KÉPEK ÖSSZEFŰZÉSE A BLENDER VIDEÓSZERKESZTŐJÉVEL 1. A Blender telepítése A Blendert a következő oldalon találod:
http://www.blender.org/
Az aktuális verzió nevére vagy a Download menüpontra kattintva megjelenik a letöltőoldal, ahol kiválaszthatod a számodra megfelelő változatot. A honlap felismeri a számítógéped operációs rendszerét, és alaphelyzetben az annak megfelelő lehetőségeket kínálja fel, de ez a választótábla fülein átállítható. Windowra azon túl, hogy 64 és 32 bites változat tölthető le, kétféle lehetőséged van. Egyrészt letöltheted telepítő exe-fájlként, ekkor a fájl elindítása után a szokásos procedúrával telepítheted, másrészt zip-fájlba csomagolva hordozható változatot is választhatsz, ezt egyszerűen egy neked tetsző helyre kibontva a kapott könyvtárban található blender.exe fájl indításával kezdheted a munkát. Az indításkor megjelenő címtábla mellé kattintva láthatóvá válik a program ijesztő kezelőfelülete.
Ez a terület a 3D-modellek létrehozására szolgál, és a terveid szempontjából fölösleges. Az előző képen piros nyíllal jelölt ablakocskára kattintva egy menü jelenik meg, amelyben a Video Sequence pontot választva jutsz a videószerkesztőbe.
Vedd észre, hogy ezzel a képernyőnek csak egy területét cserélted ki — a szerkesztőképernyőt —, a többi maradt ugyanaz, mint az előbb. A Blender képernyői rendkívül rugalmasan átrendezhetők, de ezzel nem terhellek, csak ha szükségesnek mutatkozik. A videószerkesztésre egyébként külön, előre definiált képernyő is behívható a felső léc menüjéből, amelyben most a Default felirat látható, de kezdő szinten hasznosabbnak ítélem az imént beállított képernyőt.
Nyomd meg a Ctrl+U billentyűkombinációt, és okézd le a beugró táblácskát. Ez alapbeállításként menti el ez a felületet, így a legközelebbi induláskor már eleve ez jelenik meg.
2. A képsorozat előkészítése A videószerkesztőbe állóképek is bevihetők, éppen ez fogjuk kiaknázni a továbbiakban. Ha a képeket egyenként tennéd be, a Blender ugyanazt a képet hosszasan (26 kockán át) kitartaná. Ezt utólag tetszés szerinti hosszra módosíthatnád, de nyilván nem az a célod, hogy ezer kockákon át vetítési hosszokat állítgass. Ezért érdemes eleve képsorozatokban gondolkodni. A képeket készítsd elő a következő módon: Minden kép azonos pixelméretű legyen, és a fájlformátumuk is egyezzen meg. Az összefűzés sorrendjét a program az ASCII-táblázat ábécéje alapján értelmezi. A legegyszerűbb és legpraktikusabb, ha fájlnévként egyszerűen sorszámokat használsz, természetesen a formátumnak megfelelő kiterjesztéssel. Arra ügyelj, hogy ezeket a sorszámokat, mint ez a számítógépen általában szokásos, a Blender sem számnak, hanem szövegnek tekinti, tehát a tényleges értéküktől függetlenül, csak az ASCII-táblában elfoglalt helyük alapján rakja sorrendbe, és ez olyasféle nemkívánatos anomáliákhoz vezet, mint például, hogy 500-at 7-nél kisebbnek, viszont 2000-nél nagyobbnak nézi. Ennek a kiküszöbölésére a rövidebb sorszámokat annyi felvezető nullával kell ellátni, hogy a fájlnév hossza megegyezzen a leghosszabbéval. A fenti példa esetén mondjuk a 0500.jpg, 0007.jpg, 2000.jpg fájlneveket már helyes sorrendben látja a program. Az áttekinthetőség érdekében persze érdemes a fájlokat egyesével sorszámozni, például 0001.jpg, 0002.jpg, 0003.jpg, stb. Az előkészített fájlokat tedd egy külön mappába, hogy a szükségeseken kívül ne legyen mellettük egyéb kép. Ugyanebbe a mappába teheted azt a hangfájlt is, amelyet a videód alatt le szeretnél játszani.
