ERDÉSZ ÁDÁM
Katedra, társadalom, magánélet - Márki Sándor kolozsvári mindennapjai Az egyetemtörténeti munkák általában kiemelt figyelmet szentelnek a vizsgált intézmény működését meghatározó jogi keretek, a struktúra, az épületek, a hallgatói létszám és összetétel bemutatására. A kulcsfejezetek viszont majdnem mindig a diákok tudását megalapozó s gondolkodásukat formáló professzorokról szólnak. A neves tanárokat tanítási módszereik és tudományos teljesítményük számbavételével szokás bemutatni. A kutatási eredmények fogadtatása és a tanári munka hivatalos dokumentumai alapján jól fel lehet idézni egy-egy professzor alakját, de néha a szerencsés véletlen folytán a szokottnál gazdagabb forrásanyag marad reánk. A naplók, a személyes levelezések és a hasonló elbeszélő források alkalmat teremtenek arra, hogy egy tanári pálya fontos társadalomtörténeti vetületeit is megvizsgáljuk. írásomban egy különleges narratív forrás, Márki Sándor több mint ötven éven keresztül vezetett naplója alapján szeretném bemutatni, milyen volt egy egyetemi tanár élete Kolozsvárott a századfordulón. A lelkiismeretesen vezetett napló lehetőséget ad arra, hogy szerzője életének legfontosabb társadalomtörténeti mozzanatait feltárjuk. Rekonstruálni tudjuk, milyen út vezetett az egyetemi tanári katedráig, pontosan meghatározhatjuk a tanári státussal járó jövedelmi viszonyokat. Elősorolhatjuk családi költségvetésének legjelentősebb tételeit, elkísérhetjük városszéli sétáira és európai utazásaira. Részletesen bemutathatjuk lakásviszonyait, szokásait. A napló alapján egészen pontosan megrajzolhatjuk szerzője - s személyén keresztül az egyetemi tanári kar - társadalmi kapcsolatrendszerét és Kolozsvár társadalmában betöltött helyét. Jelen tanulmányban Márki egyetemi tanári pályájának 1905-ig terjedő szakaszát vizsgálom. 1 Úgy vélem, egy ilyen mikrotörténeti vizsgálat az egyetemtörténet mellett a felsőközéposztály társadalomtörténetéhez is adhat némi újdonságot.
Út a katedrához Márki Sándort az 1880-as évek közepétől az első világháború végéig a vezető történészek között tartották számon. A legtermékenyebb kutatók közé tartozott, a szakirodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia 1244 tételt tartalmaz. Ugyanitt száznál több róla 1
A teljes pálya áttekintése lényegesen nagyobb teret igényelne. A napló sajtó alá rendezett anyaga ugyancsak 1905-ig készült el.
186
ERDÉSZ ÁDÁM
szóló írás, illetve vele készült interjú adatait találjuk meg. 2 Életművében a kor kiemelkedő szakmai és módszertani teljesítményei közé tartozó monográfiák mellett voltak olyan munkák is, amelyek befolyásolták a korabeli közgondolkodást. Ő írta meg az első teljesnek tekinthető Rákóczi-monográfiát, feldolgozta az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetét. Korai Dózsa-monográfiájával felülírt évszázadok alatt rögzült történeti interpretációkat. Fiatal korától kezdve szívesen dolgozott újságokba, cikkei a szakkönyvek olvasóin túl, szélesebb rétegekhez juttatták el gondolatait. Márki 1853. március 27-én született Kétegyházán, apja az Almásy-uradalom gazdatisztje, majd ugyanezen család sarkadi uradalmának tiszttartója volt. A kilenc gyermeket felnevelő, Márki János tiszttartó különös figyelmet szentelt gyermekei taníttatására: hét fia közül öt egyetemre került. Közülük is kiemelkedett Sándor, aki negyedikes gimnazista volt, amikor publikálni kezdett. 1868-69-ben Nagyváradon kimondott feltűnést keltett, amikor Biharmegye rövid története c. újságcikk sorozatában összefoglalta a megye történetét. Pozsonyi gimnazistaként már országos lapokban, többek között a Századokban is közölték írásait.3 1872-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsész karára, tárgyként a történelmet és földrajzot választotta. Tanulmányainak befejezésekor tanárainak többsége szép pálya előtt álló fiatal kollégaként tekintett rá. Presztízsét különösen megemelte az általa szerkesztett, s nagyobbrészt általa ír, könyvészeti folyóirat, az Irodalmi Értesítő,4 Az önkéntes év leszolgálása és a tiszti vizsga letétele után 1876-ban Aradon kapott középiskolai tanári katedrát. Egy gyorsan fejlődő regionális központ gimnáziumának agilis, jó szellemű tanári karába került. Részese lett a tanügyi reformtörekvéseknek, maga is egyik alapítója volt a helyi kulturális élet szervezésében kulcs szerepet játszó Kölcsey Egyesületnek. Történészként folyamatos publikálás mellett fontos monográfiákat tett le az asztalra, ezek közül kitüntetett figyelmet kapott a Dósa György és forradalma5 című munka. 1885-ben karrierjét építve Budapestre költözött, ahol is a VII. kerületi gimnázium tanára lett. Rendkívüli aktivitással dolgozott tanárként is, történészként is: sorra jelentek meg földrajz- és történelem tankönyvei, akadt köztük olyan, amelyik tizennégy kiadást ért meg. Mint a korabeli tudományos élet ismert szereplője 1887-ben kezdeményezte magántanári habilitációját a budapesti egyetemen. A következő év márciusában „Magyarország 1526-ig terjedő középkori történetéből" meg is kapta a magántanári képesítést. A gimnáziumi tanítás mellett magántanárként tartott órákat a pesti egyetemen. Naplóbejegyzéseiből és leveleinek egy-egy utalásából arra következtethetünk, hogy 1890 után egyre inkább foglalkoztatta az egyetemi karrier gondolata. Rendre lejegyezte a történelem és földrajz tanszékekkel kapcsolatos személyi kombinációkat, amelyekben az ő neve is egyre gyakrabban szerepelt. Először 1890-ben folyamodott a budapesti egyetem középkori tanszékére, sikertelenül. 1891-ben úgy hozta a véletlen, hogy Kolozsváron és 2
3
4
5
KLUKOVITSNÉ PARÓCZY KATALIN - R Á C Z BÉLÁNÉ - SZABÓ É V A : Márki
Sándor
szakirodalmi
munkássá-
ga. Szeged, 1992.147.p. L. Erről bővebben: ERDÉSZ ÁDÁM: Ami a tarisznyába került: Márki Sándor indulása. In: A múlt felfedezői. Szerk. Erdész Ádám, Katona Csaba. Gyula, 2011. 77-97. pp. Irodalmi Értesítő. Az 1874-ben megjelent magyar könyvek jegyzéke. Szerk. MÁRKI SÁNDOR. I. évf. Budapest, 203. Ua. II. évf. 214. p. MÁRKI SÁNDOR: Dósa György és forradalma. Budapest, 1883. 216. p.
