Kémia és a végyipar szérépé a ma és a jövö tarsadalmanak alakítasaban Készítette: Tanács Diána Ipari Szakközépiskola és Gimnázium 8200 Veszprém, Iskola utca 4. Osztály: 12/A
Tartalomjegyzék:
Bevezetés Jelen: o Környezetszennyezés o Orvostudomány o Élelmiszeripar o Közlekedés Jövő: o Környezetszennyezés o Orvostudomány o Élelmiszeripar o Közlekedés Befejezés Források
Melyik a kedvenc tantárgyad? Ez a kérdés nagyon sokszor elhangzik az iskolába járó diákok körében. A válaszok gyakran egyformák, mint „szünet”, „rajz”,
vagy „tesi”. Amikor néha-néha megjelenik válaszként egy „angol” esetleg egy „töri”, a többi diák elhúzza a száját és néha hangosabban is kimondja a véleményét. Az a válasz viszont, hogy „kémia”, szinte nem is létezik. Sokan, ha kell, indokok egész sorozatát állítják fel, a kémia, mint tantárgy ellen, s közben figyelmen kívül hagyják, hogy az életükben milyen fontos szerepet foglal el. Mai világunkban bármerre tekintünk, van egy dolog, melyet mindenhol megtalálunk: a kémia. A mostani és a jövő társadalma is ennek a tantárgynak a kezében van, tele izgalmakkal, veszélyekkel. Ez teszi a társadalmunkat élővé, segít a környezetszennyezés elkerülésében, az orvostudomány fejlődésében, még az egészségünk alakításában is megtalálható. Az egész társadalmat átitatja. Nézzük, mit értek ez alatt. Ha azt mondja valaki, „társadalom”, mi az emberekre gondolunk, s nem csupán személyekre, hanem az egész emberiségre és annak, a környezettel való kapcsolatára. Tegyük fel, hogy 1 felnőtt személy naponta csak 1 kilogramm szemetet halmoz fel. Az egy faluban lehet 3-5 ezer kilogramm, egy kisebb városban 50 ezer kilogramm, míg az egész Földünkön ez a szám eléri a több milliárdot. És csupán egy napról beszélünk. A társadalom megpróbálja kiküszöbölni ezt a problémát, méghozzá az újrahasznosítással, ha ezt tovább boncolgatjuk, a kémia és a vegyipar segítségével. Nézzük meg, hogyan is készül el egy újrahasznosított műanyag hulladék! A Holofon Zrt. honlapján részletes tájékoztatást találhatunk, így csak összefoglalva emelem ki a folyamatot. A konténerekbe került palackokat összegyűjtik, majd gondosan szétválogatják, melyeket lehet újra felhasználni. A kiválasztott palackokat agglomerálásnak vetik alá, aprítják, darálják, esetleg mossák. Az alapanyaghoz mesterkeverékeket és adalékanyagokat adnak hozzá, majd az egészet homogenizálják, és végül regranulálják. Majd a kész termékek felcímkézve ismét megjelennek a polcokon. Mégis több tonna szemét kerül a tengereinkbe, a földjeinkbe, és elégetve a légkörünkbe. Nem csak a társadalmunk használja a vegyipart és a kémiát, mi is kiszolgáltatottakká válunk vele szemben, hisz a mérgezések, betegségek visszajutnak a feladóhoz, hozzánk. A szántóföldeken használt vegyszerek az esővízzel a talajba mosódnak. A talajból egyrészt a növények szívják magukba, másrészt leszivárogva a talajvízbe, onnan pedig a folyókba, a kutakba kerül, és végül szennyezi a teljes környezetet. Amint a növényekig eljut a mérgezés, a természet körforgása már gondoskodik, hogy mi, emberek se maradjunk ki a játékból. Dr. Soltész Annamária tájékoztat minket, hogy hazánkban körülbelül 300 féle vegyszer kapható a kert gondozásának megsegítésére. Az emberek általában odáig olvassák el, hogy mit tudnak vele elpusztítani, a „veszélyek” feliratokat már nem tartják fontosnak. Az előbb említett hölgy megemlíti a mérgezést is. Szó szerint idézem: „Mérgezés esetén a legáltalánosabb, legelső jel a fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, verejtékezés lehet. Dikumarol-t tartalmazó mérgeknél véres lesz a széklet és vizelet, dinitrofenol tartalmúaknál - melyek gyorsan felszívódnak a testfelszínről is - nő az illető hőmérséklete, légzés- és pulzusszáma, fülei, ajkai elkékülnek, nyugtalanná, tudata zavarttá válik, nehézlégzés, szívritmuszavar léphet föl.”
