Kiharcolt prémium, visszaszerzett intézmények. Pest Megye Önkormányzatának alelnöke aláírja az intézmények támogatásáról szóló szerzõdést

Ingyenes havilap 7000 példányban

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

ÉRDI LAP A POLGÁRI ÖSSZEFOGÁS LAPJA

Kiharcolt prémium, „visszaszerzett” intézmények

Ahogy Segesdi János látta

Jó kezekben van a vidék ügye? Hogyan dolgozik az FM

Olvasóink írták Azt mondják az okosok... Kuchen Zoltán morgolódásai

Kultúra, sport Egy érdlakó feljegyzései

Mindenáron?

A Pest Megye Önkormányzatának alelnöke aláírja az intézmények támogatásáról szóló szerzõdést ÉVÁÉP-nél jelentkezik. Egy szegény városban ennyire nyíltan pénzéhesnek lenni pedig politikai öngyilkosság. Az intézmények „visszaszerzésének” diadaljelentése pedig teljesen érthetetlen számunkra, hiszen mint óriási haditettet emlegetik. Nem is kellett volna lemondani róluk. Az egész városban óriási felháborodás és ellenkezés fogadta annak idején ezt a minden egyeztetés nélküli döntést, amely még az MSZP-SZDSZ koalíció sorait is megbontotta. Most aláírtak egy szerzõdést a késõbbi finanszírozásról, de a testület elé került anyag nem tartal-

maz konkrét számokat, csak azt, hogy a felmerülõ többletköltség 50%-át bizonyos ideig a megye fizeti majd. Kíváncsian várjuk a többszázmilliós átutalásokról szóló híreket, hiszen annak idején milliárdon felüli megtakarításról beszélt Döcsakovszky Béla. Egy valami azonban a jutalom- és intézmény-ügybõl világosan kiderült: a szocialista vezetés nem tudja, mit csinál. Kapkod, nincs koncepciója, nincs jövõképe azon kívül, hogy minél több pénzt, jutalmat kitaposson magának, méghozzá látható teljesítmény nélkül.

Folytatjuk múlt havi számunkban megkezdett cikk közlését az utolsó mondatok megismétlésével, amelyek szorosan kapcsolódnak a cikk további részéhez

A

Testületi ülés

Lapunk következõ száma február 12-én jelenik meg!

Kulturált városközpont, vagy közlekedési csomópont? z ördög – mint tudjuk – a részletekben bújik meg. A részleteket összefoglalva: a most elkészült szabályozási terv (BUVÁTI) a városközpont építészeti rendezése mellett (ami támogatandó törekvés a négyszintes épületkolosszusok kivételével) a városközpont közlekedési csomópont jellegét fejleszti útszûkülettel, amely forgalomszûkítés azonban csak a dugó, a zsúfoltság növekedését eredményezheti. (Ezt a törekvést azonban meggyõzõdésem szerint meg kell akadályozni.) A múlt évben elkészült tanulmány (ÉKKT) az építészeti rendezés mellett a városközpont átszállóhely funkcióját kívánta megszüntetni és egy új térszerkeze-

Körüljárjuk Döcsakovszky Béla 4 és félmilliós jutalmát

Velünk élõ történelem

S

okmilliós prémiumról ír a Népszabadság, „Szociális korrekció Érden” címmel közöl riportot a Magyar Nemzet. A vezetõ napilapokba kerültünk, de erre nem igazán lehetünk büszkék, mert egy botrányos körülmények között kierõszakolt sokmilliós, az országos közvélemény szerint is meg nem érdemelt jutalom ürügyén beszélnek és írnak rólunk. Várható volt, hogy Döcsakovszky Béla nem hagyja annyiba, hiszen, mint a Magyar Nemzet írja, „...itt van például az érdi Döcsakovszky család példája, amelynek portájára karácsony elõtt 4,5 millió forinttal kopogtatott be a Jézuska”. A Népszabadságban a következõ jelent meg: „Varga László, a szocialista frakció vezetõje úgy fogalmaz: ... a polgármester vezetésével a város az egymilliárdos hiányból háromszázmilliót lefaragott egy év alatt. Vagyis – szól az okfejtés – a polgármester rászolgált a jutalomra. Döcsakovszky Béla – aki ügyvédi praxist hagyott hátra a polgármesteri székért – nem örül, amikor a jutalomról kérdezzük. Azt mondja, bármit mond, úgy tûnhet majd, mintha a jutalmáért lobbizna. Megkérdezzük tõle: mondta-e megválasztása elõtt, hogy nem vesz fel jutalmat? Bólint, de gyorsan hozzáteszi: azóta a város anyagi helyzete jelentõsen javult.” A háromszáz milliót úgy faragták le, hogy eladták a város tulajdonában lévõ értékpapírokat. A hitelállomány egy év alatt semmit sem csökkent, csak most egy része nem az önkormányzatnál, hanem az

Kiharcolt prémium

tû, európai középvárosi, környezetszenynyezéstõl mentes kulturált, élhetõ városmagot kívánt felvázolni. A meghatározó, szemléletbeli különbség a következõ néhány mondattal jellemezhetõ: Az újonnan elkészült szabályozási terv (BUVÁTI) szerint: „A városközpont intenzívebb beépítése során az út jelenlegi gépjármû közlekedési funkciója ki fog egészülni a városi fõutcákra jellemzõ egyéb használatokkal, elsõdlegesen a kereskedelmi-, igazgatási-, kulturális központrészek és a tömegközlekedési csomópontok közötti gyalogos forgalom lebonyolításával.” „Az autóbusz pályaudvar vasúti terület

mellé helyezésével és P+R parkoló kialakításával az elõvárosi vasúti forgalomra szervezett eszközváltási zóna, tömegközlekedési-átszállási csomópont kialakítása.” „A parkolási gondok enyhítése a Szabadság téren kialakítható közterületi parkoló segítségével.” „A vasúti peron és a Bethlen Gábor utca közötti ligetes területen P+R parkoló alakítandó ki, figyelemmel az elõvárosi vasút fejlesztésre.” „A Budai út 2x2 sávos keresztmetszetét javasoljuk átépíteni 2x1 forgalmi sáv és kétoldali parkolósáv keresztmetszetre.” (Folytatás a 6. oldalon)

Olvassa lapunkat, terjessze hírét és adja tovább!

z ATV televízió egyik mûsorában szalaghírként futtatták a beérkezõ SMS-eket. Itt írta egy nézõ a következõket: „Mindegy, hogy milyen áron, csak ne a Fidesz kormányozzon.” Nem hittem a szememnek. Jöhet árvíz, földrengés, dögvész, csak a Fidesz ne jöjjön! Jöhet háború, bombázhatják a Duna-hidakat, csak a Fidesz ne jöjjön! Elszegényedhetünk, megnyomorodhatunk, kipusztulhatunk a Kárpát-medencébõl, csak a Fidesz ne jöjjön! Ha ez lett volna az ára, ha háborút, vért, könnyeket ígért volna a Fidesz, nem szavaztam volna rájuk. Ki az a bolond, aki saját pusztulására szavaz? Ki az, aki nem jobb jövõre, hanem pártokra, pártkatonákra szavaz? Ki az a bolond, akit a bosszú vezérel, vélt vagy valós sérelmeket torol meg szavazatával, és nem az elképzelt jobb életet választja? Miért nem jött el még a felelõs gondolkodás ideje? Hiszen nem a Fidesz a fontos, hanem az ország jövõje. Nem azért szavaztunk a konzervatív oldalra, hogy néhányszáz vagy néhánytízezer politikusnak jobb legyen. Nem azért szavaztunk a Fideszre, hogy Orbán Viktornak jobb legyen. Orbán Viktor sem azért lett a Fidesz egyik alapítója, hogy neki jobb legyen. A választások nem néhány ember jobb életérõl szólnak. Hiszszük, hogy az általunk választott párt programja elõre viszi országunkat. Hisszük, hogy mindenkinek jobb lesz, beleértve a másik oldalra szavazókat is, mert Magyarország csak egy van. Kaptam egyszer egy telefont egy dühös nénitõl. Azt mondta, vegyem tudomásul, neki, mint nyugdíjasnak, most jobb lett. Ne bántsuk hát szegény szocialistákat. Különben pedig azt kívánja, hogy nekem legyen rosszabb. Azt gondoltam, szegény bolond öregasszony, nem is törõdöm vele. Kiderült, hogy többen vannak. Talán sokan vannak még, akik emlékeznek a Lenin nevéhez fûzõdõ elkezdett népirtásra, amikor Oroszországban az értelmiséget és az egyházhoz tartozókat kezdték módszeresen agyonlõni, amely munkát aztán Sztálin folytatta sikeresen. Most volt hetvenéves évfordulója az ukrajnai mesterséges éhínségeknek, amikor is sokmillió ukránt éheztettek halálra, többek között úgy is, hogy mustárgázt vetettek be ellenük, ne tudják elhagyni lakóhelyeiket. Most a keresztényeket akarják kiirtani. Mindegy, milyen áron, csak ne a Fidesz kormányozzon. Isten irgalmazzon nekik! Orlai Sándor

2

ÉRDI LAP

Sportcsarnok, vagy amit akartok

T

avalyelõtt õsszel minden induló formáció ígéretei között szerepelt a sportcsarnok és az uszoda megépítése. Az Öszszefogás Egyesület még egy megvalósíthatósági tanulmányt is letett az asztalra, az elõzõ testület pedig megvásárolta a Fehérvári út melletti területet. Így tulajdonképpen minden készen állt a választások idején arra, hogy a gyõztesek hozzákezdjenek az építéshez. Az önkormányzati választásokon elsöprõ fölénnyel nyertes MSZP–SZDSZ kettõs ráadásul megkapta azt az elõnyt is, hogy országgyûlési képviselõjük, Jánosi György sportminiszter lett. Úgy tûnt, semmi sem menti meg Érdet attól, hogy a diadalittas szocialisták lazán teljesítsék legfontosabb és legértékesebb ígéretüket, mert elérhetõ közelségbe jutott az állami támogatás. Azt mindenki tudta, hogy egy forráshiányos, eladósodott város saját erõbõl nem képes milliárdos beruházásra. Ha képes lett volna, inkább mást, például a két vasúti átjáró kiváltását kellett volna elkezdenie. Kiderült azonban, hogy az ász, amit a kabátujjban rejtegettek, in-

kább tök alsó. Jánosi, õ tudja miért, frakcióharcokkal volt elfoglalva, saját pártbéli jövõjét próbálta egyengetni, eközben azonban öszszeakadt a bajsza fõnökeivel, és csakhamar miniszteri székén kívül találta magát. Mit lehet ilyenkor tenni? Ígéret, az ígéret. Persze, nem ez lenne az utolsó be nem váltott, de azért mégis, megpróbálják helyi szocialistáink menteni a veszett fejsze nyelét. Állandóan froclizzák õket, hogy csak ígérgetni tudnak? No, lesz itt mindjárt nemulass! Lesz sportcsarnok és uszoda, ha beledöglötök is! És elõálltak a tervvel. Nincs pénzünk? Akkor hitelbõl. Másfél milliárd mindössze. Mi az egy szociálisan érzékeny frakciónak! Mi az egy lyukas zsebû városnak! Sportcsarnokot ígértünk? Azt akartok? Nesze nektek! Fölépítjük, ti meg kifizetitek. Mindössze kétszázmillió évente, plusz újabb kétszázmillió fenntartásra. Egy hasonlat jut eszembe. Ígérek neked ajándékot. Kapsz egy olyat, amilyet én akarok, utána odaadok tizenkét csekket, hogy fizesd ki. Juhász

Pontosítás Az Érdi Lap 2003. december 11-i számában megjelent „Vár állott, most kõhalom... avagy Mi lesz veled, Érd Városi Nevelési Tanácsadó?” címû cikket a Tanácsadó dolgozói 2003. október 29-i dátummal írták. A dátum a cikk alól az újságban lemaradt. A cikket a hivatalos szervek velünk kapcsolatos kedvezõtlen eljárásainak hosszas folyamata hívta életre. (A cikk megjelenése óta kedvezõ változásokat tapasztaltunk.) A cikk megjelenéséhez a Nevelési Tanácsadó jelenlegi, 2003. november 1-jén kinevezett vezetõjének nem volt köze. A dolgozók nevében: Molnár Klára közalkalmazotti képviselõ Érd, 2004. január 8.

Döcsakovszky Béla ígéretei (részletek) • Iskolák és óvodák építése, a meglévõk felújítása • Európai szintû közbiztonság • 24 órás orvosi ügyelet megvalósítása • A víz- és csatornadíjak reális szinten tartása • Hulladékszállítás javítása • Teljes csatornázás elindítása uniós forrásokból • Munkahelyteremtés a közszolgáltatások területén • Közúthálózat helyreállítása, elkerülõ utak építése • Helyi adók rendszerének felülvizsgálata • Ipari övezetben helybiztosítás az érdi vállalkozóknak • Munkahelyteremtõ beruházások feltételeinek biztosítása • A városközpont méltó beépítése • A Duna-part lehetõségeinek kihasználása • Az ígéretek számonkérésének lehetõsége (Színes szórólap a választások hajrájában) • A négy év alatt biztosan képesek leszünk egy sportcsarnok és egy uszoda felépítésére. Biztos vagyok abban is, hogy az ISPA-program keretében elindulhat a teljes csatornázás, majd az úthálózat rendbehozatala és fejlesztése is. (KözösÉRDek, szeptember 23.) • Nem ígérünk, hanem vállalunk! • ...Jövõ nyárra a város három pontján modern, szép és biztonságos játszótereket építünk a kicsiknek... • ...Személyes ígéretem a 14 év körüli korosztálynak a görkorcsolya-, illetve gördeszkapálya, s legalább egy „dühöngõ” rendszerû kis foci-, illetve kosárlabdapálya létesítése... (KözösÉRDek, október 4.)

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

Fidesz nem a polgármester jutalmára

N

em elõször volt téma dr. Döcsakovszky Béla jutalma az érdi Képviselõ-testület elõtt. Az elõzõ ülésen már elõterjesztette Tímár Istvánné, Jogi-, Ügyrendi Bizottsági elnök. Mértékét, éves jövedelme 80%-ban javasolta megállapítani, ami kb. 4 500 000 – azaz négy és félmillió forint. A Fidesz frakció akkor többekkel együtt elhagyta az üléstermet, így a Testület határozatképtelenné vált s nem lehetett az ügyrõl dönteni. Így aztán a szocialista frakció újra behozta a testületi ülésre az elõterjesztést. Az SZDSZ bejelentette, hogy õk nem kívánnak szavazni, s a három szavazástól távolmaradó képviselõ hatására a szocialisták 12 igenje a 9 szavazat ellenében eldöntötte a kérdést. Ha a liberálisok valóban úgy gondolták volna, hogy nem támogatják a polgármester arcátlan jutalmazását, akkor állást kellett volna foglalniuk, s 12 igennel szemben 9+3=12 ellenszavazat lett volna. Akkor pedig dr. Döcsakovszky Béla nem vihetett volna haza érdemtelenül 4,5 milliót. Mondhatjuk, fogalmazhatjuk úgy is: Míg a Polgári Frakció, a civilek egy része, valamint a MIÉP képviselõje nemet nyomott vagy

tartózkodott a szavazásnál, addig a balliberális koalíciós többség 12 igennel, 9 szavazat ellenében négy és félmillióval jutalmazta az érdi polgármestert. Miért döntött így a FIDESZ? Ennek is, mint a harangozás elmaradásának, ezer oka van. Engedjék meg, hogy csak a legfontosabbakat felsoroljam: 1. Minden kötelezõ közszolgáltatás árát, a buszbérlettõl, a csatornadíjon át a szemételszállítási díjig, megemeltek. 2. Az építményadó, telekadó, illetve szemétszállítási díj lényegében a duplájára nõtt.

