WASS ALBERT: KATONA LEVELEK KENESE ERZSÉBETHEZ ÍRT LEVELEZÉSBŐL 1944 február 1950 február között (RÉSZLETEK) 1. Sepsiszentgyörgy, 1944 február 2. Erzsébet, kedves. Az áramkör naponta kapcsolódik. Tudom. Hiszen híradó vagyok. A vezetőállomás Maga, hívása pontosan befut, szokott időközökben. Olyankor halk jeleket sugározunk egymás felé. De néha én, mint tagállomás, renitenskedem. Szabály ellen kezdem hívni és csodálatos: pillanatok alatt felel reá és nem is haragszik. Ez estefele történik leginkább 11-12 között. Erzsébet, hétfőn délelőtt Pestre érkezem. A személyvonattal. Hacsak nem változik valami. Szeretnék sokat együtt lenni Magával, de nem tudom a tennivalók miképpen alakulnak. Restellem és rossz a lelkiismeretem, hogy mindég Magukhoz szállok – hiszen háború van – de annyira önző vagyok: minél közelebb akarok lenni magához. Majd valahogyan elrendezem a lelkiismeretemmel, ha hozhatok valamit Brassóból, vagy Maga jön le ide, s vendégem lehet. Ne haragudjon, hogy csak ilyen hitvány papírra írok. Ünnep van, nem lehet levélpapírt kapni. Az irodát csak szombaton veszem át végleg. Ezt a levelet az ágyból írom, most jöttem vissza Brassóból, ahol két napig „látogattam”, első bemutatkozásképpen. Erzsébet, most mindjárt behunyom a szememet és bekapcsolom a titkos adó-vevőt. Meghallja a hívójelemet? Meghallja, tudom. S láthatatlan sugarak szárnyán, szép kicsi pillangóm, ide jön. (kézzel aláírva) Albihoz. Ui. (gépelve) Ne haragudjék, hogy ilyen röviden írok. Sok a dolog az átvétellel s mikor az irodában vagyok, nem írhatok, mikor meg írhatnék, vagy kávéházban, vagy rossz szállodai szobában ülök. De már csak három nap van hátra s rendbe jön a szénám.
2. Fejléc: NÉMET-OLASZ TISZTIBIZOTTSÁG MAGYAR ÖSSZEKÖTŐ (gépelve) 1944. február 15. (Sepsiszentgyörgy, nincs megnevezve a hely) Erzsébet kedves, azt hiszem nem is kell megírjam, mert amúgy is tudja: nehány napja beteg vagyok. Kolozsvárt olyan lázam lett, akkor szedni kezdtem az orvosságot s most is csak olyan vagyok még, mint az őszi légy. Valami hűlés ütött belém, ilyen divatos nyavalya. De bizonyára egyszer majd elmúlik. A darabunkat már egészen tisztán látom. … Nagy hó van itt, hideg nélküli hó. … Jó ilyen halk városban lenni, ahol lassúbb az élet, egyszerűbbek a sorsok, nyugodtabbak az emberek. A szobámat ma úgy-ahogy berendeztem. …
3. Február 16. (borítékon nyomtatva: NÉMET-OLASZ TISZTIBIZOTTSÁG MAGYAR ÖSSZEKÖTŐTISZT SEPSISZENTGYÖRGY, Károli Gáspár u 17 Telefon: 164. (boríték csatolva, azon a bélyegzőn: Budapest, 1944 február 19.) Látja, milyen jól halad az írás?......Csöndes napom volt. Ötkor hozzákezdtem s most alig múlt tizenegy. Csak éppen elfelejtettem vacsorázni s most már záróra múlt. …….. Elküldöm. Izgatottan várom, mit szól hozzá. Ez az első kép valahogy különösen közel áll hozzám. Szinte sajnálom, hogy a következőkkel más környezetbe kerülök. (L.