KÉT VÁLTOZAT EGY TÉMÁRA

PÁSKANDI GÉZA

KÉT VÁLTOZAT EGY TÉMÁRA ELSŐ VÁLTOZAT A

képkereskedő

és

az

alkimista

szakács Szakmai válasz egy dráma-vitára

Harsány középkori játék, táncra, dalra, pantomimre, amely megtörténhetett például az 1500-as évek táján. Ezt a fajta humort nem kell komolyan venni, de emlékeztetjük az olvasót és a nézőt, hogy ha meghitt társaságban van, régi barátok között, az úgynevezett „hülyülés" mennyire felfrissítő élmény. A „hülyülés" tehát mint a humorfajták közül az argó, olyan hatású, mint bármelyik tolvajnyelv-fajta: csakis az a néhány ember érti meg, aki „be van avatva", akinek ugyanolyan „hul­ lámhosszon" jár az esze, érzelme, emlékezete. Ilyen értelemben a „hülyülés" — a leglokalizáltabb humor, a legmeghittebb humorfajta. Kezdhetjük tehát: húzzuk fel a függönyt: a SZÍNEN középkori vásártér. Két bódé. Az egyiken ez a felirat látható: K é p k e r e s k e d ő . A másikon: A l k i m i s t a szakács. A tér néptelen, az utóbbi bódé redőnye lehúzva, az előbbié nem: benne ül Képkereskedő, bóbiskol, időnként fejét felkapja, s mint akinek ijedten jut eszébe kötelessége, mint aki ráriad saját dolgára, kiabálva (kikiáltva) kínálja áruját. K É P K E R E S K E D Ő : A falán l u k van? A mész l e s u p p a n ? Rendeljen képet tömje b e a léket! (minden

kikiáltás

után újra

elbóbiskol)

G ö m b ö l y ű a luk? G ö m b ö l y ű lesz a k é p ! A penészfolt g o m b a - a l a k ? Vagy egyenes, m i n t a lóca? V a n f e s t m é n y e m , m i n t a deszka, s v a n olyan, m i n t a galóca! J ó a l u k b a , j ó nyílásba, repedésbe, majd meglássa! Amilyen a kereslet — olyan itt a k é p k e r e t ! (ásít, majd legyint) K e l l e z e k n e k m ű v é s z e t ? ! (Megjelenik Első más)

ELSŐ M Á S : M a g a vesz v a g y á r u l is k é p e t ? K É P K E R E S K E D Ő (halkan): Bolond leszek v e n n i , ö r v e n d e k , h a e l a d h a t o m . (hangosan, újra mondja kikiáltó szövegét) ELSŐ M Á S : M u t a s s o n egyet! K É P K E R E S K E D Ő (mélyen a szemébe néz): L u k ? ELSŐ M Á S (fejét tagadóan ingatja) K É P K E R E S K E D Ő (iménti játék): Nyílás? ELSŐ M Á S (fenti mozdulatok) K É P K E R E S K E D Ő (lásd fönt): Repedés? ELSŐ M Á S (ugyanúgy) K É P K E R E S K E D Ő (szintén): Penészfolt? N y i r o k ? H u l l ó v a k o l a t ? ELSŐ M Á S (konokul — szintén) K É P K E R E S K E D Ő (mintegy türelmét vesztve): H á t mi? ELSŐ M Á S (egyszerűen): Fedő. KÉPKERESKEDŐ: Fazékra, kupára? ELSŐ M Á S (fejét lehajtja): Éjjeli e d é n y r e . (Kis szünet) K É P K E R E S K E D Ő (bólint): T ü r e l e m ! T ü r e l e m ! (lehajol, keresgél, motyog) Ez nem az. Ez s e m az. Ez s e m . Ez az! (éjjeliedény fedőjét veszi elő. Jól látható: hattyú van ráföstve) ELSŐ M Á S (mustrálgatja): H a t t y ú ? (kérdőleg néz rá) V a l a m i v i r á g ? K É P K E R E S K E D Ő : Liliom? ELSŐ M Á S : Liliom? (tűnődve) A liliom n e m helyes. N e m , n e m . KÉPKERESKEDŐ: Tulipán? ELSŐ M Á S : T u l i p á n ? (tűnődve) N e m , a t u l i p á n n e m a j á n l a t o s . K É P K E R E S K E D Ő : Rózsa? ELSŐ M Á S : Rózsa? (tűnődve) A rózsa nem szimbolikus. N e m , n e m . K É P K E R E S K E D Ő : Szegfű? ELSŐ M Á S : Szegfű? (tűnődve) Mást. V a l a m i . . . v a l a m i m á s t . (kiböki) Árvácska kéne. Az k é n e . (kis szünet) Az i l l e n é k ide, rája. Hiszen olyan á r v á c s k a . Olyan elha­ gyatott. A m i m a r a d — m i n d i g o l y a n á r v á c s k a . N e m kell s e n k i n e k , a m i m a r a d . Ügy m a r a d ott, m i n t az á r v á c s k a . A l a t t a . B e n n e . O t t h a g y v a . K i h ű l v e Á r v á c s k a . B e n n e , benne, á r v á c s k a . K É P K E R E S K E D Ő : Oroszlánszáj és b á r á n y k a m é g volt a t e g n a p . . . V á r j o n c s a k . . . (keresgél) Micsoda szerencse! A z utolsó á r v á c s k a ! A legeslegutolsó á r v á c s k a . A v i l á g t ö r t é n e l e m legutolsó á r v á c s k á j a ! (odaadja az új fedőt) ELSŐ M Á S (nézegeti, tetszik neki, kifizeti, motyogva indul): Árvácska. Ott m a r a d . Egyedül. M a g á n y o s a n . B e n n e , a l a t t a , kihűlve., K i h ű l v e . J a j , k i h ű l v e , á r ­ vácska! (el) K É P K E R E S K E D Ő (mélán néz utána): M á r c s a k ezek a f é l k e g y e l m ű e k b e c s ü ­ lik az igaz m ű v é s z e t e t ! C s a k aki félnótás, szerencsétlen flótás, (fejére bök) k i b e n nincsen épség — a n n a k kell a szépség! (Második más jön) M Á S O D I K M Á S (önmagára mutat): J ó n a p o t k í v á n ! (Képkereskedőre) Keres­ kedő — a k é p n e k ? K É P K E R E K E D Ő : Az volnék, szolgálatjára! (elhadarja kikiáltószövegét) M Á S O D I K M Á S : N e m , n e m . N e m l u k . N e m nyílás. N e m p e n é s z . N e m , n e m . Arckép ! KÉPKERESKEDŐ: V a n képem a napkirályról, v a n képem a rőtszakállúról, van k é p e m a b í b o r b a n születettről, v a n k é p e m a k a l a p o s r ó l , v a n k é p e m Attila k i ­ rályról, ahogy t e m e t i k a r a n y k o p o r s ó b a n . . . M Á S O D I K M Á S (kíváncsian): K i r á l y ? A t t i l a ? A r c a látszik? KÉPKERESKEDŐ: Nem, de arckép. M Á S O D I K M Á S : Hogy-hogy v a n ez, k é r e m ? K É P K E R E S K E D Ő (nagyon meggyőzően): Egyszerű az egész! H a a k i r á l y egész teste b e n n e v a n a k o p o r s ó b a n , b e n n e var. az a r c a is! C s a k n e m látszik a koporsófe­ déltől. De azért ő a r c k é p , a k i r á l y é . . . M Á S O D I K M Á S : N e m , n e m . N e m király. N e m kell k i r á l y A r c k é p . N e k e m . K É P K E R E S K E D Ő : Ö n n e k , kiről? MÁSODIK M Á S : Nekemben. Nekemből. Nekemmel. Nekemül. Nekemről. (minden szó után nyögedez, hogy a másik megértse) K É P K E R E S K E D Ő : A h á ! Az ön a r c k é p e ? R ö g v e s t hozok v á s z n a t !