3. A képsor bevitele a programba A Blender videószerkesztőjének sávjai azok a csatornák, amelyekben kép- és hangadatokat helyezhetsz el. Ezeket több sorban is egymás alá rakhatod, képi információ esetén ilyenkor mindig a felső adatok takarják az alsókat. A sávokat különféle képi kapcsolatokba tudod hozni egymással, illetve áttűnéseket és egyéb effekteket valósíthatsz meg köztük, de erre itt most nem térek ki, maradok az egyszerű összefűzésnél. A videó aktuális pozícióját egy függőleges zöld vonal jelzi, alapesetben az első képkockán állva. A behozott képkockákat ide másolja be a program. Igaz ugyan, hogy az adatok utólagos mozgatása is nagyon egyszerű, de sosem árthat, ha tudod, hogyan állítsd be a pozíciót egy kívánt értékre. A zöld vonal ugyanis véletlen kattintással is áthelyezhető, ekkor a piros nyíllal jelzett ablakocskában írhatod be az általad kívánt kocka számát.
Most jön a lényeg. A sávos szerkesztőterület alsó keretének Add menüjében válaszd az Image (kép) pontot. Ezzel képeket vagy képsorozatokat olvashatsz be. Egyébként ezt a képet daraboltam szét a bemutatóhoz:
A Blender saját ablakozórendszere miatt a megnyitóablak nem nem hasonlít a Windows szokásos ablakaira, de ez ne hozzon zavarba. Első blikkre problémás lehet a meghajtók megtalálása, ezért azt a részt piros nyíllal jelöltem, a többivel szerintem elboldogulsz. Szokatlan lehet, hogy a navigálás duplakattintások helyett egyszerű ráklikkeléssel működik, ez eleinte bosszantó, később valószínűleg nagyon kényelmesnek fogod találni. Figyeld meg a képen, hogy csak képfájlokat látsz a listában, az egyébként szintén itt lévő hangfájlt a Blender nem jeleníti meg. Képeket kértünk, minek is foglalkozna vele?
A kurzorral a fájllista terulete folé állva nyomd meg az A billentyűt. Ez ugyanazt jelenti, mint más programokban a Ctrl+A, vagyis az összeset kijelöli neked. Később, amikor már bátrabban kezeled a programot, B lenyomása után kerethúzással, vagy Shiftet nyomva tartva egyenként is kiválaszthatsz fájlokat, most legyen elég ez a megoldás. Nyomd meg az Add Image Strip feliratú gombot
Az eredmény:
Megvan! Mint láthatod, a sok kép egyetlen összefüggő sávban olvasódott be. Eljött az idő a munkád első elmentésére. Nyomd meg az F2 gombot, és az iméntihez hasonló megjelenésű mentőablakban mentsd el a fájlt neked tetsző néven, .blend kiterjesztéssel. Az F2-t ezek után már csak akkor kell alkalmaznod, ha más néven akarod menteni a fájlt, egyszerű felülírásra a Ctrl+W vagy a Ctrl+S használható (értsd: Write illetve Save). A két billentyűparancs tökéletesen ugyanazt jelenti. Lenyomásuk után a Blender egy kis beugrótáblán rákérdez a felülírásra, erre rákattintva vagy Entert nyomva végrehajtja. Ha mégis meggondolod magad, csak vidd le a kurzort a táblácskáról, ez egyenértékű más programok Mégse/Cancel funkciójával.
Fontos tudnod, hogy a mentett fájl valójában semmiféle képi információt nem tartalmaz. Pusztán a más videószerkesztőkből is ismert projektfájl, vagyis voltaképpen csak egy lista a felhasználandó fájlok helyéről, és az azok körüli teendőkről. A képfájlok már megvannak, nézzük az elvégzendő műveleteket.