É megjegyzése: Tavaszi szél c. színműről lehet szó). Nagyon jól érzem magam a hegyen. Nem is írok most többet, Erzsébet. Fáradt vagyok és álmos. És beteg még mindég. De már úgy érzem, múlik…. Erzsébet kedves, álmodjunk szépeket. (kézzel aláírva): Albi. 4. Fejléc: NÉMET-OLASZ TISZTI BIZOTTSÁG MAGYAR ÖSSZEKÖTŐTISZT 1944. február 22. Kedves, nagyon köszönöm a levelét…….. ….. Itt küldök újra nehány oldalt. Kevés, de nem volt időm még többre…. Négy napig máshol jártam és holnap újra Brassóba megyek. Talán holnap után folytathatom. Még össze kell állítsam a Brassóba szóló iratokat, nehány német jelentést kell szerkesszek, nem álmodhatom tovább. … Hűséggel és szeretettel várja híradását (kézzel aláírva) Albi 5. Sepsiszentgyörgy 1944 február 26. (Az EGÉSZ ÉRDEKES!) Erzsébet kedves – itt küldöm a második felvonást, valamint a harmadik felvonáshoz a pótlásokat….. Nem gondolja, hogy addig is be kellene nyújtani a darabot a Nemzetihez? Telik az idő…. De jó, hogy néha este hallom a hangját. Tudja-e, hogy mennyi bosszúságom, kellemetlenségem és bánatom van? Jó, hogy nem tudja. A katonaságnál vannak a bajaim. Ostobaságok, de bosszantók, bántól, kellemetlenek. Volt csapattestemtől, a híradóktól indult ki ellenem egy csúnya támadás. Először, hogy viseltem a vaskeresztet, pedig még nem volt meg az engedélyezése. Sőt, ők arról sem tudtak, hogy megkaptam. Megsértődtek, följelentettek. Följelentettek az Egyedül Vagyunk-ban megjelent cikk miatt is, a „rengeteg egyéb hőstett” miatt, amit Oláh Gyurka írt, bár kértem, hogy ez a szó „hős” ne legyen benne, mert ostoba és bántó szó. Följelentettek, hogy nyilvánosan dicsekszem meg nem történt „hőstettekkel”. Végül, hogy teljes legyen a csokor, Surányi szds, aki elhagyott szobámba költözött Brestben, (L. Éva kérdése: Bukarest lehet, vagy van Brest nevű város?) kutatott a holmim között, amik ott maradtak. Meglelte egy füzetemet, melyben egyéni följegyzéseim voltak. Novellatémák, regényvázlatok stb. Többek között nehány megtörtént epizód leírása, ezekhez fűzött kommentárokkal, meg nehány másoktól hallott eset, mely rossz fényt vet bizonyos urakra. Volt nehány bősz elmefuttatás is, ami bizony olykor éles bírálat volt, bizonyos dolgok fölött. Tekintettel, hogy voltak részletek, melyek Surányi híres gyávaságát érintették: fogta a füzetet és följelentéssel együtt beküldte a hadtestnek. Ez
tehát a harmadik támadás. Surányival elejétől fogva hadilábon voltam. Tudta, érezte, hogy ismerem. Tisztán látom a benne rejlő hitványságokat és ezért gyűlölt. Összeszövetkezett tehát egy másik bajkeverővel, akinek a nőjéről, egy szamosújvári hírhedt „parazitáról” cikket írtam múlt nyáron s emiatt tartotta velem a haragot és most egyesült erővel a nyakam kitörését határozták el. Hát a nyakamat kitörni, azt nem éppen olyan egyszerű. De bosszúságot, kellemetlenséget okoznak csőstül. Nevetséges és egyben dühítő, hogy ezekben a súlyos időkben ilyesmivel kell töltse az időt az ember. Ha sokáig bosszantanak, lemondok a rangomról – erről a nagyról – és kérni fogom a leszerelésemet. Hazamegyek, vagy ki a havasba valahova – írónak. Kezdek nagyot csalódni a katonákban. Erzsébet, nem azért írom ezeket, hogy elkeserítsem, vagy megijesszem. De jól esett elmondani valakinek. Senkinek sem szóltam még ezekről. Hogy a támadásoknak van-e alapjuk? Van. Minden támadásnak a világon van