Kebelcsodát…? Szavazz rám! A londoni polgármester-választás tanulságai
Készítette: Kenéz Anikó, Barkóczi Balázs és Balogh Róbert
[email protected]
1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ............................................................................. 2 Bevezető........................................................................................ 3 A brit pártrendszer .......................................................................... 5 1. A Liberális Demokrata Párt ......................................................... 7 2. A Munkáspárt ........................................................................... 9 Az Új Munkáspárt......................................................................11 3. A Konzervatív Párt ...................................................................16 Választási rendszer.........................................................................20 A 2008-as londoni kampány tanulságai..............................................23 Választási programok ...................................................................23 Boris Johnson, Konzervatív Párt ..................................................23 Ken Livingstone, Munkáspárt ......................................................23 Brian Paddick, Liberális Demokrata Párt .......................................24 Bulvárkampány ...........................................................................25 Kampányeszközök .......................................................................37 A 2008-as helyhatósági választások eredményei ..............................47 Összegzés .....................................................................................50 Bibliográfia ....................................................................................56
[email protected]
2
Bevezető Az alábbiakban a brit helyhatósági választások előzményeit, kampányát és eredményét
fogjuk
elemezni.
Vizsgálatunkban
elsősorban
a
londoni
főpolgármester-választásra koncentrálunk, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy mik voltak az okai a fővárost nyolc éve irányító munkáspárti jelölt, Ken Livingstone
vereségének.
A
tanulmány
végén
kitekintünk
a
főváros
elvesztésének lehetséges következményeire a kormány és a miniszterelnök, Gordon Brown jövőjét illetően. Előrebocsátjuk, hogy a főpolgármester-választást az országos politikai erőviszonyok egyfajta barométereként értelmezni elhibázott nézőpont. Bár London mint főváros nyilván az országos politika egyik fontos szereplője, de mégiscsak önálló terrénum, amennyiben az azt vezető Londoni Tanácsnak, illetve a polgármesternek lényegesen több hatalma van, mint a helyi szerveknek általában. 1
Az alábbiakban látni fogjuk, hogy bár a társadalom bizalma
megrendült a Tony Blairt 2007-ben a kabinet élén váltó Gordon Brownban, ez a bizalomvesztés azonban kevés lett volna ahhoz, hogy a főváros élére új vezetőt válasszanak. A vereség okai ennél mélyebbek, és – ahogy az már lenni szokott – sokkal összetettebbek. Ugyancsak ki kell jelentenünk, hogy a brit politikai kultúra sajátosságaiból adódóan a főváros elvesztésének tanulságait a magyar viszonyokra alkalmazni erőltetett
analógia.
A
munkáspárti
kormány
2000-ig
végrehajtott
decentralizációja előtt ugyanis London vezetője a Londoni Tanács többségi frakciója által megválasztott képviselő volt. Ebből következik, hogy a főváros polgárait
a
polgármester
személyének
megválasztásakor
nem
elsősorban
pártszimpátiáik vezérlik. Sokkal nagyobb súllyal esik latba a jelölt személyisége, eredményei, és – a média által meghatározott korunkra jellemzően – a köré épített kampány, illetve megjelenése a különböző orgánumokban. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a főpolgármester-választás ma már a hatalmi, alkotmányos viszonyokat érinti, és ezért a politológiai besorolás szerinti „másodrangú” választásból az „elsőrangú” (parlamenti) választások felé történő
1
HAVAS Péter: Boris, Ken és London – kézirat
[email protected]
3
átmenet stádiumában van. A londoni voksolásokon a részvétel általában 4546%-os. 2 Szintén figyelemreméltó az a tény, hogy míg országosan a Munkáspárt a helyhatósági választásokon lesújtó vereséget szenvedett, addig a Londoni Tanácsban egy képviselővel még növelni is tudta frakciója számát. Livingstone 14%-al
szerepelt
jobban
az
országos
átlagnál,
valamint
a
másodlagos
preferenciákat tekintve meg is előzte konzervatív ellenfelét. Habár a főváros elvesztése és a Munkáspárt népszerűségének megroppanása után felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a válságból kitörés csak balra képzelhető el, a „vörös Ken”-ként is becézett Livingstone ezeket következetesen elutasította. Nem véletlenül: a kormány és a tőke együttműködésének mintájára Londonban is megvolt a piac szereplőivel az a fajta partnerség, amely a nagy beruházások és
fejlesztések
alapja
lehetett.
Ennek
megőrzése
a
közelgő
olimpia
szempontjából központi kérdés. A fenti sajátosságok tükrében talán nem elhamarkodott kijelentenünk, miszerint a Munkáspárt a helyhatósági választásokat bár elvesztette, de továbbra is esélye van rá, hogy megőrizze kormányzati pozícióit. Ez azonban csak úgy sikerülhet, ha továbbra is a harmadik út politikája által kiszabott korszerű és pragmatista irányvonalat követi, és nem tér vissza a korábbi, dogmatikusan baloldali arculatához.
2
Uo.
[email protected]
4
A brit pártrendszer Nagy-Britanniában
a
pártoknak
általában
három
eltérő
szervezeti
egységük van: a választókerületekben működő tömegpárt, a pártvezetés, valamint a parlamenti frakció. Bár értelemszerűen a helyi pártszervezetek számlálják a legtöbb tagot, de a parlamenti frakció politikai jelentősége a legnagyobb.
3
A jelöltválasztás folyamata decentralizált, amiről nem konzultálnak a választókkal sem: ez egészében a helyi pártszervezet joga. Mindez annak veszélyét rejti magában, hogy a választókerületi jelöltek nem találkoznak a londoni központ szimpátiájával.
4
Ezt elkerülendő, 1998-ban a konzervatívok
elfogadták a párt egységes alkotmányát, mely dokumentum az „egy párt” elve alapján
demokratizálta
a
toryk
hagyományos
belső
struktúráját.
Az
új
rendszerben már a tömegpárt és a parlamenti frakció egységet alkot, amely abban is megmutatkozik, hogy az eddigiekkel ellentétben a helyi szervezetek is beleszólhatnak a pártvezér megválasztásába, amely korábban a frakció joga volt. 5 A másik nagy parlamenti erő, a Munkáspárt szervezetét tradicionálisan a széles
körű
tagság
határozta
meg,
kiegészülve
egy
–
a
szakszervezeti
hagyományokkal magyarázható – szigorúan aktivista alapú tömegpárti bázissal. Ez a struktúra a tömeges aktivizmus eltűnésével egyre inkább kiüresedett, és így a párt képtelen volt egy széles alapokon nyugvó társadalmi koalíció talaján megújulni. Ez lehet egyik magyarázata annak, hogy a világháború után nem tudott a „kormányzás természetes pártjává” válni. 6 A blairi váltás után a Labour a tömbszavazás intézményének eltörlésével az
egy
tag-egy
hangsúlyozta
a
szavazat tömeges
elvét tagság
hirdette
meg.
fontosságát:
A „Ma
pártvezető azt
ugyanakkor
szeretném,
ha
a
Munkáspárt tagjai között egyaránt lennének vállalkozók és munkanélküliek, kis cégek képviselői és vásárlóik, igazgatók és munkások, saját lakással rendelkezők 3
A három szervezeti szintről lásd: KATZ, Richard S.: Internal life of parties, in.: Political Parties in the New Europe, szerk: Kurt Richard Luther – Ferdinand Müller Rommel, Oxford University Press, 2003., 83-117. 4 ALMOND, Gabriel – POWELL, Bingham: Összehasonlító politológia, Osiris, 1999. 5 HAVAS Péter: Lehet-e Cameron a „toryk Blair-je”? – Méltányosság Politikaelemző Központ 6 BLAIR, Tony: Új-Britannia, ahogy én képzelem, Alexandra kiadó, 1996.
[email protected]
5
és albérletben lakók, valamint szakképzett mérnökök, orvosok, tanárok.” 7 Ennek azért is van jelentősége, mert a Munkáspárt támogatói bázisa az 1970-es évektől radikálisan átalakult. Egy 2002-es felmérés szerint a munkáspárti szavazók 60%a középréteghez tartozik. 8 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a brit pártrendszer a 21. század elejére
átment
mindazokon
a
változásokon,
amely
a
hagyományos
tömegpártokkal ellentétben a jóval szélesebb bázisú és nem kizárólag egyes társadalmi osztályok érdekeit képviselő pártokat preferálja. Britannia, csakúgy, mint más európai demokráciák, a hagyományos értékek széttöredezésével, a korábbi tömbök és osztályok megszűnésével, valamint a tömegkommunikáció politikára és a politikusokra gyakorolt mediatizációs hatásaival megérkezett a posztmodern politika korába.
1. ábra A pártok helyzetének változása a politikai erőtérben 9
7
Uo. HAVAS Péter: Melyik is a „hiteles” szociáldemokrácia? In.: Trendváltozások, szerk.: Bayer József, Kiss Balázs, MTA PTI, 2003. 9 http://www.politicalcompass.org/extremeright 8
[email protected]
6
Általánosságban elmondható, hogy a két nagy párt a 2000-es évek elejétől a politikai erőtér közepe felé mozdult el. A Liberális Demokrata Párt esetén ez csak a gazdasági tengelyt érinti, politikai skálán szintén a centrum irányába történő elmozdulás észlelhető. Ez azonban nem jelenti a hagyományos bal-jobb felosztás elvetését, csupán újragondolását. Azzal, hogy a baloldal napjainkban feladni látszik társadalmi-gazdasági kollektivizmusát, valamint hogy a jobboldal elmozdult hagyományos, a gazdaság prosperitásának prioritását hirdető ideológiájától, a politikai erőtérben olyan változások következtek be, melyek csak egy tágabb kontextusban értelmezhetőek. Ugyanakkor a politikai spektrum számos más eleme nehezen helyezhető el egy bal-jobb skálán. Ilyen a környezetvédelem, a nők, valamint az etnikai kisebbségek egyenjogúságának kérdése. 10
1. A Liberális Demokrata Párt A Liberális Demokrata Párt 1988-ban jött létre, előzménye pedig az 1983as Alliance pártszövetség volt. Az Alliance a Munkáspártból kilépett négy volt kormánytag alapította Szociáldemokrata Pártból és a Liberális Pártból állt. A szövetség
1983-ban
a
szavazatok
25%-át
szerezte
meg.
Az
1987-es
választásokat követően – amin a szövetség 23%-ot ért el – az Alliance szétesett, az azt alkotó két párt fúziójából pedig megszületett a Liberális Demokrata Párt. 11 Ez a harmadik legnagyobb parlamenti párt, amely legfőképp az állam személyes kapcsolatokba
való
beavatkozásának
minimalizálását
támogatja.
A
párt
ideológiája: „power to the people” 12 . Pártelnökük (1999-2006), Charles Kennedy kijelentése szerint ők nem tartoznak sem a jobb, sem a baloldalhoz. A párt általi centrumpozíciót azonban nem erősíti meg az ideológiájuk, illetve szerepvállalásuk. A Political Compass elemzése alapján a párt a politikai jobb és a gazdasági bal oldalon (liberális) helyezkedik el. 13
10
HAVAS Péter: A „harmadik út”, in.: Ezredvégi értelmezések, Villányi úti könyvek, 2001. A változás európai szinten is lezajlott, erről bővebben lásd: VOLKENS, Andrea – KLINGEMANN, HansDieter: Parties, Ideologies and Issues, in.: Political Parties in the New Europe, szerk: Kurt Richard Luther – Ferdinand Müller Rommel, Oxford University Press, 2003. 143-167. 11 ALMOND, Gabriel – POWELL, Bingham: Összehasonlító politológia, Osiris kiadó, Bp., 1999. 12 „Hatalmat az embereknek!” 13 http://politicalcompass.org/extremeright
[email protected]
7
„We have a golden opportunity for our party. Gordon Brown presides over an increasingly stale, incompetent, and desperate government. David Cameron and the Tories don't know what they stand for anymore. We know what we stand for: a more Liberal Britain. I am confident that with hard work and dedication we can turn our beliefs into reality and change our country for the better." 14 Nick Clegg, a Liberális Demokrata Párt jelenlegi elnöke a fenti szavakkal jellemzi napjaink liberális demokratáit és célkitűzéseiket. A két nagy párt mögött álló konkrét ideológiát hiányoló liberálisok elképzeléseit a „Pocket Guide to Liberal Democrat Policies” tartalmazza részletesen. A 2008 májusában kiadott „zsebkönyv” tizennégy témakör köré rendeződik: környezet és energia, kormány és a civil szféra szabadsága, üzleti tevékenység és vállalkozás, helyi közösségek, gazdaság, oktatás, egészség, külügyek és védelem, nemzetközi fejlesztés, törvény és rend, nyugdíjak és juttatások, mezőgazdasági ügyek, közlekedés, művészetek és kultúra. Ebben
a
kiadványban
a
liberális
párt
kiemeli
a
környezetvédelem
fontosságát, több fejezet végén hozzácsatolja a „green action” kifejezéssel jelölt részt, amely az adott témakörhöz kapcsolódó zöld javaslatokat tartalmazza. Figyelemre méltóak kormányzat reformjával kapcsolatos elképzeléseik. Az írott
alkotmány
megalkotásának
programja
Nagy-Britannia
történeti
hagyományait tekintve a szerves fejlődést megszakítaná, és az egész jogrendet átalakítaná. A választási rendszerrel kapcsolatos javaslataik: a választójog korhatárának leszállítása 16 évre, illetve arányos választási rendszer bevezetése. (Az egyfordulós többségi rendszer ugyanis, jellegéből adódóan, a két nagy pártnak kedvez – bővebben lásd a következő fejezetben.) A helyi szint erősítése, valamint a decentralizáció markáns részét képezi a liberálisok elképzeléseinek. Ez magában foglalja a helyi döntések lokális meghozatalát, a helyi adók feletti rendelkezést, illetve a közszolgáltatások magas színvonalát vidéken is. Az egyén szabadsága, mely a liberális ideológia egyik kiemelkedően fontos része, ebben a programban inkább mint individualizáció jelenik meg. Az
14
http://www.libdems.org.uk/party/policy/index.html „Egydülálló lehetősége van a pártunknak. Gordon Brown kormánya egyre inkább banálissá, inkompetenssé és kétségbeesetté válik. David Cameron és a toryk már nem is tudják, miben hisznek. Mi viszont tudjuk, mit akarunk: egy liberálisabb Nagy-Britanniát. Hiszem, hogy kemény munkával és elszántsággal valóra válthatjuk az elképzeléseinket és jobbá tehetjük az országunkat.”
