Kiemelt figyelmet, kiemelt bánásmódot igénylő gyermekek, pedagógiai programja

Kiemelt figyelmet, kiemelt bánásmódot igénylő gyermekek, pedagógiai programja Sajátos nevelési igényű gyermek Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek Kiemelten tehetséges gyermek

1

Tartalom jegyzék

Nevelésünk rendszerábrája………………………………………………………….7.old.

Fogalomtisztázás…………………………………………………………………………………8.old. -

Sajátos nevelési igényű gyermek (SNI-s) Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek (BTM-N-s) Kiemelten tehetséges gyermek

I. Sajátos nevelési igényű gyermek nevelése, fejlesztése, integrálása az óvodában………………………………………………………………..9.old. I.1.Jogszabályi háttér…………………………………………………………………10.old. I.2. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai neveléséhez……………………………………………………………………………13.old. I.3. Integráció …………………………………………………………………………14.old. I.3.1. Fogalma…………………………………………………………………14.old. I.3.2. Szintjei ( fogadás, befogadó intézmény inkluzív intézmény……………15.old. I.3.3. A pedagógus külső és belső kapcsolatrendszere………………………...16.old. A fogadó pedagógus Pedagógus kapcsolata a szülőkkel A gyógypedagógussal való kapcsolattartás A csoporttársak szerepe A pedagógus kapcsolata a sérült gyermekkel I.3.4. Integrált nevelés – oktatás jogi szabályozása, a sajátos nevelési igény meghatározása…………………………………………………………………19.old. szakértői bizottság, orvosi vizsgálat,pszichológiai vizsgálat, gyógypedagógiai vizsgálat, szakértői vélemény, vitás ügyek kezelése Fogyatékos gyermekek jogai Kötelező felülvizsgálatok Befogadó intézmény kötelezettségei Alapító Okirat, helyi nevelési program Egyéni fejlesztési terv -

I.3.5. A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének gyakorlati kérdései…28.old. A szocializáció biztosítása 2

A személyiség funkcionális modellje Személyes kompetencia (egészséges életmódra nevelés Kognitív kompetencia (az értelem kiművelése Szociális kompetencia (segítő életmódra nevelés Speciális kompetenciák (szakmai képzés alapozása, I.3.6. Nevelés fő feladatai………………………………………………………………30.old. 1.3.6.1. Kognitív kompetencia fejlesztése………………………………………………30.old. -

A kíváncsiság Az érdeklődés A játékszeretet és az alkotás vágy A tanulási teljesítményvágy optimalizálása Kognitív képességek fejlesztése

Kognitív kompetencia 4 féle képesség együtt működése: 1.Gondolkodás: konvertálás - a rendszerező képesség - a logikai képesség - kombinatív képesség 2.Tudásszerző képesség - az ismeretszerző képesség - az alkotóképesség - a problémamegoldó képesség 3. Kognitív kommunikációs képesség - Vizuális kommunikációs képesség - Nyelvi kommunikáció fejlesztés - Formalizált kommunikáció képesség (iskola 4. Tanulási képesség

I.3.6.2. Szociális kompetencia fejlesztése……………………………….36.old. -

Szociális kompetencia fejlesztése Szociális képességrendszer összetevői Szociális szokások és minták Szociális készségek A készségfejlesztő gyakorlatok alkalmazása Szociális ismeretek 3

-

Szociális kommunikáció Szociális érdekérvényesítés Proszociális (segítőkész) viselkedési formák fejlesztése Felelősség összpontosítása

I.3.6.3.Személyes kompetencia fejlesztése………………………………………………40.old. -

-

-

Önkiszolgáló képességek fejlesztése Testi képességek fejlesztése, mozgásfejlesztés Önellátási képesség fejlesztés Öltözködés, vetkőzés, Etetés, étkezés Szobatisztaság Befogadóképességek fejlesztése Zenei Vizuális Irodalmi befogadóképesség fejlesztése Önkifejezés képességek fejlesztése Önvédelmi képességek fejlesztése Speciális képességek fejlesztése az önszabályozás és önfejlesztés képességének fejlesztése

1.4.. Az integrált fejlesztés, sikerkritériumai, elvárt pedagógus attitűdök. ……………45.old. I.5. A Sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során: ………………………………………………………………….45.old. -

Mozgásszervi fogyatékos gyermek Látás sérült gyermek Hallássérült gyermek Enyhén értelmi fogyatékos gyermek Középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek Beszédfogyatékos gyermek Autizmus spektrum zavarral küzdő gyermek Egyéb pszichés zavarával, súlyos tanulási, figyelem vagy magatartásszabályozás zavarral küzdő gyermek nevelése, fejlesztése.

I.6. A program célja……………………………………………………………………………………………………49.old. I.7. Felvétel, befogadás……………………………………………………………………………………………….50.old.. I.8. Alapelvek ………………………………………………………………………………………………………….50..old.

4

1.9. A sajátos nevelési szükségletű gyermekek nevelésének, fejlesztésének módszertani szempontjai……………………………………………………………………………..51.old.

I.10. Műveltségtartalmakba beépített feladatok…………………………………………51.old. -

Játék Vers, mese, ének, zene, énekes játék, gyermektánc Rajzolás, mintázás, kézimunka Mozgás Külsővilág tevékeny megismerése Munka jellegű tevékenységek Tanulás

II. Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő óvodás gyermek nevelési, fejlesztési, integrációs programja…………………………………………..56.old. II. 1. Jogi meghatározása………………………………………………………………...57.old. II.2. Beilleszkedési zavarokról röviden…………………………………………………57.old. -

Beilleszkedési nehézség pszicho – pedagógiai meghatározása Karaktervonásokból származó beilleszkedési nehézségek Szociális izoláció Alulszocializált gyermek Traumán átesett és/vagy érzelem zavarban szenvedő gyerek Az észlelési zavarban vagy részképesség zavarban szenvedő gyermek Figyelemzavar, mozgászavar, tanulászavar ( fimóta, ál- fimóta, oppóziciós zavar)

II.3. A magatartás zavarokról röviden……………………………………………………60.old -

Magatartási nehézséggel küzdő gyermek pszicho – pedagógiai meghatározása Családi körre korlátozódó magatartási zavar Kortárscsoportba sem beilleszkedők magatartászavara Kortárscsoportba beilleszkedők magatartászavara Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar Tünetek Beilleszkedési és magatartási zavarok megjelenésének főbb formái Magatartászavarok kezelése

II.4.Tanulási nehézségekkel küzdő gyermek…………………………………………….66.old. II.4.1...Tünetegyüttes pszicho – pedagógiai meghatározása……………………………..66.old. -

Okai 5

-

Tanulási zavar jellemzői Tanulási zavar típusai Részképességzavarok Kognitív funkciók zavarai A motorikum zavarai Komplex tanulási zavarok

II.4.2. A tanulás képességeket meghatározó és fejlesztendő pszichikai funkciók………69.old. -

Pontos és differenciált vizuális észlelés A hallott (auditív) információk Összerendezett, koordinált mozgás, kéz szem koordináció A látott – hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadás A tanulási zavar diagnosztizálásának kritériumai Leggyakrabban előforduló kognitív pszichikus funkció zavarok

Óvodapedagógus feladatai…………………………………………………………71.old.

III. Kiemelten tehetséges gyermek nevelése, fejlesztése, integrálása…71.old. III.1. Tehetség fogalma, fajtái…………………………………………………………71.old. -

Kreativitás A feladat iránti elkötelezettség A tehetség kibontakozása és fejlődése a tehetség azonosítása és felismerése A tehetséges gyermek személyiségjegyei tehetségfejlesztő programok célkitűzései Célok a tehetséggondozásban Óvodapedagógus feladatai

IV. A gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések az esélyegyenlőség biztosításához szükséges elvek, feladatok……………………………………………………………….78.old. V. Esélyegyenlőségi terv………………………………………………………………...80.old.

6

Kiemelt figyelmet, kiemelt bánásmódot igénylő óvodás gyermekeke pedagógiai programja Nevelésünk rendszerábrája

Sajátos nevelési igényű gyermek nevelése, fejlesztése, integrálása az óvodában

Beilleszkedési, magatartási és tanulási nehézségekkel küzdő óvodás gyermek nevelési, fejlesztési, integrációs programja

Kiemelten tehetséges gyermek nevelése, fejlesztése, integrálása

A gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések és az esélyegyenlőség biztosításához szükséges elvek, feladatok

7

8

Fogalom tisztázás

Kiemelt figyelmet, kiemelt bánásmódot igénylő gyermek

I. Sajátos nevelési igényű gyermek (SNI): az a gyermek, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral küzd. (Nkt,4.§ 25.)

II. Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek BTM-N: aki a szakértői bizottság, szakértői véleménye alapján: az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos technikákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.(Nkt.4.§ 3.)

III. Kiemelten tehetséges gyermek: aki, átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség. (Nkt. 4. § 14.)

9

I. Sajátos nevelési igényű gyermek nevelése, oktatása, integrálása az óvodában

10

I.1. Jogszabályi háttér A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésénél szem előtt kell tartanunk az alábbiakat: az óvodai nevelés alapdokumentumait az Óvodai nevelés országos alapprogramjában leírtakat 23/1997. (VI.4.) MKM rendelet- a Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelveit. 2/2005. OM rendelet Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Óvodai Nevelésének és Iskolai Oktatásának Tantervi Irányelveit 2011. évi CXC törvény a nemzeti köznevelésről 47.§ (1) alapján leírtakat. Nkt. 47. § (1) A sajátos nevelési igényű gyermeknek, joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. (2) A szülő választja ki a sajátos nevelési igényű tanuló számára megfelelő ellátást nyújtó nevelési-oktatási intézményt az illetékes szakértői bizottság szakértői véleménye alapján, a szülő és a gyermek igényeinek és lehetőségeinek figyelembevételével. (3) A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai csoportban, a többi gyermekkel részben vagy egészben együtt, azonos óvodai csoportban, vagy - külön, vagy közös vagy részben közös - nevelésében és oktatásában részt vevő óvodában: gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelésioktatási intézményben) történhet. (4)146 A sajátos nevelési igényű gyermek, neveléséhez és oktatásához a következő feltételek szükségesek: a) a gyermek, külön neveléséhez és oktatásához a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, gyógypedagógiai tanár vagy terapeuta, konduktor, konduktor-tanító, konduktor-óvodapedagógus, konduktor(tanító) vagy konduktor(óvodapedagógus) foglalkoztatása, a neveléshez és oktatáshoz szükséges speciális tanterv, tankönyv és egyéb segédlet, b) egyéni előrehaladású képzéshez, integrált óvodai neveléshez, -oktatáshoz, fejlesztő neveléshez, fejlesztő nevelés-oktatáshoz, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz a sajátos nevelési igény típusának és 11

súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, gyógypedagógiai tanár vagy terapeuta, konduktor, konduktor-tanító, konduktor-óvodapedagógus, konduktor(tanító) vagy konduktor(óvodapedagógus), a foglalkozásokhoz speciális tanterv, könyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök, c) a fejlesztési területek szakértői bizottság által történő meghatározása. (5) A gyermek külön óvodai nevelését végző óvodai csoportot a sajátos nevelési igény típusának megfelelően kell létrehozni. A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül. (6)147 A gyermek érdekében a járási hivatal kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, továbbá a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. A járási hivatal döntése elleni fellebbezést a kormányhivatal bírálja el. Ha a szülő a járási hivatal felhívása ellenére kötelezettségének ismételten nem tesz eleget, a járási hivatal a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot értesíti. A szakértői bizottság nem jelölhet ki olyan intézményt, amely helyhiány miatt nem tudná felvenni a gyermeket. A szakértői vizsgálaton való részvétel érdekében szükséges utazás költségeit a társadalombiztosítás a szülőnek megtéríti. (7) Az enyhe értelmi fogyatékos, beszédfogyatékos vagy pszichés fejlődési zavarral küzdő sajátos nevelési igényű tanulót két gyermekként, a mozgásszervi, érzékszervi, középsúlyos értelmi fogyatékos, autizmus spektrum zavarral küzdő vagy halmozottan fogyatékos gyermeket, tanulót három gyermekként kell figyelembe venni az óvodai csoport, létszámának számításánál, ha nevelés-oktatásuk a többi gyermekkel, tanulóval együtt történik. (8) Ha a gyermek, a tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, fejlesztő foglalkoztatásra jogosult. A fejlesztő foglalkoztatás a nevelési tanácsadás, az óvodai nevelés, és oktatás keretében valósítható meg. (9) A gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a)148 a sajátos nevelési igény típusának megfelelő szakirányon szerzett gyógypedagógusi, gyógypedagógiai tanár vagy terapeuta, konduktor, konduktor-tanító, konduktor-óvodapedagógus, konduktor(tanító) vagy konduktor(óvodapedagógus) szakképzettség kell, ha aa) az óvodai foglalkozás elsődleges célja a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentése, ab) az óvodai foglalkozás vagy a tanórai foglalkozás elsődleges célja az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció, valamint b) az a) pontban meghatározott vagy az általános szabályok szerinti végzettség és szakképzettség kell,

12

ba) ha az óvodai foglalkozás, a tanórai foglalkozás elsődlegesen nem a sajátos nevelési igényből eredő hátrány csökkentését, a gyermek egészségügyi és pedagógiai célú habilitációját, rehabilitációját szolgálja, c) az enyhe értelmi fogyatékos gyermek idegen nyelvre való ráhangolását, oktatását elláthatja gyógypedagógus végzettséggel és szakképzettséggel, továbbá „komplex” típusú felsőfokú államilag elismert nyelvvizsga bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal rendelkező pedagógus is. (10)149 A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez, oktatásához szükséges speciális szakképzettséggel rendelkező szakember utazó gyógypedagógusi hálózat útján is biztosítható. Az utazó gyógypedagógusi hálózat megszervezése és működtetése az állami intézményfenntartó központ feladata. a 32/2012. (X.8.) EMMI rendelethez készült 1. melléklete a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelvei a következőket határozzák meg: Az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődési üteméhez, a megfelelő területen valósuljon meg. A fejlesztést célzó foglalkozások programjai váljanak az óvoda nevelési programjának tartalmi elemévé. A gyermekek fejlesztésének alapja a szakértői bizottság szakértői véleménye. Az óvodai nevelés, fejlesztés során figyelembe kell venni: a sérült gyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadás, az eredményeket értékelő környezet segíti, a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának, autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg, terhelhetőségét biológiai állapota, személyiségjegyei befolyásolják,

fogyatékosságának

mértéke,

a fejlesztés céljait minden esetben a fejleszthetőséget megfogalmazó gyógypedagógiai – orvosi – pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni. A fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis, mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek és az értelmi képességek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más területek kapnak nagyobb hangsúlyt.

13

A nevelési programot egyéni fejlesztési tervvel kell kiegészíteni: sérülés specifikus módszerek, terápiák, technikák szakszerű megválasztása, az egyéni szükséglethez igazodó környezet, speciális bútorok biztosítása, speciális segédeszközök használatára, annak megóvására nevelés, kompenzációs lehetőségek körének bővítése, a nem, vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztése rugalmas szervezeti keretek kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához, az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a sajátos nevelési igényű gyermek befogadására, együttműködés a sérült gyermek családjával.

I.2. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai neveléséhez

Az óvodai nevelés tartalmi szabályozásának alapdokumentuma – mely az egységes működéshez szükséges, közös tartalmi elemeket határoz meg – kiterjed a sajátos nevelési igényű gyermekek intézményes nevelésére is. figyelembe kell vennünk a Ktv. ránk vonatkozó célkitűzéseit (a programban leírtak szerint), a fenntartó és a szülők óvodai neveléssel kapcsolatos elvárásait és az általunk nevelt gyermekek egyéni sajátosságait. A különleges gondozási igény a gyermek életkori sajátosságainak a fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása, ill. a képességek részleges vagy teljes kiesése, fejletlensége, eltérő ütemű fejleszthetősége. Ez sajátos fejlesztő, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs tevékenységek és szervezeti megoldások (szakszolgálati ellátás, integrált óvodai csoportok) alkalmazását teszi szükségessé. A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, ill. kiegészítő fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé. A sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozási igénye, biológiai, pszichológiai és szociális tulajdonság-együttes, amely – az életkori sajátosságokhoz hasonlóan – az ilyen gyermekek nevelhetőségének, oktathatóságának, képezhetőségének jellegzetes különbségeit fejezi ki.

14

A sajátos nevelési igényű gyermek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai eljárásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. E jog érvényesítését szolgálja a korai fejlesztés és gondozás, mely az óvodai nevelést megelőzően biztosítja a sajátos nevelési igényű kisgyermek fejlesztését, családi nevelésének segítését. Az óvodai nevelés folytatója a családi nevelésnek, új módon kiegészíti – bizonyos esetekben korrigálja azt. Azoknál a sajátos nevelési igényű gyermekeknél pedig – akik korai gyógypedagógiai fejlesztésben és gondozásban részesültek – arra is épít. Az irányelvben foglaltak célja, hogy a tartalmi szabályozás és a gyermeki sajátosságok a sajátos nevelési igényű gyermekeknél ugyanúgy összhangba kerüljenek, mint más gyermekeknél. Fontos, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl. Fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez, és a habilitációs, rehabilitációs célú terápiák programjai az intézmény programjának tartalmi elemévé váljanak.

I.3. Integráció I.3.1. Integráció fogalma integráció „az a folyamat, amely a fogyatékos és nem fogyatékos gyermekek közötti interakció maximális megvalósítását célozza”. Vagyis a hangsúly nem a puszta együttléten, hanem az együttes tevékenykedésen, a közös játékon, a közös tanuláson, a kölcsönös kommunikáción van. Programunk értelmezésében az

A fogadó és a beilleszkedő fél számára ez alkalmazkodást tesz szükségessé, s egyaránt jelent adást és kapást. A két fél egymáshoz való alkalmazkodásában három lehetséges folyamatot különböztethetünk meg: az asszimilációt, az akkomodációt és az adaptációt. Asszimiláció esetében a fogyatékosnak kell maximálisan alkalmazkodni, a többség életmódját, stílusát felvenni. Az akkomodáció a többségre helyezi át az alkalmazkodás kényszerét, ami adott esetben hátrányosan érintheti a fogadó közeget. Az adaptációnál az alkalmazkodás kölcsönös, tehát ennek a folyamatnak az elérése a kívánatos. A funkcionális integráció, amikor nem választják szét a gyermekeket, hanem a csoport tagjai közösen tevékenykednek az adott foglalkozásokon. Ennek is van egyszerűbb foka, a részleges integráció, amikor csak az idő egy részében van a sajátos nevelési igényű gyermek a többiekkel, egyébként elkülönített csoportban tartózkodik. 15

A funkcionális integráció legmagasabb foka a teljes integráció, amikor minden gyermek a nevelés-oktatás teljes időtartamában együtt, egy csoportban tartózkodik. A sajátos nevelési igényű gyermek fejlődését a csoport vezetőjén, pedagógusán kívül speciális szakember is figyelemmel kíséri, és szükség esetén különböző lehetőségeket (pl. tanulási időn kívüli egyéni foglalkozást, célzott terápiát, korrepetálást) biztosít. Ezenkívül kölcsönös információs kapcsolat létesül a csoport vezetője és a gyógypedagógus között.

I.3.2. Az integráció szintjei Első szint: a fogadás Fogadás esetében általában, anélkül veszik fel a fogyatékos gyermeket, hogy igazán ismernék sajátos vonásait, s elvárják tőle, hogy maximálisan beilleszkedjen, „ne lógjon ki”, lehetőleg ne igényeljen túl sok külön figyelmet és energiát. Ez maximális alkalmazkodást, a többiek szintjéhez való igazodást igényel tőle, amire általában csak a jobb képességű gyermekek képesek. Ezért nagyon fontos, hogy a beiratkozásra a szülő a gyermekkel érkezzen, ha vannak szakértői bizottságtól származó papírjaik, annak másolatát adják a vezető óvónőnek. Ha a szakértői anyagban szerepel, hogy a gyermek egészséges,. ép gyermekközösségben integrálható, akkor az óvoda vezetője felveheti. Felvétel után, a szakértői anyag elolvasását követően, fel kell venni a kapcsolatot a fejlesztő, gyógypedagógussal, logopédussal, s éves tervet kell összeállítania, amelyben szerepel az óvodapedagógus számára előre leírt segédanyag a gyermek fejlesztésével kapcsolatban. A pedagógus saját stílusán nem változtat, ha problémába ütközik, a megoldást maga nem keresi, a gondok megoldása szinte teljes egészében a gyógypedagógusra vagy a szülőre hárul. A csoportban dolgozó pedagógus ebben a fázisban tulajdonképpen nem vagy alig osztozik a felelősségben, úgy érzi, a speciális nevelési igényű gyermekkel kapcsolatban igazán elég jóindulatot mutatott, hogy fogadta. Ezt az óvodapedagógusi attitűdöt elutasítjuk és a továbbiakban leírtak a követendők, megvalósítandó célok és feladatok óvodapedagógusaink számára.

