Kedves Dániel! Köszönjük szépen leveleidet és a felvetett témákat. Tisztában vagyok vele, hogy Te határozottan ateista világképpel rendelkezel, és hogy ezt aktívan terjeszteni is igyekszel különböző fórumokon. Természetesen tiszteletben tartom a meggyőződésedet, csupán a „nyílt kártyákkal” való játszás kedvéért említem ezt. Ugyanis tapasztalataim szerint a szélsőséges ateista felfogással rendelkező emberek egyszerűen tartanak az intelligens tervezettség szemléletmódjától, ezért gyakran próbálják félreinterpretálni, tudomást nem venni a valós állításairól, illetve hamis érveket alkalmazni vele szemben. (A szabályos és szabálytalan érvelésről itt olvashatod egy cikkünket.) A másik tapasztalatom, hogy általában nem is próbálják venni a fáradságot, hogy megismerjék a tervezéselmélet érveit, mégis hangzatos frázisokat hirdetnek róla. Ennek ellenére válaszolok a leveledre, bízva a Te őszinte hozzáállásodban a témát illetően. Az intelligens tervezettség kutatásának tudományos lehetőségei Az egyik téma, amit feszegetsz a leveleidben, hogy az intelligens tervezés (intelligent design, ID) módszertana és következtetései nem mutatnak-e túl a tudomány keretein. A válaszunk határozottan az, hogy nem. A tervezéselmélet a tudományos módszertant követve jut arra a konklúzióra, hogy az élő és élettelen természet egyes aspektusai értelmi befolyás nyomait hordozzák magukon. A tudomány ugyanis alkalmas a tervezés (valamely tudatnak az anyagra gyakorolt, szándékos elrendező tevékenységének) a vizsgálatára. A példának okáért a törvényszéki orvos-szakértő egy sérült vagy halott test vizsgálata alapján általában véleményt tud alkotni arról, hogy egy adott sérülést vagy a halált természetes okok, vagy pedig értelemmel rendelkező ok, vagyis emberi akarat idézte elő (puszta kezes vagy fegyveres támadás, mérgezés stb). Tehát az akaratlagosságot, egy értelem esetleges hatását keresi egy testen. Egy másik példa a régészek azon törekvése, hogy beazonosítsák a múltban élt emberek által készített, a föld mélyén vagy felszínén található tárgyakat vagy épületeket. Rendelkeznek egy sajátos kritériumrendszerrel, amellyel vitás esetekben – például egy ökölnyi méretű kő esetén – eldöntik, hogy pusztán spontán természeti folyamatok (egy szikla széttöredezése stb.) eredményeként jött létre, vagy pedig olyan jelek találhatók rajta, amelyek emberi (értelmes) megmunkálásra utalnak. Harmadik példánk az űrkutatás, azon belül a más bolygókon való élet utáni kutatás. Ennek részeként hatalmas „fülekkel” (rádióteleszkópokkal) pásztázzák az égboltot, hogy megállapítsák, érkeznek-e olyan szabályos elrendezettséget mutató rádiójelek, amelyek kétségtelenné teszik, hogy valaki e rádióhullámokat szándékosan indította útjára. E három példa arra utal, hogy a tervezettségre való következtetés módszere különböző tudományterületeken kifejezetten része a tudományos vizsgálatoknak, vagyis ez az ilyen típusú vizsgálódás a tudomány részét képezi. A következő kérdésünk, hogy felteheti-e a tudomány azt a kérdést, hogy az élő szervezetek vajon magukon viselik-e tervezettség szimptómáit. A válasz pedig az, hogy miért ne tehetné fel. Ez egy legitim tudományos problematika. Miért kellene tabuként kezelni? Az élő szervezetek elemzése a tervezettség szempontjából persze összetettebb feladat, mint egy
1
