Készült: a Friedwald Kft. megbízásából a Dél-Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter részére. (7621 Pécs, Rákóczi út 1.)

Szerzői jog és iparjogvédelem a Dél-Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter tevékenységének tükrében: örökséghelyszínekkel és attrakciókkal kapcsolatos szerzői jogi és iparjogvédelmi kérdések jogi szabályozása Készült: a Friedwald Kft. megbízásából a Dél-Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter részére

Pécs, 2014. február

Készítette: dr. Tóth Adrienn ügyvéd (7621 Pécs, Rákóczi út 1.)

Tartalom A tanulmány célja.................................................................................................................................. 4 Történeti áttekintés ............................................................................................................................... 6 I. A szellemi alkotások jogának magyarországi rendszere ............................................................... 8 1.A szellemi alkotások jogának felépítése, jogrendszerbeli elhelyezkedése ........................................ 8 2.A szellemi alkotások komplex szabályozása .................................................................................... 10 3. A hatályos Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) szellemi alkotásokkal kapcsolatos rendelkezései és a szellemi alkotásokra vonatkozó hatályos törvények ... 11 4.Szerzői jog és iparjogvédelem az új Polgári Törvénykönyvben (2013. évi V. törvény) .................... 16 5. A szerzői jog .................................................................................................................................... 20 5.1. A szerzői alkotás fogalma és fajai ................................................................................................ 20 5.2. A szerzői jogi oltalom jogosultjai ................................................................................................. 23 5.3. A szerző személyhez fűződő jogai................................................................................................ 25 5.4. A vagyoni jogok ............................................................................................................................ 26 5.5. A szabad felhasználás .................................................................................................................. 31 5.6. A szerzői jogok védelmi ideje ....................................................................................................... 34 5.7. Munkaviszonyban létrehozott művek ......................................................................................... 35 5.8. A szerzői alkotások átruházása, a felhasználási szerződések ...................................................... 36 5.9. A szerzői jogok megsértésének következményei ........................................................................ 39 5.10. A szerzői jogvédelem szervezeti keretei .................................................................................... 41 5.10.1. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala .................................................................................... 41 5.10.2. A Szerzői Jogi Szakértői Testület ............................................................................................. 42 5.10.3. Egyeztető Testület .................................................................................................................. 42 5.10.4. A közös jogkezelő szervezetek ................................................................................................ 42 6. Az iparjogvédelem .......................................................................................................................... 44 6.1. A szabadalmi oltalom ................................................................................................................... 46 6.1.1. A szabadalmi oltalom tárgya .................................................................................................... 47 6.1.2. A személyhez fűződő jogok ...................................................................................................... 48 6.1.3. A vagyoni jogok ......................................................................................................................... 48 6.1.4. A szabadalmas kötelezettségei ................................................................................................ 49 6.1.5. A szabadalom időbeli, területi, tárgyi hatálya, a szabadalom korlátai .................................... 49 6.1.6. A szabadalmi eljárás................................................................................................................. 50 6.1.7. A szabadalomhoz fűződő jogok védelme, a bitorlás és a nemleges megállapítás ................... 52 6.2. A használati mintaoltalom .......................................................................................................... 53 6.2.1. A mintaoltalom tárgya ............................................................................................................. 53 6.2.2. A személyhez fűződő és a vagyoni jogok ................................................................................. 54 6.2.3. A használati mintaoltalom időbeli, területi, tárgyi hatálya, korlátai ....................................... 55 6.2.4. A mintaoltalmi engedélyezési eljárás ...................................................................................... 55

1

6.2.5. Bitorlás, nemleges megállapítás .............................................................................................. 56 6.3. A formatervezési mintaoltalom ................................................................................................... 56 6.3.1. Az oltalom tárgya ..................................................................................................................... 57 6.3.2. A személyhez fűződő és a vagyoni jogok ................................................................................. 58 6.3.3. A formatervezési mintaoltalom időbeli, tárgyi hatálya, korlátai .............................................. 59 6.3.4. A formatervezési mintaoltalmi eljárás ..................................................................................... 60 6.3.5. Bitorlás, nemleges megállapítás ............................................................................................... 60 6.4

.A kereskedelmi név védelme ................................................................................................... 61

6.4.1. Az oltalom tárgya ...................................................................................................................... 61 6.4.2. Az oltalmat biztosító jogintézmények....................................................................................... 61 6.4.3. A jogosultságok ......................................................................................................................... 62 6.4.4. A jogosulatlan használat, bitorlás ............................................................................................. 63 6.5. A védjegyoltalom ......................................................................................................................... 63 6.5.1. A védjegyoltalom tárgya ........................................................................................................... 64 6.5.2. A védjegy lajstromozására irányuló eljárás ............................................................................. 67 6.5.3. A védjegyoltalomból fakadó jogok, az oltalom időbeli, területi, tárgyi hatálya, korlátai ........ 68 6.5.4. A védjegybitorlás ...................................................................................................................... 69 6.6. A földrajzi árujelzők oltalma ........................................................................................................ 70 6.6.1. Az oltalom tárgya ...................................................................................................................... 70 6.6.2. Az oltalomból fakadó jogok, az oltalom időtartama................................................................. 72 6.6.3 A földrajzi árujelzők lajstromozására irányuló eljárás ............................................................... 73 6.6.4. A bitorlás ................................................................................................................................... 73 6.7. Szerződések az iparjogvédelem területén .................................................................................. 73 6.7.1. A kutatási szerződés hatályos szabályozása ............................................................................ 74 6.7.2. A licenciaszerződés ................................................................................................................... 75 6.7.3. Az új Ptk. szabályai .................................................................................................................... 76 6.8. Az iparjogvédelem szervezeti keretei ......................................................................................... 79 6.8. 1. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala .................................................................................... 79 6.8.2. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa ...................................................................................... 79 6.8.3. Az Iparjogvédelmi Szakértői Testület........................................................................................ 79 6.8.4. A szabadalmi ügyvivők .............................................................................................................. 80 II. Az Európai Unió szellemi alkotásokkal kapcsolatos szabályozása ............................................ 80 1. Az iparjogvédelmi jogharmonizáció ................................................................................................ 81 1.1. A szabadalmak ............................................................................................................................ 81 1.2. Az ipari minták ............................................................................................................................. 82 1.3. A védjegyek .................................................................................................................................. 83 1.4. A földrajzi árujelzők ..................................................................................................................... 86 2. A szerzői jogi jogharmonizáció ........................................................................................................ 86

2

III. A szellemi alkotások nemzetközi jogi szabályozása ................................................................... 88 1. A nemzetközi szabályozás kialakulása ............................................................................................ 88 1.2. A sokoldalú nemzetközi megállapodások rendszere ................................................................... 89 1.2.1. Jogegységesítésre vonatkozó nemzetközi megállapodások ..................................................... 89 1.2.2. Nemzetközi lajstromozási megállapodások .............................................................................. 92 1.2.3. Nemzetközi iparjogvédelmi osztályozási megállapodások ....................................................... 93 1.2.4. Egyéb megállapodások ............................................................................................................. 94 1.3. A regionális megállapodások ....................................................................................................... 95 Összegzés, válaszadási kísérlet a klasztertagok problémafelvetéseire ............................................ 96 A tanulmányban hivatkozott jogszabályok jegyzéke ..................................................................... 100 Felhasznált irodalom ......................................................................................................................... 102

3

A tanulmány célja A jelen tanulmány a Dél-Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter gesztorszervezete, a Friedwald Kft. megbízásából készült abból a célból, hogy átfogó ismeretanyagot nyújtson a klasztertagok tevékenysége során létrejövő, illetve általuk felhasználásra kerülő szellemi alkotások jogi védelmével kapcsolatosan. A Klaszter tagjainak az idegenforgalom területén végzett tevékenységei gyakran igénylik szellemi alkotások felhasználását, melyeket főként a klasztert alkotó cégek alkalmazottai, illetve gyakran külső személyek hoznak létre. Ezzel összefüggésben felmerült az igény egy átfogó tanulmány segítségével a jogban rejlő lehetőségek feltárására, annak vizsgálatára, hogy a szellemi alkotások védelmét szolgáló jogszabályok milyen lehetőségeket biztosítanak a klasztertagok által létrehozott, illetve felhasznált szellemi alkotások védelmére és minél jövedelmezőbb kihasználására. A megbízást megelőző beszélgetésekből kiderült, hogy a tanulmány készítésére vonatkozó pályázati felkérés nem elég konkrét a kutatás fő céljának meghatározására. Azért hogy a kutatás eredménye minél jobban a megrendelő igényeit szolgálja és ne csak elméleti síkon közelítse a jogi lehetőségeket, riportok készültek a klaszter résztvevőivel. A tanulmány az alábbiakban röviden bemutatásra kerülő riportokban felvetett konkrét problémákra is igyekszik reflektálni, és bemutatni a jog által kínált megoldási lehetőségeket. A riportok bemutatása: 1. A gesztorszervezet ügyvezetőjét az elmúlt évben felkérték egy kiállítás tervének elkészítésére. Az elkészített tervet elfogadták és kifizették a tervezési díjat. Az alkotó a kiállítás megnyitóján szembesült azzal, hogy a kiállítás köszönő viszonyban sincs az általa készített tervekkel. Miután sok szakmabeli előtt ismert volt a kiállítás tervezőjének személye, a kiállítás színvonaltalansága rendkívül kellemetlenül érintette az alkotót. 2. Az előbbi interjúalany egy másik esete, hogy kitalált egy térkép bemutatási formát, amit látvány térképnek nevezett el. Több városról készített és forgalmazott is ilyen látvány térképet. Nemrég azonban azzal kellett szembesülnie, hogy sorra jelennek meg látvány térképek, azonos elnevezéssel és módon, melyeket nem ő készít és forgalmaz. Véleménye szerint szellemi alkotását egyszerűen ellopták.

4

3. Egy másik klasztertag képviselője a következő esetet vázolta fel. Néhány éve a klasztercég az egyik városnak tervezett egy logót, ami rendkívül jól sikerült. Egyszerű és jól reprezentálja a város idegenforgalmi értékeit. A logót a klasztercég a tőlük megrendelt nyomtatványon meg is jelenítette, és a város által nálunk megrendelt nyomtatványok arculatában mindenhol szerepeltetni kívánta, egységes arculatot biztosítva ezzel a kiadványoknak. A város azonban időközben meggondolta magát, és másnak adott megrendelést a nyomtatványok elkészítésére. A probléma azonban az, hogy a klasztercég által készített logó továbbra is ott díszeleg a más által készített nyomtatványokon, amiért egy fillért sem fizetnek. 4. Egy következő interjúalany cége egy várostörténeti ismeretterjesztő füzetet tervezett kiadni és a kiadványban illusztrációkat, fotókat akartak elhelyezni a város műemlékeiről. Kiderült azonban, hogy egyes műemlék tulajdonosok a cég által készített fotók használatáért valamiféle jogdíjat kérnek. Az egyházzal például nem is sikerült megegyezni, végül a kiadvány nem is készült el. 5. A Bikali élményparkot létrehozó cég vetette fel azon aggályait, hogy az élménypark kialakítása során nagyon sok ötletet valósítottak meg, sok kutatást végeztek, amelyek eredményeképpen tudták megalkotni a hiteles korabeli ruhákat, fegyvereket, harci eszközöket. Jelenleg az általuk létrehozott élménypark az országban a legtöbb élményelemet, attrakciót tartalmazó, ilyen típusú park. Az alkotó kifejezte abbéli félelmét, hogy a munkák eredményei esetleg visszaköszönhetnek más helyeken, rontva ezzel piaci pozícióját. 6. A fentieken túl a klasztertagok grafikai tervek és művek, szlogenek, logók, kiállítási koncepciók, egyedi megjelenésű kézműves termékek jogvédelmi lehetőséginek, illetve az ezzel kapcsolatos eljárások menetének, költségeinek, továbbá a szellemi alkotásokkal kapcsolatos szerződések formai kellékeinek kérdéseit vetették fel. A riportokból kiderül, hogy az idegenforgalmi szakma szereplői olyan jogi védelmet keresnek, amely biztosítja számukra a szellemi termékeik folyamatos jövedelemtermelő képességét. Keresik annak módját, hogyan tudnák megakadályozni, hogy szellemi alkotásaikat mások, az alkotó megkerülésével anyagi előnyök megszerzésére használják fel. Arra is keresik továbbá a választ, hogy a már közkinccsé vált alkotások, mint például a

5

műemlék épületek képi megjelenítése olyan jogi oltalom alatt állnak-e, amely alapján tulajdonosaik megakadályozhatják az épületről készült felvételek felhasználását különböző kiadványokban. A Klaszter működése során felmerülő, szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdések megválaszolásához, a klasztertagok által létrehozni kívánt, illetve már létrehozott szellemi alkotások jogi védelmével kapcsolatos problémák megértéséhez mindenekelőtt e jogterület átfogó, a hatályos magyar joganyag releváns rendelkezéseit, jogi normáit tartalmazó bemutatása szükséges. A tanulmány első része erre tesz kísérletet. Magyarország uniós tagságára, illetve az ebből adódó jogharmonizációs kötelezettségeire tekintettel nem hagyható figyelmen kívül a jogrendszerünk részét képező, illetve arra jelentősen ható uniós jogi szabályozás sem. A jogterülettel kapcsolatos releváns uniós jogi környezet bemutatása a tanulmány második részében történik meg. Végül a joganyag komplex ismertetése érdekében a tanulmány a harmadik részben a nemzeti jogrendszereken túlmutató, a gazdasági fejlődés felgyorsulása következtében e területen is jelentkező együttműködési és egységesítési törekvések eredményeként megszületett nemzetközi szabályozás rövid bemutatására is kitér. A tanulmány a jogszabályi környezet bemutatásával, az alapfogalmak tisztázásával segítséget kíván nyújtani a klasztertagoknak a jogi eligazodásban, illetve annak megítélésében, hogy egyes alkotásaikkal kapcsolatban érdemes-e, illetve ajánlott-e jogi lépéseket tenni.

Történeti áttekintés Az alkotótevékenység elválaszthatatlan az emberiség fejlődésétől. Az ember, mint társas lény önkifejezési igénye egyidős az emberiséggel. Az emberiség történelmét egyaránt végigkísérte a műszaki-tudományos és kulturális tevékenység fejlődése, továbbá az életet kényelmesebbé tevő, egyre tökéletesedő találmányok kifejlesztése, valamint a kulturális alkotások körének gazdagodása. A korai rabszolgatartó és hűbéri társadalmakban a szellemi alkotásokkal kapcsolatos társadalmi viszonyok jogi védelme még nem létezett. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kiugró szellemi teljesítményt nem értékelték, az erkölcsi elismerés mellet az alkotókat sok esetben anyagilag is honorálták, az ókori és középkori mecénások juttatásai sok esetben jelentős mértékűek voltak. Az akkori technikai, műszaki adottságok mellett azonban nem volt szükség a maihoz hasonló jogi védelemre.

6

A technikai fejlődés (pl. könyvnyomtatás), majd az ipari forradalom az árutermelés intenzívebbé válása, a tőkés termelési mód kibontakozása maga után vonta a jogi szabályozásra

vonatkozó

igényt,

a

szellemi

alkotásokra

vonatkozó

kodifikáció

kiszélesedését.1 A középkor végén már felismerik a szellemi alkotások fontosságát, melynek következtében megjelennek pl. az értékestésben monopol helyeztet teremtő privilégiumok. A találmányok jogi oltalmával kapcsolatos szabályozás alapjának tekinthető az 1474. évi velencei dekrétum, továbbá az 1624-es angliai szabadalmi törvény, a Statute of Monopolies. A szerzői jog területén az első jelentős dokumentum Stuart Anna 1709. évi statútuma volt.2 A XIX. század folyamán Európában és az USA-ban kialakult a modern értelemben vett szerzői jogi és szabadalmi jogi kodifikáció. A jogrendszer következetesen elismerte az alkotók jogait, az alkotások oltalmát, ez az oltalom azonban gazdaságilag változatlanul kiszolgáltatta az alkotókat az erősebb gazdasági pozícióban lévő felhasználóknak (kiadók, gyárak stb.). A szerzői jogban a gyengébb felet, azaz a szerzőt védő garanciális szabályok (pl. a felhasználás eredményéből való arányos részesedés csak a XX. század hatvanas-hetvenes éveire épültek ki.3 Magyarországon a szellemi alkotások jogának fejlődése jelentős késéssel ment végbe, amely az ország gazdasági elmaradottságából adódott. Az első átfogó magyar szerzői jogi törvény az 1884. évi XVI. tc. volt, első védjegytörvényünk (1890. évi II. tc.) és szabadalmi törvényünk (1895. évi XXXVII. tc.) pedig még később került kodifikálásra.4 A szerzői jogi, iparjogvédelmi jogterület jelenleg is állandó továbbfejlődést mutat, melynek alapja a technikai, műszaki fejlődés vívmányai által generált jogrendszeri reflexió.

1

Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (13-14. old.) 2 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (34-36. old.) 3 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (15. old.) 4 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (34-36. old.)

7

I. A szellemi alkotások jogának magyarországi rendszere

1.A szellemi alkotások jogának felépítése, jogrendszerbeli elhelyezkedése

A jogi szabályozás kiindulási alapját Magyarország Alaptörvénye adja meg. A szellemi alkotások létrehozásának szabadságát Alaptörvényünk X. cikke deklarálja, mely kimondja, hogy „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát”. Az Alaptörvény XXVI. cikke azt is tartalmazza, hogy „az állam törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására.” A szellemi alkotások jogvédelme két fő részre bontható, a szerzői jog és az iparjogvédelem területére. A szerzői jog főleg a művészet, irodalom, tudomány területén létrehozott alkotások védelmére hivatott, egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők, a felhasználók és a széles közönség érdekei között. Homogénebb terület, ahol az individualitás, a szubjektív mozzanatok erőteljesebben jelentkeznek.5 Az iparjogvédelem az ipari és kereskedelmi tulajdon tárgyai védelmét valósítja meg, és a műszaki alkotások létrehozásának ösztönzését, értékesítését szolgálja.6 Az iparjogvédelem területe a szerzői jogéhoz viszonyítva heterogénebb. Az intézményei által oltalmazott alkotások nem művészi, esztétikai megközelítést igénylő alkotásfajták, hanem tudományos, műszaki jellegű alkotások, melyek tekintetében az alkotóhoz kötődés kevésbé szoros. Az iparjogvédelem területe átfogja a szabadalmak, a know-how, a használati minta, formatervezési minta, védjegyek, eredetmegjelölések és származási jelek szabályait. Az iparjogvédelemnek három részterülete van. Az első az ipari tulajdonjog (más néven a műszaki szellemi alkotások joga), amely a feltalálói tevékenységet értékelve az alkotás eredményére tekintettel nyújt jogi oltalmat. Központi intézménye a találmányok szabadalmi oltalma, szűkebb kategóriáját adják az ún. mintaoltalmak, mint pl. a termék szerkezetére vonatkozó használati mintaoltalom, mai elnevezése szerint az ún. formatervezési minta 5

Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (12. old.) 6 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (34-36. old.)

8

vagy designoltalom, amely igazából a szerzői jog

határát

is súrolja, továbbá a

mikroelektronikai termékek oltalma. Meg kell említeni továbbá az ugyancsak a műszaki alkotásokhoz sorolt felfedezések jogi oltalmát, amely eltér a találmányokhoz kötődő jogi oltalomtól, és az ugyancsak az ipari tulajdonjoghoz tartozó sajátságos know-how-t, amely lényegében egy vagyoni értékű, speciális információ összességet jelöl. Az iparjogvédelem másik részterülete a kereskedelmi tulajdonjog (más néven a vállalat és árujelzők joga) rendszere, amelynek tárgya a megjelölések, jelzések védelme. Ide tartozik a védjegyek, márkajogok és a megjelölések joga, valamint az áru eredetére utaló ún. földrajzi árujelzők, amelyeknek két típusa ismert, a származási jelek (földrajzi jelzés), amelyek földrajzilag azonosítják a terméket („made in" jelzések) és az eredet megjelölések, amelyek a szűkebb földrajzi származás jelölésére, ezáltal elsősorban minőség jelzésre hivatottak (mint pl. a „Tokaji bor"). Az iparjogvédelmi szabályokhoz tartozónak tekinthetjük a versenyjog egy szűk szeletét is harmadik részterületként. A versenyjog szabályozási területei – a tisztességtelen piaci magatartás tilalma, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat visszaszorítása, a versenykorlátozások tilalma – szerves összefüggést mutatnak a szellemi alkotások védelmével, különösen az iparjogvédelemmel. Az iparjogvédelmi rendszer alapvető kérdése a versennyel, a monopóliumokkal és az egészséges piaci struktúrával való összefüggése. Azokban az esetekben, melyeknél a szellemi alkotások eszköztára nem biztosít hatékony védelmet, lehetőség van a jogosult érdekei megvédésére a tisztességtelen verseny joga alapján, másrészt pedig a versenykorlátozások tilalma hivatott megakadályozni, hogy a szellemi alkotásokhoz fűződő kizárólagos jogok ne legyenek versenykorlátozóak. Közös vonások, eltérő sajátosságok: Mind az iparjogvédelmi tevékenység tárgyai, mind a szerzői alkotások kizárólagos jogot biztosítanak a jogosult részére. Ugyanakkor a szerzői jogban nem teljes monopólium érvényesül, mert például nem nyújt védelmet a véletlenül párhuzamosan létrehozott azonos művel (kifejezésformával) szemben. Mindkét jogterületet jellemzi a személyiségi jogok (pl. névjog) és a vagyoni jogok (pl. díjazás joga) megléte. Mind az iparjogvédelem körébe tartozó tárgyak, mind a szerzői jogi alkotások oltalma időben és területileg korlátozott. A két jogterület tárgyai eltérőek, az iparjogvédelem tárgyainál az alkotással szembeni minőségi követelményt az újdonság, a szerzői jogi alkotásoknál pedig az eredetiség és egyéni jelleg megkövetelése jelenti. Az iparjogvédelem alkotásainál a szerző személyiségjegyei

9

kevésbé játszanak fontos szerepet, míg a szerzői jogi alkotások jobban kötődnek az alkotó személyiségéhez. Az iparjogvédelem területén a jogi oltalom elengedhetetlen feltétele a nyilvántartásba vétel, azaz a védelmet hatósági döntés keletkezteti. Ezzel szemben a szerzői alkotások minden alakszerűség nélkül, a megszületésüknél fogva oltalomban részesülnek. Az iparjogvédelmi alkotások oltalmi ideje viszonylag rövid ideig (5, 10, illetve 20 év) áll fenn, a szerzői alkotások védelme lényegesen hosszabb (általában a szerző halálát követő 70 év). Az iparjogvédelem alkotásainál nincs szükség a közönséghez való eljuttatásra, míg a szerzői műveket terjeszteni szükséges. A közönséghez való eljuttatás igényéből következik az ún. szomszédos jogok léte, azaz az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók számára speciális jogosultságok biztosítása. A szerzői jog speciális anyagi jogi szabályait a 1999. évi LXXVI. törvény adja. Az iparjogvédelem területén a szabályozást szinte intézményenként külön jogszabály biztosítja.7 A magyar jogtudomány álláspontja szerint a szerzői jog és az iparjogvédelem a polgári jog területéhez tartozik. Ugyanakkor a jogterület által védett érdekek hatékony érvényesítésében számos további jogág is szerepet játszik, sőt a jogon kívüli szervezeti, gazdasági tényezők súlya sem elhanyagolható.

2.A szellemi alkotások komplex szabályozása A jogterület szabályozási technikája hasonló a külföldi jogrendszerekben érvényesülő koncepciókhoz, azaz a szerzői jogra és az iparjogvédelemre vonatkozó részletes szabályanyagot nem a jogágazat átfogó kódexének, azaz a Polgári Törvénykönyvnek a keretében szabályozza a magyar jog, hanem önálló, külön jogszabályokban.8 A Polgári Törvénykönyv a jogterület háttérszabályozását adja meg, míg a részletes szabályokat külön törvények (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról, 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról, 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról; stb.) és más jogszabályok tartalmazzák. A szabályozásnak a Polgári Törvénykönyvön és a speciális szabályozáson kívül más fontos forrásai is vannak. A szellemi alkotások területén többek között figyelembe kell venni a

7

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (26-27. old.) 8 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (27-28. old.)

10

fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény és a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény előírásait is. A szellemi alkotások alapintézményeinek védelme nemcsak törvényekben, hanem alsóbb szintű jogforrásokban, azaz kormányrendeletekben (pl. egyes iparjogvédelmi beadványok elektronikus úton való benyújtására vonatkozó részletes szabályokról szóló 147/2007. (VI.26.) Kormányrendelet) és miniszteri rendeletekben (pl. a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet) is megvalósul, melyekben fontos végrehajtási, értelmezési, eljárási szabályokat találunk. A szellemi alkotások szabályozását tehát a polgári jogi szabályozás területére eső átfogó komplex rendszernek tekinthetjük.9

3. A hatályos Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, a továbbiakban: Ptk.) szellemi alkotásokkal kapcsolatos rendelkezései és a szellemi alkotásokra vonatkozó hatályos törvények A Ptk. 86. § (1) bekezdése értelmében „a szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll”. A Ptk. szubszidiárius jellege a szellemi alkotások jogában a fenti bekezdésében fogalmazódik meg, mely törvényi kitétel akként értelmezendő, hogy mind a szabadalmak, mind a védjegyek, mind a formatervezési és használati minták, továbbá az ipari tulajdon más tárgyai, mind a szerzői jogok vonatkozásában háttérjogszabályként a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egyes részterületeket érintő jogszabályok pedig maguk is visszautalnak a Ptkra, mint mögöttes területre.10 A Ptk. 86. § (2) bekezdése szerint „a védelmet – e törvény rendelkezésein kívül – az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi

(a

szabadalmi,

a

védjegy-,

eredetmegjelölés-,

származásjelzés-

és

mintaoltalom), valamint a hangfelvételek előállítóit védő jogszabályok határozzák meg”. A Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése tematikus megjelöléssel felsorolja azokat a jogszabályokat, amelyek az egyes szellemi alkotásokra vonatkozó védelem részletes feltételeit meghatározzák. Azok a szellemi alkotások, amelyeknek védelmét nem csak a Ptk., hanem külön jogszabály is biztosítja, a nevesített szellemi alkotások körébe tartoznak (a nevesített alkotások közé

9

Tattay Levente: A szellemi alkotások és a modern piacgazdaság Egyetemi jegyzet Budapest 2007. (6-7. old.) Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (51. old.) 10

11

tartozik még a know-how is – melynek szabályozását a 86. § (3)-(4) bekezdései tartalmazzák – ,csak ennek szabályairól a fentiek szerint nem szól külön törvény). Oltalmukban a Ptk. kisegítő jelleggel, háttérjogszabályként érvényesül, vagyis a Ptk. csak akkor alkalmazandó, ha az oltalmat egyébként biztosító külön jogszabály nem rendelkezik az adott kérdésről. Ezek a külön jogszabályok jelenleg a következők: Az oltalom feltételeit meghatározó A szellemi alkotás – az oltalom tárgya jogszabály szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok találmányok, növényfajták szabadalmi oltalmáról 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi védjegy, földrajzi árujelző árujelzők oltalmáról 1991. évi XXXVIII. törvény a használati használati minta minták oltalmáról 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési formatervezési minta minták oltalmáról mikroelektronikai félvezető termék topográfiája (ezen oltalmi formának gyakorlati 1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikai jelentősége nincs) félvezető termékek topográfiájának oltalmáról A nevesített szellemi alkotások oltalmának feltételei a következők: A szellemi alkotás (a jogosult neve)

Az oltalom feltételei Az irodalom, a tudomány vagy a művészet területére eső szellemi alkotás, amely a szerző szellemi tevékenységéből szerzői mű (jogosult: szerző) fakadó egyéni-eredeti jelleggel bír. Énekkel, hangszeres zenével, tánccal, színművészeti teljesítménnyel, cirkuszművészeti teljesítménnyel megvalósuló szellemi alkotás, amely egyéni, eredeti jelleggel előadóművészi teljesítmény bír, ha rögzítik vagy sugározzák, vagy másként szerzői jogi vagy előadás (jogosult: értelemben felhasználják. Maga az élő előadás egyéb előadóművész) felhasználás nélkül nem esik védelem alá. hangfelvétel-előállítói teljesítmény, vagy Előadás hanganyagának, más hangoknak vagy egyéb hangfelvétel (jogosult: hangmegjelenítéseknek a rögzítése, ide nem értve a filmben hangfelvétel-előállító) vagy más audiovizuális műben történt rögzítést. Meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli filmelőállítói teljesítmény, vagy hanggal összekapcsolt sorozata, függetlenül attól, hogy vagy film (jogosult: azt milyen hordozón rögzítették, és attól, hogy az egyénifilmelőállító) eredeti jelleggel rendelkezik-e. rádió- vagy televíziószervezet teljesítménye, vagy műsor Rádiós, illetve audiovizuális műsorszámok megszerkesztett és (jogosult: rádió- vagy nyilvánosan, folyamatosan közzétett sorozata, és maguk a televíziószervezet) műsorszámok is a bírói gyakorlat alapján.

