KELLY HUNTER SOHA
VAGY ÖRÖKKÉ?
Sienna és Lex már gyerekkoruk óta ismerik egymást, de soha semmi nem történt közöttük, ami túlment volna a barátságon. Aztán egy alkalommal mégis szenvedélyes csókban talál egymásra az ajkuk, s már csak idő kérdése, hogy minden fenntartásukat sutba dobják. Sienna azonban megrémül a saját vágya erejétől. Ha beleszeret Lexbe, akkor örökké szeretni fogja, míg a dúsgazdag férfi bizonyára csak szórakozni akar vele. Hogyan döntsön hát?
1. fejezet Alexander Wentworth, akit mindenki csak Lexnek hívott, nagyon türelmes is tudott lenni, ha akart. A pénzügyi piacokon, a tőzsdén, az értékpapír - kereskedés folyamán soha nem veszítette el a türelmét. Ha ki kellett várnia a megfelelő pillanatot, kivárta. Ez is hozzátartozott a munkájához. Akkor is türelemről tett tanúbizonyságot, amikor mondjuk a tengerparton könnyű szél fújt, és neki nem akadt más dolga, csak az, hogy a jachtján kihámozzon egy hosszú lábú szőkeséget az apró gyémántokkal díszített bikinijéből. Tudta, hogy a nők elcsábítását is alaposan ki kell élvezni, és ő pontosan ezt tette, valahányszor csak alkalma nyílt rá, ami nem ritkán fordult elő. A kitartás és a türelem kétségtelenül az erényei közé tartozott. Most azonban egyszeriben cserbenhagyták. Ennek nem csak az volt az oka, hogy már tizenöt órát töltött egy repülőgépen, és nem is csak az, hogy Londonból Szingapúron át Sydneybe tartva még további tíz óra repülés várt rá. Arról, hogy most fogytán volt a türelme, legfőképpen az új személyi asszisztense tehetett, aki egyszerűen megőrjítette. Sienna Raleigh még csak rövid ideje dolgozott nála, és Lex azért vette fel, hogy a „jobbkeze" legyen. A lány művészettörténetből szerzett diplomát, viselkedése kifogástalan volt, a mosolya pedig olyan, hogy bármelyik férfit rabul ejthetett vele. Amikor ők ketten először találkoztak, Sienna ötéves volt. Lex már tizenegy, és el sem akarta hinni, hogy egy szemtelen kis fruska semmilyen téren nem hajlandó elismerni az ő fölényét. Ez mérhetetlenül bosszantotta, de közben le is nyűgözte. Figyelmeztetést kellett volna látnia a dologban, hogy soha ne alkalmazza Siennát, a személyi asszisztensének meg végképp ne tegye meg. A lány lázadó természetével már gyerekkorukban sem tudott megküzdeni, és nemigen hitte, hogy ez azóta megváltozott volna. - Vannak még elolvasni való tőzsdei jelentések? - kérdezte Lex. - Úgy érted, azon a tucaton kívül, amelyet már felfaltál? - kérdezett vissza Sienna anélkül, hogy felnézett volna a könyvéből. - Nem, nincs több. - És van nálad újság, amelyet még nem olvastam? - Már mindegyiken átrágtad magad. Lex csak egy pillanatra fordult félre. - Te mit olvasol? - Egy szórakoztató regényt. A repülőtéren vettem. Éppen ott tartok, hogy a főhős, egy éles eszű, izgalmas és vonzó férfi saját kezével intézi el a gazembereket, aztán pedig elhagyja a gyönyörű, de álnok nőt, aki elárulta őt. - Ez roppant életszerűen hangzik - gúnyolódott Lex. - Majd meséld el a folytatást! Egy darabig az ülése karfáján dobolt az ujjaival, aztán nagy sóhajjal szörfölni kezdett a tévécsatornák között. Sienna felnézett a könyvéből, és Lexre szegezte meleg árnyalatú, zöldesbarna szemét.
- Valld be, hogy nyugtalan vagy, és a legszívesebben járkálni kezdenél a gépen, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. - Ez nem igaz! - És szeretnéd megkapni a könyvemet. - Nem, szó sincs róla. Legalábbis addig nem, amíg olvasod. - Az utószó még hátravan. - Te azt is el szoktad olvasni? - Semmit sem akarok elszalasztani. Egyébként is azért kapom a fizetésemet, hogy ügyeljek a részletekre. Ez kifejezetten benne van a munkaköri leírásomban, emlékszel? - Arról nincs benne valami, hogy minden kívánságomat lesned kell? - A te tervezetedben talán még benne volt, de az előző személyi asszisztensed valószínűleg mindent kihúzott a szerződésemből, aminek köze volt a rabszolgasághoz, mielőtt elküldte nekem. - Ő nagyon értette a dolgát - sóhajtott fel Lex. - Nem is fér a fejembe, miért akasztotta szögre a hivatását azért, hogy kizárólag anya és háziasszony legyen. - Ez valóban érthetetlen - fuvolázta Sienna. - Te szívesen dolgozol mellettem, igaz? - Lex, éppen három napja vagyok a személyi asszisztensed, és ez a három nap kész bolondokháza volt. Két értekezletet kellett megszerveznem, kétszer írattam át a repülőjegyünket, tizenöt percig tartottam a vonalban egy fontos beruházási bank elnökét, és kisírtam a régi titkárnődnél, hogy óradíj alapon továbbra is dolgozzon neked. Mindemellett saját magamat legalább tucatszor kellett emlékeztetnem arra, hogy ne felejtselek el agyonlőni. - Kifejezetten nyugodt kezdet volt. Ausztráliában viszont majd ki sem fogunk látszani a munkából. Elvezni fogod. Sienna végigsimított a legfinomabb mappabőrrel bevont karfán, miközben tekintete bejárta az utasteret. Semmi kétség, megvannak az előnyei annak, ha az ember biznisz osztályon repül. - Apropó, Ausztrália! Továbbra sem tartom jó ötletnek, hogy egy házban lakjunk. Egy hónap hosszú idő, Lex. - A ház viszont hatalmas. Egy egész szárny egyedül csak a tied lesz. Legalább negyedórába telik majd, hogy eljuss az irodáig. Eddig egyik személyi asszisztensem sem panaszkodott. - Lehet, viszont egyikük sem dolgozik már melletted. És ha nekem egy kis távolságra lesz szükségem a munkától és tőled? Ha szórakozni szeretnék? Vagy ha te akarsz szórakozni? - Komolyan gondolod, hogy nekünk arra lesz időnk? - Ki tudja! - Sienna felkelt az ülésből, és kinyújtóztatta a tagjait. Közben hátat fordított Lexnek, aki így kedvére nézegethette a lány keskeny csípőjét és feszes fenekét. - Talán jut majd rá időm. Nem, amíg én megakadályozhatom, gondolta a férfi. És egészen biztosan sikerülni is fog, tette hozzá magában eltökélten. Nem most merült fel benne először, hogy Siennának akár igaza is lehet. Talán valóban nehezebb lesz egy házon osztozkodnia vele, semmint azt eredetileg képzelte. Az utóbbi években alig találkoztak, és egészen másfajta életet éltek. Lex az édesanyjának is mindig ezt válaszolta,
amikor ő Sienna felől érdeklődött nála. Van az úgy, hogy egyszer csak véget érnek a fiatalkori barátságok. És ha neki emellett más oka is volt arra, hogy távolságot tartson Siennától, akkor az egyedül csak rá tartozik. A teste és az esze furcsamód egészen más válaszokat adott, ha Siennáról volt szó. Az esze azt akarta, hogy minden maradjon úgy, ahogy van. Ő Sienna mentora lesz, a védelmezője, sőt időnként az ellenfele is. A teste viszont azt akarta, hogy Sienna meztelenül feküdjön alatta. Tüzesen és felizgultan. Miközben az ő nevét suttogja... - Lex? A hang a lányé volt, a hangszín azonban sajnos nem olyan, amilyet Lex várt volna. Hol marad az elfúló sóhaj? Annak a nőnek az epekedő nyögdécselése, aki semmit sem akar jobban, mint kielégíteni a vágyait... - Alex! A férfi fölnézett, és találkozott a pillantásuk. Sienna türelmetlenül egy prospektust lengetett meg Lex arca előtt. Egy sanghaji építési vállalkozás kiadványa volt. A cég azt tervezte, hogy bevezeti a részvényeit a New York - i tőzsdén. Lex nemrégiben említette Siennának a vállalat nevét, és ő a jelek szerint megjegyezte. - Az enyém lehet ez a kincset érő prospektus? Nagyon kedves vagy, de igazán nem kellett volna - ugratta a férfi. - Tekintsd olyan játék autónak, amilyen minden anyuka táskájában van, hogy a kicsikéje lefoglalhassa magát valamivel, neki pedig nyugta legyen. - Sienna sugárzó mosollyal ajándékozta meg Lexet, aztán megint elmélyedt a regényében. - Nem érdekel ez a cég. Túlságosan is benne van az amerikai ingatlan bizniszben. Előbb vagy utóbb csődbe fog menni. - Te azon is csak nyerhetsz. Mint mindig mindenen. Siennának igaza volt. Már megint. Lexet mégsem kötötte le sokáig a prospektus. Az már sokkal inkább, hogy valahogy elfojtsa kínzó vágyait. Ha már Siennát nem csábíthatja el, ami valóban elképzelhetetlen, akkor más módon kell bizonyítania, hogy ő az erősebb. Talán nyomatékosan kifejezésre kellene juttatnia, hogy a lány nem fogadhat férfi látogatókat, amíg az ő fedele alatt él. - Ami az együttélésünket illeti... - Mármint azt, hogy véletlenül összefutunk majd a közös helyiségekben? - szurkálódott Sienna, és felvonta a szemöldökét. - Vagy azt, hogy mit teszünk, ha a másik, akkor éppen nem lesz egyedül? Lex mosolygott, bár valójában forrt benne a méreg. Ez a lány szemlátomást tengelyt akar akasztani vele. Ő pedig kimondottan udvariatlan volna, ha nem menne bele ebbe a játékba. - Ha valóban összefutnál velem és egy hölgykísérőmmel, kedvesen megkérnélek, hogy csatlakozz hozzánk. Mire te minden bizonnyal megajándékoznál a híres - hírhedt pillantásaid egyikével. Igen, pontosan ezzel. Utána pedig, úgy sejtem, elhagynád a helyiséget. Ez logikusan hangzik, nemde? - Ez a fordított esetre is igaz? - szúrt vissza Sienna. - Nos... nem. - Lexnek tetszett, ha a lány szeme dühösen villámlott, miközben harciasan előreszegezte az állát. - Arra az esetre, ha te akarsz
egy kicsit szórakozni, a következő szabályok érvényesek: három nappal korábban be kell jelentened, és én alapos ellenőrzésnek vetem alá az illetőt. Na, ezt milyennek találod? - A magánéletem durva megsértésének hangzik. - Az ember soha nem lehet eléggé óvatos. Képzeld el, milyen kellemetlen volna neked, ha kiderülne, hogy egy újságíróval randevúztál, aki csak rólam akar exkluzív értesülésekhez jutni. Szörnyen kínos volna, igaz? És el tudom képzelni, hogy a női agy sajátságos működése miatt a végén még engem hibáztatnál. - Lex tűnődőn ingatta a fejét. - Legyen inkább öt nap a bejelentési idő! Ki nem állhatom, ha engem hibáztatnak. - Komolyan azt hiszed rólam, hogy bedőlnék egy újságírónak? Az én családi viszonyaimmal? - kérdezte a lány a homlokát ráncolva. - Igazad van - próbálta meg csitítani Lex. Végül is nem az volt a fontos, hogy ő győzzön, hanem Sienna tartózkodását akarta megtörni. A lány anyja jó pár évvel idősebb és jó pár millióval gazdagabb volt, mint az apja, egy művész. A sajtó évekig csámcsogott a kapcsolatukon, a gépezet azonban csak Sienna anyjának az öngyilkossága után indult be igazán. A cikkek eltékozolt milliókról szóltak, megbízhatatlan férjről, meghamisított végrendeletről és eltűnt festményekről. A sajtó által gerjesztett botrány csak nem akart elülni. Sienna apja végül nem bírta tovább és egy tehervonat elé vetette magát. Az újságírókkal madarat lehetett volna fogatni. Mindez természetesen nyomot hagyott Siennában. Mindmáig engesztelhetetlen haragot táplált a sajtóval szemben, és gyűlölte, ha bárhol ő került a középpontba. - Rossz példa volt - folytatta Lex. - Egy újságíró amúgy sem bírna ki öt percnél többet veled. De egy tolvaj is belophatja magát a kegyeidbe... - Te vagy az, Lex, akit tolvajnak mondanak. A férfi tudta, mit gondolnak és mondanak róla mások, mindez azonban hidegen hagyta. Egészen mostanáig. Sienna szájából fájt hallania ezt a vádat, és azonnal védekezésbe ment át. - Fizetni szoktam azért, amit elveszek. - Alamizsnával, semmi többel. Aztán mindent lerombolsz, átcsomagolsz, és egész vagyont keresel a dolgon. - A lány hangja hideg volt. - Lehet, hogy ez törvényes, Lex, egyesek szemében mégsem vagy több tolvajnál. - Azok a cégek, amelyekről beszélsz, a végét járták. Kiszipolyozták, túl nagyra növesztették őket, vagy egyszerűen csak elhanyagolták, mielőtt én feltűntem volna a színen. Erről nem én tehetek. - Valóban nem - mondta Sienna. - Igazad van. Nem vagy tolvaj. A lány még folytatni akarta és szóra nyitotta a száját, ám aztán meggondolta magát. A könyvéért nyúlt, de Lex megfogta a kezét. - Folytasd! Halljam, mit akartál még mondani! A parancsoló hangért dacos pillantást kellett bezsebelnie. Tapasztalatból tudta, hogy Sienna rendkívül érzékeny a parancsokra. Most mégis eleget tett a felszólításnak. - Te megmenthetnéd azokat a vállalatokat, Lex. Talpra is segíthetnéd őket.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. - A férfi azzal is tisztában volt, hogy ő kereste a veszekedést. Ezt a fajta vitát azonban mindenképpen el szerette volna kerülni. - Ennyire azért nem egyszerű a képlet. - Ezt elhiszem neked. Ennek ellenére megmenthetnéd azokat a cégeket, csak akarnod kellene. Te viszont egyáltalán nem akarod. - Így igaz - dünnyögte Lex maga elé. Számtalanszor felrótták már ezt neki, de most elege lett belőle. Sienna szavai mérhetetlenül felbosszantották, és már egyébként sem értette saját magát. Egyrészt a karjában akarta tudni ezt a lányt, másrészt viszont a világ túlsó végén. Felállt, hogy járjon egyet. Sienna azonban nem húzódott hátra, hogy helyet csináljon neki, hanem előrehajolt, és elzárta az útját. - Nem az a dolgom, hogy megértessem másokkal a hibáikat - mondta Lex. - Darwin elmélete a vállalkozói világra is igaz. Csak a legerősebb maradhat életben. A legerősebb, a legjobb és persze a leggátlástalanabb. - És hol marad a szociális érzékenység? - Nálam - felelte Lex mosolyogva. - Ez a néhány nap, amelyet veled töltöttem, felnyitotta a szemem. - A lány tekintete jéghideg lett. - Az ember azt hiszi, hogy ismer valakit... - Micsoda?! Csak nem azt akarod mondani, hogy eddig nem tartottál gátlástalannak? - Ennyire azért nem. - Most már akkor tudod, milyen vagyok. Lex ki akart bújni Sienna mellett a folyosóra, de súlyos hibát követett el. Tekintete megakadt a lány telt ajkán, és annyira csábítónak találta, hogy nem tudta levenni róla a szemét. Lehajolt hozzá, és szája csak pár centiméterre került az övétől. - Te is azt akarod, hogy megszerezzelek magamnak? - suttogta. Sienna mozdulatlanul ült, még a lélegzetét is visszafojtotta. Úgy néz rám, mintha én volnék a kígyó, ő meg a rémült nyuszika, gondolta a férfi elégedetten. - Vegyél levegőt! - parancsolta alig hallhatóan. - Nem! - Akkor meg fogsz fulladni. A lány nagy levegőt vett, és hátradőlt. Egyszerre tűnt zavarodottnak és dühösnek. - Félreértettél. A „nem" a válaszom volt arra, amit kérdeztél. Engem nem fogsz megszerezni. Soha nem leszek a tiéd. - Igazán? Lex gonoszul elmosolyodott, és beható mustrának vetette alá Siennát. Amit látott; első pillantásra igazolta a lány kijelentését. Ahogy összeszorította a térdét és lejjebb húzta rövid, orgonaszínű szoknyáját, ijedt kislánynak tűnt. Igazán csak bordó hasított bőr cipője volt rajta felnőtthöz illő. Alaposabb szemrevételezés után azonban a férfinak más is feltűnt. Sienna nyakán jól láthatóan lüktetett egy ér, finom anyagból készült, fehér blúza alatt pedig felágaskodott a mellbimbója. Sienna Raleigh, az ő gyerekkori barátja ég a szenvedélytől.
Lex mély elégedettséget érzett. Lesz még ennek folytatása! Mindkettőjük számára. - Az ember azt hiszi, hogy ismer valakit... - ismételte meg a lány szavait. Sienna elkapta róla a pillantását. - Árulj el valamit! - folytatta a férfi. - Ha ennyire nem értesz egyet azzal, amit csinálok, akkor mi a csodáért jelentkeztél a személyi asszisztensemnek? - Nemet is mondhattál volna nekem. - El sem hiszed, milyen közel álltam hozzá. - Akkor meg kellett volna tenned! - Sienna mérges pillantása szinte keresztüldöfte a férfit. De csak egy másodpercig, aztán megint félrefordult. - Megértettem volna. - Ugyan, mikor tudtam én valamit is megtagadni tőled, Sienna? kérdezte Lex. Érezte, hogy mielőbb távolabbra kell húzódnia, különben a végén még a lány száján fog kikötni a szája. Azzal pedig kockára tenné sokéves barátságukat. Sienna követte a tekintetével Lexet, aki végigment az ülések között. A lány fejében teljes volt a káosz. Mi volt ez az előbb közte és Lex között? A baráti csevegésből kőkemény vita lett. A szenvedélyes hangulatról már nem is szólva... De hát Lex a barátja! Bátyja helyett a bátyja volt. Együtt töltött idejük felét arra fordította, hogy őt bosszantsa, a másik felében pedig védelmezte. Ezt a szerepet játszotta az életében. Honnan vette most magának a bátorságot ahhoz, hogy egyszerűen szexuális töltetet adjon a kapcsolatuknak? Hogy merészelt úgy nézni rá? Sienna ismerte ezt a pillantást. Lex számtalan okos nőt lefegyverzett már vele. A nők szabályosan megvesztek érte, és ő néha teljesítette a kívánságukat. Nincs nő, aki azt állíthatná, hogy bármiben is hiányt szenvedett, amíg együtt volt ezzel a férfival. Lex ugyanis nagyvonalúan bánt az idejével és a figyelmével. Az anyagiakkal sem takarékoskodott. És szabad hozzáférést engedett azoknak a nőknek a testéhez. Egy időre legalábbis. Ha kielégítette a kíváncsiságát, továbblépett, és boldogtalan nőket hagyott hátra. Összetört szívű nőket, akik elátkozták őt és a testét, miközben továbbra is elepedtek utána. Sienna mindezt tudta és elfogadta, ha időnként megvetette is érte Lexet. Többnyire azonban egyszerűen nem foglalkozott a más nőknél aratott sikereivel. Mindig is büszke volt arra, hogy az ő kapcsolatuk egészen másról szól. Egészen eddig így volt. A férfi most váratlanul egy másik oldalát mutatta meg előtte. De ki tenne kockára egy húszéves barátságot egy rövid szerelmi kalandért? Ő biztosan nem. Nem lesz Lex egyik futó kalandja a sok közül. Soha! Na nézd csak, Lex már talált is magának egy légikisasszonyt! Sugárzóan mosolyog rá, miközben beszél hozzá, a lány pedig viszonozza a mosolyát. De hát mi ebben a meglepő?
Lex hirtelen Sienna felé fordult. Őrülten elegáns volt gyűrhetetlen anyagból készült öltönyében. A szürke szövet jól illett szürkéskék szeméhez és sűrű, sötét hajához. Jó, jó, de ez önmagában nem volna elegendő ahhoz, hogy mindig mindenhol mindenki megnézze magának. A vagyona miatt lehet ilyen erős a kisugárzása? Csak azért tűnik ennyire sikeresnek és... szexinek? Vagy a pénzének semmi köze hozzá, csakis a személyiségének? Vajon hónaljig felhúzott és nyakig begombolt, öreguras pizsamában kevésbé találnám vonzónak? - latolgatta Sienna. Nem olyan csípőre feszülő nadrágban, amilyet tegnap ő csomagolt be neki. Nem, abban a nadrágban végképp nem akarja elképzelni! De nem ám! A lány megérintette egy steward karját, aki éppen elment mellette. - Elnézést - hebegte - kaphatok egy pohár vizet? - Természetesen. - A steward aggodalmas pillantást vetett rá. Ijesztően sápadt lenne? Az biztos, hogy borzalmasan érzi magát. Mintha kibillent volna a sarkaiból a világ, s ezen már senki és semmi nem változtathatna többé. Lexnek ezt semmiképpen nem szabad észrevennie rajta! Nem akar bekerülni a hódításai közé. Vagy mégis...? Mindennek a tetejébe a férfi most még el is indult feléje. Sienna gyorsan az ablak felé fordult. - Jó híreim vannak - kezdte Lex, mintha mi sem történt volna közöttük. - Húsz perc múlva leszállunk Szingapúrban. A VIP - váróban le is zuhanyozhatunk és felszerelkezhetünk új olvasnivalóval. Sienna örült, hogy a várakozás közben majd elkerülhet kicsit Lex közeléből. - Remek! Te elmész vásárolni, én pedig lezuhanyozom - mondta vidáman. - Egy jó személyi asszisztens mindig a közelemben maradna, és lesné a kívánságaimat — felelte a férfi szigorúan. - Ó, ez utazás közben is érvényes? - kérdezte a lány, bár előre tudta, mi lesz a válasz. - Ilyenkor kiváltképp érvényes. - Lex felnevetett. - Szerencsére tudtam, hogy veled fogok utazni. Képzeld csak el, ha annak a dubai olajsejknek az állásajánlatát fogadtad volna el. Az lett volna csak a botrány! - A sejk feltételezte rólam, hogy minden feladatot az ő legteljesebb megelégedésére végeznék el - vágott vissza Sienna. - A sejk egészen beléd habarodott, kedvesem. Nincs olyan, amit ő ne feltételezett volna rólad. Ez sajnos igaz volt. Sienna ezért is nem fogadta el azt az állásajánlatot. Meg persze azért sem, mert még csak halvány sejtelme volt arról, hogy mi a dolga egy személyi asszisztensnek. Ő szakmai tapasztalatot akart szerezni, Lexnek pedig asszisztensre volt szüksége arra az időre, amíg Ausztráliában lesz. A terv, hogy kölcsönösen egymás segítségére lesznek, nagyon jól hangzott. Akkor még. - Köszönöm, hogy a segítségemre siettél - felelte most a lány. - Igazán rendes volt tőled. És az előbb nem akartam beleszólni az életedbe, csak szerettelek volna... megérteni.
- És? Most már értesz? - A férfi egyszeriben elgyötörtnek tűnt. - Nem gondoltad meg magad? Továbbra is a személyi asszisztensem akarsz lenni a következő négy hétben? - Igen. - Sienna elmosolyodott. Ez az a Lex volt, akit ő ismer és kedvel. Ezzel a Lexszel tud bánni. - Szóval, mit tehetek érted, amíg a csatlakozásra várunk? A férfi félig leeresztett szemhéja alól nézett rá, és a lány minden erejét összeszedte, hogy higgadtan állja a tekintetét. Kész örökkévalóság telt el, mire Lex elmosolyodott. Angyalian ártatlan ábrázatából Sienna kitalálta, mi jár a fejében. - Máris megmondom. Én lezuhanyozom, te pedig tarthatod a törülközőmet. 2. fejezet Szingapúrban Sienna már jobban érezte magát, miközben a váróterem felé tartottak. Úgy gondolta, visszanyerte az önuralmát. Lex pedig nyilván csak azért próbálkozott nála, mert unta magát. Egészen biztos, hogy nem gondolta komolyan. Odahaza Angliában ilyenkor ő már régen ágyban lenne, Szingapúrban viszont még csak este hat óra van. Fáradt, és Lexnek talán ezért sikerült kibillentenie az egyensúlyából. Egyébként a férfi is kimerült lehet. Az utóbbi napokban rengeteget dolgozott, Sienna ezt a saját szemével látta. Ráadásul a férfinak már hónapok óta nincs nő az életében. Ezt viszont Sienna a keresztanyjától, Adrianától tudta, aki Lex édesanyja volt. A repülőtéren a szokásos üzletek sorakoztak, amelyekben természetesen illatszereket is árultak. Siennának eszébe jutott a zuhanyozás, és olyan hirtelen állt meg, hogy Lex majdnem nekiütközött. - Elfelejtettél valamit? - kérdezte a férfi. - Nem. Szappant szeretnék venni. - Nálam van elég. - Figyelj, miért gondolod, hogy mindig minden csak rólad szól? Ez talált. - Sajnálom - mondta a férfi. Belépett az üzletbe, és odament az első polchoz. - Melyiket szeretnéd? - Azt még nem tudom. Előbb meg kell szagolnom a szappanokat. - Vagy úgy. - Lex értetlen arcából a lány arra következtetett, hogy nem szokta finom illatokkal kényeztetni magát. - Mit szólnál, ha elengednélek egy órára, és aztán majd találkoznánk a gépen? Egy kedves ázsiai elárusítónő azonban már odaviharzott hozzájuk. - Jöjjenek beljebb! Sok szép dolgok vannak itt. Jó, ha a férfi keres ki nőnek szappant. Az neki kétszeres haszon. Sienna tiltakozni akart, de az eladónő nem hagyta szóhoz jutni, és egy illatos szappant tartott Lex orra alá. - Citromfű és ylang - ylang olaj. Jó szag, igaz? Lex megszimatolta a szappant, és kis ideig gondolkodott. - Nem - döntött végül anélkül, hogy Siennára akár csak futó pillantást is vetett volna. - Neki inkább a rózsa való. - A legkevésbé sem! - felelte a lány nyersen.
- Rózsalevél és vanília? - kérdezte az ázsiai nő mosolyogva. Siennáról ő sem vett tudomást. - Ez tetszik? - adott oda egy másik szappant Lexnek. - Hahó! - lengette meg előttük a kezét Sienna. - Én is itt vagyok. - Van valamijük, ami gyömbérillatú? - kérdezte Lex. - Igen. Szantálfa gyömbérrel. Ahhoz testápoló és sampon is van. - Ez jó lesz - döntötte el Lex, miután megszagolta, majd előhúzta a tárcáját. - Nem kell becsomagolnia - tette hozzá. - Ó, de kedves! - dünnyögte Sienna. - Azt hiszed, ezzel meg is vagyunk? - Miért, mit kellene hinnem? Szappant akartál, megkaptad, sőt testápolót és sampont is vettem neked hozzá. Mire van még szükséged? Semmire, és igazából egyáltalán nem is volt, gondolta a lány. Valójában csak vásárolgatni akart. És bosszút állni. - Férfiosztály is van - mondta. - Köszönöm, nem - próbált meg kibújni Lex. - Dehogynem! - felelte Sienna bűbájosan. Lex téved, ha azt hiszi, hogy úgy bánhat vele, mintha még kiskorú volna. Az sem tetszett neki, hogy fizetett helyette. Van neki pénze, ha nem is annyi, mint Lexnek, de azért szappanra még futja. - Nagyon siet az úr. Megy a repülőjük? - kérdezte az eladónő. - Majd csak később - válaszolta Sienna. - Az úr csak azt akarta mondani, hogy elég szappanja van. - Türelme viszont nincs - jegyezte meg az eladónő. - A férfi türelem nélkül olyan, mint az óceán halak nélkül. Úgy ki sem érdemes dobni a horgot. - Vannak halaim - jelentette ki Lex. - Nagyon is sok van. - Persze hogy van - mondta Sienna csitítóan. Nem hitte volna, hogy egy szappanvásárlás ennyire szórakoztató lehet. - Citromos kakukkfű? - kérdezte az elárusítónő Siennától. - Inkább fahéjas legyen! - Narancsos és fahéjas! - kiáltott fel az eladónő lelkesen. - Tökéletes választás - tette hozzá, és átnyújtott egy szappant. Sienna megszagolta. - Nem is tudom - ingatta a fejét. - Kipróbálhatná esetleg az úr? kérdezte aztán huncut mosollyal. - Mégis hogy? - kérdezte Lex, de aztán meglátta a márvány mosdókagylót. - Nem! - De, de! - erősködött Sienna, és könyékig felhúzta Lex zakójának az ujját. - Gondolj a halakra! - tette hozzá nevetve. Az eladónő egy kendővel megnedvesítette a férfi karját, Sienna pedig kezébe vette a szappant. - Szeretem, ha erősen csinálják - jegyezte meg Lex, és most ő volt az, aki felnevetett. Nem kellett csalódnia. Sienna olyan erősen rányomta a szappant a karjára, hogy attól ő összerezzent. A lány viszont szemlátomást élvezte a dolgot. - Szófogadó kísérő - mondta az elárusítónőnek. - Au! - Az a nő, akiben nincs tűz - bölcselkedett megint az eladónő - , olyan, mint az égbolt felhők nélkül. - Tökéletes? - találgatott Lex.
