Kígyók, Skorpiók és Elefántok

A mikor a Jószerencse Felvirrad

Tisztelt Lelki Tanítómesterem

Kígyók, Skorpiók és Elefántok Gour Govinda Swami késôbb elmondta, hogy egyszer a korai idôszakban Bhagavad-g¦t§ leckét tartott a falusiak kisebb csoportjának az ISKCON bhubaneswari földjén. Miután befejezte a beszédet, felállt, és egy kobra hullott alá az ölébôl, majd siklott tovább ártalmatlanul. A kígyó kétségtelenül akkor mászott az ölébe, miközben beszélt, de annyira el volt mélyülve, hogy észre sem vette.12 A falu néhány vályogkunyhóját leszámítva az ISKCON ingatlan körül, amíg a szem ellátott, nem volt más épület. Õserdô volt ez, tele hangyabolyokkal, ôzekkel, majmokkal, pávákkal és egy alkalmi elefánttal.13 Az egyetlen említésre méltó dolog, épp a birtok mögött, egy nagy banyanfa volt, amit néhány helyi ember imádott, mert azt tartották róla, hogy egy brahma-r§k¢asa szellem szállta meg. Azokban a korai idôkben a riksások nem voltak hajlandók a templomhoz menni, az útonállóktól és a helyi szellemtôl való félelmükben. Subhag Swami: Amikor elôször láttam Gour Govinda Mah§r§ját Bhubaneswarban, az ISKCON földje annyira távol volt a várostól, hogy még a riksások sem tudták, hogy lehet odamenni. Mindenfelé ôserdô volt. Csak egy kút, két egyszerû kunyhó, egy átmeneti latrinafürdôhely és egy konyha állt ott. Ahogy emlékszem, a két kunyhót bambuszból és pálma vagy kókuszpálma levelekbôl építették. Semmi más nem volt ott. Hallottam, hogy néha elefántok is megközelítették a területet. A templomnak alig volt valamennyi pénze, a bhakták pedig a legminimálisabb szükségleteiket kielégítve éltek. Étel, ruházat és felszerelés, mind nagyon szûkösen állt rendelkezésre. A lóretekfa leveleit szedték, hogy sabjit készítsenek belôle. A kunyhó másik oldalán volt a belföldi fôútvonal. Akkoriban egész nap alig járt arra jármû, csak idônként nagy teherautók. Úgy nézett ki, mint egy ôserdô. Néha halálos csípésû skorpiókat, máskor nagy kígyókat lehetett látni. Mint Kalkutta nagyvárosából származó városi fiú, féltem odalátogatni. De valahogyan mégis szerettem odamenni és ott lenni.

Úgy tûnt, Mah§r§ja minden nap, szinte egész éjjel dolgozott, Prabhup§da könyveit fordította orijára. Láttam, hogy nagyon egyszerû ember. Követte a védikus hagyományokat, reggel korán kelt, hideg vízben fürdött, a szabadban. Fürdés után egy darab neem vagy valamilyen más ággal mosott fogat. Minden szokásában ortodoxnak mutatkozott. Nem láttam, hogy reggel elfogadott volna pras§damot. Késôbb láttam, hogy délben eszik. Nagyon-nagyon lemondottnak tûnt számomra. Igen alázatos volt. Csak fapapucsot hordott. Legtöbbször csendben maradt, hacsak nem kellett feltétlenül mondania valamit. Az egyik brahmac§r¦ által fôzött k¥¢£apras§dát fogyasztotta, és kútvizet használt. Amikor Mah§r§ja leckét tartott, általában rengeteg jegyzetfüzete volt. Bármilyen témáról tudott beszélni, és sok helyrôl idézett, hogy alátámassza az állításait. Nagyon életteli és meggyôzô módon mutatta be a ¼r¦mad Bh§gavatam témáját. Minden bhakta teljesen belemerült. Egyenesen egy bhakta szemébe nézett, és megkérdezte, hogy meggyôzte-e, vagy maradt benne bármilyen kétely. Olyan erôteljesen beszélt, hogy senkinek nem volt semmi mondanivalója.14

