KÍNA FEJLŐDÉSI MODELLJE

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK SZAK Levelező tagozat Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakirány

KÍNA FEJLŐDÉSI MODELLJE

Készítette: Mosina Ildikó

Budapest, 2011

Tartalomjegyzék Bevezetés ......................................................................................................................... 4 1. Kína világgazdasági helyzete – a teljesítmény számokban

............................ 8

2. Kína fejlődési modellje .............................................................................................. 17 2.1. A fogalom meghatározása .................................................................................... 17 2.2. A kínai fejlődési modell kialakulása

............................................................. 21

2.2.1. Mao Ce-tung munkássága .................................................................... 21 2.2.2. Teng Hsziao-ping, „reform és nyitás” .................................................. 22 2.2.3. WTO csatlakozás, 2001. ....................................................................... 27 2.2.4. Gazdasági világválság, 2009-2010 ........................................................ 32 2.3. Pekingi konszenzus vs. washingtoni konszenzus ................................................. 42 2.3.1. A washingtoni konszenzus .................................................................... 43 2.3.2. A pekingi konszenzus ........................................................................... 44 2.4. Kína kapcsolata az ázsiai és afrikai országokkal, a „kínai modell” hatása .......... 51 3. A „kínai modell” jövője ............................................................................................. 57 3.1. A kínai stratégiai gondolkodás lényege ............................................................. 57 3.2. A „kínai modell” jövője ..................................................................................... 60 Összefoglalás .................................................................................................................... 63 Táblázatok és Ábrák jegyzéke Irodalomjegyzék

.................................................................................. 66

.......................................................................................................... 67

Mellékletek ....................................................................................................................... 70

3

Bevezetés Kína nyitása a világ felé, amely megteremtette a gazdasági fejlődés alapjait Kína az elmúlt néhány évtizedben gazdaságilag, politikailag, nemzetközi tekintélyét és befolyását tekintve egyaránt megerősödött. Mindezek a változások azonban nem csak gazdasági valamint politikai, hanem a szellemi, tudományos eredmények terén is megmutatkoztak. A modern korban nincs még egy olyan ország, amely három évtizeden keresztül 10% feletti éves GDP növekedést tudott volna felmutatni. Ez a rendkívüli növekedési ütem egy tudatosan kidolgozott modernizációs stratégia és az ennek végrehajtását elősegítő, központilag irányított

gazdaságpolitika

eredménye,

amely fő

céljának

az

ország iparosítását,

exportorientált, nemzetközileg is versenyképes kínai ipar kiépítését tekintette. A reformok azonban ezidáig főként a gazdaságot érintették, és a politikai rendszer újjászervezése egyelőre várat magára. A nyitás kezdeti fázisai az 1970-es évekre tehető, amikor megindultak az első tárgyalások USA és Kína között. Ennek előzménye volt, hogy Richard Nixon elnök 1967-ben a Foreign Affairs c. tekintélyes amerikai külpolitikai folyóiratban egy cikket jelentetett meg, amelyben kijelentette, hogy „nyitott világra törekszünk .... olyan világra, amely a népek számára – legyenek azok nagyok vagy kicsik – nem élnek dühödt elszigeteltségben.” 1 Az USA felismerte Kína jelentőségét, valamint súlyát a régióban, ezért a békülés útját kereste vele. Az 1971-es év igen jelentős volt a Kínai Népköztársaság életében, ugyanis állandó tagként visszakerült az ENSZ Biztonsági Tanácsába. Ennek következményeként Kína külpolitikája megváltozott. A korábbi elzárkózás helyett az ország egyre inkább Nyugatra, míg Nyugat Kína felé fordult.

1

Kulcsár Kálmán: Kína a világpolitikában, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, p. 116.

4

Az 1978-tól kezdődő reformok sikerességét, a jól megválasztott modernizációs stratégiát tükrözi, hogy míg 1978-ban 148 dollár volt az egy főre eső GDP, addig 2005-re ez a szám 1700 dollárra rúgott, 2010-re pedig megközelítette a 4300 dollárt.2 Kína nemzetközi nyitása, az exportorientált modernizációs stratégiája nem csak azt jelentette, hogy a kínai termékek tömegesen megjelentek a világpiacon, hanem egyben azt is, hogy a világ legnépesebb piaca vált elérhetővé. Kína a liberalizációval elérte, hogy a világgazdaság egyik dinamikus és meghatározó kereskedelmi és befektetési célpontja is lett. Az egyre erőteljesebb integrálódása a világgazdaságba pedig egész Ázsiában előmozdította és felgyorsította a liberalizációs folyamatokat. A nyitás csúcspontja a WTO-hoz való csatlakozás volt 2001-ben. Ez a történelmi esemény hozzásegítette Kínát ahhoz, hogy a világ gazdasági motorjává váljon. Így 2011-ben elmondhatjuk, hogy Kína a világon a legnagyobb exportőr, hatalmas devizatartalékokkal rendelkezik, az éves GDP növekedés rendre 10% körül van, tehát méltán megérdemli, hogy a világ felfigyeljen rá. Az elmúlt néhány évben rendre jelennek is meg tanulmányok, könyvek, cikkek, értekezések a „kínai modellről”. De vajon létezik-e egyáltalán „kínai modell”? Tehetjük fel a kérdést, hiszen amellett, hogy Kína hatalmas fejlődést mutatott az elmúlt harminc évben, és különösen az ezredforduló után számottevőek az eredmények, azonban a sikernek komoly ára is volt. Kína talán sosem szembesült olyan környezetvédelmi és társadalmi problémákkal mint ma. Az erőltetett iparosítás igen nagy terhet rótt a környezetre, ezáltal az emberek életminőségére. A tengerparti területek fejlesztésével, és a fokozott urbanizáció következtében igen éles jövedelmi szakadék alakult ki a keleti és a nyugati régió, valamint a városi és a vidéki lakosság között. A gazdaságban elburjánzott a korrupció. A szigorú születésszabályozás, illetve az abortuszhoz való túlságosan liberális hozzáállás hozzájárult ahhoz, hogy ma már a leggyorsabban öregedő társadalmak élén áll. Mindezek a negatív hatások bizonyos szakértők körében kétséget ébresztenek - véleményem szerint joggal -, hogy ez valóban egy tudatosan kialakított gazdaságpolitikai koncepció volt-e, amit Kína az

2

Meisel Sándor – Somai Miklós – Vígvári Gábor – Völgyi Katalin: Kína változó szerepe a világgazdaságban és a WTO-ban http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmanyok/4-04Meisel%20et%20al.pdf; letöltés ideje: 2011.03.13., 15:41

5

1970-es évek vége óta követ, vagy pedig egy kísérletezés, amely részben igen pozitív, részben viszont meglehetősen negatív következményekkel járt. Erre a kérdésre keresem én is a választ a dolgozatommal. Létezik-e „kínai modell”? Van-e létalapja a Joshua Cooper Ramo által megalkotott pekingi konszenzusnak, amelyet a washingtoni konszenzussal szemben hoz fel? Ramo azt mondja, a washingtoni konszenzus elbukott, a fejlődő országok csalódtak benne, több hátránnyal jártak a John Williamson és a Bretton

Woods-i

szervezetek,

az

IMF,

a

Világbank

és

az

Egyesült

Államok

pénzügyminisztériumának pontjai, mint előnnyel. Hiába nyilatkozta Williamson, hogy ő a latin-amerikai államok számára próbált megoldási javaslatot tenni, de az elméletét félreértelmezték, és minden fejlődő ország számára követendő programnak állították be. A lényegen nem változtat a magyarázkodás: egyes államok, amelyek a washingtoni pontokat követték, komoly fizetési mérleg problémákkal küzdöttek, és szinte teljesen eladósodtak. Így természetes reakciónak könyvelhető el a fejlődők részéről, hogy a kínai gazdaságpolitikai stratégiával szimpatizálnak. Annál is inkább, mert a 2009-2010-es válságból egyedül Kína tudott viszonylag kevés veszteséggel kilábalni, elekrülték a súlyos pénzügyi veszteségek, és meg tudta tartani a fejlődési ütemét. A kínai vezetők azonban a sikerek ellenére óva intik a közvéleményt attól, hogy a pekingi konszenzus terminológiát használják, vagy egy „kínai modellről” beszéljenek. A visszafogottság és a mértékletesség jellemzi őket továbbra is, ami talán Konfuciusz tanításaiból ered. Bár Kína pontosan, reálisan látja helyét a világban, mégsem hagyja, hogy az önteltség gátat szabjon a további fejlődésnek. A kormány és a szakértők véleménye ugyanis egybehangzó ezen a téren: Kína még nem ért az út végére, még nem állapodhat meg, számos területen szükségesek még a reformok, a jelenlegi helyzet nem kielégítő, a cél egy „harmonikus társadalom” kialakítása, amelyben nincsenek feszültségek. A megváltozott nemzetközi környezet is arra kényszerítette a kormányt, hogy revideálja korábbi stratégiáját, és az eddigi exportorientált, extenzív fejlődési mód helyett egy sokkal humánusabb, a társadalmi igényeknek megfelelő, a belső keresletre összpontosító programtervet állított össze. Tehát, ha arra a megállapításra jutunk, hogy létezik „kínai modell”, akkor felmerül a kérdés: mi várható ezután? Hogyan alakul át a korábbi fejlődési modell egy a 21. század követelményeinek és kihívásainak megfelelő, ahhoz alkalmazkodó stratégiává? Képes lesz-e a kormány beteljesíteni azt az utat, amelyet Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) 1978-ban a

6

„reform és nyitás” politikájával elindított? Egyáltalán kiállja-e az idő próbáját a Kínai Kommunista Párt? Meg tudja-e őrizni a párt a legitimitását egy ilyen dinamikusan változó nemzetközi és hazai környezetben? Vajon fenntartható-e a szocialista politikai rendszer egy kapitalista gazdasággal párhuzamosan? Tartós lesz-e a két rendszer házassága, vagy esetleg egy „sajátosan kínai jellegű szociáldemokrata modell” jön létre, amelyben a piacgazdaság mellett megmarad az állam irányító, a gazdasági és pénzügyi folyamatokba beleavatkozó szerepe? A piacgazdaság kiépülése maga után vonja-e a politikai liberalizációt? Elindul-e Kínában a demokratizálódás? Véleményem szerint az általam feltett számtalan kérdés tükrözi a téma fontosságát és aktualitását. Hiszen ez az a pillanat, amikor a nyugati közgazdászok tucatja próbálja meg kitalálni, hogy mit lép Kína, milyen változtatásokat vezet be, elemzi a közétett statisztikákat, és vonja le a következtetéseket. A téma gyakorlati fontossága pedig abban rejlik, hogy ha valóban létrejön / létrejött egy „kínai modell”, alkalmazható-e az más fejlődő országokra, amelyek például hasonló körülményekből indulnak el, mint annak idején Kína, az 1970-es években. Jónéhány fejlődő ország már ma is példaképnek tekinti Kínát, és ha lehetséges lenne, biztos vagyok benne, hogy alkalmazná is a modelljüket. Erre keresem a választ, van-e ennek létalapja, mi lesz a „kínai modell” jövője?

7

1. Kína világgazdasági helyzete – a teljesítmény számokban Kína 2010-ben a világ második legnagyobb exportőre volt, maga mögött hagyva Németországot, az Egyesült Államokat és Japánt, mindössze a 27 tagot számláló Európai Unió előzi meg (tehát, országként Kínát az első helyre tehetjük). A vásárlóerő paritáson mért GDP tekintetében pedig a 2. helyet foglalja el, az Európai Unió és az Egyesült Államok után. 2001től kezdve az ország GDP növekedése egyszer sem süllyedt 8.3% alá. A gazdasági válság előtt érte el eddigi csúcs eredményét, 2007-ben 14,2%-os növekedést produkált, ami már szinte magában hordozza a gazdaság túlfűtöttségének jeleit. 1. Táblázat: GDP növekedés 2001 – 2011. Kína GDP növekedés (%-ban) GDP (miliárd USD) GDP (1 főre eső USD) GDP (PPP) a Föld összesített GDPjének %ában * becslés

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011*

8,30

9,10

10,10

10,10

11,30

12,70

14,20

9,60

9,10

10,50

9,60

1324,80

1453,80

1641,00

1931,60

2256,90

2712,90

3494,20

4520,00

4984,70

5745,10

6422,30

1038,00

1131,80

1269,80

1486,00

1726,10

2063,90

2644,60

3403,50

3734,60

4282,90

4763,90

7,60

8,00

8,50

8,90

9,40

10,00

10,80

11,50

12,60

13,30

14,00

Forrás: IMF http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2010/02/weodata/weorept.aspx?sy=2001&ey=2011&scsm=1&ssd=1&s ort=country&ds=.&br=1&pr1.x=26&pr1.y=7&c=924&s=NGDP_RPCH%2CPPPGDP%2CPPPPC%2CPPPSH& grp=0&a=

A kínai fejlődés eredményességét mutatja, hogy 10 év alatt megnégyszereződött az egy főre eső GDP (a 2001-es adatokhoz képest), de az érték alapján még mindig a fejlődő országok közé sorolják Kínát. Kína jól tudta kezelni a 2008-2009-es gazdasági és pénzügyi válságot. Kis mértékben csökkent a növekedése, de az időben bevezetett intézkedések hatására 9% felett tudta tartani a

8

bővülés ütemét. A kormány már a kezdeti megrendülésnél, 2008. októberében átfogó gazdaságélénkítő intézkedésről döntött, és egy 586 Mrd USD értékű gazdaságösztönző csomag segítségével a hazai keresletet probálta élénkíteni a visszaeső exporttal szemben. 3 A mérsékelten laza monetáris politikának köszönhetően a bankok hitelezése 34 százalékkal nőtt 2009-ben (viszont a behajtatlan hitelállomány alacsony szinten volt és van), valamint a belső fogyasztás élénkítése (autó- és ingatlanvásárlások) szintén a válság könnyebb leküzdését eredményezték. A GDP-hez viszonyított államadósság 2008. előtt 21% körül mozgott, a válságot követően (2010) pedig 24%, ami jóval kedvezőbb bármely más nagyobb gazdaság adataihoz képest. Ennek következtében a kormány számára adott volt a lehetőség, hogy a kiadásokat növelje, állami keresletet generáljon.4 Összességében elmondható, hogy a kínai gazdaság a válság előtt is jó eredményeket mutatott, stabil, folyamatos növekedés jellemezte, a kormány óvatos makrogazdasági irányítással és folyamatos kiigazítással akadályozta meg a gazdaság túlhevülését. A szigorú gazdaságpoltika eredményeként a konjunkturális lehűlés már 2007 végén megmutatkozott, a válság előtt. Tehát azért tudta a gazdaság viszonylag kedvezőbb mutatókkal átvészelni a válságot, mert a kiigazítás már a krízis előtt megkezdődött. A kormány a piaci szereplők tiltakozása ellenére is beavatkozott a gazdasági folyamatokba, ha szükséges volt. 5 Kína a gazdasági modernizációhoz, a technológiai és mennyiségi fejlődéshez a nyereségorientált piaci viszonyok ösztönzőit használta fel, azaz engedélyezte a magántőke megjelenését a gazdaságban, lehetővé tette a külföldi működő-tőke importot, érdekeltté tette az állami vállalatokat a profitszerzésben. Ezek az eszközök hozzájárultak a jövedelmi különbségek

elmélyüléséhez

a

társadalomban,

valamint

a

nagy

mértékű

környezetszennyezéshez. Kína azonban jelentős eredményeket ért el a szegénység csökkentésében. Az új gazdasági modell, a reform és nyitás meghirdetése óta a kormány 600 millió lakost emelt ki a szegénységből. Kína az elmúlt évtizedben fokozottan jelent meg a külföldi piacokon termelő célú befektetéseivel. 2002-ben meghirdették a „Go global” stratégiát, és a kínai tőke elindult külföld felé. A válság következtében számos kedvező beruházási lehetőséggel éltek a kínaiak, 3

http://www.fn.hu/kulfold/20090305/kina_bajban_van/; letöltés ideje: 2011.03.12., 11:20 http://www.vilaggazdasag.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/a-kinai-gazdasag-gyors-fellendulesenek-okai-304862; letöltés ideje: 2011.03.12., 11:39 5 http://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/a-kinai-gazdasag-gyors-fellendulesenek-okai-304862; letöltés ideje: 2011.03.12., 11:43 4

9

miközben a világ működőtőke–exportja jelentősen csökkent. A kínai Kereskedelmi Minisztérium adatai alapján 2008-ban 55,91 Mrd USD működőtőke–kivitelt ért el az ország. 2009-ben az érték 48 Mrd USD tehető. Az UNCTAD adatai alpján Kína 1990 és 2007 között a világ összes működőtőke kiviteléből 0,80%-kal részesült, míg 2009-ben már 4,40%-kal. Ez alapján Kína a világ 6. legnagyobb tőkeexportőre. 1. Ábra A világ legnagyobb működőtőke-exportőr országai, 2009 (millió USD) 300 000

millió USD

250 000

248 074

200 000 147 161

150 000

74 699

100 000

62 705

52 269

48 000

50 000

46 057

43 918

38 832

34 203

g

ay w No r

ad a Ca n

Ita ly

ra tio

n

na si an

Ko n

g,

Fe de

C

Ch i

hi na

an y G er m

Ja pa n

an ce Fr

Ru s

Ho n

Un i

te d

St at es

-

Forrás: UNCTAD, FDI/TNC database (www.unctad.org/fdistatistics).

A jelek arra utalnak, hogy a kínai tőkekivitel még mindig csak a kezdeti fázisban van, és még igen sok tartalékkal rendelkeznek a kínai cégek. A vállalatok általában a kínai befektetési irodákon keresztül eszközölnek külföldön befektetéseket, míg a nagyobb értékű fúziók, felvásárlások állami vállalatok révén történnek. A külföldi terjeszkedés egyik legnépszerűbb formája a vállalati részvényvásárlás. 2009-ben a világ 108 legnagyobb, 1 milliárd dollárt meghaladó vállalat-felvásárlásából ötöt Kína tudhat magáénak, ebből is négyet állami vállalat hajtott végre. A külföldi tőkeberuházások terén tehát az állami vállalatok szerepe mind mennyiségi, mind stratégiai szempontból meghatározó, a nagy értékű beruházások állami kézben vannak. A kínai működőtőke ágazati szerkezete igazodik a célországok adottságaihoz. Így például Latin-Amerikában, Afrikában, és általánosságban a fejlődő országokban a nyersanyagkitermelés és energiahordozó iparba fektetnek be elsősorban, míg a fejlett országokban a 10

modern technológiát hasznosító ágazatokat keresik, ami a technológia megszerzésének eszköze. A fúzióknak és felvásárlásoknak is hasonló a célja. Megfigyelhető, hogy nő az értékesítés- beszerzés elősegítését szolgáló kis- és nagykereskedelmi beruházások aránya. A legdinamikusabban fejlődő ágazat mégis a lízing és üzleti szolgáltatások területe. 2008-ban a pénzügyekkel és kereskedelemmel együtt ez a három kategória adta a kínai „tengerentúli” beruházások 65,3%-át. Egy felmérés szerint a kínai tőke főként az árupiacokra áramlik, ami a hazai piac telítettségéből adódik. A kis- és közepes vállalatok számára a fejlődő országokban a feldolgozóipar a fő befektetési cél, Európában pedig a piacszerzés az elsődleges motiváció, ezért a kereskedelmi irodák, disztribúcós hálózatok a népszerűek. 2. Táblázat: A kínai működőtőke-kivitel (FDI outward stock) legfontosabb irányai a Kínai Statisztikai Hivatal adatállománya alapján - 2008

Ország Hongkong Kajmán-szigetek Brit Virginszigetek Ausztrália USA

Milliárd USD

%-os részesedés az összes kínai működőtőkekivitelből

115,8 20,3

63% 11%

10,5

6%

3,4 2,4

2% 1%

Forrás: National Bureau of Statistics of People’s Republic of China – 2008 Statistical Bulletin of China’s Outward Foreign Direct Investment 6

A táblázat alapján a kínai működőtőke-kivitel 82%-a a fenti öt ország felé irányul. Hongkong a csendes-óceáni térség vezető kereskedelmi-, pénzügyi- és üzleti központja, a világ meghatározó offshore bankközpontja. Többek között emiatt is Honkong Kína kapuja a világ felé. Kína exportjának közel 50%-a, működőtőke-kivitelének több mint 60%-a Hongkongon keresztül jut a világpiacra. Emellett a Hongkongi Értéktőzsdén a kínai vállalatok 6

Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, 2010; Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, p. 47-65. Dr. Bernek Ágnes: A 21. századi „Kínai Birodalom” – Kína külföldi működőtőke-befektetéseinek területi szerveződése, p. 56.

