töltenek be a szereplők közötti interakciók és információáramlás. A gazdasági cselekvést és eredményeit a szereplők személyes

kapcsolatainak

ereje

és

a

személyes

kapcsolatokból

felépülő

kapcsolathálózat egészének struktúrája befolyásolják, melyeknek meghatározó jelentősége van a szereplők, így a vállalkozások közötti bizalom kialakulásában. Mivel a bizalom ezeken az interakciókon keresztül teremtődik meg, ezért lényegében a személyes kapcsolatrendszer függvénye a gazdasági stratégia sikere. A kapcsolathálózatokon belüli információk formálják a vállalatok magatartását, az új együttműködések kialakítását, és az együttműködés során szükségszerűen kialakuló bizalom a költségek csökkentését is eredményezheti, például a lehetséges partnerek felkutatásának és értékelésének költségeit (Granovetter 1985).33 A gazdasági tranzakciók

társadalmi

hálózatokba

való

beágyazottságának,

s

ezen

kapcsolatrendszerek vizsgálatának továbbvitele vezet el a társadalmi tőke fogalmához. A társadalmi tőke az emberi erőforrás elméletéből is táplálkozik, gyökerei

pedig

mind

a

szociológiához,

mind

a

gazdaságtudományokhoz

visszavezethetők (Portes–Sensenbrenner 1998).

32

Ma már tudjuk, hogy a pozitív – baráti – kapcsolatok rendszeréhez hasonlóan, a negatív – ellenséges – kapcsolatokon belül is lehetnek gyenge és erős kötések (a teljesség igénye nélkül: Bonacich–Llyod 2004; Csaba–Pál 2010; Labianca–Brass 2006; Takács 2010; Wiseman–Duck 1995). A negatív kötések mechanizmusaival és hatásával foglakozó műhelyek közül kiemelkedő jelentősége van annak a hazai kutatócsoportnak, amely Takács Károly vezetésével működik az MTA Társadalomtudományi Központjában (Kapcsolatháló- és Oktatáskutató Központ, RECENS). A legfrissebb kutatási jelentések elérhetők a kutatóközpont honlapján (www.recensproject.hu). 33 Az elmélet a bizalom kérdésében közelít a tranzakciós költségek vizsgálatához. A bizalom a jövőbeni kapcsolatok tranzakciós költségeinek csökkentésében játszott szerepével magyarázható a kiszervezés és kooperáció területén jelentkező bizonytalanság, ugyanis ilyen esetekben a szervezet részben elveszíti a kontrollt adott tevékenysége felett, de ezt a meglévő bizalmi tőkéjével ellensúlyozni tudja (Gulati 1998).

63

III.2.3. A társadalmi tőke A szervezetek közötti kapcsolati struktúra erőforrások halmazának tekinthető, mely a kapcsolatrendszerekbe van beágyazva (Burt 1992; Granovetter 1985; Gulati et al. 2000). Lényegében egy olyan adottságról – egyfajta tőkéről – van szó, mely hatással van az egyes szervezetek döntéseire, működésére, hatékonyságára. Dolgozatom központi kérdése szempontjából – azaz, hogy a vállalkozások milyen összetételű és mennyire kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek, és hogyan tudják felhasználni a kapcsolataikba ágyazott erőforrásukat, vagyis társadalmi tőkéjüket – elengedhetetlen a társadalmi tőke fogalmának pontosítása és tisztázása. Ebben az alfejezetben röviden bemutatom a tőkeelméletek fejlődését, miközben konceptualizálom az általam követett fogalom használatát.34 III.2.3.1. A társadalmi tőke fogalma A társadalmi tőke meghatározását illetően nem alakult ki konszenzus a szociológiában és a rokon társadalomtudományokban, s ebben valószínűleg nagy szerepe van annak, hogy „egy olyan metaforáról van szó, amely társadalmi előnyökre utal, és a gazdasági vagy kulturális javakhoz hasonlóan az egyének vagy csoportok célmegvalósító cselekvéseiben versenyelőnyt jelentő tőkeformát, illetve erőforrástípust jelöl” (Csizmadia 2008a: 297). A társadalmi tőke jelenségével, meghatározásával, működésének dinamikájával számos nemzetközi és hazai szakirodalom foglalkozik különböző aspektusból vizsgálva ugyanazt a koncepciót.35 A fogalom a huszadik század elején jelent meg a szakirodalomban, legelőször L. Judson Hanifan (1920) használta a kifejezést az emberek mindennapi életével kapcsolatos baráti kötődések, közösségi kapcsolatok leírására, s fogalomhasználata mögött a jóakarat, rokonszenv, barátság elemei húzódnak meg (Orbán–Szántó (2005). A tőkefogalom szélesebb alkalmazása a hetvenes évektől figyelhető meg, ekkor már egyes kutatók a családi kapcsolatokban, közösségi szervezetekben rejlő erőforrások készletének tekintik, melyet különösen a szocializáció szempontjából tartanak jelentősnek. 34

Ebben a fejezetben a tőkeelméletek összefoglalásakor az idézett szakirodalmi munkák mellett Csizmadia (2008a), Orbán–Szántó (2005) és Sik (2005) összegző tanulmányaira támaszkodok. 35 Csizmadia Manski nyomán (2000) a fogalommal kapcsolatos zűrzavarra, illetve az alul- vagy túldefiniáltságra hívja fel a figyelmünket (lásd Csizmadia 2008a).

64

A társadalmi tőke fogalmát a nyolcvanas években Pierre Bourdieu, James S. Coleman, illetve Robert D. Putnam gondolták tovább, s az ő munkáik révén terjedt el a szociológiai gondolkodásban, s vált széles körben ismertté. A három domináns elméleti irányvonal közül Pierre Bourdieu a „Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke” című munkájával teremtette meg az elsőt (Bourdieu 1983). Bourdieu – meghaladva a közgazdaságtanban használatos monetáris tőkefogalmat – a tőke három formáját különbözteti meg: gazdasági, kulturális és társadalmi tőkét, s az egyes tőkefajták egymásra történő rekonverziójának folyamatait vizsgálja. Felfogásában a „gazdasági tőke közvetlenül pénzzé konvertálható; … a kulturális tőke bizonyos feltételek mellett gazdasági tőkévé; … a társadalmi tőke, a társadalmi kötelezettségekből vagy „kapcsolatokból” fakadó tőke bizonyos feltételek mellett ugyancsak gazdasági tőkévé konvertálható” (Bourdieu 1998: 157). A társadalmi tőkét olyan tényleges és potenciális erőforrások összességének tartja, melyek egy csoporthoz való tartozáson alapulnak, s a társadalmi hálózatokban való tagság révén mobilizálhatók. Az egyén által birtokolt társadalmi tőke nagysága egyrészt a személyes kapcsolathálójának kiterjedtségétől függ – vagyis attól, hogy mennyire tudja ténylegesen mozgósítani a kapcsolataiban lévő erőforrásokat –, másrészt a vele kapcsolatba kerülő személyek gazdasági, kulturális tőkéjének nagyságától. Elképzelése szerint a társadalmi tőke erősségét a személyes kapcsolatháló mérete, a gazdasági és kulturális tőke erősségét pedig a hálózatot alkotó egyének határozzák meg. A tőkefajták átválthatóságuk tekintetében különböznek egymástól: a gazdasági tőke a leglikvidebb, ez konvertálható át a legkönnyebben társadalmi vagy kulturális tőkére, ezzel szemben a társadalmi tőke gazdasági tőkére váltása költségesebb és bizonytalanabb, s ugyancsak nehéz a társadalmi tőkét kulturálisra váltani. A gazdasági tőke az összes többi tőkefajta alapja, vagyis „másféle tőkefajtákra gazdasági tőke segítségével lehet szert tenni, de csak többé-kevésbé költséges átalakítási munkák árán”, viszont az átváltott formái soha nem vezethetők vissza erre a tőkére (Bourdieu 1998: 171). Például a gazdasági tőke társadalmivá alakítása „sajátos munkát igényel”, mely során látszólag ingyen történik a fáradság, a gondoskodás vagy az idő ráfordítása. Lényegében a társadalmi tőke olyan magánvagyon, mely révén az érintettek tudatosan vagy öntudatlanul

65

erősíthetik társadalmi státusukat, s valamikor a jövőben közvetlen haszonra tehetnek szert. A társadalmi tőke fogalmának más szempontú vizsgálata fűződik James S. Coleman (1988) nevéhez, aki az oktatási rendszer vizsgálatából vezette le a fogalmat, s kapcsolta össze az emberi tőkével. Coleman szerint az emberi tőke fogalma ma már „nem annyira a földben, a gyárakban és a gépekben testesül meg”, hanem az emberi tudásban és szakértelemben. Az emberi tőke tanulás által jön létre, mely új képességekkel, készségekkel ruházza fel az egyént kitágítva ezzel cselekvési lehetőségeit.

Mivel

az

egyén

által

elsajátított

tudásban,

készségekben

manifesztálódik az emberi tőke, ezért nehezen megragadható. A társadalmi tőke még ennél is megfoghatatlanabb, hiszen személyek közötti viszonyokban ölt testet. „A tőke többi formájától eltérően a társadalmi tőke a két vagy több személy közötti viszonyok struktúrájában rejlik”, s akkor keletkezik, „amikor az emberek közötti viszonyok változnak meg úgy, hogy elősegítsék a cselekvést” (Coleman 1994: 102104).

A

colemani

társadalmi

tőke

olyan

erőforrásként

hasznosítható

kapcsolatrendszer, melynek termelését a családi, rokoni, ismerősi vagy egyéb más kiscsoporthoz való tartozás kötelékei befolyásolják. A társadalmi tőke megvalósulása nagymértékben függ a társadalmi környezet stabilitásától, a kötelezettségek, illetve elvárások mértékétől, az információs csatornák és a normák, illetve szankciók hatékonyságától. Az információ áramlása szempontjából jelentős szerepe van a kapcsolathálók zártságának is, mivel egy zártabb közösség tagjai sokkal könnyebben informálódnak a csoporton kívüliekhez képest. Későbbi munkájában Coleman tovább finomította a társadalmi tőke fogalmát, és hangsúlyozta, hogy társadalmi tőkét alkotnak a korábbi típusok – a kötelezettségek, illetve elvárások, az információs csatornák és a normák, illetve szankciók – mellett a hatalmi viszonyok, valamint a kisajátítható

és

szándékosan

kialakított

szervezetek

(Coleman

1998).

Meghatározásának újszerűségét az adja, hogy a társadalmi cselekvés és struktúra összefüggésrendszerében túllép az individuális jellegen; nézőpontja szerint a társadalmi tőke nemcsak az egyének közötti interakcióban van jelen – bár továbbra is ez a hangsúlyos –, hanem megjelenik a társadalmi szervezetek, „testületi aktorok” közötti szinten is, és ezzel szervezeti szintre emeli a társadalmi tőke fogalmát (Coleman 1998: 14). 66

Az olasz és az amerikai társadalommal kapcsolatos munkái révén Robert D. Putnam (1993, 1995, 2000) vált a kilencvenes években a társadalmi tőke fogalma és mérése körüli szakmai vita legfontosabb alakjává. Putnam koncepciójában a társadalmi tőke inkább kollektív ismérv; összetevői a társadalmi normák – közöttük a reciprocitás normája –, a bizalom és a társadalmi hálózatok. Putnam a bourdieui gondolatmenetet követve úgy véli, hogy amíg a fizikai tőke a fizikai objektumokra, az emberi tőke az egyéni tulajdonságokra vonatkozik, addig a társadalmi tőke az egyének között kialakult kapcsolatokra és a közöttük kialakuló társadalmi hálózatokra, melyekben kiemelkedő szerepe van a kölcsönösségnek, a szolidaritásnak, az együttműködésnek és a bizalomnak, melyek mind növelik a társadalom hatékonyságát (Putnam 2000). Érvelése szerint a különféle önkéntes szerveződésekben – például sportklubokban, természetvédelmi egyesületekben – való részvétel társadalmi tőkét generál a civil kezdeményezések sűrű hálózatai, az általánosított reciprocitás normái és az általános bizalom formájában. Arra is rámutat, hogy a társadalmi tőke szorosan kötődik az ún. civil kurázsi fogalmához, vagyis utal arra a tényre, hogy a kölcsönösségre épülő, intenzív és kiterjedt társadalmi viszonyok hálózatába beágyazódó civil kurázsi sokkal hatékonyabb. A társadalmi tőke fogalmán Fukuyama (1995) az emberek közötti társadalmi kooperációt elősegítő informális társadalmi normák és értékek együttesét érti, a reciprocitástól, a bizalmon át a valláserkölcsig. Álláspontja szerint az egyének a társadalmi tőkét „csak úgy egyszerűen nem szerezhetik meg. Tudniillik inkább a társadalmi, semmint az egyéni erényeken alapul” (Fukuyama 1997: 47). Nála a hangsúly – Orbán Annamária és Szántó Zoltán olvasata szerint

– az

együttműködésen és a mozgósításon van: társadalmi tőkéről, vagyis felhasználható és bővíthető erőforrásról ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha a potenciális társadalmi normákat adott társadalmi kapcsolatokban életre hívjuk, mozgósítjuk a kölcsönösen előnyös együttműködés céljából (Orbán–Szántó 2005). Fukuyama arra figyelmeztet, hogy az együttműködésekhez életre hívott társadalmi normák segítségével nemcsak építeni, hanem rombolni is lehet a társadalmat; fel lehet használni a társadalmi tőkét a fejlődés előmozdítása érdekében, de vezethet káros társadalmi jelenségekhez is, mint például korrupcióhoz, bűnözéshez.

67

A társadalmi tőkének – e bemutatott klasszikus definíciói mellett – számos ezektől eltérő értelmezése létezik. A nemzetközi és hazai szakirodalomban találkozhatunk olyan kísérletekkel, melyek ezeket a definíciókat különböző szempontok szerint próbálják meg rendszerezni. Adler és Kwon (2002) megközelítésében az egyes szerzők által adott definíciók közötti eltérés abban keresendő, hogy annak inkább egyéni vagy társadalmi jellege dominál. Ezek alapján megkülönböztetik az elméleteknek azt a csoportját, mely tőke-elméletek a társadalmi tőkét egyéni cselekvések sikerességét biztosító egyéni kapcsolatrendszerekben rejlő erőforrásként kezelik – például Coleman, Burt, Flap, Lin –, valamint egy másik csoportját, melyek közösségek

által

biztosított

összetartozást,

illetve

együttműködést

segítő

kollektivitásokban (szervezetekben, közösségekben, régiókban, nemzetekben) elhelyezkedő csoportok közötti kapcsolathálók belső struktúrájából fakadó erőforrásnak tartják – például Fukuyama, Putnam (Adler–Kwon 2002).36 Egy másik nézőpont szerint egy szimbolikus, egy hálózati és egy normatív megközelítésről beszélhetünk (Angelusz–Tardos 2001; lásd M5. táblázat). Angelusz Róbert és Tardos Róbert által kidolgozott sémában megjelenik a társadalmi tőke meghatározása és mérése körüli szakmai vita szinte valamennyi eleme, ugyanakkor kerülik az érintettek besorolását az egyes kategóriákba. III.2.3.2. A társadalmi tőke és gazdasági vetülete Kutatási témám szempontjából a tőke-elméletek közül azok érdemesek különös figyelemre, melyek a fogalmat összefüggésbe hozzák a gazdasággal, függetlenül attól, hogy a társadalmi tőke inkább individuumokhoz vagy kollektívumokhoz kötődik. A társadalmi tőke gazdasági vetületének megjelenését találhatjuk Ben-Porath (1980) elméletében, aki az ún. F-kapcsolatok hatását vizsgálta a hatékony gazdasági csere kialakulása szempontjából. Felfogása szerint a társadalmi tőke ezen F-kapcsolatok – azaz a családok (families), barátok (friends) és vállalatok (firms) – összessége, s

36

A szerzőpáros „külső fókuszpontú” és „belső fókuszpontú” tőke-elméletek megkülönböztetését javasolja, és ezt a felosztást egészítik ki az elméleteknek egy harmadik csoportjával, melyek nem kötelezik el magukat sem a külső, sem a belső fókuszpontok mellett (Adler–Kwon 2002).

68

ezeknek a kapcsolatoknak a gazdasági hálózatok kialakulásában különösen nagy jelentősége van. A gazdasági folyamatok társadalmi meghatározottságának egyik példáját jelentik Bourdieu társadalmi mezőkről írt gondolatai (Bourdieu 2000; Pokol 1997). Rendszerszerű felfogásában a mező fogalmát kiterjeszti a társadalom alrendszereire (például a gazdaságra), szerveződésekre (például mezőként felfogott vállalatra), de egyes

makrostruktúrák

(elsősorban

társadalmi

szerkezet,

egyenlőtlenségek)

vizsgálatára is. Elmélete szerint „a mezőknek általános törvényei vannak: az olyan különböző mezők, mint a politikai mező, a filozófiai mező, vagy a vallási mező funkcionális törvényekkel rendelkeznek”, s a gazdasági mező szerkezete a benne létező egyes „ágensek”, vagyis vállalatok által határozódik meg (Pokol 1997: 455). A mező ágensei – szereplői – erőforrásaik függvényében tudnak ellenőrzést gyakorolni a mező egy bizonyos része felett, tehát a gazdasági mező szereplőinek erejét – mezőn belüli súlyát – az általuk birtokolt specifikus tőkejavak mennyisége határozza meg. A már korábban említett gondolataihoz kapcsolódva: a társadalmi tőke olyan gazdasági jelentőséggel bíró adottság, mely révén a szereplők mezőn belüli pozíciójukat tudják erősíteni, például nagyobb piaci részesedésre tehetnek szert. Lin (2001) a társadalmi tőke fogalmát egyértelműen a piachoz kapcsolja, s azt a társadalmi kapcsolatokba történő egyéni beruházásnak tekinti, mely megtérül a piacon, hiszen várható hozama felülmúlja a beruházás költségeit. Lényegében a tőke beruházásigényes, de majd megtérül és hasznot hoz. Ezt a várható hasznot elemezte tovább Flap (2002), aki szerint a társadalmi tőke értékét alapvetően három tényező befolyásolja: egyrészt az egyén társadalmi kapcsolatainak

mennyisége

és

minősége,

másrészt

az

egyes

kapcsolatok

mozgósíthatóságának valószínűsége, harmadrészt pedig az egyes kapcsolatokon keresztül megszerezhető erőforrások haszna. Tehát az egyén számára a társadalmi tőke

értéke

a

„kapcsolatain

keresztül

elérhető erőforrások

értékének

a

mozgósíthatóság valószínűségével súlyozott összegeként kalkulálható” (Orbán– Szántó 2005: 59).

69

Összegezve a társadalmi tőke kérdéskörét, valamennyi meghatározásból az olvasható ki, hogy a társadalmi tőke sokkal több a kapcsolatok puszta összegénél. Elősegíti a társadalmi kapcsolathálókba beágyazott erőforrásokhoz való hozzáférést, s a kapcsolatrendszerekbe ágyazott erőforrások csak a hálózat strukturális elemei révén ragadhatók meg. Dolgozatomban a társadalmi tőke fogalmán olyan erőforrásokat értek, melyek a társadalmi kapcsolathálózatokba vannak beágyazódva, s melyek bizonyos célok elérését teszik lehetővé a cselekvők számára, vagyis dolgozatom társadalmi tőke használata inkább a colemani értelmezéshez áll közelebb. A vállalkozások működéséhez köthető kapcsolatokba ágyazódott, illetve rajtuk keresztül elérhető erőforrásokat Czakó Ágnes és Sik Endre (1994), illetve Harmut Esser (2000, 2008)37 fogalomhasználata nyomán kapcsolati tőkének is nevezhetjük, bár a tudományos diskurzusban inkább a társadalmi tőke kifejezés az elterjedtebb. III.2.3.3. A társadalmi tőke mérése A kapcsolathálózati értelemben vett társadalmi tőke vállalatközi együttműködések hatékonyságában játszott – feltételezett – szerepének empirikus ellenőrzéséhez mérhetővé kell tenni a fogalmat. A társadalmi tőke mérésére a kutatók nem alkalmaznak egységes metodikát, talán azt is mondhatjuk, hogy a társadalmi tőke-irodalomnak – a fogalmi meghatározások sokasága mellett – ez a másik problematikus pontja. Míg a gazdasági vagy kulturális tőke mérése többé-kevésbé megoldott, addig a társadalmi tőke mérése során nehézségekbe ütközhet a kutató, hiszen a kapcsolathálók a nyilvánosság számára rejtve maradnak, mivel a kapcsolatokba ágyazott tőke egyfajta „láthatatlan, titkos erőforrás” (Czakó–Sik 1994).

A kutatók által használt mérési formáknak két

dimenziója látszik elkülönülni: az egyik a csoportok és a csoportok tagjainak konkrét

37

Esser a társadalmi tőke két, elméletileg elkülöníthető formáját különbözteti meg: a „kapcsolati tőkét” (Beziehungskapital) és „rendszertőkét” (Systemkapital). Felfogása szerint a társadalmi tőke fogalma alatt egyfelől érthetjük az egyéni szereplők olyan erőforrásokkal való ellátottságát, melyek a rokoni, baráti, ismerősi stb. kapcsolatokon keresztül állnak rendelkezésre – ezt nevezi kapcsolati tőkének –, másfelől a terminus a társadalmi kapcsolatok rendszerének teljesítményére is utalhat, mely az egyének közötti viszonyok rendszerében létezik – ezért hívja rendszertőkének –, s a hálózat minden tagja számára előnyöket nyújt (Esser 2000, 2008).

70

kötéseit mérő „hálózati alapú mérés”; a másik a hagyományos kérdőíves felmérési módszert

követve

az

egyének,

csoportok

társadalmi

tőkével

összefüggő

tulajdonságainak feltárására irányuló „attribútumalapú mérés” (Csizmadia 2008a; Orbán–Szántó 2005). Továbbá annak alapján, hogy a társadalmi tőke fogalmában az egyéni vagy inkább a közösségi elemek dominálnak, ezeken a módszertani irányzatokon belül is megjelenik az individuális és közösségi dimenzió. A legtöbb kutató – ahogyan én magam is ezt fogom tenni – az attribútumalapú mérést alkalmazza, míg a kapcsolathálózati-elemzési alapokra épülő eljárás38 szűkebb körben alkalmazott. Nincs egyetértés abban, hogy a társadalmi tőke mérése melyik vonatkozásában bizonyul hasznosabbnak. Természetesen az eltérő mérési módszerek nem zárják ki egymást, együttes használatuk csak növelheti a kutatás megbízhatóságát. A társadalmi tőkével foglalkozó empirikus munkák inkább a hagyományos, reprezentatív mintára épülő attribútumalapú eljárást alkalmazzák (Csizmadia 2008a). A legtöbb kutatás során a társadalmi tőke indikátorai olyan egyéni tulajdonságokként jelennek meg, mint például az ún. általános bizalmi index, mely azt mutatja meg, hogy az emberek általában mennyire megbízhatóak.39 A felmérések másik körében a társadalmi tőke közösségi elemeinek kiemelése figyelhető meg, amikor a kutatók a megkérdezettek civil társadalombeli aktivitásának mérésére fókuszálnak (Putnam 2000; Fukuyama 2000).40 Ilyen esetekben az egyéni válaszokból kikristályosodó 38

A társadalmi tőke teljes kapcsolathálózatokban való mérése inkább egy-egy könnyen körülhatárolható csoport esetében alkalmazott eljárás, amikor a komplex kapcsolathálózati-mátrix teljes feltárása a cél. A csoport – hálózat – pontjai közötti viszonyok alapján a csoport egészét jellemző mutatók képezhetők, mint például a kapcsolatok sűrűségét, kiterjedtségét, alakzatait stb. kifejező mutatók, ezáltal olyan sajátosságok is megragadhatók, melyek abszolút és azokból valamilyen statisztikai eljárással képzett analitikus ismérvekkel nem (Szántó–Tóth 1993). 39 Ezen belül is megkülönböztethetünk univerzális – azaz a különböző állami intézmények és az emberiség egészére irányuló – bizalmat, valamint a partikuláris változatát, mely utóbbin belül még szokás különválasztani a gyenge és erős kötődést feltételező csoportok iránt érzett bizalmat. A szakirodalom alapján erre azért van szükség, mert az interperszonális kapcsolatoknak e két köre esetében a bizalom eltérő alapokon jön létre, s így társadalmi hatása is eltérő lehet. A partikuláris bizalom mérése során általában azt kérdezik meg az emberektől, hogy milyen kapcsolatban állnak a rokonaikkal, ismerőseikkel, szomszédjaikkal, kikre számíthatnak, ha baj van (Sik 2005). 40 Putnam a már korábban idézett munkájában (1993) például az olasz „civil karakter” méréséhez négy indikátort alkalmazott: az egyik változó a társulások népességszámra vetített száma, mely a civil aktivitás mértékét tükrözi; a másik az állampolgárok újságolvasási gyakorisága; a harmadik a politikai referendumokon való részvételi arány; valamint a negyedik az általános választásokon való részvétel aránya, mely a civil aktivitás tiszta mérőszáma.

71

társadalmi arculat megismerése a cél, azaz a civil szerepvállalás mértékének feltárása politikai, érdekvédelmi, vallási, szabadidős – például bowlingozás, illetve más sporttevékenység – és egyéb szervezeti tagság mérése alapján.41 III.2.4. Vállalatközi együttműködések és a bizalom Az előző fejezetben a társadalmi tőke – egyes kutatók által alkalmazott – definícióinak bemutatásakor már előkerült a tőke-fogalom egyéni és közösségi jellegének kiemelése mellett – ez utóbbival kapcsolatban – a bizalom szerepének hangsúlyozása. Az egyes szerzők más és más tényezőknek tulajdonítanak szerepet a bizalom kifejlődésében, ugyanakkor álláspontjuk abban megegyezik, hogy a bizalom előmozdíthatja a társadalmi tőke kifejlődését (Fukuyama 1997, 1999, 2000; Gambetta 1988; Kopasz 2003; Sako 2000).42 III.2.4.1. A vállalatközi bizalmi viszonyok különböző megközelítési módjai A gazdasági szereplők közötti bizalom létrejöttének Lynne G. Zucker (1986) a „Bizalomelőállítás: A gazdasági struktúra intézményi forrásai” című munkájában három alapvető módját különíti el. A bizalom keletkezésének forrása, valamint a másik cselekvőre vonatkozó információk milyenségének és mennyiségének igénye alapján megkülönböztet „folyamatalapú”, „személyes tulajdonságokon alapuló”, valamint „intézményi” bizalmat. A folyamatalapú bizalom (process-based trust) a múltbéli vagy elvárt cserékhez kötődik, melynek példájaként a reputációt és az ajándékcserét említi, amikor az ajándék és annak viszonzása között eltelt időszakban szükség van a bizalomra. A személyes tulajdonságokon alapuló bizalom (characteristic-based trust) személyhez kötött és a másik fél olyan személyes jellemzőin alapul, mint például a családi háttér, etnikai vagy vallási hovatartozás, azaz mivel ilyen esetekben a felek társadalmi hasonlóságára vonatkozó információkra van szükség, ez szolgálhat alapul a felek által közösen osztott 41

E civil szerepvállalásnak is találkozhatunk további két szintű mérésével, azaz az aktív és passzív civil szervezeti tagság megkülönböztetésével, feltételezve azt, ha valaki aktív résztvevője egy-egy civil szervezetnek, az erősebben függ össze a bizalom kérdésével, mint a passzív civil létezés. 42 Diego Gambetta megfogalmazásában akkor beszélhetünk bizalomról, ha az a szubjektív valószínűségi szint – melyet az egyik szereplő ahhoz rendel, hogy a másik szereplő jövőbeli cselekvése számára hasznos, de legalábbis nem hátrányos –, elég magas ahhoz, hogy a vele való kooperációt válassza (Gambetta 1988; Kopasz 2003). Lényegében tehát a bizalom előzetes kalkuláción alapuló szubjektív becslése a másik megbízhatóságának.

72

várakozások létrejöttéhez, melyek később lehetővé teszik a csere mindkét fél számára előnyös kimenetelét. Az intézményi alapú bizalom (institutionally-based trust) formális társadalmi struktúrákhoz kötődik, s egyéni-, illetve vállalatspecifikus sajátosságoktól függ, vagyis valamilyen szubkultúrához való tartozáson alapul – mint például a szakmai szervezetekben, vállalkozói szervezetekben betöltött tagság –, mely biztosítja a cserével kapcsolatos várakozásokat. A Zucker által leírt bizalomelőállítás módjai abban térnek el egymástól, hogy mi az, ami biztosítja a felek közösen osztott várakozásainak létezését; ezt biztosíthatják a hosszú időn át tartó, stabil és korlátozott számú partnerrel való kapcsolatok, vagy a társadalmi hasonlóságok, illetve valamilyen formális struktúra létezése. Az Egyesült Államok gazdasági szerkezetének 1800-as évek közepétől történő vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy az 1900-as évek elejére felbomlott a személyes tulajdonságokon alapuló és a folyamat alapú bizalom, melynek okaként a nagyarányú bevándorlást, belső vándorlást – vagyis a kulturális háttér heterogenitásának fokozódását – és az üzleti vállalkozások instabilitását jelöli meg, melyek mind gyengítették a bizalom interperszonális alapját. Ennek a kiegészítése, illetve helyettesítése céljából fejlődött ki az intézményi alapú bizalom, mely keletkezésének feltétele a gazdasági cserék földrajzi, illetve szociális hatókörének megnövekedése (Kopasz 2003; Tóth 2003). A vállalatközi kapcsolatok egymástól eltérő bizalmi viszonyainak leírására Mari Sako (1992, 2000) bizalomtipológiája adhat jó megközelítési alapot.43 Sako a piaci szereplők közötti viszonyoknak két ideáltípusát vázolja fel, melyek egy kontinuum végpontjaiként foghatók fel: a skála egyik végpontján a „távolságtartó szerződéses viszony” (arm’s-length contractual relation) található, a másik végpontján pedig az „elköteleződésen alapuló viszony” (obligational contractual relation). Az első esetben „a felek megtartják egymás között a három lépés távolságot”, vagyis a gazdasági tranzakció előtt a felek annak minden részletét írásos – formális – szerződésben rögzítik, s a tranzakció csak ezután kezdődhet meg. Míg az „elköteleződésen alapuló” kapcsolatokban a termelésre, szolgáltatásra már a formális szabályok rögzítése előtt sor kerül, azaz ebben az esetben a szerződés a 43

Sako elméletének összefoglalásában itt Csabina és szerzőtársai (2001) tanulmányára támaszkodtam.

73

vállalkozások „kölcsönös bizalmon alapuló viszonyrendszerébe ágyazott” (Csabina et al. 2001: 24). A két kapcsolattípus közötti legfontosabb különbség, hogy az „elköteleződésen alapuló” kapcsolatokban nagyobb a felek tranzakciós függősége, hosszabb időtávra terveznek, továbbá nagyobb az arra vonatkozó hajlandóságuk, hogy rendeléseket kezdeményezzenek még az árak rögzítése előtt, valamint nagyobb az információ, a know-how és a kockázatok megosztása is partnerek között. Mindezzel szemben a „távolságtartó” kapcsolatokban kisebb a tranzakciós függés, nagyobb szerepe van a formális megállapodásoknak, nem annyira jellemző az információ, a know-how és a kockázatok megosztása és a felek rövidebb időtávra terveznek. A vállalatközi kapcsolatok bemutatott ideáltípusait az határozza meg, hogy milyen arányban vannak jelen e kapcsolatokban a különböző típusú bizalmak. Sako koncepciója alapján a bizalom három típusát különböztethetjük meg: a „szerződéses bizalmat” (contractual trust), „hozzáértésbe vetett bizalmat” (competence trust) és „goodwill bizalmat” (open commitments). A „szerződéses bizalom” a tisztesség és az ígéretek betartásának közösen osztott normáján alapul, vagyis a bizalom az egyik fél azon várakozását jelenti, hogy a másik fél betartja az ígéreteit. Lényegében a bizalom a szerződésre irányul és a kapcsolatot magának a szerződésnek a teljesítése tartja össze. A „hozzáértésbe vetett bizalom” az egyik partnernek a másik partner azon kompetenciájára irányuló várakozása, hogy az rendelkezik a feladat teljesítéséhez szükséges technikai és menedzseri hozzáértéssel. A bizalom harmadik típusa a „goodwill bizalom”, mely – Csabina és szerzőtársai olvasata alapján – az előző két típus egy diffúz fajtája. A „goodwill bizalom” esetében nincsenek olyan ígéretek, melyek teljesítését a szerződő felek elvárnák egymástól, viszont a „sajátossága az egymással szembeni nem-specifikus kötelezettségek kölcsönös elvárása” (Csabina et al. 2001: 25). A bizalomnak ez a típusa akkor alakulhat ki, ha a felek bíznak a másikban, hogy annak szándékai tiszták. A szerződéses kapcsolatok két ideáltípusa közötti különbség a „goodwill bizalom” meglétével, illetve hiányával ragadható meg; ugyanis a bizalomnak ez típusa csak az „elköteleződésen alapuló” üzleti kapcsolatokban van jelen (Sako 1992).

74

Sako több példát említ arra, hogy mikor alakulhatnak ki az általa tipizált vállalatközi szerződéses kapcsolatok.44 A szerződéses viszonyok eltérő mintázatait álláspontja szerint először és mindenekelőtt – a granovetteri beágyazottság koncepcióra támaszkodva – a nemzetgazdaságok közötti kulturális, vallási és intézményi különbségek befolyásolják. Feltételezi, hogy egyfelől iparági szinten mutatkoznak eltérések, s ezeket a szektorközi különbségeket végső soron technológiai tényezőkre vezeti vissza, azaz az „elköteleződésen alapuló” szerződéses kapcsolatok kialakulásának olyan tranzakciók

során

eszközspecifikusság

van

nagyobb

jellemző.

A

valószínűsége,

szerződéses

melyekre

kapcsolatok

nagyfokú

bizalomszintjét

befolyásoló további tényező a tranzakciós termék technológiája; ugyanis ha egy termék „testre szabott” – és nem tömegcikk –, s a vevő által jóváhagyott specifikált tervek szerint gyártják, akkor szükség van arra, hogy a vállalatok között bizalom – „hozzáértésbe vetett” vagy „goodwill bizalom” – alakuljon ki, hiszen a beszállítónak részt kell vennie mind a tervező, mind a fejlesztő folyamatban, azaz minél testre szabottabbak a tranzakciós termékek, annál nagyobb eséllyel alakulnak ki elköteleződésen alapuló kapcsolatok. Harmadrészt, azt is feltételezi, hogy a verseny természete is magyarázza a szerződéses kapcsolatok mintázatait, mivel a versenyképesség megtartásához elengedhetetlen a jó minőség, a megújulás, a tanulás és a pontos szállítás, s ezek mind az elköteleződésen alapuló kapcsolatok kialakulását támogatják. Összegzésképpen elmondható, hogy a vállalatok közötti kapcsolatok – sakói értelemben vett – „távolságtartó” vagy „elköteleződésen alapuló” jellege függ a tranzakciós termék specifikusságától, a kapcsolatban álló vállalatok iparági pozíciójától, valamint a piac jellemzőitől.

44

Sako a japán és a brit vállalatok közötti szerződéses viszonyok empirikus elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a beszállító-vevői kapcsolatokra Nagy-Britanniában inkább a „távolságtartó szerződéses” kapcsolatok jellemzőek, míg Japánban inkább az „elköteleződésen alapuló” szerződéses kapcsolatok (Sako 1992).

75

III.2.4.2. A társadalmi tőke és a bizalom A III. fejezet minden alfejezetével az volt a célom – és a továbbiakban is erre törekszem

–,

hogy

a

társadalmi

tőke

hálózatosodást

elősegítő

szerepét

hangsúlyozzam. A szakirodalom által sokat alkalmazott hasonlattal élve a társadalmi tőke egyfajta ragasztó- és kenőanyagként fogható fel, mely struktúraként és társadalmi kontextusként értelmezve olyan ragasztóanyag, mely összetartja a hálózatokat és olyan kenőanyag, mely a hálózaton belüli információáramlást könnyíti meg, azaz „olajozottá” teszi a hálózatok működését (Anderson–Jack 2002: 193). A társadalmi tőke megjelenését önmagában nem magyarázza a bizalom, de előmozdíthatja, illetve segítheti a kialakulását (Fukuyama 1997, 1999, 2000; Gambetta 1988). Fukuyama a sikeres gazdasági közösségek kötőerejének tartja a bizalmat, azt állítva, hogy „egy nemzet jólétét és a versenyképességét egyetlen, mindenütt észlelhető kulturális tényező határozza meg: a bizalom szintje az adott társadalomban. … a sikeres gazdasági közösségeket minden társadalomban a bizalom fogja össze” (Fukuyama 1997: 22). Ennek hiánya gyenge gazdasági teljesítményekhez, a bizalmatlanság pedig korrupcióhoz vezethet. Mivel minden közösség a bizalomtól függ – írja Fukuyama –, melyet a kulturális viszonyok és elvárások határoznak meg, a spontán gazdasági együttműködések45 a különböző kultúrákban különböző fokozatokban és formákban jelennek meg. Tehát az a képesség, mely lehetővé teszi egyes vállalkozások hálózatokba tömörülését, erősen függ a társadalom egészében meglévő bizalom fokától és összességében a társadalmi tőkétől (Fukuyama 1997). Mindezekből az következik, hogy a kulturális és társadalmi háttéren alapuló magas szintű bizalom erősíti egy térség gazdasági szereplőinek – akár formális, akár informális – kapcsolathálózatát. A közös érdekek és értékek felismerésével a vállalkozások közötti bizalom szintje és együttműködési hajlandósága növekedhet, s a bizalom megszilárdulásával létrejöhetnek olyan hálózatok, melyek „magasabb

45

A „spontán társas készség” fogalmát Fukuyama a társadalmi tőke egyfajta részhalmazaként fogja fel, melyen az egyének egymással való együttműködési és új társulásokat létrehozó képességét érti (Fukuyama 1997: 47).

76

szintű”, egyben jövedelmezőbb együttműködésre is képesek, azaz fejlesztési terveik összehangolására, egymás kölcsönös támogatásra (Lengyel 2002). Egyes kutatók más és más tényezőknek tulajdonítanak szerepet a helyi – regionális – gazdaság szereplői közötti kooperáció, társadalmi tőke, s ezen belül a bizalom termelődésének. Ebből adódik a kérdés, hogy vajon mire épül egy adott térség gazdasági szereplői közötti bizalom? Egyes kutatók szerint kulturális, történelmi gyökerei vannak, melyek olyan régi korokra nyúlnak vissza, hogy ma már csak nehezen tárhatók fel. Mások fordítva teszik fel a kérdést: lehetséges-e, hogy a vállalatközi együttműködés eredményeként jön létre a bizalom? A két megközelítési mód elmélyült tárgyalása szétfeszítené a dolgozat kereteit, de fontos megemlítenem, hogy több kutató nem ért egyet a társadalmi tőke, a bizalom és a társadalmi, kulturális hagyományok közötti közvetlen kapcsolat tényével azt állítva, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén bizalom nélkül is létrejöhet kooperáció, szélsőséges esetben akár ellenségek között is. Axelrod (1984) szerint amennyiben nem „egyfordulós” a játék, a társadalmi tőkét az ismétlődő kooperációs helyzetek a „tit for tat” stratégia alapján mindig létrehozzák (Axelrod 1984; Orbán–Szántó 2005). Mindez azt támasztja alá, hogy a bizalom önmagában nem magyarázza a társadalmi tőke kialakulását. A fogalom két különböző aspektusáról van szó: az egyik megközelítési mód szerint létrejötte történelmi, kulturális tényezőknek tulajdonítható, a másik szerint pedig az egymással kapcsolatban álló vállalkozások sűrű interakciói révén keletkezik. A kutatók ugyan különböző tényezőknek tulajdonítják a helyi gazdasági szereplők közötti kooperációs kapcsolatok kiépülését, abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy a válasz a szereplők helyi társadalmi és/vagy intézményi beágyazottságában keresendő.

77

III.2.4.3. A magasszintű társadalmi tőke és bizalom hatása a vállalatközi kooperációkra A lokális gazdasági szereplők közötti együttműködések létrejöttének, gazdasági sikerének vizsgálata, illetve elemzése az elmúlt évtizedekben már számos gazdaságszociológusnak, közgazdásznak, történésznek és más tudományterületek kutatóinak keltette fel az érdeklődését (például Putnam 1993, 1995, 2000; Piore– Sabel 1984). Piore és Sabel (1984) – már korábban is említett – munkája, melyben a termelési struktúra alapvető átrendeződéséről számolnak be, az ún. ipari övezetekben46 kialakult és kitüntetett szerepet játszó lokális kapcsolathálózatok iránti kutatói érdeklődés áradatát indította el. A tér, illetve térbeliség és a kooperációk, illetve kapcsolathálózatok hatást gyakorolhatnak egymásra. A gazdasági szereplők közötti relációk, azok hálózatai, s a hálózatokban áramló erőforrások nem függetleníthetők a lokalitás nyújtotta előnyöktől, de természetesen a korlátaitól sem. A regionális gazdaságok közül az északkelet- és közép-olaszországi – az irodalomban Harmadik Olaszország47 néven ismertté vált – régió ipari övezetei, valamint a németországi Baden-Württemberg tartományban48 lévő ipari körzetek láncolata kapta a legnagyobb figyelmet a szakirodalomban az elmúlt évtizedekben. A földrajzi koncentráltságból fakadó lehetőségeket kihasználó övezeti vállalatok között megvalósuló együttműködések

46

A szakirodalom által „ipari övezetnek” nevezett jelenségre már utaltam dolgozatom egy korábbi – a III.1.3.2. – fejezetében, most emlékeztetőül: független, a termelési ciklus egy-két fázisára szakosodott vállalkozások tömörülése, mely vállalkozások hálózata földrajzilag lehatárolt régióban funkcionál, s ezeket a vállalatközi kapcsolatokat helyi intézmények támogatják, azaz megkönnyítik a partnerek közötti információáramlást (lásd Sengenberger–Pyke 1990). 47 Arnoldo Bagnasco alapján „Terza Italia”-nak – azaz Harmadik Olaszországnak – Trentino Alto Adige, Friuli Venezia Giulia, Veneto, Emilia-Romagna, Umbria, Marche, Toscana és Lazio régiók alkotta nagyrégióban kialakult kkv-hálózatokra épülő együttműködés-rendszert nevezzük, melyben a zömében családi tulajdonban lévő, illetve családi vezetésű kisvállalkozások kisszériás, rendkívül versenyképes, minőségi – a kötöttáruktól kezdve a speciális gépeken, a kerámiatárgyakon és textíliákon át egészen a hidraulikus eszközökig, cipőkig, bútorokig és elektronikus hangszerekig terjedő – termékek gyártására specializálódtak (Bagnasco–Pini 1975; Vadasi 2009). 48 Az itt található ipari körzetekben elsősorban a textil-, a konfekció-, a szerszámgép- és autóalkatrész-gyártás virágzik. Baden-Württemberg textilipari körzeteit a „specialisták szövetségeként” írják le a kutatók: a hagyományos kézműipari termelés nagyon kifinomult rendszerét építette ki, miközben a kis- és közepes méretű vállalkozásokat összeköti a technológiai infrastruktúrát alkotó intézményekkel, az ipari kutatóintézetekkel, szakképzési központokkal, technikai tanácsadó cégekkel és marketingügynökségekkel (Herrigel 1993).

78

kutatóinak álláspontja között különbséget abban találhatunk, hogy elemzéseikben a kooperációk történelmileg kialakult rendszere, vagy a vállalatközi kapcsolatokat támogató intézmények szerepe kap nagyobb hangsúlyt (Kopasz 2001). Egyes megközelítések szerint a regionális vállalatközi hálózatok a részművelés múlt század végén kialakult rendszerére vezethetők vissza (lásd Fukuyama 1997). Egy másik nézőpont – kifejezetten az északkelet- és közép-olaszországi ipari övezeti vállalkozások kooperációit vizsgálva – az olasz nagycsalád intézményével magyarázza a jelenséget (lásd Lazerson 1993)49, míg egy harmadik megközelítés ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy vállalatközi kooperációk létrejöttében a támogató formális intézményeknek – mint például a jogrendszernek, regionális és helyi önkormányzatoknak, vállalkozói kamaráknak és szakmai szövetségeknek – van kitüntetett jelentősége (lásd Putnam 1993). Kopasz Marianna (2001) állásfoglalása szerint nincs univerzális, minden ipari övezetre érvényes válasz, és inkább azt valószínűsíti, hogy több tényező együttes jelenlétével, egymásra hatásával adható magyarázat. Számos empirikus kutatás világít rá a magasan fejlett intézményi háttér kiemelkedően fontos szerepére a vállalatközi kooperációk kialakulásában mind a közép-olaszországi, mind a délnyugat-németországi régiók esetében, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbi térségben a vállalatok együttműködése elsősorban informális normákon alapul, addig ez utóbbiban a formális intézmények jelenléte és fejlettsége a meghatározó. Deakin és szerzőtársai (2000) a németországi, a brit és az olaszországi vállalkozások beszállítói kapcsolatainak vizsgálata során olyan társadalmi tényezők szerepét vizsgálták, melyek hatással lehetnek a vállalatközi kapcsolatok mintázataira. Azt találták, hogy Németországban e tekintetben kiemelt jelentősége van a kereskedelmi jognak és az erősen formalizált üzleti szövetségeknek, azaz a regionális és helyi ipar érdekeit megjelenítő különböző iparszövetségeknek, melyek a kormányzat és az ipar szereplői közötti közvetítő 49

Robert D. Putnam vitatja ezt az álláspontot, és pont ennek az ellenkezőjére hívja fel a figyelmet: Olaszország középső részén, mely gazdaságilag a legdinamikusabban fejlődő területe az országnak, a gazdaság struktúráját főleg kicsi, családi tulajdonú és családi vezetésű vállalkozások alkotják, míg inkább az elszegényedett Dél-Olaszországra jellemző a nagycsalád-centrikusság. A Harmadik Olaszország kis családi vállalkozásai azok, melyek hajlamosabbak az együttműködésre és ipari övezeti hálózatok kialakítására, de hozzáteszi, hogy ehhez megfelelő támogató intézményi háttérre van szükség, mely beindítja ezt a folyamatot (Putnam 1993).

79

funkciójuk mellett tanácsadást is biztosítanak a vállalatok számára. Olaszországban ezzel szemben rendkívül merev a jogrendszer, igénybevétele pedig költséges; a vállalatközi hálózatok támogatásának itt elsősorban a helyi és regionális önkormányzatok a fő pillérei, míg Nagy-Britanniában a kereskedelmi jog nem tölt be a németországihoz hasonló funkciót, és az üzleti szövetségeknek is jóval kisebb a szerepe a vállalatközi együttműködések szabályozásában (Deakin et al. 2000). Összefoglalva, a bemutatott régiók esetében elmondható, hogy egy adott térség intézményi és/vagy történelmi, kulturális gyökerei támogatják a vállalatközi kooperációs normákat és a hálózatosodást, és hatással vannak a bizalom szintjére, illetve típusaira. Az ipari övezetekről, mint különlegesen hatékony társadalmi és gazdasági szervezetekről szóló kutatások arra mutatnak rá, hogy az ilyen iparági körzetekben megvalósuló vállalkozások hálózati alapú együttműködésének legfőbb oka az ottani magasszintű társadalmi tőke, mely több száz éves történelmi hagyományokra vezethető vissza. Azokban a térségekben, melyek nem rendelkeznek a civil/polgári együttműködéseket támogató történelmi hagyományokkal – mely térségeket „uncivic” régióknak nevezi Putnam – nem alakul ki megfelelő szintű bizalom, s így nem jöhet létre az egyes csoportok között szolidaritás, kölcsönös elköteleződés, ezáltal az alacsony szintű társadalmi tőke, illetve annak hiánya kooperációs kudarcokhoz vezet. Ilyen térségek klasszikus példáiként említhetők a dél-olaszországi régiók50, ahol a különböző társadalmi és gazdasági csoportokat összetartó gyenge – granovetteri értelemben vett áthidaló – kötések hiányából adódó vákuumot a bizalmatlanságra építő közvetítő hálózattal, a maffia-hálózattal pótolták (Gambetta 1993; Putnam 1993). A kérdéskör roppant izgalmas és szerteágazó; igyekeztem olyan mélységben érinteni, mely támpontokat adhat a kistérségbeli kkv-k kapcsolatainak későbbi vizsgálatához. A szakirodalomban számos további nemzetközi példát találhatunk – például hálózatok a Szilícium-völgyben –, de ezek ismertetésétől tartózkodom, mivel megítélésem szerint az általam vizsgált kistérségbeli folyamatok nincsenek egy súlycsoportban a bemutatott „modellértékű” lokális hálózatokkal.

50

Az „amorális hálózatok” kialakulásáról és magyarázatáról részletes áttekintést nyújt Gambetta (1993) szicíliai maffia-hálózatról írt munkája és Vadasi Aida doktori disszertációja (2009).

80

IV. KISVÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI GYAKORLATA – KORÁBBI EMPIRIKUS EREDMÉNYEK

Jelen fejezet célja, hogy betekintést nyújtson azokról a befolyásoló körülményekről, tényezőkről, melyek hatással lehetnek a kis- és közepes vállalkozások kooperatív magatartására, együttműködési aktivitására.

Az alábbiakban összefoglalom a

kapcsolódó – a dolgozat előző fejezetében már részben érintett – külföldi és magyar kutatási tapasztalatokat, mely elemzések kérdésfeltevései sok szempontból hasonlóak, ugyanakkor sokszor eltérőek, de mindenképpen hasznos tapasztalatként, akár kiindulópontként szolgálhatnak saját kistérségi kutatásom elvégzéséhez. Ebben a részben tehát a gazdaság szereplőinek kooperatív magatartásával összefüggő korábbi kutatásokba kívánok betekintést nyújtani. Az áttekintés során megpróbálom kiemelni azokat a tényezőket, illetve tényezőcsoportokat, melyek befolyásolják a vállalatközi kooperációk alakulását, különös tekintettel a lokális gazdaság szereplőinek kapcsolatára.

IV.1. Kooperáció kulturális összefüggései IV.1.1. Társadalmi kapcsolatok – család és rokonság Az előző fejezetben bemutatott megközelítések alapján láthattuk, hogy a vállalkozások közötti együttműködések kialakulásával foglalkozó szociológiai szakirodalom elsősorban a társadalmi tőke, s ezen belül a bizalmi viszonyok, normák és értékek fogalomkörében keresi a vállalatközi kooperációk kialakulásának és különböző mintázatainak magyarázatát. A gazdasági cselekvések és a cselekvések eredményei különbözőek lehetnek, „ha a társadalmi struktúra, az intézmények története és a kollektív cselekvés eltérő” (Granovetter 1985: 490). A gazdasági cselekvők személyes kapcsolatainak – a relációs beágyazottságnak 51 – hatását elemző tanulmányok rámutatnak arra, hogy a gazdasági cselekvéseknek a rokonsági és szomszédsági kapcsolatokba való 51

Granovetter megkülönbözteti ugyanis a „relációs beágyazottság” fogalmát – melyen a gazdasági cselekvők személyes kapcsolathálóját érti – a „strukturális beágyazottság” fogalmától, mely kifejezést a kapcsolatháló egészének szerkezetére használja (Granovetter 1985).

81

ágyazottsága – az ún. „erős kötések” – hátrányokat is jelenthetnek. A szorosan összetartó közösségek bizalomszintje magas, az egyéni cselekvések átláthatóak és könnyen kontrollálhatóak, s mindez nagymértékben megkönnyíti a közösségi normák betartását és a hatalom, valamint az erőforrások másokra történő átruházását. Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Granovetter – a bizalom magas szintje gátolhatja a kapcsolathálón belül a racionális szempontok érvényesülését, mivel az erős kötései, azaz a barátok és rokonok olyan elvárásokat támasztanak, melyeket egyszerűen nem lehet visszautasítani, legalábbis nem könnyen (Granovetter 1988). A bizalom, vállalatméret és vállalatközi kooperáció összefüggéseinek vizsgálata során Francis Fukuyama (1997) arra a következtetésre jutott, hogy a bizalomsugár kiterjedtségének hatása a gazdasági élet minden területén számottevő. Bizonyos kultúrákban – mint például Kínában –, ahol a bizalom szűk körű, s csak a rokonságon belül jellemzi a kapcsolatokat, erősen korlátozza a vállalkozások méretét és gazdasági teljesítményét, míg a nagyobb kiterjedésű bizalmi háló kedvezőbb környezetet teremt a nagyobb méretű gazdasági szervezetek létrejöttéhez és növekedéséhez. Hongkongban, Kínában a nagyon összetartó, zárt család modellje terjedt el, melynek eredményeképpen a gazdasági életben a családi tulajdonú és családi vezetésű „aprócska” cégméret a legjellemzőbb forma.52 A hongkongi családi vállalkozások nem is alkalmaznak külső munkaerőt a családon kívüli erős mértékű bizalomhiány miatt, s mindez jelentősen kihat a vállalatközi kooperáció mértékére is, vagyis „az egymással rokonságban nem állók nehezen hoznak létre csoportokat vagy szervezeteket” (Fukuyama 1997: 111).53 Gordon Redding (1991) szerint a kínai vállalkozások esetében kimutatható bizalomhiány múltbéli tapasztalatokból fakad, ugyanis az ott élők a történelem során azt tanulták meg, hogy a külvilág ellenséges, s az egyén csak a családjára támaszkodhat. Lényegében a megbízhatatlan vagy megbízhatatlannak tartott 52

Míg az Egyesült Államokban és Japánban a hierarchikus, részvénytársaságként bejegyzett vállalati forma a meghatározó (Fukuyama 1997). A kelet-ázsiai hálózatokról részletesen lásd Hamilton és szerzőtársai áttekintését (Hamilton et al. 1990). 53 Kuczi Tibor [2000] Fukuyama álláspontjának részleges elfogadására és a nagyvállalat-családi vállalkozás kettősségének túlságosan leegyszerűsítő voltára hívja fel a figyelmünket hangsúlyozva, hogy míg a kisvállalkozások szervezete és tevékenységi köre alapvetően az őket körülvevő térben formálódik, addig „a nagy vállalatok felépítése a szervezetekre vonatkozó tudományos és ideológiai diskurzus terében alakul” (Kuczi 2000: 166).

82

környezet az, ami miatt igyekeznek az emberek családi keretek között megszervezni vállalkozásaikat (Redding 1991; Kuczi 2000). Richard Whitley (1991) arra mutatott rá, hogy a kis vállalati méret nem feltétlenül jelent hátrányt a kisvállalkozói szektor szerveződése, gazdasági teljesítménye tekintetében. Szerinte az ún. késő-indusztrializációs mintát követő, iparilag kevésbé fejlett országokban – mint Spanyolország, Olaszország, Görögország és Portugália –, ahol még magasabb a mezőgazdasági népesség aránya, a tradicionális termelői kultúra pozitív hatást gyakorol a vállalkozói szektor méretére, szerveződésére (Whitley 1991). A közép-olaszországi kisvállalkozások által létrehozott hálózatok kiváló példái annak, hogy a kis cégméret, a kisvállalati kooperáció és a gazdasági növekedés nem egymást kizáró tényezők. IV.1.2. Kapcsolati tőke – gazdálkodási irracionalitás? A család és rokonság vállalkozások működésében betöltött szerepét vizsgáló hazai kutatások54 is felhívják a figyelmet arra, hogy a kisvállalkozások zöme erősen beágyazódik a társadalomba. A hazai kis- és közepes vállalkozások többsége olyan „tradicionális életviteli mintákat” követ, mely során nem a fejlesztésekre, beruházásokra való törekvés a hangsúlyos, hanem a család megélhetésének biztosítása, lehetőleg minél jobb színvonalon (Laky 1998). Jelentős részük csak annyiban valósít meg fejlesztéseket, amennyiben az a háztartás vagyonát növeli, hiszen az üzleti tevékenység fő célja a család fogyasztásának, fogyasztási célú megtakarításának szolgálata. A magyar kis- és középvállalkozások alapvető sajátossága tehát a vállalkozás és a háztartás egymásra épülése. Kuczi Tibor több tanulmányában is kiemeli a család és rokonság vállalkozásokban betöltött erőforrásszerepét, mely lehet nagyon komoly jelentőségű, ugyanakkor korlátozó jellegű is. Egyfelől a kisvállalkozások körében a kapcsolati tőkének kiemelkedő jelentősége van; ugyanis a kilencvenes évek elején – mivel nem tudtak részt venni a privatizációban és bankkölcsönöket sem vettek fel – egyéb erőforrás hiányában a családi, baráti kapcsolataikat használták fel mind az önállóvá váláskor,

54

A teljesség igénye nélkül: Czakó 1997, 1998; Czakó et al. 1994; Kuczi 1996, 1998, 2000; Laki 1994; Laky 1998; Scharle 2000.

83

mind a későbbi működésük során55, s ez a helyzet az azóta eltelt időszakban sem sokat változott. A társas vállalkozások 52 százalékára napjainkban is jellemző a személyes kapcsolatok prioritása az információszerzésben, illetve támogatásban (Tóth 2000).56 Czakó Ágnes (1997) azt kutatta, hogy a kisvállalkozók milyen mértékben támaszkodnak ismerőseik segítségére olyan tevékenységeik során, mint a beszerzés, értékesítés, hitel-, adó-, és vámügyek intézése, s azt találta, hogy a kisvállalkozók túlnyomórészt barátaik és ismerőseik segítségét veszik igénybe, és kevésbé fordulnak a vállalkozói szakmai nagyszervezetekhez, mint például a VOSZhoz vagy a KIOSZ-hoz. Azt is feltárta, hogy a jogi személyiségű – ún. „valódi” – vállalkozások a távolabbi ismertségi, azaz a „gyenge kötésekkel jellemezhető” kapcsolathálózatukra

támaszkodnak

munkatársaik

kiválasztásakor,

míg

a

kényszerből vállalkozók inkább rokonsági kapcsolataik révén találnak munkatársakat (Czakó 1997). Másfelől a kisvállalkozásokra nem jellemző a tudatos tartalékolás, és ilyen kalkuláció hiányában a vállalkozások többnyire „természetes forrásokat” vesznek igénybe, amikor fizetnivaló jelentkezik, vagyis rokonsági hálózatukra támaszkodnak, illetve a háztartási javakat használják fel a vállalkozásba bevonva (Kuczi–Vajda 1991; Kuczi 1996, 2000). A vállalkozás és a háztartás összefonódása azt is jelenti, hogy az erőforrások oda-vissza áramlanak: gyakran előforduló probléma, hogy a vállalkozás a bevételt jövedelemként kezeli, és a vállalkozás racionális magatartását felülírják a háztartási racionalitás követelményei. A kisvállalkozások piaci növekedésének éppen ez a családi felhalmozásra orientált szemlélet – a háztartás és az üzlet egymásra épülése – lehet az egyik jelentős hátráltató tényezője. Spéder (1997) egy észak-magyarországi kistérségben a háztartások gazdálkodásának vizsgálata során hívja fel a figyelmet arra, hogy ez az erőforrás-allokáció többnyire nem követi a racionalitás szabályait. Az 1992 és 1994 közötti kutatási tapasztalatai a 55

Az induláshoz szükséges tőke előteremtéséhez a vállalkozások a korábbi megtakarításaikat használták fel, vagy ingatlant, gépkocsit adtak el – a megkérdezettek kétharmada élt ezzel a lehetőséggel –, valamint egyharmaduk kapott további munka-, illetve ügyintézés jellegű segítséget induláskor a rokonaitól (Czakó et al. 1994). 56 David Stark (1994a, 1994b) a kapcsolati tőke tulajdonviszonyok átrendeződésében megnyilvánuló szerepét mutatta ki a rendszerváltás idején, és a vállalatok közötti kereszttulajdonlást az átalakuló magyar gazdaság sajátos vonásaként írta le. Újabb kutatások azonban kimutatták, hogy a rekombináns tulajdon ma már egyáltalán nem tekinthető hazai specifikumnak és kevésbé jellemzi a vállalatközi kapcsolatokat, sőt inkább kivételesnek számít (Tóth 1998).

84

piacorientált kistermelés jelentős mértékű csökkenését, s a fogyasztásra törekvő szemlélet növekedését mutatták. Mindezek arra világítanak rá, hogy Magyarországon inkább a személyesebb, mint a formalizált viszonyok jellemzők a kkv-k kapcsolatrendszerére. Azaz a piaci érvényesülés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő kapcsolatháló. Alejandro Portes és Julia Sensenbrenner (1998) is a kapcsolathálózat vállalkozások működését akadályozó szerepére mutatnak rá. A szerzőpáros az etnikai vállalkozók példáján keresztül mutatja be, hogy azok a társadalmi kötelékek – a bevándorlók között kialakult szoros és összetett kapcsolathálók –, melyek kezdetben biztosították számukra a vállalkozóvá váláshoz szükséges erőforrásokat, hogyan válnak később – éppen az így keletkező kötelezettségek révén – teljesítményük és működésük korlátjává. A társadalmi tőke ilyen negatív hatása például az, hogy a sikeres egyéneket zaklatják a csoportbeli társaik, s gátolják a felfelé irányuló mobilitási törekvéseiket nyomást gyakorolva rájuk, hogy maradjanak meg abban a helyzetben, melyben elődeik éltek (Portes–Sensenbrenner 1998).57

IV.2. Kooperáció és térbeliség összefüggései IV.2.1. Térbeli közelség – automatikus kooperáció? A gazdasági szereplők térbeli közelségéből adódó együttműködési lehetőségeinek egy lehetséges tipizálását írja le Bengt Johannisson és Ola Alexanderson (Johannisson–Alexanderson 1994; Kuczi 2000). A vállalati kooperációs formák – egy skála végpontjain elhelyezve – egyik szélsőséges esetét a „tradicionális jellegű” kooperációk jelentik, melyet az ún. „habitat” terminussal ír le a szerzőpáros, míg a másik szélsőséges formáját a „legmodernebb együttműködési forma”, az ún. „miliő” jelenti. Az előbbi formára az olyan zárt településeken élő kiskereskedők összefogása hozható fel példaként, amikor az együttműködés nem tisztán piaci természetű, hanem inkább a hétköznapi életbe beágyazott; az érintett vállalkozók és családjaik összejárnak, egymás között házasodnak, s a kooperáció arra irányul, hogy az újonnan érkező gazdasági szereplőket kizárják, vagyis az idők során létrejött monopolisztikus

57

Ez a mechanizmus azon a félelmen alapul, hogy a közösség sikeresebb tagjainak kiválása aláásná a „közös balsorsból született szolidaritást” (Portes–Sensenbrenner 1998: 306).

85

helyzetet fenntartsák. Ezzel szemben a „miliő” olyan együttműködést jelöl, melyben nincs a térnek szociális vonatkozása; egyszerűen egy földrajzi helyre vonatkozik, mely lehetővé teszi a vállalkozások fizikai közelségéből fakadó együttműködést, például ilyen az ipari telep, inkubátorház vagy az ipari park.58 A két szélső típus között sokféle formája alakulhat ki a vállalkozások térbeli közelségéből fakadó együttműködéseknek, mely terjedhet az információk, anyagok, szerszámok cseréjétől a vevők egymáshoz küldésén át a közös vállalkozásokig. Ugyanakkor Kuczi Tibor (1998) hazai ipari parkokkal foglalkozó tanulmánya azt bizonyítja,

hogy

a

vállalkozások

térbeli

közelsége

nem

mindig

vezet

együttműködéshez – az előbbi terminológiát használva „miliő” kialakulásához. A hazai kutatások azt tárták fel, hogy például Székesfehérváron az ipari parkokban letelepedett külföldi cégek „szigetet” alkotnak, és bármennyire is logikus lenne a hazai beszállítókkal kooperálniuk, inkább a külföldi – térben távolabbi – cégekkel működnek együtt. A külföldi vállalatok elenyésző nagyságrendű kutatás-fejlesztési, illetve beszállítói kapcsolatot működtetnek közvetlen környezetükben, mely mögött a bizalom hiánya húzódik meg, vagyis azt feltételezik, hogy a bizonytalansági – szállítási határidővel, munkafegyelemmel, minőséggel kapcsolatos – tényezők kiküszöbölése nagyobb tranzakciós költségekkel járna, mint a jól bevált kapcsolataik fenntartása. Ebből arra következtet Kuczi Tibor – kapcsolódva az előző problémakörhöz –, hogy csak ott van esély a vállalkozások fizikai közelségéből származó együttműködések létrejöttére, ahol a vállalkozók kulturális háttere azonos és hasonlóan értelmezik a problémákat (Kuczi 1998). Az ipari parkokban betelepült vállalkozások és a közvetlen környezetük közötti korlátozott együttműködési kapcsolatok tényét igazolja Deák Szabolcs (2002) hazai ipari parkokban működő vállalkozások59 körében végzett átfogó vizsgálata, mely kimutatja, hogy a telephely megválasztásánál ugyan többé-kevésbé szerepet játszik a 58

Ezek a „formációk” az adott területre betelepülő cégek szerveződésének egyes fejlődési szakaszaiként foghatók fel, így az ipari telephelyek leggyakrabban önkormányzatok által létesített közművesített telkekre betelepült cégek halmazaiként értelmezhetők, majd ha ezeknek a földrajzi közelségbe került cégeknek a működésébe, gazdasági kapcsolataiba bekapcsolódnak önkormányzatok, érdekképviseleti szervek vagy kutatóhelyek ipari parkokká formálódhatnak, s végül több ipari park ipari övezetet alkothat (a vállalkozások jellegzetes területi szerveződéseinek terminológiai bizonytalanságairól és okairól részletesen lásd Kuczi [1998] és Leveleki [2008] munkáit). 59 A vizsgálat során 27 hazai ipari parkban működő 82 vállalkozással készült kérdőíves felmérés, valamint az ipari parkok vezetőivel mélyinterjú.

86

potenciális beszállítók, vásárlók közelsége, a parkok túlnyomó többségében azonban nem talált együttműködést a parkon belüli cégek között. Ennek egyik leggyakoribb okát abban látja, hogy a betelepült vállalkozások tevékenységi köre eltér egymástól, illetve a térség többi vállalatáétól, másrészt a betelepült cégek multinacionális vállalkozások

leányvállalatai,

melyek

már

kialakult

kapcsolatrendszerrel

rendelkeznek. Mindezzel kimondatlanul is Kuczi Tibor tapasztalatait erősíti meg, vagyis azt, hogy a vállalatközi együttműködések kialakulását a térbeli közelség csak előmozdíthatja, de a másik fél viselkedésével kapcsolatos bizonytalanságok és a társadalmi beágyazottság, illetve a bizalom hiánya gátolja. IV.2.2. Kooperáció – horizontális vs. vertikális integráció A földrajzilag egy körülhatárolt területen működő, zömében kis- és középvállalatok hálózatából álló ipari övezetek fogalmára, azok sajátosságaira már kitértem a dolgozat korábbi fejezeteiben is, de más összefüggésben. A szakirodalom mintaszerű övezetei közé tartoznak az ún. Harmadik Olaszország vállalati hálózatai60, melyek megkülönböztető sajátossága, hogy kis méretűek a vállalkozások61– Emilia-Romagnában például 75 százalékuk kevesebb mint 10 főt foglalkoztat –, nem jellemző rájuk a vertikális integráció – legalábbis nagyon alacsony fokú –, és a vállalatok között hatékony munkamegosztás alakult ki. Ennek következtében a vállalkozásoknak csak egy része állít elő készterméket, a többi vállalkozás ezek alvállalkozóiként kapcsolódik be a termelési

folyamatba

(Sengenberger–Pyke 1990; Trigilia 1992). Roger Penn (1992) terminológiáját alkalmazva62 a kkv-k a „független kooperáció” modellje szerinti munkamegosztás elvét követve működnek sikeresen együtt. Olaszország más régióiban – például Piemonte és Lombardia – azonban nem ez a modell terjedt el. Itt a kisvállalkozók a nagyvállalatok alvállalkozóivá váltak, vagyis Penn tipológiája szerint ezeken a területeken az „aktív összekapcsolódás” modellje

60

Erről részletes leírás a dolgozat III.2. fejezetében található. Ugyan az ipari övezet ideáltipikus jegyei között nem szerepel a vállalati méretre vonatkozó kitétel, de a kisvállalatok dominanciájára vonatkozó utalásokat gyakran találunk az ipari övezeti modellel foglalkozó tanulmányokban (lásd például Trigilia 1989, 1992). 62 A kis- és nagyvállalatok közötti hálózati alapú együttműködések Penn által megkülönböztetett típusainak bemutatására a dolgozat „Elméleti háttér” című fejezetének III.1.3. alfejezetében került sor. 61

87

alapján a kis méretű vállalkozások a nagyvállalatok költség- és kockázatcsökkentő, illetve nagyobb rugalmasságot célzó stratégiája jegyében kooperálnak. Ebben a szerveződésben a vezető vállalat végzi a terméktervezést, és kontrollálja a termelési lánc egyes kritikus fázisait, mint például az összeszerelést, az elosztást vagy a kiskereskedelmet. A vállalkozói hálózatok másik sokat kutatott – a dolgozatban már korábban is emlegetett – területe a nyugat-németországi Baden-Württemberg tartomány. Herrigel (1993) kutatásai alapján tudjuk, hogy ebben a régióban – szűkebb értelemben Stuttgart környékéről van szó – a szerszámgépipari kis- és közepes vállalkozások sikerének titka a közöttük meglévő „koordinált specializáció”, melyen Herrigel azt a vállaltközi együttműködési gyakorlatot érti, mely során a cégek a verseny elkerülése érdekében egyeztetnek arról, hogy ki melyik piaci szegmensre termel (Herrigel 1993; idézi Kopasz 2001: 32). A piac ilyen módon történő felosztását – azaz a horizontális együttműködés megszerveződését

– támogatja a

szerszámgépgyártók ipari

nagyszövetsége is. Emellett a baden-württembergi kkv-k körében is megtalálható – a Penn-féle tipológiát követve – a vertikális integráció magasabb fokát jelentő „aktív összekapcsolódás”, mely abban nyilvánul meg, hogy a nagyvállalatok a beszállító vállalatokkal kooperálnak a termék- és technológiafejlesztés költségeinek és kockázatainak megosztása érdekében. A vertikális együttműködés többnyire a knowhow átadására és az alkatrészek, illetve részegységek közös fejlesztésére terjed ki. A baden-württembergi vállalkozások kooperációjának egy későbbi vizsgálata során a versenytársak közötti horizontális kooperációra Cooke és Morgan (1998) is talált példát, ugyanakkor tapasztalataik szerint nem ez az általánosan jellemző a térségre. Versenytársak között létrejött szövetséggel csak olyan esetben találkoztak, amikor például a vevő kiszolgálásához szükséges innováció meghaladta egy-egy cég saját erejét. A horizontális kooperáció egy másik megnyilvánulási formáját is megfigyelték, amikor a vállalatok többé-kevésbé formális klub-típusú szövetségekbe rendeződnek, ilyen például a sokat idézett AKZ – Ausrüster, Komponenten, Zulieferer aus Baden-Württemberg –, melyet közepes méretű vállalatok hoztak létre a hetvenes években azzal a céllal, hogy a nagy ipari szövetségeken kívül hatékonyabb legyen a vállalatok közötti kooperáció, s tagjai havonkénti rendszerességgel tartanak szakmai tapasztalatcserét. A régióban viszonylag kis 88

számban működnek olyan vállalatok, melyek vertikális partnerségben működnek együtt beszállítóikkal. A vállalatok jelentős hányada – noha ennek számarányát nem tudták a szerzők pontosan megállapítani – olyan csoporthoz tarozik, mely egy közvetítőtől függ, akinek az a funkciója, hogy a vásárló vállalatokkal érintkezésbe lépjen, felmérje igényeiket és közvetítse azokat a beszállítók felé, rájuk bízva a döntést, hogy együtt vagy külön-külön teljesítik a rendelést. Az ilyen „közvetítőtől függő vállalatok” főként alacsony hozzáadott értékű termékeket és részegységeket gyártanak. Cooke és Morgan tehát valamennyi együttműködési formára talált példát a nyugat-németországi régióban, de arra a következtetésre jutottak, hogy kevésbé van jelen a versenytársak közötti – horizontális – együttműködés, mint ahogyan azt Herrigel (1993) évekkel korábban leírta, és inkább a beszállító és vevő vállalatok közötti kooperáció dominál (Cooke–Morgan 1998; Kopasz 2001). A kisvállalkozások horizontális együttműködésére Magyarországon is van példa. Kuczi Tibor és Makó Csaba (1993) Galga menti településeken végzett kutatása az olasz ipari övezetekhez hasonló kisvállalati kooperációról számol be. Egy kétezer lakosú település asztalosainak kooperációját tanulmányozva olyan különlegesen hatékony társadalmi-gazdasági szerveződést tártak fel, mely a kisvállalatok hálózatából építkezik. Az általuk leírt kooperáció elsősorban a Penn által „alárendelt kooperációnak” nevezett modellnek feleltethető meg, melyben a falu asztalosai erőforrásaik egyesítésével nagyvállalatok megrendeléseit teljesítik, együttműködve egymással az információk cseréjében, valamint a munkaerő és a speciális gépek időszakos átengedésében. A munka felhasználásának magas fokú a flexibilitása, ugyanis az adott megrendelés nagyságától függ, hogy az adott megrendelést célzó együttműködésbe hány kisvállalkozó kapcsolódik be. A flexibilitást tovább fokozza, hogy jellemző a családi munkaerő felhasználása is, vagyis úgy képesek növelni a kapacitásukat az alvállalkozók – amennyiben arra szükség van –, hogy nem kell idegen munkaerőt alkalmazniuk. A szerzők a kutatás során azt találták, hogy a projektben együttműködő kisvállalkozókat szakmai értékek és fejlett bizalmi viszonyok kapcsolják össze, melyek mobilizálják a kooperáció „készen talált formáit” – ilyen a család, a rokonság, a szomszédság intézménye –, ugyanakkor maguk is létrehoznak olyan intézményeket, melyek lényeges szerepet játszanak a kooperáció fenntartásában és továbbfejlesztésében. A vizsgált faluban rendszeresek a 89

vasárnapi beszélgetések, melyek során a vállalkozók tapasztalatcserét tartanak, kölcsönösen informálódnak egymás szakmai problémáiról, s megtárgyalják a falu fejlesztésével

kapcsolatos

teendőket.

