Két verebet egy fillérért

Evangéliumi Gyermek- és Ifjúsági lap 2010/3

„Két verebet egy fillérért…”

Két kis veréb repült, repült, míg egy virágos ágra ült. Ringatta lágyan ott magát s hallatta víg ,,csip-csip’’ szavát. Oly gondtalan csevegtek ott, – engem meg súlyos gond nyomott. ,,Mondd csak, te kedves kis madár, feléd csak vidám tréfa jár? A verébsors nem mostoha?’’ ,,Csip-csip csirip; nem, nem soha! Vidáman kelünk szárnyra, mi, Isten kicsiny madarai. Ha így szólnánk: gond terhe nyom, hálátlanok lennénk nagyon. Atyánk olyan nagy és olyan jó, hogy még ránk is gondja van. Halálba egy veréb se hull, hogy ne tudna róla az Úr!

Ha jön a tél, édes Atyánk jó meleg subát ad reánk, pehelysubát, selyempuhát, szegények hogy volnánk mi hát?! Megélünk télbe-nyárba’ mi, Isten kicsiny madarai.’’ ,,Nem vagytok-e, ti kis bohók, túlságosan bizakodók? Kellene mégis félnetek: lesz-e miből megélnetek, ha mindent hólepel borít? Hisz’ éhen vesztek akkor itt’’ “Igaz, csűrünk nincs is nekünk, Atyánk kezében ételünk. De nincs is annál semmi szebb, mint Benne, Benne bízni meg; terített asztal várja itt Isten kicsiny madarait.” Csak ámultak, bámultak rám. ,,Csip-csip, te nem tudod talán: ki követheti Mesterét, drágább az, mint sok kis veréb? Ne restellj hát ezért te sem az Úrban bízni csendesen!’’ És ezzel elröpültek, el… ,,Engem mért nyomna még teher? Mit most tanultam, mondom azt: rávetem minden gondomat, hisz’ Ő Atyám; Atyám pedig rólam el nem feledkezik!’’ Oliphantné Schoch Celesztina Ford.: Podmaniczky Pálné

2

Szpotti Szpotti és a kerítés

- Gyere vissza!… - csaholta sokadjára Szpotti a lepkének, amit már legalább 10 perce kergetett. - Gyere vissza, csak játszani akarok veled! – De úgy tűnt, a pillangó jobbnak látta, ha tovaszáll a szép, napsütötte, virággal borított rét felé. A kiskutya azonban nem adta fel ilyen könnyen. Tömzsi kis lábait szaporán szedve igyekezett utolérni a tovatűnő csodát. A nagy rohanás közepette annyira igyekezett szemmel tartani a lepkét (ami nem is volt olyan egyszerű, hiszen a szeme előtt ide-oda csapódtak nagy fülei), hogy észre sem vette a friss vakondtúrást, - amin ijedten menekült vissza járatába a kis vakond, mikor meghallotta a dübörgő léptekkel közeledő kiskutyát. Szpotti nemcsak egyszerűen elesett, hanem hármat is bukfencezett. Nagyokat szuszogva felállt, megrázta homokos kis buksiját, és csalódottan nézett körbe. Amint felnézett, meglátta a távolban köröző, a nap sugaraiban fürdő, gyönyörű pillangót. Kettőt csaholt határtalan örömében, majd magasakat szökellve újfent üldözőbe vette csodálata tárgyát. Persze most már gondosan ügyelt, hogy kikerülje azokat a ronda homokkupacokat. Annyira lekötötte figyelmét a felette ide-oda cikázó lepke, hogy közben észre sem vette a körülötte levő megannyi apró csodát. Lihegve kapkodta a levegőt, kimelegedve a megerőltető futástól, amikor hirtelen megtorpant. Négy lábával egyszerre fékezett, nagy port kavarva maga körül, ahogy észrevette az előtte tornyosuló akadályt: az udvart körülvevő magas kerítést. Zihálva, lógó nyelvvel huppant le fenekére. Szomorúan nézte a csábító pillangót, ami a kerítés túloldalán folytatta játékos táncát a virágok felett. Szeretett volna utána menni, vonzotta ez a szépség, ami ide-oda libben a levegőben. Ám útját állta a kerítés! Az első csalódottság elmúltával felpattant, és sietve indult megkeresni a kerítés végét. De annak nem akart vége lenni. Úgy gondolta, akkor legalább egy ici-pici lyukat keres, amin át tud bújni. Bár háromszor 3

is végig járta oda-vissza, - oda-vissza teljes hosszában, mégsem talált rajta egyetlen apró rést sem. Elszontyolodva ült le újra, s elkezdte törni a buksiját, hogy miként juthatna át a túloldalra, ahová az a rengeteg szép virág, és a felettük repkedő tünemények sokasága csábította. Miközben gondolkodott, lehajtotta fejét két mellső lábára, és úgy bámulta a homokot. Ekkor eszébe jutott az a pocoktúrás, amiben nem is olyan régen akkorát bukott. - Ezt én is kipróbálom! – ötlött az eszébe, és naaagy buzgalommal elkezdett apró tappancsaival ásni az előtte tornyosuló akadály tövében. Már a feje is belefért a lyukba (persze a füleivel együtt), de még mindig nem volt alja a dróthálónak. - Talán máshol sikerül. – fogott neki egy újabb járat készítésének. De itt sem járt sikerrel. Kedvét vesztve bámult a kerítésen túlra, mikor hirtelen előtte termett az a hosszú, vékony lábú, nagy tarajú kakas, ami a múltkor annyira megkergette. Ijedten kapkodta a levegőt, már pattant fel, hogy elmeneküljön a szárnyát kitárva, hegyes csőrét nekiszegezve meglóduló kakas elől, mikor is eszébe jutott az előbb még akadálynak tűnő kerítés. A kakas csak állt ott hangos rikácsolás közepette, Szpotti pedig nagy boldogan a hátára hemperedett és ide-oda forgolódva elkezdett kacagni rajta. Egyszer csak elcsendesedett, ahogy rádöbbent a felismerésre: a kerítés, ami eddig útját állta a hőn áhított pillangó követésében, most védelmet nyújtott a félelmetes, hegyes csőrű kakas elől. Megnyugodva ballagott vissza a házba, ahol a gazdi simogatással fogadta. Szpotti hálásan nyalta meg a kezét, hogy ilyen okos gazdája van (mert biztos ő készítette a dróthálót). Nem is gondolta volna, hogy a gazdi nem a játszásban, futkározásban akarta korlátozni, hanem egy biztonságos területet készített az ő számára. Időnként talán velünk is előfordul, hogy a szüleink, vagy tanítóink, esetleg más felnőttek azt mondják, hogy nem szabad, nem lehet… vagy másképpen kellene. Ez ne szomorítson el, mert, ahogy Szpotti estében is, a kerítés elsősorban a hősünk biztonságát szolgálta, védelmet nyújtott neki. Noha, a kiskutya szeretett volna a lepke nyomába eredni, ami átmeneti mókát, játékot jelentett a számára, de különböző veszélyeknek is kitette volna magát. „Népem békesség hajlékában gondtalan nyugalomban.” Ézs 32,18

lakozik,

biztonság sátraiban, Flaisz Józsefné Zsuzsi nővér

4

Jézus Krisztus élete A dicsőség Királya Máté 16:13-16,17:1-9 Lukács 9:28-36

Sok évvel ezelőtt egy szerény öltözetű férfi haladt át egy erdőn. Senki sem gondolta volna, hogy ő az ország királya, aki álruhában akarta népét jobban megismerni. Az út mellett egy kis házból fény sugárzott feléje. Kíváncsi volt, ki lakik ott ezért elhatározta, hogy valamilyen ürüggyel bekopogtat. Egy öreg néni nyitott ajtót: - „Mit akar?” - Erre jártam, messze lakom és éhes vagyok. Nem volna valami ennivaló a számomra?”- kérdezte a király. A néni mérgesen felelt: „Jöjjön be, majd meglátom, van-e itthon ennivaló. De piszkot ne hozzon a házamba!” A király habozott, hogy elfogadja-e a barátságtalan hívást, de érdekelte mit fog tenni a néni. - Üljön le ide! - szólt a néni és a konyhából egy csésze teát és egy kis száraz kenyeret hozott. „Itt van, ez elég lesz. Máskor gondoskodjék magáról!” A király megköszönte, gyorsan evett és csalódottan elment. Nem gondolta volna, hogy alattvalói között ilyen barátságtalanok is vannak. Az öreg néni sohasem tudta meg, hogy a királyt látta ilyen nyersen vendégül. Az Úr Jézus kérdései: Amikor az Úr Jézus a földön járt, külseje nem árulta el, hogy Ő Isten Fia, a dicsőség Királya. Úgy öltözködött, olyan egyszerűen, mint a tanítványai, nem viselt különleges ruhákat. Egy napon megkérdezte a tanítványait: „Engemet, Embernek Fiát kinek mondanak az emberek? Vajon azok a férfiak, asszonyok, akik követték Őt és ettek a megszaporított kenyerekből, akiknek meggyógyította betegeiket, tudják-e, ki Ő? „Némelyek Keresztelő Jánosnak mondanak, mások Illésnek, Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül”- felelték a tanítványok. Tehát a Jézust hallgató emberek tudták, hogy Ő rendkívüli, csodálatos ember, de nem tudták, hogy valóságos Isten. - „Ti kinek mondotok engem?„ kérdezte tanítványait. Péter azonnal felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten

