Készült az Országos Bûnmegelôzési Központ támogatásával.
AZ EGYHÁZAK HELYE, SZEREPE A BÛNMEGELÔZÉSBEN, AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS MEGELÔZÉSÉBEN, A DROGPREVENCIÓBAN
HAJDU LÁSZLÓ KÖSZÖNTÔ BESZÉDE „AZ EGYHÁZAK HELYE, SZEREPE A BÛNMEGELÔZÉSBEN, AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS MEGELÔZÉSÉBEN, A DROGPREVENCIÓBAN” CÍMÛ TANÁCSKOZÁSON 2006. DECEMBER 08-ÁN.
DR. CSEPREGI ANDRÁS TITKÁRSÁGVEZETÔ OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM EGYHÁZI KAPCSOLATOK TITKÁRSÁGA (NYITÓ ELÔADÁS SZERKESZTETT VÁLTOZAT)
TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM! KEDVES VENDÉGEINK! Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat a mai tanácskozásra. Önök elôtt ismert, hogy a kerületi képviselôtestület 2005. októberében ritkán tapasztalható konszenzussal elfogadta az önkormányzat Bûnmegelôzési Koncepcióját, valamint 2006. februárjában, szintén konszenzussal elfogadta Drogstratégiáját és a 2006. Bûnmegelôzési Cselekvési programját. Az elfogadott koncepcióban az egyik megfogalmazott célkitûzés – összhangban a Bûnmegelôzés Nemzeti Stratégiájával – a bûnmegelôzési tevékenység társadalmasítása, amely magában foglalja többek között az oktatás-nevelési intézménye, a civil szervezetek, lakossági önszervezôdô csoportok, gazdasági szervezetek mellett az egyházak bevonását is ebbe a tevékenységbe. A kerületben mûködô egyházak helyi és országos szervezetei a hitéleti tevékenységük mellett eddig is részt kértek, részt vállaltak az alkohol és drogbetegek gyógyításában, kezelésükben. Anyagi és szellemi támaszt nyújtottak és nyújtanak a rászorulóknak, a különbözô rendezvények, programok szervezésével, lebonyolításával erôsítették az emberekben az egymásra való odafigyelés szükségességét. A mai tanácskozásunkon arra törekszünk, hogy áttekintsük a kerületünkben folyó ilyen irányú tevékenységet. A különbözô egyházak tapasztalatainak megismerésével ötletet adjunk a következô idôszak feladatainak végrehajtásához. A közös gondolkodás mellett a közös cselekvést segítsük elô. Úgy gondolom, hogy a bûnmegelôzés területén közösen tudunk elôrelépni, az áldozattá válás kockázatainak csökkentésében, az áldozatsegítésben, a jogkövetô magatartásminták terjesztésében, valamint az erôszakmentes konfliktuskezelô technikák, megoldások terjesztésében, és a biztonságérzet növelésében. Azt tervezzük, hogy a mai tanácskozáson elhangzottakat a „TEGYÜNK EGYÜTT KERÜLETÜNK BIZTONSÁGÁÉRT!” füzetsorozat 4. számában megjelentetjük. E füzetsorozat elsô két számát Önök a regisztrációkor már megkapták. A 3. számban a Gyermekekkel szembeni rossz bánásmód megelôzésével és kezelésével foglalkozó tanácskozás anyaga jelenik meg, ez most van elôkészítés alatt. Ezen gondolatok jegyében a tanácskozást megnyitom, mindenkinek eredményes tanácskozást kívánok.
Hajdu László polgármester országgyûlési képviselô
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Lelkész Nôk, Lelkész Urak, Kedves Jelenlévôk!
Nagy örömömre szolgál, hogy jelen lehetek ezen a konferencián és lelkészként, teológusként szólhatok hozzá egy olyan kérdéshez, mely már régóta személyesen is foglalkoztat. Mielôtt meghívtak volna idén nyáron az Oktatási és Kulturális Minisztériumba, hogy vezessem az Egyházi Kapcsolatok Titkárságát, 9 éven keresztül gyülekezeti evangélikus lelkész voltam, 3 nyugodt évet töltöttem Angliában, mint teológiakutató. Az elmúlt hét évben Nyíregyházán, a hittanárképzô tagozaton rendszeres teológiát tanítok. Ilyen elôzmények után szólok hozzá a témához.
Az elôadásom címe: „Az egyházak helye, szerepe a bûnmegelôzésben, az áldozattá válás megelôzésében, a drogprevencióban”. Ebbôl hiányzik egy szó, mely számomra kulcsszó, tartalmilag ott van, de formálisan is oda kell tenni, ez az erôszak. Amikor áldozattá válásról beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy az erôszak áldozatairól van szó. A teológiai, bibliai nyelv és a teológiai tradíciók is az erôszakkal szembeni küzdelemrôl beszélnek akkor, amikor ezt a lehetôséget próbálják körülírni. Nagyon sok dolog történt az elmúlt években, évtizedekben, a világegyházban az erôszakkal szembeni küzdelem jegyében. –3–
Egy kis kötet van a kezemben „Szabadulni az erôszaktól” címmel. A tavalyi év során az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia szociál-etikai kutató csoportja rendezett egy konferenciát, és adta ki ezt kötetet. Néhány elôadás szerepel benne, és ami legalább ennyire fontos olyan dokumentumok, melyek egyházi nyilatkozatok, és amelyek célzott módon a maguk nagyon egyedi szituációjában sokat foglalkoznak az erôszak kérdésével. Ezen kívül még található benne olyan nyilatkozat, mely Észak-Amerikából származik a 60-as évek végérôl, amikor a vietnámi háborúellenes polgári engedetlenség szinte kéz a kézben a feketék jogaiért folyó harccal jelent meg az amerikai nagyvárosok utcáin, és az egyházakat ez a jelenség nyilatkozatra késztette. A Német Evangélikus Egyház köreibôl is találni benne nyilatkoza-
–4–
tot, amikor a terrorizmus elharapózott Németországban. 1987-bôl is található nyilatkozat Amerikából, amely különösen az akkori Egyesült Államok dél-amerikai és közép-amerikai problémáját illetve programját támadja meg és izgalmas módon, arról beszél, hogy a legnagyobb baj – 1987-ben Amerikában – az antikommunizmus, ami szelektál és mindent egy górcsô alá véve, egy sablonra magyarázva, nagyon torz jelenségeket hoz létre. Végül ebben a kötetben az utolsó nyilatkozat az, amit az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága 2001ben fogalmazott meg, és arról szól, hogy a XX. század az erôszak évszázada volt, meghirdeti az erôszak ellenes évtizedet. Ez az elsô évtized 2001-tôl 2010-ig, e szerint a program szerint az erôszak elleni évtized. Ebben az ügyben nagyon sok szellemi energia fogott már össze és mutatta meg
magát. El kell mondani, hogy mindez sajnos nem sokat segít, ezek a nyilatkozatok általában papíron maradnak. Egyházvezetôk, esetleg kutatók foglalkoznak velük, keresik bennük az érdekes teológiai nüanszokat, de aligalig jut el ebbôl valami a gyülekezetek népéhez, az egyház szélesebb közösségéhez. Ez a bizonyos Egyházak Világtanácsa határozat, egy kis programfüzetben megmutatta magát, kifejezetten gyülekezeti használatra összeállítottak egy olyan gondolatébresztô, kis csoportban megbeszélhetô, szélesebb körben is gyakorolható menetrendet, amit az erôszak ellenes évtized jegyében néhány okos ember végig gondolt. Ezt a program füzetet lefordították magyarra, az Ökumenikus Tanács gondozásában, tudomása szerint dobozokban áll a füzet az Ökumenikus Tanács egyik pince raktárában. Néhány évvel ezelôtt evan-
gélikus lelkészek számára tartottam egy kurzust, éppen ebben a témában, és megkérdeztem a jelenlévôktôl, hogy látták-e ezt a füzetet. Senki nem látta. Gyönyörû, sok értelmes dolog van benne, de senki nem használja. Ez volt az elsô szál, amin elindultam, a második már egy kicsit életszerûbb. Látni lehet majd, hogy ez is messze van attól, hogy elégedettek lehetnénk vele. Amikor arról beszélnek, hogy az egyházaknak helye és szerepe van a drogprevencióban, az áldozattá válás megakadályozásában, általában a legsérültebbek és legkiszolgáltatottabbak szociális felkarolásában, akkor mindannyian tudjuk azt, hogy Magyarország egyházainak összessége már évekkel, évtizedekkel ezelôtt nagyon komoly kísérleteket mutatott fel. Fiatalkorom, 80-as évek eleje, közepe, méltán legendáshírû református lelkész házaspárja volt Erdôs Eszter és Viktor
–5–