Az emberek vajon elgondolkodnak-e azon, hogy mit juttatnak a földbe? Hisz ha ránk ilyen hatással van, akkor a környezetünkkel sem lesz kíméletesebb. Téveséből azt hisszük jót teszünk, mégis magunk ellen fordulunk, ahogyan már Krisztus előtt megfogalmazta egy író, Tatiosz: „Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük.” A szárazföld utána a tengerekről sem feledkezhetünk meg. Az óceánok a világ közös tulajdonában vannak. Mindenki használja, de kevesen éreznek felelősséget irántuk. A parti övezetekben évente 13 milliárd tonna hordalék rakódik le. Ennek nagy része az emberi beavatkozás okozta erózió és az erdőirtás következménye. A szennyvíz, az olajszennyezések, és az előbb említett hulladékok mind-mind a mi élővilágunkat fertőzik, melyeket a társadalmunk ebéd közben, esetleg vacsoránál jó ízűen elfogyaszt. Persze ezek csak adatok, elolvassuk őket, és már tovább is száguldottunk. De álljunk meg egy pillanatra, vegyük fel a búvárszemüvegeket, és pillantsunk be vizeink titokzatos világába! Egész kicsi korom óta teljes áhítattal figyelem az óceánok nagy vadászait, a cápákat. Míg sok ember elítéli őket, gyilkosnak titulálja, én mindig is szeretettel gondolok erre a fajra, mely most hatalmas veszélybe került, a társadalmunk miatt. Az Usborne Discovery magyar kiadása leírja a valóságot a cápák kilátásairól. Az óceánokban található nagy mennyiségű víz nem tudja feldolgozni a szennyezéseket, legyen az olaj, ipari vegyi anyagok, esetleg szennyvíz. Az állatok testében a mérgek felgyűlnek, ezáltal cápák milliói pusztulnak el egy évben az általunk kibocsátott mérgezések miatt. Ha ez nem lenne elég, az emberek minden évben plusz 100 millió cápát gyilkolnak meg, sportból esetleg fogyasztás céljából, amit - zárójelben említem meg-, szinte minden országban illegális. Nekünk köszönhetően sok cápafaj már kipusztult, és még rengeteg másikat ez a kilátás fenyegeti. Ha a cápák eltűnnek, a beteg, sérült állatok nem pusztulnak el, a fajok egyedszáma megnövekszik, és megváltoztatják a természet körforgását, ami előre nem látható eseményekkel járna, és amúgy is most pont így működik tökéletesen. Az óceánok után kicsit repüljünk felfelé. A légkört sem szabad kihagynunk a felsorolásból, melynek megmérgezése három lépésből áll, mint emisszió, transzmisszió, és immisszió, s ezeket a társadalmunk meg is lépi. A légkörbe jutott anyagok, nem csak lerakódhatnak, hígulhatnak, még reakcióba is lépnek egymással. Így jutunk el az üvegházhatásig, és az ózon bomlásáig is, nem beszélve a légúti betegségekről. Egy 1999-es doktori disszertáció szerint, a legtöbb ólom a levegőből kerül szervezetünkbe. A városi levegő ólomtartalma meghaladhatja az 1 mg/m 3 értéket, pedig a megengedett érték 0,05 mg/m3. Ezért tértek át a fejlett országok az ólommentes benzinre: annak előállítása többe kerül, de olcsóbban adják. Az ólom sajnos - nem bomlik magától. Biológiai felezési ideje vérben 25 nap, hússzövetben 40 nap, csontban 30 év. Az ólmot nehéz az idegrendszerileg károsult gyermek szervezetéből eltávolítani. Ezt csak egyes ólomatomok molekulacsapdába ejtésével
