KERESZTÉNY MAGVETŐ
S Z E R K E S Z T I K ÉS K I A D J Á K : DR. GÁL K E L E M E N , GÁLFI
LŐRINC.
LXIX. ÉVFOLYAM.
1914.
.KOLOZSVÁR EGYESÜLT KÖNYVNYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG • 1914
TARTALOM. I. Önálló cikkek, tanulmányok,
költemények. Lapszám
Dr. Borbély István: A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században 1, 65, 129, 197, Lőfi Ödön: Az unitárizmus az egyén vallása Jékey Aladár: Egy régi imádságom (vers) Kovács Lajos: Egyházi beszéd ___ — — 26, Kelemen Lajos: Adatok kolozsvári unitárius egyházközségünk régibb klenodiumairól ... — — 37, Wendte V. Károly. Liberális keresztény mozgalmak Németországban ___ — — Gálfi Lőrinc: Dogma és szabad kutatás . . . Dr. Kiss Elek: A hit fejlődéséről . . . Benczédi Pál: A lélek halhatatlansága 1 Jékey Aladár: Két úton (vers).... . . . . . . „ „ A példabeszédekből (vers) Pap Mózes (1830—1914) g. k. Egyháztörténeti adatok. III. Lázár István levele Agh István püspökhöz . . . ... ... — — Agh István püspök ajánló levele Lázár István részére . . . Kelemen Lajos: A kolozsvári unitárius főgimnázium régi keleti szőnyege Máthé György: Hit, vallás, tudomány . . . ... Józan Miklós: Eötvös, a gondolkozó... . . . ... — — V. A.: Dr. Nyiredy Géza (1861 — 1914) V. A.: Iszlai Márton ( 1 8 5 1 - 1 9 1 4 ) — Ürmösi Károly; Gyászima (Ferencz Ferdinánd és neje halála alkalmából) Győrfi István: Vallás és művészet... ... . . . — — — — — Dr. Gál Kelemen: Az életeszményről Vári Albert: Vallás és nevelés „ „ A vallás az intuicionizmus világában (Bergson és James) ... ... Győrfi István: Háborús beszédek Dr. Gál Kelemen: Történelmi idők . . . . . . ... . . . Csifó Salamon: Fanghné Gyújtó Izabella... Dr. Varga Béla: Valóság és érték ... ... .... Benczédi Pál: A vallástanítás története ...
269 18 25 169 233 44 84 91 106 115 116 U7 119 237 121 154 156 182 185 193 209 220 227 257 288 305 309 321 347
Lapszám
Ferencz József: Főtanácsot megnyitó beszéd Csifó Salamon: Ima (Fanghné Gyújtó Izabella felett) Barabás Ábel: A háború (I—IV. versek)
360 363 368
II. Irodalmi értesítő. Borbély Ferenc: Thúry Zsigmond, a szombatos kódexek bibliográfiája — — ... — — — 51 Vári Albert: Preuss—Szlávik, Lutheri és Kálvini valásosság 54 Molnár Oszkár: Bevezetés a gyermektanulmányba 56 Fejes Áron: Az akaratszabadság problémája 56 László Gyula: A testgyakorlatok socialpaedagógiai jelentősége 56 Pap Domokos: Torda és környéke 57 Borbély Ferenc: Gyulai, mint aesthetikus 57 V. A.: Ürmösi József, A szociálizmus és a vallás 187 (ma): Árkosi Ferenczi Kálmán, Guzsajasban ___ 188 Dr. Borbély István: Guttman-Harmos, Péchi Simon szombatos imádságos könyve ___ . . . . . . — — — — — 239 Szentmártoni Kálmán: A kolozsvári unitárius kollégium értesítője az 1913/14. iskolai évről ... ... — 240 Szentmártoni Kálmán: A székelykeresztúri áll. seg. unitárius főgimnázium értesítője az 1913/14. isk. évről . . . . . . . . . 243 Magyarország közoktatásügye az 1912. évben . . . ___ ___ 245 V. A.: Ismeretlen evangélium ___ 310 V.: Jánosi Zoltán, Mi célból és kikkel szövetkezzenek a protestánsok ... 311 —őr—: Gannet C. V. Francis D a v i d . . . ... ... ... 311 Dr. Boros G y , A jó gyermek k ö n y v e . . . . . . .... . . . . . . . . . . . . 371 Imakönyv... . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . __. . . . . . . . . . 371
III. Különfélék. A Protestáns Szemle új szerkesztője. Államtitkárváltozás a közoktatási minisztériumban . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . Szavazás a tiszáninneni ref. püspöki állásra. Antal Gábor. A Zoványi-ügy elintézése. Felhívás az európai keresztény egyházakhoz ... ... ... Kilépések az orsz. ev. egyházból Németországban . . . . . . ... A katholikus egyház Északamerikában ... ... ... Gyászhírek (Bonyhádi Percei F e r e n c ) . . . ... Tanáraink értekezlete. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése A reformátusok készülődése a reformáció 400 éves jubileumára. A népesedés problémája . . . Dr. Tüdős István püspök beiktatása. Németh István dunántúli ref. püspök beiktatása... ... ... ... j. m. Vallásos nevelés ... ...
58 59 60 63 64 123 124 125 125
LapSzárrl
Egy olasz püspök a reformációról... _„ . . . 126 Gyászhírek (Sepsikőröspataki Szinte Gábor, Ótordai Székely Miklós, Kiss Sándor, De Gerando Antonina) 127 Nyári szünidei tanfolyam Pozsonyban és Sopronban. A közoktatásügyi miniszter egyházpolitikája ... . . . ... . . . . . . 189 Ifjúsági tornaverseny. Iskolai kirándulás Olaszországba. Gyászhirek (Szentmihályi Varga Dénesné, szül. májai Májay Ivánka). Nyilvános köszönet . . . . . . ... . . . 191 Népoktatási közérdek 192 A király hadi kiáltványa ... ... 248 Lfelkészköri gyűlés. Zsilinszky Mihály a protestánsok gyöngeségéről . . . . . . . . . . . . ... ___ . . . . . . . . . ... ... . . . 250 Az új nyugdíjtörvény. Dr. Jankovich Béla közoktatásügyi miniszter az iskolák államosításáról és a vallásoktatás kizárásáról . . . ... . . . ... . . . . . . . . . ... . . . . . . ___ . . . 251 Keresztény unitárius egyházközség Hamburgban. Egyházi házasságközvetítés ... ... 253 A világbéke ügyében történt felhívásra érkezett válaszok. Traub a zürichi egyetem tiszteletbeli doktora. Halotthamvasztás Braunschweigban. A bajorországi „Protestáns világiak szövetsége" a papi személyiségről . . . . . . . . . . . . ___ 254 A vallásoktatás új szabályozása Sachsen-Altenburgban. Az északamerikai presbiterianusok _._ . . . . . . . . . . . . . . . .... 255 Seeberg esete. A középiskolai r e f o r m . . . ... ... 256 Dr. Nyiredy Géza emlékalap (Nyilvános elszámolás és köszönet 313 Iszlai Márton emlékalap (Nyilvános elszámolás és köszönet). A háború 314 Kolozsvári kollégiumunk katonai tartalékkórház. Székelykeresztúri főgimnáziumunkban megnyílt a VII. osztály . . . 316 Halotthamvasztás. Megnyílt a debreceni tudomány-egyetem. A nem állami tanárok új nyugdíjtörvénye . . . . . . . . . . . . 317 Kenessey püspök gyásza. Wundt Vilmos a háborúról 318 X. Pius. XV. Benedek, az új pápa ... ... 319 Gyászhírek (Ifj. désfalvi Pataky László. Sepsiszentiváni SzentIványi Miklós) 320 Az idei főtanács ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . — —. — 372 Az unitárius lelkészkör közgyűlése ... 375 Az amerikai unitárius társulat titkárának levele a főtiszt. püspök úrhoz ___ ... . . . . . . . . . — — — — — 376 Családi pótlék. A budapesti egyetem és ref. theológia. A B) osztályú népfelkelők. Tanáraink. Protestáns tábori lelkészek a harctéren — 377 Harnack és az angol teologusok. Dryander a világháborúról. 378 A frankfurti egyetem. Lelkészek és lelkésznövendékek a harcmezőn. Magyar lobogók Berlinben... . . . ... — 379 Háborúban elesett katonák emlékezete. Gyászhirek. Aranyosrákosi Létay Balázs. Dr. Vass Pál. Muzsnai Ürmössy Aladár. Kiss Aladár 380
KERESZTÉNY MAGVETŐ. XLIX. évfolyam.
Január-Február.
1. füzet.
A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században. irta: Dr. Borbély István.
Az alábbi tanulmány célja .megmutatni, hogy a magyar u n i t á r i u s vallásnak a XVI. százaid folyamán .melyek voltak hitelvei; valamint, hogy a m a g y a r állam a XVI*. században minő szabadon terjeszthető hitelvek alapján ismerte el vállá,sközönsléigüii'ket önálló és egyenjogú egyháznak. A m a g y a r unitárizímus Dávid F e r e n c idejében nárom fejlődési fokon ment át. Első volt a reformál/ kálvinizmus. Ez a fejlődési fok ,a tiszta kálvinizmustól (amelyet pl. Melius jis hirdetett) csak néhány tételben különbözött; maga a különbség azonban nem volt oly lényegbe vágó és nagy, bogy annak a l a p j á n új hitnek nevezhetnők. Második voll ia Serveto hitrendszerén fölépült antitrinitárizmiis. Eddigelé socinianus álláspontnak mondották ezt, pedig hibásan. Dávid F e r e n c 1571-ig nem állott Socinus hatálsa alatt. Az unitárizmusnak az a f o r m á j a , amelyet Dávid Ferenc különböző könyveiben 1571-ig kifejtett, nemhogy nem volt sociniájnus, de mint ezt tanulmányom folyamán iríéiszletesen lyizisgálom és .sok idézet l el igazolom — antitrinitáriusnak is alig-alig nevezhető. Az összes különbség:, amely őket a kálvinistáktól elváiasztá, a következő volt: Dávidék nem hitték a Irinitást egységnek, de különküLön az Atyát is, meg a Fiút is Istennek 'tartották olyformán, hogy ezen egyenlők között az Atya az első. A szent Lélekről a kálvinistáik azt tanították, hogy az az Atyával és Fiúval egyenlő Isten és imádandó. Dávidék nem vallották imádandónak, ellenben ők is Isten lelkének tarKeresztény Magvető
1914.
1
1
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
tolták. H a r m a d i k volt a tiszta iinitárizimis, melynek lényege az, hogy Krisztus n e m Isten, h a n e m ember, következőleg nem is imádandó. Isten csak egy van: az Atya. E tételek miatt szenvedeti Dávid m á r t í r halált. 1. A reformált kálvinizmus. Hogy a kálvinistáknak éjS lutheránusoknak állandó összezördülései megszűnjenek, azt határozta az 1564 jan. 21— 26-ikii segesvári országgyűlés, hogy amely faluban csak egy templom és két felekezet van, az istentisztelet naponként felváltva végeztessék. Továbbá: minthogy az úrvacsora kérdésében az őfelsége (János Zsigmond) által két év előtt elrendelt meggyesi zsinat nem egyenlítette ki a l u t h e r á n u s éjs kálvinista papok közötti eltéréseket, 15 nappal azután, hogy őfelsége visszatért Fehérvárra, mindkét fél p a p j a i hivassanak Xagyenyedre, hol más kegyes férfiak s őfelsége egyik tanácsosa jelenlétében döntő vitatkozás legyen. 1 A vitát kijelölt helyen április 9-én tartották meg Blandrata elnöklése 2 mellett. A kiegyezés hoszszas vita 3 u t á n sem jött létre. Az elnök erről meggyőződvén, mindkiét felekezetet felszólította,* hogy hitelveit foglalja irásba. 4 Ennék megtörténtével a m o s t m á r önállósult sakrameiitáriusok Dávid Ferencet a m a g y a r kálvinizmus első püspökéül választották meg. 5 Az ú j egyház a jun. 4—lt-iki tordai országgűlésen törvényesíttetett. 6 1 Az országgyűlés végzését 1. Szilágyi S.: Erd. orsz. gyűl. eml. II. 223—4, 226—7 1. 2 A kinevezési okmány szövegét 1. M. G. Haner: História Ecclesiar. Transylv. 1694. 274—277 1. 3 A vitának egykorú leírása a meggyesi káptalan levéltárában van; belőle több idézetet 1. Jakab E.: Dávid F. emléke, 54 s más lapjain. 4 A kálvinisták írásának címe: Modus concordiae; a lutheránusoké: Responsio nostra ad Modum Concordiae sacramentariis. E responsiora a kálvinisták külön replieatiot készítettek. Mindháromnak eredeti latin szövegét a meggyesi káptalan Anyakönyvének I. kötetéből Teutsch Gy. I). másolata szerint Jakab Elek közölte: Egyháztörténeti Emlékek Dávid Ferenc életrajzához 34—41 1. Magyar fordítását „Egyességi módozat" c. Kiss Áron adta: A XVI. században tartott magyar reform, zsinatok végzései. 1881. 420—435 1. 6 „Dávid Ferencnek 1564. ápr. 10-én hétfőnap a magyar kálvinisták superintendensévé megválasztatását bizonyító meggyesi Anyakönyv hiteles kivonatát" Jakab E. közölte: Egyh. tört. Eml. 10—11 1. 6 Az országgyűlés végzését 1. Szilágyi: Erd. orsz. gyűl. eml. II. 231—232 1.
A
MAQYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HITBLVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
3
Mik voltak azok az elvek, amelyek alapján önállósult a m a g y a r kálvinista egyház? Az alapelv az üdvezülés fogalma 7 volt. A praedestinatio szerint csak a választottak üdvezültek. 8 Az üdvezülés a s a k r a m e n l u m o k u a k hittel való vélteiéhez volt kötve. 9 A s a k r a m e n t u n i o k n a k kettős haszna volt: »Először, hogy isten előtt megőrzik lelkünk isimeretét; továbbá, hogy a világ előtt bizonyságot tesznek kegyességünkről^ 1 0 A szentség közül a keresztség szükségességlét egyik fél sein tagadta: a különbség az úrvaclsorára, a b b a n is az evé.s. m ó d j á r a szorítkozott. 1 1 A lutherisíák az írás betűinek értelme szerint azt váltották, hogy ők Krisztusnak valóságos testéi veszik, amely anyagilag', állandóul és m i n d i g jelen Van az ürvacsorában. A Modus Condordiae irói e fölfogás ellen azt vetetlek: »Mihelyt a Krisztus lestének lényegtét a földre helyezitek!, az emberi természet sajátságába ütköztek, amely nem tűri meg, hogy egy test (egyszersmind az ágiben is, a földön is legyen.« 12 Ők tehát azt vallották, hogy »Mkileg tápláltatunk a Krisztus testével.« Ugyanis »Kri'sztus test szerint felment a m e n n y b e és ült az Isten j o b b j á r a és (Ítéletkor) o n n a n jövend el ugyanazon alakban, amelyben felment 1 áthatóan.« 1 3 Ha m á r most a lutheristák mégis azt hiszik, hogy ők Krisztusnak valóságos testét veszik, akkor e testet — amely pedig emberi volt — a végtelenbe terjesztik ki. Hibásan, m e r t »nvilván van, hogy mi tőlünk testére nézve távolsággal van elválasztva.« u »Nem kell azonb'an a test lényegének 7
Annyi, mint büntetlenség, illetőleg: bűnök bocsánatja és azon jók, melyek az evangéliumokban előadatnak. Az idézett replica II. pontjában Gelei Katona szerint (Titkok titka, 1645. I. köt. 1066 1.): „a mi üdvösségünk az Istennek igaz ismeretiben és tiszteletiben áll". 8 Modus concordiae. Kiss Á. ford. i. m. 421 1. ' ug}'anott. 10 ugyanott 421 1. 11 A különbséget a Modus concordiae így fogalmazza: „az evés módjáról van a vita", „abból a forrásból ered a per, hogy az evés módját különbözőképen állítjuk fel", i. m. 422 1. 12 ugyanott 433 1. 18 ugyanott 432 1. 14 ugyanott. 1*
4
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
leszállani az égből, hogy azzal táplálkozzunk, m e r t az akadályok áthárításiára ié|S a helyek távolságának elhárít á s á r a elegendő a lélek ereje.« »A Szent Lélek titkos ereje cselekszi azt, hogy amelyek egymástól a helyek térfogata áltat vannak elkülönítve, egymással egyesíittessenek. 15 . Mi tehát »Krisziussal m á s k é p e n nem köttettünk össze, mintha elménk e világból kii&mellkedik.«ie E tételek kétségtelenül mind hiteles kálvinista dogmák. Volt azonban ennek az ú j o n n a n alakult egyházn a k olyan tétele is, amely Kálvinnak határozott és 'befejezeti hitrendszerébe sehogjy sem illett be s amelynek szövegében Dávid F e r e n c r e i s m e r ü n k : » titeket sietve és k o m o l y a n figyelmeztetünk, hogy m i azoknak a számából vagyunk, akik másokat, ha az Isten igéjéből j ó r a intenek, ö r ö m m e l követünk.« 17 E vallomás azt igazolja, hogv Dávidék ú j egyházukat nem a k a r t á k fejlődhetésében megakadályozni, illetőleg, hogy a kálvini álláspontot b á r jelenleg maguk is azon állanak — nem tekintették az isteni igazság végleges kifejeződésének. Annál kevésbbé tehették volna ezt, m e r t a Modus Concordiaen.ak egyik állítása m e r ő b e n ellenkezel I a XVI. századnak mindent érteni s bizoinyítni a k a r ó szellemével: »Az úrvacsorában oly csoda van, mely .mind a természet határait, mind a .mi gondolkozásunk m ó d j á t felülmúlja.« 1 8 Ellenfelük, a lutheristák:, ez állítást h a m a r észrevették s r í e m késtek azt durvasággal illetni. 19 Észrevette azt m i n denek fölött Bland rata s Servetonak Erdélyben addig kevéssé ismerős hitrendszerét állította ellenébe. ugyanott. ugyanott 426 1. 17 ug}^anott 428 1. E fontos állítás latinul így van: „Interim vero vos diligenter et serio moncmus nos ex eorum numero esse, qui libenter alios ex verbo Dei recte monentes, sequamur". Jakab: Egyháztörténeti Emlékek stb. 36 1. 18 ugyanott 424 1. 19 Azt olvassuk Dávidék írásában (Kiss A.: u. o. 425 1.): „Midó'n ezeket tárgyaltuk volt, kétség keletkezett még az alany (substantia) szóról is, melynek elenyésztetésére úgy látszik az a legrövidebb mód, hogy a test evéséről való vastag képzeló'dést szüntessük meg, mintha az a testi ételekhez lenne hasonló, melyeket ha szánkba veszünk, gyomrunkba lemennek". — Ez a mondat csak reflexiója a lutheránusok még durvább kifogásának. 1B
5A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
H I T ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
Azt az lantitrinitárízmust, melyből kléisőbb a so cini anus, m a j d pedig az u n i t á r i u s hitvallás fejlődött, Dávid Fer e n c 1565 elejéin 20 tanulta Servetonak Christianismi Resíitutio-jábíól. E k k o r kezdte hirdetni is. Rövid idő múlva m á r társai is akadtak a kolozsvári egyházban. Basilius István, Egri L u k á c s és Szegedi L a j o s segédkeztek neki. A szintén 'kláMnrsta Heltai, valamint Titus, Mihály és György p r é d i k á t o r o k tiltakoztak az ú j tan ellen. Minth o g y azonban mindkiét fél mérsékelte bevét, nyilvános vit á r a nem kerüli sor. Más fordulatot vett a ' h i s t ó r i a lakkor, a m i k o r a nagyenyedi vita idején elhunyt Molnár Gergely utóda, Szikszay F a b r i l i u s Balázs iskolaigazgató mondott ellent. N a p o k , hetek multán kezdett megváltozni Kolozsvár nyugalma. Az előbb még tartózkodó társadalom észrevétlenül h a j l o t t Dávid fe'lé s Szikszay Fabrilius csalódottan hagyta el egy évi nehéz miinklájának helyét. Az ú j rektor — Károlyi Péter — Meliusnak bizalmas és érd e m e s barátjía volt, ki m i n d e n alkalmat megragadott Dávid t u d o m á n y á n a k .megrontására. Emlékeink csak attól az időtől kezdve m a r a d t a k , hogy mindketten vitáznak. Dávid érvelései megfoghatatlanul kisik'lanak a rektor kezéből, mire K á r o l y i is távozott Meliushoz, segítséget kér e n d ő . Melius szóbeli vitát kért a fejedelemtől, hadd h a l l j a meg1 ő is, Imit hirdetnek 1 az erdélyi papok, kik nem régen még egy nézeten voltak vele. 21 Ezért a fejedelem Gyulaf e h é r v á r r a zsinatot hívott össze. Az az antitrinitárizmus, amely miatt Melius zsinatot 20 Basilius István írta 1568-ban „Egy néhány kérdések a keresztyéni igaz hitről, stb." c. könyve dedicatiójának iii lapján: „Trásimnak (t. i. e könyvének) nyomtatására az ok is indított, hogy sok káromlásokat és szidalmakat hallottam az igaz tudomány ellen, melyet sok bölcs lelkipásztorokkal egyetemben Istennek ajándékából itt Kolozsvárott három esztendőtől fogva hirdetek. Azoknak patvarok ellen akartam távol embereknél megmenteni tudományomat". A Gyulafehérváron tartott második hitvitának Heltai által kinyomtatott jegyzőkönyve V3S lapjain Békés Gáspár mondta Blandratának: „D. Doctor, Tu per Deum sanctum a tribus annis semper ita dixisti et docuisti. Testis est serenissimus Princeps et tota ejus aula". 11 Schesaeus jegyezte föl, hogy e zsinatot Melius kérésére hivta össze a. fejedelem. Teutsch: Urkundenbuch II. 245 1.