[email protected]
8
oktatásnál és a munkavállalásnál is az egyén igényeihez szabott lehetőségek megteremtését helyezik fókuszba.
2. A Munkáspárt „A brit politika dinamikája azt sejteti, hogy a harmadikutas szociáldemokrácia fölött egy harmadikutas konzervativizmus tud majd győzelmet aratni.” 15 A Munkáspárt története A szakszervezeti mozgalmakból kinövő, és azok tömegbázisára épülő brit Munkáspárt az 1990-es évek közepén radikális arculatváltáson esett át. A munkásosztály politikai képviseletét markánsan felvállaló tömegpártból Blair vezetésével egy jóval szélesebb társadalmi csoportra támaszkodó és témáiban tágabb spektrumon mozgó posztmodern politikai szervezet lett. Az 1900-ban alapított Brit Munkáspárt, az 1920-as évek óta legsikeresebb balközép párt Nagy-Britanniában. A II. világháborúban koalíciós pártként jelentős pozíciókat töltöttek be, míg a háború utáni első választásokból a Munkáspárt került ki győztesen. Clement Attlee kormányzását (1945-1951) a XX. század legradikálisabb
időszakának
szokták
nevezni
Nagy-Britanniában.
Erre
az
időszakra tehető a „bölcsőtől a sírig való gondoskodás” szociális program megvalósítása, vagyis a teljes foglalkoztatottság, a házépítési programok, valamint az egészségügy és az oktatásügy reformja. Attlee érdeme az National Health Service (Nemzeti Egészségügyi Rendszer -NHS) megalapítása 1948-ban, melyre a britek jelenleg is büszkék. (Az NHS épp idén ünnepli a 60. évfordulóját.) Az 1945-ös munkáspárti kormány közkedvelt elnevezése a „post war consensus” (háború utáni konszenzus). Ez a háború utáni együttműködés folytatásaként jelöli meg az időszakot. A Munkáspárt 1950-ben még képes volt a győzelemre kis többséggel, 1951-ben azonban újabb választásokat kellett kitűzni. A bukás oka az volt, hogy a koreai háború alatt a védelmi kiadások elérték a GDP 14%-át, az így keletkező többletköltségeket pedig a kormány az ingyenes egészségügyi szolgáltatások
15
http://www.fn.hu/hetilap/nezopont/20080527/andor_laszlo_egyszer_veget_er/
[email protected]
9
megnyirbálásával kívánta pótolni. Ez párton belüli feszültségekhez, végső soron pedig kormányszakadáshoz vezetett. 1951 után ismét ellenzéki periódus következett: a 13 elvesztegetett év. A pártnak az 1950-es években egy ideológiai válságon is túl kellett jutnia. Az európai újjáépítés, a Marshall-terv, valamint a hadiipar fejlődése fenn tudta tartani a gazdasági növekedés ütemét, aminek eredményeként a konzervatívok kisajátították az olyan hagyományosan munkáspárti témákat, mint a teljes foglalkoztatottság vagy az NHS. Ugyanakkor a Munkáspárt nem rendelkezett koherens és a szélesebb tömegek számára érthető programmal. A megváltozott geopolitikai viszonyok között pedig a pártnak szembe kellett néznie azzal, hogy a még mindig birodalmian gondolkodó toryk hazafiatlansággal vádolják meg őket. 16
Harold Wilson 1964-1970 és 1974-1976 közötti miniszterelnöksége a szociális és oktatási kérdések körében hozott változást. Wilson az 1966-os választások során megerősítette kormánytöbbségét, a Labour mégis nem várt vereséget szenvedett el 1970-ben: ismét négy év ellenzékiség következett. 1974-ben Wilson újra választási győzelemre vezette a pártot, de 1976-ban váratlanul
lemondott.
1976-1979
között
James
Callaghan
váltotta
őt
a
miniszterelnöki székben. 1977-ben sor került a „Lib-Lab pactum” néven ismert megegyezésre a Munkáspárt és a liberálisok között. Ennek lényege az volt, hogy a kisebbségi munkáspárti kormány a Liberális Párt 13 képviselőjével formális paktumot kötött, így az Alsóházban többségre tett szert. Liberálisok nem léptek be a kormányba, de azt kikötötték, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok előtt a kabinet kérje ki a véleményüket. 17 Ez rövid életűnek bizonyult, csupán egy évig maradt érvényben. 1979-ben a Munkáspárt súlyos választási vereséget szenvedett. A zátonyra futott és leszavazott skót és walesi devolúciós kísérletek, az 1977 után egymást érő gazdasági krízisek, valamint a párt és a szakszervezetek együttműködésének összeomlása együtt járultak hozzá a kudarchoz. A Munkáspárt a megváltozott gazdasági viszonyokhoz nem tudott idejében alkalmazkodni, és így paradox módon utat nyitott a thatcheri neoliberalizmus térhódítása előtt. A Vaslady
16
EGEDY Gergely: Nagy-Britannia története a XX. Században, Aula kiadó, Bp., 1998. http://209.85.135.104/search?q=cache:TiLG48QlMcJ:www.agr.unideb.hu/oktatas/videkf/politologia.doc+lib+lab+paktum&hl=hu&ct=clnk&cd=10&gl=hu , Politológiai szöveggyűjtemény, szerk.: FÜRJ Zoltán Tamás
17
[email protected]
10
karizmatikus vezetői stílusával a Labour vezérei végképp nem tudtak mit kezdeni. 18 Margaret Thatcher 1979 és 1990 között vezette az országot, így 1997-ig a Munkáspárt nem kapta meg a lehetőséget a kormányzásra.
Az Új Munkáspárt A
Munkáspárt
képviseletét
vállalta
keletkezésekor fel,
és
a
az
alacsonyan
demokratikus
fizetett
szocializmus
19
munkásosztály ideológiájával
határozta meg saját identitását. Az ideológia hosszú ideig életképes volt kisebb változtatásokkal, de a konzervatívok tizennyolc éves kormányzása alatt a Munkáspártnak rá kellett döbbennie, hogy radikális megújulásra van szüksége. A hosszú ellenzéki időszak alatt folyamatában következett be a változás, mely a harmadik úthoz vezetett. A két nagy párt paradigmaváltásairól általánosságban elmondható, hogy ellenzéki periódus után születtek meg (1979 – a Konzervatív Párt neoliberális politikája, 1997- a Munkáspárt harmadik utas politikája). 20 Közvetlenül az 1979-es választások után a Munkáspártban megnőtt azoknak a baloldaliaknak a befolyása, akik ragaszkodtak a Labour eredeti szellemiségéhez, és az annak mentén történő politizáláshoz. A párt azonban nem tudott reális gazdaságpolitikai alternatívát felmutatni a konzervatív kormánnyal szemben, és így szavazói is elfordultak tőle. 21 1992-ben aztán esély volt rá, hogy a Munkáspárt újból visszatérjen a hatalomba, de a választásokon, mindenki legnagyobb meglepetésére, újból vereséget szenvedett. A Labour vezetői ekkor döbbentek rá, hogy nem elég megreformálni a párt működését, hanem radikális fordulatra van szükség. Blair 1994-es pártelnökké választása után felismerte, hogy a Munkáspárt politikáját hagyományos baloldali szavazóbázisa mellett egy szélesebb társadalmi platform támogatására kell helyezni, vagyis nyitni kell a középréteg felé. Ennek megfelelően Blair a piaci erők és a társadalom partneri viszonyát hirdette meg, 18
HAVAS Péter: Attlee-től Blairig – A brit Munkáspárt kormányzási tapasztalatairól – kézirat Ez azt jelenti, hogy a párt feladta forradalmi igényét és az erőszak lehetőségét, de nem adta fel szociális törekvéseit. 20 Havas Péter: Lehet-e Cameron a „toryk Blairje”?, Méltányosság Politikaelemző Központ, 21 HAVAS Péter: Attlee-től Blairig – A brit Munkáspárt kormányzási tapasztalatairól – kézirat 19
[email protected]
11
és így leszámolt a Labournek a gazdasági prosperitást a jóléti törekvésekkel szembeállító politikájával. Ennek
a
változásnak
az
egyik
legkézzelfoghatóbb
momentuma
a
pártalkotmány köztulajdonról szóló IV. cikkelyének átalakítása volt. Az új IV. cikkelyt 1995-ben 2/3-os többséggel fogadták el. Az értéknyilatkozat így szól: „The Labour Party is a democratic socialist party. It believes that by the strength of our common endeavour we achieve more than we achieve alone, so as to create for each of us the means to realise our true potential and for all of us a community in which power, wealth and opportunity are in the hands of the many, not the few.” 22 Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy ezzel a váltással a Munkáspárt továbbra is fenntartotta az állami befolyást a gazdaság modernizációja számára, valamint
olyan
területeken,
mint
az
egészségügy,
az
oktatás
és
a
környezetvédelem. 23 A harmadik utas ideológia „felfedezésével” - melyet Anthony Giddens brit szociológus munkásságából részletesen megismerhetünk – Gordon Brown és Tony Blair a párt élvonalába került. Kezdetben a változások szükségességét és mibenlétét így fogalmazták meg: 1. „Minden állampolgárt alaptörvényben rögzített jogoknak kell megvédeniük, amelyeket sem az állam, sem bárki más nem vehet el tőlük. 2. A kormány közelebb kerül az emberekhez. A munkáspárti kormányzás első évében törvényjavaslatot nyújtunk be az erős skót parlament és a walesi népgyűlés létrehozására, a toryk Quangóit 24 pedig ismét tisztességes, demokratikus szabályozás alá vonjuk. (Megjegyzés: A Quango olyan félállami szervezet, amelynek az a funkciója, hogy az állami támogatások egy részét az államháztartás keretein belül, de az érintettekből és szakértőkből álló döntéshozó testületek bevonásával ossza el. 25 )
22
„A Munkáspárt egy demokratikus szocialista párt. Hiszünk abban, hogy a közös törekvéseink erejével sokkal többet érhetünk el, mint egyedül. Azért, hogy mindannyiunk számára olyan eszközöket teremtsünk, hogy kiteljesítsék igazi képességeiket. És olyan közösséget teremtsünk, ahol a hatalom, a vagyon és a lehetőség nem a kevesek, hanem a többség kezében van.” 23 HAVAS Péter: A „harmadik út”, in.: Ezredvégi értelmezések, Villányi úti könyvek, 2001. 24 Quasi non-govermental organization 25 http://nonprofit.tvn.hu/x_np_dic/dic-q.htm
[email protected]
12
3. Megalkotjuk az információs szabadságról szóló törvényt, hiszen támadást szeretnénk intézni a köz- vagy magánszektorban bármilyen formában megbúvó tiltakozás ellen. 4. Megreformáljuk az Alsóházat, hogy hatékonyabbá tehessük működési gyakorlatát
és
nyomozati
jogkörét,
pártunkon
keresztül
pedig
el
szeretnénk érni a képviselőnők számának növekedését, amiről oly régen beszélünk már. 5. Történelmet írunk azzal, hogy az örökletes szavazati joggal rendelkező képviselőktől
megvonjuk
az
ősi,
igazolhatatlan
jogukat
arra,
hogy
országunk törvényeiről döntsenek. 6. Átláthatóvá tesszük a politikai pártok finanszírozási szabályait. És mivel a szakszervezetek
az
politikából,
sportszerű
úgy
erről
szóló a
szavazás
dolog,
hogy
óta
kivehetik
szabad
részüket
a
országunkban
a
részvényesek esetében is megszavazzuk az ő részesedésüket.” 26 Tudvalevő, hogy Blair és Brown közös munkával alkotta meg az ideológiai megújulás fővonalát, aminek okát inkább a gyakorlati kényszerben, a politikai pragmatizmusban kell keresnünk. 27 Azonban le kell szögezni, hogy két teljesen különböző jellemű ember közös alkotásáról van szó. A brit politikai folklórban a legutóbbi időkig aktívan tartotta magát az ún „Granita-mítosz, amely szerint Blair és Brown annak idején az észak-londoni Granita étteremben kötötte meg politikai alkuját. Az alku lényege az volt, hogy Blair egyedül indul a pártelnöki és a miniszterelnök-jelölti posztért, míg Brown a majdani kormányban a második legfontosabb tisztséget, a pénzügyi tárcát kapja. Az alku állítólag tartalmazott egy olyan kitételt is, mely szerint a második munkáspárti kormányban Blair le fog mondani Brown javára. 28 . Ez azonban csak a harmadik miniszterelnöksége alatt következett be. Jelentős a személyiségbeli és a vezetői különbség a volt és jelenlegi miniszterelnök között. „Tony Blair tíz teljes éven át állt a brit kormány élén. Amíg
26
Tony Blair: Új-Britannia, ahogy én képzelem, Alexandra Kiadó, Pécs, 1996. 47. HAVAS Péter: A „harmadik út”, in.: Ezredvégi értelmezések, Villányi úti könyvek, 2001. 28 Cherie Blair, Tony Blair felesége Speaking for Myself című könyvében cáfolta a Granita-paktum „legendáját”, lásd: http://nol.hu/cikk/491441/ . Az asszony saját bevallása szerint annak idején azt tanácsolta férjének, hogy ha kell, akár Brown ellenében is induljon el. Blair, aki nem akarta, hogy a belső viták miatt gyengüljön a Munkáspárt reformszárnya, megegyezésre törekedett Brownnal. Ennek helyszíne azonban állítólag nem a Granita étterem, hanem Cherie Blair nővérének lakása volt. 27
[email protected]
13
ott volt, egyfolytában mozgatta a közvélemény képzeletét. A mosolytalan, technokrata, a kommunikációban elődjéhez képest kirívóan gyönge Brown képtelen erre.” 29 A BBC álláspontja már a két miniszterelnök megjelenése között is jelentős differenciát észlel: „There was Blair, a married father-of-three, jovial, smiley, well groomed - and bursting with enthusiasm. Then there was his older, single pal Brown - portrayed as a serious, brooding Scotsman, with his less orderly hair, crumpled suits and gnawed fingernails. 30
2. ábra: Blair és Brown
A vélemények legtöbbje Brown megjelenésén túl stílusát is kritizálja. „A brit sajtónak, de az "egyszerű" embereknek is leginkább Gordon Brown zord, zárkózott stílusával van bajuk.” 31 Egy youtube-on található felvétel 32 - melynek már a címe is árulkodó: „Brown shaking in fear” 33 – emberi és jellembeli gyengeséget sejtet, mikor David Cameron interpellációjára való válasz közben Brown keze feltűnően remeg. A felvételen fel is hívják erre a néző figyelmét. Gordon Brown személyében és döntéseiben is határozatlanságot sugall, mely egyre csökkenti népszerűségét. A YouGov felmérése alapján 2007. júliusában a megkérdezettek
34%-a
volt
megelégedve
Gordon
Brown-nal,
mint
miniszterelnök, és 27%-a válaszolt nemmel a kérdésre. Ugyanerre a kérdésre
29 30
http://nol.hu/cikk/490710/ http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/politics/5238202.stm
31 32
http://nol.hu/cikk/490836/
http://www.youtube.com/watch?v=7ba7glghZ4w 33 Brown reszket félelmében
[email protected]
14
2008. áprilisában csak 17% felelt igennel, az elégedetlenek aránya azonban 70%-ra nőtt. 34 Pedig Brown kisebb korrekciókkal ugyan, de folytatta a Blair-kabinet alatt megkezdett gazdasági-társadalmi reformokat. Hitet tett az NHS ingyenessége mellett. A Labour korábbi terveivel ellentétben az egészségügy piacosítását elvetette, ezért a kormány a legnagyobb költségvetési kiadást jelentő NHS-t, a gazdasági versenyképességet megőrizendő, emelkedő mértékben finanszírozta. Elődjével szemben az oktatásba további állami forrásokat vont be., hogy az állami és magánszolgáltatások színvonalát kiegyensúlyozza. Ugyanakkor a fent említett
gondok
begyűrűzésének
és
hiányosságok,
következtében
a
valamint
miniszterelnök
az
amerikai
népszerűsége
hitelválság radikálisan
csökkent. Az ideológia ’90-es évek végi megújulásra vitathatatlanul szükség volt, akkor ez kiutat és felemelkedést jelentett a párt számára. Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy van-e megújulási lehetősége a harmadik útnak, avagy rövid életű sikertörténetről volt-e szó?