István, akik a drogprevencióval foglalkoztak. Zsibrik neve bizonyára ismerôs, egy baranyai falu, ahol berendeztek egy olyan intézetet ennek az ügynek a jegyében, olyan években, ahol a közvélemény szerint még nem volt drogprobléma Magyarországon és természetesen alkohol probléma és szegénység sem volt. Említhetem Topolánszky Ákos nevét is, aki szintén református lelkészként késôbb más körülmények között a kormányzati stratégiát tette a drogprevenció program mögé. Másokat is lehet még említeni, de jelenleg ôk, ketten elég példának bizonyulnak. El kell mondani, hogy ôk és más hasonló, lelkes, egyre inkább hozzáértô, ebben az ügyben aktív felekezetekhez tartozó lelkészek, gyülekezeti tagok, sajnos még mindig „partizánok a saját egyházukban”, még nagyon messze vannak attól, hogy az egyházi gondolko-
–6–
dás egészét áthassa ez a szellem és szemlélet. Egy példa, ami számomra gondolkodásformáló és nagyon emlékezetes volt: 1987-ben végeztem és a lelkészi szolgálatom elsô 5 évét egy dunántúli kis faluban töltötte. Leegyszerûsítve, egy olyan kisközség volt, melyben az embereket nagyjából két csoportra lehetett osztani. Az egyikhez tartoztak a fegyelmezett ôstermelôk, a másik csoporthoz, pedig szenvedély beteg emberek. A két csoport egymással szimbiotikus kapcsolatban élt, az ôstermelôk eladták az általuk elôállított bort és pálinkát a szenvedély betegeknek és így ôsi harmóniában éltek együtt. Az egyik oldal fegyelmezett volt és ebbôl jól élt, a másik oldal pedig rászorult azokra, akikre a nap bármely szakában akár hitelre be lehetett menni és meg lehetett kapni azt, amire a szervezetük rákényszerítette. Ez az ôsi rend vagy
ôsi harmónia tovább mûködött volna, ha nem történt volna valami váratlan és rendszeridegen dolog, nevezetesen az, hogy a falu egyik széles körben ismert fiatalembere, egyik pillanatról a másikra – keresztényként megfogalmazva – megtért, és ráébredt arra, hogy nemcsak kell alkohol nélkül élni, hanem lehet is alkohol nélkül élni. Ez az Ô elbeszélése szerint 1982-ben történt. Egyik pillanatról a másikra sok elvonókúra és tabletta beültetés után jutott el odáig, hogy le tudott mondani egy döntéssel az alkoholról, azóta teljesen tisztán él. Ez a fiatalember ráadásul nagyon tehetséges zenész, és ilyenként az Evangélikus gyülekezet kántora lett. Amikor odaérkezett, már Ô látta el a kántori szolgálatot, a presbitérium tagja is lett, és egy idô után eljutott odáig, hogy nem elég az, hogy Ô megtisztult, normális életet élt, hanem tovább is kellene adni azoknak, akik ha-
sonló helyzetben vannak, és akik még nem találták meg ebbôl a helyzetbôl a kiutat. A gondolatot tett követte, megkeresett, mint fiatal lelkészt és alapítottunk egy alapítványt, amely az alkoholisták rehabilitációját szolgálta. Az alapítvány mögé az egykor alkoholista volt kántor megpróbálta beállítani a gyülekezet presbitériumát, nem sikerült neki. Ekkor figyelt fel erre az érdekes szimbiózisra, hogy milyen érdekazonosság él egymástól látszólag nagyon távol élô és ellentétes értékrendû emberek között. A gyülekezet tisztességben megôszült presbiter tagjai között, a maguk határain belül valóban nagyon becsületes, rendes emberek voltak. Azt mondták, hogy nekik ehhez semmi közük nincs, ezzel nem foglalkoznak. A fiatalember egy olyan kísérletet tett, hogy valamilyen módon a gyülekezet intézményes részvételét kifejezendô, állítsanak be költ-
–7–
ségvetési tételt a gyülekezet háztartásába, évi 1.000 Ft-tal szimbolikusan támogassák ezt az alapítványt. Erre is nem volt a válasz, nem adták meg az évi 1 ezer forintot. Ebben a helyzetben a gyülekezet kántora és Ô, mint lelkész partizánhelyzetbe kerültek a gyülekezettel szemben. Amikor megtörtént, hogy a falu egyik alkoholistája szokásos módon az árokban feküdt, egy péntek délután betette a szolgálati Trabantjába és hazavitte, a falu meghatározó hangjai nagyon rosszallták ezt a cselekedetet, véleményük szerint nem való ilyet tenni. Nyilvánvaló, hogy ez egy szélsôséges történet, mégis abból a szempontból gondolatébresztô volt, hogy elkezdtem vizsgálni az okait annak, hogy a normális, általános gyülekezeti életben a gyülekezeti kegyesség, tradicionális teológia színterein miért nem jelenik meg az erôszak legyôzésének, az erôszak-
–8–
kal való küzdelem lehetôségének és az erôszaktól való szabadulás problémája. Nyilvánvaló, itt talán ha össze kell kötni egymástól látszólag távol álló fogalmakat, akkor nem kell a jelenlévôknek hosszan magyarázni azt, hogy alkoholistának lenni egyszerre az erôszak következménye és annak forrása is, tehát nagyon szoros szálon összeszövôdik a kettô. Ugyanez vonatkozik a drogosokra és más devianciákra is. Kutatásaim során rátaláltam egy gondolatmenetre, aminek néhány alapelemét szívesen ismertetem. A kérdést tegyék fel, ahogy teológushoz illik, hogy mi volt Jézus küldetése, miért jött el, mit hozott, mitôl szabadított meg, mivel való harcot hirdetett. Ha hagyományos teológia azt válaszolja, hogy a bûntôl szabadított meg, egészítsük ki ezt a fogalmat azzal, hogy állítsuk egymással szoros kapcsolatba a bûnt és az erôszakot, és mondjuk azt,
hogy a bûn egyszerre az erôszak következménye, de ugyanakkor az erôszak forrása is. Ha ezzel az igénnyel olvassuk a nagyon ismert evangéliumi történeteket és keressük a nagyon jól ismert jézusi szavaknak az értelmét, akkor rátalálunkk egy nagyon egyszerû rendre, mégpedig arra, hogy Jézus az erôszakkal, mégpedig nemcsak a spontán, ad hoc jellegû erôszakkal, hanem a rendszerbe állt erôszakkal szemben hirdetett harcot. Ezt gyôzte le, és a mindenkori tanítványoknak akár közvetlen, akár máig érvényes módon azt az utat és azt a praxist mutatta meg, amelynek révén az erôszakkal szemben eredménnyel felveheti a küzdelmet. Sok-sok, jól ismert történet állítható sorba ennek a teóriának az alátámasztására. Az elsô lépés nyilvánvaló az, amikor Jézus a hatalommal szemben meghirdeti a szolgálat mítoszát, és ebbôl következik minden, ahogy a szegényekhez, a nôkhöz és
gyermekekhez szól, ahogy a kultuszban intézményesült képmutatással szemben az egyszerû isten kapcsolat mellett szól, ahogy az eltorzult áldozati gyakorlattal szemben szól, ahogy késôbb szóban és tettben is konfrontálódik egészen közvetlenül magával az erôszakkal. Az a tény, hogy kivégezték és meghalt, tehát a teste felett gyôzedelmeskedett az erôszak, egyszersmind az erôszak leleplezôdését jelentette, megmutatta magát az erôszak a maga meztelen valóságában és ezzel megszûnt annak a lehetôsége, ami korábban lehetséges volt, hogy az erôszak igazolja magát, nevezetesen isten akarataként és nem szándékaként igazolja magát. Nagyon izgalmas lenne továbbmenni azon az úton, ahogy erre a történetre vonatkozó korai és késôi reflexiókat vizsgálnánk meg. Azok a teológusok, akik ezzel foglalkoztak, arról gyôztek meg, hogy már
–9–
az elsô reflexióban van egy bizonyos zavar. Nevezetesen az, hogy Jézus áldozatát, mely az erôszak szemben harc jegyében fogant és ezt a célt szolgálta, egy olyan régi módon értelmezték nemcsak ellenfelek, hanem követôk is, ami pont ezt a dimenziót eltakarta. Nagyon egyszerû példa, Pál apostol sok reflexióját össze lehet foglalni ebben a mondatban, és más újszövetségi reflexiókat is, hogy Jézus az utolsó áldozat. Ennek a nagyon egyszerû mondatnak az értelmezésében nagyon nagy különbségeket tár fel, hogy melyik szóra kerül a hangsúly. Abban a mondatban, hogy Jézus az utolsó áldozat, ha arra a szóra teszi a hangsúlyt, hogy utolsó, akkor azt hangsúlyozza, hogy Jézus azért jött, hogy az erôszakban fogant áldozati kultusznak véget vessen. Ha arra a szóra teszi a hangsúlyt, hogy áldozat, akkor ezzel megnyitja a kaput a felé a
–10–
