Kate Bradley
Egy cica, két cica…
A sikeres amerikai reklámszakember, Matthew Blair rövid látogatásra érkezik Mendocinóba. Mielőbb el akarja adni örökségét, egy ódon villát a hozzá tartozó víztoronnyal, ám egy éjjeli séta alkalmával gyönyörű nőt pillant meg a szirteken. Akkor még nem sejti, hogy az amerikai képzőművész, Laura a víztorony bérlője, aki visszavonultan a macskái között, mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a férfi eladja a fedelet a feje fölül...
~1~
1. FEJEZET Matthew Blair belebotlott a szőnyegbe, és fennhangon szitkozódni kezdett. Hol lehet az az átkozott villanykapcsoló? Lerázta kezéről az esőcseppeket, majd a koromsötétben vakon tapogatózva tett néhány lépést a simára vakolt fal mentén. Nem nagyon emlékezett a bejárati ajtóra, a villanykapcsolóra még annyira sem. Az elmúlt tizenöt évben csak egyszer látogatta meg Sumner House-ban Birdie nagynénjét. Ezért is érte váratlanul a nagynéni ügyvédjének telefonértesítése, hogy ő örökölte a viktoriánus stílusban épült villát. Hirtelen villámfény világította meg a szobát, és Matthew csak ekkor vette észre a feje felett himbálózó, bojtban végződő zsinórt. Tüstént meghúzta, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor végre világos lett a helyiségben. Szörnyen bosszankodott, amiért San Franciscóból ide kellett utaznia. Az agyoncicomázott bútorokon vastagon állt a por. A mennyezet több helyen is beázott, a padlón itt-ott tócsákba gyűlt az esővíz. Még gondolni sem mert arra, mi várhat rá az emeleten, ha már a földszint ennyire rozzant. Ez volna tehát az óriási nyereséggel kecsegtető ingatlan, amiről Kurt Richmond olyan nagy lelkesedéssel beszélt?! - Egy ilyen ódon épület azon a vidéken annyira értékes, mint az óbor: minél régibb, annál zamatosabb - vélekedett barátja, aki egyben pénzügyi tanácsadója és ingatlanügynöke is volt. Matthew-nak viszont nem állt szándékában elköltözni százötven mérföldnyire, még tulajdonosként sem. A városban kényelmes lakása volt pompás kilátással a tengerre, a munkahelyén meg napi tizenkét órát kellett eltöltenie. Az örökölt Sumner House-t már régen meghirdette és eladta volna, de munkahelyén újabb feladattal bízták meg: el kellett készíteni a Ripp-ropp zabpehely reklámját. Matthew kinyitotta az egyik szekrény ajtaját, hogy beakassza ruhászsákját. A tartórúdon ingek és öltönyök sorakoztak, de nem bírta az újabb megterhelést, és eltört. A finom bőrből készült zsák a földre csúszott. Matthew lemondóan zárta be a szekrényajtót. Mit számított ez az apró kellemetlenség ahhoz képest, amit a nap folyamán átélt? Amióta elindult San Franciscóból, üldözte a balszerencse. Tíz mérföldre a várostól dugóba került. Egy felborult kamion rakománya eltorlaszolta az autópályát. Kilencven mérfölddel odébb sportkocsija defektet kapott, és a kereket zuhogó esőben kellett kicserélnie. Átjárta a hideg, és ezért betért az egyik kávézóba, hogy egy kicsit felmelegedjék. Csak további húsz mérföld után vette észre, hogy a bisztróban hagyta a levéltárcáját a hitelkártyákkal együtt. Balszerencsés nap volt ez a javából! Az utóbbi hónapokban rengeteg bosszankodás érte. Talán igaza van a főnőknek, gondolta, valóban jót tenne egy kis pihenés. Csak a jó ég tudja, mi történt vele, hiszen még a Ripp-ropp zabpehely reklámjával kapcsolatban sem támadt egyetlen valamirevaló ötlete sem. A terméket forgalmazó cég vezetősége ragaszkodott ahhoz, hogy a Mitchel és Társai reklámügynökség fejlesztési igazgatója, Matthew Blair vegye
~2~
kezébe új termékük bevezetését a piacra. Befektetési tanácsadója és főnöke noszogatására indult útnak - és nem utolsósorban a Ripp-roppnak köszönhetően. Matthew levette mintás nyakkendőjét, átázott zakóját egy régimódi kanapé támlájára dobta, majd kényelmesen elnyújtózott a fekvőhelyen. Eltűnődött eddigi életén. Hosszú ideje már csak a munkájának élt, de mostanában szokatlanjeleket kezdett észlelni az évek során beidegződött munkaritmusán. Ahogy közeledett harmincadik születésnapja, egyre inkább érezte, hogy anyagi helyzete és szakmai teljesítménye nem felel meg a saját magával szemben támasztott elvárásainak. Maga előtt is titkolta, és be nem vallotta volna, hogy elérhetetlennek tűnő álomkép után kutat. A Sumner House megöröklésével járó gondok-bajok is mintha erre az útra terelnék. Mindössze egy hónap állt rendelkezésére, hogy megoldja ezt az ügyet, ráadásul ki kell találnia a Ripp-ropp reklámját. Ez lesz ám a gondtalan pihenés! Azt szerette volna, ha... Te jó ég, hát valójában mit is szeretne? Nem jutott eszébe semmi! Pedig bármit megkaphat, hiszen van rá módja. Fájó érzés cikázott át az agyán, a felismerés: hiányzik valami az életéből. Odakint vészjóslóan dörgött az ég. Egyszeriben sürgető késztetést érzett, hogy kirohanjon az esőbe, így talán megszabadulhat nyomasztó gondolataitól. Kinyitotta az ajtót, átment a verandán, óvatosan kihagyva azt a törött lépcsőfokot, amelybe röviddel azelőtt beütötte sípcsontját, majd kilépett a kertbe. A szürke esőfüggönyön keresztül kémlelte a tájat. A ház Mendocino szélén, egészen a szirtekig elnyúló földnyelven állt. A faépületet pázsit övezte, és csak az alacsony kerítés választotta el a várostól. A férfi átmászott a kerítésen, majd a tengerpartra indult. Vékony talpú cipője teljesen átnedvesedett, de nem vett róla tudomást. Ösztönösen haladt előre, majd hirtelen megtorpant. A villám vakító fénye megvilágította a szirteket, mögötte sötét szakadék tátongott. A látványtól elállt a lélegzete. Őrült ötlet volt ilyen időben sétára indulni! Ott állt a dühöngő viharban, néhány lépésnyire a feneketlen mélységtől. Lába alatt a sziklás part és a tenger hullámai. Teljesen elhagyta volna a józan esze? Újabb villám cikázott át az égen, majd mennydörgés rázta meg a környéket... És akkor pillantotta meg a lányt! Matthew nem hitt a szemének. Csak káprázat az egész, gondolta. Ebben az ítéletidőben senki emberfia nem merészkedik ki a partra. Behunyta a szemét, majd újra kinyitotta, de a lány még mindig ott állt, néhány méterre a szakadéktól. Fehér ruhája szinte vakított a sötétben, A férfi egy pillanatig azt hitte, kísértetet lát, vagy egy tengeri istennőt, akit a vihar csábított elő az óceán mélyéről. A következő villám fényében látni lehetett, hogy a lány testét lepedő burkolja, amely alól elővillant csupasz válla. Hosszú, fekete haja lebegett a szélben. A lány a távolba bámult, nem vette észre a férfit. Matthew egy lépést tett feléje, de aztán megtorpant. Milyen gyönyörű! Mintha ismerne valahonnan! Hirtelen megvilágosodott előtte, hogy ennek a nőnek a hasonmását kereste egész életében. Ő álmai asszonya! Öt kutatta, várta, álmodott róla, ő az, aki hiányzott eddig az életéből. Matthew azonban nem szólította meg. Nem akarta megtörni a varázst. A valóság sohasem tökéletes! Egyszerűen attól tartott, hogy az istennő köddé foszlik, és eltűnik a sötétben, vagy...
~3~
ami viszont prózai, hogy mégiscsak buta teremtés, akinek annyi esze sincs, hogy ítéletidőben ne merészkedjen a partra. Matthew visszaindult a házhoz, még mielőtt a lány megfordulhatott volna. A látvány azonban lelkébe ivódott, és őrült vágyakat ébresztett benne. * Laura Fielding lassan ébredezett. Jó nagyot nyújtózott, és a napba pislogott, melynek sugarai már az ablakon keresztül simogatták. Szerencsére épen és egészségesen megúsztam az esőben töltött éjszakát, gondolta, de amikor felült az ágyban, hirtelen tüsszentenie kellett. Csak egy kis nátha, nem nagy ügy! Félretolta a lábánál békésen szunyókáló cicát, és visszahajtotta a takarót. A hintaszék karfáján megpillantotta az átázott, sáros lepedőt, és elhúzta a száját. Bolondság volt kint mászkálni éjnek idején abban az ítéletidőben. Már ágyban volt, amikor észrevette, hogy az egyik macskája nincs bent a szobában. Habozás nélkül magára tekerte a lepedőt, és elindult John Tom keresésére. Később kiderült, az ifjú kandúr nem értékelte kellőképpen gazdája aggodalmait! Amikor Laura átázva-átfázva visszatért, az elkószált cirmos már ott ült az ajtó előtt teljes épségben. Nem maradt más hátra, ennivalót tett a cica tálkájába, majd visszabújt az ágyba. Most pedig itt dorombol az ágyában fekve ez a kis zsemleszínű szőrpamacs, tisztán és szárazon. Laura viszont szédült a kialvatlanságtól, ráadásul tennivalókban bővelkedő délelőttnek nézett elébe. El kellett tüntetnie a külső lépcsőtői a Sumner House-hoz tartozó víztorony második szintjéig, az ő lakószobájáig vezető sáros lábnyomokat. Ismét tüsszentett, majd felvette kifakult, rózsaszín fürdőköpenyét, melynek bolyhai jólesően simogatták csupasz bőrét. A konyha felé tartott, és szándékosan nem vett tudomást a deszkapadlót éktelenítő nyomokról. A háromszintes fatorony második emelete egyetlen helyiségből állt. Az egyik sarokban kis konyhát rendeztek be tűzhellyel, mosogatóval és hűtőszekrénnyel, a túloldalon L-aura egyszerű, fémvázas ágya állt. A szoba nem volt túlságosan tágas, de a lánynak és cicáinak kényelmes otthont jelentett. Szürke bundás, zöld szemű macska dörgölőzött a lábához. Laura értette a kérést, és elővette az eledelt. A legutóbbi alkalommal húsz dobozzal vásárolt, de ez a mennyiség soha nem tartott tovább egy hétnél. A lánynak három saját macskája volt: John Tom. Emerald és a túlsúlyos, perzsa cica, Fluff, aki szokás szerint a hűtőszekrényen aludt, zászlóként lógatva bozontos farkát. Emellett bebetért jó néhány kóbor macska is a környékről. Ha esett az eső, a fészerként használt földszinti helyiségben aludtak. Laurának soha nem sikerült őket megszámolnia. Azt látta viszont, hogy sokan vannak, de hát éltek a kórnyéken könyörületes emberek rajta kívül is, mint például Birdie néni. Laurát sírás környékezte, amikor Birdie-re gondolt. Már csaknem három hónap múlt el a halála óta, de a lánynak még mindig nagyon hiányzott az öreg hölgy, aki nemcsak szállásadónője, hanem barátnője is volt Birdie ugyanolyan természetességgel fogadta be
~4~
Laurát, ahogyan a hajléktalan, védtelen állatokat is oltalmába vette. Megengedte, hogy addig lakjon a toronyszobában, amíg újra meg tud állni a saját lábán. Azért ott még mindig nem tartok, gondolta Laura kávézás közben. Hosszú, sötét gyapjúszoknyát vett fel hozzáillő pulóverrel, és sálat kötött a nyakába. A nap melege eloszlatta a reggeli ködöt, de meglehetősen hűvös szél fújt, mint szokott egész éven át a tengerparton. Még néhány hét, és eljön a nyár, turisták keresik majd fel a környéket. A lány már nagyon várta a tengerpartra érkező vendégeket, mert remélte, hogy festett agyagedényeire így akad vevő, és a kerti zöldségek eladásából annyi pénzre tud szert tenni, amennyiből ismét megfelelően tud majd élni. Birdie halála óta nem kellett lakbért fizetnie, de szívesebben töltötte volna ki most is, mint minden hónapban, az esedékes csekket, csak barátnője lenne életben! Tudta, hogy Birdie a legfiatalabb unokaöccsére hagyta Sumner House-t, mostanáig azonban még nem jelentkezett az örökös, és üresen állt a villa. Amikor a torony harmadik emeletéről meglátta az ismeretlen kocsit a ház előtt. Laura rögtön tudta, hogy az csak Birdie unokaöccse lehet Az előkelő, csillogó-villogó autócsoda láttán csöppnyi bizonytalanság kerítette hatalmába, de aztán gyorsan elhessegette magától aggodalmait. Az öreg hölgy rokona biztos ugyanolyan megértő és jószívű lesz, mint a nénikéje, legalábbis ezt remélte, mert olyan szegény volt, mint a templom egere, hacsak időközben el nem keltek az üzletben a portékái - a mázas kávéscsészéi és festményei. Az igazat megvallva volt még egy köteg értékpapírja, ezt azonban vésztartalékként őrizte. Öreg, rozoga kocsiján és néhány ruhadarabján kívül csak ezek a részvények maradtak meg neki előző életéből. Laura egy pennyt sem kért volna apjától, mert el akarta felejteni azokat az időket, amikor ki volt szolgáltatva az ő kénye-kedvének. Tehetetlen bábként kellett végignéznie, ahogy három bátyja fényes pályát fut be a családi vállalatnál, miközben őt, mint termékmenedzsert ide-oda tologatták a cég egyik fióküzletéből a másikba. Szeretett volna megszabadulni a különböző társaságoknál kint lévő részesedésektől, de ezek jelentették számára az egyetlen anyagi forrást. Mindig arról álmodott, hogy egyszer majd neves művész lesz, és szilárdan hitte, hogy megvalósíthatja régi álmát. Ezt a környéket most már megszerette, sőt Birdie-nek a kaliforniai kisvárostól. Mendocinóról és jelenlegi lakóiról szóló történetei lebilincselték. Egyre inkább helybelinek kezdte érezni magát, és egyre inkább vonzódott az idős hölgyhöz is. Budié azt a szeretetet nyújtotta a lánynak, amit Laura huszonnégy éven át teljességgel hiányolt. Azzal viszonozta a néni rokonszenvét, hogy amennyire tőle telt, segített a ház körüli teendőkben. Ízületi betegsége miatt az idős háziasszony csak nehezen tudott felmenni a lépcsőn, de nem panaszkodott soha. Ebből okulva Laura is könnyebben felejtette saját bújátbaját. Most viszont újabb gondok tűntek fel a láthatáron, jobban mondva Sumner House bejáratánál. Gyorsan cselekedett, érezte, tennie kell valamit. Megfordult, és bement a lakásába. Senkinek sem árt azzal, ha elképzelése szerint cselekszik.
~5~
Sálját a bevetetlen ágyra dobta, feltűrte a pulóver ujját, és leemelte a hűtőszekrényről a szunyókáló Fluffot, hogy hozzáférhessen a ruhásszekrényhez. - Bocsánat - szabadkozott kedélyesen a lány. A cica nyávogva tiltakozott az önkényes eljárás ellen, de a következő pillanatban már a legközelebbi ablakpárkányon pihent. Szerette a magasságot. Gazdája inkább arra gyanakodott, hogy fentről lenézheti az embereket. Egy órával később Laura fél tucat ropogósra sült, korpás zsemlét és rozslisztből készült kenyeret helyezett a füles kosárba. A pékárut leterítette konyharuhával, vajat vett elő meg egy üveg szederlekvárt, amit még előző ősszel Birdievel készítettek, majd szedett egy csokor tavaszi virágot a kertben Pillantása a Sumner House-t körbeölelő verandára esett. Laura készen állt. - Jaj, ne! A lány rémülten hunyta be a szemét. Amikor újra kinyitotta, a kis fekete cica még mindig ott volt: a ház melletti szél borzolta fenyő ágán egyensúlyozott, majd egy könnyed ugrással a veranda tetején termett. - Fluff! - hívta Laura. - Gyere ide, kiscicám! A macska nem hagyta magát rábeszélni. Füle botját sem mozdította a lány könyörgő hangjára, beugrott a nyitva hagyott ablakon át az emeletre. Egy kiszolgált cirkuszi cicának ez nem jelenthetett nagy kalandot. Még csak egy hete volt Lauránál, és már fel tudott mászni Birdie hálószobájába. Csakhogy ez immár nem Birdie szobája volt! Laura keresztülvágtatott a gyepen és a kis veteményeskerten. Amikor elérte a verandához vezető lépcső alsó fokát, kinyílt az ajtó. és egy magas, kisportolt alakú férfi lépett ki selyempizsamában. Karán a fekete szőrpamacs üldögélt. A férfi elfintorította az arcát, mint aki epét nyelt. Laura minden bizonnyal elmosolyodott volna, ha nem látja, hogy a cica apró karmait kimeresztve a hálókabát drága anyagába markol. A férfi hasztalan próbálta kiszabadítani a cica mancsát, az egyre erősebben kapaszkodott a karjába. Laura végül már nem tudta tovább türtőztetni magát, és hangosan felnevetett. A férfi gesztenyebarna haja szinte az égnek meredt, szürke szeme szikrát szórt. Ebben a pillanatban a lány hirtelen abbahagyta a nevetést. Nem azért, mert feddően nézett rá a férfi, sokkal inkább azért, mert ismerősnek tűnt a tekintete. Ezt az arcot, ezeket a vonásokat már látta valahol, mégpedig másfél évvel ezelőtt, egy tárgyalóasztal túlsó oldalán. - Maga az?! - kiáltottak fel egyszerre mindketten. A hangos szóra Fluff összerezzent, és szó szerint kilőtte magát a férfi karjából, aki felsóhajtott, és ez tőle szokatlanul gyengéd megnyilvánulásnak számított. Csak úgy sugárzott belőle a megsértett önérzet. Ezúttal azonban Laura vissza tudta fojtani nevetését. Sikerült valamit visszanyernie abból a tárgyilagos fellépésből is, amire annyira szüksége lett volna legutóbbi találkozásakor egy bizonyos Matthew Blairrel. - Maga Birdie unokaöccse? Azt hittem, szintén Sumnernak hívják.
~6~
Ekkor jutott eszébe, hogy ez Birdie férjének a neve volt. Arra is emlékezett, hogy az idős hölgy mindig Mattie-nek nevezte unokaöccsét, amikor mesélt róla. A lány kissé puhány fiatalembernek képzelte el az „érzékeny művészt". Arra természetesen nem számított, hogy Mattié azonos azzal a Matthew Blairrel, akinek magas termetét és s/éles vállát bármelyik férfi fotómodell megirigyelhetné. Emellett egészen biztosan tudta, hogy nem művész. - Mit keres itt? - érdeklődött Matthew. - Itt lakom. Laura hangja kissé bizonytalanul csengett. Az elmúlt hosszú hónapok alatt kiesett a hivatalos tárgyalás gyakorlatából. Titokban azért remélte, hogy nem kell az üzleti életben tanultakat bevetnie a férfival szemben. - Itt, Mencocinóban? - Itt, a hátsó udvarban - javította ki Laura a férfit a lerobbant víztoronyra mutatva. - A műtermem a legfelső szinten van, a lakásom a másodikon. Az alsó részt a nagynénje használta raktárnak. - Birdie sohasem mesélt nekem bérlőkről - jegyezte meg Matthew vádló hangon, - Pedig már majdnem egy éve lakom itt... Laura derűs mosolyt erőltetett az arcára. A férfi felé nyújtotta a kosarat, hogy enyhítsen a helyzet barátságtalanságán. Matthew ezt azonban nem vette észre: karját a mellén keresztbefonva, mozdulatlanul állt. - Arra gondoltam, talán szüksége lehet néhány dologra -- magyarázta a lány, miközben közelebb tolta a kosarat. Matthew még mindig nem akarta figyelemre méltatni a kedveskedést. Laura a kosárért nyúlt, hogy visszategye, azonban a férfi megelőzte, és megragadta a kosár fülét, maga felé húzva. A lány azonban nem engedte ki kezéből. Egy pillanatra kötélhúzáshoz hasonlított az egész játék, mígnem Laura elvörösödve engedett a férfinak. Matthew felemelte a fehér konyharuhát, és belekukkantott a kosárba. Beleszagolt a levegőbe, és kemény arcvonásai egyszeriben megenyhültek. - Frissen sült kenyér? - Igen, rozskenyér, korpás zsömle, vaj és házi lekvár - sorolta Laura. - Gondoltam, nem talál ennivalót a háznál. - Még virágot is kapok? - Igen - tette hozzá bizonytalanul. - Feltételeztem, hogy szereti a virágokat... Bár ebben most már nem vagyok annyira biztos, tűnődött a lány. Ennek az embernek nincs lelke. Valószínűleg régen eladta már egy üvegpalotáért, meg a bejáratnál álló BMW ért. Laura még emlékezett a másfél évvel ezelőtt folytatott unalmas beszélgetésükre. - Üdvözlésképpen szántam. Isten hozta - javította ki magát sután. - Kitüntető figyelmesség magától, hogy üdvözöl a saját házamban, Miss Fielding. Laura behunyta a szemét, és azon imádkozott, hogy ne veszítse el a türelmét. Ha nem lesz résen, még jól leteremti őt a férfi, ahogyan az előző találkozásukkor is történt. Megfogadta
~7~
magában; nem engedi, hogy heves vérmérséklete megint bajba keverje. Viszont érezte, hogy Matthet valósággal kihívja maga ellen. - És még virágot is szed nekem a kertemből... A férfi hangja bársonyosan mélyen zengett a kijelentésben rejlő gúny ellenére. - A bérleti szerződés szerint a kert és az udvar közösen illeti meg a bérlőt és a bérbeadót szögezte le Laura, és a két épület közötti részre mutatott. - Es még mi? Használhatom a kocsibejárót, vagy az is a maga használatában van? - Természetesen nem. Bár én is használom, de pillanatnyilag a ház mögötti fasorban áll az autóm - tájékoztatta a férfit, még mielőtt az rákérdezett volna. Azt nem tartotta érdemesnek hozzáfűzni, hogy Birdie komolyan gondolkodott azon, ne tegyen-e egy záradékot a végrendeletéhez, mely szerint a Laura által fizetett bérleti díj egyben a víztorony megvásárlásának részleteit is jelentette volna. Birdie azonban meghalt, mielőtt ezt a tervét írásba foglalhatta volna. A lány pedig tudta, hogy hivatalos irat nélkül Matthew Blair egy szavát sem hinné el. Azon morfondírozott, szóljon-e a régóta esedékes lakbérről. Elég volt azonban egy pillantást vetnie a férfi arcára, hogy ezt a hirtelen ötletet kiverje a fejéből. - Ígérem, nem fogom zavarni a jelenlétemmel - fogadkozott Laura. - Ha itt akarja tölteni a hétvégéket, elvonulok, ha úgy kívánja. - A hétvégéket? - Matthew felhúzta a szemöldökét. - Honnan gondolja, hogy nincs szándékomban esetleg ideköltözni? A lány elmosolyodott. - Nem hinném, hogy sokáig itt maradna. A magafajta ember itt nem érezné jól magát. A férfi arcvonásai keményebbé váltak. Laura már megbánta, amit hirtelen kimondott. - És ki az az ember, aki jól érezné magát itt? - Birdie azt mesélte, hogy maga művész. Ha ez igaz, akkor van némi köze a mendocinói emberekhez. En azonban tudom, hogy üzlettel foglalkozik... A lány észrevette, hogy ismét butaságot mondott, és hirtelen elhalhatott. - Birdie azt mesélte, hogy művész vagyok? - Igen. Nagyon büszke volt magára. Állítólag már gyermekkorában felfedezték a tehetségét. Egy alig meghatározható kifejezés villant át Matthew tekintetén. - Biztosan elfelejtette, hogy egy reklámügynökségnél dolgozom. Bárcsak én is elfelejthetném, gondolta Laura. Szerette volna kitörölni az emlékezetéből annak a bizonyos hétfő reggelnek minden pillanatát, amikor Matthew Blairt úgy kihozta a sodrából. Kíméletlen nyíltsággal közölte a férfival akkor, másfél évvel ezelőtt, hogy cégük legújabb parfümjével kapcsolatos reklámötletei elképesztően ósdiak és erőltetettek, ezért terveit a cég nem fogadhatja el. Hirtelen eszébe jutott, hogy Matthew magabiztos fellépése apjára emlékezteti, aki őt akarata ellenére a családi vállalat másik részlegébe irányította. Az a szorongató érzés kerítette hatalmába, hogy még most is üldözik az akkor elhangzott szavak, és ez a jövőben is így marad.
~8~
Pillantása a férfi sötétkék pizsamájának kivágására tévedt. Felkeltette figyelmét a Matthew csupasz nyakát elcsúfító vérpiros karmolásnyom. Épp akkor buggyant elő egy újabb vércsepp. Anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, kezét a sebre szorította. A férfi szinte a levegőbe ugrott az érintés hatására. Laura olyan gyorsan húzta vissza a kezét, mintha tűzbe nyúlt volna. - Bocsásson meg, de vérzik. Matthew a nyakához kapott, majd véres kezére pillantott. - Valóban. - Laurára nézett, és könnyedén elmosolyodott. - Feljelenthetném gondatlanságból okozott testi sértés miatt. A maga macskája a bűnös. A lány kérdőn nézett rá. - Csak tréfa volt - enyhült meg a férfi. Laura mosolyogni próbált, de érezte, itt az ideje, hogy gyorsan eltűnjön innen. - Hát akkor, mivel döntött, hogy Mendocinóban telepszik le: Isten hozta, szomszéd! - Nem szándékozom végleg ideköltözni. - És Matthew most először kerülte a lány pillantását. Laura hirtelen kezdte magát kellemetlenül érezni. A férfi szavai igazolták balsejtelmét. - Csak addig maradok, amíg mindent el nem rendezek. Azután eladom az ingatlant. - Eladja? - A lány felháborodva ismételte meg a szót, mintha valami illetlen dolgot hallott volna. - Birdie ebben a házban élt az esküvő óta, a férje pedig itt született. Ismerte a város minden lakóját. Valószínűleg azt kívánná, hogy törődjön valaki a házzal, tartsa rendben, és... Laura félbehagyta a mondatot. Matthew a verandára lépett, és ő már csak hátulról láthatta a férfi széles vállát. Matthew a famellvédre helyezte a kosarat, és a tájat szemlélte. Laura követte a pillantását, végig a zöldben pompázó félszigeten át, egészen a szirtek széléig, ahol a mélyben az óceán morajlott. Tényleg csak tegnap lett volna, hogy John Tom keresése közben arra tévedt? Azóta olyan sok minden történt, mintha közben egy örökkévalóságnyi idő telt volna el. Matthew ismét felé fordult. - Birdie bolond vénasszony volt, azért lakott itt egyedül - bökte ki nyersen. - Nem volt magányos ember! Mindenki ismerte és tisztelte a nagynénjét. - A férfi megváltozott viselkedésétől Laura megdöbbent. Nem tudta fegyelmezni magát, és dühösen kifakadt: - Egy ilyen szívtelen fickó, mint maga, nem is értheti meg a barátságokat. Még a temetésére sem jött el - fűzte hozzá remegő hangon, miközben könnyeit próbálta visszatartani. - És teljes három hónapnak kellett eltelnie, míg végre felbukkant, de csak azért, hogy érvényesítse jogát a szabad rablásra! Matthew a fogát csikorgatta, de nem védekezett. Ehelyett ismét hátat fordított, és a tenger felé bámult. Magas termete toronyként magasodott a szürke felhőfal előtt. Olyan elszántnak és kérlelhetetlennek látszott, mint a Mendocinót egykor megalapító új-zélandiak. Laura nyelt egyet, és csalódottságát legyőzve egyszerűen faképnél hagyta a férfit. Csak amikor a kikövezett úton a kerten át a torony felé tartott, akkor ébredt tudatára, m it is jelent valójában Matthew terve: nem lesz tető a feje fölött, ha a férfi eladja a villát.
~9~
Jó lesz vigyázni! Laura Fielding végtelenül bosszantó teremtés, még keresztülhúzza a számításaimat, tűnődött Matthew, miközben a földnyelven elterülő, hullámzó rétet nézte. Már eltelt jó másfél év a találkozásuk óta, heves szópárbajuk emléke mégis elevenen élt benne. Az egyik szépségápoló cikkeket előállító vállalat, amit a lány apja vezetett, azzal bízta meg cégét, a Mitchel és Társai reklámügynökséget, hogy reklámhadjáratot szervezzen legújabban kifejlesztett termékcsaládja népszerűsítésére. Sherwood Mitchel, a főnök azt remélte, hogy a jövőben egyéb megbízásokat is kaphatnak ettől a vállalattól, ezért legjobb emberére, Matthew Blairre bízta a feladatot. Matt és csapata három különféle változatot dolgozott ki a kampányra, de a kozmetikai cég termékmenedzsere, Laura Fielding egyiket sem találta elfogadhatónak. Matthew elbizonytalanodott, nem értette, miért nem felelnek meg az elképzelései. Amikor rákérdezett, a termékmenedzser kerek perec megmondta a véleményét. Ezután meglehetősen heves vita robbant ki közöttük, ami az előcsarnokba is kihallatszott. Ekkor fordult elő Matthew-val első ízben, hogy egy fontos ügyfeléről le kellett mondania. Röviddel később gondosan megtervezett élete kifordult a sarkából. Addig megengedhette magának, hogy akár abbahagyja a munkát. Neki minden sikerült: a legfizetettebb munkákat szerezte meg, a leggyorsabb autókkal furikázott, a legszebb nőket bújtathatta az ágyába. Bár mindez nem sokat jelentett számára, de meg volt győződve arról, hogy helyesen él. A siker számára mindig csak jutalom volt, és nem cél. Miután a kozmetikai termékcsalád reklámterve dugába dőlt, már nem tartotta olyan vonzónak, hogy csak úgy céltalanul játszadozzon az életével. Matthew arra a felismerésre jutott, hogy lennie kell valaminek, amit még nem kapott meg, amit nem lehet pénzzel megvásárolni, olyasvalaminek, ami érdemes arra, hogy küzdjön érte. És most újra felbukkant Laura Fielding, ezúttal egy istennő alakjában. A látványt nem tudta feledni, még álmában is kísértetre, amint a lány ott áll a szakadék szélén. Aztán az a pillanatnyi élmény is, amikor Laura ujjhegyével csupasz bőrét megérintette, felkeltette érzékiségét, és nem hagyta nyugodni. A lányból a fű és a tenger illata áradt, érintése villámként hasított belé. Maga volt a megtestesüli őserő, a természet ereje... útjába került, zavaró akadály. Mindenesetre Matthew belső nyugalmát felborította. Tanácstalanul lépett be a verandáról, és a kosár fülét markolászta. A Fielding-jelenség nem sok jóval kecsegtette. Okosabb lenne elkerülni a lányi addig, amíg Mendocinóban kénytelen maradni. Másrészt érdemes lenne közelebbről megismerni az igazi Laura Fieldinget. Talán életre kelne a lelkét f elkavaró kép: a titokzatos szépség látványa a tenger feletti szirteken. 2. FEJEZET Röviddel Matthew Blairrel való találkozása után Laura kinyitotta a csikorgó faajtót, és belépett a Tengerpart Galériába. A bejáraton ugyan ott lógott a „zárva" felirat, de őt ez csöppet sem zavarta. Kylie, a galéria tulajdonosnője többnyire elfelejtette levenni a táblát. Amikor Laura elkezdte négyórás munkaidejét, első dolga volt ezt megtenni főnöke helyett.
~ 10 ~
Munkája abból állt, hogy fogadta az ügyfeleket, és vezette a könyvelést, mert Kylie, a munkaadója és egyben barátnője, meglehetősen szórakozott üzletasszony volt. Laura a kiállító-helyiség hátsó részébe ment, és ekkor nehéz parfümillat csapta meg az orrát. Ebben a sarokban állította ki saját műveit, a macskamintás kerámiacsészéket és a macskákat ábrázoló vízfestményeket. - Miért vagy így lelombozódva? - kérdezte Kylie, aki a galériát a lakásától elválasztó gyöngyfüggönyön át lépett be a helyiségbe, és felbukkanása magyarázatot adott a parfümillat eredetére is. - Ne is kérdezd! - vetette oda Laura, de elmosolyodott, mikor Kylie beletúrt bozontos, vörös hajába. Idősebb volt Lauránál, és mindig gondterheltnek mutatkozott, bár a lány gyanította, hogy szándékos szerepjátszás az egész. Szerette a bőrből készült fülbevalókat és a bolondos ruhadarabokat. Viselkedése és feltűnő külseje alapján bohém művésznőnek hihették. Laura röviden ecsetelte a jövőre nézve legkevésbé sem ígéretes találkozását Matthew Blairrel. Azzal zárta beszámolóját, hogy a férfi el akarja adni Sumner House-t. - Szerinted mit tegyek? - fordult végül kétségbeesetten barátnőjéhez. Kylie tisztában volt azzal, hogy az öreg ház igazi otthonná vált Laura számára. Soha nem érezte jól magát a csupa üveg és beton házban, amit az apja építtetett számára az anyja halála után. Kylie keresztbefonta karját maga előtt, és fennhangon gondolkodott. - Véleményem szerint három lehetőséged van. Egy: megveszed a Sumner House-t, kettő: megakadályozod, hogy Birdie unokaöccse eladja, három: feleségül mégy hozzá, és esküvői ajándékként megkapod a villát. - De Kylie! Laura megpróbált úgy tenni, mintha dühbe gurult volna, de barátnője ötletei annyira mulatságosak voltak, hogy kacagásban tört ki. - Tudtam, hogy magadhoz térítelek az önsajnálatodból. - Már maga a gondolat is annyira mulatságos. Matthew Blait reménytelenül szerelmes lesz belém, és itt marad majd miattam Mendocinóban - magyarázta Laura két nevetésroham között. - Lehetetlen ugyan, de megpróbáltam elképzelni, ahogy térdre veti magát előttem, és a kegyeimért könyörög, közben pedig elfeledkezik arról, hogy esetleg gyűrött lesz a vasalt nadrágja. Kylie kérdőn pillantott barátnőjére. - Te még nem ismered! - figyelmeztette Laura. - Ő a legmaradibb férfi, akivel valaha is találkoztam. Képzeld el, pizsamát hord! - Ezt meg honnan tudod? - Az volt rajt| ma reggel, amikor ajtói nyitott - árulta el Laura. - Apró mintás, sötétkék selyempizsama. - Meg kell hagyni, jól megfigyelted a részleteket is. - Kylie cinkosán mosolygott. - Nem lehetett nem észrevenni, Fluff mind a négy mancsával beleakaszkodott az anyagba. Az apám és a fivéreim mindig klott gatyában aludtak.
