Kecskeméthy Győző. félmilliós sikkasztása. Öhler Katalin

Kecskeméthy Győző félmilliós sikkasztása Öhler Katalin

2011

Öhler Katalin

Kecskeméthy Győző sikkasztása

I. Tóth Zoltán Kör

Kecskeméthy Győző sikkasztása* 1901. november 14-én történt a Budapest kárára elkövetett legnagyobb értékű lopás. A tettest nem sikerült elfogni és felelősségre vonni, így a főváros kára sem térült meg. Az 1901. évi keresztmozgalom1 egyik vezéralakjának sikkasztása hatalmas port kavart mind a sajtóban, mind pedig a város vezetésében. A sajtó sokáig hibáztatta a városvezetést, gúnyolódott a nyomozás sikertelenségén. Az ügyben folytatott fegyelmi eljárás évekig tartott. A bűntett után több mint 30 évvel is jelentkeztek jutalom reményében emberek, akik tudni vélték, hogy hol tartózkodik, milyen álnéven él a sikkasztó. Alakja és tette az évek elteltével egyfajta mítosszá vált, rokonszenvet keltett, főleg a köznép körében. Kecskeméthy Győző olyan, akár egy alföldi betyár. Dalok, versek, ponyvák őrizték meg az utókornak.2

A sikkasztó Életút Kecskeméthy Győző 1878. május 10-én született Sümegen. 3 Édesapja Kecskeméthy Albert, nyugalmazott veszprémi városi mérnök, édesanyja Kovács Terézia. Vallása a keresztelési anyakönyve alapján római katolikus. Három bátyja a fővárosban dolgozott tisztviselőként. Rajtuk kívül két nővére is Budapesten élt, az egyik tanítónő, a másik pedig férjes asszony. Győző a személyi minősítő táblázata szerint 1899. augusztus 14-én lépett szolgálatba díjnokként Budapesten, a Számvevőségnél. Itt 1900. június 30-ig dolgozott, napi 3 koronás fizetésért.

Adópénztári

gyakornokká

1900.

július

1-i

hatállyal

nevezték

ki

az

Adófőpénztárhoz. Fizetése ekkortól évi 1000 korona.4 Egy éves próbaideje lejártával a budapesti tanács 1901. augusztus 29-i ülésén megerősítette gyakornoki állásában.

*

Jelen dolgozat Öhler Katalin: Gazdasági bűncselekmények Budapesten a 19—20. század fordulóján c., az ELTE-n 2011-ben megvédett szakdolgozatának részlete. 1 Az 1901. évi egyetemi keresztmozgalomról a Kecskeméthy Győző életútját tárgyaló fejezetben részletesebben is szó esik. 2 Szép Ernő versét ld. a Mellékletekben. 3 MOL A 3694 4 BFL VI.1409.c Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 23.107

1

Öhler Katalin



A Budapesti Napló 1901. november 15-i száma szerint a Magyar utca 23-as szám alatt álló épületben található IV. kerületi adópénztárban 1901 októberének elejéig a hadmentességi osztálynál dolgozott, majd rábízták a telek- és kereseti adónapló vezetését. 5 Itt Szimély Ede pénztárnok volt a közvetlen főnöke. A IV. kerületi adópénztár a főváros legforgalmasabb pénztára, ide folytak be a pesti pénzintézetek, bankok és részvénytársaságok adói.6 Kecskeméthy Győző gyakornoki állása mellett negyedéves joghallgató volt a Budapesti Tudományegyetem jogi karán. A hallgatói életben aktívan részt vett, erről a következő fejezetben bővebben szó esik. Sem a hivatalban, sem pedig a hallgatói életben végzett munkájára nem volt panasz. Munka- és hallgatótársai kedvelték. Valójában Kecskeméthy „zűrös” életet élt, sokszor párbajozott, adósságokat halmozott fel.7 Az egyik hetilap későbbi cikke szerint a hallgatói mozgalom egyik vezérénél a jellem, a meggyőződés, a tehetség és a becsület csak hazugság és álca, a „pénz volt lelkének igazi istene”.8

Kecskeméthy, a diákvezér A századfordulóra jelentősen megnőtt az izraelita hallgatók aránya az egyetemeken, az orvostudományi karon például több zsidó hallgató tanult, mint keresztény. 9 Ez a neokonzervativizmus megerősödéséhez vezetett, többnyire a dzsentri származású diákok körében. 1900 májusában az egyetem új épületét ismeretlenek megrongálták, letörték a díszként szolgáló kereszteket.10 Ebből az ügyből fejlődött ki az 1901. március 18-án kezdődött keresztmozgalom. Ennek során hallgatók kereszteket akasztottak ki az egyetemen és követelték, hogy minden teremben kint legyenek a feszületek.11 Az akció főszervezője az ebben az időben az Egyetemi Kör élén álló Keresztény Nemzeti Párt. Az egyetemi párt 1901 őszén adta ki a mozgalom

5

BUDAPESTI NAPLÓ, 6. évf. 315. szám. 6. o. BÉKÉS, 1966. 467. o. 7 A gyakornok 1901 nyarán megkereste a Könyves Kálmán Könyvkereskedelmi Részvénytársaságot, hogy havi 10 koronás részletfizetésre megvehesse a Pallasz-lexikont. A Társaság utánanézetett, hogy Kecskeméthy hitelképes-e, és azt a választ kapta, hogy költséges életmódja, adósságai miatt hitelre nem ajánlható. BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 324. szám. 8. o. 8 RENDŐRI LAPOK , 8. évf. 48. szám. 385. o. 9 KOVÁCS M., 2001. 49. o. 10 TAHY, 1941. 10. o. 11 SZABÓ, 1970. 492. o. 6

2

Öhler Katalin



programröpiratának tekinthető antiszemita hangvételű Nemzeti Ideált, melynek egyik szerzője maga Kecskeméthy Győző.12 Az adószámviteli gyakornokként dolgozó ifjú az egyetemi Nemzeti Párt tagja, valamint az Egyetemi Kör pénztárosa is volt.13 Az egyetemi ifjúsági életbe először a Kör 1901. május 19-i közgyűlésén kapcsolódott be, június 14-től október 20-ig a Kör pénztárosa volt. 1901. szeptember 7-e és október 8-a között pedig betöltötte az egyetemi Keresztény Nemzeti Párt elnöki tisztét.14 A Nemzeti Pártnak volt egy „kuruc-brigádok” alakítását kezdeményező mozgalma is, innen ered Kecskeméthy gyakori elnevezése a napilapokban: „kurucbrigadéros”. A párt elnökének, és az Egyetemi Kör pénztárosának sikkasztása azonban véget vetett a mozgalmaknak.

