KIADJA: B U D A P E S T FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

X X I . - X X I I . SZÁM 1926. X I . 1.—15.

AZ ÁLLAT- ÉS N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL S Z E R K E S Z T I : RA1TSITS EMIL D R

KIADJA: B U D A P E S T FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE E L Ő F I Z E T É S I

A hazai sasfajokról, különös tekintettel a békászó sasokra. írta : Vasvári

Miklós.

R a g a d o z ó m a d á r v i l á g u n k n a k feltétlenül n é p s z e r ű b b a l a k j a i k ö z é tartoznak a sasok is, m e l y e k r é s z b e n feltűnő n a g y s á g u k , r é s z b e n s z o k á s a i k révén a z ornithologusok figyelmét mindenütt é p p ú g y m a g u k r a v o n t á k , mint a h o g y a természetkedvelőt vagy s o k s z o r á l t a l á b a n a népet is érdeklik é s érdekelték m i n d e n i d ő b e n . A „ s a s " n é v megszokott a n é p a j k á n , de igaz, hogy — kivált m a — n e m mindig, sőt elég ritkán v o n a t k o z i k igazi sálira. A - v a d á s z k ö z ö n s é g egy része is b i z o n y gyakran k i n e v e z i a z ölyvet, héját, m e g kányát (Milvus) ilyen vagy olyan s a s n a k . J e l e n t á r g y a l á s u n k folyamán i p a r k o d o m igazi s a s f é l é i n k n e k főleg elterjedési viszonyait v á z o l n i , m e g j e g y e z v é n , hogy n e m a k a r o m nagyon átlépni e folyóirat i r á n y á n a k k ö z é r d e k ű méreteit túlságos r é s z l e t e z é s s e l é s ezért a t e r j e d e l m e s i r o d a l o m n a k c s u p á n egy részét v o n o m ismertetésem körébe. Reichenow a sasokat a nappali ragadozó madarak Falconidae c s a l á d j á b a n , mint a z Accipitrinae ( „ h é j á k " ) a l c s a l á d tagjait tárgyalja é s pedig külön c s o p o r t b a osztja b e (ú. n. „Sektion B : A s f u r i n a e " ) a törpe s a s t é s h é j a s a s t , egy m á s i k csoportba („Sektion C : Buteoninae") a z A q u i l a n e m b e tartozó s a s o k a t é s egy h a r m a d i k c s o p o r t b a („Sektion D : Milvinae") a rétisast (Haliaétus albicilla L.) é s a h a l á s z s a s t (Pandion haliaétus L.). Mint a „sektió"-k e l n e v e z é s e mutatja, a „ s a s " n é v e n szereplő fajok Reichenow r e n d s z e r e szerint részint a h é j á k k a l , részint a z ölyvekkel és k á n y á k k a l vannak szorosabb rokonságban. Ellenben Hartert ezeket a csoportokat n e m tartja m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő k n e k c s o n t t a n i a l a p o n é s Aquilidae c s a l á d b a n tárgyalja a z ö s s z e s s a s o k a t , ölyveket stb., míg a s ó l y m o k külön c s a l á d b a kerülnek (Falconidae). K i e m e l i , hogy a z A q u i í a - n e m a B u t e o - h o z igen k ö z e l á l l ; elismeri, hogy a Milvus é s Haliaétus egy c s o p o r t b a v a l ó é s a z utóbbi a z Aqm'ía-féléktől r o k o n s á g i l a g m e s s z e távol esik, míg a Pandion egyedülálló a l a k é s b i z o n y á r a külön alc s a l á d o t é r d e m e l n e meg. S a s f a j a i n k sorét a rétisassal kezdhetjük meg, a m e l y n e m mondható a magyar avifauna jellemző alakjának, amennyiben e n n e k a fajnak n e m c s a k óriási elterjedési területe van, h a n e m 1

2

Á R A

s

Dr. A.'Reichenow: Dr. E. Hartert:

Die Vögel. Handbuchd. system. Ornithologie, I., Stuttgart, 1913. Die Vögel der paláarktischen Fauna II., Berlin, 1 9 1 2 - 2 1 .

30.000

K O R O N A

@H}

Sül

mert fészkelő területei közt n e m é p p e n n e v e z e t e s m a m á r a m i e n k . A rétisas (Haliaétus albicilla L.) J a p á n t ó l a britt szigetekig előfordul é s jórészt költ is k i s e b b - n a g y o b b s z á m b a n . Déli i r á n y b a v a l ó elterjedésére n é z v e azt m o n d j a Hartert, hogy r é g e b b e n biztosan fészkelt E g y i p t o m b a n é s a Vörös-tengernél. T é l e n a F ö l d k ö z i ­ tenger, É s z a k - A f r i k a é s Indiáig, másfelől m e g K í n á i g e l k a l a n d o z i k . H e l y e s e n jegyzi m e g róla e g y é b k é n t b á r ó VVildburg Aladár, h o g y : „ H a z á n k b a n e z a l e g g y a k o r i b b nagyfajtájú s a s " , mert b i z o n y o s , hogy a két m á s i k nagytermetű s a s , a szirti- é s p a r l a g i s a s v a l ó s z í n ű l e g s o h a s e m volt n á l a s z á m o s a b b . B i z o n y é r a a z Alföldön v a l ó gyakori valta íratta L a k a f o s s a l , hogy e z „a mi l e g m a g y a r a b b s a s m a d a r u n k " , mert „őt c s a k a m a g y a r b é r c e k i g viszi a s z á r n y a " ; Bársony István pedig, mint a m a g y a r r ó n a e g é s z v i l á g é b a a n n y i r a beleillő m a d á r r ó l rajzolta gyönyörű leírásait. Chernél István szerint Pozsonytól le a Duna mentén, a Tisza és m á s n a g y o b b folyóink v i d é k é n fészkel, k ü l ö n ö s e n n a g y s z á m b a n a D r d u a - f o k o n , Erdély­ b e n fészkeléséről n e m tud. S c h e n f e szerint itt ritkán fészkel. R é g e n gyakori volt Alföldünkön é s Lakatos Károly gyakran látott „másfél tucat"-ot is keringeni „egyes t a v a k (a D u n a é s T i s z a holt á g a i ) s a lápi vizek felett". U g y a n c s a k Lakatos szerint azelőtt a d u n a i szigetek v a l ó s á g o s fészkelő tanyái voltak é s a T i s z á n á l is egyik l e g g y a k o r i b b f é s z k e l ő n e k ismerte, füves nádasokban és b ú z a v e t é s b e n is találta fészkét. Erre a z utóbbi körülményre v o n a t k o z ó m á s esetről is v a n t u d o m á s o m , mert n o h a r e n d e s e n fákra rakja fészkét, Floericke a fenti j e l e n ­ séget a D o b r u d z s á b a n is észlelte. A fészek aszerint, hogy mily régi, igen v á l t o z ó nagyságú, ugyanis a k ö l t ő m a d a r a k évről-évre n a g y o b ­ bítják fészküket. Lakatos szerint úgylétszík, hogy c s a k fiatalabb b é l d á n y o k fészkelnek földön, a z öreg pórok pedig fákon. A rétisas méreteire v o n a t k o z ó l a g m e g j e g y z e m , hogy m á r a z i d ő s e b b Brehm megkülönböztetett egy l e g n a g y o b b m é r e t e k e t elérő grönlandi, egy m a j d n e m a k k o r a é s z a k e u r ó p a i é s egy k i s e b b délkeleti a l a k o t . Hartert n e m tartja m é g eldöntöttnek azt a kérdést, hogy e z e k mint alfajok elkülöníthetők-e é s közli Rudolf trónörökös méreteiből.aki 6 9 példányt ejtett el, a D u n a m e l l é k i m a d a r a k r a vonat­ k o z ó m é r e t e k e t ( u t ó b b i a k D é l m a g y a r o r s z á g o n kerültek terítékre) ; eszerint d> ö>.: 6 0 , 6 0 , 6 0 , 6 0 ' 5 , 6 3 , 6 4 , 6 8 , ? ? : 61 5, 6 4 , 6 6 , 6 9 c m 3

4

&

6

1

8

Br. Wildburg Aladár: Adatok a rétisas természetrajzához. A Természet, I, 1897/98, 8. szám. Lakatos Károly: Magyarország orvmadárfaunája. Budapest, 1910. 4

6

1

F É L É V R E

Chernél István: Magyarország madarai. Budapest, 1899. Schenk Jakab: Madarak: A magyar birodalom állatvilága. Budapest, 1917. Dr. Kurl FIoericfee: Forscherfahrt in Feindesland, II. Ornithologisch—wissenschafliche Ergebnisse. Stuttgart, 1918. e

7

9

szárnymérettel. Madarász Gyula szerint a hím szárnyhossza 6 0 — 6 3 , a nőstényé 6 3 — 6 7 , a magyar „Brehm" szerint 6 0 — 6 3 , illetve 6 7 — 7 2 ' 3 ; Hartert pedig 5 9 5 — 6 3 0 , illetve 6 5 0 — 7 0 0 , 7 1 0 mm.b e n (és ezentúl) a d j a a méreteket. Mint létható, a magyarországiak n e m a l e g n a g y o b b méreteket tüntetik fel é s ezért a vonulási időben é s télen elejtett igen nagy példányok hihetőleg idegen m a d a r a k . Irodalmunkban egy kiválóan nagy példány elejtéséről s z á m o l b e Lakatos, leírva, hogy 1885 n o v e m b e r 14-én Horgos h a t á r á b a n (Csongrád m.) egy óriási, majdnem „kilencláb hosszú" szárnyterjedelmű vén nőstényt lőtt, a m e l y 15 kg súlyú volt, mint egy kinőtt túzok ; azt is említi, hogy e h h e z fogható igen ritkán kerül elő, de a h a l á s z - és v a d á s z e m b e r e k szerint a régi nagy tiszai

m á s i k hazai megfigyelő is tanúskodik erről, Wildburg Aladár báró a rétisasról szóló nagyon tartalmas c i k k é b e n ; eszerint h a teheti, a halász-sas (Pandion haliaétus L.) z s á k m á n y á t veszi el. Az A í d u n d n á l való hosszú ottléte alatt a rétisast halászni csak a s z á r a d ó b a n levő m o c s a r a k é s v í z á r a d á s o k n á l látta, ahol a poshadt vízben elgyengült é s gyakran felszínre j ö v ő h a l a k a t fogdosta. Ugyanezt a könnyű v a d á s z á s i módjót látta Floericke R o m á n i a lagunáin, ahol a rétisas különösen a kövér és öreg ikrázó pontyokra j á r rá é s a sekély vízben komikusan ugrálva 10—15 kg-os példányokat is fogdos. Hasonlóképen igen üldözi a D o b r u d z s á b a n a szárazföldi teknősöket és Floericke szerint, ha a m a d á r erős csőrével a teknős páncélját szétfeszíteni nem tudja, akkor z s á k m á n y á t a m a g a s b ó l sziklás talajra leejti, hogy a p á n c é l széttörjön ; Floericke azt mondja, hogy erről a gyakran kétségbevont tényről a Dobrudzsa minden látogatója könnyen meggyőződhetik. Wildburg báró is gyakran hallott ilyen esetekről, de n e m mondja, hogy hol. E l l e n b e n igen érdekes az, amit ír a rétisas teknősökkel való táplálkozásáról, a m e n n y i b e n tudtommal erről ilyképen még n e m történt említés m á s szerzők részéről. Ő s z á m t a l a n teknőst talált sasfészekben é s azt tapasztalta, hogy a m a d á r z s á k m á n y á t nem töri össze, h a n e m k a r m a i v a l tartva „oldalt kezdi ki é s a fejét, lábát kitépvén, kiszedi a húsát i s " . Wildburg szerint „a Duna-szigetek és m o c s a r a s vidékek közelé­ ben egyik főtápláléka a h a l és a t e k n ő s b é k a , minthogy e z e k h e z l e g k ö n n y e b b e n jut". Rétisas-fészkekben találta azonkívül mindenféle e m l ő s ö k részeit, „patkányt, nyulat, kutyát stb., sokféle k a c s á t , ludat, búvárt stb.". A fészkekben kiszedésük a l k a l m á v a l rendesen 4 — 8 k a c s á t vagy szárcsát is találtak. M a a rétisas nálunk leggyakrabban észlelhető a Hortobágyon, ahol a vadlúdj á r á s idején gyakran megfordul, de nyáron is találni, még pedig olykor egyszerre több példányban is. így Szomjas Gusztáv 1909 július 7-én este a z erdőn 4 — 5 példányt észlelt, 1918 július 4-én pedig a hortobágyi halastónál látott többet. Tarján Tibor dr. szerint 1921 őszén feltűnően gyakori volt é s szerinte a v a d é s z o k ­ tól megsebzett vadludak bő táplálékául szolgálnak. Szomjas Gusztáv 1916 szeptember h a v á b a n egy gémet (bizonyára Ardea cinerea) röptében alulról támadó rétisast figyelt meg, m á s a l k a l o m m a l egy g é m e n l a k m á r o z ó példányt a gulyás ütött le a botjával. Utóbbi esetek arról tanúskodnak, hogy a hegyescsőrű g é m e k n e k is komoly ellenfele. A környező országok közül leggyakoribb a rétisas R o m á n i á ­ b a n . Gyakoriságáról némi fogalmat nyújt a z a z adat, hogy Dombrowski bukaresti tartózkodása idején az évek folyamán több mint 4 0 0 darabot kapott kitömésre é s még vagy 3 0 példányt ketrecben tartott. K é s ő ősszel a D é / o r o s z o r s z á g b ó l érkező r é t s a s o k j e l e n t é k e n y e n gyarapítják a z állományt. A halászsas (Pandion haliaétus L.) a z igazi sasoktól mindenféleképen elég távol á l l ; ezért, meg faunánkra nézve k e v é s s é j e l l e m z ő volta, t o v á b b á sporadikus fellépése miatt csa'< 9

1. kép. Héjasas feje. Csörgey

Tífusz rajza; „Aquila", 1904. kötetéből.

