MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK BOLDOG KARÁCSONYT ÉS KELLEMES ÜNNNEPEKET KÍVÁNUNK! SULISOKK SZERKESZTŐSÉGE
Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora, s néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűzhegye – szelet fog – készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele. Rainer Maria Rilke
2. oldal
ŐSZI SZÜNET
ABSOLUT JÓ HELY!
Már az őszi szünet előtt eldöntöttem, hogy mit fogok csinálni. Kikészítettem egy rakás könyvet, amiket iskolaidőben nem tudtam elolvasni.
Tanár lévén, azt hiszem, viselkedésemmel, öltözködésemmel, mindennemű megnyilatkozásommal, példával kell a fiatalság elé járulnom. Nap mint nap, ami nem kis kihívás.
Nos, ehhez képest a könyvek még mindig az éjjeliszekrényemen állnak, de azt hiszem ez nem is nagy baj. Olvasás helyett inkább a barátaimmal voltam, sütit sütöttünk és csak jól éreztük magunkat. Sokat írtam és pihentem, de azért arra is szakítottam időt, hogy a tesómmal DVD-zek vagy elvigyem könyvtárba. A gesztenyeszedés (gesztenye hiányában) már nem valósulhatott meg, de azért, mindketten jól éreztük magunkat. Az egyetlen rossz dolog csak az volt, hogy végig tudtam, hogy a késői kelésnek és pihizésnek vége fog szakadni. Izzie
Igen, ez a való világ. Ahol, bár igyekszem, és sokat dolgozom, nos, az én szakmámban nem csillagosak a fizuk. Persze, hogy érted, mire gondolok. Nem feltétlen vagyok válogatós, igénytelennek sem mondanám magam, mindig megnézem, mit veszek. Például. Mármint fel. Igen, ruhákat. Gyárilag farmeros-pulcsis vagyok, még így a negyvenen túl is. Kényelmes, nyűhetetlen, és a suli porát is hihetetlenül bírja. A kiegészítők rabjaként imádom a sálakat, öveket, karláncokat, nyakláncokat, no, persze, csak módjával, és az épp felvett-kiválasztott ruhadarabbal harmonizálót.
BILLENTYŰVIRTUÓZOK A Bródy Imre Gimnázium és AMI december 10-én rendezte meg szokásos-várt informatikai versenyét. A városi és városkörnyéki csapatok szövegszerkesztésből, garfika készítésből és az internet használatából mérték össze tudásukat. A 7-8. osztályosok rangos, városi megmérettetésére 21 versenyző nevezett, a feladatokat egyéniben is és csapatban is értékelték. A Delta Computer 2002Kft által szponzorált esemény feladatait ügyesen és aránylag gyorsan oldották meg a versenyzők, a verseny lebonyolításáért felelős informatika munkaközösség tagjai szintén hamar ki tudták javítani a megoldásokat. Az izgalmas küzdelemben a csapatok is és az egyéni versenyzők is vállvetve végeztek, alig érezhető különbségekkel. Az eredmények a felkészítő tanárok munkáját és a rátermett diákok ügyességét dicsérik. Egyéniben elért eredmények: 1.:Németh Bence (Bródy) 2.: Egresi Kristóf (Borsos) 3.:Wolf Róbert (Borsos) Csapatteljesítmények: 1.: Borsos Miklós Ált. Isk. 2.: Bródy Imre Gimn. 3.:Borsos Miklós Ált. Isk.
A magas színvonalú, nívós megmérettetés ismét nagy sikert aratott, a szervezők és a részvevők elégedetten, kellemesen elfáradva a délután nyújtotta izgalmakban, azzal az érzéssel mentek haza, hogy ismét jó volt együtt lenni, vetélkedni, játszani.