A sikkasztás 1901. november 14-e volt a negyedévi adók befizetésének határideje. Ezen a napon délután 1 órakor zárták le az adóbefizetéseket és nekiláttak a pénztári napló lezárásához és a napi mérleg elkészítéséhez.15 Összesen 777 ezer korona gyűlt össze. Ez az összeg a pénztári jegyzék szerint 293 darab ezer forintos, 690 darab száz forintos, 2090 darab húsz koronás és 850 darab tíz koronás bankjegyből, valamint 160 darab 5 koronás ezüstből, 650 darab egy forintosból és 600 darab egy koronásból állt össze. 16 Szimély Ede pénztárnok az összeget Leipold Lajos ellenőr, Kecskeméthy Győző és Győry István hivatalszolga jelenlétében fekete bőrtáskába tette, lezárta, majd a kulcsot Kecskeméthynek adta. 17 Bérkocsit fogadtak, a gyakornok és a szolga ezzel indultak a központi városházára. Győző a Magyar utca 2. számú ház előtt megállíttatta a kocsit és megkérte Győry Istvánt, hogy vigyen fel egy levelet a II. emeleten lakó dr. Dirscherhez. 18 A szolga levette nyakából a nehéz táskát, és felszaladt a levéllel a második emeletre. Ez idő alatt Kecskeméthy a nála levő 12

NEMZETI IDEÁL , 1901. Kecskeméthy neve a kiadó ezer magyar ifjú névsorában „egri Kecskeméthy Győző” alakban jelenik meg. 13 BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 315. szám. 6. o. 14 PESTI HÍRLAP, 23. évf. 317. szám. 9. o. 15 KIS UJSÁG, 15. évf. 315. szám. 5. o. 16 BFL VI.1409.c Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 11551 17 KIS UJSÁG, 15. évf. 315. szám. 5. o. 18 PESTI HÍRLAP, 23. évf. 316. szám. 9. o.

3

Öhler Katalin



kulccsal kinyitotta a táskát és gyorsan kivette belőle a pénz egy részét. Győry körülbelül 5 perc múlva visszatért, mert az orvost nem találta otthon. Ezután továbbindultak a központi városháza Városház utcai épülete felé. A városháza főkapujában Kecskeméthy kiszállt a kocsiból és a szemben lévő főposta felé sietett. Győrynek azt mondta, hogy feladja postán a levelet, menjen fel a pénztárba. A szolga elindult lassan a II. emelet 20. ajtó alatt található Adófőpénztárba, abban a hiszemben, hogy Kecskeméthy utoléri majd.19 Néhány perccel 3 óra előtt ért fel Hoffmann Sándorhoz, aki egyből kérdezte, hogy hol van a tiszt. Győry azt válaszolta, hogy találkozott valakivel a lépcsőn és azzal beszél. Erre az adófőpénztárnok elküldte, hogy keresse meg. Hoffmann Sándor Halmos János polgármesternek címzett levelében írja, hogy időközben eszébe jutott, hogy a pénztárnál több másolatkulcsot is tartanak a pénzszállító táskákhoz. 20 Az egyik ilyen kulccsal sikerült is kinyitnia a táskát öt tanú — Gescháder János adófőpénztári ellenőr, Keller Géza I. kerületi pénztárnok, Ruthner József III. kerületi pénztárnok, Enyingi Aladár II. kerületi helyettes pénztárnok és ifj. Madáry Gábor adófőpénztári gyakornok — jelenlétében.21 Hoffmann megnézte a pénztári jegyzéket és látta, hogy a táskából hiányzik 293 darab ezer forintos (586 ezer korona) és 200 darab tíz koronás (2000 korona), tehát összesen 588 ezer korona.22 Épp ekkor tért vissza Győry István a hírrel, hogy nem találja a gyakornokot. Hoffmann közölte vele, hogy a táskából hiányzik pénz, erre a szolga elmesélte, hogy Kecskeméthy megállíttatta a kocsit és őt az emeletre küldte, valószínűleg ekkor vette ki a pénzt a táskából.23 Hoffmann Sándor utasította a szolgát, hogy üljön kocsiba és menjen el a IV. kerületi pénztárba a felelős számadókhoz, hogy meggyőződjenek arról, nem maradt-e esetleg tévedésből ott a pénz. Szimély Ede IV. kerületi pénztárnok hamarosan megjelent a főpénztárban és elmondta, hogy a táskában a jegyzéken szereplő teljes összeg benne volt.24 Szimély ezután a rendőrkapitányságra bent bejelenteni a lopást, Hoffmann pedig értesítette Halmos János polgármestert, Lampel Hugó főszámvevőt és Fülepp Kálmán tiszti főügyészt.

19

BFL VI.1409.c Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 11551 BFL VI.1409.c 11551 21 BFL VI.1409.c 11551 22 RENDŐRI LAPOK , 8. évf. 49. szám. 397. o. 23 BFL VI.1409.c 11551 24 BFL VI.1409.c 11551 20

4

Öhler Katalin



A Kis Ujság 1901. november 15-én közölt, az eseményről íródott cikke egy kissé másképp írja le a sikkasztás felfedezése után történteket. 25 Eszerint a főpénztáros értesítette Halmos János polgármestert, Fülepp Kálmán tiszti főügyészt, Lampel Hugó főszámvevőt és Pesti Ferenc IV. kerületi elöljárót, majd a felsorolt tisztviselők mind összegyűltek Hoffmann Sándor szobájában és megkezdték a hivatalos vizsgálatot. A rendőrséget ekkor még nem értesítették. A vizsgálat mindent rendben talált, feljelentést csak ezután tettek Rudnay Béla rendőrfőkapitánynál.

Kecskeméthy menekülése és a nyomozás A bejelentés

után Rudnay magához

hívatta

Farkas Lajos

és

Arányi

Taksony

rendőrtanácsosokat. Detektívek kezdték keresni Kecskeméthyt szerte a fővárosban. Megállapították, hogy a sikkasztó a főpostáról a Koronaherceg utcába ment, ahol beszállt Erdélyi János 458-as számú bérkocsis kocsijába. A kocsis délután 4 óra körül tett jelentést a rendőrségen, mert utasa nem fizette ki a viteldíjat. Eközben egy Zsemba nevű rendőr is jelentést tett.26 Az illető rendőr a Hungária Szálló előtt posztolt a sikkasztás napján. Felfigyelt egy izgatott fiatalemberre, aki betért a szállóba, majd pár perc múlva kocsiba ült és a Keletihez hajtatott. A rendőr gyanúsnak találta, így ő is kocsiba ült és utána hajtott. Zsemba látta, ahogy a fiatalember leszáll a kocsiról és a pályaudvar éttermén keresztül a peronra megy. A rendőr is a peronra sietett, de éppen akkor, 3 órakor indult el a fiumei gyorsvonat és látta, ahogy a követett fiatalember felugrik rá.27 A kocsis ismeretlen személy ellen tett panaszt. Elmondta, hogy az illető a Hungária Szálló előtt ült be a kocsijába, majd a Keleti pályaudvarhoz hajtatott. Az utas azt mondta, hogy a 3 órakor induló berlini gyorsvonatot akarja elérni, de nem vitt magával poggyászt sem. Állítása szerint nem volt nála apró, ezért bement az étterembe váltani. Sokáig nem került elő, ezért a kocsis utána ment és végigjárta a berlini gyors fülkéit, de nem találta utasát, a fiumei vonatot pedig már nem volt ideje átkutatni. Ezek után tett panaszt a rendőrségen.28 25

KIS UJSÁG, 15. évf. 315. szám. 5. o. KIS UJSÁG, 15. évf. 315. szám. 5. o. 27 BUDAPESTI NAPLÓ, 6. évf. 315. szám. 6. o. 28 BÉKÉS, 1966. 468. o. 26

