KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. SZERKESZ'H SZABÓ JÓZSEF OSZTÁLYTITRÁR. A NÁPOLYI ÖBÖL. ROTATORIÁI. (2 rajzlappalj. l eve l ező tagtól

' ' l~RTEKEZESEK TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. A III. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZERK ESZ'H

SZABÓ JÓZSEF OSZTÁLYTITRÁR.

A NÁPOLYI ÖBÖL . ROTATORIÁI. (2 rajzlappaLJ

Dr.

-

n~nAY JENő, l evel ező

tagtól.

(Felolvasta mint székfoglaló értekezést a III. oszt. ülésén 1889 okt.

gJ l,)

Tekintetes Akadémia! A zoologia terén tehetségemhez mérten kifejtett eddigi munkálkodásomért a legnagyobb elismerésben s a legszebb jutalomban akkor részesültem, a mikor a Tekintetes Akadémia engemet tagjává választani szíveskedett. Ezen megtisztelő kitüntetésért fogadja a Tekintetes Akadémia hálás köszönetemet, nemkülönben amaz őszinte igéretemet iR, hogy mint eddig, úgy ezután is igyekezni fogok erőm és tehetségemhez mérten munkálkoclva, az akadémiai tagságra magamat érdemesnek bizonyítani. Székfoglaló értekezésem tárgya a nápolyi öböl Rotatoriáinak s az ezeken végzett búvárlati eredményeknek ismertetése. lVIint egyetemi hallgató, évekkel ezelőtt a kolozsvári m. kir. tucl. egyetem mathematika-természettudományi karától kiírt s a Rotatoriákl·a vonatkozó .egy pályakérdést oldottam meg. E pályakérdés megoldása tért nyitott részemre a Férgek állatkörébe tartozó emez igen sok tekintetben szerfelett érdekes osztálynak további beható tanulmányozására. És mitltán több évi tanulmányozásom folyamában bő alkalmam nyilt nemcsak hazánk édes- és sósvízi Rotatoria-faunájának, hanem a Rotatm·iák anatoM. T. AK. ÉRT . A

TERM I<~ SZ.ETTUD.

KÖREBÖL.

1880.

XlX. K.

7,

SZ.

1

Dl DADAY JENŐ.

,

)

.\

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORI..Í.I.

miai viszonyainak általános és részletes is mere~ére is ~z~rt t~n~em, bizonyos fokú érdeklődéssel, hogy ne mondJam klvancs1saggal viseltettem a tengereket lakó Rotatoriák iránt. Eme érdeklődése m kielégítésére azonban csak 1885. és 188G. évben nyilt alkalma~ akkor, amikor a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásü~yi m._lm. Miniszterium jóváhagyásával és megbízásából a nápolyi Stazw~e zoologicába ut
3

I. A megfigyelt fajok leírása. Rot~fer citrinus Ehrbg. Tab. I. Fig. 1, 14. 25. 29. 32. Tab. II. Fig. 16.

·R.otifer citrinus

"j

Ehrenb~l'!f. Die Infnsionsthierchen als vollkommene Orga nismen. Leipzig, 1838. pag. 489. Tab. 60. Fig. 5. Eichwcdd. Z weiter Nachtrag zur Infusorienkuncle R.usslancls. - Bull. ele la Soc. imp, des N a turai. ele Moscou. Année 1852. Nr. IL p. 529.

Teste megnyúlt, orsóforma, kerékszerve alapján azonban jóval vastagabb, mint lábának végén, és fej ével együtt tíz szelvényből áll. A szelvények csoportosulása, nemkülönben a tőlök körülzárt belső szervek szerint a testen három fő részletet különböztethetünk meg: a fejet, a törzset és a lábat. A láb függelékei kétfélék, n evezetesen a második szelvényen ·két levélforma, hegyes függeléket találunk, a tulajdonképeni ujjakat, melyek a ragasztáruirigyek kivezetőcsöveit zárják magokba, ·S az utolsó lábszelvény végén emelkedő tapadóujjakat, a melyek húsos tapintatúak, kitolhaták és visszavonhatók. Ezek .az állatká.nak a szilárd alzathoz való odatapadását eszközlik. (L tábla, J. 14. ábra.) A kerékszerv a genusra jellemzően két karélyból áll és -alapján liettős befüződés van. Allománya egynemű szemcsés protoplasmából áll, a melyben sejtmagokat még a különböző reagensek alkalmazása mellett sem tudtam megkülönböztetni. (L tábla, 1. ábra.) Köztakarója igen hajlékony cuticula, a melyen keskeny ·orsóforma hossztarajok emelkednek ki. E taraj ok majdnem kizárólag a. törzs fölületén vannak meg csupán, mert a fej és a láb felé észrevétlenül simulnak el. A cuticula alatt igen finoman szemcsézett, sejtmagnélküli matrix réteg terül el, a mely majd világosabb, majd sötétebb sárgaszínt mutat. (I. tábla, 1. ábra.) Izomrendszere a test hossztengelyével többé-kevésbbé párhuzamosan futó hosszirányú és a test körül futó gyűrűs izmokból áll. A hosszirányú izmok helyzetök és működésök szerint két csoportba oszthatók. Az egyik csoportba azok az izmok tartoznak, a melyek a kerékszerv alapjától a törzs közepéig .-terjednek, míg a másodikua azok, a melyek a törzs közepétql 1~'

l

4

Dl DADAY JENŐ.

indulva ki, a láb végéig futnak. (I. tábla, 1. ábra.) Az első csoport izmai a kerékszerv visszahúzását eszközlik s ilyen a, hát- és hasoldalon négy-négy van, melyek közül kettő - kettő a kerékszerv belső zugából e1·edve ferdén fut hátra és oldal felé, míg a más. kettő-kettő a kerékszerv alapjának közepéről indul ki s majdnem egyen~s lefutású. (I. t(tbla, 1. ábra.) A második csoport izmai a lábnak visszahúzására szalgálnak; számuk ugyanannyi, mint az előLhenieké s ezek mozgatják az ujjakat és a tapadókat is. A gyi.1rűs izmok csupán a törzsben vannak meg és számuk négy. Ezeknek működése a test megvékonyítására irányúl, evvelmintegy támogatva az előbb említett hosszirányú izmok működésének erélyességét. Az izmok valamennyije finoman rostozott a harántcsíkalatnak minden nyoma nélkül. Az idegrendszer középpontj át a garat felett fekvő meglehetős; nagy agydúcz teszi, amely négyszögletű, finom burokkal borított és nagyobbszámú, gömbölyű, sötétszürke, finoman szemcsézett protoplasmát és nagy magot záró dúczsejtekből áll. ( 1. tábla, 1. 25. ábra.) Az agydúczból öt hatalmas ideg ered, még pedig kettő az agydúcznak mellső, kettő hátulsó sarkáról és egy hátoldalának közepéről. Az agyd{1Cz mellső sarkairól eredő idegek a látóidegek. melyek a szemekhez futnak; a hátulsó sarkairól eredők a törzsbe futnak le s az úgynevezett oldalidegek. Az agydúcz hátoldalának közepéről eredő ideg a tapogató hengerbe fut. Az idegek valamennyien velőhüvely nélküliek, idegburlwsak. A külérzáki szervek közül csupán a látás és tapintás szerve van meg. Tapintásra első sorban az agydúcz fölött emelkedő tapogatóhenger szolgál (I. tábla, 1. 29. ábra), mely két ízből áll. Alapíze némileg kúpforma, míg végíze inkább tölcsérre emlékeztet. Az alapíz két oldalán egy-egy izom húzódik végig. a melyek tt . tapintó hengernek mozgását eszközlik. Az egész tapogatóbengeren végigfutó ideg az alapíz végének közelében egy nagy, szürkésen szemcsézett, orsóforma dúczsejtbe megy át, a melynek közepén egy nagy, tojásforma sejtmag van. A tapogatóhenger végizének szabad szegélyén finom, meglehetős merev sörtécskék emelkednek,_ a melyek, miután valamennyien egy-egy idegrostocskával függenek össze, a tapintás szervének végkészülékei gyanánt szerepelnek. (l. tábla, 29. ábra.) A szemek a homlokon, egymástól csak

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

.,

5

:kis távolságban fekszenek, piros festéket tartalmaznak egy-egy kis sa festéktől majdnem teljesen eltakart lenc ·vel. Az emésztőkészülék a homlok közepén, tEo át a kerékszerv két karélya között középen fekvő szájcyí'ástól ~ elve a hatodik szelvényen nyíló végbélnyílásig terjed s rajta a szájnyílást, garatot, rágógyomrot, bárzsingot, emésztő- és végbelet s a végbél-nyílást különböztethetjük meg. A garat vékonyfalú, csillószőrökkel bélelt hengeres csőből áll s ugyanilyenből áll a rágógyomor és - emésztőbél között fekvő bárzsing is. A rágógyomor gömbforma, izmos falazatú. A rágók egyenként félkörforma cuticula-ívb ől állanak két nagy és hat kis foggal (I. tábla, 32. ábra). Az emésztőbél ékforma tömlő sokszögletű nagy sejtekkel, a melyeknek körvonalai azonban csak nehezen láthatók. A végbél nincs élesen elkülönülve s csupán feJtünőbben elszükült folytatása az emésztőbélnek. A bélcsatorna függelékei közül sikerült megtalálnom a más búvároktól még eddig nem említett nyálmirigyeket s aztán az úgynevezett pankreas-mirigyeket. A nyálmirigyek a rágógyomron feküsznek, tömlőformák s a garat és rágógyomor érintkezÉ:spontján nyílnak. A pankreas-mirigyek gömbölyűek, egyegy nagy, gömbölyű maggal sa bárzsing és emésztőgyomor között szájadzanak az emésztőbélbe. (I. tábla, l. ábra_) A vízedényrendszer a fej második szelvényéből kiinduló, lefutásukban többször hurkolt két edényből áll, melyeken csupán egyféle s nevezetesen körteforma reszkető szerv van. A vízedények .a végbél közelében végződnek a végbélnyílásba szájadzó lüktető­ hólyagnáL (I. tábla, 1. ábra.) A ragasztároirigyek a törzs hátsó részé.b en erednek, igen hosszúra nyúltak és tömlőformák. Tartalmuk szürkésen szem·csézett protoplasma és egy-egy nagy, gömbölyű mag. Kivez ető csövük a láb ujjain fut végig, a melyeknek csúcsán egy-egy kis nyílás van. A női ivarszerv a test két oldalán fekszik, még pedig a hasoldalra húzódva s a test mindkét oldalán egy-egy teljesen fejlett csirafészekből, táplálószékből és uternsból áll (L tábla 1. és II. tábla, 16. ábra) . A csirafészek az ivarszerv középrészén emelkedő gömbből áll, a melytől befelé, tehát a bélcsatorna felé s ettől többé- kevésbbé eltakarva a táplálószék, kifelé, tehát a törzs -oldala felé a kész petét magába záró uterus fekszik. A csirafészek

Dr DADAY JENŐ.

A NAPOLYI ÖBÖL ROTA'I:.Q':'.:l.Ü.

világos udvarral körülvett nagy magokat, a csirákat tartalmazza,. míg a táplálószékben kevés (6-8) nagy, egynemi.í. gömböt és. szemcsés protoplasmát találunk, valószínüleg a táplálószéketfölépített sejtek szétesésének eredményeit. Egész hossza 300 ,11, legnagyobb átmérője 120 /1-· E fajt Ehrenberg írta le először Berlin mellett édesvízben talált példányok után. A Rotatoriák tanulmányozásával foglalkozó búvárok közül többen is észlelték már az újabb időb en, de Eichwald kivételével valamennyien édesvízbőL Tengervízben még eddig csak Eichwald találta, még pedig a keléti tenger partjain Rapsal mellett. Nápolyi előfordulása tehát a második olyan eset, a mely e fajnak tengervízben való előfordulásáról szól. A nápolyi öbölben meglehetős gyakori s itt különösen a partok közelében Algák és Bryozoumok között él, de találtam nehány alkalommal a nyilt tükör állatalakjai között is.

-,

/

Synchaeta Baltica Ehrbg. Tábl. IL Fig. 5.

Synchaeta baltica Eln·enberg, Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. pag. 437. Tab. 53. Fig. 5. Dujardin, Histoire natureile des Zoophytes. Infusoires. pag. 646. Eichwald, Dritter Nachtrag zur Infusorienkunde Russlands. - Bullet. de la Soc. imper. des Natural. ele Moscou. Année 1852. Nr. II. p. 523. Gosse Ph. H. A Catalogue of Rotiferft found in Britain ; with ciescriptions of five new Genera and thirtytwo new Species. Annals of Natural history. Vol. 8. Second Ser. Lounon 1851. pag. 200.

Teste kúpforma és egészben véve hat szelvényből áll, melyek közi.H legnagyobb a fej et tevő, míg a többi majdnem egyenlő terjedelmi.í.. A láb nincs elkülönülve s az ujjak közvetetlenül az utolsó, keekeny törzsszelvényen ülnek. A kerékszerv öt karélyból áll, a melyeket már Ehrenberg igen híven rajzol. A karélyok közül legnagyobb a két szélső, a melyek fülformán állanak; ezeknél kisebbek a befelé következök, míg a közép::!Ö legkisebb. A szélső karélyok közepéről,. valamint a két belsőéről is egy-egy, tehát összesen négy hatalmas,_

"

7

átlátszó cuticula-sörte emelkedik, amelyek valós nüleg tapintásra szolgálnak. A kerékszerv alapállománya öt karélyra különült szemcsés, magnélküli protoplasmaból áll. A test burka igen finom, hajlékony, szerkezetnélküli átlátszó cutieula, sőt magok az ujjak sem oly merevek, mint más Rotatoriáknál. Az izomrendszer hosszirányú és gyürüsrostokból áll. A hosszirányú rostok részint a kerékszerv felé, részint a törzs végéhez sa lábujjak alapjához futnak, ezeknek visszahúzását eszközölvén. Gyürüs izmot négyet láttam s ezek a fejszelvény és a törzs három első szelvényének határán futnak. A hosszirányú izmok közül a kerékszervhez futókorr a harántcsíkoltság nyomai láthatók, míg a törzs végéhez futók és a gyürüs izmok egyszerüen rostok pamatainak látszanak. A garat fölött fekvő hatalmas agydúcz négyszögletü, sok agydúczsejtb~l áll s bBlöle négy ideg ered, még pedig kettő mellsö, kettő pedig hátsó csúcsairóL A mellsö csúcsokról eredő idegek vékonyak, ferdén ki- és eléfelé futnak a kerékszerv két belső lebenyén ülö szemekhez. A hátsó csúcsokról eredő idegek vastagok, ferdén hátra- és oldalfelé futnak s a második törzsszelvény old)tlainak közelében orsóforma dúczsejtben végződnek, a melyen aztán kis merev pálczikák, az idegvég-készülékek ülnek. A külérzéki szervek közül a látás szerve igen j ól fejlett. A korábbi búvárok s nevezetesen Ehrenberg csupán egy nagy s az agydúezon ülö szemről tesz említést. Én vizsgálataim folyamában az agydúczon ülö nagy szemen kívül még két más, jóval kisebb s a kerékszerv belső karélyaiban fekvő szemet is találtam, a melyek egyes példányoknál pirosfestékesek voltak, a legtöbbnél azonban festéknélküliek Ennek tulajdonitom azt, hogy Ehrenbe1-g csupán az agydúczon ülö szem ről tesz említést; mert lehetséges, hogy ö oly példányokat vizsgált, a melyeknél a kis szemeknek nem volt festékfoltja. A bélcsatorna. semmi jellemzőt nem mutat. A rágógyomor igen hatalmas, tömlöforma, de hogy a rágók milyen szerkezetüek, megállapítanom nem sikerült. A pankreás-mirigyek gömbölyüek s az emésztőgyomor két csúcsán ülnele A vízedényrendszer törzsein csupán körteforma reszkető szerveket láttam.

