A lap ára: 100 forint.
II évf. 1. szám
A Herman Ottó Természetvédő Kör gondolatai, hírei és információi
Élő Tiszáért Program
Ez a kiadvány az „Élő Tiszáért Program” partnerségével jött létre. A lapban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a támogatást nyújtó szervezetek véleményét. Kiadja a Herman Ottó Természetvédő Kör, Túrkeve, Ecsegi u 22. Felelős kiadó: Kontos Tivadar, a kör elnöke. Írták: Sallai R. Benedek, Szántóné Simon Edit, Kontos Tivadar, Barna Tamás, Iványi Anna. Fotó: Iványi Anna, Sallai R. Benedek. Idézet: Szűcs Sándor írásaiból. Kapcsolat, információ: Szántóné Simon Edit,
[email protected], munkaidőben: 56/361-505. Nyomdai előkészítés, szedés: Balmoral Bt., Túrkeve (20/391-41-47). Nyomdai munkálatok: MacKensen Nyomda, Budapest.
Bevezetőként
Bizony, telik az idő. Nem csupán a 2007-es év ért véget (Ezúton is boldog új évet minden Túrkeveinek!), de bizony az utolsó lapmegjelenésünk óta is eltelt már három hónap! Nagyon szerettünk volna még 2007ben egy évzáró lapszámot, de sajnos úgy alakult, hogy nem volt módunk megjelenni. Most viszont bővített tartalommal jelenünk meg újra, de a beígért terjesztési változás komoly hatással lehet az olvasottságunkra. Korábban 3500 példányban adtuk aki a lapunkat, hogy minél több postaládába bekerülhessen, de sajnos az volt a tapasz-
talat, hogy aki nagyon várta, az nem kapta meg, aki meg nem szereti olvasni, az kettőt is kapott. Emiatt arra döntöttünk, hogy a példányszámot inkább lecsökkentjük 1000 példányra, és néhány értékesítő pontot jelölünk meg. A felhívásunkra sajnos csak néhány jelentkező érkezett, akiknek ezúton is köszönjük a felajánlott segítséget, és egyben kérünk minden kedves olvasónkat, hogy ismerőseit, rokonait - akit érdekelhet a városi lapunk, azt tájékoztasson a lap megjelenéséről, és mondja el, hogy szerezte meg.
Első lépcsőben a a terjesztést az alábbi pontokon kezdtük meg: a volt „Kalmár-féle” zöldséges helyén, az Old-Gold játék, ékszer és könyvkereskedésben, a volt Expresszó (Sass háztartási) mellett, a rendőrséggel majdnem szemben; megvásárolható a „Viky Könyv és Kreatív Sziget” nevű („Kreatív-bolt”ként ismert) kereskedésben, a Széchenyi út nem túl szép, de új plázájában, a Rossmann mellett; a Rákóczi úton a sokáig nyitva lévő „csengetős bolt”-ként ismert kis élelmiszer üzletben (Máthé-féle bolt); a Takarékszövetkezetben; a Ga-Bit (Árvai László féle) informatikai boltban; a Városkertben, központunkban, a Fekete István Oktatóközpontban; és várhatóan még több helyen - akikkel a lapmegjelenés után tudunk csak egyeztetni-, szeretnénk ha mindkét újvároson, és a hivatalos lapterjesztőknél. Kérjük, hogy terjesszék a hírt, hogy megjelentünk! A lapnak (csakis azért, hogy tüzelőnek ne érje meg elvinni) egy jelképes 100 forintos árat találtunk ki. Kérjük, ne nehezteljenek ezért, azt gondoljuk, hogy ez nem lehet akadálya annak, hogy megvegye, akit érdekel. Miután mind pénzügyileg, mind pedig humán háttér tekintetében eléggé megterhelő a lap előállítása, emiatt most azt tűztük ki célul, hogy negyedévente egy számot próbálunk megjenetetni. Reméljük, hogy a tartalom, és a forma is elnyeri a tetszésüket, megbocsátanak azért, amiért megrögzött ismeretterjesztőként néhány szakmabéli cikket is beszúrunk. Forgassák érdeklődéssel lapunkat, és biztassák erre ismerőseiket is!
„Ecsegen” Bácskai Bertalan linómetszete 1
Adj vért! Életet adsz! A véradásról Túrkevén Szabó Sándornét, a városi Vöröskereszt területi vezetőjét kérdeztük meg, hogy milyen tapasztalatai vannak a véradással kapcsolatban Túrkevén. - Szerencsére büszke lehetek a helyiekre, számos túrkevei rendszeres véradó, így a tervszerint megrendezett véradások eredményesek városunkban.
-Ennek ellenére kampányba kezdtek a véradás népszerűsítésére. - Igen, valóban igyekszünk méginkább népszerűsíteni ezt az életmentő tevékenységet, mert nagy szükség lenne új véradókra, és van egy elképzelésünk a véradók számának növelésére. Néhányan sajnos kies-
nek, és szeretnénk, ha a szám összességében nem csökkene, hanem inkább növekedne. - Kikre számítanak? - Aki érez magában szándékot, hogy segítsen másokon, annak itt a helye! Nagyon örülnénk, ha a fiatalok körében terjedne a népszerűsége a véradásnak. - Sok sikert kívánunk!
Ki lehet véradó? Véradásra jelentkezhet minden 18 és 65 év közötti egészséges felnőtt ember. Lehet-e enni, alkoholmentes folyadékot inni a véradás előtt? Igen, lehet enni, sőt kell, lehetőleg ne zsíros, nehéz ételt. Nagyon fontos, hogy elegendő folyadékot igyon véradás előtt. Ha ezt nem tette meg, akkor célszerű a véradás előtt a véradóknak kikészített folyadékból hozzávetőleg fél litert elfogyasztani. Évente hányszor lehet vért adni? Férfiak akár 5-ször, nők maximum 3-szor adhatnak vért. Mennyi időnek kell eltelnie két teljes véradás között? Legkevesebb 56 nap
Milyen igazolványt kell bemutatni? Fényképes igazolványt kell bemutatni (pl. személyigazolvány, diákigazolvány, jogosítvány) valamint a TAJ kártyát is vinni kell. Mi történik a véradás előtt? A vérellátó munkatársai szóban tájékoztatják a véradás teljes folyamatáról. Kitölti a kérdőívet, amely a donor életvitelére, betegségeire, gyógyszerszedési szokásaira kérdez. Minden véradás előtt van orvosi vizsgálat. A véradásra való alkalmasságot jelenleg Magyarországon mindig orvos dönti el, a leendő véradó részletes kikérdezése korábbi és jelenlegi betegségeiről, egészségi állapotáról -, és fizikális vizsgálata után. Az orvo-
VIZITDÍJMENTESSÉG VÉRADÓKNAK! Az Országos Vérellátó Szolgálat és a Magyar Vöröskereszt tájékoztatja a véradókat, hogy a harmincszoros véradók vizitdíj- és kórházi napidíj-mentességéhez a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 18/A. § (6) bekezdés m) pontjában előírt, igazolások kiadása a mai napon megkezdődik. Kérjük a véradókat, hogy az igazolások kiadásának meggyorsítása érdekében az alábbi dokumentumokat szíveskedjenek magukkal vinni a kérelem bejelentéséhez: ■ személyazonosításra alkalmas igazolvány (személyi igazolvány vagy érvényes útlevél vagy új típusú jogosítvány és lakcímkártya) ■ TAJ kártya ■ mindazon dokumentumokat (véradó-igazolvány, igazolás véradásról, más, a véradásait hitelt érdemlően igazoló irat), amelyek alapján a nyilvántartásokból a szükséges adatok kikereshetők. Amennyiben a jogszabályban előírt 30 térítésmentes teljesvér-adás adatai egy helyszínen fellelhetők, az igazolás kiadása akár azonnal is megtörténhet, ha azonban a véradások több vérgyűjtő szerv közreműködésével történtek, az igazolás kiadásához szükséges, nyilvántartott adatok összegyűjtése hosszabb időt is igénybe vehet. További információk a www.voroskereszt.hu és a www.veradas.hu honlapokon érhetők el. Országos Vérellátó Szolgálat Magyar Vöröskereszt 2
si vizsgálat vérnyomásmérésből, szív – tüdő meghallgatásából, a nyaki nyirokcsomók tapintásából, a látható nyálkahártyák megtekintéséből áll. Hogyan történik a véradás? Steril, egyszerhasználatos, műanyag zsákba, vérvételi rázómérleg segítségével gyűjtik a teljes vért. Mennyi ideig tart? Ideális esetben kb. 5–10 perc. Összességében a teljes folyamat kb. 1/2 óra. Térítésmentes Magyarországon a véradás? Igen, 1959 óta önkénes és térítésmentes, azonban a véradót 500.-Ft értékben étkezési utalvány illeti meg, amelyen tetszőlegesen vásárolhat élelmiszert.
VÉRADÁSI IDŐPONTOK TÚRKEVÉN: Január 23
Július 09
Február 13
Augusztusban nincs
Március 12
Szeptember 17
Április 30
Október 29
Május 28
November 12
Június 11
December 10
Minden esetben a Művelődési Házban kerül megrendezésre, és minden alkalommal 9 órától 14 óráig lehet jelentkezni véradáson.
A helyi identitás erősödése a helybenmaradás egyik kulcsa. A helyi identitás fontos eleme a helyismeret, a helytörténet, a helyi múlt, helyi hírességek, helyi természeti értékek, helyi hagyományok ismerete. Ezeknek az ismereteknek az átadása felelőssége az önkormányzatnak, a helyi pedagógusoknak, és a helyi médiának, valamint általában a közszereplőknek. Eszköze: cikkek, helyi televízióadás, helyi lapok, és helyi kiadványok. Jellegéből adódóan a tanulmánykötetek, helyi tankönyvek, helyi ismeretterjesztő kiadványok nagyon fontos feladatot látnak el. Tiszteletet is érdemel mindenki, aki ezt a nem túl hálás, és mindamellett nyereségesnek nem mondható feladatot felvállalja. Sok település van, ahol ezen feladatok döntően az önkormányzat szerepvállalásával valósulnak meg. Sajnos Túrkevén ez nem így van, és eléggé jelképes az a közérdekű munka amit e téren a városvezetés ellát. A „Szülőföldem Túrkeve” c. kötet az egyedül – szabályt erősítő kivétel. Ebből adódóan e munkában a fajsúlyos szerepet vállalt a Finta Múzeum és a hozzá kapcsolódó szervezetek, jelentős teher hárult a HOTEK-re és a Nimfea Természetvédelmi Egyesületre, és mintegy magányos harcos, ebből a munkából veszi ki a részét egyszál maga Talpalló Piroska is. Talpalló Piroska azonban a Finta Múzeumtól és a két zöld szervezettől eltérően a könyvkiadás gazdasági részét nem pályázati forrásokból, hanem saját tőkéből, csak helyi adományozóktól szerzi, így gazdaságilag a legkockázatosabb, legnehezebb feladatot vállalja fel. Tisztelet kell, hogy övezzen mindenkit, aki helyi kiadványokat készít, ad ki, de külön tisztelet kell, hogy övezze Talpalló Piroskát, aki mindezt saját forrásaiból, saját munkaszervezésével valósítja meg. Így van ez új kötetével is, ami a korábbi munkáihoz hasonlóan ismét a helytörténet tekintetében bizonyul egy hiánypótló műnek. Az elismerések után azonban nézzük objektíven a könyvet. Kivitelében ha nem is a legmodernebb, vagy legesztétikusabb küllemmel dicsekedhet, a maga konzervatív módján mindenképpen egy szép megjelenésű tetszetős könyv. Keménytáblás kötése már sejteti a könyvkötészeti igényességet: fűzött, végig érdemi grammsúlyú műnyomó papírra készült kötetről van szó. A nyomása (ha nem az Alexandra kiadó, vagy a hozzá hasonló profikat vesszük átlagnak) akkor mindenképpen átlagon felüli. A kiadvány végig színes nyomással készült, ami szinte pazarló, hiszen sok helyütt csak monochrom (egyszínű) képek vannak. Összefoglalva mindenképpen feltűnik a nyomdaipari szakembernek és az átlag könyvolvasónak egyaránt: igényesen elkészített kiadványról van szó, amin látszik a tetemes összegű előállítási ráfordítás. Tartalmi színvonalának megítélése megközelítés kérdése – objektív vélemény nehezen kialakítható. Ha úgy nézzük, hogy milyen nehézségekbe kerülhet egy ilyen kötet szerkesztése: akkor dicséretesen precíz, tartalmas, aminek színvonalát, emészthetőségét emeli a sok-sok fotó. Ha szigorúak kívánunk lenni, akkor bizony felmerülnek a kérdések: vajon ki milyen szempont alapján kerülhetett bele? Mitől lehet, hogy egy olimpikon pl. hiányzik, míg egy fiatal – még életének legelején lévő, szinte semmit nem bizonyított ifjú viszont helyt kap a kötetben? Ha úgy nézzük, hogy végül bárki belekerülhetett, aki a kiadási költségekhez képest igencsak jelképes összegért helyet vett magának: akkor érthető az összetétel – ezen kár volna görcsölni a legkeményebb szívű kritikusnak is. Ha a kötet címét nézzük: akkor viszont elvárnánk, hogy a Kordák, Finták – és néhány egyéb valódi városi nevezetes szülött ne maradjon ki. Természetesen, ha megértőek vagyunk, ak-
kor nézhetjük a kötetet a szerző korábbi műveivel, mert pl. a Kevi Kislexikonnal együtt már teljesebb képet kaphatunk városunk nevezetes szülötteiről. De ha maradunk szigorúak, akkor viszont azt mondhatjuk: jó, hogy bárki belekerülhet, de viszont vannak, akik nem maradhatnak ki! Vannak, akiket keresek a kiadványban, de nem találok, pedig úgy érzem, benne lenne a helyük. Nem lehet könnyű egy ilyen kötet szerkesztése, és ha a szerkesztőnek saját elképzelése van a kiadvány szerkezetéről (és miért ne lenne?), akkor maga határozhatja meg az összetételt. Talán sok benne az olyan, aki ha rendelkezik is Túrkevei gyökerekkel, már rég elszakadt itten (ami nem lenne baj), de néhányan, akik a városban, a városért dolgoznak évtizedek óta, és bizonyosan több kevi szikpor van már a tüdejükben, mint azoknak, akik máshol kerestek boldogulást, azok méltatlanul maradtak ki. Azok, akik évtizedes munkássággal rendelkeznek pl. a Ványaiban oktatóként, akik évtizedes vezetői tevékenységet láttak el a valamelyik iskola, a múzeum vagy más intézményünk élén – talán megérdemelnék, hogy helyet kapjanak egy ilyen kötetben. A kritikusnak az a dolga, hogy kritizáljon (ezzel építsen, javítson a következő időkre) azonban még így is elmondható, hogy több a pozitívum a könyvvel kapcsolatban, mint a felmerülő kérdés. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben ilyen kötetet sem tudnánk szerkeszteni, főleg saját pénzünket nem ölnénk bele, tehát a legkönnyebb a feladatunk: kritizálunk. Természetesen könnyebb leírni a negatív észrevételeket, mint a pozitív benyomásokat, mert hát ebből az utóbbiból azért jóval több van. A könyv szép, és tartalmas. A gondos szerkesztésnek köszönhetően néhány olyan méltatlanul nem ismert sorsot is bemutat, amit illik ismernünk helyiként. Néhány olyan személlyel is megismerkedhetünk, akikről jó tudnunk, hogy túrkevei. Jónéhány olyan fotó is helyt kap a könyvben, amiről nagy veszteség lett volna, ha nem kerül köznyomtatásba. Jólesik benne látni helyi arcokat, akik még itt tevékenykednek a városban, és jó, amikor olyanokat látunk, akiket ismertünk, de már nincsenek köztünk. Az bizonyos, hogy minden helyi család, aki ad valamit magára, gyökereire, annak könyvespolcán a helye ennek a kötetnek is, mert ilyen szép kivitelű, ilyen igényes nyomdai megjelenésű könyv mostanában nem jelent meg Túrkevéről, túrkeveiekről. A könyv ára nem is fontos, mert garantáltan időtálló lesz, és bizonyos, hogy jócskán többet kapunk az árnál, és hogy a szerkesztő munkája így sincs megfizetve. Éppen ezért csak azt ajánlhatjuk: meg kell nézni, és meg kell venni. A kötet megvásárolható a volt „Kalmár-féle” zöldséges helyén, az Old-Gold játék, ékszer és könyvkereskedésben, a volt Expresszó (Sass háztartási) mellett, a rendőrséggel majdnem szemben, és megvásárolható a „Viky Könyv és Kreatív Sziget” nevű („Kreatívbolt”-ként ismert) kereskedésben, a Széchenyi út nem túl szép, de új plázájában, a Rossmann mellett. 3
VÉDEGYLETET TÚRKEVÉNEK! Védegylet A Védegylet a magyarországi ipar védelmére 1844-ben létrehozott egyesület. 1844 októberében az országgyűlési alsótábla üléstermében – megyei (Tolna, Zala, Veszprém) előzmények után – létrehozták a Védegyletet, melynek elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót választották. Az igazgató Kossuth Lajos lett. Az egyesület kötelezővé tette tagjaira nézve, hogy mindazon szükségleteket, melyeket a hazai termelés, gyáripar- és mesterségek termékeiből fedezni lehet, mindaddig, mig ezek kaphatók, csak ezekből és csak ezekkel fogják fedezni. A Pesten szervezett központi egyesület mellett azzal szerves összefüggésben lévő vidéki fiókegyesületeket is alapítottak. Első közgyülése 1845. november 17-én volt Pest megye dísztermében, 138 vidéki fiókegylet részvéte mellett. Az egyesület hatása alatt igen sok tekintélyes ipartelep létesült Magyarországon – az akkori feljegyzések szerint 95 csak 1845ben. Még nagyobb volt az eredmény 1846-ban, Kossuth Lajos aktív tevékenysége következtében, aminek elismeréséül a Védegylet Teleki László indítványára őt az egyesület tiszteletbeli elnökévé választotta. A Védegylet hatása alatt alakult 1 millió pengő forint alaptőkével egy gyáralapító részvénytársaság, melynek alakuló közgyülésén, 1845. április 13-án, Deák Ferenc mondott nagy lelkesedést keltő beszédet. Ugyanezen a gyűlésen szavaztak meg 50 ezer forintot egy vegyészeti-, 30 ezer forintot egy vasműgyár- és 20 ezer forintot egy festőgyár segélyezésére. Hat évi fennállás után a Védegylet megszűnt. (Forrás: Wikipédiából, a szabad lexikonból) A Védegylet neve ma egy környezetvédelmi tevékenységeiről és aktív közéleti szerepléséről ismert közhasznú civil szervezet neve, amely számos fővárosi értelmiségi összefogásával jelölte Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek.