Második szint: a befogadó vagy inkluzív intézmény Itt már nincs annyira szükség a speciális nevelési szükségletű gyermek maximális asszimilálóládására, az intézmény maga változik, és fogadó helyett befogadóvá, azaz inkluzívvá válik. A befogadó intézmény a társadalmi integrálódás felé vezeti az integrált gyermeket. Ez mindig nevelőtestületi elhatározás kérdése, és ezzel a döntéssel az intézményvezető és a nevelőtestület felelősséget vállal. Itt az együttnevelés vállalása már nem véletlenszerű próbálkozás, hanem tudatosan választott út, és a pedagógusok mellett minden oda járó gyermeknek természetessé válik 16

az elfogadás, a tolerancia. Tehát a gyógypedagógusok és a többségi intézmény pedagógusai osztoznak a speciális nevelési szükségletű gyermekekért vállalt felelősségben, teamet alkotnak, amely elsősorban a csoporton belüli munkára koncentrál

I.3.3. A pedagógus külső és belső kapcsolatrendszere A fogadó pedagógus Amikor egy sajátos nevelési igényű gyermek kerül a többségi óvodai csoportba, a csoport óvodapedagógusa egy számára ismeretlen területtel találkozik. Ezért fontos feltételt jelent, hogy a befogadó csoportban minden pedagógus rendelkezzen bizonyos alapismeretekkel a fogyatékosság számos körülményéről. Lényeges, hogy a pedagógus jártas legyen a differenciáló pedagógiában, mert ez az együttnevelés egyik alappillére. A differenciálás az a folyamat, amelynek során a pedagógus – függetlenül attól, hogy van-e a csoportjában fogyatékos vagy nincs – a fejlesztési folyamatot az egyes gyermekek egyéni szükségleteihez igazítja. Az egyénekhez igazodás a fogyatékosok jelenlététől függetlenül a csoport valamennyi tagjának kedvező. Csak így látja meg a pedagógus igazán az egyes gyermekek erősségeit és gyenge pontjait, ki miben kiemelkedő – akár tehetséges –, illetve ki mely szempontból marad el a többiektől, hogyan lehet az adott képességeit a legjobban kamatoztatni. Amennyiben a pedagógus gyakran differenciál, vagyis a tanulási képességek számos vonatkozásában egymástól nagyon is eltérő egyedek együttesének tekinti a csoportját, úgy ugyanezzel a szemlélettel közelít a fogyatékoshoz is, akiben – ahogyan a többi gyermeknél – szintén észleli a gyenge oldalak mellett az erősségeket is, s igyekszik ehhez a személyiségi összetételhez alkalmazkodva gazdag eszköztárából a gyerekhez legjobban illeszkedő eljárásokat megvalósítani A pedagógus kapcsolata a szülőkkel A szülők szerepe alapvető és lényeges, egyben nélkülözhetetlen eleme az integrációs folyamatnak. Azzal, hogy gyermeke felvételt nyer egy többségi óvodába, szerepe és felelőssége nem csökken, sőt inkább növekszik. A kezdeti időszak mindenkinek nagyon megterhelő, hiszen az óvónő ekkor kezdi gyűjteni a gyermekkel kapcsolatos tapasztalatait, a gyermeknél pedig ekkor indul el az alkalmazkodási folyamat, a hozzászokás az új környezethez, a pedagógusokhoz, a csoporttársakhoz, a szokásokhoz, az elvárásokhoz. A szülő rendkívül nagy szerepet játszik abban, hogy ez a beilleszkedés sikeres legyen, ő a pedagógus napi informátora, ő oldhatja meg a kisebb-nagyobb gondokat. Különösen nagy a szerepe abban az esetben, ha a gyógypedagógus nem heti rendszerességgel jelenik meg, ilyenkor sok vonatkozásban neki kell pótolnia a szakember segítését. Ezt persze nem szabad túlzásba vinnie, nem terhelheti a pedagógust túl hosszúra nyúló napi jelenlétével. A többségi óvoda egyik nagy előnye a gyermekek önkiszolgálásra, önálló 17

tanulásra ösztönzése, szoktatása. Ezért fontos elv legyen a szülő és a pedagógus számára a „csak annyi segítséget nyújtsunk, amennyi még éppen szükséges” betartása. A segítségnyújtás foka természetesen egy állandóan változó tényező, amit a szülőnek és a pedagógusnak is folyamatosan érzékelnie kell. A szülőkkel való kapcsolattartás másik aspektusa a segítő tanácsadás. A fogyatékos gyermek létének tényét nem könnyű tudomásul venni. A fogyatékosság tényének megismerésékor olyan krízishelyzetet élnek át a családok, amely csak lassan, kis lépésekben oldódik meg, idő és nem egyszer külsősegítség kell hozzá. Minden sérült gyermeket nevelő szülőnél bizonyos időközönként vannak olyan mélypontok, amelyek hátterében a nehezített szülőszerep áll. Különösen a korai habilitációban dolgozó szakembereknek – orvosnak, gyógypedagógusnak, óvónőnek – kell felvállalniuk a szülőgondozást. A lelki megsegítés végső célja a helyes szülői attitűd kialakítása kell, hogy legyen, amelynek főbb területei a sokkélmény feldolgozása és a racionális elfogadás kialakítása, a természetes szülő-gyermek kommunikáció támogatása, a szülők bátorítása, önbizalmuk erősítése, a fejlesztő program egészének és apróbb lépéseinek elmagyarázása. A szülők megsegítése valójában az önmagán való segítés támogatása. A beszélgetések során ne csak az információkra, hanem a biztatásra is fektessünk hangsúlyt! Fontos, hogy önbizalmat adjunk a szülőnek, mert egy kiegyensúlyozott szülő többet ér önmaga és a gyermek számára is. Támogatni kell a szülőt abban is, hogy helyzetét másokkal szemben képviselni tudja. Meg kell tanulnia megoldani a környezettel való konfliktusait, mert reakcióit nemcsak a környezete, hanem gyermeke is élénken figyeli. A szülő szorongása átragad a gyermekre is, és így ő maga még nehezebben fogja megérteni az emberek közötti kapcsolatrendszert. Ha a szülő nyitottan és bátran közelít a világ felé, akkor a világ is megtanulja elfogadni ezt a „különleges” helyzetet.

A gyógypedagógussal való kapcsolattartás Az együttnevelés mindennapi megvalósulásának és a gyermek eredményes fejlesztésének legfőbb feltétele a pedagógus és a gyógypedagógus együttműködése. A gyógypedagógussal folytatott rendszeres konzultáció feleletet ad sok kölcsönös kérdésre, és kiterjed a részletekre is. A gyógypedagógus feladatai sokrétűek lehetnek: Megismerkedik a fogadó pedagógussal, tájékoztat a maga segítő szerepéről. Tájékoztat a gyermek erős és gyenge oldalairól. Felhívja a pedagógus figyelmét a beszerezhető szakirodalomra, segítő szervezetekre (pl. módszertani intézmény). Tájékoztatja az intézmény többi pedagógusát. Tájékoztatja a gyermekcsoportot, vagy segíti ebben a fogadó pedagógust.

18

Rendszeresen hospitál a csoportnál Folyamatosan együttműködik, konzultál a pedagógussal. Nyomon követi a gyermek fejlődését. Kapcsolatot tart a szülőkkel. Közvetlenül foglalkozik a gyermekkel, elsősorban olyan területen, amely csak az ő szaktudásával oldható meg. Koordinálja a rehabilitációs foglalkozásokban részt vevő más szakemberek munkáját (pl. gyógytornász, logopédus, pszichológus). A gyermek az egyszerű gyógypedagógiai kapcsolattartástól a speciális terápiás foglalkozások különféle változatáig szorulhat megfelelő megsegítésre. A megsegítés mértékét és típusát a gyógypedagógus szakembernek kell meghatároznia. Van olyan kisgyermek, akinek eleinte naponta lehet intenzív segítségre szüksége. Később azonban ez az időtartam csökkenhet. Más sajátos nevelési igényű gyermeknek kezdettől fogva nincs speciális foglalkozásra szüksége.

A csoporttársak szerepe A közösségbe történő beilleszkedés szempontjából fontos faktor a csoporttársak el- és befogadóképessége. Sok múlik az óvónőkön, azon, hogy mennyire természetesen kezelik a csoport tagjaitól valamiben eltérő gyermeket. Minél kisebbek a gyermekek, annál természetesebb ez az elfogadás. Óvodásoknál szinte nem is merülnek fel problémák, rövid eligazítás után magától értetődően fogadják be társukat. Fontos, hogy a csoporttársak lássák, milyen jellegű erőfeszítéseket kell tennie a fogyatékos kisgyermeknek az azonos eredmények eléréséhez, és lássák azt is, hogy miben jó, sőt igen jó a gyermek. A csoporttársak személyisége sokban gazdagodhat azzal, ha megismerik, mire képes fogyatékos társuk, milyen erősségei vannak. Végül is így tanulják meg a fogyatékosokkal való együttélést. Fontos, hogy megismerjék a segítségnyújtás lehetőségeit és azok helyes mértékét. Ha az intézmény minden gyermeke tudomást szerez fogyatékos társáról, elejét vehetjük a csúfolódásnak, az esetleges goromba megjegyzéseknek. A külsőleg feltűnőbb jegyeket nem mutató, gyógyászati segédeszközöket nem viselő, pl. enyhe értelmi fogyatékos gyermek esetében a csoport figyelmét semmi esetre sem kell erre a körülményre felhívni. A pedagógus jó hozzáállása, a gyermek erős oldalainak tudatos felhasználása mellett – s különösen, ha módszertanilag a következetes differenciálás jellemzi egyébként is a munkát –, a gyermekek észre sem veszik, hogy társuk révén nap mint nap az együttnevelés részesei.

A pedagógus kapcsolata a sérült gyermekkel A gyermek személyisége az egyik legfontosabb körülmény az integráció összetett folyamatában. A várakozással ellentétben nem állíthatjuk minden esetben, hogy minél enyhébb a fogyatékosság, annál simábban valósul meg az integráció. Biztosan pozitív körülmény, ha a 19

gyermek figyelmes, jó intellektusú. Ez persze nem azt jelenti, hogy pl. egy figyelmetlen gyermeknél nincs esélye az együtt-nevelésnek, hanem azt, hogy a fogadó pedagógus részéről nagyobb módszertani felkészültséget és az integráció iránti elkötelezettséget igényel ez a tény. Ugyancsak könnyíti a beilleszkedést a nyitottabb személyiség, a másokkal könnyebben kapcsolatot teremtő gyermek. De ez sem azt jelenti, hogy egy zárkózottabb gyermek nem alkalmas az integrációra, hanem azt, hogy a pedagógus részéről valamivel több odafigyelést, s a többi gyermek hatékonyabb irányítását igényli ennek a gyermeknek a jelenléte. Fontos körülmény viszont, hogy a gyermek érdeklődő legyen, keresse az új információkat, s ne riadjon vissza az akadályoktól. Ezekre folyamatosan fel kell őt készíteni. Elsődlegesen a szülő szerepe volna az, hogy az óvodai élettel, várható eseményekkel és nehézségekkel előre és menetközben megismertesse, illetve ha problémák adódnak, azokat vele feldolgozza, s forrásukat, ha azok gyermeken kívüli tényezők is, maradéktalanul feltárja, és megszüntesse. A kisgyermekek fejlődésüteme: az akadályozottság jellegétől, súlyosságától, fizikai-egészségi állapotától és a környezeti tényezőktől függően nagyon eltérő. Az ép fejlődésű gyermekhez viszonyítva sokkal nagyobbak lehetnek a különbségek az egyes fejlődési területeken elért szint között (pl. a nagymozgások jó szintje mellett egy nagyon alacsony beszédszint). Olyan gyermekekkel is gyakran találkozhatunk, akiknél a nehezen észrevehető, apró változások miatt gyakran úgy tűnik, mintha időnként megállna a fejlődés. Egyébként a megfelelően fejlődő gyermeknél is előfordul, hogy pl. súlyos betegség, hosszas kórházi tartózkodás vagy testvér születése esetén a fejlődés megtorpan, sőt egy vagy több területen visszaesik. A súlyos állapot megszűnése, az érzelmi egyensúly helyreállása után azonban az ép gyermekek rövid idő alatt ismét elérik és meghaladják a korábbi szintet. A sérült kisgyermekek sokkal érzékenyebbek a zavaró tényezőkre, és egy részük lényegesen lassabban tanulja meg ismét azt, amit már egyszer elsajátított. Ráadásul többségüknél gyakoribbak a különböző testi megbetegedések, kórházi tartózkodások is.

I.3.4. Az integrált nevelés-oktatás jogi szabályozása, a sajátos nevelési igény meghatározása A tudatosan integrált gyermekek megjelenése a többségi óvodákban és iskolákban lassú, de egyre erőteljesebben érvényesülő folyamat. Az ezzel kapcsolatos törvényi szabályozás korszerű, és támogatja ezt a hazánkban még viszonylag új oktatásszervezési formát. A témával kapcsolatos törvények a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény (1998. évi XXVI. törvény), továbbá a közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény). Ezekből a törvényekből egyértelműen kiderül, hogy a fogyatékos személynek alapvető és alkotmányban biztosított joga van az oktatás-neveléshez. 20

A közoktatási törvény kimondja, hogy az óvodai nevelésben és az iskolai oktatásban a többi gyermekkel együtt vesz részt a fogyatékos személy, amennyiben ez fejlődése, képességei kibontakoztatása szempontjából előnyös. Az óvoda köteles gondoskodni a többi gyermekkel együtt oktatható fogyatékos gyermekek ellátásáról is. Magyarországon szakértői bizottságok állapítják meg a fogyatékos gyermekek sajátos nevelési igényeit. A testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékosság megállapítására 1986-ban országos és megyei szintű szakértői bizottságok jöttek létre. Az országos szakértői bizottságok a látásvizsgáló, a hallásvizsgáló, a beszéd-, valamint a tanulási képességet vizsgáló bizottságok. A fővárosban és megyei szinten tanulási képességeket vizsgáló és felülvizsgáló szakértői bizottságok működnek. A főváros minden kerületében, vidéken pedig a nagyobb városokban működnek nevelési tanácsadók, amelyek feladata a családban nevelkedő 3–18 éves gyermekek és fiatalok magatartási, nevelési,tanulási problémáinak, zavarainak feltárása és leküzdése ambuláns rendszerben. A pedagógiai szakszolgálatok, köztük a nevelési tanácsadók és a szakértői bizottságok munkáját is a közoktatási törvény szabályozza. A nevelési tanácsadás feladata a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek problémáinak feltárása, ennek alapján szakvélemény készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával, továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, fejlettsége ezt lehetővé teszi. (A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 35. § 4. pontja) A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység keretében kell a fogyatékosság szűrése, vizsgálata alapján javaslatot tenni a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálati tevékenységre, valamint vizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét. (A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 35. § 3. pontja Hogyan is történik mindez a gyakorlatban? Ha a szülő, az óvónő vagy a gyermek pedagógusa azt tapasztalja, hogy a gyermek fejlődése elmarad a többi gyermekétől, figyelme, tanulási kedve tartósan gyenge vagy romlik, és ezen nem tudnak segíteni, akkor a szakértői bizottságok szakemberei (orvosok, pszichológusok, gyógypedagógusok) hivatottak arra, hogy orvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai vizsgálatok eredményei alapján szakvéleményt készítsenek a gyermek tanulási képességének, illetve érzékszerveinek állapotáról. A vizsgálat csakis a szülők egyetértésével történhet. Ebben a vizsgálatban a szülőktől részletes tájékoztatást kérnek a családi körülményekről és a gyermek eddigi fejlődéséről (pl.: milyen a szülők egészségi állapota; hogyan zajlott le a terhesség és a szülés; hogyan fejlődött a gyermek mozgása, beszéde, önállósága,viselkedése; 21

milyen betegségei voltak stb.). Anamnézis felvétele. Megkérdezik a gyermeket nevelő pedagógust a gyermek közösségi viselkedéséről, fejlődési nehézségeiről (pl.: mit tud könnyen és jól teljesíteni, milyen területeken marad el a többiektől stb.). A sajátos nevelési igény megállapítása komplex vizsgálattal történik. Az orvosi vizsgálat megállapítja, hogy milyen a gyermek testi fejlettsége, egészségi állapota, előfordult-e korábban olyan károsodás, amely miatt a gyermek fejlődése lelassult, illetve testi növekedése megfelel-e korának, érzékszerveiben és mozgásában vannak-e rendellenességek, van-e valamilyen szervi betegsége vagy idegrendszeri elváltozása. A pszichológiai vizsgálat arra derít fényt, hogy milyen a gyermek pszichés fejlettségének állapota (pl.: életkorának megfelel-e beszéde, a mozgása, hogyan játszik, mivel szereti elfoglalni magát, hogyan viselkedik a környezetével, érte-e őt valamilyen lelki sérülés stb.). Különösen fontos megállapítani, hogy az egyes kognitív folyamatok (pl. megfigyelés, emlékezés, gondolkodás, érzések és akarati tulajdonságok) egyenletesen és a gyermek életkorának megfelelően fejlődtek-e, vagy ezek közül mely területen mutatkozik lemaradás.

A gyógypedagógiai vizsgálata gyermek eddigi tanulási szokásait, eredményeit veszi számba. Akár az óvodás gyermek, akár az óvodából iskolába lépő gyermek általános tájékozottsága, rajzai, írásbeli munkái, a tanuláshoz szükséges figyelme a szakember számára nagyon sokat mond arról, hogy a tanulási nehézségnek mely típusa és milyen súlyossági foka alakult ki a gyermeknél. Az alapos beszédvizsgálat megállapítja, hogy a gyermeknek milyen fejlesztésre (pl logopédiai fejlesztés) van szüksége. A vizsgáló szakemberek a vizsgálati eredményeket egymással megbeszélve megállapítják a gyermek további fejlesztésének, terápiájának legfontosabb teendőit, és mindezt írásban is rögzítik. A szakértői és rehabilitációs bizottság által készített szakértői véleménynek tartalmaznia kell: a gyermek, tanuló és szülő nevét, a gyermek születési idejét, lakóhelyét és tartózkodási helyét; a szakértői vizsgálat rövid leírását, a fogyatékosságra vagy annak kizárására vonatkozó megállapítást, az azt alátámasztó tényeket; a korai fejlesztés és gondozás szükségességét, az ennek keretében nyújtott szolgáltatásokat, valamint azok idejét, a fejlesztéssel kapcsolatos szakmai feladatokat, a feladatokat milyen ellátás keretében mely intézmény biztosítja;

22

annak megállapítását, hogy a gyermek, csak az e célra létrehozott, a fogyatékosság típusának megfelelő nevelési-oktatási intézményben, csoportban vagy a többi gyermekkel, közösen is részt vehet az óvodai nevelésben, oktatásban; a gyermek, fogyatékosságának megfelelőm óvodára, csoportra; (a továbbiakban kijelölt nevelési-oktatási intézményre) vonatkozó javaslatot és a kijelölt nevelési-oktatási intézmény megjelölését; a kijelölt intézménybe való beíratás időpontját; a gyermek, tanuló nevelésével, oktatásával kapcsolatos sajátos követelményeket; a nem helyi önkormányzat által fenntartott pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény által elkészített szakvélemény esetén a közoktatási megállapodást kötő önkormányzat nevét és székhelyét, továbbá az intézmény működési területét, illetve az e rendeletre való utalást; tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy amennyiben a szülő a szakértői véleményben foglaltakat nem fogadja el, a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjénél a szakértői vélemény felülvizsgálata céljából eljárást kezdeményezhet. A nevelési-oktatási intézményt minden magyar gyermek esetében a szülő választja ki, ha azonban fogyatékos a gyermek, úgy ehhez a döntéshez az illetékes szakértői bizottság véleménye is szükséges. Tehát a szakértő bizottság javaslatot tesz arra is, hogy a szülők milyen intézménybe írassák be a gyermeket, vagyis kijelölik a gyermek állapotának szakmai szempontból leginkább megfelelő intézményt. Ez lehet egy többségi intézmény vagy speciális gyógypedagógiai intézmény is. Vitás ügyekben állam igazgatási útra terelhető a kérdés, és az önkormányzat jegyzője kötelezheti a szülőt a döntés betartására. A szülő megfellebbezheti a döntést, aminek eredménye egy újabb vizsgálat lesz egy másik, a jegyző által javasolt bizottságnál. Ha a szülő ezt az újabb határozatot sem fogadja el, úgy a bírósághoz folyamodhat. A fellebbezés lehetősége fontos jogi eszköz, mégis célszerű volna lehetőség szerint elkerülni a szakértői bizottsággal folytatott többszöri konzultációkkal az álláspontok, indokok kölcsönös meghallgatása és megértése révén. A sajátos nevelési igény kifejezi a gyermek életkori sajátosságainak a fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulását, valamint a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérő ütemű fejleszthetőségét. A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, speciális eljárások alkalmazását, illetve kiegészítő fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé. A habilitációs, rehabilitációs tevékenységet meghatározza a fogyatékosság típusa, súlyossága; a fogyatékosság kialakulásának, diagnosztizálásának és a speciális ellátás megkezdésének ideje; a gyermek életkora, pszichés és egészségi állapota, rehabilitációs műtétei, képességei, kialakult készségei, kognitív funkciói, meglévő ismeretei. 23

Mindezek alapján a fejlesztés magában foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap nagyobb hangsúlyt. A fogyatékos kisgyermeket a következő jogok illetik meg:

Szakirányú végzettségű gyógypedagógus, pszichológus, konduktor stb., valamint gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő vagy gyógypedagógiai asszisztens segítse fejlesztését. Speciális nevelési továbbhaladását.

tervek,

gyógyászati

és

technikai

eszközök

segítsék

a

Egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs foglalkozások segítsék a fejlődését,amit nemcsak szakirányú végzettségű szakember, hanem vele megosztva vagy akár kizárólag a többségi pedagógus is tarthat a gyógypedagógus vagy konduktor iránymutatásaival összhangban. A szakértői vélemény alapján egyéni továbbhaladása is engedélyezhető, ami óvodásoknál az egy évvel későbbi iskolakezdésre vonatkozik. A sérültség kezelésének kultúrája megköveteli, hogy e területen a speciális igények elismerést nyerjenek, a sérült gyermekeket fokozott figyelem vegye körül, környezetük törekedjen a lemaradás enyhítésére. A Ktv. a Gyermekek jogairól szóló egyezményben vállalt kötelezettség alapján megfogalmazza a különleges gondozáshoz való jogot. A gyermek korától, fejlettségétől függően valósulhat meg a korai fejlesztés és gondozás az óvodai nevelésben.

