Kenyeres Zoltán
Megtörtént szövegek Esszék, tanulmányok a 20. századi magyar irodalomról
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
Kenyeres.indd 3
2010.07.16. 9:39:12
Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottsága, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
ISBN 978 963 05 8939 0 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu
Első magyar nyelvű kiadás: 2010 © Kenyeres Zoltán, 2010
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.
Printed in Hungary
Kenyeres.indd 4
2010.07.16. 9:39:13
Tartalom
Szavak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Írástudók? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kezdettől. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ady Endre, és akiknek nem kell . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy Ady-vers körül Weöres, Heredia, Bródy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Óperenciás tengeren . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rezignáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mélyáram . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7 9 12 17 19 22 33 38 43 45
Nyugat-mozaikok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Egy kapcsolat eseményei Babits Mihály és Kosztolányi Dezső. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Irónia, metafizika, irgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Misericordia, Eleó, Rahámín . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 Kosztolányi Dezső és a társaságok Montázsesszé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 A cinizmusról… Kosztolányiról Esszé szemelvényekből, idézetekből, szövegismertetésekből kevés megjegyzéssel – . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
Pillantás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 Párhuzamos történetek, 1933 József Attila, Nyugat, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső . . . . . . . . . . . 187 • 5 •
Kenyeres.indd 5
2010.07.16. 9:39:13
Radnóti Miklós és a Nyugat Dokumentumesszé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 „Egy kis séta”. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251
Két beszélgetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 100 éves a Nyugat Beszélgetés Rónay Lászlóval a Vigiliában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255 „Vonzások és választások” Beszélgetés Finta Gáborral és Szénási Zoltánnal a Vigiliában . . . . . . 262
• 6 •
Kenyeres.indd 6
2010.07.16. 9:39:13
Radnóti Miklós és a Nyugat – Dokumentumesszé –
A start-év Babits Mihálynak már korábban föltett szándéka volt – talán éppen a versrovatot is erősen markában tartó Osvát Ernővel szemben –, hogy maga köré gyűjti a fiatalabb nemzedék költőit-költőpalántáit, és istápolójuk lesz. Ez a belső indíték látszott megvalósulni 1928 decemberében, amikor a Nyugat a hó 14. napján előadóestet rendezett a Zeneakadémia Kamaratermében „Fiatal írók előadóestje” címmel. A bemutatásra kiválasztott verseket Somogyi Erzsi, Palotai Erzsi és Ascher Oszkár adta elő. Az elhangzó versek előtt Babits Mihály olvasott fel egy meghatott pátosszal fogalmazott kis esszét bevezetésül. Ennek szövege a Nyugat 1929. január 1-jei számának élén jelent meg. „Mikor egy csoport újonjött madár jelenik meg változó egünkön, – felhőink alatt vagy gyér napunk tüzében – jönnek és szállnak, s dallamos ékben húznak át szürke városaink fölött – ha ahhoz a ritka emberfajtához tartozunk, amelyik néha még fölemeli fejét, hogy túllásson az utcán és még a házcsúcsokon is, ahol a transzparensekre szánt reklámbetűk napközben oly kiábrándítóan feketéllenek, különös, nosztalgikus érzés támad bennünk, amint a váratlan szabad és szárnyas sereget megpillantjuk: hát itt vannak újra! hát tavasz van újra!” Sok újon jött fiatal író azonban nem szerepelt a hangulatos, szép esten, legtöbbjük nevét már ismerhette a literátus közönség, sőt, az olyanok, mint Erdélyi József, Sárközi György, Szabó Lőrinc akkor már nagy rendszerességgel jelentek meg a Nyugat hasábjain. Kivétel nélkül ahhoz a nemzedékhez tartoztak, amelyet a második nemzedék névvel jelöl meg az irodalomtörténet-írás. Babits még évek múlva is őket nevezte fiatal íróknak, belőlük válogatta össze 1932-ben az Új anthológiát. Mintha nem vette volna észre, vagy nem akarta volna észrevenni, hogy kezdtek megjelenni az irodalom terepén a még fiatalabbak, kezdtek kibújni a tojásból a harmadik nemzedék írói-költői.1929 májusában jelent meg első nemzedéki szerveződésük, a Jóság
• 240 •
Kenyeres.indd 240
2010.07.16. 9:39:36
című antológia: ebben már szerepelt Radnóti Miklós is, rövid életű folyóiratok után itt látta először verseit nyomtatott könyvben. A nemzedék megjelenésének szempontjából 1929-nek van még egy anekdotikus története, amelyre érdemes visszaemlékezni. A nagynevű Pesti Hírlapnak volt Szombathelyen egy állandó tudósítója, nevezett Novák Károly, akinek minden héten kellett találnia valami érdekességet a városban. Nem lehetett könnyű dolga, 1929 áprilisában pedig végképp megállt a tudománya, viszont sürgette a határidő. Mentő ötletként az jutott eszébe, hogy bemegy a gimnáziumba, megkeresi az igazgatót, hátha tud valamit mondani. Az igazgató széttárta karját, mi történhet egy vidéki iskolában, ami érdekelné egy fővárosi lap nagyérdemű olvasóközönségét. Hacsak nem az a furcsa kisfiú. Kiszólt a tanáriba, kérem, küldjék be a Weöres Sanyikát, mondják meg, hozza magával a verseit. Kisvártatva pöttöm kisfiú jelent meg az ajtóban, udvariasan meghajolt. Az igazgató elvette tőle verspaksamétáját és átnyújtotta Novák Károlynak. Ha van annak a mondásnak valami jelentése, hogy leesett az álla, hát Novák Károlynak leesett az álla, amikor otthon többször egymás után elolvasta a kisfiú verseit. Nyomban felküldte őket Pestre Bónyi Adorjánnak, a Pesti Hírlap irodalmi rovatvezetőjének, akinek ugyancsak leesett az álla. Haladéktalanul betette a verseket az éppen szerkesztés alatt lévő vasárnapi számba. Előszót is írt hozzá: Mint csillag az égen. A csodagyereknek híre ment a versolvasók körében, s örömmel látták, hogy a lap következő vasárnapi számában is közölt tőle egy kisebb gyűjteményt. Ezek között volt az Öregek, amelyet később Kodály Zoltán megzenésített. Egyik legszebb kórusműve lett. A kis, vékonydongájú fiúcskában – alighanem ő volt a legkisebb az osztályban – magatudó lélek lakott. Még azon a nyáron, 1929 nyarán fölkereste Babits Mihályt Esztergomban – a szegény, félszeg Radnóti Miklós ezt csak egy évtizeddel később merte megtenni. Igaz, a bricsesznadrágos kisfiú vitt egy levelet az anyukájától, valami olyasmi állt benne: kedves Mihály, talán emlékszik még arra a lányra, akivel hajdanán együtt táncolt Pécsett a megyei jogászbálon… Babits kedvesen, tárt karokkal fogadta a kisfiút, leültette, kérdezgette, és a látogatás végén négy könyvvel ajándékozta meg.