12

adatbázis-előállító teljesítménye, vagy adatbázis (jogosult: adatbázis-előállító) szabadalom (jogosult: szabadalmas)

növény-fajta oltalom (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult) használati minta vagy – korábbi nevén ipari minta (jogosult: nincs külön nevesítve, jogosult)

Az az adatbázis, amely tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése az előállító részéről jelentős ráfordítás eredménye. Az új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag hasznosítható találmány. A legkisebb besorolású önálló növényrendszertani egységen belüli növénycsoportosítás, amely csoportosítás – függetlenül attól, hogy kielégíti-e az oltalmazhatósági feltételeket –1. adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzők által meghatározható, 2. bármely más növénycsoportosítástól legalább egy ilyen kifejeződött jellemző tekintetében megkülönböztethető, és 3. jellemzőit megőrző szaporításra alkalmas egységet alkot; továbbá megkülönböztethető, egynemű, állandó és új.

Valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. Az új és egyéni formatervezési minta (valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – formatervezési minta vagy különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, design (jogosult: nincs külön illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – nevesítve, jogosult) eredményeznek). A mikroelektronikai félvezető termék topográfiája (a mikroelektronikai félvezető termék elemeinek, amelyek közül mikroelektronikai termék legalább egy aktív elem, és összekötéseinek vagy azok egy vagy chip topográfiai oltalma részének bármely formában kifejezett, térbeli elrendezése, (jogosult: nincs külön vagy egy gyártásra szánt félvezető termékhez készített ilyen nevesítve, jogosult) térbeli elrendezés), ha eredeti. védjegy vagy márka (jogosult: Grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, nincs külön nevesítve, hogy az árut vagy szolgáltatást más árujától vagy jogosult) szolgáltatásától megkülönböztessen. A kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. Földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható. Eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb földrajzi árujelző (jogosult: jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi nincs külön nevesítve, környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők jogosult) következménye.

13

11

A Ptk. 86. § (3) bekezdése értelmében „a törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. (4) A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelmi idő kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg”. A vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeret és tapasztalat gyakorlatban bevett angol megnevezése a know-how (tudni, hogyan). A know-how a Ptk. hatályos rendjében az iparjogvédelemmel rokon, a Ptk.-ban szabályozott szellemi alkotás. A védelem a know-how-t a közkinccsé válásig illeti meg. Ugyan a törvény csak a közkinccsé válásig fordulattal fejezi ki, de a bírói gyakorlatban a know-how oltalmának szükségszerű feltételévé vált, hogy az a védelem teljes időtartama alatt titkos maradjon. További, szintén a bírói gyakorlat által kialakított feltétele az oltalomnak, hogy az valamilyen formában rögzített legyen. A know-how védelmének tartalmát a Ptk. nem fejti ki részletesen. A vagyoni értékű ismeretet azonban a jog kétségtelenül honorálja védelemmel, akár a Ptk. jogos érdekek védelmére vonatkozó alapelve szerint, akár a titokvédelem általános szabályai szerint, vagy a versenyjogi normák alapján. A know-how legfontosabb védelmi eszköze a titok gazdája és a titkot hasznosítani kívánó személy között létrejövő hasznosítási-titoktartási szerződés, szerződés híján pedig a személyhez fűződő jogok megsértése esetére rendelkezésre álló szankciórendszer és az engedély nélküli hasznosítással elért haszonból való részesedés joga nyújt oltalmat. A Ptk. 87. § (1) bekezdése kimondja, hogy „akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik – a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül – a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja. (2) A külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben”. A Ptk. 87. §-ának (1) bekezdése értelmében a szellemi alkotáshoz fűződő jogsértés esetén a sérelmet szenvedett – a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül – a személyhez 11

http://ptk2013.hu/szakcikkek/grad-gyenge-aniko-bucsu-a-szellemi-alkotasok-jogatol-a-szerzoi-jog-es-az-iparjogvedelmioltalmi-formak-polgari-jogi-vedelme-a-magyar-maganjogban/1776

14

fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja, melyek az alábbiak. Ptk. 84. § (1) bekezdése: „Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. (2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat”. A szankciórendszer összekapcsolódása is mutatja a személyhez fűződő jogok és a szellemi alkotásokon fennálló jogok szoros rokonságát. Ugyanakkor a Ptk. maga is utal arra, hogy ezek az igények kiegészítő jellegűek azokhoz az igényekhez képest, amelyeket külön jogszabály határoz meg. Azon szellemi alkotások vonatkozásában, amelyeket a fentiek szerint önálló jogszabály részesít védelemben, elsődlegesen az ott meghatározott külön igények érvényesíthetők. Ezek – történeti okból – nagymértékben hasonlítanak a Ptk. 84. §-ában foglaltakra, a Ptk.-ban meghatározott igényeknél azonban ma már több esetben részletezőbbek, bővebbek, szélesebb körben érvényesíthetők. Ahol tehát a Ptk. utaló szabálya alapján a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igények ténylegesen alkalmazásra kerülnek, a know-how és a nem nevesített szellemi alkotások köre. A Ptk. fent hivatkozott 87. § (2) bekezdése értelmében a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó, azaz nem nevesített szellemi alkotások és a know-how esetében egy olyan igény is érvényesíthető, amelyet a nevesített alkotásokra nézve az „ágazati” törvények tartalmaznak.

15

A gazdagodás megtérítésére irányuló igény lényegében megfeleltethető a vagyoni eredményben való részeltetés igényének.12 A fent hivatkozott szabályokból levezethető két általánosan érvényesülő, a szellemi alkotások jogterületét átfogó alapelv, a hézagmentes oltalom és a párhuzamos oltalom elve. A hézagmentes oltalom elve (Ptk. 86. § (1) és (3) bekezdései) azt jelenti, hogy minden, jelentős szellemi munkát igénylő új vagy eredeti alkotás oltalomban részesül még akkor is, ha sem a szerzői jogvédelem, sem az iparjogvédelem nevesített tárgyai közé nem sorolható be.13 Ennek az alapelvnek az alkalmazását a különböző alkotásfajták műfaji gazdagsága, az alkotások skálájának szélesedése indokolta. Az alapelv célja, hogy bármely alkotásfajta akkor is jog oltalmat élvezzen, ha a specifikus oltalmak feltételei nem alkalmazhatók rá, abban az esetben biztosít tehát védelmet, ha más eszközzel nem lenne védhető az adott alkotás.14 A párhuzamos oltalom elve a Ptk. 87. § (1) bekezdése alapján érvényesül (akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát megsértik, a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket támaszthatja). Ez egyrészt azt jelenti, hogy egyes szellemi alkotás fajták tekintetében lehetséges specifikus jogkövetkezmények érvényesítésével párhuzamosan a polgári jogban biztosított más igények is érvényesíthetők. Másrészt azt is jelenti, hogy ugyanaz az alkotás párhuzamosan a szerzői jog és az iparjogvédelem tárgyát is képezheti, azaz nem kizárt, hogy az adott alkotásfajta egyidejűleg különböző oltalmi formák esetén megkívánt feltételek mindegyikét kielégíti. Például a szlogeneket védi a szerzői jog és egyben védjegyként is lajstromozhatók, az esztétikus fénykép lehet fotóművészeti alkotás ás formatervezési mint is.15

4.Szerzői jog és iparjogvédelem az új Polgári Törvénykönyvben (2013. évi V. törvény) A 2014 márciusától hatályba lépő új Ptk. a jogterülettel kapcsolatosan az alábbi lakonikus rendelkezést tartalmazza. „Negyedik rész 12

http://ptk2013.hu/szakcikkek/grad-gyenge-aniko-bucsu-a-szellemi-alkotasok-jogatol-a-szerzoi-jog-es-az-iparjogvedelmioltalmi-formak-polgari-jogi-vedelme-a-magyar-maganjogban/1776 13 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (52. old.) 14 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (36. old.) 15 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (37. old.)

16

Szerzői jog és iparjogvédelem 2:55. § [Kisegítő alkalmazás] E törvényt kell alkalmazni a hatálya alá tartozó olyan kérdésekben, amelyeket a szerzői jogról és az iparjogvédelemről rendelkező törvények nem szabályoznak”. A új Ptk. már nem sorolja fel, hogy rajta kívül mely önálló törvények és más jogszabályok biztosítanak még szellemi alkotásokon fennálló jogokat. A szabály ilyen módon inkább deklaratív, önálló normatív tartalommal annyiban rendelkezik, hogy kifejezi az ágazati törvények Ptk.-hoz kötődését. Ha a külön törvények nem utalnának háttérszabályként (különböző módokon) a Ptk.-ra, ez a szabály akkor is kifejezi, hogy pl. egy szerzői jogi kártérítési vagy díjigény engedményezési ügyben milyen szabályok alapján kell eljárni, de jelenleg a visszautalás mindenütt megtörténik. Ezenkívül az önálló jogszabályokra való hivatkozás törlését indokolja az is, hogy a hatályos jogrendszerben már egészen más jogszabályok szabályozzák ezeket a jogokat, mint amit a jelenlegi Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése sugall, vagyis a lista maga is elavultnak tekinthető. Az

újonnan

bevezetett,

fent

hivatkozott

egyetlen

rendelkezés

mégis

részben

idekapcsolódik: egyrészt alkalmazza azt az általános leíró fogalmat, amely pontosan lefedi az idetartozó normák körét (szerzői jogról és az iparjogvédelemről szóló törvények), másrészt normatív tartalmat kap azáltal, hogy egyértelműen kimondja, hogy a Ptk. az ezen jogszabályokban rendezett – természetesen csak a magánjogi – jogviszonyok tekintetében háttérjogszabályként érvényesül. Utalni kell persze arra, hogy az új rendelkezés a jelenlegi Ptk 86. § (1) bekezdésének is utódja: ugyanakkor már elmarad az új Ptk.-ból az a gondolat, hogy e jogszabály kellene, hogy védje a szellemi alkotásokat. Ezt a feladatot mára elsődlegesen az ágazati szabályok töltik be, a Ptk. kisegítő jellegűvé válik. A szellemi alkotások köréből a know-how (az új Ptk. terminológiája szerint: védett ismeret) átkerül a személyiségi jogok közé az üzleti titok körébe, annak aleseteként kerül szabályozásra az alábbiak szerint. „2:47. § (2), (3) bekezdés: Know-how (védett ismeret) Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (e törvény alkalmazásában: védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra. E

17

védelemre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki a védett ismerethez vagy az azt lényegében helyettesítő hasonló ismerethez a) a jogosulttól független fejlesztéssel vagy b) jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybevett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott hozzá. (3) Az üzleti titok megsértésére nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg”. A szabályozás által egyértelművé válik, hogy a know-how nem tartozik a szerzői jogi vagy iparjogvédelmi oltalmak körébe, bár azoknak előszobája lehet továbbra is. Ugyanakkor viszont az uniós jognak megfelelően bekerül a normatív feltételek közé a titkosság (pontosabban a közismertté nem válás). Mindez természetesen továbbra sem zárja ki az ismeret átadására vonatkozó szerződések kötését. E szerződések gyökere egyrészt az a szabály, amely szerint nem sérti a személyhez fűződő jogot az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárul, másrészt a szerződési szabadság, amely csak kivételes körben ismeri el a típuskényszert. A védelem szabályainak tartalma, és különösen az oltalom alóli kivételek jobban reprezentálják azt is, hogy a know-how védelme nem olyan erősségű, mint amilyen a szerzőket, illetve az iparjogvédelmi jogosultakat illeti meg. Az áthelyezés a védelem abszolút jellegén annyit gyengít, hogy megengedi a független fejlesztést és a visszafejtést. Az oltalmi jog az előzetes engedélyezési jogok köréből átkerül a személyhez fűződő jogok tiltó jellegű körébe. A szellemi alkotásokon fennálló jogok megsértése esetén érvényesíthető igényekre vonatkozó szabályok már egyáltalán nem jelennek meg az új Ptk.-ban. Az ennek megfelelő döntésben különösen fontos szerepet játszik két szempont. Az egyik, hogy az ágazati törvények folyamatos jogalkotói fejlesztés eredményeként önállóan is helytálló igényrendszert tartalmaznak,

a másik,

hogy 2006 folyamán lezajlott

a szellemi

tulajdonjogok

érvényesítéséről szóló 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetése a magyar jogba. Az egyes szellemi alkotásokra vonatkozó ágazati törvények ennek nyomán az irányelvvel összhangban álló, kiegyensúlyozott jogérvényesítési eszközrendszert tartalmaznak, amely csupán olyan mértékben támaszkodik a Ptk.-ra, amilyen mértékben ezt maguk az ágazati törvények jelölik ki utaló szabályokkal. Így többek között az ágazati törvények biztosítják a széles körre kiterjesztett adatszolgáltatási igényt, előírják a jogsértéssel

18

elért gazdagodás visszatérítését is, illetve több eszközt nyújtanak a sérelmes helyzet megszüntetésére vonatkozóan is (a jogsértéssel előállított dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását). Az egyetlen, a hatályos Ptk. által a hatályos ágazati törvényekhez képest jelenleg nyújtott plusz jogi eszközt, a közérdekű bírságot a gyakorlatban jelenleg nem alkalmazzák, nem csak a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogsértések kapcsán, hanem általában sem, ezért az új szabályozásban sem jelenik meg. Az egyetlen, nem objektív alapú jogkövetkezmény, a kártérítés különböző típusainak alkalmazhatósága ma is inkább az ágazati törvényekben szereplő, a Ptk. kártérítési szabályára visszautaló normán alapul. Vagyis azt lehet mondani, hogy valamennyi ma alkalmazott jogkövetkezményre vonatkozóan rendelkeznek az ágazati törvények. Ennek az oka az, hogy a történeti-nemzetközi összehasonlítás mutatja, hogy nincs minden államban és minden korban polgári jogi kódex az ágazati törvények mögött. Ezért az önmozgás, az ágazati szabályozás teljessége, a könnyebb alkalmazhatóság, a speciális eljárást gyorsító szabályok beépíthetősége okán elkerülhetetlen a saját szankciórendszer. Az új Ptk. megszüntetni a személyhez fűződő jogok nem vagyoni jellegű megsértése esetén alkalmazandó kártérítést, amelyet ma még a szellemi alkotásokon fennálló személyhez fűződő jogok megsértése esetében is alkalmazni lehet. Erre vonatkozóan önálló, a személyhez fűződő

jogi

jogkövetkezmények

között

elhelyezett

szankciót,

sérelemdíjat

vezet

be. Értelemszerű, hogy ez az új szankció is alkalmazható lesz a szerzői és iparjogvédelmi jogok megsértése esetén. Az új Ptk. szabályozásából látható, hogy a hézagmentes oltalom elvét már nem követi, azaz a jogi oltalmat csak a nevesített szerzői jogi és iparjogvédelmi tárgyakra, valamint a know-howra nézve tartja fenn. Ennek indoka, hogy a hatályos Ptk.-ban érvényesülő elv jelenleg is csak ideiglenes segítség akkor, ha egy új típusú alkotás jön létre, de a bírói gyakorlat számára nem eldönthető, hogy mely oltalmi forma fogja tudni befogadni. Ilyenkor – annak érdekében, hogy az adott alkotás nevesített oltalom híján ne váljon közkinccsé – a hézagmentes oltalom elve alapján a Ptk. védelemben tudja részesíteni. Ez azonban lényegében elméleti konstrukció, a gyakorlat jóformán nem használta. Ilyen szabályt a külföldi jogok sem ismernek továbbá, amely azzal az eredménnyel járhat, hogy (ha a tényállásra a magyar jogot kell alkalmazni) a külföldi személy teljesítménye hazánkban oltalom alá esik, míg egy magyar személy hasonló teljesítménye külföldön (ha a tényállásra az adott külföldi jogot kell alkalmazni) nem kap védelmet. Emellett a szakirodalomban elterjedt az az álláspont, hogy a nevesítetlen szellemi alkotások védelme gyengíti a nevesített oltalmakat, mivel az alkotás jogosultjának nem kell

19

törekednie arra, hogy elérje azt a minőséget, kidolgozottságot, amellyel például szerzői jogi vagy szabadalmi oltalmat kaphatna. Éppen azért tehát, hogy az alkotók motiváltak legyenek a magasabb szintű teljesítményre, az egyszerűbb szellemi alkotásokat az új Ptk. közkinccsé teszi. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben már csak azok a szellemi alkotások lesznek védettek, amelyeket törvény kifejezetten védelemben részesít.16 A tanulmány alábbi fejezeteiben a klasztertagok érdeklődésére leginkább számító jogszabályok ismertetésére kerül sor.

5. A szerzői jog

A jelenleg hatályos szerzői jogi törvényünk a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.), amely a szerzői jogra és a szerzői jogokhoz kapcsolódó jogokra vonatkozó alapvető anyagi jogi szabályokat tartalmazza. A kapcsolódó jogok alatt az ún. szomszédos jogokat, azaz az előadóművészek, a hangfelvétel előállítók, a rádió és televízió-szervezetek, a filmek előállítóinak, valamint az adatbázis előállítóinak jogi védelmét értjük.

5.1. A szerzői alkotás fogalma és fajai A törvény szövege nem ad kimerítő definíciót, csupán azt rögzíti, hogy „a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat”. (Szjt. 1. § (1) bek.) Ezt követően példálózó jelleggel felsorolja a legtipikusabb műalkotásokat. Eszerint „alkotásnak minősül különösen: a) az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű, b) a nyilvánosan tartott beszéd, c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is, d) a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték, e) a zenemű, szöveggel vagy anélkül, f) a rádió- és a televíziójáték, 16

http://ptk2013.hu/szakcikkek/grad-gyenge-aniko-bucsu-a-szellemi-alkotasok-jogatol-a-szerzoi-jog-es-az-iparjogvedelmioltalmi-formak-polgari-jogi-vedelme-a-magyar-maganjogban/1776

20

g) a filmalkotás és más audiovizuális mű (a továbbiakban együtt: filmalkotás), h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve, i) a fotóművészeti alkotás, j) a térképmű és más térképészeti alkotás, k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve, l) a műszaki létesítmény terve, m) az iparművészeti alkotás és annak terve, n) a jelmez, a díszlet és azok terve, o) az ipari tervezőművészeti alkotás, p) a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis.” (Szjt. 1. § (2) bek.) A felsorolás példálózó jellegéből adódik, hogy a jogvédelem megilleti a szerzők minden alkotását, függetlenül attól, hogy a törvényben említést nyert-e vagy nem. Így például mind a weblapok, kiállítási installációk, bábjátékok, plakátok, rézkarcok, kollázsok, művészi kerámiák, az üvegművészet tárgyai stb. szerzői jogi oltalomban részesülnek annak ellenére, hogy azokat a törvény nem említi.17 A törvény a pozitív felsorolás mellett negatív megközelítést is ad, meghatározza a szerzői jogi oltalomból kizárt tárgyköröket (pl. jogszabályok, bírósági vagy hatósági határozatok, ügyiratok, szabványok, sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények vagy napi hírek, a folklór kifejeződései).18 Nagyon lényeges, hogy valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet szintén nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.19 Az Szjt. 1. § (3) bekezdése értelmében „a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől”. A fenti rendelkezésből kiindulva az szerzői mű fogalmi kritériumait az ítélkezési gyakorlat és a jogelmélet munkálta ki.

17

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (109. old.) 18 Szjt. 1. § (4) bek. 19 Szjt. 1. § (6) bek.

21

Az oltalomban részesülő alkotásnak az irodalom, a művészet és a tudomány területén kell létrejönnie. Az alkotásnak a szerző szellemi tevékenységéből kell erednie, azaz a szerzőnek szellemi munkát kell kifejtenie, valamint az alkotás eredményének valamilyen tárgyiasult formában kell megjelennie. Amennyiben tehát a szellemi alkotás létrehozatala nem követel meg értékelhető szellemi munkát, nem beszélhetünk szerzői műről. A szerzői mű további fontos fogalmi eleme annak egyéni-eredeti jellege. Az egyéni jelleg abban áll, hogy a mű valamilyen formában visszatükrözi a szerző tulajdonságait, intellektualitását, az eredetiség pedig azt jelenti, hogy a szerzői műnek más alkotásoktól megkülönböztethetőnek kell lennie. Ez a követelmény az újdonság kritériumát is kifejezni, azonban a szerzői műnek nem objektíven kell újnak lennie, hanem szubjektíven, a mű alkotója szemszögéből. (Ha például ugyanazt a népdalt két zeneszerző egymástól függetlenül, akár nagyon hasonlóan is feldolgozza, két önálló művel állunk szemben.) 20 A fenti kritériumok vizsgálata az ítélkezési gyakorlatban is megjelenik. A Legfelsőbb Bíróság (jelenlegi nevén Kúria) Pf.III.20.680/1967. számú döntésében kimondta, hogy „a felperes által készített kicsinyített vörösréz domborítás minimális szellemi munkával járó szolgai másolás. A felperes … szerzői jogi védelemre jogszerűen igényt nem tarthat.” A BH 1992/578. számú döntés értelmében „a fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményeképpen létrehozott pozitív kép, a pozitív kidolgozási eljárás önmagában nem egyéni és eredeti alkotó folyamat, ezért szerzői jogokat nem keletkeztet.” Jól érzékeltetik továbbá a Legfelsőbb Bíróság térképpel kapcsolatos döntései azt a tényt, hogy a szerzői alkotások törvényi felsorolása csupán példálózó jellegű segítségnyújtás a jogalkalmazók számára, amely azonban nem helyettesítheti a művel kapcsolatban az általános jellemzők meglétének vizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság BH 1995/396. számú döntésében szerzői jogi védelemben részesülőnek minősítette a térképet, más esetben azonban arra a következtetésre jutott, hogy a térkép nem részesül szerzői jogi védelemben, nem rendelkezik egyéni-eredeti jelleggel. Annak vizsgálatára, hogy valójában az adott konkrét esetben szerzői jogi oltalmat élvező műről van-e szó, nem csupán bírósági eljárásban kerülhet sor, hanem a Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvélemény alkotása során is, melytől a bíróságok és más hatóságok szakvéleményt kérhetnek.21

20

Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (41-42. old.) 21 Szjt. 101. §

22

Következetes álláspontja az elméletnek és a gyakorlatnak, hogy nem tekinti relevánsnak az oltalom szempontjából a mű értékét, esztétikai színvonalát. Ez azt jelenti, hogy a mű szerzői alkotásként való elismerése nem függ attól, hogy az adott kor szakértői, kritikusai, továbbá közönsége hogyan viszonyul az alkotáshoz. A francia impresszionisták, Monet, Van Gogh műveit például a maguk idejében általában viszolyogva, rosszallóan fogadták, napjainkban pedig dollármilliókat adnak értük a múzeumok.22 Ezt tükrözi a Legfelsőbb Bíróság BH 1980.332. számú döntése, mely szerint „szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki.”

5.2. A szerzői jogi oltalom jogosultjai

Az Szjt. 4. § (1) bekezdése értelmében „a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző)”. A szerzői oltalom jogosultja tehát a szerző. Szerző csak természetes személy, azaz ember lehet, jogi személyek nem. A szomszédos jogok által biztosított oltalomban az előadóművészek, a hangfelvételek előállítói, a filmek előállítói, illetőleg a rádió és televízió szervezetek, valamint az adatbázisok előállítói részesülnek. Szerzői alkotás létrejöhet több személy alkotó együttműködésének eredményeként is, ekkor beszélünk közös műről, melynek a szerzői a társszerzők vagy szerzőtársak. Az együttműködő szerzők jogviszonyának alakulása elsősorban attól függ, hogy a közös mű részei önállóan felhasználhatók-e.23 Több szerző közös művére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzői jog együttesen és – kétség esetén – egyenlő arányban illeti meg a szerzőtársakat. A részesedés mértékét egyébként a szerzőtárs közreműködése határozza meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy valamennyiüktől engedélyt kell kérni a közös mű felhasználására, és a szerzői jogdíjat – eltérő megállapodás hiányában – valamennyiük kezéhez kell teljesíteni. A szerzői jog megsértése esetén bármelyik szerzőtárs önállóan felléphet, a jogkövetkezmények azonban a többi szerzőtársra is kihatnak. Ha a közös mű részei önállóan is felhasználhatók, a közös művet összekapcsolt műnek nevezzük. Ebben 22

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (129. old.) 23

Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (56. old.)

23

az esetben a saját rész tekintetében mindegyik szerzőt önálló szerzői jog illeti meg. Az összekapcsolt művekből álló, együtt alkotott közös mű valamelyik részének más művel való összekapcsolásához azonban a közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulása szükséges. Az összekapcsolt művekre példaként szolgálhatnak az építészeti alkotásokon elhelyezett szobrok, a prózai művekben illusztrációként használt művészi rajzok, vagy a könnyűzene világában a zeneszerző által szerzett dallam és a szövegíró által írt szöveg együttese. Az Szjt. 6. § (2) bekezdése értelmében együttesen létrehozott műnek minősül a mű, ha a megalkotásában együttműködő szerzők hozzájárulásai olyan módon egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehetséges az egyes szerzők jogait külön-külön gyakorolni. E műtípust a technikai fejlődés nyomán előtérbe került, kollektív munkával, és jelentős beruházást igénylő berendezéssel és felszereléssel, szervezett keretek között megvalósuló alkotó folyamatok terjedése hívta életre. További jellemzőjük, hogy létrehozásukat külső személy vagy szervezet kezdeményezi, irányítja és finanszírozza. E művek szerzői a megalkotásukban részt vevő természetes személyek, a vagyoni jogok azonban jogutódként a mű létrehozását finanszírozó szervezetet illetik meg. Együttes műnek tekinthető például egy kisléptékű, de nagyon nagy területet ábrázoló részletes térkép elkészítése, vagy valamely jelentős, többszörösen átdolgozott, javított és módosított szoftver létrehozása. Az Szjt. 7. § (1) bekezdése rendelkezik a gyűjteményes műről. A gyűjtemény akkor részesül szerzői jogi védelemben, ha tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű. A gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti meg, ez azonban nem érinti a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek önálló jogait. A gyűjteményes művet a védelem akkor is megilleti továbbá, ha annak egyes részei nem részesülhetnek jogvédelemben, mert nem önálló művek. Gyűjteményes mű például az antológia, a népdalgyűjtemény, lexikon szótár, telefonkönyv, képeslapgyűjtemény. Szerzői jog védi más szerző művének átdolgozását, feldolgozását, vagy fordítását is, ha annak egyéni-eredeti jellege van. Így oltalomban részesül a műfordító (a nyersfordítást létrehozó azonban nem, mert annak nincs egyéni-eredeti jellege), a művet színpadra állító, megzenésítő szerző is. A feldolgozás, átdolgozás során azonban a mű eredeti szerzőjét megillető jogokat tiszteletben kell tartani.24

24

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (134-137. old.)

