Kevi tájgazdálkodási. Bevezető helyett november. A Herman Ottó Természetvédő Kör gondolatai, hírei és információi

2007. november

Kevi tájgazdálkodási A Herman Ottó Természetvédő Kör gondolatai, hírei és információi

Élő Tiszáért Program

Ez a kiadvány az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), a Környezetvédelmi Világalap (GEF) valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) finanszírozásával működő „Élő Tiszáért Program” támogatásával jött létre. A lapban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a támogatást nyújtó szervezetek véleményét. Kiadja a Herman Ottó Természetvédő Kör, Túrkeve, Ecsegi u 22. Felelős kiadó: Kontos Tivadar, a kör elnöke. Írták: Sallai R. Benedek, Szántóné Simon Edit, Kontos Tivadar, Barna Tamás, Iványi Anna. Fotó: Iványi Anna, Sallai R. Benedek. Idézet: Szűcs Sándor írásaiból. Kapcsolat, információ: Szántóné Simon Edit, [email protected], munkaidőben: 56/361-505. Nyomdai előkészítés, szedés: Balmoral Bt., Túrkeve (20/391-41-47). Nyomdai munkálatok: MacKensen Nyomda, Budapest.

Annyit már kezdésként mondhatok: sajnálhatja, aki nem tett eleget előző számunkban közzétett meghívásunknak, és nem jött el a „Merre tovább magyar vidék?” c. konferenciánkra. Az, hogy általában kevés a városban rendezett rendezvényeinken a helyi részvevő, már megszoktuk, és meg is értjük, hiszen néhány kivétellel olyan szakmai rendezvényeknek ad otthont a Fekete István Oktatóközpont, amelyek közérthetősége sajnos csekély, és viszonylag szűk szakmai közönséget érdekelnek. Nem tudunk annyi egyetemi tanárt és akadémikust hívni kis városunkba, hogy az a túrkeveiek érdeklődési körét elérje, az rendben is van, de az bizony már aggaszt, ha a városunk jövőjével foglalkozó rendezvényen nincs teltház. Korábban, amikor Vida Gábor akadémikus tartott előadást, akkor is fájlaltam, hogy szinte csak vidékiek töltik meg a termet, mert bizony vannak olyan tanítók az országban, akik tanításának mindenhová el kellene jutnia, mert a tanítás világosságot gyújt, és a világosban látni lehet. Nem akarok persze maximalista lenni, hiszen minden korábbi próbálkozásunkat meghaladóan nagyon szép számmal vettek részt a rendezvényünkön a helyiek, de azt hiszem így utólag: ha mindenki élőben ezt nézte volna, az is kevés lett volna. Olyan fontos gondolatok hangzottak ott el, amelyek nagyon jó lett volna, ha minél többekhez eljutnak, és csak bizakodni tudok, hogy a helyi kábeltelvíziós műsor képviselőjének szorgalmasan kitartó jelenléte és filmezése sokakhoz juttatja el azokat a gondolatokat, amelyek rendezvényünkön elhangzottak. Szóval nem panaszkodom, mert valójában szép számban voltak jelen, és külön öröm volt, hogy kenderesi, szapárfalui gazdálkodók, és a vidék sorsát szívükön viselők is eleget tettek meghívásunknak. Dr. Veres Nándor előadása kezdte a sort, aki Nagykörű polgármestereként jól látja a vidék helyzetét hazánkban, és világos szavakkal alkotott véleményt. Előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt az „idegen” tőke a vidéki térségeknek, hogy nem szabad bedőlni azoknak a helyi politikusoknak, akik a gazdag külföldi befektetésétől várják megoldani a település gondjait, mert azok nem azért jönnek, hogy adjanak a helyieknek, hanem hogy elvegyenek. Közgazdasági okfejtése a tőke jellemző-

en öncélú viselkedéséről, amelynek fő ismérve az, hogy egyedüli célja saját maga növelése bármilyen eszközzel, nagyon világosan mutatta a jelenlévőknek, hogy milyen az az irány, amelyre haladni kellene a vidéknek. A helyi összefogásokat, a helyiek együttműködéseit szorgalmazta előadásban és az összefogásban rejlő potenciálra hívta fel a figyelmet. A második előadást Sárvári Attilától hallhattuk, aki a „Tájfenntartó Gazdálkodást elősegítő évtizedes munkájáért” a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetettjeként a BorodiMezőség mezőcsáti kistérségében egy Túrkevéhez nagyon sok mindenben hasonló adottságú térségben érte el, hogy kiemelt mennyiségű agrár-támogatással tudja helyben marasztalni az ott élőket. Előadása arról szólt, hogy milyen agrár-rendszer az, amely a biológiai sokféleség megőrzését nem tűzi ki célul, mégis eredményként könyvelheti azt el. A saját kistérségének – térségünkhöz teljesen hasonlatos – problémáin keresztül mutatott be egy olyan jövőképet, amellyel egységgé tudta kovácsolni a gazdálkodókat, akik így közös programok mentén közösen tevékenykednek a térségi élettér javulásáért. Előadásának fontos része volt a számszaki okfejtés, amellyel bizonyította, hogy nem igaz a gazdálkodói állítás, miszerint 500 hektáros gazdaság alatt nincs fenntartható megélhetés. Európai uniós példákkal bizonyította be, hogy a régebbi tagállamok országainak gazdálkodói 19-30 hektár közötti gazdáságokkal miként tudnak biztos egzisztenciát teremteni. Saját kistérségének hasonló nagyságú, vagy csak kicsivel nagyobb (50 hektárig) gazdálkodói is ésszel használva a támogatási rendszert biztosítanak megélhetést családjuknak. A soron következő előadással jómagam készültem, hogy az érdeklődésre számottartó előadók közé befurakodva mondhassam el a Túrkeve Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Programunk eredményeit, eddigi sikereinket, pályázati tevékenységünket és terveinket. Vélhetően túl sok mindent tűztem ki célul, így a földtulajdon kérdéskörén át a helyi fejlesztések lehetőségéig igyekeztem szót ejteni sok mindenről. Igyekeztem összpontosítani arra, hogy egyértelműen rámutassak: a mi városunknak is megvan a Foly ta

t ás a kö

alo n

Bevezető helyett

ld vetkező o

1

dr. Veres Nándor elődása

Sárvári Attila elődása

Toplák Zoltán felvételei (Élő Tisza Szövetség)

Kajner Péter elődása

Ángyán tanár úr elődása

2

lehetősége nemcsak a fennmaradásra, hanem a fejlődésre is, de ehhez kulcsszerepet kell, hogy kapjon a helyi természeti adottságokhoz alkalmazkodó bölcs mezőgazdaság és az arra épülő feldolgozóipar. Ezt követően Dr. Ángyán József egyetemi tanár, a MAGOSZ országgyűlési képviselője, a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének Igazgatója tartott egy hosszú és érdekfeszítő előadást. Méltán gondoltuk, hogy Ángyán tanár úr nemcsak oktatói munkája miatt ismert a mi térségünkben, hanem az agrár-környezetgazdálkodásban betöltött kulcsszerepe, és általában a közéleti munkássága (élénken érvelő országgyűlési képviselő, állandóan publikáló cikkíró) miatt is. Valóban így volt, hiszen előadására még többen érkeztek városunkból, többek között a napi rohanás után Tóth Lajos alpolgármster úr is kiért hozzánk, így komoly érdeklődés közepette kezdte meg előadását Ángyán tanár úr. Hosszas felvezetőjében részletes, pontos, és tényekkel alátámasztott kórképet adott a magyar vidék és mezőgazdaság helyzetéről, mondván: pontos diagnózis nélkül nem lehet meg a helyes gyógymód. A felvezetőben ismert tényeket foglalt össze a kormányzat hibás vidékfejlesztési politikájáról, a nagytőkét kiszolgáló buta döntéseiről: rámutatva: mindez nem pusztán véletlen, és nem is pusztán kormányzati butaság. A Hankook gumigyár példáján át szemléletesen bemutatta milyen egyszerű lépésekkel lehet közpénzeket magánzsebekbe juttatni, miként lehet közös adóforintokat kijátszani, és miként lehet a tőkét szolgálni az ország érdekeivel ellentétesen. S habár pártok fölött álló kormánykritikai vélemény egyértelművé vált, a hallgatóságban legtöbben nem éreztük úgy, hogy egy pártpolitikust hallgatunk, mint ahogy nem is így volt. A vagyontörvény jelenlegi terveinek bemutatásán át az állami vagyon eladását szolgáló törekvések jóformán hazaárulással egyenértékű terveinek bemutatásán át jutott el előadásai témájáig, ami a vidék várható forrásainak bemutatásáról szólt 2007-2013 között. Ángyán József magával ragadó elődadói stílusban tartotta meg előadását, amely sajnos elkeseredetten mutatta be, milyen lépésekkel is szegényítik el a kisgazdálkodókat. Megemlítette a közelmúltban történt helyi vidékfejlesztési iroda kialakítási folyamatot is, ami nagyon sok helyen, mint városunkban is, a megyei önkormányzásból kiszorult kormányközeli politikusok megtámogatása volt közpénzekkel. Végül Kajner Péter tartott előadást a gazdálkodókat testközelből érintő témában, az agrár-környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési támogatási lehetőségeiről 2008-tól. Az előadása áttekintette azokat a helyes kezdeményezéseseket, amelyeket megcélozni szükséges a pályázatokkal, majd részletesen bemutatta a támogatási jogcímeket és lehetőségeket. Mind ez, mind az ezt megelőző előadások anyagai vázlatként kinyomtatva hozzáférhetőek a Fekete István Oktatóközpontban. A jócskán elcsúszott, már-már éjszakába hajló estét még aktív, élénk beszélgetés zárta, majd Kontos Tivadar kollégánk által készített bio mangalica paprikással láthattuk vendégül a megjelenteket, amely Tóth László helyi biotermelő jóvoltából került a bográcsba, aki e célra ajánlotta fel a rendezvényre a komoly mennyiségű húst – amit ezúton is köszönünk. Az biztos, hogy a rendezvény jócskán adott energiát többünknek a további munkához, és talán ennek köszönhető, hogy lapunk most ismét kiemelten foglalkozhat vidékfejlesztési kérdésekkel. Forgassák hát haszonnal, érdeklődéssel!