11

mintegy 40%-ának részvényeit jegyzik. Hongkong turisztikai szempontból is jelentős Kína számára, 2009-ben majdnem 18 millió kínai érkezett a „szárazföldről” Hongkongba. A Brit Virgin-szigetek és a Kajmán-szigetek szintén kiemelkedő offshore központok. Tehát a három legfontosabb ország csak közvetítő szerepet tölt be, így megállapítható, hogy a hivatalos kínai statisztika nem ad információt a kínai működőtőke-kivitel tényleges irányáról. Ezzel szemben az amerikai The Heritage Foundation a kínai vállalatok nem kötvény alapú tranzakciói alapján vizsgálja a kínai működőtőke-kivitel földrajzi és ágazati relációját. Itt érdemes kitérni a „round tripping capital” értelmezésére. „Round trip” befektetésnek nevezi a szakirodalom, amikor egy kínai vállalkozó egy offshore cégen keresztül egy kínai vállalatba fektet be.7 Ezért mondják, hogy a tőke elhagyva Kínát, majd oda visszatérve egy „körutazást” tesz meg, képletesen valamelyik offshore paradicsomban. Ennek a „round trip” műveletnek több oka is van: 1. adókedvezmények és fiskális ösztönzők, 2. tulajdonjog védelme, 3. devizajogszabályokkal és árfolyammal szembeni elvárások, 4. Hongkong, Kína és a tengerentúli pénzügyi szolgáltatások versenyképessége.8 3. Táblázat: A kínai működőtőke-kivitel (FDI outward stock) legfontosabb irányai az amerikai Heritage Foundation adatállománya alapján – 2005. márciustól 2010. júniusig

Ország

Milliárd USD

%-os részesedés az összes kínai működőtőkekivitelből

Ausztrália USA Kazahsztán Irán Kanada

33,3 22,9 11,3 11,1 10,8

13% 9% 4% 4% 4%

Forrás: The Heritage Foundation: China Global Investment Tracker 2010 9 http://heritage.org/research/reports/2010/02/china-global-investment-tracker-2010

7

http://www.askventure.com/what-is-round-trip-investment-a-review-of-chinas-round-trip-regulations-circular75-ma-rules-circular-106/; letöltés ideje: 2011.04.30., 13:26 8 http://www.adbi.org/discussionpaper/2004/06/01/450.prc.foreign.direct.investment/incentives.and.causes.of.prcs.roundtripping.fdi/; letöltés ideje: 2011.04.30., 13:43 9 Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, 2010; Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, p. 47-65.

12

A kínai működőtőke-kivitel ágazati megoszlását vizsgálva a The Heritage Foundation megállíptja, hogy az FDI 96%-a három szektorba áramlott: - energiaszektor (elsősorban kőolaj és földgáz): az összes befektetés 41%-a, - ércbányászat, fémipar: az összes befektetés 36%-a, - pénzügyi- és ingatlanszféra: az összes befektetés 19%-a. Ez is tükrözi Kína éhségét a nyersanyagokra, elsősorban a kőolajra. Ma már Kína a világ harmadik legnagyobb kőolaj-importáló országa, USA és Japán után. A fenti táblázat is mutatja, hogy jelenleg Kazahsztán és Irán a legnagyobb kőolaj-beszállító partnerei Kínának. Kiemelkedő szerepe van még a kínai működőtőke-kivitelben a fekete-afrikai térségnek. Kína jelenlegi legfontosabb geopolitikai, geoökonómiai céljainak területe. Itt elsősorban a Kongói Demokratikus Köztársaságot kell kiemelnünk, amely hatalmas ásványkincs-vagyonnal rendelkezik. Szakértők szerint a világ összes koltanérc tartalékának 34%-a található itt. Ebből az ércből vonják ki a tantált, amely a mobiltelefon-, számítógép- és DVD-gyártásban kerül felhasználásra. Az országban található emellett a világ rézérc-készletének 10%-a, valamint jelentős még a gyémánt kitermelés is. Jelenleg a Kongói Demokratikus Köztársaság kivitelének 47%-a Kínába megy. A kínai tőkekivitel mind a mai napig engedélyhez kötött, azonban a szabályozás jelentősen enyhült az utóbbi évtizedben. A tőkekivitelre vonatkozó állami szabályozást hat szakaszra bonthatjuk.10 1) Kezdeti kézi vezérlés 1979-től, Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) hatalomra lépésétől, csak az ruházhatott be, akinek erre a legfelsőbb szinten engedélyt adtak, így csak az állami vállalatok és a helyi önkormányzatok vállalkozásai számára volt lehetőség külföldön beruházni. A döntés „kézi vezérléssel”, a legfelsőbb állami szinten született, tekintet nélkül a beruházás méreteire. 2) 1984.: Standardizált engedélyezési rendszer Ez volt az első lépés a liberalizálás felé. Bár a „kézi vezérlés” még nem tűnt el teljesen, de már a magánvállalatok számára is lehetőség nyílt a külföldi beruházásra. 3) 1991.: Formalizált állami szigor Dr. Bernek Ágnes: A 21. századi „Kínai Birodalom” – Kína külföldi működőtőke-befektetéseinek területi szerveződése, p. 59. 10 Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, 2010; Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, p. 25-44. Dr. Artner Annamária: A kínai működőtőke a világ piacán – Geopolitikai stratégia vagy modernizációs elem?

13

Az Állami Tervbizottság rendeletet hozott 1991-ben, amelyben kimondják, hogy a külföldi befektetések célja a belföldi hiányosságok pótlása, tehát technológia-, erőfforrás- és piacszerzés. Ez a rendelet 2004-ig érvényben volt. 4) 1999.: Liberalizációs kurzus Részben az 1997-1998-as délkelet-ázsiai valutaválság hatására az állam visszatért a liberalizációs kurzushoz, az adott keretek között. Adócsökkentéssel, árfolyam-támogatással és preferenciális finanszírozással próbálták előmozdítani a külföldi befektetéseket. 5) 2002.: „Irányitott lazítás” / „Go global” Ez a liberalizációs szakasz készítette elő a 2002-ben meghirdetett „Go global” stratégiát. A program célja, hogy elősegítsék a kínai gazdaság globalizációját. 2004-ben az Államtanács a beruházási szabályozás reformjáról döntött, az állam szerepe átalakult az engedélyezési folyamatban, de továbbra sem vonult ki a szabályozásból. 6) 2009.: Szabályozott ösztönzési rendszer A válság hatására átalakították a szabályozási rendszert. Az új rendelet rögzíti a szabályokat, ezáltal átláthatóbbá teszi az engedélyezési folyamatot. Könnyíti a tőkekivitelt, valamint egyértelművé teszi, hogy a kínai kormány célja a külföldi beruházások stratégiai jellegét és sikerét erősíteni. A kínai működőtőke export motivációit az alábbiakban foglalhatjuk össze: - Kína jelenleg az iparosodás szakaszában van, ezért a gyors fejlődéshez szüksége van nyersanyagokra és energiahordozókra, - a nagy kínai állami vállalatok a belföldi piacon bekövetkező visszaszorulást a külföldi terjeszkedéssel kompenzálják, - a kínai exportőr vállalatoknak a külpiacokon szükségük van szolgáltatásokra, - a feltörő kínai vállalatok igyekeznek márkákat megszerezni (pl. Lenovo – IBM), a jobb piaci részesedés érdekében, - a kínai életszínvonal növekedésével a bérköltségek is emelkednek, ezért a vállalatok még olcsóbb munkaerőpiacot keresnek (pl. Vietnam, Afrika), - a „gyenge intézményekkel ellátott országok” vonzzák a kínai befektetőket (pl. Afrika).

14

Azonban nem csak Kína terjeszkedik külföldön. „2009-ben USA és Franciaország után Kínába érkezett a legtöbb külföldi működőtőke-befektetés, közel 100 milliárd dollár”. 11 2005 és 2009 között a világ legnagyobb transznacionális vállalatai 70-100 milliárd dollár összegű befektetéseket eszközöltek Kínában, ami azt jelenti, hogy ide érkezett a világ összes külföldi működőtőke-befektetésének 6-7%-a, viszont ha Hongkong és Tajvan adatait is ide számítjuk, akkor az arány 10%-ra rúg. Az FDI döntő része a feldolgozóiparba áramlik. Számottevő adat továbbá, hogy a világ összes külföldi tulajdonú leányvállalatainak 1/3-a már megtalálható Kínában. 4. Táblázat: Kína 5 legnagyobb vállalata - a Fortune Global 500-as listáján - 2009

A vállalat neve

Jövedelem (milliárd USD)

Helyezés a Global 500 listán

Ágazat

Sinopec

188

7

kőolaj- és földgázszektor, vegyipar

State Grid

184

8

elektromos áramtermelés

China national Petroleum Corporation

165

10

kőolaj- és földgázszektor

China Mobil Communication

72

77

kommunikáció

Industrial and Commercial Bank of China

69

87

banktevékenység

Forrás: Fortune 2010, Global 500, July 26 12

11

Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, 2010; Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, p. 47-65. Dr. Bernek Ágnes: A 21. századi „Kínai Birodalom” – Kína külföldi működőtőke-befektetéseinek területi szerveződése 12 Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, 2010; Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, p. 47-65. Dr. Bernek Ágnes: A 21. századi „Kínai Birodalom” – Kína külföldi működőtőke-befektetéseinek területi szerveződése, p. 54.

15

Kína nagy ütemű fejlődése a világ legnagyobb vállalatainak rangsorát is átrendezte. A Fortune amerikai üzleti folyóirat „Global 500” listáján 2009-ben a világ 500 legnagyobb vállalata közül 46 kínai volt. A legnagyobb kínai vállalat a Sinopec, mely kőolaj-kitermeléssel és feldolgozással, valamint vegyiparral foglalkozik, és jelenleg a 7. legnagyobb vállalat a világranglistán.

16

2. Kína fejlődési modellje A Kínai Népköztársaság és a Kínai Kommunista Párt vezetői mind a mai napig „sajátosan kínai színezetű szocializmusról”, valamint „szocialista piacgazdaságról” beszélnek a nyilatkozataikban. Azonban a jelenlegi kínai társadalmi-, gazdasági-, politikai–ideológiai rendszer már semmiképpen nem nevezhető szocialistának, hiszen ténylegesen kapitalizmus folyik az országban, csak annak egy sajátos, kelet–ázsiai formája, amely jelentősen eltér a nyugat-európai vagy amerikai változattól. 13

2.1. A fogalom meghatározása Tálas Barna a következőképpen definiálja a „kínai modellt”: „... a „kínai modell” egy, a világméretű modernizációs folyamatba illeszthető felzárkózási modell, amely a világ legnagyobb népességű, legrégibb folyamatos civilizációval rendelkező, független országában, sajátos történelmi körülmények közepette alakult ki a kapitalista világfejlődés globalizációs szakaszában, s amely minden eddigi felzárkózási kísérletnél nagyobb eredményeket mutatott fel viszonylag rövid idő alatt a kínai nép és a világ előtt.”14 A megfogalmazást pontosítva Tálas Barna megállapítja, hogy „a jelenlegi kínai társadalmigazdasági és politikai-ideológiai rendszer lényege nem más, mint egyfelől a többféle és vegyes tulajdonformákra épülő, a területi, vállalati és egyéni kezdeményezéseknek, valamint a külföldi befektetéseknek is viszonylag tág teret biztosító, s alapjában véve a tőkés piacgazdálkodás elveihez és módszereihez igazodó központosított gazdaságirányítás, másfelől a tekintélyelven alapuló, többnyire egypárt-rendszerű (vagy éppen egy kiemelkedő személyhez kapcsolódó) politikai hatalomgyakorlás.”15 Juhász Ottó véleménye szerint „A kínai növekedési modell alapvető jellemzője az elkésett és torz szerves tőkés fejlődési szakasz hiányainak pótlása az egypárti, centrailzált

13

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 314. 14 U.a. p. 311. 15 U.a. p. 313.

17

politikai rendszer keretei között. E rendszerben a piacot az állam szabályozza elsődlegesen gazdasági eszközökkel, szükség szerint gazdaságon kívüli eszközökkel is.”16 A belső stabilitás erősítése érdekében, valamint az ideológia megkérdőjelezhetetlensége végett a kormányzatnak szociális érzékenységet kell mutatnia - magyarázza Juhász Ottó a „sajátosan kínai színezetű szocializmus” lényegét. Amennyiben a kínai sajátosságoktól és a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezető szerepétől eltekintünk, valójában a fejlődési utat kelet-ázsiai modellnek is nevezhetnénk. A múlt század hatvanas, hetvenes éveiben ugyanis ezt az utat járta végig először Japán, majd annak mintájára Dél-Korea, Hongkong, Tajvan és Szingapúr is, tehát a „kis tigrisek”. A KKP látva a környező országok sikerét, és gyors betagolódásukat a fejlett ipari országok közé, az 1980-as évek közepétől kezdve olyan hosszú távú modernizációs stratégia megvalósításába kezdett, amely segítségével a nemzetközi gazdasági és pénzügyi élet szereplőjévé válhat az ország. Az ún. „négy modernizálás”, a mezőgazdaság, az ipar, a tudomány és a honvédelem eredményes fejlesztéséhez azt a kelet-ázsiai modellt vették alapul, amelynek segítségével először Japán, majd a „kis tigrisek” is rövid idő alatt gyors sikereket tudtak elérni. Kínának csaknem két évtized kellett ahhoz, hogy a modellt a gyakorlatba ültesse, és sikereket könyveljen el. A kínai piacgazdasági rendszer kiépítése során az állami vállalatokat nem privatizálták, ellentétben a nyugati kapitalista mintával. Ehelyett a politikai elit a kínai és külföldi magánbefektetéseket próbálta ösztönözni. Csupán a csődbe jutott állami vállalatok kerülhettek magánkézbe, viszont azok is a vállalatból kivált vezetők tulajdonába kerültek többnyire. Egy másik lényeges különbség a nyugati rendszerhez képest, hogy Kínában a föld és az ásványkincsek az állam tulajdonában vannak. A termőföld a helyi lakosok „kollektív tulajdonában” van, akik „szerződéses gazdálkodási joggal” rendelkeznek a föld felett. A földet használók a helyi népi kormánynak „földhasználati díjat” fizetnek. A földhasználati jog átruházható más személyekre, és ebben az esetben bérleti díj illeti meg az eredeti joggal rendelkezőt, azaz az átruházót. A földben található ásványkincsek, valamint a szűzföldeken

16

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 82.

18

létesített állami gazdaságok, amelyeket „állami igazgatású mezőgazdasági üzemeknek” hívnak, a „köztulajdon rendszer” részét képezik.17 A piacgazdasági rendszer teljeskörű kiépítésének egyik sarkalatos kérdése a föld magántulajdonba adása. Mivel a termőföld egyre fontosabb természeti kincs, egy nem megújuló természeti erőforrás, amelynek szűkülése egyre nagyobb problémát jelent a világban, különösen az olyan nagy népességű országokban mint Kína vagy India, nem valószínű, hogy a kínai vezetés lemondana a föld állami tulajdonáról. A „kínai modell” elemzésénél feltétlenül meg kell említeni azt a kulturális, gondolkodásbeli különbséget, ami ezt az ázsiai országot jellemzi. Kína 5000 éves, folyamatos történelemmel, kultúrával rendelkezik. Ez idő alatt számos kihívással nézett szembe az ország, birodalmi háborúk, japán megszállás, kulturális forradalom, stb., de mindegyiket átvészelte, és megtartotta kulturális örökségét. Mindez tükrözi, hogy az állam nagyon erős, a nép hisz a vezetőkben, támogatja őket a hatalmi pozíciójukban, az emberi gondolkodásmód, amelynek alapja a konfucianizmus, kiállta a történelem próbáját, és kohéziót teremtett a nép, az állam és a politika között. Véleményem szerint a konfucianizmus jelentősen hozzájárul a „kínai modell” sikeréhez. Konfuciusz tanai több mint 2500 évre nyúlnak vissza, de egy részük mind a mai napig időszerű. A konfucianizmus bár nem vallás, hanem filozófiai tanítás, mégis ott van az emberek mindennapjaiban. A konfucianizmus elsősorban egy etikai rendszer, amely az erkölcsösséget, az igazságosságot, az emberségességet, a kötelességtudó magatartás jelentőségét emeli ki az egész társadalom számára. Különösen a családon belül véli lényegesnek, ugyanis a családon belüli kapcsolatokat tartja minden emberi kapcsolat magjának. Legfontosabb jellemzője, hogy nagy hangsúlyt fektet az egyének társadalmi kötelezettségére, valamint a hagyományok tiszteletére, igen magas erkölcsi követelményeket hirdet. Politikai értelemben konzervatívnak tekinthető, mivel a tekintélyelvűséget, az uralkodóval szembeni feltétlen engedelmességet és alázatot hirdette – bár ez a gondolat már elavultnak tűnhet, de a jelenlegi vezetőkkel szembeni feltétel nélküli tisztelet és alázat innen ered. Gazdasági nézőpontból megállapítható, hogy támogatta az egyén vállalkozóvá válását annak érdekében, hogy a család és önmaga számára biztosítsa a megélhetést. A pusztán 17


19

nyereségszerzésre irányuló tevékenységet azonban elvetette. Konfuciusz úgy vélte, hogy a profit hajhászása veszélyezteti az állam és a társadalom harmoniáját, amely a konfuciánus etika magját képezi. E nézet miatt korábban sokan támadták a konfucianizmust, mert úgy gondolták, hogy a gazdasági fejlődés, a modernizáció gátja lehet. Manapság azonban megfigyelhető, hogy a konfuciánus etika reneszánszát éli. Ez leginkább azzal magyarázható egyrészt, hogy a konfucianizmust párhuzamba vonják a tudásalapú társadalommal. Ugyanis évszázadokon keresztül a Konfuciusz és követői által kidolgozott filozófiai nézetekből, az általuk megírt könyvekből kellett a hivatalnokvizsgát letenni. A konfucianizmus az erkölcsi értékek elsajátításában, önmagunk tökéletesítésében és a megfelelő képességekkel rendelkező emberek felemelkedésében az oktatás, nevelés fontosságát hangsúlyozza. Kínában jelenleg is igen nagy hangsúlyt fektetnek az oktatás fejlesztésére, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek kiépítésére. Másrészt a konfucianizmus menedzsment-szempontból is meghatározó a TávolKeleten. A főnök–beosztott közti kapcsolat egy nagy családon belül a fiú apa iránti tiszteletét, ill. az alattvaló uralkodója iránti feltétlen hűségét és engedelmességét is jelképezi. A kínai nagyvállalatok hatékonyságának egyik kulcsa talán ebben rejlik, hiszen a vállalat iránti lojalitás igen erős, amiért cserébe a vállalat gondoskodik a munkavállalók megfelelő életkörülményeiről. A kínai kormány szerint a konfucianizmus eszköz arra, hogy fenntartsák az országban a társadalmi rendet és harmóniát, a társadalmi stabilitást szolgálja az idősebbek, tanárok, és egymás iránti tisztelet hirdetésével.18 Az elmúlt években egyre inkább megfigyelhető, hogy Kína az ún. „soft power” eszközét használja arra, hogy a Nyugat számára feltárja értékeit. Elsősorban kulturális ill. társadalmi szinten figyelhető meg ez a tendencia. A „puha tényezők” alkalmazásának tekintetében Kínát az első helyre sorolják a világon (megelőzve USA-t). Az egyik propaganda szlogen szerint „Culture provides the stage for the economy to perform.” Azaz a kultúra biztosítja a lépcsőt / színpadot a gazdasági növekedéshez.19 Elmondható, hogy a kínai kormány tudatosan használja Konfuciusz személyiségét és eszméit arra, hogy a kínai kultúrát világszerte megismertesse és elterjessze. Az első Konfuciusz Intézet

18

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/konfucian.html; letöltés ideje: 2009.11.25., 12:41 http://www.vallasforum.hu/vallasok.php?id=7; letöltés ideje: 2009.11.25., 12:57 http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Konfucianizmus; letöltés ideje: 2009.11.25., 13:22 19 http://www.atimes.com/atimes/China/KJ09Ad01.html; letöltés ideje: 2009.11.30., 10:45

20

2004-ben jött létre (Szöulban, Dél–Korea), és az elmúlt pár évben több mint 250 ilyen intézményt hoztak létre a világon. Minden évben szept. 29-én, Konfuciusz születésnapjára emlékezve, hatalmas ünnepségeket rendeznek országszerte. Természetesen ez vonzza a turistákat is, ami gazdasági szempontból sem hátrányos, hiszen a látogatók hozzájárulnak a GDP növekedéshez. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban az ilyen jellegű megemlékezések elképzelhetetlenek voltak. Mao Ce-tung idején ugyanis betiltották Konfuciusz nézeteit. A feudalizmussal és a kizsákmányoló osztállyal azonosították személyiségét. Ma már azonban a Kínai Kommunista Párt az ideológiák esetében együtt említi a konfucianizmust a marxizmus–leninizmus eszméivel. Úgy gondolják, a konfucianizmus utat teremt a „reform és nyitás” megvalósításához. Tehát Kína a nyugati szemléletű piacgazdasági modellt vegyítette a saját ősi kultúrájával, és ezáltal egy egészen sajátos társadalmi-gazdasági rendszer alakult ki.