Ezekből

az

informális,

kötetlen

beszélgetésekből nőtte ki magát egy olyan alapítvány, melyet munkahelyteremtés, öregek és kisebbségek helyzetének javítása céljából a falu polgármesterével karöltve a helyi vállalkozók kezdeményeztek, s annak javára mind az önkormányzat, mind a vállalkozók ajánlottak fel bizonyos összeget. Mindezek mellett a falu vezető vállalkozói létrehozták a Vállalkozók Klubját, melynek legfontosabb funkciója az információcsere, s lényegében ez a klub a társadalmi integráció fenntartásának egy újabb intézménye (Kuczi–Makó 1993). Kelemen Katalin (1999) viszont a győri kisvállalkozások körében rendkívül alacsony együttműködési aktivitást tapasztalt, melyet a város gazdasági struktúráját dominánsan meghatározó nagyipari, feldolgozóipari jelenléttel hozott összefüggésbe. Vizsgálata szerint a győri kisvállalkozók nem kapcsolódnak a városban működő nagyipari ágazatokhoz – például a gépiparhoz –, hanem főleg helyi piacra termelő kereskedelmi, személyi szolgáltatói tevékenységet végeznek, és túlnyomórészt fogyasztói piacra termelnek. Győr nagyipari tradíciói a századfordulóra nyúlnak vissza, s ez a nagyipari dominancia a gazdasági rendszerváltás után is megmaradt, feltehetően a külföldi tőke megjelenésének köszönhetően. A városra jellemző gépipari, vegyipari, élelmiszeripari dominancia megnehezíti az ipari kisvállalkozók számára, hogy bedolgozóvá váljanak, és nem nyújt lehetőséget a kis- és nagyvállalatok együttműködésére. A nyugat-németországi térségben tapasztaltaktól eltérően sem a termelés vertikális, sem horizontális hálózatait nem figyelhetők meg (Kelemen 1999). Leveleki Magdolna (1993, 1998, 2002, 2008) kutatásai igazolják, hogy a kisvállalkozások alacsony kooperációs szintje nem független a nagyipari cégek struktúrájától, iparági sajátosságaitól. Kelemen Katalin vizsgálatának eredményeihez hasonlóan Székesfehérváron sem jellemző a kisvállalkozók közötti horizontális kapcsolatok előfordulása, „nincsenek meg a kisvállalkozói hálózatok kialakulásának csírái sem” (Leveleki 2008: 63). A székesfehérvári vállalkozások körében végzett követéses vizsgálatok tanulsága szerint az iparosodott területeken a kisvállalkozások szerveződése, a vállalatközi kapcsolatok és együttműködési formák differenciáltak és 90

időben változóak. Az elektronikai cégek piaci kapcsolatainak alakulásában Leveleki Magdolna alapvetően három szakaszt különít el. Az első még a nyolcvanas években kezdődött, amikor az állami vállalatok nagy számban foglalkoztattak külső cégeket, magánvállalkozásokat, valamint fő- és másodállású iparosokat, mely időszak az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átalakulásának kezdetéig tartott. A kilencvenes évek elejével kezdődő időszak során – amikor a nagyvállalati munkahelyek sorra szűntek meg – továbbra is megmaradt a kis cégek kiszolgáltatottsága, mivel a nagyvállalati háttér nélkül nem tudtak volna piacképes termékeket előállítani. A függés elsősorban technikai jellegű volt: a „bomlásban lévő” nagyvállalat révén nagyon alacsony áron jutottak a kisvállalkozások gépekhez, anyagokhoz, félkész termékekhez, mely számukra bizonyos elektronikai termékek előállításához szükséges technológiai hátteret biztosította. A kilencvenes évek második felében az elektronikai cégek kapcsolatainak alakulásában új szakasz kezdődött: a térségben megjelentek és letelepedtek a külföldi nagyvállalatok, melynek hatására az egykori állami vállalat társaságokká alakult vállalatai is áttértek a bérmunkára, és maguk is multinacionális cégek bedolgozóivá váltak, így megszűnt az a háttéripar, mely biztosította a kisipar keretei közötti munkavégzést, s ezzel a kisvállalkozások nehéz helyzetbe kerültek; vagy megszűntek, vagy áttértek a kereskedelemre, szolgáltatásra.63 Az új helyzethez való alkalmazkodás másik stratégiája a kisvállalkozások külföldi cég bedolgozójává válása lett.64 A székesfehérvári kutatások esettanulmányai alapján tehát a kisvállalkozói hálózat Penn által „független kooperációnak” nevezett modellje – azaz a kisvállalatok nagyoktól való függetlensége és egymással történő horizontális összekapcsolódása – egyáltalán nem jellemző a térségre. A kisvállalkozásokkal kooperáló nagyipar egyfelől azoknak a „függő alvállalkozói” – klasszikus beszállítói – kapcsolatainak a fenntartására törekszik, melyeket már a kilencvenes évek elején kiépített, másfelől viszont megfigyelhetők az „aktív összekapcsolódásra” irányuló nagyvállalati törekvések – például a Visteon esetében –, mely során a nagyvállalat bekapcsolódik a 63

1997-ben már csupán két vállalkozás foglalkozott egyedi termékek előállításával (Leveleki 1998). 64 Erre tipikus példaként említi a szerző azt a kisipari műhelyt, mely a nyolcvanas évek óta működik; akkoriban állami vállalat bedolgozója volt, később itt folyt a kilencvenes évek elején az antennaszerelés, majd a kilencvenes évek közepétől ismét esztergaüzemként működött, és németországi megrendelésekre végzett bérmunkát (Leveleki 2002).

91

beszállító

kisvállalatok

termelési

folyamataiba,

azok

szervezésébe,

minőségellenőrzésébe (Leveleki 2002, 2008).

IV.3. Kooperáció és bizalom összefüggései IV.3.1. Vertikális kapcsolatok – beszállítók és vevők szerződéses viszonya A vállalatközi kooperációk elemzésén belül a vertikális irányú vállalatközi kapcsolatok vizsgálatára fókuszáló nemzetközi kutatások a beszállító és vevő kapcsolatok gyökeres átalakulásáról számoltak be (Helper 1996; Helper–Sako 1995; Morris–Imrie 1992). Ezek a tanulmányok a nyugat-európai és az amerikai cégek beszállítói kapcsolatainak megváltozását a nyugati iparszervezés japán módszerek átültetésre tett kísérleteként írják le. A korábbi, ún. „hagyományos beszállítói kapcsolatokat” sok beszállító vállalat árversenye, rövid távú formális szerződések, bizalom hiánya, vagyis a beszállítók nagyon erős függése jellemezte; ezzel szemben az „új beszállítói kapcsolatok modelljében” jóval kevesebb a beszállító, hosszabb távra szólnak a szerződések, nagyobb fokú a bizalom, és az egyoldalú függést a kölcsönösség váltja fel. A brit iparról készült felmérések tapasztalatai szerint ez az átszervezés egy-két iparágon belül valóban megfigyelhető, különösen igaz ez az autógyártásra és az elektronikai iparra (Morris–Imrie 1992). Susan Helper és Mari Sako (1995) az amerikai autóipari vállalatok beszállítói kapcsolatainak vizsgálata során a vevő vállalatok véleménye alapján ugyancsak e viszonyok szorosabbá válásáról tudósítanak, bár maguk a beszállító vállalatok nem érzik sokkal szavahihetőbbnek a vevő vállalatokat (Helper–Sako 1995).65 A vállalatközi kapcsolatok újabban megjelenő mintázatainak kérdéskörét egy szélesebb perspektívából közelíti meg Mari Sako (1992) a japán és brit vállalatközi viszonyokról írt könyvében. A vállalatközi bizalom három típusát megkülönböztetve – „szerződéses bizalom”, „hozzáértésbe vetett bizalom” és „goodwill bizalom” – a 65

A szerzők az 1993-ban készített felmérésük során azt vizsgálták, hogy az autóipari cégek – mind a beszállító, mind a vásárló vállalatok – az öt évvel azelőttihez képest milyen változásokat tapasztalnak az egymás közötti viszonyukban, s kimutatták, hogy a vevő vállalatok állásfoglalása szerint sokkal hosszabb távú szerződések és kölcsönös információszolgáltatás jellemzi kapcsolatukat (Helper–Sako 1995).

92

„goodwill” bizalom – mely bizalomtípus előfeltételezi a partnerek részéről a kapcsolat fenntartására irányuló morális elkötelezettséget – jelenléte vagy hiánya alapján állítja fel a beszállító-vevő kapcsolatok két szélsőséges típusát: a „távolságtartó szerződéses viszonyt”, amikor a felek írásban rögzítik a tranzakció minden részletét, valamint az „elköteleződésen alapuló szerződéses viszonyt”, amikor a szerződés erősen beágyazódik a felek kölcsönös bizalmon alapuló viszonyrendszerébe, s a tranzakció megtörténik a felek előzetes formális megállapodása nélkül is.66 Sako a japán és brit vállalatközi kapcsolatok empirikus vizsgálata során azt tapasztalta, hogy ugyan akadnak kivételek, de a brit vállalatok beszállítói-vevői kapcsolataira a „távolságtartó szerződéses viszony” a jellemző, Japánban pedig a „elköteleződésen alapuló szerződéses viszony”. Empirikus eredményei alapján a szerződéses kapcsolatok mintázatainak eltéréseit magyarázó tényezők három csoportját különítette el: elsősorban a nemzetgazdaságok közötti különbségeket jelöli meg az eltérések legfőbb okaként, melyek kulturális diszpozícióknak és ország-specifikus intézményeknek köszönhetők, ilyenek például a jog-, a pénzügyi-, vagy a foglalkoztatási rendszer. A szektorok közötti különbségeket technológiai és piaci tényezőkre vezeti vissza, míg az azonos iparágak vállalatai közötti eltéréseket a menedzserek céljainak és attitűdjeinek különbségeivel magyarázza (Csabina et al. 2001; Kopasz 2001; Sako 1992). Annak ellenére, hogy a nemzetközi szociológiai szakirodalomban a vállalatközi bizalom különböző aspektusainak vizsgálata viszonylag gyakran kutatott jelenség – a dolgozatban eddig megemlített legfontosabb munkák például Fukuyama (1997), Gambetta (1988), Helper (1996), Helper–Sako (1995), Sako (1992), Zucker (1986) – Magyarországon kevés kutatás készült arra vonatkozóan, hogy milyen mértékű bizalom jellemzi a hazai vállalatközi kapcsolatokat, és hogy ezeket a bizalmi viszonyokat milyen tényezők befolyásolják. Az első ilyen úttörőnek számító kutatást Whitley és szerzőtársai (1996) végezték a kilencvenes évek elején a magyar ipari nagyvállalatok körében. A tíz hazai ipari nagyvállalat kapcsolatrendszerét vizsgáló felmérés eredményei azt mutatták, hogy a vizsgált vállalatok beszállítói és vevői kapcsolatai inkább a Sako által használt 66

Sako vállalatközi szerződéses bizalmi viszonyokra vonatkozó teóriájának részletes ismertetése a dolgozat „Elméleti háttér” című fejezetének III.2.4. alfejezetében olvasható.

93

„elköteleződésen alapuló szerződéses kapcsolatokhoz” – vagyis a japán vállalatok gyakorlatához – állnak közelebb, és nem a brit vállalatközi viszonyokat jellemző „távolságtartó szerződéses kapcsolatokhoz”. A kutatócsoport rámutatott arra, hogy az államszocialista rendszer öröksége negatívan befolyásolja a vállalatközi kapcsolatok bizalmi szintjének alakulását, ugyanis a formális intézményekkel és bürokratikus eljárásokkal szembeni általános bizalmatlanság, valamint az állam és az egyének között közvetítő intézmények hiánya mind csökkentik a vállalatközi együttműködések kialakulását. A vizsgált hazai nagyvállalatok vevői kapcsolatainak tekintetében a sakói „elköteleződésen alapuló szerződéses viszonyok” ideáltípusához képest alacsonyabb fokú kölcsönös függést, nagyobb mértékű formális szerződésekre való támaszkodást tapasztaltak a kutatók, s további eltérés mutatkozott a kockázatok megosztásának hiánya terén is. A beszállítói kapcsolatok pedig a kölcsönös függés és a hosszú távú elköteleződés tekintetében különböztek az „elköteleződésen alapuló szerződéses viszonyok” ideáltípusától. A kutatók a beszállítói-vevői kapcsolatok „elköteleződésen alapuló szerződéses viszonyok” ideáltípusához való közelítését azzal magyarázták, hogy a nagyvállalatok korábbi hosszú távú kapcsolatai közül sok fennmaradt a gazdasági átalakulás utáni időszakban is (Whitley et al. 1996). A hazai feldolgozóipari vállalatok üzleti kapcsolataira jellemző bizalom mértékéről számolnak be a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Szociológiai és Szociálpolitika Tanszéke által végzett Vállalati Panelvizsgálat 1999. és 2003. évi adatbázisait használó elemzések (Csabina–Leveleki 2000, 2003; Csabina et al. 2001; Kopasz 2003, 2005).67 Ezek a tanulmányok abba az elméleti vonulatba illeszkednek be, melybe Sako (1992), illetve Whitley és szerzőtársainak (1996) kutatásai is.

Az adatfelvételek tapasztalatai szerint a vizsgált feldolgozóipari

vállalatoknak

megközelítőleg

egyharmadáról68

mondható

el,

hogy

vevői

kapcsolataikban a sakói értelemben vett „szerződéses bizalom” jelen van, vagyis az „elköteleződésen alapuló szerződéses viszonyok” típusához állnak közelebb. Csabina és munkatársai (2001) az 1999. évi felvétel adatait elemezve kimutatták, hogy szignifikáns hatása van a bizalmi viszonyok működésére a termék jellegének, a 67

A felvételek során a bizalmi kapcsolatok erősségének mérésére alkalmazott kiinduló kérdés a következő volt: „Mennyire jellemző önökre, hogy üzleti partnereiknek még az írásos szerződés megkötése előtt, szóbeli megállapodás alapján elkezdik a gyártást, szolgáltatást?” 68 Az 1999. évi adatbázis alapján a vállalatközi kapcsolatok 39,2 százalékát, a 2003. évi adatok szerint 35,8 százalékát jellemzi magasszintű bizalom (Csabina et al. 2001; Kopasz 2003).

94

vállalat tulajdoni szerkezetének és az üzleti környezetnek. Eredményeik szerint a kisszériás, egyedi igényeket kiszolgáló termékeket előállító vállalatok az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben építenek üzleti kapcsolataikban a bizalomra, továbbá a nem alkalmazott magánszemélyek többségi tulajdona is növeli a bizalom szintjét, valamint az, ha az üzleti környezetet biztonságosnak tartja a vállalkozó. Kopasz Marianna (2003, 2005) a 2003. évi adatok elemzése során azt tapasztalta, hogy a „szerződéses bizalom” erősségét egyfelől befolyásolja a vállalkozás tevékenysége – a gépipari cégek építenek kapcsolataikban a legnagyobb mértékben a bizalomra –, másfelől a tervezés időhorizontja – a hosszabb távra tervező vállalatok kapcsolatait a szerződéses bizalom magasabb szintje jellemzi – és valamennyi információs technológiai változó69 is, ugyanakkor a termék jellege és a bizalom szintje között a korábbi felmérés eredményeivel ellentétben nem talált sztochasztikus összefüggést. IV.3.2. Bizalomhiány a helyi vállalatközi kapcsolatokban Tóth Lilla (1999, 2003, 2004) egy főváros környéki – Dél-Pest megyei – település vállalkozói körében strukturált mélyinterjú módszerével kutatta a különböző „bizalomgazdálkodási” mintákat, s azt, hogy ezek milyen mértékben köthetők a vállalkozók egyéb sajátosságaihoz. A terepen szerzett tapasztalatai arra mutattak rá, hogy a vizsgált település gazdasági szereplői között nagyfokú a bizalomhiány, melynek jegyei például, hogy a vállalkozók „nem akarnak növekedni, visszafejlesztik tevékenységüket, többnyire egyedül viselik a vezetés terhét, nem szeretnek idegeneknek és idegenekkel dolgozni, nem bíznak a bankokban, a multinacionális szervezetekben és az igazságszolgáltatásban” (Tóth 2003: 180). Bizonyos vállalkozói körök kapcsolataiban volt csak kimutatható a „szerződéses bizalom”, amikor a bankok funkcionális helyettesítésekor a vállalkozók ideiglenesen nyújtanak hitelt egymásnak szóbeli megállapodást követően, ezt a hitelszerződést azonban semmilyen hivatalos módon nem rögzítik. Az interjúk tanulsága alapján a vállalkozók megpróbálnak törekedni az írásbeliségre, a szerződések előfordulását és formáját elsősorban a tevékenység jellege, valamint az egy üzleti tranzakcióra jutó kockázat határozza meg. A formális szerződések gyakorlata leginkább az építőipari vállalkozók kapcsolatait jellemzi – ha nem magánszemélyeknek dolgoznak –, és csak 69

IT-változók: a világhálóhoz való hozzáférés, az e-mail-lel való rendelkezés, a saját honlap és az intranet megléte (Kopasz 2003).

95

ha régi, „kipróbált ügyfélről” van szó, vagy ha személyesen ismerik a megbízó képviselőjét, akkor kezdik el a munkát az írásbeli szerződés aláírása előtt (Tóth 2003, 2004). Hasonló eredményekhez vezetett egy észak-magyarországi kistérség vállalkozói hálózatainak működésében tapasztalható bizalomhiány hatását vizsgáló kutatás (Vadasi 2009). Vadasi Aida (2009) mélyinterjúk és fókuszcsoportos beszélgetések révén magyar tulajdonú vállalkozások között igyekezett feltárni a vállalati kooperációkat jellemző bizalom szintjét, illetve kimutatni ennek hatását a hálózati együttműködésekre.70 A kutatás tapasztalatait egyetlen mondattal is össze lehet foglalni, mely szerint a bizalom ebben a kistérségben olyan „kincs, ami nincs”. Mivel a vizsgálat magyarázó tényezők feltárására nem irányult, így a leíró elemzés által azt ismerhetjük meg, hogy milyen mértékben van jelen a térségbeli vállalkozások kapcsolataiban a bizalom. A válaszadó kis- és középvállalkozások üzleti

kapcsolataira

leginkább a

rövid együttműködések jellemzők, mely

kapcsolatokat – a szerző tapasztalatai szerint – nem a bizalom tartja össze, hanem inkább a korrektség. A nagyfokú bizalmatlanság, kockázatkerülés, felelősséghárítás az elszigetelődés mértékét növelik, és ezek együttesen komoly akadályát jelentik a vállalatközi hálózatok kialakulásának (Vadasi 2009). A fentiekben arra törekedtem, hogy átfogó képet adjak azokról a kutatásokról, melyek a vállalatközi kooperációk létrejöttének

lehetőségeire, valamint a

működésüket és sikerességüket befolyásoló körülmények vizsgálatára vonatkoznak. Az eddigi nemzetközi és hazai kutatási tapasztalatok ismertetése révén – reményeim szerint – érzékelhetővé vált, hogy a kérdéskör többféle szemszögből és többféle módszerrel vizsgálható, s a vállalatközi kooperációk több, egymásra épülő és egymásra ható tényezők hatására formálódnak.

70

A felmérés során 24 kis- és közepes vállalkozással, egy civil szervezettel és öt térségfejlesztési intézmény képviselőjével készültek interjúk.

96

V. KISVÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI GYAKORLATÁNAK VIZSGÁLATA EGY KÖZÉP-DUNÁNTÚLI KISTÉRSÉGBEN

A dolgozat empirikus részének célja, hogy a gazdaság alappilléreiként számon tartott, meghatározó gazdasági és társadalmi jelentőséggel bíró kis- és közepes vállalkozások

kapcsolatrendszeréről

átfogó

képet

nyújtson,

feltárja

a

kisvállalkozások vállalatközi és a gazdasági szférán kívüli társadalmi, intézményi szereplőkkel való együttműködési aktivitását, megismerje e kapcsolatok kialakulását és hatékonyságát befolyásoló tényezőket. A társadalmi tőkeként felfogott és erőforrásként értelmezett relációk vizsgálata alapján azt kutatom, hogy milyen jellegű

társadalmi

kapcsolatokra

van

szükség a

vállalatközi

kooperációk

hatékonyságához. Mindezt egy adott térben, a Dunaújvárosi kistérség kkv-szektorát alkotó vállalkozások kapcsolatrendszerének feltárásával, bemutatásával teszem, melynek empirikus bázisát az adott régióban működő kis- és közepes vállalkozások körében általam végzett kutatás adja. Az előző fejezetek hálózat- és társadalmi tőke-elméleteinek, valamint a korábbi empirikus kutatások eredményeinek bemutatása révén folyamatosan alakult és formálódódott a kép a vállalatközi együttműködések kérdéskörével kapcsolatban. Részletesen foglalkoztam a nemzetközi és hazai szakirodalom elmúlt húsz-harminc évének kapcsolódó kutatásaival, melyek kiindulópontot nyújtanak a továbblépéshez, a saját kutatásom megalapozásához. A következőkben ismertetem a kutatás hipotéziseit, majd a kistérségben végzett empirikus kutatás tapasztalatait. A kutatás eredményeinek ismertetése előtt rövid kitérőt teszek a vizsgált kistérség gazdaságtörténeti sajátosságainak bemutatásra, melyet lényegesnek tartok a gazdasági cselekvések és döntések társadalmi beágyazottsága, a társadalmi környezet megismerése szempontjából.

97

V.1. A kutatás hipotézisei Hipotéziseim az előző fejezetekben kifejtett elméletekre és empirikus tapasztalatokra épülnek. A kutatási koncepció kidolgozása azt a célt szolgálta, hogy az elemzés eredményeként olyan információkhoz (is) juthassak, melyekkel kiegészíthetők a korábbi kisvállalati kooperációkat vizsgáló kutatások eredményei. A vállalati együttműködések kérdésével foglalkozó kutatások sokasága ellenére, a lokális kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének vizsgálata viszonylag kevésbé kutatott téma a hazai szakirodalomban (lásd IV. fejezet)71, így a kisvállalati kooperációk és háttértényezőinek vizsgálata különösen indokoltnak mutatkozott. A vizsgálat feltáró jellege miatt korlátozott hipotézisállításra volt lehetőségem, de a témához kapcsolódó nemzetközi és hazai vállalatközi kooperációk alakulásának vizsgálatára irányuló munkák megállapításait és az általuk felvetett kérdéseket figyelembe véve éltem néhány konkrét feltételezéssel, illetve az előzetes kutatási eredményeim72 körvonalaztak olyan lehetséges magyarázó változókat, melyekre jelen kutatásban alapozhatok. Első hipotézisem a kistérségbeli kkv-k működéséhez köthető kooperációs viszonyok elemeire vonatkozik. Zárójelben azokra a munkákra hivatkozom, melyek kiindulópontot nyújtottak a hipotézisek megfogalmazásához. H1. Feltételezem, hogy kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerére kevésbé jellemzőek a kölcsönösségen alapuló, szorosabb partneri viszonyt feltételező együttműködések, inkább a hagyományos, üzleti alapú kapcsolatok létrehozásában aktívak (Cooke–Morgan 1998; Mohr–Spekman 1994).

71

Dolgozatomban a hazai lokális kisvállalati kooperációk vizsgálatára irányuló kutatások eredményei közül legfőképpen Kuczi Tibor és Makó Csaba Galga menti településeken végzett kutatásainak tapasztalatait, Kelemen Katalin győri, Leveleki Magdolna székesfehérvári és Tóth Lilla egy Dél-Pest megyei település vállalkozói körében készült munkáit hasznosítottam. 72 A Dunaújvárosi kistréségben 2006-ban az általam végzett kutatás nem a kkv-k kapcsolatrendszerére fókuszált – hanem elsősorban a vállalkozások üzleti helyzetére és foglalkoztatáspolitikájára–, de kimutatható volt a térség – leginkább a kereskedelmi és szolgáltató – vállalkozásainak rendkívül alacsony pályázati és együttműködési aktivitása (Győri 2007).

98

A kérdéskörhöz kapcsolódó alhipotézisek: H1.1. Egyrészt feltételezhető, hogy a hagyományos adásvételi szerződéseken túlmutató együttműködések, melyekben olyan speciális elemeknek van kitüntetett jelentősége, mint a kölcsönös elkötelezettség és függőség, a rendszeres és ismétlődéses interakciók (ún. modern együttműködések), nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a kis- és közepes vállalkozások, valamint az önkormányzatok, szakmai és egyéb koordinációs, illetve fejlesztési intézmények között (Czakó–Győri 2013; Inzelt 2003, 2011; Inzelt–Szerb 2003). H1.2. Másrészt feltételezem, hogy a kis- és közepes vállalkozói szektor más vállalkozásokkal kialakított kapcsolatrendszerében korlátozott mértékben vannak

jelen

a

szorosabb

partneri

kapcsolatokat

jelentő,

modern

együttműködések elemei, ebből eredően nagyobb a valószínűsége az olyan „eladó-vevő” hálózatok megjelenésének, melyekben a kis-és közepes vállalkozások egy (vagy néhány) nagyvállalat beszállítói, illetve megrendelői, s melyekben inkább a kapcsolatok piaci elemei dominálnak (Kelemen 1999; Leveleki 1998, 2002). Más szóval: a szatellit kooperációnak nevezett beszállítói hálózatok mellett mérsékelt a jelenléte az olyan helyi kis- és középvállalkozásokból építkező független kooperáció fogalmával leírható kapcsolatoknak, melyekből hiányzik az integrátor vállalat (Penn 1992). Második hipotézisem alapját az együttműködések és az egyes vállalati jellemzők közötti összefüggés jelenti, melyek hatást gyakorolnak a hálózatosodás folyamatára. H2. Feltételezem, hogy a kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitása és a vállalatközi kooperációk tartalma összefüggésben van a vállalkozás gazdaságiszervezeti jellemzőivel (Czakó 1997, 1998; Fukuyama 1997; Kuczi 1996, 1998, 2000; Putnam 1993; Trigilia 1992). A kérdéskörhöz kapcsolódó alhipotézisek: H2.1. A kisebb méretű, lokális piaci hatökörrel rendelkező, kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységet végző, egyéni vállalkozási formában működő, fiatal vállalkozások inkább a szűk körű – néhány partnercéget magában foglaló –,

99

homogén és elsősorban üzleti jellegű vállalatközi kapcsolatok kialakításában aktívak (Czakó 1997; Czakó et al. 1994; Putnam 1993; Trigilia 1992). H2.2. A nagyobb vállalatméret és piaci hatókör, az ipari ágazati tevékenység, a hosszabb működési tapasztalat, a társas jogi forma és a kedvező üzleti kilátások valószínűsítik a sokszereplős és heterogén kapcsolatrendszer előfordulását, valamint a vállalkozás nyitottságát a szorosabb kooperációt feltételező közös fejlesztési, pályázati, innovációs együttműködésekre (Inzelt–Szerb 2003; Leveleki 2002, 2008; Sengenberger–Pyke 1990). Harmadik hipotézisem a gazdasági kooperációk és a társadalmi erőforrást jelentő kötelékek közötti összefüggésre épül. H3. Tekintve, hogy a vállalatközi kooperációk létrejöttében és működésében szerepet játszik a társadalmi hálózatokban rejlő társadalmi tőke mint erőforrás (Coleman 1988, 1994; Granovetter 1985; Putnam 1993, 1995, 2000) és a vállalatközi kapcsolatokat jellemző bizalom mértéke (Helper 1996, Helper–Sako 1995, Sako 1992, Zucker 1986), feltételezem, hogy ebben a tekintetben a kis- és közepes vállalkozási szektor erősen differenciált (Laky 1998; Győri 2012). Kifejtve: a kkvszektor összetett, többszereplős partnerkörrel rendelkező és hálózati megoldásokban érdekelt vállalkozásai nagyobb mértékben beágyazottak, üzleti kapcsolataikban kevésbé építenek a bizalomra (formális szerződésekre támaszkodnak), míg velük szemben a homogén, kisméretű kapcsolatrendszerrel rendelkező vállalkozások kevésbé beágyazott kapcsolatokkal rendelkeznek, s üzleti kapcsolataikra inkább jellemző a szerződéses bizalom (Csabina–Leveleki 2000, 2003; Csabina et al. 2001; Tóth 1999, 2003). A dolgozatban mindezeknek megfelelően a következő kérdésekre keresem a választ: 1. Milyen a kistérségben működő kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszere, mennyire összetett és kiterjedt kapcsolatokon keresztül ágyazódnak be a környezetükbe? Milyen mértékben vannak jelen a vállalati kapcsolatokhoz köthető ún. modern együttműködési tényezők? Más szóval: mekkora a vállalkozások „hálózatosodottsága”?

100

2. Milyen tényezők befolyásolják a kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitását, az együttműködések tartalmát és rendszerességét? Ebben mekkora szerepe van a vállalkozások egyes gazdasági-szervezeti tényezőinek? 3. Végül a dolgozat választ keres arra, hogy milyen szerepet játszik a társadalmi tőke – mint erőforrás – a kis- és középvállalati együttműködések kialakulásában és hatékonyságában? A társadalmi erőforrást jelentő kötelékek közül melyeknek van nagyobb jelentősége a vállalati kooperációk formálódásában? Milyen típusú vállalkozások ágyazódnak be a térség társadalmi kapcsolataiba?

101

V.2. A kutatás módszertana és a felmérés körülményei A dolgozat empirikus bázisát a Dunaújvárosi kistérségben működő kis- és középvállalkozások körében általam folytatott kutatás adja. A kutatás közel egy éven át zajlott, a vizsgált vállalkozások körében az adatfelvételre 2010 augusztusa és 2011 márciusa között került sor. Az egész kutatás saját koordinációmban történt a BKTE Alapítvány anyagi támogatásának segítségével. A kérdőívet, a mintába került vállalkozások felkutatását, a kérdezést és az elemzést egyedül végeztem el konzulensem, Dr. Czakó Ágnes szakmai iránymutatásával. V.2.1. A mintavétel A kutatás fő módszere a kérdőíves megkeresés volt. A minta összeállítása a KSH Veszprém megyei Igazgatósága által rendelkezésemre bocsátott településsoros adatbázisból véletlenszerű mintavételi eljárással történt. 73 Eredeti elképzelésem szerint 300 vállalkozást kívántam felkeresni. A kiválasztás során meghatározó tényező volt területi szinten a vállalkozások kistérségen belüli helye, vagyis ügyeltem arra, hogy érvényesüljön a terület szerinti megoszlás, hogy ne térjek el a kkv-szektor vállalkozásaira e téren jellemző arányoktól. A vizsgált kistérségben működő kis- és közepes vállalkozások 73 százaléka Dunaújvárosban, 27 százaléka a nyolc kistérségi településen működik, ezért a minta összeállításakor a területi (Dunaújváros – többi kistérségi település) reprezentativitást szem előtt tartva ezeket az arányokat vettem figyelembe. A területi elhelyezkedés érvényesítése mellett arra is törekedtem, hogy a tevékenységi terület előfordulási gyakorisága szerint is differenciáljam a mintát. A tényleges mintát alkotó vállalkozások e jellemző szerinti megoszlása, csakúgy, mint a kistérségen belüli elhelyezkedés alapján való megoszlás, jól tükrözi a térségben nyilvántartott összes kis- és közepes vállalkozásra jellemző arányokat, illetve az arányokban fellelhető nagyságrendi különbségeket (lásd 2. táblázat). Mivel a vizsgált kistérségben működő összes alkalmazott nélküli-, mikro-, kis- és középvállalkozás 95,4 százalékának nagysága nem éri el a 10 főt, és csak 4,6 százalékuk foglalkoztat 10 főnél több alkalmazottat, ezért a kistérség kkv-szektorának méretszerkezetét 73

A KSH Veszprém megyei Igazgatósága által településsoros bontásban rendelkezésemre bocsátott adatbázis összesítése szerint 2010 első félévében 4489 kkv működött a Dunaújvárosi kistérség 9 településén, így közel 4500 vállalkozás jelentette a vizsgált sokaságot.

102

tekintve, a minta összeállítása során az volt a célom, hogy a felmérést ne dominálják túlságosan nagymértékben a mikrovállalkozások. Vagyis a felvétel mintájában a mikrovállalkozások alulreprezentálása mellett döntöttem, s azzal a megszorítással éltem, hogy a kiválasztásra kerülő térségbeli kisvállalkozások 50 százalékának 10 vagy annál több alkalmazottja legyen.74 Mivel a kutatás a kis és közepes vállalkozások kapcsolatainak tipologizálásával foglalkozik, úgy vélem, ez a döntés indokolt. Tudjuk, hogy a foglalkoztatotti létszám szerint legkisebb vállalkozások, melyek egy-két fős helyi, egyéni vállalkozások vagy betéti társaságok – azaz önfoglalkoztatók, nem cégek – mind üzleti, mind társadalmi kapcsolataik – feltételezhetően – személyhez kötött nexusok. Összetettebb kapcsolatokat az ennél nagyobb, a 10 és annál több főt foglalkoztató vállalkozások esetében várhatunk. A minta kiválasztásánál azt tartottam szem előtt, hogy a kistérségben valóságosan 95:5 arányú mikro: kis-közepes vállalkozási arány helyett a kapcsolatokban gazdagabb közepes méret felé „toljam el” a megkérdezett vállalkozások arányát. A minta tehát a vállalati méret egyik mutatója, a foglalkoztatotti létszám szerint torzít, viszont másik vállalati méret-mutató, az árbevétel-katagóriák75 szerint és a területi elhelyezkedés, valamint az ágazat szerint reprezentatívnak tekinthető. Az elemzés során a 10 fő feletti vállalkozások túlreprezentáltságát figyelembe veszem, ahol indokolt, a két almintán külön-külön mutatom be eredményeket (pl. az együttműködések elemeire vonatkozó alhipotézisek tesztelése), ahol szükségesnek látszik, súlyokat alkalmazok (pl. az együttműködési kapcsolatok mutatói alapján a vállalkozások csoportjainak elkülönítése klaszterelemzés módszerével). A kutatás során végül 263 mikro-, kis- és közepes vállalkozást kérdeztem meg, ami a KSH által a Dunaújvárosi kistérségben működőként nyilvántartott összes kis- és középvállalkozás 5,8 százalékát jelenti. A felmérés tehát 263 esetet tartalmaz, 74

A „nagyobb méretű” vállalkozások túlreprezentáltsága melletti érv a társadalomföldrajzban is alkalmazott, a térségi vonzáskörzetek leírását magyarázó newtoni tömegvonzási törvény, a gravitációs törvény, illetve modell, mely szerint a nagyobb társadalmi tömeg – esetünkben a nagyobb vállalkozás – nagyobb vonzerőt gyakorol a környezetre, több kapcsolatot vonz, mint a kisebb (Nemes-Nagy 2007). 75 A minta árbevétel szerinti megoszlásáról részletesen a későbbiekben, a dolgozat V.3.2. fejezetében térek ki (lásd 5. táblázat).

103

melyben az 1-9 fős vállalkozások almintája 131, a 10-249 fős vállalkozások almintája 132 esetet ölel fel. A válaszadó és a térségbeli teljes sokaságban szereplő kisvállalkozások területi elhelyezkedés, ágazat és nagyság szerinti megoszlását a 2. táblázat mutatja be. 2. táblázat A megkérdezett és a teljes sokaságban szereplő vállalkozások megoszlása területi elhelyezkedés, ágazat és alkalmazottak létszáma szerint (db.,%) válaszadó vállalkozások

működő vállalkozások*

Válaszadók aránya a

száma db.

megoszlása %

száma db.

megoszlása %

196

74,5

3253

72,6

6,0

67

25,5

1236

27,4

5,4

263

100

4489

100

5,8

19 37 76 131 263

7,2 14,0 28,8 50,0 100

410 513 1120 2446 4489

9,1 11,4 24,9 54,4 100

4,6 7,2 6,7 5,3 5,8

131

49,8

4285

95,5

3,0

119

45,2

180

4,0

66,1

50-249 fő

13

5,0

24

0,5

54,1

Kkv-szektor összesen

263

100

4489

100

5,8

Szempontok Területi elhelyezkedés Dunaújváros Többi kistérségi település76 Kkv-szektor összesen Ágazat Feldolgozóipar77 Építőipar Kereskedelem Szolgáltatás Kkv-szektor összesen Vállalatméret Mikrovállalkozás 0-9 fő

Kisvállalkozás 10-49 fő

Középvállalkozás

sokasághoz viszonyítva

*Forrás: KSH Veszprémi Igazgatósága által rendelkezésemre bocsátott településsoros adatok alapján számolva

A kutatás alapját jelentő, személyes lekérdezésen alapuló vállalati kérdőíves felmérés lebonyolításának

szervezési

munkáit

már

2010

júniusában

elkezdtem. A

vállalkozások vezetőinek az első telefonos megkeresés előtt egy felkérőlevelet küldtem e-mailben – amennyiben sikerült az Interneten megtalálnom elérhetőségüket –, hangsúlyozva a levélben, hogy válaszaikkal egy

doktori disszertáció

elkészüléséhez nyújtanak segítséget. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez az e76

Baracs, Daruszentmiklós, Előszállás, Kisapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Rácalmás. 77 Feldolgozóipar, bányászat és villamosenergia-ellátás területén működő vállalkozások együttesen számolva.

104

mailben küldött rövid kutatási ismertető és felkérőlevél pozitívan befolyásolta a vállalatvezetők hozzáállását a kutatáshoz. Több esetben előfordult, hogy az elektronikusan elküldött levelemben feltüntetett elérhetőségemen ők kerestek meg telefonon a személyes találkozó időpontjának egyeztetése miatt. A személyes találkozó időpontjának megszervezése leginkább a 20 fő alatti kisvállalkozások esetében ütközött nehézségekbe, és tetemes idő-, illetve energiaráfordítást igényelt. Egyfelől azért, mert esetükben ritkán sikerült internetes és/vagy telefonos elérhetőséget találni, s így rábeszélni őket a kutatásban való részvételre, másfelől azért, mert ezek a vállalkozások bizonyultak a legbizalmatlanabbnak és legelutasítóbbnak a kérdőíves felmérés iránt. Ezt a bizalmatlanságot támasztja alá, hogy például egyetlen 10 fő alatti vállalkozás sem volt hajlandó megnevezni egyetlen partnerét sem (csupán a partnercégre vonatkozó alapinformációkat kaptam). Ezért a telefonos

időpont

egyeztetésének

hiányában

a

legnehezebb

feladatnak

a

mikrovállalkozások felkeresése és lekérdezése bizonyult, amit a bizalomhiány – válaszmegtagadás – mellett tovább nehezített az is, hogy nagyon sok esetben elköltözés vagy megszűnés miatt nem tudtam a címlistán szereplő vállalkozásokat elérni, így többször pótcímekre volt szükségem. A kutatás időbeli menetéről, egyes fázisairól (a kutatás tervezésének kezdetétől, az adatgyűjtésen át, az elemzésig és a dolgozat elkészüléséig) összefoglaló jelleggel készült az 1. ábra.

105

1. ábra: Folyamat-diagram a kutatás menetéről

KEZDET 2008. szeptember – 2008. december

Szakirodalmi áttekintés:  A vállalatok közötti együttműködésekre vonatkozóan  Kutatásmetodika szempontjából

↓

Statisztikai adatok elemzése: KSH adatok, az érintett kistérségi települések adócsoportjainak, illetve vállalkozói nyilvántartásának adatai

Hipotézisek egyértelmű megfogalmazása

Kérdőív összeállítása

Kérdőív kipróbálása 2009. január – 2009.december vállalatközi hálózatosodás elméleti megközelítései Szakirodalmi ismeretek folyamatos feldolgozása és rendszerezése

2010. január – 2010. május

az elmúlt évtizedek hazai kisvállalkozásokra irányuló kutatásai a vállalkozások kooperációs lehetőségeinek regionális vizsgálatai

Megfelelő számú mintavétel (300 elemszámú minta) EMPIRIKUS VIZSGÁLAT Adatgyűjtés kérdőívek segítségével 2010 júniusától folyamatosan

106

Empirikus adatgyűjtés 2010. augusztus – 2011. március

A Dunaújvárosi kistérségbeli kis- és középvállalkozások adatbázisának létrehozása

2011. április

1. hipotézishez kapcsolódó elemzések Empirikus adatok elemzése, hipotéziseim igazolása (a vizsgálat során kapott eredményekkel)

2011. május – 2011. december 2. hipotézishez kapcsolódó elemzések

A kutatási eredményekből levont következtetések megfogalmazása

3. hipotézishez kapcsolódó elemzések

2012. január – 2012. július

Kutatómunkám eredményeinek publikálása

A disszertáció formázása és 2011á leadása 2012

107

V.2.2. A kérdőív A Dunaújvárosi kistérségben végzett terepmunka adatfelvételét a kérdőív bonyolultságára való tekintettel – a könnyebb érthetősége érdekében – egy előzetes próbakérdezés is megelőzte, mely során tíz vállalkozást kerestem fel. Az így szerzett tapasztalatok nagymértékben hozzájárultak a kérdőív végleges formájának kialakulásához. A kérdőív kidolgozása során alapvető cél volt, hogy ne legyen túlságosan hosszú, megválaszolása maximum 30 percet vegyen igénybe. Végül a tervezett 20-30 perc helyett általában 45 percig tartott a lekérdezés (az esetek valamivel több mint a felénél így történt), de gyakran ez még további fél órával is meghosszabbodott (közel 1/5-e másfél órán át tartott), míg az összes többi (78 db.) 45 percnél rövidebb időt vett igénybe. A kidolgozott kérdőív 25 kérdést (278 változót) tartalmaz (4. Melléklet). A kérdések nagy része nem egy évre vonatkozott, hanem az elmúlt két évre, azaz a 2008 és 2010 közötti időszakot kellett figyelembe vennie a válaszadónak. A kérdőív struktúrája alapvetően négy nagyobb tematikus részből áll: az első rész a vállalkozás általános jellemzőire, a második rész a vállalkozás együttműködési kapcsolatrendszerére, a harmadik rész a vállalatközi kapcsolatok kialakulását és működését befolyásoló tényezőkre, a negyedik rész a vállalkozás jövőre vonatkozó együttműködési terveire, elképzeléseire irányult. A tézistervben konkrét vállalatközi hálózatok leírását terveztem, de adathiány miatt ennek a célnak nem tudok eleget tenni, mivel a kkvtulajdonosok – ritka kivételtől eltekintve – nem nevezték meg a partnercégeiket.78 A kérdőív a válaszadó személyre vonatkozó kérdésekkel kezdődött: válaszadó beosztása, neme, életkora és legmagasabb iskolai végzettsége. A legtöbb esetben maguk a tulajdonosok, illetve a vállalkozás vezetői fogadtak és válaszoltak a kérdésekre (88%), a többi esetben a vállalkozás vezetője által a válaszadásra kijelölt illetékes személyek, igazgatóhelyettesi jogkörben dolgozó alkalmazottak – a vezető „jobb kezei” – voltak a válaszadók (12%). Ezután a vállalkozásra vonatkozó 78

Így az adatfelvétel nem alkalmas arra, hogy a válaszadó kisvállalkozások hálózati kapcsolatainak sűrűségéről, alakzatairól, struktúrájáról képet adjon, viszont alkalmas arra, hogy leírja a hálózatban, illetve hálózaton kívül működő vállalkozások jellegzetességeit.

108

alapinformációkra irányuló kérdések következtek: alapítás éve, jogi forma, tulajdoni struktúra (külföldi tulajdon részaránya), tulajdonosi kör összetétele (családi, rokoni, ismerősi körből kikerülő tulajdonosok aránya), ágazat, méret (alkalmazottak létszáma és a 2009. évi árbevétel), alkalmazottak legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetétele, valamint a piaci hatókör (értékesítés és beszerzés földrajzi helye). A második kérdésblokk a vállalkozások partnerkapcsolataira vonatkozott. Ez a blokk több részből állt össze: egyrészt a vállalkozások szakmai szervezetekkel kialakított interszektorális kapcsolatrendszerére, másrészt a szektoron belüli piaci partnerekkel létesített együttműködésekre irányult. A vállalkozások interszektorális kapcsolatrendszerének szerkezetére vonatkozó rész egyrészt méri a vállalkozások helyi vállalkozási központtal, kamarával és vállalkozásfejlesztési

szervezetekkel

(innovációs

és

technológiai

központtal,

inkubátorházzal, ipari parkkal, vállalkozásfejlesztési ügynökséggel, tanácsadó szervezettel) létesített kapcsolatait, másrészt az önkormányzatok, civil szféra szervezetei (alapítványok, egyesületek) felé mutató kontaktusokat, harmadrészt a tudástermelő és tudásközvetítő intézményekkel (egyetemekkel, főiskolákkal, állami vagy magán kutatás-fejlesztési szervezetekkel) kialakított együttműködéseket, s negyedrészt a pénzintézetekkel (bankokkal, takarékszövetkezetekkel) fennálló kooperációs

viszonyokat.

Az

együttműködések

létének

vagy

hiányának

megállapítása mellett a kooperáció konkrét tartalmára, intenzitására, valamint a kapcsolattartás módjára is rákérdeztem (az adott szervezettel hivatalos úton tartják a kapcsolatot vagy személyes ismerősön keresztül). A kkv-k más vállalkozásokkal kialakított együttműködéseire vonatkozó – piaci kapcsolati – kérdésblokk a legfontosabb partnercégekkel létesített kooperációkra vonatkozott. Ez a blokk is több területet ölelt fel. Először arra kértem a válaszadó vállalkozásokat, hogy jellemezzék a húsz legfontosabbnak tartott partnerüket (méret, földrajzi hely és tevékenység szerint) 79, melynek célja az együttműködési irányok 79

Legelső formájában a kérdőív a partnervállalat nevét is kérte, de – ahogyan ezt már említettem – a válaszadók elzárkóztak a partnereik megnevezésétől, sőt sokszor ezt olyan felháborítónak tartották, hogy a bizalmatlanság elkerülése miatt a későbbiekben ennek az információnak a kihagyására kényszerültem.

109

megismerése volt. Ezt követően – külön-külön – a megjelölt partnerkapcsolatok tartalmára rákérdezve a partneri relációk mélysége felől érdeklődtem: konkrétan miben nyilvánul meg az adott szervezettel az együttműködés (alapvetően beszállító illetve vevő/ügyfél centrikus, tulajdonosi összefonódás, finanszírozási kapcsolat, információcsere, szakmai nyilvánosság együttműködéses megteremtése vagy közös beszerzési, fejlesztési, pályázati stb. kapcsolat). További kérdés vonatkozott a kapcsolat intenzitására, időtartamára, hogy ad-hoc jellegű vagy hosszú távú, stabil együttműködésről van-e szó. A kooperációs viszonyt jellemző bizalom szintjére irányuló kérdés az együttműködés formai keretére kérdezett rá: az együttműködés szóbeli megállapodáson vagy írásos szerződésen nyugszik.80 Végül a kapcsolat beágyazottságára vonatkozó kérdés azt tudakolta, hogy a partnerszervezettel hivatalos úton tartják a kapcsolatot vagy személyes ismerősön keresztül, aki adott esetben elintéz valamit, informál vagy segít, ha kell. Végül

a

harmadik

kérdésblokk

a

vállalkozások

közeljövőre

vonatkozó

együttműködési terveire, elképzeléseire fókuszált. Ezzel kapcsolatban rákérdezett a következő két éven belül – más szervezettel közösen – tervezett pályázati aktivitásra, és arra, hogy milyen gazdasági szektoron belüli, illetve azon kívüli szereplőkkel (vállalatcsoporton belüli partnerrel, piaci partnerrel, tudásközponttal, szakmai szervezettel stb.) tervezi együttműködés kialakítását.

80

Korábbi empirikus kutatások (Csabina et al. 2001; Tóth 2003) által követett gyakorlatra támaszkodva, négy válaszlehetőséget tartalmazott a kérdőív: szóbeli megállapodás, az írásos szerződést szóbeli megállapodás előzte meg, általános keretszerződésen alapuló írásos megállapodás, minden részletre kiterjedő szerződéses megállapodás.

110

V.3. A Dunaújvárosi kistérség vizsgálata A dolgozat V.3. fejezete a Dunaújvárosi kistérségben végzett empirikus kutatás tapasztalatairól szól. A kutatás eredményeinek ismertetése előtt egy rövid kitérőt teszek a vizsgált térség gazdaságtörténeti sajátosságainak bemutatására 81, melyet lényegesnek tartok a gazdasági cselekvések társadalmi beágyazottsága, a társadalmi környezet megismerése szempontjából. V.3.1. A Dunaújvárosi kistérség gazdaságának alapvető jellemzői A vizsgált kistérség Magyarország egyik gazdaságilag legfejlettebb régiójában – a Közép-Dunántúl Régióban – található. A régió három megyéje közül, KomáromEsztergom és Fejér megye fejlettsége belső hasonlóságot mutat egymással az általam vizsgált gazdasági mutatószámok – GDP nagysága, beruházások mértéke, külföldi működő tőke, havi nettó átlagkereset, munkanélküliség, személygépkocsi-állomány – alapján (részletesen lásd M6. táblázat), míg Veszprém megye inkább a Dél-dunántúli régióhoz közelít (KSH 2011b).82 A Közép-dunántúli régió erősen iparosodott83 térsége az országnak, az ipari alkalmazottak 1000 lakosra vetített mutatószáma alapján mindenképpen a legiparosodottabb régióról van szó (M7. táblázat). A régió ipara elsősorban Komárom-Esztergom megyében és Fejér megyében koncentrálódik. Fejér megye a vállalkozások sűrűségét (működő vállalkozások 1000 lakosra jutó számát) tekintve a középmezőnyben helyezkedik el, a megye két kistérségében – a Székesfehérvári és Gárdonyi kistérségben – megfigyelhető magas arányszámnak köszönhetően (M8. táblázat). Ugyanakkor a megye dunaújvárosi térségében alacsony a vállalkozások sűrűsége (59), mely jóval az országos és megyei átlag alatt alakul.

81

A fejezet alapvetően a KSH Fejér megye statisztikai évkönyve, 2010 és Területi statisztikai évkönyv, 2010 kiadványaira (KSH 2011a, 2011b), valamint az érintett kistérségi települések adócsoportjainak, illetve vállalkozói nyilvántartásának adataira támaszkodik. 82 A legkedvezőbb értékekkel rendelkező Közép-Magyarország Régió (Budapest és Pest megye) jelentősen elkülönül az ország többi régiójától, valamint egyes területeken kiemelkedő értékek jellemzik a Nyugat-dunántúli régiót Győr-Moson-Sopron megye révén. 83 Az 1000 lakosra jutó ipari alkalmazottak számát tekintve az első helyen áll, az iparban dolgozók száma alapján a Közép-magyarországi régió után második a rangsorban.

111

Dunaújváros és térségének84 alacsony vállalkozási intenzitása a város iparkulturális jellegével magyarázható. A kistérség legnagyobb foglalkoztatója, a Dunaferr – a Dunai Vasmű jogutódja – a rendszerváltás után is talpon maradt, a kisebb vállalatok létszámának leépítésével, illetve megszűnésével együtt a dunaújvárosiakat és a vonzáskörzetében élőket nem érte olyan gazdasági sokk, mint ami megfigyelhető volt számos más településen. A „Vasmű” továbbra is magas dolgozói létszámot foglalkoztat, így a megélhetésből adódó vállalkozási kényszer – vállalkozói hajlandóság – elkerülte a várost és környezetét. Feltehetően erre vezethető vissza az is, hogy a vállalkozások között az egyéni vállalkozások aránya az országban a legalacsonyabbak közé tartozik, mely 50,8 százalék volt 2010-ben (KSH 2011b).85 Dunaújváros a rendszerváltást követően is megmaradt alapvetően iparvárosnak. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az iparban foglalkoztatottak aránya Dunaújvárosban jóval magasabb a megyei jogú városok átlagánál: 2010-ben az összes alkalmazott 47,9 százaléka dolgozott az iparban86, döntő többségük a feldolgozóiparban, ezen belül is a fém alapanyag, fémfeldolgozási termék gyártása, a papírgyártás, valamint a műszergyártás területén (KSH 2011a). Ugyanakkor a szolgáltató szektor fejlődése elmarad az országos tendenciáktól, az aktív keresők 48,6 százaléka dolgozik a harmadik szektorban szemben a megyei jogú városok 67,8 százalékos értékével. V.3.1.1. A Vasmű és környezete A város és kistérségének gazdasági életében a mai napig kitüntetett jelentőséggel bír a Dunaferr Dunai Vasmű (jelenlegi nevén ISD Dunaferr Zrt.), mely a magyar acélipar meghatározó vállalkozása.87 Története 1949-ig nyúlik vissza, amikor a politikai vezetés az első 3 éves terv jegyében az ország gyors iparosítását, elsősorban 84

A Dunaújvárosi kistérség 9 településből áll. Lakosainak száma 2010-ben 71436 fő volt. A térségben egy megyei jogú város van – Dunaújváros –, ahol a kistérség lakosságának közel háromnegyede él. A statisztikai mutatókat tekintve Dunaújváros jelentős húzóerőt jelent a kistérségben (KSH 2011a). 85 Szemben az egyéni vállalkozások országos 63,5%-os arányával (M3. táblázat). 86 A megyei jogú városok esetében az iparban dolgozó alkalmazottak aránya 30,1%. 87 A Vasmű történetére vonatkozó információim Horváth István és munkatársai által végzett anyaggyűjtés eredményeit tartalmazó – a Vasmű 50 éves fennállásának alkalmából készült – kötet tanulmányaiból (Horváth et al. 1999), valamint Lukács Péter, stratégiai műszaki vezérigazgatóhelyettessel készített interjúmból és a HVG Archívumából származnak.

112

a nehézipar és a gépipar fejlesztését rendelte le. Így Dunaújváros a „Vasmű” létesítéséről szóló minisztertanácsi döntésnek – az 1950 utáni szocialista iparosításnak – köszönheti létét.88 A Vasmű méreteiből adódóan meghatározta és bizonyos mértékig el is nyomta a város és a kistérség gazdaságát. A vállalat nem játszott tudatos gazdaságfejlesztő szerepet a kistérségben, de hatalmas gazdasági és társadalmi súlya miatt befolyásolta a kistérség gazdaságának szerkezetét. Az államszocializmus éveiben dinamikusan nőtt a Vasmű: technológiai fejlesztések és kapacitásbővítés révén a hazai vaskohászat meghatározó vállalatává vált. A cég termékei alapjául szolgáltak a közútijármű-program, a gépgyártás fejlesztésének (például Ikarus, Rába), az olaj- és gázvezetékrendszerek

megépítésének

(például

Barátság

kőolajvezeték),

a

könnyűszerkezetes építési mód általános elterjesztésének. A vállalat KGST-piacról történő átrendeződése, új piacok felé fordulása már az 1980-as években megkezdődött, melynek következtében a 80-as évek végén a Vasmű kivitelében a Szovjetunióba irányuló export kevesebb mint 10 százalékot tett ki. A KGST összeomlása ezért nem érintette olyan érzékenyen a vállalatot – s ezáltal a kistérséget –, mint például Diósgyőrt vagy Ózdot. Amint megteremtette az országgyűlés a gazdálkodó szervezetek átalakulásának jogszabályi kereteit, megkezdődött a Dunai Vasmű társaságcsoporttá alakulása. Ennek eredményeként egy konszernszerű szervezet jött létre úgy, hogy az irányító központ állami tulajdonban maradt. Az egyes termelő- és szolgáltató tevékenységek önálló gazdasági

társaságokba

(kft-kbe) szerveződtek, majd ’92-ben a konszern

részvénytársasággá alakult, Dunaferr Dunai Vasmű Rt. néven. A kilencvenes évek első felének gazdasági recessziója a vállalatnál is okozott likviditási gondokat, amit részvénycsomagok kibocsátásával próbáltak meg kezelni. Gazdasági helyzete – az 1993-as mélypont után – a kilencvenes évek közepétől ismét javulni kezdett, amikor a Kis-Jugoszlávia elleni embargó okozta válságon a külpiaci logisztikai 88

A döntés egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről szólt 1949. december 28-án. A mai város helyét eredetileg – a szerbiai vasérchez és a mecseki feketeszénhez közelebb fekvő – Mohácsra tervezték, de Magyarország Jugoszláviával szembeni külpolitikája miatt végül a „város” – akkori nevén Sztálinváros – Fejér megyébe, a Penteleilöszfennsíkra került (Horváth et al. 1999). A város „telephelyének” kijelölésében komoly szerepet játszott az olcsó vízi szállítás lehetősége a Dunán, és hogy Dunapentelén már volt vasút, ugyanakkor hiányoztak a Dunán is átívelő, keleti irányú szállítási útvonalak.

113

tevékenységének átstrukturálásával sikerült úrrá lennie. Csak ezt követően kezdődtek meg az érdemi tárgyalások a Vasmű privatizációjáról, mely a cég részvénytársasággá alakulása óta folyamatosan napirenden volt. A vállalat eladása elsősorban a hosszú távú fennmaradás szempontjából látszott szükségesnek, mivel komoly műszaki fejlesztések nélkül a régi, 35-40 éves berendezésekkel működő alaptechnológia nem bizonyult versenyképesnek. A gyár privatizációjára végül 2004-ben került sor. A kormány olyan magánosítást támogatott, amely a vaskohászat fejlesztése mellett – a térség sajátos gazdasági szerkezetére való tekintettel – vállalta, hogy öt évig megtartja a foglalkoztatotti létszámot. A privatizációt elnyerő ukrán-svájci cég (Donbass-Duferco konzorcium) az elmúlt néhány évben mégis létszámleépítésekre kényszerült, amit elsősorban nem a technológiaváltás és nem is a jelenlegi gazdasági válság tett indokolttá, hanem a vállalatcsoporton belül foglalkoztatott rendkívül jelentős – adminisztratív jellegű – munkaerő felesleg.89 Jelenleg a cégcsoport hat tagvállalatot foglal magában – ezekben a Dunaferr Zrt. többségi, illetve 100 százalékos

tulajdonnal

rendelkezik

–,

melyek

termeléssel

(kokszolás),

kereskedelemmel (acéltermékek feldolgozása és forgalmazása) és szolgáltatások (hulladékkezelés, logisztika és energiaszolgáltatás) nyújtásával foglalkoznak. Kétségkívül a Dunaferr a térség legmeghatározóbb gazdasági szereplője és legnagyobb foglalkoztatója, és a térségben mindenki bízik is benne, hogy ez így marad a jövőben is. Nem alaptalan az a szlogen – melyet interjúalanyaimtól hallottam –, hogy „Ha a vasgyár tüsszent, akkor a régió kap tüdőgyulladást.” Habár az elmúlt 7-8 évben sor került a cégnél kisebb-nagyobb elbocsátásokra, jelenleg is mintegy 7500 munkavállalót foglalkoztat.90 A gyár működése a térség életét meghatározóan befolyásolja: a kistérségi lakosság egytizedének ad munkát, azaz családtagokkal együtt a térségbeli lakosság több mint harmada (kb. 30.000 fő) kötődik egzisztenciálisan a céghez.91 „Ha él a gyár, él a város” tartja a mondás

89

A cégcsoport mai napig sikeres működését támasztja alá, hogy például a hideghengerműi késztermék-kibocsátás az ezredfordulós fél millió tonnáról napjainkra 1 millió tonnára növekedett (2011. évi adat), pácolói kapacitása pedig 500 ezer tonnáról 1,6 millió tonnára. 90 A Vasmű munkaerő-létszáma 1980-ban érte el a maximumát, akkor közel 12 ezer alkalmazottja volt. 91 A Vasmű kollektív szerződése viszonylag magas bér- és juttatási rendszert biztosít a dolgozóknak, a jobb években a „vasműs” bérek 25-50 százalékkal is meghaladták az országos átlagot.

114

Dunaújvárosban. A városi önkormányzat éves költségvetésének negyedét (20-25%át) a Dunaferr és tagvállalatainak iparűzési adója adja. A városról ugyan mindenkinek a Dunaferr jut az eszébe, a térség gazdasága azonban ennél sokszínűbb. Természetesen a rendszerváltást követő gazdasági nehézségek, illetve a hazai piac pangása kihívások elé állították a dunaújvárosi vállalatokat is, melyek több-kevesebb sikerrel álltak helyt a versenyben. Az ezredfordulót követően több nagyobb – és korábban sikeres – vállalat kényszerült a termelés leállítására.92 Jelenleg 8 nagyvállalat működik a kistérségben, melyek közül 5 a Dunaferr cégcsoport érdekeltségébe tartozik. A gazdasági életben – elsősorban a dolgozói létszám tekintetében – még jelentős szerepet tölt be a korábbi termelőszövetkezetből alakult társaság (Agrospecial Kft.), mely egy 100 százalékos állami tulajdonú ún. mezőgazdasági

típusú

„börtön-társaság”.

A

Büntetés-végrehajtás

Országos

Parancsnoksága által felügyelt vállalatról van szó, melynek alapvető feladata a fogvatartottak – a Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben élők – foglalkoztatása. A cég közel 1100 dolgozója közül 800-an az Intézetben töltik a büntetésüket, állandó munkalehetőséget 300 főnek biztosít. A térség másik nagyobb foglalkoztatója az „óragyár”. A Magyar Optikai Művek Dunaújvárosi Üzeme az államszocializmus utolsó éveiben 900 főt is foglalkoztatott, de a rendszerváltást követő gazdasági krízist csak létszámleépítéssel és termékszerkezet-váltással sikerült túlélnie. Mindezek következtében ma közel 500 főt foglalkoztat az időközben MOMERT Zrt-vé alakult gyár – de még így is a város legnagyobb foglalkoztatói közé tartozik –, és a fő profilja ma már nem az óragyártás, hanem a személy- és konyhamérlegek, eszpresszó kávéfőzők gyártása. 93

92

A ’90-es évek során jelentett csődöt a több mint 300 embernek munkát adó „fonoda” (Dunaújvárosi Fésűsfonoda, későbbi nevén Dutex Rt.), majd két textilipari üzem, az angol tulajdonú egykori Elit Ruhagyár és a Fékon is erre kényszerült. A Fejértej dunaújvárosi tejüzeme a privatizáció során az olasz Parmalat tulajdonába került, de mivel a hazai tejfogyasztás visszaesése miatt az üzem kapacitása kihasználatlan volt, így 1998-ban a dunaújvárosi üzemben megszűnt a tejtermékgyártás, s 150 embernek mondtak fel. A kenyérgyár is sajnos erre a sorsa jutott, ugyan a gazdaságosság jegyében ’95-ben lecsökkentette alkalmazottainak létszámát 210-ről 70 főre, de így sem tudta a vállalat megállni a helyét a piaci versenyben és 2004-ben bezárt. 93 A cég vezetésének legnagyobb büszkesége, hogy a világ személymérleg-gyártásának 5 százalékával dicsekedhet a gyár.

115

A térségbe idáig újonnan nem települtek nagyvállalatok, multinacionális cégek, a város minden erőfeszítése ellenére sem. Ebben több tényező is szerepet játszott, de valószínűleg döntő szerepe volt a Vasmű meghatározó jelenlétének. A Vasmű kollektív szerződését már említettem, mely rögzíti a dolgozók – országos viszonylatban magas – bérét és juttatási rendszerét, s ez (is) feltehetően komoly akadálya a vállalkozások kialakulásának és fejlődésének a térségben. A betelepülő multit, vagy a dolgozóknak minimálbért fizető vállalkozásokat elriasztja, a Vasmű dolgozóit pedig a magas bér- és járulékrendszer röghöz köti, vagyis érthetően nem ösztönzi arra, hogy megváljanak a Vasműtől.94 Ezért jelentett hatalmas fordulópontot – és mérföldkövet – a város és kistérségének életében, amikor 2005-ben aláírásra került a Hankook gumiabroncsgyár létesítéséről szóló megállapodás.95 A Dunaújváros határában, Rácalmáson felépült gyárban – mely a koreai tulajdonú cégcsoport első európai abroncsgyára, és ezáltal európai központja is lett – 2007-ben kezdődött el a termelés. A jelenleg közel 2000 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalat további bővítést tervez, már célegyenesben van a rácalmási gyár építésének második szakasza, s a gyár tervei szerint az új üzem révén a megnövelt kapacitásnak köszönhetően 700 új munkahelyet teremt.96 A Vasmű felépítése óta sem Dunaújvárosban, sem a környékén nem történt akkora beruházás, mint amit a Hankook hozott a térségbe. A gumiabroncsgyár megtelepedése hosszútávon biztosíthatja az ipar fejlődését, valamint annak az ipari kultúrának a fennmaradását, mely a városban történelmileg kialakult. 94

Ugyan a bérkülönbség problémáját még meg is lehet oldani, hiszen az adómentes kifizetés mindkét félnek megéri, de az egyéb járulékokkal szemben nincs alternatívája a vállalkozásoknak. 95 A Hankook beruházásért Magyarországon kívül még Lengyelország, Csehország és Szlovákia is versenyzett. A Dunaújvárosi kistérség mellett végül azért döntött a befektető, mert Dunaújváros önkormányzata előkészítette az iparterület értékesítését (sőt magát az értékesítési szerződést is), a rácalmási önkormányzat pedig a leendő gumiabroncsgyár közigazdaságilag a községhez tartozó részének rendezési tervét. Természetesen a cég megtelepedése nem független a kistérség (vonz)erejét növelő infrastrukturális beruházásoktól (úthálózat-fejlesztésektől) sem. Nem véletlen, hogy néhány hónappal az M6 autópálya és a dunaújvárosi Duna-híd megépülése után indult meg a termelés az üzemben. A Hankook hivatalos álláspontja szerint a telephely kiválasztását az említett tényezők mellett a jól képzett, ipari tevékenységhez szokott munkaerő is nagymértékben befolyásolta. 96 A Hankook Tire az új gyáregység építése mellett egy közel 2 milliárd forint értékű szociális beruházást is megvalósított 2011 nyarán, mégpedig egy saját, korszerű apartman-szállót hozott létre, melynek költségeit saját forrásból fedezte (Dunaújvárosi Hírlap, 2011.06.14.). Az ún. Hankook Ház a cég 500 dolgozójának nyújt rendkívül színvonalas és kényelmes szállást, valamint sport- és szabadidős lehetőségeket.