24

5.3. A szerző személyhez fűződő jogai

A szerzőt személyhez fűződő és vagyoni természetű jogosultságok illetik meg. A személyhez fűződő jogok szorosan kapcsolódnak a szerző személyéhez, nem ruházhatók át, azokról lemondani sem lehet, míg a vagyoni jogok gyakorlására a szerzőn kívül más személy is jogosult lehet. A személyhez fűződő jogok a szerzőt életében illetik meg, halálával ezek a jogok nem örökölhetők. A szerző azonban még életében kijelölhet olyan személyt (személyeket), akik a személyhez fűződő jogosultságok érdekében jogosultak fellépni, szellemi hagyatékát gondozni, azaz ezen jogok a szerző halálát követően sajátos kegyeleti joggá alakulnak át. Az Szjt. II. fejezete külön nevesíti a személyhez fűződő jogokat, melyek a következők:  a mű nyilvánosságra hozatala,  a név feltüntetése,  a mű egységének védelme. A szerző személyhez fűződő joga annak eldöntése, hogy nyilvánosságra kívánja-e hozni művét, vagy azt titokban akarja-e tartani, azaz a szerző hozzájárulása nélkül a mű nem hozható nyilvánosságra. Nyilvánosságra hozatalnak minősül annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy meg nem határozott személyek a művet megismerjék. A mű lényeges tartalmáról adott előzetes tájékoztatás ugyancsak a szerző engedélyéhez kötött. A szerző halála után fellelt művet azonban úgy kell tekinteni, hogy azt a szerző nyilvánosságra akarta hozni. A nyilvánosságra hozatal jogához kapcsolódik a nyilvánosságra hozatalhoz való engedély visszavonásának joga, illetve a nyilvánosságra hozott mű további felhasználásának a megtiltása. Mivel a mű visszavonása a felhasználó jogos érdekeit sértheti, a visszavonás csak alapos okból történhet és azt írásban kell rögzíteni, valamint a jogos felhasználót érő kárért a szerzőt kártalanítási kötelezettség terheli. Névjoga alapján a szerző követelheti, hogy művén, illetve műve felhasználása során nevét, szerzői minőségét tüntessék fel. A névjog a szerzőt negatív értelemben is megilleti, azaz jogosult művét név nélkül, vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. A felvett név mások jogait nem sértheti, illetve saját nevét is csak megkülönböztető toldással használhatja, ha az azonos irodalmi, művészi vagy tudományos területen korábban tevékenykedő személy nevével összetéveszthető.25 Az építészeti alkotások, műszaki létesítmények esetében a tervező 25


25

meghatározhatja, hogy a nevét és a tervezés idejét hol és hogyan tüntessék fel. A látképen abban az esetben kell feltüntetni a szerző nevét, ha azon egy meghatározott képzőművészeti, építészeti, iparművészeti vagy ipari tervezőművészeti alkotás, vagy műszaki létesítmény bemutatása szerepel.26 A mű egységének védelméhez, azaz a mű integritásához való jog értelmében a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, vagy a mű más olyan megváltoztatása vagy a művel kapcsolatos más olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes.27 Ennek oka, hogy az alkotás a szerző egyéniségét hordozza magában, így annak lényegi vonásait megváltoztatva az alkotó mondanivalója is más értelmet nyerhet. Másrészt a mű szokatlan illusztrálása, sajátos célra történő felhasználása az alkotás tényleges megváltoztatása nélkül is komoly torzulást okozhat a szerző és a mű megítélésében.28 Jogosulatlan megváltoztatásnak minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény terveinek a szerző hozzájárulása nélküli olyan megváltoztatása is, amely a külső megjelenést, vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja.29 Az Szjt. 30. §ban szabályozott munkaviszonyban létrehozott mű esetében azonban sajátos előírások kerülnek alkalmazásra a megváltoztatás lehetőségeit illetően. Ebben az esetben a szerző nem akadályozhatja meg, hogy a munkáltató változtatásokat eszközöljön a művén, ha azokkal nem ért egyet, pusztán arra van lehetősége, hogy a neve feltüntetésének mellőzését kérje.30

5.4. A vagyoni jogok

A szerzői jogok lényegi eleme a szerzői jogi értelemben vett felhasználás, amely a mű egészének, vagy valamely azonosítható részének érzékelhetővé tételét jelenti. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése szerint a szerző rendelkezik kizárólagos joggal a mű bármilyen felhasználására, továbbá minden egyes felhasználás engedélyezésére. A szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához, továbbá kizárólagos joga van a művében szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosítására. Ez utóbbi az ún. arculatátvitel, vagy merchandising, amely sajátos, másodlagos hasznosítása egy műnek, ahol az alkotás különböző alakjai kereskedelmi (főként reklámozási) célra kerülnek felhasználásra, ez pedig 26

Szjt. 67. § Szjt. 13. § 28 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (165-166. old.) 29 Szjt. 67. § (1) bek. 30 Szjt. 30. § 27

26

napjainkban rekordbevételeket eredményezhet egyes művek esetében. Egy jellegzetes karakter képes a művet és szerzőjét összefüggésbe hozni egy adott termékkel, szolgáltatással növelve annak kelendőségét (ilyenek például a Harry Potter figurákat tartalmazó iskolaszerek, kiegészítők).31 Az Szjt. 17. §-a példálózó jelleggel sorolja fel a legtipikusabb felhasználási módokat, melyek aszerint csoportosíthatók, hogy a mű anyagi formában (azaz, hogy anyagi rögzítéssel = műpéldánnyal vagy annak másolatával), vagy nem anyagi formában (pl. zongorajáték nyilvános előadása) való hasznosítását jelentik-e32. Az anyagi formájú felhasználási módok: -

többszörözés: ami a mű anyagi hordozón történő rögzítését és lemásolását jelenti, amely megvalósulhat fénymásolás, nyomtatás, hang-vagy képfelvétel előállítása, digitális tárolás, és a tervben rögzített építészeti alkotás kivitelezése révén;

-

terjesztés: ami a műpéldányok és műpéldány másolatok forgalomba hozatalát jelenti, amely megvalósulhat tulajdonjog átruházással (értékesítéssel), bérbeadással (pl. video, DVD kölcsönzés), nyilvános haszonkölcsönbe adással (határozott időre történő ingyenes használatba adás), továbbá könyvek, filmalkotások, szoftverek importja révén;33

-

kiállítás: amely a műnek a jelen lévő közönség számára történő érzékelhetővé tételét jelenti. A kiállítás joga a vizuális művek, azaz a képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotások szerzőit abban az esetben is megilleti, ha a mű harmadik személy tulajdonában áll. A tulajdonos köteles e jog gyakorlását tűrni, és kiállítás céljából a művet a szerző rendelkezésére bocsátani. Képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás kiállításához – kivéve közgyűjteményben őrzött mű kiállítását – a szerző beleegyezése szükséges.34

A nem anyagi formájú felhasználási módok: -

nyilvános előadás: amely az alkotás jelenlévők számára történő érzékelhetővé tételét jelenti olyan módon, amikor nincs szükség anyagi hordozó, azaz műpéldány átadására. Két jellemző típusa az élő előadás (hangverseny, színpadi előadás), és a mű

31

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (170. old.) 32 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (66. old.) 33 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (169., 176-179. old.) 34 Szjt. 69. §

27

érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel (hangszóró, projektor segítségével); -

nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként: a mű távollévők számára történő érzékelhetővé tételét jelenti. Megvalósulhat földfelszíni és műholdas, valamint kódolt sugárzással. A sugárzás szabályait kell alkalmazni azokra az esetekre is, ha a műsor a nyilvánossághoz elsődlegesen vezetéken, vagy más hasonló technikával jut el (pl. a helyi televíziók saját műsorának vezeték útján történő továbbítása, az AM mikrohullámok útján továbbított adás, az interneten történő műsorátvitel, azaz a webcasting, valamint a simulcasting, vagyis amikor a hagyományos sugárzás mellett interneten is megtekinthető a műsor). Ide sorolható továbbá az internet segítségével a lehívásra történő hozzáférhetővé tétel, melynek során egy vagy több mű válik hozzáférhetővé úgy, hogy a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagjai egyénileg választhatják meg;

-

nyilvánossághoz történő továbbközvetítés: a rádió-televízió szervezet műsorában már sugárzott, illetve közvetített szerzői mű sugárzással, vezeték útján vagy egyéb módon – az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával – a nyilvánossághoz történő egyidejű, változatlan és csonkítatlan továbbközvetítése;

-

átdolgozás: melynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre. Ebbe a felhasználási körbe tartozik a műfordítás, egy alkotás színpadra vagy filmre történő átdolgozása, zenei feldolgozása, egy filmalkotás átdolgozása.35

A vagyoni jogok egyik alapgondolata, hogy a műből húzott mindenféle gazdasági haszonból a szerzőnek részesednie kell. A szerző a vagyoni jogának gyakorlása során az őt kizárólagosan megillető hasznosítási jogból enged át „licence” formájában felhasználási jogot más személynek megfelelő díjazás ellenében. Főszabály szerint a felhasználási engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. A mű felhasználására adott engedély fejében a szerzőt megillető díjazást nevezzük jogdíjnak. Eltérő megállapodás hiányában a jogdíjnak a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. Előfordulhat, hogy a szerző valamilyen okból nem élhet engedélyezési jogával műve felhasználására vonatkozóan, ilyen esetekre díjigényt biztosít számára a törvény. Tipikusan azon felhasználások tartoznak ebbe a körbe, amelyek esetében az engedélyezési jog a felhasználás jellege, körülményei, annak tömeges volta miatt egyedileg nem gyakorolható. (Gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy 35


28

világhírű zenekar képes legyen a már nyilvánosságra hozott művei felhasználásának folyamatos nyomon követésére.) Ezekben az esetekben a felhasználására való engedélyt nem a szerző adja meg (amelyet ún. nagyjogos felhasználásnak nevezünk), hanem az engedélyezési jog a tanulmány későbbi fejezetében ismertetendő közös jogkezelő szervezeteket illeti meg, azaz ún. kisjogos felhasználásának minősülnek, és a felhasználás után fizetendő díjak beszedéséről is a közös jogkezelő szervezetek gondoskodnak. A törvényben meghatározott szerzői díjigények: -

az „üreshordozó” jogdíj,

-

a reprográfiai jogdíj,

-

egyes műpéldányok bérbeadásával kapcsolatos jogdíj,

-

egyes műpéldányok nyilvános haszonkölcsönbe adására tekintettel fennálló jogdíj, valamint a követő jog.36

Az „üreshordozó” jogdíj: Az Szjt. 20. §-a értelmében: „A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadóművészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá filmek és hangfelvételek előállítóit műveik, előadóművészi teljesítményeik, illetve filmjeik és hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg”. A tömeges magáncélú másolatok miatt sokkal kevesebb hanghordozót lehet eladni, és ez a szerzők példányértékesítésre alapozott jogos érdekeit sérti. Ennek kompenzálását, a díjat az „üres”, másolásra szolgáló hordozók gyártója, importőre, a közösségi belső piaci forgalomban behozott hordozó esetén egyetemlegesen a hordozót az országba behozó és az azt belföldön először forgalomba hozó személy köteles megfizetni. A díjat végső soron (a hordozó árában) a vevőkre, a másoló közönségre áthárítják. A jogdíjat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet érvényesíti. A reprográfiai díj: A fénymásolás elterjedése teremtette meg e jogdíjigényt. A díjat a fénymásolással vagy más hasonló módon, papíron vagy más hasonló hordozón (reprográfiával) többszörözött művek magáncélú másolására tekintettel a reprográfiai készülékek gyártóját, importőrét, illetve a közösségi belső piaci forgalomban behozott készülék esetén egyetemlegesen a készüléket az országba behozó személyt, illetve az ilyen készüléket ellenérték fejében üzemeltető személyt terheli, és a reprográfiával többszörözhető művek szerzőit, kiadóit illeti meg. 36


29

Videó-és hangfelvételbérlet jogdíja: Amikor pl. a szerző megfilmesítési szerződéssel átruházza vagyoni jogait a filmalkotást rögzítő példánymásolat bérbeadásának jogával együtt a filmelőállítóra, még nem lehet előre látni, hogy milyen sikeres lesz a film, és ebből mennyi bevételt eredményez a hordozó bérbeadása. Emiatt a filmalkotások szerzőit a képhordozóbérbeadásra tekintettel a filmelőállítóval szemben a vagyoni jogok átruházása ellenére is jogdíjigény illeti meg.

Nyilvános haszonkölcsönbe adás: Az Szjt. 23/A. §-a értelmében: „A nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján terjesztett irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek szerzőit a haszonkölcsönbe adásra tekintettel megfelelő díjazás illeti meg”. Követő jog: Bizonyos műalkotások (képző-, fotó-, iparművészeti) értéke a forgalomban eredeti vételárának többszörösére növekedhet, és ennek hasznát a műkereskedő fölözi le. Ezen a helyzeten kíván javítani az a szerzői jogi előírás, mely szerint eredeti műalkotás tulajdonjogának műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházásakor egy degresszív kulcs szerint csökkenő mértékű szerzői díjat kell fizetni, feltéve, hogy a nettó ellenérték az 5000.- Ft-ot meghaladja. A szerzőt megillető vagyoni jogosultságok az főszabály szerint élők között nem forgalomképesek, nem idegeníthetők el, és azokról lemondani sem lehet. A művek hasznosítása így döntően felhasználási engedélyezéssel történik, ez alapján pedig akár korlátlan felhasználási jog is szerezhető. A törvény kivételesen megengedi egyes műfajták esetében élők között a vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását. Például a szoftverre, az adatbázisra, a filmalkotáshoz felhasznált művekre, a reklám céljára alkotott művekre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók, az együttesen és a munkaviszonyban alkotott művekre vonatkozó vagyoni jog pedig a törvény alapján az alkotást kezdeményező szervezetre, illetve a munkáltatóra átszáll. Ez abban különbözik a felhasználási jogtól, hogy a vagyoni jogot megszerző személy nemcsak felhasználási engedélyt kap, hanem magát az engedélyezési jogot is megszerzi. Öröklés jogcímén a vagyoni jogok megszerezhetők, azaz örökölhetők, és azokról halál esetére rendelkezni lehet.37

37

Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (84-89. old.)

30

5.5. A szabad felhasználás

A szerző vagyoni jogainak mások közösségi és egyéni érdekeire tekintettel való jelentős korlátozását jelenti a szabad felhasználás intézménye, mely esetben a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző engedélye sem szükséges. Az Szjt. fontos garanciális szabályai, hogy a szabad felhasználás nem járhat a szerző személyhez fűződő jogainak sérelmével, nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit, meg kell felelnie a tisztesség követelményének, nem lehet sérelmes a mű rendes, szokásos felhasználására. A szabad felhasználás eseteit a törvény taxatív jelleggel állapítja meg, az oktatás, a tudományos élet előmozdítása, kulturális, szociális szempontok érvényesítése, a magán-és közoktatási,

közművelődési

és

közgyűjteményi

intézményi

felhasználás,

a

tömegtájékoztatáshoz, az információs szabadsághoz, valamint az igazságszolgáltatáshoz fűződő érdekek előmozdítása érdekében.

5.5.1. A szabad felhasználás esetei Az idézés: Az Szjt. 34. § (1) bekezdés értelmében „nyilvánosságra hozott mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti”. Az idézés tehát feltételezi, hogy van egy átvevő alkotás, mely egyéni, eredeti mű (BH 1992.631). A szerzői jog által védett művek részleteinek eredeti jellegű alkotómunkát nem igénylő puszta egymás mellé helyezése nem idézés, hanem jogosulatlan átvétel. A törvény kiveszi az idézhető művek köréből a képző-, fotó-, és iparművészeti alkotásokat, mivel ha ezeknek pusztán egy részletét idéznék, ez már az idézett mű torzításához vezetne. Az idézés formája szempontjából nem szükséges a szó szerinti idézés, a lényeg, hogy az idézés ne torzítsa az idézett mű lényeges tartalmát.38 Átvétel: Az Szjt. 34. § (2) bekezdése alapján „Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű, film részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, 38


31

hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja”. Magáncélú másolás: A műről természetes személy jövedelemszerzés vagy fokozás célját közvetve sem szolgáló magáncélra másolatot készíthet. A másolat bármilyen módon készíthető, beleértve az elektronikus másolatot is. Kivételt jelent a szabad felhasználás alól, ha a másolatot más személlyel készíttetik elektronikus hordozóra, illetve számítógéppel. Ennek oka, hogy még az ingyenes szolgáltatásként végzett elektronikus másolatkészítés is tönkreteheti a művek hagyományos értékesítését. Kivételek: építészeti műről, műszaki létesítményről, a mű nyilvános előadásáról, szoftverről és elektronikus eszközökkel működtethető adatbázisról csak a jogosult engedélyével készíthető másolat; kotta reprográfiával történő másolására szintén nem vonatkozik a törvényi engedély; teljes könyv, folyóirat vagy napilap egésze magáncélra is csak kézírással vagy írógéppel másolható. A jogellenes forrásból történő magáncélú másolás is tilos. Intézményi célú többszörözés: Arra is lehetőség van, hogy bizonyos intézmények másolhassanak saját céljaikra törvényi engedély alapján, díjfizetés nélkül, illetve reprográfiai díj megfizetése mellett. Az Szjt. 34. § (4) bekezdése szerint: „nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtár, iskolai oktatás célját szolgáló intézmény, muzeális intézmény, levéltár, valamint a közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívum a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és tudományos kutatáshoz vagy archiváláshoz szükséges; nyilvános könyvtári ellátás céljára vagy az intézményi műközvetítéshez szükséges; megjelent mű kisebb részéről, illetve újságvagy folyóiratcikkről belső intézményi célra készül; vagy külön törvény azt kivételes esetben, meghatározott feltételekkel megengedi”. Ideiglenes többszörözés: A mai digitális világban elkerülhetetlen felhasználási mód, nélküle az internetes felhasználás gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne. Bármilyen internetes lehívás során is egyrészt az internetszolgáltató, másrészt az egyes felhasználók számítógépein számtalan többszörözés valósul meg. Az Szjt. 35. § (6) bekezdése alapján „szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső – a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség nélküli – időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználását”. Az ideiglenes többszörözés másik esete a médiaszolgáltatókat megillető szabad felhasználási mód, az ún. efemer rögzítés. Ennek megfelelően a saját műsorának sugárzásához jogszerűen felhasználható műről a rádió-

32

vagy televíziószervezet által saját eszközeivel készített ideiglenes rögzítés szabad felhasználás alá esik. E rögzítést azonban az elkészítésének időpontjától számított 3 hónapon belül meg kell semmisíteni, illetve törölni kell. Tájékoztatás elősegítése: Az információszabadság, a közérdekű adatok megismeréséhez való jog, valamint a tájékoztatáshoz való jog érvényesülését segítik elő a törvényben rögzített következő felhasználási módok. Nyilvánosan tartott előadások és más hasonló művek részletei, valamint politikai beszédek tájékoztatás céljára a cél által indokolt terjedelemben szabadon felhasználhatók a forrás és a szerző nevének feltüntetésével. A napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők, nyilvánossághoz közvetíthetők, szintén a forrás és a szerző nevének feltüntetésével. Az audiovizuális médiaszolgáltatásban bármely

képzőművészeti,

fotóművészeti,

építészeti,

iparművészeti

vagy

ipari

tervezőművészeti alkotás díszletként szabadon felhasználható. Ilyen felhasználás esetén a szerző nevének feltüntetése sem kötelező. Szabad előadás: A törvény szerint különféle szerzői jogi védelem alatt álló művek szabadon felhasználhatók színpadi mű esetében műkedvelő művészeti csoportok előadásán, kiadott szöveg vagy jogosan használt kézirat alapján, feltéve, hogy ez nem ütközik nemzetközi szerződésbe; iskolai oktatás céljára és iskolai ünnepélyeken; szociális és időskori gondozás keretében; vallási közösségek vallásos szertartásain és vallásos ünnepségein; magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen; nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken. Az előadás jövedelemszerzés vagy fokozás célját közvetve sem szolgálhatja, és a közreműködők sem részesülhetnek díjazásban. Így például belépődíj szedése jövedelemszerzésnek minősül, a fizetett lemezlovas alkalmazása pedig fizetett közreműködőnek. Könyvtári felhasználások: Ide tartozik a könyvtári kölcsönzés, azaz az egyes műpéldányok haszonkölcsönbe adása az országos szakkönyvtárak által, mely felhasználási mód a szoftverre és a számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázisra nem vonatkozik, ezek esetében a szerzőnek díjigénye keletkezik. Nyilvános műközvetítés: Az Szjt. 38. § (5) bekezdése értelmében „a felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint közgyűjteménynek minősülő kép-, illetve hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes

33

terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében – külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel – a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is, feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja”. Egyéb közérdekből engedett felhasználások: Az egyik esetkör a fogyatékos személyek fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő igényeinek kielégítését szolgáló műfelhasználás, amennyiben nem üzletszerű és a cél által indokolt mértékű. Ennek alapján védett művek Braille-írással szerzői engedély nélkül előállíthatók. Bírósági vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható.39

5.6. A szerzői jogok védelmi ideje

A szerző jogok egyik korlátjának tekinthető a védelmi idő intézménye. A szerzői jogok a szerző életében és a halálát követő év első napjától számított 70 évig részesülnek védelemben. Közös művek esetén az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani a 70 éves oltalmi időt. Ismeretlen szerző alkotása esetén a védelmi idő a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 70 év. Több részben nyilvánosságra hozott mű esetében az első nyilvánosságra hozatal évét részenként kell számítani. Az együttesen létrehozott mű védelmi ideje a mű első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 70 év. A filmalkotás védelmi idejét a következő személyek közül utoljára elhunyt személy halálát követő év első napjától kell számítani, függetlenül attól, hogy azok szerzőtársként fel vannak-e tüntetve: a film rendezője, a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője és a kifejezetten a filmalkotás céljára készült zene szerzője. Ha a védelmi időt a nyilvánosságra hozataltól kell számítani, és a megalkotásától számított 70 éven belül nem hozzák nyilvánosságra, a szerzői vagyoni jogok ezt követően nem érvényesíthetők, azaz a mű közkinccsé válik.40 A szomszédos jogok általános oltalmi ideje 50 év, melynek kezdő időpontját a jog differenciáltan szabályozza. Így az 50 éves oltalmi idő a hangfelvételek, a hangfelvételben, illetve a nem hangfelvételben rögzített előadások esetén a felvétel első forgalomba hozatalát követő év első napjától, a nem rögzített előadások esetén az előadás 39

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (196-203. old.) 40 Szjt. 31. §

34

megtartását követő év első napjától, a sugárzott műsorok esetén a sugárzást követő év első napjától, a filmek esetén az első forgalomba hozatalt követő év első napjától kezdődik.41 Az adatbázis az első nyilvánosságra hozatalát követő év első napjától számított 15 évig részesül oltalomban.42

5.7. Munkaviszonyban létrehozott művek

Munkaviszonyban létrehozott (vagy másképpen szolgálati) műről akkor beszélünk, ha az alkalmazott munkaköri kötelezettségei közé tartozik meghatározott szerzői mű létrehozása. A munkaviszonnyal egyenértékűnek tekintendő a közalkalmazotti, közszolgálati, szolgálati, szövetkezeti tagi jogviszony. Az ilyen művek esetében a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogai korlátozottan érvényesülnek. A mű átadásával – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg. Ennek alapján a munkáltató a művet felhasználhatja, másnak bármilyen terjedelmű felhasználást engedélyezhet, vagy magát a vagyoni jogot is átruházhatja. A munkáltatói felhasználás fejében a szerzőt a munkabérén felül külön díjazás nem illeti meg. A felhasználás engedélyezése és a vagyoni jogok átruházása estében illeti meg csupán a szerzőt díjazás, ez a díjigény azonban szerződéssel ki is zárható. A szerző a munkáltató jogszerzése esetén is jogosult marad azonban arra a díjazásra, illetve díjigényekre, amelyek a szerzői jogi törvény alapján a felhasználás jogának átruházását követően is megilletik (pl. reprográfiai jogdíj, követő jog stb.). A mű szerzőjét a szolgálati műveken is fel kell tüntetni. Ezzel párhuzamosan azonban a munkáltató névjoga is érvényesül, őt is fel kell tüntetni szerzői jogosulti minőségben. A mű átadásával a szerzőnek a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Nem érvényesül a szerző visszavonási joga sem, csupán a neve feltüntetésének a mellőzését kérheti, csakúgy, mint a mű munkáltató általi megváltoztatása, azaz integritásának megsértése esetén, ahogyan arról korábban már szó esett.