késôbb megvalósuló folyamat felé, hogy az áldozati gyakorlat legitimáltassék Jézus szavain és gyakorlatán keresztül, pontosan az ellenkezô hatást éri el az a tradíció, melyet Jézus képviselt. Ez ennek az egész teóriának a gerince, és ezen belül néhány nagyon izgalmas része, mely sokkal közelebb van a gyakorlathoz, mint a praxishoz. Amikor például a Hegyi beszéd azon ismert mondataival lehet találkozni Máté evangélium 5. fejezetében, amit Jézus azzal vezet be, hogy ne állj ellen a gonosznak, és utána folytatja azzal, hogy ha arcul üt valaki téged jobb felôl tartsd oda a másikat arcodat is, ha el akarja venni a felsô ruhádat, add oda az alsót is, és ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj el vele két mérföldre. Nagyon lényeges különbség mutatkozik meg ezeknek a mondatoknak az értelmezésében aszerint, hogy az
eredeti szellem, vagy a jelenlegi szellem szerint értelmezik ezeket a mondatokat. Sajnos a jelenlévô teológiai mûveltségû kollégák kedvéért sem tudja elmondani azt a görög szót, ami abban a mondatban szerepel, hogy ne állj ellen a gonosznak, de nála avatottabbak megmutatták azt, hogy amit így fordítanak és minden világnyelven fordított szentírási szöveg így fordít, az valójában eredeti értelme szerint úgy szól, hogy ne állj ellen erôszakkal a gonosznak. Tehát nem az ellenállást magát kérdôjelezi meg Jézus, tehát nem ettôl tanácsol el, hanem attól, hogy ne úgy álljon ellen az ember a gonosznak, hogy a gonosz eszközeit maga is erôszakos módon felvenné, és ezzel belépne az erôszak spiráljába, és továbbvinné ugyanazt a rosszat, amivel szemben küzd. Ha ez a nyitómondat tiszta, akkor ettôl fogva ezeket a híres mondatokat nem lehet félreérteni, va-
gyis nem azt jelenti, hogy minden rosszat szó nélkül el kell tûrni, és kapcsolódva az elôadás témájához, ha a helyzet úgy hozza, áldozattá kell válni. Az egész ügy pontosan az ellentétjérôl szól, vagyis arról, hogy nem szabad és nem kell áldozattá válni és minden segítséget meg kell adni emberek számára ahhoz, hogy ezeket a kényszereket elkerülhessék. Természetesen segítséget csak az tud adni, aki a maga életében ráérzett azokra a lehetôségekre, melyek a saját harcaiban meg tudták gyôzni arról, hogy neki nem kell és nem szabad áldozattá válni. Ha ebben a perspektívában értelmezzük ezeket a jól ismert mondatokat, akkor azzal találkozunk, hogy Jézus adott, nagyon konkrét viszonyok között szinte egy végrehajtási utasítást ad a tanítványok kezébe, megmutatván nekik, hogy olyan helyzetekbôl, amelyek tipikusan arról szólnak, hogy az erôsebb meg-
–11–
alázza a gyengébbet, ezzel hatalmas áldozattá teszi azt, aki nem tud vele szemben védekezni. Megmutatja, hogy lehet ebbôl kijönni, hogy lehet megfordítani ezt a helyzetet, hogy lehet megôrizni a méltóságot, hogy lehet megzavarni azt a valakit, aki már gyakorlatot szerzett abban, hogy a másikat a sarokba szorítsa, és hogy lehet ezt az egész rendszert gyôzedelmesen leépíteni. Ha ezeket a szavakat az ember jól érzi és át tudja hidalni a kétezer éves távolságot annak minden kulturális különbségével együtt, akkor kap igazi inspirációkat a mai kihívásokkal szemben. Akkor lehetnek válaszok olyan szituációkban, amelyekben meg kell valamiképpen mutatni azt, fülledt családi helyzetekben, ahol valaki dirigál, basáskodik, feleséggel, gyerekekkel szemben akár, hogy lehet a helyzetet megfordítani, hogy lehet a valós vagy potenciális áldozatot felvértezni azokkal az esz-
–12–
közökkel, amelyek a valós segítséget adják. Hogy lehet speciális körülmények között azokat, akik a szenvedélyeiket, a megtörtségüket, a megalázottságukat, a kifosztottságukat élik meg úgy, hogy akár droghoz, akár alkoholhoz nyúlnak, gyökereiben kezelni. Nyilván sok részletrôl lehetne még beszélni, a teológiai gondolatmenetet befejezem, és érdeklôdéssel várom a késôbbi hozzászólásokat, melyek ezeknek a lehetôségeknek a gyakorlati elmélyítését mutatják meg.
KÉRDÉSEKRE
VÁLASZOLVA :
Az egész gondolatmenet arra épült fel, hogy van-e egyáltalán víziójuk, hitük arra nézve, hogy ezeket a rossz szituációkat, az egyik hozza a másikat, és végül valahol, ahol megtalálja a leggyengébb láncszemet, a leggyengébb résztvevô megjelenik egy szenvedélyben,
akár önpusztításban, vagy ehhez hasonlóban. Tehát ezt a helyzetet meg lehet-e változtatni? Például, ha egy asszonyt otthon rendszeresen ver a férje, és a feleség elmegy bármely felekezeti lelkészéhez, megtörténhet az, hogy egy tradicionális szemléletben lévô lelkipásztor azt mondja, hogy „Hölgyem ezt Önnek tûrnie kell, mert ez a sorsunk”. Ha egy ilyen házasságban nô fel egy gyermek, akkor sokszorosan veszélyeztetett arra nézve, hogy ott kössön ki, amirôl az imént beszéltem. Ha viszont azt mondja, hogy szó sincs róla, hogy ezt tûrni kell, mert ezzel szemben vannak eszközök, és szó sincs arról, hogy „Nekem, mint lelkipásztornak a kompetenciám meg kell, hogy álljon az Ön küszöbénél és Nekem semmi közöm, hogy otthon mi történik, és erre esetleg tudok valamit mondani valamit”. Nyilván nagyon nehéz ez az út is, de ebbôl ki lehet jönni, akkor tisztul az
otthoni légkör, tisztítja azt a hátteret, amibôl aztán nem következik az, hogy megérkezik a fiatal az „aranylövéshez”. Még mindig csak egy lépés a teóriától. Azok a kollégái, akiket név szerint megemlítettem, úgy ítélem meg, hogy a magyar kereszténység körében komoly szakemberek.
Az én kérdésem is ugyanez, hogy miért nem vállalja fel határozottabban ezt a feladatot az egyház. Ennek több oka is van, részint a tehetetlenség, amirôl beszéltem, kell a gondolati háttér is ahhoz, hogy elôre tudjanak lépni. Másrészt a kis eredményeknek is örülni kell, nem lehet maximális célt felállítani, ami mindenhez kevés, de hogy ez kevés, azzal messzemenôen egyetért. Mikor azt hallom, hogy bibliai értékrend, ezt a szót egy kicsit fáradtnak, kiü-
–13–
resedettnek, sok vitában kilúgozottnak tartom. Olyannak, amit a ránk jellemzô, szerencsétlen, nyomorúságos ideológiai viták is igénybe vettek már. Azt gondolom, hogy az evangélium nyelvével úgy lehetne felfrissíteni, hogy azt lássa meg a fiatal, hogy lehet a rossz ellen harcolni, akár szó szerint is, annak a jegyében, amit a római levél 12. fejezetének utolsó soraiban lehet olvasni, hogy ne gyôzzön le téged a rossz, hanem te gyôzd le a rosszat jóval. Ha ez ott van a fejekben, és minden a fejekben kezdôdik, és minden a gondolkodásban és a víziókban kezdôdik, akkor adott esetben tényleg lehet dönteni, hogy droghoz nyúl-e vagy sem. Az egyház szerepérôl még két mondat. Azt a történetet, amit elkezdett a györkönyi kántorral kapcsolatban, aki egy alapítványt hozott létre, ez az alapítvány 15 éves. Hogy megérhette ez az alapítvány a 15 évet, azt például annak is köszön-
–14–
hette, hogy ez az egyszerû ember, aki olyan idôkben, amikor nem lehetett pályázatokon szociális támogatásokat nyerni, a saját házát tette zálogba azért, hogy építhessen valamit, ami otthont ad gyógyulni vágyó alkoholisták számára. Abban a faluban, melyet említett, már csak szinte ez az alapítvány mûködik, egy öregedô falu, már iskola sem lesz, szinte csak az alapítvány tartja fenn a normalitást, azért, mert valaki, ha nem is helyi gyülekezeti, de végül országos egyházi támogatással létre tudott hozni valamit a semmibôl, vagy csupán a saját hitébôl. Hol van az egyház? Egy idô után meg kellene állapodni abban, hogy túl sok van ebben az országban az egyházból, vagy túl kevés. Tehát amikor azt hallják, mondják, hogy túl sok az egyházi iskola, túl sok az egyház jelenléte a fiatalok között, ez egy narratíva, máshol azt hallani, hogy túl kevés. Empirikus mé-
rések mutatják azt, hogy az egyházi iskolákban kevesebb a rossz hatásoknak kiszolgáltatott gyermek. Egy idô után konszenzusra kellene jutni ebben a kérdésben, és akkor talán nem beszélnének el egymás mellett. Köszönöm megtisztelô figyelmüket.
