Képviselıtestületi ülés dióhéjban

2008. NOVEMBER

3. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM

Képviselıtestületi ülés dióhéjban Októberben kétszer tartott ülést a képviselıtestület: 22-én rendkívüli ülés volt, míg 29-én a rendes havi képviselıtestületi ülésre került sor. Az alábbiakban az ezekrıl készült rövid beszámolót adjuk közre. SZILÁGYI GÁBOR

A

z október 22-i rendkívüli ülésnek csupán egy napirendi pontja volt. Egy Táncsics utcai, fele részben önkormányzati tulajdonban levı üdülıingatlan másik felére a tulajdonos köztartozásai miatt árverést hirdetett meg a végrehajtó, a kikiáltási ár egymillió forint volt, amit a felére le lehetett engedni. A képviselıtestület felhatalmazta a polgármestert, hogy egymillió forint értékhatárig licitáljon az ingatlanra. Ha az ingatlan teljes mértékben önkormányzati tulajdonba kerül, akkor késıbb – némi rendbetétel után – jó áron értékesíthetı lesz. Az ebbıl származó bevételt a jövıben a falu fejlesztésére szándékozzuk fordítani. Az október 29-i rendes ülésen tíz napirendi pont szerepelt. Ezek egy része ismét fıleg technikai jellegő volt. 1. Az elızı ülés óta eltelt események – A polgármester az október 22-i testületi ülésen kapott felhatalmazás alapján részt vett a meghirdetett ingatlan árverésen, és a licitálás során 920 ezer forintért sikerült megszereznie az ingatlan tulajdonjogát. – A Kırössy utca felújítása majdnem teljesen készen van, már csak a mőszaki átadás van hátra. – A Kossuth Lajos utcai régi orvosi rendelıt az árverésen nyertes Jakab István felajánlotta az önkormányzatnak megvételre 25

millió forintért. A polgármester elhárította az ajánlatot, mondván, hogy a megvásárlás mára okafogyottá vált, mert azóta az eredetileg erre szánt hitelbıl kialakítottuk az új orvosi rendelıt, ezért a régire már nincs szükségünk, és nem akarunk még 25 millió forint hitelt felvenni ebbıl a célból. – A végrehajtó tájékoztatása szerint az orvosi rendelı árverésén nyertes Jakab István nem fizette ki határidıre az ingatlan ellenértékét, ezért az nem is került a tulajdonába. Emiatt újabb árverés várható. – A Táncsics Mihály utcai vízvezeték-felújítási munkák befejezése várhatóan két hetet késik. 2. A „Közterületek használatáról” szóló rendelet módosítása – A képviselıtestület a Közigazgatási Hivatal útmutatása alapján módosította a szóban forgó rendeletet. 3. A Barackos utca ivóvíz ellátása – a testület határozott arról, hogy kifizeti a Barackos utcában kialakított két önkormányzati tulajdonú építési telek ivóvíz ellátásának megoldásához szükséges, 408 ezer forint fejlesztési hozzájárulást. 4. Az Összefogás Dömösért Egyesület által a T-Mobile Nyrttıl kapott támogatás felhasználása – A képviselıtestület határozatban felkérte az egyesületet, hogy a Kırössy utca felújítására kapott támogatás önrészének biztosításához és a felmerült többletköltségek céljára utaljon át az önkormányzat számlájára 2 millió 845 ezer forintot. Ezzel egyidejőleg – újabb határozatban – helyt adott az egyesület kérésének, hogy a Pádvár pályázat tervezése során általa megelılegezett 480 ezer forint tervezési költséget a T-mobile-tól beérkezett támogatás összegébıl az egyesület kompenzálhassa.

5. Beszámoló az Esztergom és Nyergesújfalu Többcélú Kistérségi Társulás 2008. I. félévi tevékenységérıl – A képviselıtestület a beszámolót elfogadta. 6. „Mőködésképtelen önkormányzatok egyéb támogatásának igénylésérıl” (kis ÖNHIKI) szóló pályázati kiírásban való részvételhez hozzájárulás – A képviselıtestület úgy döntött, hogy részt vesz a pályázaton. 7. Gázenergia kiváltása céljából induló fejlesztési programban való elvi részvételrıl – Mivel a programban való elvi részvétel semmilyen elkötelezettséggel nem jár a testület a részvétel mellett döntött. 8. Dömös, Szent István u. 13-15. alatti orvosi rendelı tetıszerkezetének felújításához szükséges cserepek és egyéb kiegészítık megvásárlása – A polgármester tárgyalásokat folytatott a TONDACH Magyarország Zrtvel, aminek eredményeképpen sikerült ötvenszázalékos árengedményt elérnie. A képviselıtestület felhatalmazta a polgármestert a szükséges tetıfedı anyagok ilyen feltételekkel történı megvásárlására összesen kb. bruttó egymillió 700 ezer forint értékben. 9. Dömös, Szent István u. 13-15. alatti orvosi rendelı bútorainak beszerzése – A képviselıtestület a beérkezett ajánlatok közül a legkedvezıbbet, a Rextra Kft-ét fogadta el. 10. Egyebek – A felsı buszbeálló tervezését Bedı Péter vállalta el. – Január 1-tıl várhatóan megszőnik az önkormányzatnál az elsıfokú építéshatóság, mert kormányrendelet értelmében csak akkor tartható fenn, ha a mőködése folyamatosan biztosítható, azaz legalább két fı fıállású és megfelelı képesítéső személyt kell alkalmazni. Dömösnek erre nincsen lehetısége, ezért sajnálattal

lemondani kényszerülünk az elsıfokú építéshatóságról. Emiatt a jövıben az építési engedélyeket Esztergomban fogják kiadni, ügyintézni is oda kell majd menni. – A közterület felügyelı megbízatása október végén lejár, a testület javasolta a megbízás meghosszabbítását legalább november végéig. – Az új szerkezeti terv készítése elırehaladott állapotban van, november hónap folyamán sor fog kerülni a településfejlesztési bizottság összehívására egyeztetés céljából. A szerkezeti terv várhatóan február végére elfogadásra kerülhet. – A 11-es út áthelyezése érdekében addig nem sok minden tehetı, amíg a szerkezeti terv nincsen kész. Ezen kívül okvetlenül szükséges hozzá, hogy Pilismarót és Dömös községek képviselıtestületei közös határozatban nyilvánítsák ki az erre vonatkozó szándékukat. Ebbıl a célból mielıbb meg kell szervezni egy újabb közös testületi ülést a két község képviselıtestületei között.

A tartalomból: – Óvodai hírek 3. oldal – Benne vagyunk a gazdasági világválságban 4. oldal – Dömös története folytatásokban 6. oldal – Gazdaszemmel 7. oldal – A Dömös hajó tragikus sorsa – 3. rész 8. oldal – Hitélet 10. oldal

2

Dömösi Élet

2008. november

Dömösi Élet

2008. november

3

Óvodai hírek „Hej, óvoda, óvoda, de fényes az ablaka, de tágas az ajtaja, de szép tiszta minden terme, zsibong a sok gyerek benne, olyan, mint egy kacsalábon forgó, ékes palota. „ SEBİK ISTVÁNNÉ, JUTKA NÉNI

A

z ısz csodálatos sokszínőségét tükrözı gyermekmunkák – festmények, termésfüzérek, hajtogatások – teszik ékessé a dömösi óvodát. A gyermekek gazdag színes tevékenységek során, változatos módon jelenítették meg, fejezték ki kedves élményeiket. Volt mibıl válogatni az elmúlt idıszakban is. Szeptember 30. Benedek Elek születésnapja a magyar népmese napja. Ezen a napon immár hagyományosan az óvoda dolgozói mesét varázsolnak az óvodaudvarra. Idén az „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” címő magyar népmesét játszottuk el a gyermekek nagy örömére. Októberben volt az idei tanév elsı madárovi foglalkozása Molnár István Lotár madarász vezetésével. A gyönyörő, érdekes, kifejezı képek vetítése során – mintha madárlesen ültünk volna – elgondolkodtunk, beszélgettünk hazánk madarairól, életmódjukról. Október elején felejthetetlen sétahajózással ajándékozták meg óvodásainkat. Köszönjük Jung Vilmos Úrnak a hajó tulajdonosának, hogy minden évben lehetıvé teszi óvodásainknak a sétahajózást.

