2012. december
XV. ÉVFOLYAM 4. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
Az év kedvező mérlege Itt van újra a december, a karácsony fahéjas illata lassan betölti a szoba minden sarkát, eljött a szeretet, a békesség pillanata. Év végén ünnepi díszbe öltözik a természet, és az üde levelű fenyő is vissza-visszapillant 2012-re. Mi történt ebben az évben? Narancsos gyantaillatú ágacskái rábólintanak egy-egy mozzanatra, és mi is a forró tea kortyolgatása mellett áttekintjük a nyugdíjas életünket. – Tavaly, a decemberi számban sok szeretett kollégánk mellett elköszöntünk Varga József ny. ezredestől, aki a szombathelyi klubot vezette. Életfilozófiáját a saját gondolatai fejezték ki a legjobban: „A barátok megszerzésének legkönnyebb módja, ha magad is barát vagy.” – A NAVÉARVPF év végi regionális találkozón díszvendégként megjelent a megyei közgyűlés alelnöke, valamint Kosztyu János is. Szállóigévé vált, hogy a tapasztalat szerint a nyugdíjas élet akkor jó, ha érezzük a közösség erejét, és tudunk igazodni, mint diószemek a zsákban. Az esemény megszervezésében Borsi Béla ny. ezredes jeleskedett.
A NAV támogatása – A szervezeti élet gyökeresen megváltozott, állapította meg Czikora András ny. pénzügyőr vezérőrnagy a márciusi közgyűlésen. A számadásában kiemelte, hogy zavarok keletkeztek az emberi gondolkodásmódban, kevesebb szerep jut a pozitív erkölcsi normának, pedig ebben a felfokozott világban különösen fontos szerep jut a hitnek, egymás megbecsülésének, tiszteletének. Az önálló vám- és pénzügyőrség működése 2011-tól megszűnt. A testület a NAV szerveként funkcionál tovább. Dr. Vida Ildikó, a NAV elnöke írásban biztosította a nyugdíjas szövetség további működését, a hagyományok ápolását. Elnök úr folyamatosan rója a köröket, és jó kapcsolatot alakított ki az óriássá vált szervezet felső vezetőivel. A nyugállományúak, szolgálati járadékosok ügyét egyformán és kiemelten kezeli a szövetség. Fő feladat a helyi klubélet megerősítése, amit elősegít a 2011. év végén megkötött NAV–VPNYOSZ-megállapodás.
– A múzeumnak helyet adó Schiffer-villa százéves. A nevét Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeumra változtató intézmény továbbra is várja és fogadja a testülettörténeti értékkel bíró adományokat. Ezekből kiállítást rendeznek minden év márciusában, a Magyar Királyi Pénzügyőrség 1867. évi megalakulásának emléknapján. – A VPOP Nyugdíjas Klub éléről „nyugállományba” vonult dr. Király Vince ny. ezredes, helyét Csík Bálint ny. százados vette át. Ezredes úr mintegy négy cikluson keresztül szervezte a szabadidős programokat, kulturális összejöveteleket, a kül- és belföldi kirándulásokat. Önzetlen munkája most is példaképként szolgál a fiatalok előtt. – 2012 februárjában Kelebián is közgyűlést tartottak, ahol a tisztségviselőket egyhangúlag újraválasztották. A prímás továbbra is Horváth Zoltán ny. őrnagy maradt, aki, mint afféle tisztséghalmozó, a vadászpuskát is vállára akasztja néhanap.
Fogjuk meg egymás kezét – Varga Imre ny. ezredes és pécsi csapata ellátogatott a kalocsai vadásznapra. A lucullusi lakomán megkóstolhatta a jóféle pálinkával megalapozott vaddisznóból készült pörköltet, és gyönyörködhetett az elejtett szarvasbika hím büszkeségében. – 20 éves a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Szövetsége. – Tánczos Imre ny. őrnagynak 1992. március 1-jén T-005 szám alatt állították ki a nyugdíjas egyesületi tagkártyáját, de ma is azt tartja a legfontosabbnak, hogy „most, mint nyugdíjasok, illetve „szolgálati járadékosok” fogjuk meg egymás kezét, és ne engedjük el!” – A VPNYOSZ neve NAVNYOSZ-ra módosult. – Nem tudom, bgj – a VPOP klubtól – miért nem kóstolta meg a veszprémi klub magyaros remekét, amit Kanczler Laci készített. Igaz a régi nóta, a vonat nem vár, de ez régi nóta. Mentségére szolgáljon, hogy legalább fotója van a katlanosról.
Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöksége
– Szemérmetlenül (vissza)élve helyzeti előnyömmel, rendhagyó szerkesztői megjegyzésben hívnám fel becses olvasóink figyelmét a nógrádi táj avatott ismerője, a kulináris élvezetek hedonista halmozója, e cikk, és számos egyéb írás szerzőjének kipécézett érzékeny pontjára. Mert mit is érdemelhet az, aki bányalátogatás ürügyén egy kis hurka, kolbász és házi savanyúsággal körített főtt csülök élvezetes ecsetelésével kábítja a gyanútlan olvasót, mit sem törődvén a négyféle gombából készült ragu, pörkölt, fokhagymás szelet, no, meg főleg a tárcsán sült röficomb ártatlannak tűnő emlegetésének következményeivel?! Bocsánatunknak egyetlen oka lehet: írásai nemcsak a gyomornedveinkre, de a rekeszizmunkra is erősen hatnak. Nem beszélve a gasztronómiai fogalmak közé szorult, lelket melengető gondolatairól... APROPÓ! Fotó, hímzés, rajz, vers. Minden alkotásra hajlamos kolléga remekét várja az elnökség. 2013. március 20-án, feltehetően a jövő évi közgyűlés időpontjában szeretnék bemutatni a műalkotásokat a nyugdíjastársaknak. Én is kérlek titeket, hogy ne feledkezzetek meg a lehetőségről! – Valamennyi kollégám nevében szívből gratulálok Horváth Károly ny. ezredesnek, aki a nyáron töltötte be a nyolcvanadik születésnapját. Karcsi bácsi jelszava a „kölcsönös megbecsülés”. Sokkal többről van szó! Megbecsülés, amit ő lelki finomságával továbbad kölcsönös elismerésként. – SZ. L. Szekszárdról arról számolt be, hogy erdőn, mezőn, vadlesen volt a barátaival a gemenci erdőben. Na, végre! Egy fogás, bementek kocsival a természetvédelmi
területre sütni, főzni egy igazi NAV-os kolléga főhatósági emberrel. Ez aztán a szaftos történet, de nem attól, hogy bementek, mert arra a Gemenci Zrt. vezetője egyedi engedélyt adott, hanem attól vált azzá, hogy köménnyel, paprikával, „titkos finánc fűszerrel” ízesítették a tunkolni valót. Lacikám, gratulálok, szívesen adtam volna a hájamnak abból a finomságból. A múlt nincs jelen és jövő nélkül. Ez nem fellengzős plakátfeliratozás, mert mi, nyugdíjasok vagyunk a múlt, ma pedig a jelen, és holnap mi válunk jövővé, utókorbarát emberekké. – Hajgató Zoltán pénzügyőr ezredes, a NAVDRVPF főigazgatója a számmisztikával összekötve köszöntötte a szépkorúakat A Mi Lapunkon keresztül. Megszívlelendő, amit a lap ez évi 3. számában leírt. Lassan véget ér az esztendő. 2013-ban új kihívások elé nézünk. Most mégis Ady Endre Karácsony című versének soraival búcsúzom: „Harang csendül Ének zendül Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek.” Mindenkinek szeretetteljes, békés új évet kívánok! Géczy Attila regionális felelős
Köszöntő
az idősek világnapja alkalmából „Nem öreggé válni, hanem az öregséget hordozni művészet” (Goethe) Engedjék meg, hogy az aktív korosztályok nevében ezzel a bölcs idézettel, sok szeretettel köszöntsem az idősek világnapja alkalmából a Nemzeti Adó- és Vámhivatal valamennyi hivatásos és kormánytisztviselő nyugállományú dolgozóját! Az ENSZ kezdeményezésére 1991 óta október 1-jén ünneplik világszerte az időskort megélt embertársainkat. Az idősek világnapja az idős emberekről, az ő tiszteletükről szól. Tiszteletünk magába foglalja támogatásukat, szeretetüket, és azt az üzenetet, hogy társadalmunknak ők is hasznos tagjai, akikre nagy szükség van. Mindarra a sok élettapasztalatra, higgadt bölcsességre, amivel csakis ők rendelkeznek, és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket. A mi világunk az idősebb generáció életével, munkásságával kezdődött, ők építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk a következő nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet és bátorságot. Így van ez a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál is, ahol a NAV Nyugdíjas Szövetség útján, rendszeres kulturális és társasági programok révén igyekszünk kapcsolatot tartani nyugdíjas munkatársainkkal, és immáron hagyomány, hogy ezen a napon megemlékezünk volt kollégáinkról. Ezért is tölt el őszinte örömmel, hogy a mi kormányhivatalunknál az integrációt követően is folyamatosan bővülő
