Kis államok: adaptív alrendszerek a világrendszerben William Petty üzenete a XVII.század végéről: „… kis területű, kis népességű ország, helyzeténél, kereskedelménél és politikájánál fogva gazdaságban és erőben egyenlő lehet egy jóval hatalmasabb néppel és területtel rendelkező országgal.” Petty [ 2000] Absztrakt A tanulmány célja a “kis államiság” vizsgálata a globális világrendszer komplexitásában. Választ keresünk arra, hogy a kis állam hogyan képes kialakulni, adaptálódni, egyáltalán fennmaradni a jelenlegi globalizálódó piaci versenyben. Milyen inputokra milyen outputokkal reagál a rendszer, hogyan adaptálódik a környezeti változásokhoz? Melyek az előnyei, adott esetben hátrányai a “kis államiságnak”? Jelen tanulmány Szlovénia példáján keresztül próbálja bizonyítani a mottóban idézett William Petty üzenetének valós tartalmát. Különös hangsúlyt fektettünk a külföldi működőtőke vonzás feltételrendszerének kialakítására, hatásainak vizsgálatára. Ennek magyarázata az, hogy véleményünk szerint ez képezi az egyik legfontosabb eszközt a kis államok kifele történő nyitásának megvalósíthatóságához. I. Elméleti megközelítés I.1. Vélemények a rendszer-globalizáció-komplexitás-modernizáció összefonódásáról Közelítsünk meg néhány alapfogalmat, mint a világpiaci rendszer, globalizáció, komplexitás, modernizáció, kisállamiság úgy szociológus, mint közgazdász szemmel. Niclas Luhman előadás-sorozatának hatodik előadásában (Luhman [2006]) a rendszer fogalmát egy olyan formának fogja fel, melynek két oldala van: az egyik maga a rendszer, a másik a környezet. Kifejti, hogy az oksági kapcsolatok a rendszer és a környezet között kizárólag a strukturális kapcsolódás területén jelennek meg. A strukturális kapcsolódás nem a környezet egészére vonatkozik, ellenkezőleg, ez a kapcsolódás igen szelektív. Ezeknek a mintáknak a hatására tud a rendszer az irritációkra, perturbációkra reagálni, ezeket információként befogadni, megérteni, felhasználni. A komplexitás redukciója a feltétele a komplexitás növelésének. Ez nem egy paradoxon. Lényege az, hogy a kevés, de értékes információkat megfelelőképpen legyen képes hasznosítani. Ágh Attila [2006] felhívja a figyelmet egy modernizáló pályán haladó rendszerbe integrálódó alrendszer pályamódosításának komplex “programozásának” szükségességére. Következtetésként levonható, hogy a rendszer modernizációja, - függetlenül földrajzi elhelyezkedésüktől, - a komplex világrendszer keretén belül a globalizáció és regionalizáció feltételrendszeréhez igazodó, valamint a nemzeti és szubregionális felhalmozási forrásokat önszervező, egymást segítő módon valósítható meg. Katzenstein [1985] hasonlóképpen hangsúlyozza a reális világ komplex jellemvonását.
1
Tekintsünk most közgazdász szemmel az általunk követni kívánt globális tőkepiac összefüggésrendszerére más piacokkal. J.G. Williamson Maurice Obstfield és Alan Taylor “csodálatos” könyvének bemutatása során rámutat a nemzetközi tőkeáramlás fontosságára, szól a piacok nyitottsága előtti akadályokról. Két globális történelmi korszakról és három rendszerről beszél. A két évszázad az első világháború előtti és a második világháború utáni globális korszak. Második globális korszakunk három, egymással szorosan kapcsolódó rendszer összetevői a munkaerőpiac, árupiac, tőkepiac. Jellemző rájuk elsődlegesen az ugrásszerű tartós növekedés, nagy visszaesés, majd újabb hosszantartó fejlődés. Felvetődik a kérdés, mi a hozadéka a trilemma koncepciónak (tőkepiac vizsgálata a munkaerőpiac és árupiac mozgásának függvényében, vagy bármelyik másik két tényező elmozdulásának hatástanulmánya a harmadikra). A szerzők szerint az egyik a bizonytalanság, mint kockázati tényező csökkenése a világpiac biztosítékával a háttérben. Második a kiszámíthatóság növekedése, a hitelfelvételi lehetőségek bővülése (külünösen a szegényebb országok számára). Harmadik hozadék pedig a laza fiskális és monetáris politikák felszámolásának kényszerűsége. A globális tőkepiac tehát nem egy zárt rendszer: összefüggésben van más piacokkal, mint például a munkaerő piaccal. A globalizáció első századában először a munkaerő követte a tőkét és a tőkekivitel elsősorban a nyersanyaglelőhelyek felé irányult, következésképpen (vagy inkább szükségszerűen) ellenőrzés alatt kellett tartani a világ munkerőpiacát, be-és kivándorlási politikáját, a migrációs folyamatokat. Ezt az ellenőrző szerepet mindkét században maga a globalizáció töltötte be. Csaba László [2006] magyarázattal szolgál annak az általános téves elképzelésnek a cáfolására, hogy a tőke a gazdag országokból a szegény országok fele áramolna. Egyrészt a szegény országok gyakran tőkeellenes politikát folytatnak. Másrészt a gazdasági közeg minősége (tranziciós költségek, biztonság) ezekben az országokban nem a legmegfelelőbb. Mishkin [2008] kifejti, hogy a tőke a biztonságos és stabil intézményi és makrogazdasági hátteret kedveli. A globalizáció támogatja az intézményi reformokat. Tény, hogy a szegény országoknak szükségük van a piacnyitásra, hiszen a beáramló tőke, termékek, ötletek maguk is reformtörekvésekre sarkallják az országot. Ennek eredménye pedig a magasabb jólét. A kereskedelmi liberalizáció növeli a versenyképességet, viszont a benfentes politikai érdekeket negatívan befolyásolhatja. Segít a korrupció visszaszorításában és növeli a pénzügyi rendszer hatékonyságát. Végeredményben a globalizáció az egész földre kiterjedő, - a maga intézményeivel működő, tőkealapú rendszer. Létrejöttét a műszaki fejlődés tette lehetővé. A tudásnak, hogy elterjedjen, társadalmi hasznosításra van szüksége. A tőkepiacok működése biztosítja a műszaki újítások, a tőkeigény és az intézmények “szimbiózisán” keresztül a redszer fenntartását. I.2. A “kis államiság” fogalma különböző nézőpontokból A politikai gazdaságtan legújabb irányzatai a belső piac mérteitől teszik függővé az illető állam nemzetközi munkamegosztásban való részvétel előnyeinek és hátrányainak megítélését. A Wilhelm Christmas–Moller [1993] tanulmány a természeti erőforrások és a termőterület korlátozottságára utal. A fogyaszók száma alapján történő elhatárolás viszonylagos: Simon Kuznets [1966] például 10 millió főnél, Kiss J. László [1996] 15 millió főnél, Frank Rampersad [2000] 1,5 milliós főnél húzza meg a „kis államiság” határvonalát. Az eltérő történelmi viszonyok miatt eltérően ítélhetők meg a gazdaságok méretei. Kusnetz [1981] ezt így foglalja össze: „A statisztikai összehasonlítások...alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs szükség ilyen különbségtételre ...a fejlett országok - tekintet nélkül korukra és méretükre – a modern gazdasági növekedés egyazon forrására támaszkodhatnak és nagyjából hasonló