Katedra, társadalom, magánélet - Márki Sándor kolozsvári mindennapjai
187
Budapesten is üresedett történeti tanszék. Márki elérkezettnek látta az időt a próbálkozásra: januárban beadta folyamodását Kolozsvárra a magyar történeti tanszékre, márciusban pedig a budapesti egyetemre, a középkori egyetemes történeti tanszékre. A korabeli kinevezési gyakorlat szerint az egyetemi tanárokat az érintett karok meghallgatásával, a vallás- és közoktatási miniszter felterjesztésére a király nevezte ki.6 Ez volt a szabályzatok szerinti rend, de a valóságban a folyamodónak teljesítenie kellett a szokásjog által előírt társadalmi követelményeket is. Támogatókat kellett szereznie a megcélzott karon és a minisztériumban. 1891. évi kísérletei során Márki éppen csak, ímmel-ámmal tett eleget ezeknek az elvárásoknak. Nem ez volt ugyan az oka, de nem kísérte siker próbálkozásait. A pesti egyetemen a kar nem jelölte, Kolozsváron a bölcsész kar jelölte ugyan, de csak a harmadik helyen. Tekintve, hogy mind az első, mind a második helyre két-két személy nevét adták meg, ez csupán Márki iránti udvariassági gesztus volt - bár egyáltalán nem lebecsülendő udvariassági gesztus. 7 Kolozsvárra Márki barátja, Szádeczky-Kardoss Lajos, Budapestre éppen a kolozsvári egyetem tanára, Lánczy Gyula nyert kinevezést. Lánczy budapesti kinevezésével viszont megüresedett a közép- és újkori egyetemes történeti tanszék Kolozsváron. Márki októberben adta be jelentkezését. Ezúttal már hiánytalanul megtette a szokásjog által megkívánt gesztusokat. Október 31-én elutazott Kolozsvárra, hogy látogatása során kérje a bölcsész kar tanárait, a kar részéről őt jelöljék. Könnyítette helyzetét, hogy barátja, Szádeczky-Kardoss Lajos gondoskodott a jó fogadtatásról. Három jövendő kollégája, derűs fogadóbizottságként már a vasútállomásra kiment elé. A látogatások napjáról pedig a következőket jegyezte naplójába: „Sorba jártam a tanárokat; a Beöthy Zsolt kalapja - melyet tegnap elcserélt a kávéházban - tekintélyt adott, és szerencsét hozott. Szamosit és Ternert kivéve otthon találtam mindenkit, s mindnyájan igen szívesen fogadtak, biztosítva, hogy első helyen ajánlanak - azon esetben, ha Ortvay is pályázik - ezzel párhuzamosan. Az ebédnél Bartha dicsérgette könyveim szellemét. Feketére Szádeczkyhez mentem, ki - úgy látszik - jól előkészítette utamat. Azután vele s Endrődivel Szász Gerőhöz mentünk borozni, hol összebrűdereztem Endrődivel, dr. Kolosváry Sándor egyet, tanárral, Szász Gerővel és Hindy Árpáddal. Nagyon derült hangulatban mentünk a Hungariában rendezett vacsorára, hol Beöthy Zsolton és Szinnyei papán kívül együtt volt a Bölcs-Tört. Kar valamennyi tanára. Meltzlt kivéve. [...] Megösmerkedtem Vajda Gyulával, Zoványival stb. is. Éjféltájban aludni mentem, de csakhamar fölvert Endrődi és Szádeczky, alig tudtam őket kikergetni. így ez éjjel sem aludtam, a napot azonban annál jobban töltöttem."8 Következett egy látogatás a minisztériumban, ahol Csáky Albin minisztert Berzeviczy Albertet és az őt jól ismerő Klamarik Jánost látogatta meg, s mindhármuknál jó fogadtatásra talált. Márki különben erősen idegenkedett ezektől az udvarias kérelmezéssel egybekötött audienciáktól, amint azt az egyik minisztériumi vizitjéről beszámoló naplóbejegyzése tanúsítja: „[Csáky vallás- és közoktatásügyi miniszter] előszobájában egész 6
Erdély
8
magyar
egyeteme.
S z e r k . : BLSZTRAY G Y U L A - S Z A B Ó T . A T T I L A - T A M Á S LAJOS. K o l o z s v á r , 1 9 4 1 .
p. Márki Sándor naplója magántulajdonban van, másolata: Békés Megyei Levéltár XV. 33. Xerox-tár 251. tétel. A továbbiakban a bejegyzés dátumára hivatkozom. Napló, 1891. jún. 3. Napló 1891. nov. 1. A naplóbejegyzésben említett Bartha, a politikus Bartha Miklós, Szász Gerö ref. lelkész, író, Hindy Árpád újságíró. 154.
7
188
ERDÉSZ ÁDÁM
csomó ösmerőssel találkoztam, pl. Antolikkal, ki a kassai igazgatóságot keresi. Igaza van Hermann Antalnak, ha passzióból eljön minden csütörtökön az előszobába, hogy jó társaságban legyen. Hanem huncut egy passió!"9 Ha nem is nagyon tetszett, mindez a korabeli társadalmi gyakorlat része volt. A még csak 39 éves, de komoly tudósi és középiskolában szerzett tanári tekintéllyel rendelkező Márki számára a kolozsvári bölcsész kar jelölése egyértelmű sikert hozott: a kar tizenegy tanárából kilenc első helyre jelölte. „Rám nézve ez a kijelölés a fő; a kinevezés már szerencse dolga"10 - kommentálta a jó hírt. Ez a tavasz Márki számára egy másik nagy sikert is hozott, májusban az Akadémia levelező tagjává választották. A megtisztelő címre sokáig kellett várnia: hetedik jelölésre kapta meg a kellő számú szavazatot. Az első hat alkalommal a már Horpácsra visszavonult Nagy Iván kandidálta. A neves genealógus szava sokat nyomott a latban, de ezúttal az ő támogatása kevésnek bizonyult. Az akadémiai személyi harcok során egyesek - teljesen alaptalanul - ultramontán hírbe keverték Márkit, s a tudós társaság ajtaja csak akkor nyílt meg előtte, amikor hetedik alkalommal egy másik idősebb támogatója, a református Thaly Kálmán jelölte. Mint akadémikus kapta júliusban hírt, hogy a király őt nevezte ki a kolozsvári tudományegyetem egyetemes közép- és újkori tanszékének nyilvános, rendes tanárává. Még e hónapban az esküt is letette.
