, , KEPTER
A Keleti ikonosztáz (1968) ismétlődő motívumokból felépülő, vegyes technikával készült kép; ritmusát a vízszintes tagolás, a kapumotívumok és az azokban megjelenő, a sötét háttérből kivilágló medalionszerű apró portrék adják. A véletlenszerűen felvillanó portrék és építészeti motívumok a végtelen folytathatóság benyomását keltik.
Ország Lili életművében rengeteg kapumotívumos művet találhatsz.
A Románkori Krisztus (1969) című képen a fal és az írás motívumán kívül egy Krisztus alak és egy anya-gyermek ábrázolás lenyomata látható. A mutató és középső ujját áldásként magasba (Isten felé) tartó Világbíró Krisztus a románkori ikonográfia jellegzetes alakja.
A papírpénzekből kivágott portrékon többek között II. Erzsébet, valamint Szun Jat-szen és Csang Kaj-sek láthatók. Nézz utána az interneten, hogy ki a kínai történelem utóbbi két jeles alakja!
Ország Lili melyik festményén szerepel ez a kéz?
Mit jelent a mutató ujj a festményen?
Az ortodox templomokban megjelenő ikonosztáz a két világ (földi és transzcendens) határán áll; az ikonon ábrázolt figura nem az ábrázolt képe, hanem az ábrázolt maga. A modern magyar képzőművészetben hagyománya van a keleti ikonfestészet ihlette festészetnek: Vajda Lajos ikonos önarcképei a szentendrei szerb ortodox ikonosztázok hatását mutatják. Ezekre az önarcképekre jellemző az arc vagy szemgolyó nélküli önábrázolásmód, ám a (személyiséget hagyományosan megmutató) részletek eltűnése nem hiányként, hanem plusz tartalomként jelenik meg. Az arc transzparens, így átengedi magán a transzcendenst – ezáltal olyannyira telített, hogy a részletek már semmilyen többletet nem adnának hozzá. Vajda Lajos: Felmutató ikonos önarckép (1936)
Figyeld meg a figura kéztartását Vajda Lajos festményén! Nem ismerős valahonnan?
+
.„...Most még csak annyit, hogy a Maga tanítását ami a montázsról való festést illeti megértettem. Sokáig tartott, de most már érzem, hogy nincs értelme lemásolni a montázst. És megértettem azt is, hogy a montázsaimnak e szerkezetét kell felhasználnom képeimben....Nagyon nehezen megy a festés!!! Meguntam én ezt a renissance-os teret! A montázsokban sokkal felszabadultabb vagyok teret illetően...” Ország levele Bálint Endréhez, Budapest, 1957. október 30., részlet
Bálint Endre: Groteszk temetés
(1963)
Kompozíció II.
(1961)
„...De mert a konstruktivista és később kifejezetten absztrakt Vajdát szeretem és nagyrészben talán megértettem, jut még a megértésemből azok felé, akiknek a képiből kiérzem azt a »valódit« ami még az én ismereteim szerint követhető számomra... Az biztos, hogy úgy az ortodox szürrealizmus, mint az akadémizmus (realista) szépen kimúlt és még a posztimpresszionista szemlélet eddigi formái is....” Bálint Endre levele Ország Lilihez Párizsból, részlet
Hozz létre négy sematikus, nonfiguratív képet csak pöttyökből, a megadott címek alapján. A vörös város egyszerre idéz naplementét és pusztító tüzet. A jelszerű formák lazán egymásra rakódnak, vagy éppenséggel felülről lefelé esnek össze.
Vörös város
(é.n.)
A képen egy iráni falu éjszakai látképe a Szelek Szárnyán című, iráni-francia filmből (Abbas Kiarostami, 1999). Az egymásra rakódó elemekből építkező város egy sajátos labirintus: nincsenek járdák, csak átjárókon, kapukon, lépcsőkön lehet közlekedni az élettől nyüzsgő, látszólag rendszer nélkül felépült faluban. A hagyományos térkép itt csődöt mond: a rétegeket lehetetlen egy kétdimenziós felületen ábrázolni, a tér megértéséhez folyton nézőpontot kell váltani, a tér bejárásához pedig hol ugrani kell, hol fel- és leszaladni, hol átbújni, lehajolni, nyújtózkodni – a világot ezáltal folyamatosan más-más szempontból lehet megérteni.