DAVID C. KORTEN

Tőkés társaságok világuralma A „Merre tovább magyar vidék” c. konferencián többször szóba került David C. Korten neve. A helyes vidékfejlesztési politika azért van háttérbeszorítva hazákban is, mert a tőke érdekei nem egyeznek a vidéki, helyi érdekkel, a poitikát viszont a tőke irányítja. Ez a folymat azonban nem pusztán magyar jelenség, hasonló társadalmi folyamatok már több helyen lejátszódtak. A közgazdász egyik beszédének részleteit idézzük... (Baranyi Árpád fordítása) „Az első gondolat az, hogy korunkban egyre vadabb ütemben veszítjük el az ellenőrzést a globális kapitalista rendszer fölött, és a féktelenné váló kapitalizmus ezért borzalmas árat fizettet a társadalommal, közben pedig - a rendszer túlkapásai következtében - az elszegényedés és az instabilitás egyre inkább terjed az egész világon. A második gondolat az, hogy mindezzel szemben létezik egy egyértelmű és ígéretes alternatíva, amelynek semmi köze a kommunizmushoz vagy a sztálinista típusú tervutasításos rendszerhez. Ezen alternatíva célja, hogy létrehozza azt, amit a kapitalizmus ígérget ugyan, de sosem vált valóra: a demokráciát és a piacgazdaságot. Véleményem szerint az emberiség történelmének egyik kritikus pontjához érkeztünk. Valamennyiünk életét és jövőjét olyan gazdasági erők alakítják, amelyeket még azok sem értenek igazán, akiknek ezen erők befolyásolása lenne a feladata. Jómagam azok közé tartozom, akiket a globális kapitalista rendszer a kegyeiben részesített. Mi több, életem nagy részét e rendszer ügyének szolgálatában töltöttem. Ma azonban látom, hogy a kapitalizmus működése egy olyan globális gazdasági rendszer kialakulását eredményezte, amelyet a pénz ural, nem pedig az emberek; e rendszer a pénz utáni elvakult hajszához vezet, e hajsza előrenyomulása pedig magát az életet pusztítja el. Tapasztalataim alapján állítom, hogy mára mind a kapitalizmus, mind pedig a kommunizmus életképtelensége bebizonyosodott, a jövőre irányuló reményeink pedig attól függnek, vajon képesek vagyunk-e megtalálni mindkét rendszer alternatíváját. Olyan alternatívákat kell találnunk, melyek nem hamis ideológiák vakbuzgó követésén alapulnak, hanem alapjuk az önmagunkra és világunkra irányuló, a dolgok gyökeréig hatoló, őszinte vizsgálat. E vizsgálat során kell ráébrednünk arra, mi az, ami valódi megelégedettséggel tölt el bennünket, és így kell fölismernünk, hogyan akarunk együtt élni mind önmagunkkal, mind felebarátainkkal, valamint az egész bolygóval. Akik olvasták Önök közül a „Tőkés társaságok világuralma” című könyvemet, tudják, hogy e kérdésekkel tizenöt éves délkelet-ázsiai tartózkodásom idején szerzett tapasztalataim miatt kezdtem el foglalkozni. Ez alatt az idő alatt e régió ázsiai gazdasági csodaként vált ismertté – ékesen bizonyítva a kapitalizmus hatalmát arra, hogy nagyon gazdaggá tegye azon országokat, amelyek hajlandók követni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank tanácsait. Láttam a modern repülőtereket és autópályákat; az elegáns, ötcsillagos szállodákat; a hatalmas, légkondicionált bevásárlóközpontokat, valamint az országba beözönlő, importból származó luxusjavakat. A kapitalizmus épületének tetszetős, ragyogó homlokzata mögé pillantva azonban roppant aggasztó jelenségeket tapasztaltam – még jóval a régió pénzügyi összeomlását megelőzően. Azt láttam, hogy az élet egyre nehezebbé válik az emberek túlnyomó többsége számára. Néztem, ahogy sorban tűnnek el az erdők és a korallzátonyok. Szemtanúja voltam azon gazdag kultúrák széthullásának, amelyek annak idején Ázsiába vonzottak. Alaposabban figyelni kezdtem a más fejlődő országokból érkező adatokat is, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy amit látok, az szinte egyetemes jelenségnek tekinthető. Végül kezdtem ráébredni, hogy a saját hazámból, az Egyesült Államokból és az északi félteke más iparosodott országaiból származó adatok hasonló jellemzőket mutatnak: az egyenlőtlenség növekedését, egyre több ember súlyos elszegényedését, környezetpusztulást, valamint széteső társadalmakat. Úgy tűnt, valami nagyon mélyen gyökerező, a rendszer alapjait érintő hiba áll e jelenségek hátterében. A jelenlegi világrendszer számos strukturális hibáját bemutattam a Tőkés társaságok világuralmában, abban az elemző munkában, amely - úgy gondolom - sok magyar egyetértésével találkozott. A világszerte terjedő jelenlegi gazdasági zűrzavar annyira elképesztő egyértelműséggel szembesíti a világot az említett hibák következményeivel, hogy már a kapitalizmus legelszántabb hívei közül is számosan aggódni kezdenek. Engedjék meg, hogy röviden vázoljam, mi is történik napjainkban! Amint azt Önök jól tudják, az 1980-as évek folyamán a kapitalizmus legyőzte a kommunizmust, és győzelme fölött az egész világ ujjongott, beleértve Magyarországot és más országokat is, amelyek addig a szovjet típusú rendszer zsarnoksága alatt éltek. Annak idején azt mondták nekünk, a ka-

DAVID KORTEN a Stanford Egyetem posztgraduális közgazdasági képzésében szerezte meg az elnyerhető doktori fokozatokat, tanított a Harvard Egyetem közgazdasági tanszékén, és sok évet töltött Ázsiában a Ford Alapítvány és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége megbízásából. Számos híres közgazdasági szakkönyv szerzője.

pitalizmus majd elhozza a demokrácia és a piacgazdaság áldásait az egész világ számára. A valóság azonban egészen másként fest. Csak most kezdünk ráébredni arra, hogy az 1990-es évek folyamán a kapitalizmus aratott egy másik, jóllehet nem olyan nagy dobra vert, győzelmet is - tudniillik a demokrácia és a piac fölött. Most azzal a kérdéssel kell szembe néznünk, vajon a harmadik évezred első évtizedében szemtanúi leszünk-e annak, hogy a kapitalizmus győzelmet arat az élet fölött is, és végül elpusztítja az emberiséget is, mint civilizált fajt. Azok számára, akik abban a hitben nőttek föl, hogy a kapitalizmus a demokrácia, a piaci szabadság és a jó élet alapja, keserves csalódást jelentett a fölismerés: a korlátozásoktól mentes kapitalista rendszerben a demokráciát annak dobják oda, aki a licitálás során többet ígér, a piaci cselekvés az óriási tőkés társaságokban zajló központi tervezés alapján zajlik (e társaságok nagyobb méretűek, mint a legtöbb állam), a munkahelyeknek és az emberek megélhetési lehetőségeinek rombolása erénynek minősül, és jutalmazásban részesül. Továbbá haladásnak tekintik azt, ha az életet elpusztítják, hogy pénzhez juttassák a már amúgy is gazdagokat. Ma már látjuk, hogy a kapitalizmus állítása, miszerint ő a demokrácia és a piacgazdaság élharcosa, nyilvánvalóan hamis. Épp ellenkezőleg, a kapitalizmus e kettő halálos ellensége. A kapitalizmus viszonya a demokráciához és a piacgazdasághoz nagyon sok tekintetben hasonlít a rák és az általa megtámadott szervezet viszonyára, melynek életenergiáját a rák elszívja. A rák egy betegségfajta, amely akkor lép föl, amikor egy egyébként egészséges sejt megfeledkezik arról, hogy ő a testnek csupán egyik alkotórésze, és beindítja saját korlátlan növekedését, miközben nincs tekintettel növekedésének az egész szervezetre gyakorolt hatására. A rákos sejtek növekedése megfosztja az egészséges sejteket a tápanyagoktól, és végül mind a szervezetet, mind önmagukat elpusztítják. A kapitalizmus ehhez nagyon hasonló dolgot művel azokkal a társadalmakkal, amelyekre rászabadul. Századunk folyamán a világ nagy politikai versengésének a kommunizmus és a kapitalizmus küzdelmét tekintették - mintha kizárólag ez a két lehetséges alternatíva létezne az emberiség számára. Beleestünk abba a hibába, hogy azt hittük, csupán két lehetőség közül választhatunk. Figyelmen kívül hagytuk a - még a kétpólusú világrendszeren belül is létező - óriási változatosságot, és hajlamosak voltunk azt föltételezni, ha nem vagyunk kapitalisták, akkor kommunistáknak kell lennünk, és fordítva. Most a kapitalista ideológia azt állítja, hogy - mivel a kommunizmus eszméje teljesen megbukott - a laissez faire (azaz az állami szabályozást a minimumra szorító) kapitalizmus maradt az egyetlen olyan választási lehetőségünk, amely nem egyenlő a sztálini típusú, központi tervezésen nyugvó gazdasághoz való visszatéréssel. Jóllehet ez ostobaság, gyakran még csak nem is vitatják. A „kapitalizmus” kifejezést az 1800-as évek derekán alkották azon gazdasági és társadalmi rendszer megjelölésére, amelyben a tőke tulajdonjogát és a tőkéből származó hasznokat egy kis társadalmi csoport kisajátítja, kirekesztve a többséget, amelynek tagjai a saját munkájukon keresztül teszik értékteremtővé a tőkét. Bizonyos, hogy ez a meghatározás ráillik a magát ma büszkén kapitalistának nevező rendszerre. A jelenlegi kapitalizmus lényege azonban több, mint egy gazdag kiváltságos csoport többség fölötti uralma, illetve hogy a többséget e csoport kizsákmányolja. A mai kapitalizmus öntörvényű rendszerré vált, amelyet a pénz ural, és amely a pénz érdekeit szolgálja. A pénz viselkedését, működési körét pedig - amely mára bármifajta emberi érzékenység iránti fogékonyságát elvesztette - már semmilyen emberi beavatkozás nem képes átfogni és irányítani. A világ legnagyobb hatalommal rendelkező intézménye a globális pénzügyi rendszer, amely világméretű pénzügyi kaszinóként működik. E játékterem alkalmazottai arctalan bankárok, portfoliómenedzserek, fedezeti befektetési alapokkal foglalkozó spekulánsok...” 3