5

Fia!” Az Úr Jézus örült Péter feleletének: „Boldog vagy, hogy ezt tudod, de nem magadtól találtad ezt ki, hanem az én Mennyei Atyám jelentette ki néked!” Ezután az Úr Jézus kijelentette előttük, hogy neki, Isten Fiának, Jeruzsálembe kell mennie és sokat szenvednie a vénektől és a főpapoktól, az írástudóktól és megöletnie és harmadnapon feltámadni. A tanítványok nem értették és nagyon elszomorodtak a szavakon. Miért kell ennek így történnie?! Mintegy 8 nappal ezután az Úr Jézus kiválasztotta tanítványai közül: Pétert, Jakabot és Jánost. Felment velük egy magas hegyre imádkozni. Közben csodálatos dolog történt Vele: arca megváltozott, fénylett mint a Nap, ruhája fehéren ragyogott, mint a fény. A Galileai tenger mellett teljesen földi embernek látszott. Most a hegyen teljes szépségében és dicsőségében bontakozott ki isteni lénye. Az Úr Jézus teljes dicsőségében állt ott s egyszerre megjelent mellette Mózes és Illés és beszélgettek Jézussal. Mindketten évszázadokkal Jézus földrejövetele előtt éltek. Mózes Izrael vezére volt, aki Isten törvényét adta át a népnek, hogy azokat, megtartsák. 120 évesen halt meg és azóta Istennél van. Illés az Úr nagy prófétája volt, sok mindenre tanította a népet. Nem úgy halt meg, mint más földi ember, mert Isten egy tüzes szekérrel (kocsival) felvitte a mennybe. Jézus haláláról beszélgettek, melyet Jeruzsálemben kell elszenvednie. Ez volt a legfontosabb téma: Jézus nem azért született meg erre a földre, hogy itt király legyen, hanem, hogy meghaljon értünk a kereszten. Mózes és Illés is tudták, hogy csak úgy kerülhettek a mennybe, ha Jézus értük is meghal. Ők is emberek voltak és elkövettek bűnöket, amit aztán megbántak, de eltörölni nem tudtak. Pedig Isten semmi bűnt nem enged a mennybe. Ezért küldte el egyszülött Fiát, hogy Ő vegye magára az egész világ bűnét, a tiédért is meghalt! Közben a három tanítvány elaludt. Amikor felébredtek, Péter így szólt, „Mester, jó nekünk itt lennünk, építsünk itt három hajlékot...” Nem is tudta mit mond és miért. Talán azt remélte, hogy itt maradhatnának a hegyen és Jézusnak nem kellene meghalnia. Mialatt Péter beszélt, fényes felhő burkolta be őket és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok!” Az Atya Isten beszélt és megmutatta, hogy Jézus az Ő Fia. Neki kell engedelmeskedni. Azután eltűnt a felhő és Mózes és Illés is, csak Jézus volt egyedül. Amint jöttek lefelé a hegyről, az Úr Jézus megparancsolta a három tanítványnak, hogy senkinek se mondják el, mit láttak a hegyen, csak akkor mondhatják el, ha Ő feltámadt a halálból. Amikor ismét együtt volt minden tanítványával és Izrael északi tartományán, Galileán haladtak 6

át, Jézus így szólt hozzájuk: „Az Embernek Fia, az emberek kezébe adatik és megölik Őt, de harmadnapra feltámad.” A tanítványok nagyon elszomorodtak, mert nem értették, miért kell ennek megtörténnie és Jézus miért nem változtatja ezt meg. Nem értették meg, hogy az Úr Jézus a világ bűnét fogja magára vállalni és ezért hal meg. Az emberek bűneinek büntetését vállalja magára. Csak Jézus kereszthalála teszi lehetővé, hogy az emberek - a tanítványok is - a mennybe jussanak. De nem csak meghalni készült az Úr Jézus, hanem feltámadni is. Ha majd feltámad nem lesz többé a megalázott Názáreti Jézus, hanem a dicsőség Ura, Királya. Amikor az Úr feltámadt, akkor a tanítványok visszaemlékeztek azokra, amire tanította őket. Péter, János és Jakab akkor már elmondhatták, hogyan látták a dicsőség Királyát a hegyen. Ha eddig Te sem értetted miért halt meg Jézus a kereszten, most már tudod, hogy a Te bűneidért is, hogy azokat elvegye, ha beismered, őket és elfogadod Őt személyes Megváltódnak. Pozsgai Józsefné Klári nővér

Folytatásos történet Lukátsi Vilma: A piros szíves ház Zápor verte az utcát, fényesítette a háztetőket, fürdette a rügyekből kipattant leveleket. - Nem az ég dörgött? – figyelt föl nagymama, mire Etelka néni azt mondta, ha Szentgyörgy nap előtt zeng az ég, jó lesz a termés. Szilvi szerette volna megkérdezni, hogy miért, de minden figyelmét ujjaira kellett fordítania, ilyen nehéz dolgot még nem próbált életében: kötni tanult. Kati is ott volt. - Ha nem kenyered a kézimunka, ne kínlódj vele! Nem éri meg! - Dehogynem! Hiszen örülnének neki! Tegnap este… - amíg mesélt, mégiscsak letette a tűket – mama lefeküdt már, Laci papa benézett hozzám: - Gyere csak, Sziszi! – Futottam persze – Tedd ide a kezedet óvatosan! – vitt oda mamához – érzed? Így mocorog a tesókád! – És amikor odaültünk mama ágyára, azt mondta: Az érkezéséig meg kell szoknod, hogy csak papát mondj nekem – és megveregette az arcomat – kislányom! – Ez olyan szép volt, hogy akár sírni is lehetett volna rajta, de nekem eszembe jutott valami, ami már régóta böködte az oldalamat: - Rendben, de akkor te ne szólíts engem Sziszinek! Mert a kígyót juttatja eszembe! 7

- Ejnye, ezt nem is gondoltam! De a Szilvia nagyon komolyan hangzik. És mond, ha Via lennél? Az még jelent is valamit. Via: latinul út. Van egy legenda is a via… via Appiáról, azt hiszem… - Nagymama, Etelka néni, Kati, ki ismeri ezt a legendát? Ennek a kérdésnek az lett a következménye, hogy amikor talán már az egész ház aludt, Etelka néninél még égett a kislámpa. Sienkiewicz Nobel-díjas író „Quo vadis?”című könyvének egy igen régi, német nyelvű, gót betűs kiadásával küszködött, hogy elmondhassa a „leánykának” a legendát, hogyan találkozott Péter apostol Rómából kifelé a Via Appián szembe jövő Megváltóval… - Végül elhatározta, hogy a könyvet megveszi – természetesen magyarul – Szilvinek húsvéti ajándékul. *** A virágüzletben ibolya helyett fréziát ajánlott az eladó néni. Azt mondta, többet mutat és tovább tart, így hát azzal lépett be Kati dobogó szívvel a kórterembe. Nagymama kinn várta a folyosón. Riadtan nézett szét az6 ágyak között. – Miért is jöttem ide, amikor senki sem hívott? – gondolta, de mintha egy hang válaszolt volna: „…amikor beteg voltam, meglátogattatok.” – Az Úr Jézusnak ezek a szavai megnyugtatták, és a sarokból egy kedves arcú bácsi intett neki: - Alighanem a négyest keresed…? - Nahát, ide nézzetek! Virágot hoznak ennek a pernahajdernek! – A néniben, aki így fogadta, alig ismerte föl a piacon gyakran látott asszonyt. A fiú az ágyból nyugtalanul nézett rá. Begipszelt keze-lába ellenére harcias volt a tekintete. Kati szeretett volna minél előbb kívül lenni már a nagymamánál, de amint a virágot az éjjeli szekrényre tette, a fiú azt súgta neki a foga között: - Ne fuss el! Várd ki, hamar elmennek! Valóban nemsokára egyedül maradtak. - Azt hittem, csak a lábad törött el – kezdte óvatosan, és nem mert Attila szemébe nézni. - Úgy is volt, csakhogy ki akartam szökni, elestem, és akkor eltört a karom is… - meg ne kérdezd, miért tettem! Elegem van a kérdésekből, érted? Szeretném tudni, ha te feküdnél itt, mire gondolnál? Kati mély lélegzetet vett:

8

- Igazán szeretnéd tudni? Megmondom. Én arra gondolnék, hogy ma virágvasárnap van, és egy hét múlva húsvét lesz! - Erre gondolnál? – nézett rá csodálkozva a fiú, - pedig te olyan… izé… praktikusnak látszol… és fontosnak tartod ezt? Különben mi az a virágvasárnap? - Ünnep, annak emlékére, hogy amikor az Úr Jézus egy szelíd csacsi hátán bevonult Jeruzsálembe, az emberek pálmaágakat és virágokat szórtak elébe! - Ez valami mese? - Nem, Attila, ez igaz! Benne van az Evangéliumban! - Ezt mondta az a bácsi is, ott a sarokban, látod? Ma reggel mondta, amikor megitatott. – Nem tudnál nekem is szerezni egy… egy Evangéliumot? Elolvasnám. Mást úgysem tudok csinálni. Adsz egyet? De klassz vagy! Figyelj, ne a mamámmal küldd be, te hozd el személyesen! Akkor nem bánom, kérdezgethetsz is… - Nem azért jöttem. - Hát miért? - Mert beteg vagy. - Azért hoztad a virágot is? – Kati bólintott, és tétován, ügyetlenül megsimogatta a fiú karját, vagyis a karján a gipszet, aztán, mint aki önmagát neveti ki, azt mondta: - Ez nem sokat ért, igaz? Attila azonban nem nevetett. Azt mondta: - Az egész hülye bandában te vagy az egyetlen épeszű csaj… Kati ajkába harapott: - Kati a nevem, de… csaj nem vagyok! A fiú balkezével saját szájára ütött: - Igazad van, nem mondom többet, ne félj! De a könyvet nagyon szeretném… *** Amikor Kati két nap múlva már biztos léptekkel ment volna a négyes ágy felé, megtorpant. A fiú lába valami szerkezettel föl volt emelve, karja is kikötve, őmaga lehunyt szemmel feküdt. A bácsi a sarokból odabicegett hozzá: - Aligha beszélhetsz most vele, nemrég altatták el. Ma nagy fájdalmai voltak, kimerült. A könyvet – látom, elhoztad – ideadhatod nyugodtan. Majd én olvasok neki, ha fölébred… A következő látogatási napon nagypéntek volt – szorongva lépett a kórterembe. Attilát most ébren találta. - Madártejet hoztam – mondta, mert másról nem mert beszélni – és szívesen be is kanalazom a szádba, ha… 9

- Megpróbálhatod – képtelenség, de a fiú mosolygott. – Ilyen kifeszített állapotban egyedül nem tudok enni… - Meddig… meddig kell így lenned? - Nem tudom. Ünnepek után újra megröntgenezik a lábamat… - A szüleid… - A szüleim nincsenek itthon. Régen befizettek egy IBUSZ-utat az Alacsony Tátrában, hát a pénzükért üdülni akarnak. Rajtam úgysem segíthetnek. Ez nem is fontos, hanem köszönöm a könyvet! Te, nekem Sándor bácsi elolvasta csaknem az egészet. Még arról is álmodtam. Nem csoda, mert most én is olyanféleképpen vagyok, ahogy itt fekszem, és mozdulni sem tudok, folyton a keresztre feszített Krisztusra kell gondolnom. Sándor bácsi azt mondta, ha nem akarta volna, nem kellett volna vállalnia azt az egész szörnyűséget, de Ő mégis vállalta… - Teérted! - Igen, ezt mondta Sándor bácsi is! Honnan tudod? - Mivel énértem is vállalta… Néhány pillanatig csend lett, azután Attila azt kérdezte: - Kati, mit gondolsz, ha már újra tudok járni, és minden rendben lesz, akkor is ezt fogom érezni, amit most? Mert olyan nekem, mintha újra születtem volna! Mintha az a komisz kölyök, aki voltam, eltűnt volna! Hányszor gondoltam arra, hogy te azt mondtad: „Ne fuss el!” – pedig én mindig elfutottam a felelősségre vonás elöl. Ha nem törik el a lábam, a büntetés elöl szaladtam volna, de most mintha azt kezdeném látni, hogy nem csak az elöl! Elhallgatott. Fürkészve nézte Katit, vajon érdekli-e, amit most ő mond, amin annyit gondolkodott ezeken a különös kórházi éjszakákon… A kislány nem szólt semmit, csak bólogatott, de azt is alig észrevehetően. Akkor még azt tette hozzá: - Képzeld, ha mindezt nem is hallottam volna! De ha hallom is valahol, másnak talán el sem hittem volna! Sándor bácsinak elhiszem… és tudod, miért? Mert ő az ünnepekre már hazamehetne két napra, itt is volt érte az asszonylánya autóval, de nem megy! Nem, hanem itt maradt ÉNMIATTAM! Hát ezért… Kati egy szót sem tudott szólni. Végül Attila megmozdította a bal kezét: - És most… kérem szépen a madártejet! Folytatás következik

10

Kukac történetei A nagy vita Marika néni a szokásától eltérően késve lépett be a vasárnapi iskola termébe. A meglepetéstől földbe gyökerezett a lába. A máskor vidám, illemtudó, aranyos gyerekek most egymást túlkiabálva vitatkoztak. Szinte észre sem vették a belépő tanító nénit. Marika néni tapsolt egyet, erre csend lett, és minden szem feléje irányult. - Gyerekek! Mi történt? – kérdezte döbbenten. Hirtelen újra feléledt a zsivaj, mindenki egyszerre próbálta meg elmondani a történteket. Marika néni várt egy pillanatot, majd felemelte a kezét, amitől újra csend lett. Ahogy szétnézett, észrevette a csendben félrehúzódó Kukacot. Ez szokatlan volt, hisz az eleven kisfiú mindig is a középpontban állt. - Jó, akkor most kezdjük az elejéről, van valaki, aki szeretné elkezdeni? De csak egyszerre egy beszéljen – előzte meg a hangzavart. Pisti rögtön jelentkezett, és a tanító néni bólintására belekezdett a történetbe. - Az úgy volt, hogy amikor jöttünk, a Kukac naaagyon csúnyát mondott! … - Nem is volt csúnya! – vágott közbe Kukac. - Nem-e?! – folytatta Pisti – Ugye Marika néni, az csúnya, hogy… - Állj! – állította meg a szóáradatot a tanítónő. – Ki ne mondd! Kukac széttárt karokkal, kétségbeesetten nézett a felnőttre: - De hát mindenki így beszél az iskolában! Akkor is csúnya? Akkor mindenki csúnyán beszél? – kérdezte értetlenül. - Sajnos a gyerekeknek és a felnőtteknek fel sem tűnik sokszor az illetlen beszéd, annyira hozzászoktak. Ám ettől még ezzel Istent megszomorítjuk. - Igen, mi is ezt mondtuk – vette át újra a szót Pisti. – És mondtuk is neki, hogy ezért nem a barátunk, ő meg megsértődött. - Nem is sértődtem meg! Csak elkezdtetek velem kiabálni, meg minden. Pedig én nem is kiabáltam veletek! Csak elmeséltem, hogy mi volt az iskolában, ti meg rögtön közbeszóltatok. És azt mondtad, hogy nem vagy a barátom, pedig én nem is bántottalak, és én mindig a barátod voltam, és… és… - küszködött Kukac a sírással -… és nem is mondok inkább semmit nektek sose máskor! Kukac kitörését, egy ideig néma csend fogadta. Majd Marika néni csöndes, nyugodt hangján megszólalt:

11

- Látjátok, gyerekek? Kukac egy számára ártatlannak vélt kifejezést használt, ami egyébként annyira beleépül a mindennapi beszédbe, hogy már észre sem vesszük, hogy helytelen. Ugye mennyi rossz érzést, milyen nagy problémát okozott? Ti összevesztetek, Kukacot pedig kizártátok magatok közül. - Igen, zárkóztatok kifelé. – jegyezte meg halkan Kukac. Marika néni nagy levegőt vett, és lágyan, szeretettel kérdezte a gyerekektől: - És mit gondoltok, ebből mi a tanulság? - Az, hogy nem szabad csúnyán beszélni – ismerte be a kisfiú -, még akkor sem, ha mások mondják. - Igen, és veszekedni sem szabad – vallotta be Pisti. - Valóban nem. És most térjünk rá a mai történetünkre, ami azt hiszem, szorosan összefügg a mai reggellel. – nyitotta ki a tanító néni a Bibliáját.