Az egyetem Márki családjával együtt 1892. szeptember l-jén érkezett Kolozsvárra. Megfelelő lakást ismerősei segítségével már augusztusban keresett. A város egyik kellemes részén, a Külmagyar utcában bérelt egy hatszobás, első emeleti lakást. A református egyház birtokában lévő egykori Plihál-ház a képek tanúsága szerint masszív épület volt. A naplóba leskiccelt alaprajz tágas, polgári lakást mutat, külön dolgozószobával, vendégszobával. A konyha ugyan külön állt, s egy folyosón lehetett megközelíteni, de ha arra gondolunk, hogy ott többnyire nem a professzor felesége, hanem a szakácsnő - a két alkalmazott egyike - dolgozott, a távoli konyha akár praktikusnak is mondható. Az egyik oldalon a feleki hegyekre néző lakás évi bére 750 forint volt." Márki és családja több mint tíz éven keresztül lakott ugyanebben a lakásban. Időközben a tulajdonos komfortosabbá tette s 1900-ban az utca neve Külmagyar utcáról Emke térre változott. Jóval később az Esterházy utcában építtette fel Márki saját kertes házát. A naplóban névvel említett szomszédok a magasabb állású tisztviselők és a városban állomásozó katonatisztek közül kerültek ki. Az egyetemi tanárok időbeosztását előadásaik strukturálták. Kezdetben Márki két előadást tartott, heti öt órában. Az 1892/93-as tanév első félévében a középkori intézmények megalakulásáról és az angol forradalomról beszélt. A második félévben nagy előadását az Észak-amerikai Egyesült Államok legújabb kori történetének szentelte. Emellett Nagy Károly és kora címen tartott kollégiumot. Amerika történetéről heti négy 9
Napló, 1891. márc. 12. Napló, 1891. ápr. 10. " Napló, 1892. aug. 14. és szept. 2 - 6 . A bérleti díj öt év múlva 850 forintra emelkedett. 10
Katedra, társadalom, magánélet - Márki Sándor kolozsvári mindennapjai
189
órában, Nagy Károly koráról egy órában beszélt. Ez az órabeosztás tíz éven keresztül változatlan maradt. A szeptember második felében induló első félév és a többnyire február közepe felé kezdődő második is 11-12 hétig tartott. Az egymást követő tanévek során Márki 109-120 órát tartott, azaz a félévi előadások száma nem haladta meg a 60-at. 1903-tól, szemináriumának megindításától fogva 20-27 óra történeti gyakorlatot is tartott, a szemináriumokkal az évi óraszám 1903-ban és 1904-ben 141-142-re emelkedett. A heti öt óra mai szemmel nem tűnik soknak, Márki, kiváltképp tanári pályája elején, igen komoly feladatnak tekintette az előadásokra való felkészülést. „Új állásba s jóformán új szakhoz jutván, sokat kellett tanulnom, írnom és olvasnom, hogy hetenként 5 órát tarthassak. Előadásaimat teljesen kidolgoztam [...] Negyedfél hónap alatt két vaskos kötetet írtam tele eképp" - írta Nagy Ivánnak az első félév befejezése után.12 A felkészülés módszerein később sem változtatott, s mint az egyetemes közép- és újkor tanára előadásai rendkívül széles skálán mozogtak. Második tanévében a lovagkor és a keresztes háborúk története mellett Oroszország XVIII. századi történetéből hirdetett előadást. A második félévben a XIII. századi közműveltség és a legújabb kor (1815-1871) volt a téma.13 A hasonló párosításokat később is megtartotta: Mohamed és kora mellett a humanizmus és a reneszánsz szerepelt, később elővette a középkori kútfőket, a középkori csatákat s más hasonló témákat. Egy évtized alatt tanítványai segítségével maga teremtette meg előadásainak „jegyzetanyagát". 1901 januárjában jegyezte be naplójába: „A Kalazantinum kispapjai átnyújtották »A középkor rendszeres története« című előadásom hektografált szövegét 4r 489 oldalon. Ez a 8. előadás, melyet ilyképp sokszorosíttattak, ami együttvéve 3323 lap, de nem tartalmazza némely előadásomat, mely efféle kiadásra nincs kellőképp előkészítve, vagy amit (pl. az Angol forradalmat, a középkor főbb csatáit stb.) kidolgoztam ugyan, de nem adtam át. Két egyórás előadásom nyomtatásban is megjelent s így nem lehet vádolnom magamat, hogy titkolóztam volna hallgatóim előtt; ha pedig középisk. 3 kötetes és a „művelt" közönségnek szánt 2 kötetes világtörténetem megjelenik, a tanárvizsgálatokhoz - legalább az én számomra - saját könyveimből is készülhetnek."14 Az előadások anyaga mellett Márki egy-egy aktuális eseményről is megemlékezett óráin. Például Salamon Ferenc, Horvát Árpád vagy Theodor Mommsen halálakor felidézte a jeles történészek pályáját. Kossuth Lajos halálát követően róla is beszélt. Alakjukat történeti háttérbe helyezve édesapjáról, illetve édesanyjáról is megemlékezett születésük századik évfordulóján.15 Négy előadását az első évben 131 hallgató látogatta. Ekkor az egyetemnek összesen 624, a bölcsészeti, nyelv- és történettudományi karnak 80 hallgatója volt. Előadásait nemcsak bölcsészek vették fel, jogászok is szívesen hallgatták: volt félév, amikor 130an hallgatták a jogi karról. Ahogy az egyetem létszáma növekedett, ugrásszerűen nőtt Márki hallgatóinak száma: 1898-ban a XIX. század forradalmairól szóló, érdekesnek és újdonságnak számító előadásra 142-en iratkoztak be, a XIII. századi közműveltségre vi12
13 14
15
Márki Sándor Nagy Ivánhoz, 1892. dec. 30. Idézi: Szebényi Péter: Márki Sándor mint középiskolai tanár és didaktikus. Századok, 1969. 5 - 6 . sz. 1210. Napló, 1894. jún. 8. Napló 1901. jan. 2. Az említett kötetek: Egyetemes történelem gymnasiumok és reáliskolák számára. 1-3. 1902. Az ó- és középkor története. Bp. 704. (Műveltség könyvtára. Új folyam 2.) Az édes anya. Beszéd, amellyel Márki Sándor a keresztény állami és társadalmi élet kezdeteiről szóló ezen félévi előadásait a kolozsvári egyetemen bevezette. Nemzeti Nőnevelés, 1917. 11-20. pp.