marokkő vizsgálata, hiszen az élő szervezetek anyagcserét folytatnak, szaporodnak és generációról generációra bizonyos mértékű változásokat mutatnak. Ennek ellenére a kérdés feltehető, és kidolgozható egy metodika, ami alapján az élőlényeket vizsgálat tárgyává tehetők a tervezettség kérdése szempontjából. Hogyan jöhetünk rá, hogy tervezettek-e az élőlények? Több felől indulhatunk. Az egyik lehetőség, hogy azt nézzük meg, vannak-e olyan szervek, „biorendszerek” az élőlényeken belül, amelyek olyasfajta komplexitást mutatnak, amely nagy valószínűséggel, vagy bizonyosan nem jöhetnek létre a természeti törvények, illetve az élőlények ismert változásai (mutációk) és kiválogatódásuk (szelekció) révén. Ha csupán ilyen tudatlan folyamatok alakították volna az élőlényeket, akkor minden biológiai rendszernek apró lépésenként kellett volna kialakulnia, olyan lépcsőfokokon keresztül, amelyek mindig működőképesek (hasznosak). A feltételezett lépéseknek hasznosaknak, vagy legalábbis semlegesnek kell lenniük, és összhangban kell állniuk az általunk megfigyelt genetikai jelenségekkel, mutáció-típusokkal. Sok esetben úgy tűnik, hogy az élő szervezetek már sejtalkotóikat tekintve is olyan összetett organellumokkal (sejtszervecskékkel) rendelkeznek, amelyek kialakulása gyakorlatilag lehetetlennek tűnik az ismert biokémiai folyamatok, vagy lépésenkénti evolúciós fejlődés révén. Miért? Mert ezek a szervecskék egyszerűsíthetetlenül összetettnek tűnnek, vagyis ahhoz, hogy el tudják látni a feladatukat, minden alapvető „alkatrészüknek” egy időben a helyén kell lennie – vagyis nem jelenhettek meg fokozatos úton. De fincsi kód Egy másik kutatási irány a biológiai információ eredete utáni nyomozás. A fehérjék felépítését kódoló DNS-molekula hatalmas mennyiségű információt hordoz. Már egy baktérium felépítését és működését meghatározó DNS is több millió nukleotid-egységből épül fel, melyeknek szinte mind pontos sorrendben kell követniük egymást, hogy a baktérium életképes legyen, és a DNS információbázisa alapján működőképes fehérjék jöjjenek létre. A DNS alkotóelemei (a négyféle nukleotid) úgy követi egymást, mint egy betűk egy könyvben. Ahogy a könyvben a betűk sorrendje hordozza a jelentést (az információt), úgy hordozza a nukleotid-egységek sorrendje a genetikai kódot. Az információelmélet alaptétele szerint információ csak tudatos közlőtől származhat. Nem ismerünk olyan természeti folyamatot, amely bármennyi idő alatt ilyen meghatározottan összetett információstruktúrát tudna létrehozni. Ráadásul senki nem tudott olyan természeti körülményeket mutatni (vagy laboratóriumban modellezni, vagy akár elméletben leírni) amelyek között a kémiai törvényeivel és a valószínűség-számítással összhangban ilyen életképes és információ-gazdag rendszerek képződhetnének. Mit nevezünk meghatározottan (vagy specifikusan) összetett információnak? 1. Egy pár betűből álló szó, mondjuk az, hogy ATOM, meghatározott (felismerhető, jelentéssel bír, egy előzetes ismert betűképre hasonlít), de nem különösebben összetett. Betűkockával dobálózva nem túl kis valószínűséggel ez a szó megjelenhet előttünk az asztalon. 2. Az, hogy QMKFHINYPDFHBJÉFALKGLTLGAGSKHNHGWEŐRRTZZUDMB egy olyan betűhalmaz, amely összetett, de nem meghatározott, nem felismerhető, nem hordoz jelentést. A véletlen könnyen tud ilyenfajta komplexitást eredményezni.