41 42

Szjt. 84. § Szjt. 84/D. §

35

5.8. A szerzői alkotások átruházása, a felhasználási szerződések

A szerzői jogban a felhasználási szerződések, azaz a licenciaszerződések játsszák a legfontosabb szerepet. A felhasználási szerződés alapján a szerző vagy jogutódja védett szerzői mű érzékelhetővé tételére (többszörözésére, nyilvános előadásra stb.) vonatkozó jogi felhatalmazást (engedélyt) ad, és a jövőben létrehozandó művek esetében a művek rendelkezésre bocsátását is vállalja, a felhasználó pedig díjfizetésre köteles. A szerző a díjazásról csak kifejezett, írásbeli nyilatkozattal mondhat le. Az Szjt. meghatározza a valamennyi felhasználási szerződésre vonatkozó általános szabályokat, illetve az egyes műfajokhoz igazodva a kiadói, a megfilmesítési, a reklámműre vonatkozó, valamint a szoftver és az adatbázis felhasználására kötött szerződések speciális szabályait. A felhasználási szerződések mögöttes szabályozását a Ptk. adja, azaz azon kérdésekre, melyeket sem az általános, sem a speciális szabályok nem rendeznek, a Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A felhasználási szerződést írásba kell foglalni, e nélkül a szerződés érvénytelen. (Kivételt képeznek az újságcikkek, grafikus ábrázolások, fényképek napilapban vagy folyóiratban való közzétételére kötött, és a szoftver, illetve az adatbázis felhasználására vonatkozó szerződések, melyek írásba foglalás nélkül is érvényesek.) A szerződés tartalmi eleme a felhasználói jogszerzés terjedelmének, illetve a felhasználás módjának és mértékének a meghatározása. Amennyiben e kérdéseket a felek nem, vagy nem kielégítően szabályozzák, ezek tekintetében az Szjt. rendelkezései érvényesülnek. A felhasználás terjedelmét tekintve a jog lehet kizárólagos és nem kizárólagos. Kizárólagos felhasználás esetén csak a felhasználó jogosult a művet felhasználni, a szerző nem adhat másnak engedélyt a mű felhasználására, és maga sem élhet felhasználási jogával, míg a nem kizárólagos felhasználás esetén a szerző másnak is engedélyt adhat a mű felhasználására. Az Szjt. a nem kizárólagos felhasználást tekinti tipikusnak, a felhasználó csak akkor szerez kizárólagos jogot, ha ezt a szerződésben kikötötték. A felhasználó kifejezett szerződéses kikötés hiányában a megkapott felhasználási engedélyt nem ruházhatja át harmadik személyre és nem adhat további felhasználási engedélyt a szerző engedélye nélkül. A szerződés határozott és határozatlan időtartamra is köthető. A határozatlan időre kötött szerződés a szerző életének tartamára és a halálát követő év első napjától számított 70 évre biztosít felhasználási jogot. A szerződésben meghatározható az engedéllyel érintett terület is (pl. az EU területe). Ha a felek a jogszerzés terjedelmében nem állapodnak meg, az Szjt. alapján a

36

felhasználó csak a lehető legszűkebb körű (nem kizárólagos, harmadik személynek át nem engedhető, Magyarország területére vonatkozó) jogot szerez. A felhasználási szerződés rendelkezéseit kétség esetén a szerző számára kedvezőbben kell értelmezni. További, az Szjt.-be foglalt értelmezési szabály, hogy a megszerzett többszörözési jogba a kép-és hangfelvétel készítésének joga, illetve a digitális technika útján történő többszörözés külön kikötés hiányában nem tartozik bele. A felhasználás módját az engedéllyel jogosított cselekmények jelentik (pl. többszörözés), mértékét esetenként lehet meghatározni, pl. többszörözés esetén az engedélyezett példányszám alapján. Ha a felhasználás módjának és mértékének meghatározása kétséges a szerződésben, a felhasználó csak a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódó jogot szerez. A megszerzett terjesztési jog csak külön kikötés esetén foglalja magában az importjogot, valamint az átdolgozásra csak kifejezetten erre szóló engedéllyel lehet jogot szerezni, azaz az átdolgozás jogát nem lehet a szerződésbe „beleértelmezni”. Speciális szabály az ún. „bestseller-klauzula”, melynek értelmében lehetőség van a szerződés bírósági módosítására, ha a szerződéskötést követően a mű felhasználása iránti igény jelentősen megnő, és ennek következtében feltűnő értékkülönbség keletkezik a felek szolgáltatásai (azaz a felhasználási jog értéke és a kikötött jogdíj) között, ezáltal a megkötött szerződés a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő jogos érdekét sérti.

A kizárólagos felhasználási szerződés esetén, amennyiben a kizárólagos jogot szerzett felhasználó e jogát nem gyakorolja a szerződésben meghatározott, vagy az adott helyzetben általában elvárható időn belül, a szerzőt rendkívüli felmondási jog illeti meg. E jog annak ellenére fennáll, hogy a felhasználási szerződés a jogszerző számára nem jelent felhasználási kötelezettséget, a felhasználó csak a díj fizetésére köteles. Az Szjt. a kizárólagos felhasználás esetén a felmondás lehetőségét akkor is biztosítja, ha a felhasználó a megszerzett jogait nyilvánvalóan a szerződés céljának megvalósítására alkalmatlan módon, vagy nem rendeltetésszerűen gyakorolja. A felmondási jog időben korlátozható, azaz a felek megállapodhatnak abban, hogy a felmondási jogát a szerző a szerződés megkötésétől számított öt évig nem gyakorolja. Amennyiben pedig a szerződést a felek 5 évnél hosszabb határozott, vagy határozatlan időre

37

kötötték, csak a szerződés megkötésétől számított 2 év eltelte után válik gyakorolhatóvá a szerző felmondási joga. A szerzőt megillető sajátos, egyoldalú felmondási jog a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedély visszavonásának a joga, ebben az esetben azonban a szerzőnek biztosítékot kell adnia a visszavonó nyilatkozat időpontjáig felmerült kár megtérítésére. Amennyiben szerző ismét hozzá kíván járulni a mű nyilvánosságra hozatalához vagy további felhasználásához, a korábbi felhasználót az elővásárlási joggal azonos tartalmú előfelhasználói jog illeti meg. Sajátos szabály az ún. „életműszerződés” semmissége, azaz hogy meghatározatlan számú, jövőben elkészítendő mű felhasználására nem lehet érvényesen szerződést kötni. Ez a szabály megakadályozza, hogy a szerző bizonytalan tartalmú. egyoldalúan hátrányos kötelezettséget vállaljon. Ha a felek életműszerződéshez hasonló felhasználási szerződést kívánnak kötni, azt érvényesen úgy tehetik meg, ha meghatározzák legalább a megalkotandó művek fajtáját vagy jellegét (pl. a szerző köteles két, a 17. században lezajló történelmi drámát írni). Ebben az esetben a feleket ötévenként, először a szerződés megkötésétől számított öt év elteltével hat hónapi felmondási idővel rendes felmondási jog illeti meg. Szintén semmis a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra vonatkozó engedélyt tartalmazó kikötés (pl. megfilmesítési szerződés megkötése után megjelenő DVD kiadás). A kiadói szerződés a felhasználási szerződések egyik nevesített típusa, melynek alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult a művet kiadni, forgalomba hozni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni. A megfilmesítési szerződés szintén nevesített felhasználási szerződés, mely alapján a film szerzője átruházza a film előállítójára a filmalkotás vagyoni jogait, vagyis a filmalkotás felhasználására és a felhasználás engedélyezésére vonatkozó jogot. Az ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodó szerzők ún. „árva műveinek” felhasználására a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától kell engedélyt kérni, az engedély maximum 5 évre szól. A szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésekre megfelelően alkalmazni kell a felhasználási szerződés általános szabályait.43

43

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (147-156. old.), Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (152-173. old.)

38

5.9. A szerzői jogok megsértésének következményei

A szerző személyi és vagyoni jogainak sérelme rendkívül széles körben következhet be. A szerzői jogsértés körébe minden olyan magatartás beletartozik, amely a szerző jogát megsérti. A szerzői jogsértés megnyilvánulhat a szerző személyhez fűződő jogainak megsértésében, azaz a szerzői minőség feltüntetésének elmulasztásában, a hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatalban, a szerző becsületének, jó hírnevének megsértésében, továbbá ide tartozik a plágium is, amikor valaki jogtalanul magát tünteti fel a mű szerzőjeként. A leggyakoribb a felhasználói jogok megsértése, azaz a felhasználási szerződéssel nem engedélyezett felhasználások, a szabad felhasználás szabályinak megsértése, vagy a felhasználási engedélyben foglaltak túllépése. A jogsértések interneten megvalósuló válfajai a filmek, zeneművek engedély nélküli letöltése, vagy a fájlcsere. A szerzői jogok megsértésének nemcsak polgári jogi, hanem büntetőjogi és vámjogi következményei, szankciói is vannak. A polgári jogi következményeket az Szjt. határozza meg, a párhuzamos oltalom elve alapján azonban jogsértés esetén a Ptk. korábban már hivatkozott, személyiség védelmét szolgáló jogkövetkezményei is érvényesíthetők. A jogsértés esetén a szerző léphet fel jogainak védelme érdekében. A szerzőség megállapítását négyfokozatú vélelem segíti. Kétség esetén azt kell szerzőnek tekinteni, akinek a nevét a művön a szokásos módon feltüntették, ennek hiányában akinek művét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala önkéntes műnyilvántartásba vette, ennek hiányában aki a közös jogkezelő adatbázisban szerzőként szerepel, végül pedig aki a művet először hozta nyilvánosságra. Az Szjt. többféle szankció érvényesítését teszi lehetővé, amelyeket kumuláltan is érvényesíteni lehet. Az Szjt. 94. § (1) bekezdése értelmében „jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását: e szankciónak olyan személyek esetén lehet jelentős visszatartó hatása, akik presztízsükre, jó hírnevükre gondosan ügyelnek; b) követelheti a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől: ez jelentheti pl. a jogsértést megvalósító könyvnek a forgalomból kivonását;

39

c) követelheti, hogy a jogsértő – nyilatkozattal vagy más megfelelő módon – adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak: ilyen ügyekben a bíróság rendszerint megállapítja a nyilatkozat szövegét és nyilvánosságra hozatalának módját, melynek bocsánatkérést is ki kell fejeznie; d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról; e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését: a visszatérítés a polgári jogi jogalap nélküli gazdagodás szabályi szerint történik, melynek minimumaként legalább olyan összegű díjazás jár, mint amit a szerző jogszerű felhasználás esetén követelhetne; f) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését”. A fent felsorolt szankciók objektív jellegűek, azaz alkalmazásuk független a jogsértő vétkességétől, jó-vagy rosszhiszeműségétől. Amennyiben a jogsértő magatartás vétkes (szándékos, de legalább gondatlan), a szerző a fenti szankciók mellett kártérítést is követelhet. A törvény két speciális jogsértést is szabályoz, melyekre akkor kell a szerzői jog megsértésére irányadó következményeket alkalmazni, ha azokat rosszhiszeműen követték el. Az egyik a művek jogszerű felhasználását ellenőrző, illetve a meg nem engedett másolást vagy hozzáférést megakadályozó ún. hatásos műszaki intézkedések megkerülésére szolgáló eszközök előállításával, értékesítésével, vagy ilyen szolgáltatások nyújtásával, felkínálásával valósul meg. A másik jogsértés a művet, a szerzőt vagy a műre vonatkozó jogok más jogosultját azonosító, vagy a felhasználás feltételeiről tájékoztató ún. jogkezelési adatok jogosulatlan eltávolítása vagy megváltoztatása, továbbá olyan művek jogosulatlan terjesztése, terjesztés céljából történő behozatala, sugárzása vagy a nyilvánossághoz másként történő közvetítése, amelyekről eltávolították vagy amelyeken megváltoztatták a jogkezelési adatot. A szerzői jogi jogsértések legsúlyosabb eseteit a Büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény, a továbbiakban: Btk.) bitorlásként (Btk. 384. §) bűntettnek minősíti, és három évig tartó szabadságvesztés büntetéssel fenyegeti. Bitorlásról van szó, ha valaki más szerzői alkotását sajátjaként tünteti fel (plágium) és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz. Bitorlást követ el az is, aki gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével,

40

tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék. A másik szerzői jogi bűncselekmény a szerzői és kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 385. §), melynek értelmében aki másnak szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. További szerzői jogi vonatkozású tényállások a Btkban a jogkezelési adat meghamisítása (Btk. 387. §), továbbá a védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (Btk. 386. §), mely utóbbi esetében a büntetőjogi felelősség feltétele a haszonszerzési célzat. A klasztertagok figyelmére érdemes, büntetőjogi felelősséget megállapító BH 2002. 301.1. sz. bírósági döntés értelmében „a szerzői vagy a szomszédos jogok megsértésének vétsége megvalósul, ha a vendéglátó-ipari egységet működtető kft. rádiókészülék működtetésével zeneszolgáltatást nyújt, de a kft. ügyvezető igazgatója a zeneszolgáltatás után járó jogdíjat a jogosultnak felszólítás ellenére sem fizeti meg. A büntetőjogi és polgári jogi felelősség nem azonos fogalmak, és az egyik nem szükségszerűen előfeltétele a másiknak; a polgári jogi felelősség hiányából nem lehet a büntetőjogi felelősség hiányára következtetni”. A BH 2003.101. értelmében „megvalósítja a szerzői és szomszédos jogok megsértésének a vétségét, aki a számítógépi programot nem forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés céljából, hanem kizárólag saját felhasználására akár egy példányban is másolja”. Az Szjt. 97. §-a szerzői jogsértés vámjogi következményeit szabályozza, melynek értelmében szerzői jog megsértése esetén a szerző követelheti a vámhatóság intézkedését a jogsértéssel érintett vámáruk forgalomba kerülésének megakadályozására.44

5.10. A szerzői jogvédelem szervezeti keretei 5.10.1. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábbi nevén: Magyar Szabadalmi Hivatal) a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal. A jogállására, gazdálkodására, feladatés hatáskörére vonatkozó részletes, jelenleg hatályos szabályokat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) XIV/C. fejezetének 115/D44

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (235-248. old.), Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (116-132. old.)

41

115/L §-ai tartalmazzák. A szellemi tulajdonnal összefüggő jogszabály előkészítési, stratégiai, dokumentációs, továbbá szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogokkal kapcsolatos feladatokat lát el.

5.10.2. A Szerzői Jogi Szakértői Testület

A Szerzői Jogi Szakértői Testület a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala mellett működik, és szerzői jogi vitás ügyekben – elsősorban a művekkel, az alkotói, előadó-művészi, egyéb kapcsolódó

jogi

teljesítményeket

érintő

felhasználással

kapcsolatban

–

felmerülő

szakkérdésekben szakvéleményt ad.45

5.10.3. Egyeztető Testület

A Szerzői Jogi Szakértői Testületen belül működik, és a tagjai közül kell választani az Egyeztető Testületet, amelynek feladata, hogy megkíséreljen megállapodást létrehozni akkor, ha a felhasználó és a jogosult, illetve a felhasználók vagy érdekképviseleti szervezetük és a jogosultak közös jogkezelő egyesülete között nem jön létre megállapodás a díjazásról és a felhasználás egyéb feltételeiről. A testület egyfajta közvetítői eljárást folytat le, melynek eredménye nem végrehajtható döntés, hanem egy javaslat a megállapodás tartalmára, melynek elfogadásáról a felek döntenek.46

5.10.4. A közös jogkezelő szervezetek

A különféle szerzői jogi művek széleskörű, tömeges felhasználása következtében a szerzők számára a felhasználások nyomon követése gyakorlatilag lehetetlen, a szerző nincs abban a helyzetben, hogy megállapíthassa, ki, mikor és hol fogja felhasználni a művét. Maguk a felhasználók sem képesek arra, és nem is várható el tőlük, hogy a világ minden szerzőjével kapcsolatba lépjenek a felhasználások engedélyezése érdekében. Ezen körülmények

45 Szjt. 101. § 46 Szjt. 102-105. §

42

következtében kialakult a közös jogkezelés intézménye, a szerzők önkéntesen létrehozott közös jogkezelő szervezetek útján kezdték el érvényesíteni a vagyoni jogaikat. A közös jogkezelő szervezetek Magyarországon jelenleg egyesületi formában működnek, melyeket a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vesz nyilvántartásba. A közös jogkezelő szervezetek az alábbi tevékenységeket végzik: -

felhasználás engedélyezése és jogdíjbeszedés a jogosultak egyenkénti előzetes konzultációja nélkül, közzétett tarifák (jogdíjközlemények) szerint,

-

jogdíjfelosztás a művekről, teljesítményekről, szerzőkről, jogosultakról vezetett nyilvántartások alapján a játszottság, előfordulás szerint,

-

alkotómunka támogatása, egyéb jog-és érdekvédelem.

A szervezetek nem nyereségszerzési céllal működnek, a befolyó jogdíjakból kizárólag a működésükhöz szükséges indokolt költségeket vonják le. A felhasználások engedélyezése itt is szerződéskötés útján történik, azonban e felhasználási szerződések a szervezetek által alkalmazott általános szerződési feltételeken alapulnak. A közös jogkezelés lehet az Szjt. által kötelezően elrendelt, önkéntes és kilépést engedő. Kötelező jogkezelés esetén a felhasználó kizárólag a közös jogkezelővel köthet felhasználási szerződést, a mű szerzőjével egyedileg nem. Az Szjt. kötelező közös jogkezelést ír elő pl. az üreshordozó, illetve a reprogáfiai jogdíjakra, a filmalkotások és hangfelvételbe foglalt művek bérbeadása után járó jogdíjra, a követő jogdíjra, stb. nézve. Azon esetekben, amikor a törvény nem ír elő közös jogkezelést, a jogosultak dönthetnek úgy, hogy maguk hoznak létre egyesületet egy adott szerzői jog közös kezelésére. Ebben az esetben azonban nemcsak a jogkezelő szervezettől, hanem a szerzőtől is lehet felhasználási jogot szerezni egyedi szerződés útján. Önkéntes jogkezelés alá tartozik például a díjigények érvényesítése képzőipar- és fotóművészeti alkotások nyilvánossághoz közvetítése alapján a HUNGART vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület által. A harmadik típus esetén az Szjt. ugyan előírja a közös jogkezelést, azonban az érintett jogosult kiléphet a közös jogkezelésből. A kilépést engedő közös jogkezelés körébe tartozik például a előadás, illetve nem színpadra szánt zenemű sugárzás, kisjogos közös jogkezelés a zenei és irodalmi műveknél.47

A Magyarországon jelenleg nyilvántartásba vett közös jogkezelő szervezetek a következők:

47

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (222-234. old.),

43

-

ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület – az irodalmi és zenei művek alapján fennálló szerzői jogok képviselete

-

EJI Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület – az előadóművészek jogait képviselik

-

FilmJus Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete – a filmalkotások alapján keletkezett szerzői és szomszédos jogok képviselete

-

HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület – az egyéb alkotóművészeti alkotásokra nézve fennálló szerzői jogok képviselete

-

MAHASZ Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Közös Jogkezelő Egyesület – a hangfelvételekhez kötődő jogok képviselete

-

MISZJE Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület – a nyilvános haszonkölcsönzést végző könyvtárakban haszonkölcsönzés útján terjesztett irodalmi művek és kottában rögzített zeneművek szerzőit a haszonkölcsönbe adásra tekintettel megillető díjak kezelője

-

RSZ Magyar Reprográfiai Szövetség – a reprográfiai díjak kezelője

-

MASZRE Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete – fénymásolással, vagy más hasonló módon, papíron, vagy más hasonló hordozón (reprográfiával) történő többszörözés alapján, a magáncélú másolásra tekintettel fennálló, a művek szerzőit és a kiadókat megillető díjigény

-

REPROPRESS

Repropress

Magyar

Lapkiadók

Reprográfiai

Szövetsége

–

fénymásolással, vagy más hasonló módon, papíron, vagy más hasonló hordozón (reprográfiával) történő többszörözés alapján, a magáncélú másolásra tekintettel fennálló, a művek szerzőit és a kiadókat megillető díjigény.48 6. Az iparjogvédelem Mint ahogyan arra a tanulmány korábban már utalt, az iparjogvédelem területe az alábbi rendszer szerint épül fel. Műszaki szellemi alkotások joga (ipari tulajdonjog)

48

-

szabadalmak,

-

használati minták oltalma,

-

formatervezési mintaoltalom,

Magyar Közlöny, Hivatalos Értesítő 61. szám 2013. december 21.

44

-

topográfiaoltalom,

-

növényfajta oltalom.

Vállalat – és árujelzők joga (kereskedelmi tulajdonjog)

-

kereskedelmi nevek,

-

védjegyjog,

-

földrajzi árujelző oltalom,

Az iparjogvédelem területéhez, ezen belül is az ipari tulajdonjoghoz tartozónak tekinthető továbbá a felfedezések jogi oltalma, és a know-how. A felfedezés valamely létező, de eddig nem ismert természeti törvényszerűség felismerése (pl. tudományos elmélet, matematikai módszer). A később tárgyalandó szabadalom oltalmi tárgyát képező találmánytól akként lehet elhatárolni, hogy a felfedezések a gyakorlatban általában nem alkalmazhatók közvetlenül, mint a találmányok, azonban utóbbiak a felfedezésekre építve születnek általában. A felfedezések oltalmára vonatkozóan külön jogi szabályozás nincs, jogi védelmük a szerzői jog szabályaival biztosítható, a felfedezést ismertető tudományos írásmű az, ami oltalomban részesül. Mint ahogyan arról fentebb már volt szó, a know-how, mint vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeret és tapasztalat a Ptk-ban szabályozott, az iparjogvédelemmel rokon szellemi alkotás, mely az új Ptk-ban az üzleti titok aleseteként lesz szabályozva. A műszaki alkotások az emberiség életében, fejlődésében igen fontos szerepet játszanak, jellegükből adódóan gazdaság centrikusak, és kevésbé juttatják kifejezésre az alkotó egyéniségét. Az alkotás objektív ismérvei dominálnak, nem az egyéni-eredeti jelleg, mint a szerzői alkotások esetében.49 A vállalat – és árujelzők joga, azaz a kereskedelmi tulajdonjog a gazdasági szereplők jó hírnevének, egymástól való megkülönböztethetőségének kialakításához és oltalmazásához nyújt segítséget. A vállalat jó hírnevének, ún. „goodwill-jének” kialakulásában számos tényező

szerepet

játszik,

a

tevékenység műszaki

színvonala,

az

áru

minősége,

megbízhatósága, a korszerű marketing tevékenység, stb. A jó hírnév jelentős gazdasági értéket képvisel, ezáltal komoly versenyelőnyt jelent. A felsorolt tényezők mellett a jó hírnév fenntartását, védelmét szolgálják a vállalat – és árujelzőkre vonatkozó jogintézmények, 49


45

jogszabályok. A megkülönböztető jelzéseknek különféle gazdasági funkciói vannak, úgymint a

megkülönböztető

funkció

más

gazdasági

szervezetektől,

illetve

azok

áruitól,

szolgáltatásaitól; a gazdasági tevékenységre, illetve az árura vonatkozó tájékoztatási funkció; az áru kelendőségét szolgáló reklám funkció. A gazdasági szereplőre, a vállalatra utaló megkülönböztető jelzők között a legjelentősebb a kereskedelmi név jogintézménye, az áruk megkülönböztetésére épülő jogintézmény a védjegy, a meghatározott földrajzi egységhez fűződő – előnyt jelentő – kapcsolódást pedig a földrajzi árujelzők oltalma biztosítja.50 Hatályos jogrendszerünkben az iparjogvédelmi oltalmat szinte oltalmi fajtánként külön jogszabály szabályozza. Iparjogvédelmi tárgyú főbb törvényeink az alábbiak.

-

1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról

-

1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról

-

1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról

-

2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról

-

1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról

A szerzői jogtól eltérően az iparjogvédelmi oltalmat a nyilvántartásba vétel biztosítja, nem a szellemi alkotás létrejötte. A lajstromot – amelyből kiderül, hogy kit, mire vonatkozóan, milyen jellegű oltalom illet meg, milyen időponttól kezdődően – oltalmi fajtánként a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vezeti. A Hivatal előtt folyó eljárásokban a jogosultat ügyvéd, illetve szabadalmi ügyvivő képviselheti. A szabadalmakkal kapcsolatos eljárásban a jogi képviselet kötelező. Az iparjogvédelmi oltalmak esetében is beszélhetünk a jogosult személyhez fűződő, illetve vagyoni jogairól, itt azonban a vagyoni jogok átruházhatósága nem kivételes, hanem általános szabály. Az alábbiakban a klaszter tevékenysége szempontjából jelentős oltalmak ismertetésére kerül sor.

6.1. A szabadalmi oltalom

50


46

Az iparjogvédelem alapvető szabályozását a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) adja. A különböző mintaoltalmakkal kapcsolatos törvények számos rendelkezésükkel visszautalnak e törvény rendelkezéseire, az Szt. a mintaoltalmi eljárások során mögöttes joganyagnak minősül. E jogterület nem kapcsolódik ugyan kifejezetten a klaszter tevékenységéhez, részletesebb ismertetésére e háttérjogszabály jellegéből adódóan kerül sor. A szabadalom jogintézménye a találmány alkotója, a feltaláló részére időleges és kizárólagos jogosultságot nyújt a találmány feletti rendelkezésre, csak a szabadalmas engedélyével használható fel a találmányi megoldás.

6.1.1. A szabadalmi oltalom tárgya

Az Szt. 1. § (1) bekezdése értelmében „szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén”. A törvény az egyes fogalmi kritériumokat is meghatározza. Ennek értelmében új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához. A találmánynak ún. abszolút újdonsággal kell rendelkeznie. Nem kaphat szabadalmi oltalmat a találmány, ha a szabadalmaztathatósági kritériumok fennforgásának szempontjából irányadó időpontban, az ún. elsőbbségi időpontban, ami rendszerint a bejelentés időpontja, a találmány a technika állásához tartozik. Az elsőbbségi időpont előtt bárhol a világon és bármikor nyilvánosságra jutott információt a technika állásához tartozónak, és így újdonságrontó ténynek kell tekinteni. Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. Iparilag alkalmazható, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható.51 A törvény meghatározza a kizárt alkotásokat is, nem minősül találmánynak a felfedezés, a tudományos elmélet, a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program, és az információk megjelenítése. A találmány nem részesülhet szabadalmi oltalomban, ha gazdasági tevékenység körében történő hasznosítása a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközne; (pl. emberi klónozásra szolgáló eljárás, emberi embrió alkalmazása ipari, vagy kereskedelmi célra).52 51

Szt. 2. § (1), 4. § (1), 5. § (1) bekezdés 52 Szt. 1. § (2) bekezdés, 6. § (2), (3), (10) bekezdés

47

Szabadalmi oltalom tárgya termék (eszköz, berendezés), vagy eljárás (gyártási, alkalmazási) lehet. A szabadalom a bejelentőt illeti meg, ha a találmány a fogalmi kritériumoknak megfelel, és nincs kizárva az oltalmi körből.

6.1.2. A személyhez fűződő jogok

A szabadalom jogosultja a szabadalmas. A szabadalmas elvileg a feltaláló, azaz aki a találmányt megalkotta, de lehet más is. A feltalálót megilleti a feltalálói minőségének elismeréséhez való jog, valamint a névjog. A névjog értelmében a feltalálót megilleti az a jog, hogy őt e minőségben a szabadalmi iratok feltüntessék, illetve követelheti neve feltüntetésének mellőzését. A névjog a feltalálót akkor is megilleti, ha nem ő a szabadalmas. A feltaláló jogában áll továbbá eldönteni, hogy a találmányt nyilvánosságra hozza-e vagy titokban tartja. A nyilvánosságra hozatal joga a feltalálón kívül mást is megillethet. A szolgálati találmány esetében pl. a feltaláló jogutódjának minősülő munkáltatót. A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, szabadalmi oltalom hiányában is fennállhatnak, érvényesítésük személyhez kötött.

6.1.3. A vagyoni jogok

A szabadalom a jogosult számára a találmány gazdasági előnyeinek kiaknázására kizárólagos lehetőséget nyújt. Ennek értelmében a szabadalmasnak kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A kizárólagos hasznosítási jog alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül -

a találmány tárgyát képező terméket előállítja, használja, forgalomba hozza, raktáron tartja, vagy az országba behozza,

-

a találmány tárgyát képező eljárást használja,

-

előállítja, használja, forgalomba hozza, raktáron tartja, vagy az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket.

48

A szerzői jogban ismertetett szabad felhasználási intézményéhez hasonlóan itt is vannak olyan esetek, amikor a szabadalmas a használatot tűrni köteles. Ilyennek minősül a magáncélú, illetve a kísérleti célú használat, melyek nélkülözik az üzleti jelleget. A szabadalmas jogosult továbbá a találmány feletti rendelkezésre, azaz a hasznosítás másnak történő engedélyezésére, a találmány átruházására, megterhelésére. A vagyoni jogok időben korlátozottak, továbbá forgalomképesek, átruházhatók, örökölhetők, megterhelhetők.