lehet megtenni, de az ilyen kezeléssorozat gyermekenként 100 000 dollárba kerül. Hiába van a kezünkben a vegyipar, hiába tudunk újrahasznosítani, ha közben az egész társadalom betegszik. Igen, az egész társadalom. És itt lép be a képbe, az orvostudomány. Legtöbben azt állítják, az orvosoknak elég csupán a biológiát ismerniük, esetleg a fizikát, de ha jobban belegondolunk, megint csak a kémiára van szükségünk. Mindenki hallott már a szívinfarktusról. Az okát is sokan ismerjük. A Semmelweis Egyetem így ismerteti: „A szív fő funkciója a kamrákból a vér folyamatos kipumpálása a nagy erekbe, ezzel a szervezet egészének vérellátásában központi szerepet tölt be… Abban az esetben, ha a koszorúereken szűkület található, akkor a szűkület mögötti érszakasz által ellátott terület vérellátása nem tud nőni egy bizonyos határ fölé. Emiatt a szívizomsejtek által „igényelt” oxigénmennyiség nem áll rendelkezésre.” A problémára azonban a vegyészek ismét megoldással tudnak szolgálni. Intelligens fémekről szinte mindenki hallott, gondoljunk csak a kovácsoltvas tárgyainkra, de az intelligens műanyagokat is jó, ha szem előtt tartjuk. Ha egy személynek érszűkülete van, egy vékony egyenes szál műanyagot helyeznek az érbe, eljuttatva a problémás területig. Ott eltávolítják a fóliát, mely megakadályozta a műanyag szál és a vér közötti érintkezést. A műanyag a vér hőmérsékletére reagálva szabályos spirál alakot vesz fel, ezzel megnyitva az elzáródott eret, segítve a vér áramlását, oxigénnel látva el, a fulladozó területeket. Emellett az orvostudomány előszeretettel használja a kémiát a gyógyszerek terén is, akár egy egyszerű megfázásról van szó, akár egy komoly műtétet kell végrehajtani. A műtéteknél, a legfontosabb a helyes érzéstelenítés és altatás. Régen az emberiség, szén-tetrakloridot (CCl4) és triklórmetánt (kloroform) használt az altatáskor. Amit nem tudtak akkor, hogy ezek az anyagok mérgezőek, májkárosodást, szívbénulást okoznak, a szén-tetraklorid még az ózon pajzsunkat is bontja. Ezzel ellentétben a mai altatóink veszélytelennek mondhatóak és sokkal hatásosabbak. Az orvostudomány területén a társadalmunk sokat fejlődött. Egy kis érdekesség a hatékonyságról. Cs. József a Veszprém megyei mentőszolgálat tagja elárulta a legújabb altatók gyorsaságát: „Azt mondom a sérültnek, számoljon el háromig, és mire a kettőhöz ér, már nincs ébren”. A vegyipar ilyen, és ehhez hasonló megoldásokat képes előállítani, figyelembe véve az emberek egészségét. Ennél a pontnál kapcsolódik be, mit is tegyünk az asztalra. Gondos anyukáknak gyakran nem kis fejtörést okoz, gyermekük számára mi a legegészségesebb. De míg a gyermek azt mondja a spenótra, hogy „fujj” az anyukák tehetetlenek. Maradnak a felvágottak, virslik. De egy ilyen asztalra került, mustárral finomnak mondható termékben, mit találnánk, ha megvizsgálnák? A magyar szabvány előírja, hogy az úgynevezett „vörösárú” 60%-ka fehérjéből kell állnia. A fehérje tulajdonosát viszont nem írja elő, sem azt, hogy az egykori 2 illetve 4 lábút
mivel kell etetni. De ha egy sertés árára gondolunk, akkor a virsli, mely állítólag belőle készül, hogy kerülhet harmad annyiba sem? Vagy gondolkodhatunk azon is, mért lehet hetekig zacskóban tartani, úgy, hogy nem romlik meg. A csomagolásokon feltüntetett E megjelölésű tartósítószerek sorait homály fedi. És mivel értük el, hogy olcsó, egyszerű, mégis egészségtelen ételeket lehessen kapni? A kémia rossz felhasználásával. A vegyészet veszélyes, sok anyag káros hatású, s mégis az asztalainkon kötnek ki. A kialakult betegségekre pedig, mindig van egy „bizonyítottan 10-ből 9 orvos által ajánlott” gyógyszer. Vagy visszatérve a hölgyekhez, előkerülhet a finom ínyencség, melyet romantikus vacsoráknál tálalnak. Igen, ez nem más, mint a bor. Minden bor tartalmaz propán1,2,3-triolt, mely, mint a nőknek a ruha, a