2
3. Az a karaktersorozat, hogy FEFEFEFEFEFEFEFEFEFEFE bizonyos mértékig szintén összetett és nem meghatározott, mert nem hordoz jelentés, nem hasonlít egy korábbról ismert mintára (szóképre). Ráadásul repetitív (ismétlődő) ezért az általa hordozott információtartalom csekély, egy egyszerű algoritmussal leírható. Ilyenfajta információk könnyen keletkezhetnek természeti erők hatására, mint például egy homokdűne hullámai. 4. Ellenben az információ következő típusa meghatározottan összetett. Vegyük például ezt a mondatot: AZINTELLIGENSTERVEZETTSÉGJELEIFELISMERHETŐEK. Ez a mondat erősen összetett, mert sok betűből áll, amelyek nem matematizálható szabályszerűséggel követik egymást. Ugyanakkor a mondat specifikus (meghatározott), mert egy előzetes kódrendszer (a magyar nyelv) által definiált szavak nyelvtanilag megfelelő, számunkra értelmet hordozó sorrendjéből áll. Ha egy ilyen mondatot látunk kirakva a betűkockákból, akkor azt fogjuk gondolni, hogy valaki direkt kirakta őket, nem pedig azt, hogy csak véletlenszerűen kiborultak a dobozukból. Természetesen matematikai esélye annak is van, hogy ez a mondat kijöjjön magától, de ez az esély csak csillagászati számokkal kifejezhető. És minél hosszabb mondatról van szó, ez a szám hatványozódik, vagyis a véletlen kialakulás esélye (mondjuk egy könyvtárnyi könyv betűsorrendje esetén) végtelenül elenyészővé válik. A fentiek közül melyik információtípusra hasonlít az élőlényekben található genetikai kód, vagy a fehérjemolekulák aminosav-sorrendje? A meghatározottan összetett típusú információra, annak is egy rendkívül terjedelmes változatára, tekintetbe véve a sokmillió, szigorúan előírt (a természet törvényeiből nem következő) sorrendben sorakozó nukleotidot (vagy ha a fehérjéket nézzük, akkor az azokat alkotó aminosavakat). Ilyen fajta információ sohasem képződik magától a természetben. Csak akkor, mikor az információt hordozó anyagi összetevőket valaki tudatosan elrendezi. Életre tervezve Létezik egy tervezést sejtető kozmológiai érv is, melyről csak röviden teszek említést. A kozmosz fizikai állandói olyanok, hogy éppen lehetővé teszik a létezésünket. Több tucat fizikai és kémiai törvényszerűségnek kell pontosan olyannak lennie, mint amilyen most, ahhoz, hogy létezhessünk és levelezhessünk. Például négyféle erőt, kölcsönhatást tartunk számon: gravitáció, az erõs atommag kölcsönhatás, a gyenge atommag kölcsönhatás és az elektromágnesség. Ha ezek mértéke eltérne a jelenlegitől, akkor a világunk összezuhanna, vagy szétrepülne. A fizikai törvények tehát „finomhangoltnak” tűnnek, amit könnyen lehet értelmi befolyásnak tulajdonítani. Persze valaki azt is feltételezheti, hogy sokmilliárdnyi univerzum létezik, és csak a miénk véletlenül pont olyan, hogy a fizikai törvények lehetővé teszik benne az élet létezését. Ennek a „multiverzum” feltételezésnek azonban semmiféle empirikus támasza nincs, nem is beszélve arról a lehetőségről, hogy mi van akkor, ha az összes többi feltételezett univerzum is épp ugyanolyan, mint a miénk… Az intelligens tervezettség megközelítése tehát ilyen pozitív megfigyelések és érvelés alapján következtet arra, hogy az univerzum és az élet nagyobb valószínűséggel megtervezett, mintsem vak természeti erők csapkodásának az eredménye.
3
Szellem az anyag felett? Az intelligens tervezettség kutatása tulajdonképpen nem arra irányul – nem tud annak kiderítésére irányulni – hogy az esetleges, anyagot elrendező értelem milyen formában létezik. A tapasztalatainkat és a logikát használva egyszerűen csak az értelmi befolyás hatását keresi – éppúgy, mint a fentebb említett törvényszéki orvos, a régész, vagy a más bolygókon lévő, kommunikatív értelem után kutató csillagász. Tehát a megfigyelések, valamint az abból levonható következtetések módszerével dolgozik, ami a tudomány jellemzője. A tudatosság befolyásának jeleit keresi az anyagban; tudatossággal