valami alapja, ha kicsike is. Követtem el hibákat, hogy véletlen, vagy szándékosan, az mindegy: hibák voltak, amikre vigyázni kellett volna. Nem lett volna szabad leírni a gondolataimat abba a füzetbe és ott felejteni. Ma már azt sem tudom, miket írtam. Az embernek vannak olykor lázadó pillanatai és az írónak éppen gyakorta. Tudnom kellett volna, hogy idegen kitüntetések viselését a Kormányzó kell engedélyezze s hogy ezt a szolgálati út betartásával kell kérni. Tudnom kellett volna… ej, ha az embert a katonaságnál támadni akarják, mindég lehet felületet találni rá. Na nem baj, végigverekedjük ezt is. Csak éppen hogy piszkos verekedés. … Erzsébet kedves, gondoljon sokszor rám. Néha nagyon egyedül érzem magamat mostanában. Valahogy úgy érzem: nem áll mellettem senki és a rossz összegyűl és rám nehezedik. Néha úgy érzem, egyszerűbb s jobb volna pontot tenni az egészre. Tudja, ha az ember ellenséggel harcol, az más. Annak célja és értelme van. Az tiszta verekedés, így jelölöm meg a fogalmát. De ez a hajsza, amit belülről indítottak ellenem, ez a magam véreitől jön és néha olyan céltalannak érzem a védekezést. Minek? Ha a testvéreim akarnak vízbe fojtani, érdemes küzdeni ellenük? Érdemes győzni egy ilyen küzdelemben? Még a győzelemnek is fájdalmas és rossz íze marad az ember szájában, talán egy életen keresztül. Nem veszem észre, hogy valaki is mellettem állana a katonák közül, pedig ők is magyarok s én is az vagyok. És magunkban is, nyíltan is mind jót akarunk. Hát akkor mi ez? Belezavarodik az ember….. Fáradt vagyok, nyugtalan és magányos. Szeretném, ha már vége volna. Sokat gondolok magára és szomorúan. Albi 6. Fejléc: NÉMET-OLASZ TISZTIBIZOTTSÁG MAGYAR ÖSSZEKÖTŐTISZT Kolozsvár, 1944 március 1. Kedves Erzsébet! Nagyon szeretnék találkozni Magával. Sajnos nem valószínű, hogy hamarosan Pestre mehessek. Hétfő déltől csütörtökig Kolozsvárt vagyok, nem tudna abban az időben lejönni? Annyi, de annyi beszélni valóm volna, a darabról és mindenről. Dolgom nem sok van abban az időben Kolozsvárt, majdnem egész nap együtt lehetnénk. Csütörtökön már vissza kell jöjjek és akkor valószínűleg Kenschitzki – a német ezredes – jön át egy hétre és ezalatt őt kísérem. Tehát huszadika előtt csak abban az esetben mehetnék, ha hirtelen fölrendelnének valami miatt. Ez pedig nem valószínű s akkor is csak egy napra mehetnék. … Albi
Lakásom: Farkas u. 8. Ebédelni a Központiban szoktam. Szerdán felolvasást tartok a vármegyeházán, Vöröskereszt-délután keretében. Pénteken van az írói estem itt. (kézírással): Most kapott távirat szerint Kolozsvári felolvasásom kedden du. lesz! 7. Fejléc: NÉMET-OLASZ TISZTIBIZOTTSÁG MAGYAR ÖSSZEKÖTŐTISZT 1944 március 16. (Sepsiszentgyörgy) Erzsébet, kedves – hosszas távollét után megint itt vagyok – két napra. Zajos hetem volt és fárasztó. Folyton vonaton, autón, vonaton: háromszor jártam meg Kolozsvár - Brassó között az utat. Talán hallott a zavargásokról? Bár az újságok keveset írhattak s azt is elkésve. Bizony, majdnem beverték az én fejemet is a jámbor brassóiak. ….. Mindkét irodalmi cirkusz szépen sikerült. A sepsiszentgyörgyi valósággal hajmeresztően nagyszerű volt. Képzelje: egész éjszaka utaztam, hajnalban érkeztem, azonnal gépbe ültem s lehajtottam Brassóba. Onnan este 6-kor érkeztem vissza. És hétkor kezdődött az „estély”. Halálra ünnepeltek. Alig győztem utána vonatra mászni, hogy délben újra Kolozsvárt legyek a jelentéseimmel. …… Ha valami közbe jön, telefonálok. Ha nem kap hírt, úgy hétfőn este érkezem. Addig is gondoljon szeretettel (kézzel aláírva) Albira 8. 