5

Öhler Katalin



A rendőrség a személyleírás alapján megállapította, hogy a rendőr által látott személy, és aki ellen a kocsis panaszt tett, ugyanaz a férfi. Nem más, mint Kecskeméthy Győző. Farkas tanácsos táviratozott a fiumei gyors minden állomására, hogy tartóztassák le a sikkasztót, a fővárosban pedig több detektív is kereste. A lapok ekkor még azt írták, hogy Kecskeméthy valószínűleg hamar kézre kerül. A rendőrség a következő személyleírást adta ki a sikkasztóról: „Mintegy 174 cm magas, sovány, halvány, sápadt, kerek arcú, beesett szürkés kék szemű, szemei körül karikák vannak, haja szőke, szemöldöke gyér szőke, szempillái szőkék, ritkák, szemhéjai veresek, álla hegyes, bajusza kicsi, vereses szőke, szakálla beretvált, homloka, orra, szája rendes, fogai épek, fején hátul haj által takart sebhely van, balkeze kisujján fonott aranygyűrűt, kis láncfüggelékkel szokott viselni. Beteges kinézése van, csak magyarul beszél veszprémi kiejtéssel. Szökésekor sötétkék posztó télikabátot viselt, fekete bársony gallérral, szürkés, kockázott ruhát, továbbá fekete kemény kalapot. Annak részére, aki Kecskeméthyt a pénzzel együtt kézre keríti, 4000 korona díj van kitűzve”29 A Magyar Királyi Belügyminisztérium által kiadott Rendőri Közlönyben 1901. november 19-én jelent meg a sikkasztó ellen a november 15-én kiadott elfogatóparancs.30 Két nappal a sikkasztás után arról írtak az újságok, hogy Kecskeméthy levelet küldött két hallgatótársának. Az egyik diák Horváth Aladár, az Egyetemi Kör alelnöke 35 forinttal jelentkezett a rendőrségen, melyet a neki küldött levél mellett talált. A levélben az állt, hogy 80 forintot küld adósságai törlesztésére, de végül nem annyit adott.31 A másik hallgató, Csollán Károly november 15-én 3 óra körül jelentkezett a rendőrségen. Ő 50 forintot kapott a sikkasztótól, bár a neki küldött levélben 500 állt. Csollán ezen kívül fontos vallomást is tett a rendőrségen. November 12-én este 7 órakor meglátogatta őt Kecskeméthy, és elkérte az indexét. Ez nem volt akkor nála, ezért megbeszélték, hogy Károly másnap fél 2-ig elviszi a hivatalba. Így is történt, a gyakornok azt mondta, kedvezményes operajeggyel szeretné meglepni a nagynénjét, és ahhoz kell a leckekönyv. Valószínű azért volt szüksége rá, hogy Csollán Károly nevét vehesse fel a szökés alatt. 32 Kiderült, hogy a

29

BUDAPESTI NAPLÓ, 6. évf. 315. szám. 6. o. RENDŐRI KÖZLÖNY, 1901. 184. szám. 31 PESTI HÍRLAP, 23. évf. 317. szám. 9. o. 32 BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 316. szám. 5. o. 30

6

Öhler Katalin



leveleket délután 5-6 körül adták fel 14-én, így a rendőrség azt gondolta, hogy a sikkasztó a fővárosban maradt. A rendőrök a IV. kerületi adópénztárban megtalálták Kecskeméthy indexét, melyből a sikkasztó kitépte a fotóját, vasúti igazolványán pedig szintén meg volt rongálva a kép, de ennek sikerült megszerezni a másolatát. Az Egyetemi Kör nyilatkozatot adott ki a lapokban tévesen közölt adatok kijavítására és saját maguk tisztázására. Ebben leírták, hogy Kecskeméthy 1901 májusa óta aktív tagja a hallgatói életnek, és június–október között volt a Kör pénztárosa. Utóbbi feladatát becsületesen és kifogástalanul hajtotta végre, ezt egy, a sikkasztás után tartott pénztárvizsgálat is bizonyítja. Kijelentették, hogy a lapokban megjelent állítással ellentétben a sikkasztó soha nem volt az Egyetemi Kör alelnöke. Állításuk szerint a keresztmozgalomban nem vett részt, neve nem szerepel a feszületeket kifüggesztő 102 hallgató között. Nemzeti Párti elnöki minőségében sem követett el szabálytalanságot, kiérdemelte társai bizalmát és szeretetét. A Pesti Hírlap azonban a közleménnyel ellentétben továbbra is azt vallja, hogy „biztos forrásból” tudják, hogy korábbi állításaik — miszerint a sikkasztó alelnöke a Körnek és elnöke a Nemzeti Pártnak a „mai napig”—megfelelnek a valóságnak.33 A Kis Ujság november 16-án arról adott tudósítást, hogy a sikkasztónak társa is volt, Szecsődy Kálmán személyében, ugyanis sokat érintkezett vele az utóbbi időben és jó viszony volt köztük.34

Szecsődyt Fiuméban kihallgatták, és igazolta, hogy nem érintkezhetett

Kecskeméthyvel a sikkasztás napján. A nyomok arra mutattak, hogy a tettes az adriai–tengerpart felé tartott. Hatalmas szerencséje volt a sikkasztónak akkor, amikor Dombóvárott az állomásfőnök felismerte és le akarta tartóztatni, de tiltakozására, hogy nem ő az, akit a rendőrség keres, továbbengedte utazni.35 A tettes Gyékényesen leszállt a vonatról és a déli vasúttal folytatta útját. Pragerhofban két órát töltött az állomás éttermében. Itt is szerencsés volt, ugyanis nem tudtak a sikkasztásáról. A rendőrség megküldte a személyleírását, de azt a Stadtpolizei-nak címezték, ami Pragerhofban nincs, mert ez csak egy állomás, így nem érkezett meg a távirat. 36 Később 33

PESTI HÍRLAP, 23. évf. 317. szám. 9. o. KIS UJSÁG, 15. évf. 316. szám. 4. o. 35 BUDAPESTI NAPLÓ, 6. évf. 318. szám. 5. o. 36 BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 318. szám. 3. o. Vö. KIS UJSÁG, 15. évf. 320. szám. A Kis Ujság közöl egy nyilatkozatot, melyet állítólag a dombóvári állomásfőnök adott ki. Azt írja benne, hogy ugyan átkutatták a fiumei gyorsvonatot, de nem találtak Kecskeméthyre hasonlító fiatalembert. Szerintük az sem igaz, hogy Gyékényesen leszállt volna, ugyanis a kalauz itt senkit nem látott leszállni a vonatról. 34