99

100

Prédikáló programon Subhag Swamival



Ganeshswar Swain, késôbb avatottként Gokul§nanda d§sa, tanult fiatalember volt és Talcherben, Orisszában élt. A Fertilizer Coorporation of India vállalat helyi irodájának vezetôjeként dolgozott. Volt egy Rabi Narayan Mahanty nevû barátja, aki a bhubaneswari ISKCON projekt nyomtatási ügyeivel foglalkozott. Rabi beszélt Ganeshwarnak a gurujáról, egy s§dhuról, akit Gour Govinda Swaminak hívtak, és az ISKCON bhubaneswari központjában élt. 1978-ban, amikor Ganeshwar Bhubaneswarba jött, Rabi megszervezte, hogy találkozzon Gour Govinda Mah§r§jával. Gokul§nanda d§sa: Meglepôdtem, amikor az ingatlanra érkeztem. Nem volt ott semmi, csak üres földterület. A barátom, Rabi Narayan egy kis sárkunyhóhoz vitt, hogy találkozzak a gurujával. Amikor bementünk, még jobban meglepôdtem, látva a szoba egyszerûségét. Egy matracot és egy fémládát kivéve semmi nem volt. Gour Govinda Mah§r§ja a fémláda mellett ült, amit asztalnak használt, és egy könyvbe írt. Odakint esett, a víz átszivárgott az épület tetején. De a Swami teljesen zavartalanul ült a szobában, egy esernyôt tartva a feje fölé, hogy ne ázzon meg. „Azt mondod, ô a gurud, de nem viseled a gondját. Csak egy kis matraca és egy ládája van, itt ül és ír az esôben.” – mondtam Rabinak. Megdöbbentem és szomorú voltam, mikor láttam, milyen lemondottan él. Egyik nap Rabi egy autóban Pur¦ felé utazott, amikor az összeütközött egy busszal. Rabi lába komolyan megsérült. Mentôszolgálat hiányában valahogy busszal visszajutott Bhubaneswarba, és elment egy helyi kórházba. A lábtörés miatt nagyon súlyosan vérzett. A felesége meglátogatta Rabit, aki betakarta a lábát egy ruhával, és úgy tett, mintha jól lenne. Azt mondta az asszonynak, hogy menjen haza és imádkozzon Jagannáthához a gyors felépüléséért. Felhívta guru-mah§r§ját és elmondta, hogy nagyon bizonytalan az állapota. Rengeteg vért vesztett, az orvosok azt mondták, hogy a lábát amputálni kell, és lehet, hogy nem éli túl. Gour Govinda Mah§r§ja kérte ôt: „Énekeld a Hare K¥¢£át! Kiálts

Séta Jagad¦ªa Pandita d§sával és Caitanya Candra d§sával

101

102



K¥¢£áért! Minden rendben lesz!” Éjjel Rabi állapota rosszabbodott. Hirtelen felkiáltott: „Hare K¥¢£a!” Olyan hangosan kiáltott, hogy az emberek az egész kórházban hallhatták. Majd elhagyta a testét. Gurudeva nagy sajnálattal hallgatta a hírt Rabi eltávozásáról. Írt hozzá egy dicsôítést, amiben Rabiról, mint jó barátjáról beszélt. Néhány nappal késôbb felhívott, hogy találkozzak vele, és utasított, hogy viseljem a gondját Rabi feleségének és gyerekeinek. „Most nincs senkijük, segítened kell nekik.”15 Caitanya Candra d§sa volt Gour Govinda Swami egy másik korai tanítványa. Késôbb templomvezetôként szolgált Bhubaneswarban, majd Gadeigiriben és Berhampurban is. Caitanya Candra d§sa: Este tizenegyig, féltizenkettôig maradtunk ébren. Guru Mah§r§ja diktált, sok-sok levelet válaszolt meg. Aztán megállt, becsukta az ajtót, és így szólt: „Menjetek, chalo! Chalo! Éjjel tizenkettô van, chalo! Chalo!” Az ajtók zárva, ô pedig elkezdett olvasni és írni, mialatt a szolgája, Up§nanda aludt. Majd reggel, fél négy körül kiáltott a szolgájának: „Up§nanda! Up§nanda! Menj ma¯gala-§ratira!” Amíg Up§nanda ma¯gala-§ratin volt, Guru Mah§r§ja aludt. Ez volt az alvásideje. Amikor Up§nanda visszajött a ma¯gala-§ratiról, Guru Mah§r§ját már fogmosás közben találta. Naponta egyszer evett. De addig egy csepp vizet sem vett magához, amíg nem végzett Sr¦la Prabhup§da könyvei orijára fordításának napi kvótájával. Naponta csak egyszer, félkettô-kettô körül evett. Ez volt minden. Pras§dam elfogadása elôtt megivott egy üveg citromos vizet, majd prasádam után ivott egy üveg tiszta vizet. Ezután pihent egy órát. Este megint gyümölcslevet, vagy citromos vizet ivott. Ez volt a napirendje.16