Kötelező felülvizsgálat A 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 2001. évi módosítása előírja a gyermekek kötelező felülvizsgálatát. A kötelező felülvizsgálat időpontjának meghatározásakor figyelembe veszi: a gyermek életkorát, a sajátos nevelési igényt megalapozó fogyatékosság típusát, a nevelés, oktatás formáját, tehát az intézményes ellátás időtartama alatt a gyermek fejlődését nyomon követi. 24

A következő kötelező felülvizsgálat időpontjának minden szakértői véleményen szerepelnie kell! Ha az előírt felülvizsgálat elmarad, akkor hatályát veszti a gyermek jogosultsága mindazon ellátási formákra, kedvezményekre, amelyek őt a szakvélemény alapján megilletik, s ezzel együtt az intézmény fenntartója is elveszti jogosultságát a gyógypedagógiai ellátáshoz kapcsolódó támogatásra. A kötelező felülvizsgálatok ütemét a 14/1994. (VI. 24.) MKM-rendelet szabályozza, miszerint az enyhe értelmi fogyatékos gyermek és a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott gyermek fejlődését az első vizsgálatot követő első tanév eltelte után, azt követően a tanuló 12 éves koráig minden második, azt követően és a nem említett többi fogyatékosság esetén minden harmadik évben kell hivatalból felülvizsgálnia. Az enyhe értelmi fogyatékos gyermek első felülvizsgálatában nem vehet részt az, aki a szakértői vélemény megalkotásában közreműködött.

A befogadó intézmények kötelezettségei A nevelési, oktatási intézményeknek, amennyiben feladataik között SNI-gyermek ellátása is szerepel, a felvételi naplóban, illetve a beírási naplóban fel kell tüntetniük a szakvéleményt kiállító szakértői és rehabilitációs bizottság nevét, címét, a szakvélemény számát és kiállításának keltét, a felülvizsgálat időpontját. Ezenkívül minden év június 30-ig meg kell küldeniük az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság részére azoknak a gyermekeknek a nevét a bizottsági szakvélemény számával együtt akiknek felülvizsgálata a következő nevelési évben esedékes (21/2005. (VII. 25.) OM rendelet 13.§). Lényeges dokumentációs feladat még az intézményváltoztatások jelzése a szakértői bizottságoknak. Az intézményváltoztatásról a gyermek szülőjének kell tájékoztatnia a szakértői és rehabilitációs bizottságot, de az új intézménynek is kérnie kell a gyermek átvételét, felvételét. Amennyiben az intézmény szerepel – az adott fogyatékosságra tekintettel – az intézményi jegyzékben, a szakértői bizottság a bejelentést tizenöt napon belül tudomásul veszi, és az intézmény kijelölésére és az oda való beiratkozásra vonatkozó rendelkezéseit módosítja. Ha az intézmény nem vagy nem az adott fogyatékosságra tekintettel szerepel az intézményi jegyzékben, a szakértői bizottság dönt a gyermek további elhelyezéséről. Amennyiben a szakvélemény a gyermek integrált óvodai nevelésére az adott intézményre vonatkozóan tesz javaslatot, úgy ennek biztosítása a lakóhelyi önkormányzat kötelezettsége. A gyermek vizsgálata a döntés meghozatala előtt mellőzhető, ha a meglévő vizsgálati eredmények kiegészítésére nincs szükség. 25

Az alapító okirat és helyi nevelési program A fogadó intézmény alapító okiratában és helyi nevelési programjában szerepelnie kell annak, hogy az intézmény fogyatékos gyermeket kíván integrálni, és hogy milyen lépéseket tesz a feltételek biztosítása érdekében. Legfontosabb cél a nevelési programban foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangja. Ezért az óvoda programján belül elemezni szükséges, hogy a nevelési alapelvek és célkitűzések kiterjednek-e a sajátos nevelési igényű gyermekekre is. A megfogalmazott nevelési feladatoknak biztosítaniuk kell minden gyermek fejlődését, az akadályozott és nem akadályozott gyermekek természetes együttélését. A programban szerepelnie kell a speciális nevelési szükségletek kielégítésére vonatkozó pedagógiai tevékenységeknek. A szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének a programban rögzített formái az integráció pozitív hatásainak erősítését, az esetleges előítéletek, félelmek csökkentését kell, hogy biztosítsák. A program végrehajtásához szükséges eszközök és felszerelések jegyzékének tartalmaznia kell azokat a segédleteket, amelyek a sajátos nevelési igényű gyermekek hatékony fejlesztését is elősegítik. A2011.évi CXC. törvény. intézkedik a nevelési-oktatási intézmények kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléséről. Pl. érdemes odafigyelni arra, hogy az óvodának rendelkeznie kell az értelmi képességeket és a kreativitást fejlesztő kellő mennyiségű (gyermekcsoportonként a gyermekek 30%-ának megfelelő) eszközzel, anyaggal, valamint ugyanilyen arányban az egyéni fejlesztést szolgáló speciális felszerelésekkel. Az óvodai programnak fel kell ölelnie a fogyatékosságból eredő hátrányok csökkentését szolgáló speciális fejlesztő tevékenységeket is. Az óvodai nevelési program elsődleges alapelemei az önkiszolgálás fejlesztése, a játéktevékenység elősegítése és a szocializáció segítése. Az általános elvek sajátos nevelési igényű gyermek fogadásakor a következőkkel egészülnek ki: Elfogadó környezet biztosítása Az elvárásoknak a súlyosság mértékéhez, valamint a gyermek fejlődési üteméhez való igazítása Annak belátása, hogy kiemelkedő tevékenységre is képes lehet Fejlesztésüknek a számukra megfelelő területeken való megvalósítása Kiemelten az alkalmazkodó készség, akaraterő, önállóságra törekvés, együttműködő készség terén való segítségnyújtás Csoportos, kiscsoportos, egyéni formában különböző technikák, terápiák alkalmazásával való segítségadás

26

Az óvodák nevelési programjának tartalmi elemei a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai A kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével. A diagnózisra építő sokoldalú képességfejlesztés Az óvodai nevelés és fejlesztés elvei az SNI- gyermekre vonatkozóan: A fejlesztést csak komplex kivizsgálás után szabad megkezdeni. Amennyiben részesült korai fejlesztésben, a korai fejlesztésre kell építeni. A sérült funkciók miatt biztosítani kell a folyamatos stimulációt és kondicionálást, a fejlesztés folyamatosságát, rendszerességét és a kiszámíthatóságát. A pedagógus türelmes, nyugodt, érzelmi támaszt biztosító habitusa elengedhetetlen (ez a kivárás képessége). Az ismeretnyújtás fokozatainak kis lépésekben való lebontása, tervezése és végrehajtása Cselekvésbe ágyazott gondolkodás figyelembevétele Kellő idő, alkalom, vagyis a munkához való időtöbblet biztosítása Nagy mennyiségű változatos ingerek (taktilis, mozgásos, látási, hallási) biztosítása a tapasztalati és ismeretkör bővítése érdekében Az alapmozgások kialakítása, fejlesztése A szociális készségek fejlesztése Az önkiszolgálás fejlesztése A kognitív funkciók fejlesztése Az adekvát játékhasználat elősegítése A változatosság biztosítása (ugyanazon funkció változatos módon való gyakoroltatása) Tudatos önállóságra nevelés Egyéni adottságokhoz alkalmazkodó bánásmód Differenciált fejlesztés Az eltérő terhelhetőség figyelembevétele

27

A fejlesztés folyamata a szakemberek csoportmunkájával, a gyermekre vonatkozó tapasztalatok rendszeres megbeszélésével. Röviden összefoglalva: egy sérült kisgyermeknek szóló minőségi programnak 6 elengedhetetlen jellegzetessége legyen: integráló; átfogó, minden részletre kiterjedő; normalizáló; rugalmas; családra és közösségre építő; kompetencia alapú. Ez azt jelenti, hogy a tanítási vagy szociális tevékenységekben a sérült és ép gyermekek együtt vesznek részt; az átfogó program kiterjed a felmérésre, tervezésre, fejlesztési programok elkészítésére, szolgáltatások koordinációjára stb.; támogatja a szülői szerepet, életkor-specifikus, bátorítja az önkezdeményezést stb.; mindenféle családstruktúrának megfelel, rugalmas, egyénre szabott; a szülők partnerek, a családi szokások beépülnek a gyermek készségfejlesztésébe, a fejlesztési terv az egyedi gyermekhez, családhoz, csoporthoz, közösséghez. Egyéni fejlesztési terv A helyi óvodai nevelési program kialakításán túl a tudatos és hatékony pedagógiai hatások lényeges feltétele az egyéni fejlesztési terv kidolgozása. Az integráltan nevelt fogyatékos gyermekek esetében szakmai feltétel e terv megléte, hiszen a tudatos fejlesztő munkában ez elengedhetetlen. Az egyéni fejlesztési terv mindig egy adott gyermek részére készül. Biztosítja a fejlesztő munka fázisainak egymásra épülését, meghatározza a diagnosztikus mérések helyét és idejét, módot ad új fejlesztési célok megfogalmazására. Lényege abban rejlik, hogy a fejlesztés eredményeit felhasználva újabb célok kitűzésével és megvalósításával biztosítsuk a fejlesztés hatékonyságát. Az egyéni fejlesztési terv készítésének kiindulópontja az adott gyermek állapota; hogy milyen a mozgása, beszéde, figyelme, emlékezete stb. Abban, hogy ezeket helyesen meg tudjuk ítélni, támaszkodhatunk más szakemberek véleményére (szakértői bizottság, nevelési tanácsadó, előző óvónő, gyógypedagógus). A szülőtől kérdezzük meg, hogy milyen tevékenységet szeret a gyermek, mi okoz számára örömet, mivel tudja buzdítani, kitartásra bírni, mit él meg a gyermek büntetésnek/jutalmazásnak stb. De nagyon fontosak a gyermek megismerésében saját megfigyeléseink is.

28

Minden vélemény, szűrési eredmény, megfigyelés stb. tartalmaz a gyermek képességeiről, viselkedéséről, különféle teljesítményeiről adatokat. Sok esetben konkrét tennivalók is megfogalmazódnak, pl. a szakértői bizottság javaslataiban néha csak a fejlesztendő területeket írják le, de mindenképpen orientálják a fejlesztő munkát. Az így nyert adatok értő csoportosítása (Milyen képességekben van elmaradás? Hol kiugróan jó a teljesítmény? Stb.) után kirajzolódik a gyermek képességprofilja, az, ami mindenki mástól megkülönbözteti, egyénivé teszi – és ezzel együtt a tennivalók sora is körvonalazódik. A fejlesztés lényege a környezeti feltételek illesztése a belső érési folyamatokhoz. Tehát egyik oldalon a gyermek áll a maga adottságaival, a másik oldalon az optimális fejlődést biztosító, tudatosan megtervezett környezet (pedagógusi kompetencia, módszerek, eszközök, együttműködés más szakemberekkel stb.). Az egyéni fejlesztési terv készítésében döntő a fejlesztést végző, illetve a fejlesztési tervet készítő pedagógus kompetenciája, pedagógiai kultúrája, empátiája. Lényeges, hogy kedvező tanulási tapasztalatokat nyújtson, s ezzel pozitív beállítódást, egészséges motivációt alakítson ki a tanulás iránt. A külső motivációnak csak kezdetben van nagy jelentősége, a belső motiváció kialakítása és fenntartása a cél. Ez pedig csak az irányított tevékenység sikerével alakulhat ki; dicséretre, biztatásra nem. A fejlesztés fő célja az egészséges, harmonikus személyiség, a beilleszkedéshez szükséges testi, szociális és értelmi érettség kialakítása, valamint az iskolai potenciális tanulási zavarok megelőzése. Az iskolaérettség feltételeit a testi fejlettség mellett öt területen határozzák meg: a mozgásfejlettség szintjében, a kognitív képességek minőségében, a gondolkodás, a szocializáció, a beszédkészség területén. A fejlesztési tervnek ezeket a területeket mindenképpen fel kell ölelnie. Összegezve: a hatékony egyéni fejlesztési terv szervesen illeszkedik a nevelési programba, messzemenően a gyermek érzelmi-belső motivációjára épít, lehetőség szerint a gyermek spontán tevékenységéhez kapcsolódik, az óvodai nevelés egész időtartamára elosztott, folyamatos, következetes alkalmazást igényel, az óvoda egész napos életrendjének minden mozzanatához kapcsolódik, valamint elősegíti és biztosítja a gyermek jó közérzetét.

I.3.5. A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének gyakorlati kérdései Először is fogadjunk el egy alapelvet, amely a SNI- gyermekek nevelésében irányadó: minden SNI- gyermeknek joga van, hogy olyan személyként fejlesszék, aki képes megfontoltan dönteni és választani, aki ésszerűen meg tudja állapítani, hogy mit szeret és mit nem, akinek adekvát kapcsolatai vannak a többi emberrel, és aki a lehető legkevesebb segítséget várja környezetétől. Bár a sérülés mértéke és minősége befolyásolja az eredményt, mégis számos tényező van, amelyre hatással lehetünk a nevelési folyamatban. 29

Pedagógiai munkánk szocializációs célja a lehető legmagasabb szintű társadalmi integráció. A szocializációs cél elérésének első lépése az, hogy a fogyatékos kisgyermek elsajátítsa azokat az alapvető életvezetési képességeket, amelyek szükségesek a közösségen belüli, önálló vagy viszonylag önálló élet eléréséhez – pl. képes legyen önállóan öltözködni, dolgozni, lekötni magát a szabadidejében stb. Ezek a képességek segítik a közösségbe való beilleszkedést, és csökkentik a környezet terhelését, mivel az egyén nagyobb mértékben képes ellátni magát. Így a fogyatékos ember nem igényel több toleranciát, mint amennyit az emberek általában tanúsítanak feléje. A szociális készségek fejlődésével jobban megérti és elfogadja a közösség szokásait és szabályait, és azt, hogy milyen viselkedést várnak el tőle. Néhány szociális készség elsajátítása nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy a fogyatékos ember jobban helytálljon az óvodában, iskolában, munkahelyén vagy otthon, hanem személyiségfejlesztő hatású is. A szociális készségek tanítása alapfeltétele a szocializációs cél elérésének, valamint közvetlen és közvetett módon hozzájárul a perszonalizáció megvalósulásához is. Van néhány tényező, amelyek döntő hatással vannak a szociális készségek gyakorlására, és amelyeket figyelembe kell vennünk, mikor egy pedagógiai programot elindítunk. A környezetet mindenek előtt úgy kell kialakítanunk, hogy serkentse a szociális képességek tanulását, valamint a fogyatékos ember azon személyiségtényezőinek fejlődését, amelyek az elsajátított képességek magabiztos használatát eredményezik. A sajátos nevelési igényű kisgyermek számára nincs jobb tanulási lehetőség, mint hogy olyan környezetben tanul, amelyben élni fog. A szociális képességfejlesztés kivitelezéséhez egyaránt szükség van az életvezetési készségek kialakulását előmozdító környezetre és a folyamatos nevelésre. Ki kell választanunk a sok készség, szokás, norma és viselkedésforma közül azokat, amelyek a fogyatékos kisgyerek előnyös jellemvonásait emelik ki, és amelyek megkönnyítik a többi gyerekhez és a körülményekhez való alkalmazkodást. A személyiségfejlesztés hatékony megvalósításához azonban ismernünk kell azokat az alapvető kompetenciákat, amelyek elősegítik a minél teljesebb társadalmi beilleszkedést.

A személyiség funkcionális modellje A személyiségfejlődés funkciója, hogy egyre adaptívabbá, kreatívabbá, életképesebbé váljunk, tehát a személyiségfejlesztés egy minél adaptívabb, kreatívabb, életképesebb ember nevelése. A személyiség fejlődésének előfeltétele a különböző pszichikus komponensek (motívumok, ismeretek, készségek stb.) készleteinek gyarapodása a spontán szocializáció, a szándékos tanítás és tanulás által. A spontán szocializáció és a szándékos tanítás/tanulás a gyarapodó komponenskészletek rendszerekké, személyiséggé szerveződését a véletlenre bízza.

30

A szándékos nevelés, vagyis a személyiségfejlődés segítése (személyiségfejlesztés) a gyarapodó pszichikus komponenskészletek komponensrendszerekké, személyiséggé fejlődését szolgálja. Óvodapedagógusi munkánk során akkor nevezhetjük magunkat sikeresnek, ha a társadalmilag hasznos (konstruktív) életvezetés magatartás- és tevékenységformáinak kialakulását alapozzuk meg. Ez a fajta életvitel szociálisan is értékes (nem környezetterhelő), és az egyén szempontjából is eredményes. A személyiségfejlesztéssel összefüggésben Nagy József a személyiség három általános kompetenciájának és egy speciális kompetenciának egymást sajátosan átfedő rendszerét különbözteti meg. Nagy József az alapvető, egzisztenciális, biológiai alapokból kiindulva az ember alapvető létfunkcióiként az egyén és a faj túlélését jelöli meg. Ez a személyes, valamint a szociális kompetenciának köszönhetően valósul meg. Napjainkban e két, egymással szorosan összefüggő általános kompetencia szolgálatában működő információfeldolgozás (megismerés, kommunikáció, gondolkodás, tanulás) egyre inkább általános alapfunkcióvá, kognitív kompetenciává önállósul. Az általános funkciókból, kompetenciákból sok ezer speciális kompetencia (hivatás, szakma, foglalkozás, tevékenységi kör, hobbi stb.) differenciálódott.

A személyiség funkcionális modellje Személyes kompetencia -------- (egészséges és kulturált életmódra nevelés) Kognitív kompetencia ------------

(az értelem kiművelése)

Szociális kompetencia -----------

(segítő életmódra nevelés)

Speciális kompetencia ----------- (a szakmai képzés alapozása)

I.3.6. A

nevelés fő feladatai:

a kognitív a szociális, a személyes és a speciális kompetenciák fejlesztése (szakma művelésére nevelés). Az utóbbi a nagyrészt a középiskolák feladata, ezért erre a területre a továbbiakban nem térek ki.

I.3.6.1. A kognitív kompetencia A tanulás elképzelhetetlen tanulásra ösztönzés nélkül. Óvodás gyermekeknél szerencsére még ritkán találkozunk érdektelen, tanulni nem vágyó gyermekkel. Ezért itt a veleszületett,

31

spontán kíváncsiságra, érdeklődésre és természetes tanulási vágyra építhetünk, ezeket a motívumokat erősíthetjük. A szilárd és pozitív kognitív/tanulási motívumok kialakulása egész életre szóló jelentőségű, hiszen e belső erőforrás az alapja a személyiség adaptivitásának, fejlődésének.