6
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
provokált, kezdőiben alig: küliönbözölt a ká'lvinizmustól. Tételei Serveto és Kálvin tanításainak összezavarását mutat jáik. Ismerjük legelső forrná ját. Egri Lukács, ki 1561 f e b r u á r 22-től 22 1565-ig kálvinista prédikátor volt Kolozsváron, mint Dávid Ferencnek barátja, naponként értesült a legújabb dogmatikai eszmecserékről. 1566 elején szülőföldjére távozván, Egerben hirdetni kezdette az új hitei. Tiételei a következők voltak: 2 3 1. Minthogy az isten lörlökikévaló, mérhetetlen, láthatatlan lélek és hozzájáru'lhatatlan világosságban lakozik, azért hiszem és vallom, hogy az igaz Istent helyesen m á s u n n a n megismerni nem lehet, hanem csak az ő isteni nyilatkozatából, mely az Isten igéjében terjesztetett az egyház elé. 24 2. Azért a szent írások igazságánál fogva hiszem és vallom, hogy egv igaz isten van, ki m i n d e n dolgoknak teremtője és megtartója, tudniillik a mi urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki h a j d a n a törvénynek és Ígéreteknek kiadott igéjében, ez utolsó időkben pedig a Krisztus által hirdetett evangéliumban nyilatkoztatta ki magát. 3. Azután hiszem és vallom, hogy ennek az Atva" Kolozsvár városi protocollum. 113 1. Idézve Pokoly: Erd. ref. egyhtört. I. 150 1. A távozás idejéről alább lesz szó. 23 Egri Lukácsnak Szilágyi Benjámin István sárospataki tanár birtokában levő eredeti kéziratából (ex veteri M. S. p. m.) Lampe közölte: Hist, eccl. ref. (1728-ból) 139—140 1. Mint jelen tanulmányra nézve alapvető fontosságú thesiseket, szószerint is közlöm. Magyarra Kiss A. fordította i. m. 438—439 1. 24 Cum Deus sit vSpiritus aeternus et immensus, invisibilisque et inhabitet lucem inaccessam; Ideo credo et confiteor, Deum verum non posse cognosci vere, nisi ex manifestatione divina, quae in Verbo Dei proposita est Ecclesiae. Ez a tétel formailag ugyan közös Serveto (Christ. Rest. 583 lap) és Kálvinnal (Inst. Chr. I. lib. XI. cap. 1.), lényegileg azonban inkább mondható — 1565-ben! — kálvinista, mint servetianus állításnak. Serveto „ex mero suae voluntatis beneplacito" épen azt akarta, hogy ne legyen a világegyetemben semmi csodás, semmi érthetetlenség. Ezért írta Dialogor. II. de Trinitate (I dialógus) fol. 3a lapján híres mondását: Invisibilis Deus, qualis ante creationem mundi fuerit, est omnino nobis inintelligibile et inimaginabile. Ennek a mondásnak voltak variansai a következők: Nullum erat in Deo monstrum. Deus per verbum et spiritum se fecit perceptibilem. Deus verbum erat personaliter homo (ea ipsa persona est nune verus homo), — amely mondás már kardinalis servetianus dogma. Kálvin megmaradt a következő formulánál: Scriptura tradens Dei essentiam iminensam esse et spirituálém.
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
BOYHÁZ
HITELVSI
A
XVI.
SZÁZADBAN
7
istennelk istensége egy; szellemi, örök, egyszerű, változhatatlan, megoszolhatatlan 'lény, akiit h a j d a n az ősegyház helyesen nevezett el görög névvel rrupia-nak és hogy az véghetetlen bölcseségü, h a t a l m ú és jóságú. 4. T o v á b b á elismerem és vallom, hogy ebben az istenségben, vagy lényegben (essentia) és' isteni természetben báróim egyenlőképpen lörök és egyállományú vagy egy lényégű személy létezik: az Atya, az Atya igéje (Xoyo;-a) és a Szentlélek, a m i n t ezt az isteni nyilatkozat az evangéliumban kijelentette az egyháznak. 5. H o g v az Atya f o r r á s a és p r i n c í p i u m a az istenségnek, akitől származik a Xoyoc és szentlélek; az evangélium tanítáisja szerint hiszem és vallom, amint taníttatik. hogy a loyos és szentlélek n e m magoktól, h a n e m az Atyától származtak és küldettek. 2 5 6. Ami a Jézus Krisztust, az Atyaistennek egyszülött fiát illeti: hiszem és vallom, hogiy ő igaz isten és ember. Még pedig isten, m e r t az Atyának török1 loyos-a, k i n e k u g y a n a z o n lénye, istensége van az Atyával; e m b e r pedig m e r t szűz Máriától idő szerint született, testben, azaz emberi térim éjszetben, mely testből és o k o s lélekből áll, hogy hozzánk m i n d e n b e n hasonlóvá legyen. ,a b ű n t kivéve. 26 25
A 2, 3 és 4 tétel tisztán kálvinista dogma s sem megfogalmazása, sem lényege szerint nem mutat Serveto hatására. Hogy e tételeknél külön figyelemmel kell lennünk a formára s külön a lényegre, azt épen a rögtön tárgyalandó marosvásárhelyi zsinat határozataival kapcsolatban látjuk meg. Jellemző, hogy Károlyi Gáspár (1. a 27. jegyz.) épen e pontokat kifogásolta, melyekről 1881-ben a magyar kálvinizmusnak kitűnő dogmatörténésze, Kiss Áron így írt: „A fenntebb egész terjedelmében közölt hitvallásban ma tán nem is igen ütköznék meg még a legridegebb orthodoxia sem", (i. m. 441 1.) 26 Quod ad Christum Jesum unigenitum Dei Patris Filium attinet, credo et confiteor eum esse verum Deum et Hominem. Deum quidem, quia est ~kóyo<; P a t r i s aeternus ejus dem essentiae vei divinitatis cum Patre; Hominem vero, quia ex Maria Virgine est natus temporaliter in carne, i. e. in humana natura constante ex corpore et anima rationali, ut esset nobis per omnia similis excepto peccato. Egri Lukácsnak ez a tétele már lényeg szerint is Servetoból való. Itt ugyanis a történeti Jézusnak isteni és emberi természetéről van szó. Kálvin e kettős természetet nem ismerte el. Porro quod dicitur — írja az Instit. Christ, lib. II. cap. XIV. 1. — Verbum carnem esse factum, non sic intelligendum est, quasi vei in carnem versum, vei carni confuse permixtum fuerit: sed quia e Virginis utero templum sibi deligit, in quo habitaret et qui Filius
8
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
7. A Szenti éleikről ugyan ezen hittel állítom és vallom, hogy igaz ö r ö k isten, m e r t az az Atyától és Fiútól származott isteni lény, aki kijelentetett, a j á n dékoztatott a választottak Krisztusban való megszentelésére a világ megteremtése előtt. Az istenség e háromságát, ameiynek nevében megkereszteltettünk, igaz és állandó hitte'l elismerem, segítségül hívom és vallom az igaz egyházzal.« Ezek a tételek c s u p á n annyiban tértek el Kálvin tanaitól, hogy Krisztusnak kettős lényegét (dualitas) hirdették. Egyebekben minden állítása régi volt. 27 Az a vita, m e i v ez állításokhoz kapcsolódott, v a l ó j á b a n nem a ehristológiára nézve volt nevezetes. Fontos,abb volt azért, m e r t a háromsággal kapcsolatban fölvetette a r a n g s o r kérdését. Egri azt állította a III. tételben, hogy »az atyaisten nek! istensége egv« s a IV. tételben hozzátette: »ebben az egy istenségben h á r o m egyenlő lény egű személy létezik: az atya, a logos é;s a szent Iéleíl<«. Károl i, Gáspár ,azt vetette: ez állításával szembe: »ha a háromsájg egész lényege az erat Dei, filius hominis factus est: non confusione substantiae, sed unitate personae. Ezzel szemben Serveto íg}r ír: Verbum illud non jam suam per se facit personam, sed simul cum carne. A Kálvinnal való ellentétet a következő mondatok mutatják: „Ita est Christus omnis mixtionis et unionis specimen et prototypus, qui non solum in se ipso humana commiscet et unit, sed et divina cum humanis in unam veram substantiam. Unionem omnem et mixtionem ille continet, tam in anima quam in corpore. (Rest. Christ. 264 lap.) . . . (Duos ille continet in se ipso, reconcilians ambos in uno corpore et in uno novo homine, ut ait Paulus Ephes. 2.) Serveto e fölfogását rendkívül világosan magyarázta: Nec potest hodie mundus hunc hominem cognoscere, quia credere non vult, esse hominem ex Deo genitum . . . Ex divino et humano spiritu est in nobis unus spiritus. (Rest. Christ. 268 lap.). Stb. 27 Károli Gáspár gönci lelkész s az abaúji egyházmegye esperese 1566 jan. 12-én a gönci zsinaton válaszolt Egri Lukács állításaira. (Válasza: Responsio C. K. ad hanc confessionem c. egész terjedelemben közölve Lam-pe Hist. eccl. 140—144 1.) Egri viszontválaszában (közölve Lampe: i. m. 144— 146 1.) elismerte, hogy közöttük lényegbevágó különbség nincsen. Az eszmeforrongásnak ekkori zavaros idejében valóban nem is igen lehetett öntudatos ellenállításról szó a periférián. Krisztus személye a gönci vitában szóba se került. Helyette isten s a logos meghatározása volt vita tárgya. Épen ez a tény mutatja legjobban, hogy Egrinek Kolozsvárról való eltávozásakor az antitrinitarizmus itt még a legkezdetén volt.
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
BOYHÁZ
HITELVSI
A
XVI.
SZÁZADBAN
9
Atya istensége, akkor a Aovoc-nak és a szentléleknek istensége Csak részleges, azok csak névvel lesznek istenek. És h a minden listénJsiéig' az atyáé és azt közii a fiúval, a k k o r vagy megfosztja magát az istenségtől vagy fél Atya és l'él loyo; lesz, amivel az Isten lényét rútul széttépnők«. A gönci zsinaton több napig vitáztak e kérdéseken, de nem tudtak egyértelmű megállapodásra jutni. Ugy látszik. ez a sikertelenség is hozzájárult ahhoz, hogy Melius az erdélyi ékkel — m i n t az állítólagos fő tanújítókkal vitát provokáljon. Kívánságára a fejedelem úgy intézkedett, hogy a vita (1566) {április 24-én G y u l a f e h é r v á r o n jelenlétében tartassák' meg. A gyulafehérvári vitának célja i n k á b b kölcsönös tájékoztatás, m i n t egymás legyőzése volt. A megbeszélés 2 8 lényegét a trinitas ( h á r o m s á g ) fogalma képezte. Meliusék az 1562-iki debreceni confessióban azt vallották, hogy »az isteni lényben h á r o m megkülönböztetett lényeg v a n : Atya, Fiu, Szent Lélek«. 29 Ez a h á r o m lényeg egymással teljesen egyenlő külön-különvéve^ de aképen, hogy egyik sem helyettesíthető a másikkal. E n n e k a meghatározásnak kiét olyan része van, melyet m á r Stancaro is kifogásolt. Egyik ez: ha m á s az állat és m'ás a h á r o m lényeg, a k k o r k ö n n y ű azt gondolni, hogy itt négy Istenről van szó. 30 A gyulafehérvári zsinat tehát k i m o n d o t t a : »Megvetjük az Antikrisztust, m e r t ő az igaz és mindég áldott 2S A gyulafehérvári (első) hitvitának története — disputatio prima albana — meg volt írva, de elveszett s ma egy példánya sem ismeretes. Dávid Ferenc: Refutatio scripti P. Melii c. könyvében (1567-ből) emlékezik róla pár szóval. A vita lefolyásáról a „Sententia Concors" c. könyvből szerezhetünk legbiztosabb tudomást. E könyv tulajdonképen „de propositionibus Blandratae et Davidis in disputatione Albensi propositis" és „in frequenti synodo Vásárhelyensi pronunciata et publicata" szól. Debreceni Ember Pálnak egyháztörténete (II. könyv 151 lap) e hitvallásra 1566. ápr. 27-én adott választ közli, mely szöveg Kiss Áron i. m. 452—453 l.-in is olvasható. 29 Kiss A.: i. m. 83—84 lap. Ez állítás az egyházé, következésképen ez állítás csalhatatlanul igaz, mint ezt a Debreceni Hitvallásnak „Vájjon hibázhat-e az egyház?" (i. m. 255—256 1.) kérdésre adott válasza tanítja. 30 E quaternitasról Stancaro érdekes képet rajzolt, amelyből azonban az ötséget is ki lehet magyarázni. Lásd: de falsa et vera dei cognitione (1568-ból) c. könyv Fiii lapját.
1 0
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
h á r o m s á g n a k t u d o m á n y á t az Atyaistenről és az ő Fiáról, a mi U r u n k Jézus Krisztusról és m i n d a kettőnek lelkér ő l ördögi vakmerőséggel megrontotta és annak helyébe az irtózatos négység b á l v á n y á t hozta be«.31 Ezzel egyszersmind kimondották azt is, hogy laz »állal«, mint a h á r o m s á g foglalatja, nem létezik; 3 2 ehelyett azl állították: »az egy igaz Isten — az Atya az ő Fiával, a Jézus Krisztussal ás Szent Lélekkek. N e h o g y pedig azt lehessen hinni, mint h a itt csak formális változtatás történt, hozzáfűzték: »Az Atyáról pedig azt m o n d j u k , hogy oka és k ú t f e j e a Fiúnak és Szentléleknek, akiben és akiből ezeknek lényök öröktől fogva va:n«. A g y u l a f e h é r v á r i zsinatnak tulajdonképpen való jelentőségét Meliusnak e kijelentése m u t a t j a : »Ha a dolog lényegére nézve egyetértünk, nincs reá ok. hogy a szavak miatt h á b o r ú t indítsanak ellenünk«. Május 19-én ú j r a összegyűltek Marosvásárhelyre 3 3 s a Gyulaf e h é r v á r o n megvitatott tételek szövegét zsinatilag erősítették meg. Egyszersmind elhatározták, hogy az addig használt kátét e tételek ;alapján át fogják dolgozni. E két gyűlés utátn Dávid is, Melius is azt hihette, hogy ha voltak közöttük ellentétek, azt kölcsönös engedmények á r á n kiegyenlítették. N e m volt igazuk, — mint ez rövidesen ki is tűnt. Történt, hogy Genfi let 1566. aug. 5-én p e r b e fogták s egy h ó n a p i vallatás u t á n szept. 10-én Bernben lefejezték. H á r o m vád volt ellene: egyik az, hogy a trinitast emberi A III. cikkben. Kiss Á. i. m. 455 1. Pázmány a „Kalauz" (1613-ból) 386-ik lapján írja: „Melius Péter az Váradi Disputátióban János király előtt ezen szókat mondá Dávid Ferencnek: mi mind az állatot, mind a személyt elhagytuk; ellene mondottunk mi ezeknek". Pázmány a „Nagyváradi üisputatio" jegyzőkönyvéből idéz, hol a pontos szöveg ez: „Nem három Istent vallunk, sem pápa tudományát követjük. De bizonyítsa meg kegyelmed, Ferenc uram, hogy négységet tanítunk. Mert mü mind az állatot, mind a személyt elhagytuk. Még Fejérvárott hogy valánk, ellene mondottunk mü ezeknek és azt tanítjuk, hogy e háromnak t. i. az Atyának, Fiúnak és a szent léleknek egy istenségek vagyon". (2-ik kiad. 1870. 15—16 lap.) A marosvásárhelyi zsinat tételeit 1. „Sententia concors" c. könyvben. E mű pontos leírását lásd Jakab Elek: Egyhtört. Emi. 67—68 1. A Sententia concors lenyomtatva megjelent Bod Péter: História Unitariorum 12—26 l.-in; magyar fordításban Kiss Áron közölte i, m! 455—458 1. V. ö. jelen tanulmány 28-ik jegyzetével, Sí
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
BOYHÁZ
HITELVSI
A
XVI.
SZÁZADBAN
11
találmánynak mondta, mely nincs meg a szentírásban; másik az a tanítása, hogy a biblia csak az atyát nevezi egy igaz Istennek; harmadik, hogy tagadta, miszerint a Fin önmagától való önök Isten lenne. A berni tanácsnak e cselekedete nagy hatással volt a magyar reformációra. Dávid Ferencéket is, Meliusékat is a r r a ösztönözte, vetnék össze hitvallásukat Gentile 34 tételeivel. Ez a hasonlítás azzal a meglepő eredménnyel végződött, hogy a Gyulafehérváron elhatározott, Marosvásárhelyen megszövegezett hitvallásuk sokban egyezik Gentile állításával. Hiszen a VIII. cikkben maguk is -elismerteik, nogy a »Fiu és Szentlélek istenségének forrása és oka maga az Atya«. Sőt a IX. cikkben é p p e n ez áll: »Azl tartjuk, hogy az apostoli Iliiforma elején ezl a szócskát: »egy« — az Atya Istennek kell luliajdonítani«; s a féilreérlhetés elkerülése végiett hozzár füzték: »A Fiu és Szentlélek méltólságábó'l az Atyának fölülhaladó különös méltósága semmit le nem von«. Ez a fölfedezés kettős következménnyel járt. Miután mindkét rész újólag átvizsgálta a megállapodásokat, a tanulságok alapján ínegfogaímazta confessióját. A sort Dávid Fereneék kezelték s 1567. f e b r u á r 17-ién T o r d á n olyan tételeket állapítottak meg, melyek a vásárhelyi zsinaton készültektől csak alakra nézve különböztek, lényegben azonban azzal is, meg Gentile dogmáival is egyeztek. Ezeket a tordai végzéseket joggal nevezhetjük a magyarországi unitárius hitvallás legelső öoiifessiófának, miért is szószerint közlöm1.35 »Akarjuk, hogy az apostoli h i t f o r m a (symbolum) legyen a mi hitvallásunk, mindazért mert az az isten örök igéjével megegyezik 1 , mindazért mivel azon tudomány összegét m a g á b a n foglalja, mely az idvessógre szükséges s mert hitünk benne megnyughatik. I. Először pedig köteleztetünk hinni az egy Istenben, a mindenható atyában, mivel ő alkotója, kezdete, 34
Gentiléró'l Dávid Ferenc egy év múlva így ír: „Accedit et Valentinus Gentilis, qui anno 1567 Bernae Helvetiorum Papisticam illám de Trinitate doctrinam falsam et Daemoniorum fuisse propalam confessus est et sanguine confirmavit". (De falsa et vera . . . Eii2 lap.) 35 A tordai zsinat határozatait teljes szöveg szerint közölte Lampe: Hist. eccl. Hung. 147- 148 1. Magyar fordítását Kiss Áron: i. m. 449—450 1.-ról közlöm.
1 2
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
f o r r á s a az istenségnek és egyedül ő a legfelsőbb, aki senkitől nem szár'mazott és mindenek felett van. Kiből aXoyo;t, az igét s o h a ki nem z á r j u k . Sőt hogy ezek az Atyaistenben v a n n a k , nyilvánítjuk, aminthogy ő b e n n e a kettő aloyoc és Lélek kezdet és vég nélkül jelen vannak. Eltérünk azok magyarázatától, akik az egy jelzőt a lényegre (állat) s nem a Krisztus a t y j á r a alk a l m a z z á k ; és a b b a n a lényegben h á r o m személyt keresnek a Krisztus m a g y a r á z a t a ellen. Ján. 5. 1 Kor. 8. Efjéiz'. 4 és miásutt. Először, mivel a legegyszerűbb istent négy dologból szerkesztik össze, tudniillik egy lényegből (állatból) lés h á r o m személyből. Másodszor, mivel a bölcsekkel és pogányokkal oly elkülönözött és m e d d ő istent állítanak, aki nem a Krisztus a t y j a ; és így négy b á l v á n y t alkotva, t. i. a lényeget és h á r o m személyt, — elvonnak b e n n ü n k e t az igaz Isten esméretétől, ki a Krisztus atyja, és a lényegbe helyezik azt, aki m i n d e n lényegen felül van. Híarlmíadszor, mivel az az ellenmondás z a v a r a és h á r o m isten felállítása. Negyedszer, mivel ellenkezik a tiszta világos igével. II. Másodszor hiszünk a Jézus Krisztusban, ami U r u n k b a n , amint m a g a magát J á n . 5. 14., Róm. 3. 5., és több helyen m a g y a r á z z a , akit nemcsak a magunk, hainem m i n d e n e k uríáliiak vallunk. És azért ő általa és az ő nevében j á r u l u n k az Atyához; ő általa és ő vele együtt hívjuk segítségül az Atyát, elismervén, hogy az Atya m i n d e n e k é t őneki adott és ő n e k ü n k mindeneket megad, mivel ő b e n n e választattunk el ami f ő p a p u n k nak, k ö z b e n j á r ó n k n a k — s nem "vizsgáljuk szőrszálhasogatói ag az álbölcsekkel (sophista), vájjon az Atyának lényegéből vagy személyéből származott-e? mert ezekről a szentírás sehol nem einlékezik. E l i s m e r j ü k Pállal, hogy ,az ige a loyo? Istenben elrejtett titok, melyet az utolsó időben megjelentett. Efez. 3. Kol. 11. Tim. 3. 2. Tim. 1. Róm. 16. és szent János evangélistával, hogy titok van aközt, ami az Istennél volt és ami azután testté lett, m i k é p p e n az apostolok is, Csel. 10. és 13. cselekesznek. III. Hlarmadszor, hiszünk a Szent lélekben, mivel az ő nevélben kereszteltettünk' meg, őáltala szenteltettünk m e g |és születtünk ú j r a az örök életre. Hisszük továbbá, hogy ő az Atyának és F i ú n a k lelke, ami vigasztalóink és t a n í t ó n k és hisszük mindazt, amit az egész szentírás rólia előacl, vagy tanít. De nem hiszünk h a r m a d i k személyt vagy egyént, m e r t azt n é k ü n k a szentíríás sehol sem tanítja«.
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
BOYHÁZ
2. A Serueto-féle
HITELVSI
A
XVI.
SZÁZADBAN
1 3
ia n tit nini tár iznms.
Az 1567 fébruiár 17-iki tordái zsinatot úgy tekinth e t j ü k , mint a m a g y a r unitárizmusSnak megalakuló gyűlését. A n y o m á b a n megindult polémia a magyar vita irodalomnak legnagyszerűbb jelensége volt. Könyvek, röpiratok, tudományos fejtegetések és verses gúnyolód ások jelenteik! meg;. Elvont fejtegetések napiérdekü izgató hírszámba mentek. A dogmatörténetben ez iratok összeségüÍvben fontosak. Egyikük sem n y ú j t teljes rendszert. Mindenik csak egy aidalék. Hanem azért ez adalékok rend,szer e s alakiban (éltek megalkotójuk — Dávid F e r e n c — lelkében. Az alábbiakban Dávidnak 1567-től 1571-ig megjelent különböző című és tartalmú munkáiból állítottam össze az ő servetianus antitrinitiárfiusi hitrendszerét. Befejezőül pedig az 1571-iki marosvásárhelyi országlgyűlésnek e teologiai hitrendszerre vonatkozó végzését közlöm teljes szöveg szerint. A) Ssent
írás.
A 'biblia a XVI. század hitéleténeik törvénykönyve volt. Abban találták meg minden cselekedetüknek és gondolatuknak mérlegét. »Mi azért — í r j a 1701-ben P. Horváth F e r e n c — ez o k o k r a nézve ezt a fundamentumot vetettük a m i hitünkre néző dolgoknak bizonyos és csalhatatlan igazságnak erősítésére, úgy mint az okos értelmet és a szent ím\st.3G E kettő az unitárius egyház tanításaihoz így viszonylik: »A mi hitünknek minden íágazatait a szent írásból szóról szóra kilétetettnek meglátod.« 37 Ez a gondolat Dávid Ferencnél is megtalálható. 3 8 Mindazonáltal — i r j a Dávid — »az Írásnak bizonyiságíát erőszakkal n e v o n j u k a mi vélekedésünknek értelíinére«. Amely mondás36
Apologia Fratrum Unitariorum. Kolozsvárott, 1701. (Az Unitária Ecclesia Typusával) 27 lap. ugyanott 3 lap. 38 Dávid F.: Rövid magyarázat (1567). Aiij ''2: „ . . . a szent írásban, mely csak a szent lélektől Írattatott meg és az anyaszentegyháznak úgy hagyattatott, hogy annak higyjen . . aki egyebet hirdetend, átkozott legyen". As egy ö magától való, stb. (1571) aiij: „Az igazságnak reguláját követvén, a szent írásnak folyásával támasztom minden magyarázatomat".