~ 11 ~
- Akadnak férfiak, akik pizsamát hordanak - jegyezte meg szárazon Kylie -, másokon pedig egyáltalán semmi nincs. - Ugyan, ne ugrass! Laura megpróbált rettentően komoly képet vágni. Kylie a vállára tette a kezét. - Nagyon tapasztalatlan vagy. Nem csoda, mert apád alaposan befogott a munkába, és így nem maradt időd semmi másra. - Biztos vagyok abban, apám csak arra várt, hogy megfelelő férfit találjon nekem - Laura szavai keserűen csengtek. - Lehetőleg olyat, akinek a vállalatát rögtön megkaparinthatja. Az ajtóban függő harangvevő érkezését jelezte, így Kylie előrement a pulthoz. Laura szemügyre vette a teli polcokat, és egyszeriben ismét eszébe jutott saját baja. Eddig egy darabot nem adott el, sem a vízfestményekből, sem a csészékből. Az a pénz, amit Kylietól kapott, nem fedezte még a lakásbérleti díját sem. Hogyan tudná akkor megvásárolni Sumner House-t? Ha eladná a részvényeit, és kölcsönkérne a barátaitól, akkor is csak valami előleget tudna fizetni, és hol van akkor még a havonkénti törlesztés? Hacsak nem kezdik el hirtelenjében felvásárolni az alkotásait, hogy az rendszeres jövedelmet biztosítson számára. Ebben a pillanatban egy műkorcsolya-bajnokság aranyérmére is nagyobb eséllyel pályázhatott volna. Kylie másik javaslata, hogy akadályozza meg Mattét a ház eladásában, már inkább megfontolandó volt. Laura azon töprengett, hogyan is fogjon hozzá a terv megvalósításához. Megragadhatná a férfi pizsamája gallérját, hogy lelökje a szirtről. Vagy mérgezett kekszet csempészne az étele közé. Esetleg elcsalhatná Madame Delphinához, a jósnőhöz, majd azt megkérné, hogy varázsolja el a férfit. Laura elmosolyodott. Milyen mulatságos lenne, ha Matthew varangyos békává változna. - Jobban érzed magad? - érdeklődött Kylie, mikor visszatért. - Pillanatnyilag igen. És még jobban érezném magam, ha már néhány víz-festményt is eladhattam volna - sóhajtotta csalódottan, mert tudta magáról, hogy tehetséges. Kár, hogy ezt a vevők nem veszik észre a munkáin. - John Tum szőrének színét például pontosan eltaláltam. Csak hát mit tegyek, ha a Mendocinóbá érkező vendégek nem lelkesednek a macskákért? Milyen furcsa! Évek hosszú során át mások alkotásait árultam, és most nem sikerül eladni a sajátomat, - Néha azért boldogabb vagy, mint régebben voltál. - Dehogy - ellenkezett Laura. - Még mindig rémálmaim vannak, ha azokra az időkre gondolok, amikor állandóan féltem, nehogy lekéssek egy megbeszélést, vagy arra, amikor hónapokig tartott rábeszélnem az embereket valami olyasmire, ami az elképzeltnél jobbnak ígérkezett. - Ránézett a vízfestményre, és elhúzta a száját. - Vagy mégsem lennének jók a képeim? - Szerintem... kedvesek - vélekedett Kylie. - Miért nem nyitsz saját üzletet? Nevezhetnéd mondjuk „Macskasaroknak", vagy választhatnál valami hasonlóan szokatlan nevet. - Ez túl kockázatos lenne számomra. Mi lenne, ha egyetlen képem sem kelne el, vagy kiderülne, hogy tehetségtelen vagyok? - Akkor még mindig árulhatnád mások műveit Te született üzletasszony vagy, Laura. - De már nem akarok az lenni!
~ 12 ~
Kylie türelmetlenül legyintett. - Csak azért, mert az apád egy jól működő bábot akart belőled faragni a cég számára, még nem kell pont az ellenkezőjét művelned az akkori munkádnak. Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy elásd magad egy víztoronyban. Miért nem jársz inkább szórakozni ahelyett, hogy minden idődet a kertre és a macskáidra pazarolod? Ide figyelj! - nézett Laura szemébe. - Egy nőnek másra van szüksége. Gyere el ma este hozzánk vacsorázni! Spencer saját ételkülönlegességét fogja készíteni, vacsora után pedig elmehetnénk egy jó diszkóba. Biztos sok csinos férfi lesz ott. Egy kis felüdülés csak a hasznodra válhat. Laura a fejét rázta. Időre volt szüksége, rengeteget akart dolgozni. El kell érnie, hogy Matthew Blair a turistaidény kezdetéig Mendocinoban maradjon. Addig talán keres annyit, hogy előleget tudjon fizetni a villára. Sok munka vár rá: vízfestmények és új formájú kávéscsészék készítése. Köszönettel visszautasította tehát Kylie meghívását, és előrement az üzletbe, hogy fogadja a vevőket. * Miután Laura befejezte a munkáját a galériában, elindult Pete élelmiszerüzlete felé. Egész idő alatt Kylie megjegyzésén töprengett. Az az én bajom, gondolta, hogy soha nem mondtam meg apámnak a véleményemet. és nem kértem ki magamnak, hogy állandóan parancsolgasson nekem. Egyszerűen leléptem, mielőtt még összetűzésre került volna sor. Most azonban nem fogok megfutamodni, hanem elébe állok a kihívásnak. Majd én megmutatom Matthew Blairnek! Amikor belépett a boltba, üdvözölte Pete-et. és egyenesen az üzlet zöldséges részlegébe ment. Örvendezve állapította meg, hogy termékeiből, a kertjéből származó petrezselyemből és snidlingből olyan sokat vásároltak már, hogy nem kell maid fizetnie az élelmiszerért. Talán bizony abba kellene hagynia a festést, hogy teljesen a növénytermesztésnek szentelhesse idejét. A San Franciscóból hétvégére Mendocinóba érkező többnyire hivatalnokok és üzletemberek hatalmas összegeket képesek adni akár egy köteg kaporért is. Laurának nem volt lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy hasznot hűz a turistákból. Tulajdonképpen így bosszulta meg a Matthew Blairhez hasonló alakokat. Hiába, ez még messze nem kielégítő jövedelemforrás! Távozás közben a sála beleakadt az ajtóba. Kiszabadította, és hirtelen meg-fordult. Beleütközött az üzletbe lépő férfiba. Erős kéz ragadta meg a vállát. Elakadt a lélegzete, amikor felismerte Matthew Blairt az előtte álló alakban. A heves összeütközés ellenére a férfi aranybarna hajának egy szála sem borzolódott össze, de az acélszürke szempár elárulta, nagyon is tudatában van a lány testi közelségének. Átható pillantásától Laura hátán végigfutott a hideg. A lány valami elnézésfélét mormogott maga elé, és tovább akart menni. - Hogyhogy? - ütközött meg a férfi. - Nem is akarja üdvözölni űj szállásadóját?
~ 13 ~
Laura elpirult. Hirtelen csend támadt körülötte. Pete úgy tett, mintha el lenne foglalva, de azért feszülten figyelt a beszélgetésükre. A lány élezte, mindenki várja, mit fog válaszolni. Mosolyt erőltetett az arcára. - De, hogyne. Jó napot, Matthew, örülök, hegy látom. - A következő hetekben biztosan még gyakrabban fogunk egymás karjába szaladni jegyezte meg a férfi. Ezekre a szavakra Laura azon nyomban elfeledkezett a jelenlevőkről. - A következő hetekben? Meddig szándékozik itt maradni? Matthew zsebre dugta a kezét, és az ablakon kitekintve egy apró fehér bárányfelhőt nézett figyelmesen, ami fátyolként lebegett a napkorong előtt. A lány türelmetlenül várta válaszát. - Még nem tudom pontosan - bökte ki végül. - Az utóbbi időben elég nagy felhajtás volt az irodában. Szükségem van egy lélegzetvételnyi pihenőre, és mivel itt, Sumner House-ban sok minden javításra szorul, úgy döntöttem, magam látok neki. Laura meg sem próbálta leplezni meglepetését. Kétkedve méregette a férfi kifogástalan öltözetét, és elmosolyodott. Birdie-vel együtt próbálták javítgatni Sumner House-t, de egyetértettek abban, hogy a fő javításokat szakembereknek kell elvégezniük. Amennyiben Matthew mégis mindent maga akar megcsinálni, az sok időbe telik majd. - Ha így áll a dolog, sok sikert kívánok a munkához! - búcsúzott sietve Laura, és gyorsan elhagyta az üzletet. - Már meg is ismerkedett a macskás hölggyel? - szólalt meg Pete. - Mindenki csak így hívja, bár az igazi neve Laura Fielding. Különös lány. Matthew hajlott a feltételezésre, hogy Laurának ez a tulajdonsága még sok itteni emberre érvényes. A hippikorszak óta nem látott Mendocinón kívül ilyen alakokat. Röviddel ezelőtt például egy férfira lett figyelmes az utcán, aki mezítláb járkált az ugyancsak hűvös tavaszi idő ellenére. - A macskás hölgy lát el bennünket friss zöldséggel - magyarázta Pete. Matthew, aki alig tudta megkülönböztetni a petrezselymet a dudvától, arra lett figyelmes, hogy önkéntelenül is a kosarába tesz egy csomag illatozó zöldséget. Amikor ránézett a szokatlanul magas árat feltüntető cédulára, kissé megingott. - Fogalmam sincs, miért veszem meg ezt az árut, amikor a saját kertemben terem. Pete elégedetten mosolygott. - Szóval maga Birdie unokaöccse. Gondolhattam volna. Gyakran bridzseztünk a nénikéjével. Azt is hallottam, hogy több építési vállalkozónak is telefonált a villa miatt. Tudja, gyorsan terjed a hír egy olyan kisvárosban, mint a mienk - magyarázkodott a boltos. - Úgy van - zárta le a beszélgetést Matthew, azt remélve, hogy Pete elhallgat, és gyorsan elkészíti a számlát. A boltos azonban nem hagyta elhallgattatni magát. - Egy vagyonba kerülhet újból rendbe rakni azt a nagy házat. Matthew összevonta a szemöldökét. Nem azért, mintha nem engedhetné meg magának, de miért adná oda nehezen megkeresett pénzét a szerelőknek meg a kőműveseknek? - A javítások nagy részét magam is el tudom végezni - jegyezte meg. - Vagy úgy - morogta Pete, nem igazán nagy meggyőződéssel.
~ 14 ~
A nap éppen lebukni készült az óceán mögött, amikor Laura még mindig a műhelyében szorgoskodott a víztorony legfelső emeletén. A kemencében kiégetett kávéscsészékre festett macskamotívumokat. Matthew néhány hét múlva eladásra ajánlja fel Sumner House-t, és addig össze kell gyűjtenie annyi pénzt, hogy megvásárolhassa, vagy legalább előleget tudjon fizetni, még ha napi huszonnégy órán át kell is érte dolgoznia. Órákkal később tette csak le az ecsetet. Annyira elfáradt, hogy már egy vonást sem volt képes festeni. Bíráló szándékkal vette szemügyre az elkészült darabokat, és azt számolgatta, milyen bevételre számíthat. Elkeseredetten kellett megállapítania, hogy nem sikerül elegendő összeget összegyűjtenie. Hacsak nem fog több tucatot eladni a csészékből. Miután rendet rakott, kiment a műteremből, és a lépcsőfeljáróról elmélázva bámulta a villát. Ilyenkor estefelé Sumner House még elbűvölőbbnek tűnt. A falrepedések, a vakolat kifakult színe és a hiányzó cserepek alig látszottak a félhomályban. Meleg, sárgás fény szűrődött ki a kertbe az egyik földszinti ablakból." Ha Birdie élne, most bemenne hozzá. Beszélgetnének vagy kártyáznának, és később felsegítené idős barátnőjét a lépcsőn, hogy a szobájába mehessen. Ezután rendet rakna, és visszamenne a toronyszobába. Míg Birdie élt, soha nem érezte magát egyedül. Most, ahogy ott állt, furcsa ürességet érzett, ami akkor sem tűnt el, mikor John Tom hozzábújt, és dorombolni kezdett. Matthew Blair a borvörös színű, porlepte függöny mögül figyelte, amint Laura lemegy a torony lépcsőjén, majd hátrafordul, és a szobája felé néz. Ösztönösen megérezte, hogy a lány ebben a pillanatban rá gondol. Csak akkor mozdult el megfigyelőhelyéről, amikor a lány elérte második emeleti lakását, és lámpát gyújtott. Akkor ismét a hosszú ebédlőasztalhoz ült, de csak szemlélgette a sajtszeletekből és hideg sültekből álló vacsoráját. Elképzelte, amint Laura jókedvűen süt-főz magának. Nem akart a lányra gondolni. Messze nem ő volt álmai asszonya, emellett olyan gondot jelentett számára, amitől szívesen megszabadult volna. Valószínűleg fel kell majd mondania neki, ezt azonban nehezen tenné meg a bérleti szerződés megtekintése nélkül, feltéve, ha létezik egyáltalán ilyesmi. Aztán ismét elhunyt nagynénjére gondolt. Legutoljára karácsonykor kapott tőle levelet, egy mulatságos, saját maga készítette mikulásföveges kiscicát ábrázoló képeslapot. Szórakozottan morzsolgatott egy darab kenyérhéjat, s közben azt kívánta, bárcsak Birdie-t, s nem Sharont hívta volna meg a Tahoe-tóhoz arra a bizonyos téli hétvégére. Közben ugyanis kiderült, hogy a vele egy épületben dolgozó szőke építésznőt más sem érdekli, csak a sílesiklás meg a szex. E kellemetlen emlékű kirándulás óta nő társaságában nemigen mutatkozott. Matthew az asztalon hagyta szinte érintetlen vacsoráját, és átment a nappaliba. Korábban már minden bútort letakart, és a parkettáról feltörölte az esővizet. Még szerencse, hogy csak a lakkozás ment tönkre, és a padlódeszka épen maradt. Letérdelt, és finoman végigsimította a vöröses faanyagot. Hányszor de hányszor játszott itt játékautójával a csillogó parketten! Húsvétkor a nagybácsijukat látogatták meg családostól, de a karácsonyt mindig Birdie néninél töltötték. Hozzájuk, Santa Rosába azonban soha nem
~ 15 ~
hívták meg a rokonokat. Csak évekkel később tudta meg ennek okát: az apja szégyenkezett a szegényes berendezés miatt. Testvérei szemében Walter Blair sikeres ügynöknek számított, aki megengedhette magának, hogy nagyvonalú ajándékokkal kedveskedjen családjának. A valóság azonban másként festett. A Budié néninél tett látogatások hirtelen abbamaradtak, amikor Matt tizenöt éves lett. A nagynéni azt javasolta, hogy a fiút művészeti iskolába küldjék, mert tehetségesnek látszik. Az apja viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a nyomdokaiba lépjen ahelyett, hogy idejét haszontalan művészkedésre pazarolja. Később derült ki, hogy valójában nem volt pénz a taníttatására. Azóta Matthew csak nagyon ritkán találkozott a rokonaival. Walter Blair egész életét egyetlenegy álom vezérelte: valamikor majd meg csinálja az évszázad üzletét, és meggazdagszik. Matthew nem esett bele ebbe a hibába. Ő a tettek embere volt. Karrierje érdekében feláldozta művészi álmait. Pontosabbnak tartotta az anyagi biztonságot. Kezdetben nem esett nehezére ez az áldozat. Munkájához hozzátartozott a rajzolás, még ha ez kekszes dobozok vagy legjobb esetben reklámfüzetek tervezését jelentette is. így egyre távolabb került a művészi, alkotó tevékenységtől. Most már attól tartott, hogy tehetségét többé már nem tudja kamatoztatni munkájában. Legalább egyetlenegy átütő elgondolást kellene kieszelnie a Ripp-ropp zabpehely reklámkampányával kapcsolatban, enélkül ugyanis nem térhet vissza San Franciscóba. Eddig csak magát az elnevezést sikerült kiötlenie, s bár a Ripp-ropp név valóban tetszett a főnökének is és a gyártónak is, de ez még csak a legelső lépés volt. Valamilyen okból Matthew örült Sumner House felújításának. Talán a fizikai munka megszünteti elégedetlenségét, és segít kapcsolódási pontot találni az alkotótevékenységhez. Amellett ez a legkevesebb, amivel tartozik a nagynéni emlékének. Amikor Birdie meghalt, éppen üzleti úton volt Tokióban, és csak a temetés utánra érkezett vissza. Az igazat megvallva, ha akkor épp otthon lett volna, akkor sem biztos, hogy eljött volna a szertartásra. Nem volt felken/ülve arra, hogy szembesüljön az emlékeivel. Laura a kertben gyomlált. Közben fel-felpillantott Sumner House-ra. Amennyiben Matthew Blair tartja magát napirendjéhez, körülbelül három perc múlva el kell hagynia a villát. Az utóbbi napokban megismerhette a férfi szokásait. Reggel mindig ugyanabban az időben kelt, majd futott egy kört a ház körül. Pontban tizenkettőkor ebédelni ment a városba, és újságokkal, gazdasági folyóiratokkal, bevásárlószatyorral megrakodva tért vissza. Esténként többnyire házon kívül vacsorázott, majd óraműpontossággal tizenegy óra előtt tíz perccel aludt ki a villany a lakásában. Péntek óta pedig vödörszámra hordta a festéket meg a gipszet, és számtalan, degeszre tömött műanyag szatyrot cipelt haza. Napközben a külső falakról kaparta le a vakolatot, esténként titokzatos munkákat végzett a belső helyiségekben. A lány ezzel szemben az utóbbi hat napban nem sokat dolgozott, inkább a villában történteket követte figyelemmel, hiszen tudnia kellett, mi a férfi szándéka Sumner House-zal. Jellemző, gondolta Laura, Matthew még a házimunkához is az irodában viselt finom ingeit
~ 16 ~
hordja, még ha fel is tűri az ujját. Azt is megállapította, hogy az „irodakukacnak" meglepően kisportolt alakja van. Gyakran azon kapta magát, hogy a férfit meztelen felsőtesttel képzeli el, de aztán mindig megálljt parancsolt gondolatainak, és igyekezett másfele terelni u figyelmét. Egy-egy futó üdvözlésen kívül nemigen váltottak szót egymással. Laura mindig úgy intézte, hogy akkor szorgoskodjon a kertben, amikor Matthew épp felbukkan a közelben. A lány szeretett volna mindent megtudni a munkálatokról, és mert a férfi nem volt túlságosan beszédes, így kíváncsisága egyre csak fokozódott. Ma azonban mindenképpen utánajár a dolgoknak: tudnia kell végié, mi a férfi szándéka a villával és a víztoronnyal. Felvette a karóráját. A számlapra pillantott: még egy perc a visszaszámlálásig. A lány jól számított, Matthew pontosan a várt időben jelent meg az ajtóban. A villa előtt parkoló kocsihoz akart menni, de amikor meglátta Laurát, felé vette az irányt. A lány egy pillanatra lelkiismeret-furdalást érzett, de aztán megnyugtatta magát, Matthew nem sejtheti, mire Készül. - Jó napot! - üdvözölte a férfi. - Már régen vissza akartam adni a kosarát. Sajnos mindig csak akkor jut eszembe, ha i városban vagyok. Idehozhatom most? - Ne fáradjon, majd máskor visszaadja - udvariaskodott Laura. Letérdelt a zöldségágyás szélére, onnan nézett fel a férfira. Ahogy Matthew ott állt patyolatfehér ingben, jól vasalt nadrágban, egyszeriben jelentéktelennek, piszkosnak és szánalomra méltónak érezte magát. Amikor a férfi zsebre dugta a kezét, Laura meglepetten állapította meg, hogy éppen olyan kellemetlenül érzi magát, mint ő. - Még egyszer köszönöm a kenyeret és a lekvárt. Saját maga készítette? - tudakolta Matthew. - Birdie találmánya. Leírjam a receptjét? - Köszönöm, ne, úgysem tudok főzni. Laura felállt, és letörölte a földet a kezéről. - Ezért eszik olyan gyakran házon kívül? Amikor Matthew kérdő pillantást vetett rá, a lány már meg is bánta meggondolatlan szavait. Most azt fogja hinni a férfi, hogy kémkedik utána! - Észrevettem, mert ritkán van a ház előtt a kocsija - fűzte hozzá gyorsan. - Többször be kellett mennem a városba anyagot venni. Kézműves dolgokban nem vagyok kimondottan járatos - vallotta be. - A tegnapi eső arra figyelmeztetett, hogy legelőször a tetőt kellett volna megjavítanom. Ma cserépért megyek Fort Braggbe. - Építési vállalkozóra kellene bíznia a munkálatokat - szólt Laura. A városban az a hír kapott szárnyra, hogy Matthew Blair kissé fukar természetű, pedig nyilvánvalóan nem lehettek anyagi természetű gondjai. - Jót tesz nekem a fizikai munka - vont vállat Matthew. - És azt is jól tudom, milyen sokat jelentett Birdie-nek ez a ház. Ennyivel tartozom az emlékének. Laura ugyancsak meglepődött, hogy ilyen változásokat észlelt a férfi hozzáállásán. Ha maga is így gondolja, akkor miért akarja eladni a házat? - Ha esetleg segítségre volna szüksége...
~ 17 ~
Ezt butaság volt mondani! Semmi esetre nem segíthet. Minél tovább tart a felújítás, annál jobb. - Nem, nagyon köszönöm - hárította el Matthew, és a lány megkönnyebbülten fellélegzett. - Akkor én megyek is. - Viszlát - köszönt el Laura. Mialatt gondosan megmosta a kezét, fél szemmel Matthew-t figyelte, aki beszállt a BMWjébe, és gyorsan elhajtott. Amikor látótávolságon kívül került, a lány a villa hátsó ajtajához ment, és lenyomta a kilincset. Az ajtó zárva volt. - A fenébe! Laura lopva körülnézett, hogy meggyőződjön arról, nincsenek-e szomszédok a közelben, aztán a ház körül lopakodva behatolási lehetőséget keresett. Végül szörnyülködve kellett megállapítania, hogy csak egy megoldás kínál-kőzik: a második emeleti hálószobaablak. Amire Fluff képes, azt Laura Fieling is megcsinálja. Kopottas nadrágjára nézett. Ez ki fogja bírni a megpróbáltatást. Belekapaszkodott a verandára hajló faágba, felugrott rá, majd ágról ágra kapaszkodva egyre feljebb került. Ahhoz képest, hogy még soha nem csinált ilyesmit, meglepően jól ment a mászás. Már egészen fent volt, és át tudott csúszni a veranda tetejére. Lélegzetvisszafojtva pillantott a földre. Alul minden olyan kicsinek tűnt. Hirtelen egy fekete gombolyag süvített el mellette. Fluff! A macska az ablakpárkányra ugrott, mintha arra várna, hogy gazdája kövesse. Laurát nem kellett biztatni. Négykézláb mászott végig a tetőn, amíg elérte a nyitott ablak szélét. Matthew Blair hálószobájában találta magát. Hirtelen könnyű rosszullétet érzett, de kíváncsisága győzedelmeskedett. Ez volt az egyetlen lehetősége, hogy megtudja, mivel foglalkozik Matthew. Körbenézett, és megállapította, hogy ebben a helyiségben nem sok minden változott. A berendezés sötét diófa bútorokból állt, az ágytakarók és a függönyök krémszínű csipkéből készültek, a földet perzsaszőnyeg borította. Azt ugyan nem várta, hogy koszos zoknik meg szakadt ingek legyenek szétdobálva, de ez a nagy rend mégis meglepte. Az ő szobájára ez nem jellemző. A második emeleten sorra végigjárta a helyiségeket, aztán eljutott a fürdőszobába. Itt még inkább érezhető volt Matthew jelenléte. Az illatszerek és a borotva egy sarokba rendezve álltak a mosdó fölötti tükör előtt. A levegőben fanyar arcszesz illata terjengett, egy fogason fürdőköpeny lógott. Laura legyőzte a kísértést, nem emelte arcához, hogy még erősebben érezze a férfi illatát. Hirtelen Matthew képe jelent meg előtte, amint dereka körül törülközővel, vizes hajjal lép ki a zuhany alól. Elhessegette magától ezt a látomást, menekülésszerűen elhagyta a fürdőszobát, és leszaladt a lépcsőn a földszintre. Tudta, nem sok ideje van. Ezért csak egy pillantást vetett a nedves takarókra és az ebédlő megrongált padlójára. Elégedetten állapította meg, hogy Matthew-nak még nagyon sok tennivalója lesz. Végül bement a konyhába, ahol földbe gyökerezett a lába. A tálalóasztalon ott állt egy macskás kávéscsésze, - No nézd csak - kiáltott föl meglepetésében a lány, és elmosolyodott.
~ 18 ~
Éppen Matthew Blair az egyetlen ember egész Észak-Kaliforniában, akinek eredeti Fielding-kávéscsészéje van. Furcsállotta, hogy Kylie nem számolt be arról, hogy Matthew a galériában vásárolt volna. A konyha ragyogott a tisztaságtól, bár a tölgyfa asztalt papírdarabok borították. Laura kíváncsian közelebb lépett. Figyelmét rögtön felkeltette az egyik telerajzolt lap. A legviccesebb karikatúra volt, amit életében valaha is látott: Egy férfit ábrázolt, aki leginkább pulykakakasra emlékeztette hosszú állával, bozontos szemöldöke pedig a kéményseprők szerszámára hasonlított. A képet egy üzenet hátlapjára firkantották, amit egy bizonyos Mr. Mitchel írt alá. Valószínűleg ő lehetett az ábrázolt férfi. Laura nem tudott ellenállni a kísértésnek. Maga mellé húzott egy széket, leült, és áttanulmányozta a lapokat, egyiket a másik után. Nyilvánvalóan a Ripp-ropp fantázianevű zabpehely reklámtervei feküdtek előtte. A lány egyre csak a fejét rázta. Amennyire szellemesek voltak a rajzvázlatok, annyira unalmasnak tűntek az írásba foglalt ötletek. Még a másfél évvel ezelőtt beterjesztett tervezetnél is sivárabbnak bizonyultak. Laura a kezébe vett egy újabb lapot, és elállt a lélegzete. A rajz őt ábrázolta, ahogy görög tógában áll a szirtek szélén. A további oldalakon is saját képmásával szembesülhetett. Matthew követte őt akkor az éjszakában, amikor az elveszettnek hitt John Tom keresésére indult. Mi oka lehetett a férfinak, hogy éppen róla készített rajzokat? És miért ilyen érzéki formában? A ruha anyaga rásimult a testére, izgatóan hangsúlyozva mellét és dereka vonalát. Hosszú, szélfútta haja szinte élt a papíron, bőrén csillogtak a vízcseppek. Hogyan sikerülhetett ezt a rajz ennyire tökéletesen, mikor alkotója csak egyetlen ceruzát használt segédeszközként? Laura még mindig megkövülten bámult a vázlatokra, amikor hirtelen meghallotta, hogy valaki elfordítja a kulcsot a zárban. Villámgyorsan helyükre rakta a papírokat, felpattant a székről, és visszatette az asztal mellé. A lépések a konyha felé közeledtek. A lánynak még éppen sikerült átérnie a helyiség túlsó végébe, ahol a tálalóasztalhoz támaszkodva szándékosan hanyag testtartást vett fel. Matthew egyik kezében műanyag bevásárlószatyrot szorongatott, a másikban ruhafogasokon lógó, frissen vasalt ingeket tartott. Amikor észrevette Laurát, szinte kővé dermedt. - Jó napot! - üdvözölte a lány rámenősen, mert a régi mondásra gondolt: a legjobb védekezés a támadás. A valóságban azonban olyan hevesen vert a szíve, hogy attól félt, még meghallja a férfi. 3. FEJEZET - Laura! - Matthew az idegességtől csaknem eldobta a szatyrot. A ruhafogasokat sietve a hűtőszekrény fogantyújára akasztotta, a táskát a konyhaasztalra helyezte. - Mit csinál maga itt? Egy gyors pillantással megállapította, hogy papírjai érintetlenül állnak az asztalon.
~ 19 ~
- Fluffot keresem - bökte ki Laura idegesen. - Tulajdonképpen azért jöttem, hogy meghívjam vacsorára. Amikor éppen kopogni akartam, észrevettem, hogy Fluff már megint felmászott az ablakba. Mielőtt még kárt okozott volna magának, jobbnak láttam, ha elviszem innen. A lány olyan gyorsan beszélt, hogy Matthew nem sokat értett belőle. Egy szót azért el tudott csípni. - Vacsorára? - Igen, valamikor ebédidő és az éjszakai alvás között. Feltételezem, hogy nem szokott főzni, de szereti a házi kosztot. A férfi egészen meghatódott ettől a meghívástól. Ha Laura úgy gondolja, hogy ideje lezárni a múltat, ő sem lesz semmi jónak az elrontója. - Köszönöm, szívesen elfogadom a meghívását. Akkor legalább nem kell már megint ezt a borzalmas csomagolt spagettit ennem. - Mondjuk, ma este hétkor. Ugye, ismeri az utat? - kérdezte Laura, de a választ meg sem várva eltűnt a hátsó ajtón át. Matthew nevetett a lány pimaszságán. Amikor ismét hozzá akart látni a megkezdett Rippropp reklámtervezethez, észrevette, hogy valaki figyeli. A helyiség másik végéből világossárga szempár meredt rá. Laura itt felejtette a macskát. Nem ez volt az első alkalom, hogy Fluff bemászott hozzá. Matthew már gyakran talált fekete szőrszálakat a ruháján. A cica jelenléte kissé zavarta. Nem tud a munkájára összpontosítani, amikor érdeklődő szemek kísérik minden mozdulatát. Amellett Fluff állandóan a nyomában volt - ahogy legszívesebben ő is mindenhová követte volna Laurát. Gyakran rajtakapta magát, amint a kert felé bámul, hogy akár egy pillanatra is láthassa a lányt. Úgy viselkedik, mint egy szerelmes kisdiák. Mi ennek az oka? - tette fel magának a kérdést már vagy századszor. Biztosan nem csak a lány szépsége teszi, a hosszá, fekete haj és a smaragdzöld szem ehhez nem elég indok. Az igaz, Laura nyíltsága és őszintesége lenyűgözte. Azt is értékelte, hogy a lány nem próbálta ráerőltetni magát. A pénz és a siker láthatóan hidegen hagyta. Valahol a szíve legmélyén kívánta is, hogy bérlője ne költözzön el a víztoronyból, és legalább Laura éljen olyan életet, amire egykor ő maga is annyira vágyott. Ennek az egésznek azonban nem sok értelme volt, és nem engedhette meg magának, hogy Laura keresztezze a terveit. Titokban azt remélte, a lány hamarosan közli vele, hogy már új lakóhelyet talált. Matthew egész estéket töltött azzal, hogy a Ripp-roppra összpontosítsa minden figyelmét, de végül mindig azon kapta magát, hogy már megint a lányt rajzolja. Egyszerűen nem tudott tőle szabadulni. Amikor pedig a közelébe került, egyre csak azt érezte, szeretné letépni róla a ruhát, és szenvedélyesen szeretkezni vele. Amikor észrevette, hogy gondolatai veszélyes irányba terelődnek, kocsiba ült, és a városba hajtott, hogy megnyugodjon. Kiszállt az autóból, az utcákon és a parkokban kóborolt, végül Pete-nél kötött ki, ahol egy üveg bort vett Laurának a vacsorához. Azután hazarobogott, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön.
~ 20 ~
A legjobb öltönyét választotta ki, és hosszasan nézegette, melyik nyakkendő illik jobban hozzá. Végül egy piros színű mellett döntött, ezt szokta viselni a fontos tárgyalások alkalmával. Tudta, hogy erre az alkalomra kissé túlöltözött. de az üzletember-külső biztonságot adott neki, amire igazán szüksége volt ahhoz, hogy sértetlenül megússza ezt az estét Laura Fieldinggel. - A fenébe is! Laura elengedte a fakanalat, amivel éppen a csokoládékrémet keverte, és a szalvéta után nyúlt, hogy letörölje nadrágjáról a foltot. A kanál természetesen belecsúszott a tálba, és elsüllyedt a sűrű, barna szószban. A lány mély lélegzetet vett. Ahelyett, hogy a csokoládéra figyelt volna, gondolatai a délután folyamán történt ezer apró kellemetlenségen jártak. Ez lett ebből az elkapkodott meghívásból! Arra sem maradt ideje, hogy megfürödjön és átöltözzön. Még mindig a lisztfoltos fekete pulóver meg koszos farmernadrág volt rajta, hajának kétségbeejtő állapotáról nem is beszélve. Hála az égnek, a lakásban viszonylagos rend uralkodott, és a vacsorában sem találhat majd Matthew semmi kifogásolnivalót. Laura olyan ételt főzött, ami után akármelyik üzletember megnyalhatná a tíz ujját. Először fűszeres aszalt szilvával töltött, vörösborban párolt marhaszelet kerül az asztalra zöldsalátával, tejszínes-citromos öntettel meglocsolt házitésztával körítve. A desszert, a könnyű diós rétes rumos csokoládékrémmel, saját recept szerint készült. - Jaj! - kiáltott fel Laura fájdalmasan, mert megégette az ujját, amikor megpróbálta kihalászni a forró csokoládéból a fakanalat. Az órára pillantott: már majdnem hét volt. Ha nem mosogat el, talán lesz még ideje lezuhanyozni. Azt sajnos figyelmen kívül hagyta, hogy Matthew egyik erénye a pontosság. A férfi éppen akkor kopogott az ajtón, amikor ő már félig levette magáról a pulóverét. - Egy pillanat - morogta félhangosan, és kétségbeesetten próbálta kibogozni az összeakadt pulóverujjakat. Miután ez sikerült, fejét a nyakkivágásba dugva újra magára húzta a ruhaneműt. Amikor végre ismét látott, meglepetten pillantotta meg Matthew-t, aki szégyenlősen, ugyanakkor lenyűgözve bámult rá. Arcszíne lassan felvette vörös selyem nyakkendője árnyalatát. Laura valószínűleg elnevette volna magát, ha nem lett volna ő maga is rettentő zavarban. A férfi továbbra is mozdulatlanul bámult rá. Laura elképedve vette észre, hogy még mindig nincs rendben a ruhája: kilátszik fekete csipkés kombinéja. Sietve letűrte a pulóverét, leporolta róla a lisztet, már amennyire lehetett, és határozott léptekkel indult a férfi felé. hogy elvegye tőle a borosüveget. Már majdnem visszanyerte belső egyensúlyát, amikor észrevette, hogy csokoládés az ujja. Lopva megpróbálta beletörölni nadrágjába, de a férfi szigorú tekintetét semmi nem kerülhette el. - Csokis lett - mutatta a kezét zavartan. - Már azt gondoltam, még mindig sáros a kerti munkától.