6.1.4. A szabadalmas kötelezettségei

A szabadalom jogosultjának nemcsak jogai vannak, hanem kötelezettségek is terhelik. A szabadalmas kötelezettsége a találmány feltárása, hasznosítása és az oltalom fenntartása. A szabadalom társadalmi rendeltetéséből következik, hogy a szabadalmas köteles a szabadalmi bejelentésben a találmányt olyan mértékben feltárni, hogy annak alapján a találmányt szakember megvalósíthassa. A szabadalmas kötelezettsége továbbá, hogy a találmányt az ország területén hasznosítsa. A hasznosítási kötelezettség megszegésének szankciója a kényszerengedély megadása. Amennyiben a szabadalmas a találmányt ésszerű időn belül (a bejelentés napjától számított 4 év) nem hasznosítja, és erre komoly előkészületet sem tesz, illetve arra másnak sem ad hasznosítási engedélyt, akkor kényszerlicencia megadása kérelmezhető. A kényszerengedély megadása a bíróság hatáskörébe tartozik. A szabadalmi eljáráshoz díjfizetési kötelezettség kapcsolódik. A szabadalmas az oltalom hatálya alatt évente progresszíven (jelenleg az elsőtől a harmadik évig évente 17.600.- Ft, ezt követően sávosan növekvő, a huszadik évben 165.000.- Ft) növekvő összegű fenntartási díjat köteles fizetni.53 Ha a szabadalmas a díjfizetést elmulasztja, és ezt 6 hónap türelmi időn belül sem teljesíti, a szabadalmi oltalom megszűnik.

6.1.5. A szabadalom időbeli, területi, tárgyi hatálya, a szabadalom korlátai

A szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított 20 évig áll fenn. Az oltalom territoriális jellegű, azaz a magyar szabadalom Magyarország területén hatályos. A 53

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 3. § (7) bek.

49

szabadalom tárgyi hatálya, az oltalom terjedelme azt határozza meg, hogy mit is oltalmaz a szabadalom. Ebben a vonatkozásban a szabadalmi leírás részét képező ún. igénypontok szerepe az alapvető. Az igénypontban kell meghatározni a találmány minden szükséges és elégséges jellemzőjét. A közérdek és a szabadalmas érdeke közötti egyensúlyt a jog a szabadalomból eredő jogosultságok korlátozásával teremti meg. Az egyik ilyen korlátot a tranzitforgalomkedvezmény jelenti, melynek értelmében a szabadalmi oltalom hatálya nem érvényesül az olyan közlekedési és szállítási eszközök tekintetében, amelyek csak átmenőben vannak az ország területén, illetve az olyan külföldi eredetű áruk tekintetében, amelyek belföldön nem kerülnek forgalomba. Szintén a szabadalom korlátozását jelenti az előhasználati jog, amely a párhuzamos találmányok lehetősége és a szabadalom kizárólagossága közötti konfliktus feloldására hivatott intézmény. Ugyanazt a találmányt párhuzamosan, egymástól függetlenül többen is létrehozhatják. Ilyenkor a feltalálók közül csak egyikük szerezhet szabadalmi oltalmat, az, aki korábban nyújtja be a szabadalmi bejelentést. Ez utóbbi nem feltétlenül azonos a korábbi feltalálóval, aki nem nyújtott be bejelentést. Az előhasználati jog feltétele, hogy annak jogosultja a találmány tárgyát az elsőbbségi időpontot (a bejelentés időpontját) megelőzően belföldön iparszerűen előállította vagy használta, illetve annak érdekében komoly előkészületeket tett, és jóhiszemű volt. Az előhasználati jog jogosultja tevékenységét az elsőbbség időpontjában meglévő mértékben folytathatja, azt azonban nem bővítheti. Továbbhasználati jog illeti meg azt, aki a szabadalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. A szabadalom további korlátja a kényszerengedély intézménye, mely a fentiekben már ismertetésre került.

6.1.6. A szabadalmi eljárás

Az iparjogvédelem körébe tartozó alkotásfajtáknál az oltalom létének feltétele az oltalom megadása és a lajstromozás. A találmányra szabadalmi oltalom úgy nyerhető, hogy a jogosult bejelentése alapján meginduló eljárás során a hatóság megvizsgálja, hogy megvannak-e a szabadalmaztathatóság feltételei, és ennek alapján a szabadalmat megadja. A szabadalmi eljárások az Szt. értelmében részben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban:

50

Hivatal), részben a bíróságok hatáskörébe tartoznak. A bíróság hatásköre a Hivatal döntéseivel szembeni jogorvoslatok és a szabadalommal kapcsolatos perek elbírálására terjed ki. A bejelentési eljárást az kezdeményezhet, aki a találmány felett rendelkezési joggal bír (a feltaláló, jogutódja, szolgálati jogosult). A bejelentési eljárás célja tehát annak vizsgálata, hogy megvannak-e a szabadalmaztathatóság feltételei, amely feltételeknek az elsőbbségi időpontban kell fennállniuk. Az elsőbbségi időpont a szabadalmi bejelentés benyújtásának napja, mely alól két kivétel van, az uniós elsőbbség és a belső elsőbbség. Az uniós elsőbbség a Párizsi Uniós Egyezmény (melynek ismertetéséről a későbbiekben lesz szó) rendelkezésien alapul. Lényege, hogy aki valamely párizsi uniós tagországban szabadalmi bejelentést nyújtott be, ennek időpontjától számított 1 éven belül más tagországban azonos találmányra nézve benyújtott bejelentése esetén kérheti, hogy annak elsőbbségi időpontjaként a származási országban tett eredeti bejelentésének napját tekintsék. A belső elsőbbség a bejelentő azonos tárgykörű korábbi, folyamatban lévő szabadalmi bejelentésének tizenkét hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek. A szabadalmi bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentési kérelmet, a szabadalmi leírást igényponttal, továbbá a szükségeshez képest rajzokat és egyéb mellékleteket. A leírásnak lehetővé kell tennie, hogy szakember a találmány tárgyát a leírás alapján megvalósíthassa. Egy bejelentésben csak egy találmányra lehet szabadalmat igényelni. A magyar jog azonban nem zárja ki, hogy egy bejelentésben több találmányra is igényeljenek szabadalmat, ha olyan találmányok csoportjáról van szó, amelyek egymással műszakilag összekapcsolódnak. (Így pl. lehetséges az eljárásra igényelt szabadalomra vonatkozó bejelentésben az eljárással előállított termékre egyidejűleg szabadalmat kérni.) A bejelentésért bejelentési és kutatási díjat kell fizetni, ami jelenleg 37.400.- Ft, és a tizenegyedik igényponttól kezdődően sávosan növekszik.54 Amennyiben a bejelentési nap elismeréséhez szükséges minimális követelmények teljesülnek, alaki vizsgálatra, majd újdonságkutatásra kerül sor. A vizsgálati díj 63.800.- Ft.55 A szabadalmi bejelentést az elsőbbség napjától számított 18 hónap elteltével közzé kell tenni a Hivatal hivatalos lapjában, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben.

54

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 3. § (1) bek. 55 a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 3. § (3) bek.

51

A fentieket követi a bejelentés érdemi vizsgálata (a szabadalmazhatósági követelmények, és az egyéb törvényi előírások vizsgálata), melynek eredményéhez képest a Hivatal a szabadalmi bejelentést elutasítja, vagy a szabadalmat megadja. A megadási díj 35.200.- Ft, amely a leírás és rajz hatodik oldalától oldalanként 3.500.- Ft-tal növekszik.56 A szabadalom a megadó határozat jogerőre emelkedésével a bejelentés időpontjára visszaható hatállyal keletkezik. A megadott szabadalomról a szabadalmasnak szabadalmi okiratot kell kiadni, továbbá a szabadalom megadását be kell jegyezni a Hivatal által vezetett szabadalmi lajstromba és meg kell hirdetni a Hivatal hivatalos lapjában. A lajstrom nyilvános, a bejegyzett jogok és tények fennállását hitelesen tanúsítja, az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy azok fennállnak.57

6.1.7. A szabadalomhoz fűződő jogok védelme, a bitorlás és a nemleges megállapítás

Az

Szt.

megkülönbözteti

a

találmánybitorlást

és

a

szabadalombitorlást.

A

találmánybitorlásról akkor beszélünk, ha a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át. Ez esetben a sértett, vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet.58 Szabadalombitorlást követ el az, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja. A szabadalmas a bitrolóval szemben megközelítőleg ugyanazokat a polgári jogi igényeket támaszthatja, amelyek a szerzői jogról szóló részben bemutatásra kerültek.59 Ennek alapján az Szt. 35. § (2) bekezdése értelmében „a szabadalmas a bitorlóval szemben a) követelheti a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a szabadalombitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról; 56

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 3. § (5) bek 57 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (208-252. old.) 58 Szt. 34. § 59 Szt. 35. §

52

d) követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; e) követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését; f) követelheti a kizárólag vagy elsősorban a szabadalombitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését. (3) Szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet”. A nemleges megállapítás értelmében, aki attól tart, hogy ellene szabadalombitorlás miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék vagy eljárás nem ütközik valamely, általa megjelölt szabadalomba. A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt

szabadalom

alapján ugyanarra

a termékre vagy eljárásra vonatkozóan

szabadalombitorlás miatt eljárást indítsanak.60

6.2. A használati mintaoltalom

Használati mintaként az intézményt szabályozó jogrendszerekben általában olyan műszaki alkotások oltalmazhatók, melyek a találmányokhoz képest alacsonyabb műszaki színvonalat mutatnak (ún. „kis szabadalom”).

6.2.1. A mintaoltalom tárgya

A használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hmt.) 1. § (1) bekezdése értelmében „használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható”.

60

Szt. 37. §

53

Új a minta, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbségi időpont előtt írásbeli közlés vagy belföldi gyakorlatba vétel révén bárki számára hozzáférhetővé vált.61 Feltalálói lépésen alapul a minta, ha a technika állásához képest a mesterségben járatos személy számára nem nyilvánvaló. Iparilag alkalmazható a minta, ha valamely iparágban – ideértve a mezőgazdaságot is – előállítható vagy használható. 62 A feltalálói lépés követelménye kapcsán fejtette ki a bíróság egy italt tartalmazó palackok lezárására szolgáló záróelem oltalmával összefüggő eljárásban hozott 3.Pk.29.966/2004/12. sz. végzésében, hogy „az önmagukban ismert elemekből álló minta oltalmazhatóságának feltétele, hogy önmagukban ismert elemek sajátos alkalmazási módja vagy területe, illetőleg az együttalkalmazás (kombináció) olyan műszaki többlethatást eredményezzen, amelynek felismeréséhez

és

megvalósításához

a

mesterségben

járatos

személytől

elvárható

tevékenységet meghaladó alkotó jellegű működésre volt szükség”. Nem részesülhet használati mintaoltalomban a termék esztétikai kialakítása (ami adott esetben a később tárgyalandó formatervezési mintaoltalommal védhető), valamint a növényfajta (ami speciális növényfajta oltalomban részesülhet.63 A használati mintaoltalom elsősorban a kisebb jelentőségű találmányok, korlátozott anyagi források esetén javasolt, illetve ha vitatott a találmány világszintű újdonsága. A használati mintaoltalom ezért azoknak a feltalálóknak javasolt, akik csak Magyarországon, vagy egy-két országban kívánják védeni találmányukat.64

6.2.2. A személyhez fűződő és a vagyoni jogok

A mintaoltalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. A minta feltalálója az, aki a mintát megalkotta. A Hmt. értelmében a minta feltalálójának személyhez fűződő jogaira a szabadalmi törvénynek a feltaláló személyhez fűződő jogaira vonatkozó szabályit kell megfelelően alkalmazni (névjog, nyilvánosságra hozatal joga). A használati mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van arra, hogy a mintát hasznosítsa, illetve hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon. A 61

Hmt. 2. § (1)-(2) bek. Hmt. 3. § (1) bek., 4. § 63 Hmt. 1. § (2) bek. 64 Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (283. old.) 62

54

kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a minta szerinti termék gazdasági tevékenység körében való előállítására, használatára, behozatalára és forgalomba hozatalára.65 A vagyoni jogok – ellentétben a személyhez fűződő jogokkal – átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők.

6.2.3. A használati mintaoltalom időbeli, területi, tárgyi hatálya, korlátai

A mintaoltalom a bejelentés napjától számított legfeljebb 10 évig tart és nem hosszabbítható meg. A mintaoltalom tartamára évente fenntartási díjat kell fizetni. A fenntartási díj összege jelenleg az első öt évben évente 21.400.- Ft, a hatodiktól a tizedik évig évente 32.000.- Ft.66 A mintaoltalomból eredő jogok- hasonlóan a szabadalomhoz – Magyarország területén illetik meg a jogosultat. Az oltalom terjedelmét (tárgyi hatályát) az igénypontok határozzák meg, az oltalom olyan termékre terjed ki, amelyen az igénypont összes jellemzője megvalósul, vagy amelyben egyes igényponti jellemzőket egyenértékű jellemzőkkel helyettesítenek. A mintaoltalom korlátaira szintén a szabadalmi törvényt kell alkalmazni, azaz itt is érvényesül az előhasználati jog, a tranzitforgalom-kedvezmény, továbbá a kényszerengedély intézménye. Kényszerengedély adására azonban nem a minta hasznosításának elmulasztása miatt, hanem akkor kerülhet sor, ha a mintaoltalomban részesülő minta másik mintaoltalom megsértése nélkül nem hasznosítható. Ekkor a gátló mintaoltalomra kényszerengedélyt kell adni.67

6.2.4. A mintaoltalmi engedélyezési eljárás

A használati mintaoltalmi eljárások – ugyanúgy, mint a szabadalmi eljárás – részben a Hivatal, részben a bíróságok hatáskörébe tartoznak, az eljárásban megfelelően alkalmazni kell a szabadalmi törvény eljárási szabályit. Az eljárás itt is bejelentéssel indul, amely kérelemből, a minta leírásából, és az egyéb mellékletekből áll. A bejelentés díja 17.000.- Ft, mely a tizenegyedik és további igénypontok

65

Hmt. 12. § a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 8. § (2) bek 67 Hmt. 16-17. § 66

55

után igénypontonként 1100.- Ft-tal emelkedik.68 A Hivatal először formális vizsgálatot végez, melynek során az előírt iratok, mellékletek meglétét vizsgálja, ezt követi az érdemi vizsgálat, melynek során az oltalmazhatóság feltételeit, és az egyéb törvényi előírások meglétét vizsgálják. A használati mintaoltalmi eljárás esetén azonban újdonságkutatásra és a feltalálói lépés vizsgálatára nem kerül sor, e feltételek meglétét vélelmezik. Amennyiben a bejelentés megfelel az előírt feltételeknek, a mintaoltalmat megadják, a mintaoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal keletkezik.69

6.2.5. Bitorlás, nemleges megállapítás

Mintabitorlás akkor valósul meg, ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul mástól vették át. Ekkor a sértett illetve jogutódja követelheti a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak egészben vagy részben történő átruházását.70 A mintaoltalom bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben azokat a polgári jogi igényeket támaszthatja, amelyeket a szabadalmi törvény értelmében a szabadalmas érvényesíthet a bitorlóval szemben.71 Aki attól tart, hogy ellene mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, ennek megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék nem ütközik valamely általa megjelölt mintaoltalomba. A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt mintaoltalom alapján ugyanarra a termékre vonatkozóan a mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítsanak.72

6.3. A formatervezési mintaoltalom

A klasztertagok figyelmére számot tartható formatervezési mintaoltalom a szerzői jog és az iparjogvédelem

határán

álló

vegyes

jogintézmény.

68

Létrejötte,

tartalma,

korlátai

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 8. § (1) bek. 69 Hmt. IV fejezet 70 Hmt. 18. § 71 Hmt. 19. § 72 Hmt. 20. §

56

iparjogvédelmi jellegzetességeket mutatnak, míg az oltalom tárgyával szemben megkívánt egyéni jelleg, továbbá az alkotó személyére használt törvényi fogalom (szerző) a szerzői jog irányába mutat. A formatervezési minta olyan alkotást véd, ami valamely termék külső kialakításában, megjelenésében testesül meg.

6.3.1. Az oltalom tárgya

A fogyasztók szempontjából nem csupán egy adott termék műszaki használhatósága lényeges, hanem a termék külső megjelenése, esztétikus, divatos formája is. Adott áru versenyképességét jelentős mértékben befolyásolhatja annak külső alakja. Jellegzetes területei a formatervezési mintának a divatcikkek, autókarosszériák, lakberendezési tárgyak stb. A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Fmt.) 1. §-a értelmében „formatervezési mintaoltalomban részesülhet minden új és egyéni jellegű formatervezési minta. Mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – eredményeznek. Terméknek minősül bármely ipari vagy kézműipari árucikk. A termékek közé tartoznak – egyebek mellett – a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések és a nyomdai betűformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. A számítógépi program nem tekinthető terméknek.73 A fentiek értelmében formatervezési minta megvalósulhat: -

magának a terméknek a jellegzetességében, pl. ehető evőeszköz készlet,

-

a termék díszítésének jellegzetességében pl. dísztárgyak esetén,

-

rajzolat különlegességében,

-

körvonalak jellegzetességében,

-

színek alkalmazásában, pl. színes könyvborító,

-

különleges felület alkalmazásában, pl. fa, textil, fém ugyanazon a felületen, stb.

Új a minta, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra az elsőbbség időpontját megelőzően. A mintának világviszonylatban kell újnak lennie. A mintát nyilvánosságra

73

Fmt. 1. § (3) bek.

57

jutottnak kell tekinteni, ha közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált.74 A mintának egyéni jellege van, ha az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz.75 A törvény kizáró okokat is meghatároz. Nem részesülhet mintaoltalomban a külső jellegzetesség, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye. Nem részesülhet továbbá oltalomban a minta, ha a közrendbe, közerkölcsbe ütközik (pl. önkényuralmi jelképek kialakításai), állami felségjelet, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzést jogosulatlanul használ, vagy olyan kitüntetést, jelvényt, címert, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyet tartalmaz, amelynek használatához közérdek fűződik. Szintén nem részesülhet oltalomban a minta, ha ütközik az elsőbbség időpontját követően nyilvánosságra jutott olyan mintával, amelyre korábbi elsőbbséggel adtak mintaoltalmat, továbbá ha más iparjogvédelmi vagy szerzői jogába ütközik.76 Az erőteljesen hasonló minták is ki vannak zárva az oltalomból. A törvényi kritériumokkal kapcsolatosan a bíróság a BH. 1985. 383. sz. döntésében a következőket fejtette ki: „Az ipari termék külső formája akkor részesülhet ipari oltalomban (a korábban hatályos jogszabály szerinti megnevezés), ha új és az oltalmat kizáró ok nem áll fenn. A kizáró ok hiánya azonban nem teszi szükségtelenné annak vizsgálatát. hogy az oltalmazni kért megoldás az ipari termék új külső formájának tekinthető-e. Ha a megoldás nem ad az ipari terméknek jellegzetes külső formát, önmagában az a körülmény, hogy a megoldás egyes elemei függetlenek a műszaki célkitűzéstől, a mintaoltalom megadására nem ad alapot”. Amennyiben az oltalomban részesülő minta az egyéni-eredetiség kritériumát is kielégíti, a mintaoltalom mellett érvényesül a szerzői jogi jogvédelem is, azaz az Fmt. a párhuzamos oltalom elvét érvényesíti.

6.3.2. A személyhez fűződő és a vagyoni jogok

A mintaoltalom a szerzőt vagy jogutódját illeti meg. A minta szerzője az, aki a mintát megalkotta. A jogosult személyhez fűződő jogai a névjog, azaz a név feltüntetésének, vagy a 74

Fmt. 2. §, 4. § (1) bek. Ftmt. 3. § (1) bek. 76 Fmt. 6-10. § 75

58

feltüntetés mellőzésének a joga, valamint a nyilvánosságra hozatal, illetve a titokban tartás joga. A személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek, megsértésük esetén a szerző a Ptk.-ban meghatározott igényeket érvényesítheti.77 A mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására, illetve, hogy erre másnak engedélyt (licencia) adjon. Hasznosításnak minősül különösen: a minta szerinti termék előállítása, használata, forgalomba hozatala, forgalomba hozatalra való felkínálása, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartás.78 A vagyoni jogok ez esetben is átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők.

6.3.3. A formatervezési mintaoltalom időbeli, tárgyi hatálya, korlátai

A mintaoltalom időtartama a bejelentés napjától számított 5 évig tart, és mivel négyszer is megújítható, maximális időtartama 25 év. A megújításoknak emelkedő díjtételeik vannak, első alkalommal a díj mértéke 64.000.- Ft.79 A mintaoltalom terjedelmét a minták lajstromában elhelyezett fénykép, rajz, vagy más grafikai ábrázolás határozza meg, amelyek a termék egészének vagy részének külső jellegzetességét maradéktalanul meghatározzák. A mintaoltalom korlátját jelentik a szerzői jogból ismert szabad felhasználási esetek, úgymint a magánhasználat, a kísérleti célú, idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekmények. Itt is érvényesül az előhasználati jog, melynek értelmében előhasználati jog illeti meg azt, aki az elsőbbség napja előtt kezdte meg a minta szerinti termék belföldön, jóhiszeműen és gazdasági tevékenysége körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett. A tranzitforgalmi kedvezmény értelmében pedig a mintaoltalom hatálya nem érvényesül a külföldön lajstromozott és időlegesen az ország területén tartózkodó hajók és légijárművek felszerelése, alkatrészeknek és tartozékoknak ilyen járművek javítása céljából történő behozatala, valamint az ilyen járművek javítása tekintetében.80

77

Fmt. 12. § Fmt. 16. § 79 a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 10. § (3) bek. 80 Fmt. 17. § 78

59

6.3.4. A formatervezési mintaoltalmi eljárás

Az eljárás itt is a Hivatalhoz történő bejelentéssel indul, melynek tartalmaznia kell a kérelmet, a minta ábrázolását, valamint a minta szerinti termék megnevezését. A bejelentés díja 32.000.- Ft.81 A minta szerinti termékeket – lehetőség szerint – Az ipari minták nemzetközi osztályozásáról szóló, 1968. évi Locarnói Megállapodásban előírt nemzetközi osztályozás (Locarnói Osztályozás) szerinti osztályjelzet feltüntetésével kell megjelölni. (Az egyes jelezetek: 2. osztály: ruházati cikkek és divatáruk, 3. osztály: utazási cikkek, tokok, tartók és személyes tárgyak, 6. osztály: bútorzatok, 11. osztály: dísztárgyak, 21. osztály: játékok, játékszerek, sátrak és sportcikkek). Az eljárás szakaszai a szabadalmi eljáráshoz hasonlóan (annál egyszerűbben) épülnek fel. A bejelentést követő vizsgálatot követően kerül sor az újdonságkutatásra, majd az alaki és az érdemi vizsgálatra. Amennyiben a minta megfelel a törvényi követelményeknek, a Hivatal az oltalmat megadja, és azt meghirdeti hivatalos lapjában. Az eljárás általában 11-13 hónapot vesz igénybe.

6.3.5. Bitorlás, nemleges megállapítás

A formatervezési minta esetében is beszélhetünk mintabitorlásról és mintaoltalom bitorlásról. Mintabitorlás valósul meg, ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a mintájából vették át. Ebben az esetben a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a mintaoltalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.82 Mintaoltalom bitorlást követ el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja. A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben azokat a polgári jogi igényeket támaszthatja, amelyeket a szabadalmi törvény értelmében a szabadalmas érvényesíthet a bitorlóval szemben.83 A BH1983. 313 II. sz. bírósági döntés értelmében „a mintaoltalom bitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha az előállított, forgalomba hozott termék külső alakja a maga egységében azonos az ipari mintával”.

81

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 10. § (1) bek. 82 Fmt. 22. § 83 Fmt. 23. § (1)-(2). bek.

60

Aki attól tart, hogy ellene mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítanak, az eljárás megindításáig kérheti annak megállapítását, hogy az általa hasznosított vagy hasznosítani kívánt termék nem ütközik valamely általa megjelölt minta oltalmába. A nemleges megállapítást kimondó jogerős határozat kizárja, hogy a megjelölt minta oltalma alapján ugyanarra a termékre vonatkozóan a mintaoltalom bitorlása miatt eljárást indítsanak.84

6.4 .A kereskedelmi név védelme


A kereskedelmi nevek olyan megjelölések, amelyet gazdálkodó szervezetek vagy személyek gazdasági tevékenységük folytatása során abból a célból használnak, hogy tevékenységüket

más

hasonló

területen

vállalkozóktól

megkülönböztessék.

A

jól

megválasztott és bevezetett kereskedelmi név versenyelőnyt jelent. A kereskedelmi név gyűjtőfogalom, melynek körébe tartoznak a cégnevek, a kereskedelmi vállalkozások feliratai (pl. „Szamos Marcipán”), a vállalatnevek (pl. „Pécsi Sörgyár”), étteremnevek, a mozaikszavak (pl. BKV). Sajátos kategóriát jelentenek a domain nevek, melyek az interneten azonosítják a név használóját. A domain névnek van kötelező (pl. .hu) és választható része, a védelem a választható karaktersorozatra terjed ki.

6.4.2. Az oltalmat biztosító jogintézmények

A kereskedelmi nevek védjegyként lajstromozhatók. Ebben az esetben meg kell felelniük a védjegyoltalom későbbiekben kifejtett feltételeinek. Védjegyként lajstromozott kereskedelmi nevek pl. a „TRILAC – festékmester”, „OTP Bank”. Amennyiben a kereskedelmi név gazdasági értéket képvisel, úgy oltalma a védjegyként való védelemmel hatékonyan megoldható. Védjegyoltalma hiányában a kereskedelmi neveket a tisztességtelen piaci magatartás szabályi között az ún. jellegbitorlás jogintézménye védi. A tisztességtelen piaci magatartás és

84 Fmt.

24. §

61

a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 6. §-a értelmében „tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel – ideértve az eredetmegjelölést is – vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni”. A kereskedelmi nevek körében a legnagyobb gazdasági jelentősége a cégneveknek van, melyek a cég bejegyzése során a cégbírósági eljárásban védhetők. A cégnév a gazdasági társaság más gazdasági társaságtól való elhatárolását, és az általa forgalmazott áruk és szolgáltatások megkülönböztetését biztosító, a cégbíróság által nyilvántartásba vett neve. A cégnevekre vonatkozó részletes szabályozást a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) tartalmazza. A Ctv. 3. § (4) bekezdése értelmében a cégnévnek az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől a cégforma különbözőségén túlmenően is egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami – különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően – megtévesztő. A cégnevek védelmének háttérjogszabálya a Ptk. A jelenleg hatályos törvényszöveg értelmében (Ptk. 77. § (3) bek.) „a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek”. Az új Ptk. a tilalmat már nem fogja a működési körre, és földrajzi területre korlátozni, ugyanis annak 3:6. § (1) bekezdése értelmében „a jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető”.

6.4.3. A jogosultságok

A kereskedelmi név tulajdonosa jogosult a kereskedelmi nevét vállalkozásának azonosítására és megkülönböztetésére kizárólagosan használni. A jogosultat megilleti az a jog is, hogy kereskedelmi nevét árujelzőként az árun, csomagoláson, üzleti levelezésben, reklámozás során kizárólagosan használja.