Köszönjük Vanek Andor apukájának és segítıinek a hajó vezetését, az idıt, a munkát és a szeretı gondoskodást, hiszen ezzel együtt válik lehetıvé óvodásainknak a dunai hajózás! Köszönjük Osterman Pálmának a hajókiránduláshoz nyújtott segítségét. A gyönyörő ıszi táj, a Dunakanyar festıi látványa, a hajó hullámzásának közös élménye minden

Felhívás Kedves Szülık, Lakótársak!

kicsi óvodásunknak nagy élmény volt. Az udvari játékok kedvelt helyszíne a babaház. Sajnos az idı vasfoga erısen kikezdte már,

úgyhogy teljes felújításra szorult. Megkértük Érsek Lászlót – mivel ács és famunkával foglalkozik – adjon tanácsot a felújításhoz. Nemcsak tanácsot kaptunk, hanem felajánlotta, hogy a teljes felújítást elvégzi a babaházon, valamint mindehhez a szükséges faanyagot is biztosítja. Kiderült, hogy Érsek László a tettek embere, mert nem kis idıés anyagi ráfordítással ígéretét tettek követték. Segítıket is hozva magával szorgos hozzáértı kezük nyomán, áldozatkész munkával idıt, munkát, faanyagot nem spórolva csodát tettek a mi kis lepusztult babaházunkkal. Gyönyörő lett, most a legszebb udvari játékunk sok gyermek örömére! Nagyon-nagyon köszönjük ezt a nagylelkő segítséget!

Látva óvodánk helyzetét határoztuk el Gombor Péterrel, hogy alapítványt hozunk létre. Az alapítvány „Dömösi Óvodásokért Alapítvány” néven került bejegyzésre. Az alapítvány célja anyagi támogatást biztosítani a Szivárvány Óvoda eszközbeszerzéséhez, programokhoz illetve minden olyan költséghez mely a Gyerekek testi-lelki fejlıdését szolgálja. Az alapítvány jogállása közhasznú, így az alábbiak szerinti adókedvezmények illetik meg az adományozót: A társasági adó alanyok esetében az alapítvány részére átutalt adomány teljes összegével csökkenthetı az adóalap (az adózás elıtti eredmény 20%-ban maximálva). A magánszemélyek (SZJA alanyok) az adományuk 30 %-áig maximum 50,000 Ft adókedvezményt vehetnek igénybe. A fentiek tudatában kérem Önöket, hogy lehetıségeikhez mérten támogassák az Óvodát és ezáltal a gyerekeket az alábbi bankszámlaszámon: Dömösi Óvodásokért Alapítvány 12010501-01081169-00100009 Tisztelettel és köszönettel: HEIM RÓBERT

Dömösi Élet

4

2008. november

Benne vagyunk a gazdasági világválságban

F

elkérésnek teszek eleget akkor, amikor megpróbálok – a hétköznapokban használt, közérthetı nyelven – magyarázatot adni arra, amirıl – e lap olvasói is – folyamatosan értesülnek az összes, Dömösön is elérhetı médiából. Professzionális pályafutásom alatt mindvégig szoros közelségben dolgoztam mindazokkal az intézményekkel és a fogalmakkal, amikrıl ma a médiában szó van, így talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy ebben a témakörben nemcsak jól kiismerem magam, és nemcsak szinte percnyi pontossággal tájékozott vagyok, hanem van önálló véleményem is. Ami a kialakult helyzet elemzését illeti, engem nem kötnek béklyók, személyi, vagy hivatalból származó elkötelezettségek, csak a tények érdekelnek. A mai sajtóban kevés a valóban igaz szó, és a hiteles hír. Hiszen minden közreadott hír maga is befolyásolja a nagyon billegı pénzpiacot. MÁRTON BÉLA Mi történt valójában? A szabadversenyes kapitalizmus vezetı gazdasági és politikai nagyhatalma, az USA, amelynek gazdasága óvatos becslések szerint a világgazdaság 21%-a körüli értékét testesíti meg, az elmúlt 15-20 évben, szép lassan elvesztette azt a kiugróan magas versenyképességet, amivel uralta a világgazdaságot. Röviden: az USA gazdasága bedılt, az USA mára termelésiértékesítési válságba jutott. Azok elıtt, akik ismerik a XIX.-XX. század történelmét, jól ismert: az USA mindkét világháborúból úgy „jött ki”, hogy ki tudta használni a többi háborús résztvevı, közöttük korábbi vezetı nagyhatalmak háborús kényszerhelyzetét és veszteségeit, és egyben – a háború beszállítójaként – hatalmasat fejleszthetett a saját iparán is. A külsı kedvezı körülmény most más formában, de újra megjelent a II. világháború befejezését követı idıkben is. Ez a hidegháború kirobbanása, és annak elhúzódó hatása hatalmas belsı lökést adott a USA gazdaságának. A bipoláris politikai rendszerben rákényszerítette a kelet-európai szocialista blokkot, elsı helyen a Szovjetuniót a kiélezett fegyverkezési versenyre. Közben az USA maga is erısen fejlesztette a saját hadiiparát. Mindezt az USA azzal tetézte, hogy a saját belsı gazdaságát igencsak erıs adminisztratív védıhálóval vette körül, miközben másoktól elvárta, hogy abszolút nyitott módon kereskedjenek vele. Ezt az „sajátos üzleti magatartást” a közgazdászok protekcionizmusnak hívják. Amit: pl. az USA mai vízum-kibocsátási gyakorlatához tudnék hasonlítani: ık mindenkitıl elvárták a vízummentességet,

de a hozzájuk történı bejutást – pláne letelepedést, vagy munkavállalást – igencsak hosszú, költséges és kellemetlen adminisztrációval szőrték meg, kedvük, azaz érdekeik szerint alakítva. A versenyelıny megırzése a II. világháború óta eltelt idıben sokáig lehetséges volt, amíg be nem következett néhány dolog: az informatika robbanásszerő fejlıdése és elterjedése. Ez szinte abszolút szükségtelenné tette, hogy a termelés növekedése továbbra is az USA földrajzi területén következzen be. Az ottani magas bérköltségek mellett az egyéb költségek is az egekbe nıttek. Ugyanakkor létrejött a technológiai transzfer lehetısége , ami azt jelenti, hogy ma már szinte bármely ipari gyártási technológia kitelepíthetı, szinte bárhova, a világon. A tıke ma is odamegy, ahol kisebb ráfordítások mellett magasabb hozamot produkál. Az elmúlt húsz évben azonban két dolog az USA versenyképességének megırzése ellen fordult – a globalizáció (a technológiai transzferrel) és a „gyızelem” a fegyverkezési versenyben és a monopoláris politikai világrendszer kialakulása. Fontos dolog megemlíteni, hogy mindez nem az egyik hónapról a másikra ment végbe: elıbb „ledarálódott” a könnyőipar és a mezıgazdasággal összefüggı feldolgozóipar is, azután a jármőipar, benne a repülıgépgyártás, ma meg már a személygépkocsi-gyártás is. Egy darabig az élen voltak az informatikában, ma már lassan Zimbabwében is gyártanak mobiltelefont és laptopot. A versenyképesség lassú erózióját azonban eltakarta az általános amerikai jólét. A korábbi évtizedekbıl felhalmozott magánvagyonok és tartalékok, amiket az