~ 21 ~
A lány olyan rémülten nézett Matthew-ra, hogy a férfi elnevette magát. Laura végül rájött, hogy csak ugratja. Ezen a napon egyik meglepetés a másik után érte. Megtapasztalhatta, hogy még Matthew Blair is képes emberi megnyilvánulásokra. - Foglaljon helyet, amíg kinyitom az üveget! Laura a konyhaszekrényhez lépett, dugóhúzót keresett, és felbontotta a bort. Amikor megfordult, majdnem összeütközött a férfival. Miért nem ül le? Átnézett a válla felett, és rögtön felfedezte az okát. Már foglalt volt mindkét szék, melyeket az apró asztalka mellé tett. Az egyiken John Tom és Emerald osztozott, a másikon Fluff helyezte kényelembe magát. Mindhárman az asztallapra helyezték elülső mancsaikat, és jóízűen nyalogatták a vajat meg a kenyeret, amit Laura előzőleg gondosan elrendezett. - Megálljatok, bestiák! Pokrócot csinálok a bundátokból. Miután a három rosszcsont kereket oldott, Laura leszedte a maradékot, és a szemetesvödörbe dobta. Milyen sok fáradságába került, hogy az este a lehető legjobban sikerüljön, és most tessék, ezek a szemtelen macskák mindent tönkretesznek! - Nagyon sajnálom, egyébként illedelmesen szoktak viselkedni - szabadkozott. - Ma azonban olyan sok dolgom akadt, hogy elfelejtettem enni adni nekik. Ha... A lány megfordult, mert zajt hallott a háta mögött, és meglepetten vette észre, hogy Matthew görcsösen erőlködik, cl ne nevesse magát. Sőt megpróbált komoly arcot vágni, de amikor Laurából kitört a nevetés, ő sem tudta visszafogni magát. Addig folytatták az önfeledt kacagást, amíg a lány szeme könnyes lett. - Adja ide, mielőtt még kiszúrja a szemét! Matthew gyengéden kivette a dugóhúzót a lány kezéből. Laura felszabadultsága azonnal szertefoszlott, amint megérezte a férfi kezének melegét. Olyan volt az érintése, mint az áramütés. Hirtelen Matthew is elhallgatott. A lány szemébe nézett, és kezével csupasz alkarját simogatta. Ettől az érintéstől Laura teljesen megbénult, visszafojtotta a lélegzetét, és várta, hogy a férfi megcsókolja. Még egyszer mély lélegzetet vett, de ettől feloldódott közöttük a feszültség. Matthew elengedte a karját, és hátrább lépett. Arcán sajnálkozás és zavar furcsa keveréke tükröződött. Laura csalódottan elfordult, és sietősen hozzálátott újra megteríteni az asztalt. Remélem, nem vette észre, mennyire vágyom a csókjára, gondolta Laura, miközben kedvetlenül turkálta a tésztát. Szerencsére úgy tűnt, a férfinak ízlik a vacsora. Laurának másfajta táplálékra lett volna szüksége. Matthew lenyelte az utolsó falatot is. - Minden elismerésem, pompás vacsora volt! - Még jó, hogy a macskáknak nem sikerült elvenniük az étvágyát. - Csak azt ne mondja, hogy emiatt nem nyúlt az ételhez. - Tényleg nem. Valószínűleg túl sokszor kóstolgattam bele főzés közben. Ez persze hazugság volt, de Laura képtelen lett volna bevallani, hogy mindez Matthew miatt van. - Kér még egy kis tésztát? - Nem, köszönöm. Hagytam egy kis helyet a gyomromban a csokoládénak. - Vidáman nézett a lányra. - Maradt még belőle, vagy mindet az ujjára kente?
~ 22 ~
Mosolyogva hozta Laura a desszertet, és nagy darabokra vágta. - Itt az ideje, hogy átértékeljem az első benyomásomat magáról - szólt. - Birdie elbeszélése alapján azt gondoltam, hogy művészember. El tudja képzelni, mennyire megdöbbentem, amikor megláttam, hogy BMW-vel érkezik? Azok a művészek, akiket ismerek, nemigen engedhetnek meg maguknak ilyen drága kocsit. - Ha valaki egy reklámügynökségnél dolgozik, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy művész. A megboldogult Birdie nénit ez nem érdekelte, ahhoz a képhez ragaszkodott, amit magában kialakított rólam. Laura elmosolyodott. Szórakoztató hónapokat töltött az öreg hölggyel. A nyolcvankét éves Birdie-ben hatalmas tudásszomj lakozott. Érdeklődése mindenre kiterjedt a művészettől kezdve a távol-keleti meditációig. - A nagynénje nagyszerű teremtés volt. Laura azt remélte, Matthew talán beszélni fog a múltjáról. Valamiképpen meg volt győződve róla, hogy egykor más is létezett számára a keményített ingeken és a selyem nyakkendőkön kívül. - Többször meg kellett volna látogatnom - vallotta be a férfi. - Határozottan hitte, hogy egyszer majd híres művész leszek. És attól féltem, kiábrándul belőlem. - Nem hiszem, hogy ez bekövetkezett volna. Ő is meglátogatta volna magát, ha nem fájtak volna az ízületei. - Tizenkét éves voltam, amikor Calvert nagybátyám meghalt. Birdie azóta nem mozdult ki otthonról. - Biztosan gyönyörű házasságban éltek - vélte Laura. - Azt hiszem, azért nem hagyta el azóta Sumner House-t, mert itt a férje közelében érezte magát. Néha még beszélgetett is a halottal. Birdie úgy gondolta, hogy szellemként meg-meglátogatja őt. Még egy jósnőt is megkért, hogy segítsen neki érintkezésbe lépni vele. - Szerelem, ami a halálon túl is tart... Matthew hangjából Laura arra következtetett, hogy nem nagyon hisz az ilyesmiben. Felállt, hogy kávét töltsön a csészékbe. Hirtelen eszébe jutott valami. - A hajók! Tudtam, hogy van még valami... Birdie hálószobájában hajókat ábrázoló képek lógtak bekeretezve. Maga készítette, ugye? - Igen. Matthew gondterhelten vonta össze a szemöldökét. Tulajdonképpen ez az arckifejezés meglephette volna Laurát, de ő olyan erősen próbált emlékezni, hogy nem tudott ilyesmire odafigyelni. - Egy tengerjáró hajó, egy apró finn dingi, és egy közönséges vitorlás rajza. Sajnos már nem emlékszem a negyedikre. - Egy halászbárka - segítette ki Matthew. - Kérdezhetek én is valamit? - Laura arcára fagyott a mosoly a férfi pillantásától. - Mit keresett a szobámban? A lány azt hitte, nem kap levegőt, és menten megfullad. Már megint meggondolatlanul fecsegett összevissza, de ezúttal Matthew lecsapott rá. Úgy nézett, mint John Tom, amikor
~ 23 ~
becserkészik egy egeret. Ha helytelenül válaszol, a férfi könnyű zsákmánya lehet. Laura elhatározta, hogy megpróbálja elmondani az igazat, - Kínos ez rám nézve, de be kell vallanom, hajtott a kíváncsiság, amikor Fluffot kerestem. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, meg akartam nézni, hogy állnak a munkálatok a belső helyiségekben. Nem volt szándékom meg sérteni a magánterületét... Laura félbeszakította a mondatot, mert a férfi nagyon furcsán nézett rá. Amennyire nyugodtnak tűnt Matthew az előbb, annyira feszült és kimért volt ebben a pillanatban. - Most jut eszembe, hogy beszélnem kell magával. Megpróbált már új lakást keresni? Laura úgy döntött, nyílt kártyákkal játszik. - Nem. Mit szólna ahhoz, ha megvenném Sumner House-t? Mennyit kér érte? - Mennyit adna? - kérdezett vissza Matthew mosolyogva. Most csak képzelődöm, töprengett Laura, vagy valóban van valami érzéki hangsúly a férfi szavaiban? Mint mindig, most is kénytelen volt nem tudomást venni róla. - Talán fel lehetne osztani a telket. Szívesen megvenném a kertet és a tornyot. - Megőrült? Ezt az ingatlant nem lehet megosztani, elvesztene az értékét Panzióvá szeretném átépíteni a villát. A főépületben ki lehetne alakítani négy szobát, a toronyban további háromnak akad hely. - Panziót akar ide? Egy biztos: Birdie gyűlölné ezt az ötletet. Elég volt Matthew egy pillantása, és a lány rögtön elhallgatott A férfi szellemessége és együttérzése egyszeriben eltűnt, s helyette nem maradt más, csak a kimért, személytelen üzletember. így nem fog menni az egyezkedés. I^ura más módszert választott. - Nem tudna nyárig várni az eladással? Akkorra lenne elég pénzem, hogy előleget tudjak fizetni. Természetesen a házért és a toronyért együtt. Matthew gyanakodva nézett körbe a szegényes berendezésen. - És honnan szedi a többit? - Találok majd megoldást. Itt az otthonom, itt kell maradnom. - Ellenkezőleg. Sumner House az én tulajdonom, és el fogom adni. A férfi felállt, és a fehér damasztszalvétát a desszertes tányér mellé helyezte. — Köszönöm a vacsorát. Sajnálom, hogy nem úgy zajlott le, ahogy szerettük volna. Ezzel az ajtó felé Üdült - Ezt meg hogy érti? - állt fel Laura is. - Teljesen egyértelmű a helyzet - fordult meg Matthew. - Ezzel a gyertyafényes vacsorával meg a borral akart kelepcébe csalni, - A bort maga hozta - emlékeztette L aura. - Az mindegy, a lényeg az, hogy a maga pártjára akart állítani. Lehet, hogy ez az öreg Birdie-vel sikerült, de engem nem olyan fából faragtak. - Ha valóban az lett volna a szándékom, hogy lenyűgözzem magát, akkor kihívóan öltözöm fel, vacsorára pedig kaviáros lazacot tálalok. És nem a konyhában fogadom. - Hálószobában - javította ki Matthew, és egy pillantást vetett az ágyra. - Ha tényleg hatni akar rám... Ezzel magához húzta a lányt, még mielőtt az bármit is tehetett volna. Laurának azonban esze ágában sem volt tiltakozni. Meg akarta tudni, milyen Matthew Blairrel csókolózni.
~ 24 ~
A férfi nem sokat teketóriázott, rögtön a lényegre (ért, és a lány ennek csak örült. A férfi ajka olyan természetességgel simult az övéhez, mintha már ezredszer tette volna. Nem volt itt helye józanságnak vagy óvatoskodásnak. Laura ujjaival végigszántott Matthew dús haján, ajkát hevesen szorította a férfi szájára. Az izgalom hullámai járták át mindkettejüket, s Laura ettől a hirtelen hevességtől szinte elkábult. Az ing alatt dagadó izmok, a férfi hangos szívverése és fanyar illata részegítően hatott rá, de egyszer csak vége szakadt mindennek. A lány döbbenten nyitotta ki a szemét. Matthew kifejezéstelen arccal állt az ajtótól egy méternyire. Laura azt azért elégedetten állapította meg, hogy a kilincset szorongató keze remeg kissé. Nyilván nem volt annyira nyugodt, mint amennyire szerette volna magáról elhitetni. - A jövő héten felhívom az ingatlanügynökömet. Készüljön fel rá, hogy a hónap végén ki kell költöznie! Ezekkel a szavakkal fejezte be látogatását, és kinyitotta az ajtót. Nyirkos tengeri levegő áradt be a szobába. Matthew az őt követő Fluff társaságában eltűnt a sötétben. Laura nagyot .sóhajtva zárta be az ajtót, és az ablakhoz ment. Szórakozottan bámulta tükörképét az üvegtáblán. Fekete tincsei rendetlenül lógtak a vállára, szeme tágra meredt, kissé karikás volt. Leoltotta a villanyt, és kinézett az éjszakába. Matthew nem a villába ment, hanem a tenger felé vette az útját. A lány is szívesen sétált volna egyet, hogy levezesse fölös energiáit, de akkor a férfi még azt hinné, követi. Ezt a feladatot Fluffra bízta, aki mint egy apró fekete cérnagombolyag gurult Matthew hosszú lába nyomában. A lány szeretett volna barátnője helyében lenni. Kylie, aki már túl volt két balsikerű házasságon, olyan közönnyel kezelte az útjába kerülő férfiakat, hogy Laura csak irigyelni tudta érte. A lány azonban tisztában volt azzal, hogy jobban tenné, ha egyáltalán nem foglalkozna Matthew Blairrel. Csak ne állna köztük, mint valami fal, Sumner House ügye! 4. FEJEZET Egyfajta hallgatólagos megegyezés alakult ki kettejük között az elkövetkező napokban. A férfi a kert egyik oldalán maradt, Laura a másikon. Ez nem akadályozta meg Matthew-t abban, hogy figyelemmel kísérje a lány minden lépését. Sumner House tetején ült, és a cserepeket vizsgálgatta. Néhányat figyelmetlenül kiejtett a kezéből, ezek sorra széttörtek lent a kövön. Hu. továbbra is állandóan a víztorony felé bámul, akár őszig is elhúzódhat a felújítás. Egy kis szerencsével és odafigyeléssel azonban másnapra készen lehet a tetőfedéssel, és így folytathatja a munkálatokat a villa belső helyiségeiben. Valamivel később kezével letörölte homlokáról az izzadságot. Bár a tavaszi levegő eléggé hűvös volt, és a tenger felől olykor felkerekedett a szél, ingét levetve, trikóban dolgozott, ami már teljesen átnedvesedett a verítéktől. Időközben árra a megállapításra jutott, hogy a fizikai munka mégiscsak fölöttébb megerőltető.
~ 25 ~
Mindenesetre csodálatos kilátás nyílt onnan felülről. Matthew rövid időre abbahagyta a munkát, és a tenger felé nézett. A látóhatár szélén az óceán türkiz zöldje keveredett a felhőtlen ég tiszta kékjével. Mintha dróton rángatnák, a férfi úgy fordította fejét minduntalan a víztorony felé. A széltől és az esőtől színét vesztett faburkolat és a rozoga lépcső miatt úgy nézett ki az épület, mintha minden pillanatban összedőlhetne. Mégis vétek volna átfesteni a falakat, mert éppen ez a kopottas, régies külső kölcsönözte a víztorony sajátos báját. Úgy érezte magát, mint a mesebeli herceg, akit egy áthatolhatatlan bozótos akadályoz meg abban, hogy meglátogassa a vártoronyban a szeretett királylányt. Jóval nagyobb távolság választotta el őket egymástól, mint a veteményeskert és a virágágyások. A köztük lévő különbségek ellenére Matthew-t napról napra jobban elbűvölte a lány. De hát ki is ő valójában? Kérlelhetetlen üzletasszony, a tengerek varázslatos istennője, vagy a társadalmon kívül élő, csészéket festő művész? Ez a gondolat újabb kérdésekhez vezetett, mely éjszakákon át gyötörte Matthew-t: a három Laura közül melyik viszonozta a csókját olyan szenvedélyesen? Laura azt kívánta, bárcsak szóra tudná bírni Fluffot. A cica volt ugyanis az egyetlen, aki a villa belsejét az utóbbi időben látogathatta. Matthew már régen elkészült a külső felújításokkal, és elkezdte a munkálatokat a belső helyiségekben. Amennyire Laura meg tudta ítélni, kívül komoly munkát végzett Be kellett látnia: ha ő kapta volna meg Birdie-től a házat, az lassacskán leromlott volna, és előbb utóbb egészen biztosan összeomlik. Milyen kedves Matthew-tól, hogy mindent ilyen gondosan megjavít nekem, tréfálkozott magában a lány. Ezután a galéria tanácstalan vásárlójának segítségére sietett, aki az utóbbi félórában tétován járkált az egyik kiállított tárgytól a másikig. Közben Laura gondolatai egészen másfelé kalandoztak: Matthew Blairen járt az esze, mint oly sokszor az utóbbi időben. - Mit gondol, melyik tetszene jobban a kisunokámnak, az a bálnát ábrázoló fametszet, vagy az a darumadár azon a rézkarcon? - kérte tanácsát a vevő immár másodszor. Laura legszívesebben a szemközti játékboltból ajánlott volna valami plüss-állatkát, de ezt természetesen nem tehette meg. Alaposan szemügyre vette a férfit. Magas nyakú pulóverében és ősz szakállával úgy nézett ki, mint egy kivénhedt jegesmedve, - Szerintem a bálna javasolta a lány meggyőződést színlelve. Mialatt a pénztárgépbe beütötte az összeget, megállapította, hogy a bálnás metszet drágább, mint a darumadár. így legalább Kylie is jói járt. Miután a férfi elment, Laura gondolatai visszatértek Matthew-hoz. Három hétig is eltart a külső felújítás, ezalatt állandó szemlélője lehet a munkálatoknak. Sajnos ő maga az utóbbi napokban alig adott el valamit. Ha ez így megy tovább, soha nem gyűlik össze a pénz. Megcsendült az ajtó felett lógó kisharang, és Kylie tűnt fel két élelmiszerre! teli papírzacskóval a kezében. - Koszi, hogy ilyen sokáig tartottad a frontot. - A szerelmi életedért mindent megteszek - tréfálkozott Laura, mert tudta, hogy barátnője aznap este udvarlójának készít vacsorát.
~ 26 ~
- Ha már a szerelemről esett szó - kezdte beszámolóját Kylie -, Matthew-t láttam a papírboltban, amikor szalvétát vettem. - Mi köze ennek a szerelemhez? - méltatlankodott Laura, és elfordult, nehogy barátnője meglássa, hogy fülig pirul. A Matthew Blairrel töltött este óta tíz nap telt el. I.aura csak felületesen számolt be Kylienak a vacsoráról, ez viszont elég volt ahhoz, hogy barátnője képzelete rögtön szárnyakat kapjon. - Nem is tudom, valahogy nagyon érzékinek találom a selyempizsamát, te nem? - Nem - vágta rá Laura. - Matthew Blairben nincs semmi érzéki. Józan, érzéketlen kispolgár. Hirtelen eszébe jutott a kép, ahogy a férfi nedves, testéhez tapadó trikóban ott ül a háztetőn. Arra is emlékezett, mit érzett akkor. Matthew abban a pillanatban kimondhatatlanul érzéki volt. - Lehet, hogy igazad van - engedett végül Kylie. - Legalábbis az ízlése kispolgári, nézd csak meg a tapétáját! - Miféle tapétát? - Láttam, amikor megvette. Az; hiszem, zöld színű, és kiskacsák díszítik. - Kiskacsák? - Igen, olyan népies. Vagy inkább csak egyszerűen ízléstelen. - ízléstelen... - Laurái a rosszullét környékezte. Kacsamintás zöld tapéta az ő házában! Azt nem mondta, melyik szobát akarja kitapétázni? - Nem - mondta Kylie. - De ezt te is megkérdezheted. Épp ott megy a túloldalon. Laura a kirakathoz rohant. Valóban! Matthew ott ment el az utca másik oldalán, kezében hosszú, barna papírtekerccsel, melyből kikandikált a tapéta vége Laura könyörgő szemekkel nézett Kylie-ra. - Nem lehetne esetleg... úgyis korábban jöttem, hogy be tudj vásárolni... - Tűn; el - mosolygott iá biztatóan barátnője. - Holnap találkozunk. Laura hálásan megölelte barátnőjét, felkapta a sálját, magára vette farmerdzsekijét, és kilibbent az ajtón. Ilyenkor, késő délután már teljesen kihalt volt Mendocino bevásárlóközpontja. Matthew-t sem lehetett látni már sehol. Esni kezdett. Laura a fejére borította a sálat, és elindult az utcán. A pékség előtt ment el, kávé és friss kenyér illata csapta meg az orrát, de bátran ellenállt a kísértésnek. A villába kell érnie, mielőtt még Matthew kárt tudna tenni benne. Szeme sarkából valami ezüst szürkét pillantott meg hirtelen. Mivel csak néhány kocsi parkolt a város szélén, Laura rögtön felismerte Matthew csillogó BMW-jét. Drámai tettre szánta el magát. Egyszerűen beül az autóba, és megvárja a férfit. Laura körbejárta az autócsodát, és megpróbálkozott az összes ajtóval, de hiába. Matthew alapos ember lévén mindegyiket gondosan bezárta. A lány csalódottan felült a motorháztetőre. Még el sem helyezkedett kényelmesen, máris fülsiketítő tülkölés törte meg a csendet- a kocsi riasztója lépett működésbe. Ez még nem volt elég, az ég is úgy döntött, hogy megbüntetni a lányt, hirtelen eleredt az eső, úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna.
~ 27 ~
- Hé, maga! Tűnjön el azonnal a kocsimtól! Laura lemondóan sóhajtott, amikor közeledlek a sietős léptek. - Jó napot, Matthew! - Á, maga az. Gondolhattam volna. - A férfi gyorsan kinyitotta az ajtót, és kikapcsolta a riasztót. - Mit keres itt? Bombát tett az autóm alá? - Dehogy. Csak megláttam a kocsiját, és gondoltam, hazavihetne, ne kelljen ebben az esőben bóklásznom. Az égre mutatott, de abban a pillanatban hirtelen elállt az eső. Matthew gúnyosan felhúzta a szemöldökét. - Tessék? - Mindenem átázott, fáradt vagyok, és nemsokára ismét esni fog. Legyen szíves, vigyen el a villához, úgyis arra megy! Laura azt gondolta, legalább olyan szánalmasan néz ki, mint ahogyan érzi magát, és talán még sincs kőből a férfi szíve. - Na jó, szálljon be! Mialatt Matthew vezetett, Laurának először nyílt alkalma arra, hogy alaposabban megfigyelhesse a férfit. Most valamivel sportosabban öltözött fel, fehér ingéhez farmernadrágot húzott, lábán a lányéhoz hasonló csizma fénylett. Combja és alkarja hihetetlenül izmosnak tűnt. Nem éppen úgy nézett ki, mint egy munkás, de nem hasonlított azokhoz sem, akik egész életüket egy irodában töltik. Laura mosolyogva nézte, ahogy egy esőcseppet töröl le az orra hegyéről. Ez a mozdulat valahogyan emberinek tűnt. Bárcsak el lehetne érni nála, hogy ne kótyavetyélje el Sumner House-t! Ahhoz viszont először Matthew-nak meg kellene tanulnia, hogy a hatalmon és a pénzen kívül más dolgok is vannak a világon. Számot kell vetnem a tényekkel, tűnődött Laura. Matthew egészen más, mint én. Az a sorsunk, hogy más utakon járjunk. Ő célratörő és sikerre éhes ember, én ellenben feladtam a pályám, hogy művész lehessek, és most már csak egy álmot kergetek, amitől napról napra távolabb kerülök. Korábban sohasem találta kétségbeejtőnek, ha nem volt pénze. Most viszont feltétlenül harcba akart szállni Sumner House-ért, és ez a helyzet egyre nagyobb gondot okozott számára. Ezt az ügyet is gyökeresen más nézőpontból szemlélték: Matthew számára a ház értékes ingatlan volt, Laurának viszont az első és egyetlen otthonát jelentette. A villa lassan látótávolságba került. Az újrafestett ház fehéren világított zöld környezetében. - Szép munkát végzett - jegyezte meg Laura. - Amennyire megfigyelhettem, elkészült a tető. - Épp jókor, még mielőtt esősre fordult az idő - felelte Matthew, és megállt a ház előtt a kocsival. Laurának nem állt szándékában az időjárásról csevegni. - Látom, tapétázni akar - mutatott a papírzacskókra. - Igen, mihelyt kijavítom a falon a repedéseket.
~ 28 ~
A férfi megfogta a zsákot egy vödör festékkel együtt, majd kiszállt. Laura is kikászálódott a kocsiból, és tétován álldogált a kertben. Miután gyakorlatilag kényszerítette a férfit, hogy elhozza a kocsijával, nehezére esett még egy kávéra is meghívatnia magát. Csak hát égett a vágytól, hogy láthassa a villa belsejében végzett munkálatok eredményét. Mi van akkor, ha Matthew narancsszínűre festette a faburkolatot, vagy eltávolította a gyönyörű régi stukkódíszítést? Mindenesetre arra képes volt, hogy kacsamintás tapétát vásároljon. Vagy Kylie csak a bolondját járatta vele? Amikor Matthew a jobb kezéből a balba tette át a papírzsákot és a vödröt, hogy a ház kulcsát elővegye a zsebéből, Laura megragadta a kínálkozó alkalmat. - Szívesen segítenék - ajánlkozott gyorsan, és a zsák felé nyúlt. Matthew valószínűleg olvasni tudott a gondolataiban, mert rögtön elhúzta előle a papírtekercseket. - Köszönöm, de magam is boldogulok. A szerencse azonban a lány segítségére sietett. Amikor a férfi a verandalépcsőn felfelé haladt, hirtelen fémes csengés hallatszott. A kulcs kiesett a férfi kezéből, és lecsúszott a lépcsőn. - Várjon, rögtön viszem! - Ne fáradjon, majd később megkeresem, ha eláll az eső! Legyen olyan kedves, vegye le a tartalékkulcsot, hogy ki tudjam nyitni az ajtót. Ott van fenn az ajtófélfán. Laura elfojtotta mosolyát, és a kulcs után nyúlt. Riasztót szereltet az autójába, de az ajtókereten hagyja a kulcsot! Ki gondolná ezt egy ilyen előrelátó, óvatos emberről? Mielőtt Matt bement volna, még egyszer Laura kezébe nyomta a festékes-vödröt. A lány gyors pillantást vetett a címkére, és elégedetten állapította meg, hogy egyszerű fehér festék van benne, és nem narancssárga, amitől annyira tartott. Matthew rögtön az emeletet célozta meg, amikor a lakásba értek. Laura követte, és közben azon igyekezett, hogy semmi ne kerülje el a figyelmét az esetleges átalakítások közül. Odafönt megkönnyebbült sóhajjal eresztette a földre a nehéz vödröt. - Mit szólna egy röpke hivatalos látogatáshoz? - kérdezte tettetett vidámsággal. - A két héttel ezelőtti nem hivatalos látogatás viszonzásaként? Világos volt, hogy a férfinak nem sok kedve van az egészhez, de Laura elhatározta, addig marad, amíg meg nem fejti a tapétatekercsek rejtélyét. - Csak azt szeretném látni, mit végzett a lakásban. - Semmi különöset. A mennyezetet és a falakat fehérre festettem, és most épp néhány ablakkeretet fogok kicserélni. Amikor a lány levette a sálját, és megrázta nedves fürtjeit, látta, hogy Matthew figyelmesen szemléli. Hirtelen kényelmetlenül kezdte érezni magát. Valahogy ez az egész helyzet olyan bizalmassá kezdett válni. Zavartan félrefordult, attól tartva, hogy a férfi olvas a gondolataiban. - Szeretném megnézni a tapétát, amit ma vásárolt - kérte Laura kissé bizonytalanul. A férfi a falnak támaszkodott, és elmosolyodott.
~ 29 ~
- Mondok magának valamit, ha elkészültem mindennel, akkor majd meghívom. De ha gondolja, természetesen a fogadónapon is eljöhet. - Tessék? - Egy ügynököt szándékozom megbízni azzal, hogy mindenki számára nyitott látogatást szervezzen. Ha ehhez hozzáveszem a legnagyobb példányszámú napilapokban megjelenő hirdetéseket, biztos, hogy még az idény kezdete előtt rengetegen érdeklődnek majd az ingatlan ügyében. Laura elkedvetlenedett. Néhány hét múlva már itt a szezon. Hogyan gyűjtse addig össze a pénzt? Kétségbeejtőnek érezte, hogy nem ura többé a helyzetnek. A fenébe is, tennie kell valamit! - Tudja mit, Matthew? Szívesen segítenék magának tapétázni. Ez ugyan színtiszta hazugság volt, de a háborúban és a szerelemben minden eszköz megengedett. - Azt hiszi, nem tudom, mit akar? Matthew egészen közel ment a lányhoz. Laurának nehezére esett, hogy ne lépjen hátrább. - Mit? - kérdezte ártatlanul. - Azt akarja látni, mi lesz a házból. Majd meghal a kíváncsiságtól! - Matthew lassan felemelte a kezét, és a lány egyik hajfürtjét az ujja köré csavarta. - Addig, amíg nem lesz abban a helyzetben, hogy kifizesse a teljes árát, a maga jelenléte nem kívánatos ebben a házban. - Más szóval nem tart igényt sem szomszédi segítségre, sem jó tanácsra? Matthew még közelebb hajolt. - Más szóval: egy szavát sem hiszem. Laura nagyot nyelt. A férfi nyugodtan beszélt, hangja mégis vészjóslóan csengett. A lány hallgatásától elégedetten elengedte haját, és hátralépett. - Meg kihasználná az alkalmat, és elbizonytalanítana. Laura meglepetten nézett rá. Csak nem azt feltételezi, hogy a szeretett Sumner House-nak akar ártani? Eddig egyetértett Matthew változtatásaival. A tapétázás viszont más ügy. Nyilvánvaló, a férfi nem akarja megmutatni neki a tekercseket. Ez csak megerősítette gyanúját, és szilárdan elhatározta, ha törik, ha szakad, szemügyre veszi azt a tapétát. - Rendben - játszotta az engedékenyt, és udvariasan hozzáfűzte - köszönöm, hogy elhozott. Amikor az ajtó felé akart indulni. Matthew hangja megállította. - Nem felejtett el valamit? A férfi kinyújtotta a karját. Laura zavartan a kezébe csúsztatta a kulcsot, és emelt fővel távozott. Laura egész délután Matthew vádaskodásán tépelődött. Azt hiszi, akadályozni akarja a munkát... Farmert húzott, és a műtermébe ment festeni. Az ajtófélfa fölött elrejtett tartalékkulcs azonban annyira lefoglalta a gondolatait, hogy semmi érdemlegeset nem tudott alkotni. Vajon visszatette Matthew a helyérc? Ha már ennyire elítélően nyilatkozott róla... Nem, ez lehetetlen!
~ 30 ~
Mégis alighogy eltűnt a nap a látóhatárról, letette az ecsetet. Amikor hallotta, hogy a férfi beindítja az. autóját, az ablakhoz rohant. Várt még ót percet, miután a BMW hátsó lámpájának fénye eltávolodott, és leszaladt a lépcsőn. Röviddel később összeszorított tenyerében már ott lapult a villa kulcsa. Matt befordult a sarkon, és kocsijával megállt a város szélén. Pompás kilátás nyílt innen Sumner House-ra, mely mint valami őrhely magasodott a szirteken. Nem kellett sokáig várnia. Tíz perc múlva kigyulladtak a fények. Matthew elvigyorodott. A lányt szokatlan viselkedése ellenére elég könnyen kiismerte. Miután kiszállt a kocsijából, és lezárta az ajtót, gyalog indult vissza a villához. Halkan lépett be a földszintre. Mivel Laurát nem látta sehol, elindult felfelé a lépcsőn. Végül a ház jobb oldalán lévő, másik hálószobában találta meg. A küszöbnél megállt, és figyelmesen szemlélte, mit csinál a lány. Laura a tapétával teli zsák fölé hajolt, hajának sötét árnyéka eltakarta az arcát. Kivett egy tekercset, és a falhoz tartotta, hogy jobban tanulmányozhassa. Eközben pulóvere kicsúszott nadrágjából, és látni engedte hátának finom, halvány bőrét. A hatás megbabonázta a férfit. Tennie kell valamit, hogy ne veszítse el az önuralmát. Hangosan köhintett egyet. Laura rémülten fordult meg, közben az ijedtségtől elejtette a tapétát. A tekercs kibomlott, Matt lábához gurult, és mivel az egyik sarkát még mindig a lány szorongatta, középen kettéhasadt. - Látja, mit csinált?! - Én?! - nevetett fel haragosan Matthew. - Nem szégyelli magát? - Miről beszél? - szállt vele szembe Laura, de kerülte a pillantását. - Tudtam, hogy szaglászni fog a házban. Ezért megálltam egy sarokkal arrébb, és visszasétáltam. Most rajtakaptam, de maga ráadásul van olyan pimasz, és a szememre veti, amiért megzavartam, és ezért eltépte a tapétát. - Már megint vádaskodik! Csak körül akartam nézni. Nem vagyok én valami vadállat. Mit gondol rólam? - Ó, én igazán nem vádolom. - Matthew hangjából csak úgy áradt a gúny. - Betöréssel, azzal igen. Kémkedéssel, azzal is. De hogy hátráltatná, sőt lehetetlenné tenné a munkát, azzal nem. - Ide figyeljen! Ezeknek a tekercseknek a megsemmisítése pusztán könyörületesség lenne a részemről. A zöld és barna kacsákra mutatott a papíron. Ennél ízléstelenebb tapétát keresve sem találhatott volna a férfi. A végtelen sorokban egymás után felvonuló kacsák látványa ellen Laura minden porcikája tiltakozott. De nem Matthew lakását díszítik majd, hát mindegy volt neki, mit választ. - A legjobb minőség! - tiltakozott a férfi. - Undorító! - Hogy is mondja a közmondás. ízlések és pofonok... - Nem gondolhatja komolyan, ha egy kicsit is elviselhetőbb lenne... - Egyrészt alkalmi vétel volt, másrészt úgyis divat a népies motívum.
~ 31 ~
Matthew elhatározta, nem folytatja tovább a veszekedést. Máris kezdett hasonlítani a fiatalemberre, aki rábeszélte a vásárlásra. - Ez engem nem érdekel. Laura közelebb lépett. Tekintete ugyanolyan határozott volt, mint a véleménye. - Nem számít, szeretem-e ezt a mintát vagy sem - jelentette ki Matthew, közben önkéntelenül hátrált egy lépést. - Valakinek majd csak megtetszik. Laura elhúzta a száját. - Sajnos ebben igaza lehet. - Csábító arckifejezéssel még közelebb ment a férfihoz. - Itt az ideje, hogy tegeződjünk végre! - A lány hangja lágyan csengett, és Matthew szíve rögtön hevesebben vert. Megigézve szögezte tekintetét a zöld szempárra. - Legalább valld be duruzsolta Laura -, hogy ezt a mintát te. is legalább annyira utálod, mint én. - Éppen meg tudnám szokni... Amikor a férfi tovább hátrált, a falnak ütközött. Zsákutcába került, ahonnan nem volt menekvés. - Matt! Laura egyre csábosabb mosolyra húzta a száját. Teljes pompájában azonban nem kellett megmutatnia fehérlő fogsorát, a férfi így is készen állt, hogy megadja magát. - Rendben, nyertél. Úgy néz ki ez a minta távolról, mint egy algával teli, iszapos tó. Csak azért vettem meg, mert olcsó volt. És valóban jó minőségű - fűzte még hozzá. A lány diadalmasan mosolygott, és hátrább lépett. Matthew most, hogy újra fellélegezhetett, ráébredt a helyzet nevetségességére, és jóízűen felkacagott - Mi olyan mulatságos? - ütközött meg a lány. - Amikor legutóbb összevesztünk egymással, valamivel nagyobb összegről volt szó. Ha jól emlékszem, az új parfüm reklámjára előirányzott keret félmillió dollárra rúgott. Emlékszel még? - Nem a pénzről volt akkor szó. Matthew abbahagyta a nevetést. - Nyilván nem, sokkal inkább arról, hogy megsértetted a büszkeségem. Életemben először csúszott ki a kezemből egy fontos megbízás. Ez a beismerés magát Matthew-t is meglepte, de alighogy kimondta, máris felszabadultabbnak érezte magát. Talán többször kellene őszintén beszélnie, gondolta. - Rettenetesen pimaszul viselkedtél - idézte fel a történteket Laura. - Nem akarok személyeskedni, de hasonlítasz valakire. Kire? - szerette volna megkérdezni a férfi, de aztán eszébe jutott, hogy nem tartozik rá a lány magánélete. ~ Én sem akarok személyeskedni - nézett mélyen a lány szemébe -, de azt hiszem, olyan voltál, mint egy boszorkány. - Boszorkány? - Laura bosszúsan összehúzta szemöldökét, de aztán elnevette magát. Most mondd meg őszintén, beszélhetnénk ma így egymással, ha nem történik meg annak idején az a szerencsétlen találkozás? A lány időközben leült egy fotelba, míg Matthew a földre guggolt vele szemben.