4. A videó adatainak beállítása A képernyő alsó részén látható idővonalon már eddig is fölfigyelhettél a Start: 1 és End: 250 beállításokra. Igen, ez azt jelenti, ami várható, hogy a kész videó az elsőtől a kettőszázötvenedik kockáig fog tartani. Ezen nyilván változtatni kell, hiszen nem törvényszerű, hogy a videó éppen 250 kocka hosszúságú legyen. Az én bemutatóm, mint láthatod, jóval rövidebb, a tied alkalmasint hosszabb. A kezdet maradhat az első kocka, a végéhez meg kell találnod az utolsót. Te nyilván tudod, hogy hány képet használsz, ezt máris beírhatod az End ablakba. De tételezzük fel, hogy mégse, mert például behozás előtt néhány fölösleges képet még töröltél a könyvtárból -- az ábécé-sorrend stimmel, emiatt nincs értelme újra átnevezni fájlokat, viszont most nem tiszta, mennyi van. A G billentyű megnyomása (grab, megfogás) tulajdonképpen arra szolgál, hogy a kijelölt képszalagot időben el tudd tolni vele, vagy a többi fölé helyezd, de erre a célra is használhatod, mivel ilyenkor a szalag két végén megjelennek a képsor kezdetét és végét jelző kockaszámok. Bár eddig csak egyetlen szalagunk van, eredendően kijelölt állapotban, ide kívánkozik, hogy a Blenderben — a programok többségétől eltérően — mindig a jobb egérgombbal jelölhetsz ki dolgokat. Ha többet is ki akarsz jelölni egyszerre, akkor közben a Shift billentyűt is tartsd lenyomva. Speciális kijelölési mód az itt is működő A (all, összes), amely mindent kijelöl (vagy éppen miden kijelölést megszüntet, ha már volt kijelölve valami) és a B (border, keret), amelynek leütése után egy téglalappal jelölhetsz ki több dolgot. A te szalagod hosszabb, a vége valószínűleg nem is látszik. Az egér közébső gombjával fogd meg a képernyőt, és húzgáld el addig, amíg meg nem érkezel a szalag végére, és nyomd meg a G billentyűt. Természetesen ne mozgasd sehova a szalagot. Ha az egérrel mégis odábbrántanád, ne ess pánikba, egyszerűen nyomd meg az Esc billentyűt vagy a jobb egérgombot, akkor marad a régi helyén. Az akciónak egyébként is csak annyi volt az értelme, hogy megnézd a szalag végén megjelenő számot, amikor megvan, szintén Esc. A számot Írd be az End ablakocskába. Mint látható, ezt én már meg is tettem, függőlegesen sávozott rész jelzi a majdani videóban részt vevő intervallumot.
Megint mentsd a fájlt, és térjünk rá a viideó egyéb tulajdonságainak beállítására.
A fontos beállításokat a képernyő jobb oldalán lévő sáv Render beállítótábláján találod. Mint említettem, a képernyő tetszés szerint átrendezhető, ez most kapóra jön, hogy kényelmesebben átlásd a funkciókat. Ha a képernyőterületek közti keretre viszed a kurzort, az átvált egy oda-vissza nyilacskává (én utólag rajzoltam be, mert a képlopó nem látta a változást), ekkor a keretet megfogva szélesebbre húzhatod az oldalsávot. Piros kerettel azt a képernyőgombot jeleztem, amely a beállítótáblát előhívja. Igaz ugyan, hogy alaphelyzetben a szükséges táblán állunk, de amíg nem ismered a programot, előfordulhat, hogy valami billentyűkombinációval elállítod, jobb ha attól nem lesz vége a világnak. A táblán látható X és Y méret tiszta sor: Ide kell beírnod a képeid oldalméretét. Az alattuk látható százalékérték a nagyítás, ezt állítsd 100-ra. A Frame Rate azt jelenti, hogy egy másodpercen belül hány kockát vetítsen le. Ez alaphelyzetben a mozifilm-hagyománynak megfelelően 24 kocka értékű, de az ablakocska lenyitásával néhány egyéb használatos érték is beállítható. Minél nagyobb a Frame Rate értéke, a lejátszóprogram értelemszerűen annnál gyorsabban vetíti le a képeket. Ennek például nagy sebességű kamerák esetén van értelme, ekkor a sok fázis miatt a mozgás finomabb lesz. Képsorozatoknál inkább a fordítottjára van szükség, tehát, hogy a szokottnál kevesebb kockát vetíts másodpercenként. Ezt a Frame Rate Custom értékre való állításával teheted meg. Ekkor két beállítható ablakocskát kapsz: A felső FPS feliratú (Frame Per Second, tehát eredeti jelentése szerint kocka/másodperc) azért felel, hogy egy egységnyi idő alatt hány kocka fusson le, az alsó pedig azért, hogy mennyi idő alatt. Az én beállításomnál például 6 kocka fut le másodpercenként, de akár diavetítést is kérhetsz, amikor mondjuk húsz másodpercenként vetítesz egy képet.
