KOSZTOLANYI DEZSÖ
KOSZTOLANYI DEZSŐ
10 UN KAI Négy fol között. Versek Boszorkónyos esték. Elbeszélések A szegény kisgyermek panaszai. Versek Bolondok. Elbeszélések A lótuszevók. Mesejóték Mógia. Versek Beteg lelkek. Elbeszélések Modern költók. Mú/ordltósok Ocsém. Versek BúbóJosok. Elbeszélések Tinta. Elbeszélések Kain. Elbeszélések A rossz orvos. Regény Mók. Versek Póva. Elbeszélések Pacsirta. Regény Kenyér és bor. Versek Béla. o buta. Elbeszélések A véres költó. Regény Aranysórkóny. Regény fdes Anno. Regény Meztelenül. Versek Alakok. Portrék Shakespeare: Romeo és Julio. - Téli rege. Múforditósok Zsivajgó természet. Kis portrék Kinai és japón versek. Múfordltósok Esti Kornél. Novellók Bölcsőtól o koporsóig. Portrék Osszegyüjtött költeményei Tengerszem. Novellők
KINAI ÉS JAPÁN VERSEK
MAsOOIK KIAOAS
R EVA I
Káté
Copyright by Révai. Budapest. 1931 62451.
-
Révai nyomda. Budopelt
Kosztolányi: KÍJlai és jallán versOk (1)
A halál pitvarában A kínai nép állandóan a halál pitvará ban kuksoL Régi szentkönyvei alapján azt hiszi, hogy a föld négyszögletes s az ég kerek. Helytelen csillagászati fogalmai vannak. De az ember helyét pontosan tudja a világ egyetemben. Aki a földre született, két végtelenség között van. Megelőzi az a tenger idő, mely születése előtt telt el s követi az a ten ger idő, mely majd halála után fog le pörögni. így az ember csak láncszem egy óriási láncban, egymásra következő nem zedékek összekötő csatja, a jelen és jövő pántja. Mozzanat az élet, gyors és esetle ges : pillanat és viHanat. 7
Az egyéni élet holmi halavány, derengő álom. Csak a "napnyugati barbárok" ég nek az egyéniség forró tébolyában, akik már tudják, hogy a Nap nem a Föld körül forog, de azt még mindíg nem bírták meg tanulni a természettől, hogy az erkölcsi világrend nem egy kis sejthalmaz magja körül forog. A kínai jelentéktelen, de titokzatos vala minek tekinti magát. Fegyelmezett és kö zönyos. Élete becses számára, de nem tú lontúl fontos. Összeolvad a világgal. Ko moly és vidám, béketűrő és tartózkodó, nyájas és hűvös. Hozzá képest a legaláza tosabb európai is - úgy látszik - nagy zási hóbortban szenved. Szemlélete jellegzetesen nem földi, nem gyakorlatias, de nem is túlvilági, csak csillagközi. Azon a napon, amikor világra jön, szülei már egyévesnek számítják, mert azt az időt is életnek minősítik, melyet mint magzat a fogantatás pillanatától kezdve édesanyja szíve alatt töltött, álom öntudatban. Ezt a másik (valamivel éle8
sebb) éberöntudatot nem becsülik oly sokra, hogy megkülönböztetnék az előbbi től. Minden kínai egy évvel idősebb, mint nálunk volna. Halála után tovább· él rokonai, barátai emlékezetében. Számára az emlékezet: a
túlvilági üdvösség. A feledés : az örök kár hozat. Három évig köteles gyászolni hozzá tartozóit. De egész életében halottjainak szolgál. Nekik tartogatj a a legjobb helyet szívében, de városaiban is. Míg ő piszkos utcá ban, zsúfolt lakásban nyomorog, temetői egytől-egyig szélj árta, verőfényes hegyol
,
dalban fekszenek. A kínai halottak szál lása minden tekintetben megfelel az új kori, orvosi követelményeknek : kifogásta-
lanul levegős, egészséges. Májusban van a halottak ünnepe, ami kor a fák roskadoznak a fehér virágoktól . ' Gyászuk színe : a fehér, a tisztaság, az egyszerűség, a be"íratlan papír lap, a rej tély s a korlá tlan lehetőségek színe , mely láthatatlanul minden színt magában fog9
lal. Az elmúlás nem fekete, nem ijedel. mes, csak ismeretlen. "Sárga Tavasz"·nak nevezik a halált. A sárga az előkelőség, a fönség színe. Űk maguk is sárgák. Óriási, ·csontos
lehet venni. Itt nincs külön ember és val· lás. Ha teáznak, ha egymás előtt hajbókol. nak, ha hazaszállítják idegen földön el· halt szegénysorsú testvéreiket is s születé·
fejük gömbként trónol vékony nyakukon.
sük helyén temettetik el, ha belátóak em·
Kezük fínom, lábuk kecsesen·picike.
bertársaikkal, ha gyöngédek az állatokkal,
Nem a Nap a jelképük, mint szigetlakó
ha az Első Telt Hold, a Lampionok, vagy
szomszédaiké, a japánoké. A kínaiak hold·
a Sárkányhajó ünnepé·t ülik, akkor vallá·
nézők, holdimádók. Csillaguk az a nyu·
sosak.
godt korong, mely oly zöld fényt áraszt,
megdöbben
mint teájuk.
nevetgélnek
A Hold: a halottak Napja.
Természetesen azon, s
a
hogy
külföldi
a szentképek előtt kalmár·
kodnak. Nem értik őket. Vallásuk kézzelfogható mivolta két sark tételen nyugszik. Tisztelni kell
Szertartás és lélek Giles szerint nem vallásosak, csak ba· bonásak.
utazó
templomaikban
a
termé·
szetet s tisztelni kell a családot. Egyéb pa· rancsot nem igen kaptak. Ez a kettő mé· lyen él bennük. Hittérítőink szerint a ke reszténység elterjedésének egyik főakadá· lya náluk Krisztusnak az a hősi követelése,
Ez - amint kimutatták - tévedés. Az ő
hogy aki igazán széreti őt, annak el kell
vallásukat - a taoizmussal elegy buddhiz·
hagynia családját, apját-anyját, hogy ma
must - nem igen látni. Annyira eggyé
gára vegye a keresztet s őt kövesse.
vált mindennapi életükkel, hogy észre se
egy kínai sohase tudja elképzelni.
10
Ezt
11
Istenük láthatatlan, megfoghatatlan,!' ' még külsőségében sem emberiesített. A tit. kok millió redője födi. Azt lehetne mon.
hangba a természet egységével. Tilalmaik sohase erkölcsiek, inkább széptaniak. Kon fucius nem azért tiltja a rosszat, mert rossz,
dani, hogy ennek az istennek egyetlen tu. lajdonsága: a megismerhetetlensége. Nem
hanem, mert "nem szép".
ő teremtette sem az embert, sem az állato. kat. Két tanítómesterük, Konfucse és Lao
ben növekednek,
cse egyáltalán nem foglalkozik a túlvilági élettel, de nem szól az élet eredetéről sem,
tározatlan,
mindössze az élők egymás közötti viszo nyát igyekszik szabályozni. Konfucse az Űs-okról ezt mondta a Krisztus előtti VI.
lekkel, akár a gyermekek. Az ajtónak, a
században: "Úgylátszik, hogy Ő még előbb volt, mint maga lsten". Laocse ekkép be
célunk földerítetleh, különös
szélt: "Isten olyan, mint egy edény ures
őket: egy mozdulatnak, egy szó ismétlődé
sége".
sének, egy tekintetnek. Hisznek a varázs
Ezek a kijelentések mindíg ilyen této vák, mindíg ilyen homályosak, minthogy a
megismerhetetlenről
szólnak.
A
jóért
Kétségtelen, hogy akik ilyen világnézet bizonytalanul lebegnek
Ég és Föld között. Minthogy istenük ha megannyi
szellemet, kisistent
ismernek. Minden helyet fölruháznak lé küszöbnek, az udvarnak
külön
szellemei
vannak. Miután érzik, hogy eredetünk és jelentőséget
tulajdonítanak mindennek, ami körülveszi
lókban, a
boszorkányokban, az ördögök
ben, melyek
megkísértenek
bennünket s
rossz útra vezethetnek. Főkép a véletlen
nem jár jutalom, a rosszért nem jár bün
izgatja
tetés, sem ezen a földön, sem a halál után.
hogy a kínai kisfiú cukrot vásárol a keres
Lázálom az élet s értelmünk is az. Mégis
kedésben, ki is fizeti, azután fölszólítja a
cselekednünk kell
képzeletüket.
Gyakran
megesik,
a jót. Csak ekkor va
boltost, vessenek kockát, azzal döntsék el,
gyunk emberek, csak ekkor kerülünk össz-
vajjon duplát kap-e, vagy semmit? Papír-
12
13
sárkányokkal versenyt rendeznek s azokra fogadnak, mint nálunk a lovakra. Örökké játszanak.