- Nem, mert az égbolt nem tudná oltani a szomjadat. - Nem árulnak arra a célra ásványvizet? - gúnyolódott a férfi. Megint összerezzent, mert Sienna érzékeny helyen érintette meg a karját. A lány elégedetten látta, hogy Lex libabőrös lett. - Vigyázz, drágám! Egészen kikészítesz. Ha így folytatod, te leszel a következő - mondta, és megvillant a szeme. Már megint ez a kétértelmű szöveg! - gondolta Sienna, de most izgatottan azt találgatta, mire gondolhatott a férfi. Vajon mit csinálna vele, ha így folytatná? Testén kéjes bizsergés futott végig, és gyorsan lemosta a fahéjillatot a kezéről. Mégsem volt jó ötlet, látta be, hogy ilyen szappannal kényeztette Lexet. Elvégre ő már nem hatéves kislány, a férfi pedig nem a régi játszópajtása és védelmezője. Miután papírtörülközővel megszárították a kezüket, Lex odalépett Siennához, és az orra alá tartotta a karját. A lány tudta, hogy férfias illata egészen össze fogja zavarni, de nem volt más választása. Végül is ő kezdte ezt a játékot. Megadóan becsukta a szemét, és nagy levegőt vett. Előbb a fahéjat érezte, aztán a citrus illatát, végül pedig... Lexét. Gyomra izgatott remegésbe kezdett. - Na, milyen? - kérdezte a férfi halkan. - Egész jó - suttogta Sienna még mindig csukott szemmel. - Egész jó? Ennél azért többre számítottam. - Lex közelebb lépett hozzá. Az ő teste tüzel, vagy az enyém? - találgatta a lány. Csak abban volt biztos, hogy sistereg közöttük a levegő. Egyszer csak valami puha ért a füléhez. Lex haja lehet, gondolta. Vagy az arca? Nem, az ajka... - Talán egy másik szappant is ki kellene próbálnunk - súgta a férfi, és lehelete Sienna fülét simogatta. A lány hátrált egy lépést, és kinyitotta a szemét. Rögtön azt kívánta azonban, hogy bárcsak ne tette volna, amint meglátta, hogyan néz rá Lex. Most sem fáradtnak, sem unottnak nem tűnt. Tekintete figyelemről és érdeklődésről árulkodott. Sóvár szeméből pedig Sienna kiolvasta, mi megy éppen végbe benne. - Nem kell másik illattal próbálkoznod - mondta a lány erőtlen mosollyal. - Ez tökéletesen illik hozzád. Mennyei élvezet volt érezni rajtad. Valósággal reszketek az izgatottságtól - próbált egy kis szemtelenséggel távolságot tartani. - Azt hiszem, ez a szappan tetszik a hölgynek - fordult Lex az eladónőhöz. - Annyit kérek belőle, hogy elég legyen egy hónapra. Sienna tudta, hogy távolabb kell kerülnie Lextől. Legelőbb is a narancsos fahéjas illattól fog megszabadulni, amelyet még mindig az orrában érez, különben folyton Lexet fogja az eszébe juttatni: a pillantásait és a fülébe suttogott szavait. Úgy döntött, hogy a repülőtér zuhanyzójában azt a semleges tusfürdőt fogja használni, amelyet ott talál. Miközben magára kente, olyan érzése támadt, hogy egy férfi keze siklik végig a testén. Sőt nemcsak úgy általában egy férfi keze, hanem egy bizonyos férfié. Lex keze. - Miért pont én? - suttogta maga elé. - És miért éppen most?
Évekkel ezelőtt, a tizennyolcadik születésnapja körül Sienna arra vágyott, hogy több is legyen közte és Lex között. A férfi annak idején egyik este felkérte táncolni egy lassú számra, neki pedig pattanásig feszültek az idegei, annyira félt, hogy Lex meg fogja csókolni. Azóta évek teltek el. És Lex nem is csókolta meg, legalábbis nem a száját. Csak a homlokára lehelt csókot, és közben odasúgta neki, hogy vigyázzon Bobbyval. Aztán elhagyta az estélyt. Egy csinos szőke nővel távozott. A viszonyuk csak egy hétig tartott, és Bobby is gyorsan feledésbe merült. Aztán volt még az a nap, amelyen Lex reggel egészen váratlanul becsöngetett hozzá. Abban a pillanatban, amikor Sienna kinyitotta az ajtót, a fürdőszobából kilépett Aidán Russel, és minden öltözéke a derekára tekert törülköző volt. Lex kalandjai addigra már három földrészen zajlottak, és Sienna szerelmi élete iránt semmiféle érdeklődést nem mutatott. Akkor egyszeriben mégis olyan hideg lett a pillantása, hogy a lány ereiben megfagyott a vér. Miután pedig két percet beszélgettek hármasban, Aidán lett az, akit idegesség fogott el. Tartós kapcsolata vele sem lett Siennának. Hány éve is ennek? Kettő? Vagy már három is megvan? Sienna életében azóta nem volt férfi. Talán ezért hatott rám ilyen erősen Lex, gondolta, és a zuhanyból zubogó víz alá tartotta az arcát. Lelki szemei előtt azonban pár másodperc múlva újra Lex jelent meg, és megint a testén érezte a kezét. Gyorsan elzárta a meleg vizet, és csak hideget engedett magára, hogy lecsillapodjon. Hirtelen érteni vélte magát és azt, hogy mi történik vele. Nem Lexre vágyik, hanem egyszerűen csak férfira. Egy férfi érintéseire. Igen, erről lehet szó! Arra a célra pedig bármelyik férfi megfelel. Lexszel minden úgy mehet tovább, ahogy eddig is: barátok és munkatársak lesznek, semmi több. Sienna tisztán és frissen, de még mindig eléggé felindultan hagyta el a zuhanyzót. Nyomasztotta a gondolat, hogy közben Lex is használta az új szappanát, neki pedig a következő nyolc órában mellette kell majd ülnie a repülőn, és éreznie kell az illatát. Ez főleg most lesz majd nehéz, miután rádöbbent, hogy a teste egy férfira vágyik. Térj észre, Sienna! - figyelmeztette magát gondolatban. Gyerekkoruk óta ismeri már Lexet, a jó és a rossz oldalaival együtt. Egészen biztosra vette, hogy a férfi csak addig szórakozna el vele, amíg nincs más, amivel elüthetné az idejét. A megoldás pofonegyszerű. Ki kell találnia valamit, amivel Lex elfoglalhatja magát, és akkor majd békét hagy neki. Sienna visszament a repülőtér üzletsorára, és vett egy könyvet Lexnek. Egy kalandregényt választott, amelyben sok - sok bomba ketyegett, és még több gazember fundált ki gonoszságokat. Ez biztosan tetszeni fog Lexnek, gondolta. Aztán mégis úgy vélte, hogy a könyv csak ideig - óráig fogja lekötni a férfi figyelmét, ezért még egy rejtvényújságot is vásárolt. Tehet ennél többet egy személyi asszisztens a főnökéért? Saját magának pedig vásárolhatna némi önfegyelmet, ha azt is árulnának valamelyik üzletben. És némi józan észt, hozzá pedig eltökéltséget, hogy nem fog összeállni a régi barátjával, aki a tetejébe milliárdos szépfiú is. És akinek ő nem jelentene többet kellemes időtöltésnél.
Elhangzott az utolsó felhívás a beszállásra, és Sienna visszasietett a kapuhoz. Legnagyobb ámulatára Lex már a helyén ült a gépen, és olyan elmélyülten dolgozott valamin a laptopján, hogy őt észre sem vette. Csak akkor nézett fel rá, amikor ő már elhelyezte a kézipoggyászát. A férfi elmosolyodott, és a mosolya még mindig ugyanolyan volt, mint gyerekkorukban. Sienna ledobta magát az ülésre, és óvatosan beleszagolt a levegőbe. Semmi fahéjillat? Még szimatolt egy kicsit... nem, semmi. Lex haja vizes volt, tehát ő is zuhanyozott, de ezek szerint nem használta az új szappant. A lány megkönnyebbülten hátradőlt. Lex kikapcsolta a laptopot, és az ülése előtti csomagtartó hálóba tette. Siennának rossz volt a lelkiismerete, mert nem állt a férfi rendelkezésére, amíg a repülőtéren a csatlakozásra vártak. - Történt időközben valami fontos? - kérdezte. - A Scorcellini - ügy kezd érdekessé válni. Megtudtam, hogy a cég jobban áll, mint gondoltam. - Ez jó? - Nekik igen. Így jobb esélyük nyílik arra, hogy megmentő finanszírozót találjanak. - És számodra mit jelent? Lex figyelmeztető pillantást vetett Siennára. - Ugye nem fogod azt javasolni, hogy mentsem meg azt a céget? - Nem, nem fogom. Úgy döntöttem, nem bírálom többet az üzleti megoldásaidat. .. - Ez jól hangzik. - .. .amennyiben ezentúl te sem kritizálod az én módszereimet - tette hozzá a lány. - Tudtam, hogy lesz valami bökkenő. - Egyetértesz? A férfi kihívó pillantást vetett Siennára. - Nem. Ezután is kritizálhatsz. Érdekel a személyi asszisztensem véleménye, ha nem is mindig osztom azt. - Akkor is érdekelne a véleménye, ha nem ismernéd már gyerekkora óta? - Valószínűleg nem, de te nem is vagy átlagos alkalmazott, igaz? Rád nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra. Rengeteg munkával foglak ellátni, de ne várd el, hogy ugyanúgy kezeljelek, mint az elődeidet. Te egészen különleges vagy számomra. Helyi idő szerint reggel hat óra volt, amikor Sienna és Lex leszállt a repülőről. Miután megkapták a csomagjaikat, bementek az érkezési csarnokba. Sienna most először volt Ausztráliában. Úgy látta, hogy az emberek itt sokkal lazábban öltözködnek, mint Londonban, és általában a hangulatot is könnyedebbnek érezte. Lehet persze, hogy csak azért, mert ő maga jóval nyugodtabb volt, mióta nem kellett Lex mellett ülnie a repülőn. Szingapúr és Sydney között a férfi egész idő alatt a munkájába mélyedt, csak az étkezés idejére tartott szünetet. Célzatos megjegyzéseket azonban akkor sem tett, és kétértelmű pillantásokat sem vetett rá.
- Az időeltolódás kezelésére az a legjobb módszer, ha helyi idő szerint az ember nem megy el aludni éjfél előtt - mondta Lex a lánynak. - Elméletileg ez roppant meggyőző - felelte Sienna. - Majd emlékeztess rá, kérlek, ha délben elaludnék a levesestányérom fölött. Milyen messze van innen a ház? - Úgy félórányira. Lex egy sötét limuzinhoz tolta a koffer kulit. Megadta a sofőrnek a címet, aztán kinyitotta a lány előtt a hátsó ajtót. - A Watsons - öböl a kikötő déli kapuja. A másik felén kezdődik a nyílt tenger. Tetszeni fog neked - mondta, és örömteli várakozás ült ki az arcára. A családjának tucatnyi háza volt a világ legkülönbözőbb helyein, és ő már gyerekkorában mindenhol otthon érezte magát. Sienna pedig mindig örült, ha Lex családja őt is magával vitte a pompás házak valamelyikébe. Lex már gyerekként és fiatal fiúként is nagyvonalú vendéglátó volt, és mindent szívesen megosztott Siennával. Saját magát kivéve. A lány első szóra elhitte Lexnek, hogy tetszeni fog neki a házikójuk, ahogyan ő nevezte. És ha a férfi még a közeledési kísérleteivel is felhagy, akkor bizonyára jól ki fognak jönni egymással a következő négy hétben. - Van egy gondnokunk - mesélte Lex. - Rudynak hívják, korábban törzszászlós volt a tengerészetinél. Mindene a rend, és remek francia ételeket is tud főzni. A konyha egyedül az ő birodalma, oda más be sem teheti a lábát. - Kár! Szeretem a konyhákat. Sienna már kislány korában is a konyhában keresett menedéket, amikor a szülei veszekedtek. Az pedig gyakran megesett. Felnőttként is kevés kellemesebb dolgot tudott elképzelni, mint azt, hogy egy konyhában üljön, miközben a kannában felforr a víz, és egy szép csésze mellett ott sorakoznak a teázás kellékei. - Úgy gondoltad, megnyugtatóan hat rám, ha tudom, hogy egy leszerelt tengerész is van a házban, és soha nem kell kettesben lennem veled? - Úgy gondoltam, örülni fogsz neki - felelte Lex meleg mosollyal. - És ha egyszer ő akarna... szórakozni egy kicsit? - Emiatt ne aggódj! Rudynak külön lakása van a garázs fölött. Mindössze annyit akartam jelezni - tette hozzá a férfi Sienna homlokráncolása láttán - , hogy nem leszünk egészen egyedül. Így talán könnyebb lesz úgy döntened, hogy egy házban lakj velem. - Nem is tudom. - A lány az ajkát harapdálta. - Milyenek a lakbérek a Watson - öbölnél? - Magasak. Nem szegény embereknek valók. - És kicsit távolabb? - Akkor messziről kellene bejárnod dolgozni. - Nincsenek nagy igényeim. A pénztárcám pedig nem olyan vastag, mint a tied, Lex. - Egy hónapnyi lakbért azért így is biztosan ki tudnál fizetni. Amire egyébiránt semmi szükség, elvégre már felajánlottam, hogy lakj nálam. A férfi vizslató pillantást vetett a lányra. - Vagy talán anyagi gondjaid vannak? Ezért jelentkeztél a személyi asszisztensemnek?
- Természetesen nem. Csak éppen művészettörténészeknek mostanában nem kínálnak színvonalas állást - folytatta. - Úgy gondoltam, ha a végzettségemet üzleti tapasztalatokkal is gazdagítom, jobbak lesznek az esélyeim. Dolgozhatom majd például egy műgyűjtő vagy galériatulajdonos asszisztenseként. - És megtalálhatok néhány eltűnt festményt, tette hozzá magában. - Magasabb fizetésre azért persze nem mondanék nemet. - Szóval mégis pénzre van szükséged - állapította meg Lex. - Tudtam, hogy valamit elhallgatsz előlem. Mennyi kellene? - Mondtam már, hogy nincs szükségem pénzre. - Senkit sem ismerek, aki rosszabbul hazudik, mint te - felelte a férfi halkan, és kinézett az ablakon. Semmit sem tudott Sienna anyagi helyzetéről, mert a lány soha nem beszélt róla sem neki, sem a családjának. Gyerekként bármikor tárt karokkal fogadták, és a baráti kapcsolat később is szoros maradt Sienna és a Wentworth família között. Anyagiakról azonban nem beszéltek. Arról meg végképp nem, hogy a lány öröksége valószínűleg egyre kisebbre zsugorodott össze. - Mennyibe kerül fenntartanod azt az ostoba mauzóleumot, amelyet édesanyád örökül hagyott rád? - akarta tudni Lex, de a lány visszautasító arca láttán meg sem várta a választ. - Ha az a ház minden pennyt kihúz a zsebedből - folytatta mogorván - akkor el kell adnod, Sienna. - Nem! – A Cornwalli tengerparton álló nyaralóhoz a lány túlságosan is erősen kötődött ahhoz, hogy önként megváljon tőle. - Mára ezzel véget ért a kioktatásom, Mr. Wentworth? - kérdezte csípősen. - Te egyszerűen nem akarod megengedni, hogy segítsenek neked. Miért nem tudod ugyanúgy megmondani, mit akarsz, mint bárki más? - Már megmondtam! - Sienna szeme most már dühös szikrákat hányt. Tanulni akarok, hogy egyszer majd jó személyi asszisztens lehessek. Tőled szeretnék tanulni. Másra nincs szükségem, és többet nem is kértem. - Sienna! Én csupán azt szeretném megtudni, mennyi pénzre van szükséged. - Semmit sem értesz - hangzott a válasz. - Téged valóban nem értelek. A lány súlyos anyagi helyzetéről természetesen az édesanyja tehetett, aki a halálos ágyán megígértette vele, hogy minden körülmények között megtartja a cornwalli házat. Lex már bánta, hogy eddig nem hozta szóba ezt a dolgot. Az az örökség a végén még anyagi csődbe fogja juttatni Siennát. De mi a csodáért nem osztja meg vele a gondjait a lány, amikor pedig minden másról őszintén beszél? A limuzin már megállt a pompás ház főbejárata előtt, mire Lexnek megint sikerült magára öltenie a házigazda barátságos arcát. Nem akarta ismét szóba hozni, hogy Sienna sokkal jobban jönne ki anyagilag, ha itt lakna nála. Egyszer világosan elmondta, most a lányé a döntés joga. Közben már ki is nyílt a bejárati ajtó és Rudy lépett ki rajta. Lex elmosolyodott, amikor meglátta a derék gondnokot, aki ma úgy festett, mintha valamelyik biztonsági szolgálat tagja lett volna. Fekete nadrágot, ugyanolyan színű szűk pólót és napszemüveget viselt, s szigorú, komor volt az ábrázata. Sienna csodálkozva végigmérte, aztán Lexhez fordult.
- Ő itt Rudy? - Igen, miért? - Azt nem mondtad, hogy olyan, mint Steven Seagal. - Nem is olyan. - Úgy is beszél, mint Seagal? - Steven Seagal nem beszél. Neki egészen más érdemei vannak felelte Lex. - Egyébként Rudy is csak akkor beszél, ha nagyon kell. Rajta, szállj ki! Bemutatlak titeket egymásnak. Amikor egymással szemben álltak, Rudy csak kurtán bólintott. - Rudy, ő itt Sienna, az új személyi asszisztensem - mondta Lex. Egyébként szinte már a családunkhoz tartozik. Rudy napszemüvege előbb a lány felé fordult, aztán Lex felé. Sejteni sem lehetett, mi jár vajon a fejében. A sofőr elkezdte kirámolni a csomagokat, és Sienna is kiemelte a csomagtartóból a maga két bőröndjét. Egy másodperc sem telt azonban bele, és Rudy már ki is vette őket a kezéből. - Ő meg mit csinál? - kérdezte Lextől meglepetten. - Azt nála sosem lehet tudni. Néha csak a vitát keresi. Rudy fürkészőn nézett a lányra. - Menjetek csak be a nyugati ebédlőbe! Készítettem jeges teát, csirkés szendvicset uborkával, és creme brulée is van. Az az édesség. Égetett krém. - Köszönöm, de tudom, mi a creme brulée - felelte Sienna. - Persze, maga a családhoz tartozik - dörmögte Rudy. - Még csak ötéves volt, amikor megismertem - mondta Lex. - Hat voltam - javította ki a lány. - És most kiválasztottad az alkalmazottadnak? - Sokkal inkább ő választott ki engem - vágott színpadiasan szenvedő képet Lex. - Hogy ti milyen viccesek vagytok! - méltatlankodott Sienna. - Említettem már, hogy francia pralinét is kreáltam? - Igazán kedves, de én inkább a jégkrémet szeretem - válaszolta Sienna. - Ha francia jégkrémet kreált volna karamelladarabokkal, már rég bent lennék a nyugati étkezőben. - Minden családban van legalább egy ilyen ember - súgta oda Rudy vigyorogva Lexnek. - Az a helyzet, hogy én egyáltalán nem tartozom a családhoz. És valószínűleg nem is fogok itt lakni. Letenné, kérem, a csomagomat a bejárat elé? Rudy továbbra is csak Lexhez beszélt: - Ő nem marad itt? Mindent két személyre készítettem elő. - Ez most csak egy kis családi vita, semmi több - felelte Lex. - Majd elrendezem. Sienna közben otthagyta őket. Felment a lépcsőn, és kíváncsian bekukkantott a házba. - Vitorlázni tud ez a lány? - kérdezte Rudy. - Mint egy profi - válaszolta Lex. - Én tanítottam meg neki.
- Ez nagyon furcsa - hallották meg a férfiak Sienna hangját, amikor odaértek a bejárathoz. - Itt semmi nincs, csak nagy tér meg napfény. Hol vannak a bútorok? Esernyőtartó sincs, se növények szép kaspókban. - Semmi baj - mondta Lex a zavart ábrázatú Rudynak. - Csak viccel. - Azt hiszem, ki kellene aludnia magát - tanácsolta a gondnok. Lex az átriumban érte be Siennát, aki éppen körbenézett ott. - Tetszik? - kérdezte a férfi, és úgy tett, mintha tökéletesen mindegy lenne neki, elnyerte - e a lány tetszését, amit lát. A ház valóságos mestermű volt letisztult, egyenes vonalaival és tágas tereivel. Előző tulajdonosa maga tervezte, mégis, mintha Lex számára készült volna. - Igen, gyönyörű - felelte Sienna. - Nagyobb, mint gondoltam, de egyáltalán nem személytelen. - Mondtam neked, hogy kettőnknek is elég hely van itt. A déli szárny egyedül a tiéd - intett a férfi széles mozdulattal balra. Aztán megmutatta Siennának a vendégszárnyat, amelyben reggeliző szoba, négy háló és fényűző, csupa márvány fürdőszobák voltak. - Válassz egyet! - szólította fel. Utána lementek az úszómedencéhez, a fitneszteremhez, a csónaktárolóhoz és a kikötőhelyhez. - Ez is a tied? - kérdezte Sienna, és hitetlenkedő pillantást vetett a jachtra. Lex bólintott. - Igen, ez itt a Mercy Jane. A másiknak Angelina a neve, az gyorsjárású hajó. Akkor használjuk, ha sietnünk kell valahova. Rudy tartja rendben őket, és nagyon ért hozzájuk. - A Porsche is Rudy fennhatósága alá tartozik? - mutatott a lány a csillogó-villogó sportkocsira. - Nem, az őt tökéletesen hidegen hagyja. A kikötői látogatás után visszamentek a házba, és Lex a csupa króm, tökéletesen felszerelt konyhát is megmutatta Siennának. Onnan a könyvtárszobába mentek, amelyben mennyezetig érő könyvespolcok között sötét bőr karosszékek álltak. A biliárdszobát és az ebédlőt is megnézték, melyből mesés kilátás nyílt Sydney kikötőjére, a hídra és a város felhőkarcolóira. Az ablakok a padlótól a mennyezetig értek, a berendezés ízléses volt, de egyáltalán nem hivalkodó. Kényelmes székek mellett egy kis ülősarok is helyet kapott benne olvasólámpákkal. - Szép - mondta Sienna, és odasandított az asztalon étvágy gerjesztően elrendezett ételekre. - És hol vannak az irodák? - A harmadik emeleten. Az átrium bal oldaláról visz fel a lépcső. A lány bólintott, és közelebb lépett a hívogató asztalhoz. - Te hol alszol? - Ezen a szinten, az északi szárnyban. Lex kitöltött két pohár jeges teát. Az egyiket odanyújtotta a lánynak, aztán elvett egy szendvicset, és pár harapással megette. Az elsőt második és harmadik szendvics követte, majd egy pisztáciával megszórt csokoládépraliné került sorra. Vajon itt marad velem Sienna? - találgatta a férfi falatozás közben. Arra vágyott, hogy a lány bizalommal forduljon hozzá, bármiről legyen is szó.
Nem lett volna szabad feladnia a művészettörténészi állását. Főleg nem egy olyan munkáért, ahol a nap huszonnégy órájában készenlétben kell állnia. Akkor sem, ha itt jobb a fizetése, mint akkor lehetett, amikor még kurátor volt. - Rudy tudni akarja majd, hogy ízlett - e neked a pralinéja. Vegyél egyet! - bátorította Lex a lányt. - Ennivalóval akarsz megvesztegetni? - Szó sincs róla - válaszolta a férfi, és élvezettel megevett egy trüffelgolyót. - Nagyon finom. Sienna nem kóstolta meg a pralinét, egy szendvicsből viszont éhesen nagyot harapott. A pompás íz határozottan meglepte. Ha itt marad, erősebbnek kell majd lennie a kísértésekkel szemben. Ez a házi készítésű pralinéra éppúgy igaz, mint a szép öltönyt viselő, vonzó férfiakra. Az lesz a legjobb, ha máris elkezdi gyakorolni az ellenállást. - Rudy már tudja, hogy nem szeretem a pralinét. Szerintem az egyenesség mindig jobb, mint az udvariaskodó köntörfalazás - mondta. - Csak ha háborúskodásra vágysz - fordult felé Lex mosolyogva. - A sikeres személyi asszisztensek második számú szabálya: alakíts ki jó viszonyt a többi alkalmazottal! - Azon leszek. - A lány mosolya kissé erőltetett volt. - És hogy hangzik az első számú szabály? - Soha ne bosszantsd fel a főnököt! - Erre is törekedni fogok. És ha már a munkáról beszélünk, mikor kezdünk dolgozni? - Az attól függ, hogy itt vagy máshol fogsz - e lakni. Ahogy te akarod. Miért kell Lexnek éppen most a tisztességes férfit alakítania? Miért nem maradt meg a csábító szívtipró szerepénél? Sienna akkor elmenekült volna, hogy másik szállást keressen magának. így viszont még egyszer odapillantott az ínycsiklandó ételekre, és újra megcsodálta a kikötőre nyíló mesés kilátást. Arra az ötven méterre gondolt, amelyet itt az ágyától az irodáig kellene megtennie, és a lakbérre, amelyet megtakaríthatna. Minden csodás volna, ha Lex és ő továbbra is megmaradhatnának barátoknak és munkatársaknak. - Azt hiszem, adok egy esélyt ennek a háznak - döntötte el végül, és vigyázott, hogy egészen közönyös legyen a hangja. Közben azonban haragudott is magára a barátságtalan viselkedéséért. Lex végül is minden kívánságát teljesítette. Felvette személyi asszisztensnek, háromszor annyi fizetést ad neki, mint amennyit eddig keresett, és felajánlotta, hogy lakjon vele ebben a pompás házban. Így hát a lány még egyszer nekifutott: Gyönyörű a házad, és a vendéglakosztály is hatalmas. Szívesen elfogadom az ajánlatodat, Lex. Köszönöm szépen. - Szívesen. - A férfi látszólag egészen közömbösen újabb szendvicseket tett a tányérjára, és még egy pohár jeges teát töltött magának. - Akkor most csomagolj ki és rendezkedj be! Utána sétálj egyet, nézz körbe nyugodtan, és két órakor legyél az irodámban! - Igenis. Pontos leszek. És tanulékony. Majd meglátod. Miután Lex elköszönt tőle és az északi szárnyba indult, Sienna átment a délibe, amely a következő négy hétben az otthona lesz. Rudy már bevitte oda a csomagjait, így máris nekikezdhetett a kicsomagolásnak.
Miközben mindent berámolt a szekrénybe, támadt egy gondolata. A ruhatára nem olyan darabokból állt, amilyeneket egy elegáns személyi asszisztens visel. Ha igaz, hogy ruha teszi az embert, akkor sürgősen el kell mennie vásárolni. Rudyt az ebédlőben találta, éppen leszedte az asztalt. - Pompás szendvicseket készített - mondta Sienna. - És a praliném? - Az is finom volt. Rudy összevonta a szemét. - Senki sem veszteget dicsérő szavakat a szendvicsemre, ha a pralinémból is evett. - Ebben igaza lehet. Nekem viszont most más gondom van. Sürgősen el kell mennem vásárolni. - Mit akar venni? Munkához való elegáns kiskosztümöt. Sötét keretes olvasószemüveget. Esetleg lapos sarkú cipőt is, bár nem biztos, hogy arra rá tudom szánni magam. Rudy egy pillanatig Sienna körömcipőjét nézegette. - Kész csoda, hogy tud járni ebben - jegyezte meg végül. - Gond nélkül, úgyhogy mégsem veszek másikat. Kosztümre vagy nadrágkosztümre viszont mindenképpen szükségem van. Tud ajánlani egy butikot a közelben? - Úgy nézek én ki, mint aki női ruhákat szokott vásárolni? - Maga nem, de talán van lánytestvére vagy barátnője, aki igen - felelte Sienna, és kedvesen elmosolyodott. Rudy közben kivitte a tálcát a konyhába, a lány pedig gyorsan elvette az asztalról a két poharat, bekapott egy szem pralinét, és a gondnok után sietett. - Valóban páratlan a pralinéja - mondta teli szájjal. - Legközelebb majd talán rágja is meg! - Megrágtam. Figyeljen, Rudy, segítenie kell nekem. Olyan darabokra van szükségem, amelyek arra emlékeztetnek, hogy Lex alkalmazottja vagyok. Fizetést kapok tőle, és cserében nem szabad bosszantanom. - A lány huncut mosolyra húzta a száját. - Azt akarom, hogy Lex sikeres személyi asszisztenst lásson bennem, és ez a ruhánál kezdődik. Azt kell sugároznia, hogy a munkám mindennél fontosabb számomra, és nem hatnak rám a főnököm pillantásai. - Maga már ilyen bolondnak született? - kérdezte Rudy megjátszott komolysággal. - Vagy ez csak valami új fejlemény? A lány sugárzó mosollyal ajándékozta meg a férfit. - Egészen új, de már kezdem megszokni. - Felhívok valakit. Ha nem jön össze, magára lesz utalva. A következő két percben Rudy találkozót szervezett meg egy Grace Mae nevű nővel, aki megígérte, hogy tíz perc múlva ott lesz Siennáért, és elmegy vele vásárolni. - Grace az egyik híres jachtklub reklámfőnöke. Remek asszony! - Maga pedig remek fickó - felelte a lány, és a legszívesebben Rudy nyakába borult volna. - Csak aztán nehogy tévedjen!