Habár a bhubaneswari ISKCON területen a körülmények nagyon lemondottak voltak, a bhakták lelkesedésének köszönhetôen az emberek fokozatosan elkezdtek csatlakozni, a dolgok pedig fellendültek.

Patita-p§vana d§sa (Panchanan): Valamikor 1980-ban, este hét körül hazafelé tartottam a bevásárlásból. Hirtelen szakadni kezdett az esô. Menedéket keresve körbenéztem, és észrevettem egy nagy sátrat. Amikor beléptem, láttam, hogy egy gyûlés zajlik, sok résztvevôvel. Meglepôdtem, hogy néhány nyugati vai¢£avát, sok diákot, egyetemi tanárt és több magasan képzett személyt is láttam. Oldalra álltam a kerékpárommal és a megvett dolgokkal, és figyeltem, mi történik. Hal is volt a szatyromban, mert akkoriban nagyon szerettem nem vegetáriánus dolgokat enni. Néhány perc múlva kijött Gour Govinda Mah§r§ja. Öt percig k¦rtanát tartott, majd elkezdett Vy§sadeva ¼r¦mad Bh§gavatamjáról beszélni. Nagyon szépen beszélt, és késôbb mindenki megtapsolta. Mah§r§ja megkérdezte, vannak-e kérdések. Valaki ezt kérdezte: „Szolgálhatjuk-e K¥¢£át, ha halat és húst eszünk?” Mahar§ja visszakérdezett: „Miért ennél halat és húst?” „Sokan tesznek így, miközben imádják K¥¢£át. Ez így helyes?” – folytatta a férfi. „Nem, ez nem lehetséges. Ha egy levél leesik a fáról, vissza tudod tenni az eredeti helyzetébe?” – kérdezett vissza Mah§r§ja. „Nem.” – felelték az emberek. „Ehhez hasonlóan, – folytatta – ha a tudományotok képtelen egy levelet a fára visszanöveszteni, akkor hogyan vághatod el nyugodt lelkiismerettel egy hal, egy kecske vagy egy csirke torkát, és eheted meg a testét? Ki adott neked erre engedélyt? Fel vagy hatalmazva, hogy ezt tedd? És ha nem, akkor miért folytatod ezt?” A szavai szíven szúrtak. Hirtelen gondolkodás nélkül a földre borultam és a hódolatomat ajánlottam neki. Ezt gondoltam a szívemben: „Ô az én gurum!” Másnap elmentem, hogy meglátogassam. Megérkeztem a sárkunyhóhoz, ahol lakott, és felajánlottam a hódolatomat. Bent ült, és ¼r¦la Prabhup§da könyveit fordította orijára. Meglátott és behívott. „Mah§rája, egy évvel ezelôtt

103

104

Bhakták Kezdenek Érkezni


Tisztelt Lelki Tanítómesterem kifejlesztése érdekében. Akkoriban az ôszinte személyeknek néha adott japa-m§l§t, de avatást nem. Nagyon odafigyelt ránk. „Tizenhat kört japáztok? A nap melyik szakaszában japáztok? Mennyi idôt töltötök japázással?” – kérdezte. Soha nem járult hozzá semmilyen engedékenységhez. Nagyon szigorú volt.