3. A polgármester vezényletével, a szocialista-eszdészes többség lemondott 6 városi intézményrõl. 4. Elmaradt az intézményeink felújítása, karbantartása. 5. Elmaradt az utak építése, karbantartása. 6. Átláthatatlan, ellenõrizhetetlen vagyonrendeletet fogadott el szocialista-eszdészes többség. 7. Átláthatatlan, ellenõrizhetetlen értékesítési rendeletet fogadott el szocialista-eszdészes többség. 8. A választásokon tett egyetlen ígéretét sem tartotta be a baloldal. 9. Át nem gondolt városközpont-politikájukkal évtizedekre tönkre tehetik Érdet. 10. A nagyáruházak Érdre telepítésével tönkreteszik a városi kisvállalkozókat, szolgáltatókat. Sajnos még napestig sorolhatnánk jogos kifogásainkat. Elkapkodott, szakmailag tragikusan rossz döntések, téves megállapítások és következtetések, rosszindulatú feltételezések, ez az, ami a szocialisták-eszdéeszesek egy éves uralmát jellemzi. Ezt jutalmazni véleményünk szerint nem szabad. T. Mészáros András

Döcsakovszky Béla saját jutalmáról Az alábbi szöveg az index.hu internetes honlapján található, a törzsasztalon. Érdemes tanulmányozni, mert egyértelmûen kiviláglik belõle a polgármester öntelt, demagóg stílusa, amelyet a testületi üléseket látogatók vagy azt a televízión nézõk már jól ismerhetnek. Kikéri magának a kritikát, rögtön visszahárítja másokra, utána elsorol néhány – természetesen még nem megvalósult, csak jövõbeni ígéretként szereplõ – elhatározást, és úgy emlegeti azokat, mint eredményeket. Ha a légvárépítés eredmény, akkor õ valóban eredményes, csak akkor jutalmát is luftballonok formájában kellett volna kapnia.

POLGÁRMESTER Tisztelt hozzászólók! Úgy látszik az ember tényleg nem számíthat kegyelemre, ha volt olyan bolond, hogy felvállalta a polgármesterséget. Néhány megjegyzés: Akárki akárhogy mosakszik, minden frakció egyetértett a polgármester jutalmazásával, ha nem így lett volna, megakadályozhatták volna annak megszavazását. Ráadásul jó alkalom kínálkozott arra, hogy politikai tõkét kovácsoljanak az ügybõl, mégha közönséges politikai demagógia árán is. Az elején megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó a fal mellett járni, nincs okom a szégyenkezésre. Egyébként történt a tegnapi testületi ülé-

Jánosi György ígéretei (részletek) • Az érdi iparterület és a százhalombattai ipari park betelepítésével új munkahelyeket teremtünk. • Érden felgyorsítjuk a csatornázást és az úthálózat kiépítését. • Diósdon és Érden tehermentesítjük a belsõ úthálózatot, korlátozzuk az átmenõ forgalmat. • Megerõsítjük a mentõszolgálatot. • Erõsítjük a kis- és középvállalkozások életesélyeit. • A rendõrség fejlesztésével javítjuk a közbiztonságot. • Megépül az érdi sportcsarnok a fedett uszodával. („Velünk az ország!” szórólap) • Azonnal utána kívánok nézni az ISPA-programnak ...Érd az elsõ számú jelöltek egyike lesz a támogatásra pályázók között. (Érdi Újság, 2002. április 26.) • Ingyenes tankönyv az elsõ nyolc évben. • Ingyenes utazás a lakóhely és az iskola között. • A nyelvvizsga, a számítógép-kezelõi végzettség és a jogosítvány megszerzésének ingyenessége. (Érdi Újság, 2002. március 29.)

sen egy s más a jutalom ügyön kívül is. Például visszavontuk az intézmények átadásáról szóló határozatot, ugyanakkor aláírtuk a megyével a támogatási szerzõdést az iskoláinkra (szereztünk némi aprópénzt). Ingyenesen megszereztünk 170.000 m2 földet az M6 lehajtó mellett. (Késõbb érhet akár egy milliárdot is?) Elhárult az akadály a TESCO építése elõl, be lesz fedve a szennyvíztisztító, megépül a 6-os körforgalom. Mindez persze senkit sem érdekel, sokkal izgalmasabb, hogy bele lehet rúgni a polgármesterbe. Hát nem nekem kell szégyenkeznem! (index.hu, törzsasztal, 2003-12-23 11:41:03)

Mi emelkedik idén? A teljesség igénye nélkül: • Gáz • Villanyáram • MÁV-jegyek és -bérletek • Volán-jegyek és -bérletek • Gyógyszerek • Tankönyvek • Temetkezés • Diákhitelek kamatai • Lakásvásárlás kamatai • Használt autók ára • Minden élelmiszer • Cigaretta • Szeszesitalok • Új lakások • Biztosítások • Miniszteri fizetések • Polgármester jutalma

Mi nem emelkedik? • Az Ön életszínvonala

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

ÉRDI LAP

Testületi ülés, ahogy én láttam 2003. december 22-én tartotta Érd város Önkormányzata, az év utolsó ülését. A napirenden szereplõ 34 témához, az ülés megkezdése elõtt két sürgõsségi elõterjesztés is érkezett. Várható volt, hogy az év utólsó testületi ülése maratoni hosszúságúra nyúlik, figyelembe véve, hogy a kötelezõ közmeghallgatást is mostanra idõzítette a polgármesterünk. Szokásomhoz híven, a teljesség igénye nélkül, de a fajsúlyosabb témákat nem kihagyva szeretném ismertetni a történéseket. Örömmel számolhatunk be az önkormányzati intézmények át nem adásáról. A város vezetése végül is kénytelen volt ezt a szégyenteljes döntését, az átadást, visszavonni. A Fidesz frakció javaslata alapján, mely felhívta a figyelmet a péceli példára ( Pécel az intézmények átadása helyett, megosztott finanszírozás bevezetésérõl állapodott meg Pest Megye Önkormányzatával) mi is tárgyalásokba kezdtünk és sikerült is eredményre jutni. Ezek alapján, Pest Megye Önkormányzata 2004. július 1. napjától 2005. december 31. napjáig együttmûködési megállapodást köt, a Vörösmarty Mihály Gimnázium, a Kós Károly Szakközépiskola és a Városi Zeneiskola közös mûködtetésére Érd Város Önkormányzatával. Itt szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik támogatták az intézmények megtartásáért folytatott küzdelmünket.

Szemétszállítási díj és építményadó Ezzel a két témával kénytelen vagyok együtt foglalkozni, hiszen egyik a másikkal szoros összefüggésben van. 2004. január 1-jétõl a szemétszállítási díjat újra az adón kívül kell megfizetni. Az Önkormányzat 18 igennel, 7 nem ellenében úgy döntött, hogy az ingatlanadóból nem fizeti tovább a szemétdíjat, de az ingatlanadó „intézményét” továbra is fenntartja. Most egy kis matematika következik. A szemétszállítás díját 222 Ft+15% áfa/hét-ben állapították meg. Az éves díj tehát (222x1,15)x52=13 275,6 Ft. Ez az összeg az eddigi legalacsonyabb adó mértékénél 2275 Ft-al több. Ehhez jön hozzá az építményadó, mely a korrigált forgalmi érték 0,45%-a, de nem lehet kevesebb, mint 8000 Ft. A végeredmény: az eddigi legalacsonyabb adót fizetõk terheit a képviselõ-testület megnövelte 10275 Ft-tal. Azokat a legszegényebb embereket, aki a különbözõ ár- és áfaemelések miatt már így is nehezebb körülmények közé kerültek, havonta még kb. 1000 Ft plusz teherrel sújtja Érd Város Önkormányzata. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy pont azok a képviselõk szavazták meg ezeket a szigorításokat, akik a választási igéreteikben az ellenkezõket hirdették. Távhõszolgáltatás díja Hosszas tárgyalások után, remélhetõleg sikerült egy olyan díjat megállapítania az Önkormányzatnak, melyet a lakótelepen élõk sem tartanak kifizethetetlennek és a szolgáltató sem tart elfogadhatatlannak. Víz és csatornadíj Az ivóvíz díja 2004. január 1-jétõl lakossági fogyasztónak 244 Ft/m3, közületnek 397 Ft/m3. Szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés díja 176 Ft/m3 a lakosságnak és 260 Ft/m3 közületeknek. Ezt a döntését az MSZP-SZDSZ-es többségû testület 14 igen, 5 nem és 4 tartózkodással fogadta el. Emlékeztetnék mindenkit, nemrég még 150 Ft/m3 volt az ivóvíz ára. Személyszállítás díja A személyszállítási díjak több mint 10%-kal emelkednek. Ez az emelés magában foglalja az áfaemelést is. Hogy mégsem volt egyértelmû a támoga-

3

tottsága, az azzal magyarázható, hogy az elõvételt még mindig nem oldotta meg a szolgáltató. A szavazás eredménye 16 igen, 3 nem, 5 tartózkodás.

Szennyvízszippantás díja Régi adósságát törlesztette az Önkormányzat a szippantás díjának megállapításával. Az elmúlt évben elmaradt ennek a díjnak a rendezése, ezért az idei módosítás mértéke mindenki számára megrázó lehet. A szolgáltató hiába próbálta érvényesíteni a fokozatosság elvét, ezt nem tudta elfogadtatni a város vezetõivel. A díj, csatornázatlan területen 1250 Ft/m3-rõl, 1702 Ft/m3-re, csatornázott területen 1350 Ft/m3-rõl, 1823 Ft/m3-re emelkedik. Ezek az árak alatta maradnak a „svarcban” történõ szállításoknak. Remélhetõleg ezzel rendezõdnek a szennyvíz körüli anomáliák és a kilátásba helyezett pereket sem kell a városnak megvívnia! Jegyzõi állás Hosszú szünet után, újra van kinevezett jegyzõje Érdnek, Ujlakiné Pék Éva személyében. A jegyzõasszonynak gratulálok a megválasztásához. Sok erõt és nagy-nagy kitartást kívánok munkájához. Hitel A Város 250 millió forint mûködési célú hitelt vett fel december 23-án. Ehhez a döntéshez a testület 17 igen, 1 nem, 6 tartozkodással adta a felhatalmazását. Ajándék Városunk, „karácsony alkalmából” kapott egy 17 hektáros ingatlant, ajándékba. Ennek az ajándékozásnak az elõzményei kisebb vitát kavartak, ezért nem volt egyöntetû a támogatottsága az ajándék elfogadásának. Pedig ajándék lónak nem illik a fogát nézni. Jutalom Egy hónap elteltével Tímár Istvánné, az Ügyrendi, Jogi és Közbiztonsági Bizottság elnöke visszahozta a testület elé dr. Döcsakovszky Béla polgármester jutalmának ügyét. Ezzel az üggyel nem kívánok részletesebben foglalkozni, hiszen megtették ezt már az országos napilapok is. Egy információt azért meg kell osztanom Önökkel. Az ügy szavazása elõtt a civil frakció vezetõje arról tájékoztatott, hogy mindenképpen részt vesznek a szavazáson. Ez értelmetlenné tette volna a Fidesz frakció kivonulását, hiszen a szavazatképességhez elegen voltak. Nekünk, jobboldali képviselõknek viszont fontos volt, hogy az ellenzõ szavazataink megjelenjenek a voksoláskor. Így 12 igen, 6 nem és 3 tartózkodással átvitte akaratát a polgármester a testületen. Szeretném röviden összefoglalni nem csak az utolsó ülést, hanem a testület egész évi munkáját is. Az MSZP-SZDSZ többség által vezetett városunk állapota romlott. Az itt élõk romló közérzete megnyilvánul az egyre gyakoribb elköltözésekbõl. Csak azok költöznek Érdre, akiknek nincsenek pontos információik az itt uralkodó állapotokról. Nincs olyan díjszabás, melyre befolyása van a városnak, mely nem emelkedett az inflációs értéknél jelentõsebb mértékben. Csatornázásra, útépítésre, iskolára, sportcsarnokra, fejlesztésekre csak ígéret van. Szerintem már sokan tisztában vannak azzal, mennyit ér azok ígérete, akik most a város élén állnak. Hamarosan megjönnek a számlák, a fizetési felszólítások, adóbevallási ívek. Kérek mindenkit, vegye maga mellé az ígéretek listáját és a fizetnivalókat. Láthatják majd: a két dolog között nem árok, hanem szakadék van. Kérem, gondolják végig. Biztos, hogy ezeknek az embereknek kell képviselni minket az Unióban? Segesdi János

Magad uram...

A

város gyorsuló fejlõdésében reménykedõk bizakodása feltehetõen alaposan megcsappant az új esztendõ beköszönte után. Akik úgy gondolták, hogy a meglehetõsen szûkös belsõ erõforrások mellett jelentõs állami hozzájárulás is segíti majd a várt felemelkedés megindulását, azoknak csalódniuk kellett. Bizonyossá vált, hogy az elmúlt idõszakban széltében-hosszában elhangzott optimista ígéretekkel szemben (Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!) nehéz, válságos év elé néznek az ország települései. A városfejlesztés szakemberei és a város politikai vezetése évek óta tisztában lehet (többségük tisztában is van) Érd zsákutcás fejlõdésének súlyos következményeivel. A lakónépesség rohamos bõvülésével, a még szabad területek nyakló nélküli beépítésével fellépõ igények messze meghaladják a városias életminõséghez kapcsolódó és elvárható adottságokat. Az elmaradottság minden területen nyomasztó mértékû. A közutak többsége földút, a csatornahálózat kiépítése várat magára, nincs rendezett felszíni vízelvezetés. Nem vígasztalóbb a kép az alapvetõ közszolgáltatások, vagy a humán ellátás viszonyait illetõen sem. Vegyük szemügyre akár a közoktatás, az egészségügy vagy éppen a szociális ellátás területén tapasztalható hiányosságokat. Nem folytatom tovább a sort. Az említett néhány példa is elegendõ talán ahhoz, hogy belássuk: a város belátható idõn belül képtelen megbirkózni az elõtte tornyosuló gondokkal. Talán ezért is adtak némi bizakodásra okot az önkormányzatok, a települések fejlesztését ígérõ kormányzati fogadkozások. Amúgy pedig az érdiek joggal várhatnák el az országos politika segítõ támogatását romlásuk megfékezésében. Már csak azért is, mert a mindenkori kormányzatok évtizedekre visszamenõen jelentõs mértékben járultak hozzá a kedvezõtlen állapotok kialakulásához. Például (még a Kádár-rendszerben) Érd korabeli határának megnyirbálásával, az érdi adóforintok fõváros felé áramoltatásával, a város térségi szerepének korlátozásával. A múlt folytatódik. Az érdiek munkájából származó közpénzek többsége ma is a központi kasszát, vagy éppen Budapestet gyarapítja. A városra ruházott állami feladatok teljes finanszírozása rendre elmarad, az állami normatívák nem, vagy csak részben biztosítják az önkormányzatra rótt szolgáltatások ellátását. Persze, szegény embert még az ág is húzza, hiszen a központi hatalom intézkedései és eljárásai közül nem csupán a bennünket (érdieket) közvetlenül érintõ hatások azok, amelyekkel számolnunk kell, hanem a közvetett hatások begyûrûzése is. Mondjuk a jóléti rendszerváltás programjának leállításával, hogy a miniszterelnök egyik elhíresült nyelvbotlásával éljek, a szegénységtámogató politika most már gyakorlati megvalósításával. Mert azért a várhatóan növekvõ szociális feszültségek kezelése is többnyire az önkormányzatok nyakába zúdul. Az adott helyzetben az országoson túl minden bizonnyal a helyi várospolitika is válaszút elé érkezett. Marad a nagypolitika cikkcakkjait követõ, a választási kampányban eltorzult elképzelések erõltetése mellett, vagy szembenéz a csupasz valósággal? Az utóbbi esetben talán újra kéne gombolni a mellényt. A többnyire kommunikációra, a szavak erejére hagyatkozó szerepvállalást most már illõ lenne gyakorlati, kézzel fogható tettekre váltani. Tervek, papírtigrisek gyártásán túl (lábas vasút, igazságügyi központ, uszoda, sportcsarnok) talán a kisebb feladatok elvégzésére még futná az erõbõl: az iskolai osztálytermek kimeszelésére, néhány út járhatóvá tételére, a nyári vízhiány leküzdésére, az esõvíz elvezetésére például. Kéri Mihály