Kognitív (tanulási) motívumok fejlesztése az óvodai nevelés során A kíváncsiság A nevelés alapvető érdeke a kíváncsiság öröklött motívumaiban rejlő energiaforrások kihasználása, hiszen ez az eredményes nevelés kiinduló feltétele. Fontos a kíváncsiság leépülésének megakadályozása, állandó táplálása. Régi felismerés az inger gazdag közeg fejlesztő, az ingerszegény közeg retardáló hatása. Az óvoda egészét úgy kívánatos alakítani, hogy az minél több szociális kontaktusra, kötődésre, szociális kommunikációra kínáljon lehetőséget. Az óvodai élet információi és élményei minél változatosabbak legyenek. A legfontosabb feltétel, hogy ne hagyjuk a gyerekeket unatkozni. A semmittevés, a téblábolás, a lődörgés az egyik leghatékonyabb személyiségromboló közeg. Az óvoda feladata, hogy mindenki megtalálja a kedvére való elfoglaltságot. A szabadon választható, fejlesztő hatású tevékenységek motívumfejlesztő eredményességét a gyermekek választásukkal minősítik („Ezzel szeretek foglalkozni.” „Ez nem tetszik.”) Más a helyzet az irányított tanulási feladatokkal. A kiválasztott feladatokban minden gyermek számára meg kell keresnünk azokat a tartalmakat, amelyek alkalmasak arra, hogy szívesen választott tevékenységgé alakítsuk.

Az érdeklődés Az érdeklődés pozitív attitűdök, meggyőző vélemények, vonzó minták felhalmozódásával születik. Ennek egyik alapvető forrása a felnőttek, a társak, a nevelők pozitív viszonya ahhoz, amit csinálnak és mondanak. Az érdeklődés és a kielégítését szolgáló, örömet adó aktivitás nélküli élet unalmas, értelmetlen, nyomasztó. Ebből a kellemetlen állapotból az egészséges szervezet szabadulni akar, ha más lehetőség nincs, élményt adó pótcselekvésekkel. Ezért fontos nevelési feladat, hogy néhány területen minél gazdagabb és mélyebb ismeretek, pozitív élmények által erős érdeklődés kialakulását segítsük elő, ugyanakkor a másodlagos érdeklődés létrejöttét is támogassuk.

A játékszeretet és alkotási vágy Minden játék, fejlesztő hatású, amíg a fejlődés adott szakasza le nem zárul. A spontán futkosás például az izmok, a mozgáskoordináció fejlődését segíti. Amilyen mértékben ez a fejlődés előrehalad, olyan mértékben csökken a kötetlen rohangászás. Fejlesztő hatásuk kimerülésével a játékok ingertermelő, örömszerző kapacitása is általában lecsökken. 32

A játékszeretet fejlesztése azt jelenti, hogy az óvoda gazdag játékprogramot dolgoz ki és működtet, az életkortól és fejlettségi szinttől függően fokozódó komplexitású játékok megtanítását, megszerettetését tűzve ki célul. Az alkotás motivációja abban különbözik a játéktól, hogy az alkotás nem szimulatív, hanem tényleges tevékenység. Az alkotásvágy, valamilyen produktum létrehozásának vágya az ingertermelő játszadozásban gyökeredzik: tárgyak rakosgatásából valamilyen rendezettség jön létre (pl. nagyság szerint sorba), a firkálásból egyszer csak egy felismerhető alakzat születik, majd a produktumot létrehozó kirakós játékok, a gyurmázás, a rajzolás, a konstruáló játékok működtetik az alkotásvágyat. A gyerek számára egy homokvár felépítése nem puszta játék, a tényleges tevékenység élménye is jelen van, mivel az eredmény egy valóságos produktum. A gyermek a pozitív élmények esetén megszereti a gyurmázást, a rajzolást, a legózást, vagyis magát a konstruktív tevékenységet. A gyermek alkotásvágya működtetésének legcélszerűbb módja az ún. cselekedtető nevelés alkalmazása, beépítése az óvodai nevelési programba. Az alkotásvágy fejlesztésének feladata a környezetünkben lévő kulturális intézmények alkotó jellegű programjainak kihasználása, ilyen programok beiktatásával elősegítjük, a szülőkben tudatosítjuk ezek fejlesztő hatását.

A tanulási teljesítményvágy optimalizálása A sikeres tanulás egyik központi feltétele az optimális tanulási teljesítményvágy kialakítása, fenntartása. Az óvodában az általános teljesítményvágy fejlődése elsősorban az alkotási teljesítmény által lehetséges oly módon, hogy minden gyermek számára megkeressük a megfelelő szintű, számára örömet okozó feladatot.

A kognitív képességek fejlesztése A kognitív képességrendszer az információk feldolgozását, kezelését szolgálja az információk vételével, közlésével, szelekciójával, értékelésével, kódolásával, átalakításával, létrehozásával, tárolásával, felhasználásával. A kognitív készségek és képességek sok év alatt érik el a kívánt fejlettséget (optimális fejlesztés és fejlődés mellett kb. 15 éves korra).

A kognitív kompetencia négyféle képesség együttműködéseként működik: 1.Gondolkodási képesség A gondolkodási képesség olyan kognitív képesség, amely meglévő tudásból módosult, illetve új tudást hoz létre (pl. következtetés, sorképzés, matematikai feladatok megoldása). A gondolkodás komplex képessége négy egyszerű képességből szerveződik:

33

Konvertálás során a meglévő információinkat tartalmilag átalakítjuk. Fejlesztése leginkább matematikai műveletekkel történik (pl. építések, alkotások szabadon és másolással; építés egy feltétel megadásával; tükörjáték), de konverzió egy perceptuális szinten tárolt esemény lerajzolása vagy elbeszélése is.

A rendszerező képesség a hasonlóság, az azonosság és a rendezési relációk viszonyainak felismerésével, elrendezésével hoz létre új tudást. Fejlesztése összehasonlítási (pl. halmazok összehasonlítása tulajdonságaik szerint: zöldségekgyümölcsök; Mi változott meg a képen?; Minek a hangját hallod?), azonosítási (pl. Koppants, ha hallod a „macska” szót!), besorolási (pl.: Mutasd meg, melyik kör kék, kicsi és lyukas?) , sorrend-felismerési (pl.: Mi történt előbb/később?; Ki a fiatalabb/idősebb?; Ki kövérebb/soványabb?), sorképzési (pl. halmazok elemeinek sorba rendezése – tárgyak, pálcikák, logikai készlet elemei), fogalomképzési (pl. Mi a közös nevük a következő tárgyaknak: szék, asztal, polc, sámli, szekrény?), osztályozási (pl. halmazok szétválogatása, bontása részhalmazokra – háziállatok és vadon élő állatok szétválogatása) feladatokkal történhet.

A logikai képesség a meglévő információk közötti összefüggések alapján hoz létre új információkat. Gyakorlása következtetések levonásával történhet. Kérjük meg a gyermeket, hogy fejezzen be egy gondolatsort, és vonja le a megfelelő következtetéseket. (Üvegcsörömpölést hallok. A huzat becsapta az ablakot. Pl.:)

A kombinatív képesség a meglévő információk alapján a lehetőségek számbavételével hoz létre új tudást.(Pl.: Kinn sétálok az utcán. Elered az eső. Mit csináljak, hogy ne ázzak meg?)

34

2. Tudásszerző képesség

A tudásszerző képesség részben szándéktalan, részben szándékos információ felvétellel, illetve információ feltárással hoz létre új tudást. A tudásszerző képesség három egyszerű képességből szerveződik:

Az ismeretszerző képesség nemcsak a tanulás eszköze, hanem sajátos funkciójú önálló képesség, amelynek segítségével a bennünket érdeklő ismereteket szándékosan megkeressük, kiválasztjuk, felvesszük. E képesség kiindulási alapja a kisgyermek explorációs tevékenysége. A kisgyermek a tárgyakat felveszi, megszemléli, részekre szedi, megvizsgálja a részeket; nyilvánvalóan többet akar megtudni róla. Ez a képesség minden foglalkozáson fejleszthető úgy, hogy felhívjuk a figyelmet egy, a témakörhöz kötődő tárgy működésére, funkciójára, tulajdonságaira stb.

Az alkotóképesség új produktum létrehozását eredményezi. A képesség fejlesztésének kiindulási alapja az alkotó, konstruáló játékok szorgalmazása, pl. gyurmázás, homokvárépítés, legózás. Ezek a játékok az alkotóképesség szimulatív gyakorlását teszik lehetővé. Az alkotóképesség a vizuális nevelés, zenei nevelés és az anyanyelv keretein belül fejleszthető leginkább.

A problémamegoldó képesség segítségével a hiányzó tudást próbálkozások által tárjuk fel. A kisgyermekek szemléletes tapasztalati szinten rengeteg összetartozást figyelnek meg, tanulnak meg. A problémamegoldó képességet úgy fejleszthetjük, hogy ezekre az összetartozásokra külön felhívjuk a figyelmet, és a tapasztalati megfigyelést szóban is megfogalmazzuk, elmeséljük. Pl. a dolgok és tulajdonságaik meghatározásával (Milyen ez a gyümölcs?), a dolgok és összetevőik meghatározásával (Miből készült a leves?), az események előzményei és következményei közötti szabályszerű összefüggések feltárásával (magasság, hosszúság, tömeg, űrtartalom, terület, szélesség, vastagság, bőség mérése stb.).

3. Kognitív kommunikációs képesség

A kognitív kommunikációs képesség funkciója az információk közlése és vétele szimbólumok által.

35

Területei: A vizuális kommunikációs képesség az ábraolvasás és ábrázolás, vagyis a forma- és színlátás, méretlátás, térlátás, a téri tájékozódás, valamint a formaábrázolás, színábrázolás, méretábrázolás és térábrázolás területeinek fejlesztésével erősödik. A nyelvi kommunikáció fejlesztése a legalapvetőbb pedagógiai feladat és különösen kiemelt terület sajátos nevelési igényű gyermek esetében. A kommunikáció kialakulásának fő gyakorlótere a kisgyermek és az őt gondozó személy között kialakuló kölcsönös, szeretetteljes kapcsolat. A gyermeket figyelő nevelőnek igyekeznie kell, hogy minél pontosabban megfejtse a gyermeki megnyilvánulásokat, és ezen vélt vagy felismert igények kielégítésével válaszol a jelzésekre. Így a gyermek felismeri, hogy viselkedésével befolyásolni tudja környezetét, ami jelentősen előmozdíthatja további érzelmi és értelmi fejlődését és viselkedését, alkalmazkodását a környezetéhez. Ha viszont megnyilvánulásait nem követik a környezet reakciói, akkor csökkenhet érdeklődése a külvilág iránt, fejlődése lelassulhat. Fontos, hogy mindig reagáljunk a gyermek jelzéseire, de ha jelzései sincsenek, gyakran próbáljunk kapcsolatfelvételt kezdeményezni. A nyelvi elmaradást mutató gyermeknél a következőkre fontos figyelni: Rendszeresen beszéljünk a gyermekhez rövid, egyszerű mondatokban! Beszéddel kísért jelzésekkel készítsük elő a változásokra! Érkezéskor, távozáskor köszönjünk, és ezt tőle is várjuk el (ugyanúgy, ahogy a többi gyermektől is)! Érdekes vagy jelzésértékű hangokra hívjuk fel a figyelmet (pl. autó hangja, csengetés, kopogás, harangszó, állathangok, beszédhang)! Énekeljenek minél többet, és ezt kísérjék ritmushangszerekkel! Ha a gyermek valamilyen mozdulattal vagy hangadással jelzi egy-egy szükségletét, jelezzük, hogy megértettük, és fogalmazzuk meg szóban (pl.: „Levest kérsz?”)! A szómegértést és a szavak megjelenését akkor várhatjuk el, amikor kialakulnak a beszéd gondolkodásbeli előfeltételei: a tárgyállandóság, az egyszerű ok-okozati összefüggések megértése, valamint az elvonatkoztatás és utánzás kezdetei. Ha a felsorolt három feltétel kialakul, akkor kezdhetünk hozzá a fogalmak kialakításához, azaz a szótanításhoz. Az első szavak a gyermek érdeklődésének megfelelően a kedvelt személyek és mindennapi tárgyak legyenek. A tárgyakat adjuk a kezébe, hogy megtapogathassa, és ha lehet, mutassuk be a funkcióját! Látványosan örüljünk minden hangadási kísérletnek! Az általánosabb tartalmú fogalmak kialakításához nagyon fontosak a válogatási, csoportosítási játékok, amelyeket lehetőleg természetes élethelyzetekben célszerű végezni. Ezek egyben a gondolkodási képességet is fejlesztik.

36

Ha a gyermek a válogatási feladatokat, játékokat már érti, és eredményesen végzi, akkor megkísérelheti a képek bevezetését, ami szintén segíti a fogalmak kialakítását. Kezdetben itt is legcélszerűbb a gyermek környezetében lévő személyek és mindennapi, kedvelt tárgyak fényképét vagy valósághű, színes rajzát elkészíteni. A kép megmutatásakor hívjuk fel a figyelmet a kép és a valós tárgy azonosságára! Ha már a gyermek egyedül felismeri a képen lévő tárgyat, kérjük, hogy keresse ki, vagy hozza oda. Amikor már több tárgyat is felismer képről, akkor több tárggyal és képpel végezhet párosítási, azonosítási játékot. Ha a képeket már könnyedén párosítja a kisgyermek, akkor következhet egy-egy megfelelően kiválasztott képeskönyv, olyan, ahol egy oldalon egy tárgy látszik nagy méretben, jó kontúrokkal. Amikor már néhány tárgyat megnevez a gyermek, akkor felhívhatjuk a figyelmét egy-egy gyakori cselekvésre. Az első 50-70 szó megjelenése után a beszédfejlődés felgyorsul, menete megegyezik az ép beszédfejlődéssel. A formalizált kommunikáció képességének fejlesztése az iskola feladata lesz. Ez a képesség segíti a táblázatok értelmezését, a szótárakban, lexikonokban és számítógépes adatbázisokban való keresést.

4. Tanulási képesség A tanulási képesség valamennyi kognitív képesség átfogó rendszere, tehát fejlettsége, hatékonysága a kognitív képességek fejlettségétől függ. A tanulási képesség fejlesztése ezért leginkább a kognitív képességek fejlesztése által segíthető.

I.3.6.2. A szociális kompetencia fejlesztése

Nagy József szerint a szociális kompetencia pszichikus komponensrendszer, amely azt jelenti, hogy a szociális viselkedéshez szükséges komponensfajták (szükségletek, hajlamok, attitűdök, meggyőződések, rutinok, szokások, minták, készségek, ismeretek) készleteivel rendelkezünk. Ezekből jön létre az aktuális helyzetnek megfelelő viselkedés, a kognitív és szociális motívumaink függvényében, miközben módosulhatnak meglévő komponenseink, gazdagodhatnak komponenskészleteink, fejlődhetnek szociális és kognitív képességeink. A szociális kompetencia funkciója a gyermek szociális kölcsönhatásainak, a szociális környezettel való együttélésének eredményes, hatékony megvalósítása, szándéktalan/szándékos önadaptációja, önfejlődése és szociális környezetének alakítása, fejlesztése. A szociális kompetencia fejlődését befolyásolják a gyermek személyiségéből fakadó tényezők, a család által képviselt tényezők és az óvodai/iskolai környezetből fakadó tényezők. 37

A gyermek szempontjából a következő tulajdonságok hatnak pozitívan a szociális kompetencia fejlődésére: a pozitív önértékelés, a pozitív attitűd, mások elfogadása, a hatékony kommunikációs készség, a jól működő problémamegoldó képesség, az egyéni és a csoportérdekek összeegyeztetésének képessége. A gyermek szociális kompetenciájának alakulását befolyásolja: a szülő-gyermek viszony, a szülők szociális kapcsolatrendszere, kompetenciája, a kötődés, a család önértékelése, a szülői elvárások, a családi környezet és a testvérek hatása. A család után az intézményes nevelés színterei, az óvoda és az iskola alakítja legerőteljesebben a gyermek szociális kompetenciájának fejlődését. A fizikai környezet, a felszereltség meghatározza az intézmény légkörét. Az óvodapedagógus kapcsolata a gyermekekkel, a megnyilvánulásai, visszajelzései meghatározzák a gyermekek szociális viselkedését, ugyanis a fejlett szociális kompetencia nagyrészt tanult elemekből tevődik össze, tehát tanítható, ha megfelelő mennyiségű tapasztalattal, lehetőséggel segítik. A szociális képességrendszer fejlesztése Az óvodai nevelés feladata, hogy a pozitív szociális szokások kialakulását, gyarapodását segítse. Ezt elsősorban olyan napirend kialakításával, működtetésével lehet megvalósítani, amelyben a gyermekek biztonságban és jól érzik magukat, mivel a magatartási szabályok átláthatók, kiszámíthatók, mindenkitől egyértelműen és következetesen elvártak.

A szociális képességrendszer összetevői a következők: a) Szociális szokások és minták Az óvodáskorúak személyiségének alakulásában igen nagy szerepe van az észlelhető, elsajátítható szociális mintáknak. A személyes példamutatás mint élményszerű pozitív minta szerepe vitathatatlan az együttnevelés és együttélés vonatkozásában. A korai kisgyermekkorban a megfigyeléses tanulás teszi lehetővé, hogy hatalmas mennyiségű információt véssenek gyorsan az emlékezetük be, és viselkedésrepertoárjuk rövid idő alatt

38

nagymértékben bővül. A modellkövető tanulást és a szociális minta beépülését több tényező befolyásolja. A gyermek figyelme szempontjából lényeges, hogy a modell vonzó vagy hatalommal bíró-e; viselkedése körülhatárolt, világos és egyszerű-e; valamint, hogy a megfigyelő kellően motivált-e arra, hogy megfigyelje az adott viselkedést. A gyermek emlékezeti funkcióinak szempontjából fontos, hogy a képi (mentális képek készítése arról, amit látunk) és verbális (leírás készítése a látottakról) kódolási stratégiái megfelelően működnek-e; a mentális gyakorlás vagy újrajátszás során az emlékezetbe vésés megtörténik-e. A megfelelő szociális minta szempontjából fontos, hogy a gyermek képes-e az adott minta reprodukálására és az, hogy milyenek a korábbi tapasztalatai a viselkedés egészével és összetevőivel kapcsolatban. A teljesítményt befolyásolja még, hogy van-e valamilyen következménye az adott viselkedésnek (pl. büntetés, jutalom, semmi).

b) Szociális készségek A szociális viselkedés eredményessége, hatékonysága nagymértékben függ a szociális készségek készletének gazdagságától. Minél gazdagabb ez a készlet, annál nagyobb az esély arra, hogy az aktuális helyzet megoldását hatékonyan segítő eszközök aktiválódjanak. A szociális készségek ma még túlnyomóan a spontán szocializáció termékei. A szociális készségek szándékos gyakoroltatással is fejleszthetők, eltérően a szociális mintáktól. Nevelési feladat: A legfontosabb szociális készségek kiválasztása és kiemelt fejlesztési feladatként kezelése. Az óvoda, mint szociális közeg olyanná alakítása, amelyben a kiválasztott készségek szükségszerűen működnek A készségfejlesztő gyakorlatok alkalmazása Ilyen kiemelkedően fontos készségek pl. a kapcsolatképző és kapcsolatápoló készség, kötődésképző és kötődésápoló készség, az empatikus készség, a toleranciakészség, a szociális értékelő készség (elismerés és bírálat), a siker- és kudarcfeldolgozó készség, a szervezőkészség stb. A szociális készségek többsége serdülőkorra alakul ki, de alakításukat az óvodai közösségekben kell elkezdeni.

c) Szociális ismeretek A szociális ismeretek direkt módon az emberi viselkedésről, a szociális rendszerek működéséről, viselkedésről szólnak, pl. viselkedés közlekedési járműveken, étteremben, színházban, étkezésnél. Ezeket az alapvető ismereteket a gyermekek az óvodás évek alatt sajátítják el. Ezért van kiemelt jelentősége annak, hogy az óvodapedagógus gyakran szervezzen óvodán kívüli programokat a gyermekek számára, amikor elsajátíthatják és gyakorolhatják a mindennapi élet szociális normáit.

39

d) Szociális kommunikáció A szociális kommunikáció funkciója a szociális kölcsönhatások szervezése. Lehet érzelmi és szóbeli (verbális) kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy kívánatos a gyakori érzelmi kontaktus és a túlnyomóan pozitív érzelmi megnyilvánulás, hogy az aktuális helyzeteknek megfelelő elmarasztaló reagálások is bizalomba, szeretetbe ágyazottak legyenek. Mivel az érzelmi kommunikáció spontán folyamat, és tényleges érzelmeket közvetít, a szándékos megjátszás nem lehetséges. Az agresszív, gyűlölködő, a gyerekeket nem szerető személyiség nem képes dominánsan pozitív érzelmi kommunikációra, ezért alkalmatlan arra, hogy hivatásos nevelő legyen. Az óvodavezetés feladata, hogy dominánsan pozitív érzelmi légkört alakítson ki és tartson fenn az óvodában, a nevelők között, a csoportokban, amelyben az óvodapedagógusok és a gyermekek is jól érzik magukat, ahol a gyermekek érzelmi karaktere, személyisége optimálisan fejlődhet. A szóbeli szociális kommunikáció az érzelmi kommunikáció kiegészítője, segítője. Alapvető kommunikációs készségek a meghallgatás készsége, az érdeklődés, a kérdezés, a kérés, a meggyőzés, a reagálás, a szociális értékelés (elismerés, bírálat) stb.

e) Szociális érdekérvényesítés Hétköznapi nyelven ez az osztozkodás, elosztás, megszerzés, bonyolultabban fogalmazva pedig a segítés, az együttműködés, a vezetés és a versengés. A pedagógus - tanuló viszony szükségszerűen vezető-vezetett viszony, de funkciója az, hogy képessé tegye a gyermeket a helytállásra. A segítő nevelő kívánatos képessége a segítő demokratikus irányítás. Ebben a képességben optimális esetben a segítő nevelés alapszabályai, valamint az együttműködés alapszabályai egymást támogatva érvényesülnek. A segítés alapszabályait a versengéses helyzetekbe is be kell építenünk. Ez azt jelenti, hogy elismerjük és szigorúan megköveteljük a szabályozottságot (szabálykövetést) és az esélyesség mint a lojalitás alapszabályait. Az esélyesség törvényének szocializálódása azt eredményezi, hogy a versengés csak esélyesek között jön létre, az erősebb fél nem tiporja el az esélytelent, a győztes nem alázza meg a legyőzöttet. Ezt a képességet leginkább a versenyjátékokban fejleszthetjük tudatos csapatés páralkotásokkal.