A többi beállítást ezen a tájékon békén hagyhatod. Vándorolj lejjebb a táblán — valószínű, hogy az alja nem látszik, használd az oldalsó csúszkát. Sokféle lenyitható beállítása van a programnak, ezzel most ne foglalkozz, keresd meg az Output (kimenet)nevű részt.
Kezdd azzal, hogy a fájlnév ablakában lévő szöveget átírod úgy, hogy "//" legyen az eleje, vagyis két törtvonal. Ez biztosítja, hogy a film ne a tmp könyvtárba kerüljön, hanem ugyanabba, amelybe a .blend-fájlodat mentetted. Ezután adj a filmednek egy tetszés szerinti címet. Én nem szoktam megadni a kiterjesztést, ilyenkor a program azt a tól-ig kockaszámmal együtt hozzácsapja mentéskor. Ihol egy példa:
Mint látható, a cím végére tettem egy alulvonást is, ennek csak annyi a szerepe, hogy a név végére kerülő kockaszám elkülönüljön, egyébként semmi szükség rá.
Most jön a legfontosabb rész! A kimenő formátum egyelőre .PNG formátumú. Ezt így felejteni finoman szólva is bosszantó baklövés volna. A PNG ugyanis egyszerű képfájl, így a Blender az egyik képsorozatból pusztán egy másikat csinálna. Sürgősen át kell állítanod valódi mozgókép-formátumra, hogy ezt elkerüld. Egyébként a munka hevében az ember egyszer-egyszer úgyis belecsúszik ebbe a marhaságba... Én a népszerű MP4 formátumon mutatom be a teendőket, te ennek nyomán kísérletezhetsz a többivel. Kattints a PNG feliratot tartalmazó ablakocskára, és a beugró File Format menü Movie oszlopában kattins az MPEG pontra.
Ez alaphelyzetben MP2 formátumot jelent, ezért pontosítanod kell a beállításokon. Az MPEG választásakor megjelent egy új Encoding (kódolás) menü, ennek a Format ablakában válassz MPEG-2 helyett MPEG-4-et.
Másodszor, ne felejtkezz el arról, hogy zenét is szeretnél majd a videó alá rakni. Erről ugyan még nem gondoskodtunk, de a fájl mindenesetre legyen rá alkalmas. Az Audio Codec ablakban a None értéket állítsd át MP3-ra, feltételezem ugyanis, hogy ilyen formátumú zenét használnál. Ha nem, még van egy-két választható formátum.
Megint mentsd el. A nehezén túl vagy, ha most elindítanád a filmkészítést, már kész videót kapnál, igaz, egyelőre némát. A továbbiak érdekében visszatérünk a szerkesztőablakba, az oldalsávot nyugodtan húzd vissza az eredeti helyzetébe.
