W\l<
..
i y u
..
//
KERESZTENY MAGVETŐ AZ UNITÁRIUS
IRODALMI
.
T Á H ^ YG FOLYÓIRATA
SZERKESZ ink.:
DR. BORBÉLY ISTVÁN, DR. FERENCZY GÉZA DR, KISS ELEK ÉS VÁRI ALBERT MINT SZERKESZTŐBIZOTTSÁG
TARTALOM: Tanulmányok
Lap
Dr. Borbély kíván: Az u n i t á r i u s és t r i n i t á r i u s
őskereszténység Dr. Varga Béla: U n i t á r i z m u s és r a c i o n a l i z m u s
1 18
Szent-Iványi Sándor: Ú j v a l l á s o k
30
Dr. Váradi Aurél: V á r f a l v i N a g y J á n o s d r . . .
38
Dr. Szathmári Miklós: A g e n d a
46
Dr. Borbély István: S i m é n D o m o k o s és k o r a
(IV. közlemény) Dr. Gál Kelemen: Brassai S á m u e l (Folytatás)
LIX. ÉVF.
49 59
Irodalom
69
Különfélék
76
1927. JANUÁR—MÁRCIUS
1. FÜZET
MINERVA IRODALMI É S NYOMDAI MÜlNTÉZET RT. NYOMÁSA CLUJ-KOLOZSVÁR, 1 9 2 7 .
KERESZTÉNY MAGTETÖ megjelenik minden három hónapban egyszer, legkevesebb 3 ív tartalommal.
FŐMUNKATÁRSAK:
BENCZÉDI PÁL, KAUNTZNÉ ENGEL ELLA, KELEMEN LAJOS KERESZTESI DÉNES, KOVÁCS LAJOS, LŐFÍ ÖDÖN PÉTER LAJOS ÉS DR. VARGA BÉLA
A KEIIESZTÉNY MAGVETŐ a szabadelvű kereszténység szolgálatában áll. Célja: a tiszta keresztény theiznras magasztos eszméit a jelenkor különböző gondolatáramlatai közt fenntartani s emellett szolgálni azoknak .az érdekeknek is, melyek az egyház s különösen az unitárius és más szabadelvű egyházak életére történelmi vagy gyakorlati szempontból vonatkoznak. Evégre közöl hit, bölcseleti és történeti tanulmányokat, értekezéseket, szépirodalmi munkákat s másnemű dolgozatokat s azonkívül az oktatás- és névelésügynek is térfc szentel; az egyházi és oktatásügyi nevezetesebb mozgalmakat figyelemmel kiséri.
Előfizetési ára egész évre: 200 lej. Pártoló dij egész évre : 250 lej, mely összeg Hadházy Sándor egyházi pénztárnok, az U. I. T. pénztárnoka címére küldendő (Ciuj— Kolozsvár, Unitárius Kollégium). Az Unitárius Irodalmi Társaság alapító és rendes tagjai fél árban kapják a folyóiratot.
Tartalomjegyzék A K e r e s z t é n y M a g v e t ő 1927. évi 39-ik é v f o l y a m á h o z .
I. Egyházi dolgozatok. P á l f f i M á r t o n : Brassai emlékére (óda) D r . S z a t h m á r y M i k l ó s : Agenda V á r i A l b e r t : Ima ... — — — — V. A . : I. Ferdinánd király ... _ —
Oldal
... ... ... ...
... ... ... ...
... ... ... ...
205 46 185 233
II. Hittani, bölcseimi dolgozatok. Dr.
B o r b é l y I s t v á n : Az unitárius és trinitárius ős kereszténység . . . ... — — — — — . D r . B o r b é l y I s t v á n ; A monarchiánizmus ... D r . B o r o s G y ö r g y : Hitfejlődés . . . . . . . .. S u n d e r l a n d : Unitárizmus és modernizmus, mint vállá sos irányzat. Ford. Kovács Lajos . . . . . . . . . _.._ . S z e n t - I v á n y i S á n d o r : Új vallások . . . . . . . . . _ D r . V a r g a B é l a : Unitárizmus és racionálizmus D r . V a r g a B é l a : Theista törekvések a vallástudomány ban az utóbbi tiz év alatt ... ... ... . . . ....
1 101 92 267 30 18 248
III. Nevelés- és oktatásügyi dolgozatok. D r. G á l K e l e m e n : A gyakorlói theológia néhány kérdéséről . . . . . . . . . . . . ... . . . . . . . . . . . . . . . Ü r m ö s i J ó z s e f : Miképen tehetjük egyházi beszédünket hatásosabbá? ... ... ... Ifj. Ü r m ö s i K á r o l y : Miért van az unitárizmusnak jövője? ... ... ... ... •
281 141 272
IV. Történelmi dolgozatok. D r . B o r b é l y I s t v á n : Simén Domokos és kora 49, 155 D r . G á l K e l e m e n : Brassai Sámuel . . . . . . 59, 170, 290 D r . G á l K e l e m e n : Brassai emlékezete ... 190 D r . V á r a d i A u r é l : Várfalvi Nagy János dr. ... 38 V á r i A 1 b e r t : Prohászka Ottokár ... 81
V. Egyházi élet. B r a s s a i - e m l é k ü n n e p é l y e k (Dr. Boros György, Vásárhelyi János, Dr. Kristóf György, Dr. Csüry Bálint, Dr. Tulogdy János, Dr. Tavaszy Sándor, Sándor József beszéde a Brassai-emlékünnepen) ... 208, A Brassai-kulturház felavatása Torockós z e n t g y ö r g y ö n (Dr. Borbély István felavató beszéde) . . . . . . . . . . . . . . . . . . ... . . . ... D r . F e r e n c z y G é z a : Megnyitó beszéd a Brassai-emlékünnepélyen . . . . . . . . . . . . ___ . . . . . . D r . F e r e n c z y G é z a : Elnöki megnyitó beszéd az idéni főtanácsi gyűlésen . . . . . . . . . ... ... ... J e l e n v o l t : Felügyelőgondnoki értekezlet... . . . . . . . . . L ő f i Ö d ö n : Szabadelvű vallásos mozgalmak a külföldön D r . R a d e M á r t o n : A prágai vallásügyi kongresszus megnyitó beszéde. Ford. Dr. G. K. V. A . : Egyházi gyűléseink ... ... D r . V a r g a B é l a : A szabad keresztények és vallásos liberálisok nemzetközi kongresszusa Prágában ... ... E. M. W i 1 b u r : Az unitárius eklézsiák földrajzi megoszlása Amerikában. Ford. m a . . . . . . . . . . . . ...
224
225 187 264 149 255 241 277 234 287
VI. Irodalom. G y a l l a y D o m o k o s : Vaskenyéren. Ism. Pálffi Márton. — R é v é s z I m r e : Révész Imre élete. Ism. Vári Albert. — V á r i D o m o k o s : Lélekharangok. Ism. (ma). — T ó t h István: Szines linóleumai. (Dr. B. I.) — D r. B o r b é l y István: A régi Torockó. Ism. P. — D r . B o r o s G y ö r g y : Dr. Brassai Sámuel élete. Ism. Kerecséni Dezső. 229. — V á r i Albert: Keressétek előszörls tennek országát. Ism. G. K. — Amerikai unitárius irodalom 1926-ban. Ism. Sz. I. S. (302) — S a v a g e : A kereszténység fejlődéstörténete. Ford. Kovács Lajos. Ism. Sz. I. S. 304. — U t ő Lajos : Myrtusok között. 306. — D r. K i s s Elek : Erdélyi kulturális kérdések. 306. — Uj énekeskönyvünk. 306. — Erdélyi Magyar Unitárius Naptár. 306. — P. ^ á n o s s y Béla : A császár bűnbakjai. I s m . : m a. 308.
VII. Különfélék. Elhunytak 76, 80, 183, 309. — Az U. I. T. választmányi ülése. 77. — Gondnoki és esperesi értekezlet. 77. — Filep Gyula és Filep Jenő emlékalapítvány 78. A Ker. Magv. melléklete 78. — Templomjáró és templomonkivüli vallásosság 78. — Mussolini a fászcizmusról. 78. — A „bosszúálló" Isten. 79. — A főtiszt, püspök ur és a főtiszt, asszony betegek. 80. — Lelkészbeiktatási ünnepély Kolozsvárt. 183. — Melléklet. 184. — Brassai kiadatlan levele Gyergyai Ferenchez 1861-ből. 228. — Brassai műfordításai. 229. - Pályázati hirdetmény. 309. — Dr. Borbély István. 310. — Dr. Masznyik Endre. 310. — Lelkész a biróság előtt. 310. — Külföld". Irta Sz. I. S. 310.
[KERESZTÉNY MAGVETŐ LIX. ÉVF.
1927. JANUÁR-MÁRCIUS.
í RE-,;.
1. FÜZET. •
Az unitárius és trinitáríus őskereszténység. 1. Az ebionita-essenus őskereszténység.
A kereszténységet Jézus életében, valamint Jézus halála után egy ideig nem tartották egyébnek a zsidó vallás egy megreformált alakjánál. Midőn Pál apostol halála előtt Jeruzsálemben járt, úgy találta, hogy ott sok ezer zsidókeresztény él, akik ragaszkodnak Mózes törvényeihez (Apóst. csel. 20 21 ). Az Apostolok cselekedeteinek írója jellemző célzatossággal magát Pált is ilyen zsidókereszténynek tüntette Jel (2024^. l'gyanő írta, hogy a palesztinai keresztények „régi időtől fogva minden városban" „minden szombat napon olvassák Mózesnek írását" (15 21 ). Mondták e keresztényekről azt is hogy zsidószakadárok. Hieronymus a názárénusokról azt írta: usque hodie per totas orientis synagogas inter Judaeos haeresis est. Sulpicius Severus pedig feljegyezte, hogy H a d r i á n császár idejéig a keresztény gyülekezetek püspökei mind köriilmetélkedtek. Ami az őskeresztényeket a zsidóktól megkülönböztette az legfőképen a messiási eszme volt. A keresztények azt állították, hogy Jézus a héber próféták által megjövendölt s régóta várt Messiás. A zsidók ezzel szemben azt bizonyították liogy az igazi Messiás még nem jött el. T u d j u k , hogy a zsidók többsége Jézust nem tartotta sem prófétának, sem szent embernek. Ezek Ítéltették öt halálra. Voltak azonban zsidók, j'kik elismerték, hogy Jézus próféta volt. Ezek a félig zsidók, leiig keresztények Jézus követőinek vallásos hitében nem láttak egyebet az ótestamentumi zsidóhitnek tisztultabb formájánál. E zsidókeresztények Jézusról azt tartották, hogy ő az Ábrahám nemzetségéből származott próféta, ki egészen olyan teremtett földi lény volt, mint bárki más: mint gyermek, nevekedett és erősödött (Luk. 2 4 0 _, 2 ); tévedett, mint bárki más (Márk 11,:1); ha böjtölt, bizony ö is megéhezett (Mt 4 2 ); sírt (Luk. 7j 3 , 19 41 ); szomorkodott és gyötrődött (Mt 2 6 ^ ) ; panaszkodott, hogy a keresztfán Tsten öt elhagyta (Mt 27 46 ); KerenzU-ny Mnfjvetö.
— I—
1
Az unitárius és trinitárius
őskeresztenyseg.
meghalt (Mt 27 5 0 ). Állították, hogy J é z u s az A t y á n a k alá v a n rendelve (Márk 10 18 , 13 32 , 14 36 ; Mt 20 2 3 ). Lukács azt is feljegyezte, hogy Jézus, meg a Szentlélek két különböző személy: „ H a valaki valamit m o n d a n á az embernek fia ellen, megbocsáttatik; de annak, ki a Szentlélek ellen káromlást szóland, meg nem bocsáttatik" (11 10 ). A teljesen kereszténnyé lett zsidók e zsidókeresztény felfogást azzal toldották meg, hogy J é z u s nemcsak p r ó f é t a volt. aki csupán hirdette az eljövendő Messiást, hanem Jézus m a g a volt a régóta v á r t és megjövendölt Messiás. E n n e k a még J é z u s életében és J é z u s t a n í t v á n y a i körében keletkezett keresztény h i t f e l f o g á s n a k Lukács, M á r k és Máté apostolok cselekedeteiről írott könyvben t a l á l j u k bibliai leírását. A m í g élt és tanított Jézus, tehát a m í g személyének varázsa közvetlenül tudott h a t n i környezetére, a d d i g benne igazi Messiást látni talán nem is lehetett nehéz. Azonban keresztrefeszíttetése és halála u t á n is hinni, hogy ő volt a világon diadalmaskodó Messiás, bizony nehéz volt. J é z u s n a k megfeszíttetése és halála a volt t a n í t v á n y o k és követők egy része előtt a zsidókeresztények hitét igazolta, akik Jézus tanításainak t a r t a l m i értékét teljes mértékben elismerték u g y a n , de öt m a g á t a szó szoros értelmében vett világmegváltó d i a d a l m a s Messiásnak nem t a r t o t t á k . Voltak J é z u s n a k olyan r a j o n g ó követői is, akik az eseményeket m á s k é n t Ítélték meg, mint az említett zsidókeresztények. Ezek tovább is f e n n t a r t o t t á k meggyőződésüket Jézusn a k Messiásságáról, de most m á r nem előbbeni f o r m á j á b a n , h a n e m azon módosított alakban, hogy: J é z u s u g y a n a megjövendölt Messiás volt, azonban földi életében csak tanította csak hirdette Istennek országát, ellenben halála után feltámadott, felment a mennybe, onnan rövid időn belül eljön a földre s akkor nemcsak t a n í t a n i fogja, hanem tényleg meg is a l a p í t j a Istennek országát. Ezek a r a j o n g ó keresztények azon eseményeket, amelyek a m ú l t b a n történtek, áthelyezték a jövőbe. J é z u s n a k ú j r a eljövetelét a földre a n n y i r a bizonyosnak tartották, hogy Máté evangélista ezeket í r t a : „Bizony mondom néktek, v a n n a k némelyek azok közül, kik itt állanak, kik a halált meg nem kóstolják addig, míg nem l á t a n d j á k az embernek F i á t m e n n i az ö országába." (16 28 ). Lukács is azt ta-
Az unitárius és trinitérius
őskereszténység.
nította: „Bizony mondom néktek, hogy semmiképen e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek (t. i. J é z n s n a k másodszori eljövetele a földre és Isten országának megalapítása) meg nem történnek" (21 32 ). P á l apostol is hitte, hogy ő még életében meg fogja érni az utolsó trombitaszót, a halottak feltámadását s az élö világnak Istenországává való elváltozását (I. K o r . 15 52 ). J a k a b levelében ez v a n : „Békességesek legyetek és erősítsétek meg szíveteket, mert az Ű r n a k eljövetele elközelgett" (5 8 ). Ugyanez olvasható P é t e r I. levele 4 7 -ben is: „Mindeneknek végek pedig közel vagyon". Valamint J á n o s n á l : „Az utolsó icjő jelen vagyon" (1.2 18 ). A Jelenésekről való irat pedig egész terjedelmében Jézus másodszori megjelenésével foglalkozik. Akik hittek Jézusnak másodszori eljövetelében s bizlosra vették, hogy e világraszóló nagy eseményt még életükben meg fogják érni, azok m a g u k r a nézve e párúziában való hitet tartották a legfontosabbnak. Ezek nem elégedtek meg pusztán a keresztényies jócselekedetekkel, u g y a n ezeket is nagyra becsülték. R á j u k nézve fontosabb volt aJézusban, mint újraeljövendő K r i s z t u s b a n való hit; hite annak, hogy ő tényleg eljön s azokat, akik hisznek benne, boldogokká f o g j a tenni. Ezeket a Jézus másodszori eljövetelében rajongó hittel hívő keresztényeket kevéssé érdekelte a történeti Jézus. Minden gondjuk s minden gondolatuk az eljövendő Krisztus volt, kit különböző neveken „Megváltónak", „Krisztusnak", „Messiásnak" neveztek el. Így lett a földi ember Jézusból idők folytán túlvilági lény, Krisztus, kiben az ember csupán forma volt. lényegül benne nem az emberi, hanem az isteni rész tartatott. 2. Pál apostol keresztény hite.
Pál apostol nem tagadta, hogy Jézus földi ember volt s úgy élt a földön, mint az emberek. De e tények őt különösebben nem érdekelték. Ő nem volt historikus, akit a múlt események különösebben vonzottak volna. Ő apostol volt, ki egyesegyediil az embernek jövő sorsával törődött. Erről pedig az volt szilárd meggyőződése, hogy kinek-kinek sorsa attól tügg, hisz-e az eljövendő Krisztusban avagy n e m ! Ha hisz. akkor elegendő egyedül e hite az üdvösségre; ha pedig nem hisz, akkor hitetlenségét nem tudja semmivel jóvátenni. „A 1*
Az unitárius és trinitárius
őskereszténység.
mi életünk j á r á s a — úgy mondotta (2 K o r . 5 7 ) — a hitben vagyon, nem a szemlátomásban." ,,A hit pedig — írta másalkalommal (Zsid. l l j ) — bizonysága annak, amit az ember remél, és megmutató,ja azon dolgoknak, amelyek nem látszanak". Azonban P á l apostolnak történeti szerepe nerfi csupán azért nagyjelentőségű, mert szemben a synoptikusokkal — akik a J é z u s életében hitt keresztény hitet írták le— irataib a n azt a hitet örökítette meg, amely J é z u s n a k másodszori eljövetelére volt felépítve, h a n e m azért is, söt első sorban épen azért, m e r t m e g p r ó b á l t a bebizonyítani, hogy J é z u s nem élete, h a n e m halála által lett az emberiség megváltója. E m l í t e t t ü k , hogy a m í g élt, a d d i g látni J é z u s b a n Messiást, bizonyára nem volt nehéz dolog, hiszen J é z u s n a k magánélete ép úgy, m i n t t a n í t á s a i e g y f o r m á n rávallottak a lelkek I s t e n o r s z á g á n a k m e g a l a p í t ó j á r a . Minden cselekedete oly tiszta, meggyőződése oly fenséges, egyéniségének varázsa oly m e g n y e r ő és fanatizáló volt, hogy mind e t u l a j d o n s á g a i együttvéve környezetére egy emberfölötti ember, vagy mint ők m o n d o t t á k : Istenember, Messiás benyomását tették. A követőknek naponként sokasodó gyülekezete méltán keltette azt a hitet: íme, eljött Istennek küldötte, ki nem karddal, ha nem a lélek erejével fogja meghódítani a világot. H a n e m P i l á t u s Ítélete, a keresgthalál, ezt a szép hitet nagy homályba borította, Akik látták, miként roskadt össze a K o p o n y á k hegyére vezető úton a d i a d a l m a s n a k vélt Messiás s hallották szívszaggató kétségbeesését a keresztfán: „ É n U r a m , én Istenem, miért hagytál el engemet!" (Mt 27 4fi ), — — bizony nem ok nélkül jöttek zavarba. Hát ilyen az, akitől a S á t á n legyözetését s ;i bűn eltörlését v á r j á k ? Ez emberi gonoszság által megölt ember lenne a mindenen diadalmaskodó I s t e n ! Aztán milyen lehet az az örökélet, amely csak a Golgotháig t a r t ? E g y á l t a l á b a n lehet-e Istennek fia az, aki kínok között halt meg? J é z u s azt tanította, hogy ő eltörölte a halált és íme, a halál diadalmaskodott r a j t a . Hát lehetett ez a legyőzött ember a d i a d a l m a s Messiás? E kérdésekben meg kell éreznünk azt a nagy kétséget, ami a t a n í t v á n y o k szívét J é z u s halálának láttára eltöltötte. Igaz, hogy a paruzia hite tompította e kétségnek élét. Azonban az érzelmek viharában -
i
—
Az unitárius
és Irinitárius
ösl;creszlcni/sé(/.
valami erösebb meggyőzbtésre volt szüksége a háborgó, kétségeskedő lelkeknek. Ezt az erős meggyőzést a d t a a kereszténységnek P á l apostol J é z u s h a l á l á n a k fenséges m a g y a r á z a t á b a n : a megváltás t a n á b a n . P á l apostolnak összes vallásos g o n d o l a t a i egy problémában összpontosultak: J é z u s h a l á l á n a k n a g y p r o b l é m á j á b a n , ö jól érezte, hogy J é z u s n a k Messiássága ép úgy, m i n t m a g a az egész keresztény hit azzal áll v a g y dől meg, hogy lehet-e igazolni J é z u s n a k halált; illetőleg lehet-e b i z o n y í t a n i azt. hogy J é z u s nem élete, h a n e m halála által lett a v i l á g megváltója. A d i a d a l m a s halál volt az a n a g y probléma, a m i t P á l igazolni p r ó b á l t ; a szenvedésnek és h a l á l á n a k üdvözítő jelentősége volt azon n a g y gondolatkomplexum, amivel P á l apostol a synoptikusok vallásos gondolatait megtoldotta. A synoptikusok az életet t a r t o t t á k a legfőbb jónak, P á l a h a l á l t : az evangélisták a jócselekedetektől v á r t á k a z üdvösséget. P á l a J é z u s kínszenvedése és halála á r á n megváltott kegyelemtől; J é z u s azt tanította, hogy Isten országát a földói- m a g u k a megtért emberek f o g j á k jelenteni, P á l I s t e n n e k országát e földről áthelyezte a menyországba, e földön nem h a g y o t t az emberek számára kínnál és szenvedésnél egyebet, a túlvilágon levő menyországba b e j u t á s t p e d i g nem az emberektől, hanem Istentől tette függővé: akii Isten iidv'/.íteni a k a r , az üdvözül, aki k á r h o z a t r a v a n teremtve, az elkárhozik. Abból, hogy e földön ki hogyan él, nem lehet kitalálni istennek szándékát. Hiszen Krisztus is á r t a t l a n s á g b a n született, I s t e n n e k tetsző életet élt s a mennyei Atya mégis olyan halált adott neki. aminőt e földön csak a legnagyobb gonosztevők szoktak elszenvedni. J é z u s egész életében Istenhez a k a r t hasonló lenni s mégis úgy látszott, hogy e jószándékol Isten a legsúlyosabb büntetéssel büntette. De ha valaki e látszatot valóságnak venné, súlyosan tévedne. Isten az ö fiából, Krisztusból, aki a m ú g y sem volt igazi ember, hiszen csupán a l k a l m i l a g vette magára az emberi formát, elméleti fogalmat csinált, megtette megszemélyesiilt b ű n n é (2 Kor. ."),,) s a z t á n m i n t bűnt, (tehát nem mint embert, hanem emberi f o r m á b a n : a b ű n t ) , kereszt ref eszi t tet te. Mindez nem emberi történet, hanem egy rajongó léleknek költői elképzelése. Krisztus, mint a bűn megszeniélyesí-
Az unitárius és trinitárius
őskereszténység.
tője épen úgy poézis, m i n t volt előbb Krisztus, m i n t megtestesült Isten. A földön élt J é z u s r a azt mondani, hogy ö volt a megtestesült b ű n : a legnagyobb ellenmondás. H ^ g y lehetett volna a megtestesült bűn az, akinek élete a n n y i r a ragyogó, tiszta volt? S viszont, miként lehetett v >lna K r i s z t u s valóságos I s t e n ( „ I s t e n f i a " ) , mikor halálának bizonysága szerint ő nem Isten, hanem a megtestesült bűn volt? B i / o n y á r a nem nehéz belátni, hogy P á l itt egymásnak eli iitmoiidó nem való tényeket foglalt szavakba. A földi eseményekkel ő nem foglalkozott, ő a halál apotheozisát írta meg, költeményt írt, a legcsodálatosabb theodiceát, mit ember kigondolhatott. E n n e k a gyönyörű, költői theodiceának vázlata n a g y vonásaiban a következő. A földön a legfőbb dolog — ú g y m o n d P á l apostol — az igazság. Az igazság pedig nem egyéb, mint a világnak Isten által meg határozott rendje. Isten előtt az kedves, aki igazságos életet él; aki megszegi az örök, megváltozhatatlan rendnek törvényeit, az nem csupán bűnt követ el, hanem megsérti I s t e n t is. Senki ne a k a r j o n mást, m i n t amit I s t e n számára előre meghatározott. A k i mást a k a r , az bűnt követ el. Ádám és É v a m i n d e n t u d ó és h a l h a t a t l a n a k a r t lenni, noha I s t e n ettől a két dologtól eltiltotta őket. A k a r a t o s s á g u k b ű n r e vitte őket, ettek az édenkert tiltott gyümölcseiből s ezzel nemcsupán megszegték a világ megállapított r e n d j é t , h a n e m egyúttal mag u k r a h a r a g í t o t t á k az Alkotót is. B ű n t követtek el. A b ű n t büntetés követte: k i u t a s í t t a t á s az éden kertjéből, szenvedés és halál. I s t e n u g y a n csak Ádámot és É v á t büntette meg, de a szülők vétkéért bűnhődniök kell az ivadékoknak is. A megsértett igazságnak ezzel kétségtelenül elég volt téve. Az absolut igazságnak? Nem. Csak a relatív igazságnak. Az ember b ű n t követett el, az ember tehát az isteni törvény („az igazság") megszegése m i a t t bűnös. Azonban e relatív igazság fölött v a n az absolut igazság. H a Isten nem teremtette volna meg a b ű n t s az embert nem tette volna fogékonnyá a bűn iránt, akkor az ember nem követhette volna el a bűnt. Az ember tehát csak relatív, nem pedig absolut módon bűnös, mert az igaz, hogy a teremtésben megállapított világrendet megsértette s így relative, a világrendhez mérve, bűnt köve6
_____
Az unitárius
és trinitárius
ő«keresgténysé(j.
tett el; ellentjen nem bűnös amiatt, hogy a bűn iránt fogékony s hogy egyáltalában létezik bűn. A teremtés gyarlóságáéi! az ember nem felelős. Az absolut igazság szempontjából a bűnért is, meg az ember gyarlóságáért is az felelős, aki ezeket (a bűnt és a gyarlóságot) megteremtette. A felelősség sorrendje pedig ez: elsősorban felelős a világ teremtője; az embernek mint teremtett lénynek felelőssége csak másodrendű felelősség. Maradhat-e a világ olyan, aminővé azt Ádámnak és Évának dacos akaratossága („bűne") s tulajdonképen még előbb aminővé a Tereintő t e t t e ! Dacolhat-e az emberiség az absohitummal („a világ örök rendjével") mind az idők v é g é i g ! Bizonyára nem. Akik bűnt követtek el, azok meg kell, hogy bűnhődjenek. Ezt kivánja az igazság. De a büntetés nem öncél, az csak eszköz. A cél a tökéletes állapot megteremtése. Miért nem lökéletes a földi élet! A bűn miatt. A bűn rontotta meg Ádámot és É v á t ; bűnös szülőktől pedig csak bűnös nemzedék származhat. El kell tehát törülni a föld szinéről a bűnt s akkor önmagától vissza áll a földre a tökéletes állapot. Azonban a bűn kétféle. Egyik az ősbűn, a Sátán. A Sátán nem emberi teremtmény, hanem bukott angyal (2 Pét. 2 4 ); azt léhát ember nem is győzheti le, azt Istennek kell legyőznie. A másik ennek az ősbűnnek továbbhullámzása az emberivadékokban. Ha csak Ádám és Éva élne a földön, a S á t á n megölése által a bűn is megszűnnék. Így, az ember milliók mindaddig nem igazulhatnak -meg, amíg az ősbűn él; csak akkor kerülhet sor az átöröklött bűn kiirtására, ha ez meghalt. Minthogy tehát a bűn kétféle, a megigazulásért hozandó áldozattétel is kettős kell, hogy legyen: Isten megöli az ősbűnt. Sátánt; az ember megöli az átöröklött bűnt. A világ tökéletessége csak e kettős áldozat után áll helyre. Ennek a Pál apostol által kigondolt nagyszerű theodiceának megértését igen megnehezíti az a tény, hogy P á l irataiban a fogalmak és elnevezéseik össze vannak zavarva egymással. Ellenben m i n d j á r t megvilágosul az, ha a fogalmakat elnevezésükkel helyes viszonyba hozzuk. Nevezzük az absolut igazságot Istennek, a relatív igazságot Atyának. Már most, Isten mint az absolut igazság elhatározta, hogy meg kell korrigálni a teremtést az által, hogy abból a bűn, a Sátán kípusztittassék
Az unitárius és trinitárius
őskeresztenyseg.