Túrkevei és környékbéli gazdák

Leader helyi közösségek városunkban Már a cím magában sejteti a problémát: „közösségek”. A többesszám ebben az esetben nem helyes, mert ebből normális eljárás esetén csak egynek kellene lennie. Sajnos, mint oly’ sok minden kis városunkban, ez sem normális. Ennek a jelenségnek az okairól tartanék egy rövid szubjektív beszámolót, hiszen a folyamat részeseként érdekes tapasztalatokat szereztem. — Sallai R. Benedek beszámolója A Leader helyi közösségről akik a közélettel foglalkoznak, azok tudják, hogy nagy jelentőséggel bírhat a következő EU-s támogatási időszakban, hiszen a vidékfejlesztésnek egy EU-s rendszere a Leader. Elmélete arról szólna, hogy a kistérségek minél inkább vegyék saját kezükbe a sorsukat, és maguk döntsenek jövőjük irányáról. A gyakorlat sajnos nem ez, mert a helyi politikusok természetesen itt is rátelepszenek legtöbbször a közösségekre, és azok irányát igen erőteljesen befolyásolják, de abból a szempontból legalább mégiscsak jó példáról van szó, hogy a döntési jogköröket helyben hagyják. A Leader helyi közösségekből alakul meg (ha az FVM is úgy akarja) a Leader Akciócsoport, amely pályázhat olyan vidékfejlesztési forrásokra, amelyek sorsáráról később nagyon nagy eséllyel maga rendelkezhet. Tehát mint oly’ sok minden: ha lecsupaszítjuk, akkor a Leader is a pénzről szól, és arról, ki és milyen célra adja a pénzeket. Emiatt hát a nyomulás. Nos, normális esetben ez úgy történik, hogy összejönnek emberek, megbeszélik, hogy mit szeretnének, megalakulnak, és utána, aki be akar jönni, azt beveszik, pályáznak, pályáztatnak és örülnek. Nálunk azonban a közéleti kétpólusúság rányomja a bélyegét az egész ügyre. Az előző időszakban, a 2008-ban záródó Leader-ben Túrkeve Város Önkormányzata gesztorként (lebonyolító koordinátorként) vett részt, amit dr. Szabó Zoltán polgármester kezdett el, majd Cseh Sándor vett át és folytatta. Azt, hogy melyikőjük hogy végezte dolgát nem tisztem megítélni, én is, csakúgy mint más, ezt szubjektív szimpátia és saját bőrön tapasztalt hatások alapján ítélem meg. Ebből a helyzetből adódott az a szituáció, hogy mindkét polgármester magáénak érezte kicsit a Leadert, és mindkettő úgy gondolta – a folytatás joga megilleti. Azt, hogy kinek volt több joga ezt valósan gondolni – döntsék el Önök, de az bizonyos, hogy mindketten elkezdtek helyi Leader helyi közösséget szervezni. Dr. Szabó Zoltán kihasználva kapcsolati tőkéjét kissé hamarabb lépett, így „levadászta” a környékbéli önkormányzatok képviselőit, míg kissé megkésve Cseh Sándor pusztán arra számíthatott, hogy az együttműködés folytatásaként Túrkeve önkormányzatát megilleti egy sikeres Leader program után a folytatás joga, ha a csapatkapitány személye változott is. Ennek eredménye lett, hogy jómagam is, néhány más szervezettel közösen a polgármester meghívásának eleget téve, dr. Szabó 4

Zoltán akciójáról ekkor még csak pletyka szinten értesülve, jelentkeztem a BerettyóKörös Leadar helyi közösségbe. Az alakuló ülés pozitív hangulatban telt, abban a tudatban, hogy csak egy akciócsoport lehet, így minden bizonnyal a két kezdeményezésnek tetszik - nem tetszik egyesülnie kell. Az, hogy ez az információ tudatosan volt-e rossz, vagy csak a jogszabály hiányos ismeretéből adódott, már nem fogjuk megtudni, de az bizonyos, hogy jelentős hatással volt arra, hogy komoly magabiztossággal vártuk a fejleményeket, amelyek ügyében Cseh Sándor nem győzött nyugtatni bennünket: minden rendben lesz, a másik helyi közösségben helyt kapott önkormányzatokkal egyeztetett, az egyesülés nem lesz gond. Nem így történt. Volt egy egyeztetés, majd egy egymásnak feszülés után a dr. Szabó Zoltán által képviselt Nagykunságért Leader helyi közösség egyértelműen kijelentette: nem egyesül. Hogy konkrétan itt mi történt, nem tudom, hiszen az igazat megvallva dr. Szabó Zoltán és Cseh Sándor erről ellentétesen nyilatkozik. Az bizonyos, hogy innentől kissé aggódva, egyre több dologban engedve a mi helyi közösségünk (Berttyó-Körös) egyre inkább szorgalmazta az egyesülést a helyi érdekeket szem előtt tartva, míg végül Cseh Sándor polgármester úr is azt mondta: bármilyen feltételt elfogad, csak ne szakadjon ketté a helyi érdek, és ne legyen egymással szembenállás. Sajnos azonban ez a hozzáállás már nem ért el eredményt. Többen mentünk át mintegy diplomáciai képviseletként a „Nagykunságért” helyi közösség ülésére, hogy közbenjárjunk, de csak gőgös elutasításban volt részünk. Külön fájdalmas volt Boldogh István kétpói polgármester lekezelő monológja a találkozón, aki egy nappal ezt megelőzően telefonon még személyesen biztosított, hogy mindannyian az egyesülés pártján állnak, pusztán annyi kérésük van, hogy az egyesült helyi közösség vezetését az általuk korábban megválasztott testület vezesse tovább. Ezen bátorítással szorgalmaztam a találkozót, és ezen ok folytán voltam kiemelten csalódott, amikor a bátorítástól eltérő hangnemet és stílust kaptam viszont. Az eredmény az lett, hogy nem jött létre az egyesülés. Tény, hogy az egyik (BerettyóKörös) helyi közösség minden kompromis�szumot elfogadva akarta az egyesülést, míg a dr. Szabó Zoltán vezette másik közösség (Nagykunságért) azt mereven utasította el. A döntést valahol megértem, mert a

Nagykunságért helyi közösség néhány objektív indikátor alapján esélyesebb az akciócsoporttá válásra, így magabiztosabbak lehettek. De nem értem meg azért, mert egyértelmű (18 szavazattal az egyesülés elutasítása, és 2 tartózkodás mellett) döntést hoztak a kirekesztés mellett. Ez a városunkat jellemző tragikomikus helyzet talán elkerülhető lett volna. Cseh Sándor polgármester úrnak minden bizon�nyal hamarabb kellett volna elkezdenie a szervezést, talán a környező települések önkormányzatait hamarabb kellett volna megkeresnie, és talán hamarabb kellett volna lépnie, hogy az egyesülés valóban létrejöjjön. Talán ha kellő körültekintéssel, és főleg időben indítja a kezdeményezést, akkor mindez a helyzet nem alakul ki. Az ügyben a polgármester úr mellett annyi azonban egyértelműen szól: „okos enged” elvével ő élt, és ő lépett vissza elvárásaival a tárgyalások során, és ő kezdeményezte az egyesülést is, sőt helyi közösségi vezetői tisztségének lemondását is felajánlotta, ha az az egyesülést szolgálja. Azonban bizonyos, hogy dr. Szabó Zoltán saját városának önkormányzatát nem hívta meg az általa szervezett helyi közösségbe, ami már-már az önkormányzati képviselői eskü megszegésének határát súrolja. Bizonyos, hogy nem hívta meg azokat a közszereplőket, akikről ő maga is jól tudta, hogy az előző Leader közösség munkájában aktívan részt vettek. Bizonyos, hogy véleményformáló felszólalásával, levezető elnöki posztjának kihasználásával meghatározta a hangulatát a delegációnk fogadtatásának, és bizonyos, hogy ami politikai eszköze volt, azt kihasználta azért, hogy az egyesülés ne jöhessen létre. Utoljára úgy mentünk oda – hogy bármilyen általuk szabott feltételt elfogadunk. Egy ilyen ajánlat elutasításának nem lehet etikailag semmilyen magyarázata. Nemrég a képviselő-testületi ülésen olyan érveket sorakoztatott fel, amelyek minden bizonnyal a legtöbb túrkevei számára nem lettek volna elfogadhatók, mint pl.: a Cseh Sándor vezette Berettyó-Körös helyi közösségben „túl sok a túrkevei…” Erre kérdeztem én magamtól: „vajon mennyit ér a képviselői eskü, és mikor értelmezhető úgy, hogy valaki megszegte, ha ilyenkor nem?…” A történet végét hogy megtudjuk: évek kérdése. Az FVM dönteni fog, lesz egy akciócsoport, aki pályázni fog, hogy pályáztathasson, ott majd sokan szerepelnek, és ezek a szereplések adnak majd arra választ: mekkora volt a jelentősége ennek a viharnak, itt az alakulás során…

Gazdálkodók: FIGYELEM!!! Városunk kiemelt természetvédelmi jelentősége miatt sokak gazdálkodására lehet hatással a nemrég megjelent 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól. Minden NATURA 2000-es területen kötelező érvényű a szabályozás! — Szántóné Simon Edit tájékoztatása 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól A Kormány a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 41/A. §-ának (1) bekezdésében és a 85. §-ának a) pontjában, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 174/A. §-ának a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: A rendelet hatálya 1. § (1) E rendelet előírásait az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 3. §-ának a)-d) pontja szerinti területek közül a gyep (rét, legelő) hasznosítású területekre (a továbbiakban: Natura 2000 gyepterületek), valamint földhasználóikra kell alkalmazni. (2) E rendelet hatálya nem terjed ki a honvédelmi szervek vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú Natura 2000 gyepterületekre, valamint azok földhasználóira. (3) Amennyiben a Natura 2000 gyepterület egyben védett természeti terület is, úgy az e rendeletben foglaltakat a védett természeti területekre vonatkozó külön jogszabályokban foglaltakkal együtt kell alkalmazni. Értelmező rendelkezések 2. § E rendelet alkalmazásában 1. földhasználó: az, aki a földterületek hasznosításával összefüggésben felmerülő költségeket, illetve kockázatot viseli; 2. túllegeltetés: a gyep magas állatsűrűséggel történő legeltetésből eredő károsodása, melynek során a gyepben állományalkotó fűfélék rövidre rágása és taposás következtében a gyep foltokban kiritkul, a talajfelszín fedetlenné válik; 3. zárványterület: olyan, a kaszálás során fennmaradó kaszálatlan terület, amely a kaszálás elől elrejtőző élőlények menekülési lehetőségét biztosító vegetációval nem érintkezik; 4. inváziós és termőhely-idegen növényfajok: a Natura 2000 gyepterületeken előforduló közösségi jelentőségű fajokat, valamint közösségi jelentőségű természetes élőhely-típusokat veszélyeztető, az adott Natura 2000 élőhely természetes társulásának részét nem képező, a melléklet szerinti lágy- és fásszárú növényfajok; 5. speciális növényvédőszer-kijuttatás: valamely inváziós vagy termőhely-idegen növényfaj ellen pontos, cseppmentes és célirányos vegyszer-kijuttatással - így különösen a tuskó-, sarj- vagy levélkenés, a pontpermetezés, a tőinjektálás technológia alkalmazásával - történő védekezés. A Natura 2000 gyepterületek földhasználati előírásai 3. § (1) A gyepterületeket legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani. (2) Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető. (3) A gyepterület túllegeltetése tilos. (4) A gazdálkodási tevékenység során a gyepfelszín maradandó károsítása tilos. (5) Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok által elhullajtott ürülékből származhat, trágya kiszórása tilos. 4. § (1) A terület legalább 5, legfeljebb 10%-át - beleértve a természetvédelmi érdekből hatósági határozattal elrendelt eseti korlátozással érintett földterületeket is - kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni. (2) A belvíz gyepterületről történő elvezetése és a gyepterület öntözése tilos. (3) Napnyugtától napkeltéig a gépi munkavégzés tilos. (4) A Natura 2000 gyepterületeken a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség), helyi