1944. március 24. (Sepsiszentgyörgy?) (AZ EGÉSZET OLVASD EL!) Erzsébet, kedves – ma megérkezett a levele, szemrehányással teletűzdelve. Igazán, igazán. Hála Istennek, hogy az asszonyok olyan mások. Az élet nagy dolgait más vonalakon látják: talán igazuk van. Talán valóban mások a nagy dolgok, s ami politikában, hadműveletben, népek és nagy embertömegek között, fölöttünk és velünk történik: az mind sokkal kisebb dolog, mint az ember egyéni érzései és belső élete. Igen, szép így látni és így érezni az életet. Én azonban most sajnos túlságosan benne élek a történésekben. Minden, ami történik, mintha velem történnék és csak rajtam keresztül a hazámmal és nemzetemmel. De izgalmas és harcos dolog ez, így érezni a történéseket, szinte elven tárgyi erővel. Tudja, hogy előre megéreztem a bajt? Valami titkos ösztönnel, láthatatlan szimattal, mint a vadállatok. Hetekkel ezelőtt. És most itt van. Brassóban készen állanak a csapatok. Nem háborúra: csak egyszerű bevonulásra. Megszállásra. Hát ezt nem. Ez nem ilyen egyszerű. Akkor levegőbe repül a világ. Akkor még egyszer, utoljára nagyok leszünk mi magyarok, megnövünk és csillagokat rugdosunk le az égről (és lángba borítjuk magunkkal együtt a világot is. Vérbulcsú még utoljára végignyargal akkor ezen a földön és félelmes csodákat lát meg a világ. Mielőtt elpusztulnánk: magunkkal rántjuk Európát is. Ha ezt akarják a sógorok, ezt elérhetik, ha tovább feszítik a húrt ezen a keleti sarkon s „rendet őrizni” ránk eresztik világcsúfjára a mócokat. Akkor itt nagy disznóölés lesz, a perszelés szagától megiszonyodik a világ. Látja – és mondja valaki, hogy nem szép ez – míg én magamban ilyen gondolatokkal vesződöm: Maga Erzsébet, az Asszony…. Karmait nyújtogatja, belekarcol a levélpapírba s visszahúzza őket gyorsan…. …
Nem Erzsébet, egyelőre sajnos nem mehetek. Itt ülök, mert itt kell ülnöm. Mint a pók. Figyelem Brassót. Rajta van a kezem egy idegen nép ütőerén s lesem a lázat, mely végigszáguld rajta olykor. Lesem a mozdulatát, mint ahogy az egyik fenevad lesi a másikat: én akarok hamarabb ugrani! Ha csak egy másodperccel is, de hamarabb! És közben nyugodtan szivarozva elcsevegek velük, időről, háborúról, nőkről … izgalmas játék ez is. Bocsásson meg, ha olykor hosszú idő eltelik és nem írok levelet….. … … Petőfi jut eszembe erről újra: Kutyák dala és a farkasok dala. Én a farkasokhoz tartozom s azokból is a magányosok közé. Morgok csak, ha megugatnak s néha megmutatom a szemfogaimat, ha látom, hogy feledni kezdik. Járom a magam külön utait s nem ismerem el, csak a fajtám törvényeit, az íratlanokat. Társadalomról nem veszek tudomást. Póz? Lehet. De így és eszerint