6
A városban egyre több multinacionális (értsd: nemzetek fölött álló, sok nemzetben jelenlévő) cég képviselője jelenik meg. A közelmúltben megjelent a Good’s, Tesco és a Rossmann. Egyik cég sem magyar, főleg nem túrkevei tulajdonú. Ennek a jelenségnek többen örülnek, hiszen az olcsó áru a városban jó, és néhány munkahely is teremtődik. Mi kevésbé lelkendezünk... Fejlődés, vagy visszafejlődés vajon ez a jelenség, amit a városban tapasztalunk ezeknek az üzleteknek a megtelepedésével? Gondolkozzunk el ezen! Ezek az üzletek jelentősen megnövelik a termékkínálatot, nagyon sokszor olcsóbbak, mint a helyi üzletek, és a városban néhány munkahelyet teremtenek. Mindemellett van, aki szereti ezek „nyugatos” megjelenését, a postaládába dobált reklámújságokat, amiből már otthon lehet válogatni. Aki ezeket a szempontokat látja ezen üzletek letelepedésekor, azok bizonyosan a fejlődést látják ezen üzletek mögött. Azok, akik kissé a dolgok mögé néznek mást látnak. Az elmúlt lapszámunkban mutattuk be David C. Korten közgazdász professzort, aki munkásságával pont az ilyen nemzetek fölötti vállalatok értékelését tűzte ki munkássága egyik céljául. Megállapította, hogy a világon megszűnt a legtöbb helyen jobboldal-baloldal, kommunista-kapitalista stb. kétpólusú szembenállás, és ehelyett szinte mindenhol a helyi érdek-idegen érdek szembenállás jelent meg. A helyi érdek mindenkor a helyi közösségek szempontjait tartja szem előtt, míg az „idegen érdek” valaki másoknak az érdekeit. Nézzük ezt egy másik szempontból, hogy egyértelműbb legyen – csak nagyon röviden. A világtörténelem úgy alakult sajnos, hogy az európai nemzetek hamarabb növekedtek olyan nagyra, hogy már a saját lakhelyük erőforrásai elégtelenek lettek, így megtanulták a hódítást, a háborúskodást, mások javainak elvételét. Ez a magatartás alakította ki a gyarmatosítás szemléletét és hagyományát, aminek fő szempontja az volt, hogy más országok, esetleg más földrészek erőforrásait (a rabszolgatartás során akár humán erőforrást is), de természeti erőforrásait is saját maguk használatára állítsák. Ez a gyarmatosítás háborúskodással, népirtásokkal, kizsákmányolásokkal, és társadalmi igazságtalanságokkal valósulhatott meg. A kapzsiság megtalálta azokat a csatornákat, hogy miként lehet békésebb, harcban elmaradottabb természeti népektől elvenni a javaikat. Ennek eredmé-
nye lett, hogy a feudális Európa pompája legtöbbször más országok nyomorával gazdagodott. Amint a kommunikáció fejlődött a világban, és a népirtások, kizsákmányolások kegyetlensége egyre több emberhez eljutott, egyre kevésbé volt kellemes a kényes úri népeknek szembenézni a neheztelő naiv asszonyaikkal, sokszor a javakból kevésbé részesülő tömegekkel. Ezeknek a társadalmi változásoknak lett a végeredménye a gyarmati rendszerek összeomlása. Azonban azt az űrt, amit a kizsákmányolásból szerzett javak elveszítésével a nagytőkés érdekcsoport érzett, valahogy be kellett tölteni. Így a nagyvilágégések befejeztével a tőke más eszközöket keresett, hogy más földrészek, szegényebb régiók erőforrásait elvonja. Ez a folyamat lett a tőkekihelyezés, amivel megjelentek a nemzetek fölött álló vállalatok. (Egy külön történet az, hogy ezek a nemzetek fölötti gazdasági érdekcsoportok miként váltak szép lassan politikabefolyásoló tényezővé, és szép lassan hogyan kezdték kezükbe venni az országok irányítását – de erről most ne essen szó, ez egy másik történet…) A tőkekihelyezés gyakorlatilag a gyarmatosításnak így lett a civilizált formája, ami a XX. század második felével egyre nagyobb, egyre szélesebb utat tört. A tőke ahová beteszi a lábát, az azért teszi, hogy onnan erőforrásokat vigyen el. Keressen olcsó munkát (vegye el a humánerőforrást), vigye el az ott megtermelt javakat azáltal, hogy más országokban megtermelt olcsó, sokszor bizonytalan eredetű termékeknek ad piacot. Amikor a tőkét beteszik egy szegény régióba, semmiképpen nem azért teszik, hogy ott teremtsenek, hanem hogy onnan elvigyenek. Azt várják, hogy megtermelje a beruházást, és hasznot hozzon, mert ez a törvényszerűsége a tőke igényének: meg akar térülni, és hasznot akar termelni. A Family Frost, Tesco, Good’s és Rossmann sajnos ezeknek a külföldi gazdasági csoportoknak a tulajdonában álló üzletek, akiknek a célja az, hogy az itt helyben megtermelt javakat elvigye a tulajdonosok székhelyére.
Ez a gyakorlatban így történik: dolgozik az ember helyben: javakat állít elő. Azokat valahogy értékesíti (pl. ha pedagógus, akkor értékesíti a közösségnek, ha asztalos, akkor a szomszédnak, ha földműves, akkor a piacon – és így tovább). A jó közösségekben a javak (értsd: társadalmi haszon, piaci haszon stb.) helyben maradnak, és a helyieket gazdagítják (pénzügyileg, társadalmilag stb. – Ld. Korten: „helyi érdek”). A hibás berendezkedésű közösségekben ezek a javak kijuthatnak a közösségből, és más közösségeket gazdagíthatnak (pl. tőkés csoportokat – Ld. Korten: „idegen érdek”). Annál betegebb a közösség, minél könnyebb onnan a javakat elvinni, és értelemszerűen minél több javat tudnak onnan elvinni a közösségtől, annál szegényebbé válik a közösség. Nagyon nehéz feladat egy helyi lap két rendelkezésre álló oldalán leírni a világ működését, ezeket a folyamatokat ennek ellenére fontos megérteni ahhoz, hogy bölcs döntéseket hozzunk. A bölcs döntés pedig az, ha a javakat helyben tartjuk, és saját közösségünket gazdagítjuk a munkánkkal. Emiatt veszélyes a külső befektető tőkéjével szállodát építeni, emiatt rosszak a Tesco és társai a városban, mert ezek mind a helyi erőforrások elvitelének céljával érkeznek ide. Egy befektető szállodaépítő a mi gyógyvizünkből akar gazdagodni, a Tesco a mi munkánkból megtermelt árrésből akar gazdagodni. Legfontosabb érvek az ilyen beruházások mellett: olcsó áru, bővülő termékkínálat, munkahelyteremtés. Mielőtt megnéznénk, hogy milyen árat kell fizetnünk ezekért a „hasznokért” nézzük meg, hogy valóban igazak-e ezek az előnyök. Olcsó áru. Az olcsó áru általában nem jó áru. A nagyáruházláncokban az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos botrányok egymást érik. Romlott élelmiszerek, mérgező adalékanyagok – és sorolhatnánk, csak az elmúlt év média által felkapott híreit. Az olcsó áru legtöbbször alacsony értékű áru, rossz minőségű áru – amit megetetnek velünk, miközben mi csodálkozunk, hogy mitől növekszik a rákos megbetegedések száma, miért költünk egyre többet gyógyszerre, miért egyre több az elhízott ember. Ha nem élelmiszerről beszélünk, akkor beszéljünk az olcsó „kínai” áruról. Valakik kint Kínában előállíttatják, hogy itt eladják. Kínában a tőke kihelyezése ugyanúgy hatalmas társadalmi igazságtalanságokkal valósul meg, mint a gyarmati országokban egykoron. A szállítás árát (pl. az autópályákat) mi fizetjük meg az adónkból. A minőséget pedig legtöbbször nem kell bemutatni… Az olcsó áru egyébként is egy valamit feltételez: hogy nincs pénz a nem olcsó, de jó árura. Miért nincs? Ha szűklátókörűen nézzük akkor csakis azért, mert a tőke elviszi a pénzünket, és szegényedünk – így egyre olcsóbb árut szeretnénk. Ha kissé bővebben nézzük: az igazat megvallva elhitetik velünk, hogy az olcsó áru is jó. Elhitetik a tömegkommunikációs eszközökön keresztül, hogy a virsli az valóban hús, ezért a saját részre termelt háztájit elcseréljük parizerre… Sokat lehetne erről is írni – de térjünk rá egy másik szempontra: a munkahelyteremtésre. Elsőként is nézzük meg: miért kell a munka? Nincs helyben? Miért nincs – ha nem azért, mert az erőforrásainkkal nem bölcsen gazdálkodunk. Valaha a városunk 13 ezer embert meghaladó népességnek adott „nagykun jómódot”, most meg munkanélküliséggel, elöregedéssel küszködve csökken a népességünk. Ez sajnos a rossz tájhasználat, a hibás társadalmi berendezkedés, és nem utolsósorban a külső tőke által elvitt javak felelőssége. Ne mélyedjünk el ebben, nézzük csak a tényeket: a város népessége csökken. A vásárlóerő csökken. Ebből adódik, hogy a helyi forgalmazású termékek helyi piacra jutásának igénye is csökken. Ha mégis helyi kisbolt jön létre, akkor természetesen annak piaci esélyei lényegesen alacsonyabbak, mint mondjuk egy nagytőkés versenytársáé – így a versenyben nem lehet győztes. Ennek okán bizonyos, hogy ahány munkahelyet teremtenek ezek az üzletek, annyit el is vesznek. Egy Tesco nyitása rendszerint egy hozzánk
hasonló méretű településen három kisbolt bezárásával jár együtt. Az önrendelkezéssel bíró, szabadságot és méltóságot adó egyéni vállalkozás helyett egy sosem látott nagytőkés csoport szolgájává lehet válni. Ami a bővülő termékkínálatot illeti – kár lenne sokat írni: tényleg kell ez nekünk? Ettől leszünk boldogabbak? Ha 30 féle virsli, 20 féle WC papír és 120 féle dezodor közül választhatunk, attól javul az életminőségünk? Az, hogy milyen termékekkel bővült a helyi kínálat, honnan származik az – már kár is írni. Abban biztosak lehetnek, hogy ez a nagykínálat nem a helyi, vagy akár a magyar munkahelyekkel termelődött. Nem ellenségeink természetesen azok, akik ezekben a boltokban dolgoznak – hiszen ők barátaink, szomszédaink, jó ismerőseink, vagy ezek testvérei rokonai. Nem haragudhatunk rájuk, hiszen a kényszer, egy hibás vidékfejlesztési politika, rossz városvezetés, vagy leginkább elhibázott országvezetés juttatta őket abba helyzetbe, hogy itt kelljen dolgozniuk. Nem jókedvéből dolgozik senki a Tescóban, hanem azért, mert nincs helyben jobb, többet fizető, méltóságteljesebb munkája, munkahelye. Ez a legnagyobb hiba, és ezért nem az ottdolgozók a hibásak, hanem azok, akik a döntéseket hozzák, amivel ezek a multinacionális cégek az országba tehetik a lábukat. Szóval sokat lehetne erről írni, de kár volna. Aki akar megérteni, az megért ennyiből is, aki akar, de nem ért, az utána tud nézni, olvasni ezeknek a folyamatoknak, aki pedig nem akar, annak kár többet írnom. Az bizonyos, hogy ez a probléma („helyi érdek” szembenállása az „idegen érdekkel”) nem újkeletű. A szelíd szabadsághős, Gandhi már 1921-ben azt mondta: mind hazaáruló, aki angol posztóból készült ruhát vesz magának Indiában az indiai készítésű ruha helyett, és minden ilyen ember felelős minden indiai éhezőkért! Később, hogy élen járjon, a saját ruháit maga készítette. Kossuth Lajos Védegyletet hozott létre a magyar termékek, a magyar gazdaság védelmére, mert felismerte azt, hogy a nemzeti érdek (eggyel nagyobb lépcsőben a helyi érdek) ezt kívánja. Ez az, amire most is szükség lenne! Aki hisz Túrkevében, aki hisz Túrkeve lábraállásában, az nem gazdagítja azokat az üzleteket, amelyek a javakat elfelé viszik a városból. Aki bölcs, az nem vásárol egészségtelen, azonosítatlan származású élelmiszert, és főként nem ad gyermekinek ilyeneket! Védegylet kellene Túrkevének, a helyi élelmiszer védelmére, a helyi munkahelyek megteremtésére, a helyi érdekek megóvására! Védegyletet Túrkevének! 7