pedig találkozunk a világunkon belül is, ebben önmagában nincs semmi misztikus. Természetesen az anyagra ható tudat alapvetően kétféle jellegű lehet: hozzánk hasonlóan „anyagba zárt”, vagy pedig anyag feletti. Ez a kérdés azonban irreleváns a tudatosság tényének szempontjából, amelynek felismerésére az ID törekszik. Tudományos módszerekkel maximum a tervezettség ténye állapítható meg (és ez tudományos alapú következtetés), a tervező értelem mibenlétére pedig tudományosan nincs válasz. Ha az erre vonatkozó válaszlehetőségek érdekelnek valakit, akkor a filozófiákhoz, a vallásokhoz, vagy a tudományos-fantasztikus regényekhez fordulhat. A tudomány szabályai Leveleidben többször hangot adsz annak a véleményednek, hogy a tudomány a jelenségeket anyagi okokra szokta visszavezetni, és úgy véled, hogy az intelligens tervezés gondolata nem lehet tudományos, mert nem anyagi okokra hivatkozik. A fentebb írottakból azonban nyilvánvaló, hogy ez a vélekedés nem állja meg a helyét. A tudomány nem csak a természeti erők működését veszi számításba, hanem sok tudományterületen számol az intelligens beavatkozás lehetőségével. Az intelligens tervezés ugyanis nem „természeti” és „természetfeletti”, hanem értelem nélküli (naturális) és értelmes (tudatos) okok között tesz különbséget. Ezt a különbségtételt pedig a tudomány már sok területen alkalmazza, így hát nincs benne semmi tudománytalan. A tudomány módszeréből egyáltalán nem következik az „értelmes okok automatikus kizárása”, hiszen ez esetben még a cipőnkről sem szabadna kijelentenünk, hogy mielőtt létrejött, először valaki bizonyára megtervezte. Természetesen az élet tervének forrása rejtélyesebb, mint az általunk ismert tárgyak tervéé. De pusztán amiatt, hogy egyes objektumok terveinek forrását ismerjük, mások forrását pedig nem, ezért még nem kell megtagadnunk a tervezettség opcióját (vagy tényét) ha az egyébként valószínűnek, vagy legalábbis lehetségesnek látszik. Az általad preferált „csak tudatlan okokra való hivatkozás” elve egy beszűkült, szemellenzős tudományt eredményezne, amely nem arra irányulna, hogy a kíváncsiságunk tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatban igaz válaszokat találjunk. Egy olyan tudományt, amely az ateizmus szolgálólányának szerepét töltené be. A tudománynak azonban nem az a dolga, hogy egy ideológia kiszolgálója legyen (bár láttunk erre példákat akár a hazai történelemben is), hanem hogy világnézeti korlátozástól mentesen keresse a választ a kérdéseinkre. A módszertani naturalizmus (a jelenségek anyagi okának kutatása) ésszerű elv a tapasztalható világ jelenségeinek vizsgálatánál, ám ésszerűtlen lenne a kutatást a világ, az élet eredetének kérdése esetén is eleve csupán materiális válaszlehetőségekre korlátozni. Hiszen az eredet problémájára nem egy, hanem kétféle típusú választ kaphatunk: a mindenség végső oka (1) nélkülözi az értelmet; (2) vagy pedig éppen hogy értelemmel rendelkezik. Nem zárhatjuk ki a kutatás kezdetekor – vagy jelenlegi fázisában – a tervezettség lehetőségét, mert könnyen
4
lehet, hogy ezzel azt a hibát követnénk el, mintha azt mondanánk, hogy keressük a 2x2 művelet megoldását, de a végeredményt csak akkor fogadjuk el, ha az egy páratlan szám… A tárgyak terve és az élet terve Írásodban azzal érvelsz, hogy a mesterséges tárgyak (például egy laptop) fizikai-kémiai elemzése alapján nyilvánvalóan megállapítható a tervezettség ténye, e tárgyak környezetüktől való (szerkezeti és funkcionális) eltérése alapján. Azt állítod, hogy az élőlények viszont a „részét képezik” a lokális és globális környezetüknek, ezért nem tervezettek. A gondolatmeneted logikája azonban téves. Való igaz, hogy az élőlények anyagcserét folytatnak a környezetükkel. Az a kijelentés azonban, hogy ettől a környezet „részét képeznék”, vagy hogy azzal azonos természetűek lennének, kolosszális humbug. Ez a kijelentés egyszerűen abból