1 4
A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
nak értelmiét P. H o r v á t h í|gy fejtette ki: ». . . m i n d a traditiokiat s mind a tőlük előhozatni szokott szenl í r á s n a k szavait félre tesszük. A szentírás szavait pedig 1 nem azért, hogy elégséigieisndk! vagy hitelesnek n e m t a r t a n é k a szentírást a k a r m e l y dolognak meghizonyítáísíára, lioloü a szentírás Istennek szava lévén, ki m e r n é azl kétségbe h o z n i ; hanem a n n y i b a n tesszüjk félre, a m e n n y i b e n nem bizonyítják a dolgot olyan világosan, hogy azon a k á r k i n e k is meg kellessék állaink. 39 Mi a szenlíriáis? »Kezdelben az evangéliom léleknek általa írattatott a hi veknek szívekbe. Azután pedig, mikor az embereknek háládatlanságokiért az Isten a lelket elakarná venjni, h á r t y á b a és papiro;sfra írattatá, hogy az Antikrisztus Pápa és a több h a m i s tanítóik az iga zsúpnak ú t j á r ó l a választottakat el ne vihetnék.« 40 »Mikor az emberek szabadságot vettenek ö n m a g u k n a k egyik testamentumból a m á s i k b a való m e n e t e l r e : szabjad volt o t t a n egyiket a másikba változtatni és az ú j testűimen tómnak rendelését az ó r a fordítani, Krisztust Mózessé és Mózest Krisztussá t e n n i , és végezetre odajutott a dolog, hogy e két testamentoimbeli bizonyságoknak [összezavarása sem Krisztus értelmével, sem Mózesével együtt n e m járt.« 41 Ezért. »haíaz Istennek igazlságál meg a k a r j u k érte'ni, szükség megválasztanunk a betűt a lelki értelmeimtől, az árnyékot a testtől, a sötétséget a világosságtól, mely a két testamenS9
Apologia Fratrum Unitariorum. 48 lap. Mint rendkívül jellemző sorokat idézem ugyanebből a könyvből a következőket: „A traditiokat pedig azért tesszük félre, hogy azoknak igazsága embereknek elméjén és emlékezetni fundáltatott, amely gyakorta hibázik. Másik az, hogy ha a traditiokban valami hiteles dolog volna is, annak is ugyancsak a szentírásban kellene fundáltatni és azzal mindenben egyezni kellene és úgy is bátorságosabb volna a szentírást hozni be bizonyságul, hogy így, ebben is a szentírásnak méltósága megmaradjon és megvallja minden nyelv, hogy az legyen csak egyedül a hitre néző dolgoknak csalhatatlan rámája", i. m. 48—49 lap. 4J As egy ö magától való (1571): Hiij lap. 41 As egy ő magától való (1571): Gij 2 . Érdekes, hogy Melius s vele a XVI. század kálvinizmusa — kétségtelenül Kálvinnak példájára — az erkölcsi rendszabályokat mind az ótestamentum rendelkezéseivel okolják meg. V. ö. Kanyaró: Unitárius történetírás és kálvinorthodoxia.
17 A
MAOYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
C)
HIT ELVEI
A
XVI.
SZÁZADBAN
Isten.
a) Isten fogalma (essentia dei). »Az Istenben accidensek nincsenek, hanem valami az Istenben vagyon, mind substantia, m a g á n levő állat«. 47 Ezt ja kálvini formulát Melius Arany T a m á s ellen i'lyén alakban használta: »Az Isten lelki véghetetlen állat.«48 Stancaro Istenről hasonló abstract fogalmat tanított. 49 Dávid Ferenc szerint: »Az Isten értelmes léleik, bölcs, hatalmas, kegyelmes, mindenható, iigiaz, tiszta, mindeneikinek felette, meunynek-földnek teremtője, ia m i urunk Krisztusnak szent atyja, ki az írásiban Jehovának, azaz oly Istennek neveztetik, honnét mindenek vannak, miképpen Mózes első könyvének 2. részében és második könyvének hatodik részében bizonyíttatik. Az ige pedig Isten, nem valami állatnak vagv természetnek ő igéje, hanem jótéteményének és velünk való kedvének kifejezése. Mert mi legyen az ő természetében és állatjában, az írás meg nem magyarázza, sem szükség üdvességünkre arról tudakoznunk Istennek parancsolatjából és nem köteleztetünk arra.« 50 Ez utóbbi gondolatát m á s u t t így variálta: »Istennek természetét és állatját nemhogy esmerhetnők, sőt inkább annak elímélkedésétől és vizsgál ás,ától u g y a n meg is tiltatunk.« 51 p) Isten egysége. »Hogy egy legyen az Isten, nem valami kettős afvagy h á r m a s személyben: az Istennek igéje Az ótestamentomban prédikáltatik az egy Istenben való hit, mely földnek, mennynek teremtője. Az új testamentumban pedig hozzája tétetik, hogy higyjünk a Jézus Krisztusban is és ötét segítségre hívjuk. Johan. 14. Hebr. 7". Rövid magyarásat. R 2 lap. Jól jegyezzük meg, hogy ezt Dávid F. 1568-ban írta s csak 1571-ig vallotta. 47 Gelei Katona : Titkok titka. (1644.) 786 1. 48 Melius: Az Arany Tamás eretnekségeinek meghamisítási. (1562) 104 lap. Föntebb említve volt (1. 32 jegyz.), hogy a gyulafehérvári első hitvitán Melius visszavonta az „állat'1 és „személy" elnevezésekét. Az 1567-ki debreceni zsinat végzései között azonban újra ott találjuk. 49 Strancaro: De trinitate, B4a, C,a lap. 50 Dávid F.: Első része a prédikációknak (1569). 255 lap. 51 Dávid F.: Az egy atya Istennek. (1571) Nnij lap. E mondásával merőben ellenkezik a következő: „A Krisztus itt e helyen megmagyarázza, minémű dologba helyheztetött légyen a mi idvességünk és az örök élet, J ^ p N tudniillik az egy Atya Istennek és az ő Fiának, ami urunk Jézus Krisztusnak p? ^\esmeretibe". (Rövid magyarázat Kiij, lap.)
A
MAGYAR
UN1TÁWUS
EGYHÁZ
H1TBLVE1
A
XVI.
SZÁZADBAN
1 5
tumnak különbségében .mutattatik meg«.42 »Az én Istenem — í r j a Dávicl befejezőleg — én nekem bizonyságom, hogy ezt az igazságot nejm Alkoranumból, sem a Talmudbó'l, sem Servetusból, h a n e m az élő Istennek igéjéből tanultam, tanítottam és tanítok.« 43 B) „As apostoli
Credo11.
Dávid Ferenoék a Credonak az alábbi magyar szövegét tanították: »Hiszek egy Istenbein, m i n d e n h a t ó Atyában, menynejk és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, ő egyetlenegy fiában, mi U r u n k b a n , ki fogantatott szentlélektől, született szűz Máriától, szenvedett, Poncius Pilátusnak alatta megfeszíttetett, megholt, eltemettetett. H a r m a d n a p o n halottaiból feltámadott, mennyekbe felment, ül Atya mindenható Istennek j o b b j a felől. Onnan lészen eljövendő ítélni devenefket és holtakat. Hiszem a szent lelket, a közönséges keresztyéni szent gyülekezetet, b ű n ö k n e k bocsánat ját, teistnek feltámadását és az örök életet.« 44 Ezt a Credót hinnünk kell, mert hasznos mireánk. »E hasznot m á s névvel h í v j u k Isten előtt való ímeg'igazulásnak« 45 — í r j a Basilus. »Ezen haszonból jő ki a bűnöknek bocsánatja, a fogadott fiuiság és e fiúságnak lelke, mely pecsétül adatott a híveknek, végezetre az örök élet.«46 Más szavakkal: »A Krisztus Jézusbeli hit nélkül nincsen egyéb iörök kárhozatnál.« 42 Az egy ő magától való (1571): Cij 2 lap. Ugyancsak Dávid F. írta (Rövid magyarázat, 1578.): „Csak az Istennek igéjében kell azért megnyugodnunk és semmit azon kívül nem kell sem hinnünk, sem cselekednünk avagy rendelnünk". (Pij* lap.) 43 Az egy atya Istennek (1571): Hhhij lap. Ehhez a nyilatkozathoz, mint azt jelen tanulmán)' bizonyítja, sok szó fér. 44 Basilius István voli kolozsvári iskolamester (tanár), a könyv írásakor prédikátor ugyanott, jegyezte föl e szöveget 1568-ban „Az apostoli Credonak rövid magyarázatja11 c. könyve Biij - lapon. Egyháztörténeti adalékul idezem a Békés Gáspárhoz való ajánlásnak e néhány sorát: „ . . . ez előtt való időben is ismertem N: hozzám való szeretetit és j ó akaratját, mikor tanítanám N: nemes erkölcsű öccseit kolozsvári scholamesterségemben, midőn az istenfélő Nagyságos Urat Petroity (!) Pétert hiven szolgálnád". 45 Basilius: i. m. Eiij 2 lap. 4G Basilius: i. m. Eiij % lap. Dávid Ferenc e tételről így ír: „Az apostoli credo és a Krisztustól szereztetett imádság a mi idvességünknek igaz fundamentoma és ezen a fundamentumon építtetett meg az anyaszenteg} r ház.
A MAGYAR
UNITÁRIUS
EGYHÁZ
HITELVEI
A XVI:
SZÁZADBAN
1 7
nyilván bizonyílja« — írja Dávid Ferenc. 5 2 »De azért az eg:y I s t e n jki (legyen, — folytatja 5 3 — a szentírásnak folyása szerint n e m m i n d n y á j a n ismerik. Ez pedig az egy atya Isten oly, fk'i egyedül és ő magától va'ló Isten, ki senkitől semmit nem i v ö t t ; 'ki m i n d e n e k felett v a g y o n ; és kitől minden ék v a n n a k ; ki a mi u r u n k Jézus Krisztusnak Istene, a t y j a és f e j e ; ki a világosságnak atyja és minden jokinak kútfeje.« (Folyt, köv.)
52
Dávid F.: Az egy ő magától való, stb. (1571.) A lap. A nagyváradi disputádé (1569) kiadásának függelékében levő confessioból. Érdemesnek tartom ideírni Basilius Istvánnak „Az apostoli credonak" c. könyvéből az Isten egységét bizonyító locusokat: I. C s a k egy az Isten: Deut. 4; Deut. 6; Márk 10; Máthé 4; J á n o s 5; János 17; Rom. 8; 1. Cor. 8; Gal. 3; 1. Cor. 2; Jak. 2; J a k . 4. II. Ezen Isten legfelségesebb avagy mindeneknél magasságosb: Gen. 14; Deut. 34; Psal. 93; Eccl. 1; Luk. 6; Act. 7. III. Ezen Isten mennynek és földnek teremtője, ura és Istene: Gen. 12; Gen. 24; Psal. 33; Psal. 135; Psal. 136; Ézs. 45; Máthé 11; Máthé 19; Act. 4; Act. 17. IV. Ezen Isten mindeneknek atyja: Deut. 32; Ézs. 63; Malah. 2; Efez. 3; Efez. 4. V. Ezen Isten különváló az ő választott fiainak: Mathé 5; Mathé 6; Mathé 7, 10, 24; Tessalon 3; Filip 2. VI. Ezen Isten tulajdon és kiváltképen való atyja a mi urunk Krisztusnak: P s a l . 2, 110; Ézs. 7, 9, 24; 2 Sam. 7; Heb. 1; Mathé 1; Ián. 2, 3, 8; Galil. 4. VII. Ezen Isten Istene és feje a Krisztusnak: Máté 27; Ján. 20; 1 Cor. 11; Efez. 1; Hebr. 1. VIII. Ezen Isten különbőz a Krisztustól: Ján. 10, 14, 16; Róm. 8; Efez. 2; Hebr. 7; Ján. 2. IX. Ezen Isten az, akitűi mindenek vannak és ki mindenekfelett vagyon: Rom. 11; 1 Kor. 1; 1 Kor. 8; 2 Kor. 5; Efez. 3, 4; Eb. 2. X. Ezen Isten egyedül bölcs, boldog, halhatatlan, láthatatlan, önmaga fejedelem: Ján. 1; 1 Tim. 1; 1 Tim. 6; Rom. 15; Filip. 4; 1 Tess. 5. a:i
Keresztény
iVagvetö
1914.
2
Az unitárizmus az egyén vallása. Irta: Löfi Ödön.
B á r m e l y s z e m p o n t b ó l is vizsgáljuk a n a g y r e f o r m á c i ó eseményeit, a z o k n a k k i h a t á s a i b a n alig t a l á l j u k meg a történelmi kereszténység által m e g á l l a p í t o t t hitnézetek lén y e g é n e k megváltozását. A p á p a s á g h a t á s k ö r e szűkebb hat á r o k közzé szoríttatott, de m e g m a r a d t ja s z e n t h á r o m s á g , a szeplőtelen szűz fogantatása, az e r e d e n d ő bűn, a testi f e l t á m a d á s , a kiengesztelés, az í r á s c s a l h a t a t l a n s á g a tana, a k ö z b e n j á r ó szükségessége az idvezüléshez, az ü n n e p e k nek az ismert s o r r e n d b e n való m e g t a r t á s a és sok m á s egyéb, melyekhez a p r o t e s t a n t i z m u s m a is ragaszkodik, . sőt azokat a s z e n t í r á s o n a l a p u l ó c s a l h a t a t l a n d o g m á k n a k t a r t j a . A nagy r e f o r m á c i ó m u n k á j á n a k h a t á s á t tagadh a t a t l a n ú l nagy m é r t é k b e n b e f o l y á s o l t a a r á k ö v e t k e z ő viszszahatás, különösen a katholikus fejedelmek részéről: de m i u t á n maga a r e f o r m á c i ó n e m is a n n y i r a vallási, m i n t p o l i t i k a i s z e m p o n t o k b a n leli i n d í t ó okait, s kivívott diadalai sem t u l a j d o n í t h a t ó k a n n y i r a a n a g y r e f o r m á t o r o k n a k , m i n t i n k á b b az egyes u r a l k o d ó k politikai éis dipl o m á c i a i b e l e a v a t k o z á s á n a k , n a g y o n természetesen az e r e d m é n y sem nyilatkozhatott m e g vallási t é r e n oly nagyon b e f o l y á s o l ó m é r t é k b e n . Az e g y e s n é p e k b e n , a vallásos k é r dések f e l h a s z n á l á s á v a l , i n k á b b a nemzeti érzést és a n n a k r u g ó i t erősítette, mintsem a t u l a j d o n k é p p e n i vallásos ösztön mivelésére szolgáló alapot. Példa e r r e az angol és a némlet nemzet, m e l y e k n e k u r a l k o d ó i á l l a m i szolgálatba h a j t o t t á k a hit javító m o z g a l m a k a t . Ezért van az, hogy míg a p r o t e s t a n t i z m u s a lelkiism e r e t b e n s z a b a d s á g hirdetésével m e g s z a b a d í t a n i a k a r t a m a g á t a katolicizmus lenyűgöző bilincseiből, ö n m a g a is
AZ
UNITARIZMÜS
AZ
ESVÉN
VALLÁSA
19
tőmeg-vallássi lett. Dogmáitól megválni nem tudott, nem akart, a történelmi h a g y o m á n y o k t ó l és az azokban rejlő sok hazugságtól kritikai képzettségben való hiánya meg nem szabadíthatta. A n a g y r e f o r m á t o r o k m i n d a u n y i a a katolikus egyházban nevelkedvén a vallás h a g y o m á n y o s lényegét sokkal szentebbnek tartolták, mintsem hogv azon gyökeres változtatást eszközöljenek, tehát megelér gedtek egyes külsőségek javításával vagy eldobásával. A nép pedig, mely az államhoz és az u r a l k o d ó k h o z való függő viszonyában a mivel tség legalacsonyabb fokán állott, n e m igen törődhetett világot megváltó eszmékkel s avult hitét lelkében megtartva, vakon követte földesurát, fejedelmét. Az ilyen utakon h a l a d ó protestantizmust semmi sem menthette meg attól, hogy nemcsak ezelőtt h á r o m és fél századdal, de ínég ma is ,alig legyen több, m i n t a vallási szükségleteket sóvárgó tömeg-1 élekre haté misztikus valami, 'mely mind e mai napig h i r d e t i a saját maga által is kárhoztatott csalhatatlanságot. E n n y i b e n tehát a nagy r e f o r m á c i ó által megteremtett protestantizmus vallási téren csakis negatív m ó d o n működhetett és működik m a is; a m i fiölött n e m is csodálkozhatunk, meri a p á p a i hatalom csorbulásával szükségszerüleg az ellenlábas császári, világi h a t a l o m n a k kellett előtérbe jutnia és az ennek szolgálatába hajlotl protestantizmus csakis tömeg-vallássá fejlődhetett. A tömegvallások tulajdonsága pedig az, hogy a vallásos életet n e m mint ö n m a g á b a n való célt fejlesztik, h a n e m eszköznek t a r t j á k olyan érdekek elérésére, melyeiknek befolyásoló, irányító hatalma teljesen külső erők behatásától függ. A tömeg-vallásoknak ezért szükségök van olyan elvekre, eseményekre, dogmákra, melyeknek általánosan ható kényszerűsége alól a lélek nem v o n h a t j a ki magát, m e r i ezáltal az örök k á r h o z a t csapásait kénytelen szenvedni. A nagy r e f o r m á c i ó előtt a p á p a i h a t a l o m Korlátlan uralm a állott a lelkek fölött; mig a Eutherék által kezdeményezett mozgalom a szentírás csalhatatlanságába vetette minden reményét. Egyikben m i n t a másikban ugyanaz a megcsontosodott dogmái szedem n ^ i , a n ' 0 " i , c ; r.zv : 2-
2 0
AZ
UNITÁRIZMUS
AZ
EOYéN
VALLÁSA
m a j d n e m négy évszázadon keresztül a legrémesebb átkokkal sújtotta annak ellenzőit; de hogy ez a szellem még ma is él mindkét részen, elegendő, lia megemlítem hazánkban a P r o h á s z k a p ü s p ö k és a Zoványi Jenő ügyét, külföldi példa pedig száz számra található. A tömeg-vallások célja, egyszóval, a lelkek fölötti korlátlan uralom olyan tekintélyek alapján, melyeknek erejét nem a benső hit és odaadás, hanem csak a kényszerűség adja meg. Ez állítás igazsága a k k o r áll előttünk teljes világosságban, ha úgy a katolicizmust, mint a protestantizmust a Jézus eszméi egyenes leszármazottjaiként tekintjük, a milyeneknek magukat vallják. Az írás szavai szerint Jér zus azt tanította Istenről, hogy ő Atyánk, kinek tökéletessége, jósága, szeretete, kegyelme i r á n t u n k végtelen s az ember egyetlen földi célja csak az lehet, hogy Istent e tulajdonaiban megközelítse. »Boldogok, akiknek szivök tiszta, mert azok Istent meglíáítják«. »Ti vagytok e földnek sava, ti vagytok e viliágnak világosságai »Legjyetek lökér letesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes«. »Nincsen m á s jó, csak egyedül Isten«. Amidőn ezeket a kijelentéseket halljuk, egy olyan világban érezzük magunkat, ahol az ember természetes és józan hitének megnyilvánulásában semmi semm állja útját, sőL lelkének erőit a közvetlen érzés készteti visszhangra e hitének kielégítése iránt. Ami a Jézus személyéi oly kiválóan tisztelt jellemmé avatja az ő vallásos nézeteiben és ami a n n y i r a örök érvényű és általánosan hjató igazságként szól hozzánk tanításaiból, nem hagyományokból eltanult szólásmód, nem zsinatok által í r á s o k b a n letett és emberi törvények szellemében ható misztikus dogma, hanem m i n d közvetlen isteni ajándék, mely a hit ú t j á n [nyerhető meg. A történelmi kereszténység mindezeket n e m tanítja és nem is taníthatja, m e r t ezáltal n e m az e m b e r isteniesülhetését, hanem egy közbenjáró szükségtelenségét, az »áldozati bárány« kiengesztelésének célszerű tlenségét, a szent h á r o m s á g kimagyarázhatatlanságál és más egyéb hiábavalóságokat okolna meg. Ennélfogva tehát Inában keressük a m a szellemi utódlás jogát, melyet a hivatalos kereszténység akár a pápaságban, akár a protestantizmusban m a g á n a k vindikál.