I s t e n maga a m i n d e n t m a g á b a n foglaló absolutum, aki tehát nemcsak annyi, mint ez a föld az emberekkel, stb. hanem a „minden". I s t e n n e k v a g y i s az absolntumnak a neve részleges viszonylatban ez: A t y a . Isten és A t y a lényeg szerint ugyanaz, relative mégis m á s mindakettö: I s t e n a minden, az A t y a annyi, mint az I s t e n egy speciális vonatkozásban. E n n e k megfelelőleg a földet s r a j t a az embert nem az absolutum („Isten") teremtette, h a n e m az A t y a , mivel a teremtés az absolutumnak csak részszerinti megnyilatkozása. M á r most, ha a teremtésért valakit felelősség terhel, akkor az a valaki nem az Isten, hanem az A t y a . E n n e k az A t y á n a k kell tehát bűnhődnie. Mi a legnagyobb bűnhődés, mely egyszersmind alkalm a s lehet az absolut igazság („Isten") kiengesztelésére! Az A t y a legdrágább kincsének önkénytes feláldozása. Mi lehet az édesapának legdrágább kincse? Gyermeke. J ó l jegyezzük azonban meg, hogy itt a bűnhődésnek, az áldozatnak és a kiengesztelődésnek egyetlen cselekedetben kell összefoglalódnia; m e r t csak így é r t h e t j ü k meg a megváltás tényét P á l elgondolásában. H a az A t y a a F i ú t a földön egyszerűen csak keresztre feszítteti, ezzel csupán a bűnhődésnek és az áldozatn a k tesz eleget, v a g y i s Istennek személyes sérelmét .kiengeszteli u g y a n , de a felbillent világrend ennyivel még nem áll helyre. E v é g r e gondolta ki P á l azt, hogy az A t y a a F i ú t a bűn megtestesítőjévé teszi s i l y e n f o r m á n midőn meghalni engedi K r i s z t u s t , benne t u l a j d o n k é p e n az ősbűnt öleti meg (2 Kor. 5 2 1 ). A h a l á l r a és épen h a l á l r a volt tehát Istennek mint Atyán a k e theodiceában szüksége, mert csak a halál („Krisztusban a bűn halála") hozhatott üdvösséget a világra (2 Tim. 2 n ) . K i volt a b ű n megteremtéséért felelős absolut v i s z o n y l a t b a n ] Az A t y a , aki a legfőbb g y a r l ó s á g megteremtését idejében nem gátolta meg. Övé kell, hogy legyen tehát a legnagyobb áldozat is. Nem kisebb azonban m a g á n a k a F i ú n a k ( „ K r i s z t u s n a k " ) személyes áldozata sem, aki meghalt azon ok („a b ű n " ) miatt, amelyért öt semmiféle felelősség nem terhelhette. E z é r t az önkénytes személyes áldozatért nevezte P á l K r i s z t u s t Megváltónak. Minden e sokféle cselekvés eredménye Istennek megbékélése önmagával, a m i egyet jelent a világ tökéletes rendjének („az absolut igazságnak") helyreállásával.
Az unitárius
és irinitárius
öskereszténíjséy.
Megelőzheti-e, vagy pedig helyettesítheti-e az ember s a j á t földi életével a m e g v á l t á s t ! Nem. A m í g az ösbűn („a S á t á n " ) nincs eltörülve, a d d i g az átszármazó b ű n is él és elkárhoz. Tehet-é az ember v a l a m i t s a j á t üdvösségére a K r i s z t u s i megváltás nélkül? Nem. A m e g v á l t á s az első és legfőbb dolog. Udvezíthetnek-e tehát minket s a j á t cselekedeteink? Nem. Minket egyedül K r i s z t u s n a k megváltása üdvözíthet. Minden emberi üdvösségnek egyedüli f o r r á s a a halál, a legszentebb halál, K r i s z t u s halála. (Róm. 3 2: ,). A halálnak e csodálatos, megváltó képessége P á l apostol idejében nem volt v a l a m i a d d i g nem hallott ú j és hihetetlen dolog. A görögök és rómaiak m é g emlékeztek a r r a , hogy a h a r a g v ó isteneket őseik emberáldozattal békítették ki. H o g y a görögök T r ó j á b a evezhessenek, A g a m e m n o n Tphigeniát kellett, hogy feláldozza s hazatérhetésiiknek is P l o y x e n i a feláldozása volt az á r a . Az emberáldozatot a r ó m a i s e n a t u s is csak K r . e. 97-ben szüntette meg. De ismeretes volt e szokás a régi zsidóknál is. Sámuel 11. könyve 2 , _ 1 4 -ben részletesen le v a n í r v a egy ilyen emberáldozat Dávid király idejéből; a B í r á k könyve 11 részében p e d i g az v a n elmondva, miként a j á n l t a fel leányát Istennek J e f t e . Á b r a h á m is fel a k a r t a áldozni Tzsákot (1 Móz. 22 o-io)« S ha utóbb Izraelnek u r a , J a h v e , nem is kívánta e szörnyű áldozatot, a gondolat m a g a : I s t e n n e k áldozni a legkedvesebbet — élt és m a r a d t tovább. A n n y i r a élt tovább, hogy átment a keresztény egyházba is. Mi Pál apostolnak e g y ö n y ö r ű hitköltészete? M o n d o t t u k : a halál apotheozisa. Ma, évezredekkel később, más körülmények között, nem é r t h e t j ü k m e g elég elevenen e theodiceának lélekliiktető erejét, de akkor, nem egészen száz évvel J é z u s halála után, mindenekfölött azonban a keresztény üldözésnek a b b a n a véres századában, mely száz, meg ezer számra dobta a cirkuszi vadállatok elé v a g y m á g l y á r a a hívők seregét, akkor, a kegyetlen N e r o császár idejében, Pál apostol kereszténysége nemcsupán fenséges költészet, de kortörténeti jótett is volt. Minő csodás erő élhetett a b b a n az apostoli léieklnin, amely az üldözések és megpróbáltatások szörnyű vérontásainak idején d i a d a l m a s örömét tudta találni a leggyötröbb kínszenvedésekkel teli halálban; s a remegöknek fenséges hittel hirdette: „Hol vagyon halál a te diadalod? Hol
Az unitárius és trinitárius
őskereszténység.
v a g y o n koporsó a te fullánkod? A halálnak pedig a f u l l á n k j a a hűn; a bűnnek p e d i g ereje a törvény. De az Istennek legyen hála, ki adott nékünk d i a d a l m a t a mi U r u n k J é z u s K r i s z t u s á l t a l " (1. K o r . 15 P á l apostolnak a fentiekben ismertetett keresztény hitét t u l a j d o n k é p e n a Jelenések könyvének látomásai leszik kortörténeti szempontból egészen megérthetővé, m e r t a megjövendölt n a g y halál s az u t á n a következő f e l t á m a d á s J é z u s n a k a földre való ú j r a eljövetelével s Isten országának megalapításával ez i r a t b a n van a torzításig plasztikus víziókban megrajzolva. A halálban levő megváltást igazán csak az t u d j a megérteni, aki előbb megértette azon rettenetes kinokat. amelyek nem csupán ábrándképnek, de való igazságnak, bizonyosan v á r t s okvetlenül bekövetkezőnek hitt ténynek tartották a világnak olyan végét, aminő ez iratban v a n leírva. Nem a víziónak torzításai, nem is a meggyötört lélek kétségbeesett reménykedésének a költészete a fontosak ez iratban, hanem az a történeti tény, hogy volt a kereszténység történetében egy időszak — bizonyára ez volt a legszomorúbb, egyben a legreményteljesebb minden között —, amikor ilyennek képzelték az emberek az emberiség jövőjét: elpusztul akkor minden, ami nem Istentől való, csak a választottak m a r a d n a k meg, kik azután bémennek az ú j Jeruzsálembe, a mennyei P a r a d i c s o m b a , hol éjszaka nem lészen; és nem szűkölködnek szövétnek világossága nélkül, sem a n a p n a k világossága nélkül, m e r t az Űr I s t e n v i l á g í t j a meg őket,, és országolnak mind örökön örökké (22 r ,). Csak az a nemzedék tudott igazán hinni P á l apostol megváltás tanában, amelyik maga látta lelki szemeivel a Jelenések könyvének borzalmait. Azonban az idő telt, mult anélkül, hogy a Jelenések könyvének borzalmai és örömei ú g y következtek volna el, amint í r v a voltak. Sem véreső nem hullott az égből alá, sem J é z u s nem szállott le másodszor a földre. Az idők teljessége — úgy látszott — még sem következett el s a messiási remény mintha csalfa, vak remény lett volna. A K r . u. I. évszázad kezdetén az emberek kezdtek beletörődni abba, hogy mindaz, amit a kereszténységről nekik eddig tanítottak, nem egyéb g y ö n y ö r ű ábrándnál, amely mögött a valóság épen nem olyan csúf, nem olyan kíméletlen, — 10 —
Az unitárius és trinitárius
őskereszténység.
e g y á l t a l á b a n nem olyan, m i n t e d d i g hitték. E d d i g e l é túlságosan sokat gondoltak a hitnek személyi részeivel: előbb Jézussal, aki itt élt a földön; a z t á n az A t y á v a l , a k i feláldozta s a j á t édes F i á t , csakhogy kiengesztelje a h a r a g v ó és büntető Istent. A z t á n túlságosan érzéki módon képzelték el a világ végét és benne K r i s z t u s n a k második eljövetelét. H i t ü k e t s a j á t társadalmi viszonyukhoz mérték s azt hitték, hogy I s t e n n e k dolgai is csak olyanok, m i n t az embereké; hogy ott is v a n A t y a , meg Fiú s hogy m i n d a kettő személy. Most, hogy a csapások kezdtek szűnni (bár egészen ném m a r a d t a k ki még sokáig) s mintha derengeni látszana a kereszténység egy jobb korszakának h a j n a l a ; amikor tehát az emberek a hit dolgaival nem egész lélekkel s nem állandóan, h a n e m csak bizonyos alkalmakkor, nagyobb részt a kimondottan vallásos elmélkedés óráiban foglalkoztak, a hitnek v i l á g a kezdett nem lenni anynyira személyes ügyük, mint volt előbb. B e n n e e személyi rész háttérbe szorult s helyét a f o g a l m i rész kezdte elfoglalni. Ezzel aztán a főképen Pál apostol nevéhez és működéséhez kapcsolódó keresztény hit, amely, m i n t láttuk, lényeges dolgokban különbözött a s y n o p t i k u s e v a n g é l i s t á k n a k (s t u l a j d o n k é p e n m a g á n a k J é z u s n a k is) keresztény hitétől, megváltozott és e keresztény, h i t f e j l ö d é s r e n d j é n ú j a b b , most m á r h a r m a d i k a l a k j á t vette fel. 3. A negyedik evangelium logos-christologíája.
Már Pál apostol m e g í r t a : „a K r i s z t u s t ha test szerint ismertük is, mindazonáltal most többé nem test szerint ismerj ü k " (2 Kor. ő 1 6 )). Most p e d i g C e r i n t h u s — ki az I. század végén élt K i s á z s i á b a n — odamódosította e gondolatot, hogy J é z u s és K r i s z t u s két különböző lény: J é z u s J ó z s e f n e k és Máriának a fia, ki bölcsessége és igazságossága által különbözött embertársaitól. Megkereszteltetésekor K r i s z t u s a legfőbb Istentől galambképében szállt J é z u s r a alá s megihlette öt. A keresztfán csupán J é z u s szenvedett és halt meg, K r i s z t u s galambképében m á r előbb visszarepült belőle az égbe. A római Kelemennek t u l a j d o n í t o t t a második levél is azt tartalmazza, hogy K r i s z t u s előbb szelleme volt s csak később lett testté s emiatt a szellem volta miatt Istennek kell öt tekinteni. A Kelemen-féle homiliákban J é z u s azon ősember, aki előbb — 11 —
Az unitárius és trinitárius
őskeresztenyseg.
Á d á m b a n , É n o k b a n és Noéban, később Ábrahám, Tzsák, J á k o b és Mezesben, legvégül K r i s z t u s b a n jelent meg. Ezek "a gondolatok m á r nagyon messze j á r n a k az őskeresztények történeti Jézusától. Akiről itt szó van, az m á r nem históriai személy, hanem bölcseleti fogalom. Ebben a bölcseleti fogalomban két gondolatkör kapcsolódott egymásba össze: egyik volt az a l e x a n d r i a i görög filozóf i á n a k , másik a Krisztuskövetőknek vallásos gondolatköre. A bölcseleti gondolatnak magva P l a t ó n t a n í t á s á b a n azon tétel volt, h o g y : a világ lelke az isteni ész. Az a l e x a n d r i a i filozofusok ezt az isteni ész v a g y „logos" f o g a l m a t tették vallásos gondolataik centrális f o g a l m á v á . Az isteni észt, v a g y logost két szempontból tekintették. Először is különbséget tettek az Isten gondolatában öröktől fogva létező benső szó [logosz endiathetosz], illetőleg szándék és az e benső szót, illetőleg szándékot kifejező külső, kimondott szó [logosz profarikosz] között mely utóbbi azonnal különálló lett Istentől, a m i n t azt ő kimondván elküldötte, hogy a világnak alakot és fejlődést a d j o n . E kétféle logos közül az elsőt (Pál apostol szerint az „ A t y á t " ) „ész"-nek, a másodikat (Pál apostol szerint a „ F i ú t " ) „szó"nak is mondották; de mondták a „szó"-t „második Isten"-nek és „Isten elsőszülött fiá"-nak is, kinek külön létezése akkor kezdődött, midőn Isten 1 Móz. 1:> szerint kimondotta az első „legyen" szót. * E z az a l e x a n d r i a i félig pogány, félig keresztény gondolat kapcsolódott össze az T. század végén élt keresztények hitnézeteivel s ez összekapcsolódásból született meg a IT. század keresztény theologiájának „logos"-fogalma. E fogalomnak kifejlődését Simén Domokos a következő szemléletes meghatározásban foglalta össze: Az őskeresztényeknek Jézus iránti lelkesültsége egészen a d d i g a pontig emelte az ö személyét, ahol m á r több volt, mint ember; az alexandriai bölcsek pedig ez alatt mind alább szállították a teremtés, kezdetén kimondott isteni szót, a logost, a d d i g a pontig, ahol a logos J é z u s n a k az emberiségből kiemelt személyével találkozott. E ponton u kettőt egymással összeolvasztották; s Philon a k (az alexandriai tudósnak) második Istene a keresztény theologiában c s a k h a m a r azonosítva lön Jézussal. * Simén
D.: A szentháromság története. Pest, 1872. 135—136 1,
Az unitárius és trinitárius
őskeresztenyseg.
Abból az időből, a m i k o r ez a fogalomösszekapcsolódás törtónt, két szerzőnek i r a t a i m a r a d t a k r á n k . E g y i k Justinus M a r t y r , ki írásaiban K r i s z t u s t hol logos-nak, hol I s t e n f i á n a k , hol Istennel egylényűnek, a n g y a l n a k és első t e r e m t m é n y n e k nevezte. A másik a IV. evangélium írója, J á n o s , ki evangéliumát ezzel a jellegzetes mondással vezette be: „Kezdetben vala a logos, és a logos Istennél v a l a és a logos I s t e n vala". A J á n o s neve alatt r á n k m a r a d t , de egyébként nem J á n o s apostoltól való iratok ezenkívül egyéb m i a t t is nevezetesek: a benniik levő christologia a később,, t r i n i t á r i u s kereszténység" elnevezés alatt ismeretessé lett keresztény hitfelekezetek hitt a n á n a k lett a l a p j á v á . Ezzel szemben az u n i t á r i u s kereszténység a s y n o p t i k u s evangéliumok c h r i s t o l o g i á j á r a építette föl a m a g a hitét. Máténál, M á r k n á l és Lukácsnál, nemkülöííben az Apostolok cselekedeteiről szóló i r a t b a n J é z u s még valóságos ember, ki r e n d k í v ü l i képességekkel volt m e g á l d v a ; P á l n á l is, de különösen J á n o s n á l J é z u s kezdettől f o g v a I s t e n n e k tökéletes fia, az égből a földre alászállott és testet öltött „logos", kinek története nem itt lenn kezdődött, h a n e m fenn, az égben. A történeti hitelesség a synoptikusoknál v a n ; J á n o s i r a t a i n a k logos-fogai ma a görög bölcselet hatása alá került keresztény theologiai spekulációnak szüleménye. A synoptikus evangéliumokat egyéb is megkülönbözteti a J á n o s neve alatt f e n n m a r a d t evangéliumtól: azokban a lényeg Istenországa s azon módozatok, amelyek által abba be lehet jutni, J á n o s evangéliumában a fötéma a K r i s z t u s b a n való liil üdvözítő voltának fejtegetése. A negyedik (vagy J á n o s szei inti) evangéliumnak alapeszméje az, hogy az öröktől fogva létező „isteni szó", „a logos" v a g y „Tsten f i a " J é z u s b a n emberi alakot öltött m a g á r a ; ennélfogva J é z u s n a k egész földi élete nem volt egyéb az isteni logos látható megjelenésénél. J é z u s halála után ez az isteni lényeg elhagyta az emberi testet s mint szellem (görögül: parakletos) k i á r a d t az egész emberiségre, eltöltvén azt a logos-nak megelevenítő isteni erejével. E n n e k a krisztusi szellemnek vagy görögösen parakletosnak valakiben való megjelenése kezdete az illető lelkében Krisztus életének, azaz a lelki újjászületésnek. A negyedik evangélista szerette a páros fogalmakat: Isten mellé fölvette a logost, a logos mellé megteremtette
Az unitárius és trinitárius
őskeresztenyseg.
a parakletost. A logos ú g y viszonylik Istenhez, mint a szándék a tetthez: ez a cselekvő erő a cselekvésben. A parakletos t u l a j d o n k é p e n nem is más, mint K r i s z t u s n a k (illetőleg a lógósnak) a lelke; a m i viszont megint nem más, mint Isten lelkének esszenciája. í g y tagolódott a negyedik evangelista vallásos gondolatvilágában e fogalom: Isten, h á r o m tényezőre: A t y a , Logos és Parakletos-ra. F o r m a szerint e h á r m a s tagolódás nem volt ú j dolog. M á r Mt 28 19 -ben o l v a s h a t j u k : „Azért elmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az A t y á n a k , a F i ú n a k és a Szentléleknek nevében". P á l apostol is m e g í r t a 2 K o r . 13 1 3 -ban: „Az Űr J é z u s K r i s z t u s n a k kegyelme, az Istennek szerelme és a Szentléleknek veletek való közlekedése legyen m i n d n y á j a t o k k a l " . Ellenben ú j dolog volt e h á r m a s tagolódás a lényeg szerint. A synoptikusok szerint az A t y a és a Szentlélek, miként természetesen első sorban maga Isten is, túlvilági, isteni lények voltak, ellenben a F i ú ( J é z u s ) földi ember volt. kiben Isten csak megnyilatkozott. E n n é l f o g v a a synoptikusok christologiájának a l a p p r o b l é m á j a J é z u s n a k az embernek messiássága. Elíer ben IVilnú is, főleg azonban a J á n o s neve alatt r á n k m a r a d t bibliai iratokban a christologia m á r nem ember-tan, hanem Isten-tan, m e r t benne többé nem Jézusról, az emberről, h a n e m Krisztusról, az Istenről van szó. Máté még csak ezt í r t a (mert J é z u s is csak így mondh a t t a ) . „Senkit e földön a t y á t o k n a k ne nevezzetek, m e r t egy a ti Atyátok, az, aki a mennyben v a g y o n " (23,,). P á l m á r egy lépést tett előre az istenítés ú t j á n , midőn Krisztussal 2. Kor. 6 1 8 -ban ezt m o n d t a : „ É n leszek néktek Atyátok és ti az én f i a i m és leányaim." J á n o s evangéliumában pedig m á r befejezést n y e r t ez az istenítés, m e r t ott m á r ezek olvashatók: „Aki engemet (t. i. K r i s z t u s t ) lát, az l á t j a az A t y á t " (14 9 ); továbbá: „Valamelyeket az A t y a cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a F i ú is cselekszi" (\<>). Az lett ezek u t á n a keresztény hit kifejlődésének e harmadik fokán a főkérdés: ki m á r most az ember I s t e n e i Az a b s o l u t u m ! E kérdésre P á l azt felelte, hogy nem az, mert Isten mint absolutum csak az egész mindenséggel áll viszonyban, nem pedig a n n a k valamelyik részletével s ennélfogva
Az ii nil ári us és trinitáríus
őskereszténység.
tehát nem az emberrel. Az embernek az I s t e n e kettős: m i n t teremtő szándék az A t y a , mint teremtés vagyis mint az isteni szándéknak tényleges megvalósítása (tehát mint a k t i v „tett") a F i ú . Az embert a F i ú teremtette az A t y a szándéka szerint, következőleg az embernek (mint a m i n d e n s é g egy kis részletének) istene nem az absolutum, h a n e m a F i ú , miként ez Gal 4 4 _ 7 -ben m a j d n e m szószerint u g y a n í g y v a n előadva. J á n o s e v a n g é l i u m á b a n p e d i g m á r ez .van: „Miképen az A t y a támaszt halottakat és megelevenít, azonképen a F i ú is kiket a k a r , megelevenít. M e r t az A t y a nem itél senkit, h a n e m a teljes Ítéletet a F i ú n a k a d t a ; hogy mindezek tiszteljék a F i ú t , miképen tisztelik az A t y á t ; a k i nem tiszteli a F i ú t , nem tiszteli az A t y á t sem, aki azt elküldötte" ( 5 2 1 _ 2 3 ) . A f o g a l m a k n a k ilyen sorrendben való fejlődését el lehet képzelni s gondolattal lehet követni. De nem lehet ez associat e i d e a r u m n a k végső konklúziójából (hogy t. i. K r i s z t u s = Isten) a keresztény hitnek legfontosabb tételeit megérteni. Legelső sorban is elveszíti e m a g y a r á z a t a l a p j á n értelmét P á l apostol egész hitrendszerének alapvető t a n í t á s a : a megváltásról való tan. Mert ha K r i s z t u s valóban Isten volt. akkor az A t y a u g y a n semmi áldozatot nem hozott az absolul u m n a k K r i s z t u s megfeszíttetésében, m e r t neki, mint szintén Istennek, nagyon jól kellett tudnia, hogy ember az I s t e n t soha meg nem ölheti. Amiből különben az is következik, hogy ha K r i s z t u s , mint Isten, tényleg nem h a l t meg a keresztfán, akkor nem halt m e g benne a b ű n sem. H a p e d i g az ösbűn (a S á t á n ) ma is él, akkor természetesen élnie kell az átszármazó bűnnek is. H a viszont K r i s z t u s s benne és általa az ősbűn nem halt meg s halála után a bűntől megtisztúlt második Á d á m ( „ K r i s z t u s " ) átszármazó bünnélküli összes ivadékaival együtt nem támadott fel, akkor — mint 1. K o r . lő 1 4 m o n d j a — „hiában való a ti hitetek, m e r t ti még m i n d i g bűneitekben vagytok". l)e érthetetlen m a r a d — másod sorban — a hiteles történelem is, mely szerint élt egy tökéletes ember, kit J e r u z s á l e m ben keresztre feszítettek; aki ott hiteles t a n u k állítása szerint meghalt, halála után a keresztfáról levétetett s eltemettetett; és akinek t a n í t á s a i indították meg azon vallásos mozgalmat, amelyet az emberiség a kereszténység nevén ismer. Ezt a — 15 —
Az unitárius
és trinitárius
őskeresztényséy.
hiteles történeti tényt senki és semmi kedvéért nem lehet meg nem történtnek tartani, helyét nem lehet semmiféle még olyan szép vagy még olyan tetszetős magyarázattal pótolni. P á l apostolnak s még inkább J á n o s evangéliumának theodiceája költészetnek gyönyörű, de a vallásos hit fundamentumául nem elég erős, mert túlságosan sok ellenmondás van benne. A kereszténység ettől az időtől kezdve párhuzamosan két irányban fejlődött tovább. Az egyik irányzat a synoptikus evangéliumok christologiáját véve alapul, a hiteles történeti tények meghamisítása nélkül azt a keresztény hitet vallotta magáénak, amelyet Jézus is tanított. Ez irány szerint Jézus próféta volt, ki csupán hirdette Istennek országát s életével csupán példát adott rá, miként lehet valaki annak tagja, egyébként azonban Jézus életének semmiféle misztikus jelentése nincsen. Akik Jézus tanításait mindenféle egyéni megtoldás nélkül fogadták el hitüket alapjául, azok P á l apostolnak, meg a IV. evangélistának isteni ökonomiáját pusztán az abszulutumra („Isten") redukálták, aki csak e g y ' s akihez hasonló nincs senki. Ennek az irányzatnak a történelem folyamán sokféle elnevezése volt: monarchianizmus, arianizmus, antitrinitárizmus, rationalizmus, unitárizmus, stb.; ma általánosságban az „unitárius kereszténység" elnevezése használatos. Lényege legrövidebben és> legszabatosabban Márk 12 2 9 _ 3 3 -ben eképen van öszszefoglalva: „Jézus mondá: Minden parancsolatok között az első ez: H a l l j a d Izrael, a mi Urunk Istenünk egy Űr. Szeressed azért a te U r a d a t Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. É s a második hasonló ehhez: Szeressed a te felebarátodat, mint magadat. Nincsen ezeknél más nagyobb parancsolat" Az unitárius kereszténységnek theologiája mindössze ennyi: egy az Isten (5. Móz. 6 4 ); christologiája is ennyi: a názáretbeli Jézus próféta vala, cselekedetekben és beszédekben Isten előtt és az egész község előtt hatalmas (Luk. 241S)); etikája szintén csak ennyi: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádozzatok azokéi t, akik titeket liáborgat— ifi —
«
Az unitárius és trinitárius
őskeresztenyseg.
nak és k e r g e t n e k " (Mt .~>44). A m i m á s szavakkal m o n d v a anyíiyit tesz, m i n t : „Legyetek tökéletesek, m i n t a ti m e n n y e i A t y á t o k tökéletes" (Mt 5 4 8 ). A másik i r á n y z a t n a g y s z a b á s ú t r i n i t á r i u s h i t r e n d s z e r r é fejlődött ki, mely P á l apostolnak költői szellemű theodiceáját egybeolvasztva a negyedik evangelium bölcseleti spekulációjával, a theologiában m e g t e r e m t e t t e a s z e n t h á r o m s á g o t ; a christologiában a preexistens m á s o d i k I s t e n t ( „ K r i s z t u s t " ) ; az e t h i k á b a n az emberi s z a b a d a k a r a t o t t a g a d ó determinismust, E két i r á n y z a t az évszázadok f o l y a m á n e g y m á s s a l p á r huzamosan fejlődött. F e j l ő d é s é n e k története a keresztény hitnek története. E történetet két szempontból lehet t e k i n t e n i : t r i n i t á r i u s és u n i t á r i u s szempontból. ' T r i n i t á r i u s szempontból tekintve, a kereszténység: I s t e n - t a n ; u n i t á r i u s szempontból nézve: ember-tan, a m i azt jelenti, hogy a m o t t a hit Istennek, emitt az embernek szempontjából v a n felfogva.' Isten s z e m p o n t j á b ó l : e világon m i n d e n övé, ö teremtett ö igazgat mindeneket, az ő a k a r a t a nélkül e földön nem múlhat el egyetlen s ó h a j t á s , nem gyöngülhet m e g egyetlen fűszál. Isten szempontjából csak egy dolog létezik: az ö absolut a k a r a t a . E felfogás szerint az ember kötelessége a földön kitanulni s követni az absolut I s t e n a k a r a t á t . Az ember s z e m p o n t j á b ó l : az ember t e r e m t e t t lény, ki Istentől bizonytalan időre n y e r t létezéséért felelősséggel tartozik. T r i n i t á r i u s alapról tekintve, a keresztény h i t : I s t e n dicsőségére irott költemény, mellyel az ember létezését h á l á l j a , meg. U n i t á r i u s szempontból nézve, a keresztény h i t az isteni tökéletesség megdicsőülése e földön. A t r i n i t á r i u s keresztény embernek gyönyörűsége az, hogy lélekben kiemelkedve a szenvedésekkel teli földi világból, odatérdelhet I s t e n t r ó n j á nak zsámolya elé; az u n i t á r i u s ember g y ö n y ö r ű s é g e viszont az, hogy ö e földön is tud Istenhez hasonló lenni. A trinitáriusok az üdvösséget a földi viszonyokon felül az égben keresik; az unitáriusok e földön. A t r i n i t á r i u s kereszténység a halál apotheózisa, az u n i t á r i u s kereszténység ez élet himnusza. Dr Borbély István
Kereuztény Mngvetü.