élek és önmagammal megelégedetten. Egyszer írt egy hasonlatot, sasokról. Nem vagyok sas: ez inkább Magára talál, aki a nap felé köröz. Farkas vagyok, közönséges toportyán, aki vicsorog, s akinek habzik a szája, ha dühös. És farkasban magányos. …. És a farkasnak mostanában borzolódik a szőre, mert veszedelem szagát érzi s reng a föld alatta. Jó volna elnyúlni békésen a napsütésben, szagolni a rügyszagú szellőt s nézni a madarakat, ahogy repkednek a fák bomló ágain. Jó volna megfogni a kezét Erzsébet és soha el nem ereszteni. Jó volna. De amikor fegyver csörömpöl és idegen szagok zavarják a tavaszt, akkor nem lehet. Akkor ugrásra készen kell lapulni és vicsorogni kell és sörényt borzolni a veszedelem elé. Ilyenkor villamos áram szaladgál az izmokon és idegeken végig és ha idő jut fáradt tűnődésre: csak a halálra lehet gondolni olyankor, hogyan, mikor s miképpen érkezik. Érti ezt? Én azt hiszem, úgy hiszem, igen. S azért gondoljon tovább is szeretettel (kézzel) Albira Ui. Éva jól van. Kolozsvárt várja az új magyar érkezését. A gyerekek szintén jól vannak. Hétfőn, mikor nagy futással autón Kolozsvártól idáig futottam, egy percre kitértem Szentgothárdra. Búcsúzás volt. Lehet. Megbántam nagyon. A gyerekek olyan örömmel akaszkodtak rám s olyan szomorú volt félóra múlva otthagyni őket. S tudni, hogy mi minden jöhet. 9. (kézzel írva) Kolozsvár 1944 április 9. este Virágom – elmentél és most üres a világ. Ülök az asztalnál, ahol még tegnap együtt vacsoráztunk és nyomodat keresem……. Kedves, nélküled már nem megy tovább az élet….(elmosódott sorok) A magányosság összecsap felettem s lehet, hogy már nem is élek. 10. (kézzel írva) 1944 április 14. éjfél Virágom, köszönöm a levelét. Elég hamar megjött: 14-én. A darab részletekről írok először. Szép. Csak nem az én hangom. Asszonyi. Csodálatosan asszonyi a hangvétel. … (elmosódott sorok) … Ne csodálkozzék, hogy ceruzával írok, emberfeletti a megerőltetés. Feletteseim jóvoltából keddtől ügyeletes tiszt vagyok és 24 órát kell egyfolytában üljek ennél az asztalnál lefekvés, sőt egy percnyi eltávozás nélkül. Ez azt jelenti, hogy két napig nem
tudok dolgozni, mert itt nem lehet, s utána, mikor délben majd átadom a szolgálatot, olyan fáradt leszek, hogy vasárnap délig alszom. Szólva így állunk. És ez így lesz ezentúl minden héten egyszer. Most éjszaka van. ….(elmosódva).. … Nagyon várja Albi 11. Kolozsvár, 1944 június 21. este. Édes, kedves Virágom! Jelentem, hogy a darab elkészült. Nem úgy, mint ahogy elkészült volna akkor, ha végig velem marad. A harmadik felvonással most sem vagyok megelégedve, de nem bántom már, amíg nem jön el, hogy beszéljünk róla. Én nem mehetek. Engem olyan bilincs köt, amit eltépni ostobaság volna, ezt tudja Maga is. Maga kell jöjjön. … Szép a nyár, de nincsen célja. A napsütésnek nincsen melege. Nem hűsít a szél, hiába hozza a hegyek szagát. Jönnie kell. Mert várja minden (kézzel) s Albi