2.2. A kínai fejlődési modell kialakulása A fejlődési modell kialakulásának elemzésénél részben Tálas Barna által meghatározott szakaszokat ismertetem, azonban kiegészítem két további szakasszal (2001. WTO csatlakozás, 2009-2010. globális gazdasági-pénzügyi válság),

amelyek véleményem szerint külön

taglalandók. A kínai modell kialakulása szempontjából Mao Ce-tung munkásságát csak előzményként említem, a modell vizsgálatát 1978-tól, a „reform és nyitás” meghirdetésétől fejtem ki. 2.2.1. Mao Ce-tung munkássága Mao Ce-tung (Mao Zedong) 1939-ben és 1940-ben írt munkáiban a kínai forradalom új-demokratikus szakaszáról ír, amely átmenetet jelent a szocialista szakaszba. A Kínai Népköztársaság kikiáltása után is fenntartotta a nézetét, és 1957-re befejezettnek nyilvánította a szocializmus alapjainak megteremtését. 1958-ban meghirdette a „nagy ugrás” politikáját, amelynek segítségével öt éven belül a kommunizmusba való átmenetet akarta megvalósítani. A „nagy ugrás” következménye azonban katasztrofális volt, a termelés visszaesett, az éhínség következtében pedig több millió ember vesztette életét. Bár 1965-re Teng Hsziao-ping (Deng

21

Xiaoping) közreműködésével némiképp rendeződött a helyzet, Mao Ce-tung 1966-ban meghirdette a kulturális forradalmat, ami tíz év alatt újra tönkretette az országot. A kínai vezető halála után sokan felismerték, hogy a szocializmus építésének sztálini, ill. maói módja nem megfelelő, mégsem ítélték el Maot. Elismerték, hogy Mao néhány elképzelése hibás volt, de összességében úgy ítélték meg a munkásságát, hogy érdemei meghaladják a téves döntéseit. 1981. júnisában a KKP XI. Kongresszusán, a Központi Bizottság (KB) hatodik plenáris ülésén kimondták, hogy „Mao Ce-tung elvtárs nagy marxista és nagy proletárforradalmár, stratéga és teoretikus volt.”20 A politikai vezetés igyekezett megóvni Mao Ce-tung eszméit a félreértelmezéstől, és a külünböző támadásoktól, ezért 1982-ben a KKP XII. kongresszusán az új szervezeti szabályzatba belefoglalták: „A Mao Ce-tung-i eszme a Kínában alkalmazott és továbbfejlesztett marxizmus-leninizmus, mindazoknak a kínai forradalomról alkotott helyes elméleteknek, elveknek és tapasztalatoknak az összessége, amelyek a gyakorlatban beigazolódtak, s mint ilyen, a Kínai Kommunista Párt kollektív bölcsességének a kikristályosodása.”21 Tehát a KKP megkérdőjelezhetetlenné tette Mao Ce-tung pozitív munkásságát az ország fejlődésében, legitimizálva minden cselekedetét. 2.2.2. Teng Hsziao-ping, „reform és nyitás” Teng Hsziao-ping annak ellenére, hogy soha nem töltötte be egyik tényleges hatalmi pozíciót sem, végig ő maradt a legbefolyásosabb káder a KKP-n belül. Kezdeményezései visszafordíthatatlanná tették a kínai modernizációt. Teng Hsziao-ping a Kínai Kommunista Párt 2. generációs vezető testületének kulcsfontosságú alakja, a „reform és nyitás” politikájának meghirdetője volt. 1978. decemberében a Kínai Kommunista Párt (KKP) XI. Kongresszusán a Központi Bizottság harmadik plénumán a vezetőség kihirdette a kínai színezetű szocializmus elméletét, a „szocialista piacgazdaság” kiépítésének tervét. 20

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 305. - Határozat a párt felszabadulás utáni történetének néhány kérdéséről. MTI Cikkek a nemzetközi sajtóból. 1981/36. szám 21 U.a.

22

Meghirdette a „szabadítsuk fel gondolkodásmódunkat és a tényekben keressük az igazságot” nézetet. A Teng Hsziao-ping által örökölt politikai rendszer hátráltatta a további fejlődést, ezért elsődleges feladatának tartotta a gazdasági reformot, amely valamelyest kompenzálja az elmaradt politikai reformokat. Felvetődik a kérdés: miért a reform volt az egyetlen lehetséges megoldás 1978-ban? A megértéshez szükséges az előzmények ismerete. A Mao Ce-tung által bevezett Nagy Ugrás (1959-61) elv célja a Szovjetúnió túlszárnyalása volt, valamint felzárkózás az USA-hoz, a következménye az lett azonban, hogy 40 millió ember halt éhen Kínában. A Kulturális Forradalom (1966-76) alatt pedig mintegy 100 millió ember vesztette életét. Így a 70-es évek végére Kína lakossága igen nehéz helyzetbe került. Két út volt lehetséges: 1. reform, 2. a párt és a rendszer bukása. Teng Hsziao-ping felismerte a kialakult helyzetet, és a következőt mondta: „Ha nem hajtunk végre reformokat, akkor zsákutcába jutunk.” „Azért kell reformálnunk, mert reformok nélkül nem maradunk hatalmon.”22 Tehát Teng Hsziao-ping szerint a reform egyetlen keresztülvivője az akkoriban mintegy 70 millió tagot számláló Kommunista Párt lehetett. Úgy látta, hogy a Párt és a gazdaság megmentéséhez elengedhetetlen a termelékenység növelése, a szocialista piacgazdaság kiépítése, azaz a gazdasági reform. Politikai reformra, nyitásra azonban nem törekedett, minden akkori intézkedés a Párt hatalmának megerősítését szolgálta. Bevezeti az ún. „enklávé stratégiát” (a különleges gazdasági övezetek létrehozását), amely értelmében a gazdaságilag fejlettebb tengerparti területeken jelentős előrelépés következett be a külföld felé nyitás tekintetében, és ez rákényszerítette a vezetőket arra, hogy más tartományok esetében is teret engedjenek a reformoknak. A gazdaságpolitika súlypontját az önerőre való támaszkodásról a külföldi technológia és tőke behozatalára helyezték át. Az 1979-89-es időszakot a modernizáció évtizedének tekintik Kínában. A legfontosabb eredmények: árreform, adóreform kiépítése, piaci reformok, bővülő magánkereskedelem, átszervezték a termelési rendszert, a vállalatok vezetését és a közigazgatást, decentralizálták a termelési döntéseket és az állami megrendelés rendszerét, fejlesztették a jogrendszert. Mindezek hatására nőtt az életszínvonal, azonban fokozódott a társadalmi elégedetlenség is.

22

http://waijiao.blog.hu/2008/12/31/kina_1978_2008; letöltés ideje: 2011.03.11., 20:36

23

Kínának ez a nyitása természetesen az élet többi területén is éreztette hatását, a termelési és kereskedelmi szabályok fellazítása maga után vonta a politika, külpolitika és a nemzetközi politika területén történő nyitást is. Teng Hsziao-ping mondta ki először az „egy ország, két rendszer” elképzelést, amely a honkongi, tajvani és makaói kérdések rendezésére, és az ország újraegyesítésére vonatkozott. Ennek eredményeként Hongkongot 1997-ben, Makaót pedig 1999-ben visszacsatolták az anyaországhoz. Mindezek a reformok szükségesek voltak Kína átmeneti időszakában, amely átmenet két területen mutatkozott meg: egyrészt a centralizált parancsuralmi rendszer jelentősen enyhült, másrészt kezdett kibontakozni a (kínai színezetű) piacgazdaság. Mindkettő előirányozta a hatalom újramegosztását és újraértelmezését. A reform főbb szakaszai és jellemzői: 23 a) Vidéki szakasz (1978. december – 1984. szeptember) A falvakban a népi kommunákat a termeléshez kapcsolt családi felelősség rendszere váltotta fel. A korábban a kommunák rendelkezésére álló földeket felparcellázták és a termelőeszközökkel kiegészítve bérbeadták a parasztcsaládoknak, akiknek szerződésben vállalt kötelezettsége volt meghatározott mennyiségű gabonát és néhány egyéb mezőgazdasági terményt az állam által megszabott árakon a felvásárló szerveknek eladni. Az ezen felüli terménymennyiséggel szabadon rendelkezhettek. Az iparban elsősorban a vállalatok konszolidálására törekedtek, és a vállalati önállóság kiszélesítésére. Megkezdődött a külkereskedelem decentralizációja és egy hosszútávú exportorientált gazdaságfejlesztési és modernizációs stratégia megvalósítása. Eközben Kína 1980-ban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagjává vált. 1982-ben pedig Peking meghirdette a „minden irányban való nyitás” politikáját, amelynek hatására megkezdődött a diplomáciai, külpolitikai nyitás is. Kína elismerte, hogy bár kitartanak az önálló, független külpolitika mellett, de tudatában vannak annak, hogy a saját nemzeti érdekeiket nem tudják teljesen függetleníteni a globális érdekektől. 23

Ifj. Simon György: Reform és növekedés Kínában, Közgazdasági Szemle, XLVIII. Évf., 2001. júliusaugusztus (p. 673-692.)

24

1982-ben, a KKP XII. kongresszusán Teng Hsziao-ping kijelentette: „Hosszú időn át felhalmozott történelmi tapasztalataink összegzésének fő következtetése az, hogy a marxizmus általános igazságait össze kell kapcsolnunk hazánk konkrét valóságával, saját utunkat kell járnunk, sajátosan kínai színezetű szocializmust kell építenünk.”24 A párt vezetői mind a mai napig erre a mondatra hivatkozva építik tovább a Teng által megkezdett reformokat, és alakítják ki saját modelljüket. b) Városi szakasz (1984. október – 1991. december) 1984-ben határozat született a gazdasági rendszer reformjáról. A kormányzati és a vállalati funkciókat szétválasztották, ezáltal a teljes makroszintű tervezést és irányítást újjászervezték. Leszögezték, hogy a „szocialista tervgazdaság köztulajdonon alapuló, tervszerű árugazdaság”. 25 A társadalmi-gazdasági fejlődés megvalósításához elengedhetetlen az árugazdaság kifejlődése. Tehát a kínai vezetés felismerte, hogy a gazdasági fejlődés, a jólét megteremtése, az életszínvonal emelése csak akkor valósítható meg, ha a szigorú tervgazdasággal szemben kiépítik az árugazdaságot, amely részben továbbra is a központi tervezés ellenőrzése alatt áll. A határozat kimondja, hogy a kapitalista és a szocialista gazdaság között a tulajdonformákban van a különbség, nem pedig az árugazdaság vagy tervgazdaság meglétében. Az áruviszonyok keretei különbözőek, valamint az a kulcskérdés, hogy a hatalom a nép vagy pedig a kizsákmányoló réteg kezében van-e. A megállapítás egyértelműsíti a sajátos „kínai modell” lényegét, tehát a szocialista rendszerrel nem zárják ki az árugazdaság meglétét, de a magántulajdonról egyelőre nem esik szó a határozatban. Az ipari vállalatok számára biztosították a nagyobb döntéshozatali autonómia, valamint a nyereséggel való rendelkezés jogát. Az átfogó piacépítés, árreform, a tervezés modernizálása, a kormányzati és vállalati funkciók szétválasztása eredményeképpen egyre nagyobb teret kaptak a piaci szabályozás módszerei. A mezőgazdaságban engedélyezték a 24

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 306. - Határozat a párt felszabadulás utáni történetének néhány kérdéséről. MTI Cikkek a nemzetközi sajtóból. 1981/36. szám 25 U.a. p. 307.

25

bérlet átadásának jogát. A külgazdasági nyitás folytatásaként high-tech parkokat, gazdasági és műszaki fejlesztési övezeteket, exportra termelő offshore feldolgozó üzemeket és vámszabad övezeteket hoztak létre. Az 1989-es Tienanmen téri események után a konzervatív erők a gazdasági liberalizáció visszafogására törekedtek, a ’90-es évek elején azonban az új vezetésnek, Csiang Cö-min-nek (Jiang Zemin), sikerült a reformokat megszilárdítani, és bizonyos területeken továbbfejleszteni. c) Komplex, összehangolt reformok (1992-2000) A piaci és tervszabályozás hatékony összehangolása érdekében az intézményi reform, az új rendszer kiépítése következett. A piacgazdasági rendszerre való áttérés során az állami vállalatoknál a gyors ütemű privatizáció helyett a piaci viszonyokhoz és a hatékonyabb gazdálkodáshoz való fokozatos hosszászoktatás módszerét választották. Nemzetközileg is viszonylag versenyképes nagyvállalatokat és vállalatcsoportokat hoztak létre. Ezt a szakaszt a szocialista piacgazdaság alapjainak megteremtéseként is emlegetik, mert ettől kezdve a kínai vezetés nyíltan felvállalta a szocialista piacgazdaság építését, míg korábban csak szocialista árugazdaságról beszéltek.26 1994 januárjában megszüntették a jüan korábbi kettős árfolyamát, és egységes hivatalos árfolyamot vezettek be a vállalatközi devizabörzéken kialakult szint alapján. Megkezdődött a pénzügyi-, költségvetési- és adórendszer átfogó reformja, melynek fő célja a költségvetési bevételek növelése és áttekinthetőbbé tétele, valamint a racionálisabb és méltányosabb arány kialakítása a központi és területi költségvetésbe befolyó adóbevételek között. A reform eredményeként kialakult a háromszintű bankrendszer: a központi jegybank (szabályozza, ellenőrzi és felügyeli a pénzügyi szférát), a politikai jellegű bankok (a pénzügyi eszközök felhalmozása és a termelésbe való befektetése; a pekingi kormány beruházási, külkereskedelmi és mezőgazdasági politikájának végrehajtásában kapnak szerepet; pl. fejlesztési bank, export-import bank, mezőgazdasági-fejlesztési bank), a szakosított állami és vegyes tulajdonú kereskedelmi bankok (pénzügyi tranzakciók végrehajtása).

26


26

A mezőgazdaság modernizálása végett az egyéni gazdálkodók önkéntes társulásainak létrehozását támogatták, a mezőgazdasági technika beszerzése, a földek közös megművelése és az értékesítés érdekében. A több mint két évtizedes reformfolyamatok eredményeként nagy mértékben bővült a termelés volumene, az előállított termékek választéka, minősége és versenyképessége. A külföldi befektetések ösztönzése, a vegyes és külföldi tulajdonban levő vállalatok létrehozása a korszerű technológia megjelenését tette lehetővé. Teng Hsziao-ping az országban tett útjai során olyan kijelentéseket tett, amelyeket a tömegkommunikációs eszközök nap mint nap hangoztattak a nép előtt, népszerűsítették az eszméket. Néhány gondolat: „csak a gyors fejlődés állja ki a józan ész próbáját” „a lassú fejlődés nem szocializmus”27 A KKP 1997 szeptemberében megtartott kongresszusán Csiang Cö-min értékelte az eltelt száz év eredményeit. Úgy fogalmazott, hogy egyedül a Kínai Kommunista Párt tudta a népet győzelemre vezetni, a függetlenség és a szocializmus elérésében. Csak a KKP képes a sajátosan kínai színezetű szocializmus kiépítésére, ezáltal a nemzet felvirágoztatására, a nép boldoggá tétetélere, valamint a gazdag és erős ország létrehozására.28 2.2.3. WTO csatlakozás, 2001. Kína világkereskedelmi pozíciójának az ezredforduló idején történt megerősödésében szerepet játszott egyrészt az exportorientált modernizációs politika, másrészt pedig a 2001-es WTO csatlakozás is. A csatlakozás mérföldkőnek tekinthető a gazdasági modernizáció, valamint a világgazdaságba való integráció tekintetében. A nyolcvanas és kilencvenes években az export fellendülése következtében a WTOtagok gyakran dömpingellenes és piacvédelmi eljárásokat kezdeményeztek Kína ellen. Kína részben az exportkorlátozó intézkedések, részben viszont egy tudatos politikai és gazdasági stratégiai megfontolás miatt döntött a Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozásról. 27

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 308. 28 U.a., p. 309.

27

Ezzel kívánta elérni, hogy a világkereskedelemben egyenjogú helyzetet vívjon ki magának. Kína sajátos feltételek mellett csatlakozott. Egyrészt sokkal hosszabb felkészülési folyamatot vállalt, mint a többi WTO-tag, másrészt jóval keményebb feltételek teljesítését is vállalta, végül pedig beleegyezett abba, hogy a csatlakozás nem jelenti automatikusan a piacgazdasági státusz elnyerését (a csatlakozási jegyzőkönyv szerint 15 év a türelmi idő, azonban 2016-tól Kína automatikusan élvezheti a státuszt) , tehát más WTO-tagok továbbra is dömpingellenes eljárást kezdeményezhetnek Kínával szemben. A vállalt kötelezettségek részét képezték a mintegy két évtizeddel korábban megkezdett gazdasági, külkereskedelmi liberalizációnak. Kína kettős szerepet vállalt fel a csatlakozással: a világgazdaság egyik főszereplője kívánt lenni, de emellett a fejlődő országok érdekeit is képviselni akarta a szervezeten belül. Kína a WTO csatlakozás óta aktívan részt vesz a multilaterális kereskedelmi együttműködésben. Minden tag számára biztosítja a legnagyobb kedvezmény elvét. A vámtarifák szintjét jelentősen lecsökkentették, míg 2001-ben az átlagos vámszint 15,6% volt, 2005-re 9,7%-ra csökkent. A vámok szintje azonban továbbra is magasabb maradt az agrártermékek esetében. 2009-ben a mezőgazdasági termékek átlagos vámszintje 15,6% volt, az átlagos vámszint 9,6%, míg az átlagos kötött vámtarifaszint 8,7% (a WTO kötelezettségeknek megfelelően 2010-ig 8,9%-ra kellett csökkenteni).29 2004 óta Kína eltörölte a kvótákat, megszűnt a kereskedelmi monopóliumok használata, az importengedélyek és importtilalmak részaránya is csökkent. Az importtilalmat Kína a következő esetekben alkalmazza: egészségügyi és biztonsági okokból, nemzetközi egyezmények esetében, illetve néhány olyan termék esetében, amelyeket továbbfeldolgozás vagy reexport céljából visznek be az országba (pl. bizonyos agrártermékek, ásványkincsek, műtrágyák, hulladékok). Az ország komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében is, hogy szabványait a nemzetközi normákhoz igazítsa. Az exportra vonatkozó akadályok lebontása azonban jóval lassabban halad. A szellemi tulajdonjogok terén is igyekszik Kína eleget tenni a WTO követeléseinek, amelyek a védjegyek és szabadalmak védelmére vonatkoznak.

29

http://stat.wto.org/TariffProfile/WSDBTariffPFView.aspx?Language=E&Country=CN; letöltés ideje: 2011.04.28., 21:26 29 Meisel Sándor – Somai Miklós – Vígvári Gábor – Völgyi Katalin: Kína változó szerepe a világgazdaságban és a WTO-ban http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmanyok/4-04Meisel%20et%20al.pdf; letöltés ideje: 2011.03.13., 15:41

28

Nehézséget okoz, hogy ezen a téren hiányoznak a kulturális, jogi és intézményi garanciák, kiépítésük pedig időigényes feladat. Kína kereskedelempolitikája egyre liberalizáltabb, az állam azonban továbbra is beavatkozik a piaci folyamatokba azokban a szektorokban, amelyek nemzetgazdasági szempontból kiemelkedőek.30 Az alábbi táblázat összefoglalja, hogyan alakult a kínai külkereskedelmi forgalom a csatlakozás évében, és azt követően. Már a csatlakozás után egy évvel megfigyelhető az export és az import közel 20%-os emelkedése. Ez is mutatja, hogy a WTO tagság nemcsak Kína számára jelentett piacra jutási lehetőséget, hanem a többi tagország is kihasználhatta, hogy megnyílt az ázsiai ország piaca számukra. 2004-re az export értéke a 2001-es (csatlakozás előtti év) adathoz képest a duplájára nőtt, és bár az import mérsékeltebben emelkedett, mégis szinte megközelítette a 2001-es év értékének kétszeresét. 5. Táblázat: Kína külkereskedelmének alakulása 2001-2010 között

China's Trade with the World, 2001-10 ($ billion) Notes: *Calculated by USCBC. PRC exports reported on a free-on-board basis; imports on a cost, insurance, and freight basis. Source: PRC National Bureau of Statistics 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Exports 266.1 325.6 438.2 593.3 762.0 968.9 1,217.8 1,430.7 1,201.6 1,577.9 % change* 6.8 22.4 34.6 35.4 28.4 27.2 25.7 17.5 -16.0 31.3 Imports 243.6 295.2 412.8 561.2 660.0 791.5 956.0 1,132.6 1,005.9 1,394.8 % change* 8.2 21.2 39.8 35.9 17.6 19.9 20.8 18.5 -11.2 38.7 Total 509.7 620.8 851.0 1,154.6 1,421.9 1,760.4 2,173.7 2,563.3 2,207.5 2,972.8 % change* 7.5 21.8 37.1 35.7 23.2 23.8 23.5 17.9 -13.9 34.7 Balance 22.6 30.4 25.5 32.1 102.0 177.5 261.8 298.1 195.7 183.1 Forrás: http://www.uschina.org/statistics/tradetable.html

A válság Kínában is éreztette hatását, és a külkereskedelmi forgalom jelentős mértékben visszaesett. 2010-ben azonban visszatért a korábbi növekedési ütem, sőt megfigyelhető, hogy 30

Meisel Sándor – Somai Miklós – Vígvári Gábor – Völgyi Katalin: Kína változó szerepe a világgazdaságban és a WTO-ban http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmanyok/4-04Meisel%20et%20al.pdf; letöltés ideje: 2011.03.13., 15:41

29

az eltelt hat évben először haladta meg az import arányainak változása az export százalékos módosulását. Ez a jelenség részben tükrözi, hogy Kína enyhíteni próbál a túlzottan exportorientált gazdaságán, és a belső kereslet ösztönzésének irányába kezd fordulni, ami maga után vonja, hogy növekszik a behozatal részaránya a gazdaságban a kivitelhez képest. Érdemes néhány szóban kitérni a kínai külkereskedelem földrajzi orientációjára is. Megállapíthatjuk, hogy a kivitel több mint fele a fejlett ipari országokba irányul, a behozatalban az arány viszont 40% alatt marad. Tehát az export és import áruszerkezete jelentősen eltér egymástól, másrészt a nyersanyag és energiahordozók, amelyek a kínai behozatal számottevő részét képezik, nagyrészt az OECD országokon kívülről érkezik. Az importban 2000 és 2006 között 10%-kal csökkent a fejlett országok részesedése (48%-ról 38%-ra). Sajátosságnak számít, hogy a kínai külkereskedelem Kínából származó importot is kimutat. Ennek oka, hogy az országban termelő külföldi vállalatok Hongkongot közvetítőként használva, termékeik egy részét visszajuttatják Kínába. Ezzel kihasználják a vámmentes területek közötti kereskedelem lehetőségét. Megfigyelhető továbbá az a tendencia, hogy a magasabb hozzáadott értékű termékek súlya nő az exportban, míg a kevésbé versenyképes, munkaerőigényes termelést fokozatosan a szomszédos ázsiai országokba helyezik át.31 Kína ellen a tagság óta is számos eljárást indítottak a WTO-n belül. 2010-ig 21 panasz érkezett Kínával szemben, míg Kína mindössze 8 esetben kezdeményezett eljárást, és általában semleges harmadik félként vesz részt a másokkal szembeni tárgyalásokon (2010-ig 78 ilyen eset volt).32 Általában a kohászati és vegyipari kínai termékekkel szemben léptek fel dömpingváddal, a textilárukra 2005-ig érvényben voltak a korlátozások, így azokkal szemben kevésbé emeltek panaszt. Elemzők úgy gondolták, hogy a WTO csatlakozás előtti aktív antidömping tevékenység (elsősorban USA, EU, Kanada és Ausztrália részéről) oka az volt, hogy nagyobb vállalásokra és piacnyitásra próbálták rávenni Kínát. Így joggal remélte Kína, hogy 2001 után csökkennek az ellene benyújtott reklamációk. A várakozásokkal ellentétben azonban a számuk nőtt. Nem csak az említett „hagyományos négyek” részéről, hanem már a fejlődők is fokozottabban léptek fel Kínával szemben.