Szentkirályi Miklós illusztrációi

M Á S O D I K M Á S : N e m , n e m . N e m vászon. Bőr. N e k e m n e k . Ide. (bőrnadrágos ülepére mutat) K É P K E R E S K E D Ő (elképedve): Oda? M Á S O D I K M Á S : Ide. K e l l n e k e m n e k ide. B a r á t a i m n e m i s m e r n e k h á t u l r ó l . T e g n a p m e n t e m u t c á n , és r ú g t a k n e k e m n e k ide i s m e r e t l e n b a r á t o k , m e r t hitték, h o g y ismerős b a r á t vagyok. K e l l , ide, h o g y n e higgyék m á s k o r , ide a r ú g á s t n e n e ­ k e m n e k , h a n e m r ú g j á k m á s n a k , aki ismerős b a r á t j u k . K É P K E R E S K E D Ő (együttérzően): É r t e m . Összetévesztették v a l a k i v e l . MÁSODIK M Á S : Nem, nem. Ismerős barátjukat tévesztették velem, azért rúg­ t á k n e k e m n e k — ide, azt, m i t i s m e r ő s b a r á t j u k n a k k e l l e t t v o l n a — oda. K É P K E R E S K E D Ő : Logikus! F á r a d j o n be, u r a m ! (Második más bemegy a bódéba) Hajoljon ide. (Második más lehajol a bódé párkányára, feje kifelé lóg. Képkereskedő nagy pemzlit vesz elő, hol hátracsavarja Második más fejét, hogy arcát nézhesse, hol kimegy a bódé elé, hogy a másik vonásait tanulmányozza, kis idő múlva kész van) Megvan u r a m a portéka! Menti ülepét portréja! M Á S O D I K M Á S (simítgatva a portrét): V é l e t l e n . . . n e m csöppen e r r e ?