190
ERDÉSZ ÁDÁM
szont csak 23 hallgató volt kíváncsi.16 Az 1903/04-es tanévben 316, 1904/05-ben pedig 566 hallgató járt előadásaira. Ugyanezekben az években a bölcsészkar, illetve az egyetem létszáma: 267 - 1925, 297 - 2290. 17 A statisztikákat gondosan vezető Márki a tizedik befejezett tanév után azt írta naplójába „Az egyetemen tíz év alatt [...] 2046 hallgatóm volt".18 Természetesen ez nem ennyi diákot jelent, hiszen akadt olyan hallgatója, aki öt-hat féléven keresztül is látogatta óráit. Márki azok közé a professzorok közé tartozott, akik aktívan részt vettek a kar és az egész egyetem irányításában. A vizsgált időszakban az 1896/97-es tanévben dékán volt, de ezen túlmenően is a kari tanácsban sokszor hallatta a hangját. Szívesen vállalt szerepet ad hoc bizottságokban, ahova gyakran beválasztották, mert kivette a részét a munkából s azok közé tartozott, akik képesek voltak tompítani a professzorok között nemegyszer kirobbanó ellentéteket. A tanítás és az egyetemi közélet mellé társult a tudományos munka, a kutatás. Heti öt óra mellett az előadásokra való lelkiismeretes felkészülés után is sok idő jutott a tudományra. Márki Sándor rendkívül szorgalmasan publikált. A szakirodalmi munkásságát számba vevő bibliográfia 1893 és 1905 között 362 tételt tartalmaz.19 A publikációs tevékenység nagyságrendjére utal egy-két terjedelemre vonatkozó adat is: „Ma kaptam meg Középisk. Világtörténetem I. kötetének I. huszonnyolc hasábját. Megindul tehát a körülbelül 40 íves munka. Ehhez járul 80 ív nagy világtörténelem, 25 ív Mátyás-album, szóval 2 év alatt - részben már elkészült - 145 ív." „Csak bírjam is azután!" - tette hozzá.20 A bibliográfiai tételek tartalmilag és terjedelemben igen különbözőek. A skála az egyoldalas ismeretterjesztő újságcikktől a primer kutatásra alapozott 900 oldalas monográfiáig terjed. A nagyszámú publikáció egyik vonulatát a Századokban, a Történelmi Tárban, az Erdélyi Múzeumban és más - földrajzi, pedagógiai - szakfolyóiratokban megjelentetett tanulmányok, közlemények és recenziók jelentik. A tudományos termésből a vizsgált időszakban kiemelkedik az 1895-ben kiadott Aradvármegye és Arad szabad királyi város monográphiája című mű II. kötete. A máig hivatkozott monográfiát a kortársak és a historiográfia egyaránt a műfaj legjobbjai közé sorolta. 1898-ban jelent meg a Szilágyi Sándor által szerkesztett magyar történet 10. köteteként A modern Magyarország című monográfia. A számottevő figyelmet keltő könyvben Márki írta meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetét. A nagy vállalkozások közé sorolhatjuk a kolozsvári Mátyás-szobor felállításával párhuzamosan megjelent Mátyás király emlékkönyvet is, amelyet Márki szerkesztett. Gyakran szerepelt a Történelmi Társulat s más tudományos szervezetek rendezvényein. A hazai tudományos fórumok mellett 1899-ben az olaszországi Cividáléban egy emlékkonferencián, 1900-ban a párizsi nemzetközi történész kongresszuson képviselte Magyarországot. Mivel ebben az időben a történetírás nemcsak szaktudomány, hanem a nemzeti identitás tudománya is volt, a jó előadói készséggel rendelkező historikusokat nagyon sok 16 17 18 19
20
Napló 1898. máj. 27. Napló 1904. máj. 29., 1905. máj. 25. és Erdély magyar egyeteme i. m. 186. p. Napló 1902. máj. 30. KLUKOVITSNÉ - RÁCZ - SZABÓ i. m. 42-74. pp. Szinnyei Magyar írók élete és munkái című művének rá vonatkozó oldalait korrigálva meg is jegyezte, hogy csak Jókai müveinek listája hosszabb az övénél. Napló 1901.jún. 12. Napló 1900. okt. 25.
Katedra, társadalom, magánélet - Márki Sándor kolozsvári
mindennapjai
191
helyre hívták előadást, felolvasást tartani. Márkit a kolozsvári iparos ifjak körétől a városházi évfordulós díszünnepségekig mindenhol szívesen látták, ennek megfelelően a publikációk között külön vonulatot képeznek az alkalmi beszédek. Nagyon szívesen dolgozott újságoknak és más periodikumoknak is. Ezek mellett Márki a legtermékenyebb tankönyvírók közé tartozott. A tanítás módszertani kérdéseivel s a tankönyvekkel aradi tanár kora óta foglalkozott. Történelem és földrajz tankönyvet polgári iskolák, felsőbb leányiskolák gimnáziumok és reálgimnáziumok számára egyaránt írt. Kolozsvári tanár korában is sorra jelentek meg új, átdolgozott vagy éppen változatlan kiadású tankönyvei. A kimondottan jónak mondható honorárium mellett ez presztízst is jelentett, hiszen az egymással versenyben álló kiadók azt bízták meg tankönyvírással, akitől azt remélhették, hogy a szakmai minősítők és az iskolák által egyaránt elfogadott tankönyvet tesz le az asztalra. 1902-ben és 1903-ban nyolc, illetve hat Márki-tankönyv látott napvilágot. Az olykor átdolgozott, máskor változatlan utánnyomásban megjelent tankönyvek igen magas példányszámot értek el. Egy-egy megjegyzés utal arra milyen nagyságrendről volt szó: „Megjelent leányisk. világtörténetem 6. kiadása 6600 példányban, 8r. 224 lapon, 79 képpel, (idáig nem volt illusztrálva)" - jegyezte be naplójába 1898-ban.21
A professzor Kolozsvár
társadalmában
A tanítás és a tudományos kutatás távolról sem töltötte ki az egyetemi tanárok életét. Legtöbben nagyon aktív szereplői voltak a város társadalmi életének, A tanulmányom alapját képező napló egyik különösen fontos nóvuma, hogy alkalmat teremt az egyetemi tanárok társadalmi kapcsolathálójának rekonstruálására. Márki igen lelkiismeretesen feljegyezte, hogy milyen rendezvényeken és társasági eseményeken vett részt, ki járt náluk, s maguk kiknél tettek látogatást. A társadalmi érintkezésre vonatkozó bejegyzések nagy száma jelzi, hogy a maga mindennapi életét meghatározó tényezőnek tekintette az őt körülvevő társadalmi hálót. A kapcsolatrendszert a napló egészére és egy metszetre alapozva kívánom bemutatni. Részletes elemzésre az 1895-ös évet választottam ki. Erre az időre már jól beilleszkedett az egyetem világába és Kolozsvár társadalmába, ugyanakkor nem kell rendkívüli tényezővel - például egyetemi tisztséggel - számolnunk. Ebben az esztendőben Márki összesen 236 olyan szakmai, társasági, kulturális eseményt említ, amelyen részt vett.22 Ezek az események igen eltérőek, szerepel közöttük egyszerű rövid udvariassági látogatás, közös vacsora, kulturális egyesületben tartott felolvasás, hosszú nyári utazás és sok egyéb alkalom. A látogatás és a látogatók fogadása a korabeli társas élet infrastrukturális részét képezte. 1895-ben Márkiék 77-szer tettek látogatást ismerőseiknél s 61-szer fogadtak látogatókat. Ezekben a magas számokban benne vannak a sarkadi, gyulai, budapesti utazások során családtagoknál, ismerősöknél tett udvariassági vizitek éppúgy, mint a vacsorák vagy a népes társaságban zajló névnapi köszöntések. A negyvenes évei elején járó Márki nagyon élénk társas életet élt ebben az idő21 22
Napló 1898. aug. 31. A naplóban említett eseményeket kategóriákba gyűjtöttem, olykor egy-egy rendezvény több kategóriába is besorolható lett volna, ilyenkor a megítélésem szerint meghatározó jellemző jegy szerint soroltam be.