Prabhupáda SvarÇpája

Gour Govinda Swami és Patita-p§vana d§sa

vettem egy könyvet a bhaktáktól. Elolvastam és valamennyi tudásra tettem szert belôle. Aztán tegnap este hallottalak beszélni. Szeretnék a tanítványod lenni. Elfogadsz?” – mondtam. „Igen, elfogadlak.” ƴ válaszolta.17 Gour Govinda Swami látta, hogy Panchanan tanult ember, ezért azonnal lefoglalta egy szolgálattal. Adott neki egy irattartó mappát és a következôt mondta: „Vidd ezt a kormányzati titkárságra. Adnak majd egy engedélyt, hogy papírt rendelhessünk. Aztán el kell menned a gyárba, és venned kell papírt a Bh§gavata-darªana folyóiratunk nyomtatásához.18 Azt szeretném, hogy vedd át a folyóirat nyomtatását és eladását. Ha találkozol kedves emberekkel, akik érdeklôdnek a K¥¢£a-tudat iránt, adhatsz nekik ajándékba. Szervezd meg azt is, hogy az elôfizetôink postacímére küldjünk belôle.” Néhány nap ¼r¦mad Bh§gavatam elôadás hallgatást követôen Mah§r§ja adott a feleségemnek és nekem egy-egy japa-m§l§t, hogy japázhassunk a tisztulásunk és a K¥¢£a iránti szeretetünk 105

A lemondás és a ¼r¦la Prabhup§da missziója iránti elkötelezettség nagyon összetartó közösséggé kovácsolta a bhubaneswari projektben résztvevô bhaktákat. B.V. Bh§gavata Swami: Egyszer néhányan a kunyhóban beszélgettünk Bhubaneswarban. Az egyik bhakta említette, hogy Prabhup§dától valaki egyszer megkérdezte: „Prabhup§da, te tehénpásztor fiú vagy?” Prabhup§da pedig így válaszolt: „Nem tudom, ki vagyok, de szeretem a tehénpásztor fiúkat.” Máskor valaki azt kérdezte Prabhup§dától, hogy ô Vy§sadeva inkarnációja-e, mivel mindazt a sok könyvet megírta. Prabhup§da ismét így válaszolt: „Nem tudom, de ez jól hangzik.” Mivel nem voltunk nagyon fejlettek, Prabhup§da nem fedte ezt fel nekünk. Ezzel a két vagy három istentestvéremmel beszélgettem arról, hogy ki lehet Prabhup§da az eredeti svar¡pájában. Gour Govinda Mah§r§ja ekkor ment keresztül a kunyhón, a másik végébe, hogy vizet igyon. Amikor megitta a vizet ƴ ezt mindig ülve tette ƴ felállt, megfordult, ránk nézett, és ezt mondta: „Prabhup§da nem egy tehénpásztor fiú! Prabhup§da egy gop¦.” Ekkor pont a szemébe néztem. Az alapján, ahogy ezt mondta, és ahogy nézett, azt gondoltam, hogy „Õ valóban tudja.”19

Nincs Pénz Riksára Banamali d§sa: Tejiyas prabhu 1981 elején jött Bhubaneswarba. Akkoriban semmink sem volt az ingatlanon. Nagyon egyszerû volt. Csak két sárkunyhó állt ott. Az egyedüli 106



kiadványunk a Vissza Istenhez magazin orija nyelvû változata volt „Bh§gavata-darªana” néven. Gour Govinda Mah§r§ja szerkesztette, illetve írt cikkeket a magazinba, és egy Rabi Mahanty nevû bhakta felelt a nyomtatásért. Azonban történt valamilyen baleset, és Rabi meghalt. Így a folyóirat négy vagy öt hónapra leállt. Ekkor jött Tejiyas. Az elsô dolog, amit tett az volt, hogy újjáélesztette a Bh§gavata-darªana nyomtatását. Miután Tejiyas megérkezett, semmilyen pénzügyi problémánk nem volt. Jó adománygyûjtô volt. Rendszeresen elment Biharba és más helyekre gyûjteni. Ezt a pénzt templomépítés elindítására, magazinok és egy kis könyv nyomtatására, valamint más kiadások fedezésére használtuk. Gour Govinda Mah§r§ja el volt ragadtatva, hogy látta újraindulni a folyóiratot, és még keményebben dolgozott, hogy elkészítse. Akkoriban a Janaki Ballabh Patnaik nyomdával nyomtattunk. Amikor Gour Govinda Mah§r§ja a nyomdába ment, általában elkísértem. Mah§r§ja egy nap csak egyszer, délután evett pras§damot. A nap nagy részében nem törôdött magával és böjtölt; csak vizet ivott és pras§dam tulas¦ leveleket fogadott el. Azokon a napokon, amikor a nyomdába mentük, általában a reggeli pras§dam után indultunk, ami akkoriban csak rizs és dalma volt. Az ingatlantól két és fél kilométert gyalogoltunk Banibiharig. Onnan busszal mentünk Cuttakba, Badambadiba, és onnan gyalogoltunk öt kilométert a nyomdába, Tulsipurba. Mah§r§ja a nyomdában ellenôrizte a kefelenyomatokat, majd leült a nyomda emberével és kijavították a hibákat. Általában mindez délután négyig tartott. Miután befejeztük a munkánkat, visszagyalogoltunk öt kilométert a cuttaki buszmegállóba, buszoztunk harminc percet Banibihariba, Bhubaneswarba, majd két és fél kilométert gyalogoltunk az §ªramába. Amire visszaértünk, már sötét volt. Mah§r§ja napnyugta után nem szokott pras§damot fogyasztani, így ezeken a napokon egész nap koplalt. Másnap mindannyian vártuk ôt, hogy velünk együtt fogyassza el a reggeli pras§damot, de visszautasította, és csak