2
társadalmi és intézményi keretek között ...alkalmazkodnak a gazdasági növekedéshez, ezért növekedésüknek sok közös jellemzője van.” Kuznets nem vonja kétségbe az országok méreteiből és korából adódó hatások létezését, valamint nem vonja kétségbe annak szükségességét sem, hogy ezen hatásokból adódó különbségekkel foglalkozni kell. Viszont fenntartja, hogy : “…a modern gazdasági növekedés mennyiségi vonatkozásainak és korának különböző hatásai nem játszottak olyan nagy szerepet, hogy …a kis országokat a nagyoktól vagy a régieket az újaktól elkülönítsük.” Peter Katzenstein [1985] szerint a európai kis államok lényeges jellemvonása, hogy gondosan beállított rugalmas gazdasági és politikai mérleg megteremtésén keresztül alkalmazkodnak a világ gazdasági változásaihoz. A politikai struktúrák a rugalmas gazdaság és politikai stabilitás duális sikerességnek alapjait képezik. A gazdasági és szociális problémák önkéntes, kooperatív szabályozással, magas strukturális és interpenetrális politikai kapcsolatok üzleti, kereskedelmi egyesülések megteremtésén keresztül oldódnak meg. A nemzetközi liberalizációnak kis államokra vetített előnyeiként a foglalkoztatást, beruházások támogatását említi. A gazdasági nyitás magán az import függésen és az export szakosodásán keresztül nyilvánul meg, tükrözve a hagyományos és könnyűipar közti aránytalanságot. Gabriel A. Almond és G. Bingham Powel tanulmányaikban azt hangsúlyozzák, hogy nem feltétlenül a nagy országok fontosak és befolyásosak: “Kuba például sikeresen ellenlábasa az Egyesült Államoknak; Izrael dacol az egész arab világgal;” A terület nagysága és a lakosság száma sem mérvadó az illető állam politikai modell követésében, hiszen Luxemburgban és az Egyesült Államokban demokrácia van, diktatúra pedig éppúgy meghonosult kis, közepes, mint nagy területű országokban. Almond és Powell szerint “A nagyságbeli eltérések csupán arra engednek következtetni, hogy a világ országai nagyban eltérnek fizikai és emberi erőforrásaik tekintetében. S ha a terület és a népesség (vagy éppen a földrajzi elhelyezkedés) szorosan véve nem is határozzák meg a politikát, a gazdaságot vagy a kultúrát, minden bizonnyal fontos tényezők, amelyek befolyásolják a gazdasági fejlődést, a külkapcsolatokat, a védelmi feladatokat és a seregnyi egyéb, politikailag lényeges kérdést.” (Almond-Powell, [1999]) Francoise Perroux a kis nemzetek „gyöngeségét” három síkon ítéli meg: egyrészt magas külkereskedelmi koefficienssel, földrajzilag és ágazatilag koncentrált termeléssel és exporttal; másrészt „organikus” ipar hiányával; harmadrészt a kihívásokra megfelelően reagálni képes kutatók, technikusok, szakmunkások kiképzésének csökkentett lehetőségeivel jellemzi őket. Perroux szerint a dimenzió kritériuma viszonylagos szerepet tölt be az államok kis, közepes vagy nagy államiság besorolásában. Helyette a strukturák kritériumát helyezi előnyben, mely szerinte megmagyarázza a „szegénységet” és a „gyengeséget”. Példaként Belgiumot, Hollandiát, Svájcot hozza fel, mint Európa “kis” nemzeteit. Ezek elemzése “ellenbizonyítékként” szolgál a “dimenziók” kritériumáról a “struktúrák” dimenziójára való áttérés szükségszerűségére. Természetesen a “kis” vagy “gyenge” nemzet szövetségek és különféle kapcsolatok hálózatában áll. Peroux azt is kihangsúlyozza, hogy “a kis nemzet nem is létezhet másképpen, mint a világ koordináta-rendszerébe ágyazva...Legyen akár tágabb, akár szűkebb a kis nemzet rendelkezésére álló gazdasági terület, a kis nemzet léte, cselekvése és sorsa a világméretű információáramlások és erőviszonyok között teljesedik ki.” (Perroux [1972]) Peroux felhívja a figyelmet a sebezhetőség és gyengeség jegyei feismerésének fontosságára, hiszen a nagyhatalmak viszonylag hatalmas ereje nem zárja ki a “lokalizált” sebezhetőséget. Csaba László (Csaba [2000]) eredeti megfogalmazásban rámutat arra, hogy a “kis nemzetgazdaság ugyanúgy nem a nagy zsugorított mása, mint ahogy a kisvállalat sem lekicsinyített multi.” A “kisállam” alkalmazkodóképességének nagyobbnak kell lennie, mint egy
3
nagyhatalomnak, ugyanakkor kevésbé államvezéreltnek. Csaba hangsúlyozza az alkalmazkodóképesség kialakulásának szükségszerűségét, létének előnyeit: egyrészt a kis országoknak nagyobb szükségük van egy jó intézményrendszerre, mivel ez hozzásegíti őket a szigorú szabályok betartása általi versenyben való részvétel nagyobb tekintély megszerzésére ad lehetőséget; másrészt a kifele történő nyitás a kis államos számára létszükséglet úgy a kereskedelem, mint a pénzügyek területén; harmadrészt létrejön egy olyan ellenerő, mely a kis nemzetek nagyobb egységekbe történő beolvasztására irányuló törekvéseket visszafogják; negyedrészt a globalizáció nem jelenti a nemzetgazdaságok felszámolását, mivel az országok integrálódása igen egyenlőtlen. Hangsúlyozza, hogy az élvonalbeli átalakuló országok ugyanazokkal a gazdasági-társadalmi problémákkal küszködnek, melyekkel a nem átalakulók. Lévai Imre (Lévai [2006]) szerint bármennyire is kicsiny egy társadalmi rendszer, alrendszereinek működését csak közvetve képes oly módon kondicionálni, hogy azok a rendszer egészének adaptivitását fokozzák. Az állami szabályozás gazdaságpolitikai eszközeinek a világ gazdasági feltételrendszeréhez való adaptációt célszerű közvetíteniük. A centrum-alcentrumfélperiféria-periféria alárendeltségi rendjének kialakulása nemzetközi szinten az asszimetrikus globális és regionális tőkés fejlődés történelmi következménye. Bizonyos történelmi körülmények között a centrum-periféria viszonyok internálása, a belső felhalmozás előtrébe állítása, más feltételek között e viszonyok externalizálása, a külgazdasági és politikai tevékenység élénkítése aktivizálja a kis államok adaptációs képességét. Kornai János (Kornai, [2007]) táblázatba foglalta a világ 26 egykori szocialista országát (1987ben még ennek minősülő). Ezek közül választottam ki Európának azt a kis államát, melynek lakossága sem haladja meg a 3 millió főt. A következőkben látni fogjuk, hogy a kor és a méret nem elsődleges meghatározói az ország gazdasági folyamatainak. Egyrészt történelmileg nyilvánvaló, hogy hatékony gazdasági rendszer működtetése új régiók nyitásával a kereskedelemben, új nyersanyagforrások feltárásával valósulhat meg (Kondratyev [1980]) Másrészt Csaba László (Csaba, [2006]) kifejti, hogy az átalakuló kis, nyitott országok számára létszükséglet a külső finanszírozás, ugyanis