192
ERDÉSZ ÁDÁM
ben. Februárban egyik rövid bejegyzésében a következőt írta: „Megint Szádeczkyéknál vacsoráltunk. Idestova azt jegyzem föl, ha itthon töltjük az estét. Pedig mégiscsak legjobb itthon!"23 A közös vacsorák, teák és más esti összejövetelek résztvevőinek többsége az egyetemi tanárokból és azok közelebbi ismerőseiből került ki. Bírók, orvosok, tisztviselők neveit rögzítik leggyakrabban a bejegyzések, feltűnnek művészek és katonatisztek is. Inkább a szakmai és kulturális rendezvények névsoraiban találunk papokat, lelkészeket, de közülük is sokan kapcsolatban állottak Márkival. A névsorban szerepelnek erdélyi arisztokraták is, velük főként a városi ünnepségeken és a váltakozó helyszíneken megrendezett történeti emlékünnepeken találkozott Márki. Az otthoni „társas rendezvények" közül kiemelkedtek a névnapok. 1895-ben Márki feleségének névnapjáról az alábbiakat olvashatjuk: „Délben magunk ültük kedves feleségem neve napját. Mariska verssel, zongorajátékkal, kézimunkával kedveskedett neki, én élővirágokat adtam. Este 25-en ültünk asztalnál. Itt voltak Finályék, Meltzlék, Moldovánék, Szádeczkyék, Gergely Samu, Kozmáék, Szentkirályiék, Törökék. Szádeczky, Bpestről érkezve, csak éjfél felé, verses telegramjának felolvasása után jöhetett. Brassóból Bérczy is verses telegramot küldött. Áldomás bőven volt, Meltzl holmi tréfás ajándékokat adott s utóbb a tánc alól sem vonta ki magát. Az utolsó vendégek reggel 4-kor távoztak s mi pár órára 5-kor jutottunk ágyba."24 A felsorolt első négy vendég egyetemi tanár volt és Gergely Samu is a történészek közé tartozott. A Sándor-napokon általában még többen jelentek meg s gyakran egész nap tartott a vendégfogadás. A vendégszobának is gyakran volt lakója. A Kolozsváron megforduló rokonok és közelebbi ismerősök részéről udvariatlanság számba ment, ha nem tettek legalább egy rövid látogatást a barátságos házban. A vendégfogadások gondja természetesen Márki talpraesett és határozott feleségének vállát nyomta.25 24 alkalommal vett részt a napló szerzője különféle közös ebédeken, vacsorákon, banketteken, sörözéseken, borozásokon. Ezek között szerepeltek a Kalazantinumban, azaz a piaristák hittudományi és tanárképző főiskoláján zajló közös ebédek, a kollégák és neves vendégek tiszteletére adott bankettek, lakomák s azok a rövid beszélgetések is, amelyek során csak úgy leült néhány ismerős egy sör vagy egy pohár bor mellé. Az egyetem tanárainak többnyire volt rendszeres találkozási alkalma is. Már az eskütételkor felhívták Márki figyelmét a kolozsvári szokásokra: „Délben 12 órakor dr. Koch Antal rektor és az Egyet. Tanács előtt letettem a tanári esküt. Isten segítsen új pályámon! »De kolléga úrnak itt eggyel több feladata lesz, mint más egyetemen« - szól komolyan Martin. »Megteszek minden telhetőt.« - »Akkor, hát minden este 6 óra után ki kell sétálnia velünk a vasúthoz - sörözni.« Erre is vállalkoztam."26 Az említett 24 alkalomban nem szerepeltek a tanárok rendszeres kuglizásai, ezek színhelye egy időben ugyancsak a kegyesrendi atyák főiskolája volt. Négyszer olvashatunk a kar női estélyéről, de ez elvi-
23 24 25
26
Napló 1895. febr. 27. Napló 1895. febr. 16. A Márki otthoni viszonyait jól ismerő Bíró Vencel 1927-es életrajzában kiemelte Márki feleségének Spilka Juliska - háztartásszervező szerepét: „Gondosan, erélyes kézzel vezette a házi teendőket, és jó gazdasági érzékével, beosztásával felszabadította urát az anyagi gondokkal törődés csüggesztő nyűge alól." BÍRÓ VENCEL: Márki Sándor. In: Márki emlékkönyv. Szerk. György Lajos. Kolozsvár, 1927. 23. p. Napló 1892. júl. 30.