7

Öhler Katalin



beszámoltak arról, hogy az állomás éttermében két órát töltött a sikkasztó, nagyon idegesen viselkedett, és nem fizette ki a vacsorát. A pincér a vonat indulása előtt néhány perccel találta meg és odaadta neki a kalapját, Kecskeméthy pedig rendezte a számlát.37 A rendőrség nem közölt részleteket a nyomozásról, így rengeteg volt a találgatás. A Pesti Hírlap azt jelentette, hogy a volt gyakornok már hetek óta érintkezett egy uszályhajón alkalmazott férfi feleségével, és ennek a nőnek a segítségével Szerbiába szökött.38 Felröppentek a hírek, hogy a sikkasztó Fiumében van, akadt aki azt gyanította, hogy még mindig Budapesten. Százával érkeztek a jelentések a rendőrségre, a 4000 korona jutalom sok ember fantáziáját megmozgatta. A Budapesti Hírlapban jelent meg november 20-án, hogy a sikkasztó szökésének végcélja valószínűleg San Francisco. Több levelet találtak a lakásán egy bizonyos Purt Ernőtől, aki hivataltársa volt Kecskeméthynek, majd megkárosította a saját öccsét és az Egyesült Államokba szökött.39 Azonban a férfi ezt a feltételezést cáfolta. Nemsokára bizonyossá vált, hogy a sikkasztó Triesztben tartózkodott. Innen Mestre felé utazott, ahonnan két irányba, Velencébe és Milánóba is folytathatta útját.40 A nyomozást kellemetlen letartóztatások kísérték, melyek jó alapot adtak a lapokban a rendőrség gúnyolásának. Egy fiumei vendéglőben például letartóztatták egy bécsi kalapgyáros fiát, mert azt hitték, hogy ő Kecskeméthy. A nyomozást Arányi Taksony rendőrtanácsostól Bérczy Béla rendőrkapitány vette át. A rendőrség két detektívet küldött Olaszországba Kecskeméthy után. A hírek szerint Triesztből Genovába utazott és ott a Buenos Aires felé tartó hajóra szállt. A Pesti Hírlap úgy tudta, hogy a rendőrök célja egy másik hajóval elé kerülni.41 Azonban egyáltalán nem volt biztos, hogy Kecskeméthyt üldözik, vagy csak valakit, aki hasonlít rá. Rudnay főkapitány levélben kérdezte meg Halmos János polgármestert, hogy a főváros hajlandó-e vállalni a sikkasztó külföldi üldözésével járó tetemes összegeket. A városi tanács november 20-án úgy döntött, fedezik a nyomozás költségeit, akár megtérül, akár nem.42

37

BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 322. szám. 6. o. PESTI HÍRLAP, 23. évf. 319. szám. 3. o. 39 BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 320. szám. 7. o. 40 PESTI HÍRLAP, 23. évf. 320. szám. 8. o. 41 PESTI HÍRLAP, 23. évf. 324. szám. 10. o. 42 BFL VI.1409.c Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 38

8

Öhler Katalin



November vége felé a lapok egyre kevésbé hittek a sikkasztó kézre kerítésében. A megjelenő cikkek is egyre rövidebbek, a nyomozásban kevés az új fordulat. Eközben folytak az érintettek kihallgatásai. November 24-én a hitelesnek tekinthető Rendőri Lapok is beismerte, hogy a nyomozás szálai Olaszországba vezetnek.43 Ugyanezen a napon elterjedt a hír, hogy elfogták a sikkasztót, de kiderült, hogy ez az állítás nem felelt meg a valóságnak. November 28-án a rendőrség újabb körözőlevelet bocsátott ki, melyben a tettesért járó jutalmat 20 000 koronára emelte. Ezen a napon Nizzába érkezett egy Csollán Károly nevű egyén, és itt betért egy játékbarlangba. Valószínűleg itt akarta Kecskeméthy az ezer koronás bankjegyek egy részét beváltani.44 A rendőrség később nyilatkozatot adott ki, hogy a Nizzában látott férfi nem a sikkasztó, hanem egy magyarországi fiatalember. November végére–december elejére biztossá vált, hogy Kecskeméthy Olaszországban van. Nagy port kavart a sajtóban három joghallgató ügye, kifigurázták letartóztatásukat és kihallgatásukat. A három hallgató nevét négy különböző napilapban háromféle leírásban találtam meg.45 Egyedül Bisitz Endre neve szerepel négyből háromszor ilyen alakban, egyszer pedig Bisitz Gyulaként. Ők November 16-án érkeztek Milánóba, ekkor ismerte fel Bisitz a pályaudvaron Kecskeméthyt, akivel mindketten részt vettek az egyetemi ifjúsági életben. Mivel a sikkasztás napján indultak Budapestről, így a három fiatal nem tudott az esetről. Pontosan nem tudni mi történt velük, ugyanis erről is minden lap másképp számol be. A Budapesti Napló szerint a detektívek megkérték Bisitzet, hogy utazzon velük a sikkasztó után, mert ő jól ismeri és segítheti a nyomozást.46 A Kis Ujság szerint az utazó fiatalemberek Nizzába mentek, majd november 27-én érkeztek vissza a fővárosba, ahol már a pályaudvaron detektívek várták őket és talán azt hitték, hogy az egyikőjük Kecskeméthy. Ezután a rendőrök kihallgatták őket, a fiatalok pedig elmondták, hogy látták a sikkasztót. 47 A Pesti Hírlap írta a legszínesebb történetet az esetről. Szerintük már Monte Carlóban és Nizzában is detektívek 43

RENDŐRI LAPOK , 8. évf. 48. szám. 390. o. KIS UJSÁG, 15. évf. 323. szám. 5. o. 45 A Pesti Hírlapban Bisitz Gyula, Szűcs Andor és Wellesz Imre a három joghallgató neve. PESTI HÍRLAP, 23. évf. 331. sz. 7. o. A Kis Ujságban és a Budapesti Hírlapban Bisitz Endre, Szűcs Illés és Szűcs Imre szerepel. BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 333. sz. 4. o. A Budapesti Naplóban Bisitz Endre, Szűcs Illés és Szűcs Andor a három fiatalember. BUDAPESTI NAPLÓ, 6. évf. dec. 4. 7. o. 46 BUDAPESTI NAPLÓ, 6. évf. 334. szám. 7. o. 47 KIS UJSÁG, 15. évf. 333. szám. 4. o. 44