K É P K E R E S K E D Ő : Legfönnebb, m i n t légy a t e j b e . . . H o g y h a h á t u l r ú g j á k fejbe. S z e d h e t u r a m gyógyírt, o s t y á t : (lemondóan legyint) Véletlen ellen — o r v o s s á g ? ! Rég tudja m á r m i n d e n szellem, h a l á l ellen nincs véletlen! És a szó m á s k é n t is t a l á l : Véletlen ellen nincs h a l á l ! M Á S O D I K M Á S (bólogat): Hasonlít r á m , ami ide van? K É P K E R E S K E D Ő (kézenfogva kivezeti, láthatjuk a valóban „tökéletes" portrét, most, mint a borbélyok szokták, Képkereskedő tükröt tart e másik háta mögé, az elégedetten bólogat. Képkereskedő sebesen mondja): Oly hasonló, s o l y a n tetsző, hogy m a j d l e h e t megtévesztő. (Második más fejére mutat, majd mint gyerek szájába szokás rágni — annak ajkára bök) É p p e n ezért — ez m o n d bókot, nem kevésbé ez a d csókot. S h a t é l jön, hogy megfagy szussza, (a másik hátuljára bök) a n a d r á g o t e r r e húzza. M ű v é s z e t e m így szülöm és ellem, (más hangon) célja az ü l e p e d , célja lehet m e l l e m , a m ű v é s z e t b e n így k ü s z k ö d a szellem a t r a n s z c e n d e n s légiveszély ellen! (finoman mutatja a rúgást) M Á S O D I K M Á S (bólogatva fizet): K é p j ó , megyek, most, m á r u t c á n , n y u g o d t . . . n y u g o d t . . . n y u g o d t . . . (el) K É P K E R E S K E D Ő : N e m csalás és n e m b ű v é s z e t : h i b b a n t n a k kell a m ű v é s z e t ! (Ebben a pillanatban Alkimista szakács bódéja elé kezdenek gyülekezni — meg­ szólalásuk sorrendjében — minden rendű és rangú alakok, kinek-kinek kezében tár­ gyak: a pénzes zacskótól a díszes csizmán át híres szobrok, festmények — például a Milói Vénusz vagy a Gioconda-kép — kicsinyített másolatáig. Amolyan zsibvásári hangulat. A tárgyak, kosztümök anakronizmusa nem számít. Egy a fontos: értékük rögvest-nyilvánvaló legyen.) K É P K E R E S K E D Ő (elhadarja kikiáltó szövegét, azonban senki rá se hederít): Ezek esznek, s i s z n a k óbort, n e m kell e z e k n e k a h ó b o r t ! C S I Z M A D I A (a beszélők valamennyien kenetesek, ájtatosak, rajongók): Hol a mi urunk, hol a m i u r u n k , az a l k i m i s t a szakács? BÍBOROS : Á l d o t t legyen a jótét ú r , ki forrást fúr, odavezet, h o l m a n n a hull, és ahol a k u r t a f a r k ú m a l a c t ú r ! M A R K O T Á N Y O S N Ő : Hol v a n a d r á g a , a cukor, az édes? Eszem a száját, a máját, a háját, T ö p ö r ö d ö t t töpörtőjét, Íjas-szíjas s z a l o n n á j á t ! (szenvedélyesen) A száját, (fokozva) a máját, (fortissimo) a háját! (alázatosan) bármilyen kurtát — adjon egy k i s h u r k á t !

L O V A G : Lovag v o l t a m , volt egy l o v a m , de a lovamat levágtam, kereshetem lovagságom i m m á r o n a lókolbászban. S z a k á c s u r u n k , ó te, hol jársz, hol a l o v a m , s a lókolbász? B O R B É L Y - D O K T O R : K i n e k s z a k á l l a v é g t e l e n b e lóg, s r a j t ' m i n t fenyőn a g g a n a k a jók, a kilós m á z s á k s a m á z s á s kilók, k i n e k s z a k á l l a v é g t e l e n b e lóg. K O F A : Hol v a n a legjobb kuncsaft, a virbli, a v e r k l i , a v u r s t l i , a virsli, a szaft? D I Á K : A legjobb t a n á r t u d o r u n k , K i n e k m o s t kis d a l t d u d o l u n k : (érthetően énekli) Ó fuduli, ó fuduli, e j , aki elcsáng, ej, aki ődöng, ej, a k i mócsing, e j , a k i plőtyöng, ó, fuduli, óóó fuduliii! L O V Á S Z : Hol v a n , ki n y e r e g b e n h u z a t j a a tust? S a l a t t a ripittya-szorítja-szítja a h ú s t ? T E S T Ő R : Hol v a n a l e g n a g y o b b testőr? A bőr, a bőr, a bőr, az az isteni b ő r ? ! K A T O N A : Hol v a n , k i a k a t o n á i t elitta a l a k o m á i n ? Elveszített m i n d e n tusát, m e r t vagy ezerbe — jó ő r m e s t e r b e került csak a savanyúság! A P Á C A : Hol v a n , ki e g y e d ü l az u r a m l e h e t n e , szeplőtlen, n e m s í r b a — k a r j á b a t e m e t n e . Ölem kitárom s várom a legjobb apát, férjet, áldott b a r á t o t , s a kolbászt, a kolbászt, a k o l b á s z t — a tizennyolc k a r á t o s t ! K Ö L T Ő : H o l v a n , k i t d a l b a altatok, m í g én a s p á j z b a n f a l h a t o k ? É K S Z E R É S Z : Hol v a n , ki ékszer n é l k ü l is ékes, szalonna, h a g y m a — v ö r h e n y e s - k é k e s ? ! N E V E L Ő N Ő : Hol v a n a legjobb nevelő, a z új s o r r e n d e t hogy m á r k i m o n d j a : a templom, a gyermek, a konyha! U D V A R M E S T E R : Hol v a n , a k i n e k végtelenjén csak füstöl a k é m é n y , csak füstöl a k é m é n y ? ! I N K V I Z Í T O R : Hol v a n a legfőbb inkvizitor: a perzs-szag, a perzs-szag, a d e c e m b e r i t o r ? ! T U D Ó S : Hol v a n , a k i m i n d e n t t u d : k e c s k é t fej, és h a g y m á t d u g ? ! U D V A R H Ö L G Y : Hol van, a k i n e k u d v a r a tetszik, ahol gyermekin nyaljuk a tepsit?! P O S T A K O C S I S : Hol v a n , a k i h e z m e g y m i n d e n posta, és tüze felett p a t t o g a r o s t a ? ! H E R C E G N Ő : Hol v a n , a k i n é l h e r c e g n ő l e t t e m , b á l o z t a m , h á r f á z t a m , n é z t e m a holdfényt és — e t t e m . C S I Z M A D I A : Hol v a n az ú r , ki m e z í t l á b is c s i z m á b a n j á r , s a r k a n t y ú j a v é k n y á b a vág, jóllehet lova nincs, pedig l e h e t n e m á r . M I N D : Hol v a n a n a g y ? Hol v a n az óriás? H o l v a n a végtelen? (Szünet, várnak, de a bódé redőnye mozdulatlan)