Az frás népe Ez a földkerekség egyetlen népe, mely egy Írót tett istenné. Tzi·shon az Írás is. tene. Társadalmuk négy rendre tagozódik. Az első rendbe tartoznak az Írók, a másodikba a földművesek, a harmadikba a kézmüve sek, a negyedikbe a kalmárok. Csak a szellemet, a tudást, a lelket be csülik. Tisztelet övezi a magasrangú hiva talnokot, kit érdem emelt a polcra s a ha talmasokat is, akiktől függ életünk, de ez a tisztelet nem jár ki sem az előkelő szár mazásúaknak, sem a gazdagoknak. A lázas munkát, a sürgő-forgó szorgalmat, a robo. toló igyekvést alsórangú tulajdonságnak tekintik. Legtöbb előttük a szemlélődő böl cseség, a termékeny, lusta álmodozás. Eb14
ben egy másik nagy néppel találkoznak: a göröggel. Krisztus előtt 2357·ből már van Írásos följegyzésük, Yao császár költeménye. Ele· inte fatáblákra, bambuszlemezekre raj zolgatták négyszögletes betűiket, szőreeset tel, színes tintával, később selyemre. Krisztus után l05·ben fölfedezték a hártyapapirost. 932-ben könyveket nyom tattak, több mint félezer évvel előbb, mint az európaiak. Pekingben jelenik meg a világ legrégibb újságja. Jobbról balra írnak és olvasnak, ami nekünk olyan furcsa, mintha szívünk jobb oldalon dobogna s nem a balon. Betűik mindíg egész szót jelentenek. A gyorsírási jelényekhez hasonIítanak - elvben de nem rövidítések : képek. Minden kínai könyv: képeskönyv. Nem hangokat jegyez nek le. Magát a tárgyat, a személyt, a fo gaImat ábrázolják. A szemre hatnak, nem a fülre. Lerajzolják azt, amiről írni akar nak. A kínai írás: kép·írás, festészet, képző. művészet. A szóképek hurkos köteleiben, 15
kára, testvérgyilko ló háborúkra kényszerí. tette őket. Addig a költészet volt az örö. mük. Papírjukat ma is pirossal keretezik, az öröm színével. Leveleiket piros tinta. packával pecsételik Ie. Amikor nálunk j avában folytak a nép. irtások, a vallásül dözések, a kínaiak ál. modoztak. Első irodalmi forradalmuk a
IV. századra esik. Ekkor tűnnek föl a re. gényesek, a jelképes költészet hívei, akik hozzánk csak a XIX. század derekán ér. keznek. Irodalmuk a VII. és IX. század között virágzik legdúsabban. Ezekben a
századokban él Meng Hao-jan, az alázatos költő, aki mikor egyszer a császár meg. látogatta szegényes kalyibájában, ijedtében
az ágy alá bujt, azután Li Tai Pe, a "Szám. űzött Angyal", a nagy részeges, aki a szó. hagyomány szerint úgy halt meg, hogy csónakázás közben, pityókosan, a hold tükörképét akarta megölelni a folyón s belefult, azután Tu Fu, a fínomság és kel. lern remekírója, azután Po Csü-il akin�k 20
kÖ lteményeit már életében kőtáblákra vé· ·sette a Menny Fia, a Császár. A kínaiak, minthogy oly régóta művel· tek, többek akarnak lenni a természetnél. Folyton javítják, szépítik, nemesítik. Szik· lákból építenek kerteket, nem fákból. Gyermekeik kövekkel játszanak, melyekbe mindent beleképzelhetnek. A virágokat csak egymagukban, külön-külön szeretik, együtt nem. Egy csokor virág előttük ízléstelen és erkölcstelen: a virágok bor délyháza. Télen-nyáron forró vizet isznak - a legnyomorultabb koldus is - hide get soha. Naponta többször teával mossák ki gyomrukat. Ennek tulajdonítják, hogy köztük sohasem pusztított koleraj árvány. Évszázadokon át hosszú varkocsot növesz tettek s beretváltatták koponyájuk elülső
részét. Leány�ik elnyomorították lábukat, hogy szebb legyen, mert ott a szerelem nem a kézfogásnál kezdődik, hanem a lábfogásnál. Nőik mindíg festették arcukat,
szemöldöküket, szempil lájukat. Előkelő uraik tíz centiméterre is megnövesztették KosztOlányi: Kínai és japán versel. (2)
21
kisujjuk körmét s ezt hosszú ezüst kupak kal védelmezték az eltörés ellen_ Konyhá j uk a szemenszedett ínyességek tárháza_ Egy ünnepi ebédjük ötven fogásból is áll, de legalább huszonötből. Szakácsaik serle gekben tálalj ák elébük a különböző étke ket, melyeket oly agyafúrtan készítenek el, hogy nem lehet fölismerni, miből valók. Mindenből egy-egy csipetnyit vesznek, az ízéért, a zamatáért. Eszik a selyemhernyót, a póklábat, a bogárlábat, egyes madárfész kek ragadós, enyvszerű anyagát, a rothadt tojást, melyet földbe ásnak, vagy sós víz ben, fahamuban őriznek meg évekig s a cápauszonyt is. Egyáltalán nem "természe tesek" . Művészetük se "természetes". A művészet - a neve is erre vall - nem lehet ter mészetes : ez a természet kifínomítása, föl magasztosítása, fokozása. Mindaz, amit a barbár műkedvelő "becsületes őszinteség nek, szókimondó kitárulásnak" vél, még nem művészet, ha ezerszer is úgynevezett "emberi megnyilatkozás". Emberi megnyi22
,
latkozás nélkül nincs művészet. De ez csak kezdete_ Nem itt fej eződik be, nem itt tető ződik. A kínai költészet telistele van hagyo mánnyal, számunkra szinte elképzelhetet len hangtani és alaktani megkötéssel s bé nítónak látszó verstani béklyókkal . Mi csoda a régi francia költészet hármas egy sége; szigorú sormetszete, a szonett tizen négy sora s hétféle pontosan meghatáro zott négyes-ríme, vagy a madrigaI és akrosztikon ahhoz képest, amit tőlük kíván a költészet szertartása egy négysoros vagy hétsoros vers keretében. Hogy mást ne említsek, annak a szónak, melyet egyszer már használtak, többé nem szabad előfordulnia ugyanabban a költe ményükben, ha az mindjárt ezer sorra is rúg. Aki egyszer leírta, hogy "én", vagy "megy", többé nem írhatj a le. Rím nélkül nincs vers, akár a franciáknál . Rímeiknek telj esen össze kell csengeniök. A szent könyv verseiben használt rímek azonban ma is azoknak számítanak, noha kiejtésük
azóta merőben megváltozott. Ezek az em lékezetnek, a kegyeletnek rímelnek. E mel lett a rímelő sorokban pontosan egymás alá kell kerülniök a főnevek, a jelzők s az igék szóképeinek. A színek, melyek ri kítóak, tilosak. Amint ők maguk is több nyire sötétkékben s bordóban járnak, mint a fuksziák és irtóznak a cifraságtól, a köl. tőnek se szabad zagyválnia a színeket. Az ég legszebb jelzőj e : "kék", a mező leg szebb, legeredetibb j elzője: "zöld".
Ihlet és teremtés A kínai költő a tárgy választásában se föltétlen szabad. Alig van vallásos és sze relmi költészetük_ Mind a vallást, mind a szerelmet magától értetődőnek érzik s nem igen beszélnek róla. Ol'ykor-olykor megéneklik a csók testi gyönyörűségét, akár a bor-okozta mámort. Azt az émelyítő magakelletést azonban, melyet az európai költők visznek véghez 24
névvel is megjelölt kedvesük ablakánál, azt a nyilvános ömlengést és hódolatot, melyet "lovagi költészetük" honosított meg, ők nem ismerik. Ha ismernék, bizonyára kínosnak és nevetségesnek tartanák. Egy nő birtoklásáróI vagy nélkülözéséről épp oly kevéssé írnak, mint arról, hogy ebédel tek-e vagy sem. Csak a megoldhatatlan, igazán végzetes kérdések foglalkoztatják őket: az élet mú lása, az elválás, a barátság, az öregedés, a halál, a gyermeki és szülői szeretet s a természet. Millió és millió költeményük ünnepelte már a napfölkeltét, a fűben cir pelő tücsköt, a holdat, az őszt, de még mindíg az a legnagyobb becsvágyuk, hogy újra és újra ezekről az el-nem-múló, el nem-nyűhető tárgyakról dalolj anak, erede· tien, de eredetieskedés nélkül, úgy, ahogy érzik és látják. Mi az értelme ennek a formai nyűg nek, az egyéni szabadság e megnyirbálásá nak, ennek az akadékoskodásnak és ön kénynek ? Van méry értelme is. Az, amit 25
Arany János mond: "Pongyolajárású lo· vadat fékezd meg er5sen.
S lépni tanul
büszkén, tánchoz emelve nyakát". Tiporják
az egyéni szeszélyt, az egyéni hóbortot, hogy a költő a formai bilincsektől megzsib ... badjon, hogy értelmi ellenőrzése lazuljon, hogy mintegy öntudatát veszítse s ebben a bűvölt állapotban, ebben a csalafintán elő· idézett révületben elfelejtse tárgyát, ne is gondolhasson rá, csak a lényegre, a dolo gok mély mivoltára s a szavakra, melyek a pattanásig feszülő rámából egyszerre ki· l endülnek s akkor az egész élet örökkévaló j elképeivé válhatnak. Minden egyéniségnek ezekbe a szavakba kell fulni. Egy ma élő japáni költő, Kitahara, aki mint minden japáni költő, a kínaiak tanít· ványa, ezt mondjá az ő ihletük természeté· ről : - A művészi alkotásban négyféle mozo zanat van : az első a mozdulatlanság : vagyis a mély elmélkedés, azután a figye. lem, amikor az ember egészen megsemmi. sül a természet szemléletében, majd a több· 26
kevesebb ideig tartó fölfűtöttség, melynek kirobbanás·ából születik a művészet. A haiki egy mozgó másodperc. Megérzékelteti a dolgok előbbi állapotát s azt, ami maj d utána következik. Az a fontos, hogy a dol. gok legvelejét érintsük. Ez voltakép csak hatodik érzékünkkel lehetséges, holmi szel· l emi szimattal. Az érzés mélyén ott lako· zik a test elcsigázása által élesült észlelet, a csönd, a természetben való teljes elmerü·
lés. Ha ezt mondom : "A kacsák kiáltása fehér", egy lelkiállapotomnak azonosságát . fejezem ki a természett el. Amikor Basho ezt írj a : "Öreg halastó szendereg a langyos magányba, némán ... Most beléje cuppan loccsanva egy loncsos varangyos."
akkor ez a varangyos, mely a tó vizét za· varja, pár másodperc után a költő szívét is éppígy megbolygat ja. Basho tulajdon élete fölé emelkedett a természet Il}egfigye. 27
/ lése által. A vers értelme mitJ.díg maga sabb, mint a szavak j elentése. Egy hang pendül meg s elhallgat, de to vább zeng az olvasóban. A kínai és j apáni vers soha sincs befejezve. Csak az olvasó fejezi be önmagában . Idegzsongító oltás minden vers, szavak ürügye, melyet az ol vasó kedve szerint értelmez, ezer és ezer féleképpen él át. Ezért remekmű. A rossz költőknek verstárgyuk van, el gondolásuk van, meggyőződésük van, a j ó költőknek csak szavuk van, rímük van, for májuk van . A rossz költők természetesek, laposak, becsületesek, a j ó költők kézzel foghatóak, izgatóak, érzékiek . A rossz köl tők a tárgyukban eredetiek, abban bátrak és egyéniek, a j ó költők a kifejezésük módjában eredetiek, abban bátrak és egyé niek. "Minden halhatatlan vers tárgya meglelhető a legcsapnivalóbb versesköny: vekben."
Ha számba vesszük, hogy az európaiak zöme a költészetben ma is a tárgyat te kinti, - a költő politikai állásfoglalását, 28
a gyakorlati szemp ontokat - s ezek sze rint o sztályozza, méri a költeményeket, nyilvánvaló, hogy ők a költészet értékelé sében még a legalantibb fokon állnak. Hasonlítanak az emberevőkhöz, akik el vigyorodnak, mikor egy csöndéletre néz nek s utána kapnak a vászonra festett . húsnak, mert meg akarják enni. A kínai költészet lelkisége, szellemisége, emberies sége utolérhetetlen magasságban áll min den nép költészete fölött. Ez a nép, mely erkölcsében a szertartás udvariasságát tette kötelezővé, a költészetben a teljes formát emerte teljes tartalommá. Csak két nép lépett nyomába, később a történelem rendjén. Az egyik a görög, mely a művészetet techné-nek nevezte s az arányok muzsiká j ának érezte. A másik az a nép, mely éppoly szertar tásos, udvarias, formatisztelő, világosfejű, érzéki és érzékletes, mint a kínai : a francia.