~ 32 ~
- Talán. De itt van ez a dolog a házzal. Laura bólintott. - Igen. Ez például jó lenne gyerekszobának. Ajtó vezet a hálószobába, annál a falmélyedésnél pedig keresve sem lehetne jobb helyet találni a bölcsőnek. Mialatt a lány beszélt, arca álmodozó kifejezést öltött, és Matthew-nak még nyilvánvalóbbá vált, hogy eltérően vélekednek a ház jövőjéről. Laura otthonként, egy nagy, boldog család otthonaként képzeli el. Ő viszont az egyedülálló férfi szempontjából nézi a dolgokat, aki nem érzi igényét, hogy családot alapítson. - Él pedig úgy gondoltam, hogy ez a helyiség dolgozószobának lenne a legalkalmasabb jegyezte meg a férfi. - Ki tudja, milyen elképzelései lesznek a vevőnek? Ez az egyik oka annak, amiért nem megfelelő itt a kacsaminta. - A fal nincs tökéletesen bevakolva, mintás tapéta tudná a legjobban elrejteni ezt a hibát ellenkezett Matthew. - Egyetértek veled. Attól azonban még vehetnél semleges mintájút, hogy a vevőnek ne kelljen feltétlenül úgy néznie a szobára, mint dolgozószobának álcázott baromfiudvarra. Matthew érezte, hogy fogytán vannak az érvei, - Kendben, igazad van. Valami kevésbé feltűnő tapétát kellett volna választanom - Na, végre jobb belátásra tértél. De hál soha nem késő! - Remélem, becserélik a tekercseket az üzletben. Matthew elvesztette a fonalat, amikor Laura határozottan megrázta a fejét. - Tudom, milyen tapétákat árulnak ott, hidd el, nem az a megfelelő Sumner House-ba. - Feltételezem, azt is tudod pontosan, melyik a megfelelő. - Igen. És ha nem lennél ennyire makacs, elfogadnád a segítségemet. - Ennek semmi köze a makacssághoz. Egyszerűen nem bízom benned. - Lehet, hogy nem hiszed el, de valóban megszakad a szívem, amikor látom, hogy tönkreteszed a házat. Egy éve ez az otthonom. Anyámat nem ismertem, röviddel a születésem után meghalt. Birdie számomra a családot pótolta, és így ez a villa a jövőmről szőtt álmaim részévé vált. Matthew elfordult. Vajon Laura megint csak be akarja húzni a csőbe? - Belátod végre - folytatta Laura -, hogy ez a villa az oka annak, amiért Mendocinóban maradok? Amikor idejöttem, olyasmit kerestem, ami állandó, és aminek, maradandó értéke van számomra. Birdie itt hagyott bennünket, és nekem nem maradt más, csak Sumner House és a puszta életem. - De hisz ez csak egy ház - vetette közbe gyengéden Matt. Laura szavai éles ellentétben álltak a férfi azon meggyőződésével, miszerint az életben az egyedüli biztos pont a siker és az anyagi biztonság, és nem holmi roskatag öreg ház, éjszakánként kísértő szellemekkel. Úgy vélte, a lány csak ámítja magát teljesíthetetlen kívánságokból szőtt álmaival. Ugyanakkor szerette volna, hogy Laura találja meg. amit annyira kétségbeesetten keres.
~ 33 ~
- Nos, jól van - egyezett bele végül. - Segíthetsz kiválasztani az új tapétát. A többi munkába azonban nem engedek beleszólást. - Természetesen. Laura a férfi felé nyújtotta a kezét, és elmosolyodott, amit Matthew már megint gyanúsnak talált. Most vajon hihet a lánynak? Hihet neki egyáltalán? - Add a kezed, megegyeztünk - békült meg végül. - Vagy pecsételjük meg csókkal az egyezséget? - Felőlem... Mielőtt a 1 ány megcsókolhatta volna, Matthew már megelőzte. Am íg ujjaik egymásba kapcsolódtak, azon tűnődött, milyen sokáig ellen tudott állni a csábításnak, akit Laura Fieldingnek hívnak. 5. FEJEZET Matthew kinyitotta a szemét. Még korán volt, az ébresztőóra sem csörgött. Gyorsan előrehajolt, hogy lenyomja a gombját, mielőtt az éles hang felveri a reggel csendjét. Félretolta a takarót, felállt, és épp a fürdőszobába akart menni, de meggondolta magát. Csak egy ajtó választotta el a hálót a másik helyiségtől, ahol előző este Laurával olyan sokáig beszélgettek. Átment a szobába, az ablak elé tolt egy fotelt, és a felkelő napot nézte. Este azt a szemrehányást tette Laurának, hogy tervei olyan homályosak és körvonalazatlanok, mint kint a köd, mely most csak nagyon lassan oszlik. Napvilágnál szemlélve a dolgokat Matthew-nak be kellett vallania, hogy ő maga sem nagyon gondolkodott még a saját maga további sorsáról. Annyira belefeledkezett a ház körüli munkába és a Ripp-ropp reklámterveibe, hogy jövője másodrendű kérdéssé vált számára. Tudta is az okát: egyszerűen félt. Mi lesz, ha nem tudja határidőre leadni a terveket? Vagy ha időben el is készül, de a főnöke nem fogadja el az elképzelését? Életében először nem volt kéznél tartalékterve. Könnyen belezuhanhat a mélységes semmibe, mint az artista, aki nem feszítette ki a biztonsági hálót a drótkötél alá. Nagy erőfeszítésébe került, hogy elhessegesse magától ezeket a gondolatokat. Biztos eszébe jut még valami pompás ötlet. Minden valószínűség szerint így lesz. Most inkább megnézi, mi van a ház körül, döntötte el. Matthew eddig nem nagyon törődött azzal, mi lesz, ha eladja a villát. Egyet viszont biztosan tudott: nem Laura Fielding fog ide beköltözni, még ha erről a lánynak más is a véleménye. Az új tulajdonosok pedig nem érzelegnek Birdie dolgaival kapcsolatban, hanem hozzák a saját bútoraikat. A régi díványnak például, amin Matthew annyit, de annyit hancúrozott nővérével, el kell tűnnie, és valószínűleg hasonló sorsra jut majd a hatalmas ebédlőasztal is, amin Birdie számtalanszor tálalt karácsony estéjén. Az étkészletet, a szőnyegeket, az ágyneműt is minden bizonnyal kicserélik. Idővel Sumner House építőinek az emléke is feledésbe merül. Most viszont, amikor Matthew szemét a felkelő nap felé fordította, szinte megbénította a múltra való emlékezés. Olyan dolgok jutottak eszébe, amikre egyszerűen nem akart gondolni.
~ 34 ~
Valahogy ezek mind összefüggtek egymással - apja, gyermekkorának beteljesületlen álmai, a Ripp-ropp körüli gondok... És Laura. Mielőtt megismerte volna a lányt, úgy élte az életét, mint egy rövidtávfutó, akinek feltétlenül célba kell érnie. Rohant egyik megbízástól a másikig, éjszakákon át gyötrődött, erőlködött... Most viszont abban sem volt biztos, hogy egyáltalán versenyben vane még, vagy már régen kizárták. Laura elfintorodott, amikor a kirakatüvegről néhány piszkos kéz nyomát törölte le. Kylie ammóniával keverte az ablak tisztításához használt vizet, mert nem sokra becsülte a modern szereket. Laura orrát viszont bántotta a maró szag, és nagyot tüsszentett. - Egészségedre! - kiáltotta barátnője a bolt másik sarkából. - Köszönöm. - Tényleg együtt vásároljátok meg a tapétát a Victoria-udvarban? - Igen - mondta Laura, és letette az ammóniás üveget. Azt remélte, a takarítás távol tartja gondolatait Matthew-tól, de ez nem így történt. - Azt ígérte, értem jön tízkor, úgyhogy minden percben itt lehet. Figyelmesen ellenőrizte a kirakatüveget, közben kislányosan a füle mögé simította az egyik hajtincset. - Csinos vagy ma - riasztotta fel szemlélődéséből Kylie. - Jól áll neked a piros. Laura végignézett magán. Kötött pulóvert viselt hozzáillő miniszoknyával. Amikor először találkozott Matthew-val, akkor is piros ruha volt rajta. Rossz előjel lenne ez a szín? Mindenesetre a férfi úgy viselkedett akkor, mint egy felbőszült bika. Ne ámítsd magad, gondolta Laura, fütyülni sem fog rád, akár krumpliszsákban is rohangálhatsz előtte. - Nem érdekel, hogy nézek ki - hazudta Laura, de barátnője kétkedve szemlélte. - Azt hiszed, tetszeni akarok neki? Mondtam már, ennek az embernek nincs lelke. Mielőtt Kylie válaszolhatott volna, megszólalt a harang, és Matthew lépett be a boltba. Laura felegyenesedett, és bizonytalanul a hajába túrt. Kylie vidáman nézett hol egyikre, hol másikra. - Jó napot, Matthew! - dobta be csábmosolyát, legalábbis Laura így nevezte volna a széles vigyort. - Amíg a barátnőm rendbe szedi magát, ajánlanék egy kávéskannát a csészéihez. Mit szólna például ehhez? Laura meg tudta volna fojtani Kylie-t ezért a megjegyzésért. Látta, ahogy Matthew zsebre dugott kézzel, zavartan toporog. Nyilván ugyanannyira kényelmetlenül érezte magát, mint ő. A lány ezt elégedetten nyugtázta magában, bocsánatot kért, és hátrament a galériához tartozó zuhanyozóba. Néhány perc múlva visszatért, és elbúcsúzott Kylie-tól. - Készen vagy? - kérdezte Matthew, és udvariasan kinyitotta előtte az ajtói. - Igen. - Laura elővigyázatlanul fordult meg, és összeütközött a férfival. Villámgyorsan érzékelte, hogy Matthew megragadja a karját, nehogy elessen. - Jaj, ott felejtettem a táskámat. Matthew elengedte a lányt, s az visszament az üzletbe. Barátnője már a kezében tartotta a táskát, és nyújtotta felé.
~ 35 ~
- Igen, igen - mondta titokzatosan. Amikor Laura értetlenkedve nézett rá, Kylie folytatta: Igen, tényleg azt hiszem, hogy tetszeni akarsz neki. A Victoria-udvar egy előkelő szaküzlet volt a galéria közelében. A kétemeletes, galambszürkére festett faépületben a minőségi tapétákon kívül házilag készített csipkét, régiségeket, értékes porcelánokat is árultak. Laura gyakran bámulta sóvárogva az áruval tömött kirakatot, de a méregdrága holmikat nem tudta volna megfizetni. Alighogy beléptek, az üzletvezető asszony, Marcié Townsend máris eléjük sietett. - Azt hiszem, ez a bolt túlságosan is megfelel nekünk - súgta Matthew Laura fülébe. - Pszt! - A lány Marcie-ra mosolygott. - Jó napot! - Jő napot, Laura, hogy van? Miután egy ideig az időjárásról csevegtek, Laura bemutatta egymásnak Marcie-t és Matthew-t. - Szeretnénk megnézni a tapétáikat. - Sumner House számára0 De hiszen ez csodálatos! Kérem, jöjjenek utánam! Marcié a szőnyeggel borított lépcső felé indult. - Időpocsékolás az egész. Nem fogok kétszer annyit fizetni csak azért, mert Mozart zenéje szól, meg van légkondicionálás - súgta Matthew kissé ingerülten. - Mondott valamit, Mr. Blair? - mosolygott hátra Marcié. A férfi kétségbeesett jeleket adott le tekintetével Laurának, de a lány csak kuncogott, figyelmét lekötötte az előkelő berendezés. A falakon csendéletek sorakoztak értékes képkeretekben, a kínai vázákban ízlésesen összeválogatott selyemvirág csokrok pompáztak, a sarokban egy nemes kárpittal bevont, középkori hintaszék állt - Hihetetlen... vagyis úgy gondolom, csodálatos, hogy Mozartot lehet itt hallani. Valahogy... illik a környezethez - áradozott Matt. Marcié zavartan pislogott, amikor felmentek a lépcsőn. A Victoria-udvar korábban szálloda volt. A jelenlegi tulajdonosok úgy alakították át a házat, hogy megőrizze a múlt század ódon hangulatát. Az egyes helyiségek berendezését meghagyták eredeti állapotukban. A felső szinten válogatott antik bútorokat, tapétákat és népies, ír vászonruhákat találhattak a vásárlók. Marcié átvezette őket egy másik szobába, melynek közepét egy hatalmas, sötét diófából készült ágy foglalta el. Több tucat, csipkével bevont párna feküdt a horgolt ágyterítőn. Az egyik régi, még az első telepesek idejéből származó fiókos szekrényen tapéta- és szövetminták katalógusa állt a vevők rendelkezésére. - Foglaljanak helyet! Megmutatom önöknek a mintakönyvet - kínálta hellyel a tulajdonosnő a vásárlóit. A fiókos szekrényhez ment, így Laura és Matthew egy pillanatra egyedül maradtak. - Ó, milyen csodálatos itt minden! - lelkendezett a lány. Kislánykorában mindig ilyen romantikus berendezésű lakásra vágyott. Apja azonban a ház modern stílusához illő, egyszerű fehér bútorokat vásárolt. - Úgy néz ki az egész, mint egy táncosnő öltözőjének és egy múzeumnak a keveréke súgta Matthew a lánynak, és lehelete szinte csiklandozta Laura fülét.
~ 36 ~
- Hagyd már abba! - sziszegte dühösen a lány. - Mondott valamit, Laura? - kérdezte Marcié kedvesen, amikor a mintakönyvet eléjük tette az asztalra. - Én sem értettem, mit mondtál. Meg tudnád ismételni? - Matthew nagyon udvarias formában tette föl a kérdést, de szája szögletében gúnyos mosoly bujkált. - Nem fontos - hárította el a lány, és kezébe vette az egyik könyvet. Matthew érdeklődve pillantott bele a válla felett. Lapozás közben Laura elismerően csettintett nyelvével, és nem vett tudomást sem a férfi egyre komorabb ábrázatáról, sem a közvetlen közelében álló Marcié igyekezetéről, hogy leplezze mosolyát. - Itt van, ez az - mutatott rá Laura egy mintára röviddel később. - Egyszerűen tökéletes. Matthew megvizsgálta az anyagot, és karját keresztbefonta maga előtt. - Ugye, nem mondod komolyan? Laura eleresztette a füle mellett a megjegyzést. - Csodálatos ez a tapéta. Hagyományos, és mégsem hat divatjamúltnak, romantikus, és... - Túl gyerekes - szakította félbe Matt, és előrehajolt, hogy kivegye a lány kezéből a könyvet. - Jobb, mint a kacsák... - fortyant föl Laura. - Ezt neked is be kell látnod. A férfi összevont szemöldökkel nézett rá. - Már megint kezded? Gyűlölöm, ha ezt csinálod - folytatta a lány, de ebben a pillanatban már meg is bánta. Magán érezte Marcié pillantását, aki jól szórakozott a szópárbajon. - Miért, mit csinálok? - Húzogatod a szemöldöködet. - Marcic-ról Laura tudomást sem vett. - Úgy nézel ki, mint egy angol lakáj. Nem akarta tovább folytatni a vitát a férfival, de a katalógust azért visszavette. Matthew hozott magának egy másikat, és lapozgatni kezdte. - Tessék - szólalt meg egy idő múlva. - Ehhez mii szólsz? Laura csak egy pillanatra nézett fel. - Túl elvont, nagyon modern. Különben sem szeretem a halványlilát. - Felsóhajtott, és most már érthetőbben magyarázta: - Hagyományos mintát kell keresnünk, Sumner House előkelő, régi villa. Ezért a tapétának is bizonyos méltóságot kell sugároznia. - A kacsamotívum is hagyományos. - Igen, de nincs méltóságteljes kisugárzása. - Tudtam, hogy kudarc lesz a vége - vélte lemondóan Matthew. - Soha nem fogom elfelejteni ezt a kacsahistóriát. Tegnap este azt mesélted - mosolygott kihívóan -, hogy abban a helyiségben, ahová a gyerekszobát képzeled, a kacsáknak túl férfias jellege lenne. Na és mi van akkor, ha éppen kisfiú lesz? A sárgás rózsaszín virágok azon a tapétán, amit te ajánlasz, egész egyszerűen nevetségesek. - Új lakók költöznek Sumner House-ba? Laura és Matthew egyszerre fordították fejüket Marcié felé. Róla közben teljesen megfeledkeztek. A lány azt is észrevette, hogy más vevők is kíváncsian pislognak feléjük. - El akarják adni a villát? - érdeklődött Marcié.
~ 37 ~
Szinte egyszerre válaszoltak. - Igen - mondta Matthew - Nem - rázta meg a fejét Laura. A férfi dühösen a lány felé lépett, aki egészen kicsire húzta össze magát a fotelban Lenn az egyik eladó hangosan fordult a másikhoz: - A nagyszüleim is pont ilyenek, pedig már negyvenhárom éve házasok. El tudja ezt képzelni? Laura görcsösen mosolygott, és úgy tett, mintha nem hallotta volna a megjegyzést. - Vagyis nem én adom el, hanem Matthew - javította k: magát esetlenül. - Igen? - lepődött meg Marcié. - .Azt hallottam, illetve azt beszélik a városban, hogy. . - A torkát köszörülte. - Szerintem kár, hogy a villa nem maiad családi tulajdonban. Úgy tudom, még az öreg Angus Sumner építette 1882-ben. - Folytatta volna, de szólította az egyik eladó. Rögtön megyek - csicseregte kedvesen. - Közben megnézhetik a többi albumot is. Biztosan találni fognak megfelelő tapétát. Matthew megkönnyebbülten nézett utána. Laura is hasonlóképpen fellélegzett, és figyelmét ismét a tapéták felé terelte. Mielőtt lapozni kezdett volna, Matthew megfogta a kezét. - Van egy javaslatom. Vagy meg tudunk egyezni a következő negyedórában egy közös mintában, vagy a kacsák kerülnek a falra. - Téged meg ki kért fel döntőbírónak ebben a kérdésben? - tudakolta Laura. - Vagy elfogadod a javaslatomat, vagy sem, rajtad áll. - Ez zsarolás! Matthew szándékosan körülményeskedve állította be a karóráját, s ezután hirtelen nagy egyetértésben vizsgálgatták a tapétamintákat. Amikor az óra végül csipogni kezdett, három különböző lehetőség közül kellett választaniuk. - Ez tetszik a legjobban - jelentette ki Matthew ellentmondást nem tűrő hangon. Laura szemügyre vette az előtte fekvő tapétát: világos alapon elefántcsontszínű, függőleges vonalak sorakoztak. - Nekem is - csatlakozott. - Semleges hatású anélkül, hogy unalmas lenne. Minden jól megy hozzá. - Én... - Még idejében észbe kapott, és helyesbített: - Az új tulajdonosok az összes lehetséges anyag és szín közül választhatnak, amikor berendezik a helyiségeket. Laura gondolatban már a szobában álló íróasztal helyreállításán töprengett. Gyönyörű 1 ehetne egy kisebb szobában, hozzáillő karosszékkel. A gyerekszoba rendeltetésszerű használatára úgyis várni kell néhány évet, már csak azért is, mert még sehol nem mutatkozik apajelölt. Önkéntelenül Matthew-ra nézett, és elképzelte, amint az gyengéden álomba ringat egy csecsemőt. - Jaj, ezt ne, tűnj el! - kiáltott fel, hogy elűzze a gondolatot magától. - Mondtál valamit, Laura? - kérdezte Matthew, pontosan utánozva Marcié hanglejtését. - Nem, semmit - mosolygott a lány. Egészen jól alakult ez a délután. - Akkor közölhetjük Marcie-val a jó hírt. Együtt mentek le a lépcsőn, ahol az üzletvezető már várta őket.
~ 38 ~
- Remélem, megtalálták a megfelelő tapétát - dörzsölte a kezét Marcié, és úgy nézett Matthew-ra, mintha a férfi fején a győzteseknek kijáró babérkoszorú virított volna. - Tehát ez lesz az? Csodálatos. Azonnal elszállítjuk önökhöz. Amíg Matthew elintézte a formaságokat Marcie-val, Laura körbenézett az üzletben. Felfedezett egy nagyon szép anyagot, ami a hallban álló öreg díványon valószínűleg remekül mutatna, de rögtön elhúzta a száját, amikor meglátta az árcédulát. Ráér a fejét törni a berendezésen akkor, ha már az övé lesz a villa. Hírtelen ráébredt, hogy hatalmas anyagi megterhelést jelentene számára, ha Sumner House-t nemcsak megvenni, hanem berendezni is saját maga akarná. Gyorsan elhessegette magától ezt a gondolatot. Minden erejére szüksége van, hogy megvalósíthassa az álmát. - Készen vagy? - kérdezte Matthew. Laura egy utolsó, ábrándos pillantást vetett a gyönyörű árukra, majd bólintott, és elhagyták ^ boltot. Amikor a galéria elé értek, a lány észrevette, hogy a férfi szorongat valamit a kezében. - Tessék - nyögte ki zavartan Matthew, és átadta a kis csomagot. - Köszönöm, hogy segítettél kiválasztani a tapétát. Laura kibontotta a halványkék selyempapírt. Egy apró, tenyérnyi porcelánházikó került elő belőle, mely erkélyével és csapott oromzatával a megszólalásig hasonlított Sumner House-ra. Levehető teteje volt, úgyhogy a pici épületet értékes ékszerek vagy illatos virágszirmok tárolására is lehetett használni. - Ó, ez csodálatos! - örvendezett Laura. - De nem kell megköszönnöd semmit, szívesen kísértelek el. - Összeszedte minden bátorságát, és folytatta: - Még mindig áll az ajánlatom: ha akarod, segítek a tapétázásban. Sokkal hamarabb készen lennénk. És nem is csak érted tenném, hanem Birdie emlékéért is - fűzte hozzá a lány. Matthew válasza szinte egy örökkévalóságig váratott magára. - Jól van, nem bánom - egyezett bele a férfi. Próbálj azonban megbarátkozni a gondolattal, hogy ki kell költöznöd a víztoronyból, ha eladom a házat. - Természetesen - bólogatott Laura, és valóban így is gondolta. Matthew-ra mosolygott, és magában megjegyezte, hogy addigra már a villában fog lakni. A lány csak hazatérése után fedezte fel, hogy a házikó valójában egy játékóra. Felhúzta a rugót, és mosolyra szaladt a szája, amikor meghallotta a felcsendülő dallamot, az „Elérhetetlen álmok"-at. Éjjeli szekrényét e helyezte az órát. Ismét Matthew Blairé volt az utolsó szó.
*
~ 39 ~
Te jó ég, miért hagytam, hogy Laura meggyőzzön? - gondolta Matthew, miközben íróasztala mögül a jól megvilágított víztorony felé nézett. Pontosan tudod, miért, válaszolta egy belső hang. Az előtte fekvő papírra pillantott. Már megint Laurát rajzolta, már megint csak őt, szélfútta ruhában, csupasz vállal, szélben lebegő hajjal. Ha ez így megy tovább, soha nem készül el a Ripp-ropp reklámmal. Pedig igyekezett, elkészített egy egész irattartónyi tervet - és tíz képet I juráról. Talán összevegyíthetné a kettőt! A lány egy szárnyaló paripa hátán, alatta a felírás: Ripp-ropp isteni eledel. Matthew felsóhajtott. Ebbe lassan bele fog őrülni. Széttörte a ceruzát, és mindkét darabot az ablakhoz vágta. Ettől a váratlan erőszakos mozdulattól a cica összerázkódott, és ijedten ugrott fel törzshelyéről, a sarokban álló fotelból, majd az asztal alá mászott. - Bocsáss meg, Fluff, de nem tudok megszabadulni ezektől a rémképektől - mentege tőzött. Te jó isten! - most meg már a macskával is beszélgeti Matthew sóhajtott, és halántékára szorította a kezét. Ez az átkozott fejfájás! Amikor iskolás volt, nyolcadikos korában beleszeretett a matektanárnőbe. Akkor is nagyon szenvedett, amikor kiderült, hogy tanárnője már férjnél van. De ez semmi nem volt ahhoz képest, amit most érzett. Azt állítják, akkor lesz hatalmunk valaki felett, ha nem veszünk róla tudomást. Nem azon kellene továbbra is fáradoznia, hogy kiverje a fejéből Laurát, hanem nyugodtan kellene várnia a közös tapétázást. Akkor majd rájöhet, hogy nem is olyan izgató a lány. Vissza fogom nyerni a józan eszem, szőtte tovább gondolatait, és a kisujjamból fogom kirázni a temérdek jobbnál jobb ötletet a Ripp-ropphoz. A munkám újra a szokásos mederben folyik majd tovább, nyugodtan visszatérhetek a megszokott életvitelemhez. San Franciscóban, a törzshelyemen étkezem, és a tiszta, jól felszerelt lakásomban vacsorázom. Ezt akarta Matthew Blair. De az isten szerelmére, miért hangzott mindez olyan borzasztó unalmasan?! Laura másnap reggel hétkor arra ébredt, hogy Matthew hangosan veri az ajtaját. Azt akarta megtudni, vajon tényleg segít-e, vagy az egész napot az ágyban tölti. A lány ni ég azt is hallotta, ahogy röviddel később dohogva megy le a lépcsőn. Matthew már hozzászokhatott a korai felkeléshez, mégsem tűnt úgy, hogy boldogan köszönti a napot. Inkább egy morcos öreg muflonhoz hasonlított Mindegy, gondolta Laura, és sietve kapta magára a szakadt farmert és egy agyonmosott pulóvert. A világ minden kincséért sem akarta elszalasztani az alkalmat, hogy figyelemmel kísérheti a villában történteket. Ivott egy korty kávét, és elindult a ház felé. Matthew már várta. Kikészítette az ecseteket, keféket, az ollót és egyéb szükséges szerszámokat, sőt összeeszkábált egy tapétázó asztalt is. két fűrészbakból és néhány deszkából. - Ugye tudsz tapétázni? - kérdezte a férfi üdvözlés helyett. - Mi az hogy! - hangzott a válasz kihívóan, bár a lány bátortalanul pislogott az asztalon fekvő drága tapétára. - De már régen nem csináltam. - Reméljük, azért nem felejtetted el.
~ 40 ~
Matthew odanyújtotta a kést meg a mérőlécet. Laura kiküldte a férfit a fürdőszobába, hogy keverje meg a ragasztót, közben villámgyorsan átfutotta a használati utasítást, amit a tekercsek között talált. Amikor Matthew visszajött, Laura már tudta, hogyan kel! hozzáfogni. Ennél komolyabb dolgokkal is megbirkózott már! Mindjárt meg is mutatta a férfinak, mennyit mérjen le, és hol vágja el az anyagot. Rövid idő alatt belejöttek a munkába. Matthew darabolta a tapétát, és kente be ragasztóval. Laura fent állt a létrán, felragasztotta és lesimította a csíkokat. Közben csak a legszükségesebbeket közölték egymással. Az idő sebesen repült. - Nézd már meg, hogy nézek ki - méltatlankodott Laura egy idő múlva. - Ez igazságtalan! Matthew először nézett a lányra hosszú órák óta. Meglepetten tapasztalta, hogy hosszú fürtjei kibomlottak, farmerján nagy szakadás éktelenkedik, és jobb karján egy karcolást fedezett fel. Tornacipőjét már rég ledobta, zokniban állt a létrán, és vádlón pillantott a férfira. Matthew nem tudta visszafojtani a nevetését. - A te hibád. Piszkos gondolatok, piszkos munka. Laura sértetten horkant fel. - Fogadok, hogy a gyerekszobád mindig ragyogott a tisztaságtól - mérgelődött, miközben megpróbálta letörölni a kezét. - Nagyon büszkék lehettek rád a szüleid. Matthew abbahagyta a munkát. Sötét árnyék suhant át az arcán. Laura rögtön tudta, hogy megjegyzésével megint melléfogott. A férfi sokáig nem válaszolt. Nem nézett Laurára, úgy bökte ki végül: - Igazad van. A gyerekszobámban mindig rend volt. Állandóan azért törtem magam, hogy a szüleim elégedettek legyenek velem. Különösen az apám elismerésére számítottam. Nekik azonban semmi sem volt elég jó. Matthew szavait mélységes csend követte, amely szinte az örökkévalóságig tartott. Laura szívesen megvigasztalta volna, mert saját tapasztalatából ismerte az ilyen apákat. De azt is érezte, hogy Matthew semmiképpen sem szeretné, ha sajnálkoznának rajta. - Mindjárt éhen halok - váltott témát könnyedén. - Van itt egyáltalán valami harapnivaló? - Fogalmam sincs. - A férfi az órájára pillantott. - Még korán van. Fél egy előtt nem szoktam ebédelni. - Ha negyedórán belül nem kapok valamit enni, koporsóban vihetsz el innen! - ugratta Laura. Szavai elérték a kívánt hálást. Matthew azonnal pakolászni kezdett, és megpróbált megszabadulni az ujjaira ragadt papírdaraboktól. - Várj, segítek! Laura egy törlőronggyal akarta megtisztítani a férfi kezét. - így még jobban összeragad! - tiltakozott a férfi. - A törlőrongy is csupa csiriz. Amikor Matthew megpróbálta kicsavarni Laura kezéből a rongyot, mindketten elnevették magukat. Végül a férfi erősen megragadta a csuklóját. A lány engedelmesen elengedte a törlőruhát. Tekintetük találkozott, nevetésük abbamaradt. Matt még mindig fogta Laura kezét, és száját a lány ajka felé közelítette. Ilyennek kellett volna lennie az első csókunknak, villant át Laura agyán röviddel azelőtt, hogy elveszítette
~ 41 ~
volna az önuralmát. A férfiból áradó melegség jólesően átjárta tetőtől talpig. Szívesen megsimogatta volna, de Matthew nem engedte el a csuklóját, így minden érzését a csókba sűrítette. Amíg a férfi nyelve lágyan az ajkai közé csúszott, Laurát a legkülönfélébb érzelmek kerítették hatalmukba. Gyengédség az egykori kisfiúval szemben, kíváncsiság a férfi iránt, és egyre növekvő izgalom kettejük tökéletesen egyetértő testbeszéde folytán. A lány azonban többet akart: egész délutánokat szeretett volna Matt-tel lustán az ágyban heverészni, esténként hozzábújva a díványon üldögélni, és bámulni, ahogy az ablaküvegen kopog az eső. Mindenekelőtt azt akarta, hogy a férfi az élete részéve váljon. És ahogy így csókolta, mindez lehetségesnek is tűnt. 6. FEJEZET Egyszer? Kétszer? Háromszor? Hányszor is csókolták már meg egymást? Matthew már nem látta át a dolgokat. Különben sem volt kedve számolgatni. Minden alkalommal, amikor Laura ajkát csókolta, olyasmit csinált, aminek semmi köze nem volt a józan matematikához. Most például heves vágyat érzett, hogy a karjába kapja a lányt, és átvigye a szomszédos hálószobába. Sehogyan sem tudta ezt az őrült ötletet elhessegetni magától, bár tisztában volt azzal, nem ő a megfelelő férfi Laura számára. Ó nem hófehér paripán érkező királyfi. Őrület ez az egész, gondolta. Itt az ideje, hogy vége legyen. Még egy utolsó, végtelenül hosszú, édes csók, majd Matthew elengedte a lány csuklóját, és hátralépett. - Megyek, kerítek valami ebédet - mondta zavartan, és még ő maga is észrevette, milyen bizonytalan a hangja. Karja ernyedten lehanyatlott, nem tudta, hová tegye a kezét, végül a zsebébe dugta. - Hozzak Pete-tői néhány szendvicset? - Képes vagy most az evésre gondolni? Matthew érezte, hogy elpirul. Ilyesmi csak egyszer fordult elő vele életében, amikor hatodikban megcsókolta az egyik osztálytársnőjét az egész osztály szeme láttára. - Igen. Arra gondoltam, hogy mielőtt... - Nagyot nyelt, és nem folytatta a mondatot. - Kérhetek akkor marhasültet? Hozol? - Persze - vágta rá Matthew a lány vonzásköréből kikerülve. - És rozscipót? - Azt is. - Mondd meg Pete-nek, hogy meleg legyen, és tegyen rá sok tormát! Imádom a csípős ételeket. - Majd elintézem. Matthew még hallotta a lépcsőn Laura kacagását. Kocsiba ült és elrobogott, mintha maga az ördög kergetné. Alighogy eltűnt, Laura elhelyezkedeti az első útjába kerülő ülőalkalmatosságon, a létra alsó fokán. Sikerült rámenősnek mutatkoznia, még mielőtt kiderült volna, valójában mennyire feldúlt. Lába mintha rongyból lett volna, gyengének érezte magát, és egész testében remegett.