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” 1Tim 4,12 Flaisz Józsefné Zsuzsi néni

Kedvenc meséink

Mátyás király egyszer álruhában Cinkotán járt, és megkérdezte a fogadóst: - Szerinted mennyit ér a király? - Megérhet úgy huszonkilenc ezüstöt - vágta rá gondolkodás nélkül a bölcs korcsmáros. - Hogyan??? - lepődött meg az álruhás király. - Nem többet! - indokolta válaszát a kocsmáros - Mert ha az én Uramat, Üdvözítőmet harminc ezüstpénzért lehetett eladni, a király valamivel csak kevesebbet ér...

12

A szörnyű felfordulás Volt egyszer egy édesapa, akinek volt egy hároméves Brandon nevű kisfia. Egy napon Brandon látja, hogy édesapja csokoládés kekszet eszik a nappaliban tejjel, és azt mondja magában: „Apa szereti a csokoládés kekszet tejjel. Na, én viszek neki egy pohár tejet.” Azzal kisiet az étkezőbe, és átvonszol egy széket a konyhába, végigkarcolva maga után a padlót. A konyhában felmászik a székre, és felkapaszkodik a pultra, hogy ki tudja nyitni a szekrényajtót. Puff! Nekicsapódik a szomszédos szekrényajtónak, és egy mélyedés marad ott, ahol a fogantyú megütötte. Brandon egy pohárért nyúl, és a mozdulat hevében véletlenül leseper a polcról két másikat. Durr! Brandon azonban nem törődik vele. Csak arra gondol: ”Viszek apának egy kis tejet!” Ezalatt az édesapja figyeli mindezt, azon tűnődve, hogy közbelépjen-e, hogy megmentse a konyha még épen maradt részét. Úgy dönt, hogy egyelőre tovább figyeli, ahogy Brandon lemászik a székről, kikerüli az üvegszilánkokat, és a hűtő felé tart. Nagy erővel megrántja a hűtő ajtaját, hátravágja – és természetesen sarkig tárva hagyja. A poharat a földre teszi – ahol feltehetően nem érheti semmi baj -, és megragadja a tejesdobozt, de véletlenül sem a kétliterest, amelyből már hiányzik is, hanem a nagy négyliterest, ami ráadásul színültig van. Feltépi a tetejét, aztán önti a pohár környékére, és még a pohárba is jut egy kicsi. A többi szétfolyik a padlón mindenfelé. Amikor végre készen van ezzel a művelettel, Brandon leteszi a tejesdobozt a földre, és felkapja a poharat ezt kiáltva: -Apa, hoztam neked valamit! Berohan a nappaliba, megbotlik, s a tej szerteszét fröccsen – a padlóra, a kanapéra, édesapjára. Brandon feláll és körülnéz. Üvegszilánkot és tejet lát mindenütt, szekrények vannak nyitva, édesapja a szemöldökétől a lábujjáig csupa tej – erre elkezd sírni. Könnyein át olyan bánatos arckifejezéssel néz fel édesapjára, mintha azt kérdezné: „Most mit fogsz velem tenni?! Édesapja csak mosolyog. Ő nem egy olyan gyereket lát, aki éppen most tette tönkre a házát, hanem egy szép kisfiút, aki nagyon szeret. Nem számít, hogy mit tett. Brandon édesapja kinyújtja a kezét kisfia felé, magához szorítja, és azt mondja: ”Ez az én fiam!”

13

Tanulság: Amikor Istenről, mint Atyánkról beszélünk, akkor egy olyan édesapára gondolunk, mint amilyen Brandon édesapja. Isten olyan Atya, aki feltétel nélkül szeret bennünket, akkor is, ha jó nagy felfordulást csinálunk. Jézus egy hasonló történetet mondott el egy másik fiúról, aki elszúrta az életét. A történetet A tékozló fiú néven ismerjük, de akár úgy is hívhatnánk, hogy A szerető Atya példázata. Ugyanis Brandon apukájához hasonlóan a példázatbeli apa is átöleli a fiát, és azt mondja: „Ez az én fiam!” Wayne Rice: Fején a szöget! c könyvből részlet

Röpke mosoly Unokám, Patrik, 3 éves volt és meséltem neki. Mivel nem szerettem könyvből a rémes meséket, kitalált történeteket mondtam. Váratlanul megszólat. - Mami! Inkább Jézusról beszélj nekem, meg a Mennyországról és ne a nyulakról, ok? Ez a kicsiknek való. A lányom ma annyira aranyos volt! Nem bírta abbahagyni a nevetést. Hiába mondtam neki, hogy most már fogmosás és lefekvés. Levett a lábamról ezzel a szöveggel: - Anya, Isten biztosan meghallotta, hogy én a Mennybe akarok kerülni, és egy kicsit adott belőle! Ezért nem tudom abbahagyni! Blanka unokám 5 éves óvodás volt, amikor dühösen azzal érkezett haza: - Képzeld Mami, Norbi azt mondta nekem, hogy az ő apukája a világon a legerősebb! - Nem baj!- mondtam én "okosan" - a te apukád is erős, ezért nem kell megharagudni Norbira! - De Mama, te nem tudod, hogy Isten a legerősebb?!... És ezt én Norbinak is megmondtam! Hát volt mit tanulni a gyerektől! (Egy nagymama)

14

Gyermeki bölcsesség Milyen Isten? Nem sokkal a kistestvére születése után a kis Sanyi azt kérte a szüleitől, hogy hagyják egyedül a kisöccsével. A szülők féltek attól, hogy Sanyi, mint minden négy év körüli gyerek, féltékeny testvérére, ezért bántani fogja, vagy megrázza, így ezt nem engedték neki. De Sanyi nem mutatkozott féltékenynek. Kedvesen bánt a gyerekkel és egyre gyakrabban kérte, hogy hadd maradjon vele egyedül. A szülők végül beleegyeztek. Sanyi izgatottan ment be a kistestvére szobájába, de az ajtót nem csukta be rendesen, így a nyíláson át a kíváncsi szülők megfigyelhették, mi folyik majd odabenn. Látták, ahogy Sanyi odamegy a kisöccse ágyához, arcát az ő arcának szorítja, és halkan azt mondja: - Öcsikém, mondd meg nekem, milyen az Isten. Már kezdem elfelejteni. A gyerekek tudják, hogy milyen Isten, de egy olyan világba születnek, amely mindent megtesz azért, hogy a leggyorsabban elfelejtsék ezt. Dan Millman nyomán Bruno Ferrero

Mi nehéz, mi könnyű? Sose gondolj rája, Csak fogj a dologhoz „istenigazába”. A nehéz is könnyű lesz a törekvő jónak, S a könnyű is nehéz a – nem akarónak. ***** Sokat ígér a föld, mit magad szántottál, De azért, barátom, sose bizakodjál! Ne nézd aratásnak, ami csak virágzás – Emberé a munka, Istené az áldás!