A Nyugat ellen – a Nyugat felé Radnóti Miklós nem robbant be ilyen fergetegesen az irodalmi életbe, igaz, nem is volt ilyen kirobbanó tehetség. Lassan, hosszú előkészületek után jutott az ismeretlenségből előre a félig-meddig ismertség és elismertség emelkedő lépcsőin. Eleinte nem is a Nyugat felé indult el, pedig abban az időben alighanem minden pályakezdő költő oda szeretett volna eljutni. Ő a Kortárs című folyóirathoz csatlakozott, 1930ban társszerkesztője is lett, hét versét, egy elbeszélését és négy kritikáját jelentette itt meg. Ez a folyóirat azonban nemhogy nem tartozott a Nyugat szövetségesi körébe, • 241 •
Kenyeres.indd 241
2010.07.16. 9:39:36
hanem inkább ellensége és kérlelhetetlen kritikusa volt. Ez a folyóirat 1929-ben a Nyugat fejfájára címmel adott közre szerkesztőségi vezércikket, egy évvel később örömmel üdvözölte József Attila híres-hírhedt pamfletjét Babits ellen, aztán közölte az Egy költőre című verset, amelyben József Attila „Dala-dög”-nek nevezte Babitsot. Weöres Sándor jobb ajánlólevéllel kopogtatott be Babitshoz, mint Radnóti, akiről csak azt tudhatta (ha tudta), hogy az őt nem éppen kedvelő Kortárs ifjú társszerkesztője. Az összefüggésre nincs filológiai bizonyítékunk, mindenesetre annyi bizonyos, hogy Radnóti 1931-ben tíz versét küldte el Babitsnak, de Babits mind a tízet visszautasította. Aztán egy évvel később, 1932-ben mégis közölt egyet. (Az alábbi tördeléssel.) Estefelé A zápor már a kertfalon futott, fiatal zápor volt: pirulós!
Két bokor játszott később mocogva máriást, lapjaik pattogtak S fölhangzott nevetésök.
Szoknyáját összekapta és kék ég derült a lábaszárán.
Ültem. Köröttem leültek a rózsák és rámszuszogtak.
Majd csönd lett. Az útja villogott S a fákra esti kóc ült.
Az égen két szerető szíve röpült, Két késői Nyögdécselő galamb.
A már komoruló időben ez a kis idill tetszett meg Babitsnak. Nemzedékéhez képest Radnóti nem késett el evvel az első Nyugat-közléssel, abban az évben jelent meg Weöres Sándor és Vas István is először a Nyugatban, de Jékely Zoltán csak 1935-ben kapott először helyet a versrovatban. Négyük nevét emelheti ki a kései irodalomtörténet a harmadik nemzedék költői közül. Jékelyt Halász Gábor támogatta, Vas István útját Kosztolányi Dezső egyengette, Weöresnek maga Babits Mihály volt atyai mentora, de Radnótinak senki. Távolról Sík Sándor próbált néha szólni az érdekében, de ő maga sem tartozott a Nyugat belső köréhez. Radnóti árván született, árván nőtt fel és árván érkezett az irodalom kapujába. Az 1932-ben közölt egyszál vers nem nyitotta meg előtte a közlések kapuját. Nem következett folytatás, a következő évben egyetlen versét sem hozta a folyóirat, pedig egész kötetre való új verse volt, akkor jelent meg a Lábadozó szél. Babits éber tekintettel követte a fiatal irodalom alakulását, fel is figyelt a kötetre, és recenziót írt • 242 •
Kenyeres.indd 242
2010.07.16. 9:39:36
róla. Hányan vágyakoztak abban az időben arra, fiatal írók, fiatal költők, hogy Babits megtiszteli őket avval, hogy akár csak a nevüket leírja valahol, arról álmodni sem mertek, hogy egész recenziót ír róluk. Radnóti megkapta ezt a megtiszteltetést, de csak addig örülhetett, amíg el nem olvasta a cikket. A Nyugat 1921 óta rendszeresen és állandóan publikálta Erdélyi Józsefet, 1928-tól kezdve állandó szereplő lett Illyés Gyula, de Babits nem szerette a népi irodalmat, nem szerette a népi költészetet. Ízlése ellen valók voltak. Márpedig a sok tájvers és sok tájkép alapján Radnótit is valami népi ivadéknak képzelte el, talán maga előtt látta, amint a pajta előtt áll csizmásan, bajuszosan és egyik kezével éppen a lajbija zsebébe nyúl. Ha felvilágosították volna, hogy nem vidéki parasztfiúról van szó, hanem egy ágrólszakadt pesti zsidógyerekről, akkor talán liberális lelkének mélyéről nagyobb megértést tanúsított volna a kötet iránt. Így Sértő Kálmánnal vonta egy kalap alá. „Sértő Kálmánt olvasva nem vagyunk mindig messze a «szotyogó szotty» és «rotyogó rotty» poézisétől. Sőt ép az a másik fiatal költő is (Radnóti Miklós), akinek új könyve paplanomon hever, s akinek modern szabadvers-uniformisa alatt talán halkabb líra gyenge szíve dobog: ilyen virágénekeket dalol: Minden alszik itt, két virág is szotyogva egymásra hajlik ….s rotyogva nő… Ahol a virágok is szotyognak és rotyognak, ott nem csoda ha a napfény «hasrafekszik utakon és nagyokat mélázva vakarja farát». Ebben a költészetben a Kraftausdruckok pótolják az erőt, a pongyolaság a spontánságot, paraszti születés a hivatottságot, s a fenegyerekség a tehetséget.” Radnóti alighanem dührohamot kapott, amikor elolvasta a cikket. Amúgy sem sok kellett hozzá. Nem szerette Babitsot, tulajdonképpen nem szerette (akkor még) a Nyugatot sem. Éppen a szóban forgó hetekben előadást tartott az új magyar költészetről a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában. Ilyeneket mondott: „Az a láz, mely a század elején a Nyugat megindulásával magasra szökik, a forradalom elbukásával hirtelen fagypontra száll. A forradalommal, illetve ezt megelőzően már a világháborúval a Nyugat költészete megbukik. (…) A Nyugat fiataljai (…) zsákutcába jutottak, és ma elhallgattak, vagy önmagukat ismétlik (…) Még egy-két évvel később is fortyogó harag és keserű epe öntötte el indulatait leveleiben, naplófeljegyzéseiben, amikor a Nyugat címe vagy Babits neve került szóba. Babitsot egyszerűen dögnek nevezte „az a dög Babits” – írta 1934-ben. Ugyanabban az évben diktátornak is nevezte „Szitává kellene lőni ezt a rohadt diktátort, ezt az idegbeteg átkot a magyar irodalom testén.” Vagy: „Az agg koszorús nem szereti a kényelmetlenül »Nagy tehetségű» fiatal költőket. Azaz engem” – írta ugyancsak 1934-ben a naplójában.