17
2
Unitárízmus és racionálizmus. A t é m a n e m új, de olyan, melynek megvilágítása b e n n ü n k e t u n i t á r i u s o k a t m i n d i g érdekelni fog. Meg kell azért vizsgálnunk a r a c i o n á l i z m u s értelmét általában, de különösen a vallás területén, s evvel k a p c s o l a t b a n aztán a racionálizmus és u n i t á r i z m u s összefüggését. A mi v a l l á s u n k a t sokan a racionálizmus vallásnak t a r t j á k Ez m a g á b a n még n e m is volna b a j . Azok azonban, kik b e n n ü n ket úgy a k a r n a k feltüntetni, m i n t akik sem protestánsok, sem keresztények n e m v a g y u n k s nem a k a r j á k belátni, hogy az unit á r i z m u s b a n a r e f o r m á c i ó egyedül lehetséges, logikus történeti fejlődése valósult meg, — a k k o r , midőn racionalistáknak neveznek. voltaképen meg a k a r n a k bélyegezni. Ha a racionalizmussal tisztába jövünk, nem lesz érdektelen, a m o d e r n v a l l á s t u d o m á n y egyik legizgatóbb p r o b l é m á j á t : az irracioiiálizmust is megvizsgálni és értékelni s a vallásnak s ezek között az u n i t á r i z m u s n a k e f o g a l m a k h o z való viszonyát helyesen megállapítani. A racionalizmusok és irracionálizrnusnak a vallásban való jelentőségről h a t a l m a s irodalmat lethetne felsorakoztatni s aki e kérdéssel alaposan kiván foglalkozni, a n n a k szükséges az idetartozó irodalmai á t t a n u l m á n y o z n i s a végleges megfejtésnél vele számot vetni. Egy bizonyos; az említett fogalmak k ö r ü l meglehetős zavar észlelhető s ebben a z a v a r b a n a mérleg serpenyője n a p j a i n k b a n m i n t h a az irracionalizmus felé billenne. A racionálizmus kezd nagyon deszkreditálódni a vallás némely kutatói előtt az irracionálizmus javára —- jelentése a z o n b a n egyiknek sem tiszta és határozott. Hogy a kérdést megvizsgálhassuk, el kell h e l y e z k e d n ü n k egy olyan ponton, ahol világosan lehet látni s a h o n n a n e fogalm a k jelentését csak egyedül lehetséges egy kis elemző m u n k á v a l megközelíteni. — 18 —
Ünitárizmus
és
rácionálizmus.
I. Lássuk először a racionalizmust. Meg kell k ü l ö n b ö z t e t n ü n k többféle jelentését. A „racionális" szószerint „észszerűt" jelent olyant, ami észszel felfogható, megismerhető és megbizonyítható. Jelenti tehát az ész, az értelem szerepét, elsődleges és legfontosabb szerepét a megismerésben. Ha így f o g j u k fel, a k k o r e fogalom keletkezése egyidejű az emberi gondolkodással azon egyszerű oknál fogva, m e r t ész, azaz raeio nélkül senki sem gondolkozhat ik. A görög filozófiában, főként Sokrates óta m á r rán y o m j a bélyegét az emberi gwndolkozásra. A rácionálizmus azonban itt még nem világnézet, h a n e m egyszerűen az észnek, a gondolkozásnak a t u d á s b a n ' v a l ó alapvető fontosságát emeli ki. Ez még nem azonos azzal a későbbi felfogással, mely az ész egyeduralmát hirdette az emberben és a természetben. A rácionálizmus világnézetté először a skolásztika filozófiában lett. A keresztény misztika, a belső, lelki megélés, az aszkézis és a vallásos szubjektivizmusnak más megnyilvánulásai, amenynyire elősegítették az egyes ember vallásos elmélyedését, ép anynyira h o m á l y b a borították a kereszténységnek i m m á r évszázados fogalmait. Ezeket tisztázni kellett, m e r t hiszen kellett tudni, hogy mit is hisznek tulajdonképen. Az- egyéni élményben megnyilvánuló, teljesen soha meg nem r a g a d h a t ó , homályos irracionális és eksztátikus víziókat tiszta fogalmi tudássá kellett összesűríteni, így jelentkezik amazok reakciójaként a skolásztika filozofia amelynek nyíltan bevallott célja az volt, hogy a vallás terén felb u r j á n z ó egyéni élmények közt rendet teremtsen a d o g m á k igazolásával, az ész segítségével. Fogalmivá, vagyis racionálissá a k a r t a tenni mindazt, ami az egyéni élmények sűrű és zavaros ködéből, mint értelmes a n y a g felszínre volt hozható. í m e a rácionálizmus első diadala. Az emberiségnek szüksége volt az eszére, hogy a hitét vele alátámogassa. Ezen az alapon épült föl a katholikus egyház mai nagyszerű épülete, amely a maga erejével képes volt s talán m a is képes dogmáit sok hívője lelkébe, mint szubjektív és megélhető vallást is átvinni. De m e n j ü n k tovább. Mindenki hallotta hirét Descartes Cogito-jának, nos hát innen számítják a modern racionálizmust. mely ettől fogva a filozófiában növekedő erővel halad előre. Delelőpontját a XVIII. században érte el. Minthogy ez a XVIII. szá— 19 —
2*
Ünitárizmus és
rácionálizmus.
zadi racionálizmus az, amely ezt a fogalmat közkeletűvé tette s amellyel szeretik némelyek elég könnyelmű felületességgel az unitárizmust is összefüggésbe hozni, meg kell államink itt egy pillanatra. A racionálizmus, mint filozofiai irány, az empirizmussal párhuzamosan, attól függetlenül fejlődik. A tények fölött álló logikai elvszerüség és törvényszerűség természetének feltárásával világit bele a világegyetem alkatába. A német racionálizmus feje Leibniz, minden idők egyik legnagyobb gondolkodója, aki az ő m a t h e m a t i k a i eszével, tisztán a logikai elmélyedés segítségével irányt szabott még az empirikus megismerésnek is. De ezenkívül ő volt az első, aki régi teologia alapigazságait összemérte az ész törvényeivel. Leibnitz a hitet még f e n n t a r t j a , de minden vonatkozásában észszerüséget keres, mert — szerinte — a hitben sem lehet az észbeli okok megfontolása nélkül boldogulni, mint ahogy nem lehet a szellemi élet más területein sem. 1 A racionalizmus kétségtelenül nagy f o r r a d a l m a t jelentett az emberi szellem történetében. Az sem tagadható, hogy sok helyen a bomlásnak, a régi h a g y o m á n y o k elvetésének és a teljes újjáalakulásnak volt az előidézője. Ez történt a hit-élet terén is. A puszta elhivés helyébe a józan ész (bon sens) világossága lépett a régi dogmatika teologia helyére a racionális teologia, mely Istent is a puszta ész h a t á r a i n belül a k a r t a megérteni. A felvilágosodás e korszakában, midőn az emberek m a g u k r a eszmélve, mindent széjjelszednek, mindent a maga csupasz egyszerűségében és természetességében a k a r n a k bemutatni, mindennek közvetlen célját és látható hasznát keresik s midőn — úgyszólván — semmi sincs, amit észbeli okokkal megfejthetőnek ne gondolnának — a racionálizmus valósággal világnézetté lesz, mely érezteti hatását a társadalmi életben és minden intézményben. A racionálizmus tehát ettől az időtől kezdve, később a liberálizmussal is karöltve, megkezdi és növekedő erővel folytatja diadalmas előnyomulását és hódítását a szellemi élet minden terén s a társadalmi intézményeket és a közfelfogást a régi tekintéllyel, a hagyománnyal szemben ú j a b b alapokra fekteti. Hogv az emberi lélek sok finom hajtását és virágát letaposta útjában. 1
A racionálizmus és felvilágosodás korának kitűnő jellemzését a d j a Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában II. kötet. 1. fejezet, 1—39. lapok. — 20 — 2*
XJnitárizmus
és
racionalizmus.
az kétségbe nem vonható. Amint a politikai és társadalmi életben is nehezen képzelhető el egy nagy ú j j á a l a k u l á s , úgy, hogy n y o m á b a n romok ne m a r a d j a n a k , úgy a szellemi világban is hasonló az eset. A racionalizmus sok illúziót szétfosztott s nem igen adott ú j a k a t helyébe úgy, hogy az emberi kedélyvilág sokat szegényedett és veszített a kétely következtében, mely ez irányzat n y o m á b a n erőre kapott. Elvszeríiséget és néha m e k h á n i z m u s t jelent sok tekintetben az egyéni élet szabad mozgásával szemben. A XIX. század folyamán a keresztény egyházak túlnyomó nagy része a racionalizmus szellemi á r a m l a t á b a n látja az egyház és a liii legnagyobb ellenségét. Ellenséges erőt látnak benne, mely minden letarol, ami ú t j á b a akad, ami az észszel ellenkezik, nem törődvén sem Istennel, sem a dogmák tekintélyével, sem az emberi lélek ama hajtásaival, melyek az érzelmi világból nőnek ki s a kedély és szív világából táplálkoznak, mint amilyen a hit is. A történelem az eszmék világában megismétlődött. A racionalizmus és intellektuálizmus reakciójaként az utolsó két évtized alatt a filozófiában, de a v a l l á s t u d o m á n y b a n is jelentkeznek ismét az antiintellektuális, másfelől pedig az irracionális tendenciák. Mielőtt azonban ezek lényegére r e á m u t a t n á n k , tisztába kell jönnünk a racionalizmus előnyeivel és hátrányaival, mindenek felett pedig avval, hogy mindez mennyiben érdekel minket, unitáriusokat különösképen. Amennyiben a racionalizmus alatt azt az élet- és világnézetet értjük, mely az értelem zsarnoksága alatt a vallás minden jellemző vonását lefosztogatta s azt sorvadásra itéle, amely, mint ilyen ..a vallás pusztító nyavalyája, penésze lett", csak egy puszta fogalmi csontvázat hagyva meg — tehát azt az irányt, mely az észmorált és az észvallást hirdetve, a keresztény vallást és az egyházat megsemmisítve, saját teorétikus rendszerét kiáltotta ki idvezítőnek", — kétségtelen, hogy ellentétbe kerül az u. n. pozitív kereszténységgel.- Hogv a XVIII. sz. felvilágosodott racionálizmirsáhan meg voltak az előbb felsorolt tendenciák is, az nem vonható kétségbe. A fent említett vonások mellett azonban a racionálizmusnak v a n n a k más olyan vonásai, nyelvek a vallási téren is fejlesztőleg hatottak. Hogy ez a szellemi á r a m l a t a szabadelvű kereszténységre s így az u n i t á r i z m u s r a is milyen hatással y
L- Makkai
Sándor: A vallás lényege és értéke 25—26. lap. _ 21 —
Unit ár izmus és
rácionálizmus.
lehetett, a r r a hirtelen megfelelni nem t u d u n k . Hogy volt hatással, azt méltán föltételezhetjük. Az a szellem, amely a XIX. században a szabad k u t a t á s b a n s még a keresztény vallás történeti o k m á n y a i n a k s így a bibliának is bíráló k u t a t á s á b a n megnyilvánult, a r r a a rácionálizmus kétségtelenül előkészítő volt. Ez azonban nem a vallás megsemmisítése, h a n e m fölösleges hozzáadásoktól való megtisztítása. Hogy a XIX. sz. történeti-kritikai szelleme a l a p j á b a n véve az u n i t á r i z m u s n a k kedvezett, az kétségbe nem vonható. De h a volt is hatással a rácionálizmus a XIX. század unitárizmusára,. aminthogy hatással volt az egész kereszténységre, nagy tévedés és felületes történelmi tudásra valló megítélés az unitárizmus és a XVIII. racionálizmusa között elvi öszszefüggéseket keresni, vagy épen a modern unitárius szellemet a XVIII. sz. racionalizmusából levezetni akarni. Az unitárizmus sokkal régibb eredetű még a középkor racionálizmusánál is s ha el is tekintünk attól, hogy egyidejűnek tekintsük magával a kereszténységgel, a k k o r is mindenesetre a reformáció szülötte, egyenes leszármazottja és logikus kövekezménye. Hogy milyen nehéz vajúdások között született meg s hogy mennyire természetes történelmi fejleménye volt a reformáció m u n k á j á n a k , annak most i m m á r történeti d o k u m e n t u m a i t is a legapróbb részletekben l á t h a t j u k . 3 Az unitárizmus oly szerves etappja a kereszténység történelmi fejlődésének, mint amilyen természetes az, hogy a gyermek bizonyos idő múlva megtanul a maga lábán járni és beszélni. Az evangéliumban gyökerező kereszténység ez is s így a rácionálizmus destruktív tendenciáival sem történetileg, sem lényegében össze nem függ. Hogy a rácionálizmus némely igazságai találkoztak az unitárius felfogással, ez természetes. Csak az a vallás életképes s csak a n n a k van jogosultsága, amely a szellemi élet minden irányzata közt fenn t u d j a tartani magát, nemcsak gyakorlatban, mert hiszen ez a tömegek jóindulatától s olykor alsóbbrendiiségétől függ, h a n e m elméletileg is. De még tovább mehetünk. A történeti fejlődésben láttuk hogy a rácionálizmus első tette a kereszténység életében a skolásztika filozofia volt, mely a bit igazságait a logika és az ész fegyvereivel igyekezett megtámogatni. Az egyház dogmákat alkotott, hogy a vallást észszerűvé, megfoghatóvá tegye. S k é r d j ü k 3 V. ö. Dr. Borbély István: A mai u n i t á r i u s hitelvek kialakulásának története, I. kötet. Kolozsvárt, 1925,
Unitárizmus
és
rácionálizmus.
hogy vájjon ugyanez a processus több-kevesebb módosítással nem ismétlődött-e meg a r e f o r m á c i ó k o r á b a n . A protestántizmus kétségtelenül a keresztény bennsőségből és a m e g ú j h o d á s vágyából született meg, de másfelől nem némely régi d o g m á k módosításában, vagy esetleg u j a k megalkotásában nyert-e plasztikus alakot? Már pedig dogma-alkotás — racionálizálás — rácionálizmus meglehetősen egyet jelentenek a vallás területén. S e tekintetben az unitárizmus bizonyára a legkevésbbé vádolható racionálizmussal. Végül meg kell jegyeznünk, hogy rendkívül érdekes jelenség az, hogy míg a középkori rácionálizmus a hitet a k a r t a alátámasztani a dogmával, u g y a n a k k o r a XVIII. század racionálizmusa az élért Kanttal, „protestantizmus filozófusával" épen a d o g m á k a t vetette el az ész nevében. íme, h o g y a n használ fel a történelem egy lényegében azonos szellemi irányzatot ellentétes célok megvalósítására a kor szellemének és vezető eszméinek különbsége és átlakító hatása következtében.
A rácionálizmus kettős feltűnésének történeti processusából m e g t a n u l h a t u n k egy nagy elvi jelentőségű dolgot s ez az, hogy a vallás nem állhat fenn rácionálizmus nélkül vagy — jobban kifejezve — a kereszténységnek semmiféle f o r m á j a nem volt és nem lehet el. b á r m e n n y i r e hangsúlyozza is a vallásos élmény és kegyes élet egyéni és így többé-kevésbbé irracionális voltát — a racionalizmusnak bizonyos mértéke nélkül. Bárhogy tiltakozunk is ellene, b á r m e n n y i r e igyekszünk m a g u n k a t Istenre, az örökéletre s a megváltásra vonatkozólag az egyéni kegyesség, az Istennek való odaadás sáncai köré, tehát a vallásos élmény bennső clmerüléseibe visszavonni, mégis mindezeket kénytelenek vagyunk — amennyiben lehetséges — fogalmi úton is m a g u n k előtt, ha nem is elgondolni, de legalább elképzelni. Egy szóval vallásos világnézetünket fogalmilag is meg kell szilárdítanunk mert az emberi gondolkozás másként képtelen eljárni. Minden vallás, amely az értelmes és gondolkodó ember igényét ki a k a r j a elégíteni, eo ipso kell. hogy hittételeket, észbeli f o g a l m a k a t alkosson a maga számára s e tekintetben az unitárizmusnak is meg vannak a maga bittételei. Ezzel elérkeztünk a racionalizmus egy másik értelmezésébe/.. Ha a rácionálizmus minden történelmi vonatkozástól men-
Unit ár izmus és
rácionálizmus.
tesen ázt jelenti, hogy a vallásos hitnél, nevezetesen pedig a hit tárgyait illetőleg az értelemnek is kiváló szerep jut, mert hiszen ész, illetve gondolkozás nélkül hitről sem beszélhetünk, akkor m i n d j á r t más az értelme. Mert hogy ész nélkül hinni képtelenség, ezt mindenki t u d j a . Mikor valakiről azt m o n d j u k , hogy ész nélkül tesz valamit, még ott is van valamelyes szerepe az észnek, csakhogy ezt m á r zavaró m o m e n t u m o k háttérbe szorítják. Ha ebben az értelemben neveznek b e n n ü n k e t racionálistáknak, ezt vállaljuk egy feltétel alatt. A feltétel az, hogy ismernünk kell az értelemnek, az értelem m u n k á j á n a k , a megismerésnek természetét és h a t á r a i t a vallás területén, mert csak ennek ismerete óvhat meg b e n n ü n k e t attól a tévedéstől, hogy pl. a megfoghatatlant megfoghatóvá a k a r j u k tenni. Ehez különleges értelem kellene amilyen nincs. Istenről a rácionálista sem fog soha többet tudni, mint a misztikus. Vallásos megélései a racionálistának se lehetnek tökéletesebbek, mint a nem racionálistáé. Vannak a hitéletnek olyan területei, ahol a racio sem tehet semmit s minden erőlködése hiábavaló. Ellenben, ha racionálistáknak m o n d a n a k azért, mert nem hisszük el és nem t a r t j u k észszerűnek azt, hogy pl az Ádám vétke miatt vagyunk bűnösek, akkor racionálistáknak nevezzük m a g u n k a t , minden föltétel nélkül, mert nem hihetünk el olyant, ami a természeti, vagy az erkölcsi törvénnyel ellenkezik, bármily tekintély-bizonyítékot hoznak is fel mellette. A racionálizmussal való „megbélyegzésének e szerint nincs semmi mélyebb értelme és jelentősége. Egy körülményre azonban figyelemmel kell lennünk s ez a következő. A XVIII. század racionálizmusának szóhasználatából m a r a d t reánk a „józan ész" (bon sens). A józan észt mi unitáriusok sokszer emlegetjük különösen a vallás kérdéseivel kapcsolatban. E fogalom kultúrhistoriai kialakulását tekintve meg kell említenünk, hogy a felvilágosodás századának egyik jelszava volt: józanság a hitben és az életben. Ehez a józansághoz azonban már kezdettől fogva valami utilista mellékíz tapadt. így volt ez különben m á r Sokratesnél is, aki a „józanság"-ot hasznossága miatt becsülte nagyra. A józan életfelfogás t a r t a l m a a XVIII. században körülbelül a következőket foglalta, m a g á b a n : Az élet célja a boldogság s mivel a legtöbb ember lehető legnagyobb boldogságát a józan, becsületes, mértékletes, méltányos életfelfogás biztosíthatja, mindezekre törekedni •kelj. íme, mint látható, alapjában véve nem rossz, amit
Unitárizmus
és
rácionálizmus.
hirdet, de nem is mutat nagyon emelkedett felfogásra. 4 A vallás itt nem számít nagyon sokat, legfennebb a n n y i b a n , hogy illik vallásosnak is lenni. A hétköznapi, nyárspolgári erkölcs a maga józan eszével a vallásos konvulziókat, a lélek megrendüléseit, az élet mélységeit bölcs megnyugvással h á r í t j a el magától, mint olyan dolgokat, amikkel nem kell nagyon sokat törődni, amit csak a n n y i b a n kell figyelembe részesítenie, a m e n n y i b e n a normális polgári élet szűkös kereteit nem feszíti ki. A józan észnek e fogalma különösen a m a g a k o r á b a n egész t á r s a d a l m i osztályoknak lett jellegzetes tulajdonsága. Lássuk, hogy mit é r t ü n k és é r t h e t ü n k mi m a i n a p s á g a . józan ész" kifejezésén. Józan ész, általában az, amely az élet körülményeit higgadtan t u d j a értékelni, mely nem engedi magát semmi által elragadtatni, m i n d e n k ö r ü l m é n y e k között tudja, hogy mit kell cselekedni, a szenvedélynek, az indulatoknak és a fantázia kalandozásainak nem enged tért, mindig helyt van és helyt áll magáért. De evvel szemben m e g v a n n a k hátrányai is. Igen sokszor kicsinyes, boncolgató, a nagy problémák n e m izgatják, nem hozzák ki sodrából, mert előtte nincsenek nagy problémák. Az ilven elme nem teremt, nem alkot, nem is filozofál sokat. Nem kíván a dolgok mélyére hatolni, mert nem ér el odáig, hogy a p r o b l é m á k a t meglássa. Minthogy a fantázia erejét — úgyszólván — teljesen nélkülözi, csak f o g a l m a k a t és iiéleteket produkál, sohasem merül el az élet termékeny gazdagságába, vagy a művészet világába. Vallása is ilyen. Nem fogad el semmit, ami ész- és természetellenes, viszont azonban hitében kevés a lendület, nincs meg benne eléggé az a felemelő és megtiszl.ió elem. ami a vallás egyik alapvető lélektani mozzanata. Okoskodik ott. ahol tenni kellene elemez ott, ahol nagy szintézisékre van szükség, szőrszálakat hasogat ott. a hol az égig kellene emelkednie s szent elragadtatásában Isten ihletését éreznie. í m e ezek azok a vonások, amelyek a józan ész fogalmával kapcsolódni szoktak. Szükség van erre, de csak bizonyos mértékben; ártalmas is lehet, ha e g y e d u r a l o m r a ' jut a lelki életben s különös a hitben. Olyan, m i n t a só, m a g á b a n élvezhetetlen. de vegyítve nélkülözhetetlen. A mi nagy hitalapítónkat bizonyosan nem pusztán a józan ész vezette nagy r e f o r m á l ó ' Jól jellemzi Makkai i. m. 26. 1.
Unitárizmus
és
rácionálizmus.
m u n k á j á b a n . A lélek izzott benne, az igazság keresésének és az evangéliumi igazság szeretetének lelke. A józan ész nem hal mártírhalált egy pár hittételért, ebez legyőzhetetlen fanatizmus is kellett. És ezzel észrevétlenül is eljutottunk alioz a kérdéshez, hogy milyen szerep j u t h a t az észnek a hitben, illetve mi az a hitben, amihez az észnek s így a józan észnek kevés köze lehet. A történelem folyama azt m u t a t j a , hogy a rácionálizmus mindig reakció volt az irracionálizmus ellen, illetőleg az egyikben rejlő hiányok mindig kihívták a másik irányzatot, mert minden kor az ú j eszmétől várta a hiányok pótlását. Igaza van Hegelnek, hogy az eszmék fejlődésük közben idővel ellentétükbe torkollanak. Az individualizmus pillérein felépült liberális állam gazdasági élete megteremtette ellentétét, a kapitálizmust s vele a személytelen tömeg szociálizmusát 5 ; a filozofiai szubjektivizmus, mely Kantban, illetve Fichteben éri el tetőpontját, megteremti az objektivizmust Hegelnél és Bolzanonál. A XIX. század filozofiai irányaiban ugyancsak mutatkozik a váltakozás szabályos törvényszerűsége, így van ez a racionalizmussal és irracionálizmussal a vallásos élet terén. Az első századok misztikus, szubjektív élmény vallása fölé épül föl a skolasztika nagy racionális rendszere. Ez a rácionálizmus idővel úgy teleaggatja a vallást dogmákkal, hogy a fától az erdőt nem lehet látni, hogy a hivatalos, egyházi vallás kezdi hitelét veszteni, kezd elvilágiasodni. A reformáció megtisztítja s helyreállítja az evangeliumi vallásosságot. A protestáns ortodoxia azonban ismét megdermeszti a vallás életét s a pietizm u s b a n találja meg ellenhatását. A XVIII. századi rácionálizmus és később a f r a n c i a f o r r a d a l o m után föllendülő pozitivizmus, mely a mult század közepe felé a materiálizmusba torkollik, a vallás jogait nagyon megnyirbálja."Ugyanezt teszi Nietzsche is, bár más alapon. A hitét vesztett európai k u l t ú r a azonban nem t u d j a nélkülözni a vallás gondolatát s a rácionálizmus és pozitivizmus fakasztotta kétely n y o m á n ismét f e l f a k a d h a t a vallás gondolata először Eucken Rudolfnál 6 a 70-es években s ettől fogva folyton növekedik és izmosodik a vallás sajátos, önálló mivoltának minden téren való felmutatása. Ebben a f o l y a m a t b a n a régi értelemben vett rácionálizmus h a n g j a meggyöngült, mert azok a 5 tí
L. Nagy József: A mai filozófia főirányai. V. ö. Nagy József: i. m. 24 skk. lapok.
Unitárizmus
és
rácionálizmus.
kutatási területek, amelyek az ú j a b b vallásbölcseleti k u t a t á s előtt megnyíltak, nem voltak kedvezők ez irány egyoldalúságainak támogatására. A külső f o r m á k b a n és d o g m á k b a n kijegecesedett \ állás ellen, mely végül a vallás-elvetését eredményezte, a vallásos élmény boncolása és megnyilvánulási területeinek feltárása volt a felelet. Ezt végezte el a XIX. század második felének szelleméhen a valláslélektani kutatás. Érdekes, hogy a mai vallásos pszikhologizmus sok tekintetben a középkori misztika fogalom készletével dolgozik, megbővülve és alátámasztva természetesen a m o d e r n lélektani kutatás eredményeivel. így kerül elő napj a i n k b a n a vallás területén a bennső, közvetlen lelki meglátás tényének beható analízise s így az irracionális elemek a vallásos élet jelenségekben való jelentősége. Az egyéni, intuitív élmény egész filozofiai világnézet alapjává lett Bergsonnál csakúgy, mint egy századdal előbb Jacobi Henriknél. A benső lelki megélés eme nagy harcosa (Bergson) küzd a racionális filozofia ellen. Az értelmi meglátások helyett a megfoghatatlan, egyéni, ösztönös lelki megmozdulásoktól v á r j a az élet és a filozófiai nagy problémáinak megoldását s így az irracionálizmus előharcosa. 7 Mert irracionális alatt általában az észszel meg nem foghatót, a fogalmi alakba nem öltöztethetőt kell érteni. Maga az egyéniség, mint olyan, irracionális, mert v a n n a k olyan sajátos vonásai, amit kifejezni nem lehet s így irracionális az egyéni élmény. amely olyan sajátos s csak az illető által megélhető vonásokat hordoz magában, amelyet általánosítani vagy racionalizálni nem lehet. 8 Ez a fogalom a m o d e r n vallástudományi i r o d a l o m b a n kétségtelenül ismét az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a került. Sok finomságot tárt fel a vallás lélektana terén; h i á n y a azonban, mint mind e n f a j t a szubjektivizmusnak az. hogy elhanyagolja a tárgyi oldalt s nemhogy előmozdítaná, h a n e m sok tekintetben illuzoriussá ' V. ö. Nagy József: i. 111. 48. 1. a Bergsonról szóló fejtegetéseket. Valaki azt, mondta, hogy az irracionális nem jó elnevezés, ehelyett épen a vallás területén a „supraracionális" volna megfelelő. Az illető supraraeionálisnak tekinti bizonyára Istent s az ehez hasonló „észfeletti" dolgokat. Vagyis a kifejezést a „transeendens" értelmében használja. Ez a kifejezés azonban a vallási élmény tárgyi vagyis objektív oldalára vonatkoznék, ellenben az „irracionálizmus" a megélés szubjektív mozzanatára vonatkozik s jelölni a k a r j a azt, amit az értelmi munka el nem végezhet, azért, mert az ember lelki világának egy más rétegéből fakad.
Ünitárizmus és
rácionálizmus.
teszi a vallás objektivitásába és reálitásába vetett bitet. Ismerh e t j ü k a vallásos élmény legfinomabb irrácionális elemeit, a kérdés még sem hagv nyugtot, hogy vájjon mi van ez élményen kivül? És ime, mutatkozik az ellenhatás az irrácionálizmussal szemben is, amelyet azonban ez alkalommal nem a racionálizmus jellemez, — mert hiszen voltaképen ez is antro- * pológiai vonatkozásoktól teszi függővé a vallás tárgyát, ha mindjárt az észt is állítja előtérbe, h a n e m az u. n. fenomenológiai módszer, mely a b b a n áll, hogy a hitet közvetlenül a hit természetéből magyarázza, tehát egyenesen a dolog közepébe vág bele s innen kiindulva keresi további alkotórészeit. A hit ez álláspont szerint nemcsak élmény, nem öneldobás az eksztázis ködében, mint a misztika és a romántikusok hirdették, sem nem ismeret a racionálizmus értelmében. Az emberi „függésérzet", ,,reászorultság" s más hasonló megfejtési módok, mind nem vezetnek célhoz. Kétségtelen, hogy a szubjektív és az objektív oldalon egyaránt van valami, a hitet azonban csak a k k o r fogjuk megérteni, ha sajátos, különleges természetét átértve, egyenesen ebből indulunk ki. A fenomenologiai leírásnak ez a módszere valószínűleg az egyedül helyes s ha lehet e kérdésekről többet tudni, mint amit t u d u n k , akkor talán itt ki fog derülni. 9 És most foglaljuk össze röviden ennek az elmefuttatásnak b e n n ü n k e t érdeklő tanulságait. A hitnek van alanyi és tárgyi alkotó része. Alanyi az, amit hitélménynek nevezünk. Ez az ember lelkében végbemenő érzés vagy gondolat vagy nevezzük bárminek, mely az áhitat pillanataiban tölti el a lelkét. A tárgyi rész a hit fogalmi anyaga, a hittételek. Az alanyi rész természeténél fogva irrácionális, a hitvallásnak azonban természeténél fogva racionálisnak, tehát észszerűnek kell lennie. Aki a hit alanyi részét a k a r j a teljesen racionálizálni, az nem jár el helyesen. Voltaképen a vallást semmisíti meg s igazán az élő hust fosztja le a csontvázról. Az unitárízmus ezt sohasem v tette, nem is akarta, szellemétől és világnézetétől teljesen idegen. A személyes kegyességnek, az igazi vallásosságnak, az isteniben 9 íme, a főcímek egy, a kérdést ilyen alapon tárgyaló műben: (E. Brunner: Erlebniss; Erkenntniss und Glaube, Tübingen 1921.) Die reine Sachlichheit: der Glaube. Unableitbarkeit des Glaubens. Die Jenseitigkeit des Sinnes und der Geltungen. Die Zeitlosigkeit des Geistigen. Ezekből szinte sejthetjük, hogy a szerző milyen területen mozog.