–15–
A GONDOLATOK EREJE ÉS KONTROLLJA DR. BAKANEK GYÖRGY ORVOS SZAKTANÁCSADÓ ELÔADÁSA
A gyermekek illetve fiatalkorúak kábítószerre történô rászokása több okra vezethetô vissza. Ezek közül a legfontosabb a gyermekek csökkent önértékelése, a kitûzött illetve megfogalmazott hosszútávú életcél hiánya, a felelôsség áthárítása másokra. A személyiség illetve az énkép zavara a szülôi destruktív kritika, türelmetlenség, feltételhez kötött szeretet illetve idôhiány következménye. A gyermek – különösen serdülôkorban – példaképet, ideálokat keres és miután a szülônek nincs ideje a gyermekekkel foglalkozni ezeket olyan helyeken fogja megtalálni, ami nem kívánatos. Az alábbiakban néhány gondolatot vázolok a témával kapcsolatban. Töprengjenek el rajtuk!
Napjaink sokat emlegetett elmélete az úgynevezett pszicho-szomatikus betegség elmélet, mely szerint a lélek betegíti meg a testet. Az esetek nagy részében ez a vélekedés helytállónak bizonyul. Gondoljunk csak a gyomorfekélyre, a magas vérnyomás betegségre vagy a napjainkban egyre gyakoribbá váló cukorbajra, sôt ennek a rosszindulatú betegségek keletkezésében is meghatározó szerepe lehet. A negatív gondolatok illetve gondolkodás a sportban jelentôs teljesítmény csökkenéshez vezethet. Ha valaki folyton arra gondol, hogy ellenfelét nem képes legyôzni, akkor ez rendszerint be is következik. A végletekig kiegyenlített erôviszonyok közt
–16–
ma már csak azok lehetnek bajnokok, akik tudatosan terveznek és pozitívan gondolkodnak. A gondolatok erejét jellemzi az a legendaként keringô történet, miszerint egy, az agykontroll módszereit ismerô amerikai hadifogoly naponta 2 órát golfozott fejben részletesen és színesen átélve minden percet, majd kiszabadulva és hazatérve elsô valódi golfjátékán 4 év kihagyás után élete legjobb eredményét érte el. Ismerünk olyan olimpiai bajnokokat, akik minden mérkôzésük elôtt fejben részletesen lejátszák az eseményt és kivetítik maguk elé azt a képet, hogy a dobogó legfelsô fokán állva hazájuk himnuszát hallgatják aranyéremmel a nyakukban.
Természetesen a betegségek illetve a teljesítmény csökkenésének létrejöttében más tényezôk is szerepet játszanak (mozgáshiány, káros szenvedélyek, helytelen táplálkozás, túledzettség, stb.), azonban a gondolatoknak meghatározó szerepe van. Bölcs az a mondás, miszerint „ha valamirôl azt gondolod, hogy meg tudod csinálni vagy esetleg képtelen vagy rá, mindkét esetben igazad van”. Az fog történni, amit akarsz. Gondolataink üzennek a tudatalattinak, amely könyörtelenül végrehajtja a gondolatok által közvetített parancsokat. Az emberek többsége hajlamos negatív gondolatokkal együtt élni. Örökösen félnek, aggódnak valami miatt és aggódásuk végeredménye rendszerint be is következik. Amitôl folyton aggódunk, az meg fog velünk történni. Hogyan lehet megszüntetni az aggódást, a negatív gondolatokat? Elôször is folyton arra gondoljunk, amit szeretnénk és ne arra amit nem. Kerüljük az olyan embereket, akik folyton
panaszkodnak és „lelki hulladéklerakónak” használva bennünket jól kiöntik lelküket, majd negatív gondolatokkal telerakva bennünket, magunkra hagynak. A mostanában örvendetesen terjedô módszer – az agykontroll – megerôsíti ezt a tapasztalatot. A tudatalattinknak óriási hatalma van. A tudatalatti világot pedig gondolataink irányítják. Mindenkinek tanácsolom, hogy amennyiben erre lehetôsége nyílik, végezzen el egy ilyen agykontroll tanfolyamot. Természetesen gyermekek részére is indul ilyen jellegû oktatás. Amelyik gyerek ezt elvégezte jobban tanul, javul a koncentrációs képessége, fegyelmezettebbé válik, megtanul célt kitûzni, gondolatait irányítani, a mindennapi stesszhelyzeteket kezelni és személyisége szinte hihetetlen fejlôdésnek indul. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy szülô részérôl az egyik leghasznosabb dolog, amit gyermekének adhat – mai divatos szóhasználattal élve az egyik legjobban hasznosuló befektetés – egy agy-
–17–
kotroll tanfolyamra történô befizetés gyermeke részére. A gyereknek nem igazán tárgyakra vagy kézzelfogható anyagi javakra van szüksége, hanem törôdésre, foglalkozásra, szeretetre. Felnôtt korában már rég elfelejti, hogy milyen játékokat, tárgyakat kapott, viszont kitörölhetetlen emlékeket hagynak bennük a szülôkkel eltöltött boldog órák, amelyekbôl manapság a gyerekek egyre kevesebbet kapnak. Az átlag amerikai szülô hetenként – és most kapaszkodjanak meg – 2 percet beszélget gyerekével, aki ideje nagy részét a televízió elôtt tölti vagy olyan „haverokkal”, akik megismertetik ôket azokkal a dolgokkal, amit nem igazán szeretnénk. Nézzünk magunkba és kérdezzük meg, hogy mi hány percet beszélgetünk gyermekünkkel naponta azon a bugyuta kérdésen kívül, hogy „na, mi volt a suliban?”, amire a válasz mindig az, hogy semmi. A gyereknek konkrét kérdést tegyünk fel: mi volt ma a legjobb élményed, mi volt a téma irodalom órán, melyik tanártól
–18–
hallottál ma valami hasznosat, stb. A gyerek akkor érzi, hogy szeretjük, ha elegendô mennyiségû és minôségû idôt töltünk naponta vele. Együtt sportolunk, kirándulunk, utazunk, beszélgetünk. Ne a TV és a videó nevelje a gyereket. Ez különösen a gyermekkor elsô 6 évére érvényes, mikor a gyermek még fogékony és a legnagyobb szüksége van a szüleire. Ebben az idôben alakulnak ki a gyermek alapvetô tulajdonságai, készségei, amelyek meghatározzák felnôttkori személyiségét, uralkodó gondolatait. A gyerek a szülôt istenként tiszteli és mindent utánoz, amit a szülôje csinál vagy mond. Ha a szülô dohányzik, a gyerek is többnyire dohányos lesz, ha az apa agresszív, bántja az anyát vagy állandósulnak a veszekedések, a gyermek úgy érzi, hogy ezért ô a felelôs és ilyenkor meg is betegedhet. Soha ne bántsuk egymást a gyerek elôtt és ne használjuk fel a gyereket pajzsul a köztünk levô vitákban. A legnagyobb baj, amit szülô gyermekével szemben
elkövethet, az a destruktív – romboló – kritika alkalmazása. Ez a gyerek személyiségét oly mértékben rombolja, önbecsülését annyira tönkreteszi, hogy egész életére kihatva problémákat és betegségeket fog nála okozni. Mi is ez a destruktív kritika, hogyan kerüljük el és hogyan javíthatjuk ki az általa okozott negatív következményeket?