Katedra, társadalom, magánélet - Márki Sándor kolozsvári mindennapjai
193
leg havi rendszerességgel zajlott. Egy időben a New York kávéházban is volt „női szombat" a professzor feleségeknek. A kávéházi látogatások viszont nem szerepelnek a 236 tételben, az természetes mindennapi gyakorlat volt, csak akkor tett említést Márki a kávéházban töltött időről, ha valami nevezetes esemény történt, vagy a New York-beli „hosszú asztalnak" különleges vendége volt. Az egyetemi tanárok kávéházi törzsasztala városszerte számon tartott intézménynek számított. A helyi lapok egyike egy vitát azzal döntött el, közismert, hogy Márki Sándor délután hat óra körül a New York kávéházhoz megy, „ahol rendesen ozsonnálni szoktak". A „New yorki magyarok" asztalának a tanárok mellett vendégei voltak mindazok, akik „oda illettek": tudósok, művészek, bizonyos tisztviselők s e kör Kolozsváron megforduló vendégei. A nevezetes hosszú asztalnál olyakor egyetemet érintő terveket is megvitattak, például itt röppent fel először Fadrusz János díszdoktorrá avatásának ötlete: „A kávéházban ma azt mondtam, hogy egyetemünknek díszdoktorrá kellene tennie Fadruszt. Olyan kitüntetés, amilyen nálunk, tudtomra, még nem ért művészt. Tetszett az eszme és Széchy Károly, mint az esztétika jogosított tanára, pénteken a karban meg is teszi indítványát, ha valami ellenséges áramlattal nem találkozunk." Három nappal később meg is született a döntés a Mátyás-szobor alkotójának díszdoktori címéről. 15-ször fordult meg Márki egyesületi rendezvényeken, felolvasásokon, ezen túl négy alkalommal maga is tartott felolvasást, illetve szabad előadást. Az egyesületek között volt tudományos, művészeti és jótékony szervezet, de ide soroltam a majálisokat is. A későbbiekben a szakmai és társadalmi szervezetekben sokkal több időt töltött. Aktív tagja és tisztségviselője volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, az EMKÉ-nek, az Országos Középiskolai Tanáregyesület legnagyobb vidéki szervezete, a Kolozsvári Tanári Kör alakulásakor őt választotta elnökké. Tisztséget viselt az Erdélyi Római Katolikus Státusban, de még a turisztikai jellegű Kárpát Egyesületben is. A történeti ünnepségek szónokaként tiszteletbeli városi tanácsossá választották. 1895-ben hivatalos városi tanácskozás két alkalommal szerepelt a listán, a politikai rendezvények közül a március 15-i és az október 6-i ünnepeken rendszeresen részt vett. A regenerálódás részének tekintette a sétákat, 1895-ben 17 sétát említ a napló. Ez napi program lehetett, azokat az alkalmakat rögzítette általában a napló szerzője, amikor családjával vagy társasággal tett nagyobb - olykor két-háromórás - sétát Kolozsvár környékére. Kedvelt célpontjuk volt Házsongárd és a Törökvágás. Egy-három alkalommal fordult elő beteglátogatás, bérmáláson való részvétel, temetés, temetőlátogatás. Egy idő után mindszentkor mindig Bölöni Farkas Sándor házsongárdi temetőben lévő sírjához ment Márki, s ott emlékezett a maga távol lévő halottaira. Említ a napló színház- és tárlatlátogatást is, három, illetve két alkalommal. Valószínű, hogy a színi előadásokról nem mindig esett szó. mert páholybérletük lévén, jóval több előadáson vettek részt. A nyári utazás során tett múzeumés kiállítás látogatásokat itt nem számoltam. Külön említést érdemel egy ismétlődő májusi program, az „akadémiai nagyhét". A Tudományos Akadémia nagygyűlésére - melynek része volt az új akadémikusok megválasztása - Márki rendszeresen Budapestre utazott. Ilyenkor az akadémiai rendezvények mellett meglátogatta kiadóit, Budapesten élő rokonait és kollégái közül többeket 27
Napló 1902.okt.28.
194
ERDÉSZ ÁDÁM
is. Meglehetősen intenzíven teltek a fővárosban töltött napok. Évente párszor ismétlődő program volt az utazás. 1895-ben három utazást tett Márki Sándor: egy kétnapos kirándulást Tordára, egy tíznapos körutat tavasszal, melynek során Aradtól Mezőhegyesen keresztül Gyuláig és Sarkadig végiglátogatta az „alföldi atyafiakat". 1895-ben egy különlegesen nagy európai körutat is tett a família: július 9-e és augusztusl2-e között végigutazták Ausztriát, Németországot, Svájcot és Olaszországot. Ez az eseménydús utazás ajándék, egyben különleges ismeretszerzési alkalom volt a professzor 16 éves lánya számára. „ [...] befejeztük utunkat - írta naplójába augusztus 12-én, Horpácson - . Ez 1200 frt-omba került ugyan, de azt hiszem, elértem célomat. Mariska, kinek mintegy jutalmára rendeztem, helyes megfigyelőnek bizonyult s hogy benyomásai maradandók lesznek, 200 lapnál terjedelmesebb, gondosan és lélekkel, tudással írt naplója bizonyítja. Feleségem is jó és kitartó útitárs volt, ha mindnyájunkkal együtt örül is immár, hogy ebben a kis palóc faluban sok zaklatás után igazi pihenés lesz a részünk. - Délután Nagy Ivánékat is meglátogattam; nincs semmi bajuk." A nagy nyári utazások rendszerint Horpácson, Márki Sándor feleségének nagynénjeinél végződtek, ahol egy hét alatt kipihenték a minden történeti és kulturális szempontból fontos emlék meglátogatását célul tűző turista utakat. Márki kolozsvári egyetemi tanárként - később részletesen tárgyalandó jövedelmi viszonyainak köszönhetően - gyakorlatilag minden évben megengedhetett magának és családjának egy-egy hosszabb utazást. Hasonló európai körútra 1900ban indultak el - ennek resze volt a párizsi nemzetközi történész kongresszus —, a köztes években általában fürdőre utaztak. Megfordultak a felvidéki Felkán, Szliácson, a szlovéniai Rohicson, s Palicsot sem hagyták ki. A helyzet egyetlen s nagyon szeretett leányuk férjhezmenetele után változott valamelyest. Leányuk, katonatiszt férjét követve Aradra került, ettől fogva - kiváltképp az első unokájuk megszületése után - Arad lett a legvonzóbb célpont a Márki házaspár számára. A kívülálló számára kimondottan mozgalmas és eseménydús 1895. esztendő mérlegét a naplóíró a következőképpen vonta meg: „Ezt a csöndes, nyugalmas, de munkás esztendőt kis családom körében fejeztem be, a szokottnál ünnepiesebben, mert éjfélben az első ezredév bevégzésének örömére harangok zúgása közt világítottuk ki ablakainkat. Adjon Isten hazánknak s benne nekünk minden boldogságot!"28 Azaz a mozgalmas társasági életet a maga társadalmi státusa természetes részének tekintette. A naplók társadalomtörténeti forrásértékét vizsgáló Gyáni Gábor arra a.következtetésre jutott, hogy a vidéki polgári értelmiség a sűrű társas érintkezés révén tartotta fenn a maga belső kohézióját s e társas érintkezés eredményeként markáns társadalmi azonosságtudatot szerzett magának.29 Ez a nagyfokú szociabilitás a polgári réteg normarendjéhez hozzátartozott, természetes módon alkalmazkodtak hozzá a kolozsvári egyetemi tanárok. A sűrű helyi kapcsolatháló az egyetemi tanárokat, minden középosztályi csoporthoz és szervezethez odakötötte. Felkészültségüknek, az egyetem által is megerősített tekintélyüknek köszönhetően nem egy kiemelkedett közülük s ők tudományos és társadalmi szervezetek vezető pozícióit betöltve az egyetem falain messze túl lépve, a város meghatározó sze-
28 29
Napló 1895. dec. 31. GYÁNI GÁBOR: A napló mint társadalomtörténet beszélése. Budapest, 2000. 156. p.