Közmeghallgatás

4

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

ÉRDI LAP

Olvasóink írják • Olvasóink írják • Olvasóink írják • Olvasóink írják Rossz üzenet a választóknak Sötétben Európába

H

ogy kinek a felelõssége a polgármester jutalma (ami nem úgy általában problematikus, hanem a jelen érdi politikai miliõben különösen az), az egyszerre könnyen megválaszolható, s egyben rendkívül összetett kérdés. Egyszerû azért, mert nyilván az övé, hiszen kijelentõ módban fogalmazva kimondta, hogy jár neki a jutalom, és meg is tett mindent azért, hogy megkapja. Szimpla lehet azért is, mert a jogi, ügyrendi és közbiztonsági bizottság szocialista elnöke – egyeztetve ezt a saját frakciójával – kész helyzetet teremtve állt elõ az írásos javaslattal. S az ebben szereplõ mértékbõl (80%) végül jottányit sem engedtek. Ugyanilyen könnyed mozdulattal varrhatnánk a szocialista frakció (tizenegy fõ) nyakába az egész ügyet, amely egyhangúlag megszavazta azt. Frappáns lehet még az SZDSZ-re mutogatni, hogy a második alkalommal kikapcsolta a gépét, ahelyett hogy nemmel vagy tartózkodással szavazott volna. Hasonlóan élveteg lenne Pataki Jánost kárhoztatni érte, aki átszavazott a civil frakcióból. A bennmaradó fideszesek és a civil képviselõcsoport se maradhatna ki ilyen alapon azok körébõl, akiket okolni lehet a döntésért. Súlyosan elhibázott lépésnek tartottuk kezdettõl fogva a jutalom kérdésének idei felvetését. Nagy politikai baklövést követett el az MSZP, amikor úgy hozakodott elõ vele, hogy a még a mértékébõl

sem volt hajlandó engedni. (A megyei közgyûlés szocialista elnöke idén 50%-os jutalmat kapott.) Nehéz helyzetbe kerültünk mi, liberálisok is, hiszen egy koalícióban vagyunk a szocialistákkal, és a polgármester a mi jelöltünk is volt a választásokon. Ennek ellenére felvállaltunk egy nagyon kemény konfliktust ebben a kifejezetten nem szakmai ügyben. Tettük ezt elvi alapon azért, mert a város elsõ embere lemondott több ízben is a nyilvánosság elõtt az ez évi jutalmáról, s a beinduló beruházások eredményei még nem látszódhatnak, a pénzügyi helyzet pedig messze nem rózsás. Ahogy fogalmaztam: rossz üzenet ez a választóknak... Valóban megakadályozhattuk volna, hogy „elnyerje jutalmát”, de az elõzõ alkalommal sem azért vonultunk ki, hogy ezt tegyük, hanem hogy demonstráljuk egyet nem értésünket a javaslattal, s nem kalkuláltunk azzal, hogy a fideszes képviselõk utánunk jönnek, aminek folytán határozatképtelenné válik a testület. Azt gondolom, hogy a politikai kockázatait és következményeit, hiszen szerencsére „csak” ilyenek vannak ebben az ügyben, nem nekünk kell viselnünk. Annál is inkább, hiszen ez döntõen szimbolikus eset, és a konkrét pénzügyi következménye hál’istennek „elenyészõ” a város költségvetésében (bár itt most lehetne sorolni, hogy mi mindent lehetne kezdeni ekkora összeggel, de ebbe nem kívánok belemenni...).

Engem az érdekel, hogy dolgozni tudjak/tudjunk a városért. Totálisan elegem van ezekbõl az iszapbirkózásos ügyekbõl. Elveszik az energiát és a figyelmet más fontos problémákról, az emberek gondjairól. A polgármester most megkapta, amit szeretett volna, s amivel mi nem értettünk egyet. Azért hagytuk, hogy megszavazzák azok, akik ezzel azonosulni tudnak, hogy fejezõdjön be ez a cirkusz. Azzal, hogy visszahozta a múltkori „skandallum” után másodszor is a javaslatot, teljesen egyértelmûen jelezte, vállalja érte a felelõsséget. Lelke rajta, hogy magára vette ennek az ódiumát. Én nem ítélkezem felette, s nyilván helyre tudja tenni magában az okokat, s a hivatkozási alapot, s tisztázni tudja a lelkiismeretével is a dolgot. Politikailag akkor is veszteségként köny velhetõ el a történet, mert nagy politikusi öngól volt, lássuk be, de legyünk végre túl rajta. Remélem, hogy ettõl még a városnak nem lesz rosszabb. Én is igyekezni fogok elejét venni annak, hogy a szorosan értelmezett pártpolitika nagyobb szerepet kapjon annál, mint ami dukál neki az érdi közéletben. A történtek ellenére én képesnek tartom a polgármestert arra, hogy sikerre vigye a város ügyét, s ebben – a helyetteseként – segíteni is fogok neki teljes erõmbõl. Nem leszünk barátok, s lesznek vitáink, de a munkánk eredményes és hasznos lesz. Annak kell lennie. Csõzik László (index.hu, törzsasztal)

Fenyõ és a búza

K

arácsonykor, minden évben fellángol a vita, irtjuk az élõ fát. Pedig azokat a fenyõfa-iskolákat ezért telepítették. Miért nem hallunk nyáron, a búza aratásakor az „élet” védelmében néhány szót? Mert a régi parasztember ezt a növényt így nevezte! Mi a különbség? Ha van, az biológiai, rendszertani. Miért tenyésztünk marhát, disznót, szárnyast? Hogy megöljük és megegyük. A vegetáriánus is életet olt ki, de õ csak növényt gyilkol. Divatba jött a génmanipuláció fogalma és annak tiltása. Õsidõk óta az evolúció egy lassú génmanipuláció, amit az emberi tudomány felgyorsított és nö-

vényi-állati fajtanemesítés néven mûvel. A szõlõfajtáktól az állati hibridekig. Kahib F1 sertés a természetben nem él. Gyerekkoromban volt Ella, Gül-baba, kifli, rózsa stb krumpli, veretes neve volt a makói (télálló) hagymának. Megkülönböztették a kalocsai és a szegedi paprikát. Ma van krumpli és hagyma (egyik sem télálló) és valamilyen általános paprika-õrlemény. És az ember? Az afrikai fekete és az európai szõke kapcsolatának eredménye is génmanipulált hibrid. Ha errõl szót ejtünk, az rasszizmus. A dog és a tacskó, vagy a hortobágyi szürke és a szimentáli barom, az hogy van? Ló

és szamár = öszvér. Jó a szó: összvér. Tehát miért erkölcstelen kivágni a tenyésztett fenyõt és miért élet a vetett gabona? Tartok néhány régi hagyományt, például, hogy Luca-napkor búzát csíráztatunk a szobában. Karácsonyra már ujjnyira megnõ, jelzi a jövõ tavaszt. Ez évben a tavalyi mag meg sem moccant. Ez most milyen manipulált génállomány? Az egyiptomi piramisokban találtak néhány vékányi áldozati búza magot. Elvetették és több ezer év után kihajtott. Ez most nem. Akkor most nincs jövõnk? Zelenák Eszter

É

rden, a közel hatvanezer lakosú városban történt, de történhetne máshol is. Utcánkban elromlott a közvilágítás. Ez szokványos dolog: ami elromolhat, az el is romlik. Mi a teendõ? Gondoltam, állampolgári kötelességem eljárni a megjavításáért. A közelben volt az elektromosok irodája és telephelye. Zárva. A bejáratnál kis cédula tudatta az új címet. Gyalogjáró ember vagyok, némi keresés és másfél kilométer után megtaláltam a helyet. Fényes új iroda, minden ragyog, csinos lányok az asztal mellett, ami kissé elbátortalanított. Ki fog itt az én szerény kérésemmel foglalkozni? De hamar jött a segítség egy jól megtermett férfi képében. Elrebegett panaszomra elmondta, hogy mindössze a falra szerelt telefonon kell felhívnom egy számot kétszer, és már mondhatom is a magamét. Megkönnyebbültem, milyen egyszerû a megoldás. Lelkesedésem hamar elmúlt, mivel a telefon nem mûködött. Kaptam viszont egy jóval hosszabb telefonszámot otthoni használatra. Amikor címet és nevet kértem, a válasz az volt, hogy azt nem adhatnak. Hazafelé már éreztem, hogy vastagodnak a felhõk felettem és mélyülnek a ráncok homlokomon. Otthon a telefon és a titokzatos szám volt az elsõ dolgom. Kicseng, és egy gépi hang kezdi a meséjét. Ha ez a baja nyomja meg ezt, ha más, akkor azt a gombot, de hogy mikor, azt már nem tudtam meg, mert a gépi hang egyfolytában mondta a mondókáját, mint egy elakadt hanglemez. Többszöri kísérlet után ugyanaz az eredmény. Hosszas töprengés után jött a

mentõötlet: önkormányzat! Igen, hiszen úgy tudom, a közvilágítás hozzájuk tartozik. Nagy településrõl van szó, itt minden messze van. Gyaloglás, illetékes keresése, aki persze nem elérhetõ. Ismét egy telefonszám otthoni kísérletezésre. A történethez tartozik a városi újság egyik cikke, amely szerint az ország legfertõzöttebb városa vagyunk betöréses lopások területén. Ez az újság szerint a városlakók több mint 40%-át érinti. Ezért gondoltam, hogy a közvilágítás helyreállítása valamit enyhítene. A megadott telefonszámot mégsem hívtam fel, mert ha ez továbbra is így megy, a telefonköltségem felér egy betörési kárral. Egy hét múlva ismét felkerestem az önkormányzatot. Az illetékes most sem volt elérhetõ. A készséges felvilágosító közben telefonon kapcsolatot teremtett az elektromosokkal. Egy nõi hang felvette a panaszomat. Megadtam nevem és címem, de az övékét nem kaptam meg. A kérdésre, hogy mi várható, három héten belüli javítást ígért. Ez december elején volt, és számolgattam, talán karácsonyra megjavítják. Azóta elmúlt karácsony, el az újév, sõt januárból is lepergett tíz nap és semmi változás. Most itt tartunk. Tél van, lehet hófúvás, vihar, ónos esõ, elszakad a villanyvezeték és ami utána jön... Gondoljanak csak a betörésekre. Ez a szomorú valóság. Név és cím nélküli úgynevezett közszolgáltatók és tízmillió kiszolgáltatott állampolgár, akiknek csak adófizetési kötelességük van, joguk meg?... Mondja már meg valaki, merre van Európa, mert ebben a sötétségben nem tudunk odatalálni! Holtság Géza

Életerõ

É

rdnek van életereje. Ez a polgármester számvetése. Persze ehhez kell a felelõs szerkesztõ, MNP, aki már majdnem TGM (kell még picit erõlködni) szervilis alákérdezése: köztudottan nehéz helyzetben vette át (ugyebár haha-hehe). Miért köztudottan? Dr. Döcsa a testület tagja volt. Szavazati joggal, betekintési lehetõséggel. Tudnia illett volna, mit vállal! Egy város vezetése nem tétre-helyre-befutóra galopp. Viszont nyilatkozza, hogy az

országos és a megyei magasrangú(!) vezetéssel jó viszonyt épített ki. Brávó, de kiknek a rovására? Az országos költségvetés vitájában a beterjesztõk kifejtették (és így igaz): átcsoportosítani csak egy másik lobbi rovására lehet. Most mi is van ezzel az életerõvel? Az erõsebb kutya…? És eredmény 2006–7ben? Azért a színlelt naivitásnak is van és a pofátlanságnak is legyen határa! Kuchen Zoltán

Helyesbítés

Polgári körösök figyelmébe A Fidesz érdi szervezete szeretne nagyobb létszámmal, nyitottabban mûködni, ezért szeretettel várja minden, a jobboldali, konzervatív, nemzeti oldallal rokonszenvezõ érdi lakos jelentkezését. Jöjjenek el szerdánként az Összefogás Egyesület székházába (Érd, Alsó u. 8.) délután 6 óra után, ismerkedjenek meg életünkkel, munkánkkal, tagjainkkal, és tiszteljenek meg utána azzal, hogy felvételüket kérik a szervezetbe. Sokan vagyunk, de Önök nélkül kevesen leszünk. A választásokig még van idõ megerõsödni. Várjuk Önöket! Fidesz Érdi szervezete

Az Érdi Lap decemberi számának 8. oldalán tévesen jelent meg Habilitációs és Korai Fejlesztõ Központ vezetõjének neve. Az intézmény vezetõje húsz éve Paróczai Zoltánné. A tévedésért elnézését kérjük.

Felhívás A Fidelitas szervezetéhez Bács Istvánnál, az érdi csoport elnökénél lehet jelentkezni. Minden csütörtökön 18 órától megtalálható az Összefogás házban (Érd, Alsó u. 8.)

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

ÉRDI LAP

Jó, de nem az igazi! Dr. Kurucsai Csaba, az Országgyûlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága volt alelnöke sok éven keresztül foglalkozott hazánk EU csatlakozásának elõkészítésével. Folytatjuk az elõzõ számban kezdett interjút.