2
nyugdíjas szövetség működik, amely felől kedvező visszajelzések érkeznek a nyugdíjasokkal való törődést, a tagság lehetőségeit illetően. Feladatunk – családban és munkahelyen egyaránt – lehetővé tenni számunkra az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani a pihenés éveiben. Vigyázni rájuk, segíteni őket, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli napokat élhessenek. Érezzék, nem hagyjuk magukra őket, hisz fontos részei életünknek nemcsak most, az ünnepen, hanem az év minden napján! Az idősek világnapja alkalmából az ifjabb generációk részéről szeretném kifejezni tiszteletünket és megbecsülésünket a nyugállományú pénzügyőrök és kormánytisztviselők iránt. „Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam. … Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. … Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” (Márai Sándor) E gondolatokkal kívánok minden nyugállományú munkatársamnak nagyon jó egészséget, hosszú, boldog életet! Dr. Vida Ildikó a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke
Hetvenéves a Pénzügyőr Zenekar
Meglepetéskoncert
Megalakulásának hetvenedik évfordulóján a Pénzügyőr Zenekar ünnepi hangversenyt adott a Művészetek Palotája Bartók Béla Termében. A zenekart jól ismerő, hosszú évtizedek óta figyelemmel kísérő Zelinka Tamás konferálta az estet, mint máskor is. Míg a hallgatóság a szebbnél szebb zeneművekben gyönyörködött, közben hatalmas kivetítőn bemutatott sok-sok fénykép segítségével ismerkedhetett az együttes múltjával. Meglepetéseknek sem volt híján az est. Kapi-Horváth Ferenc és Nyers Alex karmestereken kívül a pulpitusra lépett két elődjük is. Galánthay Szabolcs a nyolcvanas években pályakezdőként vezényelte a zenekart. Most őszes hajú úriemberként tért
vissza Németországból, hogy a díszhangversenyen újra a pénzügyőr zenészek elé álljon. Jól ismerik a legfiatalabb zenekari tagok is Vaszlik Kálmánt, a kilencvenes évek vezető karmesterét, akivel a közelmúltban sikeresen együtt dolgoztak a hazánkban megrendezett fúvóskarmesterek nemzetközi versenyén. Mindkét vendégművész óriási sikert aratott a telt házas koncertteremben. S ezzel még nem ért véget a meglepetések sora. Legelöl foglaltak helyet azok a már nyugállományú pénzügyőr zenészek, akik elfogadták a meghívást. Nem árulták volna el egy szóval sem a szünetben, hogy mi készül! A koncertet záró Radetzky-induló felkonferálásakor a műsorközlő felkérte őket a színpadra, előkerültek a hangszereik is, és helyet foglalva díszegyenruhás társaik között, igazi nagyzenekarként adták elő a mindig zajos sikert arató művet. Az ünnepi hangversenyen megjelent a NAV vezérkara dr. Vida Ildikó elnök asszonnyal az élen. Nem maradt távol a főigazgatói kar sem a kitüntetett eseménytől. A meghívottak között helyet foglalt dr. Balogh György nyugalmazott vezérőrnagy, egykori országos parancsnok és Czikora András nyugalmazott vezérőrnagy, a nyugdíjas szövetség elnöke. Miről árulkodik a telt ház? Azt mutatja, hogy a sokféle fellépés, szereplés ismertté tette a Pénzügyőr Zenekar nevét. Saját fülemmel hallottam sikeres kulturális programjaink egyikén a Schiffer-villában egy látogató kitartó érdeklődését, ugyan hol hallgathatná máskor is a zenekart. Szép este volt, méltó ünneplése a sokoldalúságát ezúttal is megcsillogtató Pénzügyőr Zenekarnak. bgj
Fináncok a szeszfőzdében Ez évben Debrecen fogadta záhonyi és nyíregyházi nyugállományú pénzügyőreit az októberi regionális találkozó megrendezésével. Szolnok most külön tartotta az összejövetelt. A város új büszkesége, a Szeged utcai Szabadidőpark éttermében gyülekeztek a vendégek és vendéglátóik, a főigazgatóság és igazgatóságok vezetői kara. NAV-elnöki köszöntővel kezdődött a találkozó, amit Tóthné Somogyi Edit őrnagy asszony olvasott fel az idősek világnapja alkalmából. A régió új főigazgatója, a dr. Mező Gábor ezredest váltó Polcz Attila alezredes intézett beszédet a hallgatósághoz, majd Czikora András, a NAVNYOSZ elnöke és Borsi Béla régiófelelős következett. Külsős vendégek is megtisztelték néhány gondolattal az egybegyűlteket: Molnár Ferencné, a Hajdú-Bihar és Szabó Pál, a Szabolcs-Szatmár megyei Nyugdíjas Szervezet Szövetségének elnökei. Nosztalgiázásra okot adó szakmai látogatással fűszerezve a találkozót, Orbán Béla debreceni klubvezető és Szabó Imréné, Kató pénztárnok vezetésével átvonultunk a tőszomszédságban lévő Torma és Társa Kft. pálinkafőzdéjébe. Csak a hozzáértők tudták talán megállapítani, hogy az itt kóstolt vagy a gasztronómiai elismerésben részesült Nagy Gyula pálinkája volt-e zamatosabb.
Még többen is részt vehettek volna e dilemma eldöntésében, ha veszik a fáradságot, és megjelennek a találkozón. Ha még a kilencvenegy éves Mojzer Antal, és a már nehezen mozduló Tóth János is vállalkozott rá… -lia
3
Dél-dunántúli Pénzügyőr Nyugdíjas
Forr a bor, bugyborékol
HÍRHARANG
Józsa Sándor nyugállományú pénzügyőr alezredes jövedéki ellenőrzés alá vonható személlyé lett. Ugyanis a Cegléd határában lévő kisgazdaságában október első hétvégéjére már leszedték a biankát és a bánáti rizlinget. Úgy forr a bor, hogy ha az akonára lazán rátett dugót felemeljük, akkor az majd a plafonig fut. Most szüretelik az otellót, a présből kékesfeketén csordul a kisutult must, megnézzük, milyen. Színre, szagra és ízlelésre kiváló, s az erejével sincs gond, ugyanis a nedű eléri a tizennyolc maligánfokot. Az Eger csillaga még lábon, azaz tőkén áll, de a sok darázs nem engedi a további érlelést, meg amúgy is komoly lehűlést mond a rádió, úgyhogy a szépen sárguló fürtök október idusára a szőlőprésbe kerülnek. Írta, fényképezte: kőhalmi
1. szám
Változatossá tenni a nyugdíjas életet Megtisztelt a szerkesztő asszony, hogy méltassam az elmúlt nyolc hónap munkáját. 2012. január 10-én vettem át a stafétabotot elődömtől, Király Vincétől. „Vállald el!”, de sokszor hallottam tőle és másoktól az elmúlt évben. Végül annyiszor hallottam, hogy elvállaltam. Azokat a klubtagokat, akik részt vettek a nyugdíjas életüket változatossá tevő programokon, régóta ismertem, ugyanis tagként én is közéjük tartoztam, tartozom. Hamar eltelt ez a nyolc hónap, szinte észre sem vettem, viszont ahhoz nem elég hosszú, hogy valamilyen folyamatot állapítsak meg. Jöjjenek inkább a tények. Az első félév a vezetőségi tagokkal egyeztetett célkitűzésem szerint indult, azaz a rendszeres „beszélgetős, információcserés, Mátyás utcai” havi egy klubnapon kívül még egy alkalommal, úgynevezett „külsős” programokat, kirándulásokat szerettem volna megvalósítani. Visszatekintve úgy érzem, hogy ez bevált, legalábbis azon klubtagoknál, akik változatosabbá kívánták tenni nyugdíjas életüket. Hogy mit is csináltunk? A teljesség igénye nélkül: meglátogattuk a Szemlő-hegyi-barlangot, előadást hallgathattunk meg a testület (NAV) jelenlegi helyzetéről, jövőjéről, ellátogattunk az Orvostörténeti Múzeumba, majd ajándékkal és zenével kedveskedtünk nőtársainknak a Nemzetközi Nőnapon, a Füvészkertben gyönyörködhettünk a szebbnél szebb növényekben, illetve meghívtuk előadás megtartására Reisz András meteorológust. Május hónapban háromnapos prágai úton, míg júniusban egy napos wachaui kiránduláson vettünk részt. Az országos találkozón tagjaink mindig is aktívak voltak, nem volt ez másként az idén sem. Fentieken kívül részt vehettünk a budapesti, a szob-váci klubok programjain, kirándulásain, míg ők a mieinkre jöttek el. Itt szeretném megjegyezni, ahogy ez a három klub együtt tud
Figyelem! Különösen budapesti nyugdíjasaink figyelmébe ajánljuk a www.balint.ewk.hu honlapot, amely bőséges információval szolgál a fővárosi pénzügyőr nyugdíjasklubok programjairól. Esetleg kedve támad valakinek csatlakozni! Változatlanul működik, s elérhető a szombathelyi klub www.oregfinanc.ning.com honlapja is.