világ

K O F A (szatyrából vekkert vesz elő): H á n y k o r n y i t a m i i s t e n ü n k ? B Í B O R O S (zsebórájára néz): Most kell n y i t n i a . H a n e m m e n t a r á k a vetésbe, s nincs l e l t á r a t e r e m t é s b e , h a n e m m e n t el a b a z á r b a , s n i n c s t e r e m t é s m i a t t zárva. D e n e m h i s z e m ezt, m e r t n e m í r t ki s e m m i t . (tűnődve) Most k e l l n y i t n i a . Nyitnia. N y i t n i a . I N K V I Z Í T O R : N e m k é s h e t a mi i s t e n ü n k . Alázatos fű t e r e m — m i b e n n ü n k : a türelem. N e m késik el a m i i s t e n ü n k . K ö p ü n k h e r c e g r e , b á r ó r a , m e r t i s t e n n e k n i n c s záróra! A P Á C A : Se n e m siet, se n e m késik, c s a k egy kicsit arcot szépít. P o n t o s a n jő a n a g y . . . Kitárjuk néki várakozásunk! (Pisszegnek, mert a redőny mintha megmozdult volna) M I N D : Most. Most. Most. Most! (A redőny lassan fel, karjuk kilendül, mintha segíteni akarna. A bódéban pódiumot láthatunk, rajta trónszerűség, majdnem Buddha-ülésben kicsi, gnóm-kinézésű ember ül. Előtte régimódi fényképezőgépekhez hasonló húsdaráló, amely azonban különösképpen egy szecskavágóra is hasonlít, s belőle mint valami fegyvercső, h u r k a t ö l t ő néz velünk farkasszemet. Az egész masi­ nának „etetője" van, ebbe dobják a tárgyakat. A tákolmány mellett most feltűnik Harmadik más.) HARMADIK M Á S : Eddig minden alkimista, m i n t v a l a m i elemista, a rossz fémből a r a n y a t k e v e r t v o l n a n a p alatt.

H i t t e k m i n d e n ég-jelekben, k o t y v a s z t o t t a k tégelyekben, reménytől bezsongítottan labirintus-lombikokban. A m i t t az új a l k i m i s t a n e m a régi pacalista, s aki v e t itt a r a n y a t , (mutatja az „etető" nyílását) egy szép szál h u r k á t a r a t ! (Csizmadia kezdi, aztán sorra a többiek. Harmadik más közben darál, és mondja a fenti verselményt. A masina elé járulók arca egyszerre mohó és áhitatos. A tákol­ mányból hurka-szál jön, Alkimista szakács nagy ollóval vagdossa: megfigyelhető, hogy nem éppen a bedobott tárgyak értéke szerint méri a hosszúságot, inkább rokonszenvre megy a dolog.) B Í B O R O S (arany kegyszert dob bele, s közben nézi a hurkát): M i n d i g a vég­ t e l e n b e n h i t t e m ! (de a hurka „végessége" mintha kiábrándítaná) M A R K O T Á N Y O S NŐ (pompázatosan hímzett hálóinget dob bele): Egy M e d i citől k a p t a m egy c s a t á b a n , m e r t hős v o l t a m az olasz é j s z a k á b a n ! (Nézi a hurkát) Ó c s a k . . . (ujján mutatja, hogy ilyen rövid. Alkimista szakács azonban úgy néz rá, hogy jobbnak látja elpárologni) H E R C E G N Ő (kicsinyített, de jól felismerhető Mona Lisa-képet dob bele, Alki­ mista szakács mintha elfelejtené ollóját kezelni, mert Hercegnő nagyon szép, Har­ madik más azonban meddig uram-tekintettel néz gazdájára. Hercegnő — akárcsak a többiek is — azonnal el, Képkereskedő, aki eddig a versenytárs szemével figyelte, s fintorokkal kommentálta az eseményeket, most megszólal.) K É P K E R E S K E D Ő : M e n n y i t árult, szomszéd? H A R M A D I K M Á S : A megszólításod h i b á s , hisz t e c s a k k o m é d i á s vagy, s m i n k e t b á m u l egész e m b e r ö l t ő : az az ecset c s u p á n fecseg, de l é n y e g e t m o n d ez a h u r k a t ö l t ő ! K É P K E R E S K E D Ő : A g a z d á d h o z szóltam, szolga! M e n n y i t á r u l t , szomszéd? A L K I M I S T A S Z A K Á C S (eunuch-hangon): B á r a t é r k é p azt m u t a t j a , szomszédod az ö r d ö g f a t t y a ! KÉPKERESKEDŐ: Lacikonyhás pecsenyesütő! A L K I M I S T A S Z A K Á C S : Bilire á r v á c s k á t ? ülepre arcképet? N e m jósolok n e k e d dicső-bicső véget! K É P K E R E S K E D Ő : É n se n e k e d , h u r k a t ö l t ő ! A L K I M I S T A S Z A K Á C S : A h u r k á t megeszik, a k é p e t csak nézik. (hasára mutat) Csak a m i b e n n ü n k v a n , az j u t h a t az égig! K É P K E R E S K E D Ő : Égig? H á t h a a g ö d ö r is ég. H á t h a a z ég is g ö d ö r ? Én m e g s z a b a d í t o t t a m azt a z e m b e r t a félelmétől. M e r t félt a z u t c á n j á r n i . . . (mintha előadást tartana) M e r t a m ű v é s z e t , k e d v e s h ö l g y e i m és u r a i m , m e g s z a b a d í t a féle­ lemtől, otthonossá teszi a lelket a l é t b e n , az u t c á n , a v e n d é g l ő b e n , a s z o b á b a n , a k o n y h á b a n , a széken, a s z ő n y e g e n és e g y á l t a l á n . Ez az otthonossá tevés, ez az összeszoktatás a léttel, ez a félelemtől v a l ó m e g s z a b a d í t á s a m ű v é s z e t lényege, k e d ­ ves h ö l g y e i m és u r a i m , (meghajol, mintha tapsot fogadna) É n c s a k egy kicsi vagyok, d e a z é r t egy s z a b a d í t ó . ALKIMISTA SZAKÁCS: Erre már a kérdésem kihörgöm, a bilifedő m i t szabadit, k ö n y ö r g ö m ? K É P K E R E S K E D Ő : Az is a l é l e k n y u g a l m á é r t kellett. Az az e m b e r úgy é r e z t e ; u t á n a v a l a m i m i n d i g á r v á n m a r a d , egyedül, m a g á n y o s a n . (mintha most átélné ezt a szomorúságot) De a v i r á g e n y h í t i ezt az á r v a s á g o t . É n v i r á g g a l f ö d t e m b e ezt az á r v a s á g o t . Ó, v i r á g g a l födött á r v a s á g u n k ! O l y a n ez a k e r t v i r á g , m i n t ősszel az á r v a h á z ! O, v i r á g g a l födött á r v a s á g u n k , ó, ó!