a külső pénzügyi egyensúlyhiány a tartós növekedés korlátjává válhat. Az interdependencia magyarázata természetesen nem ilyen egyszerű, ennél többrétűbb. Tény, hogy a fejlett tőkés államok számára legalább annyira fontos az új piacok integrálódása a világpiaci rendszer vérkeringésébe, mint maguknak a kis és “gyenge” országoknak. II. Európa kis állama: Szlovénia 1992. június 15-én Szlovénia kivált a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból: önálló és függyetlen országgá vált. 1995. július 30-án WTO tag, 1996-ban CEFTA-tag, 2004-ben pedig EU tagállam lett. Csaba László (Csaba [2000]) szerint a kis államnak különösen nagy szüksége van egy jó intézményrendszerre, a kifele történő nyitásra. Ezt Szlovénia időben felismerte. II.1. Európai átalakulás Az átalakulás nemzetközi környezetét a szovjet birodalom felbomlása nyomán alapvetően megváltozott geopolitikai helyzetű Közép- és Kelet-Európa térségének a Nyugat-Európai régióhoz való integrációjának folyamata határozza meg. Megállapítható, hogy a mégoly erőteljes érdekérvényesítési képességgel rendelkező társadalmi csoportok sem képesek korlátlan 4
mértékben befolyásolni az átalakulás menetét. Ennek következtében a gazdasági szerkezetváltás és az annak kereteit képező intézményi átalakulás folyamatai nem tekinthetők egy teljességgel autonóm fejlődés eredményének. Az előzőekben leírtak szerint (Luhman [2006]) az oksági kapcsolatok a rendszer és a környezet között kizárólag a strukturális kapcsolódás területén jelennek meg. A szlovén gazdaság szerkezetváltását a külföldi befektetők struktúra-alakító szerepének hiánya jellemezte. A változások társadalmi dinamikáját pedig egyféle zárt átalakulás jellemezte. Többek között azért is esett választásunk éppen erre a kis államra, mert átfogóbb képet nyújthat az átalakulási folyamatokról, mint bármelyik másik kis állam. Statisztikai adatain keresztül követhetővé válnak a relatív zárt rendszerből kis nyitott gazdasággá történő átalakulás előnyei. A posztszocialista átalakulás a termelési tényezők kapitalista magántulajdonán alapuló, integrált termelési,
piaci
és
pénzügyi
rendszereket
eredményező
világgazdasági
globalizáció
kontextusában megy végbe. A globalizációs folyamat intézményi kereteit Európában az Európai Unió jelenti. Nyilvánvaló, hogy az európai integrációs fejlődés döntő hatást gyakorol Közép- és Kelet-Európa országainak gazdaságszerkezetében végbemenő változásokra. Legtöbb tagállam behatárolt forrásokkal, kis belső piaccal rendelkezik, ezért erősen függ a külső piacoktól, mely kapcsolatok kiépítését saját gazdasági szabályzatrendszere biztosíthatja (Lévai [2008]). Az európai integráció formálisan a politikai gazdaságtani ügyekre koncentrál. Észrevehető jelei vannak azonban azoknak a geopolitikai kérdéseknek a jelenléte is, amelyek a második világháború óta stabilizálódtak. Annak érdekében, hogy ne kényszerüljön a választásra a politikaformálás nemzeti keretek közötti fejlesztésére és a világ relatív anarchiája között, Nyugat-Európa létrehozta a regionális kormányzás egy formáját, kiterjesztve az államot, megerősítette a határt önmaga és a világ többi része között. Nyugat-Európa nagy népsűrűsége arra késztette a nyugati államokat, hogy komolyan törekedjenek a közpolitika hatókörének és költségeinek
kiterjesztésére,
viszont nem feledkeztek
meg
versenyékességük életben
maradásának fenntarthatóságáról sem. A liberális demokrácia a nyugat-európai államokban jelentősen preferált rendszer. Erőteljesen befolyásolta a nemzetek feletti kooperatív viselkedésminták létrehozását. Az utóbbi időben hatásosabbá váltak az integrációval szembeni ellenállás politikai irányvonalának értelmezési különbségeinek magyarázatában. A politikai együttműködés három nagyobb területre koncentrálódik: az egyik a geopolitikai stabilizáció, a küső-belső biztonságról való gondoskodás, valamint a tartós demokrácia
5
megteremtése, melynek pótolhatatlan fejlődés-gazdaságtani jelentősége van; a másik a társadalmi-gazdasági szabályozás. Az idők folyamán kialakult egy munkamegosztás a szociális és gazdasági elemek között, úgy hogy a szociális feladatok alapvetően állami szintre alapozódtak, a gazdaságiak pedig európai szintre; a harmadik az Európai Unió intézményépítését és
a
jogfejlődést
befolyásoló
politikai
szimbólumrendszer.
A
tagállamok
politikai
szimbólumának erős fennmaradási tendenciái vannak, melyek fenyegetik a szakpolitikai kooperációt azokon a területeken, ahol az együttműködésből adódó bizonyos előnyök és hátrányok mellett a szimbólumrendszernek is meghatározó szerepe van a megítélésben. Az állam hiányosságainak kompenzálására, válaszként a globalizálódásra, kényszerszerűen alakult ki a transznacionális szakpolitikai együttműködés, mely a geopolitikai stabilizáció, társadalmi-gazdasági szabályozás és politikai szimbólumok jegyében zajlott. Az erők, amelyek kooperációt idéztek elő, más akadályozó tényezőkkel együtt fejtették ki hatásaikat. Wallace [1999] szerint, ez a helyi politikai és szakpolitikai versengés több síkon lépett fel: az Európai Uniónak versengenie kellett a NATO-val védelmi téren, az Európai Szabadkereskedelmi Társulással néhány országért, az Európai Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel bizonyos ügyekben; az Európai Uniónak versengenie kellett a politikák ország-bázisú kialakításának alternatívájával és küzdeni a politikai és gazdasági célok elérése érdekében; az Európai Unió keretében a hatalmi pozíciók elosztása versengés alapján működik, éppen azért, mert még nem alakult ki egy olyan
politikai rendszer, amely a hatalommegosztás, hatáskör- és
hatalomgyakorlás egyértelmű meghatározásán alapulna. Az integráció az érdekek interakciójának és meghatározásának függvénye. Az eszméknek fontos szerepük van az együttműködés alapköveinek letételeiben és fenntartásában. Valóban kialakultak kis „elit” csoportok, melyeknek politikaformáló szerepük vitathatatlan. Ezek a csoportok a közösen elfogadott eszmék és bizonyos érdekek mentén erős befolyásolói lettek a politikaalakítás eredményeinek. Wallace [1999] hat feltételezést sorol fel az európai kormányzást eredményező érdekekről: a szervezett érdekek pluralitása; az érdek-kielégítés a folyamat egyik döntőtényezője; a nemzeti érdek nem sokat mondó kifejezés; egymáshoz illeszkedő játszmák (a tagállamokon beüli érdek versengéseket kiegészítik a nemzetközi érdekversengések); az eszmék meghatározhatják az érdekeket; a racionális választás elméletének korlátozott haszna az unióban az érdekek meghatározásának és megvédésük megértésének szempontjából.