21 AZ
UNITÁRIZMUS
AZ
EOYéN
VALLÁSA
A nagy r e f o r m á c i ó hullámai által fölvetett eszmék egyetlen pozitív eredménye a valóságos hitjavítás terén, Dávid Ferencnek ama kijelentése, hogy »a hit Isten ajánd é k a i E kijelentéssel a hitéletben a lehetőségeknek oly alapja tárul föl előttünk, melyet egész Jézusig hiában keresünk. Benne foglaltatik az unitárizmus egész lényege s ez az az irányt mutató erő, melynek vezérletében a jövő unitárizülusának haladnia kell. Az unitárizmus ez elvnek elfogadásával megszabadította magát a tömegi-vallás m i n d e n kárhozlatos befolyásától és az egyén vallásává finomult. El sem is képzelhető, hogy az ember vallásos életet éljen az egyéni hit öntudata nélkül. Mert a mi előttünk Isteni naggyá, bölccsé, igazsáigiossá, szerető Atyává, a tökéletesség örök kútfejévé teszi, melyek által őt mindenek felett egyedüli lohatalomnak valljuk, csak az által az öntudatosság által lesz világossá, melyet b e n n ü n k az egyéni hit ereje teremi. Istennel való erkölcsi összeköttetésünk elmaradhatatlan föltétele: az ő tulajdonainak saját egyéniségünkben való tudatos visszatükröződése, mely által vallotta Jézus is, hogy »én és az Atya egy vagyunk«. Ennélfogva a lélek a saját benső lényegének szükségletéből kifolyólag keresi a legtermészetesebb iTtal ahhoz az örök tökéletességhez, melyhez a veit ajándék útján természetszerűleg kapcsolva van. Az örökkévalósággal, a tökéletességgel, a szentséggel, a szeretettel, a jósággal, az igazságossággal való tudatos egységének' érzete ad erőt minden törekvésének megnyilvánul ács á b a n ; és mert tudja, hogy ezekre nézve hiában v á r j a a külső segítséget, eldob magától minden konvencionális formál s mint egyén áll szemben az isteni egyéniséggel. Az isteni a j á n d é k n a k nincs szüksége közvetítésre, mert Isten részéről nem leheljük föl iaz érdekeltséget, ennélfogva az, t. i. az ajándék, sem nem misztikus, sem nem titokzatos. Nem adatik, mint erőszakolt adomány, melynek el nem fogadása kárhozatba sodor, hanem az erkölcsi viszonyból kifolyólag az ember azt önként fogadja. Az isteni ajándék sem kárhozatba, sem predesztinált állapotba nem juttathatja a lelket, m e r t ezzel az önmaga tekintélyét rombolná szét, miután lelkünk [az isteni lélektől ered,
2 2
AZ
UNITÁRIZMUS
AZ
EOYéN
VALLÁSA
a m i tehát azt tételezi föl, hogy lelkünk a gyarlóságok elhagyásával az isteni t u l a j d o n o k a t közelítse meg, m i n t a melynek lehetősége s a j á t egyéniségében föltételezve van. Az isteni a j á n d é k m i n d e n e k n e k egyenlőképpen adatik, minélfogva a tökéletesedés, az embernek Istenhez emelkedhetése is egyenlőképpen oszlik meg s ezáltal az emberiség testvériesülése munkáilalik. Az isteni ajándék végül az örök tökéletesség felé i r á n y í t j a a lélek tevékenységét, m e l y n e k nem szab h a t á r t a gyarlóság és a bűn, ,a születés és a halál, a miúlt és a jövendő, hanem: ezeken diadalmaskodva, kárpótlásul és vigasztalásul szolgál a földi lét annyi vesztesége és m e g p r ó b á l t a t á s a között; egyszóval a földi lét változandóságaiban és küzdelmeiben azokra a lehetőségekre készíti elő a lelket, melyeknek elérésében a saját váltságát t a l á l j a meg és alkalmazza ö n m a g a idvezülésére. Amidőn az u n i t á r i z m u s ezekben az elvekben f o g a d j a el a m a tételeket, melyeknek az öntudatosság ú t j á n általánosan ható érvényét hirdeti, egy olyan vallásnak teszi le alapját, mely többé m á r mem a külső kényszerilő kör ü l m é n y e k h a t á s á b a n , vagy a tömeg-szuggeszció befolyásában ébreszti föl a hitet, h a n e m éppen az egyéni lélekben lakozó hitet, m i n t isteni (adományt teszi az élet minden megnyilvánulásainak s a r k p o n t j á v á . Mert az élet céljában nem azt keressük, hogy az a végeredményben eszközöljön s z á m u n k r a hitet, h a n e m a hitet azért vettük Istentől, hogy az s a j á t érdeménél fogva teremtsen célt az e m b e r számára kinek m á s példányképe, mint e hit ajándékozója, nem lehet. Istent, csak m i n t egyéniséget képzelhetjük a világ főtényezőjének, mely a n n a k egységét is biztosítja; minélfogva a n e k ü n k a d o m á n y o z o t t hit is az egyénben föltámadó érzéseknek Istenhez emelésében érvényesíti az Istent megközelítő tevékenységét. Az u n i t á r i z m u s a Jézus vallását is nem azért f o g a d j a el olyan alapnak, m e l y r e építeni kivan, m e r t az az ő csudálatos születésénél, csudatevő h a t a l m á n á l , kiengesztelő halálánál, sőt f e l t á m a d á s á n á l és ú j r a testi megjelenésénél fogva, vagy m á s kényszer h a t á s n á l fogva f o g a d a n d ó el ö r ö k k á r h o z a t büntetése ellenében, h a n e m azért, m e r t
23AZU N I T Á R I Z M U S
AZ
EOYéN
VALLÁSA
az embernek, m i n t egyénnek nyit örök utat isteni eredetén e k f o r r á s á h o z , hojnnan fölebb e in elk ed hetes ének m i n d e n erejét meríti. Jézus p é l d a a d á s á b a n n e m a kivételességet látjuk, m e l y r e mint áldozati é r d e m r e hivatkozunk vallásos hitünk megnyilatkozásában, h a n e m az ember ő r ö k emelkedhetését isteni célpontjához. Ezer esztendőknek hosszú sorozata teszeii bizonyságot arról, hogy bármely vallásnak a l a p j a csak az egyénb e n letett isteni erőknek a hit által eszközölt megnyilvánulásaiban vezet célhoz. Mig Mózes a rideg szertartásokban, Confucius a z emberrimádásban, B u d d h a a megsemmisüléssel egyenlő átolvadásban, Mohamed az érzékiségn e k a túlvilágra alkalmazásában igyekeztek tömeg-vallást alapítani, mely álltai az e m b e r n e k csak m á s o k által való k o r m á n y o z h a t ó s á g á t biztosították, addig Jézus az e m b e r lelki, közvetlen világából emelte ki az egyént saját hite segítségével, h o g y így egyfelől a Iegtertnlészetesebb úton j u s s o n vallásos öntudatára, másfelől pedig, hogy s a j á t erejéből egységes, összhangzatos célba i r á n y í t s a sokold a l ú n a k látszó tevékenységét. Mert vallásnak csak azt a w/ O lelki összhangzatos erőt tekinthetjük, mely ö n m a g á b a n h o r d o z z a m i n d e n erényét és erélyét s m e l y minden szépre, j ó r a , igazra, tökéletesre igyekező m u n k á j á b a n neim talál m a g a előtt egy bosszúálló isteni tekintély által emelt elh a t á r o l ó korlátokat. Az abszolút lelki szabadság tudatáb a n áll előttünk tisztán megvilágítva nagyság 1 és kicsinység, erő és gyengeség, erény és bűn s viszont ezeknek választásában lesz a lélek j u t a l m a megdicsőülés vagy kárhozat. Egyik, mint a másik, az egyéni érclem, vagy az egyéni b u k á s következménye, mert a lélek sem föl n e m emelkedhelik, sem nem sülyedhet mindaddig, mig az önm a g á b a n levő erőkkel vagy teljes összhangban, vagjy teljes ellentétben n e m áll tevékenysége. Lelki életünk mind e n Vallásos megnyilatkozása az isteni példaadás szerint igazodik, s h a e p é l d a a d á s b a n azt a célt látjuk, melyet követnünk kell. bizonyára csak egyéniségünk útjain köv e t j ü k azt, m e r t m á s utakon* követve, r e á n k nézve semm i n e m ű hatása nincs. Az embernek Istenhez vezető útja egyenes és közvel l e n ; m e r t a hit Isten a j á n d é k a lévén, csakis Istenben össz-
2 4
AZ
UNlfÁRIZMUS
AZ
EGYÉN
VALLÁSA
ponti s u l h a t a vett a j á n d é k m i n d e n m u n k á j á n a k következménye. Hozzá közeledünk legnagyobb és feltétlen biz a l m u n k k a l ; tőle v á r j u k a megszentelő áldást és a kiengesztelő kegyelmet; b e n n e látjuk az élet kezdetét és végét, a kitől ered és a kihez megtér m i n d e n teremtett dolog, mert mindezeknek tudata közvetlenül él m i b e n n ü n k . Az embernek önmaga megismerése által az Isten megismerése munkál tátik ; és Isten megismerésében az e m b e r tökéletesedhetiéisének van alapja. Ezért hirdeti az uniláírizmus, hogy m a m á r n e m a lehetetlenségek s o r á b a n mivel csudákat az isteni szeszély kivételessége, h a n e m az isteni lehetőségek megvalósításán f á r a d o z i k az e m b e r i hit. Mi szükségünk van t e h á t bármely d o g m á r a ahhoz, hogy e szép világban megtaláljuk' az összhangzó rendet, s annak a l k o t ó j á t tiszteljük és i m á d j u k ? Micsoda kényszerítő erőre v a n szükség, hogy előttünk bizonyossá! váljon a minden telkekhez való erkölcsi r o k o n s á g érzete, ha megadatott lelkünkbe a hit, szivünkbe a szeretet? Miféle csudáknak és érthetetlen tanoknak kell kijei entetniö'k, avagy micsoda praedestináll fajokat kell látnunk Ádám utódai között, hogy akár az Isten m i n d e n h a t ó s á g á r ó l , akár az ember földi gyarló ságiéról meggyőződjünk, midőn öntudatos cselekedeteinkben előre l á t h a t j u k azok következményeit? Minket, mint Istennek gyermekeit, fölemel az a tudat, hogv hozzá hasonlóvá t e h e t j ü k m a g u n k a t , s erre mint s a j á t é r d e m ü n k r e hivatkozhatunk a lelkiismeret előtt, s ha az az erő, mely erre képesít, az egyéni hitben gyökerezik, úgy h i n n ü n k kell, hogy ez a hit az Isten ajándéka. Ez a hit b i z o n y á r a miéig nem hódította meg a világot, talán m é g mimiagunkat sem egészen. Lehet, talán kényelmesebb dolog a dogmáik, megállap'ított hittéltelek födele alatt v á r n i a bekövetkezhető é l e t f o r d u l a t o k a t ; lehet, talán a tömeg-szuggeszció hatalma m a is s o k a k a t elriaszt az igazság önzetlen keresésétől és hirdetésétől. De az általános mivelődés haladásával a tömeg-vallások természetszerűleg elveszítik a hitélet é b r e n t a r t á s á b a n a vezérszerepet s helyökel csiak az egyén vallása p ó t o l h a t j a . E r r e pedig egyedül az u n i t á r i z m u s képes, m e l y hitet nem farag, hanem isteni a j á n d é k k é n t veszi s ím,int o l y a n n a l él és halad m i n d e n lehető emberi célok felé.
Cgy régi
imádságom.
Uram, veled én pörbe szálltam . . . Egedre köveket dobáltam S most hullanak rám garmadában. Uram, a kövek zúznak, fájnak, Lelken ütnek, szíven találnak. Vess véget már pörnek, csapásnak. Tudod, hogy nem magamért kezdtem, Oltárhoz egy angyalt vezettem S te ránk se gondoltál egedben. S elhagytál, el, gondban, nyomorban S mikor már-már porig lerogytam, 0 jajgatott s én követ fogtam. Nézd, nézd Uram^most már imádunk, Azt is tudod, hogy kire várunk . . . Oh áldd meg hát az árvaságunk! S nézd, nézd Atyánk, mi félünk, Jövel, jövel s maradj itt vélünk, Egy új lélek nevében kérünk. 1879.
félünk...
Jikey Aladár.
Egyházi beszéd.* irta: Kovács Lajos. A lap ige: Máté XXVIII. 19. „Elmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében".
»Elme;nvén, t a n í t s a t o k m i n d e n n é p e k e t , megkeresztelvén őket A t y á n a k , F i ú n a k és Szentléleknek nevébien«. E g y i k e ez a z o k n a k a jól ismert és m i n d e n egyszerűsége mellett sem közönséges jelentésű evangéliumi kifejezéseknek, melyeket sokszor és ö r ö m m e l , m o n d h a t n á m b i z o n y o s kedvteléssel h a n g o z t a t u n k a keresztény szószékeken s máís k ö r b e n végzett kötelességeink teljesítése közben, m e r t a keresztény e m b e r i s é g c é l j á t és kötelességének i r á n y á t látjuk a z o k b a n megjelölve. Azok közéi a n a g y é r t é k ű utasításszerü ki jelentésiek közzé tartoznak ,az alapige szavai, melyek életének ,alkonyán h a n g z o t t a k el a Jézus ajkairól s m á r ennél fogva is különös beccsel és jelentőséggel kell hogy b i r j a n a k m i n d e n j ó r a v a l ó é s vallásos lelkületű keresztény e m b e r r e nézve. Sőt a M á t é e v a n g é l i u m a szer i n t úgyszólva ez az utolsó utasítása J é z u s n a k t a n í t v á n y a i számára. A nagy Mester tehát m é l t á n tűn h e t i k fel e p i l l a n a t b a n lelki szemeink előtt úgy, m i n t taki t á v o z ó b a n van. Érzi, hogy rövidre t e r j e d t földi p á l y a f u t á s a vége felé közeledik. Lelke t u d j a m á r , liogy k ü z d e l m e i n e k n e m s o k á r a vége szak a d s a földi lét h a t á r a i b e z á r ó d n a k s z á m á r a és megnyílik előtte az ö r ö k k é v a l ó s á g k a p u j a , m e l y e n át elválhatatlanul k í s é r i t a n í t v á n y a i n a k , szeretteinek r a g a s z k o d á s a , a n n y i a k n a k f o r r ó szeretete, rövid életének oly sok szép - A Bedő Alberttől hirdetett pályázaton jutalmat nyert.
EGYHÁZI
BESZÉD
27
emléke, szavainak és cselekedeteinek a lelkekben visszam a r a d t áldó hatása. Jézus távozóban van és búcsúzik. A j k á n m á r elhangzottak azok a szebbnél-szebb kijelentések, melyek ö r ö k r e emlékezetesek lesznek azok előtt, akik hallhatták s azok előtt is, akik az ő t u d o m á n y á t megérteni és p é l d á j á t követni p r ó b á l j á k . Hallottuk mi is: »Uj parancsolatot adok nektek: egymást szeressétek«; » Békességet hagyok nektek, amaz iéín békességemet adom nektek, melyet a világ n e m adhat«. Igéje biztatott m á r m i n k e t is: »Nem hagylak titeket á r v á n k , »ahová éin megyek, t u d j á t o k , az útat is tudjátok^. Szavai megcsendültek m á r a mi szivünkben is, melyeket bízó lélekkel ég felé tekintve imádkozva mondott a j a k a : »Atyám, én dicsői tettelek Téged a földön, elvégeztem a dolgot, melyet rám bíztál, most a n n a k okáért dicsőíts meg Te is engemet tenmagadná,l«. Kéiszen áll hát egészen, hogy m e n n y e i Atyjának kezeibe a j á n l j a lelkét. De n e m távozhatik mégis addig, míg tanítványainak s általuk összes követőinek egy határozott célt meg nem jelöl és röviden össze nem foglalja azokat a teendőket, melyeknek teljesítésétől függ az általa hirdetett eszméknek t e r j e d é s e és diadala s az embernek egész lelki boldogsága. Utasítást ad hát övéinek. Földi javakkal ugyan nem dicsekedhetik, de szellemi gazdagsága és lelki szüksége méltó felhasználására határozottan rendelkezik. Hogy péld á j a követésére és eszméi terjesztésére t o v á b b r a is buzdítsa és lelkesítse közvetlen és mindeinkori tanítványait, egyszerű, de jelentőségteljes szavakkal szabja meg működésűk irányát m o n d v á n : »Flmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéle'k'nek nevében«. Ugy tetszik nekem kedves atyámfiai, hogy ezekben a szavakban a legvilágosabban és leghatározottabban van kifejezve a tanítványi kötelesség. Jézus két p o n t b a n foglalja össze azt. Egyik a tanításra, másik a tanításon alapuló kereszteléisre vonatkozik. Míg ezekről szólok, kisérjen figyelmetek.
2 8
EOYHÁZI
BESZÉD
I. Jézus tehát a tanításban jelöli meg a tanítványok egyik kötelességét. Bizonyára azért teszi ezt, mert őmaga is a tanításnak szentelte egész életét s teljesen meg volt győződve afelől, hogy csakis ezzel lehet a lelkekhez közel férkőzni, a tévelygéseket eloszlatni, az elmékbe világosságot önteni és látta, hogy csakis ezzel lehet eredményeket elérni. Ma m á r azt hiszem, nem kell h o s s z a s a b b a n magyarázni és bizonyítani, hogy a t u d o m á n y u r a l j a a világot. A népek szellemi haladásának és miv előd és ének i r á n y á t azok a nemzetek szabják meg, melyek szellemileg a legkifejlettebb fokon állanak. A tanításinak kétségtelenül a tanulás az alapja. Ez a két szó: tanulás és tanítás m a g á b a n foglalja egy v a l a m i r e való embernek egész élete, célját és kötelességei irányát attól a pillán.attól kezdve, m i d ő n ö n t u d a t r a ébred, egészen szive utolsó dobbanásáig. T a n u l á s éis tanítás nemi egyebet jelent, mint az életet a maga teljességében. T a n u l az e m b e r az életből, a tapasztalatból, a könyvekből, a külvilág jelenségeiből, a szellemi élet működésének megfigyeléséből s általában m i n d e n b ő l , a m i r e csak a figyelem kiterjed. Tanull Jézus is. Ismerte nemzete múltját, történetét. J á r t a s volt a p r ó f é t á k í r á s a i b a n s a Dávid király hiterősítő zsoltáraiban. Tisztában volt kora népének vágyaival, reményeivel, várakozásával, valamint tévelygéseivel, hibáival, törekvéseivel, m e d d ő harcaival is. T a n í t ó iskolája a zsinagóga volt, meg a puszta éis a maglány s általában a természet kebele, a társadalmi élet r o m l o t t s á g a ; tanítómestere pedig különösen saját esze, szive, megfigyelő tehetségei és ezeknek okos felhasználása. E z e k r e támaszkodva biztos fegyverekkel indult el a nemes h a r c r a , hogy végre is diadallal m o n d h a s s a el: »bizzatok, ién meggyőztem a világok. E n n e k a győzelemnek pedig az a l a p j a n e m más, m;int a bölcs előrelátás, a legnehezebb helyzetben is m a g á t feltalálni tudó tanítás. E n n e k a folytatására a k a r j a buzdítani tanítványait, m i d ő n m o n d j a : »Elmenvén, tanítsatok m i n d e n népeket«. Hogy e szavaknak a fontosságát és e megbízatás lel-
EGYHÁZI
BESZÉD
2 9
j esi lésével járó nehézségeket megláthassuk, egy pillantást kell vetnünk a n n a k a kornak a gondolat viliágára éis a . i é zus m u n k á s s á g á r a . T u d j u k , hogy a zsidó nép a mózesi törvényre építette fel valláserkölcsi életét, hitrendszerét, m i n d e n reményét és várakozását. Előtte az volt igaz és szent, amit a törvény mondott. Lehet, hogy. ellene m o n d o t t a n n a k a józan ész és a lelkiismeret szava, de ragaszkodott a törvény betűjéhez, m e r t iazt tanulta és azt követelték tőle a törvény őrei és magyarázói. így a zsidó nép egyebek mellett vallási tekintetben is egyoldalúságba esett, talán a k a r a t l a n ú l , a m i n e k természetes kövélkezmény.e alig lehetett más, mint az, hogy a lényeget figyelmen kívül hagyva, a k á r h á n y s z o r mellékes szempontok érvényesítésére törekedett. Ezért m o n d a Jézus, hogy »aki az egész törvényt m e g t a r t j a , vétkezik egy dologban, az egész törvény miegtartásában«. Ő maga kijelentette, hogy nem jött a törvlény eltörlésére, hanem inkjább betöltésére, de a midőn betölteni a k a r t a , a törvénynek nem betűjét, hanem lelkét, szellemét nézte és a szerint, cselekedett. Ez a felfogása nagy ellentéteket szült közte és a zsidó papság között, a m i n e k nyilt ellenségeskedés lett a következménye. A zsidó papság ragaszkodott a h a g y o m á n y h o z , mert félt, hogy h a megrendül az alap, összeomlik az egész alkotás, az egész múlt. Jézus pedig erősen hangoztatva a szükségszerű fejlődés és előhalad ás alapfeltételét: »legyetek tökéleteseid, a r r a törekedett, hogy a régi alapon megállva ú j erőt, ú j lelket ö n t s ö n a nemzet életébe, vallási és erkölcsi felfogásába, m e r t csak így réméi heti élete biztos fennm a r a d á s á t s tekintélye és vezérszerepe megtartását, a k á r vallási jéis mivelődési, akár gazdasági és szellemi téren. Egyik felől tehát az érdekeiket és befolyásukat, anyagi jólétüket és kényelmüket féltő h a t a l m a s o k állottak, rnásikfelől pedig az, aki kis csapatával a sz;iv és lélek jogait és jogos követeléseinek kielégítését többre becsülte m i n d e n földi gazdagságánál és kierőszakolt tekintélynél: Jézus, m i n t a szellemi szabadság hirdetője, a lelki élet jogainak védője és oltalmazó ja. T u d j u k , hogy
amily m é r t e k b e n
terjedtek eszméi és
3 0
EGYHÁZI
B E S Z É D 30
növekedeti tekintélye, é p p oly m é r t é k b e n nőtt az ellenségeskedés is ellene, melynek a l a p j á t a h a t a l m i jog, felíuvalkodás, gyűlölet és r o s s z a k a r a t képezte. Itt az alattomosság éis k é p m u t a t á s űzte gonosz játékát, amott pedig a n y í l t s á g és őszinteség lengette zászlóit. Itt a visszafojtott gyűlölet és a sötét irigység lövöldözte mérges nyilait, amott az ártatlanság, szelídség és j ó a k a r a t csillogtatta ragyogó fegyverét. Végre is el kellett következnie a döntő h a r c n a k . Pillanatra úgy tetszett, hogy a h a t a l o m győzött, de győzelme r o m l á s á n a k volt az előjele. Ellenben az igazság bajnokia lia látszólag veszteséget szenvedett és elesett is, de mint a n n y i s z o r még1 a világtörténelem fényes lapj a i n a k bizonysága szerint megdicsőült a küzdelemben és példányképévé lett azoknak, akik meggyőződésüket, az igazságiért, a szellemi szabadság örökkévaló kincseiért híven és igazán küzdenek. T a n í t v á n y a i látták a nagyszerű harcot, tanúi voltak a küzdelemnek. Látták, ho|g|y rni/y nagy le'lki erővel kell rendelkezni annak, aki elcsüggedni n e m akar. S viszont RÖnyn v e n elképzelhették azt is, hogy mily nehéz lehet helyzetük a vezér nélkül. Tán még a Mester életében aggodal o m m a l töltötte el lelküket a jövendő. És ilyen m'ult mellett s ilyen jövővel szemben m o n d j a Jézus t a n í t v á n y a i n a k : »Elmenvén tanítsatok minden népéket. Hogyne éreznék tehát a feladat nagyságát, a kötelesség teljesítés nehézségét, melyet a Jézus p a r a n c s a állít e l é j ü k ? De viszont nem kell-e meglátniok világosan a Jézus szavainak m é l y értelmét és jövőre i r á n y u l ó fontosságát? ííjisz e piaranos teljesítéséitől Vüggí a megkezdett m u n k á nak óhajtott és remélt sikere. H a a tanítványok megértik a cell, mil Jézus szavaival kifejezni a k a r s életüket a Mester kívánsága teljesítésére szentelik, a k k o r lehet remény, hogv a m u n k a tovább folytatódik és e r e d m é n y e s lesz, de ha a tanítványok csak addig tudnak lelkesedni, mig Mesterük közelükben van, míg látják hitét és bizalmát, türelmét és lelkesedését, mig érzik m e g b o c s á t a n i kész szivének és nagy lelki erejének felemelő hatását, azután pedig kevésnek érzik erejüket a nagy m u n k a folytatására, melyet ragyogó színekkel fest meg a kitartás, a bátorság, az ön-
ÉOYHÁZ1
BESZÉD
3 1
feláldozó szeretet m u n k á s keze s [melynek nem hiányzik szenvedései mellett dicsősége sem, de ha nem lesznek akik az i s m e r t úton tovább h a l a d j a n a k s a szent cél érdekében tovább dolgozzanak, a k k o r az egész küzdelem hiábavaló lehet. Mig h a Mesterük élete követendő példa előttük; ha lelkükbe v a n n a k írva a Jézus szavai: »példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem, (i is úgy cselekedjetek«; ha készen lesznek a testnek minden erőtelensége mellett is buzgó lélekkel tenni és m u n k á l n i ; ha átérzik, hogy »nem használ semmit, ha valaki az egész világot is megnyeri, lelkében pedig kárt vall«; na a csaknem biztosra vehető fokozódó ellenszenvvel növekedő bizalomímal és bátorsággal m e r n e k szembe nézni; h a ők is teljesen készen állanak, ha kell, életük árán is, áldozni az igazságért, akkor a Jézus eszméinek, tanainak terjedése bizonyos és az emberiség szellemi és erkölcsi életének helyes i r á n y b a n való továbbhaladása fel nem tartóztatható. A világosság, melynek előbb-utóbb úgy is 'le kell győzni a sötétséget, r o h a m o s léptekben halad a szükséges lés jogos diadal felé. Az igazság, mely nem ismer érdeket, n e m keres pártfogást, m e l y n e k nincs szüksége érdemetlen támogatásra, mely nem bánt senkit, de é r d e m szerint jutalmaz, az igazság m i n d tisztább fényben fog ragyogni. A tanítványoknak tehát meg kell érteni a Jézus szavait: »Elmenvén, tanítsatok minden népeket«, mert e parancs teljesítésétől függ Jézus megkezdett m u n k á j á n a k sikere s ettől függ az egész kereszténység élete. T u d t a ezt bizonyára J é z u s is. Azért igyekezett felhasználni minden eszközt a r r a , hogy tanítványai lelkébe ellenállhatlan erővel oltsa bele jaz általa megkezdett m u n k a tovább folytatásának a [szükségét s a n n a k sikerébe vetett bizalmukat. S mivel tanuji és részesei voltak a küzdelemnek, melyen ő átment; látták 1 , hogy t ü r t és szenvedett, de hitét és bizalmát soha el nem vesztette s viszont ő is tapasztalta, hogy tanítványainak szivét a lelkesedés és akaraterő áthatja, hitte, hogy megértették törekvéseit; bizott bennök, hogy klészen állanak p é l d á j a követésére, készen állanak elmenni és tanítani m i n d e n népéket; hitte, hogy az esz-
3 2
EGYHÁZI
B E S Z É D 32
liléket és igazságokat, melyeket ő csüggedést nem ismerve hirdetett, h i r d e t n i fogják tovább s beleoltják minél több szívbe és lélekbe azokat mélyen, igyekezni fognak m i n é l többeket m e g n y e r n i a m a tudomány s z á m á r a , mely az Isten- és emberszeretet t a r t j a fő törvényének. A tanítványok eleget tettek a J é z u s p a r a n c s á n a k . A Jézus sállal k e b l ü k b e oltott szent buzgósággal tanítottak. Hirdették J é z u s t és eszméit s m i k é n t Jézus, ők is csakn e m m i n d n y á j a n életüket áldozták az evangéliumért. A tanítványok méltók voltak Mesterük bizalmára és szeretetére. A kereszténység r e n d s z e r e azóta állandóan és m a is a tanításon inyugszik. A fejlődő életnek, legyen ez vallási, művészeti vagy a k á r politikai, m á s biztos a l a p j a nem is lehet. Különösen a p r o t e s t á n s egjyliáz mindig a tanításra támaszkodott. T e h á t n e m csak a Jézus első tanítványai, h a n e m a m i n d e n k o r i tanítványok is átérezték ama jézusi szavak jelentőségét: »E!menvén, tanítsatok m i n d e n népeket.« S ha azt a k a r j u k , hogy a tökéletesedés ú t j á n feljebb h a l a d j u n k , ezt n e m is szabad soha elfelejtenünk, mert azt a nagyjelentőségű munkáit, melyet Jézus egyszerű szavakkal tett követőinek m ú l h a t a t l a n kötelességévé, csak így folytatjuk, így visszük előre s a n n a k állandó sikerét így f o g j u k biztosítani a jövendő s z á m á r a .