— 28—2*
Unitárizmus és
rácionálizmus.
való elmerülésnek, a lélek nagy, misztikus megrendüléseinek az unitárius vallásban is megvan a maga helye, sőt e tekintetben a legnagyobb szabadságot biztosítja híveinek, mert semmi külsőséggel, ceremóniával vagy dogmával n e m gátolja a vallásos érzés spontán megnyilatkozását. Másként áll a dolog a hittételekkel. Egy hittételnek irracionálisnak, sőt mi több antiracionálisnak lenni lehetetlen. Egy dogma, amely a természeti és erkölcsi világ törvényeivel és az észszeriiséggel ellenkezik, egyenesen ellensége az igazi vallásosságnak, mert a hívő lelkére olyan terheket ró, amelyek őt az emberi szellem törvényeivel is g y a k r a n a lelkiismerettel ellenkezésbe juttatják. Az unilárizmus ezt nem teszi, a hittételek szempontjából igenis racionálista, mert nem a k a r elhitetni a m a g a híveivel semmit, ami az ész és a lelkiismeret törvényeivel ellenkezik. Hogy ez á r t a n a az igazi, belső vallásosságnak, az ellen tiltakoznunk kell. Az igazi keresztény kegyesség nem dogmák elhívésében, h a n e m a jézusi, az evangéliumi szellem követésében és megvalósításában áll. A történelmi unitárizmus célja épen az volt a m a is az, hogy a későbbi koroktól reáaggatott terhektől megtisztítva, az evangélium tiszta, bennsőséges szellemét közölje híveivel, ami feltétlenül a vallásosság megerősödésére kell, hogy vezessen mindazoknál, akik a mi vallásunk értelmét és célját mai a l a k j á b a n és történeti kifejlődése kapcsán is helyesen t u d j á k megérteni és értéké
_
ni
-
'
*
— L>!) —
Dr. Varga Béla.
Új vallások. Már a háború előtt érezhető volt, még nálunk, magyaroknál is, hogy ú j vallások jelentek meg a világ horizontján. Hozzánk ugyan egy kissé későn, és már csak gyenge hullámokban jutottak el ezek v a mozgalmak, mindazáltal igen sok közülök, így az u. n. „Hívők" is, sok követőre találtak, s sokszor nehéz munkát adtak, a lelkipásztoroknak egyes vidékeken. A háború után ezek az ú j vallások még fokozottabb erővel jelentek meg közöttünk, részben, mert a háború iszonyatai, és a kereszténységnek azzal szemben tanúsított tehetetlensége sok embert kiábrándított a már meglevő egyházak üdvözítőségéből, másrészt pedig, mert külföldi tökével (rendesen dollárral) dolgoztak ezek az ú j vallások, s így a propagandát jobban bírták, mint mi, akikre iskolák fentarlása és egy vesztett háború összes nehézségei rázúdultak. Mi annyira el voltunk foglalva a saját intézményeink fenntartásáért folytatott harccal, hogy igen sokszor nem is vettük észre az ellenünk megindított aknamunkát. Aknamunkának azért lehetne nevezni ezeket az ú j jövevényeket, mert nem úgy léptek fel, mint h a j d a n a reformátorok, tehát nyíltan, és az egész keresztény világot megjavítani szándékozó igyekezettel, hanem a r r a törekedtek, hogy sokszor titkosan, maguknak csoportokat, egyházakat alapítsanak, a már meglevők figyelembe nem vételével. Ezért hitviták nem keletkeztek legfeljebb kint a perifériákon, egy-egy lelkész és valamelyik híve között fordult elő vallásos vitatkozás, melyben rendszerint nem a tudás, nem is az igazság, még nem is a Biblia, amit pedig csaknem kivétel nélkül föforrásuknak és egyedüli irányítójuknak használtak, hanem a vakhit, a meg levő egyház gyűlölete, és az ú j vallás rajongó szeretete győzött. Kb. három-négy évvel ezelőtt élték ezek a vallások fénykorukat, azóta a lelkészek és egyházak felhívott figyelme, és síkraszállása nagyon meggyöngítette soraikat, s ma már egyes speciá-
XJj vallások. lis helyektől eltekintve, ezek a vallások m i n d e n ü t t visszavonulót f ú j n a k . H e l y e t t ü k azonban ú j a k jöttek, még pedig egészen mások, mint. az eddigiek. Míg az eddigiek f ő k é n t a f a l u s i n é p között, és a n n a k is rendesen a legalsóbb és legműveletlenebb rétegei között hódítottak, ezek az ú j a k az intelligencia fegyvereivel küzdenek, és híveiket is ebből az osztályból szerzik. Azok főként s z e k t á r i á n u s fegyverekkel dolgoztak, és elkülöníteni a k a r t a k , ezek p e d i g n y i l t a n az egész hívő emberiség megvált á s á r a törekszenek. Kétségtelenül, a most jelentkező vallások sokkal rokonszenvesebbek, sokkal nyíltabbak, és végeredményében egyet a k a r n a k a m á r meglevő felekezetekkel. Bűnükül azt sem lehet felróni, hogy m e g b o n t j á k az egyházak sorait, m e r t legtöbb közülök n e m is a k a r ú j felekezetet, elveiben legalább nem. A m i é r t itt egy p á r szót szeretnék szólni róluk, az nem is t á m a d á s a k a r lenni ellenük. Mindössze ismertetni szeretnék egy p á r a t belőlük, m e r t m i r e á n k , u n i t á r i u sokra, nézve nem lehet lényegtelen egy v a l l á s n a k sem a létezése ha az őszinte lélekből indult és őszinte lélekben vert gyökeret. A z t á n meg a legtöbb ú j vallás igen n a g y tanulságot r e j t magában. R e n d e s e n azért keletkezik ú j vallás, m e r t a m á r meglevőkből v a g y hiányzik valami, v a g y az idők f o l y a m á n feledésbe ment, vagy pedig meg van u g y a n hitelvei között, de nem t a r t j á k meg. Persze, lehet tiltakozás is, m i n t a h o g y a n a reformáció indult, de a jelenlegi vallások sokkal inkább pozitívak, tehát inkább állítanak, ahelyett, hogy egyszerűen bírálatot m o n d a n á n a k . Legelőször a Babai mozgalommal szeretnék foglalkozni, mert nálunk u g y a n még csak most kezd feltűnni, de külföldön m á r nagy sikereket a r a t o t t . A Baliaisták bizonyára tiltakoznának az ellen, hogy őket. mint ú j vallást emlegesse valaki. Hiszen egyike hitelveinek az, hogy minden vallásban van valami jó, s az ők p r ó f é t á j u k ép azért jött el, hogy Isten országát megalkossa, itt, a földön, a különböző vallások egyesítésével. - T a g j a i k a t is ú g y veszik fel, hogy azok u g y a n a k k o r egy másik vallásnak is a t a g j a i , s így a nevük is mohamedán-Bahaista, katholikus, református, u n i t á r i u s stb. bahaista. A tény azonban mégis csak az, hogy elveik védelmére társaságokat, egyházakat kellett alapíta— 31 —
Új vallások. üiok, s tekintve, liogy a világ még egyáltalán nem a k a r t u d n i az I s t e n o r s z á g á b a n való egyesülésről, mindaddig, míg az bekövetkezik, kénytelenek a m a g u k szűk körével megelégedni. E r e d e t ü k 1844-re vihető vissza, mikor is P e r s i a Shiraz nevű v á r o s á b a n egy f i a t a l ember lépett fel, hirdetvén a vallások és az emberiség egységét, főképen pedig eljövetelét „Annak, kiben I s t e n m e g n y i l a t k o z t a t n i f o g j a M a g á t " . E z a lelkes f i a t a l ember, kinek polgári neve A l i Mohammed volt, de ki m a g á t a B a b n a k (a K a p u ) nevezte, h a m a r ellentétbe került az ottani hivatalos egyházzal, a muzulmánokkal, kik aztán becsukatták, m a j d eretnekség címen kivégeztették 1851-ben. E k k o r azonban m á r t a n í t v á n y a i sokféle híveket szereztek az eszmének, s egy közülük, ki életében soha sem találkozott a Bab-bal, éléreállott a szétszórt, de nem csüggedt B a h a i s t á k n a k . A h a t ó s á g száműzte őket I r a k b a , hol ez a f i a t a l ember kinyilatkoztatta magát, m i n t a Megígért, s felvette a Baha'o'llali nevet, mely perzsául a n n y i t jelent, „Isten dicsősége". Ő volt a t u l a j d o n k é p e n i m e g a l a p í t ó j a a B a h a i mozgalomnak, vagy —b á t r a n m o n d h a t j u k — vallásnak. Egész életét száműzetésben s sokat belőle börtönben töltött. Mindvégig m e g t a r t o t t a hitét hogy igazán ő a Megígért, nem csüggedett, híveit oktatta, lelkesítette, s m e g í r t a hires Tábláit, melyeket szétküldözött az akkori világ kormányzóihoz, a pápához, a szultánhoz, I I I . Napoleonhoz, F e r e n c z Józsefhez stb. Ezek a Táblák igen érdekes d o k u m e n t u m a i egy keleti lángelme megvillanásainak. Olvasva (angolban) nehezen lehet megérteni, ú g y tele van hasonlatokkal, szóvirágokkal. E g y - e g y mondat azonban csodálatos éleslátást á r ú i el, mely a világ akkori r e n d j é t teljesen érteni látszik, sőt m i több, jövőjére is következtet. í g y valószínűnek l á t j a a Világháborút, és u t á n a egy n a g y békekorszakot jövendői meg, mely a Népek Szövetsége ú t j á n jön létre. E g y é b k é n t felszólítja a fenti uralkodókat, hogy segítsék elő a világ és a vallás egyesülését, s igazi keleti megbízással h í v j a őket, hogy z a r á n d o k o l j a n a k el hozzá, hogy az Igazságot együttesen m e g i s m e r j é k . Nem tudom, hogy milyen képpel f o g a d t á k ezeket a Táblá-kat a királyi és p á p a i u d v a r i irodák. T u d t o m m a l nem válaszoltak, egyik sem. Baha'o'llah aztán 1892-ben meghalt s u t á n a a mozgalom vezetése legidősebb u n o k á j á r a m a r a d t , ki A b d u l B a h a (Isten szolgája) néven
Új vallások. ismeretes. É n nem vagyok B a h a i s t a , s azért m i n d e n szentségtörés nélkül megírhatom, hogy legnagyobb tehetségnek ezt a legutolsó p r ó f é t á t , Baha'o'llah előtt és fölött, látom. E z a kétségtelenül n a g y műveltségű ember egy szent buzgóságával és egy tudós k i t a r t á s á v a l világmozgalmat csinált a Bahizmusból; a m e r r e ment, osztatlan szeretet, m a j d n e m i m á d a t kísérte, s mikor meghalt, 1921-ben, egy jól megszervezett egyházat, vagy az ök Ízlésük szerint mondva, testületet h a g y o t t m a g a u t á n . 1908-ban kiszabadult a száműzetés és i n t e r n á l á s kényszere alól, s megindult téríteni. E l m e n t P a r i s b a , L o n d o n b a s végül 1912-ben A m e r i k á b a is. Elődei t a n a i t ő foglalta rendszeres egységbe, s a keleti filozófiát e u r ó p a i értelemben átdolgozta. U t á n a szintén f i a következett, S h o g h y E f f e n d i . kinek f e l a d a t a megszervezni az Internacionális Tanácsot, mely az egész mozgalomnak m i n t e g y a központi szerve lesz. H a a f e n t i történeten végig tekintünk, az egész n a g y o n ismerősnek tiinik fel előttünk. Lehetetlen nem gondolni a r r a . hogy a Bab, Baha'o'llah, és A b d u l B a h a szerepe, v a l a m i n t e g y m á s u t á n következése ép olyan, m i n t v a l a m i k o r Keresztelő J á n o s , J é z u s és Pál apostolé volt. Nincs azonban semmi bizonyíték a r r a nézve r hogy a fentiek a bibliai történetet a k a r t á k volna utánozni. Az első B a h a i s t á k még inkább hasonlatosak az első keresztényekhez, s itt kezdődik a B a h a i mozgalom árnyoldala, a m i n t , szerintünk u n i t á r i u s o k szerint, a kereszténység á r n y o l d a l a is a második, h a r m a d i k és negyedik század istenítő, misztikus i r á n y z a t a . A m a i B a h a i s t á k u. i. a B a b r ó l és különösen Baha'o'llah-ról m á r csak ú g y a k a r n a k beszélni, m i n t holmi isteni lényekről, akikhez h a imádkoznak, betegeik meggyógyulnak, ök m a g u k p e d i g különös előnyökben részesülnek. M a g a m is találkoztam több növel és f é r f i v a l A m e r i k á b a n , kik halálos betegségből gyógyultak ki A b d u l - B a h a ottani látogatása a l k a l m á v a l . E z t az ügyet csak úgy, racionálista filozófiával nem lehet elintézni, m e r t amilyen k ö n n y ű azt mondani, hogy az illetők h a z u d t a k , ép oly nehéz ezt az illetőkkel szemben, velük beszélve és a szemükbe nézve, el is hinni, különösen, ha a C h r i s t i a n Science és a f r a n c i a Coué professor csodálatos eredményeit is számba vesszük. A lényeg különösen nem is ez, mert b á r m e n n y i r e mesének is hangozzék, a suggerálással való g y ó g y í t á s ma Keresztény Magvető.
— 33 —
3
Új vallások. m á r nem tartozik a lehetetlenségek közé. A lényeg az, hogy a p r ó f é t á k által elért eredményekből lassanként h a m i s mithologia keletkezik, mely a p r ó f é t á k eredeti tanításaival seh o g y a n nem f é r össze. A B a h a i s t á k több p r o g r a m m o t a d t a k ki vallásukat illetőleg, melyek közül a legelterjedtebb a következő 10 pont. 1. Az igazságnak minden előítélet nélkül való kutatása, minden b a b o n á n a k és előítéletnek elhagyása. 2. Az E m b e r i s é g egysége. „ M i n d n y á j a n egy f á n a k levelei v a g y u n k , virágok u g y a n a b b a n a keretben". 3. Minden vallásnak egy a lényege, szeretetből és megértésből kell folynia, egyébként nem lehet vallás. 4. Vallás és t u d o m á n y nem harcolhatnak. Az a vallás, mely ellenkezik az ésszel, babona. 5. Általános béke, Népszövetség, Nemzetközi Döntőbíróság, Nemzetközi P a r l a m e n t . 6. E g y nemzetközi nyelv elfogadása, melyet a világ összes iskoláiban t a n í t s a n a k . Szabad iskolázás mindenkinek, — különösen lányoknak, kik az eljövendő generáció első oktatói. 8. Nemek egyenlősége, egyenlő lehetőségekkel. 9. A gazdasági p r o b l é m a szellemi megoldása. A szívek kommunizmusa, ellentétben a mesterséges gazdasági kommunizmussal. 10. Istennek engedelmeskedés és törvényeinek tisztelete, úgy hogy a lélek legyen a főmozgató erő úgy az egyéni, mint a t á r s a s életben. Ehez a szép p r o g r a m h o z nehéz hozzászólni. E z vagy naivság, v a g y csalás. Naivság, h a a bahaisták azt gondolják, hogy ilyen világi és művelődési elvekkel fel lehet egy vallást építeni. Ezeknek az elveknek a megvalósítására minden vallásnak vállvetve kellene dblgoznia, de egy vallás nem képes megélni ezekből. V a l a m i t á r s a d a l o m t u d o m á n y i , v a g y népjóléti egyesületet kell alakítani, s akkor ezek a pontok csodálatosan szépek lesznek. Az alapítók azonban kifejezetten vallásos célzattal indultak meg, személyük is teljesen vallásos elemekből, tehát több misztikával, épült fel. Csalás lenne pedig ez a p r o g r a m akkor, h a a bahaisták csak szemfényvesztésül f o r m á l t á k volna őket, hogy igazi céljaikat e l t a k a r j a E z az utóbbi eset azonban nem forog fenn. A pontok nemvallásosságát az m a g y a r á z z a meg, hogy nem a közszájon forgó és a p r ó f é t á k fejében szintén élő gondolatok elnyomták a jelenlegi hívek lelkében a p r ó f é t á k egyéb mondásait, el-
Űj
vallások.
veit, s ezeket domborították ki h i t v a l l á s u k b a n is. H o g y ez így van, azt bizonyítják Bha'o'llah-nak, de különösen Abdul B a h á - n a k reánk m a r a d t iratai, melyek az istenséggel, az embernek Hozzá való viszonyával, a túlvilággal stb. igen-igen sokat foglalkoznak. Az I s t e n r e nézve a p r ó f é t á k h a t á r o z o t t a n u n i t á r i u s nézeteket vallanak, a m i ú g y v a l a h o g y a pontokból is meglátszik. Baha'o'llah az „egyetlen és egy I s t e n i ről ( H i s Oneness a n d Singleness) beszél. E n n e k u g y a n c s a k ellene mond azonban A b d u l B a h á - n a k egy nyilatkozata, melyben a S z e n t h á r o m s á g o t így m a g y a r á z z a : A n a p s u g á r is sziliekből v a n összetéve, s mégis az emberi szem g y a r l ó s á g a előtt csak egynek látszik. E z a m a g y a r á z a t azonban b a j o s a n elég í t h e t n é ki a H á r o m s á g hívőket, m e r t Sabellius óta nem szeretik a n a p p a l való összehasonlításokat, s a z t á n a Spectr u m nem három, h a n e m hét, sőt kilenc színt állapít meg a n a p s u g á r összetevőiből, melynek következtében A b d u l B a h a m a g y a r á z t a inkább a politheistáknak volna jó. H o g y a B a h a isták tényleg csak figyelmen kívül h a g y t á k v a l l á s u k n a k inkább misztikus és túlvilági oldalait, b i z o n y í t j a a hivatalos vallástörténetnek e vallásról adott ismertetése. Megkülönböztetést kell t e n n ü n k u. i. a B a h a i s t á k s a j á t i r a t a i és a t u d o m á n y o s vallástörténet felvilágosításai között. Az eddig elbeszélt történet B a h a i s t a könyvekből volt átvéve, melyek közül megszeretnék említeni egy n é h á n y a t . K ü l ö n ö s e n angol nyelven, de f r a n c i a és német nyelven is, utóbbi időben számtalan könyv jelent meg, legtöbbnyire p r o p a g a n d a célzattal. Ezek közül legjobb J . E . E s l e m o n t könyve, Baha'o'llah a n d the New E r a . E z főként történelmi és h i t m a g y a r á z ó szempontból igen bő és könnyen érthető. Másik H . Holley: Bahai Scriptures, mely a p r ó f é t á k írott h a g y o m á n y a i t g y ű j t i egybe szisztematikus elrendezéssel. E két könyv körülbelül a legjobb és m a g á b a n foglalja mindazt, a m i t egy t u d o m á n y , v a g y vallásos érdeklődő t u d n i a k a r h a t . Ezeken kívül számtalan könyv és füzet jelent és jelenik meg, többek között m a g y a r u l is két f ü z e t : Mi a B a h a i vallás? és R e j t e t t Szavak. Állítólag az utolsó két év még sok m a g y a r füzetet p r o d u k á l t , tekintve azonban, hogy azok m i n d B u d a p e s t e n jelentek meg, még nem volt alkalmam megszerezni őket. Ezzel szemben a vallástörténet is foglalkozott a B a h a i 3*
Új vallások. mozgalommal, s különösen E . G. B r o w n e két Cambridge-ben (Anglia) kiadott könyve, T h e Episode of the B a b és Materials f o r the S t u d y of the Babi Religion (1918) sok érdekes a n y a g o t foglalnak m a g u k b a n . Úgy szintén az 1923-ban kiadott a Dictionary of Rel. a n d E t h i c s (Macmillan, U. S. A.) több cikkben beszél e vallásról. A t u d o m á n y o s megállapítás szerint a vallás neve Bahaismus, s sokkal régibb eredete van. m i n t azt m i fennebb láttuk. A shiita mohammedánizmusból indult ki, kik a Mohammedtől, s így közvetve az Istentől leszármazott 12 I m á m - b a n (Imam-Madlii) hittek, amennyiben t. i. igazi kinyilatkoztatást csak ezeken keresztül lehetett k a p n i . A legutolsó imám eltűnt, s állítólag m a is él, eljövendő a világnak az igazi megváltást elhozni. E z történt 260b a n a m o h a m m e d á n számítás szerint, s ezer évre rá, 1260-ban, volt az imám ismét megjelenendő. E z az év megfelel a mi 1844-íinknek, s ebben az évben többen léptek fel, m i n t az elt ű n t i m á m n a k a küldöttei, többek közt a m i Ali Mohammed b a r á t u n k is, s m i n d n y á j a n Bab-nak, K a p u n a k , nevezték m a g u k a t . K ö z t ü k ú g y látszik a mi Bab-unk volt a legtehetségesebb, mi által bebörtőnözést, m a j d kivégeztetést érdemelt ki m a g á n a k , s ezzel az ú j kinyilatkoztatásnak ő lett az előf u t á r a . U t á n a ismét több p r ó f é t a következett, kik közül megint a m i BehaVllah p r ó f é t á n k lett a legerősebb, ki viszont kijelentette magát, mint a megígért Messiás, megírta szent könyvét a Kitab-i-apdas-t. s halálakor megátkozta azt, aki el a k a r n á v i t a t n i az ö messiási méltóságát. í g y az ő utóda, A b d u l Baha, ki megint csak némi belső h a r c u t á n lett elfogadva, csak m i n t egyszerű t e r j e s z t ő j e a hitnek működhetett. A tudós bírálók szerint a B a h a i z m u s tele v a n misztikus, ó-perzsa Zoroasteri és mohamm e d á n vonatkozású, dogmákkal, hitelvekkel, melyeket a tan n y u g a t i követői nem t u d n a k megérteni, s így a n n a k csak intellektuális elveit t u d j á k hirdetni, v a l a m i n t követni. Beha'u'llah-nak m a g á n a k két felesége és egy titkos ágyasa volt egy időben, a m i az általa hirdetett magasztos és haladott erkölcsi elvek értékéből sokat levon. í g y a hivatalos vallás történet. A Bahaisták, v a g y Behaisták, a m i n t a vallástörténet nevezi őket, de amit elfogadni nincs értelme, amennyiben az a név számít, amelyet a hívek használnak, s ez pedig Bahaiz-
Új vallások. mus, — igen n a g y e l t e r j e d é s n e k örvendenek. Különösen A m e r i k á b a n v a n igen sok gyülekezetük, Chicagóban egy óriási m é r e t ű székes-egyházat építenek, mely a v i l á g B a h a istáinak k ö z p o n t j a legyen. Németországban, A n g l i á b a n és F r a n c i a o r s z á g b a n , de m i n d e n más országban is, számos hívőjük akadt, s hivatalosan azzal dicsekednek, hogy a v i l á g minden n a g y o b b városában v a n központi i r o d á j u k . Rendesen olyanokat látogattak meg, kik theozófisták, a n t h r o p o z ó f i s t á k v a g y spiritiszták voltak azelőtt. Az utolsó két évben B u d a pesten m á r rendes központi irodát is állítottak fel, h í r szerint, melynek valódiságáról azonban nem volt a l k a l m a m meggyőződni. I t t E r d é l y b e n , eddig m é g csak m a g á n y o s o k f o g a d t á k el ezt a tant, de nagyon bíznak, hogy m i h e l y t a k ö r ü l m é n y e k engedik, s egy kis erélyesebb p r o p a g a n d á t f e j t h e t n e k ki, sok hívőre fognak szert tenni. Szent-Iványi Sándor.
(Folytatása következik.)
Várfalvi Nagy János dr. 1845-1882.
G y e r m e k k o r o m derűs n a p j a i elevenednek fel e m l é k e m b e n nevének leírásakor. M i n t h a előttem állana v i d á m hangulatot és komoly megfontolást egyként kifejező arcával, jóságos szemeinek n y á j a s tekintetével, n y á r s p o l g á r i a s a n h a n y a g , de azért mégis kellemes megjelenésével. Hallom is, a m i n t valami politikai, avagy történelmi tételt fejteget és a mély meggyőződés nyomatékosságával szegzi le nézetét, „amellyel áll vagy esik." Aranyosszéki u n i t á r i u s család g y e r m e k e volt. Annak a folyón a k vidékéről való, melyről a verses földirat szerzője azt zengte valamikor: „Mentét lakja magyar Paradicsom az egész
székely, hely/'
—
Az ő ősei is b i z o n y á r a ott lovagoltak a b b a n a b a n d é r i u m b a n , mely az innovátio (hitújítás) v á d j a miatt vizsgálatra Gyulafehérv á r r a idézett Dávid F e r e n c tiszteletére T o r d á i g kivonult volt és a beteg e g y h á z f ő kocsiját körülvéve, jó ideig elkísérte a mestert azon az úton, mely a m á r t i r o m s á g r a és ezzel a h a l h a t a l a n s á g b i r o d a l m á b a vezetett. Dr. Nagy János t a n u l m á n y a i t a tordai középiskolában kezdette és a kolozsvári f ő g i m n á z i u m b a n tett érettségit. A középiskola végeztével jogot hallgatott, de a jog mellett a J a k a b Elek h á z á n á l nyert inspiráció h a t á s a alatt, különös szeretettel foglalkozott történelmi kérdésekkel. Mint egyszer h á z u n k n á l beszélt nagy hatással volt reá e részben dr. Mészáros Károlynak, a kiváló orvosnak és e m b e r b a r á t n a k figyelmeztetése, hogy „jogászok m á r i s igen sokan v a n n a k és gyakorlati szempontból is jól teszi m i n d e n jogász, h a még valami m á s s z a k m á v a l is szövetséget köt." Budapesti t a r t ó z k o d á s a alatt beiratkozott tehát az egyetem bölcseleti és történelmi k a r á r a is és megszerezte a t a n á r i diplomát Ezidőben (1873) írt Békés Gáspárról egy érdekes történelmi ta-
Várfalvi
Nac/i/
János
dr.
nulmányt, mely a Rákosi J e n ő szerkesztette „ R e f o r m " h a s á b j a i n jelent meg. 1870-es évek derekán m á r , mint dr. juris és okleveles t a n á r tér vissza Kolozsvárra és az egyetemen k a p tanácsjegyzői állást. Emellett azonban, jogi és történelmi t a n u l m á n y a i n a k természetes következményeként, foglalkozik a közélet kérdéseivel is. így lesz hírlapíró. K. P a p p Miklós Magyar P o l g á r j o g á n a k szerkesztőségébe lép be rendes m u n k a t á r s k é n t és c s a k h a m a r figyelmet keltenek szép olvasottságról és emelkedett felfogásról t a n ú s k o d ó cikkei, melyeket e lapba ír. Erdély közélete ebben az időben bizonyos változáson ment át. E k k o r következett be ugyanis az országos politikában a fúzió mely a közjogi kérdések egyelőre kikapcsolásának jelszavával az ország zilált pénzügyi helyzetének rendbehozatalára kívánta tömöríteni az erőket. Mikor aztán a fúzió, mint elutasíthatatlan követelmény, m a j d mint befejezett tény állt az erdélyi régi baloldaliak előtt, Keresztesi P a p p Miklós a balközép l a p j á n a k érdemes szerkesztője elképzelhetően nagy z a f í r b a n volt. A közjogi oppozicióval j á r ó népszerűséget nem volt h a j l a n d ó kockáztatni, de Tisza Kálmánnal és különösen Tisza Lászlóval, kihez bensőbb barátság fűzte, nem akart szakítani. Érdekes, hogy K. P a p p Miklós az itt jelentkező dilemma elől rendesen azzal vágta ki magát. hogy a fúzió után a közjogi ellenzék elveinek nincs elfogadható képviselete, mert Madarász és társai, kik a k k o r az u. n. szélső ball alkották, nem rendelkeznek erre megfelelő képességekkel. így tehát egyelőre nincs értelme a közjogi oppozíciónak. Ezzel a felszínes felfogással szemben dr. Nagy János komolyabb és óvatosabb, illetőleg politikusabb koncepcióban keresi a Magyar Polgár f e n n m a r a d á s á n a k erkölcsi alapját. Az ő tétele körülbelül ez: a fúziót, mint a szükség által létrehozott alakulást, összes, különösen személyi következményeivel, el kell fogadni de azt. ami a volt balközép p r o g r a m m j á b a n gyakorlatilag is igazolható, nem szabad feladni, h a n e m k o r m á n y z a t i politika keretében kell megvalósításukra igyekezni. A dr. Nagy János e tejesen politikus felfogásának érvényesítésére a k k o r tört meg az alkalom, mikor (1879) Keresztesi P a p p Miklós elhalván, pár heti interregnum után a szerkesztést ő (dr. Nagy János) vette át.