É

vek óta sok-sok fórumon jeleztem, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a magyar vidék gondjaira. Aggódtam azért, mert a rendszerváltozás nagy vesztese, a vidék Magyarországa könnyen az Európai Uniós csatlakozás vesztese is lehet. Aggódom ma is, mert ha 13 év nem volt elég a felelõs döntéshozóknak a vidék gondjai orvoslására, mi a garancia arra, hogy a csatlakozásig hátralévõ szûk 6 hónap elég lesz. Pedig a vidék népe többször jelezte elégedetlenségét. Legutóbb 2003. április 12-én, amikor tüntetõleg – minden más európai ország polgárainál nagyobb arányban – maradt távol az urnáktól. És erre jött a november 5-ei országjelentés, mely sok jó mellett azon területeken ütötte meg a legkritikusabb hangot, ahol bíztatás, segítség kellett volna. Ma már nem lehet a polgári kormányra visszamutogatni. Felelõsen gondolkodó politikus nem hiheti komolyan, hogy a magyar mezõgazdaságot egy ciklus alatt tönkre lehet tenni. Ehhez ötven év kellett. Az Európai Unió nem termékszerkezetet, nem termelési kultúrát, nem állami beavatkozást vagy be nem avatkozást kér rajtunk számon az országjelentésben. Hanem megállapítja, hogy egyelõre nem vagyunk alkalmasak azon EU-s pénzek fogadására, melyre a magyar vidéknek oly nagy szüksége lenne, mint egy falat kenyérre. Kérdem, hogyan lehet az, hogy a Miniszterelnöki Hivataltól a különbözõ minisztériumokig a kormánypártoknak fontos helyekre hetek alatt „megtalálták” azt a több száz új munkatársat, akik onnan nem hiányoztak? Hogyan lehet az, hogy az EU-tól remélhetõ támogatások csaknem felét fogadni hivatott kifizetõ ügynökségek egyelõre nem alkalmasak feladataik ellátására? Ahogy az országjelentés írja „…különösen az informatikai rendszer fejlesztése, az eljárásrendek kialakítása, illetve a személyzet felvétele és képzése területén” a felkészülést sürgõsen fel kell gyorsítani. Nagy igazságtalanság lenne a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalokon számon kérni

azt a késedelmet, melyet a kormány idézett elõ. Lesz nekik gondjuk a csatlakozásig és utána épp elég. Az õ segítésükben kellene a kormánynak olyan hatékonynak és gyorsnak lennie, mint amilyenek saját vazallusaik kormányhivatalokba juttatásakor voltak a hatalomváltás után. Az Európai Unió részérõl az agráriumunkat ért kritikák közül jogosnak és abszolút megalapozottnak a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban elõállított késedelmet tekintem. Súlyos hiba volt a kormánytól a SAPARD Hivatalok szakembergárdájának csaknem teljes cseréje. Ez rendkívüli szakmai, és idõveszteséghez vezetett. Ugyanakkor úgy vélem az agráriumot ért további EU-s kifogások esetében Brüsszelt is mulasztás terheli. A 2000 decemberi nizzai Európai Tanácsi csúcson elfogadott útiterv szerint az Európai Unió a mezõgazdasági, a regionális politika és strukturális eszközök, valamint a költségvetési fejezetek lezárását 2002 elsõ felére tervezte. Elõre lehetett kódolni, hogy ez különösen nehéz feladat lesz ez. Bejött. Bejött azért, mert – ezen fejezetek esetében – az Európai Uniót is jelentõs késedelem terheli. Brüsszel hosszú hónapokkal a várt idõ után tette közzé a saját pozíciós álláspontját. Márpedig ha az Unió sem tudta, hogy mit vár el a csatlakozni szándékozó országoktól, akkor nagyon nehéz volt a mindenkori kormánynak – legyen az Orbán vagy akár Medgyessy – a brüsszeli óhaj elé menni. Nem túl rózsás a helyzet az agráriumban. A szociál-liberális kormányunk kihagyta a csatlakozás elõtti utolsó esélyt a magyar mezõgazdaság, a magyar vidék helyzetbe hozatalára: 2004. május 1-jétõl már az EU diktálja a feltételeket. Mindezen súlyos hiányosságok ellenére hazánk változatlanul a 2004. május 1-jén csatlakozó országok élmezõnyébe tartozik. Összességében jó a jelentés, de nem az igazi, mert már volt jobb is. Sz.

Jó kezekben van a vidék ügye?

O

lvasom dr. Németh Imre miniszter úr december 22-én elhangzott mondatait, melyek szerint 2003-ban a rendszerváltozás óta a mezõgazdaságban a legnagyobb mûszaki-technológiai megújulás és közösségi szervezetfejlesztés valósult meg. Nem kétlem, hogy a megelõzõ idõszakhoz képest van fejlõdés, de hogy a lehetõségekhez képest ugyancsak csekély, az egészen bizonyos! (Megjegyzem: nem tisztem az elmúlt kormányzatok tevékenységét kritizálni, hiszen sokkal nehezebb körülmények között dolgoztak.) Vajon véletlen, hogy a riporter nem kérdezett rá az EU Bizottság 2003. évi országjelentésében közzétett súlyos lemaradásra?! Miniszter úr korábban büszkén jelentette ki az országjelentés kapcsán, hogy kifizetõhely tekintetében már rendezett a helyzet, hiszen július 1-jén megalakult erre a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal! Nem kétséges, megalakult, de vajon mûködõképes is? 2004. január 6-án tallózok a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapján, és a Szervezeti felépítés portálján olvasom, hogy a Hivatal átszervezés alatt áll, de zökkenõmentesen végzi a jogelõd SAPARD Hivatal és az Agrárintervenciós Központ feladatait. Arról persze nem kapok információt, hogy tevékenységének mely részeit végzi. Fogalmaim szerint ugyanis csak a szükséges és elégséges mértékig felállt szervezet tudhat minõségi munkát végezni. Vagy talán eleve felesleges intézményekkel,

személyzettel számoltak? Részletesen tanulmányozom a mûködést szabályozó rendeletet és a szervezeti ábrát. Érd Pest megye területéhez tartozik, keresem hát a rendelet mellékletében, vajon hová fordulhatok, ha pályázni szeretnék, ha valamilyen uniós problémámra keresek megoldást? A rendelet melléklete szerint a Fõvárosi és Pest Megyei Kirendeltség az illetékes. Nem vagyok rest, felhívom a Hivatal ügyfélszolgálatát, ahol udvarias nõi hang adja tudtomra, hogy a falugazdászt kell felkeresnem. Tovább tallózok a honlapon, most már részletekbe menõen, csak úgy, kíváncsiságból. Üres a Filozófia portál, üres a SAPARD portál, és üres a Fontosabb EU-s jogszabályok portálja is. Keresem a hatályos pályázatokat. Csupán kettõt találok: egyik intervenciós pályázat, másik a fiatalok részére külföldi gazdászgyakorlatra vonatkozik. Más semmi! 2004. május 1-jével csatlakozunk az EU-hoz, és egyetlen hatályos pályázási lehetõség sincs vidékfejlesztés vagy bármely hazai mezõgazdasági tevékenység fejlesztésére! Nem vagyok rest, két nap múlva személyesen megyek el az ügyfélszolgálati irodába, ahol udvariasan közlik, hogy igen, tudják, a honlap karbantartása kissé lemaradt, de azért történt elõremozdulás. Felálltak a kirendeltségek, csak a feltételek hiánya miatt még nem tudnak mûködni, de már mûködnek a Regionális SAPARD Hivatalok. Elgondolkozom. Ha nincsenek pályázatok, akkor mi értelme a

A MAGORtermékek kaphatók az érdi CBA-ban

TUDJA ÖN

ISMERI ÖN

melyek a magyar mezõgazdaság EU-s tartóoszlopai napjainkban?

a mezõgazdaság szempontjából fontos összehasonlító közgazdasági információkat napjainkban az Európai Unióval kapcsolatban?

1. Az agrárgazdaság fejlesztésérõl szóló törvény, 2. Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program, 3. Nemzeti Fejlesztési Terv, 4. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája /CAP/, 5. Az Európai Unió Közös Agrár Vidékpolitikája (CARPE), 6. A Kereskedelmi Világszervezet /WTO/ döntései, 7. A Földtörvény, 8. Törvény a Nemzeti Földalapról, 9. Az Országgyûlés határozata a földbirtok-politikai irányelvekrõl.

5

1. Az EU teljes éves költségvetése 100 milliárd EURO, ebbõl a mezõgazdaság támogatása közel 43 milliárd EURO. 2. Az EU területalapú támogatásának összege gabona-olajos magvak-fehérjék (GOF) termesztése esetén -átszámítva - 83.000 Ft/ hektár. 3. Az EU-ban jelenleg a gazdaságok száma kb. 7,5 millió. 4. Az új belépõ gazdaságok száma kb. 10 millió. 5. A négy alapvetõ szabadságjog az EU-ban: az áruelhelyezés, a szolgáltatás, a munkavállalás és a tõkeáramlás. 6. Az egy gazdálkodóra fizethetõ támogatás legnagyobb értéke háromszázezer EURO. 7. Az EU-ban a kifizetések %-os aránya (jelenleg): 70% területalapú, 20% a felzárkózást támogató, 10% agrárkörnyezetgazdálkodás. 8. Az átlagos birtoknagyság az unión belül: 18,4 ha, A legmagasabb átlagos birtoknagyság az EU-n belül Angliában van: 69,3 ha, A legalacsonyabb átlagos birtoknagyság az EU-n belül Görögországban van: 4,3 ha, Magyarországon jelenleg a becsült átlagos birtoknagyság: 2,0 ha

SAPARD Hivatalok mûködésének? Kérdéseimre arról is informálnak, hogy az FVM hivatalai, valamint az Agrárkamarák társintézményként segítik munkájukat, és valóban, kissé elmaradtak a regisztrációs lapok nyomtatásával… Utánajárok – a teljesség igénye nélkül –, milyen irodái, kirendeltségei vannak az FVM-nek csupán Érd vonatkozásában. Van a Minisztérium épületében mûködõ Gazdaszolgálati Iroda, azután van a Városház u. 7-ben a Fõvárosi és Pest Megyei Földmûvelésügyi Hivatal, ennek a hivatalnak van egy Falugazdász Osztálya Budapest X. Szt. László tér 16-ban, és végezetül van ennek a Falugazdász Osztálynak falugazdász alkalmazottja, aki tevõlegesen a helyszínen próbálja a gazdák ügyeit intézni (és nem a falugazdász szorgalmán múlik, hogy nem kapja meg idõben a szükséges nyomtatványokat, információkat). Eddigi tapasztalatink alapján jól tudjuk, hogy az FVM egyre bõvülõ intézményei milyen eredménnyel illetve eredménytelenséggel dolgoznak. Utánajártam, és meggyõzõdtem arról, hogy – sajnálatos módon – a helyzet nem változott! Ráadásul ezeket az intézményeket valamennyiünk adójából finanszírozzák! Felteszem a kérdést: Bízhatunke abban, hogy a szolgálatunkra mûködtetett intézmények bennünket szolgálnak, és nem csupán a zsebeinket könnyítik, hogy a kormány fontosnak tartja a mezõgazdaság és a vidékfejlesztés ügyét?! Szövényi

Vendégségben a Nõszövetségnél

A

z elmúlt évek hagyományához híven ezen a karácsonyon is vendégül látta szerény halvacsorára a Független Nõi Szövetség Érdi Szervezete a Jácint utcai Idõs Otthon lakóit. Az idõs hölgyek látható örömmel fogadták a Szövetség tagjai által készített fogásokat.

6

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

Azt mondják az okosok...

ÉRDI LAP Kulturált városközpont, vagy közlekedési csomópont? (Folytatás az 1. oldalról)

– hogy a több tízmilliárdos sikkasztással gyanúsított Rejtõ E. Tibor szabadulásához alig sikerült összehozni azt a vacak tízmillió forint óvadékot. Mikor kijött, a smasszer-londiner tette be csomagjait a merdzsóba, amellyel kastélyába, szeretõ kutyái közé hajtatott. Ügyvédje volt a sofõr. Közben ötmilliós lakáskölcsönökért hajnaltól sorban álltak a bohócok a Földhivatal elõtt. Azután a Banknál. Az óvadék, szerintem értem való védelmet jelent. Összedobták a szegény rokonok, ellenem. Mi ebbõl a tanulság? Ma, itt nálunk, abszolute semmi. – hogy a választókerületi képviselõk önmérséklet nélkül nyilatkozzák, õk jól dolgoznak, csak hát a körülmények… Személyes érintettség okán szólok. Az én képviselõm Baráth Ferenc (11.vk.) azzal elégedett, amivel Kutuzov marsall Napóleon ellen, hogy uralta és legyõzte a telet. Tél tábornok! A mázlink az, hogy a tél magától elmúlik. A Burgundi utcában a havat a lakosok és egy helyi vállalkozó takarította a Poclain-jével, saját érdekbõl, aminek hasznát mi is élveztük. Itt, egyetlen Éváép-es gépet nem láttunk. Körzetünk más problémái miatt viszont szomorú. Ej-haj! Nagyon sajnálom Önt! Fel a fejjel, de további jó munkát! Ja, még jut eszembe, a kátyúzás két éve elmaradt. – hogy aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el. Ha bûnszövetségben, azt pláne minõsíti a Btk. 318. §. Hát akkor a városvezetés nagyobbik része köztörvényes, mert olvasgatom a választási kampány ígéreteit: európai szintû közbiztonság, elkerülõ utak, közút, csatorna, sportcsarnok és uszoda, új munkahelyek és a helyi adók felülvizsgálata. No, ez utóbbi, ha jól hallom sikerül. Maradt még az ígéretek számonkérésének lehetõsége is. Ha lehet, erre a válasz – kérném – ne legyen trágár. A 318. § sok-sok év büntetést ír. A baj az, hogy ezeket az éveket mi szenvedjük. – hogy a rendõrök miatt rossz a közbiztonság. Bizony, mert itthon lehetséges, hogy a rendõrnek nem áll meg egy szakadt Trabant. A rend szegény õre üldözi, megállítja. Kiszállítja a forgalmi és jogosítvány nélküli félrészeg suhancot és lezavar neki egyet, majd megbilincseli. Civilizált országban ezzel semmi gond, mert ez a dolga, ott egyébként köszönik. Nálunk ez fordított. Nem a bûnözõrõl beszélnek, hanem a rendõrrõl, aki a katonai ügyészség elé kerül és talán egy fenyítéssel megússza. Libero-morál. Büntetésbõl lováriul kell tanulnia. Ha én rendõr lennék, legközelebb futni hagynám. – hogy él közöttünk, de sajnos nem velünk, egy népcsoport, aki nem fogadja el a Magyar Köztársaság törvényeit. Az üzleti élet szokásait sem, a valamit valamiértet. Elvár, sõt egyre inkább követel, cserébe nem ad semmit. Igényel segélyt, felmentést víz, villany, gáz, csatorna és lakbér fizetés alól, de kéri mindezt csak úgy, ingyen és bérmentve. Erre van külön minisztérium, érettségizett államtitkár, szóval teljes apparát. És nekünk, adófizetõknek kell lapítani, mert az õrizetlen ház leégett, benne két kisgyerek. Mert kikapcsolták azt a kurva villanyt, egyedül a gyertya a hibás! Így mondja az Apa a rádióban, aki három éve semmilyen köztartozást nem teljesített. Õ a fodrásznál(?), nagyi a szomszédban. Most az önkormányzat fut utána szükséglakással, amit a család elutasít, mert az rossz és õk igényesek! Hol élünk? – hogy a szocialista-bankár miniszterelnök beszámoltatja kormányát, hogy a jövõ évi fizetésemelésüket mire ajánlják föl. Mert nekik ez jár és megérdemlik, mint a ránctalanító krémet a negyven fölötti asszonyok. Kovács László és a satöbbiek mind, a rájuk kirótt bõ két millióról/fõ, valamilyen jóléti alapítvány felé nyilatkoztak. Figyelem! Ez csak a põre emelés, havi plusz kb. 167 ezer forint. Közben a közszolgálati azt sugározza, hogy hárommillió ember él a létminimum alatt, és megbecsülten kétszázezer embernek a rezsi kifizetése után havi 3000, azaz háromezer forintja marad havonta. Vegetálni. Minisztereink kapnak 13. havi bért is. A magyar nyugdíjasnak évente csak egy plusz hét jár. Négy év alatt összejön egy hónap. – hogy bizonyos európai pénznemeknek nincs aprópénze. Az olasz líra kezdte, de hát a román lejnek se nagyon, mert minden ezerrel osztandó. Nálunk meg ez a forint. Egy-két hullott fémért már le sem hajolunk. Tíz forint alatt nincs semmilyen áru. Hivatalosan van még fillér? – hogy nem szeretik azokat az embereket, akik sosem tévedtek, akik mindig tudták mi a dolguk, akik mindenkor jól, jókor és jó helyen, ma és mindig igazak. Ünnepeken kitüntetéseket kapnak, mert átlakkozzák és átlapozzák a szomorú múltat. – hogy a belügyminiszter asszony szûk körû sajtóbeszélgetésen (hú, de szoronghattak) kifejtette, ezen kistérség feje nem Érd, hanem Budaörs lesz. Jobban ósenoztak, meg jobban a földön jártak. Másrészt, ha a kétharmados törvények módosításához az ellenzék nem járul hozzá, más formában, de mégis megtalálják a módját. Büszkén vállalja, hogy fõ-belügyesként kijátssza és meghágja a Törvényt. Na ja, a férje is köz/ismert ügyvéd. A joggal nem lesz hiba. Kuchen Zoltán