ALKIMISTA SZAKÁCS: Én vagyok a pápa ebbe a vásárba, m e g f e d d l e k és m e g h u r c o l l a k , szent b ó d é n k b ó l k i á t k o z l a k ! (más

hangon)

K e v é s ez a fél v á m , sok b e n n e d a s z é l h á m ! K É P K E R E S K E D Ő : S z é l h á m o m r a fél v á m o t fizettem a r é v e n ! F e s t h e t n é k én jobbat is, szebbet is, d e k i n e k , m i n e k , m e r r e , hova, elviszi az isten lova, n e m értené senki, i n k á b b h á t — m e g f e s t e m a b o l h á t , m e r t az ugrik, s n e m h a g y j a nézni magát, s h a p e d i g megfogják, sose nézik, m i t f e s t e t t e m rája, ö r v e n d e n e k , hogy k ö r ­ m ü k ö n e l p a t t i n t h a t j á k , s így a festményt, m i t f e s t e t t e m a b o l h á r a — s e n k i s e blamálja! (Ebben a pillanatban Első más és Második más bejönnek, az egyik a fedőt, a másik bőrnadrágját tartja kezében, ez utóbbi hosszú alsóban van: bedobják az „etetőbe".) A L K I M I S T A S Z A K Á C S : G y e r t e k , gyertek, szívem d e r ü l , v é g ü l m i n d e n h o z z á m k e r ü l ! (Jó hosszú hurkát vág nekik, hálából, hogy a mondottakat „igazolták". Azok el) (Libasorban bejönnek mindazok, akik tárgyaikat hurkára cserélték, csak Her­ cegnő nincs közöttük, Képkereskedőhöz mennek) C S I Z M A D I A (aki most a sorban az utolsó): M e r t j ó az evés, az evés. De kevés, de kevés, d e k e v é s ! M e g k é r j ü k h á t főméltóságod, fessen a h u r k á r a s a v a n y ú s á g o t . (Valamennyien otthagyják hurka-darabjaikat, ugyanúgy libasorban el. Most Hercegnő pihegve be) H E R C E G N Ő : K ö v e t e l e m , n a g y o n szépen, a d j á k vissza a szép k é p e m ! A L K I M I S T A S Z A K Á C S (meghajol): N e m l e h e t . (a hurkára mutat) Átlényegült. H E R C E G N Ő : Hogy t e h e t e t t ő i l y e s m i t ? ! H o g y t e h e t t e m én ilyesmit? ! I n k á b b n y a l t a m v o l n a tepsit! (fejét kezébe hajtja, mintha zoko­ gás rázná, majd a kezében lévő hurkadarabot dühös undorral dobja az „etetőbe", ő maga kezdi darálni, de nem jön ki semmi) A L K I M I S T A S Z A K Á C S : O, h e r c e g n ő , m i é r t n e m hisz n e k e m ? ! H a l l g a s s a m e g e kisded é n e k e m : n i n c s e n tűrés, n i n c s t a g a d á s , én v a g y o k a, é n vagyok a, é n v a g y o k az A l k i m i s t a szakács. A d h a t o k ö n n e k h u r k á t , végtelent, a d h a t o k ö n n e k bájos éjszakát, de vissza i t t a d a r á l t k é p e n e m j ö h e t m á r , m e r t m á s s á lényegült, (karját sajnálkozva tárja szét) az é r t é k kissé mosolygott, s kihűlt. S m i n t a h o g y a b ú n a k b u r k a — szesz, itt m i n d e n Giocondából h u r k a lesz! (más hangon, gunyorosan) T a l á n p r ó b á l j a ú j r a megfestetni a s z o m s z é d o m m a l ! Ő e g y h a t a l m a s , l á n g e s z ű piktor, mint V a s a r e l l v á r o s á b a n Viktor, s m e r t a szójáték oly igen tetsző, a h o g y szólt részint a m ű v e l t f a m e t s z ő : T u d j u k : p r o v i n c i a et o m n i a vincit, — köszöntjük benne: L e o n a r d ó t , d á - t és p r o v i n c i t ! H E R C E G N Ő (Képkereskedőhöz, toppantva): Fesse m e g n e k e m ú j r a M o n a Lisát! K É P K E R E S K E D Ő : B á r tisztelem a h e r c e g n ő k szeszélyét, N e m l á t t a m a m o n d o t t hölgy személyét! (más hangon) Én n e m utánzok, i n k á b b másolok. M e r t a t á r g y a k ki n e m fogyhatók,