4
dolgozni, az példaértékű lehet a többi klub számára. Szeretnek együtt lenni, beszélgetni, szórakozni. Éppen ezért a nyárra sem hagytuk programok nélkül a csapatot, így üzemlátogatáson (Zwack Unikum, Aqua-Nova Kft. Szikvízüzem), illetve Budai Sas-hegyi kiránduláson vettünk részt. Őszi kirándulásaink, a kétnapos Léka–Sárvár–Kőszeg-útvonalon, illetve a szintén kétnapos, fürdőzéssel, gasztronómiai élvezetekkel egybekötött kirándulás Egerszalókra, népszerűek és sikeresek voltak. Mint ahogyan azt az elején írtam, továbbra is legalább havi két alkalommal szeretnénk összejövetelt tartani. A „sima” klubnapok valamelyikén többek között lesz előadás meghívott vendéggel, képes élménybeszámoló kirándulásainkról, illetve megemlékezés az idősek világnapjáról, karácsonykor az egyedülállókról. Az idősek, betegek látogatása terén nem történt változás, a megszokott team intézi őket (Krállné Olgi, Mészárosné Ani, Imréné Lilla, Tánczos Imre). Ezúton is szeretném munkájukat megköszönni! Összességében elmondhatom, hogy a százfős tagságból (ebben a létszámban benne vannak azok is, akik a budapesti, illetve a szob-váci, vagy mindkét klubban úgyszintén rendes tagként vannak nyilvántartva) klubnapokra átlagosan 25-30 fő szokott eljönni. Az egyéb programokon, kirándulásokon is hasonló a helyzet, kivéve a nyári időszakot, mert akkor ez a létszám 20 fő körül mozog (őket nevezem „kemény mag”nak, mindig és mindenhol ott vannak). Megelégedve a nyári létszám kivételével egyikkel sem vagyok, mivel tudom, hogy összejöveteleinkre – akár a Mátyás utcaira, akár külsős helyszínre – többen el tudnának jönni. Itt most kimondottan azon társainkra gondolok, akik nem betegek, vagy a mozgásukban nem korlátozottak. Az elmúlt nyolc hónap jelenléti íveit jobban megnézve az is szembetűnő, hogy akik csak a VPOP Klubnak a tagjai, tehát más klubnak nem, ők a fele létszámot teszik ki. Miért van ez így? A tájékoztatással, az információáramlással nem lehet probléma. Akkor nem voltak elég vonzóak a meghirdetett programok? Ezt döntse el a Tisztelt Olvasó, és arra kérem, hogy véleményét ossza meg velem! Előre is megköszönöm! Egy biztos, az elkövetkező időkben a létszámhelyzeten a vezetőség mindenféleképpen megpróbál változtatni. Csík Bálint klubvezető
Bevezető: Baráti üdvözlet mindazoknak, akik olvassák az általam „kitalált” Hírharang első számát. Közudott, hogy a testület nyugdíjasai éppen 20 éve szerveződtek különböző elnevezésekkel. Most éppen „Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége” (NAV) a szervezetünk elnevezése, mely 28 klubban 1300 tagot számol. Miért is? Mi célból? Idézetek az Alapszabályból: – „A NAV, illetve jogelőd szervei /VPOP, APEH/ nyugdíjasainak és szolgálati járadékosainak összefogása.” – „A testülethez való tartozás érzésének megőrzése, erősítése, …gondtalanabb nyugdíjas élet elősegítése” – „Programok szervezése, rendszeres klubélet biztosítása /évente legalább egyszer országos és területi nyugdíjas találkozó/” – „Az arra rászorulók erkölcsi, anyagi támogatása, a nyugdíjasok érdekeinek képviselete és védelme” – „A Szövetségen belül nyugdíjas klubok létrehozása, hogy minél több nyugdíjasunk bekapcsolódhasson a Szövetség életébe” – „A szociálisan rászorulók anyagi támogatása, szociális segélyezése, tartósan beteg, mozgásképtelen nyugdíjas társaink látogatása, segítése.” „Az Alapszabályban meghatározott célkitűzéseket a klubok valósítják meg.” Régiónk klubhelyzete: Működő klubok: Pécs (50 fő), Szekszárd: (kb.40 fő) Nem működő klubok: Gyékényes, Mohács, Siófok Be kell vallanom, hogy – sajnos – nem vagyok annak ismeretében, hogy hány pénzügyőr nyugdíjas él külön-külön megyénként és összességében hányan vagyunk. De főleg kik is ők név szerint? Lehet, hogy vannak közöttünk olyanok, akik segítségre szorulnak. És azt várják is. Mindenki kivétel nélkül megérdemli a támogatást, a segítséget. A klubtagok esetében
mindez rendben van, szinte naprakészen. Ismerjük mindenkinek a helyzetét, hiszen majdnem havi rendszerességgel tartunk klubrendezvényt, kirándulásokat szervezünk, tehát rendszeresen találkozunk stb. Természetesen, ahol működik klub, ott is meg teszik önzetlenül a segítségnyújtást, a támogatást. Lakásukon vagy – sajnos – a kórházban meglátogatjuk őket, próbálunk még erőt adni nekik. Tapasztalatból tudom, hogy örülnek látogatásainknak. Talán el is várják, hogy egykori kollégáikkal elbeszélgessenek. Biztatást kapjanak. És ha segélyre szorulnak, akkor természetesen abban is segítünk. Kedves Kollégák! Barátaim! Mind az Alapszabály idézeteiből, mind a fenti rövid helyzetértékelésből kitűnik, a cél csakis az összetartás, a segítés, egymás kezének a megfogása. Ezt szeretném tenni, amikor a megszólítást teszem: tartsunk össze, segítsük egymást, ahogyan csak lehetséges, ahogy tőlünk telik. Ismerjük meg egymást, érdeklődjünk kölcsönösen egymás iránt. Úgy, ahogy aktív korunkban tettük. Csak javunkra szolgál az összetartozás. Mert ha nem azt tesszük, akkor hátrányos helyzetbe kerülhetünk, pl. egyedül maradunk, segélytől, támogatástól eshetünk el. Nem beszélve arról, hogy a közösségi életből is kimaradunk. Kijelenthetem, hogy éppen kezdeményezésemre az Alapszabályunkba bekerült, hogy a szolgálati járadékosok is teljes jogú nyugdíjasoknak számítanak. Vagyis megszólítok minden nyugállományú kollégát, de főleg a fiatalabb nyugdíjasainkat, hogy aktivizálódjanak, vagy alakítsanak új klubot, klubokat. Minden segítséget megkapnak mind a hivatali vezetéstől, mind pedig részemről, a régiófelelőstől. Különösen vonatkozik e felkérés a Somogy megyeiekre. Az ő érdekükben elsősorban! E hírlevelet fogadjátok úgy, mint segítő szándékú, prototípuskezdeményezést. Szerkesszük közösen, küldjetek információkat és közreadjuk! A következő minden bizonnyal tartalmasabb lesz. Különösen, ha együtt csináljuk. Mert közreadjuk majd a színes klubéletet, programokat, kerek évfordulós születésnapokat, találkozókat, elismeréseket, de sajnos gyászhíreket is. Még akkor is, ha csak egy év múlva kerül rá sor. Pécs, 2012. szeptember. Szerkeszti és terjeszti: Varga Imre nyá. püőr. ezredes pécsi klubvezető, régiófelelős, 7631 Pécs, Naposdomb u. 15. Tel: 72/411-799 Fotó: bdóri
Mottó: In memoriam! A NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége közép-magyarországi klubjai október végi klubnapjukon rövid megemlékező beszéd keretében, amit Tánczos Imre olvasott fel, megkoszorúzták az I. és a II. világháborúban elesett pénzügyőrök emlékére a Mátyás utcai Pénzügyőrségi Laktanya bejárati folyosóján elhelyezett emléktáblákat. A hősök nevét is felsoroló emléktábláknál – az emlékezés mécseseinek gyújtása és trombitaszó mellett a nyugdíjasklubok és a NAV KEKI képviselői dr. Bocsó Gábor őrnagy, osztályvezetővel az élükön helyezték el koszorúikat. Legyen mondva: In memoriam. Köszönetet kell mondanunk azon személyeknek, akiknek eszükbe jutott megszervezni és megvalósítani ezt az emlékezést, és külön köszönet illeti a részt vevő nyugdíjas klubtársakat, a NAV KEKI képviselőit (ideértve a „pénzügyőrségi múzeumot”), és nem utolsósorban a trombitát megszólaltató fiatal zenész kollégánkat. Bízom benne, hogy ez az epizód a későbbiekben hagyománnyá válik, melyet ápolni fognak az utánunk következők is. nm
5
K
L U B H Í R E K
. . . .