A proszociális (segítőkész) viselkedésformák A következő alapelvek mentén fejleszthetők: A szükségletek megvilágítása: Meg kell tanítanunk a gyermeket arra, hogyan tegye egyértelművé, hogyan jelezze szükségleteit. A segítőkész énkép erősítése: Ha gyakran dicsérjük az altruista megnyilvánulásokat, akkor ezek a gyermekek előbb vagy utóbb úgy tekintenek magukra, mint jószívű, segítőkész emberekre. Aki pedig azt gondolja magáról, hogy segítőkész, az valószínűleg újra és újra segíteni fog másokon. 40

A segítő viselkedésformákat támogató normák tanítása: Az óvoda erősítheti a társas felelősség és a proszociális magatartás normáit példamutatással, modelladással, magyarázatokkal. A segítségnyújtás normáinak aktiválása: a segítő viselkedést támogató normák tudatosítása

A felelősség összpontosítása Ez a segítségnyújtásra irányuló normatív nyomást erőteljesebbé teszi. Ez azt jelenti, hogy ha azt mondjuk „Zsolti, légy szíves, kísérd át Mikit a tornaszobába!”, akkor Zsolti valószínűleg hamarabb fog Miki segítségére lenni, mintha azt mondanánk, hogy „Gyerekek, valaki segítsen Mikinek átmenni a tornaszobába!”. A fejlődéspszichológusok a proszociális viselkedés előmozdításának kevésbé közvetlen módszereit ajánlják. Az újabb kutatások két módszer hatékonyságát jelzik. Az egyik az explicit példamutatás, amelyben a felnőttek úgy viselkednek, ahogy azt a gyermektől kívánják, a másik az indukció, amelyben a felnőttek olyan magyarázatokat kínálnak, amelyek a gyerekek büszkeségére, felnőtté válni vágyására és másokkal való törődésre apellálnak. Fontos tudni, hogy a proszociális viselkedés bátorítására alkalmazott stratégiák nem válnak el az agresszív viselkedés csökkentését célzó erőfeszítésektől. A változatos technikák inkább egymásra hatva és egymást erősítve hozzák létre a szocializáció átfogó mintázatát.

I.3.6.3. A személyes kompetencia fejlesztése

A személyes kompetencia mindazoknak a komponenseknek és szabályozóknak a rendszere, amelyek információhasznosítással lehetővé teszik a személyes érdek érvényesítését szociális kölcsönhatások nélkül is. Működése csak a kognitív kompetenciának köszönhetően lehetséges. A személyes képességek fejlesztése a következő területeket érinti:

Az önkiszolgálási képességek fejlesztése Az egészséges és kulturált életmód megvalósulásának, a személyes kompetencia működésének kiinduló feltétele az önkiszolgálási képességek megfelelő színvonalú fejlettsége. Az óvodai nevelésnek az a feladata, hogy az optimális önállósulást, önállóságot, az optimális önállóságú személyiség kialakulását elősegítse.

41

A testi képességek fejlesztése, vagyis a mozgásfejlesztés A 3 és 7 éves kor közötti gyermekek leginkább a tevékenység által szereznek információt környezetükről. A mozgásfejlődés óriási jelentősége abban rejlik, hogy hatással van a kognitív funkciók és a szociális képességek fejlődésére is. A kognitív funkciók terén a mozgásos játékok felidézésével fejlődik a gyermekek vizuális memóriája; a testrészek és téri irányok megismerésével, megnevezésével fejlődik térészlelésük, gyarapodik szókincsük; a megnevezett, látott és elvégzett cselekvések, mozgások elősegítik a különböző észlelési területek integrációját és a fogalomalkotás fejlődését. A mozgás hatással van a szociális képességek fejlődésére azzal, hogy saját testének és mozgásos képességeinek megismerésével fejlődik az én tudata, erősödik „szociális énje”; a társakhoz való alkalmazkodás közben fejlődik az önuralma, együttműködő és toleranciaképessége; a mozgásos versengések során a siker és a kudarc élményének megtapasztalásával megtanulja ezek kezelését, elviselését. Az óvodába kerülő gyermek mozgásfejlesztését illetően az óvodapedagógus első fontos feladata a mozgáskedv megőrzése, szükség esetén felkeltése. A SNI- gyermekeknél előfordulhat, hogy spontán mozgásos reakcióik ritkábbak, a külvilág megismerésére irányuló kíváncsi, kutató viselkedése beszűkültebb, ezért nagyon lényeges a megfelelő motiváció, a mozgásra inspiráló biztonságos környezet kialakítása, a mozgásos tevékenységek pozitív megerősítése, a szükséges és elégséges szabályok megtanítása. Sem a sérült, sem az ép gyermek öntudata nem alakul ki magától, hanem aszerint éli meg saját magát, ahogyan saját aktivitását megéli. A külvilági ingerek akkor válnak fejlesztő hatásúakká, ha a gyermek képes arra, hogy az ingerekhez hozzárendelje saját mozgásos válaszait. Nem fejlesztő számára az olyan helyzet, amely ismeretlen neki, amelyben bizonytalannak érzi magát, amelyben nem önállóan közlekedik, amelyből nem léphet ki egyedül. A bizonytalanság sokszori megélése nemcsak mozgásfejlődését, hanem személyiségének szabad kibontakozását is gátolja. Az eszközök és a tevékenységek kiválasztásánál a gyermekek életkorához, fejlettségi szintjéhez és a csoport összetételéhez igazodjunk. Mozgásfejlesztések alkalmával mindig lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a gyermekek egyéni tempójuknak megfelelően sokat gyakorolhassák a különböző mozgásokat. A feladat ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz, mert a túl könnyű nem készteti erőfeszítésre, a túl nehéz viszont kudarcélményt okoz. A feladatokkal első-sorban olyan készségeket és képességeket akarunk kialakítani, amelyek majd elősegítik az egyre pontosabb mozgás elvégzését. A foglalkozások tervezésénél vegyük figyelembe a gyermekek alkatát, mozgásigényét, terhelhetőségét, mozgástapasztalatát, mozgáskoordinációját, helyzetfelismerő képességét. A mozgásfejlesztés a természetes nagymozgások (kúszás, mászás, állás, járás, futás, ugrás) fejlesztésével indul, majd egyre nagyobb hangsúlyt kap a szem-kéz, szem-láb koordináció 42

(labdajátékok, szökdelések) és egyensúlyérzék (pörgő, forgó, ringatózó, hintázó, lengő mozgások) fejlesztése, végül a finommotorika (tépés, vágás, gyöngyfűzés) fejlődésére kell a legnagyobb súlyt fektetni. Önellátási képesség fejlesztése: Ez a képesség a biológiai és komfortszükségletek kielégítését szolgálja, amelynek funkciója a szervezet optimális működésének biztosítása, a kellemes közérzet helyreállítása, fenntartása. Kiemelt szerepet játszik az egészséges és kulturált étkezés, az öltözködés, tisztálkodás, a testápolás, a rendszeretet és rendrakás, a közlekedés, a vásárlás szokásainak,mintáinak, készségeinek, ismereteinek készlete. Az önellátási képesség legjobban a gondozási műveletek során fejlődik. A gondozási műveletek, a tanulási folyamatok szintjén testre szabott fejlesztési programok, főleg a fejlődésben elmaradó gyermekek számára. Megfelelő gondozó esetén az érzelmileg motivált gyermek felismerve a cselekvés eszközeit, örömét és irányát, maga is utánozni kezd. Spontán és aktívan tevékenykedik. A szuggesztív, pozitív érzelmet sugárzó nevelő sok gyakorlással, cselekvéses mozzanatok lebonyolításával és hangsúlyozott bemutatásával elérheti, hogy a szokások elsajátítása terén a gyermek önmagához mérten a lehető legnagyobb önállósággal étkezzen, öltözködjön stb. Tehát a gyakori ismétlés teszi a gondozási helyzeteket jól ismertté, és pontosan a gyakori ismétlés a feltétele annak, hogy valóban tanulási folyamattá váljon a művelet. Öltözés, vetkőzés: Fontos, hogy a gyermeket fejlettségi szintjének megfelelő elvárással gondozzuk. Lényeges a mozdulatok sorrendje, fontos a szóval kísért mozdulat. Már akkor is mutatkozhat eredmény a gondozási műveletek során, ha egy gyermek szóval még nem irányítható. Kezdettől érdemes azonban gondozás közben nemcsak automatikusan cselekedni, hanem meg-megállni ott, ahol a gyermektől válaszként egyszerű mozdulatot várunk (pl. dugja be a kezét a blúzba, cipzározza be a kabátját). Ha próbálkozásaink sikeresek, örüljünk nagyon irányított mozdulatainak, ha viszont mindez sokáig nem sikerül, ne csüggedjünk. Bátorítsuk a gyermeket, és a következő alkalommal újra és újra várjuk el tőle a helyes viselkedést. Etetés, étkezés A legtöbb többségi óvodába integrált kisgyermeknek nem okoz gondot az étkezés. Ha mégis problémák adódnak, akkor fokozatosan szoktassuk hozzá a gyermeket az óvodai elvárásokhoz. Ha a kisgyermek meg tudja fogni a cumisüveget, a poharat, azaz a nyúló, fogó kézmozdulat szokássá vált, akkor kezdődhet meg az önálló evésre szoktatás kanállal, majd a biztos kanálhasználat után a villával való evés. Az önálló étkezésre szoktatás (pl. kanálhasználat, pohárból való ivás) tanulási folyamatjellege kondicionálás. Ez rosszul evő gyermeknél nem mindig sikeres, mert az eredmény nem jutalom jellegű. Az etetés ezért minden esetben fokozott figyelmet igényel.

43

Szobatisztaság A sajátos nevelési igényű gyermekek egy része nem lesz magától szobatiszta, mert nem tudatosulnak bennük a belső folyamatok és külső elvárások úgy, mint az épekben. Ezért a bilire szoktatás elengedhetetlen. Az óvodában alkalom van arra, hogy a már szoba tiszta és a sérült gyermeket együtt biliztessék. Az utánzási vágy, a látható eredmény előbbre hozhatja a saját belső folyamatok tudatossá válását. A folyamat elkezdése azonban mindig kötődjön az értelmi szinthez is: ne kezdődjön a harmadik életév előtt. Befogadóképességek fejlesztése: Az óvoda feladata, hogy a fokozatosság elvét követve rendszeresen működtesse, gyakoroltassa a gyermekek befogadóképességét. Területei: A zenei befogadóképesség szándékos fejlesztését a megfontoltan válogatott zeneművek rendszeres hallgatásával valósíthatjuk meg. A vizuális befogadóképesség fejlesztésének alapja, hogy maga az óvoda minden részletében legyen igényes, esztétikus közeg. Óvodáskorban az életkornak megfelelő, esztétikailag igényes képeskönyvek beszélgetéssel kísért nézegetése, a gyermek élményvilágához közeli művészeti alkotások érdekes történetekkel gazdagított megtekintése, néprajzi, népművészeti gyűjtemények, alkotóházak meglátogatása, a népművészetet népmesébe ágyazó színvonalas diafilm vagy mozgókép megtekintése, megbeszélése lehet a befogadóképesség fejlesztésének célravezető feladata. Az irodalmi befogadóképességnek köszönhetően az irodalom a személyiség fejlődésének nagy hatású segítője lehet. Gyermekkorban fejlesztését leginkább a csalimesék, állatmesék, mondókamesék, rigmusok, találós kérdések, közmondások, mondák, históriák, tündérmesék, főleg gyermekekről és állatokról szóló kalandregények segíthetik elő. Ugyanezt a célt szolgálják a kiszámolók, kiolvasók, párosítók, dalok, körjátékok, mesejátékok, bábjátékok, dramatikus játékok stb. Az önkifejezési képességek fejlesztése E képesség fejlődése spontán módon a befogadási folyamatok hatására és a tényleges önkifejezési tevékenységek eredményeként valósul meg. A zenei alapképességek elsajátításának feladatai közül legfontosabb az éneklés, de a hangszeres előadásra (csörgőket, dobokat és más ritmushangszereket mi is készíthetünk) is fordítsunk figyelmet. Az óvodában a mozgással és játékkal kísért előadás és az éneklés mellett a ritmusalkotással, tempóbeli és dinamikai ellentétek, illetve fokozatos átmenetek kivitelezését is gyakorolhatjuk. Főbb területei a hallás (magas-mély), a ritmusérzék, éneklési készség fejlesztése, a hangszerhasználat bevezetése. A vizuális önkifejező-képesség fejlesztésének feladatai változatosak mind műfajában (festés, rajzolás, bábkészítés, maszk, arcfestés, gipszöntés, textilkép, kollázs stb.), tárgykultúrájában (papír, fonal, fa, gyurma, textil stb.), eszközhasználatában (eljárások, technikák stb.).

44

A vizuális önkifejezés kiteljesedéséhez szükség van a testséma, a testfogalom, minél pontosabb kialakulására, a kinesztetikus észlelés és a térpercepció fejlődésére ahhoz, hogy a gyermek térben, mozgásban, történésben meg tudja jeleníteni a különböző dolgokat. A vizuális önkifejező-képességek fejlesztésének főbb területei: a szemmozgás, a szem fixációs működésének, a vizuális zártság-egészlegesség, a vizuális időrendiség, a vizuális ritmus fejlesztése, a vizuális pozíció felismerése, a vizuális memória fejlesztése, az alaklátás, formaállandóság, a tapintásos észlelés fejlesztése. Az előadói és szövegalkotó-képesség fejlesztése mozgásos játékokkal, tánccal, egyéni versmondással, dramatizálással, mesemondással stb. történhet. A hangsúly a beszéd tartalmi részének fejlesztésén van, tehát kiemelt szerepe van a szókincs bővítésének, a sajátos nyelvi formák elsajátításának és az önálló történet elmesélése támogatásának. A fejlesztés területei a beszédszervek ügyesítése, a beszédhallás, az auditív ritmus, az auditív emlékezet, a fonológiai kódolás és az auditív zártság fejlesztése. Az önvédelmi képesség fejlesztése Területei a szabadságvédelem, az egészségvédelem és az identitásvédelem. Az óvodai élet ebben a vonatkozásban elsősorban az egészségvédő képességet kell, hogy fejlessze az egészséges életmód támogatásával (mozgás, étkezés), egészségvédő szokások kialakításával (pl. fogmosás), balesetvédelmi minták nyújtásával (pl. közlekedési, háztartási balesetek megelőzés és elhárítása). d)A speciális képességek (tehetség) fejlesztése Kiindulópont lehet az integrációs elv, tehát alapvető feladat az egyéni különbségek kezelése. A tehetség kibontakozásához az átlagosnál erősebb motiváltság, fejlettebb kognitív és szociális kompetencia is szükséges. Az óvodának nem a speciális tehetség kifejlesztése a feladata, hanem az általános alapok fejlesztése, az érdeklődési irány erősítése. Fontos megjegyezni, hogy a lassan érők, fejlődők is tehetségessé fejlődhetnek, ugyanakkor a gyorsan fejlődők többsége nem válik valamely terület tehetségévé. Az óvoda feladata nem az egyforma szintűvé, hanem az egyéniséggé nevelés. e)Az önszabályozás és az önfejlesztés képességének fejlesztése Ez is a személyi kompetencia része, de kialakulása a gyermekkor végére, az ifjúkor elejére tehető, kialakítása az iskola feladata. Összefoglalás A legtöbb sajátos nevelési igényű kisgyermek kisebb-nagyobb nehézségekkel küzd a társadalmi beilleszkedés területén. Pedagógiai törekevéseink célja ezért, hogy hozzásegítsük a gyermeket korunk és társadalmunk kultúrájában való tájékozódásához és ezen keresztül a társadalmi beilleszkedéshez. 45

Az ép gyermekek is sokban különböznek egymástól, nevelésük során figyelembe kell venni egyéni igényeiket. Az eltérő fejlődésű gyermekekre ez fokozottan érvényes. Egyrészt jelentősen eltérő elmaradásuk mértéke, másrészt az is változó, hogy az elmaradás mely területeket érint jobban, melyeket kevésbé. Ezt érdemes az ajánlások olvasása közben mindvégig szem előtt tartani, és a következő ismeretekből és javaslatokból azokat kiválasztani, amelyek az adott integrált gyermekre vonatkozhatnak. A sérülésspecifikus módszertani ajánlások alapján a pedagógusok tudatosan alakítsák át, módosítsák az általuk kínált feladatok (játékhelyzetek) nehézségét, körülményeit az egyes kisgyermekek egyedi igényeihez.

I.4. Az integrált fejlesztésben résztvevő óvoda, sikerkritériumai, elvárt pedagógiai attitűdök

Az integrált fejlesztésben résztvevő óvoda kiegészíti pedagógiai programját az SNI gyermekek fejlesztésével, gondot fordít arra, hogy a gyermekek minden segítséget megkapjanak hátrányaik leküzdéséhez, az óvoda vezetője támogatja a pedagógusok részvételét az óvodai integrációját segítő szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken. Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, egyenlő hozzáférése a foglalkozásokhoz, önmagához mért fejlődése tekinthető.

Az integrált nevelésben, fejlesztésben részt vevő óvodapedagógus: magas szintű pedagógiai, pszichológiai képességekkel rendelkezzen, elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség jellemezze, készítsen egyéni fejlesztési tervet, individuális módszereket, technikákat alkalmaz a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban szereplő javaslatokat beépíti, egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához alternatívákat keres, együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatba.

46

I.5. A sajátos nevelési igényű gyermekek sérülés specifikus fejlesztésének elvei, feladatai az óvodai nevelés során:

Mozgásszervi fogyatékos vele született vagy szerzett károsodás, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A mozgásszervi fogyatékos gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat: a hiányok csökkentése, megszüntetése a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása, a gyermek állapotához igazodó megfelelő tapasztalatszerzésre, a megtanult mozgás alkalmazására nevelés. a cselekvéses ismeretszerzés lehetőségének megteremtése alkalmat kell adni a minél sokrétűbb, mozgásos tapasztalatszerzésre fejleszteni kell a kognitív funkciókat, az észlelési területeket, téri tájékozódást. A gyermek fejlesztése, nevelése: mozgásfejlesztés: tartási és mozgási funkciók segítése, manipuláció javítása, nagy- és finommozgások célirányos fejlesztése, írás megalapozását célzó egyéb fejlesztések önellátás, önkiszolgálás fejlesztése: család igényének, velük együtt működve játéktevékenység: szükséges lehet a tér átalakítása nyelvi fejlesztés: szókincsbővítés, légzéstechnika javítása, logopédussal való együttműködés ének, zenei nevelés: a gyermekekhez közel áll, fejlesztésbe beépíthető, pozitív hatása előnyösen befolyásolja a mozgásfejlődést rajzolás, kézügyesség fejlesztése: izomtónus fokozódása, törzs- és fejkontroll erősítése, kézfunkciót és manipulatív tevékenységek segítését célzó megfelelő testhelyzet megtalálása, kényszeres együttmozgások leépítése, grafomotoros képességek célirányos fejlesztése.

Látás sérült gyermek: -

A gyermek látásteljesítménye 0-33% -os látásteljesítmény közötti. Lehet vak, alig látó és gyengén látó. Segíteni kell a gyermek részvételét a közös játékba, az önkiszolgálásba, a tárgyak helyének megismertetésében, a higiéné, a szem és a kéz tisztán tartásában.

A gyermek fejlesztése, nevelése: közeli és távoli környezet megismertetése 47

nagymozgás fejlesztése tétbeli tájékozódás segítése finommozgás fejlesztése, írás előkészítése érzékelés egyéb területeinek fejlesztése a hallás figyelem és megkülönböztető képesség segítése.