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek között létesült Csatlakozási Szerződés földre vonatkozó jogalapjának felülvizsgálati igényéről A Magyar Állam a Csatlakozási Szerződésnek azzal a politikai feltételével vált az Európai Unió tagjává, hogy lemondott a saját államterületét alkotó föld feletti önrendelkezéséről, amit átengedett az EU legfőbb közösségi vívmánya, a tőke szabad áramlása igényeinek. Az új tagállam földjéről való rendelkezésre irányadó jogalapot, már a Csatlakozási Szerződés előkészítése jelezte azzal, hogy a közösségi joganyag, az acquis communautaire kötelező átvételéről, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások során az EB a földkérdést kiemelte a mezőgazdaság fejezetéből és azt – a Római Szerződés (az Európai Közösségeket alapító, 1957. évi Szerződés: RSZ) szerkezetének megfelelő - negyedik fejezetben, a „Tőke és fizetések” címszó alatt helyezte el. A Csatlakozási Szerződés a tagállam politikai alávetését, e döntő kérdés tekintetében, kifejezetten nem tartalmazza. Ilyen kifejezett tagállami jognyilatkozatra nem volt szükség, mert mind a jogi (tehát nem politikai) alávetés, mind annak jogkövetkezménye, az EU Alkotmányos Chartájából, a Római Szerződésből egyértelműen következik. Ennek egyik tétele az ún. elsőbbségi doktrína alapelve. E szerint, a közösségi jog a tagállami jog felett áll, annak kötelező érvényét a tagállam nem vitathatja, és e jogot nem is értelmezheti – erre csak az Európai Közösségek Bírósága jogosult - , hanem azt feltétlenül köteles végrehajtani. Másfelől, az a közösségi jogalap, amely Magyarország tagállami státusa és az államterülete feletti rendelkezése számára a rendelkezési hatalmat megszabja, az RSZ 56 – 57. cikkeiben foglalt szabályozás. Az EB, jogi értelemben, az új tagállam földjét tőkének minősítette azért, hogy annak jogi sorsát kövesse. Hangsúlyozni kell: az új tagállam földjének a „tőkeszabadság” szerinti jogi minősítése sem a Római Szerződésben, sem a közösségi jog alacsonyabb rangú jogforrásaiban nem szerepel, az csupán – kifejezetten még a jogértelmezés számára sem megfogalmazott, az EU központi döntéshozatali szerveivel és az új tagállamokkal nem egyeztetett - egyoldalú és emiatt önkényes jogértelmezés, aminek nincs kötelező érvénye. E jogértelmezés jogforrási rangra csak azzal emelkedne, ha akár az EUSZ, akár azzal egyenrangú, más jogforrás, kifejezetten rendelkezne róla, hogy az új tagállam területét alkotó földre az RSZ 56 – 57. cikkeiben foglaltak kötelező érvénnyel irányadók, vagyis a föld, jogi értelemben, osztja a tőke sorsát. Ez a joghézag az oka annak, hogy – jogalap hiányában – a Csatlakozási Szerződés, illetve annak előkészítése, nem nevezett meg semmilyen jogforrást az új tagállam földjére vonatkozó rendelkezési hatalomról, pontosabban annak a „tőkeszabadság” javára átruházásáról, hanem a nem létező jogalapot a csatlakozó fél politikai alávetésével pótolta. A politikai alávetésből két jogkövetkezmény adódik. Egyfelől az, hogy az RSZ 56 - 57. cikkei értelmében - amint a tőke szabad áramlásának bármely korlátozása tilos, mind a tagállamok, mind harmadik országok viszonylatában, úgy - a magyarországi föld szabad forgalmazásának (tulajdonszerzésének és használatának) valamennyi korlátozását meg kell szűntetni a külföldiek és a jogi személyek földtulajdonszerzésénél és földhasználatánál, az e kérdésben az EB által engedélyezett, hét év átmeneti tilalom, a derogáció lejártával. Másfelől, a politikai alávetés – amely nem jogforrás -, szükségessé teszi annak törvényességi tisztázását, hogy annak tartalma miképp egyeztethető a közösségi jog rendszerével, különösen az integráció alapelveivel. Az utóbbi elemzés a következő jogi tényeket tárja fel, amelyek - jogi álláspontunk szerint - a Csatlakozási Szerződés földre vonatkozó jogalapjának a felülvizsgálatát indokolják: 8
1. A Csatlakozási Szerződés, Magyarország földjére nézve, nem jogszabályon, hanem a szerződő felek politikai megállapodásán alapul. Tartalmát tekintve, ez alávetés, amely szerint a Magyar Állam a saját területét alkotó föld tulajdonáról és használatáról nem rendelkezhet érvényesen, hanem azt átengedi a közösségi jognak. Ennek a politikai megállapodásnak, azonban, nincs sem a hazai, sem a közösségi jogban, alkotmányos erejű jogalapja. Ui. sem az RSZ, sem más uniós jogforrás sehol nem szól arról, hogy a tagállami föld jogilag osztozik a tőke RSZ 56. cikkében írt vívmányainak igényében, vagyis emiatt a föld piaci forgalma éppúgy nem korlátozható, mint a tőke szabad áramlásáé. E diktátum az Európai Bizottság „jogi leleménye”, az 56. cikk önkényes, kiterjesztő jogértelmezése a végett, hogy az új tagállam földterületét a tőkeuralom alá vessék. Alkotmány - erejű jogalap itt csak úgy állna elő, ha ezt a követelményt az RSZ általános érvényű szabályként tartalmazná, amelynek hatálya az EU összes tagállamára kiterjedne, tehát a föld – az EU teljes földrajzi területén – tőkének minősülne. Egy ilyen jogi norma, azonban, nemcsak, hogy nem létezik, hanem annak jövőbeli megalkotására sincs esély. 2. Ténylegesen a közösségi jog az EU tagjainak a földpiacra kettős államjogi státust intézményesít, egymástól gyökeresen eltérő tartalommal: egyet a szuverén Tizenötök (és Málta), másfelől egyet az önrendelkezéstől megfosztott, új belépők számára. Az előbbieknél a jogalap az RSZ 295. cikke, amely az uniós beavatkozást kizárja a tagállam tulajdoni viszonyaiból, így a földtulajdoni rend alakításából is. Az EU vívmányainak átvétele itt csak azzal jár, hogy a külföldi jogalanyoknak nemzeti elbánást kell nyújtani. Az új tagoknál, viszont, a földjükről való önrendelkezést az EU joghatóságával szemben kizárja két jogtétel: a/ az elsőbbségi doktrína szerint a közösségi jog a tagállami jog felett áll, annak érvényességét a tagállam nem vitathatja, hanem azt köteles végrehajtani és értelmezése is csak az Európai Közösség Bíróságára tartozik; b/ a földnél ezt a kötelező, elsőbbségi jogot a tagállam számára az RSZ 56-57. cikkei jelentik, amelyek a földterületről való tagállami önrendelkezést alávetik a „tőkeszabadság” vívmányának. Tartalmában ez a nemzetközi kiváltságot, a legnagyobb kedvezmény szavatolását jelenti a tőkehasznosulás javára. 3. Általános érvényű alávetést valamennyi tagállam földjére a közösségi jog a jövőben sem valósíthat meg, a következő, kizáró tényezők miatt: a/ A Tizenötök nemcsak történetileg, hanem a jövőre is kizárták az EU beavatkozását a tulajdoni viszonyaikból: az RSZ 295. cikke nemcsak ma hatályos, hanem azt az uniós Alkotmánytervezet is tartalmazza (III. 331. cikk). b/ A Tizenötök létérdeke államterületükre nézve a szuverenitás megőrzése, ezért arról nem mondtak és a jövőben sem mondanak le. c/ A szuverenitást felszámoló RSZ 56. cikkének nincs viszszamenő hatálya: eltekintve attól, hogy pusztán a jogértelmezésnek ilyen (a múltban létesült jogviszony tartalmát gyökeresen megváltoztató) hatása nem is lehet, még ha új normaszöveg is mondaná ki a föld „ egyetemes tőke-minőségét”, ez a Tizenötöket nem érintené, mivel az RSZ 295. cikke
kategorikusan kizárja a szuverenitásukat sértő, bármely közösségi beavatkozást. d/ Minden új tagállam egyéni (külön) szerződést kötött az Unióval a csatlakozása feltételeiről, emiatt, pedig a régi tagok számára jogilag közömbös (irreleváns), hogy az új belépők feladták -e szuverenitásukat, és ha igen, úgy milyen mértékben. 4. Magyarország önrendelkezésének kizárása a saját államterületét alkotó föld jogi sorsáról való, szabad, önérdekű döntésről formálisan azért ütközik a közösségi jogba, mert ennek az alávetésnek (a Csatlakozási Szerződés feltételét érintő beleegyezésünkön túl) nincs alkotmányos erejű, tehát közösségi jogszabályba foglalt jogalapja. Ennél is lényegesebb az alávetéssel a terhünkre megvalósult, tartalmi jogsértés: szuverenitásunk elvonása egyidejűleg súlyos jogfosztást idéz elő tagállami államjogi státusunkban. Az alávetés ui. – azon túl, hogy létérdekeinket semmisíti meg -, felszámolja az uniós integráció legfontosabb pillérét, a tagállamok jogegyenlőségét. Az általános egyenlőség az Európai Közösség Bírósága által is elismert alapjog, amelyet a gyakorlat - az RSZ 4. cikke alapján – kiterjeszt az azonos versenyfeltételek biztosításának a követelményére is. (Ld. pl. a megkülönböztetés tilalmát a C-117-76. és C-16-77. sz. egyesített ügyekben, /1977/ ECR I-1753, 7. pont.) 5. Ez a közösségi jogi rendezés, amely – az integráció tartópilléreként - kettős jogalapot létesít a tagállamok földjogi státusára (egyszerre szavatolja a régi tagok szuverenitását, másfelől az új tagoknak attól való megfosztását), ráadásul ezt – az Alkotmány és az RSZ megkerülésével, érvényes jogszabály megalkotása nélkül - önkényes, kiterjesztő jogértelmezéssel éri el, nemcsak a jogegyenlőséget sérti. Az alapérdek-szembenállás intézményi állandósításával, valójában, az integráció összetartó erejét (a belső kohéziót), az együttműködés, a szolidaritás (a kölcsönös egymásra utaltság) tartalmát semmisíti meg, ezzel, pedig, a szövetséges állam rendszerét bomlasztja. Emiatt, pedig – még középtávon - sem valósulhat meg az EU létéhez nem nélkülözhető, tagállami szolidaritás, amikor a – hatalmukkal visszaélő - Tizenötök, amelyek közül a legerősebbek 1945 előtt a világ gyarmatbirodalmának közel 80 százalékát uralták, saját területi integritásukat a közösségi joggal megvédik, miközben a közép-kelet európai új tagok államterületi önrendelkezését kizárják azért, hogy ezek országát, földjét kiszolgáltassák a globális tőke elsajátítási terepének. Ez a pénzgyarmatosításnak csaknem leplezetlen – még jogi formalizmussal sem kellően lefedett – építménye, az erőfölény olyan stabilizálása, amit már a sikeres ókori birodalmak is elítéltek és tiltottak. (Ld. pl. a római jogban a societas leonina, az „oroszlán-társulat” tilalmát.) Ehhez képest, nemcsak az új tagállamok érdeke e jogfosztás megszűntetése, hanem ez előfeltétele az EU fennmaradásának, tehát közösségi érdek is. 6. Az alávetés felülvizsgálatával a Magyar Állam semmilyen többletjogot, kiváltságot nem követel magának, hanem egyrészt, az EU nevében a terhére végrehajtott jogfosztás törvényes orvoslását igényli, a jogegyenlőség helyreállítását, amely a földügyben megszünteti gyarmati kiszolgáltatottságát. Másrészt jogos követelménye, hogy az EU Alkotmányos Chartája (RSZ) azonos államjogi státust biztosítson Magyarország számára a korábbi uniós tagok földjogi helyzetével, vagyis az államterületét alkotó föld tulajdonáról és használatáról való állami önrendelkezésnek Magyarország esetében is éppúgy az RSZ 295. cikke legyen a jogalapja, amint az a Tizenötök területi integritását alkotmányosan szavatolja.
7. A jogi érvek mellett nyomós politikai indokok is megalapozzák a felülvizsgálatot. Így nem vitatható alaptény, hogy a/ az EU tagállamai közül Magyarország az egyetlen, amelyet az elmúlt évszázadban nemzetközi döntés megfosztott államterülete és állampolgárai kétharmadától, termőföld-alapjának ¾ részétől; ( A trianoni diktátum előtt az ország földalapja 31 millió ha volt, ami 8, 5 millió hektárra csökkent.) b/ az Unióhoz csatlakozó, KKE országok közül szintén Magyarország az egyetlen, amely 1989 után – államterületének jogfosztást megvalósított, erőszakos elvétele ellenére – nem élt területi vagy határ-kiigazítási revízióval. Az idegen, nemzetközi érdekek, illetve a szomszédos államok érdekeinek hallgatólagos és kifejezett elismerése, ezzel, pedig nemzeti érdekeiről való lemondása fejében Magyarország az Uniótól, a Csatlakozási Szerződés feltételeként olyan államjogi státust „szerzett”, amely a történetileg még fennmaradt, megcsonkított – egyharmadára zsugorított – államterületére is kizárja önrendelkezését. Aligha vitatható, hogy ez súlyosan méltánytalan, az ország jövőjét megsemmisítő joghátrány, amit a nemzetközi jognak is észlelnie kell. Ezért nemcsak Magyarország méltányos érdeke, hanem – a közösségi és a nemzetközi jog részéről is - méltánylást és törvényes orvoslást igénylő követelmény a jelenlegi, maradék államterületre a Magyar Állam önrendelkezésének és területi integritásának nemzetközi szavatolása: államterületünkre a „nolite me tangere” (a sérthetetlenség) alapelvének garanciális érvényesítése. Az alávetés felülvizsgálata és az RSZ 295. cikke szerinti államjogi státus helyreállítása a legkevésbé sem jelenti, hogy hazánk emiatt nem tenne eleget a közösségi jog követelményeinek (főként az acquis communautaitre vívmányainak). Számos európai és nemzetközi modell bizonyítja: a piacgazdaság kellő hatékonysággal működik úgy is, ha a földpiac nem a korlátlan tulajdoni mozgásra épül, hanem – a tulajdon átruházás korlátozása, vagy akár kizárása mellett – a haszonbérlet, az örökhaszonbérlet stb. használati jogcímek rugalmas alkalmazására. (Pl. Egyesült Királyság, Hollandia, Izrael) Emellett, a harmadik évezred történelmi sorsfordulója – a globális éghajlatváltozás, a népesség – robbanás, a világ energia – és élelmezési válsága és más, együttható okok miatt – a túlélés parancsává teszi, hogy az állam a területét alkotó földjéről a saját népessége érdekében, szabadon rendelkezzék. E nélkül ui. nem állhatja útját a területére irányuló menekült - áradatoknak és az idegen érdekű, betelepítési terveknek, amelyek – saját népességének rohamos csökkenésével felgyorsulva – az állampolgárok etnikai fennmaradását veszélyeztetik.