A destruktív (romboló) kritika szerepe a betegségek és a teljesítmény csökkenésének kialakulásában
A gyermekek személyiség fejlôdésének talán legfontosabb szakasza a megszületésétôl az iskoláskor megkezdéséig tartó életszakasz. Sokan ennél is tovább mennek és azt mondják, hogy a méhen belüli életnek is döntô jelentôsége van a gyermek lelki egészsége szempontjából. Az egyre fejlôdô orvostechnika jóvoltából a magzati élet titkai mind jobban feltárulnak. Sok ultrahangos szakember észlelte már a magzat különbözô reakcióit külsô
ingerekre. Közismert a kép, mikor a magzat a méhen belül az ujját szájába véve cumizik és erôsebb telefoncsöngést hallva az ujját kiveszi a szájából. Magam is többször tanúja voltam hasonló jelenségnek. Ebbôl kiindulva joggal feltételezhetjük, hogy a magzat más ingereket is észlel és – ne legyenek illúzióink – a negatív ingereket ugyanúgy felfogják és feldolgozzák (sôt – nem is olyan meglepô módon – késôbb „visszaemlékeznek” rá), mint a pozitív élményeket. Figyeljünk tehát még az egymás közötti szóhasználatra, viselkedésre is már a magzati korban, de a születés után különösen a gyermek harmónikus személyiség fejlôdése érdekében. Ez nemcsak a szülôkre, de a környezetre – pedagógusokra, edzôkre – is vonatkozik. A kisgyereknél ritkán használjuk a „ne” szót, használjuk többet az „inkább” kifejezést. Ne tiltsunk, hanem tereljük az általunk helyesnek vélt út felé. A „ne csináld ezt” helyett mondjuk neki, hogy „csináld inkább azt”. Ehhez persze sok
–19–
türelem és a gyermekkel együtt töltött idô kell. A gyereket mindig dicsérjük, biztassuk. Ha szidni akarjuk, akkor is mindig dícsérettel kezdjünk. Például: kisfiam/kislányom, nagyon szeretünk téged, te egy kiváló, aranyos, szeretetreméltó gyerek vagy, tele jó tulajdonságokkal, azonban az amit ma csináltál (amilyen jegyet hoztál, amit elkövettél, stb.) helytelen, szeretnénk, ha többet nem fordulna elô, ellenkezô esetben olyan szankciót helyezzünk kilátásba, ami ôt érzékenyen érinti (soha ne büntessük a gyereket veréssel, üvöltözéssel, a sport megvonásával vagy mások elôtti megalázással). Ne a gyerek személyiségét alázzuk meg, hanem az általa elkövetett jelenséget kritizáljuk, felhívva a figyelmet a tanulságokra. A leghatékonyabb a pozitív példa adása a szülô, edzô, pedagógus részérôl. A gyerek a szülôre, edzôjére, tanárára mint istenre úgy tekint és mindent utánozni fog. Ha a szülô dohányzik, a gyerek is fog, ha a pedagógus vagy edzô dohányzik, az még roszabb, mert
–20–
hiteltelenné válik a fiatal szemében. Ha a szülô sportol, a gyermek is fog, ha a szülô a romboló kritika eszközével él vele szemben, ô is azt fogja gyermekeivel szemben alkalmazni és ennek sohsem lesz vége. Hogyan javíthatjuk ki a romboló kritika személyiség deformáló hatását? Úgy, hogy felhagyunk vele. Ha a gyerek 4-est hoz az iskolából, ne azt kérdezzük tôle, hogy miért volt ilyen buta, miért nem ötöst hozott? Ha bármilyen teljesítményt produkál edzés során elôször mindig dícsérjük meg, majd elemezzük azt, amin javítani szeretnénk. Gyakrabban mondjuk neki, hogy szeretjük, ha valamit jól csinál, dícsérjük meg, biztassuk, éreztessük vele, hogy ô fontos nekünk. Mindenképpen tanítsuk meg ôt arra, hogy valamilyen hosszú távú célt tûzzön ki maga elé, amiben megtalálja élete értelmét, ahol fontosnak érzi magát, ahol mások javára cselekedve megleli élete értelmét. Tudatosítsuk vele, hogy
mindehhez elengedhetetlen a folyamatos önképzés, tanulás, mert csak a felkészült, tanult ember képes mások javára pozitívan cselekedni. Így mindjárt értelmet nyer az iskolai és azon kívüli tanulás is. Hogyan építsünk fel célokat gyermekünk számára? Nyilván másképpen kell beszélgetni errôl egy 3 éves gyermekkel, mint egy 13 évessel. Mindenekelôtt nagyon sokat foglalkozzunk gyermekünkkel. Mutassunk meg neki mindent, ami a világból érdekes. Eközben mi is szinte észrevétlenül tanulunk, fejlôdünk. Nem szégyen saját gyermekünktôl sem tanulni. Higgyék el, a legtöbb gyermek nagyon okos, nyitott és értelmes. Minden gyermek már kiskorától egy potenciális zseni, csak a felnôttek rontják el ôket. A gyermeket minden érdekli, mindent meg akar vizsgálni, szétszedni, megismerni. A legtöbb szülô nem ér rá türelmesen foglalkozni a gyermekével, inkább játékot vesz neki vagy a videó elé ülteti ôt. Ehhez a magatartáshoz még elméletet is kreálnak a legtöbben: „nem
érünk rá, mert érted, miattad dolgozunk, hogy nektek több legyen”, miközben a gyermeknek arra van szüksége, hogy a szülô vele legyen, vele foglalkozzon, reá figyeljen. Felnôtt korban soha nem a megvásárolt felesleges játékokra vagy a bugyuta TV mûsorokra fognak visszaemlékezni, hanem a szülôkkel eltöltött boldog órákra. Sajnos az idô gyorsan elrepül és ha kora gyermekkorban nem foglalkozunk a gyerekkel, percek alatt felserdül és már nem fogja ôt érdekelni a szülôk véleménye. Nagyon szomorú, hogy ma már szinte mindenhez valamilyen engedély, papír, tanfolyam kell, csak az egyik legfontosabb dologhoz a gyermek neveléshez nem. Ezt a nagyon lényeges „tantárgyat” sehol nem tanítják. Vannak ösztönös szülôk, akik jól nevelik gyermekeiket és ez nem csak pénzkérdés. Sokszor kérdeznek meg olyan felnôtteket, akik sokgyermekes családban nôttek fel szegényen, hogy melyik volt életük legboldogabb korszaka. Ahol kellô idôt
–21–
fordítottak a gyermek nevelésre, ott mindenki a gyermekkorát nevezi meg ennek az idônek. Pedig nem tellett videóra, drága játékokra vagy motorkerékpárra, de volt sok mesélés, kirándulás, zenetanulás, közös sportolás és nagy családi beszélgetések. A gyermek vállalásnál azt gondoljuk át elôször, hogy érzünk e magunkban annyi felelôsséget, hogy legyen elég idônk és türelmünk a gyermekünkkel foglalkozni. Sokan már várandósan azon spekulálnak, hogy hány hónap múlva adják bölcsôdébe vagy babysitternek a gyereküket. Nem a sok tízezres flancos gyerek holmik minôsítik a szülôt, hanem a maximális felelôsségválallalás a gyermekükért, amihez szakemberektôl és szakkönyvekbôl kell a szükséges tudást és ismeretanyagot megszerezni. Néhány evidensnek tûnô dolgot szeretnék csak címszavakban – „brain storming”szerûen megemlíteni, amire a gyermek nevelésénél figyelnünk kell. Ha ezeket betartjuk, nagy baj nem lehet.
–22–
Csecsemôkorban, ha a kicsi sírni kezd, ne azzal kezdjük a vígasztalást, hogy cumit vagy valamilyen cumisüveget dugunk a szájába. A gyerek néha csak unatkozik, arra vágyik, hogy vegyék fel, foglalkozzanak vele, tegyék tisztába. Ha mindig valamit a szájába dugunk, hogy ne sírjon, akkor késôbb bármilyen problémája adódik, azonnal ehhez a megoldáshoz fog folyamodni, tehát rágyújt, drogozni vagy nassolni kezd, vagy alkoholt iszik. Pozitív szóhasználat: kerüljük a „ne(m)” szót, helyette az „inkább”-ot használjuk, a gyermeket ne tiltsuk, inkább tereljük a helyes út felé. Hagyjuk a gyereket mozogni: a gyermekkel nem megszerettetni kell a mozgást, mert ô ösztönösen örökmozgó, ám nem szabad megutáltatni vele azzal, hogy folytonosan rászólunk, hogy maradjon már nyugton (idôt kell szánni arra, hogy figyelni tudjunk rá). Tanítsuk meg a gyermeket lehetôség szerint mindenféle
sportra. Nem kell már kiskorában egyfajta sportban profinak lennie (ne akarjuk, hogy ô valósítsa meg saját fiatalkori élsportolói álmunkat), minél több sportmozgást sajátítson el, szerezzen egy jó alapot és mozgáskoordinációt ahhoz, hogy késôbb egy valamiben átlagon felüli legyen. Tanítsuk meg az atlétika alapjaira, kerékpározni, úszni, korcsolyázni, sielni, teniszezni, ping-pongozni, sakkozni, célba lôni, lovagolni és feltétlenül valamilyen küzdô sportra (karate, aikido, cselgáncs), mert ezek hihetetlen önbizalmat adnak számára a késôbbiekben. Focizni, kosarazni úgyis fog a késôbbiekben a többiekkel. Nagyon fontos, hogy a testkultúra alapjait jelentô tánc valamilyen válfaját elsajátítsa: stepaerobik, társastánc, versenytánc, stb. Ezek mindmind az önbizalmát növelik. Ha mód van rá, taníttassuk valamilyen hangszeren játszani. Ez javítja az önkifejezési készségét és növeli önbizalmát.