6
A tagállamok, - kormányainak pártállásától és strukturális adottságaitól függetlenül, pro és kontra érvek ellenére, - felismerték az EU-tagság előnyeit és az áruk és termelési tényezők nemzetközi áramlását lehetővé tevő gazdasági liberalizáció megvalósítására irányuló politika követésére törekednek. Következésképpen eltérő ütemben ugyan, de a folyamatok irányát és intézményi kereteit illetően alapvetően azonos módon nemzetköziesedik
Közép- és Kelet-
Európa országainak gazdasága. Így símul be a centrum-alcentrum-félperiféria-periféria alárendeltségi rendjébe az átalakuló országok régiója a világgazdaság alcentrumát képező EU termelési, pénzügyi és piaci struktúráiba (Lévai, [2006]). A tagállamok gazdasági szereplőinek strukturális körülmények által determinált viselkedésének és a szereplők viselkedése által a strukturális viszonyokra gyakorolt visszahatásnak a hipotézise tehát a külföldi befektetőkre is vonatkozik. Egyrészt a külföldi működőtőke oda áramlik, ahol megfelelőek a makrogazdasági és a politikai feltételek. Másrészt, amikor már jelen van a befogadó országban, maga is struktúraformáló tényezővé válik. A külföldi működőtőke sajátos módon elősegíti az internacionalizálódási folyamatot: külső, externális tényezőből belső, internális tényezővé alakítja a világgazdaságot domináló multinacionális vállalatokat. Ilyen módon "internalizálódik" a globalizáció "externáliája", alapvető fontosságú gazdaság- és társadalom-szerkezeti változásokat vonva maga után. A külföldi működőtőke formájában többlettőke és többlet-ismeret áramlik a befogadó ország gazdaságába. A külföldi befektetők birtokában lévő know-how, technológia, menedzsmenttudás, marketing-ismeretek és piaci kapcsolatok révén a befogadó ország gazdaságának egy része a világgazdaság domináns termelési és elosztási rendszereinek közvetlen résztvevőjévé válik. Ennek nyomán növekszik annak valószínűsége, hogy a domináns helyzetű külföldi befektetők a hazai tulajdonosi csoportok kárára növelik befolyásukat a társadalmi-gazdasági fejlődés pályájának kijelölésében. Az átrendeződött politikai gazdaságtani viszonyok között a gazdasági szerkezetváltás módjának meghatározása során immár a külföldi tulajdonosi csoportok játszanak főszerepet, ami komoly következményekkel járhat a befogadó ország makrogazdasági fejlődésére nézve. A kevésbé versenyképes hazai termelők és szolgáltatók kiszorulnak a hazai piacról, a hazai gazdaság teljesítménye pedig a tevékenységüket nemzetközi keretek között optimalizáló külföldi befektetők gazdálkodási döntéseinek függvényévé válik. A befogadó ország számára fontos gazdasági ágazatok nemzetközi recessziója vagy világgazdasági
7
árarányainak átrendeződése esetén ennek igen súlyos hatásai lehetnek a helyi gazdaságitársadalmi viszonyokra, például a kibocsátás szintjére és a foglalkoztatásra. Az átalakulás kezdetén még számos országban túlnyomórészt szocialisztikus ideológiai vonzalmakat tápláló, a külföldi működőtőkét a hazai szereplők védelmének alapján elutasító domináns társadalmi beállítódás a kapitalista átalakulással párhuzamosan többnyire a külföldi gazdasági szereplők iránt nyitottabb, liberális attitűdnek adja át a helyét. Ugyanakkor a saját tulajdonszerzési érdekeik védelmében fellépő hazai szereplők – tőketulajdonosok, menedzserek és munkavállalók – is gyakran igyekeznek a társadalmi elvárásokat a külföldi szereplők térnyerése ellen hangolni. II.2. Szlovénia, mint „kis állam” az európai alrendszerben A szlovén gazdaságot a transzform visszaesés (1992-’93-ban 6618, illetve 6670 USD/fő) utáni időszakban gyors fellendülés jellemezte: 2007-ben az említett makrómutató 22936 USD/fő, Belgium és Ausztria 2001 évi teljesítményéhez hasonlítható (2. sz. melléklet). Az EU piacokra irányuló exportját saját erőforrásaira alapozva sikerült megtöbbszöröznie (1. sz. melléklet). Amikor legfontosabb uniós kereskedelmi partnereinél kereslet-visszaesés lépett fel, képes volt a jugoszláv utódállamokba és Oroszországba irányuló exportját növelni. Rugalmasságának, adaptációs készségének, köszönhetően feldolgozóipara képes volt az új kihívásokra pozitívan reagálni. 2007-ben áruexportjának és importjának értéke több mint 15 százalékkal nőtt. Az uniós országok részesedése az összes exportból 70 százalék, az importból közel 80 százalék. Magyarországra 68, Hollandiába 34, Csehországba 25, Olaszországba 19 százalékkal bővült a szlovén export. Legfontosabb kereskedelmi partnerei. Németország, Olaszország, Ausztria, Franciaország. Főbb import termékei: járművek, gépek és villamossági cikkek, vegyipari termékek, fa és faipari termékek, nem nemesfémek, és az ezekből készült áruk. Christian Bellak és társai [2008] tizenegy1 országban, tíz iparágban2, tíz év3 leforgása alatt különböző tényezők hatását vizsgálja a külföldi működőtőke beáramlásra. Ökonometriai modell segítségével azt a beáramló külföldi működőtőke rést méri, mely az aktuális becsült és a 1
Ausztria, Finnország, Franciaország, Nagy Britannia, Németország, Hollandia, Amerikai Egyesült Államok, Csehország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia (közülük jelen tanulmány négy kis Közép-Európai országot mutat be: Csehországot, Magyarországot, Szlovákiát és Szlovéniát) 2
3
élelmiszeripar, textilipar, fafeldolgozás és papírgyártás, koksz, vegyipar, műanyagipar, ásványi termékek ipara, autógyártás, elektronikus termékek gyártása, szállítás 1995 - 2004
8
lehető legjobb gazdasági-politikai irányvonal mellett született volna. Az elemzés az adózás, kutatás- fejlesztési ráfordítások, az információs és telekommunikációs adottságok, a munka költsége, valamint az intézményi és szakképzettséggel kapcsolatos eljárások tényezőinek vizsgálatára fókuszál. Endogén változó tényezőként szerepel viszont a piac mérete is, mely saját vizsgálataink szempontjából igen érdekes lehet. A szerző véleménye szerint a piac mérete pozitív hatással van a működőtőke vonzásra, mely növelheti a cégek árbevételét, profitját. A legmegfelelőbb gazdaságpolitikai irányvonal követésével, az alábbi táblázat kimutatja a változók összhatását az országokra, valamint az egyes iparágakra. Szlovéniában mind a hat tényező változtatása (függetlenül attól, hogy iparág-specifikusak vagy makro-mutatók) a vegyiparban 5,56 százalékpont külföldi működőtőke beáramlást eredményezne. Ez óriási lehetőség a külföldi működőtőke politik számára, mivel célirányosan képes hatni a különböző iparágakra. 1. sz. táblázat Összes országrés és iparágak szerinti rések Iparág Szlovénia Szlovákia Csehország Magyarország Élelmiszeripar 4,39 4,54 1,93 4,04 Textilipar 4,05 4,44 1,9 3,68 Fafeldolgozó és 5,3 4,6 2,02 4,24 papírgyártó ipar Kokszipar 5,38 4,64 1,98 4,75 Vegyipar 5,56 4,44 1,95 4,41 Műanyaggyártó 5,03 4,42 1,94 4,07 ipar Mineral products 5,05 4,45 1,93 4,03 Autó ipar 5,19 4,44 1,89 5,32 Elektromos 5,7 4,41 1,88 5,71 gépgyártó ipar Szállítás 5,59 4,5 1,9 5,71 Összes ország 5,12 4,49 1,93 4,6 rés Minimum 4,05 4,41 1,88 3,68 Maximum 5,7 4,64 2,02 5,71 Max - min 1,65 0,23 0,13 2,03 Forrás: Christian Bellak, Markus Leibrecht and Robert Stehrer: The Role of Public Policy in Closing Foreign Direct Investment Gaps: An Empirical Analysis Working Papers nr. 48., 2008. október, 15. o. Az. 1. sz. táblázatban kiemeltük a maximális és minimális értékeket („bold”, illetve szürke hátéérrel). Az elérhető maximális rés Szlovéniában igen magas, 5,7 százalék, míg például Csehországban alig kettő százalék.