116

V.3.1.2. Kis- és közepes vállalkozási szektor a Dunaújvárosi kistérségben Helytörténeti tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a kistérségben, de főleg Dunaújvárosban mindig is rendkívül alacsony volt a kisiparosok száma (Erdős– Pongrácz 2000). Az önálló kisiparos réteget legfeljebb néhány kiskereskedő és kisvendéglős képviselte, a hagyományos értelemben vett, apáról fiúra szálló kisiparos generáció itt nem alakult ki. A rendszerváltás után 2-3 évvel jöttek létre a döntően divatcikkek árusításával foglalkozó butikok, majd ezt követően lassan fejlődött ki a lakossági szolgáltatást nyújtó vállalkozások köre. Huszti (2003) szerint ennek köszönhető a vásárlóerő jelentős elvándorlása Budapest és Székesfehérvár irányába. A rendszerváltás után a magánvállalkozások száma folyamatosan emelkedett a ’90-es évek közepéig, de 1996-ban az országos tendenciákhoz hasonlóan – a társas vállalkozások elterjedése ellenére – jelentősen visszaesett a vállalkozói létszám (2. ábra). 2. ábra 1000 főre jutó egyéni és társas vállalkozások számának alakulása a Dunaújvárosi kistérségben 1992-2000 között (db.) * 60 50 40 30 20 10 0

1992

1993

1994

1995

1996

Egyéni vállalkozások

1997

1998

1999

2000

Társas vállalkozások

Forrás: KSH Fejér megye statisztikai évkönyvek működő vállalkozások adatai alapján számolva Megjegyzés: * Az ábrán feltüntetett értékek saját számításokon alapulnak és az összehasonlíthatóság miatt kizárólag a jelenlegi besorolás – a 2004. január elsején életbe lépett új kistérségi rendszer97 – alapján a Dunaújvárosi kistérségbe tartozó települések (Baracs, Daruszentmiklós, Dunaújváros, Előszállás, Kisapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Rácalmás) összevont adatait mutatják. 97

A 2004 óta érvényes új kistérségi rendszer alapján a Dunaújvárosi kistérséget 9 település alkotja, ezt megelőzően azonban 18 település tartozott a vizsgált kistérségbe.

117

A csökkenés egyrészt számos egyéni vállalkozás megszűnésének eredménye, melyek az 1995-től érvényesülő adózási szabályok módosításainak nem tudtak megfelelni, de másfelől ebben közrejátszott a gazdasági munkaközösség formájának folyamatos visszafejlődése is (Huszti 2003). A vállalkozások száma és a vállalkozói hajlandóság 1999-től kevésbé lendületesen, de újra növekedésnek indult98 (részletes adatok az M9. táblázatban), azonban 2006-ban, majd különösen 2008-ban – a gazdasági válsággal párhuzamosan – visszaesés történt; napjainkban a kistérségben megfigyelhető vállalkozói sűrűség és vállalkozói létszám az ezredforduló időszakában tapasztaltakhoz hasonló mértékű (3. ábra). 3. ábra 1000 főre jutó egyéni és társas vállalkozások számának alakulása a Dunaújvárosi kistérségben 2000-2009 között (db.) * 40 35 30 25 20 15 10 5 0

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Egyéni vállalkozások

2006

2007

2008

2009

Társas vállalkozások

Forrás: KSH Fejér megye statisztikai évkönyvek működő vállalkozások adatai alapján számolva Megjegyzés: * Az ábrán feltüntetett értékek saját számításokon alapulnak és a 2000-2003 közötti adatok – az összehasonlíthatóság miatt – a jelenlegi besorolás alapján a Dunaújvárosi kistérségbe tartozó 9 település összevont adatait mutatják.

98

Ebben szerepe van annak, hogy ekkor alakult a helyi gazdaságfejlesztés céljával létrehozott Innopark Kht, mely 1997-ben nyerte el az Ipari Park címet (ugyanis sokáig hátráltatta az is a vállalkozások betelepedését, hogy a város nem tudott számukra nagy közművesített területet biztosítani). Az Ipari Park első betelepülője – a szórakoztató elektronikai cikkekhez alkatrészeket gyártó – japán Aikawa lett 1999-ben, az első magyar cég pedig az Elco-Trade 2000 Kft. volt. Az ezredforduló után további jelentős beruházásokra került sor a Park területén, és ma már 14 vállalkozásnak ad helyet. 2003-ban Inkubátorház is nyílt Dunaújvárosban, melyben a kezdő vállalkozások kedvezményesen bérelhetnek helyiséget; jelenleg itt 19 – többségében 2-19 fős – kisvállalkozás bérel tevékenységéhez helyet.

118

A működő vállalkozások fele egyéni vállalkozás (50,3%), míg arányuk a korábbi években magasabb, 55-56 százalék körül volt, mely elmarad, illetve mindig is elmaradt az országos tendenciáktól, és ennek magyarázatát – a korábban már jelzett – térségi ipari meghatározottságban kell keresnünk. Az egyéni vállalkozások számának utóbbi években tapasztalt csökkenésével szemben – mely csökkenés elsősorban a dunaújvárosi vállalkozások megszűnéséből származik – a társas vállalkozások száma lassan, de folyamatosan növekedett az elmúlt években, különösen a kistérségi településeken (M10. táblázat). A kistérségi vállalkozások döntő többsége nagyon kis létszámú 99: közel 90 százalékuk 1-4 fős, 5 százalékuk 5-9 fős vállalkozás, vagyis a szektor legnagyobb hányadát

(95

százalékát)

olyan

mikrovállalkozások

teszik

ki,

melyek

alkalmazottainak létszáma nem éri el a 10 főt. A 10 főnél többet, de 50 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalkozások aránya 4 százalék, míg az 50 és 249 fős középvállalkozások aránya fél százalék körüli, mely csupán 24 céget jelent a szektor 4500 vállalkozásából (4. ábra).

4. ábra A kis- és közepes vállalkozási szektor létszám szerinti megoszlása a Dunaújvárosi kistérségben (%) 5%

4%

0,5%

90,5%

1-4 fő

5-9 fő

10-49 fő

50-249 fő

Forrás: KSH Veszprémi Igazgatósága által rendelkezésemre bocsátott adatok alapján saját számítás.

A térség gazdaságszerkezetéről sokkal reálisabb kép rajzolódik ki a vállalkozások nettó árbevételének figyelembevételével. Az érintett

99

Hasonlóan az országos arányokhoz (lásd M3. táblázat).

119

kistérségi

települések

adócsoportjainak, illetve vállalkozói nyilvántartásának rendelkezésemre bocsátott adatai alapján a kistérség összes nettó árbevételének valamivel több mint harmadát (39 százalékát) adják a kkv-szektor vállalkozásai, míg 61 százalékát a 8 nagyvállalat realizálta (3. táblázat).100 A kistérségi vállalkozások árbevételének részaránya és a GKM által számolt országos nettó árbevétel-megoszlás között szembetűnő a szerkezeti eltérés: az adóbevallások adatai alapján a magyar vállalatok nettó árbevételének közel 60 százalékát a kis- és közepes vállalkozási szektor adta 2008ban, a nagyvállalatok pedig több mint 40 százalékát (Kállay et al. 2009). A Dunaújvárosi kistérségben ezek az arányok megfordulnak: a kistérségi kkv-szektor összes nettó árbevételből való részesedése jóval alacsonyabb az országos aránynál (23 százalékponttal), vagyis a vizsgált térségben a pénz döntő hányada (63 százaléka) az ipari nagyvállalati szektorban teremtődik. 3. táblázat A Dunaújvárosi kistérség vállalkozásainak nettó árbevétel és létszám szerinti megoszlása 2009-ben (db.,%) A vállalkozások mérete 1-4 fő 5-9 fő 10-49 fő 50-249 fő Kkv-szektor összesen Nagyvállalat (250 főnél nagyobb) Összesen

Vállalkozások száma 4385 300 235 28 4948 8 4956

Nettó árbevétel aránya 6,5 3,2 9,3 19,9 38,9 61,1 100

Forrás: Dunaújváros és a közigazdaságilag hozzá tartozó kistérségi települési önkormányzatok adócsoportjai által rendelkezésemre bocsátott adatok alapján saját számítás.

Tevékenységi kör alapján karakteresen eltér a kkv-szektor struktúrája a nagyvállalkozásoktól (5. ábra). A Dunaújvárosi kistérség mikro-, kis- és közepes vállalkozásainak többsége – a kkv-szektor országosan tapasztalt arányaihoz

100

Az érintett kistérségi önkormányzatok és a KSH Veszprémi Igazgatósága által rendelkezésemre bocsátott – 2009. évi árbevételre vonatkozó – adatok között némi eltérés mutatkozott (részletesen lásd M11. táblázat). Az alkalmazottak létszáma alapján az egyes vállalatméret-kategóriákba került vállalkozások száma az önkormányzatok adócsoportjainak nyilvántartása alapján valamelyest magasabb, mint a KSH adatai alapján (a nem besorolt vállalkozásokat nem vettem figyelembe). Mindez azonban a vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlását nem befolyásolja, csak az egyes kategóriákba sorolt vállalkozások számát.

120

hasonlóan – kereskedelem, javítás területén tevékenykedik (16,8%), ezt követi a műszaki tevékenység (15,5%), majd az építőipar (12,5%). A kkv-szektoron belül jóval kisebb a feldolgozóipari vállalkozások aránya (8,6%), míg a nagyvállalatok döntő többségének ez a főtevékenysége (62,5%). A kistérségi feldolgozóipari nagyvállalatok aránya országos összehasonlításban is igen magas, a 2010. évi adatok alapján 18,8 százalékponttal haladja meg azt.101 5. ábra A működő kis- és közepes vállalkozások és nagyvállalatok megoszlása ágazat szerint a Dunaújvárosi kistérségben (%)

Nagyvállalatok

Kkv-szektor

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Mezőgazdaság

Építőipar

Feldolgozóipar*

Kereskedelem, javítás

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás

Szállítás, távközlés, kommunikáció

Műszaki tevékenység

Pénzügyi szolgáltatás

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

Oktatás

Egészségügyi szolgáltatás

Egyéb szolgáltatás

Forrás: Fejér megye statisztikai évkönyve, 2010 (KSH 2011a) adatai alapján saját számítás. Megjegyzés: *Feldolgozóipar, bányászat, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás együttesen számolva.

Összefoglalva, a Dunaújvárosi kistérség vállalkozásaira jellemző szervezeti struktúra az egyéni vállalkozások jelentősen alacsonyabb, illetve a társas vállalkozások magasabb arányában tér el az országos átlagtól. A társas vállalkozások – az országos viszonylatban tapasztalt 36 százalékos arányához képest – a vizsgált térségben jóval magasabb arányt képviselnek, a működő vállalkozások felét (50,5%) teszik ki, míg az egyéni vállalkozások aránya az ezredforduló utáni évekhez képest jelentősen

101

A nagyvállalati struktúrán belül 2010-ben 43,7 százalék volt a feldolgozóipari vállalatok aránya (KSH 2011b).

121

lecsökkent (56%-ról 49,7%-ra), így jelenlétük jóval alacsonyabb, mint ami országosan (63%) jellemző. Az egyéni vállalkozások kisebb szerepe és az alacsony vállalkozói hajlandóság102 a térség eredeti adottságaival függ össze, s ez Dunaújváros esetében a már említett okokra vezethető vissza, vagyis arra, hogy napjainkig megtartotta ipari erejét és speciális munkaerő bázisát.103 A Dunaferr (Dunai Vasmű) egyeduralkodó szerepe a gazdaságban megmaradt, bár egyre csökkenő mértékben. Jelentősebb változásokra a Vasmű privatizációjával, majd néhány évvel ezelőtt, a helyi gazdaságot már egyértelműen több lábra állító Hankook beruházásával került sor. A vizsgált térségbeli kis- és középvállalkozások, valamint az egyéb „gyárakon kívüli” gazdasági tevékenységek alacsonyabb száma illeszkedik más vizsgálatok által kimutatott trendbe (Leveleki 2002), azaz továbbra is az iparvárosok foglalkoztatási struktúrájába sorolható. V.3.2. A minta általános jellemzői A fő vizsgálati szempontok elemzése előtt érdemes megvizsgálni a 263 elemű minta vállalkozásainak általános gazdasági jellemzőit (4. táblázat). Igazodva a sokasági struktúrához a vizsgált mikro-, kis- és középvállalkozások háromnegyede Dunaújvárosban található, míg egynegyede a kistérség többi településén működik. A mintát alkotó vállalkozások főtevékenység szerinti megoszlása szinte tökéletesen reprezentálja a kistérség kis- és közepes vállalkozási szektorának tevékenységi kör szerinti megoszlását: a két legnagyobb csoportot a szolgáltatás, valamint a kereskedelem területén tevékenykedő kisvállalkozások jelentik: minden második szolgáltató, minden harmadik pedig kereskedelmi tevékenységet végez; együttes arányuk közel 80 százalék a kistérségben.

102

Emlékeztetőül: a működő vállalkozások 1000 lakosra jutó arányszáma 59, mely jóval elmarad az országos átlagtól (69). 103 A magas ipari foglalkoztatottság és a vállalkozások intenzitása közötti negatív összefüggésről lásd részletesen Leveleki (2002) tanulmányát. Ennek magyarázatát Leveleki abban látja, hogy a nagyvállalatok által nyújtotta biztonságot a munkavállalók nehezen cserélik fel a vállalkozással járó bizonytalanságra.

122

4. táblázat A minta általános jellemzői (%), N=263 Változók Területi elhelyezkedés a kistérségen belül Dunaújváros Más kistérségi település Tevékenységi kör Feldolgozóipar* Építőipar Kereskedelem Szolgáltatás Jogi forma Egyéni vállalkozás Társas vállalkozás jogi személyiség nélküli társas (Bt, Kkt, stb.) jogi személyiségű társas (Kft, Zrt/Nyrt, stb.) Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján Mikrovállalkozás (1-9 fő) 1-4 fős mikrovállalkozás 5-9 fős mikrovállalkozás Kisvállalkozás (10-49 fő) Középvállalkozás (50-249 fő) Méret-kategóriák a nettó árbevétel alapján (nyitott kérdés) 20 millió forint alatt 20-50 millió forint között 50-100 millió forint között 100-200 millió forint között 200 millió forint felett Nem válaszolt Méret-kategóriák a nettó árbevétel alapján (zárt kérdés) 50 millió forint alatt 50-200 millió forint között 200-1000 millió forint között 1 milliárd forint felett Nem válaszolt Alapítás éve 1991 előtt 1991-1995 között 1996-2000 között 2000 után Külföldi tulajdon részaránya Nincs benne külföldi tulajdon 1-50% 51% felett

Megoszlás 74,5 25,5 7,2 14,0 28,8 50,0 10,2 89,8 13,0 76,7 49,8 23,2 26,6 45,2 4,9 13,2 10,3 11,6 14,3 17,5 33,1 31,3 38,9 12,6 5,7 11,5 27,3 22,4 16,9 33,4 94,8 0,0 5,2

* Feldolgozóipar, mezőgazdaság, bányászat és villamosenergia-ellátás együttesen számolva.

123

4. táblázat (folytatás) A minta általános jellemzői (%), N=263 Változók Tulajdonosi kör Kizárólag családtagok a tulajdonosok A tulajdonosok többsége rokonságban van egymással A tulajdonosok baráti körből, ismerősi körből származnak Kizárólag szakmai alapon szerveződik a tulajdonosi kör Input (beszerzés) piaci hatóköre* Kistérség Régió Fejér megye többi települése Régió másik két megyéje Országos (régión kívül) Külföld Nem válaszolt Output (értékesítés) piaci hatóköre* Kistérség Régió Fejér megye többi települése Régió másik két megyéje Országos (régión kívül) Külföld Nem válaszolt

Megoszlás 65,7 1,9 8,6 23,8 32,4 9,9 8,3 1,6 50,1 4,4 3,2 55,9 10,9 9,1 1,8 27,4 3,4 2,4

Megjegyzés: *A közvetlen környezettől a távolabbi piacokig haladó egyes kategóriák nem tartalmazzák a náluk kisebb földrajzi elemeket.

A mintába került cégek tizede egyéni vállalkozásként, 90 százaléka pedig társas vállalkozásként működik. A társas vállalkozások döntő többségének gazdasági formája Kft. (69%) és Bt. (13%). Mintámban a kistérségbeli arányuknál (a teljes sokaságon belül a társas vállalkozások aránya 50,2%, az egyéni vállalkozásoké 49,8%) lényegesen nagyobb hányadot képviselnek a jogi személyiségű társas vállalkozások, míg az egyéni vállalkozások alulreprezentáltak. Mindez azzal magyarázható, hogy a minta összeállítása során – hálózatelemzési szempont szerinti megfontolásból a dolgozat V.2.1. fejezetében ismertetett módon – azzal a korlátozással éltem, hogy a legfeljebb 9 főt foglalkoztató mikrovállalkozások aránya a mintán belül 50 százalék legyen. Az volt a célom, hogy elkerüljem a kis méretű cégek felülreprezentáltságát, vagyis hogy arányuk a mintán belül ne a sokasági arányoknak megfelelően 95 százalék legyen – hiszen ha sok a kis méretű vállalkozás, melyeknek nagyon kevés kontaktusuk van, akkor nincs hálózatkutatás –, így a

124

vállalat-méretre

vonatkozó

kritérium

alkalmazása

befolyásolta

a

minta

vállalkozásainak jogi forma szerinti megoszlását. Az említett – alkalmazotti létszámra vonatkozó – korlátozó szempont figyelembe vételével létrehozott vállalati minta közel egynegyede 1-4 fős és további egynegyede 5-9 fős mikrovállalkozás, 45 százaléka 10-49 fős kisvállalkozás, valamint közel 5 százaléka 50-249 fős középvállalkozás. Mivel ez utóbbiak száma összesen 13, ezért a középvállalkozások – alacsony számuk miatt – nem képeznek külön csoportot, hiszen 13 vállalkozás válasza nem elemezhető külön, hanem a 10-49 fős kisvállalkozásokkal összevonva alkotnak egy csoportot az elemzés során. A minta egyes létszám-kategóriákba tartozó vállalkozásainak nettó árbevétel szerinti megoszlását tekintve – amire nézve nem volt semmiféle követelésem a minta összeállításakor – elmondható, hogy meglehetősen jól mutatja a kistérségben működő kis- és középvállalkozásokra jellemző arányokat (5. táblázat). 5. táblázat A Dunaújvárosi kistérség vállalkozásainak nettó árbevétel és létszám szerinti megoszlása 2009-ben (%) A vállalkozások mérete

1-4 fő 5-9 fő Mikrovállalkozások összesen 10-49 fő 50-249 fő

Nettó árbevétel aránya a sokaságon belül*

Nettó árbevétel aránya a mintán belül

8,75 20,05

7,61 23,6

28,8 25,7 45,5

Kis- és közepes vállalkozások összesen

Összesen

31,2 29,1 39,7

71,2 100

68,8 100

*Forrás: Dunaújváros és a közigazdaságilag hozzá tartozó kistérségi települési önkormányzatok adócsoportjai által rendelkezésemre bocsátott adatok alapján saját számítás.

A kistérségi települések önkormányzatai által rendelkezésemre bocsátott adatok feldolgozásából kapott eredmények azt mutatják, hogy 2009-ben a kkv-szektor összes nettó árbevételének több mint egynegyedét (29 százalékát) a legfeljebb 9 főt foglalkoztató mikrovállalkozások, másik egynegyedét a 10-49 fős kisvállalkozások, míg majdnem a felét az 50-249 fős közepes vállalkozások adták. Ezekben az 125

arányokban megmutatkozó nagyságrendi különbségeket tökéletesen tükrözi a minta vállalkozásainak létszám és árbevétel alapján való megoszlása: a szektor összes nettó árbevételének 31 százalékát a mikrovállalkozások, 69 százalékát pedig a kis- és közepes vállalkozások realizálták 2009-ben.104 A minta és a kistérségi – alapsokasági – megoszlási adatok közötti minimális eltérés annak (is) tulajdonítható, hogy a megkérdezett vállalkozások közül sokan – különösen az 50-249 fős vállalkozások – megtagadták az árbevételre vonatkozó válaszadást. Az árbevétel vizsgálata alapján kirajzolódó kép a kistérségben nem igazán kedvező: a vizsgált kis- és középvállalati szektor vállalkozásainak háromnegyedénél 2009-ben a nettó árbevétel nem érte el a 200 millió forintot.105 A válaszadó vállalkozások harmadának legfeljebb 50 millió forint, valamivel több mint hatodának 51 és 100 millió forint közötti árbevétele volt, további egyötödük 101 és 200 millió forint közötti, negyedük pedig 200 millió forint feletti árbevételt realizált.106 A megkérdezett cégek kisebbik hányada (27%-a) 1991 előtti alapítású, míg nagyobbik hányada (39,3%-a) a kilencvenes években jött létre: 22 százalékuk a rendszerváltás utáni 4-5 éven belül, 17 százalékuk pedig a kilencvenes évek második felében.107 További egyharmaduk az ezredforduló után jött létre, vagyis minden harmadik vállalkozás fiatal, legfeljebb tíz éves piaci – működési – tapasztalattal rendelkezik. A kistérségben nagyon alacsony a kisebbségi vagy többségi külföldi tulajdonú kis- és közepes vállalkozások száma. Csak 5 százalékukban van külföldi tulajdon, ezekben a vállalkozásokban viszont a külföldi tulajdoni hányad meghaladja a 75 százalékot.

104

Az árbevétel nagysága és a foglalkoztatottak létszáma közötti összefüggést bemutató M5. ábrán jól látható, hogy a legkisebb méretű mikrovállalkozások döntő hányada (több mint 80 százaléka) a két legalacsonyabb árbevételi kategóriába tartozik – éves nettó árbevételük 2009-ben 50 millió forint alatt, valamint 50 és 100 millió forint között alakult –, míg a 10 főnél több alkalmazottat foglalkoztató kkv-k több mint kétharmadának 100 millió forint feletti bevétele volt. 105 Sőt, minden tizedik vállalkozásnál 10 millió forint nettó árbevétel sem realizálódott. 106 A felkeresett vállalkozásokat nemcsak arra kértem, hogy adják meg a 2009. évi nettó árbevételük teljes összegét, hanem arra is, hogy jelöljék be a felsorolt árbevétel-kategóriák közül azt, amelyikbe vállalkozásuk tartozik. A két típusú megoszlás teljesen hasonló eredményt hozott, az eltérés a válaszmegtagadók arányában volt (az árbevétel konkrét összegének megadását a vállalkozások egyharmada utasította el, míg az egyes árbevétel-kategóriák megjelölését egytizedük). 107 Tehát közel kétharmaduk a megkérdezés időpontjában már több mint 10 éve a piacon volt.

126

A kkv-k általában családi vállalkozás keretében működnek: háromból kettőnél a tulajdonosok kizárólag családtagok, s további egytizedük esetében baráti, ismerősi körből származnak (például volt iskolatársak, munkatársak). A térségbeli kis- és közepes vállalkozási szektor minden negyedik vállalkozásának tulajdonosi köre azonban kizárólag szakmai alapon szerveződik. A vállalkozások általános gazdasági-szervezeti tulajdonságai mellett fontos paraméter a kkv-k piaci hatóköre is. Az egyes földrajzi kategóriákon belül beszerzés szempontjából legnagyobb súlya az országos szintnek van, ezt követi a kistérség és a megye; értékesítés során kiemelkedő szerepe a lokális környezetnek – kistérségnek – van, majd az ország többi részének, s ezt követik a megye (kistérségen kívüli) települései. Mind a beszerzés, mind az értékesítés esetében is a térség kis- és középvállalkozásainak 95 százalékánál belföldi piacok dominálnak. A 6. táblázat jól mutatja, hogy kkv-k többségének beszerzési és értékesítési piaca ugyanarra a földrajzi egységre esik (a táblázatban ezt szürke cellák jelzik). Az elsődlegesen helyi piacok felé értékesítő vállalkozások esetében maga a beszerzési piac is a kistérség, illetve a régió, vagyis számukra a lokális gazdaság a beszerzésekben is rendkívül fontos, míg a külföldi piacok elhanyagolhatók. 6. táblázat A kis- és közepes vállalkozások beszerzési és értékesítési piaci hatókörének összefüggései (%), N=263 Output Input

Értékesítés hatóköre Régió Országos 4,7 18,8 29,6 3,7 12,7 37,3 0,0 66,7

Beszerzés hatóköre Kistérség Kistérség 74,1 Régió 55,6 Országos 50,0 Külföld 0,0 2 Megjegyzés: N=263, X =81,985, Sig=0,000, Phi=0,573 és Cramer’s V=0,331

Külföld 2,4 11,1 0,0 33,3

Az összesítő mintaeloszlási táblázat (4. táblázat) alapján jól látható, hogy a vállalkozások általános jellemzőire vonatkozóan magas volt a válaszadási hajlandóság – gyakorlatilag alig van hiányzó adat – egyetlen fontos változót, az árbevételre vonatkozó információt kivéve. Úgy tűnik, hogy a kistérség gazdálkodó szervezeteinek körében – más országos vizsgálatok tapasztalataihoz hasonlóan – még mindig tabunak számítanak az ilyen jellegű kérdések, ezért a nagyobb arányú 127

válaszmegtagadás miatt óvatosan kell kezelni az ezzel összefüggő kutatási eredményeket. V.3.3. A válaszadó személyek általános jellemzői Természetesen a vizsgálat elemzési egységei gazdálkodó szervezetek, de a válaszadók a vállalkozások vezetői közül kerültek ki. Mivel a kutatási eredmények értelmezése és megbízhatóságának megítélése szempontjából fontos kérdés a válaszadók személyének tisztázása, ezért a következőkben röviden a válaszadó személyek demográfiai-társadalmi hátterét ismertetem (7. táblázat). 7. táblázat A válaszadó személyek általános jellemzői (%), N=263 Változók Nem Férfi Nő Beosztás Tulajdonos-menedzser Igazgató (ügyvezető, elnök-vezérigazgató) Igazgatóhelyettes (általános, gazdasági, műszaki, egyéb) Egyéb alkalmazott108

Megoszlás 59,8 40,2 55,0 25,5 7,3 12,2

Legmagasabb befejezett iskolai végzettség Egyetem, főiskola Középiskolai, gimnáziumi érettségi Nincs érettségije Életkor 40 évesnél fiatalabb 40-50 év között 51-60 év között 60 év felett

50,2 41,3 8,5 23,5 33,6 31,4 11,5

A kérdőívben a válaszadó személyére vonatkozóan 4 kérdés szerepelt: nem, beosztás, legmagasabb iskolai végzettség, életkor (születés éve). Mint a 6. táblázat mutatja a válaszadók döntő többségében a tulajdonosok, illetve ügyvezetők, vezérigazgatók közül kerültek ki, de a többi kategóriába tartozó válaszadók is mind igazgatóhelyettesi, osztályvezetői pozíciókban dolgozó alkalmazottak, vagyis a 108

Egyéb beosztási pozíciók a következők voltak: belszolgálati, logisztikai, hulladékkezelési, szállítmányozási osztályvezető, illetve kirendeltség-vezető.

128

kérdezéssel a megfelelő személyeket sikerült elérni.

Legmagasabb iskolai

végzettségüket tekintve, többségük diplomával rendelkezik, de legalább érettségizett személyek. Életkor szerint a két legnagyobb arányú csoportot a 40-50 év, valamint az 51-60 év közöttiek teszik ki: együttes arányuk 65 százalék. A válaszadók között a férfiak vannak túlsúlyban (háromötöd–kétötöd arányban). Szignifikáns összefüggés figyelhető meg a válaszadók nemi különbségei és a beosztás, valamint az iskolai végzettség terén: a férfiak felülreprezentáltak a felsővezetésben, a nők pedig a beosztási hierarchia alsóbb szegmenseiben (M13-14. táblázatok). A férfi válaszadók között jóval több egyetemi, főiskolai végzettségűt találunk, ugyanakkor több közöttük azoknak az aránya is, akik nem rendelkeznek érettségivel (M13. táblázat). Összefüggés mutatkozott a beosztási pozíció és az életkor között is: az 50 év feletti korosztály felülreprezentált a kkv-tulajdonosok, illetve ügyvezetők, vezérigazgatók között (M14. táblázat).109

109

Itt már nincs szignifikáns összefüggés a beosztási pozíció és az iskolai végzettség között.

129

V.3.4. A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének általános jellemzői dunaújvárosi

A

kistérségbeli

kis-

és

közepes

vállalkozási

szektor

kapcsolatrendszerének feltérképezése során a kérdőív összeállításakor arra törekedtem,

hogy a

vállalakozásokkal

kisvállalkozások

folytatott

–

gazdasági

szektoron

együttműködéseinek

feltárása

belüli

–

mellett

más azok

interszektorális – nem piaci – kapcsolatait is megismerjem. A kkv-k együttműködési gyakorlatának, partnerkapcsolatainak feltárására két kérdésblokk irányult (13. és 15. kérdések): az egyik, hogy mi jellemző a vállalkozás más gazdálkodó szervezetekkel kialakított üzleti és partneri viszonyaira; a másik, hogy mi jellemzi a vállalkozás nem gazdasági szervezetekkel létesített kapcsolatait. Elsőként leíró elemzés keretei között mutatom be a vizsgált függő változók jellemzőit (1. hipotézis), majd ezt követően az egyes függetlennek tekintett változók közötti összefüggéseket korreláció-elemzéssel vizsgálom meg, végül a magyarázó változók és a függő változók közötti összefüggéseket kereszttábla-elemzéssel, variancia-analízissel és többváltozós regressziós elemzési eljárások segítségével tesztelem (2. hipotézis). A kooperációk és a társadalmi erőforrást jelentő kötelékek, valamint a vállalatközi kapcsolatokat jellemző bizalom összefüggéseit szintén egyszerű kétváltozós elemzéssel (kereszttáblával) és többváltozós logisztikus regresszióval elemeztem (3. hipotézis). V.3.4.1. Az együttműködési kapcsolatok irányai Legegyszerűbb kapcsolati mutató annak előfordulása, hogy kialakított-e a vállalkozás bármilyen más szervezettel partneri viszonyt. Az 1-9 fős kkv-k almintájának vállalkozásai között 7 mikrovállalkozás volt, melyek sem gazdasági szférán belüli, sem intézményközi együttműködési kapcsolattal nem rendelkeztek a vizsgált időszakban.110 A két alminta vállalkozásainak viszonylag magas aránya számolt be partnerkapcsolatról: mind az 1-9 fős mikrovállalkozások, mind a 10-249 fős vállalkozások közel kétharmada együttműködött – legalább egy – nem gazdasági

110

A szervezeti együttműködési partnerekkel nem rendelkező 7 mikrovállalkozás közül 5 cég legfeljebb 2 főt foglalkoztató egyéni vagy jogi személyiség nélküli társas vállalkozás, melyekben rokonok és házastársak a tulajdonosok, s további jellemzőjük a kistérséghez és a régióhoz való kötődés mind a beszerzés, mind az értékesítés tekintetében.

130

szervezettel és/vagy pénzintézettel, s közel négyötödük más vállalkozással (8. táblázat). Az együttműködési kapcsolatok szervezeti irányait tartalmazó 8. táblázat azt mutatja be, hogy kik a leggyakoribb partnerszervezetek a kistérség mikro-, kis- és középvállalkozásai körében megvalósuló együttműködések során. 8. táblázat A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányai almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások

Együttműködési kapcsolatok irányai Együttműködés a koordinációs, fejlesztési környezet szervezeteivel és pénzintézettel Együttműködési kapcsolat szakmai szervezettel kereskedelmi és ipari kamara helyi vállalkozási központ ipari park vállalkozásfejlesztési ügynökség inkubátorház innovációs központ egyéb vállalkozásfejlesztési, tanácsadó szervezet Együttműködési kapcsolat önkormányzattal Együttműködési kapcsolat civil szervezettel Együttműködési kapcsolat tudástermelő és közvetítő intézménnyel egyetem, főiskola állami vagy magán kutatóintézet Együttműködési kapcsolat pénzintézettel Együttműködés vállalkozásokkal Együttműködési kapcsolat beszállítókkal Együttműködési kapcsolat vásárlókkal, vevőkkel Együttműködési kapcsolat versenytársakkal vagy más piaci szerepelőkkel

10-249 fős vállalkozások

64,4

70,5

44,0 32,8 9,91 9,23 3,12 3,08 1,56 3,14 32,1 17,6

52,3 39,4 15,9 14,2 13,8 6,12 6,78 4,16 48,5 28,8

16,0

26,6

13,7 2,12 48,9 78,6 52,9 50,4

27,3 3,07 67,4 93,7 67,4 53,8

17,1

10,6

A vállalkozásokkal létesített együttműködési kapcsolatok irányainak gyakorisága alapján a legfontosabb partnerek a beszállítók, ezt követik a vásárlók, illetve vevők. Ilyen vállalkozásokkal az 1-9 fős mikrovállalkozások 50-54 százaléka, a 10-249 fős vállalkozások 54-68 százaléka együttműködött a térségben. A mikrovállalkozások további 17,1 százaléka ágazati jellegű versenytársakkal vagy egyéb más gazdasági szervezetekkel alakított ki kooperációs viszonyt, míg a 10 fő feletti vállalkozásoknak csak egytizede.

131

A vállalkozások koordinációs és fejlesztési környezetét vizsgálva, a nem piaci szervezetekkel és a pénzintézetekkel létesített együttműködési kapcsolatokon belül az első helyen a pénzintézetek állnak: velük az 1-9 fős vállalkozások közel fele, a 10249 fős vállalkozásoknak pedig a kétharmada együttműködött. A rangsor második szintjén – mind a két almintán belül – a szakmai szervezetek találhatók: a 10 fő feletti vállalkozások több mint fele, a mikrovállalkozásoknak kétötöde számolt be velük való kooperációs viszony előfordulásáról. Szakmai szervezetek közé a helyi vállalkozási központot, a kereskedelmi és ipari kamarát, inkubátorházat, ipari parkot, innovációs központot és egyéb vállalkozásfejlesztési, tanácsadó szervezeteket soroltam. A helyi önkormányzat is gyakori kooperációs partner: a kistérségi mikrovállalkozások egyharmada, a 10-249 fős kkv-k majdnem fele működött együtt a helyi önkormányzattal. A két alminta vállalkozásai a legkevésbé civil szervezetekkel, valamint tudástermelő és tudásközvetítő intézményekkel – azaz egyetemekkel, főiskolákkal, állami vagy magán kutatóhelyekkel – alakítottak ki kooperációs viszonyt. A civil szféra szervezeteivel és a felsőoktatási intézményekkel, kutatóhelyekkel fennálló kooperációk aránya közel azonos a két almintán belül: velük az 1-9 fős vállalkozások 17, illetve 16 százaléka, a 10 fő feletti kkv-k 29, illetve 27 százaléka létesített partneri viszonyt. Az egyes együttműködési irányok közötti összefüggéseket korreláció-elemzéssel vizsgáltam meg, melynek a két almintán kapott eredményeit a 9. táblázat tartalmazza. Erős pozitív összefüggés figyelhető meg a beszállítókkal és vásárlókkal/ügyfelekkel való kooperáció valószínűségében: egy-egy kkv esetében ezek a kapcsolattípusok fordulnak elő együtt a leggyakrabban (a korrelációs együttható értéke a 10-249 fős kkv-k almintájában 0,628; az 1-9 fős kkv-k almintájában 0,438). További pozitív – noha az előbbinél gyengébb – kapcsolat látható a versenytársakkal vagy más gazdasági szervezetekkel és a vásárlókkal, illetve beszállítókkal, valamint a versenytársakkal/más piaci szervezetekkel és a szakmai intézményekkel történő együttműködés valószínűségében is. A tudástermelő és tudásközvetítő intézményekkel (egyetemmel, főiskolával, kutatóintézettel) való relációk tekintetében szintén kooperációs párhuzamosság jelentkezik: ez a kötéstípus a kkv-k mindkét csoportjában szinte valamennyi együttműködési kapcsolat előfordulásával összefügg, a 10-249 fős vállalkozások esetében a legszorosabban a 132

civil szféra intézményei, míg az 1-9 fős vállalkozások esetében a helyi önkormányzat irányában megvalósuló relációk gyakoriságával.

A pénzintézeti együttműködési

kapcsolatok is összefüggnek – a vásárlókkal és versenytársakkal való partnerség kivételével

–

a

többi

kapcsolattípus

előfordulásának

valószínűségével:

a

legerősebben – mindkét alminta vállalkozásai körében – a szakmai szervezetekkel létesített kooperációkkal. A többi esetben csak gyenge pozitív kapcsolat jelentkezik, de az eredmények arra utalnak, hogy a kkv-szektor azon vállalkozásai kooperálnak inkább gazdasági szférán kívüli szervezetekkel, melyek beszállítóikkal és versenytársaikkal is együttműködnek.

133

9. táblázat A kis- és közepes vállalkozások együttműködési irányai közötti összefüggés – páronkénti korrelációs együtthatók* almintánként (N1-9 fő=131, N10-249 fő=132) Szakmai Önkormányzat Civil szervezet Tudástermelő és 1-9 fős szervezet közvetítő hely vállalkozások Szakmai szervezet 1 Önkormányzat 0,197* 1 Civil szervezet — 0,210** 1 Tudástermelő és 0,188* 0,393** 0,258** 1 közvetítő hely Pénzintézet 0,310** 0,238** 0,207* 0,232** Vásárlók/ — — — — vevők Beszállítók — — — 0,201* Versenytársak vagy 0,208* — — — más piaci szereplők Szakmai Önkormányzat Civil szervezet Tudástermelő és 10-249 fős szervezet közvetítő hely vállalkozások Szakmai szervezet 1 Önkormányzat 0,309** 1 Civil szervezet — 0,271** 1 Tudástermelő és 0,389** 0,225** 0,480** 1 közvetítő hely Pénzintézet 0,420** 0,296** 0,322** 0,268** Vásárlók/ — — — — vevők Beszállítók — — 0,215* 0,219* Versenytársak vagy 0,379** — — — más piaci szereplők Megjegyzés: *A gyenge – 0,2 alatti – korrelációs együtthatókat nem tartalmazza a táblázat.

134

Pénzintézet

Vásárlók/ vevők

Beszállítók

Versenytársak vagy más piaci szereplők

1 —

1

0,229**

0,438**

1

—

0,308**

0,297**

1

Pénzintézet

Vásárlók/ vevők

Beszállítók

Versenytársak vagy más piaci szereplők

1 —

1

0,254**

0,628**

1

—

0,213**

0,246**

1

V.3.4.2. Az együttműködési kapcsolatrendszer összetettsége A következőkben azt fogom bemutatni, hogy mennyire összetett a kistérség kis- és közepes vállalkozásainak együttműködési kapcsolatrendszere. Ezt úgy mértem, hogy megszámoltam, az előző (V.3.4.1.1) fejezetben ismertetett nyolc lehetséges kooperációs viszony közül hány irányban nyitottak a vállalkozások, azaz egymással párhuzamosan hány féle együttműködési kapcsolattal rendelkeznek (10. táblázat). 10. táblázat A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatrendszerének összetettsége almintánként (db., %), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások Gyakoriság Megoszlás 7 4,3 35 26,8 29 22,0 25 19,8 22 16,8 10 7,8 2 1,7 1 0,8 0 0,0 131 100

Hány típusú együttműködő partnere van? Nincs együttműködő partnere Egy típusú partnere van Két típusú partnere van Három típusú partnere van Négy típusú partnere van Öt típusú partnere van Hat típusú partnere van Hét típusú partnere van Nyolc típusú partnere van Összesen

10-249 fős vállalkozások Gyakoriság Megoszlás 0 0,0 20 15,2 25 19,0 24 18,2 21 16,0 17 12,8 19 14,3 4 3,0 2 1,5 132 100

A szervezetközi kapcsolatrendszer összetettségi mutatójának átlagértéke a két alminta vállalkozásai körében 3 körül mozog, vagyis egy átlagos kkv egyszerre ennyi fajta szervezettel kooperál (Középértékek: Átlag1-9 fős= 2,8 és Átlag10-249 fős= 3,3). A 10. táblázatból látható, hogy az eredmények nem mutatnak túl nagy komplexitást. A legkisebb méretű – legfeljebb 9 fős – kkv-k negyedének (26%-ának) maximum egy, további ötödének (22%-ának) legfeljebb két típusú együttműködési kapcsolata van, míg a három, illetve négy szervezettípussal együttműködő kkv-k aránya 19-17 százalék

körüli.

Igazán

széleskörű

kapcsolathálózat

az

1-9

fős

alminta

vállalkozásainak csak a tizedét jellemzi, és ezen belül is csupán két mikrovállalkozás kooperál 6 és egy vállalkozás 7 irányban. Az „igazi” kis- és középvállalkozások – a 10-249 fős kkv-k – kapcsolatrendszere valamelyest heterogénebb: ugyan legnagyobb hányaduk (19%-uk) két típusú szervezettel kooperál, s további 15 százalékuknak csupán

egy

típusú

partnere

van,

de 135

közel

egyharmaduk

összetettebb

kapcsolatrendszerrel rendelkezik – a választóvonalat itt is az 5 vagy annál több irányban történő kooperációk jelentik. A két almintában szereplő vállalkozások – fentiek alapján kirajzolódó – csoportjai (az alacsony, az átlagos, valamint az átlagosnál magasabb összetettségi mutatójú vállalkozások) és az egyes kooperációs irányok közötti összefüggés vizsgálata alapján egy egyszerű, gazdasági kooperációt követő felépülési logika figyelhető meg (6. és 7. ábrák).

6. ábra Az 1-9 fős vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettsége és az együttműködés irányai (%) 70 60 50 40 30 20 10 0

Alacsony összetettségi Átlagos összetettségi Átlagosnál magasabb mutatójú 1-9 fős kkv-k mutatójú 1-9 fős kkv-k összetettségi mutatójú 1-9 fős kkv-k

Szakmai, vállalkozásfejlesztési szervezet Civil szervezet Pénzintézet Beszállítók

Önkormányzat Tudástermelő -és közvetítő intézmény Vásárlók, vevők Versenytársak, más piaci szereplők

Megjegyzés: A részletes eredményeket a Melléklet M14. táblázat tartalmazza, N1-9 fő=131, p < 0,01

136

7. ábra A 10-249 fős vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettsége és az együttműködés irányai (%) 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Alacsony összetettségi mutatójú 10-249 fős kkv-k

Átlagos összetettségi mutatójú 10-249 fős kkv-k

Szakmai, vállalkozásfejlesztési szervezet Civil szervezet Pénzintézet Beszállítók

Átlagosnál magasabb összetettségi mutatójú 10-249 fős kkv-k

Önkormányzat Tudástermelő -és közvetítő intézmény Vásárlók, vevők Versenytársak, más piaci szereplők

Megjegyzés: A részletes eredményeket a Melléklet M14. táblázat tartalmazza, N10-249 fő=132, p < 0,01

Mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős alacsony összetettségi mutatójú – legfeljebb két szervezettípussal kooperáló – kkv-k szinte csak vásárlókkal, illetve vevőkkel és beszállítókkal, továbbá versenytársakkal, vagyis piaci partnerekkel működnek együtt, más irányú kapcsolatok körükben nagyon alacsony arányban fordulnak elő (a mikrovállalkozások 52,6%-a, a 10-249 fős vállalkozások 35%-a). A vállalkozások következő, 3 vagy 4 irányú kontaktussal rendelkező – átlagos összetettségi mutatójú – csoportja (mindkét alminta egyharmada) esetében már jelentős számban jelennek meg a szakmai és vállalkozásfejlesztési szervezetekkel, az állami hatóságokkal, helyi önkormányzatokkal kialakított együttműködések – a beszállítókkal és vásárlókkal létesített kooperációk mellett –, de a kapcsolatrendszerekben a versenytársak, más ágazaton belüli vállalkozások, a pénzintézetek, a civil szervezetek, valamint a tudástermelő és közvetítő intézmények is megjelennek, mint együttműködési partnerek.

A legösszetettebb kapcsolatrendszerű – legalább 5 irányban kooperáló – vállalkozások csoportjában (a mikrovállalkozások 11%-a, a 10-249 fős vállalkozások 137

31%-a) a kutatóintézetekkel és felsőoktatási intézményekkel, a civil és szakmai szervezetekkel, valamint a helyi önkormányzattal történő együttműködéseknek van a legnagyobb esélye, a pénzintézetekkel kialakított kooperációk mellett. Összességében elmondható, hogy a térségbeli kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatrendszere nem igazán összetett, az együttműködések elsősorban a beszállítói és vásárlói viszonyokra épülnek, s csak minden tizedik mikrovállalkozás és minden harmadik 10 főnél nagyobb kkv rendelkezik komplexebb, sokszereplős partnerhálózattal. V.3.4.3. Az együttműködési kapcsolatrendszer mérete A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködéses kapcsolatainak iránya és e kapcsolatok szerkezetének vizsgálatát követően azt mutatom be, hogy a vizsgált kistérségben mekkora egy-egy szektorbeli vállalkozás együttműködési partnerköre. Az alkalmazott kérdőív interszektorális kapcsolatokra vonatkozó (13.) kérdése minden

egyes

felsorolt

szervezeti

partnertípus

esetében

rákérdezett

az

együttműködési partnerek konkrét számára, míg a vállalatközi kapcsolatokra vonatkozó (15.) kérdés a legfontosabbnak tartott partnercégekkel kialakított együttműködések részletes jellemzését kérte. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez utóbbi kérdés több együttműködési partner esetén a 20 legfontosabb partnervállalat felsorolására és a velük való viszony jellemzésére vonatkozott, de a válaszadó

vállalkozások

együttműködéses

közül

kooperációt,

senki

nem

tehát

az

jelölt összes

meg ennyi partnercéggel

vállalatközi folytatott

együttműködésről van információnk. A 124 kooperáló 1-9 fős mikrovállalkozás összesen 691 együttműködésről, a 132 kooperáló 10-249 fős kkv 1229 partnerkapcsolatról számolt be.111 Mivel néhány vállalkozás viszonylag nagy partnerkörrel rendelkezik, ezért célszerű inkább a medián értékéből kiindulni, mely mind a két almintában 4 partnerszervezet létére utal (11. táblázat). Tehát e szélsőséges értékekre kevésbé érzékeny középérték-mutató alapján azt mondhatjuk, hogy a kutatás által felölelt, 2008 és 2010 közötti időszakot figyelembe véve egy tipikus térségbeli mikro-, kis- és középvállalkozás átlagosan 4 111

Emlékeztetőül: 7 mikrovállalkozás nem rendelkezik sem interszektorális, sem vállalatközi együttműködéses kapcsolattal.

138

együttműködési partnerrel rendelkezik. Lényegében a mikrovállalkozások felének 2 és 6, míg a 10-249 fős vállalkozások felének 3 és 10 szervezet között mozog az együttműködési partnerköre, a két alminta felső 10 százalékában viszont már 13, illetve 14 a kooperációs partnerszervezetek száma. 11. táblázat A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének mérete – a partnerek számának alapstatisztikái almintánként 1-9 fős vállalkozások

Statisztikák Középértékek Átlag Medián Konfidencia intervallum (alsó határ) Konfidencia intervallum (felső határ) 5% leválogatott átlag* Szóródás mérőszámai Szórás Minimum érték Maximum érték Percentilisek 10% 25% 75% 90%

10-249 fős vállalkozások

7,13 4,00 5,91 8,36 5,41

9,08 4,00 6,82 11,35 6,89

10,06 0 29

13,13 1 68

1 2 6 13

2 3 10 14

Megjegyzés: *Trimmed Mean, a program az átlag számításakor az adatsor alsó és felső 5 százalékát nem veszi figyelembe.

Mivel többféle – a dolgozat V.3.4.1. fejezetében bemutatott – együttműködési irányra kérdezett rá a kérdőív, ezért érdemes partnertípusonként is megvizsgálni ezeket az alapstatisztikákat (12. táblázat). A partnertípusonként112 külön-külön kapott eredmények – amennyiben a partnerek számát a Trimmed Mean, azaz a leválogatott átlag értékei alapján rendezzük csökkenő sorrendbe – azt tükrözik, hogy a kkv-k kapcsolatrendszerén belül legnagyobb arányban beszállítók, ügyfelek és versenytársak jelennek meg, valamint a szakmai szervezetek és a pénzintézetek, míg a többi vizsgált együttműködési szervezeti irány alig jellemzi a vállalkozások kapcsolatrendszerét. A mediánt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy ha előfordul együttműködés, akkor az

112

A kérdőívben felsorolt 15 partnerszervezetet összevontam 6 főbb csoportba.

139

átlagosan 2 vállalkozást és 1 pénzintézetet érint, valamint 1, illetve – a 10-249 fős vállalkozások körében – 2 szakmai szervezetet.

12. táblázat A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének mérete – a partnerek számának alapstatisztikái partnertípusonként a két almintában 1-9 fős vállalkozások Beszállító, vásárló/vevő, versenytárs Szakmai szervezet Pénzintézet Helyi önkormányzat Civil szervezet Tudástermelő és közvetítő intézmény 10-249 fős vállalkozások Beszállító, vásárló/vevő, versenytárs Szakmai szervezet Pénzintézet Helyi önkormányzat Civil szervezet Tudástermelő és közvetítő intézmény

5% leválogatott átlag

Átlag

Medián

Maximum érték

2,14

2,19

2,00

8

1,61 1,12 0,90 0,43

1,85 1,16 0,96 0,53

1,00 1,00 0,00 0,00

9 3 3 3

0,39

0,51

0,00

6

5% leválogatott átlag

Átlag

Medián

Maximum érték

2,33

2,34

2,00

5

2,21 1,85 1,70 0,79

2,54 2,06 1,74 0,86

2,00 1,00 0,00 0,00

12 3 8 3

0,80

1,02

0,00

6

A százalékos arányok még jobban mutatják azt, hogy egy-egy kis- és közepes vállalkozás kapcsolatrendszerében milyen típusú szervezeteknek van meghatározó szerepe (8. ábra). A 8. ábra a kkv-szektor együttműködési partnerkörének összetételét mutatja, amely alapján jól látszik, hogy mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős kkv-k esetében a partnerek közel egynegyedét a többi vállalkozás jelenti, további egynegyedét a szakmai és vállalkozásfejlesztési szervezetek, egyhatodát a pénzintézetek, míg másik egyhatodát a helyi önkormányzatok, hatóságok adják.

140

8. ábra A kis- és közepes vállalkozások összes együttműködő partnerének megoszlása almintánként (%)

1-9 fő

10-249 fő

0%

20%

40%

60%

Vállalkozás Pénzintézet Civil szervezet

80%

100%

Szakmai szervezet Önkormányzat Kutatóhely, egyetem/főiskola

Megjegyzés: N1-9 fő=131, N10-249 fő=132

V.3.4.4. A kis- és közepes vállalkozások hálózatosodottsága A dolgozat elméleti részében (III. fejezet) bemutatott vonatkozó szakirodalom szerint (Grabher 1993; Jarillo 1995; Nohria–Eccles 1992) a hálózatok legfontosabb jellemzője a folyamatos együttműködés. Az eddigiekben vizsgált kétoldalú szervezetközi

együttműködések

még

nem

feltétlenül

jelentenek

hálózatot.

Vállalatközi hálózat fogalmán – a szakirodalom alapján – olyan szervezetek halmazát értjük, melyben a résztvevőket informális és/vagy formális kapcsolatok révén megvalósuló hosszabb ideje fennálló kooperációk kötnek össze, mely kapcsolatokon a hangsúly a tagok kölcsönös egymásra hatásán, befolyásolásán és elköteleződésén van. A hálózati jellegű együttműködési tagság mérése a kérdőíves felmérés során – a személyes lekérdezés időkorlátainak figyelembe vételével – az alábbi kérdések segítségével történt. Egyfelől minden megjelölt együttműködés esetében egyenként kérdeztem rá a kapcsolat szorosságára, vagyis arra, hogy a vállalkozásnak az adott partnerszervezettel egyszeri vagy rendszeres kapcsolata van-e és amennyiben a kapcsolat rendszeres, akkor az ismétlődő, de nem állandó vagy hosszú távú, tartós együttműködésnek tekinthető-e. Másfelől valamennyi együttműködési reláció tartalmára is rákérdeztem, arra kértem a vállalkozásokat, hogy röviden jellemezzék, 141

konkrétan miben nyilvánul meg közöttük az együttműködés. A kapott válaszok alapján a vállalati együttműködéseknek két típusa különíthető el egymástól: a vállalkozások működéséhez kötethető hagyományosabb (üzleti) kapcsolatok, valamint az olyan partnerkapcsolatok, melyekre a kölcsönös elkötelezettség, a közös problémamegoldás, a közös fejlesztési, pályázati és egyéb szorosabb kapcsolatokat feltételező együttműködések jellemzők. Ez utóbbi típusú kötésekre a szakirodalom a „modern együttműködés” (Mohr–Spekman 1994) vagy a „hálózati kötelék” (Kőhegyi 2005) kifejezést használja. A következőkben azt mutatom be, hogy az általam vizsgált – gazdaságilag fejlettnek tekinthető – kistérségben mennyire jellemzőek ezek a tartós, hálózati jellegű kötések a kis- és közepes vállalkozási szektoron belül.113 A kkv-k gazdasági szférán kívüli szervezetekkel, illetve pénzintézetekkel folytatott együttműködéseinek többsége – az 1-9 fős vállalkozások kooperációinak 63%-a, a 10-249 fős vállalkozások kapcsolatainak 60%-a – rendszeres kooperáció, míg 37-40 százaléka ad hoc jellegű, esetleges együttműködés (13. táblázat). A kkv-k más vállalkozásokkal folytatott együttműködéseinek esetében is hasonló kép rajzolódik ki mindkét alminta vállalkozásai körében: ritkán fordulnak elő esetleges együttműködések, a kis- és közepes vállalkozások inkább tartós, hosszú távú, illetve ismétlődő együttműködéses kapcsolatokat alakítanak ki a többi vállalkozással. Ez utóbbi esetben megfigyelhető, hogy amennyiben rendszeres az együttműködés a partnervállalkozással, akkor az állandó, folyamatos kooperációt jelent és nem csak ismétlődő kapcsolatot. Az eredményekből (13. táblázat) kiolvasható legfontosabb üzenet, hogy a kis- és középvállalkozások többségének alapvetően rendszeres kötései vannak mind a gazdasági, mind a gazdasági szférán kívüli szervezetekkel, vagyis alapvetően hosszú távú, tartós együttműködésekben gondolkodnak a szektor vállalkozásai. 113

Fontos megjegyezni, hogy mivel a felmérés résztvevői nem nevezték meg partnerszervezeteiket – ahogyan erre már korábban is utaltam, csak elvétve kaptam választ az együttműködő partner nevére vonatkozóan –, így konkrét vállalatközi hálózatokat, együttműködési csoportosulásokat nem tudok beazonosítani. Ezért a kérdőíves felmérés eredményei alapján a későbbiekben részletesen bemutatott „hálózati jellegű együttműködési kötelék” mutató alapján próbálom megbecsülni a kistérségben működő kkv-k hálózatosodottságának mértékét.

142

13. táblázat Együttműködések szorossága – a kis- és közepes vállalkozások rendszeres és esetleges együttműködései almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások

Együttműködés gyakorisága: esetleges ismétlődő állandó rendszeres*

Együttműködés nem gazdasági szervezetekkel és pénzintézettel Szakmai 32,0 27,1 40,9 68,0 szervezet Önkormányzat 24,3 0,0 75,7 75,7 Civil szervezet 39,0 24,3 36,7 61,0 Tudásátadó és 55,0 25,4 19,6 45,0 közvetítő hely Pénzintézet 35,3 40,0 24,7 64,7 Összesen 37,0 30,5 32,5 63,0 Együttműködés vállalkozásokkal Beszállító 0,8 12,9 86,3 99,2 Vásárló/vevő 0,9 15,7 83,4 99,1 Versenytárs, más 0,0 25,0 75,0 100,0 piaci szereplő Összesen 0,7 15,6 83,7 99,3 Együttműködés gyakorisága: 10-249 fős vállalkozások rendszeres* esetleges ismétlődő állandó Együttműködés nem gazdasági szervezetekkel és pénzintézettel Szakmai 49,2 30,2 20,5 50,7 szervezet Önkormányzat 34,4 12,8 52,8 65,6 Civil szervezet 36,0 12,3 51,7 64,0 Tudásátadó és 39,4 15,1 45,6 60,7 közvetítő hely Pénzintézet 35,0 15,7 49,3 65,0 Összesen 40,3 19,1 40,6 59,7 Együttműködés vállalkozásokkal Beszállító 0,0 9,6 90,4 100,0 Vásárló/vevő 1,6 27,2 71,2 98,4 Versenytárs, más 43,5 0,0 56,5 56,5 piaci szereplő Összesen 3,8 15,6 80,6 96,2

Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Összesen

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Megjegyzés: *Rendszeres együttműködés az állandó és ismétlődő együttműködések összessége.

Rendszeres együttműködések elsősorban a vállalkozás tevékenységéhez szorosabban kapcsolódó piaci és versenykörnyezet szereplőivel, vagyis a beszállítókkal (26-23%), valamint a vásárlókkal (24-16%) alakulnak ki, míg a koordinációs és fejlesztési környezet szervezetei közül a szakmai szervezetekkel (ezen belül kiemelkedik a kereskedelmi és ipari kamara, az ipari park és a helyi vállalkozási központ

143

szerepe114), a pénzintézetekkel és a helyi önkormányzattal vannak folyamatos, illetve ismétlődő kapcsolatban a vállalkozások (9. és 10. ábra).

9. ábra Az 1-9 fős vállalkozások rendszeres együttműködéseinek partnertípusonkénti megoszlása (%) Szakmai szervezet

7,2%

13,8%

Pénzintézet

10,6% 24,2%

Önkormányzat Civil szervezet Kutatóhely, egyetem/főiskola

8,8% 4,6% 4,4%

26,4%

Beszállító Vásárló/vevő Versenytárs, más piaci szereplő

Megjegyzés: N1-9 fő=131

10. ábra A 10-249 fős vállalkozások rendszeres együttműködéseinek partnertípusonkénti megoszlása (%) 1,7%

Szakmai szervezet

16,1%

23,1%

Pénzintézet Önkormányzat Civil szervezet

12%

23,5%

Kutatóhely, egyetem/főiskola Beszállító Vásárló/vevő

11,4% 6,8%

5,4%

Versenytárs, más piaci szereplő

Megjegyzés: N10-249 fő=132

114

A többi felsorolt szakmai szervezettel, így innovációs központtal, inkubátorházzal, vállalkozásfejlesztési ügynökséggel és egyéb tanácsadó szervezettel 10 alatti a megjelölt rendszeres kötések száma.

144

Amennyiben

a

hálózati

jellegű

együttműködés

feltétele

az,

hogy

egy

partnerszervezettel ne csak kétoldalú, „hagyományos, üzleti alapú” kapcsolata legyen a vállalkozásnak, hanem hogy a tisztán piaci köteléken túlmutató, szorosabb partneri viszonyt feltételező elemek is legyenek a vállalkozás kapcsolatrendszerében, amelyekre épülve kialakulhatnak a többszereplős partnerhálózatok, akkor a felmérés eredményei az országos tendenciákhoz hasonló mértékűnek mutatják a térségbeli kisés középvállalkozások kapcsolatrendszerében a modern együttműködési tényezők jelenlétének mértékét.115 Piacin túlmutató, modern együttműködési, azaz hálózati jellegű elemnek tekintettem a segítségnyújtás különböző formáit – melyeket a szakirodalom (Czakó–Sik 1987; Kőhegyi 2005) informális együttműködéseknek nevez –, mint például a tanácsadást, reklámozást, információátadást, üzletszerzést, az anyag-, szerszám- és gépcserét vagy a vevők egymáshoz küldését, valamint az olyan formális együttműködéseket, melyek lehetnek tulajdonosi összefonódások, finanszírozási kapcsolatok, közös rendezvények

vagy

megvalósulhatnak

közös

beszerzésben,

értékesítésben,

termelésben, fejlesztésben, illetve közös pályázati tevékenységben. Mindezek után megvizsgálva a felmérés eredményeit 116 – a kérdőívben feltett nyitott kérdésre117 adott válaszok csoportosítása után – mindkét alminta vállalkozásainak több mint fele (52, ill. 56%-a) vett részt a vizsgált két évben (2008 és 2010 közötti időszakban) valamilyen informális és/vagy formális, kölcsönösségen alapuló, folyamatos együttműködésben (14. táblázat).118

115

Kőhegyi Kálmán (2005) egy közel kétezer kis- és közepes vállalkozásra kiterjedő, reprezentatív mintán készült vizsgálat eredményei alapján arról számolt be, hogy a hazai kkv-szektor vállalkozásainak 59 százaléka vett részt informális és/vagy formális együttműködésben 2003-ban. 116 Tehát a vizsgálatba csak a rendszeres együttműködéseket vontam be, melyek a gyakoriságuk (szorosságuk) alapján tartósan, állandó jelleggel fennálló kooperációk vagy bizonyos időközönként, ismétlődő jelleggel megvalósuló együttműködések. Vagyis a korábbiakban bemutatott rendszeres partnerkapcsolatokat tovább szűkítettem az együttműködés tartalmának vizsgálata alapján. 117 A kérdőívben szereplő kérdés: Kérem, jellemezze röviden, konkrétan miben nyilvánul meg az Önök közötti együttműködés! 118 A „Miben nyilvánul meg az együttműködés?” alkérdésre kapott válaszok alapján az együttműködéseknek két főbb területe különül el: egyfelől a „szakmai típusú együttműködések”, mint a kutatás-, és szervezetfejlesztés, közös pályázat, közös beszerzés/termelés/értékesítés, szakmai nyilvánosság közös megteremtése (konferenciák, workshopok, szakmai kiadványok, kiállítások), tanácsadás, partnerközvetítés, reklámozás, gépek cseréje; másfelől a „tőkebevonásra irányuló együttműködések”, melyek finanszírozási, hitelezési kapcsolatot jelentenek.

145

A 14. táblázatból jól látható, hogy a térségbeli kis- és közepes vállalkozások inkább a koordinációs és fejlesztési környezet szervezeteivel folytatnak olyan „modern együttműködéseket”, melyekben jelen vannak a piacin túlmutató hálózati elemek, mint a közös rendezvények, pályázati projektek, kutatás-fejlesztés, reklámozás vagy finanszírozás. Itt elsősorban a szakmai szervezetek dominanciája figyelhető meg, a második legnagyobb valószínűségű hálózati jellegű együttműködési partnerek a kutatóhelyek és az egyetemek, főiskolák, míg a többi nem gazdasági szervezet súlya még összevontan is nagyon alacsony. 14. táblázat Rendszeres együttműködések tartalma almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Modern együttműködések (’hálózati jellegű kötések’) Kötések Vállalkozás % (db) % (db)

1-9 fős vállalkozások Koordinációs, fejlesztési környezet szervezetei Piaci, versenykörnyezet szervezetei Összesen 10-249 fős vállalkozások Koordinációs, fejlesztési környezet szervezetei Piaci, versenykörnyezet szervezetei Összesen

Üzleti alapú együttműködések (tisztán piaci kötések) Kötések Vállalkozás % (db) % (db)

21,6 (107)

51,1 (67)

20,5 (102)

61,8 (81)

7,2 (36)

15,2 (20)

50,6 (251)

78,6 (103)

28,8 (143) 51,9 (68) Modern együttműködések (’hálózati jellegű kötések’) Kötések Vállalkozás % (db) % (db)

71,1 (353) 100,0 (131) Üzleti alapú együttműködések (tisztán piaci kötések) Kötések Vállalkozás % (db) % (db)

27,4(209)

56,0 (74)

31,5 (241)

70,4 (93)

3,0 (23 )

10,6 (14)

38,1 (291)

84,8 (112)

30,4 (232)

56,0 (74)

69,6 (532)

100,0 (132)

Megjegyzés: A zárójel az elemszámokat jelzi. A megoszlások (százalék) a hálózati és a tisztán piaci jellegű kötések esetében az összes rendszeres együttműködésen (1-9 fős=496=100% és 10-249 fős=764=100%) belüli arányokat, a vállalkozások esetében az összes vállalkozáson (N1-9 fős=131=100% és N10-249 fős=132=100%) belüli arányokat mutatják.

A vállalkozások piaci, illetve versenykörnyezetét jelentő beszállítókkal, vásárlókkal, ágazati jellegű versenytársakkal kialakított kooperációinak nagyon szűk hányada tartozik a hálózati jellegű kötések csoportjába: az 1-9 fős vállalkozások hatoda (15,2%-a) és a 10-249 fős vállalkozások tizede (10,6%-a) vesz részt a többi vállalkozással

valamilyen

közös

tevékenységben,

kölcsönösségen

alapuló

együttműködésben (a megnevezett hálózati jellegű kötések többsége – mind a két 146

alminta vállalkozásai körében – közös beszerzéseket, rendezvényeket és szakmai kapcsolatokat jelent, minimális a tulajdonosi összefonódás mértéke). A kis- és közepes vállalkozások más vállalkozásokkal – nem meglepő módon – elsősorban „üzleti alapú együttműködéseket” folytatnak. A kkv-k modern együttműködési kapcsolatrendszerének alapstatisztikáiból jól látható, hogy a szélsőséges értékekre kevésbé érzékeny középérték-mutató, a medián alapján egy tipikus szektorbeli vállalkozás átlagosan egy hálózati jellegű együttműködési partnerkapcsolattal rendelkezik, csak a két alminta felső 10 százalékában 3, illetve 4 darab az ilyen modern együttműködési kooperációk száma (15. táblázat). 15. táblázat A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködési kapcsolatrendszerének alapstatisztikái a két almintában 1-9 fős vállalkozások

Statisztikák Középértékek Átlag Medián Konfidencia intervallum (alsó határ) Konfidencia intervallum (felső határ) 5% leválogatott átlag* Szóródás mérőszámai Szórás Minimum érték Maximum érték Percentilisek 25% 50% 75% 90%

10-249 fős vállalkozások

1,14 1,00 0,9 1,37 1,03

1,74 1,00 1,43 2,04 1,52

1,29 0 5

2,09 0 9

0 1 2 3

0 1 3 5

Megjegyzés: *Trimmed Mean, a program az átlag számításakor az adatsor alsó és felső 5 százalékát nem veszi figyelembe.

A kkv-szektor vállalkozásainak közel ötöde egyetlen modern együttműködési kooperációt folytat (az 1-9 fős vállalkozások 21%-a, a 10-249 fős vállalkozások 17%-a); a mikrovállalkozások további hatoda, illetve a 10 főnél nagyobb vállalkozások nyolcada is csupán két hálózati jellegű kötéssel rendelkezik (16. táblázat). Igazán összetett hálózati kooperáció – négy vagy annál több modern együttműködés – inkább a nagyobb méretű kkv-k körében fordul elő: az 1-9 fős vállalkozásoknak csak 7,5%-át, míg a 10-249 fős vállalkozásoknak 17%-át jellemzi. 147

16. táblázat A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködési kapcsolatainak összetettsége almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Hány hálózati jellegű együttműködési kötést alakított ki 2008 és 2010 között? Egyet sem Egy hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Két hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Három hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Négy hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Öt hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Hét hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Nyolc hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Kilenc hálózati jellegű kötéssel rendelkezik Összesen

1-9 fős vállalkozás 48,2 21,4 16,0 6,9 5,4 2,1 0,0 0,0 0,0 100,0

10-249 fős vállalkozás 44,0 17,1 12,4 8,8 6,0 7,2 2,3 1,5 0,7 100,0

V.3.4.5. Összefoglalás Az eddig megvizsgált kapcsolathálózati tulajdonságok alapján már kirajzolódik egy általános kép a Dunaújvárosi kistérség kis- és közepes vállalkozásainak a más vállalkozásokkal kialakított együttműködéseiről, valamint a gazdasági szférán túlmutató – interszektorális – viszonyairól. Az együttműködési kapcsolatok irányának vizsgálata – a két alminta alapján – azt tükrözi, hogy a kkv-k legnagyobb súlyú együttműködő partnerei a piaci szereplők, vagyis a beszállítók, a vásárlók, illetve vevők, valamint a koordinációs, fejlesztési környezet szervezetei közül a pénzintézetek. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy a térségbeli kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszere nem igazán komplex: az 1-9 fős vállalkozások közel fele (48,8%-a), míg a 10-249 fős vállalkozások harmada (34%-a) legfeljebb 2 típusú szervezettel működik együtt, összetettebb – legalább ötszereplős – partnerhálózat pedig csak egytizedüket jellemzi.