3. fejezet Grace Mae percre pontosan érkezett meg, és egy piros BMW kabrióval állt meg a lépcső tetején várakozó Sienna és Rudy előtt. Elegáns, vonzó nő volt, és rengeteg ékszert viselt. Mosolyogva csókot dobott Rudynak, aztán áthajolt az utasülésen, hogy kinyissa a kocsiajtót Siennának. - Egyszer el kell vinnie vitorlázni, nagy ember - szólt ki Rudynak. - Csak ha már megbolondultam. Lehet, hogy Rudy elpirult? - Az nekem mindegy, én csak vitorlázni szeretnék - felelte Grace Mae, aztán Siennához fordult, és intett neki, hogy üljön be mellé. - Rudytól úgy tudom, álomnőnek való kosztümöt akar venni. - Én... Tessék? - Sienna dühösen Rudy felé fordult, de már csak a hátát látta, amint eltűnt a házban. - Rudy félreérthetett valamit. Kiskosztümre van szükségem a munkámhoz, vagy nadrágkosztümre. És egy sötét keretes szemüvegre. Hivatalosnak és távolságtartónak kell látszanom. - Ez istenien hangzik. Egyébként Grace vagyok, és tegeződhetünk. - Sienna. - Mióta vagy Ausztráliában? - Két órája. - És máris a munkán jár az eszed? Ezt nevezem! Ha állást keresnél, azonnal hívj fel! Sienna azonnal megkedvelte Grace - t. Amint elindultak, egy gyűrött borítékot húzott elő a retiküljéből, és megnézte rajta a feladó címét. - Grace, tudod, hol van Hornsby? - Az Sydney egyik északi elővárosa. Mi most éppen keleten vagyunk. Hornsby autóval úgy negyedóra innen. Miért kérded? Oda kell menned? - Nem ma - felelte a lány mosolyogva. Összehajtotta az értékes borítékot, és gondosan visszatette a táskájába. - Csak tudni akartam, merre van. Valamikor majd el kell mennem oda, de ma csak a ruha a fontos - tette hozzá. Tizenkét éve várt már, úgyhogy pár napot ki fog még bírni. - Üzleti kosztüm, üzleti kosztüm, hol is láttam olyat mostanában? Grace idegesen dobolt az ujjaival a kormányon, miközben azt várta, hogy zöldre váltson egy lámpa. - Csak kosztümöt akarsz, vagy mindent, ami még kell hozzá? - Minden mást is, csak cipőt nem. Grace lenézett Sienna lábára. - Nagyon szép a cipőd, de én ismerek egy helyet, ahol még szebbek vannak. - Jól hangzik, amennyiben a szebbek nem azt jelentik, hogy drágábbak is. - Édesem, ami szebb, az mindig drágább is. Talán elárulhatnád, mekkora a kereted, mielőtt eldöntjük, hol vásároljunk. - Sajnos, meglehetősen szűk. Lex közel járt az igazsághoz, amikor Sienna anyagi helyzetéről beszélt. A szülei halála után elég pénze maradt, hogy eltartsa magát és kifizesse a tanulmányai költségét. A régi cornwalli ház viszont valóban hatalmas
összegeket nyelt el, pedig a tetőt még nem javították ki, és az ablakok is cserére szorultak. Sienna megtakarításai viszont erősen fogytán voltak. Kiadások helyett sürgősen bevételekre volt szüksége. - Stílusos, de nem túl drága öltözéket szeretnék - mondta. - Van, aki nem azt szeretne? - kérdezte Grace nagy sóhajjal. Mindenesetre most már tudom, hova megyünk. Georgie - hoz. - Az egy butik? - Nem, édesem. Georgie művész. Georgie a városnak nem éppen a legjobb környékén lakott, és ez még enyhe kifejezés volt. Mindenütt graffitik éktelenkedtek, neonlámpák égtek, és kétes alakok álldogáltak a járdákon. - Ez Darlinghurst. Ide soha ne gyere kísérő nélkül! Grace megállt egy redőnykapu előtt, és beszólt a kaputelefonon. Másodpercek múlva kinyílt a kapu, és ők behajtottak egy belső udvarra. A hely inkább tűnt magánbirtoknak, semmint üzletnek. Tulajdonosa feltűnő jelenség volt, aki a korához képest meglepően jól festett. Rekedtes nevetéssel üdvözölte Grace - t, és még arcon is csókolta, mielőtt bevezette a vendégeit egy kizárólag fehér bútorokkal berendezett szalonba. - Kit hoztál nekem? - kérdezte, és kedvesen rámosolygott Siennára. - O itt Sienna. Éppen most érkezett Londonból. Georgie végignézett Siennán. - Ha nekem ilyen alakom volna - mondta Grace - nek - valószínűleg már kétszeres milliomos lennék. - Dolgozom az ügyön - nevetett fel Sienna. - Tetszik nekem ez a lány! - jelentette ki Georgie. - Mit tehetek érted, Sienna? - Szükségem van egy üzleti kiskosztümre, egy sötét keretes szemüvegre... és egy pár cipőre. Georgie valahonnan a semmiből mérőszalagot varázsolt elő. - Oké, akkor először is emeld fel a karodat! Kilencven... hatvanöt... kilencvenöt. Mesés vonalaid vannak, kislány! - Köszönöm, de most inkább illedelmes ruhák alá szeretném rejteni őket - felelte Sienna. Georgie bólintott, és a sarokban álló paravánra mutatott. - Ott levetkőzhetsz. Máris hozok neked néhány darabot - mondta, aztán Grace - hez fordult. - Kérsz teát, drágám? Georgie eltűnt, és Sienna azt találgatta magában, hogy teáért ment - e el, vagy ruhákért. A spanyolfal mögött a lány éppen csak kibújt a felsőrészéből, amikor Georgie kívülről már egy fehér, csipkés melltartót és egy bugyit tett a paraván tetejére. Aztán egy krémszínű harisnya következett. Kosztümnek híre hamva sem volt. - Georgie, ne haragudj... A kosztüm... - Haladjunk sorjában, drágám! Vedd fel a fehérneműt, aztán majd megyünk tovább. Sienna nem azért jött ide, hogy alsóneműt vásároljon. A csipkének azonban csodás tapintása volt, és amikor látta, hogy mindkét darab úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna, minden ellenállása megtört. Talán nem azt szokták mondani, hogy egy nőnek soha nem lehet elég fehérneműje?
Sienna megmutatta magát a két másik nőnek, akik el voltak ragadtatva tőle. - Ez chantilly csipke? - akarta tudni Grace. - Az bizony. Gyönyörű, igaz? - felelte Georgie. - Akkor most már talán jöhet a kosztüm - futott neki Sienna még egyszer. - Máris hozok egyet. A fehérneműt hagyd magadon! Georgie már ott sem volt. - Egészen egyszerű kosztümöt keresek - szólt utána Sienna. A következő darab, amelyet kapott, egy hófehér blúz volt. Belebújt, és megijedt, amikor meglátta magán. A kivágása olyan mély volt, hogy Sienna attól félt, ki fog esni belőle a melle. - Nem kellene trikót vennem alá? - kérdezte. - Azt csak akkor tudom megmondani, ha már megnéztelek benne. Amikor Sienna kilépett a paraván mögül, Georgie egy tűpárnával a kezében lépett oda hozzá, és még lejjebb tűzte a kivágást. - De Georgie, én már eddig is túl mélynek találtam! - Ez butaság, édesem. Sienna egyre nyugtalanabb lett. - Van itt esetleg tükör? Grace a fejét rázta. - Kicsi sincs? Ebben a pillanatban egy jól öltözött, sötét hajú férfi lépett be a helyiségbe. Barátságosan biccentett Grace - nek, és Siennát is futó mosollyal üdvözölte. Szemlátomást kicsit sem érdekelte, hogy rajta csak alsónemű és mélyen kivágott blúz van. Lehet, hogy mégsem olyan merész ez a darab? - Senki sem tud olyan remek teát készíteni, mint Raul. Saját keveréket használ - mondta Georgie, aki még mindig Sienna kivágását igazgatta. Raul, volnál olyan kedves és kihoznád a galambszürke Armani kosztümöt a kettes szobából? Mindjárt az első állványon találod. Kösz. Raul megint bólintott, aztán eltűnt. Georgie végre befejezte a munkát Sienna blúzának a kivágásán. A tálalóhoz lépett, hogy teát töltsön magának és Grace - nek. - Te majd csak akkor kapsz, ha elkészültünk - pillantott oda Siennára. A kosztüm, amelyet Raul mindjárt áthoz neked, gyapjú és elasztin keveréke. Puha és kellemes anyag, szürke alapon finoman halszálkamintás. Kimondottan egyszerű darab, de te nyugodtan viselheted. - Ez jól hangzik. És Georgie, kellene még valami, amit felvehetek ez alá a blúz alá. Nem közszemlére akarom tenni a testem, hanem eltakarni. - De hát miért, drágám? - kérdezte Georgie őszinte elképedéssel. - Nehéz volna az új munkámra koncentrálnom, ha... - Ő Alex Wentworth új személyi titkárnője - szolgált Grace magyarázattal Georgie - nak. - Visszafogott szeretnék lenni - mondta még Sienna. - Vagy úgy! - Georgie most már értette, miről van szó. - Akkor tetszeni fog neked az a kosztüm. Hányas lábad van? - 37 - es.
- Ó, de bájos! Az enyém 4l - es. Georgie az ajtóhoz indult, és megint eltűnt. Csészéjével a kezében Grace leült a hatalmas, fehér bőrkanapéra. - Na, elégedett vagy? - Még nem igazán tudom. - Sienna az ajkát harapdálta. - Szépek ezek a holmik, csak talán nem irodába valók. Grace szélesen elmosolyodott. - A kosztüm biztosan tökéletes lesz. Armani soha nem okoz csalódást. Ezzel Siennának is egyet kellett értenie, amikor pár perc múlva felvette. Az anyaga hihetetlenül puha és könnyű volt, neki soha nem jutott volna eszébe róla, hogy valójában gyapjú. A szoknyája kellemesen hosszú, a blézere kiemeli viselője vékony derekát, a szabása kihangsúlyozza nőiességét, de kicsit sem tolakodó. Az egyszerű, szürke kosztümhöz tökéletesen illett az ugyanolyan színű, kézzel készített körömcipő. Georgie elismerően füttyentett egyet, amikor Sienna kilépett a spanyolfal mögül, de azért még igazgatott rajta egy keveset, amíg mindent tökéletesnek talált. Sienna végül még egy sötét keretes olvasószemüveget is kapott. - Jól van, akkor most még feltűzzük a hajadat - mondta Georgie, és egy szempillantás alatt laza kontyba rendezte Sienna tincseit. - Most menj ki a folyosóra, aztán gyere be, mintha a főnököd hívott volna! És ne felejts el kopogni! Sienna tette, amit mondtak neki. Miután bekopogott, azonnal be is lépett, és úgy ment oda a két nőhöz, mintha egy nemzetközi divatbemutatón vonult volna végig a kifutón. Grace elhúzta a száját, Georgie viszont egészen lelkes volt. - Van stílusa a lánynak! Többet nem tehetek érted. Egyszerűen tökéletes vagy így. - Valóban csodás ez a kosztüm. Egyenesen mennyei - mondta Sienna. Én viszont valami egyszerűt akartam. Afféle egyenruhát, amelyben elbújhatok. - Még nagyon fiatal és tapasztalatlan - dünnyögte Georgie. - Tudom - sóhajtotta Grace. - Önmagamra emlékeztet. Harminc évvel korábbról - tette hozzá, és melegen rámosolygott Siennára. - Mondok én neked valamit, drágám, csak figyelj jól! Sokszor akadt már dolgom olyan férfiakkal, amilyen Alex Wentworth is. Vagyis okos, dörzsölt és sikeres pasasokkal, akik mindig megkapják, amit akarnak. Én pedig megtanultam bánni velük. A támadás a legjobb védekezés, ezt elhiheted nekem. Egy sikeres üzletasszony nem rejti egyenruhába a testét, hanem közszemlére teszi a szépségét. És pontosan úgy visel egy kosztümöt, mint te most. Öntudatosnak és erősnek érzi benne magát. - Ámen! - tette hozzá Georgie. - Nem az a kérdés, milyen egy ruha. Csak az számít, hogy te jól érzed - e magad benne. Szóval? - Én... valóban erősnek érzem így magam - vallotta be Sienna. - Akkor ennél maradunk - mondta Georgie elégedett örömmel. - Még igazítok rajta kicsit, és holnap délben elküldöm neked. - Nem tudom, mennyibe kerül... - mondta Sienna kissé ijedten. - Édesem, te szemlátomást már az anyatejjel magadba szívtad az üzleti érzéket. - Georgie rekedten felnevetett, és megnevezett egy összeget,
amelyből egy alkoholista egy teljes évre elláthatta volna magát a legjobb whiskyvel. - Hidd el, szinte ajándékba adom neked ezt a kosztümöt. Ebben az árban igazság szerint csak a fehérnemű és a cipő van benne. A szemüvegért és a tanácsadásért semmit sem számítok fel. Sienna habozott, s a cornwalli ház roskatag tetőzetére gondolt. És arra, hogy ő milyen régen nem engedett már meg magának egyetlen új ruhadarabot sem. - Vedd úgy, hogy ezt az összeget a jövődbe fekteted be! - tanácsolta Grace. Ez okos érv volt, de Sienna még bizonytalankodott. Egyetlen öltözet ruháért nagyon sok ez a pénz. A gondolat viszont, hogy milyen meglepett képet vágna Lex, ha meglátná őt az új kosztümjében, igencsak csábította. Miközben Grace és Georgie teázgatva csevegett, ő a gondolataiba mélyedve fel - alá járkált a spanyolfal mögött. A cipőről egyszerűen nem tud lemondani. A fehérneműről sem. De mi legyen a kosztümmel? - Mindent megveszek - jelentette be kicsit később sugárzó arccal. Fizethetek hitelkártyával? Negyed kettő volt, amikor Lex háza előtt Sienna kiszállt Grace kocsijából. Elköszönt tőle, aztán felsietett a lépcsőn és becsöngetett. Rudy nyitott ajtót neki, és tetőtől talpig végigmérte. - Nem találta meg álmai kosztümjét? - kérdezte kissé gúnyosan. - Grace és Georgie meggyőzött, hogy ne legyek túlságosan szerény. Vágyaim tárgyát holnap délben fogják leszállítani. Rudy csak szótlanul meredt Siennára. - Tudja, hogy Grace már hatszor részt vett a Sydney - Hobart regattán? - kérdezte a lány. - Igen, tudom. - És azt is hallotta, hogy legénységet keres az Alliaura Supercat hajójára? Megígértem neki, hogy megkérdezem magától, érdekli - e a dolog. Ha igen, hívja fel Grace - t! - Az átriumban Sienna hirtelen megállt, mintha még valami eszébe jutott volna. - Mikor lesz legközelebb szabadnapja, Rudy? A férfi arcára zavarodottság ült ki. - Holnap. - Ezek szerint gondolatolvasó vagyok - ragyogott fel Sienna arca. Pontosan ezt mondtam Grace - nek. Mivel a kosztümjére másnapig várnia kellett, Sienna könnyű pamutszoknyába bújt, és egyszerű, fehér felsőrészt vett fel hozzá. Két óra előtt tíz perccel bekopogott Lex irodájába, aztán belépett hozzá. A férfi egy hatalmas, fekete íróasztal mögött trónolt, amelyen két számítógép állt. Időközben ő is átöltözött, most fehér inget és világosszürke szövetnadrágot viselt. Inge két felső gombját nyitva hagyta, és Sienna esküdni mert volna, hogy az íróasztalfiókjában egy nyakkendő lapul. - Rudytól úgy hallottam, vásárolni voltál - mondta Lex, de nem nézett fel a munkájából. Tekintetét az egyik képernyőre szegezte, ujjai fürgén mozogtak a billentyűzeten. - így van - felelte Sienna, és széket húzott oda magának. - Mivel kezdjek?
- A Scorcellini - üggyel. Próbáld meg telefonon elérni az idősebb Scorcellinit! Miközben mi a repülőn ültünk, valaki három százalékkal többért megvásárolta a részvényeiket. Tudni akarom, ki volt az. Utána szükségem lesz a Zintex, a Westhelf Mining és az Orion Transport utolsó negyedéves eredményeire. Lex abbahagyta a billentyűk nyomogatását, és kíváncsian felmérte Sienna öltözékét, aztán hátradőlt a székében. Tekintetét azonban továbbra sem vette le a lány testéről, és szemlátomást élénk érdeklődést tanúsított a domborulatai iránt. Sienna zavartan lesütötte a szemét. - Rudy azt mondta, üzleti kosztümöt akartál venni - jegyezte meg a férfi. - Vettem is. Holnap szállítják le. - Azzal sincs semmi baj, amit most viselsz. Igaz, a szoknyád rövid kicsit, és túl világos a színe. A felsőrész viszont egyszerű és jól áll neked. Ha sötétebb nadrágot vennél fel hozzá, pont olyan lennél, amilyennek egy személyi asszisztensnek lennie kell. - Valóban? Bármelyik érzékeny férfinak feltűnt volna Sienna kérdésének az éle. - Megállapodhatnánk valamiben - kezdte Lex, és tarkóján összekulcsolta a kezét. Maga volt a testet öltött elegancia és hatalom. Itt, az irodában nem kell szigorúan betartanunk az öltözködési szabályokat. Többnyire csak mi ketten leszünk itt. Majd szólok, ha fontos ügyfél jön, és kosztümöt kell felvenned. Egyetértesz? - Ne érts félre - felelte Sienna kedvesen -, de szeretném kipróbálni, milyen ruhában érzem magam a legjobban a munkahelyemen. - Ez jó gondolat - mondta Lex elismerőn. - Ugyanakkor a rád vonatkozó harmadik szabály úgy hangzik, hogy mindig a megfelelő öltözéket kell viselned. Ilyen alakkal nem erősítened kell a hatást, hanem gyengítened. A leendő főnökeid értésére kell adnod, hogy csakis szakmai téren tarthatnak rád igényt. - Nem gondolod, hogy elég, ha ezt szóban tisztázom velük? - Főnöke válogatja. - Árulj el nekem valamit, Lex! Gyengítetted te már valaha is a női munkavállalókra gyakorolt hatásodat azzal, hogy egyszerűbb vagy kevésbé testre simuló öltönyt vettél fel? - Nem. Lex tehát helyénvalónak találja, hogy lélegzetelállító legyen és megszédítse a nőket. Tőle viszont elvárja, hogy kevésbé legyen nőies. Grace - nek igaza volt. Az olyan férfiaknál, amilyen Lex is, a támadás a legjobb védekezés. - Köszönöm az öltözködési tanácsaidat. Majd még eldöntöm, mit fogok viselni. - Az lesz ott az íróasztalod. Szólj, ha valamit nem találnál, vagy bármi más gondod támadna. - Lex olyan óvatosan nézett Siennára, mintha attól tartott volna, hogy a nő megharaphatja. - Megbántottalak? - Dehogy. - A lány semmi kedvet nem érzett a vita folytatásához, ezért inkább odament az íróasztalához. - Tudod, soha nem láttalak még kosztümben, és megpróbálom elképzelni, milyen lehetsz benne.
A lány az új kosztümjére gondolt, és örömteli várakozás fogta el. - Armani modell. És azt mondják, Armani soha nem okoz csalódást. Tíz órával később Sienna hátradőlt az íróasztalánál, és hangosan ásított egyet. Alig bírt odafigyelni a számítógépe képernyőjén sorakozó számokra és adatokra. A vacsorán rég túl voltak már. Rudy kitett magáért, és remek ételeket varázsolt az asztalra. Tíz óra tájban Lex mondott valamit egy kis harapnivalóról, ám aztán annyiban is maradt a dolog. Időközben éjfél is elmúlt. Londonban Sienna már tizennyolc órája elment volna aludni. Az emberek többsége a szemét sem tudta volna nyitva tartani a fáradtságtól, de a New York - i tőzsde pont most nyitott. Lex még mindig fáradhatatlanul dolgozott, és Sienna megpróbált lépést tartani vele. - Maradt még némi pénzed? - kérdezte tőle egyszer csak a férfi. - Nem. Miért? - A tőzsdepiacon élénk a mozgás. Ha adsz tízezer fontot, a kereskedési nap végére tizenkétezret csinálok belőle. - Ez jól hangzik - dünnyögte a lány szórakozottan. - Forgasd meg a saját pénzedet! - Ugye, fenn akarsz még maradni? Garantáltan nem fogsz elaludni, ha a te pénzedet forgatjuk meg. - Egyáltalán nem akarok ébren maradni. - Mi lett a munkakedveddel? - Fárasztó napom volt. Mára elég ennyi. - Jól van, ötezret is elfogadok. Pénz! Mindig csak a pénz! - gondolta Sienna. Lehet persze, hogy neki valóban nem folyton csak költenie kellene, hanem megpróbálhatna végre némi haszonra is szert tenni. Lex pedig nem kezdő az értékpapírpiacon. - Rendben - adta be a derekát a lány. - Mind a ketten befektetünk ötezret. Ha vesztek, te is veszteni fogsz. A férfi szemében öröm csillant meg. - Az egyenjogúság híve vagyok. Gyere, ülj át ide hozzám! Másodpercekkel később egymás mellett ültek Lex íróasztalánál. A cink ára éppen emelkedett a piacon, ezért abba fektették a pénzüket. - Mi emelkedik még? - akarta tudni Sienna. Lex érdeklődő pillantást vetett rá. - A villamos energia ára - felelte. - Akkor fektessünk abba is fejenként ötezret! Kisebbfajta vagyont adtam ki egy új kosztümre, amelyet alig fogok viselni. Legalább valamennyit behozok belőle. - Mennyit adtál ki? Sienna a számítógép képernyőjére mutatott, hogy elterelje Lex figyelmét. - Ó, mi történik éppen az árakkal? - Esnek - felelte a férfi rezzenéstelen nyugalommal. - Tessék?! Lex szélesen elmosolyodott. - Ha most látnád magad! Tökéletesen éber lettél. - Mit csinál egy jó személyi asszisztens, amikor a legszívesebben behúzna egyet a főnökének?
- Ellenáll a kísértésnek. Sienna éppen ezért akart távolságot tartani Lextől. Nem volt jó ötlet tőle, hogy átült ide mellé, ahol szinte egymáshoz ér a karjuk és a combjuk. A jóleső melegség, amelyet a férfi teste áraszt, hosszabb távon veszélyes lenne rá. A lány felállt és kinyújtóztatta a tagjait. - Mostantól magadra leszel utalva, részvénypiacok bajnoka. Ébressz fel, ha meggazdagodtam! 4. fejezet Amint beért a szobájába, Sienna hálóingbe bújt, aztán holtfáradtan bezuhant az ágyba és azonnal elaludt. Napfelkeltéig mély volt az álma, akkor azonban nyugtalan lett, és egyszeriben képek villantak fel benne a gyerekkorából. Az összetört kínai váza. Az édesanyja ijedt, sápadt arca. Az apja dühös hangja. - Ostoba liba! - kiabálta, noha ő volt az, aki földhöz vágta azt a vázát. Ki vagy te, hogy elő akarod írni nekem, mire adhatok ki pénzt, és mire nem? Hogy jössz te ehhez, te ronda, vén banya? Sienna átfordult a másik oldalára. Aludnia kell, ki kell pihennie magát. Az álom azonban nem eresztette. Édesanyja nem ronda, vén banya volt, hanem szép, kedves és szelíd asszony. Csakhogy olyan embert szeretett, aki nem érdemelte ki a szerelmét. A keményszívű, hirtelen haragú férfi mellett sem neki, sem a közös lányuknak nem volt könnyű élete. - Te pedig takarodj innen! - hallotta Sienna az apja hangját közvetlenül a füle mellett. - Tűnj el a szemem elől! Ugyanolyan vagy, mint az anyád! Szánalmas, visszataszító és gyenge! Hét óra előtt Sienna arra ébredt, hogy csörögni kezdett mellette egy vekker. Sejtelme sem volt róla, ki állíthatta be. Neki eszébe sem jutott, úgyhogy csakis Rudy lehetett. - Ma nem - dünnyögte álmosan a lány, és kétségbeesetten keresni kezdte a gombot az ébresztőórán, hogy elhallgattassa. A gondolat azonban, hogy Lex a keresésére indulhat és bejöhet a hálószobájába, hirtelen kiugrasztotta az ágyból. Kisöpörte a haját a homlokából, és mezítláb a fürdőszobába indult. Amikor nem sokkal később kijött onnan, úgy érezte, újjászületett. Tiszta volt, friss, és legfőképpen tökéletesen éber. A ruhásszekrény előtt egy antracitszürke nadrág és egy fehér blúz mellett döntött. Fekete szandált és nyakláncot vett fel hozzá, amely homokszínű, barna és fekete kis fagolyókból állt. Megnézte magát a tükörben, és kimondottan visszafogottnak, egyszerűnek találta a megjelenését. Lex el lesz ragadtatva tőle. Azért még visszament a fürdőszobába, és feltett egy kevés sminket. Miközben a konyha felé tartott, átfutott a fején, hogy nem kell majd külön sportolnia, amíg ebben a házban lakik. Akkorák itt a távolságok, hogy éppen eleget fog mozogni. A konyhában és az ebédlőben teremtett lélek sem volt. Sienna a könyvtárba és a biliárdszobába is bekukkantott, de ott sem talált senkit. Felmerült benne, hogy átnézhetne Lex szárnyába, ám elvetette a
gondolatot. Lex egyik volt barátnőjétől egyszer azt hallotta, hogy a férfi olyankor volt a legizgatóbb, amikor egy szál fehér lepedő alatt feküdt. Annak a látványnak Sienna nem akarta kitenni magát, mert attól tartott, hogy többé nem tudná elfelejteni. Ezért aztán visszament a szobájába a napszemüvegéért. Ki akart menni a kertbe, hogy sétáljon egyet, elvégre még kora reggel volt. Úgy gondolta, Lex nem várja el tőle, hogy kilenc óra előtt megjelenjen az irodában. Amint kilépett a kertbe, látta, hogy Lex szorgalmasan rója a hosszakat az úszómedencében. Erős csapásokkal úszott, barnára sült, izmos háta csillogott a reggeli napsütésben. A lány sokáig csak állt ott, és nem tudta levenni a szemét az elébe táruló látványról. Hogy láthatott valaha is mást Lexben, mint gátlástalan csábítót? Egészen tegnapig nem hatott rá a kisugárzása, ennek azonban egyszer s mindenkorra vége. Ezt hiába is akarta volna tagadni, mert felgyorsult szívverése meghazudtolta volna. Úgy döntött, eltűnik a kertből, mielőtt még a férfi észrevenné. Egészen óvatosan, halkan kinyitotta a kertkaput, és a mólón a jacht felé indult. Élvezte a szép, békés reggelt, a párába burkolódzó Sydney látványát. A móló azonban egyszer csak ringani kezdett alatta, és neki olyan érzése támadt, hogy már nincs egyedül. Jól érezte. Lex tartott feléje vizes hajjal és a derekára csavart törülközővel. Jó hosszú idő telt el már azóta, hogy Sienna utoljára látta fürdőnadrágban a férfit. Lex akkor tizenöt éves lehetett, és ő sokat ugratta vékony, keszeg teste miatt. Ma viszont már minden volt, csak keszeg nem. Izmos válla, férfias felsőteste és feszes hasa mágnesként vonzotta a lány tekintetét. Egyszerűen nem tudott máshova nézni, csak rá. - Tetszik a napszemüveged - mosolygott rá Lex sugárzón -, de nem elég sötét. Elárulja, hova nézel. Siennát ájulás környékezte, mert a tekintete éppen a férfi törülközőjén kalandozott, kevéssel a köldöke alatt. - Szép törülköző. Nagyon is szép - felelte ő is mosolyogva, és elvörösödött. A férfi gúnyos vigyorra húzta a száját. - Jól aludtál? - Egész jól. Csak nem akarom elhinni, hogy az éjszaka tízezer fontért vásároltam opciót. Vagy azt csak álmodtam? - Nem, nem. Valóban ezt tetted - felelte Lex. Mosolya még szélesebb lett, és Sienna ebből arra következtetett, hogy tisztában lehet az ő anyagi helyzetével. Elvégre az este szorosan mellette ült, és nyilván látta azt a szerény összeget a számlakivonatán. Az is lehet persze, hogy azt hiszi, a többi pénzét másik számlán tartja. Neki viszont csak ez az egy van, de Lex ezt nem tudhatja. - És? Még mindig magaménak tudhatom azt a tízezer fontot? - kérdezte Sienna óvatosan. - Nem, azt már nem - felelte a férfi; - A számládon ma reggel tizenegy ezerhétszáz fonttal több van. Azért csak ennyivel, mert elfáradtam, és elmentem aludni. - Jól van, ezt még meg tudom bocsátani - válaszolta a lány.