Előbb azonban át kelleti esnie egy. keserű tanulságon, mely előtte is nyilvánvalóvá tette, nemcsak azt. hogy a „nemo profeta — 39 —
Várfalvi
Nac/i/
János
dr.
in patria sua", — klasszikus igazsága több, mint ezernyolcszáz esztendőn át nem változott, de azt is, hogy mint a világnak Jézus Krisztus, úgy a m a g y a r s á g n a k gróf Széchenyi István nyilatkoztatta ki az Isteni sugallat legnagyobb igazságát: „elvész az én népem, h a t u d o m á n y nélkül való." Egy időközi képviselő választásnál ugyanis dr. Nagy János szülőföldjén, a torockói választó kerületben képviselőként lépett fel. Többen voltak kivüle jelöltek, de a legszegényebb köztük Nagy János volt. Keserű érzés r a g a d j a meg tollamat, mikor ebez a ponthoz értek. Le is teszem, hogy ne írjak nagyon feketén. Jó, hogy eszembe jut Vértesi Arnold egy d i á k k o r o m b a n olvasott regényének: A nyomorúság iskolájának egyik fejezete. Az, amelyben a regényíró azt írja le, hogy a regény hősét: Tátrai Miklóst felléptetik képviselőnek. Eleinte szépen megy a dolog. A választók tüntető lelkesedéssel fogadták. Programmbeszéd elmondása után áradozva ünneplik. Az. öreg gazdák meghatottan törülgetik szemeikből könnyeiket és nagy megtiszteltetésként veszik, hogy a „Nagyságos jelölt ú r " egyenként kezet szorít velük. Aztán jelölt és népe l a k o m á r a mennek. L a k o m a után pedig szóba kerül az alkotmányos költségek kérdése s megállapításra talál, hogy T á t r a i Miklósnak — jiincs pénze. Nem is lesz belőle képviselő, h a n e m a jelöltségtől visszalépése után megválasztanak helyette egy hetyke gazdag földbirtokos ifjút, ki azzal tette nevezetessé magát az ünnepi lakomán, hogy ökle egyetlen nyomásával betörte a T á t r a i Miklós elé helyezett disztortát, amit egy lelkesült h a z a f i elragadtatása jeléül ajánlott fel a képviselő jelöltnek. Dr. Nagy János is úgy járt, mint Tátrai Miklós. Pedig az alkotmányos h a r c győztes fiatalja még csak azt a bizonyos tortát se tudta volna betörni. Annyira nyavalyás volt. Dr. Nagy Jánost azonban, h a el is kedvetlenítette ez a tapasztalat, nem keserítette el. Derült volt alapjában az ő életfilozófiája és a választási vereség után visszatér dolgozni a műhelybe, hol, mint említém, — nemsokára nemcsak első legény volt. de m á r tanító mesternek lépett elő. Alatta a Magyar Polgár lendületes fejlődést vett és különösen kitűnt azzal, hogy az u. n. nemzeti irány követelményeinek k o r m á n y p á r t i létére komolyan, de öntudatosan bátor hangot adott. Munkatársai között ott volt Bartha Miklós (Zongor), ki főleg társadalmi kérdésekről írta cikkeit, melyek közül kiilönö— 40 —
Várfalvi
Nac/i/ János
dr.
sen feltűnt a gouvernente nevelésről irott, melyben a nemzeti nevelés szempontjából tette szóvá a f r a n c i a és német nevelőnők hatását s követelte az intelligens nők nyilvános iskoláztatását Hegyesi Vilmos (Lehel), a lap régi ,.mindenes" m u n k a t á r s a tárcákat és színbirálatokat írt. Tussai Gábor h u m o r o s apróságokat szállított és franciából fordított. Politikai iránycikkeket . Nagy Jánoson kivül Hegedűs Sándor, Moldován Gergely, Szatmáry György, g y a k r a n a m á r említett Hegyesy Vilmos és nevezetesebb a l k a l m a k k o r dr. Berde Áron, J a k a b Elek (Agrikola) és b á r ó Kemény E n d r e írt. A városi ö n k o r m á n y z a t i élet aktuális kérdéseiről néhai édes a p á m is itt közölte gondolatait. Ez a névsor m á r m a g á b a n bizonyítéka a n n a k , hogy a Magyar Polgár Nagy J á n o s szerkesztése alatt Erdély legtekintélyesebb, de mindenesetre legolvasottabb lapja volt. És, hogy a szerkesztő ilyen népszerűségnek örvendett, azt eléggé bizonyítja, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok 1879. évi általános választásánál a legnagyobb, legnépesebb és legnehezebb IV. választó kerületből nagy többség vitte be a városháza közgyűlési termébe. A sors keserves játéka, hogy a polgárok bizalmának ez a szép megnyilatkozása vált a dr. Nagy János t r a g i k u m á n a k forrásává. A városháza ebben az időben felette éles harcok színhelye volt. A polgármesteri székben Simon Elek egy tekintélyes, vagyonos és igen eszes úr ült. Előljárt a kötelesség teljesítésében, bőkezű volt a jótékonyságban, sokat áldozott a társasélet élénkségének fenntartására, de az ú j í t á s o k n a k nem volt b a r á t j a s különösen nem tetszett neki, ha város háztartást érintő újítások terveivel olyanok hozakodtak elő, kik a városi közterhekhez, mint az u. n. pótadóktól mentesítettek, nem j á r u l t a k . így hát h a m a r összeütközésbe került a „modernekkel", kik Szász Domokosban, a későbbi református püspökben találták meg vezérüket és tekintettel a közelgő általános tisztú jjításra, „független p á r t " név alatt külön csoportosultak. Elnökük a tudós Finály professzor volt. Dr. Nagy János, Simon Elekkel tartott. Édes a p á m m a l együtt buzgólkodott a hívek tömörítésén és sikerült is összehozni a kommunítás többségét, mely épen a p á m indítványára, — hogy a párt szerint csoportosulás külsőleg is elkerültessék, „városi bizottsági k ö r " cím alatt szervezkedett és elnökéül a közbecsülésben álló id. Sámi László professzort tisztelte. A tisztújításnál Simon Eleket egyhangúlag választották meg — 41 —
Várfalvi
Nafj.ij .JártOH dr.
ismét polgármesterré, de a többi állásra megejtett választásoknál, inkább a jobban szervezkedett és erős fegyelem alatt álló „független" párt győzött és ezzel meghiusult Simon Eleknek az a törekvése, hogy i f j ú erőkkel frissítse fel a régi tisztikart. Dr. Nagy János úgyis, mint a törvényhatósági bizottság tagja, de úgy is, mint hírlapíró élénk részt vett ezekben a harcokban, melyekről J á n u s álnéven írt h u m o r o s levelekben emlékezett meg a Magyar Polgár hasábjain. Humoros szelid és derűs volt nem minden irónia nélkül, de a durvaságot általában kerülő. Például felemlítem, hogy néhai való jó Nagy Lajos, a mindn y á j u n k kedves emlékében élő derék professzort, ki a városi közélet tevékeny m u n k á s a i közzé tartozott, egy interpellációért, melyben a városi lejméretezés dolga felől faggatta a polármestert, ekként aposztrofálta: „Most Nagy Lajos interpellált, azt kérdezve a polgármestertől, hogy az ő Z i m m e r m a n n a k eladott, de később visszavásárolt m a j o r a , miért nincs egy színvonalon a — piaci templom tornyával?" Egy másik interpellációról pedig, mely a filoxera terjedésének meggátlására nógatta a polgármestert, ekként számolt be: ,,X. Y. azt kérdezte a polgármestertől, hogy vájjon nem volna e jó a Felek tetejére üvegtáblákat alkalmazni s ezzel tenni lehetetlenné a szöllőt pusztító bogár beözönlését." A polgármester válaszát pedig, mely persze nem nyugtatta meg az interpellálót, ilyen f o r m á n adta vissza: „A polgármester ki jelentette, hogy mikor ő Líceumban járt. a tisztelendő atyák még mit se tanítottak a filoxera nevű bogárlói. De hogy van ilyen bogár, t u d j a a Magyar Polgár hasábjain a filoxera elleni védekezés módozatairól két erdélyi gazda, (Száva F a r k a s és Górcső) között folyó polémiából. Gondolt is arra, hogy a Felektetőt az interpelláló által ajánlt módon beüvegeztesse, de az erre nézve megkérdezett ablakos tótok nem vállalkoztak a munkára." Ilyen és ehez hasonló kópéságokkal tréfálkozott dr. Nagy János, mint J á n u s a városi közélet nevezetesebb mozzanatai és szereplői felett s J á n u s levelei nagyon kedvelt olvasmányai voltak a közönségnek és mi igen előnyösen jellemzi az akkori szereplők, minden kicsinyességtől és beteges érzékenységtől ment felfogását, nem haragudott, meg értük senki sem.
Várfalvi
Nayij
János
dr.
Egyszer azonban olyan valami történt, ami más légkörbe terelte a J á n u s kedélyhangulatát és egyik levelének h a n g j á t . Simon Elek lemondott a polgármesterségről s a m e g ü r ü l t szék körül megindult a választási harc. Ebben a h a r c b a n dr. Nagy János igen élesen szembe került Szász Domokossal, akit az általa sugalmazott Kelet egy cikkére reflektálva, egy juniusi levelében érzékenyen megcsipkedett és e mellett olyan szerkesztői meggyőzéssel kisérte egy másik, a városi bizottsági kör polgármester-jelöltje (id. Fries Albert) által írt cikk egyik kitételét, ami nem m a r a d h a tott válasz és súlyos következmények nélkül. A választ Szász Domokos sajtóperben adta meg és Nagy János egy meggondolatlan szerkesztői megjegyzés miatt, a b b a a szerencsétlen helyzetbe került, hogy bizonyítani kellett volna egy olyan cikk nem is határozott, de a szerkesztői megjegyzéssel i m m á r magáévá tett és súlyosabb értelmet nyert állításait, amelyet nem ő írt. Dr. Nagy János a ferde helyzetnek ezt a súlyát nem bírta elviselni, m r t i megfelelő bizonyítékai nem voltak. Hallgatott tehát azokra, kik m i n d k é t részről a kellemetlen ügy bíróságon kívül elintézését ajánlották. Megegyezés jött létre, hogy dr. Nagy János vissza fogja vonni nyilvánosan a sértő közleményeket, de azzal szemben a Szász Domokos lapja, a Kelet is jóvá tesz egy előző cikkben előfordult sotticet, amely dr. Nagy J á n o s r a és p á r t j á r a volt vonatkoztatható. A revokáló közlemények megjelentek, de a közvéleményre gyakorolt hatásuk igen különböző volt. A Kelet egyszerűen félreértésnek minősítette a sérelmezett passzust és k i m a g y a r á z t a ; dr Nagy János azonban egyenesen visszavonta a sérelmes cikkekef> sajnálatát jelentve ki a felett, hogy ..köztiszteletben álló egyéneket alaptalanul támadott", szóval: nyilt és őszinte volt minden kertelés nélkül. De az akkori közvélemény szemében ez nem talált elfogadtatást. A közvéleménynek ezt a mai ember szemében felette szigorú felfogását erőteljesen juttatta kifejezésre az időközben megindult Ellenzék Botrány című vezető cikke, mely éles okfejtéssel oda concludált, hogy az oly n a g y f o k ú botlás után minőt dr. Nagy János ebben az esetben produkált, az ügyet a visszamenő nyilatkozatokkal befejezettnek tekinteni nem lehet Kövekcztetnie kell egyébnek is. Következett is.
Várfalvi
Nacpf János
clr.
Dr. Nagy János ott hagyta szerkesztői állását és állásnélkiil m a r a d t . Lelkére ránehezült a keserű izgalmakkal vívott csata elvesztésének f á j ó tudatán túl a megélhetés nehéz gondja. Családja volt. Jó felesége és három kis gyermeke vették körül szerető gyöngédséggel a kedves családapát és nem várták tőle az anyagi segítséget, mellyel a szerető nagyszülők úgysem f u k a r k o d t a k . De a dr. Nagy János tragédiájában épen ez volt a legsúlyosabb pont Mástól elfogadni a talán vissza nem szolgálható szívességeket: ezt az ő jelleme elviselhetetlennek találta. Neki indult, hogy állás után nézzen. Nem volt szerencséje. Közben imádásig szerette egyik gyermeke is elhalt. Ő ideiglenesen a kataszternél kapott elhelyezést. bízva abban, hogy a végleges szervezésnél állandósíttatni fog. Bizakodása hiú remény volt. Keserű emlékiratban fordult a k o r m á n y elnökhöz. Segítség nem jött és ő kétségbeesett. Egy délután az iskolából hazamenve, jó édesanyám azzal fogadott, hogy kevéssel az előtt ment el Nagv János az ablakunk alatt és olyan csodálatosan rezignált bánatos hangon köszönt neki. ,,Mintha búcsúzkodott volna!" Másnap délelőtt (1882 szeptember 25.) édes a p á m jött a szomorú hírrel, hogy jó b a r á t j a , küzdelmeinek h ű osztályossá: dr. Nagy János főbelőtte magát. Megsirattuk m i n d a n n y i a n . A tragédia véget ért. Időnek előtte sírbaszált vele egy jó m a g y a r és igaz unitárius ember. Magyarsága megvilágítására csak két tényre utalok. Az állami költségvetés tárgyalásánál szóba került a magyar udvartartás ügye. Nagy János komoly érvekkel bizonyította lapja hasábjain a nemzeti álláspont igazságát. Pár napra Hegedűs Sándor küldött a Magyar Polgárnak ugyanerről a kérdésről vezető cikket és abban az o p p o r t u n u s felfogásnak adott kifejezést. Nagy János kiadta a közleményt, de csillag alatt megjegyezte, hogy változatlanul f e n n t a r t j a k o r á b b a n kifejtett álláspontját, melyet a Hegedűs cikkében foglaltak semmiben sem érintenek. Aki tudja, hogy a szabadelvű p á r t n a k mily elnöklő tagja volt Hegedűs Sándor, csak az t u d j a kellőleg méltányolni a Nagy János magatartásának jelentőségét. És a meggyőződésnek hasonló bátorságát tanúsította ő a Bartha a f f a í r n á l is. A merényleten, melylyel a közös hadsereg két. magáról súlyosan megfeledkezett tisztje Bartha Miklósban a sza-
_ u
_
Várfalvi N a y i j János
dr.
badsajtót t á m a d t a meg, irtózatosan felindult. Kifejezésre juttatta azt m i n d j á r t a merénylet után a helyszínén, a régi belső király utcában, az összegyülekezett tömeg, előtt az u t c a k ú t r ó l tartott, rögtönzött beszédében, melyben egyszersmind m e g n y u g t a t n i igyekezett a tömeget, azzal, hogy a megsértett jogrend meg fogja k a p n i az elégtételt. A Magyar Polgár m á s n a p megjelenő rendkívüli szám á b a n pedig egy gyönyörűen megírt, általános feltűnést és mély benyomást keltett cikben a következőket írta: „Hogyha meghalna Bartha Miklós, f á j ó szívvel s i r a t n á m meg. mint székely f a j o m derék tagját, de még az Isten a k a r a t á n való megnyugvás keresztényi hite se t u d n á a j k a i m r a adni a szót: ennek így kellett történnie." Jó unitárius voltát azonkívül, hogy, mint i f j ú ember a régi Erdély történetének szentelt t a n u l m á n y a i b a n a legtragikusabb sorsú két unitárius hősről Békés Gáspárról és Székely Mózesről írt egy egy érdemes m u n k á t , — a tordai g i m n á z i u m ügyében elfoglalt álláspontja és a n n a k védelmében kifejtett tevékenysége illusztrálja. Ma nincs miért ismételnem az érveket, melyek a tordai gimnázium polgári iskolává átalakítása és állami kezelésbe bocsátása ellen az 1878-iki főtanácson az ő szózatos a j k á ról elhangzottak és eleven tollából a M. P. hasábjain k i p a t t a n t a k Keserűen igazolta azokat, ami bekövetkezett. Nagy János olyan hévvel képviselte e kérdésben engesztelhetetlen álláspontját, hogy néhai édes a p á m m a l , egyik legjobb barátjával, is összeütközésbe került. Itt se tudott opportunista lenni. Vallotta azt, amit a szíve sugalt és állt vagy esett azzal, amit vallott. Életében egyszer engedett az opportinizmus kísértésének, és azt is életével fizette meg. Nagy ár volt, mert ez az élet tele volt fénnyel, derűvel, értékkel, ékességgel és reá emlékezve az ,,ő kora veszte felett" érzett keserűség, több mint 40 esztendő multán velem is azt m o n d a t j a , hogy még az Isten a k a r a t á n való megnyugvás keresztényi hite se t u d j a a j k a m r a csalni a szót, hogy ennek így kellett történnie. D r . V áradi Aurél.
Agenda csíkszentkirályi B o r s M i h á l y köri 1. fi. gondnok és csíkszentmihályi S á n d o r M a r g i t esküvőjén.
Kedves Házaspár! Vannak az életben pillanatok, melyekben a szívre tolult érzelmek nem adnak szót ajkunkra s azt. mi belülről nyomja lelkünket, csak könnyeinkben tudjuk kimutatni igazán. Ilyen pillanatok közé számítom én ezt az órát is, mely összegyűjtött e szép családi hajlék megszentelt falai közé, hogy együtt kérjük Istennek megszentelő áldását egy ú j családi élet kezdetére és leélésére. Igen! Mert bár örömünnepnek szokták nevezni az esküvő napját, im a jó édesanya és testvérek, a rokonok és jóbarátok s mindnyájunk szemében az örömkönny mellett ott van a féltő aggodalom csillogó könnye is, melyben néha egy földi menyországot zálogosítunk szeretteink számára, máskor pedig egy homályos jövendő miatti aggodalmunk rejtőzik... Mai szereplésünkkel kiszakítjuk e családnak szépen fejlett, utolsó nemes hajtását *is abból a meleg fészekből, ahol született, nevelkedett s a hol boldog volt, s elindítjuk egy másikba, egy ú j világba, amelyet nem ismerünk s a hol ki tudja, lesz-e meleg fészek, lesz-e boldogság?! . . . Méltán aggasztják ily tépelődések gondolatainkat s érthető, hogy az érzelmek miért nehezednek most ólomsulylyal lelkünkre, midőn Ti, kedves keresztény házaspár, boldogságról, földi paradicsomról álmodoztok. Mert az élet útja, melyen most ketten elindulva, boldogulni akartok, nem olyan paradicsomba vezető virágos ösvény, mint amilyent az i f j ú i 'szív képzeletben alkotni szokott magának, hanem inkább egy szilaj folyóhoz hasonló, melyen életünk hajója egyik parton meredek szirtekbe ütődik, a másikon pedig virágos róna ingoványba síilyedhet. Egész társadalmi berendezésünk és e sok viharral és szenvedésekkel telített korszak, melyben családi életünk lezajlik, ilyen megpróbáltatások és kétséges helyzetek elé ál— 46 —
Agenda. l í t j á k a boldogságért küzdő és epedő embert. S még vallásos h i t ü n k k ú t f o r r á s a , a biblia sem kecsegtet e tekintetben v a l a m i rózsás jövővel, m e r t abból t u d j u k meg, hogy az első ember is akkor veszítette el g o n d t a l a n p a r a d i c s o m i boldogságát, mikor a házassági szövetség szent kötelékébe belépett s útravalóul meg kellett, hogy h a l l j a az isteni végzést: „ F á r a d s á gos m u n k á v a l s a r c o d n a k verítékével keresd m e g m i n d e n n a p i k e n y e r e d e t " ! . . . P l a s z t i k u s kifejezője ez a kép, kedves házaspár, a n n a k az igazságnak, hogy a mező, m e l y r e lépni szándékoztok, minden költői á b r á n d , érzelmeink és gondolataink m i n d e n f a n t a s z t i k u s színezése mellett is, elég r i d e g és kietlen tér, melyet m a g a t o k n a k kell és lehet kiegészíteni s a megelégedés és boldogság h a z á j á v á t e n n i . . . I s t e n alkotta küzdőtér, nem z a v a r t a l a n boldogsággal, h a n e m inkább az egymásból folyó kötelességek hosszú sorozatával, melyben m i n d e n örömszálra tiz gondszálat is s z á m í t h a t u n k . . . E z é r t nem lehet teljes a T i örömötök ebben a p i l l a n a t b a n , ezért reszket a Reátok t a p a d ó szemekben az ö r ö m k ö n n y mellett a féltő aggodalom könnye is. É s ha nem volna szivünkben és lelkünkben vallásos hit és nem volnának más kiilsö jelek is, melyek r e m é n n y e l töltenék be aggódó lelkünk, esztelennek kellene t a r t s u k azt, a k i ily i n g a t a g sorsa bízza életét! . . . De v a n h i t ü n k és e hit megérezteti velünk azt a fenséges isteni célgondolatot, hogy az élet örömei azért v a n n a k beszőve a f á j d a l m a k , a megpróbáltatások és szenvedések közé, hogy annál inkább t u d j u k értékelni és megőrizni azokat. A boldogságért azért kell ö n m a g u n k n a k küzdeni, hogy a n n á l inkább élvezhessük a n n a k csendes perceit. Így tölti be a hit aggódó lékünkét boldogító r e m é n n y e l s így a k a r j u k — e r e m é n n y e l felhorgonyozva — ú t r a bocsátani családi éltetek h a j ó j á t ! . . . De v a n n a k a T i jövendő boldogságtoknak más elöpostái is: H a C a e s a r n a k egykor, midőn h a j ó j á t a háborgó tenger ide-oda dobálta, oka volt megrémült k a p i t á n y á t azzal vigasztalni, „ne félj, m e r t Caesnrt viszed", nekünk is van okunk hinni és remélni, hogy az a hajó, melyet T e fogsz k o r m á n y o z n i kedves vőlegény B a r á t u n k , biztos, boldogító révbe fog j u t n i . E r e m é n y r e jogosít fel minket a T e multad és jelened... Erős nemes tölgynek vagy a s a r j a , mely évszázadokon keresztül — 47 —
Agenda. állta a v i h a r t s h a megtépázta is olykor-olykor lombját, a törzs állt s acélos a k a r a t t a l és reménnyel nézett a jövőbe. Ezt az acélos a k a r a t o t és m u n k á s szorgalmat, a f é r f i ú i erős jellemszilárdságot hozod T e múltból, jövendő családi életed boldogságának zálogául. É s h a m u l t a d összeolvad a jelennel mely érző-szerető szivet is igér a jövendőnek, bizton evezhetsz ú j világodba, m e r t boldog leszel és boldogítani fogsz . . . S ha mégis olykor elsötétül családi életed n a p j a s p r ó b á r a teszi a sors a k a r a t e r ő d és f é r f i jellemed, ott lesz melletted segítő társad, a nő, ki mindenben és m i n d e n ü t t követni fog Téged, mint n a p o t a hold s halvány, szelid fényével b e v i l á g í t j a éltetek útját, hogy boldogan s bizton evezhessetek. V i l á g í t a n i fogsz kedves Menyasszony s ha jóságos szíved nemes érzéseivel m e g is fogod k a p n i a vérző-fájó sebet, be is fogod g y ó g y í t a n i azt, m e r t nem lehetsz T e méltatlan s a r j a a n n a k a nemes családnak, mely a n n y i fennkölt gondolkozású, nemes érzésű f é r f i ú t , a n n y i jóságos, önfeláldozó családanyát, f a j á n a k p e d i g a n n y i köztiszteletben álló nagyasszonyt ajándékozott! . . . I l y e n jó és nemes leszel T e is s e szép t u l a j d o n s á g o k k a l megerősítve h a l a d n i fogtok m á r ezután ketten — egy úton, de vigyetek erre az ú t r a jeles erényeitek mellett szívetekben és lelketekben vallásos érzést és Istenhitet is, m e r t csak a hit, a mély vallásos érzés egyenlítheti ki az életnek ellentéteit. Minden jószándékotok és nemes törekvésetek mellett is lehet kedvezőtlen m a j d a sors s ilyenkor a hit az a benső erő, mely fölemel s ú j meg ú j életcélokat mut a t v a Nektek,7 lelkesít a további nemes küzdelemre. A vallásos N
érzés izzó hevülete fog igazán egygyé f o r r a s z t a n i Titeket, m e r t ez érzés l á g y í t j a meg a szív szenvedélyeit s tesz gyöngéd megértőjévé egymásnak. A hit tanít meg a r r a , hogy önsorsotokkal megelégedve legyetek, m e r t egész világ nem lehet a miénk, hogy boldogok legyünk, kevesebb is elég: egymást b í r j á t o k csak egészen és mindörökké boldogok lesztek s az Istené! . . . I n d u l j o n hát hajótok, mi utánatok k i á l t j u k : Isten veletek boldog evezők, mosolyogjon az ég felettetek, a habok sim u l j a n a k el útaitok előtt s kedvező szelek szállítsanak boldogp a r t r a , ú j világotokba! A m e n . Szind,
1926. december 29. -
48
Dr. Szathmíri Miklós.
-
Simán Domokos és kora. — Korrajz. —
(IV. Közlemény.)
Az erdélyi unitáriusok viszontszeretete és figyelme az angol unitáriusok iránt már az 1859. évi aug. 28 s köv. n a p j a i n tartott Egyházi Főtanácsi gyűlésen ismételten megnyilatkozott. E r r e vonatkozólag szószerint idézem e Főtanácsi gyűlés jegyzökönyvének 49—51 pontjait. „49. Ezen zsinati Főtanács 40-ik száma alatti határozata következtében közelebbről egyetemről lejött tanárok: Buzogány Áron, Ferencz József s Marosi Gergely atyánkfiai beadják a külföldöni utazásukra, — egyetemi életökre, úgy az általuk egyetemben tanulmányozott t a n t á r g y a k r a vonatkozó emlékiratot, különös tekintettel Buzogány Áron s Ferencz József atyánkfiainak angol unitárius hitrokonainknál tett látogatásukra nézve. Mely emlékirat a zsinati Főtanács előtt felolvastatott s utóbb az illető emlékkönyvbe beigtattatott.* „50. Indítványoztatik, hogy angol hitrokonainknak azon vallásközösségünk iránt nyilvánított nemes áldozatukért az 10. K. Tanács (144. szám alatt) nekik elismerő köszönőiratát már meg iz küldte, — valamint azon újabb rokonszenvért s nemes ajánlatokért, melyek a fentebbi szám alatt említett emlékiratból kitetszőleg angol hitrokonink részéről részint vallásközönségünk, részint közelebbről Londonban járt két i f j ú tanár afiai iránt újabban is nyilvánult: küldessék ezen zsinati Főtanács részéről is elismerő köszönő irat angol hitrokonainknak. (Végzés. Ezen indítvány elfogadtatván, megbízatnak Buzogány Áron s Ferencz József afiai a r r a hogy az illető köszönő iratot angol-nyelven készítsék el s az angol hitrokonainknak hivatalosan küldessék el.) „51. Indítványoztatik, hogy az angol unitárius egyházi * Sajnos, ez az emlékkönyv azóta az e m l é k i r a t t a l egyetemben elveszett. — A Buzogány Áron által 1867-ben összeállított Emlékkönyv ennek a pótlására készült. Keresttény Magvető.