Gyakran bízzuk meg a gyermeket kisebb feladatokkal és ha elvégezte azt, sokszor dícsérjük meg. Minél több dologban szoktassuk önállóságra. Beszéljünk meg vele mindent és kérdezzük meg a véleményét. Ha más a véleménye, ne torkoljuk le, tanítsuk meg érvelni és elfogadni mások véleményét. Tanítsuk meg arra, hogy a felnôttkor nem akkor jön elô, mikor az ember másodlagos nemi jellegei kifejlôdnek, hanem akkor, mikor megtanulja a felelôsséget vállani saját magáért és másokért is. Tanítsuk meg arra, hogy fogadja el és szeresse önmagát, hiszen csak az tud másokat szeretni és másoktól szeretetet kapni, aki önmagát is szereti. Rengeteg gyermek és serdülô szenved önértékelési zavarban. Ennek egyik oka a feleslegesség érzése (szülôk egymás közötti konfliktusa, nem foglalkoznak a gyerekkel, stb.), a másik oka az, hogy a gyereknek nem tanították meg, hogy
–23–
TETTES VAGY ÁLDOZAT? A GYERMEK- ÉS FIATALKORI legyen hosszú távú életcélja. És ez nemcsak valamilyen tanulmányokat vagy egyfajta foglalkozást illetve hivatást jelent, hanem meg kell fogalmaztatni vele, hogy az élet mely területén érezné magát hasznosnak és fontosnak. Minden ember hosszú távú életcélja az kell, hogy legyen, hogy egész életén át tartó tanulással mások javára cselekedjen. Ezen belül lehet valaki tanár, orvos, lelkész, edzô vagy tûzoltó, fontos, hogy amit csinál, az minôségi és magas színvonalú legyen, mások javára történjen és annak aki megteszi sikerélményt okozzon. Ennek érdekében jó könyveket (és nem bulvárlapokat) kell olvasni, hasznos tanfolyamokra beíratkozni, szakértôket és az adott terület szakembereit kell felkérni segítségül. Erre ne sajnáljuk az anyagi áldozatokat sem. Tanítsuk meg gyermekünket arra, hogy értelmes célok érdekében sokszor áldozatokat kell hozni. Semmi nincs ingyen, elôbb vagy utóbb mindennek meg kell fizetni az
–24–
árát. A jó cél érdekében meghozott áldozatot tekintsék befektetésnek, ami hamarosan megtérül. Ezek olyan törvények, amik évezredek óta mûködnek akkor is, ha elfogadják a létezésüket és akkor is, ha nem. Nagyon fontos, hogy gyermekünknek mindig a minôséget adjuk és tanítsuk meg ôket arra, hogy ôk is ezt az elvet kövessék. Ne azért vegyünk meg valamit, mert az olcsó. Inkább ne vegyünk semmit és várjunk addig, amíg elegendô pénzünk lesz a minôséget megvásárolni. Ne feledjük: a silány minôség miatti bosszankodás sokkal tovább tart, mint az olcsó ár öröme. Sok-sok apróságra kell még odafigyelnünk, de ha ezeket a vezérelveket megpróbáljuk betartani nagy lépést tettünk elôre gyermekeink egészségének megóvása érdekében.
Dr. Bakanek György sportorvos, életmód szaktanácsadó
BÛNÖZÉS JELLEMZÔI DR. CSENDES LÁSZLÓ R. ALEZREDES
„K. Imre 15 éves és O. János 16 éves budapesti lakosok két, eddig ismeretlen társukkal rendszeresen megjelentek volt iskolájuk környékén, ahol az iskola több tanulóját bántalmazták, valamint tôlük erôszakkal, különbözô értékeket raboltak el. Egy 13 éves fiúnak eltörték az orrát, egy 11 éves lány pedig a bántalmazás következtében közepes fokú agyrázkódást szenvedett. A két támadó elôzetes letartóztatásba került.” (újsághír) · az az érzése az olvasónak, hogy sokasodnak az ilyen tettek, illetve, hogy a fiatalkori bûnözés lépést váltott, galeriszerûvé vált · ugyanakkor ezekbôl az esetekbôl az nem látszik, hogy sok a véletlen, nem megátalkodott gonosztevôk, hanem tájékozatlan vagy félretájékozott fiatalok inkább meggondolatlanul, mint átgondol-
tan, inkább társak hatására, mint önálló döntésként stb. követik el az adott jogsértést
Tények: · mind gyakoribbak a közvélemény elé tárt olyan súlyos bûncselekmények, amelyeknek elkövetôje, vagy elszenvedôje kiskorú · ezekbôl a híradásokból azonban sok minden kimarad; · pl., hogy „gyakran csak” a véletlenen múlik, hogy a veszélyhelyzetben lévô gyermek tettese vagy sértettje lett-e a bûnös cselekménynek · vagy, hogy a bûncselekmény ifjú elkövetôje – az áldozati ismérvek szerint – nem csak tettes, hanem áldozat is
Bûnözési adatok: · évente 4-5 ezer gyermekkorú, 13-15 ezer fiatalkorú vá-
–25–
·
·
· · · · · ·
·
·
·
lik bûnelkövetôként ismertté ugyanezen idôszak alatt 1012 ezer a kiskorú sértettek száma, melynek 1/3-a 14 életév alatti a gyermekkorúak 78 %-a, a fiatalkorúak 64%-a csoportosan követ el bûncselekményt az elkövetôk több, mint fele (55%) „teljes” családban él 25%-uk foglalkozásnélküli 23%-uk általános iskolás 21%-uk középiskolás 60%-uk 16-18 év közötti döntô többségében vagyon elleni bûncselekményeket valósítanak meg, (mobiltelefon, MP3, ékszer, pénz) inkább minôségében változtak – durvák, agresszívek, brutálisak – a személy elleni támadások gyakori a rongálás, az indokolatlan kár okozás, a garázdaság gyakoribb az alkoholos befolyásoltság, vagy a kábítószeres elôzmény
Elkövetôk: · rongálók, közlekedési balesetet okozók · lopnak, vagy erôszakkal
–26–
megszereznek vagyoni értékeket (hazaviszik és/vagy eladják) · tárolják, hordják, cserélgetik · az idegen tárgyak mellett ismeretlen forrású pénz kerül elô, zavaros magyarázatokkal, ôszintétlenséggel, új anonim kapcsolatokkal · kábítószerek közelsége, ismerkedés, vagy alkalmi, esetleg rendszeres használat (Tettes vagy áldozat?)
Kábítószer jellemzôk: · az elôzmények, (tájékozatlanság, környezeti hatás) · maguk a szerek, (marihuána, amfetamin) · a körülmények (fogyasztás, árusítás) · a tünetek (új magatartás, új barátok, pénzügyi gondok) · az eszközök, szerek, maradványok megjelenése a környezetben
Kábítószer jellemzôk: · sokszor a koruk és a körülményeik nem engednék, hogy bizonyos értékeket maguknál hordjanak, de
mégis teszik elveszik az értékeiket bántalmazzák (érzelmileg, fizikailag): · idegenek, ismerôsök, · hozzátartozók, családtagok, (veszélyeztetés, elhanyagolás) · szexuális bántalmazás · válasz: csavargás, eltûnés, magatartás változás, befeléfordulás, új kapcsolatok építése és/vagy régi kapcsolatok elhagyása, bûncselekmény elkövetése · ·
Okok: · objektív és szubjektív; már maga az életkor is ok a kriminalitás-közeli helyzetre; a divat; a jelenség; szociális körülmények, bár ez utóbbi kevésbé mutatható ki fiataloknál, akik a zsákmányolt pénzt szinte minden esetben szórakozásra fordítják
Helyzet: · olyan van nála, amire még nem tud vigyázni, figyelmetlenség, szétszórtan elôl
hagyja az értékeket, nem zárja be
Sértetté válás: · áldozati magatartások tanulmányozása – a korai jogszemlélet az áldozat mellett volt, majd a polgári társadalmak kialakulásával az állam büntetô igénye érvényesült, és csak a II. világháború után indult meg a viktimológia iránti figyelem
Teendô: · kezelés és megelôzés (TBNS 115/2003) · hiteles állapotfelmérés; · a kriminális magatartást elôsegítô okokra · a bûnalkalmak megvalósulását biztosító helyzetekre · a sértetté válás megelôzésének lehetôségére · szakmaközi együttmûködés a civilsegítôkkel, az egyházakkal, a célkorosztállyal, a pedagógusokkal, a szülôkkel · a jelzôrendszer mûködtetése, rendszeres kommunikáció, esetmegbeszélések, képzések
–27–
Rendôrség (bûnmegelôzés): · ifjúságvédelmi feladatok · elkövetôi és áldozati magatartások vizsgálata · eltûnési ügyek vizsgálata · ifjúsági programok (D.A.D.A., ELLEN-SZER) · áldozatvédelmi feladatok · drog-megelôzési feladatok · kisebbségkezelés (107 esély a sporttal) · megelôzô vagyonvédelem · képzések, szakmai együttmûködések, kiadványok, programok
„ Nem az a csoda, hogy megbetegszünk – a csoda az, hogy meggyógyulunk, hogy élünk!” (Losonczi Ágnes)
–28–
MI A GYERMEKBÁNTALMAZÁS, ÉS MIT TEGYÜNK, HA TALÁLKOZUNK VELE? A
GYEREKEKKEL FOGLALKOZÓ SZAKEMBEREK,
A BÁNTALMAZÁSSAL TALÁLKOZÓ EMBEREK FELADATAI DR. RÉVÉSZ MAGDOLNA, A XV. KERÜLETI FIÓKA GYERMEK ÉS IFJÚSÁGJÓLÉTI KÖZPONT VEZETÔJE
Nem szívderítô téma az, amivel foglalkoznom kell. Sajnos, semmi jót nem ígérhetek. Elôször nézzük meg, milyen személyek, illetve szervezetek veszik körül a gyerekeket, illetve családjaikat. A segítôk, illetve rajtuk keresztül a hatóságok nem találkoznak a gondokkal küszködôkkel, csak ha valaki (akár a család) jelez, vagy
krízis van (pl. éjjelre az utcán maradt-hagyott gyerek találkozik a rendôrrel). A jelzés a természetes közeg felelôssége! Az ô kezükben van legkorábban a megoldás kulcsa! Nagy kérdés persze, milyen esetben, mikor jelezzenek, mi a teendôjük. Alapvetôen fogalmi tisztázásra van szükség. Hogy tudjuk, mirôl beszélünk. Ez mai elôadásom fô feladata.