9

Öhler Katalin



követték a fiatalokat, utóbbi városban pedig letartóztatták Szűcsöt, mert azt hitték ő a sikkasztó, ezután pedig Budapestre szállították, majd 24 órán fogva tartották és „folytonosan kihallgatásokkal zaklatták” őket.48 A Rendőri Lapok azt írja, hogy a hallgatókkal történteket a sajtó elferdítve közli, csak annyi történt, hogy a rendőrség részletesen kihallgatta őket miután visszatértek Budapestre.49 A december 3-i Kis Ujság szerint kiderült, hogy Kecskeméthy készült a lopásra, ugyanis a sikkasztás napján felajánlotta Szimély Ede pénztárnoknak, hogy hazaviszi kocsin. 50 Valószínűleg úgy tervezte, hogy a szolgát kiülteti a bakra, és amikor Szimély kiszáll, int, hogy induljanak tovább, és ekkor kipakolja a pénzt. Mivel a pénztárnoknak még maradnia kellett, ezért a „B terv” lépett életbe, és az előre bekészített levelet használta a már ismert módon. A Budapesti Hírlap december 6-án arról tudósít, hogy Bérczy Béla rendőrkapitány és a detektívek visszaérkeztek Olaszországból a fővárosba és ezzel véget ért a sikkasztó után a rendőri nyomozás.51 Január 5-én a Pesti Hírlap mellékletként megjelentetett egy levelet, melyet állítólag Kecskeméthy Győző küldött a szerkesztőségnek New Yorkból. Ebben azt írja a sikkasztó, hogy bánja tettét, és visszaadja a pénzt, ha beszüntetik ellene a büntető eljárást. 52 A rendőrség nem hitt a levél valódiságában. Ezek után egyre hosszabb idő telt el két, Kecskeméthy hollétéről szóló cikk megjelenése között. A Rendőri Lapok 1902. november 23-án írt újra az ügyről. 53 Ekkor arról tudósítanak, hogy a Pesti Hírlapnak küldött levél nyomán Markovics Imre rendőrfogalmazó két hónapja az Egyesült Államokba utazott. Nagy sikerrel nem járt a nyomozása, de megbizonyosodott arról, hogy a sikkasztó tényleg Amerikában van. Az első nyomra érkezése után két héttel lelt New Yorkban. Kiderült, hogy Kecskeméthy előkészítette a menekülése útját, és bűntársa is volt. Megtalálták a szállodát, ahol a testvéreként bemutatott partner várta. A nyomok innen Chicagóba vezettek, ahol az állítólagos bűntárs egy kanadai farm megvételéről tárgyalt, melyet végül nem vettek meg, de mezőgazdasági gépeket igen. Kiderült, hogy Cincinnatiban 48

PESTI HÍRLAP, 23. évf. 331. szám. 7. o. RENDŐRI LAPOK , 8. évf. 50. szám. 406. o. 50 KIS UJSÁG, 15. évf. 333. szám. 4. o. 51 BUDAPESTI HÍRLAP, 21. évf. 336. szám. 5. o. 52 PESTI HÍRLAP, 24. évf. 5. szám. 53 RENDŐRI LAPOK , 9. évf. 48. szám. 380. o. 49

10

Öhler Katalin



és Washingtonban is járt a sikkasztó. Valószínűleg a volt adószámviteli gyakornok valahol vidéken, távol a nagyvárosoktól, visszavonultan élt az Egyesült Államokban. Markovics Imre november 20-án tért vissza Budapestre. Ha meg is találta volna Kecskeméthyt, csak úgy tudta volna elfogni, ha a városi rendőrség is a segítségére siet. Az ügy nyomozását egy amerikai magánrendőri vállalat, a Pinkerton-féle magánnyomozó iroda vette kézbe, így volt még remény a sikkasztó elfogására. A fővárosnak arra lenne igazán szüksége, hogy a pénz előkerüljön, ugyanis a költségek már meghaladták a 40 000 koronát.54 A Pesti Hírlap 1902. december 2-án írt a hírről, mely egy nappal korábban bejárta az országot: Kecskeméthy Győzőt letartóztatták.55 A rendőrség erről azonban nem kapott hivatalos értesítést, kiderült, hogy Bécsből indult a hír. December 7-én a Rendőri Lapok is írt az esetről. Úgy gondolták, hogy a hír nem igaz, de nem teljesen kizárt a valódisága. Markovics nyomozása ugyanis „előkészítette a talajt” a sikkasztó elfogására, sikerült a figyelmet felkeltenie, Pinkerton detektívjei pedig „telekürtölik” vele a sajtót. Kételkedni is kell azonban, mert a New York-i Morgen-Journal már november 22-én hírt adott az elfogásról, Budapestre viszont semmilyen hivatalos jelentés nem érkezett. Az is felmerül továbbá, hogy vajon Kecskeméthy nem menekült-e el már az Egyesült Államokból egy olyan országba, ahol nem ismerik.56 Ezek után még hosszú évekig jelentek meg a legkülönfélébb hírek a sikkasztóról. Egy, az esemény után 40 évvel megjelent a történtekről írt rövid összefoglalóban azt olvashatjuk, hogy olyan hír is napvilágot látott a négy évtized alatt, hogy Kecskeméthyt meggyilkolták, a pénzt pedig elvették tőle. Volt, aki egy spanyol gyarmaton egy ültetvényesben látta, akadt aki Sao Paoloban. Még egy budapesti belvárosi építkezésen talált csontvázról is azt feltételezte valaki egy névtelen levélben, hogy az a sikkasztó földi maradványa.57 Mivel a nyomozás nem járt sikerrel, az eljárást Kecskeméthy ellen a büntető törvényszék 1907. július 3-án elévülés címén jogerősen megszüntette.58

54

RENDŐRI LAPOK , 9. évf. 48. szám. 381. o. PESTI HÍRLAP, 24. évf. 331. szám. 9. o. 56 RENDŐRI LAPOK , 9. évf. 50. szám. 395. o. 57 BORBÉLY–KAPY, 1942. 317. o. 58 BFL VI.1409.c 23.107/1936 55

11

Öhler Katalin



A nyomozás és az üldözés hatalmas költségekkel járt a főváros számára. A sikkasztás után 3000 koronát előlegeztek meg a költségek fedezésére. 59 A nyomravezetői jutalom pedig kezdetben 4000 korona, majd 20 000 korona volt. Ahogy azt már korábban is említettem, a főváros november 20-n vállalta magára a külföldi nyomozás költségeinek fedezését is. Ebbe még a táviratok díja is beletartozott. Az összeg hamar 40 000 korona fölé rúgott a rengeteg bejelentés, és ezek kivizsgálása miatt. A tiszti ügyészség 1903. november. 23-án arra kérte a polgármestert, hogy a főváros jelentse ki, hogy nem hajlandó tovább viselni a költségeket.60 Ennek értelmét a város vezetése is belátta, így 1903. december 31-én kelt átiratban értesítették az ügyészséget, hogy az 1904es évtől kezdve csak olyan költségeket lesz hajlandó megtéríteni a főváros, melyek megalapozott gyanú alapján történő üldözés közben merültek fel.61

A félmilliós sikkasztás következményei A székesfővárost igen érzékenyen érintette az 588 000 korona eltűnése. Halmos János polgármester már 1901. november 15-én elrendelte a vétkesek elleni fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot. Vizsgálat Kecskeméthy Győző, Szimély Ede, Leipold Lajos, Pesti Ferenc és Hoffmann Sándor ellen indult az 1886. évi XXIII. törvénycikk (A közigazgatási tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról)62 alapján. A szolgálati utasítás szerint kerületi pénztárból az Adófőpénztárba pénzt csak felelős számadók, tehát a pénztárnok, illetve az ellenőr szállíthatnak be. Így ezt Szimély Ede vagy Leipold Lajos kellett volna megtegye. Ellenük e szabály megsértése miatt indult meg a vizsgálat. Pesti Ferenc kerületi elöljáró felelős a szabályok betartásáért. Hoffmann Sándor ellen egyrészt azért indult vizsgálat, mert az ellenőrzést hiányosan gyakorolta, másrészt mert nem tett jelentést, a IV. kerületi pénztárnok azon szabálytalanságáról, hogy Kecskeméthy Győzőt, akit a polgármester 1900 júliusában az Adófőpénztárhoz osztott be, Halmos János tudta és hozzájárulása nélkül a IV. kerületi pénztárhoz áthelyezte.63