3. ábra A fő üzenet újra aktuálissá válhat?
Az 1990-es évek elején a harmadik utas ideológia – azontúl, hogy győzelemhez vezette a Munkáspártot – világméretű hódító útra indult. Az ideológiai alap, különböző módosulásokkal Európában követőkre talált, erre példa
34
http://ukpollingreport.co.uk/blog/leaders/brown „Volt Blair, nős, 3 gyermek édesapja, vidám, mosolygós, jól ápolt – kirobbanó lelkesedéssel. Aztán jött az ő idősebb, egyetlen haverja – egy komoly, tűnődő skótként ábrázolva, őszülő hajjal, gyűrött öltönyben és lerágott körmökkel.”
[email protected]
15
Gerhard Schröder harmadik utas sikertörténete Németországban, avagy José Luis Rodriguez Zapatero munkássága Spanyolországban. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy lehet-e ellenfele avagy alternatívája a „harmadikutas konzervativizmus”’? A harmadikutas konzervativizmus fogalmát már
Bush-sal
kapcsolatban
is
felmerült. 35
A
fogalom
nem
egzaktan
meghatározott, így csak következtethetünk tartalmára. Erre teszünk kísérletet a brit Konzervatív Párt bemutatása során.
3. A Konzervatív Párt A Konzervatív Pártot 1678-ban alapították, ekkorra vezethető vissza a tory elnevezés is. A név eredetileg gúnynév volt, és Írországból származik, I. Károly király idejéből. Azokat a rablóbandákat nevezték így, akik a király állítólagos híveiként országszerte garázdálkodtak. A Stuartok restaurációja után előbb Jakab yorki herceg híveit, majd az udvari párt egészét hívták toryknak. A párt hivatalos neve: The Conservative and Unionist Party, habár ezt ritkán használják. A párt büszkesége, hogy a XX. század több mint felét kormányon tudták tölteni. 1951ben ideológiai változáson ment keresztül a párt, amikor elfogadóbbá váltak a szocialista eszmék felé. A második világháború után sokáig úgy tűnt, hogy a szocialista jellegű tervgazdálkodás gyökeret ereszthet a nyugati demokráciákban is. A jóléti állam filozófiáját hirdető nyugati szociáldemokraták – a mérsékelt, parlamentáris szocializmus hívei – joggal gondolták úgy, hogy a szovjet típusú tervezés képes gyors gazdasági sikereket hozni – igaz, ahogy Giddens figyelmeztet, csak szigorú állami beavatkozás és ellenőrzés mellett.
36
A világháborút követő gazdasági
tervezés, a laissez faire, vagyis az önszabályozó piac elvének megkérdőjelezése a konzervatívokat is arra késztette, hogy legyenek elfogadóbbak a jóléti állam és az ipar államosításának eszméjével. Egyes közgazdászok az 1960-as években azt jósolták, hogy a Szovjetunió gazdasági értelemben 30 éven belül képes lesz megelőzni az Egyesült Államokat. 37 A toryk 1945 utáni 13 éves kormányzása 35
Casse, Daniel: Is Bush a Conservative? http://billhobbs.com/cassebushconservatism.pdf GIDDENS, Anthony: A harmadik út – a szociáldemokrácia megújulása, Agóra Marketing Kft., 1999. 37 A tervgazdálkodás rövidtávú gazdaságélénkítő hatásairól a harmadik világ országaiban lásd Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994. 36
[email protected]
16
emellett egyértelműen a háború utáni gazdasági fellendüléssel magyarázható. 38 Az
1945-ös
munkáspárti
kormány
elérte
a
leszerelést,
a
teljes
foglalkoztatottságot, valamint létrehozta a Nemzeti Egészségügyi Rendszert (NHS). Az 1970-es évektől kezdődő technológiai fejlődés, ezzel összefüggően pedig a szocializmus hagyományos társadalmi bázisának, vagyis a fizikai munkát végző
munkásosztály
számának
csökkenése
aztán
mindkét
oldalt
saját
álláspontjának felülvizsgálatára kényszerítette. A technikai változások elmélyülő folyamatai világossá tették azt, hogy a szocialisták tévesen mérték fel a kapitalizmus megújulási, alkalmazkodási és termelékenységfokozó szerepét. Margaret Thatcher színre lépése a ’70-es évek közepén új fejezetet nyitott a Konzervatív Párt történetében. 1975-től volt pártelnök, majd 1979-1990 között miniszterelnök. Thatcher
egy
konzervatív
ideológiai
alapokon
nyugvó
neoliberális
gazdaságpolitikát hirdetett meg. Ez az állami beavatkozás minimalizálását és egy önrendelkező civil társadalom meglétét feltételezte. Mindez összefüggött a piaci folyamatok felszabadításával, és a hagyományos intézmények – elsősorban a család és a nemzet, mint a társadalmi rend két szükséges feltétele – védelmével. A jólétet Thatcher szerint nem a jóléti állam, hanem a mindennemű állami beavatkozás nélküli piaci folyamatok következtében végbemenő gazdasági növekedés fogja garantálni. Ugyanakkor a thatcherizmus közömbös a társadalmi egyenlőtlenségek iránt, a világot pedig nemzetállamok társadalmaként értelmezi, ami a katonai kiadások magas szinten tartását feltételezi. 39 1990-1997 között John Major, konzervatív miniszterelnök vitte tovább a thatcher-i örökséget, azzal a különbséggel, hogy Major elismerte a szabadpiac teremtette társadalmi egyenlőtlenségeket, és próbált tenni ellenük. Jelenleg a Konzervatív Párt a legnagyobb ellenzéki párt Nagy-Britanniában. Fő mottójuk: „It’s time for change” 40 . 1997 óta, mióta az ellenzéki periódus elkezdődött a konzervatívok számára, több változáson is átmentek, ekkor használták először az előbbi mondatot is. Ami a változást illeti: a párt színei jelenleg a kék és zöld, korábban a piros, fehér és kék színeket használták. A 38
HAVAS Péter: David Camron a konzervatívok „Tony Blair-je?” – kézirat Uo. 40 Ideje változtatni! 39
[email protected]
17
stilizált tölgyfa, mely szimbólumként szerepel, a szabadság fáklyáját váltotta fel 2006-ban.
A
„change”
(változás)
kifejezés
napjainkban
tehát
kiemelten
szerepel
a
konzervatív diskurzusban. A honlap „our vision” menüpontja a „The changes you can get with a new Conservative Goverment” 41 címsort szerepelteti. Ugyanitt az adott vízióhoz tartozó kampányszlogen: „You can get it if you really want” 42 10 víziót jelenítenek meg, melyeket kormányra kerülésük esetén megvalósítanak: 1. Saját otthonom 2. Egy megfelelő iskola a gyermekeimnek 3. Biztos kezekben a pénzem 4. Az NHS-re számíthatok 5. A nyugdíj, amiért megdolgoztam 6. A szomszédság, ahol biztonságban érzem magam 7. Tud dolgozni, fog dolgozni 8. Valamit a gyermekeimre hagyni 9. Több segítség a környezetvédelemért 10. Csökkenteni a nyomást A hangzatos vízióknál megfigyelhető, hogy első szám első személyben fogalmaz, ezzel személyesebbé téve őket. Főképp a klasszikus konzervatív értékekre épít: azaz az otthon, a család (pl. a gyermek többes számba tételével) és
a
biztonság
pillérként
szerepel
az
elképzelésekben.
Mindeközben
megfigyelhető, hogy nyitott bizonyos baloldali eszmék felé is (minthogy általánosan a liberálisok képviselik a környezetvédelmet). A párt jelenlegi elnöke David Cameron, akit gyakran állítanak párhuzamba Margaret Thatcherrel, és Cameron önmagát Thatcher nagy rajongójának tartja. Cameron beszédeiben gyakran
használja
az
innováció
és
reform
kifejezéseket,
melyeket
hagyományosan a szociáldemokráciához szokás kötni. Ő maga így nyilatkozik: 41 42
„A változások, amiket elérhetünk az új Konzervatív Kormánnyal.” „Elérheted, ha tényleg akarod”
[email protected]
18
"Only we Conservatives have the new ideas and the long-term policies to give people more opportunity and power over their lives, make families stronger and society more responsible, and make Britain safer and greener. That's why at the next election, whenever it is, people will agree that it's time for change."43 A víziókhoz tartozó illusztrációk is fontos szerepet kapnak, amely inkább a rugalmasságot, haladást jelképezi, a megőrzéssel szemben. A lendületes ábrán, a körvonalakon belül felhőket találhatunk, és a nap megvilágítja a képet.
4. ábra: Konzervatívok az oktatás mellett Azzal, hogy Cameron nyitott a jobbközépen álló szavazók felé, és a toryk népszerűségének fenntartása érdekében hagyományosan baloldali témákat is felvállal,
veszélyezteti
pártja
önálló
arculatának
megőrzését.
Elképzelhető
ugyanis, hogy a Konzervatív Párt neoliberális gazdaságpolitikáját támogató, vagyis a párt biztos szavazóbázisát jelentő emberek körében visszhangtalan maradnak
az
olyan
szociális
jellegű
ígéretek,
mint
az
NHS,
vagy
a
nyugdíjrendszer támogatása, valamint a nagyobb állami beavatkozás. Vagyis Cameron hosszabb távon azt kockáztatja, hogy a középen álló, bizonytalan szavazók megszólítása közben elveszti a párt biztos jobboldali, thatcherista bázisát.
43
„Csak nekünk, konzervatívoknak vannak új ötleteik és hosszú távú politikai elképzeléseink, hogy az embereknek több lehetőséget és hatalmat adjunk saját életükben, hogy a családokat erősebbé tegyük, a társadalmat pedig felelőssé, és hogy Nagy-Britanniát biztonságosabbá és zöldebbé változtassuk. Ezért a következő választáson – bármikor is lesz az – az emberek egyet fognak érteni, hogy elérkezett a változtatás ideje.”
[email protected]
19
5. ábra: David Cameron és Margaret Thatcher A cameron-i mérsékelt, modern és szociális érzékenységről tanúskodó konzervativizmus
jelentheti
a
harmadik
utas
konzervativizmus
fogalom
tartalmát.
Választási rendszer A választási rendszer az egyszerű többségi elvet követi, ez más néven a „First-past-the-post”-rendszer. A többségi rendszer azt jelenti, hogy A, B és C jelöltek esetén az a jelölt jut a parlamentbe, aki a legtöbb szavazatot szerzi meg. A két másik jelöltre leadott szavazatok elvesznek, mivel az összes képviselői hely egyéni választókerületekben dől el. Ennek következménye az is, hogy a választási verseny középpontjában a jelölt személye áll. Az aránytalanság miatt többségi
rendszer
csak
ott
működhet,
ahol
a
demokratikus
rendszer
elfogadottsága magas. A szakirodalomban konszenzus alakult ki abban a tekintetben, hogy a többségi rendszer a legfontosabb feltétele a kétpártrendszer kialakulásának. Egy kormányzati ciklus időtartama 5 év, de a miniszterelnök jogkörei közé tartozik, hogy ennél hamarabb kiírja a választásokat. Ez stratégiai döntéseknek ad lehetőséget, hiszen a választás időpontját igyekszik az aktuális kormánypárt saját népszerűségéhez igazítani. A lemondást ceremonálisan az uralkodónak kell bejelentenie, amely egyúttal a négy hétig tartó ügyvivői kormány kezdete, melyet az általános választások követnek. A választás hétköznapra esik. Nagy-Britannia helyi választási,rendszerében szintén az egyszerű többségi elv érvényesül, azonban a rendszer keretein belül nagyon változatos, sokféle megoldással
találkozhatunk.
Nagy-Britannia
területi
megoszlását
követi
a
választási rendszer sokszínűsége. Így megkülönböztethetjük Angliát, Walest, Skóciát és Észak-írországot.