9
Gondolatok a Györffy tanyáról egy önkormányzati előterjesztés kapcsán... Egyszer olvastam, hogy a brit külügyminisztériumban volt egy köztisztviselő, aki még 1938-ban, a Müncheni egyezmény (1938. szeptember 29.) aláírásakor is elemzőként azt írta a kormánynak, hogy Hitler politikai
10
tevékenysége nem befolyásolja az európai politikai jövőt, törekvéseivel érdemben nem kell foglalkozni. Nos, az érdekesség nem ez volt, amiért megmaradt a fejemben, hanem az, hogy ez a köztisztviselő innen ment nyugdíjba, és még valami ajándék aranyórát is kapott sokévi „köztisztviselői” szolgálatáért. Ez az ügy (sok más személyes tapasztalattal együtt) jelképezi a véleményem a magyar közigazgatás jelentős részéről is, és (akinek nem inge, nem veszi magára) ez a vélemény csak erősödik az évek alatt. Az egész azért jutott eszembe, mert valaki felhívta a figyelmem, hogy egy önkormányzati előterjesztésben eléggé érdekes kontextusban, és meglepően sokszor szerepel a HOTEK (Herman Ottó Természetvédő Kör) neve egy olyan időből, amikor még az egyesületet én vezettem. Az alábbiakban „Tájékoztató a „Győrffy tanya” Szabadidőközpont működéséről”. c. előterjesztésből idézek. Az előterjesztést Sipos Zsolt városüzemeltetési osztályvezető úr neve fémjelzi. „(...) Később 1998. és 2000. között a szabadidőközpontot – bérleti jogviszony keretein belül – egy helyi civilszervezet – a Herman Ottó Természetvédő Kör– működtette. Sajnos a szerződéskötéskor meghatározott legfőbb önkormányzati célkitűzés – mely szerint a kölcsönösen elfogadott viszonylag alacsony bérleti díjat az üzemeltető belátása szerint a tanya, illetve annak eszközei felújítására, fejlesztésére fordíthatta; ösztönözve ezáltal a bérlőt a saját szolgáltatási körének bővítésére, valamint az egyes szolgáltatások színvonalának folyamatos javítására – nem érvényesült. Sőt elmondható az is, hogy a bérüzemeltetés idején a korábbi szolgáltatási színvonal is csorbát szenvedett. A bérüzemeltetés nem egész három éve alatt a tanyán ugyan történtek bizonyos „beruházások” („felújítások”), de a jó gazda gondossága nem volt tapasztalható. A tervezett és tulajdonos önkormányzat által is jóváhagyott – engedélyezett – munkálatok – úgymint az istálló bővítése (egy ideiglenes féltetős szín épült), a tanya „életveszélyes” tornácának javítása, a szennyvíztároló építmények kialakítása és a karámrendszer felújítása – ugyan mind megtörténtek (költségei elszámolásra is kerültek); azok értékarány szempontjából mégis vitathatóak voltak. A bérüzemeltetői jogviszony ezen időszakában a tulajdonos elképzelései, érdekei és az üzemeltető koncepciója között alapvető ellentétek keletkeztek, és hosszas huzavona után a HOTEK és az önkormányzat között fennálló szerződés – üzemeltető felmondásával – 2000. szeptember 30. napjával megszűnt. A tanya üzemeltetését fenti időponttól – jobb híján – a Polgármesteri Hivatal vette át, és működteti azóta is. A lovarda mindennapi teendőinek ellátása, a szabadidőközpont szolgáltatásainak, rendezvényeinek és programjainak megszervezése, előkészítése és lebonyolítása a városüzemeltetési osztály feladatai közé lett integrálva. A tapasztalatlanság és források szűkössége miatt eleinte csak kisebb célkitűzéseket állítottunk magunk elé. A szabadidőközpont működtetésével kapcsolatosan lassú, de fokozatos fejlődésre számítottunk. A fokozatosan romló gazdasági körülmények ellenére – nem kis erőfeszítések árán – a kitűzött céljainkat időarányosan megvalósítottuk. Azt gondolom, a tanya infrastruktúrájában, külső megjelenésében, az igénybe vehető (ha úgy tetszik az általunk nyújtott) szolgáltatások választékában és volumenében jelentős eredményeket értünk el. Engedtessék meg, hogy állításom igazolásaként a teljesség igénye nélkül néhány példát is megemlítsek. (...)” „Amikor a szabadidőközpontot visszavettük a HOTEK-től a tanyaépület igen lelakott állapotban volt, a gádor és a kisebbik (alsó) épületrész padozata össze volt törve, és hiányos volt. Az esztétikai hiba mellett elmondható, hogy szinte közlekedni sem lehetett már rajta. Azért, hogy a használhatóság helyreálljon a burkolatot kicseréltük. A szobabelsőben található burkoló szintén egy korábbi lakásfelújításból lett „átmentve”. (...)” „Amióta a lovarda önkormányzati tulajdonba került, a város idegenforgalmi elképzeléseinek részeként a fürdővendégek és egyéb turisták, továbbá a táborozó és a gyerekek részére szabadidős szolgáltatásként folyamatosan igénybe vehető a lovagoltatás és kocsizás. E szolgáltatásunkra eddig csak a lóval való találkozás és megismerkedés, mint a szabadidő hasznos eltöltésének egy lehetséges egészséges élményeleme volt a jellemző. Nem volt és ebben az esetben ma sem cél a „lovas” oktatása, tanítása.” (...)
„Szerintünk a jelenlegi helyzetben az írásos javaslatban szereplő (a tulajdonosi elképzelések és célkitűzések rögzítését, azok megvalósítására vonatkozó feltételeket, határidőket és garanciális kötelezettségeket mellőző) bérüzemeltetési konstrukció nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. Hiszen a bérüzemeltetőt semmi sem ösztönözné a jövőt építő és a biztonságos működést elősegítő fejlesztések végrehajtására. (Csak emlékeztetőül: korábban a HOTEK-kel ugyanilyen eljárást követően lett megkötve az Önkormányzat számára igen előnytelennek bizonyult szerződés.) Meggyőződésünk, hogy egy feltételek nélküli alacsony bérleti díj mellett kialakított garanciák nélküli jogviszony igen hamar az önkormányzati érdekek érvényesülésének akadályává válhat.” A hosszú előterjesztésben, olyan hihetetlen eredmények kerülnek felsorolásra, mint a „Kevi Legjobb Kocsisa” verseny, vagy a roppant színvonalas szolgáltatás jelenleg. Szívesen elolvastatnám mindenkivel, aki kicsit is érdeklődik a tanya sorsa felől, de hosszú anyag leközlésére sajnos nincs módunk. Szubjektíven annyit mondhatunk HOETK-re vonatkoztató részekre: hazugság az egész. Jelenlegi állapotokra csak finomabban mernék állást foglalni: erős csúsztatás... Aki látta a lovarda működését korábban, és látja ma, annak szembetűnőnek kell lennie a különségnek - mint ahogy a legtöbeknek az is. Fogalmunk nincs, hogy kinek az érdeke, hogy a HOTEK 1998-2000 közötti ottani munkáját rossz színben tüntesse fel, de azt mondhatjuk bátran, hogy mi biztosan másként emlékezünk. Azt legalább tudjuk, hogy a jelenlegi nem túl magas színvonalú munkát kinek is az érdeke lényegesen jobb színben feltüntetni, mint a valóság... Azt hiszem, hogy az előterjesztésben leírtak jócskán kimerítik a polgári jogban ismert jó hírnév megsértésének a fogalmát, és ha a pereskedést szerető emberek lennénk, minden bizonnyal számon is kérnénk a leírtak valóságtartalmát, de így csak bosszankodunk, fanyarul mosolygunk, és tanakodunk, hogy jó ég, mit nem röstellnek leírni… Az előtejesztő Sipos Zsolt osztályvezető alábbi gondolatait kiemelném: ■ „a bérüzemeltetés idején a korábbi szolgáltatási színvonal is csorbát szenvedett” ■ „a jó gazda gondossága nem volt tapasztalható” ■ „ugyan mind megtörténtek (költségei elszámolásra is kerültek); azok értékarány szempontjából mégis vitathatóak voltak” ■ „mikor a szabadidőközpontot visszavettük a HOTEK-től a tanyaépület igen lelakott állapotban volt” ■ „a HOTEK-kel ugyanilyen eljárást követően lett megkötve az Önkormányzat számára igen előnytelennek bizonyult szerződés” Ha a Györffy tanya múltját átnézzük, akkor tény, hogy a Debreczeni Magdika vezette lovarda hangulata volt a tanya történetének a csúcspontja - amit azóta sem sikerült helyreállítani. Amikor Magdika abbahagyta, akkor Vad Károly, a Györffy tanya „lelke” is itthagyta a várost, és máshol keresett megélhetést. Az ekkori önkormányzati üzemeltetést nagyjából az eltűnögető felszerelés, gyors személycserék, kíméletlenül meghajtott lovak, a hozzá nem értés – egyszóval (barátok közt szólva is) a dilettantizmus jellemezte. Ennyit a „a bérüzemeltetés idején a korábbi szolgáltatási színvonal is csorbát szenvedett” gondolatról. Ezt az állapotot ismertük fel akkor a HOTEK-ben, és emiatt kerestük meg az önkormányzatot együttműködési megállapodásunkkal. Németh István, az akkori polgármester habár gyanakodva méregetett bennünket, de azért segített nyélbeütni az üzletet, és így került hozzánk át a lovarda. Elsőként előkerítettük Vad Károlyt, hogy jöjjön haza, és segítsen újból működésbe hozni a tanyát - nélküle bizonyosan nem ment volna. Ezt követően próbáltuk visszaédesgetni az önkormányzat korábbi „színvonalas” munkájának köszönhetően elvadított korábbi törzsvendégeket. Volt, akivel gond volt, és nem jött vissza szívesen, volt – szerencsére több – aki örömmel jött, de tény, hogy már az első évben négy főnek adott munkát üzemeltetésünkben a tanya úgy, hogy mindeközben a városnak egy fillérébe sem került. Szóval lehet, hogy az előterjesztő szerint a „HOTEK-kel (...) az Önkormányzat számára igen előnytelennek bizonyult szerződés”, de az tény, hogy gazdasági szempontból, a bevételek szempontjából a tanya csúcson volt. A lovakat fiatalabbra cseréltük, kiegészítő épületet építettünk, szóval ha a „a jó gazda gondossága nem volt tapasztalható”, akkor nem tudom, mi kellett volna, hogy az előterjesztő tapasztalni tudja. A bérleti szerződés előnyösnek tűnt, hiszen gyakorlatilag minden állagmegóvásra szánt pénzt (amit pályázatokból igyekeztünk megvalósítani) a bérleti díjból levonhattunk, így fizetnünk konkrétan nem kellett. Ennek ellenére két év után, úgy láttuk, hogy a lovarda minden igyekezetünk ellenére – veszteséges. Nem volt ez komoly veszteség, de bizony míg egy önkormányzat simán fenntarthat közpénzen több milliós veszteséges ágazato-
11
kat is, addig egy civil szervezetnek a lehetőségei szűkösebbek, és már egy- kétszázezer forint veszteség is kényesen érinti. Ennek megfelelően az önkormányzatnak új megállapodást javasoltunk: az eddigi bérleti díj mértékéhez képest ne nekünk kelljen fizetni, hanem inkább egy akkora összeget kapjunk mi meg a fenntartásra, amit eddig nekünk a tanyára kellett fordítanunk. (Ha jól emlékszem kettőszázezer forintról volt szó.) A képviselő-testület egy fölényes mozdulattal azonnal visszavette a lovarda üzemeltetését, annak ellenére, hogy még abban az évben a többszörösébe került az üzemletetés, mint amit mi fenntartási támogatásként kértünk. Azóta ez az összeg hatványozódott - de erről majd később. Az átvételt – mit ad Isten – azon köztisztviselők közreműködésével hajtottuk végre, akik a jelen előterjesztést jegyzik. Az átvétel törvényességét a jelenlegi előterjesztés törvényességét felügyelő jegyző végezte. Mi úgy érezzük, hogy helytálltunk az üzemeltetésben, az elszámolt munkák jócskán vállalkozói érték alatt kerültek beszámolásra, és az épület rendben volt. Kérdés az, ha így hét-nyolc év távlatából, az előterjesztő úgy érzete, hogy „a jó gazda gondossága nem volt tapasztalható” vagy a beruházások „ugyan mind megtörténtek (költségei elszámolásra is kerültek); azok értékarány szempontjából mégis vitathatóak voltak”, vagy „mikor a szabadidőközpontot visszavettük a HOTEK-től a tanyaépület igen lelakott állapotban volt”, akkor miért nem jelentkezik: „Én voltam! Én vettem vissza lelakottan, én számoltam be a munkákat értékükön felül, én nem figyeltem arra, hogy a jó gazda gondossága nem volt érezhető.” Egyszerű tény: vagy akkor hibáztak akkorát az érintett köztisztviselők, ami miatt már nem lenne szabad a hivatalban dolgozniuk – ha minden úgy van, ahogy az előterjesztésben leírják, vagy most, az előterjesztésben állítanak valótlanokat. Miután én személyesen is ott voltam, elmondhatom, hogy az én véleményem szerint az utóbbi valósult meg. Az tény, hogy a Debreczeni Magdika munkájának köszönhetően nyüzsgő, élő, helyi fiatalokkal teli tanyát nem sikerült már 1998-2000 között helyreállítanunk, de gazdasági szempontból messze ekkor került a legkevessebbe a városnak, messze ekkor adta a legtöbb munkahelyet, és aki akkor járt a tanyán, annak van összehasonlítási alapja a mostani Györffy tanyai élethez. A mi üzemeltetésünkben lévő tanya 1998 és 2000 között nyári teltházzal üzemelt, ami érdemi hatással volt más idegenforgalmi ágazatokra, így a strand üzemeltetésre, és a vendéglátásra is. Nyolc év telt el azóta, hogy a Györffy tanya visszakerült tőlünk az önkormányzathoz, és habár infrastruktúrájában vitathatatlanul fejlődött a tanya, sajnálatosan elmondható, hogy helyi közösségi szempontból, városi kulturális élet szempontjából azóta sem sikerül megközelíteni a HOTEK által elvégzett munka színvonalát. Mindemellett, azóta folyamatosan városi közpénz folyik el a tanya fenntartására, ami egy szegényedő város büdzséjéből bizony nagy áldozat, és talán joggal lenne elvárható, hogy az üzemeltetést a bevételek finanszírozzák. Az idézett képviselő-testületi előterjesztésből kitűnik: 2005-ben mindösszesen 5314 e Ft kiadáshoz, 2220 e Ft. bevétel volt párosítva (3094 e Ft. veszteség), 2006-ban 4718 e Ft kiadáshoz, 1829 e Ft. bevétel volt párosítva (2889 e Ft. veszteség), 2007-ben (11. hóig) 5112 e Ft kiadáshoz, 2360 e Ft. bevétel volt párosítva (2752 e Ft. veszteség – ami minden bizonnyal csak növekedett, hiszen a december nem a legjobb bevételt hozó hónap semmiképp). Általánosságban évi 3 millió forint a városkasszából szemben a HOTEK által üzemeltett nulla forint költséggel szemben, ami helyett a felmondáskor jelképes éves fenntartási támogatást kértünk. Lehet azt mondani, a „HOTEK-kel (...) az Önkormányzat számára igen előnytelennek bizonyult szerződés”, de az tény, hogy aki ilyet állít, az gazdasági szempontból nincs a helyzet magaslatán. S ha ilyen gazdasági érzékkel rendelkező emberek kezelik a városkasszát, akkor talán érthető is, hogy miért nincs semmire forrás… Mi sem áll azonban távolabb tőlem, mint hogy csak gazdasági szempontból értékeljek egy vállalkozást. Azonban akkor is felmerül a kérdés: mi az a városi jelentőségű közszolgáltatás, ami megér ennyit? Nézzünk objektíven néhány tényt: Tény, hogy míg a HOTEK üzemeltette a tanyát, három fővárosi csapat évi sok táborban vette igénybe a tanya szolgáltatásait. Tény, 12