— 49 —
4
Símén Domokos és kora. irodalom bőségét és g a z d a g s á g á t tekintetbe véve, kívánatos volna, hogy theologus i f j ú i n k n a k az angol nyelv, m i n t szükséges kulcs szent v a l l á s u n k a t érdeklő némely tekintélyes eszm e - f o r r á s o k n a k , ' h a nem is m i n t kötelező t a n t á r g y , — taníttassék. (Végzés. Az i n d í t v á n y e l f o g a d t a t v á n , a további célszerű intézkedés e tekintetben az E . K . T a n á c s r a bizatik.)" Az angoloknak küldött zsinati köszönő levél teljes szövegében ez volt:** Az erdélyi unitárius vallásközönség két évi időköz után a •jelen zsinati szent gyűlésben összejővén, nem tehetjük, hogy ez ünnepélyes alkalommal köszönetet ne nyilvánítsunk önöknek, tisztelt hitrokonok, azon rokonszenvért, azon segélyezésért, melyet önök mutattak irántunk s nyújtottak nekünk. Örvendett lelkünk, tapasztalván azon meleg érdeklődést, melyet Önök szorongatott helyzetünkben irántunk nyilvánítanak s azon élénk buzgalmat, mely önöket azoknak, kik e távol helyen, bárha önöktől nyélvre nézve is különbözők, de akik; önökkel hitben s vallásos meggyőződésben egyek, — azoknak vallási ügyeiben való szükségei tettleges támogatására indította. önök ugyanis, tisztelt hitrokonok, nemcsak anyagi szükségeink támogatásához járultak nemes segélyezéssel, aláírás útján az angol unitárius egyházközségekben tekintélyes öszszeg pénzt gyűjtvén s küldvén mi nekünk, de egyszersmind ügyünk iránt a legmélyebb érdeklődést tanúsítják az által, hogy Önök közül hozzánk előttünk mindig kedves emlékezetben élő férfiakat küldenek, kik itt közöttünk valódi helyzetünkről, tanító- s vallásos intézeteink korszerű s a körülményekhez képest szükségelt igényeiről annál pontosabb értesülést szerezhessenek; — valamint azon testvéries szívesség s vendégszeretet által is, mellyel önök két i f j ú papunkat, Buzogány Áront és Ferencz Józsefet, Londonban tett rövid látogatásuk alkalmával fogadni szíveskedtek. E két egyházi tagunk a legélénkebb színnel, a leghálásabb emlékezéssel rajzolta élőnkbe azon napolfc emlékét, melyeket önök körében sze** Ügy ezen, valamint e tanulmány folyamán közölt több más angol nyelvű levél m a g y a r r a fordítását dr. Boros György theol. akad. t a n á r úr végezte. F o g a d j a készséggel fölajánlott segítségéért e helyen is hálás köszönetemet, — 50 —
Símén Domokos és kord. lencsések valónak tölteni; s az öröm legélénkebb nyilatkozataival azon áltatok tett értesítést, liogy önök, tisztelt hitrokonok, az oly örvendetesen megkezdett testvéries újabb érintkezést s hitrokoni összeköttetést továbbra is nemcsak fenntartani, de azt célszerű intézkedések által szorosabbra fűzni kívánják. Különös vigasztalásunkra szolgált nekünk, midőn szent vallásunk szilárdítására s lelkiismeret-szabadságunk megoltalmazására tett törekvéseink s áldozatkészségünk Önök tel-, jes elismerésére találtak, mely elismerés legtanulságosabb bizonyítványával tekintjük épen az önök által nekünk oly istenies készséggel nyújtott nemes segélyt. Fogadják, tisztelt hitrokonok, ezen irántunk való rokonszenvök, szeretetök többszörös bizonyítványaiért őszinte hálánk s azon szivünkből forrt óhajtásunk kifejezését: vajha a köztünk létező vallásos kapocs szent ügyünk s törekvéseink előmenetelére ne csak fennmaradjon, sőt hova-tovább mind inkább erősödjék. A mindenható Istennek, a szeretet mennyei Atyjának áldása lebegjen önök, mindnyájunk és szent ügyünk felett! Az erdélyi várt, augusztus
Unitárius 30. 185!).
Zsinati
Főtanács
nevében
Kolozs-
lc.'iáli Nagy Elek l'őgondnok, világi elnök urunyosrákosi Székely Mózes püspök helyettes, egyházi elnök bülöni Mikó Lőrinc titkár, jegyző.
E levél a Brill és külföldi U n i t á r i u s T á r s u l a t n a k 1860. m á j u s 30-iki közgyűlésen keriilt t á r g y a l á s r a . A t á r g y a l á s menete a n n y i r a érdekes és fontos, hogy a r r ó l szószerinti fordításban idézem a T á r s u l a t hivatalos jelentését. „A komité (1. i. a T á r s u l a t v é g r e h a j t ó bizottsága) célszerűnek látta és reméli, hogy a T á r s u l a t t a g j a i n a k helyeslésével találkozik, hogy ne feleljen e megtisztelő levélre a jelen alkalomig, h a b á r azt m á r n y i l v á n o s s á g r a hozta a Inquirer lapban. A választ különben elkészítettük s azonnal a gyűlés elejébe f o g j u k terjeszteni. A komité szerencsés volt ebben az ügyben. P a g e t J á n o s ú r r a l személyesen is t á r g y a l n i s megkérdezte tőle: milyen módon tehetne leghatásosabb szolgálatot N a g y b r i t t a n i a u n i t á r i u s s á g a az erdélyi testvéreknek? 4*
Simén Domokos és kora. P a g e t ú r n a g y o n érdekes tájékozást n y ú j t o t t m i n d a papság, m i n d a t a n á r o k helyzetéről és k i m u t a t t a , hogy ezek nagyon előkelő helyet foglalnak el és n a g y tiszteletben részesülnek m i n d a protestánsok, mind a katholikusok részéről, körülbelül olyan értelemben, m i n t a mi országunkban. É s továbbá kijelentette, hogy a befolyásunk még nagyobb lenne, ha a köz- ? oktatás "terén magosabb színvonalat érhetnénk 'el. M i n d a papi, m i n d pedig a világi elem, különösen akik t a n á r i állásra pályáznak, r á v a n n a k utalva, hogy magosabb r e n d ű kiképzésben részesüljenek, mint a m i t otthon megszerezhetnek. Ezt a n n y i v a l inkább hangsúlyozza, m e r t az erdélyi tanulók szegénységük m i a t t nem igen l á t o g a t h a t j á k a külföldi egyetemeket. Paget úr befejezésül a n n a k is kifejezést adott, hogy rendkívüli n a g y haszon s z á r m a z n a reájok abból, lia a tanulók átjöhetnének A n g l i á b a s itt részesülnének nemcsak tudományos theólogiai és i r o d a l m i kiképzésben, hanem alkalmat nyernének a r r a is, hogy m e g i s m e r k e d j e n e k országunk szabad intézményeinek g y a k o r l a t i m u n k á s s á g á v a l , így j u t v á n azon előnyökhöz, amelyek egyenes v a g y közvetett úton származnak azok részére, akik élvezhetik a gondolkozás és a szólás sza- * badságát. Továbbá azt is elmondta, hogy az erdélyi unitáriusok szívesen h a j l a n d ó k volnának hozzájárulni ahhoz, hogy a képesebb és jelesebb tanulók A n g l i á b a n hosszabb időt tölthessenek el t a n u l m á n y a i k k a l , de szegénységök és a közelebbi esz- . tendők lesújtó k ö r ü l m é n y e i a n n y i r a elszegényítették őket. hogy angol segítség nélkül az e célra szükséges összeget nem t u d n á k előteremteni. A közgyűlés figyelmébe vette azt a kiváló benyomást, amelyet az a két erdélyi i f j ú ember gyakorolt kiváló intelli- , genciájával, tájékozottságával és vallásos buzgóságával, akik az utóbbi évi gyűlésen jelen voltak, — és kifejezte ó h a j á t hogy milyen jó volna megvalósítani Paget úr a j á n l a t á t . Ezekhez képest és bízva az angol u n i t á r i u s s á g áldozatkészségében, a közgyűlés a j á n l j a , hogy azonnal tétessék lépés egy erdélyi nevelési (dap g y ű j t é s é r e . Nem sokkal azután, hogy a komité ezt a jelentést megtette, P a g e t J á n o s úrtól a következő levél érkezett hozzá: „Hazaérkezésem után a Consistorium elejébe terjesztettem az
Simén Domokos és kora. ügyet, m*ly rögtön kinevezett egy bizottságot K r i z a , Buzog á n y és F e r e n c z urakból, hogy vizsgálnák meg, miképen lehetne kieszközölni, hogy 1—2 u n i t á r i u s i f j ú A n g l i á b a menjen. Ezek az u r a k a komité levelének kézhez vétele u t á n azonnal felkerestek engem és a következőkről értesítettek. A consistorium elhatározta, hogy ebben az évben egy t a n u l ó t k ü l d Londonba, ha számíthat a r r a , hogy részint s a j á t g y ű j t é s ü k b ő l , részint egy kis alapból évi 500 f r t . o. é. f o g n a k adni. A consistorium a f ő t a n á c s h a t á r o z a t a nélkiil ennél többet nem Ígérhet, a n n á l kevésbbé, m e r t p é n z f o r r á s a i n a g y o n korlátoltak és mert a jelen körülmények között alig remélhető, hogy a F ő tanács gyűlést t a r t h a s s o n a tél "beállta előtt. E g y b e n remélik, hogy v a g y m a g á n g y ű j t é s b ő l v a g y m á s úton össze f o g n a k hozni hasonló (500 f r t ) összeget egy másik tanuló részére. H a az angol u n i t á r i u s o k biztosítni t u d j á k évenként u g y a n e z t (50 font) az összeget mindenik t a n u l ó részére, azt hiszem, ez a terv sikerülni fog. A m i az u t a z á s költségeit illeti, azt hiszem, hogy h a a legrövidebb űtat v á l a s z t j a s megállás nélkül megy, 10 f o n t elég lesz. Azonban aligha lehet v á r n i f i a t a l embertől, hogy a legnagyobb városokon ú g y h a l a d j o n át, hogy egy p á r n a p o t ne töltsön mindenikben. T e h á t azt hiszem, hogy az út költségeit 15 fonttal lehetne fedezni. A f e n n m a r a d ó 85 fontból, azt hiszem, de hiszen ö n ö k jobban megítélhetik, elláthatja m a g á t L o n d o n b a n egy évig. Az az i f j ú , akit jövő szeptemberben ki a k a r n a k küldeni, szorgalmasan t a n u l j a az angol nyelvet; ú g y szintén egy másik is, aki a második helyre számít. N a g y o n szeretném, h a két tanulót lehetne ellátni egyszerre s ígv minden évben 1—1 mehetne ki. E n n e k az lenne az előnye, hogy első segítségére lenne a másodiknak, m e g a d h a t n á a felvilágosítást, tájékozást az itteni szokásokról, t A á t megkönnyítené az elhelyezkedést. Ezen i f j a k t a n u l m á n y a természetszerűleg főképen theologia lenne, de emellett azt tanácsoltam K r i z a ú r n a k s a Consistoriumnak, akik nagyon örömest h o z z á j á r u l t a k , hogy mindenik t a n u l ó n a k a j á n l a n i kellene, hogy válasszon egy csoportot a világi tudományok közül is, pl. geologiát, chemiát, zoologiát, mechanikát v a g y ami inkább tetszik, hogy ezekben is kellő tájékozást szerezzen a theologiai t u d o m á n y o k mellett.
Simén
Domokos
•'•
és kora.
•
Ezt azért ajánlom, mert én jól ismerem az itteni viszonyok alapján, hogy mely tárgyak tanulmányozása volna legkívánatosabb. Erdélyben m a j d n e m teljesen lehetetlen tanulni ezeket a tudományokat nemcsak azért, mert nincsenek megfelelő tanítók, hanem azért is, mert ezeket csupán könyvekből tudományos felszerelések nélkül tanítni m a j d n e m lehetetlen. Ilyenek pedig ebben az országban nincsenek. Nem akarom azzal fárasztani, hogy ezen tárgyak tanulmányozása szükségességét hangsúlyozzam. Csak azt emelem ki, hogy rövid idő alatt nagyon f o g j u k érezni hiányát, hogy ezek tanítására megfelelő ember nincsen. Épen most alakult meg az Erdélyi Muzeum Egylet és m á r is gazdagon el van látva az ország lakosainak különböző osztályaitól nyert adományokkal. Ezzel kapcsolatban alakult egy filozofiai társaság, melynek az a célja, hogy népszerű előadásokat rendezzen. Előre látható tehát, hogy a természettudományok iránti érdeklődés fel fog ébredni s keresni fogják a tanításra alkalmas embereket. Meg vagyok győződve, hogy az unitáriusság tekintélye emelésére nagy befolyással volna, ha erre alkalmas emberek közülünk kerülnének ki és hasonlóan jól hatna a közönségre, ha tudományosan felkészült emberek saját intézeteinkben végeznék azt a munkát s innen kiindulva irányítnák a nagy közönséget az ú j tudományok útain. Erdélynek más irányban is volnának szükségletei, de csak a r r a hívom fel a figyelmet, hogy első sorban gazdag könyvtár, jól fölszerelt laboratórium és szertár kellene, mert meg vagyok győződve, hogy semmi sem fizetné ki ennyire a költséget és fáradtságot. Hogy ilyesmik megvalósulhassanak, mindenekelőtt erősen át kell érezni a szükséget. Az én szemem előtt tehát az lebeg, hogy teremtsük meg a professzoroknak egy felsőbbrendű osztályát s aztán önkényt fog következni a többi szükségek kielégítése is. • Mellőzöm a közoktatás ,1terén észlelt több hiányokat, milyen különösen a tanulók elhelyezkedése, ami oly mélyen meghatotta T a g a r t és Steinthal urakat is, midőn Kolozsvárt és Tordát meglátogatták. Minden egészségügyi törvények legteljesebb kijátszását jelenti, sőt ellenkezik a természetes tisztasági szabályokkal is, ami itt van, de a tanulók nagyfokú szegénysége és ezenkívül a kényelmi és egészségügyi fölszere— 54 —
í
Símén Domokos és kora. léseknek egész országban észlelt n a g y h i á n y a n é m i m a g y a r á zatul szolgál, — hogy t. i. f i a t a l emberek f ű t e t l e n szobában a l u d j a n a k . E z t a m a i t á r s a d a l m i f e l f o g á s szerint, azt hiszem, alig lehet megbocsátani. Legyen szabad tehát ismételten kifejeznem azon reménységemet, hogy azok, akik Angliában látják, hogy miképen lehet j a v í t a n i a helyzeten és h o g y a n kell gondoskodni az i f j ú s á g r ó l , m ó d j á t f o g j á k találni, hogy itt is némi j a v u l á s létesülhessen. Ezekből l á t h a t j á k , hogy nekem m i n d e n törekvésem — legalább is jelenben — az, hogy ezt az ü g y e t megvalósuláshoz j u t t a s s a m , hogy az i f j a k n a k A n g l i á b a n nevelését biztosítva, ezáltal elsőrendű t a n á r o k kiképzését s az erdélyi unitárius testület értelmi és erkölcsi értékének m a g a s f o k r a emelését remélhessem. Azt hiszem, helyesen j á r u n k el, h a erőinket nem forgácsoljuk szét, h a n e m m i n d e n igyekezetünket erős elhatározással cgv pontra i r á n y í t j u k , m e r t i l y e n f o r m á n a haladás további nagy h a r c á n a k a m e g v í v á s a könnyebb lesz. M a r a d o k legnagyobb reménységgel sikerünk biztosításáért. és hálás köszönettel azért az érdeklődésért, melyet szükségleteink iránt t a n ú s í t s a n a k . Paget János." E levél megerősítette a komitét abban az elhatározásában, hogy az erdélyi i f j a k nevelésében közre kell m u n k á l k o d n i a , miért is i n d í t v á n y t terjesztett a közgyűlés elé, melyben kérte, hogy a T á r s u l a t jövedelmének egy kis részét f o r d í t s a ennek a célnak m e g v a l ó s í t á s á r a s hatalmazza fel a közgyűlés a komitét a r r a , hogy tegyen m e g minden lépést, a m i t e cél megvalósítása érdekében szükségesnek t a r t . E g y i d e j ű l e g meghatároztatott, hogy az alábbi szövegű levél küldessék el K o l o z s v á r r a : „A Brit- és K ü l f ö l d i U n i t á r i u s T á r s u l a t az 1860. m á j . 30. Londonban t a r t o t t évi közgyűlésének levele az U r b a n szeretett hitrokonaikhoz, az E r d é l y i Unitáriusokhoz. Szeretett testvéreink a K r i s z t u s b a n ! Benső örömmel vettük és olvastuk ö n ö k n e k 1859. aug. 30. K o l o z s v á r t t a r t o t t zsinati F ő t a n á c s u k b ó l hozzánk intézett levelét. Mi nem szoktunk zsinatokban gyűlni össze és nem igénylünk semmi tekintélyt N a g y b r i t t á n i á b a n m á s unitáriusok nevében beszélhetni; — de mivel önök minket azon megtisztelte— 55 —
Símén Domokos és kora. tésben részesítettek, hogy levelök'et szeretett földink, P a g e t János, ú t j á n E g y e s ü l e t ü n k Képviselő Bizottságához (Comittee) intézték: m i megtisztelő kötelességünknek érezzük ezen alkalmat, midőn E g y e s ü l e t ü n k évi közgyűlését t a r t j a , m e g r a g a d n i avégre, hogy önöknek felelhessünk. Mint az I s t e n egységét hirdető szentírási a l a p t a n o k b a n ö n ö k k e l közös hitrokonok, üdvözöljük, m i az önökkel, erdélyi u n i t á r i u s o k k a l való érintkezés s rokonszenv n y i l v á n u l á s á n a k a l k a l m á t ; becsüléssel és szeretettel tekintünk ö n ö k r e , m i n t a p r o t e s t á n s hit és tiszta kereszténység némely korábbi hirdetőinek u t ó d a i r a és képviselőire. Tiszteljük mi ö n ö k e t szilárd r a g a s z k o d á s u k é r t azon szentírási n a g y igazságokhoz, melyeket ö n ö k elődei ezelőtt csaknem három századdal mély megfontolás következtében f o g a d t a k el, mint oly hitet, mely egykoron a szenteknek adatott. Élénk rokonszenv ébred bennünk ö n ö k i r á n t azon megpróbáltatások s szevedések közepett, melyeket ö n ö k n e k s elődeiknek kiállaniok kellett a vallásszabadság követelése, egyházaik s tanintézeteik f e n n t a r t á s a érdekében s a n n a k bevallásáért, amit keresztény igazságnak hittek lenni. Bensöleg jól esik^nekünk az, hogy nyomasztó viszonyaik közepett képesek v a l á n k ö n ö k ö n segíteni, hogy kezeiket némileg erősíthettük tanintézeteik függetlensége f e n n t a r t á s á b a n s azok célszerű fejlesztése-, g y a r a p í t á s a - s szilárdításában, mivel mi azt hisszük, hogy a szabadság és a t a n u l á s J é z u s K r i s z t u s tiszta t u d o m á n y á n a k igaz b a r á t a i s természetes szövetséges társai. Mi örvendünk azon személyes érintkezésnek, melyet némely földieink ö n ö k h a z á j á b a n , ö n ö k közt élvezhetének; és ö r v e n d ü n k azon, hogy nekünk is vala alkalmunk itt, hazánkb a n ö n ö k földiéi közül egy p á r t üdvözölhetni, értelmi műveltségüket s b u z g a l m u k a t méltánylattal szemlélhetni. Ó h a j t j u k , v a j h a közöttünk az ilynemű érintkezések gyakr a n m e g ú j u l n á n a k , hogy mi t a n u l h a t n á n k önöktől s ö n ö k tőlünk, h a az igazság s szeretet magosabb e l s a j á t í t á s á b a n valamelyik felülmulta a másikat. Legyenek meggyőződve kedves keresztény testvérek, hogy amennyiben befolyásunktól függ, a N a g y b r i t t a n i a i és I r l a n d i Unitáriusok egyházában s egyetemi intézeteiben min— 56 —
:
Símén Domokos és kora. dig szabad és szeretetteljes üdvözlettel t a l á l k o z a n d n a k azon egyházi egyének és tanulók, kiket Önök hozzánk átküldenek. H á l á v a l emlékezünk mi azon szolgálatokra vissza, melyeket a vallás r e f o r m á l á s a k o r á b a n ö n ö k elődei tevének; és h a hazánk szabad intézményeinek befolyása alatt n e k ü n k azon kedvezmény jutott, hogy az általok oly derékül megkezdett m u n k á t tovább vihettük s a szent t u d o m á n y o k s igazságnak iigyét. b á r m e l y mértékben tovább f e j l e s z t h e t t ü k : mi ó h a j t j u k , hogy ö n ö k , a m a m u n k á s o k n a k utódai, a mi áldásainkban, a m e n n y i r e lehet, részesülhessenek. É s most, kedves hitrokonaink, a mi U r u n k J é z u s K r i s z t u s A t y j á n a k , a mi I s t e n ü n k n e k védelmébe s jóságos szeretetébe a j á n l j u k ö n ö k e t ; imádkozunk teljes bensőséggel, hogy önök, mint egy keresztény egyház, n ö v e k e d j e n e k a t u d o m á n y b a n , szabadságban és igazságban és szeretet és g y a k o r l a t i istenes élet által legyenek diszére Idvezítőnk t u d o m á n y á n a k mindörökre. Charles Paget e l n ö k A. Sydney Aspland p é n z t á r n o k
"
B
T E B Ö !
A T á r s u l a t t i t k á r a (R. B. A s p l a n d ) ugyanezen alkalommal P a g e t J á n o s t ( E r d é l y b e n ) a r r ó l értesítette, ( P a g e t ez értesítést 206—1869 E . K . T . szám a l a t t az E g y h á z K é p v i s e l ő T a n á c s n a k továbbította), hogy egy L o n d o n b a menő theologus i f j ú számára .10 font sterling évi a l a p í t v á n y kész. Az E g y h á z Képviselő T a n á c s ezt is t u d o m á s u l vévén, felkérte P a g e t e t . fejezze ki köszönetünket érette a T á r s u l a t n a k s értesítse egyszersmind arról, hogy Simén Domokos nevii theologus i f j ú t előlegesen is a j á n l j a E g y h á z i K . T a n á c s u n k az írt alapítványra. S i m é n Domokos u g y a n i s az E . K . T . 1860. évi 131 sz. alatti határozatából láthatólag értesülvén a londoni alapítványról, folyamodott az E. K . Tanácshoz ezen a l a p í t v á n y megkapásáért, Ígérvén, hogy h a z a j ö t t e után e g y h á z u n k n a k kebelében k i v á n szolgálni. Az E . K . T . Simén Domokos kérését teljesítette, sőt a szükséges ajánlólevéllel ellátta, — ki még ezen év őszén ki is ment s november 4-röl Londonból kelt V — 57 —
Símén Domokos és kora. levelében Székely Mózes püspökhelyettest értesítette megérkeztéről s szíves f o g a d t a t á s á r ó l . Ezzel az angol és erdélyi unitáriusok közötti kapcsolat végérvényesen megteremtetett. Mielőtt m á r most Simén Domokos londoni időzésének elbeszéléséhez kezdenék, még két dolgot akarok megemlíteni. E g y i k az, hogy a „Manchester N e w College" nevü londoni u n i t á r i u s papnevelő intézet igazgatója, J o h n J a m e s T a y l e r 1861. ápr. 14-én latin nyelvű levelet írt püspökhelyettes Székely Mózesnek, melyben felhívja, hogy évenként legalább egyszer v á l t s a n a k egymással levelet; kéri, hogy a v a l l á s u n k a t érdeklő megjelent és megjelenendő m u n k á k a t kölcsönösen k ü l d j é k meg; s kérdi, hogy Simén Domokos után, ki ott n a g y sikerrel tanul, kit fogunk megint Londonba küldeni? E levelet E . K . T. k i a d t a a kollégiumi tanároknak megválaszolásra. A válasz el is készült, el is küldetett de szövegét nem ismerem. Másik az, hogy K o r o n k a Antal esperes azt i n d í t v á n y o z t a : azért, hogy ne csak elfogadni láttassunk jótéteményeket angol u n i t á r i u s hitrokonainktól, amiben reánk nézve valami megalázót lát indítványozó, tehát nekünk is kellene v a l a m i t tenni, v a l a m i t f e l a j á n l a n i részökre és pedig mivel az angol unitáriusok most egy a l a p í t v á n y t tettek Londonban egy theologus i f j ú n k számára, nekünk viszonozni kellene a tettet s ha nem állandólag, legalább esetről esetre, aláírás a l a p j á n is, gondoskodnunk kellene, hogy egy angol theologus i f j ú t kolozsvári f ő t a n o d á n k papnöveldéjében lássunk el mi is s ezt a j á n l j u k fel angol hitrokonainknak. H a indítván y a elfogadtatik, m a g a részéről indítványozó 10 forintot a j á n l aláírásképen. E . K . T a n á c s ez i n d í t v á n y t szegénységünk m i a t t időszerűtlennek, szellemi á l l a p o t u n k r a való tekintettel pedig célszerűtlennek találta. E z előzményekkel lezárult az angol-erdélyi u n i t á r i u s kapcsolat előkészítése. Nézzük m á r most, milyen volt Simén Domokos élete a londoni papnöveldében. Dr. Borbély István.
— 58 —
v
Brassai Sámuel. Az irodalmi kritikus.
Brassai egész hosszú írói pályáján, kezdettől végig foglalkozott kritikával. Egész szellemi alkata inkább az elemző természetű kritikára, mint a szintetikus alkotásra volt berendezve. E r r e utalta az a felfogása, melyet a tudomány hivatása i'ól és az irodalom nevelő és ízlésnemesítő rendeltetéséről vallott. Voltaire-rel azt tartotta, hogy jobb egy tévedést kiigazítani, mint ogy ú j igazságot felfedezni. Meg volt benne minden kellék, ami egy jó kritikusnál nélkülözhetetlen: széleskörű, alapos ismeret a titdományok legkülönbözőbb ágaiban, az elfogulatlanságra, objektivitásra való őszinte törekvés, elvszerűség: mindig csak tudományos meggondolás alapján, kiforrott és megérett elvek és meggőződés alapján itélt. ebből folyó következetesség és erkölcsi bátorság, mely nem riadt vissza a sokszor személyét érő kíméletlen támadásoktól sem. A következőkben, kirekesztve a tudományos kritika terére tartozó munkásságát, csupán irodalmi kritikai munkásságát fogjuk elemezni és méltatni. Tudományos kritikai csatározásaiban hosszú életén át sok sebet osztott és kapott; de rátermettségét és jogosultságát soha senki sem vonta kétségbe. De igen, az irodalmi kritika terén való forgolódását. Rossz néven vették, hogy Brassai, a tudomány vitás kérdéseiben félelmes felkészültségű és erejű harcos, az irodalom és művészet berkeibe is bemerészkedik s ott is hallatja homályt oszlató, tévedéseket igazító, sokszor éles és metsző hangját. Fábián Gábor lekicsinylő gúnnyal mondja egyszer róla, hogy a költészet terén merő nullának tekinti „a jó öreget." Szemere Miklós meg az irodalom kozákjának nevezi, aki mindig és mindenütt ott van, ahol csatározni lehet. Mindez Brassait nem rettentette vissza irodalmi hivatásától. De a r r a — 59 —
Brassai
Sámuel.
v t
bírta, hogy igazolja irodalmi kérdésekhez való hozzászólása jogosultságát. É s ez a védekezés minket n a g y o n értékes önéletrajzi adatokhoz j u t t a t o t t , melyeknek B r a s s a i t illetőleg meglehetősen szűkében v a g y u n k . Betekintést enged abba az a t y j a és ö n m a g a f o r m á l t a szellemi .műhelybe, melyben az ő szellemi alkata kiformálódott. Ő a latin és német nyelvet „sokkal g y a k o r i b b és kényelmesebb módon" tanulta, mint amilyet az iskola n y ú j t o t t . Az ó klasszikusokat sohasem robotba tanulta, h a n e m a kíváncsiság egész hevével és mindig fokozódó szenvedéllyel m a g a erején olvasta. „Első és csaknem kirekesztő o l v a s m á n y a i " Weiland, Lessing, Schiller és H e r d e r v a l á n a k és az akkor divatozó L a f o n t a i n e , Cramer, I f f land és Kotzebue n e m r o n t o t t á k jó i r á n y b a n alakulni kezdett ízlését, Német, f r a n c i a , angol és olasz m u n k á k a t nem tervszerűtlenül olvasott, h a n e m az irodalomtörténet kalauzolása, megállapított értékítéletei a l a p j á n : a m i t az nem javasolt, azzal nem tömte fejét, nem rontotta ízlését. A z t á n állandó és f á r a d h a t a t lan tanulása eredményeit nem igyekezett m i n d j á r t k i h a r a n gozni, m i n t k o r á b a n 16—17 éves gyerkőcök, kik remekeikkel „ a p j a i k ízlését a k a r j á k mívelni", h a n e m v á r t , m í g igényt tarthatott a t a n í t á s r a : Az első sort n y o m t a t á s alá betöltött 30 éve u t á n írta. Ezek u t á n azt hiszi, hogy nem szerénytelen és nem h a s z t a l a n dolgot cselekszik, h a „sokáig főzött esztétikai nézeteit a k á r bírálatok, a k á r tüzetes értekezések alakjában közli." 1 B r a s s a i tehát ú g y gondolja, hogy birtokában v a n a n n a k az „aesthetikai patesnek", amely az irodalmi k r i t i k a terén neki szabad mozgást biztosít. É s teljes joggal. Nemcsak alkalmilag foglalkozott a kritika egyes kérdéseivel, hanem a kritikának, m i n t t u d o m á n y n a k , elvi megalapozásával is. Mindazokkal a kérdésekkel, melyek a k r i t i k a elméletének lényeges részét alk o t j á k , h a röviden és vázlatosan is, de elvi alapokon foglalkozott. Az irodalmi k r i t i k a egyetlen segédtudománya az esztétika. É s az első tudományos értekezés, mely tőle nyomtatásban megjelent, mint láttuk, esztétikai t a n u l m á n y volt. De B r a s s a i t a k r i t i k u s babért nem, de a n n á l több tövisét termő p á l y á j á n nemcsak szellemének elemzésre és k r i t i k á r a 1
Classicizmus és romanticizmus. Pesti Napló. 1856. 316. sz. — 60 —
Brassai
Sámuel.