8

D;

DADAY JENŐ.

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORLÜ.

9

/

A ragasztómirigyek aránylag kicsinyek, megnyúlt tömlő ­ formák, belsejökben egy-egy tojásforma maggal. A női ivarszerven csupán a csirafészket és a táplálószéket tudtam megkülönböztetni, melyek közül az első aránylag csekély terjedelmü. Egész hossza 110-140 fl· Igen régen ismert tengeri faj. Legelőször Easter ismertette 1759-ben a Keleti-tengerből. Ugyaninnen írja le 1830-ban Micháelis is, ki Kiel mellett találta. Ehrenberg Hollandiában Ciricsee mellett az Északi-tengerből, Kopenhága és Kiel mellett a Keleti-tengerből írja le; de Velenczét is feljegyzi egyik termöhely gyanánt s így az Adriai-tengert. Du_jardin a Földközitengerben, Eichwalcl a Keleti-tengerben Hapsal mellett, Gosse pedig az Északi-tengerben Nezee mellett Essex grófságban találta meg. Én a nápolyi öbölben csak 1886 márczius havától kezdve láttam a nyilt tükörről gyüjtött anyagban, a melyben május hóbrm meglehetős gyakori volt. A felsorolt adatok szerint tehát e faj Európa tengereiben mindenütt otthonosnak látszik. Érdekes az, hogy Micháelis és Ehrenberg adatai szerint e faj részes a tenger világításában.

Furcularia maTina Duj. Tab. I. Fig. 7. 8. 11. 18.

Furcularia marina Dujardin. Histoire natmelle des Zvophytes. Infusoires. p. (i49. Tab. 22. Fig. 4.

Teste meglehetős zömök, kis mértékben orsóforma, de feje felé vastagabb, mint lába felé. Szelvényeinek száma Dt~jardin rajzai szerint 12-14 között ingadozik, én azonban7-8-nál többet megkülönböztetni nem tudtam. Eme szelvények közül a három első a fejet és nyakat teszi ki s közülök a fejszelvény a legnagyobb. A törzs a végbélnyílásig s:<~ámítva három szelvényből áll, melyek közííllegnagyobb az első szelvény. A láb mindig két szelvényből áll s az utolsónak szahad csúcsán a sarlóforma ujjak emelkednek. (l. tábla, 8. 18. ábra.) A szelvények egymásba viszszavonhaták s különösen a törzs két utolsó s a láb mindkét szelvénye, a melyek visszahúzott állapotban a törzs első szelvényé-

(l

/

ben tünnek el, a melyből aztán csupán az ujjak, állanak ki. A fej már nem húzódik oly mélyen vissza a törzsbe s '::egnagyobb része szabadon kiáll. A kerékszerv Dujarclin rajza szerint a hasoldfl,h·a tekintő egyszerű csillószőr-koszorúból áll. VizRgálataim folyamában azonban én a következőket találtam. A kerékszerv nem egyszerü csillószőr- koszorú, me rt több, legalább is 1O kis karélyból áll, s a hátoldalon épen a középvonalhan ormányszerü nyújtványnyal fegyverzett. (l. tábla, 18. ábra.) Alapállománya szemcsézett, magnélküli protoplasmából áll, amely a csillószőrös karélyoknak megfelelőleg karélyokl'a tagolt. A köztakaró igen hajlékony cuticulából áll, mely mindenütt egyenlő vékony és \ sima. Érdekes az a körülmény, hogy a fej cuticulája a homlokon jóval túl terjedő ernyövé hosszabbodott meg, a mely Dujardin figyeimét \ egészen elkerülte, miután erről sem leírásában nem emlékezik meg, sem rajzaiban azt nem ábrázolja. Eme ernyő félkörforma, egészen színtelen, átlátszó és szerkezetnélküli (I. tábla, 8. 11. ábra) s csak akkor látható, ha az állatka hát- vagy hasoldalán fekszik. Idegrendszere a garat fölött fekvő, aránylag kevés agysejtű agydúczból áll, melynek mellső oldaláról egy hatalmas látó ideg indúl ki, míg hátsó két csúcsáról a test két oldala felé futó hatalmas idegek erednek s ezek a rágógyomor táján egy-egy nagy, orsóforma dúczsejtbe mennek át. Külérzéki szervei köztil csak a látásszerve van meg, a melyet a kerékszerv homloknyujtványában fekvő festélmélküli, tojásforma lencse képvisel (l. tábla, 8. 18. ábra). A szem festéknélki.i.lisége lehetett annak az oka, hogy Dujardin ez állatkát szemnélkülinek rajzolja. Izomrendszere hossz- és gyürüs izmokból áll. A hosszizmok közűl négy a fejnek, négy pedig a lábnak visszahúzására szolgál; de ezeken kívül a nyakban még van két kis hosszirányú izom is, a melyek a rágógyomornak visszavonását és kitolását eredményezik (l. tábla, 11. ábra). Gyűrűs izmot csupán egyet tudtam megtalálni, s ez épen a törzs első szelvényének a közepén vonúl végig mintegy elválasztva egymástól a fej és láb visszahúzó iz• mait (l. tábla, 8. és 18. ábra). Emésztőkészülékén általában ugyanazokat a részleteket különböztethetjük meg, a melyeket a többi, végbélnyílással biró

10

Dr DADAY JENŐ.

Rotatoriáknál, azzal a különbséggel, hogy e fajnál a garat jóformán hiányzik, miután a táplálék felvétele alkalmával a rágó· gyomor mindig kiemelkedik a szájnyílásból (I. tábla, 11. ábra). A rágógyomor tojásforma, izmos falazatú s az állkapcsokon igen jól megkülönböztethetjük a kalapácsot és az üllőt. A kalapács nyele gyengén S formán hajlott cuticula-pálczikából áll, melynek alsó vége hegyes, míg a felső, a fog izesülésének czéljából kissé ferdén metszett. A kalapács foga hegyes karomhoz hasonlít. Az ülő felső végén villaformán elágazott hengeres pálczikából áll, melynek alapján keresztben fekvő rövid cuticula-léczecske van (I. tábla, 7. és 11. ábra). Dujardin is ilyennek rajzolja a rágókat s az ö rajzai ceak annyiban térnek el vizsgálataim eredményétöl, hogy ö az ülő villaágait önálló vázrészeknek ábrázolja. Ezt a viszonyt azonban én, annak daczára, hogy a rágókat kalilúgban is maczeráltam, megtalálni nem bírtam. A rágó gyomor alapján, tehát e között s a rövid bárzsing között fürtformán csüngő nehány tömlöforma nyáimirigyet észleltem (I. tábla, 8. ábra). A pank · reas-mirigyek, melyeket Dujardin rajzai mellőznek. de a melyeket minden esetben megtaláltam, gömbformák s az emésztögyomor mellsö két csúcsán emelkednek (I. tábla, 8. ábra). Az emésztőgyomor kúpforma tömlö s közte és a vastag- s illetőleg végbél között határvonalat vonni nem lehet. Vízedényrendszerén, mely többször felhurkolt két edényből áll, csupán körteforma reszketőszenek vannak (I. tábla, 8. ábra'). Ragasztómirigyei hatalmasak, megnyúlt tömlöformák szürkésen szemcsézett protoplasmával és nagy tojásforma maggal (I. tábla, 8. és 18. ábra). Amirigyvezetékek a lábujjakba mennek át s ezeknek csúcsán nyilnak a külvilágba. A női ivarszerv a bélcsatorna alatt fekvő nagy tömlőből áll, melynek mellsö részén a csirafészek fekszik, többi és legnagyobb részét a táplálószék teszi ki, a mely egyúttal uterus gyanánt is szerepel. Az egész ivarszerv keskeny vezetékbe megy át, a pete'vezetékbe, a mely a végbélnyílás mellett szájadzik a külvilágba (I. tábla, 18. ábra). Egész hossza 90-135 p., szélessége 27-40 p.. E fajt még eddig csak Dujardin feljegyzése és rajzai után ismerték. Dtdar-din 1840. év márczius havában találta a Földközi tengerben. Én a nápolyi öbölben először 1885. év november

A NJiPOLYI ÖBÖL ROTATORIAI.

11

l-én találtam meg Loxosomák között s ez időtől kezdve majdnem naponta láttam Algák között s úgy élő, valamint különbözö reagensekkel kezelt példányait is vizsgálat tárgyává tettem. Úgy látszik, hogy állandóan partot lakó állatalak, a mit abból következtetek, hugy a nyilt tükörről gyi.íjtött anyagban egyszer sem találtam.

Furcularia Reinhardti Ehrbg. Tab. I. Fig. 4. 13. 19. :20. 21. 27. 31. Furcularia Reinharrlti Ehrenberg, Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. p. 420. Taf. 48. Fig, 3 k~ch1cald, Zweiter Nachtrag zur Infusorienkuncle Russlancls. - Bull. ele la Soc. imp. cl. natur. de Moscou. Année 1849. Nr. II. p. 530. - Dritter Nachtrag zur Infusorienkunde Russlancls. Ibid.. Année 1802. Nr. II. p. 521. Dujanlin, Histoire natureile des Zoophytes, Infusoires. p. (i51.

Teste meglehetösen megnyúlt, egészben véve orsóforma, míg törzse tojásforma. Feje a törzstől élesen van elválva és két szelvényből áll, melyek közűl a nyaknak megfelelő csak keskeny gyűrűt formál. A törzs egy hatalmas és egy nagyon kicsiny szelvényből van összetéve, mely utóbbi inkább a lábhoz tartozónak látszik. A láb két szelvényre különi.ílt, melyek közűl az alapiz kis mértékben kúpforma, míg a végizegészen hengeres. A lábujjak szélesek, belső oldaluk egyenes, míg a kúlsö alapján íves, csúcsán öblözött (I. tábla, 4. és 27. ábra). Ha az állatka valamelyik oldalán fekszik, könnyen megkülönböztethetjük hát- és hasoldalát, miután az előbbi ívelt, az utóbbi majdnem egyenes (L tábla, 31. ábra). E helyzetben a fejnek a törzstől való elkülönülése is jobban szembe ötlik s ilyenkor azt is láthatjuk, hogy a fej meglehetösen alá hajlott. Kerékszerve több karélyos, de azért egy egész gyi.h·üt formál s alapállománya öt lebenyre különült, meglehetős durván szemcsézett protoplasmából áll, a melyekben a sejtmagoknak nyomát. sem találtam. A lebenyek közüla hátoldal középvonalában fekvő a legerőteljesebb, a többinél hosszabb (I. tábla, 4. 31. ábra} Testének hurka hajlékony cuticula minden feltünőbb szer-

12

Dr DADAY JENŐ.

kezet nélkül. Hajlékonyságát egyebek mellett legjobban mutatja fej én ek burka, a mely a fej visszahúzása alkalmával több finom redőb e hajlik össze (l. tábla, 21. ábra). Idegrendszerének középpontja az agydúcz, kevés, de nagy agysejtből áll és négyszögforma. Belőle csupán két ideg indul ki, még pedig hátsó csúcsaiból, s ezek a test két oldalához futnak. Szemei, eme egyetlen jól kifejlett külérzéki szervek, közvetetlen ül az agydóczon ülnek. A korábbi bíwárok, névszerint Ehrenberg, Dujardin és Eichwald csupán egy szemről tesznek említést, míg engemet vizsgálataim arról győztek meg, hogy ezen állatkánál tényleg két szem van, csakhogy ezek oly közel feküsznek egymáshoz, hogy festékjök ennek következtében összeolvadt egy tömeggé, de a két lencse megtartotta önállóságát (l. tábla, 13. ábra). Izomrendszere csupán hosszirányú izmokból áll, a melyek a fejnek és lábnak visszahúzását eszközlik. A fejet visszahúzó izmok közűl kettő majdnem a hát középvonalában ered s úgy fut ferdén a test oldalai felé, míg más kettő kissé oldalra vonult. A lábat mozgató izmok köziíl kettő a hátoldalon ered, míg a más kettő jobb- és baloldalon (I. tábla, 4. :31. ábra). Szöveti tekintetben semmi érdekeset nem mutatnak s egyszerű ruganyos rostok kötegének látszanak. Emésztőkészüléke hosszú, keskeny garatból, rágógyomorból, hosszít bárzsingból, jól megkülönböztethető emés ztő- és végbélből áll. A rágógyomorban, különösen kálilúggal való kezelés után igen jólláthatjuk a rágókat s illetőleg ezeknek alkatrészeit, a kalapácsot és az ülőt. A kalapácsnak a nyele kis m értékben Sformán görbült cuticula-pálczából áll, melynek alsó vége vékony, hengeres és lefelé görbült, míg felső vége széles, belső oldalán vékony cuticula-párkánynyal. A kalapács foga karomforma, hegyes és csúcsáról egy kis körteforma cuticula-képlet lóg le. Az ülő egészben véve szívforma, két ablak töri át és széles szegélyén két kerekített csúcsú kiemelkedés van (l. tábla, 19. ábra). A bárzsing aránylag nagyon hosszú és hurkolt. Az emésztőgyomor egy kúpforma tömlő, a mely majdnem állandólag hét karélyt s illetőleg úgyanennyi befűződést mutat. A végbél falazata egészen sima (l. tábla, 4·. 31. ábra). A bélcsatorna mirigyei közűl sikerült megtalálnom n em csak az Ehrenbe1·gtől és Et.chwaldtól nem említett pankreas-mirigye-

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

13

ket, hanem m ég a nyálmirigyeket is. A nyálmirigyek a garat és a rágógyomor érintkezéspontján nyílnak, igen bosszín·a nyúlt tömlőformák, annyira, hogy a rágógyomrot majdnem egészen betakarják. Hátsó csúcsuk közelében egy-egy nagy, tojásforma magot tartalmaznak (l. tábla, 20. ábra). A pankreás mirigyek az emésztöbél mellső két csúcsán ülnek, némileg háromszögformák, alapjuk széles, csúcsuk felé fokozatosan keskenyednek és csúcsuk kerekített. Belsejöket sötéten szemcsézett protoplasma és egy nagy göm bölyü mag tölti ki (I. tábla, 4. 31. ábra). A test két oldalán lefutó, többször hurkolt vízedényeken, a melyek a korábbi búvárok figyeim ét egészen elkerülték, csupán körteforma reszketőszerveket láttam (l. tábla, 4. ábra). A ragasztó mirigyek, kapcsolatban a láb meglehetős hosszaságával, igen hosszúak, és vezetékök a lábujjak hegyén lévő nyiJáson szájadzik a külvilágba. Itt meg kell említenem azt, hogy a lábujjak igen tevékenyek és bennök jól megkülönböztethetjük a belső és külső oldalukon végigfutó mozgatóizmokat (l. tábla, 27. ábra). A női ivarszerv a bélcsatorna alatt fekvő nagy tömlőből áll, melyn ek mellső csúcsán a csirafészek foglal helyet, míg több és legnagyobb tömegét az uterus gyanánt is szolgáló tápláló szék teszi, mely keskeny petevezetékbe folytatódik (L tábla, 3 1. ábra). Egész hossza: 68-72 fl·, lábának hossza: 45 fL, ujjainak hossza 9 fl-· Eln-enberg e fajt Wismar és Kopenhága mellett találta a . Keleti tengerben, Eichwald Reval és Rapsal mellett észlelte szintén a Keleti tengerben. Én a nápolyi öbölben legelőször 1885. év október 19- én találtam meg Algák és későbben Bryozoumok között s itt a leggyakoribb fajok egyike ; de kizárólag partlakó. Megjegyzem itt, hogy a nápolyi példányok rágói annyira eltérnek az Ehrenb ergtőlleírtakétól, hogy enn ek alapján a nápolyiakat akár más, még pedig új fajnak is tarthatnók. Kitetszik ez különösen akkor, ha a mellékelt rajzot Ehrenbergnek idevonatkozó rajzával összehasonlítj uk.

14

D~ DADAY .JENŐ .