II. A m á s i k kötelesség, m e l y r e a J é z u s utasítása vonatkozik: a tanításon a l a p u l ó keresztelés. A mai kiereszteléísnek az a l a p j á t Jézus vetette - m e g tehát ezekkel a szavakkal: »megkeresztelvén őket az Atyának, a F i ú n a k és Szentléleknek nevébem. A keresztelés i s m e r e t e s volt m á r Jézus előtt is. Keresztelő J á n o s , midőn b ű n b á n a t r a és megtérésre hivta a népet, megkeresztelte azokat, akik bűneiket m e g b á n v a megtértek. Jézus m a g a is megkereszteltette magát, mielőtt tanítói p á l y á j á r a elindult volna, mintegy jelezve ezáltal az isteni megbízatást, melyneik eleget kell tennie anélkül, h o g y a kísértések és a k a d á l y o k sokasága, a küzdelem nag'yslága pillanatra is megfélemlítené, avagy a si-
EGYHÁZI
BESZÉD
3 3
•fcer elbizakodottá tenné. Az apostolok is megkeresztelték azokat, akik keresztényekké lettek. A keresztelés azonban a k k o r a dolog természetéből kifolyólag m á s kellett hogy legyen, mint ma. Akikor a felnőtteket keresztelték meg, akik értelmileg fejlettek voltak, kiknek kiforrott meggyőződésük, kialakult gondolatviláguk volt a hit tételeire nézve. A felnőttek keresztelésénél természetesnek kell találnunk, hogy aj kereszieJésl megfelelő tanítás előzte meg. T u d j u k , hogy kezdetben a keresztény egyház a Zsidókból és a pogányokból lett keresztényekkel szaporodott. Azokat az embereket tehát, akik egészen m á s gondolat- és hitvilágban nőttek fel, meg kellett előre ismertetni az elvekkel és tanokkal, melyeknek m a g u k a t ezután alávetni tartoztak s icsak ez ismeret a l a p j á n lehetett felvenni a keresztény egyházba. Itt tehát a keresztelés a tanítás és tanulás eredményét jelentette. Befejezése volt a n n a k az eljárásnak, mely az áttérni szándékozót alkalmassá tette a keresztény egyh á z b a való felvételre. Míg egyfelől meggyőzte az illetőt arról, hogy eddigi életmódjával, gondolatvilágával és hitfelÍOjgá,sával szakítania kell, vagyis le kell vetni a régi r u h á t szellemi és erkölcsi, t á r s a d a l m i és egyházi tekintetben egyaránt és ú j a t kell feliöit-enie, addig másfelől tudatos elkötelezés a k a r t lenni a r r a nézve, hogy aki megkeresztelkedik, alkalmazkodnia kell a keresztény vallás törvényeihez és követelményeihez, azaz a Jézus p é l d á j a szerint |és szellemében kell élnie és cselekednie. Ezért helyez Jézus is oly nagy súlyt az alapige szavaiban a tanításra és keresztelésre egyaránt, ezért küldi ki tanítványait a nagy világba azzal a megbízatással: ^elmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében«. J é z u s szerint is a valódi keresztelésnek szükséges előfeltétele a felvilágosító és meggyőző tanítás. Enélkül nincs annak erkölcsi értéke, az életre kiható magasabb jelentőséige. Enélkül egyszerű jelkép m a r a d és talán örökre nélkülözni fogja a megkeresztelt az ú j élet kezdetének feltételét, a benső újjászületés indító okait. Egy folytonos újjászületést eszközlő e**nvé nl'^h'i ví'l'mMíc 1 Ke re ztc-.y Y.-'gve
1. ! >.
3
3 4
EGYHÁZI
B E S Z É D 34
szívben az a külső jelkép csak úgy magára, a belső rugók hiányával. E l l e n b e n a szilárd alapon nyugvó, vagyis jól előkészített keresztelés h a t á r o z o t t és biztos nyereséget jelent. Mert a n n a k az a l a p j a a tudatos, a megértő hit, mely nemcsak a szivet n y u g t a t j a meg, nemcsak az elmét világosítja fel, h a n e m buzgó követőjévé és hirdetőjévé is teszi az ily módon megkeresztelt e m b e r t a Jézus életének és vallásának. Azonban a keresztelés külső f o r m á j a idők folytán bizonyos átalakuláson ment keresztül, de ugyanazon szellem jut benne kifejezésre ma is és jelentősége is ugyanaz. Ugyanis a kereszténység azáltal, hogy ú j a b b meg ú j a b b nemzedékek váltották fel kebelében egymást, Határozott fejlődési irányt v e t t ; körvonalai hovatovább mind tisztábban (alakultak ki és már n e m csupán a körülálló elemek csatlakozásával gyarapodott és erősödőt/, hanem önm a g á b a n is növekedett. H a tehát eleinte a felnőttek megkeresztelése volt p a r a n c s o l ó szükség, idővel a kisdedeket kellett legalább jelképesen elkötelezni a keresztény egyház tagjaivá. Most tehát a keresztelést n e m előzhette m e g a tanítás. Most m á r valóban csak j e l k é p p é változott át az, mely csak kezdete, kiinduló p o n t j a a n n a k az igazi keresztelésnek, m e l y n e k erkölcsi és szellemi értéke is kell hogy Legyen. A tiszta vízzel való jelképes keresztelés után. m i d ő n a gyermek testileg és lelkileg a n n y i r a fejlődött, hogy m á r kezd öntudatosan látni, gondolkozni, itélni, kezdődik ez a szellemi és erkölcsi értékkel b i r ó igazi Kereszt rlés, mely a Vallástanítás elég; hosszú ú t j á n vezet át s amely egyelőre legalább a konfirmációval, vagyis a hitben való megerősödés bizonyságtételével fejeződik be. Ez az eljárás a jelkép mellett kifejezésre j u t t a t j a a belső értékel is. A látszaton f e l ü l e m d k e d v e , igyekszik megtalálni azokat az eszközöket, melyeknek felhasználásával kidomborodik a magasabb jelentőség is, amely a b b a n áll, hogy a fejlődő lélek hitérői már vallást tud tenni és így kiérdemli azt a méltóságot, hogy cselekedetei felelősségének terhét maga hordozza. Ez az ö n t u d a t o s hit, ez a küfejlődött, megerősödött tudat az alapja a n n a k a m a g a s a b b r e n d ü hitéletnek, ame-
EGYHÁZI
BESZÉD
3 5
Ivet a biblia tűzzel és a szentlélekkel való megkeresztelésnek nevez. Ez az a l a p j a annak az ember életében-mindig szükséges benső újjászületésnek, melynek különben is m á r a fejlődés törvényeinél fogva is állandóan alá van vetve mindenkinek erkölcsi, szellemi és lelki élete s amely folytonosan löisztönzi az embert a tökéletesedés útján való feljebb és feljebb emelkedésre. Ez a mlajgiasabbrendű, tűzzel és szentlélekkel való megkeresztelés eszközli azl, hogy az ember mélyen beleöltva érzi lelkébe azt a vallásos erőt, azt az egyházhoz való igaz i aga szkod ást, amelynek érzetében nemcsak az egyház tagjának tekinti magát, liane.m beszédével és cselekedetével, jó tettével és nemes jellemével s általában egész életével és közéleli tevékenységiével bizonyságot is igyekszik tenni a klebe'ében élő vallásos buzgóságról, jóravalóságról, egyházi a sságról, fennen hirdetve, hogy buzgó, munkás tagja, erős oszlopa az egyháznak; hirdetve, hogy lisztában van a kereszténység céljával és követelményével, vallásunk jóságával és üdvösséges voltával, hitelveink tisztaságával és igazságaival, cselekedeteink és törekvéseink nemes irányával. Az emberi lélekben kialakult m a g a s a b b felfogás és az életben folyton nyilvánuló újjászületésnek a hatása változtatja a gyakorlati szertartást lényegében szellemi értékűvé s teszi alkalmassá az emberi le'lket a r r a , hogy necsak felfogja és megértse, hanem át is érezze a keresztény vallás magasztosságát s kész legyen bármi áldozat árán is >aszerinl a tudomány szerint élni, melv az Atyának akaratából, a Fiú által kih írtlel letett s a Szentlélek ereje állal m i n d n y á j u n k b a n m unkáikod ik«. Ez a szellemiség a d j a -meg unitárius hitünk szerint a keresztelésnek igaz jelentőségét; ez teszi méltóvá arra. hogy .Jézus és a tanítványok p é l d á j a szeriül, mi is .mindig vallásos hittel, benső meggyőződ és se! és ünnepélyességgel g y a k o r o l j u k azt, bizonyítva ezzel is, hogy a Jézus p a r a n c s a i n a k és tanításainak megtartói, vallásának hű követői és igaz hirdetői vagyunk. Ai! Jézusnak a tanítványai számára adott utasítása: »Elmenvén, tanítsatok minde^ megkeresztelvén 3*
EGYHÁZI
B E S Z É D 38
őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevébenx ,szól a mai|kor keresztényeinek is. Ez a [parancs tulajdonképpen a (keresztény vallás szellemében való nevelésre buzdít. E r r e igyekszünk mi is, m i d ő n az u n i t á r i u s vallás széliemében neveljük gyermekeinket és embertársainkat, mert ez a nevelés egyet jelent a Jézus szellemében való neveléssel. Ha nem így volnánk .meggyőződve s ha ez a meggyőződésünk nem volna megdönthetetlen, akkor nem volnánk méltó követői a Jézus eszméinek és igaz tagjai egyházunknak. A kereszténység középpontjában Jézus áll csodásan vonzó egyéniségével, fenséges alakjával, eszményi életével és tanításaival. Az ő életét és tanításait hirdetnünk, tanítanunk kell minden népeknek. Eszméit, hitét és meggyőződését, az igazságért folytatott csüggedetlen küzdelmeit s az emberiséig boldogsága érdekében kifejtett munkiáisságál át kell ültetnünk a .mindenkori emberiség szívébe és lelkébe. Csakis ez lehet igaz célja vallásunknak s láltaliában a keresztény vallásnak. így mutatjuk meg, hogy érezzük kötelességünket, tisztában vagyunk leendőinkkel; így teszünk bizonyságot arról, hogy gyakoriali eljárásunk és hitelveink egyaránt a Jézus Krisztus életébén és tanításaiban gyökereznek. Ámen.
Adatok kolozsvári unitárius egyházközségünk régibb klenodiumairó).* Közli: Kelemen Lajos. III. Kolozsvár,
1699 november
17.
Gálffy Pál a kolozsvári unitárius egyházközségnek hagyományoz.
két virágos kupát
Én Gálffi Pál praesentibus recognoscalom az én és feleségem, Kolosi Anna holta után az mely virágos és halforma testállásocskán álló kupákat az tiszteletes ecclesiától énnékem cserében attanak, azoknak ketteit, nagyobbikot hagyom és testálom az tiszteletes colosvári unitaria eclésiának, ugy, hogy nem más, hanem schola vagy templom szükségére költhessék, ha el kelletik adnia. Melyrül adom ez testimonialisomat, futura pro cautela. Datum Colosvar 1699 17 9bris Gálffi Pál mp. (PH.) Kiviil XVIII. századi kézírással: Gálfi Pál uram az mely két ezüst poharokat az t. unitaria ecclátol cserélt, hadgya maga holta után ugyan az t. unitaria ecclesiának Más kézzel; Unit. Eccla (104). Körmötzi János kezével: 1699 17 9br. (Eredetije félíven, a koloxivári unitárius Fasc. 1. Nro. 36 sz. alatt.)
egyházköziég
levéltárában.
* Az első költemény megjelent a Keresztény Magvető 1913-i évfolyama 1 6 0 - 7 0 lapjain.
38
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁKIUS
LGYH\z«ÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLEN0DIUMA1RÓL
IV. Kolozsvár, A kolozsvári
17OL május
unitárius (gyházközség
3(). ingóságai.
Anno 1701, die 30 May, in domo parochiali, vulgo Consignatio bonorum ecclesiae unitariae Claudiacac. per ejusdem ccclesiae facta 3
plebaniadeputatos
Ezüst marháknak vadnak cathalogusi, de azokból ezeket Íratták bé, az többi elő nem lévén. 1. Egy kehely forma kis pohár, merőn aianyós, az lába réz. 2 Egy fedeles, régi, udvari forma pohár, az ajakán: Verba quae loquor vobis, spiritus et vita sunt. 3. Egy udvari pohárocska, spiezre trébellett. 4. Egy ezüst tányér; az széli csip és, aranyos. 2 5. NB. Gye röf iné3 asszonyom adta kanna, Bachus az tetején előhozatott vala, de nincs inventariumban. Igen szép aranyos, ezüst kanna, ejteles Az egyházfiaknál marada. 4 Hoztak az egyházfiak ki az segestyéből az Úr asztalához való edényeket, Handsáros marnék. 1. Két öreg, gerezdes szájú keheleket, belei aranyosokat. Continent marcas 12 piset. . . 2. Egy által tördelt virágos lábu kehelyt, Tölcséres Péter ajándéka. Rajta az neve. 3. Két egyenlő ezüst tányérok. Külső széli aranyosok. Nro 2. 5 Egy kis merő aranyos iányérocska. Egy réz, hegyes, aranyfüstös pohár. Barát betűk rajta. Három egyenlő ón tángyérok. Abroszok. Egy abrosz, sáhos; kivül az széli ezüstös rojtos. Más egy fejér sáhos abrosz. Egy koczkás, reczés, veres selymes abrosz, rojtos, szép. Nincs az inventariumban, Gyulafiné asszonyom ajándéka. 6 Egy kis aranyos, törökösön czifrázott keszkenő. Egy patyolatra szkofiummal varlott keszkenő. Egy tiszta szkofiummal varlott ' A zálogok, pénzek stb. jegyzéket elhagyva csak a klenodiumokat közöljük. 2 Az 1 4 s / á m u a k előtt a k é s ő b b i számbavétel jelzé.-e: est. Uyeröffy György Kolozs megyei főispán felesége magyargyerőmonostori Kemény Kata. * Későbbi jegyzés: NB. Toroczkai Mihályné asszonynak kiadta az ecclesia. mivel magáénak megmutatta lenni. Adott be érette fl. 62. Rédiger és Csegezi uraméknak. Az egyházfiaknál van. Az 1-3 számnak elé hosszában oda irva: Ez is az egyházfiaknál. E sor megjegyzés az előbbi a b r o s z r a vonatkozik.
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EGYHÁZKÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLENOD1UMA ROL
39
aranyos keszkenő Suki Mihály uram ajándékozla feleségével edgyütí. Két nagy öreg ón kanna, hat hat ejtelesek. 1 Handsáros és Szakái Fereticz uramék hozák bé az segestyéböl; ismét ő kegyelmek keziben adók, hogy gondgyokat viseljék. Az Gyerőfiné asszonyom adta kanna is ott van. Vide supra. Más abraszok; curator uraimék ódák bé: Két egy arányú öreg abroszok, reczések; nro 2. 8 Más egy gyolcs abrosz; az közepin szél; gombos. 8 Egy tarka, sok színű selyemmel varrott keszkenő. 4 (Egy vont aranynyal szőtt virágos b á r s o n y ) 5 Egy virágos veres bársony szőnyeg, körül rojtos. 6 Vadnak 25 ón tángyérok, újak. 7 Tizenhárom ón tángyérok. 8 Két egyforma, czifrázott, másfél ejteles ón kannák. 9 Egy sima csatornás, három meszelyes kanna, ón. 10 Két ón tángyér. 11 Egy kisszerű ón tálacska. 12 Egy két szél fekete landis posztó; koporsóra való. 13 Az fejedelem adta ezüst marhákból az mi kéznél van, igy következik: Egy u szép virágos, aranyos k u p a : kivül belől; Dániel históriája az oldalán. Continet m. 6. piset. 24. Az 15 másik is fedeles, olyan na<jy, aranyos pohár vagy kupa, virágos. Continet (m) 5. p. 22. Az fedele méretlen. Az pohárok mellett Toldalaghi uram pótlása, ötödfél keresztes tallér; hatvan pénzes ostal együtt. 10 Die ut supra. Tiszteletes tudós Jövedécsi András uram, mint plébánussa és curatora az ecclesiának, mellette lévő curator társaival úgymint nemzetes Rajner Márton és Csanádi István uramékkal edgyütt, müvelünk, alább megirt inventatorokkal igy inventaltatták, az mint megirtuk, választott curatorok, úgymint nemzetes Régeni János és Rákosi Péter uramék szemek előtt. Ez után az non
1 Mindezek elé keresztül írva: Meg vadnak in specie, az Gyerőfiné ajándékozta ezüst kannán kivül, mely hova l ö t vide in margine retro. 1 Lásd az ugyanezen jegyzékben 5. sz. alatt leírott kannához tartozó 4. sz. jegyzetet. - Előtte: sunt. Előtte: est. 4 Előtte est. 5 Előtte: non est. u Előtte: est. 7 Előtte: sunt. 8 Előtte: sunt. 9 Előtte: sunt. 10 Előtte: est. " Előtte: sunt. 12 Előtte: est. 13 Előtte: est. u E'éje jegyezve: Ezt is zálogban adtuk. 15 Zálogban adtuk fedelével edgyütt. Utóbb: Kiváltottuk az ide feljebb specificalt régi pénzekkel és a többit másunnan potoltuk ki. 16 Non est. Elkölt. Vide librum curatorum.
40
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁKIUS
LGYH\z«ÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLEN0DIUMA1RÓL
esteket 1 is, perceptumokat és erogatiojokat előbbeni curator uraimék igazították. Inventatores: Eperjesi István mp. Rediger György mpria. Szakái Ferencz mp. Sz-Löszlai N János mpr.
Székely György. Illyefalvj István mp. Handsáros János mp.
(Eredetije a kolozsvári unitárius egyházközség levéltára Fasc. XXV. N. 4. jelzésű darabjának 5—9 lapjain.)
V. Kolozsvár,
1103. szeptember
után.
A kolozsvári unitárius egyházközség Iklődi Toldalagi hagyományai és klenodium-összeírása.