forrás. In: Uő.: Emlékezés, emlékezet és a történelem el-
Katedra,
társadalom,
magánélet
- Márki Sándor
kolozsvári
mindennapjai
195
mélyiségei lettek. Ennek a tanártípusnak egyik legjellegzetesebb példája éppen Márki Sándor volt.
Jövedelmi
viszonyok
Szerencsére Márki Sándor nemcsak a tanári munkájára és a társadalmi kapcsolataira vonatkozó adatok sokaságát rögzítette, feljegyezte jövedelmeinek alakulását is. Minden év augusztusának végén leírta, hogy az előző tanév során hogyan és milyen bevételeket könyvelhetett el. Általában tanári fizetés, tanári mellékjövedelem, honorárium bontásban részletezte évi keresetét. Volt, amikor ezekhez a tételekhez örökség is csatlakozott, kolozsvári éveiben már némi kamatjövedelmet is feljegyzett. Első tanévében hivatalos egyetemi fizetését 2500 forint tanári fizetésben és 400 forint lakáspénzben határozták meg. A további különböző kiegészítésekkel a hivatalos 2900 forintnál magasabb jövedelemmel zárta az első évet: 3209 forint került a bevétel rovatba. A szorgalmas és termékeny Márki publikációi révén számottevő kiegészítő jövedelemre is szert tett. Első egyetemi tanéve végén 1638 forint honoráriumot inkaszszált.30 Tiszteletreméltó, tekintélyes summa, egy ármentesítő társulati főmérnöknek 1892-ben - lakáspénz és úti általány nélkül - ennyi volt az évi alapfizetése. Ráadásul 1892-93-ban Márki jelentős örökséghez is jutott: a semmiből vagyont teremtő gazdatiszt édesapja nyolc örökösének mindegyikrére egy tisztes polgári ház árának felét kitevő összeget hagyott. A máshonnan is kiegészülő örökség a Márki család számára biztonságot adott. Jövedelmei a későbbiekben emelkedtek. 1897-ben, amikor dékáni megbízatásban eltöltött évet zárt, az egyetemtől kapott összeg 3913 forint volt, ebből 344 forint - 9% - volt a dékáni státusból eredő mellékjövedelem. Irodalmi tiszteletdíja a dékáni évben is elérte az 1622 forintot.31 A kar vezetésével kapcsolatos teendői tehát nem vetették vissza a publikálásban. A következő évben, 1898-ban emelkedő tanári jövedelme 4152 forintra rúgott, ezúttal 20 esetben kapott honoráriumot, összesen 2997 forintot. Az arány 58 : 42%. A kamatokkal kiegészült teljes jövedelme az 1897/98-as évben elérte a 7575 forintot. Ebben az évben még azt is megjegyezte, hogy 21 év tanárkodás alatt 93 664 forintot keresett, s ennek mintegy 11%-át takarította meg, 32 Azaz bankban, biztosításokban közel 10 000 forint megtakarítása volt. A hasonló adatok hiányában is feltételezhetjük, hogy a kivételes anyagi biztonságot élvező, jól szituált egyetemi tanárok közé tartozott. Az első, koronára való áttérés utáni évben 9180 (66%) : 4747 (34%) korona volt az arány a tanári jövedelem és a publikációk honoráriuma között.33 1902-ben 21 583 korona összjövedelem mellett a tanári-írói bevétel aránya 60 - 40% volt. 34 Az évi főöszszegben egyre nagyobb lett a kamatok aránya. Hogy a leírt értékeket jobban tudjuk értelmezni, néhány összehasonlító adat: az 1890-es években Gyulán 18 000 forintért igen szép polgári házat lehetett venni. Kolozsváron az egyik egyetemi tanár 15 000 forintért 30 31 32 33 34
Napló 1893. aug. 25. Napló 1897. aug. aug. 26. Napló 1898. aug. 25. Napló 1900. aug. 24. Napló, 1902. aug. 25.