• 243 •
Kenyeres.indd 243
2010.07.16. 9:39:36
A Baumgarten-díj Pedig abban az évben már volt, aki arra gondolt, hogy akár a Baumgarten-díjak kuratóriumi megbeszélésénél is fölmerülhetne neve. Sík Sándor a következő levéllel kereste föl Babits Mihályt: „Kedves Barátom! Tegnap kaptam kezembe Radnóti Miklós új verseskönyvének kéziratát, mely január első napjaiban jelenik meg a Szegedi Fiatalok kiadásában. Mivel ezek a versek szépen mutatják tehetségének fejlődését, a kissé idétlen népieskedő kifejezésektől való tisztulását (amit olyan méltán róttál meg nála!) – gondoltam, elküldöm ezt is, hátha javára válik a döntésednél.” Még nem vált javára, de a következő ősszel Sík Sándor makacs kedvességgel tovább folytatta a pártfogolást, akkor Schöpflin Aladárt kereste fel: „Kedves Barátom, sajnos, lehetetlen felmennem a december 2-i (hétfő) Baumgarten-ülésre. Engedd meg, hogy így írásban jelentsem be: újra, a tavalyinál nyomatékosabban szeretném ajánlani tavalyi jelöltjeimet, Ortutay Gyulát a tudományos, Horváth Bélát és Radnóti Miklóst a költői jutaIomdíjra. (…) Gondolok itt elsősorban (…) Horváth Bélának, a fiatal katolikus Iírikusok ez egyetlen erős, biztató (és nyomorgó) tehetségének – Legjobb a lehetetlen c. kötetére, valamint Radnótinak Újholdjára és azóta is – főleg a Nyugatban – megjelent verseire. Nagyon le volnék sújtva, ha a tavalyihoz hasonló teljes kudarcot szenvednék velük (…)” Végre az 1936 decemberében tartott ülésen elfogadta jelölését a kuratórium. Ha nem is díjra, de jutalomra javasolták, az akkor ezer pengő volt. Ez volt az a furcsa, szomorú kuratóriumi ülés, amelyen még Babits is kudarcot vallott József Attila felterjesztésével. Radnóti viszont megkapta ezen az ülésen a Baumgarten-jutalomhoz (úgy is nevezték akkor, a kisdíjhoz) szükséges szavazatot. A díjakat, jutalmakat 1937. január 18-án osztották ki, de már a megelőző napokban, hetekben, amikor kiszivárogtak a nevek, azonnal megindultak a sajtótámadások. Az újságok kárhoztatták Babitsot, elítélték a kuratóriumot, szidalmazták az egész alapítványt. Mindig elégedetlenek voltak a nevekkel, mindig találtak kifogásokat, rágalmakat. Az Új Magyarország így ír már 1937. január 4-én: „Nagy feltűnést keltett a kuratórium döntése. A díjakat valóban igen kiváló és arra teljesen érdemes írók kapták. Nem is a körül van a hiba. A kínos feltűnést az keltette, hogy az új jutalmazottak kivétel nélkül valamennyien kitűnő anyagi körülmények között élnek. Márpedig a Baumgarten-féle alapítványnak az a célja, hogy felsegítse azokat a tehetséges fiatal írókat, akik rossz anyagi helyzetben vannak. A Baumgarten-kuratórium ezt a nagyon is lényeges alapszabályát már a múltban is gyakran megsértette. De ahogy ezt most tette, arra még nem volt példa. • 244 •
Kenyeres.indd 244
2010.07.16. 9:39:36
Itt közöljük kimutatásunkat a jutalmazottak anyagi körülményeire: 1. Szabó Lőrinc Az Est szerkesztője, a Hármas Könyv szerkesztője, a Nemzeti Színház fordítója. Mind a három helyről fix fizetése, jövedelme van. 2. Kodolányi János a Magyarország szerkesztője, az IGE főtitkára, az Athenaeum szerződéses regényírója. Ez a három elfoglaltsága kitűnő dotációval jár. 3. Hevesi András a 8 Órai Újság főmunkatársa, amellett a legfrekventáltabb fordító. 4. Illés Endre az Új Magyarság szerkesztője. 5. Rapaics Rajmund a Budavár tudomány népszerűsítő folyóirat szerkesztője. 6. Reményik Sándor a Kolozsváron megjelenő Pásztortűz főszerkesztője. Igen jó viszonyok közt él. 7. Gyergyai Albert az Eötvös kollégium tanára. 8. Radnóti Miklós házassága révén igen előnyös anyagi körülmények közé került. Tehát ez évben a Baumgarten-díjat csupa olyan kapta, aki nem szorult rá. Pedig a Baumgarten-díj tendenciája feltétlenül arra irányul, felsegítse a díjazottakat. (…) Miért nem adták Zelk Zoltánnak a díjat? Ennek a markáns tehetségű fiatal költőnek, aki minden nap gyalog jön be Zuglóból, mert nem telik neki villamosra. Vagy miért nem adták Berda Józsefnek, ennek az egészen egyéni ízű kitűnő költőnek, aki formálisan éhezik? Miért mellőzték ismét Kassákot? Hát József Attilát?! És Nagy Lajost? Ők mind nagyon is rá vannak szorulva a díjra. (…)” A Népszava a következőket írta 19-én: „A Baumgarten-alapítvány kuratóriuma hétfőn este ünnepélyes keretek között osztotta ki az 1937-es Baumgarten-díjakat. Úgy, amint arról, hetekkel ezelőtt beszámoltunk, a 3000 pengős évdíjakat Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Rajmund, Szabó Lőrinc kapták. Az 1000 pengős jutalomdíjat dr. Balogh Jolán művészettörténész és dr. Radnóti Miklós költő kapta. A díjkiosztással kapcsolatban már kifejtettük álláspontunkat és most csak megismételjük, hogy az irodalmi világban megütközéssel látják, hogy sem Kassák Lajos, sem József Attila, sem Várnai Zseni nincsen a díjazottak és jutalmazottak között. Teljesen érthetetlen, hogy ezeket a kitűnő írókat a Baumgarten-kuratórium évről évre mellőzi.” A jutalomdíjjal szinte új élet kezdődött Radnóti számára: úgy érezhette, végre befogadták, végre otthonra talált. Végre véget ért szellemi árvasága. Ferencz Győző írja: „A Nyugat elismerése sokat jelentett, a Dunakorzó kávéház hétfői Nyugat-asztalához ülni megtiszteltetés volt,(…) Babits figyelmét (…) végre magán érezhette. 1937. február 15-én Gyarmati Fanni följegyzett erről egy esetet a naplójában. »Már este be• 245 •
Kenyeres.indd 245
2010.07.16. 9:39:36
jövet láttam Mik arcán, hogy felüdült és jókedvű. A Nyugat-asztalnál volt, kedvesek voltak. Babitscsal külön is beszélt (…).« Ettől kezdve rendszeresen ott volt a Nyugat körében, legtöbb versét, legtöbb írását is a Nyugat közölte.” A korábbi düh, harag, káromlás helyét egyszeriben felváltotta a tisztelet, szeretet, sőt hála Babits iránt. 1937-ben jelent meg Babits Mihály Összes versek című pályaösszefoglaló nagy kötete, záróciklusa közölte 1934 óta írt legutóbbi verseit. A kötet az év őszén készülhetett el, az első napilapkritikák októberben jelentek meg róla. Radnóti azonnal leült, és hosszabb tanulmányt írt a könyvről: alighanem még a Baumgarten-díjért érzett hála dolgozott benne, annyi indulat, szidalmazás és káromlás után, amit érzett és gondolt a megelőző években Babitsról és Babits ellen, maga előtt, a maga lelkében is fordítani akart. A tanulmány – amely Ferencz Győző szavával „valóságos himnusz” – azonban nem jelent meg. Pedig fennmaradt a nyomdai levonata, „Nyugat” – írta rá kézzel Radnóti a paksamétára. Nem kétséges, hogy az írást a Nyugatnak szánta, az sem kétséges, hogy el is küldte, és az sem kétséges, hogy első fordulóra el is fogadták, hiszen kiszedték a nyomdában. Mégsem jelent meg. Vajon miért? Talán visszavette a tanulmányt, megérezte, hogy nem lenne elég ízléses, ha néhány hónappal a díj átvétele után ilyen hőfokon magasztalná a kurátort? Talán Babitsnak támadtak utolsó pillanatban hasonló aggályai? Nem tudjuk. Mindenesetre az októberi szám (a Nyugat akkor havonta jelent meg) nyitóírásként közölte Szerb Antal tanulmányát a kötetről, egy hónappal később, novemberben pedig Cs. Szabó László írt róla újra. Sőt, még 1938-ban is visszatértek Babits könyvére, és Csuka Zoltán alig ismert folyóiratából, a Láthatárból átvették Szemlér Ferenc írását. Szó, ami szó, mindhárom írás tartalmasabb, tárgyszerűbb és jobb volt Radnótiénál. Szerb Antal 1935-ben, Cs. Szabó László 1936-ban kapott Baumgarten-díjat. Szemlér Ferenc már csak Babits halála után, 1942-ben kapta meg.