„… kialakul a vasútállomás – autóbusz pályaudvar – P+R parkoló által alkotott tömegközlekedési átszállóhely, intermodális csomópont.” „A felszíni parkolási lehetõségek növelésére javasoljuk a közterületi parkolók fejlesztését.” A múlt évi tanulmány (ÉKKT) szerint: „A városközpont parkolási gondjait… a dísztér alatti mélygarázs létrehozásával kívánjuk megoldani.” „A dísztér-sétálóutca jellegû városközpont kialakításának egyik feltétele a Budai út adott szakaszáról a forgalom elterelése… A Budai út terelõútjáról az átmenõ forgalmat ki kell tiltani,… az elvezetõ útvonalakat ki kell jelölni.” „Érd-Ófalu megközelítését… lehetõvé kell tenni annak érdekében, hogy Ófalu lakossága ne csak a városközponton keresztül tudjon a környezõ települések bármelyikére eljutni.” „A városközpont élõvé tételéhez alapfeltétel a környezetet terhelõ és a városi életet zavaró átmenõ forgalom minimalizálása, elterelése… A tervezett funkciórendszer egyik lényeges eleme a környezetterhelést okozó közlekedési csomópont-jelleg megszüntetése… A Volán-buszpályaudvar a telepítés idõpontjában feltehetõen nem okozott olyan forgalmi- és környezetterhelést a városközpont számára, mint az azóta lényegesen megnövekedett utazólétszám okozta buszforgalom növekedés.” „Elengedhetetlenül fontosnak tartjuk… a zöldfelületek lehetõ legnagyobb területû kialakítását, a belvároshoz illõ, magas színvonalú parképítészeti kultúrával kialakított közterületek létrehozását az épületek között.”

Mivel ez utóbbi tanulmány kidolgozásában részt vettem, hadd tegyek néhány kiegészítõ megjegyzést a leírtakhoz. Nyilvánvaló, hogy egy olyan közlekedési struktúra kialakításához, amelynél a városlakóknak és vendégeinknek a városközpontba csak azért kell bejönniük, mert éppen itt van dolguk (és nem azért, mert csak itt tudnak átszállni egyik jármûrõl a másikra), sokkal több pénz és a tömegközlekedési vállalatoknál, közlekedési tárcánál intenzívebb, behatóbb tárgyalássorozat szükséges, mint a meglévõ rendszer bõvítéséhez. Az is nyilvánvaló, hogy ehhez Érdnek anyagi lehetõségei – finoman szólva – korlátozottak. De ha nem azt tûzzük ki hosszú távú célként, ami a gyermekeink és unokáink számára meghozza az élhetõ város gyümölcsét – legalább nekik meghozza –, hanem az orrunkig látva a holnap learatható sikereit hajtjuk, nem törõdve a hosszú távon bekövetkezõ közlekedési káosszal, megérdemeljük a káosz mindennapos „élvezetét”. Lehet, hogy ha a nehezebb úton indulunk el, hol-

nap még nem látunk olyan látványos eredményt, mint a könnyebb, gyors eredményekkel biztató úton. Lehet, hogy már nem hallhatjuk meg azoknak a háláját, akik a nehezebb út gyümölcsét élvezhetik. De ugye nem áldozzuk fel ezt a hálát rövid távú elismerésekért, hogy ne mondjam, választási szavazatokért? Ugye a mi városi képviselõink között senki nem tenne ilyet? Gál Gyula U.i.: A felemelõ érzést, a változás szelének örömét nem szabad elrontani olyan kérdéssel, hogy miért kellett ebben az évben újragombolni a városközpont rehabilitáció kabátját! Ne merüljön fel tehát az a kérdés sem bennünk, hogy ha már se elfogadni, se nyilvánosan elutasítani nem volt képes valaki a jobboldali vezetés ideje alatt elkészített tanulmányt, sûrû szidalmak mellett miért nem emelte át belõle azokat a fejezeteket, amelyek az új tervben is megjelentek és csak a módosításokért kellett volna a város kasszájából fizetni...

Milyen városnak a központja?

A

z Érdi Újság ünnepi számában munkatársunktól szignóval jelent meg egy írás a formálódó városközpontról. Ebben szerepel az a gondolat, hogy a koncepció lényege egy igazi, a városi igényeknek megfelelõ városközpont megteremtése. A kérdés azonban elõször úgy vetõdik fel, hogy milyen város központja? Tudjuk-e egyáltalán azt, hogy Érdnek milyen szerepet szánunk, vagy szánnak mások? Iparváros lesz? Továbbra is alvóváros? Megyeközpont? Megyei jogú város (megye nélkül)? Régiós alközpont? És hányan lakják majd? Fordítva ültünk a lóra, de hát egyszerûbb néhány tízmillióért kicsinységünknek megtervezett teret adni, azzal a felkiáltással, hogy szegény a város, ne törjünk nagyra – miközben a választások alatt a merjünk nagyot álmodni szlogent is bevetették a szocialisták. Igenis törjünk nagyra.

Az elkészült koncepció megragad annál a csöppet sem eredeti gondolatnál, hogy ahol lát egy piciny kis szabad felületet, oda tervez ezt-azt. Fõleg üzletközpontot, mert az hozza majd a pénzt. Hogy mi lesz a három körforgalomban bukdácsoló áruszállító kamionokkal, ki törõdik azzal? Hogy a Tesco és az elkerülõ úti

körforgalom építése mennyire fogja megbénítani Érdet, kinek fontos? Koncepciótlan koncepció, hasraütésszerû elképzelésekkel, a forgalom központba terelésével és egyben annak megbénításával párosulva. Központunk nem lesz más, mint egy ronda házakkal és üzletekkel zsúfolásig teleépített nagy parkoló, ahol tébolyultan keringenek majd a megállni hiába szándékozó autósok. Parkolók, üzletek, vasút, busz, de sehol egy zöld park, sehol egy közösségi találkahely, sétatér, kávéház. Sehol az ember. A Városépítõ és Városvédõ Egyesület fórumán is hasonlóak hangzottak el, de a fõépítész kijelentette, a koncepció jó, azon nem kell változtatni. Akkor, kérdem én, mirõl beszélünk? A városközpont koncepciójának vitáján a koncepcióról nem lehet vita. A kör bezárult. Juhász Gyõzõ

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

Érdi novella

T

ürelmetlenül vártam a magasvasútra, és az sem vigasztalt, hogy el-elnézegettem a halkan suhanó elõvárosi gyorsvasút tiszta, vidám kocsijaiban kényelmesen utazó érdieket. Las Vegasba, a Duna-parti szórakoztató központba tartottam, ahol a negyedszerre megválasztott polgármester tartotta beszámolóját az elmúlt évekrõl és elkövetkezendõ terveirõl. Késésben voltam, és tudtam, jelentõs eseményrõl maradhatok le, és pont ekkor akad el valahol ez az átkozott lábasjószág. Hogy eltereljem valahogy gondolataimat, körülnéztem. A magasból jól látszott nem csak a központ, de a távolabbi részek is. Láttam Érd katedrálisát, a Stop Shopot, melyet napjában tízezrek keresnek fel, hogy leróják tiszteletüket az áru-oltár elõtt. A távolból idesejlett a másik hatalmas templom, a Tesco, körötte autófolyamok nyüzsögtek. A két vasutat átszelõ alagút túloldalán egyszerû kis tornyos épületecske, a reformátusok háza, egy elfeledett vallás idecsöppent mûemléke. A teret bolt-kápolnák és üzlet-kegyhelyek sokasága szegélyezte, a szerencsés érdi bármerre mehet, módja van bemutatni áru-áldozatát. Szerencsések az érdi gyerekek is, mert többszáz játszótéren hintázhatnak szerte a városban. Talán erre volt legutóbbi beiktatásakor legbüszkébb a polgármester. Néhány év múlva – mint mondta – elérjük azt, hogy több játszótér lesz, mint gyerek. De kell is, mert az utcákon dübörgõ kamionok és egyéb áruszállítók miatt már évek óta lehetetlen átkelni a túloldalra. Végre befutott a gumikerekeken gördülõ szerelvény, és halkan elindultunk. Lenézve mindenütt pihenõ autók, már ahol a lustán libegõ kipufogó-gázon át lehetett

látni. Balra a rendõrség, a bíróság és Érd új szimbóluma, a neoszocialista fiatalok kedvenc találkahelye, a szürkén égnek meredõ Mónika-börtön fogta meg tekintetemet. Elhagytuk a Béla teret, a városháza impozáns, új épületét, tetején a vörös szegfût szimbolizáló fényfüzérrel, az elõtte várakozó Mercedesekben cigarettázó és sörösüvegeket lóbáló segélykérõk tömegével. Majd a széles Kovács László út felett suhantunk a Dunapart felé. Délen látszott az épülõ Jánosi Sportcsarnok és Uszoda hatalmas tömbje. Az autópálya felett végre belebegtünk a kaszinó elé, ahol már fölgöngyölték a vörös szõnyeget. A feldíszített termet zsúfolásig megtöltõ tömeg ütemesen tapsolta a polgármestert. Mikor beléptem, elhalkult éppen a zaj, és õ folytatta beszédét. Ott tartott, hogy „…ha már nem lesznek problémák, akkor teszünk róla, hogy legyenek, mert azért vagyunk, hogy megoldjuk a problémákat. Az ellenzék demagóg módon azt állítja, de hiszen az a dolga, hogy nincsenek már problémák, mióta én vagyok a polgármester. Ezért is jár nekem a tíz évi béremnek megfelelõ jutalom. Tehát, problémákat azért kell csinálni, hogy legyen mit megoldani. És mi ezen leszünk.” A mindent elsöprõen kitörõ tapsvihar kíséretében mentem át a büfébe, ahol már semmit sem találtam az asztalokon. Jó lehet érdinek lenni – gondoltam magamban, látva a sugárzó arcokat. Bíztak a múltban is, bíznak a jövõben is, felépítették oltáraikat, vakon követik bölcs vezetõiket, akik imáikkal idecsalták a befektetõ- és bankár-isteneket. Boldog érdiek! Ti csak továbbra is a szocialistákra szavazzatok! Érdi Barnabás

Jóga helyett Nevelési Tanácsadó A képviselõ-testület decemberi ülésén döntés született arról, hogy a Jóga Egyesület által ez év végéig bérelt épületet átadják a Nevelési Tanácsadónak, és így a Csóka utca közelsége miatt az intézmény kihasználatlan eszközeit mûköd-

tetni lehet. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy ez ideiglenes megoldás, a tanácsadó végleges helye csak a városközpontban lehet, ahol mindenki számára elérhetõ. A jógások pedig kereshetik a helyüket.

A Jóga Egyesület, Érd rendkívüli közgyûlést hirdet január 29én 18 órára a Bagoly u. 2. sz. alatt. Napirendi pont: a Bagoly utcai ingatlan bérletének megszûnése, a megoldás keresése. A téma fontosságára való tekintettel kérjük az egyesületi tagok megjelenését.

7

ÉRDI LAP

Velünk élõ történelem 1945. január 8-án több ezer érdi és a környékrõl származó fiatalembert hurcoltak el az elõzõ év karácsonyán Érdet elfoglaló orosz katonák. Közülük elõször a ma is Érden élõ Eszes Vendelt, majd következõ számunkban Volpack Jánost mutatjuk be olvasóinknak. Eszes Vendel 1922-ben született Érden abban az Alsó utcai házban, amelyben ma is lakik. – A háború alatt mivel foglalkozott Vendi bácsi? – Elõször vasesztergályosként dolgoztam a MÁVAG-ban, innen elkerültem Pilisvörösvárra. Itt repülõalkatrészeket gyártottunk a Héja vadászgépekhez. Mivel ez hadiüzemnek számított, így mentesültem a katonai szolgálat alól. Pedig kétszer is besoroztak, légvédelmi tüzérnek Székesfehérvárra, de tényleges szolgálatra nem került sor, pedig nagyon szerettem volna. – Mi történt Önnel 1944-45 fordulóján? – Pilisvörösváron dolgoztam, csak a hétvégéket töltöttem Érden. 1944 karácsonyán jöttem haza, és mivel a településen ekkor már rengeteg orosz katona volt és folytak a harcok, amelyeknek pont szenteste lett vége, így nem tudtam visszamenni a gyárba. Itthon a ház körül tevékenykedtünk, illetve segítettem a rokonságnak a háborús károk javításában. Ez azonban sajnos nem tartott sokáig. – Mi történt? – Január 6-án este a bátyámnál és családjával a konyhában feküdtünk, mivel a ház többi részén orosz katonák szállásolták el magukat. Én éppen Zilahy Lajos: Két fogoly címû regényét olvastam, amikor orosz katonák zörgettek be az ajtón. Bátyámmal felöltöztettek és elvittek kihallgatásra. Ezt még a házban lakó katonák sem tudták megakadályozni. Az azonosításon fél órán keresztül kérdeztek minket háborús tevékenységünkrõl, majd a szomszéd ház pincéjébe vittek le. Reggel ötös sorba állítottak és közölték, hogy munkára visznek bennünket Ercsibe. – Ekkor még nem sejtettek semmi rosszat? – Nem. Úgy gondoltuk, hogy segítünk valamit helyreállítani, vagy lõszert rakni. Ercsiben csak rövid idõt töltöttünk. Megvártuk amíg megérkezik a nagyobb érdi csoport. (A többség január 8-án indult útnak, erre még visszatérünk a Volpack Jánossal készült interjúban.) Amikor õk megérkeztek megindult a körülbelül 800 méter hosszú ötös menetoszlop Kulcs és Sáregres felé. Amikor elértük az utóbbi települést, az oroszok támadástól tartottak, ezért futólépésben visszahajtottak minket Dunaföldvárra. Miután átkeltünk a hídon Harta felé mentünk. Itt megkísérelte egy társunk a szökést, de õreink elfogták és mindenki elõtt brutálisan kivégezték. Ezt követõen haladtunk tovább Kalocsa felé, amely közelében az orosz katonák egy helybelit egyszerûen leszedtek a szánkójáról a családja mellõl és vele pótolták a szökevényt. – Merre vitték Önöket tovább? – Kalocsa és Érsekcsanád után megérkeztünk Bajára, ahol egy laktanyában szállásoltak el min-