Tudod, hol szerzem be a napi viseletem? Nem, nem igazi butik, de nekem mégis a butikok butikja. ABSOLUT bejön. Városközponti, olcsó árfekvésű, mindig friss árukészlettel, csudijó választékkal, és persze egy vásárlóbarát, csupamosoly eladóval. A régi Váci végén bújik meg ez a kis vállfás-válogatott „turki”, kedves, hangulatos, és mondom, hihetetlenül jól felszerelt. A kiszolgálás ötcsillagos, a minőséggel sem volt sosem gondom. Öröm befutni, bekukkantani a felhozatalba, és tulajdonképp még tán’ egyszer sem bírtam megállni, hogy ne vegyek valamit. Mondom, pénztárcakímélő, akár a fiatalokra is szabva, divatos cuccokkal. Egy karnyújtásnyira a buszmegállótól, a VMK-tól, a központi suliktól, a város szívében. És hidd el nekem, ha ide belépsz, neked is hevesebben fog dobogni a szíved. Ja, és ne csodálkozz, ha belém botlanál. Majdhogynem a törzshelyemmé avanzsált e kis bolt. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti a divatosat és olcsót. A hét minden napján. ABSOLUT EXTRA ötletekkel, szívélyes kiszolgálással. Gyere, próbáld ki, tuti, Te is „függő” leszel. VCZA
3. oldal
AZ UTOLSÓ INTERJÚ A Bródy Gimnázium köztiszteletnek örvendő, mindig mosolygós, segítőkész portása, Szabó Gábor szó szerint utolsó napjait tölti az intézmény falai közt. Már simogatja tekintetével a padokat, ajtókat, mosolya bátorítóan szomorkás, mintha azt üzenné: időm lejárt, most búcsúzom. Fáj a válás, de a megérdemelt pihenést is áhítom már. Szeretlek benneteket, kopott ajtók, régi kulcsok, kedves kollégák, aranyos gyerekek. Nagy megtiszteltetés, hogy búcsúzó-összegző-könnyes-büszke interjút adott az iskolaújságnak. Most ezt olvashatjátok. -Mióta dolgozik a Bródyban? -1994 óta vagyok itt, iskolatechnikusként és portásként dolgozom, régi szóhasználattal, amolyan pedellus-féle vagyok. Mi egy portás feladata? Mit csinál? -Ez a feladat, ez a munka, sokkal bővebb és összetettebb, mint azt sokan gondolnák. Elsősorban a gimnázium „mozgását”, lüktetését figyelem, nézem, nem jön-e be illetéktelen, idegen, illetve ki megy ki, hova távozik, hagy-e üzenetet, no és persze a „telefonközpont” kezelése is a feladatom. Az irodák, tantermek, szertárak és más helységek ellenőrzését és biztonságos bezárását is én felügyelem, ezek a dolgok akkor különösen fontosak, mikor az intézményben nem tartózkodik senki. Nos, akkor hihetetlen nagy a felelősség, sok szemnek, sok szívnek kell találkoznia egy testben. Ez a test lennék én…. Az iskolatechnikusi feladatkör különösen közel áll a szívemhez, mert mindig is szerettem a technikát, igyekszem kiszolgálni az iskolai rendezvények szervezőit, biztosítani a különféle műsorok, megemlékezések, szalagavató, ballagás és egyebek technikai hátterét.A termek technikai-informatikai berendezésének állagát is én ellenőrzöm, kulcsos emberként én engedélyezem használatukat. Persze, kérésre-megkeresésre szívesen segítek tanároknak, diákoknak egyaránt. A technika ördögével folyamatos harcban álok, igyekszem nem hagyni, hogy ő győzzön. Sokat és talán jól is dolgozom, gondolom ezt abból, hogy munkám elismeréseképp idén kaptam meg a megtisztelő Bródy díjat. Ez talán életem legnagyobb büszkesége! -Hogy néz ki a munkaideje? -Immáron három éve állandó délutános vagyok, munkaidőm 11 órakor kezdődik, és rendezvényektől, programoktól függően tart általában este 19 óráig. Mi volt pályafutása legemlékezetesebb pillanata? -2010 júliusában, az évzárón szólítottak. A sok kitűnő tanuló és jó sportoló után egyszer csak Nagy Gábort hívták. Sok-sok ember előtt, ünnepélyes keretek közt, igaz, meleg, baráti kézfogással „kísérve” kaptam meg a Bródy díjat. Aztán meg a szűnni nem akaró tapsot!!!!!! Hihetetlen élmény volt, most is beleborzongok a gyönyörűségbe. Azóta is kapok gratulációkat!
-Legszörnyűbb élmény volt? - Tulajdonképp nem volt. Nem, nem tudok ilyet. Jó volt minden, úgy, ahogy volt. Régen, mikor a Timföldgyárban kaptam meg az „elbocsájtó szép üzenetet”, nos, az fájt. Az rossz volt. De nem a Bródyhoz kötődik a keserű íz. -Örökmozgó-örökfiatalként mi tölti ki szabadidejét? -Szeretek kirándulgatni, imádom a természetet, van egy kis nyaralóm a Balatonon, sokat kertészkedem ott. Sok éve már egy baráti társasággal szoktam kimenni a Müncheni Oktoberfestre, ami mindig nagy élmény, jó szórakozás, igazi kikapcsolódás. -Családjáról tudhatunk-e valamit? - Szüleim sajnos már nem élnek, egy öcsémmel tartom a kapcsolatot, aki hozzám hasonlóan egyedül él. Így hozta a sors. Az ő felnőtt lánya az még, aki figyel rám, akivel nagyokat tudunk-és szoktunk beszélgetni. Igazából, azt hiszem, ennyi, amit a családomról el tudok mondani. -Ha „végleg elmegy”, hogy tervezi a nyugdíjas hétköznapokat? -Minden bizonnyal feltalálom majd magam, nem vagyok az az unatkozós fajta. Mindig megtalál a munka, s én sosem ellenkezem. Szeretek barkácsolni, tenni-venni, mint mondtam, szívesen kirándulok, s biztos, hogy be-benézek majd a suliba is. Remélem, egészségem is megengedi, és sokáig tudok hódolni hobbyjaimnak. -Mi fog a legjobban hiányozni? -A nyüzsgés, a hangzavar, a csengő dallama, az üvegajtó tánca, a takarító kollégák kedves felém fordulása, a diákok mindennapos simogató, figyelmes megjegyzései, a tanárok érdeklődése, figyelme, segítőkészsége. Remélem, jól érzem, de szerintem szerettek. Szeretnek. Volt, van, hogy régi diák, régi tanár beugrik, kezet ráz velem, hogylétem felől érdeklődik…..ez jó, nagyon jó. Remélem, azért otthon is rám nyitja majd valaki az ajtót….. -Üzen valamit az itt maradottaknak? -Igen. Szeressék a Bródyt, legyenek büszkék, hogy ide járnak, élvezzék a hírnév örömét, vigyék tovább a rangot, ismertséget, legyenek olyan hűek az alma máterhez, mint én: itt tanultam, én is Bródys voltam. Sok-sok év után „örök” bródysként távozom. Jó volt itt. Köszönök mindent.