A Nyugat körében A következő években – azt lehet mondani – barátsággá fejlődött a viszony közte és Babits között. Radnóti Miklós naplója: „1941. jún. 14. Esztergom. Babitséknál. Gyulával és Pistával. Társaskocsin megyünk, délben indul, megérkezünk, rögtön nekivágunk a hegynek. Fenn a ház elhagyottnak látszik, a verandáról kinyílik a táj. Szétnézünk és kilihegjük magunkat. Aztán Gyula benyit a hallgató házba. Kis idő múlva kijön, bevisz. Mihály az oldalsó szobában fekszik, fájdalmasan sovány és barna. Két kézzel fogja meg a kezünket. Leülünk az ágy körül, én Ildikó kis székére. Szájáról olvassuk a szót, néha nem sikerül, ilyenkor ír. Egymás között beszélgetünk. Ilonka jön be, nem vártak, Gellért elfelejtett bejelenteni. Sört hoz, cigarettát tölt. Könnyebben megy a beszélgetés, Ilonka jobban érti Mihályt, tolmácsol. Irodalomról (a Csizma az asztalont olvassa) és a háborúról beszélgetünk. • 246 •
Kenyeres.indd 246
2010.07.16. 9:39:36
Mihály néha fájdalmas, gyötrődő szájpattintgatással mozdul az ágyban. Gyomrán táplálják, beszélni nem tud és még új fájdalmai is vannak, a veseköve megmozdult, vesemedence gyulladás, zsába, irtózatos. Hamar elfárad, búcsúzunk. Jövünk, gyakran kijövünk… gyógyulj meg Mihály!. .. Gyula új angol detektívregényeket ígér. Ilonka kikísér. Nincs kedve már élni, – panaszolja elgyötörten. Még megnézzük Tündért, a kutyát, (köhög, aszpirint kapott) és a két kölykét, gyönyörű komondorfarkas keverékek. Felírom a nevem a falra, Ilonka virágzó olajágat vág nekünk búcsúzóul, a »béke olaj ágát«, s lemegyünk.” „1941. augusztus 5. kedd. Tegnap éjjel meghalt Babits. A Nyugat új számáért megyek fel a szerkesztőségbe s ifjabb Oszkár mondja. Sokáig álltam ott. Hisz tudtam, tudtam, de annyiszor volt már »nagyon rosszul«. Tegnap a Ny. összejövetelén Nagy Zoltán mesélte, hogy szombaton járt nála, már nem beszélt, megállt a bélműködés… s mégsem gondoltam arra, hogy… Szombaton éjjel hozták be a Sziesztába. A 8 Órai Újságban: B. M., az országos hírű költő hosszas szenvedés után ma reggel fél 6 órakor Bpesten a Siesta-szanatóriumban meghalt. Ennyi. Az országos hírű költő. A »nagy magyar költő« sok lett volna még gyászhírben is? Nagyon magánosnak érzem magam. Nem voltam „bizalmas barátja”, de a tudat, hogy él, ha betegen is, hogy él… ki védi most már azt, (milyen nehéz meghatározni, hogy mit!) azt, amit védeni kell. Kinek a tekintetét érezzük író jobbkezünkön? Egyetértve vele s ellentmondva Neki, ő volt mindig a mérték és a példa. »Túl szigorú voltál«, – mondogatta néha egy-egy Nyugatbeli bírálatunk után, »X jobbat érdemelne, voltak érdemei…« vagy »nagyon elnéző voltál…« »A másodban még egészen jól tanult…« vagy »újabban nagyon hanyag…« gondolom hirtelen s valóban: tanár volt, a Nagy Tanár is ő volt, a versek »nagy tanárja« … »Még mindig olyan tanáros?« – kérdezte egyszer családi ebéd közben a sógorom, osztályfőnöke volt az első gimnáziumban. Tanáros? – tűnődtem akkor s úgy emlékszem nem válaszoltam. Igen, – válaszolom elkésve most. Volt akire »pikkelt«, volt akit szeretett; volt akinek megbocsátott s szerette ha óra után kérdeztek tőle. Egyest adott, kettest, hármast és – buktatott. Intett és rótt. Ez már a tanársággal jár. Elzüllik nélküle az osztály…” „augusztus 6. Hogy van Mihály? – kérdeztük egymástól évek óta már, ha találkoztunk a munkatársi összejövetelen. , Hogy van Mihály? Ki kérdi? Erre ébredek. (…)” „augusztus 25. Hétfő. Újra temetünk. A Nyugatot. Elkésve, hat óra tájt érek a kávéházba. Sokan vannak, – érzem, hogy lesik az érkezőket. Illyés: »Ülj le, ne csodálkozz, ne háborodj fel, ezen • 247 •
Kenyeres.indd 247
2010.07.16. 9:39:36
már mind túl vagyunk, a Nyugatot betiltották, címet keresünk egy új folyóiratnak. Ezek az eddigi ötletek…« Meghűl bennem a vér s bőszít, hogy »nem háborodnak fel eléggé«; bizonyára már megtörtént. … elkéstem, – mentegetem a társaságot a kapott jó tanács értelmében. Lassan és részletekben megtudom a történteket. A lapengedély Babits nevére szólt s halálával a lap »megszűntnek tekintendő«. Dulin nem engedi folytatni, átkos, szabadkőműves emlékek tapadnak a címhez, »Fenyő Maxi« és Hatvany stb. … mondták »odafönn«, de Illyés kaphat egy új folyóirat-engedélyt, – persze nem Nyugat címen.” Anglia 1941. december 7-én üzent hadat Magyarországnak. Radnóti Miklós naplója 1941. december 10. „Könyvtárba menet Kenyeressel találkozom a villamoson. Egy megállónyit megyünk együtt. Ígértél fordításokat s nem küldtél! – mondja. – Most akartam. Egy Wordsworth-t, a Rádiónak fordítottam másfél éve, azt hittem, hogy gyönge, de most, a múltkor megjelent a Magyar Csillagban Szabó Lőrinc fordításában s – az enyém szebb. Az eredetitől messze van az enyém is … de elküldöm. – Angolt? – Miért? –Angolt? Most! gondolod, hogy lehet? – Te vagy a szerkesztő! – majd kis gondolkodás után félmosollyal hozzáfűzöm: s különben is rég halott! – Persze, – feleli komolyan, – nem harcolhat már ellenünk … küldd el, várom, – kiált még utánam. William Wordsworth: A Westminster hídon Nincs ennél szebb e földi téreken: íly méltóság s íly megható, szelíd látvány; a lélek szépséggel telik: mert fénybe öltözött e reggelen a város s mégis csöndes, meztelen; nézd a hajók, a tornyok ezreit, templom, szinház lélekzik égre itt s járkál a tiszta égbolt fénye lenn. Soha még szebben fel nem kelt a nap, aranyban ázik völgy, domb, s ép olyan arany a béke bennem s hallgatag. Jókedve van, hát gördül a folyam: ó Istenem! a házak alszanak; nagy szív a város. Nyugszik boldogan! Radnóti Miklós naplója 1942. május 17. „Hosszas tűnődés, halogatás után írok Komlósnak. (…) • 248 •