10

sárréteken g y a k r a b b a n előfordultak ily nagyon öreg, agg példányok. A fentieket é s a lövési dátumot tekintetbe véve éppen nem lehetetlen, hogy e z e k a z óriás példányok messziről jött v e n d é g m a d a r a k . T á p l á l k o z á s a nézőpontjából igen érdekes adatokat közöl Lakatos, mint aki a legjobb ismerője volt e fajnak é s legtöbb ragadozó m a d a r u n k n a k é s sokszor volt a l k a l m a megfigyelni normális táplálékszerzési viszonyai közt. Megfigyelései közül említésreméltónak tartom a „Dód fó"-nál (Csongrád-megye) v a l ó észleletét, mely szerint a s z á l y o s é v e k b e n , a sekély vízben tengődő „sok féldöglött h a l " gyakorolt nagy vonzerőt a réti s a s o k r a , m e l y e k b ő l „gyakran fél, vagy egész tucatot is lehetett látni egyszerre a tó fölött". E z a körülmény, meg az a m á s i k L a k a f o s - f é l e megfigyelés, hogy a Tisza felső vidékén, a „réfís a s o k (meg a vadmacskák) a vidra által a jégre kirakott hal­ fejekből táplálkoztak c s a k n e m egész télen át", arra enged következtetni, hogy a rétisas á l t a l á b a n a „halfogásnak" lehető­ leg l e g k é n y e l m e s e b b m ó d j á t szereti gyakorolni. Egy

0

9

9

Dr. Madarász

Gyula:

Magyarország madarai. Budapest. Í899—1903.

1 0

Négyen egy tálból.

KINCSPALOTÁM.*

írta : Fodor

Van egy kis kéz: kopott a selyme, És mégis, mégis oly jó a sebre! Van egy kis szív: verése halkul. Nem vérből van, de vertaranybul. Van két szép szem: a tükre kékes, Ha rámtekint, mindig beszédes. Van két virág, kit Tőle kaptam: Az életünk virág-alakban. A kettőnk szíve dobban abban! Van fészkem is, beszédes fészek. Tizennégy éve ennek élek. Itt őrzöm Őt s két gerlicémet, S míg védem, őrzöm lábaik nyomát: Boldogság-fénnyel teli szórom Az Élet-ország legszebb templomát! MÓRA * Szerző Gárdonyi-estélyen.

felolvasta

a Nyíregyházán

Aquila. 1909, p. 3 0 6 ; 1919. p. 111 ; 1916. p. 346, 347. Aquila. 1922, p. 166. 167.

október

LÁSZLÓ. 16-án

tartott

Pál.

Pöttyömnyi e m b e r k e voltam, v é k o n y dongájú, de k e m é n y fakadású. Olyik j ó m a r k ú e m b e r három a r a s s z a l lemérhette volna termetem hosszét. De azért é d e s a p á m a t , amikor egyik lábaszárót, — úgy térden felül — á t n y a l á b o l t a m , h a n e m is fek­ tettem gerincre, u g y a n c s a k megingattam. J á t s z ó p a j t á s o m a k k o r i b a n ritkán akadt. De kárpótolta Paszuly, a z o r o s z s p i c b e oltott spanyol vizslánk, Kindrusz, a félangora fekete kandúr é s Jöttment, a hosszú, fényesfarkú telivér s z a r k á n k . E l v á l a s z t h a t a t l a n p a j t á s o k voltunk mi négyen. Együtt cseperedtünk v a l a m i v é . Én voltam közöttük a legfiatalabb, Paszuly a legidősebb. U t á n a korban e l ő b b Kindrusz, aztán Jöttment következett. Hogy közelebbről megismertessem őket, k e z d e m a z öt esz­ tendős Paszullyal, ki e nem m i n d e n n a p i nevet azért kapta, mert a k u t y a t á r s a d a l o m b a n talán ő volt a z egyedüli, amelyik n e m c s a k , hogy ette, de szerette is a s a l á t á n a k szánt, sósvízben főtt n a g y s z e m ű haluska-paszulyt. K o m o l y érdemei mellett, talán egyedüli gyöngéje volt a z , hogy v a l a m e n n y i étel között c s u p á n a paszuly őrizésével nem lehetett volna megbízni. Mikor a h á ­ z u n k h o z került, én m é g egy ismeretlen világűrben keringtem. S a t o m j a lehettem volna talán egy születendő földi uralkodónak, A m i k o r sorsom, szülőim h á z á b a n tette le b ö l c s ő m e t , Paszuly a k k o r m é r benfentes, körülbelül egy é v e s , süldő e b volt. Igaz ugyan, hogy m e g é r k e z é s e m — mint utóbb értesültem — kissé

röviden foglalkozom ez összefüggésben vele. A „Fauna-katalogus" adatai szerint h a z á n k b a n ismeretes fészkelőhelyei a k ö v e t k e z ő k : Makó, Bellye, Kisbalaton, Dévény, Alsóárpás, Álsószombatfalva, Kiszombor, Futták, a z Alduna, Fenek és az Obedszkabara. Lakatos szerint nálunk még l e g i n k á b b a Tisza é s Duna mentén fordul elő é s leggyakoribb a z Alduna menti ligetekben. A romániai „Balta" területén, ahol a vízi m a d a r a k és ragadozók eldorádója van, ez a faj Floericke szerint ritka és fészkelése Romániából a legutóbbi időkig még nem volt biztosan kiderítve; Floericke azonban 1917 május 21-én Vladeni mellett a fészkénél figyelte m e g ; valamivel gyakoribb ott a vonulás idején. Késői költési ideje, —• a m e n n y i b e n Lakatos szerint c s a k május elején, ritkábban április utolsó h a r m a d á b a n tojik, — mintha arra mutatna, hogy m a d a r u n k i n k á b b a déli tájak lakója, ami késői érkezési idejében (április) is kifejezést nyer. Hogy úgyszólván k i z á r ó l a g halakkal táplálkozik, ez a körülmény is mutatja, hogy ő s i alakkal van dolgunk, ehhez a z ő s i t á p l á l é k h o z v a l ó ragaszkodást rajta kívül k e v é s ragadozó m a d á r őrizte meg ily mértékben. Földrajzi elterjedése is nagyon s a j á t s á g o s . A ráró ugyanis a z északi félteke nagy részét lakja, a Lappföldtől és Skóciától mintegy a z afrikai Somali-partig terjed el, Ázsiában pedig északi részétől délre a Himalaya-igés keletre Kína, Japán é s Kamcsatkáig ér előfordulása. E m a d á r ősi voltát mutatja a z is, hogy a z egész világról c s a k ez a z e g y f a j ismeretes és ennek is c s a k k é t a l f a j á t ismerik e l : a Pandion haliaétus eristatus Vieill.-t Ausztrália, Űj-Guinea, a MolukkiFülöp- é s Szunda-szigetekről és a P. h. carolinensis Gm.-t Északés Délamerikából. Sajátsá­ gos, hogy kissé h a s o n l ó elterjedése van a ragadozó e m l ő s ö k közül a vidra-féléknek, melyek szintén a z ősi haltáplálékhoz specializálódott ő s i a l a k o k é s a ráróhoz, ehhez a s z á r n y a s v i d r á - h o z (mint Lakatos találóan nevezte) h a s o n l ó a n igen széles elterjedésnek örvendenek aránylag k e v é s fajjal.

egyéb részeiből együttvéve. Áprilisban érkezik é s szeptember vagy októberben költözik el, tehát aránylag elég rövid ideig időzik nálunk é s ez a körülmény azzal kapcsolatban, hogy^pl. Németországban igen sporadikusan fordul elő, azt bizonyítja,

Az igazi s a s o k (Aquila) közelében v a n n a k már rendszertanilag a törpesas és a h é j a s a s . A törpesas (Hieraaétus pennatus Gm.) erdei madár, a m e l y a s í k o n , épúgy otthon van, mint a hegyes vidéken. I n k á b b a Földközi-tenger mellékén gyakori és pedig Déli- és Közép-Franciaország, a Pyreneusok, Spanyolország, Portugália, Marokkó, Algír, Tunisz, továbbá délkeleti Európa, é s z a k felé Galíciáig, Déloroszország egy része, Egyiptom, Á z s i á b a n pedig keleti Szibériáig terjed költő-területe, sőt egyízben Indiában is fészkelve találták (Hartert). Hazánkban a következő költőhelyei ismeretesek : Debrecen, Gyömrő, Gyula, Bellye, Fogaras-, Alsófehérés Hunyad-megye, Szászváros, Segesvár, Barczaság, Csombord, Sellemberk,. Nagyenyed, Tiszatorkolat, Kabol, Futták, Szőreg, Kiszombor, Újlak, Cerevic, Eszék, Nestin, Fruskagora-hegység ( „ F a u n a Regni Hungáriáé." SchenkJ.: „Aves," p. 101.). Lakatos szerint a F r u s k a g o r á b a n közönséges. Dél-Magyarországról, Torontál- é s T e m e s - m e g y é k b ő l több példányt küldöttek azelőtt Dr. Lendl intézetébe k i t ö m é s r e , mint az ország 11

1 1

A

magyaroszági sasok elterjedéséről. A Természet, VI., 1903. X X . szám.

leszállította értékét, de azért a h á z b e l i e k osztatlan szeretetét élvezte. Egészen m á s volt Kindrusz esete. Ez a v a t a t l a n n a k is könnyű kitalálni, hogy nevét fekete színe miatt kapta. E z a kimustrált kandúr m á r h a m a r megfeledkezett a vizes paszuly nagyszerű­ ségéről, ha nagy, zöld szemeit, holmi s z ö k d é c s e l ő , őszi v e r é b hízott zsengéjével detektálhatta. Életbölcselet dolgában nem k i s e b b eltérés mutatkozott Paszuly é s Jöttment között s e m . Ha csirkesivítást hallott, a levágott s z á r n y a s j ó s z á g beleiért n é h a órákig s z e m m e l tartotta a konyha tájékát. Ezt a kulináris ízlését még akkor sem tagadta meg, ha a s z o m s z é d hentesek udvarán, — a h o v á átjórogatott — a j o b b nál-jobb húshulladékok közt válogathatott. Volt a kertünknek egy régi, még a kurucvilágból megmaradt, szurokba öntött kőfalmaradványa. V a l a m i vártemplom fala lehetett, amin az ágyúgolyó, meg a c s á k á n y éle máig sem fogott. Alig lehetett két méter m a g a s , öt méter hosszú az egész c s o n k a faltömb, Ezen sétált át naponta a mi s z a r k á n k , a s z o m s z é d s á g ­ ban lakó hentes udvarára, ahol addig settenkedett, addig bille­ gett, amíg egy-egy hús-hulladékkal h a z a nem somfordált. A hen­ test, a szarka e látszólagos csínytevése mulattatta. Ugylátszik, ezért a kétlakiságáért kapta a h é k á s , a b e c é z ő n e k bizony n e m mondható Jöttment nevet. Külön m a g y a r á z a t a van a n n a k , hogy miért jött vissza naponta a henteséktől, ahol a sok ennivaló dús v á l a s z t é k a várta mindenkor. Az udvar egyik félreeső részében akkoriban egy régi kocsi­ szín állott. Oda hordtak mindent, ami a ház körül feleslegessé vált. E n n e k a lomtárnak valamelyik legrejtettebb z u g á b a n volt Jöttment kincses k a m a r á j a . Ide hordta a sok összelopkodott fényes holmit, a m e l y e k k i b á n y á s z á s a annyi m u n k á v a l járt volna,

2. kép. Héjasas. Csörgey

Titusz rajza; „Aquila" 1904. kötetéből.