29
Kínai versek
, I
I
,
Tücsök Vi Sanu-Yin
Te tiszta, mindíg éhező barát, cél nélkül is dalolsz az éjen át. O fönn a zöld, közönyös levelek közt ez a csöpp, halk, élő lehelet. Úgy szállok én is, mint kóró a szélbe . A kertem otthon fölveri a gaz . . . Csupán te biztatsz, hogy legyek, miként te, oly tisztaszívű, árva és igaz.
I
J
Izenet két ponttyal Li Sanu-Yin
Csin-erdő, Sung-hegy, messze vagy ma tőlem. Két ponttyal én csak ennyit izenek : "Mao·ling-ben az őszi, nagy esőben egy száműzött poéta áll s beteg." 33
Őrülten dalolva a hegyek közt Po OsiM
Mindenkinek van itt hibája sok: az én hibám, hogy verseket írok. Széttéptem én az élet·szálakat, de ez a gyöngém mégis megmaradt. Ahányszor egy szép táj elém kerül, ahányszor egy barát szívemre dül, dalolni kezdek s fúj om, egyre fúj om, mintha egy Istent látnék az úton.
Völgyi lak Lu Yiht
, Magányban élek, távol a Világtól lem, nem bánt öröm és nem bánt féle t, belj ebb húzo m ajtó m záró-zsinegjé
szobám gyökérrel, gallyaI béle lem. sz van, Ha künn tavasz van, lelkemben tava év hajl atán szívembe száll az ősz. Itt benn utánzom az Idők futását . s tanyámon a nagy Mindenség időz
Mióta a Császár elüldözött, künn élek a magas hegyek között. Ha befejeztem egy új versemet,
A Yang-Csen vitorlázva
a Keleti Sziklá·hoz fölmegyek,
Mei-Ymg Wt,
ráhajlok a fehérlő sziklapartra, kezem a fák zöld fürtjét simogatja s őrült dalom úgy harsog, hogy a bámész, riadt madár meg a majom, reám néz. Ki is nevetnének. Jobb élni nékem ezen az ember-nem-lakott vidéken. 34
BaráUól és rokontól messze-messze ring a hajó m a ködpárába veszve. ba. Visz a vitorlám csöndesen La-yangA fák között a tornyok estharangja kongatja utam és engem sirat.
35
Mikor látom megint barátimat ?
Most nem magamban van békém, de kívül
Hajó a Sors, hab verdesi mogorván
s kincsem, j utalmam egy : Arany-Harang.
és akaratunk rajta gyönge kormány.
Ha nem hal ifjan el l eányom és őt megtarthatom, férjhez kell adni később.
Téli
éjszaka
Yilan-ti
így ötven is leszek, mikor utóbb a nagy hegyekbe visszavonulok !
Üres, magányos ágyba rettenek fel: hideg van és fúj-fúj a téli szél. A függönyöm dagad, akár a tenger: jaj légy te tenger és hozzá vigyél !
Ebéd után Po
Arany-Harang Po
Osil-i
Osii-i
Ebéd után - egy csöppet szundikálok, fölébredek - két csésze tea vár.
Negyven se voltam s lányom született
Kicsit kinézek, hogy sző' tüzi hálót
s fölvette az Arany-Harang nevet.
nyugat felé a lankadt napsugár.
Egy éve éppen, hogy a földön él,
Bizony rövid a nap annak, ki vídám
csak ülni tud még, ámde nem beszél.
és rest az év annak, ki küszködik,
Szégyen reám, - mert a bölcs nem szelidül
de annak, aki már semmit se kíván
a földi jókhoz, több neki a rang.
s csak éldegél, nincs "hosszú" és "rövid".
36
Kosztolányi: Kínai és japán versek
(3)
37
Emlékezés Arany-Harangra Po
CsiM
Bús roncs vagyok, beteg és negyvenéves, ő három volt s ártatlan, kedves-édes. Nem is fiú, de több a semminél, kislányka, aki csókol, gőgicsél. Egy nap pedig eltűnt a semmiségbe,
A nagy paplan Po
Csii-i
Hogy fáznak az utcán, kiket kivert a bosszú . Én nem szerezhetek nekik kabátot, inget. Csak volna paplanom, tízezer lábnyi hosszú, hogy betakarhatnám vele egész Peking-et...
árny lett belőle, aki ragyogott. Oly furcsa szók�t suttogott szegényke halálos ágyán, mert már gagyogott. Azóta érzem, hogy vérünk s a testünk a föld felé húz és rabláncba estünk. Végül derülten néztem őt, ki megholt, azt mondogatva, hogy a multba sem �olt. Három tavasz, tél mult így csendesebben, már azt hittem, feledni is tudom
' s ma reggel vér fakadt a régi sebben: öreg dadáját láttam az úton.
Éjjel idegen országban Tu Fu
Szellő motoz a parti fűben . . . Az éjbe nyúlik árbocom, sok csill �g ég fönn egyszerűen, a vízre holdsugár oson. Ha nagy költő volnék, picinyke, csöpp irnok én s nem agg, beteg. De röpdösök, mint árva cinke a végtelen világ felett.
38
39
Kék tavasz lAu Shen-hsü
Hogy elkerültem, voltam tizenegy, ötvenhat éves most, ki erre megy. De változatlan látom az egészet,
Az út fehér bárányfelhőkbe ér,
játékaimra hogyha visszanézek.
kékebb tavasz van, mint a kék patak. A szél virágot hajt s a csöndes ér
A régi ház helyébe csonka rom, nincs a falun egy ismerős, rokon.
ringatja illat.ágyán álmatag.
Más utca vár, ha útnak eredek,
Kapum a hegy lábára nyíl alant,
ami lapos volt, az ma meredek.
kunyhóm előtt pár árnyas fűz is áll
Csak két folyónk, a Chiu s az Yu
s ruhám ujj ára délbe lágy aranyt
zúg csöndesen, - akár a régi bú.
szitál.
Amikor éjjel viszontláttam Jung-Yangot Po
Osü-i
Itt nőttem én föl, Jung-Yang-ban itt, de sorsom innen más hazába vitt.
Hű hitves siratása Yiian Osen
Itt üldögélek és gyászollak téged, édes. Számlálgatom, mikor leszek már hetven éves.
Már negyven éve - szól egy égi hang
Jobb embereknek sem adott fiút az ég
s az éjbe újra feltűn Jung-Yang.
és jobb költőket is ért ily nagy veszteség.
40
41
De én halál után se látlak, hitvesem,
ljdvarhölgy
mert nem hiszek ebben és nem hittél te sem.
palotában
Csak éjjelente, hogy rád gondolok,
Ttt
látom a porban fáradt homlokod.
sóhaja a császári
IIsiien-hsie
Ki szép, annak szépség az átka. Sóhajtva nézek a tükörbe. A császár kényes, büszke mátka.
Zöld csermely
Mily díszt vegyek ily úri körbe ?
Wano Wei
Akkor dalol madár, ha nyár van
Futott vitorlám a Sárga-Virágok
s rózsák virítnak a határban.
Folyóján, mely zöld csermelyből ered
Az évek telnek, egyre telnek.
s
harminc mérföldön megkerüli ágbog
Papsajtot szednek künn a lányok s a szerelemről énekelnek.
folyása tízezerszer a hegyet . . . Gyorsan morajlik, szirteken ömölve, majd ráborul fenyők halk boruja, aprócska sajkák úsznak az öbölbe s a part kies és nedvesen-buja.
Füstbe ment látogatás egy remeténél Ohfu Wei
Akár e víz, oly tiszta, szűz belül még
Tíz mérföldet jártam meg én serényen,
a sZÍvem is, oly tiszta ott a hit.
amíg a hegyre, a kunyhódig értem,
Jaj, hogyha egy nagy-nagy sziklára ülnék
Kopogtam ott, egy hang se szólt,
és horgászhatnék mindörökre itt. 42
marasztalt. 43
-- ------ ----------
J Kamrádba néztem a zsámolyt, az asztalt.
De jaj, mit ér, hogy a kikelet eljő,
Talán halásztál künn az őszi, kristály
én szállani szeretnék, mint a felhő
tuvakba vagy ernyős hintón kocsiztál.
s nem közlik verseim tíz éve bőszült,
Fájt egy kicsit, hogy otthon nem talállak,
vad ellenségeim. Hajam megőszült.
ám kósza lelkem megpihent tenálad a buja, nedves fű zsendülve nőtt, fenyők daloltak ablakod előtt. Mindazt, mit láttam, hallottam, szelíden magamba fogtam, elcsitult a szívem. Nem volt se vendég itt, se házigazda, de láttalak, nincs is okom panaszra. Igy hát lementem a sziklákon át. Mért vártalak is volna már tovább ?
Fővárosi barátomhoz Pai, császári titkár
Csolnak tavasszal a J0-Ya-tavon Osi-wu Ohien
A hetyke dölyf sosem kapat erőre: akármi jön, előre, csak előre. Az esti széllel szállok én s a csolnak, a tó enyelgő habjai locsolnak. A völgy felé vitorlákat eresztek, csodálva a tündöklő Délkeresztet, a lágy ködöt a fák alján a kancsal
Pintyek röpülnek a Császári Kerten,
és görbe holdat, két ezüst aganecsal.
az alkonyat sárgul, köddel keverten,
Nincs már világi gond az én eszembe.
virág a Kastélyon és bókoló lomb,
Egy agg vagyok, horgászbottal kezembe.
a Sárkány.tóra kócos fűzfa bólong. 44
45
Fiam születésekor
A·süan az iparkodó gyerek, de gyűlöli a Szépművészetet.
Su Ttmu-po
Tizenhároméves már Yang-tuán,
Ha egy fiad világra jön,
ám a betűre csak bámul bután.
észt kívánsz néki itten.
Tung-csu kilenc, értelme az kevés,
Lásd, én roppant okos vagyok,
Csak egy dolog érdekli, az evés.
de semmire se vittem.
Ha így ver az ég, mit tegyek ? Bizony,
Remélem, e fiam buta,
részeg vagyok mindíg. Iszom, iszom.
aki senkit se tisztel. Igy majd nyugodtan éldegél és ő lesz a miniszter.
A kalap, melyet a költőnek Li·Csien adott Po
Részeg '!pa panaszkodik fiaira
Osil-i
Sok év előtt egy őszhajú öregnek
Tao OBien
adtál egy fekete tüllkalapot.