Lex ezek szerint állta a szavát, és egyetlen éjszaka alatt közel kétezer fonttal gazdagabbá tette őt! - Nem szívesen ismétlem magam, Sienna, de tudod, hogy nekem elmondhatod, ha anyagi gondjaid vannak. A férfi egészen komolyan beszélt, és úgy is nézett a lányra. Ő általában szerette benne a konokságát, most viszont utálta érte. Nem akart az anyagi helyzetéről beszélni, mert Lex akkor segítene rajta, és azt ő nem engedheti meg. Sienna a móló korlátjára hajolt, és lenézett a kristálytiszta vízre. - Tisztázzunk valamit, Lex! - mondta. - Elfogadom, hogy kiképezz személyi asszisztensnek, mert én is segítenék neked, ha egyszer művészeti kérdésekben szorulnál tanácsra. A vendégszeretetedet is igénybe veszem, mivel én is bármikor szívesen vendégül látnálak téged, ha szerényebb körülmények között is. Pénzt viszont nem fogadhatok el tőled, mert akkor nem lennénk többé egyenjogúak. Nekem pedig az mindennél fontosabb. Válasz helyett a férfi szorosan odalépett Sienna mellé, és könyöke a könyökéhez ért. A lány azonban az ellenkező irányba nézett. Évekkel ezelőtt még biztosan Lex vállára hajtotta volna a fejét, ma viszont ezt már elképzelhetetlennek érezte. Ellenkezőleg, Lex közelségétől nyugtalanság fogta el. - Ha öt fontra volna szükségem, és neked véletlenül éppen annyi volna a zsebedben, nekem adnád, igaz? - kérdezte a férfi. - És elkérnéd, ha tudnád, hogy soha nem fogod tudni megadni? A férfi beletúrt nedves hajába. - Kezdelek érteni, Sienna - mondta, aztán tett pár lépést a jachtja felé. Könnyedén átugrott a fedélzetre, és a kezét nyújtotta a lánynak, hogy átsegítse. Ujjai melegen fonódtak Sienna csuklójára, a fogása erős volt, mégis gyengéd. A lány szívverése felgyorsult, s amint biztosan állt a lábán, azonnal elhúzta a kezét. - Mi volna, ha beleszeretnél egy gazdag férfiba, és feleségül mennél hozzá? Ő megadhatná nekem a tartozásodat - folytatta Lex. - A házasságot nem nekem találták ki - felelte Sienna. - És mi a helyzet a gyerekekkel? Tudom, hogy szereted őket. - Talán a te gyerekeiddel fogom kárpótolni magam. Úgy majd több időt tölthetsz kettesben a feleségeddel - felelte a lány, aztán úgy döntött, legfőbb ideje, hogy témát váltson. - Veled tarthatok, ha legközelebb hosszabb útra mész a jachtoddal? - kérdezte. - Természetesen. - Lex szeme most megint csillogott. - Mindenképpen látnod kell Sydneyt a tengerről. Alkonyatkor a legjobb, amikor sorra kigyúlnak a város fényei. - Az klassz volna. - Vagyis inkább romantikus, javította ki magát gondolatban Sienna. Ám amint eszébe jutott, hogyan válaszol a teste a férfi közelségére, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a közös vitorlázást. Lex kinyitotta a fedélzeti lejárót, és eltűnt odalent. A lány közben a kormánykerékhez sétált, és megcsodálta az irányítóberendezéseket.
- Egy ideig azt hittem, megtaláltam az eltűnt festményeket - mesélte. Egy magángyűjteményben felbukkant egy hidat ábrázoló, kisméretű kép. Azt gondoltam, az én Monet - m került elő. - És? - szólt fel odalentről Lex. - Monet volt, de sajnos nem az én enyém. Bárcsak megtalálnám! A férfi hirtelen megjelent Sienna mellett. - Mi volna akkor? Megszabadulnál az anyagi gondjaidtól? - Pontosan! - Még ha megtalálnád is azokat a festményeket, hogyan bizonyítanád be, hogy a tieid? Az új tulajdonos azt állíthatná, hogy a legjobb tudása és lelkiismerete szerint jutott hozzájuk. - A Monet - ról nem mondhatná ezt. Az mindig is az enyém volt. Édesanyám ajándékozta nekem, én magam választhattam ki egy katalógusból. A tudtom nélkül anya soha nem adta volna el. - Apád viszont megtehette. - Tudom, de időközben valahol akkor is felbukkantak volna azok a képek - felelte Sienna. Végül is nem akármilyen festményekről volt szó, hanem egy Picassóról, egy Rembrandtról és Monet egy másik munkájáról. Az ilyen képek előbb vagy utóbb mindig felbukkannak, és ha ez már megtörtént volna, arról ő értesült volna. Elvégre egészen eddig kurátorként dolgozott, és azt sem véletlenül gondolta ki, hogy a jövőben egy műgyűjtő mellett lesz személyi asszisztens. - Minél hosszabb ideje nyomozok már a képek után, annál biztosabb leszek abban, hogy édesanyám valahol elrejtette őket. - Mégpedig pontosan azért, hogy megakadályozza azt, amire Lex célzott az előbb. Sajnos meghalt, mielőtt elmondhatta volna, hol vannak, de én akkor is meg fogom találni őket! - És mi hasznod lesz belőle? Valóban a vagyon érdekel? Más módon is kereshetsz pénzt. - Nem a pénz a lényeg. - Hanem? A boldogság? Vagy az, hogy lezárd a múltat? Néhány éve Lex még boldogan részt vett volna a kincsvadászatban, időközben azonban már másként gondolkodott az eltűnt festményekről. Merő időpocsékolásnak tartotta a keresésüket. - Lehet, hogy valóban a múltat akarom lezárni - válaszolta Sienna tűnődőn. Az édesanyja halálát, az apja közönyösségét, mindezt szívesen elfelejtette volna. Mindennek ellenére makacsul ragaszkodott ahhoz a gondolathoz, hogy az anyja őszintén szerette őt, és mindig csak a legjobbat akarta neki. - A festményekben talán annak a bizonyítékát akarom látni, hogy édesanyám gondolt rám, és gondoskodni akart rólam. Hogy fontos voltam neki. Lex szigorú tekintetét együttérzés lágyította meg. Nem mondta ki, amit gondolt, de a lány így is tudta, az jár a fejében, hogy az anyja nem követett volna el öngyilkosságot, ha valóban gondoskodni akart volna Siennáról. - Bármi történt is azokkal a festményekkel - felelte a férfi - édesanyád szeretett téged. Nagyon szeretett. Én jól emlékszem erre, és neked is erre kellene gondolnod.
- Azt teszem. - Csak nem szeretném, hogy egész életedben olyan képek után kutass, amelyeket soha nem fogsz megtalálni - folytatta Lex. - Ha nem lennél ennyire elfoglalva a múlttal, meglátnád azt, ami a szemed előtt történik. - Te meg miről beszélsz? Az anyagi helyzetemről? Azzal már éppen eleget foglalkoztam. Mit gondolsz, miért vagyok itt? És ha már ez került szóba, mikor kezdünk dolgozni? - Kilenckor. Én általában néhány órával korábban, hogy ne maradjak le a New York - i tőzsdezárásról. Aztán fél nyolctól kilencig reggeli szünetet tartok. Ez a szokásos menetrendem. Ez kemény munkanapnak hangzott, különösen akkor, ha az ember tudta, hogy Lex éjfélig mindennap az irodájában dolgozott. - A reggelinket általában Rudy szolgálja fel az ebédlőben - tette hozzá Lex - , de ma szabadnapos. Ilyenkor mindent előkészít, és neked csak meg kell melegítened az ételeket. A hűtőszekrényben mindegyik étkezésnek külön rekesze van. Rudy azt szeretné, ha reggelihez és ebédhez az ebédlőben terítenél, és utána mindent elrámolnál. Azt is mondta, hogy biztosan tudsz bánni a mosogatógéppel. - A férfi kisfiúsán elmosolyodott. Még valami! Semmiképpen se cseréld fel, hogy melyik étel melyik étkezésre való, és az összeállításon se változtass! - Igazán? - kérdezte Sienna bosszúsan. - A kalóriákat, a vitaminok és az ásványi anyagok arányát Rudy pontosan kiszámolja. Ez a vesszőparipája. - Semmi jelentősége nincs, hogy az ember a nap melyik szakában veszi magához a szükséges kalóriákat, vitaminokat és ásványi anyagokat. Elméletileg tehát nyugodt szívvel össze lehet keverni a hűtőszekrény rekeszeinek a tartalmát. Amúgy meg ha velem melegítteted meg az ételeidet, Rudy soha nem tudja meg, mikor mit ettél - mondta Sienna, és most ő volt az, aki hamiskásan elmosolyodott. Lex felnevetett. - Rudy, ki tudja miért, mégis az íróasztalomon hagyott egy pontos étrendet. Neki ez nagyon fontos. - Kincset ér az az ember - jegyezte meg Sienna, és nem tudta, bosszankodjon vagy nevessen - e. - De ha már Rudytól is feladatokat kapok, akkor én is igényt tartok némi szabadságra. Mit szólnál, ha itt reggeliznénk a jachton, vagy esetleg a medencénél? Akár fel is lázadhatnánk, és ehetnénk egyszerűen a konyhában. Abban nekem már komoly tapasztalatom van. - A lázadásban? Ezt megjegyzem magamnak. - Nem, a konyhai reggelizésben - javította ki Sienna a férfit. - Egyszer neked is ki kellene próbálnod, gazdag uraság. Egyenesen a hűtőszekrényből enni dupla élvezet. Csinálj egyszer valami őrültséget, Lex! - tette hozzá nevetve. A férfi odalépett hozzá, és az ő szeme is nevetett. - Úgy gondolod, hogy nem élek eléggé őrült módon? A lány kissé távolabb húzódott, hogy ne álljon olyan szorosan Lex mellett. - Igen, úgy gondolom.
- Akkor talán jobban kellene figyelned. - Lex egyszeriben nagyon halkan beszélt. - Te szeretnél? - kérdezte, és megint veszélyesen közel lépett Sienná - hoz. A lány teste bizseregni kezdett. - A konyhában reggelizni? Igen, nagyon! - Jól van. - A férfi szeme egészen sötét lett. - De ez még nem igazi őrültség. Mi lenne viszont, ha most mögéd állnék, és az egyik kezemet a kormánykerékre tenném, a másikat meg a hasadra? És ha hátulról még közelebb is húználak magamhoz, az váratlanul érne, igaz? Lex közvetlenül Sienna füle mellett suttogta el a szavait, és mindjárt meg is tette, amiről beszélt. A lány nem tudta, mi történik vele. Nem mozdult, és levegőt venni sem mert. - Ez talán még tetszik is neked. Akkor viszont nem őrültség, hanem egészen normális dolog. - Nos... Közöttünk nem az, Lex. Te és én... Sienna félbehagyta a mondatot. Nem tudta, mi zavarta össze jobban, a férfi meleg teste, amelyet a hátán érzett, vagy a keze a hasán. A kettőtől együtt mindenesetre reszketés fogta el. Vágya és esze küzdelmet folytatott egymással. Nem tudta eldönteni, mit tegyen, ezért csak mozdulatlanul állt ott. - Egy férfi belélegezheti annak a nőnek az illatát, akit a karjában tart. A száját is a nyakára tapaszthatja, de az sem volna igazi őrültség dünnyögte Lex, miközben ajka a lány haját simogatta. Sienna levegő után kapkodott. Forróság öntötte el, és szédülés tört rá. - Nem volna az? - kérdezte elfúló hangon. Teste válaszai nagyon is arról meséltek neki, hogy őrültség, ami most éppen történik. - Nem. Csak akkor lesz az, ha megfordulsz, a mellkasomra teszed a kezed, és a szád a számhoz ér - suttogta Lex olyan közel a lány füléhez, hogy ő libabőrös lett. A férfi még szorosabban magához vonta. - Gondolkodtam azon, Sienna, ami tegnap közöttünk történt. Sokat gondolkodtam rajta. - Ez igazán meglepő, miután a fél éjszakát munkával töltötted. - Több dolgot is tudok egyszerre csinálni, bár férfi vagyok. - Sienna ezt világosan érezte. - Tudom, mikor találom szemben magam egy gonddal. Lex ajka most bejárta a lány fülcimpáját. - És kettőnknek, neked és nekem, Sienna, most gondunk támadt. Csak az a kérdés, mit kezdjünk vele. - Én amondó vagyok, hogy ne vegyünk tudomást róla, és minden maradjon úgy, ahogy eddig volt - lehelte a lány fátyolos hangon. - Nos, ebben nem értünk egyet - dörmögte a férfi. - Szerintem előbb ki kellene derítenünk, milyen nagy a gondunk valójában. Mit szólsz hozzá? Ne várjuk ki inkább, milyen őrültségek telnek még ki tőlünk? De igen! - gondolta a lány. De nem! Neki azt nem szabad. - Fordulj felém, Sienna! - kérte Lex suttogva. A lány eleget tett a kérésnek. - Ugye, tudod, mi jön most? - kérdezte a férfi csendesen. Sienna egészen óvatosan megérintette Lex hasát, ott, ahol a törülközője véget ért.
Ujjai előbb oldalra indultak el, aztán felfelé. Örömmel érezte, hogy a férfi hasizmai megfeszültek a keze alatt, miközben Lex kéjes hangot hallatott, és lehunyta a szemét. Sienna végigsimított a mellkasán, és finoman megérintette a mellbimbóját. Egy pillanatra abbahagyta a simogatását, és élvezte, hogy a férfi testén remegés futott végig. - Nem is akkora őrültség - suttogta a lány. Lex lehajtotta a fejét, amíg majdnem egymáshoz ért a homlokuk. Vajon olyan feszes és meleg lesz az ajka, amilyennek látszik? - futott át Sienna agyán. Alig várta, hogy választ kapjon a kérdésére. Lex felébresztette a kíváncsiságát, és annál is jobban a vágyát. A férfi kissé nyitott szája megint a lány arcához közeledett. - Te is akarod, Sienna? Igazán akarod? Én nem játszom veled. - Nem hiszek neked - válaszolta a lány, de a tekintetét még mindig Lex ajkára szegezte. - Te minden nővel csak játszol. - Nem mindegyikkel. A férfi végre Sienna szájára tapasztotta a száját. A lány szétnyitotta az ajkát a gyengéden követelő csók előtt. Testében érzések vihara tombolt, és tudta, hogy Lex ugyanolyan felindult, mint ő. Hogy hevesebben csókolhassa, a férfi Sienna tarkójára tette a kezét. A lány megdermedt, amikor megérezte, hogy Lex nyelve a szájába hatolt. A férfi természetesen más nőket is kívánt már, ez most mégis élete legforróbb csókja volt, pedig éppen csak most kezdődött. Keze a lány fenekére siklott, és hevesen magához rántotta. Sienna levegő után kapkodva átkulcsolta Lex nyakát, hogy még közelebb legyen hozzá. Csókjától édes borzongás futott végig a testén, és gondolataiban a férfi már rég levitte őt a fedélzet alá, letépte róla a ruhát, és csak másodpercek választották el attól, hogy belé hatoljon. Lex ebben a pillanatban abbahagyta a csókot. Szeme még mindig csukva volt, miközben elszántan küzdött azért, hogy visszanyerje az önuralmát. - Ne mozdulj! - kérte elveszetten, amikor a lány az ágyékának nyomta magát. Sienna azonnal félbehagyta a mozdulatot. A férfi kinyitotta a szemét, s a lány arcáról legnagyobb döbbenetére megütközést és fájdalmat olvasott le. - Sienna, kérlek... - Lex tisztában volt azzal, hogy nem a lány kezdte, hanem ő. Most viszont nem tudta, hogyan vessen véget annak, amit elkezdett. - Nem szeretném... - Ez szemenszedett hazugság volt. - Nem lehet... - Ez sem volt igaz. - Én nem... - Te semmit nem akarsz tőlem - fejezte be Sienna nyersen a férfi helyett a mondatot. - Az ég szerelmére, Lex, mit gondolsz, hányszor kell még ezt elmondanod? Már rég megértettem. Hagyjál! - szólította fel a férfit, és kirántotta magát a karjából. - Elegem van az úgynevezett őrültségeidből. Lex megijedt, amikor rádöbbent, hogy a lány fél. Sienna pillanatok alatt elhagyta a jachtot és futni kezdett a kikötőhídon, ám aztán hirtelen megtorpant és visszafordult. - Tudtam, hogy ez nem jó ötlet! - kiáltotta. - Én tudtam! Egy húszéves barátságot nem dob oda az ember csak úgy, egy hülye kis csók kedvéért -
folytatta zihálva. - A barátságunk sokat jelentett nekem. Mindennél többet. Sienna most már a könnyeivel küzdött. Lex magában azért imádkozott, hogy ne sírja el magát. - Most mi lesz? - kérdezte a lány, és elcsuklott a hangja. - Sienna... - A lány azonban már továbbindult. - Sienna! - kiáltott utána a férfi, mire ő megállt, de nem fordult vissza. - Számomra ez nem könnyű kis játék volt. Meg kellett hogy csókoljalak, egyszerűen tudni akartam, milyen lesz. És te ugyanúgy éreztél. Így van? Sienna még mindig nem fordult meg. - Komolyan azt hiszed, hogy én csak úgy kockára tennék egy húszéves barátságot? - mondta, és megint futni kezdett. - Sienna, ez nem csak egy hülye kis csók volt! A lány még jobban megszaporázta a lépteit. Mire felért a szobájába, már hangosan zihált, és könnyek égették a szemét. Ledobta magát az ágyra, és a párnába fúrta a fejét. Mi volt ez az egész?! Lex soha nem sejtett érzéseket váltott ki belőle. Egyszerre gyűlölte és kívánta a férfit. Félt, hogy elveszítheti, de attól is félt, hogy megint közeledni fog majd hozzá, mint az előbb a jachton. Ennek nem szabad még egyszer megtörténnie! Soha többé! Mindennél rosszabb azonban, hogy örökre elveszítette azt a Lexet, akihez tiszta barátság fűzte. Sienna felült, tenyerébe temette az arcát, és a hűvös falnak dőlt. Lex kezdte az egészet, megérintette, megcsókolta őt... aztán meg egyszerűen visszakozott. Pedig ő addigra elveszett az érintéseitől. Annyira, hogy nem vette észre, a férfi csak játszott vele. Lex egész idő alatt tökéletesen tisztában volt azzal, mit és miért csinál. A játékszerévé tette őt. Csak azért, mert kíváncsi volt, hogyan válaszol majd a közeledésére. Aztán rászólt, hogy hagyja abba. Miután ő teljesen megnyílt előtte! A folyosóról lépések hallatszottak be. A márványpadlón egy meztelen talp léptei közeledtek Sienna ajtaja felé. - Tűnj el innen, Alex! - Nem. - Ez az egyetlen szó olyan erős volt, hogy a lány nem tudott megküzdeni vele. - Légy szíves, nyisd ki az ajtót, Sienna! - Minek? Hogy megint az eszméletlenségig csókolhass? Hogy kideríthesd, kívánlak - e? Aztán pedig megkérhess, hogy hagyjam abba? Kösz, de nem! Egyszer is éppen elég volt. - Szeretném jóvátenni a hibámat. Kérlek, Sienna, engedj be! A barátságunk nekem is ugyanolyan fontos, mint neked. - O, de jó is ezt tudni! - csattant fel a lány. - Sienna! Fényes nappal voltunk a jachtomon, bárki megláthatott volna bennünket. Komolyan azt akartad volna, hogy folytassam? - Az lett volna a legjobb, ha el sem kezded. - Te ugyanolyan kíváncsi voltál, mint én - emlékeztette Lex a lányt. - Talán az voltam, most viszont már nem vagyok! - Sienna, még egyszer elmondom: nem azért hagytam abba, mert arra vágytam, sőt! Egyszerűen csak az eszemre kellett hallgatnom. El tudod
képzelni, milyen nehéz volt megtennem? Ha valahol máshol lettünk volna, akkor most nem veszekednénk, hanem szeretkeznénk... Sienna nem akarta ezt hallani. - Nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna - folytatta Lex. A karomban voltál, és élvezted, hogy ott vagy. Tudom, hogy így volt, nem vagyok vak. És esküszöm neked, hogy sokkal többször a karomban szeretnélek tartani. Te a barátságunk miatt aggódsz, én viszont azok miatt az őrült érzések miatt, amelyek tagadhatatlanul léteznek közöttünk. És azok nem gyenge érzések, Sienna. Nagyon is erősek! 5. fejezet Embertelenül sok - ezek a szavak írták le a legjobban azt a munkamennyiséget, amelyet Lex saját magára és Siennára zúdított a következő négy napban. Rudy ugyan rendszeresen ellátta frissítő italokkal a lányt, ő azonban késő délutánra már szinte használhatatlan lett. Hullafáradt volt, és kilúgozottnak érezte magát, mire tíz óra tájban bezuhant az ágyba. Rudy már jó ideje csípős megjegyzéseket tett Lexre. Azt javasolta neki, hogy vegyen fel még egy embert, és célzatosan egy munkaközvetítő iroda telefonszámát is az íróasztalára tette. Sienna nehezen viselte, hogy közte és Lex között még mindig feszült volt a hangulat. Az semmiképpen sem megoldás, hogy halálra dolgozzák magukat, és szót sem vesztegetnek arra, ami kettejük között történt. A lány véget akart vetni ennek a helyzetnek, és csütörtökön végül elhatározásra jutott. Kikapcsolta a számítógépét, összerakta a papírokat az asztalán, és a fiókba tette a határidőnaplót. Elvégre holnap is nap lesz. Aztán odament Lex íróasztalához, és addig állt mellette, amíg a férfi felnézett a munkából. - Mára leteszem a lantot - közölte Sienna barátságosan. - Mostantól csak reggel kilenctől este nyolcig fogok dolgozni. Közben egy - egy óra szünetet tartok, amíg ebédelek és vacsorázom. A nap többi részében magadra leszel utalva, vagy fel kell venned még valakit. A férfi meglepetten hátradőlt a székében, és hidegen méregette a lányt. - Korábban is szólhattál volna, ha sokallod a munkát. - Azt hittem, magadtól is észre térsz majd - válaszolta Sienna udvarias mosollyal. - Csak szólok, hogy most elmegyek itthonról. Ne várj rám! Lexnek ez egyáltalán nem tetszett.. - Ja, és még valami! - tette hozzá a lány. - Ami az úgynevezett gondunkat illeti, én már túltettem magam rajta. Miután a maga részéről tisztázta a helyzetet, Sienna a csillogó - villogó, csupa króm konyhába menekült. Azt hitte, egyedül lesz ott, de legnagyobb ámulatára Rudy még a tűzhelynél állt. - Enne valamit? - tudakolta a férfi. - Köszönöm, nem. És ne is kérdezze meg tőlem, hogy Lex szeretne - e valamit, mert nem tudom. Mára végeztem, és még az is lehet, hogy holnaptól sztrájkolni fogok. - Na végre! - dörmögte Rudy. Sienna meglepődött. Nem számított arra, hogy a férfi mellé fog állni.
- Alighanem legfőbb ideje, hogy vizsgálatnak vessem alá a hűtőszekrénye tartalmát - folytatta a lány. - Sokan folyamodnak egy - két pohár italhoz, amikor gondjaik vannak, én viszont olyankor fagylaltozni szoktam. - Azzal sajnos nem szolgálhatok. De talán az is jót fog tenni magának, ha végre egyszer kimozdul. Sienna is így gondolta. - Hol van a legközelebbi fagylaltozó? Vagy gyalog messze lenne? kérdezte. - Egyedül nem kellene elindulnia - figyelmeztette Rudy. - A kis komppal eljutok oda? - Sienna korábban már látta, hogy a kikötőből rendszeres időközönként jár át komp a városba. - Nem! - hallotta meg váratlanul Lex hangját a háta mögül, és feléje fordult. A férfi kócosan, gyűrött ingben állt az ajtóban. Egyébként viszont olyan erősnek és elszántnak tűnt, hogy egy oroszlán vagy tigris alighanem kétszer is meggondolta volna, szembeszálljon - e vele. - Előkészítenéd az Angelinát, Rudy? Siennával bemegyünk a városba mondta Lex. A lány tudomást sem vett róla, és továbbra is csak Rudyhoz beszélt: - Csokoládé is megtenné. Van esetleg még abból az isteni pralinéból? Szívesen megkóstolnám. Rudy erre kinyitotta a hűtőszekrényt, és egy fehér dobozt vett elő. Leemelte a tetejét, amely alatt kézzel készített, étvágygerjesztő pralinék bújtak meg. Szó nélkül Sienna kezébe nyomta a dobozt, aztán futó pillantást vetett Lexre, majd elhagyta a konyhát. Valószínűleg azért, hogy felkészítse kifutásra az Angelina névre keresztelt gyorsjárású hajót. Sienna kivett egy pralinét, és előbb csak az egyik sarkát harapta le, aztán az egészet bekapta. Ízlett neki, de igazából valami hidegebbre vágyott. Lex elmosolyodott. - Felejtsd el a pralinét! Tudom, hogy fagylaltot szeretnél - mondta. A lány nem válaszolt, csak mérgesen rávillantotta a szemét. - Ismerek egy remek fagylaltozót, közvetlenül a vízparton - folytatta a férfi halkan. - Negyvenhatféle fagylaltjuk van. - Ma este sehova sem megyek veled! Nélküled szeretnék tölteni egy estét. - A tölcséreket helyben sütik. Leheletvékonyak és hihetetlenül ropogósak. - Akkor add meg a címet, légy szíves! - Azt sajnos nem tudom. Mindig hajóval mentem át, de természetesen megmutathatom neked, hogyan lehet eljutni oda a vízen. - Lex élvezettel elrágcsált egyet Rudy pralinéi közül. - Ne csináld már, Sienna! Szeretnék kibékülni veled. - Ezért halmoztál el annyi munkával az utóbbi napokban? - Alkalmat akartam adni neked arra, hogy még egyszer átgondolhasd a kapcsolatunkat. - Miféle kapcsolatunkat? Te eddig csak bánatot okoztál nekem.
- Remélem, azért nem túl sokat - felelte a férfi, és melegen elmosolyodott. Siennának nem sikerült megállnia, hogy ne viszonozza a mosolyt. De most már legalább nemcsak munkáról beszéltek, hanem kettejükről is. A lány szerette volna megérteni, mi megy végbe a férfiban. Miért nem maradt meg a barátságnál, és hogyan lesz majd ezután? Sienna nagy sóhajjal a negyvenhatféle fagylaltra és a házi sütésű tölcsérekre gondolt. - Nem értem, mi ez a hirtelen változás nálad. Eddig szinte rám sem néztél - mondta, és egyenesen a férfi szemébe nézett. - Ez nem igaz - válaszolta Lex - csak te nem vetted észre, hogy néztelek. És még mindig nem veszed észre. - Tudom, milyen nők tetszenek neked. A szépek, okosak és gazdagok. Nem az olyanok, mint én. - Te nagyon is szép vagy, Sienna, és okos is. Csak sajnos egyetlen férfit sem engedsz közel magadhoz. Évek óta figyellek, és látom, miről van szó. Nem mész bele kapcsolatokba, mert örökösen a szüleid házasságának rossz példája lebeg a szemed előtt. Mindenkit elriasztasz magadtól, aki közeledni próbál hozzád. Még engem is. Még most is. Lexnek igaza volt. Azt a házasságot, amelyben a szülei éltek, Sienna a legnagyobb ellenségének sem kívánta. Ő pedig valóban félt attól, hogy valódi kapcsolatba kezdjen. Lex azonban nem olyan, mint az ő apja volt. Nem rideg, nem érzéketlen, nem hirtelen haragú. Csak annyiban emlékeztette őt az apjára, hogy Lexnél is előfordult, hogy egyik nap még megnevettetett egy nőt, a következőn viszont megríkatta. - Eszedbe jutott már, hogy az elutasító viselkedésemnek köze lehet ahhoz, ahogyan te a nőket fogyasztod? - kérdezte a lány komolyan. Ahova csak lépsz, Alex, felperzselt földet hagysz magad után. Amint ráunsz egy nőre, továbbállsz, ő pedig ott marad romokban heverve. - Annyira azért egyikük sem esett még kétségbe. Leginkább a pénzem és a társadalmi helyzetem hiányzik nekik, és nem én magam. - Jaj, Lex, ezt nem gondolhatod komolyan! - De, sokszor nagyon is komolyan ezt kell gondolnom. - A férfi teljes meggyőződéssel beszélt. - És figyelmedbe ajánlom, hogy valóban volt már néhány kapcsolatom, de közel sem nők százaival, ahogy azt te mindig beállítod. Sienna szomorúan ingatta a fejét. - Jól van, legyen csak néhány, ha úgy akarod. De hol itt a különbség? - Azt akarom mondani ezzel, hogy igen, voltak kapcsolataim, és semmit sem bántam meg. Az viszont nem igaz, hogy azért szakítottam azokkal a nőkkel, mert egyszerűen rájuk untam. Akkor lett vége közöttünk a dolognak, amikor többé nem láttam esélyt arra, hogy az a bizonyos nő lehet számomra az igazi. Ez most őszintén meglepte Siennát. - Komolyan tudni akarod, miért csókoltalak meg? - folytatta Lex. - Nem azért, mert megátalkodott nőcsábász vagyok. Nem. Évek óta keresem már azt a nőt, aki megért és lenyűgöz, méghozzá minden tekintetben. Olyannal azonban, akire ez hosszabb távon is igaz lett volna, még nem találkoztam. Rajtad kívül.