á m az utánzót, m i n t a s á n t a e b ' — utolérik, és ez k e s e r v e s e b b . Á m a m á s o l á s h á l á s egy dolog: a t á r g y a k n é m á k , egyik s e m morog, h o g y így m e g ú g y — n e m h a s o n l í t az, vagy n e m l é n y e g é t festette a gaz, és a fő az, hogy aki utánoz, a z ö r ö k k ö n változik, sőt változ, á m aki másol, m i n d i g az m a r a d , a másoló a tárgyaktól szabad! H E R C E G N Ő : Most én elmegyek, és m e g k e r e s e m azt a z illetőt, aki a M o n a Lisát festette! K É P K E R E S K E D Ő (mintha gunyorosan): T a l á n t a l á l is az, aki k u t a t , h á t h e r c e g n ő m , szerencsés u t a t ! (Hercegnő el) A L K I M I S T A S Z A K Á C S : T u d j a m e g u r a m , b á r stílusa metsző, az elve rokon, s az e s z e m n e k tetsző, így h á t h a s z í v é n e k ez szellemi h ú r t á d : m e g h í v o m c é g t á r s n a k , fesse a h u r k á t ! K É P K E R E S K E D Ő (önmagával viaskodva): B á r ö s m e r e m a m ű v é s z e t kínját, n e m l e h e t e k f é n y ű z ő n finnyás, — n e m v á g h a t o m le m i n t V a n Gogh fél fülem, m i t é r h e t ő és m i t én n é l k ü l e : az én e c s e t e m is csak fél ecset, s az ő hurkája sem tökéletes! (Az Alkimista bódéja elé áll, most Alkimista szakács darál, Képkereskedő kedv­ telve festegeti a hurkát, mely egyre hosszabb lesz, Harmadik más vezeti a hurka­ szálat, le a színpadról, mintegy körülfonja vele a padsorokat, olyannyira, hogy a nézőnek át kell másznia rajta, esetleg a szereplők a szín háta mögül előjönnek, s ollóval segítenek, hogy a publikum kikászálódhassék.) Függöny

MÁSODIK VÁLTOZAT Az aranyásó és az alkimista, avagy a helycsere dilemmája Ha az első harsány játék volt, ez sokkal szelídebb, gondolatosabb és főként kur­ tább. Filozófiai tandrámának nevezhetnők, ha nem lenne olyan velőtrázó. Azoknak kell ajánlanunk, akik a mélységes bölcseletet várják a színi világtól. Nem szomorú játék ez, legalábbis a kelleténél nem szomorúbb. SZÍN: baloldalon barlangszerű bejárat, vagy ahogy elképzeljük, jobboldalon alkimista asztala, mögötte iskolai tábla, krétával, szivaccsal; asztalon lombikok, té­ gelyek, patikamérleg, dobozok, zacskók, minden egyéb. Csak Alkimista van a színen, méricskél, adagol, gyutacsot gyújt meg, próbálja elfújni, nem sikerül, azután ujjá­ val nyomja el a lángot, motyog, révedez, lehetőleg minél távolabbra, égre néz, földre ül, feláll, markába köp, mint a favágók szoktak, majd letérdel imádkozni. Itt még minden olyat cselekedhet a színész, ami a témába illő. Eközben Aranyásó ki-kijön a barlangszerű nyíláson, mindannyiszor egy-egy aranyröggel, leteszi, viszszamegy. Alkimista bámulja a szaporodó aranyrögöket, egy óvatlan pillanatban odamegy, szertartásszerűen körüljárja, megtapogatja, majd úgy simogatja, mintha valami nagyon finomszőrű állat lenne, azután letérdel, úgy szagolja meg, mint egyik kutya a másikat szokta, nyalogatja is. Vissza az asztalhoz.) A L K I M I S T A : U n a l m a s ki lel, ki mos, ki ás, lelésnél szebb a k u t a t á s ! (Azt csinál, amit akar. Aranyásó egé­ szen nagy aranyrögöt cipel, izzad, liheg, leteszi, majd valahonnan egy háromlábú széket hoz, szemben az asztallal leül, mintha néző lenne. Előbb csak úgy általában néz, majd pillantása megleli az alkimistát, s tekintete abban folytatódik. Ha ezt nehéz eljátszani, próbálják meg egyszerűbben. Alkimista most valóságos szertar­ tásba kezd, pantomimszerű mozgást végez, majd rituális táncba fog. Ezután gyuta­ csokat gyújt meg, az asztalon apró robbanások, rengeteg színű fény, olyan a szín, mint egy ünnepi tűzijáték. Alkimista most énekel: „Ásóm, k a p á m n e m h i m b á l o m , Az a r a n y n á l szebb az á l o m ! H a k o r c s m á b a b e m e g y e k . É n á l o m m a l fizetek! Ha