délután, a megszokott idôben ült le enni. Így ezeken a napokon összesen 48 órát koplalt egyfolytában. Ez minden hónapban négyszer vagy ötször így történt. Habár próbáltam kényszeríteni, hogy három rúpiáért riksával menjünk, visszautasította, mondván, hogy nincs elég pénzünk. Így gyalogolnunk kellett. Nagyon szigorúan vette, hogy mire költjük azt a pénzt, amit gurumah§r§jája tulajdonának tekintett. Tejiyas irányításával a bhakták képesek voltak nagyon olcsón kinyomtatni Prabhup§da G¦t§ját, amit Gour Govinda Swami fordított le orijára. A könyv hatvannégy színes oldalt tartalmazott, és sokkal jobb minôségû volt, mint a piacon akkoriban fellelhetô orisszai könyvek. Banamali d§sa: Gour Govinda Mah§r§ja azt mondta, ki akarja nyomtatni a Bhagavad-g¦t§t. Tejiyas prabhu 1981-ben vagy 1982-ben pénzt gyûjtött, hogy az orisszai BBT számára vegyünk egy öreg nyomdagépet Belgiumból. Három hónap kellett, hogy a gép megérkezzen hajón Kalkuttába. Aztán kinyomtattuk az orija Bhagavad-g¦t§ elsô 500 példányát, és Mah§r§ja nagyon boldog volt. Tejiyas d§sa: Akkoriban kerestem meg Harivil§sa prabhut, hogy adományt kérjek, hogy megvehessünk egy nyomdagépet. Beleegyezett, én pedig találtam egy használt gépet Belgiumban, amit hajóval hozattunk Indiába. Késôbb, még abban az évben Bhagav§n d§sa Goswami is adományozott 5000 dollárt, hogy segítse az orisszai BBT-t. A bhubabeswari bhakták szereztek egy buszt a könyvosztáshoz. Banamali rendbehozta, hátulra pedig egy Jagann§tha m¡rtit tett. Tejiyas elkezdett K¥¢£át ábrázoló nagy és fényes posztereket nyomtatni, amit a bhakták Orisszában ¼r¦la Prabhup§da könyveivel együtt árultak. A vendégházban egy teljes szoba plafonig tele volt könyvekkel, amelyeket már mind kifizettek. Rövid idôn belül a bhubaneswari templom lett az egyik legnagyobb könyvosztó templom a világon.

107

108

A mikor a Jószerencse Felvirrad Végjegyzet Beszélgetés. Bhubaneswar. 1991. március 13. Mai napig létezik egy történet egy elefántról, ami mindössze három kilométerre, északra él a bhubaneswari templomtól. 14 Interjú. 2011. január. 15 Interjú Gokul§nanda d§sával. 2010. augusztus 24. 16 Interjú Caitanya Candra d§sával. In: ¼r¦la Gurudeva ¼ik¢§m¥ta, 3.1., 22. oldal 17 Ez és a következô részek egy 2010. szeptember 5-ei interjúból valók. 18 A Back to Godhead orisszai változata. 19 Bh§gavata d§sa Gour Govinda Mah§r§ja eltávozása alkalmából tartott beszéde. Bhubaneswar, 1996. 12 13

109

Kígyók, Skorpiók és Elefántok

Recommend Documents