hogy a sok lim-lom megbolygatását emiatt egyre halogatták. A mi s z a r k á n k n a k , a Jöttment névnél találóbbat, c s a k a leghirhedtebb besurranó tolvajok rendőri nyilvántartójában talál­ hatott volna a kutató. Rövid ismertetéssel ezek voltak a z én egykori j á t s z ó t á r s a i m . E z e k n e k közvetlen m e g i s m e r é s e rögzítette meg b e n n e m az állatok iránti v o n z a l m a m a t minden időre. Régen volt. Kedveltjeimet azóta a z enyészet ezüstös köde takarja. Most tudnám c s a k élvezni m a g a m is azt a látványt, amikor mi négyen Paszuly, Kindrusz, Jöttment, meg én összeültünk babot szemelni . . . Egy reggel vidéki vendégek érkeztek hozzánk. Paszuly azon a napon — mintha v a l a m i r e várt volna — á l l a n d ó a n a konyha körül ténfergett. Helyette Kindruszt vettem m u n k á b a , ő t nyomor­ gattam a hajnalkával árnyékolt tornácon, ahol éppen e b é d h e z terítettek. A p á m a vendégeket tessékelte asztal köré. Alig helyez­ kedtek el, mikor a n y á m egy tányér parázsra főtt babot tett a t o r n á c kövezetére. Paszuly nyomon követte a n y á m a t . A tányér előtt leült é s vért, a m í g mi is oda érkezünk. (Ezt m á r így köve­ telte a házirend.) Kindrusz alig várta, hogy megszabaduljon tőlem. Aztán egy kiszámított ugrással ő is a tányér mellett ter­ mett. Én se voltam rest. Odatelepedtem. C s a k Jöttment hiányzott még az összeszokott együttesből. Tekintetünk találkozott, mintha egygondolaton leltünk volna. A következő pillanatban félig repülve, félig ugrálva, zajos csörgéssel ott termett Jöttment is. S o r b a helyezkedett, mint aki tudja, hogy m á r c s a k őtet vártuk. Paszuly ezalatt c s a k arra figyelt, hogy mikor kezdem a szemelgetést. Az első ugyanis mindenkor én voltam. Paszuly, mint aki utánam m á s o d i k n a k nyúlhatott a tányérba, közvetlen érdekeltsége tudatában, szája szélét nyalogatta, hogy ezzel is étvágyat ger­ j e s s z e n és siettessen . . .

hogy d é l i f a j ; r o k o n a i is legnagyobbrészt t r ó p u s i a k . Olaszországban Hartert szerint c s a k átvonuláskor észlelik é s Svájcból c s a k egy régebbi megfigyelés i s m e r e t e s ; tehát lehet, hogy Németország felé d é l k e l e t i i r á n y ­ b ó l , vagyis Magyarország felől és n e m D é l n y u g a t vagy D é 1 felől terjedt e l ; vagy pedig a németországi megtelepedések e fajnak c s u p á n a l k a l o m s z e r ű előre­ töréseinek minősíthetők, amilye­ nek m á s madárfajok részéről (Pastor roseus L., Falco cherrug Gray stb.) is észlelhetők nyugati vagy észak­ n y u g a t i irányban. Nevezetes s a j á t s á g a a törpesasnak, hogy ő a legkifejezettebb a p r ó m a d á r - e v ő a s a s o k közt. A törpesas m á s i k E u r ó p á b a n is elő­ forduló r o k o n a a héjasas (Hieraaétus fasciatus Vieili), a m e l y Déleurópa és Marokkótól Indiáig é s Kínáig terjedt el. Nálunk v a l ó előfordulásáról két bizonyító példánya van. A z egyiket 1903 április 29-én a T i s z a torkolata k ö z e l é b e n , a mosoriní réten egy rétisas (Haliaétus albicilla L.) ütötte le é s a k k o r i b a n Kóssa Miklós dr. titeli közjegyző birtokába k e r ü l t , a meg­ szállás b o n y o d a l m a i n a k idején pedig Józsa Károly ny. polg. iskolai igazgatóhoz é s tőle a M. kir. Madártani Intézetbe jutott. Ez a példány valószínűleg nőstény. A m á s i k példány Hrabár Sándor ungvári főgim­ náziumi tanár gyűjteményében van, Kajtorszentivánról (Fejér-m.), ahol 1906 szeptem­ ber 2. körül ejtették e l . Hausmann és Czynk szerint B r a s s ó környékén látták m á r és Hausmann szerint fogságban is tartották és fészkelését megállapították volna. Czynk állítólag egy öreg hímet el is ejtett é s egy m á s i k példányt a z Olt m o c s a r a i n á l látott egy tölgyfán. Állatföldrajzi nézőpontból épen n e m lehetetlen, hogy költ is nálunk, mert hogy m á s példát ne említsek, utóbbi időben a B a l k á n r a jellemző egyik e m l ő s f a j n a k a S z e r é m s é g b e n élő 3. kép. Szirtisas. Csörgey alakját, t. i. a szerémségi földikutyát (Spalax monticola syrmiensis Méh.), mely a Dunántúl Le/léről (Somogy-m.) is ki volt mutatva, ;

12

1 3

14

15

Eftife G y u í a d r . u g y a n c s a k a fejérmegyei Sdrpenfe/éről is kimutatta, vagyis ennyire f e l é r a b a l k á n i f a u n a h a z á n k b a n , a m e l y n e k egyik tagja r é s z b e n a h é j a s a s is. A sas fogalmának prototípusa a szirti vagy kőszáli s a s (Aquila chrysaétos L.). Hartert a c s a k n e m egész Európában, Kaukázusban, Kisázsiában,Nyugat-Ázsiá­ ban é s Szibériában élő alakját Aguila chrysaétos L. néven tárgyalja, míg a z Ázsia magas hegységein élő a l a k A . chr. daphanea Menzb., a Spanyolországban, Marokkó, Algir é s Tunisban élő a l a k j a A. chr. occidentalis Olphe-Galliard néven szerepel. A szirtisas h a z á n k hegyvidékein ren­ des fészkelő, kivált a Kárpátokban észa kon éppúgy, mint Erdélyben. Állítólag a Bakonyban is fészkelt és hogy ez valószínűbb, mint sokáig gondolták, b i ­ zonyítja a z is, hogy a Dunántúl m á s pont­ j á n , a Badacsonyban a tördemici bazaltsziklák közt Chernél István 1917-ben megtalálta e faj fész­ két, „egy m a g á b a n felmeredő h a t a l m a s bazaltoszlop­ n a k a B a l a t o n r a néző fülkéjében, karvastagságú ágak­ ból r a k v a " ; Chernél szerint 1918-ban n e m foglal­ ták el fészküket, b e n n e kerecsenysólymok (Falco cherrug Gray) tanyáztak, de e nyár és ősz folyamán is látta a szirtisast, sőt megszaporodva négy példány­ b a n , lehet, hogy a fiatalokkal együtt, c s u p á n a fészküket n e m tudta ez a l k a l o m m a l megtalálni. 1919 nyarán is mutatkozott a k ö r n y é k b e n 3 példány, egyes m a d a r a t Chernél októberben is látott itt. 1921 o k t ó b e r é b e n u g y a n c s a k észlelt egy példányt (X. 6., 7. és 11-én). T e h á t mint látjuk, a Dunántúl h e g y e s e b b részein is számíthatunk a szirtisas jelenlétére. E g y é b k é n t a Badacsony egyéb m a d á r ­ fajai eléggé kevertek, a m e n n y i b e n a z éppen n e m hegyvidéki kerecsenysólyom é s a m a g a s hegyeken tartózkodó havasi szürkebegy (Accentor coliaris Scop.) is előfordul, utóbbinak fészkelését a z o n b a n Chernél c s a k lehetőnek tartotta, de b e b i z o n y í t á s á r a a l k a l o m nem került. É r d e m e s n e k tartom megemlíteni, hogy 1925 j a n u á r j á b a n Bárányos József preparátornál Titusz rajza. egy Ugod község (Veszprém m.) h a t á r á b a n elejtett szirtisast láttam és éppen nem lehetetlen, hogy a vidék p r e p a r á l á s r a beküldve és a n n á l feltűnőbb volt előttem a veszprém­ megyei előfordulás. Igaz, hogy télen nagy területeken kalandozik 111

1 2

M. 0 . K. Nisaelus fasciatus (Vieili.) a magyar faunában. Aquila, 1904, p. 367-368. Aquila, 1916, p. 349. Dr. J . v. Madarász: Die Raubvögel Ungarn's. Zeitschrift f. d. gesammte Ornithologie. I. 1884. p. 243—260. 18

1 4

Megkezdődött a l a k m á r o z á s . Kivettem a tányérból egy s z e m babot. Paszuly követte példámat. Ezalatt Jöttment c s a k arra várt, hogy Kindrusz is kivegye m a n c s á v a l a z őtet megillető egy s z e m b a b o t s aztán ő is sorra kerülhessen. A szemelgetésnél mindig ő volt a negyedik. így ment ez körbe-körbe, amíg volt miből, T é v e d n i , vagy egyszerre több szemet kivenni c s a k nekem volt s z a b a d . Ezzel a j o g o m m a l a z o n b a n c s a k olyankor éltem, h a s z e m e l g e t é s közben, asztalfői tekintélyemen v a l a m i c s o r b a esett. Ilyenkor v a l a m e n n y i e n felém fordultak. De h a például Kindrusz Paszuly előtt nyúlt a c s e m e g e felé, Paszuly k e m é n y e n rámordult. S h a ez sem használt, m a n c s á v a l orrára is ütött a tolakodónak. Ilyenkor hegyes c s ő r é v e l Jöttment is d ü h ö s e n Kin­ drusz felé kapott. H a pedig P a s z u l y tévedett, vagy egy s z e m n é l többet akart kivenni, Jöttment és Kindrusz egyszerre reátámadtak. Ugyanilyen megfigyelés alatt állolt Jöttment is. S a m e l y i k ö k ezt a sorrendet ismételten megzavarta, azt közös erővel elzavarták a tányér mellől. E b b e n a z egyetlen k é r d é s b e n m i n d h á r m a n összetartó egy a k a r a t o n voltak. Én c s a k Paszullyal s z e m b e n léptem k ö z b e . Ő volt a z egyetlen, — talán a kor j o g á n — aki s e h o g y s e m tudott belenyugodni a b b a , hogy a tányértól eltávolítsák. A m á s i k kettővel s z e m b e n a bíráskodást bizonyos határon belül a z érdekeltekre bíztam. Ilyenkor Paszuly kegyetlen volt... Mikor a lucullusi l a k o m á n a k v é g e volt, vendégeink — akik eddig szótlanul figyeltek minket — végre felkacaghattak. E jele­ net után, úgy adtak kézről-kézre, mint a tanyai k o m á z o k a derűt ontó kulacsot. Néhány év múlott el ezután. K a m a s z o d ó legényke lettem. S z e r e p e m e t Gizi húgom vette át. De az ő j á t s z ó p a j t á s a i n a k kedélyét a k k o r á r a bizony megfeküdte a tovatűnő idők k o m o r

1 5

Dr. Éhik Gyula: Spalax monticola syrmiensis Méh. Fejérmegyéből. Álla tani közlemények, XXII. 1925. p. 52. Chernél István : Adatok Magyarország madárfaunájához. Aquila, 1917, p. 8, 9 ; továbbá: Aquila, 1918, p. 116; 1919, p. 4 2 ; 1921, p. 129, 130. . 1 6

dere. Öregek, mogorvák lettek. Rágatlanul nyelték m á r a babot . . . Nagy idő múlott el a z ó t a . . . G y e r m e k k o r o m e b á j o s é l m é ­ nyeit, akik pelyhedző ifjú k o r o m b a n a n n y i s z o r elbeszélték : leg­ k e d v e s e b b j e i m repkényszőtte sírján ö r ö k m é c s e t gyújtott a s o h a el nem múló fiúi szeretet . . .