[email protected]
20
Észak-írország teljesen más választási rendszerrel rendelkezik, mint a többi terület, itt nem alkalmazzák a first-past-the-post rendszert. Mivel a választás formája és menete sem egységes, ezért amit biztosan tudhatunk, hogy általában minden év májusának első csütörtökjén kiírásra kerülnek a helyi választások. De ez nem vonatkozik minden városra és egy városon belül sem biztos, hogy minden választókerületet érint. Nincs uniform kvóta a városvezetők számára sem, így előfordulhat, hogy 1-3 városatya megválasztására is sor kerül, például London kerületeiben mindegyikre találhatunk példát. Néhány esetben az egész város egy választókerület módszert használják, de előfordul, hogy több választókerület van egy városon belül. Kiírhatnak olyan választást, mely az egész városra szól, de lehet, hogy csak a város egy része érintett a választásban. A részválasztásokat a városok 1/3-a alkalmazza, az egész tanácsot érintő választásokat a 2/3-uk írja ki. A mandátum időtartamát is az 1970-es években egységesítették, így 4 évben szabták meg egy-egy képviselő megbízását.
44
A választókerületi felosztás illetve a választások megoszlása összetett és nehezen
átlátható.
Mivel
a
Nagy-Britannia
történetében
a
szokásjogi
megalapozottság adja a jogrendszer lényegét, így a történeti hagyományokkal ellentétes az egységesítés gondolata. A 2000-ben elfogadott Local Government Act Anglia történetében először teszi lehetővé, hogy az önkormányzatokat vezető személyt, illetve végrehajtó testületet közvetlenül válasszák. A törvény sokkal inkább volt lehetőség, mint kötelezettség. A reform célja az volt, hogy a leadership alapú önkormányzat, a harmadik utas politika egyik központi témája, a gyakorlatban is megvalósuljon. A törekvés
annyiban
sikerrel
járt,
hogy
a
85.000
lakosúnál
nagyobb
önkormányzatok mindegyikében megalakult a képviselőtestülettől elkülönült végrehajtó tanács. A valódi polgármester-választást azonban csak igen kevés nagyvárosban alkalmazzák. London ezen kivételek közé tartozik. 2000 volt az első olyan választási év, amikor a vegyes rendszerben (részben többségi elven, részben listás szavazással) megválasztott 25 tagú 44
RALLINGS, Colin: Local Elections in Britain, Routledge, London, 1997. és FORMAN, F. N. Constitutional Change in the United Kingdom. Routledge, London, 2002.
[email protected]
21
tanács mellett polgármestert is választhattak a londoniak. A választóknak meg kell jelölniük azt a jelöltet is, akit másodikként tartanának alkalmasnak a városvezetésre. Amennyiben egyik jelölt sem szerez abszolút többséget, a két legtöbb elsődleges szavazatot kapó jelöltet kiemelik, s az első és másodlagos preferenciák összegzése után derül ki a győztes személye. 2000-ben Ken Livingstone függetlenként 39%-ot ért el, a konzervatív és munkáspárti jelölt együttesen is alig kapott többet. Négy évvel később Livingstone immár munkáspártiként a szavaztok 37%-át mondhatta magáénak, ami abszolút értékben közel 40.000-rel több támogatót jelentett köszönhetően a részvételi arány növekedésének.
45
London éppen arra példa, hogy annak ellenére, hogy az alkotmányos keretek között polgármester nem válhat a város egyszemélyes irányítójává, azonban lendületet adhat a menedzserszemléletű kormányzásnak. Livingstone eredményei között sorolhatja fel, hogy London elnyerte a 2012-es olimpia rendezési jogát, az Európa-szerte elismert zöld szemléletű közlekedéspolitikát, valamint a nagyvárosi regenerációt célzó beruházásokat.
45
Gerry Stoker: L’elezione diretta del sindaco nella Grande Londra e la proposta laburista per tutti i comuni inglesi In Eleggere il sindaco szerk. Caciagli, Mario-Di Virgilio, Aldo, UTET, Torino, 2005 pp.107129.
[email protected]
22
A 2008-as londoni kampány tanulságai
Választási programok A londoni helyhatósági választások jelöltjeinek választási programjai a következő pontokban foglalhatóak össze:
Boris Johnson, Konzervatív Párt •
Detektorok elhelyezése a tömegközlekedés járművein 2,6 millió font értékben a kések és a kézifegyverek kiszűrése érdekében
•
A hivatali bürokrácia csökkentése, hosszabb ideig nyitva tartó rendőrőrsök, a körletekben eltöltött szolgálati órák számának növelése, 78 új tiszt felszerelése
•
Krízisközpont létrehozása a szexuális erőszak áldozatainak
•
Szigorúbb környezetvédelmi szabályozás, a szmog visszaszorítása
•
Szorosabb együttműködés a helyi tanácsokkal a létező zöldövezetek megvédésére, több fa ültetése az utcákra
•
London épített örökségének megőrzése az Olimpia utánra is
•
Politikai összefogás a helyi kórházak felszámolása ellen.
Ken Livingstone, Munkáspárt •
A tömegközlekedés fejlesztése, a londoni metró modernizációja
•
A
tömegközlekedés
biztonságosabbá
tétele,
a
közszolgáltatás
színvonalának javítása •
A bűnözési ráta visszaszorítása 6%-al az elkövetkező évben, 1000 új közrendőr felvétele, a rendőrség presztízsének emelése
•
50 ezer új és megfizethető szociális bérlakás építése az elkövetkező három évben
[email protected]
23
•
Az
idős
és
munkaképtelen
londoniak
számára
a
Free
Pass-kártya
bevezetése, amivel a tömegközlekedés használata ingyenes •
A tömegközlekedésben a diákkedvezmények kiterjesztése, a 18 éven aluliak buszközlekedésének ingyenessé tétele
•
25 fontos plusz útdíj kirovása a magas szén-dioxid kibocsátású autókra London
legszennyezettebb
körzeteiben,
az
alacsony
szén-dioxid
kibocsátású autók számára útdíj fizetési kedvezmény •
A rasszista indíttatású támadások 50%-os visszaszorítása az elkövetkező nyolc évben, a társadalmi párbeszéd fejlesztése
•
Új ifjúsági központok létrehozása abból a célból, hogy a fiatal londoniak iskolaidőn túl is értelmesen el tudják foglalni magukat és ne váljanak utcai erőszak áldozatává
Brian Paddick, Liberális Demokrata Párt •
A rendőrség és a lakosság kapcsolatának javítása, a rendőrségen belüli együttműködés fejlesztése
•
Első választási ciklusának éveiben a bűnözési ráta 5%-os csökkentése évenként, ha ez mégsem sikerülne, nem jelölteti újra magát
•
A kések és a kézifegyverek kiszorítása az utcáról
•
A tömegközlekedés zsúfoltságának orvoslása, a metró- és buszközlekedés megbízhatóbbá tétele
•
A
metró
elhibázott
működésének PPP
felülvizsgálata,
projektjeinek
a
munkáspárti
korrekciója,
a
városvezetés
tömegközlekedést
kedvezményesen használók körének kiszélesítése •
Egész Londonra kiterjedő felmérés a metrót rendszeresen használók körében arról, hogy ők miképpen alakítanák át a közszolgáltatást
•
Szociális bérlakások megépítésének nagyobb anyagi támogatása, több bérlakás építése anélkül, hogy az veszélyeztesse London zöldövezeti területeit
•
A helyi adók felhasználásának felülvizsgálata
[email protected]
24
Bulvárkampány Helyhatósági, önkormányzati kampányokkal kapcsolatban az elsődleges kérdés mindig az, hogy a helyi kampánycsapat által kidolgozott stratégiák és preferált témák mennyire illeszkednek a jelölő párt stratégiájához, illetve mennyiben sikerült megjeleníteni és hitelesen képviselni helyben egy országos párt programját. Az
angol
helyhatósági
választások
fővárosi
kampánya
annyiban
is
különlegesnek számít, amennyiben, hogy a főpolgármester-választás távol áll a pártok versenyétől, ahogyan ezt a legnagyobb vezető brit gazdasági hetilap, az Economist a korteshadjárat kezdetétől hangsúlyozta. Mindezt azzal egészítenénk ki, hogy a fővárosi kampány elsősorban a jelöltek személyiségéről szólt, aminek megfelelően a tartalmi politikai (policy) témák helyett nagyrészt a bulvártémák uralták a sajtót és a közbeszédet. Az alábbiakban azt fogjuk megvizsgálni, hogy mindez miként alakulhatott így, ehhez mennyiben tudtak alkalmazkodni a jelöltek, és természetesen levonjuk megfelelő tanulságokat is. A 2008-as londoni kampány alapvetően három téma köré épült: •
bűnözés – a londoni közbiztonság különösen a 2005-ös terrortámadások, valamint a négy év múlva megrendezésre kerülő olimpia összefüggésében volt megkerülhetetlen terület;
•
tömegközlekedés – a téma a főváros tömegközlekedésének túlzsúfoltsága, a gépkocsik számának növekedése miatt válhatott a kampány egyik sarokpontjává;
•
környezetvédelem – nagyrészt az előbbivel van összefüggésben: a fokozódó gépkocsihasználat, valamint a nagy ipari területek megléte Londont a világ egyik legszennyezettebb fővárosává teszik.
A fenti témák adták mindhárom jelölt programjának az alapját. Habár a megoldási alternatívák különböztek, ami egy felelős politikai diskurzushoz, valamint a programok közös pontjainak és eltéréseinek felvázolásához, és így
[email protected]
25
egy demokratikus vitához teremthettek volna alkalmat, a kampány mégis a nagyotmondás csapdájába esett. Ennek legfőbb okát abban látjuk, hogy a legesélyesebb jelöltek habitusához és stílusához ez állt a legközelebb. A londoni választási küzdelem mindenekelőtt személyiségek összecsapása volt, tétje pedig elsősorban
nem
a
főváros
jövőbeni
fejlődése,
hanem
a
miniszterelnök
pozíciójának megerősödése, illetve gyengülése. Az Economist a kampány finisében úgy jellemezte a helyzetet, hogy a helyhatósági választások Gordon Brown helyzetét egy kicsit jobbá, vagy sokkal rosszabbá is tehetik. Brown ugyanis többek szerint miniszterelnökként nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kormányzási stílusa pedig sokkal szürkébb
és
hozzáveszzük
épp
ezért
azt,
hogy
eredménytelenebb, kapcsolata
mint
saját
elődjéé
pártjának
volt.
Ha
ehhez
főpolgármesterével
meglehetősen rossz volt, nincs mit csodálkoznunk rajta, hogy a konzervatív Boris Johnson
többet
tudott
profitálni
pártjának
vezetője,
David
Cameron
népszerűségéből, mint munkáspárti ellenfele, Ken Livingstone Brown nem létező támogatottságából. Alapvetően mindkét jelölt színes egyéniség, amit mi sem jelez jobban, mint hogy
a
médiában
(elsősorban
a
bulvármédiában
persze)
rendre
csak
keresztnevükön, vagy becenevükön szerepelnek. A konzervatív Boris Johnson a „Bohóc” becenévre hallgat, amit a politkában szokatlan, szókimondó személyiségével vívott ki magának. A sokáig újságíróként dolgozó BoJo (ez a jelölt másik beceneve) hamar a bulvármédia kedvence lett, és az ebben rejlő potenciált eredményesen ki is tudta használni. A kampányban sokszor és szívesen fotóztatta magát faültetés vagy akár sportolás közben, esetleg különböző celebek társaságában. Johnson 1964-ben született New Yorkban annak a Stanely Johnsonnak, legdősebb fiaként, aki 1979-től 1984-ig volt az Európa Parlament konzervatív képviselője. Iskoláit Brüsszelben, az Eton Kollégiumban és Oxfordban végezte, itt egyébként csoporttársa David Cameron, a toryk jelenlegi vezére volt. Johnson diákként tagja volt az Oxford Union szövetségnek, ahová a Szociáldemokrata Párt delegáltjaként sikerült bekerülnie. Ő persze ezt ma már tagadja, és állítása szerint nem a párt tagjaként, csupán preferált jelöltjeként sikerült elnyernie a tagságot. Egyetem után, 1987-ben a The Times című napilapnál volt gyakornok,
[email protected]
26
ahonnan egy hét után kirúgták, mert rosszul idézte egyik riportalanyát. Ezután két évig a The Daily Telegraph riportere volt, majd egészen 1994-ig Európai Közösséggel kapcsolatos ügyek tudósítója. Érdeklődése egyre inkább a politika felé fordult. 1994 és 1999 között az újság segédszerkesztőjeként dolgozott, majd a The Spectator című, konzervatív világpolitikai hetilapot szerkesztette. Képviselőjelöltként először 1997-ben mérette meg magát Clwyd South választókörzetben Walesben, de az azóta is a körzet képviselőjeként dolgozó Martyn Jones munkáspárti jelölttől megalázó vereséget szenvedett. 2001-ben Henley-on-Thames város jelöltjeként jutott be a brit parlament Alsóházába. 2003-tól a konzervatív párt alelnöke és kampányfelelőse, 2004-től a kulturális ügyekért felelős árnyékminiszter volt. Pozícióiból később házasságon kívüli kapcsolatainak gyanúja miatt felmentették. Volt csoporttársának, David Cemronnak a megválasztásával tért vissza a nagypolitika
színpadára.
2005.
december
9-én
felsőoktatásért
felelős
árnyékminiszternek nevezték ki, és bár később is megvádolták azzal, hogy házasságon kívüli kapcsolatot folytat a The Times egyik újságírónőjével, Cameron mindezt régi barátja magánügyének tekintette. Ekkor mond le a Spectator szerkesztéséről, és rendeli minden energiáját a politikának. 2007. július 17-én jelentette be, hogy harcba száll a konzervatív párt főpolgármester-jelöltségéért. Lemondott a konzervatív árnyékkormányban vállalt posztjáról, de továbbra is képviselő maradt. Végül pártja ugyanazon év szeptemberének 24. napján jóváhagyja jelölését. A rendszeresen világoskék ingben szereplő Johnsont (The True Blue /Az igazi kék/ - ahogy a kampányban hívatta magát, mellyel egyszerre utalt öltözködésére, és pártjának színére) saját pártjában is „fenegyereknek” tartják. Kócos hajával, állandó vigyorával és botrányos kiszólásaival kirí párttársai köréből,
ezért
sokan
féltek
is
jelölésétől,
mert
úgy
gondolták,
hogy
polgármesterként hebehurgyaságával többet árthat a toryknak, mint egyszerű képviselőként. Rendszeres TV-szerepléseiben helyenként gunyoros, szellemes hangot ütött meg, csakúgy, mint az Alsóházban tett felszólalásaiban. Johnsonban az angol társadalom elitjéből induló konzervatív politikus személyisége keveredik egy rámenős újságíró vagányságával.