koldus jön a c s á r d á b a , Á l m o t n y o m o k a m a r k á b a ! Ásóm, k a p á m n e m h i m b á l o m , Az a r a n y n á l szebb az álom!" (Aranyásó egyre tágabbra nyílt szemekkel nézi ezt a szertartást, előttünk bűvölődik el. Látszik rajta, nem bírja tovább, feláll, gyermeki ámulattal, mintha nem akarná a pillangót elrebbenteni, közeledik az asztalhoz, kis távolságra tőle megáll, nézegeti a műszereket, Alkimista mutatóujját a másik, majd a saját ajkára teszi, Aranyásón látszik, hogy nagyon szeretne hozzányúlni a tárgyakhoz, de nem mer. Most arccal felénk fordul, olyan áhitat van rajta, hogy ott látjuk előtte egy katedrális árnyékát.) A L K I M I S T A (a lehetségesnél is mélyebb baritonon): N e m az a r a n y k e l l . . . é s . . . é s . . . é s . . . (nem leli a szót, majd diadallal csap le kis szünet után) A k e r e s é s , a keresés, a k e r e s é s ! (A színen teljes sötét lesz, mire kivilágosodik, az asztal mellett már Aranyásó áll, Alkimista sapkájával a fején, Alkimista pedig az aranyrögöket cipeli) A R A N Y Á S Ó (nagyon egyhangúan, a lehető legegyhangúbban, de úgy, hogy be­ szédjének színe, lejtése, ritmusa állandóan változzék. Ha ez nem megoldható, bár nagyon ajánlatos, legyen, ahogy elképzelik): M o s t a z l e n n e a logikus, hogy ez s z á m á r a m á r m e g h a l a d o t t s t á d i u m , u g y a n i s ő i n n e n m e n t o d a (mutatja), és t o v á b b á az l e n n e a n a g y o n logikus, h o g y én p e d i g őt irigyeljem, m e r t ő o t t van, viszont az m é g l o g i k u s a b b , h o g y é n s e m v á g y o m m á r oda, m e r t onnan jöttem i d e (mutatja). É p p e n e z é r t ő is, a m i k é p p e n én is, v á g y u n k n a k m á s t á r ­ gyat kell k e r e s n ü n k . U g y a n i s : az t ö r t é n t , h o g y ő is é p p e n oda j u t o t t , a h o v a szere­ tett volna, és én is oda, a h o v a s z e r e t t e m volna. I v a r é r e t t h e l y e t c s e r é l ő k l e t t ü n k . Most pedig k i f e j t e m önálló, s e m m i h e z n e m h a s o n l í t h a t ó , g e b i n e s e l m é l e t e m e t a h e l y ­ cseréről. A h e l y c s e r é n e k a T e l o s z , a f i n a l i t á s szempontjából, n e m utolsó­ sorban a z o n b a n a z a p r i o r i s z e m p o n t j á b ó l u g y a n a z a k é p l e t e . U g y a n i s m i n d e n a p r i o r i egyben f i n a l i t á s is, v a g y i s Teleosz-szerű. M i é r t ? M e r t az eleve feltett dolgokban e r e d m é n y , fejlődés v a n : m a g u k b a z á r n a k egy o l y a n fejlődést, a m e l y r a j t u k t ú l m á r c s a k ú g y fejlődhet, h a elveszítik s u m m á s előfeltevés v o l t u k a t . N a m á r most: mi a h e l y z e t a h e l y c s e r é v e l ? Aki i n n e n j u t o t t oda, az o n n a n ide vissza m á r n e m v á g y i k és fordítva. V a l a m i l y e n m e g o l d á s n a k a z o n b a n l e n n i e kell. T e g y ü k fel: ú j a b b h e l y c s e r é k r e v a n szükség. Ez a z o n b a n n e m igazi fejlődés, u g y a n i s h a a helycsere k é t e l e m e ú j r a h e l y e t cserél, a k k o r a z t ö r t é n i k , h o g y a z a l k i m i s t á b ó l lett a r a n y á s ó b ó l i s m é t a l k i m i s t a lesz, t o v á b b á a z a r a n y á s ó b ó l lett a l k i m i s t á b ó l ismét a r a n y á s ó lesz, v a g y i s m e g m á r t ó d v a egy m á s i k t a p a s z t a l a t b a n , v i s s z a j u t n a k a régi t a p a s z t a l a t h o z . P e r s z e , e z a t a p a s z t a l a t m o s t m á r m á s ízű lesz, d e ez n e m számít, csak az, h o g y n e m ú j . Í g y t e h á t s e m m i új i z g a l m a t , új érzést n e m i s m e r ­ hetnek m e g ezután, c s a k i s a s a j á t régi érzéseiket k a p h a t j á k vissza egyfelől, m á s ­ felől a m á s i k u k régi érzéseivel t a l á l k o z h a t n a k . P e r s z e , a m á s i k r é g i érzését a m a ­ gam régi t a p a s z t a l á s á n á t s z ű r v e v e s z e m m a g a m h o z . D e hol v a n az i g a z á n új érzés? Mert ez n e m az. Ez c s a k m ó d o s u l á s , m ó d o s u l á s ! V a l a m i l y e n m e g o l d á s n a k a z o n b a n lennie kell. H o g y a n i s m e r h e t n é n e k m e g egy o l y a n érzést, a m e l y e t s e m a z egyik külön, sem a m á s i k k ü l ö n m é g n e m érzett? P é l d á u l : összefognak, és e g y ü t t é r e z ­ nek v a l a m i t . De m i t ? T e g y ü k fel ezt: m i l y e n jó, hogy v a n helycsere a v i l á g b a n , é s mi ketten együtt, b á r m á s és m á s h e l y r ő l j ö t t ü n k , u g y a n a z t érezhetjük, m i n t a másik, de egyszerre, k ü l ö n - k ü l ö n , de mégis együtt. Így k i a l a k u l egyfajta szolidáris érzelem. Az p e d i g így h a n g z i k : j ó , h o g y t e i s t u d o d a z t , a m i t é n m á r m e g t u d t a m . J ó , jó, de e z m é g k e v é s . M e r t így a z egyik is, a m á s i k is c s u p á n a másik, illetve az egyik l e v e t e t t é r z e l m e i t öltheti m a g á r a . C s a k a test m á s , a r u h a u g y a n a z . Hogy i s m e r h e t n é n e k m e g e g y teljesen új érzést? V a j o n úgy, ha egy h a r m a d i k e l e m is b e k a p c s o l ó d i k ? D e hol v a n ez a h a r m a d i k elem, a m e l y a helycserét, az egyszerű h e l y c s e r é t a z u n a l m a s s á g t ó l feloldozza? M e r t h a egy n e m ­ aranyásó és n e m - a l k i m i s t a j ö n ide, m o n d j u k egy teljesen szűzi e m b e r , — a k k o r vagy oda megy, v a g y i d e áll. M e r t e g y s z e r r e k é t h e l y e n n e m lehet. S a k k o r kez­ dődik u g y a n a z a h e l y c s e r e : a z új e l e m , a k i oda áll, a z m e g t u d j a , mi a z igazi a r a n y lelésének az izgalma, aki i d e áll, az m e g t u d j a , mi a z e r e d m é n y n é l k ü l i k u t a ­ tás varázsa. És e k k o r ez a h a r m a d i k e l e m fogja m a g á t , és ha a r a n y á s ó volt, ide jön a h e l y e m b e a l k i m i s t á n a k , és én oda m e g y e k a r a n y á s ó n a k . É s a k k o r ő is m e g t u d j a azt itt, m i t é r e z t e m én — itt. (most három lány jön be, táncolnak) Ezek a l á n y o k is: vagy oda m e n n e k , v a g y ide j ö n n e k . A z t á n ő (egy lányra mutat) elhagy e n g e m , — őérte (régi alkimistára mutat, aki éppen egy rögöt hoz fel), és ő (egy másik