4. oldal
KÖNYVTÁRHASZNÁLATI VERSENY
IN ENGLISH
Az iskolai könyvtárak nemzetközi hónapja alkalmából városi könyvtárhasználati versenyre került sor a Bródyban, 7-8 osztályos diákok 3 fős csapatainak.
People don’t go to the theatre too often, not even to an English one, but we could do so on 11th November.
A vetélkedés témájaként az iskola névadójához kötődően Bródy Imre és tudós kortársai szerepeltek mint Bánki Donát, Bíró László, Gábor Dénes vagy SzentGyörgyi Albert. A megmérettetésen változatos feladatokat kellett megoldani: volt fogalomértelmezés, szinonimák gyűjtése, tesztfeladatok.
The play was based on Ken Kesey’s great novel, with the same title: One Flew Over The Cuckoo’s Nest. The plot is a lunatic asylum where all of the events take place.
Majd a találmányokat sorolták időrendbe, a feltalálókat pedig betűrendbe a versenyzők. Feladat volt még egy-egy tudós munkássága után való kutatás, melyet szóbeli előadás is követett. S befejezésül minden csapat egy híres találmány népszerűsítő plakátját készítette el, melyhez adatokat, képeket kellett gyűjteniük. A feladatok elbírálását Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa, a városi könyvtár vezetője, Némethné Görög Lilla, a Bánki szakképző iskola könyvtáros-tanára és Kersner Ákos, a Bródy magyar munkaközösségének vezetője látta el. A közel 2 órás vetélkedő jó hangulatban, sok új információval gazdagította a résztvevőket, melyen a következő eredmények születtek.
Patrick McMurphy is one of the patients, who thinks he doesn’t have any reasons for staying there anymore. He persuades three more patients to join him to start a small “revolution” against the evil and cruel nurse Mildred Ratched. Patrik is a brilliant mind, it’s also interesting how he turns the 3 men to his side. Ratched sends him to electricity-shock therapy to make him stop acting against her rules and will. Harding (another patient) has been mute so far, but now Patrick gets him to speak. Patrick becomes a zombie due to the therapy and he does what Patrick couldn’t do: he takes a radiator, throws it out of the window and escapes from the institution. The director did his job perfectly, there were amazing lights, the scene was great and the way he realized Billy Bibbit’s death (he cut his own throat because of the press of the rules) was really astonishing. The sounds were also memorable, the last song is still resounding in those minds who saw this fascinating play: “One flew east, one flew west, one flew over the cuckoo’s nest…”. Szarka Csilla
COMENIUS Iskolánk a Comenius Projekt résztvevője Németország, Spanyolország, Csehország és Svájc mellett.