[email protected]
27
Ennek megfelelően a kampányban sem fogta vissza magát. A választások előtt három hónappal azzal keltett feltűnést, hogy megpróbálta megnyerni kampányának Amy Winehose-t, a kábítószeres és ittas állapotban elkövetett botrányairól híres énekesnőt. Máskor azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kijelentette:
„Fel
fogom
számolni
a
bűnözést
és
Kent.”
A
harcosan
antikommunista Johnson szerint a városháza Livingstone második ciklusának végére olyan bolondok gyűjtőhelye lett, akik különböző anarchista és marxista szervezetekkel tartanak fenn kapcsolatot. (Utalva ezzel többek között Livingstone kapcsolatára Hugo Chavezzel, amiről később lesz szó.)
6. ábra: Boris Johnson, a „Bohóc” Forrás: http://www.mirror.co.uk, http://beneaththeneonlights.wordpress.com
A
„Bohóc”
választási
ígéreteit
igyekezett
egyszerű
üzenetekben,
közérthetően megfogalmazni, ezek azonban sokszor nélkülöztek mindenféle konkrétumot, legtöbbször pedig magából a kampányból is igyekezett viccet csinálni. Példa erre az a kijelentése, miszerint mindenkinek, aki rá szavaz, garantálja, hogy közelebb kerül egy BMW megvásárlásához, valamint nőni fog a felesége melle. Ugyanakkor jó érzékkel csatlakozott rá a nagyobb sajtópublicitást kapott, alulról jövő és népszerűség-növekedéssel kecsegtető kezdeményezésekre, mint a háborús veteránok presztizsének hiánya, a metrón való italozás problémája,
[email protected]
28
vagy
akár
az
utóbbi
időben
elszaporodott,
fiatalok
sérelmére
elkövetett
erőszakos bűncselekmények magas számának aggasztó ténye. A Sun hasábjain saját arcával népszerűsítette a Help for Heroes (Segítség a hősöknek) kampányt, amely a közel-keletről hazatért katonák nagyobb megbecsüléséért harcolt utazási és adókedvezmények adásával. A mozgalom karszalagját Johnson az egész korteshadjárat alatt viselte. Emellett óriásplakátokkal kampányolt azok ellen a bűncselekmények ellen, melynek elsősorban fiatalok az áldozatai. A plakátok hosszan ecsetelik a bandaháborúk veszélyeit, az áldozatok magas számát, majd a végén a konklúzió: „London 2008. május 1-én új polgármestert választ. Támogasd Borist!”. A plakát alapszíne természetesen nem a konzervatív párt kék-zöldje, hanem a sárga, amely a liberális demokraták színe, …
7. ábra: „27 tinédzsert gyilkoltak meg itt 2007-ben” Forrás: http://www.uclconservatives.co.uk
Nem
véletlen,
hogy
Johnson
kampányában
és
üzenetei
között
a
közbiztonság – és eleve a biztonság kérdése – kiemelt helyet foglalt el. Ennek okait a következőkben látjuk: •
A brit választópolgárokban a választási rendszer hagyományaiból következően él az igény egy egységes, stabil kormányzat iránt. Ezt az utóbbi időben a belső feszültségektől terhes Munkáspárt és a
[email protected]
29
közvélemény
szemében
határozatlan
kormányfő
nem
tudta
kielégíteni. •
A hatalomátvétel-átadás elhúzódása következtében a kormányzat munkájának érdemi hatékonysága csökkent. Egyes elemzők szerint Blair korai bejelentése inkább ártott a Labour presztízsének, mivel így „előre lefejezte a kormányt”, és növelte a kabinettel szembeni általános bizalmatlanság érzetét. 46
•
Gyakoriak lettek a főként bevándorlókból álló bandák közötti összecsapások. Az ifjúság körében elkövetett bűncselekmények száma drasztikusan nőtt, és ez elsősorban a fővárost sújtotta.
•
A 2007 júniusában elkövetett terrorcselekmények, a júliusban pusztító árvíz, majd az ezt követő madár-influenza járvány, illetve ezek nehézkes kezelése kikezdte a kormány cselekvőképességébe vetett hitet.
•
Az amerikai hitelválság beszivárgásának hatására megnövekedett kamatlábak
az
ingatlanpiac
recesszióját
eredményezték.
Ez
legsúlyosabban a tradicionálisan balra szavazó alsó középosztályt érintette.
A
fővárosban
a
lakások
eladhatatlanná
és
megfizethetetlenné váltak, amely szintén csökkentette az emberek biztonságérzetét. Ugyanakkor nem tartózkodott a szociális demagógiától sem. Bírálta a város vezetését a képviselők magas tiszteletdíja miatt, követelte, hogy a pártok nyilvánosan
számoljanak
el
a
kampányra
fordított
pénzzel,
és
többször
kijelentette, hogy London minden polgára a napi megélhetésért küzd a város magas ingatlan- és energiaárai miatt. A munkáspárti vezetés korábbi botrányai miatt (Livingstone egyik tanácsadója adómentességet harcolt ki egy olyan cégnek, amelyben neki is érdekeltségei voltak, míg egy másik januárban volt kénytelen távozni, miután hazudott egy drága külföldi útjáról) üzenetei rendre elérték a választókat, és ezért a szavazók előtt a tisztakezű és becsületes vezető képében tudott megjelenni. Választási programjának főbb pontjai között szerepelt a tömegközlekedés biztonságosabbá tétele olyan detektorokkal, amik kiszűrik a késeket és a kézifegyvereket; a hivatali bürokrácia csökkentése; harc a helyi kórházak 46
HAVAS Péter: Attlee-től Blairig -A brit kormányzási tapasztalatairól – kézirat
[email protected]
30
felszámolása ellen; London épített örökségének megőrzése; a zöld terek megőrzése
és
növelése;
krízisközpont
létrehozása
a
szexuális
erőszakot
elszenvedő nők számára. Bár éles negatív kampányt folytatott, ezekre a támadásokra Livingstone nem
talált
ellenszert,
tematizálni
a
aminek
közbeszédet
a
eredményeként
választást
Johnson
megelőző
sikeresen
hónapokban,
tudta
ellenfelét
folyamatos magyarázkodásra kényszerítve. Mindez pedig a regnáló munkáspárti főpolgármester számára végzetesnek bizonyult.
Ken
Livingstone
Johnsonnal
szemben
sokszor
egy
megfáradt
öregember képzetét keltette, bár otromba viccekben és sértegetésekben fel tudta vele venni a versenyt. Riválisát nemes egyszerűséggel „viccnek” nevezte, West Ham-ben pedig olyan, levelezőlapra emlékeztető és egymillió londoninak címzett óriásplakátot rakott ki, melyen a „Ne egy viccre szavazzon! Szavazzon Londonra!” felirat állt.
8. ábra: „Ne egy viccre szavazzon! Szavazzon Londonra!”
Livingstone
stílusára
jellemző,
hogy
a
Sun
„Britannia
legundokabb
emberének” nevezte, amiért pár éve idiótának titulálta azokat, akik a városban terepjáróval járnak. De nem ez volt egyetlen verbális ámokfutása. 2005-ben egy vele szemben kritikus zsidó újságírót a náci koncentrációs táborok őreihez hasonlított, amiért pár hónapra fel is függesztették hivatalából. Livingstone 1945-ben született egy profi táncos anya, és egy skót származású,
a
[email protected]
Kereskedelmi
Hajózásban
kapitányként
dolgozó
apa
31
gyermekeként.
Livingstone
saját
szüleit
rendszeresen
„munkásosztálybeli
toryknak” nevezi. Felsőfokú végzettséget a Tulse Hill Comprehensive School-ban szerzett, nem túl jó tanulmányi eredménnyel. Ezek után több mint nyolc évig dolgozott kutatási asszisztensként. 1968-ban lépett be a Munkáspártba, amikor annak taglétszáma radikálisan lecsökkent, és így a fiatal Livingstone-nak nem volt nehéz rövid idő alatt jelentős pártkarriert befutnia. 1971-ben már London Lambeth körzete tanácsának tagjává választották, ahol a Lakhatási Bizottság alelnöke
lett.
1973-ban
megszerezte
tanári
diplomáját,
de
szakmájában
viszonylag keveset dolgozott. Még ugyanebben az évben a Londoni Tanács tagjává választották, ahol szintén a Lakhatási Bizottság alelnökeként tevékenykedett. 1979 Hampstead körzet képviselőjelöltje lett. Bár a parlamenti választásokon jól szerepelt, mégis alulmaradt, lévén a kerület egyike a biztos konzervatív körzeteknek. 1980-ban a Munkáspárt londoni frakciójának elnöke visszavonult, így Livingstone-nak lehetősége nyílt rá, hogy induljon a posztért, ám ismét elbukott, ezúttal Andrew McIntosh ellenében. Az egy évvel későbbi tanácsi választások után azonban a Labour növelni tudta képviselőhelyeinek számát a Tanácsban, ami Livingstone-nak is meghozta a várt sikert, vagyis a frakcióvezetői széket. Győzelme a frakción belüli balszárny összefogásának eredménye volt, akik egységesen szavaztak, és kivívták maguknak a jogot arra, hogy a párt választási kiáltványának szerkesztését is felügyeljék. A
parlamentbe
1987-ben
került
be
a
londoni
Brent
East
kerület
képviselőjeként. Livingstone soha nem tagadta meg hagyományosan baloldali értékrendjét, melyből beceneve, a „vörös Ken” is származik. Annak idején ellenezte a blair-i váltást a Munkáspárt politikájában, amiért meg is romlott a viszonya
a
Labour
elnökével.
A
2000-es
választásokon,
ahol
az
addigi
hagyományokkal ellentétben először választottak közvetlenül főpolgármestert, független jelöltként indult munkáspárti ellenfelével szemben, ami a pártból való kizárását vonta maga után. A választók azonban elsöprő többséggel szavaztak bizalmat Livingstone-nak, így ő lett a főváros első közvetlenül választott polgármestere.
[email protected]
32
Viszonya Blairrel a 2012-es Olimpia rendezési jogának elnyerése után konszolidálódott. Livingstone visszakerült a pártba, így 2004-ben a Labour jelöltjeként ismét jelentős előnnyel lett a főváros első embere. A fentiekből kiderülhet, hogy Livingstone a kampányban túl sok támadási felületet nyújtott ellenfelének, amihez hozzájárult még az is, hogy külpolitikai kérdésekben rendhagyó véleményének időről-időre igyekezett hangot adni. Hugo Chavez kommunista venezuelai elnököt többször is a barátjának nevezte, míg George Bush-t az USA eddigi legkorruptabb elnökének. Nem véletlen hát az Economist ítélete, miszerint Livingstone ha külpolitikára terelődik a szó „úgy viselkedik, mint akinek tiszta a tekintete, de hirtelen kijelenti, hogy elrabolták a földönkívüliek”. Az már csak hab a tortán, hogy kampányát a Muslims 4 Ken (Muzulmánok Kenért) szervezet nevében egy palesztin származású, közismert Hamasz-tag, Azzam Tamimi is segítette, aki, mint mondta, bármikor kész hazatérni, és öngyilkos merénylettel segíteni hazáját.
9. ábra: Ken Livingstone, aki elfogadta a szélsőséges muszlimok támogatását, és ezért fényképéből gúnyfotó lett Forrás: archbishop-cranmer.blogspot.com
Johnson mindezeket az ügyeket persze nem hagyta kihasználatlanul. Utaltunk már rá, de szükségesnek tartjuk megerősíteni: Livingstone az egész kampány folyamán defenzívába szorult, ígéretei pedig a szélesebb tömegek ingerküszöbét nem lépték át, amit később maga is kénytelen volt beismerni. Míg Johnson a londoniak képviseletében lépett fel, akiknek életminősége csökkent a közbiztonság romlása, a tömegközlekedés túlzsúfoltsága és a túlzott szmog miatt, addig Livingstone terveiben a bevándorlók számára adandó utazási kedvezmény (amire Chaveztől kapott 14 millió font támogatást), valamint a
[email protected]
33
nagyobb járművek (ide tartoznak a mentők és a tűzoltók járművei is) útdíjának emelése szerepelt. Ellenfele az ilyen és ehhez hasonló ügyekkel rendre sarokba tudta szorítani, míg Livingstone képtelen volt kihasználni a médiában és a bulvárban rejlő potenciált.
10. ábra: Livingstone, a megfáradt politikus
Ugyanakkor
az
igazsághoz
tartozik
az
is,
hogy
a
bulvármédia
meglehetősen ellenséges volt a főpolgármesterrel szemben. Rendre beszámolt magánéleti botrányairól (öt gyerek három különböző nőtől, akik közül kettő egyszerre volt terhes), és próbálta kidomborítani gyengeségeit (a város túlzsúfoltsága, a közbiztonság romlása). Mindemellett érdemi javaslatait ellenfele folyamatosan ellene fordította. Amikor Livingstone javasolta a drágább autók útdíjának emelését, Johnson hangoztatta, hogy ez merénylet lenne azok ellen, akik vitték valamire az életben, és még hozzátette, hogy Livingstone-nak négy autója is van. (Mindezt Livingstone képtelen volt felhasználni, és szembesíteni ellenfelét azon régebbi kijelentésével, miszerint Londonban mindenki nyomorog.) Átgondolatlan
javaslatai
miatt,
és
a
mögötte
álló
nyolcévnyi
polgármesterség után az emberek személyét nem érezték elég hitelesnek, elhibázott megnyilvánulásai után pedig a londoniak többsége úgy gondolta, hogy Livingstone képtelen érdekeiket bármilyen fórumon megjeleníteni és képviselni. Pedig ígéretei bővelkedtek konkrétumokban: a bűnözés 6%-os visszaszorítására ezer új közrendőr felvételét tervezte, 50 ezer szociális bérlakás megépítése, az idősek és munkaképtelenek ingyenes utazása (Free Pass), a magas szén-dioxid
[email protected]
34
kibocsátású
autók
nagyobb
megadóztatása 47 ,
és
a
rasszista
támadások
visszaszorítása szerepelt programjában. Annak okát, hogy mindezt nem tudta hitelesen kommunikálni, elsősorban a médiával szembeni averziójában, a róla kialakult
negatív
képben
(reggeli
alkoholfogyasztás,
terrorista
támogató,
castroista barát), valamint nagyfokú vitaképtelenségében látjuk. (Boris Johnson javaslataira a válasza rendre az volt, hogy Johnson csak egy bohóc és nem hiteles politikus.) Ugyanakkor eredmény, hogy Livingstone a Munkáspárt országos támogatottságánál 14%-al jobban szerepelt Londonban, és, ahogy ő is kiemelte, a konzervatívok 61 ezerrel kevesebb szavazatot tudtak csak szerezni egyéni körzeteikben, mint listán. Az elemzés nem lenne teljes Brian Paddick, a liberálisok jelöltjének kampánya nélkül. Paddick sajátos figurája az angol politikának: sokáig a Scotland Yard magas tisztséget betöltő toprendőre volt, és az első, aki hivatali ideje alatt bevallotta, hogy homoszexuális, sőt azt is, hogy szüzességét egyik hetero kollégája vette el a rendőrség épületében. Paddick
a
személyében
rejlő
médiapotenciált
mégis
képtelen
volt
kihasználni. A sajtóban alapvetően kevésszer jelent meg, és legtöbbször a másik két esélyes jelölttel együtt, mintegy alárendelt szerepben. A újságokban nagyobb feltűnést keltett szexuális identitása, szabálytalan fogsora, valamint az a tény, hogy viszonylag rövid ideje, 2002. óta foglalkozik politikával, mint ígéretei.