hogy volt lovas élet a tanyán, és nem széthúzás volt a városi lóbarátok között. Lehet mondani, hogy „ó, az másvilág volt”, de tény, hogy akkor, amikor a HOTEK üzemeltette a tanyát, egy fillérjébe nem került a városnak a Györffy tanya üzemeltetése. A városban – szerencsére – a lovaglás terjed. Több lótartó álmodozik sportló tenyésztésről, vagy lovas sporttevékenységről. Egy lovaspálya a vásártéren, egy lovaspálya a halastó mellett, a városkertben a Nimfea fedett lovardát épít – de a Györffy tanyára nem megy senki. Egyik lovas csapatnak sem fűlik hozzá a foga, hogy a Györffy tanya mostani vezetőivel közösködjön, együttműködjön, inkább mindenki maga kezd hozzá, hogy csináljon valamit. vajon mitől lehet ez? Tény, hogy a Györffy tanya egy olyan erőforrás, amit sem a HOTEK bérlése előtt, sem pedig napjainkban – az önkormányzat nem tud kihasználni. Tény, hogy a Györffy tanya évek óta látszólag koncepciótlanul hánykolódik. Jelenleg leginkább úgy tűnik, hogy néhány közalkalmazott a város pénzén él a hobbijának, és huculokat hoz a városba, és rackákkal próbálkozik, ami szép – de semmiképpen nem segíti a gazdaságos üzemeltetést. Természetvédőként örülök a huculoknak, mert szép dolog a génmegőrzés, de őshonos állattenyésztést tanulva meglepetésemnek kell, hogy hangot adjak, és magamtól kérdem: hogy kerül ez a tájra ennyire nem jellemző fajta ide, aminek otthona a Kárpátok dombos hegyes vidéke. S ha már itt tartunk: tény, hogy a hucul nem e tájra való, és tény, hogy nincs olyan ló vagy lovassport, amiben eredményesen használnák ezt az egyébként valóban jobb sorsra érdemes kislovat, amit a kárpátok pónija névvel illetnek. S végül tény, hogy városunk pénzügyi helyzete romlik. A Györffy tanya érdemi közszolgáltatást nem nyújt, és fenntartása éves szinten 3 millió forintjába kerül a városnak. Ha ilyen háttért követően jön valaki, aki azt mondja, hogy átveszi a lovarda üzemeltetését, akkor bizony felelőtlen köztisztviselői magatartás egy előterjesztésbe azt leírni, hogy ez „előnytelen” ajánlat, mert ha választani kell aközött, hogy valami 3 millió forintba kerüljön, vagy ne kerüljön egy fillérbe sem, akkor csak a nagyon gazdag, és a buta ember választja azt, hogy kerüljön inkább évente 3 millióba, de biz akkor sem adom… Nekem nem feladatom, hogy Györffy tanya jól működjön, hiszen a Nimfea Egyesület és a HOTEK közösen szintén lovasturizmusra épít számos szolgáltatását, de bizony a város lakójaként bosszant, ha azt látom, hogy néhány ember a városi vagyonnal felelőtlenül bánik, és akár saját passziója, akár büszkeség, vagy bármilyen érdek alapján szűklátókörű döntést hoz, javasol a képviselő-testületnek. A Györffy tanyán ültem elsőként lóra, Dajka („Mama”), Tünde, Csinos („Beton”), Szikrázó („Szikra”) és a „kis” Szellő örökre belém ívódott lónevek lettek, mert mind a barátom és társam volt azokban az években, amikor a szervezetünk a mostani irányát felvette, és elkezdett foglalkozni a városfejlesztési kérdésekkel is. Soha nem tekintettem a Györffy tanyára konkurenciaként, mindig az azonos értékrendű törekvések miatti összetartozás élménye volt az erősebb bennem. Tény, hogy ez az előterjesztés, amivel „magyarázom a bizonyítványom”, és „nem én vagyok hibás, hanem a nyolc évvel ezelőtti üzemeltető…” jelentősen változtatott. Nem tudom, hogy mi lett az előterjesztés sorsa, és jobb is így, mert legalább nem bosszankodom rajta, hohyha a javaslattevő véleményének szűklátókörű megközelítésén a t. képviselő-testület átlátott-e, vagy sem. Hofi apánk rég megmondta: „ha nem megy a kupleráj, nem a bútorokat kell kicserélni, hanem…” Nagyjából ez a helyzet a lovardával is, mert attól, hogy lesz néhány racka, vagy azonosítatlan szülőjű félvér lovak helyett kárpáti póni lesz – az nem oldja meg a Györffy tanya sorsát, és jövőjét. „Fejétől bűzlik a hal” - mondják (ha már az idézeteknél tartunk...), és ez halmozottan érvényesül a lovarda tekintetében is. A lovardát köztisztviselői szemlélettel („mindegy mit csinálok, úgyis jön minden hónapban a fizetés”) nem lehet üzemeltetni. Erős vállalkozói szemlélet, erős marketinges munka, szervezőkészség kell ahhoz, hogy működjön ez a jobb sorsra érdemes helye a városnak. Azzal zárom soraimat, amivel kezdtem: „akinek nem inge, nem veszi magára...” - és sajnálom, ha bárkit akaratlanul megbántottam gondolataimmal, de tény, hogy erre nem került volna sor, ha nem állítják pellengérre azt a munkát, amit ott 1998. és 2000 között végeztünk.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselői Pásztó-pusztán 2007. november 28-án városunkba látogatott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Nemzetközi Egyettműködési Programok Főosztályának két munkatára, hogy megismerje a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Program részleteit és jövőképét, a várhatóan 2008-ban induló Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatással megvalósuló program kapcsán . A két fejlesztéssel foglalkozó szakember a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnél megismerkedett azokkal a vidékfejlesztési törekvésekkel, amelyekkel a szervezet munkatársai Túrkeve és térsége foglalkoztatásának javításéért teszek. A vedéglátók bemutatták a pásztói „Hidegneveldét” ahol az állattartási tevékenység indul (képünkön), majd a Fekete István Oktatóközpontban megismerkedtek azokkal a tervekkel, amelyek a szervezet elképzelése szerint hosszabb távon képesek lesznek érdemi helyi munkahelyet teremteni. A Fekete István Oktatóközpontban tervezett fejlesztések (fedeles lovardaépület, szálloda-építés, lovas bemutató helyszín) éppúgy érdeklődésre tartott számot, mint általában a tájhasználati módok változásából adódó lehetőségek, mint a helyi lekvárüzem, tejbolt, a tejcsarnok újbóli munkába állítása, helyi vágóhíd, vagy épp a gyógynövények helyi feldolgozásának a terve. Meglepetéssel és nagy érdeklődéssel fogadták az ebédmeghívást is, amelyet a szervezők a strandon található „Buga” falatozóban szerveztek meg, ahol a szakácsok igazi roma étellel kedveskedtek, káposztás oldalas formájában.
A munkaebédet egy városlátogatás zárta, amellyel az egyesület munkatársai bemutatták patinás kisvárosunkat, a helyi nevezetességeket, beszámoltak a képviselő-testület és egyesület közötti érdekes viszonyról, amit találóan három „T” betűs igével jellemeztek („tiporni, tűrni, támogatni”), hogy mikor melyik váltakozik - de megállapítást nyert, hogy pártállástól függetlenül sajnos a harmadik a legritkábban jellemző. Az NFÜ munkatársai egy tartalmas és mozgalmas nap után térhettek vissza a fővárosba, míg a Nimfea munkatársai is megelégedettséggel nyugtázták a tárgyalások és egyeztetések sikereit.
MEGHÍVÓ Mielőtt belevágna.... — Gazdafórum a génmódosításról A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megbízásából a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület gazdafórumot szervez a génmódosításról. A rendezvényen elhangzó előadásokkal ellensúlyozni kívánjuk a géntechnológiai cégek által terjesztett téves információkat. Az előadók a génmódosított növények veszélyei mellett arról fognak beszélni, hogy milyen gazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi hátrányokkal jár a termesztésük a gazdák és a lakosság számára. Helyszín: Túrkeve, Fekete István Oktatóközpont, Ecsegi u. 22. Időpont: 2008. március 3., hétfő, 14 óra Részletes program: 1400-1530 előadások: ◆ Dr. Rodics Katalin (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A génmódosítás kockázatai és a hazai jogszabályi kötelezettségek ◆ Dr. Márai Géza (Szent István Egyetem): A génmódosítás és a mezőgazdasági gyakorlat ◆ Fidrich Róbert (Magyar Természetvédők Szövetsége): Kinek hoz hasznot a génmódosítás? 1530-1600 vitafórum A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk! További információk:
Szántóné Simon Edit, tel: (56) 361-505, (70) 292-5677. Fidrich Róbert, Magyar Természetvédők Szövetsége, tel: (1) 216-7295, (70)271-5715. Ezen fórum 2008. március 14-én pénteken 930-tól Szolnokon a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Agrárkamara Tanácstermében (Baross u. 20. 3. emelet) újra megrendezésre kerül. 13
A huszonegyedik század embere ugyan keveset törődik múltbeli dolgokkal, öregapáink és öreganyáink annál többet fürkészték a jövőt. Izgatta fantáziájukat az ismeretlenségbe burkolódzó holnap és holnapután. Ahogyan Váci Mihály is megfogalmazta: „Nem elég sejteni, /hogy milyen kor jön el, /Jövőnket – tudni kell!” Ilyen elvben próbáltak következtetni az eljövendőre. Triviális kifejezéssel élve, jóslatokba bocsátkoztak. Nem a Nostredamusra jellemző misztikumot hívták segítségül, és babonaságnak is csak felületes szemlélő vélheti mindazt, amit a Kárpát-hazai ősök megfogalmaztak. Egyetlen párhuzam azonban mégis vonható az említettek között. Egyik jóslat sem optimista. Hogy pesszimista vagy realista gondolkodásmódra vallanak-e az alábbiak, azt döntse el maga az olvasó! Hogy az ipari forradalom vívmányainak megjelenésével az emberek elkényelmesednek, kicsit elmegy az eszük is, és elidegenednek egymástól, azt öregapáink világosan láthatták. Ezt bizonyítja a feltevés, miszerint akkor lesz vége a világnak, amikor lőcstelen szekerek rohangálnak az utakon, és egymást tapossák. Erre a gondolatra valamelyest rímel egy másik, amely úgy szól, hogy a világnak akkor lesz vége, amikor vasmadarak repülnek az égen, amik vastojásokat tojnak, s a tojásokból kikelő fiókák városokat pusztítanak el. Hogy mikor fogalmazódtak meg ezek a félelmek, arról nem mondhatok semmit, de bizonyos, hogy régen, mivel a „leltárban” létezik olyan jövendölés is, hogy a világvége akkor jön el, amikor egy háznak több kéménye is lesz. A magyarság a ma már csak parasztházként emlegetett háztípust építette és lakta nagyon hosszú ideig. Az ilyen házikókban, mint tudjuk, hagyományosan egyetlen kemence volt. Az is a konyhában. A konyha volt az otthonnak a lelke. Nem csak azért, mert az aszszony, az édesanya folyton ott sürgött-forgott, nem csak azért, mert ott készült az éltető étel, nem csak azért, mert ott gyűlt össze a család reggelizni, ebédelni, vacsorázni – ami akkor még sokkal többet jelentett, mint puszta étkezést –, hanem azért is, mert ott volt Meleg. A mai emberek már máshogy élnek. Sok lakásból hiányzik a konyha, mint olyan. A mai családok már gyakran nem reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak együtt, vagy ha mégis, akkor csak esznek, de nem élik át a családi közösség létének az élményét. A világnak akkor lesz vége, amikor az emberek kőkerítéseket építenek, s a kerítéseken vaskapuk lesznek. Utóbbi jóslat még az ősi településszerveződés korából maradhatott fenn. Mikor a házak egytől-egyig kelet-nyugati irányban épültek, így a Nap izzó gömbje keltétől nyugtáig áldotta a házat, s egyik ház árnyéka sem esett a másikra. És a házak köré nem építettek kerítést, mert nem volt rá szükség. Az emberek a szeres településen ismerték és szerették egymást, nem úgy, mint a mai szertelen világban. Ez nem szójáték. A szer, szertelenség, a szeretet, a szertartás azonos eredete valószínűnek tűnik. A világnak akkor lesz vége, amikor a házban sütnek-főznek, de a kémény nem füstöl. Öregapáink ezzel a kijelentéssel is a megszokott világrend fejreállására mutatnak rá. Arra, hogy a jól működő dolgok megváltozása, megváltoztatása a gonosz jelenlétét és uralmát jelzik, s az ilyen változás nem vezethet jóra. Ugyanez az igazság jut kifejezésre, mikor a férfiakat és a nőket nem lehet egymástól megkülönböztetni. Ez is abnormális dolog. Nem a nemtelenné vált fiatalok iránt kell szolidaritást érezni és gyakorolni, hanem öregapáink iránt, akik minden 14
bizonnyal mélységesen megbotránkoznának azon, amit mi már-már természetesnek veszünk! (Hál’Istennek Magyarország ettől még távol áll, de például Dániában egyenesen divatossá vált a dolog. Én még hiszek a jóérzésű honfitársakban!) Nem maradhat ki a sorból a sárga veszedelem eljövetelének megjövendölése sem. Úgy tizenöt perccel ezelőtt befordultam a fürdőszobába, s egy hónapok óta létező „tünemény” csak most szúrt nekem szemet. A fogason egy indiai törülköző és egy kínai fürdőköntös van egymás mellé akasztva. Ez a felszerelés úgy ötszáz évvel ezelőtt még a leggazdagabb, legfényesebb császári és királyi udvaroknak is becsületére vált volna. Ma inkább a világpiac és az összes európai nemzetgazdaság rákfenéjére ismerhetünk rá ebben a két termékben. S ha már itt tartunk, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a világnak akkor lesz vége, amikor gyermekeinket bíborba-bársonyba öltöztetjük, de lelkükbe az Ördög csempész. Meggyőződésem, hogy az a legrosszabb szülő, aki mindent megad a gyermekének! És ezen ne tessenek megdöbbenni kérem! A gyermekeknek nem a mindenre van szükségük, hanem egyvalamire: törődésre. A többi az jön magától, s ezt maga a gyermek is belátja később, felnőtt fejjel. Aki megkapja a mindent, az nagyúrnak hiszi magát, s vele az Ördögnek nem lesz nehéz dolga. Ellenben egy jól felépített értékrendű ember lelkébe nem találnak táptalajt a bűnös gondolatok. Ilyen emberből ma már alig van. Zavar, hogy olyan világban kell élnem, ahol vasmadarak repkednek, ahol az emberek vaskapuk mögé zárkóznak, ahol a kémények nem füstölnek. Aggaszt, hogy ha nekem ez az osztályrészem, akkor milyen világ vár a gyermekeimre? És kétségbe ejt a kérdés, hogy az unokáimnak lesz-e még világa? A vadmurok virágából lassan eltűnik a pirnyagosság, s ez is a világvégét vetíti előre. S ha hinni lehet a jóslatoknak, akkor mindez a harmadik nagy háború után következik be. Csak annyi ember fog életben maradni, amennyi elfér egy diófa alatt. S ezek az emberek a gyimesiek lesznek. Így szól a jóslat. Miért pont a gyimesiek? Mert Gyimesben nem repülnek vasmadarak az égen. A gyimesiek nem ülnek lőcstelen szekerekre sem, s nem tiporják egymást. Gyimesben még van lelke a háznak, s van lelke az embereknek is. A gyimesi ember lelkébe nem csempész az Ördög. A gyimesi ember nem vásárol kínai áruházban. A gyimesi emberen messziről látszik, hogy férfi-e vagy nő. És aki hinni tud e sorokban, aki tartózkodik a megjósolt veszedelmektől, az gyimesi módon él. Az ott lesz a diófa alatt, és meglátja majd a vadmurok virágában a pirnyagosságot.