Debrecen újratöltve A Debreceni Nyugdíjas Klub 2011. március 16-án alakult meg újra, de tevékenységét csak ősszel kezdte meg, a fiatal nyugdíjasok bizonytalan helyzete miatt. Miután októberben megkaptuk az ellátmányt, próbálkoztunk a szervezéssel. Decemberre sikerült megszervezni két programot, egy budapesti kirándulást a Széchenyi fürdőbe és egy debreceni színházlátogatást. A Széchenyi fürdőbe a 30 fős létszámból 13 jelentkező volt, ami igazán okot adott a derűlátásra. Az utazást mindenki maga intézte, a belépőjegyeket az ellátmányból fedeztük. Sajnos a megbeszélt időpontban a pályaudvaron mindössze öten gyűltünk össze. A jelentkezők közül egy házaspár (80 éven felüliek) lemaradt a vonatról, a többiek ilyen-olyan okból lemondtak a kirándulásról. Maroknyi, ám lelkes kis csapatunk nagyon jó hangulatban érkezett meg Budapestre, ahol a Nyugati pályaudvaron Szobota Gyula, a szövetség gazdasági felelőse várt bennünket Amíg a földalattin utaztunk, Gyula hasznos információkkal látott el bennünket a könyveléssel, a programok kivitelezésével, pénztárjelentéssel kapcsolatban. Nagy kaland volt a fürdő felfedezése. Az élménymedence, a hideg levegő-meleg fürdő váltakozása, s főként a szaunázás (a fiúk még vállalták a hideg vizes zuhanyt, de a csobbanás a jéghideg vízbe csak a lányoknak nyújtott élményt) emlékezetes marad. Ily módon felpezsdülve már mindenki vállalkozott a külső, szabadtéri fürdőzésre. Jókat beszélgettünk, jóízűeket nevettünk, anekdotázgattunk, s meg is éheztünk. Mire újra bementünk a csarnokba, hogy szerény ebédünket elköltsük, meglepetésünkre megérkezett az idős házaspár is – egy későbbi vonattal jöttek utánunk. Volt nagy öröm, élménybeszámoló. Pogácsázás, szendvicsezés közben tájékoztattuk őket a fürdő kínálta lehetőségekről, s arról is, hogy a fürdőzés utáni program a Vörösmarty téri karácsonyi vásár bebarangolása lesz. A barangolás megtörtént, de élményt nem nyújtott, mert a rendkívül erős szél miatt az összes pavilon zárva tartott. De nem hagytuk, hogy kifogjon rajtunk az idő, kényelmes sétát tettünk a Duna-parton, megcsodálva a sétány szobrait és a Duna-parti palotákat. Kellemesen elfáradva értünk ki a pályaudvarra, jólesett leülni a vonaton. A másik decemberi programunkat már szerencsére nagyobb érdeklődés övezte. A Víg Kamaraszínházban a Fodrásznő című darabot összesen tizennégyen tekintettük meg, köztük tíz nyugdíjasunk. Karácsony előtt volt az előadás, és bizony nem bánta meg, aki eljött. A színészek is élvezték az egész előadást, több helyen sziporkázó humorral toldották meg az eredeti szöveget. Remekül szórakoztunk. Precízen megszerveztünk továbbá egy igazi téli, gyerekes (unokás), lovas szános kirándulást a közeli Guti-erdőbe, közös ebéddel a Vadászházban, de sajnos az időjárás közbeszólt. Mire eljött a kirándulás ideje (amire elég szép számmal jelentkeztek tagjaink), elolvadt a hó, és csak a nagy sár maradt utána. Remek programot állítottunk össze március utolsó vasárnapjára is, szerettük volna megnézni az Operaházban Verdi művét, a Traviatát. Ez rajtunk kívül álló okok miatt sajnos nem sikerült. Próbáltunk más lehetőséget keresni, így a
6
Vígszínházban a Makrancos Katára sikerült jegyeket eltetetnünk. Megpróbáltunk egy operaházat bemutató programba bekerülni, de az időpontja aznap nem volt alkalmas számunkra. A programváltozás miatt a létszám ezúttal is öt főre redukálódott (az operaházi 15 fős jelentkezéssel szemben). Ezzel a lelkes kis csapattal viszont vonatra ültünk, Budapestre utaztunk, és felmentünk a budai Várba. Megnéztük a Halászbástyát, a Marcipán Múzeumot, megcsodáltuk a Mátyás-templomot, végignéztük a déli őrségváltást a köztársasági palota előtt, és táskából megebédeltünk. Vasárnap lévén ugyanis a Mátyás utcában nem tudtunk ebédelni, mert hétvégén zárva tart az étterem… Az előadás előtt még egy kis nassolásra is jutott idő egy körúti cukrászdában. Bár csalódottságunk megmaradt az elmaradt operaházi látogatás miatt, de végül igazán tartalmasra kerekedett ez a nap is. Szóval, Debrecen is éledezik, programjainknak híre megy, s reméljük, minél többen csatlakoznak hozzánk. Szabó Imréné klubtag
Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2013 márciusában megjelenő következő számunkhoz február 10-ig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat, és papír- vagy JPEGformátumú fényképeiket a
[email protected] elektronikus levélcímre, vagy a NAVNYOSZ 1475 Budapest Pf. 44 postacímre. Kérem továbbá, hogy a 12 oldal szűkössége miatt korlátozzák írásaikat maximum másfél oldalra.
Pénzügyőr módjára Veszprémben A Győri Nyugdíjas Klub tagjai Bárkovics Sándor nyá. püőr. őrnagy vezetésével ismét útra keltek – egy kis őszi kirándulásra – Veszprémbe. Csapatunk Győrből a kora reggeli órákban busszal indult úti célja felé. A buszpályaudvaron volt kollégánk, „idegenvezetőnk”, Szécsi Szilveszter már várt bennünket. Megjegyzem: szerencsések vagyunk mi, pénzügyőrök, ha Magyarország bármely szegletébe is megyünk, mindenhol találkozunk kollégákkal – és ha tudomásukra jut, hogy városukban tartózkodunk, felajánlják segítségüket. Nem probléma, hogy személyesen nem ismerjük egymást, az a lényeg, hogy pénzügyőrök voltunk és vagyunk. Nem számit, hogy több évtizede nem találkoztunk, a beszélgetés ott folytatódik, ahol egyszer rég abbahagytuk. Igen, nem az számít, hogy hol vagyunk, hogy hol lakunk, csak az, hogy míg mi vagyunk, összetartozunk! Veszprémi sétánkat az Óvárosban kezdtük, a Szt. Mihályszékesegyházban. Az ország első és legrégebbi székesegyházát Szent István király és Gizella királyné építtette. A legenda szerint Géza fejedelem, majd fia I. István király és felesége, Gizella kedvenc tartózkodási helye volt Veszprém. Megdönthetetlen bizonyíték nincs arra, hogy Gizella királynét Veszprémben koronázták volna meg. Az viszonyt bizonyos: koronáját az itteni egyháznak adományozta, ezzel a „királynék városává” emelte a várost. Kultuszát napjainkban nemcsak a Szent Mihályszékesegyházban őrzött ereklyéje erősíti, hanem az évről évre megrendezett Gizella-napok történelmi kort felelevenítő rendezvénysorozata is. A vártól nem messze álló Szent Katalin-kolostor romjai pedig arról nevezetesek, hogy hat éven át nevelkedett itt a majdan szentté avatott királylány, Árpád-házi Szent Margit. Az óvárosból a Séd-völgyön keresztül elsétáltunk az állatkertbe. A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje, mely a régió egyik legkedveltebb turisztikai célpontja. A két részből álló állatkert a Fejes-völgyben, ill. az azzal szomszédos Gyula-dombon terül el. Az állatkert megtekintése után a helyi kulináris élvezeteket sem hagytuk ki. A késő délutáni „estebéd” befejezése után újult erővel még megtekintettük a Gulya-dombi részen található Afrika-ház, a Csimpánzvilág és hazánk egyik legszebb és legnagyobb Afrika-szavanna kifutóját, ahol zebrákat, zsiráfokat és egy háromfős orrszarvúcsaládod csodálhattunk meg. Sajnos az idő rohant, hamar beesteledett, és halkan azt is megsúgom: mi is elfáradtunk, a Győrbe tartó busz pedig indulásra kész. Ezt a szép napot pedig megköszönöm útikalauzunknak, aki a fáradságot nem kímélve kísért végig bennünket a királyok útján, Veszprém igazi gyöngyszemén, a Séd-völgyében. Baloghné Naszádos Katalin
Nyugdíjas-találkozók a dél-alföldi régióban Ha október hónap, akkor már évek óta menetrendszerűen jönnek a régió által szervezett nyugdíjas-találkozók. Mivel ez a legnagyobb régió az országban, így itt megyénként kerül megrendezésre a nyugdíjas-találkozó. Október 3-án került sor a tompai határátkelőn, immár több év óta hagyományosan, a Bács-Kiskun megyei találkozóra.