Kenyeres.indd 248
2010.07.16. 9:39:36
Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, „zsidó felekezetű” vagyok ma is (majd később megmagyarázom miért), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem „szellemiségem” és „lelkiségem” és „költőségem” meghatározójának. Még szociálisan is csupán botcsinálta közösségnek ismerem a zsidóságot. Ilyenek a tapasztalataim. Lehet, hogy nincs így, én így érzem és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom „életproblémám” , mert azzá tették a körülmények (…) Így érzem ezt ma is, 1942-ben is, háromhónapi munkaszolgálat és tizennégynapi büntetőtábor után is (…) Nem érzem zsidónak magam. (…), hogyha valláshoz egyáltalán közöm van, akkor a katolicizmushoz van közöm. Költői pályám legkezdetén, huszonkétéves koromban elkobozták a második verseskönyvemet, pörbefogtak és elítéltek vallásgyalázásért. Huszonkét éves vagyok. Igy nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként! Ez volt a vers, Töreky súlyosbító körülménynek vette, hogy „más vallás tisztelete tárgyához hasonlítja magát” s majdnem egyetemi pályámba került, mert a József Attila révén legendássá lett Horger Antal kari ülés elé vitte a dolgot. Sík Sándor mentett meg (…)” Weöres Sándor levele Füst Milánhoz 1942. július 4. „Regényedről az itt mellékelt cikket írtam, nagy szeretettel és kevés eredménnyel, a Sorsunk folyóirat részére. A Sorsunk szerkesztőinek nagyon nem tetszett, hogy zsidó íróról dicsérőlég írok; kikötötték, hogy legalább vegyek bele cikkembe egy oly mondatot, melyben mentegetem magamat, hogy zsidóról elismeréssel szólok. Ezt, ha kelletlenül is, megtettem. Aztán végre is kisütötték az egész írásról, már a szedés után, hogy nem jelenhetik meg. Erre kiléptem a Sorsunkból.” Radnóti Miklós naplója (ugyanazokban a napokban) „1942. júl. 4. Szentendrén. A ref. leányinternátusban. júl. 5. Sárga karszalagot kapunk és katonasapkát. Holnap tífuszoltás. Mély közönyben élek. A sárga szalagot hordom, még „büszke” sem vagyok rá, mint sokan itt. De nem is szégyellem. Jobb lenne büszkének lenni… • 249 •
Kenyeres.indd 249
2010.07.16. 9:39:37
Júl. 6. Oltás. Kivisznek Ukrajnába? Az oltást a szív fölé adják, előtte jóddal lemossák a bőr felületét. Színjelkép. Sárga folt a bőrön is. Utána erősen vérzek, érbe szaladhatott a tű. Mint Krisztus vonulok, kibontott inggel, vérző mellel.”
Befejezés egyes szám első személyben Édesanyám és Gyarmati Fifi kislánykoruktól kezdve ismerték egymást, lehet mondani, barátnők voltak. Amikor Radnóti Miklós udvarolni kezdett Gyarmati Fifinek, Fifi bemutatta Miklóst anyámnak. Hasonlóképp történt, amikor az apám kezdett járni édesanyámmal. Ők évfolyamtársak voltak. Fifi és Miklós 1935-ben házasodtak össze, az én szüleim egy évvel később. Polcomon ott sorakoznak Radnóti kötetei. „Ágnesnek és Imrének szeretettel: Miklós”. Így szól a dedikáció. Néha fordítva: „Imrének és Ágnesnek szeretettel: Miklós”. Már töredezett füzetek. Legolcsóbb papírkötés, legolcsóbb nyomdatechnika. Apám az 1930-as évek második felétől kezdve a Diárium című folyóirat szerkesztője volt. Apám és anyám közül anyám találkozott utoljára Radnótival. 1944 májusában egy hangverseny végén összetalálkoztak a Zeneakadémia ruhatáránál. Radnóti egy papírt mutatott: újra behívták munkaszolgálatra. Ez volt az a behívás, amelyről már nem tért vissza. – Miklós, ne vonulj be. Imre tud segíteni – mondta anyám. Telegdi Miklós 1577-ben megvette a bécsi jezsuiták nyomdáját és Nagyszombatban állította fel, évtizedekkel később Pázmány Péter ugyanott egyetemet alapított. A két intézmény hamarosan összenőtt, s amikor az egyetem Budára költözött, vele ment a nyomda is, majd Budáról Pestre is együtt költözködtek. A Nyomda időközben önálló nevet kapott: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. A Gólyavár nevű épület lett az övé. Itt készült a Diárium is. A háború alatt azonban nemcsak könyveket adtak ki és nemcsak folyóiratot készítettek, hanem készítettek titkon különféle hamis mentesítő iratokat üldözötteknek, menekülteknek. A szerkesztőség a Gólyavárban működött, a nyomdagépek a pincében dübörögtek. A művezetőt úgy hívták: Földeák János. Az iratokra igazi pecsét került a Teleki Intézetből, Kosáry Domokos és Benda Kálmán intézetéből. (Az intézet munkatársa volt akkor a nagybátyám, Kenyeres László.) Ezt az utat ajánlotta fel édesanyám Radnótinak. Radnóti kedvesen mosolygott, tett egy félszeg mozdulatot a kezével, és elhárította a segítséget. 2009
• 250 •
Kenyeres.indd 250
2010.07.16. 9:39:37
Névmutató Készítette: Molnár Anna