A hallássérült gyermek: Siket, nagyothalló gyermekeknél a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása akadályozott, következtében módosul a gyermek megismerő tevékenysége. A gyermek fejlesztése, nevelése: a beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. megindul a passzív és aktív szókincs fejlődése szülőkkel való együttműködés nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a gyermeket a hangos beszéd aktív használatának építése grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció

Enyhén értelmi fogyatékos gyermek együttnevelés lehetőségének biztosítása: kommunikáció fejlődését szolgálja folyamatos gyógypedagógiai megsegítés

spontán

tanulás,

együttműködés,

Középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek közvetlenül szülés után, vagy kora gyermekkorban felismerhető a korai fejlesztés jelentősen segíti az óvodai beilleszkedést, az óvodaérettség elérését. jellemző ezekre a gyermekekre a bizonytalan nagymozgás, ügyetlenebb manipuláció, szobatisztaság kialakulatlan, beszédértés gyenge, a kommunikáció súlyosan akadályozott. sérült a figyelem, motiváció, emlékezet, kitartás A gyermekek fejlesztése, nevelése: kis lépések elvét kell alkalmazni a képességfejlesztésre kellő időt, alkalmat kell biztosítani alapmozgások, manipuláció kialakítása, fejlesztése

48

a minimális kontaktus, kooperációs készség, valamint a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztése beszédindításra, az aktív szókincs bővítése szobatisztaság, az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítása játékhasználat elsajátíttatása, kognitív funkciók fejlesztése rendszeresség, utánzás, gesztussal kísért, egyszerű verbális utasítások, zene, ritmus, sok ismétlés

Beszédfogyatékos gyermek nyelvfejlődés és beszédzavarok receptív vagy expresszív beszéd/nyelvi képességrendszer szerveződésének fejlődési eredetű vagy szerzett zavara miatt az anyanyelv elsajátítás folyamata akadályozott A gyermekek nevelése, fejlesztése: az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása értelmi fejlesztés, mozgás és észlelési funkciók, a vizuomotoros koordinációs készség javítása, érzelmi élet fejlesztése egyéni és kiscsoportos formában.

Az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermek: meghatározó jellegzetessége a társas viselkedés, a kommunikáció, kognitív készségek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az állapot hátterében az idegrendszer fejlődési zavara áll. A beszédfejlődés gyakran kommunikáció sérülése.

megkésik,

sérült

a

funkcionális,

kölcsönös

A gyermekeknél hiányozhat annak megértése, hogy mások érzéseit, gondolatait, tetteit kommunikáció útján befolyásolni lehet. A gyermek nevelése, fejlesztése: viselkedésproblémák, viselkedés- gondolkodási készségek terápiával, szükség esetén a korai elemi készségek kialakítása – szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás fejlesztésének elemeivel. Egyéb pszichés zavarával, súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral küzdő gyermek részképesség zavarok, vagy azok halmozott előfordulása jellemzi. nehezen viselik el a várakozás, a kivárás okozta feszültségeket, a váratlan zajokat.

49

Fokozottabban igénylik a tevékenységeket meghatározó állandó kereteket, szabályokat, valamint a pozitív visszajelzést, a dicséretet. A gyermekek nevelése, fejlesztése: a fejlesztés szakmai teamben, szülőkkel szoros együttműködésben egyéni fejlesztési terv szerinti korrekciója és kompenzálása.

A szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködés formái, a továbbfejlesztés lehetőségei

Nagyon fontos a szülők felé gyakorolt, rendszeres, szervezett kapcsolattartás. Ennek formái óvodánkban: -

családlátogatás, a gyermek otthoni környezetének megismerése

-

szülői értekezletek szervezése

-

a fogadóóra, mely a gyermek fejlődésének nyomon követését szolgálja

-

nyílt napok szervezése

-

közös kirándulások szervezése

-

közös kulturális programok szervezése

-

az óvodát népszerűsítő egyedi programok megvalósítása

-

MIP program - értékelő lapok, kérdőívek kitöltése

-

szülői közösség működésének segítése

Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési szükségletű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges.

I.6. A program célja: az egységes pszichés zavarral küzdő gyermekek inkluzív és integrált nevelésének megvalósítása oly módon, hogy az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, 50

a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, fejlesztés ne terhelje túl. A többségi óvodában történő együttnevelés –az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményének figyelembevételével minden esetben egyéni döntést, esetenként egyéni fejlesztést igényel. Óvodánk a szakember által integrálásra javasolt gyermekek nevelését vállalja fel.

I.7. Felvétel, befogadás

Az óvodai előjegyzéskor kérjük a kisgyermekek jelenlétét. Ekkor a szülőtől elkérjük a meglévő orvosi, szakorvosi véleményt, diagnózist a kisgyermekről. Abban az esetben, ha beíratáskor nem derül ki a kisgyermek különbözősége, sajátos nevelési igénye, akkor a következő eljárásrend szerint történik a befogadás: Óvodapedagógusok feladata: a kisgyermekről anamnézis felvétele; megfigyelésre, mérésre épülő bemenetmérés elkészítése mérőeszközeinkkel (október 31. ill. november 15-ig); az óvodapedagógusok szülővel történő egyeztetése, megbeszélés lefolytatása; szakvélemény kérése (Nevelési Tanácsadó, Ideggondozó, Szakértői Bizottság) egyéni fejlesztési terv készítése a szakvélemény alapján; szakember, specialista igénylése, módszertani segítségkérés, ön és továbbképzés. Az óvodapedagógusok érzelmileg azonosuljanak a gyermekekhez, illetve a csoportban való jelenlétükhöz. A szülők, a gyermekcsoport, a dajka felkészítése szükséges az ilyen gyermekek fogadására. Türelem, megértés, segítés, támogatás jellemezze a befogadás utáni állapotot. Utazó gyógypedagógussal történő kapcsolatfelvétel szükséges a korai fejlesztés – 3 éves korig – történő fejlesztés után. A sajátos nevelési igény kifejezi a gyermek életkori sajátosságainak a részleges vagy teljes körű módosulását; a képességek részleges vagy teljes kiesését, fejletlenségét, eltérő fejleszthetőségét.

ütemű

1.8. Alapelvek: minden gyermek fejleszthető; segítő, támogató szemlélet; egyéni bánásmód;

a gyermek meglévő képességszintje a kiindulási alap

51

Feladatok: a kompenzációs lehetőségek körének bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével; annak felismerése, hogy a sajátos nevelési igényű kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes lehet, rugalmas szervezeti keretek kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához; az óvoda pedagógusai, pedagógiai munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a sajátos nevelési igényű gyermek befogadására, együttműködés a sérült gyermek családjával.

I.9. A sajátos nevelési szükségletű gyermekek nevelésének, fejlesztésének módszertani szempontjai

A nevelési - fejlesztési feladatait a nevelési terv, illetve a személyiségnapló tartalmazza, a feladatokat az egyéni fejlesztési tervben rögzítjük; A fejlődés, nyomon követés területei, módszerei megegyeznek a többi gyermekével együttműködés az SNI gyermekek szüleivel kapcsolat rendszer kiépítése a specialistákkal, a Szakértői Bizottság véleményének, fejlesztési javaslatainak alkalmazása az élmények és tapasztalatok felhasználása a fejlesztésben törekedni kell a szükségleteik maximális kielégítésére a gyermekek fejlesztése 3 irányú tevékenységorientált spontán feladatorientált képességkultúrára épülő egyéni bánásmód, differenciálás, feladatorientált fejlesztés.

I.10. Műveltségtartalmakba beépített feladatok

Az óvodai fejlesztés során akkor lehetünk a leghatékonyabbak, ha a fejlesztő tevékenység mindig több funkciót érint egyszerre, a gyermek mindig a lehető legtöbb „csatornáját” használja tevékenységei során. A feladat és a személyes élmény integrálása valósuljon meg a fejlesztés során.

52

Játék A gyermeki fejlődés velejárója a játék, amely a gyermek élményeit, vágyait dogozza fel, amelynek során ismereteket szerez szűkebb- és tágabb környezetéről. Az értelmi sérült gyermek legfontosabb tevékenységi formája a játék, az örömszerző játékos tevékenység. A játék során a gyermeknek lehetősége nyílik átismételni a látott, hallott, tapasztalt dolgokat, rögzíteni az ismereteket. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek játékát fejlettségi szintje határozza meg. Legtöbb esetben a gyermek játékára a rakosgatás, pakolás, dobálás, szájba vétel a jellemző. Hiányzik a kíváncsiság, a kreativitás, az alkotókészség, a kezdeményezés, igénylik a felnőtt segítségét, irányítását. A játékot semmilyen más tevékenységi formával nem lehet helyettesíteni. A játék célja, feladatai: a játékkedv felkeltése játékeszközök megismerése adekvát játékhasználat megtanítása spontán játék kialakítása gyakorlási lehetőség biztosítása elemi játékcselekvésre funkció, konstrukciós és szerepjáték kialakítása közösségi szokások kialakítása utánzáson alapuló cselekvések megismerése

Vers, mese A mondóka, vers, mese hallgatása a gyermekek legtermészetesebb igénye, lételeme. A gyermekek számára örömforrás, feszültséget keltő és oldó lehetőség. A versek, mesék világa az anyanyelvi nevelésnek az egyik legfontosabb eszköze. A beszélni tanuló gyermek ritmusok, dallamok, hangzóviszonyok alapján spontán, játékos módon alakítja a nyelvet. Ezekhez a spontán tevékenységekhez legközelebb a mondókák, a dúdolók álnak. A mondókák hangokhoz, mozgáshoz és érzelmileg a gyermekkel foglalkozó személyhez kötődnek, amelyek gyakorlása, rendszeres ismétlése során elérhetjük, hogy a gyermek megkedvelje a ritmusokat, mozgásokat és egy idő elteltével utánozza azokat. A mondókákból bontakoztathatjuk ki a verseket, amelyeknél itt is a ritmus és a hangzás az elsődleges. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek képek, képeskönyvek nézegetésével, a mondókák, ritmusos versikék mondogatásával lép be a mesék, mesekönyvek világába. A versek, mesék összekötése fontos a játéktevékenységgel, a dramatizálással, amelyekhez különféle bábokat használunk fel. A nem beszélő gyermekek kommunikációs fejlesztése alternatív kommunikációval történik. Esetenként több csatornát is alkalmazunk a gyermek képességeihez mérten.

53

Foglalkozás célja, feladatai: beszédkedv felkeltése, beszédindítás megfelelő motiváltsági szint fenntartása kapcsolatteremtő játékok hallási figyelem felkeltése hangutánzó gyakorlatok artikulációs készségek kialakítása, fejlesztése ritmusérzék, beszédértés fejlesztése passzív, aktív szókincs fejlesztése, bővítése az értelmi szintnek megfelelő mondókák, versek, mesék megismerése nyelvi jelek befogadása, feldolgozása szociális kapcsolatok felvétele, kialakítása

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc A gyermekek életét végigkíséri a zene, az ének. A zene nyugtatólag hat, figyelemfelkeltő, motiváló szerepe van. A zenei nevelés fejleszti a gyermekek hallását, ritmusérzékét, emlékezetét, harmonikus mozgását, szoros kapcsolatban áll a beszéddel, a gyermek számára különös erővel bír az érzelmi hatása. A mozgáshoz kötött dalokkal a közös játék örömét alapozhatjuk meg. Az énekes-mondókák napi szinten történő alkalmazásával a helyes beszédritmus, a hanglejtés, a ritmusfejlesztés gyakorlására nyílik lehetőségünk. A gyermekek hanggal irányítva sok mindent megértenek, ha nem is beszélnek, felkelthető a beszédkedvük, kommunikációra késztethetők, amelyek jelzés értékűek. A gyermeket zörejek, zenei hangok tömege veszi körül, maguk is keltenek zörejeket játékaik során. A hangszerek is fontos szerepet töltenek be az óvodai életben, a gyermekek maguk is megszólaltatják. A zene, a ritmus felold, örömet kelt. Az éneklés, a mozgáshoz hasonlóan legyen mindennapos tevékenység!

Foglalkozás céljai, feladatai: érdeklődés felkeltése a zenehallgatás, aktív zenélés iránt környezetük hangjainak megfigyelése ritmusérzék alakítása hangforrás megkeresése hangkeltés különböző tárgyakon egyszerű ritmushangszerek megszólaltatása utánzásra késztetés zene, játék,mozgás, beszéd összekapcsolása a gyermek érzelmi életének alakítása, gazdagítása

54

Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka Az ábrázolás elsődlegesen kifejezési eszköz, érzelmek, gondolatok, ismeretek közvetítője, az ábrázoló tevékenység során a gyermek valamit alkot, létrehoz, amelynek során az örömteli cselekvés, az önálló munka a fontos. A gyermek mindezen tevékenységekre önállóan még nem képes, a saját képességeihez mérten meg kell ezekre tanítani. Konkrét, megfogható tárgyak megragadására képes, ezáltal a tevékenységre, az alkotásra felnőtt irányítására, segítségére van szükség, fontos gyakorlatban bemutatni az elsajátítandó folyamatot. A mindennapi tapasztalatok segítik a gyermeket abban, hogy a tárgyak tulajdonságai között észrevegye az egyszerű összefüggéseket. Más-más mozdulatokat igényelnek a különböző minőségű, anyagú, súlyú, nagyságú tárgyak megfogása, használatuk során különböző mozdulatokat kell alkalmazniuk. Különböző fejlesztő játékokkal tudjuk ügyesíteni a finommotorikájukat, gyurmázással, festéssel, rajzolással, tépéssel bontakoztatjuk ki alkotó kedvüket. A különböző anyagokkal történő manipuláció során szükséges eljutnunk arra a szintre, hogy képességeikhez mérten örömüket leljék saját alkotásaik létrehozásában. Foglalkozás céljai, feladatai: érdeklődés felkeltése az ábrázolás iránt finommotorika fejlesztése kézhasználat ügyesítése szem-kéz-mozgáskoordináció kialakítása ábrázolás eszközeinek, különböző technikák megismerése helyes ceruzafogás kialakítása testséma fejlesztése téri tájékozódás fejlesztése Mozgás A mozgás a gyermek természetes reakciója, természetes aktivitása. A mozgás fejleszti a gyermekek motoros képességeit, kedvező hatással van az idegrendszerre, fejlődnek az értelmi, szociális képességek. A mozgás örömforrás, biztosítja a gyermekmotiváltságát. A gyermek mozgása eltérő fejlődést mutat az ép társaikhoz viszonyítva. Mozgásukra jellemző az ügyetlen, kevésbé harmonikus, bizonytalan mozgás, járás. Nagymozgásaik összerendezetlenek, finommozgásaik fejletlenek, kialakulatlanok. A rendszeres mozgásos foglalkozások fejlesztik a gyermek testi képességeit, ügyességét, állóképességét, fontos szerepet tölt be az egészség megóvásában. Foglalkozás céljai, feladatai: lelje örömét a mozgásban alakuljon ki a mozgásigénye alapmozgások kialakítása, gyakorlása utánzókészség fejlesztése testséma kialakítása mozgásos önállóság fokozása 55

játékos formában történő általános izomerősítés térbeli tájékozódás fejlesztése mozgáskoordináció fejlesztése Külső világ tevékeny megismerése Ezen gyermek esetében hiányzik a természetes kíváncsiság, ezért a környezetével való kapcsolat felvételére és megismerésére mindig felnőtt segítségére van szüksége, általa valósul meg a közvetlen környezetében történő tájékozódás. A környezetet pontosan, valóságszerűen megismerni csak konkrét tárgyakkal, cselekvésbe ágyazottan képesek. A megismerés minden mozzanatát a közvetlen környezetből kell indítani és a gyermek meglévő ismereteire, tapasztalataira kell alapoznunk. Elemi szintről kezdjük az ismeretek átadását, egyszerű feladatokkal, amelyeket a gyermek már biztosan meg tud oldani, apró lépésekre bontjuk a témákat. A természeti és társadalmi környezet megismerése során szükséges, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek a képességeikhez mérten, amelyhez a különböző érzékszerveket, mozgást, játékot fontos beépítenünk. Mindezen ismeretek megszerzéséhez ki kell alakítanunk a megértő, befogadó környezetet, biztosítanunk kell a játékos feldolgozás lehetőségét. Foglalkozás céljai, feladatai: érdeklődés felkeltése a szűkebb- tágabb környezet iránt közvetlen környezetük elemi szintű megfigyelése ismeretek tevékenységbe ágyazott nyújtása kialakult közlési formák alkalmazása, fejlesztése figyelem, emlékezet, megfigyelőképesség, gondolkodás fejlesztése természet szeretetére, óvására nevelés Munka jellegű tevékenységek A munka a többi tevékenységi formához hasonlóan játékos jellegű, az örömteli játék hatja át a feladatát végző gyermeket. A munka során konkrét cél kerül előtérbe és a gyermek a tevékenységét a felnőtt, külső irányítása mellett végzi. A munka során a gyermek megfigyeléseket végez, tapasztalatokat szerez környezetéről. A sajátos nevelési igényű gyermekek is szívesen végeznek egyszerű tevékenységeket „segíthetnek” a felnőtteknek vagy társaiknak. Az egy-egy mozdulatot igénylő „hozd ide!” , „vedd fel!” feladatoktól fokozatosan jutunk el az összetett tevékenységek végzéséhez. Elsődleges a gyermek saját személyével kapcsolatos önkiszolgálási teendők megtanulása. Foglalkozás céljai, feladatai: önkiszolgálásra nevelés /étkezés, tisztálkodás, szobatisztaság, vetkőzés, önálló feladatok/ legyen együttműködő önkiszolgálásnál önállóság elérésének kialakítása képességeikhez mérten napirend kialakítás, elfogadása

öltözés,

56

alapvető higiénés szokások kialakítása helyes viselkedési formák elsajátítása hagyományok, ünnepek kialakítása Tanulás Az óvodás korban a tanulás és a játék nem különíthetők el egymástól. A gyermek úgy tanul, hogy játszik. A tanuláshoz meg kell keresni az egyéni adottságokat figyelembe véve az optimális terhelhetőségi szintet. A tevékenységi formák a gyermek számára olyanok legyenek, hogy az minimális erőfeszítést igényeljen a gyermektől, de játékosan és sikerrel megtudja oldani. A sajátos nevelési igényű gyermek tanulása egyrészt spontán történik, de lényegében játékos formában megszervezett tevékenységek. A tanulás szerves részét alkotja a nevelés folyamatának, amely alapját képezi a gyermek és a vele foglalkozó felnőtt kölcsönös kapcsolatának. A játékos tanulás áthatja az óvodai nevelés foglalkozásainak minden területét, a képességek, a magatartás, a motiváció fejlődését és az ismeretszerzés egyaránt magába foglalja. A tanulás folyamat során nagy szerepet tulajdonítunk az utánzásnak. Sok esetben a csecsemő és kisgyermekkori fejlődés hiányosságait próbáljuk meg pótolni azokon a területeken is, amelyek nem tartoznak az óvodai nevelés programjába. A gyermekek továbbhaladási lehetőségeit tekintve szükséges az alapok hiányának pótlása. A tanulás módszereinek alkalmazásakor figyelembe vesszük a gyermek életkori sajátosságait és értelmi fogyatékosságának mértékét. Foglalkozás céljai, feladatai: ismeretszerzés módszereinek, eszközeinek megismerése biztonság és kölcsönösség megtapasztalása, megteremtése együttjátszás, együttélés megismerése értelmi képességek kibontakoztatása, fejlesztése ismeretek alkalmazása érzelmi élet gazdagítása kapcsolatteremtő képesség fejlesztése

57

II. Beilleszkedési, magatartási, tanulási,nehézséggel küzdő óvodás gyermek, nevelési, fejlesztési, integrációs programja A beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségekkel küzdő gyermek, jellemző tulajdonságai, nevelési feladatok Jogi meghatározása A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4. § (3) beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki a szakértői bizottság véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolatai problémákkal, tanulási, magatartásszabályzási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.

A beilleszkedési zavarokról röviden

Beilleszkedési nehézség pszicho – pedagógiai meghatározása Beilleszkedési zavarokról az elfogadott társadalmi normáktól elütő deviáns magatartás esetén beszélünk. Karaktervonásokból adódó beilleszkedési nehézségek A gyerekek meghatározott karaktervonásokkal születnek, melyek a környezet és tapasztalatok hatására némiképp módosulhatnak, de lényegileg lassan változnak. A karaktervonások egymástól függetlenek és egy adott kombináció jellemző az adott emberre. Bizonyos esetekben olyan kombináció jellemezhet egy embert, amely a környezethez való alkalmazkodást nehézzé teszi. Thomas és Chess alapos vizsgálataik eredményeképpen azt állítják, hogy a fiú gyerekek egy negyede ún. "nehéz gyerek". A "nehéz gyerekek" lassan alkalmazkodnak az új helyzethez, alacsony az ingerküszöbük, nagy intenzitású reakciókat adnak, magas az aktivitás szintjük és nehezen alakul ki a biológiai ritmusuk.