A rések közötti „rés” számszerűsített értéke szerint (a
maximálisan elérhető és minimál rés közötti különbség) Szlovénia a Magyarországot követő
9
helyet foglalja el. A relatív magas rés az elektromos gépgyártás 5,7 százalékpontos legnagyobb résének köszönhető. Azokban az országokban, ahol relatív csekély a rés, azt jelenti, hogy az ország-specifikus eljárásoknak meghatározó szerepük van a külföldi működőtőke mozgásra kiszámolt rés megszüntetésére. A 2. sz. táblázat azokat az országonkénti, tényezőkre bontott FDI réseket mutatja be, melyek megszüntethetők lennének a „legjobb eljárások” alkalmazásával, úgy hogy egyszerre csak egy változó játszik szerepet ennek befolyásolásában. A 2. sz. táblázatban a százalékok az egyes változók réseinek az országrés összességéből számolt részarányát mutatja. 2. sz. táblázat Total country gap and industry-specific gaps Freefdi Szlovénia Szlovákia Csehország Magyarország
19,79 2,03 4,41 2,03
Eatr 0 0 0 0
Govgerd 28,86 58,48 31,72 25,4
Ict 7,28 41,81 64,81 52,48
H_ls 47,62 0 0 23,07
Labcst
Country
0 0 0 0
gap 5,12 4,49 1,93 4,6
Forrás: Christian Bellak, Markus Leibrecht and Robert Stehrer: The Role of Public Policy in Closing Foreign Direct Investment Gaps: An Empirical Analysis Working Papers nr. 48., 2008. október, 16. o. Az egyes értékek, például a 28,86 százalékpont Govgerd azt jelenti, hogy ha a szlovén rendeletek kizárólagosan a kutatás-fejlesztés változtatására összpontosítanának, változatlanul hagyva az összes többi tényezőt, akkor ez az ország FDI rését 5,12 százalékponttal csökkentené. Viszont az országrés ugyancsak 2,2 százalékponttal csökkenne, ha a kormány a munkaerő költségét (Labcst) 47,62 százalékponttal módosítaná. Az említett példákon keresztül bebizonyosodik az eljárások megfelelő szelekció általi hatékonysága. Hasonló elven alapul a 3. sz. táblázat, mely az egyes változók Szlovénia iparágazataira vetített hatását tükrözi. Például az információs és telekommunikációs infrastruktúra hatása a FDI beáramlásra a vegyiparban történő 50,61 százalékpontnyi változtatás az összes iparágra vetítve 5,56 százalékponttal csökkentené a FDI rést.
3. sz. táblázat
10
Total country gap and shares of policy variables in total country gap in per cent (2004) Iparágak
FreeFDI4
Eatr5
Govgerd6 ICT7
H_ls8
Labcst9
Élelmiszeripar Textilipar Fafeldolgozó és papírgyártó ipar Kokszipar Vegyipar Műanyaggyártó ipar Mineral products Autó ipar Elektromos gépgyártó ipar
23.22 24.60 20.06
0.00 0.00 0.00
33.86 35.88 29.24
8.54 9.05 7.38
37.55 33.43 47.01
0.00 0.00 0.00
Industry gap 4.39 4.05 5.30
18.99 18.81 19.95
0.00 0.00 0.00
27.69 27.43 29.09
6.98 6.92 7.34
50.00 50.61 47.12
0.00 0.00 0.00
5.38 5.56 5.03
19.86
0.00
28.97
7.30
47.37
0.00
5.05
19.14 17.50
0.00 0.00
27.92 25.52
7.04 6.44
49.44 54.28
0.00 0.00
5.19 5.70
Szállítás
17.83
0.00
26.00
6.56
53.32
0.00
5.59
Forrás: Christian Bellak, Markus Leibrecht and Robert Stehrer: The Role of Public Policy in Closing Foreign Direct Investment Gaps: An Empirical Analysis Working Papers nr. 48., 2008. október, 23 o.
A bemutatott empírikus tanulmány kutatásunk szempontjából igen nagy jelentőséggel bír. Valósághű ábrázolásából kitűnik a bevező rész elméletének bizonyítása. A ’80-as-es évek végén elkeződött posztszocialista átalakulás a termelési tényezők kapitalista magántulajdonán alapuló, integrált termelési, piaci és pénzügyi rendszereket eredményező világgazdasági globalizáció kontextusában megy végbe.
4 5
6 7
8 9
intézményi akadályok hatásai a FDI beáramlásra (1-től 5-ig) átlag adókulcsok hatása a FDI beáramlásra (százalékban) kutatás-fejlesztési kiadások GDP arányának hatása a FDI beáramlásra információs és telekommunikációs infrastruktúra hatása a FDI beáramlásra (100 lakosra jutó telefon- és mobiltelefon szerződések, internet csatlakozások, valamint személyi számítógépek) az alacsony képzettségű alkalmazottak aránya az összes alkalmazottakéban a munka költségaránya a termelési költségekben (az alkalmazottak jövedelmeinek és a ledolgozott órák számának százalékaránya)
11
2007-ben a beérkezett külföldi tőke a teljes állomány mintegy 30 százalékát teszi ki.