jelentőségű védett természeti területnek minősülő Natura 2000 gyepterület esetében a települési önkormányzat jegyzőjének, a fővárosban a főjegyzőnek az engedélye szükséges, amelyet természetvédelmi hatósági jogkörében eljárva ad ki: a) a nád irtásához, valamint b) az október 31. és április 23. között történő legeltetéshez. (5) Vadgazdálkodási létesítmények, berendezések kialakításához a vadászati hatóság engedélye szükséges. Az engedélyezési eljárásban a (4) bekezdésben meghatározott, az adott terület szerinti illetékes hatóság - természetvédelmi hatósági jogkörében eljárva - szakhatóságként vesz részt. 5. § (1) A kaszálást a kaszálandó terület középpontjából indulva vagy a táblaszél mellől, az ott élő állatok zárványterületre szorítása nélkül kell elvégezni. A kaszálás során vadriasztó lánc használata kötelező. (2) Az inváziós és termőhely-idegen növényfajok megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni, állományuk visszaszorításáról gondoskodni kell mechanikus védekezéssel vagy speciális növényvédőszerkijuttatással, ezen a technológián túl egyéb vegyszerhasználat tilos. (3) A kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt a földhasználónak legalább öt munkanappal írásban be kell jelentenie a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságnak. Amennyiben a (2) bekezdés szerinti védekezés során a földhasználó nem tudja betartani a 4. § (1) bekezdésében előírt 5%-os határértéket, úgy ezt a kaszálás időpontjáról szóló előzetes bejelentésével egy időben jeleznie kell a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságnak. (4) Gyepterületen a szálas takarmány tárolása a kaszálást követő 30 napon túl tilos. Záró rendelkezések 6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) Ez a rendelet a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének való megfelelést szolgálja. Melléklet a 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelethez A Natura 2000 területeken előforduló közösségi jelentőségű fajokat és élőhelyeket veszélyeztető lágy- és fásszárú inváziós és termőhely-idegen növényfajok 1. Fásszárú inváziós és termőhely-idegen növényfajok: Magyar név akác amerikai kőris bálványfa keskenylevelű ezüstfa fekete fenyő erdei fenyő gyalogakác kései meggy zöld juhar

Tudományos név Robinia pseudo-acacia Fraxinus americana Ailanthus altissima Elaeagnus angustifolia Pinus nigra Pinus silvestris Amorpha fruticosa Prunus serotina Acer negundo

2. Lágyszárú inváziós növényfajok: Magyar név alkörmös japánkeserűfű fajok kanadai aranyvessző magas aranyvessző parlagfű selyemkóró süntök

Tudományos név Phytolacca americana Fallopia spp. Solidago canadensis Solidago gigantea Ambrosia artemisifolia Asclepias syriaca Echinocystis lobata

Bővebb tájékoztatás a túrkevei Natura 2000-es területekről a falugazdásznál, vagy a Fekete István Oktatóközpontban. 5

Nyert a Nimfea Természetvédelmi Egyesület Norvég Finanszírozási Mechanizmushoz benyújtott pályázata! 82 millió forintos támogtás a pásztói gyepek állapotának javítására és őshonos magyar fajták túrkevei elterjesztésére, és a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Program megalapozására. Bölcs vidékfejlesztéssel a biológiai sokféleség védelméért! A „Túrkeve és környékének tájrehabilitációs térségfejlesztési programjának megvalósítása” c. pályázatot a Nimfea Természetvédelmi Egyesület 2006. szeptember 30-án adta be, amely igen magas pontozással került kiválasztásra, szerződéskötésre. A program rövid összefoglalója Túrkevének és közvetlen térségének hosszútávú megélhetését a fenntartható tájhasználat biztosította évszázadokon keresztül, ami a tájhoz igazodó, annak környezeti adottságaihoz alkalmazkodó állattenyésztési tevékenységekben merült ki. A szocialista államrend ipari fejlesztései elfeledtették azt a tudást, amellyel a táj természeti erőforrásaiból a legkisebb energiabefektetéssel lehet fenntartható gazdálkodást végezni, így az emberek megélhetése veszélybe került a szocialista vállalatok összeomlásával. A rendszerváltás óta tehát folyamatos munkanélküliség van jelen, a térség elöregedő, a fiatal értelmiségiek a városokba mennek. Természetesen az itt maradt lakosság a lehető legintenzívebben szeretne megélhetésre szert tenni, ami sajnos a környezeti erőforrások túlhasználatával valósul meg, ami a táj természeti értékeit (Körös-Maros Nemzeti Park legnagyobb törzsterülete) épp úgy veszélyzteti, mint a térség hosszútávú életkepességét. Tehát jól mintázzák a térség problémái, hogy a társadalmi problémák legtöbbször a természetvédelmi problémákkal kéz a kézben járnak, és ha természetvédőként a természetvédelmi problémák valós okainak a kezelését szeretnénk elérni (és nem csővégi eljárásokat alkalmazni), akkor mindenképp a társadalmi problémákat kell kezelni. Erre kíván megoldási lehetőséget a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Program, ami extenzív mezőgazdasággal még mindig meglévő nagy kiterjedésű gyepeink használatát tűzi ki célul. Pályázati programunk célja az, hogy segítsen megteremteni azt a infrastrukturális hátteret, ami újból lehetővé teszi a félszilaj állattartást, és ösztönzi a térség lakosságának állattartási kedvét. Programunk lényege, hogy az emberek állatállományát növeljük, azokat egy téesz jellegű, illetve két évszázadon keresztül működő közösségi állattartás jellegű legeltetési szolgáltatással tartjuk. Ehhez részben a kezdeti lépéseket, birtokrendezést (az osztatlan közös vagyonú gyepek használhatóságát), részben a régi téeszes állattartó hodályok újbóli használhatóságát (felújítás, karbantartás), részben a közösségi legelő állapotának javítását és az őrzés segítését (villanypásztor telepítés) tűztük ki célul. Mindehhez kommunikációs munka (az emberek ösztönzése a közösségi gyep használatára, a csordajárás újbóli beindítására), természetvédelmi közbirtokosság vagy közlegelő létrehozása (osztatlan közös vagyonú gyepek birtok-

rendezése, illetve tulajdonosainak felkeresésével azok haszálatához való hozzájárulás), illetve színvonalas állattenyésztési munkához jó tenyészanyag megalapozása (a minőségi állattenyésztés támogatásából sajnos az állam már döntően kivonult, pedig a jó minőségű szarvasmarha bika, mén és kos alapvetően szükséges a hosszútávú fenntarthatósághoz), részben kisebb egyesületi őshonos állatállományú egyedek beszerzését jelenti. Mindezen törekvésekkel hozzájárulunk a helyi megélhetéshez, a lakosság jövedelemszerző, jövedelemkiegészítő törekvéseihez, magas genetikai értéket képviselő állatállomány szaporításához, a pusztulásra ítélt egykori állatattartó telepek újbóli használatbaszedéséhez, bölcs tájhasználati gyakorlat terjesztéséhez és gyarapításához, és mindezekkel a környékbeli, többségükben védett gyepek ökológiai állapotának rehabilitációjához. Motiváció Természetvédőként azért érezzük fontosnak a program lebonyolítását, mert ezáltal a valós problémákra koncentrálva oldjuk meg a természetvédelmi gondokat, és emellett a társadalmi fenntarthatóság megteremtése mellett járulunk hozzá a vidék népességmegtartó erejének a növekedéséhez. A gyepek degradálódnak, nincs jószág, ami azokat lelegelje, így az ok-okozati összefüggéseket együttesen kezeljük. A térség fő problémája: az elnéptelenedés, a lakosság elöregedése, és ezáltal a megfelelő tájhasználat megszűnése, így a természeti értékek degradációja. Egész pályázati programunk a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Program megvalósításának céljait szolgálja, amelynek alapja az, hogy a helyi emberi társadalom szerkezetének kialakítása leginkább együttműködő rendszert építsen ki a közvetlen környezetével, a természettel, és ahhoz alkalmazkodva, együttműködve valósítsa meg saját gazdálkodását. A Túrkeve környéki táj az emberi gazdálkodás és emberi tevékenység által létrejött táj. Az állattartás, a csekély szántóföldi művelés meghatározta és fenntartotta ezeket az élőhelyeket. Ezek az élőhelyek éppen ezért konzervációbiológiai szempontból mai napig megőrzendők, mivel olyan ökoszisztémákat hoztak létre, amelyek nemcsak természetvédelmi szempontból értékesek, hanem a táj fenntartása szempontjából is, hiszen ezek teszik lehetővé a térség biológiai sokszínűségének fenntartását, és ezáltal a gazdálkodás alapjainak, a természeti erőforrásoknak a megőrzését. Koncepciónk azt a célt hivatott szolgálni, hogy megkeressük azt a minél inkább természetközeli, minél inkább tájhoz alkalmazkodó gazdálkodási formát, ami hosszú távon megoldást jelenthet

Túrkeve és környékének társadalmi és környezeti problémáira. A pályázati program ezen igénynek, a helyes vidékfejlesztési szemléletnek a megvalósítását célozza hatékony eszközökkel, és helyi problémákra reagálva. Lebonyolítás Jelenleg a szerződéskötés folyamatában vagyunk. Most fordítjuk a közel 200 oldalas pályázati anyagot angol nyelvre, hogy a Norvégiába való kiküldés után a szerződéskötést aláírhassuk. A költségvetés közel 1/3-a csak állatállomány beszerzéséről szól, amelyek közül a racka juh, a Shagya arab ló és a magyar szürkemarha került kiválasztásra. Másik 1/3-ad a Hidegnevelde felújítását és városkertben lévő istállónk befejezését támogatja. A maradék összeg infrastruktúra-fejlesztésre és humán erőforrásra megy el, hiszen a program egyik eleme a munkahely-fejlesztés. A programot leghamarabb várhatóan 2008 tavaszán kezdhetjük el lebonyolítani, ameddig minden szerződéskötéshez szükséges feltételt biztosítanunk kell. Ennek a legnagyobb falatja természetesen a pályázati önerő biztosítása, hiszen közel 12 millió forintnyi önerőt kell előteremtenünk a kb. 70 millió forintos támogatáshoz. Természetesen a célra szervezetünk teljes tartalékalapját felhasználjuk, és pályázunk is az önerő biztosítására, de mindez együtt is kevés. Az igazat megvallva komoly segítséget várunk Túrkeve város önkormányzatától is, akitől a szükséges önerő felét kértük két éves bontásan biztosítani. Ezügyben már tájékoztattuk a képviselő-testületet is, hiszen azt gondoljuk, hogy ha valamire fordítani kell a város kasszájából, az pont a pályázati önerők biztosítása, amely újabb és újabb forrásokat, jobb esetben újabb és újabb munkahelyeket hoznak városunkba. Cseh Sándor polgármester úr részéről, teljes támogatottságot élvez jelen ismereteink szerint a program, hiszen gyakorló pályázóként ő is tudja, hogy egy ekkora projektnek mekkora jelentősége lehet mind idegenforgalmi termékkínálat bővülése, mind tájképi hatása, mind munkahely-fenntartó és teremtő jellege miatt is. Bízunk benne, hogy a testület bölcsen mérlegeli a lehetőségeit, és nem szalaszt el egy ilyen lehetséget segíteni, hiszen a szűkös forráskeretek bővítését pont az ilyen pályázatokon elnyert támogatásokból lehet biztosítani. A programról bővebb felvilágosítást a Fekete István Oktatóközpontban kaphatnak. Bízunk benne, hogy a város is örömmel fogadja majd a pályázat lebonyolítását.