bornak ez az anyag ad jó kinézetet. A rossz szándékú, kémiát ismerő emberek visszaélnek a tudománnyal és az olcsó borokat az előbb említett, más néven glicerinnel felturbózva adják el, mely a fogyasztóknak erős hányingert és szédülést okoz. Úgy tűnik az élelmiszeriparban a kémia helyes felhasználása egy egészségesebb társadalomért, még a jövő feladata, melyhez el kell jutnunk. Ha már az utaknál tartunk, a közlekedésben vajon milyen szerepe van a kémiának? Mindenki utazott már tömegközlekedési eszközön, vagy autón. A gyerekek az orrukat az ablakokhoz tapasztva nézelődnek a tájban, a sofőr az útburkolati jeleket és a táblákat figyeli. Van azonban egy fontos dolog, mely számunkra már teljesen megszokott. Ha képzeletben visszautazunk, látunk lovas kocsikat, nézelődő gyerekeket, és úgymond sofőröket is. De valami hiányzik a képből. Az út. A mai társadalomnak teljesen természetessé vált a beton. A kémia itt is nagy előrehaladást hozott. Vegyészeink rájöttek, ha bitument, természetes adalékanyagokat, kő zúzalékot, homokot, és mészkőlisztet kevernek, megkapják a megoldást a közlekedésre, az aszfaltot. Arra sajnos még nem jöttünk rá, hogyan lehetne tartósabbá tenni. Gondoljunk csak az utazás közben a kialakult nyomvonalakra, melyeket nagyobb tömegű autók és kamionok okoznak. Nem csak megnehezítik a közlekedést, veszélyeztetik is az embereket. A jövő nyitva áll jobbnál jobb ötletekre, a vegyészeknek csak be kell lépniük rajta. Az autóknak menniük kell valamivel. Ez általában benzin vagy gázolaj. A Lélegzet.hu megemlíti: „Noha az új autók gyártása lelassult, az utakon futó összes autó száma a világon folyamatosan nő, és 1994-ben elérte az 500 milliót. A világon annyi autó van már, hogy ha mindegyikbe 6 felnőtt szállna be, és mindegyik az ölébe venne egy gyereket, a Föld egész lakossága autóban ülne.” 500 millió? Pontosabban annál már biztos jóval több. Ha az üzemagyagokra is gondolunk, szinte elképzelhetetlen 1 nap alatt mennyi szén-dioxidot bocsátunk ki, csak az autók által a levegőbe. Ennél a pontnál újra vissza lehetne térni a levegőnk szennyezésére, de a megoldások fontosabbak. Feltalálták már a vízzel működő, napelemes autókat is. Ezeknek az ára azonban annyira az egekben van, hogy
nagyon súlyos összegeket kéne örökölnünk tisztes nagyszüleinktől. Amíg az olajból származó üzleti lehetőségek is az egekben szárnyalnak, addig a gázkoncentráció csak nőni fog, és a probléma továbbra is megoldatlan marad. Az emberi próbálkozás száma hatalmas, a siker azonban még nem ér az egekig. Sok hasznos találmányt találunk az életünkben, melyek könnyebbé és kényelmesebbé teszik azt, s lehetővé teszik, hogy otthonosabban tudjunk berendezkedni a bolygónkon. De vajon meddig mehetünk el? Vannak a kémiának is határai? Melyik területeken van szükség még jobb ötletekre? A jövő minden embernek egy hatalmas kérdőjel, de nem árt, ha már most elgondolkodunk rajta. Vajon a kémia a jövőnk társadalmára is ennyire hatással lesz? Egyszerű a válasz: sokkal jobban. A jövőnk kétféle irányba változhat, ami lehet rossz és lehet jó. Különkülön szeretném megvizsgálni az esetleges lehetőségeket. Vajon az újrahasznosításnak lehet-e rossz oldala? Az emberek bátran vesznek, és dobnak ki bármit, ami kell nekik, vagy éppen már fontosságát vesztette, mondván: majd csinálnak belőle másikat. Egyre több felesleges terméket kapunk kézhez, melyek száma csak nő és nő, viszont a kukába kerülés után a további felhasználásra nem kerül sor. Persze