15

Az öreg hegedű A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. Egy árverésen a kikiáltó felemelt egy öreg hegedűt, ami tele volt repedésekkel, és karcolásokkal. A húrok kilazultak, és a kikiáltó sem gondolta volna, hogy megérné a fáradtságot, ha túl sokat vesződnének vele, de a rend kedvéért egy apró mosoly kíséretében felemelte, megkérdezte, mit ajánlanának érte. Százezer forintos kikiáltási árról indultak, majd lassan ötezrenként emelkedett az ár. Százhúszezernél megállt. A kikiáltó, már emelte is a kalapácsot, hogy befejezze a licitálást, amikor a terem mélyén egy ősz hajú ember felállt és kezébe fogta a vonót. Egy zsebkendővel letörölte a poros hegedűt, meghúzta a húrokat, nyakához illesztette a hangszert és olyan tiszta melódiát kezdett el játszani rajta, ami az angyalok énekéhez hasonlatos. Amikor abbahagyta, a kikiáltó nyugodt, mély hangon azt kérdezte: - Kiad egy milliót? Kettőt, hármat? Hárommillió-háromszázért kelt el a hegedű. Az emberek tapsoltak, de néhányan azt kérdezték: Mi változtatta meg a hegedű értékét? A válasz rögtön megérkezett: A Mester érintése. Régi poros, összekarcolt hangszerek vagyunk. De képesek vagyunk magasztos zenét játszani. Elég a Mester érintése. Bruno Ferrero nyomán

16

Katicabogár

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két kedves, puha kéz. Egyiken sem volt gyűrű, hanem ráncok és törések voltak rajta, a munkának az aranynál is értékesebb jelei. Ez a két kéz most egy kerek kosarat fogott. Jól körültapogatta. Aztán letette a földre. Majd a kosár aljára tiszta, fehér papírost tett, a papírosra szőlőleveleket. Aztán a két áldott kéz szőlőfürtöket rakott a kosárba. Ó, milyen gondosan, vigyázva rakta egymásra, hogy egyetlen szem össze ne törjön a kívánatos, üde gyümölcsből. Hogy válogatta ki a javát, csak a javát tette a kosárba! Mosolygó piros és fehér fürtöket. S a kéz is szinte mosolygott, mert a kéznek szíve is volt – s ez a szív egy édesanya szíve volt. S az édesanya szőlőt csomagol, hogy elküldhesse kicsi fiának, aki most először van messze a háztól, mikor szüretelnek, mert városi iskolába jár, messze a falujától, messze a szőlőtermő domboktól, messze attól a két simogató anyai kéztől, amelyről beszélek. A két kéz még mindig válogat. – Ezt a szagos dinkát… ezt ő úgy szereti, no meg ezt az édes muskotályt… ez is a kedvence volt mindig. Ni, egy piros-pettyes katicabogárka van rajta! Már nyúlt is utána a jobb kéz, hogy leveszi a fürtről, de a bal kéz, amely kicsit közelebb van a szívhez, csak odasúg valamit a jobb kéznek, és a jobb kéz mosolyog, édesen, boldogan mosolyog, és rajta hagyja a katicabogárkát az édes muskotályfürtön. A kis bogár is mosolyog, tetszik neki a feladat, amit a két kéz által egy anyaszív rábízott. Ígéri, hogy el is végzi hűségesen, és bebújt a legnagyobb szem alá – aludni. Ki boldogabb ebben az egész nagyvárosban Ferikénél? Csomagot kapott otthonról. Szép, kerek kosarat, fehér, átlátszó csipkével letakarva. A csipkét rá is varrták a kosárra. Azt le kellett fejteni. Fejti is már Ferkó, s amint fejtegeti, eszébe jut, hogy ezeket az öltéseket az édesanyja keze varrta. Sorban, egymás után mindet. És ráteszi az arcát a kosárra. Oda, ahol az öltések vannak, és behunyja a szemét. És valósággal érzi a két puha kéz simogatását. Aztán csak kifejti az öltéseket. - Szőlő! Mennyi szőlő! S milyen gyönyörűek! A legszebbek, mind olyan fajta, amilyent szeretek! Édesanya válogatta, édesanya rakosgatta… - És Ferike érzi az édesanya

17

szívének áldott melegét. Csak most érti meg igazán azt a néhány szép verssort, amit még tavaly tanult a falusi iskolában:

Ha szép gerezdet lát, Azt is neked szánja. Áldja meg az Isten, Mikor nem is várja, Mikor nem is látja…

Áldja meg az Isten… És Ferike, amint így fohászkodik, lehunyt szeme előtt látja az édesanyja szelíden néző kék szemét is. És Ferike sírva fakad… mert igaz, hogy itt van ez a szép kosár szőlő – de nincs itt az édes… Mégiscsak nehéz messzi lenni tőle. Nagyon fáj a kicsi szíve, nagyon hull a könnye… De amint könnyein keresztül ránézett a szőlőfürtökre, hát a szagos dinka alól csak bújik ám ki a piros, pettyes katicabogárka… Pirosan, vidáman mosolyog Ferkóra. És megtelik derűvel az egész szoba… Ferkó szíve… ez az egész nagyvilág. Mert itt van egy katicabogárka. Egy élő kis jószág. Hazulról jött! Otthonról! Üzenetet hozott, mosolygást, békességet… Ó, csak tudta az a bal kéz, hogy mit súg a jobbnak! Tudta az édes anyai szív, hogy mi öröm a fiának! Áldja meg az Isten, Mikor nem is várja…

18

Az apostolok nyomában Pál apostol Fesztusz helytartó, majd Agrippa király elé kerül Olvasmány: ApCsel. 25. rész Félix, miután a reménylett pénzt nem kapta meg Pál apostoltól, szolgálati ideje végén fogságban hagyta őt. Az új helytartó neve Fesztusz. Alig három nap elteltével Cézáreából Jeruzsálembe utazott, ahol a zsidó főpapok és vezető emberek siettek Pál apostolt bevádolni. Azzal a határozott kéréssel, hogy Pált akarata ellenére vitesse Jeruzsálembe. Azt gondolták, hogy ez az út jó alkalom lesz gyilkos szándékuk véghez vitelére. Fesztusz azonban ezt a kérést elhárította, mondván: Pál Cézáreában van fogolyként, ő maga pedig hamarosan Cézáreába utazik és a zsidó vezetőknek azt javasolta, utazzanak ők is oda, és ott keressék fel Pál elleni vádjaikkal, panaszaikkal. Így tehát a gyilkosság meghiúsult. Cézáreába érve a bírói székébe ült és maga elé hozatta Pált. A zsidó vezetők sok váddal illették őt, de semmit sem tudtak bizonyítani. Mindmind hamis vádnak bizonyult. „Pál így védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.” Fesztusz, - mivel a zsidóknak kedvezni akart - felajánlotta Pál apostolnak, hogy Jeruzsálembe megy, és ott ítélkezik majd ügyében. Pál apostol azonban a császárra hivatkozott, mondván, hogy császári itélőszék előtt áll és az ítéletet ott kell kimondani felette. „A császárhoz fellebbezek.” Fejezte be védekezését. Fesztusz tanácsosaival megbeszélést tartott, majd így szólt Pálhoz:„A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.” Pál apostol most már látja, hogy el fog menni Rómába, ahová már régen vágyik, de nem úgy, ahogyan gondolta, szabad emberként, hanem fogolyként. Ezért azonban nincs aggodalma, mert szívében ott a boldog hit, hogy Rómában is bizonyságot tehet majd az ő megváltó Krisztusáról, akinek odaszánta egész életét. Addig azonban várni kell. Néhány nap múlva vendégek érkeztek Fesztuszhoz, Agrippa király és felesége, Bereniké. Azért jöttek, hogy üdvözöljék az újonnan érkezett helytartót, és gratuláljanak neki. Fesztusz beszélgetésük közben megemlítette Agrippa királynak foglyát, Pál apostolt. Elmondta, hogy a zsidó vezetők Jeruzsálemben is és még Cézáreában is zaklatják őt Pál

19

apostol miatt. Mindenáron el akarják érni Pál megöletését. Fesztusz azonban semmi kivetni valót nem lát benne. A császárhoz való elküldésekor azonban jelentést is kell írnia, és ezért szeretné, ha Agrippa király is kihallgatná.... De ezt majd legközelebb nézzük meg. Aranymondás: Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jer. Siral. 3, 26 Erdei Józsefné, Ildikó nővér

Itt volt az Úr Kb. egy jó éve fogorvosnál voltam. Csináltattam a fogam, húzni is kellett. Ismerem az orvost, nagy szeretet, türelem van benne. Elkezdtünk beszélgetni, nagyon kedves volt velem, Istenre terelődött a szó. Mondtam neki, hogy én hívő vagyok, és két olyan személyről is tudok, akinek kinőtt a foga. Azt mondta, hogy Ő is tud olyan esetekről, amikor meggyógyultak Isten kegyelme által az emberek különböző betegségből, de fogkinövésről még nem hallott. (Egyszer elmegyek az illető hölggyel és megmutatjuk a kinőtt fogat, hogy mint fogorvos mit szól hozzá) Beadta az injekciót, és mikor a fogamat húzta ezt mondta: Azt mondja a Biblia, ha ketten vagy hárman rólam beszélnek, ott vagyok közöttük. Így sem húztak még fogat, hogy Isten Igéjét szólta az orvos. Halleluja! Mondanom sem kell semmit nem éreztem, pedig elég gyulladt volt a fog. - Érezte? – kérdezte az orvos. - Nem, egyáltalán nem fájt. – feleltem. - Nem arra gondoltam, hogy fájt-e, hanem, hogy itt volt az Úr. - Igen, éreztem! Csodálatos volt! Úgy mentem haza, mint mikor egy Istentiszteletről, feldobódva, vidáman, szinte repültem, örömöm határtalan volt. Jó az Úrral lenni, jó olyan emberekkel beszélni, akik "rokon lelkek". K. Magdus