5. Néhány szó a szerkesztőről Az eddigiek alapján lehet, hogy kényelmetlennek találod a szerkesztő kezelését. Például miért kell neked oldalanként odábbrángatnod a képernyőt, hogy eljuss egy bizonyos képkockáig? Megmondom: Semmiért. A szerkesztőterület számozott alsó része egyben csúszka is, ezt megfogva villámgyorsan húzhatod ide-oda a képet. Az egér görgőjével vízszintesen összenyomhatod vagy szétnyújthatod a látványt, Ctrl nyomva tartásakor pedig a középső egérgomb (vagy a görgő) lenyomásával az egér mozgatása szerinti irányban változtathatod a méreteket. Próbáld ki, egy kis gyakorlattal nagyon hasznos és kényelmes. Másik kellemetlenség: Más videószerkesztőkben a képet is látod. Persze, a Blender jó program, egy egyszerű összefűzésnél becsszóra is elhiheted, hogy tökéletes munkát végez, meg aztán bármelyik kockát megnézheted az F12 gombbal, de hogy lehet így videókat összevágni? Jól. Van a szerkesztő alsó keretén három választógomb, fölnagyítottam, hogy látsszon, melyekre gondolok. Alaphelyzetben az első van benyomva, ennek eredménye a sávos képernyő, amelyen az adatszalagokat látjuk. Ha a másodikra kattintasz, akkor viszont a szerkesztett képet látod, amelynek a méretét egyébként egérgörgővel vagy plusz-mínusz gombokkal változtatni tudod. A harmadikkal egy képernyőn jelenítheted meg a szerkesztőt és a bemutatóképet. Ha a kép is látszik, a zöld vonal mozgatásával, a pozíciószámláló léptetésével, vagy csak a nyílbillentyűkkel haladhatsz végig az animáción. A képernyő alsó sorában található lejátszógombokkal le is vetítheted a filmedet, de Alt+A-val is, ilyenkor Esc megnyomására visszaugrik abba a pozícióba, ahonnan elindítottad. Az osztott képernyőnél időnként mutatkozik egy disznóság, a sávok eltűnhetnek, és csak a képet látod. Hogy mi az oka, nem tudom. Ha ez beüt, a számozott léc és a keret felső része közti vonalat felhúzva tudod visszahozni a sávokat a képernyőre. Az egyéb itteni okos dolgokkal most nem foglalkozom. Akinek ennyi komfort még mindig kevés, az úgyis reménytelen...
6. A hang hozzáadása Ez az egyetlen dolog, ami még hátra van — ezt lazításként tettem a végére, olyan örvendetesen egyszerű. A tiszta helyzet érdekében állj az első képkockára. Ismét nyomd meg a keret Add menüpontját, de most ne az Image (kép), hanem értelemszerűen a Sound (hang) opciót válaszd. A könyvtáradban nem kell soká kutakodnod, mert most meg csak az előkészített hangfájlt látod árválkodni. Ezt hívd be. A hang más színű, de ugyanolyan szalagon jelenik meg, mint a képek. Ha a kép alá szánt része nem ott kezdődik, rá se ránts, a már ismert módon, G billentyű megnyomásával húzhatod a megfelelő helyre, utána bal egérgombbal vagy Enter megnyomásával rögzítheted. Mint a bemutatott képen láthatod, én például előrehúztam, hogy az ott lévő fölösleges rész leessen. Azt is észreveheted, hogy a hang most elölhátul kilóg a videóból, de ennek nincs jelentősége, a program csak beállított időtartamon belüli résszel foglalkozik. Az animáció elindítása most a hangot is lejátssza, normális gép esetén többé-kevésbé hitelesen. Mentsd el. a fájlt.
6. A renderelés Szép magyar szóval renderelésnek nevezik a megtervezett munkafolyamat tényleges végrehajtását. Nyomd meg a Ctrl+F12 billentyűkombinációt vagy az oldalsáv beállítótáblájának Animation gombját. Amikor a folyamat lefut, a mappádban megtalálod a kész, más programok által is lejátszható MP4-fájlt. Élvezetes szerkesztgetést, és ne felejtsd el, hogy a Blender ennél sokkal többet tud, akkor is, ha csak videókhoz használod. Fedezd fel!
tabaki