Ábrányi Emil 101 Adorno, Theodor W. 171, 175 Ady Endre 12, 19–22, 26–39, 41, 46, 49, 51–52, 54, 61, 63, 68–69, 71, 73, 75, 77, 103–104, 106–108, 121, 130, 158–159, 163, 169, 177–182, 189, 195, 204, 214, 218, 224, 230–231, 238, 252, 256–257, 259, 263, 269–270 Albert Zsuzsa 190 Aldington, Richard 140 Alexander Bernát 104 Almási Miklós 165 Almeida Garrett 10 Ambrus Zoltán 26, 227 Ammers-Küller, Jo van 140, 142 Andrássy Gyula 50 Antiszthenész 155–156, 165 Antokolszkij, Mark 68 Apollodórosz 22, 24 Apuleius, Lucius 28 Aragon, Louis 128 Arany János 130 Asch, Solomon 140, 142 Ascher Oszkár 240 Avenarius, Richard 55–56, 60 Avigdor Hamerein 147
Babits Mihály 12, 21, 46, 48, 51–53, 60–62, 66–75, 77–80, 101, 103–109, 115–116, 118, 122, 124, 126, 133, 140–142, 149, 160, 162–164, 178, 181–182, 187, 189–194, 196–214, 218–220, 225, 227–234, 238, 240– 248, 255–260, 263, 270, 271 Bach, Johann Sebastian 74, 94 Bacsó Béla 189 Balassa József 110 Balassa Péter 96, 99 Balázs Béla 54, 61, 77, 103 Bálint György 225 Balla Borisz 148 Balzac, Honorè de 46 Bánffy Miklós 127 Barabás Gyula 148 Bárczi Géza 14 Bárdos László 24, 132, 139–140 Barker, V. D. 140 Barrès, Maurice 34 Bartha Tibor 161 Bartók Béla 60–63, 106, 262 Basch Lóránt 193, 200–202, 204–206 Bata Imre 23, 25 Báthori Csaba 90
• 273 •
Kenyeres.indd 273
2010.07.16. 9:39:39
Batthyányi Géza 50 Baudelaire, Charles 28 Beinert, Wolfgang 86 Béládi Miklós 94 Belia György 109, 195, 232 Benda, Julien 12–14, 79, 117, 233 Benda Kálmán 250 Benedek Marcell 104, 107 Benjamin, Walter 168 Benyhe János 116, 128 Beöthy Zsolt 114 Berczik Árpád 130 Berda József 205, 207, 245 Berény Róbert 54, 59, 194, 235 Bergman, Ingmar 92–94 Bergson, Henri 75, 77, 79, 96, 220, 232–234 Berzeviczy Albert 116–117, 121, 125, 127–128, 146–148, 158 Bethlen Istvánné 125 Bíró Lajos 30, 49, 101, 148 Boccioni, Umberto 54 Bodnár György 269 Bogdanov, Alexandr 60 Bóka László 28–29, 62, 204–205, 264 Bókay János, ifj. 118–119 Bokor Imre 106, 194 Bokor László 196 Bolyai János 271 Bontempelli, Massimo 140, 142 Bónyi Adorján 241 Borgese, Giuseppe Antonio 140, 142 Bori Imre 189 Boros László 84 Bölöni György 37 Bradley, Andrew Cecil 145 Bródy Sándor 22, 29–31, 50, 108, 257 Brüll Adél 37 Buber, Martin 72, 225 Buda Attila 49
Busch, Fritz 225 Bustya Endre 38 Camus, Albert 238, 267 Čapek, Karel 140, 142 Carlyle, Thomas 46 Carnap, Rudolf 232 Cézanne, Paul 56–58 Chagall, Marc 26, 59 Chorin Ferenc 50 Comte, Auguste 46 Corvin Mátyás 129 Crémieux, Benjamin 148, 150 Császár Elemér 104, 121, 269 Csáth Géza 48–49 Csathó Kálmán 101, 121–122 Csehov, Anton Pavlovics 89, 167 Cserny József 234 Csiky Gergely 130 Csuka Zoltán 246 Dani Tivadar 39 D’Annunzio, Gabriele 75 Daumier, Honoré 165 Dawson Scott, Catherine Amy 117 Debray, Régis 181 Dehmel, Richard 109 de la Mare, Walter 140, 142 Dénes Sándor 30 Derrida, Jacques 27 Déry Tibor 218 Descartes 168, 175 Devecseri Gábor 162, 204–205 Diogenész 154–156, 165, 168, 172, 175–176, 183 Dobozy Zsófia 125 Dóczi Lajos 130 Dóczy Jenő 224 Dohnányi Ernő 59, 61, 115 • 274 •
Kenyeres.indd 274
2010.07.16. 9:39:39
Döblin, Alfred 110 Drinkwater, John 140 Dryden, John 26 Dučić, Jovan 140, 142 Eckhardt Tibor 50 Eftimiu, Victor 142 Egge, Peter 140, 142 Elek Artúr 70, 108, 203–204 Eörsi István 20 Eötvös József 130 Epiktétosz 172 Erdélyi József 12, 61– 64, 199, 240, 243, 259–260 Erdődy Edit 266 Evola, Julius 23 Farkas Lujza 49 Fazekas László 163 Fehér Erzsébet 193 Fenyő László 200 Fenyő Miksa (Maxi) 49–50, 108, 193, 226, 248 Ferencz Győző 245–246 Ferenczi Zoltán 105 Ferenczy Károly 59 Feuchtwanger, Lion 225 Fielding, Henry 165 Finta Gábor 262 Fodor András 59 Fodor József 64, 203 Foucault, Michel 168, 171 Földeák János 250 Földi Mihály 110, 159 Frye, Northrop 269 Fülep Lajos 23, 57–59, 77, 226, 270–271 Fülöp László 209 Fürst Sándor 235 Füst Milán 103, 111, 122, 194, 218, 249
Gadamer, Hans-Georg 169–170, 174 Gál István 263 Galsworthy, John 117, 119, 127, 133, 14 0, 142, 145 Gárdonyi Géza 108 Gauguin, Paul 56–57, 60 Gaultier, Jules de 230 Gellért Hugó 142, 191–192 Gellért Oszkár 108, 141, 189, 191–193, 197, 201, 219, 246–247, 270 Germanus Gyula 127 Gide, André 140, 142 Giesswein Sándor 106 Gladkov, F. V. 141 Goethe, Johann Wolfgand 118, 128, 140 Gombocz Zoltán 269 Graves, Robert 26 Grüll Tibor 172, 180 Gulyás Klára 228 Gyallai Domokos 115 Gyarmati Fanni (Fifi) 245 Gyergyai Albert 142, 149, 245, 258 Gyulai Pál 64, 114, 196 Habermas, Jürgen 171, 174 Hajdu Henrik 142 Halász Előd 33 Halász Gábor 214, 242, 259–260 Hamann, Johann Georg 88 Hamvas Béla 23, 141, 258 Harden, Max 30 Hartenstein Jenő 49 Hartmann, Nicolai 51 Hatvany Lajos 31, 37, 50, 103, 148, 193, 213 Hatvany Lajosné 148 Hauptmann, Gerhardt 110 Hegedűs Lóránt 203 Hegel, G. W. F. 38, 154, 169, 208
• 275 •
Kenyeres.indd 275
2010.07.16. 9:39:39