12. 1944. július 13. (Kolozsvár) (a megszólítás fölé utólag géppel írva): A megszólítást utólag írta rá, mert nem akartam, hogy ezredesem őrültnek gondoljon,m aki ilyen megszólítással ír hivatalos leveleket.) Virágom, Napsugaram! Itthon várt a levele, úgy örvendtem neki! Hosszabb úton voltam, ugyanis öt napot tekeregtem. Közben vasárnapot a havason is tölthettem, s ez jó volt, mondanom sem kell. Olyan szép most a havas! Megjártam nehány patakot s nehány tetőt. Láttam őzeket és szarvasokat, láttam egy anyamedvét is két boccsal. És annyi szamócát ettem! Tele van minden üver szamócával, helyenként egészen piros tőle a föld. Fogtam nehány pisztrángot is, ősi vadorzó-módon, kézzel. Megsütöttem ugyanúgy, parázson. Jó volt. Hideg forrásvizet ittam rá s utána szamócát ettem. Nehéz volt újra bejönni a városra. … Jó, hogy elkészült a filmmel. Most pihen, ugye? Leissen ugyan azóta sem jelentkezett és szerződést sem küldött, de remélem, ez nem jelenti azt, hogy a film elkészítése elé más természetű akadályok gördültek. … Előre láthatólag 31-én egy hétre elvisz magával a Kegyelmes úr meglátogatni a kint levő alakulatokat. Érdekes út lesz. … A Napsugár szépen halad, ötvennégy oldalnál tartok. (L.É: Napsugár c. regénye elkészült, de elveszett 1944-ben, néhány év múlva Napsugár c. színdarabot írt belőle.) ….. Nagyon várja, (kézzel) Albi 13. Kolozsvár 1944 július 18. Édesem, Virágom, Napsugaram! Levelét, táviratát egyszerre kaptam. .. Jönnek, ez az én részemről rendben van. Hogy a hónap végén mi lesz katonai vonalon, azt úgysem tudhatom előre, hiszen még két hét van addig. Szerettem volna akkor szabadságra menni a havasra. De még az is kérdés, hogy megkapom a szabadságot. Ha maguk jönnek, nem
megyek a havasra, ennyi az egész. Megyek magával és kiköltözünk a filmezés mellett az erdőre is. Nagyszerű lesz! Csak jöjjenek már! Napsugár szépen halad, ha nem jönnek közbe zavaró akadályok, úgy augusztus végére átmásolással, mindennel készen leszek. Ellenben mi hír a darabunkról? Mondja meg Leiszennek, hogy mielőtt kimennek Szentgothárdra, ne feledjen el küldeni egy ügyes fiatalembert, aki annak a sok embernek az elszállásolását és élelmezését előre elrendezi! … Erzsébetke, Virágom, amért keveset ír, azért sokat gondol Magára és várja nagyon Albi 14. Kolozsvár 1944 augusztus 27. Virágom! Egyetlen percem van írni. Indul a vonat. Veress Laci bajtársamnak, aki ezt viszi a sorsa Gadányi ezredestől függ. Segíteni neki! A kéziratot hitványul másolták. Csapnivaló. Csókolja, Albi. Még ma küldök postán levelet! 15. Kolozsvár 1944 augusztus 29. (L.É: búcsúzó, letargikus, mi a katonai háttere ennek?) Kedvesem, Virágom! Mire ezt a levelet megkapja, talán már ennek a nagy kalandnak utolsó felvonása zajlik, melybe a történelem kontárjai nemzetemet belevitték. Utolsó kaland ez, több nincsen már. Ma már tisztán látom. Magyarok országa évszázadokkal ezelőtt megszűnt. Volt egy ország, melynek középosztálya és vezető rétege különböző népekből asszimilálódva és csodálatosképpen magyarul beszélve fönntartott egy országot, melyet nyelvénél fogva Magyarországnak nevezett. Ennek azonban a magyar nemzethez, a magyar gondolathoz és az igazi magyarsághoz vajmi kevés köze volt. Egy ország az öncélok szolgálatában: ezt a címet lehetne adni a tragédiának, melyet kontár