amerikaiak elıbb ún. befektetési alapokba, majd egyre inkább olyan ingatlanügyletekbe fektettek, amik iszonyú nagy hasznot ígértek, és iszonyú nagy kockázattal is jártak. Nagyon fontos még, hogy az amerikaiak hosszú évtizedekig maguk bízták meg a tızsdei brókereiket azzal, hogyha volt megtakarított pénzük, adjanak tanácsot, mibe fektessék? És a brókerek adtak: pl. a Fordba, a Chevroletbe, a nagy gyógyszergyárakba, stb. Azaz az akkor még szárnyaló és jó osztalékokat fizetı ipari és kereskedelmi vállalatok részvényeibe. Ezt, a 90-es évek közepére kiváltotta egy új piaci intézmény, a befektetési alap, (ilyen van nálunk is). Itt a befektetı „bevásárolja magát az alapba”, ám az alapkezelı maga válogatja össze, milyen befektetésekbe teszi a betétesei pénzét, és idıszakonként elszámol velük. Könnyen belátható, hogy itt már belépett egy új piaci szereplı a befektetés és annak tárgya közé: az alap, és a kockázatokat már ı ítéli meg, jól, rosszul. Ezek az alapok is keményen versenyeztek egymással, és valójában végül ık indították el azt a lavinát, felelıtlen kockázatvállalásaikkal, ami maga alá döntötte az amerikai gazdaság egyik – ismétlem – egyik színterét, elıbb néhány nagy pénzügyi intézményt (bankot, biztosítót), majd csaknem a pénzpiaci tızsdét is. Azt szeretném, ha jól érthetı lenne: nem a tızsde, nem a pénzpiac „rántotta le” a gazdaságot, hanem fordítva. És tudni kell, azt is: nem máról-holnapra dılt be a gazdaság, hanem szépen, lassan. Ez a valós ok, ez a tényleges történet. Minden további kérdést, (pl. Mi lesz az USA gazdaságával? Mikorra heveri ki? Kiheveri-e? stb.) errıl az alapról kell feltenni magunknak és másoknak is. Mi történik most? Két szintéren peregnek az események. Az egyik a gazdaság. Teli van a média újabb és újabb hírekkel, gyárakat zárnak be, alkalmazottakat bocsátanak el, néhol tömegesen, visszaesik a kiskereskedelmi forgalom, sok a csıd, beálltak az ingatlanpiacok, visszaesik az idegenforgalom, csökken a fogyasztás, világszerte.

A válság – amikor tartósan és kivédhetetlenül komoly zavarok támadnak a gazdaság szereplıi közötti együttmőködésben – szerves része a magántulajdon prioritásán és a profitszerzésen alapuló szabad piacgazdaságnak. Sok szereplı mőködik egymás mellett, mindegyiket a saját haszna maximalizálása vezérli, hiszen éppen ez a rendszer lényege… Bele van tehát kódolva, hogy idınként beáll az egyensúlyzavar. Annak, aki azt mondja, hogy a piac a maga természete szerint, a maga automatizmusaival, mindenféle külsı beavatkozás nélkül is helyreállítja az egyensúlyt, az kell mondanom, TÖKÉLETESEN IGAZA van, de hozzá kell tennem, mikorra? … és milyen áron? … s halkan azt is: és ki fogja mindezt megfizetni? A gazdaság, nemcsak az USÁ-ban, hanem ma szerte a világon vergıdik. A globalizáció, mint jelenség, tény. És nemcsak napfényes oldalai vannak. Mielıtt az egyensúly újra kialakul, számos kormányzati kényszerintézkedés válik szükségessé. Ennek a költségviselıi azonban mindenütt az adófizetık lesznek, mi leszünk. A gazdaság visszaesik, és alacsonyabb szinten jön létre az új egyensúly. Lesznek, persze, a válság következményeinek haszonélvezıi is, ahogy csak nemrég maga az USA is az volt, mind az elsı, mind a második világháborút követıen. Most, elsı helyen, az USA gazdaságának kell visszatalálni az egyensúlyi állapothoz. Nem lesz egyszerő, és a saját ismereteim alapján azt kell mondanom, hogy azokkal kell egyetértenem, akik visszakövetelik a sokkal terjedelmesebb állami beavatkozást a gazdaság ellenırzésébe és irányításába, és a helyreállítás utáni állapotot már ma úgy jellemzik, hogy az USA el fogja veszteni a vezetı gazdasági nagyhatalmi helyzetét. Volt ilyen már a történelemben, nem új ez sem. NagyBritannia. 1967-ben magam voltam tanúja annak, – a londoni tızsdén voltam, mint egyetemi oktató, tanulmányúton – amikor a briteknek novemberben jelentısen le kellett értékelniük a fontot a dollárral szemben, ami jelképesen bár, de egyértelmően jelezte: vége egy korszaknak Nagy-Britannia történelmében. A brókerek sírtak, de a

2008. november világ nem dılt össze. Máskülönben azóta is, köszönik, jól vannak, és nem akarnak ma sem eurot a font helyett. A másik hadszíntér a pénzpiac. Azzal kell kezdenem, hogy mint önálló piac is éli a saját életét, és mint a reálgazdaság lebonyolításához szükséges „üzleti periféria” is mőködnie kell, ugyanis a naponta létrejövı áruügyletek lebonyolításához folyamatosan kell a hitel, és a deviza. Emiatt is – sokaknak ez talán vaskos meglepetés – bár az USA gazdasága igencsak „dadog” – az USA fizetıeszköze, a dollár szárnyal, fıleg az euroval szemben. Gyorsan hozzáteszem, most mindössze az történik vele, ami a forinttal is, most éri el a reálértékét, mert eddig az euro volt túlértékelve, hozzá képest. A forint meg túl volt értékelve az euroval szemben: könnyen feledjük, hogy az euro hivatalos, MNB középárfolyama 280 HUF felett van megállapítva. Most „jön fel” az euro ára, HUFban, a helyére. Az a tengernyi szabad pénz, amit jórészt spekuláció hozott a pénzpiacra, nagyrészt a kiugróan magas hozamot ígérı „mérgezett ügyletek” generálása révén, most eltőnt. Kevésbé kockázatos ügyletekbe próbál menekülni, és erısíti a dollárt, következményesen. Megnehezült a hitelfelvétel és kivonulnak a nyugati nagybankok a kelet-európai részvényekbıl is. Tovább nehezítve azok életét, akik ilyen részvényeket vásároltak, a magas hozamok ígérete bővöletében. Emiatt esik az OTP, a MOL, és esik minden, Varsótól Moszkváig. Amikor ezt írom, október 27én, hétfın, még nincsen vége a tızsdék mélyrepülésének. Még ne tessenek a nyugdíjukat MOL-ba menekíteni. Mennyiben és hogyan érinti ez Magyarországot ? Elöljáróban el kell mondanom, hogy a mi gazdaságunk kicsi, erısen külkereskedelem-függı, emiatt nagyon rászorul a nemzetközi pénzpiacra, és így nagyon is sebezhetı lenne akkor is, ha nem lennének az államháztartásnak és a költségvetésnek orbitális forráshiány-gondjai, amik szintén külföldi tıke, azaz hitelek bevonását igénylik. Hozzáteszek két dolgot: ma nem segítene ezen az sem, ha a kormánypárt és az ellenzék vezetıje – kart karba öltve – járná körbe a

Dömösi Élet Világbanktól kezdve az EU összes pénzügyi intézményeit, kíméletért és segítségért esedezve. Ami begyőrőzik, begyőrőzött, és kivédhetetlen károkat okozott akkor is, amikor itt még egypárt rendszer volt, az 1973-as és ’79-es olajválság idejében. Akkor nem volt ellenzék, ugye. Más kérdés, hogy ilyenkor támogatni illenék azt, aki intézkedni próbál, bármilyen színő rajta a trikó. A másik megjegyzésem az, hogy azok a gondok, amik miatt a nemzetközi pénzpiac ma nemigen akar nekünk hitelt adni, nem a mostani kormány hibájára vezethetık vissza. Hibáztak persze, ık is,

tessék nekem elhinni, szintén nem az ingyen ebéd kategóriájába tartozik… A másik a devizaalapú magánhitelek intézményi berogyása. Ez sokakat érint. Holott ezek esetében is kitőnıen tudta a hitelt igénybevevı magyar állampolgár, hogy kockáztat. A bankoknak fel kellett hívni erre a figyelmet. Mára a viszszafizetendı összeg igencsak megemelkedett és még nincs vége, de még így is jóval alacsonyabb, mintha forint alapú hitelt vett volna igénybe a hitelfelvevı, A nagyobbik gond ma a lebonyolító bankoknál csapódik le: nem tudnak SFR-t, azaz svájci