Heidegger, Martin 46, 71–72, 79, 162, 169–170, 181, 232–233, 238 Héjjas Iván 148 Heller Ágnes 163, 170 Heltai Jenő 118, 122, 124–126, 150 Herczeg Ferenc 50, 101, 116, 121–126 Heredia, José Maria 22, 24–25 Hevesi András 141, 245 Hevesy Iván 78 Hirsch, Emanuel 40 Hitel Dénes 215 Hitler, Adolf 164, 197, 221, 223, 225–226 Hóman Bálint 195 Homérosz 48, 256 Honti János 33 Horger Antal 249 Horkheimer, Max 171, 175 Horthy Miklós 132, 262 Horvát Henrik 105 Horváth Béla 244 Horváth Iván 199, 222, 224 Horváth János 269 Horváth Márton 224 Horváth Zoltán 50 Hölderlin, Friedrich 47 Hubay Miklós 255 Husserl, Edmund 71, 79, 169, 170, 208 Huszka József 61 Huysmans, Joris-Karl 75 Huyssen, Andreas 168, 171 Ignotus Pál 49, 60, 62–64, 89, 116–117, 148, 151, 224, 228, 229, 256 Illés Endre 62, 194, 245 Illyés Gyula 12, 20, 23, 63–65, 128, 141–142, 151, 196, 198–199, 205, 226–227, 234, 243, 246–248, 259–261 Isac, Emil 126, 140
Jakobson, Roman 88 James, Henry 72 James, William 55 János Pál, II. pápa 83 Jékely Zoltán 242 Jeromos 80 Jókai Mór 14, 130 Jólesz Károly 83 Josephson, Erland 93 Jósika Miklós 130 Joyce, James 78, 128, 258 József Attila 61, 77, 89–90, 151, 163, 181, 187–190, 193–217, 221–224, 235, 238–239, 242, 244–245, 249, 260, 269 József főherceg 122 József Jolán 202, 206, 216 Juhász Ferenc 251, 269 Juhász Gyula 22, 62, 68, 103–106, 198, 213, 256–257 Kádár Endre 50 Kaffka Margit 108 Kafka, Franz 59 Kálmán C. György 98, 100 Kamarás István 266 Kant, Emmanuel 56, 75, 78, 136, 168, 175, 230 Karafiáth Judit 266 Karátsony Endre 88 Kardos László 38 Kardos Pál 197 Karinthy Frigyes 49, 111, 118, 122, 139, 141, 203 Károlyi Amy 59, 270 Károlyi Mihály 103 Kárpáti Aurél 49, 112, 203–204, 229 Kassák Lajos 55, 78, 102–104, 108, 112, 116, 122, 141, 151, 198, 245, 258, 260 Katona József 130
• 276 •
Kenyeres.indd 276
2010.07.16. 9:39:39
Kazinczy Gábor 269 Kecskeméti György 208 Kecskeméti Pál 208 Kelemen Pál 100 Kelevéz Ágnes 69, 213, 215, 234 Kemény Simon 148 Kemény Zsigmond 98, 130 Kempis Tamás 41 Kenyeres Imre 250 Kenyeres János 133, 269 Kenyeres László 250 Kenyeres Zoltán 191, 210, 233, 255 Kerényi Károly 191, 210, 233, 255 Keresztury Dezső 163 Kernstok Károly 54, 59–60 Kerr, Alfred 225 Kéry lászló 255 Kierkegaard, Sören 38–41 Kincs Gyula 28 Király István 20, 33, 36, 38, 181–182, 264–265, 268 Kisch, Egon Erwin 225 Kiss Ferenc 102, 217, 230, 238 Kiss József 31, 108 Kiss Menyhért 105–106 Knapp Miksa 49 Knittel, John 127 Kóbor Tamás 236 Kodály Zoltán 60–64, 107, 241 Kodolányi János 64, 226, 245 Koestler, Arthur 217 Kohn, Dorrit 236 Kolozsvári Grandpierre Emil 163, 255 Komjáthy Jenő 67, 256 Komlós Aladár 172, 248 Kornfeld Móricz 50 Kosáry Domokos 250 Kosztolányi Dezső 21, 25, 46, 48–49, 53, 62, 67–83, 86–89, 91, 101–102, 104–109, 113, 115, 118–122, 124–126,
142, 144–145, 148, 150–154, 159–160, 162–164, 172–174, 177–184, 187, 198, 200–203, 205, 207, 212–220, 229–234, 236–238, 242, 256–260, 268 Kosztolányi Dezsőné 106 119 122 203 237 Kott, Jan 26 Kovács Ida 215, 234 Kölcsey Ferenc 215, 234 Köpeczi Béla 263 Kránitz Mihály 86 Krates (Kratész) 155 Krúdy Gyula 97, 120–122, 148, 150, 257 Kukorelly Endre 46 Kurt Gödel 271 Kürti Pál 152 Lackfi János 24 Laczkó Géza 103 Lampérth Géza 115 Langer, František 140, 142 Lányi Hedda 70 Latinovits Endre 195 Latinovits Zoltán 182 Lebas, Yvette 148 Lemière, Alain 188 Lengyel András 177, 179, 223 Lengyel Balázs 255 Lengyel Géza 150 Lenin 60, 141, 221, 234 Leonov, L. M. 141 Lesly, Henriette 119 Lesznai Anna 61, 103 Lévay József 71 Lévinas, Emmanuel 27, 72, 170, 210 Lévi-Strauss, Claude 88, 180 Lotz Károly 129 Ludwig, Emil 225 Lukács György 12, 20, 55, 59–60, 69, 77, 85, 95, 162, 171, 255, 270
• 277 •
Kenyeres.indd 277
2010.07.16. 9:39:39
Lukianosz 23, 28 Lyka Károly 51 Lyotard, Jean-François 170 Mach, Ernst 55–56, 60, 231–232 Madách Imre 82–83, 107, 130, 155 Makai Emil 256 Mallarmé, Stéphane 97 Man, Paul de 29 Manet, Édouard 55, 57 Mann, Heinrich 110 Mann, Thomas 47–59, 110, 140, 142, 183, 225 Márai Sándor 127, 196, 235–237, 260 Marcus Aurelius 164, 171–174, 178, 180, 231, 238 Marcuse, Herbert 171 Margueritte, Victor 128 Marinetti, Filippo Tommaso 53, 128 Marquard, Odo 174 Martin du Gard, Roger 78 Marton Márta dr 208, 212 Marx 102, 141, 220 Matuska Szilveszter 235 Medici, Lorenzo de 47 Menedemos (Menedémosz) 155 Menippos (Menipposz) 155 Mérei Ferenc 266 Merva Mária, G. 228 Mészöly Miklós 88, 90–91, 95–100 Mikszáth Kálmán 130 Milotay István 116, 178 Mirbeau, Octave 128 Mohácsi Jenő 118 Molnár Ferenc 50, 102, 125 Monet, Claude 55, 57, 188 Monimos (Monimosz)155 Móricz Miklós 225–226 Móricz Virág 50, 192
Móricz Zsigmond 75–76, 103–106, 108–109, 116, 118, 121–122, 141, 144, 151, 187, 190–192, 217, 229, 238, 251 257, 260 Mozart, Wolfgang Amadeus 74 Murányi Gábor 192–193, 213, 224 Mussolini, Benito 164, 177–178 Muth, Daniel 90 Nagy Endre 49, 141 Nagy Lajos 108, 245 Nagy Péter 104 Nagy Zoltán 108, 247 Négyesy László 68 Németh Andor 189, 194, 196, 198, 202, 205, 215–217 Németh G. Béla 48, 67, 89, 181, 212, 238 Németh László 61, 64–66, 94, 197, 227–229, 259 Nero 80, 119, 159 Nexö, Martin Andersen 140, 142 Nietzsche, Friedrich 34, 47, 52, 55, 79, 97, 159, 163, 165–166, 172, 174, 235, 271 Novák Károly 241 Novalis, C. F. L. von Hardenberg 47, 58 Nyerges, Anton N. 90 Ortutay Gyula 244 Osvát Ernő 30, 37, 46, 49–50, 61, 72, 78, 103–104, 108, 190–191, 228, 240, 257, 268 Ottlik Géza 45, 255, 260–261 Ould, Hennon 127 Ovidius, Publius 24–25 Örkény István 269 Örley István 260