ket. Ez egy kis változás volt az úthoz képest. Akkor ugyanis csak elhagyott istállókban aludtunk és élelmet is csak ritkán kaptunk, lucerna levest vagy nyers, mezõn felejtett kukoricát. Volt olyan település is, ahol a helyi lakosok gyûjtöttek számunkra némi élelmet. De visszatérve Bajára, a mi csoportunk nem hagyhatta el a laktanya területét. Itt halt meg az elsõ érdi hadifogoly, és mi is egyre rosszabb állapotba kerültünk, mivel kezdett fogyni a magunkkal hozott élelem. – Mi történt azután? – Baján bevagoníroztak minket és elindultunk Temesvár felé. Itt egy hatalmas gyûjtõtáborba kerültünk, ahol több tízezer ember volt összezárva. Sajnos az utazás során nagy veszteségeket szenvedtünk. Nem volt olyan vagon, ahonnan ne emeltek volna le halott bajtársat. A sok összezárt ember között hamarosan járványok törtek ki elõször hasmenés, majd hastífusz. – Orvosi ellátás? – Ilyesmirõl gyakorlatilag nem beszélhetünk. Rengeteg halott volt, de hogy ezeket számát csökkentsék, a hadifoglyok egy csoportját visszahozták Szegedre a Csillag börtönbe. Itt egyszemélyes cellákba helyeztek el 10-14 fõt. Mi érdiek igyekeztünk együtt maradni. Az élelem ellátás valamelyest javult, fõleg, hogy érdi társaink némi protekcióval többletet is tudtak szerezni. Az alapvetõ higiéniás ellátást viszont nem tudták biztosítani. A rendet pedig ruszin katonák tartották fenn. A „Csillagból” azután kikerültünk a szegedi reptérre. Itt ért minket a háború végének a híre. Ekkor reménykedtünk, hogy most már hazakerülünk. Szegeden a bátyám, János nagyon beteg lett és szerencsére sikerült bejutatnom a kórházba induló csoportba. Késõbb Makóra vitték. Innen azonban visszakerült közénk, nem sikerült hazamennie. Szegeden még a börtönben egyébként látogatókat is fogadtunk, akik egy kicsit feltöltötték az élelmiszer-készleteinket. Május 25-én sorba állítottak minket, bevagoníroztak, és meg sem álltunk Teku-

csiig, ahol rövid idõt töltöttünk, majd átvittek minket Konstantába, ahol felraktak a Transsylvánia nevû hajóra, amelyen elindultunk a Szovjetunió felé. – Hol értek partot? – Novorosszijszkben. Hatalmas kikötõvel rendelkezett. Egy romos épületben helyeztek el minket. Itt érdiek tettünk egy fogadalmat, mely szerint amennyiben hazaérünk, az elsõ Mária ünnepen találkozunk. (Erre 1949. II. 2-án került sor.) Innen Mohilnába kerültünk. Itt ismerkedtünk a lágerélettel: ébresztõ – sorakozó – munka – sorakozó – fekvés. Én itt egy kõbányában dolgoztam. Mivel egészségi állapotom leromlott, átkerültem egy kisebb táborba, Szaloniba, ahol mindössze 420-an voltunk. Itt futottam össze ismét Volpack Jancsival. Mindenki mással foglalkozott: volt aki útépítésen dolgozott, volt aki sóderbányában. Én faoszlopokat faragtam. A tábort mindössze 12-13-an éltük túl. Ekkor innen elvittek Kutaiszba, ez egy kicsit nagyobb láger volt 600 fõvel. Rendezettebb körülmények közé kerültünk. Itt a szétszórt darabokból sikerült összeraknunk egy német traktort, amit jól hasznosítottuk a fakitermelésen a kivágott rönkök mozgatásában. Nagymértékben megkönnyítette a munkánkat, mivel ezt addig lóval vagy saját kezûleg végeztük. A fordulópont 1947 júniusa volt: ekkor a tábor nagy része hazaindult, köztük a bátyám is. – Mi történt azokkal akik maradtak? – Mi körülbelül 70-en voltunk. Szakmák szerint szétosztottak a közeli lágerek között. Én Kuracecére kerültem, ahol egy traktorjavító üzembe dolgoztam, két mûszakban. Itt már fizetést kaptunk, amelyet sikerült némi pluszmunkával kiegészítenünk. Szabadidõnkben gyakran elhagyhattuk a láger területét. Ruhát és élelmiszert vásárolhattunk. – Mikor és miként sikerült hazajönnie? – 1948. július 12-én új munkásruhát kaptunk, vagonokba raktak minket és végre elindultunk haza. Ukrajnán keresztül érkeztünk meg Máramarosszigetre, ahol nemzetiszínû levelezõlapon megírhattuk hazaérkezésünk idõpontját. Innen Debrecenbe kerültünk, és megkaptuk orvosi vizsgálat után a hadifogoly-igazolványt valamint 20 forintot, majd elindultunk Budapestre. Itt a Nyugati pályaudvarra érkeztünk, ahol élelemmel vártak minket. Ezután mindenki elindult haza a szeretteihez. Én Érdre, ahová szerencsésen megérkeztem. – Köszönöm, hogy idõt szakított rám, és további jó egészséget kívánok Vendi bácsinak. Stencinger Norbert

8

ÉRDI LAP

Álljak a vártán?

L

assan már mottóvá lesz az a közhely, miszerint nekünk, határon túlra szorult magyaroknak a szülõföldünkön kell maradni és boldogulni. Mondják ezt az anyaországi hivatalok. Nem akarom vitatni ennek jogosságát, igazát, csupán azt a beteges iszonyt, ami kiül az arcokra, amint felvetõdik a kettõs állampolgárság kérdése ezeknek a „román, ukrán szerb” magyaroknak a számára. Ez a megítélés azonban nem egyedi, szembesülünk vele mindennapjainkban. A mi sorsunk az, hogy Romániában lemagyaroznak és az anyaországban lerománoznak. Erkölcsi hontalanokká váltunk. A trianoni döntés kapcsán mi fáj jobban, a területi veszteség vagy a kiszorult magyarság? Megdöbbennének egy esetleges népszavazás eredményén, hogy hányan szeretnének bennünket ott, az anyaországban, velünk együtt élve. Ezért nem lehet és nem is lesz kettõs állampolgárság, mert a magyarkodók csak addig szeretgetnek bennünket, amíg a szülõföldön maradunk – ezt el is várják tõlünk – és van kinek fitogtatni egyfajta anyaországi felsõbbrendûséget, tetszelegni a módosabb rokon szerepében.Ez az elvárás, a röghözkötöttség megfogalmazódik politikai színezettõl függetlenül, sõt erdélyi szinten is az egyház és az RMDSz részérõl. A mindenkori és mindenki által hangoztatott jelszó, a magyarság-

nak szülõföldjén kell boldogulnia. Igen ám, de ha nem tud? Akkor mit csinálok én, az egyed, ennek a magyarságnak – amely amúgy elvileg örökéletû – az egyik tagja, akinek a napjai végesek és Erdélyben nagyon nem jól érzem magam. Bennem úgy csapódik le ez a dolog, hogy az elvesztõ anyaország lassan, de gyógyulhat, de én, az elvesz(t)ett erre képtelen vagyok. És képtelen vagyok, mert mindennapjaimban, bõrömön, lelkemben érzem a sandaságot, az adott szó, az írásos szerzõdés átértelmezését, a szavak és a tettek ellentétét, a visszarendezõdést, mert a volt kommunista hatalom „második hulláma” dominál ma is, amikor tíz éve nincs politikai akarat az immár a magyargyûlölet szimbólumává vált Funar eltávolítására, amikor a ’89-es események elítéltjei kizárólag magyarok, amikor a kinevezett állami tisztségeknél magyar meg sem fordul – nem értem ide az RMDSz által protezsált és a politikai alku produktumait. A rendõrség, katonaság, pénzügy, titkosszolgálat, külügy, tudományos akadémia stb. területén is hiába keresnénk magyarokat, amikor a nemzetvallásnak deklarált ortodoxia hatósági bólogatással püspökségeket és kolostorokat telepít Székelyföldre, amikor a magyar állami egyetem délibábbá magasztosul, amikor az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása meghiúsul a mindennapi gyakorlatban, amikor… Ne szépítsük, Romániában

másodrangú állampolgár vagyok. Nem tudok olyan liberális érzelmû lenni Erdélyben, hogy ugyanakkor ne legyek nép-nemzeti is. Erre kényszerültem, kényszerítettek. Az utolsó két népszámlálás szerint egy magyarországi nagyváros lakosságával lettünk kevesebben tíz év alatt. Látom, hogy a fiatalság – a nemzõképes generáció – kivándorol, hogy papjaink lényegesen többet temetnek, mint keresztelnek. Fogyatkozásunk szerintem megállíthatatlan. Én tehát nagyon rosszul érzem magam szülõföldemen. Változtathatok, jogom van-e erre, amikor azt várják el tõlem, hogy maradjak? Ha rossz a házasságom, silány a házam, kellemetlenek a szomszédaim, változtathatok, de a szülõföldet nem hagyhatom el, mert ez netán össztársadalmi elítélést von maga után. De miért és kiért kell kitartanom, állnom a vártán, miközben az élet elszalad fölöttem? Az anyaországi politikumnak szembesülnie kellene azzal a ténynyel, hogy akarva-akaratlanul a kivándorlás megakadályozhatatlan. Ha nem akarja elveszíteni a határontúliakat, liberalizálni kellene a bevándorlási törvényeket. Már így is az ötmillió a felére apadt. Szembe kell nézni a tényekkel. Történelmileg nagyon rövid idõ alatt csak üres templomaink és temetõink fognak emlékeztetni arra, hogy itt magyarok éltek. kasza

Miért nem kell nekünk szeretni Baumgartner Zsoltot?!

A

XX. századi magyar sporttörténet sárguló lapjait átitatta a mindenkori politikai elit nem éppen „kék vérû” tintája. A II. Világháború miatt elmaradt Budapesti Olimpia! A Helsinki Olimpia máig meg nem ismételt diadalai, a „munkásosztály felsõbbrendûségét” bizonyítva és ahány sportoló, annyi titkosrendõr az utazók között! A Londoni 6:3, amellyel bebizonyosodott, hogy az „imperializmus haldoklik”! Az 56’-os Melbuorni Olimpiáról a világban szétszéledõ magyarok! Kivételezett helyen kezelt sportegyesületek, ahol minden másra alkalmatlan, de „jó elvtárs” megtalálta a neki való elfoglaltságot! Amolyan hidegháborús felfogásból, a 80’-as, elsõ bojkottált, csonka Moszkvai Olimpia, amelyen az elért eredmények nem mindenkinek okoztak felhõtlen örömet! De nem kellett sokáig várni az ellenlépésre! A 84’-es Los Angelesi Olimpia „keleti blokkos” – tisztelet a kivételnek – csapásmérése a már „agonizáló kapitalizmusra”! A „rendszerváltozással” átalakuló magyar sportélet állandó pénzhiánnyal való küszködése mellett, a továbbra is elvárt világraszóló sikerek, hogy a mindenkori vezetés tudjon „villogni” az elért sikerek fényében! Ez a folyamat jelenleg is tart, csak az utóbbi idõkben már cizelláltabban adták elõ politikusaink a sportolók dicsfényébõl való elõnyök kihasználását, bár tagadhatatlan, hogy a „nép” kedve jobbra derül egy-egy jelentõsebb sportsiker idején! S most érkeztünk el napjaink egyik legjobban elõtérbe helyezett sportolójához, „mindenki Baumgartner Zsoltjához”. Most már azt hiszem, hogy nevezhetjük így, hiszen már mi is beléptünk a szponzorkörbe. Azt, hogy ez mennyi hasznot hoz nekünk személy szerint, már nem is tudom megsaccolni. De azért felhívnám a figyelmet arra, hogy errõl a legkevésbé sem a „mi Zsoltunk” tehet. Hogy miért? Mert aki egy olyan fajta profi világba akar bekerülni, mint a Formula-1 – ami azért valljuk meg õszintén tényleg a csúcs – annak nem szabad válogatni, hogy ki-

tõl fogad el támogatást. Bár itt meg kell jegyezni, hogy nem csak pénzzel tudja magát bevásárolni az ember egy csapatba, de ahhoz már minimum olyan tehetségesnek kell lenni, hogy két kézzel kapkodjanak az emberért a sportág legnagyobb menedzserei. Nos, errõl esetünkben, azt hiszem, nem beszélhetünk. De a „mi Zsoltunk” szemszögébõl teljesen mindegy, hogy honnét, csak legyen. Én inkább annak a felelõsségét nem érzem át igazán, aki egy ilyen jellegû támogatást megad. Jelen esetben Gyurcsány „Balatonöszödi” Ferencét. No meg az egész történet megmagyarázását. Én azért eléggé képben vagyok F-1 ügyben, de most meg nem mondom hirtelen, hogy kik indultak az elmúlt szezonokban a Minardi színeiben. Bárkik is voltak, mély nyomot nem hagytak bennem, de szerintem másokban sem. Kb. így lesz ezzel bárki a világon, aki láthatja produkálni a „mi Zsoltunkat”. Sõt, ha jól emlékszem, két szezont nem szokott lehúzni egy versenyzõ sem ennél a csapatnál, és év közben is náluk szokott lenni a legtöbb mozgolódás pilóta ügyben. Ráadásul a mezõny elismerten „örök legutolsó” címet kiérdemelt csapatáról van szó. Szóval, igazán nem értem a nagy reményekkel beharangozott „országreklám” hadjáratot. Hogy a „mi Zsoltunk” lenne az ország reklámarca? Bár, Tony Curtis után, ki tudja… Szóval, nem értem Gyurcsányékat. A hazai közvélemény elég hangosan reagált erre az ismét szerencsétlen idõben történt döntésre és fejezte ki nemtetszését ebben az ügyben. Valószínûleg ennek a csillapítására azonnali, rendkívüli intézkedés történt az olimpiára készülõ sportolók finanszírozására. Bár a több száz sportoló még így is nagyjából a fele támogatást kapta, mint a „mi Zsoltunk”. Majd meglátjuk, ki hoz több dicsõséget „kis hazánknak”! De addig is: „Hajrá Zsolt!”, „Hajrá Magyar Olimpikonok”! Mi sportszeretõk becsülünk és szeretünk titeket és bízunk bennetek! De csak titeket és bennetek! TEKA