59

KIS UJSÁG, 15. évf. 316. szám. 6. o. BFL VI.1409.c 61 BFL VI.1409.c 791116/1904 62 1886. évi XXIII. tc. 63 BFL VI.1409.c Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 11551/1901. eln. sz. 60

12

Öhler Katalin



Az 1886-os fegyelmi törvény 4.§-a alapján Kecskeméthy Győzőt, Szimély Edét és Leipold Lajost a polgármester felfüggesztette a hivatalukból, valamint fizetésük kétharmad részének folyósítását is letiltotta.64 Ezzel megkezdődött egy több évig tartó fegyelmi eljárás az ügyben. Az 1901. november 15-én tartott tanácsülésen hozott határozat Szimély Ede helyett ideiglenesen Schmidt Árpádot nevezte ki pénztárnoknak, Leipold Lajos helyett pedig Hümpfner Bélát ellenőrnek.65 Decemberben került sor az ellopott pénz elszámolásának tárgyalására. A székesfővárosi közgyűlés hozzájárult ahhoz a javaslathoz, hogy az összeget átmenetileg az úgynevezett községi alap pénzkészletéből térítsék meg az Adófőpénztárnak, és ott „ideiglenes kiadás megtérítése” címen tartsák nyilván, amíg megkerül vagy megtérül az elsikkasztott összeg.66 Szimély Ede, Leipold Lajos, Pesti Ferenc és Hoffmann Sándor is kérvényezte fizetésének zár alóli feloldását, melyet először elutasítottak, majd mindegyikük esetében feloldottak, vagy legalább a harmadánál nagyobb részét kiutalták a pénzüknek. Közel egy éven át tartó vizsgálat után a székesfővárosi közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya 1902. november 6-i ülésén hozott véghatározatot a fegyelmi ügyben.67 Az 1886. évi XXIII. törvénycikk 1. és 9.§-ának értelmében Kecskeméthy Győzőt hivatalvesztéssel, Szimély Edét 1000 korona, Leipold Lajost 500 korona, Hoffmann Sándort 200 korona pénzbírsággal sújtották. Ezen felül Kecskeméthy Győző, Szimély Ede és Leipold Lajos felé egyetemleges vagyoni felelősséget állapítottak meg 588 000 korona, és ennek járulékai erejéig. Pesti Ferenc IV. kerületi elöljárót a választmány felmentette a vád alól és befejezte ellene a fegyelmi eljárást. Szimély Ede kerületi pénztárnokot pénzbírsággal és kártérítési felelősséggel büntetendőnek találták. A 319/99 kgy. számú szabályrendelet 13.§-a szerint a pénztár ügymenetének szabályosságáért, az ügyek helyes intézéséért és a pénz és értékkészletekért a kerületi pénztárnok és a kerületi ellenőr „együttesen és egyetemlegesen” 68 felelősek. Továbbá ők felelősek a mulasztásokért és a szabályellenes eljárásokért, melyeket ők követtek el, vagy tudomásuk volt róla, de nem jelentettek. A szabályok szerint az állami adókat hetente 64

BFL VI.1409.c 11551/1901 eln. sz. BFL VI.1409.c 176307/1901 66 BFL VI.1409.c 83076/1901 67 BFL VI.1409.c 5848/1902 68 BFL VI.1409.c 5848/1902 65

13

Öhler Katalin



kötelesek az Adófőpénztárba szállítani, de ha a beszedett összeg eléri a 10 000 koronát, akkor még aznap, vagy legkésőbb másnap reggel kötelesek átszállítani. A szállítást szolga kíséretében a felelős számadók egyikének, tehát a pénztárnoknak vagy az ellenőrnek kell végrehajtania. Ezt a rendelkezést szegte meg Szimély Ede, amikor nem ő vagy az ellenőr vitte a pénzt, hanem egy gyakornokra bízta a feladatot. Leipold Lajos a hivatalban nem alárendeltje a pénztárnoknak, így szolgálati vétség esetén jelentést kellett volna tennie az elöljárónál. A vizsgálat megállapította, hogy pénztári zárlat 2 óra körül volt, a pénz pedig negyed 3 környékén került szállításra, így nem volt akadálya annak, hogy a felelős számadók egyike szállítsa a befolyt összeget. Szimély és Leipold egy, a pénztári zárlatnál előfordult 100 koronás összeadási hiba kiderítését hozta fel mentségül. A pénztárnok ezenkívül kimerültségre hivatkozott. Kihallgatása során elmondta azt is, hogy november 14-én a befolyt összes nagysága miatt másodpénztárt rendeztek be, melynek ő volt a pénztárnoka, így a többi hivatali dolgozó, köztük Kecskeméthy is, töltötte be az ellenőr szerepét. Amikor Leipold ez ellen felszólalt, „lehurrogták”.69 Az összeadási hiba nem volt jó indok, ugyanis ennek kiderítésére a szállítás után is lett volna idő. A vizsgálat során beismerték, hogy a szabálytalan pénzszállítás nem első esetben, hanem rendszeresen előfordult a IV. kerületi adópénztárnál. Szimély védekezésül hozta fel továbbá, hogy a pénzszállítási eljárásban a szolgálati utasítás 645.§-ának első bekezdését tartotta szem előtt, ami megengedi, hogy hivatalos helyiségen kívüli szállítás esetében pénztári tisztet vagy gyakornokot lehessen alkalmazni. Az adófőpénztárnok pedig ettől az eljárástól nem tiltotta határozottan őt, csak kifogásolta, hogy nem a felelős számadók szállítják a pénzt.

A

szabályrendelet viszont csak a hivatalos munkaórák alatt történő szállításra engedi meg, hogy gyakornok vihesse a pénzt, mert ekkor felelős számadók nem hagyhatják el a kerületi pénztárat. A bizottság szerint Szimély Ede tudatosan vétett a szabályzat ellen, valamint a lopásra közvetlen okot szabályellenes eljárása adott.70 Leipold Lajos védekezésképp azt állította, hogy a pénztárnok a tudta nélkül bízta meg Kecskeméthyt a pénzszállítással, de kiderült, hogy tudott a szabálytalanságról és más alkalmakkor sem törődött ezzel. Hoffmann Sándort a határozat szerint nem büntetik vagyoni felelősséggel, csak pénzbírsággal. Büntetése azon okból enyhébb, mint a többi vádlotté, hogy ugyan alkalmat 69 70

KIS UJSÁG, 15. évf. 333. szám. 4. o. BFL VI.1409.c 5848/1902

14

Öhler Katalin



szolgáltatott a bűntett végrehajtására, de az nem közvetlenül az ő szabályellenes viselkedésének vagy mulasztásának következményeként történt. A megtorlás indoka az, hogy a 319/99. kgy. számú szabályrendelet szerint az ő feladata a pénztárak szabályos működésére figyelni, és az esetleg tapasztalt szabálytalanságokat kötelessége bejelenteni az elöljárónak, illetve a polgármesternek. Hoffmann azonban nem jelentette a szabálytalan pénzszállítást és nem lépett fel ellene hatékonyan. Enyhítő körülménynek számít viszont az, hogy figyelmeztette a IV. kerületi pénztárnokot a helytelen szállításról.71 Pesti Ferenc felmentésének indoka, hogy csak akkor kellene megbüntetni, ha a felelős számadók, vagy az adófőpénztárnok jelentést tett volna neki a szabálytalanságról, és ő nem intézkedett volna. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy az elöljáró nem tudott a kihágásról, sőt Kecskeméthy Győző IV. kerületi adópénztárba osztásáról sem értesítették.72 Az ítélet után 15 nap állt az érintettek rendelkezésére, hogy a belügyminiszterhez, Széll Kálmánhoz fellebbezzenek. Szimély Ede, Leipold Lajos és Hoffmann Sándor fellebbezést nyújtott be. A belügyminiszter 1903. április 14-én hozott másodfokú és végérvényes határozatot.73 A határozat nem fellebbezett részeiben érintetlenül hagyta az 1902. novemberit, tehát a Kecskeméthy Győzőre vonatkozó rész — miszerint hivatalvesztéssel büntetett és vagyoni felelősséggel tartozik a főváros felé — jogerőre emelkedett. Szimély Ede és Leipold Lajos az egyetemleges vagyoni felelősség ügyében nyújtott be fellebbezést.