A BUX index változása az elmúlt egy évben de az érdemi, az eredendı hiba ott kezdıdött, hogy a rendszerváltást levezénylı elsı szabad kormányunk „lıtt a közgazdászokra”, és úgy privatizált, úgy kárpótolt, hogy pl. nyomtalanul elment a nemzeti vagyon 40%-a, és külföldi tulajdonba került a magyar gazdaság mőködıképes részének 80%-a. A történelem fintora, hogy amíg nyomultunk a NATO-ba, az EU-ba, amíg kiléptünk a KGST-bıl, meg a Varsói Szerzıdésbıl, amikor „bátran hazazavartuk a ruszkikat”, akkor a „mővelt nyugat” brávózott és tapsolt. Mi voltunk a jó tanulók. Most, hogy ugyanez a kör a megmentésünkért a saját pénzét kockáztatná, megkapjuk: „nincsen ingyen ebéd.” Két területen vagyunk nagyon veszélyeztetettek: az egyik az állampapírok piaca, amivel a mindenkori kormány a költségvetés hiányait finanszírozta. Ez teljesen beállt, nem kellenek a magyar állampapírok, sıt, akiknek volt, hozzák vissza és devizatartalékaink csökkentése mellett – névértéken – kötelesek vagyunk visszaváltani tılük. Új hitelekhez, azaz új forrásokhoz ezen a megszokott csatornán nemigen tudunk hozzájutni, emiatt kell a Világbank és a Valutaalap azonnali segítsége. Ami,

frankot venni. Nincs kinn a piacon, pontosabban magyar forintért nincsen. Dollárért, euroért van. Itt is az köszön vissza: nem bíznak a forintban. Mire számíthat a magyar adófizetı? Meg kell ismételnem: a rendszerváltás utáni mézesheteknek mindörökre vége. Vége annak, hogy bennünket, a magunk nyilvánvaló gazdasági gondjai, ziláltsága, problémái és konfliktusai ELLENÉRE is amolyan kedves gyermeknek tekintenek, akinek örülni kell, és akivel szemben kijár az igyekvı új politikai szövetségesnek megítélhetı összes barátságos gesztus. Az Örömódának vége. Most azon „árazzák be” a magyar gazdaságot, ami a reális. És most kiderül, hogy mekkorák a bajok. Mi az esélye annak, – kérdezik tılem, sokan – hogy a helyzet rendbe tehetı? Nos, eddig nemigen láttam rá esélyt, és ma sem vagyok nagyon optimista. A rendbetételhez mindenképpen kell két dolog: Koncepció és pénz. És ahogy ma elnézem, sem egyik, sem másik nincs meg, egyik oldalon sincs értékelhetı átfogó koncepció, és az sem világos, hogyan lehet a nagy átalakításhoz szükséges reformok-

5 hoz a forrásokat elıteremteni. Mivel a mi gazdaságunk még az európai átlaghoz képest is sebezhetıbb, nálunk még inkább érezhetıek lesznek a válság következményei. Nıni fog a munkanélküliek száma, számos helyen már most megkezdıdtek az elbocsátások és a csıdök. Elıször az építıipar fogja megérezni a kereslethiányt, a hitelek eltőnése miatt. És, a devizalapú hitelek várható bedılése miatt be fog fagyni a lakáspiac is. Az elsı érintettek között van a jármőipar beszállító-hálózata, s jön majd, utána maga jármőgyártás is. A diplomás munkanélküliek száma – ezen belül – még inkább nı és elviselhetetlen feszültségeket okoz, mert a diplomákhoz ma nem járul valós nyelvismeret, így illúzió, hogy a végzettek majd külföldön keresnek maguknak állást. A megnövekvı munkanélkülisereg miatti kiadások újabb forrásokat vonnak el a költségvetéstıl. Hozzá kell majd nyúlni három dologhoz, ha akarják, ha nem: a közalkalmazottak számát 1 millió 200 ezerrıl le kell csökkenteni, valahova 800 ezer körülire (kívánatos lenne ezt minıségi szempontok alapján levezényelni, a megmaradtak még illetménykorrekciót is kaphatnának). Hozzá kell nyúlni a települési önkormányzatok jelenlegi rendszeréhez is, és a központi kiadásokat érdemben és jelentısen csökkenteni kell, és hozzá kell nyúlni a szociális védıhálóhoz, a nyugdíjaktól kezdve a különféle segélyek rendszeréig. Emellett jelentısen csökkeni fog a lakossági fogyasztás. Csak emiatt pl. számos kiskereskedés csıdbe fog menni, végleg megölik ıket a plázák. Megnehezül minden lakossági és vállalkozói hitel igénybevétele. És elsı fokozaton újra megindul – de most már nemcsak az építıiparban, hanem a teljes gazdaságon belül – a feketegazdaság növekedése, terjedése, az adómegkerülés és a jövedelemeltitkolás. Közben büszkén lehet majd bejelenteni, hogy csökkent az infláció és közelebb kerültünk az euro bevezetéséhez. Nem lenne szabad megengednünk, hogy mindaz, amit ez az ország, a benne levı lakosokkal megteremtett, dilettáns és populista politikusok alkalmatlan és közpénzlenyúlásra koncentráló tevékenysége miatt a semmibe vesszen. Most itt van az igazság órája. És ezt, speciel, nem lehet október 26-án visszaállítani, ez ketyeg…

Dömösi Élet

6

2008. november

Dömös története a XX. század elsı felében – 3. rész

A turizmus és idegenforgalom kialakulása és hatása Dömösre: közlekedés, bolthálózat, panziók A villamosítás és a vízvezeték megvalósítása egyszerre volt feltétele és elısegítıje annak, hogy Dömös a Dunakanyart megcélzó vendégforgalom és turizmus egyik központja legyen. A Magyar Turista Egyesület megalakulásának elızményei is falunkhoz, illetve környékéhez kötıdnek. 1888 ıszén Ballagi Aladár, Téry Ödön és Thirring Gusztáv vezetésével nagyobb csoport

személyforgalmat is támogatta, és az elsı világháború elıtt már – többek között – Budapest és Dömös között is hajójáratot üzemeltetett. Bár a vasút lényegesen gyorsabb volt a hajónál, de drágább is, ezért akinek az idı „nem volt pénz”, az a vízi utat választotta. De a méltóságteljesen úszó hajókon nem csak a ráérı kirándulók utaztak, hanem a terményeiket a fıvárosba szállító dömösiek, pilismarótiak is. A Dömösrıl a kora esti órákban induló „kofahajó” másnap hajnalban ért a fıvárosba a friss zöldséggel, gyümölccsel, élı és tisztított baromfival.

Dömösön keresztül közelítette meg a Dobogókıt. A látottakon fellelkesülve elhatározták, hogy a „Pilis ... szép vidékét be kell kapcsolni a turistaforgalomba, ... és fıvárosi közönség kirándulóterületévé kell fejleszteni”. Tíz évvel késıbb báró Eötvös Loránd járt erre. Ekkor avatták fel a Dobogókın az elsı turistaházat. Az új mozgalom terjedése megkívánta, hogy Dömöst a fıvárosból könnyen és viszonylag gyorsan el lehessen érni. A Budapest–Pozsony vasútvonalon dr. Kırösy László javaslatára létesítettek megállóhelyet, amit rév kötött össze a faluval. Egy korai jegyzıkönyvi bejegyzés szerint már 1886-ban felmerült egy kikötı létrehozása a dömösi Duna-parton. Ez a Visegrád és Esztergom között hajójáratot üzemeltetı „Propeller Vállalat” kezdeményezésére jött (volna?) létre. 1895-ben alakult meg a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. A cég az áruszállítás mellett a