A férfi a hajába túrt. - Semmit sem ígérhetek neked, Sienna - beszélt aztán tovább. - A kapcsolatunk talán kész katasztrófa volna. Az is lehet viszont, hogy nem... Nem tudhatjuk, amíg nem próbáltuk meg. - A férfi rövid szünetet tartott. Te azonban, gondolom, nem akarsz esélyt adni kettőnknek - tette még hozzá, aztán elkapta a tekintetét a lányról. Sienna azonban így is kiolvasta a szeméből a szomorúságot. - Lex, én... nem tudom. A lány nem akart belemenni ebbe. Az esze azt súgta, hogy vessen véget ennek az őrültségnek. De hogy mondja meg ezt Lexnek? Semmiképpen sem akarta elveszíteni, a barátságát legalábbis nem. És még az is lehet, hogy a férfinak igaza van. Talán valóban próbát kellene tenniük egymással. Igaz, ő biztosan nem az a tökéletes nő, akiről Lex éppen beszélt, és talán soha nem lesz képes eleget tenni a férfi elvárásainak. És mégis, talán ki kellene deríteniük, hova vezet közöttük ez a bizsergés. Hogy miért vonzzák ennyire egymást. Titokban Sienna úgy képzelte, hogy a kapcsolatuk szenvedélyes lenne, sőt valószínűlég egyenesen lélegzetelállító. Aztán véget érne, és ki - ki menne tovább a maga útján. És ha ő nem fektetne bele túl sok érzelmet, akkor azt a lelke sem szenvedné meg túlságosan. Utána pedig talán mindennek ellenére megint barátok lehetnének... - Negyvenhatféle fagylalt? - kérdezte hamiskás mosollyal. - Igen. Lex is elmosolyodott, és Sienna egyszeriben nagyon - nagyon jól érezte magát. - Jaj neked, ha hazudtál! - Ha fagylaltról van szó, soha nem hazudnék. Esküszöm! - mondta a férfi ünnepélyesen. - Neked végképp nem. Az Angelinára enyhe kifejezés volt, hogy gyorsjárású. A fordulékony hajó szélsebesen szelte a habokat, és Lex szemlátomást élvezte a száguldást. Sienna agya közben megállíthatatlanul zakatolt. Hosszú évek óta ismeri már a barátját, és nemsokára talán még jobban meg fogja ismerni. Lex mindenesetre azt akarja, mert szeretné kielégíteni a kíváncsiságát. És a saját teste is azt akarja: megérinteni a férfit, meztelen bőrén érezni a kezét. Egy tapasztalt kéz érintéseit akarta élvezni. Egy szerető kezét. Lex kezét. Sokszor látta már őt egy hajó kormányánál, ezúttal azonban más szemmel nézte. Most először engedte meg magának, hogy tudatosan vegye szemügyre Lex testét. - Óvatosan felhívnám a figyelmedet arra, hogy többet látnál a nevezetességekből, ha legalább néha - néha egy pillantást vetnél rájuk jegyezte meg a férfi, miközben nevetve a Vállfának becézett Harbour hídra és az Operaházra mutatott. Sienna igazán lenyűgözőnek találta őket, a tekintete mégis hamar visszatért a férfira. Beható vizsgálatnak vetette alá a kormánykereket tartó nagy, keskeny kezét.
- Te egyáltalán nem figyelsz a látnivalókra, drágám. - Lex ellépett a kormánytól, és hívogató mozdulatot tett. - Mostantól te kormányzol. A dolog könnyebb volt, mint amilyennek a lány gondolta. Közben még a környéket is nézegethette. Legalábbis addig, amíg Lex nem fogta össze a szélben lobogó haját, hogy bedugja egy sapka alá. Ujjai közben hozzáértek a nyakához, és Sienna testén jóleső borzongás futott végig. A férfi utána is csupasz vállán hagyta a kezét. - Jobb így? - suttogta. Válasz helyett a lány csak kéjes sóhajt hallatott. - Arra! - mutatott Lex a kikötő bejáratára. - Mindjárt odaérünk. Szerencsére! Sienna olyan helyre vágyott, ahol mások is vannak, és nagy a nyüzsgés. Ahol valami másra figyelhet. Ahol a fagylalt majd a segítségére lesz abban, hogy megint ura legyen az érzéseinek. Ám csalatkoznia kellett ebben a reményében. A hatalmas adag fagylalt életében most először nem hozta meg számára a vágyott megnyugvást. Még csak megennie sem sikerült az egész adagot, pedig valóban nagyon finom volt. Lex közelsége azonban felzaklatta, ezért végül nekiadta a maradék fagylaltját, és őt nézte, miközben elnyalogatta. A férfi és a fagylalt együtt maga volt a csábítás. Az ajkának biztosan csodás íze lett a hideg édességtől... Egy darabig egymás mellett sétáltak. A kísértés azonban egyszeriben olyan erős lett, hogy Sienna minden józanságát sutba dobta. Szelíden, de határozottan kivette Lex kezéből a tölcsért, letette egy oszlopra, levette a fejéről az idétlen sapkát, aztán a férfi szájára tapasztotta a száját. Lex ajka valóban hideg és édes volt a fagylalttól, és Sienna csodásnak találta az ízét. Amikor végighúzta rajta a nyelvét, Lex megborzongott, de most nem kérte őt arra, hogy hagyja abba. Ezúttal a lány fejezte be a csókot, amikor rádöbbent, hogy már megint nyilvános helyen vannak. Utána a férfi meglepetten nézett rá. - Ezt miért kaptam? Sienna felnevetett. - Azért, mert befejezted a fagylaltomat. Miért, te mit gondoltál? - Igazán figyelmeztethettél volna előtte - mondta Lex sugárzó arccal. Visszatette a lány fejére a sapkát, aztán kézen fogta és magával húzta. Szinte futva tették meg az utat a hajóig, és Sienna alig kapott levegőt, mire odaértek. - Hova megyünk? - Hozzám. Hozzád. Haza. Azt hiszem, mára már elég nevezetességet láttál. A lány úgy gondolta, Lex legalább megkérdezhette volna tőle, kíváncsi – e még valamilyen látnivalóra. A tenger sós levegője, az arcát simogató langyos szél és az Angelina motorjának brummogása azonban hamar elfeledtette vele ezt a gondolatot. Egyszeriben már csak érzései voltak, és mindennél jobban vágyott arra, ami ezután következik majd. Amint befordultak a külső kikötőbe, alábbhagyott a szél, és csend is lett, mert Lex leállította a motort. Sienna egyszeriben hihetetlenül feszült lett. A férfi is nagyokat nyelt, miközben kikötötte a hajót. A lány úgy érezte, csupán másodpercekig tartott az út a mólótól a szobájáig. Egyszer csak ott álltak a csukott ajtó előtt Lexszel, és egymásra
néztek. A férfi a nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, a falnak dőlt, Siennára szegezte a tekintetét, és várt. Arra, hogy a következő lépést a lány tegye meg. Ő azonban nem tudta, hogyan. - Hívj be magadhoz! - suttogta Lex. - Ez itt a te házad. - Viszont a te szobád. A férfi szeméből Sienna vágyat olvasott ki. Tudta, ha végre azt teszi, amit tennie kell, azzal a földi paradicsomot fogja ígérni Lexnek. Ugyanakkor örökre vége lesz annak, hogy ők ketten csak jó barátok. És ha egyszer Véget ér közöttük az a „valami", akkor minden másnak is vége lesz kettejük között. Sienna még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy megfordítsa a dolgok menetét. A lelke mélyén azonban sejtette, hogy ehhez már késő van. Végighúzta a kezét az ajtókilincsen. A hűvös fém érintését kellemesnek találta. Lenyomta a kilincset. Most már csak azt kellett eldöntenie, hogy becsukja maga mögött az ajtót vagy hívja be magához Lexet. - Talán jobb volna, ha nem töprengenél tovább, hanem csak hagynád, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie - suttogta a férfi. Sienna felnézett rá. Csak egy pillanatig bizonytalankodott még, de az a pillanat kész örökkévalóságnak tűnt. - Gyere be! - mondta végül. Miután beléptek, és ő becsukta maguk mögött az ajtót, megpróbálkozott egy mosollyal, de valójában nagyon nyugtalan volt. Lex mellett szinte már megint szűz lánynak érezte magát. Nagy levegőt vett, és közelebb lépett a férfihoz. Mire kifújta tüdejéből a levegőt, Lex már az ajtófélfának döntötte, és megcsókolta. A lány úgy kapaszkodott belé, mint egy fuldokló. Nekinyomta puha, meleg testét, és szavak nélkül adta a tudtára, hogy többet akar. Lex csókja követelőzőbb lett, és Sienna engedett neki. A férfi átölelte, még erősebben magához szorította, ő pedig türelmetlenül benyúlt az inge alá. Érezni akarta a bőrét, még közelebb kellett lennie hozzá. Csókja egyre jobban felizgatta, és együtt merültek el egy világban, amelyben már csak puszta vágy és vak feledés létezett. Lex tudta, hogy valahol ebben a szobában is lennie kell egy ágynak, de nem látta, hol van, mert nem tudott elszakadni Siennától. Csak vaktában indult el vele arra, amerre az ágyat sejtette, miközben szünet nélkül csókolták egymást. Vágyuk már határtalanná nőtt. A lány teljesen kihúzta a férfi ingét a nadrágjából, és alulról felfele elkezdte kigombolni. Lex közben az ő blúzát gombolta ki. Amikor félúton találkozott a kezük, elnevették magukat, aztán kapkodva folytatták, amit elkezdtek. Majdnem egyszerre szabadították meg egymást az ingtől és a blúztól. A ruhadarabok lerepültek a padlóra, és Sienna már a mellén is érezte a férfi ajkát. Torkából halk nyögés tört fel. - Alex! A férfi sóvár könyörgésnek hallotta a nevét a lány szájából. Sienna az őrületbe kergette. Teste kéjesen reszketett és tüzelt. Szélsebesen lehúzta a lányról a szoknyát és a bugyit, aztán a saját nadrágját is kigombolta. Utána egy pillanatra erőt vett magán, és mosolyogva megsimogatta Sienna arcát. A másik keze azonban máris elindult lefele a testén, oda,
ahol a lány majd boldog örömmel fogja őt fogadni. Már csak a selymes pontra tudott gondolni ott, a lány combja között. Közben csókokat lehelt az arcára, a vállára és a nyakára. Egyértelmű jelzést várt tőle, és meg is kapta. - Alex, kérlek! A férfi eleget akart tenni ennek az elsuttogott kérésnek. Nagyszerű, tökéletes szerető akart lenni, de a teste türelmetlen volt. Nem bírt tovább várni. Most azonnal meg kellett kapnia Siennát! A másodperc törtrészéig levette róla a szemét, és végre meglátta, hol van az ágy. Szempillantás alatt lefektette rá a lányt, és széttolta a lábát. Megváltásra kellett lelnie benne, mielőtt még Sienna meggondolhatná magát. Engedett sürgető késztetésének, és olyan erővel hatolt belé, hogy attól félt, fájdalmat okozott neki. Ő azonban csak boldogan felsóhajtott, és ez a halk hang folytatásra ösztökélte. A lány mindjobban a férfiénak feszítette a testét, aztán hangosan felkiáltott, majd hosszú, elégedett sóhajt hallatott. Lex karjában élvezte az öröklét egy pillanatát, míg végül a férfi sem bírt tovább uralkodni magán, és rekedt kiáltással ő is felért a csúcsra. 6. fejezet Sienna zihálva szedte a levegőt. A teste lassanként megint az ő teste lett. Balra tőle Lex a hátán feküdt, mellkasa gyors egymásutánban emelkedett és süllyedt, száját halk, rövid nevetések hagyták el. Mi az ördögön nevethet? Azon, hogy másodpercek alatt beteljesülésre leltek? - Van egy ötletem - fordult a lány csukott szemmel a férfi felé. - Ha gyorsan felkapod a nadrágodat és az ingedet, aztán pedig kiosonsz a szobámból, akkor van némi esély arra, hogy elfelejtem azt, ami itt most történt. - Hogy megmutassa, komolyan beszél, egy párnát húzott az arca elé. Lex csak még hangosabb nevetésbe kezdett. Aztán megmozdult. A lány úgy sejtette, hogy az oldalára fordult, felkönyökölt, és most éppen őt nézegeti. Ő pedig anyaszült meztelen! Sienna rémülten még jobban magára húzta a párnát. Előbb csak a mellére, ám aztán inkább lejjebb. Szemét még mindig szorosan csukva tartotta. - Te meg mit csinálsz? - kérdezte Lex mosolygós hangon. Közben már elhúzta róla a párnát, és fölébe hajolt. A lány óvatosan kinyitotta a szemét. - Úgy csinálok, mintha nem volnék itt. - Sienna, kérlek, nézz rám! A lány eleget tett a kérésnek. - Nem gondolod, hogy ezzel már elkéstél? - kérdezte Lex. - Nem - felelte Sienna, ám aztán úgy érezte, hogy valamit még hozzá kell tennie: - Ne haragudj, hogy ennyire siettem. - Elismerem, hogy szebb lett volna, ha kicsit tovább tart. De még rengeteg időnk van. - Lex sokatmondó pillantást vetett a lányra. - Érints meg újra! - kérte. - Még egyszer?
- Csak nem képzelted, hogy ennyi volt? A férfi szigorú hangja megnevettette Siennát. - Legalábbis erősen reméltem, hogy befejeztük - válaszolta. - Szavadat sem hiszem - suttogta Lex, noha titokban ő is abban reménykedett, hogy egy időre azért sikerült csillapítania a vágyát. Ez azonban önámításnak bizonyult. Amikor Sienna finoman megint a hátára fordította, és szája a mellkasához ért, alig várta, hogy megtudja, mi jön még. A lány gyengéden simogatta a testét, és célratörően egyre lejjebb haladt rajta. Lex tudta, hogy közbe kell lépnie, hacsak nem akarja, hogy ugyanaz történjen, mint az első alkalommal. Hirtelen felült, rámosolygott Siennára, aztán kedvesen megsimogatta a hátát, és belecsókolt a vállába. Élvezte, hogy apró csókjaitól a lány libabőrös lett, és gyengéden visszanyomta az ágyra. Sienna most a hasán feküdt, arcát a párnába fúrta, és halkan kuncogott. Lexnek tetszett, hogy most ő döntheti el, mi történjék közöttük. - Kigondoltam valamit - mondta. - Te most becsukod a szemed, és elképzeled, hogy egy unalmas értekezleten vagy éppen. Úgy talán majd sikerül két percnél hosszabbra nyújtanunk a dolgot. - A férfi végigsimított Sienna gerincén, aztán feszes fenekére siklott a keze. - Sehova sem kell sietnünk. A lány felnyögött. Élvezte Lex gyengédségeit, de gyengéd csókjai máris hiányoztak neki, és nem akart tovább várni. Ő is újra meg akarta érinteni, hogy megmutassa neki, milyen erős vágyat ébresztett benne. Megint halk nyögés szakadt fel belőle. - Csitt! A férfi még egyszer végighúzta a kezét Sienna hátán, aztán széttolta a lábát, és közéje feküdt. Térdét a combja belső oldalához nyomta, és megint belecsókolt a vállába. Végül vele együtt fordult meg az ágyon. Sienna most a hátával feküdt Lexen, és kemény izgalmát a fenekén érezte. - Engedd el magad! - mondta a férfi. A lány teste azonban nem ellazulni akart, hanem újra az egekig szárnyalni. Lex fél kézzel átfogta a csípőjét, a másik kezével pedig utat talált teste legérzékenyebb pontjához. A lány levegőt venni is alig mert. Amikor aztán magában érezte a férfit, kéjesen felnyögött. - Alex, kérlek! Így nem látlak, és én is meg akarlak érinteni. - Majd később. Lex élvezte, hogy hatalma van Sienna fölött. Lassan mozogni kezdett, és a lány testén remegés futott végig. - Nem később, most azonnal - könyörgött, mert tudta, hogy már nem fogja sokáig bírni. Úgy is lett. Miután még egy kicsit egy ritmusra mozogtak, megint az történt velük, ami már első alkalommal is. A lány hangosan zihált, és másodpercek múlva Lex is követte. A férfi még sokáig szaporán kapkodta a levegőt. Sienna már mellette feküdt, és most ő volt az, aki alig bírta elfojtani a nevetését. - Te lefogtál engem! - tiltakozott megjátszott méltatlankodással.
- Csak egy kicsit. Úgy gondoltam, azzal megfékezhetlek. Kis időre legalábbis. - Ami azt illeti, nem sikerült. Ez Lexnek is feltűnt. Bízott benne, hogy nem látszik meg rajta túlságosan, mennyire elégedett saját magával. Sienna szenvedélyességétől, attól, ahogy a karjába zuhant, az élet császárának érezte magát. A lány lassan félrefordult, és nagyon elgondolkodóak tűnt. - Áruld el, min töröd a fejed! - kérte Lex. - Sok mindenen... Neked dolgozom, nálad lakom, a barátod vagyok, és most már a szeretőd is. Soha senkivel nem volt még ennyire bonyolult és összetett kapcsolatom. - Annyira azért nem bonyolult. Sienna elmosolyodott. - Javíthatatlan optimista vagy. - Azt is mondhatnánk, hogy látnok vagyok. - És végtelenül szerény - gúnyolódott a lány, ám a mosolya úgy ragyogott, mint a nap. - De komolyan, Lex, nekem szabályokra van szükségem. Tudnom kell, mikor vagyok az asszisztensed, mikor a szeretőd, és mikor egyszerűen csak a barátod. Lex nagyot sóhajtott. Tudta, hogy előbb vagy utóbb el fognak jutni idáig. Siennának soha nem ment könnyen, hogy elfogadjon egy új helyzetet. Igaz, ő sem kezdett még nővel ilyen nehéz kapcsolatba. - A legfontosabb, hogy ne hanyagoljuk el a munkát. Egyébként nem kell szabályokat betartanunk az irodában, hiszen kettőnkön kívül más senki nem lesz ott. Ami pedig a plátói barátságunkat illeti, az ugyanúgy megy majd tovább, mint eddig. Ha időre lesz szükséged saját magadra, csak szólj, és megkapod. A szerető kérdéséről pedig azt gondolom, hogy a következő hetekben bármikor örömmel állok majd a rendelkezésedre. Egyszerűen vegyíteni fogjuk a munkát, a barátságot... és a szenvedélyt. - Te ezt komolyan el tudod képzelni? - Sienna óvatos mosollyal ajándékozta meg a férfit, és átható tekintetétől forróság öntötte el. Valójában miért ne működhetne a dolog? - Te olyan férfi vagy, akinek folyton új kihívásokra van szüksége. Dolgozni jól lehet veled, az ágyban viszont... Nos, azt majd még meglátjuk. A lány felkacagott, amikor meglátta, hogy Lex egészen keskenyre húzta össze a szemét. Gyorsan felkapta a ruháit és besurrant a fürdőszobába. - Ha nem bánod, én most lezuhanyozom, aztán pedig elmegyek aludni - szólt ki a résnyire nyitva hagyott ajtón. - Tudod, a főnököm valóságos rabszolgahajcsár. Nehéz napom lesz holnap, de már alig várom, hogy este elmehessek vitorlázni a szeretőmmel. Lex egy pillanatig csak ült ott, és egészen elképedten meredt maga elé, ám aztán mosoly ragyogott fel az arcán. Sienna elfogadta őt! 7. fejezet Másnap Sienna keményen dolgozott, hogy utolérje magát a munkában. Még azt is sikerült megoldania, hogy ne gondoljon szüntelenül az előző este történtekre. Azért persze újra meg újra emlékeztetnie kellett magát
arra, hogy egyelőre a feladataira kell összpontosítania. Hogy is szokták mondani? Előbb a munka, aztán a szórakozás. Nem szabad megérintenie Lexet, nem vonhatja magára a figyelmét, és nem vetkőztetheti le gondolatban. Legfőképpen pedig nem idézheti fel magában, hogy mi játszódott le közöttük az este. Amikor túlságosan erős lett a kísértés, számolni kezdte a kikötőben látható hajókat. Hat óra öt perckor Lex felkelt a bőrszékéből. - Gyere, menjünk el vitorlázni! Nem sokkal később a Mercy Jane kormánykerekénél álltak, és arcukat a szélnek fordították. A büszke vitorlás könnyedén siklott a vízen. Sienna bebújt a férfi kinyújtott karjai közé, és szorosan nekidőlt. Hűvös szél fújt, neki mégis tüzelt a teste, és másodpercről másodpercre erősebb lett az a vágya, hogy újra meztelenül érezhesse Lexet. Egy jacht, két jacht meg egy uszály... Az órák, amelyeket előző nap Lexszel töltött az ágyban, leírhatatlanok voltak. Sienna most már kicsit sem csodálkozott azon, hogy ezt a férfit az összes korábbi barátnője visszasírja. Ő azonban arra is felkészült, hogy egyszer majd vége lesz ennek közöttük. A viszonyuk jó esetben néhány hétig fog tartani, addig, amíg Ausztráliában lesznek. Addigra Lex egyébként is be fog telni vele. Neki pedig nem szabad túlságosan komolyan vennie azt, ami most köztük van. Semmiképpen sem fektethet érzelmeket ebbe a kapcsolatba. Ha ezt sikerül elérnie, akkor örömmel gondolhat majd vissza életének erre a fejezetére. Akkor nem fog sírni és folytatásért könyörögni. Igenis képes lesz kordában tartani az érzéseit. Úgy lesz! - Egy jó személyi asszisztens most biztosan finom vacsorát varázsolna a főnöke elé. Lex karja alatt a lány átbújt a kormánykerék másik oldalára, hogy távolabb kerüljön tőle, hátha úgy majd sikerül uralkodnia vágytól égő testén. - Egy valódi úriember pedig piknikkosárról és egy üveg pezsgőről gondoskodott volna. - Sienna felnevetett. - De tudod mit? Én a pezsgővel is beérném. - Akkor nézz be odalent a hűtőszekrénybe! - felelte Lex. - Sienna! kiáltott utána, amikor a lány már eltűnt a lejárónál. - Igyekezz! - kérte, és a hangja sóvárságról árulkodott. Amint a lány az üveggel és két pezsgőspohárral visszaérkezett a fedélzetre, a férfi azonnal magához vonta. Ágaskodó vágyát nem lehetett nem érezni. - Talán jobb volna, ha keresnél egy kikötőhelyet - javasolta Sienna halkan, és Lex már teljesítette is a kérését. A lány tűnődőn nézegette a pezsgőspalackot. - Mit gondolsz, hány pohárra lesz szükségünk? - Ahhoz, hogy pótoljuk a vacsorát? Jó néhányra. - Nem, ahhoz, hogy kicsit megfékezzen bennünket... - Ahhoz is jó néhányra. - Lex felnevetett. - Mi volna, ha előbb csak a naplementét élveznénk? Hátradőlnénk és lazítanánk. Beszélgetnénk kicsit.
Sienna leült a jacht napsütéstől még meleg deszkáira, és lelógatta a lábát a fedélzetről. Elgyönyörködött a kikötő látványában és az esti párában úszó városban. - Édesanyád hogy van? - kérdezte rövid hallgatás után. A férfi kétkedőn nézett rá. - Az előbb azt mondtad, beszélgetni akarsz - magyarázkodott Sienna. - De nem feltétlenül anyámról! Egyébként jól van. Amikor utoljára beszéltem vele, azt mondta, ha majd hazamentünk Ausztráliából, látogasd meg, és meséld el, hogy bántam veled. Természetesen bízik benne, hogy rendes leszek az új beosztottammal. Adriana Wentworth valóban mindig a lányaként bánt Siennával. - Lehet, hogy én Dubajon keresztül fogok hazarepülni - mondta a lány és ott majd találkozom egy sejkkel, aki személyi asszisztenst keres. Az sok gondot megoldana. Te addigra már amúgy is új áldozat után néznél. Lex egyszeriben egészen komoly lett. - Ezt most miért mondod? - Mert mindig ezt csinálod. Szereted a nőket, és a nők is szeretnek téged. Annak a nőnek viszont, akit egyszer majd talán tartósan megajándékozol a figyelmeddel, egészen különlegesnek kell lennie. - Te egészen különleges vagy - felelte a férfi. - Annyira azért nem. - Nem tudom, hogy ezt magamra vagy rád nézve találjam - e sértőnek morogta Lex, és félrefordult. - Miért nem veszel komolyan? Mitől félsz? Attól, hogy nem leszek elég jó neked, felelt a kérdésre magában Sienna. - Csak a szokásos - válaszolta, és ő sem nézett Lexre. - Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy nem tudok megnyílni mások előtt. Előtted sem. - Mi az, amiről úgy gondolod, hogy el kell rejtened előlem? Sienna kézbe vette a poharát, de nem emelte a szájához. Csak az ujjai között forgatta, aztán a tenyerén egyensúlyozta, és tűnődőn a vízre meredt. - Semmi, amit szívesen hallanál - felelte végül. Egy darabig mind a ketten hallgattak, miközben a nap lassan alábukott a tengerbe. - Idd meg a pezsgődet! - fordult vissza végül Lex a lányhoz, és összekoccintotta a poharaikat. - Mire igyak? - Szeretném azt mondani, hogy kettőnkre, de azt te valószínűleg nem szívesen hallanád. - A férfi hangjából csalódottság hallatszott ki, ám aztán hirtelen mosoly suhant át az arcán. - Persze, ihatnánk a szerelemre is. Csak úgy általában. Sienna is halvány mosolyra húzta a száját. - Jól van, azt megtehetjük - válaszolta. - Tessék! - tette hozzá, és lendületes mozdulattal teletöltötte Lex poharát. - Igyál még egy pohárral a szerelemre! A férfi még szélesebben elmosolyodott, és a lánynak azonnal felgyorsult a szívverése. - Egészségedre! - itta ki gyorsan a poharát. - Sienna? Lex hangja rekedt volt, de olyan átható, hogy a lány megremegett.
- Igen? - Talán neked is innod kellene egy pohárral a szerelemre. 8. fejezet Első szabad szombatjára Sienna azt találta ki magának, hogy kirándulást tesz Hornsbyba. Kompra szállt, aztán buszra, és végül még húsz percet gyalogolt is. Gyönyörű idő volt, és egyébként is jólesett neki a mozgás, mert Rudy nagyon finom és laktató ételeket főzött. Öt perccel azután, hogy befordult az utcába, már ott is állt a vörös téglás ház előtt. Ablakkereteit fehérre mázolták, tetejét piros cserepek borították, takaros előkertjében krizantémok nyíltak. Ez lesz az, gondolta Sienna, de a biztonság kedvéért elővette a gyűrött borítékot, és még egyszer ellenőrizte a címet. Telefonszámot Elsie sajnos nem adott meg a levelében, így a lány nem hívhatta fel előre Lex házából, és nem egyeztethetett vele időpontot. Már ha Elsie egyáltalán még mindig itt lakik. Elsie Blaylock száma a telefonkönyvben sem szerepelt, és a tudakozó sem tudta megadni. Igaz, Elsie már évekkel korábban felmondott Sienna édesanyjánál, aztán pedig Ausztráliába költözött, hogy ápolja a beteg testvérét. Siennának nagyon hiányzott a jóságos, ősz hajú asszony. Élete első tizenegy évében ő volt a pótnagymamája, és valóban úgy szerették egymást, mint egy igazi nagymama és az unokája. A lány habozva még egyszer megnézte a borítékot. Egy éve talált rá az édesanyja iratai között, miközben előkészítette a szülői ház eladását. Azóta nem ment ki a fejéből ez a levél. Elsie talán még emlékezni fog rá. Tizenkét év telt már el azóta, hogy Ausztráliába költözött, de a Sienna édesanyjának küldött leveleiben mindig érdeklődött felőle. Azt írta, nagyon hiányzik neki, és sok - sok puszit küldött neki. Sienna végül kinyitotta az alacsony kertkaput, megtette a rövid utat a bejáratig, és bekopogott a házba. Választ nem kapott, ezért még egyszer kopogtatott. Aztán harmadszor is. Semmi nem történt. A lány nem erre számított. Most mit csináljon? Hagyjon üzenetet a telefonszámával a postaládában? - Margaretet keresi? - hallott meg hirtelen egy kedves női hangot. A kerítés túloldalához egy szomszédasszony lépett oda. Fiatal volt, annyi idős lehetett, mint Sienna, és barátságosan mosolygott. - Nem, Elsie - t keresem. Elsie Blaylockot. - A lány előhúzta a régi borítékot, és meglengette. - Ezt a címet kaptam tőle, de már elég régen vonta meg bizonytalanul a vállát. - Senkit nem ismerek, akit Elsie - nek hívnak - mondta a szomszédasszony. - Abban a házban, ahova bekopogott, most Maggie Cameron lakik. Lehet, hogy ő Elsie testvére? - Tudja véletlenül, mikor jön haza? Az asszony a fejét rázta. - Sajnos, nem. - És azt esetleg, hogy mióta él már itt?