Kitüntetés a Nimfea Természetvédelmi Egyesület vidékfejlesztési munkásságáért Túrkevei székhelyű szervezet kapta 2007-ben az Észak-alföldi Régió Fejlesztéséért díjat A díjat minden évben az arra legérdemesebb civil szervezet kapja meg, amely tevékenységének nem csak helyi, de régiós szinten is érezhetőek az eredményei. A díjat a „Civil szervezetek szerepe a területfejlesztésben” című regionális rendezvény alkalmával adta át Erdélyi Ilona, a civil egyezető fórum tagja és Gadus István az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács társelnöke. A rendezvényen az Egyesületet a szervezet vezetője és a szakmai program vezetője képviselte. A tájrehabilitációs program rövid bemutatását Sallai R. Benedek az egyesület ügyvezetője tartotta meg, aki elmondta, hogy a program térségi agrár-környezetvédelmi kezdeményezés, a mezőgazdaság és természetvédelem egymásra támaszkodó gyakorlati megvalósítása, ami helyi modellpróbálkozás a fenntartható fejlődés elveivel megvalósuló gyakorlati vidékfejlesztésre. Az ügyvezető elmondta, hogy az itteni embernek a hosszú távú megélhetési lehetőségét elsősorban a természeti adottságokhoz alkalmazkodó ésszerű gazdálkodásban látja az egyesület, ami azt jelenti, hogy a Túrkeve város és közvetlen térségének felemelkedésének a kulcsa jelentősen függhet attól az agrár-ágazati struktúrától, amelyre a táj leginkább lehetőséget nyújt, illetve az ezzel megtermelt termékek helyi feldolgozásának a lehetősége. Az ügyvezető kiemelte, hogy külön azért nehézkes a civil szervezetként kifejtett munkájuk, mert az országra jellemző
A Nimfea Természetvédelmi Egyesületet érte az a megtiszteltetés, hogy 2007. november 22-én átvehette az Észak-alföldi Civil Egyezető Fórum közösségétől a civil díjat az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. „Alföld” termében a Túrkevei Tájrehabilitációs Térségfejlesztési Programjának (TTTP) elismeréseként.
kétpólusú politikai színtér (ha nem is párt jellegű lövészárkokban), de Túrkevén is jellemzi a közéletet, és az egyesület a két lövészárok között kénytelen előremozdítani a térségfejlesztés ügyét. Ismertette a program eddigi eredményeit, és a jövőbeni tervek is röviden bemutatásra kerültek. Szántóné Simon Edit, konkrétan a túrkevei vidékfejlesztési feladatokért felelős programvezető. az egyesület munkatársa a díjat nem csupán az eddigi munka elismeréseként értékelte, hanem mint egy ösztönzést is a munka folytatására. A programvezető feladata a pályázatok írásában való közreműködés mellett a gazdafórumok szervezése, tanácsadás földműves gazdáknak, birtokrendezéssel kapcsolatos szervezés, a helyi közszereplőkkel való kapcsolattartás egyaránt. A program hosszútávú jövőképének az egyesület munkatársai egyértelműen a minél szélesebb körű munkahelyteremtést nevezték meg, vallván, hogy a természetvédelmi problémák jelentős része bölcs tájhasználattal, és a fenntarthatóság elveit szem előtt tartó vidékfejlesztési politikával megoldható, sőt megelőzhető. Emiatt cél a népesség helybentartása, minél szélesebb körű közvetlen foglalkoztatás, a helyi értelmiség helybentartása, pályázatokkal olyan fejlesztések megvalósítása, ami minél inkább erősíti a helyhez kötődést. Az egyesület munkatársai újabb strukturális alap pályázatokat készítenek elő, és folytatják a földtulajdonszerkezetből adódó helyi problémák felszámolását.
Szántóné Simon Edit a program vezetője a díjátvételkori sajtófotózáson
Takács Attila (Élő Tisza Szövetség levelezőlistájáról) 15
A HOTEK új városfejlesztési pályáza A Nimfea Természetvédelmi Egyesület Európai Gazdasági Térség (EGT) Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus pályázati kiírásán történt eredményes szerepléséről előző lapszámunkban beszámoltunk. A Nimfea jó eséllyel egy 82 millió forintos támogatással alapozza meg a Túrkevei Tájrehabilitációs Program állattartási tevékenységét. Múlt év őszén, a Herman Ottó Természetvédő Kör, és az Alsó-Berettyó-melléki Tájgazdálkodási és Vidékfejlesztési Kft.-vel közösen új pályázatot készített „A biológiai sokféleség védelme innovatív vidékfejlesztési eszközökkel Túrkevén” címmel. A pályázat témája a magyar tarka szarvasmarha állományának védelmével természetvédelmi fajvédelmi programok lebonyolítása, és a tehenek tiszta tejének árusítása az élelmiszerbiztonság érdekében, belső értékesítési csatornák fejlesztésével Túrkevén. Az igényelt támogatás közel 160 millió forint. A program azért is példaértékű, mert a passzív rezisztenciát követően Túrkeve Város Önkormányzatával partnerségben került beadásra, hiszen a tejcsarnok újbóli üzembehelyezését tűzte ki célul egy biotejbolt kialakításával. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, mint az EGT Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus Nemzeti Kapcsolattartója 2007. június 1-jén pályázati felhívást tett közzé projekt-koncepciók benyújtására az EGT Finanszírozási Mechanizmus és a Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretében. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület sikerén felbuzdulva, a Herman Ottó Természetvédő Kör és az Alsó-Berettyó-melléki Tájgazdálkodási és Vidékfejlesztési Kft. közösen készített el pályázatot egy norvég partner bevonásával. Pályázati programunk a norvég partnereink tapasztalatainak felhasználásával egy olyan helyi fenntartható fejlődési modellkezdeményezés, amely a táji hagyományok megőrzésével (állattartás) igyekszik munkahelyteremtési célú programot megvalósítani, hogy a természeti értékek gyarapítása is eredményként jelentkezzen. A projekt alapja, hogy a természeti problémák már a társadalmi problémák hatásaként jelennek meg, így a gyökereknél, a társadalmi konfliktusok megoldásán keres megoldásokat. Programunk céljai: • munkahelyteremtés (közvetlenül és közvetetten) • természeti értékek megőrzése, védelme, rehabilitációja • mezőgazdasági értékek, hagyományok megőrzése • élelmiszerbiztonság A programmegvalósítás eszközei: • legeltetéses gyepgazdálkodás • tejtermelés • közvetlen értékesítési csatornák fejlesztése (mobil tejértékesítés) • egészséges élelmiszer helyi biztosítása, biobolt kialakítása a tejcsarnokban • szélmalom felújítás, és abban tájbolt kialakítása
• szabadtéri pásztormúzeum kialakítása • közösségi programok lebonyolítása (kiadványok, fesztivál, stb.) A program gerince, hogy az állattartási kedvet visszahozza, a hét éve felszámolt tejbegyűjtés újbóli megszervezésével minél többek megélhetéséhez járuljon hozzá. A program működéséhez, minőségi szintjének biztosításához, és fenntartásához, gazdasági önfenntartóvá tételéhez saját állományt hozunk létre saját fejési helyszínnel. Ehhez járulékos tevékenység a helyben maradást segítő helyi identitást erősítő elemek (helyi biobolt, fesztiválszervezés, szélmalom felújítás) és a idegenforgalmi termékkínálat növekedéssel járó elemek (szabadtéri pásztormúzeum, szélmalomban tájbolt helyi termékekből), és a fejlesztést szolgáló elemek (tejfeldolgozás megalapozását szolgáló háttér a norvég partnerrel). Várt eredmény: Helyi erőforrásokhoz alkalmazkodó, külső erőforrásoktól közvetlenül nem függő, természeti erőforrásokat nem veszélyeztető önfenntartó helyi közösség létrehozása A mezőgazdaság 1900 körül 8000, 1980 körül 3500, napjainkban kb. 300 helyinek biztosít megélhetést. Emiatt munkanélküliség és elvándorlás van. Közösségi földeken olyan termelést kívánunk folytatni, amely humán munkaerő igényű, hozzájárul a gyepterületek kezeléséhez, és helyi termék előállítással a egészséges életmódhoz, az életminőség javulásához. A program konkrét célja a helyi népesség megtartása, és a tájgazdálkodási törekvésekkel a természeti értékek megőrzése. Szükséges a munkahelyfejlesztés, jobb természeti környezet, egészségesebb étkezési szokások, helyi hagyományok fennmaradása. Kontos Tivadar a HOTEK elnöke
Tervezett programunk főszereplői: A magyar tarka szarvasmarhák, a tejcsarnok, a szélmalom, a pásztói gyep és minden helyi, aki szeretne egészséges tejet termelni és inni... 16
100 ÉVE SZÜLETETT HAGYMÁSY SÁNDOR A háborúkkal, forradalmakkal, ellenforradalmakkal tele XX. század sorsfordító időket zúdított a családokra. Nem kivétel ez alól a túrkevei Hagymásy család sem. Az elszegényedett családot az édesapa elvesztése is sújtotta, aminek következtében öt osztály elvégzése után 1918-ban Sándort hadiözvegy édesanyja kivette az iskolából. Idejekorán dolgoznia kellett, pedig ragyogó képessége már az elemiben megmutatkozott. 21 évesen, 1928-ban mosolygott rá a szerencse: tandíjmentesen, mint hadiárvát felvették az Eszterházy-uradalom Csermajori Gazdatiszti Iskolájába. Egész életét végigkísérő emlékképe is innen származik, amint édesanyja sírva néz a Keviből kigördülő kisvonat után. Az iskolát 1930-ban kitűnő eredménnyel végezte el. Egy évig állás nélkül maradt, majd a középbirtokos Veres László századosnál lett gazdasági gyakornok. Innen Mezőtúrra került Zsilinszky Mihály uradalmába gazdatisztnek. Itthon maradt egykori játszótársai irigykedve nézték a fehérkesztyűs intéző urat, felettesei pedig gyakorta megrótták őt túlzott engedékenysége miatt. Milyen vezető volt hát Hagymásy Sándor? A keze alatt dolgozó cselédek a megmondhatói. Özv. Fási Zsigmondné Rózsika néni szerint is „nagyon jó ember volt.” Humanitására, szakértelmére a népi demokratikus állam is igényt tartott. 1949-től a Dévaványai Gépállomásnak lett a főmezőgazdásza, melyet nyugdíjazásáig, 1967-ig töltött be. Szabadidejében már a harmincas évek elején mezőgazdasági szakcikkeket írt a Túrkevei Hírlapba. Verseket is faragott. Sajnos, kötetnyi költeménye csupán az íróasztal fiókja számára íródott. Nyugdíjazása után a MAFC legendás hírű sakkcsapatában játszott. Hagymásy Sándor legjelentősebb szabadidős tevékenysége azonban a néprajzi-helytörténeti munka volt. Első munkája a Dévaványai Gépállomás történetének megírása volt, amellyel Békéscsabán pályadíjat nyert. Ezt követően megírta a munkahelyén élt gazdasági cselédek, summások, aratók életmódját, mellyel már országos díjazásban is részesült. Összesen 24 pályamunkát írt, melyből 10 dolgozat országos I. helyezést ért el. Témáit tekintve zömében túrkevei vonatkozású művek: népi gyógyászat, Túrkeve helynevei, hagyományos paraszti gazdálkodás feldolgozása: szántás, vetés, aratás, hordás, nyomtatás, cséplés, Túrkeve népi táplálkozása két részben, paraszti állattartás, legeltető állattartás, továbbá önálló munkaként a túrkevei termelőszövetkezetek 20 éves története, valamint A közös gazdálkodás 30 éve Túrkevén 1948-1978 – Urbán László társszerzővel. Munkássága elismeréseként 1973-ban megkapta a Sebestyén Gyula-emlékérmet, 1978-ban pedig a Pro Urbe Díjat Túrkeve városától. A múzeumi berkekben immár országszerte jól ismert néprajzi gyűjtő- és adatszolgáltató helytörténészt a túrkevei Városi Művelődési Ház 1975-ben felkérte a városi Honismereti Kör vezetésére. Ezt a munkát élete végéig nagy szakértelemmel végezte. 1988- ban, 81 éves korában halt meg és lakhelyén, Mezőtúron lett eltemetve. Ezzel a honismereti kör is megszűnt. A kör funkcióinak egy
jelentős részét a Városvédő és Városszépítő Egyesület városvédő szakosztálya viszi tovább, felvállalva a honismereti pályázatok elkészítésében való segítségnyújtást, valamint a nevezetes objektumokat, jellegzetes épületeket és tipikus kevi embereket megörökítő fotódokumentációk készítését. Hagymásy Sándor emlékét a túrkevei Városi Könyvtárban elhelyezett pályamunkák, valamint 500 db archív fotó őrzi. Sipos Sándor
1985. szeptember 10. A túrkevei bronzkori ásatások színhelyén, a Ballai Várhalmon. A képen: Hagymásy Sándor, Gyányi Gyula, Sipos Sándor, Mikola Emma, Seres Sándor.
1979. július 19. A honismereti kör egy csoportjának templomzugi határlátogatása. A képen: Dr. Györffy Lajos, Sipos Sándor, Szádvári Andrásné és unokája, Seres Sándor és Hagymásy Sándor. 17
1. A várható éghajlatváltozás hatása az épített környezetre
A nyári hőmérséklet emelkedésével növekszik az épületek hűtési igénye, általános építészeti tervezés mellett már nem lehet a nyári megfelelő belső hőkomfortot biztosítani. Megnő a passzív épülettervezés (külső árnyékolás, hőtároló tömeg, éjszakai szellőztetés) szerepe. A megfelelő külső árnyékolás nélküli illetve könnyűszerkezetes (megfelelő hőtároló tömeg nélküli) épületek, épületrészek (pl. tetőtérbeépítés) belső klímája kritikussá válik. A hőmérséklet emelkedésével nő az éjszakai hőmérséklet, csökkentve ezzel az éjszakai szellőztetések hatékonyságát. Nagyvárosi környezetben a hősziget hatás fokozza a felmelegedést (napos idő esetén, ill. éjszaka akár 5-6°C-kal is magasabb lehet a hőmérséklet, mint a környező vidéki területeken), így sok esetben a passzív hűtési eszközrendszer már nem eléggé hatékony, és a globális hőmérséklet további emelkedésével a meleg elviselhetetlenné válása a klímaberendezések elterjedését vonhatja maga után. Vidéki és kisvárosi környezetben a passzív hűtés még megfelelő belső téri klímát biztosíthat. A túlzott felmelegedés miatt fokozottabb figyelmet kell fordítani az épületekben, városokban alkalmazott színekre. A világos színek több sugárzást vernek vissza, ezáltal kevésbé melegszenek fel. A téli hőmérséklet emelkedésének hatására csökken fűtési energiaigény. A téli és a nyári hőmérséklet-változások hatására az energiaigény eltolódik a téli fűtésről a nyári hűtés felé. Az épületszerkezetek szempontjából a jelenlegi hazai klíma egyik legrosszabb tulajdonsága, a sok fagyási ciklus, azaz hogy ami éjszaka megfagy, az általában nappal felolvad, majd újra megfagy, jelentősen rongálva ezzel a külső hőmérsékletnek és nedvességhatásnak kitett szerkezeteket. Remélhető, hogy a hőmérséklet emelkedésével a fagyási ciklusok száma csökken, ezáltal kevesebb fagykár jelentkezik. A nyári csapadékmennyiség csökkenés hatására, megnő az épületek környezetében illetve a lapostetőkön kialakított zöld területek, parkok öntözési igénye. A hűsítő nyári záporok elmaradása, illetve gyakoriságának csökkenése is tovább fokozza a nyári felmelegedést, mely elsősorban a városi környezetben válik kritikussá. A téli csapadékmennyiség növekedésének kapcsán felmerül a kérdés, miszerint a hőmérséklet emelkedéssel a csapadék halmazállapota is megváltozik-e? Azaz hó helyett esőre számít-
Árvíz, belvíz, vízellátás: Az intenzív, özönvízszerű esők következtében hazánkban fokozódik az árvízveszély, a mélyen fekvő területeken, pedig fokozott belvízveszélyre számítunk. Az intenzívebb (özönvízszerű) csapadékok következtében a vízelvezetés szerepe települési léptékben és az épület körül egyaránt felértékelődik. Nő a gyakorisága (lejtős területeken) a földcsuszamlás veszélyének, amely az épület telepítése; a jégesőknek, amely a tetőfedés, tetőablak, napkollektor kialakításában igényel további meggondolásokat. A felszínalatti vizeink éghajlatváltozással szembeni érintettsége meghatározó módon érvényesül. Különös jelentőséggel bír ez a tény, mivel az ivóvízellátás és általában a közműves vízellátás (a parti szűrésű készleteket is beleértve) mintegy 90 százalékban felszínalatti vizeken alapul. A klímaváltozás elsősorban a felszín alatti vizek áramlásának peremfeltételeit jelentő utánpótlást és a felszíni megcsapolást befolyásolja. (L1) Az UV sugárzás növekedésével külső felületvédelem fontossága felértékelődik elsősorban napsütésnek kitett anyagoknál, a műanyag és fa szerkezeteken. A fokozódó UV sugárzás hatására csökken az építőanyagok színtartóssága, hamarabb kifakulnak, tönkremennek. Az éghajlatváltozás városokat érintő fontosabb tendenciái közül kiemelendők az egyenetlen csapadékeloszlás, a szárazabb nyári időszakok, a szélsőséges hőmérséklet-ingadozások és légáramlások, valamint a nehezen kezelhető nyári hőhullámok. A beépített területek túlzott terjeszkedésével az átszellőző folyosók megszűnnek, a zöldterületek összezsugorodnak. A vízfolyások vízzáró medret kapnak, esetleg befedésre is kerülnek. Mindezek egyértelműen negatív hatással vannak a helyi mikroklímára.