SHAGYA ARAB A magyar lófajták közül hosszú tanakodás után döntöttünk a Shagya arab mellett. Ma már genetikai bizonyítékokkal alátámasztott tény, hogy a honfoglaló őseink arab vérvonalú (Ahal-tekini) lovakkal érkeztek a Kárpát-medencébe, és a kalandozások sikere ezen lovak híres kitartásának köszönhető. Ezt követően a török hódoltság ideje alatt több, mint 150 évig szinte csak arab lovak fedeztek az országban, majd a Bábolnai Ménes megalapítása után került megalapozásra keleti származású ménekkel a Shagya arab kialakulása. Könnyű, gyors huszárlónak szánták eleink ezt az arab telivérekhez nagyon közel álló, de annál testesebb, szép fajtát. A kevi szemnek talán kicsinek tűnő lovak eredményesen versenyeznek a fogathajtásban és díjugratásban egyaránt, de szinte verhetetlenek a távlovaglásban. Kiválasztásának fő szempontja volt, hogy az erősen elnőiesedő hobby lótartásnak kiváló alanya, hiszen kivételesen értelmes, és együttműködő fajta.

MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA Ez a fajta ugyan a közhiedelemmel ellentétben nem a honfoglalókkal érkezett hazánk területére, ennek ellenére a magyarok tenyésztették ki, és a XV. századtól

mindenfelé szélesen elterjetté vált a Kárpát-medencében. Szilajtartásban kívánjuk tartani, és főként húshasznosítását tűztük ki célul.

MAGYAR RACKA JUH A program fő helyszíne: a pásztói legelőn lévő Hidegnevelde 6

Shagya arab ménes fogja részben kezelni a pásztói gyepet

Ez az ősi juhfélénk a honfoglaló magyarokkal érkezett a Kárpát-medenecébe, de mai formája, jellegzetes szarvalakulásával csak a XIV-XV. században alakult ki.

Térségünkben egészen a merinó megjelenéséig (1782) mindenhol nagy számban elterjedt volt. Gyapját, húsát, tejét egyaránt hasznosítani kívánjuk.

7

Jog – Pénz – eTika Dr. Szabó Zoltán polgármesterként nem íratott ki magának szabadságot. Hogy kivette-e, azt nem tudjuk meg már soha, de az tény, hogy a ki nem vett szabadságok kifizetésének igényével jelentkezett a képviselő-testületnél. Általánosságban elmondható, hogy a pénzügyei mindenkinek a szigorú magánügyét képezik, de ez nem így van a közpénzekkel, a város költségvetésével, ahol állítólag elkötelezett, a közért tenni akaró emberek ülnek olyan poszton, amelyet önként vállaltak, állítólag nem a pénzért… JEGYZŐKÖNYV IX. NAPIREND (részletek) Dr. Szabó Zoltán volt polgármester igénybe nem vett szabadsága kifizetése iránti kérelme (...) Cseh Sándor Az előterjesztés két határozati javaslatot tartalmaz, a 179/2006. számú határozati javaslatot, amely azt tartalmazza, hogy Dr. Szabó Zoltán volt polgármester igénybe nem vett szabadsága kifizetésének kérelmet elfogadjuk. Van egy másik határozati javaslat, amely azt tartalmazza, hogy nem kaphatja meg ez az összeget. Számomra ezt a határozati javaslatot nehéz volt idehozni, nehéz lesz tárgyalni, azért nehéz, mert, amit mint polgármester tehettem, megtettem. Azt jelenti, hogy 2006. január 1-től számítva az összes időarányos szabadságát időben megváltottuk, ki is fizettük. Vizsgálat nélkül azonnal kifizettem. Azt már nem tudtam felvállalni, hogy az előző évek időszakában megvizsgáljam a szabadságok kivételét, vagy nem kivételét. A felelősségi időszakom 2006. január 1-től október 1-ig volt. Kérdés? Dr. Szőllősi Kálmán Nagyon sajnálom, hogy az érintett személy nincs itt. Tudomásom szerint Túrkeve Városnak volt három alpolgármestere, megbízhatta volna valamelyik alpolgármestert, hogy helyettesítse szabadság idejére. Mi indokolta, hogy nem vette ki a szabadságát? Túri Imre Azt gondolom, hogy 2004-2005. évi szabadságokról van szó. Hány nap ez? Pénzügyileg mennyi? Ezt el kellene pontosan megmagyarázni. Dr. Rácz Kálmán A megválasztott polgármesternek a jogszabály évi rendes- és pótszabadságot állapít meg. A polgármesterek esetében 25+14 nap. A polgármester esetében a jogszabály az egyéb munkáltatói jogokat nem különíti el a munkáltatói jogok gyakorlásától. Tényként szeretném elmondani, hogy Dr. Szabó Zoltán hivatali ténykedése alatt – 2002-2006 – soha egyetlen nap szabadságot ki nem vett. Öszszeférhetetlensége megállapításakor 2004-ben a 2002-2003-2004es időarányos szabadságát – 50 nap – a képviselő-testület számára kifizetett. Ismételt megválasztását követően 2004-ben megillette még 17+9 nap. 2005-ben megillette 39 nap, 2006-ban időarányosan megilleti 19+10 nap. A 2006-os időarányos szabadságát az elszámoláskor szintén kifizették. Nem került kifizetésre a 2004. évi időarányos és a 2005. évi teljes szabadság. A jogszabály azt mondja, hogy a munkajogi elévülési idő 3 év. A polgármester úr 2006. november 2-án levélben fordult hozzám, amelyben azt írja, hogy ismeretei szerint a ki nem vett szabadságra való megváltási jogosultság 3 évig fennáll a Munka Törvénykönyve alapján. Kérte vizsgáljam felül, hogy a polgármesteri tisztség alatt mennyi szabadság illette meg és hány nap szabadság került kifizetésre. E levelére, az előterjesztés mellékletét tartalmazó levelet válaszoltam, amiben leírtam, hogy a szabadságok évente hány napot tesznek ki, benne van, hogy mi került számára kifizetésre, benne van az is, hogy nem vett ki soha egy napot sem. A Munka Törvénykönyve 134.§.-a azt mondja, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállaló 8

előzetes meghallgatása után a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság ¼-ét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekből vagy a munkavállaló betegsége miatti akadályoztatása miatt ettől eltérhet, az esedékesség éve utáni évben az akadályoztatás megszünését követő 30 napon belül. Ettől a rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 1 hónappal közölni kell. A 136.§. /1/ és /2/ bek. bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszonya megszünése előtt több szabadságot vett igénybe, akkor ezt meghatározott esetekben vissza lehet vonni. Ha a munkavállaló munkaviszonya megszünésekor a munkáltatónál eltöltött időarányos szabadságát nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Egyéb esetében a szabadságot pénzben megváltani nem lehet, ettől érvényesen eltérni nem lehet. Dr. Szabó Zoltán a hivatali ideje alatt egyetlen alkalommal sem kezdeményezte szabadság igénybevételét. A polgármester önmaga osztja be a munkaidejét, ebből eredően vagy előre vagy utólag jelenti be a képviselő-testület részére, hogy szabadságra kíván menni, vagy szabadságon volt. Dr. Szabó Zoltán ilyet nem tett, egy alkalommal sem kezdeményezte szabadság kiíratását, a képviselő-testület pedig ezt nem figyelte. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben a Képviselő-testület dönthet, a döntés ellen munkajogi vita is indítható. Dr. Szőllősi Kálmán Teljes munkaévben megkapta a munkabérét? Dr. Rácz Kálmán Természetesen időarányos munkabér illeti meg, a szabadsága is időarányos január 1-től október 1-ig? 2006-ban időarányosan, 2005-ben teljes évre, 2004-ben két időarányos évre a munkabérét megkapta. Túri Imre Tegyük fel, hogy a testület úgy dönt, hogy kifizeti ezt a szabadságot, akkor mikor kell fizetni? Ha úgy dönt a testület, hogy nem fizeti ki, akkor polgármester úr meg fogja perelni, milyenek az esélyek? F. Tóth Lajos Ha perel a képviselő úr, akkor milyen pluszköltségek jelenhetnek még meg? Dr. Rácz Kálmán Ha a képviselő-testület úgy dönt, hogy kifizeti az írásos anyagban szereplő 65 napra járó szabadságnak megfelelő 1.467.830 forintot és járulékait, azt az döntést követően kell kifizetni. Ha a képviselő-testület úgy dönt, hogy nem fizeti ki ezt az összeget, akkor a jogerős munkaügyi per végével kell ezt kifizetni, ha kell, azt, hogy mik az esélyek, 50-50%. Cseh Sándor Adnátok egy kis segítséget, hogy nyerés esetén mennyit kell hozzátenni a 2 millió forinthoz? Dr. Samu István Perköltség: ezek a munkaügyi perek, költségmentesek, önkormányzatnak pervesztés esetén sem kell az állam javára illetéket fizetni. Ha pedig az ellenérdekű fél ügyvédet fogad, annak a költsége várhatóan a perértéknek a 6%-át teszi ki.

Kardosné Vass Margit Dr. Szabó Zoltán képviselő úr előző munkáltatóját kinek kellett volna erről a tényről tájékoztatni, hogy nem vette ki a szabadságát? Vagy a testület mulasztott azzal, hog nem tájékozódott arról, hogy a polgármester úr kivette e? A testület mulasztott vagy tájékoztatni kellett volna erről a testületet? Dr. Rácz Kálmán Sehol nem gyakorlat az, hogy a képviselő-testület a polgármesternek megszabja, hogy melyik napon hová menjen, mikor milyen tárgyalásokat folytasson, mikor vegyen ki szabadságot és mikor nem. Dr. Szabó Zoltán úgy ítélte meg, hogy itt kell lennie, az írott idő jórészében itt volt. Azt én megmondani, hogy távollétei milyen része volt magáncélú és milyen hivatalos, nem tudom. Azt gondolom, hogy az összes idő elenyésző része lehetett magáncélú távollét. A képviselő-testületben- mivel nem volt polgármesteri szándék a szabadság igénybevételére- fel sem merülhetett az, hogy a polgármestert elküldje szabadságra, különös tekintettel nem merülhetett fel ez 2004-ben.