20

Morzsák    

Ha sáros cipővel lépsz be a szobába, ne csodálkozz azon, ha a padló szennyes. . Spurgeon Több szeretet van egy jóakaratú intésben, mint a szemben való dicsérésben. . Spurgeon A hit cselekedet nélkül olyan, mint egy üzleti címtábla üres bolt előtt. Spurgeon Nem azért nem merünk megtenni valamit, mert nehéz, hanem mert nem merjük megtenni, azért nehéz! Seneca

Irgalom Miki a kerékpárját javítgatta az udvaron, és egy nagy légy folyton a feje körül röpködött. Próbálta elhajtani, de csak-csak visszatért. Erre fogott egy befőttes üveget, addig ügyeskedett, amíg a légy beleszállt, és azt gondolta, amint készen lesz a javítással, kiviszi az erdőbe, legalább is a hozzájuk közel fekvő szélére, és ott engedi el... Eddig minden jó lett volna, csakhogy Miki alig hagyott ki valami alkalmat, hogy a húgát ne bosszantsa. Odahívta magához: - Idenézz, mit fogtam! Ilyen nagy légy a lovak körül szokott keringeni, és valahogy idetévedt. Látod, milyen boldogtalan ebben az üvegben. De hát itt mérföldnyi körzetben nincsenek lovak, beviszem a te szobádba! Egészen jól meglesztek, nem?

21

Szilvi erre visítani kezdett, természetesen Miki ezen jót nevetett, és csak azért is kergette őt az üveggel együtt. Szilvi anyja után kiabált: - Anyu, mondd meg neki, hogy pusztítsa el! Anya abbahagyta az ebédfőzést, hogy igazságot szolgáltasson gyermekei között: - Miki, ne gyötörd a húgodat! Vidd ki a legyet a szabadba, és engedd el! - Ne! - kiabált Szilvi, - ölje meg! - Ilyen irgalmatlan vagy? - Jól van, már jó a biciklim, kiviszem az erdőbe, te kényeskedő! Szilvi anyjához fordult: - Miért vesződik vele annyit? Nem lenne egyszerűbb rálépni? - Nem vetted észre, hogy Miki mennyire törődik az állatokkal? És készakarva sem bánt senkit, különösen nem a gyengébbeket... - Akkor engem miért bosszant? - Mert te nem vagy gyenge, és csakugyan mindenért képes vagy bosszankodni! - Ez sajnos igaz, de mondd, anyu, egy olyan piszkos, nagy légy, amely nincs is a helyén közöttünk, nem érdemelné meg, hogy eltapossák? - Hm. Lehet, hogy igazad van, de azért én örülök, hogy Isten nem gondolkodik hasonlóképpen. Mert bizonyos értelemben sokszor mi is olyanok vagyunk, mint ez a légy. Szennyesek vagyunk, ingereljük Őt, és Ő szentségében eltaposhatna bennünket. De irgalmas hozzánk. Tudod, mi az irgalom? A meg nem érdemelt szeretet, könyörület. Szilvi meglepetten hallgatta anyját, aki indult már újra a konyha felé. Még azt mondta neki: - Szilvikém, az csak hasonlat volt, és minden hasonlat sántít. Ne is gondolj többet a légyre, csak azt jegyezd meg az egészből, hogy Isten bűneink ellenére sem semmisít meg bennünket, ad alkalmat arra, hogy megtudjuk, mi az Ő akarata velünk, Gondolj Isten irgalmára! Isten kegyes és irgalmas. „Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy. (Nehémiás 9,31).

22

Ifjúsági óra Csak Jézus az Úr! Neve minden név fölött való! „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson…” Ján. 10,10. „…Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” 1.Ján. 3,8. Szembesülünk sokszor azzal, hogy Jézus neve a keresztények között nem tündököl valóságos szépségében és nagyságában. Fénye hétköznappá szürkült a szívünkben. Ilyenkor jó belegondolnunk, kicsoda nekünk Jézus? Erre a kérdésre sokan sokféle választ adtak már. Ilyen jellemzéseket hallani: Tőle számítjuk az időt. Ő egy vallásos szent. Egy filozófiai rendszer megalkotója. A humanizmus, emberszeretet legnagyobb alakja. Nagy történelmi személyiség, a szegények védelmezője. Kevesen tudják az igazat: Ő mindenek felett való Úr, az élő Isten egyetlen Fia, aki annyira szeretett minket, hogy elszenvedte helyettünk bűneink büntetését a Golgotán. Ő az egyetlen, aki sátán munkáit le tudja rontani. Miért kell a sátán munkáit lerontani? Kicsoda ő? Valamikor régen, még az ember teremtése előtt, Isten angyalai között látjuk őt. Oltalmazó kérub volt, minden angyal fejedelme. Szépsége, nagysága páratlan volt az angyalok között. Úgy hívták: Esthajnal-csillag, Fényhozó. Ám egyszer történt valami, ami az egész világegyetem rendjét, harmóniáját felborította. Ez az angyalfejedelem olyan akart lenni, mint az Isten, ezért fellázadt, Isten ellen fordult, így létrejött a bűn. A mennyei angyalok egyharmadát is maga mellé állította, akikből démonok lettek. Sokan kérdezik, miért nem pusztította el Isten akkor a sátánt? Esetleg elkerülhető lett volna, hogy a bűn kiáradjon az emberre is. Nem is kell hozzá sokat gondolkodni, hogy ezt megértsük. Addig soha nem volt egyetlen vita sem a Mennyben, hanem gyönyörű egyetértés és szeretet. Ha Isten akkor ölt volna – ami soha nem történt meg addig –, akkor mindenki rettegni kezdett volna Istentől. Őt tekintették volna gonosznak és gyilkosnak. Soha, senki szemében nem lett volna többé mindenek Atyja, a jóságos Teremtő. Isten másik utat választott. Adott időt a sátánnak, hogy bemutassa ő magáról, micsoda gonosz, romboló és pusztító, hogy mindenki lássa, hogy amikor Isten ítéletet tart felette, akkor az jogos.

23

Sajnos, a bűn az emberre is kihatott, miután az első ember inkább sátánnak fogadott szót, mint Istennek. Abban a pillanatban a gyönyörű Éden elveszett, a Föld megváltozott. Az emberek megismerték a halált, fájdalmat, munkát, betegségeket és a bűn okozta minden gyötrelmet. A legrosszabb az lett, hogy elszakadtak Istentől. Isten azonban meg akarta tartani az embert valahogyan, hiszen keze munkája, csodálatos alkotása ő, akit nagyon szeret. A világtörténelem folyamán mindig ott volt és van az emberek közelében, bárki megtalálhatja Őt, aki keresi. Az idők teljességében pedig elküldte Jézus Krisztust, hogy a bűn büntetését magára vállalva meghaljon a kereszten értünk. Aki hisz Benne, átadja az életét Neki, befogadja Őt, abban helyreáll Isten szeretete és többé nem uralkodik rajta a bűn. El van választva és jegyezve Isten számára és Jézusra nézve az Atya megbocsátja bűneit, örök életet ad neki, helyet az új Földön, ami csodálatosabb lesz, mint amit el tudunk képzelni. Sátán nem akarja, hogy az ember hazataláljon Istenéhez. A Bibliába előforduló nevei jól kiábrázolják lényét: Lázadó, tagadó – első és legsúlyosabb bűne. Igyekszik az emberek közt is lázadást szítani Isten ellen. „Az” Ellenség (Sátán) Mindenre elszánt ellensége Istennek és az embernek – gyűlöli Istent és mindenkit, akit Isten szeret. Vádoló, rágalmazó (Diabolos) – Ő az, aki egymás ellen uszítja a testvéreket is, folyton mások hibáira mutat. Ne hallgassunk rá! Összekuszáló – Mesterien ért ahhoz, hogy a jó szándékkal indult dolgokat elferdítse, bezavarjon és elferdítsen. Kísértő – Tudja, hogy ha bűnbe visz, akkor ezzel Isten ellen is fordít. Ezért vet mindent a latba, hogy bűnre csábítson. Ha ez sikerült, akkor megöl lelkileg! Értéktelen, gonosz, semmirekellő ( Béliál) – Jézus kérdezi: Mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Az Istennek a Beliálhoz? A kettő nem fér meg egy szívben. Vagy Isten értékeit követem vagy sátán vacak lim-lomjait! Emberölő kezdettől fogva – Minden gyilkosságban ott a keze! Ha rajta múlna, már nem élne ember a Földön. Hazugság atyja – Soha nem mond igazat. Ha úgy tűnik, hogy mégis, annak a hátsó szándéka a léprecsalás. Pokolian ravasz – jónak látszó dolgok mögé rejtőzik (világosság angyalainak látszó hamis apostolok) – „Öltözzétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”Minden fegyverre szükség van és a teljes éberségre, hogy meg tudjunk állni a ravaszságával szemben! E világ fejedelme – Uralja a világot. Egyetlen védelem, ha „nincsen bennünk semmije”,ahogy Jézusnak sem volt, és a bűn által nem formálhat jogot ránk! Megváltónk tökéletes szabadságot ad tőle! "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Ján 8,36) 24