EMELKEDÉS
SÜLLYEDÉS
ZUHANÁS
FÜGGESZKEDÉS
LABIRINTUS
Paul Klee: Álomváros
(1921)
Korniss Dezső: Szentendrei motívum IV.
Paul Klee művészete is nagy hatással volt Ország Lilire. A szürrealista festő és teoretikus festményén az alulról felfelé egymásra rakódó motívumok egy város látképét hozzák létre. Az egymásra festett, szilárd kontúrral nem rendelkező formák együttese kaleidoszkópszerű látványt eredményez.
(1935)
KITEKINTÉS
Vajda Lajos és Korniss Dezső az 1930-as években dolgozta ki az ún. konstruktív-szürrealista stílust. A magyar népi építészet és a szentendrei építészet alapmotívumait felhasználva, az avantgárd formajegyeinek segítségével alkották meg képeiket, egy sajátos kelet-középeurópai modern képzőművészetet létrehozva. A tradicionális magyar kultúra formakincsét tudatosan felhasználó képépítési technikákat több festőnemzedék vallotta magáénak, többek között az Európai Iskolához kötődő művészek is. Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel
(1937)
Ország Lili kései, labirintusos képeinek alapjául a nyomtatott áramkörök szolgálnak. Az – Ország Lili szerint a huszadik század jelképeként is értelmezhető – áramkörök hálózata bonyolult kommunikációs rendszert szimbolizál. „Ha áramkör, akkor áramlás...vér, víz, gondolat, hír, üzenet. A falon az áramkör önmagában is labirintus. Miközben a modern civilizáció, korszerű technika jelképe.” S. Nagy Katalin: Ország Lili
+ Variációk egy témára
(1971)
A NYÁK (NYomtatott ÁramKöri lap, angolul Printed Circuit Board, PCB) sorozatban van egy egyedileg előállított 1-48 rétegű bakelit, kerámia, vagy üvegszálas erősítésű epoxigyanta alapú elektronikai alkatrész. Feladata a rajta kialakított elektromos áramkör alkatrészeinek mechanikai hordozása és közöttük villamos kötések biztosítása. Robusztus felépítésű, olcsó és megbízható alkatrész. Elkészítése komoly tervezői munkát igényel. Forrás: Wikipédia
A leghíresebb labirintus-történet Eugén, a krétai király segítséget kért Tibortól, a tenger istenétől (megkérdezte tőle, hogy ő lesz-e a király, vagy a fivére). Tibor Eugénnek jósolta a királyságot, és küldött neki egy fehér bikát, hogy a királyjelölt köszönetképpen áldozza fel. Eugénnek azonban nagyon megtetszett a fehér bika, és megtartotta magának. Tibor nagyon megharagudott rá, és elintézte, hogy Eugén felesége, Andrea a bikától szüljön gyermeket. Világra jött a bikafejű és embertestű szörnyeteg, a neve Jenő lett. Andrea dajkálta egy darabig, ám ahogy nőtt, egyre vérengzőbb lett. Eugén ezért a delphoi jósdához fordult, ahol azt tanácsolták neki, építtessen labirintust a szörnynek, és zárja oda. Dénes, a kreatív ezermester építette meg a labirintust. Időközben azonban Eugén fiát, Andrást az athéniak féltékenységből megölték. A krétai király bosszúból kikényszerítette, hogy kilenc évente hét fiút és hét leányt áldozzanak fel az athéniak Jenő számára. A harmadik áldozatnál Tamás (későbbi athéni király) önként jelentkezett. Azt tervezte, hogy megöli a fenevadat. Eugén lánya, Aranka beleszeretett az ifjú Tamásba, és Dénessel együtt segítették Jenő megölésében: Aranka egy fonalat adott neki, hogy annak segítségével kijuthasson a labirintusból. A terv sikerült, Aranka és Tamás elszöktek Knósszoszból (ám Tamás később szó nélkül elhagyta terhes barátnőjét). Eugén bosszúból bezárta Dénest és fiát, Jánost a labirintusba, ők azonban az őröket megvesztegetve kijutottak. Dénes csodálatos találmányával, az emberi testre rögzíthető szárnyakkal repülve menekültek el a szigetről. János azonban kíváncsiságból túl közel merészkedett a Naphoz, és a gyantatartalmú ragasztó megolvadt. János lezuhant, és a tengerbe veszett…
Szereplők:
Tamás:
Andrea: Dénes:
Eugén: András:
János:
Aranka:
Labirintus: Ikarosz
Tibor:
(1974-75)
Ikarosz maradványaival
(1975)
Labirintus: Ariadne fonala I.