Furculm·ia neapolitana n. sp. Tábla I. Fig. 5. 6. 12. 2'?!. :13. 34.

Teste megnyúlt, orsóforma, feje felé azonban vastagabb, mint lába felé. Feje egyetlen nagy szelvényből áll csupán, törzse ellenben és lába két-két szelvényből. Hátoldala ívelt, hasoldala egyenes és feje gyengén a hasoldalra hajlik. Igen j ellemző ~z a k~­ emelkedés, a mely a fejnek nyaktáján van, s a mely, m1~t kesőbb en látni fogjuk, egy fontos szervnek a nyílását foglalJ a ~a­ gában. A törzs szelvényei közií.l a fej után következő felt?no~n nagyobb a másodiknál s majdnem tojásforma, míg.a ~a~od1k Tövid hengerhez hasonlít. A láb hengeres szelvénym kozül az utolsó valamivel hosszabb az előtte valónál. A lábujjak aTánylag nagyok, lándsaformák, de belső oldaluk egyenes, a k~lső pedig alapjának közelében íves, csúcsán ellenben öblös és kihegyezett (I. t ábla, 5. 22. ábra). Kerékszerve több karélyból áll s a hátoldalon a homlok közepén egyik karély a többinél magasabbra emelkedik s mi~t­ ·egy ormányt formál , melynek alapján a nagyocska s~em fe~szl!'­ Alapállományában, a mely a karélyoknak megfeleloleg szmten karélyozott, csupán magnélküE, szürkésen szemcsézett protoplasmát tudtam látni (l. tábla, 5. 22. ábra). " , Testének burka mindenütt egyenlő vékony, egynemu, szmtelen és át.látszó cuticula. A fej burka alatt a hátoldalon a matrixjóval vastagabb, mint egyebütt s ebben ~ogla: he~yet az a ~zerv, a mely a fej nyakrészletének hátoldalán !athat~ .bem~:ked:sbe_n nyilik a külvilágba E szerv egy tömlőforma mmgy saJat hartya· val s falazatát sokszögletií. sejtek bélelik ki, melyekben finoman szemcsézett protoplaemát és tojásforma magot láttam (I. tábla, 6. ábra). Azt azonban, hogy e mirigy mily czélra szolgáló váladékot nyújt, megállapítanom nem sikerií.lt, valószí~ií.~~k tar~om a zonban hoay váladéka rokontermészetil a ragasztommgyekevel 8 az álla~kán°ak szilárd tárgyakhoz való tapadását segíti .elő. . Idegrendszerén ek középpontja az agyd~cz a ~ar~t folot: fekszik közel a kerékszerv alapj ához, kevés seJtű, nemlieg haro~­ szöghöz hasonlít s belőle három ideg ered. _M~llső yá1:at~an csu esából a rövid látóideg indúl ki, míg hátulso ket csucsaboi az ol-

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

15

dalidegek erednek. Az oldalidegek a rágógyomor táján egy nagy orsóforma dúczsejtté szélesednek ki s az után megint elkeskenyed• nek, a gyomor táján azonban újolag egy dúczsejtbe mennek át, . a melyből kilépő rostocskák ékformán hegyesednek ki a nélkül, hogy valami feltünőbb végkészülékbe végzödnének (I. tábla, 33. ábra) . A piros festékkel biró egyetlen szem igen közel fekszik az agydúczhoz. Izomrendszere hosszirányú és gyihűs izomrostokból áll. A hosszirányú izomrostok a fejnek és a lábnak behuzására, kitolására s általában mozgatására szolgálvá n, e ezéinak megfelelőerr csoportosultak, de semmi feltiinőbb, j ellemzőbb eltérést nem mutatnak a többi Rotatoriákétól. Gyűrüs izmot csupán kettőt bírtam megkülönböztetni, melyek mindannyian a törzs főRZEJlvényét gyürüzik körűl. Ezek közül egyik a szelvény mellső, a másik ellenben hátsó harmadában fek szik (I. tábla, 5. 22. ábra). Valam ennyi izom egyszerűen rostozott a harántcsíkolatnak nyomai n élkül. Em észtők észüléke ugyanazokból a rész ekb ől áll, a mikből a rokon Rotatoriáké, mint példáúl a Furcularia Reinhardtié is, rágói azonban, nemkülönben emésztőgyomra és 'pankreás-mirigyei amazétól eltérnek. A rágók általában erőtelj ese k. A kalapácsok nyelének külső felső csúcsa mellett egy kis tojásfonna cuticula-képlet van. A hegedűvonóra emlékeztető fogak belső zuga kis hegyes csúcsocskába megy ki. Az ülő szívforma, három kis ablak van rajta, melyek közűl a középső láudsaforma, a két szélső ellenben tojásforma. Felső széles szegélyéről egy mellfelé tekintő, háromszögforma csúcs emelkedik (I. tábla, 34. ábra). Az emésztőgyomor egyszerü tömlő, minden karélyszerií. befűződés n élkül. A meglehetős nagy nyálmirigyek megnyúlt tömlőformák, a garat és rágógyomor határáu szájadzanak s a rágógyomrot majdnem egészen elfödik. A pankreas-mirigyek megnyúlt tömlöformák, felső csúcsuk kerekített, széles, az alsó ellenben keskeny, kihegyezett s belsejökben 2- 3 gömbölyü mag is van (L tábla, 5. 22. ábra). Vízedényrendszere, mely általában nem különbözik a Fm·cularia Reinhardtiétól, s melynek többször felhurkolt edénytörzsein csupán körteforma reszkető szervek vannak, főleg azért érdemel figyelmet, hogy az edények a zsírtestre emlék eztető kötőszövethe

!6

DE DADAY JENŐ,

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

vannak beágyazva. E z sírtestszerű kötőszöv et különösen ~z edényburkok körí.H csop ortosúl nagyobb tömegben s benne klsebb-~a­ gyobb protoplasma-rögök mellett elszórtan kisebb-nagyobb zsHcseppek is vannak (I. tábla, 12. ábra). A női ivarszerven a csírafészket, a táplálószéket és az uterust leh et megkülönböztetni a petevezetékkeL Em e részek összefi.1~­ gése azonban meglehetős bonyolódott. -~ , csirafés~ek u~yam_s, mely félboldforma tömlő . a basoldal _ko~ep _vonal~ban fekszik elzárt csúcsával mellfelé. Hátrafelé tekmto nyitott vege egy ve~e­ tékbe megy át, a mely a táplálószékkel közleked~k. Eme vezetekből azonban még egy másik vezeték is ind;:,] kl, a mely az ut_erusba vezet. A csirafészket a táplálószékkel összekapcsoló vezetek oly kamara, a melybe bejut egyfelől a már kész ?síra,, ~á~f~lől a tápláló székállomány s így h elyet ad a pete formalodasanak. A második vezetéken jut aztán a már majdnem kész pete az. ut~­ rusba, hogy végig szenvedje fejlődésének további ~bas~sa1:. A táplálószék különben tekintélyes lebeny, amelynek also csucsaban szabálytalan sokszögletű sejteket láttam (I. tábla, 22. ábra). " Egész hossza 315 p., lábának hossza 90 p.. A nápolyi öböl Algái és Bryozoái között meglebetos gyakran előforduló faj. Általánosságban nagyon emlékeztet a Furculm·ia Rcinhm·dtira és a Notornmata Petromyzonra, eJté: azon~an eze ktőlrágóinak szerkezete, női ivarszervének bonyolodotts~ga, nemkülönben a nyakán lévő ragasztó mirigye által, m elyek Igen jellemző bélyegei.

míg az édes vizekben élő fajoknál a nagy lábujjak mellett még járulékos, sörteforma ujjak is vannak, addig e fajnál csupán a valóeli lábujjakat tudtam megkülönböztetni. A kerékszerv több karélyqól áll, ele rajta az édesvizi fajoknál majdnem kivétel nélkül m eglévő nyulványnak nyomát sem találtam. A kerékszerv alapállományát e fajnál is szemcsés, magnélküli és karélyokra különült protoplasma teszi. (L tábla, 2. ábra.) A testet igen vékony, szerkezet n élküli, átlátszó cuticula borítja. Igen jellemző e fajra az, hogy a fejen a burok nyniványokban és kiemelkedésekben végződik, s hogy tarajozott. A hátolelal közepén ugyanis egymás közelében s egymással párhuzamosan két tarajka fut egészen a cuticula-burok mellső szegélyéig, a hol aztán hegyes csúcsocskákban végződnek. Ugyan ilyen tarajkákat és csúcsocskákat találunk a fej hasoldalán is, csakhogy ezek egymástól távolabb, de egyenlő távolságban állanak és számuk n égy. A tarajkák végeitől formált eme csúcsocskákon kívül a fej hátoldalának közelében két oldalt egy-egy bosszú cuticulanyulványt is találunk (I. tábla, 2, 9. ábra). A fejnek összehúzó dása alkalmával acuticula-burok több, rendesen 10-12 redőbe bajlik össze, mikor aztán a fej pyramis formát ölt (L tábla., 10. ábra). . _Az idegrendszer középpontját a négyszögű agydúczban találJuk meg a garat fölött a kerékszerv alapállományában s ezen fekszik a pirosfestékes páratlan szem is. Az agydúcz hátsó két csúcsából az oldalidegek indulnak ki (L tábla, 2. ábra). Izomrendszere semmi feltünőbb eltérést nem mutat. Az izmok csupán bosszirányúak s részben a kerékszerv részben pedig a láb mozgatását s illetőleg az előbbeninek viss~ahúzását eszközlik (I. tábla, 2. ábra). Épen így n em találunk valami feltünöt az izmok szerkezetében sem s valamennyien egyszerüen ruganyos rostocskák kötegé ből állanak.

Diu-rella marina n. sp. Tab. I. Fig. -'l. 3. 9. 10.

Hengeres teste kis mértékben félhold forma, miután _há:-oldala gyengén ívelt, hasoldala pedig __gY,e~gén öblözött. F~Je es lába a törzstől szembetünően van elkulonulve s az első ket, az utóbbi pedig egy szelvényből áll, valamint a törzs is. A törzs és a fej között lévő szelvény, a mely a ny~kn_ak fel el m-~~' cs~k keskeny gyűrű 8 a láb szeivénye is oly ktesmy, hogy Jofor~~n csak a törzs kiegészítő részének látszik (L t ábla: 2. ábra). ~ feJ gyengén alá felé hajlott. A láb ujjai arány la? Igen ~osszuak, hegyesek, szablyaformák s a hasoldal felé hajlottak. Erdekes az, hogy

17

\

Emés:r.tőkészüléke a szájnyílás után következő igen rövid tölcsérforma garatból, a rágógyomorból, bárzsingból, az emésztő~ gyomorból és végbélből áii, mely utóbbiak egymástól nincsenek szembetünően elkülönülve. Legjellemzőbb részlet ezek közii.l a rágógyomor, mely egészben véve ugyan tojásforma s különösen ba oldalról n ézzük, míg ha fölülről s illetőleg hát-, vagy bas: M. T. AK, ÉRT , A TEUM}:SZETT UD . KÖUÉBÖL.

1889, XIX, X , 7.

sz.

2

18

D~ DADAY JENŐ.

oldaláról tekintjük, hátsó végén egy hosszabb középsö s két kisebb oldalkarélyt látunk (L tábla, 3. ábra) . A rágókon megtaláljuk ugyan a kalapácsot és az ülőt, de a kalápácsok közül csupán az egyik fejlett ki s ennek is a nyele összenőtt a foggal. A kalapács nyele gyengén hajlott, közepe táj án két ágra oszlott s ágai ferdén ki- és hátrafelé futnak, mellsö végén a fog hurkot formál. Az ülő majdnem oly hosszú, mint a kalapács, egyenes pálczika ez, hátsó végén keresztben fekvő rövid pálczikával, mellsö végén pedig elő és hátra irányuló félholdforma cuticulaképlettel (L tábla, 3. ábra). Nyálmirigy kevés van, melyek m egnyúlt tömlöformák s a garat és rágógyomor érintkezéspontján szájadzanak, tehát a rágógyomrot többé- kevésbbé fedik (L tábla, 3. ábra). A pankreas-mirigy veseforma, meglehetős hosszú, ívelt <>ldalával kifelé, vájt oldalával befelé tekint. BelsRjét szürkés :színű, durván szemcsézett protoplasma s egy meglehetős nagy, gömbölyű mag tölti ki (L tábla, 2. ábra). Vízedényrendszere a test két oldalán végig futó, többször felhurkolt vízedényből s a végbélnyílásba nyíló lüktetőhólyagból áll. A vízedényeken csupán körteforma zárt reszkető szervek vannak (L tábla, 2. ábra). Igen érdekes e fajra n ézve az, hogy ragasztómirigyei ninesenek, amikre tényleg szüksége sincs, miután ujjait n em a megkapaszkodásra, hanem evezésre használja, a mikor is h elyváltozt atása ugrással történik. Női ivarszerve a bélcsatorna alatt fekvő nagy tömlöből áll, a melyen csupán a csira-fészket és a táplálószéket különböztethetjük meg. A csira-fészek a női ivarszerv mellsö szegélyrészét foglalja el, míg a többi rész a táplálószék, a mely egyúttal uterus gyanánt is szerepel s a végbélnyiláshoz keskeny petevezettKet bocsát (I. tábla, 2. ábra). Egész hossza 120-1 50 fl; lábujjának hossza 60-80 p. Egyike a ritkább fajoknak, melyet 1885 november havátó1. kezdve 1886. év máj us haváig több alkalommal találtam Algák és Bryozoumok között, azonban mindig csak egyenként. Nehányszor a nyilt tenger tüköréről gyűjtött anyagban is észleltem pár példányát. /

19

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

Az eddig ism ert Rotatoriák közül leginkább hasonlít a

Diu1·ella tigris Ehrbg. = Notommata tig1·is Ehrbg. fajhoz, a me lytől azonban rágóin ak szerkezetében és fejburkának szegélyé.ben eltér.

Diurella brevidactyla n. sp. Tábl. II. Fig. 13.

Teste a kerékszervek felé vastagodik, míg a lába felé fel·tünöbben vékonyodik, szelvényekre nincs elkülönülve, de azért fejét jól megkülönböztethetjük, miután alapj án gyengén bem élyedt. Hátoldala íves, hasoldala ellenben gyengén öblös, minek következtében oldalról n ézve többé·kevésbbé félholdforma. Lába nincs s a lábujjak közvetlenül a törzshöz rögzülnek. Igen jellemző e fajra a lábujjak rövidsége, miután azok az eddig ism ert ·fajoknál aránylag igen hosszúak. A kerékszerv karélyozott, nemkülönben magnélküli alapállo:mánya is; de úgy a kerékszervnek, valamint alapállományának . középsö karélya nagyobb a többinéL Testhurka egyszerű, hajlékony, szerkezetnélküli cuticula, mely a fejen és homlokon síma, tehát olyanforma képleteknek és nyulv~nyoknak, a milyenek p éldául a Diurella tig1·is Ehrbg. ·és a Dwrella marina fej én és homlokán láthatók, semmi nyoma. Agydúcza kicsiny s miután az aránylag nagy szem rajta ül, belöle csupán a t est két oldala felé futó idegek veszik eredetöket, a melyeken a rágógyomor táján egy-egy nagy orsóforma ideg- · ·dúczsejt van. Egyetlen nagy szeme, mint említém, az agy-dúczon ül. Izomrendszere csupán hosszirányú izmokból áll, melyek a kerékszerv bevonására s a lábujjak mozga,tására csoportosultak. Az izmokon a harántcsikola tnak semmi nyomát nem láttam. Bélcsatornája feltünöbb eltérést nem mutat. Rágógyomra tömlöforma, fölötte nehány, a garat alapján nyiló nyálmirigy fekszik. Rágóit, miután csak pár példányt találtam, behatóbban nem vizsgálhattam. Bárzsingja aránylag igen hosszú és hurkolt. Pankreas-mirigyei gömbölyüek, de nem az emésztőgyomor két -csúcsán nyílnak, hanem a bárzsing alapján . Az emésztő és véa,., .bél egymást ól nincs élesen elkülönülve. 2*

20

Dl DADAY JENŐ. A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

l

A vízedény-rendszer törzsei többször hurkoltak körteforma. reszketőszervekkel. Ragasztómirigyei kicsinyek. Női ivarszerve csupán csirafészekből és táplálószékből áll, melyek közűl az első az egész szervnek csak igen kis részét teszi. A táplálószék jóllátható petevezetékbe megy át, amely a végbélnyílás mellett nyilik a külvilágba. Egész hossza: 50-55 ,u. Igen ritka faj. Csak nehányszor találtam Algák és Bryozoumok között. A genusnak eddig ismert fajaitól testbnrkának szerkezetében és lábujjainak rövidségében tér el.