mondhatják, majd ez is változni fog. De ha csak mondjuk, és nem teszünk semmit, visszafordíthatatlan dolgok fognak történni. A fejlesztés és újrahasznosítás közül az emberek többsége a fejlesztés mellett dönt, hogy mindenből újabb, gyorsabb, szebb és hatékonyabb készüljön. De míg naponta több száz új találmány és gondolat születik, az újrahasznosítás csak apró lépésben tud haladni. Pár év múlva annyira megnő az új technológiai „kütyük” száma, hogy amit belőlük újra fel lehetne használni, el fog törpülni. Így bár korszerűbb világban fogunk élünk, ahol mindent akár pár kattintással is megoldhatunk, a körülöttünk lévő szemét egyre csak halmozódni fog. Egy gyermek animációs film Walle címmel most még meseszerűnek tűnik, de ha az emberek nem veszik elég komolyan ezt a veszélyt, valósággá válhat. A szemét egyre több és több lesz, míg bolygónk lakhatatlanná válik. De ne legyünk ennyire pesszimisták. Tegyük fel az emberről, hogy jó, és háttérbe tudja szorítani a kényelem iránti vágyát. A hulladékhegyek elkerülése érdekében az életmód jelentősen változni fog, szelektíven fogunk gyűjteni mindenféle hulladékot. A jövő generációja felelősséget vállal, és környezettudatosabbá válik, mint kissé gondatlan szüleik. A termelésben hulladékszegény technológiák válnak általánossá. Anyagtakarékosság, természeti erőforrásokkal való gazdálkodás természetesnek mondhatóak majd. A divat a háttérbe szorul és az évente cserélődő ruhákat és termékeket hosszú élettartalmú, jó minőségű áruk váltják fel. A szelektív hulladékgyűjtés egyre csak kiterjed, a frakciók tisztasága és homogenitása tovább javul. A termelési szférában az újrahasznosítását hulladékpiacok segítik. Az emberek milliói egy emberként fognak össze, hatalmas változásokat hoznak létre, miközben a kémia és a vegyipar, mint egy mankó, támogatja a siker elérésében. Legyen szó ruháról, üvegekről, csomagolószerről, elemekről, berendezési tárgyakról, a technológia olyannyira tudja helyesen használni majd a vegyipart, hogy mindent újra
tud hasznosítani. Környezetünket így nem pusztítjuk tovább, és akár az eddig elkövetett tetteinket is helyrehozhatjuk. Földünk így visszanyerné egészségét, és hálából még tovább fenntartana, biztonsággal és élelemmel látna el minket, a társadalmat. Előttünk a választás. Csak rajtunk áll, hogy eldöntsük, milyen jövő vár az unokáinkra. Az orvostudományban eddig is szép eredményeket értünk el, s itt nem valószínű a visszazuhanás. A társadalom egészséggel kapcsolatos jövője azonban szintén lehet veszélyes is. Amikor valaki megbetegszik, a váróterem után egy patikát szokott meglátogatni, ahol a felírt gyógyszereit tudja kiváltani. Ezek a gyógyszerek hasznosak is, de legtöbbször mesterséges anyagokat tartalmaznak. Hová tűntek a gyógynövények? A jövőben vajon újra szerepük lesz, vagy a környezetszennyezés miatt majd csak az antikváriumokban lehet megismerkedni a múlt hasznos növényeivel? Egy átlagember élete megköveteli a napi legalább 8 óra munkát, melyért igen csekély pénzecskét kap. Ebből kell eltartani magát, és esetleg családját, ruházkodni, ételt venni, és még egyéb dolgokat kifizetni. Amikor beteg lesz, sajnos nem marad annyi, ami most egy gyógynövény készítmény megvételéhez szükséges lenne. Ezért rászorul, a mesterségesen előállított gyógyszerekre, melyek új betegségek tüneteit is produkálhatják. De hogyan kapcsolódik ide a kémia és a vegyipar? A kulcsszó a „mesterséges vegyület”. Különböző laborokban fehér ruhás nők és