A megjelentek létszáma is a szokásos 60 fő körüli volt. Sajnálatos módon a főigazgatóságot a sok elfoglaltság miatt nem tudta képviselni senki sem. Így a szokásos tájékoztatót Hajdú Sándor hadnagy, a tompai kirendeltség vezetője tartotta meg. Szövetségünk elnöksége részéről megjelent és tájékoztatót tartott dr. Kaizinger Tibor alelnök és Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag. A találkozó jó hangulatú volt, értékes kötetlen beszélgetés alakult ki, ami miatt a nagyon finom ebéd kicsit elhűlt, de így is nagyon ízletes és bőséges volt. Köszönet érte a szervezőknek! A következő napon, tehát október 4-én volt Békéscsabán a Békés megyei találkozó, ahol a szokásos 30 fős létszámú megjelenteknek mindenre kiterjedő tájékoztatást adott Márkus András tábornok, a régió főigazgatója. A találkozón ez elnökség részéről megjelent és tájékoztatót tartott Tánczos Imre, a szövetség titkára és Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag. A megjelent arcok a szokásosak voltak, sajnos a fiatal nyugdíjasok itt egyáltalán nem aktívak! Az ebéd nagyon finom volt, köszönet a szervezőknek! Végül október 11-én, Szegeden került sorra a Csongrád megyei nyugdíjas-találkozó, ahol szintén a már megszokott 60 fős létszámú társaság gyűlt össze. Mindenre kiterjedő tartalmas tájékoztató előadást hallgathattak meg a résztvevők Márkus András dandártábornok régiós főigazgatótól. Az összejövetelen részt vett szövetségünk részéről Tánczos Imre titkár és Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag. A hivatalos rész után
következett a finom és bőséges ebéd elfogyasztása és a baráti beszélgetések. Köszönet a szervezésben és lebonyolításban részt vevőknek! Sajnos sok biztató szót nem tudtunk mondani a megjelent nyugdíjas kollégáinknak, hiszen a július 1-jén életbe lépő foglalkoztatási szabályzatban foglaltak erre egyáltalán nem adnak okot és realitást. Azért a még megmaradt lehetőségeket használjuk ki, és ne feledjük el, hogy még nyugdíjasan is tagjai vagyunk egy nagy családnak, mégpedig egy olyan családnak, amire méltán lehetünk büszkék a mai napig is. Ismét megragadom az alkalmat, hogy ezúton is megköszönjem a régió nyugdíjasai nevében a főigazgatóság, az igazgatóságok és a kirendeltségek által a rendelkezésükre álló lehetőségekhez mérten nyújtott támogatást, segítséget, és kérem, hogy a továbbiakban se feledkezzenek meg rólunk. Horváth Zoltán régiófelelős elnökségi tag
7
Klubélet Fejér megyében Az év második felében a Fejér Megyei Nyugdíjas Klubnál két esemény is gazdagította a klub életét. Júliusban Csőszön tartottuk a szokásos éves találkozót, Szalai József klubtársunk családi házában. Érkezésünk előtt a hosszú sétát és gyaloglást kedvelő kollegákkal meglátogattuk a Táci Gorsium római kori ásatásainak színhelyét. A kimerítő séta után Józsiéknál stílusosan egy, a régi római lakomákat idéző, gazdagon terített asztal várt bennünket marhapörkölttel és pacallal, valamint a hölgyek jóvoltából különféle süteményekkel és persze italokkal. Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást Józsinak és kedves feleségének, lányának. Az asztal mellett köszöntöttük Simon János kollegánkat 85. születésnapja alkalmából. Jó egészséget kívánva átadtuk a tagság ajándékát, és koccintottunk az egészségére. Ezen a találkozón határoztuk el, hogy ősszel egy-két napos kirándulás keretében Hévízre utazunk egy kis feltöltődésre. Az elképzelésünket október közepén valóra is váltottuk, és klubvezetőnk, Dobos Károly szervezésében nagyon élvezetes két napot töltöttünk a gyógyházban. A program szabad volt, belefért a fürdés, a séta, a keszthelyi kirándulás és természetesen a pihenés, a késő estig tartó beszélgetés, poharazgatás, sőt, Dobosné Éva vezetésével az alagsori edzőterem eszközeinek kipróbálása is. Az ellátás kifogástalan volt, mint ahogy Létay Miklós klubtársunk lányának, Áginak a leírhatatlanul finom süteménye is. Önmagában a Fülöp Zoltán kollégánk által vezetett buszos utazás is egy élmény volt. A lenyűgöző Balatonfelvidéki táj, a Badacsony, a Művészetek völgye, Balatonfüred és a késő őszi szivárvány látványa sokáig emlékezetes marad mindannyiunk számára. Szöveg és kép: Sánta Sándor klubtag
A rendezvény a bajai Petőfi-szigeten volt, itt a NAV üdülőházában kaptunk szállást. A helyi kollégák bajai halászlével és juhtúrós, tejfölös tésztával vártak minket, a beszélgetés, anekdotázás késő estig tartott. Másnap reggel megnéztük a híres piacot, ahol sok helyi finomságot árultak. A vadászprogramok délelőtt kezdődtek, láttuk az ifjú vadászok esküjét, részt vettünk a vadszentelésen, megtekintettük a gyönyörű trófeakiállítást is. A sátrak előtt bográcsban a megyei vadásztársaságok főztek, mi a bajai és a vaskuti vadászegyesület vendégei voltunk Horváth Zoli kollégánk jóvoltából. Megízleltük a szarvas-, a vaddisznó- és a bivalypörköltet, majd azokat jóféle borokkal öblítettük le. Volt még íjászat, vadászkutyaverseny, solymászat és sok érdekes program, utána belvárosi séta következett. A meghívott vendégek hölgytagjai a városi közösségi ház kiállításán gyönyörködhettek foltvarró technikával készült „festményekben”. Mint kiderült, Zoli kedves felesége, Böbe is
Közérthetően a médiáról Ez évi utolsó találkozónkon a VPOP Klub vezetője, Csík Bálint különleges vendéggel lepte meg a klubtagokat. Meghívta előadóként Antall Istvánt, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztőjét, újságírót, az MR1-Kossuth Rádió Kultúrkör és Gondolat–Jel című adásainak szerkesztő-riporterét. Mint kiderült, ismeretségük nem új keletű – gimnáziumi osztálytársak voltak ugyanis ők egykor. Az öniróniától sem mentes, laza, humoros bemutatkozás után vendégünk kérdésekre válaszolt. Széles látókörű, művelt személyiséggel találkozhattunk, aki tabunak számító témákról is a legnagyobb természetességgel szólt közvetlen hangon, közérthetően. Megismerhettünk néhány érdekes szakmai titkot, újságírói tudnivalót, amelyekről az átlagolvasónak, rádióhallgatónak, televíziónézőnek nem sok fogalma lehet. Érdemes volt eljönniük tehát azoknak a klubtagoknak is, akik ritkábban lépik át a Mátyás utca küszöbét minden hónap második keddjén, 15 óra tájban. -schütz
hódol ennek a szép hobbinak. Mindjárt be is mutatta kézitáskáját, mobiltelefon-tartóját és irattárcáját, demonstrálva, hogy szép és praktikus használati tárgyak is készíthetők a „patchwork” alkalmazásával. A Petőfi-szigeten működő Cserkésztábor vezetője, régi ismerősünk, Mányi Sándor, meghívott minket egy dunai hajózásra. Csörlővel engedtük a Dunába a nyolcszemélyes hajót, és a Sugovicán – ami a Duna mellékága – evezős kirándulást tettünk. Láttuk az 1800-as években készült vas zsilipkaput, amivel a víz magasságát szabályozták. A vadregényes part mentén végigevezve kijutottunk a nagy Dunára, ahol a kikötőben sok hajó, uszály várakozott a kirakodásra. Este az evezés fáradalmait tárcsán sütött igazi szerb ételekkel pihentük ki, majd másnap élményekkel tele hazaindultunk. Viszlát, jövőre, ugyanitt…! Fódi Antal Mosonmagyaróvár
Bajai Vadásznapok
Pannonhalma kincsei
Baján tartották a Bács-Kiskun megyei vadásznapokat, amelyre Horváth Zoltántól, a kelebiai nyugdíjasklub vezetőjétől, régiófelelőstől, a vadásztársaság vezető tagjától kapott meghívásnak eleget téve, Rózsa Róbert kollégánk szervezésében Szombathelyről indult a kis csapat, hogy a jeles napokon részt vegyünk. Szép időnk volt, utunk során Tihanynál komppal keltünk át a Balatonon.