"E dúczsejtből kilépve az idegek azonban gyorsan heskenyednek s hegyes csúcsba enyésznek el a nélkül, hogy a test két oldalán id-ygvégkészülékekbe mennének. Páratlan, pirosfestékü szeme az agydúcz mellső szegélyén ül. Izomrendszere csupán hosszirányú izmokból áll, a melyek a kerékszerv bevonása s a lábujj mozgatása czéljából csoportosultak. Az izmokon a harántcsikolatnak ~emmi nyomát nem birtam megtalálni. Különösen erőteljesek a lábujjat mozgató izmole Az emésztőkészülék teljes, azaz vastagbéllel és végbélnyiJással bír. A rágógyomor tömlőforma s fölületét a garat alapján nyíló meglehetős nagy, megnyúlt tömlöforma nyálmirigyek födik . A rágók szerkezetét a rendelkezésemre állott kevés példányou nem tudtam biztosan tanulmányozni. Az emésztő- is vastagbélt egy befűződés élesen elkülöníti, melyek közül az első négyszögű tömlőre emlékeztet, míg az utóbbi kúpforma, közepén gyengén öblözött. A pankreás-mirigyek az emésztőgyomor két mellső csú·csán fekszenek és gömbölyűek, kerek maggal. A vízedényrendszer törzsén, melyek többször burkoltak, ·csupán körteforma reszketőszervek vannak. Ragasztároirigy egy sincs. A nőivarszerv csirafészekből , és táplálószékből áll csupán, melyek közül az első csak kis részét teszi az egész szervnek, míg ·az utóbbi tekintélyes terjedelmű s jól megkülönbözte~hető petevezetékbe megy át. Egész hossza 50-60 ,u.. Igen ritka faj. Csak párszor találtam 1886. év márczius és április havában a tenger nyilt tüköréről gyűjtött anyagban. A_ genusnak eddig ismert egyetlen fajától a Bothriocerca affin is EIChw.-tól főleg pánczélja mellső szegélyének szerkezetében és lábujjának feJtünő hosszaságában tér el.

Bothriocerca longicauda n. sp. Tab. II. Fig. 14.

J

Teste tojásforma, elül jóval vastagabb, mint hátul. Hátoldala gyengébben ívelt, mint hasoldala. Fejét a törzstől meg-/ lehetős nagy bemélyedés választja el, míg testének félhosszánál hosszabb páratlan lábujja a törzsnek egyenes folytatása. Lábujja hengeres, vége felé fokozatosan vékonyodik, kissé sarlóforma s a hasoldal hosszában fekszik. Kerékszerve több karélyú, nemkülönben annak alaptömege is, a mely egyszerűen szemcsézett, magnélküli protoplasmából áll. A karélyok közül legnagyobb a hátoldal középvonalában fekvő.

Testének hurka merev cuticulából álló pánczél, a mely oldalról nézve a homlokon szabdalt, még pedig a hátoldalon két hosszú nyí1lványba megy ki, melyek a hátoldal középvonalában egymáshoz közel erednek, míg ellenben a hasoldalon négy rövi· debb nyúlvány ered róla s ezek közül kettő a hasoldal középvonalának közelében, kettő pedig a hasoldal két oldalán emelkedik. A nyúlványok között öblös mélyedés van. A pánczél hátulsó szegélye s illetőleg a lábujj kibocsátásám szolgáló nyílás szegélye gyengén öblözött Idegrendszerének középpontja, az aránylag kicsiny agydúcz, a kerékszerv alapján fekszik a garat fölött s belőle csupán az oldalidegek erednek, miután a páratlan szem az agydúczon ül. Az oldalidegek az agydúcz hátulsó sarkaiból indulnakkis a rágógyomor táján egy nagy, orsóforma dúczsejtté szélcsednek ki.

21

.l'

Colurus caudatus Ehrbg. Tab. L Fig. 17r 24. II. tithla 9. 10. 11. 12. 20. ábra. \


m

22

A NÁPOJJYI ÖBÖL ROTATORLÜ.

DADAY JENŐ.

Moscou. Année 1849. Nr. II. pag. 541. - DritterNachtrag zur Infusorienkunde Russlands. - Ibid. 1852. Nr. II. pag. 527. Taf. 6. Fig. 16.

Teste megnyúlt tojásforma, elül jóval szélesebb, mint hátul s itt kihegyezett, míg amott kerekített. Háta erősen ivelt, különösen közepén, hátrafelé aztán erőse n lejtős. Hasa majdnem egyenes, de nyaka táján s illetőleg a kerékszerv mögött sekélyen . öblözött. Feje törzsétől nincs elkülönülve, ezek észrevétlenül mennek át egymásba, míg a láb már jól elkülönült. A törzs két szelvényből áll, nemkülönben a láb is. A törzs szelvényei közül az első igen terjedelmes s a test pánczélja teljesen megfekszi, míg a második kicsiny s a lábbal együtt szabadon mozgatható. A láb két íze csaknem egyforma nagy és hengeres. A lábújjak igen hosszúak, kétszer oly hosszúak, mint a láb, igen hegyesek és. gyengén kardformák (IL tábla, 20. ábra). A kerékszerv több karélyú, n emkülönben mag nélküli, szem- csés alapállománya is. A csillószőrökön kívül a hátoldal közép-vonalában fekvő karélyon egy hatalmas, sarlóforma cuticulanyujtvány van, a mit már Ehrenhe1-g is látott s a minek jelenléte annyira jellemző a genusra (II. tábla, ~O. ábra). A testet meglehetős merev cuticula-pánczél borítja, a mely mindenütt síma fölúletü, eiül kerekített, míg hátúl két hegyes. csúcsba megy ki (IL tábla, 20. ábra). A pánczél két hátulsó . csúcsa egymástól feltünően eláll és oldalfelé tekint, a mit különösen akkor láthatunk, ha az állatka hátoldalán fekszik (L tábla,. 17. ábra). A pánczél hasoldali szegélyekülönben épszélü és gyengén Helt. Az idegrendszer épen úgy fejlett, mint a többi Rotatoriáknál· általában s így részletesebb tárgyalásába nem bocsátkozom, bár· a korábbi búvárok, tehát Ehrenberg és Eichwald azt nem látták. Megjegyezhetem azonban azt, hogy a garat fölött s a kerékszerv alapjának közelében fekvő négyszögü agydúczból négy ideg ered, . melyek közül a mellsők a látóidegek, a hátulsók az oldalidegek. A két pirosfestékes szem egymástól távolocskán, a fej két oldalán fekszik. Az oldalidegek a rágógyomor táján nagy, orsóforma dúczsejtté szélesednek ki és a test oldalán egyszerüen hegyesen végződnek.

Az izomrendszer csupán hosszirányú izmokból áll, a melyek

\

a kerékszerv bevonására s a lábnak mozgatására csoportosultak. Valamennyien egyszerüen rostozottak. A bélcsatorna teljes. A rágógyomor tömlőforma. A rágékon jól megkülönböztethetjük a kalapácsot és az ülőt. A kalapács nyele sarlóforma, föllíl vastagabb, alól vékonyabb és itt befelé hajló. A kalapács foga hegedüvonószerü, azaz két, párhuzamosan fekvő léczecskéből áll, a melyekn ek mellső végét tojásforma rögöcske foglalja össze. Ugyan ilyen rögöcske van a kalapács nyele s a fog érintkezés pontján kívül. Az ülő patkóforma, de zárt részlete meglehetősen kihrgyezett, míg csúcsain egy-egy kis tojásforma rögöcske van (L tábla, 24. ábra). A bárzsing igen hosszú, hurkolt. Az emésztő- és vastagbél elszükülés miatt meglehetősen elkülönültek. A nyálmirigyek a garat s a rágógyomor között feküsznek, hosszú tömlők s a rágógyomrot majdnem egészen fedik. A pankreás-mirigy némileg tojásforma (IL tábla, 20. ábra). A vizedény-rendszer edénytörzsei többször burkoltak, de rajtuk csupán körteforma reszkető szervek vannak. A ragasztérnirigyek meglehetős hosszúak s vezetékük a hosszú lábújjak csúcsán nyilik a külvilágba (IL tábla, 20. ábra). A női ivarszerv csirafészekből, táplálószékből és uternsból áll. Eme részeket azonban csak a teljesen ivarérett és petét már rakott nősténynél tudjuk jól megkülönböztetni (IL tábla, 12. ábra), míg fiatalabbnál csupán a csirafészket sa táplálószéket láthatjuk (IL tábla, 11. ábra). A csirafészek az egész szervnek mellső központi részét teszi ki s egy izom a test falazatához rögzíti. A táplálószék mindig a baloldalon, míg az uterus a jobboldalon foglal helyet (ll. tábla, 12. ábra). Az uterus, a melyben rendesen csak egy pete van, keskeny vezetékkel áll közlekedésben. Az állat egész hossza : 90-100 .'l; lábának egész hossza: 54 fl; újjainak hossza: 27 fl; legnagyobb szélessége: 15 ,11. Azon érdekes fajok egyike, a melyek édes és tengervízből egyaránt ismeretesek. Legelőször Ehrenberg találta meg Berlin mellett édes vízben s aztán Mecklenburgban Wismar mellett a Keleti tengerben. Eichwald szintén a Keleti tengérben találta Reval és Rapsal mellett. Édes vízből különben töLb újabb búvár is említi. A nápolyi öbölben meglehetős gyakori és vizsgálataim folyamában majdnem mindig találkoztam vele a partok közelé-

Dl DADAY JENŐ .

24

(

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

szerűek.

ben Algák és Bryozoumok között. A vizsgált példányok általánosságban egészen egyeznek az Ehrenberg- és Eichwald-félékkel s csupán rágóiknak szerkezetében van feltűnöbb eltérés. Ezen eltérést azonban én hajlandó vagyok az említett búvárok hiányos vizsgálatainak tudni be.

Colunts rotundatus n. sp. Tábl. I. Fig. 23. 26. Tábl. II . Fig. 3. 4. 6. 7. 8.

Teste tojásforma, mindkét végén kerekített, de elül sokkal szélesebb, mint hátúl. Hátoldala íves, elül azonban magasabb, mint hátúl. Hasoldala közepén íves, a kerékszerv alapja közelében öblözött. Peje a törzszsel összeolvadt. Törzse két szelvényből áll, melyek közül az első nagyobb s a pánczélhoz nőtt, míg a második nagyon kicsiny, de szabad. Lába szintén két szelvényből áll, melyek majdnem egyenlő nagyolL Lábujjai másfél akkorák, mint a láb, tőrformák . . Kerékszerve több karélyos, nemkülönb en ennek alapja is, a mely magnélküli szemcsés protoplasm'ából áll. A karélyok között legnagyobb a hátoldal középvonalában fekvő, a melyről a csillószőrökön kívül egy aránylag rövid és keskeny, sarlóforma cuticula-képlet is emelkedik. (IL tábla, 3. ábra.) Testét mm·ev pánczél borítja s ez mindenütt síma, egyeplő vékony, fölülről nézve nagyon emlékeztet egy Cypris omata kagylóira. Hasoldali szegélye a lábig egyenes, a láb körül azonban kimetszett, minek következtében egy tojásforma rést formál a láb kitalására (l. tábla, 26. ábra). A pánczélnak különben mind a két vége kerekített s e tekintetben lényegesen különbözik minden eddig ismert Colw·us-fajtól s inkább a Manura-fajokhoz hasonlít. Idegrendszere ugyanolyan szerkezetű, mint a megelőz ő Colw·us caudatus-é. Agydúczából két látóideg és két oldalideg €red. Szemei pirosfestékesek s a fej két oldalán, de egymáshoz meglehetős közel fekszenek, ill etőleg nem olyan távol, mint a

Colurus caudatus-éi. Izomrendszere szintén nem különbözik a Colurus caudatusétól, de bélcsatornája általában véve amazétól megleh etősen elütő. Tömlöforma rágógyorurának állkapcsai aránylag egy-

25

l

A kalapács nyele három darabból állónak látszik, miután alsó harmadában két tompa szög alatt meg van törve. Felső vége az alsónál szélesebb s ez utóbbi befelé tekint. A kalapács foga karomforma, bár gyengén görbült és belső szegélyén kis fogakkal fegyverz ett. Az ülő egy némileg o-forma cuticula-gyűrű ­ ből áll, a melyn ek felső szegélye kissé kicsúcsosodott s itt egy haránt lécz köti össze, a melynek közepéről egy hosszirányú lécz fut a gyűrű hátulsó szegélyéhez. (l. tábla, 23 . ábra.) Bárzsingja aránylag igen hossz ú és kanyarodott. Emésztő gyomra több karélyú s a vastagb éltől meglehetős élesen van elkülönülve. Nyálmirigyei a garat és rágógyomor érintkezéspontj án nyílnak, megnyú lt tömlőformák s a rágógyomrot részben fedik. Pankreásmirigyei gömbölyüek, az em észtőgyo mor két csúcsán állanak. (IL tábla, 3. ábra.) Vízedény-rendszerének edénytörzsein csak körteforma reszkető szervek vannak. Ragasztó mirigyei megnyúlt tömlők egy€gy tojásforma maggal. (ll. tábla, :3. ábra.) Női ivarszerve némileg a Colw·us caudatus-éhoz hasonlít. (Il. tábla, 3. 4·. 6. 7. 8. ábra.) Az egész n ői ivarszervet a testi.irben a csira fészektől kiinduló izomnyaláb rögzíti. Egész testhossza 70 11.; egész lábának hossza 45 fl.; ujj ának hossza 22 fl: legnagyobb átmérőj e 36 .u. Nem oly közönséges, mint az előbbeni faj , a melynek társaságában találtam. Külalakját tekintve a Mamtra Colw·us-hoz hasonlít, a melytől term észetesen első tekintetre is azonnal megkülönböztethetjük lábujjainak száma után, miután a Monura Colw·us-nál, mint általában a Monurák-nál, csupán egy hosszú ujj van. Vizsgálataim folyamában nemcsak teljesen érett nősté­ nyeket, hanem fiatalokat is találtam, a melyeknél a női ivarszerv fejlődésére vonatkozó megfigyeléseket is tehettem.

Colunts tnmcatus n. sp. Tábl. L Fig. 16. 30. Tábl. II. Fig. li. 18. 19.

Teste tojásforma, de elül jóval szélesebb, mint hátúl, a hol egyúttal egyenesre metszett. Hát- és hasoldala gyengén ívelt, az első hátúl meglehetős lejtős en hajlik alá, a homlok felé majdnem kiegyenesedik és tompa szöglet alatt megy át a homlokba.

Dl DADA Y JENŐ.

26

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORI.Ü.