•
• •
Település: hőhullámok elleni intézkedések kidolgozása (pl. városi „hőség zónák” definiálása, zöld felületek növelése, parkok; vízlelőhelyek, vízfelületek; világos útburkolatok, stb.) Vízellátás koncepciójának felülvizsgálata. Csapadék és tisztított szennyvizek telken illetve településen történő megtartási lehetőségeinek kidolgozása, szabályozókkal történő támogatása (nem ivóvizet mindenre, vízáteresztő burkolatok, stb.). Tetőtér beépítések hőkomfortját javító építészeti és gépészeti eszközök elterjesztése. Statisztikai adatgyűjtés kiterjesztése hűtés energiafogyasztására is.
3. Épített környezetünk hatása az éghajlatváltozásra Az épített környezet globális éghajlatváltozásra gyakorolt hatását elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásával illetve a széndioxid-megkötő képességgel jellemezzük. A széndioxid kibocsátás alapvetően az energiafogyasztáshoz kapcsolható. Az épített környezethez kapcsolódó energiafogyasztás során az épületek létesítésére, üzemeltetésre és közlekedésre fordított energiahasználatot együttesen kell tekintetni. A rendelkezésre Árnyékolók fő típusai és hatékonyságuk: Amint a képből is kitűnik, a külső síkú és átszellőztethető (esetlegesen mozgatható) árnyékolók a leghatékonyabbak. (N = naptényező: a transzparens szerkezeten átáramló hőmennyiség aránya a 3 mm vastag, egyrétegű, közönséges ablaküveghez viszonyítva. Tehát az érték minél alacsonyabb, annál jobban hőszigetel, véd a naptól a szerkezet). Külső árnyékolók
2. Legfontosabb, épített környezetet érintő stratégiai feladatok az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szemszögéből: • • •
• • • •
Építészek, építőanyag-gyártók, lakosság tájékoztatása. Passzív épülettervezés lehetőségeinek oktatása, népszerűsítése. Regionális, megyei, térségfejlesztési tervekben energia-felhasználási hatástanulmány módszerének kidolgozása és kötelező alkalmazása. Építési előírások felülvizsgálata, szigorítása és következetes betartatása. Árvízveszélyes területre építési tilalom („Az ország kb. egy negyede a mértékadó árvíz szintje alatt fekszik.” VAHAVA) Magaspartok (fölcsuszamlás), löszfalak által veszélyeztetett területek azonosítása. Hó- és szélteher statikai méretezésének újradefiniálása.
Mozgatható külső textil árnyékoló
18
•
Két üveg közötti árnyékolók
Belső árnyékolók
Fix lamellás külső árnyékoló
19
Nem hanyagolhatjuk el azonban a belterületi zöldterületek kérdését, áttételes hatása, a mikroklímára gyakorolt szerepe miatt.
álló statisztikai adatok alapján nem lehet az épített környezethez kapcsolódó összes energiafelhasználást definiálni, azonban így is elmondható, hogy a lakossági és szolgáltató szektor Magyarország energiafogyasztásának több mint felét adja. A legjelentősebb éghajlatváltozás csökkentő, energiahatékonyság növelő beavatkozási lehetőségek a lakosság fűtésre, használati melegvízre, valamint világításra használt energia megtakarításában, illetve a közlekedési energiafogyasztás racionalizálásában rejlenek. Az energiafelhasználás csökkentésének lehetőségeit a tanulmány részletesen ismerteti. A szennyvízkezelés, vízrendezés (pl. állóvizek eutrofizációs, elmocsarasodási folyamatai) során keletkező, légkörbe jutó széndioxid és metán kibocsátásnak a léptéke nem összevethető a fűtés, hűtés, közlekedés energiaigényével, így ezen kérdésekkel részletesebben nem foglalkoztunk. Az épületekbe beépített anyagok (fa, nád, szalma, stb.) széndioxid-megkötő képességét sem számszerűsítettük, ahogy egyéb szén-dioxid-nyelő technikai megoldásokat sem vizsgáltunk. Beszélni kellene a zöldterületek szén-dioxid megkötő képességéről, a beépített területek és a mezőgazdasági területek közötti szén-dioxid egyenleg nagyon bonyolult kérdéséről, és a felületek fényvisszaverő illetve hőelnyelő képességéről (albedo). A beépített területek aránya (az ország területének kb. 10%-a) azonban Magyarországon még jóval alatta van a mezőgazdasági hasznosítású területeknek, így ezen kérdéseket a földhasználat (elsősorban mezőgazdaság, erdészet) éghajlatra gyakorolt hatásánál kellene figyelembe venni.
Szektor
Lakossági
Kommunális
4. Legfontosabb, épített környezetet érintő stratégiai feladatok az éghajlatváltozás csökkentésének érdekében • • • • • • • • • • •
Építészek, lakosság tájékoztatása. Épületek, elsősorban a rossz hőtechnikai állapotban lévő családi házak energetikai minőségének javítására támogatási források létrehozása. Energetikai szabványok határértékeinek szigorítása. Közlekedési szükségletek tervezése ágazati politikák öszszehangolásával (vasút, regionalitás, stb.) Autófüggés csökkentése, közösségi, kerékpáros, gyalogos előnyben részesítése. 15-20 éves koncepció készítése a kötöttpályás közlekedés fejlesztésére. Szabályozási tervek során vegyes területhasználat támogatása. „Városi falvak” koncepció mentén kisvárosok, és új parcellázás során nagyobb beépítési intenzitás támogatása. Térségi együttműködések és ellátás fejlesztése. Klímatudatos telepítés (tájolás, uralkodó széláramlatok stb.) módszereinek megismertetése rendezési tervet készítő szakemberek felé. Megújuló energia-hasznosítás támogatása. A teljes tanulmány elérhető az alábbi címen: http://fenntarthato.hu/epites/leirasok/nes/
Összes
(országos)
Várható igény
PJ
%
PJ
%
%
Fűtés
229,7
54
141,5
65,0
32,19
csökken
Közlekedés
110,6
26
19,6
9,0
11,29
nő
Hűtés, világítás, főzés, egyéb elektromos áram
38,3
9
45,7
21,0
7,28
nő
Melegvíz termelés
46,8
11
10,9
5,0
5,00
változatlan
425,4
100
217,7
100,0
55,77
???
Fenti tételek összesen
Összes energiafogyasztás Magyarországon
1153,2
1. táblázat: A lakossági és a kommunális energiafelhasználás területei
Energiáról okosan Kisebb-nagyobb lépésekkel energiahatékonyabbá tehetjük háztartásunkat. Ha kíváncsi a tippekre a hűtés-fűtés, világítás, vásárlás, háztartási munkák, számítógéphasználat, közlekedés, építkezés-épületfelújítás területén, az alábbi oldalon érdemes körülnézni: http://www.klimavedelmet.hu/energiahat.htm Az Energiáról okosan kiadvány szakértők által frissített, bővített kiadása az oldal közepénél letölthető pdf formátumban: http://www.klimavedelmet.hu/pdf/okosan.pdf A kiadványt ingyenesen terjesztik a MTvSz irodájában: 1091 Budapest, Üllői út 91/B. III.21. (Klinikák metrónál).
A cikk túrkevei vonatkozásai A fenti, Magyar Természetvédők Szövetségének (Föld Barátai Magyarország) „Környezetpolitika” hírlevelének tematikus számában megjelent írás a Nimfea Természetvédelmi Egyesület részvételével zajlott országos klímakampány egyik fontos üzenetét tartalmazza: megelőzni és felkészülni. Az egyesület regionális kampánya a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával azokra az technológiákra hívta fel a figyelmet, azokat népszerűsítette, amelyekkel részben az energiahatékonyság növelhető, részben pedig a klímára káros hatású energiapazarlás csökkenthető. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület a túrkevei Széchenyi u. átalakításánál heves tiltakozást fejtett ki amiatt, mert a Széchenyi úti fasort az önkormányzat kivágatta, a zöldfelület megszüntetését követően engedélyezte egy vállalkozónak térburkolat elhelyezését, amivel gyakorlatilag a betonfelületet növelte. Ezáltal az utca (föld felülettel történő) hőelnyelését csökkentette, a fák árnyékoló hatásának a felszámolásával, és a térburkolat és aszfalt felület hővisszaverő hatásával az utca hőmérsékletét növelte. Ez részben káros hatással van az utcában élők lakóingatlanjaira, részben az utcában lévő közintézmények (pl. óvoda) lakhatóságát csökkentette. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület a mai napig keresi a jogi lehetőségeket Fasor helyett útpadka, gyep helyett viacolor térarra, hogy a város önkormányzatát akár peres eljárás útján arra köteleztesse, hogy burkolat, árnyék helyett por, kerékpártároló helyett autóparkoló. Ez lenne a fejlődés? eredeti állapot helyreállításra kerüljék. 20
Az őstermelőknek is kell adószám Adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adóalany folytathat. A 2008. január 1-jével hatályba lépő új Áfa-törvény kimondja, hogy adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adóalany folytathat. Ezért azoknak az őstermelőknek is regisztráltatniuk kell magukat az APEH-nál, akik eddig még nem rendelkeztek adószámmal. Fontos változás, hogy minden - ellenérték fejében teljesített - mezőgazdasági értékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást a törvény által előírt bizonylattal kell kísérni, tehát az 500.000 Ft-os értékesítésig számított bevétel utáni bizonylat kiállítási mentesség megszűnik. A magánszemélyek részére történő értékesítések során is nyugtát, illetve számlát kell kiállítani minden esetben (például a piacon és a háztól való értékesítésnél is). Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-törvény) 2008. január 1-jétől hatályos szabályai szerint a mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély (őstermelő) számára akkor is szükséges az adószám, ha kizárólag kompenzációs felárra jogosító értékesítést végez. Adószám nélkül kompenzációs felárra nem tarthat igényt, ezért a termelőnek legkésőbb az első felvásárlás időpontjáig be kell jelentkeznie az állami adóhatósághoz és adószámot kell kérnie. Amennyiben a termelő a különleges jogállása (azaz a kompenzációs felárra jogosító értékesítése) mellett nem Áfa-alany
Megjelent a Tudatos Vásárlók Egyesülete „Közvetlenül” című kiadványa A tudatos vásárlás nem csupán a környezetnek jó a legtöbbször alacsonyabb környezetterhelés és kisebb természetpusztítás miatt, nem csak pénztárcánknak lehet kedvező, de bizony a bölcs vásárlás a saját és szeretteink egészségmegőrzésének is lehet egyik fontos eszköze. „Azzá leszel, amit eszel”, mondták eleink, pedig még a mostani élelmiszerpiacra nem is voltak felkészülve... A „tudatos vásárlás” megkímél bennünket a fölösleges holmiktól, a fölösleges pénzköltsétől, és legtöbbször segít azokon a termelőkön, akik egészséges élelmiszer vásárlásra tették fel üzletpolitikájukat. A „Közvetlenül” c. kiadvány nem csupán egy érdekes olvasmány, hanem egy bölcs iránymutatás is, hogy miként költsünk pénzünket a boltokban, milyen elvek alapján válogassuk a vásárlókosarunkba a termékeket. A kiadó könyvismertetője: „Aggaszt, hogy nem tudod honnan, származik az étel, amit megeszünk? Hogy kik és milyen körülmények között termelték meg, milyen és mennyi vegyszerrel kezelték? Hogy menynyit utazott? Hogy mennyire tiszta, biztonságos? Zavar, hogy egyre kisebb a választék, s hogy egyre kevesebb helyi és magyar termék kapható a boltokban és a piacokon? Hogy közben a környékeden talán már nincs is termelő, s ahol korábban gyönyörű legelők voltak, ott most gazos-bozótos uralja, vagy épp lakóparkok, csiricsáré nyaralók foglalják el a tájat?