Ezeknek

az

adatoknak

(a

partnerkör

összetettségének

és

a

partnerszervezetek számának) az összekapcsolása során azt láttuk, hogy az alapvetően csak néhány szervezettípussal kooperáló kisvállalkozások elsődlegesen piaci partnerekre fókuszálnak, és inkább az összetettebb kapcsolathálózat esetén figyelhetők meg a gazdasági szférán kívüli szervezetek, mint potenciális együttműködési partnerek. 148

A kis- és középvállalkozások hálózatosodottságának mértékét egy hálózati jellegű együttműködési mutató segítségével kíséreltem meg bemutatni. A vállalatközi hálózat szakirodalmi meghatározásából (lásd III.1.2. fejezet) kiindulva, első lépésben a kkv-k partnerkapcsolatainak gyakoriságát vizsgáltam meg, vagyis azt, hogy milyen mértékben vesznek részt a vállalkozások hosszú távú, állandó és bizonyos időközönként ismétlődő jelleggel megvalósuló együttműködésekben. Az eredmények szerint a térségbeli kisvállalkozások többnyire rendszeres – állandó vagy ismétlődő jellegű – együttműködéses kapcsolatokat alakítanak ki mind a piaci, mind a gazdasági szférán kívüli szervezetekkel, s csak ritkán rendelkeznek esetleges kooperációkkal. További lépésben a rendszeres együttműködéses kooperációk tartalmát vizsgáltam, megkülönböztetve egymástól a hagyományos, tisztán piaci elemeket tartalmazó üzleti alapú együttműködéseket és a piaci köteléken túlmutató, szorosabb partneri viszonyt feltételező hálózati jellegű együttműködéseket, melyekben olyan speciális – modern – együttműködési tényezők kapnak kitüntetett szerepet, mint a kölcsönös elkötelezettség és függőség vagy az erőforrások megosztása, melyeket azért neveztem

hálózati

elemnek,

mert

ezek

a

tevékenységek

együttműködési

csoportosulásban, partnerhálózatban való részvételt feltételeznek. Lényegében a két alminta rendszeresen kooperáló vállalkozásainak csoportját leszűkítettem a hálózati jellegű együttműködéses kapcsolatokkal rendelkező vállalkozások körére. Az eredmények szerint a kkv-k több mint fele, 52-56%-a rendelkezik a hagyományos adásvételi szerződéseken túlmutató, speciálisabb és erősebb kötésekkel. Megvizsgálva a modern együttműködési elemeket tartalmazó kötések irányait – mindkét alminta vállalkozásai körében – érdekes változás látható a teljes együttműködési kapcsolatrendszerhez képest: a mikro-, kis- és közepes vállalkozások nagyobb valószínűséggel vesznek részt hálózati jellegű együttműködésekben a gazdasági szférán kívüli szervezetekkel, ezen belül is kiemelkedő a szakmai szervezetek, valamint a felsőoktatási intézmények és kutatóhelyek szerepe. Tehát az eredmények azt tükrözik, hogy eltér a hálózati jellegű együttműködések

149

partnerkörének szerkezete az üzleti alapú kooperációkhoz képest és előtérbe kerülnek a koordinációs, fejlesztési környezet szereplői. A kis- és közepes vállalkozási szektor hálózatosodottságának mértékét nehéz megbecsülni a felmérés adatainak segítségével. Amennyiben a kérdéshez úgy közelítünk, hogy megvizsgáljuk, a vállalkozások egymással párhuzamosan hány hálózati jellegű együttműködésen keresztül ágyazódnak be a környezetükbe, akkor az eredmények alacsonynak mutatják a szektor vállalkozásainak hálózati aktivitását. A vállalkozások közel kétharmada (az 1-9 fős vállalkozások 69%-a, a 10-249 fős vállalkozások 62%-a) legfeljebb egy hálózati jellegű kötéssel rendelkezik és csupán egyharmaduknál figyelhetünk meg legalább két kötést tartalmazó hálózati együttműködési aktivitást. Ugyan az eredmények nem alkalmasak arra, hogy megvizsgáljuk, a vállalkozások pontosan hány és milyen típusú hálózatokba kapcsolódnak be, de arra mindenképpen tudunk következtetni az adatokból, hogy a térségbeli kisvállalkozások milyen mértékben vesznek részt valamilyen más szervezettel közösen olyan együttműködésekben, melyekre hálózatokat igénylő tevékenységek jellemzőek (a két alminta több mint fele). A vizsgálat eredményeiből az is látszik, hogy a vállalkozások többsége legfeljebb egy ilyen modern, hálózati jellegű kooperációt folytat, s csak harmadára (az 1-9 fős alminta 31%-ára, a 10-249 fős alminta 38%-ára) mondhatjuk azt, hogy nyitott az összetettebb hálózati együttműködésekre. Ezen belül is kiemelkedik a legfeljebb 9 fős vállalkozások 7, illetve a 10 főnél nagyobb vállalkozások körülbelül 17 százalékos halmaza, melyek legalább négy hálózati jellegű együttműködésben vesznek részt. Őket nevezhetjük a hálózati kooperációs elitnek, hiszen ezek azok a vállalkozások, akik nagyobb valószínűséggel tagjai az igazán összetett, sokszereplős, fejlesztési együttműködési hálózatoknak. V.3.6. Az együttműködési kapcsolatok egyéb jellegzetességei A kistérség kis- és közepes vállalkozási szektorában a szervezetközi együttműködési kooperációk

előfordulásának,

összetettségének

és

méretének,

valamint

a

vállalkozások hálózatosodottságának bemutatása után, ebben a fejezetben a piaci szereplőkkel kialakított együttműködések további elemzésével színesítem tovább a képet. 150

A partnervállalkozások alapvető sajátosságainak – méretének, tevékenységének, területi elhelyezkedésének – vizsgálata révén arra törekszem, hogy bemutassam, bizonyos vállalatközi kooperációk kialakulásában megfigyelhető-e a kkv-szektoron, illetve azonos ágazaton belüli elhelyezkedés vagy a területi közelség preferálása. A kérdést másképpen megfogalmazva, arra vállalkozom, hogy feltárjam, milyen a kisés közepes vállalkozások kapcsolatrendszerében előforduló partnervállalkozások mérete, tevékenysége és földrajzi elhelyezkedése, s hogy ezek milyen szerepet játszanak a kapcsolatok formálódásában. V.3.5.1. A nagy- és kisvállalati szektor kapcsolata A kérdéskör vizsgálata a korábbi, nagyipar által uralt térségekben készült empirikus kutatások (Kelemen 1999; Leveleki 1993, 1998, 2002, 2008) tapasztalatai nyomán fogalmazódott meg. Mivel az általam vizsgált kistérségre is a nagyipari dominancia jellemző (lásd V.3.1. fejezet), ezért nem hagyható figyelmen kívül a nagyvállalati szektor kisvállalkozások kapcsolatrendszerének formálódására gyakorolt hatása. A kérdés az, hogy a nagyipar törekszik-e kisvállalkozásokkal való kooperációra, vagy éppen ezzel ellenkezőleg, a nagyvállalati jelenlét kedvezőtlenül hat és nem nyújt lehetőséget a kis- és nagyvállalatok együttműködésére. Az említett hazai kisvállalati kutatások a lokális gazdaság szereplői közötti nagyon alacsony fokú együttműködésekről számolnak be. Kelemen Katalin (1999) vizsgálatának eredményei szerint a győri kisvállalkozások nem tudnak kapcsolódni a térségben működő nagyipari ágazatokhoz, de tapasztalatai szerint nemcsak az ilyen vertikális irányú hálózatok hiányoznak a térségből, hanem a kisvállalatok egymással történő – horizontális – együttműködései is. Leveleki Magdolna (1993, 1998, 2002, 2008) székesfehérvári vállalkozások körében végzett követéses vizsgálatai is hasonló eredményekről tanúskodnak: nem jellemző a térségre a kisvállalkozások nagyvállalatoktól való függetlensége és horizontális irányú összekapcsolódása, az ún. független kooperáció modellje.119 A nagyvállalatok kicsikkel való kapcsolatára inkább az alárendelt kooperáció, vagyis a klasszikus 119

A vonatkozó szakirodalmi tipológia (Penn 1992) a nagy- és kisvállalatok közötti együttműködéseknek különböző típusait állítja fel az alá- és fölérendeltség, az autonómia feladásának mértéke alapján (lásd III.1.3.3. fejezet).

151

beszállítói hálózatok jellemzőek, de felhívja a figyelmet olyan nagyvállalati törekvésekre is, melyek az ún. aktív összekapcsolódás kialakulására utalnak. Az általam vizsgált kistérségben a kisvállalkozások közel fele ugyan beszámolt nagyvállalati partnerről, de a már korábban is bemutatott empirikus eredmények azt tükrözik, hogy ezek zömében hagyományos, üzleti alapú együttműködések, a „nagyok” inkább klasszikus beszállítói kapcsolatok kialakítására törekednek a „kicsikkel”. Nézzük először azt, hogy a válaszadó vállalkozások milyen mértékben működnek együtt a többi mikro-, kis- és középvállalkozással és milyen mértékben kooperálnak nagyvállalatokkal!120 11. ábra A kis- és közepes vállalkozási szektor vállalatközi együttműködési kapcsolatainak megoszlása a partnervállalkozások mérete szerint almintánként (%)

1-9 fő

10-249 fő

0%

30%

16,5%

30,4%

30%

20%

22%

19,5%

40%

60%

Mikrovállalkozás (1-9 fő) Közepes vállalkozás (50-249 fő)

17,6%

34%

80%

100%

Kisvállalkozás (10-49 fő) Nagyvállalat (250 fő felett)

Megjegyzés: N1-9 fő=131, N10-249 fő=132

Az eredmények alapján a két alminta vállalkozásainak kapcsolatrendszerében megtalálható partnervállalkozások többsége kkv-szektoron belüli vállalkozás: az 1-9 fős mikrovállalkozások együttműködéseinek négyötöde, a 10-249 fős vállalkozások 120

Hangsúlyozom, hogy ebben a fejezetben a kis- és közepes vállalkozások partnerszervezetei közül csak a vállalati partnerek jellemzőivel foglalkozom, a kérdőív nem irányult a koordinációs környezetet alkotó szervezetek (hivatalok, ügynökségek, kutatóhelyek, pénzintézetek stb.) méretének, tevékenységének és területi elhelyezkedésének vizsgálatára.

152

piaci kapcsolatainak kétharmada a szektoron belül realizálódik (11. ábra).121 Az eredmények azt is jól tükrözik, hogy a 250 fő feletti nagyvállalatokkal elsősorban az igazi kisvállalkozások – a legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások – kooperálnak. A középértékek vizsgálata alapján egy tipikus kistérségi kkv kapcsolatrendszerében átlagosan 2 kis- és közepes méretű vállalkozás található (kkv-szektoron belüli partnerkapcsolatok a két alminta vállalkozásainak 83, illetve 85 százalékát jellemzik) (17. táblázat). Az eredményekből azonban az is látható, hogy a válaszadó kkv-k közel felének (a mikrovállalkozások 57%-ának, a 10-249 fős vállalkozások 46,2%-ának) egyáltalán nincs partnerkapcsolata nagyvállalkozással. A legfeljebb 9 fős vállalkozások partnerkörében átlagosan kevesebb mint 1 nagyvállalat, de a legalább 10 fős kkv-k kapcsolatrendszerében is csak átlagosan 1 nagyvállalati partner fordul elő. 17. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak alapstatisztikái a partnervállalatok mérete (alkalmazottainak létszáma) szerint almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások Vállalakozás* % (db)

Kapcsolat** % (db)

Átlag

Medián

Maximum érték

Nagyvállalat

42,5 (51)

17,6 (44)

0,43

0,00

1

Kis- és közepes vállalkozás

83,3 (100)

82,4 (206)

1,73

2,00

7

Partnervállalkozás mérete

10-249 fős vállalkozások Partnervállalkozás mérete

Vállalakozás* % (db)

Kapcsolat** % (db)

Átlag

Medián

Maximum érték

Nagyvállalat

53,8 (63)

34 (89)

1,00

1,00

4

Kis- és közepes vállalkozás

85,4 (100)

66 (172)

1,63

2,00

3

Megjegyzés: *Legalább egy – az adott szektorba tartozó – partnercéggel együttműködő kis- és középvállalkozások; **Az adott szektorba irányuló együttműködéses kapcsolatok. Az összes vállalatközi együttműködési kapcsolat, melyek esetében beazonosítható a partnercég mérete: 1-9 fős vállalkozások körében 250 kapcsolat, 10-249 fős vállalkozások körében 261 kapcsolat.

121

A korábban megnevezett és elemzett együttműködési kapcsolatoknak csak megközelítőleg 90%-át tudom ebben a részben elemzés alá vonni, mivel a két alminta vállalkozásai közül összesen 26 válaszadó vállalkozás a partnereiről semmilyen információt nem adott ki üzleti titokra hivatkozva.

153

A

partnervállalatok

tevékenységi

körének

vizsgálata

alapján

elsősorban

kereskedelemmel és szolgáltatással foglalkozó partnercégekkel működnek együtt a kkv-szektor vállalkozásai: az együttműködő partnercégek több mint kétötöde (42, ill. 43%-a) valamilyen kereskedelmi tevékenységet végez, további negyede (28, ill. 22%-a) szolgáltatással foglalkozik (18. táblázat). Legkisebb arányban ipari vállalkozások találhatók a kkv-k kapcsolatrendszerében: a mikrovállalkozások összes piaci együttműködésének hatoda (16%-a), a legalább 10 fős vállalkozások együttműködéseinek ötöde (19,8%-a) feldolgozóipari122 cégekkel jön létre, míg az építőipari vállalkozásokkal létesített kooperációk aránya 15 százalék alatt alakul. A 18. táblázat eredményeiből az is látható, hogy minden második kisvállalkozás együttműködik – legalább egy – kereskedelmi céggel és ötből kettő – legalább egy – szolgáltató tevékenységet végző vállalkozással. Az ipari vállalkozásokkal kooperáló kkv-k aránya is hasonlóan alakul a két almintában: három kisvállalkozás közül egy kialakított együttműködést ipari vállalkozással. 18. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak alapstatisztikái a partnervállalatok tevékenysége szerint almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások Partnervállalkozás ágazati besorolása Kereskedelem Szolgáltatás Feldolgozóipar Építőipar

Vállalakozás* % (db)

Kapcsolat** % (db)

Átlag

Medián

Maximum érték

52,7 (139) 39,7 (104) 22,5 (59) 19,6 (51)

42,0 (244) 28,0 (143) 16,4 (109) 13,6 (81)

0,98 0,76 0,46 0,33

1,00 1,00 0,00 0,00

6 3 5 3

10-249 fős vállalkozások Partnervállalkozás ágazati besorolása Kereskedelem Szolgáltatás Feldolgozóipar Építőipar

Vállalakozás* % (db)

Kapcsolat** % (db)

Átlag

Medián

Maximum érték

51,9 (80) 38,1 (47) 25,3 (31) 17,9 (22)

43,2 (131) 21,8 (65) 19,8 (61) 15,2 (46)

1,08 0,59 0,52 0,36

1,00 0,00 0,00 0,00

3 2 3 5

Megjegyzés: *Legalább egy – az adott tevékenységet végző – partnercéggel együttműködő kis- és középvállalkozások; **Az adott ágazatba irányuló együttműködéses kapcsolatok.

122

A nagyon alacsony elemszám miatt a mezőgazdaság, villamosenergia-, gáz-, gőz, vízellátás területén működő vállalkozások is ebbe a kategóriába kerültek.

154

Az összes vállalatközi együttműködési kapcsolat, melyek esetében beazonosítható a partnercég tevékenységi köre: 1-9 fős vállalkozások körében 275 kapcsolat, 10-249 fős vállalkozások körében 303 kapcsolat.

A kistérségi empirikus eredmények alapján kirajzoló kép azt mutatja, hogy a kis- és középvállalati szektor vállalkozásai elsősorban a hasonló méretű kis- és középvállalkozásokkal létesítenek együttműködéses kapcsolatot, melyek többnyire kereskedelmi, illetve szolgáltatási tevékenységet végeznek. A kkv-k közel fele (42 és 53%-a) rendelkezik nagyvállalkozásokkal kialakított partnerkapcsolatokkal, a 10-249 fős vállalkozások együttműködési kapcsolatainak harmada (34%-a), az 1-9 fős mikrovállalkozások kooperációinak közel ötöde (18%-a) a nagyvállalati szektor vállalkozásaival realizálódó kötés. A kkv-k nagyvállalkozásokkal kialakított kapcsolatainak sajátossága, hogy azok többnyire (65%-a) ágazaton kívüli partnerek felé irányulnak, melyek jellemzően – mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős vállalkozások esetében – ipari vállalatok (a kétdimenziós elemzések eredményeit a Melléklet M15. és M16. táblázatai tartalmazzák). A partnervállalkozások szektorbeli (alkalmazottak létszáma szerinti) és ágazati elhelyezkedésének vizsgálata után további kérdésként merül fel, hogy a partnerek hol helyezkednek el térben. Az alábbi fejezetben ennek bemutatása következik. V.3.5.2. Térbeli közelség vagy távolság A dolgozat elméleti részében (III.1.3.2. fejezet) bemutatott vonatkozó szakirodalom alapján (Kocsis–Szabó 2000, Pilotti 1999, Tari–Buzády 1998) fontos problémakört jelent a vállalatközi együttműködések térbeli aspektusainak vizsgálata is. A következőkben arra a kérdésre keresem a választ, hogy a

vállalatközi

együttműködések milyen mértékben kötődnek a helyi környezethez, illetve milyen mértékben kapcsolódnak a regionális és országos határokat átlépő folyamatokhoz. A felmérés során a vállalkozásokat arra kértem, hogy amennyiben a vizsgált időszakban kialakítottak együttműködéses kapcsolatot más vállalkozással, akkor adják meg a partnervállalkozásuk helyének településnevét (külföldi partnercég esetén az ország nevét). A kapott válaszok kistérségi és regionális csoportosításának eredménye alapján látható legszembetűnőbb eredmény, hogy az együttműködési kapcsolatok legnagyobb 155

mértékben (az 1-9 fős vállalkozások együttműködéseinek 48%-a, a 10-249 fős vállalkozások együttműködéseinek 46,5%-a) a Közép-Dunántúl Régióban, s ezen belül a Dunaújvárosi kistérségben koncentrálódnak (19. táblázat). 19. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak térbeli elrendeződése a partnervállalatok földrajzi helye szerint almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Partnervállalkozás 1-9 fős vállalkozások elhelyezkedése együttműködései* Közép-Dunántúl Régió 48,0 Dunaújvárosi kistérség 41,0 Régió kistérségen kívüli része 7,0 Közép-Magyarország Régió 29,3 Dél-Dunántúl Régió 5,9 Nyugat-Dunántúl Régió 3,5 Dél-Alföld 4,2 Észak-Magyarország 2,1 Észak-Alföld 1,7 Külföld 5,3

10-249 fős vállalkozások együttműködései* 46,5 31,2 15,3 30,8 8,1 4,5 4,2 0,4 0,3 5,2

Megjegyzés: *Az adott régióba/térségbe irányuló együttműködéses kapcsolatok. Összes vállalatközi együttműködési kapcsolat, melyek esetében beazonosítható a partnercég földrajzi elhelyezkedése: 1-9 fős vállalkozások körében 285 kapcsolat, 10-249 fős vállalkozások körében 308 kapcsolat.

A mikrovállalkozások piaci együttműködéseinek kétötöde (41%-a), a 10-249 fős vállalkozások kooperációinak közel harmada (31%-a) a kistérség határain belüli vállalkozásokhoz és további 7, illetve 15%-uk régión belüli vállalkozásokhoz kötődik, elsősorban a megyén – Fejér megyén – belüli kistérségek vállalkozásaihoz (kiemelkedik a Székesfehérvári, Bicskei és az Adonyi kistérség szerepe). A kistérségi vállalkozások kapcsolatai a Közép-dunántúli régiót követően a legnagyobb valószínűséggel a fővárosban és Pest megyében, vagyis a Középmagyarországi régióban fordulnak elő (mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős kkv-k együttműködéseinek közel 30%-a). További fontos irányt jelent a Dunántúl déli és nyugati része, itt a kapcsolatok a Paksi, a Szekszárdi, a Győri és a Mosonmagyaróvári kistérségek esetén jelentősek. A dél-alföldi régión belüli partnervállalkozások főként a Bajai, a Kalocsai és a Kunszentmiklósi kistérségben találhatóak. Az ország többi régiójával szinte alig figyelhető meg kapcsolat, csupán néhány vállalkozás

számolt

be

észak-,

illetve

észak-kelet

magyarországi

partnervállalkozásokról. A vállalatközi együttműködések térbeli aspektusainak vizsgálatakor megfigyelhető további fontos eredmény, hogy csak minden tizedik 10156

249 fős és minden tizenkettedik 1-9 fős kkv működik együtt külföldi partnercéggel, s ez csupán a vállalatközi kapcsolatok 5 százalékát jelenti.123 A beszállítókkal való együttműködések tekintetében a kistérségből és a régióból kevesebb partner származik, itt az országos lokalizációjú – saját régión kívüli – partnerszervezetekkel nagyobb arányban létesítenek együttműködést a kistérség vállalkozásai (az 1-9 fős kkv-k vállalatközi együttműködéseinek 26,6%-a, a 10-249 fős kkv-k együttműködéseinek 30,4%-a az ország más régióiba irányul). A külföldre irányuló kapcsolatok aránya nagyon alacsony: más országbeli beszállítókkal és vásárlókkal az együttműködéses kapcsolatok aránya csupán 2 és 3 százalék körül mozog, míg külföldi versenytársakkal szinte nem is működnek együtt a vállalkozások. 20. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak térbeli elrendeződése a kapcsolatok iránya (partnervállalatok típusa) szerint almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások többi régiós*

régiós

országos**

20,7

2,2

22,9

18,0

2,2

43,1

12,6

3,2

15,8

26,6

1,8

44,2

7,7

1,6

9,3

2,1

1,3

12,7

7,0 48,0 46,7 10-249 fős vállalkozások

5,3

100,0

kistérségi

Vásárlókkal/ vevőkkel Beszállítókkal Versenytársakkal, más piaci szereplőkkel Összesen

41,0

Összesen

többi régiós*

régiós

országos**

16,4

6,5

22,9

15,0

2,1

40,0

12,0

6,5

18,5

30,4

3,1

52,0

2,8

2,3

5,1

2,9

0,0

8,0

31,2

15,3

46,5

48,3

5,2

100,0

kistérségi

Vásárlókkal/ vevőkkel Beszállítókkal Versenytársakkal, más piaci szereplőkkel Összesen

külföldi

külföldi

Összesen

Megjegyzés: *A régió kistérségen kívüli része; **Az ország régión kívüli része. Összes vállalatközi együttműködési kapcsolat, melyek esetében beazonosítható a partnercég földrajzi elhelyezkedése: 1-9 fős vállalkozások körében 285 kapcsolat, 10-249 fős vállalkozások körében 308 kapcsolat.

123

A külföldi partnerkapcsolatok kialakulásában is szerepe van a földrajzi közelségnek, elsősorban a szomszédos országok (Ausztria, Szlovákia, Románia) vállalkozásai jelennek meg – ha egyáltalán megjelennek – a kisvállalkozások kapcsolatrendszerében.

157

Az együttműködések térbeli elrendeződésének összetettségét is megvizsgáltam, vagyis azt, hogy az egyes kapcsolati irányokhoz tartozó partnervállalkozások a négy földrajzi terület közül egyszerre hány térkategóriához sorolhatók. A kkv-k területi összetettségének alapján a vállalkozások három csoportja rajzolódik ki (21. táblázat). A legnagyobb arányú csoportot (mindkét alminta vállalkozásainak közel 60%-át) azok a vállalkozások alkotják, melyeknek csak egyetlen térkategóriából van partnere, a kkv-k harmada (30-32%-a) fókuszál két térkategóriára, míg csupán az 1-9 fős vállalkozások tizedénél és a 10-249 fős vállalkozások nyolcadánál figyelhető meg összetettebb területi orientáció, vagyis ezek azok a kisvállalkozások, melyek egyszerre kooperálnak 3 vagy 4 (helyi, regionális, országos és esetleg külföldi) székhelyű partnervállalkozással. 21. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak térbeli összetettsége almintánként (db, %), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Hány térkategóriával van együttműködési kapcsolata?

1-9 fős vállalkozások

10-249 fős vállalkozások

db

%

db

%

1 térséggel 2 térséggel 3 térséggel 4 térséggel Összesen

79 40 11 1 131

60,3 30,5 8,4 0,8 100,0

73 43 14 2 132

55,4 32,5 10,6 1,5 100,0

Az egyes vállalati partnertípusok – az ügyfelekkel, a beszállítókkal és más piaci szereplőkkel kialakított együttműködések – területi összetettségének vizsgálata azt mutatja, hogy a versenytársak esetében fordul elő a legnagyobb arányban, hogy kizárólag egyetlen egy térkategóriából van partnere a vállalkozásnak (22. táblázat). A vásárlók, ügyfelek tekintetében sem igazán jellemző az összetett területi orientáció, de egy fokkal már nyitottabbnak mondhatók a vállalkozások az ilyen jellegű kooperációk esetén. Területileg összetettebb vállalatközi kapcsolatrendszerek a beszállítók irányában figyelhetők meg: az egyszerre két térkategóriával való kooperáció dominanciája jelenik meg körükben.

158

22. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi együttműködési kapcsolatainak területi összetettsége a kapcsolatok iránya (partnervállalatok típusa) szerint almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Partnervállalkozás Vásárlók/ vevők Beszállítók Versenytársak Partnervállalkozás Vásárlók/ vevők Beszállítók Versenytársak

1-9 fős vállalkozások együttműködései térkategóriánként legfeljebb egy két legalább három Összesen 34,9 4,8 100,0 60,3 44,8 3,4 100,0 51,8 18,0 2,0 100,0 80,0 10-249 fős vállalkozások együttműködései térkategóriánként legfeljebb egy két legalább három Összesen 31,4 11,4 100,0 57,1 38,2 7,9 100,0 53,9 21,4 7,1 100,0 71,4

V.3.5.3. A kis- és közepes vállalkozások csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján Végül nézzük meg, hogy az eddig megvizsgált vállalatközi együttműködési paraméterek alapján a kistérségbeli kis- és közepes vállalkozások milyen csoportjai különíthetők el! Klaszterelemzési eljárás segítségével kidolgozható a kistérségi kkvszektor vállalkozásainak egy olyan felosztása, amely egyszerre veszi figyelembe az együttműködési kapcsolatok különböző mutatóit. Az eljárás eredményeként kirajzolódó különböző vállalkozáscsoportok alapján pontosabb leírás adható arról, hogy mekkora ezeknek a csoportoknak a nagysága, mennyire homogének, és miben térnek el a többiektől. A klaszterelemzést a teljes minta súlyozott adatbázisán végeztem el.124 Az eljárás során az alábbi numerikus mérési szintű változókat építettem be a modellbe: a kis- és közepes vállalkozásokkal, a nagyvállalatokkal, a feldolgozóipari, az építőipari, a kereskedelmi, a szolgáltató, a kistérségen belüli, a régión belüli, az országos és a külföldi székhelyű vállalkozásokkal létesített kooperációk számát. Az eljárás együtt kezeli ezeket a változókat és megpróbál olyan csoportokat – klasztereket – kialakítani, hogy az egy csoportba tartozók minden változó mentén a 124

Hálás köszönettel tartozom Bartus Tamásnak az adatbázis súlyozásával kapcsolatban nyújtott segítségéért. A minta a kis- és középvállalkozások alapsokaságbeli létszám-kategóriáinak arányaihoz lett súlyozva.

159

lehető legközelebb legyenek egymáshoz, és mindegyik más csoporttól a lehető legtávolabb essenek.125 Az elemzés során 4 homogén vállalatcsoport különíthető el egymástól a kistérségben (12. ábra).126 A modellt standardizált adatokkal építettem fel, a stabil klaszterstruktúra a tizedik iterációra jött létre. Az iterálások lépéseit és a végső klaszterközéppontok táblájának eredményeit a Melléklet M17-18. táblázatai közlik. 12. ábra A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján (%) 70 60,7% 60 50 40 30 17,2%

14,6%

20

7,5%

10 0 1.Lokális klaszter kkv-kkal kooperálók

2. Lokális klaszter nagyvállalatokkal kooperálók

Regionális 3. klaszter kkv-kkal kooperáló k

4.Országos klaszter és nemzetközi nagyvállalatokkal kooperálók

Megjegyzés: N=239

A négy vállalatcsoport közül a legnagyobb elemszámú 1. klaszter a kkv-k közel 60 százalékát tömöríti (N=145), ezt követi a 2. és a 3. klaszter 15 és 17 százalékos aránnyal (N=35 és N=41), végül kirajzolódik egy kisméretű vállalkozási kör, a 4. klaszter (a vállalkozások 7,5 százaléka) 18 vállalkozással. Megvizsgálva az egyes csoportok vállalatközi együttműködési kapcsolatainak jellegzetességeit (a partnervállalkozások elhelyezkedése alapján a kooperációk irányát), elmondható, hogy a vizsgált szektor legnagyobb méretű csoportját (60 125

A klaszterelemzés alkalmazásának részletes leírását adja többek között Aldenderfer–Blahfield (1984), Falus–Ollé (2000), Székelyi–Barna (2008). 126 A klaszteranalízis során 24 vállalkozást ki kellett hagyni a vizsgálatból, mivel hiányzik valamelyik adatuk.

160

százalékát) a döntően helyi – kistérségi székhelyű – és kisméretű – kkv-szektoron belüli – partnervállalkozásokkal együttműködő kis- és közepes vállalkozások alkotják (1. klaszter), melyek partnerei alapvetően valamilyen szolgáltatási vagy kereskedelmi tevékenységet végeznek. Ennek a csoportnak a kapcsolatrendszerében nem jelennek meg nagyvállalatok, és hiányoznak az országos, valamint a külföldi kapcsolatok is. A második legnagyobb méretű csoportba, a 3. klaszterbe 41 vállalkozás tartozik (a vállalkozások 17%-a). Döntően ebben a csoportban is a – főleg kereskedelmi tevékenységet végző – mikro-, kis- és középvállalkozások az együttműködő partnerek, de eltérően az előző klasztertől az itteni kkv-k partnerei nem kistérségen belüli, hanem a régióban, illetve az ország többi részén található vállalkozások. A harmadik legnépesebb csoportba, a 2. klaszterbe 35 kkv (a vállalkozások 15%-a) sorolható. Ennek a csoportnak a tagjai alapvetően kistérségi nagyvállalatokkal működnek együtt, és további megkülönböztető jegy a partnervállalkozások feldolgozóipari tevékenysége. Végül a legkisebb arányú 4. klaszter következik 18 vállalkozással (a vállalkozások 7,5 százaléka). Ebben a csoportban – hasonlóan az előző klaszterhez – dominánsan a nagyvállalati szektor szereplői jelennek meg, mint együttműködő partnerek, azzal a különbséggel, hogy kiugróan magas a külföldi és az országos partnervállalkozások száma, valamint a tevékenységi körük is összetettebb, itt a feldolgozóipari partnerek mellett az építőipari vállalkozások is megjelennek, de megfigyelhetők szolgáltató és kereskedelmi cégek is a kooperációs partnerek között. Összességében elmondható, hogy a kistérségbeli kkv-k klaszterelemzési eljárással történő csoportosítása alapján egy olyan szerkezetet figyelhetünk meg, amely már az előző alfejezetek leíró elemzései partnervállalkozások

méretének

során is körvonalazódni vizsgálata

rámutatott

látszódott. a

A

vállalatközi

együttműködések egyik alapvető jellemzőjére, a nagyon alacsony partnerszámra: a kistérség kis- és közepes vállalkozási szektorának kapcsolatrendszerében átlagosan két kis- és közepes vállalkozás és egy nagyvállalati partner található. Az eredmények alapján elsősorban a kkv-szektoron belüli vállalkozások a leggyakoribb partnerek az együttműködések során, s a kooperációknak csak negyede irányul a nagyvállalati 161

szektor felé. A kétdimenziós elemzések azt mutatták, hogy a

vizsgált

kisvállalkozások többnyire kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységet végző kkvszektoron

belüli

partnervállalkozásokkal

létesítenek

kapcsolatot,

míg

a

nagyvállalatokkal realizálódó kötések ágazaton kívülre irányulnak, jellemzően (feldolgozó)ipari vállalatok felé. Az együttműködések térbeli elrendeződésének vizsgálatakor kiderült, hogy a lokalitás kitüntetett szerepet játszik a kooperációk formálódásában: legnagyobb valószínűséggel helyben (kistérségen és régión belül) alakítanak ki együttműködést a kis- és közepes vállalkozások. A klaszterelemzés segítségével kapott eredmények lényegében megerősítik az eddig elmondottakat. Az 1. és a 3. csoport formájában kiemelkedik a kistérségbeli kkvszektor vállalkozásainak az a körülbelül 78 százalékos halmaza, melyek kereskedelmi és/vagy szolgáltató kis- és közepes vállalkozásokkal működnek együtt. E két csoport közötti különbség az, hogy amíg az 1. klaszter vállalkozásainak (60%) együttműködő partnerei kistérségen, illetve régión belül találhatók, azaz a térbeli távolság nem játszik szerepet kapcsolataik formálódásában, addig a 3. klaszter vállalkozásainak (17%) látókörében megjelennek a régión kívüli, az ország más területein elhelyezkedő kis- és közepes vállalkozások. Az eredmények alapján a vizsgált kisvállalkozásoknak e magas hányada – közel négyötöde – nem kooperál sem térségen belüli, sem azon kívüli nagyvállalkozásokkal, hanem horizontális irányú kapcsolatok kialakítására törekszik. A térségbeli kisvállalkozások e körének partnerkapcsolatait Penn (1992) terminológiájával „független kooperációnak” nevezhetjük, de fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgált kistérségi vállalkozásokra nem jellemző a sokszereplős, hálózati jellegű összefonódás, inkább koncentrált – csak 1-2 vállalati partnert érintő – üzleti jellegű együttműködési kapcsolatokkal rendelkeznek. A 2. és 4. klaszter – melyek együttes aránya 22 százalék – partnerkörében többségében nagyvállalkozások találhatók. A két csoport közül a nagyobbik (2. klaszter) a kistérségben működő feldolgozóipari nagyvállalatokkal működik együtt, míg a kisebbik (4. klaszter) – melynek aránya 7,5 százalék – külföldi és országos nagyvállalati partnerkörrel rendelkezik, s a feldolgozóipari partnerek mellett az építőipari, szolgáltató és kereskedelmi cégek is megtalálhatók partnereik között. E két nagyvállalati szektorhoz kapcsolódó klaszter a szakirodalmi tipológia alapján 162

„klasszikus szatellitkapcsolatokkal” jellemezhető, melyben a nagyvállalat számára a kisvállalkozások szolgáltatásokat nyújtanak vagy különböző termékeket szállítanak. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a helyi nagyipar a térségbeli kisvállalkozások csupán egyhatodának biztosít együttműködési lehetőséget, mely vállalkozásokat a 2. klaszter tömöríti. A kistérségbeli kkv-k és a nagyvállalati szektor kapcsolatának mélyebb leírását nem teszik lehetővé a felvétel eredményei, annyi azonban látható, hogy egyértelműen kimutatható egy Dunaferrtől független, jellemzően kis- és közepes vállalkozásokból álló vállalkozói halmaz. A klaszteranalízis eredményét támasztja alá az is, hogy a vizsgált vállalkozásoknak körülbelül negyede (27%-a) számolt be közvetlen üzleti kapcsolatról a Dunaferr vállalatcsoporttal, további tizedük (9%) arról, hogy nincs közvetlen kapcsolatuk a Dunaferr csoporttal, de a partnercégeinek üzleti partnere, míg közel kétharmaduk (65%) sem közvetlen, sem közvetett kapcsolatban nem áll a Dunaferr társaságcsoporttal.127 Az eredmények tehát arra utalnak, hogy a térség gazdasági szereplőinek enyhébb a függése a Dunaferr vállalatcsoporttól, mint a korábbi évtizedekben, ugyanakkor fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy a kis- és középvállalati szektor kapcsolatrendszerében a helyi – lokális – piaci kapcsolatok az uralkodók, nagyon alacsony a régión kívüli, különösen a nemzetközi vállalati együttműködésekbe való bekapcsolódás esélye, ami a térség „funkcionális bezáródását”

erősíti.

Nagyjából

7

százalékra

becsülhető

azoknak

a

kisvállalkozásoknak az aránya, melyek kapcsolatrendszerében szerepet kapnak nemzetközi partnerek is. V.3.6. Az együttműködési kapcsolatokat befolyásoló tényezők vizsgálata előző

Az

három

fejezetben

bemutatott

interszektorális

és

vállalatközi

együttműködések feltérképezése után a következőkben arra teszek kísérletet, hogy feltárjam, milyen szervezeti sajátosságok befolyásolják ezeket a fontosabb kooperációs paramétereket. Célom azoknak a vállalati tulajdonságoknak a bemutatása, melyek a vizsgált kistérség kis- és közepes vállalkozási szektorának együttműködéses kapcsolatait alakítják. Jelen fejezet központi kérdése tehát az, hogy 127

Az alkalmazott kérdőív 18. kérdése irányult a vállalkozások Dunaferr társaságcsoporttól való függésének feltárására (lásd 4. Melléklet).

163

milyen tényezőkkel áll összefüggésben a kisvállalkozások kooperációs magatartása. Az összefüggések feltárása először kereszttáblás elemzések és variancia-analízis segítségével történik, de a fejezet végén kísérletet teszek olyan többváltozós magyarázó modellek felvázolására is, melyek egyértelművé teszik azt, hogy mennyiben befolyásolják az egyes vállalati jellemzők a kooperációk valószínűségét. Mielőtt azonban kétváltozós és többváltozós statisztikai eljárásokkal vizsgálnám a független változókat, bemutatom, hogy milyen közöttük az összefüggés mértéke és iránya. V.3.6.1. A magyarázó változók A kétváltozós elemzés során az alábbi vállalati tulajdonságokat kezeltem független változóként: a vállalkozás mérete (foglalkoztatottak száma és árbevétel alapján), kistérségen belüli elhelyezkedése, ágazati hovatartozása, jogi formája, életkora (alapításának éve alapján), külföldi tulajdon aránya, tulajdonosi kör szerveződése, jövőre való orientáltság (üzleti várakozások), valamint a beszerzés és értékesítés piaci hatóköre. Ezeknek a szervezeti sajátosságoknak a két almintán belüli eloszlását mutatja be az alábbi táblázat (23. táblázat), mely a vizsgált változók lekérdezett kategóriáit, illetve folytonos változók esetében azok tapasztalati értékeit tartalmazza, feltüntetve a táblázatban a későbbi statisztikai eljárások során alkalmazott összevont kategóriákat is. 23. táblázat A független változók eloszlása a két almintában (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Változók

Vállalatméret az alkalmazottak létszáma alapján

Vállalatméret az éves nettó árbevétel alapján

Kategóriák 1-4 fő 5-9 fő 10-19 fő 20-249 fő 1-9 fő 10-249 fő 20 millió Ft alatt 20-50 millió Ft 50-100 millió Ft 100-200 millió Ft 200 millió Ft felett 50 millió Ft alatt 50-200 millió Ft 200 millió Ft felett

164

1-9 fős vállalkozások 45,8 54,2 0,0 0,0 100 0,0 38,0 26,6 19,0 12,8 3,6 64,6 31,8 3,6

10-249 fős vállalkozások 0,0 0,0 54,1 45,9 0,0 100 13,1 10,4 15,6 26,6 34,3 23,5 42,2 34,3

23. táblázat (folytatás) A független változók eloszlása a két almintában (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Változók

Területi elhelyezkedés

Ágazati tevékenység

Vállalkozás kora

Jogi forma

Külföldi tulajdon

Kategóriák Baracs Daruszentmiklós Előszállás Nagyvenyim Rácalmás Dunaújváros Mezőfalva Kisapostag Dunaújváros Kistérségi település Kereskedelem Szolgáltatás Feldolgozóipar* Építőipar Kereskedelem Szolgáltatás Ipar 5 évesnél fiatalabb 5-9 év közötti 10-14 év közötti 15-19 év közötti 20-24 év közötti 25-29 év közötti 30 évesnél idősebb 10 évnél fiatalabb 10-19 év közötti 20 évesnél idősebb Egyéni vállalkozás Betéti társaság Kft. Részvénytársaság (Nyrt.,Zrt.) Egyéb (Szövetkezet, Kkt., stb.) Egyéni vállalkozás Jogi személyiség nélküli társas vállalkozás Jogi személyiségű társas vállalkozás Kizárólag vagy többségében hazai tulajdonú Kizárólag vagy többségében külföldi tulajdonú

165

1-9 fős vállalkozások 2,0 1,3 2,0 6,4 9,4 72,0 4,8 2,0 72,0 28,0 28,2 53,2 4,2 14,0 28,2 53,2 18,6 17,8 13,7 26,2 29,3 6,6 4,8 1,5 31,6 55,5 13,0 14,5 20,1 61,8 0,0 3,6 14,5

10-249 fős vállalkozások 0,7 4,5 4,5 2,3 8,3 76,2 2,0 1,5 76,2 23,8 33,6 42,3 9,8 14,3 33,6 42,3 24,1 19,5 20,8 12,0 27,3 14,0 2,5 3,9 40,3 39,4 20,3 7,5 4,5 76,2 7,0 4,8 7,5

20,1

4,5

65,4

88,0

96,7

92,9

3,3

7,1

23. táblázat (folytatás) A független változók eloszlása a két almintában (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Változók

Tulajdonosi kör

Üzleti várakozások

Beszerzés piaci hatóköre

Értékesítés piaci hatóköre

1-9 fős vállalkozások

Kategóriák Kizárólag családtagok a tulajdonosok A tulajdonosok többsége rokonságban van egymással A tulajdonosok baráti, ismerősi körből származnak Kizárólag szakmai alapon szerveződik Családtagok, rokonok, ismerősök a tulajdonosok Kizárólag szakmai alapon szerveződik Az elkövetkezendő két éven belül pozitív üzleti helyzet várható (létszámbővítésre,

10-249 fős vállalkozások

69,1

62,4

3,1

0,8

10,4

6,8

17,4

30,1 82,6

69,9

17,4

30,1

62,3

54,1

37,7

45,9

30,3 10,3 1,3 55,1 2,9 0,0 42,0 55,1 2,9 60,0 10,3 1,5 25,6 2,6 0,0

36,6 7,0 2,1 48,4 4,4 1,6 45,6 48,4 6,0 54,5 8,3 2,1 30,6 4,5 0,0

fejlesztésre, beruházásra, piaci tevékenység bővítésére kerül sor)

Nem várható az elkövetkezendő két éven belül növekedés Kistérség Fejér megye más települései Régió másik két megyéje Ország többi része** Európa országai Európán kívüli országok Kistérség és régió Országos Külföldi Kistérség Fejér megye más települései Régió másik két megyéje Ország többi része** Európa országai Európán kívüli országok Kistérség és régió Országos Külföldi

71,8 25,6 2,6

65,0 30,6 4,5

Megjegyzés: *Feldolgozóipar, mezőgazdaság, bányászat, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás együttesen számolva. **Az ország régión (Közép-dunántúli régión) kívüli része.

166

A korrelációs vizsgálat eredményeként – a független változók közötti együttmozgást jellemző korrelációs értékek alapján – a legjelentősebb szignifikáns összefüggés a vállalkozás létszáma és árbevétele között figyelhető meg (lásd Melléklet M19-21. táblázatok).128 A kapott eredmények alapján a vállalkozás alkalmazottainak létszáma korrelációban áll az árbevétel nagyságával, a vállalkozás jogi formájával, valamint értékesítési hatókörével, bár az utóbbi két változóval viszonylag gyenge az összefüggés (mindkét alminta eredményei alapján 0,2 körül alakul a korrelációs együtthatók értéke). Szintén szignifikáns pozitív korreláció mutatkozik az árbevétel változó és a beszerzési, valamint az értékesítési hatókör változók között. A beszerzés változó szignifikáns értéket mutat – a már említett árbevétel mellett – az ágazat változóval, az értékesítés hatóköre pedig a külföldi tulajdon arányával.

A

korrelációszámítás alapján a többi változó esetén az összefüggés erőssége nem tekinthető relevánsnak. A független változók között kimutatott összefüggések részben várhatóak voltak, és a változók definiálásával lehet magyarázni. Lényegében a vállalat méretét többféle módon bemutató változók között van jelen erős korreláció, mely különösen a létszám és az árbevétel változók esetében számottevő, ezért a későbbi statisztikai elemzések során a vállalatnagyság jellemzésére egyetlen mutatót fogok alkalmazni. V.3.6.2. Vállalati jellemzők és együttműködés – kétváltozós elemzések A következőkben arra keresem a választ, hogy a felvételben részt vevő kisvállalatok kooperációs magatartását mely tényezők magyarázzák. A fő kérdés tehát az, hogy az V.3.6. fejezetben bemutatott kooperációs paraméterek, azaz a

különböző

együttműködési irányok, a kapcsolatok összetettsége, a kapcsolatrendszer mérete, a hálózati kötések, valamint az együttműködések térbeli elrendeződése milyen vállalati jellemzőkkel áll összefüggésben. Az összefüggéseket kereszttábla-elemzéssel vizsgálva az eredmények arra mutatnak rá, hogy a szektor erősen differenciált az

128

A Melléklet M19. táblázata a Pearson féle korrelációszámítás eredményeit tartalmazza a két almintában. Mivel nem minden változó mennyiségi változó – csak a létszám, az árbevétel, a vállalkozás kora és a külföldi tulajdon aránya –, ezért a számítás ellenőrzése érdekében a Kendall tau és Spearman rhó korrelációs értékek is kiszámításra kerültek (Melléklet M20. és M21. táblázatai). Az eredmények hasonlóak, alátámasztják az M19. táblázat alapján levonható következtetéseket.

167

együttműködési aktivitás tekintetében. Legelőször nézzük részletesen az egyes kapcsolati irányok szervezeti sajátosságait! Az együttműködési kapcsolatok irányait alakító tényezők A különböző kapcsolati irányok előfordulásának vizsgálatakor láthattuk, hogy a vállalati koordinációs és fejlesztési környezetbe sorolt nem gazdasági szervezetekkel és pénzintézettel kialakított partnerkapcsolatok közül a szakmai szervezetekkel és a pénzintézetekkel létesített kötések fordulnak elő a legnagyobb valószínűséggel, ezt követik a helyi hatósággal, önkormányzattal kötött együttműködések, s a legkisebb valószínűséggel civil szervezetek és kutatóintézetek, valamint egyetemek, illetve főiskolák

jelennek

meg

mind

az

1-9

fős,

mind

a

10-249

fős

kkv-k

kapcsolatrendszerében. A gazdasági szférán kívüli intézmények és a pénzintézetek irányába mutató kötések valószínűségét alakító vállalati paraméterek a 24. táblázatban láthatók. A táblázat csak a szignifikáns összefüggéseket tartalmazza, utalva a kapcsolat irányára (+ és – hatásirány) és az ebből fakadó eltérés mértékére, azaz a tényleges alul-, illetve felülreprezentáltságra. A részletes eredmények a Melléklet 22. táblázatában találhatók. Az elemi kereszttáblás elemzések alapján az alkalmazottak létszámával közelített vállalatméret-kategóriák mentén figyelhető meg a legnagyobb valószínűséggel összefüggés valamennyi vizsgált interszektorális együttműködési irány tekintetében. A koordinációs és fejlesztési szervezetekkel a két alminta nagyobb méretű vállalkozásai kooperálnak. Amennyiben a foglalkoztatottak létszáma alapján mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős alminta vállalkozásait további „méret-kategóriákra” bontjuk, a két alminta – így létrehozott – „legnagyobb méretű” vállalkozásai körében nagyobb mértékben jellemző együttműködés pénzintézettel, szakmai szervezettel, önkormányzattal, civil szervezettel, állami, illetve magán kutatóintézettel és felsőoktatási intézményekkel a „legkisebb méretűekhez” képest. Az ágazat hatásának vizsgálata során a különböző szervezetközi együttműködési irányok közül két esetben rajzolódtak ki szignifikáns különbségek: szakmai szervezetekkel és kutatóintézetekkel, illetve felsőoktatási intézményekkel a 168

feldolgozóipari

és építőipari vállalkozások nagyobb, míg a

kereskedelmi

tevékenységet végző vállalkozások kisebb arányban létesítenek együttműködéses kapcsolatot. A szolgáltatás hatása esetében a két almintán kapott eredmények azt tükrözik, hogy a szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások nagyobb arányban kooperálnak szakmai szervezetekkel, de kisebb a valószínűsége körükben a kutatóintézetekkel és felsőoktatási intézményekkel való együttműködésnek. 24. táblázat A kis- és közepes vállalkozások koordinációs és fejlesztési szervezetekkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1. alminta

2. alminta

1-9 fős vállalkozások

10-249 fős vállalkozások

Hatás Hatás Vállalati Szignifikáns tényezők Szignifikáns tényezők iránya iránya jellemzők Együttműködési kapcsolat pénzintézettel 1. almintán belül összesen: 48,9%; 2. almintán belül összesen: 67,4 58,8% 5-9 fős Méret 70,6% 20-249 fős + + Életkor

+

57,6% legalább tíz éves vállalkozások

+

81,5% legalább húsz éves vállalkozások

Külföldi tulajdoni 34,2% van 22,2% van – – hányad Együttműködési kapcsolat szakmai szervezetekkel 1. almintán belül összesen: 44,0%; 2. almintán belül összesen: 52,3% 59,8% 5-9 fős Méret 52,9% 20-249 fős + + Ágazat 50,0% ipar 65,6% ipar + + 48,6% szolgáltatás 53,6% szolgáltatás + + 32,4% kereskedelem 42,2% kereskedelem – – 48,8% jogi 62,5% jogi Jogi forma + + személyiségű társas személyiségű társas 26,6% egyéni 37,5% egyéni – – vállalkozás vállalkozás Külföldi tulajdoni NS 11,1% van – hányad 48,7% pozitív üzleti 60,7% pozitív üzleti Üzleti várakozások + + helyzet várható helyzet várható

169

24. táblázat (folytatás) A kis- és közepes vállalkozások koordinációs és fejlesztési szervezetekkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1. alminta

2. alminta

1-9 fős vállalkozások

10-249 fős vállalkozások

Hatás Hatás Vállalati Szignifikáns tényezők Szignifikáns tényezők iránya iránya jellemzők Együttműködési kapcsolat helyi önkormányzattal 1. almintán belül összesen: 32,1%; 2. almintán belül összesen: 48,5% 53,4% 20-249 fős Méret NS + vállalkozás Jogi forma NS 86,3% jogi + személyiség nélküli társas vállalkozás (Bt., Kkt., stb.)

Tulajdonosi kör szerveződése

+

51,1% kizárólag 69,2% kizárólag + szakmai alapon szakmai alapon szerveződik szerveződik Beszerzés piaci 35,7% kistérség és 55,9% kistérség és + + hatóköre régió régió Értékesítés piaci 38,7% kistérség és + NS hatóköre régió Együttműködési kapcsolat civil szervezettel 1. almintán belül összesen: 17,6%; 2. almintán belül összesen: 28,8% 19,8% 5-9 fős Méret NS + Életkor + + 23,5% legalább húsz 51,9% legalább húsz éves vállalkozások éves vállalkozások Tulajdonosi kör 27,3% kizárólag 42,5% kizárólag + + szerveződése szakmai alapon szakmai alapon szerveződik szerveződik Együttműködési kapcsolat kutatóintézettel, felsőoktatási intézménnyel 1. almintán belül összesen: 16,0%; 2. almintán belül összesen: 26,6% Méret Ágazat

+ + – –

Tulajdonosi kör szerveződése

18,0% 5-9 fős 20,6% ipar 15,4% szolgáltatás 8,0% kereskedelem NS

+ + – – +

31,8% 20-249 fős 46,9% ipar 24,4% szolgáltatás 23,2% kereskedelem 30,4% kizárólag szakmai alapon szerveződik

A vállalkozás korának vizsgálata szerint a régebb óta működő vállalkozásokra nagyobb mértékű együttműködési aktivitás jellemző, bár az együttműködési irányok közül csak két esetben szignifikáns az összefüggés: a legalább tíz éves – tehát az 170

ezredforduló előtti alapítású – 1-9 fős, valamint a legalább húsz éves 10-249 fős vállalkozások körében fordul elő a legnagyobb arányban a pénzintézetekkel és civil szervezetekkel létesített partneri viszony. Az eredmények alapján a jogi forma mentén is szignifikáns különbségek mutatkoznak a kkv-k interszektorális együttműködéses kapcsolataiban: a társas vállalkozások körében gyakoribb az együttműködés szakmai szervezetekkel és önkormányzattal (bár ez utóbbi esetben az 1-9 fős vállalkozások körében az összefüggés nem szignifikáns). Továbbá az eredmények azt is tükrözik, hogy a szakmai szervezetekkel a legnagyobb arányban a jogi személyiségű társas vállalkozások kooperálnak, míg önkormányzattal legnagyobb arányban a jogi személyiség nélküli társas vállalkozások, noha itt a csoport alacsony elemszáma megkérdőjelezi az általánosítás lehetőségét. A külföldi tulajdoni hányad két intézménytípus esetében befolyásolja a kooperáció valószínűségét: vállalkozások

a

kizárólag

körében

jóval

vagy

többségében

alacsonyabb

a

külföldi

tulajdonban

pénzintézetekkel

és

lévő

szakmai

szervezetekkel létesített kötések előfordulása a hazai érdekeltségű vállalkozásokhoz képest (a szakmai szervezetek esetén az összefüggés szintén csak a 10-249 fős vállalkozások körében szignifikáns). A táblázat alapján jól látható a különböző irányú szervezetközi relációk és a vállalkozás tulajdonosi körének összetétele közötti szignifikáns kapcsolat is: mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős kizárólag szakmai alapon szerveződő kkv-k nagyobb arányban rendelkeznek önkormányzattal, civil szervezetekkel, kutatóhelyekkel és egyetemekkel, illetve főiskolákkal létesített partneri kapcsolatokkal, mint a családtagok, rokonok, illetve barátok, ismerősök köréből származó tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalkozások. Az üzleti helyzet hatása tekintetében egyetlen interszektorális irány esetében figyelhető meg statisztikailag szignifikáns eltérés: a szakmai szervezetekkel létesített együttműködések előfordulása magasabb az elkövetkezendő két éven belül valamilyen bővítést, fejlesztést megvalósító, illetve tervező kkv-k körében.

171

A beszerzés és értékesítés piaci hatókörének vizsgálata során szintén egyetlen esetben van szignifikáns összefüggés: a lokális, térségi orientációjú kisvállalkozások körében gyakoribb az önkormányzati partnerszervezetek előfordulása, mint az országos vagy külföldi hatókörű vállalkozások esetében. Az interszektorális együttműködési irányok után a vállalkozások piaci és versenykörnyezetének

szereplőivel,

azaz

a

beszállítókkal,

vásárlókkal,

versenytársakkal létesített együttműködések valószínűségét alakító háttértényezőket vizsgáltam. A kétdimenziós elemzések eredményeit bemutató 25. táblázat129 alapján szintén az egyik legfontosabb változó, mely mentén szignifikáns különbségek mutatkoznak a vállalatközi kooperációk során, az a vállalkozás mérete. A „nagyobb méretű” – az 1. almintán belül az 5-9 főt, a 2. almintán belül a legalább 20 főt foglalkoztató – vállalkozások körében gyakrabban fordulnak elő beszállítókkal és versenytársakkal történő együttműködések, bár ez utóbbi esetben az összefüggés a 10-249 fős kkv-k körében nem szignifikáns. A méret mellett az ágazat változó mentén is jelentős eltérések rajzolódnak ki, azonban az eredmények nem tükröznek egységes képet. A kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozások körében magasabb a beszállítókkal létesített együttműködések előfordulása (az 1. alminta átlagnál 23, a 2. alminta átlagánál 23,7 százalékponttal), viszont az ügyfelekkel és versenytársakkal, valamint más piaci szereplőkkel való együttműködések valószínűsége – mindkét alminta eredményei alapján – körükben a legalacsonyabb. Vásárlókkal elsősorban az ipari vállalkozások működnek együtt, de a szolgáltatási tevékenységet végző vállalkozások csoportjában is magasabb az ilyen kapcsolatok előfordulása a mintaátlaghoz viszonyítva, míg a versenytársakkal és más piaci szereplőkkel kialakított partneri kapcsolatok előfordulási rátája a szolgáltató kkv-k körében a legmagasabb. Az újabb alapítású vállalkozások körében minimális a piaci szereplőkkel létesített kooperációk előfordulása, ilyen vállalatközi relációk elsősorban az ezredforduló előtti alapítású, a legalább már tíz éve működő vállalkozásokra jellemzőek.

129

A táblázat – a 24. táblázathoz hasonlóan – csak a szignifikáns összefüggéseket közli, a részletes eredményeket a Melléklet M23. táblázata tartalmazza.

172

25. táblázat A kis- és közepes vállalkozások gazdasági szervezetekkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1. alminta

2. alminta

1-9 fős vállalkozások

10-249 fős vállalkozások

Hatás Hatás Vállalati Szignifikáns tényezők Szignifikáns tényezők iránya iránya jellemzők Együttműködési kapcsolat beszállítókkal 1. almintán belül összesen: 52,9%; 2. almintán belül összesen: 67,4 Méret 61,2% 5-9 fős 68,9% 20-249 fős + + Ágazat 75,8% kereskedelem 91,1% kereskedelem + + 47,6% ipar 55,4% ipar – – 39,7% szolgáltatás 53,1% szolgáltatás – – Életkor + 81,5% legalább húsz NS éves vállalkozások 67,2% országos 80,6% országos + + Beszerzés piaci

hatóköre Együttműködési kapcsolat vásárlókkal/ügyfelekkel 1. almintán belül összesen: 50,4%; 2. almintán belül összesen: 53,8%

Ágazat

Életkor Jogi forma

+ + –

Üzleti várakozások Beszerzés piaci hatóköre

+ + –

NS

+

66,7% legalább tíz éves vállalkozások 61,9% jogi személyiségű társas 38,5% egyéni vállalkozás 54,1% pozitív üzleti helyzet várható NS

+

90,6% ipar 57,1% szolgáltatás 22,7% kereskedelem 63,0% legalább tíz éves vállalkozások NS

+

67,2% pozitív üzleti helyzet várható

+

87,5% kistérség és régió

Együttműködési kapcsolat versenytársakkal, más piaci szereplőkkel 1. almintán belül összesen: 17,1%; 2. almintán belül összesen: 10,6% Méret 23,1% 5-9 fős NS + 22,2% szolgáltatás 16,1% szolgáltatás Ágazat + + 20,0% ipar 15,6% ipar + + 5,9% kereskedelem 1,4% kereskedelem – – Tulajdonosi kör 27,2% kizárólag 15,4% kizárólag + + szerveződése szakmai alapon szakmai alapon szerveződik szerveződik

173

Jogi forma szerinti bontás vizsgálata alapján csak az 1-9 fős vállalkozások csoportjában és egyetlen kooperációs irány esetében figyelhető meg szignifikáns különbség: a jogi személyiségű társas kkv-k nagyobb mértékben működnek együtt a vásárlóikkal, ügyfeleikkel, mint a piaci és versenykörnyezet többi szereplőjével. A vállalkozás tulajdonosi köre – mindkét alminta eredményei alapján – a versenytársakkal létesített kooperációk esetében bizonyult szignifikánsnak: a kizárólag szakmai tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalkozások csoportjában magasabb a versenytársi partnerek előfordulása. A cégek jövőre orientáltságát vizsgálva a vásárlókkal kialakított partnerségek esetében figyelhető meg statisztikailag szignifikáns eltérés: az elkövetkezendő két éven belül valamilyen bővítést, fejlesztést tervező vállalkozások körében magasabb az ügyfelekkel kooperálók aránya. A beszerzési és értékesítési piaci hatókör kapcsán a régión kívüli, országos hatókörű vállalkozások csoportjában magasabb a beszállítókkal együttműködő vállalkozások aránya, míg a lokális orientációjú vállalkozások körében a vásárlókkal kialakított együttműködési relációk előfordulása (bár ez utóbbi esetben az 1-9 fős vállalkozások körében az összefüggés nem szignifikáns). Az eredmények alapján összegzésképpen megállapítható, hogy a vizsgált vállalati paraméterek közül a vállalatnagyság komolyan befolyásolja mind a gazdasági szférán kívüli intézmények, mind a gazdasági szervezetek irányába mutató együttműködések valószínűségét. Egyes együttműködési irányok esetében további lényeges differenciáló tényező a vállalkozás kora, tulajdonosi körének szerveződése és jogi formája: az idősebb (legalább tíz éves működési tapasztalattal rendelkező), kizárólag szakmai alapon szerveződő, társas – különösen a jogi személyiségű társas – vállalkozások körében magasabb az interszektorális és a vállalatközi kapcsolatok előfordulása. A pozitív üzleti kilátások szintén befolyásolják egyes kooperációk, a szakmai

szervezetekkel

és

az

ügyfelekkel

létesített

partneri

kapcsolatok

előfordulását. Az ágazat hatása esetében némileg összetettebb kép rajzolódott ki, az mindenesetre elmondható, hogy az ipari vállalkozások körében magasabb a szakmai szervezetekkel, kutatóintézetekkel, illetve felsőoktatási intézményekkel, valamint az ügyfelekkel és versenytársakkal együttműködők aránya, míg a kereskedelmi 174

tevékenységet végző vállalkozások körében minimális az ilyen kooperációk előfordulása. Nem túl jelentős és csak néhány kapcsolati irány esetében szignifikáns különbségek figyelhetők meg a vállalkozások tulajdonosi szerkezete, valamint beszerzési és értékesítési hatóköre alapján: az eredmények szerint a külföldi tulajdonban lévő vállalatok csoportjában szinte minimális a szakmai szervezetekkel és pénzintézetekkel kooperálók aránya, a lokális piaci hatókörű vállalkozások körében pedig magasabb az ügyfelekkel

és önkormányzatokkal

létesített

együttműködések aránya. Az együttműködési kapcsolatok összetettségét alakító tényezők A gazdasági és nem gazdasági szervezetek felé mutató együttműködések rendszerének összetettségét az alapján mértem, hogy egyszerre hány irányban rendelkeznek partneri kapcsolatokkal a vállalkozások. 130 A leíró elemzéseknél kiderült, hogy átlagosan három típusú szervezettel alakítanak ki kapcsolatot a térség kisvállalkozásai (Középértékek: Átlag1-9 fős= 2,8 és Átlag10-249 fős= 3,3). A két alminta vállalkozásainak többsége (az 1-9 fős vállalkozások 52,6%-a, a 10-249 fős vállalkozások 35%-a) egyoldalú kapcsolatrendszerrel – alacsony összetettségi mutatóval – jellemezhető, legfeljebb két szervezettípussal kooperál (lásd 10. táblázat). A vállalkozások valamivel több mint harmadának (36,6 és 34%) 3 vagy 4 típusú együttműködési partnere van, míg a legheterogénebb kapcsolatrendszerrel – az átlagosnál magasabb összetettségi mutatóval – az 1-9 fős vállalkozások tizede (11%-a), a 10-249 fős vállalkozások 31 százaléka rendelkezik. A következőkben azt mutatom

be,

hogy

megfigyelhetők-e

különbségek

a

kapcsolatrendszer

összetettségének eltérő mértékével jellemzett kis- és közepes vállalkozások egyes csoportjai között, és hogy mely vállalati tulajdonságok járulnak hozzá az átlagosnál nagyobb mértékben összetett, az átlagos, valamint az átlagosnál alacsonyabb mértékben heterogén partnerkörhöz. A 26. táblázatban összefoglalt kereszttábla-elemzések eredményei alapján látható, hogy a legjelentősebb szignifikáns összefüggés az elemzések során – az összefüggések sorrendbe rendezésekor a Cramer’s V asszociációs mérőszámokat 130

Lényegében a kapcsolatrendszer összetettségét mérő mutató egy olyan ordinális változó, amely 0 és 8 közötti értéket vehet fel.

175

26. táblázat A kapcsolatrendszer összetettségének különböző mértékével jellemezett kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások Vállalati jellemzők

10-249 fős vállalkozások

Hány típusú együttműködő partnere van? legfeljebb 2

3 vagy 4

legalább 5

legfeljebb 2

3 vagy 4

legalább 5

Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján 1-4 fő

63,9 29,9

29,5

6,6

–

–

–

41,8

28,3

–

–

–

10-19 fő

–

–

–

31,1

19,8

20-249 fő

–

–

–

49,1 25,8

35,3

38,9

5-9 fő

szig=0,026, Cramer’s V=0,219

szig=0,000, Cramer’s V=0,291

Tervez-e fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést 1-2 éven belül? Igen 34,4 16,4 36,5 42,6 23,0 47,1 12,2 48,1 39,7 Nem 37,5 9,3 53,2 szig=0,030, Cramer’s V=0,163

Ágazat Ipar* Szolgáltatás Kereskedelem

50,7 45,7 62,2

35,0 42,1 30,8

14,3 12,2 6,7

szig=0,048, Cramer’s V=0,159

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, ismerősök a 34,6 56,1 tulajdonosok Szakmai alapon 36,4 45,5 szerveződik

27,5 35,7 39,6

34,8 41,1 39,8

37,7 23,2 20,6

szig=0,023, Cramer’s V=0,169

9,3

37,0

35,9

27,1

18,1

25,8

34,1

40,1

szig=0,039, Cramer’s V=0,151

Jogi forma egyéni vállalkozás jogi személyiség nélküli társas jogi személyiségű társas

szig=0,023, Cramer’s V=0,270

szig=0,047, Cramer’s V=0,147

73,7

26,3

0,0

62,5

21,1

16,4

55,6

32,8

11,6

41,7

38,5

19,8

43,3

41,9

14,8

18,9

33,6

47,5

NS szig=0,043, Cramer’s V=0,141 Megjegyzés: *A feldolgozóipar, építőipar, bányászat, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás együttesen számolva. A felülreprezentált értékeket kiemelés jelzi. A szignifikancia-vizsgálatok esetében a 95%-os szignifikanciatesztet (p < 0,05) fogadtam el az értékelhetőség kritériumának.

176

alapul véve – az alkalmazottak létszámával közelített vállalatméret hatását illetően figyelhető meg. A két alminta „legkisebbjeire” alig jellemző összetett kapcsolati partnerkör: körükben közel 20 százalékponttal (az 1-4 fős vállalkozások körében 21,7 és a 10-19 fős vállalkozások körében 19,1 százalékponttal) alacsonyabb a legalább 5 típusú szervezettel együttműködők aránya a „nagyobb” méretű (vagyis az 5-9, illetve a 20-249 fős) vállalkozásokhoz képest. Az üzleti helyzet változójának vizsgálatakor különösen jelentős eltérés a 2. alminta vállalkozásai között figyelhető meg: a pozitív piaci kilátásokkal rendelkező 10-249 fős kkv-k körében 34,9 százalékponttal magasabb a legalább 5 fajta intézménnyel együttműködők

aránya

azokhoz

a

vállalkozásokhoz

képest,

melyek

nem

szándékoznak rövidtávon sem beruházást, sem létszámnövekedést, sem piaci tevékenységbővítést megvalósítani. A vizsgált kkv-k ágazati jellemzői alapján az ipari vállalkozások esetén figyelhető meg jelentősebb differenciálódás: mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős ipari tevékenységet

végző

vállalkozások

körében

a

legmagasabb

a

heterogén

kapcsolatrendszerű cégek aránya a kereskedelmi és szolgáltató vállalkozásokhoz viszonyítva. Az eredmények alapján az is kitűnik, hogy többfajta szervezettel való együttműködésre

a

legkevésbé

a

kereskedelmi

vállalkozások

nyitottak,

csoportjukban – mindkét alminta eredményei alapján – felülreprezentált az egyoldalú partnerkörrel rendelkezők aránya. A tulajdonosi kör vizsgálata során kirajzolódó szignifikáns különbségek szerint a kizárólag szakmai alapon szerveződő vállalkozásoknak összetettebb a partnerköre, míg a „nem szakmai”, azaz a családi, rokoni, ismerősi körből származó tulajdonosokkal rendelkező kisvállalkozásokra egy-két szervezettípussal kialakított kontaktusok jellemzők. A vállalkozás jogi formája is egy olyan változó, amely mentén különbségek jelentkeznek (bár az eltérés statisztikailag nem szignifikáns az 1-9 fős vállalkozások között): a jogi személyiségű társas vállalkozások nagyobb valószínűséggel rendelkeznek heterogén összetételű kapcsolatrendszerrel. A 10-249 főt foglalkoztató jogi személyiségű társas vállalkozások körében – az egyéni vállalkozásokhoz 177

viszonyítva – kétszer magasabb a 3 vagy 4 szervezettípussal együttműködő, valamint háromszor a legalább 5 fajta intézménnyel kooperáló vállalkozások aránya. Az elemzés eredményei szerint általánosságban elmondható, hogy az, hogy mennyire heterogén szervezeti miliőbe ágyazódik be egy kisvállalkozás, vagyis hogy hány fajta intézmény része a kapcsolatrendszerének, azt elsősorban a vállalkozás mérete, üzleti várakozásai, tevékenységének jellege, tulajdonosi körének összetétele és jogi formája befolyásolják. Az együttműködési kapcsolatok méretét alakító tényezők Amennyiben a vállalkozások kooperációs magatartásához nem az alapján közelítünk, hogy hány fajta szervezet található a kapcsolatrendszerükben, hanem hogy összesen hány partnerrel működnek együtt, akkor a leíró statisztikák azt mutatták, hogy mindkét almintában egy tipikus kistérségi kkv – a szélsőséges értékekre kevésbé érzékeny medián alapján – átlagosan négy együttműködési partnerrel rendelkezik (lásd az V.3.4.3. fejezetben bemutatott leíró statisztikai adatokat). Az 1-9 fős mikrovállalkozások közel negyede (26,2%) legfeljebb két szervezettel kooperál, harmaduknak (36,4%) három vagy négy partnere van – tehát több mint 60 százalékuk partnerköre maximum négy szervezetet ölel fel –, míg további harmaduk (37%-uk) rendelkezik az átlagosnál nagyobb méretű kapcsolatrendszerrel (legalább 5 kooperációs partnerrel), de a partnerek főleg más vállalkozások (beszállítók, ügyfelek, ágazati versenytársak). A 10-249 fős vállalkozások esetében is – az 1-9 fős vállalkozások körében tapasztaltakhoz – hasonlóan alakul mind az átlagos és az átlagosnál kisebb partnerkörű (legfeljebb két partnerrel 22%-uk, 3 vagy 4 partnerrel 34%-uk

kooperál), mind az átlagosnál

nagyobb partnerkörrel

rendelkező

vállalkozások aránya (45%-uknak 5 vagy annál több szervezetet ölel fel a partnerköre). A kapcsolatrendszer méretét meghatározó sajátosságokat – az együttműködések irányait és a kapcsolatok heterogenitását alakító tényezők vizsgálatához hasonlóan – szintén kétdimenziós elemzéssel vizsgálva, a legtöbb magyarázó változónál nem figyelhetők meg szignifikáns különbségek. A két almintán végzett kereszttáblaelemzések eredményei alapján az átlagosnál nagyobb méretű kapcsolatrendszer elsősorban a piacon régebb óta működő, kizárólag szakmai tulajdonosi háttérrel 178

rendelkező

és

lokálisnál

nagyobb

gazdasági

térben

mozgó

és

kis-

középvállalkozásokra jellemző (27. táblázat). 27. táblázat A különböző méretű kapcsolatrendszerrel rendelkező kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások

10-249 fős vállalkozások

Hány együttműködő partnere van?

Vállalati jellemzők Életkor 10 évesnél fiatalabb 11 és 20 év közötti 20 évesnél idősebb

legfeljebb 4

legalább 5

78,0 58,9 41,2

22,0 41,1 58,8

szig=0,019, Cramer’s V=0,246

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, ismerősök a 66,1 tulajdonosok Szakmai alapon 43,8 szerveződik

60,4 61,5 29,6

legalább 5

39,6 45,5 70,4

szig=0,001, Cramer’s V=0,254

33,9

59,3

40,7

56,2

43,6

56,4

szig=0,049, Cramer’s V=0,151

Értékesítés piaci hatóköre kistérség és régió 58,5 országos 69,7 külföldi 100,0

legfeljebb 4

41,5 30,3 0,0

szig=0,027, Cramer’s V=0,195

52,6 61,5 83,3

47,4 38,5 16,7

NS szig=0,043, Cramer’s V=0,161 Megjegyzés: A felülreprezentált értékeket kiemelés jelzi. A szignifikancia-vizsgálatok esetében a 95%os szignifikanciatesztet (p < 0,05) fogadtam el az értékelhetőség kritériumának.