Hajam fehér, bozontos, repkedő,
A tüllkalapot én még egyre hordom,
arcom csupa redő.
de éjbe tűnt már nyájas alakod.
Van öt fiam, van nékem öt fiam
Öreg kalapom a fejemen ing még
s utálják a papírt mindannyian.
s te messze vagy már, nem lát, aki él.
A-su tizennyolcéves,
A hegy mögül most fölragyog a holdgömb
folyton henyél, lustálkodik az édes.
és sírod fáin zúg az őszi szél.
46
47
\
)
Egy könyvszekrényre, mely saját műveit tartalmazza Po
Osit-i
Cédrusfából szekrényt ácsoltam én, szép könyvszekrényt, a cédrus az kemény. Miféle költő nyugszik mélyiben ? Ezt pingáltam reá : "Po·Lo-Tien". Mióta élek, könyvet-könyvre írtam, . mint zsenge ifjú s most, agg napjaimban. Hetven kötet zár régi s új tüzet,
Dévajkodás Wang asi
"Mondd, mit kívánhat még, ki órahosszat csak üldögé l és boldogan borozgat ?" Hát azt, hogy amikor nyílik az ajtó, egy jó b �rát jőjjön, ne végrehajtó. Három fiam gazdag mátkát találjo n, jó férjet kapjo n mind az öt leányom. Sorsomnak így nem szólnék ellene, még a mennyország, az se kellene.
nagy és kicsiny, háromezer füzet. Tudom, felejtik a rosszát, a jobbját, de nem szeretném, hogy szemétre dobják. Lakatjait bezárja a kezem, vigyázva a függöny elé teszem. Minden betű a vérem s itt hagyom, nem is törődnek majd velük nagyon. Hát így leányaimnak adom át, aztán megőrzik tán az unokák . . . 48
Dalocska Mei Seng
De zöld, de zöld ott a patakpart és a lanyha domb, De dús, de dús amott a kertbe minden fűzfalomb. Sötét, sötét a kastély ablakába az a nő. 49
Fehér, fehér,
Űt, a Sötét Igazság Mesterét,
fehér ruhában ül magában ő.
ki látta egy jáspiskupába rég
Piros, piros,
a Földet, az Eget és a Világot
piros a festék arcán, ajakán.
és úgy rohant be, mint élő csuda
Piciny, piciny,
Mozgó Kocsin az Álló Kapuba.
piciny kacsója sápadt, halavány. Rég táncosnő volt és táncolt szegény, elvette aztán egy vándorlegény. Az messze ment s ő most mást nem talál. Ejjel hideg és üres ágyba hál.
Öreg költő álma Po
Osü-f,
Álmomban éjtszakánként mászom egyre jó pálmafabotommal, föl a hegyre.
Kereskedők
Barangolok völgyön, megannyi bércen, nem fárad el a lábam, meg sem érzem.
Ohen Osu-anu
A szirt, ahány van, egy-egy ismerős,
Ravaszdiak, csalfák, pereskedők,
ifjú vagyok, mint hajdanán, erős.
kisgyermekek a j ó kereskedők.
Ha lelkem a szent ifjúságot issza,
Kérkednek a haszonnal, jár a szájuk,
testem miért ne fordulhatna vissza ?
de nem törődnek, hogy mi vár reájuk.
Miért hogy én már csak senyvedve élek,
Nem ismerik, ki oly magasra hágott,
ha bennem éber és vidor a lélek?
50
51
Test, lélek: - erről gondolkodni meddő,
Vörös hegyek
álom, valóság: - ábránd mind a kettő.
Pao-Osao
Nappal totyogva, botladozva lépek,
Nyugat felé ij esztenek a szörnyű, nagy
dc lábaim éjjente újra épek. Ej nap között hánykódik így a szívem, s amit nyerek ott, azt itt elveszítem.
Vörös Hegyek, lángokban állnak a sziklák, mihelyt Délszak felé megyek. A test tüzel, a fő sajog, a homlok-ér kopog vadul, madár ha erre téved, lélektelen a földre
Yuan Buddhista paphoz Meng Hao-Jan
hull. Bugyog a forró záporár, felhődzik a pállott mocsár,
Beh sZÍvesen vonulnék a hegyekbe, csak nem tudom még, vajjon lehet-e ? Állásomat is biztosan letenném, hogy véled éljek, tiszta remete. Ifjúi vágyam lassancskán kilobban, mint a fahéj lángján arany-hamu s ma a szeles alkonyban a tücsökszó úgy fáj szívem mélyéig, mint a bú. 52
a szikla rése szüntelen izzó, sötét füstöt okád, a Nap, a Hold is feketén takarj a el bús homlokát. Eső locsog és meg nem áll, harmat csorog, nyirkos piszok, vörös kígyók kúsznak felénk, százlábú, hosszú áspisok Kosztolányi: Kínai és japán versek (4)
53
és tíz-hüvelyk-vastag kígyók, feketék, távol és közel, a napsugárra a fövény halálos mérgeket lövel. A bogarak a tűzesőn megpörkölődnek ízibe, éhes majom odván lapul, prédára se jön
s te híresÚceán-Verő, mi lett győzelmedért a bér ? , Császár, ki bölcs vagy és nemes s az ócska hírt úgy megveted, miért pazarlod, ami szent, a drága-drága életet ?
már ide, madár se mer kiszállani, hajnalban is fészkében áll. A Csing-folyón százezreket pusztított el a döghalál, a Lu-folyón a láz sunyít, iszonytató, utálatos. Szegény, eleven talpunk itt régen-halott földet tapo�.
Az írástudót besorozzák katonának Pao-08aO
Vitéznek küld a korom parancsa és a Végzet. Hát torlaszon küzdök maj d népek ellen; rinocerosz-kabátban, nem selyemben.
Hiába minden akarat,
Vállamra nyomnak egy fekete ijjat,
a Sors halottakat arat.
hogy hosszú köntösöm feltűrve vijjak.
Mondd, érdemes volt küzdened, te haj dani
De el se kezdtem, megrogyok erőben:
Dzsidás Vezér 54
mi lesz velem, mi lesz, mi lesz bel.őlem ? 55
Piros kakadu Po Osü-i
Piros kakadut kaptam én, oly szép volt, cifra, fénylő, mint a tüzes barackvirág s mint ember, úgy beszélt ő. Mikép becsülték meg ezért
Kedves a tóban Ha a Hao-Cseng hullámába leng s fölötte a rózsás tavasz mereng, alabásti-om-testén a vér dereng, majd úgy repül ki ő a lanyha vízből, mint lenge tündér, kit két szárny visz föl.
a hű, tudós madárkát ? Ahogy a jókat, bölcseket : rácsos kalitba zárták.
Katonadal Üvölt az ősz, a szívem megreped.
Fuvolaszó Shu-Hsiang felől
Mi katonák
Li Yi
megyünk tovább
Lenn a homok úgy csillog, mint a hó, fagyos, kemény holdfényben áll a táj . Egyszerre fölsír a fuvolaszó s szegény katona sZÍve hazafáj. 56
és dúdoljuk a régi éneket. Haj unk deres, a szél repes. Köröskörül sudáran áll a fa. Jaj, mért nem is kerülhetek haza. 57
\
\
\ I
Ruhám lötyög, övem szalagja bő, lelkem fanyar, vad fájdalomba fő. A szomorúság virraszt, hál velem, forgókerék szaggatja a belem.
lA
folyón
Wu Ti
A nő felé, kit oly nagyon szerettem és nem tudok feledni sohasem, Szállnék.repülnék én eszeveszetten, a csónakon, folyón át, sebesen. Vágyam vadul máris feléje lendül,
Legyező ősszel
de engem itt hágy bénán, bágyatag.
Pau Osi YÜ
Mért roskadok le elmult életemtül,
Oly fehér, oly olvadó, mint a jég és mint a hó, mint a halvány hold·szelet. A Császár arcát enyelegve
jaj, a folyó tükrén ki ez az agg ?
Kikelet Tu
F1t
csókolgatja gyenge selyme,
A fű kibújik kedvesen
hajtva rá hives szelet.
és úgy ragyog, mint zöld selyem.
Ámde ránk köszönt az Osz,
Nyíl az eperfa, kedvesem
a Nyár'l nem soká időz
s fáj, hogy nem gondolsz rám te sem.
s a hű legyezőt leejtik,
Lásd, az, akit nem ismerek, a szél,
porba dobják, elfelejtik . . .
bejön szobámba és hozzám beszél.
- 58
59
I
/
Eltaszított hitves
Bátyám pedig, a Mandarin, vigad,
Yiian-H
kukoricát ád a lovainak. Hiába hozzá átkiáltani,
Bemegy a házba, ott új feleség ül,
pénzt úgyse küld engem kiváltani.
kifut, rohan urához s látja végül. Elmondani jaját nem bírja ő sem: csak a kezét morzsolj a eszelősen. A legyezője, mint a hold világa
Lágy szél
s hull drága könnye - drágagyöngy -
F1t. Shuan
pörögve. Lágy szél legyez az éjbe andalítón,
Ezt érzi: így még sohasem imádta,
magas toronyra hold világa bólog.
ezt érz i : fáj és fájni fog örökre.
Egy hang susog, de nem szól, hogyha szólok,
A
egy árny mozog, de nem jő, hogyha hívom.
völgy túlsó végén
Pesztonka hozza étkem, tálba lencse,
Névtelen
bor is van, ám kupámat meg se töltöm. Ki voltam úr, fogoly vagyok manapság,
Elégedett szegénység : a Szerencse
fejem fölött a szégyen és a rabság.
s balsors cselédje : Hír és Kincs a földön.
A csontjaim kiállnak, nincs mit enni, erőm fogyóban, egy vár rám : a semmi. 60
Bálvány sokaknak drágakő, vagyon,
- I
de nékem annyi, mint a szecska, gyom. \
I
lJ
61
A nagy miniszterelnök sírjánál
hűs fenyveserdők, télbe.nyárba
Tu Fu
zöld sátorok, folyók, amiknek árja száguld,
Amint bolyongok itt a messze tájon,
folyton siet,
megállítom a sírjánál lovam.
fák, tiszta fák, húszezer éve
Könnyem vizétől ázik hantja fájón,
jók és hívek :
sötét egen sötét felhő rohan . . .
ti gyógyítottátok bús szívem énnekem,
Ki sakkozgattam Véle, a nagy Elnök ,
ti adtatok erőt megírni énekem.
kedves tőrét hoztam Neki ide . . . Hull a virág, a szellő néha felnyög, más nem beszél, csak egy kenderike . . .
Magányos vadlúd C8ltei Tu.
Hazafelé vitorlázva
Mind elrepültek társaid s te dőre
08an Fanll-Shong
magadba bolygasz, bús kísértetül.