27

l

A hasoldal a kerékszerv alapján gyengén mélyedt, közepén megleh etősen íves. A hát· és hasoldal egymással nem érintkezik közvetlenül, hanem egy egyenes metszés közvetítésével, a melylyel a hátoldal tompa-, a hasoldal derékszöget formál. (Il. tábla, 19. ábra.) A fej e fajnál sincs a törzstől elkülönülve s a törzs épen úgy két szelvényből áll, mint a már említett fajoknáL A láb két szeivénye egyforma. nagy. A lábujjak majdnem kétszer hosszabbak a lábnál, kardformák s igen hegyesek. (II. tábla, 19. ábra.) Kerékszerve több karélyból áll, melyek közill a homlokon és a hasoldalon fekvő a többinél jóval nagyobb s egyúttal jobban előre áll. A homlokkarélyról a csillószőrökön kívül egy sarlóforma nyúlvány is emelkedik. A kerékszerv alapállománya karélyokra különült szemcsés, magnélküli protoplasmából áll. (Il. tábla, 19. ábra.) Testének burkrt szilárd cuticula pánczél, a mely a has-, vagy hátoldalról nézve egy Cypris pubera kagylóira emlékeztet. Hasoldali szegélye közepe táján ives, a láb körül körteformán kimetszett s azontúl gyengén öblös. (l. tábla, 16. ábra.) Ideg- és izomrendszere, mint az a IL tábla 19. ábráján is látható, azonos szerkezetű a már előbb ismertetett fajokéval s így ezeknek részletesebb leírásába nem bocsátkozom. Bélcsatornájának egyes részletei meglehetős jellemzők. ,A_ rágógyomor gömbforma. A rágók kalapácsának nyele 8-formán görbült, felső felében jóval vastagabb és szélesebb, mint többi részében s itt egy kis tojásforma nyílással van áttörve. Alsó vége hegyes, meglehetősen szembetűnően befelé hajlott. A kalapácsfogak tompa szöglet alatt. megtörtek és csúcsukon egy-egy kis tojásforma fogacska van. Az ülő egy villaformán elágazott alaprészletből áll, melynek alsó végén egy keresztben fekvő rövid pálczika van, míg felső végén s illetőleg a villaágakan egy-egy sarlóforma, belső végén egyenesre metszett cuticula-képlet nyugszik. Ezen képleteknek felső végén egy egy kis, gömbölyű cuticula-testecske emelkedik. (l. tábla, 30. ábra.) Az emésztőbél több karélyú s a vastagbéltől igen jól el van különülve. De megkülönböztethetjük a végbelet is, a melyet egy nyakszerű elszükülés választ el a vastagbéltőL A nyálmirigyek ugyanoly szerkezetűek és fekvésűek, mint a két megelőző f~nál, míg ellenben

l

,. '

a pankreás-mirigyek eltérőek, miután karélyozottak s átmetszeti képben egy tom}Ján fogazott kerékhez hasonlítanak. (Il. tábla, 19. ábra.) A f Ízedény-rendszer s a ragasztómirigyek szerkeze_t~ben sincsen semmi eltérés a megelőző fajok megfelelő szerveitől, a miről meggyőz bennünket a II. tábla, :1., 19. es 20. ábráira vetett egy pillantás s illetőleg az előzőkben ismertetett fajok megfeleléS szerveinek e fajával való összehasonlítása. Női imrszerve ugyanoly szerkezetű, mint a Colums caudatus-é, azaz áll csirafészekből, táplálószékből és uterusból, melyek épen oly fekvésben vannak, mint a Colunts caudatlts-éi. (Lásd II. tábla, 12. ábra.) Egész hossza 95-105 fl; lábának egész hossza 56-58 fl; ujjainak hossza 30-35 fl; legnagyobb átmérője 48-50 fl. Egyike a legnagyobb Oolurus-fajolmak, a melyet pánczéljának, emésztögyomrának, rágóinak és pankreás-mirigyeinek szerkezete után a többi fajoktól igen könnyen megkülönböztethetünk Aránylag gyakran találtam az előbbeniek társf..'Ságában.

Pterodina clypeata M. O. Fr. Tábl. I. Fig. 15. 28. Tábl. II. Fig. 1. 2. 15.

\

~

(

.

Briwhionus clypeatus Miiller O. F1·. Animalcula Infusria. p. 339. Tab. 48. Fig. 11-14., Pterodina clypeata Ehrenber.c;, Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen, p. 518. Tab. 64. Fig. 6. Dujanlin Ji . Histoire naturelle des Zoophytes. Infusoires, pag. 625. Gosse Ph. H. A Catalogue of Rotifera found in Britain ; with descriptions of five new Genera and thirty-two new species. Annals of Natural History. Vol. 8. Second Ser. pag. 203.

Teste tojásforma elkülönült szelvények nélkül; de azért rajta igen jól megkülönböztethetjük a fejet a kerékszervvel, a. törzset és a lábat. A fejet tulajdonképen a kerékszerv teszi, a mely két hatalmas, kerékforma karélyból áll. E karélyokat a hátoldalon egy tompán kerekített, csillószőrtelen csúcsocska választja el (ll. tábla, 1. ábra), míg a hasoldalon közöttük bemélyedés van. (Il. tábla, 2. ábra.) A kerékszerv karélyainak a

28 csillószőrök

D~ DADA Y JENŐ.

részlete egynemű, szemcsétlen és átlátszó protoplasma-gyűrű, míg többi része igen finoman szemcsézett magnélküli protoplasma. (IL tábla, L ábra.) A törzs egyetlen nagy szelvényből áll, a melynek a láb egyenes folytatása. A láb hengeres, majdnem egész hosszában egyforma vastag s egy hosszabb alap- s egy rövidebb végszelvényből áll. Az alapszelvény tömötten álló gyűrűs redökkel fedett, míg a végszelvény egészen síma. Az alapszelvény belsejét a hatalmas lábmozgató izmok foglalják el, a melyek a végszelvény alapján végzödnek s illetőleg tapadnak. A végszelvény belsejében két orsóforma dúczsejt van, amelyekből mell- és hátrafelé egy-egy finom idegrost indul ki. E szelvény szabad végén megtaláljuk a genusra oly annyira jellemző csillószőr- koszorút. (IL tábla, L 2. ábra.) A test hurka tojásforma, de lapított pánczél, melynek mellső szegélye a hátoldal középvonalában tompán kerekített csúcsocskába megy ki, míg a hasoldal középvonalában sekélyen öblözött. (II. tábla, 1. 2. ábra.) Igen jellemző az, hogy a pánczél a hátoldalról a hasoldalra gyűrődik le s itt aztán egyenes vonalban fut. (IL tábla, 2. ábra.) A hasoldalon a láb kibocsátására szolgáló nyílás előtt a pánczél megvastagodott s ennek következtében kiemelkedett oly formán, mint azt az L tábla, 15. ábrája mutatja. A pánczél alatt szabályos távolságban tojásforma, erő­ sen fénytörő testecskék vannak, a szétesett matrix sejteknek a magjai, a melyek körül néha még kevés, finoman szemcsézett protoplasmát is láthatunk. Az idegrendszer középpontját. a rágógyomor előtt s a garat fölött fekvő nagy, négyszögletű agydúcz képviseli, a melynek két mellsö sarkáról a látóidegek, két hátulRó sarkáról az oldalidegek veszik eredetöket. A látóidegek ferd én ki- és elő felé futnak a kerékszerv világos plasmagyűrűjének közelében fekvő szemekhez, míg a sokkal erőteljesebb oldalidegek szintén ferdén hátra- éR oldalfelé haladnak s a test oldalainak közelében egyegy orsóforma dúczsejtben végződnek, a melyek a merev pálczikákból álló idegvégkészülékkel függenek össze. (II. tábla, 1. ábra. ) A külérzéki szervek közül csak a szemek vannak meg, a melyek piros festékfoltból s egy ebben fekvő lencséből állanak. (IL tábla, 1. és 15. ábra.) közelében

fekvő

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

29

Izomrendszere erőtelj es s különösen hatalmasak a kerékszerv bevonására szolgál~ izmok, a melyeken harántcsikolatot is láthatunk. Majdnem é])jm ily hatalmasak a láb bevonására szolgáló izmok is, de ezeken harántcsikolatot már nem láthatunk. A kerékszervekhez futó izmok a test két oldalán tapadnak, míg a lábat mozgatók a hasoldal közepén s attól nem nagy távolságban. Ezen főizmokon kívül azonban találunk néhány más izmocskát is, a melyek a pánczél oldalairól a bélcsatornáig s illetöleg az e mésztő- és vastagbélig futnak s ezeknek a testüregben való rögzítésére szolgálnak. (II. tábla, 1. ábra.) A bélcsatorna jellemző. A rágógyomor háromkarélyú. A rágók kalapácsának nyele és foga összenőtt s egyiitt egy-egy félholdforma cuticula-pálczát alkotnak, a melynek alsó harmadán, belül egy fölfelé tekintő hegyes, karomszerű nyúlvány van, felső vége pedig bunkóvá · vastagodott. Az ülő szintén egy tömegből áll, még pedig egy, mellső végén villaformán ágazott pálczikából, melynek mindhárom vége bunkósan vastagodott (L tá11a, 28. ábra). A bárzsing igen rövid. Az emésztő - és vastagbél egymástól teljesen el váltak s az előbbeni sokkal nagyobb az utóbbinál. (II. tábla, 1. ábra.) A végbelet nem lehet megkülönböztetni s észrevétlen folytatása a vastagbélnek. A végbélnyílás a láb fölött van. A nyálmirigyek a garat és rágógyomor határán nyilnak, megnyúlt tömlöformák s a rágógyomrot részben elfedik. A pankreás-mirigyek kalapácsformák, felső részletük hegyesen végződik, s egy izom a pánczélhoz köti, míg alsó részük vastagabb, tompán kerekített. (II. tábla, 1. 2. ábra.) A vízedény-rendszer többször felhurkolt edénytörzsein csupán körteforma reszkető szerveket láttam. A ragasztó-roirigyeknek nyomai sincsenek. A női ivarszerv csirafészekhöl, táplálószékböJ és uternsból áll. A csirafészek és táplálószék és az uterus között középen fekszik, tömlöforma. A táplálószék mindig a test egyik s az uterus másik oldalán van elhelyezve s egymással keskeny vezetéken át közlekednek, a melylyel belső érintkezésben áll a csirafészek is. Igen érdekes az a körülmény, hogy a táplálószék két külön, egy kisebb, háromszögforma felső s egy nagyobb, orsóforma alsó lebenyre különült. De hogy e két lebenynek ugyanazon feladata

:3o

D! D ADA Y . JENŐ.

van-e, vagy pedig a felső kisebb a héjjmirigy szerepét játsza, míg a másik a valódi táplálószék, meghatároznom nem sikerült. Egész hossza 1:35 fl; lábhossza 63 p; szélessége 90 p.. Már régen ismert tengeri faj. Legelőször Miiller 0. Fr. vizsgálta a Keleti-tengerből, majd Ehrenberg ismerteti Kappenhága és Wismar mellől uayancsak a Keleti-te ngerből, míg Gosse Neeze ' o ' mellett az E szaki-tengerben találta. En l egelőször 1885 október 15-én észleltem Algák között, de azután igen gyakran találtam.

* * * Ezek után még csak az lenne hátra, hogy az előzőkben ismm·tetett Rotatoria-fajokat s illetőleg ezeknek szervezeti viszonyait párhúzamba helyezzem az édesvizekben élő megfelelő genusok fajaival. Mellőzve azonban itt az igen messze terj edő részletezést, elependőnek, sőt kellően jogosultnak tartom ann ak a kimondását, hogy a tengeri Rotataria-fajok és a megfelelő genusok édesvízi fajai között általános szervezeti viszonyaik tekintetében semmi különbség nincs. Sőt e tételt oda is általánosíthatom, hogy a tengeri és édes- meg continentalis sósvizi Rotatoriák általános szervezeti viszonyaiban teljes egyöntetűség uralkodik. II. A női ivarszerv. A Rotatoriák tanulmányozásával foglalkozó korábbi búvárok már felismerték a női ivarszervet, de azt egyszerű ovariumnak tartották a nélkül, hogy rajta műkö­ dés tekintetéből eltérő részleteket különböztettek volna meg. Ily értelemben írja le a Rotatoriák női ivarszervét Ehrenb erg is s némileg e nézetnek hódol a ftotatoriák egyik legjele8ebb bnvára L eydig is. Ő azonban már 1855-ben figyelmessé lett arra, hogy bizonyos fajoknál az ovarium egy részlete a táplálószék-rögöcskék csoportosúlása következtében sötétebb, a miből arra a következtetésre jut, hogy:
A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

31

masse nach aus dem, was der einern Dotterstock vergleichbare Abschnitt des Ovariums darein gegeben hat.)) 1 De L eydignak eme, a va~ ságot megközelítő feltevése igen sokáig figyelmen kívül maradt t.'\~ ké sőbbi búvárok nagy része a Rotatoriák női ivarszervét még mindig egysz erűen Ovariumnak írta le. Így járt el példáúl Cohn, 2 Sa lensky, 3 Metschnikoft' 4 és Semper, 5 míg v. Beneden 6 a L eydig említett feltevése mellett nyilatkozik, de feltevését érvényre juttatni Ludwig támadásával szemben nem bírta, s így az Ehrenberg-féle felfogás még addig €rvényben marad, a míg Plate számos Rotatoria-fajon végzett tanulmányai alapján ki nem rontatja azt, hogy a női ivarszerv nem egyszerű ovarium, mert az működés tekintetében lényegesen eltérő két részből, a csirafész ekből és a táplálószékből áll,7 a melyek szerinte kétféle helyzetben állhatnak egymáshoz, n evezetesen a csirafészek vagy a táplálószék felső balcsúcsán, vagy pedig annak hátulsó csúcsán fekszik s e helyzetet annyira állandónak mondja, hogy e szerint a Rotatori1tkat két nagy csoportba lehetne osztani. E z irányban tovább folytatott vizsgálatai folyamában aztán arra az eredményre is jut, hogy a Rotatoriák a nőivarszerv szerkezetének tekintetéből Aductiferákra és Ductiferákra oszthatók, a mely csoportok közűl az első be a Philodineák tartoznak, a melyeknél nincs petevezeték, s a másodikba az öszszes többi Rotatoriák, a melyeknél petevezeték van. 8 Platenak

1 U eber das Geschlecht der Raderthiere. - Ver han dl. d. physik. medio. Gesellschaft in Würzburg. Bd. IV. p. 94. 2 Die Fortpfianzung der Raclerthiere. Z. f. w. Z. Bel. 7. p. 447. 3 Beitriige zur Entwickelungsgeschichte des Erachionus urceolaris. Z. f. w. Z. Bd. 22. p. 465. ' Ueber einige wenig bekannte Thierformen. Z. f. w. Z. B11. 15. p. 450. " 'rroc hosp h~ra requatorialis. Das Raelerthier von Philippineu Z. f. w. Z. Bd. 22. p. 318. 6 Recherches sur la composition et la signification ile l' ceuf. Mém. cour. Acad. roy. de Bruxelles, 34. p . 110. 7 Beitriige zur Naturgeschichte der Rotatorien. J enaische Zeitscln. f. N aturw. u. Mec1icin. Bel. 19. 4. H. p. 1-1 20. Taf. 3. 8 Untersuchnngen einiger an den Kiem enbliittern des Gammarus pnlex lebenden Ektoparasiten. Z. f. w. Z. Bel. 43. p. 233.

Dl DADAY JENŐ.