1. helyen végzett Markos Péter, Süle Dániel, Szabó Viktória a Bródy 7.g osztályából, a 2. helyet a Fekete-Vörösmarty iskola Horváth Virág, Kósa Noémi, Lázár Patrícia alkotta csapata szerezte meg, s a dobogó 3. fokára Csalló Rebeka, Nemeshanyi Ninetta, Tölgyesi Ramóna csapata állhatott volna, szintén a Bródyból. A nyertesek, ill. a résztvevők az iskola alapítványa és a városi könyvtár jóvoltából könyvet, mozijegyeket, tollat, kulcstartót vehettek át teljesítményük jutalmául. A vetélkedés során a változatos feladatok megoldásával a diákok igazolták az ez évi nemzetközi hónap mottóját:
Sokféleség, kihívás, rugalmasság. Az iskolai könyvtár MINDENRE képes! Jákliné Tilhof Ágnes
December elején Haász Berta és Szabó Németh Adrienn tanárnők vezetésével öt napot töltöttünk a németországi Lüneburgban. A csontig hatoló hideg ellenére remekül éreztük magunkat. Bejártuk Lüneburg történelmi városrészét, ami gyönyörű. Engem leginkább egy mézeskalács városra emlékeztetett. Jártunk Hamburgban is ahol az Emigránsok Múzeumában tettünk látogatást. A szabadidős programok mellett óralátogatáson, készítettünk kollázst valamint az előre megkapott feladatunkat (résztvevő országok nyelvének bemutatása) kellett prezentálnunk. A különböző programoknál olyan csoportokra voltunk osztva, amiben minden országból volt résztvevő. Ez hasznos volt az angol nyelv gyakorlása miatt, és ennek köszönhetően sok embert ismerhettünk meg. Az utolsó este az iskola zenekarának koncertjét hallgattuk meg, majd az ebédlőben egy kis vacsorával zárult a találkozó. Az idő gyorsan repült, de mindanynyiunk nevében mondhatom, hogy az ott töltött idő felejthetetlen élmény volt. Akik ott voltak: Felső Dóra (11.e), Kustos Fanni, Ruppl Krisztina, Gróf Roland, Fenyvesi Máté, Vass Réka (12.g) Vass Réka
5. oldal
SÜMEGEN JÁRTUNK A végzős évfolyamok a 12. A, B, G és 13. E osztályok Utazás és turizmus fakultációs tanulói a szakmai kirándulás úti céljajául Sümeget választották. A Kisfaludy Sándor Gimnáziumban is tanítják ezt a tantárgyat, ezért ezt a szakmai látogatást közösen tettük meg. Mivel ők Sümegiek, ezért ők szervezték a napunkat és mutatták be néhány mondatban a látványosságokat. Voltunk a Plébánia templomban, Sümeg híres borpincéjében – sajnos nem kóstolhattunk! -, láttuk a várat és vendégül fogadott bennünket a Hotel Kaptány **** is. Mivel a hotel telt házzal működött, minket az étteremben ültettek le, és ott tartott nekünk egy hölgy előadást a történetükről, aztán körbejártunk az épületben. Megnéztük a lovardát, és az udvart. Megtudtuk, hogy az idegenforgalomban már legalább 2 idegen nyelv ismerete elvárt a dolgozóktól, sok türelem, tolerancia, terhelhetőség kell jellemeze őket. Nagyon nagy élmény volt számunkra, és sok újat láttunk, ahhoz képest, hogy itt lakunk Sümeg közelében. Kísérő tanárunk Antalné Galla Nikoletta volt. Ezzel a jó hangulatban telt kirándulással nem csak új tudásra tettünk szert, hanem új kapcsolatokra is. A nap végére összebarátkoztunk mi diákok, a másik csoport tanulóival, és a tanárnő is tapasztalatot cserélhetett a tárgyal kapcsolatban a kollégáival. ☺ Linka Réka 12.B
HÉTKÖZNAPI HŐSÖK Ritkán esik szó róluk, alig láthatóak. Jelenlétük, munkájuk természetes. Hiányuk elképzelhetetlen. Munkájuk elismeréseképp mutatjuk most be őket, hogy mindenki tudjon róluk. Ők iskolánk tisztaságfelelősei. Pék Imréné 10 éve dolgozik iskolánk falai között. A földszinten négy termet, a tornaterem felét, a konditermet, a lányöltözőt és a műhelyet takarítja. Az osztályokkal nincs nagy probléma, bár néha rengeteg szemetet talál. Egyedül csak a fiú wc-vel vannak nagyobb gondok. Éva néni azt kéri, hogy amennyire lehet, próbáljunk meg ügyelni a mellékhelységek tisztaságára. László Márta 1989 óta van a Bródyban. Az első emeleti rövidfolyosón teljesít szolgálatot. Szereti a munkáját, bár egy kicsit rossznak találja, hogy egy nap kétszer kell munkába jönnie. Szabadidejében lányával szívesen tévézik. Novákné Klári nénivel a földszint rövidfolyosón, az irodában, a számtektermekben és a tanáriban találkozhatunk, immáron hét éve. Egy lánya, egy fia és három unokája töltik ki kevéske szabadidejét. Közösen olvasgatnak vagy sétálnak, szívesen múlatják együtt az időt. Berkiné Erzsi néni 1996-ban kezdte munkáját nálunk. Az első emeleti hosszú folyosó, a fiú öltöző, a tornaterem másik fele és a mosdók tartoznak a munkakörébe. Akkor a legboldogabb, ha két unokájával lehet. Tóthné Margit néni is hét éve munkálkodik iskolánkban. A második emeleti tantermekben a hátsó lépcsőházban és a könyvtárban felel a rendért és a tisztaságért. Szereti a munkáját, bár néha elszomorítja, hogy a fiatalok mennyi szemetet hagynak maguk után. Két fiának szívesen