adódhat, hogy megszoktad az élők létezését, ezért egyszerűnek, a környezetükhöz hasonlónak hiszed őket. Valójában azonban az élet létezése a valóság legdöbbenetesebb ténye. Az élőlények több tekintetben térnek el a fizikai-kémiai környezetüktől, mint az ember alkotta tárgyak. Az élettelen világ atomokból és viszonylag egyszerű molekulákból áll, míg az élőlények testét kémiai szempontból hatalmas, összetett biomolekulák építik fel. Az élettelen természet tudatlan, míg az élők akaratlagos mozgást és más tevékenységeket végeznek. Az élettelen dolgok nem sokszorosítják magukat, míg az élők igen. Az élettelen világban relatíve egyszerű reakciók játszódnak le, míg a szervezetekben olyan bonyolultak a folyamatok, hogy ha gyáraknak nevezzük őket, még azzal is túlzóan leegyszerűsítően fogalmaztunk. Az élettelen dolgok a lebomlás, szétesés irányába haladnak, míg az élő szervezetekben hosszú időn keresztül épülő (és lebontó) folyamatok dinamikus működése, növekedés és fenntartás figyelhető meg. Az élők jellegét nem tudod levezetni az élettelen világ tulajdonságaiból, csupán egy materialista meggyőződésed van, hogy az anyag viselkedése elvezethet az élők létrejöttéhez, ám ezt sem részletesen levezetni, sem demonstrálni nem tudod. Az élet „gyártási technológiája” egyáltalán nem következik az élettelen környezet tulajdonságaiból. Ha egy laptopról azt mondod, hogy kémiai-fizikai tulajdonságai alapján nyilvánvalóan megtervezték, akkor mit kell mondanunk a legegyszerűbb egysejtűről, melynek környezetüktől való szerkezeti és funkcionális eltérésük messze-messze-messze meghaladja a laptopunk tulajdonságainak a környezetétől való eltéréseit? Ha a tervezettség kritériumának a környezet tulajdonságaitól való eltérést tekinted – amely ellen nincs kifogásom –, akkor semmit nem fogsz találni a világegyetemben, amit az élőlényeknél tervezettebbnek nevezhető. A fajok persze egymás környezeteinek is tekinthetők, hiszen egymásból/egymáson élnek. De globálisan tekintve az élet színpada az élettelen fizikai természet, amelynek tulajdonságaitól radikálisan eltérnek az élők világának jellemzői. Az élőlények valóban beleillenek a lokális és globális környezetükbe (képesek ott megélni), de miért kellene emiatt azt gondolnunk, hogy nem tervezettek? Csak azért, mert az ateista retorika éppen egy ilyen blöffel áll elő? Az élőlények környezetükkel való kompatibilitása jól, vagy inkább sokkal inkább érthető (sőt szükségszerű) abban az esetben, ha egy értelem konstruálta meg őket olyannak, hogy élőhelyükön létezni tudjanak. Miért következne az életképességükből a tervezetlenség? Miért nem éppen a tervezettség?
5
Meggondolatlan kijelentések Azt írod, hogy az életnek anyagi evolúciója van, és példának a magzati fejlődést hozod fel. Ez a példa azonban 100%-ig téves, hiszen a magzat méhen belüli életének sok hónapján keresztül életképtelen egyedül, míg a feltételezett evolúciós folyamatban az élőlényeknek folyamatosan, mindig életképesnek kellene lennie. Igaz, hogy a laptopnak gondolati evolúciója van, hiszen tervezőmérnökök gondolták ki. Éppen így igaz lehet, hogy az élőlények is gondolati evolúció eredményeként jelentek meg, mert valaki érdemesnek látta kitalálni őket. Nem csak egy számítógép létezéséből következtetünk joggal egy háttérben tevékenykedő értelem létére; a nagyságrendekkel komplikáltabb létformák létezéséből még jogosabban következtethetünk erre. Ha látunk egy tortát, tudjuk, hogy valakinek egy receptet és eljárási folyamatokat kellett követnie az elkészítéséhez. A torta anyagi minőségét nem tudjuk levezetni a liszt, a víz, a vaj és más összetevők létezéséből, valamint a fizikai és a kémia törvényeiből. Akármennyi ideig hagyod magukra a hozzávalókat (várhatsz akár tizenötmilliárd évet is), soha nem lesz torta belőlük. Mari néni szükségszerű. Vagy valaki más. Az a következtetés tehát, hogy a torta létrehozásához értelem