~ 42 ~
Néhány perc alatt átélt minden lehetséges érzelmet. Hogy csókolhat egy ennyire unalmasnak látszó alak ilyen lehengerlően? Azok a férfiak, akiket korábban apja mutatott be neki, látszólag mind olyanok voltak, mint Matthew. Engedelmesen elment velük színházba, moziba, sőt némelyikkel még csókolózott is. Közben mindig az volt az érzése, hogy ajkával hideg betonfalhoz ér. Nemrég még azt gondolta, Matthew csókja sem lesz különb. De nem így történt! Ellenkezőleg. Egyszerűen ellenállhatatlan volt! A legizgatóbb dolog esett meg vele, amit valaha is átélt. Közben az egész olyan képtelennek tűnt. Semmi közös vonás nem volt bennük, Azt viszont meg kell adni, a férfi legalább annyira meglepődött, mint ő. Hogyan viselkedjen ezek után? Tegyen úgy, mintha mi sem történt volna? Alighanem Matthew is hasonló álláspontot fog választani, tépelődött. Vagy beszélje be magának, hogy nem a csókolózás, hanem a ragasztó szaga kábította el? Mialatt a régimódi mosogatócsap alatt a kezét tisztogatta, még egyszer átgondolta az egész helyzetet. Vajon van-e az ismeretségi körében vagy a korábbi munkatársai között két teljesen ellentétes felfogású ember, akik mégis jól kijönnek egymással? Hogy más az érdeklődési körük, az még nem lenne nagy baj, de legalább az alapvető értékek megítélésében kellene közös pontot találni! Felsőhajtott. Talán a szerelem legyőzi az akadályokat. Szerelem? Hát ez meg hogyan juthatott eszébe? Nem szerethetett bele Matthew Blairbe! Ez lehetetlen! Gondolatban tüstént sorolta a férfi összes hibáját. Először is unalmas. Azt azért mégis be kellett vallania, hogy eddig egyetlen percig nem unatkozott a társaságában. Másodszor: nincs humora. De hát nem nevettek együtt többször is jő nagyokat? Végül: szívtelen. Akkor meg hogy lehet az, hogy annyira meghatotta, amikor az apjáról vagy Birdieről mesélt? Istenem! Lehetséges volna? Szereti Matthew Blairt? Mivel az a veszély fenyegette, hogy a lába ismét felmondja a szolgálatot, gyorsan lerogyott a konyhaszékre. Közben az asztalokon fekvő papírokra tévedt a tekintete. Rövid idő múlva elkezdett kotorászni közöttük. Hátha előkerül egy vázlat, ami többet elárul a férfi érzelmeiről. De minden, amit talált, a Ripp-ropp reklámmal volt kapcsolatos. Ezúttal Laura megállapította, hogy ezek a tervek sokkal jobbak, mint az előzőek, és egyáltalán nem unalmasak. Nyilvánvalóan Matthew szabadulni próbált a kézenfekvő megoldásoktól, és inkább a képzelőerejére támaszkodott. Sokat ígérő változás! Ha ő is benne lenne még a szakmában, akkor... Hagyd ezt abba, Laura! - figyelmeztette önmagát. Maradjon ez a férfi gondja. Hirtelen meghallotta a BMW hangját. Sietve elrendezte az irattartókat, hogy eltüntesse kíváncsiságának nyomait. Amikor Matthew belépett a szobába, éppen kezet mosott. A férfi gyámoltalanul állt meg a küszöbön. Úgy szorította magához a kezében lévő papírzacskót, mint fuldokló a mentőövet. Laura szinte megsajnálta, és elvette tőle a csomagot. - Add csak ide. Amíg kipakolok, lesz időd letakarítani az asztalt. A férfi örült, hogy csinálhat valamit, és összeszedte a papírokat. Laura szerette volna, ha Matthew visszanyeri belső egyensúlyát, és időt akart neki hagyni ehhez. Olyan gondosan
~ 43 ~
rendezte el Birdie porcelántányérján a szendvicseket, mintha valami mesterszakács új ételkülönlegességeiről lett volna szó. - Van narancslé a hűtőben. Vagy inkább bort innál? - tudakolta Matthew. - Isten ments, még leesem a létráról - tréfálkozott Laura. A férfi nevetése kissé görcsösnek hatott, a lány szívesebben tért volna vissza a korábbi bajtársias hangvételhez. A hűtőszekrényben több rekesz narancslevet fedezett fel. Félretolt néhányat, de ott is csak narancsleves üvegek sorakoztak. Most vagy az történt, hogy Matthew megint egy árleszállítás előnyeit használta ki, vagy neki sikerült elcsípnie a férfiban rejtőző gyerek egy újabb tulajdonságát. Megfordult, és megpróbált komoly arcot vágni. - Milyen gyümölcslevet kérsz? Matthew belepillantott a nyitott hűtőbe. - Azt hiszem, narancsot - bökte ki rezzenéstelen arccal. - Jól hangzik. Azt hiszem, én is azt iszom. Matthew felnevetett, és Laura tudta, hogy ezzel feloldódott a szorongása. - Pete üdvözöl - mondta a férfi később, amikor az asztalt terítették. - Azt kérdezi, van-e még marojannád a számára. - Majoranna - javította ki Laura önkéntelenül. Az utóbbi időben eléggé elhanyagolta a kertet. Most viszont, amikor már sikerült kielégítenie kíváncsiságát Sumner House-zal kapcsolatban, ismét teljes erőbedobással folytathatja a pénzkeresést. - Mióta árulsz zöldségeket a csemegeboltnak? Laura meglepetten nézett a férfira. Első ízben tett fel neki magánjellegű kérdést. Eddigi beszélgetéseik inkább kötélhúzásra hasonlítottak. - Fél éve - felelte. - Tavaly tavasszal költöztem ide. Birdie már nem nagyon járt ki a kertbe, mert az ízületei miatt nem tudott letérdelni. Matthew arca elkomorult. - Fogalmam sem volt, hogy ennyire leromlott az állapota, különben tettem volna valamit érte. - Mégis mit? Bedugtad volna egy szeretetotthonba? - Alighogy a lány kiejtette ezeket a szavakat, már meg is bánta. - Bocsáss meg, nem akartalak megbántani - engesztelte a férfit. Birdie nagyon szerette az otthonát. Gyűlölte, hogy azt kell látnia, ahogy a kertben elburjánzik a gaz, és a piszok ellepi a ház környékét. A villa volt a mindene. Azt hiszem, tetszene neki az új tapéta, - Ki tudja, talán titokban figyel minket odafentről Calvert bácsival együtt mosolygott Matthew. - Elhiszem, hogy sokat jelentett neki Sumner House. Kifejezetten boldogan éltek itt. Te viszont nem érzed itt jól magad, tűnődött Laura. Matthew-nak nem kellett ezt szavakba öntenie, mert a lány időközben megtanulta, hogy értsen a hangsúlyából is. Sajnálta a férfit, és most már egyre jobban követni tudta a gondolatait. - Köszönöm, hogy törődtél vele. Biztos nagyon jó barátnők voltatok - jegyezte meg őszintén Matthew. - Igen, ez igaz.
~ 44 ~
- Azt hiszem, folytathatjuk a munkát. Vagy ma még a galériába kell menned? - Csak este. Meg kell csinálnom Kylie adóbevallását, és hazahozom a csészealjakat, hogy otthon is dolgozhassam. Matthew nem tudta titkolni meglepetését. - Nem is gondoltam, hogy ennyire komolyan veszed a munkádat. - Itt elhallgatott. - Folytasd csak bátran! - Csak olyan... bizonytalannak látszol. - Szétszórtnak találsz? - Dehogy! Csészéket mintázol, festesz, egy ősrégi víztorony egyetlen szobájában élsz, állatok vesznek körül, és az emberek „macskás hölgynek" neveznek a hátad mögött. De szétszórt, az nem vagy. - így neveznek a városban? - nevetett a lány. Közben meg arra gondolt, hogy Matthew-nak is van már gúnyneve: ő a „Mitugrász". Laura azonban nem találta igazán hozzáillőnek ezt a nevet. Az asztal túloldalán ülő, szendvicsét majszoló férfi nem volt azonos a korábban megismert szenvtelen, buzgólkodó, pénzsóvár üzletemberrel. - Én végzem Kylie könyvelését is - folytatta a lány. - Mielőtt idejöttem, hogy művészként elvonulva dolgozhassam, igencsak benne voltam az üzleti életben. - Ezt mégis inkább szeretném elfelejteni - jegyezte meg Matthew. – Nem tartozik a legkedvesebb emlékeim közé a kettőnk között lezajlott kis közjáték. Azóta egyébként a munkát illetően egyre inkább hullámvölgybe kerültem. - Nem segíthetnék valamiben? - kedveskedett Laura, és ezzel a Ripp-roppra célzott. - Te?! - Matthew felállt, és a maradék szendvicset a szemétbe dobta. - Nem hiszem, hogy éppen te hoznál nekem szerencsét. Laura szemébe könny szökött, és dermedten ült az asztalnál, amikor a férfi kiment a konyhából. Nem is annyira a szavai bántották, hanem az, hogy egy pillanatra elhitette vele: kettejük kapcsolata jó irányt vett végre, és most egyszerűen becsapja előtte az ajtót. Viszont végleg eltűntek a lány kétségei azt illetően, hogy tényleg szerelmes-e Matthew Blairbe, A lemenő nap sugarai az erkélyablakon beszűrődve különös hangulatot kölcsönöztek a szobának. Matthew-nak a templomok jutottak eszébe, ott van ilyen nyugalom. Néhány rövid megjegyzésen kívül nem beszéltek munka közben. A hallgatás jót tett a tevékenységnek, de nem az idegeknek. Laura befejezte a tapéta felragasztását. Az ablaknál állt, és kifelé bámult. Szétbomlott hajának tincsein megcsillant a napsugár, olyan hatást keltve, mintha szent glória jelenne meg a feje fölött. Hosszú, fekete hajával kislányosnak látszott. A farmer és a bő pulóver még jobban kiemelte törékeny alakját. Matthew kínzó bűntudatot érzett. Tudta, hogy Laura még mindig a tapintatlan megjegyzésen töpreng, miszerint nem hoz neki szerencsét. Csakhogy fogalma sem volt, hogyan engesztelhetné ki. Aztán néhány más dolog is bántotta: az, hogy nem vett részt Birdie temetésén, az, hogy késésben van a Ripp-ropp reklámmal, és aggasztotta Sumner House eladásának az ügye is. Az ablaknál álló lányhoz lépett.
~ 45 ~
- Amióta a tetőt megjavítottam, azóta ez az első nap, hogy nem esik. Szavai esetlenül hangzottak, de ez mégis valamiféle kísérlet volt arra, hogy elinduljon a beszélgetés. - Valóban pompás az idő - udvariaskodott Laura. A férfi kétségbeesetten keresett valami enyhülést hozó javaslatot. Könnyebb lett volna, ha Laura egész délután duzzog, a lány viszont kifejezetten barátságosan viselkedett, de mindvégig távolságtartó maradt. Néhány héttel ezelőtt a férfi biztosan nem vette volna észre, hogy megsértette őt. Időközben azonban jobban megismerte, és most már tudta, mikor találja el akaratlanul is valamelyik érzékeny pontját. Döbbenten vette észre, mennyire vágyik Laura kedvességére. - Nem megyünk egy kicsit sétálni? - kérdezte, és a tapétázó asztalra mutatott - Már csak néhány csík van hátra. Majd én elpakolok, hogy időben odaérj Kylie-hoz. Induljunk, jó? fűzte hozzá szinte bocsánatkérően. Feszülten visszatartotta még a lélegzetét is. Remélte, Laura megérti, milyen fontos ez neki. - Na jó, rendben van - mosolygott a lány, és Matthew megkönnyebbülten felsóhajtott. A munka hátralevő részét gyorsan elvégezték, és félórával később már útnak is eredtek. A földnyelv zöldjét itt-ott megtörte a fehér, sárga és bíborszínű vadvirágok tarkasága. Miközben végigmentek a négy kitaposott ösvény egyikén, Laura megnevezte a növényeket: margaréta, lóhere, nőszirom és réti boglárka szegélyezte útjukat. A lány annyira fellelkesült, mintha először járt volna arra, és Matthew-ra is átragadt a jókedve. Elmentek egészen a szirtekig, felmásztak a sziklákra, és együtt bámultak le a szédítő mélységbe. Matthew megállt a szakadék előtt, de a lány továbbment. Amikor észrevette, hogy a terfi nem követi, megfordult. Szemében vállalkozó kedv csillogott. - Gyere tovább! Megmutatom a kedvenc helyemet. Lehet, hogy látjuk z bárkákat is. Matthew hitetlenkedve nézett le a mélységbe. Nem látott utat lefelé. Laurának azonban nem volt szüksége ilyesmire. Fürgén mászott a sziklák között, s ez nem igazán volt veszélytelen. A férfi ismét a szakadék fölé hajolt. Száz méterrel alatta, mint valami hatalmas vízi szörny csápjai, úgy hálózták be a sötét tengeri moszat fonalai a síkos Köveket. Felemelte a tejét, és látta, hogy Laura várakozásteljesen néz feléje. - Gyere! - biztatta. - Könnyen megy ez, csak nem szabad lenézni. A férfi nagy levegőt vett, és lassan, óvatosan elindult. Tekintetét Laurára szegezte, hogy ne lássa a lábai alatt tátongó mélységet. A lány újra és újra megfordult, hogy lelket öntsön belé. Végül Matthew-t annyira megigézte Laura smaragdzöld szeme, a szemöldök finom vonala és a hihetetlenül sűrű szempilla, hogy észre sem vette, és már közvetlenül a cél előtt, ötven méterrel az óceán fölött emelkedő kiszögellésen voltak. Az út utolsó szakaszán Laura kézen fogva vezette a férfit. Matthew görcsösen kapaszkodott belé, minden bizalmát a lányba helyezte. - Jól vagy? - kérdezte Laura, amikor mellettük egy hatalmas kő a mélybe zuhant. - Igen, nagyszerűen érzem magam. A túl hangos válasz felzavart egy sirályt a közelükben. A madár csapkodó szárnyával a magasba emelkedett, élesen rikoltott, és elrepült az óceán felé.
~ 46 ~
- Nézd csak! - mutatott a távolba Laura. - Köd lesz. Matthew örült, hogy kikerült a lány tekintetének bénító hatása alól, és a lenyugvó napba bámult. A látóhatáron lassan foszladozó csík alakult ki. olyan, mintha a tenger puha flanel takaró alá bújna. Távol, valahol a gomolygó köd-felhők között, fekete bója táncolt a hullámokon. - Meddig tart, amíg ideér? - kérdezte Matthew, és aggodalmasan gondolt közben a fáradságos visszaútra. - Még legalább egy óra - biztosította Laura. Behunyt szemmel ült közvetlenül a szakadék fölött, lábát a mélybe lógatta. Olyan elégedett, mint egy jóllakott macska, gondolta Matthew, és elmosolyodott. - Hálás vagyok, hogy segítettél - mondott köszönetet a lánynak. - Szívesen, máskor is. Laura válasza nem puszta udvariasság volt. A férfi kihallotta belőle a szándékot, hogy a lány továbbra is felajánlja a segítségét Sumner Hause felújítási munkálataihoz. Matthew komolyan fontolgatta a javaslatot. Kevés ideje maradt, A főnökétől, Mr. Mitcheltől nemigen tud két hétnél több haladékot kicsikarni. Immár azt a kérdést kell föltennie, valóban érdemes-e ismét megkockáztatnia olyasmit, ami aznap délelőtt történt. Kétségbeesetten kereste a szavakat, hogy elfogadja a lány ajánlatát, Laura szólalt meg először: - Látod ott azt a halászbárkát? Pont olyan, mint amilyet Birdie-nek rajzoltál, Matthew megbabonázva nézett rá. A lány hirtelen témaváltása azt jelentette, hogy nem tulajdonít túl nagy jelentőséget az ügynek. A férfi mély lélegzetet vett, és megkérdezte: - Segítenél az asztalosmunkában is? Gyalulásra, csiszolásra, esetleg fűrészelésre gondolok. Amikor a lány megfordult, mosolya elfeledtette Matthew-val a közeledő ködöt és az előttük álló, veszélyes utat. * Amikor később Laura levetkőzött és zuhanyozni indult, még egyszer elgondolkodott Matthew-nak tett ajánlatán. Ha segít neki Sumner House felújításában, kevesebb ideje marad a csészéire és a képeire. Ezzel veszélybe kerülhet álmának megvalósulása, hogy összegyűjtse a szükséges pénzt az előlegre. Egy másik gondolat is kísértette, amit hiába igyekezett elűzni magától Elképzelhető-e közös jövő Matthew-val? Akkor mindenképpen az övé lenne a villa. „Feleségül mégy hozzá, és akkor esküvői ajándékként megkapod a villát" - tanácsolta Kylie, Laurának zúgott a feje. Lelkében borzasztó összevisszaság uralkodott. Most Matthew-t szereti, vagy a házat, és pusztán ennek az álomnak el? Tudna-e dönteni, ha férfi és a ház közül kellene választania? Matthew vagy Sumner House?
~ 47 ~
7. FEJEZET Laura maga alá húzott lábbal ült Kylie parányi szobájában, és egyre nagyobb kétségbeeséssel meredt a rendetlenül előtte heverő papírhalomra. Jegyzetlapok, szállítási jegyzékek, számlakivonatok - az egész egy nagy összevisszaság. - Őszintén mondom, Kylie, néha érthetetlen számomra, miként tudsz egyáltalán talpon maradni ebben a kemény üzleti életben - csóválta a fejét, és a kezébe vett egy papír fecnit, amire valaki néhány számot firkantott. Ebben a pillanatban erőszakosan kopogtak az ajtón. - Úgy látszik, Ted tíz perccel korábban jött - állapította meg Kylie, és átható parfümfelhőt hagyva maga után az ajtóhoz szaladt, lila selyemruhája szinte úszott utána. - Türelmetlennek tűnik, de ez jó jel! - Mosolyogva pillantott vissza az ajtóból. - Várj! A számlát meg kell beszélnünk - emlékeztette Laura a barátnőjét könyörtelenül. - Ó, igen. - Kylie összehúzott szemmel vizsgálta a sárga cetlit. - Úgy látom, tizenkilenc dollár és hetvenöt cent. - Azt én is tudom - türelmetlenkedett Laura, és megpróbálta túlkiabálni Kylie fiának, Spencernek a szobájából áradó fülsiketítő zenét. - Miről állítottad ki ezt a számlát? Kylie válasz helyett feltépte az ajtót. Ted Goodman állt a küszöbön. Kylie megpuszilta, és bemutatta barátnőjének. A bajszos, barna férfi a szomszédos városban lakott, és halászattal kereste a kenyerét. Egy ideig vidáman beszélgettek, de aztán Laura ismét figyelmeztette Kylie-t a tisztázatlan eredetű bizonylatra. - Tényleg annyira fontos most ez? - kérette magát Kylie, és közben le sem vette szemét a barátjáról. Nyilvánvalóan a legkisebb gondja is nagyobb volt holmi számlák eredetének kiderítésénél. Amikor aztán Spencer is megjelent a pici kis szobában, két hatalmas repülőgépmodellt maga után vonszolva, Laurát majdnem megütötte a guta a helyszűke és a rendetlenség miatt. Már csak egy sóhajra volt ereje. - Tudod mit? Az lesz a legjobb, ha elviszem magammal ezt az egész halom iratot, és otthon nyugodtan átnézem. - Jó ötlet. Segítek összepakolni. - Kylie segített a papírokat egy hatalmas borítékba gyömöszölni. Közben barátnője fülébe súgta: - Igaz, milyen jóképű fiú ez a Ted? És Spencer is egyenesen imádja. - Valóban kedves ember. - Kedves?! Szerintem ez enyhe kifejezés egy ilyen remek fickóra. - Laura meglepetten nézett rá, de Kylie folytatta: - A kedves emberek többnyire tapasztalatlanok. Ha szerelemre vágysz, olyat kell keresned, akiért meg tudsz őrülni. Mialatt Laura leragasztotta a borítékot, pillantása Tedre és Spencerre tévedt, akik az asztal mellett a repülőgépmodellek építéséről beszélgettek elmélyülten. - Te most tulajdonképpen a szexről beszélsz? - fordult halkan barátnőjéhez. Kylie olyan hangosan nevetett, hogy a „fiúk" is összerezzentek. Kikísérte Laurát az ajtóhoz, és magához húzta.
~ 48 ~
- Szex és szerelem. Mit ér az egyik a másik nélkül? Laurának még a fülében csengtek ezek a szavak, amikor elindult. Késő este volt, csak néhány ablakból szűrődött ki halvány fény a sötét utcára. A kávéházakban fiatal párok ültek egy-egy pohár bor mellett, és ábrándosan bámulták egymást. Mendocino a szerelmesek városa volt. Már nem először tűnt fel Laurának, hogy a turisták többnyire párosával érkeznek, és miután bejárják a hangulatos utcácskákat, valamelyik barátságos panzióban térnek nyugovóra. Hogy találnak egymásra ezek a fiatalok? - tűnődött. Vajon a szerelem olyan hatalom, amely átcsap az ember felett, mint egy óriási hullám? Vagy a ködre hasonlít, amely beborítja őket, még mielőtt egyáltalán felfognák, mi történik velük? Úgy választják ki egymást, hogy megnézik, milyen a másik érdeklődési köre, és azonos értékeket tartanak-e fontosnak, vagy olyat keresnek, aki különbözik tőlük? Laurának már fájt a karja a cipekedéstől, amikor végre feltűnt Sumner House. Kylie régimódi számológépe és a nagy halom számla meglehetősen nehéz volt. Bár a lány csizmát viselt, lába átfagyott a hidegtől. Vágyakozva nézett a házak békésen füstölgő kéményeire. Elképzelte, ahogy Matthew kényelmesen rajzolgat a kandallóban vidáman pattogó tűz fényénél. Mást is elképzelt, például azt, hogy ő mellette ül, és átfagyott lábát a kandalló felé nyújtja melegedni. Meg azt is, ahogy a férfi erős ujjaival megmasszírozza a vállát, és ettől elmúlik a fájdalma. Gondolt a férfi csókjaira is, ettől rögtön melege lett. Gyorsan kiűzte fejéből ezeket az őrült látomásokat, és meggyorsította lépteit az otthona felé. A víztorony mint egy elhagyott erőd emelkedett előtte a sűrű ködben, ezúttal sötéten és barátságtalanul. Újra a kandalló barátságos melegére gondolt, aztán elszántan a villa bejáratához lépett. Matthew a lángokba meredt. Még naplemente előtt meggyújtotta a tüzet, mert hidegnek és üresnek érezte a házat. Körülnézett a szobában. A hatalmas asztal, a kifakult vörös bársonnyal borított dívány, a perzsaszőnyegek, a számtalan festmény a nehéz aranykeretekben és a lószőrrel kárpitozott ülőgarnitúra. .. Ettől lett túlzsúfolt a helyiség. Az egész házban a múlt szelleme kísértett. Birdie-nek és Calvertnek nem voltak saját gyerekei, azonban az iskolai szünetben mindig vidám gyerekzsivaj visszhangzott az ódon falak között. Matthew a nővéreivel és az unokatestvéreivel gyakran játszott indiánosdit a kertben. Heves viták színtere is volt a ház, de talán meg kellemetlenebb volt az azokat követő kényszeredett hallgatás. Matthew minderre nagyon jól emlékezett. Apja sehol sem tudta levetkőzni önfejűségét, és begyepesedett elképzeléseit mindenütt érvényesíteni akarta. Matthew már negyedik hetét töltötte Sumner House-ban, de most először érezte elviselhetetlennek az egyedüllétet. Tudta, hogy ez Laura miatt van így. A lány kacagása új életre keltette az ódon falakat, és felelevenítette elfeledettnek hitt gyerekkori emlékeit. Matthew képzeletében újra benépesült a villa, s Laura is a ház részévé vált számára, egészen egyszerűen idetartozónak érezte. Amikor erre a megállapításra jutott, hirtelen felpattant a helyéről. Nyugtalanul járkált a kandalló előtt. Megijedt attól, hová vezethet ez a gondolatsor. Akár tetszik Laurának, akár
~ 49 ~
nem, Sumner House az övé, és egyedül az épület anyagi értéke számít. A lány szeszélyeit nem tudja kiszolgálni, ezért azé lesz a villa, aki először áll elő elfogadható ajánlattal. Hátat fordított a kandallónak, és kiment a konyhába, ahol már várta a gyűlölt Ripp-ropp dosszié. A felkelő nap fénye épphogy elűzte a reggeli ködöt, amikor Laura munkásruhába öltözve kopogtatott a villa hátsó ajtaján. Minthogy Matthew nem nyitott ajtót, megkerülte a házat, levette a tartalékkulcsot az ajtófélfáról, és kinyitotta a bejárati ajtót. A házban sötét volt, mivel a redőnyöket mindenütt leeresztették. Laura szobáról szobára járt, félrehúzta a függönyöket, kinyitotta az ablakokat, hogy levegőt és napfényt engedjen be. Amikor a konyha felé közeledett, jellegzetes szag csapta meg az orrát. Hamarosan felfedezte az okát: a kávéfőzőt bekapcsolva hagyta, és a maradék kávé még ott bugyogott a főzőlapon. A lány gyorsan kikapcsolta a készüléket, és vizet engedett az üvegkancsóba. Ezután a konyhaasztalhoz lépett, és szemügyre vette a zabpehely reklámjának vázlatait. Matthew cicás kávéscsészéje számtalan barnás foltot hagyott az asztallapon. Tekintete végigsiklott a helyiségen, amely teljesen elhagyatottnak tűnt. A lány megrettent, mert egy pillanatig azt gondolta, hogy Matthew szedte a sátorfáját, és visszament San Franciscóba. Ostobaság, nyugtatgatta magát. Soha nem hagyná sorsára Sumner House-t. Biztosan alszik még. Laura odament a lépcsőhöz, és a férfi nevét kiáltotta, de nem érkezett válasz. Nyugtalanul ment fel az emeletre, és ott találta Matthew-t a hálószobában. A férfi ruhástul feküdt az ágyon. Ruhája összegyűrődött, arcát borosta fedte, és rendetlen hajtincsek lógtak a homlokába. A lány csendesen álldogált, és azt figyelte, ahogy Matthew mellkasa a mély lélegzetvételektől egyenletesen emelkedik és süllyed. A megkönnyebbüléstől halkan felnevetett. - Min nevetsz? - hallatszott egy alig érthető hang a párna alól. - Rajtad, már megbocsáss. Mi történt a percre pontos napirendeddel? - Ezt meg hogy érted? Még sötét van. - Igen, mert le van eresztve a redőny. Mindjárt kilenc óra. Laura az ablakhoz lépett, és beengedte a napsugarakat, majd visszament az ágyhoz. Közben Matthew felült, és a világosság felé pislogott. - Jöjjek vissza később? - kérdezte a lány. - Várj! - A férfi ujjai ráfonódtak Laura csuklójára, és az ágy felé húzták. - Mennyi az idő, mit is mondtál? Tekintete végigsiklott a lányon. A puha gyapjúpulóver izgatóan simult Laura formás alakjára. A férfi egyszeriben teljesen éber lett. - Mindjárt kilenc óra - ismételte Laura, akinek szemét nem kerülte el ez a változás, és igyekezett úrrá lenni hangja remegésén. Matthew megvakarta borostás állát. - Furcsa. Egyáltalán nem érzem, hogy tényleg hat órát aludtam volna. - Mit csináltál tegnap olyan sokáig?
~ 50 ~
Talán bevallja, hogy nem jutott dűlőre a Ripp-ropp reklámmal, és megkéri, hogy segítsen. A lánynak azonban csalódnia kellett. - Semmi különöset. - Matthew nagyot ásított. - Az lenne a legjobb, ha adnál nekem egy órácskát, hogy rendbe szedjem és újra embernek érezzem magam. Laura félig megkönnyebbülten, félig csalódottan ment le a konyhába, és az asztal mellé ült. Amíg fent a fürdőszobában zubogott a víz, szemügyre vette az előtte heverő papírokat. Mióta készítheti Matthew saját kezűleg a terveit? - töprengett. Korábban az alkalmazottai dolgoztak helyette. Vajon a saját munkája volt az, amit mutatott neki másfél évvel ezelőtt, vagy csak a beosztottai elképzeléseit védte? Laura véleménye szerint a rajzok közül csak egy volt igazán eredeti, az, amelyiken egy apró boszorkány ül a sziklán a tenger felett, és azzal fenyegeti a gyerekeket, ha nem eszik meg a Ripp-roppot, ledobja őket a szirtekről. Reklámcélokra nemigen volt ez a vázlat alkalmas, de elárulta, hogy Matthew-ból még nem tűnt el teljesen a humor és az alkotóerő. Ez lenne a bizonyítéka, hogy megbabonáztam? - mosolygott magában Laura. Közben hallotta, hogy abbamaradt odafönn a vízcsobogás. Ritkán hordott karórát, így most sem volt fogalma arról, mióta tartózkodik ott. Nemsokára jón Matthew, és majd megkérdezi, mit keres a konyhában. Vagy eltűnik gyorsan a hátsó ajtón, vagy marad, és azzal hozakodik elő, hogy van néhány ötlete a Ripp-ropphoz. Nem, ott még azért nem tartunk! Ha ezt tenné, szétzúzná a kettejük között alighogy létrejött, törékeny kapcsolatot. Ezt viszont a világ minden kincséért sem akarta, végképp nem egy zabpehely-készítmény miatt, amit gyerekkorában evett utoljára. Erről eszébe jutott, hogy éhes. Lehet, hogy Matthew is az. Ha elkészíti a reggelit, azzal igazolhatja jelenlétét a konyhában. Gyorsan belekukkantott a szekrénybe és a hűtőbe. Amikor Matthew megjelent, a készülő tojásrántotta már sercegett a serpenyőben, a kenyérpirítóban pedig ott sorakoztak a friss pirítósok. - Hm, micsoda illatok! - szagolt bele a levegőbe a férfi. Laura igazat adott neki, bár ő nem a tojás és a hagyma szagára gondolt, hanem a férfiasan fanyar arcszesz illatára. Matthew tekintete a papírokkal borított asztalra esett, és éles pillantást vetett Laurára. A lánynak a torkában dobogott a szíve, miközben a rántottát igyekezett elfelezni és két előmelegített tányérra csúsztatni. - Nem akartam az irataidat elpakolni, ezért terítettem az ebédlőben - magyarázkodott, és a férfi kezébe, nyomott egy tányért- - Hogy kéred a kávét, tejjel és cukorral? - Nem, üresen. Matthew mozdulatlanul állt a helyiség közepén, és még gyanakvóbban nézett, mint előtte. A lány kétségbeesetten azon tanakodott, mivel is oldhatná meg a helyzetet. Ebben a pillanatban nem várt segítség érkezett. Magasba emelt farokkal tűnt fel Fluff a hűtőszekrény előtt. - Hát te meg hogy kerülsz ide? - lepődött meg Laura, de Matthew időközben az ebédlőbe menekült.
~ 51 ~
A lány utánament, és onnan nézett vissza a konyhába. A jégszekrény közelében észrevette Birdie egyik értékes porcelán csészealját. Mit keres a kistányér a földön? Laurának nem kellett sokáig törnie a fejét, mert ebben a pillanatban Fluff odament, és Mattre nézve várakozásteljesen nyávogni kezdett. - Ha jól sejtem, ez a macska nem először van itt! - Nem... vagyis... igen, már átjött hozzám néhányszor. Matthew kerülte a lány pillantását, és a rántottáját piszkálta. - Akkor most te részesülhetsz abban a megtiszteltetésben, hogy megetetheted - jegyezte meg Laura, és mosolyogva figyelte, ahogy a férfi a hűtőszekrényhez megy, és tejet tolt a csészealjba. - Együnk, mielőtt még kihűlne az étel - dünnyögte Matthew, hogy elterelje a figyelmet a macskáról. Amíg ettek, majd később közösen mosogattak, a férfi nem firtatta, vajon kémkedett-e Laura a papírjai között. A lány, nem bosszantásképpen ugyan, de megjegyezte, hogy Matthew-t láthatóan rabul ejtette a macska kedvessége. Később a férfi kérdéseket tett fel Birdie-t illetően. Laura válaszolt, amennyire tudott, bár nem sokáig volt alkalma megosztani a társaságát az öreg hölggyel. Az viszont világos lett számára, hogy Matt nagyon szerette a nénikéjét De akkor miért hagyta magára az utolsó években? A fekete cica úgy trónolt a létrán, mint karácsonykor a díszangyalka a fenyőfa tetején. Matthew körbenézett a szobában, helyet keresve a festékes-vödörnek, míg Laura éppen egy másik helyiségben kaparta le a régi festéket az ablakkeretről. - Gyere le, kiscicám, gyere ide! - csalogatta Fluff-ot, de a macska csak pislogott, és nem mozdult. - Légy jó kislány! Engedj fel a létrára, hogy lefesthessem a plafont! A férfi semmi esetre sem akarta, hogy a lány tanúja legyen ennek a kis közjátéknak. Végül a vödröt a földön szétszórt újságpapírokra helyezte. Muff könnyedén csóválta a farkát. Matthew-nak nemigen volt kedve személyesen leszedni, mert mellén még mindig ott virított az éles karmok nyoma, felállt a létra első fokára, és a kezével hadonászott. - Hess, hess, menj onnan! Fluff azonban szenvtelenül elnyújtózkodott, és behunyta a szemét. - Elkészültél, Matthew? Laura hangjára a férfi majdnem leesett a létráról. Ügyetlenül lehuppant, és gyorsan átment a lányhoz, aki kedvetlenül ült az üvegajtó előtt. - Egyszerűen nem férek oda a sarkokhoz - panaszkodott ingerülten. - A karom már majd leszakad. - Mondtam, hogy jobb lesz, ha te a festést csinálod inkább. A lány úgy döntött, nem mászik fel a létrára, hanem az ablakkereteke t fogja megtisztítani. - Nálam nem mégy semmire ezzel a „mondtam, hogy jobb lesz" - féle szöveggel zsörtölődött Laura, és szeme szikrát szőrt. Matthew mosolyogva hajolt felé, és közelebb húzta magához- Közben megpróbálta leküzdeni vágyát, hogy átölelje és megcsókolja.