62

6.4.4. A jogosulatlan használat, bitorlás

A védjegyként lajstromozott kereskedelmi nevek jogtalan használata esetén a védjegybitorlásnak a későbbiekben ismertetésre kerülő szankcióit kell alkalmazni. A tisztességtelen piaci magatartás körébe tartozó jellegbitorlás esetén a versenyjogban előírt szankciókkal élhet az sérelmet szenvedett fél, melyek ma már teljesen megegyeznek a szerzői jogi vagy ipajogvédelmi jogok megsértése esetére a vonatkozó törvényekben előírt szankciókkal. A Ctv. 6. § (1) bekezdés értelmében „két vagy több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be, illetve amelyik névfoglalással élt”. A cégbejegyzési kérelem benyújtását követően a cégbíróság megvizsgálja a cégnevet, és amennyiben nem találja bejegyzésre alkalmasnak, annak nyilvántartásba vételét elutasítja. A kereskedelmi név jogosultja a fent hivatkozott Ptk. 77. § (3) bekezdésében foglalt előírás megszegése esetén a személyhez fűződő jogi szankciórendszer alapján érvényesítheti igényét.85 A jogosulatlan névhasználatról döntött a bíróság az EBH 2003/860. sz. határozatában, amikor megállapította a jogsértést és eltiltotta az alperest a további jogsértéstől abban az ügyben, amelyben a „Pesti Est” folyóirat jogosultja sérelmezte a „Kecskeméti Est”, „Nem csak Kecskeméti Est”, és „Nem csak Esti Kecskemét” kiadványok megjelenését.

6.5. A védjegyoltalom

A klasztertagok érdeklődésére leginkább számot tartható védjegy az árujelzők csoportjába tartozó, az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló olyan jelzés, megjelölés, amelynek használata kizárólagos jelleggel a védjegyoltalom jogosultját illeti meg. A védjegyek alapvető gazdasági-jogi funkciója a megkülönböztetés, individualizálás, azaz meghatározott árunak meghatározott előállítóhoz vagy forgalmazóhoz való kapcsolódását juttatják kifejezésre. Emellett a védjegyeknek információközvetítő és reklámfunkcióik is vannak, kardinális szerepük van a vállalkozások arculatának alakításában, az üzleti 85


63

kommunikációban. A védjegyhez továbbá rendszerint a minőség képzete kötődik, a tartós fogyasztási cikkeket a fogyasztók szinte mindig védjegy szerint vásárolják. A védjegy a gazdasági verseny eszköze, egyrészt az eladás ösztönzésében, a kelendőség fokozásában jelentős szerepet játszik, másrészt jelentős nyereség realizálását teszi lehetővé, amennyiben jól bevezetett, jó minőségű termékről van szó.

6.5.1. A védjegyoltalom tárgya

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI törvény (a továbbiakban: Vt.) 1. § (1) bekezdése értelmében „védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól”. A törvény utal a védjegyként oltalmazható megjelölések különböző változataira, ilyenek lehetnek különösen a szavak, szóösszetételek, jelmondatok, betűk, számok, ábrák, képek, színkombinációk, hologramok, sík- vagy térbeli alakzatok, hang- vagy fényjelek, illetőleg ezek kombinációi.86 A védjegyek fajtái kialakításuk, kivitelezési formájuk szerint lehetnek: -

szóvédjegyek: pl. „Omnia”, „Pilvax”,a családi nevekből álló szóvédjegyek, pl. „Pick”, „Zsolnay”, a fantázianevek pl. „Videoton”, a kereskedelmi jelmondatok pl. „Húzd fel az eredetit! (Lewis 501)”, a szlogenek pl. „A legkisebb is számít.” (TESCO);

-

ábrás védjegyek: ide tartoznak az ábrák, pl. „Audi” egymást metsző négy karikája, a címerek, a minták, pl. a Herendi Porcelángyár „Apponyi”, „Rothschild” mintái;

-

ábrával kombinált szóvédjegyek: melyek körébe tartoznak a szóvédjegyek ábrával kombinálva pl. „Pick” védjegy nemzeti szalaggal kombinálva, a plakátok pl. ünnepségek, nemzetközi sportrendezvények plakátjai, az emblémák;

-

egyéb védjegyfajták: betűk, betűsorok, pl. „BMW”, számok, térbeli és csomagolási védjegyek, pl. a „Coca-Colás palack”, szín, pl. „Milka” lilája.

A védjegyek csoportosítása a jogi szabályozás tartalma szerint: -

áruvédjegyek: pl. „Omnia”, „Hubertus”;

-

szolgáltatási védjegyek: pl. „IBUSZ”, „Burger King”;

-

kereskedelmi védjegyek: pl. „Budget”.

86 Vt. 1. § (2) bek.

64

Sajátos kategóriát képeznek továbbá: -

a belföldön jó hírnevet élvező védjegyek: a Vt. 4. § (1) bekezdése c.) pontja szerint: „nem részesülhet védjegyoltalomban eltérő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű megjelölés, ha annak alapos ok nélkül történő használata a jó hírű védjegy megkülönböztető

képességét

vagy

hírnevét

sértené

vagy

tisztességtelenül

kihasználná”; -

a

nemzetközi

védjegyek:

ezek

körébe

tartoznak

a

védjegyek

nemzetközi

lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás (1981) alapján lajstromozott nemzetközi védjegyek, és a Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv (1989) alapján lajstromozott nemzetközi bejelentések; -

a közösségi védjegyek: az Európai Unióban a Tanács 40/94/EK rendelete alapján megvalósult a Közösségi Védjegy Intézménye, létrehozták az egész Közösség területére vonatkozó közösségi védjegy engedélyezési rendszert. A közösségi védjegy az EU valamennyi tagállamában érvényes, és a közösségi védjegybejelentés átalakítható nemzeti védjegybejelentéssé;

-

a tanúsító védjegyek: a Vt. 101. § (1) bekezdése értelmében „a tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy a minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja”. A tanúsító védjegy tanúsíthatja az áruk eredetét, a kiváló minőséget pl. Kiváló Magyar Élelmiszer Védjegy”, az előállítási módot pl. kézi festés. A védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet maga nem használhatja,

engedélyezi

követelményeknek

vagy

azonban egyéb

annak

használatát

jellemzőknek

az

megfelelő

előírt

minőségi

árukkal

vagy

szolgáltatásokkal kapcsolatban.; -

együttes védjegyek: az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól minőség, származás vagy egyéb tulajdonság alapján.87 Ebben az esetben a védjegy jogosultja a szervezet, a védjegy használatára azonban a szervezet tagjai jogosultak.

87 Vt. 98 § (1) bek.

65

Az oltalom feltétele tehát a megjelölés grafikai ábrázolhatósága (ezért kizárt pl. az ízek és illatok védjegyként való oltalma), és a megkülönböztetőképesség. A védjegyként való használatra elvileg alkalmas jelzések közül a törvény bizonyos megjelöléseket kizár az oltalomból. Megkülönböztethetünk feltétlen (abszolút) kizáró okokat, melyeket a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kötelezően, hivatalból vizsgál, továbbá viszonylagos (relatív) kizáró okokat, melyek esetén a megjelölés oltalmát korábbi védjegy, vagy más jogosultságok akadályozzák, ezek érvényesítése az érintett jogosultakra tartozik. Az abszolút kizárási okok alól nem lehet általában felmentést adni, a relatív kizárási okok esetében a jogosult hozzájárulása (consent) a lajstromozási akadályt elhárítja. Az abszolút kizáró okok körébe tartozik az az eset, ha a megjelölés nem felel meg a Vt-ben meghatározott védjegyfogalomnak, azaz nem ábrázolható grafikailag. Ide tartoznak továbbá a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések. Ezek tekintetében a Vt. példálózó felsorolást ad, nem alkalmas a megkülönböztetésre a megjelölés, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak, továbbá ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza.88 Ezek alapján nem alkalmas pl. a „Colt” megjelölés lőfegyverek védjegyoltalmára, mert áru megjelölésére általánosan használják, illetve kizárólag az áru fajtáját tünteti fel. Szintén nem lajstromozhatók védjegyként az olyan jelzők önmagukban, mint „extra”, „ultra”, „szuper” stb. Nem találta alkalmasnak a bíróság a CAFEHAUS szómegjelölést védjegyként való lajstromozásra, amikor 8.Pkf.25338/2011. számú döntésében megállapította, hogy „a megjelölés leíró jellegű, arról a fogyasztó azonnal, minden gondolkodás nélkül az árujegyzékben szereplő egyik szolgáltatással azonosítja”. A Vt. 2. § (3) bekezdése ugyanakkor elismeri az ún. szerzett megkülönböztetőképességet, azaz az eredetileg megkülönböztető jelleggel nem rendelkező megjelölések nincsenek kizárva az oltalomból, ha használatuk révén, akár a bejelentés napja előtt, akár azt követően megszerezték a megkülönböztetőképességet, pl. az Audi gépjárműgyár egymást metsző négy azonos nagyságú karikája.

88 Vt. 2. § (2) bek.

66

Az abszolút kizáró okok körébe tartoznak a közrendbe vagy közerkölcsbe ütköző megjelölések, illetve amelyek vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből állnak. Kizárt a védjegyoltalomból a fogyasztók megtévesztésére alkalmas megjelölés, továbbá amit rosszhiszeműen jelentettek be lajstromozásra. Abszolút kizáró ok érvényesül az olyan megjelölések tekintetében, amelyek kizárólag valamely állam vagy hatóság, nemzetközi szervezet megnevezéséből, zászlójából, címeréből vagy jelvényéből állnak. Az érintett szervek hozzájárulásával azonban ezek a jelzések a védjegy elemeként szerepelhetnek. A relatív kizáró okok esetén egy oltalomra később bejelentett védjegy ütközik már korábban oltalomban részesülő jogokkal. Ennek alapján nem részesülhet oltalomban azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos megjelölés, továbbá az a megjelölés sem, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. A korábbi jó hírnevet élvező védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés eltérő áruk és szolgáltatások tekintetében is ki van zárva az oltalomból, ha annak alapos ok nélkül történő használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná. A relatív kizáró okok körébe tartozik, ha a megjelölés sérti másnak a személyhez fűződő jogát. A név vagy képmás védjegyként való felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges, történelmi személyekre vonatkozó megjelölések esetén a Magyar Tudományos Akadémia véleményét kell kikérni. Nem részesülhet oltalomban a megjelölés, ha más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne, továbbá azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében az a megjelölés, amely egy olyan védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, amelynek oltalma korábban lejárat miatt megszűnt, ha a megszűnés óta két év még nem telt el. Kizárt az oltalomból az a megjelölés is, amely azonos másnak védjegyként nem oltalmazott, de ténylegesen használt megjelölésével, ha a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélkül történő használata jogszabályba ütközne.

6.5.2. A védjegy lajstromozására irányuló eljárás Az eljárás a Hivatalhoz benyújtott bejelentéssel indul meg, melynek igazgatásiszolgáltatási díja jelenleg 74.800.- Ft, együttes és tanúsító védjegy esetén 320.000.- Ft.89 A

89

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 11. §

67

bejelentésnek kérelmet, a lajstromozni kért megjelölést és az árujegyzéket, valamint a bejelentők adatit kell tartalmaznia. Az eljárás kb. 11-13 hónapot vesz igénybe. A védjegyoltalom szempontjából kiemelkedő szerepe van az árujegyzéknek, amely azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a jegyzéke, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre az oltalmat igénylik. A védjegyjogosultat csak az árujegyzékben szereplő áruk és szolgáltatások vonatkozásában illeti meg az oltalom. Az árujegyzéket a Nizzai Osztályozás áru és szolgáltatási osztályai alapján kell összeállítani a védjegybejelentéshez. A bejelentést követi az alaki vizsgálat, azaz a formai követelmények, kötelező mellékletek meglétének vizsgálata, majd a korábbi védjegyjogok fennállására vonatkozó kutatási eljárás. Ezután következik az érdemi vizsgálat, amely a kizáró okok, és az egyéb törvényi feltételek vizsgálatára terjed ki. Ezt követően a Hivatal meghirdeti a védjegybejelentést. A relatív kizáró okok érvényesítésére az ún. felszólalás ad lehetőséget, mellyel a korábbi védjegy, iparjogvédelmi, szerzői jog jogosultja élhet a bejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül. Ha a megjelölés megfelel valamennyi vizsgálati követelménynek, továbbá az ügyben nem nyújtottak be felszólalást, vagy azt visszautasították, a Hivatal a bejelentett megjelölést védjegyként lajstromozza, arról védjegyokiratot állít ki, és a védjegyet hivatalos lapjában meg is hirdeti.

6.5.3. A védjegyoltalomból fakadó jogok, az oltalom időbeli, területi, tárgyi hatálya, korlátai

A védjegyoltalom az illeti meg, aki a megjelölést lajstromoztatja. A védjegyre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet. A védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára, azaz, hogy a

megjelölést árukon, csomagoláson, üzleti levelezésében, reklámtevékenységében, azaz gazdasági tevékenysége során használja, továbbá, hogy másnak a használatra engedélyt (licencia) adjon. A védjegyjogosultnak nemcsak joga, hanem kötelezettsége is a védjegy használata. Amennyiben a védjegyet nem használja megfelelően, ez az oltalom megszűnéséhez vezet. A Vt. 18. § (1) bekezdése értelmében a „védjegyoltalom megszűnik, ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges

68

használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta”. A védjegyoltalom oltalmi ideje a bejelentés napjától számított 10 év, ami tetszés szerinti alkalommal újabb 10 évre meghosszabbítható. Az oltalom magyar védjegy esetében Magyarország területén biztosít kizárólagos használati és rendelkezési jogot. A védjegy tárgyi hatályát a megjelölés vizuális összképe határozza meg, és csak az árujegyzékbe felvett és az azokhoz hasonló áruk tekintetében érvényesül. A védjegyjogosult jogainak korlátozását jelenti, hogy a Vt. 15. § értelmében a „védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja saját nevét vagy címét (pl. „Renault Baumgartner – Budapest”), az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést (pl. magyar „Suzuki”).” A védjegyet továbbá az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzésére fel lehet használni különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében (pl. „Kovács üléshuzat Peugeot gépkocsihoz”). A védjegyjogok további korlátját jelenti a Vt. 17. § (1) bekezdésében szabályozott ún. belenyugvás intézménye, melynek értelmében „ha a védjegyjogosult öt éven át megszakítás nélkül eltűrte egy későbbi védjegynek az országban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban nem léphet fel e későbbi védjegynek az országban történő használatával szemben, valamint korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti a későbbi védjegy törlését sem”.

6.5.4. A védjegybitorlás

Védjegybitorlást követ el az, aki a védjegyet azonos vagy hasonló áruk, szolgáltatások tekintetében – a jó hírű védjegyet akár eltérő árukra, illetve szolgáltatásokra – gazdasági tevékenysége során anélkül használja, hogy erre a védjegyjogosulttól engedélyt kapott volna. A védjegybitorlással kapcsolatos aktuális jogalkalmazási gyakorlatot szemléltetik az alábbi jogesetek. A MEDVE szóvédjegy bitorlását állapította meg a bíróság a MEDVE HAGYMÁS megjelölés sajtokon történt használata miatt (Fővárosi Bíróság 3.P.24.523/2009.). A MERLOT színes ábrás védjegy bitorlását állapította meg a bíróság annak a borcímkének a

69

használata miatt, melyen a védjegy valamennyi eleme kis eltérésekkel maradéktalanul megvalósult (Főváros Ítélőtábla 8. Pf.21.642/2010.). A BH1995. 340. sz. döntés értelében „a védjegybitorlás elbírálásánál több elemből álló (kombinált) védjegy esetében nem az egyes elemek (szó, szóösszetétel, ábra, kép, színösszetétel, sík vagy térbeli alakzat), hanem a védjegy valamennyi elemének a vásárlókra gyakorolt összbenyomása alapján dönthető el, hogy a védjegyoltalom alatt álló megjelöléssel azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló megjelölést alkalmaztak-e.” A védjegybitorláshoz a Vt. a szerzői jog megsértése esetére meghatározott, fentebb már ismertetett jogkövetkezményekkel azonos objektív alapú szankciókat fűzi, a vétkességi alapú, szubjektív szankció pedig itt is a kártérítés.90

6.6. A földrajzi árujelzők oltalma

A földrajzi árujelzők használata is az áruk megkülönböztetésére szolgál. Amíg azonban a védjegy individualizál, az áru és meghatározott vállalat közötti kapcsolatra utal, a földrajzi árujelzők az árunak egy földrajzi egységhez való kapcsolódását jelzik, az onnan való származására utalnak. A földrajzi árujelzők jogi szabályozása sajátos vonásokat mutat. A földrajzi

árujelzők

általában

agrártermékekre

vonatkoznak,

kollektív

jogosultságot

biztosítanak, és nem forgalomképesek, nem lehet a használatukra vonatkozóan másnak használati engedélyt adni, ehhez ugyanis a földrajzi környezet átruházhatósága, a természeti tényezők, és a tapasztalat átadása is szükséges volna. A földrajzi árujelzők mögött nem áll személyiségi jog, kizárólag a vagyoni jogok védelme biztosított. A földrajzi árujelzők jogi szabályozására szintén a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI törvény (Vt.) vonatkozik.


A földrajzi árujelzők kategóriája gyűjtőfogalom, amely magában foglalja: - a földrajzi jelzést, 90

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (296-329. old.) 90 Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. (284-303. old.)

70

- az eredetmegjelölést, - a származási jelzést és - a hagyományos jelzést. A Vt. 103. § (1) bekezdése értelmében „földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés”. A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.91 A földrajzi jelzés esetén a származási hely és a termékminőség közötti kapcsolat gyengébb, mint az alábbiakban részletezett eredetmegjelölés esetében. A termék minősége nem kizárólag a földrajzi környezetnek tulajdonítható, az emberi a természeti tényezők szerepe kisebb, mint az eredetmegjelölés esetében. A eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.92 Az eredetmegjelölés tehát egy szűkebb kategória, mindig utal az áru sajátos minőségére is, amely földrajzi tényezőkkel (talaj, klimatikus viszonyok), illetve emberi tényezőkkel (termelési módszer, szakismeret) áll összefüggésben. Míg a „magyar bor” pusztán a termék származására utal, addig a „tokaji bor” vagy a „herendi porcelán” már minőséget kifejező eredetmegjelölés. Egyes nézetek szerint külön kategóriát alkot, a Vt-ben azonban inkább összemosódik a földrajzi jelzés fogalmával a származási jelzés. A származási jelzés a termék valódi származási helyét (országot, régiót, helységet) jelzi, azonban a termék minősége és az adott földrajzi hely között nincs funkcionális összefüggés (pl. „vecsési paprika”). Más kérdés, hogy pl. az adott országnak a kérdéses árufajta tekintetében elért eredményeire épülő tekintélyének (pl. „svájci óra”) a fogyasztók számára kelendőség fokozó hatása lehet. A származási jelzés lehet országnév, régiónév, helységnév, de az ország nagy földrajzi egységeinek megjelölése is (Dunántúl, Duna-Tisza köze) is ide sorolható. A származási jelzéseknek különösen a borok vonatkozásában van nagy jelentősége. 91

Vt. 103. § (2) bek. 92 Vt. 103. § (3) bek.

71

A hagyományos jelzések a borok és égetett szeszek esetében gyakoriak, pl. késői szüretelésű bor, muzeális bor. A Vt. a földrajzi árujelzők tekintetében is tartalmaz kizáró okokat. A 105. § (1) bekezdés értelmében „a földrajzi árujelző nem részesülhet oltalomban, ha a termék szokásos elnevezésévé vált a kereskedelmi forgalomban, függetlenül attól, hogy a termék a földrajzi árujelző által megjelölt helyről származik”. Ilyen pl. a debreceni húskészítmény, vagy az ementáli sajt. Kizártak továbbá az oltalomból a korábbi földrajzi árujelzővel azonos földrajzi árujelzők; azonos vagy hasonló termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel azonos vagy ahhoz hasonló földrajzi árujelző (pl. ha az Eger eredetmegjelölés foglalt borokra, akkor az pl. pálinkára nem lehet felhasználni); valamely korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló földrajzi árujelző, ha – a védjegy ismertségére, jóhírnevére vagy a piacon való jelenlétének tartósságára tekintettel – annak használata az áru származása tekintetében a fogyasztók megtévesztését eredményezheti. Nem részesülhet továbbá oltalomban a földrajzi árujelző, ha korábbi – oltalom alatt álló vagy egyéb – növényfajta, illetve állatfajta nevével ütközik, és emiatt a termék származása tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére (pl. „Pannonia burgonya”).93

6.6.2. Az oltalomból fakadó jogok, az oltalom időtartama

A földrajzi árujelzőkre való jog kollektív jogosultság. Oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják. Az oltalom alapján a jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi árujelző használatára, azonban arra másnak – a fentebb már jelzett okok miatt – használati engedélyt nem adhatnak. Az oltalom a bejelentés napjára visszamenőleges hatállyal a lajstromozáskor keletkezik, és korlátlan ideig tart.

93

Vt. 106. §

72

6.6.3 A földrajzi árujelzők lajstromozására irányuló eljárás

Az oltalomra vonatkozó bejelentést a Hivatalhoz kell benyújtani, a bejelentés díja jelenleg 107.000.- Ft.94 A bejelentésnek tartalmaznia kell a kérelmet, a földrajzi árujelző megnevezését, a termékjegyzéket (azon termékek felsorolását, amelyekkel kapcsolatban az oltalmat igénylik), a termékleírást, és egyéb szükséges mellékleteket. Ha a bejelentés megfelel a formai követelményeknek, a Hivatal elvégzi az érdemi vizsgálatot, amely arra terjed ki, hogy a földrajzi árujelző megfelel-e a törvényi előírásoknak, és nem áll-e fenn kizáró ok. Ezt követően kerül sor az oltalom megadására.

6.6.4. A bitorlás

A földrajzi árujelzők bitorlását az követi el, aki az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt jogosulatlanul használja. A bitorlás jogkövetkezményeire a védjegybitorlás vonatkozásában ismertetettek irányadók.

6.7. Szerződések az iparjogvédelem területén

Az

iparjogvédelmi

szellemi

alkotások

tekintetében

három

lényeges

fázist

különböztethetünk meg, az alkotás létrehozásának, az oltalom biztosításának, és az alkotás elterjesztésének, hasznosításának szakaszát. Az egyes szerződésfajták is e szakaszokhoz kapcsolódnak, azaz résben az alkotás létrehozására (kutatás-fejlesztési szerződések), részben az oltalom biztosítására (jogátruházási szerződések), részben pedig az elterjesztésre, hasznosításra vonatkoznak (licenciszaerződések). A szerződésfajták néhány sajátos, közös vonást is mutatnak, úgymint a szerződések tárgyának „immateriális” jellege, a szellemi alkotások létrehozásával és bevezetésével kapcsolatos magas fokú kockázat, bizonytalanság, amely fokozott bizalmat, továbbá állandó és szoros együttműködést kell, hogy eredményezzen a partnerek részéről.

94

a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet 12. §

73

Az iparjogvédelem nevesített szerződései gyakran képezik továbbá elemeit más, vegyes szerződéseknek, illetve egymással is vegyülhetnek (pl. kutatási szerződéssel vegyes licenciaszerződés.

6.7.1. A kutatási szerződés hatályos szabályozása

A kutatási szerződés hatályos szabályait a Ptk. tartalmazza. A szerződés lényege, hogy a kutató kutatómunka végzésére köteles. A kutatás alkotó jellegű, magas színvonalú, „új” megoldásra irányuló, tudományos módszereket alkalmazó szellemi tevékenység. A kutatási szerződés visszterhes szerződés, a kutatót a kifejtett tevékenysége ellenében díjazás illeti meg. Bár a Ptk. a kutatási szerződést az eredmény létrehozására irányuló vállalkozási típusú szerződések körében helyezi el, azonban az eredmény elérése nem feltétlenül része a szerződésnek, tekintettel arra, hogy az új létrehozására irányuló próbálkozásban a bizonytalansági elem fokozottan jelen van. A felek ezért a Ptk. 412. § (1) bekezdése értelmében megállapodhatnak abban, hogy „a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár”, ez a lehetőség pedig megbízási jelleget ad a szerződéstípusnak. A szerződésekben tehát jelen vannak mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződésekre utaló elemek, melyeket a tartalmuknak megfelelően kell értékelni. Ezt tükrözi a Legfelsőbb Bíróság (jelenlegi nevén Kúria) BH 2002.307 sz. döntése is, melynek értelmében „a kutatási szerződésnek a vállalkozási elemeket tartalmazó részében a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályokat, a megbízási elemeket tartalmazó részében pedig a megbízási szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni”. A kutatási szerződés tehát olyan szerződés, melynek alapján a kutató ellenszolgáltatás fejében meghatározott új tudományos eredmény elérése érdekében történő gondos és szakszerű kutatási tevékenység kifejtésére, illetve – vállalkozási jellegű kutatási szerződés esetén – meghatározott eredmény elérésére és annak a jogosult rendelkezésre bocsátására köteles. A szerződés tartalmi elemét képezi a felek állandó együttműködésének, kölcsönös tájékoztatási kötelezettségének szabályozása. Az olyan információk tekintetében pedig, amelyek jogi oltalomban részesíthetők, a feleket titoktartási kötelezettség terheli. A Ptk. 412. § (3) bekezdése alapján „a szerződéssel kapcsolatban rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások tekintetében ha a megrendelő a rendelkezés

74

jogát kiköti, a vállalkozó (kutató) a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti, ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelő szabadon rendelkezik. Ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó (kutató) szabadon rendelkezik”. A kutatási szerződésekben jelen lévő nagyfokú kockázati elemekre tekintettel a szabályozás lehetővé teszi a kutató kártérítési felelősségének korlátozását a szerződésben, a szerződések bizalmi jellege folytán pedig a szerződésszegési szankciók a gyakorlatban háttérbe szorulnak.

6.7.2. A licenciaszerződés

A műszaki megoldások nemzetközi forgalmának dinamikus növekedése a forgalmat szervező szerződésfajták korszerű szabályozását teszi szükségessé. Az erre előnyösen felhasználható szerződések legelterjedtebb fajtáját jelentik a licenciaszerződések. A licencia (engedély) kifejezés arra utal, hogy az adott megoldásra nézve valakit rendelkezési jog illet meg, amely alapján másnak engedélyt adhat a megoldás felhasználására. Az olyan szerződést nevezzük licenciaszerződésnek, melyben az egyik fél hasznosítási engedélyt ad egy megoldás tekintetében a másik fél számára. A szerződéstípust az alábbi fogalommal lehet meghatározni, körülírni. „A licenciaszerződés alapján a licenciaadó köteles a licenciavevőt olyan tényleges és jogi helyzetbe hozni, hogy meghatározott műszaki megoldást meghatározott színvonalon a gyakorlatban megvalósíthasson és felhasználhasson, illetve meghatározott megjelöléseket alkalmazhasson, köteles továbbá ennek biztosítása érdekében a szükséges információkat rendelkezésre bocsátani, illetőleg a szükséges jogi felhatalmazást megadni, a licenciavevő pedig rendszerint köteles meghatározott ellenértéket fizetni, vagy más ellenszolgáltatást teljesíteni.”95 A licenciaszerződéseknek különböző változatai vannak, ilyenek a korábban már ismertetett tiszta szerzői jogi felhasználási, szabadalmi vagy tiszta know-how licenciaszerződések, a védjegy,

illetve

használati

vagy

formatervezési

minta

használatát

biztosító

licenciaszerződések, a kereskedelmi név, domainnév használatára feljogosító szerződések. 95


75

Az iparjogvédelem területén a licencia a legnagyobb jelentőségű szerződésfajta. A hatályos joganyag mégsem tartalmaz részletes szabályozást e területre. Ennek következtében kiemelkedő szerep jut a szerződések felei által részletesen, a konkrét esetre vonatkozóan kialakított szerződési feltételeknek, mintaszerződésekkel éppen ezért e területen nem találkozhatunk. A szerződések lényegi tartalmát adja a hasznosítási engedély megadása, amely

történhet

korlátozás

nélkül,

illetve

bizonyos

korlátozásokkal.