58

Egy "nehéz" gyerek a közösségben gátlástalanul üvölt, ha elkeseredik, dühében őrjöng, és ha vidám akkor kontrollálhatatlan. Az óvodai programban történő legapróbb változás is kiborítja és munkaképtelenné teszi. Ő mindig alkalmatlan időben akar enni vagy WC-re menni. Szociális izoláció Magyarországon a gyerekek többsége jár óvodába, de nem mindenki. Sokan be vannak íratva, de gyakori betegségek, a kistestvér születése miatt, vagy egyéb okokból a gyerek többet van otthon, mint óvodában. Vannak gyerekek, akiknek nincs testvérük, és vannak akiket egy szülő nevel. Sok család nem tartja a kapcsolatot a rokonsággal, sok helyen a szülők elfoglaltsága miatt nem tartanak baráti kapcsolatokat. Ezek a gyerekek a legtöbb időt szüleik társaságában töltik. A szülőkkel vannak otthon, a szülők szervezik a programokat, a szülők viszik őket a játszótérre és a szülők oldják meg a gyerek konfliktusait, ha mégis kapcsolatba lépne a gyerek valakivel. Ezek a gyerekek 5 éves korban és az iskolában kerülnek először olyan helyzetbe, amikor nem tudják kiharcolni az otthonmaradást és nincs ott a szülő, hogy a problémáját elrendezze helyette. Az ilyen gyereknek hiányoznak azok a szociális készségei, amelyekkel képes lenne életkorának megfelelő módon kapcsolatot kezdeményezni, a másik gyerek közeledésére adekvát módon reagálni, jogait érvényesíteni vagy konfliktusait kezelni. Az óvodában, gyermekközösségben ezek a gyerekek infantilisen bohóckodnak, lökdösik vagy puszilgatják társaikat. Máskor ajándékokkal halmozzák el őket. Ha sérelem éri őket tehetetlenül sírnak, kiabálnak, esetleg eldobálják a másik dolgait, vagy folyton árulkodnak és örökké a pedagógus nyakán lógnak. A kislányok gyakran stréberek, szajkózzák a tanító mondatait, nevelik a társaikat. Alulszocializált gyerek Ebben az esetben egyszerű azt mondani, hogy a szülő elhanyagolja a gyerekét és sajnos van ilyen. Az esetek többségében azonban nem egészen ez a helyzet. Sok esetben a szülő törődik a gyerekkel a maga módján, de pl. nagyon nehéz életfeltételek között él a család és a megélhetés gondjai kötik le a szülő erejét, különösen ha sok gyerek is van. Más esetekben a szülő maga is alulszocializált, azaz nem ismeri, nem volt módja elsajátítani azokat az együttélési normákat, melyeket mi természetesnek veszünk és természetesként várunk el mindenkitől. Az is előfordul, hogy olyan értékrendet követ a család, mely a mi számunkra idegen. Ezek a gyerekek nem követik az udvariasság szabályait. Nem köszönnek, nem kérnek, gyakran impulzívak és önfejűek. Vélt sérelmeiket azonnal megtorolják, sokszor csúnyán beszélnek, nem disztingválnak, társaikat megfélemlítik, dominanciájuk érvényesítése miatt gyakran keverednek verekedésbe.

A traumán átesett és/vagy érzelemzavarban szenvedő gyerek Az ilyen gyerek sokféle tünetet produkálhat, pl. bepisil, esetleg bekakil, tikkel, szorong, fóbiája van, kényszer-rögeszmés tüneteket mutat, gyakran fáj a feje, hasa, általában 59

rosszkedvű, lehangolt vagy ellenkezőleg motorosan nagyon nyugtalan, órán elálmodozik, teljesítménye hullámzó, nem igazán érdekli a körülötte tevékenykedő gyereksereg a tevékenységbe épült tanulás, tehernek érzi, fáradságra panaszkodik. Az észlelési zavarban vagy részképesség zavarban szenvedő gyerek A részképesség zavarban szenvedő gyerekek többsége úgy kezdi az óvodát, mint társaik. Problémáik az idő előre haladtával fokozatosan alakulnak ki, és válnak egyre súlyosabbá. Pl. lelkesen elkezdenek részt venni a csoport munkájában, és bár egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek, az eredmények, a sikerek csak nem következnek be. Minél értelmesebb a gyerek, annál hamarabb észreveszi, hogy sokkal nagyobb energia befektetés mellett is egyre jobban lemarad társaitól, a szülők és a pedagógus is csak szidják, és büntetik, elmarasztalják. Ekkor kezd a gyerek bohóckodni és otthon egyre nagyobb ellenállást tanúsítani a feladatokkal szemben. Ilyenkor persze, azt mondják neki, hogy ez azért van, mert ő nem jól csinálta. Egy idő után elkeseredik, becsapva érzi magát, dühöng és minden módon meg fogja tagadni a munkát. Hogy ez milyen személyiség romboló hatású talán nem kell külön elmondani. Nagyon sok értelmes, tehetséges ember kedve ment el a tanulástól egész életére ilyen tapasztalatok hatására.

Figyelemzavar, mozgászavar, tanulászavar A mozgásos nyugtalanságot, hiperaktivitást, figyelemzavart a szakirodalom sokféle elnevezéssel jelöli. Az angol nyelvű szakirodalomban többnyire hiperaktivitással társuló figyelemzavarról beszélnek, és ADHD-val rövidítik. A rövidítés az Attention Deficit with Hyperactive Disorder szavak első betűiből áll. Ennek a tünetcsoportnak létezik egy másik elnevezése is: fimóta, ami a figyelemzavar - mozgászavar -tanulászavar szavakból adódik. A fimóta tünetegyüttes egy biológiai probléma mely a viselkedésszabályozás zavarát a viselkedési kontroll kialakulásának nehézségét jelenti. Speciális probléma melynek sajátos jellemzői hosszú ideig megmutatkoznak a gyereknél. Ezek a gyerekek nagyon értelmesek, sok pozitív tulajdonsággal rendelkeznek. Többségük normál általános iskolai feltételek mellett tanítható, de a pedagógus akkor lesz igazán eredményes, ha ismeri és tudomásul veszi a gyerek problémáját. A fimóta tüneteknek négy alapvető fajtája van: 1) probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával 2) hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás) 3) probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez és életkorához képest túl sokat mozog 4) a szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás A tanulászavar az alapprobléma következményeként jelenik meg. Nem szabad összetéveszteni a speciális tanulási problémával, mely társul tünetként a fimotáknál is megjelenhet.

60

Ál-fimóták A nyugtalanság és figyelemzavar sok tünetét előidézhetik egészen más jellegű problémák. Nem ritka például, hogy a gyermek nyugtalanságát egy még észre nem vett érzékszervi károsodás okozza, például enyhén nagyothalló. Beszédmegértési zavart okozhat a túl nagy orrmandula. A gyerek észlelési zavara miatt nem érti pontosan az óvodapedagógust, értelmes gyerek lévén viszont inkább vállalja, hogy rossz vagy vagány, mintsem hogy butának nézzék. A speciális tanulási zavarok is okozhatnak másodlagosan fimóta tüneteket. (enyhén diszlexiás, diszkalkula, diszgráfia) Ebben a helyzetben a gyerek számára menekülés, és az önbecsülés megőrzésének eszköze lehet, ha bohóckodásával eléri, hogy kiküldjék. A gyerek tehát fimóta tüneteket produkál, de ez csak eszköz arra, hogy egyéb problémáját leplezze. Jellemző, hogy motoros nyugtalanság és figyelemzavar köntösében mutatkozhat az érzelmi zavar, a depresszió is. Oppoziciós zavar (kihívó ellenkezés) Jellemzője a tartósan negativisztikus, ellenkező, támadó ellenséges, provokatív és indulatos viselkedés.. A felsoroltak között vannak olyanok melyek egy életre kihatnak pl. karaktervonások, mások hosszú évekre előre jelzik a problémát pl. fimota tünetcsoport és vannak átmeneti nehézségek pl. érzelem vagy észlelési zavar. A fent ismertetett tünetcsoportok mindegyike rendezhető. Erre annál több esély van, minél előbb kerül a gyerek szakemberhez. A pontos diagnózis határozza meg a beavatkozás, a segítségadás módját.

A magatartás zavarokról röviden Magatartási nehézséggel küzdő gyermek pszicho – pedagógiai meghatározása „A problematikus vagy nehezen nevelhető gyermekek azok, akik magatartása nem megfelelő, jelentősen eltér az adott életkorban megkívánható helyes magatartástól, általános pedagógiai módszerekkel nem lehet náluk eredményt elérni” (Kelemen, 1981, p.547.) A magatartászavarok megjelenési formái és okai igen változatosak lehetnek. Oka lehet közvetlenül az idegrendszer súlyos éretlensége, mint például a hipermotilitás esetében. Kialakulhat másodlagos tünetként, mintegy ráépülve a tanulási nehézségekre. Ilyenkor a gyerek az állandó stresszt és kudarcot okozó helyzeteket igyekszik elkerülni, például bohóckodással, hisztivel, vagy a társai ellen irányuló agresszióval. Okozhatja a családi szocializáció problémája, mint például: a nem megfelelő anya-gyerek, apa-gyerek kapcsolat, érzelmi elhanyagolás, családon belüli erőszak, hospitalizáció stb. Magatartászavarhoz vezethet, ha nem megfelelőek, a többségi társadalom számára nem elfogadhatóak a család által közvetített minták.

61

Problémát okozhat, (főleg kamaszkorban) a kortársak egymásra gyakorolt negatív hatása, amikor "rossz társaságba" keveredik a gyerek. Szintén okai lehetnek a magatartási problémáknak a gyermekközösségben kialakuló csoportdinamikai jelenségek, mint például a bűnbakképzés vagy az ellenállás. Családi körre korlátozódó magatartászavar Több,mint az ellenkezés vagy dac, disszociális és agresszív viselkedést jelent, melyben az abnormális viselkedés teljesen vagy majdnem teljesen az otthonra, a szűk értelemben vett családtagokkal való interakciókra korlátozódik. A súlyosan zavart szülő-gyerek kapcsolat önmagában nem elegendő; elő kell fordulnia még az otthonról való szökésnek, pénzlopásnak is a diagnózishoz. Ez kifejezett, szándékosan destruktív viselkedéssel társul, ami leggyakrabban valamelyik családtag (illetve annak személyes tárgyai) ellen irányul. Hátterében gyakran valamely családtaggal való kifejezetten rossz viszony húzódik meg, egyes esetekben akkor alakul ki, mikor (új) kistestvér születik. Kortárscsoportba sem beilleszkedők magatartászavara (nem szocializált magatartászavar) Jellemzője a többi gyerekkel való kapcsolat átható abnormalitása, ami kombinálódik az állandó disszociális és agresszív magatartással, amely kimeríti a magatartászavar általános kritériumait, és nem csak ellenkezést, dacot, bomlasztó viselkedést foglal magába. Ennek a zavarnak a kortárscsoportba való beilleszkedés hiánya a legfontosabb tünete. Kortárscsoportba beilleszkedők magatartászavara (szocializált magatartászavar) Jellemzője a kortárscsoportjukba jól beilleszkedett gyermekek állandó disszociális vagy agresszív magatartása. A felnőttekkel való kapcsolata változó, tekintélyszemélyekkel rossz, míg másokkal jó lehet. Az emocionális zavar elhanyagolható. A magatartászavar a családon kívül sokkal kifejezettebb és sokszor azonkívül jellegzetes. Nyílt (kihívó) oppozíciós zavar Elsősorban kifejezetten dacos, engedetlen, kötekedő (bomlasztó) viselkedéssel jellemezhető, Ez általában 9-10 éves kor alatti gyerekeknél előforduló magatartászavar. (Kérdés, hogy a Magatartászavar általános kritériumaihoz illetve kategóriájához képest a különbség csak mennyiségi vagy minőségi.)

62

Alapvető tünete a zavarnak a tartósan negativisztikus, ellenséges, támadó, provokatív és indulatos viselkedés, amely egyértelműen kívül esik az adott életkorú gyerekek szocio-kultúrájának normális határain. Az ide sorolható gyerekek gyakran és aktívan elutasítják a felnőttek kéréseit, vagy szerepeket és szándékosan dühítenek másokat. Általában dühösek és haragtartók, könnyen megbántódnak, feldühödnek, amennyiben saját hibáikra figyelmeztetik őket. Kifejezetten perfekcionisták lehetnek, jó intellektussal rendelkezhetnek. Alacsony frusztrációs toleranciájuk van, könnyen indulatba jönnek. Az ellenkezésük tipikusan kihívó jellegű, konfrontációt kezdeményezők, általában kifejezetten durvák, együttműködést kerülők, tekintélyszemélyekkel ellenkeznek. A racionális érvelést, a realitást nem hajlandók figyelembe venni, olykor úgy tűnik, mintha kizárólag az ellenkezésen keresztül fejeznék ki magukat. Ez a viselkedés nyilvánvaló azokkal felnőttekkel és gyerekekkel, akiket már jól ismer (idegenekkel alig).

Beilleszkedési és magatartás zavarok megjelenésének főbb formái Feladat teljesítés tanulási motiváció zavara félelem a feladathelyzetektől fáradékonyság szórt, könnyen elterelhető figyelem verbális agresszivitás gyenge feladattudat összefüggések nehezebb felismerése önbizalom hiánya ügyetlenség

Hangulati állapota: kiszámíthatatlanság passzivitás rosszindulatúság indulatosság érzékenység öntörvényűség hiszékenység érdektelenség türelmetlenség 63

zárkózottság bosszúállás dac gyakori sírás sértődékenység hangulatingadozás félelem a felnőttektől félelem a társaktól

Hiperaktivitás babrál kézzel, lábbal, fészkelődik, gyakran rohangál, ugrál olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló, nem tud nyugodtan játszani, nem tud egy helyben megülni, izeg-mozog, úgy viselkedik, mint akit „felhúztak”, állandó fészkelődés sokat beszél, túl hangos. hangoskodás dadogás ideges játék a kezekkel gyors, hirtelen kapkodó mozdulatok

Figyelem zavar nem figyel a részletekre, figyelmét nehéz tartósan lekötni, nehézség számára a tevékenység megszervezése gyakran elveszít tárgyakat, figyelmét elvonják a külső ingerek, feledékeny a napi dolgokban, képtelen hallgatni.

Impulzivitás nehezére esik kivárni a sorát, rögtön kimondja a választ, félbeszakít másokat, megszakítja mások játékát, ráerőszakolja magát másokra. felelősség hárítása uralkodás másokon

Magatartászavar idegrendszere csökkent terhelhetőségű, érzékeny a meteorológiai változásokat, fáradékony, nehezen viseli a változásokat, 64

zajokra érzékeny, szüksége van naponta többszöri pihenésre, egyedüllétre, szüksége van érthető és állandó szabályokra. szemkontaktus kerülése alkalmazkodóképesség zavara meggondolatlanság

Viselkedészavar az életkor szerint elvárható magatartás negatív irányú változása, tartós és rendszeres magatartásformák :durvaság, mások megsértése, emberek, állatok iránti agresszió , rongálás, szabályok súlyos megsértése. verekedés, csavargás szemtelenkedés a felnőttekkel bizonytalan körbetekintgetés zavart nevetgélés körömrágás ujjszopás visszahúzódás gyakori hallgatás szófogadatlanság bohóckodás lopás

Oppozíciós zavar (szembeszegülő, dacoló magatartás zavar) tartósan ellenszegül, dacos, gyakran vitatkozik a felnőttekkel, másokat szándékosan bosszant, bosszúálló, sértődékeny, gyakran hibáztat másokat.

Emocionális zavar apátia, érdeklődés hiánya, közönyös, nem játszik, fáradt, ingerlékeny, alvás- és táplálkozási zavar. gyakori hasfájás

Szorongásos zavar szeparációs (elvesztéstől való félelem) szorongás, szociális (otthon érzi jól magát, fél az ismeretlen helyzetektől) szorongás, kényszeresség: rituálék pl: tisztálkodás, ellenőrzés.

65

TIC zavar önkéntelen, gyors, nem ritmusosan visszatérő izommozgás vagy hangadás, szavak ismételgetése, váratlan helyzetekben, stressz fokozza.

Magatartászavarok kezelése: Természetesen a kezelésnek igazodnia kell a magatartászavar okához. Az idegrendszer éretlensége következtében közvetlenül kialakuló magatartászavar jól kezelhető mozgásterápiával. A mozgásterápia szintén célravezető lehet, ha a magatartászavar másodlagos tünetként alakul ki, ráépül a tanulási nehézségekre. Ilyenkor, mivel egyre könnyebbé válik a tanulás, egyre kevesebb kudarc éri a gyereket, a problémát kiváltó ok szűnik meg. A sikerélmények hatására lassan megváltozik a viselkedés is, enyhülnek a magatartási tünetek. Ebben az esetben célravezetők lehetnek a különböző stresszoldó technikák is, amelyek segítenek feldolgozni a korábbi kudarcok hatásait és ezáltal meggyorsítják a viselkedésben bekövetkező pozitív változásokat. A családi szocializáció problémáit, a korai negatív tapasztalatok hatásait szintén jól enyhíthetjük a stresszoldó technikák segítségével. Bizonyos esetekben célravezető lehet a családterápia vagy a gyermek egyéni pszichoterápiája. A család által közvetített negatív normarendszert, a kortárs csoport káros hatásait illetve bizonyos esetekben a családi szocializáció problémáit is enyhíthetjük azzal, ha megtanítjuk a gyerekeket, hogyan kezeljék konfliktusaikat, fejlesztjük empátiás készségüket és segítjük őket abban, hogy kialakuljon a felelősségérzetük, megtanuljanak szembenézni problémáikkal. A csoportdinamikai jelenségek kezelése megtanulható. Kezelése: mozgásterápia, családterápia, relaxációs technikák, kognitív terápia, tanulási készségek javítása. A viselkedési nehézségekkel rendelkező gyerekeknek a legkisebb az önértékelésük. A viselkedési problémának széles a skálája a visszahúzódástól, izolációtól egészen a figyelemfelkeltésig és rendbontásig terjedhet, különböző súlyossági fokkal. Megjelenhet a tanulási, a magatartási, beilleszkedési nehézség izolált formában, de az egyes megnyilvánuló tünetek gyakran összefüggésben állnak egymással. Még a szakember számára sem egyszerű feladat annak eldöntése, hogy mi az ok, és mi a következmény. A problémák jelentkezésekor a szülőt és a többségi pedagógust azonban nem az foglalkoztatja igazán, hogy mi a vezető tünet alapján meghatároztató diagnózis elnevezése, hanem az, hogy milyen módon lehetne minél előbb megszüntetni a nem kívánatos viselkedést, tanulási lemaradást. A tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézségek és a zavar, valamint a tanulási gyengeség elkülönítése gyógypedagógiai/pszichológiai szakmai kompetencia. További nehézséget jelent 66

a diagnosztikai kategóriák elkülönítésében, hogy a klasszikus pszichológia a nehézséget is zavarként értelmezi, definiálja. A gyakorló pedagógusok számára, a nevelési feladat megoldása azonban jellegében nem sok különbséget jelent, hisz mindegyik kategória differenciált pedagógiai módszerek alkalmazását követeli meg foglalkozáson és a tevékenységen kívüli feladatok végzése során egyaránt. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség átlagos intellektus mellett fellépő nehézség, amely megfelelő fejlesztő pedagógiai ellátás, felzárkóztatás hatására jelentős javulást mutat. Ellátása fejlesztőpedagógus, ritkábban gyógypedagógus kompetencia.

II.4. Tanulási nehézségekkel küzdő gyermek

II. 4. 1. Tünet együttes pszicho – pedagógiai meghatározása „A tanulási gyengeség a normál intellektus alsó határában elhelyezkedő gyermekek tanulási problémája, általában egyenletes intelligenciaprofil mellett fellépő tanulási sikertelenség. Ellátása többségi pedagógiai kompetencia: felzárkóztatás, korrepetálás, egyéni differenciálás. „A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tehát azok, akik általában korosztályuknál szerényebb szellemi képességekkel rendelkeznek. A tény, hogy nem tudnak a társak többségével azonos szinten teljesíteni, az iskola előtti, alatti, és az állás- és pályakeresés éveiben teljesítményük minden területét áthatja.” (Montgomery, 1990. p.23.) „Tanulási zavarnak, illetve specifikus tanulási zavarnak tekintjük az intelligenciaszint alapján elvárhatónál lényegesen alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre, sajátos kognitív tünet-együttessel. Ezek a részképességzavarok alapvetően nehezítik az iskolai tanulás során az olvasás, írás és/vagy matematika elsajátítását. A teljesítményzavarok gyakran másodlagos neurotizációhoz vezetnek. A tanulási zavar a legkorábbi időszakban alakul ki, és tünetei a felnőttkorban is fellelhetők.” (Zsoldos-Sarkadi, 1991. p.4 „A tanulási nehézségekkel rendelkező tanulók – akik valamilyen oknál fogva elmaradtak a tanulásban, de rendelkeznek a fejlődés potenciális lehetőségeivel. Speciális bánásmód esetén lemaradásuk behozható, a tanulmányi teljesítmény emelhető.” (Porkolábné-Gergencsik, 1989. p.126.)