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

Év eleji morgolódás 1. Vége az ünnepeknek, de a szép napok megannyi emléke még itt van körülöttem. Nálunk még áll a karácsonyfa, asztalomon itt sorakoznak a szép és kevésbé szép, ízléses és csiricsáré üdvözlõlapok. Hála Istennek sok van belõlük, sokfelõl kaptunk jókívánságokat. Van közöttük egy, amelyik a szívemhez igen közel férkõzött – nem is nagyon magánjellegû, hanem – egy ügyfélkörünkhöz tartozó magyar kisvállalattól, amelyik igen szép és igazán karácsonyi, ugyanis azt írják, hogy „Áldott karácsonyi ünnepeket!” Az összes többi kizárólag kellemessé kívánja tenni számunkra a karácsonyt. Azoktól is ilyen jött, akikrõl biztosan tudom, hogy hívõ emberek. Teli vagyunk identitásproblémákkal, sokan keresik a helyüket, de legalább mi, akik már megtaláltuk, próbáljunk igazodási ponttá lenni. Ezt csak azért bátorkodom megemlíteni, mert karácsonykor nem a plázák hedonista tobzódásának aranyborjútáncát ünnepeljük, hanem a kereszténység egyik legszentebb ünnepét, amikor az Ige testté lett és megszületett az Úr Jézus. Ha szabad egy kis elõrejelzést adnom, most szólok, hogy a keresztény világ másik legszentebb ünnepe még elõttünk van, úgy hívják Húsvét és nem a szerencsétlen nyulak nyuvasztására találták ki. Jó lenne, ha mi magyar keresztény polgárok jelképeink és ünnepeink méltó használatával és megünneplésével tudnánk mindig, mindenhol megnyilvánulni. Már csak azért is, hogy könnyebben felismerjük egymást. 2. Azt böfögte egy részeg punk zsurnaliszta az éter hullámain egy bizonyos rádiót hallgatók fülébe, hogy legszívesebben kiirtaná a keresztényeket. Már úgy a karácsony apropóján is. E rádiótól már az ezt megelõzõ hetekben is bõven kijutott a Krisztust követõknek a mûsorkészítõktõl, akik ez irányú monomániájukat fõleg fennen hangoztatott zsidó mivoltukból próbálták eredeztetni. A keresztényirtásra való késztetettség hangoztatásának természetesen megvan az elsõdleges, vagy ún. primer aljassági szintje, de mivel mi olyan társadalmi berendezkedéshez tartoztunk a közelmúltban, amelyikben egy idõben a keresztények tényleges kiirtása napi gyakorlat volt (lásd a példaadó SZU GULÁG beutaltjai), amibõl az következik, hogy egy ilyen távirányított zombitól nem igen ijedünk meg. Az igazán mocskos aljassági szint, a szekunder, vagy másodlagos, mögöttes tartalma a fent említett böfögésnek az, hogy bizonyos csoportok mindenképpen szeretnék kiprovokálni egy vehemensebb magyar embertõl, hogy ezt a mikrofon elé ültetett nyomorultat jól pofán vágja. Mert akkor aztán világgá lehet kürtölni, hogy Magyarországon a FIDESZ és Orbán Viktor miatt (aki, mint tudjuk elsõdleges oka volt a mohácsi vésznek is) olyan magasra csaptak az antiszemitizmus hullámai, hogy a zsidóságukat nyíltan vállalókat már tettleg is bántalmazzák. Ha az aljasságot fokozni lehet, ez a legfelsõbb fok, amikor a Ron Werber-i mocsok kiül azoknak az ájtatos gazembereknek a fehér gallérjára, akik a Tilos Rádiót a háttérbõl oly nagy megértéssel szponzorálják. 3. Vannak olyan funkciók, tisztségek, amelyeket tisztelet illet. A funkciókat betöltõ emberek – ebbõl következõen – szintén részesei a tiszteletnek. Az gyakran elõfordulhat, hogy valamiért nem szeretjük az embert, de a tisztelet attól még járhat neki. Magyarországon az a tudathasadásos állapot alakult ki 2004-re, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt ugyan szeretnénk –, de annak betöltõjét egyre kevésbé tudjuk tisztelni. Publicisták egész serege él meg ma már abból, hogy a mai magyar miniszterelnök alkalmatlanságáról ír – jobb- és baloldali újságokban egyaránt. Itt vagyunk megint a córesz kellõs közepe elõtt, amibe nagyrészt a Medgyesi kormány manõverezte az országot. Lehetne ezt még akár olyan látszat akciókkal is tompítani, amelyek legalább az általuk megvezetett embereknek adnának egy kis reményt, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik” ugyan, de a magyar miniszterelnök, meg az õ kicsi felesége a szeretet ünnepén ott sürög-forog a jótékonysági akciók környékén, osztja a kondérból az étket, mosolyog hozzá, jó szóval biztat, reményt sugároz. A legócskább diktátor is tudja, hogy a nép, az istenadta nép ezt nagyon tudja értékelni. A mi miniszterelnökünk meg az õ kicsi felesége ezzel szemben elruccant a testi örömök földjére, a kies Thaiföldre, ahol sem keresztek, sem menórák, sem karácsonyfák nem zavarják meg év végi relaxálásukat. Van érzéke az államvezetéshez! Mint hajdúnak a harangöntéshez! Kopor Tihamér

Tisztelt Ügyfeleim! Továbbra is várom Önöket irodámban! • Életbiztosítás, vagyonbiztosítás, lakás- és társasház biztosítás • Gépjármû biztosítás (kötelezõ és casco) • Nyugdíjpénztári belépések • Hajóbiztosítás (felelõsség és casco), utasbiztosítás • Kismotor (1872 Ft/év), utánfutó (660 Ft/év), zöldkártya • Díjbefizetések, egyéb szolgáltatások

Szász János, az ALLIANZ HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ üzletkötõje Érd, Szabadság tér 10. (nagy posta mellett), hétfõtõl péntekig 8–16 óráig Tel.: 06-23 520-065, fax: 06-23 520-066, mobil: 06-20 33 31 810

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

Votin József: 104. 2004. Ma van az új esztendõ elsõ vasárnapja. Az elõbb majdnem havazott. Aztán mégsem. Néhány percig pilinkáztak a hópelyhek, kicsit kavarogtak, le-föl, mintha azon gondolkoznának, leszálljanak-e, vagy visszaforduljanak a reménytelen szürke felhõkbe. Azután elolvadtak, eltûntek, mielõtt fehér lepellel borították volna be a tájat. De itt minden szürke maradt. 105. Ma viszont, mintha csak az újra munkába állókat akarná boszszantani, az év elsõ teljes értékû munkanapján havazott itt a környékünkön is. Végre – mondják a gyerekek. Hogy a gépkocsivezetõk mit mondanak, azt inkább nem írom le. Az õ morcosságukhoz nem kell a fagy sem. Elég, ha normális idõben, értsd reggel, délben, délután vagy este autóval akar az ember a városban valahová eljutni. Vásárolni, hivatalos ügyet intézni, orvoshoz vagy iskolába. Kilátástalan a helyzet. És sajnos nem fog ezen semmi sem változtatni egyhamar, hiába fogadta el a képviselõ testület már tavaly októberben a városközpont szabályozási tervének és helyi építési szabályzatának koncepcióját és programtervét. Nem csak arról van szó, hogy a mintegy fél tucat egymást feltételezõ, egymásra épülõ tervfajta elõkészítése, megtervezése és jóváhagyása után kerülhetne csak sor az egyes épületek jogerõs engedélyezési, majd kiviteli terveinek birtokában a tényleges munkálatok elkezdésére. Ez nem egy-két napos folyamat. A baj azonban, a szokott módon, elõbb kezdõdik. Két okból is. Alapjában elhibázott dolog, ha a farok csóválja a kutyát, vagy ha a nyúl viszi a puskát. Hely kell a rendõrségnek, mert még a mostani, az állománytáblának mintegy csupán egyötödét betöltõ létszám is szûkösen fér el a jelenlegi helyén? Szeretne egy multi olcsón telket egy tízszer akkora áruház számára, mint a Skála-Ritmus? Sebaj. Mindent a város közepébe! Okos hivatalnok a homlokára csap és kipattan az ad hoc isteni szikra, a képviselõ testület pedig pártfegyelmezetten automatikusan megszavazza nemcsak a polgármester prémiumát, hanem mindent, amit elé terjesztenek. (Kivéve? Városszerte hallhatod, hogy mit akadályozott meg a testület.) Ott van üresen a „Nagy Margit park”, éppen elhurcolkodott a menetrend szerinti vándorcirkusz, legyen ott a rendõrség új irodaháza. Bravó! Felbukkan a multinacionális kereskedõvállalat: adjunk nekik helyet! Mindegy, hogy internacionalista, vagy multinacionalista akit kiszolgálunk, csak nagy legyen, hogy mellette merhessünk kicsik lenni. Tehát: az a nagyobb hely, legyen ott a bevásárló központ, a rendõr-

9

ÉRDI LAP

Egy érdlakó feljegyzései

ség pedig itt. Szavazzunk! Megszavazták. Azután az Érdi Újság karácsonyi kettõs számában szép színes térképet és utálatos színû látványtervet mellékelve örvendezik a városközpont formálódásáról. Mindazt dokumentálja, amirõl fentebb dödörögtem. Szó szerinti idézetek: „az elsõ lépés a Stop Shop üzletközpont megépítése … a Ritmus áruház mögött.” „Elsõként egy új rendõrkapitányság épülhetne (ennek tervezésérõl már döntöttek a belügyi tárcánál)…” Igen, emlékszem, valahol olvastam a hivatalos levelet, hogy a belügy jövõre, vagyis erre az évre a költségvetésébe tervezi a terveztetés költségét. Vagyis: lesz majd valamikor terv (ha a költségvetésbe tervezett tervezési költséget jóváhagyják), de ebben a választási ciklusban biztosan nem lesz épület. Az ugyancsak itt és feltételes módban emlegetett többi intézményrõl, a „majdani bíróságnak és ügyészségnek” a realitásáról még ennyire sem beszélhetünk. Hisz ugyancsak ebben az újságban olvashattuk, hogy „Érd nem lesz kistérségi központ”. Így hervadnak el „reményeink zöld ágai”. Sajnos annyi a valóságértéke ennek a tervnek, mint a legtöbb eddig elhangzott ígéretnek, bármelyik Béla ígérte is. Az elõzõ polgármester, amikor az ott lakók tiltakoztak a piac szerencsétlen, szakszerûtlen zsákutcás elhelyezése miatt, bekötõ utat ígért az elmenõ forgalom számára. Nem épült semmi, azóta is tart a tarthatatlan zaj, por, forgalom minden héten kétszer. Amikor számon kérték tõle, azzal mentegetõzött, hogy az útról a minisztériumban döntenek, õ nem tehet róla, hogy a válasz nemleges. Olvasható mindez nyomtatásban is, részben a választási kampányanyagban, részben a régebbi Érdi Újságban. 106. Két okról beszéltem, amelyek miatt elhibázott dolog a városközpont arculatának formálódásáról értekezni és ez a másik ok: hogy a város vezetõi alaptalan ígéreteket tesznek. Lehet, hogy ez csak az országos trendhez való igazodás, de az is lehet, hogy mindez a sajátos, immár évszázados érdi önámítás aktuális megnyilvánulása. Mert ki hisz, józan ésszel ki hihet a belátható idõn belül a hatvan-hetven éve ígérgetett elõvárosi vasútban? Az ófalusi Las Vegas-ban? Abban, hogy a MÁV alul- és fölüljáróval megoldja a két vasutat keresztezõ út problémáját? Hogy háztömböket, jó karban tartott lakóépületeket és üzleteket fog lebontani megfelelõ kártalanítással a városközpont kialakítása érdekében bárki is? Ki kártalanítja a VOLÁN-t és ki finanszírozza az új pályaudvar felépítését? Nem is folytatom. Majd az, aki a Tárnoki úton a Plus áruház melletti csomópont körfor-

galmát megépítette. Megépíti valaha? Itt a tervbe négy új körforgalmú csomópontot rajzoltak. A papír sok mindent elbír. Valamikor, majd’ egy emberöltõvel ezelõtt csoportos turista úton voltam Bécsben és meglátogattuk az akkor újdonságnak számító Shopping Center Süd bevásárló központot – a várostól délre. Ott már akkor tudták, hogy az ilyen nagy személy- és teherautóforgalmú létesítményeknek ott a helye, kívül, és nem a város közepében. És a nagyvállalat, ha kereskedni akart, nem diktált, hanem elfogadta a város ésszerû ajánlatát. És nem járt rosszul. Azzal, hogy ezt az áruház-gólemet a város közepébe telepítik, még a reménye is elvész annak, hogy valaha városközpont is lehessen Érden. A városközpontok funkcionális rendje évszázadok óta kialakult és lényegesen nem változott, ma is érvényes. Ebben a programban még csak nyomaiban sem fedezhetjük föl, sajnos. És ez egyaránt felróható a tervezõnek programot adó városi politikai és szakmai testületnek, meg az azt így megvalósító tervezõknek. 107. Hogy milyen szakszerû elõkészítés elõzte meg a tervezést, a tervezõk milyen gondosan dolgoztak és a város szakemberei milyen alaposan figyelték a tervezés folyamatát és vettek részt a terv értékelésében, az egy aprócska ténybõl megállapítható. Nevezetesen: kifelejtették a tervbõl a Hivatalnok utcában évtizedek óta ugyanott lévõ közintézményt, a Csuka Zoltán Városi Könyvtárat. Megjegyzem: a civil szervezeteknek sem tûnt fel ez a csekélység. A könyvtár jelenleg a városrendezési normatíva által elõírt terület egyharmadán mûködik, a zenei részlege pedig a Magyar Földrajzi Múzeum épületében. A probléma ugyancsak évtizedek óta ismert, lásd errõl Harmat Béla cikkét anno a könyvtárosok egyik szakfolyóiratában. Annak idején terv is készült az épület bõvítésére, hisz akkoriban minden, pl. a mostanihoz hasonló koncepciójú városrendezési tervek is megvalósíthatónak látszottak. Ám bebizonyosodott, hogy a látszat néha (általában?) csal. Csalóka. Tavaly a város megvette a könyvtár melletti telket és épületet, így elsõre a zenei könyvtár odaköltözése, a múzeum bõvítése lehetõvé vált – elvi síkon. A valamikori könyvtárbõvítés lehetõsége is fennáll. Már csak pénz kell és remélhetõleg elõbb-utóbb lesz is. Látszatokról beszélgetünk. Látszólagos munka látszólagos eredményérõl. Mint eredményt, taglaljuk ezt a tervet, holott ha figyelünk, láthatjuk, hogy mi a tényleges értéke: a címe szerint „ÉRD VÁROSKÖZPONT SZABÁLYOZÁSI TERVE ÉS HELYI

ÉPÍTÉSI SZABÁLYZATA” és alatta feltüntetve a lényeg: PROGRAMVÁZLAT. Vagyis a tervezési programnak is csak a vázlata. 108. Az Érdi lapban Gál Gyula aláírással megjelenõ „Kulturált városközpont, vagy közlekedési csomópont?” c. írását ma volt alkalmam elolvasni és igazán nagy örömömre szolgált. Ugyan nem pontosan értem, és nem is mindenben értek egyet azzal, hogy hogyan kerülhet szóba egy városrendezési terv megrendelõjének jobb- vagy baloldali érzelmû mivolta. Kit zavar az, hogy az Érdi Közéleti és Kulturális Társaskör tagjai magukat milyen érzelmûnek tartják? Ki tudná közülük pontosan definiálni politikai beállítottságát, illetve az ellenfélnek tekintett oldal politikai nézeteit? És mi értelme van ennek várospolitikai szempontból? Azt hiszem, civil szervezõdések sora bukott bele abba, hogy hagyták, hogy József Attila õs patkánya, a meg nem gondolt gondolat módjára pusztítson miköztünk a félinformációkra alapított politizálás. Az általam ismert kis társaságok, egyesületek közül csak azok maradtak két év után is talpon, csak azok maradtak életképesek, amelyek vagy teljesen kizárták együttlétük és közös tevékenységük idejére a politizálást, vagy

egyértelmûen a (politikai) hatalom és így a (gazdasági) lehetõségek közelébe kerülésért szervezõdtek. Ismerek olyan kórust, amely az elsõre példa. Idõvel észre kellett vennie a tagságnak, hogy egy nyugdíjas otthon lakói, vagy egy többé-kevésbé sérült gyermekek számára adott ingyenes hangverseny olyan maradandó felemelõ közös élményt ad, hogy teljesen érthetetlenné válik maga a kérdés, hogy ki melyik pártra szavazott. És láttam olyan civil érdeket hangoztató szervezõdéseket, amelyek az elõzõ választások elõtti utolsó idõkben szervezõdtek, tiszteletre méltó profizmussal készültek fel választási matematikából és elérték a céljukat: tagjaik a városi képviselõ testületben és a bizottságokban is helyet kaptak. Biztos nem véletlen, hogy melyik társaság fogad be máig is engem. Leglátványosabban azok a szervezõdések bomlottak fel, amelyek vizet prédikáltak és bort akartak inni. Erre is van bõven példa városunkban. És arra is, hogy elszánt emberek hogyan tudnak mindig, de legalább is ideig-óráig a felszínen maradni a politika (piszkos mesterségének) árjában. Mostanában mintha újra beszélgetni kezdenének egymással az emberek. Lehet, hogy a nyomorúság, lehet, hogy a közös érdeklõdés ülteti õket egy asztalhoz – a lényeg az, hogy találkozzanak.