Cseh Sándor Rendkívül nehéz számomra a döntés, de egyértelmű és határozott döntésem van, ne kapja meg. Föl kell vállaljuk ezzel kapcsolatosan, azt a jogi procedúrát, amin esetleg végig kell menjünk. Úgy érzem, hogy Túrkeve lakossága ezt várja, gondoljunk az árakra, az emelésekre, gondoljunk arra, hogy ők milyen formában döntenének. Szavazásra teszem föl a kérdés. Aki a 179/2006. sz. határozati javaslatot elfogadja, kérem jelezze! A Képviselő-testület a 179/2006.sz. határozati javaslatot 10 nem, 3 tartózkodás mellett, nem fogadta el. Cseh Sándor Aki a 180/2006. sz. határozati javaslatot elfogadja, kérem jelezze: A Képviselő-testület a 180/2006.sz. határozati javaslatot 12 igen, 1 tartózkodás mellett elfogadta és a következő határozatot hozta: Túrkeve Város Önkormányzata 221/2006. (XI.23.) sz. határozata Dr. Szabó Zoltán volt polgármester igénybe nem vett szabadság kifizetése iránti kérelméről

Dr. Samu István Az elmúlt időszak alatt nem volt – és most sincs - egy kontrol a polgármesterrel szemben, de volt olyan polgármester aki elvárta azt, hogy a mindenkori Ügyrendi Bizottság elnöke engedélyezze a kiküldetéseit és a szabadságát. Nincs kollektív felelősség, nem lehet az előző képviselő-testületet felelőssé tenni azért, mert nem rendelkezett, mert nincs is ilyen jogszabály. Dr. Szabó Zoltán polgármester úrnak kellett volna az igényt bejelenteni, nem tudtuk, hogy mikor akart szabadságra menni. Azt gondoltuk, hogy már kivette a szabadságát. Ki lehetne egészíteni az Ügyrendi Bizottság feladatait ezzel.

Túrkeve Város Képviselő-testülete Dr. Szabó Zoltán volt polgármester kérelmére nem engedélyezi a polgármesteri hivatali ideje alatt ki nem adott/ki nem vett 65 nap szabadsága pénzbeni megváltását. A 2006. évre járó időarányos szabadság (29 nap) kifizetésre került, a 2005. és 2004. évre járó szabadságot a funkcionáló polgármester igénybe vehette volna. Nem merült fel olyan, a személyét érintő elháríthatatlan akadály, ami a szabadság igénybevételét akadályozta volna. Dr. Szabó Zoltán a szabadság kiadását nem kezdeményezte, kiíratását és elszámoltatását indokolatlanul elmulasztotta.

Németh István Véleményezni nem akarom az előterjesztést, csak példaképpen szeretném elmondani, hogy a polgármesteri tevékenység az egy hivatás, és ezzel a hivatással nem nagyon fér össze ez a dolog. Én a hivatali dolgozóktól is megköveteltem, hogy kiveszi a szabadságát, amikor lehetett, de csak akkor, amikor nagyon fontos volt elmenni. Mindenkinek nagyon sok szabadsága maradt az évvégén. December 31-től visszamenően mindenkinek ki kellett íratnia a szabadságát és december 31-ig mindenkinek ki volt írva a szabadsága, vagy ki vette vagy nem. Mindenki dolgozott a szabadság ideje alatt, így tiszta lappal indult a következő év. Pénzügyi és Költségvetési Bizottság megtárgyalta az előterjesztést és a 180/2006. sz. határozati javaslatot fogadta el a bizottság 5 igen, egyhangú, szavazattal, miszerint ne fizesse ki az önkormányzat Dr. Szabó Zoltán volt polgármester ki nem vett szabadságát. Nem lehetett volna kifizetni az eddigieket sem, mert a képviselő-testület a munkáltatója és a munkáltató hagyja jóvá, nem pedig az új polgármester, tehát ezzel az új polgármesternek nem lett volna szabad foglalkoznia, a következő újonnan megválasztott testületnek kellett volna ezt jóváhagynia, hogy ezt ki lehessen fizetni. Ezt valakinek alá kellett írnia, ezt az új polgámrester nem írhatta volna alá. (...)

Az ügy tehát bíróságra került. Részletek a bírói ítéletből: A munkügyi bíróság kötelezi az alperest (Túrkeve Város Önkormányzatát), hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.467.83.- (egymillió-négyszázhatvanhétezer-nyolcszázharminc) Ft. szabadságmegváltást, valamint ezen összeg után 2006. október 1-2006. december 31—ig évi 6,25% míg az ezt követő időszakra a kifizetésig minden naptári félév teljes idejére a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű évi kamatát (2007. I. félév 8%). (…)

Hodos Terézia Úgy gondolom, hogy akiket ide megválaszt a lakosság polgármesternek, képviselőtagnak, ők a város érdekeit is képviselik. Nem csak önös érdekkel, hanem a városért, hiszen ez egy megtiszteltetés. Gyakoroljunk egy kis önmérsékletet is, ha én úgy gondoltam, hogy nem akarok elmenni a szabadságra, mert nekem ezt diktálja a belsőm, akkor gyakorolni kellene egy kis önmérsékletet, mert a városért tettem. Dr. Szőllősi Kálmán Önmérséklet gyakorlása: a művészeti iskolák támogatási kérelemmel fordultak ide. Nincs miből, nem teheti meg a képviselő-testület, hogy ilyen pénzt kifizessen, amikor intézményeink veszélyben vannak. Vida Tamás Az Ügyrendi Bizottság megtárgyalta ezt az előterjesztést, és 4 igen és 1 nem szavazattal úgy döntött a bizottság, hogy ne kerüljön kifizetésre ez az összeg, és ezt elfogadásra javasolja a képviselő-testület elé.

Az indoklás nem fontos: a tényállást írja le, objektíven és szárazon. Tény: ami jár az a jár. Volt-e közben szabadságon a polgármester? Nem fogjuk megtudni soha. Vajon tényleg minden munkanapján, csak hivatali dolgokat intézett-e, vajon tényleg ennyit dolgozott-e polgármesterként? Ha igen, akkor hol van ennek az eredménye? Hol van a látszata ennek a sok-sok időnek? Etikus-e a szűkös városi forrásra személyi járandóságért közel kétmilliós plusz terhet róni egy embernek, aki állítólag a közért tesz mindent polgármesterként is? Ez azért nem ugyanaz, mintha csak egy munkavállaló lenne egy cégnél, vagy intézménynél. Ha polgármesternek jelentkezik, akkor ne számolgassa az órákat, hanem dolgozzon annyit, amennyit kell. Jusson eszükbe ez a közel két milliós kifizetés akkor, amikor kátyuba mennek az úton, az óvodában valaminek hiányát látják, vagy amikor úgy általában felmerül - amelyeket a választási programokban oly’ sokat olvasunk. Dr. Szabó Zoltán negyedik helyen, utolsóként szerepelt a 2006-os önkormányzati választásokon, tehát a legtöbbeknek sikerült felismerni, milyen vezetővel áll szemben. 2805 szavazatot adtak más jelöltekre, 2805 szavazó akarta leváltani dr. Szabó Zoltánt. De még így is, 727 ember „Szabó doktor”-ra adta le a voksát. Igaz, hogy közel négyszer annyian akarták, hogy menjen „Szabó doktor”, mint amennyien azt akarták, hogy maradjon polgármester, mégis 1054 szavazattal lett önkormányzati képviselő. Kár erről az ügyről sok szót ejteni, és kár szinte kiegészítéseket írni, mert ez az eset, amikor elég lenne annyi: „no comment”.

9

doktor, vagy nem doktor? A városban rendszeresen tapasztalom közkézen forgó meghívókban, iratokban, és még folyóiratban is, hogy sokan nincsenek tisztában az oktatói címek és tudományos fokozatok közötti különbségekkel, ezért a tisztánlátás érdekében papírra vetem az ezzel kapcsolatos helyzetet. Városunkban is – akár sok helyütt máshol – tévesen, hibásan kezelnek, használnak tudományos fokozatokat és oktatói címeket. Néha tudományos címekkel ruháznak fel olyanokat, akiknek nincs, és néha nem veszik tudomásul azt, akiknek van. Ezeknek mind a helyesírásával, mind pedig a használatával kapcsolatban vannak ugyan szabályok, mégis legtöbbször alkalmazásuk a címek viselőin múlik. Senki ne akarjon tetszelegni meg nem szerzett címekkel, de fogadja el, ha valaki nem használja valamelyik címét vagy fokozatát. Tekintsük hát át, milyen tudományos fokozatok és oktatói címek voltak az elmúlt időszakban, és vannak ma. Elsőként is az iskolai végzettség: az ugye egyértelmű mindenkinek, hogy középfokúnak minősül minden alapfokú (8 általános) fölötti iskolai végzettség (szakmunkás bizonyítvány, érettségi, néhány OKJ képesítés). Felsőfokú végzettséget akkreditált főiskola vagy egyetem adhat. Régebben ez három vagy négy éves főiskola főiskolai végzettséget, vagy az öt éves képzés (illetve kiegészítő, már felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében kevesebb) során szerzett egyetemi diplomát jelentette. A bolognai folyamat eredményeként ez átalakulóban van, és hazánkban már felsőfokú tanulmányok során BSc vagy MSc képesítést szerezhetnek a hallgatók. Leegyszerűsítve úgy tűnhet, hogy a BSc (Batchelor of Science – nincs használatos magyar megfelelője) megegyezik a főiskolai, míg az MSc (Master of Science – a tudomány mestere, röviden mester) az egyetemi végzettséggel. Ez annyiban igaz, hogy a BSc megszerzéséhez legalább 3 év szükséges, míg ezt követően kiegészítő képzéssel lehet mester (MSc) képesítést szerezni. Gyakorlatban más különbségek is vannak, például a BSc általános, az MSc pedig szakosított képzést ad, eltérően attól, hogy a főiskolai végzettség már önmagában is adhatott valamilyen szakosítást. Vannak olyan egyetemi végzettségek, amelyekkel − főként a hagyományok miatt − doktori cím jár (ügyvéd, állatorvos, orvos, fogorvos). Ezek a címek azonban nem minősülnek tudományos fokozatnak, így a magyar helyesírás szerint, amennyiben nincs nyelvtani oka (például mondatkezdés), mindig kis betűvel írjuk: dr. A tudományos fokozatok és oktatói címek Magyarországon az elmúlt időszakban változásokon mentek keresztül. Korábban létezett a „kis doktor”, amely a legalacsonyabb szintű tudományos cím volt. Nem volt nagyon szigorú a megszerzésére előírt követelmény (tehát nem volt nyelvvizsgához, publikációs tevékenységhez stb. kötve), és egy egyetemi disszertáció megvédésével lehetett megszerezni. Ma már ezt a címet eltörölték, és helyette a nemzetközileg is elismert PhD (angolul: Doctor of Philosophy) fokozat jött be. A kis doktori címet (miután azt eltörölték) lehetett PhD-vá alakítani, ami különbözeti követelmények teljesítésével történt (gyakorlatban nyelvvizsga letétele és publikációs tevékenység igazolása) egyetemi szinten. A PhD fokozatot nappali és levelező doktori hallgatóként is meg lehet szerezni, de lehet egyéni kutatási múlttal is bejelentkezni védésre. A PhD disszertációk védése egyetemi szinten történik, így ennek megfelelően a követelmények (pl. két középfokú nyelvvizsga, vagy kevesebb, publikációs lista stb.) oktatási intézményenként változnak. A kandidátusi fokozatot mára szintén megszüntették. Korábban a kis doktori cím és a nagydoktori fokozat között volt a tudományos ranglétrán. 10