András-féle
Anno 1703 Septemberben a tekéntetes ur néhai Tholdalagi András úr ő kglme istenes indulattyá! ól hagyott az colosvari tiszteletes unitaria ecclesiának fl. h. 100, de az ő kglme leánya még meg nem adta, Szebenben lévén az úr Naláczi Lajos uram. item egy ezüst, aranyos kannát, 16 pogány pénz formák vadnak az oldalán; az kanna mintegy fél ejteles. Az oldalán ez van írva: Torma Cristoph esi na Itatta Tholdalagi C/árának.9 Est.s Item egy lábos kehei forma aranyos pohait, kívül fehér ezüstel virágozottat. Est. Ezek melleit két ezüst aranyos tángyérokat; egyikre ez van írva: And. Thold. Pro Honore Regis et Pro Salute Gregis pro Sacello Iklodiano 1680 Sunt. Az másikra, mely aranyozatlan, az fenekén: Anno Dni 1703. piset 33. — Item egy szép gyolcs abroszt, három szél, három recze is benne. Est. Item két aranyos török keszkenőt, karmasin, kék és zöld selyemmel varrottak. Sunt Ezeket az száz forinton kivül hadta az sz. péteri unitaria ecclesiában. Ezek kezünknél is vadnak, egyházfi Csegezi uramnál. Jövedetsi András az unit. eccl. plébánosa mpria.
Eperjesi
István
p. r. curator ecclae.
Az mostani egynehány esztendők alatt az sz. peteri eccla javai, melyek az egyházfiak kezeknél állottak, így következnek: !
A hiányokat Ikl di Toldalagi András leánya Naláczi Lajosn* Yolt. A későbbi számbavételt jelző est (meg van), vagy non est (nincs meg) jelölések elíl, a margón végig más, de együtt ugyanazon kéz írásai. Talán az 1711 i számbavételt jelölik. 4 3
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
IOYHÁZKÖZSÉOÜNK
Ezüst
RÉOI»B
KkENODlUMAIRÓL
41
marhák.
Egy ezüst, lábos, remek, virágos, trébellett pohár, melyrt is ez vagyon írva: Kozma Bor bara atta ezt az Pohárt az Kolosvari T. Unitaria Ecclesiának az Sz. Peteri Templomhoz A. 1699. Az fedelén vagyon egy emberkép, cum inscriptione: Homo momento mori. Más felén ismét: Anno^Dni. 1693. Ez is trébellett, virágos ; egészen fehér ezüst. Est. Vagyon más, ezüst, kivül-belől egészen megaranyozott czapas pohár. Ez vagyon rá írva : Tordai Barbell] István öregbik A. 1633. Est. Vagyon más, kicsin, lábos ezüst pohár, kivül-belől egészen aranyos, virágos. Ez vagyon az ajakán írva :1Ez Pohart csinaltatta In1 Tiszteletire Gheröfi György né Asszony Nemzts Ke menj Kata 1687. Est. Vagyon egy nagyocska ezüst tányér, az széli, az közepin való párkánya aranyos; van rajta aranyos czimer, cum inscriptione: Gyerőfi György né Kemény Kata 1693. Est. Item más, kissebb tányérocska, ezüst, ennek is széli és feneke aranyos; az fenekén ez írás vagyon belől: N. Kemenj Kata. Anno Do. 1687. Est. Ón
szerszám.
Vagyon két ón ejteles kanna, edgyiken ez az írás vagyon: I. W. Z. 1640. Az másikon semmi írás nincsen; hosszan fel körül holyagos az közepi. 2 Est. Vagyon egy ón tányér, az város czimere rajta és egy kanna czimer, mellette ez az két betű vagyon 5. P. Eejér
edgyetmások.
Vagyon egy veres karmasin, zöld, kék és skofiummal köröskörül s a közepin két renddel szépen virágokkal megvarrott gyolcs abrosz, az közepin aranynyal ez vagyon varva: Kemenj Kata.. Est. Más, egy sáhos abrosz, két szél, az két vége veres izövetes, rojtos is. Est. Más, karakai sáhos abrosz, gyolcs, körül egészen csipkés, fejéres és rojtos körös-körül. Est. Egy patyolat keszkenő, két renddel körös körül szőtt selyemből kötött recze, fejér selyemmel töltött. Est. Más egy nyolcz ággal, tiszta szkofiummal megvairott patyolat keszkenő. Est Két takaró ruha Imo sunt. Ezek, úgymint az ezüst kanna, poharak, ezüst és ón tányérok vadnak egy fejér ládában az abroszokkal és keszkenőkkel. Az két ön kanna más egy kis fejér toljó fedelű ládácskában Vadnak egyházfi Csegezi uram kezében mindezek. 1 2
Isten. Non est. Elő kell kérni a Sz. Péteri Egyházfitól. Más kézzel: Est.
42
ADATOK
KOLOZSVÁRI
UNITÁRIUS
EOYHÁZKÖZSÉOÜNK
RÉQIBFJ
KLENODIUMAIROL
Ez az pogán pénzes ezüst kanna az segestyében Csegezi uram keze alatt áll és mü éltünk velle az űri vacsora alkalmatosságával. Mü alább megirt curatorok inventaltattuk Jövedeisi András
mpra
Eperjesi István mp Rhéner István mp.
Anno 1711. die 12 May. Ezen fenn specificalt pogány pénzes ezüst kanna és két ón kannák is azon ládában bé tétettek. (A kolozsvári unitárius eg>házközség összeirási könyvéből, 125 - 126 la; rői.)
1664
1711. jegyző- és
vagyon
VI. Kolozsvár, Szőrös Jánosné
I7üó
márczius
14.
Hosszú Margit hagyományai a kolozsvári egyházközség részére.
unitárius
A. 1706 die 14 Mártii. Üdvezült Szőrös Jánosné Hosszú Margit asszony istenes indulatjából az t, ecclesiának hagyott testamentumban két pár ezüstös, aianyos, palástra való kapcsot; edgyik gyöngyös az más türkeses és gyöngyös, ezen Hosszú Thamás neve. Az kettő nyom talléros nro 16.1 Item hagyott két ezüst pohárt, kivül belől aranyos, trébellett, test állásos, Ádám s Éva rajta és MR bélyeg, mely teszen Malthis2 Rauth 1632 esztendő rajta. Nyom a kettő 15 tallért, melyeket átok alatt ugy hatta, hogy senki maga ususára ne ford'tsa, hanem utolsó szükségére hadgya az t. ecclesia. Mely két rendbeli marhát a. 1706 die 28 Marty az atyafiak az t, ecclesiában be is szolgáltának az ecclesia egy néhány becsületes tagjai előtt és t. plebanus uram előtt. Introscriptum per Johantiem
Handsáros
t. t. executorem alterum ecclae etc. (A kolozsvári unitárius egyházközség 1664 1711-i vagyon- és zálogjegyzökönyve 128 lapjáról.)
VII. Anno
11O 9 die 10
May.
Találtatott ismét egy másfél singes láda, vagy öt íertályos, fekete fával rakott, melyben vagyon egy ezüst, hosszú sima pohár, fedeles; az ajaka aranyos, mellyen vagyon illyen irás : Ve/ba quae loquor vobis spiritus et vita sunt. Az közepin egy, melyben vagyon irva: Spiritus est, qui vivificat, caro non prodest quicqaam. — Ezen pohárnak fejér a fedele, gombos a teteje, reá van irva: 1560. 1 2
A följegyzés margóján: Mathias.
Sunt.
43 A D A T O K
KOLOZSVÁRI
UNITÁKIUS
LGYH\z«ÖZSÉGÜNK
RÉGIBB
KLEN0DIUMA1RÓL
Vagyon ugyan azon ládában egy mugill pohár, belől fejér, kivül néhol aranyos, rajta e van irva: 1639. H. I. B. etc. Ismét más, egy töredezett, kül s belől aranyos ezüst pohár. Semmi irás nincsen rajta. Rezes is a lába belől. Item egy ezüst tángyér, aranyos csipkés a széli.
Ón szerszámok
ugyanott.
Vagyon két ón kanna, hal héjas ; egyik-egyik másfél ejteles Ugyan az egyiken reá van irva: Sz. Peteri Templomhoz való. Mindeniknek az elein egy vért formában egy-egy kolcs-forma, két felől mellette 5. P. Item 1537. Három-három lábocskái. Vagyon ismét egy orras, két drettelyes ón kanna; az fedelén vagyon irva: 1625. Vadnak nro 41 ón tángyér és egy kis tál, melyeknek tizenhármán vagyon irva: Az Sz: Peteri Templomhoz való; az oldalán pedig irva Eeclesia; belől R. G. Ugyan azon tángyéroknak huszonhatán a czírneriben vagyon két bötü irva, ugy mint /. A. Ezek mind újak. Vagyon ismét két öreg ón tángyér, három-három czímer rajta; az középsőben vagyon három bötü, úgymint IKS.1 Az fenn megirt kis ón tálán vagyon irva: Az Magyar Ucz-
czay Templomhoz való Colosvárat 1623. Vagyon ugyan ezen a túlsó faciesen specificalt ládában egy virágos bársony szőnyeg, melynek az körületi haiszin, az közepi veres bársony ; az is virágos. Vagyon egy három szél gyolcs abrosz, fejér szél benne, a négy szegeletin egy egy fejér gomb, rojtos, czérnából való. Más egy három szél gyolcs abrosz, két szél recze benne, körül rojtos. Más abrosz is, jó széles gyolcsból való, két szél, recze a közepin, körül rojtos. Egy öreg gyolcs keszkenő, nyolez ággal varrott, tarka selyemmel szkofiumos. Ezen jószágokat ugyan azon ládába belérakattuk. Más kézzel: A 1711 die 12 mensis May ezen megirt ládában inventarium szerént mindenek e szerént szőrin megtaláltatván, ismét oda bé rakattattak, jelen levén curator Bongardt János és Handsáros János uram, Szentlászlai János2 uramnak succedalván. Tiszteletes plebanus Colosvari Dimién Pál, praeses consistorii Szakái Ferencz, consistor Teleki Ferencz, Székelly János, egyházfi Komjatszegi János és Gallesz Kádár Lőrincz uram jelenlétekbe. Per me Petrum Rákosi in praesenti materia seribam signatam. (A kolozsvári unitárius egyház 1664 1711-ig terjedő jegyzőkönyve és vagyon feljegyzési könyvének 135. és 136. lapjáról.) ogranim. János a kolozsvári szentpéteri egyház papja volt.
Liberális keresztény mozgalmak Németországban. Irta : W e n d t e V. Károly d r . , az amerikai unitárius társulat titkára.
Rövid idővel ezelőtt igen n a g y lelkesedéssel ülték m e g B e r l i n b e n a szabad és p r o g r e s s z í v kereszténységért velünk együtt k ü z d ő n é m e t m u n k a t á r s a i n k , a n é m e t »Protestantenverein« vagy a »Liberalis P r o t e s t á n s o k Egyesületének^ (Ötvenedik é v f o r d u l ó i ü n n e p é l y é t , a m e l y e n s a j n o s az u n i t á r i u s o k m a g u k a t sem testületileg, sem levélileg n e m képviseltették. Az egyesületet 1863-ban F r a n k f u r t b a n alapították széles látókörű, s z a b a d s á g s z e r e t ő férfiak. S z á m b a n kevesen u g y a n , de a n n á l ismertebbek és b e f o l y á s o s a b b a k voltak t u d á s u k , b á t o r s á g u k és vallási buzgóságuk folytán. F é l s z á z a d o n keresztül a n é m e t b i r o d a l o m p r o t e s t á n s egyh á z a i b a n ez a társulat volt a független és progresszív elmék t á m a s z p o n t j a . A h a g y o m á n y betűivel, a d o g m á k és hivatalos egyházak önkényével s z e m b e n m e r é s z és súlyos b i z o n y s á g o t tett a szabadság, az őszinteség és a lélek vallása mellett. Alapítói s o r á b a n kiváló p r é d i k á t o r o k és p r o f e s s z o r o k vannak, m i n t H a e u s s e r a történész, Rot he professzor, a heidelbergl csoport — Blunstschli a h í r e s jogász, Koenig lelkész, d r . Schenkel, Zittel Károly, Schell e n b e r g e r lelkészek és p r o f e s s z o r Hollzmíann H. J. — tov á b b á a g o t h a i lelkes p r é d i k á t o r S c h w a r t z Károly, a rostocki hősies B a u m g a r t e n M., H o l t z e n d o r f , a m ü n c h e n i egyetem kiváló közjogi előadója és K r a u s e H e n r i k berlini lelkész. A f r a n k f u r t i előkészítő t a l á l k o z á s o n h a t á r o z o t t a n kim o n d o t t á k , h o g y »neim a dogmai t a r t a l o m , h a n e m az akar a t és lelki benső világ tesz vall a k i t k e r e s z t é n n y é ^ Az egyesület ielső n y i l v á n o s összejövetelét 1865-ben W a r t b u r g b a n ( E i s e n a c h ) , a vallási szabadság' és m e r é s z tiltakozás a m a szentélyében t a r t o t t a . A gyűlés a nagy r e f o r m á t o r szellemében k i m o n d j a , »hogy s z a b a d s á g r ó l beszélni m i n d addig n e m lehet, m i g a lelkiismeret vallási szabadsága a íklözéle! sérthetetlen elemévé n e m vá'lt.« Ettől kezdve
45 L I B E R Á L I S
KERESZTÉNY
MOZGALMAK
NÉMETORSZÁGIJÁN
az egyesület célja, hogy ezt a szabadságot a német nép számára biztosítsa és több-kevesebb sikerrel mai napig is erre törekszik. Második konferenciáját 1867-ben tartotta Neustadtban s a h a r m a d i k a t a következő évben Bréménben. 1869-ben Berlinben volt. a találkozás. A Darmstadtban, 1871-ben tartott ötödik gyűlésen voltak az unitáriusok először képviselve. A »Britt és külföldi unitárius társaság« J o h n Fret well t, egyházunknak a nemzetközi kapcsolatok megteremtésében első és f á r a d h a t a t l a n úttörőjét bizta meg, hogy rokonszenves üdvözletét tolmácsolja. Minthogy a z o n b a n a személyes megjelenésben betegsége megakadályozta, elküldette a társaságnak a gyűléshez intézett levelét, melynek barátságáról t a n ú s k o d ó szavait az egybegyűltek nagy érdeklődéssel hallgatták. Az 1873-ban, Lipcsében tartott hetedik gyűlésen a magyar u n i t á r i u s egyház képviseletében Sim én D o m o k o s és a britt unitáriusok képviseletében J o h n Fretwell jelent meg. Az utóbbi a britt és külföldi unitárius társulattól levelet vitt, m e l y b e n meg van említve professzor Holtzendorf legutóbbi angolországi látogatása, valamint a kapcsolat is, mely Nagy-Brittannia és Németország vallási szabadglondolkozói között, ilyen kedves személyi viszony a l a p j á n jött létre. Az amerikai unitáriusokat első izben a Wiesbadenben tartott gyűlésen képvisel lék Clay Mac Cauley és W. H. Fisch ( i f j a b b ) lelkészek, kik a k k o r t á j t éppen Németországban utaztak. Steinthal manchesteri lelkész a britt unitáriusokat, Hugenholtz lelkész és mások a holland Proteslantenbond-ot képviselték, m í g az indiai Braíimo S o m a j üdvözletét P r o t o p C h u n d é r Mozooimear, az ékesszavú hindu teista tolmácsolta. Az 1857-ben Breslauban tartott kilencedik összejövetelen J o h n Fretwell, mint amerikai delegátus jeleni meg és németül prédikált úgy ezen, mint az 1880-iki Gothaban tartott tizenkettedik gyűlésen. 1880ban, H ü d e s h e i m b a n ünnepelték meg Channing századik születési (évfordulóját, amelyen a nagy amerikai egyházi férfiú életét és érdemeit Carl Marichot lelkész mesterien ismertette és méltatta. Az utóbbi évek alatt az unitáriusok és német hitrokonaik között a viszony lazulni kezdett, b á r teljesen soha meg nem szakadt. Meghittebb viszony csak 1900-ban, a »szabadelvű keresztények és m á s vallási liberálisok nemzetközi kongresszusának« alapításakor fejlődhetett ki ú j r a , amely fokozódó 'barátságban és együttes m u n k á s s á g b a n folytatódott és betetőzést n y e r t az 1910-iki berlini kongresszus meleg együttérzésében és egyesített törekvéseiben. Első dicsőséges k o r s z a k á n a k multán, maga a német
4 6
LIBERÁLIS
KERESZTÉNY
MOZGALMAK
NÉMETORSZÁGIJÁN
»Protestantenvereim is hanyatlani kezdeti és sokat vesztell eredeti elevenségéből és befolyásából. Újabban azonban, é p p e n a porosz egyház tekintélyének türelmetlen és elfogult magatartása folytán, újra élő h a t a l o m m á vált a német egyházi életben. Az ország vallási ügyeiben t á m a d ó álláspontot foglal el és minthogy Németországban az egyház és az állam össze v a n n a k forrva, szinte elkerülhetetlen reá nézve, hogy az egyházi politikában is élénk részt ne vegyen. A liberális vallás t u d o m á n y o s és szemlélődő irányait egy társaság, körülbelül 1500 'lelkész, tanárok, értelmes gondolkozású világiak »A keresztény világ barátai* képviseli. A társaság (székhelye M a r b u r g ; lapja a »Crisl'lÍche Welt« jés vezetője a kiváló, erős kezű Martin Hade professzor. Az ő széles látóköre, erkölcsi energiája, iudós és odaadó m u n k a t á r s a i b a n az érdeklődést fokozatosan a német egyházi, társadalmi és politikai rendszer gyakorlati re f o r m j á ra i rányílj a. Még ú j a b b a n egy másik társaság is létesült: »A német protestánsok szövetsé|ge«. Ez a szövetség arra törekszik, hogy a német államokban mind i n k á b b szaporodó, d e nagyon is szétszórt szabadelvű vallási társulatokat egy jól szervezett központba egyesítse, hogy így együttesen eredményesebb m u n k á l végezhessenek. Magába foglalja a »Protestantenyerein«-t és annak németországi fiók egyleteit (Bremen, Alsatia, Gótba, H a m b u r g , Berlin, Danzig, Dresden,- Karlsruhe, Mannheim, Wiesbaden stb.) Úgyszintén a »Prolestáns szabadság b a r á t a k név alatt ismeretes számos egyesületekel, : Weslphaliában, H a n n o v e r b e n , Anhallban, Sziléziában, Schleswig-Hotsleinban, O'ldenburgban, W ü r t e n b e r g b e n ) és sok m á s szabadelvű társulatot Baden ben, Brunswickben, Szálsz-Wei m a r b a n , Nassauban, Hessenben. Egy szóval egy hatalmas szövetség ez, a,mely a szabadelvű érzelmek és törekvések bál ójával egész Németországot átöleli és küzd a vallási szabadságért és fejlődésért. A szövetség igazgatója Gottfried T r a ü b d o r t m u n d i lelkész, akit nemrég éppen ebben a városban szószékjétől megfosztottak és akit, független vallási szabade'tvűsége miatt, a porosz állami egyház a papságból kizárt. Lapja, a hetenként megjelenő »Chrislliehe Frei liei l«, melynek maga Trau'b a szerkesztője. A szövetség ú jabban a m u n k a tervét nyilvánosan is közzétette s cél ja még mindig az. hogy belüliül r e f o r m á l j a az államegyházat, melynek kebeléből csak kényszer következtében fog kilépni. (Véli ja • biztosítani a német államegyházaikban a szabadelvű kisebbség jogait, végét vetni az egyházi tekin/élyek türelmetlen inkyizilori m a g a t a r t á s á n a k , kiterjeszteni az egves egyház-
47 L I B E R Á L I S
KERESZTÉNY
MOZGALMAK
NÉMETORSZÁGIJÁN
kiözségek jogait, szavazati jogot adni a nőknek az egyházközségi ügyekben, szabadságol adni a papságnak, hogy beszédeinek tárgyát maga választhassa ki és m a g a irányítsa v a s á r n a p i istentiszteleteit, felmenteni őket az ügynevezett apostoli és m á s hitvallások ismételgetésétől és megengedni az egyetemeken a teológiai t a n á r o k n a k és hallgatóságnak a szabad vizsgálódási, ami jelenleg szigorúan korlátozva van. íme, nagyjában ezek azok a kitűzött feladatok, m e l y e k n e k megvalósítása német hitrokonainkat n a p j a i n k b a n foglalkoztatják. A »Protestanenvei e;in« 50 éves évfordulója nagy ünnepélyességgel és lelkesedéssel folyt le Berlinben. A gyűléseken számosan vettek részt s a történtekről a napi sajtó részletes és rokonszenves tudósítást hozott. A >Protestantenblatt«, az egyesület lapja még kimerítőbb jelentéseket hozott. Az istentiszteletet a »Neue Kirche«-ben tartották, melynek szószéke Sydow, Lisco és Hosbach szabadgondolkozású p a p o k emlékét hirdeti. Az istentiszteletei, ez alkalommal, a szabadelvű kereszténység két kiváló képviselője, dr. Kirmes helybeli és Stage hamburgi lelkészek végezték. A legjelentősebb beszédet a délelőtti istentiszteleten P. W. Schmidt (Basel) m o n d o t t a ; beszéde a szabadelvű kereszténység egyházi jogainak és vallási missziójának volt a n e m e s védelme. Jézus istenílésével kapcsolatosan, kiméíetlenű! vájgó példaképpen hozza fel a megkísértés esetét, a n n a k igazolására, hogy az egész új-szövetségben egyedül a sátán kínálja fel Jézus imadását, ami elten k ü l ö n b e n J é z u s magja is határozottan tiltakozót l. Radecke lelkész T r a u b utóda a d o r t m u n d i szószéken »Róma vagy Wittenberg, .melyiké a jövő Németországban ?« (kérdéssel foglalkozott. Este Berlin különböző helyein öt népies gvűlést tartottak, melyek mindegvike nagyszámú hallgatóságot vonzott. Ez jellemző általában a »Verein« nyilvános demonstrációiban, a népies előadások tartása és ez t a r t j a azt állandó érintkezésben a néppel. Nem t a n u l h a t n á n k - e m i amerikaiak is ebből? Mért nem f o r d u l u n k mi is magához a nagy közönséghez? A »Verein« gyűléseivel egyidejűleg; összejövetel eket tartottak, »A szabadelvű protestánsok! külföldi lársasága«, mely jól fejlődő és széles alap o k r a fektetett szervezetével máris kitűnő m u n k á t végzett J a p á n b a n és K í n á b a n ; továbbá »A német szabadelvű nők általános szövetsége«, melynek célja érdeklődést kelleni a nőkben az egyházaikban támadó új vallási élei i r á n i ós végűi ülésezett a p a p o k békekongresszusa. »A berlini szabadelvű lelkészek egjyesületex, melynek körülbelül 60 lelkész tag1j a vau, k o n f e r e n c i á r a hívták meg testvérei-
4 8
LIBERÁLIS
KERESZTÉNY
MOZGALMAK
NÉMETORSZÁGIJÁN
két, melyen a szabadelvű lelkész politikai kötelességeiről, a »Keresztesek templomáu.ak« p a p j a Alfred Fischer, beszélt és a tárgyhoz hozzászólottak többen. Egyhangúlag állapodtak meg a b b a n , hogy Poroszországban az államegyház jelenlegi itílnyomó uralma alalt, a papnak föbbékevésbbé kötelessége, hogy politikus legyen s megvédje jogait és biztosítsa az igazság diadalát. Legutóbb Berlinben egyházi hivatalnokok és kebli tanácsok választása alkalmával 31.611 'liberális és 25.-174 orthodox szavazott. Ebben azonban nem vetlek részt az összes egyházak, m e r t Berlin még m a is, hacsak névleg is, orthodox város. 226 o r t h o d o x állandó p a p j a van, 75 szabadelvű ellenében. Míg a szabadelvű p a p s á g és világi elem erőfeszítése oda irányúi, hogy egyházközségi jogaikat megőrizhessék és hogy az egyházak kebelében az igazság és h a l a d á s érdekei m i n d i n k á b b tért n y e r j e n e k , addig r o h a m o s a n nő azoknak a száma, kik teljesen elhagyják az egyházakat. A v a s á r n a p i hallgatóság száma m i n d inkább kisebbedik s a híveknek csak igen elenyésző töredékét képviseli. A »Los von der Kirciie« m á r i s igen népszerűvé váll mozgalomnak, mely m á r i s ezreket vont el végérvényesen az államegyházból, alapja részben az egyházi adótól való szabadulás, részben az elégedetlenség, az egyházi t a n o k k a l igazgatással szemben. A szoeiáldemokraták, kiknek szám u k Poroszországban .milliókra megy, idáig tartózkodtak attól, hogy az egyházzal szemben állási foglaljanak. »A vallás kinek-kinek egyéni magánügye« ez volt a jelszavuk. N é h á n y h ó n a p óta azonban úgy látszik, a szociálista vezetők eddigi közömbös viselkedésüket heves tám a d á s r a változtatták. Azt kezdik hangoztatni, hogy az államvallás az autokrácia, a plutokrácia érdekeinek eszköze s mini ilyen, ellensége a népek jólétének. Új jelszavai választoltak. »Bec'sületes szocialista csak akkor lehet tagja az államvallásnak, ha kétszínű, ha zúg. Lépjetek ki az egyházból. vagy lépjetek ki a pártból!« S a szociálistaság e p a r a n c s n a k engedelmeskedik, az államvallást kezdi otthagyni. Legújabban is öt nagy gyűlést tartottak Berlinben, amelyek mindenikén 8000-nél többen jelentek meg. Heves beszédek hangzottak el e p r o p a g a n d a érdekében, d e i n k á b b az egyházi szervezetei, semmint magát a vallást t á m a d t á k . A vallásra nézve Ostwald professzor és monista m u n k a t á r s a i n a k próbálkozásában van a veszedelem, kik Németországban, Haeckel m a t e r i a l i s filozófiáját és a szociálista mozgalmakat a k a r j á k egyesíteni. Húsz évvel ezelőtt a németországi »ethikai kulturtártsaság« hasztalanul igyekezett von Giczizky p r o f e s s z o r és mások vezetése alatt a szociálistákka! érintkezésbe lépni. Ostwald p r o fesz-
49 L I B E R Á L I S
KERESZTÉNY
MOZGALMAK
NÉMETORSZÁGIJÁN
szor monista egyesülete sikeresebbnek látszik. A gyűlésre meghívták Berlin papságát, de nem jelentek meg. Lehet, jól is tették, m e r t egy gyűlölettől izzó, politikai gyülekezet n e m a megfelelő hely komoly, vallásos kérdések megvitatására. Az államvallás kötelékéből kilépők száma álland ó a n növekvőben van, ami a szociáldemokrata párt megváltoztatott m a g a t a r t á s á n a k természetes következménye. De a szabadelvű papi és világi férfiak' közt is vannak szép számmal, kik ellenzői a hivatalos egyháznak. E felfogásnakl hódol a Protestantenverein jelenlegit elnöke Kramer, .hires b e r l i n i ügyvéd is. Az egyház vezetőinek a szabadelvűséggel szemben tanúsított vak, bigott konoksága, mellyel a szabadelvűeket eretnekeknek bélyegzik, továbbá hogy papokat, t a n á r o k a t meg a k a r n a k félemlíteni, meg hogy az egyetemeken a teológiai székeket orthodox, néha éppen tehetségtelen emberekkel töltik be, azután, hogy a liberálisokat megfosztják azon joguktól, hogy maguk intézhessék t u l a j d o n ügyeiket: mind nagyban hozzájárúl. hogy meglazítsa a köteléket, .melyek a német népet eddig vallásilag is egybefűzve tartották. N a p r ó l - n a p r a közeledik Németországban az egyház és az állaim teljes szétkülönülése. a fennálló rendszer leomlása. A porosz parlamentben a szabadelvű szavazóknak, h o z z á j u k véve a szociálista szavazóklat is, n e m kell nagyon megerőltetniök magukat, hogy e b o m l á s t teljessé tegyék s ha a jelek nem csalnak, ez az idő m á r nincs messze. Ha ez bekövetkezik, a k k o r a szabadelvű kisebbség alkothat egyházat tetszése szerint a mi u n i t á r i u s egyházaink m i n t á j á r a s még több szolgálatot lehet a tiszta vallásosság és teljes szabadság ügyének. Maga a vallás is ú j j á fog születni Németországban s igazában teljesíti magasztos hivatását az emberekkel szemben. B r u n s w i c k b a n a n a p o k b a n a »német szabad külföldi !érítő« társaság évi gyűlését tartotta. A külföldi térítés eszméje eddig nem egyezett meg a német szabadelvű szellemmel, de ú j a b b a n ez i r á n y b a n is változás állott be s a társaság m o d e r n alapokra helyezkedve, figyelemreméltó munkát, végez. T e m p l o m a i k , iskoláik, kórházaik J a p á n b a n és Kiiiában mintaszerűek, szabad szellem uralkodik bennük s térítőik, művelt, odaadó férfiak és nők. A német szabadelvű mozgalmak eme biztató képe, a mint azt könnyen m e g é r t h e t j ü k , a n n a k az ötödik nemzetközi szabad keresztény kongresszusnak a hatása alatt form á l ó d o t t ki, melyet Berlinben 1910-ben tartottunk. Ez volt az első alkalom, hogy a nemzet szétszórt liberális erői egyesültek. Itt ébredtek a n n a k t u d a t á r a , mily erősek, na vállvetve egy cél érdekében m u n k á l n a k . A berlini kongresszus előadásainak és lefolyásának a berlini bizottság Keresztény
Magyetó' 1914.