szükséges, teljesen tudományos és a tapasztalatokból következő. Éppen így, az élet tortája – még ha magunkat is e torta részének tekintjük – joggal, racionálisan nevezhető cukrászmesteri alkotásnak. Igazad van abban, hogy a laptopok tervezésének feltétele az élet, pontosabban egy tudással rendelkező (tervezőképes) élőlény léte. Tévedsz azonban akkor, amikor azt próbálod elhitetni, hogy mivel a tervezettségnek feltétele az élet, ezért az életnek nem lehet feltétele a tervezés. Ez egy minden logikai alapot nélkülöző gondolatmenet, könnyen átlátható ateista szóbűvészkedés. Például te, mint élőlény, forrása lehetsz egy előre megtervezett festménynek. Azt jelentené ez, hogy a te testi mivoltodnak a létrejöttében nem játszhatott szerepet semmiféle értelem? Tudtommal két értelemmel rendelkező szülő is szerepet játszott a születésedben. Vagy rosszul tudom? Az emberi lény megalkothat rendezett dolgokat. Ám minden jel arra vall, hogy csak saját magánál egyszerűbb rendszerek létrehozására képes. Így teljesen józan (bár nem kizárólagos érvényű) az a következtés, amely szerint az embert – mint fajt – egy nálánál magasabb rendű értelem gondolhatta ki. Tehát könnyen elképzelhető, hogy a „természet laptopjai” megtervezésének egy másik, felettünk álló intelligencia a feltétele. Leveled szerint vannak, akik úgy érvelnek, hogy mivel nem megjósolható, hogy egy radioaktív anyagban mikor melyik atom bomlik el, ezért biztosan Isten dönti el, mikor melyik bomoljon le. Azt próbálod bizonygatni, hogy „az ID ugyanilyen”, mert szerinted az ID csupán azt állítja, hogy az evolúció (még) nem ad magyarázatot mindenre, ezért nem jó elmélet. Az ilyen kijelentések azok, amelyektől az intelligens tervezettség képviselőiben – ha nem lennének végtelenül türelmes emberek – felmenne a pumpa. Ez kijelentés és a hasonlatod csupán két dolognak lehet ékes bizonyítéka: a tervezési következtetésről való teljes tájékozatlanságodnak, vagy pedig a csalásra való hajlamodnak, hogy olyan módon prezentálsz egy álláspontot, ahogy azt annak képviselői nem teszik. Ahogy fentebb bőven részleteztem, a tervezettség mellett pozitív bizonyítékok vannak. Az evolucionista magyarázatok elégtelensége csupán nyilvánvalóbbá teszi egy ilyen teljesebb magyarázat szükségességét és létjogosultságát.
6
További fantazmagóriáid szerint „az ID kapásból olyasmit mond, ami túlmutat az anyagi világ keretein”. Egyrészt a tervezési szemlélet nem kapásból állítja, amit állít, hanem egy empirikus alapon álló, részletesen levezetett logikai folyamat eredményeként. Következtetése pedig egyáltalán nem a tudomány, csupán a materializmus halálát, valamint egy teljesebb tudomány kezdetét jelenti. Ez persze könnyen előidézheti az elkötelezett ateisták nyugtalanná válását, és akár olyan mellékhatásokkal is járhat, mint szédülés, émelygés, fejfájás és hőhullámok. (Életrajzírói szerint Darwin is ehhez hasonló problémákkal küszködött, egyesek szerint éppen saját következtetéseinek bizonytalansága, valamint elmélete negatív társadalmi kihatásaitól való félelme miatt.) Nyomozás a DNS forrása után Felveted, hogy a DNS-ben kódolt információ eredetének kérdéséhez kétféleképpen lehet hozzáállni. Az egyik, hogy azt feltételezzük, hogy az öröklés molekulája természeti úton jött létre, és a természeti folyamatokat vizsgáljuk, abban a reményben, hogy majd egyszer rájövünk, hogyan történhetett ilyesmi. A másik lehetőség, hogy elfogadjuk, hogy a DNS-t megtervezték. Ez utóbbit te „fantáziátlan” megoldásnak tekinted, ugyanakkor hatalmas fantáziád és a több évtizede ezzel foglalkozó kutatógárda képzelőerejének birtokában senki nem tud ilyen folyamatot részletezni vagy demonstrálni. Természeti körülmények között a DNS létrejöttének nincs esélye. Még szabályozott, steril laboratóriumi körülmények között is bűvészkedni kell a tiszta alapanyagok pontos adagolásával és a körülmények folyamatos szabályozásával, hogy