A
legfontosabb befektetők: Ausztria, Svájc, Hollandia, Franciaország, Németország és NagyBrittania. A kifele irányuló működőtőke csaknem teljes egésze a volt jugoszláv utódállamokba áramlik: Horvátországba, Bosznia és Herceovinába, valamint Szerbiába. Andritzky [2007] a szlovén külföldi működőtőke helyzetét és jövőjét a beruházók globalizálásában, az infrastruktúra integrálásában, a szabályozás, adózás és ellenőrzés harmonizációjában látja. Vegyük elsőként a beruházók globalizálását. Melyek azok a feltételek, melyek megteremtése elengedhetetlen ennek megvalósításához? Alapfeltétel az unióhoz való kötődés, valamint az eurózónához történő csatlakozás. A külföldi beruházásokat gátló szabályozások megszüntetése, valamint az oktatás és útmutatások hasonlóképpen elősegítik a helyi piac vonzerejének növekedését. A külföldi beruházók előtti közvetett akadályok vizsgálata igen hasznos lehet Szlovénia jövőbeni kapcsolatrendszerének stabilizálására. A közelmúltbeli előrehaladás ellenére, a beruházási eszközök rugalmasságának behatárolása, negatív hatást kelt Szlovénia vonzerejére a külföldi portfólió beruházók számára. A rugalmasság növelése a jövőben (outputként) a helyi piac fejlődésében jelentkezik. A piaci szereplők is jelzik, hogy léteznek jogi akadályok a külföldi beruházók előtt (például a fogyasztók azonosításáról szóló új rendeletek a nagymértékű bűnözési tevékenységek leleplezése érdekében). Az infrastruktúra integrálása egy másik feltétele a külföldi működőtőke vonzás növelésének. A Ljublana Stock Exchange (LJSE) jelenleg Közép-Európai pénz-és tőkepiaci cégekkel tartja a kapcsolatot,
mint
Lengyelország,
Csehország,
Szlovákia,
Magyarország.
Ezekből
a
kapcsolatokból Szlovénia új technológiai transzferekhez ismeretéhez jut. A kereskedelmi platformon keresztül a LJSE képes új kreskedelmi kedvezmények bevezetésére. Az Európára kiterjedő kereskedelmi hálózat, - mely egységes szabályok betartásával működtethető, - erős vonerőt képez a külföldi befektetők számára. A kapcsolatok kiépítése nemzetközi viszonylatban stabilizálja a belső piac helyzetét, növeli versenyképességét. A szabály-, adó- és ellenőrzési rendszer harmonizációja hasonlóképpen feltétele a külföldi működőtőke becsalogatásnak. A szlovén értékpapír ügyletek (MiFID) szabályozási rendszerének integrálódása az úniós előirásokhoz, kulcsfontosságú volt a kapcsolatrendszer harmonizálásához. A
szlovén
értékpapír
törvény
(Securities
12
Market
Act)
alkalmazkodott
az
uniós
törvényrendelethez. A további eredményes együtműködés érdekében szükséges a szabályzatok szigorú betartása. Ez a kulcsa a jövőbeni integrálódásnak. Szlovéniában négy nagy szakszervezeti szövetség működik. Ezek erős befolyással rendelkeznek a feldolgozóipar tevékenységére. Ez a magas szinvonalon intézményesített rendszer pozitívan befolyásolja az adaptációs készség megőrzésének lehetőségét. A szakszervezeti tagok aránya 40 és 50 százalék között mozog, a nagyobb cégeknél azonban 70 és 80 százalék közötti a szervezettségi ráta. Szlovéniában is létrehozták az üzemi tanácsok német típusú rendszerét. Mivel azonban a szakszervezetek alapvetően továbbra is vállalati szinten szerveződnek, egyfajta "olasz-német" keverék szakszervezeti struktúra alakult ki. Az erős munkavállalói képviseleteket a kötelező tagságon alapuló kamarai rendszer egészíti ki, s nyújt lehetőséget a munkaadói érdekek egységes megjelenítésére. A háromszintű – országos, szektorális és vállalati – kollektív megállapodások rendszere révén mód van a bérszínvonal alakulásának hatékony ellenőrzésére. A feldolgozóipar versenyképességének megőrzése érdekében az 1995 utáni időszakban a szakszervezetek többnyire elfogadták a hatékonyság-javulást meg nem haladó bérszínvonalemelkedés alapelvét. Így sok európai kisállam gazdasági modernizációja során alkalmazott stratégiai szövetség alakult ki a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek között a hazai vállalatok világpiaci versenyképességének megőrzése érdekében (Katzenstein [1985]). Viszont a szlovén munkaerőköltségek jóval magasabbak, mint az átalakuló posztszocialista országok bármelyikében. Ennek ellenére képes vonzerőt felmutatni a külföldi működőtőke számára. Ennek magyarázata egyrészt éppen az, hogy a multinacionális társaságok felismerik azt, hogy „egységben rejlik az erő" (Mrak, Rojec és Jáuregui [2004]). Másrészt a Szlovéniában működő külföldi tulajdonú cégek esetében igen magas – a nyugat-európait jóval meghaladó szintű – az egységnyi munkaerőköltségre jutó hozzáadott érték (European Bussiness School [2005]). A rendszerváltozás óta eltelt két évtized tapasztalata azt sugallja, hogy ahogy Közép- és KeletEurópa országaiban, úgy Szlovéniában is, a külföldi működőtőke szerepének növekedése negatív hatással is járhat a hazai ipar hagyományos termékválasztékára és innovációs készségére. Ezt a hatást viszont hosszú távon pozitívnak is ítélhetjük. A komplex rendszerben való együttműködés valószínűleg a gazdaság versenyképességének növelésén keresztül úgy a külföldi, mint a hazai gazdaságok fellendüléséhez vezet. A külföldi befektetők, - ellentétben a tényezőköltség-
13
előnyöket előtérben helyező hipotézissel, - Szlovéniában a viszonylag tőkeintezívebb ágazatokba fektetnek: építő-, villamosgép-, papír-, dohányipar (Éltető, [1999]). Az államadósság GDP-hez viszonyított arányát az éves költségvetési hiány mindig növeli, a gazdasági növekedés viszont csökkenti. Az állam adósságterhe tehát ebben a megközelítésben akár növekedhet is (azaz a költségvetés deficites lehet), ha a gazdasági növekedés még gyorsabb. Az átalakuló országok ezen mutatóját nem lehet egyértelműen összehasonlítani, mert igen eltérőek voltak a kiinduló pozíciók. Szlovénia például sem vett át jelentős államadósságot Jugoszláviától, ennek köszönhetően a költségvetés egyenlege a GDP százalékában (3. sz. melléklet) csekélynek minősíthető (-1,4 százalékról 2005-ben, 2007-re 0,1 százalékra csökkent). A munkaerőpiac labilitása jellemző a Közép- és Kelet-Európa átalakuló országaira. Egyrészt szakképzett munkaerő hiány lép fel, másrészt az aktív korúak egy része nem talál munkát. Ez nem paradoxon. Magyarázata, hogy a munkanélküliség nagyobb része strukturális jellegű, azaz a papíron létező munkaerő-kínálat vagy szakképzettségét, vagy pedig regionális megoszlását tekintve
nem
felel
meg
a
foglalkoztatók
igényeinek.
A magas, főleg a folyamatos ideig fennálló munkanélküliség perturbálhatja a gazdasági stabilitást. Szlovénia
munkanélküliségi rátája
(3. sz. melléklet) az uniós országokéhoz
viszonyítva átlagosnak ítélhető (5 – 6 százalék). A strukturalitás viszont Szlovénia esetében is fennáll. Mintegy összefoglalásként Szlovénia helyéről a világrendszerben, bemutatjuk a washingtoni Haritage Alapítvány által 1995 óta mért gazdasági, üzleti, kereskedelmi, adózási, kormány méretéből adódó, monetáris, beruházási, pénzügyi, tulajdonviszonyok, korrupció és munkaerő szabadságát kifejező mutatókat. Egy 0-tól 100 pontig terjedő skálán hasonlíthatók össze az országok adatai. A 2009. évi 62,9 pontos gazdasági szabadság 2,7 ponttal magasabb, mint az előző évi. Belgiumtól, Finnországtól csak néhány pontnyi távolság választja el (9,2, illetve 12,6). A világranglistán a 68. helyet (179. országból) foglalja el, mely „fiatal” és „kis” államiságához képest előkelő poziciónak minősül (1. ábra).