Ez

alapján

megkülönböztethető az ún. kizárólagos és az egyszerű licencia. A kizárólagos licencia esetén a licenciaadó nem jogosult másnak hasznosítási engedélyt adni, és a megoldást maga sem hasznosíthatja. Az egyszerű licencia esetén a licencia adó fenntartja magának is a hasznosítás jogát és a további hasznosítás engedélyezését. Az Szt-ben rögzített szűkszavú jogi szabályozás főszabályként a korlátozásmentes engedélyt fogadja el, azonban az egyszerű licenciát vélelmezi, a kizárólagosságot kifejezetten rögzíteni kell a szerződésben. A licenciaadó szavatossággal tartozik a megoldás megvalósíthatóságáért, de nem szavatol a gyártás vagy forgalmazás nyereségességéért. Biztosítania kell továbbá a megoldás korlátozásmentes hasznosíthatóságát. A licenciavevő köteles a szerződés tárgyát képező megoldást hasznosítani és a licenciadíjat megfizetni, az ezekre vonatkozó szabályozás szintén a szerződés szokásos tartalmi eleme. Szabályozni szokás továbbá az információk bizalmas kezelésének módszereit, a felek kölcsönös együttműködés és tájékoztatási kötelezettségének feltételeit.96

6.7.3. Az új Ptk. szabályai

A kutatási szerződés szabályai az új Ptk-ban némileg eltérnek a jelenlegi szabályoktól. A szerződéstípus továbbra is a vállalkozási típusú szerződések körében lesz szabályozva, és a megbízási szerződés szabályai továbbra is alkalmazhatók lesznek akkor, ha a felek a díjazást a kutatás eredménytelen befejezése esetére is kikötik. A rendelkezési jog kikötésére vonatkozó szabályok azonban nem találhatók meg az új törvényben. A normaszöveg az alábbiak szerint fog alakulni.

„6:253. § [Kutatási szerződés]

96


76

(1) Kutatási szerződés alapján a kutató kutatómunkával elérhető eredmény megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és díjfizetésére köteles. (2) A kutató közreműködőt a megrendelő hozzájárulása esetén vehet igénybe. Nincs szükség hozzájárulásra, ha a közreműködő igénybevétele a kutatás jellegével együtt jár. (3) Ha az eredmény szerzői jogi védelemben részesül vagy iparjogvédelmi oltalomban részesíthető, a kutató a védelemből eredő vagyoni jogokat köteles a megrendelőre átruházni. Ha a vagyoni jog átruházását jogszabály kizárja, a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére köteles. (4) Kutatási szerződésben a jogszavatosság kizárása vagy korlátozása semmis. (5) A szerződéssel összefüggő üzleti titok jogosultja a megrendelő. A kutatómunka alapján elkészített szellemi alkotás nyilvánosságra hozatalához a megrendelő előzetes hozzájárulása szükséges. (6) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a díja kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár, a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell alkalmazni.” Új szerződéstípusként kerül bevezetésre az ún. jogbérleti (franchise) szerződés. A terminológia az angol jogrendszerből került átvételre. Lényege, hogy a franchise jogviszony keretében a franchise-ba adó a piacon bejáratott, értékkel bíró vagyoni jogainak használatát (például védjegy, iparjogvédelmi jogok) illetve jól működő értékesítési, szolgáltatási koncepcióját (know-how) díj ellenében átengedi egy tőle független vállalkozás számára. Az új Ptk. 6:376. szakaszának (1) bekezdése tartalmazza a felek új megnevezése mellett a jogviszony pontos tartalmát is. Eszerint „a jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles”. A (2) bekezdés szerint „az értékesítés során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el”. Az új Ptk. következő (6:377.) szakasza a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok és védett ismeret biztosítására vonatkozó kötelezettségét rögzíti. Eszerint „a jogbérletbe adó a szerződés hatálya alatt köteles biztosítani a jogbérletbe vevő számára a franchise működtetéséhez szükséges felhasználási, hasznosítási és használati jogok folyamatos és zavartalan gyakorlását”.

77

Az ezt követő szakaszok az ellátási kötelezettségről, a jó hírnév megóvásáról, az utasítási és ellenőrzési jogról, valamint a szerződés megszűnéséről rendelkeznek az alábbiak szerint. „6:378. § [Ellátási kötelezettség] Ha a jogbérletbe vevő az értékesítendő terméket vagy a termék előállításához szükséges alapanyagot a jogbérletbe adótól vagy a jogbérletbe adó által meghatározott személytől köteles beszerezni, és a jogbérletbe adó a jogbérletbe vevő megrendelését nem teljesíti, a jogbérletbe vevő jogosult a terméket vagy az alapanyagot máshonnan beszerezni. 6:379. § [A jóhírnév megóvása] A felek kötelesek a jogbérletbe adó által a szerződés szerinti szerzői és iparjogvédelmi jogokkal, valamint védett ismeretekkel összefüggően adott felhasználási, hasznosítási és használati engedélyekkel létrehozott hálózat és az előállított, illetve értékesített termékek és szolgáltatások jóhírnevét megóvni. 6:380. § [Utasítás és ellenőrzés] (1) A jogbérletbe adót a termék és a szolgáltatás előállításával és értékesítésével, valamint a hálózat és az előállított, illetve értékesített dolog jóhírnevének megóvásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg. (2) Ha a jogbérletbe adó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a jogbérletbe vevő köteles őt figyelmeztetni. Ha a jogbérletbe adó a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a jogbérletbe vevő köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a jogbérletbe adó felel. A jogbérletbe vevő köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát. (3) A jogbérletbe adó jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni. 6:381. § [A szerződés megszűnése] (1) A határozatlan időtartamra kötött szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap,a harmadik és az azt követő években három hónap. (2) A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik”. A fenti új szabályozásból adódó konzekvenciák levonása a joggyakorlat feladata lesz.

78

6.8. Az iparjogvédelem szervezeti keretei

6.8. 1. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala

Mint ahogy arról a szerzői jogi fejezetben már volt szó, a Hivatal a szellemi tulajdon védelméért felelős kormányhivatal. A jogállására, feladat és hatáskörére vonatkozó szabályokat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) XIV/C. fejezetének 115/D-115/L §-ai tartalmazzák. A Hivatal iparjogvédelmi kérdésekben a legmagasabb szinten eljáró kormányhivatal. A dokumentációs, információs, jogszabály előkészítési, valamint stratégiai feladatai mellett hatáskörébe tartozik az iparjogvédelmi hatósági vizsgálatok és eljárások lefolytatása, azaz az egyes ipari és kereskedelmi oltalmakról szóló törvényben foglalt hatáskörében az oltalmakhoz kötődően (bejegyezés, megújítás, megszűnés megállapítása) közigazgatási döntést hoz. A Hivatal ellátja továbbá az európai és nemzetközi szabadalmakkal valamint az egyéb közösségi oltalmakkal kapcsolatosan meghatározott, törvényben rögzített kötelezettségeit.

6.8.2. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa

A Hivatal elnökét – szakmai tanácsadó, véleményező szervként – a Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa segíti. A Tanács a Hivatal elnökének felkérésére véleményezi a szellemi tulajdon védelmére irányuló átfogó intézkedések (programok, stratégiai elképzelések, hazai jogszabályok és uniós jogi aktusok, nemzetközi szerződések) tervezetét. A Tanács részt vesz a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozásában, valamint figyelemmel kíséri és előmozdítja annak végrehajtását.

6.8.3. Az Iparjogvédelmi Szakértői Testület

79

A Hivatal mellett működik az Iparjogvédelmi Szakértői Testület, amely szakvéleményt ad iparjogvédelmi jogvitás ügyekben bíróságok vagy más hatóságok részére, illetve felkérésre peren kívüli ügyekben is.

6.8.4. A szabadalmi ügyvivők

Az iparjogvédelmi ügyek jelentős részében a műszaki és jogi elemek nagymértékben összefonódnak. Iparjogvédelmi ügyekben a speciálisan iparjogvédelmi kérdésekben szolgáltató szakemberek, a szabadalmi ügyvivők látják el hivatásszerűen a bíróságok és más hatóságok előtt az ügyfél-képviseleti feladatokat. A szabadalmi ügyvivők egyrészt felsőfokú mérnöki vagy azzal egyenértékű természettudományos, továbbá speciális jogi képesítésű szakemberek. A szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyekben jogai érvényesítéséhez, kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse, képviseletet lát el az illetékes bíróságok és hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket szerkeszt, iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot ad. Szabadalmi ügyvivőként az működhet, aki a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara tagja. A Kamara a szabadalmi ügyvivők köztestülete.

II. Az Európai Unió szellemi alkotásokkal kapcsolatos szabályozása A szellemi alkotások joga az Európai Unióban viszonylag későn indult fejlődésnek. Az Európai Közösségben a XX. század ’80-as éveiben ismerték fel, hogy a szellemi alkotások joga közösségi szabályozást igényel, tekintettel a szerzői jog és az iparjogvédelem kiemelkedő versenyfunkcióira. Az Európai Közösség alapítói ugyanis kezdetben szűk értelemben vett gazdasági célokat határoztak meg, a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozásra nem tértek ki. A Közösséget létrehozó szerződésben rögzített négy gazdasági alapszabadság, az áruforgalom szabadsága, a munkavállalás szabadsága, a letelepedés szabadsága, valamint a tőke-és fizetési műveletek szabadsága azonban hamar felvetette a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozás szükségességét.97 Ennek alapján a közösségi jogalkotásban fokozatosan megjelentek a szellemi tulajdonjog kereskedelmi vonatkozásokon túlmutató szempontjai is. Az Unió 97

Szalayné Sándor Erzsébet: AZ Európai Közösség gazdasági alapszabadságai. Pécsi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Nemzetközi és Európajogi Tanszék, 2007.

80

alapszerződéseinek rendszerét gyökeresen átalakító Lisszaboni Szerződés 2009-es hatályba lépésével a folyamat jelentősen felgyorsult. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 118. cikke értelmében „A belső piac létrehozása, illetve működése keretében az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket fogad el a szellemi tulajdonjogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére”. A jogterület jelenleg is folyamatosan fejlődik és jelentős átalakulásokon megy keresztül. A szellemi tulajdonjog területe ugyanakkor a fejlődés ellenére is még mindig erősen függ a különböző nemzeti jogszabályoktól, a vonatkozó normák egész Unióra

kiterjedő

egységesítése

eddig

nem

sikerült

a

tagállamokban.

Ehelyett

kompromisszumos megoldásként a nemzeti jogokat kiegészítve kerül sor közösségi szintű jogok megalkotására. Magyarország

uniós

csatlakozása

óta

a

Társulási

Megállapodásban

vállalt

jogharmonizációs kötelezettségünkből adódóan jogalkotásunkat e területen is a közösségi joghoz kell igazítanunk. Ezt tükrözik a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a tanulmány első részében ismertetett szabályai, melyek az uniós irányelvekkel és rendeletekkel harmonizálva kerültek kialakításra. Az alábbiakban az iparjogvédelem és a szerzői jog területén bekövetkezett jogharmonizáció áttekintésére kerül sor, a klasztertagok érdeklődési körébe tartozó jelentősebb, a nemzeti jogra ható uniós jogi normák rövid ismertetésével. 1. Az iparjogvédelmi jogharmonizáció 1.1. A szabadalmak A szabadalmi jog területén 1973-ban született meg az európai szabadalom rendszere az Európai Szabadalom engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezménnyel (ESZE), mely 1977-től hatályos, jelenleg 38 tagja van. Az Egyezmény alapján egy központi eljárás keretében lehet oltalmat szerezni, melynek megadását

követően azonban az európai szabadalmat

„érvényesíteni” kell azokban a tagországokban, ahol valóban szeretnénk oltalmat kapni. A rendszer továbbfejlesztése hosszú ideig napirenden volt, megoldást csak nemrégiben sikerült találni két rendelet, az 1257/2012/EU rendelet („alaprendelet”) és az 1260/2012/EU rendelet (nyelvi rezsim) megalkotásával, melyek következtében 2015-ben gyökeres változások lépnek életbe az európai szabadalmaztatási rendszerben. Az új rendszer legnagyobb előnye, hogy az egységes eljárás során szerzett oltalom automatikusan érvényes lesz a rendszert elfogadó

81

tagországok területén. A kialakított új rendszer működőképességét kívánja biztosítani, hogy az egységes európai szabadalom esetében is a megadásáig a régi rendszert alkalmazzák. A két rendszer így egymás mellett fog élni: ha kértünk is egységes európai szabadalmat, az egyéb ESZE-tagországokban kérhetünk majd szokásos európai szabadalmat. Amennyiben nem kérünk egységes európai szabadalmat, az eddigi módon kaphatunk oltalmat az egyes ESZEtagországokban.98 1.2. Az ipari minták A minták területén kidolgozták a formatervezési minták oltalmáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács által kiadott 98/71/EK irányelvet. Az irányelv fő célja a formatervezési

és

használati

minták

oltalmára

vonatkozó

tagállami

jogszabályok

harmonizálása elsősorban a minták lajstromozásának feltételei, az oltalmi idő, a jogosult számára biztosított védelem, a lajstromozás megtagadásának okai, valamint a lajstromozott mintaoltalmi jogok megsemmisítésének okai területén. Az irányelv egységes fogalom-meghatározásokat ad a tagállamok számára. Az 1. cikk értelmében „formatervezési minta: valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésnek a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek”. Az irányelv 3. cikke meghatározza az oltalmazhatóság feltételeit, azaz egy formatervezési minta akkor részesülhet oltalomban, ha „új és egyéni jellegű”. A minta akkor minősül újnak, „ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra a bejelentés napját megelőzően”, és akkor minősül egyéni jellegűnek, „ha a bejelentés napját megelőzően nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz”. Az irányelv 8. cikke meghatározza az oltalomból kizárt mintákat. Ennek alapján nem részesülhet oltalomban a minta „ha a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik”, továbbá „az a minta, amely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következménye”. A 13. cikk értelmében az oltalom jogosultjának „kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító személyekkel szemben fellépjen”. A tagállamok továbbra is szabadon, de az irányelvvel összhangban állapíthatják meg a lajstromozásra, az oltalom megújítására és megsemmisítésére vonatkozó eljárási szabályokat. A tagállamok továbbra is oltalmat biztosíthatnak nem lajstromozott mintákra is, továbbá 98 http://www.innoteka.hu/cikk/komoly_valtozasok_az_europai_szabadalmaztatasi_rendszerben.702.html

82

lehetőség van a kumulatív védelemre, azaz a mintaoltalom tárgyára vonatkozó szerzői jogi védelem biztosítására, ha annak feltételei fennállnak a nemzeti jog alapján. A közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet a már harmonizált nemzeti minta szabályok alapján létrehozta az egységes, közösségi mintarendszert. A közösségi formatervezési mintaoltalom egységes és a Közösség egész területén azonos hatályú. A rendelet 1. cikke értelmében közösségi oltalomban részesíthető a lajstromozott és a nem lajstromozott formatervezési minta is. A formatervezési minta fogalmát a rendelet az irányelvvel azonosan határozza meg, a 4. cikk értelmében az oltalmazhatóság feltételei is azonosak, a mintának újnak és egyéni jellegűnek kell lennie. A rendelet 12. cikke értelmében a nem lajtromozott formatervezési minta esetében az oltalmi idő 3, lajstromozott minta esetén 5 év, mely utóbbi legfeljebb 25 évig megújítható. A 19. cikk alapján az oltalom eltérő a bejegyzett és a nem bejegyzett minta esetében. A lajstromozott minta jogosultjának kizárólagos joga, hogy a mintát hasznosítsa, valamint, hogy az engedély nélküli hasznosítás ellen fellépjen. A nem bejegyzett minta jogosultja azonban csak akkor léphet fel, ha az engedély nélküli hasznosítás az oltalom alatt álló minta utánzásának következménye. A 32. cikk értelmében a formatervezési mintára hasznosítási engedély adható a Közösség egészére, vagy valamely részére. A rendelet IV-V. címe a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló eljárást szabályozza. A bejelentést vagy közvetlenül az alicantei (Spanyolország) székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál, vagy a tagállam központi iparjogvédelmi hivatalánál (nálunk a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál) lehet benyújtani. A bejelentésnek tartalmaznia kell a kérelmet, a formatervezési minta ábrázolását, leírását, továbbá azon termékeknek a megjelölését, amelyre a formatervezési mintát alkalmazni kívánják. A bejelentés a hivatalos nyelvek bármelyikén benyújtható. A bejelentést követően a Hivatal megvizsgálja, hogy a bejelentés megfelel-e a formai feltételeknek, és a rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő mintát bejegyzi. A Hivatal azonban nem folytat le újdonságvizsgálatot, melynek hátránya, hogy amennyiben a bejegyzést követően kiderül, hogy valamely tagállamban azonos formatervezési minta van lajstromozva, annak jogosultja kérheti az oltalom megsemmisítését. 1.3. A védjegyek A nemzeti védjegyjogszabályok harmonizációjának alappillére a Tanács 89/104/EGK irányelve volt. A közösségi védjegy harmonizáció jelenleg hatályos jogforrása az előbbi

83

irányelvet hatályon kívül helyező, az Európai Parlament és Tanács a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2008/95/EK irányelve. Az irányelv 1. cikke értelmében az irányelvet a tagállamokban bejegyzett minden áruvédjegyre és szolgáltatási védjegyre alkalmazni kell. A 2. cikk a védjegy fogalmát a következők szerint határozza meg: „a tagállamok által védjegyoltalomban részesíthető minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó, személynév, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól”. E fogalmat a tanulmány első részében ismertetett magyar védjegytörvény egy az egyben átvette. Az irányelv 3. cikke az abszolút kizáró okok között meghatároz a tagállamok számára kötelezően alkalmazandó szabályokat, így pl. nem részesíthető védjegyoltalomban az a megjelölés, amely nem alkalmas a megkülönböztetésre, amely kizárólag olyan jelekből, adatokból áll, amelyeket az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége feltüntetésére használnak, amely közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik. Az irányelv meghatároz továbbá opcionális, a tagállamok által választható abszolút kizáró okokat is, pl. ha a megjelölés vallási jelképet tartalmaz. Védjegytörvényünk mind a kötelező, mind a választható abszolút kizáró okokat teljes egészében átvette. Az irányelv három kötelező relatív kizáró okot határoz meg, melyet mindegyikét tartalmazza védjegytörvényünk. Ennek értelmében kizártak az oltalomból az ugyanolyan áruk vonatkozásában lajstromozott védjeggyel azonos jelzések, a korábban lajstromozott védjegyekhez hasonló jelzések, melyek azonos vagy hasonló árukra vonatkoznak, mint a korábban már oltalom alatt álló jelzések, és asszociatív kapcsolat révén a megtévesztés veszélye fennáll, továbbá ha a bejelentett jelzés azonos vagy hasonló egy korábbi elsőbbségű közösségi védjegyhez. A direktíva hét további választható relatív kizáró okot sorol fel, melyből hármat vett át védjegytörvényünk. Az irányelv 5. cikke kötelező jelleggel kimondja, hogy „a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal; olyan megjelölést, melyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt”. A tagállamok opcionálisan további helyzetekben is biztosíthatnak fellépési lehetőséget a jogosult számára.

84

A direktíva különös hangsúlyt fektet a védjegyek használatára és arra, hogy a lajstromozott, de ténylegesen nem használt jelzések száma csökkenjen azok törlése útján. A Tanács 40/94/EK rendelete alapján megvalósult a Közösségi Védjegy intézménye, azaz létrehozták az egységes követelmények szerint oltalom alatt álló, azonos eljárásban engedélyezett, az egész Közösség területére vonatkozó közösségi védjegyrendszert, továbbá létrehozta a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt. A közösségi védjegy intézményét az előbbi rendeletet hatályon kívül helyező, az Európai Parlament és Tanács közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendelete fejlesztette tovább.99 A rendelet 4. cikke értelmében védjegyoltalomban az a megjelölés részesíthető, „amely alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól”. A rendelet 7. és 8. cikke az abszolút és a relatív kizáró okokat rögzíti. Az abszolút kizáró okok közé tartozik pl. ha a megjelölés nem alkalmas a megkülönböztetésre, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás jellemzője feltüntetésére használnak, ha a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik, stb. Relatív kizáró oknak minősül, ha a megjelölés korábbi védjeggyel azonos, vagy a lajstromozni kívánt megjelölést azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel. A 9. cikk értelmében a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenysége körében használ a közösségi védjeggyel azonos megjelölést azonos árukra vagy szolgáltatásokra, a közösségi védjeggyel összetéveszthető megjelölést használ, mely megtévesztheti a fogyasztókat, továbbá az ellen is, aki a közösségi védjeggyel azonos, vagy ahhoz hasonló megjelölést nem azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra használ, feltéve, ha a közösségi védjegy a Közösségben jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná annak megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. A jogosult a közösségi védjegy tekintetében is adhat használati engedélyt a Közösség egésze vagy egy része vonatkozásában. A rendelet III. címe szabályozza a bejelentésre irányuló eljárást. A bejelentést ebben az esetben is a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál, vagy a tagállam központi iparjogvédelmi

99


85

hivatalánál kell benyújtani. A bejelentésnek tartalmaznia kell a bejegyzésre vonatkozó kérelmen túl a lajstromozandó áruk és szolgáltatások jegyzékét, illetve a megjelölést. A rendelet 36. cikke alapján a bejelentést követően a Hivatal alaki vizsgálatot, majd védjegykutatást végez. Ha a bejelentés megfelel a rendeletben meghatározott feltételeknek, a közösségi védjegyet bejegyzik. A 48. cikk értelmében az oltalmi idő 10 év, amely további 10-10 éves időtartamra meghosszabbítható. 1.4. A földrajzi árujelzők A földrajzi árujelzők területén a jogi normák egységesítése már a ’80-a években megvalósult. Nagy jelentőségű volt az agrártermékek közösségi eredetvédelmét megvalósító 2081/92. EGK rendelet, melyet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelölésének oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet váltott fel.100 2. A szerzői jogi jogharmonizáció Az Európai Unió a szerzői jogi jogharmonizáció tekintetében lényegesen kevesebb eredményt tud felmutatni, mint az iparjogvédelem tekintetében. Nem került sor pl. olyan alapkérdések harmonizációjára, mint a szerzői mű fogalma, fajai, vagy a szerzők személyiségi és vagyoni jogai. Ennek oka, hogy az együttműködés csak a ’90-es évekre terjedt ki olyan területekre (oktatás, média, kultúra), amelyek szerves kapcsolatban állnak a szerzői joggal, a szerzői jog körébe tartozó alkotások gazdasági versenyelőnyt nyújtó szerepét csak később ismerték fel. A szerzői jog terén létrejött irányelvek már az uniós csatlakozás előtt átültetésre kerültek a magyar jogba. A terület egyik meghatározó normája az Európai Parlament és Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról (az ún. InfoSoc irányelv), amely jogközelítésre kötelezi a tagállamokat a digitális technika elterjedésével összefüggő felhasználási módok és a szabad felhasználás vonatkozásában.

100

Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. (92. old.)

86

Az irányelv szabályai elsősorban az előadókra, hangfelvétel-előállítókra, filmesekre és műsorsugárzókra vonatkoznak, azonban néhány ponton a klaszter érdeklődési körébe tartozó tevékenységeket is érintik. A direktíva fontos rendelkezése, hogy az internetes műfelhasználás fogalmát beemeli a nyilvánossághoz közvetítés, mint szerzői jogi felhasználási mód kategóriájába. A nyilvánossághoz közvetítés ezen alfaját a hazai szerzői jogi törvény is tartalmazza. Az irányelv 2. cikke rögzíti, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani a szerzők számára műveik tekintetében „a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát”, a 3. cikk alapján a „nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát”, valamint a 4. cikk értelmében „műveik eredeti vagy többszörözött példányai adásvétellel vagy más módon megvalósuló nyilvános terjesztésének engedélyezése, illetve megtiltásának kizárólagos jogát”. Az irányelv meghatározza a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai kizárólagos jogai alóli kivételeket, azaz a szabad felhasználás eseteit. Az 5. cikk értelmében a szabad felhasználás körébe tartozik pl. a könyvtárak, oktatási intézmények, múzeumok valamint az archívumok által végzett többszörözések, a közterületen való tartós elhelyezés céljára készült művek felhasználása, művészi alkotások nyilvános kiállításának vagy árusításának reklámozása céljából történő felhasználása, ideiglenes többszörözés, a tudományos kutatás, oktatás céljára történő felhasználás, stb. A szabad felhasználási módok többségét az Szjt. is átvette.101 A szerzői jogok védelmi idejének harmonizálása érdekében jött létre az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról. Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy kötelesek biztosítani a szerzői jogok védelmét a szerző életében és a szerző halálát követő 70 évig, függetlenül a mű nyilvánosságra hozatalának idejétől. A védelmi idő szomszédos jogok esetében 50 év. A szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogérvényesítés harmonizációját tűzte ki célul az Európai

Parlament

és

Tanács

2004/48/EK

irányelve

a

szellemi

tulajdonjogok

érvényesítéséről. Az irányelv értelmében a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének biztosításához szükséges intézkedésekről, eljárásokról és jogorvoslatokról a tagállamok maguk rendelkeznek, azonban az irányelv által meghatározott kötelező keretek között. A 3. cikk kimondja, hogy „a tagállami intézkedéseknek, eljárásoknak és jogorvoslatoknak 101


87

méltányosnak és igazságosnak kell lenniük, és nem lehetnek indokolatlanul bonyolultak és költségesek és nem eredményezhetnek ésszerűtlen határidőket és indokolatlan késedelmeket”. „Hatásosnak, arányosnak, és elrettentőnek is kell lenniük, és úgy kell őket alkalmazni, hogy a jogszerű kereskedelemnek ne állítsanak korlátokat, és hogy az azokkal való visszaélés esetére biztosítékok rendelkezésre álljanak”. Az irányelv meghatározza, hogy a tagállamok az igényérvényesítési eljárásokban hogyan szabályozzák a bizonyítást, továbbá, hogy milyen intézkedési és szankcionálási lehetőségeket kell a tagállamoknak a bíróságok részére rendelkezésre bocsátaniuk. Ennek értelmében az érdemi döntés meghozatala előtti ideiglenes intézkedési lehetőségek között említi a 9. cikkben a szellemi tulajdonjogot feltehetően sértő áruk lefoglalását, a feltételezett jogsértés folytatásának megtiltását, stb. A 10. cikk a bíróság jogsértés megállapítására vonatkozó érdemi döntését követő intézkedési lehetőségeket szabályozza, így például elrendelhető a szellemi tulajdonjogot sértő áruk kereskedelmi forgalomból való kivonása, megsemmisítése, stb. Minthogy az irányelv a minimális védelmi szintet kívánja biztosítani, kimondja továbbá, hogy a tagállamok további jogkövetkezményeket is megállapíthatnak a szellemi tulajdonjogot megsértőkkel szemben.