A következő lépésben a teljes kapcsolatrendszer méretmutatóját két részre bontottam, és külön vizsgáltam a beszállítókat, ügyfeleket és versenytárs jellegű partnereket, valamint a pénzintézeti és a nem gazdasági jellegű (koordinációs és fejlesztési) partnereket. Itt az összefüggések keresésekor variancia-analízist alkalmaztam, és a magyarázó változók csoportjaiban kapott „kapcsolatméret-mutató” átlagértékeinek

különbségeiből

igyekeztem

következtetéseket

levonni

arra

vonatkozóan, hogy milyen vállalati adottságok játszanak leginkább szerepet az átlagosnál nagyobb méretű kapcsolatrendszer létrejöttében (28. és 29. táblázatok). A partnerszám differenciálódását a két fő kapcsolati irány esetén vizsgálva, az ANOVA modell alapján is csak néhány magyarázó változónál figyelhető meg szignifikáns eltérés, és azok is csak a koordinációs és fejlesztési környezet 179

szervezeteivel kialakított kapcsolatoknál „működnek”. Itt – mind a két mintán végzett variancia-analízis eredményeként – három vállalati tulajdonság esetén jelentkeznek szignifikáns eltérések a csoportátlagok között: a vállalatméret, életkor és a tulajdonosi kör összetétele alapján. 28. táblázat A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének differenciálódása a koordinációs és fejlesztési partnerek esetén almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 1-9 fős vállalkozások Vállalati jellemzők

Hány pénzintézeti és nem gazdasági jellegű együttműködő partnere van? (Átlag: 2,98; Medián: 2,00) Átlag

Medián

Elemszám

Szórás

Szignifikanciaszint

Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján 1-4 fős 5-9 fős

1,8

1,00

61

2,37

Sig= 0,000;

4,0

2,00

70

5,57

Eta= 0,340; Eta négyzet= 0,142

1,31 2,99 6,98

0,00 2,00 2,00

41 73 17

2,07 3,70 8,28

Sig= 0,003;

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, rokonok, 2,44 ismerősök a tulajdonosok Kizárólag szakmai 4,00 alapon szerveződik

1,00

106

3,67

Sig= 0,028;

Életkor 10 évesnél fiatalabb 11 és 20 év közötti 20 évesnél idősebb

10-249 fős vállalkozások Vállalati jellemzők

2,00

22

4,51

Eta= 0,231; Eta négyzet= 0,090

Eta= 0,165; Eta négyzet= 0,035

Hány pénzintézeti és nem gazdasági jellegű együttműködő partnere van? (Átlag: 6,74; Medián: 2,00) Átlag

Medián

Elemszám

Szórás

Szignifikanciaszint

Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján 10-19 fős

4,23

1,00

77

8,71

Sig= 0,008;

20-249 fős

10,27

4,00

55

16,68

Eta= 0,231; Eta négyzet= 0,053

Életkor 10 évesnél fiatalabb 11 és 20 év közötti 20 évesnél idősebb

3,91 8,28 9,16

1,00 2,00 6,00

53 52 27

6,89 16,59 13,19

Sig= 0,037;

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, rokonok, 4,33 ismerősök a tulajdonosok Kizárólag szakmai 12,49 alapon szerveződik

1,00

93

0,98

Sig= 0,001;

2,00

39

0,73

Eta= 0,173; Eta négyzet= 0,032

Eta= 0,289; Eta négyzet= 0,046

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében a 95%-os szignifikanciatesztet (p < 0,05) fogadtam el az értékelhetőség kritériumának. Az átlagnál magasabb cellaértékeket kiemelés jelzi.

180

A 28. táblázatban feltüntetett középértékekből – a kiugróan magas adatok torzító hatására kevésbé érzékeny mediánértékekből – kiindulva azt mondhatjuk, hogy a nagyobb vállalatméret, a hosszabb piaci-működési tapasztalat, valamint a tulajdonosok szakmai tudása pozitív hatást gyakorol a vállalkozás együttműködési aktivitására. 29. táblázat A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének differenciálódása a piaci partnerek esetén almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Hány vállalati együttműködő partnere van? (Átlag: 2,19; Medián: 2,00)

1-9 fős vállalkozások Vállalati jellemzők

Átlag

Medián

Elemszám

Szórás

Szignifikanciaszint

Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján 1-4 fős 5-9 fős Életkor 10 évesnél fiatalabb 11 és 20 év közötti 20 évesnél idősebb

2,08

2,00

61

1,22

Sig= 0,007;

2,29

2,00

70

1,28

Eta= 0,091; Eta négyzet= 0,016

2,13 2,22 2,20

2,00 2,00 2,00

41 73 17

0,77 1,54 0,86

2,00

106

1,26

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, rokonok, 2,22 ismerősök a tulajdonosok Kizárólag szakmai 2,18 alapon szerveződik 10-249 fős vállalkozások Vállalati jellemzők

Átlag

NS

NS 2,00

22

1,23

Hány vállalati együttműködő partnere van? (Átlag: 2,34; Medián: 2,00) Medián

Elemszám

Szórás

Szignifikanciaszint

Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján 10-19 fős

2,22

2,00

77

0,78

Sig= 0,009;

20-249 fős

2,52

3,00

55

1,05

Eta= 0,181; Eta négyzet= 0,034

Életkor 10 évesnél fiatalabb 11 és 20 év közötti 20 évesnél idősebb

2,10 2,63 2,27

2,00 3,00 2,00

53 52 27

0,65 1,11 0,78

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, rokonok, 2,29 ismerősök a tulajdonosok Kizárólag szakmai 2,38 alapon szerveződik

2,00

93

0,73

NS

NS 2,00

39

0,98

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében a 95%-os szignifikanciatesztet (p < 0,05) fogadtam el az értékelhetőség kritériumának. Az átlagnál magasabb cellaértékeket kiemelés jelzi.

181

A más vállalkozásokkal kialakított együttműködések középértékeiben egyetlen változónál, a vállalatméret esetén figyelhetők meg szignifikáns különbségek, de az is csak minimális mértékű eltérést jelent. Mindez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vállalatközi kapcsolatoknál a kkv-k többségének nagyon alacsony a partnerszáma, és így egy nagy homogén halmazt alkotva nem mutatnak semmiféle egyedi tulajdonságot. Az hálózati jellegű együttműködéseket alakító tényezők A vállalkozások hálózatosodottságának mértékét az alapján határoztam meg, hogy hány hálózati jellegű – a hagyományos adásvételi szerződéseken túlmutató, annál speciálisabb és szorosabb – kötésen keresztül ágyazódnak be a környezetükbe. 131 A két alminta tapasztalatai alapján általánosságban elmondható, hogy a kistérség kis- és közepes vállalkozásainak valamivel több mint a fele (az 1-9 fős vállalkozások 51,9%-a, a 10-249 fős vállalkozások 56%-a) vett részt 2008 és 2010 között valamilyen közös, kölcsönösségen alapuló együttműködésben. A kkv-k legnagyobb valószínűségű hálózati együttműködési partnerei a szakmai szervezetek, valamint a tudásátadó és tudásközvetítő intézmények (kutatóhelyek, felsőoktatási intézmények). Nagyon

alacsony

a

más

vállalkozásokkal

kialakított

hálózati

jellegű

együttműködések aránya (az 1-9 fős vállalkozások hatoda, a 10-249 fős vállalkozások tizede folytatott ilyen jellegű együttműködést a piaci, illetve versenykörnyezet szereplőivel), a kis- és közepes vállalkozások a többi gazdasági szervezettel elsősorban üzleti alapú – tisztán piaci jellegű – együttműködéseket folytatnak. A hálózati kötések valószínűségét meghatározó tényezők kereszttáblás elemzés segítségével történő feltárása során a vállalkozás mérete, tevékenységi köre, életkora, tulajdonosi szerkezetének szakmai jellege és üzleti várakozásai mentén jelentkeznek szignifikáns eltérések a két alminta vállalkozásainak egyes csoportjai között (30. táblázat). Ugyan a beszerzés és értékesítés hatóköre, valamint a jogi forma szerint is előfordultak jelentős különbségek, de ezek nem voltak szignifikánsak. 131

A tisztán piaci elemeket tartalmazó, üzleti alapú kooperációktól az különbözteti meg a hálózati jellegű együttműködéseket, hogy bennük olyan speciális tényezőknek van kitüntetett szerepe, mint a kölcsönös elkötelezettség és függőség vagy az erőforrások megosztása, mely tevékenységek feltételezik a hálózatban való részvételt (lásd az V.3.5. fejezetet).

182

A két almintát vizsgálva a legjelentősebb összefüggés – a Cramer’s V asszociációs mutató alapján – a tevékenységi kör mentén figyelhető meg: a hálózati jellegű kötésekkel rendelkező vállalkozások aránya a szolgáltatási és ipari tevékenységet végzők körében a legmagasabb, míg a kereskedelmi vállalkozások csoportjában a legalacsonyabb. 30. táblázat A hálózati jellegű együttműködési kapcsolatokkal rendelkező kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%) Hálózati jellegű együttműködési kapcsolatokkal rendelkező

Hálózati jellegű együttműködési kapcsolatokkal rendelkező

1-9 fős vállalkozások N1-9 fő=66

10-249 fős vállalkozások N10-249 fő=78

Méret-kategóriák az alkalmazottak létszáma alapján 1-4 fős 44,2 5-9 fős 66,2 10-19 fős – 20-249 fős – szig=0,010, Cramer’s V=0,279

Ágazat Ipar* Szolgáltatás Kereskedelem

52,2 68,3 36,4 szig=0,001, Cramer’s V=0,349

Életkor 10 évesnél fiatalabb 11 és 20 év közötti 20 évesnél idősebb

32,5 64,7 70,0 szig=0,017, Cramer’s V=0,220

Tulajdonosi kör szerveződése Családtagok, rokonok, ismerősök a tulajdonosok Kizárólag szakmai alapon szerveződik

– – 44,8 76,4 szig=0,000, Cramer’s V=0,321

62,5 71,9 42,2 szig=0,000, Cramer’s V=0,337

55,8 58,5 59,3 NS

53,1

52,7

73,7

67,5

szig=0,043, Cramer’s V=0,164

szig=0,050, Cramer’s V=0,139

Tervez-e fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést 1-2 éven belül? Igen 57,8 75,4 Nem 52,8 42,3 szig=0,029, Cramer’s V=0,239 NS Megjegyzés: *A feldolgozóipar, építőipar, bányászat, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás együttesen számolva. A felülreprezentált értékeket kiemelés jelzi. A szignifikancia-vizsgálatok esetében a 95%-os szignifikanciatesztet (p < 0,05) fogadtam el az értékelhetőség kritériumának.

183

A vállalatnagyság esetén is egy jelentősebb differenciálódás mutatkozik: az alkalmazottak létszáma alapján létrehozott méret-kategóriák növekedésével nő a hálózati jellegű együttműködésben részt vevő vállalkozások hányada. Az együttműködés tartalma összefüggésben van a vállalkozások tulajdonosi körének összetételével is, bár ez az összefüggés a leggyengébb a kapcsolat szorosságát mutató asszociációs mérőszám alapján: a kizárólag szakmai alapon szerveződő vállalkozások csoportjában felülreprezentált a „modern” – nem tisztán piaci alapú – együttműködések aránya. A vállalkozás korának vizsgálata szerint is – noha csak az 1. alminta vállalkozásai esetében szignifikáns – eltérés rajzolódik ki a hálózati jellegű együttműködésekben. E tekintetben a legalább 20 éves működési tapasztalattal rendelkező vállalkozások aránya a legmagasabb, de emellett a 11 és 20 éves vállalkozások csoportjában is jóval az átlag felett alakul a hálózati jellegű együttműködések aránya. Az

említett

vállalati

jellemzőkön

kívül

még a

cég létszámának,

piaci

tevékenységének várható alakulásával közelített üzleti helyzet esetén mutatkozik szignifikáns eltérés, de csak a 2. alminta vállalkozásai között: a rövidtávon beruházást,

fejlesztést,

tevékenység-

és/vagy

létszámbővítést

megvalósító

vállalkozások körében jóval gyakrabban fordul elő hálózati jellegű együttműködés, mint a kedvezőtlen üzleti kilátásokkal rendelkezők körében. A vizsgálat eredményei alapján tehát a kkv-k hálózati együttműködési aktivitása szoros összefüggésben van a vállalkozás tevékenységi körével, nagyságával, életkorával, pozitív üzleti kilátásaival és tulajdonosi körével. A nemzetközi és lokális partnerséget alakító tényezők132 A szakirodalomban régóta felismert az, hogy a vállalatok külföldiekkel való együttműködése és azok az erőfeszítések, hogy a vállalkozás külföldön elérhető tudáshoz jusson, kulcsfontosságú a versenyképességben (Benke 2011; Bougrain– Haudeville 2002; Csonka 2011; Inzelt 2011).

132

A vizsgálat csak a beszállítókkal, vásárlókkal, versenytársakkal létesített együttműködési kapcsolatokra vonatkozik.

184

A leíró elemzéseknél (lásd 19. táblázat) kiderült, hogy a vizsgált térségbeli kis- és közepes vállalkozási szektor partnerkapcsolatai rendkívül alacsony mértékben nyúlnak túl a nemzeti határokon (mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős vállalkozások együttműködéseinek csupán 5%-a), inkább országon belüliek: elsősorban a régióban, s ezen belül a kistérségben koncentrálódnak. A kistérség kis- és közepes vállalkozásai közül minden tizedik 10-249 fős és minden tizenkettedik 1-9 fős vállalkozás működött együtt a vizsgált három éves időszakban (2008 és 2010 között) külföldi partnerszervezettel, mely kapcsolatok döntően EU-n belüliek. Ugyan nagyon alacsony a minta nemzetközi partnereinek száma, mégis fontos kérdésnek tartom annak vizsgálatát, hogy milyen sajátosságokkal rendelkeznek azok a vállalkozások, melyek együttműködési kapcsolataikon keresztül kapcsolódni tudnak a nemzetközi körforgásba. Az elemzés során a külföldi partnerekkel együttműködő vállalatok mellett a lokális kapcsolatokkal rendelkezőket is bevontam a vizsgálatba annak érdekében, hogy megállapíthatók legyenek azok a legfontosabb különbségek, melyek megfigyelhetők e két csoport között (az összefüggéseket itt is kereszttáblaelemzéssel vizsgáltam). A 31. táblázatban látható eredmények alapján megállapíthatjuk – bár az alacsony elemszámok óvatosságra intenek a következtetések terén –, hogy a külföldi partnervállalatokkal történő együttműködések valószínűségét a vizsgáltba bevont magyarázó változók közül szignifikáns mértékben a vállalat tevékenységi köre, a külföldi tulajdoni hányad és a vállalkozás beszerzési vagy értékesítési orientációja befolyásolja. Az asszociációs mérőszám alapján a legerősebb összefüggés a piaci hatókör vizsgálata során figyelhető meg: a külföldi beszerzési és értékesítési hatókörű vállalkozások jóval nagyobb arányban rendelkeznek nemzetközi partnerekkel, míg a kistérségi vagy regionális hatókörű vállalkozások kapcsolatrendszerében lokális székhelyű partnervállalkozásokat találunk nagyobb arányban. A vállalat tevékenységi köre alapján is jelentős különbségek rajzolódnak ki a nemzetközi partnerség tekintetében: az ipari vállalkozások körében felülreprezentált a külföldi partnerekkel együttműködők aránya, de a kereskedelmi tevékenységet

185

végzők körében is az átlag felett alakul. Ezzel szemben lokális partnerkörrel inkább a szolgáltató kisvállalkozások rendelkeznek. 31. táblázat A nemzetközi és lokális partnervállalatokkal együttműködő kis- és közepes vállalkozások megoszlása az egyes vállalati jellemzők szerint almintánként (%) 1-9 fős vállalkozások

Vállalati jellemzők Ágazat Ipar* Szolgáltatás Kereskedelem

Külföldi céggel működik együtt nemzetközi partnerség N=11

15,0 4,8 6,2 szig=0,039, Cramer’s V =0,132

Külföldi tulajdoni hányad Van 41,6 Nincs 6,2 szig=0,006, Cramer’s V =0,256

Beszerzés piaci hatóköre kistérség és 4,3 régió országos 8,1 külföldi 50,8 szig=0,005, Cramer’s V =0,305

Értékesítés piaci hatóköre kistérség és régió 5,0 országos 8,2 külföldi 100,0

Régiós vagy kistérségi céggel működik együtt lokális partnerség N=16 52,4 82,5 5,2 szig=0,001, Cramer’s V =0,338

10-249 fős vállalkozások Külföldi céggel működik együtt nemzetközi partnerség N=79

25,5 18,2 3,4 szig=0,001, Cramer’s V =0,328

Régiós vagy kistérségi céggel működik együtt lokális partnerség N=84 62,5 76,8 46,7 szig=0,008, Cramer’s V =0,271

69,6 45,0

18,3 11,6

88,9 61,2

NS

NS

NS

89,1

8,6

87,9

54,9 0,0

12,9 25,0

37,1 57,5

szig=0,000, Cramer’s V =0,448

80,0 41,9 0,0

szig=0,010, Cramer’s V =0,257

3,6 15,8 83,3

szig=0,000, Cramer’s V =0,526

73,2 48,7 33,3

szig=0,000, szig=0,000, szig=0,000, szig=0,009, Cramer’s V Cramer’s V Cramer’s V Cramer’s V =0,562 =0,431 =0,543 =0,272 Megjegyzés: *A feldolgozóipar, építőipar, bányászat, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás együttesen számolva. A felülreprezentált értékeket kiemelés jelzi. A szignifikancia-vizsgálatok esetében a 95%-os szignifikanciatesztet (p < 0,05) fogadtam el az értékelhetőség kritériumának.

A külföldi tulajdoni hányad volt még olyan változó, amely alapján jelentős eltérés mutatkozik, de a különbség csak az 1-9 fős vállalkozások között szignifikáns: a 186

külföldi tulajdonban lévő mikrovállalkozások szignifikánsan több nemzetközi partnercéggel működnek együtt. V.3.6.3. Vállalati jellemzők és együttműködés – többváltozós elemzések A

bemutatott

kereszttábla-elemzések

alapján

azt

a

következtetést

lehet

megfogalmazni, hogy a vállalkozások főbb szervezeti paramétereit mérő független változók közül a vállalat mérete az egyik olyan változó, amely jelentősen meghatározza a kkv-k kapcsolatrendszerét. Kiderült, hogy az együttműködési aktivitás szinte valamennyi vizsgált indikátora tekintetében a szektor nagyobb – 10249 fős – vállalkozásai nyitottabbak az 1-9 fős vállalkozásokhoz képest. További erős összefüggés jelentkezett az ágazat változó esetében is: lényegében az ipari tevékenységet végző vállalkozások a leginkább nyitottak a különböző szakmai szervezetekkel, kutatóhelyekkel, ügyfelekkel, illetve ágazati jellegű versenytársakkal történő együttműködéses kapcsolatok kialakítására, valamint partnerhálózatban való részvételre. Az együttműködési indikátorok többségénél az idősebb életkor (régebb óta tartó piaci működés), a szakmai tulajdonosi háttér, a társas jogi forma, a kedvező üzleti kilátások és az értékesítés-beszerzés piaci hatóköre is fontos befolyásoló tényezőnek mutatkozott. A kétváltozós elemzések során feltárt összefüggések további vizsgálatára többváltozós regressziós elemzéseket végeztem annak érdekében, hogy a zavaró tényezőktől mentesen is vizsgálni tudjam az egyes vállalati jellemzők kisvállalati együttműködési aktivitásra gyakorolt hatását.133 A következőkben olyan magyarázó modelleket szeretnék bemutatni, melyek egyértelművé teszik, hogy mennyiben befolyásolják az együttműködéses kapcsolatok előfordulásának valószínűségét a kkv-k bizonyos tulajdonságai. A kapcsolathálózati aktivitás és háttértényezői közötti összefüggések elemzésére bináris logisztikus regressziós (logit) modelleket alkalmaztam.134 A vállalkozások 133

A regresszió-számítások a teljes minta adatbázisán készültek. A logisztikus regresszió közvetlenül az esemény, vagyis a függő változó bekövetkezésének valószínűségét méri. Az eljárás előnye, hogy akár a lineáris regresszióhoz, akár a diszkriminanciaanalízishez képest kevésbé szigorú követelményeket támaszt a független változók eloszlásával szemben, nem kívánja meg a homoszkedaszticitás teljesülését, és nem szabja feltételnek a független változók értelmes struktúrába szerveződését sem. A többváltozós logisztikus regresszió modellje az 134

187

együttműködési aktivitásának mérése több változó segítségével történt, így a modellek függő változói az együttműködéses kapcsolatok egyes irányainak – a pénzintézetek, a szakmai szervezetek, az önkormányzatok, a civil szervezetek, a tudástermelő és közvetítő intézmények, a beszállítók, az ügyfelek és az ágazati jellegű

versenytársak,

illetve

más

piaci

szereplők

irányában

kialakított

együttműködések – előfordulása, az együttműködési kapcsolatok összetettsége, a kapcsolatrendszerek mérete, a hálózati jellegű együttműködések, valamint a nemzetközi partnerség előfordulása lesznek. A modellekbe olyan magyarázó voltozókat vontam be, melyek az előzetesen készített kétdimenziós elemzések eredményei alapján feltehetően befolyásolják a kisvállalati együttműködési aktivitást. A vállalat méretét a vállalkozás alkalmazottainak létszáma alapján kétértékű változóvá alakítva vontam be a modellekbe MÉRET néven.135 A vállalkozás főtevékenysége alapján létrehozott ÁGAZAT változó kategoriális változóként került az egyenletekbe, referenciakategóriának a kereskedelmet kezeltem. A vállalkozás életkorát években definiáltam, s ez a folytonos változó változtatás nélkül lépett a modellekbe KOR néven. A vállalkozás tulajdonosi körének (TULAJDONOSI KÖR) összetételét mérő – eredetileg kategoriális – változót kétértékű, dichotóm változóvá alakítottam a fő törésvonal, a szakmai és nem szakmai (azaz

alábbi formában írható le: P(esemény) = 1/(1+e-z), ahol ’e’ a természetes alapú logaritmus alapja és ’z’ a modellbe bevonandó magyarázó változók lineáris kombinációja. A ’z’ i számú magyarázó változó feltételezése esetén z = B0 + B1X1 + B2X2 + … + BiXi , ahol B0 a konstans, X1, X2,…Xi a magyarázó változók és B1, B2,…Bi az adatokból becsült együtthatók. A függő változó bekövetkezésének és be nem következésének aránya az esélyhányados. Az eredmények elemzése szempontjából a magyarázó változóhoz tartozó Exp(B) értéke a fontos, mely azt mutatja, hogy milyen arányban változik meg az esélyhányados értéke, ha az egyik független változó értéke 0-ról 1-re vált át, miközben az összes többi független változó változatlan marad. 135 A vállalkozás méretének – eredetileg folytonos mérési szintű – változóját azért alakítottam dummy változóvá, mert a kkv-szektor legkisebb, 1-9 fős vállalkozásait szerettem volna referenciacsoportként szerepeltetni, elkerülve ezzel az adatbázis – a vállalkozások létszám szerinti méretének mintabeli és alapsokaságbeli eloszlásának eltérése miatti – súlyozását. A minta, ahogyan azt a dolgozat V.2.1. fejezetében részletesen bemutattam, a vállalati méret egyik mutatója, a foglalkoztatotti létszám alapján nem, de más dimenziók alapján (területi elhelyezkedés, ágazati tevékenység és a vállalati méret másik mutatója, az árbevétel-kategóriák szerint) reprezentatív, vagyis a minta ezen változók szerinti eloszlásai megfelelnek az alapsokasági eloszlásoknak. Mindezek alapján úgy döntöttem, hogy a regressziós számításokat a teljes minta súlyozatlan adatain végzem el, a vállalati méret-mutatót pedig kétértékű változóként vonom a modellekbe.

188

családi, baráti, ismerősi) körből kikerülő tulajdonosok szétválasztásával.136 A regresszió magyarázó változói között további dichotóm változóként szerepelt a vállalakozás jogi formájának (JOGI FORMA) változója, valamint a létszámának, piaci tevékenységének, beruházásainak várható alakulásával mért rövid távú ÜZLETI HELYZET

mutatója is. Végül a modellekbe bevontam a beszerzés és értékesítés piaci

hatókörének kategoriális változóit is HATÓKÖRE),

(BESZERZÉS

HATÓKÖRE,

ÉRTÉKESÍTÉS

referenciacsoportnak választva a kistérségi és regionális piacon működő

vállalkozások kategóriáját. Először az együttműködéses kapcsolatok különböző irányainak magyarázatára felépített modellek eredményei kerülnek bemutatásra, majd ezt követően térek rá az együttműködési kapcsolatok összetettségének, a kapcsolatrendszerek méretének, a hálózati jellegű kapcsolatoknak, valamint a nemzetközi partnerség kialakulásának tesztelésére. Az együttműködési irányokat magyarázó változók szerinti eredmények A

különböző

típusú

intézmények

–

pénzintézetek,

szakmai

szervezetek,

önkormányzatok, civil szervezetek, kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények, valamint

a

gazdasági

szereplők

–

irányában

kialakuló

együttműködések

magyarázatára felépített magyarázó változókat tartalmazó regressziós modellek eredményeit

a

32. táblázat

foglalja

össze

(a

teljes

modellek részletes

paraméterbecslései a Melléklet M24-M31. táblázataiban találhatók). A 33. táblázat a modellek javítását szolgáló iteratív eljárások során illesztett legjobb modellek eredményeit tartalmazza. A logisztikus regressziós elemzés eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy azok több szempontból is alátámasztják a két alminta adatain végzett kétváltozós kereszttábla-elemzések tapasztalatait. A 32. táblázat alapján jól látható, hogy az együttműködéses kapcsolatok valamennyi iránya esetében – az ügyfelekkel kialakított kooperációk kivételével – kimutatható szignifikáns hatása van a vállalatnagyságnak. A vállalat méretének – létszámának – növekedése pozitívan hat 136

Ugyan a kereszttáblás vizsgálatok alapján a tulajdoni struktúrát a külföldi tulajdonos létével leíró változó is összefüggésben állhat az együttműködéses kapcsolatok előfordulásával, nem vontam be az egyenletekbe a már korábban említett korreláció miatt.

189

32. táblázat A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányaira ható tényezők vizsgálata – a logit modellek eredményei [Exp(B)] Változó VÁLLALATMÉRET (ref: 1-9 fő) ÁGAZAT (ref: kereskedelem) ipar szolgáltatás KOR (év) TULAJDONOSI KÖR (ref: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok) JOGI FORMA (ref: egyéni vállalkozás) ÜZLETI HELYZET (ref: nem tervez fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést) BESZERZÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió)

országos külföldi ÉRTÉKESÍTÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió) országos külföldi KONSTANS Elemszám -2 Log likelihood Khí-négyzet X szignifikancia

PÉNZINTÉZET

SZAKMAI SZERVEZET

ÖNKORMÁNYZAT

CIVIL SZERVEZET

3,687**

1,553*

2,046**

2,158*

*

TUDÁSTERMELŐ ÉS ÁTADÓ HELY

2,346* *

0,867 0,909 1,344*

1,267(*) 1,477* 1,027

1,272 1,271 1,014

1,189 1,359 1,699**

2,205* 1,555 1,027

0,643

1,131

2,685**

2,203*

1,048

2,616*

4,657**

1,917

1,286

1,282

2,037*

1,736*

1,745(*)

1,091

1,438

*

*

3,085** 4,578(*)

3,193 2,178

0,843(*) 0,418(*)

2,338 1,089

1,766 2,708

3,187 5,351 0,567** 161 267,862 40,774 0,000

2,885 1,941 0,198** 161 278,914 30,356 0,001

1,372 0,178 0,299* 161 262,958 37,511 0,000

1,329 1,227 0,335** 161 208,247 27,092 0,004

1,759 1,059 0,030* 161 218,924 27,313 0,006

Megjegyzés: (*): 0,1; *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl.

190

32. táblázat (folytatás) A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányaira ható tényezők vizsgálata – a logit modellek eredményei [Exp(B)] Változó

BESZÁLLÍTÓK

VÁSÁRLÓK, VEVŐK

VERSENYTÁRSAK, MÁS PIACI SZEREPLŐK

VÁLLALATMÉRET (ref: 1-9 fő)

3,203**

0,715

0,273*

ÁGAZAT (ref: kereskedelem) ipar szolgáltatás KOR (év) TULAJDONOSI KÖR (ref: rokonok, ismerősök,

**

**

*

0,766* 0,774** 1,067**

1,322** 1,769** 0,971

1,204(*) 1,457 1,021

0,845

1,431

2,309*

0,715

3,041*

3,537

1,677

1,372

1,362

*

(*)

5,087* 3,911**

0,133* 0,110*

barátok a tulajdonosok) JOGI FORMA (ref: egyéni vállalkozás) ÜZLETI HELYZET (ref: nem tervez fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést) BESZERZÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió)

országos külföldi ÉRTÉKESÍTÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió) országos külföldi KONSTANS Elemszám -2 Log likelihood Khí-négyzet X szignifikancia

2,933 0,990

(*)

0,237 0,458 0,057* 161 223,599 62,682 0,000

1,489 2,081 0,452* 161 248,669 46,585 0,000

Megjegyzés: (*): 0,1; *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl.

191

0,174 0,360 0,120* 161 222,973 29,610 0,002

a pénzintézetekkel, a szakmai szervezetekkel, a helyi önkormányzattal, a civil szférával,

a

kutatóhelyekkel

és

felsőoktatási

intézményekkel,

valamint

a

beszállítókkal létesített együttműködések gyakoriságára, azaz a kkv-szektor nagyobb – 10 fő feletti – vállalkozásainak kapcsolatrendszerében ezek a partnerszervezetek nagyobb valószínűséggel találhatók meg. A vállalatnagyság ugyanakkor negatív kapcsolatban van az ágazati jellegű versenytársakkal és más piaci szereplőkkel létesített kooperációkkal, vagyis a legkisebb méretű – 10 fő alatti – vállalkozások körében inkább az ilyen irányú együttműködéses kapcsolatok jellemzők. Az ágazati hatásokat vizsgálva alig mutatkoznak szignifikáns hatások a koordinációs és fejlesztési környezet szereplőivel létesített kötések esetében, csupán a szakmai szervezetekkel és a kutatóhelyekkel való együttműködések előfordulását tekintve: a kereskedelmi vállalkozásokhoz képest az ipari vállalkozásokra inkább jellemző a szakmai szervezetekkel, valamint a tudástermelő, illetve tudásátadó helyekkel létesített partneri viszony, a szolgáltatás területén tevékenykedő vállalkozások pedig jellemzően szakmai szervezetekkel kooperálnak. A más vállalkozásokkal létesített együttműködéseket vizsgálva elmondható, hogy a kereskedelmi vállalkozások inkább a beszállítóikkal működnek együtt, míg az ipar és szolgáltatás területén tevékenykedők az ügyfeleikkel és versenytársaikkal kooperálnak. A társas jogi forma egyértelműen növeli a kisvállalati együttműködési aktivitás valószínűségét:

jelentős

szerepet

játszik

a

szakmai

szervezetekkel

és

a

pénzintézetekkel való kooperációk kialakulásában, de pozitívan hat az ügyfelekkel történő partneri viszony létesítésére is. A szakmai tulajdonosi háttér hatása szintén három esetben bizonyult jelentősnek: amennyiben a vállalkozás tulajdonosi köre kizárólag szakmai alapon szerveződik, akkor ez több mint kétszeresére növeli a helyi önkormányzattal, a civil szervezetekkel és az ágazati jellegű versenytársakkal való partnerség előfordulását, de ezen túl nem mutatható ki e tényező szignifikáns hatása. A jövőbeli fejlesztési, beruházási, létszámbővítési szándékkal közelített üzleti helyzet hatását a pénzintézetekkel, a szakmai szervezetekkel és a helyi önkormányzattal 192

történő együttműködések előfordulásában lehet kimutatni: a kedvezőbb üzleti helyzetű kkv-k kapcsolatrendszerében nagyobb valószínűséggel jelennek meg a szakmai

szervezetek,

a

pénzintézetek

és

az

önkormányzatok,

mint

partnerszervezetek. Más együttműködési irány esetében azonban az üzleti helyzet dichotóm változójának hatása nem bizonyult sem jelentősnek, sem szignifikánsnak. A vállalkozás életkorával kapcsolatban szintén három együttműködési irány esetében tapasztalható szignifikáns, de nagyon gyenge hatás: a vállalkozás kora valamelyest növeli a pénzintézettel, a civil szférával és a beszállítókkal való együttműködéses kapcsolatok kialakulásának esélyét. A beszerzés piaci hatókörének hatását vizsgálva elmondható, hogy a lokális piacon működő vállalkozásokhoz képest az országos és a külföldi kapcsolatokkal rendelkező kkv-k nagyobb arányban működnek együtt pénzintézetekkel és beszállító cégekkel, míg a kistérségi, illetve regionális hatókörű vállalkozások jellemzően a helyi önkormányzattal, valamint a vásárlókkal létesítenek partneri viszonyt, mely eredmények megerősítik a korábbi kétváltozós vizsgálatokat. Az értékesítés hatókörének hatását egyetlen együttműködési irány esetében sem lehetett tetten érni. A modellek javítását szolgáló iteratív eljárások137 során az értékesítés hatókörének változója minden esetben kimaradt a modellekből (33. táblázat). A kapott eredmények alapján azt láthatjuk, hogy a vállalat nagysága egyértelmű negatív hatással van az ágazati jellegű versenytársakkal való kooperációk előfordulására, de pozitív irányú magyarázó erővel bír valamennyi gazdasági szférán kívüli szervezettel és a beszállítókkal létesített együttműködések kialakulására. A tevékenységi kör hatását tekintve öt intézménytípus esetében lehet szignifikáns hatást kimutatni: az ipari vállalkozások nagyobb arányban állnak partneri viszonyban kutatóhelyekkel és szakmai szervezetekkel, valamint ügyfeleikkel és versenytársaikkal, a szolgáltató tevékenységet végző kisvállalkozások jellemzően piaci partnerekkel rendelkeznek, a kereskedelmi vállalkozások pedig inkább a beszállítóikkal létesítenek partneri viszonyt. A kor együtthatója összefüggést mutat a vállalkozás civil szervezetek, 137

A módszer ebben az esetben is a logisztikus regresszió Backward: Wald módszerű beléptetési eljárással. A Backward modellek részletes eredményeit a Melléklet M32-M39. táblázatai közlik.

193

pénzintézetek és beszállítók irányában megnyilvánuló együttműködési aktivitásával, a tulajdonosi háttér pedig az önkormányzatokkal, a civil szférával és a versenytársakkal történő partnerséggel. Ezeken túl az iteratív eljárással kapott legjobban illeszkedő modellek eredményei szerint a pénzintézetekkel és a szakmai szervezetekkel létesített kooperációk esetében szignifikáns hatása van a vállalkozás rövid távú üzleti helyzetének, valamint a pénzintézetekkel és beszállítókkal megvalósuló együttműködések esetében a vállalkozás beszerzési hatókörének. 33. táblázat A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak irányaira ható tényezők vizsgálata – a BACKWARD modellek eredményei [Exp(B)] Pénzintézet

VÁLLALATMÉRET ÁGAZAT

3,695**

EGYÜTTMŰKÖDÉS IRÁNYA Szakmai Önkormányzat szervezet 1,387* 2,089** *

ipar szolgáltatás

KOR TULAJDONOSI KÖR JOGI FORMA ÜZLETI HELYZET BESZERZÉS HATÓKÖRE országos külföldi

KONSTANS

VÁLLALATMÉRET ÁGAZAT ipar szolgáltatás

1,476* 1,004 1,049** 3,000**

1,548** 2,256**

0,393**

0,085**

2,372* 1,723*

2,177** *

7,918** 5,869** 0,344**

0,336*

Kutatóhely, egyetem 2,131**

EGYÜTTMŰKÖDÉS IRÁNYA Vásárló, Beszállító vevő 2,984**

Versenytárs, egyéb 0,300*

*

**

**

*

1,858* 1,581

0,642** 0,974 0,059**

1,396** 2,887*

1,141** 1,583**

KOR TULAJDONOSI KÖR JOGI FORMA ÜZLETI HELYZET BESZERZÉS HATÓKÖRE

2,701* 3,406* **

országos külföldi

KONSTANS

Civil szervezet 1,776**

4,204* 2,911** 0,043*

0,192**

0,298**

0,248**

Megjegyzés: *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl. A szürke cellák azt mutatják, hogy az adott változó nem szerepelt a modellben.

194

E végső modellekben szereplő együtthatókat megvizsgálva, azt láthatjuk, hogy lényegében ugyanazok a változók bírnak magyarázó erővel, mint a teljes modellekben, azzal a különbséggel, hogy a beszerzés piaci hatókörének változója két együttműködési irány esetében elvesztette szignifikáns hatását. A kis- és közepes vállalkozások nem gazdasági szervezetek, valamint pénzintézetek felé irányuló partnerkapcsolatait vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy valamennyi – vizsgált – szervezettel kialakított együttműködés előfordulásának valószínűségében jelentősnek bizonyult a vállalkozás méretének hatása és a várt irányban: a szektor nagyobb méretű vállalkozásai inkább rendelkeznek pénzintézeti, szakmai szervezeti, önkormányzati, civil, valamint kutatóintézeti partnerkapcsolatokkal, mint a kisebbek (10 fő alattiak). Ugyancsak jelentős magyarázó ereje van a vállalkozás tulajdonosi körének is: a szakmai tulajdonosi háttér egyértelműen növeli a nem gazdasági szervezetekkel történő együttműködéses kapcsolatok kialakulását (noha az alacsony elemszám miatt a hatás csak két modellben szignifikáns). A vállalkozás üzleti helyzete esetében is szignifikáns különbség figyelhető meg: a kedvező üzleti kilátásokkal

rendelkező

(rövid

távon

létszámnövekedést,

fejlesztést,

piaci

tevékenység bővítését tervező) vállalkozások gyakrabban működnek együtt a különböző szakmai szervezetekkel, helyi önkormányzattal, illetve pénzintézetekkel. A kkv-k koordinációs-fejlesztési szervezetekkel történő együttműködése – korábbi kétváltozós megfigyeléseinket megerősítve – a vállalat jogi formájával is pozitív kapcsolatban van: a jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli társas formában működő vállalkozások nagyobb eséllyel rendelkeznek gazdasági szférán kívüli partnerszervezetekkel. E hatások mellett a vállalkozás korának is pozitív irányú magyarázó ereje van, azaz minél régebb óta működik a vállalkozás, annál nagyobb valószínűséggel kooperál a koordinációs-fejlesztési környezet szereplőivel. Bizonyos ágazati hatások is megfigyelhetők: az ipari tevékenységet végző vállalkozások körében nagyobb mértékben jellemző a szakmai szervezetekkel, kutatóhelyekkel és felsőoktatási intézményekkel való együttműködés. Végül mindezek mellett – noha csak egyetlen interszektorális irány esetében – szignifikáns kapcsolat mutatkozott a vállalkozás piaci hatókörével: az országos, sőt nemzetközi beszerzési piacokon működő vállalkozások kapcsolatrendszerében jóval nagyobb arányban találunk pénzintézeti partnereket. 195

A más vállalkozásokkal létesített együttműködéses partnerkapcsolatok vizsgálata alapján megállapítható, hogy egymástól nagyon különbözik a beszállító partnerekkel együttműködő kkv-k csoportja a vásárlókkal, valamint az ágazati jellegű versenytársakkal kooperálók csoportjaitól. A kkv-k piaci szereplőkkel létesített együttműködéses kapcsolatainak előfordulását becslő modellek szerint a jelenség magyarázatában szerepet játszik a vállalkozás mérete: a vállalatnagyság pozitív hatással van a beszállítókkal kialakított együttműködések valószínűségére, de negatívan hat a vásárlókkal és a versenytársakkal létesített kooperációk előfordulására. Vagyis a szektor nagyobb – 10 fő feletti – vállalkozásainak partnerkörében nagyobb valószínűséggel találhatók beszállító vállalkozások, míg a kisebb – legfeljebb 10 fős – vállalkozások inkább vásárlóikkal és versenytársaikkal működnek együtt. A beszállítókkal való együttműködés valószínűségében – a vállalatméret mellett – jelentős szerepet játszik a vállalkozás hatóköre is: a távolabbi (országos, illetve külföldi) piacokat elérő vállalkozások esetében nagyobb a jelenség előfordulásának valószínűsége a döntően helyi, lokális piacon működő vállalkozásokhoz képest. Az ágazat hatása tekintetében megfigyelhető, hogy az ipar és szolgáltatás területén tevékenykedő vállalkozások körében kevésbé jellemző partneri viszony a beszállító cégekkel (meg kell azonban jegyezni, hogy az alacsony elemszám miatt a végső modellben csak az ipar hatása szignifikáns). Ezeken túl még a vállalkozás kora mutatott szignifikáns hatást az eredményváltozóval: a vállalkozás korának növekedésével valamelyest nő a beszállító vállalatokkal történő együttműködés esélye. A vásárlókkal, valamint a versenytársakkal és más piaci szereplőkkel létesített együttműködések becslésére vonatkozóan az ágazat hatása esetében megfigyelhető, hogy a szolgáltatás és ipar területén tevékenykedő vállalkozások körében – a kereskedelmi vállalatokhoz képest – nagyobb az esélye mind az ügyfelekkel, mind az ágazati versenytársakkal való partnerségnek.

E két együttműködési irány

előfordulásának valószínűségében további szignifikáns hatása van a vállalkozás jogi formájának és tulajdonosi körének is: a társas jogi forma növeli az ügyfelekkel létesített együttműködés esélyét, a szakmai tulajdonosi háttér pedig az ágazati jellegű versenytársakkal létesített együttműködések előfordulását. Ugyan a kétváltozós 196

elemzéseknél kimutattam, hogy mind a jogi forma, mind a tulajdonosok összetétele jelentősen befolyásolja a versenytársakkal kialakított partneri kapcsolatokat, a regressziós modellben – az adott esetszám mellett – azonban csak a tulajdonosi kör dichotóm változói mutatnak szignifikáns kapcsolatot a függő változóval. 138 Az együttműködések összetettségét magyarázó változók szerinti eredmények A kis- és közepes vállalkozások együttműködésekre épülő partnerkapcsolatainak összetettségét e nyolc szervezeti iránnyal próbáltam meg felmérni, azaz megvizsgáltam, hogy egyszerre hány irányban rendelkeznek kötésekkel a kkvszektor vállalkozásai. Vizsgálatom arra irányult, hogy megismerjük, melyek azok a lehetséges relációkat biztosító csatornák, melyek mentén egy-egy kkv beágyazódik a szervezeti környezetébe. A leíró elemzéseknél láthattuk, hogy az 1-9 fős vállalkozásoknak csak a tizede (11%-a), de a 10-249 fős vállalkozásoknak is csak a harmada (31%-a) írható le átlagosnál összetettebb kapcsolatrendszerrel, azaz csupán ennyi kis- és közepes vállalkozás kooperál 5 vagy annál több szervezettípussal. Az együttműködési irányok összetettsége és háttértényezői közötti összefüggések elemzésére felépített – összes magyarázó változót tartalmazó – teljes modell, valamint a legjobb modell keresése során illesztett végső modell eredményei a 34. táblázatban láthatók (a teljes és a Backward modellek részletes adatait a Melléklet M40-M41. táblázatai közlik). A logisztikus regressziós elemzés során a függő változó

értéke

1,

amennyiben

az

átlagosnál

összetettebb

a

vállalkozás

kapcsolatrendszere, egyéb esetben nulla. A logisztikus regressziós modell paramétereinek regressziós együtthatói alapján általánosságban elmondható, hogy az, hogy milyen mértékben heterogén a kisvállalkozások kapcsolatrendszere, azt elsősorban a vállalkozás nagysága, perspektivikus jó üzleti kilátásai és a tulajdonosi szerkezet szakmai jellege befolyásolja. Emellett a teljes modellben – ugyan csak 10 százalékos szinten – szignifikáns hatást mutat a vállalkozás jogi formája és életkora is.

138

A tulajdonosi kör hatása elnyomja a jogi forma hatását, melynek oka feltehetőleg e két változó közötti korreláció (lásd M19-21. táblázatok).

197

A vállalkozásméret pozitív kapcsolatban van a függő változóval, mely megerősíti azt a korábbi – leíró elemzések során kapott – eredményünket, hogy az összetett, sokoldalú kapcsolati kör inkább a szektor nagyobb méretű vállalkozásaira jellemző, míg a legkisebbek csak néhány szervezettípus irányába nyitottak. 34. táblázat A kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak összetettségére ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] KAPCSOLATRENDSZER ÖSSZETETTSÉGE

Változó VÁLLALATMÉRET (ref: 1-9 fő) ÁGAZAT (ref: kereskedelem) ipar szolgáltatás

KOR (év) TULAJDONOSI

KÖR (ref: rokonok, barátok a tulajdonosok) JOGI FORMA (ref: egyéni vállalkozás)

Teljes modell

Végső modell

4,444**

4,172**

1,283 1,181 1,039(*) ismerősök,

2,599*

2,105**

1,551(*)

ÜZLETI

HELYZET (ref: nem tervez fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést) BESZERZÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió)

országos külföldi

4,256**

3,595**

4,366 4,479

ÉRTÉKESÍTÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió) országos külföldi

4,006 1,904 0,027*

0,039** KONSTANS Megjegyzés: (*): 0,1; *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl. A szürke cellák azt mutatják, hogy az adott változó nem szerepelt a modellben.

A vállalkozás üzleti helyzete, azaz, hogy szándékozik-e a cég a közeljövőben beruházást, fejlesztést, létszámbővítést végrehajtani vagy nem, ugyancsak hat a kapcsolatrendszer összetettségére: a pozitív kapcsolat azt mutatja, hogy a kedvező üzleti kilátások növelik annak a valószínűségét, hogy a vállalkozás sokfajta – legalább öttípusú – szervezettel folytat együttműködést. Az elemzésben a tulajdonosi háttér bizonyult még rendkívül fontosnak: ha a vállalkozás tulajdonosi köre kizárólag szakmai alapon szerveződik, akkor ez a heterogénebb partnerkör irányába való elmozdulást jelent.

198

A teljes modellben a vállalat nagyságának, üzleti várakozásainak és tulajdonosi körének változója mellett a jogi forma és az életkor is szignifikáns hatást mutat (a társas vállalkozási forma és az életkor növekedése némileg emeli a vállalati partnerkapcsolatok összetettségét), viszont a legjobb modell keresése során végül ezek a tényezők kimaradtak a modellből. A kapcsolatrendszer méretét magyarázó változók szerinti eredmények A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretét úgy vizsgáltam, hogy megszámoltam, összesen hány partnerrel rendelkeznek valamennyi vizsgált együttműködési irány esetén. Láthattuk, hogy mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős vállalkozások csoportjában nagyon hasonlóan alakul az átlagosnál kisebb, az átlagos, valamint az átlagosnál nagyobb partnerkörrel rendelkezők aránya. A két alminta vállalkozásainak közel negyede (26,%, illetve 22%-a) legfeljebb két szervezettel kooperál, harmaduknak (36,4%, illetve 34%) három vagy négy partnere van és további 37,4%-uk, illetve 44%-uk rendelkezik az átlagosnál nagyobb méretű kapcsolatrendszerrel (vagyis 5 vagy annál több szervezetet felölelő partnerkörrel). A 35. táblázat tartalmazza annak a logisztikus regressziónak az eredményeit, melynek függő változója 1 értéket vesz fel, ha a vállalkozásnak az átlagosnál nagyobb a kapcsolatrendszere, és 0-át, ha nem (a teljes és a Backward modellek részletes adatait a Melléklet M42-M43. táblázatai közlik). A kétváltozós elemzésekhez hasonlóan a többváltozós logisztikus regresszióban is három tényező mutat összefüggést a kapcsolatrendszer méretével: a vállalkozás kora, tulajdonosi körének összetétele és felvevőpiaca. A vállalkozás korának változója pozitív összefüggésben van az együttműködési aktivitással: a vállalkozás életkorának emelkedésével nő a partnerszervezetek száma, azaz minél régebb óta működik a vállalkozás, az valószínűsíti a nagyobb vállalati partnerkört.

199

35. táblázat A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] KAPCSOLATRENDSZER MÉRETE Teljes modell Végső modell

Változó VÁLLALATMÉRET (ref: 1-9 fő) ÁGAZAT (ref: kereskedelem)

1,594

ipar szolgáltatás

KOR (év) TULAJDONOSI

KÖR (ref: rokonok, barátok a tulajdonosok) JOGI FORMA (ref: egyéni vállalkozás)

ismerősök,

1,178 1,180 1,090**

1,083**

5,263**

6,426**

1,775

ÜZLETI

HELYZET (ref: nem tervez fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést) BESZERZÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió)

országos külföldi

1,979* 4,006 1,904

ÉRTÉKESÍTÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió) országos külföldi

**

**

22,996** 11,435* 0,001**

14,591** 7,021** 0,004**

KONSTANS Megjegyzés: *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl. A szürke cellák azt mutatják, hogy az adott változó nem szerepelt a modellben. A tulajdonosi kör dichotóm változója szintén pozitív kapcsolatban van az eredményváltozóval:

eszerint

a

családi,

ismerősi,

baráti

körből

kikerülő

tulajdonosokhoz képest a kizárólag szakmai alapon szerveződő vállalkozásokra inkább jellemző az átlagosnál nagyobb méretű kapcsolatrendszer. E hatások mellett azt is láthatjuk, hogy az értékesítés hatóköre is hatást gyakorol a kisvállalati kooperációs magatartásra, s ez a változó magyarázza a legnagyobb mértékben a kapcsolatrendszer méretének alakulását. A lokális – kistérségi, illetve régiós – térben mozgó vállalkozásokhoz viszonyítva az országos és a nemzetközi piacokon értékesítő vállalkozások nagyobb valószínűséggel rendelkeznek átlag feletti szervezeti partnerkörrel. Bár ez a hatás nem lineáris, ugyanis a döntően külföldi piacokra termelő vállalkozások körében kisebb a jelenség előfordulásának valószínűsége az országos hatókörű vállalkozásokhoz képest. A teljes modellben az üzleti helyzet is szignifikáns összefüggést mutat az együttműködő partnerek számával mért kapcsolatméret-mutatóval, de a modell 200

javítását szolgáló iteratív eljárások olyan modellhez vezettek, amely már nem tartalmazza az üzleti kilátások változóját. A hálózati jellegű együttműködéseket magyarázó változók szerinti eredmények A leíró elemzések során láthattuk, hogy a kistérségbeli vállalkozások valamivel több mint felét (az 1-9 fős vállalkozások 51,9%-át, a 10-249 fős vállalkozások 56%-át) jellemzi hálózati együttműködésekben való részvétel. (Emlékezzünk vissza a 14. táblázat alapján tett megállapításokra!) A leíró elemzések tapasztalatai alapján elmondható, hogy a kkv-k legnagyobb valószínűségű hálózati partnerei elsősorban a szakmai szervezetek (például ipari és kereskedelmi kamara, helyi vállalkozási központ, vállalkozásfejlesztési, tanácsadó szervezet, innovációs központ stb.) és a kutatóhelyek, illetve (beszállítóikkal,

felsőoktatási

ügyfeleikkel

vagy

intézmények, míg más versenytársaikkal)

vállalkozásokkal

inkább

piaci

jellegű

együttműködéseket folytatnak. A hálózati kapcsolatokat befolyásoló tényezők sokváltozós elemzés módszerével történő vizsgálata során a függő változó továbbra is dichotóm változó, melynek értéke 1, ha a vállalkozás rendelkezik hálózati jellegű kapcsolattal és 0, ha nem. A kapott eredményeket a 36. táblázat mutatja be (a teljes és a Backward modellek részletes adatait a Melléklet M44-M45. táblázatai tartalmazzák). Az eredményekből látható, hogy az ágazat szignifikáns hatással van a függő változóra. A kereskedelmi vállalkozásokhoz képest az ipari szektor vállalkozásai körében 1,6-szer, a szolgáltatás területén tevékenykedő vállalkozások körében pedig 1,2-szer nagyobb eséllyel találunk hálózati együttműködésekben résztvevőket. A kapott eredmények alapján a vállalkozás életkorának is pozitív irányú magyarázó ereje van a hálózati együttműködési aktivitásra. A tulajdonosi háttér szintén erős pozitív kapcsolatban van a hálózati kooperációkkal: a szakmai tulajdonosi kör egyértelműen a vállalkozás hálózati jellegű kapcsolatainak növekedése irányába hat. Az esélyhányados értékéből látható, hogy ez – minden más változatlansága mellet – több mint 4-szeresére növeli annak az esélyét, hogy a

201

vállalkozás részt vesz olyan modern együttműködésekben, melyek nem tisztán üzleti jellegűek. 36. táblázat A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] Változó VÁLLALATMÉRET (ref: 1-9 fő) ÁGAZAT (ref: kereskedelem)

HÁLÓZATI JELLEGŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK Teljes modell Végső modell 1,128

ipar szolgáltatás

KOR (év) TULAJDONOSI

KÖR (ref: rokonok, barátok a tulajdonosok) JOGI FORMA (ref: egyéni vállalkozás)

ismerősök,

(*)

*

1,633* 1,193 1,054**

1,638** 1,253(*) 1,057**

4,009**

4,271**

1,452

ÜZLETI

HELYZET (ref: nem tervez fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést) BESZERZÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió)

országos külföldi

2,352*

2,267**

(*)

*

6,047** 3,668

7,929** 4,138*

1,334 1,009 0,018**

0,017**

ÉRTÉKESÍTÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió) országos külföldi

KONSTANS

Megjegyzés: (*): 0,1; *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl. A szürke cellák azt mutatják, hogy az adott változó nem szerepelt a modellben.

Ezt az esélyt szintén növeli, ha a vállalkozás a közeljövőben beruházást, fejlesztést, létszámbővítést fog megvalósítani. Mindez azt mutatja, hogy a jó üzleti helyzetű és növekedésre képes vállalkozások esetében gyakoribb a hálózati kötések kialakítása. Az elemzésben a beszerzés piaci hatókörének hatása bizonyult még rendkívül fontosnak: az országos és nemzetközi piacokkal fenntartott kapcsolat valószínűsíti a vállalkozás hálózati aktivitását. Ugyan a piaci hatókör pozitív kapcsolatban van a függő változóval, a hatás azonban nem-lineáris összefüggésre utal. A kétváltozós elemzéseknél kimutattam, hogy a vállalkozásméret befolyásolja azt, hogy részt vesznek-e a vállalkozások hálózati jellegű együttműködésekben, azonban a regressziós modellekben a vállalatnagyság dichotóm változója nem mutat szignifikáns kapcsolatot az együttműködés tartalmával.

202

A nemzetközi partnerséget magyarázó változók szerinti eredmények A

korábbiakban

bemutattam,

hogy

a

vizsgált

kistérségi

vállalkozások

együttműködéses kapcsolatai rendkívül koncentráltak földrajzi térben. A vizsgált időszakban a kkv-k közel kétharmada (az 1-9 fős vállalkozások 67,8%-a, a 10-249 fős vállalkozások 63,4%-a) működött együtt lokális (régiós, illetve kistérségi) partnervállalkozásokkal, és csupán minden tizedik 10-249 fős, továbbá minden tizenkettedik 1-9 fős vállalkozás rendelkezett nemzetközi kooperációs kötésekkel. Ugyan a külföldi partnerek száma kevés, ennek ellenére fontos kérdésnek tekinthető, hogy milyen szervezeti paraméterek növelik az ilyen kooperációk kialakulásának a valószínűségét.139 A két almintán végzett kétváltozós elemzések során szoros összefüggés mutatkozott a nemzetközi partnerség és néhány vállalati szervezeti tulajdonság között, itt most a kérdésre a teljes minta adatbázisán futtatott logisztikus regressziós modell elemzésével keresem a választ, melynek eredményeit a 37. táblázatban láthatjuk. Ennek függő változója az 1 értéket veszi fel, ha a vállalkozásnak van külföldi együttműködő partnere, amennyiben nincs, akkor a 0-át (a teljes és a Backward modellek részletes adatai a Melléklet M46-M47. táblázataiban találhatók). A logisztikus regresszió eredményei szerint három magyarázó változó hatása bizonyult szignifikánsnak. Minden más változatlansága mellett a nemzetközi partnerkapcsolatok

kialakulását

a

vállalkozás

fő

tevékenységi

területe,

értékesítésének piaci hatóköre és üzleti helyzete valószínűsíti. A vállalkozás fő tevékenységi területét tekintve látható, hogy az ipari tevékenységet végző vállalkozások körében több mint öt és félszer, a szolgáltatók körében pedig közel négyszer nagyobb eséllyel találunk nemzetközi partnerekkel együttműködő vállalkozásokat a kereskedelem területén tevékenykedőkhöz képest.

139

Itt fontos megjegyezni, hogy a külföldi piaci partner nem jelent automatikusan nemzetközi hálózati partnert, de ha egy vállalkozás együttműködik nemzetközi partnerszervezetekkel, akkor nagy valószínűséggel – a már meglévő kapcsolatain keresztül – könnyebben tud integrálódni és „beágyazódni” nemzetközi léptékű szervezeti hálózatba, illetve hálózatokba.

203

37. táblázat A kis- és közepes vállalkozások nemzetközi partnerkapcsolataira ható tényezők vizsgálata – a teljes és a BACKWARD modell regressziós együtthatói [Exp(B)] NEMZETKÖZI PARTNERKAPCSOLATOK Teljes modell Végső modell

Változó VÁLLALATMÉRET (ref: 1-9 fő) ÁGAZAT (ref: kereskedelem)

2,049

ipar szolgáltatás

KOR (év) TULAJDONOSI

KÖR (ref: rokonok, barátok a tulajdonosok) JOGI FORMA (ref: egyéni vállalkozás)

ismerősök,

(*)

*

4,147* 3,537(*) 0,982

5,646** 4,192*

1,423 1,575

ÜZLETI

HELYZET (ref: nem tervez fejlesztést, létszámnövekedést, piaci tevékenységbővítést) BESZERZÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió)

országos külföldi

3,952*

2,986**

1,964 2,151

ÉRTÉKESÍTÉS HATÓKÖRE (ref: kistérség és régió) országos külföldi

**

**

2,452** 4,011** 1,665(*)

3,672** 5,225** 1,895*

KONSTANS Megjegyzés: (*): 0,1; *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl. A szürke cellák azt mutatják, hogy az adott változó nem szerepelt a modellben. Emellett azt is láthatjuk, hogy az értékesítés hatóköre is erős hatást gyakorol az eredményváltozóra: az országos felvevőpiac 3,6-szorosára, a külföldi pedig 5,2szeresére növeli a külföldi partnerekkel való együttműködés esélyét. Látható, hogy a regressziós együtthatók a kisebb hatókörtől a nagyobb felé haladva emelkednek, azaz lineáris kapcsolatot mutatnak. A vállalkozás üzleti kilátásai, azaz hogy rövid távon tervez-e nagyobb beruházást, létszám-, illetve piaci tevékenységbővítést a cég, szintén szignifikáns magyarázó erővel bír a nemzetközi partnerkapcsolatokra: a végső modellben szereplő esélyhányados értékéből látható, hogy ez minden más változatlansága mellett közel háromszorosára növeli a nemzetközi szervezetekkel történő kooperáció esélyét. A korábbi kétdimenziós elemzések során a beszerzés piaci hatóköre mentén is statisztikailag szignifikáns különbségek mutatkoztak a nemzetközi partnerség tekintetében. A teljes regressziós modellben a beszerzés hatókörének kategoriális

204

változója ugyan lineáris kapcsolatot mutat a függő változóval, azonban az adott esetszám mellett az összefüggés nem szignifikáns. V.3.6.4. Összefoglalás Jelen fejezetben a kis- és közepes vállalkozások gazdasági mezőn belüli és azon kívüli szereplőkkel létesített együttműködéses kapcsolatainak összefüggéseit vizsgáltam a vállalkozások szervezeti jellemzőinek szintjén. A dolgozat V.3.7. fejezetének célja az volt, hogy feltárja, milyen vállalati sajátosságok alakítják a kistérség kis- és közepes vállalkozásainak együttműködéses kapcsolatait. Az összefüggések feltárása kétváltozós és többváltozós elemzési módszerekkel történt. Az elemzések során az egyes kooperációs paraméterek közül először az együttműködési irányokat befolyásoló tényezőket, majd a kapcsolatok összetettségét, a kapcsolatrendszer méretét, a hálózati kötések létrejöttét, valamint a nemzetközi partnerséget alakító sajátosságokat vizsgáltam. Figyelemre méltó, hogy mind a kétdimenziós, mind a többváltozós regressziós elemzések segítségével kapott eredmények megerősítik egymást. Az eredmények alapján összegzésképpen az alábbi megállapítások tehetők. 1. A vállalatméret hatására vonatkozó eredmények alátámasztották a kkv-szektor differenciáltságára

vonatkozó

várakozásomat:

a

szektor

„kisebb”

méretű

vállalkozásainak körében alacsonyabb mértékű együttműködési aktivitás érvényesül. Az eredmények azt tükrözik, hogy a nagyobb méretű – 10 fő feletti – vállalkozások kapcsolatrendszerében nagyobb valószínűséggel találhatók pénzintézetek, szakmai szervezetek, önkormányzatok, civil szervezetek, kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények,

valamint

beszállító

cégek,

mint

partnerszervezetek,

továbbá

kapcsolatrendszerük is összetettebb szerkezetű a szervezeti együttműködési irányok tekintetében. A „kisebb” méretű vállalkozások esetében ritkább a különböző típusú intézményekkel

kialakított

együttműködés,

valamint

a

heterogénebb

kapcsolatrendszer előfordulása, mint a „nagyobbak” körében. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy az 1-9 fős mikrovállalkozások inkább a versenytársaikkal (és nem más partnerekkel) történő együttműködések kialakításában aktívak. A vállalat nagyságának a kapcsolatrendszer méretére, a hálózati jellegű együttműködésekre és a 205

nemzetközi partnerség kialakulására gyakorolt hatását viszont az alacsony elemszám miatt nem tudtam kimutatni a regressziós modellekben. 2. Az eredmények alapján a kis- és közepes vállalkozási szektor kooperációs magatartására komoly magyarázó erővel bír a vállalkozás fő tevékenységi területe is. Leginkább nyitottnak az ipari és a szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások bizonyulnak a különböző szakmai szervezetekkel, kutatóhelyekkel, ügyfelekkel, illetve ágazati jellegű versenytársakkal történő együttműködéses kapcsolatok kialakítására, valamint partnerhálózatban való részvételre és külföldi partnerekkel történő együttműködésekre. Az eredmények az ipari vállalkozások esetében az ágazat tőkeintenzív és technológiaigényes jellegével magyarázhatók, míg a szolgáltató vállalkozások kooperációs aktivitásának hátterében az a magyarázat állhat, hogy ugyan kevésbé tőkeigényes, de tudásintenzív tevékenységet végeznek, és azért keresik az együttműködési-megoldási lehetőségeket, hogy azok révén hatékonyan tudjanak reagálni a piaci kihívásokra, és versenyképesek maradjanak. 3. Az együttműködési paraméterek többségénél nagyon erős volt az összefüggés a tulajdonosi háttér és a kooperációs aktivitás között. Amennyiben a vállalkozás tulajdonosi köre kizárólag szakmai alapon szerveződik, ez növeli a vállalati kooperáció valószínűségét, azaz kapcsolatrendszere heterogénebb, partnerkörének mérete és hálózati jellegű együttműködésekben való részvételének valószínűsége is nagyobb a rokoni, ismerősi alapon szerveződő vállalkozásokhoz hasonlítva. Ez az eredmény nem meglepő és előzetes várakozásomat is alátámasztja: a tulajdonosok szakmai tudása megnöveli a vállalati együttműködési hajlandóságot. 4. A vállalkozás méreténél, tevékenységi körénél és tulajdonosi körének összetételénél gyengébb, de szignifikáns hatása van az együttműködések kialakulására a vállalat korának is. Az eredmények azt tükrözik, hogy a régebb óta működő vállalkozások körében nagyobb eséllyel fordul elő pénzintézetekkel és civil szervezetekkel való kooperáció, átlagosnál nagyobb méretű partnerkör és hálózati jellegű együttműködésekben való részvétel. 5. A kapott eredmények alapján az is befolyásolja kapcsolatrendszert, hogy mennyire kedvezőek a vállalkozás üzleti kilátásai. Várakozásomnak megfelelően a jó üzleti helyzetű és növekedésre kész vállalkozások esetében gyakoribb a hálózati jellegű 206

együttműködésekben résztvevő, az összetett kapcsolatrendszerrel rendelkező, valamint a szakmai jellegű szervezetekkel és pénzintézetekkel kooperáló vállalkozások aránya, azokhoz viszonyítva, akik rövid távon semmilyen téren (fejlesztések, piaci tevékenység, létszám alakulása tekintetében) nem jeleztek növekedést. 6. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködéses kapcsolatainak alakulása a vállalat jogi formájával szintén kapcsolatban van: a jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli társas formában működő vállalkozások nagyobb eséllyel működnek együtt szakmai jellegű szervezetekkel, pénzintézetekkel és ügyfelekkel, valamint nagyobb eséllyel rendelkeznek az átlagosnál összetettebb – több szervezettípust felölelő – partnerkörrel, mint az egyéni vállalkozások. 7. Végül mindezek mellett számottevő hatás mutatkozott a vállalkozás piaci hatóköre esetében is: az országos és nemzetközi piacokon működő kkv-k kedvezőbb kapcsolathálózati paraméterekkel rendelkeznek, mint a lokális piacra termelő vállalkozások. Az eredményt az a tény magyarázhatja, hogy a regionális határokat átlépő vállalkozások jelentősen több és nagyobb kiterjedésű piacot érhetnek el, így nagyobb a valószínűsége az együttműködési viszonyok létrejöttének. Összegezve, úgy tűnik tehát, hogy a vizsgált kistérségben napjainkban a legkedvezőbb együttműködési paraméterekkel főként a szektor nagyobb méretű, társas vállalkozásai rendelkeznek, melyek gyakran tőkeintenzív vagy tudásigényes tevékenységet végeznek és szakmai tulajdonosi hátterük van. Ezek a vállalkozások hosszú piaci működési tapasztalattal, valamint kedvező üzleti kilátásokkal rendelkeznek, s országos vagy nemzetközi piacokhoz kötődnek beszerzésük vagy értékesítésük szempontjából. Vizsgálatom azonban arra is rávilágított, hogy a kkv-k „legkisebbjei” körében is jelen vannak a versenyképességet erősítő együttműködési paraméterek (az 1-9 fős vállalkozások 17,1%-ában), mégpedig az ágazati jellegű versenytársakkal együttműködők csoportjában.

207

V.3.7. Együttműködések és társadalmi tőke A dolgozat III.2. fejezetében tárgyalt elméleti megközelítések (Bourdieu 1983, 1998; Coleman 1988, 1994, 1998; Fukuyama 1997, 1999; Putnam 1993, 1995, 2000) a társadalmi tőke fogalmának többdimenziós jellegére mutatnak rá. A társadalmi tőke – a colemani értelmezés alapján – olyan erőforrás, amely interperszonális viszonyrendszerekben „ölt testet”, s termelését a családi, rokoni, ismerősi vagy egyéb más csoporthoz való tartozás kötelékei befolyásolják (Coleman 1988, 1998). A társadalmi tőke elméletében az egyes szerzők véleménye megegyezik abban, hogy a bizalom összekapcsolódva más szociológiai jelenségekkel – például a társadalmi normákkal – előmozdítja, illetve segíti a társadalmi tőke kialakulását (Fukuyama 1997; Gambetta 1988). Vagyis a társadalmi tőke létrejöttének feltételét a közös normák jelentik, de mindenekelőtt a bizalom magas szintje (Fukuyama 1997). A bemutatott elméleti keret alapján a társadalmi tőke jelenségéhez a különböző társadalmi kapcsolatok számbavételének és kiterjedtségének mérésére alkalmas változókkal közelítettem. A mérés technikája bizonyára hagy maga után kívánnivalót, meggyőződésem azonban, hogy ez a megközelítési mód is illeszkedik az eddig ismert empirikus mérések sorába. A következőkben először a társadalmi tőke mérésére használt változók alapstatisztikáit ismertetem, majd rátérek annak a kutatói kérdésnek a vizsgálatára, hogy hatással van-e a kis- és közepes vállalkozások gazdasági életben létrejövő együttműködéseinek kialakulására a társadalmi tőke, mint erőforrás és a vállalati kapcsolatokat átható bizalom szintje. V.3.7.1. A kis- és közepes vállalkozások beágyazottsága a térség társadalmi kapcsolataiba A segítő társadalmi kapcsolatok kiterjedtségének mérése egyfelől a kérdőív 23. kérdése segítségével történt, mely arra vonatkozott, hogy üzleti problémák megoldásakor milyen gyakran fordul a vállalkozó a szűkebb vagy tágabb

208

környezetéhez tanácsért.140 Ezen belül különbséget tettem „erős” és „gyenge” kapcsolatok között. Az erős kapcsolatok körét – a kutatási konvencióknak megfelelően – a családi, közeli ismerősi, illetve baráti kapcsolatok jelentik, míg a gyenge kapcsolatok körébe az üzleti partnerek, a szakmai szervezetek, a könyvelő, valamint a pénzintézetek tartoznak. Másfelől a gazdasági és nem gazdasági szervezetekkel létesített partnerkapcsolatokra vonatkozó kérdések (13. és 15. kérdések) minden megjelölt partnerszervezet esetében rákérdeztek arra, hogy van-e ott személyes ismerős – informális úton segítő személy –, mely alapján a különböző szervezetektől kapott segítség, információ terjedelmének számbavétele lehetséges.141 A vállalatközi kapcsolatokat átható bizalom szintjéhez pedig úgy közelítettem, hogy minden megjelölt együttműködő partnervállalkozás esetében rákérdeztem a kapcsolat formai keretére, vagyis arra, hogy a termelés, a gyártás, illetve a szolgáltatás nyújtása megelőzte-e az írásos szerződés megkötését (15. kérdés).142 A bizalomnak e definíciója alapján a Mari Sako (1992) által „szerződéses bizalomnak” nevezett bizalomtípus vizsgálható (lásd a dolgozat III.2.4.1. fejezetét). Az eredmények azt tükrözik, hogy a megkérdezett kkv-k körében széleskörűen elterjedt az a gyakorlat, hogy „zavarelhárítás” esetén tanácsért, segítségért fordulnak szűkebb és/vagy tágabb környezetükhöz, ugyanis mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős vállalkozások közel négyötöde (79,6%, illetve 82,3%) ilyen esetben igénybe vette – legalább egy alkalommal a felmérést megelőző évben – akár a gyenge, akár az erős kapcsolatait. A leíró elemzés eredményei alapján a két alminta vállalkozásai körében hasonló gyakoriságok figyelhetők meg: a kkv-k üzleti problémáik megoldásakor elsősorban a gyenge kötéseiket „használják”, a vállalkozások közel kétharmada (67,2%-a, illetve 66,6%-a) rendszeresen, illetve gyakran fordult üzleti tanácsért könyvelőhöz, egyharmada (32,9%-a, illetve 35,8%-a) üzleti partnereihez és hetede 140

A kérdőívben szereplő kérdés: Üzleti tanácsért milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben a családjához, barátaihoz, közeli ismerőseihez, üzleti partnereihez, szakmai szövetséghez, vállalkozásfejlesztési szervezethez, könyvelőhöz, bankhoz, egyéb, éspedig…? A válaszokat 1-5-ig terjedő skálán osztályozza, ahol 1 a soha és 5 a rendszeres gyakoriságot jelenti! 141 A kérdőívben szereplő kérdés: A partnerszervezettel hivatalos úton érintkeznek vagy van ott egy személyes ismerős, aki adott esetben elintéz valamit, informál vagy segít, ha kell? 142 A kérdőívben szereplő kérdés: Milyen az együttműködés formai kerete: szóbeli megállapodás van Önök között vagy szóbeli megállapodás előzte meg az írásos szerződést (a termelést, szolgáltatást már megkezdték az írásos szerződés megkötése előtt) vagy általános keretszerződést vagy minden részletre kiterjedő szerződéses megállapodást kötöttek?