A kandidátusi fokozat ma is használható, a fokozattal rendelkezők automatikusan megkapták a PhD fokozatot. A PhD fokozat ma a tudományos szinten kb. a régi kis doktori és kandidátus közé helyezhető. A kandidátusi szint fölött minden tudományos fokozat megszerzésére irányuló védés az MTA által felkért bíráló bizottság előtt történik. A „nagy doktor”, azaz mai használatban „MTA doktor” már egy magas minősítésű tudományos szint. Az MTA doktori védéshez szakterülettől függően húsz, vagy bizonyos szakterületeken akár ötven szakcikket is megkövetelnek. Az MTA doktorai közül kerülnek ki az MTA levelező és rendes tagjai, akik a tudományos élet legmagasabb szintjét képezik. Ezen tudományos fokozatok doktor jelzésének helyesírása nem következetes. A diplomázással együtt szerzett doktori cím, mint arról szó volt, ha nyelvtani oka nincs, akkor mindenkor kis „d”. A régi kis doktori fokozatoknál még a helyesírás egyértelműen rendelkezett arról, hogy szintén kis „d”. Az MTA doktorok, akadémikusok mindenkor nagy „d”-vel írandóak, hiszen ezzel már a tudományos fokozatuk szintjét jelöljük. A PhD fokozattal szerzett doktori címet a helyesírás egyenlőre kisdoktoriként kezeli, így szintén kis „d”-vel rendeli írni, ennek ellenére kezd elterjedni az (miután már nincs kis doktor), hogy minden tudományos fokozatot nagy „d”-vel írunk, és csak a diplomázással együtt szerzett dr. a kis „d” a helyesírásban, tehát az ügyvéd, állatorvos, orvos, fogorvos. Ennek kikerülésére egyre többen, akik PhD-t szereznek, nem használják a doktori címet, hanem a nevük mellé írják a „PhD” jelzést. Vannak olyan helyzetek, amikor a „dr.” jelölés és a „PhD” együtt szerepel. Ez rendszerint azt jelenti, hogy diplomával szerzett doktori címről van szó, ami mellé tudományos fokozatot is szerzett az illető. (Ha nem így van, akkor rosszul használja.) Kavarodást okozhat a címhasználat a férjük nevét átvevő hölgyeknél, főleg ha a férjüknek is van tudományos fokozata. Tehát a „Dr. XY-né Dr.” (viccesen: „elől-hátul dr.”) azt jelenti, hogy egy doktori címmel rendelkező férj (Dr. X. Y.) felesége is tudományos fokozatot, vagy doktori címet szerzett (az írásmódtól függően). Az oktatói címek felsőfokú intézményben oktató embereknél jelennek meg, és általában tudományos fokozathoz is kötve vannak. Oktatói címek: tanársegéd, adjunktus, docens, tanár (mindegyiknek van egyetemi és főiskolai változata is). Az egyetemi tanárok közismert neve „professzor”. A „címzetes” jelző ezeknek az oktatói címeknek a használatakor azt jelzi, hogy viselőjének tudományos munkássága és tudományos fokozata megfelel az előírt követelményeknek, de az illető nem áll az egyetemmel alkalmazotti jogviszonyban. A „Professzor Emeritus” cím általában azt jelenti, hogy nyugállományba vonult egyetemi tanár az illető, illetve nyugállományba vonult habilitált főiskolai tanároknak adnak ilyen címet, akik felmentésére a hetvenedik életév betöltése miatt került sor. Az oktatói címeket oktatói munkássághoz és tudományos címhez köthetik a színvonalasabb intézetek. Például az egyetemi docensi kinevezéshez ma már tudományos fokozat mellé legtöbbször habilitáció, a főiskolai docensi kinevezéshez PhD fokozat, és öt éves oktatói múlt, az egyetemi tanári kinevezéshez legalább MTA doktora fokozat és tíz éves oktatói múlt is szükséges. Az egyetemi tanári kinevezésnek általában a habilitáció is szükséges feltétele.

A habilitáció egy oktatói minősítés, amelyhez legtöbb egyetemen a docensi követelményeknél magasabb oktatási és kutatási szintet kell elérni. Sajnos a magas színvonalú oktatás látszatának fenntartása érdekében előfordul, hogy pusztán tudományos fokozattal oktatói kinevezést adnak, érdemi oktatási tapasztalat nélkül. Miután a főiskolák igyekeznek akkreditációjukat fenntartani (ami megfelelő képesítésű oktatókhoz kötött), könnyebben adják az oktatói címeket is. Érdemes mindezek után megemlíteni, hogy gyakorta találkozunk olyan emberekkel is, akik a hétköznapokban (sokszor még publikációkban sem) használnak semmilyen oktatói címet, vagy tudományos fokozatot. Azok az igazán széles tudású nagyjaink, akik az egész nemzet tanítói, pusztán nevükkel reprezentálják kilétüket, hiszen már fölösleges lenne kiírni címeiket (Balogh János, Vida Gábor, Varga Zoltán stb.). Nyugat-Európában sokszor látjuk ezzel ellentétesen, hogy ha egy embernek több tudományos fokozata van, azokat kiírja mind, akár két egymástól független PhD-t is. Ez nem szerénytelenség, hanem szokás, kultúra kérdése, emiatt is örülök, hogy Magyarországon ez még csak szűk körben terjedt el. Azt is érdemes tudni a tisztánlátáshoz ebben a néha zavarosnak tűnő ügyben, hogy Magyarországon − az ország híres tudományos múltja miatt, ha nagyon sokat gyengült is ezen címekkel

kapcsolatos elvárás − viszonylag szigorú a tudományos fokozatok és oktatói címekkel kapcsolatos háttér. Számos külföldi országban kisebb a disszertációk szerepe. Például az USA-ban a PhD az utolsó disszertáció – afölött nincs más, mint nálunk a kandidálás volt, vagy volt és van ma is az MTA doktori cím. Az USA-ban ha valaki megszerezte a PhD-t, azt követően amikor egy egyetem meghirdet egy „professzori” állást, a jelentkezők küldenek publikációs jegyzéket, és valakit kiválasztanak. Mégis a „professzori” szint társadalmi megbecsülése lényegesen nagyobb, mint hazánkban. Ott a PhD kiírására nincs szükség, hiszen ha valaki neve Prof. XY, akkor az már jelezte a tudományos fokozatát is. Hazánkban ellenben helyesen a tudományos fokozatot a név elé, míg az oktatói címet a név mögé írjuk. Tehát a „Dr. prof. XY” használata helytelen, helyette a „Dr. XY, egyetemi tanár” a helyénvaló. Tudományos fokozatot név után helyesen csak akkor írunk, ha férje nevét viselő asszony az illető, aki ezzel jelzi, hogy nem férje fokozatáról van szó. Megszólításkor tehát kifejezhetjük tiszteletünket a pontos oktatói cím használatával, vagy meghívókon, újságban tartozunk azzal ezeknek a fokozatoknak, hogy helyesen használjuk, és írjuk le – emiatt vetettem papírra ezeket a sorokat. Lejegyezte: Sallai R. Benedek Ellenőrizte: Dr. Iványi Antal, egyetemi tanár

FÖLDET VÁSÁROLUNK Ne adja el a földjét! Tarsa meg, és ne engedje, hogy külföldieket váró spekulánosok,vagy nagytőkések kezébe kerüljön a helyi föld! Ha mégis eladja, akkor igyekezzen jó ajánlatot kapni érte, és jó céllal értékesíteni helyi kisgazdálkodóknak! Természetvédelmi közbirtokosság részére, kizárólag ötven hektárig növekvő gazdálkodók számára Túrkeve területén bármilyen művelési ágú földet extenzív használatra, vagy termelésből kivont földet csak természetvédelmi célra vásárolunk. Csak olyanok számára segítünk földtulajdonhoz jutni, akik a földtulajdonnal járó támogatási rendszert munkahelyteremtési céllal használják fel! A nekünk eladott föld garantáltan túrkevei munkahelyeket teremt! Amennyiben ilyen célokkal eladná földjét, akármilyen kis méretű is az,

FÖLDET VESZÜNK!

Bővebb felvilágosítás, információ: munkaidőben, 9-12, és 13-16 óra között személyesen a Fekete István Oktatóközponban, vagy a 361-505-ös telefonszámon.

Tisztelt Olvasók!

Sz er kesz tői köz l em ény

Várjuk azoknak a jelentkezését, akik vállalják, hogy kereskedelmi egységükben lapunkat forgalmazzák. Bővebb információ: Szántóné Simon Edit, munkaidőben: 56/361-505-ös számon. Lapunkba mindenféle városi közélettel kapcsolatos írást szívesen fogadunk, és azokat - bizonyos terjedelmi korlátokon belül - akkor is megjelentetjük, ha az abban leírtak nem egyezőek a kiadó és a szerkesztő véleményével. Más esetben fenntartjuk a jogot a cikkek rövidítésére! Kérjük, hogy a lappal kapcsolatos kérdéseiket, javaslataikat az [email protected] e-mail címre juttassák el, minden aláírással érkező levélre válaszolunk!