196
ERDÉSZ ÁDÁM
vett házat. 1898-ban a Békés megyei szolgabírák 1300 forintos fizetést kérelmeztek. A koronás időszakban, 1902-ben Gyula város polgármesterének - egyébként Márki rokonságába tartozott - 4000 korona volt a lakbérrel kiegészített, teljes fizetése. A főjegyző 3000, a rendőrkapitány 2400 koronát kapott. A városi írnoknak 1000 koronával kellett beérnie. Az 1900-as évek közepén 450-600 koronáért lehetett egy katasztrális hold földet venni.35 Ha ezeket az összegeket összehasonlítjuk - különösen az 1902-es kisvárosi polgármesteri fizetésre és az egyetemi tanári jövedelemre utalok - , megállapíthatjuk, a Márkihoz hasonló egyetemi tanárok nemcsak a képzettségi és kapcsolati tőkéjük, de jövedelmük alapján is a középosztály felső rétegébe tartoztak. A család kiadásait nem tudjuk ilyen pontosan rekonstruálni, de van néhány érdekes elem, amelyet megragadhatunk. Márki első hivatalos fizetésének 26%-át tette ki a hatszobás lakás bérleti díja, első tényleges egyetemi jövedelmének negyede alatt maradt a lakbér. Később jövedelmeinek emelkedésével ez az arány számára még kedvezőbbé vált. A családnak általában két, kibédi származású háztartási alkalmazottja volt, egyikőjüket szakácsnőként foglalkoztatták. Rövid ideig francia-német nevelőnőt is alkalmaztak. A látgatók száma is mutatja, hogy nagy házat vittek. Az 1900-as évek elején rendszeresen náluk ebédelt egy „csemetéknek" vagy „zöldfejűeknek" nevezett triász: Banner Benedek, a későbbi szegedi egyetemi tanár, Reinbold Béla és Márki egyik unokaöccse. A hármas olykor kiegészült más fiatalokkal. Márki időnként segített is egyikmásik családtagjának: például ő állta kedvenc unokahúgának - elvált nővére egyik leányának - kelengyéjét. Ahogy a pontosan vezetett számadásokból is következtetni lehet, gondosan gazdálkodott, de távolról sem puritán szellemben. Amit fontosnak ítélt, arra nem sajnálta a pénzt, a kiemelt tételek között szerepelt a kulturális fogyasztás. Fiatal korától jelentős összeget fordított a szakmai és irodalmi tájékozódás megteremtésére, 1901-ben összesen 33 lapot és folyóiratot járatott. Ezek évi előfizetési díja 332 korona volt.36 Már említett utazásai jelzik, mire áldozott különösen nagy összegeket. Az 1895. évi nagy európai körutazás 1 200 forintba került, öt év múlva 3114 koronával - a gyulai főjegyző évi fizetésénél nagyobb összeggel — vágtak neki a nnyugati utazásnak.37 Ismerjük a család legnagyobb kiadását, amely nemcsak a tetemes megtakarítást vitte el, hanem nagy kölcsön felvételére kényszerítette Márkit. 1900 áprilisában, bejegyezte naplójába, hogy a Magyar-Francia Biztosítótársaság kifizette azt a 4000 koronát, amelyre leányát születésekor biztosította. A család megtakarított tőkéi ezzel 26 000 koronára emelkedtek. Elégedetten hozzátette: „Jó, hogy nem kell rajta valami lajdinantot venni." - Azaz nem kell kauciót letétbe helyeznie, hogy egy vagyontalan katonatiszt elvehesse leányát. A lányos apákat fenyegető egyik veszély éppen ez volt. Korai volt a megkönnyebbült felsóhajtás, a „lajdinant" már ott állt: ante portás. A naplóban felsorolt látogatók összetételéből is észrevenni, hogy a család egyetlen leánya eladósorba került. A látogatók között feltűnnek a fiatal katonatisztek, közöttük egy Müller Alfréd nevű szász vadász főhadnagy. Müller főhadnagy 1901 januárjában apjától megkérte Márki Mariska kezét. A leánykérés idején sem saját családja, sem a Márki família részéről
35 36 37 38
Adatok: Kisvárosi polgárok. Szerk.: HÉJJÁ JULIANNA ERIKA-ERDÉSZ ÁDÁM, Gyula, 2010. 101-172. pp. Napló 1901. jan. 16. Napló 1900. júl. 8. Napló, 1900. ápr. 11.
Katedra,
társadalom,
magánélet
- Márki Sándor
kolozsvári
mindennapjai
197
nem számíthatott arra, hogy leteszik a kötelezően előírt magas kauciót. Márki a barátságos hangú elutasító levélben arra hivatkozott, az anyagi akadályok legyőzhetetlenek, de leánya is úgy nyilatkozott, hogy csak becsüli a főhadnagyot, de nem szereti. Novemberre kiderült, hogy bizony, nagyon is szereti a fiatalembert, de apjának nem akart megoldhatatlan gondot okozni a valóban horribilis összegnek látszó kaució előteremtésével. A családban az előző generációban sem tekintették a társadalmi emelkedés eszközének a házasságot, az érzelmek döntöttek. Márki Sándor élete egyik nagy adományának tekintette, hogy lobogó szerelemből született jó házasságban élt.39 Ennek megfelelően minden anyagi erőt mozgósítva egyedül előteremtette a kauciót. Elvileg 48 000 koronára, egy kisebb vagyonra volt szükség, amelynek évi 2000 korona kamata garantálta a családos katonatisztnek a megfelelő életszínvonalat. Márki 45 480 koronából oldotta meg a feladványt. A Budapesti Egyesült Takarékpénztárban elhelyezett 44 600 koronás összeg évi 4,5%-os kamata fedezte az előírt kauciót. A megtakarítások mellett Márki az Athenaeumtól felvett 2000 korona előleget, a Singer és Wolfnertől - régi baráti kiadójától 4000 korona honoráriumot és Singerék kiállítottak számára egy 10 000 koronás váltót. Csak a kiadónak tankönyveivel sok hasznot hajtó szerző számíthatott ilyen előzékeny lépésre. Még így is mintegy 6000 korona kölcsönt kellett kérniük felesége testvérétől. Tehát a vaskos összegből mintegy 16 000 korona volt kölcsön.40 A „befektetés" megtérült, sőt gyümölcsözőnek bizonyult: Márki hátralévő életének egyik legnagyobb örömforrása három unokája lett. - Mindenesetre Márki társadalmi rétegéből nem mindenki tudott hasonló pénzügyi tranzakciót végrehajtani. Ha nem jutott pénz kaucióra, másik vőlegény után kellett nézni, vagy az udvarló vált meg a katonai pályától. A szorgalmas Márki még többet írt, három év múlva a Singer és Wolfner megsemmisítette a váltót, ekkor még körülbelül 7300 korona volt meg az adóságból.4'
A különlegesen gazdag narratív forrásunkból felidézett, nagyobbrészt a mikrotörténet keretébe sorolható adataink világosan mutatják, az egyetemi tanároknak a dualizmus idején a középosztályon belül is kiemelt helyük volt. Státusuk révén - az arisztokrácia nagyobbik részének kivételével - minden döntéshozatalban részt vevő csoporthoz volt kapcsolatuk. Akinek, mint Márkinak, erejéből tellett, írásai, tankönyvei révén széles rétegek gondolkodását formálhatta. Egy vidéki város lehatároltabb közösségében az egyetem, a professzori státus jóval többet nyomott a latban és még inkább kínálkozott lehetőség az otthont jelentő város arculatának alakítására. - S ha egy kis szerencse is adódott a személyes szférában, még a közösségszolgálat kereteibe illesztett harmonikus, jó élet sem volt elérhetetlen cél.
39
40 41
Márki házasságára nézve: Márki Sándor és Spilka Júlia megismerkedésének és házasságának története. In: Kisvárosi polgárok i. m. 197-211. pp. Naplól902. júl. 14. Napló 1905. nov. 9.