Okai A tanulási zavarok a központi idegrendszer diszfunkciójának, illetve annak következményének tekinthetők. A korai fejlődés késleltetett voltában, illetve az egyes területeken mutatkozó nehézségekben jelennek meg: mint a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, a koordináltság, a beszéd, az olvasás, az írás, a betűfelismerés, a számolás, a szociális kompetencia és az emocionális érettség. A tanulási zavarokhoz vezető események láncreakciója:

67

A tanulási zavar befolyásolhatja bármely átlagos vagy átlag feletti intelligenciájú egyén tanulását, magatartását.

A tanulási zavar általában több ok együttes hatására jön létre, hátterében: az egyes részképességek fejletlensége -

pl. a beszéddel kapcsolatos problémák gyenge hallási, látási észlelés fejletlen kézmozgás

genetikai vagy örökletes tényezők terhesség alatti problémák szülés körüli nehézségek (pl. elhúzódó szülés, oxigénhiány stb.) csecsemőkori ismétlődő lázas állapotok állhatnak. minimális agykárosodás (MCD, POS stb.) az egyes perceptuális (észlelési) funkciók összerendezettségének hiánya gyenge verbális, nyelvi készségek A tanulási zavar jellemzői A tanulási zavart legtöbbször részképesség-kiesések, egyes területeken történt fejlődésbeli elmaradások okozzák. Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekre jellemző, hogy figyelmetlen, ügyetlen, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák és teljesítménye ingadozó. 68

A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítményprobléma nyomán fejlődnek ki. Túlnyomóan a probléma a fejlődés korai szakaszaiban, a pszichikus funkciók eltérő fejlődésének következtében lép fel. A tanulási zavar kritériumai a tanulási teljesítőképesség és a tanulási teljesítmény eltérése a megismerési (kognitív) funkciók rendellenes működése sajátos magatartás (pl. kontrollképtelenség, érzelmi kiegyensúlyozatlanság, hiperaktivitás) A tanulási zavar típusai Részképességzavarok Részképesség: a komplex teljesítmények (pl. írás, olvasás, számolás) kivitelezését lehetővé tevő kognitív és motoros funkciók. A motoros és a kognitív funkciók területén megmutatkozó deficitet nevezzük részképességzavarnak, amely az intelligenciaszinttől függetlenül lép fel.

A kognitív funkciók zavarai A percepció zavarai -

Az egyensúlyrendszer zavarai Az auditív rendszer zavarai A vizuális rendszer zavarai A taktilis-kinesztetikus rendszer zavarai

.Figyelemzavar Emlékezeti problémák A gondolkodás zavara Beszéd sajátosságainak zavara A motorikum zavarai Az izomtónus zavarai : hipotónus , hipertónus A nagymozgások zavarai -

rosszul integrált reflexek zavarok a testtartás-, állás- és egyensúly-reakciókban

-

A finommotorika zavarai A cselekvés tervezésének és irányításának zavarai

69

Komplex tanulási zavarok Diszlexia: napjainkban vannak, akik kizárólag a speciális olvasási nehézséget értik rajta, mások kombinált, olvasási-, és írási nehézséget definiálnak vele, és végül vannak, akik mindenfajta tanulási nehézséget diszlexiának neveznek. Diszgráfia, diszortográfia: az írás, helyesírás nehézsége. Diszkalulia: a számolás nehézsége, számolási zavar. Viselkedés, énkép, önértékelés területén mutatkozó zavarok

Más megközelítés alapján (Gerebenné nyomán) Idegi eredetű (neurogén) tanulási zavarok -

Ezek a központi idegrendszer működési zavarainak következtében jönnek létre

Lelki eredetű (pszichogén) tanulási zavarok -

Ezek környezeti ártalmak hatására alakulnak ki

Poszttraumás tanulási zavarok -

Ezek gyermekkori szerzett agykárosodások következménye

II.4.2.A tanulási képességeket meghatározó és fejlesztendő pszichikai funkciók

Pontos és differenciált vizuális észlelés alak, forma, méret, szín pontos felfogása, összetartozó részek értelmes egészként való észlelése, (Gestalt-látás) megadott formák - színek megtalálása, kiemelése egy képi környezetbõl (figura, háttér észlelése) adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerése, megítélése, vizuális információk téri elrendezése, vizuális információk sorba rendezése. A hallott (auditív) információk pontos észlelése, megkülönböztetése, 70

adott hangok kiemelése, adott hangok helyes egymásutániságának felismerése, hangcsoportok egységbe foglalása. Összerendezett, koordinált mozgás, szem - kéz koordináció A látott - hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása. Rövid idejû vizuális - verbális memória. Szándékos figyelem, kb. 10 perces figyelemkoncentráció

A tanulási zavar diagnosztizálásának kritériumai Elsősorban, ami azonnal szembetűnő, hogy a tanulási potenciál és a tanulási eredményesség, illetve az intelligencia szint és a teljesítmény között nagy eltérés tapasztalható. A különbség nagysága határozza meg a tanulási zavar minőségét és a fejleszthetőség hatékonyságát.A neurológiai deficit (idegrendszeri eltérés, esetleg károsodás) csak áttételesen mutatható ki vizsgálattal. A megsegítés formái (terápia) más-más megközelítést igényelnek egy érzelmi, szociokulturális, vagy egyéb ok miatt megjelenő tanulási zavar esetén. A tanulási zavar jellegzetes kognitív tünetegyüttesben nyilvánul meg, aminek hátterében a kölcsönösen egymásra ható részképességek diszfunckiója áll. A tanulási zavar negyedik kritériuma a sajátos magatartáskép, a leggyakrabban előforduló figyelemzavar-hiperaktivitás, valamint a másodlagos neurotizáció megjelenése.

A leggyakrabban előforduló kognitív pszichikus funkció zavarok

A percepció zavarai: A vizuális, akusztikus, taktilis, helyzet- és mozgásérzékelés, különböző modalitások felfogásának nehézségeit jelentik. Ebből adódik a formák, arányok, irányok, térdimenziók érzékelésének tévesztése. A beszédszerveződés, a nyelvi nehézség zavarai: A beszédészlelés, beszédmegértés, szimbólumok képzése, felismerése, a szó- és jelentéstartalmak értelmezésében nyilvánul meg. Az artikuláció zavara, a szókincs fejletlensége, grammatikai akadályozottság mind a tanulási zavarhoz vezethet. Az emlékezet gyengesége: A memória különböző fajtáinak sérülése, gyenge működése a tanulási nehézségre ható tényező. Az emlékezet egyenetlensége, a verbális tartalmak megőrzése, felidézése, a rövid- és hosszú távú memória tárolt információinak mennyiségi felidézése kevés, pontatlan, hiányos lehet. A lateralitás, a saját test, illetve a térérzékelés akadályozottsága: A tanulást akadályozhatja a keresztezett vagy kevert dominancia. A síkban, térben való tájékozódást, a sorrendiség felidézését, az irány észlelését, tartását nehezíti. 71

A mozgáskoordináció, a finommozgások zavara: Az alapkulturtechnikák elsajátításához nélkülözhetetlen a finom- és nagymozgások koordinációja. A tanulási zavar jelentős okaként ezeknek koordinálatlansága jelenik meg. Tanulási nehézség esetén fejlesztő pedagógiai megsegítés javasolt. Ez a tevékenység a fejlesztő pedagógus kompetenciájába tartozik, de gyógypedagógus ugyanúgy végezheti, hiszen a gyógypedagógus egyben fejlesztő pedagógus is.

Óvodapedagógus feladatai Az ismeretelsajátítás folyamatát gátló, gyengébben fejlett, diszharmonikus működést mutató részképességek megerősítése. Az ismeretanyag hatékony beépüléséhez szükséges jártasságok, készségek kialakítása illetve megerősítése. A motiváció növelése. Bátorítás, bíztatás, sikerek, eredmények kiemelése, dicséret, elfogadás, együttérzés, büntetés, megszégyenítés mellőzése, bizalom légkörének megteremtése, önállóságra nevelés, differenciálás, egyéni bánásmód korlátok, keret adása, ezek biztonságot adnak, szokatlan ingerek kizárása dühkitörések figyelmen kívül hagyása, nem megerősíteni (ha reagálunk, megerősítjük)

III. Kiemelten tehetséges gyermek nevelése, fejlesztése III.1. A tehetség fogalma, fajtái A gyermeki tehetség megnyilvánulási lehetőségei átlag feletti általános képességek, átlagot meghaladó speciális képességek, kreativitás, feladat iránti elkötelezettség. Az átlag feletti általános képességek közé tartozik például a magas szintű elvont gondolkodás, fejlett anyanyelvi képességek, jó memória, hatékony információfeldolgozási stratégiák stb. Ezek szerepe természetesen más és más az egyes speciális tehetség-területeken.

72

A speciális képességek adják meg a jellegzetességét a tehetségnek. Képesség csoportok különíthetők el: nyelvi, zenei, matematikai-logikai, vizuális-téri, testi-mozgásos, szociálisinterperszonális, intraperszonális. Ezek a speciális tehetségfejlesztéshez kiindulási alapként szolgálnak. A mellékelt Piirto-modell még differenciáltabban jelzi a tehetség fajtáit (1. ábra).

A kreativitás is több elemből épül fel: originalitás, flexibilitás, fluencia, problémaérzékenység stb. Ez az összetevő is meghatározó a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.

A feladat iránti elkötelezettség olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják: érdeklődés, versenyszellem, kitartás, emocionális stabilitás stb. A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény.

73

Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik – a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén.

A tehetség kibontakozása és fejlődése Az előzőekben leírt tehetség-összetevőket nem készen kapjuk születésünk által, ezek hosszas fejlesztő munka eredményeként formálódhatnak. E fejlődési folyamatot és a benne szerepet játszó legfontosabb tényezőket foglalja össze a Gagné-féle modell (2. ábra). Amint látható, soktényezős tehát a tehetség fejlesztésének folyamata, s a képességeken kívül nem kevés elemnek kell megérnie, fejlődnie ahhoz, hogy a szunnyadó tehetségből teljesítményképes, kibontakozott tehetség alakuljon ki. Azt a sokak által megfogalmazott tételt is világosan mutatja az előző ábra, hogy a pedagógusnak kiemelt szerepe és felelőssége van a tehetségek felkutatásában és kibontakoztatásában.

A fejlesztő munkának egyik kritikus pontja, hogy milyen életkorban kezdjük el a speciális tehetségfejlesztést. Az is gondot okozhat, ha túl korán kezdjük ezt a munkát, de az is, ha elszalasztjuk a szenzitív korszakot a speciális képességterületeken. Nehéz pontos választ adni a fenti kérdésre, hiszen függ ez magától a speciális képességtől, annak megjelenési idejétől is: például a zenei, matematikai, bizonyos mozgásbeli, idegen nyelv elsajátítás tehetség stb. már óvodáskorban megjelenhetnek. Ezek programszerű egyéni fejlesztése tehát már ekkor fontos, egészében véve azonban az óvodáskor „alapozó” korszaknak tekinthető bizonyos értelemben: elsősorban a megfelelő 74

érzelmi fejlődést kell biztosítani a gyerekek számára azzal, hogy „törődünk” velük, s engedjük őket játszani. Ebben a korban még nem szabad „elkülöníteni” a tehetségesnek látszó gyerekeket, ebből sok probléma adódhat.

A tehetség azonosítása, felismerése Talán a legkritikusabb pontja ez a tehetséggondozó gyakorlati munkának. Segítségül néhány alapelv: Az azonosításhoz a Renzulli-féle definíció ad kapaszkodókat, mind a négy összetevőre figyelni kell. / átlag feletti általános képességek, átlagot meghaladó speciális képességek, kreativitás, feladat iránti elkötelezettség / A tesztek segítséget nyújthatnak, de önmagukban nem tévedhetetlenek, így nem jelenthetnek egyedüli megoldást. A szunnyadó tehetség rejtekezik, gyakran ezért is nehéz felismerni. A képesség és a teljesítmény két különböző dolog, gyakori az alulteljesítő tehetséges gyerek. A pedagógus vagy más fejlesztő szakember és a gyerek folyamatos együttes tevékenysége ad legtöbb kapaszkodót a tehetség felismeréséhez. Minél több forrásból szerzünk a gyerekre vonatkozó információkat gyerek teljesítményéről, képességeiről, annál megbízhatóbb az azonosítás.

A tehetséges gyermek személyiségjegyei Értelmi, szellemi hatékonyság. Nyitottság, az újdonságok iránti fogékonyság. Önmegvalósítási szándék, önkifejezési akarat. Pozitív énkép, énerő, magabiztosság. Impulzivitás (kevéssé képes kontrollálni magát) Kreativitás, humor, eredetiség. Intuitivátás, ötletgazdagság. Merészség, kockázatvállalás. Érzékenység, problémaérzékenység. Nonkonformizmus. A tekintély megkérdőjelezése (korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése)

A kiválóan kreatív, tehetségígéretes gyermekek saját csoportjukban élik óvodás életüket. Elsősorban játszanak, azzal foglalkoznak, amivel akarnak, és szeretnek. A gyermekek fejlesztése két síkon történik: óvodai csoportjukban a napi tevékenységekbe ágyazva, illetve szabadon választott foglalkozások keretében 75

A tehetségfejlesztő programok célkitűzései Mindenekelőtt ismételten kiemelendő, hogy a fejlesztés során a korábban felsorolt négy tehetség-összetevőre egyaránt kell figyelnünk, tehát a képességek mellett a személyiségtényezők formálásának is nagyon fontos szerepet kell kapnia a programban. a tehetséges gyerek erős oldalának fejlesztése, a tehetséges gyerek gyenge oldalának fejlesztése (Csaknem minden tehetséges gyereknél van ilyen, s ez akadályozhatja az erős oldal kibontakozását, például alacsony önértékelés, biztonságérzet hiánya, stb.), megfelelő „légkör” megteremtése (kiegyensúlyozott pedagógusokkal , fejlesztő szakemberekkel és a társakkal),

társas

kapcsolatok

szabadidős, lazító programok, amelyek biztosítják a feltöltődést, pihenést. Ezen szempontokat kell figyelembe venni az intézményi, vezetői éves munka terv és a csoportok munkateveinek kidolgozásánál és megvalósításánál.

Célok a tehetséggondozásban A kiemelkedő képességű, kreatív gyermekek felfedezése, személyiségük optimális fejlesztése. Megelőzzük a tehetségígéretek elkallódását, felismerjük az alulteljesítő gyermekekben szunnyadó képességeket. A tehetséges gyermek erős oldalának támogatása, ismereteinek elmélyítésével, lehetőségek biztosításával. A gyermek tehetségével összefüggő gyenge területek kiegyenlítése (pszicho motoros képességek, érzelmi-szociális érettség). Elfogadó, teljes személyiség fejlődést segítő légkör kialakítása. Speciális célok a tehetséggondozásban A tehetséges gyermek tehetséget mutató személyiségjegyeinek fejlesztése, gazdag, sokszínű programok biztosításával, tevékenység alapú tanulással, szabad játék és fejlesztő eszközök biztosításával. Pl. Emlékezet, fantázia, logikus gondolkodás, mozgás, sportágakban való kiemelkedő teljesítés, kreativitás, szocializáció, nyelvérzék, idegen nyelv tanulása, matematikai kompetencia, ének - zenei tehetség, kiemelkedő hallás stb.

A gyermek személyiségjegyeiben megmutatkozó gyengeségek erősítése

76

A gyermek megismerése, egyéni fejlesztési terv készítése során feltáruló hiányosságok pótlása, fejlesztése, melyek megakadályozzák, vagy nehezítik a gyermek tehetségfejlődését.

Óvodapedagógus feladatai Felismerni a kreatív gyermekeket. Ösztönözni, motiválni kreativitásukat. Segíteni megismerési, alkotási, biztonsági vágyuk megvalósulását. A nevelés színes eszközeivel segíteni harmonikus fejlődésüket. A zenei, mozgásos foglalkozások szerencsésen egészítik ki az intellektuális irányultságot, segítik a gyermek érzelmi-szociális fejlődését akkor is, ha a gyermek ezeken a területeken nem rendelkezik jó adottságokkal. Így fejlődik komplex személyisége. Együttműködés a családdal Már a korábban bemutatott, fejlődési tényezőket átfogó ábra is jelezte, hogy a tehetséggondozást sem tudja a szülő hatékony közreműködése nélkül megoldani az óvoda. Három környezeti tényező játszik döntő szerepet a gyerek tehetségének kibontakozásában: az óvoda, a család és a társak.

Fontos tehát a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás, információcsere. Az együttműködés főbb tartalmi szempontjai: célok tisztázása, egyeztetése, azonos követelményrendszer kialakítása, a fejlődés közös értékelése, pedagógus, más fejlesztő szakember tanácsa, módszertani segítségnyújtása, a tanuló megismerése, tehetség, képesség felismerése, 77

a gyerek érzelmi támogatása, elfogadás, odafigyelés, közös programok szervezése, pályaválasztás irányítása. A családdal való együttműködésnek sokféle szervezeti formáját kell működtetni ahhoz, hogy a kapcsolattartás hatékony legyen: szülői értekezlet, egyéni konzultáció, családlátogatás, tanácsadás stb. Ezen formák kialakításában a kezdeményező szerepet az óvodának vagy más fejlesztő szervezetnek ( pl. sportedzők, angol nyelvi közvetítők) kell felvállalnia, s ezek során az aktuális feladatok, problémák megbeszélése mellett egyfajta „továbbképzésben” is kell részesíteni a szülőket a korszerű tehetséggondozás alapismereteinek, módszereinek közvetítésével.

Végezetül: „Ha az akadályozott gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az egyéni tragédia. Tragédia neki, és a családjának. De ha a tehetséges gyermeknek nem segítünk abban, hogy a képességeit kibontakoztassa, az már társadalmi tragédia.” (Gallagher

78

IV.A gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések az esélyegyenlőség biztosításához szükséges elvek, feladatok

Lakókörnyezetünk infrastrukturális változása teljes mértékben kihatott a népesség, lakosság összetételére, életkörülményeik, a szociokulturális környezetük változásaira. Környezetünkben új lakóparkok folyamatosan nőnek, ezzel párhuzamosan nő az érdeklődés intézményünk irányába és nő a bizalom is. Ezen tényezők befolyásolják az óvoda működését, elősegítik a növekvő jelentkezések, óvodai beíratkozások számát. A hátrányos helyzet megítélésekor az egyedülálló szülő, alacsony jövedelem, alkalmi munka a kiemelt szempont. Az óvodánkba járó gyermekek részére a családokat segítő alapítványi támogatás igényelhető. Célunk a meggyőzés, a bizalom erősítése a nyitott óvoda által, fontos a program gyermekközpontúságának, a családias, hangulatos légkör bemutatása.

Általános feladatok –

Beiratkozás előtt óvodánkba ellátogatva a szülők betekintést nyerhetnek az gyermekintézményünk életébe, a gyermekek bekapcsolódhatnak az óvodai programokba.

–

A tanulási folyamatban az óvodapedagógusok egyéni ill. mikro csoportos foglalkozások mellett, a differenciált egyéni fejlesztést valósítják meg. Minden tanköteles, visszamaradó gyermek egyén fejlesztésben részesül. Bemeneti (év eleji) és kimeneti (év végi) mérések folytatása a meglévő mérőeszközök segítségével megállapított fejlesztendő területek beépítése a nevelőmunkába. A gyermekek fejlesztésében az egyéni, mikro csoportos fejlesztés a hátrányok csökkentése, ill. tehetségfejlesztés tekintetében fontos. A gyermekek neveltségi szintjének fokozása oly módon, hogy a szokásszabályrendszer megalkotásába bevonjuk őket, így értékelik önnön maguk és társaik munkáját, tevékenységét. A tervben megfogalmazott célok és feladatok kötelező érvényűek a nevelőtestület tagjaira. Esélyegyenlőségi felelős kijelölt, feladatait az éves munka tervben megfogalmazottak szerint tervezi, hajtja végre a teljes intézményi alkalmazottakkal együtt.

– – – –

– –

79

–

A gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések: az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőség akkor valósulhat meg, ha minden gyermek részére biztosítjuk az emberi méltósághoz való jogát. a programokban való részvétel és választhatóság lehetőségét

–

Minden dolgozó feladata, hogy az általa ellátott gyermek hozzájusson minden olyan szolgáltatáshoz, amely ahhoz szükséges, hogy személyisége szabadon kibontakozhasson.

–

Az egyenlő bánásmód követelményét érvényesíteni kell: az intézményben biztosított szolgáltatások igénybevétele során a gyermeki jogok gyakorlása során felzárkóztatás, egyéni fejlesztés vagy tehetséggondozás biztosítása, gyermekcsoportban történő elhelyezéskor.

80