11. ábra: Együtt a három jelölt Forrás :
www.thesun.co.uk
47
Livingstone 2008. októberétől tervezte bevezetni az ún. „C2-díj”-at, ami 25 font/nap pótdíjat jelentett volna a London belvárosában közlekedő, magas széndioxid kibocsátású sport- és luxusautóknak. Bővebben lásd: http://ken.3cdn.net/4bd7c2bd3038548450_qhdm6erqw.pdf
[email protected]
35
Programjában ugyanúgy központi helyet foglalt el a közbiztonság, mint ellefeleinél,
de
ezt
rendőri
múltjától
függetlenül
képtelen
volt
hitelesen
kommunikálni. Bírálta Livingstone-t, annak a közbiztonság fejlesztéséről szóló ígéreteit pedig koncepciótlannak nevezte. Ő maga első ciklusában 5%-al kívánta volna csökkenteni a bűnözés mértékét, sőt, ígéretet tett arra is, hogy amennyiben ez nem sikerül, többé nem jelölteti magát. Programjának sarkalatos pontjait emellett a munkáspárti kormányzat elhibázott PPP projektjeinek felülvizsgálata, szociális bérlakások megépítésének nagyobb
önkormányzati
támogatása,
a
tömegközlekedés
zsúfoltságának
csökkentése, valamint a helyi adók felhasználásának felülvizsgálata alkották. Médiamegjelenésének korlátozottsága miatt ígéretei nem érték el a választók ingerküszöbét, kísérletei pedig, hogy a közfigyelmet jobban magára vonja,
rendre
nevetségessé
tették.
Erre
példa,
hogy
a
közismerten
homoszexuális Paddick a Sun olvasóinak kijelentette, hogy nagy rajongója a bulvárlap harmadik oldalán szereplő meztelen lányoknak. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a választási küzdelem folyamán a jelöltek energiáikat nem elsősorban saját ígéreteik és programjuk minél hitelesebb
megjelenítésére
koncentrálták,
hanem
a
bombasztikus
bejelentésekben rejlő nagyobb médiapotenciálra, hírértékre alapoztak. Nem véletlen, hogy az Economist a kampányt minden idők legviccesebb, de ugyanakkor legszomorúbb korteshadjáratának nevezte. A kampány hangulatára jellemző, hogy a BBC közéleti-politikai műsora, a Question Today arra kérte a jelölteket, Livingstone
hogy
vezetői
önmagát
egészségesek,
és
stílusukat
gyümölcsnek
fogyasztásukkal
valamilyen vagy az
ételhez
zöldségnek
embereknek
hasonlítsák. látta,
nem
mivel
kell
Ken ezek
teheneket
lemészárolniuk. Boris Johnson szerint ő egy középkategóriás zabpehely, átmenet a legolcsóbb tescos és a felső kategóriás, drága zabpehely között, míg Brian Paddick önmagát egy közepesen átsült steakhez hasonlította, amely egészséges, nem túl zsíros és az embereket boldoggá teszi. A fentiek tükrében az alábbiakat jelenthetjük ki: •
Az angol helyhatósági választások londoni kampányát nem a tartalmi politikai kérdések, hanem a bulvártémák uralták;
[email protected]
36
•
a médiacsörték bombasztikussága mögött elveszett a tartalmi mondanivaló, saját programjának megjelenítése helyett a győztes konzervatív jelölt igyekezett kiszolgálni a néphangulatot, míg ellenfeleinek ez nem sikerült;
•
a média hatáskeltő eszközeit és természetét legjobban ismerő és kihasználó jelölt tudott sikeres lenni;
•
ehhez a harsány és színes kampányhoz a Munkáspárt és annak jelöltje nem tudott alkalmazkodni;
•
a média, azon belül is elsősorban a bulvármédia befolyásolni tudta a választók preferenciáit;
•
az egyéni jelöltekre és a pártlistákra leadott szavazatok eltérései azt mutatják, hogy a választókat szavazáskor nem pártpreferenciájuk, hanem a jelölt személyisége befolyásolta;
•
a választók nem a politikailag hitelesebb, hanem a jópofább jelöltre szavaztak;
•
a választásokat a volt polgármester munkájával elégedetlen protest szavazók döntötték el.
Kampányeszközök Az angol helyhatósági választások londoni kampányában a hagyományos kampányeszközök és kampányelemek
tehát háttérbe szorultak a
jelöltek
megnyilatkozásai, a verbalitás mögött. A kampánycsapatok bár reagáltak a legfontosabb helyi témákra és próbálták azokat beépíteni üzeneteikbe, de a korteshadjárat nem az ideologikum mentén szerveződött. A választást a régi-új ellentéte (konzervatívok), valamint a komoly és nevetséges jelölt (Munkáspárt) szembeállítására és dichotómiájára bontották le. Mindez azt eredményezte, hogy a kampány felépítése és a legfontosabb kampányüzenetek összhangban voltak ugyan a jelöltek profiljával, ugyanakkor eltávolodtak a jelölő párt profiljától, és a választás személyiségek versenyévé vált.
Ez
eredményezte
azt
többek
között,
hogy
a
hagyományos
kampánytechnikákat tekintve a londoni választás nem hozott újdonságot, sőt, mintha a jelöltek képtelenek lettek volna kihasználni az elektronikus médiában rejlő potenciált.
[email protected]
37
A jelölő párttól való eltávolodást mutatja a hivatalos kampányszínek kiválasztása is. Boris Johnson konzervatív jelölt kampánycsapata igyekezett mindhárom nagy párt színét felhasználni a korteshadjárat során, és ezeket egységes üzenetként megjeleníteni. Vagyis maga Johnson hangsúlyozottan nemcsak a konzervatív párt támogatóira számított jelölésekor, hanem minden londonira, aki Ken Livingstone nyolc éves polgármesterségét megunva váltani szeretne. Kampányplakátjainak figurái, kampányának tulajdonképpeni logója négy öltönyös alak, akik egyben a jelölt stilizált alteregói: kék színben határozottan állva, zöldben kerékpárral (ezek a konzervatívok színei), sárgában lazán, zsebre dugott kézzel (a liberális demokraták színe), valamint a vörös, fejét vakaró és láthatóan határozatlan figura (a Munkáspárt színe). A színekben hordozott üzenet megfelelően egészült ki az alakok magatartásával, és így képes volt
vizuálisan
megjeleníteni
London
választópolgárait,
valamint
a
jelölt
sokszínűségét és az országos politikától (és egyben saját pártjától!) való függetlenségét.
Boris Johnson hivatalos kampányhonlapján szintén a fent említett négy szín dominál. A főoldalon a jelölt fotóin kívül más kép nem szerepel, ugyanakkor ezeken Johnson többféle tevékenység közben jelenik meg, és így a fényképek az ismétlődés érzete helyett dinamizmust sugallnak. Ennek a kizárólagosságnak oka az, hogy a toryk fővárosi kampánya Johnson személyiségére épült, vagyis a konzervatívok nem az adott programhoz kerestek arcot, hanem a már meglévő és felépített archoz próbálták igazítani elképzeléseiket. Boris Johnson kampányát ezért nem kellett megelőznie egyfajta imázskampánynak, a jelöltnek elég volt a róla kialakult képet továbbra is fenntartania, illetve arra ráerősítenie.
[email protected]
38
Az oldal több-kevesebb sikerrel próbál interaktív lenni, ennek egyik példája a felső menüsor „get touch” cellája, ahol a jelölttel és kampányával kapcsolatos kérdéseit teheti fel a látogató. Emellett lehet online aktivistának jelentkezni, valamint az interneten keresztül pénzzel is támogatni a kampányt, aminek hasznosságára az oldal szerkesztői külön is felhívják a figyelmet. Pozitívuma a honlapnak, hogy a kampány anyagait, a hivatalos kiadványokat, plakátokat, valamint a jelölt logóját különböző méretekben le is lehet tölteni, ezzel segítve a helyi kampánycsapatok munkáját. A tartalmi politikai témák a honlap struktúrájában háttérbe szorulnak. A jelölt London jövőjét érintő terveit 9 pontban foglalja össze, melyeket csak röviden és általánosságban fejt ki. Újdonság ugyanakkor az a virtuális térkép, amelynek kerületeire rákattintva London választási körzeteinek lapjai ugranak elő. Ezeken koncentráltan csak egy-egy körzet legfontosabb kérdéseivel és ügyeivel foglalkoznak, ezen túl pedig a látogatóknak lehetőségük van szavazni az adott kerület legszebb nevezetességére, valamint jelentkezni a helyi kampány aktivistái közé.
[email protected]
39
A honlap tartalmi szegénysége után is szembeszökőek ugyanakkor a munkáspárti jelölt, Ken Livingstone hivatalos oldalának hiányosságai. Az oldal tetején, a semmitmondó szürke háttér előtt sötétkék (!) ingben mosolygó polgármester fotója minden menüben és almenüben visszaköszön, és az
[email protected]
40
unalomig
ismétlődik.
választóknak,
Így
ráadásul
a
a
jelölt
portréfotó
csak
egyfajta
statikussága
módon egyszínű,
jelenik sótlan
meg
a
figurát
feltételez. Az a fajta dinamizmus, amit Johnsonnak sikerül megjeleníteni mind az írott, mind az elektronikus médiában közzétett képeivel magáról, óhatatlanul elvész. Az igazi vizuális balfogás azonban csak ezután kezdődik: a munkáspárti jelölt kampányhonlapjának közepén London stilizált rajza virít kékben és zöldben, vagyis a konzervatívok hivatalos színeiben. Ráadásul efölött a stilizált ábra fölött található Livingstone programja hat pontban (gazdaság, közlekedés fejlesztése, közbiztonság,
szociális
összeszedve,
amely
bérlakások pontok
építése,
egyben
az
környezetvédelem, adott
részterületekről
kultúra) szóló
kampánykiadványok pdf-izált verziójának linkjei. Ezek alapja a brit politikai kultúrát és a kampányokat meghatározó kiáltvány. A kiáltványok a brit demokráciához szervesen kapcsolódó okmányok, amelyek írásba öntött formái a pártok és a választók közötti „szerződésnek”. Vagyis
a
győztes
párt
a
választóktól
a
kiáltványban
megfogalmazottak
megvalósításához kap mandátumot. 48
48
HAVAS Péter: A pártok politikai kommunikációja a társadalommal a brit tapasztalatok alapján
[email protected]
41
A jelölt hivatalos kampányszíneként a püspöklila szintén elhibázott és értelmezhetetlen, bár marketingszakemberek szerint ez az árnyalat a bölcsesség és a nyugalom színe. Valószínűbb azonban az, hogy a jelölt tanácsadói okosabbnak
látták,
ha
Livingstone-t
a
választók
nem
azonosítják
a
népszerűségét vesztett Gordon Brownnal és a brit Munkáspárttal. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy csak a főoldal bal alsó sarkában mutat link a párt hivatalos honlapjára. Mindez persze nem lett volna baj, ha az arculatváltást egy komoly identitáskampány előzi meg, ez azonban Ken Livingstone esetében sajnálatosan elmaradt.
A kerületek kampányközpontjainak elérhetőségei csak felsorolásszerűen szerepelnek a lapon, ugyanakkor külön ablakban lehet jelentkezni saját kampányrendezvény szervezésére, amihez az oldal szerkesztői sem tartalmi, sem vizuális segítséget (szórólapok, logók, kampányanyagok letöltése) nem biztosítanak.
Mindezzel
kampányrendezvények
a
támogatói
szervezésének
aktivitás
csökkenhet,
elsődleges
célja
a
noha
a
saját
bizonytalanok
meggyőzése, az aktivitási kör bővítése és mobilitásának biztosítása kell hogy legyen. Lehetőség van ugyanakkor a jelölt kampányának online támogatására is, de emellett sajnálatosan hiányzik politikusi pályafutásának és az elmúlt nyolc évnyi polgármesteri munka sikereinek bemutatása. A médiatárban blogszerűen
[email protected]
42
megjelenő és a jelölt sajtószerepléseit felsoroló linkek szintén nem hozzák meg a felhasználói kedvet a böngészésre, hiszen a hírek sem súlyozva, sem szelektálva nincsenek. Összességében a honlap képtelen kihasználni a technikai feltételek adta lehetőségeket, és így unalmassá és semmitmondóvá válik, megfelelve ezzel az oldal egyhangú szürke hátterének.