"Engedelmeskedjetek azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek." (Jak 4,7) Hogyan ismerjük fel a jónak látszó dolgok mögött a sátán munkáját? Néha igen nehéz, de van egy biztos jele: távolodunk Istentől. Elveszítjük a Vele való kapcsolat édes örömét. Ilyenkor mindig megszólal a vészcsengő bennünk, a Szent Lélek szava, hallgassunk rá! Ha úgy érezzük, hogy távolodunk Istentől, jelenléte már nem olyan közeli, neve nem olyan édes, akkor tartsunk önvizsgálatot! Valahol letértünk Isten útjáról és a sátán csapdájába estünk. Életünk egész idején igyekszik rést találni, ahol hatalmat vehet rajtunk! Ez mindig a bűn! Ismerjük fel pusztító szándékát és ne dédelgessük bűneinket tovább! A bűnből sohasem lehet áldás! Abból csak gyalázat, fájdalom és halál származik! És ilyenkor emelkedik fel Jézus neve igazán előttünk! Mert a sátán ember-feletti lény, tehát nincs olyan ember, aki legyőzhetné, aki megszabadulhatna tőle. Mindenki ki van téve gyilkos, kínzó szándékának a bűn által. De JÉZUS azért jött, hogy a sátán munkáit lerontsa! Megtette ezt a Golgotán, ahol végleges győzelmet aratott a gonosz felett! Hihetetlenül nagy árat fizetett értünk, amit sohasem fogunk kellően megérteni. Olyan nagyot, hogy csak Ő méltó egyedül felnyitni a mennyei könyvet, és Ő az egyetlen, akire nézve kegyelmet kaphatunk! Örök életet örök halál helyett! Ezért fogadjuk el a megváltást, ne lépjünk ki a kegyelemből soha, mert egyedül Ő az Úr! A Győztes! Az Ő nevére hajol meg minden térd az egész világegyetemben! Meneküljünk mindig Hozzá! Zöldi Józsefné Magdi

25

A rendőr-őrmester esete John D. Wheeler, hajdani rendőr-őrmester, megtérése után evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára sokszor eredeti módon tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: - Még mindig az a véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni, és zsarnokoskodni kíván rajtatok?- és folytatva a következőket mondta - Tanúskodnom kellett évekkel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a tárgyalótermet elhagytam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott. Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami értékes óra ellopásával. A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség fokozódott, mikor a vádlott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét azonban nem tudta megmondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná. Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította izgágaságért. Fölemeltem a kezem és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel tudtam valamit erről az óráról. Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett, és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s így elmondhattam, hogy néhány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: - Jól kitoltam az öreg Kellyvel! Eladtam neki egy két fontot sem érő órát harminc fontért! Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását, de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad volt. Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a bűnbánat útjára tértek. Bűneink büntetését elhordozta a Golgotán, és bűnbocsánatot ad azoknak, akik benne hisznek. Mint a legjobb barát zörget szívetek ajtaján. Azt ígéri: „Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3,20).

26

Üzen az Ószövetség A bűneset következményei V. Isten ítélete az ember felett

A kígyó felett kimondott átok után Isten újra az ember felé fordult, hogy felettük is ítélkezzen. Először az asszony felett hangzott el az ítélet, ami nemcsak rá, hanem minden nőre egyaránt érvényes. Büntetése (nem átok!) először is a megsokasodó fájdalom, amit viselőssége, terhessége idejében és a főleg a gyermekszülés alatt fog érezni. A gyermekszülés feladatát Isten az asszonyra bízta. Ez mostantól kezdve nehezebb, fájdalmasabb lesz, mint amilyen lett volna. Ha nincs a bűneset, akkor a terhesség és a szülés egyáltalán nem járt volna olyan fájdalommal, mint amit azóta is átélnek azok az asszonyok, akik szülnek. De amikor megszületik gyermekük, elfelejtik fájdalmukat, mert örülnek neki. Így még ebben az ítéletben is benne van Isten szeretete, kegyelme. Az ítélet második része a férjével való kapcsolatot, a házasságot érinti. Vágyakozni, epekedni fog férje után, aki, uralkodni fog rajta. Feleségként és anyaként is nagymértékben férje gondoskodására és védelmére lesz szorulva. Emiatt alárendelt helyzetben lesz, engedelmességgel és szófogadással tartozik majd számára. Ez arra is utal, hogy a házasságban és a családi életben is nehézségek fognak adódni. Már közvetlen a bűneset után megbomlott a közte és férje között lévő harmonikus, békés közösség, amikor Ádám rá akarta hárítani saját bűne felelősségét. Ezentúl férfi és nő kapcsolata még a házasságban sem lesz mentes a kisebb-nagyobb problémáktól, konfliktusoktól. De ha hisznek, akkor Isten segít ezeket megoldani. Az Úr a férfi felett is ítéletet tartott. Felidézi bűnét: hallgatott feleségére és evett a tiltott gyümölcsből. Hallgatott feleségére, vagyis azt tette, amit ő mondott és ebből lett a baj. Ez figyelmeztetés minden a férj és feleség számára. Minden férjnek meg kell gondolni, hogy milyen tanácsot fogad el feleségétől és minden feleségnek – mint segítőtársnak – meg kell gondolni, hogy milyen tanácsot ad férjének. Valójában mindkettőjükre vonatkozik, hogy nem szabad olyan tanácsot adni egymásnak és elfogadni egymástól, ami Isten akaratával nem egyezik meg. A tanács adását és elfogadását is a Biblia mérlegére kell helyezni. A lényeg, hogy Ige szerint 27

való-e. Jobb semmit sem szólni, mint rossz tanácsot adni (ez a barátokra is vonatkozik). Isten adjon ehhez bölcsességet és értelmet mindenki számára! A férfi büntetése a fáradságos, verejtékes munka. Nem a munka a büntetés, hanem az a fáradtság, amivel végezni kell (aki pl. földet művel, tudja, hogy milyen fárasztó). Ádámra hárult eddig is a munka nagyobb része, de az nem volt nehéz és fárasztó. Mostantól az lesz, ahogy minden más férfié is. De nemcsak a férfiak, hanem a nők számára is fárasztó a munka. Végezetül Isten testi halállal sújtotta mindkettőjüket, halandóvá váltak. Ádám által jött be a bűn a világba. Ez az ősbűn vagy eredendő bűn, amelynek zsoldja, következménye a halál és a kárhozat, ami minden emberre elhatott. Minden nemzedék megkapta elődeitől és továbbadta (adja) utódainak. Így örökli közvetlenül mindenki a bűnt szüleitől. Mindenki bűnben születik, benne van a bűn, ezért követ el bűnöket, vétkezik, hibázik. Emiatt kell mindenkinek meghalnia, a hívőknek is (hacsak nem élik meg Jézus visszajövetelét). Senki sem tud ebből magától megszabadulni, senki sem tud ezen változtatni. Csak Isten képes ebből az állapotból kiemelni, kimenteni az embert! Ő ezt meg tudja és meg is akarja tenni mindenkivel! Ezért ígérte meg ezt már a Paradicsomban! Tehát nem csupán a bűn és a büntetés, hanem az ígéret, az ősevangélium (az asszony győztes magjának ígérete) is mindenkié! Ez a megváltás, a szabadulás és az üdvösség (örök élet) ígérete, amit Isten meg is tartott! Elküldte egyszülött Fiát, Aki magára vette az egész világ bűneit és büntetését. Meghalt a kereszten, de harmadnapra feltámadt, így legyőzte a bűnt és annak minden következményét, a halált, a kárhozatot és a Sátánt. Aki hittel elfogadja Jézus Krisztust, bűneit megvallja és elhagyja, annak Isten megbocsát és örök életet ad! Ezt kínálta, kínálja nekünk is, ennyire szeret minket Urunk! Hit által a mienk is az Úr kegyelmi ajándéka, az örök élet! Ez az ígéret ma is érvényes mindeni számára! A Sátán földi életünk alatt mindig igyekszik bűnre csábítani, megbontani az Istennel való közösségünket, elszakítani Tőle. Embereket is megpróbál egymás ellen fordítani. De többé már nem járhat sikerrel, mert az Úr, ha hiszünk és bízunk Benne, akkor megsegít, megőriz és megtart minket, addig a napig, amíg be nem megyünk az ő országába, ahol örökkön-örökké Vele lehetünk! Vámos-Poljak Zsolt testvér