sütöget, szabadidejének nagy részét a konyhában tölti. A sütés fáradalmait hosszú sétákkal vezeti le. Pető Irén az iskola igazi mindenese: ha kell takarít, postára jár, portáskodik, mos, vasal, iskolaudvart rendez, virágokat ápol. Mindenhol ott van, ahol tenni kell valamit az iskoláért. Mindig mosolyog, kedves, segítőkész. Mindegyikőjük elmondta, elégedett a munkájával, szereti a Bródyt, szívesen dolgozik ebben a közösségben. Jó a kapcsolatuk egymással is és a tanári kollektívával is, azt azonban nehezményezik, hogy a diákok nem ismerik őket, nem tudják a nevüket, nem segítik munkájukat kis odafigyeléssel. Ugyanis ha kevesebb szemetet hagynának a padokban, szekrényekben, folyosón, kultúráltabban használnák a toaletteket, sokkal egyszerűbb, örömtelibb lenne a dolguk. Sajnálatosnak tartják, hogy a mai fiatalság nem figyel a tisztaságra, meggondolatlanul szemetel, nem veszi komolyan a tisztasági előírásokat, nem tartja be a házirend tisztaságra vonatkozó passzusait. Az iskola falain belül tehát szerteágazó a tevékenységük, sokat dolgoznak, kár, hogy munkájuknak alig van látszata. Mert a tanulóifjúság sajnos nem becsüli a verejtékes munkát, talán becsülete sincs, hogy tisztán, rendben, higiénikusan és esztétikusan tartsa környezetét. A takarítók jó példával járnak elő, tessék bátran másolni mozdulataikat. Egyébiránt áldásos tevékenységüket nem csupán a suliban végzik, gyakran láthatjuk őket az udvaron is, ők a „parkfelügyelők” is. A hétfői nap a picéé, ilyenkor a „mélyben” teljesítenek szolgálatot”, kedden kocsit takarítanak, ezen kívül gyakran futnak postára is. Hihetetlen, mennyit bírnak! Jó szívvel, becsülettel. Becsüljük meg mi is őket és a munkájukat. S ez ne csak holmi ígéret legyen! Venicz Anna, Teszéri Csenge
6. oldal
NÁLA ÖRÖM
NAGYSZÜLEINK JÁTÉKAI
De tényleg. Furán hangzik, tán el sem hiszed, de találtam egy „csodadokit”. A lehető legkényesebb, legérzékenyebb „részemmel” bánik oly kedvesen, finoman, szeretettel és hihetetlen nagy szaktudással, hogy az már párját ritkítja. Igen, a fogorvosomról beszélek (Te is erre gondoltál, ugye?).
Karácsony közeledtével mindenki igyekszik jobbnál jobb ajándékokkal meglepni szeretteit. Ajándékot szerzünk az idősebb és a fiatalabb korosztály számára is.
Hál’ Istennek, ritka vendég vagyok a rendelőben, de ha megyek is, örömmel teszem. A felüdülés, a felszabadultság, a nyugalom érzéséért megyek, és mindig meg is kapom. Maradéktalanul. Persze, a váróteremszagú „bemelegítés” nem dob a hangulatomon, az izguló, fogfájós, jajveszékelős betegek látványa sem igazán esik jól, de mikor belépek a rendelőbe, elszáll a rossz érzés. Barát vár, mosolyog, bátorít, és mindent elmagyaráz. Váratlanul semmi nem ér, mindent tudok. Szinte szakszerű az előadás, ami a kezeléseket követi. Ez megnyugtat. Közben végig mosolyog, az asszisztens is segítőkész, nyugi van, no és a fúrógép hangja. De ez sem zavaró. Jó, jó, mondod: injekció után nem kunszt a fúrás. De lehetne! Nos, mondom, nem az. És hihetetlen jó, ha a „dolog végeztével”, felszabadultan, tisztán lépek ki a fogorvosi rendelő ajtaján. Még az sem baj, ha bő két órára el vagyok tiltva az evéstől. Ennyi áldozat ennyi kedvességért, szinte észrevehetetlen.
A legnagyobb töprengést talán az okozza, hogy mit vegyünk a legkisebbeknek, hiszen nekik már „annyi játékuk van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni”. Kíváncsi voltam rá, hogy 50-60 évvel ezelőtt minek örülhettek az akkori gyerekek, ezért megkérdeztem néhány idősebb rokonomat. Mint megtudtam, akkoriban még nem igazán játék, inkább édesség, vagy gyümölcs került a fa alá. A kisebbek a nagyobbak segítségével maguk készítették a játékaikat. A kisfiúk kedvelt játéka volt például a „bilickézés”. A bilickét (mindkét végén hegyes fadarab) egy lyuk fölé helyezték, majd a bilicke bottal alulról felütötték. A lányok cseszkóztak, mai nevén ugróiskoláztak. A facsigát a gyerekek maguk faragták kúp alakúra és „csigaostorral” hajtották. Télen szánkóztak, fából korcsolyát csináltak, meglepően egyszerű módon: egy fadarab tetejére bőrszíjat erősítettek, az aljára két rézdrótot ragasztottak, olyan volt mint egy papucs. Csúzlival lőttek célba, csak egy „Y” alakú fadarab, meg egy gumikesztyűre, vagy cipőnyelvre, ami a kilövést szolgálta. Elképesztő milyen kreatívak voltak!
Köszönöm a szakszerű és kedves ellátást, köszönöm a tisztaság, felszabadultság élményét. Köszönöm, Sayour Rim. VCZA
ÚJ SZÁMÍTÓGÉPEK Ahogy már sokan láthatták, a 200-as informatika teremben új álló gépházak vannak, amelyeket a jobb helykihasználás érdekében állították be. A jövőben sor fog kerülni a többi info terem gépeinek cseréjére is. Fontos azonban hogy vigyázzunk rájuk, ne rongáljuk őket.