A hajóállomást végül az MFTR alakította ki. Épülete az 1910-es évek elejérıl származik, és szinte páratlan a maga nemében. Vasbetonból készült, hogy ellenálljon a gyakori árvizeknek. Lapos, lekerekített sarkú tetejével, széles keramitburkolatú áthajtójával meghatározó eleme Dömös faluképének. A gyorsabb utazásra vágyók, illetve az iskolába, munkába igyekvık a vasutat választották. Telente – ha befagyott a Duna – a révészek által kijelölt és felszórt úton, „száraz” lábbal lehetett átkelni, míg az enyhébb évszakokban evezıs, késıbb motoros csónakkal. 1926 táján Legény József üzemeltette a révet, és a képviselıtestület hagyta jóvá az „átkelési díjat”. Télen (amíg a folyó be nem állt) 4000, máskor 2000 korona volt a viteldíj. Az évtized végén a korábbi 14-rıl 20 fillérre (tavasztól ıszig), illetve 28-ról 30 fillérre kívánta felemeltetni az üzemeltetı a díjat. A kérést a község képviselıtestülete

KLÁDEK LÁSZLÓ

is méltányolta, de a díjszabás kialakítása ekkor már a Kereskedelemügyi Minisztérium hatásköre volt. Idınként autóbuszjárat is mőködött, de ennek kihasználtsága nem lehetett nagy, hiszen 1932-ben az Esztergom–Visegrád közötti járatok ritkítását határozta el az Esztergomi Autóbuszüzem. A község maga is megtett minden lehetségest, hogy minél több kirándulót és pihenni vágyót csalogasson ide. 1926-ban a járási fıszolgabíró szabályrendeletet bocsátott ki Dömös nyaralóhellyé fejlesztésérıl. Ugyanekkor egy „Duna-parti csónakház” ügye is a testület elé került, de ekkor még nem jött létre egyezmény Dömös és a fıkáptalan között a part hasznosításáról. 1927 elején a Királyi Magyar Automobil Club „automobil út- és irányjelzı táblák” felszerelését kérte, amit a község engedélyezett, de nem vállalt felelısséget a táblákért. Ebben az évben már nyaralófejlesztési bizottsága is van falunknak. Nyaraló-alapot is létrehoztak, ami a fizetett lakbér szerinti 50%-os felárból töltöttek fel. Rencz János turistautak és kilátó kialakítását javasolta a községi erdıben. A képviselık egyet is értettek vele, de ehhez a közbirtokosság egyetértése is szükséges volt. Ennek elnöke a 30-as években Kládek Imre volt, alelnöke vitéz Fabi János, pénztárosa Cseh Péter, jegyzıje Kovács Dániel, és az erdı- és legelıhasználat szabályozásában volt illetékes.

1928 nyarán Kis Lajos csónakház és fürdı létesítésére kapott engedélyt. A bérlet 10 évre szólt. A bérlı a 100 méteres területet fákkal ültette be, és fele-fele arányban osztotta fel a két „üzem” között. A vállalkozás jövedelmezı lehetett, mert ısszel további területet vett bérbe. A folyó partján állatokat is legeltettek, és ez akadályozta a fürdızést. Ez ellen Dittert Gyula tiltakozott, ezért új legelıterületet jelölt ki a képviselıtestület. Dömös bolthálózata igen sőrő volt, de fıleg a helyi lakosság igényeit elégítette ki. Többségének zsidó tulajdonosa volt. Sokszor kombinálták a vegyesboltot és a kocsmát, ami kiegyensúlyozott üzletmenetet biztosított. A „keresztény” tulajdonosok általában kocsmákat, vendéglıket tartottak fenn. A nagy tekintélyő és jómódú Zöld Józsefnek mészárszéke és vendéglıje volt a Templom téren. Gyermekei is a vendéglátást és kereskedelmet választották élethivatásul. A Schaub-kocsma a fıutcán volt, akárcsak vitéz Fabi János hasonló célú „egysége”, de az a „fıvég” szomjas torkait látta el innivalóval. Hogy semelyik falurész se maradjon szárazon, az alvégen Pintér András nyitott vendéglıt, bár ott nem lehetett étkezni, csak „borkorcsolyákat” árultak. A Hangya Szövetkezet is próbált megkapaszkodni, de csekély sikerrel. Amúgy is volt elég üzlet, és azokkal nem tudta fölvenni a versenyt. Már Dömös II. világháború utáni korszakába nyúlik át a Hasenberg-féle bolt, mely a Csa-

Egykor Melizán panzió – ma Községháza

2008. november ja-patak melletti házban nyitott ki. Tulajdonosa Visegrádról jött, és ı lett a késıbbi vegyesbolt vezetıje. Sztancsik Lajos kis üzlete is túlélte a háború utáni zavaros viszonyokat, és még 1956 táján is nyitva volt. A faluban három nagyobb panzió állt a hosszabb pihenésre vágyó vendégek rendelkezésére. A Bergmannvendéglı, illetve panzió emeletes, hangulatos épülete és nagy kertje a hajóállomással szemben volt, ahol jó étterem is várta az alkalmi betérıket. A „Villasor” elején található Melizán Panzióhoz is tartozott park. Különös nevét a tulajdonos, Rencz János vízbe fulladt sógornıjének emlékére kapta, a Melisande magyarításaként. Bár a panziókat két család birtokolta, Bergmann Lászlóné és Rencz Jánosné testvérek voltak, lévén mindketten Zöld-lányok, és hozományul kapták a vendégfogadókat. A Schrodt Panzió az „alsórét” mellett várta vendégeit. Lakóik többnyire budapesti kistisztviselık voltak. Az MFTR is épített üdülıt, ennek épülete zárta a „felvéget”. A „Villasor” a XX. század elején alakult ki, és a Királykúti utca végén is épült néhány érdekes ház, többek között Patczenhoffer Herbert (az ácsi cukorgyár tulajdonosa) „vadászkastélya”, amit egy régi malomból alakított ki. Dömös nevezetességeinek, szépségének propagálását is elı kívánta segíteni a képviselıtestület. 1927-ben elégedetten vették tudomásul, hogy rövid ismertetés olvasható a faluról a vasúti útmutatóban. A fıkáptalani uradalom kıbányái és iparvasútja Az esztergomi fıkáptalan dömösi birtoka 3794 katasztrális hold volt a 19–20. század fordulóján, de ebbıl csak 172 hold a szántóföld, amit háromnyomásos módon mőveltek, míg az erdıket 60 éves fordákban kezelték. (A forda vagy vágásforduló az az idıszak, mely alatt az évi vágásokkal az erdıgazdaság az egész erdıterületen végigmegy, és viszszatér a kiindulási pontra.) Dömös kıbányái kiváló minıségő követ szolgáltattak a Duna szabályozásához, a meder kialakításához, kıhányások, sar-

Dömösi Élet

7

Gazdaszemmel PÁLMAI JÓZSEF

A

kantyúk, partfalak építéséhez. A falu határában hat bánya termelt. Az egyik a Patczenhoffervadászkastéllyal (késıbb Terimpex Üdülı) szemben mőködött, ahol eléggé mállékony kızet volt található. A Szıkeforrás-völgy bányáiból általában kocsival szállították a kitermelt követ. A Prépost-hegy macskási oldalán lévı, a Szentfa-kápolnával szembeni bánya „siklón” csúsztatta le a kibányászott követ. A szerkezet hasonlóan mőködött, mint a Budavári Sikló Budapesten, a Clark Ádám téren. „Ferde kocsijait” a meredek hegyoldalnak megfelelıen képezték ki. Az iparvasút a Szıkeforrásvölgyben, majd a faluba érve a Malom-patak partján haladt, és a mai Duna utca beépítetlen oldalán át érte el az országutat, ahol követve annak vonalát, a hajóállomás alatti rakodótérnél ért véget. Vagonjait gızmozdony húzta. A bányák is a káptalan tulajdonában voltak, de a Róheim Károly és Fiai Rt. bérelte azokat, és viszonylag jó kereseti forrást nyújtottak a dömösieknek. Jellegzetes alak volt „süket” Vitéz József lımester és Nyári József „elımunkás”. Az iparvasút új szerepet kapott, amikor a Nagy-Cseres és a Szép-Cseres nevő erdırészeket vágták ki. Ekkor meghosszabbították vonalát az erdı belseje felé. Lovak vontatták, lefelé pedig a saját lendülete vitte. A lovak hajtására sokszor gyerekeket alkalmaztak. Téglagyár is volt Dömösön, amit a XX. század elején a Róheim-cég, késıbb pedig a lábatlani székhelyő Egyesült Tégla- és Cementgyár birtokolt.