~ 52 ~
- Add ide, majd én folytatom! - ajánlotta, és kivette a csiszolópapírt a lány-kezéből. Laura tágra nyílt szemmel figyelte Matthew-t, ahogy az ablakkeretek díszléceivel bíbelődött. - Vigyázz, repedés van azon a kereten! - figyelmeztette a lány. - .Azt hiszem, a nedvességtől vetemedett el a fa. - Festés előtt kicseréltem a szigetelést - nyugtatta meg a férfi. - Most már nem megy bele az esővíz, Valamelyik építőanyag-telepen biztos lehet venni olyan szerszámot, amivel szakszerűen kezelhetjük a kereteket. Egyébként asztalosműhely is van a közelben. Biztosan ki tudják cserélni ezeket a díszléceket. Matthew felnézett. Látta, hogy Laura érdeklődve hallgatja. - Eljönnél velem? - hívta a férfi - Utána megebédelhetnénk valahol. Rászolgáltunk egy kis pihenésre. - Ilyen ruhában aligha jelenhetnék meg egy étteremben. - Nézz csak rám! - mutatott kopott farmerjára a férfi. - Hogy is mondja az a közmondás? Piszkos gondolatok, piszkos munka! - ugratta Matthew-t Laura, közben zöld szeme pajkosan megvillant. - Valószínűleg bal lábbal keltem ma fel - jegyezte meg a férfi, és arra gondolt, hogy lüura aznap reggel a hálószobájában volt. Milyen szívesen maga mellé hűzta volna az ágyra! Hirtelen elfordult, és a szerszámosládában csavarhúzó után kutatott. Miközben megpróbált a hibás díszléc leszedésére összpontosítani, megparancsolta szívének, hogy a lehető leglassabban verjen. - Nem a pénzért csinálod, ugye? - Mit? - zavarodott össze kissé a férfi. Gondolatai még mindig a reggeli, hálószobai jelenetnél jártak. - Ezt a munkát. Ha csak a pénz érdekelne, nem, kínlórinál azzal annyit, hogy a legkisebb festékmaradékot is eltüntesd ezekről a keretekről, még onnan is, ahol alig látható. A léc közben kettétört Matthew kezében. Eldobta a csavarhúzót, és a szerszám hangos koppanással ért földet a parkettán. Boszorkány ez a lány, jobban ismeri, mint ő saját magát! - Birdie-ért, az ő emlékéért csinálod? - Talán - vonta meg a vállát Matthew. Lassan már maga sem tudta, kiért és miért teszi mindezt. Nagynénjéért, önmagáért vagy Lauráért? Körbenézett a helyiségben. Milyen jól fel tudja idézni, hogyan nézett ki ez a szoba korábban! Gyakran aludt itt, amikor szüleivel Birdie-nél töltöttek néhány napot. Arra is emlékezett, milyen boldog volt, amikor becsukta az ajtót maga mögött, és végre egyedül lehetett. Akkor ugyanis nem kellett tudomást vennie apjáról, aki fia legkisebb helytelen mondatától rögtön dührohamot kapott. Olyan volt a csaiádja, mint négy elviselhetetlen színész egy rossz darabban. Egy sikeres, feltörekvő család tagjainak a szerepeit játszották, hogy össze ne dőljön apja fáradságos munkával felépített hazugságvára, és ki ne derüljön az igazság. Egyszeriben megjelent előtte a múlt a maga igazi valóságában: költözködés városról városra, egyik házból a másikba, egyre rosszabb körülmények közé. Emlékezett még a levált
~ 53 ~
tapétákra, a törött ablakokra, a bezárhatatlan, nyikorgó ajtókra. És elkeseredett apjára, aki a saját tehetetlensége miatt érzett minden bánatát feleségére és fiára zúdította. - Matthew! - Tessék? - A férfi a földön guggoló Laurára nézett, és emlékeiből újra visszatért a földre. Olyan hevesen kapkodta a levegőt, mintha valami nagyon szörnyű dolog elől menekült volna, pedig csak a gyerekkorára emlékezett... - Jól vagy? Úgy néztél ki az előbb, mintha több mérföldre kerültél volna innen. - Semmi baj, minden rendben - nyelt egy nagyot Matthew. Úgy érezte, most rögtön ki kell mennie ebből a szobából, még mielőtt a lány olyanokat kérdez, amire úgysem tudna ésszerű választ adni. A fenébe is, hát már önmagát sem érti? - Gyere, menjünk! - javasolta, cs megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. 8. FEJEZET - Noyo Harborban, lenn a csónakkikötőnél van egy remek olasz étterem - szólt Laura, miután elhagyták Fort Bragget. - Egyszerű, szerény kisvendéglő. Ott senkit sem érdekel, hogy nézünk ki. - Az építőanyag-telepen sem törődtek az öltözékünkkel. - Lehet, hogy időközben megszokták a festékes nadrágok látványát - folytatta Laura azt remélve, hogy Matthew-nak végre elszáll a rosszkedve. Alig több, mint egy óra alatt mindent elintéztek, de Laurának úgy tűnt, évek teltek el azóta, hogy Mendocinőból elindultak, mert Matthew végig szótlan és zárkózott maradt. Sejtette, hogy a férfi nyomott hangulata Sumner House-zal hozható összefüggésbe, de egy pillanatig sem remélte, hogy Matt kiönti neki a szívét. Laura hátradőlt, fejét a bőrtámlának támasztotta, és megpróbálta élvezni az autórádióból felcsendülő csellókoncertet. Karja még mindig fájt a munkától. Az éttermet is csak azért javasolta, mert Noyo Haibor elég messze van, így a nap hátralévő része elmegy azzal, hogy odautaznak, esznek valamit, majd visszaautóznak, és akkor már csak másnap reggel kell újra munkába állniuk. Pedig mennyire vágytam arra, hogy Sumner House-ban dolgozhassam, gondolta, és tessék, ez a sors fintora! - Itt kell befordulni - mutatta Laura, és Matthew-ra pillantott. Az elmúlt napokban a férfi tényleg megváltozott, és nem csupán külsőleg. Az, hogy elvetette a ronda tapétát, szintén azt jelezte: más szemmel nézi a villát, mint korábban. Talán mégis megtartja Sumner House-t, és örökre Mendocinóban marad? Laura előtt felcsillant egy halvány reménysugár. - Most merre? - szakította félbe Matthew a lány gondolatait. - Jobbra - válaszolta, majd álmaiból kizökkenve a kikötőbe irányította sofőrjét. A kocsit egy fehér faépület mögött állították le. Ez volt a Tomaso's Ristorante. Miután Matthew kiszállt, Laura is kikászálódott az autóból, és beleszagolt a levegőbe. A kikötő tele volt a legkülönfélébb illatokkal: fűszeres paradicsomszósz és a fáradt olaj szaga elkeveredett
~ 54 ~
egymással, és a tenger felől friss hal illatát hozta a szél. Kíváncsian pillantott a férfira, vajon mit szól ehhez a szagáradathoz, de ő csak mosolygott. - Menjünk be, mert még elmegy az étvágyam, ráadásul tengeribeteg leszek. Kézen fogta a lányt, és a kavicsos parkolón át, a tócsák között az étterem felé vezette. Laurát meghatotta ez a gondoskodás. Meg kell adni, Matt igazi úriember, ő pedig elfogadja, hogy gondoskodnak róla. Az ebédidő már a vége felé járt, de az étterem csaknem tömve volt. Elöl, a bárpultnál vízhatlan köpenyt viselő halászok iddogáltak. Jól megfértek a mellettük társalgó öltönyösnyakkendős üzletemberekkel. Amikor a pincérnő Matthew-t és Laurát a helyiség hátsó részébe, egy szabad asztalhoz vezette, csak néhányan pillantottak rájuk, de rögtön visszafordultak ebédjük vagy beszélgetőtársuk felé. - Min nevetsz? - kérdezte Laura, miután áttanulmányozta az étlapot. - Nézz csak körbe! A lány alaposan szemügyre vette a környezetet. Műanyag asztalok és székek, piros szalvéta, és a szokásos kosárka sóval, borssal, ecettel és étolajjal. A fehérre meszelt falon olasz tájakat ábrázoló képek lógtak. - Miért, mi van? - értetlenkedett Laura. - Nem látok semmi különöset. - Éppen ez az. Nem vetted észre, hogy az előbb senki sem figyelt fel ránk? Mendocinóban ezzel szemben mindenki megbámulna minket, és még annyi fáradságot sem vennének az emberek, hogy leplezzék kíváncsiságukat. - Éppen az a sorsunk, hogy mindenkinek felkeltjük a figyelmét - vélte Laura. - Ez viszont nem csoda. Először is Sumner House-t mindenki ismeri, amely a város egyik legszebb épülete, így az ottaniak büszkék a villára. Másodszor: te, a tékozló fiú, vagyis unokaöcs állandóan egy bizonyos bohókás lánnyal mutatkozol. Nem csodálkozom, ha kíváncsi tekintetek vesznek körül. - Igen, én is ugyanígy gondolom - értett egyet Matthew, és közelebb húzódott a lányhoz. Itt viszont nem ismernek. Régebben te is nagyvárosban éltél. Nem zavar téged Mendocinóban az, hogy semmi olyat nem tehetsz, amiről másnap ne tudna mindenki? - Nem, az én életem nyitott könyv - válaszolta Laura némi töprengést követően. - A Victoria-udvarban történtek után inkább sikerkönyvnek nevezném. Emlékszel, mindenki minket hallgatott az üzletben. - Az egyszer biztos! - mosolygott Laura. - De nem veheted rossz néven tőlük. Óriási műsort rendeztünk. Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, megjött a pincérnő, és felvette a rendelést. Mindketten ugyanazt választották: salátát és raviolit a hites paradicsomos-fokhagymás mártással. Matthew láthatóan jó étvággyal evett. Úgy tűnt, rosszkedve már tovaszállt. - Hogyhogy nem említetted nekem eddig ezt az éttermet? Itt remekül főznek. - Azért, mert nem vagy idevalósi - ugratta Laura a férfit - Turistáknak és más jövevényeknek nem mesélünk az igazán jó helyekről. Matthew tettetett dühén a lány nagyot nevetett. Ebéd után kávét ittak könnyű olasz likőrrel, amit apró pohárkában hoztak ki. Laura tudta, hogy a melegség, ami hirtelen elöntötte, nem
~ 55 ~
csak az alkohol hatása. Kipirult arca és enyhén izzadó tenyere inkább Matthew közelségével magyarázható. A férfi nyugodt, elégedett ember benyomását keltette, jól elszórakoztatta őt irodai hétköznapjaiból veti történetekkel. - Nem hiányzik most neked az az élet? - érdeklődött Laura. - Dehogynem - vágta rá Matthew habozás nélkül. - Mit csinálnál ma, ha ott lennél? - Várj csak, hadd gondolkodjam! Ma péntek van. Reggel teniszeznék a klubban az ingatlanügynökömmel. Utána szokás szerint megbeszélés következne a főnökkel. Délben lemennék lifttel egy emeletet, ott van az étterem, és valószínűleg friss lazacot ennék. Aztán leveleket írnék, és ide-oda telefonálnék. Négy óra felé általában megtárgyaljuk a munkatársaimmal a napi gondokat és a közeljövő terveit. Ma is ez lenne a napirendem. - Izgalmasan hangzik. Laurát megnyugtatta, ahogy Matthew elmesélte a napi teendőit. A férfi szúrós szemmel nézett rá. Valószínűleg azon töprengett, komolyan gondolja-e az előbbi megjegyzést. - Valami történt veled, mielőtt elindultunk volna a villából! Annyira zavartnak tűntél terelte a szót a lány ismét Sumner House-ra. - Semmi különös - tért ki a válasz elől Matthew, azonban látva Laura mindenre elszánt tekintetét, megadóan felsőhajtott. - Na jól van. A családom jutott eszembe, az emlékeim. Ez minden. Laura tovább kérdezősködött, de a férfi meglehetősen zárkózott maradt. - Birdie mesélte, hogy van egy nővéred is... - Maurel... Nyugodt lány. A férje geológus, Venezuelában élnek. Maurel egy iskolában dolgozik. - Akkor csak ritkán találkoztok. Laura sem látta a fivéreit már másfél éve, és hirtelen rádöbbent, mennyire hiányoznak neki. Valahogy hasonlítottak Matthew-ra. Furcsa, hogy a férfi megbízhatóságát és tettvágyát mennyire értékelte, a fivéreinél ezt a tulajdonságot pedig szinte észre sem vette. - Mi van a szüléiddel? - folytatta a kérdezősködést. - Apám szívrohamban halt meg. mikor tizenhét éves voltam, anyám egy évvel később. - Igazán sajnálom. Matthew előrehajolt, és a számla után nyúlt, amit a pincérnő tett az asztalra. A lányt megzavarta, hogy a beszélgetést hirtelen meg kellett szakítaniuk, és táskájában a pénztárca után kotorászott. A férfi elutasító kézmozdulatot tett. - Hagyd, majd én elintézem! Te gondoskodtál a reggeliről is. Különben meg én vagyok a munkaadód. - Matthew mosolygott, de tekintete komoly maradt. Amikor elhagyták az éttermet, már megint esett. Mintha a szeszélyes időjárás Matthew változékony hangulatához igazodott volna. A hazafelé vezető úton Laura ugyan még feltett néhány kérdést a férfinak, de az csak egyszavas válaszokat adott, amitől a lány hamar elkedvetlenedett. Megpróbált kinézni az ablakon, de ezt is hamar feladta, mert komor, szomorú látvány tárult a szeme elé. Az
~ 56 ~
esőcseppek kopogása a szélvédőn és az ablaktörlők egyhangú ide-oda mozgása elálmosították. Behunyta a szemét, és lassan elaludt. Matthew leállította a kocsit Sumner House bejáratánál, és kikapcsolta a motort. Laura még mindig aludt, koromfekete hajának hullámos tincsei kiemelték arcának finom vonásait. A lányból vadvirágillat áradt. Biztosan a sampon, gondolta a férfi, hiszen Laura nem az a lány, aki drága parfümökkel próbálja meghódítani a férfiakat. Matthew-nak nem volt szíve fölébreszteni. Az álom egy görög istennő vonásait varázsolta az arcára, ajkán alig észrevehető mosoly bujkált. Biztos megint valami furfangot eszelt ki. Matt ráébredt, hogy egyre jobban élvezi a lány társaságát. Milyen jó is volt ma délután ebéd közben szemben ülni vele, és hallgatni, ahogy beszél. Egészen addig, amíg a családjáról nem kezdett el kérdezősködni. Laura nyitogatni kezdte lelkének rég bezárt ajtóit, és mint palackba zárt szellemet, úgy szabadította ki a múltat. O viszont ezt az ajtót egy életen át lakat alatt akarta tartani. Laura ekkor megmoccant. A férfi lélegzetét visszafojtva várta, hogy kinyissa a szemét, de a lány egy megejtő kis sóhajjal ismét visszazuhant az álmok birodalmába. Matthew gondolkodás nélkül fölé hajolt, és lágyan megcsókolta az ajkát. Az egész csak egy pillanatig tartott, Laura mégis fölriadt, és Matthew-ra nézett. - Itthon vagyunk - szólt a férfi. A lány nagyot nyújtózott, és kinézett az ablakon. - Még mindig esik - állapította meg álmosan. * - Tudom, és tulajdonképpen be akartalak vinni a házba, de hát nem vagyok én mesebeli herceg! - Ezért aztán inkább megcsókoltál. - Ébren voltál? - Akkor már igen. Mindenesetre úgy gondolom, kitűnő esélyeid vannak arra, hogy hős légy. Laura olyan kihívóan nézett rá, hogy a férfinak szinte elállt a lélegzete. - Tényleg? - kérdezett vissza, miközben két különböző lehetőség között őrlődött: vissza akart vonulni, ugyanakkor égett a vágytól, hogy a gyakorlatba ültesse át a lány tréfának szánt megjegyzését. Laura bólintott, mosolya rejtélyes és észbontó volt, és Matthew érezte, hogy elveszett. - Azt hiszem, jobb, ha bemegyünk a házba - próbálkozott még egyszer. - Maradjunk itt! Laura az indítókulcs után nyúlt, és a földre dobta. Kívül zuhogott az eső, a kocsiban viszont kellemes meleg volt. Matthew úgy érezte, hogy csak ketten vannak az egész földkerekségen. Bár ezernyi ellenérv jutott eszébe, nem vett róluk tudomást. Átölelte és magához húzta a lányt.
~ 57 ~
Ajkuk hosszú, bensőséges csókban forrt össze, mely olyan finom volt, mint a lehelet. Matthew félresimította a lány haját, ujjai lágyan benyúltak a pulóver kivágásába. Laura felsóhajtott és hátradőlt. A férfi megcsókolta a nyakát, szájával kitapintotta az ütőér lüktetését. Mindenütt úgy akarta csókolni, hogy a lány egész testén érezze, ahogy a vágytól forr a vére. Amikor még közelebb akarta húzni magához, észrevette, hogy a sebességváltó minden további közeledési kísérletet megakadályoz. - Menjünk be! - javasolta Matthew, majd újra megcsókolta a lányt. Ezután lehajolt a kulcsért, és megragadta az ajtót. - Készen állsz? Amikor Laura bólintott, mindketten egyszerre rántották fel az ajtókat a kocsi két oldalán, és nevetve rohantak a zuhogó esőben a villához. Matthew az ajtót nyitotta, és udvariasan előreengedte a lányt. Laurának földbe gyökerezett a lába. - Jaj, ne! - kiáltotta, és a lépcsőhöz szaladt. - Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel újra. Matthew meglepetten látta, hogy onnan, ahol áll, végig az egész halion át friss festéknyomok vezetnek a lépcső legfelső fokáig, és ott a semmibe vesznek. Macskamancsok fehér, fényesen csillogó nyomai. - Úristen! Elfelejtettem letakarni a vödröt. - Matthew úgy bámult a nyomokra, mintha pillantásával arra akarná kényszeríteni őket, hogy azonnal tűnjenek el. - Jaj, Matt! Borzasztóan sajnálom. Laura kétségbeesésében lerogyott a lépcsőre. - Nem a te hibád. Én voltam az ostoba, hogy megfeledkeztem a vödörről. - De az én macskám művelte! - Viszont én engedtem be. Matthew leült a lány mellé. A szemébe nézett. Hirtelen mindketten nevetésben törtek ki. - Szörnyeteg! Alig tudom elhinni, hogy egy ilyen kis állat ennyi kellemetlenséget tud okozni. Ha sietünk, esetleg még fel tudjuk törölni, mielőtt megszáradna a festék. Kefékkel, törlőrongyokkal és forró, szappanos vízzel láttak neki a munkának. Matthew vállalta a lépcsőt, Laura a padlót tisztította. Fluff mindenesetre jobbnak látta egyelőre elrejtőzni. - Nyitva hagytad odafönt az ablakot, hogy kimehessen a macska? - kérdezte Laura, amikor végre készen voltak a takarítással. Matthew a fejét rázta. - Akkor hogy tudott eltűnni? - töprengett hangosan a lány. - Talán itt bujkál valahol. Laura hirtelen elkomorodott. - Mi van, ha Fluff tejnek nézte a fehér festéket, és ivott belőle? Átkutatták az egész házat, bekukkantottak a fotelok alá, a függönyök mögé, és a nevén szólítgatták. Végül Matthew talált rá, amint békésen szunyókált a hűtőszekrény tetején. - Nem hiszem, hogy ma már sokat tudnánk dolgozni - vélte vidáman a férfi. Most, hogy épen és egészségesen előkerült Fluff, ő is visszanyerte a humorérzékét. - A legnagyobb bajt elhárítottuk.
~ 58 ~
- Igen - helyeselt a lány, miközben nagyot nyögött a jól megtermett macska súlya alatt, amint leemelte a hűtőszekrényről. Fluff csak fél szemét nyitotta ki, és engedelmesen Laura karjába simult. A lány az ajtóban még egyszer visszafordult, és Matthew-ra nézett. A férfi tudta, hogy ő is az autóban történtekre gondol. Nagy hiba lett volna, ha tovább folytatják. - Szia, akkor holnap - búcsúzott Matthew, és a lány után nézett, aki macskával a karján a víztorony irányába indult. Hálát adott a sorsnak, mely megóvta attól, hogy úgy tekintsen az álmokra, mintha azok valósággá válhatnának. Másnap Laura már kora reggel kilépett lakása ajtaján. Tornacipő, szürke melegítőnadrág és piros pulóver volt rajta. Úgy öltözött fel, hogy alkalomadtán újra festéknyomokat kapargathasson, ha éppen úgy adódik. A villában elsőként a hallban és a nappaliban álló, csillogóan fehér takaróval lefedett bútorokat vette észre. Matthew valószínűleg már pirkadat óta dolgozik. A lány egyrészt örült, hogy ilyen jól néz ki az öreg villa, másrészt megrettent kissé, Már olyan kevés tennivaló van hátra! Matthew-t a lépcsőfordulónál találta. - Készen vagyok az ablakokkal. Vállalod a padló csiszolását? Utána még lakkozni kell a parkettát. - Rendben - örült meg a hírnek a lány. Lám, mégis van mit csinálni. Átvette a szerszámokat Matthew-tól, de miután a férfi eltűnt az emeleten, és Laura végignézte a földszinti helyiségeket, szertefoszlott minden lelkesedése. Természetesen nem volt arra szükség a ház eladásához, hogy teljes felújítást végezzenek a házon. Elcsodálkozott, hogy Matthew - részben az ő segítségével - mégis milyen sok mindent elvégzett rövid idő alatt. Új vakolat tüntette el a repedéseket a falon, a hibás parketta kijavítva, és a bútorhuzatok is vadonatújak. Már csak a konyha és az előtér kifestése, valamint egy utolsó, alapos nagytakarítás várt rájuk. Néhány nap múlva Sumner House az új tulajdonosok rendelkezésére állhat. Az új tulajdonosnő rendelkezésére, javította ki magát Laura, jóllehet álmainak megvalósulásától egyre távolabb került. A villában töltött napok miatt saját munkáját alaposan elhanyagolta, az üzletben pedig nem sikerült semmit sem eladnia. Kylie galériája még mindig tele volt macskás képekkel és a kávéscsészékkel. így képtelen lesz majd előleget fizetni a házra. Lógó orral ült le a lépcső aljára, és azon töprengett, mi is történt valójában. Amíg ő a reményei és vágyai közt hánykolódott, Matt egy percre sem tévesztette szem elöl a célját. Á lány segítségével újra csillogó ékszerdobozt varázsolt a házból. Laura azonban tudta, hogy nem sokáig tart már ez az állapot. Idővel újra javításokat kell végezni, a vízcsövek és az elektromos vezetékek cseréje elkerülhetetlen. Egy ilyen nagy, öreg ház megvásárlása örökös kötelezettségekkel jár. Ő azonban meg szerette volna venni Sumner House-t. Nagyot sóhajtva állt fel, és elindult a hall felé.
~ 59 ~
Még egy hét van hátra, ezalatt sok minden történhet. Most minden erejét abba fekteti, hogy a ház ismét a régi fényében tündököljön. Tisztában volt azzal, hogy a villa sorsa Matthew kezében van. Vajon megéri-e erejét és idejét a férfira pazarolnia? Mindez átvillant a fején, miközben nagy buzgalommal a padlón dolgozott. Néhány órával később elégedetten szemlélte munkája eredményét. Csak a csiszolás hozta ki igazán a fa vöröses színének és erezetének szépségeit. Ebben a pillanatban Matthew lépéseit hallotta a lépcső felől. - Itt az ideje, hogy ebédeljünk! Már tizenkettő is elmúlt. Laura meglepetten nézett fel. - Észre sem vettem, hogy ilyen gyorsan eltelt az idő. - Ma sokat haladtunk. Gondolom, délután pihenhetnénk. Matthew lehajolt, és ujjával végigsimította a csillogó-villogó parkettát. - Az jó lesz, már úgyis szédülök egy kicsit a hajolgatástól. Laura azon tűnődött, vajon a férfi azért tette-e ezt a javaslatot, mert együtt akart lenni vele. Talán ő is sajnálja, hogy közös napjaik meg vannak számlálva? A lépcső alatt, a lambériázott falnak támaszkodott, és Matthew szemébe nézett. Hirtelen felsikoltott, mert a háta mögött megreccsent a faburkolat. Alig sikerült megtartania az egyensúlyát. Ezután megfordult, és a falban tátongó, keskeny, sötét résre meredt. - Jaj, nagyon sajnálom, nem akartam - mentegetőzött, de elhallgatott, mert észrevette, hogy Matthew furcsán mosolyog. Meglepődve nézte, ahogy a férfi kiszed még néhány lécet, s ettől a rés egyre nagyobb lett. - A rejtekhely! Teljesen el is feledkeztem róla! - kiáltotta lelkesen Matt. - Amikor gyerekek voltunk, mindig ide bújtunk. Ez volt az egyetlen zug a házban, ahol biztonságban éreztük magunkat. Elemlámpa kellene Laura kétkedő arccal, tetőtől talpig végigmérte a férfit. - Nem hiszem, hogy beférnél. - Én nem, de talán te. - Én sem - tiltakozott Laura, de Matt már el is indult a konyha felé. Laura a sötét nyílásra meredt. Valójában ő is éppen olyan kíváncsi volt, mint a macskái. A gondolatra viszont, hogy be kell másznia ebbe a levegőtlen lyukba, libabőrös lett a háta. Kiment a konyhába Matthew után, aki diadalmasan az orra alá dugta az elemlámpát. - Nézd csak! Mielőtt visszamentek volna a lépcsőhöz, hangos nyávogásra lettek figyelmesek. Fluff toporgott a hűtőszekrény tetején, és úgy tett, mintha valamivel fenyegetőzne, ha nem teljesítik a kívánságát. - Te meg hogy kerülsz ide? - lepődött meg Laura. Matthew-ra nézett, aki zavartan a földre szegezte tekintetét. - Már megint nyitva hagytad az ablakot? A férfi bólintott, és kinyitotta a konyhaszekrényt. - Azt hittem, a tegnapi bűntény miatt ki lesz tiltva ebből a házból. - Ez a villa már inkább Fluffé, mint az enyém.
~ 60 ~
Mielőtt Laura válaszolni tudott volna, egy nagy halom konzervet pillantott meg a konyhaszekrényben. Macskaeledel volt különféle ízekben, melyek egy ínyenc négylábú igényeit is kielégítették volna. Laura elnevette magát. - Azért csak vigyázz, különben Fluff szélsebesen elterjeszti a hírt, hogy itt bőven van ennivaló. - Már megtette - morgott Matthew. - Tegnap este a hátsó ajtón beosont az a vörösesbarna kandúr. Ugye, John Tómnak hívják? - Éppen azon gondolkodtam, hová tűnhetett - felelte Laura. Szórakozot tan figyelte, ahogy Matthew felbont egy konzervet, és tartalmát egy edénykébe tölti. - Egyébként ehetnénk mi is valamit! Matthew persze azt tervezte, hogy először a lépcső alatti üreget vizsgálja meg, de a lány azért rá tudta beszélni egy szendvicsre. Amikor ezután még el is akart mosogatni, a férfi már türelmetlenkedett, nem akarta ilyesmivel húzni az időt. - Feltétlenül be kell másznom ebbe az odúba? - kérdezte Laura kelletlenül. - Nem elég ha bevilágítunk a zseblámpával? - Hogyan? És ha nem találjuk meg Birdie kincseit? - Miféle kincseket? - Á, csak vicceltem. A lépcsőről észrevették, hogy Flüff bozontos farka tűnik el éppen a lyukban. Laura felkattintotta a zseblámpát, bevilágított, de gyenge fényénél semmit sem láttak. Néhány másodperc múlva újra megjelent a macska, bundáját pókháló és piszok borította. Úgy nézett ki, mint egy négy lábon járó tollseprű. Laura várakozásteljes pillantást vetett Matthew-ra. - Mássz be! - szólította fel a férfi. Laura becsúszott a hasadékon át az üregbe. A lámpa halvány fénye nem sokat enyhített az átható sötétségen, de azért lassacskán ki tudta venni az egymásra dobált papírdobozok, régi bőröndök és törött bútordarabok korvonalait. A földön megsárgult újságpapírok hevertek. Vastag porréteg borított mindent. Laura kétszer is tüsszentett. - Egy csomó papírdoboz van itt. Kiadjak egyet? Matthew késlekedett a válasszal. - Próbáld megnézni, mi van bennük! A lány nehezen állta meg epés megjegyzés nélkül. Mit képzel Matthew? Annyi helye sem volt, hogy leüljön, és még nyissa is ki a dobozokat! Hogyan tudott itt Birdie ki- és bemászkálni? A válasz kézenfekvő volt: évek óta nem járt itt bent senki. Ez azonnal felkeltette Laura kíváncsiságát. Talán mégis valami családi kincsre bukkan? Természetesen minden, amit talál, Matthew-é, ezt tudta jól. Kihúzott egy porlepte kartondobozt a többi közül, és felnyitotta. Kissé csalódottan meredt a bőrkötésű könyvekre egészen addig, amíg ki nem derült, hogy régi fényképalbumokról van szó. A többi dobozból is tucatszám kerültek elő az elsárgult fényképek. A lány tökéletesen megfeledkezett Matthew jelenlétéről. - Nincs semmi baj? Jól vagy? - hallotta kívülről egy idő múlva.
~ 61 ~
- Igen. A dobozokban régi fényképek vannak... Matthew! Azt hiszem, ez te vagy a nővéreddel! Laura a zseblámpa fényét a képre irányította. Tíz év körüli kisfiú meresztett rajta nagy szemeket, és olyan erősen fogta testvére kezét, mintha valami veszélytől akarná megvédeni. Arckifejezése szomorúnak és ábrándosnak tűnt. A lány t annyira meghatotta a látvány, hogy a könnyei is kicsordultak. Gyorsan visszarakta az albumot. - Figyelj, mindjárt kiadom az első dobozt! - szólt, és megpróbálta teljes erőből kifelé tolni a kartont. - Várj, majd én...! - kezdte Matthew, de a mondat végét Laura már nem hallotta. Az elemlámpa kilehelte lelkét. Mivel a doboz elzárta a kijáratot, nem jött be több fény, a lányt teljes sötétség vette körül, s ettől kezdte elveszíteni a fejét. - Matthew! - szólt bátortalanul, de aztán hangosan felkiáltott, amikor érezte, hogy valami megmozdul mellette. Megkönnyebbülten vette észre, hogy csak a doboz mozog, ahogy Matthew kívülről ráncigálja. Röviddel később erős kezek ragadták meg a csuklóját. Annyi lélekjelenléte még volt, hogy behúzza a fejét, és már kinn is találta magát. - Minden rendben? - aggodalmaskodott Matthew. - Igen, de ez nem a te érdemed - méltatlankodott a lány, hogy leplezze, zavarát. Matt gyengéden megsimogatta Laura haját, és csak akkor vette észre a könnyeket a szemében. - Szent ég, mi történt? - Az volt az érzésem, be vagyok zárva. Nagyon féltem, amikor kialudt a lámpa, - Én meg azt hittem, egy Laura Fielding soha semmitől nem ijed meg. Matthew a lány mellé ült, és gyengéden letörölte a könnyeit. - Nem is ijedtem meg - ellenkezett Laura -, csak szörnyű sötétség volt. És ott volt az a fénykép,.. amin te vagy a nővéreddel - magyarázkodott. - Olyan szomorúan nézel rajta, hogy én is elszomorodtam. Ugye, most érzelgősnek tartasz? Matthew behunyta a szemét. - Nem. És köszönöm - mondta halkan. - Mit? - Nem tudom. Talán azt, hogy szomorú voltál miattam. Átölelte Laurát, és finoman maga mellé vonta. A lány érezte, hogy a férfi oltalmazó karjaiban minden félelme és bizonytalansága eltűnik. Apja arra nevelte, hogy erős és önálló legyen, ő mégis vágyott valakire, aki mellette áll, akárhogy alakul is a sora. Amikor Matthew lazítani akart az ölelésén, hevesen tiltakozott. - Még egy kicsit maradjunk így! Csak néhány percre. Amikor a férfi ismét magához vonta, Laurát olyan békesség szállta meg, amilyet még sohasem érzett. Felnézett, és tekintetük találkozott. Matthew szürke szeme furcsán ismerősnek tűnt. A férfi lehajtotta a fejét, és ajkával Laura száját kereste, először finoman, majd egyre szenvedélyesebben. Ezután csókjaival halmozta el a feje búbjától a talpáig. Laura számára teljesen új volt ez a fajta érzékiség. Ekkor tudatosult benne, hogy szerelmes Matthew Blairbe.
~ 62 ~
9. FEJEZET Matthew korábban senkit nem érzett ennyire közel magához. Laura keble a mellkasán pihent, és csípőjük szorosan összeért, de ez nem csupán testi kapcsolat volt. A férfi minden csóknál, minden érintésnél érezte a lány teljes odaadását, aki szenvedélyes vágyat ébresztett benne. Matt érezte, hogy elveszett. Ettől a helyzettől korábban erősen tartott, most azonban alig tudott betelni vele. Ez a bizonyítéka annak, hogy mégiscsak meg lehet találni az eszményi nőt! Matt egészen a magáévá akarta tenni a lányt. Kapcsolatuk valamiképpen döntő ponthoz érkezett. Még egy lépés, és visszafordíthatatlanul más ember lesz, mint volt egy hónappal korábban, amikor Mendocinóba érkezett. Hamarosan egyszer s mindenkorra megtudja, vajon az álmok valóra válnak-e. A lány mosolyogva nézett rá, tekintete egyetlen magával ragadó ígéret volt - Igazi boszorkány vagy - ugratta Matthew. - Mint a rajzodon? Matthew-nak egyszerre minden szenvedélye szertefoszlott. - Mit mondasz? Laura bűntudatosan fordította el a tekintetét. A férfi rögtön kitalálta: a lány felfedezte a róla készült rajzokat. Ez azt jelenti, hogy a lány a Ripp-ropp iratok közölt turkált Matthew bosszúsan felállt. Újra azt a nőt látta maga előtt, akivel másfél évvel ezelőtt szemben ült a tárgyalóasztalnál, és aki a kétségbeesés szélére sodorta... Laura bocsánatkérően nyújtotta felé a kezét: - Matthew, kérlek, ne haragudj! Csak segíteni akartam. Ha hallgattál volna rám... - Erről most ne beszéljünk! - szakította félbe a férfi, és nem vett tudomást a lány kézmozdulatáról. A pillantását is kerülte, mert tudta jól, ha ránéz, még a végén ő fog bocsánatot kérni, pedig a lánynak kellene. Matthew egészen egyszerűen képtelen volt tárgyilagosan gondolkodni. Egyedül akart maradni. Miután Laura elment, a férfi még sokáig úgy érezte, mintha a közelében lenne. Ekkor vette észre Fluffot. A lépcsőn ült, és a korlát alól bámult rá. - Átkozott macska! - morogta, és megfogott egy papírdobozt. Amikor a kezében tartotta az első fényképalbumot, már tudia, miért veit elvan dühös az előbb. Laura nemcsak a munkája után kémkedett, hanem lelkének titkait is kutatta. Most már ismerte a gyengéit, és tudott az előtte álló szakmai kudarctól. Mintha belélátotl volna... Sokáig ült így, nézte a régi fényképeket, gondolatban újraélte gyermekkorát és ifjúságát. A doboz alján talált néhány borítékot tele rajzokkal, melyeket annak idején nagynénjének készített. Akkortájt a művészetbe menekült, a festés és a rajzolás kínálkozott az egyedüli lehetőségnek arra, hogy vigasztalan életébe némi színt és szépséget csempésszen. Ekkor finom bökdösést érzett a lábán: Fluff mászott fel a combjára. Kényelmesen elhelyezkedet: az ölében, nem véve tudomást arról, hogy közben összegyűri és a földre szórja
~ 63 ~
a rajzokat. Matthew próbált úgy tenni, mintha élettelen kődarabot tartott volna, jóllehet a macska puha testéből áradó meleget kellemesnek találta Az ajtó nyitva állt Fluff előtt, enni is kapott, de eddig még egyszer sem érintette meg. Most azon kapta magát, hogy ujjával fésüli ki a cica szőréből a pókhálót és a rejtekhelyen tett látogatásakor szerzett egyéb piszkot. Fluff a férfi kezéhez bújt és egészen addig dorombolt, amíg az meg nem simogatta. Matthew elmosolyodott. Milyen könnyű is az állatokkal bánni! Nem kívánnak sokat, még egy bolond is boldoggá tudja őket tenni. A macska hangosan dorombolt, karmait kinyújtva jólesően kapaszkodott a farmerjába. Talán éppen ezek azok a pillanatok, melyek kellemessé teszik az életet. Kinek van szüksége nagyra törő álmokra? Ezek csak azért vannak, hogy gyötörjék az emb&n. Ha túl sokat követel az éleitől, könnyen az apja sorsára juthat. Walter Blairnek egyedül az sikerült, hogy a családját magával rántotta a nyomorúságba. Matthew ezt nem akarta megtenni senkivel. Legkevésbé Laurával. Másnap kora reggel feltűnt Laura a galériában, és segített Kylie-nak megbirkózni a hétvégére a városba érkező turisták rohamával. Egész idő alatt Matthew-ra és az előző délutánra gondolt. Vajon telefonálni fog, vagy beugrik személyesen? Az órák csigalassúsággal teltek, de nem történt semmi. Laura a munkába temetkezett, gondolatai viszont el elkalandoztak. Kylie átlátta barátnője hirtelen támadt buzgalmának igazi okát, és dél körül kérdezősködés nélkül hazaküldte. A víztoronyba érve Laura megpróbálkozott a festéssel, de az eredmény \ bizony sok kívánnivalót hagyott maga után Ingerülten vágta a sarokba az ecsetet, és lement a szobájába. Bakancsot húzott, felvette vastag, sötétkék pulóverét, és sétálni indult a tengerhez. Majd a szél kifújja a fejéből komor gondolatait, legalábbis így remélte. A hideg idő miatt kihalt volt a part. Laura ezúttal nem mászott fel a meredek sziklákon, hanem egy félreeső öböl felé vette útját. Legutóbb röviddel a férfi érkezése előtt járt erre. Azon tűnődött, mennyire megváltozott Matthew az utóbbi időben. De ő sem volt már a régi. Már nem ítélte el annyira apja egykori viselkedését, és más szemmel látta saját tevékenységét is a kozmetikai cégnél. Ez fontos felismerés volt számára, de a Matthew-val történtek is éppoly értékes tapasztalatokkal gazdagították - Szeretem! - mondta ki hangosan, de a szél elfújta a szavát. Néhány pillanattal később furcsa neszre lett figyelmes. Valaki a nevén szólította. A hordalékfával borított part irányába nézett, és észrevette a felé közeledő Matthew-t. Kék pulóvert és kopott farmert viselt. A szűk nadrágban jól kirajzolódott izmos combja. A szél összeborzolta a haját, arca kipirult. Teljesen másképp nézett ki, mint amikor először találkoztak. Matthew leült a lány mellé. - Ugye, szép idő van? Laura megütközve nézett rá, de aztán rájött, hogy a férfi így próbált beszélgetést kezdeményezni. - Igen, csodaszép - áradozott, és igyekezett komoly arcot vágni. - És milyen meleg van! Matthew szeme felcsillant.