- Régebben, mint én, mi pedig tíz éve költöztünk ide. Átadhatok valamilyen üzenetet Maggie - nek? Mit üzenhetnék? Azt, hogy a pótnagymamámat szerettem volna látni, és eltűnt festményeket keresek? - gondolta Sienna. Inkább nem. - Köszönöm, nem. Majd felhívom. Sienna megjegyezte Maggie Cameron nevét. Biztosan benne lesz a telefonkönyvben. Majd telefonál neki, és mindent megmagyaráz. Újabb hét telt el, és Lex egyre türelmetlenebb lett. Valahányszor csak megpróbált közelebb kerülni Siennához, csalódnia kellett, mert a lány továbbra sem nyílt meg jobban előtte. Ami ellenben a közös munkájukat illette, az jobban már nem is alakulhatott volna. Sienna gyorsan tanult, szorgalmas és érdeklődő volt. - Valóban tehetséges vagy - dicsérte meg a férfi már sokadszorra, miután Sienna fontos telefonbeszélgetést folytatott az ifjabb Scorcellinivel, aki valósággal úgy táncolt, ahogy a lány fütyült. Lexnek ez kapóra jött, mert fontos tárgyalás előtt állt Scorcelliniékkel. - Kedvességgel szinte mindig célt lehet érni - válaszolta a lány mosolyogva. És neki valóban sikerült elérnie, hogy az idősebb és az ifjabb Scorcellini a következő hétfőn eljöjjön Lex irodájába, noha eleinte nagyon nem fűlt a foguk ehhez a látogatáshoz. - Most majd végre felveheted az új kosztümödet - javasolta Lex. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Sienna szélesen elmosolyodott. A küszöbön Rudy állt, és meglehetősen levertnek tűnt. - Kihűlt a quiche - közölte kimérten - , pedig forrón kellene fogyasztani. Mikor akarnak enni? - Ezt Lextől kell megkérdeznie - felelte a lány vidáman. - Én már egy órája ebédszünetet akartam tartani. - Az idősebb Scorcellini tehet róla - mondta Lex. - Előbb még rá kellett beszélnünk az együttműködésre. - Örömmel hallom, hogy sikeresek voltatok - jegyezte meg Rudy hűvösen. - A személyi asszisztensed máskor talán előzetesen tájékoztathatna engem, ha nem tudtok pontos időben megjelenni az ebédnél. - Ha előre tudni fogom, mindig szólok majd magának, Rudy - fuvolázta Sienna. - Jól van. Akkor most felhozom a tányérokat. - Segítek. - A lány felugrott, és nagyot nyújtózkodott. Lex és Rudy egyformán meglepetten nézett rá. - Most mi van? Szünetre van szükségünk, neked, nekem és Rudynak is - fordult a lány Lexhez. - Nézz csak rá! - mutatott Rudyra. - Hogy készítsen ilyen állapotban finom fagylaltot? Lex elnevette magát. - Szerencsére ma estére meghívtam Grace - t - mondta Sienna huncut képpel Rudynak. - Ő remek fagylaltot tud főzni. Ha akarja, Rudy, majd nézheti, hogy csinálja, és ellesheti tőle. Lex vigyorogva nézte hűséges emberét, aki egyre idegesebbnek tűnt.
- Utána Grace és én valószínűleg kikapcsolódunk kicsit a biliárdszobában. Tudta, hogy Grace a tengerész papájától már gyerekkorában megtanult biliárdozni? Valóságos profi, ami egy ilyen elegáns nőről nem is jutna az ember eszébe. Kíváncsi vagyok, mit visel majd ma este. Rudy erre már sietve elhagyta a szobát, de Sienna leszaladt utána a lépcsőn. - Egy pillanat, Rudy! Volna kedve beszállni a játékba? - hallotta Lex odakintről a hangját. A konyhában Sienna segített Rudynak két tányérra elosztani a szemet gyönyörködtető és csodás illatokat árasztó ételt. A gondolatai azonban egészen máshol jártak. Ugyanott, ahol az utóbbi napokban már sokszor. Lexre gondolt, a mosolyára, az érintéseire, arra, hogy milyen türelmes, és hogy egyáltalán nem sürgeti őt. Az irodában tökéletes úriemberként viselkedik vele, még csak az sem jut soha eszébe, hogy megsimogassa a karját. Sienna korábban mindig szórakoztatónak találta Lex társaságát, de az utóbbi napokban úgy látta, hogy a férfi már nem annyira gondtalan és könnyed, mint korábban. Olyan lett, mintha súlyos teher nyomná a vállát. Talán a Scorcellini üzlet miatt dolgozik most még többet és még keményebben. Vagy valami más oka van annak, hogy megváltozott a viselkedése? - Lex mindig ennyit dolgozott? - kérdezte a lány Rudytól. - Nem. - Tudom, hogy a Scorcellini - üzlet fontos neki, de miért akar mindent egyedül csinálni? Nyilván számos alkalmazottja van Londonban. - Igen. - Akkor miért nem hagyja, hogy segítsenek neki? - Lex saját magának gyárt több munkát. - Rudy komolyan nézett a lányra. - Vannak férfiak, akik a munkájukba temetkeznek, ha valami más, valami sokkal fontosabb nyomasztja őket. És ahogy én látom a helyzetet, maga az a gond, Sienna. A lány nagyot sóhajtott. - Alighanem igaza van. Nem kellett volna erről kérdeznem. Rudy azonban még nem fejezte be. - Maga egészen összezavarta Lexet. Azt hiszem, szeretne valamit magától, amit maga nem adhat meg neki, vagy nem akar megadni. Rendes körülmények között ő valahol máshol keresné azt, amire szüksége van. Most viszont mintha azt gondolná, hogy senki mástól nem kaphatja meg, csakis magától... - Hogyan kellene maga szerint viselkednem? - Nos, vagy megadja neki, amit akar, vagy fogja magát és hazarepül. - Ez azért nem ennyire egyszerű - felelte Sienna csendesen. - Mi van, ha az, amit Lex akar, nem is jó neki? Ha valójában egészen mást keres? - Amióta csak ismerem, mindig tudta, mi a jó neki - válaszolta Rudy teljes meggyőződéssel. - Bízzon benne egy kicsit jobban! Igazán megpróbálhatná... Ó, a tálcák! - kiáltott fel egyszerre. - Felvinné Lexnek az övét, ha megkérem? Én az enyémet beviszem a szobámba. Sürgősen el kell ott intéznem valamit.
- Össze akar csomagolni? - Nem! - Sienna elnevette magát. - Csak át akarok öltözni. Támadt egy ötletem. - Remélem, valami jót talált ki - mondta Rudy, és rákacsintott a lányra, mielőtt az emeletre indult. Sienna kedvetlenül turkálta az ételt. Közben újra meg újra felugrott, hogy előkészítse azokat a ruhadarabokat, amelyekre az átváltozásához szüksége volt. Felfrissítette a sminkjét, laza kontyba tűzte fel a haját, és belebújt az új kiskosztümjébe. Aztán a cipő került sorra, amelytől tíz egész centit nőtt, és a domborulatai is hangsúlyosabbak lettek. Befejezésül jöhettek a kiegészítők, a Cartier karóra, amelyet Lextől kapott a huszonegyedik születésnapjára, és az édesanyjától megörökölt gyémánt fülbevaló. Miután leheletnyi rúzst is feltett, úgy érezte, készen áll arra, amit kitalált. Fogta a tálcát, és apró fintorral nyugtázta, hogy szinte az összes finomságot otthagyta. Túlságosan ideges volt ahhoz, hogy egyen. Rudy biztosan morogni fog, és az a legrosszabb, hogy igaza lesz. Rudy a konyhaasztalnál állt, és éppen tésztát gyúrt. Amikor Sienna elment mellette, hogy a mosogatóba tegye a tálcáját, a férfi felnézett. - Sajnálom, Rudy, de nem volt étvágyam. A férfi azonban pillantást sem vetett a megmaradt ennivalóra. Úgy meredt Siennára, mintha kísértetet látna, és még az álla is leesett. Lisztes kezét a szája elé kapta, és a lánynak úgy tűnt, hogy egy mosolyt akart elrejteni előle. - Hogy tetszik a kosztümöm? Ezt vettem a múltkor Grace - szel. - Elállt a szavam - válaszolta a férfi az igazságnak megfelelően. - Nem mintha egyébként annyit beszélne - felelte Sienna türelmetlenül. - Szóval, tetszik vagy nem? - Nem kellene esetleg blúzt vennie alá? - Van rajtam blúz! A lány felháborodottan a blézere kivágására mutatott, amelyből parányi fehér anyag villant elő. - A főnöke látta már magát ebben a kosztümben? - akarta tudni Rudy. - Még nem. Éppen hozzá indulok. A férfi mosolyogva bólintott, mielőtt nekilátott, hogy letörölje a munkapultot. - Akkor mondja meg neki, legyen szíves, hogy én elmentem itthonról. Sétálok egyet... Amikor Sienna belépett az irodába, Lex éppen telefonon beszélt, de félbehagyta a mondatot, mert egyetlen további szót sem tudott kinyögni. Pár pillanat után nagyot nyelt, és erőnek erejével levette a szemét a lányról. - Elnézését kérem, Stuart, de éppen bejött hozzám valaki egy rendkívül fontos... ügyben. Most azzal kell foglalkoznom. Ami a feltételeket illeti: ha fél százalékponttal alacsonyabb kamatot számít fel, megköthetjük az üzletet. - Lex csak fél füllel hallgatott oda a férfira, aki a vonal másik végéről válaszolt neki. - Rendben. Legyen szíves, faxolja át, aztán majd jelentkezem.
Lex lendületesen helyére tette a telefonkagylót, és Sienna felé fordult. Ő közben odament a saját íróasztalához, és nekitámaszkodott. - Arra gondoltam, hogy látni szeretnéd a kosztümömet, mielőtt ebben mennék a Scorcelliniékkel tervezett tárgyalásra - kezdte. - Talán nem nyeri el a tetszésedet. - Ez... - Lex hiába kereste a megfelelő szavakat. - Szürke? Egyszerű? - Szürke, igen... - Az egyszerű pedig tág fogalom. A kosztüm valóban egyszerű volt, leginkább azonban hihetetlenül szexi. A szűk szoknya, a derékban szűkített blézer és a kosztümhöz illő cipő... - Nagyon kényelmes viselet - tette hozzá a lány sietve. - És puha az anyaga. Ráadásul magabiztosnak és erősnek érzem magam benne. - Aha. - Lex még mindig nem tért egészen magához. Odament Sienna íróasztalához, leült mellé, és végigsimított a blézere ujján. - Valóban nagyon puha. Szép anyag. - Mi az ördögöt visel Sienna a blézere alatt? Csipkefűzőt? - Vedd le a blézert! - Nem veszem. - Akkor engedd, hogy én vegyem le rólad! - kérte a férfi. A lány azonban úgy tett, mintha nem is hallotta volna. - Mit kell elintéznem ma délután? - kérdezte csupán. - Valahova felírtam neked, de... - Lex szétszórtnak tűnt. - Az várhat. Most inkább megmutatnám, mi minden történhet, ha egyszer majd egy másik munkaadód lát meg téged ebben a kosztümben. - Jól van - egyezett bele Sienna. - Szóval, ez a kosztüm... - kezdte a férfi, és úgy nézett a lányra, mint egy kiéhezett ragadozó. - Varázsos, nemde? Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki. - Tisztában vagy te azzal, mi mindent okozhat ez a varázsos kosztüm egy irodában? - Eljött a csábítás ideje. - Nos, a főnököd behív majd magához, és megkér, hogy zárd be magad mögött az, ajtót. Ezt figyelmeztető jelnek kell venned. - Értem. Kösz a tippet. - Sienna - kérte Lex halkan - , légy szíves, zárd be az ajtót! A lány engedelmesen felállt, odament az ajtóhoz, és bezárta. Mire visszafordult felé, a férfi teste már kemény volt, mint a gránit. Tudta azonban, hogy a csábításhoz türelem is kell. - Aztán a főnököd meg fog kérni, hogy intézz el neki valamit, egy teljességgel lényegtelen dolgot. Csak az a fontos, hogy az ő íróasztalánál kelljen csinálnod. - Lex felállt, magával húzta Siennát az íróasztalához, és leült a karosszékébe. - Te természetesen azt teszed majd, amit a főnököd mondott neked, ha továbbra is nála akarsz dolgozni. És ez a következő csapda. Ne tedd! Maradj távol tőle! - Minden világos. - Sienna - mondta Lex megint lágy hangon - , legyen szíves, rakjon rendet az asztalomon! - Máris. Arrább tudna csúszni egy kicsit, kérem? A lány nagyon is szívesen belement a játékba. Lába a férfi combjához ért, amikor az íróasztala fölé hajolt. - Azt a kupac papírt ott kidobhatja - mutatott jobbra Lex.
Siennának jobban előre kellett hajolnia, hogy elérje a papírokat. Szoknyája közben felcsúszott, és a férfi keze véletlenül éppen ott feküdt, ahol az ő meztelen combjához ért. Az érintés mindkettőjükre áramütésként hatott. A lány levegő után kapkodott, és Lex felé fordította a fejét, de a lábát nem húzta el. - Féltem, hogy lecsúsznak - szabadkozott a férfi hanyagul. - Ez az a pillanat, amelyben lekeverhetek egy pofont a főnökömnek? kérdezte Sienna kíváncsian. - Igen, ez a tökéletes pillanat hozzá. Moss be egyet neki, aztán hagyd magára! A lány combja hihetetlenül bársonyos volt. Lexnek kényszerítenie kellett magát, hogy levegőt vegyen, várjon és gondolkodjon. - És ha nem mennék ki? - A főnököd azt egyértelműen felhívásnak venné. Azt okvetlenül el kell kerülnöd! A férfi egészen lassan és óvatosan feljebb tolta Sienna szoknyáját. Már látta a bugyiját, és az ajkába kellett harapnia, hogy ne nyögjön fel hangosan. - Ezeket az iratokat hova tegyem? - vett a kezébe a lány egy másik papírhalmot. - Az asztal bal felső sarkába. - Rendben. Lex nem bírt tovább várni. Egész teste megfeszült, és alig kapott levegőt. Egyre feljebb és feljebb tolta Sienna szoknyáját, és ujjhegyei közben végigsiklottak a combján. Végre elérte a bugyi fehér csipkéjét, hüvelykujját finoman alátolta, a többi ujja pedig Sienna feszes fenekét simogatta. A lány nyugtalanul megnedvesítette az ajkát. - Rosszabb is lehetne - mondta a férfi. - A számmal is lehetnék ott... Sienna megfordult. Ebben a pillanatban Lex közelebb csúszott az íróasztalhoz, és magához vonta a lányt. Ajka találkozott az ajkával, és Sienna elkezdte kigombolni az ingét. - Grace azt mondta, hogy ettől a kosztümtől én leszek magabiztos és erős, nem pedig te. Úgyhogy légy szíves, ülj szépen vissza! A férfi tiltakozón felemelte a kezét, és nem engedelmeskedett. - Milyen meleg ez a délután! - jegyezte meg ártatlan képpel. - Biztosan sokkal jobban érezné magát, Sienna, ha levenné a blézerét. - Már megint te akarsz irányítani! - A szokás hatalma. Elnézésed kérem. - Ülj le! - Kérj meg rá! - Ha nem viselkedsz rendesen, ez a kosztüm visszakerül a szekrénybe, és soha, de soha többé nem fogom elővenni - mondta Sienna, ám aztán kedvesebb hangon folytatta: - Igaza van, uram, valóban nagyon meleg van itt. Lex ezúttal elég bölcs volt ahhoz, hogy tartsa a száját, miközben Sienna kibújt a blézeréből. Blúzban és szoknyában megint az íróasztalnak dőlt, és egyenesen a férfi szemébe nézett. - Mintha egy listát említett volna, uram. Hol találom?
- Megmondanám, ha még tudnék gondolkodni, de sajnos nem kap elég vért az agyam. - Tetszik neked! - állapította meg a lány örömmel, és a blúzára szegezte a tekintetét. - Igazából olyat akartam venni, ami inkább való egy irodába, de nem adtak. - Ha óhajtja, Sienna, megkaphatja az ingemet - ajánlotta fel Lex. - Köszönöm, igazán kedves, uram, de inkább nem. - Úgy is jó - mondta a férfi, és jobban kigombolta az ingét. - Lex - szólt rá Sienna szelíden, de határozottan - , engedd, hogy én csináljam! A férfi megint hátradőlt, és csak nézte, mi történik. - És most mi jön? Ezt Sienna sem tudta. Élvezte, hogy az ő kezébe került az irányítás, de sejtelme sem volt, mit kezdjen vele. Lex gondolatolvasónak bizonyult. - A hatalom csak akkor ér valamit, ha élni is tudunk vele - jegyezte meg. - Ebben igazad lehet. - Tudod, Sienna, én nem akarom, hogy mindig enyém legyen a hatalom. Az egyenjogúság híve vagyok. - Jó tudni... - Azért kivételek is vannak. - Lex szeme egyszeriben egészen sötét lett. - Az egyetlen alkalmat, amikor eddig hatalmam volt fölötted, nagyon is élvezted. Ez bizony így volt. - Sienna... - Lex, kérem, valamikor délután átjönne az irodámba? - kérdezte a lány, és erősen remélte, hogy parancsolón szólt a hangja. - Akár most rögtön is mehetek - ajánlotta fel a férfi. - Nagyszerű. Lex azonnal követte Siennát az íróasztalához. - Foglaljon helyet! - mutatott a lány a saját székére, amelynek nem volt karfája. Megvárta, hogy a férfi eleget tegyen a felszólításának, aztán az ölébe ült. Szoknyája közben még jobban felcsúszott. Ez azonban őt most kicsit sem zavarta, éppen ellenkezőleg. Teste alig várta, hogy Lex megérintse végre, és a férfi szeme is szenvedélyről mesélt. - Most tegye vissza a kezét oda, ahova a száját ígérte! - mondta Sienna halkan, de parancsolón. Lex engedelmesen széttolta a lány combját, és addig simogatta, amíg a hüvelykujja elérte azt a pontot, amelyet keresett. - Az nem ígéret volt - mondta mosolyogva. - Kár! - Sienna közben teljesen kigombolta a férfi ingét, és most a válláról is lesimította. - Innentől te irányíthatsz - súgta elfúló hangon a fülébe. 9. fejezet
Sienna nagyon jól érezte magát a bőrében. A délután pontosan úgy telt Lexszel, ahogyan azt ő elképzelte. Mialatt azonban egymással voltak elfoglalva, a munkájukat elhanyagolták, s ennek az lett a következménye, hogy Lex íróasztalán rengeteg papír várt elintézésre. - Nyugodtan elmehetsz - mondta a férfi. - Nekem még vannak itt elintéznivalóim. Élvezd az estét Grace - szel és sok fagylalttal! Bosszantsátok Rudyt, és érezzétek jól magatokat! - Mi lenne, ha fél kilenc körül te is lejönnél? Addig egészen biztosan a biliárdszobában leszünk. És a fagylaltból is hagyhatunk neked. - Tudod, milyen ruha lesz Grace - en? - Sejtelmem sincs. - És te mit fogsz viselni? - Egy mosolyt! - Az jó. És még? - Azt még nem tudom. Ebben a pillanatban csengettek. - Rudy, kérem, beengedné Grace - t? - szólt le a házi telefonon Sienna. - Én is mindjárt lemegyek. - Látom, egyre könnyebben adsz utasításokat - jegyezte meg Lex nevetve, és pillantása a lány blézere alól elővillanó fehér csipkére esett. - Az új kosztümöm önbizalmat kölcsönöz nekem - felelte Sienna, és ő is felnevetett. - Mondd csak, kapunk ma vacsorát Rudytól? - Nem, ez a szabad estéje. - Mit szólnál hozzá, ha meghívnánk Grace - szel, hogy egyen velünk? - Részemről rendben van, de ne lepődj meg, ha Rudy visszautasít. Nem érzi jól magát női társaságban. - Én úgy látom, velem szívesen van együtt. - Az más. Veled háborút folytat, és az szárnyakat ad neki. Búcsúzóul Sienna lehajolt Lexhez, és gyengéden szájon csókolta. - Igyekezz a munkáddal! Sienna megnézte az óráját. Grace tíz perccel hamarabb érkezett, mint ígérte. Ennyi idő talán elég lesz arra, hogy ő egy kicsit felfrissítse magát és átöltözzön. Előbb azonban még gyorsan üdvözölni akarta a vendéget, és abban is biztos akart lenni, hogy Rudy elszórakoztatja, amíg ő elkészül. - Szia, Grace! Örülök, hogy eljöttél - szólt be a konyhaajtóból, mert izzadtan és felhevülten nem akart közelebb menni az elegáns asszonyhoz. Rudy a hűtőszekrénynél állt, és éppen egy pohár pezsgőt töltött Grace nek, aki a konyhaasztalnál ült, és túlzás nélkül csodásan festett, mint mindig. Lebbenő anyagból készült piros felsőrésze a nyakában volt összekötve, sötétkék nadrágjához pedig ugyanolyan színű magas sarkú cipőt vett fel. - Biztos, hogy ebben a szerelésben akarsz fagylaltot készíteni? kérdezte tőle Sienna. - Édesem, tökéletesebb viseletet nem is választhattam volna hozzá. A fagylaltkészítés fenséges dolog - felelte Grace, és mosolyogva végignézett Siennán. - Neked viszont, ahogy elnézlek, fárasztó napod lehetett. Bár az új kosztümöt örömmel látom rajtad. - Ha megengeded, gyorsan felfrissíteném magam - mondta a lány. Rábízhatlak addig Rudyra? - kérdezte huncut ábrázattal.
- Semmi gond! - felelte Grace szemlátomást örömmel. - Rudy? - Menjen csak! - dörmögte a férfi. - Maga valóságos kincs - mondta neki Sienna, és elsietett. Eredetileg azt tervezte, hogy csak gyorsan beugrik a zuhany alá, aztán pedig farmerba és kényelmes pólóba bújik. Miközben azonban levetkőzött, gondolatai megint visszakanyarodtak Lexhez. A szeretkezés csodásabb volt vele, semmint azt ő valaha is gondolta volna. A férfi valósággal az őrületbe kergette azzal, ahogy ránézett, ahogy megérintette és simogatta. Siennának soha nem volt nagyobb örömben része. Senki nem ébresztett még benne ilyen elsöprő érzéseket. Ez már talán szerelem? - találgatta. Ugyanezt érezte volna az édesanyja? Azért dobta el magától az életet, mert a férje nem viszonozta a szerelmét? - Az én szeretetemből a gyerekemnek is mindig jutott volna dünnyögte maga elé a lány miközben teljesen levetkőzött, és beállt a zuhany alá. - Minden szeretetemet egyetlen férfi sem kaphatja meg. Még Lex sem. Ezért talán nem szeretem őt annyira, mint anyám szerette apámat? Vagy éppen hogy jobban szeretem? - tépelődött Sienna. Ezek a gondolatok egészen összezavarták. Nem törhette azonban sokáig ilyesmiken a fejét, mert tudta, hogy Grace lent várja a konyhában. Gyorsan beszappanozta magát a gyömbéres szantálfa szappannal, és későbbre halasztotta a töprengést. Grace végighúzta a mutatóujját a fagylaltkelyhe szélén, aztán lenyalta, és elégedetten bólintott. - Egyszerű titka van annak, hogyan kell bánni az olyan férfiakkal, mint Lex - mondta. - Bizonytalanságban kell hagynod. Amíg rejtély vagy számára, nem fogod elveszíteni az érdeklődését. - Ez nem lesz nehéz, amíg magam sem tudom, mit akarok tőle. Sienna gyomra bizsergett a pezsgőtől, amelyet Grace hozott magával. Mint az asszony kifejtette, a pezsgő és a házi készítésű fagylalt tökéletesen illik egymáshoz. Sienna pezsgőjében így aztán most két nagy gombóc finom vaníliafagylalt úszott. Rudy szerencsére már nem volt ott velük. Ő alighanem kevesebb megértést tanúsított volna az efféle összeállítás iránt, a konyhájában uralkodó káosz pedig még kevésbé nyerte volna el a tetszését. - Hallottad már, hogy Rudy luxusjachtokat tervez? - kérdezte Grace. Éppen most fejez be egy nyolcmillió dolláros munkát. Láttam a terveket. - Komolyan? És ki finanszírozza a vállalkozást? - Rudy és Lex adták össze a pénzt. Komolyan be akarnak szállni ebbe az üzletbe, ha a hajójuk sikert arat. Sok jachtot láttam már, Sienna, de ez egészen különleges lesz. Ha megengedhetném magamnak, azonnal rendelnék egyet. - Grace ábrándos sóhajt hallatott. - Nincs is szebb, mint egy ilyen hajón körbevitorlázni a földet... a megfelelő férfi oldalán. - És az Rudy volna? - kérdezte Sienna óvatosan. - Az lehetne, ha nem volna ennyire félénk. Sienna szélesen elmosolyodott.
- Egyszerű titka van annak, hogyan kell bánni az olyan férfiakkal, mint Rudy. Éreztetni kell velük, hogy szükség van rájuk - tanácsolta nevetve. Éhes vagyok - tette hozzá rövid hallgatás után. - Lássuk csak, itthon van e még Rudy. Grace arcára csodálkozás ült ki, miközben Sienna odalépett a házi telefonhoz. - Itt van még, Rudy? - kérdezte, amikor meghallotta, hogy felvették a kagylót. - Nem, már elmentem - hangzott a harapós válasz. - Tudja, Grace és én egészen megéheztünk a fagylalttól. Arra gondoltunk, talán nem bánná, ha kiszolgálnánk magunkat a hűtőszekrényéből. Grace, mintha csak parancsba kapta volna, már ki is nyitotta a hűtő ajtaját, belekukkantott, aztán válogatás nélkül elővette és a munkapultra tette, amit talált. - Megkaphatjuk az olasz sonkát, a borjúhúst és a mascarponét? Grace azt kérdezi, hogy a fenyőmagot és a tököt is elhasználhatjuk - e. - El a kezekkel a hűtőszekrényemtől! - kiáltotta Rudy felháborodottan. Ha valaki itt egyáltalán főzni fog, akkor az csakis én leszek! - Ó, Rudy felajánlotta, hogy főz nekünk - fordult Sienna sugárzó arccal Grace - hez. - Ez roppant kedves tőle - felelte az asszony behízelgő hangon. Örömmel elfogadjuk az ajánlatát, de csak akkor, ha segíthetünk neki, és utána együtt rakunk rendet a konyhában. És ha ő is velünk eszik. - Grace csak akkor megy bele, ha ő lehet a kuktája, Rudy. És ha maga is velünk eszik - tájékoztatta Sienna a vonal másik végén várakozó Rudyt. - Főzök maguknak, de ez minden - próbálta meg kivonni magát a dologból a férfi. - Sajnálom, Rudy, de ez így nem fog menni. Vagy elfogadja a feltételeinket, vagy semmi sem lesz az egészből. - Lex mellett Sienna hamar megtanulta, hogy még a legmakacsabb ügyfelekkel is ügyesen tudjon tárgyalni. - Ó, Grace azt kérdezi, van - e durva szemcsés tengeri sója. És hogy szüksége van - e még a lila burgonyára? - A lány rámosolygott Grace - re, aki szándékosan hangosan nyitogatta a szekrényeket és a fiókokat, mintha buzgón keresett volna valamit. - Tudna esetleg kötényt is adni Grace - nek? Különben még összekoszolja a szép ruháját. Rudy hallgatott. Sienna már attól tartott, hogy túlfeszítette a húrt, ám ekkor nagy sóhajt hallott a vonal túlsó végéről. - Mondja meg Grace - nek, hogy nem lesz szüksége kötényre! - felelte Rudy bosszúsan. - Máris megyek. - Pompás! Örömmel várjuk. Máris készítek magunknak aperitifeket. Egy vagy két gombóc vaníliafagylaltot kér a pezsgőjébe? Negyedóra múlva a konyhában helyreállt a régi rend, és nagyban folytak a vacsora előkészületei. Grace asszisztált Rudynak, Sienna pedig nézte őket. Rudy sem vaníliafagylalttal, sem nélküle nem kért pezsgőt, inkább egy üveg sört nyitott ki magának. Azt viszont megengedte Siennának, hogy zenét tegyen fel. O Grace kedvéért előbb egy
válogatásalbumot tett fel, amelyen amerikai dzsesszdívák énekeltek, aztán pedig Rudy kedvéért a Roll ing Stones egyik CD - je mellett döntött. - Mikorra készül el a vacsora? - kérdezte türelmetlenségről árulkodó hangon. Odanézett az órára, és látta, hogy tíz perc múlva lesz kilenc. Aztán az emelet felé vetett egy futó pillantást. Rudy értett belőle. - Tizenöt perc múlva - felelte. - Szólhatok Lexnek, hogy mindjárt eszünk? - Igen - válaszolta Rudy. - Mikor elváltunk, még egész halom munka volt előtte - mondta Sienna, és a hangja bűntudatról árulkodott. - Azt mondta, majd lejön, ha végzett. - Akkor talán az lesz a legjobb, ha felküldjük neki a vacsoráját javasolta Rudy. - Igaza van. Egyelőre inkább nem zavarom - felelte Sienna. A lelkében azonban háború dúlt. Valójában nagyon is zavarni akarta Lexet! A legszívesebben azonnal felment volna érte, hogy lehozza vacsorázni. Nem miatta, hanem saját maga miatt. Hogy biztos lehessen abban, a férfi nem felejtette el őt. Hogy szüntelenül csak rá gondol, még munka közben is. Hogy miért ébredt benne ez a kívánság, azt nem tudta volna megmondani. Megrémült, amikor rádöbbent, hogy az édesanyja ugyanígy viselkedett az apjával. Mit jelenthet ez? - Megterítem az asztalt - mondta kényszeredett mosollyal. - Három személyre - tette hozzá gyorsan. - Gondolom, maga azt szeretné, Rudy, hogy az ebédlőben együnk. - Tudom, hogy ki nem állhatja azt a szobát - jelentette ki a férfi. - Való igaz, kissé kopárnak tartom. Arra azért rá tudom venni magam, hogy a maga és Grace társaságában ott vacsorázzam - válaszolta Sienna. - A gyertyák meleg hangulatot teremtenek. A tálalószekrényben baloldalt, a középső fiókban vannak - mondta Rudy, és elpirult, amikor észrevette, hogy a két nő csodálkozva néz rá. - Csak ha úgy gondolják, hogy legyenek gyertyák, nekem nem igazán fontosak - tette hozzá. Evőeszközt a legfelső fiókban találnak, poharakat jobbra a szekrényben mondta még, aztán zavartan arrább somfordált. - Ki hitte volna, hogy gyertyát is szokott vásárolni - dünnyögte Sienna meglepetten. - Grace, te tudtad, hogy romantikus lélekkel van dolgunk? - Sejtettem valami ilyesmit - felelte Grace csendesen. - Ez jellemző az erős, nyugodt és kreatív férfiakra. - Talán adnod kellene neki még egy sört, és akkor elmenne veled ma éjszaka egy holdfényes vitorlázásra. - Jó ötlet - suttogta Grace. - Még jobb lesz, ha mindjárt két sört adok neki — folytatta, és felkacagott. - Rendben - válaszolta Sienna, aztán az ebédlőbe indult, hogy megterítsen. Grace fejcsóválva nézett utána, és elmosolyodott. Nem ismerte igazán jól Siennát, de azt így is tudta, hogy sántikál valamiben. És nem volt nehéz kitalálnia, hogy az a valami vele és Rudyval van kapcsolatban. Grace sok mindent szeretett a férfiban, de eddig még soha nem sikerült igazán előcsalogatnia a csigaházából.