31 32

Inotai András - Juhász Ottó: A változó Kína, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009, p. 273-278. http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/dispu_by_country_e.htm#chn; letöltés ideje: 2011.04.28., 20:45

30

A dömpingellenes intézkedéseken kívül fontos szerepet töltenek be még a védzáradék alapján meghozott döntések a kereskedelmi gyakorlatban. A kínai csatlakozási jegyzőkönyv egy speciális védzáradék lehetőséget tartalmaz a kínai termékekkel szemben. Ez alapján Kínával szemben 2014-ig alkalmazható az ún. termékspecifikus védzáradék. A lényege, hogy bármely WTO-tag piaci problémákra hivatkozva a „normál” védzáradéknál alacsonyabb piaczavarási küszöb esetén ellenintézkedéseket indíthat. „Emellett lehetőséget ad harmadik országoknak is, hogy a kereskedelem átterelődésének veszélyére hivatkozva korlátozást állítsanak fel Kínával szemben, ha egy másik ország egy ilyen védzáradékot alkalmaz.” 33 Tehát Kínát itt is szigorúbb feltételek elfogadására kényszerítették. A kínai WTO csatlakozás értékelése vegyes. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a tagság felgyorsította a belső reformokat (a vámtarifákat csökkentették, megszüntették az importkvótákat, a speciális engedélyezési eljárásokat, engedélyezték a külföldi tőke beáramlását). Egyes területeken azonban továbbra is fennmaradtak az importtilalmi rendelkezések

(pl.

egészségügy,

biztonságpolitika,

egyes

nemzetközi

egyezmények

kötelezettségei). Az előrelépések ellenére továbbra is sok kritika éri Kínát a közbeszerzések protekcionista jellege, a szellemi tulajdonjogok védelmének hiányosságai miatt. Számos termék esetében továbbra is fennáll az állami kereskedelmi monopólium (pl. rizs, kukorica, kőolaj), valamint a külföldi tulajdonszerzés is gyakran akadályokba ütközik. Kína sokszor önkéntes exportkorlátozásokat is vállal, egyrészt a biztonságos belföldi ellátás és a hazai termelés védelme, másrészt pedig a dömpingeljárás elkerülése érdekében (pl. textilipar). Kína fokozatosan halad azon az úton, amely a nemzetközi kereskedelem vezető hatalmává teszi, de egyben a nemzetközi kereskedelmi normák betartására is készteti. 34 A WTO csatlakozás következményeként az üzleti környezet változása is sokkal átláthatóbbá tette az ország gazdasági viszonyait. A kínai export növekedése fokozta a versenyt a világpiacon.

33

Meisel Sándor – Somai Miklós – Vígvári Gábor – Völgyi Katalin: Kína változó szerepe a világgazdaságban és a WTO-ban http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmanyok/4-04Meisel%20et%20al.pdf; letöltés ideje: 2011.03.13., 15:41 34 Inotai András - Juhász Ottó: A változó Kína, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009, p. 279-283. Meisel Sándor – Somai Miklós – Vígvári Gábor – Völgyi Katalin: Kína változó szerepe a világgazdaságban és a WTO-ban http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulmanyok/4-04Meisel%20et%20al.pdf; letöltés ideje: 2011.03.13., 15:41

31

2007-ben, a WTO csatlakozás után öt évvel David Dollar, a Világbank kínai kirendeltségének fődelegátusa az alábbiak szerint értékelte a kínai teljesítményt: „Az elmúlt öt év eredményei alapján Kína a WTO-hoz történő csatlakozása óta a világ külkereskedelmének 20%-át adja. Kína igazi export nagyhatalommá nőtte ki magát, és ennek köszönhetően bevétele is gyors ütemben nőtt, akárcsak az importja - évente 25%-kal. Kína nemcsak az ázsiai kontinens országainak jelent komoly piacot, hanem a világ szinte minden országának.”35 2.2.4. Gazdasági világválság, 2009-2010 A válság kirobbanása előtt megfigyelhető a kínai gazdaságirányításban a hangsúlyeltolódás a korábban követett extenzív, exportorienált modellel szemben. Ennek első jele 2007-ben mutatkozott meg, amikor a KKP XVII. kongresszusán a korábbiaktól eltérő gazdasági- és társadalmofejlesztési célcsomagot határoztak meg. Új feladatként a „... nemzetgazdaság stabil és gyors gazdasági növekedésének követelményét fenntartva, a tudományosan megalapozott, kiegyensúlyozott, fenntartható gazdasági fejlődést, valamint egy demokratikus, egészséges és kulturált viszonyok között, viszonylagos jólétben élő, harmonikus kínai társadalom fokozatos kiépítését jelölte meg”.36 A gazdasági és társadalmi stratégiában történő irányváltás több okra vezethető vissza. Egyrészt a gazdaság duális szerkezete súlyos szerkezeti aránytalanságokat okozott. A kvalifikált munkaerőt igénylő, magas hatékonyságú modern szektor mellett továbbra is megtalálható az alacsony hatékonyságú, magas anyag, energia és munkaerőt igénylő tradícionális szektor. Másrészt a mezőgazdaság elmaradottsága a túlhajtott „szocialista iparosítás” következménye. További gondot jelent az egyes országrészek, főleg a nyugati területek elmaradottsága, valamint a városok és falvak fejlettségi szintjének különbsége, amelyhez kapcsolódik a társadalom különböző rétegei közötti jövedelmi szakadék. Az extenzív gazdaságirányítással elért kiemelkedően magas gazdasági növekedést a nagy élőés holtmunka ráfordítás, a beruházási ráta folyamatos emelése, pazarló anyag- és

35 36

http://hungarian.cri.cn/1/2007/04/02/[email protected]; letöltés ideje: 2011.04.15, 11:39 Inotai András - Juhász Ottó: Kína és a válság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010, p. 451.

32

energiafelhasználás jellemezte. Az exportvezérelt fejlesztési politika túlzott ösztönzése még inkább kiélezte a társadalomban a jövedelmi különbségeket. A problémák enyhítése érdekében vidékfejlesztési programot dolgozott ki a kormány, amelynek célja a városi és falusi lakosság munka- és életkörülményei közötti különbségek csökkentése, a falusi lakosság fokozottabb foglalkoztatása a mezőgazdasági szektoron kívül, különböző termelő és szolgáltató ágazatokban. A beruházások esetében ösztönzik a nyugati régiókba történő invesztíciót, a keleti tengerparti területekkel szemben. Az exportorientált fejlődés bár páratlan gazdasági növekedést hozott Kínának, de sajnos a hirtelen és dinamikus fejlődésnek ára is volt, ami megmutatkozott a környezeti károkban, a regionális egyensúlytalanságokban, a szociális feszültségekben (amelynek hosszú távú következményei is lehetnek), a duális gazdasági szerkezetben. A kivitel több mint ötven százalékát a Kínában tevékenykedő külföldi vállalatok adják, amelyek kihasználva az olcsó munkaerőt az importált anyagok, részegységek és technológia felhasználásával Kínában végeznek összeszerelő tevékenységet. Ez az úgynevezett „processing trade”, amely meghatározza a termelés és a külkereskedelem szerkezetét. Ennek köszönhetően a kiviteli struktúra a kínai gazdasági fejlettség felett tartalmaz high-tech importra épülő high-tech termékeket. A kimagasló külkereskedelmi többlet is 2004-ig a továbbfeldolgozásban megjelenő hazai hozzáadott értékből adódott.37 A „kínai modell” jellemzője továbbá, hogy a továbbfeldolgozásra épülő ipari termelés beszerzési és értékesítési piacai szétváltak. Az alapanyagok és részegységek ugyanis döntően Ázsiából érkeznek (elsősorban Japánból, Dél-Koreából, Tajvanról, és hongkongi közvetítéssel USA-ból), a kiviteli célpiacok azonban leginkább az Európai Unió és az Egyesült Államok. A beruházások döntő része is az exportorientált ágazatokba áramlik. Az új gazdasági- és társadalomirányítási stratégiában kiemelik a korábbi extenzív modernizáció helyett az intenzívebb módszerekre történő áttérést. Tehát egy merőben új modell irányába kíván elmozdulni az állam, amelyben a mennyiségi szemléletről a minőségi szemléletre helyezik a hangsúlyt. Kiemelten kívánnak foglalkozni a munkaerő, illetve általánosságban az emberi tényező minőségének javításával. Főként az oktatás fejlesztésére és az élethosszig tartó tanulás kereteinek kiépítésére helyezik a hangsúlyt. Ezzel kívánják elérni, 37

Inotai András: Kína világgazdasági szerpének erősödése – Az exportorientált „modell” jövője, Vélemények – Kommentárok – Információk, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 206. Szám, 2010. szeptember 24.

33

hogy Kínában néhány évtizeden belül létrejöjjön egy tudásalapú gazdaság és korszerű informatikai társadalom. A gazdasági fejlődés, és az életszínvonal emelkedése magával hozta a növekvő belső keresletet is. Így az exportorientált termelés mellett a belső fogyasztás növekvő igényeinek kielégítését szolgáló termelés irányába mozdul el a gazdaságpolitika. Az új stratégiában kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a környezetvédelemnek, a lakosság egészségének megőrzése, valamint a természeti katasztrófák megelőzése érdekében. Ez elengedhetetlenül szükséges dolog, hiszen a túlfűtött iparosítás következtében óriási terhelés hárult a környezetre, amelynek sajnos ma már komoly következményei vannak, a lakosság életkörülményei jelentősen romlottak a dinamikus gazdasági növekedés hatására. A 2008. évi nemzetgazdaság- és társdalomfejlesztési tervet már az új gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégia alkalmazásával dolgozták ki. A megvalósításnál azonban némileg át kellett értékelni a feladatokat, ugyanis 2008 őszén az amerikai jelzáloghitel-piac összeomlása következtében először nemzetközi pénzügyi válság, majd globális gazdasági recesszió tört ki. A világgazdaságban bekövetkező változások Kínában is éreztették hatásukat. Az export volumene jelentősen visszaesett a világpiaci kereslet csökkenése következtében. Kínában a válság nem a pénzügyi szektorban éreztette hatását, hanem elsősorban a reálgazdaságban, a külkereskedelemben. A kínai vezetés felismerve, hogy a világkereskedelem gyengélkedése miatt a külföldi piacokra nem számíthat, a belső fogyasztás élénkítésével próbálta fenntartani a gazdasági növekedés szintjét. 2008 novemberében már egy átfogó gazdaságpolitikai intézkedést hozott, 4000 milliárd jüan (mintegy 600 milliárd dollár) költségkeretet különítettek el a belső fogyasztás ösztönzésére, azért, hogy az export visszaesése következtében kialakuló foglalkoztatási és megélhetési nehézségeket elkerüljék, valamint ezzel elejét vegyék az esetleges társadalmi feszültségeknek.38 Megállapítható, hogy Kínát bár váratlanul, de semmiképpen nem felkészületlenül érte a válság kirobbanása. A kínai vezetés ugyanis a gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégiában történő irányváltást már jónéhány évvel a válság kirobbanása előtt elkezdte, intézkedéseket hozott a gazdaság növekedési ütemének mérséklésére. A mennyiségi szemlélettel szemben a minőségi követelményekre helyezték a hangsúlyt, a külföldi gyártási 38

Inotai András - Juhász Ottó: Kína és a válság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010, p. 448.

34

eljárások helyett az innováción alapuló hazai gyártásfejlesztést szorgalmazták, az exportorientált

termelésről

a

belső

fogyasztás

élénkítésére

koncentráltak.

Tehát

végeredményben a korábban kitűzött gazdasági célok változatlanok maradtak, csak a megvalósítás ideje rövidült le a válság hatására. Az USA-ból induló pénzügyi krízis egyértelművé tette a kínai vezetés számára, hogy nem alapozhat csak az amerikai költségvetési hiány finanszírozására, mert az túl kockázatos. Diverzifikálni kell a befektetéseit. Talán abban is megmutatkozik ez, hogy az utóbbi időben több európai ország állampapírjait is megvásárolta Kína, holott korábban szinte csak az USAra épített. Jelenleg a devizatartalékainak egy negyedét euróban tartja már (mintegy 710 milliárd dollárt). 2010-re az Európai Unió lett Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, illetve legnagyobb exportpiaca, megelőzve az Egyesült Államokat, míg Kína az EU második legnagyobb kereskedelmi partnere. Egyre erősebb a kínai jelenlét Európában, ami mögött a szándék az lehet, hogy az ázsiai ország nagyobb befolyásra törekszik a térségben. Kína a tartalékai diverzifikálásával enyhíti az USA-tól való függését, de emellett hozzájárul az euró erősödéséhez, ami kedvez az eurórégiónak. Várhatóan Kína európai gazdasági és politikai befolyása jelentősen nőni fog a jövőben.39 Kína a válság kirobbanásakor mintegy 2000 milliárd dollár devizatartalékkal rendelkezett, tehát lehetősége volt a kormánynak azonnal nagyobb összegű hiteleket, pénzeszközöket mozgósítani válságkezelő intézkedésekre.40 Számottevő eredmény, hogy 2009-ben Kína devizatartalékai 23,3%-kal nőttek úgy, hogy a külkereskedelmi forgalom több mint 16%-os, az exporttöbblet pedig több mint 50%-os csökkenést szenvedett el, a ténylegesen felhasznált külföldi működőtőke, valamint a nemzetközi turizmusból származó devizabevételek pedig minimális mértékben csökkentek csak. Ez a siker nemzetközi téren is kimagaslónak számít. (2011. március végén a valutatartalék 3045 Mrd USD 41 ) A nyereség a kínai kormány hatékony makroszintű gazdasági- és pénzügyi írányításának, illetve ellenőrzésének köszönhető. A fiskális és monetáris politikát gyorsan és rugalmasan tudták a változásokhoz igazítani. Emellett nem szabad megfeledkezni a kínai vállalatokra és magánszemélyekre jellemző igen magas 39

Szunomár Ágnes: Felvásárolja-e Kína Európát?, Vélemények – Kommentárok – Információk, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 215. Szám, 2011. január 18. 40 Inotai András - Juhász Ottó: Kína és a válság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010, p. 449-458. 41 Nagy Gábor: A nagyság átka – Kína térnyerése és gazdasági dilemmái; HVG, 2011. április 30., 17. szám

35

megtakarítási hajlamról sem. Mindez hozzájárult a pozitív eredményhez a válság, és a nehéz időszak ellenére is.42 A 2009-es biztató jelek ellenére a kínai vezetés a 2010-es nemzetgazdaság- és társadalomfejlesztési tervet szintén válságkezelő programként állította össze. „A gazdaság és társadalom általános követelményei és fő célkitűzései 2010-ben” című dokumentum az alábbiakat foglalja össze: „... A 2010. évi gazdaság- és társadalomfejlesztési munkában... megőrizzük a makrogazdasági politika folyamatosságát és stabilitását, folytatjuk az aktív költségvetési politikát és a viszonylag lazább monetáris politikát, az új helyzetnek és az új körülményeknek megfelelően politikánk célratörőbbé és rugalmasabbá tételére törekszünk. Különösen a gazdasági növekedés minőségének és hatékonyságának kívánunk még nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Emellett fokozott figyelmet fordítunk a gazdasági fejlődés modellváltásának és a gazdasági szerkezet kiigazításának előmozdítására, a gazdaság életerejének és mozgatóerejének a reform és nyitás, valamint a saját újítás útján történő előbbre vitelére, a népjólét javítására, a társadalmi harmónia és stabilitás megőrzésére, a belső és a nemzetközi helyzet egyidejű figyelembevételére. Mindezek révén a gazdaság kiegyensúlyozott és viszonylag gyors fejlődését kívánjuk elérni.”43 Tehát a kormány továbbra is hangsúlyozza a gazdasági fejlődés minőségi voltát, a mennyiségivel szemben. A duális gazdaságból adódó szerkezeti aránytalanságok javítása is prioritásként szerepel a tervben, valamint kiemelik az emberi tényező fontosságát. Véleményem szerint jelentőségteljes a kínai fejlődés szempontjából, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a 21. században a népjólétre, ezáltal a jövedelmi különbségek enyhítésére, a lakosság életkörülményeinek javítására, ami egyben a környezetvédelemre történő fokozottabb odafigyelést is jelenti. A kínai vezetés is felismerte a fenntartható fejlődés

42

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 42. 43 Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 57-58. Report on the implement of the 2009 plan for national economic and social development (National Development and reform Comission); Xinhua Hírügynökség, 2010. március 16. A szerző, Tálas Barna, saját fordítása a tervdokumentum eredeti, kínai szövegéből.

36

jelentőségét, és a gazdasági-társadalmi fejlődési modellt ennek megfelelően próbálják meg átalakítani. Az emberi tényező fontosabbá válását tükrözi talán az is, hogy a 2004-es alkotmánymódosításba bekerült az emberi jogok védelme: „Az állam tiszteletben tartja és védelmezi az emberi jogokat.”44 Korábban Kína az emberi jogokat a belügyekbe való beavatkozás ürügyének tekintette, azonban az elmúlt néhány évben az ország csatlakozott több nemzetközi emberjogi egyezményhez, amely kikényszerítette a módosítást, valamint a hatalom szerint ez enyhítheti a törvények alkalmazásának hiányából fakadó társadalmi elégedetlenséget. Ez utóbbi kiegészítés azonban egyelőre csak szimbolikusnak tekinthető, alkalmazása még nem valósult meg teljesen, mégis jelentőségteljes a kínai nyitás, és a demokráciához való közelítés szempontjából. 2007-ben Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy „A kínai gazdaság legnagyobb problémája, hogy a növekedés instabil, kiegyensúlyozatlan, nem koordinált és nem fenntartható.”45 Ennek hatására a 2010. évi nemzetgazdaság- és társadalomfejlesztési tervben öt célt és nyolc feladatot határoztak meg.46 A célok között szerepel a stabil gazdasági növekedés megőrzése, a gazdasági szerkezet javítása, a népjólét garantálása és további javítása, az általános árszínvonal stabilan tartása, valamint a nemzetközi fizetési mérleg javítása. A feladatokban rögzítik, hogy a 2010-es évben a reform, a stabilitás és a fejlődés összehangolása mindennél előbbrevaló. A kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést a belső kereslet, elsősorban a fogyasztói kereslet bővítésével, illetve párhuzamosan a külső kereslet stabilizálásával próbálják elérni. A válság hatására jelentősen visszesett a kínai export, ezért a belső fogyasztás fokozása javíthat a kereskedelmi mérlegen a kivitel csökkenése ellenére is. Mivel az ázsiai országoknak különösen nagy a megtakarítási hajlama (kb. 40-50%, míg a nyugati államokban kb. 20% körüli az érték), a kínai vezetés élhet ezzel a mozgástérrel belföldön. A belső viszonyokat érinti az is, hogy a kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a városi és a 44

Jordán Gyula: „Az ég magas, a császár messze van” Igazságszolgáltatás, jog és politika Kínában, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008 45 Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 69. Renmin Ribao, 2007. március 17. 46 U.a., p. 58.