vevők részére (például magánszemélyek részére piacon) is értékesít, akkor ezen ügyleteire - a feltételek (különösen az 5 millió forint felső értékhatár) megléte esetében - alanyi adómentességet választhat. Az alanyi adómentesség választását az adóhatósághoz be kell jelenteni, melyet a tevékenységüket 2008. január 1-jén vagy korábban kezdők - az Áfa-törvény 2008. január 1-jei hatályba lépésére, mint a tevékenység végzés kezdeti időpontjára tekintettel, az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó szabálya szerint - a tevékenység megkezdésének bejelentésével egyidejűleg 2008. január 15-ig tehetik meg. A tevékenységüket évközben megkezdők az adószám igénylésére és az alanyi adómentesség választására irányuló bejelentési kötelezettségüknek a tevékenységük megkezdése időpontjától számított 15 napon belül tehetnek eleget. A bejelentési határidő elmulasztása esetén alanyi adómentesség nem alkalmazható. Az alanyi adómentesség választása hiányában, a nem felvásárló felé történő értékesítés után az általános szabályok szerint 20%-os mértékű általános forgalmi adót kell fizetni. A tevékenység és az alanyi adómentesség választásának 2007. évi bejelentése esetén a 07T101. és a 08TAFA-E jelű nyomtatványok kitöltése szükséges. A bejelentés 2008-ban az erre a célra rendszeresített 08T101 jelű nyomtatványon tehető meg. (Átvéve: MTI hír)
Vásárlóként óriási szerepünk van abban, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató válaszokat, megoldásokat találjunk. Mi döntünk, hogy mi kerül asztalunkra, de pénzünkkel, vásárlási szokásainkkal azt is befolyásoljuk, hogy egyáltalán mi kerülhet. Hogy lesz-e holnapután megfelelő választék, valós választási lehetőség. Hogy lesznek-e a hagyományos tájformákat és változatosságot, sajátos ízeket, kiváló minőséget fenntartó és továbbörökítő családi gazdaságok. Hogy megérje földet művelni, állatokat tartani kisebb méretekben, fenntartható léptékben is. Hogy ne legyenek sem a termelők, sem a vásárlók szélsőségesen kiszolgáltatva az ipari méretű, alacsony felvásárlási árakkal és hatalmas haszonkulcsokkal dolgozó, központosított a helyi közösségekkel mit sem törődő élelmiszerhálózatoknak. Hogy legyen hazai méltányos kereskedelem is.” Kiadványunkat azoknak ajánljuk, akik valami mást keresnek. Arra bátorítunk mindenkit, értékeljék újra vásárlási szokásaikat, keressenek közvetlen kapcsolatot a helyi, szűkebb s tágabb környezetükben élő termelőkkel. Lépjenek érdekszövetségre velük, hisz míg az egyik félnek biztos piacra, a másiknak „tiszta forrásra” van szüksége. A helyi termékekkel mindenki jól jár: a vásárló, a termelő, a közösség és a környezet is. Az ingyenes kiadvány innen is letölthető: www.tudatosvasarlo.hu/attachment/file/51/kozvetlenul_web.pdf Nyomtatott formában beszerezhető a Tudatos Vásárlók Egyesületétől (1027 Budapest, Bem rakpart 30. II/19., tel./fax: (06-1-) 225-8136, e-mail:
[email protected]). 21
Szűcs Sándor:
A BERET TYÓ MÚLTJÁBÓL Még a múlt század derekán Békés, Bihar, Jásznagykunszolnok és Hajdú megye egymással határos része árterület volt. Püspökladány, Bakonszeg, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Túrkeve, Kisújszállás és Karcag közt feküdt a Nagysárrát. Nádrengeteggel, sűrű gyékényerdőkkel, mindenfajta vízi növényzettel, bozóttal, itt-ott füzesekkel, bodzásokkal, tölgyes berkekkel benőtt végeláthatatlan mocsár volt ez. A vízből csak néhol emelkedett ki egyegy sziget, hosszan elnyúló keskeny földhát, kerek porong, alacsony laponyag. Csak az eget látta ezekről az ember. Hajón (vagyis csónakon) lehetett őket megközelíteni. De az említett városok és falvak közt is ez volt az egyetlen közlekedési eszköz. A karcagi iparosok, szűrszabók, szűcsök csolnakon vitték portékáikat a szeghalmi, gyarmati vásárra. Bajomból Körösladányig el lehetett jutni a rétből kiágazó ereken és a Körösön hajózva. Nádasok sűrűjébe tört csapásokon, kanyargós sikátorok során keresztül, tisztavizű rónákon, kerek-vizeken át vezetett a hajóút. De ezeken csak rétet búvácskáló ember igazodhatott el. Ha járatlan ember merészkedett ebbe a sajátságos világba, úgy eltévedt, hogy soha ki nem gabalyodott belőle. A víz színén lebegő, szép zöld pázsithoz hasonló ingóláp (hínáros, indás növények szövedéke), a zsombékok közti ombolyos barna víz, a kútmélységű kerek dágványok, déványok ezer veszedelmet rejtettek. Úgy elnyelték az utat tévesztett, botorkáló embert, hogy nyoma sem maradt. - Ez a hatalmas kiterjedésű rétség a pákászok hazája volt. Így nevezték azokat a nincstelen szegény embereket, akik mint halászok, vadászok, madarászok, darvászok, csikászok, rákászok, tőriszek a rét természetadta javait gyűjtögették, nádat vágtak, gyékényt szőttek, kosarat kötöttek, s életüket így tengették. E hatalmas rétség természeti gazdagsága mesébe illett. Némely ereken keresztül összefüggésben állt a Tiszával is, és e nagy folyó, valamint a Körös és a Berettyó halai a Sárrét mocsaraiban ívtak. A pákászok halászó szerszáma főként a vejsze volt, nem a háló. Ez a víz medrébe vert nádfalazat fogta a halat magától is, nem kellett a hálóval a parton ülni. Madárvilágáról ezt olvashatjuk egy régi feljegyzésben: „ Olyan feles számban él a daru, vadlúd, túzok, vadkacsa és más kisebb szárnyas, hogy szinte elfedik a földet, és olyan tömegben repülnek, akár egy felhő.” Amilyen madár csak megfordult Európában, az mind fészkelt és költött itt. A csendes szigeteken daru és kócsag ütött tanyát, a nádasok aljában túzok és nagytestű gödény madarak táboroztak. - A pákász gyékény puttonyban, kosárban, kobaktökhajból való vékányi kupujkában árulta a halat, csíkot, rákot a vadmadarak tarka tojásait. Jellegzetes alakja volt a környék vásárjainak. Árusított nadályt és gyógyfüvet is, meg ringószárú daru és kócsagtollat, bokrétának a legények kalapja mellé. A mocsár éltetője az öreg Berettyó folyó volt. Bakonszeg alatt megszűnt a medre, s vize szétterült ezen az óriási lapályon, s az Ecsegi-pusztán került ismét holmi bizonytalan partok közé, és nagy kanyarulatokat véve Mezőtúr alatt folydogált a Körösbe. Az1800-as évek kezdetén már hajókázgatták holmi „Comissio”-k, azt nézegetvén, miképpen lehetne szabályozni, hogy a kiszáradt 22
mocsár művelhető földdé váljon. Végre is úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy Bakonszegtől Szeghalomig ásott csatornán vezették a Körösbe, régi medrét pedig elzárták. Ezt a nagyjelentőségű, a táj arculatát megváltoztató „vízmunkálatokat” bizonyos Balogh János nevezetű Békés megyei földműves ember „kiverselte”. Ezt a több szempontból érdekes rigmust egy tulajdonomban levő múltszázadi kéziratból közlöm itt: Új Berettyó emlékére, / Felbuzdult versező vére, Neveket emlékben hagyja, / Azoknak ki ezt ásatja. * Ezer nyolc száz ötvennégyben, / Ez feltett cél mene végben, Hogy új Berettyó ásódjon, /A régi meg bezáródjon, Hatvan ölnyi széles legyen, / Akin a víz bátran menjen. Biztosok vigyáztassanak, / Jó partot csináltassanak, Hogy a víz ki ne üthessen, / Senkinek kárt ne tehessen. Törekedtek már erre rég, / De nem volt engedelem még. De most, hogy jól megvizsgálták, / Helyesnek, jónak találták. Szauer László nagysága, / Vólt kinek szorgalmossága, Új Berettyó kinyerése, / Példás kieszközölése. Fő mérnök úr volt Bodoki, / Ki szép renddel munkálta ki, Új Berettyónak helyzetét, / Felhagyván emlékezetét. Örömmel beleegyeznek, / Szeghalom alá eljőnek. Itt leve az elkezdése, / Nem tom hol lesz végezése. Nagyságtok példát mutattak, / Egy-egy targoncát megraktak, Ki is vitték a szélire, / Új Berettyó emlékére. Első lőn Szauer László, / Volt politus nyelű ásó, Véle targoncát megrakta, / És azt ki is taszította. Jelen volt Huzly, a prépost,/ Főtisztelendő úr ő most, Ott a népet megáldotta, / Munkára felbuzdította. A csinos ásót felkapá, / Véle targoncát megraká, Eztet ki is borította, / Kinyílt szívvel megvallotta, Hogy könnyebb bankót olvasni, / Mint az új Berettyót ásni. Így tovább sorba folytatták, / Példás hűségek mutatták. Itt láttam Kárász nagyságát, / Aki szíves barátságát Nagyságtokhoz mutatta, / Ebédjére marasztotta. Áldomást is ajánlának, / Munkásokat kihívának, E köztök sorra osztóda, / A munka így folytatóda, Vagyon is már haladása, / Ha az időnek járása Őket meg nem hátráltatja, / Munkát félbe nem hagyatja. Szabó János fő receptor, / Kifizeti ezt mindenkor, Ebben az a fő cél vagyon, / Sárrét szárazon maradjon, Belőle szántó föld légyen, / Kiből a nép hasznot végyen. Cséfánt is akik megvették, / A fizetést érte tették, Akkor majd nyertesek lesznek, / Vizet róla ha elvesznek. Akik vagyunk árendások, / Birtokosok avagy mások, Mindnyája aztat kívánnák, / Hogy azt a rétet szánthatnák, Iparkodunk e haszonért, / Ássuk a Berettyót pénzért. De itt ám az aggodalom, / Megsiratja ezt Szeghalom, Szokott árját víz ha teszi, / Szeghalmot ez majd elveszi. Jaj lesz nekünk, ha így leszünk, / Magunk magunknak kárt teszünk. Fő elnökség s fő mérnökség, / Kit megbizott a felsőbbség, Kérjük, hogy úgy kormányzanak, / Kárt, veszélyt ránk ne hozzanak. Így lesz szíves köszönetünk, / Hozzájok s hív tiszteletünk, Rájok bízzuk hát magunkat, / Vezérljék jóra dolgunkat. Nevek, hűségek érdembe, / Maradjon örök emlékbe.
Valóban úgy volt, ahogyan ebből a hosszú rigmusból kitetszik: az új Berettyóért, a Sárrét kiszárításáért csak a nagyságosok, árendások és birtokosok lelkesedtek. A szegénysorsú nép nem nézte jó szemmel az urak, indzsellérek sürgölődését. Érezte, hogy ezek voltaképpen őt ássák ki ősi soron bírt jussából. Ez az ellenőrizhetetlen
mocsári vadon volt az, ahova századokon át az úri önkény elől elhúzódhatott. Ami keveset keservesen itt összegözült, arra nem tudtak adót vetni, arról nem tudták lefölözni urak, papok igaztalan részét. Korabeli protokollumokban elég feljegyzést olvashatunk arról, milyen ellenkezést váltott ki népünk körében a vízszabályozási munka. Már a kezdet kezdetén megmutatkozott az ellenszenv. 1833-ban ezt jelentette a szabályozási comissió: „A gátakat rész szerint az ilyettén intézetek iránt még érzéketlen lakosok, nagyobb részint pedig a szilaj indulatú pásztorok több ízben elvágják.” Másik helyen megint így kesereg a jelentést tevő mérnök: „Ha az ártalmas férgeket, melynek úgysem lehet parancsolni, nem említem is, de nem hallgathatom el a pásztorok gondatlansága és a pásztor nélkül őgyelgő marhák gazdái engedetlensége által okozott pusztításokat, sem a lakosoknak azon példás büntetést érdemlő visszaéléseket, mely szerint a töltéseket tulajdon mellesleg céljai elérése végett önként elvágni, a vízágyat pedig ganéj, kender s más egyéb átjárók, víz folyás akadályai belehányásával eltölteni, keskenyíteni nem irtóznak.” Ártatlan ellenkezés volt az ilyesmi! A Berettyót 1866-ban elzárták a Sárrétjétől, s vizét az új mederrel Szeghalom alatt a SebesKörösbe vezették. Szabályozták a Körös és a Tisza ide szolgáló kiszakadásait is. Így a vérevett rétség a következő évtized alatt kiszáradt, földje eke alá került. Az „új földön” azonban azok lettek birtokosok, akik „politus nyelű” ásót mutogattak az Új-Berettyó ásásának ünnepi cécóján. Azok pedig, akik a hosszú, verejtékes munka során saját tenyerükkel fényesítették ki az ásónyelet, csak napszámos munkát találhattak rajta. Az „árendásokat” egy ideig még megtűrték a víz alól szabadított földeken, amíg kiszántogatták belőle a nádcsirát, a gyékénytövet, amíg szétverték és elegyengették rajta a kemencényi vastagságú többöles zsombék oszlopokat, betemették a dágványokat. Amikor aztán az „új föld” már nem lökött nádfiókot és gyékényt, hanem bő termést, akkor a rajta helyet foglaló uradalmak saját kezelésükbe vették. De ma már a hajdani rét földjét ismét a valahai pákászok és réti pásztorok ivadékai bírják! Bezzeg, el is hervadtak azok a hagyományok, amelyek a régi „vizes világot” sírták vissza.
Részlet: Szűcs Sándor: Békési históriák c. művéből. A mű újból megjelent a szerző más kisköteivel együtt „Ludas Matyi cimborái; Békési históriák; A bajomi vár; Életem a Sárrét; Háry János bajtársai” címen, a Beklen Alapítvány gondozásában 2008-ban. Szűcs Sándor írásainak újbóli kiadója a Beklen a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány, Túrkeve. Az „Alföld kötetek” sorozat részei megrendelhetők, előjegyezhetők:
[email protected], 56/361-505, Székely Zsuzsánál.
Szabadidős tevékenységek a Fekete Istán Oktatóközpontban! A Nimfea Természetvédelmi Egyesület a Szocális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával márciustól új programot indít „Szabad-Idő” címmel. A program során márciustól kezdve egy hónapon keresztül helyi gyerekek részére minden héten szabadidős tevékenységek szervezését kezdeményezte egyesületünk, melyen a fiatalok ingyenesen vehetnek részt. A programok a Fekete István Oktatóközpontban (Ecsegi u. 22. - Városkert) kerülnek megrendezésre. A programok minden héten azonos napon kerülnek megrendezésre 15 és 17 óra között: ◆ Természetismeret, madarászat (keddenként): február 26, március 4, március 11, március 18. Vezeti: Monoki Ákos ◆ Agyagozás (szerdánként): február 27, március 5, március 12, március 19. Vezeti: Sudár Anett ◆ Íjászat, íjászkodás (csütörtökönként): március 6, március 13, március 20, április 3. Vezeti: Kontos Tivadar A programok során megismerkednek a részvevők az adott tevékenységekkel elméleti szinten, és illetve gyakorlati oktatásban is részt vesznek. A program keretén belül kerül megrendezésre a születés hete is április hónapban. A születés hete alkalmából a kismamáknak, anyukáknak, nagymamáknak - minden érdeklődőnek tartanak szakemberek táplálkozással, életmóddal, környezeti problémákkal kapcsolatos beszélgetéseket, fórumokat. (Ennek részletes programját a következő számban mutatjuk be.)
A rendezvényre a helyi gyerekeket várjuk elsősorban, a részvétel ingyenes. Érkezés: előzetes bejelentkezés nem szükséges, 16 órára a Fekete István Oktatóközpontban (Túrkeve, Ecsegi u. 22.) A program: ◆ Agyagozás: ismerkedés az agyagozás történetével, agyagművek készítése ◆ Természetismeret: ismerkedés a terepi természetvédelemmel, madárvédelem, gyakorlati madarászat, fajismeret bővítése, túrázás a Kis-Berettyó mellé ◆ Íjászat: ismerkedés az íjászat történetével, az ősmagyar és a csigás íj, gyakorlati íjászoktatás
A rendezvényről további információk a www.nimfea.hu honlapon, vagy érdeklődni lehet Székely Zsuzsánál a
[email protected] e-mail címen, illetve napközben 361-505-os telefonszámon, vagy munkaidőben az oktatóközpontban.
FÖLDET VÁSÁROLUNK Ne adja el a földjét! Tartsa meg, és ne engedje, hogy külföldieket váró spekulánsok,vagy nagytőkések kezébe kerüljön a helyi föld! Ha mégis eladja, akkor igyekezzen jó ajánlatot kapni érte, és jó céllal értékesíteni helyi kisgazdálkodóknak! Természetvédelmi közbirtokosság részére, kizárólag ötven hektárig növekvő gazdálkodók számára Túrkeve területén bármilyen művelési ágú földet extenzív használatra, vagy termelésből kivont földet csak természetvédelmi célra vásárolunk. Csak olyanok számára segítünk földtulajdonhoz jutni, akik a földtulajdonnal járó támogatási rendszert munkahelyteremtési céllal használják fel! A nekünk eladott föld garantáltan túrkevei munkahelyeket teremt! Amennyiben ilyen célokkal eladná földjét, akármilyen kis méretű is az,
FÖLDET VESZÜNK! Bővebb felvilágosítás, információ: munkaidőben, 9-12, és 13-16 óra között személyesen a Fekete István Oktatóközpontban, vagy a 361-505-ös telefonszámon. 23
24