4
5 0
LIBERÁLIS
KERESZTÉNY
MOZGALMAK
NÉMETORSZÁGBAN
ú t j á n történő német, francia és angol nyelvű kiadása, hasonlóképpen egy állandó intézmény, a »Protestantischer Schriftenvertrieh« (45. Eisenacher Strasse, Berlin—Schoeneberg) megalakítását eredményezte, melynek máris igen értékes, számos k i a d á s a van. Meg kell adni, hogy a német szabadelvű eszimék ügye jó kezekben v a n és jövője biztos.
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. A s z o m b a t o s k ó d e x e k b i b l i o g r á p h i á j a különös tekintettel azok énektartalmára. Irta: Thúry Zsigmond. (Mezőtúr, 1912. 8-r 161 1. Ára 5 korona.) Néhány évvel ezelőtt az Erdélyi Múzeum Egyesület bölcsészeti szakosztályának felolvasó ülésén hallottuk először Thúry Zsigmondot, amikor a szombatosok több kézírato,i művét bemutatta. Úgy látjuk az előttünk fekvő munkából, hogy az akkori előadó a megkezdett úton tovább haladva, szép eredménnyel dolgozott és mintegy hatvan kéziratos imádságos és énekes könyvről ad értékes könyvészeti ismertetést. Mennyire eredményes a munkája, azonnal kitűnik, ha egy pillantást vetünk a szombatosok irodalmi maradványainak felszínre kerülésére. Az Új Magyar Múzeum 1850-ik évfolyamában Lugossy József ismerteti az első szombatos kódexet, nem remélve, hogy több is előkerül, de már a következő évfolyamban Kriza János ismertet egy másikat; az 1861-ben meginduló Keresztény Magvető szinte minden évfolyamában találunk szombatos vonatkozású cikket és dolgozatot; különösen említésre méltó itt a Boros György dolgozata: „A szombatosok irodalmi maradványai és vallásos nézeteik", 1 aki mint egyházi író foglalkozott a kezébe kerülő munkákkal. De az irodalmi emberek figyelme sem csökken irántuk, Nagy Sándor ismerteti hét újabb kéziratos művöket, Kohn S. nagy terjedelmű könyve írásakor valami harmincról tesz említést (1890-ben), később az évek haladásával úgy szaporodik az anyag, hogy Thúry 1912-ben hatvanegy szombatos kódexről tud. Ez a szám azonban korántsem teljes, hiszen a Magyar Könyvszemle 1913-ik évfolyamának 2. számában Marmorstein Artúr még háromról ad hírt, amelyek Angolországban az egyik zsidó főrabbi birtokában vannak. 2 1
1886. XXI évf. - Már Thúry felhívta a figyelmet rájuk (í m. 122. 1.). 4 *
52
IRODALMI
ÉRTESÍTŐ
A szombatos kézirati műveknek ez a nagy száma érthetővé tenné, hogy a figyelem feléjük forduljon, mégis az egy Thúryn kivül senkit sem tudunk, aki behatóbban foglalkozna velük. Úgy látszik, a felekezet megszűnése után emléküknek hű gondozója sem maradt. A Keresztény Magvető korábbi évfolyamaiban még elég gyakran találkozunk velük ; az unitáriusok és szombatosok tényleges és állítólagos kapcsolata többször adott alkalmat eszmecserére és a tények tisztázására. Az irodalmi vitákban Bogáthi Fazakas Miklós személye került előtérbe, akinek zsoltárfordítása nemcsak szombatosnak volt eleinte feltüntetve, hanem szerzősége is másra ruházva. Bogáthi azonban sokat nyert c tévedéssel, mert ha szépirodalmi műveivel a Toldy dicséretét nem is tudta megnyerni, de a helyzet tisztázása után zsoltárfordítása révén költői tehetsége teljes elismerésre talált s azóta — mondhatjuk — a tizenhatodik század irodalmának kedveltje lett. A szombatosok azonban ezzel szegényebbekké váltak, mert az első magyar rímes zsoltárfordítás dicsőségétől elestek. Mindamellett énekköltészetük eléggé gazdagnak mutatkozik, amint Thúry munkájából látjuk s a reá fordított fáradságnak épen nem szabad kárba vesznie. S ezt nem a szombatos felekezet iránti érdeklődésből állítjuk, hanem a 16. és 17. század egyházi lírája, szempontjából. Ez a magyar földön keletkezett vallás énekköltészetében hazai mintákat vett alapul és csak felfogásában kölönbözik korbeli társaitól; hitbeli iránya lehet téves, de még a tévedésekben is találhatunk érdekkeltőt. Thúry Zsigmond ezúttal irodalmi maradványaikkal csak könyvészeti szempontból foglalkozott, de itt lehető teljességre törekedett. A bevezetésben egy pár vonással tárgyalja a szombatosok történetét és kimutatja énekköltészetük fontosságát az irodalmi tanulmányozóra nézve. Igyekszik megokolni a codex elnevezést, de — ki kell jelentenünk —• mégsem leszünk ugyanazon a véleményen. mint ő, mert a .,kódex" név megtéveszt s nem járulhatunk hozzá irodalmi fogalmaink összezavarásához. Nem lehet érv ; hogy mások hasonlóképen tesznek, azoknál is hibáztatnunk kell, ha a régi puritán felfogást valljuk, hogy a tárgy önmaga s nem elnevezése teszi tiszteltté és érdemessé azt, amivel foglalkozunk. Véleményünk az, hogy a r codex"-nevet meg kell tartanunk a könyvnyomtatás koráig fennmaradt kéziratos magyar könyvek összefoglaló jelölésére.
53 I R O D A L M I
ÉRTESÍTŐ
Megemlékezik Thúry Bogáthi Fazakas Miklósról is. Tudjuk, hogy zsoltárfordításának legtöbb másolata a szombatos énekes könyvekben maradt fenn s Lugossy József — még akkor kevés Bogáthi-adat birtokában — szombatosnak Ítélte és a Péchiének tartotta, 1 holott Péchi csak közvetítette, a Kornis Farkas házánál találhatta a fordítást, ahol Bogáthi hosszabb ideig udvari pap és tanító volt, lemásoltatta és az ő révén elterjedt a szombatosok közt. Szerző Bogáthi éleiéről és zsoltárfordításáról értekezést ígér s Apocalipsis-magyarázatának kiadására is készül Sietnie kell, mert Bogáthival tudomásunk szerint többen is foglalkoznak. Ígéri azonkívül Thúry a teljes szombatos énekkészlet kiadását, amit irodalmi embereink bizonyára nagy örömmel fogadnának. Nem ismerjük a Régi Magyar Könyvtár szerkesztésének belső ügyeit, de bizonyosan találnak módot a kiadás vállalására. Azóta, hogy Lugossy először kívánta a szombatos énekek kiadását, hatvan évnél több telt el, épen elég idő arra, hogy újból kívánhassuk és azt is mondhatjuk, sokkal több joggal. A kéziratos szombatos könyvek leírása részletes és minden irányba kiterjedő figyelmet árul el. A felsorolásnál kor szerint halad és csak a könyv végén kénytelen irányától eltérni, mikor a nyomtatás közben kerül a kezébe 2—3 énekes könyv. Bő tartalmi ismertetést is ad, különösen az énekanyagra vonatkozólag. Az imádságokat mellőznie kellett, mert nem tartoznak irodalmi célja körébe. Végül az énekeket cím szerint is felsorolja ( . 9 7 dbt.) és mindeniknél megjelöli az előfordulás helyét. Formai szempontból nem hallgathatjuk el egy kis megjegyzésünket. Leíró és száraz tárgyalását — ami jellemzője az ilyen természetű munkáknak — lírai helyek szakítják meg, amelyek élénkítik ugyan az előadást, de nem ide valók. Tudjuk a munkával járó vesződést, közönyt s több effélét, de miatta kifakadásunkat a nyilvánosság elé vinni nem érdemes. Terveinknek és a jövő feladatának pedig rövid előszóban a helye. De fáradozása, kitartó munkája érdemessé teszik Thúryt feladata elérésére s mi óhajtjuk, hogy a cél megvalósuljon, a szombatos énekek az irodalmi emberek és a tárgy iránt érdeklődők nagyobb csoportjának kezébe jussanak. Addig ez a bibliográfiái összefoglalás is megteheti a maga szolgálatát. Borbély Ferenc. 1
Új Magyar Múzeum. 1850—51. II. köt.
5 4
IRODALMI
ÉRTESÍTŐ
„Lutheri é s Kálvini v a l l á s o s s á g " . Irta Lie. Preuss János lipcsei egyetemi theol. magántanár. Fordította : Dr. Szlávik Mátyás eperjesi ev. theol. akad. tanár. Pozsony, 1913. Wigand K. Ez a fűzet különlenyomat a „Theologiai Szaklap" 1913. évi 3—4 füzeteinek a 285—306 lapjairól. Célja nem az, hogy fölidézze a lezajlott prot. testvér harcokat. Ilyen irányú törekvés valóban ma nem is volna kor- és időszerű. A vallásnak s különösen a ker. vallásnak ma annyi külső ellensége van, hogy önmagunk elleni vétek volna testvérharcok fölidézésével gyöngíteni azt az erőt, amelyet korunk ellenséges áramlataival szemben egyöntetűen kellene értékesítenünk. Éppen ezért a fordító álláspontján, aki bevezető soraiban azt mondja, hogy a „Ballagi Mór lapjában még az unitáriusok mellett is' volt védő szava, érthetetlennek találjuk, hogy „a két testvér prot. vallásfelekezetről" beszél. Mert az ilyen kizárólagosságot jelző kifejezéseknek csak az lehet a tendenciája, hogy a protestantizmus fogalma egy olyan zárt testületet jelent, amelynek csak két egyház hivei lehetnek a tagjai. Már pedig ez a felfogás ellentétben van a protest ntizmusnak mai értelemben vett lényegével s ellentétben van a közös célért folytatott küzdelem győzelmi kilátásaival. Mi azért mégis érezzük lelkünkben e testvéri közösséget. S ha nem is oly nagy készülettel és számbeli sűllyal, mint a két nagyobb testvér egyház, de erőnk mértéke szerint kész szívvel harcolunk a protestantizmus közös eszményeiért. Ez a megjegyzés sem értéktelen felfogásbeli harcok fölidézése céljából íródott. Különben e fűzetben igen alapos és mélyreható rajzát látjuk a lutheri és kálvini vallásosságnak. Ebből a rajzból is látszik, hogy Luther és Kálvin két különböző egyéniség volt s hogy az ők nyomukban megindult vallásos irányzat két külön prot. tipust jelent. A két típus közötti különbség nagy része az Isten és a világ viszonyának eltérő felfogásából származik, amennyiben a lutheránusságban inkább az istennek a világban való „immanenciája", a kálvinizmusban pedig annak a „transcendenciája" domborodik ki. Ezért a Luther istenfogatma etikaibb, a Kálviné pedig az ótestamentumi merev istenfogalomhoz közeledik. Ez elvi különbség részletes kifejtése után író a két vallási típusnak egyes jellemző sajátságait ismerteti 6 pont alatt. 1. A dogmatikai különbségeket a préd esti náció, a krisztológia, az úrvacsora s általában a kegyelem-eszközök eltérő felfogásában látja. 2. Az egyházi élet többi különbségei a szervezetben, a fegyelemben,
55 I R O D A L M I
ÉRTESÍTŐ
az istentiszteletben, a szeretetmunkásságban és a külmisszióban nyilvánulnak. 3. Az államhoz való viszonyban a lutheránusság passzív jellegű s a körülményekhez alkalmazkodni tudó, míg a kálvinizmus szabad s ura akar lenni az államnak. A kálvinizmus nem vonakodik a katonai hatalom igénybevételétől sem, amivel ószövetségi jellegét árulja el, míg a lutherizmus csakis a védelmi háborút engedi meg s ezért jobban megközelíti az evangéliumot. 4. Gazdasági élet tekintetében a kálvinizmus sokkal inkább alkalmazkodik az élet igényeihez, mint a lutherizmus s ezért elősegíti a kereskedelmet és kifejlesztette a kapitalizmust, míg a lutheránusság inkább a lelki javak keresését ajánlja. 5. A házasságot illetőleg Kálvin tiszteletet és becsülést, Luther pedig szeretetet követel, sőt a gyermekek is kedvesebbek Luther, mint Kálvin előtt. 6. Művészeti téren „a lutherizmus toronymagasságnyira fölötte áll a kálvinizmusnak". Ezt bizonyítja író a két irányzatnak az éneket, a képzőművészeteket, a költészetet és zenét illető felfogásával. Végűi még egy érdekes kérdést teszen fel a szerző: „Milyen belső viszonyban van a prot. vallásosság kettős alakja azzal a római kath. egyházzal, amelyből kinőtt?" Erre a kérdésre ezt feleli: „A lutheránusság a ferenc- és dömésrendi mystika, a kálvinizmus ellenben a kath. világuralom evangéliumi folytatása, sőt utóbbi a jezsuita rend párhuzama". Az első Assisi Ferencben, az utóbbi Lojola ígnácban jutott klasszikus kifejezésre. A lutheránusság könnyen hajlik a pantheizmus, a kálvinizmus pedig a deizmus felé. Észszerű és célszerű volna-e hát a két vallási tipus uniója ? író tiltakozik ez ellen, mert a „központosítás" nem ad új erőt az evangéliumnak, de azért is, mert a „luth. vallásosság vallásos tárgyi értékét tekintve, fölötte áll a kálvinizmusnak s így azok nem egymás mellé, hanem előbbi utóbbinak föléje helyezendő". A kálvinista isten dicsőségét munkálja, a lutheránus pedig az „Istenben való életet" keresi. A protestantizmus eme két fő alakjának ilyen bemutatása tanulságúl szolgálhat arra nézve, hogy egyik a másiktól átvegye azt, ami jó, hogy az evangéliumi ideált annál jobban megközelíthesse. S ha a belső unió köztük meg nem is valósítható, de egyéniségük megtartása mellett annál biztosabban szövetkezhetnek közös külső ellenségeik ellen. A fordító elismerésre méltó munkát végzett ez alapos tanulmánynak magyarra való átültetésével.
Vári Albert.
IRODALMI
5 6
Molnár
Oszkár:
ÉRTESÍTŐ
Bevezetés
a
gyermektanulmányba.
Kolozsvár, 1913. Ára 1 2 0 K. A kolozsvári áll. tanítóképző intézet pedagógia-tanára a fennti címmel egy tanulságos fűzetet bocsátott közre, amely tulajdonképen a „Család és Iskola" különlenyomata. A pedológia irodalmában kellő tájékozottsággal rendelkező szerző célja az, hogy rövid tájékozást nyújtson a gyermektanulmány történeti fejlődése és fogalma, módszerei és felosztása tekintetében. A tudomány meghatározásában mutatkozó zavart történeti áttekintéssel igyekszik eloszlatni, amelynek rendjén rámutat a különbcző országokban való elterjedésére. Azután ismerteti azokat a módszereket, melyeket a gyermektanulmány terén eddig alkalmazni próbáltak s abban látja egyik főnehézséget, hogy az introspectiót nem használhatja. Végűi végig tekint azokon a törekvéseken, melyek napjainkban a pedológia mívelését tűzték célul s ezek között a magyar törekvések jelentőségét önérzettel emeli ki. Nem elfogult ez új tudománnyal szemben. Meglátja alapvető kérdésekben az elméleti megalapozottság hiányát. Érzi, ismeri kiforratlan, befejezetlen voltát, de azért helyesen jó hatást vár tőle az elméleti és gyakorlati pedagógiában egyaránt, sőt némi hatását egyben-másban már is észleli. Neveléssel foglalkozók haszonnal fogják olvasni e fűzetet.
Az a k a r a t s z a b a d s á g problémája. Irta Fejes Áron, igaz gató-tanár. A kérdés tárgyalásában filozófiai, pedagógiai, theológiai és szociológiai szempontok érvényesülnek. Ára: fűzve 3 korona, díszkötésben 4 korona. Tanítók, tanárok, lelkészek 5 0 % kedvezmény mellett rendelhetik meg Nagy ínyeden, a szerzőnél, ha a pénzt a portóköltséggel együtt (20 fillér, ajánlva 45 fillér) előre beküldik.
László Gyula: A testgyakorlatok socialpaedagogiai jelent ő s é g e . Különlenyomat a budapesti Orvosi Újság tudományos közleményeiből. Budapest, 1913. Főgimnáziumunk tornatanárának a kolozsvári tanári körben 1913. április hó 24-én tartott előadását tartalmazza.
57 I R O D A L M I
ÉRTESÍTŐ
P a p D o m o k o s : T o r d a é s környéke. Turista kalauz. II. kiadás. Torda, 1913. A Tordai Székely Társaság kiadványa. Turisták, tanulmányi kirándulást vezető tanárok sok hasznát vehetik ennek a kis füzetnek, amely Torda város látnivalóit és az Aranyos völgyét vonzó módon ismerteti.