ŐSZI SZÜNET Kipihentem a suli fáradalmait, sokat aludtam. Tévéztem, DVD-ztem, de azért arra is jutott idő, hogy anyának egy kicsit segítsek. Sokat olvastam, könyveket és magazinokat is. Közben beteg tesómat ápolgattuk. Minden nap 10 óráig tudtam lustizni, de apa egyszer-kétszer kimaszszírozott az ágyból. A szünet legkellemesebb pillanatait, a háziállatokkal töltöttem, a birkákkal, nyuszikkal és a kutyámmal foglalkoztam. A birkákról annyit kell tudni, hogy 3-an vannak, egy anya és két kis birkakölyök, nagyon játékosak, göndörödő, fehér gyapjuk van. Nem csináltam túl sok mindent a szünetben, de azért jól éreztem magam. Kár, hogy ilyen hamar vége lett. Eperke
Eperke
MIRCI Ha egyszer valami beindul… akkor bizony jön „csőstül”… Igen, mostanában mást sem teszek, csak temetek, siratok… Nehéz teher, szép emlékek, fájó percek. Tegnap mécsest gyújtva búcsúztam imádattal szeretett cicámért, aki hosszú szenvedés után ment el… Örökre. Kidobott kis jószág volt, megunt árva. Befogadtam, etettem, szeretgettem. Nálunk otthonra lelt. Bújt, hízelgett, dorombolt naphosszat. Gondoskodásom ragaszkodásával hálálta meg. Nap mint nap. Érte, Miatta érdemes volt sietnem a munkából, mindig az éltetett, mit tartogat az újabb nap Mircivel. Milyen örömöt, milyen csodát. Szép, igazán felejthetetlen volt az együtt töltött idő. Megbetegedett, náthás lett, rögtön orvoshoz vittem. Jó barátnőm segítő hozzáállása révén megkülönböztetett, soron kívüli ellátásban részesült… Szuri, vitaminok, megint szuri, kényeztetően ínycsiklandozó falatok… Sajnos egyik sem használt. Lehet, hogy annak idején, még az előtt, mitől ismeretségünk datálódott volna, megfázott. Voltak már hidegek, nincs kizárva, hogy akkor szedett össze valamit. És tegnapig bírta. Tudom: „Ne sírj, hogy vége, örülj, hogy megtörtént!” Igyekszem ezekkel a gondolatokkal túlélni a fájdalmat, amit Mirci halála okozott. Hiszem, hogy sikerül. Mert örülök, hogy Ő volt nekem. És lesz is. Mindörökké. A szívemben. VCZA
7. oldal
TUDJUK, HOGY ÍRSZ Az Underground Kiadó nemrég befejeződött szépíróversenyén az ajkai bródysok kimagaslóan jól álltak helyt, bebizonyítva ezzel, hogy az alma máterben igazi nyelvi-stilisztikai nevelést kapnak, valamint hogy maguk is, irodalmi érdeklődésükön túl, meglehetősen jól forgatják azt a bizonyos pennát. Dicséretesen szép eredményeikről (a beküldött több mint 450 pályamű közül az ő alkotásaikat fogják megjelentetni egy hamarosan megjelenő gyűjteményben ) kérdeztük őket. Draskovics Tamás már régóta a betűk bűvöletében él, elmondása szerint régóta szerelmes a szép szavakba, éltének meghatározójaként beszél az irodalomról, és arról az erőről, amit számára az olvasmányok nyújtanak. Ebből az erőből táplálkozik saját merészsége, nevezetesen, hogy gondolatait betűkbe szedve tudassa érzéseit, gondolatait a világgal, ossza meg képzelete szüleményeit társaival, ismerőseivel, s akár még ismeretlenekkel is. Nem tagadja, a gimnáziumi magyar óráknak oroszlánrésze van jelenlegi sikerében (magyar tanára tulajdonképpeni mentora is, aki az írás alatt folyamatosan hasznos tanácsokkal látta el, ötleteket adott, csiszolta a Tamás-kristályt, hogy aztán az, minden pompájával kápráztathassa el az olvasóközönséget ). A pályázatra beküldött novellája történelmi ihletettségű, a szereplők, bár kitalált személyek, bármelyikőnk nagyapjai, ükapjai lehetnének, az események szálai izgalmasan szövődnek egymásba. Háborús történetet írni, Tamás szerint mindig jó, kelendő és hálás feladat, egyrészt mert a hősök tiszteletére, múltunk elfogadására nevel, másrészt mert izgalmas fordulatai szinte elénk varázsolják régi idők nagy harcait, lehetővé téve, hogy könnyebben megértsük múltunk miértjeit. A lelkes tollfogató rég dédelgetett álma vált valóra azáltal, hogy megjelenhet aprólékos gonddal írt története. Éjszakai szárnypróbálkozásairól tulajdonképp még szűk környezete sem tudott, mindenkinek igazi meglepetés Tamás írói döbütálása. Az első sikeren felbuzdulva máris a következő történet érik a