De nemcsak az internetes tartalmat, hanem a plakátháborút tekintve is Livingstone marad alul konzervatív kihívójával szemben. Plakátjain a vizualitás háttérbe szorult az üzenetek mögött, melyek azonban elsősorban a másik jelölt lejáratására irányultak. A „Ne egy viccre szavazzon! Szavazzon Londonra!” feliratú óriásplakátról már volt szó, itt csak azért említjük meg újra, mert Livingstone kampánycsapata ennek az egy mondatnak a különböző variánsaival remélt sikereket elérni. Az egyszínű fehér háttér előtt megjelenő üzenetek szinte kivétel nélkül az ellenfélre, illetve annak a múltban tett megnyilatkozásaira utaltak, míg a plakátok alján a felszólítás: „Ne kockáztassa Londont! Szavazzon Kenre!”, a jelölt neve melletti színes négyzettel. (Csak két példa: „Boris támogatta Bush ellenállását a Kiotói Egyezménnyel kapcsolatban. Hirtelen nem is olyan vicces.”, illetve „Boris gondjaira bízná a londoni tömegközlekedés fejlesztésének 36 millió fontos terveit? Hirtelen nem is
[email protected]
43
olyan vicces.”) Vagyis a jelölt tartalmi politikai és fejlesztési elképzeléseit nem tudta vagy nem akarta plakátjain is megjeleníteni, és pozitív mondanivaló helyett szinte mindvégig a negatív kampányra fókuszált. A kétfajta üzenet azonban plakátjain ugyanolyan tipográfiával jelent meg, ami komoly hiba, hiszen így a választó mindkettőt a jelölttel azonosítja. Az már csak hab a tortán, hogy eléggé visszatetsző
módon
liberális
ellenfelének
homoszexualitását
is
kikezdte
kampányában. Az inkriminált plakát szövege: „Szavazz az eltévedt ágyúgolyóra! Szavazz egyre a mások közül! Vagy szavazz Londonra!”, a mondatok mellett a szavazólapok
négyzeteit
imitáló
üres
kockákkal.
A
jelölt
tehát
nem
ad
személyében pozitív alternatívát, és így azt a választók nem is vele, hanem ellenfelével azonosítják. Így törvényszerűen bekövetkezik az, ami a negatív kampány legnagyobb veszélye: visszaüt annak kitalálójára.
[email protected]
44
Boris Johnson ezzel ellentétben főleg pozitív üzeneteivel próbált hatni támogatóira,
kampányának
negatív
része
pedig
sokkal
átgondoltabb
és
kidolgozottabb volt, mint Livingstone-nak. Plakátjain a jelölt arcképe mellett feltűntek a kampány színei, illetve a kampányszínekben pompázó logó, amiről fentebb már esett szó. A változatos koloritást és a jelölt színes egyéniségét kihasználandó sokszor csak Johnson sziluettje jelent meg, és abban az üzenet: „Támogasd Borist Londonért!”.
Kampánycsapata tudott és mert élni a kampányeszközök sokaságával, így kampányában a plakátok mellett támogatókártyák és röplapok is szerepeltek. Az egységes arculat itt is megjelent, de a színek változatossága többféle variációra adott lehetőséget a vizualitás és az üzenetek megjelenítése terén. Erre példa a londoni metróhálózat kaotikusságát ábrázoló támogatói kártya, melyen a vonalak összevisszaságában a kampányszínek egységes szivárványa teremt rendet. Az üzenet: Boris Johnson garantálja a tömegközlekedés fejlesztését, és a fejlesztési pénzek útját átláthatóvá fogja tenni.
[email protected]
45
Kiemelendő, hogy negatív kampányánál a megszokott tipográfia és arculat is megváltozik, és így a befogadó a negatív üzeneteket nem egyből egy bizonyos párttal azonosítja, mint Livingstone esetében. Johnson kampánycsapata él azzal a vizuális trükkel, hogy negatív üzeneteinek hátteréül a másik jelölt pártjának hivatalos színeit használja fel, vagy egységes fekete-fehérben jeleníti azt meg, a hitelesség és tényszerűség illúzióját keltve. (Minderre fiktív újságkivágásokkal is ráerősít.)
Összefoglalva tehát a londoni kampány nem elsősorban a hivatalos kampányeszközök tudatos használatáról vagy az újfajta kampánytechnikák minél jobb kihasználásáról szólt, hanem két személyiség verbális összecsapásairól, ennek megfelelően pedig tere elsősorban a bulvármédia volt.
[email protected]
46
A 2008-as helyhatósági választások eredményei A 2008-as helyhatósági választások a Munkáspárt kudarcát jelentették. 24%-os eredménnyel meg sem közelítették a Konzervatív Pártot, mely 44%-ot szerzett. Azonban ennél is nagyobb csalódást okozott, hogy még az örök harmadik – a Liberális Párt – is megelőzte a Munkáspártot. Igaz, csak egy százalékkal (25%), de ez az eredmény mégis komoly kérdéseket vet fel. Habár a Munkáspárt az előző, négy évvel korábbi helyhatósági választásokon sem szerepelt kiemelkedően jól, akkor még meg tudta előzni a Liberális Demokrata Pártot. Az akkori százalékos megoszlás alakulása: Konzervatív Párt: 40%, Munkáspárt: 27%, Liberális Demokrata Párt: 26%. Ebben a viszonylatban nem annyira jelentős a változás, de a liberálisok térnyerése mindenképp sebet ütött a Munkáspárt önbecsülésén. 2004-ben 166 helyi közösségben (Angliában és Wales-ben) tartottak választásokat, míg 2008-ban 159-ben. A 2008. május 1-én tartott brit helyhatósági választásokra jellemző a Labour Party térvesztése, amint a választási
eredmények
részletes
eredményeiből
az
alábbiakban
látszik.
Összességében 16 városban tudta megtartani a munkáspárti többséget. Manchesterben a Munkáspárt meg tudta őrizni vezető pozícióját, az előző választáshoz képest nem történt változás, ugyanúgy Labour vezetésű maradt a város.
Az
megmaradt.
előző A
választásokon
Liberális
szerzett
Demokraták
egy
61
mandátumukból
hellyel
többet
mindegyik
szereztek
előző
eredményeikhez képest, így 34 képviselőhelyet tudhatnak magukénak. A konzervatívok megtartották egy mandátumukat, a zöldek azonban elvesztették, így már nem rendelkeznek képviselővel. Birminghamban nem történt változás, még mindig nincs olyan párt, mely többségben lenne. A konzervatívoknak 49, a Munkáspártnak 36, a Liberális Demokratáknak 32, és a Respectnek 3 mandátuma van. Liverpoolban - mely eddig a liberális demokraták vezetése alatt állt ugyanaz a helyzet alakult ki, mint Birminghamban. Itt sincs egyértelmű többsége egyetlen pártnak sem. Az előző választásokhoz képest a Liberális Demokraták vesztettek 3 mandátumot, így 45 hellyel rendelkeznek, a Labour 3 mandátumot szerzett, így 39 képviselővel prezentálhatja magát, a liberálisok 3 hellyel
[email protected]
47
rendelkeznek, egyet vesztettek az előző választások óta, a zöldek 2 mandátumot szereztek. Sheffield esetében a Liberális Demokrata Pártnak sikerült megszereznie a többséget. Eddig Sheffieldben egy párt sem rendelkezett többséggel, most viszont a liberális demokraták - 6 új mandátumot szerezve - összesen 45 mandátummal jeleskednek. A Labour-nek 36 képviselőhelye van, a zöldek is jelen lehetnek az új testületben 3 mandátummal. A konzervatívok viszont elvesztették azt az egy helyet is, amivel eddig reprezentálhatták magukat a városvezetésben. Cambridge Liberális Demokrata többségű város maradt. A liberálisok megtartották 28 mandátumukat, a Munkáspárt 2 képviselőhely elvesztésével 11 helyet birtokolhat, a konzervatívok és a zöldek 1-1 hellyel rendelkeznek. Oxfordban sincs többsége egyik pártnak sem, a Munkáspárt 23 (4-gyel több, mint eddig), a Liberális Demokrata Párt 16 (1-gyel több az előzőekhez képest), a zöldek 7 mandátummal vehetnek részt a vezetésben, a Konzervatívok nem kaptak mandátumot. Rotherham kiemelkedően régóta munkáspárti vezetésű város. Jelenleg 50 képviselőhellyel rendelkezik a Labour (4 hellyel kevesebbel, mint eddig). Szembetűnő mandátummal
a
különbség rendelkeznek,
a
konzervatívokkal az
eddigi
7-hez
szemben, képest,
akik
még
csak
mindig
10 nem
markánsan reprezentáltak. A Brit Nemzeti Párt 2 mandátummal képviseli magát. Durham-ben először tartottak választásokat, itt 67 mandátumot kapott a Munkáspárt, 27-et a Liberális Demokrata Párt és 10 mandátumot a Konzervatív Párt a fennmaradó 22 mandátumot nem az országos pártok nyerték meg. Slough esetén 23 képviselőhellyel rendelkezik a Labour (4-et nyertek az előzőekhez képest). A konzervatívok egy helyet elvesztettek, így 6 hellyel képviselik magukat. A liberális demokraták és a liberálisok 3-3 helyet nyertek el. Eddig egyik pártnak sem volt többségi vezetésre lehetősége, most azonban a Munkáspárt lett domináns erő Sloughban. Egyike a részsikereknek. Az előző választási eredményekhez képest kitűnik, hogy a konzervatívok képesek voltak új területek megszerzésére Britanniában, mint például Bury, Cheshire East és West avagy Nuneaton & Bedworth, míg ebben a Munkáspárt
[email protected]
48
nem jeleskedett. A Konzervatív Párt kevesebb mandátumot vesztett, mint a Munkáspárt. A választási körzetek legtöbbjében azonban nem történt változás a vezetés terén. A Munkáspárt 16 városban őrizte meg vezető pozícióját és 2-ben (Durham és Slough) volt képes új szavazatok megszerzése által új területeket meghódítani. Ezen
tendenciák
közös
eredménye,
hogy
ilyen
arányú
veszteséget
szenvedett el Gordon Brown pártja. Az eredményekre való reakció a csalódottság nyugtázásában valamint annak felismerésében jelentkezett, hogy ezentúl a Munkáspártnak jobban kell figyelnie az emberekre és véleményükre. Habár felmerültek a hírek arról, hogy a munkáspárti kormány le fog mondani ennek hatására, de ezt hamar cáfolták. Összefoglalóan elmondható, hogy a Munkáspárt rossz szereplése a közvéleményben
negatív
visszhangot
keltett,
habár
közel
sem
szereztek
radikálisan kevesebb szavazatot az előző választásokhoz képest.
[email protected]
49
Összegzés A
Munkáspártnak
a
brit
helyhatósági
választásokon
elszenvedett
vereségét, valamint London elvesztését sokan a browni politika és a „harmadik út” hattyúdalának tartják. A kritikusok szerint a szociáldemokrácia megújítására kigondolt modell mára már nem adekvát a gazdasági problémák kezelésére, ráadásul a Nagy-Britanniában megfigyelhető növekvő EU-szkepticizmust és a konzervatívok
előretörését
sokan
a
baloldali
kormányzat
elhibázott
gazdaságpolitikájának tudják be. A Munkáspárt megújulása 1994-ben a piac-társadalom-állam hármas viszonyának újragondolásán alapult. A pártalkotmány 4., a köztulajdonról szóló cikkelyének eltörlésével lehetőség nyílt egy új gazdaságpolitika kialakítására, melynek lényege a gazdaság versenyképességének biztosítása volt a piaci erőkkel történő aktív közreműködés által. A baloldal a hagyományos munkáspárti modelltől (adóemelés, közkiadások növekedése, újraelosztás) és a thatcheri neokonzervativizmustól elfordulva a jóléti állam megreformálását tartotta legfőbb feladatának.
Ennek
eszköze
pedig
önrendelkező társadalom víziója. együttműködése
a
piac
a
foglalkoztatás
bővítése
volt,
egy
A magánszektor és a közszféra szorosabb
kedvezőtlen
szociális
következményeinek
kompenzálására – ez jelentette azt az újfajta politikát, ami a tizennyolc évnyi konzervatív kormányzás után sikeressé tudta tenni a brit baloldalt és annak emblematikus alakját, Tony Blairt. Ennek első válságtünetei a második ciklus végén jelentkeztek, amikor az iraki szerepvállalás miatt egyre többen kezdtek elfordulni a munkáspárti kormánytól. A liberális demokraták és a konzervatívok a 2005-ös kampányban együttes erővel támadták a miniszterelnököt, és egy korábban napvilágra került irat miatt igyekeztek kétségbe vonni szavahihetőségét. (A kormány jogi tanácsadója a háború kirobbanásakor olyan iratot juttatott el Blairhez, amely szerint az Irak elleni offenzívát egy nemzetközi bíróság később jogellenesnek minősítheti. Bár ezt az érintettek tagadták, a dokumentum nem sokkal a választások előtt mégis napvilágra került.) A Munkáspárt végül sikerrel vette a választást, parlamenti ereje mégis jelentősen csökkent (2001-hez képest 47
[email protected]
50
képviselői helyet vesztettek, míg a konzervatívok 33 képviselői hellyel szereztek többet), amit sokan az amerikai külpolitika támogatásának tudtak be. 2007-ben Blair lemondott a miniszterelnökségről, és azt átengedte korábbi pénzügyminiszterének és párton belüli riválisának, Gordon Brownnak. Mivel a brit választási törvények lehetővé teszik, hogy a kormányfő a ciklus ideje alatt bármikor kiírhassa a választást, Brown ezzel az eszközzel akarta megerősíteni politikai legitimitását, egyben jelezni a brit választók felé, hogy új korszak kezdődik a Munkáspárt történetében. Az elképzelés nyilvánosságra került, de az újdonsült
miniszterelnök
szakértői
tanácsára
(a
párt
népszerűségének
nagyarányú csökkenése) később mégis elállt ettől a lehetőségtől. Nem véletlen, hogy politikai ellenfelei egyből határozatlansága miatt támadták, kétségbe vonva vezetői kvalitásait. Ráadásul mindez 42%-os tekintélyvesztést eredményezett a kormányfőnek, aki az elvesztett támogatást és bizalmat azóta sem képes visszaszerezni. 49 Brownnak emellett azzal is szembe kell néznie, hogy a szigetországba begyűrűző amerikai hitelválság hatására a piaci szereplők kezdenek elállni a partnerségtől. Csökken a tőke helyben maradása, ami az egyébként jól teljesítő brit gazdaság, és nem utolsósorban a kormány számára katasztrófa. A Munkáspárt kénytelen adónövelő megoldásokhoz nyúlni, hogy a nagy társadalmi reformokat (elsősorban az egészségügy és az oktatás reformját) továbbra is finanszírozni tudja. Nem véletlen, hogy a hagyományos támogatói bázis az utóbbi időben csökkent, a tagságból pedig 30 ezren döntöttek a kilépés mellett. Mindezt súlyosbították még a kampányfinanszírozás körüli korrupciós botrányok, valamint néhány felsőházi tagság odaítélésének homályos ügye. A
fent
felsorolt
hibákat
és
hiányosságokat,
valamint
Brown
népszerűségvesztését a toryk vezére, David Cameron igyekezett a Konzervatív Párt pozícióinak megerősítésére felhasználni. Ez annyiban sikerült is neki, hogy a 2007. évben a konzervatívok rendre jobban szerepeltek a közvéleménykutatásiadatokban, mint ellenfeleik (olykor 10-15%-al is). Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a kormányfő népszerűségvesztése nem pótolhatja azt az átgondolt politikai-gazdasági programot, amellyel Cameronék mind a mai napig adósak.