NAPSUGÁRSIRATÓ. Az őszi köd paplant terített Mezőre, rétre, fára, fűre. A nótás nyárnak csendbe eltörött Víg nótát zengő hegedűje. Letartott fák közt nyargalász a szél S könny omlik szét a gallyakon. Nem tűz be tűzzel már a napsugár A fák hegyébe vágott ablakon. Eltört a nyárnak hegedűje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. MÓRA

LÁSZLÓ

á l l a n d ó m a d a r a volt e példány is, talán a B a d a c s o n y r ó l ; egyébként Csonkamagyarországon lőtt szirtisast igen r i t k á n láthatunk a hegységen é s síkon egyaránt. R é g e b b e n a z Alföldre messze lejárt télen, h a ugyan a rónán észlelt példányok mind é s z a k r ó l , vagyis a z é s z a k i Kárpátokból jöttek, mert lehet, hogy a d é l i hegység e k b ő 1 is ellátogatott. Többedma­ gával . való megfigyelésére a legérde­ k e s e b b példa Chernél Islván meg­ figyelése, a k i Mezőkövesd és Zse'rc közt (a Bükk-hegység a l j á b a n ) egy nagy tarlón é s a s z o m s z é d o s legelőn 11 d a r a b o t látott, amint a rengeteg ürgét v a d á s z t á k . Lakatos megfigyeléseiből ki­ tűnik, hogy a z Alföldön is jórészt époly t á p l á l k o z á s a volt, mint a hegyvidéken szokott lenni, mert b á r kiemeli szenvedé­ lyes ü r g e f o g ó hajlamát, azt is meg­ tudjuk tőle, hogy a túzokokat pusztítja és látta Szeged közelében, a mérgesi és csorvai pusztákon, „midőn afféle p a p r i k á s n a k v a l ó btírdnyfedf a levegőbe kapott s bizony elszelelt v e l e " .

felelhetett a fajok s z á m b e l i a r á n y á n a k , a m e n n y i b e n 7 parlagisas, 3 lármássas, 2 förpesas, 14 rétisas é s 2 halászsas esett zsák­ mányul, azonkívül 8 élő rétisast is vittek h a z a . Dombrowski 1900 tavaszán a romániai D o b r u d z s á b a n e fajnak 42 lakott fészkét találta és R o m á n i á b a n való tartózkodása alatt 160 elejtett példányt kapott. F é s z k é t Alléon gróf a földön is találta, de a fákon rakottak is a D o b r u d z s á b a n 4 — 5 méternél ritkán v a n n a k m a g a s a b b a n . Floericke e g y é b steppei v i d é k e k e n is találta földön fészkelve.

A legérdekesebb sasok a rendszer és az e l t é r j ed é s b e l i viszonyok nézőpont­ j á b ó l mindenesetre a z ú. n. „békászó sasok". S z o k á s o s a n két a l a k szerepel a z irodalomban a „békászó" jelzővel ellátva, a kis békászó sas (Aquila pomarina Brehm) és a nagy békászó sas (A. clanga Pali). E n n e k a két s a s ­ nak e g y m á s h o z való rendszertani viszo­ nyát egész világosan a mai napig sem sikerült megállapítani é s m a is ugyan­ azt mondhatjuk, amit Homeyer E. Mint a n n a k idején Sharpé, úgy F. mondott róluk (1875), hogy a leg­ Hartert is eldöntöttnek tartja azt a kér­ több szerző ö s s z e z a v a r j a ő k e t ; dést, hogy a z „Aquila chrysaétus" és még kézikönyveink adatai után sem „A. fúlva" nevek alatt szereplő s a s o k könnyű eligazodni. Az említett kiváló a szirtisas különböző korú példányait német ornithologus azt is írja, hogy jelölik. A v ö r h e n y e s e b b színű példányok a British-Museum 1874-ben megjelent fiatalok, a sötétek a z öregek. A kitökatalógusa szerint a n a g y s z a b á s ú gyűj­ mésre beküldött példányok l e g i n k á b b t e m é n y b e n c s u p á n e g y fiatal b é k á s z ó fiatalok, öregek ritkák. Néha a szirti­ s a s volna (!) és á l t a l á b a n k e v é s gondot s a s n a k is van fehéres véllfoltja, mint fordítottak addig tanulmányozásukra. a parlagisasnak, a z o n b a n c s a k kivéte­ A „ b é k á s z ó s a s o k " n é v alatt említem lesen, hirtelen fellépő egyes e s e t e k b e n . itt a n é m e t e k é s így Homeyertől is kép. Kis békászó sas. A fentebb említett hegyvidéki fész­ említett „Schreiadler" alakokat. Közülök kelésein kívül ismerünk síkon fészkelő Szláoy Tibor dr felvétele ; „Aquila" 1920. kötetéből. a nagy békászó sas (Schelladler) volna szirtisasokat is, így régebben é s z a k i H o m e y e r szerint a l e g k a r c s ú b b termetű Németország síkföldjén is fészkelt. István és szárnya a fark hegyéig vagy azon túl ér. Chernél A h a s o n l ó nagyságú parlagisas („királysas", „ c s á s z á r s a s " ) szerint a c? teljes h o s s z a 6 2 — 6 7 , a ? 6 5 — 7 3 , a szárny 5 2 — 5 4 , (Aquila heliaca Savig.) déleurópai faj, melynek költő területe Madarász farok 2 5 ' 5 — 2 6 ' 5 , l á b 1 0 — 1 1 8 , csőr 5 ' 3 — 5 ' 9 c m . Hartert szerint Magyarország délkeleti részétől Görögországig G y u í a dr. a c » - r e vonatkozólag a teljes hosszúságot k b . 7 0 cm.terjed, igen gyakori Bulgáriában és Romániában, t o v á b b á költ ben adja.szárnya 52, farka még Déloroszországban 27, csűdje 9 , c s ő r e o r m ó j a Orenburg kormányzósá­ (a viaszhártyától) 4 ' 3 c m gig, Cyprus szigetén, Kisvolna; a ? megfelelő ázsiában, Középázsiá­ méretei k b . 7 6 , 5 6 , 3 0 , 9 5 ban, Mongólia ésKínáig. és 5 c m . Lakatos Károly Költöző m a d á r , a m e l y szerint s z á r n y h o s s z a 5 2 iélén ritkán kerül h a ­ — 5 6 c m közt van. Hartert z á n k b a n szem elé, ellen­ szerint, 2 0 öreg S m é ­ ben R o m á n i á b a n a Dob­ r é s e a l a p j á n a szárny­ rudzsa, l e g a l á b b is nem hossz 50—52, ritkán 53 cm; túlkemény telek idején 16 ö r e g ? m é r é s e alapján téli s z á l l á s a , mert k é s ő pedig 5 2 ' 5 — 5 5 , igen rit­ ősszel bőven érkezik Dél­ k á n 5 6 c m ; a farok 2 4 — oroszországból 20—25 27, a l á b mintegy 9 ' 5 — főnyi laza cso­ 10'5 c m , a c s ő r a viasz­ p o r t o k b a n . Hazánk­ hártyától a csőr hegyéig b a n a „Fauna Regni 3 2 ' 5 — 3 9 mm. Hungáriáé" szerint a A kis békászó sas következő helyeken fész­ ([kleiner] Schreiadler, k e l t : Bellye; állítóAquila pomarina Brehm) 1 a g Bakonyés Vértesméretei Chernelnél: hegységben; Erdélyben hossza 5 4 — 5 9 , szárny a Barczasdgon, Keresz­ 4 5 — 4 7 5 , fark 22"3—23'5, tényfalva ; Csík megye; láb 9—9'4, csőr 4—4'2 Delibláti puszta, Kevecm. Madarász könyvé­ vára, Dubovac, Kabol, ben (ugyanazon sorrend Futták, Káty, Pancsova, s z e r i n t ) : vén cf kb. 6 0 ; Kazánszoros. Báziás, 45"5—46"5; 2 2 — 2 4 , 8 , 3 ' 3 Titel, Fruskagora-hegy­ 5. kép. Kis békászó sas fészke. Szlávy Tibor dr. felvétele; „Aquila" 1920. kötetéből. (csőr ormója viasz hártyá­ ség és Kupinovo. Mint tól); vén 9 : kb. 6 5 ; 4 7 — 5 0 , a felsorolt helynevek 2 5 — 2 7 , 8'5, 4 cm (csőr mint e l ő b b ) . Lakatos szerint a l e g n a g y o b b mutatják. Csonkamagyarországon való fészkelésére úgyszólván mért példány teljes h o s s z a 6 5 cm volt, d e rendes méret 6 3 cm alig számíthatunk m á r , pedig ez volt a rétisas mellett szokott lenni. A szárny hosszát nem a d j a méretekben, h a n e m a leggyakoribb és l e g n é p s z e r ű b b sasunk: a mint jelleget említi, hogy „körülbelül, vagy m a j d n e m " e l é r i a ousztai sas, gémessas, meg határsas név mind ezt bizonyítják. f a r k v é g é t , míg ezzel s z e m b e n a nagy b é k á s z ó s a s jellegei Jelenleg még aránylag l e g g y a k r a b b a n , de i n k á b b egyenként a közt azt mondja, hogy a fiatal hím (t. i. a nagy b é k á s z ó s a s ) Hortobágyon kerül szem elé. R é g e b b e n v a l ó előfordulására 1 7

vonatkozólag említem meg, hogy pl. Rudolf trónörökös dunai vadószútján a két hét alatt elejtett s a s o k s z á m a körülbelül meg­

" E . F. von Homeyer: Über die Ornithologie, 1875, p. 153—166.

Gruppé

der

Schreiadler. Journal

für

18

szárnyai „megütik, vagy túl is haladjók a fark végét". Parrot C . szerint a fark é s s z ó r n y c s ú c s e v i s z o n y á n a k n e m lehet túlnagy fontosságot tulajdonítani, mert Henke szerint a fiatal kis b é k á s z ó s a s s z á r n y a h o s s z a b b , mint a z öregé, amit Parrot szerint viszony­ lagosan kell felfogni, a m e n n y i b e n éppen a z öreg m a d á r farka hosszú é s a k k o r a s z á r n y c s ú c s o k a t t ö b b é - k e v é s b é túlhaladja. Hartert szerint a d (ad.) szárnymérete 4 6 — 4 9 , a 9 (ad.)-é 4 9 ' 5 — 5 2 ' 5 c m , míg a farok mintegy 2 3 — 2 6 , a l á b kb. 8 ' 5 — 1 0 c m , a c s ő r 2 8 — 3 2 ™fc (ormója). A nagy b é k á s z ó s a s költőterülete Hartert s z e r i n t : „Orosz­ ország, c s e k é l y e b b s z á m b a n Livlandig, Galícia, Lengyelország, Magyarország (Erdélyben gyakori), Horvátország, M a c e d ó n i a , a z a l s ó dunamenti országok (ha itt n e m is gyakori), é s z a k r a a z Onega-tóig é s a 6 0 ° é s z . sz.-íg a z Uraiban (Menzbier szerint), keletre Turkesztánon é s Dél-Szibérián át Dauriáig ( T r a n s b a i k á l i a ) 1

20

r a g a d o z ó , vagy m á s merészségeket követ el, hajlandó volnék i n k á b b a z Aquila clanga-nak tulajdonítani. A nagy békászó sas nálunk ritkább fajnak mondható. Fel­ ismerése is n e h é z é s sokszor a kis b é k á s z ó s a s n a k tartják. Érdekes, hogy Madarász szerint a kettő közt átmeneti jellegű példányok is v o l n á n a k é s 1884-ben megjelent egyik k ö z l e m é n y é b e n azt mondja a cíanga-ról, hogy a Nemzeti Múzeum gyűjteményében s z á m o s a b b a n van képviselve, mint a kis b é k á s z ó s a s , amit k é s ő b b i „Magyarország madarai" c. m ű v é b e n nem látunk beigazolva, mert e l ő b b i f a j b ó l eszerint c s a k n é g y múzeumi p é l d á n y van h a z á n k b ó l , míg a z A. pomarina-bó\ t i z e n n y o l c p é l d á n y . U g y a n c s a k számaránybeli szempontból érdemes felemlíteni Hirtz M adatát, mely szerint a zágrábi országos m ú z e u m b a n a z A q u t í a pomarina horvátországi p é l d á n y a i n a k s z á m a kb. 50, míg a clanga-bó\ 7 példány van é s a szerző szerint e b b ő l is kitűnik a két faj e g y m á s h o z való s z á m b e l i v i s z o n y a : a kis békászó sas Horvát-Szlavónországban é s valószínűleg D a l m á c i á b a n is a leggyakoribb sasfaj, ellenben a clanga ritkább j e l e n s é g . Hirtz megjegyzi, hogy mindkét faj a z említett országok­ ban v o n u l ó és k ö l t ő madár. 14

2 1

A k é t faj e g y m á s mellett v a l ó előfordulására felhozom p é l d á n a k azt a z esetet, hogy Lorenz-Liburnau L. 1892 m á j u s végén a kis békászó sast Báziás mellett fészeknél találta, Drenkova fölött több példányt látott é s egyet elejtett, Turtukoi k ö z e l é b e n levő szigeten egy m á s i k a t is. A Bistrizul melletti szigeten, a n n a k gémtelepén pedig egy A. clanga-l lőtt. Utóbbi időben n é h á n y fészkelési időben elejtett Aquila clanga-t volt a l k a l m a m l á t n i ; így 1925 m á j u s á b a n egy példány D e r e k e g y h á z - r ó l (Szentes mellett, Csongrád m.) került Bárányos Józsefhez kitömésre, egy m á s i k példányt pedig Fába Rezsőnél találtam Büdszentmihályról (Szabolcs m.) 1926 május h a v á b a n , Stofflitz István egy 1926 m á j u s 19-én Törökbálintról (Pest megye) érkezett 9-t tömött ki, melynek szárnyhosszát 5 1 , csűdhosszát pedig 11 c m - b e n adhatom. Ez utóbbi példány részben foltozott színezetű, h á t á n a k sötét tollain némi violaszínű fénnyel, a m e l y tulajdonság s ö t é t e b b p é l d á n y o k n á l kifejezettebb é s a f a j r a j e l l e m z ő . U g y a n c s a k Stofflitz egy kis békászó sast is tömött a k k o r i b a n Isaszegről (1926 m á j . 27-én érk.). Csörgey Titusz igazgató úr, szíves szóbeli közlése szerint, a nagycenki Fertő-parton látott egy példányt, melyet 1926 m á j u s végén ejtettek el. Mint a délmagyarországi madárvilággal legközelebbi hasonla­ tosságot mutató vidék, a romániai Dobrudzsa is kitűnik a kis b é k á s z ó s a s előfordulását illetőleg. Floericke a Duna-„balta" ö s s z e s fészkelő b é k á s z ó s a s párját a pomarina-hoz sorolja. A clanga Dobrudzsában való fészkelése bebizonyítva még n i n c s e n . Floericke szerint a kétféle b é k á s z ó s a s kereszteződésére következtetni e n g e d ő „k e v e r 11 í p u s ú" példányok ellenben itt előkerülnek' Lodge R. B . a z o n b a n fészek k ö z e l é b e n látta a nagy békászó sast a z o n a vidéken. Gyakoribb fészkelése a B a l k á n r ó l sem ismeretes, h a z á n k b a n azonban n a g y o n megérdemli a s z o r g o s k e r e s é s t és k u t a t á s t , mert t a l á n kiderülhet, hogy s ű r ű b b e n f é s z k e l nálunk, mint gondoljuk. 2 2

6. kép. Nagy békászó sas (elölről) és törpe sas. Warga Kálmán m. kir, ornithologus felvétele.