37

vidéki lakosság életszínvonalát közelítse egymáshoz, az urbanizáció elősegítése mellett, továbbá a keleti és nyugati régiók közti fejlettségi különbségeket is igyekeznek mérsékelni azáltal, hogy szorgalmazzák a nyugati területekre történő beruházásokat. A 21. században az egyik fő cél Kína számára az innováció által vezérelt gazdasági növekedés elérése, ezért ösztönzik a saját innováció és a stratégiai jellegű új iparágak kifejlesztését. Tehát az új fejlesztési terv a gazdaság és a társadalom fejlődését összehangoltan, komplex módon kezeli, a gazdasági növekedést már csak úgy látják megvalósíthatónak, ha egyben a társadalom helyzete, a népjólét is javul.47 Ezért a 2010-es program feladatai az alábbiak szerint foglalhatóak össze:48 1. A makroszintű ellenőrzés további erősítése, törekvés a gazdaság stabil és viszonylag gyors fejlődésének megvalósítására. 2. A termelési szerkezet javításának, magasabb szintre emelésének, valamint a stratégiailag fontos ágazatok fejlődésének meggyorsítása, a fejlődési modellváltás és szerkezetkiigazítás elősegítése. 3. A városok és a falvak fejlődésének kiegyensúlyozottabbá tétele, a mezőgazdaság és a falusi gazdaság fejlődéséhez, valamint a falusi jövedelmek növeléséhez szükséges alapok erősítése. 4. A regionális fejlődést és az egyes régiók közötti kiegyensúlyozottabb fejlődést elősegítő tervek és politikák lelkiismeretes végrehajtása, a regionális fejlődés összehangoltságának erősítése. 5. Az energia-megtakarítást, a káros anyag kibocsátás csökkentését és a klímaváltozás elleni küzdelmet elősegítő munkák jó elvégzése, egy, az erőforrásokkal takarékosan gazdálkodó és környezetbarát társadalom kiépítésének felgyorsítása. 6. A súlyponti területek és a kulcsfontosságú láncszemek reformjának meggyorsítása, a gazdasági és társadalmi fejlődés lendítőerejének és életerejének fokozása. 7. Nagyobb súly helyezése a hazai és a nemzetközi feltételek egyidejű figyelembevételére a tervezésnél, a nyitott jellegű gazdaság stabil fejlesztése.

47

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 58-62. 48 U.a. p. 62-66.

38

8. A népjólét emelésére összpontosító társadalomépítés erősítése, a társadalmi harmónia és stabilitás minden erővel történő megőrzése. A célok és a feladatok tükrözik Kína eltökélt szándékát arra, hogy újraértelmezze korábbi politikáját, javítson annak hátrányos következményein a lakosságra, illetve a környezetre nézve, de az is kitűnik a sorokból, hogy az állam része kíván lenni a nemzetközi kezdeményezéseknek, elsősorban ami a környezetvédelmet illeti, megmutatkozik Kína integrálódási szándéka a nemzetközi körforgásba. Kína nem egyedül, a külvilágtól elzárva kívánja véghezvinni a korábban megkezdett reformokat, hanem már a nemzetközi élet egyik szereplőjeként, akár egyik főszereplőjeként. A kínai rendszer egyik alapvető ellentmondása a piacgazdaság építése, valamint a szociális követelmények érvényesítéséből adódik. Éppen emiatt emelték ki a 2007-es, illetve a 2010-es programokban a társadalmi béke, harmónia megteremtésének fontosságát. A növekedési célok elérését és a nemzetközi pozíció erősítését csak a társadalom tűrőképességének határain belül tudják megteremteni. A kínai vezetés tudatában van annak, hogy az infláció, a magas jövedelemkülönbségek, valamint a korrupció megingathatják a társadalom stabilitását, ezenfelül azonban a politikai hatalom szilárdságát is. Tehát különösen fontos kérdés a KKP szemszögéből a társadalmi jólét és elégedettség biztosítása. A kormányzat azonban reálisan méri fel a belső feszültségeket, emellett kiválóan, gyorsan tud reagálni a kihívásokra. A reális látásmódot bizonyítja Ven Csia-pao kijelentése, miszerint: „Sanghaj és Peking fejlettsége nem jellemzi Kína egészét.”49 A sikeres válságkezelés hozzájárult ahhoz, hogy Kínában az egész társadalom szintjén jelentősen javultak az életkörülmények. Nőtt az átlagjövedelem, mintegy 49,5%-kal nőtt az egészségügyre fordított állami kiadás 2009-ben, emellett szélesedett az egészségügyi alapellátásra jogosult lakosság köre. Továbbra is égető probléma maradt azonban a munkahely-teremtés kérdése. Megoldatlan probléma az agrártermelésből kikerülők egyéb termelő, szolgáltató ágazatba történő bevonása is.

49

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 83. Wen Jiabao miniszterelnök nemzetközi sajtóértekezlete, Renmin Ribao, 2010. március 15.

39

Kína a három alapelv megvalósítására törekszik: stabilitás, fokozatosság és harmónia. A globális válság rányomta bélyegét az ország stabilitására. Azáltal pedig, hogy Kína a nemzetközi élet egyre fontosabb szereplőjévé vált, a korábbi fokozatossági elv helyett egy gyorsabb döntéshozatali, cselekvési kényszerrel szembesült a vezetés. A válság hatására újraértelmezendővé vált a korábbi kínai gondolkodásmód. Egyrészt a kormány, de a társadalom szélesebb rétegei, elsősorban a fiatalok számára nyilvánvalóvá vált a növekvő kínai gazdasági erő, valamint az ebből adódó nemzetközi befolyási lehetőség. Másrészt az erősödő globális pozíció egyben növekvő nemzetközi felelősségvállalást is magában hordoz. Harmadrészt pedig jelentősen erősítette a kínai öntudatot, amelynek időnként pozitív, időnként pedig inkább negatív jelei mutatkoznak meg, főként a nemzetközi tárgyalásokon.50 Kínát számtalszor éri kritika amerikai részről a „kínai túltakarékoskodás” miatt, amely okozója a világgazdasági egyensúlyhiányok kiéleződésének, valamint a globális megtakarítási többlet kialakulásának, azonban megállapítható, hogy a kínai gazdaságot nem a túltakarékosság, hanem az export és a beruházások fogyasztást kiszorító hatása jellemzi.51 A válság világossá tette Kína számára, hogy a gazdasági növekedése, és a három évtizede követett modellje nem tartható fenn az adott körülmények között. Részben a nemzetközi nyomás, részben pedig a krízis is a belső kereslet erősítésére épülő gazdaságpolitikai váltást kényszerített ki Kínától. A vezetés számára egyértelművé vált, hogy szükségszerű az exportorientált modell felváltása vagy legalábbis enyhítése, és a belső keresletélénkítésre épülő gazdasági stratégia kialakítása. A nemzetközi nyomás a kínai kereskdelemi többlet leépítését célozza, az import fokozódására építve. A tényleges törekvések azonban a kínai kivitel mérséklésére, a kínai versenyképesség mesterséges visszafogására irányulnak. Ezt tükrözi a jüan felértékelésének követelése, elsősorban az USA részéről. A 2011-ben érvénybe lépett 12. ötéves tervben a belső kereslet élénkítése érdekében több célkitűzést fogalmaztak meg. Kiemelt jelentőséget kap a foglalkoztatási szint fenntartása, valamint bővítése. Egyrészt a belső vásárlóerő növelése, másrészt a társadalmi feszültségek 50

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 240. 51 U.a., p. 272.

40

elkerülése érdekében. A bérek és állami juttatások alakulása is befolyásolja a keresletet, amennyiben a kapott pénz elköltésre kerül, nem pedig a megtakarítás részét képezi a lakosság körében. Az urbanizációs folyamat egészséges ütemben történő felgyorsítása szintén a prioritások között szerepel. Fontos keresletnövelő hatása van az infrastruktúra-beruházásoknak. Amellett, hogy több millió embert foglalkoztatnak az építkezéseken, a különböző vállalatok felé is keresletet támasztanak, pl. az alapanyagbeszerzések révén. A belső kereslet növelésének talán egyik legkézenfekvőbb eszköze a lakosság magas megtakarítási rátájának csökkentése. A magas megtakarítási hajlam nem csak a kultúrából adódik, többek között az is befolyásolja, hogy a lakosság jó része semmiféle szociális védőhálóval nem rendelkezik. Emiatt a kínai kormány egyik fő feladatának a társadalmi rendszer alapjainak megteremtését és a lakosok legnagyobb részére történő kiszélesítését tekinti. A kormány feladata és egyben felelőssége is a megfelelő egyensúly megtalálása a korábbi modell előnyeinek megtartása és az új modell költségeinek minimalizálása mellett.52 Az exportorientált termelésnek három fő része van:53 1. Az olcsó munkaerővel előállított igénytelen, de alacsony áron eladható termékek. 2. A szakképzett munkaerő által előállított termékek. 3. K+F igényes ágazatok, ahol a versenyképesség fenntarthatóságát a hazai hozzáadott érték határozza meg. Kína jelenleg mindhárom szempontból versenyképes. Több érv szól amellett, hogy Kína újraértelmezve, a szükséges átalakításokkal továbbvigye exportorientált modelljét. Egy ilyen, három évtizede működő gazdaságirányítási mód nem váltható fel néhány év alatt egy főként belső keresletre épülő modellel, mert annak egyelőre a termelési, fogyasztási, technikai, vállalatvezetési, illetve intézményi feltételei nem adottak. Tehát komoly növekedési és versenyképességi veszteségeket szenvedne el az ország, ha a feltételek megléte nélkül egy merőben más gazdaságpolitikai irányt követne. Emellett társadalmi feszültségekkel, munakerőpiaci problémákkal is szembesülne a vezetés, ami a külföldi tőke kivonulásával is fenyegethet.

52

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 279. 53 U.a. p. 281.

41

Kína globális gazdasági szerepre tör, ami magával vonja azt, hogy a világ vezető áruexportőre is legyen, valamint magas devizatartalékot halmozzon fel.54 Véleményem szerint a 2008-ban kezdődő globális pénzügyi és gazdasági válság, valamint annak kezelési módja egy új fejezetet érdemel Kína fejlődésének elemzésénél. Egyrészt amiatt, mert Kína az elmúlt három évtizedben alkalmazott, igen tudatos gazdasági stratégiának köszönhetően sikeresen, nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelte át a válság következményeit, másrészt, mert ettől kezdve megfigyelhető, hogy Kína már nem csak az exportorientált termelésre alapozza gazdasági teljesítményét, hanem egyre inkább a belső fogyasztást igyekszik előmozdítani, hiszen ezen a téren még számos kiaknázatlan lehetőség adódik. Tehát a korábban követett gazdaságpolitikai stratégiáját átértelmezte, részben a válság, részben pedig az eddigi fejlődési modell következményeinek hatására. Harmadrészt pedig úgy vélem, elgondolkodtató, hogy a jóléti államok gazdasági modellje vajon megfelelőnek bizonyul-e a jelen korban, hiszen a válságból eredő kihívásokat kevésbé eredményesen kezelték, ellentétben Kínával. Úgy gondolom, itt értünk el ahhoz a ponthoz, hogy vajon létezik-e ténylegesen kínai fejlődési modell? Vajon van-e létalapja egy ilyen modellnek a nyugati kapitalizmussal, a jóléti államok stratégiájával szemben?

2.3. Pekingi konszenzus vs. washingtoni konszenzus Az 1970-es években bekövetkező két olajválság hatására sokan a protekcionista gazdaságpolitika felé fordultak. Az 1980-as évek elejétől, azonban a fejlődő országok számára egy teljesen új módszert javasoltak, amelyet később washingtoni konszenzusnak neveztek el. Az új modell egy liberális gazdaságpolitikai megközelítést jelentett, amely a szabad piacokon, a magántulajdonon és az egyéni ösztönzőkön alapul.

54

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p.286.

42

2.3.1. A washingtoni konszenzus 1989-ben John Williamson amerikai közgazdász tíz pontban foglalta össze azt a gazdaságpolitikai iránymutatást, amelyet a válság sújtotta latin-amerikai országoknak követnie kellene. A washingtoni konszenzus pontjai a Bretton Woods-i szervezetek, az IMF, a Világbank és az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának közös véleményen alapuló programja volt. A konszenzus pontjai az alábbiak voltak: 1. Fiskális fegyelem, 2. A közkiadások prioritásainak átrendezése (a kiadások átrendezése az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra javára), 3. Adóreform, 4. A kamatlábak liberalizálása, 5. Kompetitív devizaárfolyam, 6.

A

kereskedelem

liberalizációja

(az

összes

mennyiségi

korlát

felszámolása

a

külkereskedelemben), 7. Liberalizálni a külföldi működőtőke-befektetést (egyenlő elbánás a hazai tőkével, a piacra lépés akadályainak lebontása), 8. Privatizáció, 9. Dereguláció (a piacra lépés, valamint a szabad verseny akadályainak lebontása), 10. Tulajdonjogok (a tulajdonjogok olcsó és egyszerű kikényszeríthetősége).55 Ezek a pontok három cél elérését szolgálták: makrogazdasági fegyelem, piacgazdaság, a világra való nyitottság. A programtervvel valójában az állami irányítás alatt megvalósuló fejlesztési stratégiák ellen küzdöttek. Tehát téves az a megállapítás, amikor a washingtoni konszenzust a neoliberalizmussal azonosítják, mert eredetileg az összeállítás nem terjedt ki a monetarizmus és a kínálatfokozó gazdaságpolitika ösztönzésére.

55

Jordán Gyula: Washingtoni konszenzus vs. Pekingi konszenzus, Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata -, VII. évfolyam, 2010/2-3, p.63-65.; http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2010/0203/jordan.pdf, letöltés ideje: 2011.04.20., 21:40

43

A washingtoni konszenzus bár eredetileg a latin-amerikai országok részére készült, idővel egy gazdaságpolitikai modellnek tekintették a fejlődő világ számára. A fejlődő országok részben rá is voltak kényszerítve arra, hogy a konszenzus pontjait kövessék, mivel az IMF és a Világbank a reformok végrehajtásától tette függővé, hogy folyosít-e kölcsönt az adott országnak. A washingtoni konszenzus azonban nem nyújtotta a várakozásoknak megfelelő eredményt. 1997-ben Kelet-Ázsiában valutaválság robbant ki, amely a tőkepiacok túlságosan gyors liberalizálásának a következménye volt. A növekedés, a foglalkoztatás és a szegénység csökkentésének mértéke is elenyésző volt a várttal szemben. Jelentősen kiéleződtek az egyenlőtlenségek. Egyes szakértők abban látták az okot (elsősorban a kelet-európai volt szocialista országok esetében), hogy túlságosan gyors és radikális változásokat vezettek be az országok az állam központosított berendezkedéséből egy piacorientáltabba való átmenet érdekében. A szabályozás biztosítékai nem voltak meghatározva, a szociális hálót eltörölték, és rendkívül gyors ütemű privatizációt hajtottak végre. A washingtoni konszenzust azért is érték támadások, mert a célok csak a növekedés meggyorsítására irányultak, azonban nem fordítottak kellő figyelmet a jövedelem elosztás problémájára. Ezért összeállították a poszt-washingtoni konszenzust, amely már hangsúlyt helyez az emberek életszínvonalára, az egyenlőség elősegítésére, valamint a fenntartható és demokratikus fejlődésre is. Elismeri továbbá az állam fontos szerepét a fejlődési folyamatban. Az államnak aktív szerepet kell vállalni a pénzügyi rendszer szabályozásában, az oktatás szervezésében, a szükséges infrastruktúra biztosításában, a szegénység csökkentésében és az egyenlőség elősegítésében. A piacnak és az államnak együtt kell működnie a hatékonyság növelése érdekében.56

2.3.2. A pekingi konszenzus A pekingi konszenzus megalkotása, illetve annak megismertetése a világgal a Time egykori vezető szerkesztője, Joshua Cooper Ramo nevéhez fűződik. 2004-ben megjelentetett egy tanulmányt, amelyben megállapítja, hogy Kína felemelkedése a fejlődésnek és a növekedésnek egy merőben új módszerét mutatta meg a világnak. Bár hozzáteszi, hogy Kína 56

Jordán Gyula: Washingtoni konszenzus vs. Pekingi konszenzus, Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata -, VII. évfolyam, 2010/2-3, p.73-74.; http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2010/0203/jordan.pdf, letöltés ideje: 2011.04.20., 21:40

44

fejlődési útja megismételhetetlen, viszont a fejlődő országok számára példaértékű lehet a modellje. A szerző három gondolat köré csoportosította elméletét:57 1. Kína gyors modernizációja az innováció és a technológia rendkívül gyors fejlődésében rejlik. 2. Kína fenntartható fejlődésre és igazságos elosztásra törekszik. 3. Kína önmeghatározása, amely a modell sikerességéből adódik. Ramo szerint Kína más országok számára egy olyan fejlődési utat mutat fel, amellyel nem csak növekedést érhetnek el, de a nemzetközi rendbe is beépülhetnek, amellett, hogy a függetlenségüket is megtartják, megvédik politikai választási lehetőségüket és szabad életvitelüket. Ramo a szabad választásban megnyilvánuló erőt és a hatalmas fejlődést azonosítja a pekingi konszenzussal. Mélyen elítéli a washingtoni konszenzust, amely szerinte szétzilált gazdaságokat és ellenszenvet hagyott maga után az egész világon. Ezzel szemben a kínai fejlődési modell lényege egy egyenletes, békés, magasfokú növekedés elérése. A privatizáció és a szabad piac elvével (ami a washingtoni gondolatok magja) szembefordul. Nem egyedüli megoldásokból indul ki, hanem a kísérletezésből, ami az innováció-kényszerhez, valamint a nemzeti határok és érdekek védelméhez igazodik. Kína olyan eszközök használatára törekszik, amellyel az aszimmetrikus erő kifejezhető. A szerző szerint a modell egyszerre pragmatikus és ideológiai, tükrözi az ősi kínai filozófiai nézetet (konfucianizmus), amely alig tesz különbséget az elmélet és a gyakorlat között. A pekingi konszenzus a Teng Hsziao-ping-i pragmatikus modernizációs felfogáshoz tartja magát, amely szerint „tapógatózz a kövek után, hgy átkelj a folyón”.58 Vagy más fordításban: „úgy kelünk át a folyó túlpartjára, hogy közben érezzük a köveket a talpunk alatt.”59 Ezzel arra utalnak, hogy a reformokat fokozatosan, óvatosan kell bevezetni, fenntartva a visszavonás lehetőségét tévedés vagy kudarc esetén. 57

Jordán Gyula: Washingtoni konszenzus vs. Pekingi konszenzus, Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata -, VII. évfolyam, 2010/2-3, p. 75-76..; http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2010/0203/jordan.pdf, letöltés ideje: 2011.04.20., 21:40 58 Joshua Cooper Ramo: The Beijing Consensus, The Foreign Policy Center, 2004., p. 4. http://fpc.org.uk/fsblob/244.pdf; letöltés ideje: 2011.04.20., 14: 23 (a szerző saját fordítása) 59 Bogdan Góralczyk: Kínai kelepce, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 39. szám, 2010. október 1.; http://www.es.hu/2010-09-30_kinai-kelepce; letöltés ideje: 2011.04.21., 14:55 (A szerző lengyel politológus, Kína-szakértő, volt nagykövet több ázsiai államban. Fordította Tischler János.)

45

A konszenzus kulcsszavai: változás, újdonság, innováció. A pekingi modell azonban inkább nevezhető egy szociális reformnak, mint gazdasági programnak. A gazdaságot és a kormányzást a társadalom fejlesztésére akarják felhasználni. A kínai fejlődési út más nemzetek számára nem megismételhető, tele van ellentmondással, feszültséggel és csapdákkal. A rendkívül gyors ütemű piacgazdasági fejlődés magával hozta a környezetszennyezés, a társadalmi feszültségek, a korrupció, a kormánnyal szembeni bizalmatlanság, valamint a munkanélküliség problémáját is egyben. Két lényeges vonatkozásról azonban nem feledkezhetünk meg. Egyrészt függetlenül attól, hogy a kínai reformok sikeresek lesznek-e vagy bukásra vannak ítélve, egy biztos, a pekingi konszenzus számos új ötletet hozott magával, amelyek teljesen eltérnek a washingtoni pontoktól. Másrészt, a pekingi konszenzus megjelenése egy fontos dolgot jelez Kínának: áttért a kezdetleges, a külső gazdasági hatásokra érzékeny reformfolyamatról egy önbeteljesítő, láncreakció által vezérelt fejlődésre, amelyet már inkább a belső erőmozgások hajtanak, mint a külső nyomások és lökések, legyen az akár egy WTO csatlakozás, nukleáris szabályozás vagy globális vírusok. Kína a saját könyvét írja – Ramo szerint -, amelyben a fejezetek a más területeken megmutatkozó globalizációs kultúra hibáiról alkotott kínai gondolkodásmódot tükrözik.60 A pekingi konszenzus a washingtonihoz hasonlóan számos nem gazdasági jellegű ajánlást tartalmaz az életminőségre, a politikára, valamint a globális erőegyensúlyra vonatkozóan. A kínai program szembefordul a status quo szükségességével, és az azt támogatók fejlődési elméleteivel. Az „erő-politika” helyett a „morális politikát” hangsúlyozza. Kína jövőjének két oszlopa a tudomány és a technológia, valamint az emberi erőforrás. Csiang Cö-min (Jiang Zemin) szerint „Az innováció fenntartja a nemzet haladását. Ez egy kimeríthetetlen motivációs erő egy ország fejlődéséhez és egy politikai párt örök vitalitásának forrása.”61 Ramo úgy gondolja, Kína igen komoly problémákkal küzd, és csak az egészségügy, a gazdaság, valamint a kormány együttes, fokozott fejlesztése tudja összetartani az országot. A „kínai modell” egy innovációvezérelt növekedési program, amely elveti a régi stílusú fejlődési nézeteket, amelyek a magas növekedési rátájú gazdasági csomópontok (hubok) létrehozását támogatják, a teljesen az alapoktól való építkezéssel szemben. Ez a hozzáállás egy 60

Joshua Cooper Ramo: The Beijing Consensus, The Foreign Policy Center, 2004., p. 5. http://fpc.org.uk/fsblob/244.pdf; letöltés ideje: 2011.04.20., 14: 23 (a szerző saját fordítása) 61 U.a., p. 13.