rövidebb nukleotid-láncok jöhessenek létre. Persze rábízhatjuk a jövőre a dolgot, de nem ártana, ha a „természetben hívők” valamiféle becsült időtartamot kitűznének maguknak. Mennyi idő kell a megoldáshoz? Ezer év? Százezer? Egymillió? Egymilliárd? Mennyi időt ad magának egy ateista, hogy ha semmiképpen nem tudja levezetni az életet az anyagból, akkor széttárja a kezét, és azt mondja: „Hát, ehhez tényleg kellett valaki?” Vagy valójában ehhez semennyi idő nem lenne elég neki, mert úgyis csak világnézeti alapon áll a kérdéshez, és bármelyik időpillanatban azt tudja mondani, hogy „majd a jövőben”? A magam részéről semmilyen kifogást nem támasztok azzal szemben, hogy bizonyos emberek úgy döntsenek, hogy egész életükön keresztül egy olyan labirintusban szeretnének bolyongani, aminek minden valószínűség szerint nincs kijárata. Ez a szívük joga. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani azok jogát is, akik a maguk következtetési útján arra az eredményre jutnak, hogy ami tervezettnek látszik, az valóban megtervezett. Ez talán nem is olyan abszurd következtetés. Az intelligens tervezettség elmélete nem az alapján következtet a tervezettségre, amit nem tudunk a világról, hanem éppen az alapján, amit milliónyi mindennapi és tudományos megfigyelésünk alapján már tudunk a világ ok-okozati összefüggéseiről. Azt látjuk, hogy véletlenszerű, irányítatlan folyamatok nem hoznak létre magasan szervezett struktúrákat és információs rendszereket. Minden tapasztalatunk azt mutatja, hogy az ilyen rendszerek létrejöttéhez minden esetben értelmi behatásra van szükség. A természet könyve Egyetértünk abban, hogy a természetet tekinthetjük egy olyan könyvnek, amely egy megfejtetlen nyelven íródott, a tudományt pedig egy olyan törekvésnek, amely ezt a könyvet
7
próbálja megérteni, és igyekszik egyre többet megtudni magáról a nyelvről is, amelyen íródott. Kétféle megközelítésről teszel említést e könyv (példádban a DNS) eredetének megfejtésére vonatkozóan. Úgy fogalmazol – számomra döbbenetesen árulkodó és önleleplező módon –, hogy a tudományos út (vagyis az, amit te „tudományosnak” nevezel) nemcsak állítja, hogy a DNS-t természeti folyamatok hozták létre, hanem ebből az előfeltételezésből indul ki. Ez azt jelentené, hogy a tudomány művelői filozófiai alapon előre eldöntik, hogy mi az igazság, majd attól függetlenül, hogy a megfigyeléseikből mi következik, mindenképpen a filozófiai előítéletekhez ragaszkodnak. A valóság nem érdekli őket, az igazság még kevésbé. Ez a dogmatizmus lenne a tudomány?! Örülök, hogy elismered, hogy az élővilág tervezettsége egy valós lehetőség. Ugyanakkor messzemenően nem értek egyet azzal az elképzeléseddel, hogy ezt a lehetőséget nem szabad a tudományon belül megjeleníteni. Mert mi van akkor, ha a tervezettség igaz? Akkor lesz egy igaz válasz, meg lesz amellett egy „tudományos”? Valójában semmi nem indokolja, hogy a tudományt a materializmus rozsdás vasoszlopához láncoljuk. A tudás keresése egy szabad emberi vállalkozás, ahol a kutatók szabadon követhetik az ésszerű következtetések sorozatát, bárhová is vezessenek azok. Lehet – és valószínű – hogy nem fog mindenki egyformán gondolkodni a tudományos világban az élet és a fajok eredetétől. De a tudományon belül nem szabadna e témákat kisajátítani a materialista, ateista gondolkodók számára. A tudományos intézményrendszernek pedig nem szabadna újkori inkvizíciót folytatni másképp gondolkodó kollégáikkal szemben, ugyanazt a hibát elkövetve, amelyért oly gyakran okolják a „sötét középkor” intellektuális hatalmat gyakorló, pontosabban azzal visszaélő intézményeit. A tudomány nem a tiéd. A tudomány nem az ateistáké. A tudomány mindenkié. Üdvözlettel: Tasi István Kelt a Tudományos Gondolkodás Szabadságának Napján, 2009. február 12-én, Charles Darwin, az egyre inkább elavuló evolúciós ideológia előterjesztője születésének 200. évfordulóján.
8