és a z Amur-menti vidékekig, K í n á b a n főleg téli madár, de költ is é s még é s z a k i Indiában is rendes, ha nem is n a g y s z á m ú költőmadár, azonkívül É s z a k - P e r z s i é b a n é s valószínűleg K i s Á z s i á b a n , Tristram szerint P a l e s z t i n á b a n i s " . R é g e b b e n Hartert szerint talán Görögországban is költött, úgylátszik többször Sziléziában é s Hartert nem tartja kizártnak, hogy kivételesen keleti é s nyugati Poroszországban is költ. H a z á n k b a n Schenk szerint költöző é s ritkán telelő madár, a m e l y április h ó b a n érkezik é s szeptember vagy októberben t á v o z i k ; fészkeléseit feljegyzi: Boldogasszony, Kapuvár, Bellye, Királyhegy, Sumjác, Nagyenyed, Fagaras, Duna környéke és Horvátország említésével. ( F a u n a Regni Hungáriáé, Aves)A kis b é k á s z ó s a s a z előbbivel s z e m b e n k i s e b b területen fordul elő és i n k á b b „európai" faj, a m e n n y i b e n Németország több r é s z é b e n rendes fészkelő, t o v á b b á Európán kívül Á z s i á b a n nem terjedt oly m e s s z e Kelet felé. Hartert szerint é s z a k i Német­ országtól kezdve délkeleti irányban a Kaukázusig, esetleg KisÁzsiáig ér költőterülete. Nálunk á l t a l á b a n országszerte gyakoribb faj. A hegyes és lapályos vidékeken egyaránt előfordul. Kocyán szerint pl. a Tátrában é s a Kárpátok előhegységeiben gyakori és szerinte április 1. é s 15. közt p á r b a n szokott érkezni. B é k á k a t , egereket fogdos é s Kocyán gyakran találta nedves réteken, amint varjak módjára rovarokat vadászott. Azon a vidéken a nagy b é k á s z ó s a s nem fordulna e l ő . Szemere László szerint a z „egész K á r p á t o k b a n elterjedt" faj, Csik m.-ben több példányt vizsgált é s mért meg (Aquila, 1920, p. 5 5 — 5 9 . ) . 19

Á l t a l á b a n a kis b é k á s z ó s a s táplálkozását tekintve, igen k e v é s s a s v o n é s t árul el és Brehm méltán nevezi a Ieggyávább s a s n a k . Épen ezért a vele annyiszor összetévesztett nagy b é k á s z ó s a s életmódbeli sajátságait is érdemes figyelembe venni olykor a megkülönböztetés é r d e k é b e n is. L e g a l á b b is a z o k után, amiket széltében tapasztaltak a z Aquila pomarina táplálkozáséra vonatkozólag, a Hodek-től említett b é k á s z ó s a s o k kegyetlen rablásait gémtelepen, ahol pl. a költő nőstényt öli meg e z a

2 3

Nyugat-Európában a z Aquila clanga á l t a l á b a n nagy ritkaság­ s z á m b a megy, de úgylátszik Hollandiában egyes években aránylag elégszer megkerül, így 1907 m á j . 1. és 1908 ápr. 3 0 . közt ötször. Egy m á s i k k ö z l e m é n y e m b e n * a l k a l m a m volt a vörös­ nyakú lúd gyakori telelő előfordulását Hollandiában és minálunk m e g e m l í t e n i ; mindenesetre érdekes s a j á t s á g a Hollandia őszi és téli m a d á r v i l á g á n a k a sok keleti a l a k (egyes fajok Helgolandnál nem kerülnek meg ily gyakran). V a n még egy részint a b é k á s z ó s a s o k r a emlékeztető, de n a g y o b b faj, melynek hazai előfordulása máig s i n c s tisztázva és e z a keleti sas (Aquila nipalensis orientális Cab.). Ez a m a d á r Hartert szerint a kirgiz pusztákon költ, keletre délnyugati Szibériáig, délnyugati irányban valószínűleg Romániába is be­ nyúlik költőterülete. Nálunk v a l ó előfordulását már 1889-ben állította Wildburg Aladár báró ( V a d á s z l a p , 1889, p. 383.), aki Biharillyén fekete­ gólya fészkében találta, h o n n a n fiókájét kiszedte é s felnevelte, egy évig tartotta fogságban, de aztán megszökött. (Régen L a n d b e c k [Die Vögel S y r m i e n s , 1840] is találta volna nálunk e fajt.) Kertész Miksa premontrei tanár Bihar megyében való fészkelését említi 2 0

Ed. Hodek: Europaische Raubvögel. Mittheil. d. Orn. Ver. im Wien 11. 1878, p. 50. Dr. Miroslaw Hirtz : Kritische Verbesserungen und Zusátse zum „Verzeichnis der Vögel der kroatischen Fauna". Ornithologisches Jahrbuch, 1912, p. 16—39. Dr. L. ü. Lorenz-Liburnau : Ornithologische Bruchstücke aus dem Gebiete der unteren Donau. Ornith. Jahrbuch, 1893, p. 12—23. R. B. Lodge: Bird-Hunting trough wild Europe. London, (1908), p. 298. * A vőrösnyakú lúd Magyarországon. A Természet, X X I , 1925, p. 97—100. 2 1

2 2

1 8

Dr. C . Parrot: Zum gegenwartigen Standé der Schreiadler—Frage. Journal für Ornithologie, 1899, p. 1—32. Á. Kocyán : Die Adler im Tátragebirge. Zeitschr. f. d. ges. Orn. I. 1884, p. 70 - 7 2 . 1 9

2 8

24

(„Magyarország vármegyéi é s v á r o s a i " ) . U g y a n c s a k Wildburg említi egy k é s ő b b i a l k a l o m m a l , h o g y S p i e s s ezredesnek Válaszút-on levő eleven volier-madarai közt látott egy keleti sast, melyet Spiess Erdélyben szárnyazott v o l n a meg. Wildburg közölte a m a d á r leírásét levélileg Chernél Istvánnal n é h á n y toll elküldése kíséretében ; Chernél azt válaszolta, hogy n é h á n y év előtt Erdély­ ben, Torda mellett ő is látott három sast, melyeket orienfa/is-nak vélt. Wildburg Spiess m a d a r á n a k nagyságát egy igen gyönge <->* parlagi saséval egyenlőnek mondja é s feltűnt neki igazi pusztai élet­ módra valló előszeretete a r á g c s á l ó k i r á n t ; azt mondja, hogy valósággal kicseréltnek látszott, ha m a d a r a k , m á s állatok vagy hús helyett hörcsögöt vagy patkányt kapott. Meg kell j e g y e z n e m , hogy levélbeli tudakozódásomra Spiess ezredes szíves volt közölni velem, hogy feeíefi sas példánya még n e m volt é s Hausmann Ernő is azt írja levelében Türkösről ( B r a s s ó m.), hogy negyven­ évi v a d é s z - é s ornithologus-gyakorlata alatt nem találkozott Erdélyben ezzel a fajjal. Dr. Madarász egy C s a í ó J á n o s - t ó i orienfa/is-nak tartott példányt Karnáról (Alsó-Fehér m. 1894 július 29) A. clanga-nak tart és méretei is ez utóbbira v a l l a n a k (szárnyhossza 5 0 c m ) . Hartert szerint a d orientális s z á r n y é n a k mérete a z a l s ó ­ é r t é k e n is többnyire e l é r i a nagy b é k á s z ó s a s s z á r n y é n a k l e g m a g a s a b b mértékszámát, a 9 keleti sas s z á r n y a a z o n b a n a legkisebb példányon i s n a g y o b b , mint a ? clanga l e g n a g y o b b p é l d á n y a i n a k s z á r n y m é r e t e. Külön­ ben Lakatos is lehetőnek tartja a keleti sas h a z á n k b a n v a l ó előfordulását é s könyvében leírja részletesen. Megemlíti, hogy a gödöllői udvari v a d á s z h i v a t a l b a n látott egy Aquila nipalensis néven jelzett példányt, de nem volt a l k a l m a megvizsgálni. Azután egy fiatal hím leírását adja, melyet Bukovinában, a magyar határ közelében lőttek volna, majd leír tüzetesen egy fiatal és egy öreg o r o s z o r s z á g i nőstényt is. A keleti sas a Krim-félsziget steppei részében é s a Dnyeper s z o m s z é d o s vidékein Brauner A . szerint meglehetős s z ó m o s elő­ fordulású m a d á r . R é g i s z é n a k a z l a k o n vagy egyszerűen a f ö l d ö n fészkel. A fészek a n y a g a s z é n a , a l k a l o m esetén csontok, rongyok, s z á r a z marhatrágya, gyapjú, bőr, papír stb., sőt nyúllábak is alkotják anyagát. A földön rakott fészek pedig g y o m n ö v é n y e k s z á r a z szóróból áll, belül puha fűvel, teveszőrrel é s nyúllóbakkal kibélelve. Egy földön épült fészek á t m é r ő j e 9 0 c m volt, m a g a s s á g a 1 5 — 1 8 cm. A z első tojásokat m á r c . 27-én találta, teljes fészekaljat április elején. A n a g y o c s k a fiatalok (30 c m szárnyhosszal) felül egészen diószínűek f é m e s fénnyel. Ez utóbbi tulajdonságot Brauner nem említi a z ö r e g e k n é l ; a nagy békászó sasnál ellenben, mint tudjuk, j e l l e m z ő v o n á s a f é n y e s t o l l a z a t . B r a u n e r szerint a keleti sas f ő z s á k m á n y a ürge é s kis rágcsálók, fiait is e z e k k e l eteti, de nyulat is fog, kivált kora tavasszal. Egy fias fészekben egy éppen odahozott pockot é s egy menyétet talált. Ezek a fészkelési körül'.nények mindenesetre e l l e n t m o n d a n a k a W i í d b u r g - f é l e leletnek, ' amikor fára rakott feketególya-fészekben költött. A keleti sas nyugati országokban is n é h a megkerül, így 1909 j ú n i u s 3 0 - é n (nyáron!) Németországban, Weitendorf mellett, (Güstrowtól é s z a k r a ) ejtettek el egyet. Clodius szerint rajta a z újonnan kinövő tollak n e m kopottas színezetűek, ellentétben a régi tollak steppei, nap és széltől kifakított színével. B i z o n y o s , hogy a felnőtt keleti sas é s a kis békászó sas f a k ó fény­ t e l e n s z í n e ellentétben áll a f é n y e s t o l l ú c í a n g a - v a l . A Dobrudzsában, úgylétszik, költ a keleti sas. R é g e b b e n l e g a l á b b gyakoribb fészkelőnek állítják. Almásy György szerint i n k á b b a déli részen é l ; Dombrowski c s a k egyszer kapott két itt kelt fiatalt. Hosszú ideig szerepelt az afrikai Aquila rapax Temm. is, mint a Dobrudzsa m a d a r a , de l e g ú j a b b a n kiderült, hogy e z e k a z adatok is a keleti sasra vonatkoznak. Feltűnő j e l e n s é g , hogy azon s a s - a l a k o k közül, melyeket „ b é k á s z ó s a s o k n a k " neveznek, a clanga-l seholsem észlelik g y a k r a b b a n vagy n a g y o b b s z á m b a n . Olvashatunk vonulási időben t ö b b e d m a g á v a l észlelt kis békászó sasról, de a clanga mindig egyenkint kerül megfigyelésre, valósággal rejtély, h o 1 l e h e t tehát ez a s a s g y a k o r i b b , több párban is megtalál­ ható j e l e n s é g ? Báró Mannsberg Arvéd dr. ezzel s z e m b e n azt írja, hogy Nagyszeben környékén, Nagydisznódon, ahol 1915 m á r c i u s 26-án észlelte először, „azontúl nagyon gyakori, egész nyáron át sokszor látni" (Aquila, 1918, p. 14).