Felülvizsgálták,

és

a

fegyelmi

választmányi

határozat

ezen

részét

megváltoztatták, mégpedig úgy, hogy Szimélyt és Leipoldot hivatalvesztéssel büntették, a vagyoni felelősséget pedig Hoffmann Sándorra is kiterjesztették, a 200 korona bírság fenntartása mellett.74 Széll Kálmán azzal indokolta a szigorúbb büntetést, hogy a szabályokat mindenkinek be kell tartania, és ettől főleg kényelmi tekintetben nem lehet eltérni. Szimély Ede ráadásul ezt rendszerré fejlesztette a IV. kerületi adópénztárnál, ezért kell hivatalvesztéssel is büntetni. Hoffmann Sándor azért érdemli meg a vagyoni felelősséget, mert nem jelentette a szabálytalanságot, és ez a mulasztás hozzájárult a nagy értékű lopáshoz.75 71

BFL VI.1409.c 5848/1902 BFL-VI-1409-c 5848/1902 73 BFL VI.1409.c 5808 74 BFL VI.1409.c 5808 75 BFL VI.1409.c 5808 72

15

Öhler Katalin



Halmos János polgármester 1903. április 27-én kelt iratában utasítja a székesfővárosi központi pénztárat, hogy Szimély Ede 2800 korona évi fizetését, 280 korona ötödéves pótlékát és 800 korona évi lakbérét, továbbá Leipold Lajos 2200 korona évi fizetését, 220 korona ötödéves pótlékát és 700 korona évi lakbérét folyó év április végével szüntesse be véglegesen.76 Szimély, Leipold és Hoffmann is kérvényt nyújtott be a kártérítési kötelezettség alól való felmentésük érdekében, ugyanis természetesen nem tudták az ellopott összeget megtéríteni. A tanács először ezt elutasította. Hoffmann Sándor ellen 1904 júniusában kegyelemből elejtették a vagyoni felelősséget, de a két volt felelős számadó ellen továbbra is fenntartották az összeg 2/3-ad részének, azaz 392 ezer korona erejéig. A székesfőváros ezt az összeget csak költséges polgári per útján követelheti az érintettektől, továbbá megállapították, hogy a számba vehető fedezet 5000 koronát tesz ki, így a tiszti főügyész szerint nincs sok esélye a városnak a követelés érvényesítésére, csak a költségeket szaporítaná. 77 1904. október-december folyamán Szimély Ede és Leipold Lajos esetében is eltekintett a közgyűlés a vagyoni felelősség érvényesítésétől. Ezt Széll Kálmán belügyminiszter 1905. május 25-i leiratában hagyta jóvá.78 Ezzel a leirattal végelegesen befejeződött a fegyelmi eljárás, a fővárosnak pedig le kellett mondania a lehetőségről, hogy kártérítés útján visszakapja az ellopott 588 000 koronáját.

Évekkel a sikkasztás után Kecskeméthy Győző ellen 1901-ben hivatalos sikkasztás bűntette miatt indult eljárás. Hosszú éveken át sikertelenül próbálták elfogni, ezért a büntetőtörvényszék 1907. július 3-án elévülés címén jogerősen megszüntette az eljárást.79 Ez idő alatt, sőt évekkel az eljárás megszűnte után is rengeteg ember jelentkezett információkkal

a

sikkasztóról,

legtöbb

esetben

jutalom

reményében.

Ezeknek

a

bejelentéseknek a túlnyomó többségéről kiderült, hogy hamis vagy nem elég megalapozott, nem lehet bizonyítékokkal alátámasztani. Egy idő után a főváros nem is vette őket komolyan, csak néhány esetben kezdődött komolyabb utánajárás az ügyben. 76

BFL VI.1409.c 94907/1903 BFL VI.1409.c 6516/1904 78 BFL VI.1409.c 110001/1905 79 BFL VI.1409.c Polgármesteri ügyosztályok központi irattára 23.107/1936 77

16

Öhler Katalin



Kutatásaim során a Polgármesteri Ügyosztályok Központi Irattárában két bejelentésről találtam iratokat, melyek közül az egyik különösen érdekes, és felkeltette a korabeli Budapesten is az érdeklődést.

Oláh Pál feljelentése Az első eset, Oláh Pál feljelentése 1911. november 30-án, tehát 10 évvel a sikkasztás után történt. Oláh Pál ekkor 53 éves, római katolikus vallású, budapesti zenész. Elmondása szerint pár napja tért vissza Magyarországra New Yorkból és szerinte Kecskeméthy Győző ott tartózkodik.80 Ezt az állítását arra alapozta, hogy az Egyesült Államokban a Little Hungary nevű helyen zenélt, melynek tulajdonosa Max Schwarz, és szerinte ez az ember rejtegeti a sikkasztót. Felismerte amikor hegedült neki, ugyanis látta az arcképét és a nevét egy amerikai hírlapban. Beszélni nem beszélt vele, nem tudta, hogy tud-e magyarul és mi a foglalkozása, de többször is látta a Kecskeméthynek vélt embert és úgy gondolta, hogy az ellopott összeget részben vagy egészben átadta Schwarznak. Véleménye szerint a főváros kárát ennek a Schwarznak kellene megtérítenie, mert nagyon gazdag ember és rejtegeti a sikkasztót. Oláh Pál az is nyilatkozta, hogy az étterem-tulajdonos kiüldözte őt üzletéből és megpróbálta megmérgezni, mert gyanította, hogy felismerte Kecskeméthyt. 81 A tiszti ügyészség nem látta szükségesnek az intézkedést az ügyben. A döntést azzal indokolták, hogy Oláh Pál nem mondott lényeges, vagy bizonyítékul elfogadható adatot, így feljelentését nem lehet alaposnak, vagy valószínűnek elfogadni. Kecskeméthy ellen a bűnvádi eljárás beszélgetése miatt már csak polgári pert lehetne kezdeményezni, de a feljelentés alapján nem volt elég támpont a költséges eljárás megindítására.82

Juhász Gizella levele Több mint két évtizeddel később, 1935. július 15-én Juhász Gizella temesvári lakos levelet írt Kozma Miklós belügyminiszternek. A rövid levél így szólt: „Kegyelmes Miniszter Úr!