h a j l ó alkata, nemcsak az irodalom és művészet nemes hivatásáról vallott eszményi nézete vezette, h a n e m külső okok is befolytak a r r a , hogy e h i v a t á s r a terelődött figyelme. Az irodalmi élet fejletlensége hozta m a g á v a l , hogy a k r i t i k a jelentőségével, f e l a d a t á v a l és céljával sem a közönség, sem az írók, sőt m a g u k a kritikusok sem voltak tisztában. A közönség nem tudatosan, hanem szinte ösztönösen v á r t v a l a m i t a kritikustól, v a l a m i vezetést és i r á n y í t á s t , v a l a m i t á j é k o z t a t á s t a v é g r e mégis csak élénkülni kezdő irodalom termései között. Ám a költök, mint ma is, s a n d a szemmel tekintettek a k r i t i k á r a s műveik hiányait f e l t á r ó megjegyzésekben személyük ellen irányuló t á m a d á s o k a t kerestek és láttak. Ügy látszik, hogy minden irodalom csecsemőkorával e g y ü t t j á r ó állapot, hogy a szigorú t á r g y i l a g o s k r i t i k á t a művészek és írók nehezen tűrik. P e d i g az irodalmi közvélemény él ezte egy elfogulatlan, tárgyilagos k r i t i k a i acropagos szükségét. Gyulai még az ötvenes években is f e l p a n a s z o l j a , hogy nincsenek k r i t i k u s a i n k és a 'körülmények sem kedvezők a működésükre. Az elmúlt tíz évben — ú g y m o n d — semmit sem ó h a j t o t t a k és gyűlöltek inkább, m i n t a k r i t i k á t . Az írók szerettek volna Ítéletet hallani műveikről, az olvasók kellően tájékozódni az irodalom m i n d jobban élénkülő életéről. S ha v a l a m i k r i t i k a f é l e jelent meg, az írók gyűlölettel f o g a d t á k , a közönség hidegen f o r d u l t el. Gyulai felteszi a k é r d é s t : miben van-e jelenség o k a ! Az írókban-e, akik egészen elszoktak a különben is soha meg nem szokott kritikától, v a g y a közönségben, amely a szorongatott nemzetiség nevében a túlbuzgó haz a f i s á g szempontjából oly kíméletet és elnézést követelt, mi lehetetlenné teszi a kritikát, v a g y a kritikusokban, akik e kivételes helyzetben nem találták fel m a g u k a t ! A kérdésre, nehogy részrehajlónak t ű n j é k fel, nem felel, de m e g á l l a p í t j a , hogy m i n d e n n e m ű kritikai kísérlet többé-kevésbbé megbukott s nemcsak a kritikusok lettek népszerűtlenek, hanem m a g a a k r i t i k a is. 2 Hogy a közönség m e n n y i r e érezte egy k r i t i k a i l a p szükségét, m u t a t j a a Budapesti H í r l a p b a n (1855) f e l m e r ü l t eszmecsere, melyben a névtelen író, különösen a szépirodalmi és 2
Néhány szó a kritikáról. „Szépirodalmi Figyelő" 1860—61. — 61 —
lirassai
Sumac/.
d r á m a i kritikát „a m i n d e n n a p i kenyérrel e g y f o r m á n szükségesnek" m o n d j a s f e j t e g e t i a m a g y a r kritikus dilemma közé szorított nehéz helyzetét, m e r t vagy a nemzeti kegyeletbe vagy az igazságba fog ütközni, v a g y az egyik v a g y a másik ellen f o g véteni, mikor a gyenge v a g y középszerű müvet, csak azért, m e r t m a g y a r , dicsérni, v a g y legalább kimélni kell. Gondolja meg a kritikus, hogy egyedül v a n sokak ellen, a h i ú s á g hadakozik ellene és igen g y a k r a n , m e r t igazat szól, betörik a fejét. De nemcsak a közönség, az olvasók tábora, hanem magok a kiválóbb írók és költök is szükségét érezték egy szigorú, tárgyilagos kritikának, amely nem engedi m a g á t az esztétikától idegen szempontok és mellékes tekintetek által befolyásolni. Ismeretes Kazinczy éles és szenvedélyes állásfoglalása az irodalmi fércművekkel szemben: Csipd, döfd, r u g d • v a l a h o l kapod a gaz latrot. S a különben szelidlelkű A r a n y nála szinte érthetetlen kegyetlenséggel beszél az irodalmi Augiás-istállóról s azzal b i z t a t j a a k r i t i k á t : „Botot nekik, m í g el nem rontják a közönség ízlését." É s a „legnagyobb m a g y a r " a rossz m a g v á t hintő könyveket, „ha m á s k é p nem lehet, tűzzel, tűrhetetlen g ú n y f u l l á n k k a l " szeretné rontani és megsemmisíteni. 3 B r a s s a i t a kövélemény (Budapesti H i r l a p 18-"),")., 853.. 857. és 862. sz.) egyenesen sürgeti egy kritikai lap megindít á s á r a . A gondolat k a p ó r a jött s 1855-ben megindította a Critikai Lapokat. É s szomorúan jellemző, hogy pártolás h i á n y a m i a t t csak az első és egyetlen szám jelenhetett meg belőle. E l s ő bevezető cikke a d j a a k r i t i k á n a k elvi megalapozását; sajnos, m i n t sok más tudományos működésénél, itt is meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy a k r i t i k á n a k mint tudománynak alapelveit csak érinti, de részletesen és rendszeresen nem f e j t i ki. B r a s s a i tudományos és esztétikai k r i t i k á t különböztet meg. A t u d o m á n y o s k r i t i k á n a k két kelléke nélkülözhetetlen: az illető t u d o m á n y b a n tökéletes j á r t a s s á g és „a legszigorúbb tárgyilagosság." Ám az esztétikai kritika „fontosabb és bajosabb." Fontosabb, mert a t u d o m á n y igazságai sohasem szor u l n a k az esztétika segítségére érvényesülésük végett, ellen3
Császár E l e m é r : Az irodalmi kritika. Budapest, 1923.
tírassai
Samué/.
,
ben „az aesthetikai critica reputatiokat állított lábra és temetett el végkép." De bajosabb is, mert a tudományos kritika csak könyvek bírálata, „az aestheticainak szükségkép a t á r g y lényegébe, az ügy érdemébe kell béereszkednie." A tudományos kritikusnak a tudomány színvonalán kell állania, az esztétikus bíráló „inasa sem lehetne a művésznek vagy írónak." Ellenben jártasnak, mesternek kell lennie egy egészen külön tudományban, — melyet a művésznek vagy költőnek nem szükség tudnia — az esztétikában. De a „főbökkenő" mégis nem ez, hanem „ezen segédtudomány bizonytalan és ingadozó volta, rendszere s t a r t a l m a ellenkezései." Az irodalmi kritikusnak két eszközre van szüksége. E g y i k : széles és mély ismertek a művészet és irodalom egész terén; 4 melyet — igaz. hosszú és fáradságos munkával szerezheti meg, de gyönyörűséges, mert közben „mintha azon versenyeznének, ki bír tovább kéjelegni rózsalevél á g y á n ! " A másik: ennél bajosabb, kényesebb, bizonytalanabb: amaz első eszköz által megszerzett, szilárdított és nemesített ízlés. E n n e k az ízlésnek azonban a művészet és irodalom remekeivel való társalgás, az általok előidézett érzelmek és benyomások elemzése, boncolgatása, egymással való szüntelen összehasonlítgatása hosszú útján kell fejlődnie, nemesednie, mely útat „tökélytelen inductioval" rövidíteni nem szabad: a folytonos elemzés befejezésével, az egyetemosítés kimondásával, a rendszer („ízléstörvényi codex") megalkotásával nem szabad sietnie. Csak így t u d j a a kritika „bírói tisztétu méltóan betölteni. Mert a kritika egy neme a bíróságnak. „Csakhogy ezerszer kényelmetlenebb, hálátlanabb, sőt veszélyesebb neme, mint a jogi bíróság." Miért? Mert a jogi bírónak v a n zsinórmértéke, melynek meg v a n a. tekintélye nemcsak a bíró, hanem a peres felek előtt is. Ez a zsinórmérték a törvények könyve és a hasonló esetek fonala. De az irodalmi bírónak ilyen kodeksze nincs. Volna egy, az általános izléstan, vagy aesthetica. Igen ám, ha az esztétika a legkifejlettebb, legmegállapítottabb és rendszeresebb tudomány volna. S még akkor is. csak az t u d j a , aki próbálta, „mily véghetetlen bajos és ké/ 4
Irodalmi k r i t i k u s v i l á g i r o d a l m i ismeret nélkül haszonnal nem is működhetik, m o n d j a m á r 1837-ben „ N y e l v t a n u l á s " című cikkében. Nemzeti Társalkodó. -
63
-
Brassai
Sámuel.
nyes dolog általános elveket speciális külön tényekre alkalmazni." De az esztétikai rendszerek állításai egymásnak ellenm o n d a n a k s az esztétika távol v a n attól, hogy csalhatatlan t u d o m á n y n a k t a r t h a t n á m a g á t . P e r r a u l t E u r i p i d e s t Racine mellett k o n t á r n a k t a r t j a . Schlegel meg azt m o n d j a , hogyha valamelyik kontár, ú g y R a c i n e az. S mindketten az esztétikár a hivatkoznak. A művészet terén általános a meggyőződés, hogy az ú j a b b kor szobrászata á r n y é k a sem lehet a görögnek. Ezzel szemben B a r t o l i n i azt m o n d j a , hogy az ókor egyik legb á m u l t a b b remeke, a Belevederi Apollo, h a megindulna, összetörnék Michel Angelo D á v i d j á t ó l meg szinte v á r j u k , mikor p a r i t t y á z z a agyon a n a g y Goliátot. í g y hullámzanak, mondanak ellen egymásnak, olykor m a g u k m a g u k n a k a vélemén y e k : egyik egekig m a g a s z t a l j a azt, amit a másik f i t y m á l ; egyik lecsepüli azt, a m i t a másik a teremtő lángelme remekének nyilvánít. S mindegyik az esztétikára hivatkozik. H á t h a még ezekhez a k a j á n s á g , bosszú, pártszellem, p a j t á s k o d á s szenvedélyei t á r s u l n a k ! F é l r e é r t e n é B r a s s a i t , aki azt gondolná, hogy e nehézségekkel a k r i t i k á t a k a r j a rossz h í r b e keverni. Nem, a kritika becsét, sőt hasznosságát a kritikusok g y a r l ó s á g a nem teszi tönkre. A kritikus segítő eszközei közül első a traditio. Ezen — két jelentése miatt szükségesnek t a r t j a m e g m a g y a r á z n i — érti „bármely g y a k o r l a t és e l j á r á s fogásának az abban j á r t a saktól való eltanulását az ipar, művészet, a k á r t u d o m á n y mezején." E n n e k a h i á n y á t a legtökéletesebb könyvek sem pót o l h a t j á k . De jól jegyezzük meg, értéke csak mint segédeszköznek van. H a a készültség egyedüli tényezőjévé a k a r n a válni, akkor csak lelketlen slendriánt v á r h a t n a tőle eredményül. Másik segédfor rasa a k r i t i k á n a k a divatos eszmék. Hogyan, az i r o d a l m a k b a n és művészetekben is v a n n a k d i v a t o k ! Igenis, v a n n a k — m o n d j a . — I l y e n volt pl. Olaszországban a Cinquecentoban a szonett-írás, a 17. században a dagály, a hajszolt képek és éle d i v a t j a Olasz- és Spanyolországban; ilyen volt a német W e r t h e r i s m u s és a S t u r m és D r a n g . Szükségképen következik, hogy az irodalmi és művészeti divat a k r i t i k á b a n is visszhangzik. S ha a kritika a divattal halad, rossz ú t r a tér, m e r t a divat nem m i n d i g egy a kor szellemé— 64 —
Brassai
Sámuel.
vei. Lehet az a k o r n a k n y a v a l y á j a is. E z é r t a józan megfontolás álljon felül a divat z a j g á s á n . B r a s s a i a k r i t i k a két f a j á t különbözteti meg: theoretikus cs praktikus. A m a z v a l a m e l y kidolgozott esztétika a l a p j á n vázol egy rendszert m a g á n a k , k i f e j t i s a j á t spekulatióival s kész a kodeksz. E m e z némi v i l á g i r o d a l m i ismeret a l a p j á n műveli ízlését s m i n d e n t a m a g a k a p t a f á j á r a erőltet. E fejtegetések u t á n h á r o m elvet mond k i : 1. A művészet — b á r m i l y különbözőnek lássék hely és idő szerinti nyilatkozásaiban — lényegesen egy. 2. Az egy művészetnek egy eszménye s ennek v o n á s a i t szabályozó egy zsinórmértéke van, mely két ágból fonódik össze* egyik a teremtő lélek remeke, m á s i k : az esztétikai felfogás lélektani „boncolása." 3. Az egyetemes zsinórmérték m i n d e n k i v á n a t a i minden esztétikai m ű r e nézve nemzet és korkülönbség nélkül ői'ökösen érvényesek. line B r a s s a i elvi tájékozódása a k r i t i k á n a k m i n t tudom á n y n a k lényege felöl. N á l u n k a legelső kísérletek közé tartozik, mely a k r i t i k á v a l nem esetlegesen és töténetesen, hanem céltudatos tervszerűséggel és Öntudatossággal elvi .alapon foglalkozik és ó h a j t tisztába jönni. É s bizonyos, hogy állításai az irodalmi k r i t i k a i t u d o m á n y mai állása mellett is minden elnézés nélkül helytállók. Összehasonlítom Császár E l e m é r n e m r é g megjelent könyvével 5 és örömmel állapítom meg, hogy B r a s s a i állításai közül egyetlen egyet sem kell revízió alá venni s azok m a is teljes joggal tekinthetők az irodalmi k r i t i k a elvi alapozása elemeinek. A n n á l n a g y o b b kár, hogy k r i t i k a i f o l y ó i r a t a m á r az első szám u t á n megszűnt. Mert nem lehet kétség aziránt, hogy a k r i t i k a egyes lényeges kérdéseit, melyeket ebben csak érintett, később részletesebben k i f e j t e t t e volna. Ha hosszú kritikai p á l y á j á n a legkülönbözőbb lapokban és folyóiratokban megjelent értekezéseit, t a n u l m á n y a i t és bírálatait kissé figyelmesebben szemügyre vesszük, feltűnik, hogy 1832—40-ig jelent u g y a n meg egy n é h á n y i r o d a l m i bí rálata, de a 40-es években megszűnik ilyen i r á n y ú működése. * Az irodalmi kritika, Budapest, 1923. Keresztíny Magvető.
— 65 —
Brassai
Sámuel.
hogy aztán az 50-es évek közepétől annál nagyobb lendülettel kezdődjék ú j r a . A k r i t i k a szempontjából terméketlen korszak az ő t a n á r i és igazgatói működése, ahol egy régi f o r m á k b a élettelenedett intézményt kellett az ú j kor szabadabb, derűsebb levegőjén mozgékonnyá, haladóvá tenni, életre kelteni s a főkép általa képviselt h a l a d o t t a b b eszmék szolgálatába állítani. É s ez neki — hiányzó tankönyvek írása mellett — még az ő széleskörű készültsége és lelkes m u n k a b í r á s a mellett is épen elég dolgot adott. A szabadságharc v i h a r a i kizav a r j á k tanszékéről, rövid ideig elveszítjük szemeink elől, de aztán az 50-es évek elején B u d a p e s t e n találjuk, ahol egyéb m u n k á s s á g a mellett m i n d sűrűbben találjuk nevét irodalmi, zene- és színi-kritikák alatt. B r a s s a i tisztában v a n a kritika rendeltetésével: nem tul a j d o n í t neki túlságos jelentőséget, de viszont, m i n t az „ízlés és eszmék őrének" fontosságát érinti és lekicsinyelni nem engedi. Mit tanul a művész az esztétikától? „Legfeljebb azt l á t h a t j a , mit t a n u l t és azt, hogy mennyi mindent nem tanult meg tőle az elméletet koholó filozófus." Aristoteles „katharsisa" felett sok tüzes vita folyt s m á i g sem vagyunk tisztában vele. Sopbokles v a g y E u r i p i d e s nem t u d n á n a k úgy felvilágosítani iránta, m i n t a kritikusok. I)e ezek meg Aristoteleszszel egyiitt sem t u d n á n a k egy Antigonét v a g y I f i g e n i á t írni. Szóval: az esztétika s fegyverviselője: a k r i t i k a a lángelmének semmi szolgálatot nem tesznek, mert a művészet technik á j á t igen, de azt, a m i abban a lényeg, a szép, m e g t a n í t n i nem lehet. 0 Oktató szerepéről tehát keveset tart, még a fejlődésben levő művész i r á n y á b a n is. A k i ilyen szerepet szán a kritik á n a k , az azt a r e j t v é n y t a k a r j a megoldani, hogy „az a p j a még meg sem született s a fia m á r f ö l ü l j á r a házon." Szabályok kombinációjából soha egyetlen egy remekmű sem jött létre." A művészi, a költői teremtés „a sugalló genius titka," a m i r e egy esztétika sem tanított, nem is t a n í t h a t senki. Mert a költőnek I s t e n sugall s e sugalló „varázshatalomnak titkát fölfedezni nem lehet s igen valószínű, hogy a kiütő elméjében, a „mens divinior"-ban is csak öntudatlanul lappang. 7 Sőt ennél is tovább megy B r a s s a i s a költőt egyenesen a jósok, a 6 7
Két angol regény. Koszorú, 1863. A gyönyörről stb.
Brassai
Sámuel.
p r ó f é t á k szent m a g a s s á g á r a helyezi, m i d ő n azt k é r d i : „ K i bírná vagy ki m e r n é elhúzni a h a t á r v o n a l a t a jós és az igazi költő közt f 8 í m e , B r a s s a i távol van attól, hogy az irodalmi k r i t i k á n a k túlságos jelentőséget t u l a j d o n í t s o n . De viszont v a l l j a , hogy a k r i t i k á n a k meg v a n a m a g a felvilágosító, tájékoztató, ízlést nemesítő és fejlesztő hivatása, melyet helyette semmi m á s tud o m á n y el nem végezhet. Legyen a k r i t i k a nem tolakodó, hanem szerény őre a jó ízlésnek. Eszközei az oktatás, dicséret, gáncs. Célja a művész tökélyesítése, a közönség nevelése és s a j á t m a g a f i t o g t a t á s a . Nem ismerünk-e e g ú n y o s m e g j e g y zésben r á a r r a a L e m a i t r e teremtette későbbi impresszionista k r i t i k á r a , melynek- legjellemzőbb vonása az, hogy n e m törődik a közönséggel, sem a szerzővel, sem a művel s ezeknek a k r i t i k a csak a r r a való, hogy a l k a l m u k nyíljék másokról szólva m a g u k r ó l beszélni! „A született genieségre nem adok sokat . . . inkább semmit . . . S e m elmélet, sem t a p a s z t a l á s nem menti fel a leendő lángészt a t a n u l m á n y szigorú kötelessége alól." M e r t mi teszi a lángelmét? A gyors, hirtelen t e r e m t é s t B e r a n g e r versei kínos v a j ú d á s o k között születtek. Beethoven .">. és 7. s z i n f o n i á j a eredeti p a r t i t ú r á j á b a n a n n y i a vakarás, javítás, hogy csaknem olvashatatlan. H o g y k o r a nem ismerné cl ? Szobrászatban, festészetben példa nincs a k o r a által el n e m ismert lángelmére! H o g y ú j a t kell t e r e m t e n i e ! Mint elvet — kereken t a g a d j a . Az ú j u t á n i k a p k o d á s teremtette „a szép örökös rendszabályainak e l h a n y a g o l á s á v a l " a meglepőre, különösre, csodásra, biztosra való törekvést. „A tökélyes az. amit a lángésznek teremtenie kell", ez az ő zászlója, bélyege, címe, sibbolethe. A„szép örökös r e n d s z a b á l y a i " tehát az a norma, melyet a költő, a művész a maga k i f ü r k é s z h e t e t l e n teremtő a k t u s á v a l megvalósít, „valósággá emel". A költő isteni mivolta a lángész teremtésében nyilvánul. De a teremtés félig ö n t u d a t l a n m u n k á j á n a k tere nem h a t á r t a l a n és féktelen: megrögzött formák u g y a n nem kötik, de az ízlés fékét nem tépheti szét. 9 Ezt a féket a k r i t i k a t a r t j a elébe, m e r t a kritika „a közvélemény költője." Dicsér, hogy a közvéleményt a műben minél * A elassieizimis és romanticizmus. Pesti Napló, 1856. " Kozma F.: Brassai 8. mint aestetikus. Budapest 1900. 48 1.
Brassai
Sámuel.
több szépségre figyelmeztesse s az élvezet ú j a b b és ú j a b b forrásait. nyissa fel. É s f e l n y i t j a azáltal, hogy az esztétikától n y e r t irányelvek által belemélyed a teremtő lélek legmélyebb titkaiba s az alkotás m u n k á j á n a k genezisét n y ú j t j a . Ezzel a legélénkebb gyönyörűséget szerzi m a g á n a k és közvetve- tan í t j a a közönséget, amidőn elemzésével a mű megértésére és ennek n y o m á n f a k a d ó élvezetére segíti azt. É s gáncsol, hogy a művészt olyan h i b á k r a figyelmeztesse, melyeken segítni h a t a l m á b a n áll. E b b e n az egy p o n t b a n tér el B r a s s a i a mai irodalmi kritika elveitől. Az a kritika, amely elveit és zsinórmértékét e n o r m a t í v esztétikától k a p j a , szükségképen m a g á b a n h o r d j a a fölényesség mozzanatait. Emlékezzünk Lessingre, aki Aristoteles p o é t i k á j á r a támaszkodva csepülte le a f r a n c i a klasszikusokat s egyengette német földön a S h a k e s p e a r e elismertetésének ú t j á t . Ámde nem minden kritikus Lessing, sőt még Brassai sem. Az esztétikai kanon birtoka fölényessé teszi a kritikust, különösen a sekélyesebb késziiltségüt s a h a n g n a k a főlénye könnyen felbőszíti a tehetséges írókat és művészeket. M i n t h a ők nem t u d n á k megvalósítani azokat az esztétikai n o r m á k a t , melyeknek a k r i t i k u s birtokában van. E z az eset B r a s s a i v a l is ismételten megtörtént. S a k r i t i k á n a k ez a fölényes és leckéztető h a n g j a n a g y mértékben járult hozzá, hogy a k r i t i k a i r o d a l m u n k b a n oly nehezen indult, oly sokszor sikertelenül f é l b e m a r a d t s általában oly nehezen tud meghonosodni. E z az oka annak, hogy Kölcsey 1827-ben az Élet és Lit era-tur át ezzel a lemondó kijelentéssel z á r j a : K r i t i k a nem n e k ü n k való! É s a m a g y a r irodalmi k r i t i k a történelmi mozzan a t a i n a k számbavétele u t á n Császár Elemér a kritikának az íróval és művésszel szemben feladatát j ó f o r m á n csak abban l á t j a , hogy fedezze fel a közönségnek s a d j a meg neki azt a méltató elismerést, melyre bőségesen rászolgált s amelyet csak a kritikától k a p h a t meg. 1 0 Dr. Gál Kelemen. (Folytatjuk.)
10
Az irodalmi kritika 67 1.
I
R
O
D
A
L
O
M
Vaskenyéren. (Gyallay Domokos történeti regénye.)
Megjelent a Pásztortüz-Könyvtár 9-ik kötetéül. K i a d t a a Minerva r. t. Kolozsváron, 1926-ban. Ára fűzve 65 lej. Gyallay Domokos ugyancsak kezd rácáfolni a r r a a régi babonára, hogy „egy próféta se kedves a maga hazájában." Színes, meleg novelláinak megértő közönsége van ott is, ahol nem éppen divat a r r a esküdni, hogy a nemzeti hagyományok ú t j á n járni ma húsba és vérbe vágó kötelesség. Becsülete \ a n az öregek közt s a különféle irodalmi hitvallások útvesztőit járó fiatalok is beeresztik maguk közé házi székelynek, mert jó az öreg a háznál. Szinte azt mondhatnám, hogy ő az a bizonyos híd, ahol még mindig találkozni lehet A A híd erről persze nem tehet. Most regényt írt. Az elsőt. Rólunk. A vaskenyér a mi kenyerünk első sorban, unitárius berkeké, a P a p Domokos legszűkebb hazájáé. Minket érdekelhet hát első sorban, hogy mi van benne. De drága a papiros, nem mondjuk el. A letejfelezésnek semmi értelme sem volna a K . M. olvasóival szemben, akiket nem kell külön biztatni, hogy olvassák P a p Domokost, kivált ha eláruljuk, hogy a kritika már megállapította, hogy „könyve eseménye az erdélyi irodalomnak, de minden magyar szivet gyönyörködtető gyarapodása az egész magyar irodalomnak is." (Kéky Lajos. Pásztortűz. 1927. 70 1.) Nekünk, akik a P a p Domokos fejlődését a leginkább magunk előtt láthatjuk, egyebet kell elmondanunk. Régóta tudjuk, hogy a nonum prematur in annum-ot messze túlhaladó ön fegyelmezéssel és önkritikával készül ez az első regénye. P a p Domokosnak aligha van magánál jobb és szigorúbb kritikusa. Az okos szóra is hallgat, mint aki tudja, hogy minden sikernek a titka bennünk van, abban, hogy az ember tanulja meg jól a leckéjét, mert ebben szédületes lehetőségek rejlenek, l l i ^ y j o el, hogy ebl>en vele teljesen egy véleményen vagyunk n ha kifogásolunk valamit, azért tesszük, mert a kezére aka— 69 —
Irodalom. r u n k játszani. Míg a r e g é n y t vártuk, két dologtól t a r t o t t u n k . E g y i k az, liogy történetet í r v a ú j r a beleesik a Kölönte sípjának mondvacsinált, édeskés, olcsó r o m a n t i k á j á b a , ö r ö m m e l kell m e g á l l a p í t a n u n k , liogy ebből a hangból egészen kiszeretett. A történeti m ú l t b a n is olyan fesztelenül otthonosan mozog, m i n t f a l u s i történeteiben. N e m kell érzést és megindultságot a f f e k t á l n i a , m i n d e n rá hazudott r o m a n t i k u s c a f r a n g nélkül meg t u d j a éreztetni a kor lelkét, azt a bizonyos történeti levegőt. Stílusában sincs m e g m á r az a kissé félszeg tanáros kenetesség, az a t y á s k o d á s lelkiismeretes túltengése, m i n t régen, amikor -parádés ünneplőbe n y a l t a ki kis csemetéit, gondosan k ö r ü l t a p o g a t t a s ú g y eresztette útnak, okos intelmekkel: aztán jól viselkedjetek, legénykék, ne hozzatok szégyent a f e j e m r e . A második a g g o d a l m u n k abból a tapasztalati megfigyelésből f a k a d t , hogy jó novellisták igen ritka esetben lesznek jó regényírók, legalább eleintén, a m í g bele nem jönnek. A regényben is novellát írnak, színes mozaikköveket, miket csak a történeti egymásmellettiség t a r t össze. Nincs meséjük és nincs hősük. H á t a m i ezt illeti, h a kissé p e d á n s a n vesszük a dolgot, a V a s k e n y é r hőse, Miklós is inkább novella —, mint regényhős. Minden mozgékonysága mellett is kissé vékonypénzii legényke regényhősnek. Az események viszik előre nem ő az eseményeket. A m i vele történik, m i n t h a nem is a regényben történnék, az író is ú g y búcsúzik el tőle, hogy „ a l a k j a köré később legendák szövődtek." M i n t h a azt mondaná, hogy ő csak a hiteles történetet m o n d t a el. Hiszen igaz, hogy az életben is így van, csak visszük a b a t y u t s nem t u d j u k , hogy az olykor t a l á n történelem is. De a regényben nem is az a fontos, hogy történelem-e v a g y nem. Az a fontos, hogy van-e bennük valami d r á m a i mag, amiből villámok születhetnek, t r a g é d i á k mélyülhetnek el, emberi sorsok és törekvések oml a n a k össze f á j d a l m a s a n szép v a n i t a t u m vanitas-szá, v a g y épülnek hitet és bizalmat őrző fellegvárrá. E z a regény ú t j a , célja, v a g y geneisise. Hozzá megvolna minden alkalom és lehetőség. P o m p á s helyzetek és beállítás, húsból és vérből való alakok, ügyes és talpraesett fordulatok, kellő lelki analízis: a regényből mégis hiányzik valami. M i n t h a csak guzsalyasba j á r n á n a k a. legénykék; ma ide, h o l n a p oda, m a J u d i t , holnap
irodalom. Anikó; de hogy m i é r t J u d i t és miért éppen Anikó, az csak a d d i g probléma, a m í g egy-egy kerek novella nem kerekedik belőle: a m a g y a r o k kutyakedve, az „álomerdő, hát halálra gázolt a valóság", v a g y az a talán mindeniknél szebb „fátyolos b á n a t " a Nyikó v i d é k é n : „ T o r d á t f a l v a . . . szép á r n y a s temető, abban fekszik egy hidegszívü leány." M e n n y i igaz poézis v a n ezekben a mesterkéletleniil egyszerű s z a v a k b a n ! P . D. t u d j a , hogy a természetesség és egyszerűség a legn a g y o b b művészet a világon. E z az ő legnagyobb é r d e m e ebben a titánkodó és m i n d e n á r o n eredetieskedő világban, ö n t u d a t o s a n kezeli a szordinot, nem erőlködik ereje fölött. Székely, anélkül, hogy izetleníil székelykednék, v a g y p ő r é r e vetkőznék, v a g y dialektusban utaznék. E z a mesterkéletlen egyszerűség biztosítja s z á m á r a rokonszenvünket. Mégis, v a g y talán éppen ezért itt v a n az a bizonyos p u n c t u m saliens, ahol a próbatétel után- megméretik, ahol v a g y m a g a s a b b r a lendül a művészete, v a g y előbb-utóbb a középszerűség sívó h o m o k j á ban szikkad el. Nem tudom, meg tudom-e értetni, mit a k a r o k mondani, azért egy kicsit messze kezdem. É n ú g y látom, hogy a művészet t u l a j d o n k é p p e n csak megvilágítási probléma, a láttatás, az érzékeltetés az illúziókeltés mesterfogásaiból áll s hogy minden esztétikai bölcsesség belefér ebbe a két kicsi szóba: láttass és éreztess. A természet azért a .legnagyobb művész, mert neki v a n a legcsodálatosabb t o l v a j l á m p á s a , a nap. Hozzá képest a S h a k e s p e a r e villanásai is csak pisla mécsvilág. Rousseau t a n í t v á n y a i t , a n a t u r a l i s t á k a t , a P . D. természetességben utazó mestereit azért szeretjük, m e r t ők a naptól tanulták el a megvilágítás titkait. De v i g y á z z a n a k a n a t u r a l i s t á k : a naptól lehet tanulni, de versenyezni vele oktalanság. A nagylelkűséget, a teljes obiectivitást és érdeknélküliséget, az abszolút egyszerűséget, mesterkéletlenséget és stilizálatlanságot mégis tán biznák a n a p r a és a fényképészekre. Az ö kis t o l v a j l á m p á s k á j u k csak ú g y veheti fel a versenyt a nappal, h a — hazudik, h a szebben és célszerűbben hazudik, mint az égi t o l v a j l á m p a . ( E h h e z az egyhez, a hazugsághoz, jobban értünk, m i n t a természet. H a nem így volna, minden művészet becsukhatná a boltját.) S hogy hazudik szebben? H a összpontosít, ha stilizál, h a nem őszinte, h a igazságtalan, h a protegal, h a taktikázik, ha ú g y o s z t o g a t j a a — 71 —
Irodalom. fényt, m i n t Napoleon a katonát, a döntő helyre és percre koncentrálva, Nem is olyan egyszeri! dolog h á t az az egyszerűség. A természet lehet nagylelkű és igazságos, neki nincsenek kiválasztottjai, de a művészet ne nagylelküsködjék. Huzza meg m a g á t és huzza meg a m a g a h a t á r a i t . Legyen elfogult, legyenek liösei. A m b i c i o n á l j a a szép hazugságot, eszményítsen. Legyen a dolgok és események élő lelkiismerete, a művészi gondviselés. T u d j á k is a Miklósok, miért j á r n a k guzsal y a s b a ! Tőlük az is elég, h a e l j á r n a k . A többit t a r t s a számon más. A művészet. A r e j t e t t r u g ó k a t tőle k é r j ü k számon. Ezzel fizeti meg érdeklődésünket. Stilizált emberek, stilizált rugók s rugókra, j á r ó stilizálatlan lüktetés. E z a regény. Ezek s ezekhez hasonló megfigyelni valók b ú j n a k meg az egyszerűség köpenyege alatt. A k i a naptól tanul, jó iskolába jár, a halhat a t l a n tüzet választotta mesterül. H o g y is m o n d j a csak a tordai alispán, Szaniszló k e r e s z t a p á m : „ H e j tűz, m a g y a r tűz, mikor csapsz az égre!" H á t ezzel a tűzzel kell még jobban megbarátkoznia Gyallay Domokosnak, ha emelkedni a k a r . Pálili Márton.