szerzők ripacsokkal játszattak el a magyar nemzet színpadán. Ma utolsó felvonását éljük. Lehet, hogy Maguk megmaradnak. Egy drámai fordulat Budapest számára elhozhatja a kívánt happy end-et: régi határokkal, Szeged és Pécs nélkül Mi örökre elveszünk. Megköszönöm magának, hogy volt. Hogy ismerhettem, szerethettem, hogy gondolhattam Magára és tudhattam, hogy van. Életem legszebb álmait Magától kaptam. Valahol, talán folytathatjuk. Talán szellő leszek egyszer s Maga virágillat: meglobogtatom majd az erdők fölött diadalmasan. Isten vele Erzsébet. Én nem megyek se Pestre, se máshova. Ide tartozom, itt maradok. Élek, amíg lehet s ha már nem lehet: abba hagyom. De nem olcsón. A nagy dúvadakért meg kell fizessen az, aki leteríti. Ha életben marad s lát erdőt, estét, virágot, szépet: gondoljon rám. S én akkor ott leszek. Sok szeretettel, fájdalommal és hűséggel, (kézírással) Albi. 16. Kolozsvár 1944. szeptember 1. Virágom – most kaptam levelét. Látom, jól értesült a helyzetről. Éva éppen itt van és tanakodunk a jövendőről. Tanakodásunk oda lyukadt ki, hogy menni kell nekik Budapestre. Ez a legokosabb. Most Éva hazamegy, elhozza a kölyköket ide Kolozsvárra és innen ha lehet vonattal, ha nem, akkor valahogy másképpen elmegy Pestre és jelentkezik Magánál. Viszi a Napsugár kéziratát is. Én ma még Kolozsvárt vagyok, mint segédtiszt a kerületnél. Pár nap múlva megyek a 2. Hadsereggel Székelyföldre, mint Veress vezérezredes mellé beosztott propagandafőnök. (!) Időszerű hivatal. Bizony, itt nagy a felfordulás, lelkiekben. A lakosság között úgy nőnek a rémhírek pillanatok alatt, mint valami orjás gombák jó eső után. …
Hogy a Napsugár valaha elkészül-e, azt nem tudom. Másképpen akarom a végét megírni, mint ahogy első ízben megcsináltam. Ha lenne egy hét időm, meg tudnám írni,. De most erről szó sem lehet. Virágom, sietnem kell a levéllel. Egy ezredes megy innen a hadtesttől Budapestre és ő viszi a levelet. Sok szeretettel gondolok Magára és adja Isten, hogy még viszontlássuk egymást ebben az életben. Nem mondok külön köszönetet azért, hogy kölykeimet pártfogásba veszi, mert hogy mit érzek ezzel kapcsolatban, azt hirtelen szavakkal papírra vetni nem tudom úgy sem. Nagy szeretettel, (kézzel) Albi 17. Egerlövő, 1944. október 30. … Aztán tudni szeretnék már valamit az október 15-i eseményekről is. Mi itt csak zavaros hallomásokból tudunk valamit. Egy zászlós bajtársam viszi ezt a levelet és remélem, lesz reá válasz is. Szép, hosszú, Erzsébet – válasz. Sok csúnya dolgot láttam, de remélem elfeledhetem még egyszer. Mi van a darabunkkal? Kár, hogy a Napsugárt nem tudtam befejezni, két hét kellett volna még hozzá. Most már ki tudja, befejezhetem-e valaha? Pedig annyi minden van bennem, amit még el kellene mondani. Írjon Erzsébetke, Várja levelét (kézzel) Albi. Dolgozik valamin? Ui. a következő levél már Blarnhof bei Bleichbach-ből van címezve 1945 szept. 8-án. 1946 júl.21-i levelében írja: A Napsugár színdarabbá vált és ősszel Münchenben kerül színre. Ha mód lenne rá, szeretném a kézirat másolatát megkapni Magától. Kiadatnám itt, németül, majd angolul is.