férfiak, szemüvegekben kémcsövekkel a kezükben próbálják a legtökéletesebbre fejleszteni a hatóanyagokat. Így tudtuk meg azt is, hogy ami kitűnő bomba, lehet hatásos szívgyógyszer, ez nem más, mint a nitroglicerin. De vajon mennyire törekedünk a természetes alapanyagokra. Az iskolában rengeteg különféle molekulát és vegyületet tanulunk. Érdekesség, amit észrevettünk, hogy amikor az előforduláshoz érünk, a válasz szinte mindig ugyanaz: „laborban”. Ez azt is jelenti, hogy az emberek igenis haladnak, de közben azt is mutatja, az új dolgok már nem valódiak, és egyre jobban elrugaszkodnak a természettől, így egyre több káros mellékhatás is megjelenik. Talán vissza kéne fordulni drága nagyszüleinkhez, és meghallgatni: ők mit csináltak, milyen növényekkel gyógyítottak. Az új nem feltétlenül jelent jobbat is, így nem szabad elítélnünk a gyógynövényeket, s nem szabad feltétlenül megbízni a legmodernebb gyógyszerekben sem. Élelmiszeriparunk az én véleményem szerint csak javulhatna, bár ehelyett komoly zuhanásba kezdett. Nagyon hatásos a kémia, melyek az összetevők alatt hosszú sorokban találhatók meg, mint E, E, és további E jelöltek. Amikor beszélgetek valakivel az iskolában, és szóba jön az ebéd, hamar előkerülnek a legkülönbözőbb féle gyorséttermek. Legtöbben biztosan ismerjük Morgan Spurlock Super Size Me című dokumentumfilmjét, melyben a filmkészítő utánajárt a gyorséttermi táplálkozás következményeinek. A terve az volt, hogy egy hónapon keresztül kizárólag gyorséttermi élelmiszereken él, méghozzá szabályok szerint: „Nincs választási lehetőség: csak a helyszínen kapható ételeket fogyasztja. Nincs „Super Size – nagyobb üdítő+burgonya” opció. Nincs kivétel: a menüt teljes egészében meg kell enni.”
A kísérletet megelőzően egészségi állapotát orvosi bizottság ellenőrizte. Ennek az eredménye azt mutatta, hogy egészségügyileg kiváló állapotban volt. Állapota viszont a kísérlet folyamán rohamosan romlott, mellkasi fájdalmak illetve légzési problémák jelentkeztek. Emellett depresszióban és álmatlanságban szenvedett. A májfunkciói leromlottak és egy májspecialistája megkérte, hogy a 20. napon fejezze be a kísérletet. Az egy hónapot közel 9 kg többlet súllyal, viszont lényegesen leromlott egészségi állapotban fejezte be. Ez tehát a fekete-fehér valóság, és a híres jövő, ami előttünk áll. Két munka között be egy gyorsétterembe, ahol mindenféle szemetet kapunk a tányérunkra, mi megköszönjük, majd szaladunk tovább, s közben rengeteg betegségnek utat adunk. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy van választási lehetőségünk! Nem a kémiának kell befolyásolnia bennünket, mi is kézbe vehetjük az életünk irányítását, és választhatjuk a saját kezünkkel készített egészséges ételeket. Persze nem elég csak személyeknek akarni. Ezért is kapcsolódik a társadalmunkhoz, hiszen mi hiába akarjuk a változást, ha a boltokba már szennyezetten, mérgezetten kapjuk kézhez az ételeket. Az egész emberiségnek, igen, a társadalomnak kell meghoznia a döntést. Sose felejtsük el, hogy egy döntés, sok mindent megváltoztathat. Most például az élelmiszerekről beszélünk, melyet a vegyipar segítségével teszünk mérgezővé. De a gyümölcsöket, zöldségeket, melyekre azt mondjuk igen, az a jó, szintén mérgezővé teszik a permetszereink. Sőt már maga a föld is mérgező, amibe elültetjük őket. Így kapcsolódna be újra a környezetszennyezés. S mire végiggondolnánk, rájönnénk, hogy nem a kémia a rossz, csak a társadalom, ami visszaél vele.