A keleti sas egészen m á s m a d á r , a m e l y e t többször nagyobb s z á m b a n láttak. így m é r figyeltek meg 12-őt is együtt ( Z u g m a y e r E . T á b r i s mellett P e r z s i á b a n , j ú l . hó!). Igaz, hogy ez pusztai madár, a „pusztai sas" a l k a l m a s a b b n é v is reá, mint a „keleti sas", mely utóbbi e l n e v e z é s Hartert szerint is elhibázott, a m e n n y i b e n a z „orientális" s u b s p e c i e s jelzőt épen ez az a l a k , mint a z Aquila nipalensis belsőázsiai faj n y u g a t i a l a k j a kapta. V e l e s z e m b e n a z Aquila clanga erdei faj. V o n u l á s idején a keleti sast egész 2 0 darabig v a l ó csoportokban látta Rudolf trónörökös Palesztinában, amint nagy gyíkok é s s á s k á k r a vadászott, melyek itt kizárólagos táplálékai, a m i igen j ó l megfelel a pusztai m a d a r a k életmódjának. F o g s á g b a n való megfigyelése is n e h é z a c / a n g a - n a k , r i t k a á l l a t k e r t i m a d á r . E l l e n b e n a keleti sas egyízben hat példány­ b a n volt meg a berlini állatkertben fSarepfa-ból, Dél-Orosz28

1

2 u

7. kép. Nagy békászó sas (hátulról). Warga Kálmán m. kir. ornithologus felvétele.

ország, 1873.). A budapesti állatkertnek egy irodalmi adat szerint (Moj'sisouics ) 1884 tavaszán lett volna a kis békászó sas mellett clanga példánya is. A z elmondottak után legyen s z a b a d felkérni t. v a d é s z ­ olvasóimat kivált a békászó sasok a d a t a i n a k (méreteinek stb.) feljegyzésére és közlésére, annyival is i n k á b b , mert irodalmunk­ nak ugyan s z é p s z á m ú k ö z l e m é n y e ellenére is nagyon reá vagyunk még utalva a z egyes fajok részletekbe m e n ő pontos kutatásóra. 29

2ei

Budapest, M. kir. Madértani Intézet, 1926. júl. hó.

A magot vagy törökmajom.

27

2 4

Aladár Báron Wildburg: Über den Sleppenadler (Aquila nipalensis orientális Cab.) Omithologisches Jahrbuch, 1915, p. 54—56. A. Brauner: Über Aquila orienlalis (Cab.) im taurischen Gouvernement (SüdRussland). Ornithol. Jahrbuch. 1907, p. 24—27. G. Clodius : 7. Ornithologischer Bericht über Mecklenburg (und Lübeck) fűr das Jahr 1909. Archív des Vereins der Freunde der Naturgeschichle in Mecklenburg 64 Jahrg., 1910, p. 1 2 5 - 1 4 4 . 2 5

2 6

2 7

Dr. Almásy György V. Madártani betekintés a román Dobrudséba. Aquila, 1898. p. 1 - 2 0 6 .

( M a c a c u s innuus

L.)

Állatkerti m a j o m á l l o m á n y u n k a j á n d é k o z á s útján egy ú j a b b j ö v e v é n n y e l gyarapodott. Tóthy Lajosné úrnő egy magot vagy törökmajmot ajándékozott, melyért a z állatkert igazgatósága ez úton is h á l á s köszönetet mond. Ezt a m a k á k ó majmot a z emlí­ tetteken kívül m é g : b e r b e r m a j o m n a k vagy k ö z ö n s é g e s m a j o m ­ n a k is nevezik é s a c e r k ó f m a j m o k a l c s a l á d j á b a tartozik. Petényi Salamon J. írja r ó l a : „A k ö z ö n s é g e s fargagom, vagyis zöldes majom (Innuus ecaudatus, gemeiner Magot), melynek hazája Afrika s mely a z o n b a n a j á r a t l a n gibraltári sziklákon is vadon kóborol." E z a z egyetlen majomfaj, mely E u r ó p á b a n s z a b a d o n , vadon él, nevezetes még arról is, hogy farka igen rövid. Négy­ k é z l á b állva a kifejlett példány v á l l m a g a s s á g b a n 4 5 — 5 0 c m . B u n d á j a vörhenyes olajzöld. A k a r c s ú é s nyúlánk termetű majmot m á r a r ó m a i a k is kedvelték. Plinius leírta, hogy a magot a fogságban szaporodik, utánzóképessége nagy, megtanulja a sakkjátékot és nagyon szereti, ha foglalkoznak vele. L e o Afri28

Kronprinz Erzherzog Rudolf: Jagden und Beobachtungen, Wien. 1887, p. 565, 566. Dr. A. v. Mojsisovics: Bericht über eine Reise nach Südungarn und Slavonien im Frühjahre 1884. Mittheilungen des Naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark Jahrgang 1884, Graz. 1885, p. 1 9 2 - 2 0 8 . 2 9

canus részletesen ismerteti és a betanított magótról azt mondja, hogy a z e m b e r haragjuktól és h a r a p ó s természetüktől sokat áll ki. R é g e b b e n a kóbor művészek, medveténcoltatók é s levemutogatók legkedveltebb m a j m a volt. A majomszínháztulajdonosok is azért kedvelték, mert rövid farka miatt a m a s k a r á b a könyn y e b b e n felöltöztethető. J ó b á n á s m ó d d a l v a l ó tanítás után a megtanultakat hosszú ideig megjegyzi é s k e z e s m a r a d mind­ végig. T e r m é s z e t e s e n a tanításközben agyonkínzott magot a környe­ zetére v e s z e d e l m e s . A z utóbbi esetben igen alattomos termé­ szetű. A magot h a z á j a Marokkó és Algir, hol nagy c s a p a t o k b a n egy öreg hím v e z e t é s e alatt él. Erőteljes, ügyes, fürge, okos, ravasz é s alattomos állat. E r ő s fogaival a l a p o s s e b e t ejthet. A z állat­ kerti magótunkat, a m i k o r a m a j o m h á z u n k h a r m a d i k k e t r e c é b e egy régi p á v i á n u n k h o z csukták, hirtelen a ketrec legfelsőbb r é s z é b e kúszott, ahol félelmében é l e s hangon rikoltozott. J e l e n l e g a z európai állatkereskedőkhöz alig jut egy-egy példány, ez okból állatkertekben r i t k a s á g s z á m b a m e n n e k . Brehm szerint a fogságba került magot a kis kutyákat és m a c s k á k a t igen kedveli, melyekkel naphosszat eljátszik és a z o k n a k b u n d á j á b ó l az élős­ ködőket előszeretettel kiszedegeti és megeszi. A magot is, mint a többi majom közül a legtöbb, a rovarokat é s férgeket is ked­ veli. Egyesek szerint a magot a skorpiót a l e g n a g y o b b gyönyör­ rel fogdossa össze, de mielőtt elfogyasztaná, a n n a k mérges fullánkját ügyesen kiszedi. A berlini állatkertben a magot egv j a p á n i m a k á k ó v a l élt együtt és külön fajuk ellenére több utódot nemzettek. A tudományos kutatások kiderítették, hogy a harmad­ korban még Európával a Gibraltár útján még összefüggő Afri­ k á b ó l a magot Nyugat-Európában elterjedten élt, melyet a z á s a ­ tások a l k a l m á v a l napvilágra került leletek bizom ítanak. Gibral­ tár szikláin élő magótok Anglia v é d e l m e alatt á l l a n a k .

A

„MAGYAR

FOXTERRIER-TENYÉSZTÖK

EGYESÜLETE"

(Állatorvosi Főiskola poliklinikája, V I I . , István-út 2. szám. József 8—30)

HIVATALOS ÉS SZAKKÖZLEMÉNYEI Rovatvezető : újvári Cseh Ódon. •••

Kutya-patkányharc. Irta: Raitsits

Emil

dr.

A „Gartenlaube" c í m ű c s a l á d i k é p e s l a p 1858-ik évfolyamá­ n a k 732-ik oldalán ismeretlen n é m e t szerző tollából nem a l e g r o k o n s z e n v e s e b b hangon „Ein Rattenschlacht" cím alatt a következő érdekes leírást találjuk: London minden látványosságát megtekintettem és m á r útrakészen álltam, mikor e l ő z é k e n y kalauzolom, Mr. T h o m p s o n azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy részemről nem volna-e kellemes, ha még megtekinteném azt a látványosságot, hol m é s z á r o s kutyák a patkányokat fojtják. Mikor rajtam az e l l e n s z e n v e s c s o d á l k o z á s t észrevette, következő s z a v a k k a l fordult h o z z á m : — Ö n n e k , uram, v a l ó b a n igen finom é r z é s e van, de ez a látvány a z o k h o z a szórakoztató mutatványokhoz tartozik, melyek megtekintésénél v á r o s u n k legelőkelőbbjei m e g j e l e n n e k . Jól tudtam, hogy m e g j e l e n é s e m m e l szokottnál több patkány életét nem fogom veszélyeztetni, útitársam r á b e s z é l é s é r e a látvá­ nyosság megtekintését elhatároztam. Mr. T h o m p s o n a j á n l a t á r a ó c s k a köpönyeget öltöttem ma­ g a m r a és fejemre skótsapkát húztam. E b b e n az öltözetben a z alagút közelében a város l e g e g é s z s é g t e l e n e b b n e g y e d é n e k sötét u t c á i b a mentünk. — A rendőrség — m o n d a Mr. T h o m p s o n — minden ilyen é s h a s o n l ó s z ó r a k o z á s t nem j ó s z e m m e l n é z és e z okból ezeket oly helyeken tartják meg, a h o v á a rendőrszem nem ér.