Sziklák, a roppant, távol égbe
Utánuk sírsz. az esteli esőbe,
fölmeredők,
egy tóra szállsz, hol már jég merevül .
tavak, miken csönddé simulnak
Rohannak a nyirkos felhők előre
a hab.redők,
s szélükre félhold hűvös hegye dűl.
szeplőtelen puszták fövénye,
. . . Nem volna jobb, ha valaki lelőne,
ezüsthomok,
mint vándorolni, mindíg egyedül ?
62
I '
63
Tao-ének asi Kana
Könyvet, tudást eldobtam végre-végre, rágondolok a nagy-nagy Semmiségre. Mit ér siratni, ami volt, a rosszat, fájdítani a szívem órahosszat? Horgászgatok magamban egy kis éren s mint víg király boldogságom dícsérem_ Hajam kihull, de üdvök üdve vár rám, �zt zengik itt az Ország négy határán, az én dalom kiáltják, mind az égre: "Rágondolok a nagy-nagy Semmiségre".
Mi vár reám még ezután ? Az aggkor. Elpusztulok s por lesz belőle m akkor. A városo n kívül tűnődve járok és bámul om a tébolyult világo t.
Vándorlegény Tao Gsm
Sok évnek előtte csak fölkerekedtem. A Tengerig értem, folyton verekedtem. Beh hosszú, nagy út volt s a díja mi gyatra,
Tébolyult világ
hány vad, viharos víz
Tu Fu
feküdt az utamra.
Hó a hegyen és a három erődön, nagy híd alatt a fényes tó remeg. Hányszor reméltem, hogy hazaverődöm, de rab vagyok, előttem tengerek. 64
Mért mentem is egykor, mért mentem el innen? Csak mert fene éhség morgott beleimben. 65
Dolgoztam is egyre, hogy tömjem a hendőm : volt is kenyerem már, de nem elegendőm. Végtére heláttam, így élni sem élet. Hát most hazajöttem s koplalva henyélek.
Aztán daloltam és a Hold vigyorgott, ,
táncoltam és árnyam bokázva forgott. A hű komák lassan hozzám - szegődtek, végül berúgtam s elvesztettem őket.
Halottvivők éneke Miu Hsi
Míg éltem én, henn a Városha jártam,
Pityizálás a holddal Li
Po
Boroskancsóm magamhan szop ogat tam, künn a virágos réten, a határhan.
Kupám emelve szóltam föl a Hol dhoz, hog y küld je Ie árnyam s legyünk mi hárman.
Csakhogy a vén Hold nem hírt véle m inni, az árnyam is csetlett-hotlott setéten De ott maradtak, mint jó cimboráim, vigasztalgattak a tavaszi éjen. 66
most holt vagyok s itt hagytak ők a sárban. Reggel kocsiztam s így értem haza : föd a Halálnak Sárga Tavasza. Mikor fehéredett az alkonyóra, ' a négy lovam, hintóm megállt velem. Eztán a nagy Mindennek Alkotója se bírja visszaadni életem.
.
Test, lélek eltűnik, többé nem érez, haj, fog kihull, lassanként semmivé lesz. Mióta ember él, így volt örökkön : el nem kerüli senki ezt a földön : 67
javas öreg
míg nem múlik el napom, erdők vendége maradok.
Lu Y1t
Hajnaiba hármatos rögön vezetgetem
Bűbájoló öregapó künn a Város falán túl
gyarló ekém,
varázsoló, áldást-adó kis versikéket árul
estente kis halászbárkám ingó deszkáin
selyemhernyóról és a jó magot hozó
lengek én.
búzárul.
Igy élek én ism�retlenül, gondolva jókat,
Pénzecskéjét, amit keres, elissza, hogyha
szépeket,
összegyűl,
egy hosszú verset dúdolok és bámulom
mert tudja, hogyha béna lesz, akkor se
a kék eget.
hagyják egyedül. Van egy fia, majd arra dűl. A
Gyermekek
folyó mellett
Po
Li1t Osihtf}-vitan
Kis unokám : "Teknősbéka:Kisasszony",
. Hordtam soká taláromat és
hatéves s lányom : "Nyári.Ruha", három.
hivatalnok-kalapom.
Egyik p ötyög még, babrálgatja arcom,
Beh j ó, hogy most száműzve itt á déli
másik dalol, verselget mindenáron.
pusztákon lakom. Szomszédjaim földmÍvelők, szelid parasztok, aratók, 68
Osü-i
/
Reggel vidáman lábaimra kúsznak, éjente meg
a
mell emen alusznak.
Kosztolányi : Kínai és japán versel> ( 5 )
6Y
Jaj, gyermekek, miért j öttetek ti későn, hogy már hanyatlom és a feledés j ön ? E picikék az aggastyán szívéhez férkőznek
és
az mostan újra érez.
Elromlik a bor, bár ereje volt
Torony mögött az Oceánon Hold nézett a Dagályra dúltan. Láttam, hogy a fecskék röpülnek, aztán pihennek a gerendán, gyertyám, mely ablakomba hamvadt,
s mihelyt kerek már, fogy a telehold. így a szívekhez húzó szeretet
egyszerre fényesen dereng rám, de gondolatjaim virradatig homályosan,
csak bánatoknak ád új keretet. De ha mindenki ilyen balga rab,
vadul pörögtek s zúgó fülembe akkor is még fuvolák
miért legyek én náluk okosabb ?
A korhely költő berúg, aztán éjszaka kijózanodik Po
OBil-i,
Elváltunk sárga alkonyattal, bedőltem az ágyamba menten, éjfélkor ébredtem s dülöngve barátommal sétálni mentem. Boros fejem párnámra ejtve aludtam és kijózanultam. 70.
és húrok zörögtek.
Későnkelő öregember kétéves unokájával, A-Csui-val játszadozik Po
Osü-i
Egész nap az ágyamban heverésztem, most fölkelek és ásÍtok
a
setétben.
Kályhám begyujtom, még tüzes a p örnye, lustán fésülködöm, hideg tükörbe. 71
Főzöm teám, már bugyborog a hóvÍz, tejesdarámra j ut egy kis túró is. Nem mondja senki : "te falánk, mihaszna" csak én tudom, hogy nincs okom panaszra. Derék borom nem részegít, de csikland, .
a lantornon derűs, lágy, -mindegyik hang. Könyvet se bújok, sem újat, sem ócskát,
Válás Tu Mu
Nyúlánk, kecses, alig tizennégy éves, A kankalin tavasszal nem ily édes. A Yang-csu-úton minden lány kitárja Gyöngyfüggönyét. De nincsen néki párja.
kis unokámmal játszom majd bujócskát. A ldiU
a császári palotában
HBiieh
Feng
Az udvarhölgyek tizenkét terembe díszben lesik az Urukat mertngve. Arany-teknőc ül
a
záron nyugodtan,
a bronzsárkányos vízió ra csobban Egy nő kibontja haja koszorúit, új illatot vesz, új selyembe bújik, mert látja, hogy benn párnákat cseréltek s őnéki vetnek ágyat a heréltek. 72
névtelen leánynak
Li Sano-Yin
De rég találkoztam vele, de rég feledtem a gyönyört, azóta a keleti szél hányszáz virágot elsöpört A szor�lmas selyemhernyó munkálkodik, ameddig él, estente mindíg könnyeket hullajt a síró gyertyabél. Reggel tükrébe nézi ő haj ának kócos fellegét, 73
de éjjel égő énekét hallgatja a hűs hold s az ég. . . . Az Elvarázsolt Hegy körül lakik a Drága valahol
_
O kék madárka, hallgatózz ! - Mondd el nekem, hogy mit dalol.
hatvanötéves költő meg tizenötéves leány
A
egy
Po Osü-i
Csitris haja még két fonatba van. Tizenöt éves - mondom Úlltalan. :Édes ruhája csillogó selyem és vándorol hegyen.vizen velem.
Csiu-Ku-ban vesztegelve tíz nap óta Po
08ü-i
A viharos folyót hullám kavarja zordul,
akármibe kapok, minden csak balra fordul. Mint földi pályámon, reám mered a korlát, ellenkező szelek csikarják a vitorlát. Rothadt halak, rákok szaga orromba röppen,
Tavaszi árba hancúrozva fürdünk, virágos fákra mászunk, leng a fürtünk. Orcája kipirul a tánc hevétül, a homloka, ha nótáz, elsötétül. Ne énekeld a versem : "Fűzfa ága . . . " Már nem tudok érted meghalni, Drága.
Fenyőtoboz Wei
Yinu-w1t
Hűs, őszi éjszakán megyek magamba,
vad szúnyogok szívják a véremet a ködben. Vén lettem és fáradt, az életem hunyóba.
rád gondolok a versem mondogatva.
Csiu-Ku·ban ülök haj ómoll tíz nap óta.
Fölébredtél s a lelked itt motoz.
74
Most a hegyen lehullik egy toboz . . .
' 75
Őszi éjszakán T,t Mu
üveggyöngy-függönyén a gyertyaláng ezüstje. Legyezője körül száll sok fényp ille nyüzsgve. A holdas lépcsőt n ézi s ezalatt fönn az égen két csilla g leszalad.
Buddhista remetelak Csano Csien
Vén templom alján, tiszta reggel hol fák ragyognak fel, sereggel, s ág és virág-bozót mered fel, áll a buddhista-lak alant. Vidám madár csivogva repdes, a kis tavacska tükre csendes, és megszűnik a sok ezer nesz,
Szegény leány
ha csendül a kedves harang.
Osm Tao-I/ü
Viskóban éldegél. Nem volt selyemruh ája. Férjhez mehetne már. De ki gond ol reáj a? Kis, é�es arcának a földön párja nincs. A kincs után futók n em tudják mi a kincs.
Arannyal hímzett. Napo k multak meg esték.
Kedves szemöldökét nem érte soha festé k. A nászruhát mindíg csak másoknak szövé . Egy sem lett az övé. 76
Zöldselyem ablakomban Liu Fano-pino
Mikor a hold félig befösti az ereszt s a Sarkcsillag delel s nyugszik a Délkereszt, érzem, jön a tavasz forró fuvalma nyomban. Egy kis bogár zörög zöldselyem ablakomban. 77
Emberek Osen T8U ang
Jaj, én előttem mennyi ivad ék volt, jaj, én utánam mennyi j ön özönben. Oly véghetetlen a Föl d és az Egb olt. Csa k én vagyok ma gam s szakad a könnyem.