80

BFL VI.1409.c 58619/1911 BFL VI.1409.c 1/1912 82 BFL VI.1409.c 1/1912 81

17

Öhler Katalin



Mély tisztelettel jelentem, hogy Kecskeméthy Győző él. Amerikában van, pontos címe, kezeírása nálam van. Az álnevet, amit visel, tudom. Személyesen ismerem, kész vagyok

mindent

leírni,

vagy

a

Kegyelmes

Úr

megbízottjának elmondani. Kint voltam Amerikában, teljes igaz valóságot iratokkal tudom bizonyítani. Alázatos tisztelettel: Juhász Gizella”83 A belügyminiszter az ügyet a külügyminiszternek adta át. Juhász Gizella több levelet is küldött, az egyikhez egy borítékot is mellékelt, amit állítólag Kecskeméthytől kapott és kérte, hogy írásszakértők vizsgálják meg. 1936. április 8-án az ügyészség levelet írt a polgármesternek, melyben érdeklődnek, hogy kívánja-e érvényesíteni a sikkasztóval szemben a magánjogi igényt. Ez a magánjogi igény ugyanis még nem évült el, mert a bűnvádi eljárás megszűnte után számítható, így 1939. július 3-áig érvényesíthető a magyar bíróságok előtt. Javasolták továbbá, hogy előbb vizsgáltassa ki Juhász Gizella szavahihetőségét és azt, hogy vajon az állítólagos Kecskeméthynek van-e elég pénze fedezni az eljárással felmerülő költségeket.84 Felkérték a bukaresti magyar királyi követséget, hogy hallgassák ki Juhász Gizellát és közöljék vele azt is, hogy nem kap pénzt a fővárostól. Bukarestben 1936. október 3-án keltezték a választ, de ez csak november közepén jutott el Magyarországra.85 Gizella nagyon érdekes történetet adott elő az őt kihallgató megbízottnak. 86 Ő maga 1890. március 1-jén született Szemlakon, református vallású, Schütz Péter aradi hentes elvált felesége. A jelentés szerint megbízható, komoly nőnek látszik, aki meg van győződve állítása igazságáról.87 Az asszony férjével együtt 1911–1920 között Philadelphiában élt az Egyesült Államokban. Egy fehérneműgyárban dolgozott egy Francis Mayer nevű emberrel együtt, aki állítása szerint nem más, mint Kecskeméthy Győző. 88 Ez az ember 1920-ban körülbelül 45 éves lehetett, középmagas, haja világos gesztenyeszínű, szeme kékesszürke, körszakálla és 83

BFL VI.1409.c 159.965/1935.VII. BFL VI.1409.c 85 BFL VI.1409.c 18.869/1936 86 BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 87 BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 88 BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 84

18

Öhler Katalin



bajusza volt. Magyarul, németül. angolul, olaszul, szerbül és oroszul beszélt. Juhász Gizella és férje az ő házában laktak, rendben tartották azt és főztek neki, cserében ingyen lakhattak a négyszobás földszinti lakásban. Valamikor 1913–1914-ben az asszony takarítás közben a „Kecskeméthy híres tolvaj” című dalt énekelte. Francis meghallotta ezt, és kérdezte, hogy mit tudd a sikkasztóról. Gizella elmesélte, hogy tudomása szerint egymilliót rabolt és koldusruhában megszökött az országból. A férfi erre azt mondta neki, hogy rosszul tudja, mert Kecskeméthy tisztviselő volt egy nagy bankban vagy állampénztárban, és egy évig készült a bűncselekményre, melyben nem volt segítőtársa. Újságpapírt csempészett a bankjegykötegek helyére, és amikor hallotta, hogy rovancsolás készül, két héttel előtte szabadságot vett ki és egy szerb püspök nevére kiállított útlevéllel megszökött. A hiányt csak rovancsoláskor vették észre, de a felettesei a felelősségre vonástól félve másképp adták elő a sikkasztás történetét.89 A fehérneműgyárban dolgozott egy Skerlik János nevű bártfai fiatalember is. Ez a férfi többször azt mesélte Gizellának, hogy Francis Mayer nem más, mint Kecskeméthy Győző, de nem hozta nyilvánosságra, mert neki érdeke, hogy ne essen bántódása. 90 Az asszony elbeszéléséből nem derült ki, hogy ennek a fiatalembernek miért volt érdeke Kecskeméthy kilétének eltitkolása. Egyszer Francis megbízásából az asszony egy levelet vitt New Yorkba, egy Karsai nevű gyári munkáshoz, aki 1914-ben körülbelül 40 éves lehetett. Ez a férfi a levél átvétele után azt kérdezte tőle, hogy „mit csinál Kecskeméthy úr?”.91 Gizella elmondása szerint Francis Mayernek bankbetétje volt egy camdeni bankban. Szerinte ma is ugyanazon a címen lakik Camdenben, a Pear Streeten. Úgy gondolta, hogy a washingtoni főposta nyilvántartja a címeket, így ott megszerezhető a sikkasztó címe. Elmondta továbbá, hogy már a váci rendőrségre is írt 4-5 évvel ezelőtt, mert Skerlik János úgy tudta, hogy Kecskeméthy váci illetőségű. Gizella szerint Francisnak állandó honvágya volt. Bejelentését természetesen ő is abban a reményben tette, hogy esetleg jutalomban részesül majd.92

89

BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 91 BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 92 BFL VI.1409.c 86.511/6-1936 90

19

Öhler Katalin



A jelentés elolvasása után a polgármester kérte a külügyminisztert, Kánya Kálmánt, hogy vegye fel a kapcsolatot az illetékes amerikai nagykövetséggel. Célja Juhász Gizella állításainak ellenőrzése és annak megérdeklődése volt, hogy az Egyesült Államokban milyen feltételekkel indítható meg egy esetleges peres eljárás, és az milyen eredménnyel szolgálna. A konzulátus 1937. február 11-én válaszolt a külügyminiszter megkeresésére.93 Az Egyesült Államokból érkezett levél nem ígért sok jót. A főkonzul ugyanis azt írta, hogy a magánjogi követelések kint 6 év alatt évülnek el. Azt is lehetetlen lenne bebizonyítani, hogy Francis Mayer azonos Kecskeméthy Győzővel, mert az államokban nincsenek lakbejelentő hivatalok, így nem lehet megszerezni az illető adatait, bűnvádi eljárás híján pedig a rendőrséget sem lehet igénybe venni. Juhász Gizella 1936 szeptemberében a konzulátusnak is írt, de a főkonzul szerint levelében semmi olyat nem közölt, ami állításait bizonyítaná. Az évek során több feljelentés érkezett a sikkasztó ellen az Egyesült Államokban is, ezeket ki is vizsgálták, de mindről bebizonyosodott, hogy alaptalan volt.94 Az ügy két év múlva teljesen elévült. Kecskeméthy Győző soha nem került rendőrkézre a sikkasztás miatt, és az ellopott 588 000 ezer korona sem került vissza a főváros pénztárába.

93 94

BFL VI.1409.c 782/1937 BFL VI.1409.c 782/1937

20

Kecskeméthy Győző. félmilliós sikkasztása. Öhler Katalin

Recommend Documents