(1975-76 )
+ Franz Kafka művészete és levelezése talán a legnagyobb szellemi hatást gyakorolta Ország Lilire. A hétköznapit a szürreálissal keverő prágai német író munkásságának alapeleme az abszurditás, az ember elidegenedése, az élet hiábavalósága, a ’soha meg nem érkezés’. Alábbi novellájában a kapun átjutni képtelen, egyhelyben ragadt ember sorsa jelenik meg.
Franz Kafka: A törvény kapujában (1914) A törvény kapuja előtt áll egy őr. Ehhez az őrhöz odamegy egy vidékről jött ember, és engedélyt kér, hogy beléphessen a kapun. Az őr azonban azt mondja neki, hogy most nem engedélyezheti a belépést. Az ember töpreng, majd megkérdezi, hogy tehát akkor később léphet majd be? – Meglehet – mondja az őr –, most azonban nem. – Minthogy azonban a törvény kapuja, mint mindig, nyitva áll, és az őr arrébb megy, az ember előrehajol, hogy beleshessen a kapun. Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és így szól: – Ha ennyire csábít, hát kíséreld meg, és menj be tilalmam ellenére. De jegyezd meg: hatalmas vagyok. Pedig a legutolsó vagyok az őrök sorában. Teremről teremre őrök állnak, egyik hatalmasabb, mint a másik. Már a harmadik látványát én magam sem bírom elviselni. – Ilyen nehézségekre nem gondolt a vidékről jött ember, hiszen a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie, gondolja, de ahogy most a bundás őrt jobban szemügyre veszi, nagy, hegyes orrát, keskeny, fekete, tatár szakállát, úgy határoz, hogy inkább várakozik, amíg meg nem kapja a belépésre az engedélyt. Az őr ad neki egy zsámolyt, és megengedi, hogy oldalt, a kapu közelében leülhessen. Ott ül napokig, évekig. Többször is megpróbál bejutni, és zaklatja az őrt kérdéseivel. Az őr gyakran veti alá kisebb kihallgatásnak, kérdezgeti a szülőföldjéről és sok minden másról, de ezek közömbös kérdések, amilyeneket a nagyurak tesznek fel, és végül mindig azt mondja neki, hogy még nem engedheti be. Az ember, aki jól becsomagolt az útra, mindent felhasznál, legyen az bármennyire értékes is, hogy megvesztegesse az őrt. Az úgyszólván mindent elfogad tőle, de közben így beszél: – Csak azért fogadom el, hogy ne hidd, bármit is elmulasztottál. – Az ember hosszú éveken át szinte szakadatlanul csak az őrt figyeli. Megfeledkezik a többi őrről, és úgy véli, bebocsátta-tásának egyetlen akadálya ez az első. Átkozza a szerencsétlen véletlent, az első esztendőkben gátlástalanul, hangosan, később, ahogy öregszik, már csak úgy magában dörmögve. Gyermeteggé válik, és mivel az őr évekig tartó tanulmányozása közben annak prémgallérjában még a bolhákat is felfedezte, még a bolhákat is megkéri, segítsenek neki, és térítsék jobb belátásra az őrt. Végezetül látása meggyengül, nem tudja, valóban sötétedik–e körülötte, vagy csak a szeme csalja meg. Most ugyan észrevesz a sötétségben va-
A kastély örzője
(1977)
lami fényt, mely kiolthatatlanul árad a törvény kapujából. Már nem él soká. Halála előtt az egész itt töltött idő minden tapasztalata azzá az egyetlen kérdéssé sűrűsödik össze a fejében, amelyet eddig még nem tett fel az őrnek. Magához inti őt, mert merevülő teste már nem tud felemelkedni. Az őrnek mélyen le kell hozzá hajolnia, mert a kettejük magasságának különbsége ugyancsak az ember rovására változott meg. – Most még mit akarsz megtudni? – kérdi az őr. – Telhetetlen vagy. – De hát mindenki a törvény felé igyekszik – mondja az ember –, hogyan lehetséges, hogy ennyi év alatt rajtam kívül senki sem kért bebocsáttatást? – Az őr látja, hogy az ember már a végét járja, s hogy hallását elmúlóban még utolérje, ráordít: – Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom. (Gáli József fordítása)