GYEREK (CSALÁD) TERMÉSZETES KÖZEG
SEGÍTÔK
HATÓSÁGOK
· · · · · · · · · ·
· · ·
· ·
barátok bölcsôde iskola közösségek munkahely orvos óvoda rokonok szomszédok védônô
·
családsegítô gyermekjóléti nevelési tanácsadó szakorvos
· ·
gyámhivatal jegyzôi gyámhatóság rendôrség szabálysértési hatóság
–29–
A veszélyeztetettség és a gyermekbántalmazás kapcsolata Fontos tudnunk és értenünk, hogy minden gyerekbántalmazás veszélyeztetô, de nem minden veszélyeztetettség jelent gyermekbántalmazást. A gyermekbántalmazás a gyermek veszélyeztetettségének egyik megnyilvánulási formája, de a gyermek veszélyeztetettsége bántalmazás nélkül is megvalósulhat (például a gyermek magatartása, a szülô egészségi állapota, anyagi körülménye, életvitele lehet veszélyeztetô körülmény anélkül, hogy ez a gyermek bántalmazását is jelentené). A gyermekvédelmi törvény mondja 2005. januárja elôtt: „6. § (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erôszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem
–30–
vethetô alá kegyetlen kínzásnak, testi fenyítésnek és más, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.” 2005. januárja után: „6. § (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erôszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethetô alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.” A módosítás a testi fenyítés tilalmáról rendelkezik. A korábbi jogszabályi rendelkezések értelmében a gyermek bántalmazása a szülô számára nem tiltott mindaddig, amíg nevelési célzatú és a bírói gyakorlat szerint még elfogadhatónak tartott mértéket nem haladja meg. Ez tág lehetôségeket biztosít a fegyelmezô számára, és sok esetben a gyermek fejlôdését, személyiségét
veszélyezteti. Ezért a gyermeki jogok oldaláról a szabályozás felülvizsgálata – összhangban az Európa Tanács ajánlásaiban, a családon belüli erôszak megelôzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatban, valamint a társadalmi bûnmegelôzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) OGY határozatban foglaltakkal – elengedhetetlen. A gyermekvédelmi törvénynek azt az értékrendet kell közvetítenie, hogy nem csupán a kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítés, hanem a testi fenyítés önmagában tilalmazott, vagyis a gyermek nem vethetô alá testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak, illetve büntetésnek. A gyermekkel szembeni rossz bánásmód meghatározása „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/
vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlôdésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelôsségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.” WHO Új fogalom: ROSSZ BÁNÁSMÓD, amely egyenlô elhanyagolás, illetve bántalmazás. Nem a család a közeg, hanem a felelôsségen, bizalmon, hatalmon alapuló kapcsolat. A meghatározás az Egészségügyi Világszervezeté (WHO). A gyerekeket érô rossz bánásmód lehetséges formái · elhanyagolás · érzelmi · fizikai · gyermekbántalmazás · fizikai · érzelmi · szexuális · különleges esetek
–31–
Lássuk a rossz bánásmód formáit. Ezeket fogom sorra meghatározni.
tak a feltételek a család rendelkezésére álló erôforrásai tekintetében.
Lássuk elôször, mi az elhanyagolás. Kulcsszavak: a rendszeresen, és az elmulaszt. Fontos megérteni, hogy például a szegénység önmagában (bár hasonló elemeket tartalmazhat) nem egyenlô az elhanyagolással. Errôl késôbb még lesz szó.
Az elhanyagolás formái
Elhanyagolás A szülô vagy a gondviselô rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvetô szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlôdés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínûséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki és spirituális, erkölcsi és szociális fejlôdésére. Figyelembe kell venni ennek megítélésekor, hogy milyen mértékben adot-
–32–
· Érzelmi elhanyagolás: az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötôdésének durva mellôzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történô erôszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben. · Fizikai elhanyagolás: az alapvetô fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védôoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése. Az érzelmi elhanyagolásban az utolsó gondolatra hívom fel a figyelmet: érzelmi elhanyagolásnak minôsül a nem közvetlenül
a gyereket érô erôszakos magatartás is. A fizikai elhanyagolásban pedig fontos észrevenni, hogy szerepel pl. a védôoltások indokolatlan késleltetése. Gyermekbántalmazás Ha valaki sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, vagy ha a gyermek sérelmére elkövetett cselekményt – bár tud róla, vagy szemtanúja – nem akadályozza meg, illetve nem jelenti. Íme a rossz bánásmód másik fô fogalmának meghatározása. Fontos volna, ha a közvélekedés elindulna azon az úton, amelynek a végén e mondat teljes elfogadása volna. Mindenki gondoljon bele, hányszor fordította el a fejét, ha azt látta, hogy pl. egy gyereket az utcán vernek. Fizikai bántalmazás · Olyan szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához
vezet vagy vezethet, és amely a szülô, vagy más olyan, gondozási-nevelési feladatot gyakorló személy felelôsségi körébe tartozik, akiben a gyerek bízik, illetve akivel alá-fölérendeltségi viszonyban van. · A fizikai bántalmazás lehet egyszeri és lehet ismételt esemény. Érzelmi bántalmazás Az érzelmi bántalmazást nehéz megkülönböztetni az érzelmi elhanyagolástól, de nem lehetetlen. · Olyan rendszeres, hosszú idôn át tartó érzelmi rossz bánásmód, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlôdésére. · Magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy értéktelen, el nem fogadott, nem szeretett, és csak akkor és annyiban elfogadható, amennyiben valaki másnak a szükségleteihez és igényeihez igazodik. · Tartalmazhat a gyerek korának és fejlettségének meg
–33–
nem felelô elvárásokat, olyan helyzeteket, amelyekben a gyermek fél, továbbá fenyegetett, veszélynek kitett, vagy kizsákmányolt, illetve megvesztegetett. · Magában foglalja azon szándékos cselekedeteket, amelyek eredményeképpen nem biztosított a gyermek fejlôdésének megfelelô támogató környezet, beleértve az elsôdleges gondozó személy (a gyermek kötôdése szerint) elérhetôségét, jelenlétét, vagy olyan cselekedeteket, amelyek hátráltatják a gyermek egészséges érzelmi fejlôdését. · Az érzelmileg bántalmazó magatartás elemei lehetnek a mozgás korlátozása, lekicsinylés, bûnbakká tétel, fenyegetés, visszautasítás, elutasítás, ijesztgetés, diszkrimináció, rettegésben tartás vagy más erôszakos (nem fizikai) módszerû nevelés. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet.