32

a Rotatoriák női ivarszervér e vonatkozó vizsgálatait s illetőleg azon eredményeit, hogy az nem egyszerű ovarium, hanem csira· fészekből és tápláló székből összetett, bonyolódottabb szerv, Zelinka 1 és Tessin 2 vizsgálatai megerősítették s ez utóbbi kimutatja azt, hogy a táplálószékben látható, korábban csirahólyagoknak tartott magok száma a Rotatoriáknál majdnem kivétel nélkül nyolcz. Saját idevonatkozó vizsgálataim alapján a női ivarszerv leírását a következökben foglaih atom össze. A női ivarszerv minden esetben a hasoldalon a bélcsatorna alatt, vagy ha párosan van meg, a bélcsfttorna két oldalán fekszik. A Philadineák családjának kivételével, a melybe egyebek között a Botifer cit.rinus is tartozik (L tábla, 1. ábra), az összes többi Rotatoriáknál a női ivarszerv páratlan, mig a Philodineáknál páros. Formája a fajok szerint meglehetősen változik, általában azonban szabály gyanánt kimondhatjuk, hogy egy nagy, majd négyszögű, majd háromszögű tömlőt formál. E szabály alól azonban kivétel a Rotifer citrimts és a Pteradinák általában, tehát a Pterodina clypeata, nemkülönben az Asplanchna-fajok, a melyeknél többé-kevésbbé patkóforma a női ivarszerv. (L tábla, 1. ábra, IL Tábla, 2. 18. ábra.) A nápolyi öhölből ismert mindenik s bizonyára bátran el lehet mondani, hogy az összes Rotatoriák női ivarszervein két förészletet különböztethetünk meg, nevezetesen a csirafészket és a táplálósz éket. Ezt a viszonyt találjuk m eg példáúl a _Syncl~a~­ táknál, a Fnrwlariáknál, a Diurelláknál és Bothnacercanal (I. tábla 2. 4-. 8. 28. 31. és II. tábla, 5. 13. 14. ábra). A többi fajoknál, névszerint a Botifer citrinusnál (l. tábla, 1. ábra és II. tábla 16. ábra), a FU1·culm·ia neapolitanánál (l. tábla 5. 22. ábra), a Oolw·usoknál (IL tábla, 3. 8. 12. 19. 20. ábra) sa Pterodina clypeatánál (Il. tábla, 1. 2. ábra) a csirafészek és a táplálószék mellé még egy harmadik szervrészlet is járul : az uterus, ~ mely a kész pete elfogadására szolgál. A csirafészek, a mennyue azt vizsgálataim folyamában megállapíthattam, minden esetben a 1 2

Studien über Rarlerthiere. Z. f. w. Z. Bel. 44. p. 396. Taf. 6-29. Ueber Eibilclung uncl Entwickelung cler Rotatorien. Z. f. w. Z.

Bel. 44. p. 273. Taf. t
33

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

női

.,

·...

ivarszerv legmellső részén fekszik a hasoldalnak középvonalában, mint ezt például a Diurelláknál (l. tábla, 2. ábra; II. tábla, 13. ábra), a Furwlariáknál, a Coltausoknál (ll. tábla, 8. 11. 12. ábra) s a Boti:fer cítrinus kivételével az összes többi Rotatoriáknál találtam. A Rotife1· citrinusnál a csirafészek a patkóforma női ivarszerv hajlásának mélyedt hátulsó szegélyén fekszik. (IL tábla, 16. ábra.) Alakja a fajok szerint meglehetösen változik, leggyakrabhan azonban tömlőforma, mint a Diurellákná1 (l. tábla, 2. ábra; II. tábla, 13. ábra), a Furwlariák legnagyobb részénél, a Bothriocercánál, a Synchaetánál s a Oolw·vsoknál (IL tábht, ~- 11. 12. 19. 20. ábra), míg a Rot~fer cit1·inusnál (Il. tábla, 16. ábra) és a Pterodina clypeatáná1 (IL tábla, 2. ábra) gömbforma, a Furcula1·ia neapoli!anánü pe~lig télholdform a (l. tábla, 22. ábra). A fajok legnagyobb részénél a táplálószéket közvetetlenül fekszi meg s attól igen gyakran csupán tartalma után különböztethetjük meg, míg a Roti:fer citrinusnál (II. tábla, 16. ábra), a Furcnlaria neapolitanánál (l. tábla, 22 . ábra) s a Pterodina clypeatánál (IL tábla, 2. ábra) attól élesen van elkülönülve, a mennyiben keskenyebb vagy szélesebb vezetékkelnyílik abba. Fölületét ugyanaz a cuticula burok födi, a mely az ivarszervnek többi részét is. 'rartalma kevés szemcsétlen protoplasma, a melyben kisebb-nagyobb, magtestecskét is tartalmazó magok, a csirahólyagok vannak elhelyezve. E csirahólyagok közüllegnagyobbak a csirafeszek nyílásánál, vagy alapján fekvők, legkisebbek az ettőllegtávolal>biak. A táplálószék a női ivarsz ervnek legtekintélyesebb része, majd tömlő-, majd gömb-, majd pedig kolbászforma. lVIinclen esetben s illetőleg azoknál a fajolmál, a melyelmél uterus is van, a hasoldal balján fekszik, míg azoknál, amelyeknél uterus nincs, a hasoldal nagy részét maga tölti ki. Legegyszerűbb táplálósz éket a Synchaetánál s a Diurelláknál találtam, a legbonyolódottabbat a Pterodina clypeatánál, a melynek kolbászforma táplálászékén a nagy karély felsli csúcsán egy kis tömlöforma. zacskót is láttam, s ez ugyanoly természAtü protoplasmával volt telve, mint a táplálószék nagy lebenye. Azt azonban, hogy e kis karély mily szerepet játszik, vajjon nem-e a b éjmirigyét, m egállapítanom nem sikerűlt. A táplálószék egész üregét majd :finomabban, majd durvábban szemcsézett protoplasma tölti ki itt-ott M. T . AK. ÉnT. A.

TEHM~~SZETTUD.

KÖRÉBÖL,

1889.

XIX. K.

7,

SZ.

3

34

D~ DA.DA.Y JENŐ.

kisebb-nagyobb zsírcseppekkeL E protoplasma tömegben szabálytalanúl nagy magok vannak elszórva, a melyekben egy·e~y sötét magtestecskét találunk. Eme magoknak a száma Tess~n vizsgálatai szerint a Rotatoriák összes fajainál állandóan nyolcz, s ezek valószínűleg a táplálószéket korábban összetett, de azután szétesett sejteknek a magjai. Ezt látszik bizonyítani Zelinkának a Callidinán végzett azon megfigyelése, hogy a fiatal példányokon a táplálószék sejtjei még jól láthatók. Ugyanezt láttam én a Pterodina clypeata néhány példányánál, a melyek~él a táplálószé~. ~á­ tulsó végén négy-öt sejtnek a körvonalalt tudtam meglmlonböztetni. Az uterus, a melyben a peték telj es fejlettségi fokra jutnak illetőleg, a melyben számos Rotatoria-fajnál az ébrényfejlőd és 8 vagy egészben, vagy részben történik, mindig a női ivarszerv jobb oldalán fekszik s tulajdonképen nem egyéb, mint a táplá~ó­ szék elkülönült tömlőrészlete. A vizsgált fajok egy részénél, mmt azt már fentebb is röviden jeleztem, az uterus nincsen a táplálószéktől élesen elkülönülve. Az elkülöni:ílés első nyomait a Col~t1·us-fajoknál tal áljuk (IL tábla, 12. ábra). Legszemb etün~~b azonban a Furcularia neapolitana (I. tábla, 22. ábra), a Rot~fer citrinus (II. tábla, 16. ábra) és a Ptcrodina clypeata uterusa (II. tábla, 2. ábra), a melyeknél csupán keskeny vezet~~ kö~v~­ títi a táplálószékkel és a csirafészekkeL Az uterus a Botijer cttrtmts kivételével a többi fajoknál mindig keskeny petevezetékbe megy át, a mely a kloakában végződik, s e tekintetben némileg okadatoltnak látom Plate azon felfogását, hogy a Rotat01·iákat két nagy csoportra oszthatjuk : nevezetesen Acluctijáákra vagy olyanokra, a melyeknél az uterus vakon végződik, petevezeték és ivarnyílás nincs és Ductij'eráha, vagy olyanokra, a me_lye~­ nél petevezeték és ivarnyílás van. Az első csoportba a Phtlodtneák, mig a másodikba az összes többi Rotatoriák t~rtoznak. Nem tartom való8zínűtlennek azonban azt, hogy valammt Plate a tőle vizsgált Philadineák női ivarszervének petevezetékét nem látta, úgy magam sem vettem észre a Botifer átrim~sét, a mi: annyival valószínűbbnek tartok, mert Zelinka az 1d:tarto~o Callidina syrnbiotica ivarszervén ezt megtalálta. Felteve mar most azt, hogy a petevezeték a Philodineáknál is meg van, úgy

35

A. NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

a Platc-féle Aductijera. és Ductifera csoportosítás elveszítve alapját, m egdől. Ez az eshetőség azonban még további búvárJatok idevonatkozó eredményeitől függ. Amennyire csak módomban volt, igyekeztem a női ivarszerv postembryonális fejlődését is figyelemmel kisérni. Az elért eredményeket ugyan nem mondhatom teljesen kielégítöknek s azokból végérvényes következtetést vonni nem lehet, mindamellett helyén valónak látom azok rövid ismertetését, annyival is inkább, mivel ilyen irányú vizsgálatok még nem történtek. A női ivarszerv postembryonális fejlődését a különböző reagensekkel kezelt és festett Oolnrus-fajoknál kisértem figyelemmel. Ezeknél a fejlődésnek talá.n egyik igen korai szakában az egész női ivarszerv kicsiny, legtöbbnyire veseforma test (II. tábla, 4. 9. 1O. 17. ábra), a melynek majd bemélyedésében (IL tábla, 4. ábra), majd pedig felső csúcsán (Il. tábla, 9. 17. ábra) világos, szemcsétlen protoplasma udvart láttam egy sötét maggal. E protoplasma-tömeget én a csirafész eknek tartom, s e felfogásomban megerősít azon észleletem, hogy számos példánynál az egyszerű protoplasma-udvar helyén már csirahólyagokat találtam (II. tábla, 6. 18. ábra). De nem mellőzhetem annak a felemlítését sem, hogy volt alkalmam oly csirafészket is látni, melynek belsejében s illetőleg csúcsán kötegforma megvastagadást vettem észre a már kifejlett csirahólyagok mellett (II. tábla, ·6. ábra). A szemcsétlen protoplasma-udvar mellett kisebb-nagyobb gömbök sorakoznak, melyeknek tartalma igen finoman szemcsézett protoplasma egy-egy maggal (II. tábla, 4. 6. 9. 10. 17. 18. ábra). Én e gömböket a táplálószék ős sejtjeinek tartom, bár átváltozásukat figyelemmel nem kisérhettem. A peték fejlődésére vonatkozó vizsgálataim bár nagyon hézagosak, annyit azonban mégis sik erűlt megfigyelnem, hogy a csirahólyag vagy egyszerüen a táplálószékbe jut, mint például a Col~trw;oknál, vagy pedig a táplálószéknek egy bizonyos, kiöblösödő részébe s itt aztán körülötte a székállomány kezd cso' például a Furwlaria neapolitanánál s a Pteroportosulni, mint 3*

,36

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁ I.

Dl DADAY JENŐ.

dina olypeatánál. Ezen öbölben aztán a pete teljes

-dinnak 1841-ben megjelent munkájában 1 a Földközi tenger pár Rotataria-faja is fel van jegyezve azok mellett, a melyek Müller 0. Fr. nyomán a Keleti tengerből eml-íttetnek _ A legtöbb tengeri Rotat01·iát Eichwald jegyzi fel a Keleti tengerb ől 1847. , 1849. és 1852. években megjelent dolgozataiban.2 Vele majdnem egyidejűleg az angol Gossé is foglalkozik ten&eri Rotatoriák tanulmányozásával, s Anglia partjairól, tehát az E szaki tengerb ő l jegyez fel n éhány fajt. 3 Schmarda földkörüli útjában gyűjtött búvárlati adatainak ismertetése kapcsán az Indi

kifejlődéséig

pihen s csak mikor teljesen kész, megy át az uterusba. Érdekesnek s a feljegyzésre méltónak tartom itt még azt, hogy a vizsgált fajoknál egyetlen egyszer sem találtam vastag· burkú téli petéket, de nem találtam hímeket sem. Ennek okát és természetes magyarázatát én abban látom, hogy a tengerben élő eme Rotatoria·fajok épen mert tengerb en élnek, nincsen ek kitéve azoknak az esh etőségeknek, a melyeknek az édes vizekben élők, s nevezetesen nincsenek kitéve a víz teljes elpárolgásának, az éltető otthon kiszáradásának, az évszakok mostohaságainak s evvel kapcsolatban nincsenek arra utal va, hogy fajuk fentartása czéljából hím eket s azután termékenyített vastagburkú petéket termeljenek És evvel megerősítve láttam ama régen nyilvánított feltevésemet is, hogy a hímek és termékenyített peték megjelenése nincs évszakokhoz kötve s csak akkor lépnek fel, mikor a víz, a melyben nőstényeik éln ek, elpárolgásnak indult s talán a sók tömörülése, vagy a hőmérséklet nagyobb fokú alászállása indítja a nő stényeket fajuk fentartása czéljából előbb hímeknek, majd meg az ezekkel való közösülés után vastagburkú petéknek létrehozására. "_

III. A tengerekben

élő

Rotatoriák elterjedése.

A tengerekben élő Rotatoriákra vonatkozó legelső irodalmi adatokat Jliüller O. Fr., 1 Baster 2 és Michéielis 3 feljegyzései alapján ismerjük, a kik a Keleti tengerben élő egy-két fajt írtak le. Eme búvárok adatait jóval túlszárnyalj ák azok, a me1yeket. Ehrenberg 1838-ban megj elent nagy munkájában 4 tesz közzé s a melyek között a Keleti tengerben, az Északi és Adriai tengerben élő Rotatoriákra vonatkozó feljegyz éseket találunk. Du}ar':' Acl~lékok a Rotat01·iák ismeretéhez. Erdélyi múzeumegylet-évkönyvei. Uj folyam. :ll. köt. ti. szám, p. 197. 1 Animalcula Infusoria fluviatilia et marina. 1786. 2 Opuscula subseciva. I. 1759. 3 Ueber das Leuchten der Ostsee. 1b30. 4 Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. Leip-zig. 1838.

~7

j·.\ l '

<

\,

1 Histoü·e naturell e des Zoophytes. Infusoires. Paris. 1841. " Erster Nachtrag zur Infusorienkunfle Russlan ds. - Bullet d. L Societ. imp. des Natur. ele Moscou. 1847. Nr. II. p. 258. Taf. 9. Zweiter Nach trag zur Infusorienkuncle Russlands. - Ibid. 184!). Nr. ~I. pag. 526. Tab. 4. - Dritter Nachtrag zur Infusorienkunde Russlancls. Ibicl. 1852. Nr. II. pag. 397. Tab. 6. 3 A Catalogue of Rotifera founfl in Britain etc. Annals of Natural Hystory. Vol. 8. Ser. II. 1851. 4 Neue wirbellose Thiere. I. Leipzig. 1859. 5 Ein Beih·ag zur Anatomie des Erachionus plicatilis M. O. Fr. · eines Raderthieres der Ostsee. Z. f. w. Z. Bd. 25. p. 103. 'f af. 5. 6 Zoologische Aphorismen. Z. f. w. Z. Bel. 22. p ~g- 3C5. 'faf. 22 - 24. 7 Ueber mikroscopische pelagische Thiere aus der Ostsee. Zool. Anz. J ahrg. IX. 1886. p. 612. 8 Ueber die Organisation uncl syst. Stellung der Gatt. Seison. .Zeitschr. Zur Feier cl. 25-j ahr. Besteheu cl. k. k. zool. bot. Gesellsch. in Wien. 1876.

38

Dl DADAY JENŐ.