közelmúltban Vörös Évával beszélgettünk egy jót arról az idırıl, amikor virágzott az Alsórét, ahol földszomszédok voltunk. Akkor még közösség volt a község, bármit is beszélt a kolhozdoboz, a vezetékes rádió a konyhafalon. Akkor még a falu vezetıi nem csak illendıségbıl jártak el temetésre, hanem mert ismerték az elhunytat s annak családját. Ezt mondtam a közelmúltban egy barátomnak, amikor azt mondta, hogy egy közeli településen a polgármester minden végsı búcsún ott van. A múltkori megszólításra nem akarok külön írásban reagálni, kényes sóhajjal cikket kezdeni, de a cikk írójáról már régen tudom, hogy köztünk – ahogy régen fogalmazták – ideológiai különbözıség van. Antagonisztikus, feloldhatatlan, és ez nem baj. Mi nagyon sok mindent máshogy értelmezünk. Abban nem tér el a véleményünk, hogy jó-e a rendszeres kulturális program, de nem jó valamit kiragadni szövegkörnyezetébıl. Korábban felhoztam már néhány példát arra, hogy hogyan kellene meglévı közmővelıdési intézményre községi közmővelıdést építeni, mint ahogyan az volt hajdan Pilisszentlászlón, s akkor bizonyosan nem fordulna elı, hogy az október 23-i ünnepi mősoron nem hangzik el sem a Himnusz, sem a Szózat, sem egy ünnepi beszéd. Az szép, hogy csokit kaptak a szereplık. Emlékszem a dömösi iskolások korábbi ’56-os mősoraira, soha nem maradt ki a Himnusz és a Szózat. Bőn volt megszüntetni az alsó tagozatot, inkább a nevelés-oktatás személyi feltételeit kellett volna önkritikusan górcsı alá venni. Igaz, az akkor itt tanítók egészen tisztességes, vissza nem térítendı végkielégítést kaptak, és különösebben senki sem tiltakozott a megszüntetés ellen. Furcsa volt a közelmúltban az egyik képviselıtıl azt hallani, hogy igazságos-e az, hogy a Marótra járó iskolások is kapnak útiköltség-térítést. Köszönöm a többi képviselınek azt, hogy a képviselı e felvetését leszavazták. Eszembe jutottak azok az

idık, amikor még Dömöst Pest megyéhez kívánták csatolni. Nem kívánom a nyilvánosság elé tárni azon falumbéliek nevét, akik testületi üléseken korábban arra szólítottak fel, hogy mondjak le, mert nem szavaztam meg a költségvetést az iskola igazgatójának és a polgármesternek a horribilis járandósága miatt, ahhoz képest, hogy a falu mit kap mővelıdésre, fejlesztésre. A falu mostani költségvetését ma sem szavaznám meg. De azt megszavaztam volna, hogy a betegállományban lévı polgármester csaknem hétszázezer forintnyi telefonszámláját ne fizesse ki a falu. Nem tudom, ki tiltakozott ez ellen a mai képviselıtestületbıl? Pedig az eset elıtt nem sokkal névtelenül megjelent táblázatos formában egy a dömösi vagyonvesztésekrıl cikk – Novák Lajos tollából, amiért Szilágyi Gábor, akit fıszerkesztı munkájáért nagyra becsülök, késıbb négyszemközt elnézést kért. Ez a téma nem nyilvános vitán lett felemlítve, amire lett volna lehetıség, emiatt alattomos hátbatámadásnak fogtam fel. De spongyát reá! Vagy ez az oka annak, hogy az említett bizottságban különösebb részt nem vállalok? Pedig már akár holnap tartana kiállítást Dömösön egy mővész barátom, ha volna hol. Csak megemlítem, hogy a Dömösi Galéria megszüntetését csak én nem szavaztam meg. Igaz, akkori képviselıtársaim? Segítségemet, munkámat már többször fölajánlottam, talán már részt is vettem néhány kulturális programban. A Gazdakör nevében megköszönöm Szilágyi Gábornak, hogy ott volt a legutóbbi összejövetelünkön is. S köszönjük Csathó Pálnak is, hogy eljött. Akkor, ott néhány olyan dolog is elhangzott, amit a következı összejövetelünkön tisztázni kell, ami november 28-án, pénteken 18 órakor lesz. Minden érdeklıdıt tisztelettel és szeretettel várunk, és meghívjuk fórumunkra Novák Lajost, községünk polgármesterét is. Akkor már közel lesz Advent, szent András, akkor már kezdıdik a disznóvágások, a baráti, a családi összejövetelek idıszaka. Boldog várakozást kívánok!

Dömösi Élet

8

2008. november

„Dömös”, a végzet hajója – 3. rész Forrás: Kalocsai Néplap CSAPAI LAJOS V. A soknevő hajó Mielıtt bemutatnánk a tragikus sorsú „Dömöst”, engedtessék meg a krónikásnak egy kis kitérı. A Dunán 1968-ban szőnt meg a Budapest-Mohács menetrendsze-

Mississippin még ma is közlekedik néhány múlt századbéli farlapátkerekes gızös, mint például a Southern Comfort, amely olyan híres, hogy még jóféle bourbon whiskey-t is elneveztek róla. Ritka bánataim egyike, hogy soha többé nem utazhatok a Szent

A „Dömös” szintjeinek alaprajzai (a megjelölt helyen robbant az akna) rő személyhajó-forgalom, s bizony egyre kevesebben emlékeznek arra, milyen is volt valójában egy utazás gızhajóval a hatalmas folyón. Bár az idegenforgalom jóvoltából néhány évvel ezelıtt újjáéledt a sokáig Csipkerózsikaálmát alvó meszesi hajókikötı és évente több mint száz alkalommal kötnek ki szebbnél szebb luxushajók, ez már nem ugyanaz, mint régen. Több okból sem: a hajócsodák egyike sem magyar tulajdon, német, ukrán, román, osztrák, holland és francia társaságok üzemeltetik az úszó szállodákat, magyart még elvétve is alig találni a fedélzeten. Mi legfeljebb a partról szemlélhetjük irigykedve a luxust és a pompát, sokunknak kétéves bére sem lenne elég egy Fekete Erdı - Fekete-tenger utazáshoz. Más dunai országok, mint például Ausztria és Németország, de még Románia és Ukrajna is felismerte, hogy a hajóutazás élményét nem pótolhatják a suhanó autócsodák, luxusbuszok, repülıgépek. Különösen a Lajtától nyugatra van nagy nimbusza a hajónak, elég csak egy pillantást vetni Passau, Regensburg és a többi kikötı pezsgı életére. Egy távolabbi példa talán még inkább rávilágít arra, milyen átgondolatlan lépés volt egy tollvonással aláírni a dunai gızösök halálos ítéletét. Az Egyesült Államokban az Ol’Man Riveren, vagyis a