~ 64 ~
- Tükörsima a tenger, és egyetlen felső sincs az égen - A férfi hirtelen elkomolyodott. Nagyon sajnálom a tegnapi viselkedésemet. Más dolog miatt voltán dühös, és rád zúdítottam a haragomat. Laura megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Erről akarsz beszélni? - Nem. - Matthew a homokot bámulta a lába előtt. - Szeretnélek megkérni, hogy segíts továbbra is a ház körüli munkákban. - De már alig van tennivaló. - Ellenkezőleg. Ki kell dobnunk a felesleges bútorokat, be kell fejezni a festést, a padló lakkozása is hátra van még... Laura jól tudta, hogy Matt ezt néhány nap alatt maga is el tudná végezni. Úgy döntött azonban, hogy addig is élvezni fogja az együtt töltött időt. Mielőtt a férfi elmenne, azért mindenesetre kiönti neki a szívét. Matthew közelebb hajolt, megsimította a lány hosszú haját, majd ajkával megérintette tarkóját, átölelte, és gyengéden megcsókolta. Édesbús fájdalom hasított Laurába, mert felismerte, hogy ez a csók egyszerre jelent bocsánatkérést és búcsúzást. Érezte a férfi vágyát is, hát nem húzódott el, így akarta bizonyítani, hogy egymáshoz tartoznak. Lázasan viszonozta a férfi csókját. Hirtelen valami hideg, nedves érte az arcát. Kibújt Matthew öleléséből, és az égboltra pillantott. Nem, nem esett. Újból hideg víz csapott a szemébe. Most már tudta, mi történt. Amíg ők egymásba feledkeztek, megérkezett a dagály Már morajlottak is a hullámok, és ellepték a partot. - Matthew - figyelmeztette Laura, miközben leplezni igyekezett aggodalmát. - Itt az ár. Igyekeznünk kell, hogy időben eléljük az ösvényt. A férfi ijedten nézett a lábuk elé csapódó hullámokra, azonnal megértette, milyen veszélybe kerültek. Kézen fogta Laurát, és szó szerint maga után rántotta. - Gyere, siessünk! Végigrohantak a homokfövenyen, miközben a tenger már a lábukat mosta. Csak akkor hagyták abba a futást, amikor feljutottak a szirtek magasságába. Lenéztek a mélybe. A helyet, ahonnan elszaladtak, már ellepte a víz. Laura szótlanul átölelte Matthew-t. és kéz a kézben gyalogoltak vissza Sumner House-ba. Egyikőjük sem vesztegetett szót a történtekre. Matthew még a kertben sem engedte el a lány kezét. - De hiszen te reszketsz! - döbbent meg. - Igen, nagyon fázom. Semmi mást nem kívánok most, csak egy forró zuhanyt. - Ugye, elmegyünk utána valahova vacsorázni? - Laura szíve hevesebben kezdett verni, de rögtön szertefoszlott minden reménye, amikor a férfi hozzáfűzte: - Ez a legkevesebb, amivel meghálálhatom a munkádat. Bármit is jelentett ez a meghívás, Laurának nem állt szándékában visszautasítani, elszalasztani a lehetőséget, hogy együtt lehessen Matthew-val. Megbeszélték, hogy két óra múlva találkoznak. Matt könnyedén homlokon csókolta a lányt, mielőtt bement volna a házba.
~ 65 ~
Miután Laura megmosta és megszárította a haját, szemlét tartott ruhái között. A választék nem volt éppen lenyűgöző. Lemondóan sóhajtott. Az igazán divatos holmijait a szülői házban hagyta. A vállfák között kotorászott, és egyre csak a fejét rázta. Az egyik ruha túl feltűnő volt, a másik túl hétköznapi. Szeretett volna alkalmazkodni Matthew öltözködési szokásaihoz, ezért végül egy hosszú, fekete szoknya és egy élénkvörös selyemblúz mellett döntött. Éppen a haját tűzte fel, amikor kopogtak az ajtón. Matthew érkezett, Laura várakozásával ellentétben nem öltönyben, hanem immár tisztára mosott farmerban és mintás ingben. Együtt mentek le a víztorony lépcsőjén. - Az egyik helybeli étteremben foglaltattam asztalt. Menjünk a vendéglőig gyalog javasolta Matthew. A lenyugvó nap utolsó sugarai meleg, narancsszín fénybe burkolták a kisvárost. Laura és Matthew kézen fogva sétáltak a szük utcácskákon, majd hamarosan megérkeztek az étterembe, ami egy múlt században épült, s nemrég felújított ház földszintjét foglalta el. - A kandalló mellett terítettünk meg önöknek, Mr. Blair, ahogy kérte - fogadta őket a vendéglő háziasszonya. - Köszönöm - mondta Matthew, és a lányhoz fordult. - Gondoltam, jót tesz neked egy kis meleg a hosszú séta után. Laura elmosolyodott Miután leültek és áttanulmányozták az étlapot, megérkezett a pincér, hogy felvegye a rendelést. Ő is azonnal felismerte Matthew-t. - Jó estét, Mr. Blair! Ma este is van pácolt hering, amit annyira szeret. Szólhatok a főszakácsnak, hogy tálaljon egy adagot? Matthew beleegyezően bólintott, és egy üveg tájjellegű bort rendelt a vacsorához. - Még mindig azt állítod, hogy kellemesebb a nagyvárosi ismeretlenségben és névtelenségben élni? - kérdezte Laura a pincér távozása után. Matthew révedezve elmosolyodott. - Bevallom, megszerettem Mendocinót Megszoktam a friss levegőt, a szép kórnyéket, és itt nincs közlekedési dugó... - Ha ennyire jól érzed magad, miért nem maradsz itt1' Legalább a hétvégéidet Sumner House-ban tölthetnéd. Azt mesélted, hogy művészként szeretnél dolgozni, ha majd visszavonulsz. Miért nem teszed meg most? És megtartanád a nagynénéd villáját! - Egyik napról a másikra élni és képeket festeni, lehet, hogy ez téged talán kielégít. Én azonban az egész pályafutásomat és anyagi biztonságomat kockáztatnám, ha visszavonulnék a villába. Tartsd meg az álmaid, én a valóságot választom, - Hogy tudsz álmok nélkül élni? fakadt ki a lány. - Az ad értelmet az életnek. Laura igyekezett visszanyerni a nyugalmát, de hangja megcsuklott. Észrevette, hogy néhány vendég máris kíváncsian pillant feléjük. - Azt hiszem, nem kellene itt erről beszélnünk - zárkózott el a férfi a vita elől. A pincér meghozta a salátát. Laura úgy döntött, nem folytatja ezt a témát. Merőben eltérő a felfogásuk, és amennyiben nem sikerül megegyezniük, nincs számukra közös jövő. Különben sem akarta a hátralévő időt vitatkozással tölteni.
~ 66 ~
Evés alatt érdektelen dolgokról beszélgettek. Görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy színleljék, kellemesen töltik az estét. Matthew csak turkált az ételben, és Laura is csak ímmelámmal eszegette a lazacot. - Elviszem a maradékot John Tómnak. - Micsoda? Egy négycsillagos étterem főztjével eteted a macskádat? Elkényezteted azt a kandúrt - horkant fel Matt. - Nincs senki más akit kényeztethetnék. Az én kedvencem John Tom, Fluff meg a tiéd. - Na ne! Ne próbáld itt rám sózni Fluffot! Csak beengedtem a villába, különben rá sem hederítek. - Világos. Ugye magától került a konyhaszekrényedbe az a rengeteg, drága macskaeledel? - Na de Laura! - Matthew hirtelen élcelődésre váltott. - Fogalmam sincs, mivel kell etetni egyébként. Biztos elfelejtenék neki vizet adni, vagy más ennivalót. - Légy nyugodt, jelezné! Az állatok is tudják közölni a maguk módján, mire van szükségük. Kiskorodban nem volt háziállatod? - Nem. Apám költségesnek tartotta. - Költségesnek? Matthew lehalkította a hangját, és a lánynak át kellett hajolnia az asztal felett, ha hallani akarta, mit mond, - Szegények voltunk. Az apám állandóan a szerencsét üldözte, de hasztalan. Ennivalóra is alig jutott, hogy táplálhattunk volna még egy állatot is? A férfi keserűen felnevetett. - Nem kell szégyellni, ha valaki szegény - jegyezte meg Laura. Azon töprengett, talán a kellemetlen gyerekkori élmények okozzák, hogy Matt soha nem elégedett magával és a körülményeivel. Amikor a pincér azt tudakolta, kérnek-e édességet, Matthew kettejük helyett mondott nemet. Ebből Laura megértette, hogy az estének vége. A nyirkos, hideg tengeri levegő kijózanította a férfit. Nem is tudta, miért beszélt Laurának az apjáról. Valahogy azért mégiscsak megkönnyebbül U Valószínűleg csak a lány véleményétől tartott. Úgy látta azonban, Laurára hatott a történet, mert a hazafelé vezető úton feltűnően hallgatott. Matthew azon kapta magát, hogy még többet szeretne mesélni a lánynak. - Hogy nézett ki Mendocino, amikor kicsi voltál? - érdeklődött Laura, amikor egy hangulatos kis utcába fordultak be - Volt más víztorony is a környéken? - Fogalmam sincs. Nem jártunk itt túl gyakran. Apám gyűlölte a családi összejöveteleket. Meg akarta akadályozni, hogy kiderüljön, mennyire szegények vagyunk. - Sajnálom, nem akartam... Matthew megállt, és a lány szemébe nézett. - Nem kell ezért bocsánatot kérned. Jólesik neked mesélnem erről. A köd vagy a sötétség lehetett az oka, esetleg az, ahogy Laura ránézett, de hirtelen egészen egyszerűnek találta, hogy feltárja lelkét a lánynak. - Ezért dolgozol most olyan keményen, mint egy igásló? -- kérdezte a lány. - Ugye, nem szeretnéd apád példáját követni?
~ 67 ~
- Nem ennyire egyszerű a dolog. Egyszer apám csúnyán összeveszett Birdie nénivel, és utána többé nem jöttünk Sumner House-ba. Röviddel később dolgozni kezdtem az első munkahelyemen. Tizenöt éves voltam, és egy étteremben mosogattam. Arra számítottam, apám örülni fog, hogy pénzt keresek - O azonban szégyenkezett, mert a te kereseted tartotta el a családot, mivel apád már nem volt erre képes - egészítette ki az elbeszélést Laura. - Milyen szörnyű! Matthew megvonta a vállát. - A tehetetlensége meghatározta az életünket. Állandóan költözködtünk, mindig egyre rosszabb körülmények közé. Nem a pénz miatt dolgoztam keményen, hanem a biztonságunkért. Apám egész életén keresztül csak álmodozott. Én összeszedtem minden erőmet, dolgoztam, és sikerült célhoz érnem. - Azt hiszem, értelek - mondta Laura. - Köszönöm, hogy mindezt elmesélted, - Én köszönöm, hogy meghallgattál. Matthew úgy érezte, Laura a védőangyala, aki megoltalmazza attól, hogy félnie kelljen a múlttól. Tudta, szereti a lányt, de azzal is tisztában volt, hogy soha nem lehetnek boldogok egymással. Laura szabad és független, ö csak kolonc lenne a nyakán, aki képtelen megérteni az álmait. Közben a villához értek. A férfi tulajdonképpen búcsúzkodni akart, de legnagyobb ámulatára mégsem így tett. - Bejössz még egy kávéra hozzám? Matthew tartott a beleegyező választól, de reménykedett is. Amikor Laura bólintott, gyorsan kézen fogta, és bevezette a nappaliba, ahol a kandallóban a fahasábok csak arra vártak, hogy alájuk gyújtsanak. Amíg a férfi a tűzzel bajlódott, Laura vállalta a kávéfőzést. A lánynak igaza van, tűnődött tovább Matthew. A döntésemnek, hogy eladom az ingatlant, semmi köze a pénzhez. Esetleg találhatunk valamiféle megoldást, ami lehetővé teszi, hogy Laura megvalósítsa álmát, és itt maradjon. Néhány perccel később a lány behozta a kávét. Mielőtt leült Matthew mellé a díványra, odaadta neki a macskás csészét. A férfi elmosolyodott. - Miért vetted meg ezt a csészét? - kérdezte a lány. - Mert kíváncsi voltam rád. Tudni akartam, az a nő vagy-e, aki a tárgyaláson a földié tiport, vagy az a látomás, aki előző este megjeleni nekem a szirteken. Sajnos Kylie alig beszélt rólad. - Mégis, mit mondott? - Csak ostobaságokat. Azt, hogy elég érdekes figura vagy, de bármit csinálsz is, azt szívvel-lélekkel teszed. Laura felnevetett. - Ez Kylie! Veled kapcsolatban nem volt ilyen körülményeskedő. Egyszerűen kijelentette, hogy a selyempizsama borzasztóan izgató. Matthew vigyorgott, nyugtalansága elmúlt. Közelebb húzta magához a lányt és megcsókolta. Amikor ráébredt, hogy ebből a kis közjátékból több is lehet, gyors visszavonulót fújt. A kávéscsésze után nyúlt, és ivott egy kortyot. - Matthew? - szólította meg Laura. - Miért nem folytatod... ?
~ 68 ~
- Mert nincs értelme. Néhány nap múlva eltűnök, és... - Úriember vagy, nem használod ki a helyzetet - egészítette ki a mondatot a lány, és felsóhajtott. - Apám csodálna téged, - Hogyhogy? - Olyan, mint te. Hagyománytisztelő, tárgyilagos és sikeres. A CFE-i gyakorlatilag a semmiből teremtette meg. - CFE? - Matthew úgy tette le a kávéscsészét az asztal márványlapjára, hogy az nagyot koppant. - De hiszen te is ennél a vállalatnál dolgoztál! - Igen, Charles Fielding az apám. Matthew megdöbbent. Mivel a Fielding gyakori családnév, soha nem keresett kapcsolatot a lány és a híres cég tulajdonosa között. - Valószínűleg milliomos - jegyezte meg. - A vezető gazdasági lapok szerint két és fél milliárdja van - tájékoztatta Laura, tudomást sem véve arról, hogy a férfi teljesen zavarba jött. Te jó ég, gondolta Matthew, a lány apja olyan könnyedén meg tudná venni Sumner Houset, mintha fél kiló vajat vásárolna a boltban. A mellényzsebéből kifizethetné. Úgy bámult Laurára, mintha a lánynak hirtelen megzöldült volna a haja. - Ez nem lehet igaz! - motyogta a férfi. Ez a nő elhagyott egy családi birodalmat és a biztos jövőt csak azért, hogy itt tengesse szegényes művészéletét. - Nem hiszem el. - Ezek a számok persze csak becsült adatok, de... - Nem arra gondoltam. Csak nem tudom elhinni, hogy a CFE-t ezért az itteni életmódért hagytad ott. - Matthew felállt, és a kandallóhoz ment. A lángok megvilágították Laura arcát, melyen ijedtség és megbántottság tükröződött. - Teljesen megbolondultál? Vagy ez is csak a gazdag, elkényeztetett úrilány egyik játéka? - Nem! Laura felpattan', és Matthew mellett termett. - Azért hagytam ott a céget, mert elegem lett abból, hogy az apám irányítsa az életemet. Több közös vonás van bennünk, mint azt te gondolod. - Ellenkezőleg, teljesen különbözőek vagyunk. Elhitetted velem, hogy valami hősnő vagy, aki mindent kockára tesz egy eszményképért, ezzel szemben van jó néhány csinos milliócskád tartalékban. Ugye, így van? - Soha nem hazudtam neked. A családi körülményeimről pedig azért nem beszéltem, mert nem tartottam fontosnak. Amellett a CFE csak egy része a múltamnak. - Az én múltamat viszont kimondottan fontosnak találod. - Igen, mert megakadályoz abban, hogy boldog lehess - fakadt ki a lány. - Honnan tudod, hogy nem vagyok boldog? - vágott vissza a férfi. - Az vagy? - Mivel Matthew nem válaszolt, a lány folytatta: - Szívesen dolgozol a reklámügynökségnél? A férfi képtelen volt válaszolni, mereven a lángokat bámulta. - Matthew, boldoggá tett téged a siker? - Mi a boldogság? - kérdezett vissza a férfi.
~ 69 ~
- Az, hogy reggel felkelsz, és derűs vagy. Elégedett vagy önmagaddal, és jól érzed magad, ha emberek közt vagy. - És azzal nem törődsz, hogyan fizeted ki a lakbért? Vagy mindig van elég pénzed arra, hogy kényelmesen élj? - Mit akarsz ezzel mondani? - Azt, hogy a legcsekélyebb közös vonás sincs bennünk, az égvilágon semmi. - Azt sem hiszed, hogy boldogok lehetnénk együtt? Még akkor sem, ha azt mondom: szeretlek? - Nem - felelte a férfi rekedten. Nem fordult meg addig, amíg meg nem hallotta, hogy az ajtó becsukódik Laura mögött. Akkor viszont már késő volt. 10. FEJEZET Laura későn ébredt. Lustán pislogott a vakító napfénybe, és félretolta a paplant. Amikor tekintete a földön heverő ruhadarabokra tévedt, eszébe jutott az előző este. Nem csupán rémálom volt tehát! Fürdőköpenyt vett fel, és kinyitotta az ablakot, hogy beengedje a reggeli friss fuvallatot a kellemetlenül meleg, fülledt levegőjű helyiségbe. Az óceán azúrkékben játszott, messze a szikláknál lengén öltözött kirándulók sétáltak. A levegőben vadvirág és rozmaring illata keveredett. Az éjjel megérkezett a nyár. Laura átnézett Sumner House felé, és elállt a lélegzete. A főbejárat előtt hatalmas betűkkel tábla állt: EZ A HÁZ ELADÓ. Ez nem lehet igaz! - gondolta. Jól tudta, hogy ez bekövetkezik majd, mégis teljesen váratlanul érte a látvány. Tegnap még azt mondta Matthew, hogy sok a tennivaló a házban, sőt arra is megkérte őt, segítsen a hátralevő munkákban. Laura a táblára meredt. A férfi az elrontott este után állíthatta fel. Ez a felismerés gyorsabban felébresztette, mint a legerősebb kávé. Ki akart rohanni az ajtón, de még időben észbe kapott, hogy csak fürdőköpeny van rajta. Ezúttal kihagyta a mosakodást és a fésülködést. Már amúgy is értékes perceket vesztegetett el addig, amíg farmerba és ingbe bújt. Matthew a türelmetlen kopogásra ajtót nyitott végre, és a meglepetéstől hátrahőkölt. Fésületlenül, a méregtől szikrázó szemmel állt előtte Laura. Jóllehet a lány magánkívül volt, meg kellett állapítania, hogy ő maga sem nézhet ki különbül. A tegnapi farmerja volt rajta, inge gyűrött, mintha abban aludt volna, és nem is volt rendesen begombolva. - Hogy tehettél ilyet? - esett neki Laura. - Ez az én házam - emlékeztette a férfi. - Te mondtad, hogy még nem készültél el, és szükséged van a segítségemre a lakkozásnál. - Befejeztem. - A festést? - Az is megvan. - És a bútorok kiválogatása...?
~ 70 ~
Laura bepillantott az előtérbe, ahol a sufniból előkerült dobozok sorakoztak. - Most a fényképek vannak soron - magyarázta Matthew. - Néhányat már oda is adtam a helytörténeti múzeumnak. Örültek, hogy Mendocinót ábrázoló, régi képekhez jutottak. A bútorokat pedig, úgy határoztam, a házzal együtt eladom. Az új tulajdonos majd eldönti, mit tart meg és mit nem. Laura az újabb meglepetéstől nagy szemeket meresztett. - El akarod adni Birdie bútorait? Csak azért, mert nem tudsz megbékélni a múltaddal? - Már megbékéltem, és nem látom okát, miért kellene magammal cipelnem ezeket a dolgokat. Természetesen választhatsz közülük bármit, egy bútordarabot, konyhafelszerelést vagy néhány ékszert. - Emlékbe? - Nevezd így, ha akarod. - Tartsd meg magadnak! - vetette oda Laura. - Olyasmire emlékeztetne, amit szeretnék inkább elfelejteni. A férfi nem válaszolt a nyilvánvaló kihívásra, ezért sarkon fordult, és otthagyta. Laura nem ment vissza a toronyba, hanem a szirtek felé vette útját, egy sziklanyúlványhoz, ahová csak a legbátrabbak merészkedtek ki - vagy azok, akiknek elment az eszük. A lány az utóbbiak közé tartozott ebben a pillanatban. Másként hogyan futhatott volna olyan férfi után, aki makacsságból vagy esetleg félelemből nem képes felismerni, milyen remekül összeillenek? Matt nagyon ingerült volt. Már tíz perce beszélt Janice Selesszel telefonon, és szívből megbánta, amiért ezt az erőszakos ingatlan ügynököt fogadta fel. - Az ajánlat nem sokkal kevesebb, mint az ön követelése - sivított a nő hangja a kagylóban. - Miért nem enged egy keveset az árból? - A ház csak két napja áll a vevők rendelkezésére - magyarázta Matthew, és igyekezett nyugodt maradni. - Ráérünk kivárni, míg a leendő új tulajdonos jelentkezik. - Ebben nem vagyok ennyire biztos. Kevesen vannak, akik ilyen üzletbe akarják fektetni a pénzüket. - Miféle üzletbe? Megmondtam magának, hogy családnak szeretném eladni a villát. - Az időbe telik. - A jutalék miatt aggódik annyira? Matthew hirtelen recsegést hallott a vonalban, és letette a kagylót. Ha még egyszer csöng, nem veszem fel, esküdözött. Ma reggel már telefonált a főnökének San Franciscóba. A Rippropp terveivel rövid idő alatt el kellett készülnie, és legkésőbb a hét végére be kell mennie az irodába. Hatalmasat sóhajtott. Ma este végre megcsinálom ezt az átkozott zabpehelyreklámot! fogadkozott. Kényelmesen lezuhanyozott, a forró víz lemosta róla az izzadságot, a piszkot és a pókhálókat. Bárcsak ilyen könnyedén lemoshatnám magamról mindazt, ami az utóbbi időben velem történt! - gondolta. Felvette utolsó tiszta ruhadarabját, egy pizsamanadrágot, és leült a konyhaasztal mellé. A határidő egyre közelebb, de neki nemigen akadt eredeti ötlete. Próbálkozott szörnyetegekkel,
~ 71 ~
marslakókkal, szuperhősökkel és állatokkal, de egyik sem volt sem humoros, sem újszerű. A reklámmondókákkal és vázlatokkal telefirkált lapok beborították az asztalt. Hosszú órákon át dolgozott, mint egy megszállott, de semmi érdemleges nem született a keze alatt. Végül kimerülten hagyta abba, fejét a hideg asztallapra fektette, és behunyta a szemét. Csak egy pillanatot pihenek, nyugtatta magát. Hirtelen velőtrázó rikoltás rázta meg a csendet. Matthew egy csapásra felébredt. Mi az, szellemek járkálnak, és őt hívják? Újra embertelen visítás hallatszott. A férfi felpattant, és a lépcsőhöz rohant. Közben megragadta a régi esernyőt, amit a nagytakarításkor félrerakott. A szellemek ugyan nincsenek húsból és vérből, de azért biztonságosabban érezte magát felfegyverkezve. A hangok egyértelműen a hálószoba felől jöttek. Matthew mezítláb suhant fel a lépcsőn. Amikor felrántotta az ajtót, panaszos nyávogás fogadta az ágy felől. Fluff feküdt ott egy régi, csipkével borított párnához bújva, és fájdalmas tekintettel nézett rá. Matthew közelebb lépett, de a látványtól rögtön elszörnyedt. Fluff újra felnyögött, és egy véres, nyálkás valamit nyalogatott maga mellett. - Úristen! A férfi meg akarta simogatni a macskát, de visszariadt. Romlott ételt evett? Megsebesült? Megpróbálta felidézni mindazt, amit tudott az elsősegélynyújtásról, de semmi sem jutott az eszébe. Kiszaladt a szobából, egy másodperc alatt felrohant a víztorony lépcsőjén, és türelmetlenül verni kezdte Laura ajtaját. A lány álmosan, agyonmosott, rózsaszín fürdőköpenyében nyitott ajtót. - Matthew, te vagy az? Éjfél is elmúlt! Mi történt? - Fluff... - nyögte ki a férfi nagy nehezen. - Gyere, azt hiszem, baj van, haldoklik! Laura azonnal felébredt. - Mondd el, mi történt! - faggatta a férfit, és igyekezett lépést tartani vele. - Fogalmam sincs. Hallottam, hogy hangosan nyávog, és aztán az ágyamban találtam. Azt hiszem, nagy baja van. Hívjam az állatorvost? Ekkor már a hálószobában voltak. Laura az ágyhoz szaladt, és megvizsgálta az erősen lihegő macskát. - Nem, nem szükséges - mosolygott a lány. - Fluffnak kicsinye született. Ne félj, aranyom, mindjárt túlleszel rajta - vigasztalta, s megsimogatta az újdonsült kismama füle tövét. Matthew megállapította, hogy ez az „aranyom" a macskának szólt, pedig neki inkább szüksége lett volna bátorításra. Kábultan dőlt neki az ajtókeretnek, és hitetlenkedve meredt a csipkés párnára. - Kiscicája született? - Gyere, nézd meg! A férfi nem hitte el, és óvatosan közelebb lépett. Megdöbbenve nézett az apró, pelyhes csöppségre. Fluffból megint kitört egy hatalmas nyögés, ezúttal már nem annyira fájdalmasan. Valószínűleg közben megszokta a dolgot, amit Matthew nem mondhatott el magáról. Émelyegni kezdett, amikor látta, hogy egy további nyálkás apróság csúszik a párnára. Rosszulléte akkor érte el tetőfokát, amikor Fluff odafordult kicsinyéhez, és nyalogatni kezdte.
~ 72 ~
- Felfalja a saját gyermekét! - üvöltötte. - Csak megtisztítja - nyugtatta meg Laura, és gondterhelten Mattre nézett. - Talán jobb lesz, ha kimégy egy kicsit levegőzni. Látom, nem élvezed igazán az apaságot. Apaság! Matthew remegő lábakkal tántorgott ki a fürdőszobába, és hideg vizet eresztett a fejére. Amikor Laura újra behívta, nagyjából megnyugodott. - Fluff készen áll a látogatók fogadására. Matthew tétován lépett be a szobába, és az ágyra pillantott. A cicanya nyugodtan feküdt a párnán, sárga szemét félig lehunyta. Elégedetten dorombolva pillantott kicsinyeire, akik a hasánál sorakoztak. A kiscicák a fehér, a fekete és a vörös minden árnyalatában pompáztak. - Hányan vannak? - kérdezte Matthew. - Öten. - Akkor nem csoda, hogy ennyire nyávogott. Lenyűgözve nézett hátra, de igyekezett nem meghatódni. Végül is a kis-cicákat el fogja vinni Laura, hiszen Fluff az ő macskája. Az ágyon heverő macskacsalád látványa valósággal elvarázsolta. Azon kapta magát, hogy ismét közelebb lép, és gyengéden megsimogatja Fluff fejét. - Magukra kellene hagyni őket - vélte Laura. Matthew bólintott, és közben nem vette észre, hogy gyakorlatilag a saját hálószobájából tessékelik ki. Csak arra tudott gondolni, hogy ott van Laura, és váratlanul új esélyt kapott a félreértések tisztázására. Talán mégis jó barátként, nem ellenségként válhatnak el egymástól. - Azt hiszem, ezt meg kellene ünnepelnünk - szólt a férfi, amint leértek a lépcsőn. Begyújtanád a kandallót? Én pedig konyakért megyek. Hogy Laura lehetőleg ne tudja visszautasítani az ajánlatát, gyorsan eltűni a konyhában. A lány figyelmesen szemlélte, ahogy a lángnyelvek a fahasábokat nyaldos sák. Hol marad Matthew ilyen sokáig? Ha most is olyan ideges, mint az előbb, akkor biztosan elejtette a konyakosüveget. Úgy viselkedik, mintha valóban atyai örömöket élne át. Erre a gondolatra elmosolyodott. Ez a szerep kifejezetten jól állna neki, gondolta. Kezdetben talán túltengene benne az aggodalmaskodó szeretet, de később aztán biztosan gyengéd, gondos apa válna belőle. Ebben a pillanatban belépett Matthew. - Csak vizespoharakat találtam - mentegetőzött, és töltött a borostyái: színű italból, az üveget pedig a márványasztalra helyezte. - Igyunk Fluff-ra! Azt kívánom neki, hogy mindig büszkén, magasba emelt farokkal járjon-keljen. Laura koccintott vele, és ivott a konyakból. Az alkohol égette a torkát. Röviddel később furcsa, kellemes érzés kerítette hatalmába. - Nem kellett volna éhgyomorra innom - állapította meg. és letette a poharat. - Akkor nézzük meg, van-e valami ennivaló a házban! Gyere! Matthew felsegítette a lányt a díványról, és együtt mentek ki a konyhába. Átkutatták a szekrényeket és fiókokat, de sikertelenül. Laura hitetlenkedve rázta meg a fejét. - Nincs a házban semmi más macskaeledelen és mogyorókrémen kívül?
~ 73 ~
Matthew épp a hűtőszekrényt nyitotta ki. - Mit szólnál egy kis csemegeuborkához? - Köszönöm, inkább nem. Ekkor Laura megpillantott a konyhaszekrényben egy piros-fehér csomagolású dobozt. Benyúlt érte, és diadalmasan felmutatta. Matthew a kis csomagra meredt. - Nem! Bármit, csak azt ne! - Miért ne? A Ripp-ropp a te ételed, legalábbis ez áll rajta. Nyolc vitamint és életfontosságú nyomelemeket tartalmaz. A férfi kivette a dobozt Laura kezéből. - És harminc deka cukrot csomagonként. - A legalkalmasabb összetétel az energiák felszabadítására. Ki tudja? Ha ebből eszel, még megjöhet az alkotókedved. Laura fogott két csészét, és tejet vett ki a hűtőszekrényből. - Legfeljebb lyukas lesz tőle a fogam - legyintett Matthew, és engedelmesen átnyújtotta a dobozt. - Moss fogat lefekvés előtt! - A lefekvésről jut eszembe: Fluffot és a kicsinyeit át kellene költöztetni, mielőtt még végleg befészkelnék magukat az ágyamba! - Semmi esetre sem! - tiltakozott Laura, miközben megtöltötte a csészéket, majd kioktató hangsúllyal hozzáfűzte: - A cicakölyköknek születésük után néhány napig nem szabad mozogniuk. Azon még gondolkodott, hogy ezt az időtartamot ne tolja-e ki hetekre, de az már tényleg túlzás lett volna. Matthew amúgy is szúrós tekintettel nézett rá. Fogták a csészéket, és visszamentek a szobába. - A gyerekkoromra emlékeztet - mesélte Laura az első kanál zabpehely után. - Három bátyám volt. Mindig négy dobozzal vettünk egyszerre, mert mindegyikünk gyűjtötte a hozzá csomagolt műanyag állatkákat. Matthew elgondolkodva ízlelgette a zabpelyhet. - Nem is olyan rossz. - Nem hiszem el, hogy még nem kóstoltad meg. - Laurának hirtelen eszébe jutott valami. Van-e hozzá elemzésed a fogyasztói szokásokról? - Ott van a konyhaasztalon. Miért? - Várj csak! - kiáltott fel Laura, és kiviharzott a konyhába, majd papírokkal és Matt aktatáskájával a kezében tért vissza. Leült a díványra, és óvatosan kiteregette az iratokat a szőnyegre. Matthew egy vékony irattartóra mutatott. - Tessék, ez az.! Laura átlapozta az elemzést, de csak néhány perc múlva találta meg, amit keresett. - Igen! Úgy van, ahogy gondoltam. A Ripp-ropp rendszeres fogyasztóinak csaknem negyven százaléka felnőtt. Matthew szemében valami fellángolt, de aztán hamar ki is aludt.
~ 74 ~
- Felejtsd el! A megbízóim a gyerekek ízlését megcélzó, hagyományos reklámhadjáratot akarnak. Ilyesmi szóba sem jöhet. - A gyerekekből valamikor felnőttek lesznek, és az ízlésük alig változik. Gondolj csak a narancslé-mániádra! - Laura roppant elégedett volt a saját érveivel. - Építhetnél a felnőttek érzelgősségére, felhasználva gyerekkori fényképeiket például, amelyeken Ripp-roppot esznek. Matthew-ra átragadt a lány lelkesedése. - Bemutathatnánk a csomagolás fejlődését több évtizeden keresztül, hozzá meg a háttérben zene szólna... mindig az adott korszakból. A férfi fogott egy üres papírlapot, és elkezdte kidolgozni a reklámfilm tervét. Talán a zabpehely vagy az alkohol, esetleg a kettő együttes hatása meglepő fordulatot eredményezett. Egy-két óra múlva, jó néhány pohár konyak és több csésze Ripp-ropp után Laura és Matthew régi dalokat dúdolva, egymást múlták felül újabb és újabb ötletekkel, közben úgy viselkedtek, mint két pajkos kölyök. Hajnal felé már egyre nagyobb különbség mutatkozott az elképzeléseik között, s közben lassan megvirradt. - Mi lenne, ha... - ásított Laura -, ha mondjuk egy párocska hazafelé tartana az operából - a nő estélyiben, a férfi szmokingban -, és otthon leülnének Ripp-roppot ropogtatni? Felemelte a fejét, hogy Matt szemébe nézhessen. Időközben leheveredtek egymás mellé a díványra. Matthew egyik kezével átölelte Laurát, aki a férfi mellére hajtotta a fejét. - A kandallóban pattogó tűz mellé... - vigyorgott Matthew. - Fényszűrő a kamerán... - Romantikus muzsika a háttérben, és akkor... Laura már nem hallotta, amit a férfi mondani akart, mert csendesen elszunyókált. Amikor Matthew kinyitotta a szemét, látta, hogy Laure őt figyeli. Az álomtól kábultan azt is érzékelte, hogy szorosan összebújva fekszenek a díványon. - Mennyi az idő? - A falióra az előtérben kilencet ütött. - Késik - morogta a férfi, majd újra lehunyta a szemét. Nem mert megmozdulni, a legszívesebben örökké így maradt volna. A teste azonban más véleményen volt. Ágyékában forróság támadt, melytől nem tudott újra elaludni. Megpróbált másra gondolni: focira, pácolt heringre, a Ripp-roppra... de Laura közelsége lehetetlenné tette, hogy elfojtsa érzéseit. A lány mocorgott kicsit, de azután megdermedt, és tágra nyílt szemmel nézett Matthew-ra. A férfi nyelt egyet. - Fel kellene állnunk. - Te már részben megtetted. - De Laura! - pironkodott Matthew. - Tudod, hogy nem akarok visszaélni a helyzettel. - Akkor engedd cl magad, és hagyd, hogy én éljek vele vissza! Amikor a lány apró csókokat lehelt a nyakára, Matthew-nak sem maradt ereje tiltakozni. Laura ajka harmatos nyomokat hagyott a mellén, és ő magában azon imádkozott, bárcsak soha ne szakadna vége ennek az érzéki kínszenvedésnek.