N e m s o k á r a egy n y o m o r ú s á g o s h á z b a értünk, hol egy mond hatni, teljesen ruhátlan nő, a részéről nélkülözhetetlen igen piszkos kalappal a fején, a z asztalok mellett ülő n é h á n y férfiú­ n a k p o h a r á b a pálinkát öntött. A nő n e m is tartotta é r d e m e s n e k , hogy ránk tekintsen, h a n e m egyszerűen a kezével intett arra az ajtóra, mely a mutatványoshelyiségbe vezetett. A mutatványos­ helyiség részére a világosságot egyetlen befüstölt l á m p a szolgál­ tatta. A négyszögletes porond körmérete tizenkét méter volt és ez a nézőtől egy méter m a g a s , s i m a fapalénkkal volt elválasztva. A látogatókat a különleges mulatóhely igazgatója, a h a t a l m a s ­ termetű é s vöröshajú férfiú ötven patkányt tartalmazó ládán ülve, k ö z ö m b ö s tekintettel várta. A l á d á b a n levő patkányok rabságuk helyén a l e g n a g y o b b ö s s z e v i s s z a s á g b a n ugrándoztak. — H o n n a n szerzik a sok p a t k á n y t ? — kérdeztem kísérőmtől. Mr. T h o m p s o n erre azt felelte, hogy ezeket szegény e m b e r e k fogják ö s s z e . A z összefogott patkányokat igen j ó l kell táplálni, nehogy azok egymást felfalják. T o v á b b á a szakavatott kísérő kijelentette, hogy ezeket az igen vidám állatkákat igen könnyen lehet eltartani, mert a t á p l á l é k b a n nem igen válogatósak. Miközben ezeket a különleges j e l e n s é g e k e t megfigyeltük, körülbelül nyolc vagy tíz előkelő megjelenésű férfiú hozzánk h a s o n l ó a n igen egyszerű öltözetben jelent meg. Mr. T h o m p s o n h o z z á m fordult é s a fülembe súgta : — A most érkezettek között az őszhajú, skótsipkás és zöld­ köpönyeges úr lord G . . ., a tőle b a l r a álló úr lord S . . . A többi n é z ő , bór előttem ismeretlen, de előkelő megjelenésüknél fogva és hogy a nevezett lordokkal közvellenül beszélgetnek, előkelő voltukra lehet következtetni. — Ily körülmények között — feleltem — a p a t k á n y o s e m b e r s z e r e n c s é j e biztosítva van. — Csak n e m gondolja, — válaszolta kísérőm, — hogy a mi lordjaink a többi embertől megkülönböztetik magukat, kik c s a k a k k o r fennhéjázóak, a m i k o r a nyilvánosság a z ő áldozatkészsé­ güket hírnévvel értékeli. E z e k a z urak, éppen úgy, mint j ó magunk, minden patkányfej után c s a k 6 pence-t fizetnek és s e m m i t ö b b e t ! E b b e n a pillanatban a z egyik e m b e r a cirkusz porondjára lépett és a p a l k á n y l á d a fenekét óvatosan kihúzta, úgy hogy a z a b b a n levő patkányok a földre estek. Az áldozatra kiszemelt szerencsétlen patkányok a h o m o k o s porondon szerteszét futottak é s s z a b a d u l á s u k útját keresték. A s z a b a d u l á s é r t v a l ó tülekedés annyira s z e m b e ö t l ő volt, hogy a nagy tülekedés o l y a n n a k tűnt, minlha bizony iszonyatos végzetüket előre sejtették volna. M a g a m ­ b a n azt a kérdést is felteltem, hogy kinek lehet élvezete ilyen b a r b á r l á t v á n y o s s á g b a n , melyet a küzdelem lehetősége nélküli megfojtás pillanata nyújt. Ugyanakkor tekintetemet a nézők felé fordítottam, olt álltak a n n a k a n e m z e t n e k előkelőségei, kik az e m b e r i e s törvényeikre büszkék. E k ö z b e n a patkányok nagyrésze a m e n e k ü l é s útját össze­ vissza való futkosásukban keresték. Volt patkány, mely nyugodtan állva maradt. A k e v é s b é izgatott természetűek összebújtak,, minlha bizony egymástól örök búcsút v e n n é n e k . Ezalatt a kutyák ugatása m á r hallatszott. Erre újból megjelent a mulatóhely igazgatója és könyökön felül felgyürkőzött ujjakkal mindegyik k e z é b e n egy-egy közép­ nagyságú mészároskutyát a nyak bőrénél fogva tartott. (Ezek kisebbtermetű angol bulldoghoz hasonlatos kutyák. A fordító.) A kutyák veszett dühhel áldozataikat megrohanták, úgyhogy a porondot rövidesen s z á m o s hulla és vér borította. Három patkány mozdulatlanságuknál fogva a vérfürdőtől megszabadult. A z o n b a n ezek sem kerülték ki sorsukat. Ugvlátszik sejtették is, mert fogaikat mutogatták. A két kutya közül a z egyiket a porondról elvezelték. A visszamaradt erre a patkányok k ö z é vetette magét és u g y a n e b b e n a pillanatban a kutyaajkának mindkét s z é l é b e a z öreg p a t k á n y v é d e l m é r e kelt f i a t a l a b b a k b e l e k a p a s z k o d t a k . Erre a kutya d ü h ö s e n megrázta fejét é s szokatlan bajuszától ilymódon megszabadult. Az ö s s z e h a r a p d á l t orrú kutya erre éktelen vonítással újabb t á m a d á s b a fogott, de a két patkány újból a z e l ő b b i helyet h a r a p t a meg. A kutyának ajkáról csurgott a vér. A m é s z á r o s k u t y á n a k dühössége még j o b b a n fokozódott. A patkányok újabb t á m a d á s á r a érzéketlen lett. E l ő b b a z öreg patkánnyal végzett és c s a k ezután rázta le a beléje c s i m p a s z kodottakat. A z egyik p a t k á n y a porond körül vont korlátra ugrott, lord S. közelében megállott és végignézte p a j t á s á n a k véres halálát, a h o g y a n a kutya h a t a l m a s fogaival azt széjjelmorzsolta. Lord S. v é d e k e z ő e n nyújtotta kezét a társa halálát s z e m l é l ő patkány felé, de ez a részvétet j e l z ő mozdulat nem járt h a s z o n n a l . Az utolsó mártir is gyorsan visszaugrott a porondra, kétségtelenül kedveseit nem a k a r t a túlélni. Az eseménynek következményeként általános csodálkozás moraja hallatszott. Lord S. kezével a cirkusz porondjára mutatott é s a z igazgatónak m e g p a r a n c s o l t a , hogy a három patkány hulláját bátorságuk emlékéül t ö m e s s é k ki. Azután a n e m e s angol egy

szolgát m a g é h o z intett és megfelelő utasítással elküldte. Amint a szolga eltávozott, a nézőket felszólította, hogy még n é h á n y percig v á r a k o z z a n a k , h a a látványosság megnyugtató befejezését akarják látni. N e m s o k é r a erre egy szolga erőteljes m é s z á r o s kutyát vezetett elő, melyet a patkényölőhöz bocsátottak. A két kutya közötti h a r c n e m tartott sokáig, n é h á n y fojtott hörgés után

Patkányfogóverseny régi rézkarc nyomán.

a kutya kinyújtva elterült. A patkányok halálát így bosszulták meg. A kis kutyának hullája k ü z d e l m é n e k áldozataival együtt kitömés a l á került és a művész a megtörténtek szerint csopor­ tosította. Lordunk a csoportot természetrajzi é s művészeti gyűj.lényében a megillető helyen elhelyezte.

*

*

Eddig szólt a vérengző e s e m é n y ismertetése, mely után ö s s z e ­ foglalva ismertetem a patkányfogó versenyek történetét. A régebbi korokban a kutyáknak v é r e n g z ő b b fajtáit külö­ nösen a z angolok mutatványos vagy cirkusszerű „kutyahajszák"nál szerepeltették. A cirkuszi mutatványok áldozatai a z ókori népeknél egyrészt oroszlánok, majd k é s ő b b i korokban medvék, bikák, lovak, sőt mi több, s z a m a r a k voltak. Egy-egy ilyen áldo­ zatul kiszemelt állatra vérengzésre túlingerelt kutyákat uszí­ tottak. A kutya é s kutyaközötti h a j s z a különös en az angolok­ nál dívott. A z igen embertelen mutatványok ismertetése nem illeszthető k ö z l e m é n y e m keretébe, de bármennyire is elítélendő­ nek tartom a z ilyen állatkínzó mutatványokat, mégis ki kell e m e l ­ nem, hogy a gyakorlati gondolkozású angol ilymódon a legtöké­ letesebb m é s z á r o s k u t y á k a t tenyésztette ki. így b á r m e n n y i r e is nem a l e g n e m e s e b b sportnak tűnik az ú. n. patkányfogóverseny, mégis megvan a felette nagy gazda­ s á g o s gyakorlati értéke, melyet a gazdaságáért, raktáraiért, mag­ táraiért aggódó angol m á r régen felismert. Ezek szerint nem csodálkozhatunk azon, hogy a z angolok a patkányfogóversenye­ ket m é r régebbi időkben kedvelték. A német szerzők á l t a l á b a n bizonyos lenézéssel tárgyalják ezeket a versenyeket é s joggal, ha ezek tulajdonképpen nyereségvágytól sarkalt állatkínzó mutat­ ványok s z í n v o n a l á r a sülyednek le. Ezekután lássuk Floessel a d a t a i szerint a p a t k á n y v a d á s z á s r a vonatkozó feljegyzéseket: Az angolok a kutyákat a p a t k á n y h a j s z é r a betanítják é s a mutatványt külön e c é l r a berendezett színpadon (pits) hajtják végre. Ezek kisebbméretű a r é n á k , melyeket d e s z k a p a l é n k vesz körül és e mögött levő karzatokon a n é z ő k ö z ö n s é g foglal helyet.

Az a r é n á b a egy vagy több kutya részére bizonyos s z á m ú patkányt b o c s á j t a n a k . Floessel szerint a „ p a f k á n y m a r a k o d t í s " - n a k kétféle a l a k j a ismeretes. 1. A kutyák közül a z a győztes, amelyik 2 0 — 3 0 patkány közül a legtöbbet fogta. 2. A m i k o r a verseny időre (against ütne) megy, e b b e n a z esetben a versenyző kutyának meghatározott percek vagy m á s o d p e r c e k alatt bizonyosszómú patkányt fogni é s lefojtani kell. A patkányfogás gyorsasága, a biztonság, amivel a kutya a patkányt fogja é s a m a r á s erőssége, a m e l l y e l a patkány életét egy szempillantás alatt kioltja a verseny l e g l é n y e g e s e b b pontjai. R é g e b b e n ezeken a versenyeken nem kimondott é s kitenyésztett fajtákkal versenyeztek. Ezek k i s e b b ­ termetű kutyák voltak. T e r m é s z e t e s e n minél kisebbtermetű volt a győztes, a z a n n á l é r t é k e s e b b volt. Floessel írja, hogy egy régi újságban egy két és félfont súlyú terrier tulajdonosa felhívást intézett, hogy kutyájával kész v e r s e n y b e állani h a s o n l ó súlyú kutyákkal 5 patkány lefojtása végett. A versenyeken pincserek, majd k é s ő b b a pincserek é s bulldogok keresztezéséből s z á r m a z ó bullterrierek (valódi palkányirtó-pincser) szerepeltek, melyek a patkányfogásban és a g y o n m a r á s b a n hihetetlen eredményt értek el. T e r m é s z e t e s e n a régi időkben az ilyen versenyeken elmaradhatatlan volt az angol nemzetet j e l l e m z ő fogadások, melyek igen tekintélyes összegeket tettek ki. Az ilyen versenyek természetesen az eléggé meg nem vethető s z e r e n c s e j á t é k o k k á sülyedtek le. E g y é b k é n t a patkányfogó mutatványok k ö z l e m é n y e m elején leírt módon folyt le. Word ismert egy T i n y névre hallgató bulldog-pincsert, mely 2 8 perc és 5 m á s o d p e r c alatt 5 0 patkányt lefojtott. A patkányok r é m e egész életén át ö s s z e s e n 5 0 0 0 patkány életét oltotta ki, mely 1 és fél tonna súlyt képvisel. Ez a nevezetes patkányfogókutya fiatalabb ko­ r á b a n a porondon oly s e b e s e n futott a p a t k á n y o k után, hogy a fejét a farkától n e m lehetett megkülönböztetni. A küzdelemben e l ő b b a z ö r e g e b b é s e r ő s e b b patkányokkal végzett és c s a k azután került a sor a többire. Floessel szerint a patkányfogó-szenvedély T i n y n e k h a l á l á t is okozta. Ugyanis egy a l k a l o m m a l oly helyiségbe volt z á r v a , m e l y n e k s z o m s z é d o s részén egy patkány rágcsált, de kutyánk azt n e m érhette el. Ily k ö r ü l m é n y e k között Tinyt olynagy izgalom fogta el, melynek következményeként elpusztult. Az angoloknál dívó patkányfogás F r a n c i a o r s z á g b a n is el­ terjedt. R o u b a i x város nevezetes a patkányfogóversenyekről. A francia patkányfogóversenyeket a „Strassburger Post" írta le. A város n e m l e g e l ő k e l ő b b negyedében felállított f a b ó d é b a n zajla­ nak le a versenyek. B á r m e n n y i r e n e m előkelő ez a mutatványos hely, mégis s z á m o s úr és nem k e v e s e b b hölgy látogatja azokat. Az ú. n. sporthézban n é h á n y n a g y o b b ketrec van felállítva, m e l y b e n a versenyeket intézik é s pedig igen különleges, mondhatni kieszelt módon. Ugyanis négy lefordított virágcserép alá patkányt bujtatnak és ezek mellé h a s o n l ó s z á m b a n üres virágcserepeket helyeznek. A virágcserepek teljesen egyformák, úgyhogy a ver­ senyző kutya nem is tudja, hogy melyik alatt lappang a vadász­ szenvedélyét kielégítő patkány. A patkányokkal 5 0 m á s o d p e r c alatt kell végezni. A k e t r e c b e bocsátott kutya finom h a l l á s á v a l é s még é r z é k e n y e b b s z a g l á s á v a l megkeresi a z o k a t a virág­ cserepeket, melyek alatt a patkány tartózkodik, azokat l á b á v a l felborítja és a futásnak eredő patkányt azután s e b t i b e n megfogja. Igen hihetetlenül hangzik Floessel következő leírása, mely szerint a z e l ő b b i v e r s e n y e k h e z h a s o n l ó a n a patkányokat virágcserepek alá helyezik, de oly módosítással, hogy a patkány farkát a c s e r é p a l s ó nyílásán keresztül kihúzzák é s arra, hogy a z t v i s s z a ne h ú z h a s s a (irtózatos I), göböt kötnek ! 1 H a a virágcserép fölborul, a c s e r é p h e z fűzött patkány j o b b a n védekezhetik, ez okból e z e k e n a verse­ nyeken a legkitűnőbb patkányfogók szerepelnek, melyek m á r be v a n n a k tanítva, hogy legelőbb a patkány farkát kell lerágni és c s a k azután a cserepet felborítani! 1 Floessel megjegyzi, hogy a m é l t á n y o s s á g elve szerint ezeken a versenyeken a patkányfarkok lerágására összesen 4 másodpercet engedélyeznek és így a verseny egész ideje 5 4 m á s o d p e r c . A leírt verseny módja igen valószerűt­ lennek hangzik, mert a l e g v a d a b b emberektől sem tételezhető fel ily lelketlenség 1 Németország sem m a r a d ezek mögött, mert a z egyik stuttgarti nemzetközi kutyakiállításon b e m u t a t á s r a került a patkányfogó­ vizsga. B á r m e n n y i r e elítélendő a h i á b a v a l ó és embertelen állat­ k í n z á s n a k minősítendő üzletszerű és vérengző állatmutatvény, ez a tulajdonképpeni sportszerű dúvad- vagy patkányfogóverse­ nyekkel, h e l y e s e b b e n kártékony állatokat irtó vizsgákkal n e m hozható v o n a t k o z á s b a . A z emberi kultúra h a l a d á s á v a l a z ilyen mutatványokat, h á l a a j o b b érzés győzelmének, m i n d i n k á b b c s a k a történelem lapjain látjuk viszont. Ezekkel s z e m b e n a z o n b a n kétségtelenül szükségesek a z o k a sportszerű betanítások, állat­ n e v e l é s e k é s e z e k n e k feltétlen függelékei a dúvad- vagy kártékony emlősöket irtó vizsgák vagy versenyek, melyek nélkül a kutyáink­ b a n rejlő és a z emberiségre nézve feltétlenül h a s z n o s és pótol­ hatatlan tulajdonságokat nevelni, fejleszteni é s tökéletesbíteni