Vándor He'Í 08ih-csano
Ifj an mentem. Vénen jövök haza. Gyér a hajam. Bús szívem panasza. A fiaim rám néznek hidegen. Nevetve kérdik: "Honnan, l' degen ?. "
Ezüstlant
Arva szerető
Wang Wei
Po Osii-i
Újholdkor a dér ráfagy itt e nő lág y köntösére s őt nem bántja semmi Ezüstlantján játszik vir radatig ő, mert nem mer az üres szobába menni. Falum
Li Pm
határában
Ho gy messze ker ültem , a nyáron, a télen folyvást tudakoltam, vir ul- e hazám ? De most a falumnál, hogy jönnek elébem és már közelebb van , megnémul a szám. 78
Sírt már sokat. Nem alhatik a lány. Mások dalolnak künn az éjszakán. Ű kedvesét gyászolja. Egyedül . Vele a párnán csak Szépsége ül . . .
Liu barátomhoz Po
Osil-i
Zöld bor ragyog a kancsóm fenekérül, kályhámba zörren a veres zsarát. Künn a homályba hulló hó fehérül, nos, egy kupával innál-e barát? 79
Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam Csang Csiu-Ung
A hold a fényes tengeren dereng és hatalmasan feltündököl az ég. A szeretőknek szétszakadt sZÍvét Most egybefűzi az áldott Merengés.
Gyertyám kiojtom, ám nincsen sötétebb, zekém felöltöIl}, ám nincs melegebb:
A holddal izenek hát s ágyba térek. Álm omba tán találkozom veled.
Remete Wang-W/}i
Mint férfi leltem én meg az Utat, most lelkem e hegy lábánál mulat. Barangolok, ha kedvem van, henyén,
minden, mi szép a földön, az enyém. Megyek, amíg víz nem kerül elébem, akkor l eülök, a felhőket nézem. Végül találok majd egy agg favágót, vele kacagok és többé se láttok.
Levél esős éjszakán távoli barátomhoz IÁ Sanl7-Yi1t
Bam buszok között Wang· Wel
Fekszem, köröttem bambuszok. A lantomon lágy dal buzo g. Oly szép , ne hallj a fül soha, csupán te Hold, vén cimbora. 80
nem Kérded, mikor jövö k tehozzád. tn tudom, édes barátom. őszi Itt a hegyekről álmodom csak s az tócsák vadvizéről.
Mikor ülök az ablakodnál, nyirdalva mécsesed kanócát ? zú, Mikor hallom kedves beszéded a hoss essős éj szakákon ? 81
Részeg katonák Wano Hal!
Jáspiskupát f�rgat, dal ol, b olon dos gitárt nyekerget lóh áton a zso ldos, majd részegen h orkol. Nin cs igaza ? Vagy annyi katona jutott haza ?
Válás Tu Mu
Ha válsz, hogyan kacagj on a szerelm ed, h ogyan lehet a bánattal pereln ed ? A gyertya is, az árva gyertyaszál cllorgatja könnyét, vél ünk sírdogál,.
A p ekingi kengyel/u tó
Osen-Osan
D e m essze is haz áig ez az út. Ör eg vagyok, alig bírom a bút. Kengyelfutó, nem írok, nin cs levél, Egy szót izen ek. Ezt m ondd otth on : " Él ".
Izenet Tu-Fu császári !őszámvevőnek a Bal-palotába Osen-Osan
Vezettek a skárlát lépcsők özönjén, vártunk a Bíbor Falnál, Űt keresve . . . HajnaIba jöttünk a Kastélyba s este felhőzve kísér a császári tömjén . . . Agg fő lehullott rózsáit siratja, víg csÍzt is irigyelhet kék tavasz, de sziklaként áll a Menny Birodalma, mert senki ajkán nem kelt itt panasz.
Asszony Fu-Hsflan
Beh szomorú aS3zonynak lenni ! Olcsóbb dolog nincs nála semmI. Mint égi istenek hiúk, magukba bÍzók a fiúk. Szívük Négy Tengerrel dacolhat, mérföldeket futnak maholnap
82 83
De kicsoda örül a lánynak ?
Közelítő tél
Űnéki nyomban fittyet hánynak.
Meno
Nevelkedik sötét szobába, a férfira fölnézni gyáva, gyorsan megy el, ha férj e eljő mint a vihar után a felhő. Fejét lehajtja, arca vídám, szájába mar, ha sírni kíván. Haj long, ezerszer is letérdel, cserélne minden rossz cseléddel.
Hau-Jan
Hull a levél, már délre húz a vadlúd , hideg a víz, robog Észak szele. Szülőföldemre vágyom, a Hsiang zúg és fönn az ég felhőkkel van tele. Megyek. Kisírt szemem előre réved. Ott egy vitorla száll a messze éghez. Ki mondja meg, ki tudja itt a révet ? I:Iidegre fordul az idő. Sötét lesz.
A férje Nap és ő szomorgó, fényért sovárgó napraforgó. Ura nem is tekint feléj e : -
A császár szeretője
bú-gond viharzik a fejére.
Wanq Wei
Arcát bekarmolják az évek,
Egy ország tiszteli a szép Si-Si-t,
a férje más karjába téved és szíveik, megtörve bútól,
ne kérdezd hát, hogy ő mért nincs is itt? Reggel ruhát mosott - a vízbe lábá -
oly messze vannak, mint Csin Hu-tól,
s estére dáma lett, főrangú dáma.
vagy fönn a vad, testvértelen
Tegnap szegényen vergődött alant,
égbolton a Csan és
ma őt dícséri-hirdeti a lant.
84
a
Chen.
Kosztolányi : Kínai és japán versek ( 6 )
85
Nem festi többé már maga a száját, udvarhölgy adja föl selyemruháját, mert megszerette mosolyát a Császár s boldog, mihelyt a pillantása rászáll. A hintaját is messze látja most a sok lány, ki a ruhákat véle mosta. Utánozgat ja is őt mindegyik nő, de egy se tud úgy fintorogni, mint ő.
Szegény ember a feleségéről Yiiatt-Chen
Ki hal előbb meg? - tréfáltunk veled. Egyszerre aztán elvesztettelek. Ruháidat majd mind másoknak adtam. Csak a hímzésed nem. Az zár alatt van. És nem merem megnézni sohasem . . . Most jó vagyok, amint te, kedvesem. Háznépem ellátom pénzzel, vigasszal,
Izenet egy barátommal Wano-Osano-.úing
Estére Wu-ba érkezel a szakadó, sötét esőben,
álmomban meg-meglepIek ezzel-azzal . . . Ez itt a sorsa gazdagnak, szegénynek, az Istenek a dúsat is verik, de ezt a bút csak azok ismerik, kik hajdanában oly szegényen éltek . . .
hajnalra már a Chu.hegyet mászod-mászod magadba rég. Ha Lo-yang-ba kérdezik, hogy megy sorom, mi lett belőlem, csak azt feleid nekik : "Szilárd, mint kristály-kancsóban a jég". 86
L
Politikai fogoly éneke La
Pino-Wano
Tücsök vigasztalt nyáron börtönömben, itt csattogott zenéj e, messzire. 87
Most néma lett és ettől visszadöbben egy őszhajú szegény fogoly szíve.
Züllött költö siratja- feleségét. Yiian-Chen
Tücsköm szavát elfojtja őszi pára,
Hsieh leánya, ó te szép, te boldog,
szél fújja szét a vészes éjszakán.
ki egy rongyos költőé lettél ifjan,
Ki tudja, hogy hallgatnak-e dalára ?
kis szatyrodbór varrtál ruhámra foltot,
ki tudja, hogy figyelnek-e reám ?
én meg aranyhajtűid is elittam. Ebédre hányszor giz-gazt szedegettünk, télvíz· időn rőzsénél melegedtünk .
Halottjainkkal . . .
. . . Ma kézhez kaptam százezer ezüstöt.
Mei-Seng
S mit vettem néked ? A templomba füstöt.
Halottjainkkal nem beszélhetünk. Mást kell szeretni, csak úgy élhetünk. Szétnézek a városkapu előtt, de sírt találok, mit a fű benőtt. A régi sírt fölszántja ekevas, gerenda lesz a ciprus, a magas. Dalol a szél a nyÍrfasorban és zúgása a szívembe belevés. Falumba mennék, ám nincs tiszta víz, nincs sáros út, mely oda visszavisz. l}fJ
Elégedettség Po
Osii-"i
Festetlen emyőt látok nyoszolyámból, a kék függönnyel szembe kályha lángol. Unokám olvas nékem csöndes estén, melegítik a szolgáim leveském. Még verset írok, tollam fürge, friss, pénzem csörög, jut patikára is. Ha vége e sok balgaságnak, alszom a vánkoson, Délnek fordítva arcom. 89
\
A
császárlány panasza
Lao·Cse
Hsi-08iin
Po
A népem adott férjhez engem,
"Aki beszél, semmit se tud,
Osii-i
s mostan Kelet határinál
bölcsnek nem kell a szó se."
élek kietlen idegenben,
Ezt mondta a nagy hallgató,
uram Wu-Sun király_
mindentudó Lao-Cse,
Sátor a házam énnekem,
Ha azt hiszed, hogy ő a bölcs
és ponyva itt a fal,
s mindent tudott valóban,
nyershús a napi ételem
mikép lehet, hogy könyvet Írt
és kancatej
s ott ötezernyi szó van ?
az
ital.
Mindíg haza vágyom azóta, a szÍvemen a bánat. Jaj, bár lehetnék sárga gólya, hogy vissza-vissza szálljak.
Egyedül Li Ta
a
Ging.Ting heggyel
BE}I
A madarak szállnak vidám körökbe,
a felleg is száll, aztán tovamegy. Csak egy marad mellettem mindörökre,: komor, sötét szikláival a hegy. 90
Betegség Po OBiI-;,
Bús és sovány, kit nyű hosszú betegség, a nap az éj oly egyhangún suhan. A nyári fákat elfödik az esték,
az őszi gombán harmat csorg búsan. Hogy ágynak estem, még kisded tojás volt az a madár, mely mostan elrepült 91
/
/ s az álca akkor egy tücsköt palástolt, mely rég kiugrott
s
a gallyakra ült.
/
Magányos hölgy Li Ta B ei
nem . áll a Természet egy percre sem,
Harmat hull a márványlépcsőre már. Ruhája nedves lesz, későre jár.
más, egyre más. Csak szíve a betegnek
Bevonja kristályfüggönyét, dalolgat
sajog, sajog, éppoly keservesen.
Bámulja az opálos, őszi holdat.
Tél és Tavasz, Nyár és Úsz elsietnek,
flavas lAU
éjszaka
Csano Kino
A nap a hegy mögé bukott, nyugatnak, kunyhókon a hó mázsás halmaza. A rácsos ajtónál ebek ugatnak. Hóförgetegbe vándor tér haza.
Nyári este Wu. JÜIn
Barnulnak a hegyek köddel feresztve. A bambuszerdőn a nap sZÍnezüst.
Éji egyedüllét Dzsanu Osw Linu
o a magányosság gyötrelme folyton. Aludni vágynék, gyertyámat elojtom . De jaj, a vágyó, néma, szomorú holdfény besurran és ágyamba bú . . .