fejében, és mindezek mellett komoly elgondolásai, tervei vannak a könyvkiadással is kapcsolatban. Perger Viktor is szívesen kalandozik a fantasztikum világában, szeret olvasni, élvezi a betűk varázslatát, az oldalak varázsszőnyegén történő utazást, de mint mondja, igyekszik megmaradni a realitás talaján, sosem „száll messze”, s ismerve az emberi lét határait, épp a könyvek, az olvasás segítségével képes különbséget tenni jó és rossz, helyes és gyarló közt. A betűk szerelmese már kiskora óta szívesen vesz kezébe könyvet, s bizony, már régóta kacérkodott a gondolattal, hogy ő maga is megpróbálkozik az írással. Első „színrelépése” e mű, a második olyan novella, mely a hamarosan megjelenő gyűjteményben helyet kapott. Álombéli, álomba ringató, álomfejtő történet az övé, mely az „Ajtók mögött” címet viseli. Érdekes, több síkú cselekmény( kafkai indíttatás érezhető rajt), matematikai precizitással kidolgozott karakterek (az író korát meghazudtoló emberismeretről adva tanubizonyságot ) , álom-földi helyszínek virtuóz váltakozása teszik lehetővé, hogy a novella lehetetlen legyen. A sorok olvasatják magukat, s bár nem feltétlen érződik, a szerző mégis elárulta, „útközben”, a történet szövése alatt találja ki a következő lépéseket, a nem várt reakciók tehát annak tudhatók be, hogy a másodperc tört részének szülöttei. Igai kis „isteni” szikrák. Melyek aztán összeállva alkotják meg Viktor történetét. A végzős gimnazista osztálytársai büszkék Viktor sikerére, a család szintén nagyon örül, hogy gyermekük ezt az oldalát is megmutatta a nagyvilágnak. Terveik és álmaik szerint nem először és utoljára. A folytatás már most körvonalazódni látszik Viktor fejében. A novellák, elbeszélések világának talán legszakavatottabbjai a nők. A novellapályázatra beadott pályamunkák nagy többségét is lányok írták, közülük is a legjobbak közé magasodik az újságírótanoncként már bizonyított Bognár Mariann. Az iskolai magyar órán egy óvatlan (de minden bizonnyal tudatos! ) „elszólás”, figyelemfelkeltés hangzott el azzal kapcsolatban, hogy van ez a lehetőség, s az érdeklődők megpróbálhatják. Egy bő hét évődés után vette Mariann a bátorságot, s nekiállt-nekiült az írásnak. Édesanyja bátorítása természetesen még nagyobb erőt és hitet adott az amúgy szerénységéről elhíresült tanulónak. Története egy idős asszonyról szól, akit a háború elszakított szerelmétől, s aki azóta is keresi azt a régi érzést, azt a szívdobbanást, azt a bizsergést. Sok-sok év eltelte után adatik meg, hogy álma valóra váljon, s ismét szemtől szembe állhasson fiatalkori szerelmével. Lányos-romantikus vonulatba ágyazva Mariann igen komoly emberi értékek nyomába ered, bepillantást enged a lélek mély bugyraiba, s fiatal korát meghazudtoló bölcsességgel ír a háború, a szerelem, a menny és a pokol keltette érzésekről. Hihetetlen boldogsággal éli meg, hogy kis műve bekerült a válogatásba, s mint mondja, ez visszaigazolása eddigi szorgalmának, nyitottságának, ügyességének, és egyúttal bizonyítéka annak is, hogy tolla, melynek útját szíve vezérli, nagy csodák leírására képes. Önbizalmat is nyújt számára e megjelenés, mert mint mondja, eredendő szerénysége, visszafogottsága, csendessége, a mai vibráló-nyüzsgő világban nem egyszer már kirekesztettségre kényszerítette. De most, az írás által kiteljesedhet minden gondolata, megoszthatja a lelkében élő szépséget, jóságot azokkal, akik szomjazzák az értéket, a hittel, jóval teli üzeneteket. Sikerén felbuzdulva Mariann is komolyan gondolkozik a folytatásban, de mindenekelőtt egy szép érettségit szeretne a zsebében tudni. A nagy megmérettetés után biztos, hogy hallat még magáról. Mindhárom ifjú novellista fenti eredményével, sikerével öregbíti alma máterének hírnevét, s döbütáló műveik egyúttal az írói pálya rögös útjára is meghívóul szolgálhatnak. VCZA
8. oldal
AMIKOR AZ IDŐJÁRÁS KÖZBESZÓL
ÚJ DIVAT
Mindenkivel előfordult már, hogy le kellett mondania bizonyos dolgokról, eseményekről, élményekről és kalandokról az időjárás miatt.