14
1. ábra Country’s Score Over Time
Sourse: http://www.heritage.org/index/Country/Slovenia Letöltés ideje. 2009.05.18 Az üzleti, kereskedelmi, beruházási, tulajdonviszonyok, valamint munkaerő szabadságát tekintve előnyös helyzetben van (2. ábra). Üzleti szabályozásai tiszták és átláthatóak, a külföldi beruházások támogatottak. 2009. évben a kormány nagymértékű adócsökkentést vezetett be, az átlagos adókulcs a GDP 39,3 százalékát képezi. A kormányzati költségek magasak, 45,3 százalékpont a GDP-ből. Az infláció relatív csekély, 2-3 százalék 2005 és 2007 között. 2007. január 1-től Szlovénia az euró övezet tagja lett. Gazdasági elemzők magas infláció megjelenésétől tartottak. Ez azonban az év első felében nem következett be, évvégére viszont megugrott a növekvő élelmiszer és villamos energia árak hatására. Mivel az állam támogatja a mezőgazdasági termékeket, áraik torzítanak. A kormány ellenőrzés alatt tartja a gyógyszerek, kőolaj, villamosenergia, földgáz és vasúti közlekedés árait. Ezért tíz pontnyit veszített az ország rangosolásából. Az ország nyitott a külföldi beruházások előtt. Kisebb szabályozási megkötések 15
léteznek, például a valuta váltás, tőke tranzakciók, banki átutalások területén. A bankszektort három nagy bank uralja. A kezdő, kis és közép vállalkozók nehezen jutnak hitelhez. A tőpepiac relatív csekély és Ljubliana Stock Exchange-ben koncentrálódik. A Transparency International's Corruption Perceptions Index 2007. évi felmérése alapján Szlovénia a 27. helyen áll a vizsgált 179 ország közül. A kormány egy független bizottságott hozott létre a korrupció megelőzésére. 2. ábra Economic Freedom vs. World Avg
Sourse: http://www.heritage.org/index/Country/Slovenia Letöltés ideje. 2009.05.18
Következtetések Hangsúlyozzuk, hogy a globalizáció nem jelenti a nemzetgazdaságok felszámolását, mivel az országok integrálódása egyenlőtlen. Szlovénia jelképe is lehetne a helyes irányba haladó „kis” és egyáltalán nem „gyenge” államnak.
16
Igaz, még nem sikerült teljes egészében kialakítani azt a feltételrendszert, mely a külföldi működőtőke igényeit kielégíti. Vonzerejét növelő lépéseket tett, viszont, - mint a kis országok esetében általában, - hiányzik az a természetes lépcső, mely a tőke- és pénzpiac szerves fejlődését elősegíti.
EU tagállamként Szlovéniának megvan az a lehetősége, hogy a belső
akadályok legyőzése után, kihasználhassa az integráció előnyeit. Lépésről lépésre haladva, változásokat kieszközölve úgy strukturalitás, mint szabályozás és ellenőrzés területén, sikerülhet az európai alrendszerhez való kapcsolódás pozitív hozadékait élveznie. A komplex rendszerben való együttműködés a gazdaság versenyképességének növelésén keresztül úgy a külföldi, mint a nemzetgazdaságok fellendüléséhez vezethet. A pénzügyi liberalizáció hatása a növekedésre nem feltétlenül optimista. A tőkeellenőrzés, szabályozás lazítása növekvő számú bank válságokkal hozható összefüggésbe (a világrendszerben fellépő fenyegetettség). Erős intézmények léte meghatározó a gazdasági nyitásban és pozitív hatással van a növekedésre. Az intézmények minősége és a tőkepiacok határozzák meg a komplex globális rendszerben való sikeres részvételt. Mivel a piac növeli az egyenlőtlenséget (a fejlett országok érdeke a világgazdasági kontextusban), új összefüggésbe került az állami szerepvállalás. Bizonyos területeken meggyengült és értelmetlenné vált, bizonyos területeken felerősödött az állami beavatkozás igénye. Az állam szerepe nem csökken a humántőke, a kutatási és fejlesztési kapacitások, a húzóágazatok kijelölése, az input-output kapcsolatok fejlődése, gazdasági és kulturális környezet alakítása, az anyagi és társadalmi infrastruktúra fejlesztése és a társadalmi kohézió megőrzése területén (Szentes [2006]) A szabadság problémája intézményi és morális szinten merül fel. Az előzőekben beszéltünk üzleti, kereskedelmi, adózási, kormány méretéből adódó, monetáris, beruházási, pénzügyi, tulajdonviszonyok, korrupció és munkaerő szabadságáról. Elhelyeztük Szlovéniát az őt megillető helyre a világ gazdaságainak ranglistáján. A piacgazdaságban sem a szabadságot, sem a békét nem lehetett intézményesíteni, mivel nyereséget, jólétet kíván teremteni. Ezért szükség van annak tudatosítására, hogy a társadalmaknak célul kell kitűzniük a szabadság és béke megtartását (Polányi, [1997]). Tűnhet úgy, hogy tanulmányunkhoz nem kötődik szervesen ez a problema, mégis a magunkra vállaljuk azt a kijenetést, hogy a gazdasági-társadalmi integrálódást, kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi együttműködést a szabadság növekedésének kell kísérnie, úgy a társadalom, mint az egyén szintjén. Kusnetzhez hasónlóan, arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs szükség kortól és terjedelemtől függő különbségtételre az államok között. Ezekből az adottságokból származtathatók olyan hatások, melyekkel foglalkozni kell. Viszont a modern gazdasági növekedés mennyiségi vonatkozásainak és korának különböző hatásai nem játszottak olyan nagy szerepet, hogy a kis országokat a nagyoktól vagy a régieket az újaktól elkülönítsük.