209

(14,1%-a, illetve 17,3%-a) bankhoz (38. táblázat). Ugyanakkor az eredmények az erős kapcsolatok jelentőségét is tükrözik: üzleti problémák esetén a vállalkozások több mint fele – legalább egyszer egy évben – közeli ismerőseitől, barátaitól kért segítséget (az 1-9 fős vállalkozások 51%-a, a 10-249 fős vállalkozások 56,6%-a), további fele pedig a családjára hagyatkozott (az 1-9 fős vállalkozások 51,9%-a, a 10249

fős

vállalkozások

45,5%-a),

A

szakmai

szövetség,

valamint

a

vállalkozásfejlesztési szervezet – mint gyenge kapcsolatok – elhanyagolható szerepet töltenek be ilyen esetekben a kisvállalkozások életében: szakmai szövetségtől csak közel minden hatodik kkv kért tanácsot, vállalkozásfejlesztési szervezethez pedig egyetlen válaszadó vállalkozás sem fordult. 38. táblázat A kis- és közepes vállalkozások megoszlása a két almintában aszerint, hogy üzleti problémák megoldásakor milyen gyakran fordulnak tanácsért szűkebb, illetve tágabb környezetükhöz (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132

1-9 fős vállalkozások Könyvelőhöz Családjához Üzleti partnereihez Barátaihoz, közeli ismerőseihez Bankhoz Szakmai szövetséghez Üzleti problémák esetén erős kötésekre hagyatkozás Üzleti problémák esetén gyenge kötésekre hagyatkozás

10-249 fős vállalkozások Könyvelőhöz Családjához Üzleti partnereihez Barátaihoz, közeli ismerőseihez Bankhoz Szakmai szövetséghez Üzleti problémák esetén erős kötésekre hagyatkozás Üzleti problémák esetén gyenge kötésekre hagyatkozás

Üzleti tanácsért milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben a …? Rendszeresen, Ritkán, illetve illetve Soha Összesen gyakran elvétve 67,2 16,3 16,5 100 37,1 14,8 48,1 100 32,9 22,9 44,8 100 19,8 31,2 49,0 100 14,1 10,3 75,6 100 2,1 14,6 83,3 100 40,7

27,0

32,3

100

71,8

19,8

8,4

100

Üzleti tanácsért milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben a …? Rendszeresen, Ritkán, illetve illetve Soha Összesen gyakran elvétve 66,6 14,8 18,6 100 32,8 12,7 54,5 100 35,8 24,1 40,1 100 22,3 34,3 43,4 100 17,3 30,1 52,6 100 6,0 12,7 81,3 100 42,3

24,3

33,4

100

69,4

19,1

11,5

100

210

Az azonos jellegű változók összevonásával kapott eredmények azt tükrözik, hogy a kis- és közepes vállalkozások kétharmadánál (67,7% és 66,6%) előfordult, hogy üzleti problémáik megoldásakor erős kötéseikre hagyatkoztak, s közel 90 százalékuk (91,6% és 88,5%) támaszkodott gyenge kapcsolataira.143 A partnerszervezetekkel való személyes kapcsolatok vizsgálata mindkét alminta vállalkozásai körében alacsonynak mutatja a személyes ismerősök számát a helyi vállalkozási

központban,

önkormányzatnál,

szakmai

szervezetekben,

alapítványoknál, egyesületekben, kutatóintézetekben, pénzintézetekben, de még más vállalkozásokban is. A leíró elemzés alapján tudjuk, hogy az 1-9 fős vállalkozások 691, a 10-249 fős vállalkozások 1229 együttműködéses kapcsolatról számoltak be. A megjelölt partnerekkel azonban többnyire hivatalos kapcsolata van a kkv-szektor vállalkozásainak: az 1-9 fős mikrovállalkozásoknak csupán 193, a 10-249 fős vállalkozásoknak pedig 256 kapcsolat esetében van személyes ismeretsége a partnerszervezetben (az összes kooperáció 27, illetve 21%-ában). Az alapstatisztikák szerint egy térségbeli mikrovállalkozásnak átlagosan 1,3, míg egy legalább 10 fős vállalkozásnak 1,8 személyes ismerőse van valamelyik szervezetben, és jóval gyakoribb a más vállalkozásokban való ismeretség a koordinációs és fejlesztési környezet szervezeteihez képest, ami logikus is, hiszen azt a korábbiakban (lásd V.3.4. fejezet) láthattuk, hogy a kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködései elsősorban a beszállítói és vásárlói relációkra épülnek (39. táblázat).

143

Itt érdemes megemlíteni Lengyel Györgynek a kisvállalkozások körében végzett kilencvenes évekbeli kutatásának eredményeit, melyek arra világítottak rá, hogy a vállalkozások fennmaradása és megszűnése szempontjából kitüntetett jelentősége van a társadalmi tőkének, továbbá a vállalkozói habitusnak és a gazdasági környezetnek. A társadalmi tőke hatását tekintve, a vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy az üzleti partnerekkel ápolt kapcsolatok – a gyenge kötések – azok, melyek számottevően növelik a vállalkozás megmaradásának esélyét, míg az erős kötések inkább negatív hatásúak a túlélés szempontjából (Lengyel 1998).

211

39. táblázat Személyes ismerősök a kis- és közepes vállalkozások gazdasági szférán belüli és azon kívüli kapcsolataiban – a személyes ismerősök számának alapstatisztikái almintánként, N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Van-e személyes ismerős az említett szervezetnél, aki adott esetben elintéz valamit, informál vagy segít, ha kell?

1-9 fős vállalkozások

5% leválogatott átlag*

Átlag

Medián

0,36

0,43

0,00

3

0,97

1,04

1,00

5

Maximum érték

Koordinációs és fejlesztési környezet szervezeteinél (szakmai szervezet, civil szervezet, helyi önkormányzat, kutatóintézet, pénzintézet)

Más vállalkozásoknál (beszállítók, ügyfelek, versenytársak)

Összes partnerszervezetnél

1,36 1,47 1,00 7 Van-e személyes ismerős az említett szervezetnél, aki adott esetben elintéz valamit, informál vagy segít, ha kell? 5% leválogatott átlag*

Átlag

Medián

0,54

0,73

0,00

5

(beszállítók, ügyfelek, versenytársak)

1,24

1,31

1,00

5

Összes partnerszervezetnél

1,85

2,04

2,00

8

10-249 fős vállalkozások

Maximum érték

Koordinációs és fejlesztési környezet szervezeteinél (szakmai szervezet, civil szervezet, helyi igazgatás, kutatóintézet, pénzintézet)

Más vállalkozásoknál

Megjegyzés: *Trimmed Mean, a program az átlag számításakor az adatsor alsó és felső 5 százalékát nem veszi figyelembe.

A különböző intézményekben, partnerszervezetekben található személyes ismeretség almintánkénti

vizsgálata

középvállalkozásoknak

(13.

ábra)

leggyakrabban

alapján más

látható,

hogy

vállalkozásokban

a

kis-

vannak

és

olyan

ismerőseik, akik adott esetben elintéznek valamit, informálnak, vagy segítenek, ha kell (a „segítő személyek” kétharmada partnercégekben található). Ezt követi – mindkét alminta vállalkozásai körében – a helyi igazgatásban, önkormányzatban, majd a szakmai szervezetekben lévő informális kapcsolatok aránya, míg a többi – felmért – szervezetben való személyes ismeretség aránya 6 százalék alatti.

212

13. ábra A kis- és közepes vállalkozások partnerszervezetekben való személyes ismeretségének megoszlása almintánként (%)

1-9 fő

69%

10-249 fő

66,3%

0%

20%

10,7% 9,6% 6,1%

11,5% 8,5% 5,5%

40%

60%

80%

Más vállalkozásban

Helyi igazgatásban

Szakmai szervezetekben

Pénzintézetben

Kutatóintézetben

Civil szervezetben

100%

Megjegyzés: N1-9 fő=131, N10-249 fő=132

A vállalatközi kapcsolatok bizalomszintjének mérésére alkalmazott kérdésre kapott válaszok megoszlása azt mutatja, hogy a térségbeli 1-9 fős vállalkozások 26,7 százalékánál előfordult a vizsgált időszakban, hogy bízva partnerükben, csak szóban állapodtak meg és nem kötöttek írásos szerződést, és ennél is több azok aránya (36,4%), akik a szolgáltatás nyújtását, illetve a termelést már megkezdték az írásos szerződés megkötése előtt (40. táblázat). Tehát ezeknek a vállalkozásoknak – összesen a mikrovállalkozások 58 százalékának – a piaci kapcsolataiban a sakói értelemben vett „szerződéses bizalom” magas foka jelen van, vagyis „az elköteleződésen alapuló szerződéses viszonyok” típusához állnak közelebb (lásd Sako vállalatközi

szerződéses bizalmi

viszonyokra

vonatkozó elméletének

ismertetését a dolgozat III.2.4. fejezetében). A kkv-szektor 10-249 fős vállalkozásai körében ennél jóval alacsonyabb a bizalom magasabb szintjét mutató kapcsolatok gyakorisága: az „igazi” kisvállalkozások ötödénél (19,6%-ánál) fordult elő, hogy csak szóban állapodtak meg partnerükkel és harmaduknál (31,6%-uk) került sor a szolgáltatásra, illetve a termelésre a formális szabályok rögzítése előtt.

213

A vizsgált kkv-k körében tapasztalt „elköteleződésen alapuló szerződéses kapcsolatokhoz” képest – mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős – vállalkozások kapcsolataiban gyakoribb „a távolságtartó szerződéses viszony” ideáltípusához közelebb

álló

kapcsolatok

előfordulása:

az

1-9

fős

mikrovállalkozások

kétharmadánál (66,2%-ánál) és a 10-249 fős vállalkozások háromnegyedénél (74,2%-ánál) fordult elő a 2008 és 2010 közötti időszakban, hogy a tranzakció csak az írásos – formális – szerződés megkötése után kezdődött meg. A leíró elemzés eredményei tehát arra mutatnak rá, hogy a szektor „kisebb” – 1-9 fős – vállalkozásainak piaci kapcsolataiban nagyobb mértékben van jelen a „szerződéses bizalom” és kisebb mértékben támaszkodnak formális szerződésekre a „nagyobb méretű” – 10-249 fős – vállalkozásokhoz képest. 40. táblázat A kis- és közepes vállalkozások vállalatközi kapcsolatainak bizalomszintje almintánként (%), N1-9 fő=131, N10-249 fő=132 Mi jellemző üzleti partnerükkel való kapcsolatuk formai keretére? Szóbeli megállapodás van közöttük Szóbeli megállapodás előzte meg az írásos szerződés megkötését Szóbeli magállapodásra építő kkv-k összesen Általános keretszerződést kötöttek Minden részletre kiterjedő írásos megállapodást kötöttek Formális szerződésre hagyatkozó kkv-k összesen

214

1-9 fős vállalkozások 26,7

10-249 fős vállalkozások

36,4

31,6

58,3

19,6

44,9

42,6

37,8

22,6

46,8

66,2

74,2

V.3.7.2.

A

társadalmi

tőke

hatása

a

kis-

és

közepes

vállalkozások

együttműködéseire – többváltozós elemzések A társadalmi tőke mérésére használt – fentiekben részletesen bemutatott – változócsoportok ismertetése után adja magát a kérdés, hogy ezek a társadalmi kapcsolatok milyen mértékben befolyásolják a gazdasági életben létrejövő együttműködések valószínűségét. A hivatkozott szakirodalom és a korábbi empirikus kutatások tapasztalatai alapján tudjuk, hogy kitüntetett jelentősége van a vállalkozások működésében a társadalmi tőkének – mint „váltóként” működtethető erőforrásnak – és a kapcsolatokat átható bizalomnak.144 Ebben a fejezetben megpróbálom a kistérségi felmérés adatai alapján többváltozós módszer segítségével összekapcsolni a társadalmi tőke elemeit a legfontosabb együttműködési paraméterekkel, s megvizsgálni egymásra gyakorolt hatásukat. A fő kérdés annak tisztázása, hogy a „társadalmi erőforrást”145 jelentő kötelékek közül melyek fontosabbak akkor, ha folyamatosan kontroll alatt tartjuk az összes többi tényezőt. Az elemzés során azokkal az együttműködési paraméterekkel – mint függő változókkal – fogok dolgozni, melyeket korábban, a kutatás során alakítottam ki: 1. mennyire

összetett

a

kkv-k

ÖSSZETETTSÉGE); 2. mekkora

szervezeti

környezete

(KAPCSOLATRENDSZER

a partnerkörük mérete (KAPCSOLATRENDSZER MÉRETE);

3. részt vesznek-e bizonyos hálózati jellegű együttműködésekben, vagy inkább csak hagyományos

üzleti

kapcsolatokkal

rendelkeznek

(HÁLÓZATI

JELLEGŰ

EGYÜTTMŰKÖDÉSEK).

A magyarázó voltozók közül összesen 14 változóval lehet dolgozni, melyek közül hat változó a kkv-k „erős” és „gyenge” kapcsolataira való hagyatkozását hivatott mérni (bináris kódolással előfordul / nem fordul elő alapon), másik hat változó a különböző partnerszervezetekben lévő személyes ismeretség létét / hiányát mutatja szintén kétértékű változó formájában, valamint további két változó a kapcsolatokra

144

Korábbi hazai kutatások a teljesség igény nélkül: Czakó 1997, 1998; Czakó–Sik 1987, 1994; Csabina–Leveleki 2003; Csabina at al. 2001; Lengyel 1998. 145 A kifejezést Kuczi Tibor használja a vállalkozások társadalmi „tőkéi”-re (Kuczi 1996).

215

jellemző bizalom erősségét (szóbeli megállapodáson / formális szerződésen alapuló kapcsolat előfordulását) méri ugyancsak kétértékű mutató formájában. Az összefüggések elemzésére ebben az esetben is logisztikus regressziót alkalmaztam.146 A modellek felállításakor arra törekedtem, hogy jól illeszkedő, ugyanakkor interpretálható modelleket kapjak, ezért a változók szelektálására – mint ahogyan azt a korábbiakban is tettem – a legjobb modellek keresése során az SPSSbe beépített Backward módszert használtam. Mivel csak azok az esetek vehetők figyelembe, melyeknél a vizsgált változók egyikénél sem fordul elő hiányzó érték, így a 14 változó együttes használata miatt a feldolgozott esetek száma mindhárom modellben lecsökkent 158-ra, mely az összes megkérdezett vállalkozásnak csupán 60 százaléka. Az eredmények azonban szignifikánsak, és a klasszifikációs táblákat vizsgálva, a modellek hasznosnak bizonyulnak, segítenek a megfigyelések besorolásában.147 Ezek után rátérek a három együttműködési paraméter magyarázatára felépített – iteratív eljárások során illesztett – legjobb modellek elemzésére (41. táblázat). A logisztikus regressziós modellek részletes paraméterbecsléseit a Melléklet M48-50. táblázatai közlik. A legjobb modellek keresése során öt változónak egyik modellben sincs szerepe: a gyenge kapcsolatokra hagyatkozás közül az üzleti partnerektől és a könyvelőtől való tanácskérésnek, míg a különböző szervezetekben való személyes ismeretség közül a civil szervezetekben (alapítványoknál, egyesületeknél) és a partnervállalkozásokban található informális úton segítő személy előfordulásának, valamint a szóbeli megállapodáson nyugvó – elköteleződésen alapuló – gazdasági kapcsolatok előfordulásának. 146

A regressziós elemzést a teljes minta adatbázisán végeztem el. Az 1. modell alapján a magyarázó változók ismerete nélkül a vállalkozások 59 százalékát sorolnánk be helyesen az átlagosnál összetettebb kapcsolatrendszer előfordulása tekintetében, a magyarázó változók ismeretében pedig 72 százalékát. A 2. modell is hasznosnak mondható, ugyanis a magyarázó változók bevonása nélkül az esetek 55 százalékát tudnánk helyesen besorolni az átlagosnál nagyobb méretű kapcsolatrendszer előfordulásának tekintetében, a magyarázó változók ismeretében pedig 69 százalékukat. A 3. modell is segít a megfigyelések besorolásában, mivel a magyarázó változók ismerete nélkül a vállalkozások 63 százalékát sorolnánk be helyesen a hálózati jellegű együttműködések előfordulása tekintetében, a magyarázó változók ismeretében viszont 72 százalékra javul ez a becslés. 147

216

41. táblázat A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolatainak összetettségére, kapcsolatrendszerének méretére és hálózati jellegű együttműködéseire – logisztikus regresszió, iteratív modellek eredményei [Exp(B)] Változó ÜZLETI TANÁCSOT KÉRT A CSALÁDJÁTÓL ÜZLETI TANÁCSOT KÉRT AZ ISMERŐSEITŐL, BARÁTAITÓL ÜZLETI TANÁCSOT KÉRT SZAKMAI SZÖVETSÉGTŐL ÜZLETI TANÁCSOT KÉRT PÉNZINTÉZETTŐL SZEMÉLYES ISMERŐS A HELYI ÖNKORMÁNYZATBAN SZEMÉLYES ISMERŐS EGY SZAKMAI SZERVEZETBEN SZEMÉLYES ISMERŐS EGY KUTATÓINTÉZETBEN SZEMÉLYES ISMERŐS EGY PÉNZINTÉZETBEN FORMÁLIS SZERZŐDÉSES KAPCSOLAT KONSTANS Elemszám -2 Log likelihood Khí-négyzet X szignifikancia

KAPCSOLATRENDSZER

KAPCSOLATRENDSZER

ÖSSZETETTSÉGE

MÉRETE

0,528* 2,781* 2,908* 8,437** 5,960** 3,495* 2,735** 0,509** 158 230,854 82,280 0,000

HÁLÓZATI JELLEGŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK 0,230**

2,623* 2,524* 5,949** 4,460**

7,081** 4,201**

2,523** 1,591** 158 249,289 70,119 0,000

1,377* 158 239,389 76,758 0,000

Megjegyzés: *: 0,5; **: 0,01 szinten szignifikáns kapcsolatot jelöl. A szürke cellák azt mutatják, hogy az adott változó nem szerepelt a modellben.

217

5,744** 3,383**

A modellek paramétereinek regressziós együtthatói alapján általánosságban elmondható, hogy a partnerszervezetekben való személyes ismeretség változóinak erősebb a hatásuk, mint a többi vizsgált társadalmi kapcsolatnak. 1. A kis- és közepes vállalkozások körében az átlagosnál heterogénebb kapcsolatrendszer – a legalább öt különböző szervezettípussal való kooperáció – előfordulását becslő modell (KAPCSOLATRENDSZER

ÖSSZETETTSÉGE)

szerint a

jelenség magyarázatában komoly szerepe van a koordinációs és fejlesztési szervezetekben

való

személyes

ismeretségnek:

átlagosnál

heterogénebb

kapcsolatrendszer jóval nagyobb eséllyel fordul elő egy kis- és közepes vállalkozásban, ha

a helyi önkormányzattal és/vagy kutatóintézettel személyes

kapcsolata van. E szervezeti informális kapcsolatokon kívül még a pénzintézetben való személyes ismeretség esetében mutatkozik szignifikáns különbség: a banki ismerős léte növeli az összetettebb kapcsolatrendszer esélyét. kapcsolatokra

való

hagyatkozás

is

pozitív

hatással

van

A gyenge a

vállalati

együttműködésekre: a szakmai szervezetektől való tanács- és információkérés növeli a heterogénebb kapcsolatrendszer valószínűségét. Az erős kapcsolatokat illetően érdekes összefüggést hozott felszínre a modell: a rokonok és családtagok bevonása az üzleti problémákba negatív, míg a baráti, közeli ismerősi kapcsolatokra hagyatkozás pozitív hatású. Ez azt jelenti, hogy azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak, melyek üzleti ügyekben családi kapcsolataikra támaszkodnak, nem összetett a kapcsolatrendszere, míg a baráti, közeli ismerősi kötelékek a társadalmi tőke intenzívebb használatát jelentik, heterogénebb együttműködésekben használják. E hatások mellett még a gazdasági kapcsolatok bizalmi szintjének alakulása kap szerepet a modellben: azon vállalkozások körében, amelyek csak az írásos (minden részletre kiterjedő szerződéses vagy általános keretszerződésen alapuló) megállapodás megkötése után kezdik el a termelést, illetve a szolgáltatás nyújtását, az átlagosnál összetettebb kapcsolatrendszer esélye majdnem háromszor akkora, mint ahol „távolságtartó viszony” nem volt jellemző. 2. Az átlagosnál nagyobb méretű – legalább öt szervezetet felölelő – partnerkörrel való rendelkezés (KAPCSOLATRENDSZER

MÉRETE)

valószínűségében szintén a

legerősebb hatása a koordinációs és fejlesztési szervezetekben való személyes 218

ismeretségnek van: önkormányzati és/vagy kutatóintézeti informális kapcsolatok nagyobb valószínűséggel fordulnak elő az átlagosnál kiterjedtebb kapcsolatrendszerű vállalkozások körében. Jelentősnek mutatkoznak – az erős kötések közül – a barátok, közeli ismerősök segítő kapcsolatai, valamint – a gyenge kötések közül – a pénzintézeti kapcsolatok: mind a baráti, közeli ismerősi, mind a pénzintézeti erőforrások növelik a vállalkozás kapcsolatrendszerének méretét. A modellben még a gazdasági kapcsolatok bizalmi szintjét mutató változónak van szignifikáns hatása: a „távolságtartó” – formális szerződésen alapuló – kapcsolatokat preferáló vállalkozások körében nagyobb eséllyel találunk átlagosnál kiterjedtebb partnerkörrel rendelkezőket. 3.

A

hálózati

jellegű

EGYÜTTMŰKÖDÉSEK)

együttműködések

becslésére

(HÁLÓZATI

JELLEGŰ

vonatkozó eredmények alapján megerősíthetjük korábbi

megfigyeléseinket a különböző koordinációs és fejlesztési szervezetekben való személyes ismeretség, valamint az erős és gyenge kapcsolatokra hagyatkozás hatásával kapcsolatban. A kkv-k hálózati jellegű együttműködésekben való részvételének valószínűsége annál nagyobb, minél inkább személyes kapcsolatokra épülő viszonyokat találunk a szakmai és kutatóintézeti szervezetek irányában. A gyenge és erős kapcsolatok üzleti problémák megoldásába történő bevonásának tekintetében – az átlagosnál összetettebb kapcsolatrendszer előfordulását becslő modell eredményeivel megegyezően – azt láthatjuk, hogy a szakmai szervezeti, valamint a pénzintézeti kapcsolatokra, mint gyenge kötésekre hagyatkozás nagyobb valószínűséggel fordul elő hálózati együttműködések esetén, ezzel szemben a családi (erős) kötésekre támaszkodó vállalkozások körében szignifikánsan ritkább ez a jelenség, mint a többi vállalkozás esetében. V.3.7.3. Összefoglalás Ebben a fejezetben a „társadalmi erőforrások”148 hatását a kis- és közepes vállalkozások együttműködési kapcsolataira többváltozós logisztikus regressziós eljárással vizsgáltam. Az elemzés során a vállalkozások három együttműködési indikátorát alkalmaztam (az együttműködési kapcsolatrendszer heterogenitása, a partnerkör kiterjedtsége, valamint a hálózati jellegű együttműködések adták a függő 148

Kuczi Tibortól átvett kifejezés (Kuczi 1996).

219

változókat), és egymást megerősítő eredményekhez jutottam. Arra voltam kíváncsi, hogy a vállalkozások segítő kapcsolatai vajon hozzájárulnak-e, s milyen mértékben az együttműködések formálódásához. Leíró elemzés keretei között bemutattam, hogy a kkv-tulajdonosok üzleti problémák esetén milyen gyakran kérnek tanácsot a közeli és távoli ismerősöktől (azaz a családtagoktól,

barátoktól,

az

üzleti

partnerektől,

könyvelőtől),

szakmai

szervezetektől, valamint pénzintézettől. Kiderült, hogy elsősorban a gyenge – távolabbi ismerősi – kötéseikre hagyatkoznak, de természetesen az erős bizalmas kapcsolatok segítő igénybevétele is igen gyakori körükben. Ezen felül azt is feltérképeztem, hogy a vállalkozásoknak mely partnerszervezeteknél vannak olyan ismerőseik, akik adott esetben elintéznek valamit, informálnak, vagy segítenek, ha kell. Itt az eredmények a más vállalkozásokban való személyes ismeretséget mutatják a leggyakoribbnak, míg a koordinációs, fejlesztési környezet intézményei közül a helyi igazgatásban és a szakmai szervezetekben való személyes ismeretség releváns. Arra is kíváncsi voltam, hogy a vállalkozások piaci kapcsolatainak bizalmi szintje befolyásolja-e az együttműködések kialakulását. Megvizsgáltam, hogy mennyire jellemző a térség kis- és közepes vállalkozási szektorában, hogy még az írásos szerződés megkötése előtt, szóbeli megállapodás alapján kezdik el a teljesítést vagy, hogy csak szóban állapodnak meg üzleti partnerükkel. Láthattuk, hogy az 1-9 fős mikrovállalkozások 58 százalékának és a 10-249 fős vállalkozások 45 százalékának üzleti kapcsolataiban jelen van a sakói értelemben vett „szerződéses bizalom”, amikor a „szerződés” erősen beágyazódik a vállalkozások kölcsönös bizalmon alapuló viszonyrendszerébe. Ugyanakkor a kkv-szektor vállalkozásai ennél nagyobb mértékben építenek üzleti kapcsolataikban a formális szerződésekre: az 1-9 fős mikrovállalkozások kétharmadáról (66%-áról) és a 10-249 fős vállalkozások háromnegyedéről (74%-áról) mondható el, hogy üzleti partnerükkel „megtartják a három lépés távolságot”, vagyis a tranzakció előtt írásos szerződést kötnek, és a szolgáltatás nyújtása, illetve a termelés csak ezt követően kezdődik meg. Ezt követően a társadalmi tőke mérésére használt „erőforrás-mutatókat” dummy változóként használva többváltozós regresszió-elemzést végeztem annak érdekében, hogy a zavaró tényezőktől mentesen vizsgálhassam a társadalmi tőke formáinak – a 220

különböző társadalmi-segítő kapcsolatoknak – az együttműködésekre gyakorolt hatását. A többváltozós modellek segítségével kapott eredmények azt tükrözik, hogy a különböző társadalmi kapcsolatokban rejlő erőforrások jelentős hatást gyakorolnak a kis- és közepes vállalkozások gazdasági térben formálódó együttműködéseire. Legerősebb hatása a helyi igazgatásban és a kutatóintézetben való személyes kapcsolatoknak van, de szerepet kap – noha csak egy modellben – a pénzintézetben való személyes ismeretség is. Az erős kapcsolatokra hagyatkozás szerepét vizsgálva kiderült, hogy különbség tapasztalható az erős kötések „erőssége” szerint, mivel azok nem egyformán fejtik ki hatásukat egy kkv együttműködéses kapcsolatainak formálódásában: a család bevonása az üzleti ügyekbe az együttműködési aktivitás csökkenését vonja maga után, ugyanakkor a baráti, közeli ismerősi kapcsolatokra való támaszkodás növeli a vállalati kooperációk esélyét. Szintén pozitív hatással van az együttműködésekre a gyenge kapcsolatokra hagyatkozás is: a szakmai szervezettől, pénzintézettől való tanács- és segítségkérés releváns mértékben növeli a heterogén, sok partnerszervezetet magába foglaló kapcsolatrendszer, valamint a hálózati együttműködések előfordulását. Azonban az nem befolyásolja a vállalkozás együttműködéses kapcsolatait, ha a tulajdonos segítséget kér üzleti partnereitől, de az sem számít, ha a partnervállalkozásban személyes ismeretsége van. A becslések továbbá azt is mutatják, hogy a gazdasági kapcsolatok bizalmi szintjét mérő

változónak

valószínűségével:

is

erős

pozitív

a

„távolságtartó

kapcsolata szerződéses

van

az

együttműködések

kapcsolatokkal”

leírható

vállalkozásokat szignifikánsan összetettebb és nagyobb méretű kapcsolatrendszer jellemzi. Vagyis a „bizalmas” kötelékek, mint a családi kapcsolatok, a felek kölcsönös bizalmán alapuló – szóbeli megállapodáson nyugvó – vállalatközi kapcsolatok inkább a csak néhány partnerszervezettel kooperáló, bilaterális megoldásokat követő kkv-kat jellemzi.

221

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy ha a kis- és közepes vállalkozások nagyobb mértékben ágyazódnak be személyes kapcsolataikon keresztül a fejlesztési és koordinációs környezetükbe, támaszkodnak gyenge, illetve baráti, közeli ismerősi kapcsolataikra, és alakítanak ki olyan piaci kapcsolatokat, melyekre inkább a „távolságtartó szerződéses viszony” jellemző, akkor gyakoribb körükben a heterogén kapcsolatrendszer, a kiterjedt – sokszereplős – partnerkör és a hálózati részvétel. Vagy az átlagosnál összetettebb, nagyobb méretű kapcsolatrendszerrel rendelkező és hálózati jellegű együttműködéseket folytató kkv-k társadalmi-kapcsolati paraméterei kedvezőbbek. V.3.8. A kis- és közepes vállalkozások csoportosítása együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján Miután megvizsgáltam a dolgozat V.3.4. fejezetében a térségbeli kis- és közepes vállalkozási szektor gazdasági és nem gazdasági szervezetekkel kialakított együttműködéses

kapcsolatainak

összetettségét,

kiterjedtségét,

valamint

e

kooperációk tartalmának vizsgálata alapján a hálózati jellegű együttműködésekben való részvételét (a vállalati kapcsolatrendszerekre jellemző más fontos sajátosságok vizsgálata mellett), továbbá feltártam az V.3.8. fejezetben a vállalkozások segítő társadalmi kapcsolatainak előfordulási gyakoriságát, kísérletet teszek e mutatók felhasználásával a vizsgált vállalkozások egyfajta csoportosítására. Célom az, hogy pontosabban megismerjük az együttműködési kapcsolatok és a társadalmi tőke építése szempontjából aktívabb kis- és közepes vállalkozásokat a térségben. Fő kérdés annak tisztázása, hogy az együttműködési és társadalmi-segítő kapcsolatok kombinációja alapján kirajzolódó egyes vállalkozáscsoportoknak mekkora a nagysága, mennyire homogén az összetétele, és hogy miben különböznek a többiektől. A vizsgált vállalkozások diszkrét csoportokba rendezésére klaszterelemzést alkalmaztam.149 Az osztályozási modellbe a következő magas – numerikus – mérési szintű

változókat

vontam

be:

egyfelől

149

a

vállalkozások

együttműködési

Kutatásom során a klaszteranalízist, mint csoportosítási eljárást már korábban is alkalmaztam (lásd V.3.6.3. fejezet). A klaszterelemzést most is a teljes minta súlyozott adatbázisán végeztem el, a minta a kis- és középvállalkozások alapsokaságbeli létszám-kategóriáinak arányaihoz lett súlyozva.

222

kapcsolatrendszerét leíró indikátorok közül azt, hogy (1) egymással párhuzamosan hány fajta szervezettel kooperál a vállalkozás, (2) hány együttműködő partnere van és (3) hány hálózati jellegű együttműködésben vesz részt; másfelől a társadalmi erőforrás-mutatók közül azt, hogy üzleti problémák esetén milyen gyakran hagyatkozik (4) a családra, (5) a barátokra, közeli ismerősökre, (6) az üzleti partnerekre, (7) a szakmai szervezetekre, (8) a könyvelőre, valamint (9) a banki kapcsolatokra; továbbá az egyes szervezetekben való személyes ismeretség indikátorait, így azt, hogy hány informális-segítő kapcsolata van (10) a helyi önkormányzatban, (11) szakmai szervezetekben, (12) civil szervezetekben, (13) kutatóintézetekben, illetve felsőoktatási intézményekben, (14) pénzintézetekben és (15) más vállalkozásokban, végül a gazdasági kapcsolatok bizalmi szintjét mérő indikátorokat, azaz hogy (16) hány informális megállapodáson nyugvó – a bizalom magas fokával leírható – és (17) hány formális szerződésen alapuló – ún. távolságtartó – kapcsolata van a vállalkozásnak. Ebben a sokdimenziós változótérben – a súlyozott adatbázis alapján – 37 vállalkozásnak hiányzik valamelyik adata, ezért ezeket ki kell zárni a vizsgálatból, így az eljárásban 226 kkv szerepel. Ez 14 százalékos adatvesztést jelent, ami még nem veszélyezteti a klasszifikációs folyamat megbízhatóságát. A klaszterelemzés során a legideálisabb esetben a kis- és közepes vállalkozások 4 csoportja alakítható ki (14. ábra).150 A modellt standardizált adatokkal építettem fel, az iterálások lépéseit és a végső klaszterközéppontok táblájának eredményeit a Melléklet 51-52. táblázatai tartalmazzák.

150

A klaszterezés alkalmazása során több kísérletet végeztem, a létrehozott klaszterek számát eltérően szabályoztam. Sem a 3, sem az 5, sem a 6 klaszteres változat eredményeként nem különültek el jól interpretálható típusok, sok változó vagy több klaszterbe is besorolható volt, vagy éppen egyikbe sem volt jól besorolható.

223

14. ábra A kis- és közepes vállalkozások csoportosítása együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján (%) 60 48,2%

50 40 30

25,7% 19%

20 7,1%

10 0

1. klaszter

Professzionális együttműködők

2. klaszter

Védekező bizalomépítők

3. klaszter

4. klaszter

Pragmatikus hálózatépítők

Nem-aktív bizalmatlanok

Megjegyzés: N=226

A négy vállalatcsoport szerkezetében aránytalanságok figyelhetők meg. A legnagyobb elemszámú klaszterbe (4. klaszter) a kkv-k majdnem fele tartozik, a két középső klaszter (2. és 3. klaszter) nagyjából hasonlóan közepes méretű 19-25 százalékos aránnyal, és van egy nagyon kisméretű csoport (1. klaszter), mely a kkv-k 7 százalékát tömöríti. A négy vállalatcsoport közül a 2. és a 3. klaszter tekinthető a legkedvezőbb helyzetűnek

az

együttműködési

kapcsolatok

és

a

társadalmi

erőforrások

szempontjából. A két klaszter között a különbség a kapcsolatok összetettségében, a hálózati kooperációk létében, illetve hiányában, valamint az erős és bizalmas kapcsolatokkal való ellátottság mértékében van. A

minta

19

százalékát

kitevő

3.

klaszter

vállalkozásait

„pragmatikus

hálózatépítőknek” nevezhetjük. A társadalmi erőforrások tekintetében az itteni vállalkozások rendelkeznek a legkedvezőbb paraméterekkel, és együttműködéses kapcsolati mutatóikat vizsgálva

is átlag felett alakul kapcsolatrendszerük

összetettsége, mérete és hálózati együttműködésekben való részvétele (bár az együttműködési kooperációkat nézve elmaradnak egy másik csoport, az 1. klaszter vállalkozásaitól). Kiugróan magas a személyes ismerőseik száma – a szakmai 224

szervezetek és pénzintézetek kivételével – valamennyi vizsgált intézményben, különösen a helyi igazgatásban és a kutatóintézetekben. Ezek a vállalkozások hagyatkoznak a legnagyobb mértékben a gyenge kapcsolataikra: ők kértek leggyakrabban segítséget, tanácsot üzleti partnereiktől és a szakmai szervezetektől, de átlag feletti mértékben támaszkodtak könyvelőjük segítségére is. A 2. klasztert – melybe a kkv-k 25,7 százaléka tartozik – a „védekező bizalomépítők” alkotják. E csoport méretét és kedvező társadalmi kapcsolati paramétereit tekintve nagyban hasonlít a 3. klaszterhez, de természetesen vannak különbségek. Tagjai kisebb valószínűséggel vesznek részt hálózati jellegű együttműködésekben, és kevésbé veszik igénybe üzleti problémák esetén a könyvelő, valamint a szakmai szervezetek segítségét. A másik megkülönböztető jegy az erős kötések üzleti ügyekbe való bevonásának kiugróan magas gyakorisága: dominánsan ebben a csoportban találhatók azok a vállalkozások, melyek üzleti problémák esetén a családi és a baráti, illetve közeli ismerősi kapcsolataikat veszik igénybe. Az erős kapcsolatok intenzív „használata” mellett gyenge kötéseikre is hagyatkoznak: átlagos mértékben támaszkodnak az üzleti partnerektől, könyvelőtől, valamint pénzintézettől kért információkra, és kiemelkedő a banki személyes ismeretségük is. További sajátossága ezeknek a vállalkozásoknak, hogy jellemzően – a sakoi terminológiája alapján – „elköteleződésen alapuló viszonyokat” létesítenek beszállítóikkal, vevőikkel, illetve versenytársaikkal, azaz a szóbeli megállapodások fontos szerepet játszanak a gazdasági kooperációikban. A legkisebb méretű (7,1 százalékot kitevő) 1. klaszterbe tartozó kis- és közepes vállalkozások – a „professzionális együttműködők” – helyzete speciális. Mind a koordinációs és fejlesztési, mind a piaci, illetve versenykörnyezet szereplőivel kialakított együttműködések terén ennek a klaszternek a vállalkozásai a legaktívabbak: kiugró mértékben összetett és sokszereplős kapcsolatrendszerük van, valamint itt a leggyakoribb a hálózati együttműködések előfordulás is. Ugyanakkor társadalmi erőforrásaikra – a 2. és a 3. klaszter tagjaihoz képest – kevésbé hagyatkoznak: gyenge kötéseik közül inkább csak a könyvelői tanácsra, információra támaszkodnak, és személyes ismeretséggel a partnervállalkozásokban rendelkeznek. Gazdasági kapcsolataikban jellemzően nem építenek a bizalomra; kiugróan 225

nagyarányú körükben a „távolságtartással” leírható kapcsolatok előfordulása, vagyis partnereikkel írásos szerződésen alapuló megállapodásokra törekednek. Végül a legnagyobb arányú 4. klaszter a „nem-aktív bizalmatlanokat” tömöríti (a kkv-k 48,2%-át), akik minden tekintetben a legkedvezőtlenebb paraméterekkel rendelkeznek. Együttműködési aktivitásuk a leggyengébb: nem rendelkeznek több szervezettípus irányába mutató kapcsolatokkal, partnerkörük csak néhány szervezetet ölel fel, és az átlagnál jelentősen alacsonyabb a részvételük hálózati jellegű együttműködésekben. A könyvelő segítségén kívül sem erős, sem gyenge kötéseiket nem vonják be az üzleti problémák megoldásába. Szinte az összes vizsgált intézményben való személyes ismeretséget mérő mutatónak itt a legkedvezőtlenebb az eredménye, ez alól egyetlen kivétel van; a szakmai szervezeti informális kapcsolatok előfordulása körükben a legmagasabb. További megkülönböztető jegye a 4. klaszter vállalkozásainak, hogy gyakran építenek üzleti kapcsolataikban a bizalomra, vagyis gyakran előfordul körükben, hogy csak szóbeli megállapodást kötnek a partnereikkel, vagy az írásos szerződés megkötése előtt már sor kerül a tranzakcióra, noha az ilyen magas bizalmi szintű kapcsolatok előfordulása jelentősen alacsonyabb, mint a 2. klaszter vállalkozásai körében. Az egyes vállalatcsoportok jellemzői alapján készítettem a 42. táblázatot, mely a kistérség kis- és közepes vállalkozási szektorának gazdasági és társadalmi beágyazottságáról nyújt összefoglalást.

226

42. táblázat A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak az együttműködési kapcsolatok és a társadalmi tőke mutatói alapján képzett csoportjai és azok jellegzetességei, N=226 Klaszterek Numerikus változók

(a társadalmi tőke használatának intenzitása szerinti sorrendben) 3. klaszter 2. klaszter 1. klaszter 4. klaszter 19% 25,7% 7,1% 48,2%

++ +++

+ ++

+++ +++

– +

++

+

+++

+

Milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben tanácsért a családjához?

–

++

–

–

Milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben tanácsért a barátaihoz?

–

+++

++

–

Milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben tanácsért az üzleti partnereihez?

+++

++

–

–

Milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben tanácsért szakmai szövetséghez?

+++

+

+

–

Milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben tanácsért könyvelőhöz?

++

+

++

++

Milyen gyakran fordult az elmúlt egy évben tanácsért pénzintézethez?

–

+

–

–

Hány személyes ismerőse van a helyi önkormányzatban?

++

–

+

–

Hány személyes ismerőse van szakmai szervezetekben?

–

–

–

+++

++

–

–

–

Hány személyes ismerőse van kutatóintézetekben?

+++

–

–

–

Hány személyes ismerőse van pénzintézetekben?

+

+++

+

–

Hány személyes ismerőse van a partnervállalkozásokban?

+

–

++

+

Hány informális megállapodáson nyugvó vállalatközi kapcsolata van?

–

+++

–

+

++

+

+++

+

Hány fajta szervezettel kooperál? Hány együttműködő partnere van? Hány hálózati jellegű együttműködéses kapcsolata van?

Hány személyes ismerőse van civil szervezetekben?

Hány formális megállapodáson nyugvó vállalatközi kapcsolata van?

Megjegyzés: – nem jellemző; + alacsony mértékben jellemző; ++ átlagos vagy átlag feletti mértékben jellemző; +++ kiugró mértékben jellemző.

227

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a kistérség kis- és közepes vállalkozásainak a fele (48,2%-a) kimondottan gyengén ágyazódik be a gazdasági és társadalmi környezetébe: a társadalmi tőke rendkívül alacsony fokú használata mellett homogén és kisméretű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek (4. klaszter). Tőlük jól elkülönül a kkv-knak az a jóval kisebb csoportja (19%-a), melynek tagjaira a társadalmi tőke rendkívül intenzív használata, valamint összetett, többszereplős partnerkör és hálózati megoldások jellemzők, s mely vállalkozások ezeken a kapcsolataikon keresztül erősen beágyazódnak környezetükbe (3. klaszter). E csoporttól valamivel nagyobb az a vállalkozási kör (a kkv-k 25,7%-a), melynek csak egy kissé rosszabbak az együttműködési paraméterei, de még mindig átlag körüli, illetve átlag feletti heterogenitású és méretű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, és társadalmi erőforrásaikat is intenzíven használják (2. klaszter). Fő megkülönböztető jegyük a bizalmas viszonyok kiugróan magas előfordulása, valamint az erős – családi és baráti, közeli ismerősi – kapcsolatokra való nagyfokú támaszkodás. A legkisebb klaszter – melynek aránya 7,1 százalék – rendelkezik a legkedvezőbb együttműködési mutatókkal, ugyanakkor a társadalmi erőforrások használata terén gyenge intenzitás jellemzi (1. klaszter). Összefoglalásként érdemes hangsúlyozni az együttműködések és a társadalmi tőke használatának szoros kapcsolatát. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a két jelenség sok esetben összefonódik egymással egy-egy kkv életében. A tapasztalatok azt mutatták, hogy azok a kis- és közepes vállalkozások, melyek együttműködnek más szervezetekkel, heterogén, illetve kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, és hálózati jellegű együttműködésekben vesznek részt, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek széleskörű társadalmi kapcsolatokkal, nagyobb eséllyel használják együttműködéseik során ezeket az erőforrásaikat, és erősebben ágyazódnak be ezeken a kapcsolataikon keresztül a szervezeti környezetükbe. Vagy éppen fordítva. Előfordulhat, hogy ezek a mutatók „hatások” helyett együtt járást jeleznek. A téma további vizsgálatát ezért mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a valódi okokozati kapcsolatok is feltárásra kerüljenek, melyre azonban csak idősoros adatok nyújtanak lehetőséget. A dolgozat egy pillanatképet tárt az olvasó elé, de az 228

egymásra hatási dinamika feltárására jelen kutatás keretei között nem volt lehetőségem. Másrészt érdekes lenne tudni, hogy a 2010-ben éppen kibontakozóban lévő válságnak lehetett-e hatása – ha igen, milyen irányban – a vállalkozások együttműködési aktivitására és társadalmi kapcsolataik használatának intenzitására.

229

VI. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS TOVÁBBLÉPÉS IRÁNYAI VI.1. Az eredmények összefoglalása Dolgozatomban azt a célt tűztem ki magam elé, hogy megvizsgáljam a kis- és közepes vállalkozások együttműködésének gyakorlatát, azok módját és feltételeit. Megpróbáltam

átfogó

képet

nyújtani

a

kis-

és

közepes

vállalkozások

kapcsolatrendszerének jellegzetességeiről, s e partnerkapcsolatok kialakulását valószínűsítő tényezőkről, azonban mindezt egy lehatárolt térben tettem, egy konkrét térség,

a

Dunaújvárosi

kistérség

településein

működő

vállalkozások

kapcsolatrendszerének feltárására vállalkoztam. Dolgozatom empirikus alapját a vizsgált kistérségben 2010 augusztusától 2011 márciusáig tartó, 250 főnél kevesebb alkalmazottal működő mikro-, kis- és közepes vállalkozások körében végzett kutatás adja. Kutatásom módszere a kérdőíves megkeresés volt, a kérdőívek feldolgozása SPSS adatelemző programmal történt. A dolgozat első tematikus részében bemutatásra kerültek – a hazai kkv-szektor jelenlegi helyzetének rövid ismertetése után – azok az elméleti alapok és releváns empirikus kutatási eredmények, melyek kiindulópontként szolgáltak saját kutatásom számára. A dolgozat következő, nagyobb része szólt a kistérségben végzett empirikus kutatás tapasztalatairól. Az empirikus kutatás során három egymáshoz kapcsolódó kérdéskört vizsgáltam: (1) a kistérségbeli kkv-k gazdasági mezőn belüli, valamint azon

kívüli

–

koordinációs

és

fejlesztési

–

szervezetekkel

formálódó

partnerkapcsolatait; (2) a kkv-k együttműködéses kapcsolatainak szerveződése és az egyes vállalati jellemzők összefüggéseit, (3) a szervezetközi együttműködések létrejöttére ható társadalmi erőforrások szerepét. Ugyan a vizsgálat feltáró jellege miatt korlátozott hipotézisállításra volt lehetőségem, de azért éltem néhány konkrét feltételezéssel. A következőkben sorra veszem a hipotéziseket, és értékelem azokat az elemzési eredmények alapján (az elemzéshez

230

leíró statisztikát, kereszttáblás elemzést, variancia-analízist, klaszterelemzést és többváltozós regressziós elemzést használtam). VI.1.1. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatainak jellemzői Az empirikus elemzés során elsőként a térségbeli kis- és közepes vállalkozások együttműködési aktivitásának vizsgálatával foglalkoztam. Megállapítottam, hogy egy tipikus szektorbeli vállalkozásnak – a kutatás által felölelt, 2008 és 2010 közötti időszakot figyelembe véve – átlagosan 4 együttműködési partnere van. Lényegében a mikrovállalkozások felének 2 és 6, míg a 10-249 fős vállalkozások felének 3 és 10 szervezet közötti az együttműködési partnerköre. A vállalati együttműködési kooperációk irányának vizsgálata azt tükrözte, hogy a kkv-k legnagyobb súlyú együttműködő partnerei a piaci szereplők, vagyis a beszállítók, a vásárlók, illetve vevők, valamint a koordinációs, fejlesztési környezet szervezetei közül a pénzintézetek. Az együttműködési kapcsolatrendszer összetettségének vizsgálata (hány típusú

szervezettel

működnek együtt)

arra

világított

rá, hogy a

kisvállalkozások kapcsolatrendszere nem igazán komplex: az 1-9 fős vállalkozások közel fele (48,8%-a), míg a 10-249 fős vállalkozások harmada (34%-a) legfeljebb 2 típusú szervezettel működik együtt, összetettebb – legalább ötszereplős – partnerhálózat csak egytizedüket jellemzi. Ezt követően igyekeztem igazolni az 1. hipotézisben (H1.) (és a kapcsolódó alhipotézisekben) megfogalmazott állításokat. A kutatás kereti között a hipotézis részben látszik igazolódni. Az eredmények alapján mindkét alminta vállalkozásainak több mint fele (az 1. alminta 52%-a, a 2. alminta 56%-a) rendelkezett a hagyományos adásvételi szerződéseken túlmutató, speciálisabb és erősebb kötésekkel, azaz részt vett valamilyen informális és/vagy formális, kölcsönösségen alapuló, folyamatos együttműködésben. Ilyen piacin túlmutató, hálózati jellegű elemnek tekintettem a segítségnyújtás különböző formáit (informális együttműködések), mint például a tanácsadást, reklámozást, információátadást, üzletszerzést, az anyag-, szerszám- és gépcserét

vagy

a

együttműködéseket, rendezvények

vagy

vevők

egymáshoz

melyek

lehetnek

megvalósulhatnak 231

küldését,

és

finanszírozási közös

az

olyan

kapcsolatok,

beszerzésben,

formális közös

értékesítésben,

termelésben, fejlesztésben, illetve közös pályázati tevékenységben (Czakó–Sik 1987; Kőhegyi 2005). Ugyanakkor annak vizsgálata alapján, hogy a vállalkozások egymással párhuzamosan hány ilyen hálózati jellegű kapcsolaton keresztül ágyazódnak be a környezetükbe, alacsonynak mondható a szektor vállalkozásainak hálózati aktivitása, mivel többségük (az 1-9 fős kkv-k 69%-a, a 10-249 fős kkv-k 62%-a) legfeljebb egy ilyen jellegű kooperációt folytat és csupán egyharmaduknál figyelhetünk meg legalább két kötést tartalmazó hálózati együttműködési aktivitást. Ezen belül is kiemelkedik a legfeljebb 9 fős vállalkozások 7, illetve a 10 főnél nagyobb vállalkozások körülbelül 17 százalékos halmaza, melyek legalább négy hálózati jellegű együttműködésben vesznek részt. Őket nevezhetjük a hálózati kooperációs elitnek, hiszen ezek azok a vállalkozások, akik nagyobb valószínűséggel tagjai az igazán összetett, sokszereplős, fejlesztési együttműködési hálózatoknak. A H1.1. alhipotézis bizonyítása megfelel a szakirodalmi várakozásoknak (Czakó– Győri 2013; Inzelt 2003, 2011; Inzelt–Szerb 2003): a térségbeli kis- és közepes vállalkozások elsősorban a koordinációs és fejlesztési környezet szervezeteivel (elsősorban

szakmai

szervezetekkel,

kutatóintézetekkel)

folytatnak

olyan

együttműködéseket, melyekre hálózatokat igénylő tevékenységek jellemzők, míg a gazdasági szervezetek súlya nagyon alacsony. A nagy- és kisvállalati szektor kapcsolatát illetően az eredmények igazolták a H1.2. alhipotézist: a kkv-k közel fele számolt be nagyvállalati partnerről (az 1-9 fős vállalkozások 42%-a és a 10-249 fős vállalkozások 53%-a), de a vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a legalább 250 fős nagyvállalatokkal elsősorban a kkv-szektor nagyobb, legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozásai működnek együtt, mely relációk zömében klasszikus beszállítói kapcsolatok. A vizsgált kkv-k nagyvállalkozásokkal kialakított kapcsolatainak sajátossága, hogy azok többnyire ágazaton kívüli partnerek felé irányulnak, melyek – mind az 1-9 fős, mind a 10-249 fős vállalkozások esetében – jellemzően ipari nagyvállalatok. A vizsgált vállalkozások klaszterelemzési eljárással történő csoportosításának eredményei alátámasztják a nagyipar által uralt térségekben készült korábbi empirikus vizsgálatok tapasztalatait (Kelemen 1999; Leveleki 1998, 2002), melyek szerint a helyi nagyipar csak korlátozott mértékben törekszik a kisvállalkozásokkal 232

való kooperációra. Kutatásom eredményei azt tükrözik, hogy a kistérségi kkv-k hatoda

tud

(15%-a)

kapcsolódni

a

térségben

működő

feldolgozóipari

nagyvállalatokhoz. A vizsgált kkv-knak egy további, jóval kisebb – 7,5 százalékot kitevő – csoportjának partnerkörében szintén nagyvállalatok találhatók, ezek azonban nem lokális, hanem külföldi és országos székhelyű nagyipari partnerek. E két nagyvállalati szektorhoz kapcsolódó klaszter – melyek együttes aránya 22 százalék – a szakirodalmi tipológia alapján „klasszikus szatellitkapcsolatokkal” (Penn 1992) jellemezhető, melyben a nagyvállalat számára a kisvállalkozások szolgáltatásokat nyújtanak vagy különböző termékeket szállítanak. Ugyanakkor – várakozásomnak ellentmondva – a kistérségi kis- és közepes vállalkozások igen jelentős hányada – a klaszterelemzés eredménye szerint 78 százalékuk

–

nem

kooperál

sem

térségen

belüli,

sem

azon

kívüli

nagyvállalkozásokkal, hanem horizontális irányú kapcsolatok kialakítására törekszik a szektoron belül. Ezen belül a vállalkozások nagyobb csoportja – közel 60 százaléka – kistérségen, illetve régión belüli kis- és közepes vállalkozásokkal működik együtt, míg egy 17 százalékot kitevő hányadának vállalkozásai régión kívüli, az ország más területein elhelyezkedő kis- és közepes vállalkozásokkal kooperálnak. A térségbeli kisvállalkozások

e

halmazának

partnerkapcsolatait

Penn

terminológiájával

„független kooperációnak” nevezhetjük, de fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgált kistérségi

vállalkozásokra

nem

jellemző

a

sokszereplős,

hálózati

jellegű

összefonódás, többnyire koncentrált – csak 1-2 vállalati partnert érintő – üzleti jellegű együttműködési kapcsolatokkal rendelkeznek. Tehát az eredmények egyértelműen arra utalnak, hogy a térség gazdasági struktúrájában formálódik egy – nagyvállalatoktól független – jellemzően kis- és közepes vállalkozásokból álló vállalkozói halmaz, amely ugyan gazdasági erejét és foglalkoztatási súlyát tekintve nyilvánvalóan nem veheti fel a versenyt a Dunaferr társaságcsoport vállalataival, illetve a helyi ipari nagyvállalatokkal, de hálózatként autonóm szereplő lehet. A kutatás eredményei felhívták a figyelmet arra a tényre is, hogy a kis- és közepes vállalkozások körében rendkívül alacsony a régión kívüli, különösen a nemzetközi vállalati együttműködésekbe való bekapcsolódás lehetősége (nagyjából a kkv-k 7 százalékának kapcsolatrendszerében találhatók nemzetközi partnerek), s hogy a lokalitás nagymértékben meghatározza a kooperációk 233

formálódását. Mindez egyfajta

zártságot

jelez és a térség „funkcionális

bezáródásához” járulhat hozzá. Ez befolyásolhatja a kistérségi kkv-k számára a megújulás lehetőségét, lemaradhatnak az élenjáró alkalmazások bevezetésétől, hiszen nincsenek kapcsolatban olyan piacokkal, melyek révén „impulzusok” érnék őket. VI.1.2. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatait befolyásoló tényezők A 2. hipotézis (H2.), valamint a kapcsolódó alhipotézisek (H2.1., H2.2.) igaznak bizonyultak, mivel a kutatás keretei között a vizsgált vállalati gazdasági-szervezeti változók többségének szignifikáns hatása megerősítést nyert (Czakó 1997, 1998; Czakó et al. 1994; Inzelt–Szerb 2003; Putnam 1993; Trigilia 1992). Az egyes kooperációs paraméterek, azaz a különböző együttműködési irányok, a kapcsolatok heterogenitása, a kapcsolatrendszer mérete és a hálózati kötelékek előfordulása szoros kapcsolatban van a vállalkozások szervezeti jellemzőivel. A vállalati együttműködési aktivitást befolyásoló tényezőket először kétváltozós, majd

logisztikus

regressziós

módszerrel

vizsgáltam,

melyek

eredményei

megerősítették egymást. Az eredmények szerint az egyik legerősebb befolyásoló hatása a vállalkozás fő tevékenységi területének van: leginkább nyitottnak az ipari és a szolgáltató tevékenységet végző vállalkozások bizonyulnak a különböző szervezetekkel történő együttműködések kialakítására és partnerhálózatban való részvételre, míg a kereskedelmi vállalkozások többnyire csak pénzintézetekkel működnek együtt. A másik nagyon erős hatású vállalati jellemző, a vállalkozás alkalmazottainak létszámával közelített vállalatméret: a szektor „legkisebb” méretű vállalkozásainak körében alacsonyabb mértékű együttműködési aktivitás érvényesül, míg a nagyobb méretű – 10 fő feletti – vállalkozások kapcsolatrendszerében nagyobb valószínűséggel találhatók pénzintézetek, szakmai szervezetek, önkormányzatok, civil szervezetek, kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények, valamint beszállító cégek, mint partnerszervezetek, és kapcsolatrendszerük is összetettebb szerkezetű a szervezeti együttműködési irányok tekintetében. A „legkisebb” méretű vállalkozások esetében ritkább a kooperációs és fejlesztési környezet intézményeivel kialakított együttműködés, valamint a heterogénebb kapcsolatrendszer előfordulása, mint a „nagyobbak” körében. További meghatározó tényező a tulajdonosi háttér, melynek 234

szerepe

valamennyi

vizsgált

együttműködési

paraméter

esetében

jelentős.

Amennyiben a vállalkozás tulajdonosi köre kizárólag szakmai alapon szerveződik, ez növeli a vállalati kooperáció valószínűségét, azaz kapcsolatrendszere heterogénebb, partnerkörének mérete és hálózati jellegű együttműködésekben való részvételének valószínűsége is nagyobb a rokoni, ismerősi alapon szerveződő vállalkozásokhoz hasonlítva. A vállalkozás méreténél, tevékenységi körénél és tulajdonosi körének összetételénél gyengébb, de szignifikáns hatása van az együttműködések kialakulására a vállalat korának is: a régebb óta működő vállalkozások körében nagyobb eséllyel fordul elő pénzintézetekkel és civil szervezetekkel való kooperáció, átlagosnál nagyobb méretű partnerkör és hálózati jellegű együttműködésekben való részvétel. A kapott eredmények alapján az is befolyásolja a kkv-k együttműködési aktivitását, hogy mennyire kedvezőek a vállalkozás üzleti kilátásai: a jó üzleti helyzetű és növekedésre kész vállalkozások esetében gyakoribb a hálózati jellegű együttműködésekben résztvevő, az összetett kapcsolatrendszerrel rendelkező, valamint a szakmai jellegű szervezetekkel és pénzintézetekkel kooperáló vállalkozások aránya, azokhoz viszonyítva, akik rövid távon semmilyen téren (fejlesztések, piaci tevékenység bővítése, létszám alakulása tekintetében) nem jeleztek növekedést. Alapvetően nem túl jelentős és nem is túl erős, de szignifikáns hatású tényező a vállalkozás jogi formája is: a jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli társas formában működő vállalkozások nagyobb eséllyel működnek együtt szakmai jellegű szervezetekkel, pénzintézetekkel és ügyfelekkel, valamint nagyobb eséllyel rendelkeznek az átlagosnál összetettebb – több szervezettípust felölelő – partnerkörrel, mint az egyéni vállalkozások. Végül mindezek mellett szignifikáns elérés mutatkozott a vállalkozás piaci hatóköre szerint is: az országos és nemzetközi piacokon működő kkv-k kedvezőbb kapcsolathálózati paraméterekkel rendelkeznek, mint a lokális piacra termelő vállalkozások. Ugyanakkor az eredmények arra is rámutattak, hogy a kkv-k „legkisebbjei” körében is jelen vannak a versenyképességet erősítő együttműködési paraméterek, mégpedig az ágazati jellegű versenytársakkal együttműködők csoportjában. Fontos eredmény, hogy míg a szektor nagyobb – 10 fő feletti – vállalkozásai „aktívabbak” szinte valamennyi

vizsgált

együttműködési

paraméter

tekintetében,

az

1-9

fős

mikrovállalkozások hajlamosabbak a versenytársakkal való együttműködésekre, azaz 235

a „kicsik” a versenytársakkal létesített kooperációk kialakításában aktívak. Emögött az sejthető, hogy a mikrovállalkozások ezzel a hálózati együttműködéssel hozzák létre a piacon szükséges vállalatméretet, ami a nagyobb méretű vállalkozások esetében adottság. Valószínűsíthető, hogy olyan esetekben gyakori az ilyen típusú együttműködés a versenytársak között, amikor a piacon a virtuális méretnövekedés versenyelőnyt jelent (például pályázati támogatás elnyerése esetén, ha a vállalatnagyság, illetve a szélesebb szolgáltatási profil számít). VI.1.3. A kis- és közepes vállalkozási szektor együttműködési kapcsolatai és a társadalmi erőforrások A társadalmi tőkének – mint váltóként működtethető erőforrásnak – és a kapcsolatokat

átható

bizalomnak

kitüntetett

szerepe

van

a

vállalkozások

működésében (Coleman 1988, 1994; Gambetta 1988; Granovetter 1985; Putnam 1993, 1995, 2000; Sako 2000). Ennek kapcsán az empirikus elemzés során arra a fő kérdésre kerestem a választ, hogy a társadalmi erőforrást jelentő kötelékek közül melyek fontosabbak akkor, ha folyamatosan kontroll alatt tartjuk az összes többi tényezőt. Az eredmények arra világítottak rá, hogy a társadalmi erőforrások szerepe a kooperációk jellegét illetően változó. Legerősebb befolyásoló hatása a partnerszervezetekben (különösen a helyi igazgatásban és a kutatóintézetekben) való személyes ismeretség változóinak van. Az erős kapcsolatokra hagyatkozás szerepét vizsgálva kiderült, hogy különbség tapasztalható az erős kötések „erőssége” szerint, mivel azok nem egyformán fejtik ki hatásukat egy kkv együttműködéses kapcsolatainak formálódásában: a család bevonása az üzleti ügyekbe az együttműködési aktivitás csökkenését vonja maga után, ugyanakkor a baráti, közeli ismerősi kapcsolatokra való támaszkodás növeli a vállalati kooperációk esélyét. Szintén pozitív hatással van a gyenge kapcsolatokra hagyatkozás is az együttműködésekre: a szakmai szervezettől, pénzintézettől való tanács-

és

segítségkérés

partnerszervezetet

magába

releváns foglaló

mértékben

növeli

kapcsolatrendszer,

a

heterogén,

valamint

a

sok

hálózati

együttműködések előfordulását. A regressziós becslések továbbá azt is mutatták, hogy a formális szerződésen alapuló vállalatközi kapcsolatok változójának erős pozitív kapcsolata van az együttműködések valószínűségével: a bizalomra kevésbé 236

építő, „távolságtartással” leírható vállalkozásokat szignifikánsan összetettebb és nagyobb méretű kapcsolatrendszer jellemzi. Vagyis a bizalom magasabb szintjét mutató – „bizalmas” – kötelékek, mint a családi kapcsolatok, a szóbeli megállapodáson nyugvó (elköteleződésen alapuló) vállalatközi együttműködések inkább a csak néhány partnerszervezettel kooperáló, bilaterális megoldásokat követő kkv-kat jellemzi. Az eredmények alapján a 3. hipotézis tehát beigazolódott (H3.). A különböző irányú és típusú együttműködési kapcsolatok megléte, valamint a társadalmi erőforrások mozgósítása alapján négy csoportját különítettem el a térségbeli kis- és közepes vállalkozásoknak klaszterelemzés segítségével: a professzionális együttműködőket, a védekező bizalomépítőket, a pragmatikus hálózatépítőket és a nem-aktív bizalmatlanokat. E vállalkozáscsoportok közül a legnagyobb (48,2%-ot kitevő) klasztert a nem-aktív bizalmatlanok alkotják, akik a kifejezetten gyenge együttműködési aktivitásuk mellett alig mozgósítják társadalmi erőforrásaikat és homogén, kisméretű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek. Tőlük jól elkülönül a pragmatikus hálózatépítők kisebb csoportja (a kkv-k 19%-a), melynek tagjai intenzíven használják társadalmi erőforrásaikat – különösen a gyenge kapcsolataikat –, partnerkörük összetett és sokszereplős, s hálózati együttműködések kialakításában is aktívak. E vállalkozási körtől valamivel nagyobb a védekező bizalomépítők csoportja (a kkv-k 25,7%-a), melynek tagjai kedvező társadalmi kapcsolati paraméterekkel rendelkeznek, főleg az erős – családi, baráti és közeli ismerősi – kapcsolataikat veszik igénybe üzleti problémák esetén, valamint a szóbeli megállapodások is kiugróan fontos szerepet játszanak gazdasági kapcsolataikban, továbbá átlag feletti heterogenitású és méretű a kapcsolatrendszerük, viszont a hálózati együttműködési aktivitásuk gyenge. A legkisebb (7,1%-ot kitevő) csoportot a

professzionális

együttműködők

alkotják,

akik

ugyan

a

legkedvezőbb

együttműködési mutatókkal rendelkeznek, de a társadalmi erőforrásaikat alig mobilizálják. Kutatásom e fejezetéből leszűrődő fontos eredmény, hogy a vállalkozások együttműködési kapcsolatai és a társadalmi tőke használata sok esetben összefonódik egy-egy kis- és közepes vállalkozás életében. Úgy tűnik, hogy azok a kis- és közepes vállalkozások, melyek együttműködnek más szervezetekkel, heterogén, illetve kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, és hálózati jellegű együttműködésekben 237

vesznek részt, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek széleskörű társadalmi kapcsolatokkal, nagyobb eséllyel használják együttműködéseik során ezeket az erőforrásaikat, és erősebben ágyazódnak be ezeken a kapcsolataikon keresztül a szervezeti környezetükbe, vagy éppen fordítva. Ugyanis előfordulhat, hogy ezek a mutatók ok-okozati összefüggések helyett együttes előfordulást jeleznek, ezért a téma további vizsgálatát mindenképpen szükségesnek tartom, hogy valódi ok-okozati kapcsolatok is feltárásra kerüljenek.

VI.2. További kutatási irányok A dolgozat során vizsgált kérdések több nyitott kérdést is hagytak, illetve további kutatási irányokat is kijelöltek. A dolgozat egy pillanatképet tárt az olvasó elé, de az egymásra hatási dinamika feltárására jelen kutatás keretei között nem volt lehetőségem. Ezért feltétlenül szükséges lenne a téma további vizsgálata, hogy a valódi oksági kapcsolatok is feltárásra kerüljenek, melyre azonban csak idősoros adatok nyújtanak lehetőséget. Másrészt érdekes lenne tudni, hogy a 2010-ben éppen kibontakozóban lévő válságnak lehetett-e hatása – ha igen, milyen irányban – a vállalkozások együttműködési aktivitására és társadalmi kapcsolataik használatának intenzitására. További kutatási irány lehetne egy olyan összehasonlító empirikus vizsgálat, amely a kis- és közepes vállalkozások különböző irányú – más vállalkozások felé vezető, valamint gazdasági szférán kívüli, a fejlesztési, illetve koordinációs szervezetekkel létesített – együttműködési kapcsolatainak regionális különbségeire irányulna. Vizsgálatom pilot study-nak tekinthető, hiszen olyan kérdésből kellett kiindulnia, hogy

egyáltalán

milyen

formát

öltenek

a

kkv-szektor

vállalkozásainak

együttműködései a térségben. Hiányoztak a hasonló jellegű, de más térségekkel, régiókkal foglalkozó hazai vizsgálatok, melyek megkönnyítették volna az eredmények értelmezését. A vizsgálatot nem csak több térségre, hanem az ország egészére is ki lehetne terjeszteni.

Egy ilyen kutatómunka elemezhetné a

kisvállalkozások kapcsolatrendszerének regionális sajátosságait, ugyanakkor a nagyobb elemszám komplexebb magyarázó modellek alkalmazását is lehetővé tenné.

238

Végül mindazok az eredmények, melyeket a dolgozat a kis- és közepes vállalkozások hálózatokat igénylő tevékenységekre épülő együttműködéseinek vizsgálata során feltárt, fontos adalékokkal szolgálhatnak a szakpolitika számára. Eredményeim bizonyítják azt a tényt, hogy az országos teljes körű vagy nagymintás adatfelvételek

hasznos

kiegészítője

lehet

egy-egy

probléma

összefüggés-

vizsgálatában a lokális tényezőkre fókuszáló kismintás kérdőíves vizsgálat.