28

Ha Jézus eljönne hozzád Ha pár napra Jézus eljönne tehozzád Szeretném tudni, vajon hogy fogadnád? Tudom, legszebb szobádat Neki ajánlanád S a legjobb falattal szívesen kínálnád. Mondanád, boldog vagy, kimondhatatlanul, Mert Néki szolgálni minden örömöt felülmúl. De... ha váratlanul közeledtét látnád, Ajtódat akkor is rögtön kitárnád? Szaladnál azonnal boldogan elébe? Nem tennél el előbb egyet-mást előle? Nem vennél gyorsan más ruhát magadra? Újság, magazin ahol van, ott maradna? Vagy helyére kerülne, ahogy kell, a BIBLIA? Könyvedet, rádiót hagyhatnád-e nyitva? Nem bántana, hogy az utolsó nyers szót meghallotta? Zsoltárra cserélnéd a kottát a zongorán? Vagy mindent nyugodtan változatlan hagynál? Menne minden a rendes kerékvágásban? Beszélnél előtte, ahogy máskor szoktál? Folytatnád életed, mit sem változtatnál? Családban a hang békés, ahogy nálad szokás? S elmaradna-e néha az asztali áldás? Ugyanazt olvasnád s azt is énekelnéd? Nem zavar, hogy tudja, mi foglalja elméd? Kivinnéd magaddal, ahová épp menni akartál? Vagy egy-két utat inkább máskorra hagynál? Örülnél, ha látná barátaidat? Vagy azt kívánnád, jöjjön el holnap? Boldog lennél, ha örökre házadban maradna? Vagy fellélegzés lenne eltávozta? Gondold meg, mit tennél és hogyan, Ha Jézus pár napig lenne a házadban!

29

Istennek gondja van ránk! Most este készülök a holnapi angol gyakorlati tanításomra, s ülök a gép előtt, írok s közben keresek egy gyermekdalt az angol folyamatos jelen idő tanulásához.... Nincs.. Pedig van egy pár dal a gépemen is és még sincs...nem illenek az anyaghoz, amit tanítani kell... S ekkor hallom, hogy cseng a skype, s a csop.társam kérdezi: - Mit csinálsz? S erre én gyorsan elhadarom hogy épp készülök órára s hogy a folyamatos jelent tanítanám...s ekkor... ekkor esett le majdnem az állam, mert ezt mondta: - Ismerek egy versikét, ami pont ehhez a témához illik. - s lediktálta. Én itt kerestem már fél órája, hogy mi legyen, hogy legyen...s nem csodás, hogy Isten küldött valakit, aki segített??? Csak úgy? Pedig én nem is kértem, hogy jöjjön valaki segíteni ...fantasztikus Kicsit - nagyon elfáradtam a héten s azelőtt is, s most van a dömping, ismét munka ezerrel, (természetesen az Ő dicsőségére) s jön a lehetetlen: Az éppen hajszálra betervezett időbeosztásba, amikor minden, de minden élére állítva van összerakva, (tanítás reggeltől estig, egy kis tablófestés, dekorációkészítés, kiállításra való készülés… S pénteken ahogy hazaérek - mert ugye még tanulnom kell a holnapi zh-ra - jön egy levél szép nagy pecséttel, hogy hétfőn reggel van a záró tanításom angolból a gyak.sulimban. Először azt sem tudtam, hogy hol vagyok, s hogy mikor is van az a hétfő, s ma mi van, s mi is ez a ..záróvizsga… De mikor felocsúdtam, azonnal tárcsáztam a számot, hogy elérjem a gyak.vezetőm...s pánik egykettő... s ekkor jött, na nem... ez nem lehet… nem veszik fel a telefont... s már negyedjére hívom, s nem veszik fel a telefont… És ISTEN hagyta hogy Rá bízzam, hogy adjam oda neki azt, amit én abszolute nem tudok megoldani...S hagyott egy kis időt hogy bízzam Benne! Na jó, végül is csak Isten tud megnyugtatni, s ide oda cikázik a gondolatom, nekem még ma tanulnom is kell, s hétfőn nekem annyi dolgom van... hogy mondjam le? S holnap... holnap könyvtárba menjek könyvet keresni? Vagy milyen ez a gyak.vezető, rendes, kedves??? Uram te ismered ŐT... S TUDOD, URAM... TE ISMERSZ ENGEM… Elém tárul a 139 zsoltár… Te ismered járásomat, még nyelvemen sincs a szó, Te már pontosan tudod... s ahogy olvasom... végül is eszembe jut: ősszel még azt sem tudtam, hogy mi lesz velem áprilisban, hogy megérem-

30

e, s most pedig egy zárótanitás miatt fogok itt összeroskadni??? S ha elvégre, Uram, te adtad a feladatot, te adsz hozzá eszközt! Eltelt egy fél óra kétely és bizalom közt. Akkor csengett a telefon, egy kedves hang szólt: - Sejtettem, hogy a levél késett s emiatt nem jelentkezett. Elrakjuk a záró tanítás időpontját. Hétfőn jöjjön be s megbeszéljük a részleteket. Van-e Isten számára lehetetlen? NINCS Amit Ő biz ránk, azt Ő nem véletlen teszi, csak bízz Benne! Nagyon szeret. Lisaa

Egy csipet só Győzelem A természeti törvény meghatározza, hogy miként történjenek az események. A gravitáció törvénye dönti el, hogy egy súlyos betonlap ott maradjon, ahova helyezték. Ezért a járda a helyén marad. De már láttuk, hogy járdalapok megemelkedtek, mert egy hatalmas tölgy gyümölcse, egy kis makk kezdett növekedni alattuk és gyökerei erejének nem tudtak ellenállni a betonlapok. Ezek az esetek mutatják, hogy az egyik törvény diadalmaskodik a másik törvényen. Ilyen az élet törvényének diadala a halál és bűn törvényén.

Bizonyságtétel Amikor igyekszünk másokat megnyerni Krisztusnak, sohasem szabad azt gondolnunk, hogy van bármi erőnk másokat hithez segíteni. Sem felsőbbrendűség érzésével nem szabad prédikálnunk az evangéliumot. Jól tesszük, ha megfigyeljük dr. Payson tanácsát: „Fesd Jézus Krisztust vásznadra, és aztán tartsd föl őt az embereknek úgy, hogy még a kisujjadat se láthassák!” Szolgatárs

31

A Fénysugár munkatársai Erdei Józsefné, Flaisz Józsefné, Kruska Zoltánné, Pozsgai Józsefné, Schmied András, Szabó Ferenc, Tóth Emese, Vámos-Poljak Zsolt, Zöldi Józsefné FÉNYSUGÁR Őskeresztyén Apostoli Egyház gyermek- és ifjúsági lapja 1016 Budapest, Dezső u. 12/b. Tel: 1-225-1187 / Fax: 1-225-1188 Felelős kiadó: Pék Balázs Felelős szerkesztő: Zöldi Józsefné Szerkesztőség és levelezési cím: 7636 Pécs, Csaba u. 5/2 Tel: 06 20 / 66 999 82 E-mail: [email protected] Megjelenik: negyedévente

32