Érd vendégei voltak December 18-án, egy idõben látogatott el Érdre két közismert személyiség. Göncz Árpád volt köztársasági elnök Csõzik László vendége volt a Pataki cukrászdában, Bayer Zsolt pedig „Kamaszkorunk legszebb nyara – Amerika” címû új könyvének bemutatója kapcsán tartott részben politikai elõadást a Mûvelõdési Központban.

10

ÉRDI LAP

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

Két város, egy sors „Szívet cseréljen, aki hazát cserél”. Biztos Jacques Szabó Melinda is ismeri ezt a költõi idézetet. Tudják, õ az, aki néhány éve már a francia nõi kézilabda válogatottat erõsíti. Nos, azon az estén õ volt az egyetlen boldog magyar a zágrábi csarnokban. Azon a szomorú estén, amikor is válogatottunk a 2000es olimpiai döntõhöz hasonlóan ismét nagy elõnyt leadva veszített. A szövetségi kapitány szerint a két elbukott döntõ között nincsen semmilyen összefüggés, de azért minket, nézõket elgondolkodtat, hogy vajon miért van az, hogy amikor már fél kézzel fogjuk a kupát, akkor mindig kiengedjük a kezeink közül. Igaz, hogy a megfiatalított keret úgy vágott neki ennek a világversenynek, hogy a cél az olimpiára való részvétel kiharcolása. Sokszor hallhattuk ezt játékosaink szájából: „A VB elõtt kiegyeztünk volna egy ezüsttel”. Pedig szerintem annál nincs is rosszabb, mint egy döntõben elvérezni. Azt is gyakran hallottuk: „Ennek ellenére mi vagyunk a világ legjobb csapata”. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor vajon miért nem nyertünk? Sokak szerint azért, mert nincs olyan kvalitású irányító játékos, mint korábban Kökény Bea volt. Már pedig olyan ember

nélkül, aki összefogná a csapatot, higgadt tudna maradni, nem lehet jó eredményt elérni. De akkor vajon hogyan jutottunk el a döntõig? Egészen a döntõig nem mutatkozott ez hiányosságnak, egy nappal korábban, Dél-Koreát zseniális játékkal múltuk felül. Az okot inkább abban érdemes keresni, ami sajnos nagyon is jellemzõ a magyarokra, hogy amikor úgy érzik, hogy már zsebben van a mérkõzés, kiengednek, és már nem tudnak újra felpörögni. Így volt ez Sydneyben és most is. Azért a vereségért nem csak magunkat kell okolni, hiszen a franciákat a bírók is kellõképpen segítették. Érthetetlen, hogy miért ítélték játékunkat passzívnak három passz után. Nem szabad azonban sokáig lógatnunk az orrunkat, hisz a célunkat, az olimpiai kvótát megszereztük, és jövõre alkalmunk nyílik visszavágni. Ráadásul jövõre nem csak olimpián, hanem a nálunk sorra kerülõ EB-n is szoríthatunk lányainkért. Bár a közönségre Zágrábban se volt panasz, azért a hazai pálya mindig ad egy kis pluszt. Reméljük 2004 után már nem a drámai körülmények közt elveszített döntõkrõl kell majd beszélni. bezso

CSALÁDI RUHA ÉS CIPÕ ÁRUHÁZ Budaörs, Kinizsi u. 6. Telefon: 06-23 431-344 Nyitva tartás: hétfõtõl szombatig: 10–18-ig vasárnap: 10–16-ig

FESTÉKTÁR A Festéktár Kft. üzletében ragasztók, lakkok, hagyományos falfestékek, lazúrok, zománcok, háztartási vegyiáruk kaphatók. Nyitva: H–P: 7.00–17.00-ig, SZ: 8.00–12.00-ig Érd, Balatoni út 1/a. • Telefon: 364-316

Digitális fotókidolgozás! A csúcstechnológia hozzánk is beköltözött! • Negatív filmhívás • Digitási adathordozókról képkészítés • Diafilm hívás, nagyítás • Fekete-fehér kidolgozás • Minden filmhíváshoz indexkép, kívánságra akár A/4-es méretben is • A digitalizált képek CD-re írása

LOTTÓZÓ, TOTÓZÓ Érd, Velencei út 36.

CSECSEMÕ ÚSZÁS A MAZSOLA ÚSZÓ TANODÁBAN A FICÁNKA BÉBI ÚSZÓ KLUB SZERVEZÉSÉBEN A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy minden szülõ ráérezzen arra, hogy a csecsemõ úszás lényege a szeretet és az, hogy még közelebb kerüljünk saját gyermekünkhöz Minden gyermekkel meg lehet szerettetni a vizet, csak türelem kell hozzá!

Somogyi Krisztina Telefon: 06 30 9-215-209 Somogyi Katalin Telefon: 06 20 9-640-876

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

ALKATRÉSZBOLT 06-23 364-367 SZERVIZ 06-23 367-064 Érd, Hivatalnok u. 14. Városi Könyvtár mellett Okleveles asztrológus elkészíti: • Születési horoszkópjának részletes elemzését írásban • Párkapcsolat elemzést ( Synastria) • Éves elõrejelzést Amire szükség van: A születés helye és idõpontja Születési horoszkóp elemzése + éves elõrejelzés egy tetszõleges évre most csak 5.500 Ft Bejelentkezés: 06-23-374-231 vagy 06-70-223-8528

RENDELÉS: H-P: 9-19 Szombat: 9-12 Vasárnap: 16-19

11

ÉRDI LAP Ugye nem lenne nagy gond, ha 1millióval kevesebbe kerülne az építkezése! Kb ennyit spórolhat meg, ha segítek a megfelelõ anyagok kiválasztásában és beszerzési források felkutatásában, hogy Ön a legkedvezõbb, akár nagykereskedelmi áron jusson építõanyagokhoz, és mindenhez, amire egy építkezésnél szüksége lehet. Mit tegyen, ha elégedetlen a kivitelezõ munkájával? Ki fizesse ki a kijavításhoz szükséges anyagokat, például burkolóanyagokat? Mennyit fizessen a rosszul, és nem határidõre elkészített munkáért? Ezeket a problémákat meg is elõzhetjük, ha körültekintõen választjuk ki a kivitelezõket. Mit kell tennie ahhoz, hogy például ne csaphassa földhöz a kõmûves a fanglit és hagyja cserben, ha Ön szóváteszi, hogy a munka Önnek nem megfelelõ? Vállalok: • Felelõs mûszaki vezetést 20 éves építõipari kivitelezõi gyakorlattal • Költségvetés készítést hitelkérelemhez is. • Bonyolítás: árazatlan költségvetést készítek és megversenyeztetem a kivitelezõket • A fontosabb munkákhoz építési szerzõdéseket készítek, hogy a késõbbi vitákat elkerülhessük. • Építési szakértõként: javaslatokat teszek egy-egy bonyolultabbnak tûnõ mûszaki problémák megoldására. • Kijavítási leírást adok egyes rosszul elvégzett munkákra. • Segítkezek a mûszaki átadás-átvételnél, hogy a pénzéért a maximumot kapja. Ha szüksége van egy ilyen támaszra és sok pénzt szeretne megtakarítani, hívjon, vagy keressen fel irodámban. Beró Szilárd okleveles építõmérnök Érd, Budafoki út 39. Mobil: 06 30 999-1828 • tel/fax: 23-524-204

HITELÜGYINTÉZÉS Rövid- és hosszúlejáratú hitelek, lakáshitelek, teljes körû biztosítási szolgáltatások

Telefon: 06-20 473-4808 2030 Érd, Balatoni út 56. FRODO üzletház emeletén

(06 20) 977-4512 (06 70) 381-6069

20 éves szakmai tapasztalattal!

Január 31-án, szombaton

A KISS HÁZASPÁR AKUSZTIKUS ÉLÕ KONCERTJE AZ EGÉRLYUK VENDÉGLÕBEN! Kezdés: 19,00 órakor A koncertet az igényes zene kedvelõinek ajánljuk, akik közben hódoohatnak a kulináris élvezeteknek is. A koncertmenü néhány darabja: Bocelli: Time to say goodbye • Schubert: Ave Maria Whitney Houston: I will always love you • Celine Dion: Titanic Al Di Meola: Friday Night in San Francisco Carlos Santana: Europa A nagy érdeklõdésre való tekintettel asztalfoglalás ajánlott!

AZ OTP BANKCSOPORT vállalkozó, gyakorlott ÜZLETKÖTÕT keres

Várjuk kedves Vásárlóinkat!

újonnan nyíló kirendeltségébe Telefon: 06-20 473-4808

Állatorvos Dr. Szegedi László Rendelõ: Érd, Orchidea u. 6. Telefon: 375-879 Rendelési idõ:Hétfõ, kedd, szerda, péntek: de. 8-10, du. 15-18-ig csütörtök: de. 8-10-ig

Személy-, tehergépjármû-abroncsok szerelése, javítása, értékesítése Futómû beállítás AKCIÓ! Téli gumi –15%!

Természetgyógyászat Állapotfelmérés • Energetikai kezelés • Földsugárzás mérés • frissítõ masszázs • Talpreflexológia • Testgyertya • Köpölyözés • Gyógytea Egyénre szóló terápia összeállítása

H. Szabó Ilona bioenergetikus, reflexológus Tel.: 06-23 376-331, 06-20 9328-014

2030 Érd, Balatoni út 21. Nyitva tartás: Keddtõl szombatig: 12-23 óráig, vasárnap 12-22 óráig, hétfõn szünnap

VAS-, FÉMSZERKEZETI LAKATOS MUNKÁK, KAPUK, RÁCSOK, KERÍTÉSEK STB. azonnal, rövid határidõvel KONCZ LÁSZLÓ LAKATOS Telefon: 380-285, mobil: (06-30) 9519-813 http://free.x3.hu.//koncz E-mail: koncz.laszlo@ epuletlakatosmunkak.axelero.hu

Telefon:

(06-23) 367-026 Meleg étel és pizza házhoz szállítás! Az Étterem 2004-es egész éves akciója: Aki elõzetes asztalfoglalással ünnepli nálunk születésnapját, annk mi készítjük el születésnapi tortáját ajándékba! Aki névnapját ünnepli nálunk, egy koktélt kap ajándékba!

Sok szeretettel várjuk Kedves Vendégeinket!

12

II. évfolyam 1. szám • 2004. január 15.

ÉRDI LAP RENAULT gépkocsijának teljeskörû javítását és szervizelését vállaljuk

FEKETE FERENC autószerelõ mester 2030 Érd, Cankó u. 16-18. Telefon: (23) 363-456 (06-30) 971-71-70

Jogsegélyszolgálat A Városvédõ és Városépítõ Egyesület, Érd minden hét péntekén 17 és 19 óra között jogsegélyszolgálata által ingyenes jogi tanácsadást tart. Helyszín: Érd, Diósdi út 4. II. lépcsõház, emeleti iroda. Dr. Szabó Ferenc ügyvéd. Telefon: 06 30 352-1275

KONTÉNERRENDELÉS • Szennyvízszippantás • Duguláselhárítás • Csatornatisztítás FÜLÖP SÁNDOR • Telefon: 377-062 Riminyáki–Gellért u. sarkán Érden

ALBERT üzletház BÚTOR azemeletén, 250 m -en 2

36 féle BIOMATRAC a Novetextõl 25 féle rugós matrac a ROTTEX-tõl Gyapjúáruk Vásárlás MOL TEMPO egészségkártyával

HITEL helyszíni ügyintézéssel INGYENES házhozszállítás Nyitva: H-P: 8-18, Szo: 8-13 óráig. Ebédidõ: 12-13 óráig. Tel.: 06-23 361-215 BARKÁCS• MOBILTELEFON SZAKÜZLET ÉS SZERVIZ: 06-23 362-901 LÁTVÁNYPÉKSÉG, PIZZA HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS: 06-23 369-117

Aranyszarvas Ékszer Kft.

Kommunális sitt- és lomszállítás, konténerkihelyezés Tel.: (06-30) 9423-035, Tel./Fax: (23) 376-479

Kertbarátok Boltja 16 éve az Önök szolgálatában! Minden, ami a kerthez kell Érd, Esküdt u. 3. • Tel./fax: 365-806 Könyvek, újságok, prospektusok, szórólapok stb. tervezése és komplett nyomdai kivitelezése! Lénia DTP Stúdió Bt. Telefon: 06-20 9205-496

ÉRDI LAP Szigeth és Társa Könyvelõiroda Érd-Ófalu, Római út 19. • Tel./fax: 06 23 368-402 Teljeskörû számviteli szolgáltatás társaságoknak és egyéni vállalkozóknak Adó- és TB-ügyintézés, bevallások, hatóságok elõtti képviselet Helyszíni anyagátvétel és konzultáció

Aranyékszer akció 4990 Ft/g áron! Ezüstékszer akció 280 Ft/g áron! • Hozott anyagból ékszerkészítés• Csere is • Arany- és ezüstékszerek • Kõpótlás, vésés • Antik és modern órák javítása • Karórák, faliórák 2030 Érd, Diósdi út 2-4. (Ritmus parkoló butiksor) Telefon: 362-980 • Nyitva H-P: 9-17, SZ: 9-12 óráig 2030 Érd, Budai út 11. • KATALIN ÜZLETHÁZ Nyitva: H: 12-17, K-P: 10-17, SZ: 9-12 óráig • Telefon: 362-663

A polgári összefogás lapja Alapította az Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Isaák László Szerkeszti a szerkesztõ bizottság Szerkesztõség: Érd, Alsó u. 8., Összefogás székház Telefon: 06-20 9205-496 E-mail: [email protected] ISSN 1589-9950 Nyomás: Király Nyomda, Gyál Hirdetésfelvétel: Csák Lászlóné, 06-70 237-6159