- Azt mondtam, hogy két sört adok magának, de persze nem kötelező elfogadnia - fordult hozzá. Legnagyobb elképedésére Rudy lesütötte a szemét, s amikor megint felnézett, tekintete egészen egyértelműen vágyakozásról árulkodott. - Jólesne még egy söröcske - mondta lágy hangon. - Legalul van a hűtőben - tette hozzá, amikor elkapta Grace tanácstalan pillantását. - Megvan! - szólt vissza Grace a hűtőszekrénytől. Nyugalom! - figyelmeztette magát gondolatban. Nagy levegőt venni, és kifújni. Hol lehet a sörnyitó? Grace kisimított az arcából egy kicsit már őszülő tincset, és kérdőn rámosolygott Rudyra. Ő ugyancsak mosolyogva az asztalra mutatott, amelyen már ott feküdt a sörnyitó. Míg kezében az üveg sörrel odament Rudyhoz, Grace - nek olyan érzése támadt, hogy a lába alatt imbolyog a padló. Egyszeriben rádöbbent, hogy a világon Rudy az egyetlen férfi, akinek semmit sem kell tennie, és neki mégis elfogy a levegője a közelében. - Köszönöm szépen - mondta a férfi. - Szóljon, ha inna még egyet! Most már tudom, hol vannak az üvegek tette hozzá fátyolos hangon. - Talán majd később a hajón... - Rudy egy pillanatig kérdőn nézett Grace - re, aztán sietve másra terelte a szót. - Előbb megvacsorázunk. Igaz, a vacsora! Grace kis időre az egész világról megfeledkezett, noha valójában azért jött ide, hogy együtt vacsorázzon Siennával. A lánnyal, aki egyre szomorúbbnak tűnik. Grace figyelmét ez nem kerülte el. Felnézett az emelet felé. - Mi van Alexszel? Ő is biztosan éhes már, és miért ne ehetne velünk? Sienna is nagyon szeretné. Hogy bírhatnánk rá Lexet, hogy csatlakozzon hozzánk? - Grace töprengett kicsit. - Zsaroljuk meg? - Ugyan mivel? - kérdezte Rudy. - Azzal, hogy különben mindenkinek elmondjuk, önző és figyelmetlen alak, aki kizárólag a munkájának él. - Az nem jönne be - hallották váratlanul a lépcsőfordulótól. Grace zavartan az ajtó felé fordult, amelyen keresztül Lex éppen belépett a konyhába. Látszott rajta, hogy frissen zuhanyozott, megborotválkozott, s most elegáns fehér inget és egyszerű, szürke nadrágot viselt. Született szívtipró volt. Grace tökéletesen értette Siennát. - Szia, Alex, örülök, hogy látlak! - Örömünk kölcsönös - felelte a férfi. - Milyen volt a fagylalt? - Pezsgővel ettük. Lex kérdő pillantást vetett Rudyra, aki rosszallóan ingatta a fejét. - A személyi asszisztensed tönkretett egy üveg remek pezsgőt, mert fagylaltgombócokat úsztatott benne - közölte viszolyogva. Lex felnevetett. - Igen, tudom, Sienna szereti fagylalttal feljavítani az italokat. - Ezt nevezem kifinomult ízlésnek! - gúnyolódott Rudy. - Legközelebb majd biztosan konzervspagettit fog kérni tőlem. - Ha éppen sátorozni akar, még az is lehet - válaszolta Lex. - Te még csak nem is sejted, miféle összeállítások telnek ki Siennától. Igaz is, hol bujkál? - Az ebédlőben teríti az asztalt - mondta Grace. - Nem akart zavarni.
- Nem zavart volna - jelentette ki Lex. - Mást sem tesz, csak zavar téged - dörmögte Rudy halkan. - Mondd csak, Lex, te mindig így kiöltözöl vacsorához, amikor itthon eszel? - akarta tudni Grace. - Nem, csak a házi készítésű fagylalthoz vágom gálába magam. Grace sugárzó mosollyal jutalmazta ezt a választ. - Ti mind megkergültetek - morogta Rudy. - Belebolondultatok a fagylaltba. Elárulná valaki, hogy az én csokoládémmal mi baj van? Az ebédlőben minden olyan volt, amilyennek Rudy leírta. Az ezüst evőeszközök és a poharak is válogatottan elegáns darabok voltak. Nem hivalkodók, de drágák. Sienna úgy sejtette, talán ezért nem érezte ő soha jól magát ebben a szobában. A hűvös fölényességet árasztó, értékes berendezés tudatosította benne, hogy neki ehhez képest szinte semmije sincs. Ők ketten Lexszel nem ugyanabban a ligában játszanak. Ajándékozd el a pénzedet, Lex, hogy egyenlők legyünk! Ne az üzlettel foglalkozz, hanem csakis velem! Szeress engem az összes hibámmal együtt, és akkor én is szeretni foglak. - Legyél velem, Lex! - mondta maga elé a lány. - De hát már itt vagyok! - szólalt meg a háta mögött egy hang, amelyet nagyon is jól ismert. Sienna megfordult. Az ajtóban Lex állt, és egyszerűen lenyűgözően festett. A lány egy pillanatig csak szótlanul nézett rá, aztán végre összeszedte magát. - Végeztél a munkáddal? - Még nem egészen. A lány nem ezt szerette volna hallani. - Őszintén sajnálom, Lex, hogy délután feltartottalak - mondta. - Panaszkodtam én egy szóval is? - Nem, de azóta talán már megbántad - válaszolta Sienna. - Épp most mondtad, hogy még nem végeztél. - A munka felét elküldtem Londonba. Ott mindent elintéznek, amíg Ausztráliában éjszaka van, és reggelre már itt is lesz az íróasztalomon az eredmény. Az időzónáknak előnyük is van. Amíg mi alszunk, Londonban dolgoznak. Úgyhogy engedd el magad nyugodtan! - Anyám is mindig ezt csinálta. - Mit? Elengedte magát? - Nem. Túl sokat várt el másoktól. Például több időt akart apámmal tölteni, mint amennyit ő kész volt megadni neki. - Az ég szerelmére, Sienna, te nem az anyád vagy! - csattant fel a férfi. - Te önmagad vagy, és én még nem találkoztam nővel, aki nálad kevesebbet várt volna el. Úgyhogy ha akarsz tőlem valamit, akkor csak szólj! Eget - földet megmozgatnék, hogy a kedvedben járhassak. Lex nem úgy beszélt, mint Sienna apja. Egyáltalán nem. - Velünk vacsoráznál? - kérdezte a lány udvariasan. - Csupa finomság lesz. Például... - Te? - kérdezte Lex halkan. - Remek vacsora - folytatta a lány. - Grace és Rudy készítette. Utána még egy - két óra biliárdozás egy korty...
- Konyak mellett - suttogta a férfi Sienna fülébe. Lélegzete a lány halántékát simogatta. Aztán átölelte, és beborította az illatával, a teste melegével. - Később pedig elküldhetnéd Rudyt és Grace - t, hogy hozzanak egy üveg bort, olyat, amilyen éppen nincs itthon. Esetleg megengedhetnéd nekik, hogy elvigyék az Angelinát. És azt hiszem, nem kellene megvárnunk, hogy visszaérjenek. - Nem? Miért, mit tervezel? Sienna arca felragyogott, amikor átkulcsolta Lex nyakát. - Hogy te meg én ágyba bújunk. Kellemes estét töltöttek négyesben. Miután megvacsoráztak, lementek biliárdozni, aztán Lex, ahogyan azt Sienna javasolta, a vitorlással elküldte Grace - t és Rudyt, hogy vegyenek bort. Amint magukra maradtak, Sienna és Lex felment a férfi hálószobájába, amelyben hatalmas, olasz tervező keze munkáját dicsérő kanapék mellett egy antik baldachinos ágy állt. Levetkőztették egymást, bebújtak a takaró alá, összesimultak. .. és azonnal elaludtak. Másnap reggel Sienna arra ébredt, hogy Lex belépett a hálószobába. Már felöltözött, megborotválkozott, és csábító illat lengte körül. Egy tálcán két csésze gőzölgő kávét, két pohár frissen facsart narancslevet és két croissant - t hozott be. - Mennyi az idő? - kérdezte a lány álmosan. - Háromnegyed hat - felelte Lex jókedvűen. - Te mindig ilyen korán kelsz? A férfi bólintott. - És mindig ilyen jó kedved van már hajnalok hajnalán? - Többnyire igen. - Az jó! Szóval a korán kelők közé tartozol. - Ehhez majd még hozzá kell szoknom, ha a jövőben gyakran töltjük együtt az egész éjszakát, gondolta Sienna. - Arra célzól, hogy ez komoly problémát fog jelenteni? - Lex mosolyogva odanyújtotta Siennának az egyik csészét. Megvárta, hogy felüljön és elvegye tőle, aztán ő is felemelte a tálcáról a másikat, és ivott egy nagy korty kávét. - Mint tudod - folytatta - sokáig nőcsábász hírében álltam. Egy teljes éjszakát azonban még egyetlen nővel sem aludtam át a saját ágyamban. Soha nem azért vittem ágyba egy nőt, hogy ott aztán aludjak vele. - Lex hallgatott egy darabig, mintha kellemetlen lett volna számára ez a beismerés. Végül nagyot sóhajtott, és gyengéden a lány szemébe nézett. - Aztán jöttél te. - Lehet, hogy nem is én vagyok az oka - mondta Sienna sietve. - Az elődeimmel soha nem laktál egy házban. Így aztán nem is lehetett szó arról, hogy csak aludjatok egymás mellett. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna csodás csak aludni veled. Hogy őszinte legyek, néha nekem is jólesik, ha kialhatom magam. - Attól tartok, ezt most nem beszélhetjük meg hosszasabban. A magam részéről mindenesetre nagyon élveztem, hogy veled töltöttem az egész
éjszakát. Most viszont sajnos sürgős munka vár rám az irodában. Még tőkét kell szereznem a Scorcellini - féle üzlethez. Ennek érdekében a következő két órát a telefonon lógva fogom tölteni. Utána viszont majd megint elküldöm Londonba az esedékes munkákat. Hát persze, a Scorcellini - üzlet! Az nagyon fontos. Sienna, még mindig álmosan, megdörzsölte a szemét. Ideje, hogy szeretőből lassanként átváltozzon személyi asszisztenssé. - Lemenjek most rögtön veled? - kérdezte. Lex mosolyogva felkelt az ágyról. - Ne! Elég lesz, ha a szokott időben jössz. - Rendben. Ott leszek. Pontban kilenckor. És felöltözve. 10. fejezet Egy héttel később Lex és Sienna elnyúlva feküdt a nappaliban a kanapén a tévé előtt. Péntek este volt, már mind a ketten pizsamába bújtak, de Lex csak a nadrágot vette fel, a felsőrészről lemondott. - Gyere hozzám feleségül! - szólalt meg hirtelen. A tévében egy romantikus film ment, amelyben a férfi főszereplő éppen megkérte élete nagy szerelmének a kezét. Sienna teljesen átadta magát a történetnek. Legalábbis addig, amíg Lex nem mondta ki mellette ezt a három szót. Semmi ok a pánikra! - győzködte magát a lány gondolatban. Lex biztosan csak a filmből elkapott szavakat ismételte meg. Talán észre sem vette, hogy kicsúsztak a száján. A férfi azonban ekkor Sienna felé fordította a fejét, és sötét szemében komoly ünnepélyességgel nézett rá. - Gyere hozzám feleségül! - ismételte meg. - Tessék?! - Jól hallottad. - Persze, hallottam, de... - Sienna szíve összeszorult, amikor Lex elfordult tőle. - Te ezt komolyan gondoltad? - Igen. Egyébként azt reméltem, hogy a válaszod is ez lesz: igen. Csak így önmagában, a „de" szócska nélkül. - A férfi hangja hirtelen kemény és gúnyos lett. - Vagy nekem az is tetszett, amit a lány válaszolt a filmben: „Ó, boldogan!" - Az viszont alighanem elkerülte a figyelmedet, hogy a sikeres házassági ajánlathoz más is kell. Például az, hogy a pár előtte szerelmet valljon egymásnak! Lex egyszeriben egészen szomorúnak tűnt. - De hát tudnod kell, hogy szeretlek! Vagy talán nem tudod? Rendben van, akkor elmondom még egyszer és érthetően: szeretlek, Sienna. Nagyon szeretlek! - A férfi mosolygott, de a tekintete még mindig komoly és ünnepélyes volt. - Igazad van, nem figyeltem eléggé a filmre. Sienna érezte, hogy könny szökött a szemébe, és félrefordult. - Miből gondolod, hogy nem csak fellángolás, amit érzel? - Mert szeretek együtt lenni veled. Ez mindig is így volt, és örökre így lesz. Mert ismerlek. Mert van számodra egy hely a szívemben, amelyet senki más nem tölthet be.
Sienna lehunyta a szemét. - Te is szeretsz engem? - kérdezte Lex. Nagyon úgy tűnt. A lány szíve mégis elmondhatatlanul fájt, és most már a könnyeit sem tudta visszatartani. - Ennyire rossz volna a feleségemnek lenned? - folytatta a férfi. - Nem, dehogy! - zokogta a lány, és kézfejével megtörölte a szemét. Arcából Lex gyengéden kisimított egy tincset. - Biztos vagyok benne, hogy te boldoggá tudsz tenni egy nőt. Nagyon boldoggá. - És miért ne lehetnél te az a nő? - Mi lesz, ha nem fog működni közöttünk a dolog? - Sienna tudta, hogy hamarosan hazautaznak Ausztráliából, és Londonban aligha marad meg majd közöttük ez a szoros együttlét. Elképzelhetetlen, hogy ő Lex felesége legyen! Ezt a féri i sem gondolhatja komolyan. - Neked hatalmas vagyonod van, nekem viszont még, egy kicsike sincs. Mi ketten nem vagyunk egyenrangú felek, és egy kapcsolatnak szerintem az a legfontosabb előfeltétele - tette hozzá a lány. Látta a szülei példáján, mi lesz abból, ha a két fél nem azonos feltételekkel vág bele egy házasságba. Ha az egyiknek többje van, mint a másiknak. Ha az egyik többet ad, mint a másik. Előbb a remény vész el. Aztán a bátorság. Végül pedig az élni akarás... - Tudom, hogy a szüleid házasságára gondolsz, Sienna. És igen, az valóban egyetlen nagy katasztrófa volt. De nincs olyan szabály, hogy minden házasságnak annak kell lennie. A miénk egészen más volna. Mi boldogok lennénk egymással, tudom, hogy azok lennénk! Csak hinned kell magadban és abban, amit te hozol a kapcsolatunkba. - Én nem sokat vihetnék a házasságunkba. - Leginkább csak nagy adag bizonytalanságot és egy felújításra szoruló házat Cornwallban. - Sokkal jobbat is találhatsz nálam. - De nem akarok! Nekem csak te kellesz! - Lex félrefordult, és megbántottan a tévére meredt. Sienna is megint odafordult. A képernyőn az újdonsült jegyesek éppen egy napsütötte tavaszi réten sétálgattak. - Jól van - szólalt meg Lex fél perc hallgatás után. - Szóval elismered, hogy a vagyoni helyzetünktől eltekintve összeillünk? - Ezt én így nem mondtam... Bár ha jobban belegondolok... Igen, úgy van - felelte a lány. - Ez egyetértésnek hangzott - mondta Lex kedvesen. - Mi tagadás, az ízlésemhez képest kissé kevés önbizalom szorult beléd, viszont annál több félelem a kudarctól. - A férfi megköszörülte a torkát. - Bárhogy van is, úgy sejtem, tíz-húsz év elég lesz ahhoz, hogy tisztába gyere az értékeiddel. Addigra abban is biztos leszel majd, hogy én soha nem foglak elhagyni. És akkor minden gondunk megoldódik. - Tíz vagy húsz év múlva? - kérdezte Sienna hitetlenkedőn. - Amint azt már észrevehetted, én roppant türelmes tudok lenni. A lány önkéntelenül elnevette magát. - Akkor is megmarad még az a probléma - vetette fel - , hogy te gazdag vagy, én pedig szegény. Ezt a gondot, hogy akarod megoldani? Úgy, hogy az összes pénzedet elajándékozod?
- Azt nem szívesen tenném meg - válaszolta Lex - , bár lehet, hogy erre is tudok megoldást. Ismerek ugyanis egy nőt, akinek szüksége volna néhány millióra, hogy tudatára ébredjen a saját értékeinek, és el tudja fogadni egy férfi szerelmét. Neki például odaajándékozhatnám a pénzemet. - Sienna még nem válaszolt, amikor az arcáról már leolvasható volt az elutasító válasz. - Jézusom, valahogy csak fel kell javítanunk az anyagi helyzetedet! - Ezt már sokadszorra hallom tőled - felelte a lány. - Komolyan azt hiszed, hogy egyik napról a másikra milliomost csinálhatsz belőlem? - Egy szóval sem mondtam, hogy ez egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Azt viszont igenis el tudom képzelni, hogy a tehetségeddel és a szorgalmaddal néhány év alatt magadtól is elérheted. - Támadt egy ötletem! - mondta Sienna váratlanul. - Miféle ötlet? Lottószelvényekkel kapcsolatos? - Nem! - A lány ingerülten elhúzta a száját. - Talán elég lesz, ha egyszerűen csak megtalálom édesanyám festményeit. Az minden gondomat megoldaná. Lenne pénzem, önbizalmam, minden, ami csak kell. Lex szeméből eltűnt a jókedvű, gondtalan csillogás. - El kellene már felejtened azokat a festményeket, Sienna! Hagyj fel azzal, hogy minden reményedet beléjük veted, és az egész életedet a keresésükkel töltöd. Másként kell feldolgoznod a múltat. Azok a képek soha nem fognak előkerülni. - Miért vagy ennyire biztos ebben? - Azért, mert édesanyám tizenkét éve mindent elkövet annak érdekében, hogy előkerüljenek - válaszolta a férfi. - Számtalan magángalériánál és gyűjtőnél érdeklődött, még a Scotland Yardot is bevonta. Az egész világon kerestette a festményeidet. Sajnos eredménytelenül. - A mamád kutatott utánuk? - suttogta Sienna hitetlenkedőn. Miattam? - Mindnyájan tudjuk, milyen sokat jelentenek neked azok a képek. Én is arra vágytam, hogy kerüljenek elő, te pedig lezárhasd a múltadat, és valami újba kezdhess. Bízom abban, hogy ez a festmények nélkül is sikerülni fog. A szerelmünk erejével - tette hozzá Lex halkan. - Nem lehet. Sajnálom - válaszolta reszketve a lány. - Nem találkoztam még nálad csodálatosabb emberrel. Nagyvonalú és nemes lélek vagy, én azonban nem lehetek a feleséged. Aznap éjjel Sienna rosszul aludt. És egyedül a nagy ágyban. Lex közelsége és melegsége nélkül, viszont lelkifurdalástól gyötörve és félelmek közepette, hogy elveszít valami nagyon fontosat. A sápadt holdfényben felült az ágyban. Kétségbeesés tört rá, miközben visszaemlékezett arra, milyen mély fájdalomról árulkodott Lex szeme, amikor ő nemet mondott a házassági ajánlatára. Utána a férfi szó nélkül elhagyta a szobát. Neki viszont akkor is vissza kellett utasítania! Egyszerűen nem hihette el, hogy egy ilyen férfi komolyan akarja őt. „Szánalmas, visszataszító és
gyenge." Sienna fejében állandóan az apja szavai visszhangzottak, és pokoli kínokat okoztak neki. Fél nyolckor ledobta magáról a takarót, és felkelt.. Ha szerencséje lesz, Rudy már főzött kávét, Lex pedig rég az irodájában ül és dolgozik. A kávé készen volt, illatát már az átriumban érezni lehetett. Sienna azonban nem lehetett egyedül az ebédlőben. Lex már ott ült, és újságot olvasott. - Jó reggelt! - dünnyögte a lány. A férfi már lezuhanyozott és megborotválkozott, de ezen a reggelen nem festett olyan jól, mint máskor. Gyűrött póló és nadrág volt rajta, amelyek jobb napokat is láttak már. - Jó reggelt! - felelte Lex szelíden. - Jól aludtál? Sienna udvariassági fordulatnak tudta be a kérdést, és úgy gondolta, hogy Lex nem is vár rá választ. - Nem vagy túl elegáns - jegyezte meg helyette mogorván. - Rudyval mindjárt átmegyünk a hajóra. Tudod, hogy egy közös munkán dolgozunk - mondta a férfi. - Velünk jöhetsz, ha akarsz. - Nem, én... Köszönöm, nem. A lány gyorsan felkapta a kannát, és nagy bögre kávét töltött magának. Minél hamarabb megissza, annál előbb kimehet majd innen. - Úgy gondolod, hogy már nem érdekelsz engem? Az ég szerelmére, Sienna, köztünk csak egy kis nézeteltérés volt, semmi több. Miért kell ilyen szeretettel néznie rám? - gondolta a lány. - Már régóta javasolni szeretnék neked valamit - folytatta Lex. Sienna keze egyszeriben olyan erősen remegni kezdett, hogy kiloccsantotta a kávéját. Rudy aligha örülne, ha meglátná a földön a foltot, gondolta. Letette a bögrét az asztalra, és elvett néhány szalvétát. - Hagyd csak! - dörmögte a férfi kedvesen. Sienna nem erősködött, csak állt ott, kezében a szalvétákkal. - Mit akarsz javasolni? - kérdezte egy idő után. - Még mindig együtt szeretnék lenni veled. Ugyanúgy, mint eddig. Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy a megfelelő pillanatban kértem meg a kezed. Valószínűleg korai volt még. Feleségül szeretnélek venni, de az még várhat. Olyan sokáig persze nem, amíg már gyerekeink is születnek. A lány nem hitt a fülének. - Gyerekeink? - Igen - válaszolta Lex derűsen. - De mint mondtam, azzal még várhatunk. Az eltűnt festményekkel kapcsolatban viszont van egy javaslatom. Szeretnék segíteni neked. Lehet, hogy rálelünk valami nyomra, amely elkerülte édesanyám figyelmét. Ha majd hazaérkeztünk innen, Ausztráliából, kivehetek egy hónap szabadságot, és együtt foghatnánk a képek keresésébe. - Lex... - Csak gondolkozz el az ajánlatomon! - A férfi felállt, odament Siennához és könnyű csókot lehelt a szájára. - Gondolkozz el rajta, és ne mondj rá nemet! Sienna, miközben visszament a szobájába, Lex ajánlatán töprengett. Tudhatta volna, hogy ő nem az a férfi, aki bármit is könnyen felad. Mindig
értett hozzá, hogy elfogadtassa másokkal az ötleteit. Néhány hete Siennának még úgy tűnt, hogy Scorcelliniék nem fogják beadni a derekukat, de tévedett. Az egyértelmű nemből előbb talán lett, a talánból pedig végül határozott igen. A lány nagyon is szerette volna leküzdeni a régi félelmeit. Lex miatt és saját maga miatt is. Nem akarta, hogy a múlt fájdalmai az egész jövőjét meghatározzák. Azt viszont meg akarta érteni, hogy miért lett öngyilkos az anyja. Hogy miért bánt olyan rosszul velük az apja, vele és az édesanyjával. És hogy miért hagyták el őt a szülei. Válaszokat kell kapnia ezekre a kérdésekre. Addig nem lesz képes arra, hogy változtasson az életén. De ki lehetne ebben a segítségére? Csakis olyasvalaki, aki mindennek a szem - és fültanúja volt. Elsie! Sienna megkereste a telefonkönyvben Maggie Cameron számát. Másodpercek múlva már a kezében is volt a kagyló. Kicsengett a szám. Egyszer. Kétszer. Ötször. - Igen, tessék! - szólalt meg végül egy női hang ausztrál akcentussal. - Jó reggelt! - mondta Sienna. - Nem tudom, jó helyen érdeklődöm - e, de én egy Elsie Blaylock nevű hölgyet keresek. - Kivel beszélek? - akarta tudni az ausztrál nő. - Sienna vagyok. Sienna Raleigh. Most éppen Sydneyben tartózkodom. Elsie valamikor a szüleimnél dolgozott. Van tőle egy régi levelem, és az ön címe van rajta. Egyszer már jártam is ott, de csak a kedves szomszédasszonyával tudtam beszélni. Tőle tudom a nevét, a számát pedig a telefonkönyvből. - Ó, értem! Margaret vagyok, Elsie testvére. Sajnálom, Sienna, de a nővérem két éve elhagyott bennünket - mondta az asszony szomorúan. Annak idején azért jött Ausztráliába, hogy a gondomat viselje, de sajnos már hamar kiderült, hogy ő az, aki súlyos beteg. Két évvel ezelőtt meg is halt. - Sajnálom - hebegte a lány. - Ezt nem tudtam. - Maga, ugye, Mary lánya? - Igen. - A kislány, aki annyira szeretett Elsie konyhájában üldögélni, és mazsolás csigát sütött vele. Sienna szemébe könny szökött, és nagyokat kellett nyelnie, hogy meg tudjon szólalni. - Igen, én voltam az a kislány. - Elsie biztosan örült volna magának. Gyakran emlegette. Azt is elmesélte, hogy gyerekkorában sokat szenvedett a szülei rossz házassága miatt. Sienna felindultan gombóccá gyűrte a kezében tartott borítékot. A könnyeitől már alig látott. - A testvérem szeretett volna elrepülni Mary temetésére, de akkor már túl gyenge volt a hosszú úthoz. Ezért aztán csak hosszú levelet írt magának. - Erről nem is tudtam, de sok minden másra sem emlékszem abból az időből - válaszolta a lány halkan. - Ez érthető - mondta az idős hölgy kedvesen - , hiszen még nagyon fiatal volt.
- Én... köszönöm szépen, hogy időt szánt rám - mondta Sienna. Egyszeriben már csak arra vágyott, hogy befejezhesse ezt a beszélgetést. Túlságosan fájt a gyerekkorára emlékeznie. Elbúcsúzott, és lassan helyére tette a telefonkagylót. Zokogva testére fonta a karját, mintha magába akarta volna zárni az érzéseit. Sokáig sírt, és csak maga elé meredt. Amikor Lex lépett be a szobájába, gyorsan letörölte arcáról a könnyeket. - Nem úgy volt, hogy lemész Rudyval a hajóhoz? - kérdezte gyorsan. - Le is megyünk. Csak Rudy közben meghívta ebédelni Grace - t, ő pedig tudni szeretné, hogy csatlakozol - e hozzájuk, és hogy eljöjjön - e érted. - Lex pillantása csak most esett a lány ágyán fekvő összegyűrt borítékra. - Megnézhetem? - kérdezte aggódón. Miután Sienna bólint, a férfi felvette a levelet, és átfutotta a tartalmát. Aztán megnézte a feladó nevét. - Felhívtad? - Igen - válaszolta a lány szipogva. - Az eltűnt festményekről akartál érdeklődni nála? - Valahogy úgy. - És? Sienna megint elsírta magát. - Elsie meghalt. A testvérével beszéltem. Lex vigasztalón átkarolta a lány vállát. - És ő tudott segíteni neked? - Nem igazán. Csak egy levelet említett, amelyet Elsie az édesanyám halála után írt nekem. Én azonban nem találtam meg, de Cornwallban majd megpróbálom megkeresni. - Szeretnéd, hogy segítsek? - kérdezte a férfi szelíden. - Igen, az jó volna. Édesanyám holmijai a cornwalli ház padlásán vannak. Örülnék, ha eljönnél velem oda. - Elmegyünk Cornwallba. Együtt. Segítek neked, rám mindig számíthatsz. Meg sem érdemlem ezt a férfit, gondolta Sienna. 11. fejezet A tenger partján fekvő Cornwall nyáron mindenkit lenyűgözött kis falvaival, festői strandjaival, fenséges szikláival és a zöldellő természettel. Februárban azonban kevés kietlenebb helyet lehetett találni, s a tetejébe még szeles és esős is volt az amúgy is hideg idő. Ezt Lex és Sienna is érezte a padláson a régi házban, amelyet a lány megörökölt. A rosszul szigetelt ablakok és a javításra szoruló tető alig kínáltak számukra védelmet az időjárás viszontagságai elől. Körülöttük rengeteg láda és doboz állt. A kartondobozok valamikor eláztak, aztán megint kiszáradtak, és mindent vastag porréteg borított. - Azt hiszem, ereszt kicsit a tető - jegyezte meg Lex mosolyogva. Siennát nem most először lepte meg a jókedvével. Nyilvánvalóan egészen más körülményekhez volt szokva, és mégis szemlátomást feltalálta itt magát. A ház siralmas állapotára egészen eddig egyetlen szót sem vesztegetett, noha azt nem lehetett nem észrevenni.