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

2

della-,l Zelinka a Discopus synaptae és Plate a Paraseison- 3 fajok leírói. A continentális sósvizekböl l egelőször Ehrenberg jegyez fel pár Rotatoriát, utána Schnwrda, már említett dolgozatában. Kívülök még csak Daday J.,4 Zachm·ias 0. 5 és Stepanov nyújtanak néhány adatot e téren, még pedig az első erdélyi, a második n émetországi, az utolsó pedig oroszországi sós-

Diglena catellina Ehrbg. (Wismar, Coppenhaga, Eh1·enberg, Miiller O. Fr.; H apsal, Reval, Eichwttld.) '" Diglena forcipata Elu·bg . (Reval, Eiclnca.ld.) Diglena grandis Ehrbg. (H apsal, Eichu;ald.) Distemroa marinum Ehrbg. CWismar, Ehrenbe1·g, Müller 0 . Fr. Hapsal, Eichwalrl.) . Colurus uncinatus Eln·bg. (Coppenhaga, Ehrenberg.) Colurus caudatus Ehrbg. (\Vismar, Ehrenberg ; Reval, Hapsal, Eichwald.) 2o Colurus incrassatus Eichw. (Kaugern, Reval, Eichwald.) Distyla \Veisei Eichw. (Kaugern, Reval, Eicluwld.) Lepadella ovalis Ehrbg. (Reval, Eichzcald.) Monura Colurus Ehrbg. (Reval, Eichwald.) Monocerca Rattus Eiu· bg. (Wiberg, Eichwald.) 2r. Monostyla cornuta Ehrbg. (Re val, Wiberg, Eichwald.) Monostyla quath-identata Ehrbg. (Hapsal, Eichwctld.) Metopidia acuminata Eichw. (Wiberg, Eichwald.) Metopidia triptera Eichw. (Hapsal, Eichwttld.) Pleurotrocha leptma Ehrbg. (Hapsal, Reval, Eichuxtld.) so Rotifer vulgaris Ehrbg. (Coppenhaga, Elwenberg.) Rotiftr citrinus, Ehrbg. (Hapsal, Eichwald.) Enehlanis dilatata Ehrbg. (Reval, Eichwald.) Enehlanis Hornemannii Elu·bg. (Reval, Eichwald.) Enehlanis emarginata Eichw. (Reva l, Eichwalrl.) 3 > Polyartl1ra platyptera Ehrbg. (Lübeck, Stockholm, Finnöböl,

vizekből.

Eme rövid történelmi bevezetés után lássuk most, hogy a eddig ismert Rotatol'iák miképen oszlanak meg az . egyes tengerek szerint. Itt megjegyezhetem azt, hogy a fajnevek után zárjelben álló első név ama helységé, a mely wellett az illető fajt észlelték, a második név p edig az észlelő búváré. tengerekből

1. Keleti tenger.

s

1o

Tubicolaria naj as Ehrbg. (Hapsal, Eichwald.) Floseuiaria proboscidea Ehrbg. (Hapsal, Eichu;ald.) Notommata aurita Eln·bg. (Wiberg, Eichu:ald.) Notommata ansata Ehrbg. (Wiberg, Eichwald.) Notommata decipiens Ehrbg. (Hapsal, Eichwald.) Notommata najas Ehrbg. (Hapsal, Eichwctlcl.) Cyphonautes campressus Ehrb. (Ki el, Ehrenberg, J.v iichiielis.) Furcularia Reinhardti Ehrbg. (Wismar, Coppenhaga, Elu·enberg ; Hapsal, Reval, Wiberg, Eichwald.) Furcularia gracilis Ehrbg. (Reval, Hapsal, Eichwald.) Furcnlarin forficula Ehrbg. (Hapsal, Eichwald.) Synchreta baltica Ehrbg. (Coppenhaga, Ehrenberg ; Hapsal, Eichwalrl.) Synchreta tremula Ehrbg. (Coppenhaga, Ehrenberg, 1lfüller 0 . Fr.) . Synchreta pectinata Ehrbg. (Stockholm, bnhoj. ) 1

Memoires com·. Acacl. roy. de Bruxelles. 34. Bel. p. 107. Studien über Raclerthiere. IL Z. f. w. Z. Bel. 4·7. pag. 353. Taf. 30- 34. 3 Mittheil. d. zool. Station zu NeapeL Bel. /. H. 2. 4 Adatok a dévai vizek faunájának ismer etéhez. Orv. termtucl. Ért. VIII. évf. 1883. 0 Zur Kenntniss cler Fauna des Süssen und Salzigen Sees bei Halle alS. Z. f. w. Z. Bd. 46. p. 217. 2

39

bnhof) J)'

Salpina redunca Ehrbg. (Beval, Eichwald.) Triathra longiseta Ehrbg. (Lübeck, lmhof) Anurrea biremis Ehrbg. (Kiel, Ehrenberg.) Amu·rea longispina Kellic. (Stockholm, bnhof.) •o Amurea striata Ehrbg. (Coppenhaga, Kiel, Wismar, Ehrenberg ; Reval, Hapsal, Eichwald.) Amu·rea aculeata Eln·bg. (Lübeck, Imhof) Anurrea valga Ehrbg. (Hapsa.l, Eichwnld.) Anurrea cochlearis Gosse. (Lübeck, Stockholm, Finnöböl, Imhof.) Erachionus Mülleri Ehrbg. (Wismar, Ehrenbe1-g.) ." Erachionus brevispinus Ehrbg. (Re val, Eichwctld.) Erachionus Eakeri Ehrbg. (Rap sal, Eichzcald.) Erachionus plicatilis M. O. Fr. (Kiel, Mábius.) Pterodina patina Ehrbg. (Hapsal, Eichwalcl.)

40

5o

D~ DADAY JENŐ.

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

bóllegczélszerűbbnek ta rtom az e csoportokba osztható Rotatoriafajokat külön-külön összeállítani.

Pterodina clypeata Ehrbg. (Coppenhaga, Wismar, Ehrenberg.) Conochilus volvox Ehrbg. (Stockholm, Imhof)

2. Északi tenger.

1. IúzáTólag tengerekben

Synchreta baltica Ehrbg. (Neéze, Gosse.) Erachionus h epatolomus Gosse. (Neeze, Gosse.) Pterodina clypeata Ehrbg. (Neeze, Gosse.)

1o

Synchre ta baltica Ehrbg, (Dttjardin; Napoli, Dada.y. ) Furcularia marina Dui. (Duja.rdin; Napoli, Daday.) Furcularia Reinhardti Ehrbg. (Napoli, Dada.y.) Furcularia neapolitana Dad. (Napoli, Darlay.) Diurella marina Dad. (Napoli, Dc&day. ) Diurella brevidactyla Dad. (Napoli, Darlay. ) Eothriocerca longicauda Dad. (Napoli, Daday. ) Colurus caudatus Ehrbg. (Napoli, Daday. ) Colurus truncatus Dad. (Napoli, Daday.) Colurus rotundatus Dad. (Napoli, Dc&day.) Monura colurus Ehrbg. (? Dujardin. ) Rotifer citrinus Ehrbg. (Napoli, Daclay.) Pterodina elypeata Ehrbg. (Napoli, Darlay.)

4. Adriai tenger. Synchreta baltica Ehrbg. (Velencze, Ehrenberg. ) Monura Colurus Ehrbg. (Eocca di Cattaro, Ehrenberg.)

Lepadella cornuta Schm. (? Sclnnm·da.) Heterognathus notommata Schm. (? Schmarda.)

Csendes Oczeán (Khinai t enger). 5

Trochosphrera requatorialis Semp. (Philippinen, Semper. ) De lássuk már most azt, hogy a fentebb felsorolt, tengerekben élő Rotatoriák közűl melyek azok, a melyek ez ideig csupán tenger vízből, azok, a m elyek tenger-, édes- és contin entális sósvízből, t enger- és édes vízből egyaránt ismeretesek. E czél-

Rotatoriák.

Ha már most eme szabadon élő Rotatoria-fajokhoz hozz;á számítjuk az élősködő életmódot folytató eddig ismerteket is, a melyek a köve tk ezők:

5. Indiai Oczeán.

6.

élő

Cyphonautes compressus Ehrbg. Furcularia Reinhardti Ehrbg. Fmcularia n eapolitana· Daday. Diurella marina Daday. 5 Diurella brevidactyla Daday. Synchmta baltica Ehrbg. Eothrioc8l·ca longicauda Daday. Disterurna marinum Em·bg. Colurus incrassatus Eichw. w Colurus truncatus Daday. Colurus rotundatus Daday. Distyla Weisei Eichw. Metopidia acuminata Eichw. Enehlanis emarginata Eichw. 15 Anurrea biremis Ehrbg. Pterodina clypeata Eln·bg. Erachionus hepatolomus Gosse. Lepadella cornuta Schm. H eterognathus notommata Schm. 2o Trochosphrera requatorialis Semp.

3. Földközi tenger.

s

41

/

Discopus Synaptre Zelin. Paraseison asplanchnus Plate. Paraseison nudus Plate. Paraseison proboscideus Plate. Paraseison ciliatus Plate. Seison Grubii Claus. Seison annulatus Claus. Saccobdella neba:Iire v. Eened.

úgy a kizárólag tengerekben élő s eddig ismert Rotataria-fajok számát 30-ra teh etjük.

42

A NAPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

Dl DADAY JENŐ.

Salpina redunca Ehrbg. Anurooa aculeata Ehrbg. 25 Anurooa striata Ehrbg. Anurooa cochlearis Gosse. Amu-ooa valga Ehrbg. Anurooa longispina Kellic. Erachionus brevispinus Ehrbg. 3o Erachionus plicatilis Ehrbg. Pterodina patina Ehrbg. Furcularia gracilis Ehrbg.

2. Tengerekből, édes és continentális sósvizekből ismert

Rotatoriák.

5

Furcularia gracilis Ehrbg. Monostyla cornuta Ehrbg. Cohu·us caudatus Ehrbg. Cohu·us uncinatus Ehrbg. Lepadella ovalis Ehrbg. Botifer vulgaris Ehrbg.

Eme rövid névjegyzék eléggé világosan tanúskodik a mellett, hogy a continentális sósvizekben csak nagyon kevés olyan Rotatoria-faj él, a mely a tengerekben otthonos. Ennek magyarázatát különben én a magam részéről hajlandó vagyok annak tulajdonítani, hogy a búvárok még eddig ez irányban nem nagy munkásságot fejtettek ki. 3. Tengerekből és édesvizekből ismert Rotatoriák.

s

1o

1s

2o

Tubicolaria najas Ehrbg. Floseuiaria proboscidea Ebrbg. Conochilus volvox Ehrbg. Notommata am·ita Eln·bg. Notommata ansata Ehrbg. Notommata decipiens Elu·bg. Notommata najas Ebrbg. Furcularia fodicula Ebrbg. Diglena catellina Ehrbg. Diglena forcipata Ehrbg. Diglena grandis Elu·bg. Triarthra longiseta Ehrbg. Colurus caudatus Ehrbg. Polyarthra platyptera Ehrbg. Monura Colurus Ehrbg. Monocerca Battus Ebrbg. Monostyla quadridentata Ehrbg. Metopidia triptera Eichw. Pleurotrocha leptura Ehrbg. Botifer citrinus Ehrbg. Enehlanis dilatata Ehrbg. Enehlanis Hornemannii Ehrbg.

4S.

\: l

Összehasonlítva az e csoportban felsorolt Rotatoriák névjegyzékét az előbbeni két csoportéval, azonnal szembe fog tünni a közöttük lé vő aránytalanság, a miből aztán a következő következtetést vonhatjuk : 1. Legnagyobb azoknak a Rotatoriáknak a száma, amelyek tengerekből és é desvizekből ismeretesek. 2. Kizárólag a tengerekben élő Rotatoria-fajok száma tekintélyesebb azokénál, a melyek tengerekben, continentális sósvizekben és édesvizekben egyaránt élnek. De következtetésképen kimondhatjuk azt is, hogy a Rotatoriák meglehetős csekélyfokú érzékenységgel bírnak a víz termé· szeti sajátságaival szemben. Egyaránt jól megélnek a tengerben, a continentális sósvizekbens az édesvizekben a nélkül, hogy szer· vezetök valami lényeges változáson, formálódáson menne át. Azt hiszem, hogy nem végezek teljesen fölösleges munkát, ha e helyen összeállítom még azoknak a Rotatoria-fajolmak a jegyzékét is, a melyek tenger- és continentális sósvízből, édes- és sósvízből, édes és bra.kvízből ismeretesek. 1.

'I'enger- és continentális sósvízből ismert Rotatoriák.

Erachionus Mülleri Ebrbg. (Erdély- Déva, Daday; Karnak mellett. Schrnarda.)

2. Édes és continentális sósvízből ismert Rotatoriák. Monostyla lunaris Ehrbg. (Sóstó Halle a/S., Z aclwrins.) Notommata (Lindia) torulosa Duj. (Sóstó Halle a,S., Zncharins.) Philodína megalatrocha Ehrbg. (Sóstó Halle a/S., Zncharias. ) Lacinniaria socialis L. (Szljepnói sóstó, Stepanov.)

-44 5

10

Dl DADA Y JENŐ.

Erachionus urceolaris E hrbg. (Veissowoi- , szljepnói- , repnói sóstó, Steprtnor.) Philodína roseola Eln·bg. (Sóstó E l-Kab mellett Egyiptomban, S chmarcla. ) Erachionus rubens Ehrbg. (Sóstó Karnak mellett Egyiptomban, S chmanla.) Schizocerca diversicornis Daday. (Erdély-dévai sós tó, D ada y.) Dinocharis pocilium Ehrbg. (Sóstó Halle a;S., Zacharias. ) Pterodina Patina Ehrbg. (Sóstó Halle atS., Z achcw·ias. ) H exar thra polyptera Schm. (Egyiptom, Schmarda, veissowoi tó, Stepanot·.)

3. Édes- és brakvízből ismeretes Rotatoriák.

5

Syn ch::eta tremula Ehrbg. Lepadella cornuta Schmr. H eterognathus notommata Schmr. Enehlanis luna Ehrbg. Erachionus urceolaris :M. O. Fr. Erachionus Eakeri :M. 0. Fr.

r A N ..\POLYI ÖBÖl, ROTATORL.\I.

fajoknál is, sőt még kGdvez őtlenebb et, a m ennyiben egyetlen oly brak-vízi Rotataria-faj van, amely continentális sósviz ekből is ismeretes. Megjegyzem különben itt azt is, hogy a Bmchionus diacanth-us Schm.-ban oly fajt ismerünk, a m ely még eddig csupán continentális sósvizben otthonos. . Hogy az előz ökben részletezett összes elt erj edési adatokat és viszonyokat annál könnyebben áttekinthetővé tegyem, czélszeri.í.nek láttam a kö vetk e ző táblázat összeállítását, a melybe a telj esség kedYéért felvettem az élősködő Rotatoria-fajokat is. A rovatok homlokán álló betüknek következő jelentése van : N. = Nápolyi öböl ; K. =Keleti tenger ; P. = F öldközi tenger ; A. = Adriai tenger; É. = É szaki tenger; I. = Indiai t enger; C. = Csendes oczeán; B. = brakvíz ; S. = continentális sósvíz; V. = édesvíz.

Tu bicolaria n ajas

E H n BG. -

___

L acinulal"ia socialis L. _ ___ Floseuiaria proboscidea

Itt csupán annyit kivánok megjegyezni, hogy a "brakvizetlJ jóformán tengervíznek is tekinthetjük, különösen ba sós íze meglehetős jelentékeny. A felsorolt fajok közi.í.l az elsőt." Ehrenberg Coppenhaga mellettJ a másodikat és harmadikat Schmarda Ceylon partjain, a negyediket szint én Ehunberg ·Coppenhaga m ellett, míg az ötödiket és hatodikat Pallas észlelte Belgiumban Rackanje mellett. A Erachionus urceolaris Ehrbg. különb en azért is érdekes, mert egyetlen faj, a mely édes-, brak- és continentális sósvízben egyaránt él. E három csoportnak összehasonlításából nézetem szerint az ti.í.nik ki, hogy a continentális sósvizekben feltünöen nagyobb azoknak a Rotatoria-fajoknak a száma, a melyek egyúttal édesvizekben is élnek, mint azoké, a melyek tengervízben is otthonosak; míg ugyanis az előbbeniek száma ez idő szerint tizeüegy, addig csupán a Erachionus lYiülleri Ehrbg. és Furcularia marina Duj. az, a mely tengerből is ismeretes. Ugyan ilyen arányt találunk ~;,ülönben. az édes- és brak-vízben élő Rotatoria-

l N . : F . ; A . R. l E . l + l

A faj n eve

E HnBG.