ő

lányra mutat) e l h a g y j a őt — é n é r t e m . T e h á t ő is és ő is m e g t u d j a , h o g y m i az az izgalom, hogy egy a l k i m i s t á b ó l lett a r a n y á s ó t szeressen, és mi az a v a r á z s , hogy egy a r a n y á s ó b ó l lett a l k i m i s t á t szerethet. Á m t e g y ü k fel, h o g y m i n d k e t t e n v i s s z a m e n n e k eredeti s z e r e l m ü k h ö z . És a k k o r m i t t u d n a k m e g ? Azt, h o g y m i l y e n érzés egy a l k i ­ m i s t á b ó l lett a r a n y á s ó u t á n i a r a n y á s ó b ó l l e t t a l k i m i s t a szeretése u t á n m e g i n t sze­ r e t n i az a l k i m i s t á b ó l lett a r a n y á s ó t , a m á s i k p e d i g m e g t u d j a , m i t j e l e n t az a r a n y ­ ásóból lett a l k i m i s t a u t á n i a l k i m i s t á b ó l lett a r a n y á s ó szeretése u t á n m e g i n t sze­ r e t n i az a r a n y á s ó b ó l lett a l k i m i s t á t . M e r t m i n d e n k i azt t u d j a meg, c s a k azt t u d h a t j a meg, a m i t v a l a k i m á s m á r m e g t u d o t t . De hol a h a r m a d i k elem? Hol a z igazán új h a r m a d i k elem, a m e l y újsággá v á l t o z t a t j a az egyszerű m ó d o s u l á s t ? (a harmadik lányra mutat) Ő, ő, csak ő l e h e t a h a r m a d i k elem. De ő is, v a g y hozzá m e g y (Aranyásóra mutat, aki ismét feljön), v a g y h o z z á m . S h a e n g e m e l h a g y őérte, a k ­ k o r . , k e z d ő d i k m i n d e n elölről m e g i n t . (most hirtelen a táblára néz, kezébe veszi a krétát, majd leteszi) N e m . Sajnos, semmiféle k é p l e t e t n e m í r h a t u n k fel. N e m i s m e r h e t ü n k m e g o l y a n új é r z e l m e t , a m i t v a l a k i v a l a h o l , v a l a m i k o r m á r n e érzett volna. Ez o l y a n állítás, a m i t se p r o , s e k o n t r a n e m l e h e t bizonyítani. Állít­ h a t j a - e v a l a k i , hogy az a z érzés, a m e l y épp h a t a l m á b a k e r í t e t t e , először b e n n e j e l e n t k e z e t t ? N e m , ezt senki s e m á l l í t h a t j a , á m az ellenkezőjét sem. M i n d e n é r z e ­ l e m c s a k m á s , de n e m ú j . V a l a m e n n y i e n m á s o k l e v e t e t t é r z e l m e i b e öltözünk, s ez ellen egyelőre s e m m i l y e n m e g o l d á s t n e m t a l á l t a m . V a g y m é g i s p r ó b á l j a m m e g ? (ismét kezébe veszi a krétát, írni próbál, a kréta azonban fokozatosan elporlad ujjai között) Az a n y a g n e m e n g e d e l m e s k e d i k , az a n y a g . H á t h o g y í r j a m föl a m e g ­ oldást, h a az a n y a g n e m a k a r j a ? L e g y e n e k szívesek, t a l á l j a n a k ki egy o l y a n k r é t á t , a m e l y i k k e l f e l í r h a t o m a képletet. M e r t e b b e fokozatosan b e l e l e h e t b o l o n d u l n i . (szemünk láttára, fülünk hallatára fokozatosan belebolondul, s e látványnak csak a függöny vethet véget) függöny

Hamis tanú bűnhődése a pokolban (XVII. szá­ zadi pronaosz festmény, Kabay Béla gyűjtése)