46

dinamikus termelékenységhez vezet, amelyben a kritikus gazdasági szektoroknak biztosítják a változtatás és a túlélés lehetőségét. Az innovatív társadalomban a kísérletezés és a hibák elkövetése elfogadott. Ramo is nyomatékosítja, hogy a jelenlegi „kínai modell” változtatásra szorul, egyébként nem lesz fenntartható. A gazdaság kifullad, az erőforrások kimerülnek, a korrupció és a környezetszennyezés tönkreteszi az országot. Tehát Teng Hsziao-ping híres mondását, „Mindegy, hogy a macska fehér vagy fekete, ha megfogja az egeret.”, úgy értelmezi, hogy a macska színe már igenis fontos. Kína egy „zöld macskát, egy átlátható macskát” keres.62 Ezzel utal arra, hogy a kormány komoly erőfeszítéseket kíván fordítani a környezetvédelemre, illetve a korrupció leküzdésére, amelyek hátrányosan érintik a társadalmat. A társadalmi, gazdasági és politikai stabilitás a legfontosabb cél. A kínai vezetők kritikusan fogadták Ramo értekezését, és számos ponton nem értettek egyet vele. Emellett tucatnyi ellenvélemény született a nyugati szakértők körében is. Scott Kennedy egy cikkében úgy nyilatkozik, hogy Ramo tanulmánya egy félrevezető és helytelen összefoglalása Kína jelenlegi reformtapasztalatainak. Ugyanis nem csak a tapasztalati tényeket vázolja fel rosszul, hanem figyelmen kívül hagyja azokat a hasonlóságokon és különbözőségeken alapuló kínai tapasztalatokat, amelyeket más országokkal osztottak meg. Ezenfelül eltorzítja Kína helyét a nemzetközi politikában.63 A washingtoni modell annak ellenére, hogy elsősorban a latin-amerikai országok gazdasági nehézségeinek leküzdésére készült, végül a nemzetközi szervezetek (IMF, Világbank) általánosságban minden fejlődő országra kiterjesztették a programot, és a folyósított kölcsönöket a pontok betartásához kötötték. Ezzel ellentétben a pekingi modell azt mondja, minden ország egyedi kihívásokkal és problémákkal néz szembe, ezért egyedi megoldásokra van szükség. Nem általánosítják a modellt. Elsősorban emiatt is a fejlődő országok számára sokkal szimpatikusabb a pekingi konszenzus a washingtonival szemben. Az afrikai kontinens például egyre inkább Kína felé fordul. Főként amiatt, mert a kínai segítség nem párosul kioktató gazdasági leckékkel, követelésekkel, mint a nyugati támogatás. 62

Joshua Cooper Ramo: The Beijing Consensus, The Foreign Policy Center, 2004., p. 23. http://fpc.org.uk/fsblob/244.pdf; letöltés ideje: 2011.04.20., 14: 23 (a szerző saját fordítása) 63 Scott Kennedy: The Myth of the Beijing Consensus, Journal of Contemporary China, Volume 19, Issue 65 June 2010 , pages 461 – 477 http://www.informaworld.com/smpp/section?content=a921752977&fulltext=713240928; letöltés ideje: 2011.04.26., 20:15

47

„A kínai befektetések vonzóak Afrika számára, mert azok nem támasztanak feltételeket a kormányzattal, a pénzügyi becsületességgel vagy egyéb vonatkozásokkal szemben, amelyeket a nyugati donorok követelnek.” – jelentette ki Princeton Lyman, az amerikai Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának szakértője.64 Chan Lai-Ha és Pak Lee Kína-szakértők szerint az állam valóban főszerepet játszik a reform és a fejlődés irányításában, ezért úgy vélik, a pekingi konszenzus felerősíti a fejlődő országok hangját a globális ügyekben.65 Egy nevét elhallgatni kívánó kínai közgazdász a 2011. januári davos-i Világgazdasági Fórumon az alábbiakban foglalta össze a pekingi konszenzus lényegét:66 - Politikai eszköztár: A kínai hatóságok sokkal szélesebb eszköztárral rendelkeznek ahhoz, hogy beleavatkozzanak a gazdaságba. Szabályozhatják a szerződéseket, akárcsak nyugaton, de beleszólhatnak a pénzügyi piacok működésébe is, ha szükségesnek tartják. - Vállalati hűség: Nagyon sok vállalat nem csak állami tulajdonban van, hanem beszámolási kötelezettséggel rendelkezik a kormány felé. - Erőforrások: Peking szokatlanul nagy erőforrásokat kontrollál. Ellenőrzése alatt áll a mintegy 3000 milliárd dollár devizatartalék, az állami vállalatok által realizált nyereség, emellett pedig a föld is állami tulajdonban van Kínában. Ezért a kínai közgazdász szerint pénzügyi gondok nem léteznek az országban. „Ha a hatóságoknak pénzre van szükségük, földet adnak el.”67 - Hosszú távú tervezés: A kínai hatóságok hosszú távú stratégiákat állítanak fel, majd ötéves tervekre bontják őket. A jogállamiság és szabad piac mellett kiálló nyugati demokráciák számára ezek a pontok elfogadhatatlanok, mégis, az elmúlt évek problémáiból adódóan a nyugati

64

Dustin R. Turin: China Offers Alternative Development Model in ’Beijing Consensus’ Article written December 3rd, 2009 and published January 2nd, 2010. http://www.studentpulse.com/articles/108/china-offers-alternative-development-model-in-beijing-consensus; letöltés ideje: 2011.04.23., 10:32 (a szerző saját fordítása) 65 Dustin R. Turin: China Offers Alternative Development Model in ’Beijing Consensus’ Article written December 3rd, 2009 and published January 2nd, 2010. http://www.studentpulse.com/articles/108/china-offers-alternative-development-model-in-beijing-consensus; letöltés ideje: 2011.04.23., 10:32 (a szerző saját fordítása) 66 Katrin Bennhold: What is the Beijing Consensus, January 28, 2011, 1:41 pm Davos 2011 http://dealbook.nytimes.com/2011/01/28/what-is-the-beijing-consensus/; letöltés ideje: 2011.04.23., 10:56 67 U.a.

48

közgazdászok arra probálják rávenni a kormányokat, hogy ne választási ciklusokban gondolkodjanak, hanem próbáljanak meg hosszútávú gazdaságpolitikai terveket kidolgozni. Bogdan Góralczyk, lengyel politológus, Kína-szakértő, volt nagykövet több ázsiai államban szintén összeállított néhány jellemzőt, amivel a „kínai modell” lényegét próbálja magyarázni.68 -

A kormányt igen erős pragmatikus hozzáállás jellemzi, az ideológiáktól elhatárolódva áll a reformokhoz, és az elengedhetetlen változásokhoz. Az állam egyfajta „tudományos fejlesztési programot” próbál kidolgozni, amely elveti a korábbi ideológiákat.

-

A vezetést az abszolút fokozatosság jellemzi a reformok bevezetésénél, fenntartva a visszavonás lehetőségét kudarc esetén. (Itt jelenik meg az „úgy kelünk át a folyó túlpartjára, hogy közben érezzük a köveket a talpunk alatt” mondás.)

-

A vezetők reálisan látják a lehetőségeket és az esélyeket, igen józan magatartás jellemzi őket.

-

Az állam aktívan részt vesz, és bele is avatkozik a gazdasági folyamatokba.

-

A gazdasági folyamatokba történő beavatkozást mutatja az „elengedni a kicsiket, megtartani a nagyokat” stratégia, amelyet azoknál az ipari üzemeknél alkalmaztak, amelyek nem tudtak fennmaradni a változó globális környezetben.

-

Az állami fennhatóságot fenntartják a stratégiai ágazatokban, mint a hadiipar, a bankszektor, a villamosenergia-termelés és -elosztás, a petrolkémiai ipar, a távközlés, a polgári légiközlekedés, valamint a hajógyártás.

-

A fejlődési folyamat teljes mértékben az állam által irányított.

-

A piacgazdaság kiépítését mindennél előbbre tartják. „A piac a demokrácia előtt.” elvet követik.

Egyes nézetek szerint a kínai vezetés a társadalomnak egy „áldemokráciának” nevezhető megoldást kínál, amit a szakértők az illiberális, korlátozott, irányított, autorizmussal kevert demokráciának tekintenek.69 68

Bogdan Góralczyk: Kínai kelepce, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 39. szám, 2010. október 1.; http://www.es.hu/2010-09-30_kinai-kelepce, letöltés ideje: 2011.04.21., 14:55 (A szerző lengyel politológus, Kína-szakértő, volt nagykövet több ázsiai államban. Fordította Tischler János.) 69 Bogdan Góralczyk: Kínai kelepce, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 39. szám, 2010. október 1.; http://www.es.hu/2010-09-30_kinai-kelepce; letöltés ideje: 2011.04.21., 14:55 (A szerző lengyel politológus, Kína-szakértő, volt nagykövet több ázsiai államban. Fordította Tischler János.)

49

Hu Csin-tao (Hu Jintao) pedig így nyilatkozott: „Nincs szocializmus demokrácia nélkül, és nincs demokrácia szocializmus nélkül.”70 Egyelőre azonban a demokratikus átalakulásnál fontosabbnak tartják a piaci reformokat. -

Az emberi erőforrásba történő befektetést (elsősorban az oktatás fejlesztését kell kiemelni) és a fenntartható fejlődést prioritásként kezelik a 21. században.

-

A reformokat a globalizációs folyamatokhoz igazítják. Tehát fokozódik a nyitás a világ felé, a gazdasági mellett a technológiai fejlődésre is nagyobb hangsúlyt fektetnek. Ezáltal a globalizációs tendenciákból az előnyök kiaknázására törekednek. Egyre másra jelennek meg tanulmányok, cikkek, könyvek a „kínai modellről” és a

pekingi konszenzusról, miközben a kínai vezetők és a Kínai Kommunista Párt kerüli a fogalom használatát. Kína továbbra is Teng Hsziao-ping elvéhez tartja magát: „...nem kell kitűnni és a sereg elé vágtatni, nem nekünk kell a parancsnokot adni és annak szerepét betölteni, hanem várni kell az alkalmas pillanatra. Addig is, gyűjtsük szorgalmasan az erőinket.”71 A vezetés, ha hisz is egy „kínai modell” kialakulásában, pontosan tudja, hogy a folyamat még nem zárult le. A fejlődési modellnek számos hátrányos következménye volt (mint pl. a környezetszennyezés, a társadalmon belüli jövedelemkülönbségek fokozódása, társadalmi feszültségek, munkanélküliség, korrupció), így szükséges annak átalakítása, a reformok olyan írányba történő terelése, amely a felmerült problémákra megoldásként szolgálhat. Li Csun-zsu (Li Junru) a párt egyik szakembere óva int a „kínai modell” szóhasználattól, mert véleménye szerint ez önteltséget vonz maga után, ami

gátja lehet a további

reformfolyamatoknak.72 A kínai vezetők korántsem biztosak abban, hogy jó úton járnak. Tartanak a káosztól, elsősorban a társadalmi feszültségektől, a fenyegető instabilitástól. Joseph Nye amerikai akadémikus is kihangsúlyozza, hogy a kínai politika bizonytalansága számos kockázatot hordoz magában. 70

Joshua Cooper Ramo: The Beijing Consensus, The Foreign Policy Center, 2004., p. 10. http://fpc.org.uk/fsblob/244.pdf; letöltés ideje: 2011.04.20., 14: 23 (a szerző saját fordítása) 71 Bogdan Góralczyk: Kínai kelepce, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 39. szám, 2010. október 1.; http://www.es.hu/2010-09-30_kinai-kelepce; letöltés ideje: 2011.04.21., 14:55 (A szerző lengyel politológus, Kína-szakértő, volt nagykövet több ázsiai államban. Fordította Tischler János.) 72 The Beijing consensus is to keep quiet, May 6th 2010 | BEIJING http://www.economist.com/node/16059990; letöltés ideje: 2011.04.22., 19:50

50

„A generációk változnak, az erő sokszor önhittséget szül és az evéssel néha nő az étvágy.” – mondja Nye.73

2.4. Kína kapcsolata az ázsiai és afrikai országokkal, a „kínai modell” hatása Az ezredforduló óta megfigyelhető, hogy Kína jelenléte a délkeleti- és közép-ázsiai, valamint az afrikai államokban egyre erőteljesebb. Nem csak gazdasági értelemben kell kiemelni Kína szerepét, hanem mint politikai és biztonságpolitikai partnert is. Kína már az 1980-as évektől kezdve bilaterális kapcsolatokat igyekezett kialakítani az ASEAN tagokkal (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége). Tudatosan építette a partneri hálózatot, részben, mert a kelet-ázsiai regionalizmusban vezető szerepet akart kivívni magának, részben pedig ezzel kívánta ellensúlyozni a délkelet-ázsiai országok félelmét Kínától. A „Kína veszély” érzés abból eredt, hogy az ASEAN tagállamok versenytársat láttak Kínában az exportpiacokon és a külföldi működőtőke vonzásában. Kína azonban sikeres tárgyalásainak köszönhetően elérte, hogy számos egyezmény került aláírásra 1991 (az első hivatalos kapcsolatfelvétel) és 2009 között. 2010. január 1-jén pedig létrejött az ACFTA (ASEAN-Kína Szabadkereskedelmi Övezet), amely a világ egyik legnagyobb ilyen jellegű társulása, éves GDP-je 6,6 billió dollárt tesz ki, fogyasztói piacát pedig mintegy 1,9 milliárd fő alkotja.74 Kína és az ASEAN számos területen együttműködnek, pl. energia, szállítás, kultúra, egészségügy, turizmus, mezőgazdaság, információs technológia, humánerőforrás fejlesztés, környezetvédelem, a Mekong-folyó medencéjének fejlesztése. Ez egy stratégiai partnerség, amelyet Kína igyekszik előnyére fordítani. A kétoldalú árukereskedelem értéke az elmúlt húsz évben közel a harmincszorosára emelkedett. 75 Ehhez hozzájárult az is, hogy az ASEAN országokban számottevő kínai kisebbség él, és meghatározó a gazdasági erejük. Malajziában a lakosság kb. 30%-a kínai, de a gazdaság 50%-át tartják kezükben. Indonéziában a kínaiak aránya 2-4% körül mozog, azonban a gazdaság 70%-át ellenőrzik. A Thaiföldön élő kínaiak 373

The Beijing consensus is to keep quiet, May 6th 2010 | BEIJING http://www.economist.com/node/16059990; letöltés ideje: 2011.04.22., 19:50 74 Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 83. 75 U.a., p. 83.

51

10%-át teszik ki a lakosságnak, és a gazdaság 50-60%-át kontrollálják. A Fülöp-szigeteken élő kínaiak aránya a legkevesebb, mindössze 1-3%, mégis a gazdaság 35-70%-át tartják kezükben.76 Kína tehát sikeresen vonta be a délkelet-ázsiai kínai üzleti közösséget a kétoldalú gazdasági kapcsolatok megerősítésébe. A bilaterális tőkemozgások esetében is számottevő a növekedés, bár megfigyelhető, hogy a kínai tőke nagyobb része az ASEAN-on belül a szegényebb tagállamokba irányul, elsősorban Laoszba, Kambodzsába, Mianmarba, Vietnamba és Bruneibe. Kína gazdasági és pénzügyi szerepének megerősödése ezen országok esetében a legszembetűnőbb. A 2008-as adatok alapján Laoszban és Kambodzsában Kína a legnagyobb befektető. A kínai tőkebefektetések fő motivációja a természeti erőforrások megszerzése, az alacsony bérköltségű gyártás (megfigyelhető a munkaerő-igényes ágazatok ezen országokba történő kihelyezése, pl. ruhaés könnyűipari ágazatok), valamint új piacok szerzése. Nem elhanyagolható Kína bilaterális és regionális segélyező programja a térségben. A támogatást főként közutak, hidak építésére, egyéb infrastrukturális fejlesztésekre, középületek, gyárak, erőművek építésére, bányászati fejlesztésekre, humanitárius katasztrófák kezelésére nyújtják. Az utóbbi részarányának növekedése mutatja Kína növekvő világgazdasági szerepének súlyát, továbbá a nemzetközi közösség iránti felelősség és elkötelezettség erősödését. A kínai külpolitika egyik fontos eszköze a rászoruló országok esetében a gazdasági együttműködést célzó segélyezés.77 Kína a közép-ázsiai régióban (Tadzsikisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán) is a gazdasági együttműködés megerősítésére törekedett, így az ezredfordulót követően a térség piacának meghatározó szereplője lett. 2005-től kezdődően az oktatás terén is támogatásokat nyújt, ezáltal a kínai nyelvet igyekszik népszerűsíteni, valamint segíti a „kínai modellt” követő közép-ázsiai szakembergárda képzését.78 A 2001-ben megalakult Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), amelynek tagjai Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán, bár nem tekinthető multilaterális gazdasági együttműködési szervezetnek, mégis sikeres együttműködésnek 76

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 89. 77 Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 94-95. 78 U.a., p. 99.

52

nevezhető, annak ellenére, hogy Kína gyakran saját érdekeinek érvényesítésére törekszik. Az eredményes összefogást tükrözi, hogy Kínának sikerült békés úton rendezni az említett országokkal a területi vitáit és a határvidék demilitarizációját. Kína maga mögé tudta állítani az SCO tagokat a terrorizmus, a szeparatizmus és az extrémizmus elleni küzdelemben, és így gátat szabott az ujgur függetlenségi mozgalmaknak. A térség biztonsági stabilitása hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, valamint a tőkevonzáshoz.79 Kína növekvő gazdasági, ill. pénzügyi befolyása Délkelet- és Közép-Ázsiában négy formában mutatkozik meg: a dinamikusan bővülő kereskedelemben, a növekvő kínai befektetésekben, a növekvő segélyekben, valamint a regionális segítségnyújtásban.80 Emellett Kína ügyesen használja a soft power eszközét is. Azáltal, hogy támogatja a kínai nyelv tanulását, és számos ösztöndíj-lehetőséget biztosít a nyelvtanulók számára, elősegíti azt, hogy a Kínába utazó külföldiek megismerjék az ország kultúráját, a hagyományokat, azt a nagyszerű gazdasági és társadalmi fejlődést, ami az elmúlt három évtizedet jellemzi. Mindez hozzásegíti Kínát ahhoz, hogy külföldön is rokonszenvet ébresszen a „kínai modell” iránt, a hazatérő külföldiek magukkal vigyék mindazt az információt, gazdasági-, politikai- és életszemléletet, amellyel Kínában ismerkedtek meg. Ez egy igen tudatos, hosszútávú stratégiára vall, amelyet a kínai vezetés fokozatosan alakított ki, és próbál egyre inkább erősíteni. Kína afrikai jelenléte a II. világháború befejezésétől figyelhető meg. Támogatta az afrikai függetlenségi küzdelmeket a gyarmatosítókkal szemben. Ezt követően Kína igen nagy segélyezője volt a kontinensnek, eleinte a mezőgazdaságban, majd az infrastrukturális fejlesztésekben az 1970-es évektől kezdve. A segélyezés hátterében politikai okok húzódtak meg. Az afrikai országok támogátására számított a Kínai Népköztársaság ENSZ-be történő felvételénél, és Tajvan ENSZ-ből való kizárásánál, amely 1971-ben meg is valósult. Az 1978as reformoktól kezdődően azonban Afrika jelentősége lecsökkent Kínában. Elsősorban a saját

79

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 101. 80 U.a., p. 90.

53

gazdasági fejlődésére koncentrált. A kapcsolatok új mederbe terelése 1989-től kezdődött, a Tienanmen téri események után, amikor Kína Nyugat helyett a fejlődő országok felé fordult.81 Kína-Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC) keretében megszervezett találkozók során Kína stratégiai partnerség létrehozására törekedett. Kína Afrika-politikájának legfőbb elvei:82 -

Nyíltság, barátság, egyenlőség.