Conochilus volvox

E H nBG. ___

Notommata aurita

EHRBG .

Notommata ansata

Notommata najas

---

~l:

+ l+ !+ ,+ + + +

l

---

EH BG. ___

Notommata clecipien s

l

·--

C. ! B. l s.\V.

I.

_ __

EH B RG •...

EHR BG. __ _

+ +

+ + + l + + +

Notommata (Linclia) tonllo'a DUJ .__ Cyphonautes comp1·essus F urcularia Reinharciti Furcularia gmcilis

E HR EG. _

E H RBG . _

EHR BG. ·--

Fm·cularia forficula

_ __ __ _

EH RBG . _ __

_ __

Furcularia mm·in a DuJ. Fm·cularia neapolitan a DAn . ___ ___ Synchreta pectinata Syn chreta baltica

EHRBG. _ _

EHRBG. __

Synchreta tremula

EHRBG . --·-

Dig!ena catellina

EHnBG. __

Di glen a forcipata

EHRBG.

Diglena gxanclis

_ __

EHRB G. ___

_ __ ___ ---

+ +

!+ \ l+ + l+ ! l . +

__ _ _ __ -- ·· - -

•

+ + +

l

l~ l

---- -

:l

+

+ l+ + · l+ ·+ \+ .+

+ +

+ +

+ +

C

-4 G

Dl DADAY JENŐ.

Diurel!a mal'ina Danav __ _ Diurella brevidactyla DanAY Botbriocerca longicanela D.\D. __

---

+' + +

l

Colurus incrassatus ErcHw. --·Colurus t1·uncatu s Dan.

+

+ l+ l+ +

---

+ +

Colurus rotundatus DAD. __ 'Triathra longiseta EHnno. Distyla Weisei ErcHw . __ --- --Polyarthra platyptera EHnno. __ --Lepadella ovalis EHnno. Monocerca Rattus EHnnG. Monostyla Cornuta EH RBG. ___

---

Monostyla quadriclentata EHRBG. ___ Monostyla lunaris EmmG. ___

l

+ + + +

+ +

+. l + + + + + + + +

l+ + + + + + + + + + +

---

RotHer vulgaris EHRBG.

--- ---

+

+ + + +

Philodína megalotrocha EHRBG. __ Philodína l'OSeola EHnnG. _

-- -

Enehlanis Hornemannii EHRBG. ___ Enehlanis emarginata ErcHw. __ --Salpina r eclunca EHRBG. - -- ---

+ + + +

+ +

+ + + + l+

ll

Anurrea valga EHnnG. -- -- - --Bmchionus Mülleri EHnBG. --- --Erachionus diacantbus ScHMH. ___

+ +

Erachionus urceolaris EHRBG. --Erachionus hepatolomus Gos sE --Erachionus rubens EHRBG.. __ --Pterodina patina EHRBG. __ -- - --Pterodina clypeata EHBBG. ___

ZELINK .o:\.

---

l

--' --- il

Paraseison asplanchuns PLATE ·· - Paraseison nuclus PLaTE ___ --- ---

Seison Grubii Ü LAUS ___

· [+ + + + + + + + + + + +

l l

+ + + +

l~

--- ---

-- -

Összesen ___

_

+ + + + + + +

+

+

\..-

.

ij + i+ /i+ l' +

l'

i

+

l~ + +

+ +

-- -

Seison annulatus CL.\US ___ --- --Saccobdella n ebalire v. BENED. -- -

+ +

+ +

l.

---

l,

Discopus Synaptre

+ + +

:

+

Trochosphrera re q uatorialis SCHM. ___ lj H exarthra polyptera ScHM. __

-l-

+ + l+

··-Fu. ---

Paraseison p1·obosciclens PLATE ___

Schizocerca clivel'Sicornis Dan .

--- ---

l •1l

--- --Anurrea striata EHnnG. - - - - --Anurrea Jongispina KELLIC. --- ---

Pamseison ciliatus PLATE

Dinocharis pocillum EHRBG. Anurrea aculeata EHRBG. Anmrea bn·emis EmmG.

F. lA. j K. lE., Llc. jB. , s. jV.

Bmchionus brevispinus EHRBG. ---

+

Metopidia triptera Ercmv. ___ ---

Enehlanis luna EHnnG. _ --Enehlanis cUlatata EHRBG.

ll

1

Anurrea cochlearis Gos sE

Erachionus plicatilis M. o.

Heterognathus notommata ScHM. ___

Rotifer citrinus EHRBG. ___

l

---

Metopidia acuminata ErcHw. __ _ --L epadella cornuta Scmti. --- ---

Pleurotrocha leptura EHnnG. ___

l

l N.

A faj n eve

Erachionus Bakeri EHnnG. ___

+

Montua Colm·us EHnno.

l B., s. \V.

l

Distemma marinum EHnnG. _ -- Colurus canelatus EHRBG.

l C.

'

·Colurus nncinatus EHRBG.

47

A NÁPOLYI ÖBÖL ROTATORIÁI.

l N. , F.l A. l K. l E. l l.

A faj neve

u-~TOI

l

+ +

'l

l i+ i+ l

l . + .II 16J3 J5 I5o J4 J2 J1 J7 J1sJ5o

E hosszú táblázat a míg egyfelől világosan feltűnteti a felsorolt Rotatoria-fajoknak elterj edésében mutatkozó változatosságot, addig másfelől világosan feltűnteti azt is, hogy a Keleti tenger az, a melyből ez ideig a legtöbb Rotatoria ismeretes s azután mindJárt a Földközi tenger következik, bár a kettő­ nek Rotatoria fajszáma között is igen szembetünő a különbség. Annak az aránytalanságnak az okát, a mi a Keleti tengerben élő Rotatoriák s a Földközi tengerben élők, még inkább pedig a többi tengerekben élők számában mutatkozik, két körülménynek kell t'dlajdonítanunk. Egyik az, hogy az f?mlített tengerekben

48

A NÁPOLYI ÖBÖL lWTA'l'ORLÍ.I.

D! DADA Y JENŐ.

lJ uj ard in ]y[. }l . His to ire na turelle des Lloophy tes. Infusoires. ltl4i:l. E hrenl,ery G. (). Die Infusionsthierchen als vollkommen e Organiswen.

a búvárok még eddig nem igen kutattak a Rotatoriák után, a mit mutat az, hogy korábban például a Földközi tengerből positive csak három fajt ismertek, míg én most tizenhármat rontattam ki a négy élősködőn kívül. A másik és nézetem szerint igen nyomós körülmény az, hogy a Keleti tenger vízének sótartalma a b eleömlő számos folyónak víz ét ől nem annyira sós, mint a többi tengereké, bizonyos fokig úgynevezett brak-vízzé változott s így az édesvízi, esetleg bevándorolt Rotatoriákra nézve alkalmasabbá lett. E feltevésemet mintegy támogatva látom abban a körülményben, hogy a continentális sósvizekben, sőt részben a brak-vízben is több Rotataria-faj él, mint a tengerekben általában, természetesen a Keleti tenger kivételével. De támogatja e feltevésemet az a körülmény, hogy a Keleti tenger Rotatariafajai között 31 olyant találunk, a mely édesvízLen is otthonos, 9-et olyat, amely continentális sós- és brak-vízben is él, míg csupán 7 -et olyant, a mely a Keleti tengernek, vagy általában a tengereknek kizárólagos lakója. De nem tartom kizártnak azt a leh etőséget sem, hogy a különböző tengerek természetöknél fogva kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb otthont nyújthatnak és nyújtanak a Rotatoriákra nézve, és fajszámuk csekélységét ennek is tulajdoníthatjuk. Hiszen ezt eleg endők épen igazolják édesvízi tavaink, tó csáink és pocsolyáink néha feltünően eltérő Rotatoria-faunájokkal.

A tenge'r ekben élő Rotatoriákra vonatkozó irodalom.* Bastm·. Opuscula subseciva. I. 1759. (l. E hrenberg. ) Beneden v. E. et C. E. B esse. Rech erches sur les BeleHocles au Hirudinécs et les 'I'rematocles marins. Bruxelles 1863. (l. Zelinka.) Claus C. Ueber die Organisation und die systematische Stellung de·.' Gattung Seison. Gr. - Festschrift zur Feier cles 25-jahrigen Bestehans der k. k. zoolog. botaniseben Gesellschaft. in Wien. 1876. Zur Kenntniss der Organisation von Seison. Zool. Anzeig .. III. p. 548. . Daday J. Adatok a dévai vizek faunájának ismeretéhez. Orvostermészet-. tudományi Értesítő. VIII. évf. 18&3.

* Ide felvettem azokat az irodalmi adatokat is, a melyeket egy s más tekintetben felhasználtam.

'· -4'1

L eipzig. 183~. Eirhwnld r. Erster N achtr·ag ~m· Infusorienkuncle Russlautls. Bulettin
1AAn.

x1x . K.

1. sz.

4

-10

m

DADA Y ,TENŐ .

A N..Í.POLYI ÖBÖL RO'l'ATORI..í.I.

?:e/inka C. Studien li.uer Raclerthiere. I. Ueuer die Symbiose und Anllt. ,·on Hotrttorien aus rlem Genns Crtllitlina. Z. f. w. Z. H tl. 44. pag. 3%. 18.'<6 . Taf. 4. St.tul. über lhderth. II. Der Bmunpamsitism.ns n. 3. Taf. H0-34. 18R8.

1 7. :í. hm. Colnnt-' r·ctudatlls J~hrbg. páuczélja >t Jutso ldalról tekint.ve. · Sei b. oc. III. obj. III. 1 i'. Fto-r:ulaYia marina. Dnj. >tz egész állat olrlalt·ól nézve. Seil>ert.. oc. III. obj. V. 1\i. hm·ulnria R einitare/ti Ehrug. rágói. Seib. oc. III. obj . V. 20. rágógyomra ft nyálmirig.1·ekkel. Seib. oc. III. obj. VII. iwmersio. 2 J. fejbnrka a kerékszen- ,·is!:. Bot{f'er citrinus Ehrbg. agydúcza n belőle e redő irlegekkel. Seiu. oc. III. obj. \ '. 211. r 'ol1trus ·mtunclatus n. sp. p >mczélja ft lmsolcl rtlról tekintve. Sei u. oc. III. ohj. III. 27. h t rt>tlariá Heinlwnlú Ehr bg. lábáuak vége :tz újjakkal, az újjmozgató-ízmol}kal. Seib . oc. III. obj. VII. 2i:;. Pterodina clypeatct E lu·bg. rágói . Seibert. oc. III. obj. VII. 29. Rotder ritrin11 s Elu·bg. tapogrttó hengere. Seibert. oc. n~, obj. V. 30. Co/.11rus traneatus u . sp. rágói. Seibert. oc. Ill. ohj. V. 31. F11n:~tla:ria Heinharciti E l1rbg. az egész {clbt oldalról nézve. Seibert. oc. III. obj. Y. 32. Rotifer citrinu.-' E lu·bg. rágói. Seibert. oc. Ill. obj. Y. :l3. Fur~ularin n-eapolitana. n. ~P- eg;v;ik·· oltlal-irlege. Seih. ne. III. nbj. V. :34. rágói. Seiuert. oc. III. ouj. V.

z.

NB. A Bot.atoriákra vonatkozó teljes irodalom jegyzékét ( '. állitot b össze előbb iclézett két r endbeli 1lolgozatának végén.

/.elirt/;(~

.'

Ábrák magyarázata. L ábra. Botifer r:itt·inu.< Elubg. az egész állat hátoldalról tekint ve. . Seibert . oc. III. obj. III. 2. Ditn·p//a ~n{t n. sp. az egész állat oldalról tekintve. Seibert. oc. III. obj. Y. :~. rágógyomra a rágókkr1l s « nyálmirigyekkeL Seibert. oc. III. obj. V. 4. F'urr:ularia Reinh{trdti Elu·bg. az egész állat hátoldalról tekintve. Seibert. oc. III. obj. V. !'i. Fnrr:ularia t1'JW"'í!""','JiJl'ffS,_"" . ,....na n. sp. az egész állat oldalról tekint,·e. Seibert. oc. III. obj. III. f). nyfLkának kiemelkedésében fekvő R~r.erve. Seit. oc. Ill. obj. \'. í. Fttrctdaria .-,lfll"lh11o!i.n"a-t-t-lj. rágói. Se ibert. oc. III. obj. V . K. az egés?. állat hátolrlalról tekintve. Seiuert. oc. . III. obj. V. ~1. Diurella ~na u. sp. fejhurka a hasoldalról tekiutve. Seib. oc. III. obj. V. 10. fejbm·ka a kerékszerv uelmzásft ntán oldalról nézve. Seib. oc. III. obj. V. ll. Fttrcularüt '11/arina Dnj. feje rt hátolilalról nézve kitolt r{cgó gyomrával. Seib. oc. III. obj. V. 1':!. Fu.rculctria neapolitana u. Rp. vízeelénye a környékező zsh-testszerű syncycinmmal. Heib. oc. III. ouj. Y . 1 13. l
.'i t

IL 'LÍ.JlLA.

.,_, "\'

1. ábra. Pterod·i na dypeata Bln·bg. nz egés~~, ,J,llat hál-oltlalról tekin!l·e. Seibert. oc. III. olJj . V. 2. az egész álht hasoldalról tekintve. Seibert.. oc. III. obj. III. :~. C:o!ttru s rotundatus u. sp. az egésv. állat oldalról n ézve. Seibm·t. oc. III. nbj. V. 4. fejlőrlésb e n l évő női ivarsze rYe. Seib. oc. III. obj . Y. !'\ . S.111whaeta haltica Elulig. az egész állat. hátoldalról tekintve. Seib. oc. III. obj. III . li. " . 1 'u / 11 ms mtnndatu~ n. sp. fejlőclésh e n lÉ·YÖ niii ivrtrszerve. Seib. oc. III. obj. V. 7. ug~·an rtz. "'{ ngya.na7..

52

Dr DADAY JENŐ. fejlő désb en l évő nő i ivarszer ve. l::leib oc. III. obj. V. ugyanaz. u gyanaz. a telj esen fej lett n ő i: ivarsze rv a csimfés!'lekkel, táplálószékkel és az uternssaL Tetmészetes fekvésben. Seibert. oc. IlL obj. V. )Ji nrellu hreridaCtfjlCt n. Sp . :em e. Seibert. oc. III. obj. VII. immersio. f-,'ot·Uer citrinu., Ehrbg. a női ivarszer v jobb fele természetes fekv ésben. Seibert. oc. III. obj. V. Col:w·u.~ tru.ncatu.s n. sp. fejlőd ésb en l évő női ivarszerve. Sei b. oc. III. obj . V. ugyanaz. az egész áll at ol dalról tekintve. Seibert. oc. III. obj. V. Cúlnl'll8 I'Ctuilatus Elnbg. az egész állat olelalról tekintve. Seib. oc. III. obj . V.

!:!. ábra. Colw·us eatula tu8 E hrbg.

10. l l. 12.

n. 14. 15. Hi.·

17.

18. 19. · 20 .

I.Tábla ll.

15.

16.

ld

17.

28.

(U)

_...._.

II.Tábla

2.

4.

~l .

l

17.

~-

~~' 1-:":.·.~·· ...

1iyom GrunQ VutódáJ Ru" .-,o· _.. . Uo...,~·

~l'l.:·•.·

1.

t\ . l:. ., :-· ~

fl

?. u..

,. .,\,_J . . . '"'-v-n l',·n .lJ u_ ~e~-r l_U l.,- - • ,..., l

J.._ lLL

r!

-

l,

L