Révész Imre élele. (1826—1881.) Születésének századik évfordulóján egyedül Isten dicsőségére közrebocsátja a debreceni református egyház presbyteriuma. Debrecen. 1926. Irta: Révész Imre. Debrecen m á r a X V I . század f o l y a m á n n a g y jelentőségre emelkedett a protestantizmus történetében. A kálvinizmus központi helye lett. I n n e n indult ki sokszor hódító ú t j á r a . Mélius P é t e r volt a f ő p a p j a . Nevezték kálvinista Rómának, m a g y a r Genfnek s f ő p a p j á t P é t e r p á p á n a k . Mindezek jellemzik Debrecen szellemét és lelki i r á n y z a t á t . É s Debrecen ezt a jelentőségét a mult századig megőrizte. Sőt a m u l t század 60as és 70-es éveiben egész fogalommá lett. Jelentette a kálvini ortocloksziának utolsó v á r á t , amelyben nem csak bátor és hősi védelmet talált a dogmátizmus, h a n e m merész nyilak is röppentek a m i n d nagyobb erővel előre nyomuló modern teológiai i r á n y z a t s evvel együtt az u n i t á r i z m u s ellen is. E n n e k az elszánt h a r c n a k a f e j e és vezére volt Révész Imre, előbb bal-
irodalom. m a z ú j v á r o s i , m a j d szentesi s 1856-tól kezdve haláláig, debreceni lelkész. V á j j o n Debrecen h a g y o m á n y a i i r á n y í t o t t á k - e k i t ű n ő lelkipásztorának a lelkét, v a g y a lelkipásztor szelleme vezette Debrecent? N a g y kérdés, a m e l y r e határozott feleletet a d n i nem t u d u n k . A n n y i t az előttünk fekvő 234 oldalas életrajzából, melyet Révész Imre jelenlegi debreceni lelkész, az egyházközség megbízásából az unoka kegyeletétől vezetve, de mindig a helyes érzékkel biró t ö r t é n e t t u d ó s tárgyilagosságával irt, m e g á l l a p í t h a t u n k , hogy b a l m a z ú j v á r o s i és szentesi p r é d i k á t o r k o r á b a n még a szabadelvű i r á n y z a t o k n a k hódolt s a m o d e r n teológia harcosaival t a r t o t t f e n n b a r á t i összeköttetést. A m i d ő n Debrecenbe megválasztották, az egyik történetíró t a n á r így üdvözölte: „Üdvözlégy íijabbkorbeli Melius Pétere Debrecennek! . . . " É s valóban a Melius szelleme ébredt föl Révészben, amely szellem erejétől vitetve, egy negyed századon keresztül Debrecen és Révész I m r e egyet jelentettek. Az a negyed század az örökös h a r c és küzdelem ideje volt. amely az elmélyedő t u d o m á n y o s m u n k á r a s m a r a d a n d ó alkotásokra hivatott lelkipásztor idejét és e r e j é t n a g y részben fölemésztette. M á r debreceni p a p s á g a első éveiben a p r o t e s t á n s egyházak szabadságát megsemmisíteni célzó p á t e n s elleni küzdelemben csillogtatja n a g y történelmi t u d á s á t és e g y h á z á é r t égő, törhetetlen lelkesedését. E z a k i t a r t ó küzdelme összeköttetésbe hozta a nemzet l e g j o b b j a i v a l s egyben szinte p á r a t l a n népszerűséget szerzett számára. E z a népszerűség sodorta a politika terére, amelyhez különben n e m érzett h i v a t á s t magában. R ö v i d ideig t a r t ó képviselösködéséről lemondott, hogy a n n á l n a g y o b b erővel élhessen a t u d o m á n y n a k és e g y h á z á n a k . De ezáltal megingott korábbi népszerűsége is, a m i viszont az ö bizalmát ingatta meg az emberekben. Ezek után, a szorosan vett lelkipásztori m u n k a mellett, h á r o m fronton folytat elszánt harcot, u. m. az egyházi iskolákért, az egyházi hitelvekért és az egyház a l k o t m á n y á é r t . Az elsőt illetőleg, határozott ellensége volt a n n a k az Eötvöstől i n a u g u r á l t liberális iskolapolitikának, amely az iskolák államosítását tűzte ki célul. Míg a protestánsok többsége — most m á r m o n d h a t j u k , hogy túlzott optimizmussal — élén a Ballagi — 73 —
Irodalom. P r o t e s t á n s E g y h á z i és Iskolai L a p - j á v a l örömmel üdvözölte ezt az ii'ányzatot, a d d i g Révész a prótestántizmus veszedelmét l á t t a benne s ezért kimélet nélkül fölvette a harcot ellene. E h a r c sikeresebb m e g v í v á s a indította á r r a , hogy megvalósítsa egy korábbi tervét s megalapítsa a „ M a g y a r P r o t . E g y h . és Tsk. F i g y e l m e z ő " című folyóiratot, amely lap ebben és a későbbi harcokban a n n y i r a egybeforrott Révésszel és Debrecennel. S a j n o s , az iskolakérdésben az ú j a b b idők és előre beláth a t a t l a n politikai á r a m l a t o k teljes mértékben igazolták Debrecen egykori n a g y p a p j á n a k á l l á s p o n t j á t . Másik f r o n t o n az egyházi hitelvekért harcolt. B á r m a g a n y i l t a n többször tiltakozott az ortodokszia v á d j a ellen, mégis í r á s a i b a n és cselekedeteiben a legtúlzóbb ortodoksz irányzatn a k volt a hive és képviselője az előre nyomuló modern irányzattal szemben. í g y j u t o t t kibékíthetetlen ellentétbe kora liberális gondolkozású teológusaival, élén Ballagival és Kovács Alberttel. í g y lett a Ballagi P r o t . E g v h . és Isk. L a p j a és a Révész F i g y e l m e z ő j e két ellentétes tábornak a harctere. Ezekben a harcokban Révész sebeket is kapott, de osztogatott is. Az ő ostorcsapásai sokszor az unitáriusok h á t á n is p a t t a n tak el. Különösen, amikor az oly szép remények között megindult P r o t e s t á n s I r o d a l m i T á r s a s á g szabadelvű levegője az u n i t á r i u s o k n a k is kedvezni látszott. A Figyelmezőnek nem kis része v a n abban, hogy a m a g y a r protestánsoknak ez a közös m u n k a t e r e idő előtt megsemmisült. Ezek a harcok m á r nem sok babért s inkább ellenségeket termettek Révésznek. Végül az egyházi a l k o t m á n y é r t folytatott h a r c á b a n is éppen így szembehelyezkedett korának a m a törekvéseivel, amelyek oda irányultak, hogy egy egységesen szervező és alkotmányozó egyetemes zsinat tartassék. E n n e k a törekvésnek a megvalósulásában azoknak a diadalát látta volna, akik ellen az iskolák és hitelvek terén olyan elszánt harcot folytatott s ezért azt az általa úgynevezett „pesti" irányt az egyh á z r a nézve veszélyesnek Ítélte. De végül belátva, hogy a kor szellemét fel nem t a r t ó z t a t h a t j a , a küzdelmet feladta s m a g a is megbékült a n n a k a gondolatával, sőt tevékeny részt vett előkészítésében. Mikor aztán kilenc évi erös küzdelem u t á n testi, lelki kimerültségére hivatkozva a Figyelmezőt beszünteti, szerkesztői végszavában rezignáltán állapítja meg: „Ret74
Irodalom. tenetes egyedüliségben állottam és az élet r e á m nézve végképen elborult." Mivel i l y e n f o r m á n az ú j kor á r a m l a t a i ellen eredménytelenül harcolt, meghasonlott a világgal, meg az egyház vezetőivel a csöndes m a g á n o s s á g b a vonult vissza, m í g 1881. febr. 13-án meghalt. Vele egy nem m i n d e n n a p i tudós és az I s t e n igéjének országos h í r ű szónoka szállt sírba. K o p o r s ó j á r a még ellenfelei is az elismerés koszorúját tették. Mi m é g m a is kérdezhetjük, hogy minő áldásos m u n k á t végezhetett volna az az Istentől gazdagon megáldott tehetség, ha e r e j e l e g j a v á t nem meddő harcokban fecsérli e l ! A debreceni ref. egyházközség p r e s b y t e r i u i n a elismerésre méltóan cselekedett, a m i d ő n nemes gesztussal így is megörökítette egykori n a g y p a p j á n a k az emlékét. É s az isteni gondviselésnek különös kegyelme nyilatkozott meg abban, hogy éppen u t ó d j a és u n o k á j a lehetett az a kiváló történettudós, aki a n a g y a p a tanulságos élete történetének szép és t á r g y i l a g o s m e g í r á s á v a l e g y ü t t egy d a r a b protestáns és m a g y a r m u l t a t is' fölelevenített előttünk. Szerzőjének őszintén g r a t u l á l u n k m i n d v é g i g tárgyilagos, a részletekben is jól tájékozott s vonzón m e g í r t értékes m u n k á j á é r t , melyet olvasóinknak is a legszívesebben f i g y e l m ü k b e a j á n l u n k . Vári Albert.
K
Ü
L
Ö
N
F
É
L
É
K
Németh Dezső, Németh Albert ny. székely udvarhelyi pénzügyigazgató derék fia, ki az érettségi vizsga sikeres letétele után a mérnöki pályán a legszebb remények között indult el ú t j á r a , hirtelen és váratlanul a spanyol nátha áldozatává esett. Még föl sem száradtak a szülői szemekben a könnyek, amelyekkel egy másik szépreményű fiúk elhunytát siratják s ime máris ú j a b b mély seb esett érzékeny szívükön. De a szülök mellett v*esztes az unitárius egyház és az egész magyar társadalom, amelynek egy jövőbeli reményteljes oszlopa omlott porba. A gyászoló szülök f á j d a l m á b a n igaz részvéttel osztozunk s a vigasztalást a jó Isten gyógyító kezéből kérjük és v á r j u k . Ozv. Schiller Jánosné szül. K o n r a d t Jozefine életének 78-ik, özvegységének 12-ik évében 1927. évi február hó 11-. én Kolozsvárt elhunyt. Balázsfalván f é r j e mellé helyezték örök nyugalomra. Az elhunytban Tlirkösy Sámuel, , a kolozsvári egyházközség lelkes és buzgó kebli tanácsosa anyósát gyászolja. Ürmösy Jenőné, Ürmösy J e n ő ny. vasúti főfelügyelő áldott lelkii neje, hosszas szenvedés után 1927. február 10-én Kolozsvárt elhunyt. Halálát f é r j e mellett nevelt leánya sir a t j a . Emléke áldott, nyugalma legyen csendes! Kovács Iluska, Kovács Lajos brassói lelkész 19 éves leánya, a budakeszi Erzsébet-szanatóriumban 1927. febr. 10-én meghalt. A leányálmok valóra váltak. A boldogság után epedő lélek megszabadult a földi romlandó sárháztcl s elszállott oda, ahol örök tavasz virul. A könnyes szemekkel utána néző apának és testvéreknek azt üzeni vissza: Ne sirassatok engemet! Derzsi Ballogh Károly ny. kir. itélő táblai bíró, élete 84-ik, boldog házassága 25-ik évében február 26-án Kolozsvárt hosszas szenvedés után elhunyt. Földi életében az igazságot osztogatta, most elment, hogy a saját igazságát vegye át a mennyei Atya kezéből. Nyugalma legyen csendes. — 76 —
Különfélék. Az
Unitárius
Irodalmi
Társaság
Választmányi
ülése.
Az U. I. T . v á l a s z t m á n y a f e b r u á r hó 21-én, Ferencz József püspök ú r elnöklete mellett, a p ü s p ö k i l a k á s b a n népes ülést tartott, amelynek t á r g y a az E . K . T. 1690—926 számú felhívása folytán az elemi és g i m n á z i u m i vallási t a n k ö n y v e k revíziója volt. Az elemi iskola 1 és 2 osztályában hosszú időn keresztül sikerrel használt Boros G y ö r g y : „ J ó g y e r m e k k ö n y v e " című t a n k ö n y v utolsó k i a d á s a is elfogyott. Mivel azonban Régeni Áron tanító a f i a is ez osztályok számára még évekkel ezelőtt í r t volt „Szív és lélek" címen egy vezérkönyvet, melyet E. K . T . szintén elfogadott, a V á l a s z t m á n y azt j a v a s o l j a , hogy m i n d a két m u n k a adassék ki egy g y a k o r lati vallástanítókból álló h á r o m t a g ú bizottságnak, hogy az állapítsa meg, hogy melyik használható n a g y o b b sikerrel a vallás-erkölcsi nevelés kezdő fokán. A 3. 4. és 6. osztály tankönyveinek is a h i á n y a i t megállapította, amelyek egy ú j a b b kiadásnál pótolandók lesznek. Az ö-ik osztály tankönyve jelenleg s a j t ó a l a t t v a n . A 7-ik osztályra nézve az a Választm á n y j a v a s l a t a , hogy az legyen előkészítés a k o n f i r m á c i ó r a a F e r e n c z József k á t é j a a l a p j á n . A gimnáziumi t a n k ö n y v e k r e vonatkozólag a Választmány javaslata ez: Az l. g. o. t a n k ö n y v e a t a n t e r v n e k megfelelően átdolgozandó. A Tl-ik osztály t a n k ö n y v e egészen ú j r a irandó. A I l l ik oszt. s z á m á r a a t a n t e r v n e k megfelelő ú j könyv irandó, a m e l y r e különben m á r megbízást kapott az E . K. T-tól V á r i Albert v a l l á s t a n á r . A I V . és V. osztályok tankönyvei megfelelők. A V I . osztályé a változott viszonyok szerint átdolgozandó. A V I I . osztályé sem felel meg a t a n t e r v nek, de e r r e nézve a V á l a s z t m á n y várakozó álláspontot javasol, a m í g a l e g ú j a b b középiskolai r e f o r m kialakul. A V I I I . g. o. tankönyvét megfelelőnek itéli a V á l a s z t m á n y . Gondnoki és e s p e r e s i é r t e k e z l e t . A f ő - és f e l ü g y e l ő g o n d -
nokoknak korábban megindított értekezlete a folyó évben febr u á r 9-én volt, amelyre m á r az esperesek is m e g h í v á s t k a p t a k . Azonban t u d o m á s u n k szerint közülük csak egy jelent meg. Az értekezlet az egyházi életbe mélyen belevágó több rendbeli n a g y f o n t o s s á g ú kérdést tett ez úttal is megbeszélés t á r g y á v á amelyekről folyóiratunk következő számában részletesen beszámolunk» — 77 —
Különfélék. Filcp Gyula és Filep Jenő e m l é k a l a p í t v á n y .
Kegyeletes
és példát adó módon örökítette meg özv. F i l e p Gyuláné úrnő íklandi lakós, elhunyt f é r j é n e k és a harctéren hősi halált halt f i á n a k emlékét, amidőn f é r j e , Gyula és f i a Jenő, emlékére a kolozsvári U n i t á r i u s Kollégium f ő g i m n á z i u m á n á l egyenként 10.000 lej a l a p í t v á n y t tett azzal a rendeltetéssel, hogy évi k a m a t j ö v e d e l m é n e k 10%-a tőkésíttessék, 90%-a pedig m i n d e n évben két szegénysorsú, jómagaviseletű és jóltanuló székely u n i t á r i u s tanuló segélyezésére fordíttassék. I s t e n áldása legyen a nemes szívű adakozón, megszentelő kegyelme őrködjék a megboldogultak fölött. A K e r e s z t é n y Magvető melléklete.
Folyóiratunk
jelen
számához mellékeljük Márkos Albert főgimnáziumi t a n á r n a k „ N a g y a j t a i K o v á c s I s t v á n é r ó l irott kitűnő tanulmányát, Előfizetőink e mellékletet ingyen k a p j á k ; bolti á r a 20 lej. Templomjáró és templomon kívüli vallásosság.
Nemcsak
nálunk nem j á r n a k templomba, h a n e m E u r ó p á b a n mindenütt, ahol keresztények v a n n a k . S m e r t ez így van, természetesen nemcsak nálunk, h a n e m más országokban is keresik e jelenség okát. Hosszú lenne felsorolni a tapasztalásokat. I t t csupán egy németországi l u t h e r á n u s lelkész dolgozatát említem, melyben a többek között ez olvasható: „Tévedés azt gondolni hogy csak a templomba j á r á s jelent vallásosságot. Vallásos egyletekben részt venni; a* belmisszió m u n k á j á t végezni; a családban istenes életet élni — — mind vallásosság. V a n tehát t e m p l o m j á r ó és templomon kívüli vallásosság. H o g y a vallásosság általában hol nyilvánul meg, az nem fontos, a fődolog nem az, hogy okvetlenül templomban imádkozzunk, h a n e m az. hogy életünk legyen vallásos. S a p a p 1 Minden p a p legyen egyházközségének J é z u s K r i s z t u s a , hogy a hívek az ő példájából t a n u l j á k megszeretni, megbecsülni és utánozni a keresztény vallásos életet. N e m az a fontos, hogy a p a p szépen tudjon prédikálni, hanem az a fontos, hogy mintaszerű életével másokban is v á g y a t t u d j o n kelteni a vallásos élet iránt". Mussolini a fászcízmusról. Az olasz miniszterelnök közelebbről kihallgatáson f o g a d t a egyik világlapnak tudósítóját s rendkívül érdekes kijelentéseket tett előtte a fászcízmusról, melyekből néhányat, ide írunk. -
78 -
Különfélék. A nők választójoga — ú g y m o n d Mussolini — sem n e m veszedelmes, sem n e m fontos. A z t m e g is lehet adni, n e m is, a világ azzal sem jobb, sem rosszabb nem lesz. N e m a választói jog m e g a d á s a v a g y meg nem a d á s a a fontos, h a n e m az a fontos, hogy a nők is, meg a f é r f i a k is fegyelmezni t u d j á k m a g u k a t ; t u d j a n a k eszményekért élni, s ha kell, a k á r meghalni. A fászcizmus az emberiséget abból a zsákutcából a k a r j a kivezetni, ahova az u. n. m o d e r n állami élet j u t t a t t a . A modern állam a liberálizmus jelszavával n a g y emberek s z á m á r a gyerekszobát csinált e világból. A liberalizmus az állam életében olyan, mint aminőnek a p a r l a m e n t e k b e n l á t t u k : az embereket e g y m á s r a szabadította, kik „az ország h á z á b a n " d u h a j k o d t a k , mint a b e t y á r o k ; feleseltek egymással, mint a részegek; tevékenységük a szószátyárságban s a m i n d e n k o r i k o r m á n y m u n k á j á n a k szándékos megnehezítésében állott. U g y a n e szimptomák mutatkoztak a liberális társadalmi* életben, hol az erkölcsöket meglazította, a tökét a m u n k a ellen heccelte; az egyházban, h o n n a n előbb kiíiztc a keresztények Istenét, aztán a p a p o k a t s a híveket e g y m á s r a uszította. A liberalizmus m e g z a v a r t a a közbékét, f e l f o r g a t t a a jó rendet, haragot, gyűlölködést hozott oda, ahova szeretet, béke és m u n k a való. Nem liberális p a r l a m e n t a r i z m u s kell az államéletbe, hanem szigorú fegyelem, amely az egész népet .egy cél, egy eszmény szolgálatába á l l í t j a . A fászcizmus m a még csak p á r t p r o g r a m u l , k a t o n á s fegyelem t á r s a d a l m i testületben. De ez csak átmenet. A fászcizmus tovább a k a r menni ennél: életforma és életcél a k a r lenni. — a bátor élet, mely kész a jót komolyan a k a r n i és valóban cselekedni s amely meri megvetni a rosszat, legyen b á r az sokak előtt még a n n y i r a is kedves. Az igazi fászcizmus nem szervezet, nem hatalom és nem p á r t . Az igazi fászcizmus a legkomolyabb önfegyelmezés egy öntudatos, jól m e g f o n t o l t s a leghelyesebben megválasztott (nem önzőn egyéni, hanem) társadalmi létcél érdekében. A „bosszúálló" Isten. Azt olvassuk egy k ü l f ö l d i lapban, hogy egy budapesti héber tudós, D o n a t h B e n j a m i n r á j ö t t arra, hogy az ótestamentomnak „bosszúálló" Istene t u l a j d o n — 79 —
Különfélék. —
képen a latin V u l g a t a bibliának hibás fordításából került a köztudatba. Az eredeti héber szöveg szerint a zsidó I s t e n nem bünteti meg az a t y á k vétkeit az utódokban, h a n e m az atyák vétkeit enyhítő k ö r ü l m é n y ü l t u d j a be az utódoknál. Felfedezésének hire e l j u t v á n ' R ó m á b a , a v a t i k á n i bibliakutató testület, mely jelenleg épen a V u l g a t a szövegébe becsúszott fordítási hibák k i m u t a t á s á v a l foglalkozik, Donathot Rómába hívta. D o n a t h R ó m á b a utazván, ott a testesült elnöke, Garquet kardinális és referense, Quentin püspök előtt a v a t i k á n i k ö n y v t á r g a z d a g bibliai k é z i r a t g y ű j t e m é n y e a l a p j á n a d t a elő argument u m a i t . Garquet kardinális, ki p e r f e k t ü l tud héberül, erre tényleg elismerte, hogy a megnevezett bibliai passzus kétértelmű. D o n a t h azt hiszi, hogy neki sikerül végérvényüleg kiküszöbölni a bibliából ezt a tévesen belekerült kifejezést. A főtiszt, püspök úr és a íőtiszt. asszony betegek. L a p u n k
zártakor szomorúsággal halljuk, hogy a főtiszt, püspök úr és felesége a jelenleg országszerte j á r v á n y o s influenzában megbetegedtek. Kezelőorvosuk, dr. G y e r g y a i Árpád, azt hiszi, hogy betegségük könnyebb természetű. A m i l y e n szomorúsággal h a l l j u k e hirt, épen oly szeretettel k í v á n j u k , hogy az I s t e n minél előbb a d j a vissza egészségüket. Czupor András C. F . R . állomás főnök életének 52-ik évében hosszas szenvedés u t á n f e b r u á r 26-ári Boréven elhunyt. P o r a i t Torockón helyezték örök n y u g a l o m r a . E g y szép család f e n n t a r t ó oszlopa omlott porba, kinek legfőbb boldogsága volt az övéiért való áldozat. Emléke áldott, n y u g a l m a legyen csendes.
A s z e r k e s z t é s é r t DR. B O R B É L Y I S T V Á N felelős.
Az Unitárius Irodalmi Társaság (Cluj-Kolozsvár, Unitárius Kollégium). CÉLJA : az unitárius irodalomnak és történelemnek s általában a tudománynak unitárius szellemben való müvelése, az unitárius hívek közművelődésének előmozdítása. TAGJAI: tiszteleti, levelező, alapító és rendes tagok. A tiszteleti és levelező tagokat a Társaság választja. Alapító tag lehet, ki egyszersmindenkorra 500 lej tagsági dijat befizet. Rendes tag lehet, ki évente 100 lej tagsági dijat befizet. A belépést legcélszerűbb postai levelező lapon, vagy az unitárius lelkészek útján jelenteni az elnökségnek. ESZKÖZEI: A Társaság vándorgyűléseket t a r t ; kiadja a K e r e s z t é n y M a g v e t ő c. 3 havi folyóiratot, valamint A z Unitárius Irodalmi T á r s a s á g S z a k k ö n y v t á r á t és az Unitárius K ö n y v t á r t ; eredeti és fordított tudományos müveket bocsát közre; segélyez az unitárius közművelődést előmozdító minden tudományos, szépirodalmi és művészi törekvést. CIME : Unitárius Irodalmi Társaság, Cluj—Kolozsvár, Unitárius Kollégium. Dr. F e r e n c z y G é z a ,
Ferencz József,
egyházi főgondnok, igazgató.
unitárius püspök. elnök.
Dr. B o r o s György,
Dr. Gál K e l e m e n ,
Vári Albert,
egyházi főjegyző, alelnök.
főgimn. tanár, alelnök.
főgimn. tanár, alelnök.
Dr. B o r b é l y István,
H a d h á z y Sándor,
kollégiumi igazgatótanár, iőtitkár.
egyházi pénztárnok, pénztárnok.
K o v á c s Kálmán. püspöki titkár, ellenőr.