A szakadó eső sem vette el a kedvét a Komárom-Esztergom Megyei Pénzügyőr Nyugdíjas Klub tagjainak, akik október közepén elindultak Pannonhalmára. A kulturális program szervezését Komárom város önkormányzatának jelentős anyagi támogatása tette lehetővé. Abban reménykedtünk, hogy mire megérkezünk Pannonhalmára, eláll az eső, de sajnos még jobban rázendített. Ez azonban nem zavarta a lelkes csoportot,
8
esernyő alatt állva hallgattuk meg az idegenvezető érdekes tájékoztatóját az apátság és a bencés rend Szent István kori alapításától napjainkig tartó igen változatos történetéről. A kolostor elnéptelenedett udvarát gyors léptekkel hagytuk el, hisz itt már erősen fújt a szél is, és sajnos a szép panoráma látványa is elmaradt. Kárpótolta azonban ezt a hiányt a mostanában felújított, régi pompájában díszelgő csodálatos templom, amelynek megcsodálása után a könyvtár épületében folytattuk a látogatást. A főapátság épületegyüttesének a torony és a gimnázium mellett az egyik leghangsúlyosabb része a könyvtár. Bár maga az építmény csak a 19. század első harmadában készült el, az általa megtestesített eszme ezerötszáz éves. Szent Benedek olyan nagy szerepet adott az olvasásnak a monostor életében, hogy a szerzetesek munkája őrizte meg számunkra nemcsak az első századok keresztény irodalmát, hanem a görög-római kultúra alkotásait is, ugyanakkor megteremtette Európa, és benne hazánk kultúráját is. A hatalmas könyvtárterem falai az 1090 óta gyűjtött négyszázezer kötetet őrzik. A kulturális élmény után várakozással indultunk a Pannonhalmi Apátsági Pincészet megtekintésére. Egy rövid séta az esőben, miközben idegenvezetőnk elmesélte, hogy a monostor szerzeteseinek életét végigkísérte a szőlő és a bor. A második világháborút követő államosítások azonban elpusztították a közel ezer évig virágzó apátsági szőlő- és borművelő hagyományt. A közelmúlt változásai adta lehetőséggel élve a pannonhalmi főapátság és a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. elhatározta, hogy összefogással visszahozza nemzeti kultúránk e fontos részét. Ez a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítési programmal kezdődött, majd az új pince és borház kialakításával folytatódott, 2004 márciusától pedig már látogatható az újraindított Apátsági Pincészet. Megtekintettük az intézmény épületét (a présházat és a borházat), megismertük a borkészítés technológiai folyamatát, majd a pincelátogatás befejezéseként meg is kóstoltuk az apátsági borokat. A hazafelé vezető úton csendesen szemléltük az őszi tájat, jólesett a fűtés is a buszon, ami bizony elkelt már. A rossz idő ellenére is jólesett kimozdulni, ismét találkozni a volt kollégákkal. Szép élménnyel lettünk gazdagabbak, és sokan megfogadtuk, hogy ide visszatérünk a családtagokkal is. Dr. Major Mária
Idősek Világnapja Vége a nyári szünetnek, szeptember utolsó szerdáján ünnepélyes taggyűlésre gyülekeztek a Győri Nyugdíjas Klub tagjai. Meghívott vendégeket vártunk, megjelent a NAV részéről Muzslai Jánosné Marianna, aki a volt APEH nyugdíjasait képviselte, vele érkezett Tánczos Imre, a szövetség titkára. Az elhangzott köszöntők után a tájékoztatás következett. Táncos Imre ismertette a nyugdíjasokat érintő rendelkezéseket, többek között a temetkezési hozzájárulást, a Tábornok a Nyugdíjasokért Alapítványt – dr. Balogh György vezérőrnagy alapítványát –, az együttműködés lehetőségét a volt APEH nyugdíjasaival, akik, ha kilenc főnél többen lesznek, külön nyugdíjasklubot alapítanak, ha nem, beolvadnak hozzánk. Ezután felolvasták dr. Vida Ildikónak, a NAV elnöknőjének az idősek világnapjára írt köszöntőjét. Helyreigazítás Az előző számunkban megjelentekkel ellentétben az APEH klub megválasztott elnöke dr. Bessenyei Gábor lett.
Mogyorósi Attila igazgató elmondta, sikerült túlteljesíteni a 3. negyedéves tervet, és lesz jutalom a tényleges állománynak. Itt hangzott el az is, 90 százalék, hogy lesz ebben az évben is megyei-régiós nyugdíjas-találkozó. Felvetődött egy októberi veszprémi kirándulás gondolata, majd kötetlen beszélgetéssel, jó hangulatban zárult a nyugdíjas klubfoglalkozás. Fódi Antal klubtitkár, Győr
Irány Európa Kulturális Fővárosa! Szeptember 28-án a Kelebiai Nyugdíjas Egyesület és a NAVNYOSZ Kelebiai Klubja 65 fő részvételével közösen vett részt egy egynapos buszos kiránduláson Pécs–Villány úti céllal. Mivel ilyen nagy volt az érdeklődés, így egy nagybusz és egy mikrobusz igénybevételével tudtuk lebonyolítani az utat. Az előre megbeszélt időpontban érkeztünk Pécsre, ahol már várt bennünket Varga Imre nyugalmazott pénzügyőr ezredes barátom és felesége, akik a nap folyamán végigkalauzoltak bennünket, és kiváló idegenvezetésüknek köszönhetően csodálatos látnivalókban volt részünk, és életre szóló élményekkel lettünk gazdagabbak. A híres pécsi székesegyház és altemplom megtekintésével kezdődött a program. A Janus Pannonius utcán végigsétálva (itt útba esett a soksokezer különféle lakatot tartalmazó lakatfal) értük el a gyönyörűen felújított Széchenyi teret, Pécs tulajdonképpeni városközpontját. Amikor közelített a 12 órai időpont, megnéztük és meghallgattuk a dzsámi mögött kialakított, minden délben a magasba kúszó modern haranglábon megszólaló harangjátékot. Ezután már csak pár lépést kellett megtennünk a Cellárium étteremig, ami tulajdonképpen egy több helyiségből álló boltíves pince, ahová 56 lépcsőn keresztül lehet lejutni. Itt fogyasztottuk el a nagyon finom és kiadós ebédet. Ebéd után a Zsolnay Múzeum elől indult a városnéző kisvonat, a „Dottó”, amelyre a nagy létszám miatt csak két részletben fértünk fel. Az Imre barátom által külön nekünk előre összeállított útvonalon tekinthettük meg a város nevezetességeit mintegy huszonöt perc utazási idő alatt (Zoli sofőr kitűnő, bravúros vezetése mellett, ami külön élményt jelentett számunkra). A végállomás a Zsolnay Központ volt, amelynek hatalmas területén minden épület és minden parkberendezés, díszítés a világhírű Zsolnay művészet terméke. Élményszámba ment a Zsolnay Aranykora Gyugyi-gyűjtemény megtekintése, mely az Egyesült Államokban élő Gyugyi László mintegy 600 darabos egyedülálló Zsolnay-gyűjteménye, amely a historizmus és a szecesszió korának kerámiáiból mutat be páratlan válogatást. A Zsolnay Mauzóleumot csak kívülről tekintettük meg, de ez már így is maga a csoda volt! Ezt követően buszokra szálltunk, és irány Villány, az ország egyik leghíresebb borvidéke. Gyönyörködhettünk a gondozott szőlőültetvényekben, és végigsétálhattunk a számtalan pincéből álló pincefalun. Találomra tértünk be egy-egy pincébe és kóstoltunk meg néhány finom bort. Nekem személy szerint az oportói ízlett a legjobban. A szép, de kicsit fárasztó nap után sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodva szerencsésen hazaérkeztünk. Köszönöm a csoportnak a fegyelmezett hozzáállást, remélem senki nem bánta meg, hogy velünk tartott! Horváth Zoltán szervező
9
ÉLETUTAK
A „Megholtak Emlékezete” Talán évszázadok alatt alakult ki az a szokás, hogy november elseje, Mindenszentek napja után következik a „Megholtak emlékezete”, ahogy egy régi kalendáriumban olvastam. Ez adta az alkalmat, hogy most, itt, a Mátyás utcai laktanya bejáratánál, az I. és II. világháború áldozatainak emléktáblája előtt megemlékezzünk a megholtakról. Mire megéljük a nyugdíjas kort, valamennyien egy kis temetőre való saját halottal rendelkezünk: nagyszüleink, szüleink, házastársunk, rokonaink, barátaink, kollegáink. Kicsit bánt a lelkiismeret, gyakrabban kellene időt szakítani, hogy néhány szál gazt kihúzzunk a sírjukról, s letegyünk egy-egy szál virágot. A lelkiismeret-furdalás azonban nem csak a „saját” halottainkkal szemben támad bennünk, érezzük adósságunkat azok iránt is, akik országunk nevében áldozták az életüket. Néhány hete emlékeztünk meg az aradi vértanúkról. Most az I. és II. világháború pénzügyőr áldozataira gondolunk, és adózunk tisztelettel emléküknek. Az I. világháború pénzügyőr áldozatainak neve szerepel ezeken a régebbi márványtáblákon. A háború borzalmait tanultuk történelemből, de mi még hallhattuk apáinktól, nagyapáinktól is. Az én személyes – anyai nagyapámtól hallott – történetem a háború elejéről, 1914 őszéről való. A Monarchia három nagy erődje közül – ezek között a komáromi nem is szerepel – az egyik, az akkori orosz határon lévő Przemisl volt. Az orosz csapatok első támadását sikeresen visszaverték, és készültek a továbbiakra. 213 szerelvény élelmet és muníciót szállítottak oda, mert 131 000 katona, 21 500 ló, 30 000 civil és 2000 orosz hadifogoly ellátását kellett biztosítani. A második támadás november elején kezdődött. Az orosz taktika a kiéheztetés volt. A védők embertelen nélkülözésekkel március végéig tartották magukat, akkor feladták. Nagypapám szerint az éhező emberek, civilek, katonák több mint 10 000 lovat ettek meg, és ő szerinte verekedtek a döglött patkányokért. A sok áldozatot követelő, végül is elvesztett csata emlékét a Margit híd budai hídfőjénél oroszlánt ábrázoló szobor örökíti meg. De ennél ismertebb Doberdo fennsíkja és az Isonzó folyó. Láttunk képeket a térdig sárban gázoló öszvérekről, hátukon a szétszerelt löveggel, a sárban szinte elsüllyedő sebesültekről, a szanitécek önfeláldozó munkájáról. És hallottuk a történeteket az innen nem messze folyó Isonzóról, amelynek a vize – állítólag – vörös volt az olasz és a magyar katonák vérétől. Ma már nehéz felderíteni, hány magyar katona utolsó csepp vére festette meg a folyót, s partján hánynak porladnak csontjai.