Nemrég kipróbáltam ezt a ruhadarabot, amit a derekadra húzva megelőzheted a kellemetlen vesegyulladást és még csinos is. Puha, kényelmes és testhezálló divat-kiegészítő, amit bármi alá felvehetsz. A télen kilógó derekak divatja úgy tűnik, kezd lejárni.
Szerencsére nem egy Kafka regényben vagyunk, ahol a természetfeletti irányít mindent, hanem a való életben, de azért olykor úgy érezzük, mégiscsak az időjárás kezében van a sorsunk. A hirtelen hideg sokunk számításait keresztülhúzta: valaki órákig egy másik városban ragadt, valaki pedig el sem tudott indulni az úticélja felé. Egy szó, mint száz: emberként szeretjük, ha a dolgok úgy történnek, ahogy mi akarjuk, és ezért teszünk is, ám hiába van hatalmunk a világ nagy része felett, az időjárás még a mi „hatalmas” kezünk közül is kicsúszik, s úgy ajándékoz, meg vagy éppen büntet minket, ahogy az ő kedve tartja. Mi pedig kénytelenek vagyunk elfogadni. Véber Virág
Két szőke nő beszélget. - Képzeld idén a karácsony pont pénteki napra esik! - De remélem nem 13-ára... **** A skót kisfiú megkérdezi az apjától: - Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt? - Parketta, kisfiam.
CÉLKERESZTBEN SAVARIA A hűvös szélben egy kis csapat várt a Szombathelyre tartó vonatra. Megérkezésünkkor nagyon korrektül fogadtatásban volt részünk. A szombathelyi kommunikáció szakos egyetemistákkal találkoztunk. Bevittek bennünket a helyi rádióba, tévébe, szerkesztőségbe. Érdekes dolgokat láttunk, hallottunk, sok tapasztalattal gyarapodtunk. Élménydús nap volt, amelyre minden bizonnyal sokáig emlékezni fogunk. Hanis Patrícia
ENNYI KALÓRIA ÉG ☺ Ablaktisztítás:215 Portörlés:200 Porszívózás:320 Felmosás:380 Vasalás:150 A kutya megfürdetése:200 A karácsonyfa elcipelése a kocsiig, majd a lakásba:100 Karácsonyfa díszítés:70 Sütés-főzés:220 Bevásárlás:230 Ajándékcsomagolás:150
Én azt hiszem beszerzek magamnak egyet, te is?
AKI TUD, SEGÍT Az ajkai iszapkatasztrófa áldozatai, túlélői hihetetlen nagy összefogásnak lehetnek mind a mai napig tanúi. Mindenki gyűjt nekik, mindenki segíteni akar, mindenki, erejéhez mérten igyekszik enyhíteni a borzalmat átéltek fájdalmát. A Bródy Imre Gimnázium és AMI is három diákot és két pedagógust igyekezett felkarolni, segíteni a bajban. Az alma máter gyűjtéséből rekordidő alatt lett rekordmenynyiségű ruhanemű, élelmiszer, tisztasági-és használati cikkek és természetesen pénz is. Nem csak a károsultakkal napi kapcsolatban lévők adakoztak, hanem igen hamar, dicséretes hozzáállással mutatkozott meg a gimnázium partnerintézményeinek a jószívűsége is. A budapesti bródysok a napokban érkeztek komoly segítséggel Ajkára. A „delegáció” nagyvonalú pénzadományából az iskola három tanulója részesült. A határon túli testvérkapcsolat is a bajban mutatkozott meg igazán: Észak-Németország Sulingen városából küldtek diáktársak és kollégák egy gáláns felajánlást. Mindenképp megemlítendő hogy ezek a német fiatalok és tanáraik, hogy gyűjtötték össze a támogatásra szánt összeget: A sors fintora, hogy a katasztrófa bekövetkeztekor a német diákok épp Ajkán, és épp a Bródyban vendégeskedtek, s tulajdonképp „elsőkézből” értesülvén a borzalmakról, szemtanúként élték át és élték túl a sokak számára túlélhetetlent. A sokkoló események hatása alatt utaztak haza, és otthon első dolguk volt, hogy valamit kitaláljanak, hogy tudnának enyhíteni a károsultak fájdalmán. Diákok és tanárok egyaránt Szorgos-gyors maffinsütésbe fogtak, s a finomságok eladásából származó nem kis összeget utalták át Ajkára, a Bródyba, az érintetteknek. Három tanuló és két devecseri pedagógus kapta kézhez a fent említett adományt. Mindkét segítség nagyon jól jött, az utalványok ill. pénzösszegek átadását-átvételét minden résztvevő megkönynyezte. A segédkezet kapók mindegyike azt nyilatkozta, hogy a pesti és a német figyelmesség-együttérzés is meghatotta, a kapott összegeket elsősorban albérletfizetésre, használati tárgyak megvásárlására fordítják. Időben jött, jól jött a segítség. Felemelő volt látni és érezni, hogy mekkora az összefogás a bajban. Kívánom azonban, hogy legközelebb egy kellemesebb, szebb, örömtelibb ügy érdekében kelljen összefognunk. Magyaroknak és németnek egyaránt. VCZA