Kína tiszteletben tartja az afrikai országok által választott fejlődési utat, valamint a békés együttélés öt elvét.83 -

Kölcsönös haszon, reciprocitás és együttfejlődés.

Kína támogatja az afrikai országok gazdaság- és társadalomfejlesztési terveit. -

Kölcsönös támogatás, szoros koordináció.

Kína az ENSZ-ben és más multilaterális szervezetekben az Afrikával való együttműködésre törekszik. -

Egymástól tanulás és együttfejlődés.

Kína és Afrika konzultálnak a kormányzási és fejlődési tapasztalataik terén, fokozzák az együttműködést az oktatás, a tudomány, a kultúra és az egészségügy területén. Az említett pontokból egyértelműen kitűnik, miért vonzó a kínai partnerség, tőke, segély, gazdaság- és társadalomfejlesztési program. Kína nem teszi politikai feltételektől függővé a segélyek, kölcsönök folyósítását, vagy akár a tőkeberuházásokat (a nyugati államokkal ellentétben). Hangsúlyozza az „egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvét”. Kína egyenlő félként kezeli az afrikai országokat, politikai egyenlőségre, kölcsönös bizalomra és „win-win” eredményre törekszik. 84 Nem akarja rákényszeríteni saját értékrendjét és ideológiáját ezen országokra, bár meg kell jegyezni, hogy épp emiatt jónéhány fejlődő ország 81

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 110-111. 82 U.a., p. 113-114. 83 1. Egymás területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása., 2. Egymás meg nem támadása., 3. Be nem avatkozás egymás belügyeibe., 4. Egyenlőség és kölcsönös haszon., 5. Békés együttélés. Forrás: Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 113. 84 Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 113-114.

54

a „kínai modellel” szimpatizál, hiszen a nyugati demokrácia és jóléti állam mintájával szemben a kínaiak az elmúlt három évtizedben jóval kedvezőbb eredményeket tudtak felmutatni. Kínát ezért gyakran éri kritika a nyugati államok részéről, mert úgy vélik, hogy Kína támogatja az autoriter rezsimeket, ezáltal akadályozza a demokrácia és a jó kormányzás alapjainak megteremtését ezen országokban. A stratégiai együttműködésnek köszönhetően a kínai-afrikai kereskedelmi kapcsolatok dinamikusan bővültek, 2000 és 2008 között a bilaterális kereskedelem értéke évente mintegy 30%-kal emelkedett. Kína legfontosabb kereskedelmi partnerei: Angola, Dél-Afrika, Szudán, Nigéria, Egyiptom, Algéria, Kongói Köztársaság, Marokkó és Egyenlítői-Guinea.85 Mindezen országok kiemelkedő nyersanyag-exportőrök, Kínának pedig nagy szüksége van az ásványkincsekre, így nem véletlen a partneri kör kialakulása. A kínai export nagyrészt iparcikkekből áll, míg az import döntő részét az ásványi anyagok (kőolaj, vasérc, rézérc, gyémánt), valamint az agrártermékek képezik. Kína nem titkolt célja Afrikával kapcsolatban a nyersanyagforrásokhoz való hozzáférés, valamint a kínai iparcikkek számára piacszerzés a kontinensen. A 21. században az Afrikába irányuló közvetlen kínai tőkebefektetések is dinamikusan nőttek. „2008-ig több mint 1600 kínai vállalat fektetett be Afrikában.”86 A kínai cégek elsősorban a kitermelő- , a feldolgozó-, az építő- és szolgáltatóiparba, illetve a mezőgazdaságba fektetnek be. A 2009-es válság ellenére Kína tovább növelte tőkekivitelét Afrikába, nagy összegű állami támogatásokat nyújtott az országoknak. Több afrikai állammal gazdasági együttműködési szerződést, befektetés-védelmi megállapodást és kettős adózást kizáró egyezményt írt alá, emellett folyamatosan bővíti azon termékek listáját, amelyek a legszegényebb országokból vámmentesen juthatnak a kínai piacra. A

2009-ben

megrendezésre

kerülő

FOCAC

csúcstalálkozón

Ven

Csia-pao

kínai

miniszterelnök határozottan kijelentette: „Bármilyen változás is következzen be a világban ...Afrika gazdasági és társadalmi fejlődését támogató politikánk nem fog változni.”87 (Meg kell említeni, hogy Kína fokozódó nyersanyagigénye is indokolja ezt a kijelentést,

85

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 116. 86 U.a., p. 119. 87 U.a., p. 124.

55

hiszen Afrika bővelkedik ásványkincsekben, valamint a mezőgazdasági termékekre is szüksége van Kínának a több mint 1,3 milliárd fő biztonságos élelmiszerellátására.) A találkozón Kína bejelentette, hogy terveik között szerepel az együttműködés az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a tudomány és technológia terén. Ennek keretein belül pl. 100 posztdoktori tudományos kutatási helyet biztosítanak afrikaiak számára, 5500 ösztöndíjat osztanak szét a kontinensen, valamint 20000 szakember képzését vállalják – itt is a soft power nyilvánul meg, ugyanis ha Afrika közelebbről ismeri meg Kínát, abból igen sok előny kovácsolható. Segít a „kínai modell” elterjesztésében, amely már így is számos fejlődő országban népszerű, a gyors és folyamatos kínai fejlődésnek köszönhetően, amely töretlennek mondható az elmúlt harminc évben. Kína nagyobb összegű kölcsönöket folyósít az afrikai fejlesztésekre, a súlyosan eladósodott vagy legszegényebb országoknak pedig kamatmentes kölcsönt nyújt, illetve elengedi addóságukat. Igyekeznek még inkább megnyitni a piacukat az afrikai termékek előtt. A legelmaradottabb térségből származó termékek 95 százalékára 0%-os vámtarifát fog alkalmazni.88 Kína segélyező programja, a kedvezményes kölcsönök és adományok különösen fontosak voltak a válság ideje alatt és azt követően, hiszen a fejlődő, valamint a legszegényebb ázsiai és afrikai országok számára igen nehéz időszak volt a 2009-2010-es év, és Kína hozzájárult ahhoz, hogy könnyebben átvészeljék a krízist. Ez is befolyásolta Afrika „Kínaképének” megváltozását. Korábban azért törekedtek az afrikaiak a kínai kapcsolatok fejlesztésére, mert abban a gyarmatosító modellel szemben egy az érdekeiket jobban figyelembe vevő kooperációt láttak. Tehát inkább ideológiai alapon kötődtek Kínához. A válság azonban átrendezte a korábbi vélekedést, és ma már egyre inkább gazdasági partnert, támaszt látnak Kínában, amely le tudja küzdeni a válságot.

88

Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 124-125.

56

3. A „kínai modell” jövője 3.1. A kínai stratégiai gondolkodás lényege Az elmúlt két-három évtizedben a kínai vezetés társadalom- és gazdaságfejlesztési stratégiájának kerete lényegében változatlan, viszont számos reform került beveztésre időközben. Az elsődleges cél továbbra is az, hogy Kínát a 21. század közepére modern állammá, a világ egyik nagyhatalmává, az egy főre eső GDP volumenét tekintve pedig a közepesen fejlett országok közé fejlesszék. A gazdaságpolitikában új hangsúlyokat kívánnak érvényre juttatni, anélkül, hogy a „reform és nyitás” politikáját alapjaiban megváltoztatnák. A fő cél jelenleg a kiegyensúlyozott, fenntartható és harmonikus fejlődés feltételeinek a fokozatos megteremtése. Az exportorientált termelés mellett nagyobb szerepet szánnak a belső fogyasztásra való minőségi termelésnek, a természeti erőforrások és a munkaerő hatékonyabb felhasználásának. Ennek elérése érdekében kiemelkedően fontosnak tartják a munkaerő, és általánosságban véve az emberi tényező minőségének javítását, az oktatási intézmények fejlesztését és az élethosszig tartó tanulás feltételeinek biztosítását (konfucianizmus tanai). Nagyobb hangsúlyt fektetnek a mezőgazdaság és a vidék gyorsabb ütemű fejlesztésére, amely a lakosság élelmiszerellátása szempontjából jelentős kérdés. A kínai stratégiai gondolkodás sajátosságai a következőkben foglalhatók össze:89 - előrelátás - tekintélyelvű vezetés - mértékletesség - elzárkózás (Nagy Fal mentalitás) - nyitás és reform - harmónia (egyensúly) - holisztikus szemlélet Teng Hsziao-ping így fogalmazta meg a kínai magatartás lényegét: 89

Rácz Lajos: A kínai stratégiai kultúra hagyományos és új vonásai; előadás a Konfuciusz Intézetben 2009.10.27-én

57

„Józanul kell gondolkodnunk, stabilan kell állnunk, nyugodtnak kell maradnunk; őrizzük meg erőnket, és ne fedjük fel forrásainkat; ne akarjunk mindenáron az élre törni; s csak végső esetben cselekedjünk.” (Wang Yusheng, 2001) 90 A 2000-2010 közötti időszakban a kínai vezetés elsődleges célja a gazdaság nemzetközi versenyképességének növelése volt, az információs társadalom kialakulásának előmozdítása, a nemzetgazdaság és ipar szerkezeti átalakítása, az ország elmaradottabb nyugati tartományainak fejlesztése, a vidéki és városi lakosság életszínvonalában megmutatkozó különbség mérséklése, valamint az infrastruktúra fejlesztése. További tervek között szerepelt a vállalatok teljes önállóságának megteremtése, modern társadalombiztosítási rendszer kiépítése, a hazai és nemzetközi piacok lehetőségeinek jobb kihasználása, a nyitási program gyorsabb kiterjesztése az energiagazdálkodás, a logisztika, a távközlés és az infrastruktúra számos területére, illetve a külföldi befektetések feltételeinek javítása. Az elmúlt néhány évben jelentősen felerősödött Kína kulturális offenzívája, amelyet a rövid időn belül világszerte mintegy kétszáz Konfuciusz Intézet megnyitása bizonyít. Kína felismerte a „soft power” jelentőségét, és él annak eszközeivel.91 A fentieket összefoglalva elmondható, hogy Kína mezőgazdasági országból egyre inkább ipari országgá vált, a tervezett és parancsuralmi gazdaságból állami felügyelet alatt álló piacgazdaság alakult ki, a gyors gazdasági növekedés megkönnyítette a nagy létszámú és növekvő középosztály fejlődését, generációváltás is folyik, és az új generáció egyre műveltebb, valamint

jobb

szakképzettséggel

rendelkezik.

A

piaci

reform

átalakította

Kína

osztályszerkezetét, lehetővé tette a társadalom átrétegződését, felgyorsította a társadalmigazdasági polarizációt. A feltörekvő vállalkozói középosztály fokozatosan politikai szerepvállalásra törekszik, hogy megvédhesse megszerzett gazdaságát és befolyásolhassa a kormány politikáját. Néhány szóban említésre méltó az ideológiai változás, amely a Kínai Kommunista Pártot az elmúlt hatvan évben jellemezte: Mao Ce-tung (Mao Zedong) => cél: osztályharc (a vezetés 1. generációja) Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) => cél: a gazdaság modernizálása (2. generáció) 90

Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, 2010; Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, p. 9-24. Dr. Pham Quang Minh: Kína geopolitikai stratégiái – Megítélés, háttér és valóság, p. 11. 91 Olimpia után – Merre tovább Kína?; a Konfuciusz Intézet Modern Kína- Kutatási Központjának Konferenciája 2008.12.06-án

58

Csiang Cö-min (Jiang Zemin) => cél: a társadalmi és tulajdoni struktúrában lezajlott változások elismerése (3. generáció) Hu Csin-tao (Hu Jintao) => cél: tudományos megalapozottság (a vezetés 4. generációja) A KKP központi ideológiája: „a marxizmus sinizálása” (amelynek értelmezése: a mindenkori vezetés elméleti válaszainak összessége a mindekori intézkedések magyarázatára). 92 A 21. században Kína célja továbbra is a 2000 éve megfogalmazott elv „gazdag ország, elégedett nép”. A lakosság támogatja ezt a nézetet, és ez erősíti a vezetés legitimációját. A modernizációt továbbra is a reform és nyitás eszközével kívánják megvalósítani. 2002-ben a Kínai Kommunista Párt XVI. Konvencióján, illetve a XI. Nemzeti Népi Kongresszuson a kínai vezetés 4. generációjának jelszava az „új gondolkodás” és a „békés fejlődés” volt. Ekkor Kína nemzeti céljait is megfogalmazták, amelyeket 2020-ig kell teljesíteni: a kínai társadalmat át kell alakítani „harmonikus társadalommá” (hexie shehui), amelyben a lakosságnak „általános szerény jólétet biztosítanak”. A KKP 2007-es XVII. Kongresszusán a „harmonikus társadalom” gondolata kiegészült a „jó és gyors” fejlődés igényével, valamint az önerőből történő innováció képességének megszerzését is hangsúlyozták. A cél 2020-ig az egy főre jutó GDP megnégyszereződése a 2000-es adathoz képest (az egy főre eső GDP akkor átszámítva kb. 856 USD volt). Kinyilvánították, hogy „A reform és nyitás olyan fontos, kulcsjelentőségű választás, amely meghatározza korunk Kínáját.” Továbbá: „Kína jövője és sorsa egyre szorosabban kapcsolódik össze a világ jövőjével és sorsával.” Kína a globalizációt realitásnak tekinti, és annak befolyásos és aktív résztvevője kíván lenni. Ezt bizonyítja a következő kijelentés: „Támogatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nemzetközi kereskedelmi- és pénzügyi rendszer

tökéletesítésére

irányulnak,

előmozdítjuk

a

kereskedelem

liberalizációját,

könnyítéseit. Kína nem fogja a saját terheit másokra áthárítani.” 93 Rávilágítottak azonban a belső feszültségekre is: magas a reformok veszteseinek száma (vidéki parasztság, munkanélküliség, falu-elhagyási kényszer), a GDP magas növekedési üteme túlfűtöttséget jelez, nő a falu és város, valamint a régiók közti szakadék, ezáltal nőnek a 92

Rácz Lajos: A kínai stratégiai kultúra hagyományos és új vonásai; előadás a Konfuciusz Intézetben 2009.10.27-én 93 http://hungarian.cri.cn/581/2009/10/01/2s116208.htm; letöltés ideje: 2011.03.12.,10:34

59

jövedelmi, vagyoni különbségek, nő a munkanélküliség a feleslegessé váló agrármunkaerő városba vándorlása révén, lassú a mezőgazdaság modernizációja, a mezőgazdaságban továbbra is nagy a munkaerő-többlet, nem növekszik vele azonos arányban a gabonatermelés, súlyosbodik az észak-kínai vízhiány és sivatagosodás, az energia- és nyersanyaghiány, környezetszennyezés, nemzeti és vallási feszültségek, fokozódnak a társadalom tiltakozó megmozdulásai a városokban és falvakban.

3.2. A „kínai modell” jövője Tálas Barna a következőképpen látja a „kínai modell” jövőjét: „... a „kínai modell” jövője attól függ, hogy ez a modell az elkövetkező években és évtizedekben

mennyire

lesz

képes

megfelelni

Kínában

a

fenntartható

fejlődés

követelményeinek, milyen sikerrel lesz képes hozzájárulni a társadalom és gazdaság eddigi fejlődése nyomán keletkezett és a további fejlődés során jelentkező ellentmondások és problémák megoldásához.”94 Ez a megállapítás is tükrözi, hogy a „kínai modell” egy igen dinamikus modell, amelyet folyamatosan hozzá kell igazítani a globális és a hazai kihívásokhoz. Kínában az intézményi struktúrák hatékonysága, a döntések megalapozottsága, gyorsasága, a vezetés rugalmassága mind hozzájárul ahhoz, hogy a modellt sikeresen tudják a felmerülő problémák megoldásának megfelelően alakítani. A stratégiának a jövőben tehát olyan irányba kell elmozdulnia, amely a központi

államhatalom

és

irányító

testület

hatalmát

megtartja,

erősíti

és

megkérdőjelezhetetlenné teszi. A jelenlegi kínai vezetés célja, „a gazdaság és a társadalom kiegyensúlyozott, fenntartható és harmonikus fejlődéséhez szükséges objektív és szubjektív, belső és külső feltételek fokozatos megteremtése.”95 Ennek megvalósításához az államigazgatásban és a költségvetési politikában a centralizáció és decentralizáció, a gazdaságirányításban a vállalati, valamint a kormányzati jogkörök és funkciók, a lakásépítési-, oktatási-, egészségügyi- és szociális politikában az állami támogatás 94

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 321. 95 U.a.

60

és az öngondoskodás megfelelő arányát és megosztását kell elérni. Mindez hozzájárulhatna a jelenlegi túlságosan nagy jövedelmszintbeli és életszínvonalbeli különbség csökkentéséhez, amely a városi és vidéki lakosság, továbbá a keleti és nyugati régiók között fennáll. A kínai vezetésnek a jövőben enyhítenie kell a népesedési politikáján. A szigorú születésszabályozás miatt ugyanis 1980 óta 400 millióval kevesebb gyermek született (a korábbi trendhez képest), ezáltal a kínai a világon az egyik leggyorsabban öregedő társadalom. A nemek szerinti megoszlás is aggasztó lehet, hiszen míg 1980-ban a fiú – lány arány 103:100 volt, jelenleg 120:100-ra tolódott a szám. Tehát 5 fiúra 4 lány jut a mai adatok alapján, aminek komoly következményei lehetnek a párválasztásban és a családalapításban. A túlzottan liberális abortusz-politikán is szigorítani kell a trend visszafordítása érdekében.96 Várhatóan a jövőben is korlátozni fogják a szabad költözés és szabad munkavállalás jogát Kínában, ezzel elkerülve a fokozódó migrációt, amely veszélyeztetné a társadalmi rendet. A „kínai modell” átreformálásánál az alábbi pontokat kell számításba venni:97 1. A kínai vidék komplex fejlesztése. Kínában jelenleg az 1,4 milliárd fős népesség több mint fele, tehát kb. 700 millió ember vidéken él. A vidékfejlesztési politikával a kormány a falusi lakosság életkörülményein és jövedelmi szintjén kíván javítani oly módon, hogy megakadályozza a városokba történő tömeges migrációt. Ez némileg visszafogná az urbanizáció túlságosan gyors ütemét. Ehhez a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó iparágak és szolgáltatások korszerűsítésére, valamint a vidéki munkahelyek bővítésére van szükség. Hozzá tartozik ehhez a vidéki kereskedelem, az oktatás, illetve az egészségügy javítását, ami szükségtelenné teszi a városba bejárást. 2. A gazdasági fejlődés modellváltásának meggyorsítása és az iparszerkezet javítása. Ez alatt az extenzív módról az intenzív gazdasági fejlődésre való áttérést, valamint az exportorientált gazdaságfejlesztésről a fogyasztásorientált gazdaságfejlesztésre való áttérést értik. Az iparszerkezet átalakításában kiemelt szerepet tulajdonítanak a „newtech” és „high-tech” iparágaknak, az új anyagokkal, biotechnológiával, az információs technológiával, az űrkutatással, a tengerkutatással kapcsolatos kutatásoknak és fejlesztéseknek. 96

Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 322. 97 U.a. p. 324-331.

61

3. A független kínai tudományos és műszaki újítóképesség erősítése, Kína innovatív országgá tétele. A kormány folyamatosan növeli a kutatásra és fejlesztésre szánt állami kiadások összegét. Inotai András úgy látja, hogy a kínai gazdaságpolitikát kettős irány fogja jellemezni az elkövetkezendő időszakban. Várhatóan jelentősen növekedni fog az import, a bővülő kereslet kielégítése végett, miközben az export csökkenésére nem számítanak. Az exportorientációról csak fokozatosan tudnak a belső keresletet kielégítő termelésre átállni. Közben a lakosság hajlamát is a megtakarításról a fogyasztás irányába kell terelni. Számolnia kell a vezetésnek azzal, hogy a jelenleg nemzetközileg versenyképes kis- és középvállalkozások valószínűleg nem fognak a külföldi piacokról a belső piac érdekében lemondani, önkéntesen korlátozni kivitelüket. A kínai vállalati filozófia, amelynek lényege, hogy nem a vállalati profit, hanem a „nemzeti érdek” a fontos, továbbra is kedvező hatással lehet a fejlődésre. Az exportorientáció fenntartása összhangban áll az új kínai stratégiával, amelyben leszögezik, hogy a 21. század meghatározó versenyképességi elemei a stabil intézményrendszer, valamint a világos és gyors döntéshozatal.98 Ahhoz, hogy a továbbfejlesztett „kínai modell” a jövőben követendő példává váljon más fejlődő és feltörekvő országok számára, Kínának a globális problémák kezelésében és a fenntartható fejlődés elégséges megoldásában is példát kell statuálni. A „kínai modell”, valamint annak továbbfejlesztett változata azonban továbbra sem fog megfelelni az európai vagy amerikai nézeteknek. „... a modell ugyanis továbbra sem az egyének szabadságjogainak a maximális érvényesülését, hanem az állam vagy az államszövetségben együtt élő és együttműködő népek és nemzetek közössége kollektív érdekeinek a védelmét, és a társadalmi igazságosság, integráció és szolidaritás hagyományosan kínai, konfuciánus elveinek a lehetőségekhez igazodó érvényesülését fogja a mindenkori politikai vezetés számára alapkövetelményként támasztani.” – állapítja meg Tálas Barna.99

98

Inotai András: Kína világgazdasági szerepének erősödése – Az exportorientált modell jövője, Vélemények – Kommentárok – Információk, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 206. szám, 2010. szeptember 24. 99 Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011, p. 331.