Távoli uram képe Wanu Seno
Yu
A lámpa sért. Elojtom csendesen. A hold ragyog ott künn a tengeren.
Sok-sok madárka száll a házereszre.
Most hull a könnyem,. hull szomorúan.
Az esti légbe fölnyilal a füst.
S fanyar vizében arcod ég, uram.
92
93
j -- --
A gárda panasza Si-Kino
Vezér ! Létrák vagyunk, császár pillérei. Mint víz enyésztünk semmiségbe mi. Vérünk hiába ontottad te ki. Vezér ! Vezér !
Si-Si Li Tai
Pe
Lótusz-virágoktól fehér a csarnok. Lágy pamlagon kövéren ül a Zsarnok. Táncol Si-Si, édes vágyat lehellő, alélt varázzsal, mint a lenge szellő. Mostan megáll, sóhaj kél kebeléből, fáradt mosollyal a pamlag felé dől. Az
örök vers
Nézd baglyaid, a harci sasokat.
Li Tai
Nőnk, gyermekünk mind éhezik sokat.
Pingálgatok magam, betűket írva,
Porló csontunkba eke hasogat. Vezér !
Pe
gyöngy harmatoz, bambusz zúg, mint a hab, verset vetek a tündöklő papírra,
Vezér ! Reszket tetőled az ármádia. Anyánknak ingyen kell dolgoznia. S melyik anyának nincsen egy fia ? Vezér ! 94
mint hóba szilvafa-virágokat. Nők hónalj ába mandarin virága meddig szagos? Es meddig él a hó ? Jaj , bár örök lehetne ez a drága, bús versem, amit most kezem leró. 95
Mámor lA Tai Pe
Folyt a folyó s a hold-golyó fényét feledve szállt felettem és én magam is elfeledtem,
Vándor Li Tai
Pe
Éjje l ocsúdok föl idegen ágyon. A zuzmara künn a tájat befútta. vágyón. Föl a fejet - tekints a holdra tra. Le a fejet - gondolj a vándorú
amíg lassan boroztam_ Eltűnt a kócsag, a daru is, az ember, a világ, a bú is s egy kis derűt oroztam.
Réten Li Tai
Pe
Fekszünk virágok közt, tavaszi réten és hajtogat juk a kupát serényen. Ha majd berúgtam s mint egy régi várrom kapuja hortyogok, hozd a gitárom. Hagyj részegségem csónakj ába ringva : új dallal ébredek föl karjaidba. 97 96
Japán versek
Tükör Hit01nat'O
Amint eléje lépek s szemlélem a tükörben, a tiszta-fényű körben a mély és furcsa képet, úgy rémlik, hogy a messze, túl, egy ismeretlen öregúr.
Hűség Ho,'ikawa
Igaz-e, hogy a mi szerelmünk végnélküli, határtalan ? A gondolatj aim ma reggel olyan kuszák, mint a hajam.
Szirom M01'·itake
Virágszirom szállott lebegve ott a fagalyról ? Tévedés. Egy tarka lepke. Kosztolányi : Kínai és japán versek (7)
101
Szilvafa Fujiwara letaka
Eszembe jut egykor mi volt
Ha így talál om, mért higgyem el, hogy az álom az álom ?
a szilvafánál és a szilvafától kérdem, miért marad a Drága távol ? Fönn a kihólt égen ragyog a hűs, tavaszi hold.
Szerelem SakanOY6
Oly bús az árva-árva szerelem,
Tél Minamoto No Shiueyuki
Eljött a tél Csu országába végül, kunyhómba is, bármily magában állt. Akárhogy is rejtőzködött a káka, szittyó, sás között, mégis reá talált.
mely csak sovárog, senkitől se tudva, mint liliom a lápos tereken, körötte a bozót, a gaz, a dudva.
Haj F,tjiwam
Okikats"
Álom
o éj fekete, szép hajam,
Saiuyo Hoshi
sötét, mint erdő a viharban.
:Én jól tudom, hogy itt minden csaló
Mi lett veled ? Azt mondja tükröm,
s ami valónak látszik, nem való.
hózivatar van.
102
1 03
Tájképecske Etsujin
Aggkor Névtelen
Az éjszakán holdfény zizeg.
Jaj, amikor közel az Aggkor
Vén templom alján, a hegyen
s csoszog az ablakunk alatt,
hántolják a rizset.
mért nem lehet bezárni akkor ajtónk, sietve.hallgatag
Bú
s kiáltani, hogy : "nem szabad" ?
SaiUlIo
Cepeltem a búmat, vittem szakadatlan. "Sírj" mondta a holdfény s én sírvafakadtam.
Hold Takallt1wa
Kína egén, mint egy szegény vándorlegény, bolyongsz búsan, bomoltan,
Almatlanság
én hontalan, japáni holdam.
Ismeretlen
Álmatlan éjjel, hallom, kiabál
Osz
egy bús kakuk a ' messze, nagy hegyekben.
Ismeretlen
Ugy.e, te is elpártolt és kegyetlen
Virág és fű·fa sárga.
párod sirato d, távoli madár?
Az elmúlás hatalma győz.
1 04
105
Verebek
Csak a tenger virágja nem érzi, hogy eljött a bősz,
Isntm'etlen
cifrálkodó és tarka ősz.
Verebek, árvák ti is, hadd játszadozzam veletek.
Hold IStn e1'etlen
Mióta nincs itt, az ég drága, fínom,
'
tündéri kincsét nézem elgyötörten. Jaj, Hold, mutasd meg arcát egy tükörben, engedd az Edesemet visszahínom, De Hold marad a Hold, kacagva kínom.
Felhő Henujo
Ú Eg Szele, állítsd meg ott a kék úton a felleget. Oly gyönyörű. Hadd bámulom mert ellebeg. 106
Tűzvész után Hokushi
Házam leégett. Lehulltak a virágok is. Igy ér mindenki véget.
Vándorutam Hideg, kemény a gyékény, fehér a zuzmara és a tücsök dalol. Ledobom a ruhám s itt valahol fogok aludni békén. 107
Szomorú dolgok
Gondolatok
El;iken
Satovo
A ház, ahol meghalt egy kisgyerek.
Miként ha füstölög a Fuzsi-Yáma,
A kályha, mely kihűlt és nem meltfg.
a füstje szétrepül a lenge, kába
Pásztor, kit ennen·nyája nem szeret.
szelekbe s eltűnik a kék egen,
hástudó, kinek csak lánya lett,
a gondolatjaimnak bús imája,
pedig fiút várt és miatta dúl-fúl.
úgy tör ki és úgy vész is el hiába,
Es a levél, mely nem hoz hírt hazulról.
a messzeségbe mállva, névtelen.
Szomorúfűz
Éj
Mus/],ima1"O
A lányka sírján ez a szomorúfűz áthajlik e fiú sírjára lágyan. Ki kétkedik eztán, hogy tiszta vágyban kiért epedt-sorvadt
e
szomorú szűz ?
Hitomm"o
Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán ezüstös, hosszú tolla, csak bódorog botolva annak, ki egyedül virraszt az ágyán.
Vándor Ismeretlen
Várakozás
Most a tücsök cirippel.
Nakada
Jaj, én hazám. Magányos arcomat
Várok reád. A vágy epeszt.
a puszta földre rejtem itt el.
Te jössz, te jössz. Hallottam ezt.
108
109
7
Te vagy. Hisz ösmerem e neszt.
Légyott
Nem, bús szívem, kora öröm.
Sallw,i
Csupán az őszi szél gonosz
Csitt.
j átékát űzi, az motoz
A nád susog. "Várj egy kicsit".
a könnyű bambusz-függönyön.
Imádom őt. A szél sivít. úgy várom. Am nincs senki itt.
Élet
Csitt.
OIC!t1'a
Nevezd meg,
Osz
mihez hasonlít a Vég és a Kezdet ?
Roysen
Mint, amikor kis csónakon sok ezrek
Magányos cellámból kilépek.
az óceánra kieveznek
Amulva nézem ezt a képet.
s nem j önnek vissza, mert mind bele
A lombokon bolygó, bibor láz.
vesznek.
Köröskörül az ősz vitorfáz.
Béka
Nyakék
lssa
Niko HO?'iouchi
Kis, árva béka, mért riadsz te vissza ?
Szeretnék venni egy nyakéket.
Ne félj, ne félj.
Felfűzni mind a könnyeim
Ismerj meg engem. Itt barátod : Issa. 110
s átnyujtani tenéked. I I
111
Mikádó
Vízesés
Hitomaro
Kinto
Mindegyik isten sarja, halhatatlan
Régóta hallgat csöndben és
Uralkodónk, Mikádó, a Nagyúr.
elnémult a dörgő, mesés,
Tanyája nem a nyájas, völgyi katlan,
vad vízesés.
hegyen a trónja, vilIámban, viharban
Régóta hallgat a kőszirtek alja,
és szent feje a fellegekbe nyúl.
De a dicső zajt aggja, fiatalja még egyre hallja.
Dáma KU
Parázs
Nem csábul ok a csengő, csacska szóra,
Niko Hor·if}!tchi
Nem is adom okát.
Az alkony-égen vad, vörös ködök.
Nem áztatom könnyel ruhámnak ujját,
Most a szökőkút parazsat köpött.
mert az nemes b rokát.
Élet Mult
Niko Horif}!tchi
B!t8on
Ki élhet e világon,
Mult.
hol annyi a ború ?
Lassú napok begyüjtött gabonarendj e,
Az élhet e világon,
mely egy pajtába hullt . . .
ki egyre szomorú.
112
113
Jajszó Niko Ho'ri(Jltolvi
Bús és sötét szememben örökre könny ragyog, mivel sovány vagyok, mivel japán vagyok, mivel ember vagyok.
Víz Mut8!thito
Ha korsóm öblét csöndbe lakja, a korsóhoz simul alakja . De mégis a víz az erős. Űtőle robba n szét az ős, kőszirt évezredes alapja .
Vörös Haleltsu Kitahaj'a
Vörös felhők járnak az égen. Vörös bór van kupámban régen. Miért várom, vágyom a végem ? Vörös felhők járnak az égen.
Festmény Niko Hori(juohi
Az, hogy e földre egyszer megszülettem, a véletlennek furcsa balesetje. I kább egy képre pingált volna engem Ontomaronak mesteri ecset je . . .
Kedvesem Holdvilág esőben
Ismeretlen
Yamazaki So-Kan
Mikor a fürdőből kikel,
Mutasd nekünk szép arcod hát éjféli Hold, bárhogy hull az eső. De meg ne hűlj . Tedd föl a sapkád. 114
arcán a láz cikázik el. Olyan, mint a piros j uhar, mire az ősz tüzet fuvall. 115
-..J3ánat
Hó
Futsz a hegyekben, a föld zavarát
Halkan havaz
kerülve. Ámde ha a bánat
s hajunk legyezi a tavasz.
majd a hegyekbe is elmegy utánad,
Mi e csoda ? Mi ez a hó ?
hová vonulsz, szegény barát ?