~ 75 ~
A lány fürdőköpenyének öve kioldódott, csábító látványt nyújtva. A férfi nem tudta tovább visszatartani magát, finoman rácsúsztatta kezét Laura feszes kebleire. Ebben a pillanatban csengettek, és a mozdulat félbemaradt. - Majd elmennek, ha nem nyitunk ajtót - suttogta Laura, de minden reménye tovaszállt, amikor hangosan dörömbölni kezdtek. - Mr. Blair! Itthon van? - kiabálta egy női hang. - Ez nem lehet igaz - döbbent meg Matthew, és olyan hevesen ugrott fel, hogy Laura kicsúszott az öléből. - Az ingatlanügynököm! 11. FEJEZET - Ne mozduljunk! - javasolta Laura izgatottan. - Van kulcsa a házhoz. A lány kikászálódott az ágyból, és épp a fürdőköpenyén kötötte meg az Övet, amikor az ügynöknő megjelent az ajtóban. Mellette középkorú pár tűnt fel egy vörös hajú kisfiúval. A nő úgy tett, mintha súlyos erkölcsi vétség tanúja lenne, és gyorsan maga mögé tolta a gyereket. - Á, jó reggelt kívánok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán zavarjuk önöket - gúnyolódott az ingatlanügynök, és a karórájára pillantott. - Nem tesz semmit - válaszolta Matthew tettetett szívélyességgel. A szétszórt papírlapokra mutatott. - Épp befejeztük a munkát. Laura elszörnyedve fordította oldalra a fejét. Eléggé nyilvánvaló volt, mit jelentett ez a „munka". Matthew összeborzolt haja és az 6 csóktól duzzadt szája magáért beszélt. Az ügynöknő gyanakvó pillantást vetett rájuk. - Tulajdonképpen a házat szerettem volna megmutatni a Flanagan családnak, de talán visszajövünk egy másik alkalommal. A nő szemlátomást megsértődött, és Laura gyanította, hogy Janice valószínűleg már kivetette a hálóját Mattre. - Dehogy.. . a világért se... - tiltakozott a férfi. - Tegyenek úgy, mintha itt se lennénk! Érezzék magukat otthon! Ebben a pillanatban a gyerek kitépte magát az anyja kezéből, és nekirontott az antik rézlámpának. Matthew-nak a szeme sem rebbent, amikor a lámpa hangos csattanással széttört a földön. Szülei intését figyelmen kívül hagyva a kisfiú ezután Birdie porcelánállatgyűjteményét vette kezelésbe. - Járjanak nyugodtan körbe! - ajánlotta Matthew. - Majd én rendet rakok. - Feltétlenül be kellett őket engedni? - kérdezte panaszosan Laura, miután a négy látogató eltűnt az emeleten. Mielőtt Matthew válaszolni tudott volna, hangos sikoly hallatszott felülről, melyet dühödt morgás és haragos szitkozódás követett. - Megtalálták a cicákat - sóhajtott a lány. - Na, én most itt hagylak a látogatóiddal együtt. Remélem, marad egy-két ép bútordarab utánuk.
~ 76 ~
A lány a nedves fűben a torony felé sietett, s közben buzgón remélte, hogy a szomszédok nem veszik észre ebben az öltözetben. A szobájában már várta őt a két éhes macska. Megetette az állatokat, de nem nagyon figyelt rájuk, mert gondolatai Sumner House felé kalandoztak, ahol most éppen Flanaganék tartottak terepszemlét. Hirtelen egy gondolat villant át az agyán. Úgy, ahogy volt, fürdőköpenyben a műterembe indult. Gondosan egy nagy kartondobozba csomagolt néhányat a legszebb csészéiből, teáskannáiból és vízfestményeiből. A dobozt óvatosan levitte a lakásba, ötlete döntéssé érlelődött. Nem is olyan régen még üzlet asszonyként dolgozott. Miért ne lenne képes egyedül egy céget alapítani? A megvalósításhoz már csak a megfelelő öltözet hiányzik. A ruhásszekrény hátsó részéből előszedte a fekete körömcipőt és a mutatós sötétkék kosztümöt. Munkatársai ezt a ruháját „temetési kosztümnek" hívták, mert mindig csak hivatalos alkalmakkor viselte, Legutóbb akkor volt rajta, amikot átadta apjának a felmondását. Matthew éppen befejezte az öltözködést - farmert és inget vett föl amikor ismét rárontottak a látogatók. - Megőrizte a kedves nagynénje a számlákat? Amennyiben igen, Mr. és Mrs. Flanagan szeretné őket látni, hogy megbecsülhessék egy panzió üzemeltetési költségeit. - Panzió? - hervadt le Matthew arcáról a mosoly. Azt gondolta, Flanaganék valódi otthont szeretnének. - A vízvezeték kissé elöregedett már, aligha lesz elég a nyomás egy panzió számára, de a fűtés- és villanyszámlák alapján tájékozódhatnak a fogyasztás költségeiről. Birdic néni persze csak néhány helyiséget használt. A két felnőtt Flanagan kényszeredetten mosolygott. A folyosón Janice gyilkos pillantást vetett Matthew-ra. - Most mit akar tulajdonképpen? El akarja adni a házat, vagy sem? - Persze, hogy el akarom adni. - Akkor maradjon csendben, az isten szerelmére! Matthew az ügynök után nézett, és felsóhajtott. Valahogy nem szereti ezt a nőt. Mindent két csoportra oszt: ami pénzt hoz, és ami pénzbe kerül. Olyan, mint... olyan, mint ő maga! Laura Fort Braggben a First Federal Bank hitelosztálya főnökének, Mr. Brownnak a szobájában ült. - Nagyon köszönöm, hogy időt tudott szakítani számomra, Mr. Brown. - Ez csak természetes, Miss Fielding. A bankunk mindig szívesen áll fiatal, feltörekvő vállalkozók rendelkezésére. Különösen, ha ilyen kiváló kapcsolatai vannak, mint önnek. Laura görcsösen mosolygott. Mivel szorította az idő, a részletfizetések megtárgyalása közben futólag megemlítette, hogy Charles Fielding lánya. Ez a név képes volt olyan ajtókat megnyitni előtte, amelyek különben zárva maradtak volna. - Mondja - folytatta gyanakodva Mr. Brown az egyik macskás csészére mutatva -, tényleg talál majd vásárlót ezekre? Laura idefelé jövet az autóban betanult egy kis szöveget. - Mendocinóban régi hagyománya van a kézműves mesterségnek. Ezért ez a város nagy vonzóerőt gyakorol a turistákra, akik szívesen visznek haza magukkal kisebb emléktárgyakat. - Mivel ezzel nem igazán hatotta meg Mr. Brownt, még hozzáfűzte: - Az én
~ 77 ~
toronylakásomban nincsen elég hely a nagyméretű műalkotások számára. A villát nemcsak műteremként, hanem üzletként is használnám. - Megkapta már az iparengedélyt? - Nem, sajnos még nem - vallotta be Laura. - A munkáimat eddig még csak bizományban tudtam árulni más üzletekben, és... - Sajnálom, Miss Fielding, nem tudunk önnek segíteni - szakította félbe Mr. Brown. Ezekben a bizonytalan időkben elővigyázatosnak kell lennünk. Mindeneseti e sok sikert kívánok önnek. Laura leplezte bosszúságát. - Köszönöm. A viszontlátásra, Mr. Brown - búcsúzott, és megrázta a férfi kezét. A Security Bank hitelosztályán sem járt szerencsével. Az ügyintéző csak tövid pillantást vetett munkáira, és rögtön nevetésben tört ki. Laura hangulata teljesen a mélypontra zuhant. Meg kellett barátkoznia az igazsággal: ezerszám onthatja magából a kitűnő elképzeléseket, kidolgozhat bármennyi ötletet, mihelyt festeni vagy mintázni kezd, keze alól csak ízléstelen dolgok kerülnek ki. Egészen egyszerűen nincs tehetsége a művészethez! Éhesen és fáradtan tette be a dobozt a kocsi csomagtartójába, és elindult hazafelé. Majd holnap eszébe jut valami, hogyan szerezhetne pénzt. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor az ingatlanügynököt és egy fiatal, jól öltözött párt talált a lakásában. - Mit keresnek itt? - csattant fel dühösen. Az ügynök rendkívül magabiztosan viselkedett. - Mr. Blair engedélyezte, hogy az egész ingatlant megmutassam, beleértve ezt az... építményt is. Megkaptam a kulcsokat hozzá. Laura magába fojtotta mérgét, sőt mosolyt erőltetve arcára, fogadta a látogatók bemutatkozását. - Mrs. Collins szeretné megnézni a konyháját. - Szívesen megmutatom - mondta Laura, de az arckifejezése az ellenkezőjéről tanúskodott. - Ez azonban csak konyhasarok. - Jaj, drágám, nézd, milyen csodálatos! - lelkendezett a szőke fiatalasszony. - Ide építhetnénk egy csigalépcsőt, és az egészet egy nagy lakosztállyá alakíthatnánk nászutasok számára. Akár kétszáz dollárt is elkérhetnénk éjszakánként. Laura szörnyülködve hallgatta, ahogy Mrs. Collins pezsgős reggeliről meg virágcsokorról fecseg. Sumner House-ból galambdúcot akarnak csinálni csivitelő szerelmespároknak? Ehhez neki is lesz egy-két szava! Várt egy percig, hogy az ügynök hallótávolságon kívül kerüljön, majd a fiatal párhoz fordult: - Panziót akarnak itt létesíteni? Csodálatos! Nem is tudtam, hogy Mr. Blair már mindent megjavíttatott. - Megjavíttatott? A házaspár rosszat sejtve nézett össze. - Igen, például a főnvomócsövet. Van, akit nem zavarnak az ilyen lényegtelen dolgok, de ha kettőnél több ember lakik itt, valóban gondot jelenthet a víznyomás - mosolygott Laura. -
~ 78 ~
Most jut eszembe, hogy Matthew először az elektromos vezetéket akarta kicserélni, a patkányok ugyanis mindent szétrágtak. - Patkányok? Mrs. Collins kétségbeesett sikolya hallatán az ügynök azonnal ott termett. - Mi történt? - tudakolta riadtan. - Ezért szaporodtak el itt a macskák - folytatta zavartalanul Laura. - Bizonyos mértékben korlátozzák a rágcsálók elterjedését. Ezek után Collinsék menekülésszerűen hagyták el a terepet. Laura már csak a dühöngő Janice Selesszel nézett farkasszemet. - Örülhetek, ha sikerül megszabadulnom ettől a háztól azok után, amit Matthew meg maga itt összefecsegnek róla - mondta komoran az ingatlanügynök, és az ügyfelek után sietett. - Várjon! - kiáltotta utána Laura. - Mi van Matthew-val? Janice Seles azonban már utolérte a házaspárt, és együtt szálltak be a Sumner House bejáratánál parkoló méregdrága autócsodába. Matthew egyre hevesebben verte az ajtót. - Matthew! Micsoda meglepetés! - mosolygott ártatlanul Laura. - Hagyjuk ezt! Mesélj inkább arról, mit csináltál ma délután Collinsékkal! * - Az égvilágon semmit - meresztette nagyra a szemét Laura. - Csupán tréfásan elmagyaráztam nekik, hogy hála a közös munkánknak, kívülről jól néz ki a ház, de belül van még tennivaló. Végül is egy jól működő vállalkozást szeretnének idetelepíteni. Gondolod, nem vették észre, hogy viccelek? A férfi nem vett tudomást a lány angyali ábrázatáról. - Mát megint keresztbe akarsz tenni nekem? - Janice Seles szerint te egyedül is képes voltál erre - vágott vissza Laura, és az ajtókeretnek támaszkodott. Matt dühe egyszeriben elpárolgott. Bement a szobába, s a lány követte. Amikor Matt jobban szemügyre vette Laurát, feltűnt neki, hogy a lány kosztümöt visel. Tűsarkú cipője kihangsúlyozta formás lábát, haját feltűzte, így vékony nyaka még jobban érvényesülhetett fehér selyemblúza fölött, Matthew egész testét átjárta a vágy. A lány zöld szemének sokat sejtető pillantása azonban teljesen elbizonytalanította. Úgy tűnt, Laura azt feltételezi, hogy sajnálja eladni Sumner House-t. Ezt a gondolatot feltétlenül ki kell űzni a lány fejéből, még mielőtt túl magasra szárnyalnának a reményei. - Janice azt mondja, könnyen megkaphatom a kívánt árat a villáért - magyarázta Matthew, és azon töprengett, miért öltözött fel ilyen ünnepélyesen a lány, ez a Laura Fielding, aki mértéktartó üzletasszonyként egykor elutasította az ő elképzeléseit. A férfi nyeregben érezte magát, és élvezte a bosszú édes ízét. - Mi az az ár ? - kérdezte a lány bűvösen, de közben görcsösen markolászta a fotel karfáját. A férfi megnevezte az összeget, erre Laura szeme még jobban elkerekedett.
~ 79 ~
- Ugyanis úgy döntöttem, hogy többet kérek a tervezettnél, a házon végzett munkám miatt. - A munkánk miatt - helyesbített a lány. - Tiszta ügy volt. Vagy inkább fizettél volna lakbért ehelyett? Matthew hamar megbánta, hogy ezt kimondta. Még ha Charles Fielding lányáról van is szó, nem szeretné széttörni mások álmait Miért ne lehetne vele okosan beszélni? Vagy már feladta volna merész vágyait? Matthew zavartan ült le a székre, és Laurára nézett, aki nemcsak a múzsája lett, aki ösztönzi, de példaképe is, hiszen volt bátorsága megtenni, amire ő nem vállalkozott: hátat fordított a világnak, és visszavonult egy nyugodt kis helyiségbe, ahol kedvére festhetett. - Panaszkodni akartál? - kérdezte. - Úgy is lehet mondani. - Mielőtt a férfi bármit is mondhatott volna, Laura folytatta: Miért akarod eladni a villát, ha nem a pénz miatt? Még mindig a rossz emlékeid kísértenek? - Valamikor így volt - vallotta be Matthew őszintén. - Fájdalmas érzés régi fényképeket nézegetni, viszont arra is emlékeztetnek, hogy végül is apám tehetetlenségének köszönhetően vagyok ma ilyen sikeres ember. - Akkor mién akarod eladni a házat? - Magunk mögött kell végre hagynunk a múltat, és a jövőbe kell néznünk, Laura. - Ez azt jelenti, hogy tőlem is el kell búcsúznod. Matthew lesütötte a szemét. - Túlságosan is különbözünk egymástól ahhoz, hogy boldogan élhessünk együtt. Vagy hajlandó lennél San Franciscóba jönni velem? - Nem - szólalt meg Laura hosszú hallgatás után. - De nem azért, mert nem akarok, hanem mert tudom, hogy San Francisco semmit nem jelent számodra. - Ebben tévedsz. Ott igazi biztonság vár rám - állította Matthew, és az ajtóhoz lépett. - Matthew, ne menj el! A férfi keze mar a kilincsen volt, de megfordult. - Nem azért voltatok szegények, mert nem volt vagyonotok ~ folytatta a lány. - Te voltál szegény, mert nem kaptál elég szeretetet. És sehol nem fogod biztonságban érezni magad, ha nem kapsz szeretetet, amire annyira éhezel. Matthew elment, de a lány szavai egész éjjel visszhangoztak a fülében. Laura még sokáig ült a nyitott ablak mellett, észre sem véve, hogy közben lehűlt a levegő. Elveszítette a játszmát! Még ha képes lesz is megszerezni a házat, Matt szerelme örökre elúszott. Elképzelte, amint öregasszonyként, szeretett macskái társaságában, élete nagy szerelmét siratja. Jót nevetett ezen az elképzelésén. Hiszen még annyira fiatal! Férjhez fog menni, gyerekeket szül, és boldog lesz. Arra azonban mindig emlékezni fog, milyen volt Matthew karjában. Tekintete az éjjeliszekrényen álló porcelánórára tévedt. Jobban vágyott Sumner House-ra, mint korábban bármikor. Nem azért, mert Matthew talán valamikor visszatér Mendocinóba, és nem is azért, hogy megőrizze a közösen eltöltött idő emlékét. Ez jelenti az otthont számára, és a jövőt is.
~ 80 ~
Mély lélegzetet vett, asztalhoz ült, és tovább dolgozott saját üzletének gazdasági tervein. Talán több sikerrel jár a bankoknál, ha részletes pénzügyi elgondolással áll elő. Bárhogy is számolt, az eredmény kiábrándító volt. Melyik bank merné vállalni a kockázatot így, hogy nem rendelkezik saját tőkével, és anyagi biztosítékot sem tud nyújtani ? Amikor végre ágyba bújt, olyan erőtlennek érezte magát, mint korábban soha. 12. FEJEZET Laura éhesen és letörten ballagott a szemközti kis vendéglő felé, hogy bekapjon valamit. A délelőtt folyamán két további bankban próbálkozott hiába. Csüggedten ült le egy asztalhoz, és kezébe vette az étlapot. Mivel Men-docinótól szinte biztosan búcsút kellett vennie, szeretett volna még egyszer utoljára egy jót enni. Erre viszont nem sok esély mutatkozott. Rossz helyet választott: a pincérnő türelmetlenkedett, az étlap piszkos és ragacsos volt, a berendezés pedig kiábrándító. Laura lemondóan felsóhajtott. Sóvárogva gondolt a fizetésre, melyet minden hónapban személyesen vett át apjától. Átvillantak agyán azok a dolgok is, melyeket gyűlölt: a közömbös hétköznapok, az unalmas, gépies munka, az állandó összetűzések apjával és az alkotótevékenység hiánya. Amikor azonban a pincérnő megérkezett az étellel, Laura nyomasztó gondolatai valóságos mennyei érzésekké változtak. Tányérján ízletes salátahegy tornyosult, mellette puha csirkemell fűszeres öntettel. A kenyér olyan ropogós volt, mintha most sütötték volna. Laura az utolsó morzsáig mindent megevett. Desszertként citromtortát rendelt, mely csodás látványt nyújtott a gyümölcsdarabkákkal a tetején, és az íze is pompás volt. Ki gondolta volna, hogy ebben a silány külsejű kifőzdében ilyen isteni ételeket szolgálnak fel? Nyilván kevesen, mert egyetlen magányos vendégen és rajta kívül senki nem tartózkodott az üresen kongó étteremben. Vajon tisztában van-e a tulajdonos azzal, hogy ilyen remek konyhával vendégek tucatjait csalogathatná ide? Laurának támadt egy ötlete. - Elnézést! - szólt oda a pincérnőnek, aki megállt az asztalánál. - Beszélhetnék az üzlet vezetőjével? - Valami kifogásolnivalója van, hölgyem? - kérdezett vissza rágógumival a szájában a felszolgálónő. - Nem, semmi, csak... Ebben a pillanatban a másik asztalnál ülő, vendégnek hitt férfi felállt, és Laura felé indult. - Én vagyok az üzletvezető. Bob Caldwell - mutatkozott be. - Caldwell úr. higgye el nekem, ha azt mondom, megduplázhatnánk a bevételét! - mondta ki Laura egy bizalomkeltő mosoly kíséretében. Amikor a férfi leült az asztalához, és kíváncsian közelebb hajolt, Laura tudta, hogy a kezében tartja. A következő két órát azzal töltötték, hogy alaposan átgondolták, miként is lehetne ebből a koszos büféből csinos kis találkozóhelyet varázsolni. Laura azzal a javaslattal állt elő, hogy változtassák meg az étkezde nevét, és persze az egész berendezést alakítsák át
~ 81 ~
úgy, hogy a hely romantikus hangulatot árasszon. Az is eszébe jutott, hogy egy-két hirdetést is fel kellene adni az újságokban. Amikor végűl hazafelé hajtott, már nem is látta olyan elkeserítőnek a jövőt. A tenger mint drágakő csillogott, az ágak között vidáman csiviteltek a madarak. Laura agyában lázasan kavarogtak a gondolatok. Önállósítja magát, és tanácsadóként fog dolgozni a helyi kézműveseknek, üzletembereknek, éttermek és galériák vezetőinek. Újságokban reklámozza majd magát, hirdetéseket ad fel, melyekben segítséget ígér olcsó és hatékony forgalomnövelő intézkedések kidolgozásában. Úgy érezte, végre megtalálta azt a területet, ahol kamatoztatni tudja alkotókedvét. Mendocinóban eddig nem létezett iiyen tanácsadó iroda, és Laura biztos volt benne, hogy a bankok támogatni fogják az elképzeléseit. Sajnos azonban porszem került a gépezetbe. Végül is valakinek a hirdetéseket is meg kell terveznie, és a vázlatokat kidolgoznia... Laura ezekhez nem értett, annál inkább Matthew Blair! A lány izgatottan szaladt fel a lakásához vezető lépcsőn, de amint meg pillantotta az ajtó előtt heverő kartondobozt, főidbe gyökerezett a lába. A dobozban öt icipici kiscica nyávogott cérnavékony hangon. Mellettük cédulát talált. Laura! Úton vagyok San Francisco felé. Köszönöm, hogy vigyázol a cicákra és Sumner House-ra. A kulcsok Janice Selesnél vannak. Szeretném, ha hozzá és az ügyfeleihez barátságos lennél. Viszlát! Matthew" Laura reszkető térddel rogyott a lépcsőre. Addig bámulta a levelet, míg végül a sorok összefolytak a szeme előtt. Matt olajra lépett anélkül, hogy személyesen elbúcsúzott volna tőle! Micsoda gyáva alak! Ebben a pillanatban felbukkant Fluff, és beugrott a dobozba a kölykeihez. Laura követte öt a tekintetével, és akkor vette észre, hogy a doboz kék selyemmel van kibélelve: Matthew pizsamanadrágjával! Könnyes arcán halvány mosoly jelent meg. Mennyire megváltozott! Ez az új Matthew talán mégsem lesz teljesen elégedett a nagyvárosi élettel. Ezt a gondolatot azonban gyorsan elhessegette magától. Még csak két nap telt azóta, hogy Matthew egy hirtelen ötlettől vezérelve elhagyta Mendocinót, ez az idő mégis örökkévalóságnak tűnt számára. Tulajdonképpen boldognak kellene lennie, és ünnepelnie illenék az elért sikereket. Tegnap egész éjjel dolgozott munkatársaival a Ripp-ropp reklámon, és ma reggel tartották meg a bemutatóját. Elviselhetetlen feszültséggel hallgatta kollégáival együtt az elképzeléseik elővezetését. Amikor a kampánytervet minden részletében elfogadták, a megkönnyebbüléstől szinte hangos örömujjongásban törtek ki. A nap fénypontja azonban kétségtelenül Matthew kinevezése volt. Főnökétől megbízást kapott a cég Los Angelesben létrehozott leányvállalatának irányítására. Igen, valóban boldognak kellene lennie. A diadal mámora helyett mégis ürességet érzett. Talán csak időre van szüksége, hogy átérezhesse a sikert, és valóban örülni tudjon.
~ 82 ~
Olyan szívesen megosztotta volna valakivel a siker feletti örömét. Gépiesen nyúlt a kagyló után, hogy felhívja Laurát. Aztán eszébe jutott, hogy a víztoronyban nincsen telefon, így elkérte titkárnőjétől Kylie számát, hátha szerencséje van, és ott találja a lányt. - Halló, itta Tengerpart Galéria! - szólalt meg Kylie hangja a vonal másik végén. - Matthew Blair vagyok, Laura Fieldinggel szeretnék beszélni. - Egy pillanat, éppen most érkezik. Kylie átnyújtotta barátnőjének a kagylót. - Halló, Matthew! - A lány hangja udvariasan, de hűvösen csengett, amitől Matt elbizonytalanodott. Most mit mondjon? Kétségei befolyásolták, s ezért úgy beszélt, mintha betanult szöveget mondana fel. - Csak azért hívlak, hogy megköszönjem a Ripp-ropphoz adott segítségedet. Gondoltam, érdekelni fog, hogy az összes ötletünket elfogadták. - Nagyon örülök - hangzott a tömör válasz. Matthew kétségbeesetten kutatott még valami mondanivaló után. - Hogy vannak a kiscicák? - kérdezte. - Jól - felelte Laura kissé felélénkülve-, annak ellenére, hogy rettenetesen egyedül érzik magukat nélküled. - És mi van Janice Selesszel? - Az utóbbi két napban fél Kaliforniát végighurcolászta a házban. - Akkor minden a lehető legjobban halad. - Az attól függ. - Találtál már magadnak új lakást? - Azon vagyok. Éppen ma reggel takarítottam ki a műtermet, és dobtam ki az ecseteimet. - Miért, már nem festesz? - Az, hogy Laura feladta miatta legnagyobb álmát, hogy festőművész lehessen, ököl csapásként érte Matthew-t. - És most mit akarsz csinálni? Kylienál fogsz dolgozni? - Nem, ez az utolsó napom a galériában. De most már be kell fejeznem. - Ne, ne, várj még egy kicsit! Hívj fel, légy szíves, ha lesz egy kis időd! Várni fogom a hívásodat. Laura csak Kylie hosszas rábeszélésére telefonált San Franciscóba. - Halló, Matthew! - Laura, beszélnünk kell! Nem akarom, hogy abbahagyd a festést. - Már késő. - Hogy érted ezt? - Végérvényesen elhatároztam, hogy abbahagyom, mert rájöttem, hogy pocsék festő vagyok. - Szóval most megint az apádnál akarsz dolgozni? Remény vagy csalódás volt-e, amit a lány Matthew szavaiból kihallott? - Nem. Önállósítom magam - kezdte Laura, és röviden elmesélte a terveit. - Jól hangzik - véleményezte a férfi tömören.
~ 83 ~
Laura magában átkozni kezdte a telefont. Úgy érezte, látnia kell Matthew arcát ahhoz, hogy bizonyosságot nyerjen afelől, tényleg így gondolja-e. Egyetlen kiút volt számára, hogy ezt megtudja. - Most már csak azt szeretném - ¡folytatta a lány -, ha találnék valakit, akire rábízhatnám a cég művészeti vezetését, ugyanis nekem fogalmam sincs a grafikáról. Persze nem teljes állásban, de... A vonal másik végén, hosszú csend után, Matthew végre megszólalt. - Biztos akad jó néhány remek reklámgrafikus, aki szívesen segítene neked. Laura összeszedte összes bátorságát, és megkérdezte: - És ha te...? - A főnököm tervei szerint Los Angelesben alapítanánk egy újabb ügynökséget, amit én vezetek majd. - Los Angeles? De hiszen az... - „olyan messze van", akarta folytatni a lány. Titokban reménykedett, hogy Matthew időnként meglátogatja majd, de Los Angeles az ilyen villámutazgatásokhoz túl messze fekszik. De ha a férfi ezt szeretné, hát legyen! - Ez csodálatos, Matthew! - próbált meg udvariaskodni Laura. Mivel megijedt, hogy mindjárt előtörnek a könnyei, nem folytatta tovább hanem gyorsan lecsapta a kagylót. Pedig még nem mondott el mindent, amit akart. Például nem mondta azt: szeretlek! De vajon ez változtatott volna a dolgon valamit is? Matthew az íróasztalánál ült, s a telefont bámulta. Laura ajánlata felvillanyozta, egy pillanatra elképzelte, hogyan élnek és dolgoznak majd együtt Sumner House-ban. De ez csak álom volt. Mi történik, ha Laura nem tud eredményesen dolgozni, és egy képet sem ad el, vagy költséges munkálatok adódnak a házon? Mindketten koplalni fognak, és elkezdik gyűlölni egymást, mint a szülei. Vajon nem éri meg a kockázatot ez az álom? Lassan elindulnak a dolgok a maguk útján, csak az elején egy kicsit segítenie kell a lánynak, több időt kell vele töltenie, és majd meglátják, hová fejlődik kettejük kapcsolata. Matthew összerezzent, amikor megszólalt a telefon. Ez csak Laura lehet! - Drágám, úgy örülök, hogy megint jelentkezel! - Matthew Blair irodája? Itt Janice Seles - jelentkezett egy ismert, magabiztos hang. A férfinak kis időbe telt, amíg összeszedte magát, és válaszolni tudott. - Micsoda véletlen, épp magát akartam hívni. - Ezt most már megtakaríthatja magának. Eladtam a házát. - Nem! - Matthew-t ostorcsapásként érte a hír. - De igen. Magam is meglepődtem, amikor a vevő meg sem próbált alkudni, hanem átadott egy csekket... - Tépje szét! - Hogyan? Azt nem lehet! A szerződés .. - Nem érdekes. Meggondoltam magam. Janice Seles hangja élesen csengett. - Attól tartok, ez nem megy. Most már csak a vevő léphet vissza a szerződéstől.
~ 84 ~
- Adja meg a telefonszámát! - szólította fel Matthew, de aztán meggondolta magát. - Nem. Váljon! Már indulok is. Ne csináljon semmit, amíg oda nem érek! A férfi lecsapta a kagylót, fogta a kocsikulcsot, és felvette kabátját. Amikor végigviharzott az iroda folyosóján, csaknem összeütközött főnökével, Mr. Mitchellel. - Blair! - örvendezett Mitchel, és barátságosan megveregette a vállát. - Épp most akartam beszélni magával a Los Angeles-i irodáról. - Most ne. Ma korábban el kell mennem - vetette oda Matthew, és továbbrohant. Mitchel utánaszaladt, és követte a lift irányába. - Hogy áll a Dane-anyag? Szükségem van a nemzetközi reklámhadjárat alapgondolatára. Holnap reggel nyolckor megbeszélés. - Lehetetlen, nem tudom elkészíteni - lihegte Matthew, és a lift nyomógombjára ütött. - Mit jelentsen az, hogy nem tudja elkészíteni? Most volt szabadságon négy hétig. Üzletről van szó! - Mr. Mitchel arca idegesen megrándult. - Na, jön már ez az átkozott lift? - türelmetlenkedett Matthew, és úgy döntött, inkább a lépcsőt veszi igénybe. - Ide figyeljen, fiam! Ha nem lesz ott pontosan reggel nyolckor, ki van rúgva - kiáltotta Mitchel elvörösödött arccal a beosztottja után. Matthew egy pillanatra megállt a lépcső korlátjánál. Mintha két világ határán állt volna. Tudatára ébredt, hogy itt és most választania kell. Felnézett a főnökére, - Ne fáradjon! Felmondok. Amíg a lépcsőn lefelé szaladt, kábultan kérdezte Önmagától, vajon most tényleg becsaptae maga mögött az ajtót. Igen, a fenébe is, jól becsapta, de Örült neki. Amire szüksége van, az Mendoeinóban vár rá. Egész úton ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, és Matthew kockára tette az életét, de végül megúszta, és szerencsésen megérkezett Mendocinóba. Úgy döntött, előbb megkeresi Laurát, és csak a galériában tett látogatás után megy haza a villába. Haza! Matthew először használta ezt a szót! - Jó napunk volt, azt hiszem, mára már be is zárhatunk - jegyezte meg Kylie kimerülten, amint az utolsó vevő is elhagyta a galériát. - Nem panaszkodhatsz - vélekedett Laura, miközben a napi bevételt számolta. - Rekordot döntöttünk. - Úgy látom, jön még valaki - nézett kifelé Kylie. Laura felpillantott, és szinte kővé vált. A nyitott ajtóban ott állt Matthew Blair. Nyakkendője félrecsúszott, zakója összegyűrődött, és lihegett, mint aki rohanva érkezett. - Eladtam a házat. Sajnálom, Laura. - Tudom - válaszolt a lány vontatottan, és azon töprengett, vajon csak ezért jött-e vissza a férfi. Matthew a vizes hajába túrt. - Persze, hiszen ott voltál. - Igen. - Laura még mindig nem mozdult.
~ 85 ~
- Tudom, mit érzel. Hideg zuhanyként ért, amikor az ügynök felhívott. Egyet viszont most már megtanultam: egy álmot sokkal rosszabb elveszíteni, mint egy állást. - Tessék?! - Felmondtam. Vagyis inkább a főnököm rúgott ki. Még nem tisztáztuk teljesen. Laura érezte, megáll körülötte az idő, A szeretett férfi karjába akart ugrani, de előbb meg kellett tudnia, milyen tervei vannak Matthew-nak. - Tudom, drágám, hogy elpuskáztam a dolgot. Túl sokáig haboztam. Most, mire úgy döntöttem, kiszállok ai üzleti életből, és festő leszek, te már újra üzletasszony lettél. Sumner House örökre elveszett, hacsak nem veszem rá a vevőt, hogy tépje szét a szerződést. - Éppen ellenkezőleg, Matthew. Most jutottunk el ugyanarra a pontra - bizonygatta Laura. Te feladtad a karrieredet, hogy művész legyél, én pedig ennek a fordítottját tettem. Mosolygott, és közelebb lépett a férfihoz. - Hát nem megmondtam? Több közös vonás van bennünk, mint gondolnád. Matthew megfogta a lány kezét. - És mi van a házzal? - Azt hiszem, azt el tudod intézni a vevővel - jegyezte meg Laura, és hangosan felnevetett a férfi meghökkent arcát látva. - Te vagy az? - Igen. Ma adtam át a csekket Janice-nak. Laura boldogan simult Matthew karjába. - Szeretlek - jelentette ki komolyan a férfi. - De ezt már tudod, - Kedves tőled, hogy mégis mondod, A lány lábujjhegyre állt, és megcsókolta Matthew-t. - Drágáim - szakította félbe a párbeszédet Kylie -, nagyon romantikus jelenet volt, de nem tudnátok esetleg máshol folytatni ezt a... beszélgetést? Szeretném bezárni a boltot. Matthew és Laura boldogan egymásra mosolyogtak. Matt karjába kapta a lányt, és kivitte a szakadó esőbe. - Úrnőm - súgta a fülébe -, a kastélyunk csak minket vár.
~ 86 ~