GYÁSZ Előző számunk megjelenése óta Kovács János nyugalmazott főtörzszászlós (59) záhonyi, Mészáros Péter nyugalmazott alezredes (57) budapesti, Horváth Vilmos nyugalmazott főtörzsőrmester (49) kisvárdai nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
10
És mégsem tört ki a világbéke! Alig néhány évtized múlva bekövetkezett a II. világháború. A világégésben elesett pénzügyőr áldozatok nevét nem tartalmazza ez az emléktábla, életüket, emléküket csak az egyes családok története őrzi. Egy magyar nemzedék temetője Voronyezs, a Don-kanyar, fiatal leventék és többgyerekes, idős családapák lettek tél tábornok áldozatai, és sokan máig felderítetlen, hevenyészett sírban pihennek a végtelen orosz róna alatt. Nincs olyan magyar család, amelyiknek ne lenne alapos oka a gyászolásra. Feleségem nagyanyja haláláig lefordított tányért tett az asztalra, várta haza Dodit, a legfiatalabb fiát. Ő is hiába… Most az I. és II. világháború szolgálatuk teljesítése közben elhunyt áldozatainak emléktáblájánál meggyújtjuk az emlékezés mécseseit, és elhelyezzük hervadhatatlan tiszteletünk koszorúit, melyeknek szalagjain érzéseinket és megbecsülésünket próbáltuk meg két rövid mondatban kifejezni: „Hűség az eskühöz mindhalálig” és „Helytállásotok örök példánk”. Azt kérem tőletek, amikor a temetőben saját halottaitokért gyertyát gyújtotok, gondoljatok az idegen földben nyugvó katonáinkra is.
Tánczos Imre
Gondolatok Ha valaki igazat mond, biztos lehet abban, hogy előbb vagy utóbb híre megy a dolognak. * Ma mindennek tudjuk az árát, és semminek sem tudjuk az értékét. * Az ember mindennek ellenáll, kivéve a kísértésnek. * A természet gyűlöli a szellemet. Ez világos. Nincs egészségtelenebb dolog, mint a gondolkodás. Ebben éppen úgy tönkremegy az ember, mint bármely más betegségben. Még szerencse, hogy a gondolkodás nem ragadós. * Baklövéseinket nevezzük tapasztalásnak. * Csodálatos, hogy az emberek milyen kerülő utakon mondanak rólunk a hátunk mögött olyan dolgokat, amelyek az utolsó betűig igazak. * Cinizmus: úgy venni valamit, ahogy van, és nem úgy, ahogy lennie kellene. * Megvénülni lehet, de megjavulni soha. * Az aggkor tragédiája nem az, hogy megvénülünk, hanem az, hogy fiatalok maradtunk. * Az ember nagyon könnyen újra fiatal lehet: csak meg kell ismételnie azokat az ostobaságokat, amelyeket ifjúkorában elkövetett. Oscar Wilde
Mindig másokért Amikor 1998-ban ezt az interjúsorozatot elindítottam – akkor Nagy idők nagy tanúi volt a főcím –, az egyetlen szempontom az volt, hogy a beszélgetőtársam minél idősebb legyen, aki olyan tapasztalatokkal rendelkezik, melyekért kár lenne, ha veszendőbe mennének. Ha érdem vagy érték szerint válogatok, Mészáros Lajosné nyugállományú pénzügyőr százados bemutatása nyilván az elsők között megtörténik. Nála önzetlenebb, segítőkészebb emberrel életemben nem találkoztam. Az „én” személyes névmást talán nem is ismeri, annyira mindig mások gondjával, bajával törődik. Ő az öregek, betegek, elesettek fáradhatatlan istápolója. Habár évtizedek óta ismerem, személyes életéről alig tudok valamit. Ideje tehát, hogy vétkes mulasztásomat pótolva megtudjam, honnan csöppent közénk ez a páratlanul jószívű teremtés. Talán eszébe sem jut, hogy ne teljesítse erre vonatkozó kérésemet, és már mondja is. – Egerben születtem 1933. november 14-én, Kszell Annaként anyakönyveztek. Négyen voltunk testvérek, két fiú és két lány. Egy keresetből élve nem mondhatni, hogy dúskálkodtunk a földi javakban, hiába volt szorgalmas ember asztalos foglalkozású apám. – Eger hős városát meddig mondhatta otthonának? – Nem sokáig, mert még kisiskolás sem voltam, amikor a Miskolchoz tartozó Diósgyőrbe költöztünk. Néhány évig Mezőkeresztesen is laktunk, de iskolába továbbra is Miskolcra jártam. Ott végeztem el az általános iskola nyolc osztályát, és a gimnáziumból is egy osztályt, amikor apám származása miatt kitettek a kollégiumból, és így nem tudtam folytatni a tanulmányaimat. Ekkor életem váratlan és szerencsés fordulatot vett. Apámat elkísérve egyik egri útjára megismerkedtem nagynéném pénzügyőr vejével, aki arra kapacitált, hogy kövessem példáját, és legyek én is pénzügyőr. Ajánlata a legjobbkor érkezett, hiszen az iskolából éppen akkor maradtam ki, és a családunknak nagy szüksége volt egy másik keresőre is, aki a legidősebb testvér lévén csakis én lehettem. – Gondolom, a többi ment már, mint a karikacsapás. – Úgy, ahogy mondja. A felvétel iránti kérelmet a többi irattal együtt leadtuk a Mezőkövesdi Pénzügyőri Szakasz parancsnokának, Kakukk Sándornak (aki később parancsnokom volt a 7. sz. Vámhivatalnál), és 1951. június 25-én magamra ölthettem az áhított zöld uniformist, amelyben nem annyira a lelkesedéstől volt melegem, hanem inkább a nyakig zárt posztózubbonytól és az ugyanolyan anyagból készült pantallótól. Néhány hetes előképző tanfolyam után elfoglaltam első munkahelyemet a Fiumei úton, a VII. kerületi pénzügyőri szakaszon vigyázói rendfokozattal. Alig egy év múlva újabb jelentős esemény következett be az életemben, férjhez mentem Mészáros Lajoshoz, a Pénzügyőr Köszönet Hálámat fejezem ki mindazoknak, akik fiam, Mészáros Péter nyugalmazott pénzügyőr alezredes elhunyta alkalmából részvétnyilvánításukkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, temetésén részt vettek. Mészáros Lajosné
Zenekar harsonásához. Kezdetben Törökbálinton laktunk rokonoknál, majd Újpestre költöztünk, ahol új munkahelyemen, a pénzügyőri szakasz épületében szolgálati lakáshoz jutottunk. A szakasz 1971-ben megszűnt, de a lakásom továbbra is megmaradt, jelenleg is ott lakom. Kényelmes életem volt ott, amíg létezett a szakasz, mert munkavégzés céljából szinte ki sem kellett mozdulnom a házból, ahol írnoki teendőket láttam el. Ilyen ideális körülmények között arra is volt időm és energiám, hogy tanulmányaimat befejezve a helyi gimnáziumban levelező tagozaton sikeres érettségi vizsgát tegyek. Itt jegyzem meg, hogy szakmai téren középfokú vizsgával rendelkezem. – Komfortos életéből – munkahely, lakhely egy helyen – nehéz volt váltania, amikor új munkahelyre került? – Szerencsére nem, mivel a fővárosi parancsnokság, ahova kerültem, a Szent István körúton volt, nem túl messze a lakóhelyemtől, ahogy a következő munkahelyeim, a 7. sz. Vámhivatal és a VPOP is. Ez utóbbi helyen utolsó szolgálati éveim alatt két országos parancsnokhelyettesnek is voltam a titkárnője, dr. Somogyvári Jánosnak és dr. Balogh Györgynek. 1988. november 30-án vonultam nyugállományba főhadnagyi rendfokozattal, a századosi előléptetést már nyugdíjas koromban kaptam. – Hogy alakult a családi élete? –Sajnos nem a legkedvezőbben. Két férfit is el kellett temetnem, először a férjemet 1969-ben, majd Lajos fiamat, akit 42 éves korában vesztettem el, egy lánygyermek maradt utána. Péter, a kisebbik fiam több munkahelyen való próbálkozás után – melybe egy többéves NDK-beli munkavégzés is belefért – végül is hozzám hasonlóan pénzügyőr lett, és szintén a VPOP-ról ment nyugdíjba, de 1955-ös születésű lévén nem érte el a korhatárt, így nem nyugdíjas, hanem járadékos az elnevezése. Három fiúgyermek édesapja, akik közül kettő szintén belekóstolt a pénzügyőri munkába, de rövid idő múlva kiléptek. – Tudom, hogy nehéz feladatra kérem, hogy röviden foglalja össze, szociális területen milyen tevékenységet végzett először reszortfelelősként, utána önként vállalt feladatként. – Már három éve nyugdíjas voltam, amikor megalakult Budapesten a pénzügyőr nyugdíjasok egyesülete, ahol elnökségi tagként az ellenőrző bizottságban kaptam feladatot, majd a második és harmadik ciklusban a szociális felelősi megbízást teljesítettem a 2001-ben történt lemondásomig. Közben módom és lehetőségem volt a testületi szociális bizottságban a nyugdí-