17
Hivatkozások: Ágh Attila: Magyarország az Európai Unióban. Az aktív Európa-politika kezdetei. Századvég Kiadó Budapest, 2006. Almond, Gabriel A. –Powel, G.Bingham.: Összehasonlító politológia , Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 38. o. Jochen, R. Andritzky: Capital Market Development in a Small Country: The Case of Slovenia, 2007. September, IMF Working Paper, WP/07/229, 14-16. o. Christian Bellak, Markus Leibrecht and Robert Stehrer: The Role of Public Policy in Closing Foreign Direct Investment Gaps: An Empirical Analysis Working Papers nr. 48., 2008. október, 11. o. Bevan, A. A. and S. Estrin: The determinants of foreign direct investment into European Transition Economies, Journal of Comparative Economics, 2004. Vol. 32, pp. 775-787. Csaba László: A fölemelkedő Európa, Akadémia Kiadó, Budapest, 2006. 71. o. Csaba László : A kis országok világgazdasági alkalmazkodása, Közgazdasági szemle, XLVII. évf. 2000, 675-677.o. William, Chritmas-Moller. Some Troughts on the Scientific Applicability of the Small State Concept: A Resarch History and a discussion. In: Holl, 1983, 35-53.o. East European Antipodes: Varietes of Capitalism in Estonia and Slovenia, European Bussiness School, Departman of economics, Wiesbaden, Germany, 2005. august (11. o.) Éltető Andrea: A külföldi működőtőke hatása a külkereskedelemre négy kis közép-európai országban, Közgazdasági Szemle, XLVI. Évf., 1999. január (66 – 80. o.) Jaklic, Andreja, Damijan, Joze P., Rojec, Matija: Innovation Cooperation and Innovation Activity of Slovenian Enterprises, https://www.researchgate.net/publication/5163819_Innovation_Cooperation_and_Innovation_Ac tivity http://unstats.un.org/unsd/snaama/selectionbasicFast.asp: statisztikai adatok letöltése 2009.04.28án
18
http://stats.unctad.org/fdi/ReportFolders/reportFolders.aspx: 2009.04.28-án
statisztikai
adatok
letöltése
Katzenstein, Peter: Small States in World Markets. Indutrial Policy in Europa Ithaka: Cornell University Press, 1985. 24, 32, 57. o. Kondratyev, Nyikolaj D.: A gazdasági fejlődés hosszú hullámai, Történelmi Szemle, 1980, 23. évf. 2. sz. 255. o. Kiss, János: Re-emergence of Post-Communist small States in Central/Eastern Europe. In: Bauwens-Clesse-knudsen, 1996. 236-247. o. Kornai, János: Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás, Akadémia Kiadó, Budapest, [2007], 55, 159-162. o. Kuznets, S.: Six lectureson Economic Growth, Franc Cass&Co.Ltd., Toronto, 1966 Lévai Imre: A komplex világrendszer evoluciója. A globális és regionális politikai gazdaságtan alapvonalai, Akadémia Kiadó, Budapest, 2006, 143. o. Lévai Imre: Small states in the complex world system and the European sub-system, Foreign Policy Review, 2007. vol. 4. 104-121. Luhman, Niklas: Bevezetés a rendszerelméletbe, Gondolat Kiadó, Budapest, 2006, 113, 147, 223. o. Mishkin, F.: Globalisation and financial development, Journal of Development Economics, 2008. 85. évf. 2. sz. Mojmir Mrak, Matija Rojec és Carlos Silva-Jáurgegui, eds. Slovenia. From Yugoslavia to the European Unoin, Washington, DC: The International Bank for reconstruction and Development/The World Bank, 2004. 446. o. O’Connor, T.P. 2001. Foreign Direct Investment and Indigenous Industry in Ireland: Review of Evidence. ESRC Project. Perroux, F.: Nemzeti függetlenség és kölcsönös gazdasági függőség, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1972. 40-41. o. Polányi Károly: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politika, Franklin Nyomda és Kiadó Kft. Budapest, 1997, 315-323. o. Rampersad, Frank B.: Ciping with Globalisation: A suggested policy Package for Small Countries, The Annals of AAPSS, vol. 570. 2000. 115-125. o.
19
Szentes Tamás: Az állam szerepe a felgyorsult globalizáció korában, Közgazdaság, 2006. I. évf. 1. szám (15-45. o.) Helen Wallace – William Wallace: Politikák születése az Európai Unióban, 1999. I. 47. Petty, William: New Light on the Economics of William Petty (1623-1687): Some Findings From Previously Undisclosed Manuscripts , 2000. 68.o. Williamson, Jeffrey G.: Global capital markets in the long run, Journal of Economic Literature, 2007. 45.évf.2. szám, 400-409.o.
Függelékek: 1. sz. melléklet Period
GDP
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
17847 13012 12858 13012 14771 20555 20737 20002 21299 21836 19603 20135 22701 28597 33231 35122 38197 45908
at current prices in million USD Final Hausehold General Export Import consumption consumption government of of expanditure expanditure final goods goods consumption and and expanditure services services 12450 9486 2965 15839 13703 9490 7127 2363 10629 9446 9588 7089 2500 7939 7063 10232 7609 2622 7475 7336 11221 8370 2851 8662 8345 16118 12248 3870 10386 10762 16116 12236 3880 10555 10759 15233 11525 3708 10476 10652 16135 12193 3942 11106 11431 16608 12563 4045 10537 11471 14909 11165 3745 10732 11421 15272 11308 3964 11314 11477 16951 12526 4424 12745 12467 21363 15817 5546 15685 15744 24450 18054 6396 19569 19989 25763 18958 6805 22126 22348 27744 20397 7347 25735 26113 32355 24002 8353 32791 33595
Sourse: http://unstats.un.org/unsd/snaama/selectionbasicFast.asp
20
2. sz. melléklet Period
GDP per capita USD 9263 6725 6618 6670 7544 10465 10530 10135 10773 11027 9882 10132 11403 14340 16639 17566 19090 22936
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Sourse: http://unstats.un.org/unsd/snaama/selectionbasicFast.asp
21
3. sz. melléklet Period
Unemployment rate
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
9,263 5,867 8,3 9,1 9 7,4 7,3 7,4 7,9 7,6 7 6,2 6,3 6,7 6,3 6,5 5,9 4,8 4,8 5
General government balance Percent of GDP 0,6 0,27 0,848 0,761 0,01 0,038 0,297 -1,082 -0,732 -0,594 -1,254 -1,293 -1,475 -1,325 -1,335 -1,061 -0,821 -0,085 0,097 -0,317
Inflation, average consumer prices Index, 2000=100
GDP per capita USD
n/a n/a 37,206 49,086 59,269 67,363 74,021 80,157 86,554 91,906 100 108,555 116,449 122,977 127,415 130,548 133,812 138643 146,811 151,597
9263 6725 6618 6670 7544 10465 10530 10135 10773 11027 9882 10132 11403 14340 16639 17566 19090 22936
Sours: International Monetary Fund, World Economic Outlook Database, October 2008, 2007-2009 estimate
22
4. sz. melléklet Perio d
Overal l score
Busines s freedom
Trade freedo m
Fiscal freedo m
Governmen t freedom
Monetar y freedom
Investmen t freedom
Financia l freedom
Propert y rights
Freedom from corruptio n
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
50,4 55,6 60,7 61,3 58,3 61,8 57,8 57,7 59,2 59,6 61,9 59,6 60,2 62,9
70 70 70 70 70 85 85 85 85 85 75,1 72,9 74,1 84,4
59 59 59 59 73,6 67,4 64,2 62,2 65,2 81,8 82,4 86,6 86 85,8
69,3 51,4 51,8 52,4 52,9 52,8 51,8 53,1 54,4 55,6 64 54,6 62,4 62,9
34,6 36,2 37,3 39,5 36,5 47,1 41,9 40,6 40,6 45,3 44,3 30,9 33,2 38,4
60,5 64 68,4 70,8 71,9 73,6 72 76,7 77,3 79,1 81,7 78,9 79,5 78,6
30 50 70 70 50 50 50 50 50 50 70 70 60 60
70 70 70 70 50 50 50 50 50 50 50 50 50 50
30 50 70 70 70 70 50 50 50 50 50 50 50 60
30 50 50 50 50 60 55 52 60 59 60 61 64 66
Sourse: http://www.heritage.org/index/Country/Slovenia
23
Labor freedom
40,3 41,6 41,2 42,4 42,8