Istvánon, a Petıfin, a Táncsicson, a Felszabaduláson. Gyerekkoromban többször megtettem az OrdasDunavecse „viszonylatot” ezeken a csodálatos, emberszabású hajókon. Emlékszem feszült remegésükre, amikor a hatalmas lapátok beleharaptak a folyam haragoszöld vizébe, emlékszem édesanyám kezének szigorú szorítására, amikor a hajótest mélyében dohogó hatalmas gépeket néztem megbabonázva. Emlékszem a gépház

illatára a hatalmas himbákra, amelyek kitartóan forgatták a csillogó fıtengelyt. Szülıfalumban, Ordason gyakorta találkozott egymással a Budapestrıl induló „fı’sı” hajó, a Mohácsról érkezı „a’só”-val. A hajóállomás vasárnaponként a falu társadalmi életének színtere volt, talán az egyetlen esemény, amely miatt érdemes volt kiszállni a munka mókuskerekébıl. Már a berakodás is élmény volt, izmos fiatalemberek szinte állandó futólépésben vitték vállukon a zsákokat, az újkrumplival töltött kosarakat, spenótos kosarakat, fél disznókat a hajladozó pallókon. Aztán az állomás üvegkalitkájában megjelent a fınök fehér sapkában, szalutált, a hajó pedig elkürtölte a búcsú jelét. Nehézkesen elvált a pontontól, s még sokáig néztünk utána, ahogy lassan eltőnik Madocsa és Harta felé. A „Dömösön” soha nem utaztam, vagy ha igen, nem emlékszem rá. Amikor elıször kézbe vettem a fényképét, mégis az volt az érzésem, hogy úgy ismerem, mint a tenyeremet. Talán azért, mert építési elvei megegyeznek az általam ismert hajókéval. Talán kisebb volt, mint a többi, épp ezért kecsesebb, de mindent megtalálhatott rajta az utazó, mint nagyobb testvérein. A felsı fedélzetet, ahol friss dunai szelek simogatták az arcát és megpihenhetett a mentı-

padokon és a gurtnis szétnyitható székeken, a sétafedélzetet, ahol elgondolkodva bámulhattuk a mellettünk hömpölygı vizet, a csinos éttermet, ahol finom ételeket és kesernyés sört mértek, a hidat, ahol néha álmaim hajóskapitánya egy jóságos arcú, fehérszakállú kommandírozott. Kevesen tudják, de a „Dömösbıl” kettı is volt, s mindkettı végzete a második világháborúban teljesedett be. A hajók életében az sem ritkaság hogy különféle okok miatt többször is megváltoztatják a nevüket. A „Dömös” (1)-t 1883-ban a DDSG német hajóstársaság óbudai hajógyárában bocsátották vízre „Léda” néven, késıbb pedig a MFTR vásárolta meg és átkeresztelte „Dömös”-re. 1944. ısze a Tiszán találja, ahol a kiskörei hídnál immár kideríthetetlen okból hadicselekmények következtében elsüllyedt. Történetünk fıszereplıjét, a „Dömös” (2)-t 1916-ban a budapesti Ganz-Danubius hajógyárban építették a MFTR részére. A hajókeresztségben legelıször a „József fıherczeg” nevet kapta. Legnagyobb hosszúsága 61,80 méter volt szélessége a fıbordán 8,00 méter, de a legnagyobb szélessége a hatalmas kerékdobok miatt majdnem a duplája, 15,80 méter volt. Oldalmagassága 2,5

Egy háború elıtti felvételen teljes pompájában láthatjuk a „József fıherczeg”-et (a késıbbi „Dömös”-t) a háttérben Buda panorámájával

2008. november méter volt, de fixpont magassága megközelítette a 7 métert (6,90), gépházában egy 550 lóerıs gızgép dohogott. 1919-ben, talán éppen a proletárdiktatúra idején megváltoztatják a nevét. Talán az arisztokrácia iránt érzett olthatatlan győlölet vezette a vörös keresztapákat, amikor elıször a semmitmondó „Varjú” nevet adták neki. Késıbb, bizonnyal az urak ellen lázadó parasztvezér ihletésére „Dózsa György”-re keresztelik. 1920-ban viszont már az új hatalomnak nem szalonképes a neve, ezért nagy sietve visszaadják jól csengı eredeti nevét, a „József fıherczeg”-et. Huszonhat éven át hajózik ezen a néven. A háború vége felé, 1944. végén akkor még átvészelve a Gardening által telepített aknákat, Ausztriába menekítik. Két éven keresztül szinte semmit sem tudunk ezen kívül róla, aztán 1946 decemberében ismét hazatér a soknevő hajó és átesik az ötödik névváltoztatáson is. Ezúttal az akkori hatalomnak valószínőleg csak a „Fıherczeg” szó szúrhatta a szemét, mert december 15-én megint átfestik a hatalmas dobon lévı nevet, meghagyva „József”nek. 1947-ben átveszi a nemrégiben létrehozott magyar-szovjet vállalat, a MESZHART (figyelem: ez azért nem a mai értelemben vett vegyesvállalat, hanem egy olyan cég, amely a háborúban gyıztes fél elvárásai szerint mőködik. Ilyen társaságnak számított a Malév elıdje, a Maszovlet is. Csoda, hogy a MÁV-ot nem akarta senki átkeresztelni...). Új tulajdonos, s persze megint új név: „Dömös”. Ma már nem tudja senki, miért pont ennek az akkor még álmos Duna-menti településnek a nevét kapta, ezen az alapon lehetett volna akár Kalocsa, Ordas, Madocsa, vagy Harta is. „Dömös” néven merül hullámsírba 1951. június 22-én Fajsznál, de ezzel még nincs vége a nevek sorozatának. Kiemelése után állóhajóvá építik át, s Dunaföldvár állomáson a költıien csengı „Állóhajó I.” nevet kapja. Sorsa lassan elhalványul, csak annyit tudunk róla, hogy még egyszer megváltoztatják a nevét, amely immár nem több, mint egy háromjegyő szám ez virít a rozsdától lassan felhólyagosodó festéken, amely alatt, ha nagyon akarták, észrevehették a régi nevek maradványait. Háromszáztizennégy. Akár egy hamvasztásra váró halotté. (a következı számban folytatjuk)

Dömösi Élet

Mikulás ünnepség december 5 5--én 17 órakor a Szőkeforrás étteremben fellép a Ládafia Bábcsoport a Cirkuszi történetek című előadással

Latinovits Zoltán emlékest november 21-én 18 órakor a Községháza Dísztermében Hangfelvételről verset mond

Latinovits Zoltán Bemutatásra kerül a művész mellszobra közben, utána kötetlen beszélgetés

9

Készítsük fel szervezetünket a télre! PAULUSZNÉ TÓTH ANNA

R

oppant fontos, hogy fıleg az ıszi és a téli hónapokban megfelelı mennyiségő vitamint fogyasszunk. A vitaminhiány tipikus tünetei a fáradékonyság, levertség, rossz közérzet, kimerültség, ingerlékenység, töredezett köröm, a fizikai és szellemi teljesítmény, az ellenállóképesség csökkenése. Télen a Cvitamin a legfontosabb, ugyanis az ember ellenálló-képességének ez az egyik motorja. A C-vitamint tiszta formában a világon elsıként elıállítása Szent-Györgyi Albert állította elı paprikából. A C vitamin birtokolja a legnagyobb mennyiségben szükséges vitamin címét, mert a napi szükséglete akkora, hogy bármely más vitaminé sem éri el. Egészséges felnıtt napi adag 60-80 mg. A környezeti hatások, a stressz, lázas, esetleg mőtét utáni állapotok, a fizikai munka, a dohányzás és a fogamzásgátlók szedése emeli a szükségletet. A C-vitamin felszívódási vesztesége nem túl nagy, a bevitt mennyiség mintegy 75%-a hasznosul. A C-vitamin hı hatására bomlik, fontos, hogy amennyiben lehetséges, inkább nyersen, fızés, vagy sütés nélkül fogyasszuk a vitamintartalmú élelmiszereket. Legjobb C-vitamin forrásaink a friss zöldségek: a zöldpaprika, csípıs paprika, paradicsom, petrezselyem zöldje, brokkoli, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta, spenót, sóska, rebarbara, édeskömény, spárga, kukorica, borsó, zöldbab, káposzta, salátafélék és a citrusféléknek. Egy közepes mérető narancs tartalmazza egy felnıtt napi C-vitamin-szükségletét (70 mg). Télen a savanyú káposzta és a gyorsfagyasztott gyümölcsök, zöldségek tehetnek jó szolgálatot (a fagyasztás során a vitamintartalom megmarad). Külön említést érdemel a csipkebogyó, melynek C-vitamintartalma sokszorosa bármely más gyümölcs vagy zöldség fajtáénak. Túladagolása nem lehetséges, mivel vízben oldódik. Sokan szednek viszont úgynevezett megadózisú C-vitamint. Megfigyeléseken alapulva kijelenthetı, hogy a tartósan napi 1000 mg feletti C-vitamin bevitel káros lehet.

Dömösi Élet

10

Tours-i Szent Márton, november 11.

Nevek – arcok – helyek

(*Sabaria (Pannónia), 316/317. +Candes, 397. november 8.)