- Azt hiszem, megtaláltam a részvétnyilvánító levelek dobozát - tette hozzá a férfi. Sienna átküzdötte magát egy nagy halom kacaton, és odament Lexhez. Lehúzta nyirkos kesztyűjét és a hóna alá szorította, aztán hátratolta a sapkáját, és a doboz fölé hajolt. Valóban a kondoleáló levelek voltak benne. - Hol nézzük át őket? Idefent? - Csak azt ne! Már csonttá fagytam. Menjünk le inkább a konyhába! javasolta Sienna. Három nap telt el azóta, hogy Cornwallba érkeztek. Az első két napot azzal töltötték, hogy kiszellőztettek, takarítottak, és ennivalót vásároltak egy közeli faluban. Bár Rudy nem volt itt, Lex így is jól boldogult, és mindenből kivette a részét. Tíz perccel később a hangulatos konyhában ültek, és a régi cserépkályha melegét élvezték. Az asztalon egy kanna tea gőzölgött, és a helyiséget barátságos fénybe borította egy kocsisgyertya. Lex nyúlt be elsőként a részvétnyilvánító lapokat tartalmazó dobozba, kivett belőle egy nagy kupacot, és letette az asztalra. - Ó, ezt Sophie néni küldte! - mondta Sienna, amikor felismerte a kézírást. - „Őszinte részvétem." Az egyszerű lapokat szeretem a legjobban, azokat viszont nem, amelyek valamiféle ígérettel igyekeznek vigasztalni. - Nekem ez itt nagyon tetszik - mosolyodott el Lex, és egy angol buldogot ábrázoló képet tett a lány elé. Az ízléstelen lapot a cressingdoni Rotary Klub küldte. - Ez legalább más, mint a sok gyertya és virág. - Nekem most innom kell egy pohár gint - jelentette ki Sienna. - Attól nem fogod jobban érezni magad - figyelmeztette a férfi. - Egyél inkább fagylaltot! - Ennék is, csak az a baj, hogy egyetlen fagylalt sem ízlik, mióta Rudyét megkóstoltam. Valóban úgy tűnt, hogy a lánynak jobban hiányzik Rudy, mint Lexnek. - Nézd csak, ezt a levelet apád írta édesanyádnak - mondta a férfi. Felolvassam? - Inkább ne! Előbb egyedül szeretném elolvasni - felelte Sienna. Abból a levélből talán majd megtudja, mi történt annak idején a szülei között. - Teszek fel még egy kanna vizet - ajánlotta fel a férfi. - Köszönöm. Mire felforrt a víz, és Lex elkészítette a meglehetősen gyenge neszkávét, Sienna is végzett az olvasással. - Nos? - kérdezte tőle a férfi. - Sok újat nem tudtam meg. Az eltűnt festményekről legalábbis nincs szó benne, de még csak utalás sem. Apám csak azt magyarázza meg anyámnak, hogy miért csalta meg. Azt veti a szemére, hogy hideg és unalmas nő. Kimondottan sértő ez a levél. - Pedig ő csodálatos asszony volt - mondta Lex, és tűnődőn csóválta a fejét. Sienna hálásan nézett rá. - Apám egyszerűen nem szerette. De ő senki mást sem szeretett - tette hozzá a lány rövid hallgatás után.
- Mennyit tudsz te valójában apád múltjáról, Sienna? - Eleget. - Anyától tudom, hogy a nagymamád belehalt a szülésbe, amikor világra hozta édesapádat. Nagyapád utána inni kezdett. Apád valószínűleg soha nem ismerhette meg a szeretetet. - Szerinted ez az összes hibájára elegendő magyarázat, és minden alól felmenti? Ó, nem! - rázta meg Sienna határozottan a fejét. - Legelőbb talán azt kellene tisztáznod magaddal, hogy te nem vagy olyan, mint ő. Apádnál és édesanyádnál is sokkal erősebb vagy. Soha nem adod fel, és ezt én csodálom benned. Akárcsak azt, hogy a rossz tapasztalataid dacára is még mindig hiszel az emberi jóságban. Még a legkomorabb napon is kétkedés nélkül bízol abban, hogy csak felhők takarják el a napot, de az hamarosan elő fog bújni. Mit gondolsz, miért szerettem beléd? Sienna hízelgőnek találta ugyan ezeket a szavakat, de túlzásnak is érezte őket. Egész életében félt. Attól, hogy magára marad. És hogy olyan lesz, amilyenek a szülei voltak. De attól is félt, hogy közel engedjen magához egy másik embert. Lex azonban szemlátomást komolyan gondolta, amit mondott. Valóban erősnek tartja őt. Őt! Elsie levele majdnem a doboz legalján feküdt. Együtt érző, szeretetről és szomorúságról árulkodó írás volt. Az asszony tanácsokat is adott Siennának. Megírta, ki jó ember megboldogult édesanyja barátai közül, kik azok, akikhez a lány bizalommal fordulhat, akikre bármikor számíthat, ha bajba kerülne. Adriana Wentworth az elsők között szerepelt Elsie felsorolásában, aztán még másokat is megemlített. Sienna apjára viszont egyetlen szót sem vesztegetett. Nyilván tudta, hogy tőle a lány sem szeretetet, sem vigasztalást nem várhat. Elsie a saját betegségét sem említette meg. Miközben elolvasta a levelet, Sienna szeme könnybe lábadt. Meghatotta, hogy az idős hölgy ennyire aggódott érte, és a szívén viselte a sorsát. Amikor felnézett, Lex tekintetéből szeretetet olvasott ki. A férfi semmit sem mondott, csak gyengéden megsimogatta a karját. - Az eltűnt festményekről itt sincs szó - mondta a lány szipogva. - Elsie csak jó tanácsokkal szolgál egy kislánynak, aki éppen akkor veszítette el a mamáját. Nagyon kedves tanácsokkal... - Sienna szeme megint könnyel telt meg. - Nem kell ezt csinálnod - mondta neki Lex csendesen. - Engem egyáltalán nem érdekelnek azok a képek. Nekem egyedül csak te vagy a fontos. Az pedig egészen nyilvánvaló, hogy nem tesz jót neked ez a kutatás. - Tudod - próbálkozott meg a lány a nevetéssel - , sokan komoly összegeket fizetnek pszichológusoknak, akik segítenek nekik a múltjuk feldolgozásában. Én azt remélem, saját magamat gyógyítom meg így, és még pénzt is spórolok. - Csakhogy a terápiád eközben fájdalmat okoz neked. És én nem akarom, hogy szenvedj. - A férfi felkelt, és gondolataiba mélyedve járkálni
kezdett a konyhában. Mit szólnál egy kis sétához a szikláknál? - kérdezte végül. - A friss levegő jót fog tenni neked. - Ebben az időben? - Egész nap szünet nélkül esett az eső, és viharos szél fújt. Sienna néha már attól tartott, hogy beszakad vagy elrepül a tető. - Szeretek sétálni, de nézz csak ki az ablakon! Úgy esik, mintha dézsából öntenék. - Egy kísérletet azért talán megér a dolog - felelte Lex, és elszántan odament a kertbe nyíló ajtóhoz. Alig nyomta le azonban a kilincset, a szél máris kitépte kezéből az ajtót. Szempillantás alatt bőrig ázott, és minden erejét meg kellett feszítenie, hogy a széllel dacolva vissza tudja csukni az ajtót. - Olyan vagy, mint egy ázott kutya - nevette ki Sienna. - Jól van, akkor séta helyett vezess körbe a házban, és mutasd meg, mi mindent kell még elvégezni és kijavítani - kérte a férfi. - Látlak magam előtt, amint ácsszerszámokkal felkapaszkodsz a tetőre, és mit ne mondjak, tetszik ez a kép - tréfálkozott Sienna. - De komolyra fordítva a szót, talán jobb volna, ha előbb azt mondanád meg, mit érdemes még kijavítani, és mi szorul teljes cserére. Az is érdekelne, hogy nem fog - e ez az egész túl sokba kerülni. Egyszer egy nagyon okos ember azt tanácsolta nekem, hogy adjam el a házat, mielőtt még minden centet kihúz a zsebemből - tette hozzá, de a mosolya kissé erőltetettnek tűnt. - Ezzel kapcsolatban időközben megváltozott a véleményem - felelte Lex. - Ha valóban szereted ezt a házat, akkor tartsd meg! Jó anyagokból épült, a fekvése pedig egyenesen páratlan. - A férfi körbenézett a kopottas konyhában. - Talán keresned kellene egy üzlettársat, aki rendelkezésedre bocsáthatja a felújításhoz szükséges tőkét. Utána pedig nyaranta kiadhatod a házat, ha gondolod. Egy jó üzlettárs biztosan vevő lenne az ötletre. Együtt akár közös nyaralónak is használhatnátok a házat. Minden évben eljöhetnétek ide az üzlettársaddal és esetleg a közös gyerekeitekkel. Sienna hirtelen felugrott a székéről és odament Lexhez. Sugárzó arccal az ölébe ült, átölelte és megcsókolta. Eleinte gyengéden, ám aztán a csókja egyre követelőbb lett. - És mit gondolsz, hol találhatnék ilyen üzlettársat? - kérdezte. - Azt hiszem, nem kellene sokáig keresgélned. - Remek ember vagy te, Alexander Wentworth! - suttogta a lány, és vágyakozón a férfihoz simult. - Mit szólnál, ha most felmennénk a jó meleg hálószobába, és ott ismertetném az ötleteimet az új üzlettársammal? A ház többi részét utána is ráérek megmutatni neki. Sienna teste mindig is vad vágyakat ébresztett Lexben, most azonban több is történt közöttük. A férfi lassan megszabadította a lányt a ruháitól, aztán ő is levetkőzött, de olyan gyorsan, mintha attól tartott volna, hogy Sienna meggondolhatja magát. Erről azonban szó sem volt. A lány ugyanúgy akarta őt, mint ő a lányt. A kandalló párkánya fölött aranykeretes tükör függött, és Sienna látta benne magukat meztelenül. Lex lebarnult bőrét, sűrű sötét haját, az izmos testét. A saját porcelánsimaságú bőrét, melyet az édesanyjától örökölt. Szeme viszont az apjáé volt, és most önkéntelenül emlékezetébe idéződtek a
szavai. Nem igaz, nem vagyok szánalmas, visszataszító és gyenge! gondolta ezúttal. - Mondd el, mit látsz! - dörmögte Lex. A lány azonban a fejét rázta. - Nem. Tekintetük találkozott a tükörben. - Érdekel, hogy én mit látok? - kérdezte a férfi, de nem várta meg a választ. - Egy hatéves kislányt piros ruhában, rózsaszín csatokkal a hajában, amint felmászik egy fára, és kíváncsian megkérdezi tőlem, voltam - e már odafent. Egy tizenkét éves lányt látok, nagyon sápadt, és annyira magába zárkózott, hogy nekem meg akar szakadni a szívem, miközben nézem. Egy tizennyolc éves fiatal nőt látok világoskék ruhában, aki tánc közben úgy reszket a karomban, hogy én az élet császárának érzem magam. Látom azt a csodás nőt, akit megajándékoztam a szívemmel. És magam előtt látom a jövőnket, ragyogóan szépnek, tele kincsekkel, amelyeknek semmi közük a pénzhez. - Lex szünetet tartott. Most pedig mondd el, hogy te mit látsz, Sienna! Nem igaz, nem vagyok szánalmas, visszataszító és gyenge. Gondolatban a lány újra és újra elismételte ezeket a szavakat, de ott még nem tartott, hogy igazán higgyen is bennük. Még nem állt készen arra, hogy megtegye az utolsó, áttörést jelentő lépést. Helyette hátat fordított a tükörnek, és a valódi Lex szemébe nézett. Végtelenül gyengédén megérintette az arcát, és magában azon imádkozott, hogy a férfi érje be azzal, amit válaszolni fog neki: - Én az egész világból csak téged látlak. Éjfél körül a vihar még mindig teljes erőből tombolt Cornwallban. A zsalugáterek hangosan zörögtek, a szél süvítése az egész házat betöltötte, a tetőről újra meg újra hangos recsegés - ropogás hallatszott. Lex felkelt, hogy ránézzen a kandallóban égő tűzre. Sienna is kikelt az ágyból, hogy felmenjen a padlásra, és ellenőrizze, minden rendben van e. - Ne! - szólt rá a férfi kedvesen, de határozottan. - Az most túlságosan veszélyes volna. Ki kell várnunk, hogy elvonuljon a vihar. Holnap reggel majd első dolgunk lesz, hogy felmenjünk és körülnézzünk. Utána felkeresünk néhány tetőfedőt a környéken, és árajánlatot kérünk tőlük. Lex nem az az ember volt, aki bármikor is a levegőbe beszélt. Nem tett üres ígéreteket, de nemet sem lehetett neki mondani, ha valamiről meg volt győződve. Sienna ezt is nagyon szerette benne. - Gyere vissza az ágyba! - kérte a férfi. - Meglátod, érdemes lesz - tette hozzá ígéretesen mély hangon. - Jobb ötletem van - válaszolta Sienna. - Mi volna, ha inkább én bizonyítanám be neked, hogy érdemes ágyba bújnod velem? Másnap reggel a hálószoba ablakából elébük táruló látvány minden volt, csak szívderítő nem. A kertben a legtöbb fáról ágak törtek le, egy öreg fa pedig ki is dőlt. A galambdúc darabokban feküdt a földön, a pajta teteje beszakadt, és a fal egy részét is magával rántotta. - Rosszabb vége is lehetett volna - mondta Sienna rezzenéstelenül. Lex kérdő pillantást vetett rá.
- Lovam is lehetne - válaszolta a lány, és bátran mosolygott. - Igazad van - értett vele egyet a férfi. - De nézd csak, valami kilóg a falból. A beomlott falból valóban előtűnt valami. Keskeny, hosszúkás faládának tűnt. Sienna a férfi tekintetét kereste, és látta, hogy ő is kíváncsian nézegeti a ládát. - Megnézzük közelebbről? - kérdezte végül. - Igen, persze - bólintott a lány. Festményeket sokszor őriznek ehhez hasonló ládákban, bár egy eredeti Rembrandtot valószínűleg gondosabban csomagolnának be... - Most mindjárt? - folytatta Lex. - Igen! Mind a ketten gyorsan felöltöztek. - Egy Monet - kép van a pajta falában! - lelkendezett Sienna. El sem akarta hinni, hogy ez igaz. Döbbenten meredt a keskeny faládára, amely a külső kőfal és a belső faburkolat között bújt meg. - Nem, Sienna, ez még nem biztos. Csak lehet, hogy az ott egy Monet mondta Lex teljes lelki nyugalommal. Azt ő sem tagadhatta, hogy a láda valóban úgy fest, mintha festmények tárolására szolgálna. Gyerekkorában rajongott a nyomkereső versenyekért és a kincskeresésekért, ez azonban itt most nem játék, amelyen valamiféle értéktelen kacatot lehet nyerni. - Húzzuk ki! Segíts, Lex! - mondta a lány, és nagyokat nyögve cibálni kezdte a ládát. Izgatottsága a férfira is átragadt. Minél hamarabb megtudják, mi van a ládában, ő annál hamarabb dűlőre juthat Siennával. Teljes erőből rángatta a ládát, ám az nem mozdult. - Van feszítővasad és kalapácsod? - kérdezte fújtatva. - Azt hiszem, korábban voltak szerszámaink a pajtában. - A lány az épület hátsó részére mutatott. - Az ajtót viszont eltorlaszolta a beszakadt tető. Mit gondolsz, beférsz az ablakon? Lex szerencsére befért. Pár perccel később már ki is mászott, és diadalmasan felmutatott egy kalapácsot meg egy feszítővasat. Aztán már hamar sikerült kiszabadítania a falból a ládát, és együtt óvatosan letették a fűbe. - És most? - kérdezte Sienna. Zárat vagy reteszt hiába kerestek a ládám. Egyszerűen csak be volt szögelve. Lex fogta a feszítővasat, s vigyázva feszegetni kezdte a ládát. A teteje szinte azonnal megadta magát, és nagy reccsenéssel engedett az erőszaknak. Már csak le kellett emelni. A férfi odapillantott Siennára, aki mellette térdelt a fűben. A ruhája csupa por volt, a szeme azonban csillogott. Lex magában azon imádkozott, hogy találják meg, amit a lány már régóta keresett. Sienna elkapta Lex pillantását. - Én nem merek belenézni - mondta reszketeg hangon. - Előbb te! A férfi azonban nem akarta, hogy ő tudja meg elsőként azt, amin a kettejük sorsa eldőlhet. - Nézzünk bele egyszerre! - javasolta.
- Rendben - suttogta a lány. Mind a ketten előrehajoltak, együtt felemelték a láda tetejét, és belepillantottak. Lex egyenesedett fel először. Sienna még mindig a láda fölé hajolt, és nem akart hinni a szemének. - Üres - mondta alig hallhatóan. Hangjából mélységes csalódottság hallatszott ki. A férfinak elszorult a szíve. - Az. - Nincsenek benne a festmények. - Így igaz, de nekem ez édes mindegy - felelte Lex nyersen. - Engem kizárólag azért érdekeltek azok a képek, mert neked fontosak voltak. Mert csak akkor akarsz feleségül jönni hozzám, ha megtalálod őket, de ez butaság! Az anyagi helyzetünk csak akkor fontos, ha mi jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy egyforma legyen. Engem azonban ez hidegen hagy. Tökéletesen hidegen hagy! Sienna szeme elkerekedett, és válaszolni akart valamit. Lex azonban még nem fejezte be. - Ha legalább egy pillanatra felhagynál azzal, hogy ezen töröd a fejed, és helyette csak azt éreznéd, mennyire szeretlek, akkor semmiféle problémánk nem lenne. - Miközben a lába előtt fekvő ládát nézegette, a férfi minden csalódottsága utat tört magának. - Én ezt nem bírom tovább! - tette hozzá, és felegyenesedett . - Alex... - A lány csitítóan Lex felé nyújtotta a kezét, ő azonban elhúzódott előle. - Ne! Nem, Sienna, nekem ez már nem megy. Nem tudom tovább elnézni, hogy egyre csak áltatod magad, és minden reményedet néhány hülye festménybe fekteted, amelyek valószínűleg soha nem fognak előkerülni. A múlttól teszed függővé a jövődet ahelyett, hogy... - A férfi egy pillanatig a szavakat kereste. - Ahelyett, hogy belém fektetnéd a reményeidet - fejezte be végül már akkor, amikor megfordult és elindult. Sienna tehetetlenül nézte, hogyan kerül Lex egyre távolabb tőle. Egyik pillanatról a másikra hihetetlen haragra gerjedt. Nem Lexre haragudott, hanem saját magára és a szüleire, akik már rég nem élnek, de még ennyi év után is megnehezítik az életét. Dühösen meredt a lábánál fekvő kalapácsra. Nem volt elég nagy, és a feszítővassal sem tudott mit kezdeni. Némi töprengés után fogta magát, az ablakon keresztül bemászott a pajtába, és odabent hamar meg is találta, amit keresett. Egy súlyos fejszével a kezében visszament a fűben fekvő üres ládához. Teljes erőből belerúgott, aztán a feje fölé lendítette a fejszét és lesújtott vele a ládára. A fából szilánkok repültek szét. - Szia, papa! - kiáltotta Sienna dühösen. - Tudod, hogy még az álmaimban is üldözöl? Elegem van belőled, egyszer s mindenkorra elegem van! - A fejsze megint lecsapott a láda romjaira. - Ezt most azért, mert rossz férj voltál! - Újabb fejszecsapás következett. - Ezt pedig azért, mert rossz apa voltál! A lánynak jót tett, hogy végre kiadhatta magából a dühét, de még az édesanyjával is volt elszámolnivalója, mert annak idején cserbenhagyta őt.
- Sajnálom, mama, hogy soha nem ismerhetted meg a szerelmet. Hogy rossz emberbe szerettél bele. Ezért azonban nem lett volna szabad elhanyagolnod a lányodat! Siennából hosszú - hosszú évek alatt felgyülemlett düh és szomorúság tört ki most, amikor megint lecsapott a fejszével. - Tudjátok meg, a legkevésbé sem érdekel, hogy valaha is megtalálom - e azokat az átkozott festményeket! Már semmit sem jelentenek nekem! És ti sem! A ládából végül csak a füvön szétszóródott darabok maradtak. A lány légzése lassanként megnyugodott. Ledobta a fejszét a földre, és ruhája ujjával megtörölte izzadt homlokát. Olyan érzése volt, hogy súlyos tehertől szabadult meg éppen. - Nem fogom engedni, hogy tönkretegyétek az életemet és a szerelmemet - mondta maga elé. Múltja összetört darabjait a szó szoros értelmében maga mögött hagyta, amikor Lex keresésére indult. Sienna jól gondolta, hogy a szikláknál fogja találni Lexet. Csak állt ott a férfi, a szél összekócolta a haját, és a borús nap szürkeségében sápadtnak, fáradtnak tűnt. Amikor meghallotta a lány lépteit, feléje fordult, de arcizma sem rándult. Minden oka megvan arra, hogy csalódott legyen, gondolta Sienna, és egyszeriben félelem fogta el. - Sejtettem, hogy itt leszel - mondta. A férfi szótlanul nézett rá, tekintete szomorúságról és kétségbeesettségről mesélt. Sienna mindennél jobban vágyott arra, hogy megvigasztalhassa, miután Lex hosszú éveken át szolgált számára vigasszal. - Csak most jöttem rá, hogy még nem is reggeliztünk. Visszajössz velem, hogy legalább egy csésze kávét igyunk? - Nem. - A faluba is bemehetünk, és a pékségben vehetünk almatortát... - Nem, köszönöm. - Talán a konyhában is van még valami ehető. Például sült bab. Csak Rudynak ne mondd majd el! Lex arcán elgyötört mosoly suhant át. De legalább mosoly volt. Ez is több a semminél. - Mondanom kell neked valamit! - szakadt ki Siennából. - Ha nem akarsz visszajönni velem, akkor majd itt mondom el. Sajnálom, hogy megbántottalak. Nem hittem a szerelmedben, ezért nem fogadhattam el a házassági ajánlatodat. Sajnos, nem ismertem fel, hogy csak a kezemet kell kinyújtanom azért a szerelemért, amelyről mindig is álmodtam. Mit gondolsz... - A lány hangja megbicsaklott, de sikerült összeszednie magát. - Mit gondolsz, utoljára még meg tudnád kérdezni tőlem, hogy feleségül megyek - e hozzád? - kérdezte remegő hangon. - Nincs nálam gyűrű - felelte Lex halkan. - Nem is kell. - Szép szavakat sem gondoltam ki. - Azok a legszebb szavak, amelyek szívből jönnek. Ha még ugyanúgy érzel irántam, és feleségül akarsz venni, akkor kérdezd meg, hozzád
megyek - e. Kérlek! - Siennának könny szökött a szemébe. Rettegve gondolt arra, hogy Lex már nem akarja őt. - Jól van, legyen! - mosolyodott el a férfi. - Leszel a feleségem, Sienna? - Igen - lehelte a lány, aztán eszébe jutott az a film, amelyet együtt néztek, és Lex közben először kérte meg a kezét. - Ó, boldogan! kiáltotta, és most az örömtől akart elcsuklani a hangja. Sydney, Ausztrália Grace gyönyörködve nézegette, hogyan fut ki a dokkból a vadonatúj vitorlás. - Hát nem gyönyörű? - De, az! - felelte Sienna, és csodáló tekintete bejárta a nyolcmillió dollárt érő hajót, amelyet Lex támogatásával Rudy épített. - Mi lett a neve? - kérdezte a lány, mert onnan, ahol állt, nem látta a vitorlás oldalára festett betűket. - Ezt Rudytól kérdezd! Ő választotta - felelte Grace pirulva. Nemsokára mind a négyen fent voltak a fedélzeten, és már a Csendes – óceán nyílt vize felé tartottak. Rudy a kormány mögött állt. - Úgy hallottam - fordult hozzá Sienna - maga választott nevet a hajónak. - Mit gondolt ki? - Ahogy magát ismerem, biztosan köze van a csokoládéhoz. Csak nem Pralinénak keresztelte? - Nem. Gracie Mae a neve - felelte Rudy, és fülig pirult. Sienna szélesen elmosolyodott. Titokban ő is valami hasonlóra gyanakodott. - Azért, mert nagyon gyors hajó? - Azért, mert pontosan olyan, amilyennek az álmaimban elképzeltem jelentette ki Rudy. Sienna őszintén örült Grace boldogságának. Nála már csak ő maga volt boldogabb. - Ez nagyon édes magától - felelte. Rudy tűnődőn nézegette Sienna jegygyűrűjét. - Egyébként találtam egy isteni receptet az esküvői tortájukhoz terelte sietve másra a szót. A lány nevetve a nyakába borult. - Csodás, Rudy! Hálásan köszönöm. Késő délutánig úton voltak a tengeren. Aztán bevonták a Gracie Mae vitorláit, hogy négyesben pikniket rendezzenek a fedélzeten. Grace kosara valóságos kincses ládikának bizonyult. Friss pástétom, lazac, rukkolakrém, rákkoktél éppúgy előkerült belőle, mint eper, sárgadinnye és mangó. A legcsábítóbb finomságot azonban Sienna a mélyhűtőben fedezte fel: házi készítésű vaníliafagylaltot csokoládédarabkákkal. - Már megint sikerült felülmúlnia magát, Rudy - sóhajtotta, amikor szájában szétolvadt a finomság. - Isteni a fagylalt, és ezek a csokidarabkák... - Azok nem darabkák, hanem csokoládéreszelék - tette helyre Rudy a dolgokat.
- Vagy úgy! - Sienna tekintete a hatalmas pezsgősüvegre esett, amelyet Rudy éppen elővarázsolt. - Remek ötlet! Pezsgővel még jobb lesz a fagylalt. - El a kezekkel! - morogta Rudy nevetve. - Ez Gracie Mae pezsgője. - Igazán? - nézett Sienna megjátszott csodálkozással Grace - re. - A hajóé - fordított neki Rudy. - Értem. De nem tesz kárt ez a hatalmas palack a lakkban, ha nekicsapódik a jacht oldalának? - Ugye, nem hitted, hogy ezzel a szöveggel megmentheted magadnak a pezsgőt? - szólalt meg Lex, aki egy másik palackkal és négy pohárral a kezében jött fel a fedélzetre. Sienna feléje fordult. - Mikor tisztelsz meg azzal, hogy feleségül veszel? - kérdezte. - Amikor te akarod - válaszolta Lex. - Mikorra készül el a ruhád? - Két hét múlva. A cipőhöz azonban hat hét kell. - Nem választhattál volna másikat? - Georgie szerint nem. - Az a Georgie mondja ezt, akinek az üzleti kosztümödet köszönheted? - Pontosan. - Ha erről van szó, akkor addig várunk arra a cipőre, amíg csak kell. Ebben a pillanatban Grace lépett oda hozzájuk. - Rudy szeretné megtartani a jacht keresztelőjét. Átjöttök az első fedélzetre? - Természetesen - vágta rá Sienna, és már indult is a pezsgőjével. - Fagylaltot nem teszel bele? - kérdezte tőle Lex. - Most nem. Ez Rudy nagy napja. Ma kivételesen nem fogom bosszantani - válaszolta Sienna mosolyogva. Nemsokára négyesben álltak az elülső fedélzeten. Felettük kék égbolt ragyogott, körülöttük a kristálytiszta óceán terült el, és ők egy - egy pohár pezsgőt tartottak a kezükben. - Igyunk a szép terveinkre! - mondta Lex. - Arra, hogy valóra válnak az álmaink! - emelte magasba Rudy a poharát. - Arra, hogy a szívünk szavát fogjuk követni! - csatlakozott hozzájuk Grace. Már csak Sienna volt hátra. Odapillantott Rudyra meg Grace - re, és együtt örült velük. Aztán Lexre nézett, aki megmutatta neki, mit jelent a szerelem. Ő is felemelte a poharát, és koccintott a többiekkel. - Azokra, akik elég bátrak ahhoz, hogy higgyenek a csodákban!