49
HAVAS Péterrel készült interjú alapján
[email protected]
51
Bár a Konzervatív Párt 2005-ös arculatváltása, és Cameron megválasztása óta a politikai erőviszonyok kiegyenlítettebbek, mindez kevés lesz az elkövetkező választásokon a győzelemhez. A brit főváros polgármesteri címéért folytatott harc kimenetele jelzésértékű kell, hogy legyen mindkét oldal számára. Azt ugyanis egy olyan jobboldali jelöltnek sikerült elnyernie, akit a legnagyobb jóindulattal sem lehetne hagyományos konzervatív politikusként aposztrofálni. Szarkasztikus, gúnyos kiszólásaival, saját oldalát sem kímélő korrupcióellenes szózataival, extrovertált személyiségével kitűnt párttársai közül, egyben képes volt arra, hogy a Livingstone városvezetői munkájával elégedetlen portestszavazókat a maga oldalára állítsa. Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy a főpolgármester-választásnál
nem
elsősorban
a
pártpreferenciák
a
meghatározóak. A fő kérdés tehát az, hogy az elveszített londoni választás mennyiben tekinthető a Munkáspárt térvesztésének, és mennyire írható Brown és a kormány népszerűségvesztésének számlájára? A válaszhoz tudnunk kell, hogy a baloldal által levezényelt decentralizáció eredményeként a főpolgármester-választást nem tekinthetjük az országos politikai folyamatok „barométerének”. És bár a főváros lényeges önálló jogkörökkel bír, Livingstone-nak az országos eredményekhez képest 14%-al nagyobb támogatottsága jelzi, hogy a politikai versenyben mennyire erős a személyiségek szerepe. Jegyezzük meg ugyanakkor, hogy ez nem jelenti azt, hogy más fontos tényezők nem hatnának a választópolgárok döntésére. 50 Az általános vélekedés az, hogy a harmadik út kisebb korrekciókra szorul ugyan, de az Új Munkáspárt politikájával szembeni bizalomvesztés korán sem akkora,
mint
amire
a
helyhatósági
választások
eredményei
alapján
következtetnénk. Sokkal nagyobb probléma a nehézségek kommunikálása, valamint az, hogy Brownnak, főleg az agilis Tony Blairrel összehasonlítva, nincs igazi politikusi személyisége. Az alsóházi szócsatákban rendre alulmarad a konzervatívok vezérével, David Cameronnal szemben, és a fentebb felsoroltakon túl is sok támadási felületet nyújt ellenfelei számára. Politikai alternatívája a mai Munkáspártban egyelőre nincsen. A sokak szemében lehetséges utód, a Labour fiatal külügyminisztere, David Miliband pedig politikailag szürkébb, mint a
50
HAVAS Péter: A pártok politikai kommunikációja a társadalommal a brit tapasztalatok alapján In.: versenyben a voksokért, Villányi úti könyvek, 1998.
[email protected]
52
miniszterelnök. Ugyanakkor nem szabad elfelednünk, hogy a brit választók nem szívesen szavaznak egy megosztott pártra, mint ahogy a koalíció kényszerét is az egypárti kormányzat hagyományának aspektusából utasítják el. Nem véletlen, hogy a Munkáspárt népszerűsége a hosszan húzódó Blair-Brown váltás idején kezdett
el
radikálisan
zuhanni.
A
biztonság
iránt
megnövekedett
igény
nyilvánvalóan kihat a politikai alternatívák közti választásra is. A közvéleménykutatási adatok szerint egy Brown nélküli Munkáspártot a szavazók nagy része támogatna. A
Konzervatív
Párt
ebben
a
politikai
közegben
tudta
növelni
népszerűségét, ami nem utolsósorban fiatal vezérének köszönhető. Cameron a parlamentben többször keményen kritizálta a miniszterelnököt, aki ezekre a kritikákra nem tudott érdemben válaszolni. Ugyanakkor a konzervatívok mögött nem áll egy egységes ideológia, a párt inkább a kormány hibáit tudja kamatoztatni, saját javára fordítani. A konzervatívoknak, ha meg akarják őrizni a Munkáspárttal szembeni előnyüket, olyan politikai-ideológiai változáson kell átmenniük, mint ellenfeleiknek a kilencvenes évek közepén. Ez azonban értelemszerűen magában foglalja az elfordulást a hagyományosan konzervatív értékektől, ami a párt tágabb tagsága körében konfliktushoz vezethet. A konzervatívok az utóbbi időben a politikai erőtér közepe felé mozdultak el, és olyan hagyományosan baloldali témákkal tematizálták a közbeszédet, mint a brit egészségügyi
rendszer
(NHS)
fenntarthatósága.
Cameronnak
ugyanakkor
szembe kell néznie azzal, hogy a jobbközép felé való nyitással elveszítheti a hagyományos értékeket valló kemény konzervatívok támogatását, valamint a párt arculatát. Az olyan, Cameron által előszeretettel használt szófordulatok, mint a „progresszív konzervatívok” szintén ezt a tematizációs kényszert és az ebben rejlő konfliktust vetítik előre. 51 A
pártvezér
választókerületekben
azt
is induló
többször
kijelentette,
képviselőjelöltek
hogy
változnia
összetételének,
kell
a
és
a
hagyományostól eltérő típusú jelölteket is integrálni kell a pártba. Ezzel az a konzervatívok célja, hogy a pártjukról a választókban kialakult általános képet megváltoztassák, és szimpatikusabbá tegyék magukat a középre szavazók előtt. A londoni főpolgármesteri címért versenybe szálló Boris Johnson jelölését akár az elképzelés főpróbájának is tekinthetjük. Johnsonnak ugyanis olyan jelöltként 51
HAVAS Péterrel készült interjú alapján
[email protected]
53
kellett megjelennie a választók előtt, aki konzervatív vonásokat tartalmaz ugyan, de személyében alternatívát jelent a nagy népszerűségnek örvendő, de pártjában ugyancsak unikumnak számító Livingstone-nal szemben. Győzelme azt mutatja, hogy az emberek fogékonyak a konzervatívok új politikájára, amely, mint már írtuk, olyan hagyományosan baloldali témákat tűz zászlajára, mint az állami egészségbiztosítás
megőrzése,
vagy
a
foglalkoztatottság
növekedése.
Ugyanakkor a pártból érkező belső támadások hatására Johnson a választások után sokkal visszafogottabb lett, ami akár át is formálhatja az ő politikai arculatát és hosszabb távon hiteltelenítheti a választók előtt. 52 A munkáspárti kormány tétovasága, valamint a konzervatívok útkeresései mellet esély van rá, hogy a Liberális Demokraták felerősödnek, ami a világháború utáni brit politikától némiképp idegen koalíciós kényszert jelenthet. A brit egyfordulós többségi választási rendszerben ugyanis a pártok egyedüli kormányzásra rendezkednek be. Ennek oka az, hogy a 648 választókerület többségében egyik vagy másik nagy párt biztos többséggel rendelkezik, a választások a kb. 80-100 marginális kerületben dőlnek el. (Ezért van az, hogy a nagy
pártok
elsősorban
ide
koncentrálják
kampányukat.) 53
A
liberálisok
megerősödése „függő parlamentet” eredményezne, vagyis egyik nagy párt sem tudna önállóan kormányt alakítani. Ez állóháborút eredményezett a brit belpolitikában. Ez az állóháború azonban
nem
alapvető
stratégiai
kérdésekről
szól.
Az
utóbbi
időben
bebizonyosodott, hogy a brit gazdaság stabil, gondot az amerikai válság beszivárgása jelenthet. Ugyanakkor a tőkével való partnerség megroppanásának hatására született adóemelő intézkedések nem feltételezik azt a hosszú távú gazdasági együttműködést és növekedést, amit a brit baloldali választók többsége igényel. A Munkáspártban ezért az utóbbi időben kezdenek felerősödni azok a hangok, melyek szerint kitörés ebből az állapotból csak balra képzelhető el. Vagyis szerintük fokozni kell a termelést, ami egyrészt gazdaságélénkítő hatású, másrészt a foglalkoztatás növekedésének alapja lehet, és korlátozni kell a piaci szereplőkkel való partnerség mértékét. A párt vezetése és Livingstone ezzel szemben kiállnak a harmadik út politikája 52 53
mellett.
A
pluralizálódott
brit
pártrendszerben
ugyanis
olyan,
HAVAS Péter: Boris, Ken és London – kézirat HAVAS Péter: A pártok politikai kommunikációja a társadalommal a brit tapasztalatok alapján
[email protected]
54
hagyományosan nem baloldali témák felvállalása is erősítheti a párt pozícióit, mint
a
környezetvédelem.
Erre
példa
London,
ahol
egyfajta
választási
együttműködés keretében a Zöld Párt 40 ezer hívének első preferenciás voksát ajánlotta fel Livingstone-nak. Az utóbbi időben elszenvedett súlyos választási vereségek ugyanakkor figyelmeztetőek kell, hogy legyenek. A május 1-i helyhatósági fiaskó után a Munkáspárt egy olyan északnyugat-angliai körzetben szenvedett vereséget, ahol 1983 óta rendszeresen baloldali jelölt nyert. Nem sokkal később pedig a Glasgow East választókörzetében tartott voksoláson maradt alul a munkáspárti jelölt a Skót Nemzeti Párt (SNP) indulójával szemben. Az itt elszenvedett vereség azért is különösen fájó, mert az SNP nemrég népszavazás kiírását kezdeményezte Skócia
Nagy-Britanniától
való
közvélemény-kutatási adatok
elszakadásának
ügyében.
A
legutóbbi
szerint a konzervatívok 20%-al vezetnek a
Munkáspárt előtt. 54 Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy bár a Munkáspárt népszerűsége csökkent az utóbbi időben, ez nem jelenti a harmadik út kiüresedését. A baloldal számára nem lehet alternatíva a visszatérés a gyakorlati párt vonaláról a régi „balosabb”, ideologikus vonalra. A konzervatívok jelentős erősödése inkább Brown
tekintélyvesztésének,
a
gazdaságban
jelentkező
problémák
rossz
kezelésének, semmint a Munkáspárt helytelen gazdaságpolitikai elképzeléseinek tudhatóak be. Ugyanakkor a Konzervatív Párt kényszeres tematizációs kísérletei azt is eredményezhetik, hogy régi szavazóik elfordulnak tőlük, és a párt elveszti önálló arculatát. Így megvan rá az esély, hogy a Munkáspárt 2010-ben is „natural party of government”, vagyis a kormányzás természetes pártja maradjon.
54
http://index.hu/politika/kulfold/gb080725/
[email protected]
55
Bibliográfia ALMOND, Gabriel – POWELL, Bingham: Összehasonlító politológia, Osiris, 1999. BLAIR, Tony: Új-Britannia, ahogy én képzelem, Alexandra kiadó, 1996. CASSE, Daniel: Is Bush a Conservative? http://billhobbs.com/cassebushconservatism.pdf
EGEDY Gergely: Nagy-Britannia története a XX. Században, Aula kiadó, Bp., 1998. EGEDY Gergely: Thatcherizmus: (neo)liberalizmus vagy (neo)konzervativizmus?, Politikatudományi Szemle, 2006/2-3. GIDDENS, Anthony: A harmadik út – a szociáldemokrácia megújulása, Agóra Marketing Kft., 1999. HAVAS Péter: A „harmadik út”, in.: Ezredvégi értelmezések, Villányi úti könyvek, 2001. HAVAS Péter: A pártok politikai kommunikációja a társadalommal a brit tapasztalatok alapján in.: Versenyben a voksokért, Villányi úti könyvek, 1998. HAVAS Péter: Boris, Ken és London – kézirat HAVAS Péter: Lehet-e Cameron a „toryk Blair-je”? – Méltányosság Politikaelemző Központ HAVAS Péter: Melyik is a „hiteles” szociáldemokrácia? In.: Trendváltozások, szerk.: Bayer József, Kiss Balázs, MTA PTI, 2003. KATZ, Richard S.: Internal life of parties, in.: Political parties in the new Europe, szerk: Kurt Richard Luther – Ferdinand Müller Rommel, Oxford University Press, 2003., 83-117. RALLINGS, Colin: Local Elections in Britain, Routledge, London, 1997. RIDDELL, Peter: Parliament under Blair, Politico, London 2000. RENTOUL, John: Tony Blair: Prime Minister, Time Warner, London 2003 RUSSEL, Meg: Building New Labour, Palgrave Macmillan, London 2005. FORMAN, F. N. Constitutional Change in the United Kingdom. Routledge, London, 2002. STOKER, Gerry: L’elezione diretta del sindaco nella Grande Londra e la proposta laburista per tutti i comuni inglesi In Eleggere il sindaco szerk. Caciagli, MarioDi Virgilio, Aldo, UTET, Torino, 2005 pp.107-129.
[email protected]
56
VOLKENS, Andrea – KLINGEMANN, Hans-Dieter: Parties, Ideologies and Issues, in.: Political Parties in the New Europe, szerk: Kurt Richard Luther – Ferdinand Müller Rommel, Oxford University Press, 2003. 143-167. 2005. General Election NEC Report, Labour, Brighton 2005. National Policy Forum Report to 2007 Conference, Labour, London 2007. 2007. NEC Annual Report, Labour, London, 2007.
[email protected]
57