e g y á l t a l á b a n nem lehetne. A n a g y v á r o s o k b a n és g a z d a s á g o k b a n v e s z e d e l m e s e n e l s z a p o r o d ó kártékony állatokkal s z e m b e n a z álta­ lános közre is v e s z e d e l m e s kétesértékű mérgezési e l j á r á s o k nem vezettek a kellő eredményre, ez okból e sorok szerény írója a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesülete révén hazánk­ b a n a kártékony e m l ő s á l l a t o k irtására a foxterrierek foko­ zottabb mértékben v a l ó ki­ képzését j a v a s o l t a , hogy a z egyesület ezzel a ténykedésé­ vel is szolgálatot teljesítsen a z a m ú g y i s nagyon m e g c s o n k í ­ tott gazdasági életünknek. A kutya elsősorban h a s z n o s háziállat é s nem luxuscikk. Ezek szemit a kutya is, mint a z e m b e r , h a s z n o s lénye legyen a z e g é s z társadalom­ nak. A kutyáknak n e v e l é s e , oktatása, kiképzése nem a legkönnyebb mesterségek közé tartozik, mert ez komoly, meg­ fontolt munkát igényel, mely s o h a s e m sülyedhet le a vásári mutatványok s z í n v o n a l á r a , ha Remény Pátria négyhónapos drótszőrű ez a külföldön meg is történt, foxterrier kölyök és szerető gondozója az nem jelzi azt, hogy a Csáki Manci. A még tejfogas kis foxterrier az állatkertben 1926 VII. 10-én rendezett helyzet h a s o n l ó h a z á n k b a n . patkányfogó versenyen a kölyökosztályban Az ilyen versenyek vagy I. díját nyert. (Raitsits dr. felvétele.) helyesebben vizsgák teljes komolysággal minden h i á b a ­ való állatkínzás nélkül folynak le, melynek realitását a nézőközön­ ség nagyon befolyásolja. E z okból a M a g y a r Foxterrier T e n y é s z t ő k Egyesülete elhatározta, hogy ezentúl a belügyminiszter j ó v á ­ h a g y á s a alapján érvényes a l a p s z a b á l y o k b a n biztosított jogét, anélkül, hogy feladná a műkotorék- é s patkányfogóversenyeket, a v e r s e n y e k , illetőleg v i z s g á k n a k a természetes viszonyokhoz mért n a g y o b b v a l ó s z e r ű s é g e é r d e k é b e n a n y i l v á n o s s á g kizárá­ sával c s a k i s a z egyesület tagjai előtt zárt körben tartja meg. Ezekután az eddig Magyar­ országon lezajlott patkány-, illetőleg kártékony emlős­ állatokat fogó versenyek, ille­ tőleg vizsgák eredményéről beszámolok: I. P a t k á n y - é s ü r g e f o g ó ­ v e r s e n y a z Állatorvosi F ő ­ iskola területén 1926 j ú n i u s 20-án. B í r á k : Raitsits Emil dr. elnök, Cerva Károly ésMágics Jenő dr. Foxterrier kankölykek v e r s e n y e : I. Csallóköz Lator (tul.: K á n t o r F e r e n c ) 5 mp., II. Vértes Jambó (tul: Nagy István) 2 0 mp., III. Rókarém Pátria (tul.: nagygyőri Szőts István) 1 p. 2 5 mp. Foxterrier szukakölykek v e r s e n y e : Emidé Állatkert (tul.: Gundel Károly) 3 mp., II. Rangos Pátria (tul.: nagy­ győri Szőts Istvánné) 7 mp., III. Evetke Állatkert (tul.: Állatkert) 5 0 mp., IV. Élénk Rápislant Pátria, Fruska Váci, Bogyó Állatkert (tul.: nyíri Remény Pátria és Amy Zugló Prok Gyula) 4 5 mp., V. Dáma a tulajdonosokkal. of Sisemol (tul.: M a t a v o v s z k y István dr.) 1 p. 6 mp. F o x t e r r i e r é r e t t k a n o k v e r s e n y e : I. Hegyháti Jutka Fia (tul.: K a n n Iván) 4 mp., II. Cégér Állatkert (tul.: Kisfaludy Árpád) 13 mp., III. Blitz von Barenloch (tul.: K a y s e r V i l m o s ) 16 mp., IV. Vértes Farmer (tul.: Klein é s F i a pipereárúgyár r.-t.) 2 8 mp. F o x t e r r i e r i d ő s k a n o k v e r s e n y e : I. K o t o r é k b a j n o k Muki Berzék (tul.: Matavovszky István dr.) elsőt 3 mp., m á s o d i k a t 24 mp., II. Ali Szakmáry (tul.: K o v á c s Györgyné) 4 mp. F o x t e r r i e r i d ő s s z u k á k v e r s e n y e : I. Jutka Hazátlan (tul. : gróf Esterházy T a m á s ) , II. Scnucky (gróf W e n c k h e i m Józsefné.) V e r s e n y e n kívül a patkényfogóketrecbe helyezett négy patkányt Rókarém Pátria: 3 mp., 2 4 mp.., 1 p. 2 mp. és 2 p. 14 mp. alatt fogta.

A z Állat- é s Növénykert területén 1926 július 10-én bemutatott II. patkány- é s ürgefogóversenyen a z előbbi bírák ítélete alapján : K ö l y ö k v e r s e n y b e n (1 ürge, i d ő : 5 p.) I. Remény Pátria d. sz. (tul.: Cerva Károly) 14 mp., T a u b i n g e r Margit úrnő tiszteletdíja, II. Csúcshegyi Aranyos s. sz. (tul.: Müller István) 4 p. 10 m p „ Klein é s F i a r.-t. tiszteletdíja. Fiatalok versenyében: (1 ürge, i d ő : 3 p.) I. Rápislant Pátria d. sz. (tul.: T a u b i n g e r Margit) 8 mp., Fodor P á l úr tiszteletdíja, II. Ve'ríes Jambó d.k.(tul.: Nagy István) 10mp., bőrszivartárca, III. Evetke Állatkert s. sz. (Állatkert) 11 mp., e z ü s t - é r e m , IV. Emidé Állatkert s. sz. (Gundel K á ­ roly) 1 p., bronzérem, V. Hun­ gárián Pandora s. sz. (tul.: Cseh Ödön) 1 p. 16 mp., Klein és Fia r.-t. tiszteletdíja, VI. Riadó Pátria d. k. (tul.: W o l f Lipótné) 2 p. 4 5 mp., bronz­ érem. Érettek versenyében: (1 ürge é s 1 patkány, idő: 3 p . ) I. Ve'rfes Farmer s. k. (tul.:dr. Gorzó igazgató) 18 mp.—57 mp., Állatkert tiszteletdíja, II. Hungárián Daisy s. sz. (tul.: vitéz Borgida Gerő) 3 5 mp.— 55 mp., aranyérem, III. Kutya­ vár Defacto d. sz. (tul.: Cz. P o m m e r s h e i m F e r e n c dr.) 5 6 m p . — l p . 4 4 m p . , ezüstérem, Taubinger Margit úrnő Rápislant Pdfrid-val. IV. Amy of Zugló d. sz. (tul.: (Raitsits Emil dr. felvétele.) sz. J ó k u t h y S á n d o r ) 2 2 mp — 2 p. 3 4 mp., Klein é s F i a r.-t. tiszteletdíja, V . Flying Fox s. k. (tul.: Bernthaller B é l a ) 5 5 mp. V e r s e n y e n kívül: import Mister Pátria d. sz. 2 5 — 2 6 mp., import Lady Pátria d. sz. 4 0 mp. 16.16 mp. I d ő s e k v e r s e n y e (3 patkány, i d ő : 3 p.) I. Maros Countes s. sz. (tul.: Bernthaller B é l a ) 9, 2 5 , 4 5 mp., dr. Tóthfalussy Imréné tiszteletdíja és mint a legjobb patkányfogó foxterrier, Raitsits Emil dr. tiszteletdíját nyeri, II. Fruska Váci s. sz. (tul.: T a u b i n g e r Margit) 10—21 é s 1 p. 1 mp., a r a n y é r e m , Klein é s F i a r.-t., dr. Raitsits E m i i n é tiszteletdíja. A z Állatorvosi F ő i s k o l a területén 1926 s z e p t e m b e r 8-án lezajlott III. patkányfogóverseny e r e d m é n y e . Bírák: Raitsits Emil dr. elnök, Bernthaller Béla és M d g i c s Jenő dr. V K ö l y ö k v e r s e n y : I. C s ú c s h e g y / Aranyos, II. Remény F i a t a l o k v e r s e n y e : I. Evetke Állatkert, II. Hungárián Pc dora, III. Drágám of Sisemol, IV. Ve'rfes [boly, V . Emidé Állat­ kert, V I . Élénk Bogyó Állatkert, VII. Vértes Jambó. É r e t t e k v e r s e n y e : I. Ve'rfes Farmer, II. Eszti Állatkert. I d ő s e k v e r s e n y e : I. Ch. M a r o s Counfes, II. Kotorék bajnok Muki Berzék. ?

G y e r m e k n a p t á r az 1927. évre. X X I X . évfolyam. Szerkeszli Fodor Árpád. Vezényi Elemér rajzaival. Á r a : 3 0 0 0 K = 2 4 fillér. K i ­ a d j a az Országos Állatvédő Egyesület B u d a p e s t e n , IX., Ernő-u. 11-13. T a r t a l m a : Báthory Gábor: Isten-Atyánk! (vers). Naptári rész. Baráth Zoltán: Előszó. Gonda János: Morzsa. Stoll Ernőné Hudy Ilona: Az Úr gondot visel (vers). Szabó Mária Remigia: A z én m a d á r k á i m . Avar Gyula: K a j l a . Pásztor József: Az élet­ mentő kutya. Csife Károly: A z á r v á k várkastélya. Bartháné Párizsa Biri: Miért sír a p a c s i r t a ? (vers). H. Virágh Edith: A fák királya. Kokas Kálmán: Az aranyszívű P á l bátyó. Báthory Károly: Reggel a fatun (vers). Romhányi Sándor: A z állatok bálja. Dr. Mauks Ernő: A fecske és a denevér. Bayné Tóth Erzsébet: M é h e k országa. Lengyel Károly: A p á v a é s a disznó. Horváth Imre: T u r u l m a d á r (vers). Békefi József: Húsvéti bá­ rányka. Fodor Árpád: Dárius é s a tenger (vers). Némethy Tihamér: B ü s z k e meg Rigó cigány. Pusztai Paula: A mada­ rak a n y a i szeretete. Koncs Margit: A s z a m á r nem s z a m á r . Radványi Sándor: Magyar kesergés (vers). Polónyi István: Téli á l m o d á s (vers). Szilvay Kató: Hozták. Móra László: A mi c i c á n k (vers). A z igen tartalmas, tanulságos és ízlésesen kiállított „Gyermeknaptár"-t mindenki vegye meg g y e r m e k é n e k . K a p h a t ó a z Orszá­ gos Állatvédő Egyesület, B u d a p e s t , I X . , Ernő-utca 11-13, c í m é n .