Nem föntről, az égből való.
\
Ez a tavasz szagos hava.
Mult
Virágzik a cseresznyefa.
Ekiken
A mult, a mult a porba hullt. Mint röpke éj, oly gyorsan elhaladt. Jaj, mit álmodtam nyolcvan év alatt.
Alom Komachi
Gyermeksír Népdal
A kis Kinu sírjára, nézd, mi lágyan hajol le ottan a fa ága. Haló porát legyezve leng felette, mivel míg élt - a fákat úgy szerette a Drága.
Álmomba megjelent a kedves.
Mulandóság
Azóta szeretem az álmot.
Hitoshi
Szép, tarka pille, mely az álnok,
Minden művünk a semmiségbe téved,
bús éjbe tündökölve repdes.
akár a csónak, hullámtól dobálva.
116
Kosztolányi : Kjnai és japán versek ( 8 )
117
Csöndes halálé lesz a hangos élet.
Emlék
Mi marad itten ? Egy árnyéknak álma.
líib,no
Most már kopasz, tarlott az ág,
Dalocska
a halovány, beteg tavasznak
Oji
virágai mind-mind elasznak.
Hull a virág s köd, sűrű, tompa pára
De szilvafáim illatát,
ereszkedik Ivare szent tavára,
bár szirmait a szél lefúj ja,
gágogva zúgnak el a vadludak.
még őrzi a ruhámnak ujja
Szívemre árnyak, ólmos álmok ülnek.
és
lelkemen mint álóm illan át.
Ha majd jövőre újra itt repülnek, nem hallom én már többé hangjukat.
Cseresznyefa Párna
T01nOltol'i
Kane1nori
Virágzott a cseresznyefa
Herceg, karod legyen a párnám ?
hollófekete volt hajam,
Nem, elfogadni nem merem.
táncoltam gondtalan.
Egy nap sem s itt hagynál te árván, eltűnne ez a szerelem
Virágzott a cseresznyefa,
és akkor egyre-egyre várhám,
de a hajam már szürke lett,
cipelve átkom szüntelen.
Csak a virágok fénylenek.
118
119
Virágzik a cseresznyefa
Csillagfényben fürödtek
ma is, amíg a szem elér
akkor a nagy hegyek
és a hajam fehér.
s most gondolatba véle megyek.
Hold IsMkawa
Fölbukkan a felhők felett,
Bánat Toshinari
a fénye szétnyilal mesésen,
A jó, a tiszta szenved,
ezüsthálókat tereget,
űzi a gúny, a kardvas.
ragyog a föld és az öböl
Futottam a világtól,
, s a parton millió fövényszem,
de a bánat hatalmas.
mint drága ékszer tündököl.
Itt a magányos erdőn áll s könnyezik a szarvas !
Nyomok SMzuka Gozen
Almodó
Miosyno hegyén fönn
Niko Hor·jyuchi
havas sziklákon át,
Vén lélek lakja ifjú testem.
megláttam én a lába
Mit sem teszek, kétségbe estem.
nyomát.
Csak álmodom, tünődve, resten.
120
121
\
\ Tavasz
Szirt
lIariMra
Tavasz ragyog. Már olvadoz a hó a tornyokon s a csermelyek lármája mormolón, vígan gagyog.
Mint szirt, mely a tengerbe ázik újra, ahányszor a hullám körötte repdes s nem látja senki - a ruhámnak ujja nem szárad meg soha, örökre nedves . . .
Tavasz ragyog.
Hold
Kibuggyan a könny, mely a csalogány
A kisuke
szemébe a bús, téli éjszakán
Hold, most kibuksz
beléfagyott.
a
/'
felhők torkán.
Aztán söpör az őszi orkán !
Virrasztás Mishiwma
Atsírom az éjt, jön a hajnal s a gyötrelem egyre epeszt. Jaj, vége mikor szakad ennek : érezted-e ezt? 122
Szerzetes Dovn
Csak gyászolok. - Minek a szó. Élek még ? - Sírba volna jó. Gondolkodom ? - Irtóztató. 123
Iharfa
Próza
Santmaru
Hogy bőg a hatalmas hegységében a szarvas. Hullatja vörös levelét az iharfa : mért zaj dul a bánatom őszi viharja ?
Próza Yaha
Fülemüle ! Itt két pofára hamzsol egy család, Hogy szétáll a füle.
Levél Ransets1'
Fülemüle ! "Tessék kalácsot, friss kalácsot" Kiáltja egy hülye.
Száraz levél, libbenve a sÍrkőre száll és ott nyugtot talál.
Tegnap Kiyosul.e
Ha még elélek holnapig,
Fenyő
beh szép lesz ez a mai nap,
Ryota
beh víg,
Fönn pr a Hold.
hiszen ma is már drága kincs
Most hág az ég fennkölt ormán Ű.
a tegnapom, mi nincs.
Jaj, bérctetőn mért nem vagyok fenyő ?
124
125
Hó
Emlékezés
Basho
Basho
Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Mikor virágos minden út
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
s fehérek a cseresznyefák,
hadd nézem, amig megfagyok .
minden, mi volt, eszembe j ut.
.
Telehold
Jer, kisfiam .
Basho
Basho
0, telehold - ha volna egy nyele,
Jer, kisfiam, mesélni kezdek.
ő lenne az én legyezőm
A din�yef öld tarkán virágzik.
és én legyezném arcomat vele.
Akarsz-e egy gerezdet?
.
.
Úton
Csönd
Basho
Basho
Kietlen elhagyott vidék.
Nyugalmas, csöndes est . . .
Es itt, hol a madár se jár,
Csupán a tücskök vad zené� e harsog,
bralkonyul az őszi ég.
hogy szirteket repeszt.
126
127
Babonás holdfény
Idill
Basha
Basha
s én hajnalig járkáltam künn a tónál,
A tűzhelyen parázs dereng Fönn a fehér falon a vándor
akár egy őrült.
árnyéka leng.
Tejút
Vajákolás
Basha
Basha
A holdsugár, mint az ezüsteső dűlt
Hogy zúg a tó. De fönn az égen az arany Tejútnak
A hold ma éjjel izzón tündökölt. Fehér cseresznyéskert lett a tüzében
nyugodt, nagy íve látható.
a bús pamutfaföl d !
Havas táj
Magány
Basha
Basha
Hóförgeteg . . . Ott a sűrűben, a kis házikóban él egy magányos agg s beteg. 128
Jó volna innen messze futni és élni oly magányosan, akár te, elhagyott kakukfi.
129
Játék Basko
Piros szitakötő ! Szakítsd le szárnyát s itt egy új titok : aranypirosÍtód !
Őszi est Basho
A száraz ágon komoran időz egy óriás, fekete holló. Megjött az ősz.
Aranypirosítód ! Mi lesz belőle, ha szárnyat köt ő ? Piros szitakötő !
Tél Basho
Tavaszi képecske
Bús, téli fészek.
Basho
Várj, majd kizöldülsz s fölvernek dalukkal
Virágzanak a szilvafák.
a víg zenészek.
A Nap aranypalástban a hegy ormára hág.
Olaj
Boldog folyó
Basho
Ba8ko
Ma éj j el a lámpámba, jaj,
Táncolva száguld, a hulláma csattog.
nem volt olaj .
A Nyár, az izzó, édes, buja Nyár
De ablakomba akkor behajolt
rá csókokat dob.
a Hold.
130
1 31
Vihar a pusztán Basho
Vihar zörömböl szakadatlan. Fél a sZÍvem benn s künn is így remeg most a vadkan.
Tó Basho
Öreg halastó szendereg a langyos magányba némán . . . Most beléje cuppan loccsanva egy loncsos varangyos.
Válás Ismeretlen
Hiáb a szakítja zátony meg a szikla útját a vizeknek : elválnak a gondba, de végül ujjo ngva
Harmat Basho
o harmat, én aranyosom. Várj, míg nyomorú életem tűnő vizedbe megmosom.
egymásba zizegnek.
Légy
Bogáncs
Basho
JJasho
Veréb barátom, kérnék egy kegy et. Ne kapd be a virágra röpp enő
Kíváncsi bogáncs rég vigyázza már,
bús, kis legyet.
hogy j ön és hogy megy az utas ; és legeli egy szamár.
132 Kosztolányi : Kínai és japán versek (9)
133
Aggastyán
Utolsó Haiku
BaBilo
BaslIo
Fehérhajú, bús aggastyán mereng a
A vándorúttól fáradtan, betelten
Családja sírján. Háza puszta most. " Jaj, bong a donga és leng a gerenda.
kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem . . .
Prücsök
Barát
BaBilo
Ismeretlen
Ú kis prücsök, beh vídám a dalod. Ki sejti, hogy n emsokára Halott leszel te is, halott ?
Csatatér
Elvágtat a felleg, eltűn a barát is, csak arca marad meg.
Hab Ismeretlen
Basho
A vizen a tajték Vén harcmezőn Tavasz gyujt sugarat. Százhúszezer harcosnak életéből ,
nem jut a partig.
mint egy futó álomból ez maradt.
semmise tart itt . . .
134
Eltűnik. Én is,
135
Remete Basho
Áll a kemény tölgy és semmit se lát. , Meg is veti a csillogó cseresznyefát.
Magasan Basho
A szirttetőn haladtunk s a fellegekbe szárnyaló pacsirta dalolt alattunk.
Vadkacsák BasILo
Szegénység
Az éj borult az óceánra távol.
Basho
Most vadkacsák halk hangja rí fehér
Jőjj el barátom, bár kopott tanyám van, de nálam a szunyogok is ofy kicsik, hogy az embert alig cSÍpik.
és a sötét derengve fölvilágol.
A jóltevő B asILo
Ha a mezőn az éjfél fagya metsző kabátja szárával takargat,
Pacsirta Seien
egy jószívű madárijesztő.
Hold
Zeng a pacsirta szédülő magasba
Tei8hitsu
s trilláival
Ringatja a teltholdat a derűs ég :
a fellegek bolt ját is átlyukasztja.
hideg, tömör és fényes gömbölyűség.
136
137
A
víg csavargó
Yakushi
Milyen hideg a hó, mert nincs velem a víg csavargó : a
Szerelem. TARTALOM
Szín Shioho
Káté Kinai versek Japán versek
5 31 99
Ha a hangjára volna szín, .mi volna a Tavasz színe ? A karmazsin.
Nyomorúság Basho
Az évtől' elbúcsúztam. D e kalap om a régi nyári - szalma s lábam botolva csusszan a téli sárba, rossz gyökérpapucsban. 138
139