Borbély Ferenc, Gyulai mint aesíhetikus. Értekezések a kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudomány Egyetem irodalomtörténeti szemináriumából. 1. szám. Kolozsvár, 1912. 8-r. 118 1, Doktori értekezés, melyet főgimnáziumunk fiatal óraadó tanára írt, Gyulai kritikai működésének történeti fejlődését fejtegetve s a végén összegezve esztétikai nézeteit. Gyulai helyét igyekszik alapos készültséggel irodalmunkban kijelölni és megállapítani s nézetei forrásait és eredetiségét.
KÜLÖNFÉLÉK. A Protestáns Szemle új szerkesztője. A „Protestáns Szemle" f. évi első füzetében az új szerkesztő, Ravasz László, beköszöntőjében a protestántizmusnak oly szép és messze kiható értelmezését adja, amely méltán figyelmet érdemel s minden vallásos, szabadelvűén gondolkozót örömmel tölthet el. Csak az a kérdés, hogy megfelel-e ez az értelmezés a protestáns elnevezésnek, fedi-e annak történeti származását, úgy szólva, az egyháztörténeti könyvekben történt anyakönyvezését? Mi szivesen vesszük ezt az értelmezést. De vájjon fedi-e ez a kálvinizmust, amelyre a reformátusok oly gyakran hivatkoznak ; sőt egy részök magokat tartják a protestantizmus letéteményeseinek, kizárólagos képviselőinek? Mert ismeretes dolog, hogy vannak, akik minket unitáriusokat sem ismernek el protestánsoknak s a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságból is kizártak volt. Vajha teljesedésbe menne Ravasz Lászlónak beköszöntőjében a protestántizmusról adott értelmezése s a mivel azt végzi, megtalálná ahoz a sziveket is, a kik meghallgassák.
ÁlUmtitkárviltozás a közoktatási minisztériumban. Benedek Sándor, a közoktatási minisztérium politikai államtitkára a közigazgatási biróság másodelnökévé neveztetvén ki, megvált állásától s helyét Ilosvay Lajos, műegyetemi tanár, a magyarláposi kerület orsz. képviselője foglalta el. Tisztelettel üdvözöljük az új államtitkárt, aki intézetünkben tett érettségi vizsgálatot s háláját egy néhány évvel ezelőtt egy alapítvány tevésével fejezte ki az intézet iránt. Hisszük, hogy elismert széleskörű tudományos műveltsége és nemes egyénisége működését áldásossá teszi a magyar kutturára. A közoktatásügy terén több nagyfontosságú kérdés vár megoldásra. Hogy csak egy néhányat említsünk, ott van az új egyetemek szervezése, a testi nevelés, a tanárképzés, a középiskolai tanterv reformja, amely az újabb kor felfogása szerint szükséges, nagyobb átalakítást igényel. Ezek mélyreható és sokféle vonatkozásukban kényes kérdések, melyeknek megoldásához hazánk kulturális haladása és a j ö v ő nemzedék erkölcsi és intellektuális érdekei fűződnek. Reméljük, hogy e személyi változások e fontos kérdéseknek előnyére válnak. Az adminisztratív államtitkárságra gróf Klebelsberg Kunó közigazgatási biró neveztetett ki. Egy harmadik államtitkári állás is szerveztetett, melyre Madách Emánuel min. tanácsost léptették elő.
KÜLÖNFÉLÉK
5 9
Szavalás a tiszáninneni református püspöki állásra. A szavazatokat jan. 8-án vette számba egy bizottság. Az érvényes szavazatok közül dr. Tüdős István miskolci lelkész kapott 181-et, Radácsi György sárospataki theol. tanár, egyházkerületi főjegyző 110-et, Révész Kálmán kassai lelkész, abauji-> esperes 77-et. A szükséges absolut többséget egyik sem kapta meg. Radácsi György az első szavazat eredményének kihirdetése után a jelöltségtől visszalépett s így dr. Tüdős István megválasztása valószínűnek látszik.
Antal Gábor (1843—1914), a dunántúli ref. egyházkerület püspöke jan. 14-én Komáromban meghalt. Rangban a legidősebb ref. püspök volt s mint ilyen az egyetemes konventnek egyházi elnöke. A Prot. Irodalmi Társaság elnöke, a Dunántúli Közmívelődési Egyesület egyik megalapítója. A főrendi háznak tagja s e minőségében különösen népoktatási kérdésekben többször szólalt fel. Halálával nemcsak a ref. egyházat, hanem az egész protestantizmust nagy veszteség érte.-Temetésén, mely nagy és impozáns részvét mellett folyt le, megjelentek Tisza István gróf, egyházkerületi főgondnok, a többi ref. egyházkerületek és az ev. egyház képviselői. Komoly püspökjelöltek: dr. Németh István pápai teol. tanár, főjegyző, dr. Antal Géza orsz. képviselő és Székely Antal.
A Zoványi-Ügy e l i n t é z é s e . A ref. egyetemes konvent bírósága — mint ismeretes olvasóink előtt — Zoványi Jenő sárospataki teol. tanár perújítási kérelme alapján Zoványit még a mult évben visszahelyezte állásába. Az egyháskerület azonban ncr» hajtotta végre az ítéletet. Fizetését utalványozta ugyan, de nem engedte tanítani. Zoványi fölebbezett az egyházkerület e határozata ellen. A lconventi bíróság kinondotta, hogy az egyházkerület Zoványinak nemcsak fizetni tartozik, hanem köteles azt is megengedni, hogy állását elfoglalhassa s előadásait is megtarthassa. Ezzel talán vége lesz ennek az ügynek, amely külföldön is figyelmet keltett s amely annyi kellemetlenséget okozott egy embernek tudományos meggyőződésének nyílt és őszinte hirdetése miatt.
Felhitái az európai keresztény egyházakhoz. A svájci ref. egyházak szövetsége és Waadt kanton nemzeti egyházának zsinati bizottsága lelkes hangú felhívást bocsátott ki az európai keresztény egyházakhoz a világbéke érdekében a két Balkánháború szomorú alkalmából. A két Balkánháborúban 300000 ember maradt a csatatéren, s ugyanannyi vagy talán még több lett örök életére nyomorék. Özvegyek és árvák ezerei siratják kenyérkeresőjüket és sóhajtoznak elhagyatott szegénységükben. Termékeny mezők állanak pusztán, mivel-etlenűl ; faluk és városok romjaikban. A durvaságnak és kegyetlenségnek elrettentő példái folytak le szemeink előtt. É* ezt tehetetlenül nézte Európa 19 százévrel azután, hogy Júdea mezein felhangzott a szózat: Békesség a földön az embereknek.
6 0
KÜLÖNFÉLÉK
.Százezrek állanak ma is fegyverben, minden percben készen az öldöklésre. 1880-ban a hat európai nagyhatalom 3600 millió frankot adott ki 2,650.000 békelétszám mellett. 1910-ben ez a kiadás 7100 millióra emelkedett s a békelétszám 3,800.000 emberre. 1914-ben 4,200.000 ember áll fegyverben s a költség 8 milliárd frankra megy. A nagyhatalmak példáját a kisebb államok is követik s erejükön felül fegyverkeznek. Ha háborús bonyodalmak nem lesznek, Európa katonai költsége 1914-ben 5 millió ember mellett 9 és fél milliárd frank lesz. É s ide kell számítani ennek az 5 millió embernek a keresetét, akik produktív munka helyett polgártársaik keresetére vannak utalva. Ha átlagosan egy embír évi keresetét 1200 frankra tesszük, ebből 6 milliárd frank indirekt évi kiadás származik. Megérdemli-e ez az állapot a civilizáció nevét? Jövő évszázadok teljes joggal fogják ezt az állapotot, melyben az erő a jogot elnyomja, a barbárság nevével illethetni. És az egyházak, melyeknek egyenes feladata az igazság, szeretet és béke országának megteremtése, megtettek-e mindent, amit megtehettek volna céljuk érdekében? Dolgoztak-e azon, hogy a népeket egymáshoz közelebb hozzák ? Hogy szüntelenül emlékeztessék, hogy a nemzetek és ejyesek nagysága nem abban áll, hogy más népeket leigázzanak, hanem hogy az emberiségnek minél többet szolgáljanak? Nem dicsőítették-e a vezetők közül sokan a háborút, mint isteni intézményt, ahelyett, hogy azt az emberi önzés legrettenetesebb nyilvánulásának mondották volna ? Elismerjük, amit az egyházak az utolsó évszázadokban a háború borzalmainak enyhítésére tettek ; de ez rettenetes kevés ahoz képest, amit tehettek volna. Kötelességüknek ez elhanyagolása nem tarthat tovább. Az egyházaknak végre el kell ismerniök s vállalniok kell e nemzetközi hivatásukat. Az állig fegyverzett Európában végre teljes erejükből kiáltaniok kell : Békesség a földön és az emberekhez jóakarat. Vállvetve kell dolgozniok, hogy a brutális erő helyébe a jogot, a háború helyébe a döntő bíróságot helyezzék. Milyen eszközök állanak rendelkezésére e nemes és szent feladat elvégzésére? Az európai egyházak hivatalos képviselőinek kongresszusa. Az volna a hő vágyunk és kérésünk, hogy Európa összes egyházai, egy percre elfeledkezve az őket szétválasztó korlátokról, arra emlékeznének, hogy egy és ugyanaz az urok, egy és ugyanaz a mennyei atyjuk és egy és ugyanaz a -hivatásuk: a szeretet istenének országát e földön megalapítani. E meggyőződésben azt a kérdést intézik az egyházakhoz: hajlandók volnának-e hivatalos képviselőket küldeni az Összes európai egyházak kongresszusára, amely, ha Isten is úgy akarja, 1914-ben Bernben tartatnék? Ápr. 15-ig kérik a feleletet. Ha a jelentkezők számát elégnek Ítélik, később értesítést küldenek a kongresszus idejéről és a tudnivalókról.
Kilépések az orsz. ev. egyháaból Németonzágbaa. Németországban az elmúlt év utolsó negyedének nagy egyházi eseménye az az akció, melyet szociáldemokrata vezetők és a ,.Komitee Konfessionslos" az egyház ellen indítottak. Ezztl az egyházból való kilépés hatalmas mozgalommá dagadt.
KÜLÖNFÉLÉK
6 1
1901-ben az egész Németországban még csak 3686 kilépés történt, de ezzel szemben 8305-en léptek be az egyházba. Közben nőtt a belépők száma, 1911-ben 10373 volt. 1906 óta megint a kilépések száma nő úgy, hogy 1906-től 1911-ig az ev. országos egyház tiszta vesztesége kereken 60000 lélek. Kevesen lépnek ki a kis egyházakba, a tömeg felekezeten kivüli lesz. A kilépés 19o2-ben kezdődött, 1906-ban 17111-re, 1908-ban 27150-re emelkedett, 1910-ben 17788-ra esett, 1913-ban, amennyire megítélhető, sokkal magasabbra emelkedik A mozgalom fészke első sorban Berlin és Brandenburg s innen terjed főleg a nagy ipari városokban. Az eredmény a rnult év közepéig nem elégítette ki a komitét és a monistákat. E k k o r segítségükre jött a szociáldemokrácia. A párt maga nem vett részt a harcban, de eg}' nehény vezetője élére állott és proklamálta az egyházi sztrájkot. Liebknecht a porosz országgyűlésen megszellőztette az cv. egyház szomorú állapotait, amely csak „mint államilag kitartott, államilag támogatott szervezet" áll fenn. Peus minden szociáldemokratának kötelességévé tette, hogy az egyházból kilépjen. Bernben minden hitvallást, még a legszabadelvübbet is, a szabad gondolkodás akadályának jelentett ki. Liebknecht az egyházi sztrájkot már eleve politikai rendszabálynak tekintette: „én a mostoha atyát, az egyházat ütöm, de a mostoha atyát, az államot találom". Kiéheztetjük az egyházat, amely így az államnak mindinkább terhére lesz. „Ki az egyházból s ezzel el a porosz junkerállamtól." Az agitáció szenvedélyességét mutatja az, hogy Berlinben a pincéreket és munkásokat nappal és éjszakai összejövetelekben dolgozták meg. Az állam egyház ellen való agitáció lassanként elcsendesült s a jelszó később az lett: „Los von der Kirche'! De meg kell állapítanunk, hogy az egyházellenes akció magában a szociáldemokrata pártban is ellenzésre talált. Kampfmeyer különbséget tesz a szociáldemokrata és az egyházellenes mozgalom között. Fischer Ö. pedig magasabb szempontból így ír a dologról: „A munkások milliói, kiknek a mozgalomban való részvétele nem megy túl a választáson, strájkon és gyülekezések látogatásán, nem találnak szellemi megelégedést rajta. Hazát, otthont, vallást, családot elvesztettek. Testi élvezetek, újságolvasás stb. nem tudják az élet feldúlt ritmusát, a lelki egyensúlyt helyreállítani. Belső ürességet, szellemi sivárságot éreznek, az élet vigasztalannak, céltalannak látszik. Ez az, amit a tömag vallásos szükségletének neveznek s ezzel számolnia kell a szociádcmokráciának is, ha nem akar egy napon egy nagy csálódást átélni". Az egyházi sajtó nem figyel eléggé a szomorú jelenségekre. Még nem lehet megmondani, vájjon elül-e a mozgalom, vagy még szélesebb körökre terjed ki. De annyi már megcáfolhatatlanul bizonyos, „hogy a nagyvárosi népesség nagy tömege, ipari munkásainak milliói az egyházra nézve végérvényesen elvesztek. Ezért nem csupán az egyház hibás. 0 becsülettel megtette, amit tőle kívántak s amit tehetett. De a faluról beözönlő hazátlan tömegről nem gondoskodott. Vagy legalább is nem azzal az odaadással, komolysággal és szenvedéllyel, ahogyan a szociáldemokrácia. Egy pap oda megy a munkáshoz és így szól hozzá: Ön bejelentette az egyházból való kilépését. A munkás válaszol: Már 15 éve lakom itt, soha egy pap sem kérdezőske-
6 2
KÜLÖNFÉLÉK.
dött rólam; most ki akarok lépni s mindjárt utánam rohan egy". Hát rendben van ez? Hát nem a lelkigondozásnak, egyházi életünknek rettenetes hiányaira mutat ez? Ezen kivtil két baj van még az egyházban. Egyik az egyház hivatalos jellege, amely az egyházat a nép szemében az államraison eszközévé alacsonyította le. Másik a főconsistoriumnak az a rendelete, mely a papokat a nép közül visszakergette a templomokba, mellyel megvédte ugyan „a lelkészi hivatal méltóságát compromittáló támadásoktól", de egyúttal elválasztó falat emelt az egyház és a munkások között, amely mögött a siociáldemokráca, az egyháztól többé nem háborgatva, a nép szívét a maga számára nyerte meg. Most kerül a sor a leszámolásra. „Nagy városaink munkásai egyáailag halottak, annyira, hogy semmi missziói munka nem fogja töhbé visszavezetni ó'ket az egyházba". A szabadgondolkodók agitációját vezetó' szervezetek élén áll a Komitte Konfsssionslos és a Monistenbund. A Komitee Konfessionslos alapszabályai szerint csak a felekezeten kívülieket tartja össze s állampolgári jogaikat akarja biztosítani; de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a kilépó'k számát igyekszik minden módon növelni s e célból hadat izen a keresztény világfel fogásnak s híveinek a monistikus egyesületekbe való tömörülést ajánlja. Anyagi ereje nem nag)-, de nagyon széles körben elterjedt hangulatnak a kifejezője. Elnöke Drews Artúr. Iránya a legsivárabb, leglaposabb és legszélsőbb szabadgondolkodoké. Komolyabb figyelmet érdemel már tudományos színezetű fellépésénél fogva is a Monistenbund. Alapszabályai szerint „egységes, a természet ismeretén nyugvó világ- és életnézet" kialakításán dolgozik. E világ és életfelfogásban minden dualizmus „téves és a kulturát akadályozó". Különösen téves és a kulturát akadályozó kinyilatkoztatott isteni igazságok feltevése, természetfeletti erők és hatalmak és a túlvilágnak felvétele, mint az ember földi életének célja és betetőzése. A monismus tételei : a világ egységes; a természetet magából kell megmagyarázni természetfeletti elv feltétele nélkül; minden történés örök, nagy törvények szerint foly le, melyek a dolgok természetében birják alapjukat. Az új életeszmény az az emberiség, mely ismeri helyzetét a természetben s ez ismeret alapján sorsát saját maga határozza meg. Drews ezt a programmot idealisztikusán magyarázza úgy, hogy ez a magyarázat isten léiét nem kizárja, hanem épen magában foglalja. I)e Hiickel a monisták utolsó gyűlésén ezt az irányt fseudomonismusnak nevezte s erősen kikelt ellene: ...Mi nem ismerünk transcendentiát, nem istent. Nincs valami különös életerő, természetfeletti". S Maurenbrecher az idealizmus egész fejlődését Platóntól Kantig „az emberiség egy nagy tévedésének" mondotta. A monistákat a természettudományi mechanizmus élteti, azaz a régi sivár materiálizmus. E felfogás ethikai következményét Ostwald vonta le, aki sohasem tudta me .érteni, hogy Sokrates miért akarta okvetetlenül kiinni a méreg poharát. Eijárúsa erkölcsileg kevesebb értékű, mintha nem hódolt volna meg az athéni törvényeknek, hanem menekült volna. Ép ilyen Giordano Hruno esete is. Érthető, hogy a monisták egymás között meghasonlottak s például Drews kegyetlenül megkritizálja Ostwaldot s Maurenbrecher az egész „felvilágosodás" nyomán „erkölcsi visszahatástól" fél. Friedrich
KÜLÖNFÉLÉK
6 3
tanár pedig azt mondja Ostwaldról, hogy rendszeré nem monizmus, hanem dualizmus, csak a nevek mások : erő helyett energia, anyag helyett tömeg. A belső egyházi élet területén kiemelendő a belső misszió hamburgi kongresszusa. Ezen a kongresszuson Dry and er nagyon hangsúlyozta az egyházi szervezet mellett az egyéni lelkiismeret jogát, mint a protestántizmus azon erejét, amely által minden évszázadban megujul s a kor szellemi áramlataival győzelmesen megbirkózik. A kongresszus dogmaellenes volt, nem pietisztikus hangulatú, nyilt és modern lefolyású. Mahling lelkesedéssel köszöntötte korunk kulturáját és személyi életét s a kilépési mozgalmak láttára is a vallási megujulás hajnalát látja napjainkban. Mahling pozitiv irányú teologus s ez biztosította előadásának a kedvező fogadtatást. Seeberg Rigában tartott előadást Jézus tanításáról. Jézus föltámadását tanítványai belső élményének magyarázta ; csodáit pedig koncessziónak kora alacsonyabb kultúrájának. A rigai újságok megjegyzik erre: „az az eddigi feltevés, hogy Seeberg kifejezetten a pozitiv teologia képviselője, erősen megrendült. 1 ' A lapok, vagy hallgatnak az előadásről, vagy szőrmentén kezelik a dolgot. A Chronik referense örömmel állapítja meg, hogy Seoberg pályája elejétől mostanig nagy haladást tett a liberális irányzat felé s ma már többé nem „pozitiv". De a pozitiv sajtó hallgat; pedig hogy lármázott másfél évvel ezelőtt, mikor Lahusen püspök az apostolikum betűje ellen nyilatkozott. Ugy látszik, hogy a sajtónak az egyházpolitikában nem az igazság, hanem a hatatalom fekszik a szivén. Kész a legmesszebb menő koncensziókra, csak a hatalmában ne zavarják és háborgassák. (Chronik der Christlichen Welt 1914 1—4. számai után.)
A kathelikis egyház Ésaakainerikában. Régi idő óta nem írtak és beszéltek Amerikában a katholicizmusról annyit, mint 1912-ben. A kivándorlás hőnapról-hónapra nagyban növeli számukat. Az amerikai protestánsok nagy szabadelvűséggel kezelik a vallási kérdéseket. E körülmények merészekké tették a kath. papokat és a római tekintélyeket. Szervezetük, a kivándorlókról való gondoskodásuk, számtalan jótékonysági intézetük s többnyire városi egyházközségeik imponálnak a kivándorlóknak. Akik Európában az egyházzal közönyösen állottak szemben, nemsokára a kivándorlás után körmenetekben vesznek résit s nemcsak szórványosan, hanem [tekintélyes számmal. A protestánsok és katholikusok arányszáma csaknem minden nagy városban megváltozott a katholikusok javára. Boston, New-York, Chicago két harmad részben, S.-Francisco és New-Orleans tökb mint három negyed részben katholikusok. Bizonyos városi és állami hivataloknál kezdenek a „kath. szavazatokra' 1 számítani. A kath. egyház oly jogokat igényel magának, amilyen a prot. egyházaknak soha eszébe sem jutott volna. Az amerikai szabadsággal tudatosan visszaélnek s papi túlkapások esetei ma már nem szórványosak. Hányszor megtörténik már büntetlenül, hogy vegyes házasságból származott gyermekek keresztlevelére odatették: „a szülők konkubinatusban élnek, a gyermek törvénytelen." És prot. oldalról mindezideig még nem tettek semmit a római túlkapásokkal szemben. Az Egyesült-Államok kath. egyházának egykorörömmel üdvözölt „amerikánizmus"-ának ma már nyoma sincs. The Menace
61
KÖLÖNPÉLéK
címen lap indult meg, amely az amerikai államok szervezetének prot. jellegét akarja védelmezni s nem prot. jogokat, hanem előjogok nélkül egyenlő' jogot követel mindenkinek s így akarja életre kelteni a protestáns öntudatot.
Gyászllirek. 'Bonyhádi Percsel Ferenc, a magyar mezőgazdák szövetkezetének vezérigazgatója, az orsz. magyar gazdasági egyesület igazgató-tanácsának, az unitárius egyház főtanácsának tagja, a Pátria irodalmi vállalat és nyomdai r.-t. igazgatósági elnöke, életének 58., házasságának 30. évében hosszú és súlyos szenvedés után jan. 2l-én Budapesten elhúnyt. Temetése a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Székházából jan. 23-án iörtént. Halálát neje, Kozma Flóra folyóiratunk munkatársa, Flóra, Mártha, Judith és Olga gyermekei és kiterjedt rokonság gyászolja. Folyóiratunk egyik melegen érdeklődő barátját veszítette el az elhunytban. Finom, gyöngéd lélek, telve embertársai iránt való nagy és meleg szeretettel és kész az emberek boldogulásáért lankadatlan munkára, amely saját szervezetét kikezdi és idő előtt megőrli. Mindazok a körök és testületek, melyekben szociális élethivatása teljesítése közben forgott, csak szeretni, tisztelni és becsülni tudták egyszerű, puritán, szolgálatra mindig kész nemes egyéniségét. Egy csöndben, föltünés nélkül, zajtalanul munkáló, nemes szívű emberrel kevesebb a magyar közéletben, melynek sok ilyen munkást kívánunk.