BALTÁS-KAPORNAI SZILVIA

S

zent Márton, Gallia nemzeti szentje nagy szellemi és egyháztörténeti átalakulás idejében született. Az egyházi törvények birodalmi törvényekké emelkedtek, s ha valakit egyházi büntetés ért, annak állami büntetıjogi következményei is lettek. A vértanúk és katakombák üldözött és sokáig az élet peremén meghúzódó közösségébıl néhány évtized leforgása alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett. Amikor Márton megszületett, mindez még csak a kezdeteiben élt. Szülei pogányok voltak, atyja a császári hadsereg tribunusa volt. Márton egészen kicsi volt még, amikor szülei Sabariából átköltöztek az itáliai Paviába, az ókori Ticiniumba, ahol még a zömében pogány környezetben cseperedett föl. 12 évesen, szülei akarata ellenére jelentkezett katechumen-nek. Ekkor kapta az elsı nevelést a keresztény életre. A keresztséget hat évvel késıbb vette föl, s ez még az akkori idıkben is hosszúra nyúlott elıkészületet jelentett. 15 éves volt, amikor Severus és Probus császárok parancsának megfelelıen, mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe, és lovas testırtiszt lett. Már ebben az idıben kitőnt katonatársai közül, és általános elismerést váltott ki az egyszerősége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete. 334ben Amiens-ben történt, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét odaadta egy ruhátlan koldusnak. Hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, és a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki exorcistává szentelte.

Nem sokkal ezután Márton Poitiers-bıl hazalátogatott a szüleihez, s édesanyját meg tudta téríteni. Otthon megvalósította régi vágyát: elıször Milánó közelében, majd a Genova elıtti Gallinaria-szigeten remetéskedni kezdett. Elhatározásához a körülmények is hozzásegítették, mert épp ezekben az években nagyon heves viták dúltak az ariánusok és a katolikusok között, s ıt magát is bántalmazták és kiutasították ariánus püspökök. Hilarius püspököt – éppen az ariánusok – előzték Poitiers-bıl, sıt az egyházmegyéjébıl is, de császári engedéllyel hamarosan visszatérhetett. Ekkor Márton is elhagyta szigeti remeteségét, és visszament Hilarius mellé. A városon kívül épített magának egy remetelakot, hogy visszavonulhasson a magányba. Hamarosan tanítványok győltek köréje, s elıször a cella körül bontakozott ki a ligugéi kolostor, majd 375ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát. Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlıdését, és megteremtette annak központját, amely századokon át elevenítı erıt sugárzott az Alpoktól északra fekvı egyházakba azáltal is, hogy sok püspök került ki e kolostorokból. 371ben, amikor a tours-i püspök meghalt, a nép, a papság és a többi püspökök mind Mártont kívánták püspöknek. Fölszentelése napjától Márton, mint jó pásztor látogatta nyáját, prédikált, s a csodatevés ajándékát is megkapván, nagy erıt öntött a hívekbe és a papokba egyaránt. A nép atyjaként szerette ıt, aki úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni és békességet teremteni akart mindenütt. Minden tevékenységében apostoli céljai irányították: a rábízottak üdvössége és az igaz tanítás megırzése. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni.

Istenünk, ki Szent Márton püspöknek megadtad, hogy életével is, halálával is megdicsıítsen téged, kérünk, vidd végbe a mi szívünkben is kegyelmed csodáit, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson minket a te szeretetedtıl!

2008. november

„Hallod a mának szavát S iszod a mának borát. Úgy érzed határtalan, És lelked a perc járja át. Itt vagy most itt vagy velem. Lázas jelen nappalán, De jön majd egy holnap, igen, És nem tudod nevem se tán. Kérlek, hogy emlékezz rám, Emlékezz rám, Ha elszállnak majd az évek, Úgy kérlek, emlékezz rám, Emlékezz rám, Ha az ajtóban vár rám a tél.” (Máté Péter - Knisch Gábor) DOBOS KÁROLY

N

evek, arcok, helyek tőnnek fel az emlékezetben, amikor az ember visszatekint élete elmúlt napjaira, éveire. Azonban nemcsak a személyes élmények, hanem a tanult, és megismert történelmi korszakok eseményei, alakjai is elraktározódnak az emlékezet batyujában és cipeljük magunkkal életünk során. Az emberi agy befogadóképessége azonban véges, s az idı elırehaladtával a felejtés szomorú árnya is betakarja az emberek emlékezetét. Ezekben a napokban pedig különösen van, vagy volna mire emlékeznünk, hiszen nemrég múlt el október 6., az Aradi Vértanúk napja. A helyre emlékszünk, mert megtanultuk. A neveikre, valljuk be ıszintén, már nem annyira. Kevesen vannak az ország lakosai között, akik név szerint fel tudják sorolni. Bevallom én magam is csak párat, s mindig ilyenkor szégyenkezve elıveszem a leírt névsorukat, hogy emlékeztessem magamat is áldozatukra. Arcukra csak a korabeli festmények adnak tájékoztatást, de maradandó emlékképet nem nagyon. Történelmünkben van még egy október! 1956. október 23tól, egészen november 4-ig. Harcok, hısök, áldozatok! Neveiket még annyira sem tudjuk, mint az aradiakét! Csak így: „a pesti srácok”! A mártírokéból már több ismerıs és a korabeli dokumentumokból az arcok is többször megjelennek, és elraktározhatjuk és raktározhattuk az idısebbek, mint szemtanúk az emlékezetben.

Azután itt van mindjárt november legelején, a halottak napja. Halottaink napja! Kinek-kinek, ki, vagy kik jönnek elı lelki szemei elé. Egy hirtelen kialudt élet, vagy egy szorgalmasan ledolgozott hosszú élet, vagy egy végigszenvedett élet? A gyertyáik csonkig égtek! Kinek elıbb, kinek késıbb! Miért? Értünk! Mint ahogyan a történelem során említettek is értünk, méltatlan utódokért égtek el. Méltó és szép hagyomány a temetıkben való megemlékezés ezekben a napokban, de a temetıkertekben járva, bizony nem egy olyan sírhalommal találkozhatunk, amelyrıl már a név is lekopott, s nem tudhatjuk, ki nyugszik alatta. Nevek, arcok, helyek egy pár évtized alatt mily könnyen feledésbe merülnek! Tanuljuk meg a neveket, a helyeket, hogy emlékezhessünk!

Nekünk reformátusoknak van ezekben a napokban, október 31-én még egy emlékezetes napunk, mely inkább reménységet és jövıt ígér az elmúlás és feledés helyett: a reformáció napja! Nem célom a történelmi eseményt leírni, csak a lényegét szeretném közkinccsé tenni: Vissza a Szentíráshoz! Az ember egyedül kegyelembıl, egyedül hit által, egyedül a szentírás alapján és egyedül Jézus Krisztus által élheti le az életét úgy, hogy az a sírhalomnál ne fejezıdjön be, hanem folytatása legyen abban a dimenzióban, melyet a mi érzékszerveink nem észlelhetnek, és mi öröklétnek nevezzük. Az İ neve az, amit az egész világon ismernek, és nem felejtenek el az emberek el soha, mert: „annak okáért az Isten is felmagasztalta İt, és ajándékozott Neki oly nevet, mely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké földieké, és föld alatt valóké.” (Fil.2.9,10) Még az enyém és a Tied is, kedves Olvasó.

Dömösi Élet

2008. november

11

Nőgyógyászati magánrendelés Óbudán a DUNA MEDICAL-ban minden hétfőn. Rendel:

Dr. Bíró János Információ, bejelentkezés 8-tól 20 óráig a 06 1 387 1508 telefonszámon.

Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója , javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza.

Tőzifa eladó Hasítva 2000.- Ft/q Kugliban 1900.- Ft/q

Dömösi Élet Felelıs kiadó: az Összefogás Dömösért Egyesület elnöke Felelıs szerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail: [email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.

Az ár a házhozszállítás költségét is tartalmazza. Telefon: 06 20 599 9399 06 20 599 9397 [email protected]

12

Dömösi Élet

2008. november