Elismerések Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett központi ünnepségen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke, dr. Vida Ildikó elismerésben részesítette a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnökségének ajánlására meghívott nyugdíjastársainkat. Kis János nyugalmazott őrnagy (Pécs) és Nagy István nyugalmazott őrnagy (Biharkeresztes) alezredesi rangba lépett elő, Horváth Lujza nyugalmazott főhadnagy (Veszprém) a Szent Máté-díj ezüst fokozatát kapta, Szabó László nyugalmazott százados (Szekszárd) elnöki dicséretben részesült. * A NAVNYOSZ elnöksége az észak-alföldi régió pénzügyőr nyugdíjasainak segítése során végzett önzetlen, lelkiismeretes munkájáért Tóthné Somogyi Edit pénzügyőr őrnagy asszonyt a Nyudíjasokért Emlékérem elismerésben részesítette. Az elismerést Borsi Béla ny. ezredes, a térség régiófelelőse adta át.
11
jasok segélykérelmének elbírálásakor érdekeiket képviselni. Szociális felelősként munkatársaim is voltak, akikkel felkerestük lakásukon azokat a nyugdíjastársainkat, akik idős koruk vagy betegségük miatt nem tudtak eljárni a klubtalálkozókra. A rendelkezésre álló csekély keretből ajándékot vittünk nekik, elláttuk őket testületi sajtóval, házhoz vittük nekik – amíg volt ilyen – az étkezési utalványt. Sajnos ezek a munkatársak velem együtt megöregedtek, a fiatalabbak pedig nem nagyon dörömbölnek a segítségre szoruló vagy legalább egy jó szóra várók ajtaján. Pedig nagy szükség lenne rájuk. Az éve eleji súlyos szívműtétem jelzés volt arra, hogy az én teljesítőképességemnek is vannak határai. – Annika, mint mindig, most is szerény, és kihagyja a felsorolásból a Nyugdíjas Alapnál végzett munkáját. – Mondhatni észrevétlenül cseppentem bele ebbe a tevékenységbe. Előbb kuratóriumi tagként ténykedtem, utána titkár lettem és vagyok a mai napig. Mészáros Lajosné másokért végzett önzetlen munkája minden részletének felsorolása lehetetlen vállalkozás lenne. Egy jellemző példa, ami az egyik kategóriába sem sorolható: nyugdíjazásom évében szelíd unszolással rá tudott venni arra, hogy személyem-
mel növeljem az önkéntes véradók táborát, és mire a nem várt „támadásból” felocsúdtam, fityulás nővérek sürgölődtek körülöttem, és serény munkálkodásuk nyomán már csorgott is egy előre odakészített tartályba B vércsoportú RH pozitív vérem. Szinte csodaszámba megy, hogy ennyi minden után művelődésre is van ideje és energiája. Nincs olyan klubrendezvény, ahonnan hiányozna. Kiállítások, kirándulások, hangversenyek elmaradhatatlan résztvevője. Nagy kedvelője az irodalomnak, különösen a verseket szereti. Önmaga jellemzésére is költői szöveget választott. Juhász Gyula A verseim után című költeményének négy sorát: Hírért, dicsőségért én nem tülekedtem, magam jóvoltából lettem, ami lettem. Itt hagyjuk abba, Juhász Gyulával nincs kedvem vetélkedni. Kis István
Nyílt levél Tánczos Imrének Kedves Imre! Nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadtam Olvasói észrevétel című írásodat A Mi Lapunk előző számában. Nem értettem annak a szent hevületnek az okát, amellyel rávetetted magad Kőhalmi Dezső nyugdíjastársunk Hírek Hévízről címet viselő írására. Magad is elismered, hogy „jól megírt, sok információt tartalmazó cikk”, ami kiváltotta felháborodásodat. Nem cáfolod annak igazságtartalmát, az téged nem érdekel, csak az foglalkoztat, ami abból kimaradt. Nem veszed figyelembe, hogy sok nyugdíjas pénzügyőrnek Hévíz a Mekkája, ahová mindig vágytak eljutni, ott megpihenni, felüdülni a fárasztó szolgálat után. Természetes ezért, hogy minden hír, információ érdekli őket, ami kedves városukról szól. A kitűnő tollú Kőhalmi Dezső inkriminált írása az első szótól az utolsóig fontos információkat tartalmaz a mai Hévízről, mi akkor a bajod vele? Az, ami nincs benne? Az említett szerző helyett inkább rajtad kellene elverni a port, hogy miért nem jelentkeztél már régen A Mi Lapunk szerkesztőjénél azokat az általad fontosnak tartott információkat tartalmazó beszámolóval, amelyek oly annyira foglalkoztatnak Hévízzel, pontosabban a Hévízi Gyógyházzal kapcsolatban. A szerkesztő hozott anyagból dolgozik. Ami nincs, azt nem tudja közölni. Támadni emiatt nem lovagias dolog. Bizonyára már te is megbántad elhamarkodott tettedet, hiszen te nem is vagy olyan rossz fiú, mint
amilyennek mutatod magad. A világbéke helyreállítása érdekében, ha akarod, megkísérlem kieszközölni bocsánatkérésed elfogadását. Baráti üdvözlettel Kis István
(Az interjú már elkészült, amikor tragikus hír érkezett: Mészáros Annika második fiát is elveszítette. Gyászában osztozunk olvasóink nevében is. A szerk.)
Válasz a „Nyílt levél-”re Kedves Pisti! Nem hiszem, hogy valakit is megbántottam azzal a véleményemmel, amit leírtam. Abban igazad van Pisti, hogy a hévízi üdülővel kapcsolatos gondolatokat már régebben le kellett volna írni, és nem is biztos, hogy épp itt. Ez „palackposta”, remélem, az illetékes fogja kihalászni. Békítő közbenjárásodat köszönöm, hízelgő rám nézve, hogy nem tartasz olyan rossz fiúnak. Változatlan tisztelettel üdvözöllek: Tánczos Imre (A téma lezárásaként közhírré tétetik: az érintett felek között továbbra is fennáll a baráti-kollegiális viszony. Abban pedig erősen bízunk, hogy ezzel a többmenetes szópárbajjal végül is levélíróink a Hévízi Gyógyház hasznára voltak, növelve a szállodai színvonalú, teljes ellátást adó üdülő iránti érdeklődést nyugdíjas körökben. A szerk.)
A Mi Lapunkat tartalmas írásaikkal megtöltő valamennyi tudósítónak, cikkírónak megköszönjük egész évi munkáját. Kívánunk örömökben gazdag, boldog új esztendőt, jó egészséget, s kérjük, továbbra is osszák meg velünk közérdekű gondolataikat, írják meg klubjuk, régiójuk eseményeit olvasóink örömére. Szerkesztőség
a Mi lapunk A PÉNZÜGYŐR MELLÉKLETE
12
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