–34–
Szexuális bántalmazás · A gyermek bevonása olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá amelyet tilt az adott társadalom/közösség jog- és szokásrendje, illetve az adott környezetben elfogadott tabuk. · A szexuális visszaélés létrejöhet felnôtt és gyermek, vagy olyan korú gyermek és gyermek között, ahol a kapcsolat a kor és fejlettség okán, a kapcsolat felelôsségén, bizalmon vagy hatalmi helyzeten alapszik, és a tevékenység e személy szükségleteinek kielégítését, vagy megelégedettségét szolgálja. Felhívom a figyelmet egy furcsa szóra: TUDHATJA. Valami olyasmit jelent, hogy hiába tûnik úgy, hogy tudja, fontos megértenünk, hogy nem lehet képes rá, azaz nem tudhatja.
A szexuális bántalmazás magában foglalhatja · egy gyermek kényszerítését, vagy késztetését bármilyen törvénytelen szexuális aktivitásra, · a gyermek kizsákmányolását gyermek prostitúció, vagy más jogellenes szexuális aktivitás formájában, · a gyermek felhasználását és kizsákmányolását pornográf anyagok, vagy elôadások, megnyilvánulások formájában. A rossz bánásmód különleges esetei ·
A méhmagzatot károsító magatartás (amikor a várandós anya – az errôl való felvilágosítás ellenére – életmódjával magzata egészségét veszélyezteti, így elsôsorban a terhesség alatti drog és alkoholfogyasztás, a mértéktelen dohányzás, a prostitúció)
lában titkolt terhességet követôen – közvetlenül a szülés után, illetve néhány órán belül az újszülött halálát okozza tevôlegesen, vagy magárahagyással ·
Ha gyermek bántalmaz gyermeket (egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl – ismételten – fizikailag, lelkileg bántalmaz, vagy szexuálisan molesztál)
·
A rendszer-abúzus (ha a gyermekek védelmére létrehozott és mûködtetett rendszer diszfunkcionálisan mûködik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz)
A jelzôrendszer tagjai ·
·
A csecsemôgyilkosság (amikor az anya – álta-
·
az egészségügyi szolgáltatást nyújtók a személyes gondoskodást
–35–
· · · · · ·
·
·
nyújtó szolgáltatók a közoktatási intézmények a rendôrség az ügyészség a bíróság a pártfogó felügyelôi szolgálat az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok
polgár és a gyermekek érdekeit képviselô társadalmi szervezet is élhet.
Mindenkinek meg kell tanulni, hogyan kell eljuttatni a bántalmazott gyermeket odáig, hogy önmaga oldja fel a titoktartási kötelezettség alól a titokkal megtisztelt személyt. A segítô szakembernek el kell érni, hogy a bántalmazott gyermek engedélyt adjon a mindenképpen szükséges jelzésre.
A jelzôrendszer feladatai A jelzôrendszer tagjai kötelesek · jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgálatnál · hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztetô ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által elôidézett súlyos veszélyeztetô magatartása esetén. Ilyen jelzéssel és kezdeményezéssel bármely állam-
–36–
A jelzésre kötelezettnek azt is tudnia kell, hogy a törvényen alapuló jelzési kötelezettsége fennáll attól függetlenül, hogy megkapja-e a bántalmazott gyermektôl a titoktartás alóli felmentést, vagy sem. A jelzési kötelezettség elmulasztása foglalkozás körében elkövetett gondatlanságot jelent.
JELZÉSEK FORRÁSA 2005-BEN Iskola (37 különbözô)
49,21%
Gyámhatóság
23,02%
Rendôrség
11,51%
Tesco
5,19%
Gyerekjóléti szolgálat (13hely)
3,84%
Családok átmeneti otthona
1,58%
Védônô
1,35%
Polgármesteri hivatal
1,13%
Családsegtô szolgálat
0,68%
Kórház
0,68%
Gyámhivatal
0,68%
Gyerekek átmeneti otthona
0,45%
Gyermekotthon
0,23%
Nevelési tanácsadó
0,23%
Óvoda
0,23%
Jelzések tartalma 2005-ben
Tegyünk a gyerekekkel szembeni rossz bánásmód ellen!
–37–
JELZÉSEK TARTALMA 2005-BEN Igazolatlan iskolai hiányzás
37,06%
Társintézmény
28,43%
Áldozat a gyerek
17,60%
14 éves kor alatti szabálysértés
7,45%
Lakossági bejelentés
4,91%
Kapcsolattartási gondok
1,69%
Szabálysértés 14 év fölött
1,52%
Gyerek által elkövetett bûncselekmény
1,35%
Közérdekû telefonszámok: Segélyhívó: 112 Rendôrség: 107 Tûzoltóság: 105 Fôvárosi Áldozatsegítô Szolgálat 1116 Budapest. Hauszmann Alajos u.1-3., Rónayné Dr. Vojnovics Ibolya 371-8923 Egyesített Szociális Intézmény 1153 Széchenyi tér 10. 306-3184, Osgyány Éva 306-6263 Gondozóház 1157 Erdôkerülô u. 34. 417-4893 Csatári Katalin Felvételt Elôkészítô Csoport 1054 Bajcsy Zs. u. 38. (Szoc. otthoni elhelyezés) 374-0077 Házi Gondozó Szolgálat 1158 Klebelsberg K. u. 206A. 418-1713 Majdán Ferencné Idôsek Klubja 1158 Klebelsberg K. u. 206A. 418-1713 Csíki Rozália Idôsek Klubja 1156 Kontyfa u. 3. 418-2274 Vágó Józsefné Idôsek Klubja 1154 Arany J. u. 51. 307-6326 Kató Lászlóné Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona (ÉNO) 1157 Árendás köz 4-6. 418-9631 Szabóné Busi Julianna Fejlesztô Napközi Otthon (FENO) 1158 Molnár V. u. 94-96. 417-3380 Kádas Endréné Újpalotai Családsegítô Szolgálat 1157 Árendás köz 4-6. 417-3380 Gráczer Irma Speciális Étkezde és Nappali Melegedô 1156 Kontyfa u. 3. 418-3315 Radich Ollé Brunó Tamás Szociális Gondozási Központ 1153 Aporháza u. 63. 308-1301 Carlos Lattes Pavez 306-1488 Mûködteti: Szociális és Rehabilitációs Alapítvány „Fióka” Ifjúsági és Gyermekjóléti Központ 1155 Kolozsvár u. 4/b. 410-3077 dr. Révész Magda 410-0001 Szociális Foglalkoztató 1158 Szûcs I. u. 27. 419-7476 Fekete Jánosné 410-8683 Fax: 419-2016 Egészségügyi Intézmény 1152 Rákos út 77/a. 307-6262 Dr. Neszt Kálmán 307-6267 Addiktológiai Gondozó 1151 Fô u. 71. 307-7469 dr. Peti Erzsébet Magyar Vöröskereszt 1153 Deák u. 2. 307-7312 XV. ker. Szervezete Szögyényi Ferencné Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodája (MUFTI) 1156 Kontyfa u. 3. 418-2055, 418-3349 Háztartási Adósságkezelô Tanácsadó (HAT) 1157 Árendás köz 4-6. 414-0878 Péterfi Mária
–38–
BRFK XV. kerületi Rendôrkapitányság 1152 Budapest, Széchenyi tér 5. Postacím: Budapest, pf. 8. 1601 Tel.: 231-3450 BRFK XV. kerületi Rendôrkapitányság Újpalotai Rendôrôrs 1157 Budapest, Kontyfa u. 4-6. Tel.: 231-3471 Kerületi KMB irodák: 1. Dobó u. 9. (307-6930) 2. Kinizsi u. 83. (307-7194) 3. Pestújhelyi út 9. (410-7151) 4. Károlyi S. u. 41. (307-6930) 5. Szentmihályi út 131. (Pólus Center) 6. Erdôkerülô u. 39. (410-8667) 7. Neptun u. 100. (410-3125) Fôváros Önkormányzat hajléktalanok segélyezése Hétfôtôl - péntekig (csütörtök kivételével) 8.00 - 15.30 1076 Baross u. 126. Tartós Munkanélkülieket Segítô Szolgálat 1156 Kontyfa u. 3. 416-0733 Fôvárosi Munkaügyi Központ Ifjúsági Iroda 1061 Andrássy út 10. 302-1347 Fax: 302-2017 302-1469 Munkanélküli Diplomások Irodája 1061 Andrássy út 10. 311-1227 Fax: 269-0154 Fôvárosi Munkaügyi Központ 1043 Kassai u. 24/b. 390-2400 IV. ker. Kirendeltsége Balla András Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat XV. ker. 1151 Bartók B. u. 23-25. 307-7112307-6246 dr. Szénási Mária Szenvedélybetegeket Gyógyító Központ 1154 Budapest, Arany János u. 74. Tel.: 306-2584
Budapest, 2007. január 11.
www.bpxv.hu
Ügyfélszolgálat: Budapest XV. kerület, 1153. Bocskai utca 1-3. Felelôs kiadó: Hajdu László Felelôs szerkesztô: Dr. Németh Péter tanácsadó