III. A szellemi alkotások nemzetközi jogi szabályozása

1. A nemzetközi szabályozás kialakulása

A szerzői jog és az iparjogvédelem szabályozása nemzeti keretek között alakult ki a 19. században. E szabályozások azonban csak az adott ország vonatkozásában nyújtottak védelmet, a szerzői alkotást, a szabadalmat, a védjeggyel ellátott árut a szomszédos országokban bitorolni lehetett. A nemzetközi forgalom és ezzel párhuzamosan a jogsértések számának növekedése hatására már a 19. században megjelentek a nemzetközi egységesítésre, az együttműködésre irányuló törekvések, amelyek nemzetközi megállapodások létrejöttéhez vezettek. A fejlettnek minősülő országok kezdetben kétoldalú, bilaterális egyezményeket kötöttek egymással, melyek az egyenlő bánásmód alkalmazását biztosították a külföldi számára, továbbá elismerték az iparjogvédelem alkotási terén a külföldi bejelentések

88

elsőbbségét. A kétoldalú megállapodások azonban nem voltak alkalmasak az egyre növekvő volumenű, szellemi tulajdont érintő áruforgalom lebonyolítására, ezért azokat meghaladva létrejöttek sokoldalú, egyetemes jellegű megállapodások. Az iparjogvédelem területén 1883ban kötötték meg az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezményt (PUE), a szerzői jog terültén pedig 1886-ben jött létre az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezményt (BUE). A PUE és a BUE köré az ún. mellékegyezmények hálózata épült fel, valamint az univerzális megállapodásokat kiegészítve regionális egyezmények is létrejöttek.

1.2. A sokoldalú nemzetközi megállapodások rendszere A sokoldalú, egyetemes nemzetközi megállapodások rendeltetésük szerint négy fő kategóriába sorolhatók: -

a jogegységesítést elősegítő nemzetközi megállapodások,

-

a lajstromozási megállapodások,

-

az osztályozási megállapodások,

-

egyéb megállapodások.

1.2.1. Jogegységesítésre vonatkozó nemzetközi megállapodások

a.) A szerzői jogra és az iparjogvédelemre egyaránt vonatkozó jogegységesítési megállapodás az ún. TRIPS Egyezmény (Trade-Related Aspect of Intellectual Property Rights), mely a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi összefüggéseiről szól. Az egyezménynek Magyarország is tagja. Az Egyezmény főbb rendelkezései. -

Az Egyezmény valamennyi résztvevője számára kötelező jelleggel minimum szabályokat állapít meg.

-

A legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása.

-

A szerzői jogban bekövetkezett változások figyelembe vétele, azaz a szerzői alkotások közül a TRIPS a gazdaságban kiemelt szerepet játszó alkotásokra fekteti a súlyt, így a számítógépes programokra, adatbázisokra, filmekre és a szomszédos jogokra.

89

-

A termékoltalom bevezetése; a szabadalmak vonatkozásában elrendeli, hogy a vegyszerek, gyógyszerek, mint termékek részesüljenek szabadalmi oltalomban.

-

A bitorlások visszaszorítása.

-

Jelenetős hangsúlyt fektet a szellemi alkotásokkal kapcsolatos eljárási kérdésekre.

b.) Az iparjogvédelem területén kötött jogegységesítési megállapodások: b.a) Az iparjogvédelem alapegyezménye az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezményt (PUE), melyhez Magyarország 1909-ben csatlakozott. Az egyezmény alapvető célja a nemzetközi együttműködés alapelveinek lefektetése, az egyes államokban az iparjogvédelmi intézményi rendszerek működési alapfeltételeinek biztosítása, valamint az iparjogvédelemre vonatkozó jogi előírások egységesítése. Az egyezmény alapvető elvei, rendelkezései a következők. -

Az uniós államok törvényhozásának szabadsága, mely azt jelenti, hogy a jogi szabályozásban az államok függetlenek. A PUE kötelező rendelkezéseket is előír, pl. a feltalálók névfeltüntetésre vonatkozó jogának védelme.

-

Szabadalmi hivatalom felállítása, melynek értelmében a tagállamok kötelesek szabadalmi hivatalt működtetni, melyek fő feladata a szabadalmak, védjegyek, használati minták lajstromozása és közzététele, valamint hivatalos lap kiadása.

-

Meghatározza az ipari tulajdon tárgyait: szabadalmak, használati minták, ipari minták, védjegyek, eredetmegjelölések, származási jelzések, kereskedelmi nevek és a védekezés a tisztességtelen verseny ellen.

-

A nemzeti elbánás elvének lényege, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó külföldi az iparjogvédelem terén a belföldivel azonos jogokat élvez.

-

Az unós elsőbbég kedvezménye azt jelenti, hogy a PUE hatálya alá tartozó személy,

aki

a

találmány,

használati

minta,

védjegy,

ipari

minta

vonatkozásában az oltalom elnyerése érdekében az egyezmény valamely országában szabályszerű bejelentést tesz, elsőbbségi jogot élvez az ugyanolyan tárgyú bejelentés tételére, azaz az egyezmény hatálya alá tartozó más országokban is megőrzi a hazai bejelentés dátumát. -

A szabadalmak és védjegyek függetlensége azt jelenti, hogy a különböző országokban ugyanarra a megoldásra megadott szabadalmak és ugyanarra a

90

megjelölésre megadott védjegyek jogi státusza teljesen független az oltalom terjedelme, kezdete és megszűnése vonatkozásában. b.b) Az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodás (1891). b.c) Az olimpiai jelkép oltalmáról szóló Nairobi Szerződés (1981). b.d) Védjegyjogi Szerződés (1994). b.e) Az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény (UPOV Egyezmény, 1961). b.f) A Szabadalmi Jogi Szerződés.

c.) A szerzői jog területén kötött jogegységesítési megállapodások: c.a) E területen a legfontosabb az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. évi Berni Uniós Egyezmény (BUE), hasonló szerepet tölt be, mint a PUE az iparjogvédelem területén. Az egyezmény alapvető elvei, rendelkezései a következők. -

Belföldiekkel való egyenlő bánásmód elve, melynek értelmében az Egyezmény által védett művek tekintetében a szerzők – a mű származási országa kivételével – az Egyezmény valamennyi országában azokat a jogokat élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldieknek most vagy a jövőben biztosítanak.

-

A védelem alakszerűtlenségének elve, mely szerint az Egyezményben biztosított jogok gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez, és a szerzői alkotások a megalkotásuk pillanatától kezdve oltalomban részesülnek.

-

A védelem függetlenségének elve azt jelenti, hogy az egyes országokban biztosított szerzői jogi előírások függetlenek egymástól, és a BUE által biztosított szerzői jogi védelem attól függetlenül megilleti a szóban forgó alkotást, hogy a mű származásának országában védelem alatt áll-e vagy sem.

-

A védelmi minimum elvéből következően a BUE államaiban az Egyezmény által megfogalmazott előírásokat minimumként be kell vezetni és be kell tartani, ez azonban nem zárja ki a szélesebb körű oltalom biztosításának lehetőségét.

c.b) Az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény (1952).

91

c.c) Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló 1961. évi Római Egyezmény. c.d) A hangfelvételek előállítóinak védelmére, hangfelvételek engedély nélküli sokszorosítása ellen Genfben 1971-ben létrejött Genfi Egyezmény. c.e) WIPO Szerzői Jogi Szerződés (1996). c.f) WIPO Szerződés az előadásokról és hangfelvételekről (1996).

1.2.2. Nemzetközi lajstromozási megállapodások

A nemzetközi lajstromozási eljárások az adott iparjogvédelmi objektumok terén hivatalos nyilvántartásba vételt tesznek lehetővé. Az oltalom a lajstromozással keletkezik, a bejelentés napjára visszaható hatállyal.

a.) A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás (1981).

b.) A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó jegyzőkönyv (Madridi Protokoll 1989). A Madridi Protokoll hatékony nemzetközi egyezmény, főbb rendelkezései a következők. -

A Madridi Protokoll alapján nemzetközi védjegybejelentést lehet tenni, melynek legnagyobb előnye, hogy ugyanannak a védjegynek az oltalmát egy bejelentésben, egyszeri illetékfizetés mellett az egyezmény tetszés szerinti államában lehetővé teszi.

-

A nemzetközi védjegy 5 év elteltével függetlenné válik a származási országban lajstromozott nemzeti védjegytől.

-

A nemzetközi védjegybejelentés alapján lajstromozott védjegyek a nemzeti rendszerben lajstromozott védjegyekkel egyenlő elbírálás alá esnek.

c.) Az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló Hágai Megállapodás (1925).

d.) Az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás (1958).

92

e.) Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT Szerződés) (1970). E szerződés alapján egy nyelven, egy szabadalmi bejelentéssel lehet az oltalmat megalapozni. Az eljárás közös nemzetközi szakaszból, majd nemzeti fázisból áll. A közös nemzetközi szakasz elején a PCT hatóság nemzetközi újdonságkutatást végez, melyről jelentés készül. A PCT legnagyobb előnye, hogy a drága nemzeti szakaszokat csak jóval később kell megkezdeni, az eljárás költségeit pedig nem a fejlesztési szakaszban kell megelőlegezni, hanem addigra maga a találmány is kitermelheti. A nemzeti szakaszokat a bejelentési naptól számított 30 hónapon belül kell az egyes országokban kezdeményezni. A nemzetközi szakasz kutatási jelentése nem kötelező érvényű az adott ország szabadalmi hatósága számára, ezért az országban külön kutatást végeznek.

f.) Európai Szabadalmi Egyezmény (1973).

1.2.3. Nemzetközi iparjogvédelmi osztályozási megállapodások

A nemzetközi osztályozás segítségével kialakított számozott, illetve betűjeles csoportosítás megkönnyíti a szabadalmak, ipari minták és védjegyek nyilvántartását, kutatását, közzétételét.

a.) A védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás (1957). E megállapodás hozta létre a világszerte alkalmazott Nizzai Osztályozást. A Nizzai Osztályozás alkalmazása kötelező mond a Madridi Megállapodás, mind a Madridi Protokoll rendszerében, mind pedig az EU védjegyrendszerében. A Nizzai Megállapodás védjegyek árujegyzékének a kódolását szolgálja. Az árujegyzék a védjegyoltalom alá eső áruk és szolgáltatások körét jelöli meg. A védjegyjogosultat csak az árujegyzékben foglalt áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában illeti meg az oltalom. A Nizzai Osztályozás alkalmazása megkönnyíti a védjegybejelentést, a nyilvántartást, és a kutatást.

b.) Az ipari minták nemzetközi osztályozásáról szóló Locarnói Megállapodás (1968).

c.) A nemzetközi szabadalmi osztályozásról szóló Strasbourgi Megállapodás (1971).

93

d.) A védjegyek ábrás elemeinek osztályozását létrehozó Bécsi Megállapodás (1973).

1.2.4. Egyéb megállapodások

a.) A WIPO létesítésére irányuló nemzetközi egyezmény 1967-ben jött létre. A WIPO nemzetközi szervezet, egyike az ENSZ szakosított szervezeteinek. A WIPO biztosítja a szellemi alkotások alapvető fajtáinak, védelmének, problémáinak, valamint a szellemi alkotások terén kötött nemzetközi szerződéseknek megismertetését és oktatását. Részletesen meghatározza a szellemi tulajdon fogalmi körét (irodalmi, művészeti és tudományos művek; az előadóművészek előadása, hangfelvétel és sugárzás; találmányok az ember minden tevékenységi területén; tudományos felfedezések; ipari minták; gyári, kereskedelmi és szolgáltatási védjegyek, kereskedelmi nevek és földrajzi megjelölések; védekezés a tisztességtelen versennyel szemben, valamint az ipar, a tudomány, az irodalom vagy művészet terén folyó szellemi tevékenységből származó minden egyéb jog.) A WIPO további fontos szerepe az információk gyűjtése, értékelése és szolgáltatása nemzetközi szervezetek és a tagállamok számára, valamint a szellemi tulajdon területeire vonatkozó jogi szabályozás kialakításához való segítségnyújtás. Nemzetközi Szerződések központi ügyintézése is a WIPO feladatkörébe tartozik (pl. Madridi Megállapodás, PCT). A WIPO

tevékenységének

fontos

területe

az

iparjogvédelmi

információs

és

dokumentációs tevékenység is, amely különböző egyezmények (pl. Nizzai Egyezmény, Locarnói Egyezmény) aktualizálásában nyilvánul meg.

b.) Az audiovizuális művek nemzetközi nyilvántartásáról szóló Genfben 1989-ben létrejött szerződés. Nem kötelező lajstromozást rendel el, hanem önkéntes műnyilvántartást.

c.) A védelmi célokat szolgáló műszaki információk cseréjéről szóló Brüsszeli Megállapodás (1970).

94

1.3. A regionális megállapodások

A szellemi alkotások területén fokozatosan kialakult a regionális együttműködés, melynek különböző fejlettségi fokozatai vannak. A szellemi alkotások területén kialakuló regionális integrációk általában a gazdasági fejlődés azonos szintjén lévő, egymással szomszédos országokat fognak egybe. A regionális együttműködés alapvető törekvése a jogközelítés megvalósítása, a jogszerzés megkönnyítése, később pedig a nemzetek fellett álló, egységes szupranacionális rendszer kiépítése. Fejlettségük szerint a regionális együttműködés változatait az alábbiak szerint osztályozhatjuk.

a.) A nemzeti hivatalok együttműködése átfogó jellegű jogegységesítés és egységes szervezet nélkül. Az iparjogvédelem terén a volt KGST-államok együttműködése említendő meg, melynek keretében három nemzetközi egyezmény jött létre. -

A Lipcsei Egyezmény a találmányi bejelentések elkészítése és benyújtása követelményeinek egységesítéséről (1976).

-

Moszkvai Megállapodás a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés során a találmányok, ipari, használati minták és védjegyek jogi oltalmáról, a műszaki-tudományos együttműködés során kidolgozott alkotások védelméről (1974).

-

Havannai Megállapodás a szerzői tanúsítványok és más oltalmi okiratok kölcsönös elismeréséről (1977).

b.) A tisztán jogegységesítést megvalósító, közös szervezettel nem rendelkező kezdeményezés az integráció fejlettebb formáját jelenti. Ide sorolható a szabadalmi jog legfontosabb fogalmainak egységesítésére törekvő Strasbourgi Egyezmény (1963), vagy az iparjogvédelmi szabályozás egységesítésére létrejövő Carthagéniai Egyezmény (1974).

c.) Jogegységesítés multinacionális, közös, de nem a nemzetek felett álló szervezet létesítésével. Ilyennek tekinthető az Európai Szabadalmi Egyezmény (ESZE), amely olyan szabadalmi rendszert képez, amely bár minden EU ország tagja, teljesen független az EU szervezetétől és működésétől. Az ESZE európai szabadalmat ad ki,

95

amely az ESZE megjelölt országaiban érvényes nemzeti szabadalomként funkcionál. Az európai szabadalom olyan régiós szabadalom, amely csak akkor érvényes, ha legalább egy, az egyezményhez tartozó országban érvényesíttetik az oltalmat. Európai szabadalmi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatalhoz kell benyújtani, a hivatal elvégzi a bejelentés vizsgálatát, ennek keretében az újdonságkutatást, és ha a bejelentés bírálata kedvező, a hivatal a bejelentésben megjelölt valamennyi ország területére kiterjedő hatályú európai szabadalmat ad a bejelentés tárgyára. A szabadalom megadását követően a bejelentőnek kezdeményeznie kell az egyes nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a szabadalom érvényesítését. A szabadalom megadását követően 9 hónapos felszólalási időszak következik, a felszólalást a hivatalhoz kell benyújtani, amely korlátozhatja, illetve megsemmisítheti az oltalmat.

d.) A regionális együttműködés legfejlettebb formája a szupranacionális szervezet létrehozása. Az ilyen regionális szervezet úgy működik, mint egy ország nemzeti hivatala. Az EU közös védjegyrendszere, közös formatervezési mintarendszere, eredetvédelmi rendszere, növényvédelmi rendszere szupranacionális rendszerek, amelyek a teljes jogegységesítés és közös szervezet bázisán működnek, amelybe a tagállamoknak, azok szabadalmi hivatalainak nincs érdemi beleszólásuk.102

Összegzés, válaszadási kísérlet a klasztertagok problémafelvetéseire A klasztertagok által felvett konkrét problémák megválaszolásának kiindulási alapját a fentiekben felvázolt jogi szabályozás adja. A jogi terminológiák, és szabályok ismerete segítséget nyújt a riportokban felvetett, illetve a jövőben a klasztertagok látókörébe kerülő szellemi alkotásoknak az egyes kategóriákba való besorolásához. A jogi szabályozás absztrakciós természeténél fogva azonban csak általános kereteket ad, a konkrét kérdéseket mindig esetileg kell vizsgálni. Jó példa erre a látvány térkép kérdésköre. A tanulmány a szerzői alkotás fogalmának a bemutatásánál már utalt arra, hogy az egyes szerzői műveknek a törvény általi példálózó felsorolása (melyek között a térképmű is szerepel) pusztán segítséget 102


96

nyújt a jogalkalmazók számára, akiknek azonban mindig esetileg kell megvizsgálniuk a törvényi kellékek fennállását, az egyéni-eredeti jelleget. Ezt vizsgálta a Szerzői Jogi Szakértő Testület is SzJSzT 11/97 számú véleményében (ugyanarról a területről készült két térképészeti alkotás önálló szerzői jogi védelme), amikor két térképművet hasonlított össze annak megállapítása céljából, hogy szolgai átvételről (plágiumról), vagy két önálló szerzői jogi védelemre jogosult műről van-e szó. A Testület megállapította, hogy „az alperes által elkészített térkép szerzői jogi védelem alá tartozó egyéni eredeti alkotás, és nem tekinthető a felperes által készített térkép másolatának vagy adaptációjának”. E megállapítást a következőkkel indokolta „a felperes térképe hagyományos térképszerkesztési, jelkulcsi elemeket tartalmaz, térképszerű, ezzel szemben az alperes térképe elsősorban turisztikai és reklámcélokat szolgál, a térképelemeknek inkább dekoratív megjelenítésére törekszik, az alperes térképe felújított utcajegyzéket tartalmaz, melynek elkészítése többletmunkát igényelt”, továbbá „a kiemelt objektumok ábrázolásához az alperes térképén egyedi jellegű, magyarázó szöveg is társul”.103 A klasztertag képviselőjének másik esetében bemutatott kiállítási terv, amennyiben megfelel a szerzői mű kritériumainak, szerzői jogi védelmet élvez, ennek alapján pedig az alkotót megilleti a mű integritásához (torzításmentességéhez) való személyhez fűződő jog. Ennek megsértése esetén az alkotó a szerzői jog megsértése esetére előírt jogkövetkezmények érvényesítésével élhet. A 3. riportban említett logó, mint grafikailag ábrázolható megjelölés jogi védelmére, védjegyként való lajstromozására – amennyiben megfelel a megkülönböztetőképesség kritériumának, továbbá az egyéb törvényi feltételeknek – a védjegyoltalom szabályai adnak lehetőséget. A műemléki épületekről készített felvételek felhasználásával kapcsolatos probléma megválaszolásához a szerzői jogi törvény szabad felhasználásra vonatkozó, a korábbiakban már vázolt rendelkezéseiből kell kiindulni. Az Szjt. 68. § (1) bekezdése a szabad felhasználás esetkörébe vonja a szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzőművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás látképének elkészítését és felhasználását, amihez nem kell a szerző hozzájárulása és e felhasználásért díjazás sem illeti meg. Ebből következően egy épület háttérként akár reklámban is szerepelhet. Ugyanakkor, ha egy épület belső (tehát nem nyilvános) tereinek képéről van például szó, vagy a fénykép nem díszletként szerepel egy reklámban, hanem maga tölt be reklámfunkciót, akkor már nem beszélhetünk a szabad 103

http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/szjszt/kereses.html?ok=ok&ugyszam=&szakterulet_id=none&megkereso_id=none&ci m=&szoveg=&birosagi_hatarozat=none

97

felhasználás esetéről. Vagyis egy építészeti alkotás is rendelkezhet akár vagyoni jogként felfogható jellegzetes, eredeti alakkal, melynek képe csak felhasználási szerződés keretében hasznosítható.104 Az Szjt. 68. § (2) bekezdése alapján „tudományos ismeretterjesztő előadás, továbbá iskolai oktatás céljára képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint a fotóművészeti alkotás a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül felhasználható”. A Bikali Élménypark kialakítása során megvalósított elképzelések, koncepciók szintén egyedileg vizsgálandók. Ezzel kapcsolatban figyelemre érdemes a Szerzői Jogi Szakértő Testület SzJSzT 03/9 számú, ötletekkel, kreatív koncepciókkal kapcsolatos véleménye, amely megállapítja, hogy „a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §-ának (6) bekezdése kimondja, hogy valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek. Az ötletek kizárásának jogpolitikai indoka az, hogy a szerzői jog a szellemi alkotás sajátos, a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni-eredeti jellegét illeti meg, az oltalom tehát formavédelmet jelent: a megfogalmazás egyediségét védi. Az ötlet azonban – noha kétséget kizáróan a szellem terméke – nem ölt olyan formát, nem éri el azt a kidolgozottsági fokot, hogy abban a szerző szellemi tevékenységének egyéni-eredeti jellege felismerhető módon tükröződhetne és így az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében szerzői jogi védelem alatt állhatna. A megkereső által rendelkezésre bocsátott kreatív koncepció összességében lehetne egyénieredeti jellegű, amely annak szerkesztettségében, az egyes elemek elhelyezésében nyilvánulhatna meg. Ezek az elemek azonban önmagukban nem hordoznak egyéni-eredeti jelleget, legfeljebb összhatásukban, szerkesztés után bírhatnának egyéni-eredeti benyomással, ez azonban itt nem valósul meg. Ebből következően a megkereséssel érintett kreatív koncepció sem tartozik szerzői jogi védelem alá és emiatt a más által való hasznosítása szintén nem valósít meg szerzői jogsértést”.105 Egy másik ügyben (SzjSzt 46/00 könyvsorozat grafikai formatervezésének szerzői jogi megítélése) a Testület megállapította, hogy „egy könyvsorozat grafikai formatervezése (ún. koncepciója) (figyelembe véve a megadott könyv méretét, formátumát) magában foglalja annak kötéstervét, színösszeállítását, grafikai díszítését, a belső illusztrációk grafikai megjelenítésének, felfogásának és mindezek egyéni, eredeti struktúrájának a kialakítását. Tehát a „koncepció” a külső és belső grafikai tervezés egységét

104

Dr. Barta Judit: ÉPÍTÉSZETI ALKOTÁSOK SZERZŐI JOGI VÉDELME ÉS A GAZDASÁGI REKLÁMOZÁS NÉMELY ÖSSZEFÜGGÉSEI MEGTÖRTÉNT ESETEK KAPCSÁN (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 6. (116.) évfolyam 6. szám, 2011. december) 105 http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/szjszt/kereses.html?ok=ok&ugyszam=&szakterulet_id=none&megkereso_id=none&ci m=&szoveg=&birosagi_hatarozat=none

98

jelenti, amely egyfajta egységes esztétikai megjelenés érdekében egységes könyvművészeti alkotás. Az ilyen formatervezés („koncepció”) önmagában is művészeti alkotás, amely szerzői jogi védelmet élvez”.106 A leírt vélemények is azt mutatják, hogy a szerzői jogi oltalmazhatóság kérdésében mindig esetről-esetre, a létrehozott konkrét teljesítmény vizsgálatával, értékelésével lehet állást foglalni. Ugyanez a helyzet a klasztertagok által említett grafikai tervekkel, egyéb grafikai alkotásokkal. A szintén említett egyedi megjelenésű kézműves és egyéb termékek védelmére pedig a formatervezési mintaoltalom nyújt lehetőséget, ahol a konkrét műalkotás külső megjelenési formájának vizsgálatát kell elvégezni az oltalmazhatóság kritériumai szempontjából. Az új Ptk. hatályba lépésével az egyes szellemi alkotás fajtákat szabályozó ágazati jogszabályokra helyeződik a hangsúly, a Ptk. már csak mögöttes jelleggel fogja védeni a szellemi alkotásokat. Ennek következtében az alkotóknak a szellemi alkotások nagyobb fokú kidolgozottságára kell törekedniük annak érdekében, hogy az alkotás jogi oltalma biztosított legyen.

106

http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/szjszt/kereses.html?ok=ok&ugyszam=&szakterulet_id=none&megkereso_id=none&ci m=&szoveg=&birosagi_hatarozat=none

99

A tanulmányban hivatkozott jogszabályok jegyzéke Magyar jogszabályok Magyarország Alaptörvénye 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (új Ptk.) 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 2008. évi XLVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (Szjt.) 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) 1997. évi XI. törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról (Vt.) 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról (Hmt.) 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról (Fmt.) 1991. évi XXXIX. törvény a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról 1996. évi LVII törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló (Tptv.) 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról (Ctv.) Uniós jogi normák Európai Parlament és a Tanács a formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelve A közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002/EK tanácsi rendelet Európai Parlament és Tanács a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2008/95/EK irányelve

100

Európai Parlament és Tanács közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendelete A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelölésének oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet Európai Parlament és Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban érvényesülő szerzői és kapcsolódó jogok egyes kérdésekben történő összehangolásáról (ún. InfoSoc irányelv) Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve a szerzői jog és egyes kapcsolódó jogok védelmi idejének összehangolásáról Európai Parlament és Tanács 2004/48/EK irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről

101

Felhasznált irodalom 1. Lontai Endre-Faludi Gábor-Gyertyánfy Péter-Vékás Gusztáv: Magyar polgári jog – Szerzői jog és iparjogvédelem. Eötvös József Könyvkiadó Budapest 2012. 2. Tattay Levente, Pintz György, Pogácsás Anett: Szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2011. 3. Tattay Levente: A szellemi alkotások és a modern piacgazdaság. Egyetemi jegyzet Budapest 2007. 4. Grad-Gyenge Anikó: Búcsú a szellemi alkotások jogától? – A szerzői jog és az iparjogvédelmi oltalmi formák polgári jogi védelme a magyar magánjogban (http://ptk2013.hu/szakcikkek/grad-gyenge-aniko-bucsu-a-szellemi-alkotasok-jogatol-aszerzoi-jog-es-az-iparjogvedelmi-oltalmi-formak-polgari-jogi-vedelme-a-magyarmaganjogban/1776) 5. Magyar Közlöny, Hivatalos Értesítő 61. szám 2013. december 21. 6. Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Közösség gazdasági alapszabadságai. Pécsi Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Nemzetközi és Európajogi Tanszék, 2007. 7. Dr. Török Ferenc: Komoly változások az európai szabadalmaztatási rendszerben (http://www.innoteka.hu/cikk/komoly_valtozasok_az_europai_szabadalmaztatasi_rendszer ben.702.html) 8. Dr. Barta Judit: Építészeti alkotások szerzői jogi védelme és a gazdasági reklámozás némely összefüggései megtörtént esetek kapcsán. (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 6. (116.) évfolyam 6. szám, 2011. december) 9. A szerzői jog a gyakorlatban. A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményeinek gyűjteménye (1997-2003). KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest 2004. 10. Printz György: Védjeggyel a csúcsra. Névadás, európai védjegy, domain. 11. Várnay Ernő-Papp Mónika: Az európai unió joga. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2005 (második átdolgozott kiadás) 12. Szalainé Sándor Erzsébet, Mohay Ágoston, Karoliny Eszter, Komanovics Adrienne, Pánovics Attila: Az Európai Unió Joga. Jogi Szakvizsga Segédkönyvek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs 2008. 13. (http://www.sztnh.gov.hu/szerzoijog/szjszt/kereses.html?ok=ok&ugyszam=&szakterulet_ id=none&megkereso_id=none&cim=&szoveg=&birosagi_hatarozat=none) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapja a Szerzői Jogi Szakértői Testület véleményeinek forrása 14. www.eur-lex.eu: Az EU jogszabályok forrása.

102

Készült: a Friedwald Kft. megbízásából a Dél-Dunántúli Örökségturisztikai Klaszter részére. (7621 Pécs, Rákóczi út 1.)

Recommend Documents