11

Tikász Mihály 48-as honvéd histórája Gyerekkoromban ismertem Tikász bácsit, az öreg honvédet. Gyakran kinn tanyázott a kapuja előtti kis lócán, pipázgatott és beszélgetett a ráérő járókelőkkel. Olykor-olykor én is végig sétáltam az utcáján, csupán csak azért, hogy nagy tisztelettel köszönhessek neki, mint szabadságharcos veteránnak. Szívesen fogadta: „Adjon Isten, kisfiam!” bólogatott ősz fejével. Egyszer megkérdezte: - Kinek hívnak téged, kisfiam? - Szűcs Sándornak. - Merre laktok? - Nem idevalósi vagyok, csak itt járok iskolába. Bajomban lakunk. - Mindjárt sejtettem… Lajos az idesapád neve. Éppen ilyen volt gyerekkorában. Ismertem, sokszor jártam arrafelé akkoriban. Isten éltessen, kisfiam! Édesapám akkor már nem élt. Nem érdeklődhettem tőle Tikász bácsi felől. Másoktól tudtam meg később, hogy voltaképpen nem ő volt honvéd, hanem rokona: Tikász Mihály, aki káplárként szolgált Nagy Sándor tábornok huszárezredében, vitéz Korponai ezredes oldalán. Ő azért kapta a szép honvéd titulust, mert ha belejött a szóba, különösen csendes borozgatások alkalmával, mindig a honvédekről beszélt, s ha melegedett már a füle, előadását nótával is fűszerezte, öregesen, köszörülős hangon, de betartva a kótát. Mondókája érdekes volt, de nem változatos; szinte szóról-szóra mindig ugyanazt mesélte s ugyanazokat a nótákat zengedezte. Ilyenformán aztán a legnehezebb fejű ismerőse is úgy tudta már prózáját, nótáját, akár csak a jó iskolás gyermek a leckét. Ennek ellenére soha nem történt meg, hogy valaki közbe szólt volna, amidőn ő rákezdte. Legkivált Mihály bátyja históriáját szerette elregélni. - Említettem már nektek Mihály bátyám esetét? – kérdezte a hallgatóitól. Ez a kérdés volt a szokott bevezetés, azután rátért a témára, mert senki se vallotta be, hogy már sokszor hallották. A debreceni csata után történt. – A rettenetes nagy cári sereg ellepte a Hortobágyot, mintha minden fűszál pikás kozákká változott volna. Dörgött az ágyú, csattogott a kard. „Názád!” – kiáltozta az ellenség „hurrá” – a magyarok. Nagy Sándor generális honvédei keményen hadakoztak, ebben nem volt hiba. „Ide mellém, Mihály fiam, utánam fiaim, ne hagyjuk magunkat!” – kiáltott Korponai ezredes. Megperdült a dob rohamra. Vágták az ellent, mint kaszások a rendet. Igenám, de egyszercsak jött a futár! Habzó lovon egy véres huszár vágtatott a generális elé, osztán jelentette neki: „Generális uram, elveszett az ügyünk, oda a szabadság! Világosnál Görgey lerakta a fegyvert, judáspénzen eladott bennünket!” Erre a gyászhírre megbicsaklott a honvédség, mint akinek hátulról orvul gáncsot vetnek. Így dőlt el a Debrecennél vívott csata sorsa. Amint a sebes folyó árja átfúrja a gátat a vakondok útján, úgy omlott előre a tengernyi ellenség. Nyolcvanezer főből álló hadat nem állíthatott meg nyolcezer elárult magyar! A részekre szakadozott honvéd sereg Hosszúpályi, Nagyléta irányába húzódott. Egyik része Esztárnál, Pocsajnál átkelt a Berettyó folyón. Egy másik csapat lejött Újfaluig, ezt a csapatot Mihály bátyám vezette. Temetési menethez hasonlított már ez leginkább. Nem pergett a dob, szomorú nóta szólt helyette: Nem pergeti már az ezred dobosa. Világosnál gyászba borult a haza. Világosnál leraktuk fegyverünket, Mert Görgey ott árult el bennünket. 12

A piacon fogadta őket a nép, összecsődült az egész falu. Az asszonyok fekete keszkenőt kötöttek a fejükre. A férfiak kaszát, vasvillát ragadtak, hogy puska híján avval álljanak a honvédek közé. Egy Bátori Bálint nevű jött-ment csúfoskodva kiáltozott: „Mit akarnak kendtek? Veszett fejszének akarnak nyele lenni? Hiszen a kardos, puskás vitézek is nyúlpasszust váltottak!” Nosza, felzúdult erre a nép! A német ágens futásnak eredt, a berenán át bevetette magát egy udvarra, hogy ott majd elbúvik vagy a kerteken keresztül kereket old. Igen, de Mihály bátyám jó lován utána ugratott, kirántotta a kardját és úgy keresztül szúrta a hitvány fajzatot, akár a sárga tököt. Miatta kellett Mihály bátyámnak bujdosóvá lenni! Ha Bátori huncut barátai nem ólálkodnak, szimatolnak utána, megbújhatott volna itthon. Sok honvéd bujdosóvá lett akkor. Világos után a német vasasok, zsandárok üldözték a hazatérőket. Akit elfoghattak azt vitték bakának Bécsbe, Morvaországba, Itáliába, kit hova, minél messzebbre. „Ha kedved volt honvédeskedni, most aló mars bakának!” Leszolgáltattak vele tíz-tizenöt esztendőt. Sokáig dalolgatott nóta volt: A honvéd gyereket / Zsandárok keresik, Német besorozza, / Ha kézre kerítik. Megárad a Tisza, / Kicsapta a habját, Bujdosó honvédnek / Elmossa a nyomát. A Berettyó kiöntéseiben nagy nádasok voltak, ezekben lappangottak. A Sárrét sűrűjében kerestek maguknak menedékhelyet. Volt, aki távolabbi vidékre, mint ismeretlen ember, elszegődött kocsisnak, tanyai béresnek, bojtárnak. Mihály bátyám is csikós bojtár volt egy ideig Túrkeve határában, az ecsegi pusztán. De nem sokáig volt ott maradása. Egy éjszaka megkopogtatták itthon az ablakot. Fergeteges csúnya idő volt. „Vajon ki járhat ilyenkor?” – Beszólt valaki: „Én vagyom, sonkolyostót legény. Fergettyűs idő vagyon nagyon. Most érkeztem a faluba, szállást kérnék.” Abban az időben jártak erre vándorló tótok, akik a méhészektől összevásárolták a sonkolyt, gyertyát csináltak belőle. Megszánták szegényt. „Fogadjuk be, meghál a pitarban”. „Janó vagyom” – azt mondja, mikor beengedték. Szép szál fiú volt, szűk daróc nadrágban, kieresztett ingben, kerek kalapban, hátán egy nagy bakó. „Na, Janó, meghálsz itt a kemence szája előtti padkán. De lefekvés helyett ezt kérdezte: „Hátha nem Janó vagyok, hanem Tikász Mihály, akkor hol háljak?” „Benn az ágyban, kedves fiam!” Akkor ismerték meg. Egy sonkolyos tót legény vetődött az ecsegi csikóstanyára s azzal pár napra ruhát cserélt, hogy suttyomban haza nézhessen. De hamar vége szakadt az örömnek. Másnap este megint megkocogtatták az ablakot: „Komher! Honvéd Tikász Mihály gyere ki!” A vasasok voltak, elállták az ajtót, ablakot. Mihály bátyám felment a padlásra, a pitarajtó megett volt a feljáró. Felemelte az ereszt, leereszkedett a ház háta megé, észre se vették, megszökött. Mire a vasasoknak ajtót nyitottak, már csak hűlt helye volt. Visszament Ecsegre. De az öreg számadó kedvetlen hírre fogadta: „Nagyon vigyázzunk, fiam! Alig mentél el, vasasok száguldozták végig a pusztát, osztán elvitték Janót, mint héja a csirkét. Janó volt-é, tót volt-é csakugyan? – nem tudhatjuk, fiam…” Voltak, akik vándorló mesterlegénynek öltözve vagy más effélék képében szanaszét kóboroltak, a zsandároknak spicliskedtek.

A történtek után úgy gondolta Mihály bátyám, hogy a ménesnél nem biztonságos már a helyzete. Elszegődött kocsisnak egy karcagi gazda tanyájára. Egyszer Nádudvarról jövet az Ágota nevezetű csárdánál megállt a szekérrel, hogy megigyon egy pohár bort. Belépvén az ajtón, oda köszönt neki egy legény. Azt kérdi: „Megismersz-e, Miska komám? Együtt vagdalkoztunk Debrecen alatt. Hol jársz itt?” Egy Fúrtára való bajtársa volt. Megörültek egymásnak. „Itt szolgálok, komám, egy cserháti tanyán, Csőregéknél.” Kis ideig elbeszélgettek szép csendesen. Elmondták egymásnak életük sorját. Meg se gondolta Mihály bátyám, mi lesz e beszélgetés kimenetele. Másnap déltájon látja, hogy messze a dűlőúton két lóhátas poriszkál a tanya irányában. Zsandárok voltak. Megvillant a fejében, hogy talán árulkodott utána valaki. A csárdai beszélgetésre gondolt. A fúrtai fiúra nem gyanakodott. Inkább egy vásári árushoz hasonlatos nagyszakállú vénemberre, aki a csárda sarkában batyuján ülve bóbiskolt. De találgatásra, töprengésre – hogy lehet, mint lehet? – nem volt idő. Szólt az öreg tanyásnak: „Az a két zsandár igencsak idefele igyekszik. Ha felőlem tudakozódnának, ki ne adjon kend.” „Hogy gondolsz ilyet! Sose láttalak én, szépöcsém, híredet se hallottam!” A zsandárok tűvé tették a tanyát, de Mihály bátyámat szerencsére nem lelték meg. Egy nagy avas szalmakazal alá olyan verem volt ásva, amelynek kívülről nyoma se látszott. A kazal tetején jártak le bele. Akkoriban igen minden tanyán gondoskodtak valamilyen rejtekhelyről futó vendég számára. Sokszor még maga a gazda se tudott róla. Estig nem jött elő Mihály bátyám, mert arra számított, hogy a zsandárok valahonnan leshetik a tanyát. Sötétedés után pedig elköszönt az öreg tanyástól. „Elárult valaki, Lőrinc bátyám. Nem lenne itt nyugtom ezektől a kutyáktól. Jobb lesz nekem a nádifarkasok közt.” Legtovább a Komádi környékén terjengő nagy rétségekben lappangott. Itt két cimborája akadt, egy Gurzó nevű volt esztári bajtársa meg egy szeghalmi fiú. Nádkunyhót csináltak a lápon, abban teleltek. A szeghalmi fiú révén odavalósi gazdáktól többször kaptak élelmet. Úgy éltek, ahogy lehetett. Hol pákásztanyán, hol pásztorok közt, hol meg odább húzódtak. De a rétből nem jöttek ki. Ezernyolcszázötvenkettőben törvényileg megszűntették a honvédek üldözését. De egyelőre még nem mindenki számára volt ajánlatos a hazatérés. Mihály bátyám négy esztendőt töltött bujdosással. Annyit elért vele, hogy nem húzták rá a császár bakamundérját. Így mesélte el az öreg Tikász bácsi Mihály rokona históriáját, a bujdosó honvédek emlékezetét plántálgatva a népi hagyomány kertjébe. Érdeméből mit se von le az a tévedése, hogy a debreceni csata és a világosi fegyverletétel nem egy időben esett; amaz 1849 augusztus 2-án volt, emez pedig augusztus 13-án.

Részlet: Szűcs Sándor: Alföldi utakon c. művéből. (Szűcs Sándor írásainak újra kiadója a Beklen Alapítvány, Túrkeve. Az „Alföld kötetek” sorozat részei megrendelhetők, előjegyezhetők: [email protected], 56/361-505, Székely Zsuzsánál.