239

HIVATKOZÁSOK Adler, P. S. – Kwon, S-W. (2002): Social Capital: Prospects for a New Concept. The Academy of Management Review, 27 (1): 17–40. DOI: http://dx.doi.org/10.5465/AMR. 2002.5922314 Aldenderfer, M. S. – Blashfield, R. K. (1984): Cluster Analysis. Sage Publications, London. Anderson, A. R. – Jack, S. L. (2002): The Articulation of Social Capital in Entrepreneurial Networks: A Glue or a Lubricant? Entrepreneurship and Regional Development, 14 (3): 193–210. DOI: http://dx.doi.org/10.1080/08985620110112079 Andrási Z. – Borsi B. – Farkas L. – Némethné P. K. – Papanek G. – Viszt E. (2009): A mikro-, kis és közepes vállalatok növekedésének feltételei. GKI Gazdaságkutató Zrt., Budapest. Angelusz, R. – Tardos, R. (2001): Change and Stability in Social Networks Resources: The Case of Hungary under Transformation. In: Lin, N. – Cook, K. S. – Burt, R. (eds.): Social Capital: Theory and Research. De Gruyter, New York, 297–323. Angyal Á. (2003): A hálózatok mint többközpontú szervezetek. Vezetéstudomány, 34 (7–8): 76–87. Axelrod, R. (1984): The Evolution of Cooperation. Basic Books, New York. Aydalot, P. (1986): The Location of New Firm Creation: The French Case. In: Keeble, D. – Wever, E. (eds.): New Firms and Regional Development is Europe. Croom Helm, London, Sydney, Dover. Bagnasco, A. – Pini, R. (1981): Sviluppo economico e transformazioni sociopolitiche dei sistemi territoriali a economia diffusa: Economia e struttura sociale. Fondazione Feltrinelli, Milano. Baldoni, G. L. (2001): Business Organization Networks in the Digital Economy: The Impact of ICTs on Small and Medium Enterprises. 1st. Policy Group Meeting, Thematic Workshop, Brussels, 14–15 May. Barabási A. L. (2003): Behálózva. A hálózatok új tudománya. Magyar Könyvklub, Budapest. Bareny, J. B. – Hansen, M. H. (1994): Trustworthiness as a Form of Competitive Advantage. Strategic Management Journal, 15 (Winter Special Issue): 175– 190. DOI: http://dx.doi.org/10.1002/smj.4250150912 Bartha A. – Matheika Z. (2009): A magyar kis- és középvállalatok innovációs aktivitása és innovációpolitikai preferenciái egy felmérés tükrében. Külgazdaság, 53 (7–8): 68–88. 240

Bartha A. – Czibik Á. – Makó Á. – Tóth I. J. (2009): A gazdasági válság vállalati szemmel. Műhelytanulmányok, 44. MKIK GVI – Kopint-Tárki Zrt., Budapest. Ben-Porath, Y. (1980): The F-connections: Families, Friends, and Firms, and the Organization of Exchange. Population and Development Review, 6 (1): 1–30. Benke Z. (2011): A magyar kis- és középvállalatok nemzetköziesedése a mérnöki tevékenységet, műszaki kutatás-fejlesztést végző vállalatok körében. Külgazdaság, 55 (9–10): 101–122. Bensaou, M. (1999): Portfolios of Buyer-Supplier Relationships. Sloan Management Review, 40 (4): 35–44. Bilek P. – Borkó T. – Czakó V. – Pellényi G. (2006): A mikro-, kis- és középvállalkozások külső forrásbevonásának alakulása 2000–2005 között. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest. http://www.icegecmemo .hu/hun/_docs/kutatasi_jelentesek/kkvfin.pdf (letöltés: 2009. 06. 10.) Blumberg, F. B. (2001): Cooperation Contracts between Embedded Firms. Organization Studies, 22 (5): 825–852. DOI: http://dx.doi.org/10.1177/0170840601225004 Boisier, S. (1994): Regionalization Process: Past Crises and Current Options. CEPAL Review, 52 (1): 177–188. Bonacich, P. – Lloyd, P. (2004): Calculating Status with Negative Relations. Social Networks, 26 (4): 331–338. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/j.socnet.2004.08.007 Bourdieu, P. (1983): Ökonomisches Kapital, kulturelles Kapital, soziales Kapital. In: Kreckel, R. (Hrsg.): Zur Theorie sozialer Ungleischheiten. Otto Schwarz, Göttingen, 183–198. Bourdieu, P. (1998): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Lengyel Gy. – Szántó Z. (szerk.): Tőkefajták. A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Aula, Budapest, 155–176. Bourdieu, P. (2000): A mező logikája. In: Felkai G. – Némedi D. – Somlai P. (szerk.): Olvasókönyv a szociológia történetéhez. Szociológiai irányzatok a XX. században. Új Mandátum, Budapest, 418–430. Bougrain, F. – Haudeville, B. (2002): Innovation, Collaboration and SMSs Internal Research Capacities. Research Policy, 31 (5): 735–747. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/S0048-7333(01)00144-5 Brandt, G. (1990): Das Ende der Massenproduktion – wirklich? In: Brandt, G. (Hrsg.): Arbeit, Technik und gesellschaftliche Entwicklung: Transformationsprozesse des Modernen Kapitalismus. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 303–324.

241

Bruszt L. – Vedres B. (2010): Local Development Agency from Without. Working Paper. Budapest. http://www.personal.ceu.hu/staff/BalazsVedres/ papers/ bruszt.vedres.developmental.agency.pdf (letöltés: 2011. 07. 12.) Burt, R. S. (1992): The Social Structure of Competition. In: Nohria, N. – Eccles, R. G. (eds.): Networks and Organizations: Structure, Form, and Action. Harvard Business School Press, Boston, 57–91. Burt, R. S. (2001): Structural Holes versus Network Closures as Social Capital. In: Lin, N. – Cook, K. – Burt, R. S. (eds.): Social Capital: Theory and Research. De Gruyter, New York, 31–56. Buzády Z. (2000): Stratégiai szövetségek szervezetelméletei. Vezetéstudomány, 31 (7–8): 25–43. Buzády Z. – Tari E. (2001): Stratégiai szövetségek a hazánkban működő nagy- és középvállalatok körében. Vezetéstudomány, 32 (1): 38–47. Buzás N. (2003): A kis- é középvállalkozások innovációs tevékenysége. In: Buzás N. – Kállay L. – Lengyel I. (szerk.): Kis- és középvállalkozások a változó gazdaságban. JATEPress, Szeged, 171–216. Camagni, R. (1991): Local „Milieu”, Incertainty and Innovation Networks: Toward a New Dynamic Theory of Economic Space. In: Camagni, R. (ed.): Innovation Networks: Spatial Perspectives. Belhaven Press, London, 121–144. Chikán A. (2004): Vállalatgazdaságtan. Aula, Budapest. Child, J. – Faulkner, D. (1998): Strategies of Cooperation: Managing Alliances, Networks and Joint Ventures. Oxford University Press, Oxford. Coase, R. H. (1937): The Nature of the Firm. Economica, 4 (16): 386–405. magyarul megjelent (1993): A vállalat természete. In: A vállalat és működése: Kiegészítő irodalom a vállalatgazdaságtan tanulmányozásához. Aula, Budapest. Coleman, J. S. (1988): Social Capital in the Creation of Human Capital. American Journal of Sociology, 94 (Supplement): 95–120. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/B978-0-7506-7222-1.50005-2 Coleman, J. S. (1994): Társadalmi tőke. In: Lengyel Gy. – Szántó Z. (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Aula, Budapest, 99–128. Coleman, J. S. (1998): A társadalmi tőke az emberi termelésben. In: Lengyel Gy. – Szántó Z. (szerk.): Tőkefajták. A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Aula, Budapest, 11–43. Cooke, P. – Morgan, K. (1998): The Associational Economy: Firms, Regions, and Innovation. Oxford University Press, Oxford. Coombs, R. – Richards, A. – Saviotti, P. P. – Walks, W. (1966): Technological Collaboration: Dynamics of Cooperation in Industrial Innovation. Edward Elgar Publishing Ltd. Cheltenham, Brookfield. 242

Czakó Á. (1997): Kisvállalkozások a kilencvenes évek elején. Vállalkozások-e a kisvállalkozások? Szociológiai Szemle, 7 (3): 93–116. Czakó Á. (1998): A kisvállalkozások túlélési valószínűsége. In: Lengyel Gy. (szerk.): Kisvállalkozások megszűnése, bővülése és kapcsolatrendszere. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Budapest, 29–45. Czakó Á. (2006): Pénzügyi kultúra Magyarországon. A kis- és közepes vállalkozások pénzügyi kultúrájának vizsgálata. Kézirat, Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitikai Intézet, Budapest. Czakó Á. (2011): Vállalkozások, pénzügyek, innováció. In: Czakó Á. – Husz I. – Szántó Z. (szerk.): Meddig nyújtózkodjunk? A magyar háztartások és vállalkozások pénzügyi kultúrájának változása a válság időszakában. Gazdaságszociológiai műhelytanulmányok, BCE, Budapest, 131–142. Czakó Á. – Husz I. – Szántó Z. (szerk.) (2011): Meddig nyújtózkodjunk? A magyar háztartások és vállalkozások pénzügyi kultúrájának változása a válság időszakában. Gazdaságszociológiai műhelytanulmányok, BCE, Budapest. Czakó Á. – Győri Á. (2012): A kisvállalkozások megoldáskereső magatartása, 2010. Pro Publico Bono Online, Támop Speciál. http://www.propublicobono. hu /index.php?list=1&b=&mode=3 (letöltés: 2013. 04. 10.) Czakó Á. – Győri Á. (2013): Kis- és közepes vállalkozások, megújulás, együttműködés. Statisztikai Szemle, 91 (3): 229–254. http://www.ksh.hu/ statszemle_archive/2013/2013_03/2013_03_229.pdf (letöltés: 2013. 04. 10.) Czakó Á. – Kuczi T. – Lengyel Gy. – Vajda Á. (1994): Vállalkozások és vállalkozók 1993. KSH−BKE Szociológia Tanszék, Budapest. Czakó Á. – Sik E. (1987): A „megszemélyesült” szervezetközi csereügyletekről – a mezőgazdasági nagyüzemek példáján. Közgazdasági Szemle, 34 (12): 1489– 1495. Czakó Á. – Sik E. (1994): Hálózati tőke a posztkommunista Magyarországon. Mozgó Világ, 20 (6): 17–25. Csaba Z. L. – Pál J. (2010): A negatív kapcsolatok alakulása és hatása. Elméleti áttekintés és empirikus tesztelés két középiskolai osztályban. Szociológiai Szemle, 20 (3): 4–33. Csabina Z. – Leveleki M. (2000): Vállalatok kooperatív magatartása a feldolgozóiparban. Szociológia Szemle, 10 (2): 51–70. Csabina Z. – Leveleki M. (2003): A kooperatív vállalati magatartás és a piaci szerkezet összefüggései. In: Lengyel Gy. (szerk.): Információs technológia és életminőség. BKÁE Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, Budapest, 51–85. Csabina Z. – Kopasz M. – Leveleki M. (2001): A szerződéses bizalom a hazai feldolgozóipari vállalatok üzleti kapcsolataiban. Szociológiai Szemle, 11 (1): 22–41. 243

Csizmadia Z. (2008a): Kapcsolathálózatok és társadalmi „tőkék”. A társadalmi viszonyok felértékelődése a szociológia legújabb szakaszában. In: Némedi D. (szerk.): Modern szociológiai paradigmák. Napvilág Kiadó, Budapest, 265– 318. Csizmadia Z. (2008b): Együttműködés és újítóképesség. Az innováció regionális rendszerének kapcsolathálózati alapjai. Szociológiai Szemle, 18 (2): 22–56. Csonka L. (2011): Kutatás-fejlesztés és innováció a nemzetköziesedés tükrében. A magyar információtechnológiai ágazat kis- és középvállalatainak esete. Külgazdaság, 55 (9–10): 34–56. Csubák T. K. (2003): A kis- és középvállalkozások finanszírozása Magyarországon. Ph.D. értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola, Budapest. Davidow, W. H. – Malone, M. S. (1992): The Virtual Corporation. Harper Collins, New York. Deakin, S. – Lane, C. – Wilkinson, F. (2000): Performance Standards in Supplier Relations: Relational Contracts, Organizational Processes and the Institutional Environment in a Cross-National Perspective. In: Quack, S. – Morgan, G. – Withley, R. (eds.): National Capitalism, Global Competition, and Economic Performance. John Benjamins Publishing Co., Amsterdam and Philadelphia, 53–78. Deák Sz. (2002): A hazai ipari parkok és a betelepült vállalkozások jellemzői. In: Buzás N. – Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei. Regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress, Szeged, 175–200. DiMaggio, P. (1994): Culture and Economy. In: Smelser, N. – Swedberg, R. (eds.): The Handbook of Economic Sociology. Princeton University Press, New York, 27–57. Dinya L. – Domán Sz. (2004): Gazdasági hálózatok tanulmányozásának módszertani kérdései. In: Czagány L. – Garai L. (szerk.): A szociális identitás, az információ és a piac. JATEPress, Szeged, 127–150. Eccles, R. G. (1981): The Quasifirm in the Construction Industry. Journal of Economic Behavior and Organization, 2 (4): 335–357. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/0167-2681(81)90013-5 Erdős

F. – Pongrácz Zs. (2000): Önkormányzata, Dunaújváros.

Dunaújváros

története.

Dunaújváros

Esser, H. (2000): Soziologie: Spezielle Grundlagen. Band 4: Opportunitäten und Restriktionen. Campus, Frankfurt. Esser, H. (2008): The Two Meaning of Social Capital. In: Castiglione, D. – Van Deth, J. W. – Wolleb, G. (eds.): The Handbook of Social Capital. Oxford University Press, Oxford, 22–49. 244

Falus I. – Ollé J. (2000): Statisztikai módszerek pedagógusok számára. Okker Kiadó, Budapest. Flap, H. (2002): No Man is an Island: The Research Programme of a Social Capital Theory. In: Favereau, O. – Lazega, E. (eds.): Conventions and Structures in Economic Organization: Markets, Networks and Organizations. Oxford University Press, Oxford, 29–59. Forester, T. (1987): High-Tech Society: The Story of the Information Technology Revolution. Basil Blackwell, Oxford. Fukuyama, F. (1997): Bizalom. Európa Könyvkiadó, Budapest. Fukuyama, F. (1999): Social Capital and Civil Society. Free Press, New York. Fukuyama, F. (2000): A nagy szétbomlás. Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése. Európa Könyvkiadó, Budapest. Futó P. (2004): Az EU kisvállalkozás-politikája. In: Szirmai P. (szerk.): Szemelvénygyűjtemény a Kis- és középvállalkozások a magyar és nemzetközi gazdaságban c. tárgyhoz. Egyetemi jegyzet, BKÁE, Budapest, 106–118. Gábor R. I. – Galasi P. (1981): A „második” gazdaság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Gambetta, D. (1988): Can We Trust Trust? In: Gambetta, D. (ed.): Trust: Making and Breaking Cooperative Relations. Basil Blackwell, Oxford, 213–237. Gambetta, D. (1993): The Sicilian Mafia: The Business of Private Protection. Harvard University Press, Cambridge. Gomes-Casseres, B. (1994): Group versus Group: How Alllience Networks Compete. Harward Business Review, 72 (4): 62–74. DOI: http://dx.doi.org/10.1225/94402 Grabher, G. (1993): The Weakness of Strong Ties: The Lock-in of Regional Development in the Ruhr Area. In: Grabher, G. (ed.): The Embedded Firm: On the Socioeconomics of Industrial Networks. Routledge, London and New York, 255–277. Granovetter, M. (1973): The Strength of Weak Ties. American Journal of Sociology, 78 (6): 1360–1380. DOI: http://dx.doi.org/10.1086/225469 Granovetter, M. (1985): Economic Action and Social Structure: The Problem of Embeddedness. American Journal of Sociology, 91 (3): 481–510. DOI: http://dx.doi.org/10.2307/2780199 Granovetter, M. (1988): A gyenge kötések ereje: a hálózatelemzés felülvizsgálata. Szociológiai Figyelő, 4 (3): 39–60. Granovetter, M. (1992): Problems of Explanation in Economic Sociology. In: Nohria, N. – Eccles, R. G. (eds.): Networks and Organizations: Structure, Form and Action. Harvard Business School Press, Boston, 25–56. 245

Gulati, R. (1998): Alliances and Networks. Strategic Management Journal, 19 (4): 293–317. DOI: http://dx.doi.org/10.1002/(SICI)1097-0266(199804)19:4<293:: AID-SMJ982>3.0.CO;2-M Gulati, R. (1999): Network Location and Learning: The Influence of Network Resource and Firm Capabilities on Alliance Formation. Strategic Management Journal, 20 (5): 293–317. DOI: http://dx.doi.org/ 10.1002/(SICI)10970266(199905)20:5<397::AID-SMJ35>3.0.CO;2-K Gulati, R. – Nohria, N. – Zaheer, A. (2000): Strategic Networks. Strategic Management Journal, 21 (3): 397–420. DOI: http://dx.doi.org/10.1002/(SICI)1097-0266(200003)21:3<203::AIDSMJ102>3.0.CO;2-K Győri Á. (2007): Kis- és középvállalkozások vizsgálata a Dunaújvárosi kistérségben. In: Dunaújváros és térsége 7. kötet. Dunaújvárosi Főiskola Térségfejlesztési Kutatócsoport, Dunaújváros, 47–72. Győri Á. (2011): A kkv-szektor gazdálkodási racionalitása, 2010. In: Czakó Á. – Husz I. – Szántó Z. (szerk.): Meddig nyújtózkodjunk? A magyar háztartások és vállalkozások pénzügyi kultúrájának változása a válság időszakában. Gazdaságszociológiai műhelytanulmányok, BCE, Budapest, 143–155. Győri Á. (2012): A racionális kisvállalati gazdálkodás tényezői, 2006–2010. Közgazdasági Szemle, 59 (2): 189–219. Győri Á. (2013): Analysing the Solution-seeking Behavior of Small Hungarian Enterprises between 2006 and 2010. Corvinus Journal of Sociology and Social Policy, 4 (1): 81–104. Hamilton, G. G. – Zeile, W. – Kim, W-J. (1990): The Network Sturctures of East Asian Economies. In: Clegg, S. R. – Redding, G. S. (eds.): Capitalism in Contrasting Cultures. De Gruyter, New York, 383–390. Hamel, G. – Doz, Y. – Prahalad, Ch. (1989): Collaborate with your Competitors and Win. Harvard Business Review, 67 (1): 133–139. Hanifan, L. J. (1920): The Community Center. Silver Burdett, Boston. ADAPT. Helper, S. (1996): Hybrid Factory: Japanese Production Systems in the United States. Business History Review, 70 (3): 420–501. DOI: http://dx.doi.org/10.23073117252 Helper, S. – Sako, M. (1995): Supplier Relations in Japan and the United States: Are They Converging? Sloan Management Review, 36 (3): 74–84. Herrigel, G. B. (1993): Power and Redefinition of Industrial Districts: The Case of Baden-Württemberg. In: Grabher, G. (ed.): The Embedded Firm: On the Socioeconomics of Industrial Networks. Routledge, London and New York, pp. 227–251. Horváth I. – Szabó F. – Cinkóczi S. (1999): Dunaferr, Dunai Vasmű krónika. Dunatáj Kiadó, Dunaújváros. 246

Huszti Zs. (2003): Dunaújváros gazdaságszerkezeti változásai. In: Dunaújváros és térsége 3. kötet. Dunaújvárosi Főiskola Térségfejlesztési Kutatócsoport, Dunaújváros, 91–102. Imreh Sz. – Lengyel I. (2002): A kis- és középvállalkozások regionális hálózatai. In: Buzás N. – Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei. Regionális innovációs folyamatok és klaszterek. JatePress, Szeged, 154–174. Inzelt A. (2011): Innováció és nemzetköziesedés a kicsik világában. Egy e-felvétel eredményei. Külgazdaság, 55 (9–10): 122–154. Inzelt A. – Szerb L. (2003): Az innovációs aktivitás vizsgálata ökonometriai módszerekkel. Közgazdasági Szemle, 50 (11): 1002–1021. Jarillo, J. C. (1995): Strategic Networks: Creating the Bordeless Organization. Butterworth-Heinemann, London. Johannisson, B. – Alexanderson, O. (1994): Beyond Anarchy and Organisation: Entrepreneurs in Contextual Networks. Entrepreneurship and Regional Development, 6 (4): 329–356. DOI: http://dx.doi.org/10.1080/ 08985629400000020 Johnston, R. R. – Lawrence, P. R. (1988): Beyond Vertical Integration: The Rise of the Value – Adding Partnership. Harvard Business Review, 88 (7–8): 94–101. DOI: http://dx.doi.org/10.2307/3117252 Kállay L. – Kőhegyi K. – Kissné K. E. – Maszlag L. (szerk.) (2009): A kis- és középvállalkozások helyzete 2008. Éves jelentés. Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, Budapest. http://www.ngm.gov.hu/data/cms 2009046/kkvk_helyzete2008.pdf (letöltés: 2011. 10. 06.) Kelemen K. (1999): Kisvállalkozások egy iparvárosban. A győri kisvállalkozások és a helyi gazdaságszerkezet. Szociológiai Szemle, 9 (1): 143–161. Kocsis É. (1999): Tanuló hálózatok. Hibrid elrendeződés járadékvadászat. Vezetéstudomány, 30 (2): 2–13.

és

stratégiai

Kocsis É. – Szabó K. (2000): A posztmodern vállalat. Tanulás és hálózatosodás az új gazdaságban. Oktatási Minisztérium, Budapest. Kogut, B. (1988): Joint Ventures: Theoretical and Empirical Perspectives. Strategic Management Journal, 9 (4): 319–332. DOI: http://dx.doi.org/10.1002/smj. 4250090403 Kogut, B. – Zander, U. (1993): Knowledge of the Firm and the Evolutionary Theory of the Multinational Corporation. Journal of International Business Studies, 24 (4): 625–645. DOI: http://dx.doi.org/10.1057/palgrave.jibs.8490248 Kopasz M. (2001): Vállalatközi kapcsolatok. Nemzetgazdasági és regionális szintű elemzések. Konjunktúra Kutatási Füzetek 4., TÁRKI, Budapest.

247

Kopasz M. (2003): A bizalom különböző aspektusai a hazai vállalkozások üzleti kapcsolataiban. In: Lengyel Gy. (szerk.): Információs technológia és életminőség. BKÁE Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, Budapest, 87–112. Kopasz M. (2005): Jó szándék és kompetencia, avagy a bizalom két összetevője egy magyarországi vállalati felmérés tükrében. Erdélyi Társadalom, 3 (2): 71–89. Közép-Dunántúli Operatív Program. CCI-szám: 2007HU161PO005. http://www.nfu.hu/umft_operativ_programok (letöltés: 2012. 08. 14.) Kőhegyi K. (2005): Vállalkozói hálózatok. Közgazdasági Szemle, 52 (5): 480–493. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (1996): Magyar statisztikai évkönyv 1995. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (1997): Magyar statisztikai évkönyv 1996. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (1998): Magyar statisztikai évkönyv 1997. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (1999): Magyar statisztikai évkönyv 1998. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2000): Magyar statisztikai évkönyv 1999. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2001): Magyar statisztikai évkönyv 2000. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2002): Magyar statisztikai évkönyv 2001. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2003): Magyar statisztikai évkönyv 2002. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2004): Magyar statisztikai évkönyv 2003. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2005): Magyar statisztikai évkönyv 2004. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2006): Magyar statisztikai évkönyv 2005. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2007): Magyar statisztikai évkönyv 2006. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2008): Magyar statisztikai évkönyv 2007. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2009): Magyar statisztikai évkönyv 2008. KSH, Budapest. 248

KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2010): Magyar statisztikai évkönyv 2009. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2011a): Magyar statisztikai évkönyv 2010. KSH, Budapest. KSH [KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL] (2011b): Területi statisztikai évkönyv 2010. KSH, Budapest. Kuczi T. (1996): A vállalkozások társadalmi tőkéi az átalakulásban. Századvég, 1 (1): 25–41. Kuczi T. (1998): Vállalkozás és kultúra – az életutak finalitása. Replika, 9 (29): 157– 170. Kuczi T. (2000): Kisvállalkozás és társadalmi környezet. Replika Kör, Budapest. Kuczi T. – Makó Cs. (1993): A vállalkozások kollektív munkaszervezete. Egy lehetséges vállalkozói övezet csírája? BKE Szociológia Tanszék, MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja, Budapest. Kuczi T. – Vajda Á. (1991): A kisvállalkozók társadalmi összetétele. Közgazdasági Szemle, 38 (1): 83–97. Kürtösi Zs. (2005): A társadalmi kapcsolatháló elemzés módszertani alapjai. In: Letenyei L. (szerk.): Településkutatás szöveggyűjtemény. Ráció, Budapest, 663–684. Labianca, G. – Brass, D. (2006): Exploring Social Ledger: Negative Relationships and Negative Asymmetry is Social Networks in Organizations. Academic Management of Review, 31 (3): 596–614. DOI: http://dx.doi.org/10.5465/AMR.2006.21318920 Laki M. (1994): A magánvállalkozások növekedési esélyei Magyarországon. Külgazdaság, 38 (12): 41–54. Laky T. (1998): A kisvállalkozások növekedésének korlátai. Szociológiai Szemle, 8 (1): 23–39. Laky T. – Neumann L. (1990): A nyolcvanas évek kisvállalkozói. In: Andorka R. – Kolosi T. – Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi Riport 1990. TÁRKI, Budapest, 272–287. Lazerson, M. (1993): Factory or Putting-out? Knitting Networks in Modena. In: Grabher, G. (ed.): The Embedded Firm: On the Socioeconomics of Industrial Networks. Routledge, London and New York, 203–227. Lei, D. – Hitt, M. A. – Bettis, R. (1996): Dynamic Core Competences through MetaLearning and Strategic Context. Journal of Management, 22 (4): 549–569. DOI: http://dx.doi.org/10.1177/014920639602200402

249

Lengyel Gy. (1998): Megszűnés, bővülés, kapcsolat. A kisvállalkozások helyzete (1993–1996). In: Lengyel Gy. (szerk.): Kisvállalkozások megszűnése, bővülése és kapcsolatrendszere. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Budapest, 3– 24. Lengyel I. (2002): A regionális gazdaság- és vállalkozásfejlesztés alapvető szempontjai. In: Buzás N. – Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei. Regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. JATEPress, Szeged, 24–54. Leveleki M. (1993): A bomlás virágai. „Ahogy bomlott fel a Videoton, úgy jöttek egyre többen…” Szociológiai Szemle, 3 (1): 59–61. Leveleki M. (1998): A kisvállalkozások piaci kapcsolatai egy megváltozott gazdasági környezetben. Valóság, 41 (5): 125–133. Leveleki M. (2002): Az iparosodottság és a kisvállalkozói sűrűség néhány összefüggése. Századvég, 7 (25): 77–97. Leveleki M. (2008): Kisvállalkozások iparosodott térségekben a kilencvenes években. Akadémiai Kiadó, Budapest. Levinson, N. S. (1994): Inter-organizational Information Systems: New Approaches to Global Economic Development. Information and Management, 26 (5): 45– 61. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/0378-7206(94)90064-7 Lin, N. (2001): Social Capital. A Theory of Social Structure and Action. Cambridge University Press, Cambridge. Manski, C. F. (2000): Economic Analysis of Social Interactions. Journal of Economic Perspectives, 14 (3): 115–136. DOI: http://dx.doi.org/10.1257/ jep.14.3.115 Matolcsy Gy. (1998): Innováció és kis- és középvállalati fejlesztési stratégia. Privatizációs Kutatóintézet, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest. Mészáros T. – Szirmai P. (2001): Egy kutatás tanulságai – Az EU kisvállalkozáspolitikája. In: Szirmai P. (szerk.): Szemelvénygyűjtemény a Kis- és középvállalkozások a magyar és nemzetközi gazdaságban c. tárgyhoz. Egyetemi jegyzet, BKÁE, Budapest, 229–234. Mohr, J. – Spekman, R. (1994): Characteristics of Partnership Succes: Partnership Attributes, Communication Behavior, and Conflict Resolution Techniques. Strategic Management Journal, 15 (2): 135–152. DOI: http://dx.doi.org/ 10.1002/smj.4250150205 Morris, J. – Imrie, R. (1992): Transforming Buyer-Supplier Relations: JapaneseStyle Industrial Practices in a Western Contex. MacMillian, London. Nemes-Nagy József (2007): Kvantitatív társadalmi térelemzési eszközök a mai regionális tudományban. Tér és társadalom, 21 (1): 1–19. 250

Nemzeti Fejlesztési Terv 2004–2006. Magyarország Strukturális Alapokból Támogatható fejlesztéspolitikai célkitűzései. http://www.nfu.hu /nemzeti_fejlesztesi_terv (letöltés: 2012. 11. 16.) Nohria, N. – Eccles, R. G. (1992): Face – toFace: Making Network Organization a Work. In: Nohria, N. – Eccles, R. G. (eds.): Networks and Organizations: Structure, Form and Action. Harvard Business School Press, Boston, 288–308. OECD [ORGANISATION FOR ECONOMIC COOPERATION AND DEVELOPMENT] (2002): Small and Medium Enterprise Outlook. OECD, Paris. OECD [ORGANISATION FOR ECONOMIC COOPERATION AND DEVELOPMENT] (2004): Understanding Economic Growth. Palgrave MacMillan, New York. OECD [ORGANISATION FOR ECONOMIC COOPERATION AND DEVELOPMENT] (2005): SME and Entrepreneurship Outlook. OECD, Paris. Orbán A. – Szántó Z. (2005): A társadalmi tőke. Erdélyi Társadalom, 3 (2): 55–70. Osborn, R. N. – Hagedoorn, J. (1997): The Institutionalization and Evolutionary Dynamics of Inter-organizational Alliances and Networks. Academy of Management Journal, 40 (2): 261–278. DOI: http://dx.doi.org/10.2307/256883 Parvinen, P. M. T. (2003): Towards a Governance Perspective to Mergers and Acquisitions. Ph.D. értekezés. Helsinki University of Technology Department of Industrial Engineering and Management Institute of Strategy and International Business. http://lib.tkk.fi/Diss/2003/isbn9512263815/ isbn951 2263815.pdf (letöltés: 2012. 10. 11.) Pecze K. (2002): Stratégia és vállalatközi kapcsolatok. BKÁE Vállalatgazdaságtan Tanszék, Műhelytanulmány, Budapest. http://edok. lib.uni-corvinus.hu /42/1/ Pecze15.pdf (letöltés: 2011. 08. 14.) Penn, R. (1992): Contemporary Relationships Between Firms in a Classic Industrial Locality: Evidence from the Social Change and Economic Life Inititative. Work, Employment and Society, 6 (2): 209–227. DOI: http://dx.doi.org/10.1177/095001709262003 Perrow, Ch. (1986): Complex Organizations: A Critical Essay. 3rd edition, McGrawHill, New York. Perrow, Ch. (1993): Small Firm Networks. In: Swedberg, R. (ed.): Explorations in Economic Sociology. Russel Sage Foundation, New York, 377–402. Perrow, Ch. (1997): Szervezetszociológia. Osiris, Budapest. Pfeffer J. – Salancik, G. (1978): The External Control of Organisation: A Resource Dependence Perspective. Harper and Row, New York. Pilotti, L. (1999): Evolutionary and Adaptive Local Systems in North East Italy: Srategies of Localized Learning, Open Leadership and Cooperation. Towards Imperfect „Communitarian Capitalism”. Human Systems Management, 18 (2): 87–106. 251

Piore, M. J. – Sabel, Ch. F. (1984): The Second Industrial Divide. Free Press, New York. Pokol B. (1997): Szociológiaelmélet. Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest. Polányi K. (1976): A gazdaság mint intézményesített folyamat. In: Polányi K.: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Gondolat, Budapest. 228–273. Porter, M. E. (2001): Clusters of Innovation: Regional Foundations of U.S. Competitiveness. Council of Competitiveness, Washington. Portes, A. – Sensenbrenner, J. (1998): Beágyazottság és bevándorlás. Megjegyzések a gazdasági cselekvés társadalmi meghatározóiról. In: Lengyel Gy. – Szántó Z. (szerk.): Tőkefajták. A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Aula, Budapest, 281–317. Powell, W. W (1987): Hybrid Organizational Arrangement: New Form or Transitional Developmnet? California Management Review, 30 (1): 67-87. Putnam, R. D. (1993): Making Demokracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press, Princeton. Putnam, R. D. (1995): Bowling Alone: America’s Declining Social Capital. Journal of Demokracy, 6 (1): 65–78. DOI: http://dx.doi.org/10.1353/jod.1995.0002 Putnam, R. D. (2000): Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. Simon and Schuster, New York. Redding, G. S. (1991): Culture and Entrepreneurial Behavior among the Overseas Chinese. In: Berger, B. (ed.): The Culture of the Entrepreneurship. ICS Press, San Fransisco, 137–227. Román Z. (2006): A kis- és középvállalatok és a vállalkozási készség. KSH, Budapest. Róna-Tas Á. (1997): The Great Surprise of the Small Transformation: The Demise of Communism and the Rise of Private Sector in Hungary. The University of Michigan Press, Ann Arbor. Sabel, Ch. F. (1989): Flexible Specialization and the Re-emergence of Regional Economies. In: Hirst, P. – Zeitlin, J. (eds.): Revising Industrial Decline? St. Martin’s, New York, 17–70. Sako, M. (1992): Prices, Quality and Trust: Interfirm Relations in Britain and Japan. Cambridge University Press, New York. Sako, M. (2000): Does Trust Improve Business Performance? In: Lane, C. – Banchmann, R. (eds.): Trust within and between Organizations: Conceptual Issues and Empirical Applications. Oxford University Press, Oxford, 88–117. Scharle Á. (2000): Önfoglalkoztatás, munkanélküliség és családi kisvállalkozások Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 47 (3): 250–257. 252

Sengenberger, W. – Pyke, F. (1991): Small Firm Industrial District and Local Economic Regeneration: Research and Policy Issues. Labour and Society, 16 (1): 1–24. Sik E. (2005): A társadalmi tőke és a bizalom. In: Medgyesi M. – Tóth I. Gy. (szerk.): Kockázat, bizalom, részvétel a magyar gazdaságban és társadalomban. TÁRKI, Budapest. http://www.socialnetwork.hu /cikkek/tarsTokeKotet.pdf (letöltés: 2010. 04. 16.) Spéder Zs. (1997): Háztartások egy kistérségben. Szociológiai Szemle, 7 (1): 3–21. Sprenger, R. U. (2001): Inter-firm Networks and Regional Networks: Opportunities for Employment and Enviromental Protection. ADAPT of the Federal Labour Office, Bonn. http://www.oecd.org/regional/leed/1814278.pdf (letöltés: 2010. 08. 12.) Stark, D. (1994a): Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek. Rekombináns tulajdon a kelet-európai kapitalizmusban. I. rész. Közgazdasági Szemle, 41 (11): 933–948. Stark, D. (1994b): Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek. Rekombináns tulajdon a kelet-európai kapitalizmusban. II. rész. Közgazdasági Szemle, 41 (12): 1053–1069. Storper, M. – Harrison, B. (1997): Flexibility, Hierarchy and Regional Development: The Changing Structures of Production Systems and their Forms of Governance in the 1990s. Research Policy, 20 (5): 407–422. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/0048-7333(91)90066-Y Szabó K. (1999): Hálózatok hiperversenyben. A vállalatok szétesése molekuláris egységekre és összekapcsolódásuk. Vezetéstudomány, 30 (1): 15–26. Szántó Z. (1999): A társadalmi cselekvés mechanizmusai. Aula, Budapest. Szántó Z. – Tóth I. Gy. (1993): Társadalmi hálózatok elemzése. Társadalom és Gazdaság, 15 (1): 30–55. Szerb L. (2010): A magyar mikro-, kis- és középvállalatok versenyképességének mérése és vizsgálata. Vezetéstudomány, 49 (12): 20–35. Székelyi M. – Barna I. (2008): Túlélőkészlet az SPSS-hez. Többváltozós elemzési technikákról társadalomkutatók számára. Typotex, Budapest. Takács K. (2010): Hálózati kísérletek. Közgazdasági Szemle, 57 (11): 958–979. Tari E. – Buzády Z. (1998): Stratégiai szövetségek a piacgazdasági átmenet lezárulásának időpontjában. Egy kérdőíves felmérés tapasztalatai a vállalati szférában. Vezetéstudomány, 29 (2): 35–47. Thorelli, H. B. (1986): Networks: Between Markets and Hierarchies. Strategic Management Journal, 7 (1): 37–51. DOI: http://dx.doi.org/10.1002/smj. 4250070105 253

Thurik, R – Wennekers, S. (2004): Entrepreneurship, Small Business and Economic Growth. Journal of Small Business and Enterprise Development, 11 (1): 140– 149. DOI: http://dx.doi.org/10.1108/14626000410519173 Tóth I. J. (1998): Vállalkozások tulajdonosi kapcsolatai Magyarországon 1992 és 1996 között. Közgazdasági Szemle, (6): 591–615. Tóth L. (1999): Vállalkozói kapcsolatok egy községben, vállalkozók képe a helyi közvéleményben. In: Lengyel Gy. (szerk.): Kisvállalkozások megszűnése, bővülése és kapcsolatrendszere. BKE Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, Budapest, 135–173. Tóth L. (2003): A siker és bizalom egy nagyközség vállalkozói körében. Ph.D. értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola, Budapest. Tóth L. (2004): A bizalom szerepe a helyi gazdasági kapcsolatokban. Szociológiai Szemle, 14 (4): 95–129. Trigilia, C. (1989): Small Firm Development and Political Subcultures in Italy. In: Goodman, E. – Bamford, J. – Saynor, P. (eds.): Small Firms and Industrial Districts in Italy. Routledge, London, 174–197. Trigilia, C. (1992): Italian Districts: Neither Myth Nor Interlude. In: Pyke, F. – Sengenberger, W. (eds.): Industrial Districts and Local Economic Regeneration, ILO, Geneva, 33–47. Tully, S. (1993): Modular Corporation. Fortune Magazine, 127 (3): 106–114. Új

Magyarország Fejlesztési Terv. Magyarország Nemzeti Stratégiai Referenciakerete, 2007–2013. http://www.nfu.hu/uj_magyarorszag_ fejlesztesi_terv_2 (letöltés: 2012. 05. 16.)

Új

Széchenyi Terv. Az Új Széchenyi Terv akciótervei http://www.nfu.hu/uj_szechenyi_terv (letöltés: 2012. 05. 16.)

2011–2013.

Vadasi A. (2009): A bizalom és bizalomhiány hatása a vállalkozói hálózatok működésére. Ph.D. értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs. Valuch T. (2001): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris, Budapest. Wasserman, S. – Faust, K. (1994): Social Network Analysis: Methods and Applications. Cambridge University Press, Cambridge. Whitley, R. (1991): The Revival of Small Business in Europe. In: Berger, B. (ed.): The Culture of Entrepreneurship. Institute for Contemporary Studies Press, San Francisco, 157–189. Whitley, R. – Jeffrey, H. – Czaban, L. – Lengyel, Gy. (1996): Trust and Contractual Relations in an Emerging Capitalist Economy: The Changing Trading Relationships of Ten Large Hungarian Enterprises. Organization Studies, 17 (3): 397–420. DOI: http://dx.doi.org/10.1177/017084069601700303 254

Williamson, O. E. (1975): Markets and Hierarchies: Analysis and Antitrust Implication. Free Press, New York. Williamson, O. E. (1981): The Economics of Organization: The Transaction Cost Approach. American Journal of Sociology, 87 (3): 548–577. DOI: http://dx.doi.org/10.1086/227496 Williamson, O. E. (1985): The Economic Institutions of Capitalizm. Free Press, New York. Wiseman, J. P. – Duck, S. (1995): Having and Managing Enemies: A Very Challenging Relationships. In: Duck, S. – Wood, J. T. (eds.): Confronting Relationship Challenges. Sage Publications, Thousand Oaks, 43–72. Zucker, L. G. (1986): Production of Trust: Institutional Sources of Economic Structure, 1840–1920. Research in Organizational Behavior, 8 (1): 53–111. Zukin, S. – DiMaggio, P. (1990): Structure of Capital: The Social Organization of the Economy. Cambridge University Press, Cambridge.

255

A SZERZŐ TÉMÁBAN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓI I. Magyar nyelvű publikációk Tudományos könyv, könyvfejezet: 2011

A kkv-szektor gazdálkodási racionalitása, 2010. In: Czakó Á. – Husz I. – Szántó Z. (szerk.): Meddig nyújtózkodjunk? A magyar háztartások és vállalkozások pénzügyi kultúrájának változása a válság időszakában. Gazdaságszociológiai műhelytanulmányok, BCE, Budapest, 143-155. ISBN 978963-503-453-6

Referált szakmai folyóiratcikkek: 2013

Kis- és közepes vállalkozások, megújulás, együttműködés. Statisztikai Szemle, 91 (3): 229-254. (társszerző: Czakó Ágnes) ISSN 0039-0690

2012

A racionális kisvállalati gazdálkodás tényezői, 2006–2010. Közgazdasági Szemle, 59 (2): 189-219. ISSN 0023-4346

2012

A kisvállalkozások megoldáskereső magatartása, 2010. Pro Publico Bono Online, Támop Speciál 2012, (1): 1-15. (társszerző: Czakó Ágnes) ISSN 2062-9966

Konferencia-kötetben megjelent előadás angol összefoglalóval (teljes tanulmány): 2010

Kisvállalkozások és pénzügyi piac. In: Paksi V. – Tibori T. (szerk.): Konfliktus és társadalmi innováció. A Magyar Szociológiai Társaság 2010. évi konferenciája és éves közgyűlése, 2010. november 5-7., Magyar Szociológiai Társaság, Budapest, 219-225. ISBN 978-963-88633-1-7

II. Angol nyelvű publikáció Referált szakmai folyóiratcikk: 2013

Analysing the solution-seeking behavior of small enterprises between 2006 and 2010. Corvinus Journal of Sociology and Social Policy, 4 (1): 81-104. ISSN 0062-087X

256

MELLÉKLETEK

257

1. Mellékletek a II. fejezethez M1. táblázat: A regisztrált és működő vállalkozások számának és arányának alakulása 1990 és 2010 között Év 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

Regisztrált vállalkozás (db)

változás előző év = 100%

1053257 1049590 998264 1026642 1049410 1094446 1124835 1152221 1176934 1198628 1208780 1183953 1233704 1561446 1592591 1644484

100 99,6 95,1 102,8 102,2 104,3 102,8 102,4 102,1 101,8 100,8 97,9 104,2 126,5 101,9 103,2

Működő vállalkozás (db)

Működő/ regisztrált (%)

605794 698045 734236 779470 802215 847024 840575 860022 882503 871956 707756 698146 688058 701399 688996 n.a.

57,5 66,5 73,5 75,9 76,4 77,4 74,7 74,6 75,0 72,7 58,5 58,9 55,7 45,0 43,2 n.a.

Forrás: Magyar statisztikai évkönyvek adatai alapján számolva (KSH 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011a)

M2. táblázat: A regisztrált vállalkozások megoszlása gazdálkodási formák szerint (%), 2005–2010 Gazdálkodási forma

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Társas vállalkozás jogi személyiségű jogi személyiség nélküli Egyéni vállalkozás

41,2

43,4

42,9

35,9

36,4

36,5

58,8

56,6

56,9

64,0

63,6

63,5

Összesen

100

100

100

100

100

100

19,9 21,3

21,5 21,8

22,1 20,8

19,7 16,1

21,1 15,3

22,3 14,2

Forrás: Magyar statisztikai évkönyvek adatai alapján számolva (KSH 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011a)

M3. táblázat: A működő vállalkozások méret szerinti megoszlása (db, %), 2009. december 31-i állapot Méret szerinti vállalat-kategóriák Mikro-vállalkozás (1-9 fő) Kisvállalkozás (10-49 fő) Középvállalkozás (50-249 fő) Kkv-szektor együttesen Nagyvállalkozás (250 fő felett)

Összesen

Vállalkozások száma 657.102 26.278 4.746

Vállalkozások aránya 95,4 3,9 0,7

688.126 870 100

99,8 0,2 100

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 2009 (KSH 2010)

258

M4. táblázat: A működő kis- és közepes vállalkozások és a nagyvállalkozások megoszlása gazdasági ág szerint (%), 2009. december 31-i állapot Gazdasági ág Mezőgazdaság, erdő- és halgazdálkodás Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem, javítás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Szállítás, posta, távközlés Pénzügyi szolgáltatás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás, mérnöki tevékenység Oktatás Egészségügy Egyéb adminisztratív, művészeti, közösségi, személyi szolgáltatás Összesen

KKV szektor

Nagyvállalat

3,3

3,4

3,3

0,0 7,5

0,2 43,7

0,0 7,5

0,3

6,3

0,3

9,8 20,2

3,1 12,6

9,8 20,2

4,7

1,8

4,6

9,3 3,8

12,3 3,5

9,3 3,7

19,6

3,5

19,5

4,0 3,8

0,0 0,9

3,9 3,8

13,7

8,7

14,1

100

100

100

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 2010 adatai alapján számolva (KSH 2011a)

259

Összesen

2. Mellékletek a III. fejezethez M1. ábra: A vertikális hálózatok felépítése

Integrátor

Forrás: Sprenger (2001: 24) alapján Imreh–Lengyel (2002: 157)

M2. ábra: A horizontális hálózatok felépítése

Koordinátor

Forrás: Sprenger (2001: 24) alapján Imreh–Lengyel (2002: 160)

260

M3. ábra: A dinamikus hálózatok felépítése

Forrás: Sprenger (2001: 24) alpján Imreh–Lengyel (2002: 161)

M4. ábra: A „hibrid” hálózatok felépítése

Forrás: Sprenger (2001: 24) alpján Imreh–Lengyel (2002: 161)

261

M5.táblázat. Angelusz Róbert és Tardos Róbert társadalmi tőke fogalmának három lehetséges interpretációját összefoglaló „kísérleti sémája” Rövid jelző Szimbolikus megközelítés Hálózati megközelítés Normatív megközelítés Kiemelt tárgy/téma Csoporttagság,”jó hírnév”, Jó kapcsolatok, ezeken keresztüli Társadalmi integráció, presztízs, előkelő, jó társasághoz segítség, kiterjedése, összetétele, elkötelezettség, reciprocitás, tartozás kötések ereje, közvetítő helyzet, bizalom, civil szerepvállalás szerkezeti lyukak Elemzési szint Csoport, Individuum Individuum Csoport Az erőforrás karaktere Szimbolikus Instrumentális Normatív-expresszív Miből fakad a társadalmi Adott (ascribed) (pl.csoporttagságból Elért (achieaved) Más tevékenységek „mellékterméke” fakadó, családi származás, médiaszereplés stb) tőkéhez való hozzáférés Elért Specifikus társadalmi Megbecsültség, tisztelet Segítség, tanács, értékes Bizalom, kölcsönös támogatás tőkéből származó előny vagy többletinformációk Eredete Az egyén státuscsoportja Ismerősi, baráti kapcsolatok Közösség egésze (csoport, család stb.) Tőkeakkumuláció Rekonverziós stratégiák, szimbolikus Befektetés a kapcsolatokba Közjó, potyautas-probléma (elsődlegesen státuselérés céljából) pozíciók körüli legitimációs küzdelmek költség-haszon kalkuláció Elsődleges kérdés Különböző hozzáférési lehetőségek A társadalmi vs. emberi tőke Az együttműködés fenntartása szerepe a státuselérésben A kutatás tipikus helye Európai (francia) színtér Amerikai és európai színtér Multi- és interkultúrális (longitudinális) perspektíva Célközeg Elitkutatások A teljes populáció Közösség Az operacionalizáltság foka Alacsony ( erősen metaforikus ) Magas (kapcsolathálózat-elemzési Mérsékelt apparátus miatt)

A hálózat aspektus szerepe

Alacsony

Metodológia

Közvetlen háttérváltozók

Kiterjedés, kapcsolatok sokfélesége, heterofília, hídszerű kapcsolatok Név és pozíciógenerátor-technika

Forrás: Angelusz–Tardos (2001: 299) alapján Csizmadia (2008: 302)

262

Sűrű kötések, zártság, csoportkohézió Sűrűségi mutatók, tagsági adatok

4. Melléklet az V.2. fejezethez Kutatási kérdőív A KIS- ÉS KÖZEPES VÁLLALKOZÁSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLATAINAK VIZSGÁLATA A DUNAÚJVÁROSI KISTÉRSÉGBEN Tisztelt Vállalkozó! A Dunaújvárosi kistérségben működő kis- és középvállalkozások körében végzünk kutatást a vállalkozások közötti együttműködések feltárása céljából, melyben a közreműködését és segítségét szeretnénk kérni, s a témával kapcsolatban néhány kérdést feltenni Önnek, mint a vállalkozás döntési jogkörrel bíró személyének. Kérjük, segítse munkánkat! A kutatásban résztvevők egyetemlegesen garantálják, hogy a vállalkozás által rendelkezésre bocsátott adatok felhasználása csak kutatási célokból történik, egyedi információk csak a vállalkozás vezetőjének írásbeli beleegyezésével kerülhetnek nyilvánosságra! A felmérésben való részvétel önkéntes. 1.

Először Önről szeretnénk néhány fontos információt megtudni. Mi az Ön beosztása a vállalkozáson belül? 1 – tulajdonos-menedzser 2 – igazgató (ügyvezető, elnök-vezérigazgató, vezérigazgató) 3 – igazgató helyettes (általános, gazdasági, műszaki, humánpolitikai, értékesítési, egyéb) 4 – főkönyvelő 5 – egyéb alkalmazott, éspedig: ………………………. X–

2. Mi az Ön legmagasabb befejezett iskolai végzettsége? 1 – 8 általános vagy annál kevesebb 2 – szakmunkásképző, szakiskola érettségi nélkül 3 – középiskolai, gimnáziumi érettségi 4 – felsőfokú szakképzés (érettségit követő felsőfokú szakképzés; felsőfokú technikum) 5 – főiskola, egyetem 6 – tudományos fokozat X–

263

3.

A KÉRDEZETT NEME:

1 – FÉRFI

2 – NŐ

4. Az Ön születésének éve? 19……….. X– 5. A vállalkozás alapításának éve? …………… X – 6. Mi a vállalkozás jogi formája? 1 – egyéni vállalkozás 2 – Bt 3 – Kft 4 – Rt (Zrt, Nyrt) 5 – szövetkezet 6 – egyéb szervezet, éspedig: ………………………. X– 7. Mekkora a külföldi tulajdon részaránya a vállalkozásban? ……………% 000 – nincs benne külföldi tulajdon 999 – NT X –

264

8. Mi a legjellemzőbb az Ön vállalkozásának tulajdonosi körére jelenleg? (Jellemzően kikből áll a tulajdonosi kör?) 1 – Kizárólag családtagok a tulajdonosok (férj, feleség, szülők, gyerekek, testvérek), 2 – a tulajdonosok többsége rokonságban van egymással (após, anyós, sógor, stb.), 3 – tulajdonosok baráti körből, jó ismerősi körből (volt iskolatársak, munkatársak, barátok) származnak, vagy 4 – kizárólag szakmai alapon szerveződik a tulajdonosi kör? 9 – NT

X–

9. Mi a vállalkozás főtevékenységének területe? 01 – kereskedelem 02 – építőipar 03 – feldolgozóipar 04 – villamosenergia 05 – szállítás 06 – turizmus, vendéglátás 07 – mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 08 – ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatások 09 – pénzügyi szolgáltatás 10 – oktatás, kultúra, tudomány 11 – egészségügyi szolgáltatás 12 – egyéb szolgáltatás 99 – NT

X –

10. Mekkora volt a vállalkozás (éves) nettó árbevétele 2009-ben millió forintban? ………………………..000.000 (millió) Forint 9 – NT X – 11. Mekkora volt a vállalkozás (éves) nettó árbevétele 2009-ben? 1 – 0-50 millió forint között 2 – 51-100 millió forint között 3 – 101-200 millió forint között 4 – 201-1000 millió forint 5 – 1 milliárd forint felett 9 – NT X –

265

12. Kérjük, vegye számba, hogy hozzávetőlegesen mekkora arányt képviseltek az elmúlt 2 évben a vállalkozás beszerzésében az alábbi földrajzi helyek? És az értékesítésében? Beszállítók Vásárlók (beszerzés) (értékesítés) 1. Dunaújváros és a kistérségi települések (Baracs, Daruszentmiklós, % X % X Előszállás, Kisapostag, Mezőfalva, Nagykarácsony, Nagyvenyim, Rácalmás)

2. Fejér megye további települései

%

X

%

X

%

X

%

X

4. Magyarország többi része

%

X

%

X

5. az Európai Unió országai

%

X

%

X

6. más európai országok

%

X

%

X

7. Európán kívüli országok

%

X

%

X

100 %

X

100 %

X

3. a régió másik 2 megyéje (KomáromEsztergom megye és Veszprém megye)

ELLENŐRIZNI!

13. Kialakított-e az Ön vállalkozása az alábbi szervezetekkel, intézményekkel együttműködési kapcsolatot az elmúlt 2 évben? HA IGEN: Hány ilyen típusú szervezettel van együttműködési kapcsolatuk? HA IGEN: Hány ilyen szervezettel van kapcsolatuk? Alakított-e ki együttműködési kapcsolatot a vállalkozás…

igen

1. helyi vállalkozási központtal?

1

2

X

9

X

2. önkormányzattal?

1

2

X

9

X

3. kereskedelmi és ipari kamarával?

1

2

X

9

X

4. inkubátorházzal?

1

2

X

9

X

5. ipari parkkal?

1

2

X

9

X

6. innovációs központtal? 7. vállalkozásfejlesztési ügynökséggel (állami)? 8. egyéb vállalkozásfejlesztési, tanácsadó szervezettel? 9. civil szervezettel (alapítványok, egyesületek)? 10. egyetemmel, főiskolával?

1

2

X

9

X

1

2

X

9

X

1

2

X

9

X

1

2

X

9

X

1

2

X

9

X

1

2

X

9

X

1

2

X

9

X

11. állami vagy magán kutatóintézettel? 12. bankkal, takarékszövetkezettel?

266

db.

NT

nem

13.folytatás HA VAN EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLAT A FELSOROLT SZERVEZETEK VALAMELYIKÉVEL: Milyen rendszeres az Önök és az adott szervezet között a kapcsolat (HA EGY KATEGÓRIÁN BELÜL TÖBB PARTNERSZERVEZETTEL VAN KAPCSOLAT, AKKOR SORONKÉNT TÖBB VÁLASZ IS LEHET! Ennek feltüntetése a pótlapon lehetséges.)? És konkrétan miben nyilvánul meg az Önök közötti együttműködés (szöveges válasz)? Hivatalos úton tartják a kapcsolatot vagy személyes ismerős révén érintkeznek, aki adott esetben elintéz valamit, informál vagy segít, ha kell? HA VAN KAPCSOLAT: az

állandó, hosszú ideje tartó kapcsolat

ismétlődő, de nem folyamatos kapcsolat

esetleges jellegű, egyszeri kapcsolat

1

2

1

személyes ismerős

hivatalos kapcsolat

3

1

2

2

3

1

2

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

5. ipari parkkal?

1

2

3

1

2

6. innovációs központtal? 7. vállalkozásfejlesztési ügynökséggel (állami)? 8. egyéb vállalkozásfejlesztési szervezettel? 9. civil szervezettel (alapítványok,egyesületek)? 10. egyetemmel, főiskolával? 11. állami vagy magán kutatóintézettel? 12. bankkal, takarékszövetkezettel?

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

1

2

3

1

2

milyen rendszeres, miben nyilvánul meg és van-e ott ismerős, aki révén tartják a kapcsolatot? 1. helyi vállalkozási központtal? 2. önkormányzattal? 3. kereskedelmi és ipari kamarával? 4. inkubátorházzal?

kapcsolat konkrét tartalma

14. Kérjük, vegye számba, hogy jelenleg az Önök vállalkozásának hány más vállalkozással van üzleti partneri, együttműködési kapcsolata? ………………db. 99 – NT X– HA A VÁLASZ NULLA, TOVÁBB A 16. KÉRDÉSRE!

267

15. A következő kérdés arra vonatkozik, hogy mi jellemzi az Ön vállalkozása által az elmúlt 2 évben kialakított vállalatközi együttműködéseket. A vállalkozás partnercégei mikro-, kis-, közép- vagy nagyvállalkozások az alkalmazottaik becsült létszáma alapján? (TÖBB PARTNERCÉG ESETÉN A HÚSZ LEGFONTOSABRA GONDOLJON, külön-külön kérjük a választ!) Hol található a partnercég székhelye és mivel foglalkozik? Kérjük, röviden jellemezze, hogy konkrétan miben nyilvánul meg az Önök közötti együttműködés! Milyen rendszeres a kapcsolatuk: egyszeri vagy ismétlődő (de nem állandó) vagy hosszú távú, tartós kapcsolat? Milyen az együttműködés formai kerete: szóbeli megállapodás van Önök között vagy szóbeli megállapodás előzte meg az írásos szerződést (a termelést, gyártást stb. már megkezdték az írásos szerződés megkötése előtt) vagy általános keretszerződést vagy minden részletre kiterjedő szerződéses megállapodást kötöttek? A partnercéggel hivatalos úton érintkeznek vagy van ott egy személyes ismerős, aki adott esetben elintéz valamit, informál vagy segít, ha kell? sor- Partnercég szám mérete

Partnercég székhelye

Partnercég tevékenysége

Miben nyilvánul meg az együttműködés?

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

268

Milyen rendszeres a kapcsolat?

Milyen az együttműködés formai kerete?

Van-e ott személyes ismerős?

15. folytatás sor- Partnercég szám mérete

Partnercég székhelye

Partnercég tevékenysége

Miben nyilvánul meg az együttműködés?

11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

269

Milyen rendszeres a kapcsolat?

Milyen az együttműködés formai kerete?

Van-e ott személyes ismerős?

MINDENKITŐL! 16. Az Ön vállalkozása törekszik-e állandó partneri kapcsolatok kialakítására és fenntartására? 1 – igen

RÉSZLETESEN LEÍRNI !

Miért?

..........................................................................................

2 – nem

Miért? ...........................................................................................

9 – NT

X –

17. Szerepet játszott-e az elmúlt 2 évben az együttműködő/üzleti partner kiválasztásakor nagymértékben, közepes vagy kismértékben a…? nagymértékben

közepes mértékben

kismértékben

nem játszott szerepet

NT

4

3

2

1

9

X

4

3

2

1

9

X

4

3

2

1

9

X

4. partnercég szakmai háttere?

4

3

2

1

9

X

5. partnercég kapcsolati tőkéje?

4

3

2

1

9

X

6. partnercég üzleti befolyása?

4

3

2

1

9

X

4

3

2

1

9

X

4

3

2

1

9

X

4

3

2

1

9

X

10. személyes ismeretség?

4

3

2

1

9

X

11. a partnercég mérete?

4

3

2

1

9

X

12. egyéb szempont, éspedig..?

4

3

2

1

9

X

Szerepet játszott-e a partner kiválasztásakor a…

1. partnercég által nyújtott termékek/szolgáltatások ára? 2. partnercég pénzügyi stabilitása? 3. partnercég megbízhatósága?

7. partnercég piac részesedése? 8. partnercég politikai értékrendje? 9. partnercég rokon, ismerős általi vezetése?

270

18. Van-e üzleti vállalatcsoporttal?

partneri

kapcsolata

a

vállalkozásnak

a

Dunaferr

1 – Igen, közvetlen üzleti kapcsolatunk van a Dunaferr vállalatcsoporttal. 2 – Nincs közvetlen üzleti kapcsolatunk a Dunaferr vállalatcsoporttal, de vállalkozásunk partnercégének/partnercégeinek közvetlen üzleti partnere. 3 – Nincs sem közvetlen, sem közvetett üzleti kapcsolatunk a Dunaferr vállalatcsoporttal. 9 – NT

X –

19. Pályázott-e a vállalkozás az elmúlt 2 évben beruházási, fejlesztési forrásokra? 1 – igen

19.a. Hány pályázatot nyújtott be? ..........................................db. 19.b. Ebből hány pályázatot bíráltak el kedvezően? ………...db. 19.c. Az elmúlt 2 évben benyújtott pályázatot/pályázatokat…? 1 – egyedül (………..db.), vagy 2 – más szervezettel közösen nyújtotta be(………..db.)? 19.d. Milyen célra nyújtott be pályázatot az elmúlt 2 évben? (Több válasz is megjelölhető!) 1 – infrastruktúra, mobilitás támogatása 2 – beruházás-ösztönzési program 3 – kutatás-fejlesztés, innováció 4 – infokommunikációs eszközök fejlesztése 5 – egyéb, éspedig…

2 – nem 9 – NT

X –

20. Tervezi-e vállalkozása a következő 2 évben a kis- és középvállalkozások fejlesztésére, modernizációjának elősegítésére irányuló pályázat/pályázatok benyújtását? 1 – igen

20.a. A tervezett pályázatot/pályázatokat...? 1 – egyedül (………..db.), vagy 2 – más szervezettel közösen fogja beadni (………..db.)? 20.b. Milyen célú pályázatot/pályázatokat tervez benyújtani? (Több válasz is megjelölhető!) 1 – infrastruktúra, mobilitás támogatása 2 – beruházás-ösztönzési program 3 – kutatás-fejlesztés, innováció 4 – infokommunikációs eszközök fejlesztése 5 – egyéb, éspedig…

2 – nem 9 – NT

X – 271

21. Tervez-e a vállalkozás növekedést (fejlesztést, beruházást, létszámbővítést vagy a piaci tevékenységének bővítését) az elkövetkezendő 2 évben? 1 – igen 2 – nem 9 – NT

X –

22. Tervez-e a vállalkozás az elkövetkezendő 2 évben olyan nagyobb fejlesztést, beruházást, a piaci tevékenységének bővítését, melyben fontos szerepe van az alábbi szervezetekkel való tartós (hosszabb távú) vagy egyszeri (alkalomszerű) együttműködésnek? hosszú távú kapcsolatot tervez

egyszeri kapcsolatot tervez

nem tervezi kapcsolat kialakítását

NT

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

7. ipari parkkal?

3

2

1

9

X

8. inkubátorházzal?

3

2

1

9

X

9. innovációs központtal?

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

3

2

1

9

X

12. helyi önkormányzattal?

3

2

1

9

X

13. civil szervezettel?

3

2

1

9

X

14. egyéb szervezettel, éspedig…?

3

2

1

9

X

Tervez-e együttműködést… 1. más vállalkozásokkal az Önök cégcsoportján belül? 2. alapanyagok,alkatrészek, felszerelések beszállítóival? 3. ügyfelekkel,vásárlókkal? 4. más ágazaton belüli vállalkozásokkal? 5. egyetemekkel, főiskolákkal? 6. állami vagy magán kutatóintézetekkel?

10. más tanácsadó szervezettel? 11. kereskedelmi és ipari kamarával?

272

23. Üzleti tanácsért milyen gyakran fordult az elmúlt 2 évben a/az…? A válaszokat 1-5-ig terjedő skálán osztályozza, ahol 1 a soha és 5 a rendszeres gyakoriságot jelenti! rendszeresen

gyakran

ritkán

elvétve

mindig

5-10 alkalom

3-4 alkalom

1-2 alkalom

1. családjához?

5

4

3

2

1

X

2. barátaihoz, közeli ismerőseihez?

5

4

3

2

1

X

3. üzleti partnereihez?

5

4

3

2

1

X

5

4

3

2

1

X

5

4

3

2

1

X

6. könyvelőhöz?

5

4

3

2

1

X

7. bankhoz?

5

4

3

2

1

X

8. egyéb, éspedig…?

5

4

3

2

1

X

Fordult-e tanácsért …

4. szakmai szövetséghez? 5. vállalkozásfejlesztési szervezethez?

soha

24. Jelenleg hány fő a vállalkozás teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottainak száma? ............................ fő 999 – NT X – 25. Hogyan oszlik meg a vállalkozás alkalmazottainak iskolai végzettsége? Az alkalmazottak hány százaléka rendelkezik az alábbi iskolai végzettséggel?

NT

1. 8 általános iskola

%

999

X

2. szakmunkásképző, szakiskola érettségi nélkül

%

999

X

3. középiskolai, gimnáziumi érettségi

%

999

X

4. érettségit követő felsőfokú szakképzés

%

999

X

5. főiskola, egyetem

%

999

X

6. tudományos fokozat

%

999

X

Köszönjük, hogy válaszaival segítette munkánkat! A kutatás eredményei alapján összefoglaló tanulmány készül. Kéri, hogy elküldjük Önnek ezt a tanulmányt? 1 – igen (e-mail cím:………………………………………………………….) 2 – nem 273

5. Mellékletek az V. fejezethez M6. táblázat: A gazdasági fejlettség egyes mutatóinak alakulása megyei és regionális bontásban, 2010 Megye, Régió Budapest Pest Közép-Magyarország Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl

GDP egy főre jutó bruttó hazai termék, ezer Ft

5.800 2.169 4.291 2.152 2.516 1.764 2.126 2.735 2.091 2.103 2.384 1.173 1.626 1.930 1.762

Beruházások mértéke

Külföldi működő tőke

egy lakosra jutó beruházás, Ft

egy vállalkozásra jutó külföldi tőke, ezer Ft

671.619 297.716 515.848 361.824 489.550 261.964 365.583 438.734 379.198 224.288 361.276 331.406 248.201 496.958 357.465

473.703 710.843 505.544 1.162.510 1.019.295 309.042 814.067 1.188.554 359.354 114.437 711.417 113.219 165.599 82.230 611.815

Forrás: Területi statisztikai évkönyv, 2010 (KSH 2011b)

274

Személygépkocsiállomány

Jövedelem

Munkanélküliség

Havi nettó átlagkereset, Ft

Munkanélküliségi ráta, %

1000 lakosra jutó személygépkocsi száma, db.

9,1 8,7

331 338

164.400 129.183 155.915 133.770 127.800 115.025 126.399 131.007 120.290 112.628 123.107 118.670 108.755 120.361 115.732

8,9 9,5 8,8 12,5

334 305 305 311

10,3 6,9 10,4 11,8

307 321 323 314

9,2 13,0 13,5 8,4

319 290 299 309

12,1

297

M6. táblázat: A gazdasági fejlettség egyes mutatóinak alakulása megyei és regionális bontásban, 2010 (folytatás) Megye, Régió Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-SzatmárBereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld

GDP

Beruházások mértéke

Külföldi működő tőke

egy főre jutó bruttó hazai termék, Ft

egy lakosra jutó beruházás, Ft

egy vállalkozásra jutó külföldi tőke, ezer Ft

1.577 1.783 1.180

Személygépkocsiállomány

Jövedelem

Munkanélküliség

Havi nettó átlagkereset, Ft

Munkanélküliségi ráta, %

1000 lakosra jutó személygépkocsi száma, db.

240 285 269

520.175 908.307 414.939 641.205 784.592 1142.971

116.177 120.950 110.455 116.666 116.887 112.315

17,3 11,8 18,4

1.879 1.737

267.477 273.987 166.516 252.067 167.217 160.762

13,2 10,9

259 248

1.393

121.502

189.873

105.842

18,4

252

148.378 167.696 114.756 279.762 189.071

624.704 146.488 358.025 602.409 349.999

111.789 111.761 109.267 119.630 113.792

1.562

1.659 1.698 1.437 1.907 1.692

Forrás: Területi statisztikai évkönyv, 2010 (KSH 2011b)

275

16,0

257

14,5 10,8 12,5 8,9

254 316 265 272

10,6

288

M7. táblázat: Az iparosodottság mértéke megyei és regionális bontásban, 2010 Megye, Régió Budapest Pest Közép-Magyarország Fejér Komárom-Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld

Az iparosodottság mutatói iparban alkalmazásban 1000 lakosra jutó ipari állók száma alkalmazott 112.310 65,2 75.527 61,4 187.837 63,6 46.205 108,2 41.479 132,9 29.328 81,7 117.012 106,5 45.346 101,1 29.208 112,6 24.707 85,6 99.261 99,6 22.288 56,6 18.036 56,2 14.965 64,0 55.289 58,3 46.140 66,6 24.412 78,3 10.737 52,4 81.289 67,2 31.703 58,5 31.599 80,8 30.844 55,0 94.146 63,0 38.222 72,3 20.198 55,1 25.703 60,7 84.123 63,8

Forrás: Területi statisztikai évkönyv, 2010 (KSH 2011b)

276

M8. táblázat: Vállalkozások sűrűsége megyei és regionális bontásban, 2010 Megye, Régió Budapest Pest Közép-Magyarország Fejér Dunaújvárosi kistérség Komárom-Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg Észak-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld Országos

Vállalkozások sűrűsége működő vállalkozások 1000 lakosra jutó működő száma vállalkozás 187.083 109 87.590 72 274.673 93 25.946 61 4.498 59 20.001 64 23.756 66 69.703 63 32.219 72 16.655 64 19.535 68 68.409 69 25.821 65 18.954 59 13.869 59 58.644 62 31.943 46 17.908 57 9.610 47 59.461 49 32.365 60 19.264 49 27.817 49 79.446 53 32.379 61 18.595 50 27.686 65 78.660 60 688.996 69

Forrás: Területi statisztikai évkönyv, 2010 (KSH 2011b)

277

M9. táblázat: Működő vállalkozások a Dunaújvárosi kistérségben, 1999-2009 Év

Vállalkozások száma*

Vállalkozások sűrűsége**

Egyéni vállalkozások aránya

1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

4180 4453 4535 4785 4822 4876 4863 4758 4688 4705 4489

53,6 57,9 59,1 62,6 66,1 64,5 65,0 63,0 63,5 63,4 59,3

56,9 56,0 54,4 56,0 55,2 54,4 54,5 53,0 51,4 51,7 49,7

Forrás: KSH Fejér megye statisztikai évkönyvek adatai alapján számolva Megjegyzés: * Működő vállalkozások száma; ** Működő vállalkozások száma 1000 lakosra.