62

Összefoglalás Kína az elmúlt harminc évben hatalmas fejlődést mutatott. A „reform és nyitás” politikájának meghirdetése óta töretlen a gazdasági növekedése. Évi kb. 10%-os GDP bővülést tud felmutatni, páratlanul magas a devizatartalékok aránya (2011. március végén az érték elérte a 3045 Mrd USD-t, ami szinte már veszélyes lehet100 ). A reformoknak köszönhetően Kína egy olyan exportorientált fejlődési útra lépett, amellyel elnyerte a „világ legnagyobb exportőre” címet. Szakértők szerint a jelenlegi fejlődés üteme mellett az ország 2030-ra a világ legnagyobb gazdaságává válhat, maga mögé utasítva az Egyesült Államokat (bár egyesek úgy gondolják, ez akár hamarabb is bekövetkezhet a jelenlegi fejlődési ütem mellett). Mindezen eredmények hatására kezd kialakulni egy olyan globális vélekedés, hogy létezik egy „kínai modell”. De vajon létezik-e ténylegesen? Modellnek nevezhető a kínai stratégia vagy csak egy kísérletezésről van szó, amely pozitív és negatív hatásokkal egyaránt bír? Ha létre is jött egy „kínai modell”, hogyan fog tovább folytatódni? Mit hoz a jövő? Ezekre a kérdésekre próbáltam választ kapni, és elemeztem végig Kína fejlődését a kezdeti reformoktól egészen napjainkig, a világgazdasági válság utáni időszakig. Számos szerző véleményét, publikációját olvastam el, de egyértelmű választ egyik sem adott. Talán nem is lehet. Hiszen hiába látjuk ma ezeket az összehasonlíthatatlanul nagy sikereket, ami Kínát jellemzi, pontosan tudjuk, a siker milyen áldozatokkal járt. Az erőltetett iparosítás következtében a mezőgazdaság, a környezet komoly károkat szenvedett. A lakossági jövedelmek között igen nagy szakadék alakult ki, a nyugati és keleti területek között szintén óriási fejlettségbeli különbség jött létre. A szigorú születésszabályozás, illetve a laza abortuszpolitika következtében ma a kínai az egyik leggyorsabban öregedő társadalom. Ez komoly hátrányt jelenthet a jövőbeli gazdasági fejlődésben. A vezetés azonban már felismerte a stratégia fonákját, és igyekszik orvosolni a hibákat. A kialakult problémák súlyos társadalmi feszültségeket rejtenek magukban. Ha nem veszik elejét a társadalmi elégedetlenségnek, beláthatatlan következményei lehetnek. Véleményem szerint létezik „kínai modell”, amely egy nagyon tudatosan felépített gazdaság- és társadalompolitikai irányelv. Azonban ez a modell egy dinamikusan változó 100

Nagy Gábor: A nagyság átka – Kína térnyerése és gazdasági dilemmái; HVG, 2011. április 30., 17. szám

63

modell. Mindig az adott kihívásokhoz, célokhoz igazítják. Szerintem éppen ez a kínai sikerek egyik titka, hogy nagyon rugalmasan, gyorsan tud reagálni a kormány, és igen reálisan méri fel az aktuális helyzetet. Bár korábban számos ellenpélda is volt erre, azonban a válság egyértelműen kihozta a vezetés ezen tulajdonságát. A kínai vezetés a reformok elindításakor még nem látta a választott fejlődési út nehézségeit és következményeit. Nem számoltak azzal, hogy milyen átalakulások fognak végbemenni a társadalomban, és milyen károkat fog elszenvedni a környezet. A cél a növekedés volt, minden áron, és ez meg is valósult. A fejlődés árával nem számoltak. Most azonban éppen ennek jött el az ideje. Kína bár nem akar lemondani az exportorientált gazdaságpolitikáról, továbbra is a világgazdaság motorja kíván lenni, azonban megfigyelhető a hangsúlyeltolódás a belső kereslet fokozásának irányába. A kormány elsősorban a lakossági fogyasztást próbálja ösztönözni, mivel jelenleg igen nagy a megtakarítási ráta. Ez részben a távol-keletiek kulturális sajátossága, de nagyban hozzájárul az is, hogy Kínában semmiféle szociális háló nem létezik. Tehát az egészségügyi ellátás és nyugdíj biztosítása csak a megtakarítás útján lehetséges. A mindenáron való növekedéssel szemben már egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a lakosság életszínvonalának emelésére, az életkörülmények, az emberi környezet javítására – ezáltal a társadalmi instabilitás megszüntetésére. A mennyiségi fejlődéssel szemben a minőségre helyeződik a hangsúly a 21. században. A cél egy tudásalapú gazdaság és innovációs társadalom létrehozása. A reform, a stabilitás és a fejlődés összehagolására törekszik a kormány. Kiegyensúlyozott gazdasági növekedés a belső és külső kereslet stabilitása mellett lehetséges. Kína a nemzetközi élet aktív résztvevője is kíván lenni. Egyre inkább megfigyelhető, hogy globális szerepre tör, felelősnek érzi magát a globális problémák kezelésében, a világgazdaság egészséges működésének fenntartásában, a nemzetközi gazdasági és politikai élet egyik meghatározó szereplőjévé akar válni. A 21. század elsődleges célja egy harmonikus békés társadalom létrehozása, és a fenntartható fejldődés megvalósítása Kínában. Ez már egy átalakított, „új kínai modellt” tükröz, amely sokkal emberközpontúbb, a fenntartható fejlődést tartja szem előtt. Meglátásom szerint az állam erős, koordináló szerepe a gazdaságban továbbra is fennmarad. A sikereket maga a KKP, az állam tudta elérni. A vezetés számtalanszor bizonyította a népnek, hogy rátermett, tehát a legitimizmusát nem lehet megkérdőjelezni.

64

Emiatt is hoz a kormány olyan döntéseket, amelyekkel a társadalmi feszültségeket enyhítheti, hiszen egyéb esetben félő, hogy a párt pozícióját ássa alá az elégedetlenség és instabilitás. Talán az is megmutatkozik már, hogy Kína elindult a demokratizálódás útján. Bár még nagyon csírájában vannak ennek jelei, de tükrözi az is véleményem szerint, hogy az utolsó alkotmánymódosításba (2004) már belefoglalták az emberi jogokat. Elméleti síkon tehát már elindult egy folyamat, azonban a gyakorlat még várat magára. Úgy gondolom, ha Kína továbbra is ezt az utat folytatja, közelíthet egy szociáldemokrata berendezkedésű államhoz. „A „modern” szociáldemokrácia alatt ma már nem a neoliberális viszonyokhoz való alkalmazkodást, hanem a fejlett termelési, és technikai kulturát is számba vevő autentikus baloldali gondolatiságot értjük. A modern szociáldemokrácia egyetért azzal, hogy a gazdasági növekedés a jólét - egyik- szükséges feltétele, ezért támogatja a „szociális piacgazdaság” fejlődését és abban a túlsúlyba került magánérdekeket háttérbe szorító reformját.”101 Tehát a szociáldemokraták elfogadják a piacgazdaságot és a demokratikus államstruktúrát, mindemellet az állam erős, irányító szerepét is helyesnek tartják. Ha végiggondoljuk Kína fejlődési útját, és a „kínai modell” jövőképét, úgy gondolom, párhuzamba hozhatjuk a szociáldemokratizmussal. A piacgazdasági státusz megkérdőjelezhetetlen, a politikai berendezkedés pedig véleményem szerint egy idő után át fog alakulni annak érdekében, hogy a további fejlődésnek ne legyen gátja.

101

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szoci%C3%A1ldemokr%C3%A1cia; letöltés ideje: 2011.04.30., 20:06

65

Táblázatok és ábrák jegyzéke Táblázatok: 1. Táblázat: GDP növekedés 2001 – 2011. 2. Táblázat: A kínai működőtőke-kivitel (FDI outward stock) legfontosabb irányai a Kínai Statisztikai Hivatal adatállománya alapján – 2008 3. Táblázat: A kínai működőtőke-kivitel (FDI outward stock) legfontosabb irányai az amerikai Heritage Foundation adatállománya alapján – 2005. márciustól 2010. júniusig 4. Táblázat: Kína 5 legnagyobb vállalata - a Fortune Global 500-as listáján – 2009 5. Táblázat: Kína külkereskedelmének alakulása 2001-2010 között

Ábrák: 1. Ábra: A világ legnagyobb működő-tőke exportőr országai, 2009

66

Irodalomjegyzék 

Kulcsár Kálmán: Kína a világpolitikában, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007



Jordán Gyula: „Az ég magas, a császár messze van” Igazságszolgáltatás, jog és politika Kínában, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008



Inotai András - Juhász Ottó: A változó Kína, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009



Inotai András - Juhász Ottó: Kína és a válság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010



Geopolitika a 21. században; Zsigmond Király Főiskola, Geopolitikai Kutatóközpont, Zsigmond Király Főiskola és L’Harmattan Kiadó, 2010



Stratégiai Kutatások 2009-2010, I. Kötet, Kína Belső Viszonyai, Belső reformok, valamint a válság kezelése és következményei, A kínai modell fejlődése és következményei, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011



Stratégiai Kutatások 2009-2010, II. Kötet, Kína és a Világ, Kína nemzetközi kapcsolatai és világgazdasági szerepének erősödése, A kínai – magyar kapcsolatok, Szerkesztette: Inotai András és Juhász Ottó, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2011



Ifj. Simon György: Reform és növekedés Kínában, Közgazdasági Szemle, XLVIII. Évf., 2001. július-augusztus (p. 673-692.)



Inotai András: Kína világgazdasági szerpének erősödése – Az exportorientált „modell” jövője, Vélemények – Kommentárok – Információk, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 206. Szám, 2010. szeptember 24.



Szunomár Ágnes: Felvásárolja-e Kína Európát?, Vélemények – Kommentárok – Információk, Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 215. Szám, 2011. január 18.



Nagy Gábor: A nagyság átka – Kína térnyerése és gazdasági dilemmái; HVG, 2011. április 30., 17. szám

67



Meisel Sándor – Somai Miklós – Vígvári Gábor – Völgyi Katalin: Kína változó szerepe a világgazdaságban és a WTO-ban http://www.chinanetwork.hu/portal/downloads/MAGYAR/publikacio/2008%20tanulm anyok/4-04-Meisel%20et%20al.pdf; letöltés ideje: 2011.03.13., 15:41



Jordán Gyula: Washingtoni konszenzus vs. Pekingi konszenzus, Kül-Világ - a nemzetközi kapcsolatok folyóirata -, VII. évfolyam, 2010/2-3 http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2010/0203/jordan.pdf, letöltés ideje: 2011.04.20., 21:40



Joshua Cooper Ramo: The Beijing Consensus, The Foreign Policy Center, 2004.,



http://fpc.org.uk/fsblob/244.pdf; letöltés ideje: 2011.04.20., 14: 23



Bogdan Góralczyk: Kínai kelepce, Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 39. szám, 2010. október 1.; http://www.es.hu/2010-09-30_kinai-kelepce; letöltés ideje: 2011.04.21., 14:55



Scott Kennedy: The Myth of the Beijing Consensus, Journal of Contemporary China, Volume 19, Issue 65 June 2010 , pages 461 – 477 http://www.informaworld.com/smpp/section?content=a921752977&fulltext=71324092 8; letöltés ideje: 2011.04.26., 20:15



Dustin R. Turin: China Offers Alternative Development Model in ’Beijing Consensus’ Article written December 3rd, 2009 and published January 2nd, 2010. http://www.studentpulse.com/articles/108/china-offers-alternative-developmentmodel-in-beijing-consensus; letöltés ideje: 2011.04.23., 10:32



Katrin Bennhold: What is the Beijing Consensus, January 28, 2011, 1:41 pm Davos 2011 http://dealbook.nytimes.com/2011/01/28/what-is-the-beijing-consensus/; letöltés ideje: 2011.04.23., 10:56



The Beijing consensus is to keep quiet, May 6th 2010 | BEIJING http://www.economist.com/node/16059990; letöltés ideje: 2011.04.22., 19:50



http://www.fn.hu/kulfold/20090305/kina_bajban_van/; letöltés ideje: 2011.03.12., 11:20

68



http://www.vilaggazdasag.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/a-kinai-gazdasag-gyorsfellendulesenek-okai-304862; letöltés ideje: 2011.03.12., 11:39



http://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/a-kinai-gazdasag-gyors-fellendulesenekokai-304862; letöltés ideje: 2011.03.12., 11:43



http://www.askventure.com/what-is-round-trip-investment-a-review-of-chinas-roundtrip-regulations-circular-75-ma-rules-circular-106/; letöltés ideje: 2011.04.30., 13:26



http://www.adbi.org/discussionpaper/2004/06/01/450.prc.foreign.direct.investment/incentives.and.causes.of.prcs.roun dtripping.fdi/; letöltés ideje: 2011.04.30., 13:43



http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/konfucian.html; letöltés ideje: 2009.11.25., 12:41



http://www.vallasforum.hu/vallasok.php?id=7; letöltés ideje: 2009.11.25., 12:57



http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Konfucianizmus; letöltés ideje: 2009.11.25., 13:22



http://www.atimes.com/atimes/China/KJ09Ad01.html; letöltés ideje: 2009.11.30., 10:45



http://waijiao.blog.hu/2008/12/31/kina_1978_2008; letöltés ideje: 2011.03.11., 20:36



http://stat.wto.org/TariffProfile/WSDBTariffPFView.aspx?Language=E&Country=CN; letöltés ideje: 2011.04.28., 21:26



http://www.wto.org/english/tratop_e/dispu_e/dispu_by_country_e.htm#chn; letöltés ideje: 2011.04.28., 20:45



http://hungarian.cri.cn/1/2007/04/02/[email protected]; letöltés ideje: 2011.04.15, 11:39



http://hungarian.cri.cn/581/2009/10/01/2s116208.htm; letöltés ideje: 2011.03.12.,10:34



http://hu.wikipedia.org/wiki/Szoci%C3%A1ldemokr%C3%A1cia; letöltés ideje: 2011.04.30., 20:06



Rácz Lajos: A kínai stratégiai kultúra hagyományos és új vonásai; előadás a Konfuciusz Intézetben 2009.10.27-én



Olimpia után – Merre tovább Kína?; a Konfuciusz Intézet Modern Kína- Kutatási Központjának Konferenciája 2008.12.06-án

69

Mellékletek 1. számú melléklet:

70

2. számú melléklet: Involvement in the WTO dispute settlement mechanism, December 2009

Dispute

Complainant (WTO document)

Request for consultation

Panel established

Panel report circulated

China as respondent Measures affecting imports of automobile parts

European Union (WT/DS339/1)

30/03/2006

26/10/2006

18/07/2008

Measures affecting imports of automobile parts

United States (WT/DS340/1)

30/03/2006

26/10/2006

18/07/2008

Measures affecting imports of automobile parts

Canada (WT/DS342/1)

13/04/2006

26/10/2006

18/07/2008

Measures affecting the protection and enforcement of intellectual property rights


10/04/2007

25/09/2007

26/01/2009

Measures affecting trading rights and distribution services for certain publications and audiovisual entertainment products


10/04/2007

27/11/2007

12/08/2009

Measures affecting financial information services and foreign financial information suppliersa


03/03/2008

Measures affecting financial information services and foreign financial information suppliersa


03/03/2008

Grants, loans and other incentives

Mexico (WT/DS388/1)

19/12/2008

Grants, loans and other incentives

Guatemala (WT/DS390/1)

19/01/2009

Measures related to the exportation of various raw materials


23/06/2009



23/06/2009


Mexico (WT/DS/398/1)

21/08/2009

Preliminary anti-dumping and countervailing duty determinations on coated free sheet paper from China

(WT/DS368/1)

14/09/2007

Definitive Anti-Dumping and Countervailing Duties on Certain Products from China

(WT/DS379/1)

19/09/2008

Certain Measures Affecting Imports of Poultry from China

(WT/DS392/1)

17/04/2009

Definitive Anti-Dumping Measures on Certain Iron or Steel Fasteners from China

(WT/DS397/1)

31/07/2009

Measures Affecting Imports of Certain Passenger Vehicle and Light Truck Tyres from China

(WT/DS399/1)

14/09/2009

United States — Continued Suspension of Obligations in the EC — Hormones Dispute


08/11/2004

17/02/2005

31/03/2008

Canada — Continued Suspension of Obligations in the EC — Hormones Dispute


08/11/2004

17/02/2005

31/03/2008

United States — Measures Relating to Zeroing and Sunset Reviews

Japan (WT/DS322/1)

24/11/2004

28/02/2005

20/06/2006

Brazil — Measures affecting imports of retreaded tyres


20/06/2005

20/01/2006

12/06/2007

China as complainant

20/01/2009

China as a third party

Forrás: http://www.wto.org/english/tratop_e/tpr_e/tp330_e.htm; letöltés ideje: 2011.04.28., 17:34

71

3. számú melléklet:

Forrás: http://stat.wto.org/TariffProfile/WSDBTariffPFView.aspx?Language=E&Country=CN; letöltés ideje: 2011.04.28., 17:45

72

4. számú melléklet: March 2011

China BASIC INDICATORS

Population (thousands, 2009) GDP (million current US$, 2009) GDP (million current PPP US$, 2009) Current account balance (million US$, 2009) Trade per capita (US$, 2007-2009) Trade to GDP ratio (2007-2009)

1 331 460 4 985 461 9 091 142 297 140 1 921 58.7

Rank in world trade, 2009

2009 Real GDP (2000=100) Exports of goods and services (volume, 2000=100) Imports of goods and services (volume, 2000=100)

Exports

Imports

Merchandise

1

2

excluding intra-EU trade Commercial services excluding intra-EU trade

2 5 3

3 3 3

2000-2009

245 409 360

Annual percentage change 2008

10 17 15

10 8 4

2009 9 -10 4

TRADE POLICY WTO accession 11 December 2001 Trade Policy Review 31 May, 2 June 2010 GPA accession Observer Tariffs and duty free imports Tariff binding coverage (%) 100 MFN tariffs Final bound Applied 2009 Simple average of import duties All goods 10.0 9.6 Agricultural goods (AOA) 15.7 15.6 Non-agricultural goods 9.2 8.7 Non ad-valorem duties (% total tariff lines) 0.0 0.5 MFN duty free imports (%, 2008) in agricultural goods (AOA) 0.7 in non-agricultural goods 48.4 Services sectors with GATS commitments 93

MERCHANDISE TRADE

Merchandise exports, f.o.b. (million US$) Merchandise imports, c.i.f. (million US$)

Share in world total exports Breakdown in economy's total exports By main commodity group (ITS)

Contribution to WTO budget (%, 2011) 6.878 Import duties collected (%, 2006-2008) in total tax revenue 3.0 to total imports 1.9 Number of notifications to WTO and measures in force Outstanding notifications in WTO Central Registry 12 Goods RTAs - services EIAs notified to WTO Anti-dumping (30 June 2010) Countervailing duties (30 June 2010) Safeguards (22 October 2010) Number of disputes (complainant - defendant) Requests for consultation Original panel / Appellate Body (AB) reports Compliance panel / AB reports (Article 21.5 DSU) Arbitration awards (Article 22.6 DSU)

Value 2009 1 201 612 1 005 923 2009 9.60

2000-2009

Annual percentage change 2008

8 - 21 2-5 0-0 0-0

2009

19

17

-16

18

18

-11

Share in world total imports Breakdown in economy's total imports By main commodity group (ITS)

73

9-8 119 1 0

2009 7.91

Agricultural products Fuels and mining products Manufactures

3.4 2.9 93.6

By main destination 1. European Union (27) 2. United States 3. Hong Kong, China 4. Japan 5. Korea, Republic of

19.7 18.4 13.8 8.1 4.5

COMMERCIAL SERVICES TRADE

Agricultural products Fuels and mining products Manufactures By main origin 1. Japan 2. European Union (27) 3. Korea, Republic of 4. China 5. Taipei, Chinese

Value 2009 128 599 158 107

Commercial services exports (million US$) Commercial services imports (million US$)

Share in world total exports Breakdown in economy's total exports By principal services item Transportation Travel Other commercial services

7.6 24.9 67.1

2000-2009 17 18

13.0 12.7 10.2 8.6 8.5

Annual percentage change 2008 20 22

2009 -12 0

2009 3.80

Share in world total imports

2009 4.92

18.3 30.9 50.8

Breakdown in economy's total imports By principal services item Transportation Travel Other commercial services

29.5 27.6 42.9

INDUSTRIAL PROPERTY Patent grants by patent office, 2009 Residents

Non-residents

Total

65 391

63 098

128 489

Trademark registrations by office, 2009 Direct residents Direct non-residents

737 228

68 471

Madrid

Total

12 934

818 633

Forrás: http://stat.wto.org/CountryProfile/WSDBCountryPFView.aspx?Language=E&Country=CN; letöltés ideje: 2011.04.28., 17:56

74

5. számú melléklet

Forrás: www.portfolio.hu

75

KÍNA FEJLŐDÉSI MODELLJE

Recommend Documents