Vajon ugyanez mondható-e el a közlekedésről? A jövőben mekkora szerepe lesz a kémiának? Nem tudok forrásokat megemlíteni, hiszen a jövő még nem történt meg, de mint mindenkinek, ötleteim nekem is akadnak. Most a benzin a divat, és a gázolaj, ami hetenként valamiféle árváltozáson megy keresztül. Vagy azért rohanunk a kutakra, mert 9 Ft-tal olcsóbb lett, vagy azért, mert tudjuk, hogy 10 Ft-tal növekedni fog az ára. Viszont a nyersanyag fogyóban. A jövő a kémia előtt nyitva áll. Gondoljunk csak a napelemekre, vagy a szélenergiára, képzeljük el a vízzel működő autókat. Vagy jussanak eszünkbe olyan járművek, melyek szeméttel tudnának menni. Álom, álom, édes álom, de csak most. Hisz épp azért hívják jövőnek, mert meg lehet valósítani. Nem kell a Földön ragadnunk, szállhatunk az égben, kirándulhatunk az űrben. A tüzelőanyagban, a hőálló anyagokban, melyek az űrhajóink testét borítják, a könnyű mégis törhetetlen üvegekben, korszerű technikában mind-mind a kémia a vezér egyéniség. Persze ott a fizika is, biológia is, viszont a kémia körülöleli őket. Bármilyen terveink vannak, nekünk személy szerint, vagy a társadalmunknak, a vegyipar, ami kezét nyújtja, hogy segíthessen. Az én álmom a tengerek felé húz. Olyan anyagot szeretnék felfedezni, esetleg előállítani, mely nem roncsolja a környezetet, de a cápák idegrendszerére oly módon hat, hogy cápariasztóként lehetne használni. Így nem kéne a strandok köré hálót húzni, melybe állatok százezrei fulladnak bele, és megkönnyítené a fajnak a
tanulmányozását, s be lehetne bizonyítani, hogy nem gyilkosok. Mások talán gyógyszereket akarnak felfedezni, mely orvosolja a rákot, esetleg megelőzi a fertőzéseket, talán a bénulást akarják megoldani. Megint mások az élelmiszeriparban akarnak sikereket elérni. Ezek mind más-más oldalai a tudománynak, de legyen szó cápariasztóról, gyógyszerről, természetes ételszínezékről, a társadalom csakis a kémia felé fordulhat.
A vegyipar felé, mely beférkőzött és megteremtette a múltat, nyomot hagy és vezeti a jelent, s mely nélkülözhetetlen, hogy legyen jövőnk!
Felhasznált források http://www.holofon.hu/technologia http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/termeszetismeret/ember-a-termeszetben-4osztaly/az-elettelen-termeszet-alapismeretei/a-talajszennyezes-okai-es-kovetkezmenyei http://www.webbeteg.hu/cikkek/elsosegely/1827/a-kerti-munkak-veszelyei-ii---permetezes Tatiosz verses kötet http://www.bhm.hu/%C9rdekess%E9gek/veszelyben.php Usborne Discovery – A cápák http://epa.oszk.hu/00700/00775/00001/1999_01_04.html http://www.kardiologia.hu/63-28045.php http://www.ketesaruk.hu/az_egyszeru_vasarlo_panaszai/mi-van-a-virslibor-alatt http://www.thermix.hu/?page=aktualis&op=show&id=164 http://www.lelegzet.hu/archivum/1996/05/1034.hpp.html http://elib.kkf.hu/edip/D_13665.pdf http://www.etvagycsokkentes.com/gyorsettermi-etelek--rejtett-veszelyek.html