• 278 •
Kenyeres.indd 278
2010.07.16. 9:39:39
P. Bálint S. J. 83 Pakots József 101 Palágyi Menyhért 101 Palotai Erzsi 240 Pándi Pál 264–265 Pap Károly 65 Pápay Sámuel 14 Pasolini, Pier Paolo 168 Passmore, John 231–232 Pázmány Péter 41, 84, 180, 250 Peirce, Charles Sanders 232 Pekár Gyula 116, 121–122, 147–148 Periklész 156 Perneczky Géza 58 Peterdi Andor 101, 113 Petőfi Sándor 61, 63, 101, 106, 112, 114 t, 129–130, 163, 205, 257 Petri György 238 Pilinszky János 97 Pintér Jenő 116 Pirandello, Luigi 177 Platón 88, 141, 156, 172, 176 Poe, Edgar 70–71 Pogány Béla, M. 12 Pomogáts Béla 62, 269 Pontoppidan, Henrik 140, 142 Popper, Karl 271 Proust 10, 78, 258 Puskás Attila 86 Rába György 67, 255 Rádl Ödön 29 Radnóti Miklós 240–246, 248–250 Radnóti Sándor 20 Radó Antal 117–118, 127 Rákosi Jenő 104, 117–118 Rapaics Rajmund 245 Rapaport Samu Dr 199, 212 Rátz Kálmán 223 Rédey Tivadar 203
Remarque, Esich Maria 128, 225 Reményik Sándor 245 Renan, Ernest 12, 172–174 Renard, Jules 260 Renn, Ludwig 225 Renoir, Auguste 51 Renouvier, Charles 12, 233 Réti István 203 Reuss András 86 Révay József 142 Reviczky 256 Réz Pál 105, 119, 122, 151–152, 213, 235 Rippl-Rónai József 59 Romains, Jules 128, 140, 142, 148 Rónai Mihály András 12 Rónay György 261, 269 Rónay László 255, 264–265, 269 Rorty, Richard 71–72, 77, 80, 271 Rothermere, Harold 119–123 Rozics István 148 Rubinyi Mózes 107 Safranski, Rüdiger 46 Sallai Imre 235 Salten, Felix 150 Sándor Pál 195 Sárközi György 64, 128, 240 Sárközy Péter 202 Sassoon, Siegfried 140, 142 Sassy Csaba 194 Savonarola, Girolano Scheler, Max 51 Schelling, Friedrich Wilhelm 23, 46–47, 60 Schopenhauer, Arthur 75, 80, 159, 174, 220, 231–232, 235, 238 Schorske, Carl 75 Schönberg, Arnold 51
• 279 •
Kenyeres.indd 279
2010.07.16. 9:39:39
Schöpflin Aladár 49, 102–103, 107–108, 114, 124–125, 142, 145, 150, 196, 200 , 203–204, 220, 226, 244, 258–260 Schumann, Robert 74 Sebestyén Károly 115, 155, 183 Semper, Johannes 140, 142 Seneca 80, 164, 172 Serna, Ramón Gómez de la 140, 142 Sértő Kálmán 243 Shakespeare, William 26, 41, 131, 145 Shaw, George Bernard 117 Sík Csaba 205 Sík Sándor 203, 242, 244, 249 Sipos Lajos 101, 194 Sloterdijk, Peter 166, 168, 171, 174– 176, 182–183 Sokwado 188 Solohov, M. A. 141 Soltész Ferenc 13 Somlyó György 41, 190 Somogyi Erzsi 240 Sorgner, Stefan Lorenz 174–176 Sőtér István 257, 268 Spengler, Oswald 174 Spinoza 67–69 Stauder Mária 228 Stirner, Max 34 Straka, Anton 142 Sumonyi Pap Zoltán 128 Supka Géza 107 Suppé, Franz von 28 Surányi Miklós 101, 114 Swenson, David F. 39 Swenson, Lillian Marvin 39 Szabó Árpád 162–163, 181 Szabó B. István 269 Szabó Dezső 54–56, 61, 67, 103–104, 178, 182, 196– 197, 203, 227, 257–258
Szabó Ferenc 238 Szabó László, Cs. 246 Szabó László, V. 168 Szabó Lőrinc 61, 64, 107, 142, 189, 199, 240, 245, 248 Szabó Pál 267 Szabolcsi Miklós 27, 89, 189, 1 94, 200, 202, 205, 207, 209– 210, 212, 221, 239, 257, 270 Szabolcska Mihály 49, 115, 256 Szalai Emil 125 Szalai Imre 107 Szántó Judit 193, 198, 213, 215, 222– 224, 235, 236 Szász Zoltán 30 Széchenyi István 128 Szegedy-Maszák Mihály 178–180, 265 Szegi Pál 64 Szemere György 115–116 Szemere Samu 154 Szemlér Ferenc 246 Szénási Zoltán 262 Szenczi Molnár Albert 81 Szép Ernő 256 Szerb Antal 246, 260 Szeredás András 264 Szigeti Lajos Sándor 189, 202, 209 Szilasi Vilmos 71–72, 79, 232 Szinyei-Merse Pál 59 Szókratész 155–156, 175 Szőke György 199, 202, 205–206 Sztravinszkij, Igor 61 Taine, Hippolyte 172 Takács Gyula 255 Tamási Áron 260 Tandori Dezső 181, 238, 252, 256, 264 Tarkovszkij, Andrej 80 Tasi József 191–192, 213 Téglás Ferenc 221
• 280 •
Kenyeres.indd 280
2010.07.16. 9:39:39
Téglás János 193–194, 200, 259 Telekes Béla 194 Teles (Telész) 155 Tersánszky Józsi Jenő 62– 63, 108, 114, 257 Thomka Beáta 99 Timár György 90 Tisza István 195, 257 Todd, Olivier 267 Toller, Ernst 127–128 Tolnai Gábor 31 Tolsztaja, Tatjana 21 Tolvaly Ferenc 45 Tóth Aladár 60–62, 64 Tóth Árpád 62, 71, 104, 257 Töreky Géza 249 Tucholsky, Kurt 168, 225 Tverdota György 90, 196, 199, 207 Ugron Gábor 50 Ulmann, Liv 93 Undset, Sigrid 140, 142 Ungvári Tamás 270 Unruh, Franz von 109 Vágó Márta 205, 208 Vaihinger, Hans 48 Vajda János 106, 227, 256 Valachi Anna 199 Valéry, Paul 25, 74 Vámbéry Rusztem 148 Váradi Antal 101 Varga Katalin 228 Vargha Gyula 116
Vargha Kálmán 190 Vas István (Pista) 78, 163, 212–213, 221, 227, 236, 242, 246 Velázquez, Diego 27 Veres András 180, 266 Vezér Erzsébet 28, 218 Vikár Béla 106 Voinovich Géza 121 Vörösmarty Mihály 52, 102–103, 107– 109, 116, 129–130, 252, 257, 269 Waldapfel József 264 Walter, Bruno 225 Wassermann, Jakob 110 Watteau, Antoine 26–27 Wells, H. G. 117 Weöres Sándor 22–26, 58–59, 80, 226, 241–242, 249, 261, 268, 270 Werfel, Franz 109, 140, 142 Wierzynski, Kazimierz 140, 142 Wilde, Oscar 167 Wittgenstein, Ludwig 232 Wordsworth, William 248 Zaicz Gábor 83 Zelk Zoltán 245 Zempléni Árpád 101 Zergi Tibor 161 Zrínyi Miklós 129 Zweig, Stefan 140, 142 Zsarnay Lajos 13 Zsoldos Sándor 220, 232 Zsolt Béla 128, 196, 204, 213, 236
• 281 •
Kenyeres.indd 281
2010.07.16. 9:39:39