M10. táblázat: A Dunaújvárosi kistérség működő vállalkozásainak alakulása jogi forma szerint 1999 és 2009 között (db.) Település Baracs Daruszentmiklós* Dunaújváros Előszállás Kisapostag Mezőfalva Nagykarácsony Nagyvenyim Rácalmás Összesen

Működő társas vállalkozások száma 2000 2004 2008 2009 49 72 73 75 11 17 17 1575 1720 1662 1649 24 23 23 21 30 38 56 56 51 67 60 61 12 13 15 12 97 121 154 149 117 154 210 218 1955 2219 2270 2258

Működő egyéni vállalkozások száma 2000 2004 2008 2009 92 111 124 114 13 25 25 1819 1891 1668 1510 83 92 62 65 46 50 46 43 129 139 141 134 28 21 25 16 148 165 163 164 150 175 181 169 2495 2657 2435 2239

Forrás: KSH T-STAR Településsoros adatok Megjegyzés: * Daruszentmiklós 2002-ben lett önálló település, előtte Előszálláshoz tartozott.

278

M11. táblázat: A Dunaújvárosi kistérség működő vállalkozásainak létszám szerinti megoszlása (%) A vállalkozás mérete 1-4 fő 5-9 fő 10-49 fő 50-249 fő Összesen

Vállalkozások forrás: KSH

Vállalkozások forrás: érintetett települések adócsoportjai

száma (db.)

megoszlása (%)

száma (db.)

megoszlása (%)

4057 228 180 24 4489

90,5 5,0 4,0 0,5 100

4385 300 235 28 4948

88,8 6,0 4,7 0,5 100

Forrás: KSH Veszprémi Igazgatósága, Dunaújvárosi kistérség települési önkormányzatainak adócsoportjai

M5. ábra: A kis- és középvállalkozások létszám-kategóriáinak megoszlása a nettó árbevétel nagysága szerint a mintában (%), N=263 M5. ábra A kis- és középvállalkozások létszám és árbevétel szerinti megoszlása (%)

1-9 fő

10-249 fő

0%

20%

40%

0-50 millió forint 100-200 millió forint

60%

50-100 millió forint 200 millió forint felett

Megjegyzés: X2 =91,556, Sig=0,000, Phi=0,707 és Cramer’s V=0,707

279

80%

100%

M12-13. táblázatok: A válaszadók általános jellemzőinek kereszttáblái M12. A válaszadók nemi különbségei a beosztási pozíció, legmagasabb iskolai végzettség és életkor szerint a mintában (%) Változók Beosztási pozíció Tulajdonos, igazgató, igazgatóhelyettes Egyéb alkalmazott Legmagasabb iskolai végzettség Egyetem, főiskola Középiskolai, gimnáziumi érettségi Nincs érettségije Életkor 40 évesnél fiatalabb 40-50 év közötti 51-60 év közötti 60 évesnél idősebb

Válaszadó neme N=263

Szignifikanciaszint

Férfi

Nő

63,5

36,5

34,4

65,6

Sig=0,000 Cramer’s V =0,202

72,7 51,2 65,9

27,3 48,8 34,1

Sig=0,019 Cramer’s V =0,174

58,1 55,7 57,8 80,0

41,9 44,3 42,2 20,0

NS

M13. A válaszadók beosztási pozíciójának megoszlása életkor szerint a mintában (%) Változó Életkor 40 évesnél fiatalabb 40-50 év közötti 51-60 év közötti 60 évesnél idősebb

Válaszadó beosztása N=263 Tulajdonos, igazgató

Egyéb alkalmazott

67,7 89,8 95,2 100,0

32,3 10,2 4,8 0,00

280

Szignifikanciaszint

Sig=0,000 Cramer’s V =0,344

M14. táblázat: A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettsége és az együttműködés irányainak kereszttáblája almintánként (%) 1-9 fős vállalkozások

ALACSONY összetettségi mutatójú KKV-k

ÁTLAGOS összetettségi mutatójú KKV-k

ÁTLAGOSNÁL MAGASABB összetettségi mutatójú KKV-k

N=69 N=48 N=14 Együttműködés nem gazdasági szervezetekkel és pénzintézettel Szakmai és vállalkozásfejlesz19,3 21,1 59,6 tési szervezet

Szignifikancia-szint

Sig=0,000 Cramer’s V=0,593

Önkormányzat

14,3

26,2

59,5

Civil szervezet

4,3

34,8

60,9

Sig=0,000 Cramer’s V =0,553 Sig=0,000 Cramer’s V =0,494

Tudástermelő– és közvetítő intézmény

14,3

38,1

47,6

Sig=0,000 Cramer’s V =0,545

Pénzintézet

16,0

60,0

24,0

Sig=0,000 Cramer’s V =0,593

Együttműködés vállalkozásokkal Vásárlók, vevők

49,2

33,3

17,5

Beszállítók

40,7

42,4

16,9

Versenytársak, más piaci szereplők

35,0

60,0

5,0

ALACSONY összetettségi mutatójú KKV-k

ÁTLAGOS összetettségi mutatójú KKV-k

ÁTLAGOSNÁL MAGASABB összetettségi mutatójú KKV-k

10-249 fős vállalkozások

N=46 N=45 N=41 Együttműködés nem gazdasági szervezetekkel és pénzintézettel Szakmai és vállalkozásfejlesz8,7 40,6 50,7 tési szervezet

Sig=0,007 Cramer’s V =0,208 Sig=0,001 Cramer’s V =0,301 Sig=0,012 Cramer’s V =0,209

Szignifikancia-szint

Sig=0,000 Cramer’s V=0,618

Önkormányzat

7,8

39,1

53,1

Civil szervezet

0,0

23,7

76,3

Sig=0,000 Cramer’s V =0,608 Sig=0,000 Cramer’s V =0,648

Tudástermelő– és közvetítő intézmény

1,9

21,1

77,0

Sig=0,000 Cramer’s V =0,678

Pénzintézet

14,6

39,3

46,1

Sig=0,000 Cramer’s V =0,640

Együttműködés vállalkozásokkal Vásárlók, vevők

29,6

28,6

42,3

Beszállítók

28,1

38,2

33,7

Versenytársak, más piaci szereplők

14,3

28,6

57,1

281

Sig=0,009 Cramer’s V =0,265 Sig=0,044 Cramer’s V =0,217 Sig=0,065 Cramer’s V =0,204

M15-16. táblázatok: A vállalatközi együttműködések összetettségének kereszttáblái M15. A kis- és közepes vállalkozások együttműködő nagyvállalati partnereinek megoszlása ágazati besorolás szerint almintánként (%) 1-9 fős vállalkozások N=131 Nagyvállalati partner Van

Nincs

Szignifikanciaszint

Kereskedelem

50,5

49,5

NS

Szolgáltatás

28,6

71,4

Sig=0,002 Cramer’s V =0,294

Ipar*

61,5

38,5

Sig=0,028 Cramer’s V =0,212

Partnervállalkozás tevékenysége

10-249 fős vállalkozások N=132 Partnervállalkozás tevékenysége

Nagyvállalati partner

Szignifikanciaszint

Van

Nincs

Kereskedelem

61,4

38,6

Sig=0,021 Cramer’s V =0,142

Szolgáltatás

61,9

38,1

NS

Ipar*

86,2

21,8

Sig=0,000 Cramer’s V =0,380

Megjegyzés: *Feldolgozóipar, építőipar, mezőgazdaság, villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás együttesen számolva.

282

M16. A kis- és közepes vállalkozások együttműködő nagyvállalati partnereinek és ágazati elhelyezkedésének kereszttáblája almintánként (%) 1-9 fős vállalkozások N=131 A KKV és a partnervállalkozás ágazati tevékenysége

Nagyvállalati partner Van

Nincs

Különböző ágazati tevékenység

62,4

37,6

Azonos ágazati tevékenység

30,9

69,1

Szignifikanciaszint Sig=0,000 Cramer’s V =0,380

10-249 fős vállalkozások N=132 A KKV és a partnervállalkozás ágazati tevékenysége

Nagyvállalati partner Van

Nincs

Különböző ágazati tevékenység

65,1

34,9

Azonos ágazati tevékenység

57,8

42,2

Szignifikanciaszint Sig=0,001 Cramer’s V =0,312

M17-18. táblázatok: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása a vállalatközi együttműködési kapcsolatok mutatói alapján – a klaszterelemzés eredményének táblái M17. Iterációk „története” a klaszterelemzés során Iterációk 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

1. 4,423 0,176 0,056 0,109 0,040 0,264 0,215 0,194 0,047 0,000

Klaszterközéppontok változása 2. 3. 4,056 3,802 0,309 0,120 0,065 0,000 0,381 0,130 0,121 0,078 0,000 0,508 0,105 0,281 0,269 0,205 0,000 0,059 0,000 0,000

283

4. 4,262 0,875 0,497 0,946 0,118

0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

M18. Klaszterközéppontok – a modell standardizált adatokkal Klaszterképző változók Zscore: Hány nagyvállalat a partnere? Zscore: Hány kis- és középvállalkozás a partnere? Zscore: Hány kereskedelmi vállalakozás a partnere? Zscore: Hány szolgáltató vállalakozás a partnere? Zscore: Hány építőipari vállalakozás a partnere? Zscore: Hány feldolgozóipari vállalakozás a partnere? Zscore: Hány kistérségi vállalakozás a partnere? Zscore: Hány régión belüli vállalakozás a partnere? Zscore: Hány országos (régión kívüli) vállalakozás a partnere? Zscore: Hány külföldi vállalakozás a partnere?

Klaszterek 1.

2.

3.

4.

-0,41492

0,93938

-0,44372

1,16934

0,48591

-0,97339

1,56414

-0,26943

0,54775

-0,24359

0,96907

0,05750

0,63238

-0,33956

-0,43403

0,08105

-0,20807

-0,66604

-0,35140

0,99782

-0,27083

1,31333

-0,43349

0,71642

0,87127

0,27967

-0,75332

-0,69763

-0,35586

-0,25703

0,65265

-0,00073

-0,32751

-0,18293

0,49496

0,10895

-0,30202

-0,07980

-0,30202

2,61095

284

M19-21. táblázatok: A független változók közötti korrelációs vizsgálat eredményei a két almintában M19. Független változók közötti korrelációk – a Pearson korrelációs értékek a két almintában 1-9 fős vállalkozások Korreláció Szignifikancia Létszám N Korreláció Szignifikancia Árbevétel N Korreláció Szignifikancia Ágazat N Korreláció Szignifikancia Kor N Korreláció Jogi forma Szignifikancia N Korreláció Külföldi Szignifikancia tulajdon N Korreláció Tulajdonosi Szignifikancia kör N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

1

0,535** 0,000 101 1

-0,013 0,833 131 -0,161* 0,012 101 1

0,123 0,163 131 0,046 0,662 101 0,165 0,065 131 1

131 0,535** 0,000 101 -0,013 0,833 131 0,123 0,163 131 0,258** 0,000 131 0,041 0,643 131 0,115 0,196 131

101 -0,161* 0,012 101 0,046 0,662 101 0,148 0,060 101 0,035 0,741 101 0,155 0,142 101

131 0,165 0,065 131 0,014 0,874 131 0,137 0,118 131 0,182* 0,026 131

Jogi forma 0,258** 0,000 131 0,148 0,060 101 0,014 0,874 131 0,166 0,058 131 1

131 0,166 0,058 131 0,121 0,169 131 0,085 0,377 131

131 0,126 0,153 131 0,166* 0,017 131

Külföldi tulajdon 0,041 0,643 131 0,035 0,741 101 0,137 0,118 131 0,121 0,169 131 0,126 0,153 131 1 131 0,168* 0,015 131

Tulajdonosi kör 0,115 0,196 131 0,155 0,142 101 0,182* 0,026 131 0,085 0,377 131 0,166* 0,017 131 0,168* 0,015 131 1 131

Üzleti tervek 0,057 0,184 131 0,051 0,640 101 0,054 0,550 131 -0,112 0,216 131 0,128 0,156 131 0,150 0,095 131 0,005 0,955 131

Beszerzés hatóköre 0,090 0,318 126 0,165* 0,021 101 -0,178* 0,036 126 0,076 0,399 126 0,051 0,190 126 0,145 0,104 126 -0,133 0,142 126

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat.

285

Értékesítés hatóköre 0,197* 0,025 128 0,254** 0,001 101 -0,123 0,973 128 -0,059 0,349 128 0,075 0,229 128 0,184** 0,008 128 -0,046 0,466 128

M19. Független változók közötti korrelációk – a Pearson korrelációs értékek a két almintában (folytatás)

Üzleti tervek Beszerzés hatóköre Értékesítés hatóköre

Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N

10-249 fős vállalkozások Létszám Árbevétel Ágazat

Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

0,057 0,184 131 0,090 0,318 126 0,197* 0,025 128 Létszám

0,051 0,640 101 0,165* 0,021 101 0,254** 0,001 101 Árbevétel

0,054 0,550 131 -0,178* 0,036 126 -0,123 0,973 128 Ágazat

-0,112 0,216 131 0,076 0,399 126 -0,059 0,349 128 Kor

1

0,542** 0,000 91 1

-0,038 0,925 132 -0,100 0,125 91 1

0,109 0,103 132 0,162* 0,039 91 0,169 0,052 132

132 0,542** 0,000 91 -0,038 0,925 132

91 -0,100 0,125 91

132

Jogi forma 0,128 0,156 131 0,051 0,190 126 0,075 0,229 128 Jogi forma 0,168 0,054 132 0,127 0,328 91 0,190 0,329 132

Külföldi tulajdon 0,150 0,095 131 0,145 0,104 126 0,184** 0,008 128 Külföldi tulajdon 0,077 0,381 132 0,155 0,117 91 0,184* 0,035 132

Tulajdonosi kör 0,005 0,955 131 -0,133 0,142 126 -0,046 0,466 128 Tulajdonosi kör 0,066 0,457 132 0,112 0,408 91 0,020 0,825 132

Üzleti tervek 1 131 0,048 0,201 126 0,093 0,159 128 Üzleti tervek 0,156 0,100 132 0,104 0,265 91 0,079 0,209 132

Beszerzés hatóköre 0,048 0,201 126 1 126 0,193* 0,003 126 Beszerzés hatóköre 0,138 0,051 127 0,183* 0,000 91 -0,192** 0,001 127

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat

286

Értékesítés hatóköre 0,093 0,159 128 0,193* 0,003 126 1 128 Értékesítés hatóköre 0,232** 0,008 123 0,218** 0,000 91 -0,161 0,058 123

M19. Független változók közötti korrelációk – a Pearson korrelációs értékek a két almintában (folytatás)

Korreláció Szignifikancia Kor N Korreláció Jogi forma Szignifikancia N Korreláció Külföldi Szignifikancia tulajdon N Korreláció Tulajdonosi Szignifikancia kör N Korreláció Üzleti Szignifikancia tervek N Korreláció Beszerzés Szignifikancia hatóköre N Korreláció Értékesítés Szignifikancia hatóköre N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

0,109 0,103 132 0,168 0,054 132 0,077 0,381 132 0,066 0,457 132 0,156 0,100 132 0,138 0,051 127 0,232** 0,008 123

0,162* 0,039 91 0,127 0,328 91 0,155 0,117 91 0,002 0,408 91 0,104 0,265 91 0,183* 0,000 91 0,218** 0,000 91

0,169 0,052 132 0,190 0,329 132 0,184* 0,035 132 0,020 0,825 132 0,079 0,209 132 -0,192** 0,001 127 -0,161 0,058 123

1

Jogi forma 0,154 0,079 132 1

132 0,154 0,079 132 0,163* 0,039 132 0,042 0,635 132 -0,018 0,948 132 0,123 0,063 127 0,097 0,282 123

132 0,099 0,277 132 0,172* 0,018 132 0,011 0,909 132 0,027 0,088 127 0,031 0,730 123

Külföldi tulajdon 0,163* 0,039 132 0,099 0,277 132 1 132 0,188* 0,032 132 0,153 0,057 132 0,162 0,053 127 0,212** 0,006 123

Tulajdonosi kör 0,042 0,635 132 0,172* 0,018 132 0,188* 0,032 132 1 132 0,107 0,129 132 -0,052 0,558 127 -0,094 0,298 123

Üzleti tervek -0,018 0,948 132 0,011 0,909 132 0,153 0,057 132 0,107 0,129 132 1 132 0,148 0,124 127 0,099 0,312 123

Beszerzés hatóköre 0,123 0,063 127 0,027 0,088 127 0,162 0,053 127 -0,052 0,558 127 0,148 0,124 127 1 127 0,226** 0,000 123

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat.

287

Értékesítés hatóköre -0,097 0,282 123 0,031 0,730 123 0,212** 0,006 123 -0,094 0,298 123 0,099 0,312 123 0,226** 0,000 123 1 123

M20. Független változók közötti korrelációk – a Kendall tau korrelációs értékek a két almintában 1-9 fős vállalkozások Korreláció Szignifikancia Létszám N Korreláció Szignifikancia Árbevétel N Korreláció Szignifikancia Ágazat N Korreláció Szignifikancia Kor N Korreláció Jogi forma Szignifikancia N Korreláció Külföldi Szignifikancia tulajdon N Korreláció Tulajdonosi Szignifikancia kör N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

1

0,576** 0,000 101 1

-0,046 0,854 131 -0,172* 0,065 101 1

0,053 0,337 131 0,037 0,634 101 0,125 0,057 131 1

131 0,576** 0,000 101 -0,046 0,854 131 0,053 0,337 131 0,322** 0,000 131 0,048 0,503 131 0,104 0,135 131

101 -0,172* 0,065 101 0,037 0,634 101 0,165* 0,013 101 0,043 0,604 101 0,072 0,365 101

131 0,125 0,057 131 0,004 0,953 131 0,102 0,190 131 0,166* 0,029 131

Jogi forma 0,322** 0,000 131 0,165* 0,013 101 0,004 0,953 131 0,149 0,027 131 1

131 0,149 0,027 131 0,048 0,493 131 0,047 0,489 131

131 0,137 0,086 131 0,210** 0,004 131

Külföldi tulajdon 0,048 0,503 131 0,043 0,604 101 0,102 0,190 131 0,048 0,493 131 0,137 0,086 131 1 131 0,160* 0,046 131

Tulajdonosi kör 0,104 0,135 131 0,072 0,365 101 0,166* 0,029 131 0,047 0,489 131 0,210** 0,004 131 0,160* 0,046 131 1 131

Üzleti tervek 0,084 0,253 131 0,110 0,196 101 0,049 0,547 131 -0,048 0,505 131 0,129 0,117 131 0,162 0,056 131 0,006 0,939 131

Beszerzés hatóköre 0,066 0,361 126 0,170* 0,040 101 -0,189** 0,002 126 0,072 0,304 126 0,067 0,252 126 0,193* 0,015 126 -0,097 0,233 126

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat.

288

Értékesítés hatóköre 0,135 0,053 128 0,194** 0,014 101 -0,134 0,089 128 -0,096 0,114 128 0,114* 0,042 128 0,208* 0,030 128 -0,051 0,526 128

M20. Független változók közötti korrelációk – a Kendall tau korrelációs értékek a két almintában (folytatás)

Üzleti tervek Beszerzés hatóköre Értékesítés hatóköre

Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N

10-249 fős vállalkozások Létszám Árbevétel Ágazat

Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

0,084 0,253 131 0,066 0,361 126 0,135 0,053 128 Létszám

0,110 0,196 101 0,170* 0,040 101 0,194** 0,014 101 Árbevétel

0,049 0,547 131 -0,189** 0,002 126 -0,134 0,089 128 Ágazat

-0,048 0,505 131 0,072 0,304 126 -0,096 0,114 128 Kor

1

0,322** 0,000 91 1

-0,053 0,414 132 -0,149 0,079 91 1

0,073 0,207 132 0,182* 0,042 91 0,086 0,183 132

132 0,322** 0,000 91 -0,053 0,414 132

91 -0,149 0,079 91

132

Jogi forma 0,129 0,117 131 0,067 0,252 126 0,114* 0,042 128 Jogi forma 0,206** 0,003 132 0,165 0,052 91 0,115 0,130 132

Külföldi tulajdon 0,129 0,117 131 0,193* 0,015 126 0,208* 0,030 128 Külföldi tulajdon 0,061 0,374 132 0,103 0,230 91 0,188* 0,021 132

Tulajdonosi kör 0,162 0,056 131 -0,097 0,233 126 0,051 0,526 128 Tulajdonosi kör 0,065 0,340 132 0,149 0,076 91 0,012 0,992 132

Üzleti tervek 1 131 0,099 0,241 126 0,064 0,146 128 Üzleti tervek 0,125 0,098 132 0,180 0,053 91 0,129 0,299 132

Beszerzés hatóköre 0,099 0,241 126 1 126 0,210** 0,004 126 Beszerzés hatóköre 0,057 0,410 127 0,221** 0,005 91 -0,205** 0,008 127

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat

289

Értékesítés hatóköre 0,064 0,146 128 0,210** 0,004 126 1 128 Értékesítés hatóköre 0,194* 0,037 123 0,244** 0,000 91 -0,176 0,051 123

M20. Független változók közötti korrelációk – a Kendall tau korrelációs értékek a két almintában (folytatás)

Korreláció Szignifikancia Kor N Korreláció Jogi forma Szignifikancia N Korreláció Külföldi Szignifikancia tulajdon N Korreláció Tulajdonosi Szignifikancia kör N Korreláció Üzleti Szignifikancia tervek N Korreláció Beszerzés Szignifikancia hatóköre N Korreláció Értékesítés Szignifikancia hatóköre N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

0,073 0,207 132 0,206** 0,003 132 0,061 0,374 132 0,065 0,340 132 0,125 0,098 132 0,057 0,410 127 0,194* 0,037 123

0,182* 0,042 91 0,165 0,052 91 0,103 0,230 91 0,149 0,076 91 0,180 0,053 91 0,221** 0,005 91 0,244** 0,000 91

0,086 0,183 132 0,115 0,130 132 0,188* 0,021 132 0,012 0,992 132 0,129 0,299 132 -0,205** 0,008 127 -0,176 0,051 123

1

Jogi forma 0,162 0,057 132 1

132 0,162 0,057 132 0,188* 0,023 132 0,051 0,454 132 -0,025 0,744 132 0,147 0,070 127 -0,097 0,306 123

132 0,084 0,297 132 0,183* 0,019 132 0,041 0,343 132 0,052 0,209 127 0,052 0,080 123

Külföldi tulajdon 0,188* 0,023 132 0,084 0,297 132 1 132 0,196* 0,016 132 0,173* 0,024 132 0,197** 0,006 127 0,240** 0,003 123

Tulajdonosi kör 0,051 0,454 132 0,183* 0,019 132 0,196* 0,016 132 1 132 0,127 0,065 132 -0,038 0,644 127 -0,097 0,334 123

Üzleti tervek -0,025 0,744 132 0,041 0,343 132 0,173* 0,024 132 0,127 0,065 132 1 132 0,157 0,052 127 0,066 0,488 123

Beszerzés hatóköre 0,147 0,070 127 0,052 0,209 127 0,197** 0,006 127 -0,038 0,644 127 0,157 0,052 127 1 127 0,248** 0,000 123

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat.

290

Értékesítés hatóköre -0,097 0,306 123 0,052 0,080 123 0,240** 0,003 123 -0,097 0,334 123 0,066 0,488 123 0,248** 0,000 123 1 123

M21. Független változók közötti korrelációk – a Spearman rho korrelációs értékek a két almintában 1-9 fős vállalkozások Korreláció Szignifikancia Létszám N Korreláció Szignifikancia Árbevétel N Korreláció Szignifikancia Ágazat N Korreláció Szignifikancia Kor N Korreláció Jogi forma Szignifikancia N Korreláció Külföldi Szignifikancia tulajdon N Korreláció Tulajdonosi Szignifikancia kör N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

1

0,625** 0,000 101 1

-0,072 0,836 131 -0,173* 0,007 101 1

0,081 0,331 131 0,053 0,600 101 0,156 0,062 131 1

131 0,625** 0,000 101 -0,072 0,836 131 0,081 0,331 131 0,266** 0,000 131 0,056 0,540 131 0,131 0,121 131

101 -0,173* 0,007 101 0,053 0,600 101 0,198* 0,016 101 0,042 0,605 101 0,085 0,399 101

131 0,156 0,062 131 0,005 0,954 131 0,110 0,189 131 0,178* 0,028 131

Jogi forma 0,266** 0,000 131 0,198* 0,016 101 0,005 0,954 131 0,100 0,088 131 1

131 0,100 0,088 131 0,057 0,497 131 0,056 0,507 131

131 0,143 0,089 131 0,182* 0,018 131

Külföldi tulajdon 0,056 0,540 131 0,042 0,605 101 0,110 0,189 131 0,057 0,497 131 0,143 0,089 131 1 131 0,168* 0,045 131

Tulajdonosi kör 0,131 0,121 131 0,085 0,399 101 0,178* 0,028 131 0,056 0,507 131 0,182* 0,018 131 0,168* 0,045 131 1 131

Üzleti tervek 0,098 0,254 131 0,132 0,198 101 0,051 0,549 131 -0,057 0,507 131 0,134 0,117 131 0,143 0,056 131 0,007 0,940 131

Beszerzés hatóköre 0,084 0,349 126 0,176* 0,024 101 -0,216* 0,011 126 0,088 0,299 126 0,097 0,256 126 0,172* 0,019 126 -0,102 0,940 126

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat.

291

Értékesítés hatóköre 0,163 0,053 128 0,187* 0,014 101 -0,145 0,084 128 -0,077 0,189 128 0,126* 0,041 128 0,198* 0,024 128 -0,054 0,524 128

M21. Független változók közötti korrelációk – a Spearman rho korrelációs értékek a két almintában (folytatás)

Üzleti tervek Beszerzés hatóköre Értékesítés hatóköre

Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N

10-249 fős vállalkozások Létszám Árbevétel Ágazat

Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N Korreláció Szignifikancia N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

0,098 0,254 131 0,084 0,349 126 0,163 0,053 128 Létszám

0,132 0,198 101 0,176* 0,024 101 0,187* 0,014 101 Árbevétel

0,051 0,549 131 -0,216* 0,011 126 -0,145 0,084 128 Ágazat

-0,057 0,507 131 0,088 0,299 126 -0,077 0,189 128 Kor

1

0,495** 0,000 91 1

-0,078 0,357 132 -0,138 0,079 91 1

0,111 0,180 132 0,179* 0,011 91 0,109 0,187 132

132 0,495** 0,000 91 -0,078 0,357 132

91 -0,138 0,079 91

132

Jogi forma 0,134 0,117 131 0,097 0,256 126 0,126* 0,041 128 Jogi forma 0,251** 0,002 132 0,158* 0,019 91 0,128 0,120 132

Külföldi tulajdon 0,143 0,056 131 0,172* 0,019 126 0,198* 0,024 128 Külföldi tulajdon 0,074 0,370 132 0,124 0122 91 0,191* 0,020 132

Tulajdonosi kör 0,007 0,940 131 -0,102 0,940 126 -0,054 0,524 128 Tulajdonosi kör 0,079 0,342 132 0,194 0,071 91 0,022 0,984 132

Üzleti tervek 1 131 0,088 0,896 128 0,098 0,267 128 Üzleti tervek 0,147 0,098 132 0,166* 0,017 91 0,128 0,084 132

Beszerzés hatóköre 0,088 0,896 126 1 126 0,204** 0,004 126 Beszerzés hatóköre 0,065 0,430 127 0,216** 0,003 91 -0,186* 0,028 127

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat

292

Értékesítés hatóköre 0,098 0,267 128 0,204** 0,004 126 1 128 Értékesítés hatóköre 0,241** 0,007 123 0,225** 0,000 91 -0,173 0,365 123

M21. Független változók közötti korrelációk – a Spearman rho korrelációs értékek a két almintában (folytatás)

Korreláció Szignifikancia Kor N Korreláció Jogi forma Szignifikancia N Korreláció Külföldi Szignifikancia tulajdon N Korreláció Tulajdonosi Szignifikancia kör N Korreláció Üzleti Szignifikancia tervek N Korreláció Beszerzés Szignifikancia hatóköre N Korreláció Értékesítés Szignifikancia hatóköre N

Létszám

Árbevétel

Ágazat

Kor

0,111 0,180 132 0,251** 0,002 132 0,074 0,370 132 0,079 0,342 132 0,147 0,098 132 0,065 0,430 132 0,241** 0,007 127

0,179* 0,011 91 0,158* 0,019 91 0,124 0122 91 0,194 0,071 91 0,166* 0,017 91 0,216** 0,003 91 0,225** 0,000 91

0,109 0,187 132 0,128 0,120 132 0,191* 0,020 132 0,022 0,984 132 0,128 0,084 132 -0,186* 0,028 132 -0,173 0,365 127

1

Jogi forma 0,159 0,062 132 1

132 0,159 0,062 132 0,177* 0,036 132 0,063 0,447 132 -0,029 0,746 132 0,158 0,053 132 -0,085 0,315 127

132 0,086 0,299 132 0,168* 0,021 132 0,024 0,348 132 0,111 0,120 132 0,053 0,958 127

Külföldi tulajdon 0,177* 0,036 132 0,086 0,299 132 1 132 0,158 0,056 132 0,159 0,052 132 0,182* 0,042 132 0,208** 0,003 127

Tulajdonosi kör 0,063 0,447 132 0,168* 0,021 132 0,158 0,056 132 1 132 0,095 0,189 132 -0,067 0,653 132 -0,081 0,340 127

Üzleti tervek -0,029 0,746 132 0,024 0,348 132 0,159 0,052 132 0,095 0,189 132 1 132 0,142 0,077 132 0,063 0,490 127

Beszerzés hatóköre 0,158 0,053 127 0,111 0,120 127 0,182* 0,042 127 -0,067 0,653 127 0,142 0,077 127 1 127 0,218** 0,000 127

Megjegyzés: *: 5%-os szinten szignifikáns korreláció, **: 1%-os szinten szignifikáns korreláció. Kiemelés jelöli az erősebb – 0,2 feletti – korrelációs együtthatókat.

293

Értékesítés hatóköre -0,085 0,315 123 0,053 0,958 123 0,208** 0,003 123 -0,081 0,340 123 0,063 0,490 123 0,218** 0,000 123 1 123

M22-23. táblázatok: A gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatok jellemzőinek kereszttáblái M22. Az 1-9 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői (%), N1-9 fő=131 SzignifikanciaEgyüttműködő vállalkozások (%) szint Együttműködés pénzintézettel (almintán belül összesen 48,9%) 1-4 fős 37,5 Sig=0,008 Vállalatméret Cramer’s V =0,189 5-9 fős 58,8 legfeljebb 10 éves 42,9 Sig=0,027 Életkor 11-20 éves 57,6 Cramer’s V =0,234 20 év feletti 31,0 van 34,2 Külföldi tulajdoni Sig=0,009 hányad Cramer’s V =0,165 nincs 62,1 Együttműködés szakmai szervezettel (almintán belül összesen 44,0) 1-4 fős 27,2 Sig=0,000 Vállalatméret 5-9 fős 59,8 Cramer’s V =0,339 ipar 50,0 Sig=0,039 Ágazat szolgáltatás 48,6 Cramer’s V =0,159 kereskedelem 32,4 egyéni vállalkozás 26,3 jogi személyiség Sig=0,022 38,5 Jogi forma nélküli társas Cramer’s V =0,241 jogi személyiségű 48,8 társas pozitív üzleti helyzet 48,7 várható Sig=0,029 Üzleti várakozások Cramer’s V =0,149 nem várható 38,3 növekedés Együttműködés helyi önkormányzattal (almintán belül összesen 32,1%) családtagok, rokonok, ismerősök a 29,2 Sig=0,041 Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése Cramer’s V =0,169 kizárólag szakmai 51,1 alapon szerveződik kistérség és régió 35,7 Sig=0,043 Beszerzés piaci országos 26,4 hatóköre Cramer’s V =0,223 külföldi 0,00 kistérség és régió 38,7 Sig=0,022 Értékesítés piaci országos 18,2 hatóköre Cramer’s V =0,218 külföldi 0,00

Változók

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében p < 0,05 az értékelhetőség kritériuma.

294

M22. Az 1-9 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői (%), N1-9 fő=131 (folytatás) SzignifikanciaEgyüttműködő vállalkozások (%) szint Együttműködés civil szervezettel (almintán belül összesen 17,6 %) 1-4 fős 16,4 Sig=0,036 Vállalatméret 5-9 fős 19,8 Cramer’s V =0,148 legfeljebb 10 éves 7,30 Sig=0,009 Életkor 11-20 éves 21,9 Cramer’s V =0,196 20 év feletti 23,5 családtagok, rokonok, ismerősök a 14,2 Sig=0,006 Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése Cramer’s V =0,186 kizárólag szakmai 27,3 alapon szerveződik Együttműködés kutatóintézettel, felsőoktatási intézménnyel (almintán belül összesen 16,0%) 1-4 fős 14,3 Sig=0,050 Vállalatméret 5-9 fős 18,0 Cramer’s V =0,151 ipar 20,6 Sig=0,046 Ágazat szolgáltatás 15,4 Cramer’s V =0,210 kereskedelem 8,00 családtagok, rokonok, ismerősök a 15,1 Sig=0,048 Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése Cramer’s V =0,166 kizárólag szakmai 22,7 alapon szerveződik Együttműködés beszállítókkal (almintán belül összesen 52,9 %) ipar 47,6 Sig=0,000 Ágazat szolgáltatás 39,7 Cramer’s V =0,312 kereskedelem 75,8 kistérség és régió 36,2 Sig=0,001 Beszerzés piaci országos 67,2 hatóköre Cramer’s V =0,361 külföldi 0,00 Együttműködés vásárlókkal/ügyfelekkel (almintán belül összesen 50,4 %) legfeljebb 10 éves 48,8 Sig=0,005 Életkor 11-20 éves 66,7 Cramer’s V =0,301 20 év feletti 23,5 egyéni vállalkozás 38,5 jogi személyiség Sig=0,029 54,2 Jogi forma nélküli társas Cramer’s V =0,247 jogi személyiségű 61,9 társas pozitív üzleti helyzet 54,1 várható Sig=0,038 Üzleti várakozások Cramer’s V =0,189 nem várható 47,9 növekedés

Változók

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében p < 0,05 az értékelhetőség kritériuma.

295

M22. Az 1-9 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői (%), N1-9 fő=131 (folytatás) Változók

Együttműködő vállalkozások (%)

Szignifikanciaszint

Együttműködés versenytársakkal, más piaci szereplőkkel (almintán belül összesen 17,1 %) 1-4 fős Vállalatméret 5-9 fős ipar Ágazat szolgáltatás kereskedelem családtagok, rokonok, ismerősök a Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése kizárólag szakmai alapon szerveződik

9,61 23,1 20,0 22,2 5,90 12,5

Sig=0,040 Cramer’s V =0,178 Sig=0,049 Cramer’s V =0,192

Sig=0,002 Cramer’s V =0,290

27,2

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében p < 0,05 az értékelhetőség kritériuma.

M23. A 10-249 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői (%), N10-249 fő=132 SzignifikanciaEgyüttműködő vállalkozások (%) szint Együttműködés pénzintézettel (almintán belül összesen 67,4%) 10-19 fős 63,8 Sig=0,008 Vállalatméret Cramer’s V =0,189 20-249 fős 70,6 legfeljebb 10 éves 49,1 Sig=0,001 Életkor 11-20 éves 78,8 Cramer’s V =0,322 20 év feletti 81,5 van 22,2 Külföldi tulajdoni Sig=0,002 hányad Cramer’s V =0,266 nincs 71,3 Együttműködés szakmai szervezettel (almintán belül összesen 52,3 %) 10-19 fős 46,2 Sig=0,040 Vállalatméret 20-249 fős 52,9 Cramer’s V =0,149 ipar 65,6 Sig=0,017 Ágazat szolgáltatás 53,6 Cramer’s V =0,196 kereskedelem 42,2 egyéni vállalkozás 37,5 jogi személyiség Sig=0,049 53,0 Jogi forma nélküli társas Cramer’s V =0,214 jogi személyiségű 62,5 társas van 11,1 Sig=0,009 Külföldi tulajdoni hányad nincs 56,7 Cramer’s V =0,229

Változók

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében p < 0,05 az értékelhetőség kritériuma.

296

M23. A 10-249 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői (%), N10-249 fő=132 (folytatás) SzignifikanciaEgyüttműködő vállalkozások (%) szint Együttműködés szakmai szervezettel (almintán belül összesen 52,3 %) pozitív üzleti helyzet 60,7 várható Sig=0,032 Üzleti várakozások Cramer’s V =0,202 nem várható 40,4 növekedés Együttműködés helyi önkormányzattal (almintán belül összesen 48,5 %) 10-19 fős 42,9 Sig=0,002 Vállalatméret 20-249 fős 53,4 Cramer’s V =0,270 egyéni vállalkozás 11,8 jogi személyiség Sig=0,000 86,3 Jogi forma nélküli társas Cramer’s V =0,347 jogi személyiségű 48,7 társas családtagok, rokonok, ismerősök a 40,2 Sig=0,002 Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése Cramer’s V =0,265 kizárólag szakmai 69,2 alapon szerveződik kistérség és régió 55,9 Sig=0,012 Beszerzés piaci országos 46,8 hatóköre Cramer’s V =0,263 külföldi 0,00 Együttműködés civil szervezettel (almintán belül összesen 28,8 %) legfeljebb 10 éves 21,2 Sig=0,011 Életkor 11-20 éves 24,5 Cramer’s V =0,260 20 év feletti 51,9 családtagok, rokonok, ismerősök a 23,1 Sig=0,024 Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése Cramer’s V =0,194 kizárólag szakmai 42,5 alapon szerveződik Együttműködés kutatóintézettel, felsőoktatási intézménnyel (almintán belül összesen 26,6 %) 10-19 fős 18,6 Sig=0,028 Vállalatméret Cramer’s V =0,144 20-249 fős 31,8 ipar 46,9 Sig=0,043 Ágazat szolgáltatás 24,4 Cramer’s V =0,217 kereskedelem 23,2 családtagok, rokonok, ismerősök a 17,5 Sig=0,030 Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése Cramer’s V =0,161 kizárólag szakmai 30,4 alapon szerveződik

Változók

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében p < 0,05 az értékelhetőség kritériuma.

297

M23. A 10-249 fős vállalkozások gazdasági és nem gazdasági szereplőkkel kialakított együttműködéses kapcsolatainak háttértényezői (%), N10-249 fő=132 (folytatás) SzignifikanciaEgyüttműködő vállalkozások (%) szint Együttműködés beszállítókkal (almintán belül összesen 67,4 %) 10-19 fős 53,8 Sig=0,041 Vállalatméret Cramer’s V =0,271 20-249 fős 68,9 ipar 55,4 Sig=0,000 Ágazat szolgáltatás 53,1 Cramer’s V =0,368 kereskedelem 91,1 legfeljebb 10 éves 54,7 Sig=0,029 Életkor 11-20 éves 73,1 Cramer’s V =0,232 20 év feletti 81,5 kistérség és régió 54,4 Sig=0,004 Beszerzés piaci országos 80,6 hatóköre Cramer’s V =0,293 külföldi 48,7 Együttműködés vásárlókkal/ügyfelekkel (almintán belül összesen 53,8 %) ipar 90,6 Sig=0,000 Ágazat szolgáltatás 57,1 Cramer’s V =0,513 kereskedelem 22,7 legfeljebb 10 éves 44,4 Sig=0,004 Életkor 11-20 éves 63,0 Cramer’s V =0,178 20 év feletti 48,1 pozitív üzleti helyzet 67,2 várható Sig=0,000 Üzleti várakozások Cramer’s V =0,402 nem várható 26,9 növekedés kistérség és régió 87,5 Sig=0,017 Beszerzés piaci országos 43,5 hatóköre Cramer’s V =0,251 külföldi 62,7

Változók

Együttműködés közvetlen versenytársakkal, más piaci szereplőkkel (almintán belül összesen 10,6 %) ipar Ágazat szolgáltatás kereskedelem családtagok, rokonok, ismerősök a Tulajdonosi kör tulajdonosok szerveződése kizárólag szakmai alapon szerveződik

15,6 16,1 0,00 6,63

Sig=0,002 Cramer’s V =0,244

Sig=0,046 Cramer’s V =0,188

15,4

Megjegyzés: A szignifikancia-vizsgálatok esetében p < 0,05 az értékelhetőség kritériuma.

298

M24-50. táblázatok: Többváltozós elemzésekhez tartozó táblázatok M24. A kis- és közepes vállalkozások pénzintézettel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: PÉNZINTÉZET 1=együttműködés pénzintézettel, 0=nincs együttműködés pénzintézettel B S.E. Wald Df Szign. Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 1,305 0,315 17,197 1 0,000 0,151 2 0,926 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar -0,143 0,378 0,144 1 0,704 szolgáltatás -0,096 0,427 0,050 1 0,823 0,059 0,020 8,542 1 0,003 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon -0,441 0,362 1,483 1 0,223 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,962 0,535 3,234 1 0,038 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,712 0,314 5,120 1 0,024 kilátások 2 0,044 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 6,256 országos 2,207 0,921 5,742 1 0,017 külföldi 1,719 0,881 3,810 1 0,051 2 0,203 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 3,185 országos 1,159 1,446 0,643 1 0,423 külföldi 1,677 1,405 1,424 1 0,233 -5,506 1,623 11,503 1 0,001 Konstans 224 Esetszám 267,862 Initial –2LL 0,167 Cox & Snell R2 2 0,223 Nagelkerke R 40,774 Khí-négyzet 0,000 Szign.

299

Exp(B) 3,687 0,867 0,909 1,344 0,643 2,616 2,037 3,085 4,578 3,187 5,351 0,567

M25. A kis- és közepes vállalkozások szakmai szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: SZAKMAI SZERVEZET 1=együttműködés szakmai szervezettel, 0=nincs együttműködés szakmai szervezettel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,440 0,300 3,156 1 0,042 1,553 5,937 2 0,043 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,234 0,412 0,322 1 0,070 1,267 szolgáltatás 0,741 0,370 4,006 1 0,045 1,477 0,027 0,019 2,098 1 0,147 1,027 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,313 0,355 0,778 1 0,378 1,131 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 1,538 0,559 7,575 1 0,006 4,657 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,557 0,304 3,283 1 0,040 1,736 kilátások 2 0,294 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 2,452 országos 1,161 0,875 1,760 1 0,185 3,193 külföldi 0,778 0,852 0,834 1 0,361 2,178 2 0,455 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 1,576 országos 1,060 1,167 0,825 1 0,364 2,885 külföldi 0,663 1,128 0,346 1 0,557 1,941 -3,969 1,330 8,910 1 0,003 0,198 Konstans 224 Esetszám 278,914 Initial –2LL 2 0,127 Cox & Snell R 0,169 Nagelkerke R2 30,356 Khí-négyzet 0,001 Szign.

300

M26. A kis- és közepes vállalkozások helyi önkormányzattal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: ÖNKORMÁNYZAT 1=együttműködés önkormányzattal, 0=nincs együttműködés önkormányzattal B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,716 0,305 5,518 1 0,019 2,046 0,524 2 0,770 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,240 0,377 0,407 1 0,523 1,272 szolgáltatás 0,240 0,436 0,304 1 0,582 1,271 0,014 0,019 0,545 1 0,460 1,014 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,988 0,359 7,581 1 0,006 2,685 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,651 0,529 1,511 1 0,219 1,917 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,557 0,312 3,183 1 0,074 1,745 kilátások 2 0,040 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 0,601 országos -0,335 0,171 3,522 1 0,068 0,843 külföldi -0,421 0,203 4,296 1 0,052 0,418 2 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió országos 0,227 0,245 0,866 1 0,335 1,372 külföldi -0,109 0,143 0,582 1 0,678 0,178 -2,008 2,066 6,354 1 0,030 0,299 Konstans 224 Esetszám 262,958 Initial –2LL 2 0,154 Cox & Snell R 0,209 Nagelkerke R2 37,511 Khí-négyzet 0,000 Szign.

301

M27. A kis- és közepes vállalkozások civil szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: CIVIL SZERVEZET 1=együttműködés civil szervezettel, 0=nincs együttműködés civil szervezettel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,769 0,360 4,570 1 0,033 2,158 0,342 2 0,843 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,173 0,449 0,148 1 0,700 1,189 szolgáltatás 0,277 0,500 0,307 1 0,579 1,359 0,066 0,023 8,003 1 0,005 1,699 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,790 0,392 4,069 1 0,044 2,203 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,625 0,646 0,938 1 0,333 1,286 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,087 0,363 0,568 1 0,810 1,091 kilátások 2 0,973 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 0,056 országos 0,723 0,461 2,475 1 0,116 2,338 külföldi 0,030 0,021 2,134 1 0,144 1,089 2 0,802 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 1,642 országos 0,285 0,243 1,432 1 0,245 1,329 külföldi 0,131 0,245 0,284 1 0,595 1,227 -4,904 2,470 3,942 1 0,002 0,335 Konstans 224 Esetszám 208,247 Initial –2LL 2 0,114 Cox & Snell R 0,175 Nagelkerke R2 27,092 Khí-négyzet 0,004 Szign.

302

M28. A kis- és közepes vállalkozások kutatóhelyekkel, egyetemekkel és főiskolákkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: TUDÁSTERMELŐ ÉS ÁTADÓ HELY 1=együttműködés kutatóhellyel, felsőoktatási intézménnyel, 0=nincs együttműködés kutatóhellyel, felsőoktatási intézménnyel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,853 0,355 5,759 1 0,016 2,346 7,013 2 0,030 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,791 0,451 3,070 1 0,028 2,205 szolgáltatás 0,589 0,462 1,624 1 0,206 1,555 0,026 0,021 1,628 1 0,202 1,027 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,047 0,399 0,014 1 0,906 1,048 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,221 0,295 0,952 1 0,331 1,282 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,363 0,361 1,010 1 0,315 1,438 kilátások 2 0,400 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 1,779 országos 0,569 1,120 0,258 1 0,612 1,766 külföldi 0,996 1,093 0,831 1 0,362 2,708 2 0,526 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 1,287 országos 0,564 0,476 0,146 1 0,702 1,759 külföldi 0,057 0,426 0,002 1 0,968 1,059 -3,504 1,595 4,824 1 0,028 0,030 Konstans 224 Esetszám 218,924 Initial –2LL 2 0,117 Cox & Snell R 0,174 Nagelkerke R2 27,313 Khí-négyzet 0,006 Szign.

303

M29. A kis- és közepes vállalkozások beszállító vállalkozásokkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: BESZÁLLÍTÓK 1=együttműködés beszállítókkal, 0=nincs együttműködés beszállítókkal B S.E. Wald Df Szign. Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 1,164 0,349 11,148 1 0,001 19,111 2 0,000 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar -0,267 0,445 6,359 1 0,049 szolgáltatás -0,245 0,358 16,423 1 0,000 0,065 0,022 8,880 1 0,003 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon -0,168 0,396 0,181 1 0,670 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas -0,335 0,653 0,263 1 0,608 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,517 0,360 2,068 1 0,150 kilátások 2 0,001 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 14,242 országos 1,742 0,429 16,203 1 0,013 külföldi 1,299 0,397 10,586 1 0,001 2 0,251 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 2,766 országos -1,439 1,216 1,402 1 0,236 külföldi -0,780 1,158 0,454 1 0,500 -2,868 1,461 3,852 1 0,050 Konstans 214 Esetszám 223,599 Initial –2LL 2 0,255 Cox & Snell R 0,343 Nagelkerke R2 62,682 Khí-négyzet 0,000 Szign.

304

Exp(B) 3,203 0,766 0,774 1,067 0,845 0,715 1,677 5,087 3,911 0,237 0,458 0,057

M30. A kis- és közepes vállalkozások vásárlókkal, vevőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: VÁSÁRLÓK, VEVŐK 1=együttműködés vásárlókkal, vevőkkel, 0=nincs együttműködés vásárlókkal, vevőkkel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő -0,335 0,317 1,120 1 0,290 0,715 8,924 2 0,000 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,441 0,204 3,061 1 0,003 1,322 szolgáltatás 0,574 0,315 4,023 1 0,008 1,769 -0,029 0,020 2,251 1 0,134 0,971 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,230 0,384 0,357 1 0,550 1,431 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 1,112 0,605 3,382 1 0,046 3,041 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,316 0,324 0,950 1 0,330 1,372 kilátások 2 0,096 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 4,679 országos -2,016 1,044 3,734 1 0,043 0,133 külföldi -2,203 1,026 4,609 1 0,032 0,110 2 0,090 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 4,810 országos 2,673 1,221 4,794 1 0,029 1,489 külföldi 2,492 1,179 4,464 1 0,035 2,081 -0,877 1,315 0,455 1 0,025 0,452 Konstans 214 Esetszám 248,669 Initial –2LL 2 0,196 Cox & Snell R 0,262 Nagelkerke R2 46,585 Khí-négyzet 0,000 Szign.

305

M31. A kis- és közepes vállalkozások ágazati jellegű versenytársakkal és egyéb piaci szereplőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: VERSENYTÁRS 1=együttműködés versenytársakkal, 0=nincs együttműködés versenytársakkal B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő -1,299 0,553 5,525 1 0,019 0,273 3,918 2 0,041 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 1,590 0,884 3,234 1 0,072 1,204 szolgáltatás 0,789 0,683 1,333 1 0,248 1,457 0,021 0,027 0,576 1 0,448 1,021 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,837 0,525 2,544 1 0,011 2,309 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 1,263 1,136 1,237 1 0,266 3,537 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,309 0,567 0,297 1 0,586 1,362 kilátások 2 0,156 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 3,719 országos 1,076 1,317 0,668 1 0,414 2,933 külföldi -0,010 1,325 0,124 1 0,994 0,990 2 0,340 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 2,157 országos -1,747 1,403 1,550 1 0,213 0,174 külföldi -1,021 1,331 0,589 1 0,443 0,360 -2,119 1,809 3,373 1 0,041 0,120 Konstans 214 Esetszám 222,973 Initial –2LL 2 0,178 Cox & Snell R 0,254 Nagelkerke R2 29,610 Khí-négyzet 0,002 Szign.

306

M32. A kis- és közepes vállalkozások pénzintézettel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: PÉNZINTÉZET 1=együttműködés pénzintézettel, 0=nincs együttműködés pénzintézettel B S.E. Wald Df Szign. Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 1,307 0,302 6,660 1 0,000 0,048 0,019 6,573 1 0,010 Kor Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,778 0,304 6,573 1 0,010 kilátások 2 0,025 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 7,376 országos 2,069 0,771 7,207 1 0,007 külföldi 1,770 0,761 5,400 1 0,020 -3,385 0,931 13,215 1 0,000 Konstans 224 Esetszám 275,167 Initial –2LL 0,139 Cox & Snell R2 2 0,186 Nagelkerke R 33,469 Khí-négyzet 0,000 Szign.

Exp(B) 3,695 1,049 2,177 7,918 5,869 0,334

M33. A kis- és közepes vállalkozások szakmai szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: SZAKMAI SZERVEZET 1=együttműködés szakmai szervezettel, 0=nincs együttműködés szakmai szervezettel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,327 0,275 1,418 1 0,034 1,387 6,340 2 0,042 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,434 0,316 5,518 1 0,019 1,476 szolgáltatás 0,004 0,360 0,000 1 0,342 1,004 Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 1,538 0,559 7,575 1 0,005 2,372 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,557 0,304 3,283 1 0,050 1,723 kilátások -3,969 1,330 8,910 1 0,019 0,336 Konstans 224 Esetszám 287,212 Initial –2LL 0,094 Cox & Snell R2 2 0,125 Nagelkerke R 22,057 Khí-négyzet 0,001 Szign.

307

M34. A kis- és közepes vállalkozások helyi önkormányzattal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: ÖNKORMÁNYZAT 1=együttműködés önkormányzattal, 0=nincs együttműködés önkormányzattal B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,579 0,265 4,789 1 0,029 2,089 Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 1,098 0,307 12,796 1 0,000 3,000 szerveződik -0,934 0,202 21,263 1 0,000 0,393 Konstans 224 Esetszám 266,612 Initial –2LL 2 0,141 Cox & Snell R 2 0,190 Nagelkerke R 33,857 Khí-négyzet 0,000 Szign.

M35. A kis- és közepes vállalkozások civil szervezetekkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: CIVIL SZERVEZET 1=együttműködés civil szervezettel, 0=nincs együttműködés civil szervezettel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,574 0,330 3,036 1 0,010 1,776 0,047 0,018 6,601 1 0,001 1,548 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,812 0,349 5,401 1 0,002 2,252 szerveződik -2,468 0,389 7,263 1 0,000 0,085 Konstans 224 Esetszám 210,457 Initial –2LL 2 0,105 Cox & Snell R 0,162 Nagelkerke R2 24,882 Khí-négyzet 0,000 Szign.

308

M36. A kis- és közepes vállalkozások kutatóhelyekkel, egyetemekkel illetve főiskolákkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: TUDÁSTERMELŐ ÉS ÁTADÓ HELY 1=együttműködés kutatóhellyel, felsőoktatási intézménnyel, 0=nincs együttműködés kutatóhellyel, felsőoktatási intézménnyel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,757 0,337 5,030 1 0,025 2,130 6,544 2 0,038 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,619 0,396 2,440 1 0,010 1,858 szolgáltatás 0,542 0,413 1,727 1 0,118 1,581 -1,652 0,298 18,731 1 0,000 0,192 Konstans 224 Esetszám 224,501 Initial –2LL 2 0,051 Cox & Snell R 2 0,078 Nagelkerke R 17,299 Khí-négyzet 0,004 Szign.

M37. A kis- és közepes vállalkozások beszállító vállalkozásokkal létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: BESZÁLLÍTÓK 1=együttműködés beszállítókkal, 0=nincs együttműködés beszállítókkal B S.E. Wald Df Szign. Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 1,164 0,349 10,388 1 0,000 17,589 2 0,000 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar -0,267 0,445 15,500 1 0,000 szolgáltatás -0,141 0,402 0,198 1 0,216 0,065 0,022 7,981 1 0,005 Kor 2 0,000 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 13,170 országos 1,436 0,762 12,548 1 0,046 külföldi 1,524 0,770 9,463 1 0,002 -3,153 0,920 11,753 1 0,001 Konstans 214 Esetszám 229,168 Initial –2LL 0,235 Cox & Snell R2 2 0,318 Nagelkerke R 57,113 Khí-négyzet 0,000 Szign.

309

Exp(B) 2,984 0,642 0,974 1,059 4,204 2,911 0,043

M38. A kis- és közepes vállalkozások vásárlókkal, vevőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: VÁSÁRLÓK, VEVŐK 1=együttműködés vásárlókkal, vevőkkel, 0=nincs együttműködés vásárlókkal, vevőkkel B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) 20,031 2 0,002 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,672 0,479 7,852 1 0,010 1,396 szolgáltatás 1,060 0,439 5,826 1 0,029 2,887 Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 1,226 0,561 4,778 1 0,006 3,406 -1,211 0,559 4,699 1 0,030 0,298 Konstans 214 Esetszám 251,323 Initial –2LL 2 0,186 Cox & Snell R 2 0,248 Nagelkerke R 43,932 Khí-négyzet 0,000 Szign.

M39. A kis- és közepes vállalkozások ágazati jellegű versenytársakkal és egyéb piaci szereplőkkel létesített együttműködésére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: VERSENYTÁRS 1=együttműködés versenytársakkal, 0=nincs együttműködés versenytársakkal B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő -1,203 0,509 5,585 1 0,018 0,300 5,734 2 0,005 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 1,960 0,841 3,234 1 0,020 1,141 szolgáltatás 0,540 0,586 1,333 1 0,037 1,583 Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,994 0,482 4,274 1 0,011 2,701 szerveződik -2,119 1,809 6,038 1 0,001 0,248 Konstans 214 Esetszám 129,876 Initial –2LL 0,101 Cox & Snell R2 2 0,198 Nagelkerke R 22,707 Khí-négyzet 0,000 Szign.

310

M40. A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettségére ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLATOK ÖSSZETETTSÉGE 1=átlagosnál heterogénebb kapcsolatrendszer, 0=átlagos vagy annál kevésbé összetett kapcsolatrendszer B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 1,491 0,410 13,247 1 0,000 4,444 1,482 2 0,477 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,018 0,490 0,001 1 0,971 1,283 szolgáltatás 0,594 0,531 1,250 1 0,261 1,181 0,039 0,023 2,733 1 0,098 1,039 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,718 0,414 3,011 1 0,051 2,599 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,470 0,763 0,378 1 0,081 1,551 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 1,449 0,448 10,453 1 0,001 4,257 kilátások 2 0,490 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 1,428 országos 1,474 1,293 1,299 1 0,254 4,366 külföldi 1,499 1,256 1,425 1 0,233 4,479 2 0,369 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 1,992 országos 0,705 0,459 2,346 1 0,135 4,006 külföldi 0,496 0,364 1,864 1 0,456 1,904 -4,157 2,071 4,032 1 0,054 0,027 Konstans 224 Esetszám 182,934 Initial –2LL 2 0,170 Cox & Snell R 0,269 Nagelkerke R2 41,774 Khí-négyzet 0,000 Szign.

311

M41. A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettségére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLATOK ÖSSZETETTSÉGE 1=átlagosnál heterogénebb kapcsolatrendszer, 0=átlagos vagy annál kevésbé összetett kapcsolatrendszer B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 1,428 0,385 13,795 1 0,000 4,172 Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,744 0,386 3,708 1 0,005 2,105 szerveződik Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 1,280 0,410 9,761 1 0,000 3,595 kilátások -3,251 0,465 8,967 1 0,000 0,039 Konstans 224 Esetszám 193,961 Initial –2LL 0,128 Cox & Snell R2 2 0,203 Nagelkerke R 30,774 Khí-négyzet 0,000 Szign.

312

M42. A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió eredményei Függő változó: KAPCSOLATRENDSZER MÉRETE 1=átlagosnál nagyobb partnerkör, 0=átlagos vagy annál kisebb partnerkör B S.E. Wald Df Szign. Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,466 0,311 2,253 1 0,133 0,238 2 0,888 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,163 0,386 0,179 1 0,672 szolgáltatás 0,166 0,432 0,147 1 0,701 0,086 0,022 15,136 1 0,000 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 1,661 0,608 7,455 1 0,006 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,574 0,368 2,432 1 0,119 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,683 0,320 4,539 1 0,033 kilátások 2 0,969 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 0,065 országos 0,317 1,432 0,049 1 0,825 külföldi 0,345 1,403 0,060 1 0,806 2 0,008 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 9,733 országos 3,135 1,109 7,990 1 0,005 külföldi 2,437 1,077 5,123 1 0,024 -6,950 1,737 16,005 1 0,000 Konstans 224 Esetszám 260,325 Initial –2LL 2 0,168 Cox & Snell R 0,226 Nagelkerke R2 40,990, Khí-négyzet 0,000 Szign.

313

Exp(B) 1,594 1,178 1,180 1,090 5,263 1,775 1,979 1,372 1,412 22,996 11,435 0,001

M43. A kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: KAPCSOLATRENDSZER MÉRETE 1=átlagosnál nagyobb partnerkör, 0=átlagos vagy annál kisebb partnerkör B S.E. Wald Df Szign. 0,080 0,021 14,197 1 0,000 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 1,860 0,581 10,261 1 0,001 szerveződik 2 0,003 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 11,439 országos 2,680 0,946 8,027 1 0,005 külföldi 1,949 0,928 4,413 1 0,036 -5,405 1,270 18,110 1 0,000 Konstans 224 Esetszám 263,011 Initial –2LL 0,157 Cox & Snell R2 2 0,213 Nagelkerke R 38,304 Khí-négyzet 0,000 Szign.

314

Exp(B) 1,083 6,426 14,591 7,021 0,004

M44. A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: HÁLÓZATI JELLEGŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS 1=hálózati jellegű együttműködésben vesz részt a vállalkozás, 0= nem hálózati jellegű együttműködésben B S.E. Wald Df Szign. Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,121 0,322 0,141 1 0,708 5,476 2 0,065 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,836 0,386 4,698 1 0,030 szolgáltatás 0,159 0,443 1,147 1 0,102 0,053 0,022 5,827 1 0,016 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 1,810 0,601 7,079 1 0,003 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,373 0,400 0,869 1 0,351 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,855 0,324 6,947 1 0,008 kilátások 2 0,093 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 4,760 országos 1,799 0,897 4,028 1 0,045 külföldi 1,300 0,869 2,237 1 0,135 2 0,456 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 1,572 országos 0,288 1,119 0,066 1 0,797 külföldi 0,191 1,079 0,031 1 0,859 -4,019 1,347 8,897 1 0,003 Konstans 214 Esetszám 248,949 Initial –2LL 2 0,183 Cox & Snell R 0,245 Nagelkerke R2 43,117 Khí-négyzet 0,000 Szign.

315

vesz részt Exp(B) 1,128 1,633 1,193 1,054 4,009 1,452 2,352 6,047 3,668 1,334 1,009 0,018

M45. A kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: HÁLÓZATI JELLEGŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS 1=hálózati jellegű együttműködésben vesz részt a vállalkozás, 0= nem hálózati jellegű együttműködésben B S.E. Wald Df Szign. 5,158 2 0,036 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 0,825 0,376 4,820 1 0,028 szolgáltatás 0,188 0,414 1,218 1 0,050 0,056 0,021 6,754 1 0,009 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 1,984 0,588 9,071 1 0,003 szerveződik Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 0,819 0,317 6,658 1 0,010 kilátások 2 0,012 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 8,926 országos 2,070 0,750 7,629 1 0,006 külföldi 1,420 0,729 3,800 1 0,050 -4,070 1,144 12,690 1 0,000 Konstans 214 Esetszám 251,733 Initial –2LL 0,172 Cox & Snell R2 2 0,231 Nagelkerke R 40,334 Khí-négyzet 0,000 Szign.

316

vesz részt Exp(B) 1,638 1,253 1,057 4,271

2,267 7,929 4,138 0,017

M46. A kis- és közepes vállalkozások nemzetközi partnerkapcsolataira ható tényezők vizsgálata – a logisztikus regresszió eredményei Függő változó: NEMZETKÖZI PARTNERKAPCSOLATOK 1=van külföldi együttműködő partnere, 0=nincs külföldi együttműködő partnere B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Vállalatméret – ref.: 1-9 fő 10-249 fő 0,717 0,662 1,172 1 0,279 2,049 3,212 2 0,075 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 1,422 0,820 3,006 1 0,050 4,147 szolgáltatás 1,263 0,877 2,007 1 0,083 3,537 -0,018 0,043 0,182 1 0,669 0,982 Kor Tulajdonosi kör – ref.: rokonok, ismerősök, barátok a tulajdonosok szakmai alapon 0,861 0,938 0,843 1 0,359 1,423 szerveződik Jogi forma – ref.: egyéni vállalkozás társas 0,554 1,189 0,217 1 0,641 1,575 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 1,374 0,705 3,799 1 0,051 3,952 kilátások 2 0,519 Beszerzés hatóköre – ref.: kistérség és régió 1,312 országos 0,087 1,448 0,001 1 0,980 1,964 külföldi 0,766 1,375 0,310 1 0,578 2,151 2 0,005 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 10,619 országos 0,989 0,399 10,618 1 0,001 2,452 külföldi 1,535 1,535 8,724 1 0,003 4,001 0,510 2,090 1,642 1 0,070 1,665 Konstans 214 Esetszám 93,103 Initial –2LL 2 0,144 Cox & Snell R 0,321 Nagelkerke R2 32,975 Khí-négyzet 0,001 Szign.

317

M47. A kis- és közepes vállalkozások nemzetközi partnerkapcsolataira ható tényezők vizsgálata – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: NEMZETKÖZI PARTNERKAPCSOLATOK 1=van külföldi együttműködő partnere, 0=nincs külföldi együttműködő partnere B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) 4,966 2 0,035 Ágazat – ref.: kereskedelem ipar 1,731 0,787 4,842 1 0,028 5,646 szolgáltatás 1,433 0,827 3,004 1 0,048 4,192 Üzleti helyzet – ref.: nem tervez fejlesztést, bővítést, létszámnövekedést kedvező üzleti 1,094 0,665 2,702 1 0,001 2,986 kilátások 2 0,001 Értékesítés hatóköre –ref.: kistérség és régió 13,654 országos 1,299 0,397 9,532 1 0,000 3,672 külföldi 1,541 1,250 8,785 1 0,003 5,225 0,510 1,109 1,747 1 0,046 1,895 Konstans 214 Esetszám 104,759 Initial –2LL 0,096 Cox & Snell R2 2 0,213 Nagelkerke R 26,320 Khí-négyzet 0,000 Szign.

318

M48. A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének összetettségére – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLATOK ÖSSZETETTSÉGE 1=átlagosnál összetettebb kapcsolatrendszer, 0=átlagos vagy annál kevésbé összetett kapcsolatrendszer B S.E. Wald Df Szign. Exp(B) Üzleti tanácsot kért a -1,108 0,561 2,747 1 0,048 0,528 családjától Üzleti tanácsot kért az 1,023 0,478 4,570 1 0,033 2,781 ismerőseitől, barátaitól Üzleti tanácsot kért 1,068 0,556 3,692 1 0,055 2,908 szakmai szövetségtől Személyes ismerős a 2,023 0,759 9,013 1 0,000 8,437 helyi önkormányzatban Személyes ismerős egy 1,782 0,529 4,946 1 0,026 5,960 kutatóintézetben Személyes ismerős egy 1,251 0,641 3,812 1 0,051 3,495 pénzintézetben Alacsony bizalmi szintű 0,954 0,357 7,146 1 0,006 2,735 gazdasági kapcsolatok -0,675 0,302 4,962 1 0,026 0,509 Konstans 158 Esetszám 230,854 Initial –2LL 2 0,298 Cox & Snell R 0,403 Nagelkerke R2 82,280 Khí-négyzet 0,000 Szign.

319

M49. A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások kapcsolatrendszerének méretére – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: KAPCSOLATRENDSZER MÉRETE 1=átlagosnál nagyobb partnerkör, 0=átlagos vagy annál kisebb partnerkör B S.E. Wald Df Szign. Üzleti tanácsot kért az 0,694 0,364 3,639 1 0,050 ismerőseitől, barátaitól Üzleti tanácsot kért 0,844 0,432 3,825 1 0,046 pénzintézettől Személyes ismerős a 1,815 0,430 8,950 1 0,000 helyi önkormányzatban Személyes ismerős egy 1,417 0,414 5,823 1 0,000 kutatóintézetben Alacsony bizalmi szintű 0,925 0,331 7,265 1 0,005 gazdasági kapcsolatok 0,465 0,250 3,466 1 0,000 Konstans 158 Esetszám 249,289 Initial –2LL 0,260 Cox & Snell R2 2 0,349 Nagelkerke R 70,119 Khí-négyzet 0,000 Szign.

Exp(B) 2,623 2,524 5,949 4,460 2,523 1,591

M50. A társadalmi tőke hatásának tesztje a kis- és közepes vállalkozások hálózati jellegű együttműködéseire – logisztikus regresszió, a BACKWARD modell eredményei Függő változó: HÁLÓZATI JELLEGŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS 1=hálózati jellegű együttműködésben vesz részt a vállalkozás, hálózati jellegű együttműködésben B S.E. Wald Df Üzleti tanácsot kért a -1,471 0,387 14,458 1 családjától Üzleti tanácsot kért 1,748 0,667 6,879 1 szakmai szövetségtől Üzleti tanácsot kért 1,219 0,465 6,874 1 pénzintézettől Személyes ismerős egy 2,015 0,666 9,165 1 szakmai szervezetben Személyes ismerős egy 1,389 0,464 8,953 1 kutatóintézetben 0,320 0,276 1,342 1 Konstans 158 Esetszám 239,389 Initial –2LL 2 0,280 Cox & Snell R 0,378 Nagelkerke R2 76,758 Khí-négyzet 0,000 Szign.

320

0= nem vesz részt Szign.

Exp(B)

0,000

0,230

0,002

5,744

0,009

3,383

0,000

7,081

0,001

4,201

0,047

1,377

M51-52. táblázatok: A kistérség kis- és közepes vállalkozásainak csoportosítása a együttműködési kapcsolatrendszerük és a társadalmi tőke mutatói alapján – a klaszterelemzés eredményének táblái M51. Iterációk „története” a klaszterelemzés során Iterációk 1 2 3 4 5 6

1. 4,054 0,851 0,219 0,000 0,000 0,000

Klaszterközéppontok változása 2. 3. 6,889 6,057 0,308 0,937 0,182 0,080 0,158 0,458 0,111 0,000 0,000 0,000

321

4. 6,218 0,726 0,560 0,431 0,254 0,000

M52. Klaszterközéppontok – a modell standardizált adatokkal Klaszterképző változók Zscore: Hány fajta szervezettel kooperál? Zscore: Hány együttműködő partnere van? Zscore: Hány hálózati jellegű együttműködésben vesz részt? Zscore: Milyen gyakran fordult tanácsért a családjához? Zscore: Milyen gyakran fordult tanácsért a barátaihoz? Zscore: Milyen gyakran fordult tanácsért az üzleti partnereihez? Zscore: Milyen gyakran fordult tanácsért szakmai szövetséghez? Zscore: Milyen gyakran fordult tanácsért könyvelőhöz? Zscore: Milyen gyakran fordult tanácsért pénzintézethez? Zscore: Hány személyes ismerőse van a helyi önkormányzatban? Zscore: Hány személyes ismerőse van szakmai szervezetekben? Zscore: Hány személyes ismerőse van civil szervezetekben? Zscore: Hány személyes ismerőse van kutatóintézetekben? Zscore: Hány személyes ismerőse van pénzintézetekben? Zscore: Hány személyes ismerőse van a partnervállalkozásokban? Zscore: Hány szóbeli – informális– megállapodáson nyugvó vállalatközi kapcsolata van? Zscore: Hány írásos – formális – megállapodáson nyugvó vállalatközi kapcsolata van?

1.

Klaszterek 2. 3.

4.

2,248

0,539

1,563

0,590

4,092

2,284

3,141

1,311

1,713

0,284

1,002

0,109

-0,727

1,363

-0,154

-0,220

1,618

1,862

-0,324

-0,222

-0,603

1,358

2,589

-0,338

0,977

0,748

3,094

-0,217

1,411

0,555

1,115

1,328

-0,443

0,779

0,256

-0,196

0,405

-0,228

1,346

-0,047

-0,419

-0,168

-0,162

2,374

-0,324

1,871

0,044

-0,252

-0,290

-0,242

2,526

-0,192

0,343

2,896

0,432

-0,343

1,509

-0,180

0,781

0,592

-0,879

1,107

-0,489

0,672

2,564

1,368

0,529

1,012

322